Magyar idő szerint ma éjszaka, csütörtök virradóra kezdődik meg a 2010/11-es szezon a Denver Nuggets kosarasai számára. Ezen jeles alkalomból egy újabb beharangozóírással jelentkezünk, melyben blogunk szerkesztői ültek össze, hogy megválaszolják az idényt megelőző legérdekesebb kérdéseket.


- Tippeld meg mely csapatok fognak bejutni a rájátszásba a nyugati konferenciából!

Filip válasza: Lakers, Mavs, Nuggets, Suns, Spurs, Thunder, Blazers, Grizzlies

Foresz válasza: Lakers,Spurs,Nuggets,Rockets,Trailblazers,OKC,Jazz,Mavericks

TomiTanguay válasza: Denver, Portland, Utah, LA Lakers, Phoenix, Dallas, San Antonio, Houston

Zephyr válasza: Nuggets, Thunder, Lakers, Mavericks, Spurs, Blazers, Rockets, Grizzlies

- Mi lesz az Észak-nyugati divízió végeredménye? (W-L mutatókkal)

Filip:

1. Nuggets 54-28
2. Thunder 52-30
3. Blazers 52-30
4. Utah 46-36
5. Minnesota 22-60

Foresz:

Portland 55-27
Denver 53-29
OKC 53-29
Jazz 50-32
Minnesota 35-47

TomiTanguay: DEN 55-27, POR 53-29, UTA 52-30, OKC 50-32, MIN 33-49

Zephyr: 1.Nuggets (58-24), 2.Thunder (56-26), 3. Blazers (53-29), 4. Jazz (52-30), 5.T'wolves (28-54)


- Kinek lesz a legjobb pontátlaga a csapatból?

Filip: Anthony-nak, már ha marad.

Foresz: Anthony amíg itt lesz,aztán harrington vagy Billups

TomiTanguay: Melo

Zephyr: Ha Anthony nálunk tölti le ezt a szezont, akkor neki, ha elmegy akkor tanácstalan vagyok, mert tudni kellene ki jön helyette.

- Ki lehet a szezon meglepetésembere?

Filip: Afflalo-tól és Lawson-tól várom a legtöbbet.

Foresz: A Nuggetsből Afflalo.

TomiTanguay: Afflalo

Zephyr: Ty Lawson.


- Melyik játékosunknak lesz a legtöbb lepattanója az év végére?

Filip: Mivel két magasemberünk is sérültként kezd, így Nené lehet a favorit ebben a kategóriában.

Foresz: Ez a sérülésektől függ.Darabra Nené-nek,és valószínűleg az átlagban is jó lesz,de Shelden Williams is jó lehet ha kap elég játékidőt.

TomiTanguay: Nené idén is elviszi

Zephyr: Nenének.



- Hány mérkőzésen léphet pályára idén Kenyon Martin?

Filip: 41 meccsen.

Foresz: Ha már a szezon felén képes lesz játszani,az jó volna,de olyan 30-35 meccset adok max neki.

TomiTanguay: Eleve csak januárra várjuk és szerintem akkor is lesznek gondjai, 30nál több nem nagyon lesz.

Zephyr: Kb. 30-35 meccsen.

- Milyen szezont vársz a legnagyobb új igazolástól, Al Harrington-tól?

Filip: Hasznos lehet, a támadójátékunkban rejlő variációs lehetőségeink bővülnek egy ilyen jó kinti dobó négyessel. Szerintem mindenképpen magas pontátlagot fog hozni, Anthony-val remek párost alkothatnak, ameddig játszhatnak együtt.

Foresz: Alárendeli magát a csapat érdekeinek,nem kelljen plusz labda,mert csak örökölni lehet tőle,és feltétlen jó pontátlagot,hiszen az ellen Billups-ra meg Melo-ra figyel,neki több lehetősége adódik majd.

TomiTanguay: Támadásban komoly erősítés, védekezésben kevésbé. Remélem hogy ez a nyári láb sérülése meggyógyul és nem fog tovább bajlódni vele, akkor hasznát tudjuk venni. Én jó szezont várok tőle, 10-15ös pont átlag meglesz neki, és bizonyára a lepattanókat is szép számmal szedheti.

Zephyr: Nem lesz túlzottan kiegyensúlyozott a teljesítménye, de hasznos játékosunk lesz. Én 14-16 pontos átlagot várok tőle.

- Ki hozza a legjobb asszisztátlagot az év végére?

Filip: Billups még idén biztosan megelőzi Lawsont.

Foresz: Billups.Esetleg Lawson is közel lehet hozzá,játékidő függvénye.

TomiTanguay: Billups

Zephyr: Chauncey Billups



















- Hány játékosunk lehet majd ott az All-Star gálán?

Filip: Szerintem csak Anthony, ha egyáltalán a mi játékosunk lesz, esetleg Billups. Másnak nincs esélye, viszont Afflalo a liga egyik legalulértékeltebb dobóhátvédje lehet idén.

Foresz: Anthony biztosan (ha még a mi játékosunk lesz),ha Nené jó évet fut akkor ideje lenne már meghívni.Billups még,ha hozza tavalyi formáját,de sok a fiatal irányító a ligában,túl nagy a választék.

TomiTanguay: Melo, más nem hiszem.

Zephyr: Legfeljebb ketten : Billups és Anthony.

- Lesz-e idén is All-Star edző George Karl?

Filip: Csak egyszeri véletlen volt. :)

Foresz: Nem lesz All-star Karl.Nem is kell annak lennie,legyen mondjuk szimplán csak egészséges,gyógyuljon meg teljesen hogy a csapat mellett legyen.

TomiTanguay: Nem hiszem.

Zephyr: Nem.

- Melyik Nuggets-kosaras kapja a legtöbb technikait a szezonban?

Filip: Idénre nagyon megszigorították a szabályt, sokaknak gyűlhet meg vele a baja, gyanítom, hogy Melo jónéhányat fog kapni, amíg nálunk játszik, az év második felében azonban Martin beérheti őt.

Foresz: Kenyon Martin,még úgy is hogy kevesebb meccset fog játszani.Újítottak a fújásoknál,sokkal hamarabb fognak technikait fújni mint eddig,szinte már egy szemrehányó pillantásért is adható.(Nem vicc,valóban!)

TomiTanguay: Kenyon sérülése miatt lett érdekes kérdés, szerintem így JR.

Zephyr: Carmelo Anthony.

- Melyik poszton lehetnek hiányosságai a csapatnak?

Filip: Évek óta a magasemberekkel voltunk bajban, most elég jól erősítettünk, és sokkal biztosabbnak érzem a négyes-ötös posztot, mint az elmúlt években bármikor, még úgyis hogy ketten sérültként kezdik az évet. Ezzel szemben az alacsonyabb helyeken lehetünk gondban, főleg a Melo-ügy nyomja rá a bélyegét a hármas-helyzetre, amivel jelenleg nehezen tudunk mit kezdeni. Irányítók terén nem lesznek gondok, és ha esetleg JR sokat linkeskedne, akkor Aff tehermentesítésébe Chauncey is beszállhatna, amíg Lawson irányít, szóval itt érzek egy halvány kérdőjelet, de szerintem meg fogjuk tudni oldani, ha esetleg probléma merülne fel.

Foresz: Ha Melo megy,akkor hármas poszton.De nem ártana egy olyan játékos,aki 2-3. kombó,mert azért dobóhátvédban sem vagyunk megnyugtató helyzetben.Wilson Chandler jó megoldás lenne,na de Knicks....

TomiTanguay: SFben Melo miatt, nem tudni, hogy meddig lesz itt, ráadásul Balkman nem igazi megoldás a cseréjének.

Zephyr: Ezen a nyáron nagyságrendekkel jobban sikerült az izmosítás, főleg a palánk alatti posztokon. Ettől függetlenül lehetnek gondok a PF és a C posztokon, már most is sérülésekkel bajlódunk és még el sem kezdődött a szezon. A másik probléma a hármas poszt lehet, ha Anthonyt elcseréljük és nem kapunk érte megfelelő helyettest.

- Milyen célt tűznél ki a csapat elé az idényt megelőzően?

Filip: Nehéz így megfogalmazni célt, hogy Melo jövője a levegőben lóg. Úgy gondolom, hogy ez a csapat vele abszolút playoff-esélyes, és ha több szerencsénk lesz a sérülésekkel a tavalyinál, egész nyugodtan kijöhet a lépés tavasszal is. Ha Melo-t elcseréljük, akkor pedig remélem, hogy sikerül úgy erősíteni, hogy a rájátszásba nélküle is be tudjuk jutni. Bajnokesélyesnek nem mondanám a csapatot, de azt se zárnám ki, hogy ne tudnánk bármikor megszorongatni a legnagyobb csapatokat. Nagyon várom a szezont, és nagyon fogok szurkolni, hogy minél magasabbra eljussunk.

Foresz: Ha bejutnak a PO-ba,az egyenlőre jó.Ott bármi lehet,és ha nem lesznek sérültjeink,akár konf.döntő is lehet.

TomiTanguay: A rájátszásba jutást várom a csapattól, nem tudom hogy ott mire lehetünk képesek, kedvező sorsolással akár köröket is mehetünk, de minimálisan a playoffot tűzném ki, ha nem is feltétlenül a divízió éléről.

Zephyr: Minimális cél a rájátszásba jutás. Amennyiben szerencsénk lesz és nem lesznek sérülések, akkor a divizió győzelmet is elvárom idén, ebben az esetben egy hosszú szezon is összejöhet.

Magyar idő szerint szerdára virradóra veszi kezdetét az NBA 2010/11-es idénye, a Denver Nuggets számára pedig másnap, vagyis csütörtök hajnalban indul a bajnokság a Utah Jazz elleni hazai rangadóval. Ennek apropójából megosztanám veletek a rajt előtti tippjeimet a csapattagok egyéni teljesítményére vonatkozóan.

Mindenek előtt véglegessé vált a mieink kerete, melynek értelmében 14 fővel kezdhetjük az idényt. Helyet kapott ebben a névsorban a két sérült magasember, a visszatérését decemberre kitűző Chris Andersen, valamint a januárra várható Kenyon Martin. Továbbá bekerült a csapatba az edzőtáborra meghívott játékosok közül Gary Forbes és Melvin Ely. A másik két nyári igazolásunk (Harrington és Williams) neve sokkal ismerősebben csenghet valamennyi NBA-szurkoló számára, és velük már foglalkoztunk is többször, most próbáljunk meg egy kicsit jobban megismerkedni a rivaldafényből kikerült másik két új játékosunkkal.

- A jelenleg 25 esztendős Forbes az egyetemi bajnokságban a University of Virginia és a University of Massachusetts gárdáit erősítette, záró évében az Atlantic 10 konferencia legjobb játékosának választották. Első profi évében a D-League-ben 17.4 pontos átlagteljesítménnyel zárta a 2008/09-es esztendőt, s az ezt követő nyáron tagja volt a bajnokság Summer League-csapatának is. A tavalyi szezont kisebb kitérő után Izraelben töltötte el, és az Ironi Ramat Gan csapatának színeiben 20.3-as meccsenkénti pontátlaggal a mezőny az egész legeredményesebb dobója lett. 2010 nyarán a Rockets-ban játszott három SL-mérkőzésen, majd szeptemberben a Nuggets meghívta őt az edzőtáborba, s az első pillanattaól kezdve kiváló teljesítménnyel hívta fel magára figyelmet. Az előidényben mind a nyolc meccsünkön pályára lépett csereként, miközben 10.1 pontot átlagolt, beleértve a Suns gyűrűjébe elsüllyesztett negyedszáz pontját. Az NBA-ben eddig nem játszott, kicsit későn érő típus, hogy csak a húszas éveinek közepén jutott el pályafutása legmagasabb szintjére, de most nagyon igyekszik élni a lehetőséggel. A panamai származású kosaras igazán univerzális játékos hírében áll, gyakorlatilag a centerposztot kivéve bárhol megállja a helyét, bár legjobban a kettes-hármas poszt fekszik neki. Az előidény tanulságai alapján kifejezetten labdabiztos, pontosan célozza a gyűrűt akár távolról is, és keményen védekezik, így bizonyára élesben is gyakran be fogjuk vetni őt.

- Ely nála jóval rutinosabb, hiszen eleve már 32 éves. Az erőcsatár-center a 2002-es draft 12. választása volt a Los Angeles Clippers által, ám első két szezonjában nem váltotta be hozzá fűzött reményeket, s 2004. júliusában tovább cserélték őt a Charlotte-hoz Eddie House-zal együtt két második körös draftpozícióért. A Bocats-ben első évében 79 meccsen lépett pályára, túlnyomórészt csereként, 20 perceket játszva és 7.3 pontot átlagot. Az ezt követő, 2005/06-os évad volt karrierje legtermékenyebb éve, mert bár csak 57 találkozót játszott le, ezalatt 9.8 pontot és 4.9 lepattanót szerzett átlagosan. A következő idényben azonban megkopott a csapat bizalma iránta, így februárban egy csereüzlet keretein belül a San Antonio-ba került, ahol mindössze hat meccsen tíz percet játszott, és végülis bajnok lett a csapata, bár a rájátszásban egy pillanatot sem töltött a pályán. A 2007-es idényt megelőzően szabadügynökként két évre szoló megállapodást kötött a New Orleans együttesével, de a Hornets-ben is csak epizodista tudott lenni, az ottani két év alatt 83 összecsapáson alig 12 perces átlagot tölthetett a parketten, és csupán 3.5 pontot hozott meccsenként. Ezt követően a Sacramento-nál próbált szerencsét az előidényben, de nem tudta beverekedni magát a Kings tavalyi keretébe. Idén ősszel a preseason során a nyolc meccsből kétszer volt kezdő, mialatt 3.9 pontot és 3.6 lepattanót átlagolt. Ely keménykötésű veterán, aki a pad legvégén állhat készen a bevetésre, várhatóan leginkább akkor lesz szükségünk rá, ha a magas posztokon elszaparodnak a sérülések, vagy több játékosunk is faultproblémákkal küzd egy-egy meccs közben, ilyenkor azért jól fog jönni egy rutinos harcos segítsége.

A Nuggets szezonkezdő kerete:

Irányítók: Chauncey Billups, Ty Lawson, Anthony Cater
Dobóhátvédek: Arron Afflalo, J.R. Smith
Kiscsatárok: Carmelo Anthony, Renaldo Balkman, Gary Forbes
Erőcsatárok: Al Harrington, Shelden Williams, Kenyon Martin (sérült)
Centerek: Nené Hilario, Melvin Ely, Chris Andersen (sérült)

















Nehéz ugyan tippelni, de az izgatott várakozás hevében érzek magamban annyi elszántságot a kihívás iránt, hogy megpróbáljak jósolni, s ha másra nem, legalább egy kis útmutató szempontjából talán érdekes lehet a következő tippsor, melyben a posztokhoz illő kategóriáknak megfelelően saccoltam meg a játékosaink éves átlagteljesítményét.

- Chauncey Billups: 75 meccs, 18.6 pont, 5.4 assziszt, 1.1 labdaszerzés
A veterán klasszis ebben az évben is igazi vezére lesz a csapatnak, s bármi is történjen Melo körül, rá bármikor számíthatunk.
- Ty Lawson: 68 meccs, 12.5 pont, 4.5 assziszt, 0.7 labdaszerzés
Előrelépés lesz számára a szezon, a nyár abszolút a fejlődését mutatta, szerintem ez most a parketten is meg fog valósulni, így legalább ennyire jó számokra számítok tőle második szezonjában.
- Anthony Carter: 52 meccs, 4.0 pont, 2.3 assziszt, 0.6 labdaszerzés
Idén már tényleg csak beugró lehet a veterán AC, néhány percnél többet legfeljebb extrém esetekben kaphat, vagy ha netán a másik két irányító közül megsérül valamelyik.
- Arron Afflalo: 82 meccs, 14.5 pont, 2.1 assziszt, 1.2 labdaszerzés
Ő a másik név, akitől markáns előrelépést várok, főleg a támadójátékát fejlesztheti idénre. Az előidényben brutális statisztikákra volt képes, azért a tippem annyira nem rugaszkodott el a talajtól, de titokban még jobb produkcióban reménykedek.
- JR Smith: 72 meccs, 12.7 pont, 2.5 assziszt, 1.5 labdaszerzés
JR-ral kapcsolatban lehetetlen jósolni, lehet kiugróan jó, lehet kiugróan rossz, és bizonyára egy újabb őrült hullámvasút-szezonja lesz, egy amolyan arany középutat céloztam meg neki.
- Carmelo Anthony: 78 meccs, 27.7 pont, 3.4 assziszt, 6.8 lepattanó
Neki is nehéz tippelni, főleg mert ki tudja, hogy mikor robban a bomba, és üt be a Melo-trade. Gyakorlatilag bármikor távozhat, ennek ellenére egy ilyen előzetes listán úgy számoltam vele, hogy itt tölti a szezont, s megismételheti a tavalyi teljesítményeit.
- Renaldo Balkman: 56 meccs, 5.7 pont, 1.3 assziszt, 5.4 lepattanó
Idénre mindenképpen többet számíthatunk rá, komolyodott, és keményebben dolgozik, elsősorban védekezésben fogjuk hasznát venni, és az év első időszakában sokat tűnhet fel négyes poszton is.
- Gary Forbes: 65 meccs, 6.8 pont, 1.7 assziszt, 2.3 lepattanó
Kellemes meglepetés volt a feltűnése, nagyon bízom benne, és szerintem még ha nem is lesz húzóember, JR mellett a pad elsőszámú offenzív játékosa lehet. Nagyjából Graham egy évvel ezelőtti számait várom tőle, amire vérbeli swingman-ként minden esélye megvan.
- Al Harrington: 69 meccs, 15.2 pont, 5.6 lepattanó, 0.3 blokk
Támadásban évről évre kifejezetten hatékony, bizonyára a célzókájában most nekünk sem kell csalódnunk, és a 15 pont körüli átlag nem bizonyul magas elvárásnak.
- Shelden Williams: 72 meccs, 8.6 pont, 6.5 lepattanó, 0.5 blokk
Ellenben Shelden sokkal inkább a saját palánkunk alatt érvényesülhet, komoly mennyiségű védő lepattanóval számolok, és szerintem a pontok terén is lesznek jobb meccsei időnként. Most, amikor több vetélytársa sérült, igazán megmutathatja, hogy mire képes.
- Kenyon Martin: 41 meccs, 8.1 pont, 7.4 lepattanó, 0.7 blokk
A szezon első felét kihagyja, és gyanítom, hogy vissza is fog esni a tavalyi énjéhez képest, azért szerintem legalább ezt a szintet hozni fogja, és ezzel könnyen kiharcolhat magának egy olcsóbb új szerződést.
- Nené Hilario: 72 meccs, 13.7 pont, 8.2 lepattanó, 1.2 blokk
A két évvel ezelőtti nagy visszatérése csodálatosra sikerült, ám tavaly mégis kicsit szerényebb volt, most azt várom, hogy újra emberesen összekapja magát, és nagyrészt az igazi harcos énjét fogjuk látni az új szezonban.
- Melvin Ely: 27 meccs, 3.2 pont, 2.5 lepattanó, 0.2 blokk
Nálunk se fogja megváltan a világot, és ideje nagy részében cserepadfűtő lesz, időnként beáll pár percre, amíg a többiek pihennek, de meghatározó szerepe aligha lesz, akkor elég nagy bajban lennénk.
- Chris Andersen: 53 meccs, 8.0 pont, 7.4 lepattanó, 2.1 blokk
Az első két hónapot biztosan kihagyja sérülés miatt, de reménykedem benne, hogy azután már végre teljesen egészséges lesz, és újra hatalmas kakaóval játszva kihozza magából a maximumot, és újra a közönség kedvenc "állata" lesz.

A Nuggets rajtjáig még egy hasonló, bővebb előrejelzéssel is rövidesen kedveskedni fogunk az olvasóknak.

Az alapszakasz utolsó fordulójában múlt szombaton a Colorado Rapids ellenfele a Rocky Mountain-rivális Real Salt Lake csapata volt, azonban ahogy az idegenbeli mérkőzésen, most hazai pályán sem bírtunk a szomszédvárral, s a kétgólos vezetésünk ellenére be kellett érnünk a 2-2-es pontosztozkodással. Ez azt jelenti, hogy hacsak a két csapat nem találkozik egymással az MLS nagydöntőjében, akkor a utah-i 1-1-es döntetlen miatt az ellenfél nyeri a Sziklás-hegység Kupát az idegenben szerzett több találata miatt.


A hegyekbeli két rivális idei második összecsapását a Dick's Sporting Goods Park közel 18 ezres nézőserege előtt rendezték, melyen a RSL számára az alapszakasz-elsőség, a mieinknek pedig a minél előkelőbb helyezés volt a tét a Kupa mellett. A Rapids a legerősebb kezdő tizenegyével vette fel a harcot szombat este, miután a bal hátvédünk is visszatérhetett: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. A mérkőzés viszonylag nyugodt tapogatózással kezdődött, majd az első tíz perc után egyre jobban rákapcsoltak a házigazdák, és több akciót is vezettünk. Negyedóra elteltével a bal oldalról Wallace váratlanul egy erős beadásra szánta el magát, melyet a büntetőpont magasságából Omar Cummings kapásból lőtt a hálóba. Gyorsan megszerezte a vezetést a Rapids. Kisvártatva Casey szedett össze egy sárga lapot egy durva belépőt követően, a csapat pedig nagyon magabiztosan játszva sokat birtokolta a labdát, és bár kevés helyzetünk volt a továbbiakban, szinte folyamatosan mi támadtunk. A Salt Lake-nek nem sok beleszólása volt a dolgokba, egyedül a félidő utolsó percében tudtak helyzetbe kerülni egy szögletrúgás alkalmával, de a közeli fejesnél Pickens kapus bravúrral hárított, az ismétlést pedig Wynne blokkolta. Így aztán 1-0-s vezetéssel vonulhattunk le a szünetre.

A második félidő előtt a bal szélen hajtottunk végre egy cserét, s Smith helyett immár Thompson futott ki a gyepre. Öt perc telt el a játékrészből, és a jobb oldalon jártunk közvetlenül az alapvonal mellett, majd Kimura egy félelmetes beadást rajzolt középre a kapu torkába, egyenesen Conor Casey fejére, aki egy gyönyörű vetődés közben csúsztatott a hosszú sarokba. Egyre inkább fölénybe kerültünk, és további veszélyes támadásokat vezettünk, a vendégek abszolút nem tudták tartani a mieinket. A 64. percben Casey helyére beállt Kandji. Továbbra is a Rapids-ről szólt az este, csak rajtunk múlott, hogy nem lőttük be a harmadik gólt, Kandji-nak és Cummings-nak is volt egy-egy ígéretes lövése, míg a legnagyobb lehetőséget Mullan hagyta ki, ekkor a kapus már nem volt a kapujában, de az egyik hátvéd fel tudott szabadítani a középpályás lövésénél. Tíz perccel a mérkőzés vége előtt a balhátvéd Wallace részesült sárgalapos figyelmeztetésben, majd rövidesen éppen az ő helyére küldtük pályára a francia Baudet-t. Az utolsó percekre kicsit megélénkült a RSL játéka, és megeresztettek néhány lövést, de úgy tűnt, hogy semmi nem veszélyeztetheti az előnyünket. A 90. percben békésen passzolgattunk a saját térfelünkön, majd a hazaadást követően Pickens húzta az időt, és megvárta amíg odaér az ellenfél csatára, s csak akkor akarta előre lőni a labdát, ám pechére a támadó blokkolta a lövését, s a feje felett felpattant a labda, a visszaigyekvő kapus beesett a hálóba, a játékszer pedig a felsőlécről pont a támadó elé került, aki könnyen az üres kapuba lőtt. 2-1-re szépített a vendég együttes, és a játékvezetők öt perc hosszabbítást terveztek. A 93. minutumban egy jobb oldali szabadrúgást követően a kapu előtti kölcsönös dulakodás közben a földre esett egy utah-i, a bíró pedig szabálytalannak látta Mullant, ezért büntetőt adott. A denveriek hevesen reklamáltak az ítélet ellen, de a kapitány Mastroeni csak egy sárgát szedett össze a vitatkozással. A Salt Lake pedig a tizenegyesből kiegyenlített, miután az ellentétes irányba dőlő Pickens mellett biztosan értékesítették a 11-est. A végeredmény ezzel 2-2 lett, s hasonlóan az idegenbeli összecsapáshoz, ismét csak a hosszabbítás perceiben tudott kiegyenlíteni a RSL, amely ennek köszönhetően minden bizonnyal megnyerte a 2010-es Rocky Mountain Cup-ot, a Rapids pedig ezzel a pontvesztéssel a hatodik helyett, csak a hetedik pozícióban zárta az alapszakaszt.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Egyéni statisztikák az alapszakasz végeztével:

- A csapat házi gólkirálya Cummings lett 14 találattal, megelőzve a 13 gólos Casey-t.
- A legtöbb assziszt a balszélső Smith nevéhez fűződött, aki nyolc alkalommal jeleskedett az előkészítő szerepében.
- A legjobb pontszerzőnk Casey lett, miután 13 találata mellé 6 gólpasszt regisztrált.
- Egyetlen játékosunkként a hátvéd Moor játszotta végig a 30 mérkőzést teljes hosszában, így ő az alapszakasz mind a 2700 percét a pályán tölthette.
- Pickens kapus a 29 mérkőzéséből 11-szer ért el győzelmet, átlagban 1.1 gólt kapott, és hét shutout mellett 73.3 %-ban hatástalanította a kapujára tartó lövéseket.

A 2010-es MLS-alapszakasz végeredménye (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 18-7-5, 59 pont
*2. Real Salt Lake 15-4-11, 56 pont
*3. New York Red Bulls 15-9-6, 51 pont
*4. Columbus Crew 14-8-8, 50 pont
*5. FC Dallas 12-4-14, 50 pont
*6. Seattle Sounders 14-10-6, 48 pont
*7. Colorado Rapids 12-8-10, 46 pont
*8. San Jose Earthquakes 13-10-7, 46 pont
----------------------------------------------------
9. Kansas City Wizards 11-13-6, 39 pont
10. Chicago Fire 9-12-9, 36 pont
11. Toronto FC 9-13-8, 35 pont
12. Houston Dynamo 9-15-6, 33 pont
13. New England Revolution 9-16-5, 32 pont
14. Philadelphia Union 8-15-7, 31 pont
15. Chivas USA 8-18-4, 28 pont
16. D.C. United 6-20-4, 22 pont

Kialakult tehát a végeredmény, ezzel létrejöttek az MLS főcsoport-elődöntőinek párosításai. A Rapids ellenfele a rájátszás első körében a keleti másodikként a két évvel ezelőtti bajnok együttes, a Columbus Crew lesz. A sárgák ellen a playoff első mérkőzését magyar idő szerint most pénteken hajnalban vívhatjuk, míg a visszavágóra november 6-án, szombaton kerülhet sor.

A napokban jelentkezni fogunk egy bővebb playoff-előrejelzéssel a blogunkon, addig is mindenkit bíztatunk a szurkolásra, ahogyan azt további népszerű denveri sportolók is tették. A csapat óriási tettet hajtott végre a rájátszásba jutással, és szeretnék minél emlékezetesebbé tenni az idei menetelésüket. Szurkoljunk együtt lépésről lépésre, hogy sikerüljön a bravúr a város labdarúgóinak!

Ezen a héten a Denver Nuggets lejátszotta a hátralévő négy előszezon meccsét. Ezzel le is zárult a felkészülés és már csak néhány nap van hátra a szezon rajtjáig.

Miután kikaptunk a Lakers ellen a LA-i négyestorna első meccsén, a harmadik helyért kellett pályára lépnie a csapatnak, az ellenfél a Jazz ellen veszítő LA Clippers volt. Karl teljesen kísérleti felállásban küldte harcba a csapatot, Boateng kezdett center poszton, mellette Williams játszott, a hátsó posztokon pedig az Afflalo-Smith-Lawson hármas jutott kezdőként játéklehetőséghez. A furcsának mondható kezdő mellett meglehetősen szűk rotációval dolgozott az edzői stáb, a cserék közül csak Balkman és két próbajátékon lévő játékos Ely és Forbes kaptak lehetőséget. A csapat legeredményesebb játékosa JR volt, mellette még Forbes 22 pontját érdemes kiemelni. Afflalo és Lawson ezúttal kevésbé voltak kiemelkedőek, de nagyon hasznosan játszottak. Boateng igaz csak 2 pontot szerzett, de mellé 10 lepattanót sikerült összeszednie, mindezt alig több mint 22 percnyi játék alatt, így összességében az ő teljesítménye is figyelmet érdemel. A mérkőzés szoros volt, de 108:104-re nyertünk, így a torna harmadik helyén végeztünk, melyet végül a Jazz nyert meg a Lakers legyőzésével.

A következő mérkőzés elég érdekesnek ígérkezett, ugyanis két a szezont nagy reményekkel váró csapat játszott, az ellenfelünk a Thunder volt a Pepsi Centerben. Ezúttal egy sokkal megszokottabb kezdőcsapattal vágtunk neki a találkozónak, Karl a rendelkezésre álló játékosokból a legerősebb ötössel kezdett. Többen kaptak lehetőséget a padon ülők közül is, egyedül csak Carter nem játszott azok közül, akik hadra foghatóak voltak. Az ellenfél viszont nagyon tartalékosan játszott, sem Durant sem pedig Westbrook nem lépett pályára. Támadásban nagyon hatékonyan játszott a csapat, szépen meg is oszlottak a pontok a játékosok között, heten jutottak túl a 10 pontos határon, közülük hárman a 20 pontos határt is átlépték. Anthony 21 pontot és 9 lepattanót szerzett, mellette még Afflalo és Smith voltak, akik 20 pont fölött termeltek. Az irányítóink is nagyon jól játszottak, Billups 8 gólpasszal és 15 ponttal, Lawson pedig 18 ponttal vette ki a részét a sikerből. Egész jól menetek ezen a meccsen a hárompontosok, Lawson 4-ből 4 hármast, Smith pedig 10-ből 5-öt vágott be, csapatszinten 44%-os volt a teljesítményünk. JR dobott két emlékezetes hármast, egyet a félpályáról egyet pedig úgy, hogy 2-3 ember ugrott egyszerre az arcába. A próbajátékosok ezúttal kevesebbet játszottak, Boateng kapott egy kicsit több játékpercet, de 5 faulton kívül nem sokat tudott hozzátenni a játékunkhoz. Mint az már kiderült a meccset megnyertük 130:115-re.
























Következő fellépésünkre a Portland ellen került sor, ismét egy stabil playoff csapat volt az ellenfél. A Blazersben elég rendesen játszottak a legjobbak, nálunk azért sok időt kaptak a próbajátékosok és a cserék is. A legtöbben elég visszafogottan teljesítettek, Anthony volt a legeredményesebb a maga 21 pontjával, de borzasztó gyengén ment neki a játék, 6/23-as mezőnymutatóval zárt. Kiemelkedő teljesítmény nem volt a Nuggetsban, főleg lepattnózásban voltunk nagyon magunk alatt, Cambyt nem bírtuk tartani, az ex-Nugget 17 pattanót szedett össze. A találkozót buktuk 83:90-re, ami azt illeti az eredmény a játék alapján hízelgőnek mondható.

Az előszezon utolsó mérkőzésére a tavalyi mumus Phoenix Suns ellen került sor. Az utolsó felkészülési meccsen Karl megadta a lehetőséget a bizonyításra a próbajátékosoknak, így ismét egy szokatlan kezdőcsapatot küldött pályára. Centerben Ely, mellette Williams kezdett, rajtuk kívül még három guard, Afflalo, Smith és Carter kaptak helyt a kezdőcsapatban. A rotációt megint szűkre szabta a mester, a padról csak három játékost használt, Lawsont, Balkmant és Forbes-ot. Meglepetésre talán ez mérkőzés hozta az előszezon legjobb játékát, 144 (!) pontot szerzett a csapat, öt játékos érte el a 20 pontos határt, mezőnyből félelmetes hatékonysággal dolgoztak a srácok, 64% volt a FG-mutatónk. A hárompontosok is nagyon jól mentek, a triplák fele sikeres volt és büntetőzésben is sikerült jó statisztikát összehozni. A sok jó teljesítmény közül is kiemelkedik Afflalo játéka, csaknem tripla-duplát ért el 24 ponttal, 9 lepattanóval és 10 gólpasszal. Ki kell még emelni Shelden Williams teljesítményét, aki 8 lepattanót és 27 pontot szerzett és 16 büntetőjéből csak 3-at rontott el, ismét bizonyította, hogy komoly erősítést jelent az Ő leigazolása. A kezdőcsapatból hasznos volt még Carter, Ő 20 pontot, 5 aszisztot és 4 labdaszerzést jegyzett. A padról Lawson és Forbes is nagyot játszottak. A fiatal irányító 29 pontot szerzett, nagyon biztos kézzel dobta a hármasokat és sok betörése is eredményes volt, ritka az olyan meccs, amikor nem kap legalább egy sapkát, ez most ilyen volt. Forbes 25 pontig jutott és ezzel a teljesítményével alighanem nagy lépést tett a csapatba kerülés felé, én is úgy gondolom, hogy az Ő leigazolásával nyernénk a legtöbbet. A találkozó végeredménye egyébként 144:106 lett a javunkra.

