1 győzelem és 1 vereség után, múlthétvégén a Denver Broncos gárdája ismét alulmaradt aktuális ellenfelével szemben. Noha a Colts nem volt könnyű vetélytárs, belefér ellenük egy vereség, a sorsolásunk azonban az elkövetkező hetekben se lesz könnyebb. Legközelebb rögtön a csikók divzióriválisával, a Tennessee Titans-szel találkozunk.




















A meccs óta ezúttal nem volt változás a csapatunk keretében, érdemes azonban még néhány szó erejéig visszatérni az Indianapolis elleni 27-13-as vereségüknhöz.

Ups:
- Kyle Orton carrier high 476 passzolt yard
- Brandon Lloyd 6 elkapás 169 yard 1 TD
- Jabar Gaffney 12 elkapás 140 yard
Downs:
- Nate Jones: Tragédia ez az ember. Több 3rd & hosszúnál csődöt mondott. Ő az egyik, akin elment ez a meccs
- Laurance Maroney: Azt kaptuk, amit vártunk. Nem lát a pályán, elkezd hátul táncikálni, de a lyukakat nem veszi észre. A robbanékonysága kb mint a sánta csigáé. 12 futás 24 yard 3 sikertelen kisérlet opponent 1-ről. Szánalom, ő a másik akin elment ez a meccs.
- Perrish Cox: Rossz nevű társaságba kevertem, pedig ő nem volt annyira vészes. Egy-két TD-ben benne volt ugyan, de PM ellen, egy rookie CB-től ez vállalható, és ha nincs Nate Jones, akkor ki se alakultak volna azok a helyzetek. A 4 PD impresszív. Az első visszahordásából fumble-t kapott kontakt nélkül, amiért egy FG-vel fizettünk. Talán ezért is, a jövőben Royal átveszi tőle a visszahordó szerepet.

Ezek után nézzük ki is lesz a következő ellenfelünk:

A Titánok még Houstonban születtek Oilers névvel 1960-ban, és csak jóval később, a '90-es években költöztek át Nashvillebe. Gyakran bejutottak a PO-ba, általában erős csapat voltak, de az igati siker már a Titanstől jött, amikor Steve McNair vezérletével egészen a Super Bowlig meneteltek az 1999-es idényben. A tavaly elhunyt irányító a döntőben az azóta igazi legendává vált Kurt Warnerrel és a 'Greatest show on Turf'-fel találkozott a döntőben. A meccs meglepő módon végig szoros maradt, és az utolsó driveban 7 pontos hátránynál egyetlen yardon múlt, hogy csodát tegyen. Ha sikerül kétségkívül minden idők egyik legnagyobb drivejaként emlegetnék, azonban így is mindenki elismeri Steve McNair nagyságát, és aki látta sosem feljti azt a támadást. R.I.P. Steve.

Azóta viszont egészen más csapatuk van. Pontosabban nem is annyira. McNair ugyan távozott tőlük és a Baltimore Ravensből vonult vissza, azonban a csapat mégis az ő utódját kereste, ezért is választottak a 2006-os drafton egy hozzá hasonló irányítót, Vince Young-ot. Ez akár adhatna is egy kis pikantériát a meccsnek, mert mi éppen abban az évben draftoltuk Jay Cutler-t, a dolgok viszont azóta kicsit máshogy alakultak. Szerencsénkre VY egyelőre nem azt a karriert futja, mint elődje, pályafutását magánéleti problémák nehezítik és talán fejben sem elég erős. Finoman fogalmazva is be-becsúszik neki egy-két gyengébb meccs, és mi is elsősorban ebben reménykedhetünk. A sok szót azonban nem VY-re kéne pazarolni, ugyanis a franchise arca nem ő, hanem CJ2K. Bizony-bizony a becenévben a 2K azt jelöli, hogy a tavalyi esztendőben Chris Johnson több, mint 2000 yardot futott. Ő jelenti a legnagyobb veszélyt számunkra.

Két éve még alapszakasz győztesek voltak elsősorban a kiváló védelmüknek köszönhetően, ám abból a csapatból már hiányzik többek között Albert Haynesworth, ami azért meg is látszik rajtuk. Ennek ellenére ligaszinten jelenleg 5. a passz elleni védelmük. Márpedig elsősorban a levegőben kell próbálkoznunk, ugyanis ha a Colts ellen nem volt futójátékunk, akkor ellenük se lesz.

Az egymás elleni mérlegünk 13W, 20L, 1T, vagyis .397-es mutató, a rájátszasban viszont 3 meccsből kettőt nyertünk ellenük, és éppen a legutóbbi alapszakasz meccsünkön is mi távoztunk győztesként, amikor 2007ben 34-20-szal küldtük őket haza.
















A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Brian Dawkins	S	boka	DNP	Full	Full	Probable
Spencer Larsen	FB	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Wesley Woodyard	LB	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
Knowshon Moreno	RB	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
Andre Goodman	CB	quadricep	Limited	Limited	Limited	Questionable
Ryan Harris	OT	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Brandon Lloyd	WR	non-injury	DNP
Jamal Williams	NT	non-injury		DNP

Tennessee Titans
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Tony Brown	DT	térd	DNP	DNP	Full	Questionable
Jacob Ford	DE	térd	DNP	DNP	DNP	Questionable
Jason McCourty	CB	alkar	DNP	DNP	DNP	OUT

A táblázatok mérete magáért beszél. Moreno és Larsen nélkül a futójátékunk halott, Woodyard pedig a ST-ből fog nagyon hiányozni.

Ami engem illet, a szezon előtt vereségre tippeltem. Most azt mondom, lehet esélyünk. Igazi ki-ki meccsre számítok, gyakorlatilag csak Chris Johnsonra kell figyelni, a többi Vince Young-on múlik. Ha nem játszik nagyot, akkor meglehet a meccs, ha gyengén játszik /*fordult már elő vele ilyen*/, akkor megnyerjük. Mivel inkább a futásra helyezik a hangsúlyt, és aközben gyorsabban telik az idő, mint a passzjátéknál /*mert ritkábban áll meg az óra*/, kevesebbet lesz nálunk a labda, és jobban megterhelhetik a védelmünket, de bírni kell a nyomást. A meccs magyar idő szerint vasárnap este 7kor kezdődik.

Sajnos Kenny McKinley hétfői öngyilkossága miatt a Denver Broncos játékosai nem tudtak tiszta fejjel készülni az Indianapolis Colts elleni hazai rangadóra, pedig még teljes kerettel és normális felkészüléssel se nekik állt volna a zászló. Peyton Manning mindig is top formában játszott a Broncos ellen, mind a 4 utolsó egymás elleni meccset a Colts nyerte. Csak két apró örömhír volt a kezdés előtt a több rossz mellé, vállalni tudta a játékot a Seahawks elleni meccs után az öltözőt mankóval elhagyó Champ Bailey és a régóta sérülésekkel küzdő Chris Kuper is. Nem állt viszont Josh McDaniels rendelkezésére se Knowshon Moreno, se Andre Goodman, se Ryan Harris.




















A tavalyi meccsen JMD sok embert meglepett azzal, hogy mikor megnyerte a pénzfeldobást, átadta a kezdés lehetőségét a Colts-nak és idén is azt nyilatkozta, hogy ugyanezt szándékozik tenni, de végül nem tudtuk meg, hogy komolyan gondolta-e, mivel a vendégek nyerték a pénzfeldobást. Jött tehát a Goodman nélkül felálló védelem, az alábbi összeállításban, nickel felállással:

DE: Ryan McBean, Justin Bannan
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Perrish Cox, Nate Jones
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

A Colts-nál is volt pár sérült, főleg az elkapók között, hiányzott Gonzalez és Garcon is, valamint a védelemből is egy nagy név maradt ki, a S Sanders. Manning szokásához híven nem adta könnyen a védelemnek a pihenést, két 3rd down-t is megoldott hosszú passzokkal, de a harmadik már nem sikerült neki, csak a Broncos 42 yard-ig jutott, onnan már a punt jött, ami az endzone-ba szállt, a 20-ról indulhattak Orton-ék, mégpedig a következő csapattal:

QB: Kyle Orton
RB: Laurence Maroney
WR: Jabar Gaffney, Eddie Royal, Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham
LT: Ryan CLady
LG: Stanley Daniels
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Zane Beadles


























Csak egy rövid első drive-ra futotta, 3&5-re rossz passz jött, így hamar érkezett Colquitt, akinek a rúgása után a saját 36-os vonaláról indulhatott a vendégcsapat. Az már ekkor tisztán látszott, hogy a futásokat nagyon jól megfogja a védelem, viszont két passzot is benyeltek, közte egy 31 yard-os szép Wayne-elkapást, de végül sikerül megállítani az akciót, igaz csak FG távolságon belül, a mezőnygólt pedig Vinatieri magabiztosan értékesítette -> 0-3. Újabb rövid, sikertelen támadás jött a Broncos-tól, bár ezúttal egy 16 yard-os Lloyd-elkapással lett egy 1st down, de utána megfeneklett a drive, de Colquitt legalább jól végezte el a feladatát, saját 10-éről indulhatott Manning.  A védelem ezúttal is engedett egy 1st down-t, de azért elég hamar, saját 33 yard-ján meg tudták állítani a vendég támadást, azonban Cox sajnos figyelmetlen volt a felé rúgott punt elkapásakor, kiejtette a játékszert, amit így a Broncos 14 yard-os vonalán a vendégek meg tudtak szerezni. A védelem szerencsére nem tört le ettől, és kihozta a legtöbbet a helyzetből, mindössze egy FG-t tudott szerezni csak a Colts három sikertelen előrehaladási kísérlet után -> 0-6. DJ Williams fölösleges durvasága miatt 15 yard-al előbbről jött a kickoff, ami így természetesen touchback lett, ami után az első negyed vége előtt még egy rövid Maroney-futást és két hosszabb, 17 és 20 yard-os Orton-passzjátékot láthatott a Mile High teltházas közönsége. Az első negyed után az eredmény: 0-6.

Az Indianapolis térfelén kezdte tehát a második negyedet a Broncos, de sajnos két újabb rövid Maroney-futás után Orton következő passzát leleste a CB Lacey és egészen a Broncos 26 yard-os vonaláig nyargalt vele. Újabb jó field position-t kapott PM és ezúttal élt is vele, a drive hetedik play-e egy 5 yard-os TD passz volt, a coverage-ben hibázó Nate Jones embere, Austin Collie kapott el -> 0-13. ((közben volt egy véleményes 1st down, amit le se mértek a bírók elég érthetetlen módon...)) A touchback után újra a 20-ról indult a hazai drive, amit hiába hátráltatott egy Walton-holding, mivel a magabiztos Orton folyamatosan juttatta előrébb a csapatát a szép passzokkal. Végül egy facemask büntetés után 1&goal jött az 1 yard-ról, amit az első két próbánál futással próbáltak megoldani. 3&1 előtt a Colts időt kért, mivel csak 10-en voltak a pályán, majd Orton passzolt volna Demaryius Thomas-nak, de nem jött össze a löbbölt átadás. JMD úgy döntött, valószínűleg a meccs érzelmi fontossága miatt, hogy nekimennek a 4&1-nek és először úgy tűnt, hogy Maroney be tudta nyújtani a labdát a gólvonal fölé, a bírók meg is adták, de a Colts challenge után (jogosan) megváltoztatták döntésüket, jöhettek tehát a vendégek a saját 1 yard-os vonalukról.  A védők ezúttal is kitartottak, csak a 20 yard-ig engedték előre a vendégeket, 4&1 után jött a punt, amit Royal 10 yard-al vitt előrébb, de azt egy 10 yard-os büntetés semlegesítette, így a saját 39 yard-ról indulhattak Orton-ék. Ekkor már az utolsó 2 percen belül jártak a csapatok, gyorsítani kellett a dolgokat a Broncos-nak, de nem remegtek meg és haladtak előre. 24 másodperccel a félidő vége előtt 2&1 jött a 7 yard-ról, de sajnos se az, se a 3&1 nem lett sikeres és ezúttal JMD inkább a biztos Matt Prater FG mellett döntött, amivel a félidei eredmény is kialakult -> 3-13.



















Nem indult tökéletesen a második félidőt nyitó Broncos-drive, Orton túl sokat várt ki és végül a védők elérték, Mathis szerzett rajta egy 4 yard-os sack-et. Az irányító azonban gyorsan javított, egy 17 yard-os passzal, amit Lloyd kapott el, hozta is vele a 1st down-t. Később Thomas is csinált egy szép elkapást 16 yard-ért, majd újra Brandon Lloyd lett a célpont, aki egy Orton-tól meglepőnek számító 48 yard-os TD-passzt kapott el az endzone-ban -> 10-13.

Ekkor egy kicsit megakadt a játék, a csapatok egy-egy rövid próbálkozás után oda-vissza adták a támadás lehetőségét, majd a Colts a következő lehetőséget már igyekezett nyakon ragadni, 1&20-at, 3&6-ot (újabb komoly Nate Jones hiba), 3&9-et is megoldva eljutottak a Broncos 9-es vonaláig, ahonnan Manning a practice squad-ból a sok sérült miatt ezen a héten felhozott újonc WR-t, Blair White-ot találta meg egy passzal az endzone-ban -> 10-20.

A támadók igyekeztek hamar válaszolni, Llyod csinált egy újabb nagyon szép elkapást, ami után, mikor földre vitték, 61 yard-dal volt a play indítási helyétől. Sajnos azonban onnan, a Colts 17-es vonaláról, előrébb már nem sikerült menni, így érkezett Matt Prater, aki a sikeres mezőnygóllal ismét egy TD-távolságba hozta a csapatot –> 13-20. A harmadik negyed vége előtt a Colts még megpróbált támadni egyet, de egy holding miatt 20 yard-ot kellett volna haladni, amiből csak 18 jött össze. A harmadik negyed után az eredmény -> 13-20.

Egy Colts-punt indította az utolsó játékrészt, majd egy hosszú, szép Broncos-támadás következett, amiben Orton megfutott egy 3&7 utáni 1st down-t és volt pár szép passza, de sajnos csak a 12-ig jutottak, ahol JMD újra nekiment egy negyedik down-nak, ezúttal egy 4&3-nak, ahol azonban Orton és a passzra kiszemelt WR nem voltak egy hullámhosszon, a labda pedig az elkapó mögött a földre hullott. Még élt a remény a Broncos-drukkerekben, hogy a sok elhibázott lehetőség ellenére is feljöhet a csapat és ez egy 3&15-ös Colts-play előtt még egész reálisnak is tűnt, ám ekkor Nate Jones újabb rossz coverage munkát mutatott be, ami miatt Collie egy 38 yard-os elkapást tudott csinálni. Hamarosan a Broncos 23 yard-jánál volt már a Colts, ismét Collie-t vette célba PM, aki ezúttal a rookie Cox-ot rázta le és csinált egy szép elkapást az endzone szélén -> 13-27. Már csak 4:26 volt vissza ekkor, következett egy kizárólag passzokból felépített Broncos-drive, ami a Colts 17-es vonaláig szépen is haladt, ám egy Clady false start miatt végül 4&13 jött, aminél Thomas-hoz nem sikerült eljuttatni a labdát 1:43-al a vége előtt. Manning-ék futásokkal elérték, hogy a Broncos elhasználja a maradék időkéréseit, majd egy punt után hiába csinált Royal egy 16 yard-os visszahordást, 22 másodperc alatt csak két jó passzra futotta, de pont már nem lett az akcióból, így tehát a meccs végeredménye -> 13-27.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Sajnos ilyen előzmények után csak ennyire futotta a csapattól, ami semmiképpen se szégyen, de egy picivel azért jobb is lehetett volna. A futójátékunk egyelőre elmaradt a várakozásoktól, Maroney nem tűnik komoly megoldásnak, nem lát igazán jól a pályán és ez főleg a goal-line szituációknál ütközött ki. Az elkapók eszméletlen nagyot játszottak, főleg a 169 yard-ot termelő Lloyd és a 140 yard-os Gaffney. Orton élete egyik legjobb teljesítményét nyújtva 476 yard-ot passzolt, de sajnos főleg az első félidőben kicsit dekoncentrált volt. A védelem nem rossz, bár főleg csak futás ellen jók, a passz ellen ezen az estén, részben Goodman hiányzása, részben Cox rutintalansága és igen nagy részben Nate Jones alkalmatlansága miatt, nem tudtak igazán hatékonyak lenni. Manning olyan irányító, aki kegyetlenül kihasználja a hibákat és a lehetőségeket, azokból pedig most akadt neki szép számmal.

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 37/57 sikeres/összes passz, 476 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 INT
Maroney: 12 próbálkozás, 24 futott yard, 2 elkapás, 40 elkapott yard
Buckhalter: 4 próbálkozás, 12 futott yard, 6 elkapás, 33 elkapott yard
Lloyd: 6 elkapás, 169 elkapott yard, 1 elkapott TD
Gaffney: 12 elkapás, 140 elkapott yard
Thomas: 2 elkapás, 43 elkapott yard
Royal: 4 elkapás, 23 elkapott yard, 4 punt return, 14 yard AVG
Prater: 2/2 FG (25 yard és 34 yard), 1/1 XP
Colquitt: 3 punt, 46.3 yard AVG
Jones: 6 tackle


Josh McDaniels vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Nagyon jól játszott az ellenfelünk, de ez nem volt meglepetés, hiszen egy igazán jól felkészített együttesről van szó. Csináltunk ugyan jó dolgokat, de sajnos ma ez kevés volt, négy negyeden át képtelenek voltunk elég megbízhatóak lenni ahhoz, hogy egy ilyen csapatot legyőzhessünk, mint amilyen a Colts. Az elmúlt fordulóban a Giants ellen nagyon eredményes volt a futójátékuk, nem szerettük volna, hogy ez ismét megtörténjen, viszont Payton-nel nem igazán tudtunk mit kezdeni. Perrish többször került kiszolgáltatott helyzetbe, de egy fiatal játékos, akinek még tanulnia kell, szerintem a fejlődése szempontjából hasznos volt a mérkőzés, és még javára fog válni. Nincs mit tenni, készülnünk kell a következő mérkőzésre, még hosszú út előttünk, bőven van alkalmunk a javításra. Tisztában vagyok vele, hogy vannak problémák, amik megoldásra várnak, a 3rd down szituációkat egészen biztosan sokat fogjuk gyakorolni a héten. Sajnos a Colts passz elleni védekezésének erős nyomásával meggyűlt a bajunk, ezért a harmadik-negyedik lehetőségeknél gondjaink voltak, viszont ne feledjük, hogy ennyire rámenős védőjátékkal nem fogunk olyan sokszor találkozni, mások ellen nagyobb eséllyel lehetünk eredményesek. Igyekezni fogunk óvakodni a harmadik és hosszú yard lehetőségektől, mert azokat még inkább nehéz megoldani, de ki fogjuk javítani a hibáinkat a következő mérkőzésre, nem gondolom olyan rossznak a helyzetünket."

A divízióellenfeleink közül a Kansas City begyűjtötte a harmadik győzelmét is, miután 31-10-re elpáholták a 49erst. Ezzel szemben a másik két rivális egyaránt idegenbeli fiaskóval zárt, miután a Chargers a Seattle otthonában 27-20 arányban maradt alul, a Raiders pedig Arizonából távozott egy 24-23-as zakóval. Ezen a hétvégén a Chiefs bye-week-es lesz, a SD a Cards-t, az Oakland pedig a Texans-t láthatja vendégül.

Az AFC West divízió állása a 3. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 3-0
2. San Diego Chargers 1-2
3. Denver Broncos 1-2
4. Oakland Raiders 1-2

Túl kell lépni ezen a meccsen, következik a Tennessee Titans elleni idegenbeli meccs, a liga talán legjobb futójával, Chris Johnson-nal és az eddig kissé remegő kezű, de mindig veszélyes irányítóval, Vince Young-gal. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy hosszú idő után először tudja vállalni a játékot Ryan Harris, de sajnos megsérült Spencer Larsen, nem lesz tehát FB a keretben. Goodman is gyógyulgat, talán ő is beöltözhet vasárnap.
Győzni kell, nincs mese...

Az utóbbi néhány napban a Colorado Rapids labdarúgói két mérkőzést is lejátszottak, és az ezeken megszerzett négy ponttal tovább sikerült javítanunk a helyzetünket, így fordulóról fordulóra egyre közelebb kerülünk a rájátszáshoz, amikor már csak négy mérkőzésünk maradt hátra az alapszakaszból. Ez tehát már több, mint be nem vallott álom, a csapat igenis playoff-esélyes!


Múlt szombaton léptünk pályára a bajnoki címvédő Real Salt Lake otthonában az idei Rocky Mountain Cup series első mérkőzésén. Az elmúlt években a utah-iak mindig kibabráltak velünk, a legutóbbi, 2006-os sikerünk óta mindig ők hódították el a két rivális közti Kupát, és közben több alkalommal is borsot törtek az orrunk alá a szezon hajrájában, most azonban a Smith-legények rendkívül elszántan készültek a rangadóra. Sérülés miatt hiányzott a legutóbbi öt meccsen öt gólt vágó Cummings, így Casey ékpárja a nemrég megszerzett Kandji lehetett, miközben a jobb szélen a másik új fogás, Mullan is kezdőként lépett pályára. A Rapids a következő összeállításban vette fel a harcot Utah-ban: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Kandji. A várakozásoknak megfelelően a házigazdák támadtak többet a mérkőzésen, de a mieink nem adták olcsón a bőrüket, masszívan védekeztek, és egy-egy veszélyes ellenakció vezetésére is képesek voltunk, azonnal látszott, hogy nem beszéltünk a levegőbe, amikor elszánt nyilatkozatokat tettek a játékosaink a meccs előtti hangolódás jegyében. Eközben a mérkőzés első negyedórájában Casey és Wynne is sárga lapot kapott a sorainkból. A 36. percben aztán tényleg sokkolni tudtuk a bajnok csapatot, hiszen Kimura jobb oldali felívelését a büntetőpont magasságából Conor Casey mesterien csúsztatta a hálóba. Rögtön nagyobb iramot kezdett el diktálni az RSL, de nem tudták elkerülni, hogy a félidőben 1-0 arányban a Rapids fiai vezessenek.
A második játékrészben fokozatosan egyre nagyobb nyomás helyeződött a mieink kapujára, de továbbra is remekül tartottuk magunkat, Pickens jó formában védve hárította az ellenfél valamennyi próbálkozását. Hatvanhárom perc játék után hajtottuk végre az első cserénket, amikor a középpályán Mullant az energetikus Thompson váltotta. Kisvártatva egy látványos denveri akció befejezéseként Smith eresztett meg egy közeli kísérletet éles szögből, de a hazai kapus védte a próbálkozását. Nem igazán tudtunk kijönni a szórításból, és minden erőnket a védekezés töltötte ki, de remekül bekkeltünk, és kevés igazi lehetőség akadt a Salt Lake előtt. Az utolsó húsz percen belülre érve lehoztuk Kandji-t, hogy a védekező középpályás LaBaeux-t küldjük pályára az elhárítás erősítése érdekében, és ezután is hősiesen tartottuk magunkat. A hajrára mindent megpróbált az ellenfél, de szinte tíz mezőnyjátékossal hősiesen tettük a dolgunkat, és egyre közelebb kerültünk a megváltó hármas sípszóhoz. A rendes játékidő utolsó perceiben a sárgalapos Wallace-t lecseréltük és a magas Palguta állt be a védelembe takarítani, majd a hosszabbítás pillanataiban a tizenhatoson belül Wynne kezére pattant a labda, de végülis nem ítéltek tizenegyest a játékvezetők tanácskozása után. A hatperces hosszabbítás harmadik minutumában viszont Wynne-t túlugorva befejelték az egyenlítést érő találatot, nem sikerült megszereznünk a három pontot. Fájdalmas pontvesztés volt, legalább a döntetlen összejött, ami még mindig nagy sikernek tekinthető, de joggal lehetünk kicsit bosszúsak a végjáték miatt, hiszen nagyon kevésen múlott, hogy nem törtük meg a RSL másfél éve tartó hazai veretlenségét, és nem okoztunk óriási visszhangot kiváltó bravúrgyőzelmet Sandy-ben.



A szerdai napon már hazai környezetben játszhattuk le a soros mérkőzésünket, melyen a Philadelphia Union együttese volt az ellenfelünk. Casey a sárga lapok miatti eltiltásából adódóan nem állhatott a csapat rendelkezésére, Cummings viszont felépült, így a jamaikai lehetett Kandji társa a csatársorban. Ezen kívül csak annyi változás történt a múlt hétvégi csapathoz képest, hogy Thompson volt a jobb szélső, és Mullan a padon kezdett. Vagyis a Rapids a kezdő 11-e a Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Thompson, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Cummings, Kandji összeállításban pompázott. A szokásos, hazai mérkőzéseken megszokott forgatókönyv szerint kezdődött a mérkőzés, vagyis hamar neki estünk az ellenfélnek, és alig hét perc után már meg is szereztük a vezetést, amikor Kandji a jobb szélről befelé kanyarodva gurított középre, Omar Cummings pedig kicsit becsúszva a hálóba továbbította a játékszert. Nem elégedtünk meg az egygólos vezetéssel, és újabb hét perc elteltvel Smith szögletét az ötös elől Omar Cummings akrobatikus mozdulattal a levegőben tűzte be a hosszú sarokba a tanácstalan philadelphiai védők gyűrűjében. Gyakorlatilag negyedóra alatt padlóra küldtük az ellenfelet, és bár a Union láthatóan nem akarta egyszerűen feladni küzdelmet, esélyük sem volt a mieink magabiztos játéka ellen. Az első félidő több érdekességet nem is igazán tartogatott, legfőképpen a védekezésre összpontosítottunk, miközben Kandji-ék még néhányszor megkeverték az ellenfél védelmét, de az első 45 perc után maradt a 2-0-s vezetésünk.
A második félidőt nagyobb elánnal kezdte a Philadelphia, de nem engedtük nekik, hogy szépítsenek, visszavertük az akcióikat, s Cummings egy bal oldali szóló végén közel járt a mesterhármashoz, csak kevéssel gurított a hosszú sarok mellé. Kisvártatva elkezdtünk cserélgetni, és a 62. minutumban beállt Mullan, aki Smith-t váltotta, majd kisvártatva Cummings harcolt egy szabadrúgást 23-25 méterre a kaputól. A pontrúgásból a csapatkapitány Mastroeni erős lövése messzire jött ki a kapusról, a szemfüles Wells Thompson pedig a kipattanóból volt eredményes. Háromgólos előnyben abszolút megnyugodhattunk, az utolsó húsz percen belül beküldtük Claudio Lopez-t és Amarikwa-t, s igazi gálaestet tartottunk a bő tízezres, hálás közönségünk előtt. Öt perccel a mérkőzés vége előtt Kandji robogott el a jobb oldalon ziccerben, önzetlen középre gurításából pedig Quincy Amarikwa idei első gólját szerezve belőtte a negyedik hazai találatot is. Végül a Philly sem távozott üres kézzel a Dick's Sporting Goods Park-ból, ugyanis az utolsó pillanatokban szépíteni tudtak egy remek lövéssel, miután Moor képtelen volt becsúszva felszabadítani. A végeredmény tehát 4-1 lett, sorozatban a tizedik hazai mérkőzésünket vívtuk meg veretlenül, ugyanakkor négy shutout után újra kaptunk gólt a saját pályánkon.



Be tudunk számolni még egy szenzációs hírről: Omar Cummings lett szeptember hónap játékosa az MLS-ben az Észak-amerikai labdarúgó-riporterek, és -újságírók szavazatai alapján. A denveriek jamaikai csatára a havi négy mérkőzésén hat gólt szerzett, és éves szinten 12 találatával már a csapat legeredményesebb játékosának mondhatja magát. Az elismerése azért tekinthető különlegesnek, mert ez mindössze a negyedik alkalom a klub fennállása óta, hogy egy játékosunkat a hónap legjobbjának válaszották a ligában, korábban Conor Casey (2009. május), Mark Chung (2003. július) és Ross Paule (1998. június) részesült hasonló jutalmazásban.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 15-6-5, 50 pont (26 meccs)
2. Real Salt Lake 13-4-9, 48 pont (26 meccs)
3. FC Dallas 11-2-13, 46 pont (26 meccs)
4. Colorado Rapids 11-7-8, 41 pont (26 meccs)
5. Seattle Sounders 11-9-6, 39 pont (26 meccs)
6. San Jose Earthquakes 11-8-6, 39 pont (25 meccs)
7. Houston Dynamo 7-14-5, 26 pont (26 meccs)
8. Chivas USA 7-14-4, 25 pont (25 meccs)

Négy fordulóval a befejezés előtt már több pontot szereztünk az elmúlt évbeli 40 pontos teljesítményünkhöz képest, és legutóbbi ennyi ponttal 2006-ban zártunk, amikor eleddig utolsó alkalommal kvalfikáltuk magunkat a rájátszásba.

Az MLS góllövőlistájának élmezőnye:
14 gólos: Edson Buddle (Los Angeles Galaxy),
13 gólos: Juan Pablo Angel (New York Red Bulls),
12 gólos: Chris Wondolowski (San Jose Earthquakes), Dwayne De Rosario (Toronto FC), Omar Cummings (Colorado Rapids), Sebastien Le Toux (Philadelphia Union),
11 gólos: Conor Casey (Colorado Rapids),
10 gólos: Fredy Montero (Seattle Sounders), Jeff Cunningham (FC Dallas), Kei Kamara (Kansas City Wizards).






















A playoff-ban nyolc csapat vehet részt, a két nyolctagú konferencia első két-két helyezettje automatikusan kvalifikálja magát a rájátszásba, míg a fennmaradó négy Wild Card-helyet az őket követő négy legjobb mérleggel rendelkező csapat foglalhatja el.

A rájátszás-harc állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 15-6-5, 50 pont (26 meccs)
*2. Real Salt Lake 13-4-9, 48 pont (26 meccs)
3. Columbus Crew 13-7-6, 45 pont (26 meccs)
4. New York Red Bulls 13-8-5, 44 pont (26 meccs)
5. FC Dallas 11-2-13, 46 pont (26 meccs)
6. Colorado Rapids 11-7-8, 41 pont (26 meccs)
7. Seattle Sounders 11-9-6, 39 pont (26 meccs)
8. San Jose Earthquakes 11-8-6, 39 pont (25 meccs)
9. Kansas City Wizards 9-10-6, 33 pont (25 meccs)
10. Toronto FC 8-11-7, 31 pont (26 meccs)
11. Chicago Fire 7-10-8, 29 pont (25 meccs)
12. Philadelphia Union 7-13-6, 27 pont (26 meccs)
13. New England Revolution 7-14-5, 26 pont (26 meccs)
14. Houston Dynamo 7-14-5, 26 pont (26 meccs)
15. Chivas USA 7-14-4, 25 pont (25 meccs)
16. D.C. United 5-18-3, 18 pont (26 meccs)

Az első két helyezett már biztos résztvevője a rájátszásnak, de az őket követő három együttest is már csak pár pont választja el a biztos bejutástól, mint ahogy a Rapids-nek sem hiányzik már sok hozzá. Látható, hogy nyolc ponttal vezetünk az első nem-playoff-helyen álló Kansas City előtt. A további két kiadó helyre még öt csapat pályázhat, akik jelenleg a 7-11. pozícióban tanyáznak, de a Fire helyzete már igencsak az utolsó szalmaszálba való kapaszkodás fogalmát meríti ki, a Seattle és a San Jose jókora esélyes a kvalfikációra. Míg a sereghajtó öt kiscsapat már végképp lemondhatott a playoff-ról.

A következő mérkőzésünket éppen a toronymagas ligautolsó D.C. United ellen vívhatjuk hazai környezetben, és minden bizonnyal a honi veretlen sorozatunk növelése, egy újabb győzelem kiharcolása lehet az elvárásunk ellenük. Ezt követően a befejező három meccsen a három legerősebb nyugati csapattal fogunk találkozni, beleértve a Rocky Mountain Cup series visszavágóját is.

A Rapids hátralévő mérkőzései az alapszakaszból:

Október 3. vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - D.C. United
Október 10. vasárnap, 00:00 FC Dallas - Colorado Rapids
Október 17. vasárnap, 04:30 Los Angeles Galaxy - Colorado Rapids
Október 24. vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Real Salt Lake

A hét első napjaiban a Colorado Rockies együttese nem tudott javítani a szezonbeli utolsó hazai párharcában sem, miután mind a három meccset elvesztettük a Los Angeles Dodgers ellen, ezzel menet közben biztossá vált, hogy idén nem leszünk ott a rájátszásban.

1. meccs, hétfő: Rockies-Dodgers 1-3
Ismét sokan hiányoztak betegség miatt, így tulajdonképpen azok voltak ott a kezdő csapatban, akik még egészségesek maradtak. Belül a Helton-EYJR-Tulo-Herrera összeállítás játszott, közben az elkapó az ötödik helyre felkerülő Iannetta volt, mivel Olivo a hétvégén lesérült, míg kívül Payton, Fowler, CarGo volt a három starter. A soros kezdő dobónk Ubaldo lehetett, vele szemben Lilly játszott az ellenfél részéről. Nehezen indult számunkra mérkőzés két séta, ill. egy single által loaded 2out lehetőséget harcolt ki az LA, melyet a hatodik ütő Blake 2run RBI singlelel használtak ki. Ezzel szemben a mieink első három ütője könnyedén kiesett, majd a második játékban a két csapat összesen egy sétára volt képes Helton révén. A harmadikban aztán sem Ubaldo, sem Lilly nem engedett ütőt a bázisokhoz kerülni. Ezt követően a Dodgers egy doublet jegyzett, de egy szándékos sétát követően a dobó ellen zártuk le az akciójukat, majd a negyedik alján CarGo szépített egy solo homerunnal a center fielden keresztül 2-1re. Az ötödik védekező játékunkat magabiztosan abszolváltuk, majd Helton double és Herrera walk árán mentünk előre, a dobó tovább küldte őket a pontszerző helyekre, de EYJR képtelen volt élni a lehetőséggel. A hatodik felvonás során mindössze egy sétát engedélyeztünk, de a támadásunkban is csak Fowler volt jó egy single ütésre. A következő menet alatt Tulo vétett egy fielding errort, a kieső nélkül felkerülő futót pedig egészen a hármas bázisig elküldték két out playel, de végülis Ubaldo magabiztosan védekezett. Részünkről ebben a menetben Helton hozott egy singlet, de őt követően Payton ellen Loney mutatott be egy unassisted double playt az egyes bázisnál. A nyolcadikra cseréltük le Ubaldot, a helyettes Morales pedig kettőből kettő strikeoutot hozott, majd a harmadik kiesőt már Dotel jegyezte ugyancsak dobás utáni kiejtéssel, viszont támadásban nem tudtunk értékelhetőt nyújtani. Aztán Belisle folytatta és rögtön kapott egy doublet, majd Ellis RBI single találatával már 3-1re vezetett a Dodgers, végül Beimel fejezte be a játékot. A befejező menetben pedig képtelenek voltunk pályára kerülni, mindhárom ember simán kiesett, így két pontos vereséget szenvedtünk.
- Mindössze négy ütést értünk el, az LAnek hat találat volt elég a sikerhez, már az első inningben azzal a két ponttal eldöntötték a meccset. Az egyetlen emberünk két ütéssel Helton volt, aki egy séta mellett mindkétszer ütött, singlet és doublet hozott és a 18. két bázisos ütését jegyezte. Gonzalez beütötte az idénybeli 34. hazafutását, egyúttal a 115. RBIt jegyezte, amikor a negyedik inningben kibombázott a pályáról, viszont a másik három alkalommal simán elbúcsúzott. A kettes beülőben ütő Fowler 1/4ezett és napi egyetlen single után megvolt az idei 13. sikeres rablása. Ezen kívül a sor végén lehetőséghez jutó 3B Herrera tudott még elérni egy sétát két out mellett, a többiek viszont nem sokra lehettek büszkék. Tulowitzki 0/4es lőlappal fejezte be az összecsapást, közben védekezésben volt egy hatalmas dobása az egyes bázisra, és távolról is elért egy gyönyörű groundout assistot, ugyanakkor megvolt a tizedik hibája a szezonban. A leadoff hitter Young Jr szintúgy négyből semmivel zárt, mind a négyszer mezőny által kiesése volt, közben két LOBt termelt, a hajrában Barmes váltotta 2Bként. Iannetta meglepően magasan az ötödik helyen ütött, mert hagyományosan jó szokott lenni Lilly ellen, hétfőn viszont négy kiesésből három strikeoutot regisztrált. A veterán Payton három kiesésből két strikeoutot kapott, azon kívül egy szerencsétlen unassisted double playbe is beleszaladt és összesen három embert hagyott fent. Az egyetlen pinch hitter Spilborghs flyouttal esett ki a nyolcadik inningben. Jimenez egyedül az első inningben volt gondban, és akkor két futást is beszedett, de többször nem tudták megsebezni őt és utána hat játék alatt csak egy ütést kapott. Végül azonban ez is kevés volt a gyenge ütőjátékunk miatt, így hét inning alatt két kapott futással és négy ütéssel zárva megkapta a nyolcadik vereségét a szezonban. Morales a nyolcadik menetben mindkét ütőjét strikeouttal szórta ki, az inning harmadik ellenfelét pedig Dotel ugyancsak SOval keserítette el. Belisle a kilencedikben két ütésből egy futást kapott 2/3 játékrész alatt, így még nehezebb lett a sorsunk a végére. Az utolsó kiesőt már a balos Beimel jegyezte, miután előtte kapott egy singlet.

2. meccs, kedd: Rockies-Dodgers 7-9
A következő mérkőzésen Mora már vállalni tudta a játékot, így visszafoglalta a hármas bázist Herreratól, közben EYJR sérülés miatt pihent így kisebb meglepetésre Nelson volt a kezdő 2B. Az outfieldre S. Smith került be Payton helyett az előzőnapi csapatunkhoz képest, más változás nem történt, az elkapó megint Iannetta volt Olivo távollétében. A dobó párharcot Francis a tehetséges Kuroda ellen vívhatta, és az első játékban a denveri legény két kieső után két singlet is elszenvedett, de Blake ellen lezártuk a támadást, ezt követően a mieinknél Nelson vágott egy doublet, CarGo pedig egy RBI singlelel megszerezte a vezetést. A második menetben már sokkal magabiztosabban védekeztünk, viszont az ütőink három strikeoutot szenvedtek el. Aztán a dobó révén értek el egy singlet, majd Furcal RBI triple által kiegyenlítettek, és meg is fordították az állást amikor Theriot játéka közben beért a futó, ő pedig Mora errorból az egyes bázisra került, nem sokkal később Kemp vágott be egy hazafutást két pontért, őt követően pedig Blake solo HRt ütött és már 5-1re vezettek a vendégek. A harmadik támadásunkban Fowler vágott egy triplet, 2 out után pedig CarGo küldte haza őt egy újabb RBI single találattal így 2-5re szépítettünk. A negyedikre Francis helyét már Rogers vette át és két kapott ütés és egy single után loaded 2outról védekeztünk sikerrel, miközben a mieink akciója teljesen eredménytelen volt. Az ötödik játékban Rogers magabiztosan osztotta ki a három kiesést, azonban a Rockies három ütője sem tudott bázisra kerülni. Ezt követően Rogers ugyan két embert is felengedett ingyen, de végül az Ethier elleni strikeouttal hárítani tudott, miközben a Nelson-CarGo-Tulo hármas nem tudott mit kezdeni Kurodával. A hetedik játékra is fent hagytuk Rogerst és két ember sikeres kiejtését követően Loney hazafutásával növelte előnyét az LAi csapat, de végre hallattunk magunkról és Mora jegyzett egy singlet, utána pedig Helton ütött be egy 2run homerunt. Még ebben az akcióban Iannetta sétálhatott, aztán Fowler tűzött ki egy újabb 2run HRt, amivel kiegyenlítettünk 6-6nál. A nyolcadik játék során Dotel bizonytalankodott, egy doublet követően pedig Furcaltól szedett be egy RBI triplet, majd 2in-1outnál jöhetett Reynolds de ellene Ethier helyezett be egy sac fly RBIt, mire egy SOval lezártuk az inninget. A következő támadó részben az első két emberünk a kiesés sorsára jutott, majd Mora és Helton jegyeztek egy-egy singlet, S. Smith sétált, aztán Iannetta szintén walkot szállított ami bases loadednál egy futást ért, de a PH Spilbo ellen egy SOval hárítottak, így 7-8ig jöttünk fel. A kilencedikben sajnos Street ellen Blake lőtt még egy homerunt, aztán végül egy singlet követően két strikeout árán sikerült elhárítani a további futásokat, de így is két pont hátrányból kezdhettük az utolsó akciót. A legvégén azonban csak Fowler hozott egy singlet, majd a kettes bázisig jutott, miközben sorban három ütőnk esett ki, a végső strikeoutot Tulo ellen szerezték, nem változott már az eredmény, tehát 9-7re másodszor is vesztettünk, ezzel véglegessé vált, hogy nem jutunk be a rájátszásba idén.
- 14-10 arányban maradtunk alul az ütésekben, és a négy elszenvedett HRt nem tudtuk elviselni. A leadoff hitter Fowler volt a legjobb formában lengető ütőnk, mivel öt próbálkozásából háromszor ért el találatot, csak egy double hiányzott volna a cyclehoz, azon kívül 13. alkalommal lőtt triplet és ötödször hazafutást az idényben. A 2run HRnal egyenlítettünk ki a hetedik alján, ezzel jutott el 35 RBIig. Vele együtt kétszer ért be a 3B Mora aki 2/4es hatékonyságot jegyzett így jelenleg .290es az éves átlaga, a szezon utolsó harmadában bizonyította, hogy mennyire hasznos tud lenni. Helton nyolcadszor lőtt HRt az évben és 36 RBInál tart, miután két futáshoz vezetett a homerun és elérte a .260as hatékonyságot éves szinten. Gonzalez az öt beállása alatt két single találatot jegyzett, mindkettővel beküldött egy-egy futót, vagyis már 117 RBIt számlál az idényben. Még egy ütésünk Nelson nevéhez fűződött, a kezdő 2B két bázison hagyás mellett zárt 1/5ös hatékonysággal, EYJR számára sérülés miatt már befejeződött az év így a hátralévő meccseken őt várhatóan többet láthatjuk. A többiek közül Iannetta két kiesés mellett két sétát regisztrált, az egyiket bases loaded szituációban, amellyel a szezonbeli 27. pontot érő megmozdulását hozta. Ezen kívül S. Smith jegyzett még egy sétát a 0/3as lőlapja mellé, míg egyedüli kezdőként Tulowitzki képtelen volt bázisra kerülni, ötből ötször kiesett három LOB mellett. A csere ütőink közül McKenry és Payton a mezőny által lett kiejtve, Spliborghs viszont strikeoutot kapott telipályánál a nyolcadik játék során. Francis megint pocsékul kezdte a meccset és a sérült vállával három inningnél többet nem bírhatott. 61 dobás után hat ütést és öt futást szenvedett el, beleértve két egymás utáni homerunt, viszont még egyenlíteni tudtunk a korai hátrányból, így legalább újabb vereséget nem szedett össze. Rogers feledtetve a múltkori gyengélkedését most nagyon magabiztosan dolgozott le négy menetet, kapott ugyan három ütést és két sétát is engedélyezett, de hat strikeoutot vágott, az egyetlen futását pedig egy solo HRból szenvedte el. Dotel számlájára regisztrálták a vereséget, aki a nyolcadik inningben egyenlő állásnál csak egy embert tudott kiejteni, a másik három ütő találatot hozott rajta és két futást is bevittek ellene. Őt követően M. Reynolds kettőből kettő outtal fejezte be a nehéz helyzetet, az egyik kiesést dobás után postázta. A befejező menetben Street is kapott két ütést, melyből az egyik egy solo homerun volt, de két SOval végül lezárta a meccset.