Az előszezon ezzel befejeződött, 5-3-as mérleggel és sok tapasztalattal zártunk. A felkészülés alapján nagyon erősnek érzem a csapatot, rengeteget fejlődtek játékosok egyénileg is, és talán csapatszinten is sikerült előre lépni. A következő szezonban még változatosabb támadójátékot várok a csapattól, már nem csak Anthonynál és Billupsnál van jó helyen a labda, most nagyon úgy fest, hogy bátran lehet passzolni Afflalonak vagy Lawsonnak is. Ez a két játékos nagyon nagyot fejlődött ezen a nyáron, remélem, a jó teljesítményüket tétmeccseken is tudják majd hozni, és ha nem is minden alkalommal, de néhány találkozón majd nyerőemberré lépnek elő a szezon során. Az új igazolások beépülése is jól sikerült, Williamsnek voltak kiemelkedő meccsei, vele biztosan erősödtünk tavalyhoz képest. A szerződésre hajtó játékosok közül én továbbra is Forbes-t favorizálom, igaz a rosterben még van hely, így akár rajta kívül még egy játékosnak kínálhatunk szerződést, de teljesítménye és a sokoldalúsága alapján neki egyértelműen megérné megadni a lehetőséget, hogy tétmeccseken is bizonyítsa mire képes. Nagyon jó szezonnak nézünk elébe, ha szerencsénk lesz és elkerülik a csapatot a sérülések, főleg a szezon második felében, akkor benne lehet a csapatban akár egy történelmileg is kimagasló eredmény.

Hajrá Nuggets!

A szezon első meccsei:

Csütörtök, 03:00 Utah Jazz @ Denver Nuggets
Szombat, 02:00 Denver Nuggets @ New Orleans Hornets
Vasárnap, 02:30 Denver Nuggets @ Houston Rockets 

Múlt héten csapatunk, a Denver Broncos szívszorító vereséget szenvedett, ezt minél hamarabb feledtetni kell. Szerencsére a mutatott játékkal semmi kivetnivaló nem volt, erre a színvonalra ugyanis most is szükség lesz, amikor az ősellenség látogat hozzánk.


Egy ilyen vereség után biztos fűti a bizonyítási vágy a játékosokat, a sérülések viszont sajnos továbbra se kerülik el a csapatot. A legújabb áldozat Matt Willis lett, aki lábfejtörés miatt IR-re került. Helyére Diyral Briggs LB érkezett. Illetve még pár nappal korábban kirúgtuk D'Anthony Batistet és Andre Brownt, hogy legyen hely Kyle McCarhtynak és Kevin Alexandernek. Mindhárman a saját PS-ünkből érkeztek.

Az előző meccsen egyébként a rengeteg sérült ellenére is a szezon talán legjobb játékával rukkoltunk elő. Külön ki kell emelni a védelmet, hisz attól a Jetstől kényszerített ki három turnovert, ami az ezt megelőző 5 meccsén egyetlen egyszer adta el a labdát. Közülük is kimagaslik néhány ember. Perrish Cox, aki hétről hétre egyre jobb teljesítményt nyújt, annak ellenére, hogy Champ Bailey mellett 2. számú CB-nek lenni nem a leghálásabb feladat /*az ellenfél irányítói szívesebben veszik célba az ő emberét...*/. A másik újonc cornerback Syd'Quan Thompson. Ő szedte le Sanchez egyik labdáját, illetve a másikat Jason Hunter. Ő is új szerzemény, és eddig nagyon bejött. Doom sérülése miatt rögtön kezdő OLB lett, ahol stabil teljesítményt nyújt. Most is hozott tehát egy interceptiont, de amellett is jól játszott. Továbbá a védelmen kívül Tim Tebow szolgált rá a kiemelésre. A valódi bemutatkozása szenzációsan sikerült, jelenlétével kiszámíthatalanabb lett a futójátékunk és így a szezonban pont a gyilkos Jets-védelem ellen haladtunk a legtöbbet (földön). Az első körös választottunk nem mellesleg egy TD-t is futott.
Negatívumok nem is igazán adódtak. Hill sorsdöntő szabálytalansága inkább balszerencsés eset volt, bár ott maga az egész drive elég bosszantó lett. Két 3rd down oldottak meg, majd azt a 4. kísérletet egy igazából nagyon rossz passzkísérletből óriási mázlival. Nate Jones ezúttal se volt a csapat legjobbja, de safety pozícióban lényegesen elfogadhatóbb teljesítményt nyújtott, mint a korábbi fordulókban. Ha valamit kifogásolni lehet az a play calling. A 4. negyedben két egészen szánalmas 3&outot csináltunk, ami meg is bosszulta magát.


Aktuális ellenfelünk:
Elérkezett ez is, minden évben 2× van ilyen, mégis mindig újat tartogat. Összecsapunk az Oakland Raiders-szel. Az utóbbi évek gyengébb teljesítményei miatt egy kicsit talán csökkent a jelentősége a semleges nézők számára, de egy magára valamit is adó Broncos-drukker máig ugyanúgy gyűlöli a fosztogatókat, és biztosak lehetünk benne, hogy ez fordítva is igaz.
Akárcsak mi, ők is 1960-ban csatlakoztak az akkor alapuló AFL-be, és kezdettől fogva a divízió-riválisaink. Velünk ellentétben már a kezdetekkor meghatározó csapattá váltak, '67 eljutottak a Super Bowlig. 1969től pedig elkezdődött az ő aranykorszakuk az NFL történelmének egyik legnagyobb edzőjével, John Maddennel. A sikersorozat Madden után is folytatódott és egy 3 éves Los Angeles-i kirándulás se hátráltatta. A '70-es évek és a '80-as évek elejének talán legjobb csapata voltak, amit 3 SB-győzelemre váltottak.
A két csapatnak együtt 5 Super Bowl győzelme van és összesen 11 részvétele, a legjelentősebb rivalizálások egyike. Az egymás elleni mérleg, főleg a '60-'70-es éveknek köszönhetően a fosztogatók javára billen. 41 győzelmünk mellett már 56 vereségünk van, kétszer pedig nem sikerült dűlőre jutni egymással. A rájátszásokban 1-1 győzelme van a feleknek.

A rivalizálásnak számtalan emlékezetes fejezete van, ezek közül az első 1973bra tehető. Előtte 13 évig a liga egyik pofozógépe voltunk, viszont a '70es évektől fokozatosan erősödtünk, melynek jutalma a csapat első hétfő esti rangadója lett, az említett évben. Az ellenfél pedig az, az addigra szívből gyűlölt Oakland Raiders volt, melytől többnyire méretes zakókat kaptunk. Azon a napon azonban máshogy alakultak a dolgok, nem lett meg a győzelem ugyan, de egy drámai meccsen, óriási küzdelemben sikerült kiharcolni a döntetlent. Az utolsó percen belül egy field goallal vezetést szerzett ugyan a Raiders, de az akkori irányítónk Charley Johnson nem adta fel, és fél perc alatt 3 playből eljutatta csapatunkat mezőnygól távolságba, és azt ki is használtuk. Történelmünk első hétfő esti rangadóján nem vallottunk szégyent. A döntetlen pedig sorsfodító volt csapatunk szempontjából. Aznap elindultunk a sikerek útján. Még abban az évben meglett a csapat első pozitív szezonja, majd négy évvel rá először nyertük meg a divíziót, ami után meg se álltunk a Super Bowlig. Az a hétfőesti rangadó máig piros narancs-betűs ünnep a Broncos történelmében, máig az 'Orange Monday' néven emlegetik. /*folyt. köv.*/

Mindkét csapat hosszú utat járt be azóta, s mint arra volt már utalás, mindkét csapat hanyatló félben van. Mi John Elway visszavonulása, 99-es Super Bowl győzelme óta egyetlen rájátszás meccset nyertünk, ők pedig 2003-as SB-vereségük óta képtelenek egy szezonban 6 győzelmet összehozni. Évek óta tartó gyenge szereplésüknek elsősorban Al Davis egészen szánalmas draftjaik okolhatók. A rengeteg top10es picküket sorba elherdálták és sikerült kiválasztani köztük az NFL történelmének második legnagyobb bustját, Jamarcus Russellt. Nem csoda, hogy Al Davis választásait kis híján akkora várakozás előzi meg, mint az 1/1-et. Ugyancsak hátráltatta a csapat szereplését, hogy minden évnek új edzővel, új elképzeléssel kezdtek neki.

Legutóbb azonban ez megváltozott. Maradt a régi edző, és egy sokkolóan értelmes drafton vannak túl, ami elég is volt az igazi die hard Raiders fanoknak, hogy újra bizalommal kezdjenek a szezonnak. Ez egészen az első fordulóig ki is tartott :P. Azonban az elmúlt években se tudtuk őket oda-vissza verni, hiába volt erősebb csapatunk, és ez nem egyszer a rájátszásunkba került, ráadásul idén már feltudnak mutatni egy figyelemre méltó győzelmet a San Diego Chargers ellen. Ezúttal nem hagyhatjuk, hogy rajtuk menjen el a szezon, és vissza kell vágni a tavalyi szívfájdító vereségért, a Dagi győztes drive-jáért.

A meccset mi várjuk kedvezőbb előjelekkel, mert bár mindketten 2-4-gyel állunk, és a múlt héten is mindketten kikaptunk, de a mi sorsolásunk eddig jóval erősebb volt, a mutatott játékunk pedig sokkal meggyőzőbb, különösen a legutóbbi fordulóban /*A Raiders kilátástalan játékkal 17-9-es vereséget szenvedett az addig nyeretlen '49ers-től, míg nekünk tartalékos csapattal volt kezünkben a győzelem a New York Jets ellen.*/. Ám, ahogy az az ilyen rangadók esetében lenni szokott, a felek felszívják magukat és erőn fölül teljesítenek. Az aktuális forma nem számít, minden yardért meg kell vívni a csatát.




















A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Robert Ayers	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	OUT
Brian Dawkins	S	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Andre Goodman	CB	quadricep	DNP	DNP	DNP	OUT
Darcel McBath	S	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Wesley Woodyard	LB	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
Eddie Royal	WR	ágyék	DNP	DNP	Limited	Questionable
Champ Bailey	CB	borda	DNP	Limited	Limited	Questionable
Kevin Vickerson	DL	ágyék	DNP	Limited	Limited	Questionable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	-	-

Oakland Raiders
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
John Henderson	DT	lábfej	DNP	DNP	DNP	OUT
Thomas Howard	LB	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Chaz Schillens	WR	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Travis Goethel	LB	hát	Limited	Limited	DNP	OUT
Brandon Myers	TE	agyrázkódás	DNP	DNP	DNP	Questionable
Michael Bennett	RB	hamstring	Limited	Limited	Limited	Questionable
Tyvon Branch	S	hát	Limited	Limited	Limited	Questionable
Jason Campbell	QB	térd	Limmited	Limited	Limited	Questionable
Bruce Gradkowski	QB	jobb váll	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darren McFadden	RB	hamstring	Limited	Limited	Limited	Questionable
Hiram Eugene	S	hát	Full	Full	Limited	Questionable

Még mindig sok a hiányzónk, ráadásul fontos emberek, és ez sajnos egy darabig még így is marad. Ami jó, hogy a cserék élnek a lehetőséggel és az újoncok hamarabb érnek be. Két papíron könnyebb ellenfél van már csak hátra a bye week előtt, azokat be kéne húzni, aztán újra a legerősebb keretünkkel, áh fölösleges is befejezni, ilyen úgy se lesz...

Annak ellenére, hogy volt nagyobb tudásbeli különbség is a javunkra, amit nem tudtunk kihasználni, most hazai pályán nagyon kéne a győzelem. Jók vagyunk és végre ki kell, hogy jöjjön a lépés, szóval tartom szezon előtti tippemet, megverjük őket. A meccs vasárnap este 22:15kor kezdődik az Invesco Field @ Mile High stadionban. Hajrá Broncos!

Az előző heti baltimore-i vendégjátéknak „hála” elég sok hiányzóval várta a kiváló formában játszó New York Jets (4-1) csapatát a Denver Broncos (2-3) múlt vasárnap. Bár az első hírekhez képest javult a helyzet, hiszen felépült kisebb agyrázkódásából Demaryius Thomas, valamint újra hadra fogható állapotban volt végre Knowshon Moreno is, előtte pedig újra Spencer Larsen lehetett a FB. Hiányzott viszont Brian Dawkins, Robert Ayers, Andre Goodman, Darcel McBath és Wesley Woodyard, rajtuk kívül a 45-ös keretből még Chris Clark és Eric Olsen maradt ki.




















A mérkőzésnek különleges hangulatot adott, hogy a Broncos vezetősége megegyezett Denver város polgármesterével és ezt a napot nevezték ki az idei szezon Orange Sunday-évé, amikor is minden szurkolót arra kérnek fel, hogy viseljen valami narancssárgát a ruházatában, ami egy hatalmas összefüggő narancstengerré varázsolta az INVESCO Field @ Mile High stadiont.

Josh McDaniels úgy tűnik kezd rászokni az első támadási lehetőség átadására, most is Broncos nyerte a feldobást és a Jets kezdhetett. Így tehát a védők léphettek először pályára, sok olyan játékossal, aki még idén nem volt kezdő és Ayers kiválása miatt alapból a 4-3-as felállásban:

DE: Kevin Vickerson, Justin Bannan
NT: Jamal Williams
DT: Marcus Thomas
OLB: Mario Haggan, Jason Hunter
ILB: DJ Williams
S: Renaldo Hill, Nate Jones
CB: Champ Bailey, Perrish Cox




















Az előzetes hírek szerint még Bruton lett volna a kezdő Dawkins helyén, de végül Jones kapta a lehetőséget. A meccs egyik pikantériáját a hosszú évekig San Diego-ban együtt játszó Jamal Williams – Ladanian Tomlinson páros első ellenfélként való találkozása adta, volt egy kis barátságos üzengetés is a hét közben. Az első támadásnál egyből a volt-MVP futott, de LT-t a Champ-Haggan páros -1 yard-on megfogta és mivel a második NFL évében járó QB, Mark Sanchez első két passza rossz lett, 3&out után jöhetett az első punt, ami után Royal egy szép, 32 yard-os visszahordással a Jets 40-re tette az első Broncos drive indulási helyét. Jöttek Orton-ék az alábbi összeállításban:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd, Eddie Royal
LT: Ryan Clady
LG: Russ Hochstein
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Zane Beadles

Valami, eddig még tisztázatlan okból, Ryan Harris helyén Beadles edzett a hét nagy részében RT-ben és mint látható a kezdőbe is ő került be. Nincs hír sérülésről, valószínűleg Harris formájával nem lehettek elégedettek JMD-ék, amire mondjuk az előszezonban történt nagyobb kihagyás is rányomhatta a bélyegét. Nem indult jól a drive, Walton ellen fújtak be egy false start-ot, de mivel Orton passzából Royal 10 yard-ot hozott, úgy tűnt, hogy nem is lesz gond, sőt amikor Moreno elindult a 2&5 után előre, akkor még inkább bíztató volt a helyzet, de sajnos 13 yard megtétele után kiverték a kezéből a labdát, amit a Jets védelme a 17-es vonalon fel tudott szedni. Újabb 3&out jött a Jets-től, amit egy 5 yard-os DJ sack zárt le, saját 31-éról jöhetett a punt utén a Broncos. Úgy tűnt, hogy újra egy false start miatt kényszerül hátra a csapat, de Bart Scott egy fölösleges durvaság miatt kapott egy 15 yard-os büntetést, amit minden esetben érvényesítenek, még akkor is, ha volt a másik oldalon szabálytalanság. Saját 46-ról kezdhetett tehát valójában támadni a hazai csapat. Sajnos azonban ez se segített, két sikertelen passz között egy 4 yard-os Buckhalter futásra tellett csak, Colquitt az endzone-be rúgta a punt-ot, így a 20-ról jött a Jets.

A CBS bemondói épp elemezték a 2&7-es play előtt, hogy bár Sanchez még nem dobott interception-t, de volt már pár helyzet, ahol éppenhogy megúszta, amikor kissé megzavarta a blitz az ifjú tehetséget és a teljesen üresen álló Jason Hunter-nek passzolt, aki gyorsan el is indult a Jets endzone felé karrierje első labdaszerzésével. Egészen a 18-ig jutott vele a 32-ről, ott levitték a védők, de sajnos a visszahordás nem lett érvényes, mivel Haggan-re fújtak a bírók egy fölösleges durvaságot, így csak a 33-ról jöhetett a drive. Egy 1st down meg is lett, de sajnos amikor a 7-ről jött a 3&1, akkor a védelem jól kitalálta merre akar Buckhalter futni, -3 yard lett belőle és egy jöhetett Prater egy 27 yard-os FG-ra. Ő jött is, csak a Lonie Paxton long snap nem jött, megpattant a földön a hátra passzolt labda és így nem lehetett megkísérelni a mezőnygólt, Prater-nek rá kellett vetődnie a játékszerre, saját 23-as vonalán kapta vissza a labdát a vendégcsapat még mindig 0-0-s állásnál. Beindult a Jets támadósora, egymás után hozták a 1st down-okat. Le is pörgették a negyedből hátralévő 6:34-et, egy 0 yard-os Tomlinson-futással fejezve be a játékrészt 2&10-nél. Az első negyed után az eredmény tehát -> 0-0.

A negyedek közti szünetben úgy látszik sikerült a tökéletes play-t kiválasztani a vendég oldalon, mivel egy 32 yard-os TD passzal nyitották a játékrészt, Braylon Edwards kapta el Sanchez passzát Champ-et megverve 1-az-1-ben, aki nem kapott segítséget a safety-ktől -> 0-7. Touchback után a 20-ról jöhettek a narancssárga-kékek és Orton végre elkezdte megdolgoztatni az elkapókat, vagyis először leginkább csak az egyiket, mégpedig az utóbbi időben kicsit kevesebb szerepet kapó Gaffney-t, pedig rajta a liga talán legjobb CB-e, Darell Revis védekezett. Mire a drive eljutott a Jets 5-ös vonaláig, addigra Gaffney-nek 3 elkapásból 59 yard-ja gyűlt össze. Több meccse kihagyás után Tim Tebow ismét pályára lépett ebben a drive-ban, először Royal end-around futásánál még csak a handoff volt az övé, de utána egy 2 yard-os futást is jegyzett, majd mikor 1&goal jött az 5 yard-ról, újra rá került a futás sora és meg is hálálta JMD bizalmát, a jobb oldal felé elfutva beszaladt az endzone-ba, megszerezve ezzel első NFL TD-ját, amit remélhetőleg még nagyon sok fog követni az elkövetkező években -> 7-7.





















JMD, ha már elkezdte, akkor folytatta is tovább a meglepő play-ek sorát, teljesen sokkolva a Jets-et egy onside kick-et rúgatott Prater-rel, aki tökéletesen kivitelezte ezt a nehéz rúgást és sikerült is megszerezni a Broncos-nak a labdát, Nate Jones vetődött rá, aki elől a play után rövid időre lent maradó Larsen takarította el az egyetlen eszmélő vendégjátékost. Sajnos Hochstein holding-ja a drive első play-énél (ami egyébként egy 7 yard-os futás lett volna) hátrább tolta csapatot és bár egy védő holding miatt egy 1st down meglett, de a félpályát mégse sikerült átlépni, így egy hosszú Colquitt punt után saját 20-as vonalán kezdhetett támadni a Jets. Egy érdekes akció jött, bár főleg a bírók tették érdekessé, NFL szinten meglepő két offensive pass interference büntetést fújtak be, amiből általában maximum egy szokott lenni egy meccsen, de legtöbbször még egy sem. Mindkettőt Champ Bailey ellen követték el , aki azért egy kicsit rá is játszott. Végül így csak saját 25-ös vonaláig jutott el a new york-i csapat, az újabb punt után 5:08-al a vége előtt saját 21-éről kezdhetett támadni tehát a Broncos. A támadásról azt hiszem elég annyit mondani, hogy 4:06-nál már újra a Jets kezdett akcióba. Úgy tűnt, hogy a vendégek vezetéssel kívánják zárni a félidőt és erre egészen 0:48-ig volt esélyük is, hiszen akkor már a hazai csapat 28-as vonalán jártak és ez a magaslati levegő miatt bőven FG távolságon belül van már egy NFL kicker-nek. De a vezetés megszerzésének reményéről le kellett mondani Rex Ryan HC-nak és csapatának, mégpedig a Broncos 7. körös újoncának, Syd’Quan Thomspon-nak hála, aki nagy játékintelligenciáról tanúbizonyságot téve leleste Sanchez passzát és a 35-ös vonalig robogott vissza vele.
39 másodpercet kaptak Orton-ék, hogy végül ők szerezzék meg a vezetést az első félidő végén. A denveri QB harmadik próbálkozásra jó passzot adott Royal-nak, eljuttatva csapatát a Jets 41 yard-jáig, ahonnan három rossz passz után 2 másodperccel a vége előtt Matt Prater karrierje leghosszabb, 59 yard-os FG-ját értékesítette, nagyon magabiztosan, ezzel beállítva a félidei eredményt is -> 10-7.





















A Broncos kezdte a második félidőt és meglepő módon eddig az NFL-t elkapott yard-okban vezető Lloyd-nak még nem volt elkapása, igaz a rajta védekező Cromartie nem sokkal tekinthető rosszabb CB-nek, mint Revis, de valamiért tőle Orton jobban félt. Eddig. A drive második play-e már feléjük ment, Cromartie pedig csak szabálytalanul tudta megakadályozni az elkapást, 19 yard-os büntetést kapott érte, pár play-el később (amik között egy 5 yard-os Tebow-futás is volt), pedig már meglett Lloyd első elkapása is, még ha csak 6 yard-os is, de az is elég volt egy 1st down-hoz 3&3-nál. Maroney futott egy 9 yard-osat a következő play-re, viszont rögtön utána -4 sikerült csak, „hála” az ex-Bronco Trevor Pryce-nak. A drive végén így Prater jött újra, a félidő végi 59-hez képest gyerekjátéknak tűnő 49-es FG-ra, de híven régi önmagához, 50-en belülről kevésbé veszélyes, mint 50-en túlról, a FG a jobb oldali oszlop mellett elszállva sikertelen lett.

Jó helyen kapta a labdát a Jets, két futással gyorsan hoztak is egy 1st down-t, de Marcus Thomas szezonbeli első sack-je nehéz helyzetbe hozta őket és nem is tudták megoldani, csak a Broncos 38-as vonaláig jutottak előre. Nick Folk-on volt a sor, hogy ő is új karriercsúcsot állítson be egy 56 yard-os FG-al és nem is remegett meg a lába (Érdekes módon és azóta is megmagyarázatlanul, csak 9 emberrel állt fel a Broncos a mezőnygólnál, amit szerencsére a Jets játékosai nem vettek észre, mert egy trükkös futással könnyen TD-t szerezhettek volna) -> 10-10. A következő drive-ban Orton futva megoldott egy 3&7-et, de később sajnos egy 3&2-t nem sikerült. Szerencsére a Jets egy 3&out után hamar visszaadta a labdát, kapott tehát még 2:59-et a negyed vége előtt a Broncos a támadásra. Ki is használták gyorsan, bár ehhez kellett egy kis bírói segítség is: egy 29 yard-os Lloyd-elkapás után (amit hiába challenge-elt Ryan) adtak még 15 yard-ot fölösleges durvaságért, ám a visszajátszáson látszott, hogy a védő nem sisakkal ütközött először, szabályos szerelés volt, még ha kicsit kemény is. A 17-ről jöhetett 1&10-el a hazai csapat és második próbálkozásra már sikerült Orton-nak egy jó passzot adnia, méghozzá Demaryius Thomas-nak, az újonc elkapó az endzone-ban csinált egy szép elkapást, amit talán érdemes lett volna visszanézetnie Ryan-nek, de mivel ezt nem tette, ezért -> 17-10.

Úgy tűnt, hogy gyorsan válaszolni fog a Jets, ugyanis Sanchez egy 41 yard-os passzal nyitotta az újabb vendég drive-ot, majd a következő play-ben az elkapó Santonio Holmes már 14 yard-al előrébb is járt. Ám ekkor (érthetetlen módon) nekiszaladt az őt blokkoló elkapóval éppen keményen birkózó Perrish Cox-nak és elejtette a labdát, amire Hill gyorsan rávetődött, így az utolsó negyedet egy Broncos-támadás nyitotta 2&9-el, a harmadik negyed végén az eredmény -> 17-10. Az utolsó negyed egy -8 yard-os sack-el indult és ezzel meg is adták a csapatok az alaphangot a következő percekre, 3&out 3&out-ot követett, míg végül 10:43-nál a Jets a saját 46-os vonalán el nem kezdett támadni. Egy hosszú Sanchez-passz nyitotta ezt a drive-ot, amit két futás után újabb 1st down követett a Broncos 20-as vonalán, 2&10-nál pedig egy Tomlinson futott TD-t, sajnos elég könnyen bejutott az endzone-ba a kissé már fáradó védelem ellen - >  17-17.

Újra döntetlennél kellett elkezdeni támadni a denveri csapatnak és két play-el gyorsan 33 yard-ot mentek előre, mielőtt egy Beadles false start vissza nem űzte őket a saját térfelükre. 1&15-ből 3&11 lett, amit Orton passzal akart megoldani, de végül futnia kellet, viszont 13 yard-ot tudott szaladni, ami hozta a 1st down-t. Két Tebow-futás után 3&5 jött, de sajnos ezt nem sikerült megoldani, viszont ezúttal a 48 yard-os FG-nál Matt Prater nem hibázott -> 20-17. 3:55 perce maradt a Jets-nek válaszolni és el is indultak a 20-ról előre. Sanchez kér 3rd down-t is az egyébként kiválóan védekező és ezekben a helyzetekben se hibázó Cox-on oldott meg, így a 2-minute-warning után 1&10-e volt a vendégeknek a saját 48-as vonalukról. 4 yard-ot még tudtak hozni az első play-el, de utána 4&6-ig semmit. Ekkor Sanchez kimenekült a blitz elől a zsebből és utolsó elkeseredésében előrehajította a labdát Holmes irányába. A WR-nek rövid lett a labda, visszafordult, elvesztette az egyensúlyát és elkezdett hátraesni, a rajta védekező Hill pedig hátranyúlt, hogy érezze merre van Holmes és pechére az ujjai pont a sisakrácsba akadtak bele és egy kicsit meghúzta oldalra az elkapó fejét, amit a bírók egy defensive pass interference vétségnek könyveltek el és a labdát a 2 yard-os vonalon a Jets-nek adták. Ők gyorsan ki is használták a lehetőséget a lelkileg összetört Broncos védelem ellen és Tomlinson második futott TD-ával átvették a vezetést -> 20-24.

1:13 alatt kellett TD-t csinálni a Broncos-nak és egy ideig még lehetett reménykedni, hiszen Gaffney és Lloyd elkapásai után 1&10 jött a New York 48-as vonalán, de ebből végül 3&6 lett, aminél az újonc Walton snap-je nem lett jó és a labda elpattant Orton-tól, aki ahelyett, hogy rávetődött volna, megpróbálta felszedni, de ebben végül egy védő megelőzte. Ez után a Jets egy térdeléssel lepörgette a maradék 35 másodpercet és így a végeredmény -> 20-24.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 14/34 sikeres/összes passz, 209 passzolt yard, 1 passzolt TD
Moreno: 12 próbálkozás, 48 futott yard, 1 elvesztett fumble
Tebow: 6 próbálkozás, 23 futott yard, 1 futott TD
Buckhalter: 6 próbálkozás, 20 futott yard
Maroney: 7 próbálkozás, 18 futott yard
Buckhalter: 5 próbálkozás, 13 futott yard
Gaffney: 6 elkapás, 81 elkapott yard
Lloyd: 4 elkapás, 74 elkapott yard
Royal: 3 elkapás, 37 elkapott yard, 1 punt return, 32 visszahordott yard
Thomas: 1 elkapás, 17 elkapott yard, 1 elkapott TD
Prater: 2/3 FG (59 yard, 48 yard), 2/2 XP
Colquitt: 6 punt, 39.7 yard AVG
D.J. Williams: 8 tackle, 1 sack
Cox: 7 tackle, 1 kikényszerített fumble
Jones: 6 tackle
Hunter: 2 tackle, 1 INT
Thompson: 1 tackle, 1 INT
Hill: 1 tackle, 1 megszerzett fumble

Josh McDaniels vezetőedző véleménye:
"Mindenek előtt dícséret illeti a csapatomat, mert a sok sérülés ellenére, akik játékra készek voltak, hatalmasat küzdöttek, és mindent megtettek a sikerért. Ma ennyit tudtunk csinálni, nem mondom, hogy nem vagyok bosszús a történtek miatt, mert az utolsó pillanatokban vesztettük el a meccset. Megpróbálkoztunk több trükkös játékkal, az onside kick-et azért vállaltuk be, mert a Jets talán a legalkalmasabb ellenfél rá, hogy egy ilyen esetben megszerezzük a labdát, így mindenképpen szerettem volna egyszer megpróbálni ennek a lehetőségét. Tim játszatásával igyekeztünk egy kicsit eltérni a futójátékunk eddigi sémájától, amikor a két futó mellé beküldtük őt, még inkább meg tudtuk osztani a védelem figyelmét, hogy éppen melyikük fogja kapni a labdát. Egyelőre passzjátékokat valóban nem hívtunk neki, de ki tudja mit hoz a jövő, egy próbát megért, és szerintem néhány egészen tetszetős játékot hajtott végre, beleértve egy touchdown-t is, valószínűleg a jövőben is számolni fogunk hasonló meglepetésjátékokkal. Komoly hiányérzetem van egy ilyen vékony vereség után, de nem érünk rá sajnálkozni, az esélyeink még mindig nem rosszak. Sőt, úgy érzem, abszolút a saját kezünkben van a sorsunk, az utolsó tíz mérkőzésünkből hatot a saját divíziónk csapatai ellen fogunk lejátszani, ahol eldönthetjük a kérdéseket a magunk javára. Izgatottan várom a folytatást, gyakorlatilag most kezdődik az alapszakasz legizgalmasabb része, hiszen a közvetlen riválisaink ellen harcolhatunk."




















Gyászos játékhetet zártak az AFC West divízió csapatai, ugyanis nem csak a Broncos, hanem szerencsére mind a három riválisunk vereséggel zárta legutóbbi mérkőzését. Közülük a legnagyobbat a San Diego koppant, miután 20-17-re maradtak alul a lesajnált St. Louis-zal szemben; az Okland 12-7-re kapott ki az idénybeli első győzelmét arató San Francisco-tól; míg a Kansas City óriási küzdelemben hagyta el vesztesen Houstont egy 35-31-es fiaskót követően. A következő körben a Raiders éppen az Invesco Field-re látogat, miközben a Chargers soros ellenfele a Patriots lesz, a Chiefs pedig a Jaguars ellen mérkőzhet meg.

Az AFC West divízió állása a 6. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 3-2
2. Oakland Raiders 2-4
3. San Diego Chargers 2-4
4. Denver Broncos 2-4

Sajnos ez egy nagyon fájó vereség lett, ami valamilyen szinten várható volt a sok sérült miatt, de mivel a Broncos talán egész szezonban most játszott a legjobban, ezért különösen rossz egy ilyen egyéni hiba miatt veszíteni. Sajnos újra lett sérült a csapatnál, Kevin Vickerson és Eddie Royal is idő előtt fejezte be a meccset, Royal nem is edzett a héten, Matthew Willis pedig sérültlistára került a napokban, mivel a lábfejében eltört egy csont, ami műtétet igényel. Champ is összeszedett egy-két kisebb sérülést, ő csütörtökön már edzett, remélhetőleg a Raiders ellen bevethető lesz.

A védelem mutatott végre nagyon biztató dolgokat is, ahogy a futójátékunk is, amin nagyot dobott Tebow bevetése és ha még passzolna is, akkor még könnyebben megennék a védelmek, hogy nem ő fog futni. Orton még mindig nagyon jól játszik, a támadófal is mintha adott volna életjeleket. A rookie CB párosunk, Cox és Thompson, elég jól vizsgáztak, szép jövő áll előttük és a csapat előtt is, ha továbbra is így folytatódik a fejlődésük.