3. meccs, szerda: Rockies-Dodgers 6-7
A záró mérkőzésen már tényleg csak a szép búcsúért játszottunk, hiszen ez volt a szezonbeli utolsó meccsünk a Coors Fielden. Az infielden újdonság volt a 2B Herrera feltűnése, Stewart pedig a kihagyása után először lehetett kezdő. Közben a jobb szélen S. Smith helyett Spilbo kezdett és az elkapó posztra visszatérhetett Olivo. Ezen az összecsapáson Chacin idei utolsó startja következett, míg az LAből Monasterios volt a kezdő dobó. Az elején egy séta után egy double playel, valamint egy strikeouttal mentettünk. Közben az első akciónk sikertelen volt, viszont egy újabb jó védekező részt követően a második alján Tulo helyezett be egy triplát, majd Helton biztonsági megmozdulásából jutottunk vezetéshez. A harmadik menetben azonban egy ütés, egy séta, egy error jóvoltából loaded 2out helyzet adódott a Dodgers javára, aminél Chacin walkot engedélyezett, ezzel egyenlítettek, aztán Kemp egy grand slam HRal kitakarította a pályát és már 5-1re ment a Dodgers. Rövidesen Olivo köszönt be egy solo hazafutással, de a következő három ütőnk mindegyike kiesett. Az ez utáni játékban ismét egy duplát kaptunk, majd Hu sac flyból szerezték az újabb pontot, majd Tulo single, Helton séta, és Spilbo single által töltöttük fel a pályát egyetlen kieső mellett, aztán Stewart tudott eredményes lenni egy RBI groundouttal. Négy inning után 3-6nál tartottunk. Az ötödikben Chacin ismét nem állt a helyzet magaslatán és egy ütőt eltalált, majd Loney lőtt be egy RBI singlet, utána Herrera és Tulo single és Helton séta révén ment pályára, a 3in-2out helyzetből pedig Spilbo küldött haza két embert egy singlelel vagyis 5-7re visszajöttünk. A hatodik játékra már Delcarmen érkezett, de egyetlen single mellett biztosan abszolválta a három outot, viszont a mieink sem tudtak pályára kerülni. A hetedik inninget immár Morales oldotta meg hibátlanul, miközben a Rockies Herrera és Tulo ütései és Spilbo sétája jóvoltából töltötte fel a pályát, ám a pinch hitter Mora ellen könnyen hárítani tudtak. Aztán a fiatal Escalona a következő menetet egy single találat ellenében hozta le, majd mindössze Fowler révén voltunk képesek egy 2out single végrehajtására. A befejező menetet Daley egyetlen séta mellett abszolválta, előttünk pedig ismét bases loaded lehetőség adódott két single és egy walk révén, a PH S. Smith groundoutos kiesése közben pedig hazaért Tulo, majd Olivo fent hagyta a két futót a pontszerző helyeken. Nem tudtunk a harmadik mérkőzésen sem győzni, egy ponttal 7-6ra vesztettünk megint.
- Hiába ütöttük túl az ellenfelet 12-6 arányban, a Dodgers öt pontos inningjére nem volt válaszunk, ráadásul csak 3/10el használtuk ki a pontszerző lehetőségeket és két fielding errort is vétettük, az egyik után jött a GS. Tulowitzki 4/4es napot zárt, ötödik alkalommal sétált, és a hatból négy futásunkat ő regisztrálta. Beütötte a szezonbeli harmadik triplet, azon kívül három singlet szerzett, míg átlagát .320asra fejlesztette. A jobb szélső Spilborghs négy próbálkozásból három singlet ért el, beleértve egy két pontot eredményező ütést, amellyel 39nél tart éves szinten a .286os átlag mellett. Az elkapó Olivo két meccs pihenő után tért vissza a kezdőbe és meglőtte a 14. hazafutását az évben, viszont a további három ütési lehetőségét elszalasztotta és egy újabb mezőnyhibával már kilencnél jár az évben. A sor második helyén Herrera volt ezúttal a 2B és három kieséssel együtt két ütést tett bele a közösbe, tulajdonképpen hatékony meccse volt és még egy vetődéses mentést is bemutatott. A hármas bázison Stewart mindháromszor kiesett, de közben egy groundout alatt feljegyezhette önmaga 61. RBI megmozdulását, viszont négy embert hagyott bázison és a kilencedik hibáját hozta, a meccs második felében Nelson helyettesítette, aki 0/2vel tevékenykedett. A leadoff hitter Fowler egyetlen singlet ért el négy out play mellett, de mindannyiszor üres bázisoknál esett ki. Ugyancsak egy ütése volt még a veterán Heltonnak, ezen kívül két sétát regisztrált, valamint egy sac fly révén az idénybeli 37. RBIt szerezte meg, az utolsó játékban Payton volt helyette a pinch runner. Meglepetésre a legrosszabb napja Gonzaleznek volt, a bal szélső ugyanis ötből semmit jegyzett, egy strikeoutot szenvedett el két LOB mellett, még neki is lehetnek gyengébb meccsei, ráadásul már teljesen mindegy volt mit csinál. A csere ütők közül Mora bases loadednál az ötödik játékban az első labdát kirakta flyoutra, a hetedikben S. Smith viszont egy RBI groundouttal elérte az 52. pontszerzését 2010ben. Chacin új újonc klubrekordot állított fel a strikeoutokban, amikor a harmadik játékban Monasterios ellen megvolt a szezonbeli 135. SO. Végül hét dobás utáni kiejtésig jutott, viszont közben hét futást szenvedett el négy ütésből, viszont csak kettő volt earned run, balszerencséje volt, hogy éppen egy grand slamet kapott a harmadik felvonásban. Később már nem is tudtunk visszajöni így 11 vereségével és 3.28as ERAval zárta a nagyon ígéretes bemutatkozó szezonját. A hatodik játékban Delcarmen csupán egy ütést kapott és egy strikeoutot kiosztott. Őt követően Morales háromból három ütőt ejtett ki a hetedik menetben egy dobás után kieséssel együtt. A következő játékban az újonc Escalona egy találat ellenére nem került gondba és biztosan búcsúztatott el három embert. A befejező játékban Daley hibátlan mérlegét csak egy séta halványította, de végre tőle is láttunk valami pozitívat.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 90-68 (158 meccs)
2. San Diego Padres 88-70 (158 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 83-75 (158 meccs, 7.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 78-81 (159 meccs, 12.5 GB)
5. Arizona Diamondbacks 64-94 (158 meccs, 26.0 GB)

A Giants nagy lépést tett a divízió győzelem felé, amikor kedden és szerdán is legyőzték a D'backst. Közben a Padres két meccset is elvesztett hazai környezetben a Cubs ellen, így a Wild Card csatában is hátrányba kerültek a Bravesszel szemben. Csütörtökön még a jelenlegi párharc játszanak, majd péntektől egymás ellen zárja le a két rivális a szezont. Közben a Dodgers az Arizonát fogadja zárásként. Egyébként a Phils és a Reds a napokban bebiztosította helyét a rájátszásban.

A mieink tehát 2008hoz hasonló nem lesznek ott a playoffban, sajnos az év végén hiába indítottuk meg a nagy hajrát az egész évbeli rengeteg sérülés miatt elfáradtunk a befejezésre így többre nem lehettünk képesek. Az utolsó párharcunk során négy meccset fogunk játszani a rájátszásról szintn lemaradó St. Louis Cardinals otthonában, tehát már egyik csapat számára sem lesz tétje az utolsó meccseknek. A befejező series felvonásai a következő időpontokban kezdődnek: péntek 02:15, szombat 02:15, szombat 19:10, vasárnap 20:15. Nézzük meg még az utolsó meccseket, hiszen utána áprilisig nem láthatjuk a srácokat. GO ROCKIES!!!

Egész nyáron felfordulásban tartja a denveri közvéleményt, hogy a Denver Nuggets sztárjátékosa Carmelo Anthony nem szeretné meghosszabbítani a következő idény végén lejáró szerződését a csapattal, hanem még az ősszel rajtoló bajnokság előtt el akarja cseréltetni magát egy másik csapathoz. A Denver Sports Blog hasábjain egy kicsit pihentettük a Melo-ügyet, nem szerettünk volna a napi, akár órai, rendszerességű újabb és újabb pletykákkal sokkolni az olvasóinkat, most azonban eljött az ideje, hogy négy Nuggets-szerkesztőnk alaposabban is kifejtse a véleményét a történtekkel kapcsolatban, igyekeztünk több irányból megközelíteni az érdekes helyzet valamennyi felmerülő kérdését, hogy talán azok is jobban átláthassák az ügyet, akik a nyári szünet alatt nem feltétlenül foglalkoztak az Anthony-sagával...






















- Gondoltad volna a 2009/10-es szezon végeztével, hogy Anthony megtartása körül problémák lesznek?

Filip válasza: Nem, az elején a médiakavarások nem izgattak, mert a jelenlegi szerződése megkötése előtt is ugyanígy indult minden, csak aztán elmérgesedett a helyzet. Őszintén szólva meglepett Melo "elkurvulása", és szerintem ebbe nagyban belejátszik James nyári kiskárolykodása, és a miami-i All-Star válogatott építése.

Foresz válasza: Nem hittem azt hogy Anthony elvágyódik innen,igazából egyrészt az asszony,másrészt egyes emberkék forgatták be véleményem szerint,akik hasznot húzhatnak a New York által adatott nagyobb reklámbevételekből.

TomiTanguay válasza: Teljesen meglepődtem rajta. Azt hittem simán aláír.

Zephyr válasza: Biztosra vettem, hogy nyáron simán hosszabbítani fog, pláne úgy, hogy a kedve szerint próbálták megerősíteni a csapatot. Igaz, a szezon végén, a Jazz ellen lehetett érezni némi feszültséget, Anthony és a csapattársak, valamint a vezetőség közt, de ennek ellenére én biztos voltam benne, hogy elfogadja az új szerződését. Összességében nem is a lelépési szándékát tartom problémásnak, inkább azt a módszert, amit választott.

- Mennyire jogos Anthony azon állítása, hogy nem tartja elég erősnek a csapatot?

Filip: Szerintem ez óriási hülyeség, tavaly is abszolút bajnokesélyesek voltunk Karl szomorú betegségéig és Martin sérüléséig, még Melo-t és Billups-t is tudtuk helyettesíteni. Ezt neki pontosan tudnia kéne, nem tudom hova tette az eszét, amikor gondolkozni kellett volna, hiszen nálunk csak gyengébb csapathoz cserélhetjük, mert szinte mindenhol egyfajta rebuild részeként számítanának rá.

Foresz: Semennyire.Ez a csapat sérülésmentesen minimum rájátszás második kör,de ettől csak feljebb.Ahová menni akar,ott nem lesz ennyire jó csapat.

TomiTanguay: Nem komplett. A csapat hét éve mindig playoffol, amit nem sok NBA klub mondhat el magáról.

Zephyr: Egyáltalán nem érzem jogosnak. Szerintem, ha maradna Denverben, akkor támadásban a liga egyik legproduktívabb csapata lehetne a Nuggets. A védekezést pedig, a holtszezonban és a bajnokság során össze lehetne rakni, amennyiben a sérülések is elkerülnék a gárdát, akkor az egyik legkomolyabb kihívója lehetne a Lakersnek.

- Mennyire szolgálhatta Anthony maradásra bírását Harrington leigazolása?

Filip: Ezek szerint semennyire, mert ennek ellenére menni akar, pedig biztos, hogy miatta írattuk alá a vérbeli offenzív magasembert, aki biztos, hogy brutális párost alkotott volna Melo-val. Talán előbb is szólhatott volna, hogy menni akar, nem jön ide feleslegesen egy veterán öt évre, na meg Kleiza-t sem engedtük volna át a Toronto-nak.

Foresz: Tűzoltásnak szánták,de könnyen lehet hogy megoldás lesz belőle.Nem ez fogja Anthony-t meghatni...

TomiTanguay: Miatta hoztuk ide, vicces lesz, hogy Al idejött Melo meg könnyen mehet a Knicksbe. Úgy néz ki nem érdekli Melot most Harrington sem.

Zephyr: Harrington leigazolásának egyértelmű célja volt, Melo maradásra bírása. A vezetőség próbálta megszerezhető legjobb játékosokat a csapatba igazolni, Anthony megtartása végett. Harrington az én véleményem szerint komoly erősítés, főleg támadásban lehet hasznos. A hosszútávú szerződése is inkább abba az irányba mutat, hogy a vezetőség célja az lett volna, hogy a meglévő keretet a lehető legtovább együtt tartsa, és semmiképpen sem az, hogy Anthony távozása után újjáépítésbe kezdjenek.

- Szerinted Anthony melyik csapatban szeretné folytatni pályafutását?

Filip: A kedves feleségével együtt egy nagy divatvárosba szeretnének költözni, ahol kedvükre csilloghatnak a kifutókon, szóval NY vagy LA a legesélyesebb, azt mondom gebedjen meg a Clippers-ben, ott soha nem lesz épkézláb csapat. :P

Foresz: Szerintem neki most teljesen mindegy,lényeg a rivaldafény,illetve esetleg New York mellett szólhat Stoudemire leigazolása.(Melo cimborája)

TomiTanguay: Szerintem ő sem tudja mit akar, kb 10 csapat esélyes neki. Talán a NYKbe menne legszívesebben, de ez már nem rajta múlik, tőlünk függ, hogy hova és miért cseréljük el.

Zephyr: Valamelyik nagy piaccal rendelkező csapat lehet az első számú célpontja. Mivel New Yorkból származik, logikus, hogy a Knicks, vagy a Nets, lehetnek a fő jelöltjei, ezeken kívül talán még a Bullsban tudnám elképzelni.

- Szerinted milyen ellenértekekért érne meg leginkább elcserélnünk Anthony-t, és melyik klub lehetne a legjobb cserepartnerünk?

Filip: Én azt mondom, hogy égetően nagy szükségünk van egy dinamikus, fiatal magasemberre, aki évtizedes meghatározó játékos lehet nálunk. Elsősorban ennek a lehetőségét keresném amellett, hogy egy jóképességű utódot hozzunk Melo posztjára és draft pick-ekkel gazdagodunk. Hallottunk olyan híreket, hogy SG-poszton is nézelődünk, de - egyrészt ide jövőre jöhet Brandon Marshall :D - szerintem ez a kisebbik problémánk, inkább magast kéne halásznunk. Ezért annyira nem tetszik a Rockets ajánlata, és például a Bulls Deng-re és Gibson-ra épülő csomagja annál inkább, de mondjuk a Nets-ből is lehetne ígéretes ellenértéket hozni Favors, vagy még inkább Lopez személyében. Nem kicsit bonyolult az ügy, lassan a fél liga szóba jött már Melo új csapataként, egyre esélyesebb, hogy egy megatrade lesz három-négy vagy még több csapat érintésével.

Foresz: Ha cserélnünk kell,kettesnek és hármasnak kellene a csomagban lennie amit ellenértékként kapunk.De talán egy négyes sem ártana.Nagy baj az,hogy Kleizát nem matcheltük,mert ha újra igazoltuk volna,hármason nem lennének ilyen nagy gondjaink mint Melo távoztával lesznek.Hogy milyen csapatok jöhetnek szóba?Szerintem szinte mindegy,mindenhol vannak értékek,bár tökéletes árat biztosan nem kapunk Anthony-ért.

TomiTanguay: Egyrészt hármas tuti kell a helyére. Jó lenne a kettes posztot is megoldani, mert a JR-Aff páros gyengécske és akkor a magas problémára is kéne egy igazi megoldás az öreg és sérülékeny játékosok helyett, akikkel tele van a padlásunk. Na és persze draft pick is kell, mert idén sem tudtunk drafolni. Mindezt persze nem lehet egyszerre megvalósítani, csak felsoroltam pár lehetőséget, vagyis irányító kivételével szinte bármit szívesen látnék. Arra nem térnék ki, hogy melyik csapat lenne a legjobb partner, több jó lehetőségünk van, a Knicks nem tartozik közéjük nálam.

Zephyr: Mindenképpen kellene, hogy kapjunk legalább egy használható magas embert, valakit aki megfelel kezdő hármasnak, és 1-2 draft picket is. Talán akkor járnánk a legjobban, ha a Sixersbe, vagy a Rocketsba menne, de valószínű, hogy több csapatot is érintő csere lesz a dologból.




















- Anthony-e a Nuggets történetének legnagyobb játékosa?

Filip: Azt hittem, hogy az lesz, de csalódtam benne, és ezek után azt is el akarom felejteni, hogy itt volt, nem hogy a legjobbnak nevezzem...

Foresz: Kétségkívül hatalmas játékos,de nem hiszem.Csak jó korban,jó időben volt itt.Ha mondjuk Billups ugyanennyi idősen van a Nuggets-ben,hasonlóan nagy kvalitású játékosnak számítana, mint most Melo.

TomiTanguay: Igen. Imádják őt az emberek, imádja őt a csapat Denverben. Különösen ezért szomorú, hogy idáig jutottunk vele. :(

Zephyr: Alex English hosszabb időt töltött el Denverben, és egyenlőre még Ő a franchise legeredményesebb játékosa is, ezért nálam megelőzi Anthonyt a rangsorban. Az viszont nagyon valószínű, hogy ha maradt volna a Nuggetsnál, akkor a csapat történetének legnagyobb ikonja lett volna.



















- Mennyire hathat ki a csapatra az Anthony körüli hercehurca?

Filip: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a történteket, még ha Billups hiába nyilatkozik valamennyiszer diplomatikusan, biztos hogy őt és a többieket is zavarja, de remélem a szezonkezdetre megoldjuk ezt az ügyet, és már egy ütőképes csapattal várhatjuk a rajtot, és senki nem fog Melo-n keseregni.

Foresz: Biztos nem kellemes ilyen körülmények közt készülni,mivel Anthony a támadásaink nagyrészének a megoldása volt egyszemélyben.Bármikor cseréljük,kihatással lesz véleményem szerint a csapat teljesítményére.

TomiTanguay: Mivel a legjobb játékosunk biztos, hogy mindenki bizonytalanságban van hetek óta. Nem irigylem őket, de remélem a szezon rajtig pont kerül az ügy végére és tiszta lappal kezdhetjük az évet.

Zephyr: Biztosan zavarja a felkészülést, mert a csapattársak sem tudják milyen összetételű és erősségű lesz a gárda a következő szezonban, és ráadásul a csapat arca készül távozni. Viszont milliókat kereső profikról van szó, ezért gondolom, hogy mindenki teszi a dolgát, annak érdekében, hogy a rajtra csúcsformában legyen.

- Van-e még esély rá, hogy Anthony mégis maradjon Denverben?

Filip: Most már nincs, és nem is akarom, hogy legyen. Menjen innen minél előbb, hogy készülhessünk a végleges kerettel a szezonra, nem várhatjuk meg azt, hogy még egy szezont maradjon, ezek után csak lejáratná magát a Nuggets mezében...

Foresz: Nem hiszem hogy maradna.Már hamarabb kellett volna mellé folyamatosan embereket pakolni.Most már elkéstünk azzal hogy beígérjünk neki erősítéseket,hiszen máshol nagy mozgolódások voltak,más csapatoknál hamarabb elképzeli azt,hogy hozzá cserélnek játékosokat.A Nuggets eléggé konzervatívnak mutatkozott ilyen téren,és Melo ezt látta,nem hiszem hogy hinné hogy ez majd megváltozik.

TomiTanguay: Nem, amikor kiborult a bili, már akkor sem láttam esélyt, hogy maradjon. Ha így látja jónak akkor menjen, csak ez a bizonytalanság a csapat körül érjen véget, hogy a srácok a játékra koncentrálhassanak.

Zephyr: Az egész ügy kezdetén még láttam rá esélyt, hogy sikerül marasztalni. Bíztam benne, hogy talán az új GM meggyőzi, esetleg elérjük, hogy csak a következő nyáron távozzon, egy sing&trade üzlettel, de mostanra már semmi esélyt nem látok arra, hogy maradásra bírjuk.

- Szerinted mi lesz az Anthony-saga vége?

Filip: Trade. Lehetetlen megjósolni, hogy hova cseréljük el, de abban biztos vagyok, hogy komoly üzlet lesz, mint ahogy abban is, hogy távozik. Észnél kell lennünk, mert hosszú éveket fog meghatározni az az üzlet, amit hamarosan megkötünk. Remélem, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a cserepartner(ek)ből érte.

Foresz: Az Anthony-saga vége az lesz,hogy amint Melo új csapatot választ,egy 3-4 csapatos cserében elcseréljük,és következhet Chris Paul New Orleans-i elvágyódási kabaréja...Viszont az is borítékolható,hogy oda fog menni ahol Melo már ott lesz.

TomiTanguay: Elcseréljük és ünnepélyesen felgyújtuk a Melo mezeket... :D

Zephyr: Még a szezon kezdete előtt nyélbe ütünk egy cserét, ami szerintem, több csapatot is érinteni fog. Aztán még az sem elképzelhetetlen, hogy ezt további játékosmozgások követik, ez majd a csere ellenértékétől függ.

A hétfői napon a Pepsi Center-ben megtartott hivatalos sajtótájékoztatókkal vette kezdetét a Denver Nuggets együttese számára az idei edzőtábor. Az elmúlt hetekben az Anthony-ügy határozta meg a csapat életét, most már azonban mindenkinek a játékra kell koncentrálnia, mert bár a saga továbbra sem ért véget, a keddi naptól a játékosok már a pályán gyakorolhatnak. Persze, Melo megjelenése és szerepe tartogatott némi érdekességet a tegnapi Media Day-en.




















Carmelo Anthony megjelenése olyan volt a hétfői sajtótájékoztatón, mint amikor egy elefánt betör a porcelánboltba, valósággal megfagyott a levegő, amikor belibbent a 15-ös számú Nuggets-szerelésben. "Itt vagyok - ma itt vagyok. Bármit tartogat a jövő" - kezdte Anthony. "Egyelőre nyitottak a lehetőségeim, hosszú lesz számomra a következő nyár, majd akkor leülök a csapatommal, és megbeszéljük a folytatást. Most egyelőre izgatott vagyok, hogy hamarosan újra a pályán lehetek. Soha nem mondtam semmit az esetleges cserével kapcsolatban, tudom, hogy sok pletyka zajlik körülöttem, de próbálok a kosárlabdára összpontosítani." (video)

Őt követően az irányító Chauncey Billups érkezett a pódiumra, akitől azt kérdezték, hogyan érinti a csapatot a kialakult helyzet. A veterán játékos mosolyogva felelt: "Micsoda? Milyen helyzet? Azt hittem, azért jöttem, hogy a világbajnoki aranyéremről beszéljünk." Később hozzátette: "Nem szeretném, ha Melo távozna, de ez az ő döntése, a családja és az ügynökei döntése, nekem ebbe nincs beleszólásom, és egyébként is szeretnék kimaradni belőle."

A dobóhátvéd J.R. Smith körül ugyancsak rengeteg cserepletyka merült fel a nyári hónapok során, mindebből lehetőleg próbálja kivonni magát: "Nem igazán foglalkozom a feltételezésekkel, azt gondolom, hogy jelenleg a csapatom a legfontosabb. Senkinek nem válna a hasznára, ha ilyenekről beszélnék, ezért inkább csak a csapatommal foglalkozom, mert itt akarok lenni. Egyébként is akár a Nuggets-ban, akár máshol, az a legfontosabb, hogy kosarazzak." Később elmondta, hogy könnyebbnek érzi magát, mivel a nyáron leadott öt fontot, így lejött 100 kiló alá: "A szezon alatt gondosan figyelek rá, hogy naponta háromszor táplálkozzak, viszont az offszezonban csak felkelek, edzek, és legfeljebb egyszer tartok főétkezést, és így megy mindennap." Valamint egy érdekes kijelentést is tett: "Az egész edzői stáb mellettem van, a csapatra akarok koncentrálni, csak a szezon érdekel, hogy a lehető legjobban játsszak. Annyi éven át voltak külső problémáim, amik hátráltattak, most azonban minden a múlté, idén egy vadiúj fejezetet akarok kezdeni, egy új szezont a nulláról. Csak a játékkal akarok foglalkozni." Természetesen JR sem úszta meg a szokásos Melo-s kérdéseket, a témában a következőket mondotta: "A szavak embere, szóval nem lepődtem meg rajta, hogy feltűnt. Nagyon komoly érdeklődés van körülötte, főleg most, hogy felmerült a távozása. Természetesen én szeretnék továbbra is vele játszani, ahogyan tettük éveken át, de sajnos ez nem mindig erről szól, a sportnak van egy üzleti oldala, és valamikor egy barát távozik a csapattól. Ez természetes, nem rágódhatunk ezen, csak játszanunk kell, akár itt van Melo, akár nincs."























A kedden kezdődő edzőtáborra a klub meghívott öt szerződés nélküli próbajátékost, a center Eric Boateng-et és Courtney Sims-t, az erőcsatár Shane Edwards-t és Melvin Ely-t, illetve a kiscsatár Gary Forbes-t. Ismerkedjünk meg velük közelebbről:

- Boateng az Arizona State-en az egyetemi bajnokságban a konferencia legjobb mezőnygól-hatékonyságával (66.5 %) ért el 8.8 pontos és 7.2 lepattanós átlagot 33 mérkőzésen játszva. A ghánai származású angol állampolgár nyáron a Summer League-ben a Knicks csapatával öt meccen 3.6 pontig és 3.2 lepattanóig jutott.

- Edwards a Nuggets egyik legjobbja volt a nyári ligában, miután 24.1 percet átlagolva 10.8 pontot és 4.2 lepattanót szállított meccsenként. Az elmúlt szezont a D-Ligában az Albuquerque együttesében töltötte, ahol 12.7 egység és 5.3 rebound került a neve mellé mérkőzésként.

- Ely a legrutinosabb az öt játékos közül, hiszen már hét év NBA-tapasztalattal bír, miután megfordult a Clippers, a Charlotte, a San Antonio és a New Orleans csapatánál. Összesen 343 mérkőzés alatt 5.8 pontos és 3.3 lepattanós átlagteljesítményt jegyez, legjobb szezonját a 2005/06-os szezonban futotta a Charlotte-ban (9.8 pts, 4.9 reb).

- Forbes a Houston mezében lépett pályára a Summer League-ben, és a panamai játékos 3.8 ponttal és 3.0 lepattanóval segítette csapatát találkozónként. Az elmúlt szezonban  Fülöp-Szigeteken és Izraelben játszott, mielőtt 17.4 pontos átlagteljesítménnyel zárta volna a 2008/09-es évet a D-League-ben.

- Sims három különböző csapat színeiben öt mérkőzésen lépett pályára az NBA-ben. Múlt ősszel részt vett az Atlanta edzőtáborában, majd a CSZKA Moszkva együtteséhez igazolt, ám még az év közben visszatért a D-Ligába, ahol 12.4 pontot és 6.6 lepattanót átlagolt. Egy évvel ezt megelőzően tagja volt a tartalékliga All-Star csapatának, miután az Iowa-val 22.8 pontot és 11.0 lepattanót szorgoskodott össze átlagosan.

























További rövid hírek:

- Továbbra sem tudjuk, hogy ki lesz a csapat kezdője a rajont négyes poszton, mivel Kenyon Martin térd sérülésből való rehabilitációja nincs konkrét időponthoz kötve, és nem is szeretett volna pontosabbat mondani; Chris Andersen számára az orvosok 3-6 hónapos felépülést jósoltak a nyári ujjműtétje után, de a Birdman gyógyulása úgy néz ki gyorsan halad; a szabadügynökként igazolt Al Harrington pedig a nyáron láb sérüléssel bajlódott, de elmondása szerint legfeljebb csak az első néhány előidény-meccset kell kihagynia, és nagyon várja már, hogy bemutatkozhasson az új csapatában.

- Karl mester a Lakers és a Cavs egykori segédedzőjét, Melvin Hunt-ot nevezte ki új asszisztensének, aki a távozó Tim Grgurich helyét veheti át.

- Miután képtelen volt beverekedni magát a csapatunkba, és más NBA-klubnál sem kapott meghívást az edzőtáborba, Coby Karl Spanyolországba szerződött, és egyéves szerződést írt alá a CB Granada csapatához.

- A napokban Chauncey Billups elmondta, hogy bármi történik Anthony-val, még négy évig játszani szeretne, és mindenképpen a Nuggets-ból szeretne visszavonulni. Az irányító kizárta a lehetőségét, hogy a csapat egy újjáépítés miatt évekig vegetáljon, eredményekért szeretne küzdeni, és nagyon éhes a sikerre.

- Kiderült, hogy az elmúlt héten öngyilkosságot elkövető Denver Broncos-játékos, Kenny McKinley jó barátságban volt Renaldo Balkman-nel, s a két egykori South Carolina University tanuló szeptember 11-én még együtt tekintette meg az egyetem csapatának aktuális futballmérkőzését. Természetesen a kosarast is elszomorította a hír: "Éppen videójátékon játszottam, amikor egy srác hívott, hogy öngyilkos lett a futballcsapat egyik játékosa. Az első gondolatom az volt, hogy biztosan nem a barátom, Kenny lehetett... Régóta ismertük egymást, sokat lógtunk együtt, és bárhol jártam, mindig amikor felhívtam, nagyon jól el tudtunk beszélgetni... Lesz egy tetoválásom a 11-es mezszámával, és a cipőmön is ott lesz, ha lehetséges, akkor pedig valahol a mezemen is elhelyezzük."

A Nuggets kerete az edzőtáborra:

Irányítók: Chauncey Billups, Ty Lawson, Anthony Cater
Dobóhátvédek: Arron Afflalo, J.R. Smith
Kiscsatárok: Carmelo Anthony, Renaldo Balkman, *Gary Forbes
Erőcsatárok: Kenyon Martin, Al Harrington, Shelden Williams, *Shane Edwards, *Melvin Ely
Centerek: Nené Hilario, Chris Andersen, *Eric Boateng, *Courtney Sims
(* = meghívott szabadügynök játékosok)

Az előidény programja:

Október 9., 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Október 13., 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Október 15., 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Október 17., 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 18., 01:30 vagy 04:30 Utah Jazz vagy Los Angeles Clippers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 20., 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Október 22., 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Október 23., 04:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets

Hamarosan egy bővebb írással fogunk jelentkezni az Anthony-üggyel kapcsolatban, és természetesen az edzőtábor, valamint az előidény eseményeinek is figyelmet fogunk szentelni.

A hétvégi hazai párharc vesztéssel a Colorado Rockies rájátszás esélyei a minimálisra csökkentek, mivel a három közül csak egy meccset tudtunk nyerni a rivális San Francisco Giants ellen.

1. meccs, péntek: Rockies-Giants 1-2
A pénteki esti nyitó mérkőzésre visszatért a 2B EYJR és rögtön leadoff spotban kapott lehetőséget, így a szokásos infield játszott: Helton-EYJR-Tulo-Mora. A külső hármasban Fowler és CarGo mellett a jobb oldalon S. Smith kapott lehetőséget, az elkapó egy nap pihenő után Olivo lehetett. Közben a mieink az újonc Chacint nevezték kezdő dobóként, a Ginatsből pedig Lincecum következett. Mindkét dobó magabiztosan kezdett és egyik csapat sem járt pályán az első támadásában, közben Chacin háromból három strikeoutot vágott a vendég játékosoknak. A második menetben ugyancsak a két dobó villogott és senki nem került bázisra, ezt követően viszont Chacin makulátlan mérlege szakadt meg előbb, miután két sétát is engedélyezett, eközben Lincecum a harmadik játékban is hibátlan maradt. Elképesztő formában játszott mindkét dobójátékos, nem sok babér termett az ütők számára a mérkőzés első felében. Ezt követően ugyanis a negyedik játékban is mindkét oldalon könnyen kiesett három-három játékos, majd az ötödikben Chacin egy single által elszenvedte a napi első ütését, mely után egy doubleplayel védekeztünk, majd egy újabb single után lezártuk a SF akcióját. A folytatásban is a dobók domináltak, nem tudtunk mit kezdeni Lincecummal, végre a hatodik inningben S. Smith double által megvolt az első ütésünk a meccsen és elrontotta Lincecum perfect gamet, majd Chacin tolta tovább a hármas bázisra, ahonnan EYJR RBI singlelel szereztük meg a vezetést 1-0 arányban. A hetedik tetején azonban rögtön fordított a Giants, amikor egy sétát követően Burrell helyezett el egy 2run homerunt, de a kezdő dobónk végül be tudta fejezni a menetet. A következő akciónk viszont újfent eredménytelen volt, majd a nyolcadik felvonásra Reynolds foglalta el a dombot és magabiztosan kiejtett három ütőt, míg Lincecum továbbra is sebezhetetlen volt. A kilencedik felső részében Reynolds egy embert ejtett ki, a következő kettőt pedig már Betancourt búcsúztatta el. Ezután az utolsó próbálkozásunkban hiába alkalmaztunk két csere ütőt is Herrera és Giambi egyaránt kiesett, mint ahogyan kettejük között EYJRt strikeoutolták, nem tudtunk bázisra kerülni a befejező játékban, ezzel a hihetetlen kiélezett dobó párharc végén a vendégek diadalmaskodtak 2-1re.
- Elbuktuk a létfontosságú meccset, miután hiába tudtuk megszerezni a vezetést, a hajrában az egyeten szerzett pont kevés volt, amit Lincecum ellen össze tudtunk kaparni. A Giants három, a mieink két ütéssel fejezték be a találkozót és a hatodik inning kivételével még csak pályára sem tudtunk kerülni az egész mérkőzésen. Az egyetlen pontunk a kisebb sérülés után újra kezdő Young Jr nevéhez fűződött, aki ezzel a nyolcadik RBIt szállította az évben, miután két SO mellett 1/4el tudta le a napot. A háromból egyszer találó S. Smith szezonbeli 19. double találata törte meg Lincecum addigi hibátlan teljesítményét a hatodik játékban, mely után a futást is hozni tudta. A többi kezdők jelentős része egyaránt 0/3as mérleggel zárt, például Fowler miután a negyedik beállására már lehoztuk a kilencedik játékban. A sor belső harmadában lehetőséget kapó Gonzalez, Tulowitzki, Helton trió ugyancsak eredménytelen maradt fejenkénti három próbálkozás után, közülük a shortstop mindannyiszor mezőny általi kiejtést kapott, a két társa egyaránt egy-egy strikeoutot is elszenvedett. Mora egy strikeoutnál tartott, de rosszul érezte magát egy megbetegedés miatt így a meccs közepén Stewart vette át a helyét a 3B poszton és a visszatérő játékos ugyancsak kiesett a következő két alkalommal. A sor legvégén az elkapó Olivo a 0/3ból két outot dobás utáni kiejtés formájában kapott. A két pinch hitterünk a befejező inningben léphetett fel, amikor Herrera és Giambi egyaránt groundoutba szaladt bele. Kezdőként Chacin nagyszerűen játszott, az első hat játékot lehozta kapott pont nélkül, a hetedikben viszont egy sétát követően elszenvedett egy 2run HRt, ami ezen a meccsen a vereséget okozta. Az újonc dobó hét játék alatt mindössze három ütést és három sétát vétett, közben nyolc strikeoutot szórt, Lincecum ellen azonban egyetlen ilyen hiba sem férhetett bele. Ezek után tíz vereségnél és 3.26os ERAnál tart az idényben. M. Reynolds ismét nagyon magabiztos volt, a nyolcadik-kilencedik felvonás alatt négyből négy ellenfelét búcsúztatta el, ehhez mindössze 11 dobásra volt szüksége és még egy SOt is kiosztott. Betancourt a kilencedik inning utolsó 2/3át postázta, az egyik ütőt ugyancsak strikeouttal búcsúztatta el.

2. meccs, szombat: Rockies-Giants 10-9 walk-off extra inningben
A szombati második mérkőzésre történt néhány változás a csapatunkban, az outfielden csak CarGo maradt a pénteki kezdőből és átkerült középre, miután Fowler kimaradásával Payton LF lett a sor második helyén, közben a jobb szélső Spilbo volt. Az infield változatlan maradt, egyedül Iannetta vette át az elkapói teendőket. A kezdő dobó a karjával bajlódó Hammel lehetett a SFból pedig Zito következett. Az első inningben Hammel rögtön a második ütő ellen Sancheztől egy solo HRt kapott, majd egy single és egy séta után sikerült lezárni a nyitó játékot, a mieink első akciójában két kieső mellett CarGo és Tulo járt fent, aztán Mora hintett be egy 2run RBI singlet a jobb szélre, amivel 2-1re megszereztük a vezetést. A másodikban már sokkal hatékonyabbak voltunk védekezésben és kiosztottuk az első három ellenfelet, de a Rox is csak egy sétát jegyzett fel. Ezt követően Torres hazafutásával egyenlítettek, két ütővel később Huff rakétája pedig már a vezetést eredményezte a SFnak, miközben a mieink nem tudtak válaszolni. A negyedik játékban egyetlen single ellenére Hammel menteni tudott, majd tőlünk egyedül Spilbo ért el egy singlet, aztán egy ütést követően a második bázisra jutó játékosuk volt eredményes Burrell RBI singlet követően. Ezután az ötödik alsó részében egy kiesést követően Payton helyzett be egy triplet, majd az első dobásból CarGo egy újabb triple által szállított futást és le is cserélték Zitot, de a váltótárs ellen Tulo takarította ki a pályát egy 2run HRnal. Még mindig nem volt vége az akciónak és Mora elsüllyesztette az inningbeli harmadik double találatot, Helton egy hit-by-pitchet kapott, azonban a Spilbo kiesett, de Iannetta RBI singleből újabb futást értünk el, végül a PH Nelson ellen zárták le a balhés játékot. Négy futással megszereztük a vezetést és 6-4re vezettünk öt inning után. A folytatásra dobóként Rogers következett és rögtön az első két ütőtől singlet szenvedett el, majd a harmadiktól is amivel Ichikawa szépített, azután Ross 3run HRnál már durván fordítani tudott 6-8ra. Egy újabb ütés után végre lecseréltük a pocsék formában játszó dobót Beimel helyettesítette és kapott egy újabb ütést, majd Dotel kiejtett ugyan három ütőt, de ezalatt egy wild pitchből újabb pontot szereztek a vendégek és már három ponttal álltak jobban nálunk. A következő akciónkban Herrera egy doublet, Payton egy singlet vállalt kieső nélkül, majd a CarGo elleni double play közben az első futónk hazaért, végül egy Tulo single után Mora ellen érték el a harmadik outot. A hetedik dobójátékunkat Belisle érintetlenül abszolválta, de ütésben mi sem mentünk többre. Betancourt a nyolcadik felvonásban szintúgy nem engedett ellenfelet a bázisokhoz, közben részünkről a csereütő Fowler egy singlet regisztrált, egy kieső után a következő PH Giambi ugyancsak egy bázist érő ütést mutatott fel, majd a két szélső bázison lévő futónk Tulo 2run RBI double ütése nyomán jutott haza vagyis 9-9re egyenlítettünk. Ezután Street a következő játékban csupán egy doublet szedett be, majd két kiesőt követően Iannetta singlelel és Fowler walkal lendültünk akcióba, de egy hosszú AB végén Herrera forceoutot szenvedett el. Maradt a döntetlen, extra inningeket kellett játszani. A túlóra első menetét Street könnyedén hozta le, aztán CarGo single találata után Tulo egy walk-off double révén fejezte be a mérkőzést és ezzel 10-9es győzelmet arattunk tíz inningben.
- Elég őrült meccset játszottunk több alkalommal fordult a vezetés a csapatok között, végül 17-15el ütöttünk többet és a hullámvasút végén mi végeztünk előnnyel. Tulowitzki volt a nap hőse mivel öt lehetőségből négy ütést termelt és összesen öt RBIt szállított, először is bevágta a szezonbeli 27.t HRt, később egy 2run doublelal kiegyenlített, majd a tizedik inningben egy újabb extra base hitből a győzelmet is megszerezte a csapatnak, és védekezésben is volt egy óriási mentése. Jelenleg már 95 pontszerzésnél és .324es átlagnál jár az idényben igazi vezére volt szombat este a csapatnak. Gonzalez remek játékára is szükségünk volt, 3/6os hatékonyságot tett hozzá, közben már a kilencedik triplet lőtte az évben és egy újabb RBIval 114et jegyez a szezonban, ezen kívül bemutatta talán az év legszebb elkapását. Összesen három futást ért el, beleértve a győztes beérést, amikor óriásit sprintelt az egyes bázistól, ezalatt újra javított az átlagán és már .342es. A kezdő bal szélső Payton két ütéssel zárt két kiesés mellett, közben az évi első triple került fel a neve mellé. Az elkapó Iannetta az idei hatodik hibáját postázta amikor még EYJRt is megsérítette a rossz dobásával, illetve öt lehetőségből jegyzett két találatot, az egyikből RBIt szállított, a másik után futóként Olivo helyettesítette aki a hajrában a helyét is átvette. Mora szintén 2/5ös produkcióval állt elő, az első inningben két RBIt termelve elérte a 43 pontot az évben, valamint ötödik alkalommal regisztrált triplát, megint előbb fejezte be a meccset. A kezdők közül még az 1/5ös Spilborghs hozott ütést, ugyanakkor három strikeoutot beszedve négy LOBt jegyzett és már negyedik alkalommal hibázott a mezőnyben. Helton három játékban esett ki és egy séta, egy HBP által tudott bázisra kerülni. A leadoff hitter Young Jr már az első inningben nyak sérülést szenvedett így korán le kellett cserélnünk. Herrera foglalta el a helyét a kettes bázison, aki három fenthagyás mellett 1/4el zárt, végül a bázisfutó Barmes lett a 2B később, így a hajrában már Morat váltva 3B volt. A cserék közül Nelson ugyan egy SOt szedett be, viszont a végjátékban CF Fowler és a pinch hitter Giambi egyaránt elért egy-egy singlet. Hammel egyre fáradtabb és fájdalmai is voltak, de vállalta a meccset és végülis négy kapott futással megúszott öt inninget, nem volt annyira rossz, de pár kimondottan gyenge dobásai is akadt, összesen három homerunt lőttek ellene. Rogers a hatodik inningben katasztrofális volt, öten öt ütést hoztak rajta és végül mind az öten haza is értek, megkapta idei első blown savet és már 6.47re ment fel az ERA statisztikája. Beimel ugyancsak találatot kapott az egyetlen emberétől, míg végül Dotel háromból három outtal befejezte az ominózus játékot. Belisle a hetedikben hét dobásból búcsúztatott el három ütőt, Betancourt pedig hat pitchből maradt sebezhetetlen a nyolcadikban. Az utolsó két menetet Street magabiztosan vitte le, mindössze egy ütést szenvedett el, végül az idénybeli negyedik alkalommal jegyzett győztes meccset.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Giants 2-4
A vasárnap délutáni párharc döntőre jónéhány változás volt a csapatunkban, mivel erre a napra többen elkapták az influenzát: S. Smith, Mora, Stewart. A belső pályások közül Helton szabadnapot kapott, így Giambi kezdett az egyesen, a kettesre EYJR visszatért a szombati sérülés dacára, a SS természetesen Tulo volt, a hármasra pedig a két elsőszámú ember kiesésével Herrera került be. Az outfielden a Payton-CarGo-Spilbo trió játszott, az elkapónak újra Olivot neveztük. A soros kezdő dobó De La Rosa lehetett, a Giants pedig Caint küldte ki a dombra. Pocsékul kezdtük a meccset és az első ember sétája után Sanchez vágott ki egy 2run HRt, végül DLR további két ütő felengedése mellett lezárta a játékot. A mieink első akciója viszont háromból három kiesővel zajlott le, majd a második inning alatt csupán a Giants jegyzett egyetlen sétát, a három denveri ütő öt dobás után elbúcsúzott. A harmadik játékban kieső nélkül a két szélső bázisra kerültek, majd Burrell sac flyból növelték tovább a vezetésüket a vendégek, melyet követően egy DPvel védekeztünk, a támadásunkban pedig három groundoutot kaptunk. A következő menet alatt csak egy walkot hibázott DLR, közben a mieink továbbra is képtelenek voltak felkerülni a bázisokra. A Giants ezután egy double és egy walk révén nyomult előre, de egy double play által hárítotani tudtunk, aztán Tulo egy error révén került fel majd elbrabolta a kettes bázist, Spilbo sétálni tudott, de 2in-1out után két strikeoutos kiejtést kaptunk. DLR a hatodikban is jól tartva magát szórta ki a három ellenfelet,  de hozzá hasonló Cain is hibátlan volt ebben a menetben. A folytatásra Reynolds foglalta el a dombot és beszedett egy solo homerunt Ross ellen a három kiosztott strikeout mellé, míg a mi próbálkozásunk során a CarGo-Tulo-Giambi hármas valamennyi tagja kiesett. Aztán Belisle bár rögtön kapott egy singlet, a következő hármat biztosan elbúcsúztatta, majd részünkről Payton vállalt egy single találatot mellyel megszakította Cain no hittert, két kieső mellett pedig a pinch hitter Mora lőtt ki egy 2run homerunt a center fielden keresztül, így visszazárkóztunk 2-4re. A kilencedik inning védekező részét Betancourt hozta le stabilan, de az utolsó támadásunk során mindössze CarGo tudott pályára jutni egy singlelel, végül a mérkőzést Giambi ellen fejezték be egy strikeout árán. A Giants elvitte az utolsó meccset 4-2re ezzel megnyerték a párharcot Denverben.
- Ahogy az első meccsen Lincecum, úgy a harmadikon Cain állt elő verhetetlen játékkal a Giants kezdő dobójaként, mindössze három ütést tudtunk bemutatni ellene a hat kapott találatunk mellett, és csak a hajrában voltunk képesek pontot szerezni. A bal szélen végig játszó Payton single ütése törte meg Cain no hitter teljesítményét, a veterán játékos 1/3al végzett és futást is szállított, jelenleg .435ös átlaggal rendelkezik. A másik kezdőnk ütéssel Gonzalez volt, aki a kilencedik inningben jegyzett egy singlet három out playt követően, ezúttal ő sem tudott csodát tenni. Mint ahogy az őt követő Tulowitzkinak is szerényebb napja volt, hiszen csupán 0/4el zárt a 11. bázisrablása mellett, de csak egyetlen alkalommal volt előtte fent maradó bázisfutó. A harmadik starting OF a jobb oldalon feltünő Spilborghs jegyezte az egyetlen sétánkat miközben kettőből semmivel végzett. Érdekes módon Herrera volt a kezdő 3B poszton, végül már 2Bként fejezte be az összecsapást, közben még előbbi helyén egy remek védekező játékot hajtott végre. A legfelső emberünk Young Jr lehetett ismét, de nem tudta megakadályozni, hogy ne essen ki mind a négy próbálkozásakor, kétszer ráadásul közvetlenül a dobások után vonult le. Éppen ugyanilyen mérleggel zárt Giambi is, a 0/4 mellett két strikeoutot szedett össze, míg az elkapó Olivo szintén ütés nélkül két kapott SOval fejezte be, majd a hajrában sérülés miatt Iannetta váltotta őt. Az influenza miatt csak PH Mora a nyolcadik menetben egy 2run HRt süllyesztett el, az idénybeli hetedik hazafutását és a 45. RBIt szerezte egyszerre és kicsit felcsillantotta a reményt a végjátékban, majd beállt a hármas bázisra. A másik csere emberünk Fowler egy flyoutot kapott a hatodik inningbeli próbálkozásakor. A kezdő dobó De La Rosa nem tudta folytatni az utóbbi időben tőle látott meggyőző formát, már a mérkőzés elején gondjai voltak, az első három inningben három futást nyelt be. Végül hat inning alatt ezt a három pontot kapta négy ütésből, közben öt sétát vétett és négy dobás utáni kiejtést postázottt. A mexikóitól ez volt a hatodik vesztes meccs az idényben. Az újonc M. Reynolds három strikeout mellett elszenvedett egy solo HRt a hetedik játékban, most nem tudott hibátlan lenni. A nyolcadikban Belisle szintén kapott egy találatot, de a többi emberét magabiztosan ejtette ki, még egy SO is volt. Az utolsó védekező menetben Betancourt három embert szórt ki és 8 dobásból 8 strikeot elérve adott két SOt.






















A NL West állása:

1. San Franciso Giants 88-68 (156 meccs)
2. San Diego Padres 87-68 (155 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 83-72 (155 meccs, 4.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 75-81 (156 meccs, 13.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 64-92 (156 meccs, 24.0 GB)

A Giants a legyőzésünkkel maradt a divízió élén, mivel a Padres csak két meccset tudott nyerni Cincyben, közben a D'backs szintén 2-1re nyert seriest a Dodgers ellen. A következő ellenfele a SDnak a Cubs lesz, a SF az Arizonát fogadja, az LAiek pedig hozzánk látogatnak.

A NL Wild Card verseny állása:

1. San Diego Padres 87-68 (155 meccs)
1. Atlanta Braves 87-69 (156 meccs, 0.5 WCGB)
3. Colorado Rockies 83-72 (155 meccs, 4.0 WCGB)
4. St. Louis Cardinals 80-75 (155 meccs, 7.0 WCGB)
5. Florida Marlins 77-78 (155 meccs, 10.0 WCGB)
...

Az Atlanta elvesztett háromból két meccset a hétvégén Washingtonban, ezzel lecsúsztak a Wild Card pozícióról és jelenleg a NL West divízió második helyezett Padres birtokolja az utolsó PO helyet. Másnak nem igazán maradt esélye rá kettejükön kívül, a Rockies 4.0ás hátránya is már behozhatatlannak tűnik, hiszen már 7 meccsünk van hátra, nagy betli kellene az előttünk lévő ellenfelektől, hogy legyen még esélyünk. A Braves egyébként a rivális Marlins ellen folytatja a hétfői játéknaptól.

Úgy tűnik 2010ben kevés a szeptemberi hajrá és a szezon végére elfáradtunk, sajnos megint egyre több a sérülés, így pedig alighanem le fogunk maradni a rájátszásról. Következik az idénybeli utolsó hazai párharcunk az ellenfél a rivális Dodgers lesz, mostmár a becsületünkért és a szép búcsúért játszunk. A három mérkőzés a következő időpontokban kezdődik: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

Ezen a héten indult útjára az NHL 2010/11-es szezonját megelőző felkészülési mérkőzések sorozata, azaz a hagyományos szeptember végi-október eleji előidény küzdelmei. A Colorado Avalanche a hét tervezett mérkőzéséből első hármat már le is játszotta, most ezeknek az eseményeit foglalnám össze, kitérve a legfontosabb tapasztalatokra, valamint az eddig végbement keretszűkítésekről is be tudunk már számolni.




















Még a legelső mérkőzésünk előtt, a keddi nap folyamán egy jókora lemorzsolódás történt a keretünkben, amikor is az edzőtáborban résztvevő 56 fő közül tizenötnek rögtön megköszöntük az eddigi munkáját. Ennek értelmében a következő játékosok csatlakoztak a farmcsapatunk edzőtáborába Cleveland-be: a támadók közül a tehetséges Zach Cohen, a tartalékcsapat gólzsákja Matt Ford, a próbaszerződése után AHL-szerződéshez jutó Wacey Hamilton, a legnagyobb meglepetésként leküldött Justin Mercier, illetve a szerény TC-t záró Harrison Reed; hátvédként a Lake Erie Monsters-be került a profi között újonc Joel Chouinard, a LEM-ben tavaly is megbízható Travis Gawryletz, a már NHL-tapasztalattal is bíró Ray Macias, illetve a kissé szertelen Kevin Montgomery. Ezzel egyidejűleg hat juniorkorú játékost visszairányítottunk "nevelőegyesületéhez", beleértve az idén draftoltak túlnyomó többségét, mint például a kisebb kézsérülése miatt a Bordó-Fehér meccset is kihagyni kényszerülő center Joey Hishon-t (17. pozíció, Owen Sound, OHL), valamint a kapus Calvin Pickard-t (2. kör, 49. pozíció, Seattle, WHL), a támadó Michael Bournival-t (3. kör, 71. pozíció Shawinigan, QMJHL), a hátvéd Stephen Silas-t (4. kör, 95. pozíció, Belleville, OHL) és Troy Rutkowski-t (5. kör, 137. pozíció, Portland, WHL), illetve az egy évvel korábban draftolt kapus Brandon Maxwell (Kitchener, OHL) is visszatért még egy évre a juniorklubjához.
- Egyértelműen Mercier korai leküldésén lepődhettünk meg, vele akár előzetesen a végleges 23-as keretben is számoltunk volna, az edzői stáb mégis határozottan, már az első keretszűkítésnél áthúzta várakozásainkat. A többiek búcsúzása igazából a papírforma, ahogyan a juniorok visszaküldése is, a frissen draftoltak közül egyedül Walker maradhatott tovább a csapattal.

Ezt követően szerdára virradóra St. Louis-ban lejátszottuk az első mérkőzésünket, és ha már ott voltunk, 3-1-es győzelmet arattunk a rájátszásról tavaly velünk ellentétben lemaradó Blues ellen. A langyos első harmad utolsó perceiben a profik közt újonc Kevin Shattenkirk kékvonalas bombájával szereztük meg a vezetést, a második játékrész elején viszont éppen az ifjú hátvéd hibájából egyenlített ki az ellenfél, amikor Shatty emberelőnyben a saját kapuja előterében könnyelműen elhagyta a korongot. Öt percen át volt mindössze döntetlen az állás, hiszen a 29. minutumban Galiardi kiugratását követően David Jones tört előre a bal szélen, majd befelé kanyarodva pazar gólt szerzett. Fél perc sem telt el a második gólunkat követően, amikor a negyedik sor egy rámenős ellentámadás után tovább növelte a vezetésünket a 2010-ben draftolt Luke Walker közeli találatával. A mérkőzés második felében egyértelműen a St. Louis volt támadásban, de hiába eresztettek meg sok lövést a kapunkra, a második félórára csereként beszálló Cann kapus valamennyi próbálkozásukat hárítani tudta, így nem változott már az eredmény.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Stoa - O'Reilly - Yip
Galiardi - Olver - Jones
Van Der Gulik - Walter - Winnik
Bordeleau - Carman - Walker

Liles - C. Cohen
Quincey - Shattenkirk
Liffiton - Wilson

Budaj
Cann

- A csapatstatisztikákról annyit, hogy gyakorlatilag kétszer annyi lövéssel zárt az ellenfél (18-34), különösen a meccs második felében alakult ki a különbség; mindössze 37 %-ban hoztuk el a bedobásokat; hatból hat emberhátrányt kivédekeztünk, viszont mind a négy előnyünket kihagytuk, és a több mint hat perc létszámfölényes játék alatt csupán egy lövést jegyeztünk, és SHG-t is kaptunk.
- Különösen a második sor tagjai voltak elemükben, a térdszalag-szakadás után visszatrő Jones az első mérkőzésen rögtön csapata legjobbja lett, és sajátos győztes gólt szerzett. Mellette Galiardi és a fiatal Olver egyaránt két-két assziszttal gazdagodott.
- A kezdőkapus Budaj az első harminc percben tíz lövésből kilencet hárított, a gólról nem ő tehetett, míg a tehetséges Cann igazán hangzatosan mutatkozott be az Avs szerelésében, és 30 perc alatt 23/23-as teljesítménnyel tartotta meg csapata számára a vezetést.
- Az alsóbb sorokból leginkább Winnik-et érdemes kiemelni, a nyári szerzemény ezen a mérkőzésen is kőkemény fizikai játékot hozott, a letámadásunkban nélkülözhetetlen figura volt. Walker pedig bebizonyította, hogy egyetlen idei draftoltként nem véletlenül élte túl az első létszámszűkítést, hasznos játékát góllal koronázta meg.
- A védelemben különösen C. Cohen nyújtott meggyőző teljesítményt és +2-es mérleggel zárta az összecsapást, Shattenkirk produkcióját a gólja ellenére kissé elhomolyásítja a gyermeteg hibájából ajándékozott találat, de Wilson is rendkívül stabilan dolgozott a legjobb Blues-támadók ellen a meccs teljes hosszában.



















Másnap következett az első hazai előidény-mérkőzésünk a Los Angeles Kings ellen, melyen gyakorlatilag a keret másik fele játszott a St. louis-i látogatás után, egyedül Galiardi lépett pályára azok közül, akik kedden játszottak, így a balszélső a Bordó-Fehér meccsel együtt zsinórban a harmadik estéjén volt kénytelen meccsen fellépni. A fordulatos, fizikai csatákkal tarkított találkozó végén sajnos 4-2 arányú vereséget szenvedtünk. A meccs első két harmada elég paprikásan telt, rengeteg kiállítás akadályozta a folyamatos játék kibontakozását, javarészt Avs büntetőpadja volt forgalmas. Mindez annak volt köszönhető, hogy a vendégeknél pályára lépett a két évvel ezelőtt Foote-nak szándékosan súlyos sportszerűtlenséggel komoly sérülést okozó Zeiler, Sacco mester pedig szabad kezet biztosított játékosainak, hogy előidénymeccs révén rendezzék nézeteltéréseiket az érintettel. Csak hogy hiába akartunk bunyózni vele, a "bátor hős" Zeiler rendre elmenekült a mieink elől, Foote hiába dobta le kétszer is a kesztyűit vele szemben, Zeiler inkább eliszkolt a helyszínről, és már csak akkor volt nagy a szája, amikor a denveri játékosokat kicsukták a büntetőpadra, ilyenkor már bátran mutogatott a kispadunk előtt, ahogy az az LA-i csapatoknál szokás. Végül rengeteg olyan kiállítást kaptunk, amikor az egyoldalú úszítást lefújták a játékvezetők. Közben persze zajlott a mérkőzés is, néhány perc után Philippe Dupuis nagyszerű lövésével megszereztük a vezetést, majd a második harmad elején Kyle Quincey távoli kísérlete is a vendég kapuban kötött ki Hejduk takarásának köszönhetően. Ezt követően a nyolcadik (!) emberelőnyét gólra tudta váltani a Kings, aztán amikor Anderson helyét Grahame vette át, sajnos hamar kiegyenlítettek. A záró harmadra lecsendesedtek a kedélyek, de sajnos a mieink energiáját igencsak felemésztette a rengeteg létszámhátrányos szituáció, az utolsó harmadban pedig a Kings fölénk nőtt, és két újabb találattal beállították a végeredményt.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Mueller - Duchene - Hejduk
Galiardi - Stastny - Stewart
Porter - Dupuis - McLeod
Talbot - Mauldin - Koci

Quincey - Holos
Foote - Gaunce
Hannan - Elliott

Anderson
Grahame

- Tíz emberhátrányból kilencet védekeztünk ki, beleértve két hosszú kettős PK-t is, miközben a 15 perc csökkentett szituáció mellett csupán hat minutumot voltunk PP-ben, ezalatt mind a négy lehetőségünket elpuskáztuk. Ennek tükrében a 42-23 lövési arány az LA javára nem meglepő, sajnos a hajrára elfogyott az erőnk, és a fiatal hátvédek nem tudták végig tartani a kiegyensúlyozott teljesítményüket, illetve a cserekapus produkciója is hagyott kívánni valót maga után. Mellesleg - ha minimális különbséggel is, de - jobban buliztunk, és többet ütközésünk is volt az ellenfélnél.
- Anderson az első bő 30 perc alatt 17/18-as mutatóval zárt a kapuban, látszólag ott folytatta, ahol tavaly abba hagyta, az egyetlen gólt egy sokadik kipattanóból kapta PK-ban. Az őt váltó coloradói származású Grahame rögtön az első lövésből beszedett egy védhető gólt, végül 21 hárítással és három kapott találattal fejezte be 28 perc után.
- Két verekedés is tarkította a mérkőzést, a denveri közönség előtti bemutatkozásán Gaunce egy óriási bunyóban vett részt, míg a másik alkalommal Koci mérette meg magát egy hasonló súlycsoportba tartozó ellenféllel - azon már ne akadjunk fent külön, hogy amíg a két denveri sportember példásán levette a fejvédőjét, addig mindkét rivális szemrebbenés nélkül sisakban harcolt, a Kings-eseknél ez természetes.
- A védelemből Quincey az 1+1-es statisztikával emelkedett ki, közel 22 percet játszott Hannan-nel együtt, míg az ifjabbak közül ezen az estén főleg Gaunce tette le igazán a névjegyét, remekül takarított hátul, kőkeményen igyekezett és a verekedéstől sem riadt vissza.
- A két igazi támadósorunk kicsit halványabb volt, főleg a Duchene-féle hármas, de például Stewart egyedüliként a csapatból csak -2-t jegyzett. Nem róluk szólt ez az este.
- Az alsóbb sorokban Dupuis tűnt ezúttal a legaktívabbnak, négy lövést és három ütközést vállalt, miközben parádés gólt szerzett, a szerény esélyei ellenére láthatóan minden követ megmozgat érte, hogy maradhasson a keretben, egy ilyen meccs után talán javultak is a kilátásai. Ezen kívül Porter nagyon meggyőző volt védekezésben, Mauldin előkészítést jegyzett az első találatnál, McLeod pedig 12 minutum alatt öt bodicsekket hajtott végre.

A mérkőzés másnapján összeszorult gyomorral várhattuk a Kings-meccseket követő gyakori sérülésjelentéseket, és sajnos most sem úsztuk meg maradéktalanul a lilák denveri ámokfutását: Peter Mueller ugyanis a legelső idei mérkőzésén újra agyrázkódást szenvedett. A tavalyi évet ugyanilyen probléma miatt idő előtt befejező támadó a Kings ellen nem az új, nagyobb biztonságot nyújtó fejvédőjében játszott, mivel nem tartja elég kényelmesnek. Elképesztő balszerencse, hogy azonnal újra kiesett, és könnyen lehet, hogy ismét hosszabb kihagyásra számíthat, agyrázkódás esetén soha nem lehet előre tudni, hogy mennyi idő után lesz tünetmentes egy sportoló, lehet csak pár hét, de akár több hónapot is igénybe vehet a rehabilitáció. A másik sérült kevésbé nagy érvágás, David Koci-nak eltörött az állkapcsa a Westgarth elleni bunyó közben, így előreláthatólag néhány hét kihagyásra számíthat, a szezont legalábbis biztosan nem kezdheti el időben.


















A csütörtöki napon további hét játékost küldtünk le az AHL-csapatunkhoz, ezután már csak - a két sérült kiválását is beleszámítva - 32-en maradtak versenyben a szezonkezdő 23-as keret utolsó helyeiért. Meglepetésre elköszöntünk az edzőtábor alatt példásan igyekvő Greg Mauldin-től, illetve további támadóktól, mint Tom Fritsche, Julian Talbot, David Van Gulik, vagy Ben Walter, és a hátvéd David Liffiton és a kapus Trevor Cann szintúgy Ohio felé vehette az irányt az edzői kar második szórását követően.

Harmadik alkalommal pénteken léptünk fel, amikor a Dallas Stars otthonában a remek játék ellenére 2-1-es vereséggel zártunk. Rettentően fiatal összeállításban utaztunk el a texasiakhoz, miután a legidősebb játékosunk McLeod volt a maga 26 életévével. Sokkal jobban érvényesült a játék, mint a Kings elleni találkozón, és a mieink is jobban tudtak összpontosítani az érdemi történésekre, bár az első harmadban a házigazdák szerezték meg a vezetést. Ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy kezdett el a zöldfülű csapatunk egyre összeszedettebben játszani, és egyértelműen megállapíthattuk, hogy a Stars elleni második harmad volt a csapat eddigi legjobb játékrésze az előidényben: rengeteg helyzetünk volt, okosan játszottunk a mezőnyben, csupán a gól hiányzott. A záró felvonásban tovább folytattuk a jókora nyomást, de egy szerencsétlen találattal a Dallas növelni tudta előnyét, végül a kőkeményen játszó Patrick Bordeleau a kapu előtt kellemetlenkedve egy kipattanót bekotort a félelmetes formában védő Lehtonen-nek. A hajrára tehát visszajöttek a reményeink, de sajnos a befejezés pillanataiban nem tudtunk elég pontosak lenni, s az utolsó másfél percben hiába mehettünk hatan a négy mezőnyjátékos ellen, nem tudtuk kiharcolni az egyenlítő gólt, de a mutatott játékkal maximálisan elégedettek lehettünk a meccs után.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Stoa - Duchene - Stewart
Jones - O'Reilly - Yip
Winnik - Olver - McLeod
Bordeleau - Carman - Walker

Wilson - Elliott
C. Cohen - Gaunce
Holos - Shattenkirk

Budaj
Bacashihua

- A 35 lövésünkből csupán egy járt túl Lehtonen eszén, miközben a Stars erejéből 21 próbálkozásra futotta. De még nagyobb elképedésre adhat okot az a 49-33-as arány, amivel az ütközések terén múltuk felül az ellenfelünket - korábban nagyon nem volt ránk jellemző az effajta fizikai hoki, de pénteken valósággal szétütköztük az American Airlines Center palánkjait. Sajnos ismét kihagytunk hét emberelőnyt, de meglehetősen kísérleti összeállításban játszottunk PP-ben a sok fiatallal, és a korongot egyértelműen ezen a meccsen járattuk a legjobban létszámfölényben, miközben ismét négyből négy PK-t szűrtünk meg.
- Az első negyven percben Budaj 13 védést mutatott be az egy ajtó-ablak helyzetből kapott gól mellett, míg a befejező játékrészben Bacashihua 6/7-es mérleget regisztrált, szintén nem volt hibásnak tekinthető a Stars-találatban.
- Az egyetlen gólunkat az eddigi AHL-es fenegyerek Bordeleau szerezte, aki mindkét előidény meccsén jegyzett pontot, így Koci kiválásával akár még a keretbe is bekerülhet, tekintve, hogy a pénteki kilenc perce alatt megint négy ütközésre volt jó, keményen puhította az ellenfelet. A támadósorokból egyébként a verekedést is vállaló McLeod, az új szerzemény Winnik, és a fiatal Carman egyaránt öt-öt ütközésre vetemedett.
- A meccs igazi kulcsfigurája Stoa volt, aki a legfelső sorban kapta meg a teret a bizonyításra, és 18 perces jégidejét öt lövéssel, hat ütközéssel tette emlékezetessé, óriásit játszott, a mezőnyben szinte mindenhol megtalálható volt, könnyen lehet, hogy ő fogja pótolni Mueller-t. Sortársai közül Duchene kicsit álmosabban játszott (20 perc, -2, 5-12-es faceoff), Stewart viszont igencsak elemében volt (19 perc, 4 lövés, 3 ütközés).
- Mind a hat fiatal hátvédünk nagyon érett produkcióval rukkolt elő erre a mérkőzésre, számtalan komoly mentést mutattak be hátul, és nagyon jól érezték, hogy mikor kell csatlakozniuk a támadásokhoz. Shattenkirk asszisztos volt a gólunknál, Wilson hét ütközésig jutott, a legfiatalabb Elliott pedig a legtöbb időt játszva, 21 és fél perc alatt hat lövést vállalt.





















A lágyékával bajlódó hátvéd Kyle Cumiskey egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára ezidáig, de az elmúlt napokban már a többiekkel közös korcsolyázó edzéseken vehetett részt, óvatosan ugyan, de lassan elkezdjük terhelni őt, bár mérkőzésen egy darabig még nem várható a szerepeltetése elővigyázatossági okokból.

A csapat jelenlegi 34 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Jason Bacashihua, Craig Anderson, John Grahame;
Hátvédek: Cameron Gaunce, John-Michael Liles, Jonas Holos, Kevin Shattenkirk, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ryan Wilson, Stefan Elliott, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Mike Carman, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, Luke Walker, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés).

Az előidény további programja:

Szeptember 27., hétfő, 03:00:
Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 29., szerda, 03:00:
Colorado Avalanche - Dallas Stars
Október 1., péntek, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche
Október 3., vasárnap, 03:00:
Los Angeles Kings - Colorado Avalanche, Frozen Fury XIII, MGM Grand, Las Vegas

Egy hét múlvára befejeződik az előidény, addigra már a véglegeshez még közelebbi névsorral fogunk rendelkezni. Reméljük, több sérülés nem történik a edzőmérkőzéseken, hogy a csapat felkészülése zavartalanul történhessen a közelgő, október 7-i szezonnyitóra.

A rossz kezdés után sikerült a javítás a Denver Broncos-nak, miután múlt vasárnap 31-14-re felülmúltuk a Seattle Seahawks csapatát az Invesco Field-en. Ez zsinórban a 11. megnyert hazai nyitómeccsünk volt, ami jelenleg a leghosszabb aktív sorozat a ligában. Ezúttal viszont sokkal komolyabb kihívás vár a Vadlovakra, a Csikók személyében.

Haladjunk viszont szépen sorjában, és először nézzük meg mi történt a csapatunkkal:
Kisebb változások ugyanis most is voltak, mégpedig, az eddig se a legstabilabb, RB poszton. Múlthéten Maroney jövetelével Andre Brownt cutoltuk. A mindig magabiztos és sosem kapkodó JMD az azóta eltelt pár nap alatt mégis meggondolta magát, és inkább Lance Ballt rúgta ki, Brownt pedig visszahozta a Practice Squadunkból. (A PS-t egyébként ezután Dyral Briggs LB-vel töltöttük fel. Egy 49ers udfa 2009-ből.). Brown 2009-es draft 4. körében kelt el, a New York Giants játékosa lett. Csakhogy aztán elszakadt az achillesze és azóta se sikerült teljesen felépülnie, így lemaradt az óriások 53-as rosteréről. Szerencséjére az NFL csapatai között akad egy, csakis 1, akiket nem zavar ha valaki - főleg egy RB - sérült, sőt talán még előnyt is jelent... :) Gyorsan lecsaptunk rá, de bő egy hét múlva szereztünk egy másik - sérült - RB-t Maroney személyében, aminek ő lett az áldozata, a PSben kötött ki. A történet innentől ismert, Ballt kivágtuk, őt pedig aktiváltuk a practice squadból. Hogy meddig marad az megósolhatatlan, amennyit JMD variál ezen a poszton. Moreno helye biztos, amíg egészséges Buckhalter-é is, Maroney drágába került, úgyhogy ha elküldené, azzal csak fokozná a 'nemzetközi helyzetet', szóval a következő hülye ötlet áldozata alighanem ő lesz a futók között. Ami pedig Ballt illeti, őt nem kell visszasírni.

Ezek után lássuk kivel is játszunk vasárnap:
A két lovas csapat egymás elleni mérlege felénk tolódik. 11 győzelmünk mellett mindössze 7 vereségünk van, azonban amióta Peyton Manning irányítja az indianapolisi csapatot, nem sok babér teremett nekünk, és vasárnap se mi leszünk a meccs esélyesei. A közös történelem legjelentősebb pillanata az 1983-as draft volt, amikor is az akkor még Baltimore Colts az 1/1-es választási jogával kiválasztotta John Elway-t. Elway-nek azonban legnagyobb szerencsénkre semmi kedve sem volt Baltimore-ba menni, ezért hamar kijelentette, hogy ha nem trade-elik el őt, akkor elmegy baseballozni. /*A New York Yankees draftolta őt, miután az egyetemen jobbszélsőként .361-gyel ütött és 50 RBI-ja volt 49 meccsen, közben dobóként 5-4-es győzelem-vereség mutatót és 4,51-es ERA-t jegyzett.*/ A Coltsnak nem volt más választása, el kellett cserélniük. A trade-re a Craig Morton kiöregedését megoldani kívánó, Denver Broncos jelentkezett, és ugyan a Colts megkérte az árát, de utólag már tudjuk ki járt jobban vele. A QB Mark Herrmannt, az OL Chris Hintont, és az 1984-es 1. körös draft cetlinket adtuk nekik. Minden idők egyik legnagyobb denveri sportolójáról, Elway-ről külön cikket, vagy akár cikksorozatot lehetne írni, csodálatos pályafutásáról azonban ebben az előzetesben nem számolunk be, csupán arról, hogy a számtalan 4. negyedes fordítása közül az elsőt éppen ellenük mutatta fel, 0-19-ről három TD-vel. /*Akár ez a meccs is megérhetne egy külön cikket. :)*/

A Csikók ma már Indianapolisban laknak, és egy újabb 1/1-es irányítóra épített bajnokesélyes csapattal látogatnak hozzánk. Peyton Manning négyszeres alapszakasz MVP /*ebből egyet meg is érdemelt (többet nem :P)*/, igazi statvadász, mi pedig a kedvenc ellenfelei közé tartozunk, a 2003-as és 2004-es Wild Card-meccset máig hiába próbáljuk kiverni a fejünkből. 2007-ben egy olyan Super Bowl-on ugyan, amiből Ted Mosby 2030-ban már semmire sem emlékszik, még arra se, hogy kik játszottak, de Rex Grossman segítségével végül begyűjtötték történelmük második SB-győzelmét. Azóta is minden évben stabil playoff-résztvevők, és tavaly újra sikerült bejutniuk a nagydöntőbe, ahol a New Orleans Saints ellen teljesült Manning nagy álma és az apja egykori csapatának, a szenteknek is adott egy 'TD-passzt' a döntőben, név szerint Tracy Porternek, amivel el is döntötte a meccset. A dolog egyetlen apró szépséghibája, hogy a passz címzettje ellenük játszott. :D

Amiben bízhattunk volna az az, hogy a Super Bowl-vesztes csapatok a rákövetkező évben általában visszaesnek. Azonban az elmúlt két forduló alapján azt láthatjuk, hogy Manning csak még motiváltabb lett, és újra legjobb éveit idézően játszik. Közben az első meccsüket 34-24-re elvesztették Houston-ban, a második játékhéten viszont egy 38-14-es csapást mértek odahaza a Giants-re. A Houston Texans mögött második legjobbak a total offense-ben, a passz játékban pedig mindenkit felülmúlnak. Ráadásul egyelőre úgy néz ki, hogy Champ Bailey és Knowshon Moreno sem játszhat majd ellenük, ami tovább csökkenti az amúgy is nullához konvergáló esélyeinket. A futó játékuk viszont szerencsére lényegesen kevesebb veszéllyel fenyeget.

Van azért sebezhető pontjuk is, a futás elleni védelmük idén se tűnik acélosnak. Moreno nélkül Buckhalternek lehet a legnagyobb esélye hozni a yardokat és pályán kívül tartani a Colts offense-t. Ami a passz játékunkat illeti, azt leginkább a két DE-jük veszélyeztetheti, közülük is is főleg Dwight Freeney-vel gyűlhet meg az OL-ünk baja.

Az aktuális információk szerinti sérültek:

Denver Broncos:
- OUT: Knowshon Moreno RB, Ryan Harris T
- Questionable: Champ Bailey CB, Andre Goodman CB, Chris Kuper G, Wesley Woodyard LB
- Probable: Laurence Maroney RB, Darcel McBath S
Indianapolis Colts:
- OUT: Anthony Gonzalez WR, Ramon Humber LB, Bob Sanders S
- Questionable: Joseph Addai RB, Eric Foster DL, Pierre Garcon WR, Charlie Johnson T, Brandon King CB, Clint Session LB
- Probable: Gary Brackett LB, Jerraud Powers CB, Jeff Saturday C

Sok magyaráznivaló nincs rajta, nem állunk túl jól. Két kezdőnk biztosan hiányzik, további három játéka pedig erősen kérdéses. Nem biztos, hogy nem tennénk jobban, ha inkább hagynánk, hogy épüljenek fel teljesen a sérülésekből, mintha kockáztatnánk, hogy a meccsen komolyabban rásérüljenek a problémáikra.

Ami engem illet, tartom a szezon előtti tippemet, azaz a vereséget. Nyerni jönnek hozzánk, és nem is kell pánikba esni, ha kikapunk tőlük. Nem őket kell megvernünk /*főleg ennyi sérülttel nem*/, vannak könnyebb ellenfelek. Ha viszont mégis sikerülne a bravúrgyőzelem, az óriási szenzáció lenne, és nagyon nagy lökést adhatna a csapatnak. A meccs vasárnap 22:15-kor kezdődik és a Sport TV élőben közvetíti.

Végül kénytelenek vagyunk egy rossz hírről beszámolni. A csapat másodéves elkapója Kenny McKinley a héten öngyilkosságot követett el. Mindössze 23 éves volt, családos, kívül minidig vidám, jókedvű ember. Nem találok szavakat rá... Nyugodj békében Kenny! Négy éven belül a harmadik aktív Bronco, aki idő előtt távozott, Darrent Williams és Damien Nash után. :(

A tragédia természetesen a csapatot is megviselte, s a játékosok napokkal később is megrendülten nyilatkoztak a történtekről. Kedden JMD és a ST-kapitány Woodyard tartottak sajtótájékoztatót, mindketten rettenetesen maguk alatt voltak még a tragédia után. A tréner többször is elcsukló hangon, könnyeivel küszködve beszélt a néhai elkapóról, többek között megemlítette, hogy Kenny volt a legboldogabb frissen draftolt játékos, akihez szerencséje volt kétéves munkássága alatt, "senki sem örült jobban a telefonhívásomnak, mint Kenny tette". A linebacker pedig a fenti idézetet fogalmazta meg, mely szerint a vasárnapi mérkőzésen "vele a vállunkon, és vele a szívünkben fogunk játszani". Több játékosunk is egy sokat mosolygó, igazán humoros fiatalemberre emlékezett Kenny személyében, aki valósággal az öltözői élet lelke volt az állandó tréfálkozásaival, így mindannyian megrendülten állnak a halála előtt. Ahogyan sajnos az elmúlt években volt alkalmunk megtapasztalni, a Broncos példaértékű magatartást mutatott a történtek után, biztosak lehetünk benne, hogy a játékos emlékét ezek után is méltóképpen fogjuk őrizni. Péntek délután a klub megemlékezést tartott McKinley életéről, melyre természetesen az eltávozott játékos családját is meghívták. A csapat öltözőjében az elhunyt helyét érintetlenül fogják hagyni ezután, míg a vasárnapi mérkőzést megelőzően néma csenddel fognak emlékezni rá, a Colts elleni meccsen pedig valamennyi Broncos-játékos viselni fogja a sisakján Kenny 11-es mezszámát, ezzel is adózva az egykori csapattárs emléke előtt...

Kenny McKinley (1987-2010)

Az elmúlt három napban a Colorado Rockies 2010es szezonja zátonyra futott, miután söpréssel vesztettük el a legutóbbi párharcunkat Arizonában és tíz mérkőzéssel a vége előtt a csapat egyre kilátástalanabb helyzetbe került.

1. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 3-1
A nyitó mérkőzésnek egy kicsit érdekes összeállításban vágtunk neki, a belső négyesben 2B poszton ismét Herrera játszott a sérült EYJR helyett, így Helton-Herrera-Tulo-Mora volt az összeállításunk, miközben a külsősök között Fowler és CarGo mellett a bal szélen a veterán Payton kezdett. Az elkapónk Olivo volt, a kezdő dobó pedig a bal kezes DLR, a D'backsből is egy lefty Saunders startolt. A nyitó játék során nem kerültek pályára a mieink, közben a D'backs leadoff hitter egy doublet vágott, de a következő három játékosuk a kiesés sorsára jutott. Ezt követően Tulo mutatott be egy single ütést, de Helton egy duplajátékkal esett ki, majd az egyetlen arizonai sétát mi is egy double play által semlegesítettük. A harmadik játékban a sorunk utolsó három emberét könnyedén búcsúztatták el, majd DLR két out után elindult a lejtőn és egy singlet követően beszedett egy RBI doublet Robertstől, aztán K. Johnson is kilőtt egy két pontos HRt így 3-0ra elmentek a házigazdák. A negyedikben két kieső mellett hiába került pályára a doublet szerző CarGo és a HBPt elszenvedő Tulo, mert Mora fent hagyta őket, ezzel szemben a D'backs nem volt akcióban. Utána egyedül Olivo hozott ütést, de csak az egyes bázisra került, ám legalább DLR ismét könnyen kiszórt három arizonai ütőt. A hatodik felvonás során is csak egyetlen futót tudtunk a pályára küldeni Herrera singlet követően, míg védekezésben két pályára kerülőt követően sikerült hárítanunk, köszönhetően többek közt annak, amikor egy wild pitch után Olivo levadászta a hármasra tartó futót. A hetedik inning során simán kiesett az első három próbálkozónk, a D'backs két SO után jegyzett egy doublet, de egy flyout révén befejeztük a játékot. Aztán végre mutattunk valami támadás félét, és a nyolcadik tetején Olivo tűzött be egy doublet, majd a pinch hitter Spilbo egy RBI singleből szerzett pontot, viszont sorban hárman is kiestek, így aztán csak 1-3ra tudtunk szépíteni. A menet dobó részében az újonc Reynolds magabiztosan kiosztotta mindhárom ellenfelét. Az utolsó támadásunkban eredménytelenek maradtunk, Tulo és Mora strikeoutokat követően a Helton eleni flyouttal zárta le a mérkőzést a D'backs. 3-2es vereséget szenvedtünk egy közel kötelezőnek tekinthető párharc nyitányán.
- Bosszantó, hogy a rájátszásért harcolva vesztettünk egy olyan csapat ellen, akiknek már régóta tét nélküli a szezon. 6-6ra zártunk az ütésekben, de sajnos ez kevés volt, mindössze két pontszerző helyzetünk volt, és a harmadik inningben volt egy megingásunk a dobótól, ez a meccsbe került. Egyedüliként a sor nyolcadik helyén szóhoz jutó Olivo tudott több ütést felmutatni, miután az elkapó 2/3al zárt, elkönyvelte a szezonbeli 17. doublet, mely után az egyetlen futásunkat szállította a nyolcadik inningben. Gonzalez folyamatosan bajlódik a csuklójával ismét csak egyetlen ütésre volt képes, ami egy dupla lett 33. alkalommal től az évben, viszont kétszer is strikeouttal búcsúzott el. Tulowitzki ugyancsak mindössze 1/3ra volt képes egy singlelel és egy hit-by-pitchel, de a meccs elején volt egy hatalmas dobása az első bázisra egy groundoutért. A másik belső infielder poszton ezúttal is Herrera tevékenykedett, de most ő is csak egyetlen találatra volt képes három kiesés mellett, közben vele szemben a sor tetején helyet kapó Fowler mind a négy játékában kiesett. Mora 0/4es hatékonysággal fejezte be az összecsapást, a négy kiesés közül kettőt strikeouttal szenvedett el és összesen három emberünket engedte a bázisoknál maradni, közben bemutatott egy nagyszerű elkapást a védekezésben. A másik rutinos játékos Helton szintúgy négyből semmivel végzett, feljegyezhette a szezonbeli hatodik mezőnyhibáját, de egy remek hárítása is volt a hajrában. A bal szélen furcsa módon Payton játszotta végig a meccset, de ezúttal nem tudott a csapat segítségére lenni és mind a három próbálkozásából kiesett. Az egyetlen pinch hitter Spilborghs szerezte a csapat szépítő pontját, amikor a nyolcadik menetben lőtt egy RBI singlet  és ezzel a 35. pontját szállította a szezonban. A kezdő dobó De La Rosa sorozatban négy nyertes meccs után vesztett, miután hét inning alatt három futást és hat ütést szedett be. Valamennyi pontját a harmadik játékban kapta két kiesőt követően, csak ez az egy hullámvölgye volt a meccsen, sajnos túl sokba került. Ezzel 8-5ös győzelem-vereség mutatóval bír, de sorozatban a hetedik alkalommal töltött legalább hat játékot a pályán, amivel a bullpen dolgát megkönnyítette. Kedden csak egy cseredobónak kellett játszania és M. Reynolds 12 dobással kiejtett három embert, beleértve egy strikeoutot, így tartja 2.00 alatt ERA hatékonyságát.