A schedule első nehéz részén túl vagyunk, most jön két könnyebbnek tűnő meccs, először a Raiders ellen otthon, majd a Webley-ben a 49ers ellen, utána pedig a BYE week jön. A Raiders úgy néz ki, hogy Kyle Boller, a harmadik számú QB, vezetésével lép majd pályára vasárnap, a másik két QB sérült.
Nyerni kell, nincs mese...

Hosszú idő után újra írnék egy pár gondolatot a kosárlabdacsapatról, a Denver Nuggets-ról. Nagyon remélem hogy nem válik unalmassá számotokra.

Igazából a saját szemszögemből szeretném vázolni a Nuggets csapatát az új szezon előtt,úgyhogy nem akarok nagyon belemenni az offszezon összefoglalásába,mert nagyjából a lényeges kérdéseket,változásokat érinteni fogom, amint az elengedhetetlenné válik.

Azt hiszem egy olyan esemény árnyékolta be a nyári pihenőt,ami mellett nem mehetünk el szó nélkül akkor sem,ha már szinte lerágott csontnak számít.Mert ez az esemény az,ami lényeges hatással lehet a következő szezonunkra illetve szezonjainkra...


Igen, Carmelo Anthony - a franchise player - nagy vihart kavart távozási szándékáról beszélünk.Hatással lehetett erre Lebron James kálváriája,Chris Paul siránkozása,vagy saját feleségének egyéni ambiciói.Teljesen mindegy a végeredmény szempontjából.Jelen pillanatban - és ez már sajnos egy jó ideje töretlennek és mozdulatlannak látszik - elvágyódik Denver-ből.Az az ember,akire a csapatot építettük az elmúlt években,aki a csapat arcának számított.Ezt minden vérmes szurkolónak nehéz lenne benyelni,viszont aki az európai fociban járatos,tudja hogy a hírnév és a pénz milyen hatással lehet kedvenceinkre.

Szidhatnánk,kesereghetnénk,én mégis azt vallom,hogyha így döntött,vagy legalább is ilyen terveket dédelget,akkor azzal a játékossal már ne számoljunk 100%-osan.Menjen ha menni akar,de itt azután is marad kosárcsapat,akiknek minimális célja idén is a rájátszás lesz.

Azt gondolom,hogy úgy nagyon nehéz egy csapatnak készülnie a szezonra,hogy a meghatározó játékosát bármelyik pillanatban cserélhetik.Ráadásul a hármas poszton szereplő Anthony a csapat bombázója,pontgyára,akit bárki is érkezik egy esetleges csere útján,lehetetlenség lesz teljességgel pótolni.És éppen ezért számít jelen pillanatban leggyengébb posztunknak a legerősebb,a hármas.Mivel ha elmegy Melo,innen válik ki olyan 40 perc játékidő,a pontátlagokról nem is beszélve.Bármilyen a kezdőötös további összetétele,egy új ember beépítése nem egy egyszerű feladat,és olyan ez mint amikor új fogat csinál a fogorvos:fájnia kell ahhoz, hogy utána örömmel ropogtassunk.

Tehát számolni kell azzal,hogy idény közben ez is hatással lehet a csapat eredményeire,és ha hozzávesszük azt,hogy nyugaton milyen kiélezett a helyzet az utóbbi években,már 3-4 győzelemnyi különbség is jelentősen befolyásolhatja az alapszakasz végkimenetelét.

Azt hiszem,az új GM nem végez rossz munkát,bár igazából az eddig érkezők még a régi menedzsment szerzeményei.Mindenesetre az leszögezhető,hogy idén nagyon jó munkát végeztek a zöld asztalnál is,nem csak a parketten a Nuggets-nél.Gyorsan hozzátenném,hogy a menedzsment leváltása már aktuális volt,és véleményem szerint ennek a menedzsmentnek a lelkén szárad az is,hogy most Anthony költözni akar.Az hogy most mégis tudták hogy melyik poszton vagyunk szellősek,és mely játékosok jelenthetnek megoldást,az nagyon is Anthony megszellőztett elvágyódásának köszönhető.Hiszen idén az első számú koncepció Melo megtartása volt,aki pedig leszögezte hogy ez a roster kevés egy gyűrűhöz,és a játékosmozgásokat ennek rendelték alá.

Évek óta szajkózom,hogy a csapat öregszik,és nagyon kevés fiatalt próbálunk beépíteni,és amíg más csapatok a drafokról szinte ingyen jutnak hozzá tehetséges kiegészítőemberekhez illetve a jövő nagy reményeihez,addig mi elbohóckodjuk a draft lehetőségeinket.Hogy miért?Azért,mert ugyanez a menedzsment kötött harmincon túli vagy közeli játékosokkal 4-5 éves kontraktokat potom dollármilliókért.Aztán ezen szerződések behatárolták a mozgásterünket.Az elsőkörös választottakkal pedig garantált kontraktust kellene aláíratnunk.Mindenesetre máris figyelmeztető jel,hogy Anthony elcserélésében már feltétlen számítunk egy elsőkörös draftjogra,ami a hosszútávú csapatépítést kívánja mutatni,amihez előbb-utóbb el kell indulnunk.Addig viszont abból kell gazdálkodni amink van,és várni hogy lejárjanak a busás szerződések.Ehhez mérten próbáltunk hát erősíteni is.

Al Harrington érkezése feltétlen a támadójáték jelentős javulását hívatott elővetíteni.Eredetileg a négyes poszton játszik,de ha nagy a baj a hármason is bevethető rövidebb ideig,mivel a kinti dobásai is jól "ülnek".Az én szemem csak a védekezése miatt sír,mert az nem a leg acélosabb,márpedig nálunk az utóbbi években - de talán mondhatjuk azt is hogy eleddig mindig - ez a leggyengébb pont.

Nem úgy, mint a másik erősítésnek,Shelden Williams-nek,aki rendkívül jó fizikai állapotának köszönhetően igazi munkásemberként,vízhordóként segítheti csapatunkat.Már pedig egy olyan csapatba,ahol 2-3 óriási támadópotenciállal rendelkező játékost vonultatnak fel,ott valakinek szürke eminenciánsként a piszkos munkát is végeznie kell az eredmények érdekében.Shelden alkalmas erre a feladatra,és hosszútávon is akár,hiszen huszonévei közepén tart.Őt is négyes posztra hoztuk,mivel a magas embereket igénylő négyes illetve ötös poszton voltunk tavaly is,és idén is ezidáig sérülés miatt vékonyak.

És elérkeztünk a következő lehetséges (csak remélem hogy végül nem lesz az) gondhoz,hogy mi lesz akkor Kenyon Martin-al.Ugyanis idén utolsó évébe lépett szerződése szerint,ami 16 millió dollár feletti kiadást jelent.Szeretne hosszabbítani,de harmincnégy évesen ennyi pénzért,de még ennek a feléért sem éri meg hogy itt játszon.Olyan évi 2-4 milliótól egész biztos hogy egy csapat sem adna neki többet,szerintem mi sem fogunk,már ha felépül,mert az is csak télen lehetséges leközelebb.Martin ráadásul nehezen bírná el, ha padról kellene beállnia,morálisan is kérdőjeles lesz a hozzáállása abban az esetben,ha Harrington,Nené,és Andersen is egészséges lesz.Mert itt valaki sírni fog a játékidő miatt,az biztosnak tűnik...

- Chauncey Billups kijelentette hogy itt szeretné befejezni pályafutását,és amíg ő játszik,mentora lehet a csapatnak,eszmei vezére,példaképe,Karl meghosszabbított keze a parketten.Rendkívüli sportember,idén is az ő nevével fog kezdődni a Nuggets kezdőcsapata.Mellette Ty Lawson aki irányítóként egyre nagyobb hangsúlyt kaphat,és egyre többet fogja Karl együtt játszatni őket Billups-al.

- Kettes poszton Arron Afflalo hihetetlen fejlődést mutat,főleg támadóarzenáljában nyújt egyre másra csodás dolgokat,kezdő lesz,mellette a rapszódikus JR Smith játszahat ezen poszton,addig míg a szezon közben el nem cseréljük.Ugyanis lejáró idén ő is,6 millás fizetése egy cserében igen fontos lehet.Esetleges távoztával Billups fordulhat meg többet dobóhátvéd poszton,vagy egy frissen cserélt emberke.

- Hármason Anthony,addig ameddig.Kleiza megszerzésére kellett volna rámennünk,ha Anthony hamarabb jelenti be hogy menne.Csak hogy Toronto-ban gyorsabbak voltak,és idén nagyon jól járnak majd vele.Én el tudtam volna itt képzelni újra,pláne hogy az egyik kedvencem a kosarasok közt.Renaldo Balkman brusztolós,percember,tipikus kiegészítőember.Anthony elcserélése után átmenetileg  Harrington is bevethető,de feltétlen emiatt a poszt miatt fáj majd a fejünk leginkább.

- A négyes-ötöst egybe veszem,hiszen Martin és Harrington kifejezetten csak négyest játszik,de Shelden,Nené,illetve Andersen mindkét helyen megfordul.Bár egyre inkább úgy tűnik, hogy Ely is szerepet kaphat nálunk idén,de ő is mindkét poszton bevethető.
















- Összességében azt hiszem erősödtünk tavalyhoz képest,bár öregedtünk is egy évet.Reális cél mindenképpen a rájátszás,Anthony-val akár konf-döntőig mehetünk,vagy tovább is.Sok kérdés nyitott még a szezonkezdet előestéjén,de maga a szezon is hosszú,van idő a lehetőségek kisakkozására.Alapjában konzervatívak maradtunk csapatépítésben - nincs rebuild - viszont egyre érezhetőbb egy átépítésnek a szele,aminek időpontjában döntő tényező lesz ez az idei szezon,annak végkimenetele.

Én nagyon remélem hogy magas szinvonalon tolja idén is a csapat,jó meccseket látunk,és sok-sok győzelemnek örülünk majd,és elkerüljük a sérüléshullámot,valamint a jövendőbeli játékoscserékből okosan jövünk ki.Bizakodó vagyok,és jó szurkolást kívánok mindenkinek idén is!

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids labdarúgói már kiharcolták a részvételt az MLS idei rájátszásában, de hogy mely csapat ellen játszhatunk a főcsoport-elődöntőben, azt csak a soron következő, utolsó alapszakasz-mérkőzések fogják meghatározni. A legfrissebb bejegyzésben a lehetséges ellenfelet keressük, hogy az egyes eredmények bizonyos alakulása esetén melyik csapat sodródna utunkba.


A rájátszásba már biztosan bejutott nyolc csapatot két darab négytagú csoportba fogják sorolni, a "nyugati" konferenciába a Nyugatról érkező első négy klub kerülhet, míg a "keleti" csoportot a két legjobb keleti mellett a maradék két playoff-csapat teheti ki. Ezeken a négyes kvartetteken belül fogják lebonyolítani az elődöntőket és a "főcsoport-döntőket", majd a "Kelet" és "Nyugat" élén végzett egy-egy legjobb együttes játssza le az MLS bajnoki döntőjét.

A negyeddöntők párosításait tekintve a legjobb nyugati csapat a konferencia negyedik helyezettjével fog találkozni, míg a második a harmadikkal. A legjobb keleti az összesítésbeli nyolcadik csapatot kapja ellenfeléül, míg a második keleti a hetedik helyezettet.

A Rapids biztosan a 6-8. hely között fog végezni összetettben, ezek közül a legjobb pozícióból a nyugati elsővel találkoznánk, amely csak a Los Angeles Galaxy lehet, ha mi végzünk negyedikként; a hetedik helyről a keleti másodikkal, a nyolcadikról pedig a keleti győztessel - a keleti elsőség sorsa még nem tisztázódott, a New York Red Bulls és a Columbus Crew között fog eldőlni az utolsó forduló eredményei alapján.

Az MLS összesített állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 17-7-5, 56 pont (29 meccs)
*2. Real Salt Lake 15-4-10, 55 pont (29 meccs)
*3. New York Red Bulls 14-9-6, 48 pont (29 meccs)
*4. Columbus Crew 13-8-8, 47 pont (29 meccs)
*5. FC Dallas 12-3-14, 50 pont (29 meccs)
*6. Seattle Sounders 14-9-6, 48 pont (29 meccs)
*7. San Jose Earthquakes 13-9-7, 46 pont (29 meccs)
*8. Colorado Rapids 12-8-9, 45 pont (29 meccs)
9. Kansas City Wizards 10-13-6, 36 pont (29 meccs)
10. Chicago Fire 8-12-9, 33 pont (29 meccs)
11. Toronto FC 8-13-8, 32 pont (29 meccs)
12. New England Revolution 9-15-5, 32 pont (29 meccs)
13. Philadelphia Union 8-14-7, 31 pont (29 meccs)
14. Houston Dynamo 8-15-6, 30 pont (29 meccs)
15. Chivas USA 8-17-4, 28 pont (29 meccs)
16. D.C. United 6-19-4, 22 pont (29 meccs)


A Rapids a nyugati negyedik helyen végez, és a Los Angeles Galaxy-vel játszik abban az esetben, ha:
- legyőzzük a Real Salt Lake csapatát, ÉS
- a Seattle veszít a Houston ellen, ÉS
- a San Jose nem nyeri meg az utolsó meccsét.

A Rapids a "keleti" konferenciába kerül, és a New York Red Bulls vagy a Columbus Crew ellen kezd a rájátszásban, ha:
- nem nyerünk a Real Salt Lake ellen, VAGY
- a Seattle nem veszíti el az utolsó meccsét, VAGY
- a San Jose diadalmaskodik a Kansas City ellen.

Ha ezutóbbi lehetőség végső két kitétele közül mindkettő érvényesül, akkor csak a nyolcadik helyen jutunk be a playoff-ba, és a legjobb keleti csapattal találkozunk, ha csak az egyik, és közben a mieink győznek, akkor a hetedik helyről pedig a rosszabbik keleti továbbjutót kapjuk.

A két keleti közt jelenleg egy pont a különbség a New York javára, saját kezükben van a sorsuk, ha legyőzik a New England-et, akkor megnyerik a csoportjukat, és a nyolcadik pozícióban bejutó együttest várják az első körben, míg a Columbus a Philadelphia ellen harcolhatja ki az üdvösséget, attól függően, hogy az előttük pályára lépő NYRB milyen eredményt ér el.

A hátralévő érdekelt mérkőzések programja:

Péntek, 01:30 New York Red Bulls - New England Revolution
Szombat, 22:00 Houston Dynamo - Seattle Sounders
Vasárnap, 02:30 Kansas City Wizards - San Jose Earthquakes
Vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Real Salt Lake
Vasárnap, 22:00 Columbus Crew - Philadelphia Union

A következő napokban tehát még jónéhány mérkőzésre figyelnünk kell annak érdekében, hogy megtudjuk mely csapat lesz az ellenfelünk a rájátszás első kanyarjában. Már ma éjszaka nyomon követhetjük, hogy a Red Bulls vajon be tudja-e húzni a keleti csoportot, vagy csak a vasárnap esti Columbus-meccs után derül ki milyen sorrendben végez a két csapat a konferencia élén. Szombat este játszik a Seattle a Houston ellen, akiknek veszíteniük kéne, ha a "nyugati" ágra szeretnénk kerülni, míg vasárnap hajnalban a San Jose sem győzhet KC-ben ennek érdekében, nekünk pedig diadalmaskodnunk kellene a RSL elleni rangadón, különben a "keleti" rájátszáságon folytathatjuk.

A három lehetséges ellenfél közül a Galaxy és a Columbus ellen egyaránt 1-1 volt az egymás elleni mérlegünk a két alapszakasz-meccsen, míg a New York ellen csak egy döntetlenre voltunk képesek a vereségünk mellett.














Még a rájátszás előtt egy rettentően fontos mérkőzés vár a csapatra, hiszen vasárnapra virradóra a Real Salt Lake ellen az idei Rocky Mountain Cup-sorozat második mérkőzést bonyolítjuk le. Az Amerikai Labdarúgó Szövetség a 2000-es években egy-egy közeli rivális között külön Kupákat hozott létre, hogy az egymás elleni mérkőzéseket még színesebbé tegyék, melyeket az egy év alatti közös mérkőzéseken szerzett pontszámok alapján hódíthat el a jobban szereplő egyesület. A Sziklás Hegységből származó két klub 2005 óta küzd a Rocky Mountain Cup-ért, az eddigi ötből kétszer a Rapids, az utóbbi három alkalommal azonban a RSL nyerte el a serleget.

Az idei küzdelemsorozat első összecsapásán szeptemberben 1-1-es döntetlen született Utah-ban, miután Casey góljával sokáig vezettünk, de a 93. percben a Salt Lake kiegyenlített. Most szombaton a Rapids otthonában kerülhet sor a párharc második mérkőzésére, mely azonban még automatikusan nem hivatott dönteni az ezévi kupagyőztesről, hiszen a rájátszás küzdelmei alatt még akár összefuthat egymással a két csapat, s csak azután zárulhat le a 2010-es series.

Ugyan a mérkőzés már egyik csapat számára sem bír különösebb élet-halál téttel, abban biztosak lehetünk, hogy egy Rocky Mountain-rangadó idén sem kellemes labdagurigatásból fog állni. Riválisunk még gőzerővel hajt fennállása első alapszakasz-győzeleméért, vagyis a Suppoter's Shield-ért, hogy a legjobb kiemeltként kezdjék a rájátszást, a mieink pedig ugyancsak szeretnének a lehető legelőrébb végezni, és a hálás coloradoi közönség kiszolgálása érdekében mindenképpen sikerrel kívánjuk zárni az alapszakaszt.

A rájátszás a jövő hétvégén veszi kezdetét, a pontos párosítások pedig legkésőbb hétfőre fognak kiderülni. Addig is, a playoff-ra való melegítés jegyében mindenképpen érdemes lesz vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól szurkolni a Rapids-nek a Salt Lake elleni rangadón!


 

Az elmúlt napokban a Colorado Avalanche együttese egy öt mérkőzésből álló idegenbeli sorozatot fejezett be, melynek utolsó három állomásán a három New yorki illetőségű csapat otthonában léptünk fel. Közben a csapat tagjai az egyik szabadnapon a helyszínen megtekintették a David Letterman Show egyik adását, és végülis az NYC-i kiruccanáson két győzelmet értünk el, míg a teljes túra öt meccse közül hármat tudtunk megnyerni, ezzel megőriztük előkelő pozíciónkat a tabellán.

A legutóbbi bejelentkezésem óta múlt pénteken egy 3-2-es győzelmet arattunk a New Jersey otthonában; míg a nagy skalp másnapján sajnos gyengébben szerepeltünk, és kissé váratlanul 5-2-es fiaskó következett az Islanders-től; de keddre virradóra végülis pozitívan tudtuk zárni a túrát, miután 3-1-re vertük a Rangers-t a Madison Square Garden-ben.


- Az első sorunk mindhárom mérkőzésen a tőlük elvárt aktivitással küzdött, rendre nekik volt a legtöbb helyzetük, és gólokat is tudtak szerezni. Stewart megkezdte idei gólgyártását, és ezutóbbi három találkozó mindegyikén betalált, a Rangers ellen két létszámfölényes találat révén duplázott (első és második), vagyis négy góllal hagyta el a várost. Ezen kívül az Islanders-es Konopka ellen lebonyolította az idénybeli első bunyóját. Összesítésben öt góljával kiemelkedve vezeti a házi góllövőlistát. Stastny valamennyi meccsen gólpasszos volt, bár jól teljesített, többször is komoly helyzeteket puskázott el, de hat találkozót követően pont/meccs mérleggel áll 2+4-es teljesítménye révén. Galiardi visszaverekedte magát melléjük, és három pont nélküli meccset követően most három pont került a neve mellé az utóbbi három összecsapáson, beleértve két nagyszerű találatot. A mezőnyben a megszokott dolgos munkáját tudja hozni, most már pedig úgy néz ki, a pontok is kísérni tudják a játékát, ilyen formában igazi húzóember lehet.

- A másodéves Duchene pontszerző sorozata ugyan a Szigetlakók ellen megszakadt, az utóbbi két mérkőzésen a legjobb formájában pörgött, nagyszerűen tevékenykedett a támadásokban, jelenleg öt ponttal bír, és egyre jobban bulizik, a NYR ellen például 21-ből 14 faceoff-ot hozott el, így hat meccs után 54.5 %-os. Jones ezeken az összecsapásokon kevésbé tudott hallatni magáról, kissé mérsékeltebben játszott, míg a MSG-ben ismét a defenzív oldala domborodott ki, hiszen három-három ütközéssel és blokkolással zárta az utolsó meccsünket. A veterán Hejduk meglehetősen beragadt a rajtnál, továbbra sem találja a formáját, lassan mozog, és kicsit körülményes is, a legutóbbi meccsen legalább már némi igyekezetet mutatott, de a lövései nem elég élesek, viszont két assziszt már felkerült a neve mellé. Remélhetőleg hamarosan fel tudja venni a szezon ritmusát a rangidős támadónk.

- A harmadik sor két szorgalmas munkásembere, O'Reilly és Winnik ellenállhatatlanul tevékenykedett mindhárom NY-i összecsapáson. Elképesztő mennyiséget korcsolyáznak meccsről meccsre, s rendre igen magas, 16-18 perces jégidőket kapnak, mivel mindketten nélkülözhetetlen alapemberei a PK-egységünknek. A Phoenix-től megszerzett támadó remek gólt szerzett a NYR ellen, mely találat pontosan reprezentálja a párosuk nélkülözhetetlen munkáját a letámadások során. Hat meccs után mindketten kétpontosak, a center +5-ös, a szélső +3-as, de ami a legfontosabb, az a nagyon hasznos mezőnymunkájuk, ami nélkül közel sem lehetnénk ennyire eredményesek. Yip sajnos csak a Devils ellen léphetett pályára, és ott sem igazán villogott, majd a legutóbbi két találkozót kisebb lágyék sérülése miatt kihagyta, de könnyített edzéseket végzett, így talán nem kell tartanunk hosszabb pihenőtől.

- A többiek közül McLeod került fel a harmadik trióba Yip kikerülésével, még előtte a Devils ellen egy pazar góllal köszönt be Brodeur-nek, mely idei első találata volt, majd másodpercekkel később egy makacs bírói ítélet miatt végleges kiállítást kapott. Egyébként a mezőnyben kíméletlenül végzi az aprítást, de a koronggal változatlanul keveset mutat. További érdekesség, hogy 28 perc büntetésével vezeti az NHL-es PIM-listát az ottawai fenegyerek Neil-lel holtversenyben. Dupuis kiegyensúlyozott teljesítményével kiharcolta a lehetőséget magának mindhárom meccsen, de az alig ötperces szerepvállalásai alatt értelemszerűen nem tudja megváltani a világot. Porter ebből a három meccsből kétszer lépett pályára, ugyancsak keveset van fent, és akkor is minden energiáját felemészti a védekezés, de legalább hátul stabil. Az újonc Olver az Islanders ellen látványos gólpasszt adott Galiardi-nak, így négy mérkőzés után két gólpasszal bír 3:23 perces átlagos jégidő mellett. Igyekszik becsülettel, az akarására nem lehet panasz, de ennél több lehetőség nehezen fog jutni neki.




















- A védelemből Liles továbbra is ellenállhatatlan munkával emelkedik ki, amellett, hogy hátul meggyőzően takarít, az előrejátékban egyszerűen szenzációs, és még mindig minden egyes mérkőzésen pontszerző volt. Jelenleg nyolc gólpasszavál a dallasi Richards-szal karöltve ligaelső, ezzel vezeti a csapaton belüli pontlistát, és a +6-os plusz/mínusz statisztikájával is a legjobb denverinek számít. A csapatkapitány Foote az Islanders elleni összecsapásra érdekes módon szabadnapot kapott, hogy regenerálódhasson, a másik két alkalommal ismét remek munkát végzett, nagyon jól irányítja hátulról a csapat játékát, gondoskodó veteránként ügyesen vezérli a csemetéket, és rendre ott van az incidensek kitörésekor. Hannan masszív hátul, de egyre gyakrabban végez negatív tartományban, annak ellenére, hogy nem kap kifejezetten sok játékidőt, a jelenlegi -4-es mutatója mindenképpen csiszolásra szorulna. De erről is részben Quincey tehet, aki a NJD-meccsen ugyan nagyon szépen helytállt, utóbbi két alkalommal megint kifejezetten szerényen játszott, nagyon keveset vállal, és folyamatosan kisebb-nagyobb hibák tarkítják a játékát, nem él együtt megfelelően az eseményekkel. Cumiskey a 21 perces ATOI-val -2-nél tart, ugyan sok nagyon jó ütemű szerelést mutat be, a fizikai játékban rendre hiányosságai vannak, és támadásban is egyre többször teljesít várakozáson alul, azért közben megszerezte második gólpasszát. Wilson bár időnként nem túl látványosan, de annál megbízhatóbban teszi a dolgát a védelemben, a +4-es mutatója kiválóan definiálja teljesítményét, egyre jobban lehet bízni benne, Liles-szal nagyszerű duót alkotnak. A norvég Holos az első négy meccs kihagyása után az Islanders ellen végre bemutatkozhatott az NHL-ben, s a sikerre való tekintettel a Rangers otthonában is pályára léphetett, amikor hét védővel játszottunk. Mindkét találkozón kifejezetten masszív volt, jól játszotta meg a korongot, és a speciális egységekben is előszeretettel alkalmaztuk, az edzői stáb bizonyára nagyon elégedett vele, mert bátran küldték be őt a jégre a fontos helyzetekben.

- Mindhárom mérkőzésen Anderson védhette a kapunkat, és a Devils elleni győzelmet nagy mértékben a magas színvonalú produkciójának köszönhettük, hiszen 41 védést mutatott be, bizonyos periódusokban kizárólag a bravúrjaira voltunk hagyatkozva. Aztán Islanders ellen szerényebb volt (20/24), és több védhetőnek tűnő találatot is elszenvedett, nem volt túl bölcs döntés a trénerek részéről, hogy a back-to-back mindkét találkozóján őt védették, pláne egy ilyen megereltető első meccs után. Végül a Rangers ellen ismét remek formában volt, 31 hárítás mellett mindössze egy balszerencsés ziccergólt kapott. Öt mérkőzés után 92.5 %-os védési hatkonyságot jegyez három győzelemmel együtt. Budaj valamennyi alkalommal csere volt, és türelmesen várja, hogy lehetőséget kaphasson.

- Nincsenek új információk a hosszabbtávú sérültjeinkkel kapcsolatban, Mueller agyrázkódás révén bizonytalan ideig nem játszhat, míg Koci állkapocs törése miatt nem fogható játékra. Valamint ahogy feljebb már említésre került, Yip a legutolsó két meccset lágyékproblémák miatt hagyta ki.

Egyéb gondolatok:
- Tovább gyűjtögetjük a komoly ellenfelek skalpjait, a Hawks és a Wings legyőzése után értékes sikert arattunk az ugyancsak merész terveket szövögető Devils két vállra fektetésével. S bár a Rangers valaha szebb napokat is látott, azt hiszem, bármikor joggal lehetünk büszkék rá, ha diadalmaskodni tudunk az otthonukban.
- Ugyanakkor kellemetlen vereséget szenvedtünk az Islanders-től, sajnos a Devils elleni nagy sikert követő másnapon lényegesen laposabbak voltunk, az ellenfél pedig a szerencsével sem állt hadilábon. Ennek alkalmával bizony visszaköszönt egy régi probléma, mely szerint a kis csapatok ellen nem tudunk megfelelően felpörögni, nem vesszük elég komolyan őket, és kellemetlen meglepetésben van részünk.
- A harmatos emberelőnyös játékunkat a Rangers elleni derbire igencsak fel tudtuk serkenteni, lévén nagyrészt a speciális egységek remek teljesítményének köszönhetően arattunk győzelmet: három előnyünkből kettőt gólra váltottunk, miközben mind az öt PK-t kivédekeztük. Erre lehetne építeni, reméljük, nem csak egyszeri véletlen volt, hanem a javulás kezdete.
- A kapuralövések terén továbbra sem kell szégyenkeznünk, bár a Devils ellen 22 darabon tartottak minket, s az ellenfél majdnem ennek a duplájáig jutott, a másik két meccsen egyaránt túllőttük a rivális csapatot. Meccsenkénti átlagban 32 lövéssel az előkelő tizedik helyet foglaljuk el a bajnokság idevonatkozó rangsorában.

























Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Colorado Avalanche 4-2-0, 8 pont (6 meccs)
2. Vancouver Canucks 2-2-1, 5 pont (5 meccs)
3. Edmonton Oilers 2-2-0, 4 pont (4 meccs)
4. Calgary Flames 2-2-0, 4 pont (4 meccs)
5. Minnesota Wild 1-2-1, 3 pont (4 meccs)

Látható, hogy a többi ellenfélhez képest mennyire ígéretesen kezdtük a szezont, és attól függetlenül is vezetnénk, hogy több meccset játszottunk mindenkinél. A Canucks kicsit döcögősen indította a szezont, de nem lehet kérdéses, hogy egyértelmű favoritnak számítanak az ötösfogatban, viszont a másik három együttes abszolút verhető, ráadásul már el is kezdték egymás elől elvenni az értékes pontokat.

A következő mérkőzéseink:

Péntek, 03:00: Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Vasárnap, 03:00: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Jövő szerda, 04:00: Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 03:00: Calgary Flames - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 03:00: Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets

Öt meccsünk van még hátra az első hónapból, most a hét második felében a Csendes-óceáni divízió két élcsapata jön a Pepsi Center-be, majd néhány közvetlen riválissal is fogunk találkozni. Kétségtelenül jó formában indítottuk az évet, de a céljaink elérése érdekében további sikerekre lesz szükség a most következő találkozókon, a beosztásunk pedig továbbra is kőkemény, legközelebb éppen három nagyon komoly játékerőt képviselő vetélytárssal fogunk megmérkőzni.

Október vége felé közeledve a csapatok felkészülése is a célegyenesbe fordult, elkezdődött az előidény. A Denver Nuggets mögött is van már négy edzőmérkőzés, így végre másról is eshet szó, Anthony elcserélésén és a sérüléseken kívül.




















Az előszezont 8-án kezdtük, az ellenfél a Portland volt. A megszokott keretből hiányzott Martin és Andersen, mindketten sérülés miatt. Az új szerzemények közül Harrington kezdett négyes poszton, de már a második percben megsérült, talp ín szakadást szenvedett, de az idény rajtjáig elvileg fel fog épülni. A keretbe kerülésre pályázók közül Forbes, Boateng, Ely és Edwards kapott lehetőséget, Sims viszont nem lépett pályára. Mivel ezeken a meccseken az eredmény nem számít, inkább egyes játékosok teljesítményével érdemes kiemelten foglalkozni. A kezdők közül kiemelkedett Anthony és Afflalo játéka, utóbbiról már olvashattuk, hogy nagy energiákkal készül az idényre, egész nyáron keményen edzett. Ez meg is látszott a játékán, nagyon biztos kézzel dobott, 23 perc játék alatt 18 pontig jutott. Anthony is egész komolyan vette ezt a meccset, 24 ponttal zárt. A cserejátékosok közül Shelden Williams játszott kimagaslóan, fantasztikus dupla-duplát ért el, 21 ponttal és 14 lepattanóval. Az Ő teljesítménye külön figyelmet érdemel, mert a magas embereket sújtó sérülések miatt komolyabb szerep hárulhat rá, valamint szezon közben is tehermentesítheti a többieket. Williams a 2006-os draft ötödik választottja volt, tekintélyes középiskolai és egyetemi mutatókkal rendelkezik, de a profik közt eddig egy csapatnál sem sikerült megragadnia. Reméljük, majd nálunk Denverben bizonyítja, hogy nem volt véletlen az előkelő pozíció a drafton! A keretbe kerülésért küzdők közül senkinek sem sikerült meggyőző teljesítménnyel előrukkolni. A mérkőzést a Nuggets nyerte 109:99-re, a meccs legjobbja egyértelműen Williams volt.

A második felkészülési találkozót idegenben játszottuk a Timberwolves ellen. A próbajátékon lévők közül kettőt elküldtek, Simsnek és Edwardsnak nem sikerült meggyőzni a csapat vezetőit. A csapat a Carter-Afflalo-Anthony-Williams-Nené ötössel kezdett. Afflalo ismét nagyot játszott, 20 pontot szerzett és megint 50% fölötti hatékonysággal tüzelt a mezőnyből, volt még 6 eladott labdája, ami egy kicsit sok, erre majd jobban kell figyelnie. Anthony 19 pontot szerzett, 15-öt büntetőből, csak egyszer hibázott a vonalról, de mezőnyből gyengén ment neki a dobás. Williams ezúttal visszafogottabb volt, de 8 lepattanó szűk 24 perc alatt szép teljesítmény. A padról Lawson volt a legjobb emberünk 15 ponttal, 6 passzal és 4 lepattanóval zárt. Mellette még Forbest érdemes kiemelni, 15 pontja mellé 7 lepattanót is szerzett, ezzel ő volt a legjobb a szerződésért hajtók közül. A mérkőzést a Wolves nyerte 108:122-re, megőrizve ezzel a 100%-os előszezon mérlegét.

A következő két összecsapáson Los Angelesben lépett pályára a csapat, elsőként a Clippersel találkoztunk. A kezdőcsapatban Lawson váltotta Cartert, a többi poszton nem volt változás. Anthony nagy meccse volt ez, 30 pontot, 14 lepattanót és 9 gólpasszt szerzett, majdnem sikerült összehoznia egy tripla duplát, megint nagyszerűen büntetőzött (17/19), de mezőnyből ismét gyengébben dobott. A csapat másik húzóembere újra  Afflalo volt. A pontokat tekintve alig maradt el Melotól, 27-ig jutott, Ő is hasonlóan jól büntetőzött, és a lepattanókat is szépen gyűjtögette, 9-et szedett össze, igazán megérdemelt volna egy dupla-duplát. Lawson kezdőként 9 pontot és 4 passzt ért el, a másik irányító Carter volt, 4 pont, 6 lepattanó és 5 eladott labda volt a mérlege. Két játékosunk is kipontozódott, Balkmannak 13 perc, míg Ely-nak 17 perc kellett ehhez. Amilyen jó benyomást keltett Forbes az előző meccsen, most legalább annyira gyenge volt, 11 perc játék alatt nem szerzett egyetlen pontot sem, 1 asziszt és 3 lepattanó fűződik a nevéhez. Védekezésben elég sok gondot okozott Griffin és Kaman semlegesítése, ketten együtt csaknem 50 pontig jutottak, de biztos más lett volna a helyzet, ha a Birdman-Martin-Harrington hármasból legalább egyvalaki bevethető. A meccset végül szoros végjátékban sikerült hozni 100:95-re.





















A csapat maradt LA-ban, az ellenfél szombaton a Lakers volt. Ez a találkozó már a négyes felkészülési tornának volt az első meccse. Ezúttal Billups kezdett irányító poszton, mellette Afflalo és Smith is starter volt, Nené mellé most Ely került be. Meglepő felállásban küldte pályára a csapatot Karl, nem úgy Jackson a másik oldalon, a Lakers a legjobb összeállításban kezdett. Afflalo ismét a már-már megszokott teljesítményt hozta, 20 pontjával a csapat legeredményesebb játékosa volt. Smith 12 pontig jutott el, de gyenge hatékonysággal játszott, Afflalo láthatóan jobb formában van, JR-nak össze kell szednie magát, mert különben súlyos játékperceket vehet el tőle a vetélytársa. Billups sem erőltette meg magát különösebben, 9 pontot és 6 aszisztot jegyezhetett ezen a meccsen, Lawson a padról valamivel eredményesebb volt, 10 pont és 7 passz volt a mérlege, de az 5 eladott labdára nem lehet büszke. Voltak viszont nagyon tetszetős megoldásai, többször is csúnyán megverte a Lakers játékosait. Balkman is mutatott pozitív jeleket, dupla-duplát ért 10 lepattanóval és 11 ponttal. Balkman jó játékára is szükség lehet, főleg a szezon első részében a sérültek felépüléséig, ezért jó látni, hogy képes azért kosárlabdázni is, ha nagyon akar. A próbajátékon lévők közül Ely kapta a legtöbb lehetőséget a bizonyításra, 23 játékperc alatt 8 pontra volt képes, igaz Gasol és Odom mellett nem könnyű, de 6 labdavesztés még így is sok. A másik két kandidáló is játszott a bajnok ellen, Forbes 10 pontot szerzett, míg Boateng csak 2 pontig jutott el. Anthony, Carter és Williams nem léptek pályára. A mérkőzés vége vereség lett, 95:102-re kikaptunk, így majd a Clippers ellen játszunk a torna harmadik helyéért.

Eddig összességében tetszik a csapat játéka, a sok sérült ellenére is vannak bíztató jelek bőven. Különösen kiemelkedik Afflalo produkciója, az eddigi négy mérkőzésen 21,3 pont és csaknem 4 lepattanó az átlaga. Úgy néz ki rengeteget fejlődött támadásban, biztos a helye a csapatban, ha így folytatja a munkát, akkor hosszú távon is megoldás lehet kettes poszton. Anthony játéka is elég meggyőző, csak azt nem tudom eldönteni, hogy kinek akar bizonyítani, teljesen tanácstalan vagyok vele, és a jövőjével kapcsolatban. Pozitívum még Williams teljesítménye, igaz az első meccs után fokozatosan esett vissza, de azt bizonyította, hogy képes hasznos teljesítménye, Malik Allenhez képes mindenképpen előrelépést jelent a szerződtetése. A meghívott játékosok közül eddig senki sem nyújtott lehengerlő teljesítményt, a legtöbb fantáziát Forbesban látom, hármas posztra egyébként is kell valaki Graham távozása miatt, Ő talán pár percre jó lehet.

A hátralévő mérkőzések az előidényben:

Hétfő, 1:30 Denver Nuggets @ Los Angeles Clippers
Szerda, 3:00 Oklahoma City Thunder @ Denver Nuggets
Péntek, 4:00 Denver Nuggets @ Portland Trail Blazers
Szombat, 4:00 Denver Nuggets @ Phoenix Suns

Az utolsó forduló eredményétől függetlenül a Colorado Rapids csapata szombaton kiharcolta a bejutást az MLS 2010-es rájátszásába, miután a minket üldöző Kansas City Wizards vereséget szenvedett hazai környezetben a New England Revolution-től. A biztos playoff-hely birtokában pedig a csapat felszabadultan játszva magyar idő szerint vasárnap reggel fantasztikus, 3-1-es győzelmet aratott az alapszakasz megnyerésére pályázó Los Angeles Galaxy stadionjában.


A mieink számára tehát már csak tulajdonképpen a végső helyezés maradt kérdéses, a rájátszásba már a Galaxy elleni eredménytől függetlenül bejutottunk. Ennek ellenére nem feltett kézzel vonult ki a pályára a következő denveri kezdő tizenegy, melyben az egyetlen érdekesség Thompson új beosztása volt a balbekk helyén: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Thompson - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Hamar megszerezte a vezetést a házigazda együttes, ugyanis kilenc perc elteltével Buddle kapott egy jó indítást, a tizenhatos előteréből megeresztett lövése pedig a blokkoló Moor lábán felpattant, így a labda a kimozduló Pickens feje felett a hálóban kötött ki. Nem adtuk könnyen a bőrünket, és a bekapott gól után fokozatosan indítottuk meg a támadásainkat az LA kapuja felé, majd alig húsz perc után egyenlíteni is tudtunk, amikor Smith baloldali szögletrúgását éppen a menteni igyekvő Buddle továbbította a saját kapujába Cummings elől. Nem sokkal később Thompson szedett be egy sárga lapot egy taktikai szabálytalanságot követően, de továbbra sem engedtük kibontakozni a Galaxy akcióit, nagyon jól kontrolálltunk az eseményeket. Kisvártatva Beckham veszélyes lövését védte Pickens, majd félóra elteltével remek akciót vezettünk, Mastroeni indításával Cummings húzott el a jobb szélen, középre gurított beadását pedig a hosszú oldalon érkező Conor Casey pofozta a hálóban néhány méterről. Megfordítottuk a mérkőzés állását, és egyre jobban játszottunk, sorra vezettük az ígéretes akciókat, az első félidő hosszabbításának pillanataiban még Mullan lövése révén a felsőlécet is eltaláltuk, de maradt a 2-1 a szünetben, miközben Casey-nek is felmutatták a sárgát.

A második félidő elején sem történt változás, továbbra is jobbára a Rapids akciózott, s negyedóra elteltével jókora ajtó-ablak helyzetet hagytunk kihasználatlanul, miután előbb Smith lövését a kapus védte, majd az ismétlésből Cummings közeli fejese a kapufát találta el. Többször is simán növelhettük volna az előnyünket, az LA nem igazán találta a játék ritmusát, a denveriek pedig egészen magabiztosan játszva, felszabadult focit mutattak be ellenük. A 67. minutumban újabb góllá érett a fölényünk, Casey a bal oldalon kiugratta Omar Cummings-t, aki egy hátvéddel a nyakán ballal gyönyörűen tüzelt a hosszú sarokba. A két gólos vezetés birtokában elkezdtünk egy kicsit az idővel is játszani, egyre többet járattuk a labdát, közben a 78. percben végrehajtottuk az első cserénket, amikor a kapitány Mastroeni-t a hátvéd Palguta helyettesítette. Az utolsó tíz percre kicsit beerősített a hazai csapat, és komolyabb helyzetekig is eljutottak, de szorgalmasan takarítottak a hátvédeink. A hajrában Cummings helyét Kandji foglalta el, aki rendre nagyon jól fedezte a labdát az ellenfél térfelén, ezzel is időt tudtunk elvenni a Galaxy-től. Az utolsó percekben Buddle lesről fejelt a hálónkba, melyet a játékvezetők azonnal érvénytelenítettek, más pedig már nem történt, képtelen volt közelebb zárkózni a Galaxy, így 3-1 arányban behúztuk a mérkőzést.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Érdekességek:

- A Rapids az elmúlt három szezon sikertelenségét követően, amikor rendre csak hajszállal maradt le a rájátszásról, most újra kvalifikálta magát a legjobb nyolc közé, ezzel 2006 után ismét részt vehetünk a playoff küzdelmeiben. A klub 1996-os létrehozása óta az idei lesz a tizedik rájátszás-szereplésünk, s nem mellékes, hogy most először rendezhetnek playoff-meccseket a Dick's Sporting Goods Park-ban, mivel korábban még a régi Mile High Stadium, vagy az Invesco Field szolgált a csapat otthonaként.

- A csapat a szombati győzelemmel 68 meccs után először tudott úgy megnyerni egy mérkőzést, hogy az első gólt az ellenfél lőtte, legutóbb hasonlóra 2006. májusában volt példa.

- A két gólzsák közül Omar Cummings a tizenharmadik, Conor Casey pedig a tizenkettedik gólját szerezte a szezonban. Az elképesztő páros lőtte a Rapids eddigi alapszakaszbeli találatának a 60 %-át.

- A középhátvéd Drew Moor mind a 29 meccsünket végig a pályán töltötte, melyet rajta kívül a mezőnyjátékosok közt csak a Red Bulls védője, Tim Ream mondhat el magáról az egész ligát tekintve.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 17-7-5, 56 pont (29 meccs)
2. Real Salt Lake 15-4-10, 55 pont (29 meccs)
3. FC Dallas 12-3-14, 50 pont (29 meccs)
4. Seattle Sounders 14-9-6, 48 pont (29 meccs)
5. Colorado Rapids 12-8-9, 45 pont (29 meccs)
6. San Jose Earthquakes 12-9-7, 43 pont (28 meccs)
7. Houston Dynamo 8-15-6, 30 pont (29 meccs)
8. Chivas USA 8-16-4, 28 pont (28 meccs)



Az MLS összesített állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 17-7-5, 56 pont (29 meccs)
*2. Real Salt Lake 15-4-10, 55 pont (29 meccs)
*3. New York Red Bulls 14-9-6, 48 pont (29 meccs)
*4. Columbus Crew 13-8-8, 47 pont (29 meccs)
*5. FC Dallas 12-3-14, 50 pont (29 meccs)
*6. Seattle Sounders 14-9-6, 48 pont (29 meccs)
*7. Colorado Rapids 12-8-9, 45 pont (29 meccs)
*8. San Jose Earthquakes 12-9-7, 43 pont (28 meccs)
9. Kansas City Wizards 10-13-6, 36 pont (29 meccs)
10. Chicago Fire 8-12-9, 33 pont (29 meccs)
11. Toronto FC 8-13-8, 32 pont (29 meccs)
12. New England Revolution 9-15-5, 32 pont (29 meccs)
13. Philadelphia Union 8-14-7, 31 pont (29 meccs)
14. Houston Dynamo 8-15-6, 30 pont (29 meccs)
15. Chivas USA 8-16-4, 28 pont (28 meccs)
16. D.C. United 6-19-4, 22 pont (29 meccs)

A playoff-ban résztvevő nyolc csapat kiléte már ismert, azonban az még közel sem, hogy ezek az együttesek milyen sorrendben kvalfikálják magukat, ezáltal egyelőre a párosításokat is legfeljebb csak találgatni lehet. A Rapids biztosan a 6-8. hely között fog végezni, a legjobb pozícióból a nyugati elsővel találkoznánk, a hetedik helyről a keleti másodikkal, a nyolcadikról pedig a keleti győztessel.

A negyeddöntő párosításait tekintve a legjobb nyugati csapat a konferencia negyedik helyezettjével fog találkozni, míg a második a harmadikkal. A legjobb keleti az összesítésbeli nyolcadik csapatot kapja ellenfeléül, míg a második keleti a hetedik helyezettet. Az elsőkörös mérkőzéseket oda-visszavágós alapon bonyolítják le, a párharc első felvonását rendezik a gyengébb kiemelt otthonában október utolsó hétvégéjén, a visszavágókon az előkelőbb helyen végző csapat lesz a pályaválasztó november első hétvégéjén. Ezt követően "konferencia-döntőkben" egy mérkőzésen dől el továbbjutás sorsa november 11. és 14. között. Az idei MLS Cup Finalt pedig november 21-én rendezik Toronto-ban.

A Rapids az alapszakasz utolsó fordulójában a Rocky Mountain Cup-ért léphet pályára Commerce City-ben a Real Salt Lake ellen, miután az első meccsen idegenben 1-1-es döntetlent játszottunk ellenük. A záró összecsapás magyar idő szerint jövő vasárnap hajnali 3-tól veszi kezdetét.

A rájátszás pontos menetrendjéről és párosításairól majd az utolsó fordulót követően értesülhetünk nagyjából egy hét múlva. Október végétől pedig a Denver Sports Blog bejegyzésein keresztül folyamatosan követni fogjuk dicső labdarúgóink szereplését a playoff-ban, szurkoljatok velünk, hiszen nem mindennapi alkalom egy bajnokság rájátszásában drukkolni egy denveri együttesért!

Múlt hétvégen a Denver Broncos hullámvasútja újra egy lejtős részhez ért, kikaptunk a Ravenstől. Sajnos, ezúttal se vár sokkal könnyebb feladat a vadlovakra, amikor is az AFC East vezetője, a New York Jets együttese látogat hozzánk.




















Nem a legjobb előjelekkel várjuk a következő ellenfelünket, és ezt csak nem a Ravens elleni vereség mondatja velem. A szezon előtt a hollókat a Super Bowlba vártam, a közös meccsünkön pedig vereségre számítottam, ugyanis jelenleg ők a liga talán legstabilabb csapata, és így az egyik legerősebbek is. Azonban Baltimore-ban nem csak a meccset veszítettük el, hanem több fontos emberünket is. A komoly bírói támogatást élvező hazai csapat a sportszerűség határait gyakran átlépve több kulcsemberünket kiütötte, így most vasárnap megelehetősen tartalékos összeállítással kell pályára lépnünk az AFC másik favoritja ellen.

Lássuk is rögötön, hogy kik is ők:
A 'nagy alma' zöld-fehér csapata 1960-ban alakult akárcsak a Broncos, Titans of New York néven. 1963-tól viselik a jelenlegi, Jets nevet. A csapat legnagyobb egyénisége a magyar származású irányító Joe Namath, akinek vezérletével érték el történelmük legnagyobb sikerét. A szimplán Bradway-nek becézett Hall of Famer QB 1969-ben a 3. Super Bowlon juttatta a csúcsra a Jets-et. Azóta is soha el nem múló buzgalommal várják a következő messiást, és vele a következő sikerüket.

Erre a mostani csapatuknak egyébként minden esélye megvan. Túlvannak egy Belichick tanítvány ámokfutásán, és azóta egy nagyon ütőképes csapatot sikerült összerakniuk. Tavaly a liga legerősebb védelme és a liga legerősebb futójátéka, a liga legszerencsétlenebb, legpancserebb QB-ja, na meg a liga legszerencsésebb sorsolása vitte őket a rájátszásba, ahol kisebb meglepetésre egészen a konferencia döntőig meneteltek. Idén a számokat tekintve gyengébbnek tűnhet a védelmük, de aki látta őket játszani, az tudja, hogy még mindig a legerősebbek közé tartoznak. A futójáték Bronocosos rémálmaink főszereplőjével, LaDanian Tomlinsonnal erősödött, és továbbra is a legjobb, ami pedig a passzjátékukat illeti, Mark Sanchez idén az első meccset leszámítva úgy játszik, mint egy NFL irányító. 8 TD-je mellett egyetlen egyszer sem adta még el a labdát.

A két csapat egymás elleni mérlege az alapszakaszban 16 győzelem, 14 vereség és egy döntetlen, vagyis 53,2%-os teljesítmény a javunkra, a rájátszásban pedig 1-0 nekünk. És a közös történelemből mi erre a meccsre emlékszünk a legszívesebben: John Elway 1999-ben, útban a második Super Bowl győzelme felé a konferenciadöntőben a Vinny Testaverde vezette Jetsen gázolt át, amikor 0-10-es félidő után végül 23-10-zel lett miénk a mérkőzés. Szép emlékünk lehet a legutóbbi találkozásunkról is, hiszen 2008-ban a Brett Favre-val beerősített csapatukat 34-17-tel küldtük haza.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Robert Ayers	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	OUT
Brian Dawkins	S	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Andre Goodman	CB	quadricep	DNP	DNP	DNP	OUT
Darcel McBath	S	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Wesley Woodyard	LB	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
Knowshon Moreno	RB	hamstring	DNP	Limited	Limited	Questionable
Demaryius Thomas	WR	agyrázkódás	DNP	Limited	Limited	Questionable
Spencer Larsen	FB	boka	Limmited	Limited	Limited	Questionable
Andre  Brown	RB	betegség	DNP	Full	Full	Probable
Mario Haggan	LB	nyak	Limited	Full	Full	Probable

New York Jets
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Darrelle Ravis	CB	hamstring	DNP	Limited	Limited	Questionable
Calvin Pace	LB	lábfej	DNP	Limited	Limited	Probable
Jim Leonhard	S	bicepsz	Full	Full	Full	Probable
Nick Manghold	G	váll	Full	Full	Full	Probable
Brandon Moore	C	hamstring	Full	Full	Full	Probable
Jamaal Westerman	LB	boka	Full	Full	Full	Probable

A laikus is könnyen felmérheti, hogy mekkora pusztítást eredményezett megtorlatlanul a Ravens sportszerűtlen játéka. Ráadásul a hírek szerint Ayersnek 6 hetet kell kihagynia, a secondarybe lassan nem marad elég emberünk, ..., ez az egész a 2008-as Broncost juttatja eszembe...

Ami engem illet, a szezon előtt se véletlenül tippeltem vereséget, és azóta se látom másképp a helyzetet. A legerősebb keretünkkel se mi lennénk az esélyesek, a rengeteg sérülttel, pedig szinte esélyünk sincs. Nem kell azonban elkeseredni, hogy megint nem nyerni megyünk a pályára, ugyanis ezzel a meccsel a sorsolásunk nehezén túl leszünk, a 2-4-es mérleg pedig, figyelembe véve, hogy kik a hátralévő ellenfeleink, akár a rájátszásra is elég lehet. Ehhez azonban a közelező győzelmeket hozni kell majd. De ne szaladjunk ennyire előre. Koncentráljunk csak a Jetsre, akiket magyar idő szerint vasárnap este 22:05-kor fogadunk az Invesco Field @ Mile High stadionban az év első Orange Sunday rendezvényén, amikor az egész csarnok narancssárgába fog öltözni, és a Vadlovak is a félemetes narancsmezben futhatnak ki a pályára. Öltözzünk mi is narancsba a mérkőzés idejére! :)

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids labdarúgói nagyon értékes, 2-2-es döntetlent játszottak az FC Dallas otthonában, ezzel a csapatnak a maradék két mérkőzésről már egyetlen pontot is elegendő lenne szereznie az utolsó rájátszást érő helyezés megszerzéséhez.


Az új liga rekordot jelentő veretlenségi sorozatban járó Dallas otthonában a mieink meglepően nyílt összeállításban játszva vették fel a harcot, a szezonban ugyanis az első alkalmak egyike volt, amikor múlt szombat délben három csatárral a kezdőben léptünk pályára. A denveri gárda a következő tizenegy játékost delegálta ki a gyepre: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings, Kandji. Izgalmasan kezdődött a mérkőzés, mindkét csapat veszélyes akciókat vezetett, Pickens-nek többször is résen kellett lennie. Aztán a 13. minutum a világoskékben játszó mieink számára hozott szerencsét, egy dallasi pontrúgást követően lefordulhattunk a hazaiakról, a csodálatosan kijátszott ellenakciónk végén pedig Cummings elegáns lekészítéséből Jeff Larentowicz lapos lövése jelentette a vezetést a számunkra. Kisvártatva le kellett cserélnünk a sérülése után még nem teljesen felépülő Wallace-t, így Earls váltotta őt a balhátvéd szerepkörében. Alig öt perccel később az ír bekk máris bajba került, megverték őt egy-az-egyben a szélen, a beadás után az első fejes még a felső lécen csattant, de a kipattanót a csatár közelről azonnal a hálóba vágta. Hamar kiegyenlített tehát a hazai együttes, s alig tíz perccel később újra életveszélyesen a védelmünk mögé tudtak kerülni a bal oldalunkon, az Earls helyén kiugró támadó pedig magabiztosan gurított a hosszúba Pickens mellett. Hiába vezettünk az elején, hiszen az első 45 perc végére a Dallas fordítani tudott 2-1 arányban. Ezalatt az első félidőben részünkről két hátvéd, Moor és Earls kaptak sárga lapot.

A második játékrészből mindössze öt perc telt el, amikor a jobb oldalról Smith révén végezhettünk el szögletrúgást, a remek bedását pedig Jeff Larentowicz bólintotta a kapuba, miután erős fejesét csak a felsőlécre tudta ütni a kapus, de onnan a gólvonal mögé vágódott a játékszer. Egyből az egyenlítést követően visszaálltunk a szokásos 4-4-2-es hadrendre, hiszen Kandji helyét a középpályás Mullan foglalta el. Nagyon jó iramban zajlott a meccs, bár mindkét csapat a stabilitásra helyezte a hangsúlyt, egyikük sem szeretett volna üres kézzel maradni, ennek ellenére mindkét oldal előtt nyíltak további komoly gólszerzési lehetőségek. A 67. minutumban Casey labdájával Cummings lépett meg, erős lövését azonban a texasi kapus ki tudta tolni. A hajrában végrehajtottunk egy Smith-Thompson cserét a középpályán, és több veszélyes akciót is tudtunk vezetni, igyekeztünk még megnyerni a meccset, de az ellenfél mindvégig stabilan állt a lábán. A hosszabbítás pillanataiban pedig már a Dallas volt közelebb a harmadik gól megszerzéséhez, azonban Pickens is jól tartotta magát, így nem történt már változás, igazságos döntetlen született a két csapat között egy remek mérkőzés végeztével.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 17-6-5, 56 pont (28 meccs)
2. Real Salt Lake 14-4-10, 52 pont (28 meccs)
3. FC Dallas 12-2-14, 50 pont (28 meccs)
4. Seattle Sounders 13-9-6, 45 pont (28 meccs)
5. San Jose Earthquakes 12-8-7, 43 pont (27 meccs)
6. Colorado Rapids 11-8-9, 42 pont (28 meccs)
7. Chivas USA 8-15-4, 28 pont (27 meccs)
8. Houston Dynamo 7-15-6, 27 pont (28 meccs)

Az MLS összesített állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 17-6-5, 56 pont (28 meccs)
*2. Real Salt Lake 14-4-10, 52 pont (28 meccs)
*3. New York Red Bulls 14-8-6, 48 pont (28 meccs)
*4. Columbus Crew 13-8-7, 46 pont (28 meccs)
*5. FC Dallas 12-2-14, 50 pont (28 meccs)
*6. Seattle Sounders 13-9-6, 45 pont (28 meccs)
*7. San Jose Earthquakes 12-8-7, 43 pont (27 meccs)
8. Colorado Rapids 11-8-9, 42 pont (28 meccs)
9. Kansas City Wizards 10-12-6, 36 pont (28 meccs)
10. Chicago Fire 8-12-8, 32 pont (28 meccs)
11. Toronto FC 8-12-7, 31 pont (27 meccs)
12. New England Revolution 8-15-5, 29 pont (28 meccs)
13. Philadelphia Union 7-14-7, 28 pont (28 meccs)
14. Chivas USA 8-15-4, 28 pont (27 meccs)
15. Houston Dynamo 7-15-6, 27 pont (28 meccs)
16. D.C. United 6-19-3, 21 pont (28 meccs)

Hét hely tehát már elkelt a rájátszásban, a fennmaradó nyolcadik pozícióra pedig a Rapids mellett már csak a Wizards-nak lehet esélye. Egyedül abban az esetben nem jutunk be a playoff-ba, ha mindkét hátralévő mérkőzésünket elveszítjük, a KC pedig mind a két maradék meccsét megnyeri, ekkor ugyanis a jobb egymás elleni mérleg miatt a rivális örülhetne, azonban minden más lehetőség esetén a denveri csapat 2006 után újra kvalifikálná magát a rájátszásba.

Az utolsóelőtti fordulóban az alapszakasz első helyéért küzdő Los Angeles Galaxy otthonában léphetünk pályára, hazai környezetben pazar meccset játszottunk velük, reméljük, hogy az immár Beckham-mel felálló ellenféllel szemben LA-ben is fel tudjuk venni a kesztyűt. A Rapids megmérettetése vasárnapra virradóra, magyar idő szerint hajnali 04:30-kor veszi kezdetét, míg a Wizards aznap 02:00-től fogadja a New England gárdáját.

Szurkoljunk együtt, hogy a Rapids megszerezze a rájátszásba jutáshoz szükséges egy pontot!

A Denver Broncos (2-2) az AFC North-ot vezető Baltimore Ravens (3-1) otthonába látogatott a hétvégén. A denveri csapat azzal a reménnyel érkezett, hogy a kiváló játékot nyújtó Kyle Orton vezetésével előző heti győzelmük után sikerül egy győzelmi sorozatot nyitni. Sajnos a kezdő futó, Knowshon Moreno ezen a héten se tudott Josh McDaniels rendelkezésére állni, ahogy a kezdő FB Spencer Larsen se. Hiányzott még a támadók közül, hivatalos indok nélkül, az eddig kezdő LG-t játszó Stanley Daniels is, az ő pótlására Russ Hochstein került a kezdőbe. A védelembe visszatért Andre Goodman, így ismét ő lett Champ Bailey párja a CB poszton és úgy tűnt, hogy a ST ász Wesley Woodyard is egészséges volt végre.


A pénzfeldobást a vendégek nyerték, de JMD úgy döntött, hogy inkább a második félidőt szeretné kezdeni, jöhettek tehát a Joe Flacco által vezetett hazai támadók, akik ellen a Broncos védelem így állt fel:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

A futó, Ray Rice 1st down-t érő elkapása nyitotta a visszahordás közben történt szabálytalanság miatt a 11-ről induló Ravens drive-ot, majd meglepő módon JMD a második play előtt időt kért, mivel valami problémát látott a védelem felállásában. Két play-el később tényleg jött is a gond, Flacco szorongatott helyzetből előrevágott labdáját a Dawkins által fogott rookie TE, Dixon kapta el 58 yard-os gain-el, hamar a Broncos térfél mélyén, a redzone-ban jártak a hazaiak. Egy rossz passz után futások jöttek, az 5 yard-on volt 1st down-ja a Ravens-nek és egy pillanatra úgy tűnt, hogy Flacco be tudott futni vele, de már leért a térde, mielőtt benyújtotta a labdát az endzone-ba. A 2&1 és a 3&1 se sikerült, utóbbinál DJ mutatott be egy gyönyörű védekezést. 4&1-nek is nekimentek, Flacco azonban nem talált célpontot, a védők jól megkergették, majd Jason Hunter a 15-ön egy 14 yard-os sack-el végül földre vitte, megszerezve ezzel csapatának a labdát. Sajnos a play közben a backup S Darcel McBath lent maradt az endzone-ban a bokáját fájlalva, és csak hordágyon tudta elhagyni a pályát, egyből az öltözőbe vitték és ezen a meccsen már nem tudott pályára lépni.

Jöhettek Orton-ék támadni, mégpedig az alábbi felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Laurence Maroney
FB: Dan Gronkowski
WR: Demaryius Thomas, Eddie Royal
LT: Ryan Clady
LG: Russ Hochstein
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Az már korán látszott, hogy a futások még most sem mennek, de Thomas szép elkapása hozta a first down-t 3&5-nél. A következő play-nél a bírók az ő (állítólagos) holding-ja miatt fújták vissza Royal 33 yard-os futását, visszanézve én személy szerint annyit láttam, hogy egy pillanattal később engedte el a CB-t, aki egyébként a futótól kb. 5 méterre volt. 1&10 helyett 1&20 jött 43 yard-al hátrébbról, nem is sikerült megoldani, s három sikertelen próbálkozás után Colquitt jött az első punt-ra. Goodman erre a támadásra már nem tudott kijönni, sajnos a kezdő CB lába még mindig nem gyógyult meg és ez sajnos meg is határozta a drive-ot. Először Nate Jones hibázott hatalmasat egy 3&6-nál, majd sajnos a Goodman-hez képest fizikailag kevesebb rookie Perrish Cox nem tudta megfogni a TE Todd Heap-et, így akadálytalanul haladt előre a Ravens akciója. Újra eljutottak a Broncos 1 yard-os vonalára, és ezúttal a második próbálkozás sikeres lett, Flacco bevetődött egy 1 yard-os TD-ért -> 0-7. A negyed vége előtt még két play fért bele a Broncos-tól, ami után 3&5 nyitotta a következő negyedet. Az első negyed után az eredmény -> 0-7.




















Eddie Royal szép elkapása nyitotta a második játékrészt, meg is lett a 1st down, de érdekes módon Ray Lewis ordítóan nagy facemask cibálását a bírók nem vették észre. A futás megint nem ment, egy passz pedig sikertelen lett, jöhetett újra a Ravens. Zavartalanul haladt előre Flacco egysége, hosszú elkapásokkal és egy Rice-futással eljutottak a Broncos 26-ig, amikor is a hazai QB passzánál Perrish Cox-ot látták szabálytalannak a bírók és így az 1-ről futhatott Rice, talált is egy lyukat -> 0-14. Thomas próbálta a -5-ről visszahordani a kick-et, el is jutott a 16-ig, ahol egy Ravens ütközött vele és így a feje egy teljes gőzzel robogó másik védő elé került. Elvesztette a labdát és percekig kellett ápolni az újoncot, aki, mint kiderült, agyrázkódást szenvedett az esetnél és nem is tudott visszatérni ezen az összecsapáson. A védelem végre be tudott mutatni egy hibátlan szériát, csak 2 yard-ot tudtak előre jönni a baltimore-i támadók, meg kellett elégedniük egy 37 yard-os Cundiff FG-al -> 0-17.

Thomas sérülése miatt ezután Royal lett volna a visszahordó, de ő inkább megelégedett a touchback-el. Egy 23 yard-os Gaffney-elkapás nyitotta a drive-ot, amiben viszont később rá fújtak két szabálytalanságot (amiből az egyik biztos nem ő volt), végül Orton-nak 3&13-at kellett volna megoldania, ami azonban egy 7 yard-os sack miatt nem jött össze, visszakapták tehát a hazaiak a labdát. Nem tartották meg sokáig, két rossz passz és egy rövid futás után jött az első Ravens-punt. Egész jól haladt a drive, a futásokkal is sikerült kezdeni valamit, eljutottunk egészen a Broncos 44-ig, ahonnan egy 3&13-nál Royal kapott egy szép passzot és a Ravens 39-nél lépett csak ki, viszont a bírók ismét holding-ot láttak, 3&23-nál pedig inkább csak egy rövid futást próbáltunk, majd visszaadtuk a labdát. A védelemnek hála a hazaiak újra hamar vissza is adták a játékszert, 3&out, punt és bünti után a 41-ről indulhatott az utolsó 2 percen belüli drive. Lloyd 10 yard-os elkapása után 3&7-nél először lépte át a Broncos a félpályát, majd egy Gaffney elkapással a 27-en voltunk 1:01-nél, de két büntetés miatt a 42-ről jött 1&25. (7 büntetéssel 70 yard-ot osztottak ki a zebrák a Broncos-nak az első félidőben.) Orton összekapta magát és egy szép hosszú passzot dobott az endzone-be Brandon Lloyd-nak, ez a 42 yard-os play volt a leghosszabb eddig a szezonban a Ravens védelme ellen -> 7-17. A Ravens-nek 43 másodperce maradt a félidőből, de csak egy rossz passzra és egy rövid futásra álltak fel, majd hagyták lepörögni az órát, így tehát a félidő végén az eredmény -> 7-17.




