2. meccs, szerda: Diamondbacks-Rockies 8-4
A szerda este megrendezett második mérkőzésre egyetlen változás volt a csapat összetételében, mivel a bal külső szélre Spilbot neveztük. Ezen kívül annyi volt újdonság, hogy a sor tetején Herrera és Fowler helyet cseréltek, így a 2B került a leadoff spotba. A csapatunk kezdő dobója Ubaldo volt, a D'backsből a balos Lopez következett ezen a napon. Kezdésként az első ember Herrera egy singlet vállalt, majd CarGo doublelal két futó került a pontszerző bázisokra egyetlen kieső mellett, melyből Mora köszönt be egy 3run homerun által. Őt követően pedig Helton bombázott ki a pályáról a jobb szélen keresztül egy solo shotot ezekkel a back-to-back HRokkal gyorsan 4-0s vezetésre tettünk szert. Az Arizona első ütője S. Drew azonnal szépített egy hazafutással 4-1re. A második játékban csak a hazaiak kerültek bázisra, miután egy singlet és egy HBPt tudtak kiharcolni, de pontot nem szereztek. A harmadikban megint csak könnyen kiesett az első három emberünk a sor tetejéről, míg a D'backs egy singlet követően LaRoche két pontos hazafutásával volt eredményes és megközelítettek minket egyetlen pontra. Az újabb eredménytelen támadó játékunk után Ubaldo egy walkot és egy singlet engedélyezett, majd egy doublplay után már csak a hármas bázison maradt hazai futó, de az újabb sétát követően C. Young fordított, miután betűzött egy 2run RBI singlet. Ezt követően egyedül a pinch hitter Payton ért el egy doublet, majd Beimel folytatta dobóként és rögtön kapott egy doublet, de végülis ezt követően szépen akasztotta meg az Arizona támadását, annak ellenére, hogy két kieső után engedélyezett még egy sétát. Az első hazai cseredobó ellen CarGo sétáját követően Tulo szaladt bele egy duplajátékba, aztán hiába harcolt ki ingyenes bázisra kerülést Mora és Helton is egy-egy újabb séta árán, mert Spilbot elbúcsúztatták. Tőlünk Dotel egy strikeout után két sétát hibázott, de az őt váltó Reynolds két dobás utáni kiejtéssel lezárta a játékot. A hetedik felvonásban nem tudtuk elkerülni a háromból három kiesést, majd Belisle dobásai révén a védekező játékrészt könnyedén abszolváltuk. Ezután megint csak egyedül CarGo járt bázison egy single találat által, mely után még bázist is rabolt, de a kettesnél tovább nem tudtuk küldeni őt, viszont Belisle nem tudott hárítani és egy double után Church termelt futást egy RBI singlelel, majd hiába ejtettünk ki két ütőt, mert K. Johnson bepakolt egy 2run HRt. A menetet végül Morales zárta le amikor az ellenfél már 8-4re vezetett. Az utolsó akciónkban ugyan még Helton egy single után elsőként felkerült, az azt követő három strikeouttal magabiztosan fejezte be a mérkőzést a D'backs ezzel, ezzel elvesztettük a párharcot és újabb fontos meccset buktunk el, ami ilyenkor már könnyen végzetes lehet.
- A korai 4-0s előny ellenére a meccs második felére nagyon visszaestünk és a dobók hibázgatása, valamint az ütők szeszélyes játéka révén ismét drága vereséget szenvedtünk. Hét ütésünk volt és kilenc találatot kaptunk. Az elején Mora regisztrált egy 3run homerunt de több ütése már nem is volt, csak egy sétát hozott a későbbiekben, miközben az idénybeli 41. pontját termelte. A folyamatosan sérüléssel bajlódó Gonzalez nagyot küzdött a mérkőzésen, két találata mellett egy sétát jegyzett és 2/3at regisztrálva elért egy újabb doublet már a 34.t az évben, illetve a 24. bázisrablást is feljegyezhette. Mellette még Helton tudott több ütéssel zárni, az idei hetedik hazafutása és egy egy bázisos hit által ugyanilyen hatékonysággal végzett, közben elérte a 34. RBIt. Az új leadoff hitter Herrera sem járt sok sikerrel, négy beállása alatt egyetlen singlet tudott felmutatni még az első inningben amivel haza is ért, azt követően valamennyi alkalommal a kiesés sorsára jutott, de egy szép mentése volt a mezőnyben. Mögötte Fowler négyből négyszer esett ki, kétszer strikeoutot kapott, sajnos a series első két meccsén pályára sem tudott kerülni, és már csak .250es az átlaga az idényben. Tulowitzki nagy formája is falba ütközött, 0/4el zárt négy embert bázison hagyva két dobás utáni kiesés elszenvedésével együtt, védekezésben viszont több nagy játéka is volt, egyszer egy komoly futás után tüzelt az első bázisra, ill. egy másik szép dobása is akadt. A kezdő bal szélső Spilborghs ugyancsak hatástalan volt, mindhárom beállásában kiesett, a helyét S. Smith vett át, de a legrosszabb formában lévő ütőjátékosunk csak két újabb out playt regisztrált. Az elkapó Olivo szintén nem volt többre képes, mint egy 0/4es és két strikeoutos lőlapra, továbbá az évi tizedik passed ballt is elérte. A két csereütőnk közül, akiket kizárólag egy-egy beállásban használtunk Young Jr strikeouttal kiesett, Payton viszont bevállalta idei harmadik double találatát. Jimenez folytatja gyengélkedését és mindössze négy inninget maradhatott a pályán, addigra öt futást szedett be, miközben öt ütésből két HRt lőttek neki és a hat strikeout mellett négy alkalommal regisztrált sétát. Sajnos az év végére különösen elvesztette az egyensúlyát, nagyon nem tudja tartani magát a régi formájának a közelében, már hetedszer vesztett az évben és csak 3.00 az ERA mutatója. Beimel egy ütés és egy séta ellenére lehozta pont nélkül az ötödik játékot. Dotel a hatodik menet elején egy strikeout és két walk után távozott, majd M. Reynolds kettőből kettő strikeoutot hajítva javított. Belisle a hetedik inninget biztosan hozta, de a nyolcadik közben le kellett cserélnünk, addig összesen öt embert búcsúztatott el, viszont három strikeout mellé három futást is regisztrált, ezzel a játéka közben végleg eldőlt a mérkőzés. A legvégén Morales ejtette ki a harmadik ütőt, akit három strike dobás után búcsúztatott el SOval.

3. meccs, csütörtök: Diamondbacks-Rockies 10-9
A harmadik mérkőzésen szinte már létkérdés volt a győzelem, ennek érdekében több helyen frissítéseket hajtottunk végre az összeállításban. Az outfieldről kimaradt Fowler, helyette Spilbo és S. Smith játszott a két szélen és CarGo lett a CF. Közben az egyes bázisra Giambi került a másik három infielder neve változatlan maradt, Herrera is maradt a vezető helyen, valamint az elkapó Iannetta lehetett erre a mérkőzésre. Csütörtökön a sérülés után lévő balos Francis volt a soros kezdő dobónk, az ellenféltől pedig Kennedy érkezett a dombra. A nyitó játékban korán elbúcsúzott az első három emberünk, miközben Francis két out után egy singlet és egy walkot engedélyezett, de aztán befejezte az inninget. A másodikban sem bírtunk a hazai dobó játékossal és egyedül Mora tudott felmutatni egy 2out singlet, majd a D'backs ismét két kiesőt követően járt két emberrel a bázisokon. Ezután a sétával felkerülő Iannettat Spilbo küldte be RBI single révén, és elrabolta még a kettes bázist, de az őt követő CarGo groundout áldozata lett, azonban még az inning alsó felében egy singlet követően K. Johnson hazafutásával fordította meg a meccset a D'backs 2-1 arányban. A negyedik menetben mindössze egy singlet és egy walkot jegyeztünk, de Iannetta kiesett 2in-2outnál, sajnos azonban Francis továbbra is sebezhető volt, végül egy single és egy walk után Drew köszönt be ellene egy újabb RBI singlelel, végül két kieső után a harmadik embert már Morales búcsúztatta el. Aztán az első hazai csere dobó ellen a pinch hitter Payton és Herrera vállalt egy singlet, előbbit pedig a hármas bázisról Splbo juttatta haza egy sac flyal, viszont a Cargo elleni duplajátékkal megakasztották a támadásunkat így csak egy pontot tudtunk szerezni. A folytatásban Rogers játszott, de két sétát is engedett korán, majd Gillespie RBI singleből növelte előnyét az ellenfél, aztán Abreu ütéséből újabb futó szerzett pontot, végül Drew két embert is haza repített egy triple révén és már 7-2re vezetett az Arizona. A következő akciónkban bár Tulo elért egy singlet, egy Mora elleni dupla játékkal sikeresen védekeztek, majd Delcarmen ellen egy ütés után LaRoche vágott RBI doublet, de végül három SOval lehozta a játékot. Aztán három sétával feltöltöttük a bázisokat két kieső mellett, majd CarGo bevágott egy grand slam homerunt ezzel visszazárkóztunk 6-8ra. A folytatásban Beimel viszont beszedett egy hazafutást Drewtól, vagyis három pontos volt a hátrányunk, halvány esélyünk maradt a végjátékra de azért még élt a remény. De sajnos a nyolcadik tetején könnyen kiesett az első három emberünk, ráadásul Dotel ellen C. Young hozott egy solo HRt, így négy pont hátrányból kellett volna felzárkóznunk 6-10ről. A kilencedik menetben hamar két sétát harcoltunk ki, majd egy forceoutot követően a harmadik walk árán feltöltöttük a bázisokat hiába cserélt közben dobót a D'backs, CarGo pedig két pontot szállított egy single ütéssel, aztán Tulo grounout alatt újabb futást értünk el, de Giambi sétáját követően Mora egy strikeouttal kiesett és fent hagyott két embert is a bázisokon, így ért véget a mérkőzés. 10-9 arányban vesztettünk harmadszor is.
- Az újabb vereségünkkel gyakorlatilag lemondhatunk a rájátszásról, ezúttal csak 3/11 arányban értékesítettük a pontszerző helyzeteket és hiába próbáltunk vissza kapaszkodni a nagy hátrányból, képtelenek voltunk elviselni a dobók újabb pocsék napját. Gonzalez az első három beállásában kiesett, aztán viszont egy bases loadedot egy grand slamel, a következő telipályát pedig két újabb futással használta ki. Összesen hat ponttal zárta a meccset és éves szinten a 113 RBIval megint első a ligában, .342es átlagával nem különben, emellett 25ször rabolt bázist. Mora két single révén szintén 2/5ös mérleggel hallatott magáról, de sajnos két strikeoutot is beszedett, beleértve a meccs befejező playt. Tulowitzki egy ütést tett hozzá a terméshez, valamint kilencedik inningben egy groundout közben jegyzett RBIt, amivel elérte a 90 pontos határt a szezonban. A meccs első felében Spilborghs volt a hősünk, az első két pontunkat ugyanis ő szerezte, egyetlen ütése mellett kétszer sétált, két futást harcolt ki, és a kieső játéka egy sac fly volt, elérte az évi negyedik rablását, meghálálta a bizalmat, hogy a sor második helyén vetettük be. A legfelső ember Herrera egyetlen ütésre volt képes, négy kieső játéka alatt összesen öt társát hagyta bázison, valamint megvolt a szezonbeli negyedik hibája. A hetedik-nyolcadik pozícióban sorra kerülő S. Smith és Iannetta egyaránt találat nélkül zárt, de mindketten összeszedtek két-két sétát és haza érések is voltak. Giambi 0/4es napot zárt, majd a kilencedik játékban egy sétát követően futóként Fowler helyettesítette. Mind a három csereütőnk eredményes volt az egyetlen játékában, Payton egy singlet hozott és haza is ért, Stewart sétával és futással tért vissza, Young Jr szintén kiharcolt egy walkot. A sérüléssekel bajlódó Francis nem tudott meglepetést okozni, 3.2 inning alatt három kapott futással távozott 81 dobást követően, ezalatt hat ütést szenvedett el három sétával együtt. A bal kezes kanadai dobó hatodik vereségét regisztrálta ezzel a szezonban. Morales a negyedik játék végén egy dobásból jegyzett egy flyoutot. Rogers az ötödikben tovább növelte a hátrányunkat, amikor teljesen kilátástalan helyzetbe süllyedt, végül öt embert pályára engedve négy kapott futással távozott, miközben ERAja már 5.77re ugrott. A következő játékban Delcarmen két ütés és egy séta közben kiosztott három strikeoutot és végül csak egy újabb futást szedett be. Beimel ellen egyetlen ütés történt a hetedik inningben, az viszont egy solo HR volt. Dotel szintén beszedett egy solo HRt, majd később még egy ütést kapott, szintén nem volt túl nagy formában. Elmondhatjuk, hogy erre a párharcra a dobó társaság totálisan megfáradt, mely a szezon befejezéséhez vezetett.





















A NL West állása:

1. San Franciso Giants 86-67 (153 meccs)
2. San Diego Padres 85-67 (152 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 82-70 (152 meccs, 3.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 74-79 (153 meccs, 12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 62-91 (153 meccs, 24.0 GB)

A Giants a Cubs ellen, a Padres a Dodgers ellen nyert meg egy idegenbeli seriest 2-1 arányban az elmúlt napokban, ezzel mindkét riválishoz képest nőtt a hátrányunk. Sajnos innentől tíz meccsel a vége előtt már csodára van szükségünk a rájátszáshoz és az elmúlt napok játékát tekintve erre minimális az esély. Ezután jöhet hat hazai meccs ami talán némi bizakodást adhat, de sajnos tényleg nagyon fáradt már a csapat. Péntektől a SF játszik Denverben, a SD a Cincyt fogadja, a másik két rivális pedig egymással találkozik Phoenixben.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Atlanta Braves 86-67 (153 meccs)
2. San Diego Padres 85-67 (152 meccs, 0.5 WCGB)
3. Colorado Rockies 82-70 (152 meccs, 3.5 WCGB)
4. St. Louis Cardinals 78-74 (152 meccs, 7.5 WCGB)
5. Florida Marlins 76-76 (152 meccs, 9.5 WCGB)
...

A Braves a Phils elleni elszenvedett söpréssel lemondhatott a divíziójáról és bajba került a Wild Card harcban is, nem nőtt a hátrányunk az utolsó helyért vívott harcban, de a két divízió ellenfelünk közül legalább az egyiket mindenképpen meg kéne előznünk a rájátszáshoz, plusz még az Atlantát is, akik szintén 3.5el vannak előttünk. Másnak már nincs esélye a Wild Cardra. A Braves a hétvégén Washingtonban fog játszani.

Tehát a mieink visszatérnek a Coors Fieldre, ahol az utolsó lehetőségünket kell megragadnunk a San Francisco Giants elleni mérkőzéseken. Ki kell lábalnunk a hullámvölgyből, több győzelem is szükséges lesz, különben végleg kiszállhatunk a rájátszás harcból, de így is már csak az utolsó szalmaszálat fogjuk. A SF elleni hétvégi mérkőzések a következő időpontokban kezdődnek: szombat 02:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Próbáljunk meg még utoljára összefogni és szurkolni! GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvégén a hazai közönség elé visszatérő Colorado Rapids gárdája ismét egy nagyon magabiztos, 3-0-s győzelmet aratott a Dick's Sporting Goods Park-ban. A sorozatbeli harmadik háromgólos itthoni diadalmenetünk szenvedő alanya ezúttal a New England Revolution együttese volt.


A szombat esti mérkőzésre visszatért a csapatba néhány hét kihagyás után a középhátvéd Wynne, s vele párhuzamosan vált ki a térdproblémákkal küzdő Baudet. A további összeállításunkban csak annyi változás történt, hogy a csereüzletben távozó Ballouchy helyett az új szerzemény Mullan bemutatkozhatott a jobb szélen játszva. Vagyis a Rapids a következő összeállításban várta a kezdő sípszót: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Az ötödik perc végeztével a házigazdák máris megszerezték a vezetést, miután a bal oldalon Smith pompásan indította a védő mögé beinduló Omar Cummings-t, a bombaformában lévő jamaikai támadó pedig könnyedén helyezett jobbal a hosszú sarokba. Továbbra is támadásban maradtunk, és néhányszor igencsak megkevertük a bostoniak védelmét, majd a legnagyobb helyzetünkre éppen a félidő közepén került sor, amikor Casey a tizenhatoson kívülről egy jól eltált lövéssel a kapufára tüzelt. Nem kellett sokat várnunk azonban rá, hogy megszülessen a megnyugtató második találatunk, a 35. minutumban ugyanis nagyszerű gurigázást követően Cummings hozta kihagyhatatlan helyzetbe Conor Casey-t, melyből az erőcsatár közelről kissé kisodródva, de ballal magabiztosan lőtt a rövid sarokba. A Revolution meglehetősen bizonytalanul játszott, az első félidőben az is ritkaságszámba ment, hogy egyáltalán a felezővonalat átlépjék, nem hogy Pickens kapujáig eljussanak, míg a Rapids a határozott támadójátékának köszönhetően különösebben komoly megerőltetés nélkül is 2-0-s előnyt kovácsolt össze magának a szünetre.
A második félidőben sem sokat változott a játék képe, az ellenfél talán lélekben már feladta, a mieinknek pedig már nem volt sürgős menniük előre, de természetesen jobbára így is a vendég térfelén pattogott a labda, bár gólhelyzetbe már jóval ritkábban tudtunk - vagy inkább akartunk - kerülni. Egy óra játékidő után lehoztuk Mullant, a helyén pedig a másik friss csereüzletben megszerzett Kandji debütálhatott a denveriek szerelésében. Kisvártatva éppen a friss erő Kandji labdájából húzott el Cummings a jobb szélen, középre lőtt passzát Casey estében kapásból vágta kapura, de a vendégek portása egy látványos bravúrral hárította a nem különben szépségdíjas próbálkozásunkat. Az utolsó húsz percen belülre érve újabb cserékre szántuk el magunkat, levittük mindkét kezdőcsatárunkat, így Casey és Cummings helyét az utóbbi időben sokat mellőzött Amarikwa, valamint a középpályás Thompson foglalhatták el. A 80. minutum során Thompson lekészített labdájából Larentowicz küldött rá jó 25 méterről egy életerős lövést, de a kapus ismét a helyén volt. Nem elégedtünk meg azonban ennyivel, és pár perccel később Kandji remek indításából Wells Thompson törhetett előre, aki néhány cselt követően beállította a 3-0-s végeredményt. Az egykori Revs-játékos a találata után megmutatta a pólóját a volt csapattársainak, a mez levételéért pedig sárgalapos figyelmeztetésben részesült. Különösebb változás már nem történt a hajrában, az újabb sikerrel a Rapids immár négy meccses hazai győzelmi sorozatban van, mialatt még csak gólt sem kaptunk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Azt hiszem, a mai mérkőzés után nem sok kritikát tudok megfogalmazni a játékosaim felé, egyszerű példamutató volt, ahogyan a teljes 90 percet végig dolgozták. A jó támadójátékunknak köszönhettük az újabb kiváló hazai eredményt. Általában ha elöl sok helyzetünk van, és értékesíteni tudunk belőlük néhányat, az önbizalmat ad a hátvédeinknek is, ezáltal az egész csapat szinte kizökkenthetetlen ritmusban tud játszani, ilyenkor pedig nagyon erősek vagyunk. Nagyjából már az első 20-30 percben megmutattuk, hogy mire számíthat az ellenfél, és viszonylag hamar el is döntöttük a három pont sorsát. Nagyon elégedett voltam a két új játékosunk debütálásával, Mullan különösen az első félidőben nagyszerűen teljesített, remek labdákat adott, és keményen küzdött a középpályán, bemutatkozó mérkőzésnek tökéletes volt tőle. Kandji játékától pedig egyre izgatottabb vagyok, a hajrában nagyon élt, abszolút színt tudott vinni a mérkőzés befejezésébe, több helyzetet is kidolgozott, bizakodó vagyok vele kapcsolatban a továbbiakra nézve. A következő fordulóban szeretnénk végre idegenben is elérni egy jó eredményt, a Salt Lake ellen különösen nehéz mérkőzésünk lesz, de komoly célokkal utazunk el hozzájuk."


- A csapat sorozatban immár a negyedik hazai mérkőzését nyerte meg kapott gól nélkül, közben három döntetlen mellett hat alkalommal értünk el győzelmet a május 5-i utolsó denveri vereségünk óta, vagyis a DSG-ben a csapat immár kilenc mérkőzés óta nem talált legyőzőre.

- A gólzsák Conor Casey a New England ellen szerezte pályafutása 39. találatát a Rapids-ben, ezzel a klub történetének mindenkori házi góllövőlistájának élén beérte az eddigi csúcstartó Paul Bravo-t. A 2007 óta a csapatot erősítő támadó a következőket mondotta ennek kapcsán: "Nagyszerű elismerésnek tartom, hiszen korábban több nagyszerű játékos erősítette a csapatot, mint mondjuk Bravo, Cunningham vagy Spencer, most mégis beértem őket, pedig még csak négy éve vagyok itt, és további szép esztendőket szeretnék még eltölteni Denverben."

- A két kezdőcsatárunk Omar Cummings és Conor Casey változatlanul fej-fej mellett halad a gólok terén 2010-ben, mindketten szombaton szerezték meg ugyanis a tizedik találatukat az évben, ezzel már csupán négy góllal vannak lemaradva a liga góllövőlistáját vezető Galaxy-s Buddle mögött. A denveri álomduót megelőzi még a 12 gólos Angel (New York), illetve a 11-11 találattal álló De Rosario (Toronto) és Le Toux (Philadelphia), de kétségtelenül a hajrába fordulva nekik is van még esélyük az Aranycipő elhódítására.

- A következő fordulóban a Real Salt Lake ellen lépünk pályára, mely egyben az idei Rocky Mountain Cup párharc első mérkőzése is lesz. Mint ismeretes az MLS-ben az egymáshoz közeli rivalizálással bíró csapatok egy-egy külön kupáért harcolnak, melynek sorsa az alapszakasz alatti két egymás elleni mérkőzés fényében dőlhet el. Az eddigi öt Kupából hármat a Salt Lake nyert meg, a mieink hiába bírnak jobb egymás elleni mutatóval 9-6-3 arányban, 2005 és 2006 kivételével valamennyiszer a RSL örülhetett az összetett sikernek, de talán idén eljön a mi időnk.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 15-5-5, 50 pont (25 meccs)
2. Real Salt Lake 13-4-8, 47 pont (25 meccs)
3. FC Dallas 10-2-13, 43 pont (25 meccs)
4. Colorado Rapids 10-7-7, 37 pont (24 meccs)
5. Seattle Sounders 10-9-6, 36 pont (25 meccs)
6. San Jose Earthquakes 10-7-6, 36 pont (23 meccs)
7. Chivas USA 7-13-4, 25 pont (24 meccs)
8. Houston Dynamo 6-14-5, 23 pont (25 meccs)

Jelenleg a negyedik helyen tanyázunk, szoros csatában az üldöző Seattle és San Jose csapataival, ugyanakkor az utolsó nem rájátszáshelyen álló együtteshez képest még mindig megnyugtató az előnyünk. Ezután tehát a címvédő Real Salt Lake lesz az ellenfelünk, akik ellen az idegenbeli mérkőzésünk magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 4:00-tól kezdődik Utah-ban.


 

2010-ben az első hazai alapszakasz meccsét a Denver Broncos a régebben még csoportrivális, most viszont már másik főcsoportban szereplő Seattle Seahawks ellen játszotta le múlt vasárnap.

Meglepő módon 6 WR került a 45 fős keretbe, különösen örömteli volt, hogy végre az első körös újonc Demaryius Thomas is vállalni tudta a játékot, miután az edzőtábor jó részét és az első alapszakasz meccset is kihagyta. Sajnos, a támadófalat továbbra is sérülések tizedelik, az első héten is hiányzó OT Ryan Harris mellé ezúttal a G Chris Kuper nevét is beírhattuk a maródiak listájára. Rajtuk kívül hiányzott még Syd’Quan Thompson CB, a héten érkezett RB Laurence Maroney, Darcel McBath S, Wesley Woodyard LB és Chris Clark OT, valamint Brady Quinn volt ismét a harmadik QB. A meccs előtt megjelent a pályán a denveri legenda, John Elway is, hogy egy kis plusz hajtóerőt hozzon a csapatnak, akik az első heti vereség után mindenképpen szerettek volna javítani.




















A feldobást a vendégek nyerték, így először a védelmen volt a sor, hogy bizonyítsanak, amihez az alábbi összeállítással futottak neki:

DE: Ryan McBean, Justin Bannan
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Két ismerős arcot lehetett felfedezni az ellenfél támadófalában már a kezdésnél, a LT posztot a nyáron távozó, Elvis Dumervil sérülését okozó Tyler Polumbus kapta, míg a LG poszton a sok év után Denverből szintén a nyáron elengedett Ben Hamilton kezdett. Hosszú első drive indult, pár 3rd down-t is megoldottak Hasselbeck-ék, jól kevergetve a futásokat a passzokkal, eljutva a Broncos 1 yard-os vonaláig, onnan azonban előbb egy false start, majd egy holding miatt kényszerültek hátrébb, utóbbi egy TD-t semlegesített. 2&16-nál Hasselbeck Deion Branch-et célozta a jobb oldalon, de ezt a passzot a kilencszeres Pro-Bowler Champ Bailey nagyon szépen leleste, a 4 yard-os vonalon.
Először jöhettek a pályára a támadók, rossz helyzetből ugyan, de legalább nem hátrányban. A kezdőcsapat felállása az alábbi volt erre a meccsre:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
FB: Spences Larsen
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Stanley Daniels
C: J.D. Walton
RG: Russ Hochstein
RT: Zane Beadles

Sikerült kijönni pár szép passzal egészen a 34 yard-ig, de ott két rossz dobás miatt megállt a drive. Britton Colquitt érkezett a punt-ra, szép hosszú rúgás következett, Thurmond próbálkozott volna a visszahordással a Seahawks 8 yard-járól, de nem tudta megfogni a labdát és a  robogva érkező rookie CB Cassius Vaughn szép mozdulattal megszerezte a pattogó játékszert. A 13 yard-ról próbálkozhatott újra a pontszerzéssel Orton és a támadóegység. Egy delay of game büntetés miatt 3&10-et kellett megoldani, de Orton keze nem remegett meg, Eddie Royal kapta a passzot a földre vetődve a 1,5 yard-on és mivel nem ért hozzá védő okosan begurult az endzone-be. Ez volt Royal első TD-elkapása a 2008-as szezon óta -> 7-0.




















Prater nagyon élvezte a Mile High-t ezen a meccsen, az első endzone-ba érkező kickoff-ja után ez a második még túl is ment rajta. Az egy megszerzett 1st down-nál nem jutottak tovább a vendégek, a drive végén Jarvis Moss és DJ egy -3 yard-os sack-et csináltak, így még a bírók által megítélt büntetést se kellett kérni. A punt után már csak egy rövid Orton-Moreno passzjátékra volt idő a negyed vége előtt, ami után így az eredmény: 7-0.

A támadás egy 25 yard-os passzal folytatódott, aminél Lloyd volt az elkapó. Nem sokkal később 3&5-nél egy trükkös play következett, először úgy tűnt, hogy Moreno fog futni a szélen, de megállt és visszapasszolta a labdát Orton-nak, aki Royal-hoz passzolt, az újdonsült slot WR-t pedig csak az 1 yard-os vonalon tudták megállítani. A Seattle challenge-elt, mivel Royal kezéből az endzone-ba pattant a labda, de a bírók a videókon is úgy látták, ahogy először megítélték, Royal egy védő érintése után került a földre, így nem volt fumble. A TD végül csak harmadik próbálkozásra lett meg, Correll Buckhalter előtt csinált egy lyukat az OL -> 14-0. A Touchback után újra a 20-ról indultak a sólymok, megoldottak egy 4&1-et is, de amikor Hasselbeck a Broncos 28-án passzra szánta el magát, akkor a veterán Dawkins közé és az elkapója közé tudott kerülni, s egy nagyon szép interception-t mutatott be. Futásokkal indult a drive a 7 yard-ról, csak az ötödik volt passz, az is -4 yard-os lett, de 3&14-nél jött az újonc Thomas első NFL-elkapása, egy screen play után jól dolgoztak előtte a társak, 19 yard után tudta csak megállítani a védelem. Ha már megvolt az első elkapás, akkor jöhetett is egyből a második, ezúttal egy 20 yard-os, utóbbi egy normál passz play volt, amihez Lofa Tatupu hozátett még 15-öt egy fölösleges durvaságért megítélt büntetéssel. A two-minute warning előtt még egy Moreno-futásra volt idő, aminek a végén kiperdült a kezéből a labda 7 yard megtétele után, de szerencsére kipattant a pályáról, így a Broncos megtarthatta a támadás lehetőségét. Thomas harmadik elkapása hozott még egy 1st down-t, majd meglett a negyedik catch is, egy 9 yard-os, de utána hiába sikerült az újabb 1st down, onnan már nem tudtunk bejutni az endzone-ba, meg kellett elégedni egy Matt Prater FG-lal 14 másodperccel a félidő vége előtt, ami végül a félidei eredményt is kialakította -> 17-0.

Cox visszahordása nyitotta a második félidőt, mélyen az endzone-ban kapta el a labdát és - valami érthetetlen okból - elindult vele visszafelé, de csak az 5 yard-os vonalig jutott. Egy Moreno-futás után egy Larsen-elkapás jött, a FB az első védőről lepattant, de a bírók hibásan úgy ítélték, hogy lent volt a térde, pedig még pár yard jöhetett volna. Szerencsére a 1st down egy Lloyd-elkapással meglett a következő play-ből, de két rossz passz között egy sack jött, s egy punt után a Seahawks következett. Colquitt egy kicsit túlrúgta a coverage csapatot, az újonc elkapó, Golden Tate lepörgött pár érkező védőről, és csak a Broncos 22 yard-ján sikerült megállítani, nagyon kedvező helyről jöhettek a vendégek. Nem is tartott nekik sokáig megoldani a helyzetet, az ötödik play a drive-ban egy 11 yard-os Hasselbeck TD-passz volt Ben Obamanu-nak -> 17-7. Egy defensive pass interference büntetés segítette tovább a következő hazai drive-ot, de nem sokkal ezután Moreno egy nagyon szép mozdulattal elmenekült a screen passz-kor rá zúduló védők elől és 45 yard-ot szaladt a labdával, egészen a Seahawks 16-os vonaláig. Graham elkapása után ismét csak 1 yard maradt az endzone-ig és most is kellett kellett próbálkozás, de végül Knowshon Moreno-nak sikerült utat találnia a TD-területre. -> 24-7.




















Újabb touchback, újabb rookie WR első elkapása, Golden Tate 52 yard-ot tett meg a Hasselbeck-passzal, miután Goodman egy kicsit könnyelműen próbálta szerelni. Három play-el később 4&2 következett (egy először bedobott, de később visszavont holding után) és a Seahawks, akik egy 4&1-et korábban megoldottak már, úgy döntöttek, hogy nekimennek. Hasselbeck Deoin Branch-ez célozta az endzone-ban, aki ellen Champ védekezett és #24 nem is engedte, hogy a pályán belül meglegyen az elkapás, így a saját 20 yard-járól jöhetett a hazai csapat. A harmadik negyedbe egy újabb Thomas-elkapással megoldott 3rd down fért még bele, így az utolsó negyed előtt az eredmény: 24-7.

Haladt tovább a denveri akció, egész jól, megoldva a 3rd down helyzeteket is, egészen egy 3&3-ig a 21-ről, ami előtt a Seattle időt kért, de ez se segített rajtuk, Orton teljesen üresen találta az endzone-ban az emberétől elszakadó Demaryius Thomas-t, aki így első NFL-meccsén megszerezte első NFL-touchdown-ját -> 31-7. Elindult előre a Seahawks, 9:11 percük maradt és igyekeztek is kihasználni, passzokkal és futásokkal eljutottak egészen a Broncos 20-ig, pedig még Hamilton holding-ja is hátráltatta őket. 1&10-nél Hasselbeck nem talált célpontot, így a futás mellett döntött és sajnos a védelem annyira szétszóródott, hogy nem tudták megállítani, s a QB akadálytalanul futhatott be az endzone-ba -> 31-14. Ezt követően Onside kick-el szerette volna megtartani a támadás lehetőségét a vendég csapat, de a labda kirepült az oldalvonalon, a Seahawks 43-asról jöhetett a Broncos és bár 3&1-ig eljutottak, egy sikertelen futás után egy Colquitt-punt jött, ami a 6 yard-ra nyomta be a Seattle-t. Nem tudtak kijönni három play-el, következett egy újabb punt, egy hosszú rúgás, amihez még Eric Decker 15 yard-os büntetése is hozzá jött. Saját 19-éről jött a Broncos, a vendégek a kevés visszalévő idő miatt időkérésekkel lassították az idő telését és mivel ismét nem sikerült a 3rd down-t megoldani, hamar vissza is kapták a labdát. A return-re JMD dobott egy challenge-et, de a bírók fenntartották a döntésüket, hogy a visszahordóhoz nem értek hozzá, mikor a földön volt, maradt tehát a 19 yard-os return, 2:45 volt vissza, saját 42 yard-jukról indulhattak a vendégek. A 2 minute warning előtt még pont meglett egy 1st down, de utána már csak egy jó passzra futotta, mivel Hasselbeck második kísérleténél az újonc Cox nagy szemfülességről tett tanúbizonyságot, leleste a passzot, megszerezve pályafutása első INT-t. Sajnos kicsit elvesztette a fejét és egy olyan mozdulatot mutatott be, a torka előtt elhúzott kezével, amit az NFL nem lát szívesen, kapott érte egy 15 yard-os büntetést és lehetséges, hogy még pénzbüntetés is követi majd. Mivel már csak 1:34 volt vissza, Orton három térdelése elég is volt, hogy lepörgesse az órát, a Broncos tehát megnyerte a meccset, melynek így a végeredménye: 31-14.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Thomas végül NFL bemutatkozását 8 elkapással, 97 elkapott yard-dal és 1 TD-al zárta, ennél kívánni se lehetett volna jobbat. 4 labdát szereztünk, amivel sikerült a támadókat elég biztos helyzetbe hozni, kisebb megingásoktól  és a kicsit halványabb futás elleni védekezéstől eltekintve nagyon jól dolgozott a védelem, talán egyedül a ST-egységre lehet még mindig panasz, újabb nagy visszahordásokat engedtek. Champ és Goodman is összeszedett egy kisebb sérülést a meccs vége felé, de lehetséges, hogy mindketten tudnak játszani a hétvégén, ahogy Kuper és Harris felépülésére is van esély, egyre nagyobb.

- Ezúton kérnénk meg valamennyi Denver-sportrajongót, hogy szavazzon Demaryius Thomas-ra az NFL.com A hét újonca választásán, illetve a heti "Soha ne mond, hogy soha"-voksoláson!




















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 25/35 sikeres/összes passz, 307 passzolt yard, 2 passzolt TD, 0 INT
Moreno: 24 próbálkozás, 51 futott yard, 1 futott TD, 4 elkapás, 67 elkapott yard
Buckhalter: 11 próbálkozás, 19 futott yard, 1 futott TD
Thomas: 8 elkapás, 97 elkapott yard, 1 elkapott TD
Royal: 5 elkapás, 65 elkapott yard, 1 elkapott TD
Lloyd: 3 elkapás, 53 elkapott yard
Prater: 1/1 FG (20 yard), 4/4 XP
Colquitt: 4 punt, 30.8 yard AVG
Cox: 1 tackle, 1 megszerzett fumble, 1 INT
Dawkins: 6 tackle, 1 INT
Jones: 6 tackle
Moss: 2 tackle, 1 sack
Bailey: 1 INT

Josh McDaniels vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Nos, engedjék meg, hogy megdícsérjem a játékosaimat - nagyszerűen dolgoztak a héten az összes edzésen, és azt hiszem az odaadó felkészülés gyümölcsét arathattuk le a mai mérkőzésen. Keményen küzdöttünk végig, koncentráltunk a fontos szituációkra, és nagyon összeszedetten játszottuk a találkozó teljes hosszában. Külön kiemelném, hogy nagyon jó százalékkal értékesítettük a 3rd down helyzeteket, talán ez lehetett a siker legfőbb kulcsa, amellett, hogy több alkalommal is zavarba hoztuk az ellenfél secondary-jét. Thomas nem volt titok senki előtt, nem rejtegettük őt, az egyik remek játékosunk a sok közül, csak még nem sokan láthatták, talán ezért nem számítottak rá, hogy ennyire meghatározó szerepe lesz, de mi bíztunk benne. Igazán örülök, hogy hazai pályán megszereztük az első győzelmünket, nagyon szeretném, ha ebből erőt merítve tudnánk játszani a következő héten is."

Valamennyi riválisunk győzött a hétvégén: a Kansas City a második mérkőzését nyerte meg egy kiélezett meccsen aratott 16-14-es győzelemmel Cleveland-ben, a San Diego hozzánk hasonlóan megszerezte első sikerét, amikor hazai pályán 38-13-ra ütötték ki a Jacksonville-t; míg az Oakland 16-14 arányban szenvedte ki a sikert otthon a St. Louis ellen. A következő fordulóban a Chiefs a 49ers ellen folytathatja a menetelést, a Raiders Arizonába, a Chargers Seattle-be utazik a folytatásban.

Az AFC West divízió állása a 2. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 2-0
2. San Diego Chargers 1-1
3. Denver Broncos 1-1
4. Oakland Raiders 1-1

Sajnos nem indult jól az Indianapolis Colts vendégszereplését megelőző hét, öngyilkos lett a csapat 2009-es ötödik körös pick-je, Kenny McKinley. Az egyetemi évei alatt rekordokat döntő elkapónak nem volt szerencséje a sérülésekkel, a TC alatt újra sérültlistára került, műteni kellett a térdét és úgy tűnik, ezt nem tudta már lelkileg feldolgozni. Nyugodj békében Kenny! :(
Nehéz szívvel tehát, de elkezdte a csapat a felkészülést a nagy mumus ellen, akik bár nincsenek tökéletes formában, de mégis nagyon veszélyes ellenfélnek számítanak idén is. Talán a sérültek felépülnek, ami sokat javíthatna a helyzeten...
Nyerni kell, nincs mese, Kenny emlékére is…

A hat hónapon át tartó alapszakasz a finishez közeledik az MLB 2010-es kiírásában, miután a csapatoknak már csak alig több, mint tíz mérkőzésük maradt hátra. Vannak, akik még reménykednek rájátszásban, sokan azonban már a fárasztó idény végét várják. Szerencsére a Colorado Rockies rettenthetetlen legényei az előbbi csoportba tartoznak, miután szeptember hónapban új erőre kapva megkezdték a felzárkózást, s immár reális esélyünk van a divízió megnyerésére, amelyre mellettünk még további két rivális pályázik.































- A Rockies idén szeptemberben eddig 13-4-es győzelem-vereség mutatót jegyez, s az elmúlt három évvel együtt figyelembe véve a liga legjobb győzelmi hatékonyságával rendelkező csapata vagyunk a szeptember 1-jétől a szezon befejezéséig terjedő időszakban. Az összesített 64.2 %-os mérlegünkkel (77 győzelem, 43 vereség) megelőzzük például a legutóbbi három World Series-győztes csapatot, a Yankees-t, a Phillies-t és a Red Sox-ot is. A denveriek legemlékezetesebb szezonvégi hajrájukat 2007 őszén produkálták, amikor az utolsó 15 alapszakasz-mérkőzés közül 14-et megnyerve csíptük el az utolsó még rájátszást érő pozíciót, ahonnan végül a nagydöntőig meneteltünk. Bár a következő évben elmaradt a csoda (2008-ban csak 10-14-es hatékonysággal tudtuk le a szeptembert), a tavalyi és az ezévi finis jóvoltából az MLB legjobban hajrázó csapatának mondhatjuk magunkat az elmúlt évek számai tükrében.

A nagyszerű idei menetelésünk egyértelmű sikerkovácsa Troy Tulowitzki, aki a szeptemberi 18 mérkőzése alatti 14 hazafutást lőtt, ezzel már megdöntötte az egy hónap alatti klubrekordot, és az elmúlt két játékhéten egyaránt őt választották meg a National League legjobb játékosának. Mellette természetesen az egész évben félelmetes formában játszó Carlos Gonzalez is nagyon odateszi magát, s huzamosabb ideje képes őrizni a vezető helyét a konferenciában a pontot érő megmozdulások (107 RBI) és az ütési hatékonyság (.340 AVG) terén. Szerencsénkre pedig időnként mások is fel tudnak zárkózni a szintjükre, hogy segítsék a csapat boldogulását, mint például a pályafutása legrosszabb szezonját letudó Helton is egyre magabiztosabb ebben a hónapban; a veterán Mora kiválóan helyettesíti a sérült Stewart-ot a jókora túlterhelése ellenére; Spilborghs több játéklehetőséget kapva ugyancsak hatékonnyá vált; és a két fiatal Young Jr és Fowler is egyre több alkalommal képes segítséget nyújtani a cleanup hitter-eknek a sor elejéről való pályárakerüléseikkel.




















- A Padres a szezon jelentős részében a NL West divízió élén állt, a nyár eleje óta folyamatosan birtokolták az első helyet, ám az augusztus második felében jelentkező pocsék sorozatuk következtében a napokban elvesztették kiemelt pozíciójukat. A San diego-i együttes szeptemberi mérlege is negatív, s az utolsó 29 mérkőzésükből mindössze tízszer tudtak győzelmet felmutatni augusztus 20-a óta. Az egész évben meglepetés volt a jó szereplésük, most pedig tényleg kipukkadni látszanak a célvonal előtt, főleg a fiatal ütőik mondtak csődöt a szezon hajrájában, míg az olyan veteránok, mint Adrian Gonzalez, Yorvit Torrealba vagy Miguel Tejada kevésnek látszanak a probléma megoldására. Ezzel párhuzamosan a hónapokon át bravúrosan teljesítő rutintalan dobóötös is egyre sebezhetőbbé vált. Minél előbb meg kéne állítaniuk az összeomlást, de egyre inkább kezdenek kicsúszni irányításuk alól a dolgok, és innen már nincs túl sok esélyük rá, hogy talpra tudnak állni.

- A Giants hozzánk hasonlóan jó hajrát tudhat magáénak, de ők nem annyira mélyről törtek előre, viszont a szeptemberi 11-6-os teljesítményük elég volt ahhoz, hogy átvegyék a ritmusból kizökkenő SD helyét a divízió tabellájának tetején. A három együttes közül a friscoiak tekinthetők a legkiegyensúlyozottabbnak az egész évet figyelembe véve, a Padres-szal és a Rockies-zal ellentétben nem éltek meg annyira szélsőséges hullámvölgyeket és diadalmeneteket sem. De nagyon kell igyekezniük, ha meg akarják tartani minimális vezetőpozíciójukat, ennek érdekében az egész bemutatkozó szezonjában fantasztikusan teljesítő újonc Buster Posey mellé nem ártana felzárkóznia a társaknak is, ám egyelőre az ifjú elkapón kívül nincs más SF-játékos .300-as átlag felett, és csupán Aubrey Huff és Juan Uribe érték el épphogy a húsz hazafutást az évben. Viszont a kezdőötös élén álló Lincecum-Zito-Cain triumvirátus egyértelműen a három csapat közüli legerősebbnek tekinthető, ami még könnyen a malmukra hajthatja a vízet.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 84-66 (150 meccs)
2. San Diego Padres 83-66 (149 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 82-67 (149 meccs, 1.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 73-77 (150 meccs, 11.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 59-91 (150 meccs, 25.0 GB)

Az első helyért harcban álló három rivális hátralévő mérkőzései:

Giants: CH Cubs (3 meccs, idegenben), Colorado (3 meccs idegenben), Arizona (3 meccs, otthon), San Diego (3 meccs, otthon)
Padres: LA Dodgers (3 meccs, idegenben), Cincinnati (3 meccs, otthon), CH Cubs (4 meccs, otthon), Giants (3 meccs, idegenben)
Rockies: Arizona (3 meccs, idegenben), San Francisco (3 meccs, otthon), LA Dodgers (3 meccs, otthon), St. Louis (4 meccs, idegenben)

Lehetetlen megjósolni, hogy a végén melyik szín, azaz melyik csapat érhet révbe, így bár meghagyom mindenkinek a lehetőséget a tippelésre, különböző becslésekbe nem bocsátkoznék, pusztán a hátralévő program alapján hívnám fel a figyelmet néhány tényezőre:

- Valamennyi csapatnak még lesz jelenése a divízió másik két - vagy legalább az egyik - , a küzdelemből már kiszállt riválisa ellen. Ezek a klubok nem szívlelik a másik hármat, és aligha fogják könnyen adni a győzelmeket, fontos lehet, hogy ki mennyi sikert tud begyűjteni a D-backs és a Dodgers elleni meccsekről...
- Mindkét riválisunk találkozni fog még a Cubs-szal, akik az utóbbi időben elkezdtek a becsületükért játszani, és bizonyára nem lesznek tekintettel a SD és a SF PO-céljaira, hanem ellenük is nyerni akarnak majd...
- Hatványozott fontossággal bírnak a maradék egymás elleni meccsek - a Giants még velünk és a Padres-szal is fog találkozni, ez alapján egyértelműen nekik lesz a legnehezebb dolguk...
- Az egymás elleni meccsek, a divízió csalódott vesztesei és a Cubs-meccsek mellett egyedül csak a SD fog játszani playoff-esélyes csapattal, amikor a Reds-t fogadják (- ha a Cards a papírformának megfelelően addigra elszáll)...
- Az utolsó párharcok alkalmával a másik két rivális egymást fogja űzni, miközben a mieink - jó eséllyel - egy már playoff-ról lemaradó St. Louis-szal találkozhatnak. Ugyanakkor ezzel vigyáznunk kell, mert könnyen lehet, hogy Pujols-ék szeretnének szép búcsút venni a közönségüktől, netán egy esetleges óriási Reds-betli árán még bejutási esélyeik is lehetnének...

Keddre virradóra rendezték meg a Colorado Avalanche hagyományos, előidény előtti házi edzőmérkőzését, a Bordó-Fehér összecsapást, melyen a bő keret tagjai két csapatra osztva egy rendes mérkőzés keretein belül csaphattak össze egymással. Az egyben közönségcsalogató és jótékonysági célokat is szolgáló meccset ezúttal új helyszínen, Broomfield-ben, a 1STBank Center-ben bonyolították le, azt követően, hogy az elmúlt években Denver, illetve Colorado Springs adott otthont az eseménynek.




















Az edzőtáborban megszokott sorösszetételek ezen a meccsen is megfigyelhetők voltak, ugyanis a fehérmezeseknél játszott a Mueller-Duchene-Hejduk és a Yip-O'Reilly-Jones hármas, miközben a védelmüket a Liles-C. Cohen és a Shattenkirk-Hannan párosok erősítették, a kapuban pedig Budaj kezdett. Ezzel szemben a Stewart-Stastny-Galiardi potenciális első sor a bordószínű mezben léphetett pályára, mögöttük a kékvonalon többek között a Quincey-Holos és a Foote-Chouinard bekkpárok tevékenykedtek, a ketrec előtt pedig Anderson állt. Az Avs edzői stábja a nézőtérről jegyzetelhetett, ugyanis a korábbi éveknek megfelelően a két csapatot az AHL-es fiókegyüttes trénerei dirigálták, ez esetben a bordók padját Dan Laperriere LEM segédedző, a fehérekét David Quinn LEM vezetőedző foglalta el.

Kissé nyugodtabb körülmények között kezdődött a mérkőzés, és az első harmad során nem esett gól, miközben túlnyomórészt a játék a fehérek akcióival telt. A játékrész legnagyobb helyzetét is ők hagyták ki, miután Mueller nagyszerűen cselei után Hannan nem találta el a kaput. Az első felvonás alatt Budaj-nak mindössze négy lövést kellett hatástalanítania a Fehér-kapuban, s a folytatásban Maxwell vette át a helyét.
A második harmadban egyre inkább megélénkült a mérkőzés, a csapatok kezdték felvenni a játék ritmusát, és egyre több dolga akadt mindkét portásnak. Harminc perc után Anderson kapott gól nélkül, 13/13-as hatékonysággal adta át a stafétabotot az ifjú Cann-nek a meccs második félidejére. Ezt követően öt perccel pedig a Fehér Csapat megszerezte a vezetést, ugyanis a másodéves Ryan O'Reilly volt eredményes egy rövid sarokba helyezett lövéssel Jones és Elliott asszisztjából. A játékrész hajrájában még Foote lövésének blokkolása után Liles fájlalta a karját, de kisebb ápolás után folytatni tudta a játékot. Két harmad után tehát egy gólt láthattunk, majd Maxwell-t 13 sikeres védés után Pickard váltotta.
Nagy erőkkel kezdték a felek a záró harmadot, és fél perc elteltével T.J. Galiardi egyenlített a bordók részéről Stewart és Chouinard átadását követően, de nem egészen újabb másfél minutummal később a fehérek Matt Ford találatával visszavették a vezetést, miután a távoli lövés egy hátvéden irányt változtatva babrált ki Cann-nel. Ezt követően egyre több kemény fizikai jelenet tarkította a mérkőzést, még Duchene és Foote is kakaskodott egymással (video), nem sokkal később pedig Koci és McLeod között támadtak nézeteltérések. A Bordó Csapat komoly offenzivát indított meg az egyenlítés érdekében, számtalan nagy lehetőséget kidolgoztak, közülük Holos állt legközelebb a gólszerzéshez, miután a távoli átlövése a kapuvasat találta el. Hat és fél perccel a vége előtt meg is tudták törni Pickard-t, miután Galiardi átadásából Chris Stewart egyenlítette ki az állást. S mi több, 2:24 perc múlva már a vezetést is átvették, miután Philippe Dupuis a jobb oldali kör alsó részéről volt eredményes a kissé bizonytalan tinédzser hálóőrrel szemben. A legvégén a fehéreknek lett sürgősebb akciókat vezetniük, és az utolsó percben Z. Cohen kiállítása miatt még emberelőnyük is volt, de Cann nagyszerű védéseivel nem tudtak mit kezdeni, főleg Mueller hagyott ki egy ordító helyzetet. Tehát a Bordó Csapat diadalmaskodott 3-2 arányban.
A bordók 35-30 arányban több kapura lövést eresztettek meg a fehérekkel szemben.
A meccs után az eredménytől függetlenül a nézők szórakoztatására büntetőpárbajt rendeztek, s a hat lövő közül egyedül Duchene tudott eredményes lenni egy csodálatos találattal (video 1) (video 2).

Joe Sacco vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Az első harmad kicsit mérsékeltebb játékot hozott. Azt hiszem, a srácok még fáradtabbak voltak az elmúlt napok kemény hajtása után. De azután a második és a harmadik harmadra nagyon jól felvette mindenki a ritmust, és onnantól kezdve már egy kifejezetten élvezetes mérkőzést volt szerencsénk látni. Egyelőre főleg azt figyeltem, hogy kik azok a játékosok, akikkel érdemes számolni az előidényben, ebben nagy segítség volt a Bordó-Fehér mérkőzés."




















Rövid gondolatok:
- A csapat első két sora egyaránt nagyon jó játékot mutatott be, a Galiardi-Stastny-Stewart trió különösen elemében volt, a két szélső lett a meccs legeredményesebb játékosa fejenkénti 1+1-es mérleggel, miközben a center bár pont nélkül zárt, szintén nagyon aktívan játszott.
- A két elsőszámú kapusunk egyaránt jó teljesítménnyel, kapott gól nélkül abszolválta hétfői részmunkáját, miközben a három fiatal közül jókora meglepetésre Maxwell teljesített a legjobban.
- A balszélső Mueller ezen a mérkőzésen debütált a nagyközönség előtt az új, M11-es sisakjában, melyhez hasonlót annak idején Mark Messier viselt. Elmondása szerint ez a fejvédő nagyobb védelmet nyújthat, melyre a tavalyi agyrázkódása után szüksége is van: "Jól éreztem magamat a pályán, most már tényleg visszanyertem a kondíciómat, alig várom az előidény meccseit."
- A felkészülési időszak eddig eltelt részének meglepetésembere, az afroamerikai Mauldin is végre mikrofon elé állt: "Csak igyekszem keményen dolgozni, és boldog vagyok, hogy itt lehetek a csapattal. Azt hiszem eddig mutattam pozitív dolgokat, de még van mit javítanom, szeretnék napról napra egyre jobb lenni. Próbálom az energiámat a védekezés során is felhasználni. Alapjában véve centert szeretek játszani a legjobban, de valamennyi támadó pozícióban megfordultam már a karrierem során."

Az előidény teljes menetrendje:

Szeptember 22., szerda, 02:00:
St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Szeptember 23., csütörtök, 03:00:
Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 25., szombat, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szeptember 27., hétfő, 03:00:
Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 29., szerda, 03:00:
Colorado Avalanche - Dallas Stars
Október 1., péntek, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche
Október 3., vasárnap, 03:00:
Los Angeles Kings - Colorado Avalanche, Frozen Fury XIII, MGM Grand, Las Vegas

Ma éjszakától veszi kezdetét a közel két héten át tartó előidény, melynek mérkőzéseit minden bizonnyal élőben hallgathatjuk majd a Mile High Sports Radio-ban. További helyzetjelentő írásokkal majd az első néhány felkészülési mérkőzést követően fogunk jelentkezni.

Az elmúlt hétvége alatt tartották meg a Colorado Avalanche hivatalos szezonelőtti kétnapos edzőtáborát a centenniali South Suburban Family Sports Center-ben, ahol immár a teljes, 56 fős keret megjelent, s az egész csapat egymás közt edzett, igyekszem most a felkészülés menetéről egy kis helyzetképet adni.

A Training Camp 56 fős kerete:
Kapusok: Trevor Cann, Peter Budaj, Jason Bacashihua, Craig Anderson, John Grahame, Brandon Maxwell, Calvin Pickard;
Hátvédek: Joel Chouinard, Cameron Gaunce, John-Michael Liles, David Liffiton, Jonas Holos, Kevin Shattenkirk, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kevin Montgomery, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ray Macias, Ryan Wilson, Stefan Elliott, Adam Foote, Travis Gawryletz (AHL-szerződés), Troy Rutkowski, Stephen Silas;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Mike Carman, Justin Mercier, Ben Walter, Greg Mauldin, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Joey Hishon, Mark Olver, Wacey Hamilton (próbaszerződés), Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, Harrison Reed, Luke Walker, Matt Ford (AHL-szerződés), David Jones;
Balszélsők: David Van Der Gulik, Zach Cohen, David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Julian Talbot, Tom Fritsche, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés), Michael Bournival.


Az egymás közti gyakorlásokat és egyéni feladatokat követően érkezett el az edzésnapok legérdekesebb része, amikor a teljes keretet három különböző csapatra osztották, és egymás közt meccseltek körmérkőzéses rendszerben mind a két napon egy-egy 45 perces futóórával. Egyébként minden más kitételben a normál szabályoknak megfelelő összecsapások keretein belül, leszámítva, hogy például a szabálytalanságokért automatikusan büntetőlövés járt.

A három csapat felállása az általános sorösszetételeknek megfelelően alakult, így a támadó sorokat tekintve a Fekete Csapat első hármasa a Galiardi-Stastny-Stewart trió volt, a Szürke Csapat élén a Mueller-Duchene-Hejduk hármas állt, míg a Kék Csapat legtöbbször a Yip-O'Reilly-Jones sorral képviseltette magát a jégen. Eköben a védőpárosok összetételénél rendszerint az volt az irányadó útvonal, hogy a fiatalok egy-egy rutinos társaságában játszhassanak, így aztán a feketéknél volt egy Gaunce-Foote páros és egy C. Cohen-Liles kooperáció, a kékmezesek sorában a Shattenkirk-Hannan duó játszott együtt, míg a szürkék összetételében például egy Holos-Quincey és egy Wilson-Chouinard tandemet figyelhettünk meg.





















1. nap, szombat:

- Az edzés elején tartott rávezetésgyakorlatokról a Denver Post-os Adrian Dater készített videórészleteket, majd ezt követően természetesen az egymás közti edzőmérkőzések jelentették a legtöbb izgamat, a legtöbb tanulságot is ezek alapján lehetett leszűrni, így leginkább ezeknek a felevenítésére térnék ki.

- A legelső mérkőzésen a szürkék mérkőztek meg a feketék ellen, a két legjobb kapussal álltak fel a felek, így előbbi csapatban Budaj, utóbbiban Anderson védett. A meccs elején Gaunce mutatott be egy látványos ütközést Carman bánatára, miközben mindkét kapus jó formában, több nagy lehetőséget hatástalanítva védett. Bő tíz perc elteltével a Szürke Csapat kezdte meg a gólgyártást, amikor Mike Carman egy kapu mögül összeszedett korong után volt eredményes Anderson válla felett. Féltávnál Bacashihua és Maxwell váltották a két kezdőportást, majd nem sokkal később Mercier átadásából a 2010-es elsőkörös draftolt Joey Hishon volt eredményes a fiatal kapussal szemben, ezzel 2-0-ra vezettek már a szürkében játszók. Nagy erőkkel rohamoztak a feketék a szépítés érdekében, de Bacashihua remekül tartotta magát Stastny kísérleténél, azonban tíz perccel a vége előtt David Van Der Gulik a saját kipattanójából volt eredményes, miután Winnik és C. Cohen asszisztáltak a találathoz. Nem sokkal később a szürkék egy magasbotos gólt szereztek, melyet nem adtak meg, majd egy szabálytalanság révén Stewart büntetőből egyenlíthetett volna, de lapos lövése elakadt Bacashihua lábvédőjében. A legvégén rettenetesen nyomtak a feketék, még a kapust is levitték és hat mezőnyjátékossal mentek előre, de a saját harmadában az újonc Rutkowski elvesztette a korongot, a rutinos Milan Hejduk pedig könnyedén beállította a 3-1-es végeredményt a Szürke Csapat javára.

- Ezt követően a vesztes feketék a Kék Csapat ellen léphettek pályára, mialatt a két kapuban Anderson és Grahame kezdtek. Galiardi néhány perc után elpuskázott egy rávezetést, miután leszédült a korong az ütőjéről. A tizedik perc után Kevin Porter juttatta előnyhöz a Fekete Csapatot, miután C. Cohen erős távoli lövésébe piszkált bele gyönyörűen. Nem sokkal később Dupuis szabálytalankodott, az edzőmeccs sorozat első sikeresen végrehajtott büntetőjéből pedig Ben Walter növelte 2-0-ra csapat vezetését. Két kapott gól után Grahame helyét Cann foglalta el. Kisvártatva faragni tudtak a hátrányukból a kékek, amikor Ryan Stoa a bal oldalról egy hatalmas gólt tüzelt Anderson hálójába, akit a meccs felénél Maxwell váltott. Húsz perccel a befejezés előtt egyenlítettek ki a kékek, miután Philippe Dupuis volt eredményes Olver és Mauldin gólpassza után. Az utolsó negyedóra viszont mégis az első meccsén vesztes Fekete Csapatnak sikerült jobban, a potenciális első sorunk egy Galiardi-átadás után Chris Stewart révén volt eredményes. Ezt követően váltotta Cannt az újonc Pickard a Kék kapuban, de ő sem tudott segíteni, amikor Gaunce kékvonalas bombáját a kapu előtt Matt Ford pofozta a hálóba. A végjátékban ugyancsak a LEM üdvöskéje, Matt Ford villant meg, miután a próbajátékos Hamilton előkészítéséből lőtt újabb gólt és ezzel 5-2-es győzelemmel javítottak a Feketék.

- Az első napi utolsó meccsén értelemszerűen a kékek és a szürkék találkoztak egymással, Grahame-mel és Budaj-jal a két ketrec előterében. A szürkék hamar egy nagy helyzetet hibáztak el, amikor Mueller indítása után Duchene lövése, és Hejduk ismétlése egyaránt elakadt a veterán Grahame-ben. Két perccel később rögtön válaszoltak a kékmezesek, és ők már nem voltak pontatlanok, ugyanis Greg Mauldin volt eredményes, miközben Talbot és Bournival jegyeztek asszisztot. Negyed óra után ismét kapust váltottak a kékek, és Cann vette át Grahame helyét. Némi szerencsét is vitt ki magával a pályára, erre volt ugyanis szüksége, hogy elhárítsa Chouinard kapuvason csattanó kékvonalas bombáját. Féltávnál Bacashihua és Budaj váltották egymást, alig egy perccel azután, hogy Elliott terítette le Merciert egy hatalmas kapu mögötti ütközés következtében. Kisvártatva a szürkék újabb helyzetet rontottak, miután Silas lövése a keresztlécet trafálta telibe (Cann ismét hálálkodhatott), majd a kékek találtak be újfent, miután Mark Olver köszönt be egy szép egyéni akciót követően. Immár Pickard állt a kék kapuban, amikor tovaszállt a Cann-kisugárzás, és a Szürke Csapat két percen belül kiegyenlített: előbb ugyanis Cody McLeod húzta be a korongot a kapu mögül befordulva egy védő korcsolyájáról; majd Holos távoli átlövését követően Matt Duchene kotorta be közelről a kipattanót. Az utolsó tíz percre 2-2-es állással fordultak a csapatok, és a szürkék akár a vezetést is megszerezhették volna, de Pickard hárította McLeod büntetőjét. Hiába nyomtak komolyabban a szürkék, végül mégis a Kék Csapat örülhetett a győzelemnek, miután Stoa asszisztjából Ryan O'Reilly 27 másodperccel a vége előtt bevitte a mindent eldöntő találatot, mellyel 3-2-re nyert a csapat, és teljes körbeveréssel zárult az első tréningnap.

- Főleg a nem biztos kerettagok közül érdemes kiemelni néhány játékost. C. Cohen nagyszerűen játszott Liles-szal egy párban, támadásban nagyon ügyesek voltak, és bár félhettünk tőle, hátra felé is kifejezetten hatékonyan takarítottak, a fiatal tehetség ráadásul gólt és gólpasszt is szerzett a két meccse alatt. Az új szerzemény Mauldin, aki ezidáig egyetlen NHL-csapatban sem tudott rendesen megragadni, gőzerővel küzd, hogy elcsípje az egyik utolsó helyet a csatáraink között, s mindkét mérkőzésén a Kék Csapat egyik legjobbja volt, az egyetlen találata mellett számtalan alkalommal került helyzetbe, ezzel több megjelent néző elismerését is kivívta magának. Valamint az újonc edzőtáborhoz hasonlóan a Phoenix-től megszerzett Winnik ezúttal is rendkívül kiegyensúlyozott kétirányú teljesítménnyel rukkolt elő, fáradhatatlan munkabírású játékos, biztosan a csapat segítségére lesz a szezonban is.

- Joe Sacco vezetőedző véleménye az edzésnapról:
"Elégedett voltam a látottakkal. Tegnap beszéltem a srácokkal arról, hogy az edzőtábor első napjától kezdve maximális erőbedobást és maximális játéksebességet várok el mindenkitől, és elég jól átérezték a mondanivalómat. Mindhárom egymás közti mérkőzés nagyon jó iramban telt, jól pörgették a tempót, és szerintem a játék színvonalára sem panaszkodhattunk. Nyilvánvalóan a 45 perces meccs végére már sokan elfáradtak, de kénytelenek vagyunk keményen készülni a szezonra."

- Ezen kívül Mueller elmondta, hogy "jó volt újra a jégen lenni... Elsőre ugyan még kicsit rozsdásnak érzi magát az ember a hosszú nyári szünetet követően, de hamar felvettem a tempót, és összességében jól éreztem magam a pályán. Szerencsére teljesen rendben vagyok, az agyrázkódásom már elmúlt, csak az előttem álló szezonra koncentrálhatok."





















2. nap, vasárnap:

- Vasárnap délelőtt ismét egymásnak feszültek a srácok az egymásnak a visszavágások reményében a három csapat körmérkőzései során. Lássuk a legfőbb történéseket!

- Elsőként a kékek mérkőztek meg a szürkékkel Cann-nel és Budaj-jal a két kapuban. Még öt perc sem telt el a mérkőzésből, amikor a Kék Csapat máris megszerezte a vezetést Brandon Yip révén, de Hejduk passzából Matt Duchene gyorsan kiegyenlített egy 2-az-1 elleni kiugrás látványos befejezéseként. Alig tíz perc után visszavették a vezetést a kékek, miután Julian Talbot vágta be a kapuba Olver nagyszerű ütemű centerezését. Ezt követően Duchene látványos megugrását Montgomery hatástalanította egy bevetőedésés szereléssel. A meccs felénél Grahame állt be a szürkék kapujába, Pickard pedig a kékekébe. A veterán kapus egy perc után máris kapitulált, miután egy létszámfölényes kiugrás alkalmával Ryan O'Reilly a passz helyett a gólt érő lövést választotta. Kisvártatva újra kapust váltottak a 3-1-es hátrányban lévő szürkemezesek, de Bacashihua ellen Brandon Yip azonnal megszerezte közeleről második találatát a meccsen, miután Mauldin és Shattenkirk regisztrált előkészítést. Tizenegy perccel a vége előtt Reed könnyedén elhibázott egy büntetőlövést, majd Duchene gáncsolása után O'Reilly is Bacashihua-ba lőtte a rávezetését. Az utolsó percekben végleg eldöntötték a meccset a Kék Csapat fiai, miután Macias átlövése után a kipattanóból az elsőéves Michael Bournival köszönt be; majd éppen az ő asszisztjából David Jones találata alakította ki a 6-1-es végeredményt.

- A szürkék ezután Budaj-jal a kapuban az Anderson-nel felálló feketékkel mérkőztek meg. A szlovák kapus egy nagy védéssel kezdte a meccset, amikor Galiardi kiugratása után Stewart közeli próbálkozását hárította a lábvédővel. Azonban öt perc sem telt még el, amikor Chris Stewart a következő helyzetét már bevarrta, hiszen Foote leszerelése után ziccerben ugorhatott ki, amit könnyedén értékesített. Kisvártatva Koci ütközte le szabálytalanul a megszédülő Holost, a megítélt büntetőt pedig végül Zach Cohen értékesítette, így módosult 1-1-re az állás. Gyorsan visszavette az előnyt a Fekete Csapat, miután Galiardi lekészítéséből Colby Cohen lőtt nagy erővel a hálóba, hogy aztán Anderson hárítsa Walker büntetőjét. Kezdett egyre komolyabb fizikai jelleget ölteni a mérkőzés, s előbb Quincey aprította le Ford-ot, majd Chouinard is kiosztott egy bodicsekket Walter-nek. Ezt követően a feketék bevitték a harmadik góljukat, amikor Chris Stewart használta ki a Stastny nagyszerű átadása után kínálkozó lehetőségét. Tovább durvult a játék, és rövidesen sor került az edzőtábor első bunyójára is, amikor néhány másodperc összekapaszkodást követően Winnik földre terítette Quincey-t, aztán a két fenegyerek, Koci és Bordeleau is összecsapott egymással. Negyedóra elteltével Grahame vette át Budaj pozíciját, majd John-Michael Liles egy pazar előre törést követően harcolta ki az újabb Fekete-gólt Wilson hibáját kihasználva. A befejező húsz percre Andersont Maxwell váltotta, kisvártatva pedig Bacashihua fogalta el a másik kaput. Ellene alakult ki a végeredmény, amikor 13 perc maradt hátra és Paul Stastny talált be Stewart passza után. Az 5-1-gyel záruló meccs hajrájában is kemény küzdelem dominált, hiszen Carman kényszerítette térdre Stewart-ot, valamint a legvégén a jégen lévő összes játékos résztvett egy tömegdulakodásban, beleértve még Maxwell kapust is, melynek epicentrumában Gaunce és Mercier voltak.

- A legutolsó meccset már csak 40 percesre írták ki a Kék és a Fekete csapat között, s előbbiek kapujában Cann, utóbbiban ismét Anderson kezdett. Mindkét csapat előtt megvoltak a gólszerzési lehetőségek, de jól védtek a kapusok, így az első találatra 17 percet kellett várnunk, ekkor Brandon Yip napi harmadik gólját lőtte egy őrületes kapáslövésből O'Reilly passza után. Nagyjából a mérkőzés közepénél Maxwell és Pickard foglalták el a kapukat, majd Talbot szabálytalansága után Porter helyezett a ketrec mellé egy büntetőből. Kereken 13 perccel a befejezés előtt David Jones mattolta Maxwell kapust egy nagyon jól helyezett lövéssel, így már 2-0-s előnyre tettek szert a kékmezesek. Kettejük következő párharcát immár a portás nyerte, miután Jones kiugrását követően az Olver-nek szánt középreadásra az ifjú hálóőr nagyszerűen nyúlt keresztbe a botjával. Végül azonban a Kék Csapaté volt az utolsó szó, és a hajrában Bournival átadását követően Julian Talbot állította be a 3-0-s végeredményt az edzőtáborbeli mérkőzések befejezéseként.

- Vasárnap már elsősorban a jól ismert játékosaink voltak a rivaldafényben, nagyon jól játszott például a két meccsen háromszor eredményes Yip, de több gólt szerzett a rettentő aktívan dolgozó Stewart is, míg Liles a védelemben ezúttal is példásan tejesítve egy csodálatos gólt is szerzett. A fiatalabbak közül C. Cohen ismét nagyon meggyőző volt, de mindenképpen meg kell jegyeznünk még Gaunce remek játékát, aki a stabil védőmunkáját igazán rámenős, fizikai játékkal tette még teljesebbé.

- Joe Sacco vezetőedző véleménye az edzésnapról:
"Úgy gondolom, hogy nagyon jól telt a mai nap, a játék intenzitása talán még a tegnapit is felülmúlta. Az egyik mérkőzés rettentően fizikai jellegűre sikeredett, de örömmel láttam, hogy a srácok nagyon komolyan veszik az egymás közti játékot, és nagyon szeretnének bizonyítani. De ez természetes, mindenki keményen harcol, és minden tőle telhetetőt meg akar tenni, hogy megmutassa magát már az előidényt megelőzően. Látszik, hogy éles a verseny a kerettagságért, egy edző ennek csak örülni tud."

- Hasonló gondolatait osztotta meg a nyilvánossággal két játékosunk is, akik gőzerővel küzdenek a kerettagságért. "Mindenki keményen igyekszik, mert ez az első lehetőség, hogy megmutathatjuk magunkat az edzőknek, és szó szerint harcolunk a munkánkért" - jegyezte meg Porter. "Nem sok időd van várakozni, minden egyes lehetőséget meg kell ragadnod a bizonyításra. Mindenki szeretne bekerülni a csapatba, de a keret létszáma véges, és abból is csak néhány pozíció nyitott, hajtanod kell már az elejétől fogva, ha be akarsz kerülni a csapatba" - egészítette ki őt Dupuis.





















- Sajnos, a sérülések sem kerülték el az edzőtábort, és az első napon az ifjú Hishon szenvedett kéz sérülést, ami miatt vasárnap az edzőmérkőzéseken nem is vehetett részt, rövidesen bővebb kivizsgálásokon fog átesni, bár elsőre nem tűnt annyira súlyosnak a probléma. A hátvéd Cumiskey egyik napon sem léphetett pályára elővigyázatossági okokból, miután a lágyékát fájlalja, és az év ezen szakaszában nem szeretnénk megkockáztatni a komolyabb sérülést, így bizonyára a következő pár napot is még pihenéssel fogja tölteni.

- Magyar idő szerint keddre virradóra rendezik meg a csapat hagyományos, szezon előtti házi edzőmérkőzését, a Bordó-Fehér összecsapást. A keret kialakítása mellett jótékonysági célokat is szolgáló mérkőzésre ezúttal új helyszínen, a broomfield-i 1STBANK Center-ben kerülhet sor. A vezetőedzőtől ugyan a pontos összeállításokat még nem tudtuk meg, de a papírformának megfelelően Anderson és Budaj lesznek a két csapat kezdőkapusai, és bizonyára a többi hálóőr is szerepet fog kapni.

- Szerda hajnalban pedig a St. Louis otthonában már az előidényt is megkezdhetjük, bizonyára rövidesen megtörténnek az első elbocsátások az 56-os létszámból, s az első két felkészülési mérkőzésen két különböző csapattal fogunk játszani: csak a keret egyik fele fog elutazni St. Louis-ba, azok nem, akik másnap a Kings elleni hazai előidény-meccsen nevezve lesznek.

A felkészülés további menetrendje:

Szeptember 21,. kedd, 02:30:
Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés, 1STBANK Center, Broomfield
Szeptember 22., szerda, 02:00:
St. Louis Blues - Colorado Avalanche (előidény)
Szeptember 23., csütörtök, 03:00:
Colorado Avalanche - Los Angeles Kings (előidény)
Szeptember 25., szombat, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche (előidény)
Szeptember 27., hétfő, 03:00:
Colorado Avalanche - St. Louis Blues (előidény)
Szeptember 29., szerda, 03:00:
Colorado Avalanche - Dallas Stars (előidény)
Október 1., péntek, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche (előidény)
Október 3., vasárnap, 03:00:
Los Angeles Kings - Colorado Avalanche, Frozen Fury XIII, MGM Grand, Las Vegas (előidény)

- Természetesen továbbra is fogjuk követni az eseményeket, s időről időre ezt követően is jelentkezni fogunk beszámolókkal, ahogyan haladunk előre a felkészülési találkozókkal és a keret folyamatos szűkítésével.

A hétvégén a Colorado Rockies idegenben a Los Angeles Dodgers ellen két győzelem után harmadszor egy megnyert meccset bukott el, de így is egyre kiélezettebb a harc a rájátszásért.

1. meccs, péntek: Dodgers-Rockies 5-7
A párharc nyitó mérkőzésére gyakorlatilag a mostanában szokásos összeállításunkban készültünk, hiszen belülre a Helton-EYJR-Tulo-Mora négyest küldtük a pályára, míg kívül S. Smith és CarGo között Fowler volt a center fielder. Az elkapó természetesen Olivo lehetett, akinek a kezdő dobó Ubaldo volt, vele szemben a LADből Kuroda játszott. Kezdésként EYJR egy fielding errorral léphetett pályára, elrabolta a kettes bázist, egy flyout közben pedig a hármasra ért, ahonnan Tulo volt eredményes egy 2run homerun által és 2-0ra megszereztük a vezetést. Ubaldo az első dobó játékot két strikeouttal és egy engedélyezett sétával biztosan abszolválta, majd a következő akciónkban nem jutottunk pályára. Viszont az LA egy singlet követő Kemp RBI triplelel válaszolt, majd Ellis singleből már egyenlítettek is 2-2re, de egy Olivo error után végül befejeztük a játékot. A harmadik menetben mindhárom emberünk strikeoutot szenvedett el Kurodatól, majd a hazaiak egy sétára voltak képesek, de egy strikeout közbeni rablás lekapcsolással elértük a három outot. Ezt követően egy kieső mellett CarGo a hármas, Helton az egyes bázist foglalta el egy-egy single ütésnek köszönhetően, majd Mora vette vissza a vezetést egy RBI single révén, aztán S. Smith is beszórt egy RBI singlet, plusz Olivo szintén szállított egy futást, de a dobó és a leadoff hitter kiejtésével megfékezték az akciót 5-2nél. A negyedik alján a Dodgers Kemp révén a hármas bázisig jutott el, ahonnan Ellis tűzött be egy RBI doublet, de csak ezt az egy pontot engedtük nekik. Az ötödik játékban eredménytelenek maradtunk, míg a Dodgers két ingyen pályára kerülő futót követően Gibbons groundout közben hozott  egy futást ezzel egyetlen pontra felzárkóztak. A hatodik inningben Helton singlet jegyzett, majd egy bunt után az üres egyesre felengedték S. Smitht, de ezután sikeresen védekeztek, míg Ubaldo csak egyetlen doublet szedett be. A hetedik támadásunkban hamar két sétát harcoltunk ki Broxton ellen, majd egy caught stealing után még egyet, aztán Helton növelte az előnyt egy RBI singlelel és őt követően Mora is bepakolt egy RBI singlet ezzel már 7-4re. A szünet után az első kiesőt Ubaldo vitte le, majd Reynolds két ütéssel és egy sétával feltöltötte a bázisokat, de végülis Belisle lehozta a loaded 1outot. A következő felvonásban részünkről egyedül a csere ember Spilborghs tudott hozni egy singlet, miközben Betancourt nem engedett futót a pályára. Az utolsó menet felső felében CarGo sétált, Helton egy újabb singlet jegyzett, de a Mora elleni duplajátékkal befejeztük, aztán három pont előnyben Street beszedett két ütést, majd két out mellett Blake hozott egy RBI singlet, de a Kemp elleni strikeouttal lezártuk a mérkőzést és 7-5re diadalmaskodtunk.
- Nagyon fontos volt, hogy végig megőriztük az előnyünket is idegenben tudtuk legyőzni a mumusunkat. 11-11re végzett a két csapat az ütésekben, abból Helton egy maga négyet vállalt a sor ötödik helyéről. A veterán 1B 4/5ös hatékonysággal fejezte be az összecsapást, valamennyi találata single volt, közben az egyikből pontot szállított és ő maga is beért egy alkalommal, illetve végre felemelte .260ra az átlagát. Tulowitzki bevágta a tizenkettedik hazafutását a hónapbeli 14. meccsén ezzel beállította a havi klubrekordot, egyúttal a 2010es MLB csúcsot is, amikor alig léptünk túl szeptember első felén. A kíméletlen formában játszó Tulo a 2run shot révén már 84 RBInál és 24 HRnál jár éves szinten. Mora ismét kezdő volt 3B poszton és négy lehetőségéből két ütést vállalt, mindkettő RBI single volt, ezzel a szezonbeli 32. és 33. pontjait regisztrálta, nagyon lehet rá számítani, igazán szorgalmasan helyettesíti a sérült Stewart és már .280 fölé ért. Gonzalez ezen a mérkőzésen 1/3al és két sétával tevékenykedett két hazaéréssel együtt, bár a pontszerzés most elmaradt nagyon jól tartja az éves hatékonyságát a NL lista tetején. S. Smith kezdett a bal szárnyon és két beállása közül az egyikben pontot érő ütést szerzett megszakítva pocsék sorozatát, a hetedik inningben Payton két embert hagyott bázison és védekezésben is fent volt, majd a nyolcadik alatt Spilborghs ütést ért el és ő fejezte be a meccset ezen a poszton. Az elkapó Olivo négyből egyes hatékonysággal zárva postázta idénybeli 57. RBIt, de összességében ezúttal is szerényen muzsikált, ráadásul már nyolcadik alkalommal jegyzett mezőnyhibát. Az ütősor első két embere találat nélkül maradt, Fowler egyenesen 0/5el zúgott le három LOB mellett, Young Jr legalább csak háromszor esett ki, abból az egyik egy reached error volt és egy sétát is feljegyzett, ezalatt 17szer rabolt sikeresen és 6szor sikertelenül. A meccs második felében Barmes helyettesítette őt a kettes bázison védekezésben. Jimenez megszerezte a 19. győzelmét a 2010es szezonban, bár nem volt túl magabiztos mérkőzése. Több inningben is bizonytalankodott végül 6.1 játékot lehozott hat ütéssel és négy elszenvedett futással, közben hat strikeoutot adott három séta mellett, láttunk már jobb teljesítményt is tőle, de legalább nem kellett korán lehoznunk őt. Az újonc M. Reynolds nem tudott segíteni a hetedik játékban és mindhárom emberét bázisra engedte, Belisle viszont a következő két ütő 12 dobásos kiejtésével tartotta meg az előnyt a szorongatott helyzet ellenére, az egyiknek SOt adott. Betancourt a nyolcadik innigben három embert búcsúztatott el hiba nélkül, neki is jutott egy strikeout, így ismét 4.00s ERA alá kúszott. Street elérte a 20. savet az évben, amikor a három pontos előnyből csak egyet vesztett el a három kapott ütése ellenére és két dobás utáni kiejtéssel mentett.

2. meccs, szombat: Dodgers-Rockies 2-12
Szombaton kora délután lépett pályára második alkalommal egymás ellen a két csapat és a Rockies összeállítása egyetlen helyen változott a left fielder poszton a sor hetedik helyén Spilbo váltotta S. Smitht. Mindkét csapat újonc dobóval kezdett, nálunk Chacin ment ki a dombra, a hazaiaktól Ely. Az első támadásunkban CarGo került fel egy séta után, majd Tulo bevert egy hazafutást így ismét korán 2-0s vezetéshez jutottunk, eközben a házigazdák csupán egyetlen single találatot tudtak felmutatni. Ezt követően két kieső mellett Olivo jegyzett egy double találatot, a dobónk pedig sétált, de EYJR képtelen volt bent maradni, ám Chacin könnyedén kisózta az első három embert. A harmadik inningben szintén két kieső után indultunk meg Tulo duplájával és Helton walkjával, aztán Mora helyezett be egy RBI singlet, ezzel szemben a hazaiak megint csak egyetlen ütésre voltak képesek. A negyedik játékban csak az ellenfélnek volt egy ütése, aztán a következő akció során CarGo sétája után Tulo ismét a lelátóra tüzelt az újabb 2run HRnal így már 5-0 volt az előnyünk. Még ezután a következő két emberünk is pályára került, a Dodgers pedig lerántotta a SPt, de Troncoso ellen Spilbo postázta a következő pontunkat, mire az Olivo elleni DPvel menteni tudtak, de kezdett már nagyon simává válni a találkozó. Ekkor jött a legnehezebb dobójátékunk, Chacin egy kieső után sorban három singlet beszedve adott loaded 1out az ellenfélnek, de egy sikeres duplajáték segítségével elhárítottuk a veszélyt megőrizve a shutouot. A hatodikban részünkről egyedül Fowler járt az egyes bázison, de a házigazdák is csupán egy doublet értek el. Aztán ismét csak egy emberrel jutottunk pályára, amikor Mora jegyzett egy singlet, míg az egyetlen LAi singlet egy double playel hatástalanítottuk. A nyolcadik játék alkalmával Olivo single után a csereként csatlakozó Barmes volt eredményes egy bunttal, majd további két találat révén megtöltöttük a bázisokat, Helton pedig egy RBI walkot regisztrált a teli pályánál elért négy széles labdával, majd a további loaded 2out szituációban Mora süllyesztett el egy grand slam homerunt és már 12-0ra léptünk meg. A befejező játékban a Dodgers megszerezte a szépítést, amikor Morales ellen egy singlet találtak és Russell ütött egy 2run HRt, majd egy walk és egy single után a legutolsó outot már Delcarmen érte el, bár előtte még feltöltötte a bázisokat, de a győzelmünk természetesen nem foroghatott veszélyben, végül 12-2re diadalmaskodtunk.
- Elsöprő siker a Dodgers elleni második meccsen és tíz pontos győzelmet arattunk idegenben, miután 14 ütést vittünk be, hiába volt az ellenfélnek is 12 találata. Tulowitzki nem akar leállni és újabb két hazafutásával már 26nál tart az évben és 14nél szeptemberben, ezzel megdöntötte az egy hónap alatti klubrekordot, egyben idén a ligában is övé az egy havi HR csúcs. A két HRal összesen négy pontot ért el ezzel már 88 RBIt jegyez, miközben a 3/5ös napja után .328as az összesített hatékonysága, csak extra base hitet lőtt szombaton, mivel a harmadik találata az évi 30. double volt tőle. A másik főszereplő Mora volt, a veterán 3B három single mellett bepakolt egy grand slamet, így öt ponttal fejezte be az összecsapást és .290es átlaga mellé öt HRt és 38 RBIt tett már az idényben, már a második GSt lőtte. Gonzalez ismét háromból egy ütést ért el miközben két sétát postázott és Tuloval együtt három alkalommal futott haza. Két ütéssel zárt még a CF Fowler, aki azon kevesek egyike volt aki végig játszotta a meccset, végre az elmúlt időszak gyengélkedése után életjelet adott magáról. Szintén végig fent volt a LF Spilborghs, de épp ellenkezőleg erre a meccsre esett vissza kicsit és csupán 1/5el célzott három emberünket fent is hagyta. Az egyes bázisembere Helton ütés nélkül zárt, de három sétája közül az egyikkel pontot hozott telipályánál és két saját futásai is akadt. A sor legalján Olivo két ütést termelt két kiesés mellett, míg legfelül Young Jr 0/3at hozott, később a 2B poszton Barmes váltotta, aki a cserék miatt SS lett a meccs végére és végre jegyzett egy ütést, de az évi kilencedik errort is. A tömeges cserék közben a kettes bázisra Herrera jött, aki a meccs final outot jegyezte egy remek elkapással, a hármast a másik újonc Nelson foglalta el, az egyesen Phillips játszott, az elkapó McKenry volt, a jobb szélre pedig S. Smith futott ki a végén. Chacin nagyszerűen javította a legutóbbi kisiklását és az első nyolc inninget kapott pont nélkül abszolválta. Ugyan beszedett kilenc ütést, de csak egy volt extra base hit, és nagyon jól kezelte a bázison lévő embereket a fontos pillanatokban, pedig csupán két SOt ért el, viszont sétát nem adott. Stabilan teljesített szezonbeli kilencedik győztes meccsén, melyet követően már 3.30as ERAval rendelkezik. A kilencedik játékban Morales meglehetősen bizonytalan volt, két out mellett három ütést kapott beleértve egy 2run HRt, ez a szezon már a levesbe ment neki, legfeljebb ilyen nagy előnynél érdemes beküldeni ezután is. Delcarmen ugyan egy embert sétáltatott, végül be tudta fejezni a mérkőzést további kapott pont nélkül.