A Broncos kezdhette a második félidőt, amit Royal 33 yard-os return-je és egy 25 yard-os elkapás nyitott, de a Ravens 40-ről csak 3 yard-ot sikerült tovább haladni, a jól induló támadás tehát hamar megfeneklett és Colquitt punt-ja se lett valami jó, 15 yard után a 22-nél elhagyta a pályát visszafelé pattanva. A Ravens is átlépte saját drive-jában a félpályát, de csak a 46-ig jutottak, ahol egy jónak tűnő elkapás után a bírók az elkapót látták szabálytalannak, de valahol (állítólag) egy védő is szabálytalankodott, szerencsére a megismételt 3&7 nem lett jó, jöhetett újra a Broncos. Rövid drive lett, amiben az első play hozott egy 1st down-t, de két -1 yard-os futás és egy false start Orton-on megfogta az előrehaladást és következhetett a hazai csapat a támadással. 6:46-nál kapták meg a labdát Flacco-ék és elindult egy hosszú akció, aminek nem is lett vége a negyed vége előtt, főleg futásokkal és rövid passzokkal haladtak, már az idővel is játszva és a Broncos védelem nem találta az ellenszert. A harmadik negyed után az eredmény -> 7-17.

1&2-vel indult az utolsó negyed és másodikra sikerült is bejutni a Ravens-nek, Rice futott be az endzone-be -> 7-24. A 20-ról kezdhetett támadni a Broncos, a Titans elleni meccshez hasonlóan úgy tűnt, hogy JMD a futójáték feladása mellett döntött. Orton csak shotgun-ból passzolt és sokáig úgy is tűnt, hogy ez a taktika be is jön, egészen addig, míg 1&10-nél Gaffney csinált egy 7 yard-os elkapást a Ravens 19-en, mivel ez után se a 2&3 (talán egy challenge-et megért volna, ha már a zebra nem látta jól az elkapást) se a 3&3 nem lett jó, meg kellett tehát elégedni egy 38 yard-os Matt Prater FG-al -> 10-24. Ismét futásokkal jött előre a Baltimore a következő támadása során, amely közben Rice lett az első futó, aki 100 yard fölé tudott jutni a Broncos védelme ellen. Sajnos a drive közben egy futás után Dawkins lent maradt és csak bicegve tudta elhagyni a pályát, később se jöhetett már vissza, a térde sérült meg. Robogott tovább a Ravens-drive, amivel ismét nem tudott mit kezdeni Wink Martindale alakulata. 5:19-nél 1&10 következett a Broncos 30-ról, McGahee kapta a labdát egy futásra, és meg se állt az endzone-ig -> 10-31.


















Újra csak passzok jöttek a denveri támadásban, de egy intentional grounding miatt 3&15 jött egy 1st down után és a nagy hátrány miatt JMD a 4&15-nél inkább a punt-ot választotta a saját 27-es vonalán 4:11-nél. A hazai támadók futásokkal próbálták pörgetni az órát és ez egész jól is ment nekik, be is jutottak egészen az utolsó 2 percen belülre, 1:51-nél kezdhetett a denveri csapat támadni a saját 10-es vonalán. Egy 31 yard-os pass interference segítette az előrehaladásunkat, és ismét csak shotgun-on passzok jöttek. 0:43-nál a Ravens 44-ről jött egy újabb hosszú passz, a célpont ezúttal is Brandon Lloyd volt két védő között, az eredmény egy 44 yard-os TD lett -> 17-31.

Megpróbált még egy onside kick-et a Broncos, de nem sikerült megszerezni és Flacco egy térdeléssel lezárta a meccset, aminek a végeredménye -> 17-31.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 23/38 sikeres/összes passz, 314 passzolt yard, 2 passzolt TD
Maroney: 6 próbálkozás, 27 futott yard
Buckhalter: 5 próbálkozás, 13 futott yard, 1 elkapás, 12 elkapott yard
Lloyd: 5 elkapás, 135 elkapott yard, 2 elkapott TD
Gaffney: 9 elkapás, 87 elkapott yard
Royal: 4 elkapás, 31 elkapott yard, 1 kickoff return, 33 visszahordott yard
Thomas: 2 elkapás, 12 elkapott yard, 1 kickoff return, 21 visszahordott yard, 1 elvesztett fumble
Prater: 1/1 FG (38 yard), 2/2 XP
Colquitt: 7 punt, 35.7 yard AVG
D.J. Williams: 10 tackle
Hunter: 6 tackle, 1 sack
Bannan: 5 tackle
Cox: 5 tackle
Dawkins: 5 tackle


Josh McDaniels vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Érzésem szerint nem volt ennyire sima a mérkőzés, mint ahogyan azt az eredmény mutatja, lett volna esélyünk közelebb zárkózni, de sajnos tíz büntetéssel, és ilyen sok futás elszenvedésével nem lehetett lehetőségünk ma a győzelemre. Tisztában voltunk vele, hogy nagyon jó csapat az ellenfelünk, és tudtuk, hogy kemény mérkőzés lesz, így készültünk az egész héten, mégis komoly fejtörést okoztak nekünk, jobbak voltak nálunk, és nem tudtunk mit kezdeni velük. Túl sok hibát vétettünk ahhoz, hogy nyerhessünk ezen az összecsapáson, ugyan a végsőkig próbálkoztunk közelebb kerülni, ma ennyit tudtunk kihozni magunkból. Nem fogjuk feladni ezután sem, le kell szűrni a szükséges tapasztalatokat, és már a következő mérkőzés jár a fejemben. Sajnos, több súlyos sérülést is elszenvedtünk, ami benne van ebben a sportágban, nyilván nem fogja könnyíteni a dolgunkat, de biztos vagyok benne, hogy a kikerülő játékosok helyett játszók át fogják érezni a tét súlyát. További fontos mérkőzések előtt állunk, ki kell használni az erényeinket, és valamilyen szinten javítani kell az eddigi hibáinkat, hogy átvészelhessük a következő hetek várható nehéz időszakát."


















A riválisok közül a Chiefs elvesztette veretlenségét, miután a negyedik negyedbeli tízpontos különbség miatt 19-9-es vereséget könyvelhettek el Indianapolis-ban; míg egy viszonylag meglepőnek tekinthető eredmény született a Raiders-Chargers összecsapáson, ugyanis a házigazda oakland-iek 35-27-re győztek Rivers-ék ellen. Ezzel a KC mögött mindhárom csapat 2-3-as mutatóval áll. A hatodik játékhéten a Broncos kivételével mindenki idegenben fog játszani: a SD St. Louis-ban szeretne javítani, az Oakland ugyancsak komoly esélyekkel látogat San Francisco-ba, a Kansas City következő ellenfele pedig a Houston lesz.

Az AFC West divízió állása a 5. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 3-1
2. Oakland Raiders 2-3
3. San Diego Chargers 2-3
4. Denver Broncos 2-3

Sajnos, mintha a három meccs közbeni sérülés (Dawkins, Bay-Bay, McBath) nem lett volna elég, a találkozó után kiderült, hogy Robert Ayers is kidőlt, a lábfejében tört el egy csont és körülbelül 6 hétig nem számíthat rá a csapat. Brian Dawkins sérülését 2-3 hetesre tippelik, Darcel McBath-ről és Demariyus Thomas-ról csak annyit lehet tudni, hogy a Jets elleni következő meccsen nem fognak játszani. Kiesett még Andre Goodman és Wesley Woodyard is, így elég nehéz lesz a következő hazai meccs.

A sérülések mellett sajnos talán még komolyabb gond a teljesen impotens futójátékunk, és bár úgy tűnik, hogy Larsen visszatérése közel van, de Moreno-ról még nem tudni semmit. Az OL egyelőre még nem teljesít az elvárt szinten és Daniels kiválásának okáról se tudni semmit. Az NFL történetének 3. legtöbb passzolt yard-os első öt meccsét bemutató Orton-nal a passzjáték szárnyal, de ez sajnos nem mindig elég, nagyon kéne egy stabil futójáték. A Jets egy kiváló formában lévő csapat, mi pedig ezer sebből vérzünk, de talán annyit pozitívum van, hogy ha ezen a meccsen túl leszünk, akkor három könnyebb hét jön, a Raiders és a londoni 49ers elleni meccsekkel, valamint a BYE week-el, de azért ilyen körülmények szerint se szabad (és szerintem a csapat se fog) feltett kézzel kimenni a pályára.
Nyerni kell, nincs mese…

Két győzelemmel tudta le az első három mérkőzését a Colorado Avalanche együttese az NHL 2010/11-es alapszakaszában. Az előidénybeli kedvezőtlen előjelek nem igazán voltak reálisak, a denveri hokisok félelmetes formában kezdték el a szezont, és bár vannak hibáink, a csapat mentalitása és küzdenitudása nagyon rendben van. Akik esetleg bizonytalanak lettek volna a csapat idei eredményességét illetően, ezek után biztosak lehetnek benne, hogy jócskán megéri követni a csapat mérkőzéseit.

Múlt csütörtökön a szezonnyitó összecsapáson a Stanley Kupa-győztes Chicago-t 4-3-ra vertük hosszabbításban; majd három szabadnapot követően megkezdtünk egy öt meccsből álló idegenbeli túrát, s hétfőn 4-2 arányban alul maradtunk Philadelphia-ban; míg legutolsó alkalommal szétlövésekkel arattunk 5-4-es diadalt a Detroit otthonában. A direktlinkekre kattintva elolvashatók az egyes mérkőzésekről készült bővebb összefoglalók, most a Denver Sports Blogban, egyénileg elemezném az első három meccs teljesítményeit, valamint egyéb észrevételeimet fejteném ki, a további gyorslinkeken keresztül pedig a legemlékezetesebb pillanatok videófelvételei tekinthetők meg.

- Az első sorunk centereként Stastny egyelőre kifejezetten jó formát mutat, bár a nyitó meccsen lőtt dupláját leszámítva nem szerzett más pontot, a támadójátékban hatékonyan tevékenykedik, jól szervezi az akcióinkat, és veszélyes helyzetekbe is képes odakeveredni. A címvédő ellen ő lőtte a győztes gólt a hosszabbításban. Stewart a három mérkőzés alatt 13 lövést vállalt, de mindössze egyszer volt eredményes, amikor a Hawks ellen a szezonbeli első denveri találat fűződött a nevéhez, egyelőre az igazi góllövő ütőjét nem találta meg, de az akarására és a vállalkozó szellemére nem lehet panasz, bizonyára előbb-utóbb a találatok is jönni fognak, ha nem lankad a játékkedve. A másodéves Galiardi a mezőnyjátékban a megszokott hasznosságával tevékenykedik, viszont mivel pont nélkül áll, és -3-mal bír három összecsapást követően, kénytelenek vagyunk esetében némileg gyengébb rajtról beszámolni, az első sorból is kikerült.

- Duchene viszont kifejezetten jól kapta el a startpisztoly eldördülését, a mérsékelt felkészülési időszakot követően jelenleg egyedüli csatárunkként minden meccsen szerzett pontot, szám szerint összesen négyet (1+3), nagy lendülettel igyekszik, és egyelőre úgy látszik a faceoff-olás terén is javítani tudott a tavalyi évadhoz képest. Jones a nyitó összecsapáson teljesen új oldaláról megmutatkozva elsősorban a hatékony védekező játékáról és munkás emberhátrányos szerepléséről volt híres, majd a harmadik meccsen megkezdte a gólgyártást, és Detroit ellen 2+1-es teljesítménnyel lett a meccs legjobbja. A súlyos térd sérülése már a múlt, reméljük egészséges tud maradni, és kihozhatja magából tudása legjavát. A veterán Hejduk egyetlen pontja a Flyers elleni ravasz találata volt, egyébként bár megvannak a helyzetei, a kapu közelében nem eléggé éles, csendesen kezdődött számára az év, ugyancsak -3-as.

- A harmadik sorunk tagjai a vártnak megfelelően - vagy talán még jobban - elképesztő védőmunkával veszik ki a részüket a mérkőzésekből. A másodéves O'Reilly a csapat egyik legjobbja a félelmetes munkabírása révén, bekorcsolyázza az egész pályát, előretörésekre vállalkozik, félelmetes közbenyúlásai vannak, egyre jobban bulizik, és a Detroit ellen egy remek lövésből szerzett gólt. A csatárok közüli legjobb plusz/mínusz mutatóval rendelkezve +4-et regisztrált az első három mérkőzésen. Az új fiú Winnik nagyon jól beilleszkedett a csapatba, és kíváló helyet szerzett magának ROR mellett, a keménysége miatt már eleve megérte megszerezni, de egyébként is remekül teljesít. Szintén jó volt eddig +3-ra, a Wings ellen pedig mesteri módon talált a hálóba, első gólját szerezve a denveri színekben. A sor harmadik tagja általában Yip szokott lenni, aki 1+1-gyel rendelkezik, a kicsit harmatosabb nyitó meccs után felvette a szezon ritmusát, és a Red Wings elleni bünetőpárbaj egyetlen sikeres végrehajtójaként két pontot hozott a csapat konyhájára.



















- A legalsó sorban McLeod nevezhető állandó képviselőnek, aki bár csak 6-8 perceket tölt a jégen, kiváló fizikai hokival veszi ki a részét az ellenfél puhításából, egy tekintélyparancsoló verekedésen már túl is van. Kicsit a támadásokban többet vállalkozhatna, mert tudjuk, hogy a koronggal sem teljesen fakezű, ezidáig viszont csak a rombolásban számítottunk rá. A maradék három támadónk közül mindhárom kimaradt már egy-egy mérkőzésen. A zöldfülű Olver második NHL-meccsén megszerezte első pontját a nagyok között a Red Wings ellen egy assziszt formájában, egyébként alig kap lehetőséget, de ezutóbbi meccsen már szépen kapart. Dupuis a szezonnyitót hagyta ki, a másik két találkozón a lehetőségeihez mérten hibátlanul centerezte a negyedik sort, bátran játszik, támadásban is vállalkozik, hátrafelé pedig stabilnak tűnik. Porter éppen származási helyén, Detroitban volt létszámfeletti, miután az első két meccsen nem sokat mutatott, legfeljebb a védekezésben segédkezett.

- A védelemből Liles brutális formában kezdte a szezont, ugyan sajnos a könnyelmű korongvesztési hibákat nem tudta teljesen nélkülözni a játékból, viszont öt gólpasszának köszönhetően a csapat legeredményesebb játékosa, valamennyi meccsen pontszerző volt. Ezalatt +4-et szorgoskodott össze még úgyis, hogy kaptunk egy SHG-t a hibájából. Hatalmas szívvel küzd, sokat vállal az előrejátékból, és hátul is igyekszik masszív lenni, a remek edzőtábor után a rajt is jól sült el számára, miközben 23 perc feletti átlagjégidővel bír. Rendszerint a másodéves Wilson a párja, akinek kezdő helyét sokan megkérdőjelezték a rajt előtt, azonban mégis mindhárom meccsen pályára léphetett, ráadásul kifejezetten hatékony teljesítménnyel hallatott magáról. Ugyancsak +4-es, részt vesz a fizikai munkában, különösen a Detroit ellen játszott nagyot, amikor négy-négy blokkolást és ütközést eresztett meg. Eddigi legszebb belépőjét a második meccsen produkálta a Zherdev elleni káprázatos rakétájával. Cumiskey a Chicago ellen nagyon élt, több gólunknál is segédkezett, végül egy assziszttal zárt, a másik két mérkőzésen viszont negatív tartományban végzett, így jelenleg semleges +/-. Látható rajta az igyekezet, és bőven kap is lehetőséget, támadásban távoli lövésekkel operál, viszont a kapunk előtti fizikai harcokban a szerény termétéből kifolyólag képtelen tényező lenni. A csapatkapitány Foote már két asszisztot szerzett, ezzel pályafutása során 253 pontnál tart a Nords/Avs színeiben, és beérte a hátvédek között a klub mindenkori örökranglistáján Ozolinsh-t. Újabb nagyszerű mérföldkő a fantasztikus pályafutásában, s ami még fontosabb, hogy nagyon jól kezdte az évet, kiválóan takarít a kékvonalon, nagyon magabiztosan áll a lábán, ráadásul gyakran jó indításokat intéz a támadók felé. Meglepetésre a tavalyi elsőszámú párosunk, a Quincey-Hannan duó nyújtja ezidáig a legsebezhetőbb teljesítményt, ők kapták a legtöbb gólt, így előbbi -2, utóbbi -3, és egyikük sem szerzett még pontot. Hannan általában jól takarít hátul a megszokott fizikai stílusának köszönhetően, ugyanakkor több elfogadhatatlan hibát is vétett már. Társa az előrejátékban kevés sikerrel dolgozik, a saját harmadunkban pedig ugyancsak sebezhető, nem hogy a szerelések elmaradoznak tőle, de még a koronggal is óvatlanul bánik. Ettől a duótól több kéne, meglátásom szerint ez az a páros, amelyik a legközelebb áll a szétbontáshoz jelenleg. A norvég Holos egyelőre türelmesen várakozik, hogy eljöjjön az NHL-es bemutatkozásának ideje, valamennyi mérkőzésen tartalék volt, de bizonyára rövidesen be fogjuk vetni őt, mert vannak felejthető teljesítmények a védelemben, de a jégidőket tekintve a 12 csatárhelyet sem lenne létfontosságú mindig kitöltenünk.

- Az első két mérkőzésen Anderson védett, és a hat kapott gól ellenére 92 %-ot regisztrált. A bajnok ellen 35 védéssel zárt, míg az egyetlen védhető gólja a Flyers ellen a vereségbe került, sajnos balszerencséje volt, és a saját korcsolyájáról a kapujába jutott egy erős keresztpassz, de a legjobbakkal is megesik. Ezt leszámítva ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta. Budaj a Detroit elleni találkozón jutott szóhoz, s bár nem védett földöntúli formában, négy gólt kapott, amit lehetett, azt kivédte, a büntetőpárbaj során pedig hatból hat lövést hatástalanított.




















- A sérültek közül Koci már egy különleges állvédőben részt vett néhány edzésen, de szerencsére még egy darabig biztosan nem játszhat. Az agyrázkódással kidőlő Mueller állapotáról nincsenek új információk, bizonytalan ideig harcképtelen.

Abszolút pozitív szájízzel tekinthetünk az első három mérkőzés tapasztalataira, hiszen a liga legjobbjai közé tartozó együttesek elleni rajtból 2-1-es mérleggel jöttünk ki: legyőztük a címvédőt és az elmúlt évtized sikercsapatát, valamint csak balszerencsés körülmények között kaptunk ki a tavalyi döntős vendégeként.

Egyéb gondolatok:
- Jókora előrelépés a tavalyi állapotokhoz képest, hogy az első három mérkőzésen átlagban 35.3 kapura lövést jegyeztünk, miközben a Chicago ellen 41, a Detroit ellen 38 kísérletet vállalva lőttük túl a nívós ellenfelet.
- 52 %-ban nyertük meg a bedobásokat az első három meccsen, ezzel a 14. helyen állunk a ligában. Persze, még nagyon kezdetleges statisztika, de az elmúlt években még részeredmény kapcsán se nagyon volt ilyen sikerélményben részünk.
- Az emberhátrányos védekezésünk nem működik rosszul (6/8), de PP-ben továbbra is komoly gondok látszódnak, hiszen egyrészt a támadójátékunk is langyosnak tűnik, nem tudjuk rendesen járatni a korongot, a kékvonali lövőerő pedig egyenesen hiánycikk, ráadásul ami mindenképpen azonnali javítandó hiba, hogy a három meccs alatt két emberhátrányos gólt is elszenvedtünk.
- A Flyers ellen rengeteg korongvesztést vétettünk, és ziccergólokat adtunk az ellenfélnek, hasonló gondok a többi meccsen is felmerültek néhányszor, összességében jobban meg kell becsülnünk a játékszert, ilyesmi ingyengólokat nem szabad adni az ellenfeleknek.

Bár korábban a bizonytalanságomnak adtam hangot, mely szerint nem igazán tudom eldönteni, milyen teljesítményt lehet elvárni a csapattól ebben a szezonban, ez a három mérkőzés nekem, és valamennyi kétségek közt vergődő drukkernek választ adhatott, hogy idén is lehet bízni a fiatal Jetiseregben. Három élcsapat ellen helytálltunk - mi az hogy! - és bizakodva tekinthetünk a folytatásra, hogy ezen az úton járva, magasan érhetünk célba, s ha a hibáinkat tudjuk mérsékelni, egyáltalán nem lenne irreális célkitűzés akár a rájátszásbajutás sem.






















Egyéb hírek:
- Október 7-én és 8-án tartották meg a reunion összejövetelt az 1996-os bajnokcsapatunk tagjai számára, a klub fennállásának, egyben a követendő példaként szolgáló Kupagyőzelem 15 évfordulója előtt tisztelegve. A klasszisok szerdán egy közös ebéden vettek részt a jelenlegi csapatunk tagjaival, illetve dedikálást tartottak a szurkolók számára, míg csütörtök este a Chicago elleni szezonnyitót megelőzően köszöntötték őket a Pepsi Center jegén. A reunionról a hivatalos oldalon tekinthető meg egy képgaléria.
- A hétvégén a denveri csarnokban került megrendezésre az első alkalommal lebonyolításra kerülő USA Classic elnevezésű szánkóhoki torna. A négycsapatos rendezvényt végül az Avalanche együttese nyerte meg, mellettünk részt vettek a tornán Blackhawks, a Flyers és a Penguins mozgáskorlátozott hokisai. Erről ugyancsak készült egy képgaléria.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Edmonton Oilers 2-0-0, 4 pont (2 meccs)
2. Colorado Avalanche 2-1-0, 4 pont (3 meccs)
3. Vancouver Canucks 1-0-1, 3 pont (2 meccs)
4. Calgary Flames 1-1-0, 2 pont (2 meccs)
5. Minnesota Wild 0-1-1, 1 pont (2 meccs)

A riválisok ugyancsak sikeresen kezdték az évet, a divízióban valamennyi csapat szerzett már pontot, és csak a Wild nyeretlen, míg az Oilers fiataljai két imponáló győzelemmel kezdték a szezont.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 01:00: New Jersey Devils - Colorado Avalanche
Vasárnap, 01:00: New York Islanders - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 01:00: New York Rangers - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Jövő vasárnap, 03:00: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings

A folytatásban jön az idegenbeli túra befejező három állomása, amikor már nem kell sokat utaznunk, hiszen négy napon belül a három New york-i illetőségű együttessel fogunk megmérkőzni. Aztán pedig újabb nívós ellenfelek ellen léphetünk pályára hazai környezetben. A program tehát továbbra is kemény, de hasonló formában játszva bízhatunk a sikeres folytatásban.

Bő egy hete, hogy befejeződött a Colorado Rockies számára a 2010es szezon az MLBben, mivel a denveri baseballosok sajnálatos módon idén nem jutottak be a rájátszásba. Néhány nappal ezelőtt már jelentkeztem egy egyéni értékelő írással, most pedig egy általános összefoglalóra invitálnám az olvasókat. Vegyük végig még egyszer, hogy mi történt az elmúlt hat hónapban.


















A csapat április elején nagy reményekkel, de több sérüléstől tizedelve várta a rajtot Milwaukeeban és a nyitó meccs megnyerése után végül elvesztettük a három meccses párharcot. Az első hazai meccsen DLR lehúzta a rolót és kiütöttük a Padrest, a seriest szintén behúztuk. Ezután következett a Mets, a háromból kettő meccset megnyertünk, közben megvolt az évi első walk-off win, melyet egy Iannetta solo HR jelentett a meccs tizedik inningjében. Az Atlanta otthonában nem zártunk sikeres seriest, két zakó között csak egyszer győztünk, viszont azon a napon, április 17-én Jimenez történelmet írt, amikor a klub fennállásának első dobójaként no-hittert ért el a 4-0s győzelem alkalmával. A washingtoni folytatásban a négyből két találkozót is elvesztegettünk a gyengécske ellenféllel szemben, nem igazán lehettünk elégedettek az ötvenszázalékos állással, a kezdő dobók gyakran betliztek, főleg Hammel és G. Smith volt nehéz időszakban, Ubaldo hiába szárnyalt. Közben Tulo a 14. meccsen szerezte meg az első homerunt az évben, éppen az azt követő napon, hogy 20-án a klubelnök Keli McGregor Salt Lake City-ben egy szállodai szobában elhunyt. A szakember 47 éves volt. A következő hazai párharc egyik meccse előtt megemlékezést tartottak a néhai elnökre, közben egy meccset eltoltak eső miatt, így a Florida ellen a szezonbeli első doubleheadert kellett lejátszanunk felemás sikerrel, de a series döntőjét besöpörtük, viszont elvesztettük DLRt. Aztán meglepő botlás következett a D'backs ellen, egy 12-1es kiütéses siker mellett egy Hammel blama és egy extra inninges meccs végén is vereséget szenvedtünk.




















Két súlyos zakót szabtak ránk San Franciscoban, de a harmadik összecsapást már elhoztuk, miután Chacin idei első startján wint szállított. Az első idegenbeli párharcunkat a Padres ellen nyertük meg, a mindent eldöntő meccs tizenkettedik játékában Stewart hazafutása hozta meg a sikert. Azonban a kaliforniai túrát vereségekkel zártuk, a Dodgers ellen csak Chacin tudott győzelmet elérni, ráadásul Kershaw ellen Ubaldo elszenvedte a 2010es évadbeli első vereségét. A hazai folytatásban egy csonka párharchoz volt szerencsénk a tavalyi döntős Phillies ellen, miután a sorozatos esőzések miatt az előre tervezett három helyett csak két meccset tudtak megrendezni, a harmadikat későbbi időpontra tolták. A series testvéries döntetlennel zárult, a győzelmünk különösen édes volt a tavalyi PO utáni revans miatt, a hajrában egyenlítettünk, majd Olivo érte el a walk-off HRt. Sikerült javítanunk a Nats ellen és hazai pályán 3-1re nyertük ellenük a párharcot, az egyetlen vereséget egy teljesen felázott pályán szenvedtük el nyolc inningben, mivel a hajrára beszüntették a játékot a bírók. A három győzelemből kettő egy napon született, azaz kettőből kettővel abszolváltunk a doubleheadert, míg a series utolsó meccsén tért vissza másfél év kihagyás után Francis és nagyon jól játszott. Talán kezdett úgy tűnni, hogy végre egyenesbe jövünk, erre az abszolút verhető Cubs otthonában mindkét meccsünket elbuktuk, majd az Astros ellen újfent vesztettünk egyszer, mire a másodikat Ubaldo és Tulo vezetésével meg tudtuk nyerni. Az utazást Kansas City-ben fejeztük be és a Royals ellen hoztuk az évbeli első interleague seriest, bár az első meccsen nagyon simán kikaptunk. Május végéig kellett várnunk a szezonbeli első söprésre, ekkor az Arizona szenvedett el három fiaskót a Coors Fielden két szoros és egy sima meccsen, Tulo és CarGo varázslataival a Rockies először került három győzelemmel a .500 fölé. Aztán viszont a Dodgers elleni buktával valamelyest rontottunk a helyzetünkön.





















Némileg meglepő eredménnyel folytattuk a Giants közönsége előtt, ugyanis kétszer is bevettük a rivális otthonát, a 2-1re megnyert meccsen mindkét pontot Barmes hozta, majd harmadszorra Francis startját buktuk el. A jóval szerényebb képességű Arizona ellen viszont épp ellenkezőleg csak két zakó után tudtunk szépíteni, így továbbra sem igazán tudtunk kilépni a saját árnyékunkból és ebből a közepes szintből. Egyre kínosabbá vált a helyzet, amikor NL egyik leggyengébb csapata a Houston három meccset is elvitt Denverből, nem vettük elég komolyan a párharcot, könnyelműsködtünk, és megütöttük a bokánkat. Azonban a következő párharcunkon egyenesbe jöttünk és a jó erőkből álló Torontot söpörtük, az első meccsen a rossz idő miatt csak hat inninget játszottak le, majd a változatosság jegyében egy 1-0s és egy 10-3as sikert értünk el. A következő AL ellenfél ellen viszont már nem ment ilyen jól, a Twins ellen buktuk a párharcot idegenben, és ami még fájóbb volt, hogy a június 17i megnyert meccsen eltört Tulo csuklója és másfél hónapra kiesett. Visszavágtunk a Brewersnek az opening seriesben kapott fiaskóért, bár a harmadik meccsen eléggé megvertek minket. Június közepén igazi baseball láz tombolt a városban, hiszen a Boston vendégeskedett a Rockiesnál és a csapat fantasztikusan játszott a csodálatos közönség előtt, két meccset nyertünk, másodszor Giambi 2run walk-off HRal és a vesztes meccsen is csak tíz inningben adtuk oda a Wt a Red Soxnak. Ezen a párharcon tért vissza a closer Street a csapathoz. Továbbra is csak hajszállal tanyáztunk az ötvenszázalékos határ felett, ráadásul a szoros küzdelemben csupán negyedikek voltunk a divízióban. Ezt követően az Angels ellen idegenben már nem volt szerencsénk és egy siker után kétszer is relatíve simán elbuktunk. Folytatódott a hullámvasútra hajazó görbe, ugyanis két győzelemmel távoztunk San Diegoból, ugyan az utolsó mérkőzésen a szezon talán legrosszabb játékával ütöttek ki minket 13-3ra.

Július első napjaiban a Giants-szel találkoztunk hazai pályán négy meccs erejéig, és némi meglepetésre folytatódott a jó teljesítményünk, hiszen háromszor is legyőztük a riválist. A párharcban csupán Ubaldo meccsét buktuk el, miközben a negyedik meccs öt és fél órán át tartott, miután Helton a 15. inningben egy walk-off sac flyal befejezte. Ez volt a szezonban a leghosszabb mérkőzésünk. A következő hazai seriest a Cards ellen játszottuk és folytatódott a zseniális forma, söpörtük a sztár csapatot. Két kisétálós sikerünk is volt, az egyik mérkőzésen kilenc inningben arattunk walk-off wint az utolsó játékbeli kilenc pontunknak köszönhetően, amikor 3-9ről jöttünk vissza, míg a másodikat Iannetta fejezte be a kilencedik alján. A Padres ellen sorozatban hat győzelem után kaptunk ki újra, egyik nyertes meccsünkön hátrányból fordítottunk a szezonbeli első grand slam révén amelyet Stewart ütött.

Július 13án rendezték az All Start Los Angelesben az Angels stadionjában és 14 év után először nyert a National League csapat az American League ellen, miután McCann pontjaival 3-1re győztek. Az ASGn Ubaldo volt a NL csapat kezdő dobója, valamint még egy Rockies játékos volt ott a szavazatok alapján Tulo, de a sérülése miatt nem játszhatott.

A néhány napos szünet nagyon nem jött jól a Rockies számára, előtte jó formában voltunk, utána viszont teljesen kizökkentünk a ritmusból, amikor egy idegenbeli túrára indultunk. A Reds otthonában kétszer is kikaptunk, a győzelem is csak egy kínkeserves 1-0 volt, borzasztóan játszottunk. A Marlins ellen pedig nagyon sok hibával, komolytalanul működve végeztünk 1-3ra, a győzelmünk egy 10-0s menet volt, viszont a többi meccsen ki tudja mit csináltunk, a játékra nem koncentráltunk. A mindig életveszélyes Phils ellen tovább ástuk a gödrünket, két sima és két szoros zakóval hat meccses nyeretlen szériába kerültünk, közben újra visszaestünk .500 környékére a divízió negyedik pozíciójába. Reméltük, hogy a hazatérés meghozza a sikereket a verhető Pirates ellen, de a Pittsburgh alaposan kitolt velünk, kétszer is bevették a Coors Fieldet, mire harmadszorra ki tudtuk hozni a különbséget a két csapat között és alaposan megagyaltuk őket. A hónapot mégis emlékezetesen tudtuk zárni, hiszen kisöpörtük a Cubst. Ebből az első meccsen 17-2re ütöttük ki őket egy 12 pontos menettel, a másodikon CarGo egy csodálatos upper deck walk-off HRal cyclet ért el, a harmadikon pedig szoros győzelmet hoztunk.