3. meccs, vasárnap: Dodgers-Rockies 7-6 walk-off 11. inningben
24 órával később rendezték a harmadik összecsapást és erre a meccsre több helyen is változtattunk. Szabadnapot kapott a rutinos Helton helyette Giambi foglalta el az egyes bázist, jónéhány kezdés után Olivo is pihenhetett így Phillips volt az elkapónk, valamint a 2B poszton EYJR helyét Herrera vette át. A dobóknál részünkről Hammel készült, a Dodgersből pedig Kershaw volt a soros. Az első két ütőnk rögtön sétálhatott, majd CarGo flyout play alatt a kettes-hármas bázisra értek, Tulot pedig inkább szándékosan felengedték az elsőre, hogy aztán loaded 1out után Mora még kiessen, de két kieső mellett Giambi beköszönt egy 3run RBI double révén így a harmadik meccsen is korán előnybe kerültünk, közben a hazaiak Ethier solo HRal szépítettek. A második támadásban ismét hamar helyzetbe kerültünk, a 2in-1out szituációból pedig Herrera volt eredményes egy RBI doublelal, majd CarGo növelte a vezetést egy single ütéssel, őt követően Tulo forceout play közben újabb futó ért be és 6-1re elhúztunk. Az LA a második inningben nem jutott bázisra, majd a harmadikban csak ők jártak pályán, amikor Hammel egy singlet és egy wakot engedélyezett nekik. Ezt követően sem voltunk aktívak, viszont Hammel egy strikeout utolsó dobásából pályára engedett egy embert, majd egy újabb single után Barajas és Carroll révén is faragni tudtak a hátrányból egy-egy RBI singlelel és Furcal is bevágott egy RBI doublet, így 6-4re visszajöttek a meccsbe. Az ötödik felvonásra mindkét csapat dobót váltott, ám amíg a mieink nem bírtak Belisarioval, addig a Dodgers Beimel ellen egy errorból került pályára, majd egy strikeout után már Rogers zárta le az inninget az utolsó két kiesőt postázva. A következő játékban ugyancsak impotensek voltunk, míg a frissen érkező Belisle egyetlen single ellenére biztosan kiejtett három ellenfelet, ezzel továbbra is tartottuk a vezetést. A hetedik inningben megtört a jég és újra pályára kerültünk, amikor Herrera egy single, CarGo egy séta után haladt előre, de a következő két játékosunk egyaránt fent hagyta őket, majd Kemp rögtön betűzött egy üres pályás hazafutást így 6-5re jöttek fel. Cseréltünk és a következő két kiesőt Reynolds hozta, a harmadikat az új szerzemény Dotel tartóztatta fel. A nyolcadik menetben nem mentünk semmire, majd Betancourt magabiztosan uralta a saját három vetélytársát, a következő akciónkban pedig csak Fowler vállalt ütést. Street viszont sajnos megremegett az első kieső után két doublet is elszenvedett, Kemp ütésével egyenlítettek, majd egy szándékos sétával lett 2in-1out, de ennél többet nem engedtünk. Kilenc inning után 6-6 lett, mehettünk tovább. A következő akciónkban sem jutottunk semmire, míg a Dodgers Streettel szemben egy singlet mutatott be, de egy Tulo-Herrera-Helton duplajáték révén elhárítottuk a veszélyt. Ezt követően Spilbo walk után a PH EYJR ellen double playel védekeztek, S. Smith szintén sétálni tudott, Fowler pedig egy singlet hozott, Herrera sétájával megtöltöttük a bázisokat, de CarGo kiesett bases loadednál. A dobó játékunkban Delcarmen ellen egy single után egy duplajátékkal hárítottunk volna, de egy téves ítélet miatt nem takarítottuk ki a pályát, folytatódott a Dodgers akciója, még egy single és egy szándékos séta után teli pályát harcoltak ki és full count után Ellis egy RBI walkoff single ütéssel befejezte a mérkőzést. Így 7-6ra győzött a Dodgers a párharc utolsó meccsén.
- Két inning után 6-1re vezettünk, mégsem tudtuk megnyerni a meccset mert eléggé elkényelmesedtünk és nem tudtuk kihúzni az előnyünkkel a végéig. A 11ben nagy helyzetet hagytunk ki, majd egy rossz ítélettel támogatva a LAD befejezte a meccset, de ezt inkább mi szúrtuk el. Meglepetésre az újdonsült leadoff hitter Fowler volt a legeredményesebb ütőnk vasárnap este, ugyanis a CF ötből három találatot ért el egy sétával együtt és két alkalommal haza is tudott érni. Az utána jövő Herrera ugyancsak két ütést tett hozzá, miközben a kisebb sérüléssel bajlódó EYJRt helyettesítette 2Bként, szintén kétszer ért haza, kétszer sétát is kiharcolt, egy duplából pedig futást kényszerített, majd a tizenegyedik inningben Barmes foglalta el a mezőny pozícióját. Giambi a nyitó játékban egy látványos három pontos megmozdulással juttatta előnyhöz a csapatot, ezzel 35 pontos az évben, több ütése nem is volt, a meccs második felében a kétszer strikeoutolt Helton helyettesítette. Gonzalez most is csak 1/5ös hatékonyságra volt képes, megszerezte a szezonbeli 107. RBIt az egyetlen találatából, közben viszont hat embert hagyott fent, beleértve a bases loadedot a 11. támadó játékban. Tulowitzki szintúgy gyengébb napot fogott ki, mindössze egy sétával került pályára és egy forceout playel termelt RBIt, a másik három kiesését egyaránt közvetlenül dobás után szenvedte el. A két bal oldali emberünk Mora és Spilborghs egymást lemásolva zárt 0/4el és egy-egy sétával, a 3B ráadásul összesen 5 LOBt termelt, nem az ő napjuk volt a vasárnap. A helyettes elkapó Phillips mind a négy próbálkozásában kiesett, majd a hajrában Olivo állt be a helyére. A pinch hittereink közül S. Smith tudott egy sétát bemutatni, azonban Nelson, Young Jr és Payton mindannyian kiestek az egyetlen játékukban. A kezdő dobó Hammel nem bírta sokáig, hiába kerültünk hamar nagy előnybe, a negyedik inningben mégis besokkalt, pedig minden csak egy strikeout közbeni wild pitchből indult. Végül négy játéknál tovább nem is erőltettük, addigra hat ütésből négy futást szenvedett el, ezzel 4.56os lett az éves ERAja, de még vezetéssel adta át a terepet a váltótársaknak. Beimel az egyetlen emberét egy strikeouttal ejtette ki az ötödik játékban. Rogers a következő kettőt nem engedte fel, az egyik out ugyancsak strikeout volt a dobó által. Belilse a hatodik inninget egy ütés ellenére két SOval abszolválta, a következőben viszont rögtön elszenvedett egy solo HRt. Ezután az újonc M. Reynolds kettőből kettőt ejtett ki a védők segítségévél. Dotel bemutatkozásként egy strikeoutot vágott a hetedik inning utolsó harmadában. Betancourt a nyolcadik játékot nagyon stabilan továbbította, 11 dobás volt neki elég a három outhoz amiből kettőt SO révén jegyzett. Street viszont idei ötödik elpuskázott save lehetőségét érte el, amikor a kilencedikben bevitték ellene az egyenlítést jelentő pontot, végül összesen két inning alatt három ütést kapott. A befejező menetben Delcarmen abszolválta a vereséget, negyedik alkalommal az évben, miután három ütés és egy direkt walk után loaded 1outból zárták le a meccset, de kétségtenül ellene dolgozott a már említett missed call is.























A NL West állása:

1. San Franciso Giants 84-66 (150 meccs)
2. San Diego Padres 83-66 (149 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 82-67 (149 meccs, 1.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 73-77 (150 meccs, 11.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 59-91 (150 meccs, 25.0 GB)

A Giants még csütörtökön legyőzte a Padrest így azzal együtt is átvették a vezetést a divízióban, hogy a Brewers ellen csak egyetlen győzelmet arattak. A SD közben St. Louis három meccsből kettőt veszített el. Egészen szoros a harc a divízión belül, és úgy néz ki csak az első juthat be a rájátszásba, de nagyon jól felzárkóztunk és mostmár elényésző a hátrányunk. A keddi játéknaptól kezdve a SF a Cubs otthonában folytatja, a SD a Dodgerst fogadja, a D'backsnél pedig mi fogunk játszani.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Atlanta Braves 86-64 (150 meccs)
2. San Diego Padres 83-66 (149 meccs, 2.5 WCGB)
3. Colorado Rockies 82-67 (149 meccs, 3.5 WCGB)
4. St. Louis Cardinals 77-71 (148 meccs, 8.0 WCGB)
5. New York Mets 74-76 (150 meccs, 12.0 WCGB)
...

A Braves a Mets elleni söprésével magabiztosan őrzi a Wild Card helyét amíg a három NL Westes egymással van elfoglalva, érdekes módon a div. első helyre reálisabb az esélyünk, mint a Wild Cardra. Ezt követően egyébiránt az Atlanta a Philadelphiaval fog találkozni, ahol sok dolog eldőlhet az NL Eastben.

A mieink egy szünnap után Arizonába utaznak, hogy a Diamondbacks ellen játszunk le három meccset és ellenük nagyon fontos lenne további győzelmeket szereznünk a végső hajrá előtt. A divízió utolsó ellen a következő időpontokban léphetünk fel: szerda 03:40, csütörtök 03:40, péntek 03:40. Szurkoljunk tovább a csapatért, lassan befordulunk a célegyenesbe! GO ROCKIES!!!

Nem tudott bravúrt okozni múlt szombaton a Colorado Rapids együttese, amikor a liga egyik legnagyobb sztárcsapata, a New York Red Bulls 3-1-es csapással küldte haza a mieinket, a második félidei nagyszerű játékunk ellenére. De a csüggedésre semmi okunk, a klubok közti transzferidőszak utolsó napjaiban az egyesület két jelentős üzletet is végrehajtott, melyek egyértelműen a hosszú playoff-menetelést szolgálják.


















A kora délután rendezett összecsapáson sérülés miatt ismét hiányzott a hátvéd Wynne, így az egy héttel korábbival megegyező összeállításunkban futottunk ki a Red Bull Aréna gyepére: Pickens - Kimura, Baudet, Moor, Wallace - Ballouchy, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Cummings, Casey. Sajnos, a házigazdák sokkal rámenősebben kezdték a mérkőzést, és gyors indításaikkal rendre a Rapids-védelem mögé tudtak kerülni, ám Henry és Angel első néhány lehetőségét még Pickens bravúrjai által el tudtuk hárítani. Azonban 17 perc elteltével a két hazai csatár nagyszerű összjátékkal bontotta meg a védelmünket a jobb szárnyon, és a lendületből megugró francia klasszis magabiztosan gurított a hosszú sarokba. Ezt követően Wallace és Smith is csak egy-egy sárgalapos megmozdulás nyomán tudta feltartóztatni a New york-iakat. Fél órája ment a mérkőzés, amikor nem messze a tizenhatos vonal sarkától a vaskalapos játékvezető szabadrúgást ítélt a házigazdák javára, amiért Mastroeni kézzel ért a labdához, hogy a közvetlenül felé bikázott játékszer ne az arcát bombázza telibe. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a NYRB pedig egy mesteri kombínáció végén váltotta gólra az ajándékba kapott pontrúgást, ezzel már 2-0-s előnybe kerültek. A hajrában további lehetőségek adódtak az ellenfél előtt, az első negyvenöt perc korántsem a denveriekről szólt, nagyon nem tudtuk felvenni a játék ritmusát, meglehetősen simán indult számunkra a mérkőzés.
A második félidőre azonban sokkal nagyobb akarással futottunk ki, s néhány perc után Mastroeni szánta el magát egy kőkemény távoli lövésre, a kipattanót pedig hatalmas helyzetben Ballouchy vágta a kapufára, pedig a kapus már elvetődött az ellenkező irányba. Az 52. percben már nem hibáztunk, amikor Omar Cummings a felezővonal magasságából indult előre, majd bő 25-30 méterről ballal brutálisan nagy gólt ragasztott a hosszú felső sarokba a felsőléc segítségével. A hatalmas találat után egy csapásra szoros lett a mérkőzés, visszajöttünk 2-1-re, és további veszélyes akciókat vezettünk, ám nem sokkal később a védelmünk nem tudott tisztázni a büntetőterület előtt, a Red Bulls pedig góllal büntette meg a hibánkat. Újra kétgólos hátrányba kerültünk, és rövidesen néhány cserével próbáltuk serkenteni a támadójátékunkat: Mastroeni helyére Claudio Lopez, Smith pozíciójába pedig Thompson állt be. Az utolsó negyedórában pedig egy kényszerű változtatást is végre kellett hajtanunk, amikor a hetek óta sérüléssel bajlódó Baudet-nak újra komolyabban fájni kezdett a lába, így Palguta jött be a védelem tengelyébe. A hajrában a három csatárunk még megpróbálta a felzárkózást, de a rendkívül képzett hazai együttes biztosan őrizte az előnyét, így képtelenek voltunk elkerülni a vereséget.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Kicsit kiábrándító, hogy nagyszerű erőbedobással küzdve megpróbáltunk visszazárkózni a mérkőzésbe, de a játékvezetők nem hagytak érvényesülni bennünket. Csalódott vagyok a végeredmény miatt, mert szerintem többre is képesek lehettünk volna, és nem rajtunk múlott, hogy végül így végeztük. Nem adtak meg egy tizenegyest Omar kiugrása után, a harmadik góljukat eredményező akció pedig egy ellenünk elkövetett szabálytalanságból bontakozott ki. Összességében a csapatom játékával elégedett vagyok, tény hogy nem kezdtük jól az összecsapást, de a második félidőben óriási erőket mozgosítottunk, igazán karakteres játékot mutattunk be, és mindenki láthatta, hogy mire leszünk képesek a rájátszásban is. Omar újabb fantasztikus mérkőzést játszott, a gólja egyszerűen csodálatos volt, és könnyen az egyenlítést is összehozhatta volna. Nem fogja a kedvünket szegni egy ilyen vereség, és jövő héten újra a győzelem reményében léphetünk pályára, miközben nagyon remélem, hogy a Red Bulls-nak a rájátszás küzdelmei alatt visszavághatunk ezért a fiaskóért."


















- A jamaikai Omar Cummings meseszép gólja természetesen elsöprő fölénnyel diadalmaskodott a hét találata választáson az MLS-ben elmúlt héten. A Rapids 14-ese az utolsó három mérkőzésen belül négyszer volt eredményes, és sajnos egyre valószínűbb, hogy már nem sokáig tudjuk tartani a csodálatos formában szereplő játékost, lévén több európai együttes is szeretné a soraiban tudni őt.

- A június eleje óta többé-kevésbé folyamatosan térd sérüléssel bajlódó hátvéd Julien Baudet határozatlan időre kiesett, miután New York City-ben ismét felerősödtek a fájdalmai, és nem is tudta végig játszani a találkozót. "Nem tudom, mi van ezzel a sérüléssel, nagyon rejtélyes: időnként érzem a fájdalmat, máskor viszont heteken át tudok játszani, és aztán megint előjön. Most is ez történt, az egész meccsen remekül éreztem magamat, majd egyszercsak a hajrában egy sprintelés után kellett a térdemhez kapnom. Nagyon zavaró, hogy nem tudjuk megoldani a problémát, talán ha most pár hétig pihenek, akkor utána jobb lesz."

- A csapat kapitánya, Pablo Mastroeni 179. ligamérkőzését játszotta a Rapids-ben a 2002-es megszerzése óta, mellyel megdöntötte a klub eddigi rekordját. A rutinos játékost a következő hazai meccsünk előtt fogja hivatalosan is köszönteni a klub.

- Az elmúlt héten az újonc Ross LaBeaux és egykori egyetemi csapattársai a University of Virginia-ból meghívást kaptak a Fehér Házba Barack Obama amerikai elnökhöz egy látogatásra, miután egy évvel ezelőtt megnyerték az egyetemi labdarúgóbajnokságot. Az ifjú középpályás nagyszerű élményekkel gazdagodott Washington-ban: "Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, a régi barátaimmal együtt értem el ezt a nagy sikert, melynek a legnagyobb elismerése a látogatásunk a Fehér Házban. Felejthetetlen volt, ahogy a sor szélén álltam, és Barack Obama rám nézett először, és velem fogott először kezet."

Játékosmozgások:

A Rapids a hét elején két cserét is végrehajtott a szeptember 15-i MLS roster freeze napján:

- Először is talán némi meglepetésre elcseréltük az egész idényben nagyszerűen játszó középpályás Mehdi Ballouchy-t a New York Red Bulls-hoz, hogy cserébe az üzletpartnerünknél számításon kívül esett támadóval, Macoumba Kandji-val gazdagodjunk. A marokkói középpályás 21 pályáralépése közül 19-szer kezdő volt idén a Rapids-ben, miközben karriercsúcsot jelentő három gólt és öt asszisztot szorgoskodott össze, s 2007-es érkezése óta összesen 77 alkalommal húzta magára a denveri klub szerelését. Helyettese, a szenegáli születésű Kandji 2008-ban mutatkozott be a Red Bulls színeiben az MLS-ben, és 41 meccséből 30-szor volt kezdő, ezalatt hat gólt és hét gólpasszt termelt. A 25 éves csatár megszerzésére részben a fentebb már említett, Cummings-féle okokból volt szükség, valamint a két kezdő csatárunk mögé továbbra sem találtunk megfelelő helyettest, Smith mester szerint viszont Kandji képes lesz tehermentesíteni a Casey-Cummings párost. Ballouchy elvesztése kétségtelenül érvágás a középpályánknak, de bevállalható húzás volt, különösen mert ezzel egyidőben szereztünk egy hozzá hasonló szerepkörben bevethető játékost.

- A másik csereüzlet során ugyanis a Houston Dynamo középpályása, Brian Mullan került a denveriekhez a sérült szélsőért, Colin Clark-ért cserébe. A távozó közönségkedvenc játékos mellett meg nem nevezett anyagi értékeket is szolgáltattunk a texasiakhoz, miközben a mieink egy a 2013-as draftra érvényes negyedik körös választási lehetőséget kaptak. Clark idén nyáron egy év alatt másodszor szenvedett térdszalag-szakadást, így ebben a szezonban már nem számíthatunk rá, és bár rettentő hasznos játékos volt, most az idei rájátszás érdekében feláldoztuk őt, a Dynamo a jelenlegi helyzetben jobban ráér hosszabb távú tervekben gondolkodni. A 32 esztendős Mullan ebben az évben már a tizedik szezonját tölti a ligában, és a fáradhatatlan középpályás 2003 óta minden esztendőben legalább 25 meccsen pályára léphetett. A búcsúzó Clark-hoz hasonlóan ráadásul ő is coloradói származású sportoló, biztosak lehetünk benne, hogy nagyon jól be fog illeszkedni bármelyik szélre a Larentowicz-Mastroeni duó mellé és nagyszerű kiszolgálást biztosíthat a csatárainknak, miközben védekezésben is hatékony játékos hírében áll.

A két csere után Paul Bravo klubigazgató meglehetősen nagyratörő tervekről beszélt: "Meg akarjuk nyerni a bajnokságot! Be akarjuk bizonyítani a szurkolóknak, hogy ez a csapat képes a sikerekre, mert ezek után úgy érzem, a keret bármire képes lehet. Brian már régóta célpontunk volt a coloradói származása miatt, és személyében egy rettentő rutinos játékost szereztünk, aki a rájátszásban hatványozottan hasznos lehet. Különösen nagy-nagy cserének tartom a megszerzését. A másik új játékosunk is már régóta a klub szemei előtt lebegett, de ezidáig nem mertük volna Ballouchy-t feláldozni érte, csak most, miután tudtuk, hogy Brian a mi játékosunk lesz."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 14-5-5, 47 pont (24 meccs)
2. Real Salt Lake 12-4-8, 44 pont (24 meccs)
3. FC Dallas 10-2-12, 42 pont (24 meccs)
4. San Jose Earthquakes 10-7-6, 36 pont (23 meccs)
5. Colorado Rapids 9-7-7, 34 pont (23 meccs)
6. Seattle Sounders 9-9-6, 33 pont (24 meccs)
7. Chivas USA 7-12-4, 25 pont (23 meccs)
8. Houston Dynamo 6-12-5, 23 pont (23 meccs)

A San Jose jelenleg megelőzött minket, de továbbra is hét pont előnyünk van az utolsó, nem rájátszáshelyen tartózkodó keleti együttes előtt, nem kell aggódnunk a playoff miatt. A következő ellenfelünk ráadásul a másik főcsoport hetedik helyezettje, a New England Revolution gárdája lesz, akik ellen bizonyára már a két új szerzeményünk is debütálhat. A Revs elleni találkozó magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól veszi kezdetét a Dick's Sporting Goods Park-ban.

Nem sikerült jól a Denver Broncos első meccse a Jaguars ellen, viszont nem lehet leállni és ezen csüggedni, mert most hétvégén újabb kihívás vár a Vadlovakra. Az ellenfél ezúttal a Seattle lesz.

Azonban mielőtt aktuális ellenfelünket vennénk nagyító alá, egy kicsit a saját csapatunk háza táján is kell nézelődni. Mint azt már StormST is írta, megszereztük a New England Patriots futójátékosát Laurence Maroney-t. LoMo-t a 2006-os draft 1. körének 25. helyén választotta ki Bill Belichick. RB-k közül addig egyedül Reggie Bush ment ki előtte, és olyan futókat hagytak bent miatta, mint DeAngelo Williams, Joseph Addai, LenDale White vagy Maurice Jones-Drew. Az én szerény véleményem szerint, közülük mindenki jobb nála. Első körös pick volt, most mi egy 4. körösért szereztük, úgy hogy kaptunk mellé még egy 6. köröset is.
Valószínűleg Buckhalter állapota miatt volt rá szükség. Egyelőre viszont nem az exEagles futót tettük IR-re, hanem Andre Brown-t cutoltuk /*szintén RB*/ Azzal, hogy hoztunk egy RB-t nincs gond, főleg ha Buck sérüléssel bajlódik, de
1.) Ha 3rd back-nek hoztuk, akkor drága.
2.) Buck-ot viszont nem tudja helyettesíteni.
3.) Nem találjátok ki,... éppen sérült.
+.) Minek kellett elküldeni Traktort?!
Hogy mire lehet képes nálunk? Nem hinném, hogy Stanley Daniels mögött többre, mint Logan Mankins mögött...
















A keretünket nem érinti ugyan, de mindenképp meg kell emlékeznünk róla, hogy Brandon Stokley-t cutoltuk. /*Eddig IR-en volt*/ Nem volt sok elkapása nálunk, de azok fontosak voltak. Amikor kellett, mindig lehetett rá számítani. Személyében egy igazi csapatember távozott, most már végleg. A legjobbakat kívánjuk neki!

Ezek után nézzük meg közelebbről, hogy kikkel is játszunk a hétvégén:
A Seahawks 1977-2001-ig divízió-riválisunk volt. Ebben az időben sok babér nem termett nekik, és olyan nem is nagyon volt, hogy velünk egyszerre legyenek meghatározó tényezők a divízióban, ráadásul lassan 10 éve, hogy elkerültek a másik csoportba, így aztán nem alakult ki hasonló ellenségeskedés, mint a Raiders-szel vagy újabban a Chargers-szel. A csapat 2005-2006-os szezonban érte el történelme legnagyobb sikerét, amikor is Sean Alexander vezérletével egészen a Super Bowl-ig meneteltek, ahol majdnem velünk találkoztak, de sajnos végül a Steelers lett az ellenfelük. Azóta viszont folyamatos hanyatlásban vannak, az egykori NFC-bajnok csapatból viszont többen még mindig a leendő ellenfelünket erősítik, köztük a csapat megbízható irányítója Matt Hasselbeck. Érdekesség, hogy két ember is az offense line-ukból tavaly még nálunk volt, név szerint Ben Hamilton és Tyler Polumbus.

Ami a mai Seahawks-ot illeti, egy többnyire fiatal játékosokból álló, formálódó csapat. Az elmúlt két drafton a támadófalukat erősítették tehetséges újoncokkal, ám az ennek ellenére sem az igazi még. Ráadásul az idei első választottjuk Russel Okung sérülés miatt nem játszhat ellenük, helyette pont az a Polumbus fog játszani, akit az idei offseasonban küldtünk el. A fal hiányossága meglátszik a futójátékukon és a passprotection-jükön is, ráadásul Hasselbeck nem tartozik a mobilis irányítók közé. A Forsett, Julius Jones RB párossal nincs gondjuk, de e mögött a fal mögött remélhetőleg nekünk se lesz gondunk velük. Nincs igazi klasszis elkapójuk, úgyhogy ha nyomás alá tudjuk helyezni Hasselbecket, akkor a mi secondary-nk mellett sok vizet nem fognak zavarni.

A 4-3-as front7-jük dominánsnak tűnő DL-ből áll, középre irányuló futásokkal sok yardot nem fogunk hozni, és egy a nevek alapján nagyon erős LB sorból. Főleg Tatupuval, az MLB-jükkel gyűlhet meg támadóink baja. A secondary feltörése viszont elvileg nem okozhat gondot az elkapóinknak.

A speciális egységünknek oda kell majd figyelni, mert két ígéretes returnerjük is van. Nem kéne, hogy ezen menjen el a meccs...

Összességében elmondható, hogy a legtöbb matchup nekünk kedvez. Egy passz-orientált offense-zel könnyen zavarba hozható a secondary-jük és a támadásuk megfogható a gyenge OL miatt. Nem is véletlen, hogy a szezon előtt a többségünk, sőt talán mindenki, győzelemre tippelte ezt a meccset. Ne feledjük ugyanakkor el, hogy a Jags ellen se jött be a jóslatunk, kikaptunk, a Seahawks pedig az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott divízió-riválisát a 49ers-t legyőzte. Méghozzá nem is kicsit. Igaz, ez elsősorban Alex Smith bénázásának tudható be, de akkor se lehet őket félvállról venni. Ha még akarunk kezdeni valamit ezzel a szezonnal, akkor ezt a meccset mindenképp hozni kell!

A találkozó vasárnap 22:05-kor kezdődik. Ami engem illet, egy forduló után nem változtatok a tippemen, de nehéz meccsre számítok. Remélem lesztek néhányan akik kedvet kaptatok rá, és ezt választjátok a Rockies helyett. :)

A hétvégi szárazföldi erőnléti tréningeket követően a keddi nap folyamán megkezdődött a Colorado Avalanche háromnapos újonc edzőtábora a fiatal játékosok főszereplésével a Centennial városában található South Suburban Family Sports Center-ben.

A húsz ifjú közül tizenöten az Avalanche saját draftoltjai voltak az elmúlt évekből, beleértve az első körös választott Joey Hishon-t (17. pozíció, 2010) és Kevin Shattenkirk-öt (14. pozíció, 2007), illetve a második körben húzott Colby Cohen-t (45. pozíció, 2007), Stefan Elliott-ot (49. pozíció, 2009), Cameron Gaunce-t (50. pozíció, 2008) és Calvin Pickard-t (49.  pozíció, 2010).

Az újonc edzőtáborban résztvevő hivatalos játékoskeret:
Kapusok: Brandon Maxwell, Calvin Pickard;
Hátvédek: Joel Chouinard, Colby Cohen, Stefan Elliott, Cameron Gaunce, Travis Gawryletz (AHL-szerződés), Jonas Holos, Troy Rutkowski, Kevin Shattenkirk, Stephen Silas;
Támadók: Patrick Bordeleau (AHL-szerződés), Michal Bournival, Mike Carman, Zach Cohen, Matt Ford (AHL-szerződés), Wacey Hamilton (próbaszerződés), Joey Hishon, Mark Olver, Luke Walker.



















Az ifjú tehetségek mellett a szokásoknak megfelelően az idősebb játékosok közül is jónéhányan megjelentek a tréningeken, noha a hivatalos edzőtábor számukra csak a hétvégén lesz megtartva. De elsősorban még az újoncokra koncentráljunk, ahogyan a legtöbb helyi médium is tette:

- Mindenek előtt jegyezzük meg, hogy amíg a fenti névsor lelkesen gyakorolt, addig Barrie személyében az egyik tehetségünk fájó szívvel otthon maradt, ugyanis térd sérülése miatt néhány hétig semmiképpen sem végezhet intenzív tréningeket, így az idei edzőtábort teljes egészében ki kell hagynia. A 2009-es harmadik körben draftolt hátvéd posztja legjobbja lett az elmúlt esztendőben a WHL-ben, és nagy reményekkel várta volna az edzőtábort, de jövőre még biztosan bőven lesz alkalma a bizonyításra.

- Az idén meglepetésre elsőkörös választotott Hishon rendkívül jó benyomást tett a szurkolókra, egymástól függetlenül többen is dícsérték a lövési, illetve a passzolási képességeit, valamint az is feltűnt a szurkolóknak, hogy mennyire jól kijött a többiekkel, mindenkihez volt egy-két kedves szava, a csapatember mivoltát hamar beigazolta, ugyanakkor a védekező játékát kicsit elhanyagolta, és a kiváló első napját követően a szerdai tréningeken már sokkal fásultabbnak tűnt, de a harmadik napon ismét nagyon odatette magát. Az edzőtábor alatt egyébiránt a következőket nyilatkozta: "Kedvelem a nyomást, amivel elsőkörös választottként szembesülök, sok ember nem nagyon érti, hogy miért keltem el a draft első fordulójában, nekik igyekszem bebizonyítani, hogy jogos volt a kiválasztásom. Örülök, hogy a Colorado-hoz kerültem, ennél boldogabb már nem is lehetnék. Ne aggódjanak, a tavalyi sérülésem már a múlté, nagyszerűen érzem magam."

- A másik egykori első körös kiválasztottunk, Shattenkirk élete első profi szezonjára készül, és minden esélye megvan rá, hogy rövidesen az NHL-ben is bemutatkozzon, főleg hogy az edzőtáborban is több, mint ígéretes volt a feltűnése. Nagyszerűen segítette a kékvonalról a támadásokat, pontos és erős lövései voltak, jól korcsolyázott, ugyanakkor egyértelműen hiányossága a nem túl nagy termete, de ezt szorgalmával bizonyára ellensúlyozni fogja. A tehetséges hátvéd tavasszal zárta le egyetemi pályafutását a Boston University-nél eltöltött három esztendő után, s némi ráhangolódásként a szezon utolsó három meccsén már az AHL-ben is pályára léphetett áprilisban. "Minden teljesen más volt, mint az egyetemen, már az öltözői atmoszféra is különleges volt. A meccsek irama sokkal nagyobb, viszont a csapattársaim is sokkal képzettebb játékosok voltak Cleveland-ben, ami az én játékomat is megkönnyítette, így nagyon élveztem azt a néhány mérkőzést az AHL-ben." Az esetleges Avs-kerettagságáról kissé diplomatikusan fogalmazott a klub hivatalos oldalának: "Csak saját magamra akarok koncentrálni, hogy a lehető legjobb játékomat hozzam a tréningeken, most nem fogok egyelőre azon aggódni, hogy milyen posztok nyitottak a keretben, csak szeretném megmutatni, hogy mit tudok, és remélem, hogy az edzőknek tetszeni fog, amit látnak tőlem. Nyilván van bennem egy egyfajta egészséges izgalom, de ez természetes, ha az ember profi sportoló szeretne lenni, anélkül valami nem lenne rendben."






















- A 2008-ban draftolt Holos az elmúlt két évet Európában töltötte, azonban számtalan nemzetközi világversenyen való részvétel után végre igent mondott az Avalanche hívó szavára, így az idei szezont a tengerentúlon töltheti, és végre láthatjuk őt a csapatnál egy edzőtáborban. Nem is kellett csalódnunk benne, hasonló intelligenciával védekezett, ahogyan a legutóbbi VB-ken, Olimpiákon láthattuk tőle, kimondottan jól helyezkedett, bátran használta a testét, és a korongot is rendre jól játszotta meg, miközben hiányosságként a gyengébb korcsolyázó képességét róhattuk fel neki. Egy interjúban pályafutása kezdetének nehézségeiről beszélt: "Tizenhét éves koromban kezdtem el játszani a norvég bajnokságban, és naponta három-négy órát kellett dolgoznom mellette, miközben még a szüleimmel éltem. Elvileg takarítanom kellett volna, de csak a beszerző voltam a takarítószemélyzet körül. Norvégiában a legtöbb játékos dolgozik a hoki mellett, nem profi sportolókról van szó. Az az álmom, hogy játszhassak az NHL-ben, ez az, amit a legjobban szeretnék a világon, megvolt a lehetőségem, hogy a tengerentúlra kerülhessek, igyekszem élni vele."

- Shatty egyetemi csapattársa, aki tavasszal szintén bemutatkozott már az AHL-ben, C. Cohen napról napra teljesített egyre jobban a táborban. A kezdetbeli összeszedetlenebb játékát követően csütörtökön már a gyakorlások egyik legszorgalmasabb szereplője volt, miközben különösen az életerős távoli lövéseivel érdemelte ki a jelenlévők dícséretét. Ami talán vele kapcsolatban mindig a legnagyobb kérdés lehet, hogy védekezésben is kifejezetten hasznos volt: jól érezte a szereléseket, masszívan helyezkedett, de persze az igazi szintfelmérőt majd a hivatalos edzőmeccsek adják meg. Összességében is egyre érettebb, magabiztosabb játékos benyomását keltette a centenniali napok során.

- A 2008-as legmagasabb kiválasztott Gaunce-nak is minden esélye megvan rá, hogy akár már ebben a szezonban beverekedje magát az Avs keretébe, miután az elmúlt években alaposan letette a névjegyét az OHL-ben. Az edzőtáborban sem kellett csalódnunk benne, és több vetélytársával szemben ő kifejezetten nagytestű, mely még könnyen az ő malmára hajthatja a vízet, s ami még többet jelent, ki is meri használni a kedvező fizikai adottságait. Keményen odatette magát a palánk melletti harcokban, védekezésben több alkalommal is jó időben, jó helyen tartózkodott, és néhány egészen brilliáns szerelést is bemutatott. Vele kapcsolatban is izgatottan várhatjuk a felkészülési időszak további periódusát, hogy elváljon, hol kezdheti meg a szezont októberben.

- Silas, aki Gaunce öccsének a csapattársa az OHL-es Belleville-ben, idén júniusban éppen a 18. születésnapján lett draftolva az Avalanche által a negyedik kör 95. pozíciójában. Tehát ez az edzőtábor volt az első alkalma, hogy megmutathassa magát a profi klub trénereinek, és ahogyan tőle is hallhattuk, minden erejével azon volt, hogy jó benyomást tegyen a szakemberekre: "Tavaly sereghajtók voltunk a divíziónkban, és bár elcsépelten hangozhat, komolyan gondolom, hogy sokat lehet tanulni belőle, sokkal jobb annál a csapatunk, idén biztos, hogy nem fog megismétlődni az a szereplés. Az első két évemben egyelőre nem mertek túl nagy feladatokat bízni rám, de idén több lehetőség nyílhat előttem, ami miatt rendkívül izgatott vagyok, nagyon szeretném megmutatni magamat a következő szezonban. Vicces, hogy itt van Cameron, milyen kicsi a világ, a csapattársam testvére, egyébként lenyűgözően játszik, egészen nagy srác, és nagyon érett játékos. Jómagam igyekszem megmutatni magamat az edzőknek, a Colorado tett értem valamit azzal, hogy draftolt engem, most rajtam a sor, hogy bebizonyítsam nekik, hogy megérte engem választaniuk."

- Egy másik hátvéd, a QMJHL-ben évek óta magabiztosan teljesítő Chouinard számára az igazi áttörést a tábor harmadik napja hozta meg, csütörtökön ugyanis nagyszerű megoldásokat mutatott be védekezésben, ráadásul a korongot is nagyszerűen szállította előre, és jó lövéseket tűzött kapura. Az első két nap ráérős tempóját követően harmadik alkalommal sokkal agresszívebb volt, bemutatott valamit abból, amit a Victoriaville csapatában hozott tavaly, miközben 65 meccsen 68 pontos volt. Ha hasonló ütemben halad a hivatalos edzőtáborban is, akkor könnyen felhívhatja magára az edzők figyelmét.

- A harmadik ex-BU-s játékos, aki a változatosság kedvéért szintén játszott már tavasszal a LEM-ben, a szélső Z. Cohen ugyancsak sok pozitív dologgal hallatott magáról az elmúlt napokban. Elsősorban a támadó kvalitásait emelték ki, különösen a lövései voltak nagyszerűek, de a koronggal a mezőnyben is képes hasznos dolgokat csinálni. Még ha bizonyára az NHL-ben egy ideig nem is mutatkozhat be, abban szinte teljesen biztosak lehetünk, hogy a Monsters színeiben sokszor fogunk még találkozni a nevével, ez az év remek ugródeszka lehet a számára.

- A 2008-as ötödik körben draftolt Olver a kimondottan szerény termete miatt jelentős hátrányban van centertársaihoz képest, ugyanakkor rettentően intelligensen játszott, ráadásul talán az egész edzőtábor egyik leggyorsabb játékosa volt, ezáltal nem egyszer rettentő hatékonyan tudott helyzetbe kerülni, bár azok közül sokat elpuskázott. Egyik rajongótársunkat Svatos-ra emlékeztette, amiben bőven lehet igazság, ettől függetlenül az ő további folytatásában is nagy szerepet játszhat a 2010/11-es szezon az AHL-ben.

- A két ifjú kapus közül a várakozásoknak megfelelően a frissen draftolt Pickard-ban rejlett nagyobb potenciál. Nagyon gyorsan mozgott a kapuban, többeknek feltűnt, hogy tele van önbizalommal, nem egyszer a rutinosabb játékosaink ziccereit is elképesztő magabiztossággal hatástalanította. Jó lesz rajta tartani a szemünket a következő években, mert idővel még meghatározó szereplő lehet. Vele szemben Maxwell sokkal szerényebb képességeket mutatott be, de tőle már korábban is láthattuk, hogy korántsem rendelkezik átlagon felüli képességekkel, legfeljebb a szorgalmával tudna bizonyítani, de keddtől csütörtökig abból sem sokat láthattunk.




















Azért lássunk egy-egy hírmorzsát a fakultatív edzéseken megjelent "veterán" játékosok kondíciójával kapcsolatban is:

- A rutinos Hejduk a tavalyi sérülésekkel tarkított szezonját követően kedden elmondta Adrian Dater-nek (Denver Post), hogy újra egészségesnek érzi magát, és bizakodó a szezon előtt.
- A tavalyi szezon házi gólkirálya, a 28 találatig jutó Stewart több nézőt is lenyűgözött, energetikus, gólratörő játékával, könnyen lehet, hogy ebben az évben még hatékonyabb számokat postázhat. Az évek óta némi súlyfelesleggel bajlódó csatár ráadásul a nyáron leadott néhány kilót, és még izmosabb lett.
- A további elmúlt évbeli sérülteink is egészségesnek tűntek a tréningek közben, közülük Mueller hosszabb hajat növesztett, Wilson pedig épp ellenkezőleg lenyíratta a csapzott séróját. Jones hasonló külsőségekre nem adva a megszokott fizimiskájával jelent meg, na és persze a megszokott, lenyűgöző csuklólövései sem maradhattak el.
- Az egyik rajongókat komoly bizakodással töltötte el, hogy McLeod sokat gyakorolta a kapu előtt a levegőben szálló korongba való beleéréseket, és elképesztő hatékonysággal értékesítette a kísérleteit.
- Stoa a támadójátékban rendre kiváló dolgokat művelt, viszont hátrafelé már közel sem tudott annyira hatékony lenni.
- A második NHL-szezonjára készülő Yip a tavaly megszokott formájában dolgozott, rendkívül bátran hajtott, remek helyzeteket teremtett társainak, és ő maga is szép gólokat szerzett. Hozzá hasonlóan O'Reilly sem változott sokat, ha bárki félt volna a másodéves visszaeséstől, szerintem megnyugodhat, ezek a srácok könnyen lehet, hogy még jobbak lesznek, mint tavaly újoncként voltak.
- A nyáron a Phoenix-től megszerzett Winnik első benyomásai is kedvezőek voltak a szurkolóinkra, amellett, hogy elkötelezetten segítette a védekezést, nagyszerűen korcsolyázott, és kimondottan éles lövéseket vállalt be, s látszólag jól kijött a fiatalokkal és az idősebbekkel egyaránt. Bizakodóak lehetünk vele kapcsolatban, hogy beváltva a hozzáfűzött reményeket az alsóbb soraink motorja lehet az előttünk álló esztendő során.
- A hátvéd Quincey nagyszerű húzott lövéseket eresztett meg a kék vonalról, miközben a védelemben is biztos pontnak tűnt, a stabilitás terén van min dolgoznia az elmúlt esztendő után.

























Az újonc edzőtábor befejezése után a pénteki napon tartják meg a hagyományos, szezon előtti kötelező orvosi vizsgálatokat és fizikai teszteket a Pepsi Center-ben, majd a hétvége két napján kerülhet sor a hivatalos edzőtáborra Centennial-ban a teljes keret részére.

A Training Camp 56 fős kerete:
Kapusok: Trevor Cann, Peter Budaj, Jason Bacashihua, Craig Anderson, John Grahame, Brandon Maxwell, Calvin Pickard;
Hátvédek: Joel Chouinard, Cameron Gaunce, John-Michael Liles, David Liffiton, Jonas Holos, Kevin Shattenkirk, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kevin Montgomery, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ray Macias, Ryan Wilson, Stefan Elliott, Adam Foote, Travis Gawryletz (AHL-szerződés), Troy Rutkowski, Stephen Silas;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Mike Carman, Justin Mercier, Ben Walter, Greg Mauldin, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Joey Hishon, Mark Olver, Wacey Hamilton (próbaszerződés), Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, Harrison Reed, Luke Walker, Matt Ford (AHL-szerződés), David Jones;
Balszélsők: David Van Der Gulik, Zach Cohen, David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Julian Talbot, Tom Fritsche, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés), Michael Bournival.






















A felkészülés további menetrendje:

Szeptember 17., péntek.:
Orvosi vizsgálatok a keret számára, Pepsi Center, Denver
Szeptember 18-19., szombat-vasárnap.:
Edzőtábor, jeges edzések és egymás közti gyakorlások, South Suburban Family Sports Center, Centennial
Szeptember 21,. hétfő, 02:30:
Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés, 1STBANK Center, Broomfield
Szeptember 22., szerda, 02:00:
St. Louis Blues - Colorado Avalanche (előidény)
Szeptember 23., csütörtök, 03:00:
Colorado Avalanche - Los Angeles Kings (előidény)
Szeptember 25., szombat, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche (előidény)
Szeptember 27., hétfő, 03:00:
Colorado Avalanche - St. Louis Blues (előidény)
Szeptember 29., szerda, 03:00:
Colorado Avalanche - Dallas Stars (előidény)
Október 1., péntek, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche (előidény)
Október 3., vasárnap, 03:00:
Los Angeles Kings - Colorado Avalanche, Frozen Fury XIII, MGM Grand, Las Vegas (előidény)

A 2010-es alapszakaszt a Denver Broncos a Jacksonville Jaguars vendégeként kezdte, folytatva ezzel azt a nem éppen kellemes sorozatot, ami 2004 óta távol tartja a csapatot a nyitó héten az INVESCO-tól.

Sajnos, két fontos játékosunk sérülés miatt nem kerülhetett a keretbe, nélkülözni kellett Josh McDaniels-nek az OT Ryan Harris-t és a rookie WR Demaryius Thomas-t. Mivel csak 45+1-es kerettel lehet a meccsre nevezni (a +1 a 3rd QB, aki csak a másik 2 QB kiválása után léphet pályára), így nem öltött mezt Syd’Quan Thompson, Andre Brown, Darcel McBath, Eric Olsen és Chris Clark se. Kissé meglepő módon Brady Quinn lett a 3rd QB, Tim Tebow így a backup QB poszton került a 45-ös keretbe. Szerencsére a nyitó fordulóra felépült és így egyből kezdő is lett Knowshon Moreno és Ryan Clady is.



















A 37 fokos floridai melegben a Broncos kezdhette a meccset, mivel mi nyertük a pénzfeldobást. A támadók az alábbi kezdő csapattal álltak fel:

QB: Kyle Orton
RB: Knowson Moreno
FB: Spencer Larsen
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Stanley Daniels
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Zane Beadles

Egy szép, trükkös 28 yard-os Graham elkapással indult a drive, amiben Tebow is bemutatkozott egy futással shotgun-ból, majd elkapóként is bent volt, de végül nem kapott labdát. Szépen haladt a támadás, be a Jaguars 20-on belülre, de sajnos egy Beadles holding miatt 1&10 helyett 3&11 lett, ami után egy sack miatt még a FG távolságból is kicsúszott a csapat, jöhetett Britton Colquitt első NFL punt-ja, amivel a 8 yard-ra visszanyomta a Jaguars drive indulási helyét.

Jöttek a kezdő védők, az alábbi felállásban, meglepő módon Jason Hunter-el az egyik kezdő OLB poszton, Jarvis Moss tehát kimaradt a kezdőből:

NT: Jamal Williams
DE: Ryan McBean, Justin Bannan
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Bár a hazaiak szintén összehoztak egy 28 yard-os passzot, de végül náluk is egy holding fogta meg a drive-ot, csak már korábban, a 37-ről jött a punt, Podlesh egy nagyon szép rúgást mutatott be, a 7-nél ment ki a pályáról a labda. A nehéz helyzetből induló drive nem lett hosszú, öt play után jött újra Colquitt, 51 yard-os punt-ja után egy 4 yard-os return jött és a 26-ról jöttek a jaguárok. A jacksonville-i akció jól indult, sajnos Dawkins is hozzájárult egy büntetéssel, de Ayers első NFL sack-je és Champ szép védekezése punt-ra kényszerítette Garrard-ékat. Szép ST munkát mutatott be ismét a hazai csapat, s a 4-ről indulhattak a denveriek. A drive-ban az első megszerzett 1st down után egy -1 yard-os futással zárult az első negyed, pont nélkül: 0-0.




















A slot reciever posztjába egyre jobban beleszokó Royal elkapása és tánca nyitotta a második negyedet, egy védőt lerázott, pár elől menekült egy darabig, végül 23 yard lett a jutalma. Tebow futott újra, de ezúttal is csak 1 yard-ot sikerült előre jutnia. A drive egy delay-of-the-game büntetés ellenére is haladt tovább, köszönhetően Royal elkapásának, amit egy a védők által felütött labdával mutatott be. 4&1-ig sikerült eljutni, aminek nekiment a csapat és Buckhalter tudott is 2 yard-ot futni. Később viszont ő lett a tragikus hős, 2&6-nál megcsinálta a 1st down-t, de kiszedték a kezéből a labdát, fumble, és saját 24-éről jöhetett a hazai csapat. Ám nem jutottak messzire, csak egy 1st down sikerült, jött újra Podlesh, de ezúttal csak 30 yard-ot rúgott, saját 27-ről jöhetett a Denver, de két rossz passz után Orton beszedte a második sack-jét, nekünk is punt-olni kellett. Egy szép punt return következett, amiből egy büntetés levett egy keveset, végül pontosan a félpályáról jöhetett a Jaguars. 3:59-nél indultak neki a drive-nak, a 2-minute-warning után megoldottak egy 4&1-et, majd onnan két gyors hosszú passzal (26 és 21 yard) megcsinálták a meccs első TD-ját, Garrard passzát a TE Marcedes Lewis kapta el az endzone-ban -> 0-7. 50 másodperce maradt a Broncos-nak, amiből a 26-ig magát előreküzdő returner Perrish Cox elhasznált 10-et. Orton egy gyönyörű hosszú, 41 yard-os passzal indította a drive-ot, aminél Lloyd volt az elkapó. Időt kért JMD, 32 másodperc és 33 yard maradt. Royal volt a következő célpont, 25 yard-os elkapást csinált, ezzel máris a 10-en belül voltunk, újabb időkérés, 25 másodperc az órán. Az első próbálkozás még sikertelen lett, Graham elől ütötték le a labdát, de csak 5 másodperc ment el. A második próba már jó lett, a jacksonvillei születésű Jabar Gaffney kapta a passzot az endzone végében -> 7-7.
Innen a Jaguars a kickoff return után már csak egy térdelést hajtott végre, maradt tehát a félidei eredmény: 7-7.

A második félidő elején a Jaguars visszahordója az 1 yard-os vonalon kapta a labdát és talált pár lyukat a coverage-ben, egészen a 47 yard-os vonalig jutott vissza. A hazaiak ebben a támadásban az utolsó play-ig csak a futásaikra támaszkodtak, Jones-Drew és Jennings tolta előre a csapatot, egészen a Broncos 10-es vonaláig, ahonnan Garrard egy újabb Lewis-hoz passzal az endzone-ba jutatta a labdát –> 7-14. A soron következő denveri drive-ot egy újabb, immár a harmadik, sack miatt kellett hamar befejezni, de a Jacksonville hamar visszaadta a támadás lehetőségét, méghozzá igen kecsegtető helyen, mivel nem sikerült megoldaniuk egy 4&inches-t a saját 39-es vonalukon, hála Champ két egymás utáni nagyon szép védekezőmunkájának és DJ jó helyzetfelismerésének, amikor szépen betömte a lyukat Jones-Drew előtt. Orton-éknak csak 40 yard-ot kellett megtenniük, amiből egy passzal és egy Moreno futással gyorsan le is haraptak 32-t. Az első TD kísérletet csak szabálytalanul tudták megállítani, így 1&1 következett. Knowshon Moreno először még nem jutott be, de másodikra már meg tudták csinálni előtte a lyukat, így meglett a tavalyi első körös futó idei első futott TD-ja -> 14-14.




















Újabb gyenge ST teljesítmény jött a Broncos-tól, megint a félpálya közeléből indulhattak a hazaiak. Dawkins nagyon szépen levédekezett egy passzot, de sajnos két play-el később nem sikerült megakadályozni, hogy egy 20 yard-os passzal a Broncos térfelére érjen a Jaguars. A következő 1st down már nem lett meg a hazai csapatnak, meg kellett elégedniük egy 45 yard-os Scobee FG-al -> 14-17.

Gyülekeztek a viharfelhők a kánikulában, amit már egy kis szél és lehűlés is jelzett, már csak egy Broncos play-re volt idő, mielőtt a negyednek vége nem lett, de jobb lett volna ha ezt kihagyhatjuk, mivel Chris Kuper csak bicegve tudta elhagyni a pályát. A heves villámlás és a megérkező heves eső miatt a negyedik negyed előtt egy 33 perces szünet következett.

A kényszerpihenő után egy hosszú, 27 yard-os Orton-Lloyd összjáték következett a vonal mellett, amit a Jaguars challenge-e után is szabályosnak ítélnek meg a bírók. Később egy Orton futással még egy 1st down meglett, de a következő a meccs második delay-of-the-game büntetése miatt már jött össze. Jöhetett idei első mezőnygóljára Matt Prater, fel is adták neki a leckét, 54 yard-ról kellett próbálkoznia, de nem remegett meg a lába, magabiztosan bevágta -> 17-17. Sajnálatos módon a következő Jaguars támadáshoz Ryan McBean két facemask büntetéssel hozzátett 30 yard-ot, a második után már csak 35 yard maradt a támadók előtt, amit onnan 3 play-el, amiből az utolsó egy 24 yard-os passz volt Osgood-nak, sikeresen megoldottak. -> 17-24.

Mindössze 8 perc maradt, Perrish Cox előrehozta a kickoff-ot a 43-ig, onnan jött is még pár 1st down, de a Jaguars 14 yard-ján kellett volna megoldani egy 4&3-at, ami két próbálkozásból se sikerült, az utolsónál csak centiken múlott, hogy Lloyd lába a pályán belül érjen le az elkapás után.  A Jaguars egy kizárólag futásokból álló drive-al lepörgette az órát az utolsó 2 percen belülre, és a punt után saját 23-ról jöhetett a Broncos. Az első 1st down még meglett, de sajnos 2&10-re Orton passzát a védők lelesték és ezzel a meccsnek lényegében vége is lett, már csak két Garrard térdelés maradt. A végeredmény: 17-24.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:
http://www.nfl.com/videos/nfl-game-highlights/09000d5d81a7df59/NFL-GameDay-Broncos-vs-Jaguars-highlights



















Elveszítette tehát első meccsét a 2010-es alapszakaszban a Denver Broncos, de sajnos a sok hiba miatt magának köszönhette a csapat. Sajnos Kuper sérülése tovább nehezíti a helyzetet, bár a jelenlegi helyzet szerint van esély, hogy ő és Harris játszani fognak a Seahawks elleni szezonnyitón.

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 21/33 sikeres/összes passz, 295 passzolt yard, 1 TD, 1 INT
Moreno: 15 próbálkozás, 60 yard, 1 TD
Gaffney: 3 elkapás, 34 yard, 1 TD
Lloyd: 5 elkapás, 117 yard
Royal: 8 elkapás, 98 yard
Prater: 1/1 FG, 54 yard, 2/2 XP
Colquitt: 4 punt, 36.5 yard AVG
Cox: 3 kickoff return, 20 yard AVG
DJ Williams: 9 tackle
Ayers: 4 tackle, 1 sack

Josh McDaniels véleménye:
"Egy meccsen sok jó dolgot kell tennie a csapatnak a győzelemért. Mi csináltunk ugyan elismerésre méltó cselekedeteket ma délután, de ez kevés volt ahhoz, hogy nyertesen hagyhassuk el a pályát. Hosszú út áll még előttünk. Beszéltünk róla a rajt el a csapattal, hogy a vereségek után nem kerülhetünk nagyon mélyre, a győzelmek után pedig nem kerülhetünk nagyon magasra, hanem uralkodnunk kell az érzelmeink felett az egész év folyamán, hogy ne legyen még egyszer olyan hullámzó szezonunk, mint amilyen a tavalyi volt. Tudtuk, hogy nem fog minden úgy menni az egész évben, ahogyan mi szeretnénk. Kétségtelenül jobban kellett volna játszanunk, de én tudom, hogy jobb játékra is képes a csapat, és ezt hamarosan meg is fogjuk mutatni a szurkolóknak. Elsősorban a speciális egységektől illett volna jobb teljesítmény, valamint a védelem is adhatott volna kedvezőbb helyzetet a támadóknak az akciók megkezdésére, főleg ezeken fogunk dolgozni az előttünk álló egy hétben."

A divízió többi csapata közül a Raiders egy alapos, 38-13-as verést kapott a Titans-től, a másik két csapat pedig egymás ellen játszott és nem kis meglepetésre a csoportrangadót a Chiefs nyerte, 21-14-re verték a Chargerst az Arrowhead-en. A második héten a SD a Jacksonville-t fogadja, a Raiders a Rams-t láthatja vendégül, míg a KC a Cleveland otthonában folytatja.

Az AFC West divízió állása az 1. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 1-0
2. Denver Broncos 0-1
3. San Diego Chargers 0-1
4. Oakland Raiders 0-1

Következik tehát a hazai szezonnyitó a Seattle Seahawks ellen (vasárnap, 22:05), akik az első fordulóban 31-6-ra verték a 49ers-t, és lehetséges, hogy két ismerős arc is lesz az OL-ban, az idén nyáron tőlünk távozó Ben Hamilton és Tyler Polumbus is esélyes, hogy a kezdő csapatukba kerüljön. Nálunk a héten végre teljes edzésmunkát végzett Demaryius Thomas, de sajnos volt még hiányzó Harris-en és Kuper-en kívül, nem edzett még Darcel McBath és Wesley Woodyard, valamint Jamal Williams, utóbbi azonban nem sérülés miatt, hanem személyes okokból.
A hét eseményeihez tartozik még, hogy egy 4. körös pickért cserébe érkezett a Patriots-tól a 2006-os első körös futó, Laurence Maroney és egy 6. körös pick. Sajnos egyelőre még nem tudott edzeni, de remélhetőleg hamarosan a csapat rendelkezésére tud állni, mert bár voltak sérülés gondjai, de nem számít rossz futónak és van benne lehetőség még szerintem.

Vasárnap pedig nyerni kell, nincs mese!

Hétfőtől szerdáig a Colorado Rockies csapata a divízió ellenfél San Diego Padres ellen lépett pályára, de sajnos az első két meccset egyaránt elbuktuk, majd a harmadikon behúztuk a nélkülözhetetlen győzelemet, így életben tudtunk maradni.

1. meccs, hétfő: Rockies-Padres 4-6
A series hatalmas téttel bírt, hiszen a divízió első helye forgott kockán a Rockies 10 meccses győzelmi sorozatával igencsak felzárkózott a  Padres mögé. A mieink összeállításában nem történt meglepetés, a Helton-EYJR-Tulo-Mora négyes alkotta a belső részt kiegészítve az elkapó Olivoval, miközben kívül CarGo és Dexter mellett a jobb szélső Spilbo lehetett. A soros kezdő dobó Cook lett volna erre a mérkőzésre, de mivel a Reds ellen eltört a lába, így a sérülésből visszatérő balos Francist neveztük a Padres elleni nyitányra, közben a SDból az újonc Luebke volt a kezdő ember. Az első menetben Francis hamar bajba kerüt, egy singlet követően M. Tejada a tizedik dobást lőtte ki egy 2run HR formájában, majd végül egy újabb single után értük el a harmadik outot, ezalatt támadásban Fowler sétát hozott, CarGo egy single találat után a kettesre tartva kiesett, előbbi pedig a hármason maradt fent Tulo által. A második játékban Francis magabiztosan búcsúztatta el a SD sor legalsó hármasát, míg a mieink mindössze Spilbo ütésével kerültek fel az első bázisra. Ezt követően a vendégek egy singlet és egy rablást értek el Cummingham révén, majd A. Gonzalez szállított egy újabb singlet, de a home plate felé tartó futót CarGo előzte meg egy kiváló passzal, így sikerült Olivonak kitagelnie az ellenfelét, hogy aztán nálunk Francis helyett már a PH Payton menjen ütni és elhelyezzen egy ground-rule doublet, de mindössze a harmadik bázisig jutott, ahonnan Fowler és CarGo sem tudta beküldeni őt. A következő felvonásra már Rogers érkezett dobó játékosként és két strikeout kíséretében biztosan kiszórt három embert, aztán egyedül Mora hozott egy singlet. Rogers az ötödik játékban is gond nélkül postázta az első kiesőt, aztán viszont beszedett egy singlet és egy sétát is hagyott, majd egy pickoff errorból mindkét futót pontszerző helyre küldte, ahonnan M. Tejada 2run RBI singleből értek haza, aztán Beimel folytatta és ő is kapott két singlet, a másodikból Ludwick szállított egy újabb futást, mire betudta fejezni már 5-0ra vezetett a Padres. Tőlünk először két single következett, majd CarGo volt eredményes egy RBI single ütéssel, ezt követően érkezett Tulowitzki egy 3run homerun találattal és már csak egy pont volt a hátrányunk. Aztán Helton és Mora ütéseit követően az első csere dobó lezárta az inninget Spilbo ellen 5-4es vendég vezetésnél. A hatodik felvonásban Belisle magabiztosan kiejtett három ütőt, míg részünkről mindössze EYJR tudott felmutatni egy singlet. A hetedik játék első két kiesőjét Belisle postázta a mezőnyjátékosok segítségével, majd egy single elszenvedését követően Reynolds fejezte be az inninget. A szünet után a hetedik alsó részében nem mentünk semmire, majd a nyolcadik tetején is Reynolds folytatta és csak egy walkot vétett, mert aztán a rabló kísérlet meghiúsításával hoztuk a harmadik outot. A következő akcióban Helton jegyzett egy singlet, majd Herrera maradt pályán, de A. Gonzalez unnassisted double playnek köszönhetően kiejtette Giambit és a futónkat is. Ezt követően Morales tevékenykedett a dombon és bekapott egy solo HRt a PH Salazartól, így két pontos hátrányban kezdhettük meg az utolsó próbálkozásunkat. Ebben azonban csupán S. Smith tudott kiharcolni egy sétát, EYJR egy forceout play árán felkerült a pályára és a kettes bázisnál tartott, amikor CarGo megkapta a meccs befejező groundoutot. Így tíz győzelem után ezúttal be kellett érnünk a 6-4es vereséggel.
- Bár 12-11el több ütésünk volt, mégis vesztettünk és ezzel megszakadt a 10 meccses győzelmi szériánk. Tulowitzki a napi egyetlen ütésével egy három pontos hazafutást ütött, éves szinten a 21 homerun mellett elérte a 75. RBIt, közben .323as ütési átlaggal rendelkezik. Gonzalez igazán sokoldalú meccset zárt hétfőn, nem elég hogy 2/5ös hatékonysággal megszerezte a 101. pontját a szezonban, közben a mezőnyben is rettentő hasznos volt, végrehajtott egy remek ütemű dobást a home platere és egy szép elkapása is volt a fal mellett, közben két-két strikeoutot és left on basest jegyzett. Mora két dobás utáni kiejtés elszenvedése közben két single találatot tudott elérni, miközben a meccset a 3B poszton kezdte és 1Bként fejezte be. Hozzá hasonlóan Helton is 2/4es napot zárt, a nyolcadik menetben a második ütését követően futóként Barmes vette át a helyét, így váltott posztot Mora. A sor tetején végig Young Jr dolgozhatott és a 2B mindössze egy ütést tudott felmutatni az öt beállása során, így .275re esett az átlaga. Fowler vele együtt három embert hagyott pályán, a single mellé viszont tett egy sétát és egy futást is, ugyanakkor a szezonbeli első fielding errort is összeszedte. A right fielden a balos SPre való tekintettel Spilborghs kezdett, 1/3nál tartott, amikor leváltottuk és a walkot, strikeoutot egyaránt elérő S. Smith került a helyére. Elkapóként Olivo volt a kezdő, de miután háromból semminél tartott, a hajrában egy pinch hitter váltotta, a mezőnyben pedig Phillips foglalta el a pozícióját a home platen. Kizárólag csere ütő volt a két év után újra találatot jegyző veterán játékos Payton egy ground-rule double révén, valamint a kieső Giambi, és a single után végül hazaérő Nelson. Herrera a végjátékban egy forceout play közben maradt talpon, de végül leszedték őt, a mezőnyben a harmadik bázison tevékenykedett. Sérülése után tért vissza Francis, de nem igazán ment neki a játék, mindössze három inninget bírt a fáradékony válla, ezalatt két pontot szedett be az első inningben és összesen öt ütést hoztak rajta. A bal kezes dobó immár ötödik alkalommal regisztrált vereséget a csonka szezonjában. Rogers hiába fogadkozott, hogy a vasárnapi terhelés ellenére számíthatunk rá, sajnos csak öt outig tudott magas szinten játszani, addig három strikeoutot adott, aztán visznot két ütést követően három futást szenvedett el, és egy elrontott pickoff közben másodszor csinált hibát a szezonban. Beimel két kapott ütést követően zárta le az ötödik menetet, saját embere nem ért be ellene, csak Rogers futói. Belisle 1 és 2/3 inninget hozott le egyetlen kapott single mellett, újra nagyon magabiztos volt, bár közvetlenül a dobásaival most egyetlen outot sem ért el. Reynolds a hetedik-nyolcadik játék alatt négy embert ejtett ki, közben csak egyetlen séta rontotta a mérlegét. Morales a kilencedik játékban három kiejtés közben beszedett egy solo HRt, változatlanul nem tud meggyőző lenni és még mindig csak 6.31es az éves ERAja.

2. meccs, kedd: Rockies-Padres 6-7
Egy helyet leszámítva az előző napival teljesen megegyező mezőnycsapattal vártuk a párharc folytatását a SD ellen, mivel Spilbot S. Smith váltotta a keddi derbire a jobb szélen. Eközben a csapat kezdő dobója Hammel lehetett, ellenfele pedig a Padresből Garland volt. Borzasztóan kezdődött Hammel számára a meccs, már a legelső dobásaiból ütéseket értek el a vendégek és az első két single után M. Tejeda RBI singleből a vezetést is magukhoz ragadták, majd EYJR mezőny hibájából loaded 1out lehetőség alakult ki, amiből Ludwick volt eredményes egy újabb RBI singleből, de végül egy strikeout és egy double play által sikerrel védekeztünk, még viszonylag olcsón megúsztuk a kaotikus startot. Ezzel szemben a mienk első akciója könnyedén három kiesővel zárult. A második játékban egy kieső mellett egy sétát és egy singlet ért el az ellenfél, de végül egy DPvel hárítottunk, majd részünkről ismét kiesett a legelső három próbálkozó. A harmadik felvonás során vétett walkot ezúttal is egy sikeres duplajátékkal hatástalanítottuk, de Garland továbbra sem engedett denveri futót a páyára. Ezt követően a singlet jegyző SD játékost Olivo egy pickoff révén vadászta le az első bázisról, majd egy swinging strikeouttal villogott Hammel, de két újabb ütést követően Eckstein küldött be két embert egy RBI double árán, ezzel már 4-0ra vezettek. Végre felébredt a Rockies és EYJR egy error, Fowler egy single után került pályára, közben a kettes-hármas bázist foglalták el egy újabb hiba miatt, majd CarGo szépített egy 2run RBI double ütés által. Aztán még mindig nem volt kiesőnk, amikor Tulo hozott egy singlet, majd Helton tűzött be egy biztos sac fly RBIt, de aztán Mora ellen egy dupla játékot mutattak be, de így is közelebb zárkóztunk 4-3ra. A folytatásra már Delcarmen érkezett dobóként és biztosan hozta a három kiesőt, de ezután a mi akciónkban sem történt áttörés. Delcarmen ezután újabb menetet postázott egyetlen találat mellett, ám támadásban mi is csak egy két kieső után CarGo singleig jutottunk el. A hetedik inning során egy ütőt kiejtettünk, a következőt EYJR hibájából engedtük pályára, ekkor szántuk el magunkat a következő dobó cserékre és a második kiesőt Reynolds postázta, a harmadikat egy single után pedig már Belisle. Ezután a játékrész alján ismét sikertelen volt az akciónk, majd a nyolcadikban Betancourt egy singlet követően a PH Stairstől szedett be egy 2run HRt és már három ponttal ment az ellenfél kezdett elúszni a hajó. A következő támadásunk során Spilbo és Fowler jegyzett egy-egy singlet, a 2in-2out lehetőségnél pedig CarGo vágott be egy RBI singlet, de utána Tulot kiejtette a closer Bell egy flyouttal, ezzel 4-6ra álltunk. A kilencedik inning védekező részében Escalona két ütés és egy szándékos séta által telipályát adott egy kieső mellett, amiből Hundley hozott egy sac flyt, majd az újabb intent walk után a 3in-2outot a dobó ellen oldottuk meg. Az utolsó erőnkből is megpróbáltuk a felzárkózást, az első ember Helton rögtön elsüllyesztett egy doublet, majd Mora egy RBI doublelal hozta közelebb a csapatot, aztán egy kieső után Payton betűzött egy RBI singlet és már csak egy pont volt a különbség, a következő csere Giambi ki is harcolt egy sétát, de aztán az EYJR elleni duplajátékkal befejezte a mérkőzést a Padres. A SD ezzel hozta a seriest mivel 7-6ra győztek a második meccsen ellenünk.
- Hihetetlen ütő fesztivált tartottak a csapatok a keddi meccsen, a Padres már 10-0ra is vezetett a találatokban négy és fél inning után, végül tíz ütésünk lett, nekik 16. Gonzalez mindent megtett a felzárkózásért és egymaga három ütést vállalt egyetlen kiesése mellett, közben megszerezte az idénybeli 32. doublet és három pontot szállítva elérte a 104 RBIt a szezonban, amivel újra éllovas a NLben, míg összesített átlaga visszakerült .340re. Különösen szép gesztus volt tőle, amikor a hibázó fiatal csapattárshoz Escalonahoz szólt egy-két szép szót. Ezen kívül csak a 2/4es Fowler tudott több ütést bemutatni, aki a két single mellett kétszer jutott a strikeout utáni kiesés sorsára, nagy kár, hogy a végén on deck maradt a double play miatt. Tulowitzki nagyszerű homerun termelése nem folytatódott, mert mindössze egy singlere volt képes három out és három bázison hagyás mellett, vele együtt 1/4el zárt Mora is, aki az első három játékbeli out után a legvégén a szezonbeli 11. duplájából szállított egy nagyon fontos pontot. Helton az évben 17. alkalommal jegyzett két bázist érő találatot a napi egyetlen ütésével, ami után éppen Mora küldte haza. Ezen kívül több kezdőnk nem volt képes az ütésre. A fiatal Young Jr mind az öt beállása során eredménytelen maradt, csak egy error révén került bázisra, közben ráadásul három társát hagyta fent, beleértve a meccs final outját ahol egy double playbe hajszolódott bele, továbbá még két hibát is vétett, ezzel már hat errornál jár az évben. Rajta kívül a kezdőből még a RF S. Smith és az elkapó Olivo is nullás hatékonysággal zárt, előbbi négy, utóbbi három játékban esett ki, egyikük sem jelentett sok segítséget támadásban. Több csere embert is beküldtünk a hajrában, közülük a nyolcadik menetben Spilborghs egy singlet és egy runt szerzett, nagyon jó formában van és már .285ös az átlaga. A veterán Payton egy RBIt szállított, első pontját szerezte a szezonban a múltkori első ütését követően, ezen kívül a másik nagyöreg Giambi egy sétát tudott hozzá tenni, majd futóként az ifjú Herrera helyettesítette, de kiesett az EYJR féle DP közben. A startoló dobó Hammel borzalmasan kezdte a mérkőzést, négy játékot töltött a dombon, de végig rettenetesen bizonytalan volt, folyamatosan kapta az ütéseket, és ennyi idő alatt is tíz találatot szenvedett el, csak a jó védekezésünk miatt úszta meg négy kapott futással. A kezdő ember nyolcadik veresége volt a keddi a szezonban. Delcarmen ezt követően 2 és 1/3 játékot abszolvált egyetlen kapott ütést mellett, rá lehetett számítani, 30 dobásig terheltük, a korábbi bizonytalankodása után végre megmutatta mit tud. Az újonc M. Reynolds mindössze egy emberre szállt be hetedik játék közben, Belisle kettőre, egytől ütést kapott, a másikat viszont kiejtette. A nyolcadik inningben Betancourt sajnos két ütést kapott, amiből az egyik egy 2run HR volt, közben hiába osztott ki három strikeoutot. Az utolsó inningben sajnos a fiatal Escalona szintúgy sebezhető volt, két ütést és két szándékos sétát engedélyezett és egy újabb kapott ponttal behozhatatlan lett a hátrányunk az utolsó támadó játékunkra, különösen nagy hibát vétett, amikor nem ment el az első bázishoz segíteni Heltonnak.

3. meccs, szerda: Rockies-Padres 9-6
A számunkra óriási élet-halál téttel felérő harmadik mérkőzésre több komoly változást is eszközöltünk. Először is az egyes bázison Helton szokott helyét Giambi vette át, míg a hármason Mora pihenőt kapott és a fiatal Herrera kezdhetett, aki rögtön a sor második helyére ment fel. Kimaradt a kezdőből Fowler, így CarGo bevonult középre, a kezdő bal szélső a veterán Payton lehetett, míg a jobb oldalon Spilbo startolt. Az elkapó maradt Olivo, a dobója pedig De La Rosa volt, az ellenfélnél közben Richard volt a starter. DLR rögtön az első ütőt eltalálta egy hit-by-pitchel aztán viszont egy nagyszerű Herrera-Giambi duplajátékkal mentettünk, majd egy single után egy dobás utáni kiejtéssel zártuk le az első vendég akciót. Ezután részünkről EYJR talált egy singlet, a következő két emberünk kieső játéka közben eljutott a hármas bázisra, majd Tulo RBI single révén a vezetést is megszereztük. A második próbálkozásában nem jutott előrébb a vendég csapat, igaz a mieink sem kerültek pályára. A harmadik inningben viszont a legelső labdából az egykori Rockies játékos Torrealba egyenlített egy solo HR révén, de a további három ember egyaránt elbúcsúzott, ezt követően DLR és Herrera jegyzett egy-egy singlet egyetlen out közben, hogy aztán CarGo küldje be a dobónkat egy RBI singlelel, őt követően pedig Tulo takarította ki a pályát egy 3run homerun révén, ezzel 5-1es előnyre tettünk szert. Ezután még Spilbo és a ground-rule doublet vágó Payton ment bázisra, Olivot pedig egy szándékos sétával engedték fel, hogy aztán DLR ellen letudják a loaded 2outot. A negyedik játék során DLR rögtön két doublet szedett be, a másodikból A. Gonzalez szállított pontot, de sorban három kiejtéssel hárítottuk a további próbálkozásokat, míg a mieink sorban vitték be az ütéseket és CarGo növelte az előnyt egy újabb RBI singlelel, ami után lecseréltettük Richardot, majd a RP Mujica ellen Tulo bevágott még egy három pontos hazafutást és 9-2re léptünk el. A következő menetben a Padres csak egy EYJR error által járt bázison, a mieink még ennyivel sem. Ezt követően A. Gonzalez volt eredményes egy üres pályánál lőtt hazafutással, míg a mieinktől háromból hárman kiestek. A hetedik játékra is maradt DLR és három mezőny általi kiejtéssel jeleskedett, majd tőlünk Spilbo és Payton hozott ütést, de Olivo ellen egy DPt mutattak be, majd a dobó ellen feljegyezték a harmadik outot. A nyolcadik felvonás során egy kieső mellett két embert engedtünk fel, amikor dobót cseréltünk és Beimel azonnal az első labdájából egy 3run homerunt szenvedett el A. Gonzaleztől, de aztán Betancourt két strikeouttal mentett 9-6nál. A következő akciónkban Herrera ütött egy doublet, majd CarGot és Giambit sétáltatták, de a telipályával Spilbo nem tudott mit kezdeni. A legvégén Street elképesztő magabiztossággal őrizte meg a három pontos vezetést, a három kiesés közül kettőt strikeout révén adott, így 9-6ra hoztuk a harmadik meccset.
- Nagyon oda tettük magunkat erre a meccsre, tudtuk, hogy nem veszíthetünk és hamar eldöntöttük a győzelem sorsát, bár a végén visszaengedtük az ellenfelet. A Padresnak a 16 ütésünkre mindössze hét válasza volt. Tulowitzki játékára viszont senkinek nem lehetett válasza, ugyanis két újabb hazafutást bepakolt, mindkettő 3run HR volt és közben még egy single után is jegyzett pontot, azaz összesen hét RBIval zárta a meccset, mely az eddigi egyéni rekordjának a beállítását jelenti. Az utolsó 13 meccsén belül 11 homerunt lőtt és már csak egy darab hiányzik neki ahhoz, hogy beállítsa az egy hónap alatti klubrekordot a hazafutásokban, pedig még 13 meccsünk hátra van a szeptemberi programból, elképesztő bombázásba kezdett. Éves szinten már 23 HR, 82 RBI, .325 a mérlege. A másik két pontunk Gonzalez nevéhez fűződött, miután két RBI singleből szállított egy-egy pontot, kétszer haza is ért, közben átlagát .341esre, RBI gyártását 106ra emelte, mindkét műfajban listavezető a NLben. A 2008 óta először kezdőként bevetett veterán Payton is kitett magáért, a sor hetedik helyéről 3/4es napot produkált a bal szélen játszva, majd a hajrára levittük. Ugyancsak három ütéssel fejezte be az összecsapást a második pozícióban bevetett újonc Herrera, aki csupán egyszer esett ki és két single mellett elhelyezte idénybeli negyedik dupláját és két futása volt. A legelső ember Young Jr négy lehetőségből kétszer szállított ütést, ugyanakkor bemutatott egy újabb hibát a mezőnyben, a meccs második felében Barmes foglalta el a posztját. Spilborghs 2/5ös napot zárt a jobb szárnyon, viszont két strikeoutot és három bázisonhagyást is elkönyvelhetett, miközben átlagát tovább javítva már .287el halad. A kezdő 1B Giambi elég pocsék napot fogott ki, négy kiesése közül hármat strikeout árán kapott és csak egyetlen sétával ment bázisra, amikor futóként Fowler váltotta, aki CFként folytatta a legvégén, míg az első bázisra Helton szállt be a kilencedik inningben. Az elkapó Olivo szintén találat nélkül fejezte be, a három out mellé szintén csak egy sétát tudott hozzátenni. A kezdő dobó De La Rosa viszonylag magabiztosan tartotta magát hét inningen át, csak két solo HRt szenvedett el és összesen három futást, de a nyolcadikra is fent hagytuk, amikorra már elfáradt, így végül hat ütéssel és öt kapott ponttal végzett, mert a cserék sem tudtak menteni utána. A mexikói a nyolcadik győzelmét aratta a szezonban, miután hét strikeoutot vert a SDnak, közben 1/3al ütve .194es hatékonysága van támadásban. Beimel a nyolcadik játékban az első és egyetlen dobásából egy 3run HRt szenvedett el, így rövid estéje volt. Betancourt nyolc dobásból ledolgozott két strikeoutot, hogy befejezzük a legnehezebb inningünket. Street immár a 19. savet regisztrálta az idényben, miután a három kieső közül kettőt strikeout formájában ért el.























A NL West állása:

1. San Diego Padres 82-63 (145 meccs)
2. San Franciso Giants 82-64 (146 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 80-66 (146 meccs, 2.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 72-74 (146 meccs, 10.5 GB)
5. Arizona Diamondbacks 58-88 (146 meccs, 24.5 GB)

Némileg nőtt a hátrányunk, de nem szálltunk ki végleg a divízió harcból a Padres elleni series vesztés ellenére sem. Eközben a Giants és a Dodgers egymás ellen vívnak és az első két meccsen testvériesen megosztozkodtak, csütörtökön jön köztük a harmadik felvonás, majd az LA velünk fog játszani. A hét második felében a San Diego St. Louisban folytatja, míg a San Franciscohoz a Milwaukee látogat.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Atlanta Braves 83-64 (147 meccs)
2. San Francisco Giants 82-64 (146 meccs, 0.5 WCGB)
3. Colorado Rockies 80-66 (146 meccs, 2.5 WCGB)
4. St. Louis Cardinals 74-70 (144 meccs, 7.5 WCGB)
5. Florida Marlins 73-72 (145 meccs, 9.0 WCGB)
...

A Braves a Washington ellen bukott el egy három meccses párharcot, ezzel a Phils meglépett a divíziójuk élén, és a Giants is felzárkózott mögéjük a Wild Card harcban velünk együtt. Gyakorlatilag már csak ez a három csapat küzd az utolsó playoff helyért, mert a Cards és a Marlins is 0-3ra vesztett párharcot a napokban, ezzel már végképp elszálltak. A számunkra még érdekes Atlanta a hétvégén a Mets otthonában próbálhat meg észhez térni.

A Rockies következő ellenfele tehát a csütörtöki szünnap után a Dodgers lesz idegenben, akik ellen háromszor fogunk pályára lépni, újabb nagyon fontos mérkőzések következnek. Az LAi series meccseire a következő időpontokban kerülhet sor: szombat 04:10, szombat 22:10, vasárnap 22:10. Meg kell kezdenünk egy újabb győzelmi sorozatot, de legalábbis a Dodgers elleni seriest hozni kell, hogy versenyben maradjunk a rájátszásért. Már csak öt series, 16 meccs van hátra a szezonból és óriási küzdelem vár még a srácokra, szurkoljunk nekik! GO ROCKIES!!!

A héten már elkezdődött az edzőtáborozás a Colorado Avalanche hokisai részére, de még mielőtt belevetnénk magunkat a tréningek boncolgatásába, egy újabb ráhangolódó, hírösszefogaló kiadásra invitálnám jégkorongrajongó olvasóinkat.
















- Az előző bejelentkezésünkkor még bizonytalan volt a szabadügynök Peter Mueller sorsa, de múlt csütörtökön végre az utolsó mohikán, a tékozló fiú is megújította szerződését a csapattal, miután a hosszú várakozást követően két évre kötelezte el magát a denveri egyesülethez. A 22 esztendős támadónak nem sikerült a hosszas huzavona végén sem túl busás kontraktushoz jutnia, lévén a klub számára igazán kedvező megállapodás értelmében a hokis két év alatt kereshet négy millió amerikai dollárt - másfél milliót idén, s 2.5 milliót a jövőévi bajnokság során. Mueller március 3-án érkezett Wolski-ért cserébe a Phoenix-től egy csereüzlet által, és 15 denveri mérkőzése alatt 20 pontot (9+11) szórt, azok után, hogy azt megelőzően az év korábbi szakaszában mindösze 17 pontos volt 54 találkozóról a Coyotes színeiben. A minnesotai születésű játékos első hét mérkőzése mindegyikén pontszerző volt nálunk, ezzel beállította Theo Fleury klubrekordját, aki képes volt hasonló bravúrra a megszerzését követően. Ezek után az alapszakasz utolsó négy meccsét, és a rájátszás hat találkozóját viszont kihagyta agyrázkódása miatt. "Örülünk, hogy végre egyezségre tudtunk jutni Peter-rel. Nagyon várjuk már, hogy lássuk őt a jövő héten az edzőtáborban" - jegyezte meg a GM Greg Sherman. A balszélsőként is bevethető center játékjogát a 2006-os draft összesítésbeli nyolcadik pozíciójában foglalta le a Phoenix, s újonc szezonjában 22 góllal és 54 ponttal végzett 81 találkozó leforgása alatt, a következő két éve azonban szerényebbre sikerült, és kétségtelenül most tavasszal nyújtotta a legjobb teljesítményt, miután az Avs-be került. Mueller részt vett a 2008-as felnőtt világbajnokságon, míg 2007-ben tagja volt a bronzérmet nyerő amerikai junior válogatottnak, emellett NHL-pályafutása alatt összesítve 222 fellépése alkalmával 127 pontot (48 gól, 79 assziszt) szerzett ezidáig. Joggal reménykedhetünk benne, hogy az elmúlt évek rapszodikus teljesítménye után múlt tavasszal végre otthonra talált Denverben, és a következő két évben is hasonló hatékonysággal tevékenykedhet a Lavina-logós mezben.

- Immár egyre több információt tudunk az 1995/95-os kupagyőztes csapat október 6-7-i találkozójával kapcsolatban, melyet az egyesület fennállásának, egyben a követendő példaként szolgáló egykori bajnoki cím tizenötödik évfordulója előtti tisztelgés céljából hívnak össze. Az akkori bajnokcsapatból 26 játékos lesz jelen az eseményen, mindössze ketten, a mai napig aktív KHL-hokisként tevékenykedő Sandis Ozolinsh és Chris Simon nem tudnak eleget tenni a nemes meghívásnak. A keret tagjai és a négy tréner egy közös zártkörű ebéden fog részt venni az Avalanche napjainkbeli játékosaival és edzőivel, s több érdekes program mellett természetesen dedikálni is fognak a szurkolónak, majd a 7-én este esedékes Stanley Kupa-győztes Chicago elleni szezonnyitó mérkőzés előtt is köszönteni fogják őket a Pepsi Center-ben. A következő 26 játékos biztosan ott lesz a reunion rendezvényen: Sylvain Lefebvre, Uwe Krupp, Alexei Gusarov, Craig Wolanin, Curtis Leschyshyn, Mike Ricci, Troy Murray, Valeri Kamensky, Dave Hannan, Warren Rychel, Adam Deadmarsh, Joe Sakic, Rene Corbet, Peter Forsberg, Claude Lemieux, Jon Klemm, Mike Keane, Stephane Yelle, Patrick Roy, Stephane Fiset, Scott Young, Adam Foote. Illetve az esemény alkalmából Denverbe látogat az 1995/96-os csapatunk teljes edzői stábja, Marc Crawford vezetőedző, Joel Quenneville és Jacques Cloutier segédedzők, valamint Paul Fixter videóedző.

- A klub történetének legendás alakja, a kétszeres kupagyőztes Peter Forsberg a minap a 15 évvel ezelőtti bajnokcsapat összejövetelével kapcsolatban nyilatkozott a denveri médiában, és közben elárulta, nincs már túl sok esély rá, hogy folytatni fogja NHL-es pályafutását. "Nem zárom le egyelőre végleg ezt a kérdést, de sajnos közel vagyok hozzá" - nyilatkozta a hosszú évek óta rendszeresen különféle sérülésekkel bajódó klasszis, aki az elmúlt két esztendőben mindössze 26 tétmeccsen léphetett pályára a svéd bajnokságban azt követően, hogy a 2008-as rájátszás alatt kiesett az Avs soraiból. "Nem túl jók az esélyeim a folytatást illetően. Az utóbbi időben néhány jótékonysági mérkőzésen vettem részt Svédországban, de sajnos nem éreztem magamat olyan kondícióban, amilyenben szerettem volna. Nem szeretnénk kitűzni semmi véglegest, meglátjuk mi fog történni a jövőben. Ha be is fejezem a pályafutásomat, biztos, hogy nem fogok rossz szájízzel visszatekinteni a karrieremre, rengeteg sikert értem el az Avs-szel, amelyekre büszke vagyok. Nagyon várom már, hogy újra találkozhassak a másfél évtizeddel ezelőtti játszótársakkal, csodálatos csapatunk volt."

- Az elmúlt hétvége során az Avalanche 2009-es első körös kiválasztottja, a tavalyi szezonban 55 pontot termelő Matt Duchene együtt tréningezett több NHL-játékossal a Colorado állambeli Vail városában található Dobson Arénában. A szemtanúk információi szerint többek között 'Dutchy' egyik kedvenc játékosa, a sportág napjainkbeli legnagyobb ikonja, Sidney Crosby is tiszteletét tette Colorado-ban néhány korcsolyázótréning erejéig.

- Az egyesület most szombaton kezdi el értékesíteni az Avalanche 2010/11-es alapszakaszbeli 41 hazai meccsére értékes jegyeket. A legolcsóbb tikettek meccsenként 27 dollárért válthatók meg, s a szokásoknak megfelelően a klub ebben az évben is különböző akciókkal kedveskedik a rajongók számára, mint például egy 14 meccses csomaggal, mely mérkőzésenként 50 dollárért vehető igénybe, és abból csak 13 találkozó árát kell kifizetni; vagy éppen a hagyományos családi kedvezmény, melynek értelmében az adott mérkőzésekre négy személy együtt összesen 99 dollárért mehet be a csarnokba, s fejenként egy-egy ital- és ételválaszték is jár mellé. Ha esetleg valakinek megjött a kedve, hogy a helyszínen tekintsen meg néhány mérkőzést, feltétlenül keresse fel a klub hivatalos honlapját.