Ezután a Giants elleni két hazai meccs közül csak az egyiket tudtunk megnyerni, amikor CarGo kettő, Tulo egy homerunt repített. Aztán megint idegenbe kellett mennünk és megint nem jártunk sikerrel, a Pirates igazi mumusunkká vált, csak 2-2es döntetlennel zárult ellenük a seriest pedig sokkal többre lett volna szükségünk. A folytatásban a Mets ellen is csak egy győzelemmel gazdagodtunk egy Mora GS révén, a másik két derbit szerzett pont nélkül simán buktuk el. A harmadik helyen álltunk megelőzve a Dodgerst, de a divízió első helyétől és a Wild Cardtól egyaránt tetemes volt a hátrányunk. A Brewers elleni hazai párharc során kétszer tudtunk diadalmaskodni a három szoros találkozó közül, a legutolsó alkalommal Tulonak köszönhettük a walk-off sikert, de továbbra is nagyon hullámzóak voltunk, nem tudtuk megkezdeni a felzárkózást, mert képtelenek voltunk egymás után legalább két meccset megnyerni. A Dodgers ráadásul megint elbánt velünk, kétszer is lenulláztak minket, csak egy wild pitchnek köszönhetően tudtunk nyerni egy extra inninges mérkőzésen, majd a D'backs otthonában is folytatódott a hullámzás és újabb párharcot veszítettünk el. Ezután viszont végre kijött a lépés és söpörtük a Bravest, az utolsó meccsen augusztus 25én kilenc pontos hátrányból jöttünk vissza és 12-10re győztünk egy feledhetetlen délutánon. A folytatásban a Dodgers ellen bár újra becsúszott egy hazai pofon, végül 2-1el abszolváltuk a seriest, de csak nem tudtunk jelentőset javítani helyzetünkön, főleg hogy legközelebb San Franciscoban csak egyszer nyertünk az újabb 2-1re bukott párharc közben, bár a Padres botladozásai miatt kezdett egyre szorosabb lenni az állás a divízión belül.




















Szeptember 2án pótolták be a májusban elmaradt meccset a Phils ellen, így a kaliforniai túra közben egy meccsre haza utaztunk Denverbe és egy elképesztő fordulatokkal tarkított összecsapás végeztével 12-11 arányban alul maradtunk. Kilátástalannak tűnt a helyzet ezzel a vereséggel, de pont ezt követően lendültünk nagyon brutális formába, biztosan kedvezően hatott a csapatra, hogy ettől a hónaptól már 40es kerettel játszhattunk, mert ez minden évben fel szokta dobni a Rockiest. A csapat komoly szárnyalásba kezdett, a következő napokban ugyanis söpréssel távoztunk a Padrestől, végre nem szúrtuk el a kiélezett helyzeteket, hanem a kulcs pillanatokat a javunkra döntöttük el és egyre közelebb zárkóztunk a NL West éllovashzo. Hazatérve is gyilkos passzban maradtak az ütőink, újabb hibátlan párharcot produkáltunk és négyből négyszer vertük a Cincinnatit, az utolsó összecsapáson nagyot fordítottunk és a hajrában Nelson home steal jelentette a győztes pontot. Nem kegyelmeztünk az Arizona ellen sem, a következő sweep által már sorozatban tíz nyertes meccsnél tartottunk Tulo remek HR osztásával, míg a legutolsó sikert Giambi 2run walk-off HR eredményezte. Aztán viszont hidegzuhany volt, amikor a Padres elleni home seriest képtelenek voltunk hozni a két csapat formája alapján mindent mellettünk szólt, mégis be kellett érnünk azzal, hogy a harmadik meccsen életbevágóan fontos győzelmet arattunk. Ismét LAbe látogattunk és két győzelmet arattunk a Dodgers pályáján, a harmadik meccsen viszont a kezdeti magabiztos vezetésünk ellenére 11 inningben vesztettünk, belejátszott egy rettentően vitatható ítélet a befejező játékban, így értékes wint hullajtottunk el, de még tartottuk magunkat a versenyben. Viszont a baj már a kapuban táncolt és a következő arizonai párharcon be is lépett, mindhárom meccsen betliztünk a Diamondbacks ellen, ezzel komoly hátraarcot mutatottunk a playoffnak. Nem tudtunk felpörögni eléggé a Giants elleni hazai megmérettetésekre sem, csak egy győzelmet mutattunk fel, szeptember 25én nyertük meg az utolsó meccsünket a szezonban egy Tulo walk-off double révén, viszont a másnapi vereséggel végleg megpecsételődött a sorsunk. A következő párharcban mindhárom meccsünket elvesztettük a Dodgers ellen, az utolsó hazai felvonáson még meccset sem nyertünk, közben matematikailag is biztossá vált, hogy nem jutunk be a rájátszásba. A sérülések az utolsó hetekben nem kímélték a csapatot, a befejezésre pedig már csak nagyon kevés kezdőnk maradt egészséges, akik játszhattak a Cards elleni 0-4es söpréssel záruló szériában St. Louisban. Sikertelenül ért véget a szezon, fájó szívvel távozhattunk a pályáról, az utolsó nyolc meccsünket elvesztettünk így csupán 83-79es mérleggel végeztünk az alapszakaszban a divízió harmadik helyén.

Sajnos a végére a dobó szekció komolyan elkészült az erejével, jókora betliket láthattunk az utolsó hetekben kezdőktől és váltóktól egyaránt, a hosszú szezon felőrölte a csapatot és nem bírtuk végig vinni a szeptember elején megkezdett ígéretes hajrát. Ráadásul a sérülések sem voltak kegyesek hozzánk, például CarGo egész évben a kezével bajlódott, Helton a hátával, Tulo féltávnál kihagyott másfél hónapot, többször elvesztettük Stewartot, Barmest magánéleti problémák hátráltatták, a kezdődobók közül DLR, Hammel, Cook, és Francis is többször panaszkodott egészségügyi problémákra, a csere dobó egységünk pedig ebben a szezonban is csődöt mondott.

Így aztán nem végezhettünk előrébb, pedig nagyon szép kilátásaink voltak az év előtt, sajnos azonban 2010re ez a sors volt megírva a Rockiesnak. Maradt a szomorú orrlógatás, és a remény, hogy jövőre jobban kijöhet a lépés...




















A Colorado Rockies 2010es alapaszakaszbeli eredményei (párharc végeredmények):

Április 5-7.: Milwaukee Brewers - Colorado Rockies 2-1
Április 9-11.: Colorado Rockies - San Diego Padres 2-1
Április 13-15.: Colorado Rockies - New York Mets 2-1
Április 16-18.: Atlanta Braves - Colorado Rockies 2-1
Április 19-22.: Washington Nationals - Colorado Rockies 2-2
Április 23-25.: Colorado Rockies - Florida Marlins 2-1
Április 26-28.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 1-2
Április 30-Május 2.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 2-1
Május 3-5.: San Diego Padres - Colorado Rockies 1-2
Május 7-9.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2-1
Május 10-12.: Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 1-1
Május 13-16.: Colorado Rockies - Washington Nationals 3-1
Május 17-18.: Chicago Cubs - Colorado Rockies 2-0
Május 19-20.: Houston Astros - Colorado Rockies 1-1
Május 21-23.: Kansas City Royals - Colorado Rockies 2-1
Május 25-27.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 3-0
Május 28-30.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 1-2
Május 31-Június 2.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 1-2
Június 4-6.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2-1
Június 7-10.: Colorado Rockies - Houston Astros 1-3
Június 11-13.: Colorado Rockies - Toronto Blue Jays 3-0
Június 15-17.: Minnesota Twins - Colorado Rockies 2-1
Június 18-20.: Colorado Rockies - Milwaukee Brewers 2-1
Június 22-24.: Colorado Rockies - Boston Red Sox 2-1
Június 25-27.: Los Angeles Angels - Colorado Rockies 2-1
Június 28-30.: San Diego Padres - Colorado Rockies 1-2
Július 1-4.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 3-1
Július 6-8.: Colorado Rockies - St. Louis Cardinals 3-0
Július 9-11.: Colorado Rockies - San Diego Padres 2-1
Július 16-18.: Cincinnati Reds - Colorado Rockies 2-1
Július 19-22.: Florida Marlins - Colorado Rockies 3-1
Július 23-26.: Philadelphia Phillies - Colorado Rockies 4-0
Július 27-29.: Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates 1-2
Július 30-Augusztus 1.: Colorado Rockies - Chicago Cubs 3-0
Augusztus 3-4.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 1-1
Augusztus 5-8.: Pittsburgh Pirates - Colorado Rockies 2-2
Augusztus 10-12.: New York Mets - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 13-15.: Colorado Rockies - Milwaukee Brewers 2-1
Augusztus 17-19.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 20-22.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 23-25.: Colorado Rockies - Atlanta Braves 3-0
Augusztus 27-29.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 2-1
Augusztus 30-Szeptember 1.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 2-1
Szeptember 2.: Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 0-1
Szeptember 3-5.: San Diego Padres - Colorado Rockies 0-3
Szeptember 6-9.: Colorado Rockies - Cincinnati Reds 4-0
Szeptember 10-12.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 3-0
Szeptember 13-15.: Colorado Rockies - San Diego Padres 1-2
Szeptember 17-19.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 1-2
Szeptember 21-23.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 3-0
Szeptember 24-26.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 1-2
Szeptember 27-29.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 0-3
Szeptember 30-Október 3.: St. Louis Cardinals - Colorado Rockies 4-0

Az utóbbi időben ismét történt egy hírcsokorra való esemény a Colorado Mammoth körül, néhány hosszabbításról, és visszavonuló veterán távozóról éppúgy van alkalmunk beszámolni, mint egy nagy visszatérőről is, amikor már kevesebb, mint három hónap van hátra a 2011-es NLL-szezon rajtjáig.


- Bejelentette visszavonulását a csapat eddigi rangidőse, a 39 esztendős Rich Catton. A ligában tizenegy szezont lehúzó hátvéd az elmúlt öt évben erősítette a denveri csapatot, ezalatt mindössze három mérkőzést hagyott ki, korábban a Buffalo Bandits, a Vancouver Ravens és a Calgary Rougnecks alkalmazásában állt. A rutinos játékos 155 meccses NLL-karrierjét 69 ponttal és 575 szerzett labdával zárta. "Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen hosszú időt eltölthettem a bajnokságban, és főleg amiatt, hogy a pályafutásomat a Mammoth-nál fejezhettem be" - summázta az elköszönő bekk.

- Ugyancsak felhagyott az aktív lacrosse-ozással a veterán Chris Gill, aki 14 éves karrierje végén három bajnoki címmel a birtokában vonulhat vissza. A kiváló képességű támadó 1999-ben és 2000-ben a Toronto Rock csapatával lett a bajnok, míg 2006-ban a Mammoth játékosaként ért fel a liga tetejére, amely évben 17 emberelőnyös találattal és 45 ponttal segítette a denveri egyesület boldogulását. Gill karrierje során megfordult még a Baltimore Thunder, az Ontario Raiders, a Vancouver Ravens, a Calgary Roughnecks és az Edmonton Rush köreiben, végül 173 meccs alatt 557 pontot szorgoskodott össze, nem csoda hát, ha elégedetten tekint vissza pályafutására: "Igen hosszú karrierem volt. Néhány igazán erős csapatban is játszhattam, így háromszor volt lehetőségem felemelni a Bajnokok Kupáját. Nagyon élveztem a sportot az elmúlt évek során, több nagyon jó barátot szereztem ennek hála, már csak ezért is nagyon boldog vagyok, hogy játszhattam."

Bár néhány veterán elköszönt a csapattól, azért a legtöbb rutinos játékosunk 2011-ben is a Mammoth sikeréért fog küzdeni, jónéhányan már meg is hosszabbították szerződésüket a következő évre az elmúlt héten:

- Aláírt például a hálóőr Chris Levis, aki a Calgary-tól tért vissza Denverbe az elmúlt szezon közben, de azt megelőzően éveken át erősítette a csapatot, és a 2006-os bajnoki címet is nálunk ünnepelhette. A rutinos portás tavaly 11 mérkőzésen 2-9-es győzelem-vereség mutatót jegyzett, és meccsenkénti átlagban 11.43 gólt kapott, miközben a kapujára tartó lövések 76.5 %-át tudta hatástalanítani.

- A Mammoth-ban folytatja egy másik kapus, Curtis Palidwor is azok után, hogy a 2010-es évadnyitón egy maszkja alá jutó lövés következtében súlyos szem sérülést szenvedett, és az egész hátralévő évet ki kellett hagynia. A 36 esztendős hálóőr azonban immár újra egészséges, így az egyesület is számítani kíván rá.

- Hosszabbított a védelem oszlopának számító Chris McKay, aki az elmúlt évben tíz mérkőzés során négy pontot és 73 labdát szerzett. Korábban három esztendőt töltött el Arizonában és két évet húzott le Edmontonban, 2011-ben pedig már a második idényét kezdheti csapatunknál.

- A régi motoros Tom Ethington a 2003 debütálása óta immár a nyolcadik idényét kezdheti a Mammoth-nál. A keménykötésű hátvéd a tavalyi szezont hat ponttal és 57 LB-lal tudta le, és szokásához híven a játék defenzív részének élharcosa volt.

- Jól ismert név Denverben a középpályás Nick Carlson, hiszen 2004 óta áll a klub alkalmazásában, miközben a tavalyi évadban 16 pontot regisztrált 71 szerzett labda mellett, s januártól is a csapat alkalmazásában fog állni, derült ki az új szerződése megkötése pillanatában.

- A tavalyi szezont kihagyó Matt Leveque visszatér az együtteshez, miután a korábban nálunk négy szezont is eltöltő játékos elkötelezte magát a Mammoth-hoz a 2011-es szezonra. Hamley mester kifejezetten örült a közönségkedvenc reaktiválásának, mivel több poszton is be szeretné vetni az univerzális Leveque-öt, első sorban bizonyára hátvéd és középpályás szerepben lesz alkalmazható.




















Korábbi írásainkban már beszámoltunk róla, hogy milyen hosszabbítások történtek, így most vessünk egy pillantást arra a névsorra, akik még szerződés nélkül állnak: a tavalyi játékosaink közül még hosszabbítanunk kell a három Gajic-fivérrel, valamint Conway-jel, Culp-pal és Smith-szel; nem jutott szerződéshez még a frissen draftoltak közül Crotty és Farthing; a Titans feloszlató draftján kiválasztott Vinc, Thompson, Barrett és Burton ugyancsak kontraktus nélküli; az offszezonbeli cserék által megszerzett Zash és Conn se írt még alá. A veterán Murray UFA, és egyelőre bizonytalan a sorsa, mint ahogyan a két hosszútávú sérült, Carey és Leyshon helyezetéről sem tudunk jelenleg sokat.

Csak az átlathatóság kedvéért írnék egy jelenlegi bő játékoskeretet, kérdőjellel jelölve a még szerződés nélkül állókat, és már feltüntetve a próbaszerződéshez jutott fiatalokat.

Kapusok: Levis, Palidwor, Leyshon (IR), Vinc (?)
Hátvédek: Gallant, Ethington, McKay, Leveque, Forsythe, McFadyen, Wilson, Clausen, Rae, Bennett (próbaszerződés), Davenport (próbaszerződés), Davies (próbaszerződés), Murray (?), Farthing (?)
Középpályások: Carlson, Richardson, Martin (próbaszerződés), Park, Carey (PUP), N. Gajic (?), Smith (?), Thompson (?)
Csatárok: Crotty (?), Dhaliwal, Jones (próbaszerződés), Langtry, Prossner, Malawsky, Shewchuk, Conn (?), Conway (?), Culp (?), Floris (?), I. Gajic (?), A. Gajic (?), Burton (?), Barrett (?)

A novemberi edzőtáborig bizonyára sikerül megegyezni valamennyi kérdőejeles játékossal, akiket a klub szeretne megtartani, majd ebből a bő névsorból kell kialakítani a 23 fős aktív szezonkezdő keretet a január 8-i rajtra.

Természetesen a továbbiakban is tudósítani fogunk a csapatunkat érintő offszezonbeli tranzakciókról, és folytatjuk a visszaszámlálást a nagy izgalommal várt 2011-es NLL-szezonig.

Mielőtt végleg elrugaszkodtunk volna a talajtól az elmúlt hetek sikereit követően, múlt szombaton a Colorado Rapids labdarúgói meglepő vereséget szenvedtek a liga utolsó DC United-től 1-0 arányban. A denveriek ezzel tíz mérkőzés óta tartó veretlen hazai sorozatuktól voltak kénytelenek búcsút venni, de talán éppen a pofon téríti vissza a csapatot a realitásokhoz, és még jobb játékra sarkallja őket a hajrában.




















Kicsit érdekes összeállításban vártuk a fővárosi csapat vendégjátékát, a védelemből Wynne és Wallace is pihenőt kapott, helyettük a sokat mellőzött Palguta és Earls jutottak játéklehetőségez. Valamint a csatársorban a Kandji-Casey duó kezdett, miután a szeptember hónap legjobb játékosának választott Cummings kisebb sérülés miatt az októberi első meccsen csak a padon ült. A Rapids kezdőcsapata tehát a következőképpen nézett ki: Pickens - Kimura, Palguta, Moor, Earls - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Kandji, Casey.

A megszokott módon kezdtük a mérkőzést, szorványos akciókat vezettünk a vendég együttes ellen, a legnagyobb lehetőségünket nyolc perc után Moor hagyta ki, akinek egy szöglet utáni közeli lövését a gólvonalról vágták ki. Azonban többször is a védelmünk mögé tudtak kerülni, különösen az Earls alkotta bal oldalunk volt sebezhető, az egyik ilyen alkalommal Pickens kapus védett hatalmasat egy emeléssel szemben. Menet közben Palguta szedett össze egy sárga lapot. A Rapids igencsak ráérősen játszott, hiába birtokoltunk többet a labdát, helyzetbe csak elvétve tudtunk kerülni, és akkor sem tettük komolyan próbára a DC kapusának képességeit. A félidő utolsó percében Moor könnyelműsködött hátul, hibájából a vendég csatár egy-az-egyben ugorhatott ki a kapusunk ellen, Pickens viszont egy félelmetes bravúrral lelopta a támadó lábáról a labdát. A következő védelmi hibára már alaposan ráfizettünk, a gyámoltalan Earls-t ismét könnyedén átjátszották a bal oldalon, az éles szögből megeresztett lövés pedig a tehetetlen Pickens-ről pont a középen tartózkodó csatár elé pattant, aki pár méterről a kapuba emelt a fekvő portás felett. Komoly hidegzuhany érte a mieinket, amikor a szünetben 1-0-s vendég vezetést regisztrálhattunk.

A második játékrészt nagyobb lendülettel kezdtük, s egy perc után Mastroeni közeli fejese találta el a kapust Kimura remek bejátszását követően. A hatvanadik percben egy kettőscserét hajtottunk végre, és az közelmúltbeli két nyerőemberünket, Cummings-t és Smith-t küldtük pályára. A csapat egyre komolyabb erőket mozgosított az egyenlítés érdekében, de ritkán tudtunk helyzetbe kerülni a Washington betömörülő védekezésével szemben, nem egyszer perceken át a kézilabdában látható módon körbeadogattuk a védőfalat a tizenhatos előtt, mégsem találtunk lövő helyzetet, és a vendégek rendszerint tisztázni tudtak. Az utolsó húsz percre Thompson helyett Claudio Lopez állt be, így már egyszerre Cummings, Casey és a veterán argentin is a pályán tartózkodott, mégsem tudtunk eredményesek lenni. A hajrában egy szögletrúgást követően a berobbanó Moor a hosszú oldalon a kapu torkából kevéssel tüzelt mellé becsúszva, a középhátvéd óriási lehetőséget puskázott el. Nagyobb helyzetet már képtelenek voltunk kialakítani, így a Washington kiharcolta a győzelmet a Dick's Sporting Goods Park-ban, s május 5-e óta először vesztettünk hazai környezetben.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 17-6-5, 56 pont (28 meccs)
2. Real Salt Lake 14-4-9, 51 pont (27 meccs)
3. FC Dallas 12-2-13, 49 pont (27 meccs)
4. Seattle Sounders 12-9-6, 42 pont (27 meccs)
5. Colorado Rapids 11-8-8, 41 pont (27 meccs)
6. San Jose Earthquakes 11-8-7, 40 pont (26 meccs)
7. Houston Dynamo 7-14-6, 27 pont (27 meccs)
8. Chivas USA 7-15-4, 26 pont (25 meccs)

Egyre szorosabb a küzdelem a középmezőnyben, jelenleg a Seattle is elénk került, s az első három helytől egyre meszebb vagyunk, de ami a lényeg: a rájátszás-helyzetünk nem romlott.

Az MLS összesített állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 17-6-5, 56 pont (28 meccs)
*2. Real Salt Lake 14-4-9, 51 pont (27 meccs)
*3. New York Red Bulls 14-8-5, 47 pont (27 meccs)
*4. Columbus Crew 13-7-7, 46 pont (27 meccs)
*5. FC Dallas 12-2-13, 49 pont (27 meccs)
6. Seattle Sounders 12-9-6, 42 pont (27 meccs)
7. Colorado Rapids 11-8-8, 41 pont (27 meccs)
8. San Jose Earthquakes 11-8-7, 40 pont (26 meccs)
9. Kansas City Wizards 9-11-6, 33 pont (26 meccs)
10. Toronto FC 8-12-7, 31 pont (27 meccs)
11. Chicago Fire 7-11-8, 29 pont (26 meccs)
12. Philadelphia Union 7-14-7, 28 pont (28 meccs)
13. Houston Dynamo 7-14-6, 27 pont (27 meccs)
14. New England Revolution 7-15-5, 26 pont (27 meccs)
15. Chivas USA 7-15-4, 25 pont (26 meccs)
16. D.C. United 6-18-3, 21 pont (27 meccs)

A csillaggal jelölt öt együttes már biztosan kvalifikálta magát a playoff-ba, míg a mieink előnye változatlanul nyolc pont a legjobb üldöző csapattal szemben, és a KC-Toronto-Chicago hármas playoff-eséyei már meglehetősen reménytelenek, így az utolsó három Wild Card-pozíció is már borítékolható az ott tanyázó három csapat számára.

A Rapids következő mérkőzését a rivális Dallas otthonában játszhatja magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradóra éjféltől. Ha sikerülne legyőzni a rájátszásba már biztosan bejutott ellenfelet, akkor adott esetben akár már matematikailag is bebiztosíthatnánk a helyünket a legjobb nyolc csatározásaiban.

A négy mérkőzés után két-két győzelemmel és vereséggel tanyázó Denver Broncos együttese újabb idegenbeli mérkőzést fog játszani, egy újabb kőkemény ellenféllel szemben, amikor a Vadlovak vasárnap a Baltimore otthonába látogatnak.




















- Mindenekelőtt egy gyors hír: a csapat berekesztette a tárgyalásokat a lejáró szerződésű CB Champ Bailey-vel, akivel az elmúlt hetekben már tartottak egyezkedéseket, de a játékos hiába nyitott a maradásra, ezidáig nem sikerült megállapodni a hétéves kifutó szerződése folytatásáról. Nagyon bízunk benne, hogy a szezon végén meg tudunk egyezni vele....

Aktuális ellenfél: Baltimore Ravens
Egy meglehetősen zsenge egyesülettel fogunk találkozni a soron következő fordulóban, ugyanis a Hollók mindössze 1996-ban csatlakoztak az NFL vérkeringéséhez. Rövid, de annál sikeresebb karrierjük során már hat alkalommal jutottak be a rájátszásba, beleértve az elmúlt négy esztendőbeli három playoff-szereplést. A legjobb évüket mégis 2000-ben futották, amikor az utolsó hét meccsüket megnyerve 12-4-es mérleggel abszolválták az alapszakaszt, a Wild Card-körben pedig éppen a mieinket múlták felül 21-3 arányban történetük első PO-meccsén, akkori klubrekordnak számító, közel 70 ezer Ravens-drukker szeme láttára. Ezt követően a Titans-t sem kímélték, a konferencia döntőben pedig a Raiders-t is magabiztosan fektették két vállra. Végül a 35. Super Bowl-on valósággal kiütötték a New York Giants-t 34-7-re, így a negyedik szezonjukban máris elhódították a bajnoki címet. Tagja volt a győztes csapatnak a Broncos-legenda Shannon Sharpe is, a leendő Hall of Famer-játékos ugyanis ezt a két évet a Hollóknál töltötte el. A második sikerük azóta is várat magára, hiába indultak jónéhányszor komoly esélyekkel harcba, a rájátszás rögös útján valamennyiszer elbuktak, pedig kétszer az AFC North divíziót is be tudták már söpörni. Az elmúlt évben szintén a playoff második köre jelentette számukra a végállomást, amikor a Patriots magabiztos legyőzését követően 20-3 arányban szaladtak bele a késbe a Colts ellen.

Ellenfelünk rövid múltjára való tekintettel nem túl sokszor találkoztunk velük, a vasárnapi mindössze a két csapat nyolcadik egymás elleni mérkőzése lesz. Az eddigi hét találkozásból négyet a Ravens nyert meg, beleértve mindhárom baltimore-i összecsapást is. Jól emlékezhetünk rá, hogy tavaly novemberben hatból hat sikerrel tarsolyunkban a bye week után éppen ellenük szakadt meg a veretlenségünk, amikor 30-7 arányú pofont szenvedtünk el, már csak ezért a kellemetlen fiaskóért is jó lenne idén visszavágnunk. A program furcsasága révén egymást követő két évben is találkozhatunk egy nem divízió ellenféllel, ráadásul mindkétszer idegenben, legutóbb hasonlóra a 2004-es és a 2005-ös szezonban volt precedens, ebben a két idényben ugyanis egyaránt megfordultunk a Jacksonville stadionjában.

A Ravens az első négy fordulóban három alkalommal aratott győzelmet, miután a Browns hazai verése mellett értékes sikert arattak a Jets és a Steelers vendégeként, közben az egyetlen hiba a második héten csúszott be a Bengals otthonában egy 15-10-es zakó formájában. Ellenfelünk hagyományosan a félelmetes védelméről híres, 2010-ben szintén defense villog a Hollóknál, az első négy hét után ők szenvedték el a legkevesebb yardot, szám szerint 235.8-at meccsenkénti átlagban. A párharc külön érdekessége lehet, hogy a Ravens rendelkezik a legjobb passz elleni védekezéssel (119 yard/meccs), míg a Broncos támad a legjobban a levegőben (339.5 yard/meccs) a ligában, komoly feladat előtt állhat Orton és a denveri offensive line. Az ellenfél védelméből érdemes lesz külön figyelmet szentelnünk a veterán ILB Ray Lewis-nak, aki a csapat megalakulása óta hűen szolgálja együttesét és lassan ikonná válik a posztján; miközben az OL baja leginkább az OLB Terrell Suggs-szal (2.5 sack 2010-ben) és a DE Haloti Ngata-val (2.0 sack 2010-ben) gyűlhet meg a baja. Ugyanakkor a Ravens támadóegysége passzjátékban és futásban is csak a liga középmezőnyéhez, ill. második feléhez tartozik, a 15.25-ös pontátlag nem éppen hízelgő, főleg hogy ebből 25 pontot a harmatos Cleveland D ellen kapartak össze. Az irányító Joe Flacco is kifejezetten sebezhető volt az eddigi mérkőzéseken, 920 passzolt yard-nál tart 70.5-ös rating-gel, összesen hatszor adta el a labdát, öt TD-passza közül pedig háromszor a legnagyobb sztár WR Anquan Boldin volt a címzett. Ha a passzjátékukra megfelelően odafigyelünk, akkor szerintem földön az idén látott futás elleni védekezésünkkel megfoghatjuk őket.



















Sérültek:

Ezen a héten sem léphet pályára a legutóbbi két meccset kihagyó RB Knowshon Moreno, és az elmúlt fordulóban is inaktív FB Spencer Larsen. További két játékosunk vasárnapi fellépése kérdőjelesnek volt mondható pénteken, talán biztató lehet, hogy mind a CB Andre Goodman, mind a ST-kapitány OLB Wesley Woodyard már könnyített edzéseken részt vehetett a napokban.

Az ellenfélnél is szép számmal lesznek kimaradók, biztosan nem vállalja a játékot Jared Gaither az OL-ből, Tavares Gooden és Paul Kruger a védelemből, valamint Dante Stallworth elkapó. Hármójuk játéka ugyancsak kérdéses a pénteki adatok szerint: Jason Phillips LB, Edgar Jones LB, Tom Zbikowski S. Ezen kívül négy kulcsjátékos is kisebb sérüléssel bajlódik, de minden bizonnyal a TE Heap, a futó McClain-Rice páros és a CB Washington mind harcba szállhat a Broncos ellen.

- Még egy érdekesség, mert a rúgók mindig háttérbe szorulnak: Matt Prater 81.8 %-os mezőnygól-hatékonyságával (63/77) immár a klub történetének legjobbja, miután a legutóbbi 28 kísérletéből 27 rúgását értékesítette 2009 novemberétől kezdve, mely 96.3 %-os sorozat a második legjobb az NFL-ben. Prater zsinórban 16 FG-t varrt be, ezzel megközelítette a legendás Jason Elam kétszeres klubrekordját, aki 1997-ben és 2006-ban egyaránt 19 egymást követő mezőnygólt oldott meg sikerrel.

A Ravens-Broncos összecsapás magyar idő szerint vasárnap este 7-kor veszi kezdetét az M&T Bank Stadium-ben.

A Colorado Rockies baseballosai sajnos 2010ben nem jutottak be a rájátszásba, és a múlt hétvégén az alapszakasz után befejeződött a denveriek számára az MLB idei szezonja. Nem ezt képzeltük volna előzetesen, ennél hosszabb menetelésben reménykedtünk, de a csapat idén ennyire volt képes. Az első év értekelő cikkemben csapatrészenként végig vettem a játékosokat, hogy ki hogyan tejesített és kitől mit várhatunk a következő szezonban.



















Infielderek:

A kezdő elkapónk Olivo volt a szezon nagyrészében, az év első fele nagyszerűen sikerült neki, az All-Star szünetig a legjobb statisztikákkal rendelkező elkapó volt a NLben, sokan vitatták, hogy nem hívták meg őt az ASGre, később azonban jelentősen visszaesett és a második félévben már csak fellángolásai voltak időnként. Így sem zárt rossz statisztikákkal, szolíd védekező játéka mellett 14 hazafutást és 58 pontszerzést süllyesztett el, miközben hat triplát ütött .269es átlagával. A szezon egy kellemetlen fej sérüléssel ért véget számára pár meccsel a vége előtt. Egyelőre bizonytalan a jövője, könnyen lehet, hogy nála hatékonyabb catchert szeretnénk hozni. Iannetta abszolút feledhető idényt zárt, nem tudta stabilan megszerezni a kezdő posztot, már a tavasszal a farmcsapathoz kellett száműzni őt, és visszatérése után is kiegyensúlyozatlanul ütött. Mindössze .197es átlagot ért el, az évi 37 ütéséből 9 homerun volt, ami elég jó arány, de nem lehetünk büszkék rá, ennél sokkal több kéne tőle 2011ben. Menet közben felkerült a keretbe Phillips és egyetlen pontszerzést mutatott be 12 meccs alatt, míg a 40es roster idején McKenryt első sorban PHként használtuk, 0/8al és egyetlen sétával zárt. Utóbbi kettő nem MLB szint, ők nem lennének megoldások erre a posztra később sem. A veterán 1B Helton pályafutása leggyengébb szezonját zárta, rendszeresen hát sérülés zavarta, így az egykor 49 HRt ütő klasszis mindössze nyolc hazafutással és 37 RBIvel fejezte be a 2010es esztendőt. Sajnos komoly hullámvölgyei voltak és csak 118 meccsen volt kezdő, az év utolsó meccsei előtt bejelentette, hogy nem vonul vissza, továbbra is a csapatnál folytatja, de abban biztosak lehetünk, hogy komolyan össze kell szednie magát ezek után és lehet nem ártana hozni egy megfelelő beugrót sem erre a pozícióra. Mert Giambi továbbra sem megoldás, bár nem zárt rossz évet a veterán klasszis, kezdőként totálisan impotens volt, egyedül a pinch hitting teljesítménye miatt lehetett bízni benne, de 6 HR, 35 RBI édeskevés tőle, nem tartom valószínűnek, hogy visszatér egy újabb évre a csapathoz, megint jóval esélyesebb, hogy az ALbe megy DHnek. Feltűnt még az egyesen menet közben a Sky Sox farmliga All-Star bombázója Eldred, de 11 major meccsén mindössze három pontra volt képes, feledhető teljesítményt nyújtott, úgy látszik ő már csak a ST-ben és a Triple-Aben tud maradandót alkotni. A kettes bázison az idényt Barmes indította kezdőként és tavasszal még nem is volt vészes, később teljes elfogyott. Nyilván belejátszott a szerencsétlenkedésébe a magánéleti problémája, édesapjánál a nyáron rákos betegséget diagnosztizáltak, így annyira nem szeretném én sem szidni őt. Mindössze nyolc homerunt lőtt 50 pontszerző ütéssel a rá jellemző .235ös átlagával. Kevés rá az esély, hogy marad a csapatnál, mert az év végére teljesen kiszorult a kezdőből, ő pedig every day player szeretne lenni, de nem zárom ki, hogy még rendeződnek a sorok közte és a vezetőség között. Young Jr lett a starting 2B és időnként left fielder is volt, a sebessége és az energiája lendületet adott az egész csapatnak, hiszen leadoff hitter lett, 17szer rabolt sikeresen, nagy tehetség, de egyrészt védekezésben sebezhető, másrészt idegenben rémisztően gyenge számokat hozott, csak 8 RBIvel zárta az évet, persze van még ideje kiegyensúyozottabb lenni. Ugyancsak ezen a poszton tűnt fel a másik újonc Herrera, aki masszív defensive játékos, de szintén hullámzó ütő, végül 21 pontszerzéssel zárt 76 meccsről, előtte is szép jövő állhat. A shortstop Tulowitzki nem véletlen fogadkozott a téli szünetben, hogy nagy szezont akar futni, hatalmas éve volt. Nagyon sajnálhatjuk féltávnál azt a másfél hónapos kihagyást, melyet törött csuklója okozott, mert még tökéletesebb éve lehetett volna, ha a 27 HR és a 95 RBI nem lenne az. Védekezésben ugyan 10 errort vétett, részt vett 103 double playben és 388 assistot jegyzett, többször is brutális dobásokat tűzött, de mindent egybevetve kicsit mérsékeltebb védő szezonja volt, mint tavaly. Tulo szeptemberben a liga legjobb játékosa volt, rekordmennyiségű hazafutást lőtt egy hónapban, rég nem látott formában tüzelt. Végül .315ös hatékonysággal végzett, egyértelműen a csapat első számú embere, részt vett az All-Staron is és jövőre már tényleg igazi MVP esélyes lehet ebben a formában, ha nem akadályozzák őt sérülések. Stewart a kezdő third baseman remek formában kezdte a bajnokságot, később visszaesett és többször is sérülései voltak, így újra csak középszintű szezonon van túl. 18 hazafutás mellé 61 pontot érő megmozdulást regisztrált, közben a .256os átlagteljesítmény nem túl nagy előrelépés az elmúlt évekhez képest, sajnos továbbra sem igazán tudta kihozni a tehetségét részben a sérülések miatt is, reméljük, hogy jövőre jobban jön ki neki a lépés. A veterán utility man Mora jobbára a 3B posztot foglalta el, de megfordult az egyes és a kettes bázison, sőt még a left fielden is. Ősszel Stewie hosszú kihagyása alatt stabil kezdőnek számított és nagyon jól játszott, bebizonyította, hogy jó az öreg a háznál, lehetett rá számítani, egyébként kissé hullámzó volt, de összességében is elégedettek lehettünk vele. Az idényt .285ös átlaggal zárta 7 HR és 45 RBI mellett, könnyen lehet, hogy máshol több lehetőséget kaphat, ezért távozni fog, mert nálunk jövőre is csak kiegészítő ember lehetne. Nelson személyében még egy elsőéves infielder debütált idén a Rockiesban, a középső posztokon bevethető tehetség biztos ütőjátékot mutatott be, főleg csereként, pontot nem szerzett a 17 meccse alatt, de emlékezhetünk tőle egy győzelmet érő home stealre, jövőre talán még többet fog feltűnni.




















Outfielderek:

Gonzalez az egész MLB egyik legjobbja volt a külső mezőnyben, 142 meccse közül majdnem azonos harmad részben játszott mind a három OF poszton. Közben pedig az egész évben iszonyatosan kiegyensúlyozott formában puffogtatott végig, több alkalommal a hét játékosa volt az NLben, pedig áprilistól kezdve folyamatosan fájt a csuklója. A klub történetének ötödik játékosaként cyclet ért el a Cubs ellen egy walk-off HRal. Posztja egyik legjobb védekező emberének számít, elképesztő elkapása mellett összesen nyolc outfield assistot jegyzett, és 1224.2 inning alatt egyetlen hibát vétett a mezőnyben. Az utolsó hónapra visszaesett a teljesítménye, így kevés esélye lehet nyerni az MVP választáson, sajnos a szezon végére már végképp nem tudott rendesen ütni a sérülése miatt, inkább csak szenvedett a komoly fájdalmaktól. A végére így is pazar számokat produkált az első teljes bemutatkozó MLB idényében: 34 HR, 117 RBI, 26 SB, és ami a lényeg, hogy .336os átlagával a Nemzeti Liga legjobb hatékonyságával rendelkező ütőjének bizonyult. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy egészségesen mire lett volna képes ebben a szezonban, vagy ha több, mint 50 meccsen nem a sor legelső tagjaként kellett volna ütnie. Jövőre talán ez is kiderül, és akkor még ennél is jobb lehet, közben reméljük hamarosan sikerül hosszútávú szerződést kötni vele. Fowler hozzá hasonlóan a védekezésben kíméletlen volt, szintén csak egy error egész év alatt, viszont támadásban komoly hullámvölgyei voltak, különösen idegenben volt bajban, az első félévben pedig a farmcsapatnál is meg kellett fordulnia, hogy belelendüljön. A végére hat hazafutást, 36 pontot és 13 bázisrablást tudott felmutatni, ezek annyira nem bíztató számok, de a .260as összátlag már némi fejlődésről árulkodik esetében, persze még van hová előrelépnie. A harmadik outfielder helyén, rendszerint a jobb szélen alapból Hawpe volt a kezdő, de nem tudott kijönni a hosszú ideje tartó hullámvölgyből idén sem, ráadásul egy szerencsétlen sérülés is betett neki, így féltávnál megváltunk tőle. Addig 7 HR, 37 RBI, és csak .255 AVG állt a neve mellett, végül a Rayshez igazolt, de a jelek szerint ott sem tudta megváltani a világot. S. Smith komoly esélyekkel kezdte az évet, sokan úgy tartották, hogy idén beverekedheti magát a kezdőbe, eleinte sokszor így történt, de később Hawpe elbocsátása után jelentősen romlott a formája, és az ASG utáni időszakban sorra hozta a 20-30 ABes hitless streakeket. Ráadásul pontszerzést is alig ért el az utolsó hónapokban. Befejezésként mindössze .244el végzett, 17 HR és 52 RBI mellett, bizonyára jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget, ennél mindenki többet vár tőle, különben könnyen ajtót mutathatunk neki is. Ezzel szinte fordított arányosságban viszont Spilborghs majdnem megtáltosodott, a szokásos léhűtő módjára játszott az első hónapokban, rendszeresen kezdő volt a lefty SPek ellen kevés sikerrel, de az alapszakasz hajrájára összeszedte magát és helyenként fontos pontokat is képes volt szerezni. Tőle egész jónak tekinthető .279es átlaggal zárt, közben 10 homerunt és 39 pontot süllyesztett el, ellentétben az elmúlt évekkel talán most biztosabb lehet a dolgában, hogy megtartjuk őt, úgy néz ki soha nem lesz tökéletesen kiegyensúlyozott, de ebben a formában akkor is hasznos tud lenni. A veterán Payton a bővítéskor tűnt fel, és több mérkőzésen is be tudott segíteni a csapatnak, .361el ütött és egy alkalommal RBIt is postázott, de jó sansza van rá, hogy más csapatban komolyabb álláshoz is juthat a következő idényben.




















Starting pitcherek:

A no1 SP Jimenez brutális formában kezdte az évet, több régi rekordot is megdöntött, nevét már az MLB történetének legjobbjai között emlegették, nem is volt meglepetés, hogy az All-Star gálán az NL csapat kezdő dobójaként lehetett ott. Áprilisban a Braves ellen történelmet írt, amikor a klub fennállásának első dobója lett, aki no hittert állított fel. Később sajnos elfáradt és az ütők is egyre többször kényelmeskedtek a startjai alkalmával, persze még ettől függetlenül is élete legjobb szezonját zárta, de könnyen még eredményesebb lehetett volna. Klubrekordot állított fel 19 győzelmével, 214 strikeouttal, és 2.88as ERAval is a kezdő dobók között. Ha jövőre jobban tud gazdálkodni az erejével, és a mezőnyjátékosok is komolyabban veszik a meccseit, akár komoly Cy Young esélyes is lehet, idén sajnos nem várható a sikere. A többiek közül mindenki sérülésekkel bajlódott, így nem tudtunk egész évben teljes ötössel játszani. Csak Hammel érte el Ubaldo mellett a tíz győzelmet, végül 10-9es W-L statisztikával zárt, meglehetősen hullámzó szezonja volt, rosszul kezdett és pocsékul fejezte be, a kettő között volt több egész jó időszaka, így aztán 30 start alatt 4.81es ERAt és 141 SOt ért el, van még azért min javítani a jövőre, főleg a 18 HR volt kirívóan sok. Az állandó változásokat meglovagolva a fiatal Chacin szinte az egész évben tagja volt a kezdőötösnek, bejátszotta magát a csapatba, jövőre már biztos, hogy teljes munkaerőként számíthatunk rá. Ebben az évben 9 W, 11 L és 3.28as ERA volt a mérlege, 137 inning alatt pedig 138 dobás utáni kiejtést osztott ki, a következő évek meghatározó dobója lehet Denverben Ubaldo mellett, ha a fejlődése hasonló ütemben folytatódik. A balos De La Rosa sajnos az év gelején megsérült, és néhány gyengébb meccse is volt, de utána kiegyensúlyozott lett, egyes időszakokban az egyetlen dobónk volt, aki mindig kibírt 6-7 inninget a pályán néhány pont elszenvedésével. 8-7es győzelem-vereség statisztikával, 4.22es átlaggal és 113 SOval végzett. Lejár a szerződése és a tél legnagyobb feladata lenne a megtartása, bár szeretne maradni, 7-10 millióért már lehet, hogy szívesen igazolna máshova. A veterán Cook több alkalommal is sérülésekkel és forma hanyatlásokkal küzdött, így csupán 5.08as ERAra és 6 győzelemre, 8 vereségre volt képes. Az év végére nagyon magabiztos formába lendült, az utolsó 3 startja remekül sikerül, de sajnos pár héttel a befejezés előtt egy lábtörés következtében idő előtt vége lett a szezonnak számára. Talán az idény végén látott formát át tudja menteni a következő év elejére és még egy kiegyensúlyozott szezont elvárhatunk tőle. A kanadai Francis másfél év kihagyás után tért vissza, de a nem tökéletes válla gyakran akadályozta őt, nem volt túl jó formában, ami ilyen hosszú kényszerszünet miatt érthető. Nem igazán haragudhatunk rá, hogy csak ilyen számokra volt képes: 4-6 W-L, 5.00 ERA. Az idei offszezonban teljes munkát végezhet és 2011ben talán már a régi formájában láthatjuk viszont. Az év elején pár meccs erejéig kezdőként számítottunk G. Smithre, néhány gyenge kezdés után azonban bizonyította alkalmatlanságát s kikerült a keretből, később nem is küzdötte már magát vissza. Egyetlen győzelmet tudott összekaparni és 6.23as ERAt gyűjtött be 39 inning játék alatt, mindent elmond a teljesítményéről, hogy még a bullpenben is képtelen volt megragadni. Néhány meccset Rogers is kapott kezdőként, amikor be kellett ugrania, de alapjában véve a bullpen tagja volt. Nem zárt rossz évet, de rettentő hullámzóan játszott és voltak bőven sebezhető időszakai, a nehéz helyzetekben rendre csődöt mondott. Két győzelmet, három vereséget, és 6.13as ERAt postázott. Sokat kell még tanulnia, egyelőre SPnek kevés, de a cserék között a következő szezonban könnyen még nagyobb szerep hárulhat rá, de ehhez javítania kéne a stressztűrő képességén.















Relief pitcherek:

A cseredobók között rengeteg sérülés történt, szinte nem is volt olyan emberünk, aki a teljes évet végig tudta volna dolgozni, idén ez is rányomta a bélyegét a teljesítményükre, az év végére kimondottan elfáradt a bullpen, ami nem is volt meglepő. Az egyetlen ember Belisle volt akire a szezon teljes hosszában számíthattunk, és néhány kisebb megingást leszámítva végig magabiztos volt. Neki lett a legtöbb győzelme a bullpenből, szám szerint 7 darab az öt vereség mellé és a 2.93as ERA is megaáért beszél, egyes periódusokban egy emberként tartotta az egész csapategységet, 91 SO neki volt a legjobb a cserék közül és a 21 hold is ütős. Ez volt a berobbanó szezonja és jelesre vizsgázott, egyértelmű, hogy jövőre is számítunk rá. Sajnos Betancourt egy téli sérülés miatt később kezdhette a szezont és eleinte nem mindig állt a helyzet magaslatán, de később megtalálta a formáját és atombiztos tudott lenni általában, a végére 23 alkalommal tartotta meg a vezetésünket a meccsek közben. 5-1es W-L mutatóval és 3.61es ERAval zárta az évet, természetesen marad és sokat várunk tőle ezután is. A szezon elején sérülések miatt Morales volt a closer, de hamar elvesztette a pozícióját, miután hatból csak háromszor tudta előnnyel befejezni a meccset az utolsó játékban, hosszú hónapokat töltött el a farmcsapatnál, végül ősszel került fel ismét, de meglehetősen hullámzó volt. Négy vereség mellé mindössze 6.28as ERA dukált tőle, a vezetőség jövőre is számítani kíván rá, de alaposan ráncba kéne szednünk őt. Corpas tavasszal nem egyszer a bullpen legjobbja volt, closerként 10/14es hatékonysággal tevékenykedett, majd egyre jobban elvesztette a ritmust és egészen pocsék formában volt már, amikor egy súlyos könyök sérülés véget vetett a szezonjának. Nem tudni, hogy mikorra épülhet fel, de várjuk őt vissza a jó formájával együtt az idei 4.62 és 3-5 után. Daley ugyancsak az év első felében volt jó, abban az időszakban nagyon sokáig még futást sem kapott, aztán párszor megcsapkodták, majd megsérült és a Triple-Aben a rehabilitáció lassan zajlott, még az év végén láttuk ismét néhányszor, de nem volt már az igazi formában. Még ő is fiatal, lehet bízni benne, hogy össze kapja magát újra. Az idény végén 4.24es ERA állt a neve mellett. Vele azonos pályát járt be Beimel teljesítménygörbéje is, az év első felében hihetetlen masszív volt, később viszont szinte egy-két ütőre is remegve kellett beküldenünk őt, és amihez hozzányúlt azt elrontotta, komoly gödörben fejezte be az évet, ahhoz képest, hogy milyen formában kezdett. A 20 hold mellett 1-2vel és 3.40es ERAval záró balos RP jövőre megint bizonytalan. Az eredeti closer Street sajnos váll problémák miatt kihagyta majdnem az idény felét, sajnos a hosszú pihenő alaposan megbélyegezte a szezonját és közel sem tudott olyan biztos pont lenni, mint például tavaly. Egy-egy jó periódusa volt, de 20 sikeres save mellett öt alkalommal is elvesztegette a vezetésünket, és a 4-4es W-L mutató sem éppen hízelgő egy befejező specialistától. Az összesített ERAja 3.61es lett, zaklatott éve volt, reméljük jövőre nyugodtabb körülmények között bizonyítani tudja képességeit, mert igazi klasszis lenne normális helyzetben. Flores az év első felében sokat tűnt fel, és használható is volt egy-egy ütő ellen néha napján, később azonban többet akartunk tőle és alaposan csődöt mondott. Szerencsére hamar a farmcsapatban találta magát a betlik után és nem is tért már vissza. 2.96os ERA még nem olyan rossz, de nem major kaliber, már tavaly sem értettem miért tartottuk a keretben. Hosszú kihagyás után a nyáron térhetett vissza a pályára Buchholz, de még a rehabilitációja nem ért véget, amikor bedobtuk őt, így nem volt csoda, hogy 7 meccs alatt 4.50es ERAt szedett össze. Nem tudott formába kerülni és hamar kikerült a keretből, végül az átadó listáról a Toronto húzta be. A szezon hajrájában több fiatal dobó feltűnt a bullpenünkben, közülük a legkomolyabb benyomást egyértelműen M. Reynolds tette, aki az utolsó hónapokban a cseredobók legjobbjai közé tartozott. Nagyon magabiztos fiatal, akár egymás után több inninget is le tudott játszani, szép jövő állhat előtte a bemutatkozása jól sikerült, a következő szezont simán a Rockiesnál kezdheti és komoly reményeink lehetnek felé. A 21 meccs alatti 2.00s ERA nagyon bíztató kezdés volt. Egy másik újonc Escalona hat inning alatt 1.50s ERAt regisztrált, bár voltak még komoly hiányosságai, összességében magas potenciál van benne, szerintem őt is többször fogjuk látni a következő évben. Deduno a legkevésbé MLB-érett a három friss debütáns közül, de talán ő legnagyobb tehetség, egyelőre túl nagy falat volt neki a major szint, de legalább beleszagolt a nagyok világába, négy meccs alatt 3.38as ERAt kapart össze, még sokat fejlődnie, hogy megállja a helyét, de van ideje. A hajrában szereztük meg Delcarment, aki nem sokat mutatott ebben a szezonban a Red Soxban és nálunk sem, én semmi olyat nem láttam tőle, amiért meg kéne tartanunk egy 6.48as ERAs dobót, talán idehozni sem kellett volna, bár egy próbát még lehet megért. A másik reliever Dotel már jobb üzletnek tűnt, de ő sem volt túl meggyőző nálunk, rutinos játékosnak számít, összesítve 4.08al fejezte be az évet, lehet hogy tudunk adni neki egy újabb lehetőséget. Még egy ember lépett ki a dombra, de a csődtömeg Rincon idén szerencsére csak két inninget kapott, aztán eltűnt a süllyesztőben.





















Még egy kicsit jutalmaznám a saját véleményem szerint a legjobbakat.

A posztonkénti MVPk:

Infielder: Tulowitzki (C - Olivo, 1B - Helton, 2B - Herrera, SS - Tulo, 3B - Stewart)
Outfielder: Gonzalez (LF - Gonzalez, CF - Fowler, RF - Spilborghs)
Starting pitcher: Jimenez (RHP: Jimenez, LHP: De La Rosa)
Relief pitcher: Belisle (RHP: Belisle, LHP: M. Reynolds)

A posztonkénti legjobb újoncok:

Infielder: Herrera
Outfielder: Young Jr
Starting pitcher: Chacin
Relief pitcher: M. Reynolds (RHP: Rogers, LHP: M. Reynolds)

Hamarosan további összefoglalókkal fogunk jelentkezni a 2010es szezonunkról, miközben a rájátszás eseményeit is igyekszünk követni.

A Colts ellen elszenvedett hazai vereség után a Denver Broncos (1-2) a tavalyi 2000 yard-os szezonjáért Offensive Player of the Year címet nyerő futójával, Chris Johnson-al felálló Tennesse Titans-hez látogatott. Egy nagy visszatérőt köszönthetett a csapat, hiszen végre ott tudott lenni a kezdők között az eddig sérült OT Ryan Harris, nem tudta azonban vállalni a játékot ezúttal se a RB Knowson Moreno, a FB Spencer Larsen és a CB Andre Goodman.




















A pénzfeldobást ismét elvesztette a csapat, ahogy az előző héten is, így először most is a védők mutatkoztak be, az alábbi kezdőcsapattal:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Látható, hogy kikerült a kezdőből az utóbbi hetekben több buta hibát elkövető Ryan McBean és helyette az ex-Titan Vickerson került. Rövid lett az első támadás, csak 9 yard-ot tudtak előre jönni a hazaiak, hamar kiderült tehát, hogy ezen a múlt héten hibázó Cox helyett Royal lett a punt return-er, de végül nem kellett a labdához érnie, a rövid punt visszafelé pattant, elég jó helyről indulhattak a támadók, méghozzá ezzel a felállással:

QB: Kyle Orton
RB: Laurence Maroney
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Stanley Daniels
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Sajnos már a legelső futásnál látszott, hogy ismét gondok lehetnek a running game-el, Maroney -3 yard-ot „hozott” a csapatnak. Orton próbálta javítani a helyzetet, de első passzát Gaffney, a másodikat Maroney ejtette el. Érkezett Colquitt, és jöhetett a Titans.
A gyenge első évei után szépen lassan talán magára találó Vince Young két hosszú, 17 és 25 yard-os passzot adott ennek a drive-nak az elején, de végül az akció megállt a 17-es vonalán, ahonnan a rutinos rúgónak, Rob Bironas-nak egy könnyűnek tűnő, 35 yard-os FG-t kellett volna értékesítenie, de nem jól számolta ki a szelet és a labda elszállt a jobb kapuoszlop mellett. Orton is gyorsan megmutatta, hogy tud passzolni, egy 23 yard-os Royal-elkapás és egy 14 yard-os Lloyd-grab fogott közre egy újabb 0-s futást, ami után Buckhalter is csak a falig jutott a labdával. 2&10-nél és 3&15-nél is hibáztak Orton előtt a társak, átengedték a védelmet, két sack lett a hazai védők jutalma, 4&23-nál tehát újra punt jött. Touchback után a 20-ról indult a Tennessee, Johnson futásait jól fogta a védelem, de Young passzaira nem nagyon volt orvosság, egészen addig haladtak előre (köszönhetően az ismét pocsék coverage-et bemutató Nate Jones-nak is), míg 1&10 jött a Broncos 29 yard-járól. Jött a védelem első villanása, CJ kezéből Haggan a földre vitel közben ki tudta csavarni a labdát, amit McBean szedett fel. A rutinos, 250. Titans (és előtte Oilers) meccsén edzősködő Jeff Fisher challenge-et kért és bár a CBS lassítása szerint neki volt igaza, a bírók mégis a Broncos-nál hagyták a labdát, de ők más kameraállásokat is látnak. Újabb 0 yard-os futás nyitotta a negyed utolsó támadását, aminek a végén egy újabb sack-et kapott be Orton 3&6-nál, így a negyed végén az eredmény -> 0-0.



















Rövid punt után rövid hazai drive jött, 3&out után újra vendégtámadás következhetett. Lloyd gyönyörű elkapása nyitotta a támadást, 23 yard lett a jutalma. Buckhalter 9 yard-os elkapása után két rossz Orton-passz jött, de a második után két szabálytalanságot is láttak egyszerre a bírók, amik közül az irányító elleni durvaságért ki is osztották a 15 yard-os büntetést, Marks Orton térdét kapta el, ami szabálytalan, mivel a QB lábát lent tilos támadni, ez a „Brady-rule”. Ez után Royal kapott egy screen passzot, 1&goal jött az 5-ről, vagyis a 2-ről mivel egy védő korán indult, a hazai defensive coordinator pedig ekkor egy egyezményes jellel hozta a bírók tudtára a nemtetszését, pechére pont a kamerák figyelő tekintete előtt. A múlt heti gyenge redzone teljesítmény után most mindenképpen javítani kellett és sikerült is, elsőre meglett a TD, Eddie Royal volt az elkapó Orton átadása után -> 7-0. Gyorsan jött a válasz, a 29-ről indult a Titans, méghozzá egy 54 yard-os Javon Ringer-futással, ami után a maradék 17 yard-ot három gyors play-el hozták Young-ék, a végén egy 8 yard-os Kenny Britt TD-elkapással -> 7-7.

Meglepő módon a kickoff-hoz az első körös rookie elkapó, Demaryius Thomas állt fel és 36 yard-ot hordta vissza a labdát a 39-ig. Hiába indította az eddigi legjobb, 8 yard-os futás a Broncos következő dive-ját, mégis punt lett a vége, mivel 3&2-nél Orton passza nem lett jó. Hosszú passz után egy Champ Bailey pass interference mozgatta a hazai drive-ot a Broncos térfelére, de egy holding miatt 1&19 jött, amit nem sikerült megoldani, 3&11-nél DJ kergette meg VY-ot és kapta el egy -1-es sack-re. Maradt tehát a punt a Tennessee-nek is. A Touchback után 4:51-nél indultak a 20-ról Orton-ék. Egy Orton-futás kivételével csak passzok jöttek és mivel általában sikerültek is lepörgött az óra a 2 perces pihenőn túlra is, Lloyd és Royal voltak a főszereplők. Az első nem-QB futás egy 16 yard-os Maroney vágta volt, aminél azonban Daniels-nél láttak egy holding-ot a bírók, így 1&goal helyett 1&20 jött, 10 helyett 36 yard-ra az endzone-tól. Innen csak 4&2-ig sikerült eljutni, 0:28-nál jönnie kellett tehát Matt Prater-nek a mezőnygólra. ->10-7. Sokan úgy gondolták, hogy ez marad a félidei eredmény is, de egy rövid kickoff és a return után saját 37 yard-os vonaláról indulhatott a Titans. Young futott egy 18 yard-ost, majd egy rossz passz után denveri időkérés jött és egy 8 yard-os passz Britt-nek, aki ki tudott futni 1másodperccel a félidő vége előtt a pályáról, jött újra Bironas egy 59 yard-os FG-ra és ezt nem hibázta el, ezzel kialakította a félidei eredményt -> 10-10.






















A Denver kezdhette a második játékrészt és D. Thomas ezúttal 23 yard-ot hordta vissza a labdát a 31-ig. Orton három  passzal hozta az első 1st down-t, majd egy rossz futás után egy gyönyörű hosszú passzot adott Royal-nak, ami 41 yard-ot ért. Az újabb mínuszos futást azonban már nem sikerült kijavítani, újra Matt Prater-en volt a sor, hogy előnyhöz juttassa a csapatát és ezúttal se hibázott -> 13-10. A szezon eddigi részében nagyon gyengélkedő, Larsen és Bruton sérülésével vezéreit vesztő ST-egység nagyot hibázott a kickoff-nál és ezt rookie Marc Mariani kegyetlenül kihasználta egy 98 yard-os return TD-al -> 13-17. A Bay-Bay becenévre hallgató Thomas megpróbált egy méltó választ adni és majdnem sikerült is neki, egy 65 yard-os return-t mutatott be, mielőtt le tudták vinni. Sajnos azonban hiába indulhatott a 23-ról és kezdte egy 5 yard-os passzal a támadást a Broncos, végül egy sack-el lett vége a drive-nak és meg kellett elégedni egy újabb Matt Prater-mezőnygóllal -> 16-17.

Mariani-nak ezúttal csak 30 yard-os return-re futotta, a 33-ról kezdett támadni Young és csapata. Mivel Johnson-nak nem sikerült még megtalálnia a Broncos védelem ellenszerét, így inkább a passzokra támaszkodott  a Titans is és eljutottak így a Broncos 23-ig, igaz ehhez kellett a Haggan fegyelmezetlensége miatt kiosztott 15 yard-os büntetés is. 3&8-nál VY nem talált célpontot, elkezdett menekülni, de Dawkins ezt nem hagyta és megcsinálta rajta karrierje 22. sack-jét. Bironas jött tehát újra és ezúttal se hibázott -> 16-20. Két kis büntetés és Orton passzai mellett haladt előre a támadás, amihez csak 5 yard-ot tett hozzá a futójáték, de végül a drive-nak ismét egy sack vetett véget a Titans 48-as vonalán, így Colquitt punt-ja következett 1:09-el a harmadik negyed vége előtt. Ezt a kevés időt két Johnson futással pörgették le a hazaiak, maradt tehát a harmadik negyed végén -> 16-20.

3&6 nyitotta az utolsó negyedet és mivel Johnson-t megállította 2 yard-os elkapás után a védelem, így jöhetett az ex-Bronco Kern punt-olni. Egy büntetésnek hála az Orton-on elért újabb sack nem számított a következő drive elején, és egész jól haladtak előre a vendégek, ám egy -5-ös futás után 3&11 jött és nem kis szerencsével, egy felütött labda után, a védelem el tudta kapni Orton passzát. Marcus Thomas egy szép védekezéssel -4 yard-on tartotta az első futást, ezzel passzra kényszerítette Young-ot, aki nem tudta megoldani a nehéz helyzetét, két rossz átadása után jött egy újabb punt, aminél Royal egy 14 yard-os return-t mutatott be. Orton magabiztosan állt neki a drive-nak, öt jó passzal nyitott, közte egy 28 yard-ossal Gaffney-nek, aki egy nagyon szép mozdulattal csinálta meg az elkapást. 3&1-re Buckhalter futása nem lett meg az utolsó passz után és mivel már csak 5:04 volt vissza, JMD TD-t akart, Orton futásával akartuk hozni a 4&1-et és a bírók meg is adták, újabb Fisher challenge jött, ismét eredménytelenül. 1&10-ből lett 3&3 a 4 yard-os vonalon, de sajnos se az ekkor jövő passz, se a következő nem lett jó, saját 4 yard-ján kapta vissza tehát a labdát a Titans 4:32-nél. Johnson futásai következtek, a másodikkal meglett egy 1st down és ekkor Champ sántítva tudta csak elhagyni a pályát, de két play múlva már újra fent volt, hogy lássa az egymás után második sikertelen CJ2K futást. Young-nak passzolni kellett 3&11-nél, és mivel az átadás nem lett jó, Kern punt-ja és Royal 5 yard-os return-je után 2:32 maradt a Broncos-nak, hogy a Titans 49 yard-ról TD-t érjenek el.

Orton első két passza jó lett, 14 yard-ot és egy 1st down-t hozva és úgy nézett ki, hogy a harmadik jó passzal jön még 5 yard, de egy Clady holding miatt 2&5 helyett 1&20 következett, ami után egy bekapott sack miatt a 2 minute-warning után 2&25-öt kellett megoldani. Orton Gaffney irányába indított el egy passzot, miután kimenekült egy majdnem-sack helyzetből és mivel a védője nem is figyelte a feléjük szálló labdát, csak Gaffney-vel foglalkozott és megakadályozta a labda megszerzésében, ezért a bírók jogosan egy pass interference-et ítéltek ellene, ami után az 1 yard-os vonalról jöhetett az újabb 4 down. Sajnos egy rossz felállás miatti bünti miatt az a 4 down az 1 helyett a 6-ról jött, de Orton-t ez nem zavarta meg túlságosan, bár első passza még nem lett jó Gaffney irányába, a második próbálkozás, ami Correll Buckhalter-hez ment, már pontos lett -> 23-20. A korábban meccs hősének tűnő Mariani-ból hamar a meccs tragikus hőse lett, miután (egy kis Bruton segédlettel) nem sikerült elkapnia a rövid, pattogós Prater kickoff-ot és a labdára a már idén egyszer egy ilyen helyzetet kihasználó Vaughn tudott rávetődni, megszerezve a labdát a Titans 17-es vonalán 1:31-el a vége előtt. A Broncos-nak nem maradt időkérése egy sérülés miatt, de nem is akartak volna időt kérni, csak az idő lepörgetésével törődtek. Az első futásnál úgy tűnt, hogy Maroney egy pillanatra elvesztette a labdát, de mire a tumultust kibogozták a labda maradt a Broncos-nál. Buckhalter futása után a Titans elhasználta az utolsó időkérését, így a második után a Broncos lepörgette a támadóidőt, mivel az 5 yard-os büntetéssel együtt is közeli volt Prater-nek a FG, amit magabiztosan be is vágott 0:28-al a vége előtt -> 26-20.
Prater Mariani-nak rúgta a labdát, amit a 10-en tudott elkapni és átment vele a 40-en, mielőtt levitték volna a földre Mays-ék, de egy holding miatt csak a 23-ról indulhatott 0:23-nál az utolsó Titans-drive. Az első passznál Cox megzavarta Britt-et, aki így elejtette a labdát, majd a másodiknál is neki ment át a kezei között a labda. Tovább nehezítették a helyzetüket a Titans-játékosok, mivel nem indították el időben a 3&10 play-t, így 0:08-nál 3&15 jött a 18-ról, Young egy utolsó elkeseredett kísérletet engedett még el, ami nem lett elég hosszú és nem is lett jó, így lejárt az idő, a végeredmény -> 26-20.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



2-2-re javította tehát mérlegét a Broncos egy emlékezetes, küzdelmes győzelemmel, amit főleg Orton kiváló játékának (jelölték is a legjobb passzoló díjára a héten) és a védelem nagyon jó munkájának köszönhetünk. Úgy tűnik, szerencsére újabb sérült nincsen és talán a sérültek is fel tudnak épülni, főleg Moreno és Goodman játékára jó az esély. A futójátékunk viszont sajnos siralmas állapotban van, aminek részben a futóink, és nagyobb részben a támadófal az oka. JMD elmondta, hogy semmiképpen se akarjuk feladni a futójátékot és mindent meg fognak tenni, hogy javítsanak a helyzeten, remélhetőleg erőfeszítéseik eredményesek lesznek. A támadófalat nem csak ezért, hanem a sok bekapott sack miatt is elő fogják venni valószínűleg, bár tény, hogy volt olyan eset is, amikor nem ők hibáztak, hanem valamelyik RB vagy WR, de mindenképpen át kell gondolni az ő működésüket is. A második körös újonc, Zane Beadles Harris visszatérésével kikerült a kezdőből, de JMD azt mondta, hogy bármikor visszakerülhet, ha találnak neki helyet és nem nehéz kitalálni, hogy az a hely Daniels-é lehet, aki pár hibát elkövetett ezen a meccsen (is).