Korábbi ígéretemet betartva, legközelebb már mindenképpen az edzőtáborokról szóló összefoglalóval fogok jelentkezni.

Az elmúlt hétvégén tartották meg Toronto városában a National Lacrosse League idei amatőr játékosbörzéjét, és bár a Colorado Mammoth számára a tehetségválasztó ebben az évben nem tartogatott annyi történést, mint egy esztendővel ezelőtt, azért 2010-ben is történtek érdekességek a denveri együttessel kapcsolatban a drafton.

A draft első körében nem voltunk érdekeltek, mivel a legmagasabb választási lehetőségünket még a tavalyi börzét megelőzően adtuk tovább az emlékezetes Prout-cserében, hogy a 2009-es drafton három játékost választhassunk a legjobb öt között, így került a birtokunkba a két ifjabbik Gajic-fivér, Alex és Ilija, valamint Cliff Smith is. Mivel a játékoskeretünkben az elmúlt évben jónéhány újonc is komoly tejesítményt mutatott be, így túl sok új fiatal egyébként sem férhetett volna be egyhamar, de azért némi erősítés sohasem árt, és ezt meg is tettük az idei drafton.

















A legelső választás - helyettünk, a mi eredeti pick-ünkből - a Rochester Knighthawks együttesét illette, és a Syracuse University-ről érkező tehetséget, az indián származású Cody Jamieson-t nevezték meg a 2010-es draft 1/1-es kiválasztottjaként. Őt követően másodikként a hátvéd Kyle Rubisch (Dowling College) kelt el a Boston Blazers húzása nyomán, míg a képzeletbeli dobogó harmadik tagja a Calgary Roughnecks-hez csatlakozó támadó Curtis Dickson lett, aki a University of Delaware-ből érkezik a profik táborába.

A mieink első lehetőségének ideje a második kör első pozíciójában, az összesítésbeli 11. helyen következett el, amikor a tehetséges csatárt, Ned Crotty-t jelöltük meg. A 24 esztendős támadójátékos a draft első amerikai kiválasztottja lett, elsősorban a sportág szabadtéri műfajában számít kiváló sportolónak, hiszen a Duke University játékosaként az egyetemi bajnokság legértékesebb játékosa volt az elmúlt esztendőben. A kiváló fizikai adottságokkal és nagyszerű passzolási képeségekkel rendelkező Crotty óriási sikereket élt meg az idei évben, ugyanis az NCAA-s bajnoki címet követően júliusban az USA színeiben világbajnok lett Manchester-ben öt denveri játékossal egyetemben, azon kívül pedig az ország legjobb játékosának járó Tewaaraton-trófeával is őt jutalmazták meg. Még ha nem is kifejezetten NLL-stílusú sportolónak tekinthető, abban biztosak lehetünk, hogy profi mentalitása és sikerorientáltsága nagyon is jól fog jönni a Mammoth számára a következő esztendő során, ráadásul az MLL ezévi draftjának a legelső pozícijában kelt el.
















Ezt követően a harmadik forduló 22. pozíciójában egy ismerős névvel, Ken Clausen-nel gyarapodtunk, amikor a University of Virginia bekkjére csaptunk le. A kőkemény fizikai hátvéd néhány hónappal ezelőtt az MLL drafján az Outlaws kiválasztottja volt, vagyis mindkét sportágban a denveri egyesületben játszhat ezentúl. Clausen már szabadtéren is bizonyította, hogy nem illetődik meg a profik között, és képes bármikor odatenni magát, és az sem lehetett véletlen, hogy az elmúlt három évben mindannyiszor beválasztották őt az egyetemi liga elsőszámú All-Star csapatába. Ha Crotty kissé zsákbamacska választás is lenne, Clausen biztos, hogy a zártpályán is be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket, s mi több, személyében most már egyik igazi denveri sportembert köszönthetünk.
















A draft befejező köreiben további két ifjú hátvédet szereztünk meg, miután az ötödik fordulóban (42. hely) a Barrie Lakeshores-ból John Rae-t, míg a hatodik körben (52. pozíció) az eddigi Peterborough Lakers-játékos Mark Farthing jogára csaptunk le.

A körülményekhez képest nem zártunk rossz draftot, nyilván már előre tudhattuk, hogy nem a Mammoth lesz az idei játékosválogató főszereplő csapata a korlázott lehetőségek lévén, de a második és a harmadik körben két igazán magas potenciált magában hordozó tehetséggel erősítettünk, akikkel kétségtelenül tovább tudtuk finomítani az egyébként is egyre ütőképesebbé váló keretünket.

A 2010-es NLL draft első körének kiválasztottjai:

1. Rochester Knighthawks - Cody Jamieson (Syracuse University)
2. Boston Blazers - Kyle Rubisch (Dowling College)
3. Calgary Roughnecks - Curtis Dickson (University of Delaware)
4. Minnesota Swarm - Andrew Suitor (R.I.T.)
5. Rochester Knighthawks - Jarrett Davis (Bellarmine University)
6. Calgar Roughnecks - Dan MacRae (R.I.T.)
7. Boston Blazers - David Brock (University at Albany)
8. Calgary Roughnecks - Brandon Ivey (Orangeville Northmen)
9. Buffalo Sabres - Travis Irving (New Westminster Salmonbellies)
10. Rochester Knighthawks - Ryan McClelland (Colgate University)














Végezetül egy újabb aktuális hír a csapatról: leváltottuk valamennyi korábbi segédedzőnket, így a januárban rajtoló idényben a vezetőedző Bob Hamley munkáját Ed Comeau és Sean Ferris asszisztálhatja, mindketten számos sikert értek el az elmúlt esztendőkben egy-egy NLL-csapat segédtrénereként, most pedig Bob McMahont, Dan Pratt-et és Dan Perreault-t váltják a Mammoth padján. Hamley mester nagyon örült a két szakember kinevezésének: "Először is, ami a legfontosabb, hogy Ed és Sean sikert hoz a csapathoz, hiszen mindketten tudják, hogy hogyan lehet eredményeket elérni ebben a bajnokságban, mindketten több alkalommal nyertek már bajnoki címet az NLL-ben. Alig várom már, hogy megkezdhessük a közös munkát, biztosan nagyon jól ki fog jönni egymással, és együtt sikerre vezethetjük ezt a fantasztikus csapatot is."

A november elején esedékes szezonkezdő edzőtáborozásig még mindig bőven van idő, de természetesen az izgatott várakozás alatt időről időre ezek után is jelentkezni fogunk néhány összefoglalókiadással, amint történik egy-egy hírcsokorra való esemény kedvenc fedettpályás lacrosse klubunk környezetében.



 

A múlt hétvégén befejeződött a törökországi kosárlabda világbajnokság, a tornáról készült legutolsó bejelentkezésemben az elődöntők és a döntő eseményeit foglaltam össze. Volt kinek szurkolnunk és végül a denveri képviselő aranyérmesként zárta a rendezvényt.





















Az elődöntőben az amerikai válogatott a tornán még hozzájuk hasonlóan veretlen Litvániával meccselhetett, akik ráadásul az előző körben az egyik legnagyobb favorit argentinokat küldték haza egy jókora zakót mérve Scolaékra. A szokásos Billups-Rose-Iguodala-Durant-Odom ötössel kezdtek az amerikaiak és a játékuk is a szokásosnak megfelelően telt, az első néhány akció után még szoros volt az állás, de a nyitó negyed második felében már folyamatosan egy tízes körül tartották a különbséget az amcsik és a felvonás végén is 23-12 állt az eredményjelzőn. A litvánok természetesen még egyszer nem tudták megközelíteni sem azt a formát, ameyet a negyeddöntőben nyújtottak Argentína ellen, sokkal gátlásosabban játszottak és a kinti dobásaik sem ültek olyan magas hatékonysággal. Ezzel szemben a Team USAnek az is elég volt, hogy gyakorlatilag Durant volt az egyetlen játékosuk a parketten és KD már az első félidőben elérte a 20 pontos határt. A nagyszünet előtt a litvánok többször is elszalasztották a felzárkózási lehetőséget, így aztán 42-27es amerikai előnnyel mehettek öltözőbe a csapatok. A harmadik negyedet ismét megpróbálták nagyobb erőkkel indítani Kleizaék, de jelentősen most sem tudtak közelebb zárkózni, a fontos pillanatokban amikor meglett volna az esélyük tízen belülre kerülni, akkor rendre hibáztak, vagy ami számukra még rosszabb az amerikaiak egy-két gyors kosárral azonnal lehűtötték őket. Érdekes üldözőverseny alakult ki a második félidőben, amikor rendre tíz pont körül táncolt a különbség, a litvánok mindig megpróbáltak bejönni alá, hogy esetleg indíthassanak egy rohamot, de az amerikaiak nagyon figyeltek, hogy ne engejék vissza a meccsbe az ellenfelet és végül az utóbbiak akarata érvényesült. A harmadik negyed végén még mindig 12 pont volt a különbség és ez a hajrában sem változott már sokat, bár a litvánok szorgosan küzdöttek most nem fogtak ki olyan extra napot, mint a 8 között így nem tudták felvenni a harcot a nagyon összeszedett amerikai csapattal. Az USA 89-74es meggyőző sikert aratva jutott be a világbajnoki fináléba. Durant a végére 38 pontos lett, mellyel megdöntötte egy bizonyos Carmelo Anthony korábbi csapat rekordját a VBk történetében, mellette még 9 lepattanót is begyűjtött. Vele ellentétben Odom elérte a doubldoublet (13 pont, 10 lepattanó), míg Westbrook szintén képes volt 12 egységre. A litvánok legeredményesebb játékosa a 15 pontos Javtokas volt, aki 9 reboundot szedett össze, továbbá Pocius 13, Kalneitis 10 pontot regisztrált, a korábbi meccsek hősei közül Kleiza, Delininkaitis, Maciulis egyaránt szürkébb volt a kelleténél, így nem csoda, hogy nem lehetett valódi esélyük a győzelemre.
- Chauncey Billups kifejezetten harmatos mérkőzést tudott le az elődöntőben, a 27 percet játszó kezdő irányító mindössze egyetlen sikeres hárompontosának köszönhető 3 ponttal fejezte be az összecsapást. Öt tripla kísérletéből ez az egy akadtbe  és a mezőnyből összesítve csak 1/8at hozott, közben egyszer sem állhatott oda a büntető vonalra, viszont beszedett négy faultot, eladott két labdát, melyet némileg három asszisztjával ellensúlyozott. Talán az egyik legszerényebb mérkőzését játszotta a világbajnokságon, de csapata "nélküle" is bejutott a fináléba.

A döntőbe jutásért a másik ágon Törökország-Szerbia mérkőzést rendeztek és a két csapat rendkívül kiegyensúlyozott összecsapást vívott egymással. Az első félidőben többnyire a szerbek vezettek, de nagyobb különbséggel képtelenek voltak ellépni, a törökök mégis csak háturól követték őket. A nagy szünet alatt 42-35 volt az állás Teodosicék javára. A második játékrészben azonban a hazai közönség lelkes buzdítására megélénkült a vendéglátó csapat és egyre jobban felzárkóztak, a szerbek előnye csak néhány pontra olvadt, ahogy közeledtünk a végjáték felé. A negyedik negyedben már többször a vezetést is át tudták venni a hazaiak, de abszolút megjósolhatatlan volt, hogy a végén ki fog győzni. Az utolsó percekben folyamatosan változott az előnyben lévő csapat kiléte és a legutolsó minutumra is váltott vezetéssel érkeztek meg a csapatok. Négy másodperccel a vége előtt a szerbek álltak jobban egy ponttal, de a törökök időt kértek és a fél pályáról jöhettek, Türkoglu továbbítása után pedig Tunceri a bal szélen megverte az oldalvonalnál Keseljt és nagyon könnyű ziccert dobva előnyhöz juttatta a törököket. Majdnem felrobbant a csarnok a hangzavartól de 0.5 sec még maradt, jöhettek a szerbek és feladták közvetlenül a palánk alá egy egy érintéses mozdulatra és csak nagyon kevésen múlott, hogy kimaradt a próbálkozás. De így végül a törökök örülhettek 83-82es győzelemnek. Őrületes meccset játszott egymással a két csapat, tulajdonképpen a szerbek és a törökök egyaránt megérdemelték volna a döntőt, de csak az egyik juthatott be, az pedig Törökország lett. A hazaiak legjobbja ezen az összecsapáson is a 16 pontos Türkoglu volt, de a 14 pontjával Onan is óriásit játszott, a két irányítió Tunceri és Arslan pedig szintén 12-12 egységre volt képes és a második félidőben mindketten nyerő emberek voltak. A szerbeknél a negyeddöntő hőse Teodosic ismét gyilkos formában játszott, 13 ponttal és 11 assziszttal hatalmas dupladuplát hozott és még hat lepattanója is akadt, miközben Keselj 18 ponttal, Krstic és Savanovic pedig 17-17 egységgel zárt.

Vasárnap kerüt sor a torna három helyosztójára. Az első mérkőzésen az ötödik heyet Argentína szerezte meg, miután 86-81re diadalmaskodtak a címvédő spanyolok ellen, közben Delfino 27 pontos és Scola 22 pontos volt, a spanyoloktól Fernandez pedig a 30 pontot is átlépte. A bronz mérkőzésen szerb-litván csatát rendeztek, de csak az első negyed volt igazán szoros, onnantól a litvánok elléptek és a fiatal szerbeket könnyedén legyőzték 99-88 arányban. Litvánia színeiben Kleiza hihetetenül játszott: 33 pont és 7 lepattanó, még további négy csapattársa érte el a tíz pontot, közben a szerbek legeredményesebbje a 18 pontos Velickovic volt. Ezzel a VB harmadik helyén Litvánia csapata végzett.

Aznap este rendezték meg a torna döntőjét Istanbulban a két veretlen csapat között és természetesen teltház fogadta a játékosokat. A házigazda török válogatott ellenfele tehát a nagy esélyes USA csapata volt. Mindkét együttes a megszokott összeállításában kezdett, így az amerikaiak a Billups-Rose-Iguodala-Durant-Odom kezdő ötössel várták a meccset, a törökök pedig a Tunceri-Onan-Türkoglu-Ilyasova-Asik kezdővel álltak fel. Az USA rögtön magához ragadta a kezdeményezést, de a vendéglátók nem hagyták meglépni őket és pontos játékukkal ott loholtak a nyakukon, szokás szerint különösen Durant volt nagy formában az amik részéről, de Türkoglu kosaraival tudták követni őket a törökök. A nagy csatát hozó első negyed végén az amerikaiak 22-17es előnyben voltak. A második negyedben kezdett egyre jobban nőni a különbség, ráadásul a törököknél Türkoglu sérüléssel bajlódott, így kevesebbet játszott, a pihenő ideje alatt pedig az amerikaiak rendre jobban el tudtak szakadni és nem egyszer tíz pont fölé lökték a különbséget. A kékeknél kis túlzással mintha csak Durant lett volna a pályán és az oklahomai bombázó kosaraival nem tudtak mit kezdeni a törökök, folyamatosan egy tízes körül tartotta csapata előnyét és a félidőben is 42-32es vezetésben volt az USA. A második játékrész elején több török támadást meghiusítottak és közben a maguk akcióit kosarakkal fejezték be, így gyorsan egyre nagyobbra rúgott a különbség és gyakorlatilag a negyed közepére el is döntötték az amerikaiak találkozót, hiszen akkor már stabilan 15-20 ponttal vezettek. A félholdasok hősiesen küzdöttek, mert bár belátták, hogy ezen az estén nincs esélyünk, nem akarták feladni, a 15 ezer odaadó szurkolóval ezt nem tehették meg, így aztán próbálkoztak és nem engedték, hogy túl sima legyen a mérkőzés. A harmadik negyed végeztével is csak 13 pont volt a differencia. A záró felvonás elején az amerikaiak egy újabb rohammal gondoskodtak róla, hogy ne lehessen már keresni valója a török együttesnek, de a hazai közönség már hosszú percekkel a befejezés előtt felállva tapsolta meg az övéit, akik ennek hatására tovább küzdöttek a különbség mérséklése érdekében, így végül megúszták a 17 pontos fiaskóval, hiszen a végeredmény 81-64 lett az Egyesült Államok javára. Duranték esélyt sem adtak az ellenfélnek, de nem csak a döntőben, hanem az egész tornán nagyon magabiztosan robogtak végig a mezőnyön, egyedül a brazilok elleni csoportmérkőzésen ütköztek komolyabb ellenállásba, amikor kifejezetten pocsék napot fogtak ki. A fináléban Durant újabb 28 pontot vágott, mellette Odom a 11 lepattanóval 15 pontot tett hozzá, valamint a csere irányító Westbrook 13 pontot szorgoskodott össze. A házigazda csapatból egyedül a négyből négy triplát elsüllyesztő Türkoglu lépte át a tíz egységet és 16 pontig jutott, közben Ilyasova 11 pattanóval, Erden pedig 9 szerzett ponttal fejezte be a döntőt.
- Chauncey Billups a döntőben sem alkotott maradandót, 25 perces játékideje alatt elrontotta mind az öt hárompontos kísérletét azon kívül a mezőnyből nem is próbálkozott, így mindössze azzal négy ponttal zárta a meccset, melyeket büntetők után szedett össze. Továbbá újabb négy személyi hibát kapott, így a második félidőben már jobbára Westbrook játszott a helyén, közben három lepattanót, két asszisztot, és két stealt tudott felmutatni eladott labda nélkül. Bár a korábbi meccseken meghatározó ember volt az utolsó két összecsapáson az ő túl nagy játéka nélkül is meg tudták nyerni a VBt.


Az Egyesült Államok története során negyedik alkalommal lett világbajnok férfi kosárlabdában 1956, 1986, 1994 után. A török csoda végül az ezüstérem lett, ez is minden idők legjobb szereplése volt a félholdas válogatottól, hiszen korábban még nem nyertek érmet VBn, igaz ez mindössze a harmadik világbajnoki részvételük volt. Eddigi legnagyobb sikerük a 2001es hazai rendezésű EB második helyezése volt, most ezt valamivel felül múlva egy világbajnokságon ismételték meg.

A denveri játékos Billups a torna 9 meccsén összesen 208 percet töltött a pályán, ennél többet csak KDt foglalkoztatták. 88 pontot szerzett a tornán, mely átlagban 9.7 pontnak felel meg, közben 85.7 %ban értékesítette a büntetőit, 39 %ban célzott a mezőnyből és 31.8%os hatékonysággal dobta be a triplákat. Átag teljesítményt tekintve Chauncey meccsenként 3.1 asszisztot adott, 2.4 faultot szedett be, 1.8 lepattanót kaparintott meg, miközben 11 stealt és 9 turnovert írtak fel a neve mellé. Gratulálunk az aranyéremhez, hogy városunk egy friss világbajnokot köszönthet benne!

Emlékeztetőül ismét megjegyezném, hogy a VBn részt vett még egy Nuggets játékos, bár Balkman a Puerto Ricoi válogatott színeiben a csoportkör után befejezte a tornát a 24 csapatos mezőny 18. helyén. Az öt meccsen a padról 17.8 perceket játszhatott, közben az összátlagot tekintve 4.6os pontátlagot, 6.6os lepattanó átlagot jegyzett 52.9 %os dobó hatékonysággal együtt. A denveri SF a kevés játék lehetőség ellenére 33 rebounddal a csapat legjobb lepattanózója lett, valamint 15 személyi hibával Puerto Rico legtöbbet szabálytalankodó embereként zárta a tornát.

A világbajnok amerikai csapat névsora:
Chauncey Billups, Stephen Curry, Eric Gordon, Derrick Rose, Russell Westbrook, Rudy Gay, Kevin Durant, Andre Iguodala, Danny Granger, Lamar Odom, Kevin Love, Tyson Chandler

A VB All-Star csapata:
Milos Teodosic (Szerbia), Hedo Türkoglu (Törökország), Kevin Durant (Egyesült Államok), Linas Kleiza (Litvánia), Luis Scola (Argentína)

A torna legértékesebb játékosa:
Kevin Durant (Egyesült Államok)

A VB végeredménye:

1. Egyesült Államok
2. Törökország
3. Litvánia
4. Szerbia
5. Argentína
6. Spanyolország
7. Oroszország
8. Szlovénia
9. Brazília
10. Ausztrália
11. Görögország
12. Új-Zéland
13. Franciaország
14. Horvátország
15. Angola
16. Kína
17. Németország
18. Puerto Rico
19. Irán
20. Libanon
21. Elefántcsontpart
22. Kanada
23. Jordánia
24. Tunézia

Köszönöm az egész VB alatti figyelmeteket, reméljük mindenki jól szórakozott a világbajnokság meccsén, végülis jól zárult számunkra a torna hiszen a Nuggets egy friss győztest küldött Törökországba.

Tovább száguld az alapszakasz hajrájában a Colorado Rockies gárdája és sorozatban a harmadik párharcunkat nyertük söpréssel, miután a hétvégén háromból háromszor felül múltuk az Arizona Diamondbacks csapatát.

1. meccs, péntek: Rockies-Diamondbacks 13-4
Az első mérkőzést péntek este rendezték és a hagyományos összeállításunkban kezdtünk. Az infieldre visszatért egy nap pihenő után a 3B Mora, így a Helton-EYJR-Tulo hármas mellett ő játszhatott a belső sor bal szárnyán. Eközben kívül CarGo és Fowler mellett a jobb szélső Spilbo volt az ellenfél balos dobója miatt, míg az elkapónk Olivo lehetett a csütörtöki csere játéka után. A dobónk a mostanában egyre jobban formába lendülő De La Rosa volt, akivel szemben a D'backs Saunderst küldte ki. DLR az első játékot könnyedén hozta kiejtve háromból három ellenfelet, míg a mieinknél először EYJR egy single után le lett vadászva a második bázis elrablása közben, Fowler errorral jutott bázisra, Tulo sétált, Mora singlet hozott, a loaded 2out helyzetből pedig Helton volt eredményes egy 2run RBI singlelel, így 2-0s vezetéshez jutottunk. Ezt követően az első ember C. Young tűzött be egy solo HRt, de az őt követő három ütőt magabiztosan ejtettük ki, viszont mi sem kerültünk pályára a második inningben. A következő játékban az Arizona csak két kieső után hozott egyetlen singlet, aztán a mieink részéről Fowler jegyzett ütést és egy forceout playből CarGo maradt pályán, majd Tulo helyezett el egy RBI doublet, Mora és Helton is sétálhatott, hogy aztán Saunders teli pályánál is vétsen négy széles labdát amivel Spilbo jegyzett RBI walkot. Az újabb 3in-1out szitunál már dobót cseréltek a vendégek, de Olivo így is ütött egy 3run triplet, mely után már 7-1 állt az eredményjelzőn, majd az első dobásból De La Rosa sózott be egy RBI doublet, de ezután megfékezték az akciót a hét pontos előnyünknél, hat futást szórtunk a harmadik játékban. A negyedik inningben ismét csak egy singlere voltak képesek, majd Tulo vágott be egy hazafutást a bal szélre, teljesen padlóra küldtük a D'backst. Az ötödik játékban hamar két ütést is hozott az ellenfél, majd Gillespie groundout közben ért be az egyik futójuk, de a többi próbálkozást kivédekeztük, közben nálunk Spilbo jegyzett egy single találatot, majd a kettes bázisról EYJR szállította haza őt egy RBI single révén ezzel hoztuk a tizedik pontunkat. A hatodik menetben DLR nem adott esélyt az ellenfélnek, majd Tulo egy újabb homerunnal köszönt be amikor a bullpenbe bombázott, utána Mora singlet, Helton doublet jegyzett és a pontszerző helyeket foglalták el, Spilbo pedig egy singleből szerzett pontot, de ezután két futót hagyott fent Olivo és a PH Payton is. A hetedik játékra Morales jött váltó dobóként és két strikeout kíséretében hozta három kiesőt, közben a mi támadásunk eredménytelen maradt. A nyolcadik menetet Escalona könnyedén abszolválta, majd Iannetta egy solo HRt vágott be újabb csapást mérve a megtört ellenfélre. Az utolsó játékot a hosszú sérülés és mellőzés után lévő Daley kapta meg, de nem volt túl nagy passzban, rögtön kapott egy ground-rule doublet, majd Church szépített egy RBI doublelal, egy újabb single után pedig Roberts hozott egy sac fly RBIt, de Beimel végül befejezte a mérkőzést.
- Sorozatban a nyolcadik meccsünket nyertük meg a D'backs elleni sikerrel, miközben 15 ütést mértünk az ellenfélre a 8 kapott találat ellenébe. Tulowitzki folytatta a szárnyalását, és két újabb hazafutást lőtt, ezzel az utolsó nyolc mérkőzésen belül nyolcszor bombázott a pályán túlra. Összesen háromból három ütéssel zárta a pénteket, mert a két HR mellett elsüllyesztett egy doublet is, amúgy egy sétát is hozzátett, ráadásul négy alkalommal regisztrált futást. Most éves szinten elérte a húsz homerunt és a 72 pontszerzést. A leadoff hitter Young Jr 2/5el végzett, és tovább folytatva az RBI gyártást elsüllyesztett egy újabb pontot érő megmozdulást, miközben egy sikertelen után bemutatott egy sikeres rablást is a meccsen. Helton hátra került a sorban a hatodik helyre, de megrázta magát erre a meccsre, 2/3as napja után pedig ismét elérte a .250es összátlagot, illetve 16. alkalommal lőtt doublet az évben, miközben elérte a 30. RBIt egy 2run single révén, és védekezésben is volt egy hasznos megmozdulása. A hármas bázison játszó Mora két singlet és egy sétát hozott egyetlen kiesése mellett, ezzel őrzi .275ös hatékonyságát. A jobb szélső Spilborghs ugyanilyen mérleget hozott, miközben két RBIt termelt, az egyiket egy bases loaded walkkal, a másikat egy singleből szerezte és ő maga is haza ért két alkalommal. Az elkapó Olivo bár csak egyetlen ütést jegyzett, az idei hatodik triple révén három futónkat küldte haza, ezzel a szezonban 55 RBInál tart és talán tényleg újra az év első felét idéző formában kezdett el játszani ezen a héten, szükségünk is lenne a jó játékára a hajrában. Fowler ötből egyszer jegyzett találatot két-két strikeout is bázison hagyás mellett, míg Gonzalez ismét szerényebb volt, amíg játszott, négyből négyszer kiesett, abból kétszer dobások által, de egy futást így is elért, közben az átlaga .335re esett vissza. Az utolsó három játékra ismét lecseréltük majdnem a teljes kezdőt, így az egyes bázison Iannetta játszott, aki bevágta az idei kilencedik hazafutását és a 25. RBIt, a SS Barmes lehetett, a 3B Nelson, az elkapó Phillips volt, a pinch hitter bal szélső a két LOBt jegyző Payton, továbbá egy beállásra McKenry is hívást kapott és akkor egy sétát ért el a nyolcadik inningben. A kezdő ember De La Rosa magabiztosan abszolválta a hat játékot, még ha kapott is két futást közben, az egyiket egy solo HRből és összesen öt ütést hoztak rajta, de kiszórt tíz strikeoutot, miközben egyetlen sétát sem vétett. Kegyetlen formában játszott az idei hetedik győztes meccse alkalmával, melyet követően immár 4.10es az ERA mutatója. Emellett támadásban egy kiesés és egy biztonsági játék mellett hozott egy RBI doublet, így továbbra is a legjobb ütő dobójátékosunk, hiszen .188 az átlaga és már negyedik alkalommal regisztrált pontot. A hetedik játékban Morales magabiztosan tevékenykedett, még két SOt is jegyzett. A nyolcadikban Escalona szépen debültált az MLBben és karrierje első nagy ligás meccsén nyolc dobásból elbúcsúztatott három ütőt. A nagy visszatérő Daley a 11 pontos előnyből leadott kettőt, miután két kiejtés alatt három ütésből két futást szenvedett el, továbbra is csak keresi a formáját, amit még tavasszal hagyott el, de ez most ideális alkalom volt a próbálkozásra. A meccset Beimel fejezte be egy flyout által a kilencedik inning utolsó harmad részében.

2. meccs, szombat: Rockies-Diamondbacks 2-1
Egy nappal később a második mérkőzésre pihenőhöz jutott CarGo és Helton is, így az outfielden Spilbo mellett már S. Smith is kezdő lehetett, miközben Fowler maradt középen, még az egyes bázist Giambi foglalhatta el a szokásos hármas mellett. A soros kezdő dobónk Ubaldo lehetett, míg a D'backs részéről Lopez következett. Ubaldo magabiztosan kezdve háromból három embert kiszórt az első inningben, miközben a Rockies EYJR révén jegyzett egy singlet, de Fowler duplajáték áldozata lett. A második menetben sem lépett pályára vendég játékos, míg a mieink közül S. Smith helyezett el egy ground-rule doublet, de rajta kívül könnyen összejött a három out. Ezt követően Ubaldo megkapta a napi első találatot egy single révén, majd a futó egy wild pitch és egy groundout által egészen a hármas bázisig elért, de tovább nem jutott, mert egy SOval hoztuk az utolsó kiesőt, miközben tőlünk csak egyetlen séta történt. A negyedik inning első ütőjétől azonnal doublet kaptunk, majd egy kieső mellett a hármason volt, de Ubaldo két strikeout révén hárított, míg támadásban megintcsak nem mutattunk fel semmi értékelhetőt. Az ötödikben két embert is pályára engedtünk, egyet séta, egyet ütés révén, majd két kiesés mellett Drew talált be egy RBI doublelal vezetéshez juttatva csapatát, mi pedig csak Mora single ütését értük el. A hatodik menet közben Ubaldo elérte a száz dobást, illetve egy single után Olivo levadászta a rabolni készülő ellenfelet, majd egy újabb ütés ellenére két strikeout után lezártuk az arizonai támadást. Ezt követően a mieinktől az első ember EYJR singlet hozott, Fowler egy biztonsági pöccintéssel tolta őt egy kanyarral tovább, de Tulo és Giambi egyaránt könnyen kiesett. A hetedik felvonásra hoztuk le a kezdő dobónkat és az újonc Reynolds állt ki a dombra, aki egy single elszenvedése után magabiztosan hozta le a játékot. A mieink hetedik támadásában pedig Mora egy singlet, Spilbo egy doublet szálítva ért a pontszerző bázisokra, aztán Olivo egyenlített egy RBI singleből, őt követően a csere ütő Herrera pedig egy sac fly RBI révén juttatta előnyhöz a csapatot. Két inning volt hátra, amikor 2-1re fordítottunk. A következő játékot Betancourt két strikeout kíséretében makulátlanul hozta, de nálunk Fowler singlet követően Tulo ellen egy duplajátékkal védekeztek, majd Helton és S. Smith sétájával sem mentünk túl sokra. Maradt az egy pontos vezetés és a kilencedik tetején Street egy gyors popoutot követően két embert is felengedett, de ezt követően nagyon koncentrált és két strikeouttal lezárta a mérkőzést, megtartottuk a 2-1es vezetést és behúztuk az újabb győzelmet és a series nyerést is bebiztosítottuk.
- A következő siker alkalmával 8-8ra végeztünk az ütésekben, de végig a D'backs állt jobban, a hetedik inningbeli egyenlítést hozó támadásunkkal jöttünk vissza ebben a műfajban is. Két találattal zárta az összecsapást a leadoff hitter Young Jr miután két singlet és egy sétát jegyzett egyetlen kieséses játéka mellett. Rajta kívül a 2/4et szállító Mora volt képes több találat bemutatására, de a veterán 3B három emberünket is fent hagyta a két egy bázisos ütése mellett és közben az első futásunkat ő érte el. Kulcsfigura volt az elkapó Olivo, hiszen az idénybeli 56. pontszerzésével egyenlítettünk ki, miközben háromból egyszer talált és bemutatott egy szép dobást a kettesre mellyel lekapcsoltuk Johnson rablási kíséretét. A másik futásunkat a meccset bal szélen kezdő és RFként záró Spilborghs regisztrálta egy biztonságiból, miután az évi 19. double találata által került bázisra és a catcherrel együtt tartja .280as átlagát. A másik szélső outfielder S. Smith szintén 1/3al végzett és az egy ütése szintén dupla volt, végül a kilencedik menetben őt váltotta védekezésben Gonzalez, aki napok óta a csuklóját fájlalta ezért pihent és ezért volt mostanában halványabb. Ezen kívül még Fowler volt képes értékelhető ütést felmutatni, aki a változatosság kedvéért szintén három ABből könyvelt el egy single shotot és összesen két emberünket hagyta bázison maradni. Tulowitzki ezúttal szerényebb volt és mind a négy beállásában kieséssel végzett, míg a veterán Giambi hiába kapta meg kezdőként a lehetőséget mindössze 0/3ra volt képes. A kizárólag pinch hitter feladatot kapó Herrera gyönyörűen oldotta meg a rá bízott munkát és kilőtt egy labdát sac flyra, amivel a győztes runt köszönhettük neki, egyben kereken a huszadik pontszerzését regisztrálta 2010ben. A már említett CarGo mellett a hajrában érkezett a pályára a 2B Barmes és az egy sétát feljegyző 1B Helton. Jimenez ismét egy magabiztos meccset hozott le, bár nem volt sebezhetetlen szépen végig játszotta a hat inninget. Ezalatt hat ütést szenvedett el, de csak egy doublet nem tudott kezelni, amiből az egyetlen pontját szállította az Arizona, továbbá egyetlen séta mellett bevágott nyolc strikeoutot, így bár vesztesen hagyta el a pályát, később nyerni tudtunk. Az újonc Reynolds egy singlet beeresztve postázta a hetedik játékot, közben egy strikeoutot is adott, végül feljegyezte élete első MLBs győzelmét. Betancourt a nyolcadik inninget rettentően biztosan abszolválta, a három kieső közül kettőt is ő maga regisztrált strikeoutot után, közben pedig az éves ERA hatékonyságát lehozta 4.00 alá. Street újabb savet szerzett, mert bár egy kieső után egy ütést és egy walkot is vétett, a végén helyén volt a szíve és két SOval lezárta a mérkőzést, miközben már a 18. alkalommal járt sikerrel befejezőként.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Diamondbacks 4-2 walk-off
A párharc utolsó mérkőzésén már a söprés lehetett a célunk, ennek érdekében visszatért a kezdőbe CarGo és Helton, valamint elkapót váltottunk így Iannetta kezdhetett ezen az összecsapáson. A dobónk az ifjú Chacin volt, az Arizona pedig Kennedyt delegálta a dombra erre a meccsre. Az első játékban Chacin rögtön egy ütést kapott, melyet egy double playel védekeztünk ki, az ezt követően sétát pedig a dobónk egy strikeout révén javította. A nyitó akciónkban EYJR egy séta után kiesett rablás közben, majd két újabb walk és egy Tulo single által telipályát adtunk két kiesővel Moranak, de nem tudott élni a lehetőséggel. A másodikban mindössze egy sétát engedélyeztünk az ellenfélnek, miközben a mieink nem jártak a bázisoknál. A harmadik inningben egy kieső mellett adtunk loadedot, miután egy singlet, egy sétát és egy Chacin throwing errort könyvelhetett el a D'backs, majd LaRoche kezdte egy sac flyal, aztán Montero is hintett egy RBI doubet, de két pontnál megfékeztük őket, míg a Rockies támadása ismét kudarcba fulladt. Az ezt követő játékban Chacin két dobás utáni kiejtéssel kezdett, ám aztán két single és egy walk által újra 3in-2out helyzete volt a D'backsnek, melyet sikeresen védekeztünk ki. Az újabb eredménytelen denveri támadás után az ötödik játékra már dobót váltottunk és a másik fiatal tehetségünk Rogers ellen egyetlen találatot tudtak hozni, ám a mi ütőink továbbra is formán kívül votak. A hatodik inning alkalmával már két singlet szedett be Rogers, de gond nem történt belőle, mert egy nagyszerű mentéssel lezárta a játékot, viszont tőlünk ezúttal is csak egyetlen ütésre futotta, miután CarGo helyezett be egy doublet, de Tulo fent hagyta őt. A hetedik inning során a balos Beimel két embert ejtett ki, a harmadik kiesőt már Belisle postázta egy called strikeouttal, mely után a D'backs 3B Reynolds földhöz vágta a sisakját és kiállították. A rövid szünet után a hazai akciót Helton kezdte négy széles labda kikényszerítésével, majd két játékos búcsúzása után Olivo szintén előre haladhatott egy bázist, aztán a PH Spilbo egy 2run RBI double által mindkét futót haza szállította, majd EYJR singleből a két szélső bázist vettük birtokba, de az újabb 2in-2out helyzetet Fowler hagyta kihasználatlanul, de így is teljesen váratlanul kiegyenlítettünk 2-2re. A nyolcadik felvonásban Betancourt bár hamar vétett egy walkot, több esélyt nem adott a vetélytársaknak, majd a mieink közül CarGo singlet hozott, Heltont direkt sétálni engedték, de a kettes-hármas bázisnál tovább egyikük sem jutott el. Ezután Street sem remegett meg, könnyen szórt ki háromból három ütőt, majd tőlünk Herrera jutott pályára egy error révén, hogy aztán két kieső mellett következett a pinch hitter Giambi 2run walkoff homerun, amivel befejeztük a mérkőzést és 4-2es győzelmet arattunk.
- Hiheteten volt, hogy megint a legvégén jöttünk vissza a meccsbe és így is csak 6-8ra végeztünk az ütésekben, de megvan sorban a tizedik sikerünk! A hat ütésünk közül egyedül Gonzalez vállalt két darabot, az elmúlt napok gyengélkedése után 2/3al tüzelve megszerezte az idei 31. doublet így .337re vissza emelte a hatékonyságát, most ismét előhúzott valamit a varázslatai közül. Tulowitzki a négy próbálkozása alatt csupán egy találatot ért el, közben két társát hagyta fent a bázisokon. A legelső ember Young Jr egy ütéssel és egy sétával végzett két kieséssel együtt, miközben elkönyvelhette idei ötödik sikertelen rablását, majd a nyolcadik játékban Barmes állt be a helyére, aki támadásban strikeoutot kapott. A veterán Helton egyetlen mezőnybeli kiesés mellett a három másik alkalommal egyaránt walkot harcolt ki, egyszer szándékosan sétáltatták őt. Elkapóként Iannetta kezdett, de hamar láb sérülést szenvedett, így már a második inningben Olivo váltotta őt, aki a 0/3as lőlapja alatt két strikeoutot jegyzett, viszont a hetedik menetben a sétája után haza tudott érni. A rutinos Mora 0/4el lengetett és hat társát engedte fent maradni a pályán két strikeout után, nem az ő napja volt, a hajrában az errort kiharcoló és a győztes ponttal együtt befutó Herrera foglalta el a hármas bázist. Szintén négyből semmivel zárt a jobb szélső Smith és a center fielder Fowler, mindketten három-három LOBt jegyeztek, utóbbi két SOt is beszedett. A padról érkező játékosok szállították a győzelmet, Spilborghs egyeten ütési lehetősége alatt bepakolta az évi 20. double találatot és két RBIval postázta az egyenlítést érő pontokat. A kilencedik inningben Fowler helyén érkezett a clutch player Giambi és idénybeli hatodik hazafutásával megszerezte a győzelmet a Rockiesnak, ezzel már 32 pontos a szezonban és másodszor ütött walkoffot az évben. Chacin nem kezdte túl magabiztosan a mérkőzést, mindent elmond róla, hogy már négy inning alatt 84 dobást kellett megeresztenie, nem is erőltettük tovább, főleg hogy addigra öt ütést kapott. Azért megúszta két ponttal ezt a pocsék napot, elkövette az idénybeli első errorját és négy sétát is vétett, bár ezt kozmetikázta négy SOval, de elég zaklatottan játszott. A helyére érkező Rogers viszont fantasztikus volt, az ötödik-hatodik játékban nagyszerű teljesítményt nyújtott, négy strikeoutot osztott ki három single találat elszenvedése mellett és lehozta kapott pont nélkül ezt a két inninget. Beimel a hetedik játékban két embert szórt ki, a harmadikat már Belisle búcsúztatta el egy strikeout formájában. Betancourt a nyolcadik menetben egyetlen sétát engedélyezett, a három out közül egyet dobás utáni kiejtéssel jegyzett. A befejező menetben Street két SOt postázott és mindössze 11 dobás elég volt neki a három ember abszolválásához, ezzel a harmadik győzelmét szerezte meg az évad folyamán.




















A NL West állása:

1. San Diego Padres 80-62 (142 meccs)
2. San Franciso Giants 81-63 (144 meccs, 0.0 GB)
3. Colorado Rockies 79-64 (143 meccs, 1.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 71-73 (144 meccs, 10.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 57-86 (143 meccs, 23.5 GB)

Az előttünk álló két csapat egymás ellen játszott a hétvégén és a SDi párharcot a Giants nyerte meg 3-1 arányban, ezzel kiegyenlítettek, miközben a Rockies mindkettejükre egészen közel felzárkózott. A Dodgers legutóbb Houstonból hozott el egy seriest, de nekik már nem maradt esélyük. Keddtől rendeznek egy SF-LAD párharcot, a D'backs következő ellenfele a Reds lesz, míg a SD nálunk folytatja.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Atlanta Braves 82-62 (144 meccs)
2. San Francisco Giants 81-63 (144 meccs, 1.0 WCGB)
3. Colorado Rockies 79-64 (143 meccs, 2.5 WCGB)
4. St. Louis Cardinals 74-67 (141 meccs, 6.5 WCGB)
5. Florida Marlins 73-69 (142 meccs, 8.0 WCGB)
...

A Wild Card harc egyre élesebb, de a Braves a Cards elleni 2-1es sikerével vissza tartotta az ellenfél próbálkozásait, miközben üldözik a NL East éllovas Philst. A Giants és a Padres azonos mérleggel áll a divízió tetején és Wild Card csata második helyén egyaránt, közben a Marlins a Nats elleni söprésével még próbál kapaszkodni, de egyre valószínűbb, hogy az utolsó playoff helyet ők már nem csíphetik el. Az Atlanta megy ezután az amerikai fővárosba, a Cards ellenfele a Cubs lesz, a Marlins pedig a Philsel találkozik.

Elképesztő menetelést mutat be a Rockies, megkezdtük a mindent elsöprő finist és tíz meccses győzelmi sorozatunkkal magasan az MLB legjobb formában lévő csapata vagyunk, szinte mindenki most kezd kidurranni, amikor a Rox még csak beindul. Legközelebb a Padres elleni hazai párharccal folytatjuk a következő menetrendben: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Szurkoljunk együtt a további győzelmekért, légy te is részese a csodálatos pillanatoknak, ahogy a csapat hajrázik a rájátszásért! GO ROCKIES!!!