- Szavazzatok Kyle Orton-ra az NFL.com a hét legjobb játékosa szavazásán!

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 35/50 sikeres/összes passz, 341 passzolt yard, 2 passzolt TD, 1 INT
Maroney: 11 próbálkozás, 5 futott yard, 2 elkapás, 10 elkapott yard
Buckhalter: 6 próbálkozás, 3 futott yard, 5 elkapás, 38 elkapott yard, 1 elkapott TD
Lloyd: 11 elkapás, 115 elkapott yard
Royal: 8 elkapás, 113 elkapott yard, 1 elkapott TD
Gaffney: 5 elkapás, 51 elkapott yard
Prater: 4/4 FG (36 yard, 36 yard, 35 yard, 36 yard), 2/2 XP
Colquitt: 5 punt, 35.8 yard AVG
Thomas: 4 kickoff return, 36 yard AVG
D.J. Williams: 8 tackle, 1 sack
Dawkins: 4 tackle 1 sack
Haggan: 3 tackle, 1 kikényszerített fumble


Josh McDaniels vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Büszke vagyok az irányítónk teljesítményére, mert több szempontból is nehéz dolga volt. A futójáték egyáltalán nem tudta tehermentesíteni őt, mindenképpen a levegőben voltunk kénytelenek haladni a labdával, nem volt más választásunk. Valamint a támadófalunk is sebezhető volt, de Kyle a sok sack ellenére is bátran tette a dolgát, és végül sikerrel teljesítette a pokolian nehéz feladatát a mai meccsen. Biztos, hogy nem fogunk tudni minden héten 15 mínuszos játékkal győzni, a futójátékunkat serkentenünk kell, meg kell találnunk a lyukakat a falban, és jobban szükséges védenünk az irányítónkat, hogy két lábon maradhasson. Ezeket a súlyos hibákat javítani kell, de ennek ellenére győztünk, ami miatt dícséretet érdemel a csapatom. Büszke vagyok a srácokra, hogy egy ilyen nehéz meccset teljes szívvel harcolva képesek voltak megnyerni, miközben az ellenfél jól láthatóan több kirívó szabálytalansággal próbált kizökkenteni minket abból, hogy a játékra figyeljünk. Egyértelmű, hogy ez volt a céljuk, szerették volna, ha partnerek leszünk az agresszív, durva megmozdulásokban, és elvezetik a meccset egy teljes más irányba, de nem hagytuk magunkat, végig az előre megbeszélt séma szerint dolgoztuk végig az összecsapást. Mondjuk ki, az ellenfél mocskosan játszott, a sportág kemény és fizikális jellegű ugyan, de bizonyos szabályokon belül, amit ők ma nem egyszer átléptek, remélem az NFL ezt megfelelő szankciókkal fogja honorálni. Hasonlóan nehéz összecsapás vár ránk a jövő héten Baltimore-ban is, a kemény felkészülésre helyezzük a hangsúlyt, egy éve a meccs előtti hét nem sikerült túl jól számunkra, mielőtt a Ravens-szel játszottunk, most ebből tanulva főleg a fizikális dolgokra próbáljuk helyezni a hangsúlyt az elkövetkezendő napokban."

A Kansas City éppen a bye week-jét töltötte, miközben a mieink mellett a San Diego is győzelemmel módosította mérlegét ötvenszázalékosra, hiszen az Arizonát ütötték ki 41-10 arányban. Közben a Raiders már a harmadik vesztes meccsét tudta le a szezonban, ugyanis nem tudták hazai környezetben feltartóztatni a Houstont, és 31-24-es fiaskót szenvedtek el. A következő fordulóban a riválisaink közül a Chiefs a Colts otthonában próbálhat szerencsét, a Raiders és a Chargers pedig egymás ellen ütközik Oakland-ben.

Az AFC West divízió állása a 4. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 3-0
2. San Diego Chargers 2-2
3. Denver Broncos 2-2
4. Oakland Raiders 1-3

Újabb idegenbeli meccs jön, ezúttal a Baltimore Ravens otthonában, akik jelen pillanatban 3-1-es mutatóval állnak és a Steelers felett arattak fontos győzelmet az előző fordulóban. Kemény védelmük ellen mindenképpen fontos lenne, hogy ne csak a passzainkra lehessen támaszkodni.
Nyerni kell, nincs mese...

A hosszú nyári szünetet követően végre elkészült a jég az Észak-amerikai csarnokokban, és rövidesen újra birtokban vehetik az NHL gladiátorai pályákat. Magyar idő szerint péntekre virradóra játssza le első mérkőzését a csütörtökön rajtoló 2010/11-es szezonban a Colorado Avalanche együttese. Ennek alkalmából ismét jelentkeznék egy rajt előtti helyzetjelentéssel, bár az elmúlt írásainkban már szinte minden fontos dolgot kiveséztünk, most az aktuális események mellett némi előrevetítést is megpróbálok végezni, hogy mi várhat ránk a következő szezonban.


















Vasárnap este hajtották végre az - eddigi - utolsó keretszűkítést, melyben a következő három játékost küldtük vissza az AHL-es Lake Erie Monsters edzőtáborába: a hátvéd Colby Cohen-t, illetve két csatárt, Patrick Bordeleau-t és Ryan Stoa-t. Ezt követően 24-en maradtak a keretben, és minden bizonnyal az agyrázkódással bizonytalan időre kieső Mueller a sérült listán kezdi az évet, így gyakorlatilag kiakult a szezonkezdő végleges keretünk. A leküldöttek közül C. Cohen a papíformának megfelelően nem tudta kiharcolni a keretet, Stoa kikerülése szintén érthető a halványabb előidénybeli produkciója miatt, Bordeleau búcsúzása pedig valószínűleg azt jelenti, hogy Koci egészséges, és rá kívánunk számítani verekedőemberként. Egyúttal az is kiderült, hogy két újonc játékos, a norvég bekk Holos és az egyetemről érkező center Olver kezdheti a nagycsapatnál az új idényt.

A csapat jelenlegi 24 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Craig Anderson;
Hátvédek: John-Michael Liles, Jonas Holos, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Ryan Wilson, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod.

Néhány nappal ezelőtti kiadásunkban már értekeztem a szezon előtti elvárásokról, hogy tulajdonképpen nehéz az átalakulóban lévő, fiatalos csapatunk elé célkitűzést helyezni ebben a szezonban. Ezt most sem tenném meg, viszont az egy esztendővel korábbi relatíve sikeres jóslataimon felbuzdúlva ismét tippelgetnék egy kicsit a játékosaink várható egyéni teljesítményeire.

- Paul Stastny: 77 meccs, 73 pont (16 gól, 57 assziszt), +5
Ha az elmúlt szezon második felében látott produkcióját tudná hozni hosszútávon, simán még jobb is lehetne, de szerintem idén is lesznek hullámvölgyek a játékában, és mindenképpen kevesebb találatot várok tőle.
- Chris Stewart: 80 meccs, 66 pont (28 gól, 38 assziszt), +3
Idén még brutálisabb lehet, sokat izmosodott a nyáron, ha a góléhsége és az agresszivitása nem csökken, ezúttal a 30 gólos határ sem elképzelhetetlen tőle, de kicsit óvatosabb vagyok vele.
- Matt Duchene: 82 meccs, 69 pont (25 gól, 44 assziszt), +3
Nem várok visszaesést tőle, bár az előidény szerényebb volt számára, szerintem egy lassabb rajt után fel fogja venni a ritmust, és nagyon pofás másodéves szezont fog varázsolni.
- David Jones: 65 meccs, 51 pont (32 gól, 19 assziszt), -5
Ha végre egyszer egy teljes szezont le tudna játszani, a liga legjobb góllövői között lehetne, kétlem, hogy erre idén sor kerül, nem is számolnék vele egész évre, de a gólérzékenysége hihetetlen, nagyon érdemes lesz figyelni rá.
- Milan Hejduk: 61 meccs, 46 pont (14 gól, 32 assziszt), +1
Nem a régi már, a csatáraink között kifejezetten aggastyánnak számít, egyre több sérülést prognosztizálok neki, és szerintem kevesebbszer is fog betalálni, mint az elmúlt években, de biztosan hasznos csapattag lesz.
- T.J. Galiardi: 82 meccs, 53 pont (15 gól, 38 assziszt), +8
A csapat egyik legnagyobb küzdője, tavaly a kulcsmeccseken is bizonyított, az évet pedig az első sorban kezdheti, kicsit lehet, hogy még ezekkel a számokkal is alábecsülöm, de majd ez még jobban motiválja őt.
- Peter Mueller: 46 meccs, 35 pont (15 gól, 20 assziszt), +4
Nehezen tudom őt hová tenni, főleg az újabb és újabb agyrázkódásai miatt, de bízom benne, hogy felveszi a Darth Vader sisakot, és legalább egy fél szezonban számíthatunk rá.
- Brandon Yip: 81 meccs, 47 pont (22 gól, 25 assziszt), +6
Az első teljes szezonja lehet, még jobb lenne, ha nem lennének sérülései, akkor igazi húzóember lehetne az energetikus, sikerorientált játékával.
- Ryan O'Reilly: 78 meccs, 26 pont (5 gól, 21 assziszt), +10
A harmadik sor motorjaként nem várok tőle túl sok pontot, de biztos, hogy a védekezésünk és az emberhátrányos játékunk alapembere lesz, és természetesen párszor meg fogja mutatni remek támadó képességeit idén is.
- Daniel Winnik: 82 meccs, 20 pont (6 gól, 14 assziszt), +5
Jó kis munkásember, aki észrevétlenül, hibátlanul fogja tenni a dolgát, időnként egy-egy pont az ő neve mellé is odakerülhet.
- Cody McLeod: 66 meccs, 29 pont (12 gól, 17 assziszt), -4
A tavalyi szerényebb év után kicsit visszafogottabb vagyok vele kapcsolatban, de bízom benne, hogy legalább ennyire képes lesz, miközben beveri mindenkinek az arcát.
- Philippe Dupuis: 46 meccs, 7 pont (2 gól, 5 assziszt), -5
Kicsit sötét ló nekem ez a srác még mindig, szépen küzdött az edzőtáborban, de szerintem vissza fog esni, és nem bírja ki a teljes szezont a nagycsapatban.
- Kevin Porter: 62 meccs, 18 pont (4 gól, 14 assziszt), -2
Kis túlzással neki több hasznát vesszük, mint Mueller-nek, legalábbis Sacco előszeretettel használja, jó képességű defenzív csatár, kíváncsian várom, hogy az év teljes hosszában mire lesz képes.
- Mark Olver: 54 meccs, 22 pont (10 gól, 12 assziszt), -6
Úgy számolok vele, hogy a sérülések miatt idővel be fogja verekedni magát az egyik góllövő sorunkba, ahol lesznek jó periódusai, és összeszedheti ezt a pontmennyiséget, viszont nagyon féltem őt egy komolyabb sérüléstől, még rutintalan, és nagyon sebezhető. Mindenesetre az első játékos lehet a ligában, aki Cumiskey-szinten tud korcsolyázni.
- David Koci: 40 meccs, 1 pont (0 gól, 1 assziszt), -3
Remélem, még ennél is kevesebbet fog játszani...
- Ryan Stoa: 43 meccs, 25 pont (11 gól, 14 assziszt), -1
Csak magának köszönheti, hogy az AHL-ben kell kezdenie a szezont, de meg fogja rázni magát, és az év második felében komoly szerep hárulhat rá az Avs-ben is.
- Justin Mercier: 35 meccs, 6 pont (3 gól, 3 assziszt), -2
Tartok tőle, hogy idén is csak epizódszereplő lesz, de biztos vagyok benne, hogy fel fog tűnni a nagycsapatban.
- Kyle Cumiskey: 80 meccs, 33 pont (8 gól, 25 assziszt), +3
Kiugró szezont várok tőle, minden erejével azon van, hogy összehangolja a kétirányú játékát, szerintem nem fogunk csalódni benne, és a csapat elsőszámú hátvédje lesz 23-25 perces jégidőkkel.
- John-Michael Liles: 76 meccs, 30 pont (6 gól, 24 assziszt), -3
A zaklatott tavalyi év után feltünően kiegyensúlyozott volt az edzőtáborban, hiszem hogy ezt tudja hozni a szezonban is, elvégre már az egyik legrutinosabb játékosunknak számít.
- Kyle Quincey: 82 meccs, 39 pont (7 gól, 32 assziszt), +4
Megelőlegezett bizalmamat fejezik ki a számok a tavalyi szereplése miatt, ha a védekezése folyamatosan jól működne, akkor igazán hasznos tudna lenni, szerintem pontokban nem lesz hiány.
- Scott Hannan: 82 meccs, 16 pont (1 gól, 15 assziszt), +2
A védelem oszlopa, az elhárítás mestere, contract-year révén szerintem még a szokásosnál is jobban oda fogja tenni magát, kőkemény játékot várok tőle.
- Adam Foote: 45 meccs, 7 pont (1 gól, 6 assziszt), -6
A kapitány egyre sérülékenyebb, egyre sebezhetőbb, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még szép pillanatai a jégen 2010/11-ben is.
- Ryan Wilson: 51 meccs, 15 pont (2 gól, 13 assziszt), -2
Nem biztos, hogy tagja lesz az alaphatosnak, de meg fogja kapni a lehetőséget idén is, hogy megmutassa félelmetes ütközéseit.
- Jonas Holos: 64 meccs, 12 pont (3 gól, 9 assziszt), -3
Az európai bekk nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal a tarsolyában szerintem az NHL-ben is meg fogja állni a helyét, bár gyanítom, hogy az előrejátékban kicsit mérsékeltebb lesz.
- Kevin Shattenkirk: 53 meccs, 24 pont (6 gól, 18 assziszt), -5
Mindenképpen számolok a színrelépésével, túl jó játékos ahhoz, hogy egy egész évet végig szenvedjen az AHL-ben, legkésőbb december magasságában jönni fog az áttörés, és az irgalmatlan pontgyártás, reméljük minél kevesebb védelmi hibával.
- Craig Anderson: 55 meccs, 30 győzelem, 92.1 %, 2.42 GAA
Hiba lenne azt hinni, hogy vissza fog esni a tavalyi szezonhoz képest, be fogja bizonyítani, hogy nem csak egy kiugró szezon volt. Nem hiszem, hogy vissza fog esni, legfeljebb Budaj jobban tehermentesíti őt, és kevesebb győzelemmel számolok, de ez nem ellene szól.
- Peter Budaj: 27 meccs, 14 győzelem, 91.5 %, 2.66 GAA
Több lehetőséget jósolok neki, és ahogy mindig, ezúttal is rá fog szolgálni a bizalomra. Érdekes, hogy mindkét kapusnak lejár a szerződése, már csak ezért is lesznek jók mind a ketten.




















Az alapszakasz teljes menetrendjét korábban már közöltük, látható, hogy a csütörtöki nyitómeccset követően jön három szabadnap, majd máris belecsapva a lecsóba, azonnal megkezdünk egy kőkemény, ötmeccses keleti parti idegenbeli túrát, mely során a három New york-i helyszín mellett Philadelphia-ba és Detroit-ba is ellátogatunk. Majd 21-től jobbára hazai meccsek következnek, de igencsak veszélyes nyugati ellenfelekkel szemben, beleértve több divízióriválist, valamint a Sharks-t és a Kings-t is. Hamar kőkemény programunk lesz, gyorsan fel kell vennie a ritmust a csapatnak a bajnokságban, ha versenyben szeretnénk lenni az idei évben is.

Az Észak-Nyugati divízió végeredménye az előidényben:

1. Calgary Flames 14 pont (7 meccs)
2. Edmonton Oilers 8 pont (6 meccs)
3. Vancouver Canucks 6 pont (8 meccs)
4. Colorado Avalanche 4 pont (7 meccs)
5. Minnesota Wild 2 pont (6 meccs)

Abszolút tájékoztató jellegű tabella, nem sokat jelentenek a felkészülési mérkőzések, például a Flames már az elejétől kezdve a teljes keretével játszott, nem egyszer juniorcsapattal felálló rivális ellen győztek, viszont sokatmondó lehet, hogy a Wild önmaga legerősebb összeállításban is nyeretlenül zárta az előidényt.

A divízióból a Canucks idén is kiemelkedik, kevesebb sérüléssel a főcsoport elsőszámú esélyesei is lehetnek. A két másik kanadai riválissal lehetünk nagy harcban a rájátszásért, bár a Flames évek óta egy helyben toporog, az Oilers kerete pedig rettenetesen fiatal és kiszámíthatatlan. Ezzel szemben a Wild jókora gödörben van, és jelenleg úgy tűnik, ők kilógnak az ötösfogatból lefelé.

Az egész konferenciát tekintve még összetettebb a helyzet, a központi divízióban ugyan a Hawks és a Wings is gyengült papíron, csak még kiegyenlítettebb lett a küzdelem; míg a Csendes-óceáni kvartettből a kimagasló Sharks árnyékába egyszerre négyen kívánnak kapaszkodni.


Nem egyszerű vállalkozás tippelni, de megtenném a voksaimat a 2010/11-es szezon nyugati főcsoportjának végeredményére:

1. San Jose Sharks
2. Vancouver Canucks
3. Detroit Red Wings
4. Chicago Blackhawks
5. Los Angeles Kings
6. Phoenix Coyotes
7. Colorado Avalanche
8. Calgary Flames
9. St. Louis Blues
10. Anaheim Ducks
11. Nashville Predators
12. Dallas Stars
13. Edmonton Oilers
14. Columbus Blue Jackets
15. Minnesota Wild

A következő hónapok során valamennyi kérdésre választ kapunk, mostantól nincs más hátra, mint péntek hajnaltól követni az Avalanche mérkőzéseit a 2010/11-es évad során is. Természetesen a Denver Sport Blog kiadásaiban ebben az évben is be fogunk számolni a hokicsapatunkat érintő legfontosabb aktualitásokról.

Javában tart a szezonelőtti edzőtábor a Denver Nuggets kosarasai részére Broomfield-ben, és bár Melo ügyében továbbra sincs előrelépés, végre tréningeznek egymás közt a sportolók, így a színfalak mögötti akciók mellett már néhány pályán történt dologról is be tudunk számolni.
























- Az elmúlt heti tréningek természetesen nem voltak mentesek a Carmelo Anthony körül kialakult helyzettől, és a legtöbb újságíró folyamatosan Melo szerepével foglalkozik, azonban különösebb változásról azóta sem számolhatunk be, hősünk talán azt se tudja mit akar, nyilatkozatait különösebben nem érdemes már komolyan venni. Jelentős esemény volt, hogy a szerdai nap folyamán az egyik edzést követően négy szem közt tartottak egy kisebb megbeszélést Karl-lal, és a játékos pozitívan beszélt a meeting-ről, bár az edző elmondta, nem akarta rábeszélni Melo-t a maradásra, így pontosan nem tudhatjuk, hogy mi került szóba kettejük közt. Szintén érdekes volt a napokban, amikor az edzőtábor otthonául szolgáló 1ST Bank Center közönsége kifütyülte Anthony-t, aki megjelent a csarnokban egy ketrecharc versenyen több denveri sportoló társaságban. Melo-t igencsak szíven ütötte a kifújolás, soha életében nem volt hasonlóban része, most viszont a coloradoi közönség joggal elégedetlen a személyével. Az egyik tréningen Anthony és Afflalo az egymás közti gyakorlás közben igencsak összekapott a játék hevében, és bár az eset inkább azt mutatja, hogy az edzések mennyire kemények, hiszen a pályán kívüli két jóbarát is ölre megy egymás ellen a parketten, óhatatlanul levonhatjuk belőle azt a következtetést, hogy a Melo-helyzet egyre elmérgesedettebbé kezd válni a csapattársak körében. Ajánlatos lenne a vezetőségnek minél előbb pontot tennie az ügy végére, vagy a hosszabbítás, vagy az elcserélés formájában, hogy véget vessenek a bizonytalanságnak...



Jómagam sem kívánok újabb írást elvesztegetni a végeláthatatlan Melo-sagára, így október elején sokkal inkább izgat a közelgő szezonrajt, s fontosabbnak tartom, hogy a huzavona helyett inkább a többi játékos felkészüléséről számoljak be.

- Nem Melo az egyedüli problémaforrás, a napokban Kenyon Martin igencsak zokon vette, hogy a következő idény végeztével lejáró szerződését a klub ezidáig nem kívánta meghosszabbítani, így a jelenlegi sérüléséből való felépülést ő sem fogja sürgetni. "Azok után, amit az elmúlt években tettem a csapatért, szerintem megérdemeltem volna a szerződéshosszabbítást, ők nem így gondolták, és nem vagyok boldog, ezt mindenki tudja. Nem fogom siettetni a visszatérésemet, majd amikor újra játszok, akkor újra játszok, és kész. Gondoljuk csak végig: senkinek nem sürgős, hogy szerződést adjanak nekem, akkor nekem miért lenne sürgős, hogy visszatérjek? Talán ennyit megérdemeltem volna, bizonyítottam számtalanszor. Nem fogok sérülteni játszani, és a rásérülést sem akarom megkockáztatni... Természetesen, ha százszázalékosan felépülök, akkor a Nuggets-ban fogok játszani idén, és mindent bele fogok adni."

- Elszántan készül második profi szezonjára az irányító Ty Lawson, aki Coach Karl szerint az alacsony termete ellenére a csapat egyik legjobban védekező játékosa páratlan szorgalmával, továbbá a mester úgy gondolja, hogy nagyon jót tett a PG-nak a nyári ligában való vezető szerepvállalás. A 23 esztendős Lawson rengeteg plusz tréninggel készül a szezonra, szeretné tökéletesíteni a tripladobásait, és igyekszik mindent megtenni érte, hogy több játéklehetőséget kapjon a szezonban. Minderre az előidény alatt komoly sansza lehet, mivel a tréner elmondása szerint a veterán Chauncey Billups a néhány héttel ezelőtti világbajnokságot követő feltöltődés jegyében közel sem fog túl nagy megterhelést kapni a felkészülési meccseken.

- Nálunk is olvashattátok nemrégiben J.R. Smith fogadkozó szavait, amelyben a változásról beszélt, és talán kevesen vették komolyan, mindenesetre a lövőhátvéd pályafutása talán legjobb offszezonja után minden idők leghatékonyabb edzőtáborbeli szereplését mutatja. Karl elismerte a szertelen játékos javulását, ugyanakkor továbbra is próbál óvatos lenni vele kapcsolatban: "Kétségtelenül jó formában van, még soha nem láttam tőle olyat, hogy három egymást követő edzésen ennyire magas színvonalon teljesítsen, nála mindig úgy történt, hogy egy jó nap után, egy rossz következett. Elégedett vagyok vele, ezt szeretném látni tőle a továbbiakban is, az igazi vízválasztó természetesen a szezon lesz, amikor meglátjuk, hogy a nyomás és a stressz alatt milyen teljesítményre lesz képes."



















- A vezetőedző a pénteki tréninget követően a nyáron szabadügynökként igazolt Shelden Williams-t magasztalta, aki Karl véleménye szerint az öt legjobban teljesítő játékos egyike a TC-en. "Nagyon magas intelligenciája van ehhez a játékhoz, több, mint egy átlagos fiatal kosarasnak. Láthatóan szeret a palánk körül játszani, egy igazi fizikai játékos, aki felvállalja a testi kontaktusokat, nem ijed meg, ha ütköznek vele, és ő sem fél bevállalni az ütközéseket. Eddig nagyon tetszik, amit látok tőle" - jegyezte meg a tréner.

- A másik nyári igazolásunk, Al Harrington ugyan láb sérülése miatt képtelen teljes intenzitással edzeni, rendkívül boldognak látszott az új csapatával való első közös tréningeken. Nagyon várja már, hogy a Nuggets-ért játszhasson, bizakodó a csapat esélyeit illetően, kifejezetten elkötelezettnek tűnt, hogy sérülése ellenére is vállalta a mérsékelt edzéseket, hogy végre az új csapattársakkal együtt a parketten lehessen. Többen kiemelték, hogy megjelenésvel bővült a Nuggets támadó repertoárja, mivel egy igazán sokoldalú játékos, akinek offenzív kvalitásai biztosan a csapat hasznára lesznek, és Martin kihagyása miatt, bőven lesz lehetősége bemutatni mindezt, várhatóan ő fog oroszlánrészt kapni a négyes poszton K-Mart felépüléséig.

- A legkeményebben dolgozó játékosunk természetesen Arron Afflalo az edzőtáborban, aki rendszerint még néhány órával a tréningek befejezése után is fakultatív dobóedzéseket tart magának, hogy képességeit maximalizálja. A hétfői alkalommal például 93 hárompontosból 70-et értékesített, vagyis JR mellett a másik SG-unk is eltökélten edz az idényre.

- Az edzőtáborban jelenlévő öt szerződés nélküli, meghívott kosaras közül a legnagyobb odafigyelést Gary Forbes kapta, akit Melo és Karl is nagyon megdícsért. Anthony Forbes nevét felelte, amikor az edzőtábor meglepetésemberét kérdezték tőle, a tréner pedig hozzátette, nagyon ügyesen megállja a helyét mindhárom alacsony poszton, így jó eséllyel az előidény folyamán is lesz alkalmunk látni a tehetséget.






















A napokban tovább folytatódik az edzőtáborozás, az előidénybeli első mérkőzésünket pedig pénteken játszhatjuk le, természetesen ezt követően is be fogunk számolni a Nuggets felkészülésének üteméről.

A Nuggets kerete az edzőtáborra:

Irányítók: Chauncey Billups, Ty Lawson, Anthony Cater
Dobóhátvédek: Arron Afflalo, J.R. Smith
Kiscsatárok: Carmelo Anthony, Renaldo Balkman, *Gary Forbes
Erőcsatárok: Kenyon Martin, Al Harrington, Shelden Williams, *Shane Edwards, *Melvin Ely
Centerek: Nené Hilario, Chris Andersen, *Eric Boateng, *Courtney Sims
(* = meghívott szabadügynök játékosok)

Az előidény programja:

Október 9. szombat, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Október 13. szerda, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Október 15. péntek, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Október 17. vasárnap, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 18. hétfő, 01:30 vagy 04:30 Utah Jazz vagy Los Angeles Clippers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 20. szerda, 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Október 22. péntek, 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Október 23. szombat, 04:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets

A 2010es szezonbeli utolsó párharcát a Colorado Rockies csapata a hétvégén bonyolította le a St. Louis Cardinals ellen és a rájátszástól már korábban elbúcsúzó denveriek mind a négy meccset elvesztették a seriesben.

1. meccs, csütörtök: Cardinals-Rockies 6-1
Az első mérkőzésen CarGo pihent így kicsit érdekes összeállításban kezdtünk. Az infielden kezdő volt ismét Nelson a sor második helyén, így a Helton-Nelson-Tulo-Stewart volt a belső összetétel. Közben a külső hármast a leadoff Fowler mellett Spilbo és S. Smith alkották a két szélen. A soros elkapónk Iannetta lehetett, akinek a dobója Hammel volt, miközben a Cardsból a félelmetes Carpenternek volt jelenése ellenünk. A nyitó játékban Nelson harcolt ki egy sétát, de a Spilbo elleni duplajátékkal sikerrel védekezett a Cards, majd egy single után Pujols RBI double jelentette a meccs első pontját, egy HBPt követően pedig Helton védekezett egy unassisted double play révén az egyes bázisnál. A második menetben mindössze Stewart jegyzett egy ütést két kieső után, míg a hazaiak tovább növelték előnyüket, két single után ugyanis Ryan volt eredményes egy RBI singleből, majd Shumaker sac fly játékából már 3-0ra vezettek. A következő játékban megint eredménytelenek voltunk, a St. Louis újabb ütései után pedig Rasmus szállította a harmadik pontjukat, majd kiejtettük Holliday a hármas bázisról a home plate felé tartva, Pagnozzi RBI groundout közben pedig beért egy futó így már 0-5re álltunk. A negyedik támadásunk sem volt sikeres, mialatt Hammelt immár Escalona váltotta és megvolt az első futás nélküli játékunk, ugyanis csak egy singlet engedtünk a házigazdáknak. Ezt követően Iannetta révén vállaltunk egy 2out singlet, míg Escalona egy séta ellenére újabb játékot hozott le gond nélkül. A hatodik menetben a második ütő Fowler bevágott egy triplát, majd Spilbo beállása alatt Carpenter wild pitchből befutott, az ütőnk pedig végül sétált, Tulo singlet jegyzett, de végül Helton ellen befejeződött a játék anélkül, hogy jelentősen közelebb zárkóztunk volna. Közben az inning alsó részét Delcarmen háromból három kiejtéssel postázta, de a hetedikben Dotel ellen egy single és egy error után Pagnozzi módosította 6-1re az állást. A következő játékban sem kerültünk pályára, míg Deduno csak egy singlet engedett az ellenfélnek. A befejező menetben a legelső három ütőnk kiesett, így nem tudtunk már szépíteni sem, 6-1 lett a végeredmény nem a mi javunkra.
- Már az elején eldőlt a meccs és a harmadik inningben kialakult 0-5 után nem sok esélyünk maradt, főleg hogy 11-4el ütött többet a Cards. Az egyetlen extra base hitet Fowler regisztrálta, amikor az idénybeli 14. triplet süllyesztette el és végül egy wild pitchből az egyetlen futásunkat hozta a hatodik inningben, a további három alkalommal kiesett. Hozzá hasonlóan Tulowitzki szintúgy 1/4es hatékonysággal zárt, egyetlen singlet volt képes felmutatni, de így is tartja .320as éves átlagát és volt egy remek fej felöli elkapása a mezőnyben. Stewart háromból egy ütést tudott felmutatni, közben egy strikeoutot is elszenvedett, érthető hogy a hosszú hetek kihagyása után nincs formában így az év végére. Ugyancsak 1/3at jegyzett az év végén egyre többször starting catcher Iannetta, aki pocsék szezonja befejezésével legalább tartani tudja .200 felett magát. A második-harmadik helyen némi meglepetésre nevezett Nelson és Spilborghs három-három kiesés mellett csupán egy-egy alkalommal ért el sétát. Helton mind a négy játékában a kiesés sorsára jutott, két embert bázison hagyott, ugyanakkor elkönyvelte az idénybeli hetedik mezőnyhibáját is a látványos egy személyes duplajátéka ellenére. S. Smith szintén vétett egy errort, mégpedig harmadszor 2010ben és ugyancsak 0/3as napot tartott. Mindössze két csereütőnk állt be, amikor a sorban az aktuális dobó következett, a hatodik játékban McKenry, a nyolcadikban Payton egyaránt sima kieséssel végezte. Hammel a hullámvasút szezont 10-9es győzelem-vereség mérleggel zárta, miután az utolsó meccsén ismét pocsék volt, mindössze három játékot bírt ki, azidő alatt nyolc ütésből öt pontot vittek be ellene. Sajnos az év végére nagyon elfáradt pedig voltak biztató periódusok a szezonban, végső ERAja 4.81es lett. A fiatal Escalona kapott futás nélkül abszolvált két menetet, csupán két séta és egy ütés csúszott be tőle. Delcarmen a hatodik inningben érintetlen volt, még egy strikeoutot is kiosztott. A hetedikben Dotel ellen álították be a végeredményt, miután egy ütésből és egy sétából elszenvedte a hatodik St. Louisi futást. A befejező játékban hosszú idő után Deduno újra bizonyíthatott és bár kapott egy singlet, két SOt is vágott a három out közül.

2. meccs, péntek: Cardinals-Rockies 3-0
Másnap este a második összecsapásra több változás is történt a kezdőnkben, így például Herrera játszott a kettes bázison, Mora a hármason, CarGo visszatért a jobb szélre, az elkapó pedig Olivo volt. A soros kezdő dobó a balos DLR lehetett a szezonbeli utolsó meccsén, akivel szemben a hazaiaktól Westbrook szerepelt. Az első menetben három strikeoutot szenvedtünk el, közben CarGo egy error miatt járt az egyes bázison, ezzel szemben a Cards egy szándékos séta után loaded 1outhoz jutott, melyből Craig fielder's choice play közben megszerezték a vezetést. Szintén az első inningben történt, hogy Olivo megsérült amikor Pujols a lendítése végén fejbe találta az elkapónkat, akit azonnal kórházba szállítottak és Iannetta vette át a helyét. A második támadásunkban mindhárom ütőnk kiesett, majd a Cards egy séta után Westbrook RBI singleből növelte az előnyét 2-0ra. Aztán az egész harmadik játékban csak a hazaiak jegyeztek egy single ütést, majd a negyedikben mi is elkönyvelhettük az első találatunkat, amikor Herrera hozott egy singlet, de a kettes bázisnál tovább nem jutott el, mialatt DLR egyetlen walkot engedélyezett. Az ötödik menetben ismét nem mentünk pályára, majd Holliday singlet kivédekeztük egy rablás lekapcsolással. Ezután csupán Fowler jegyzett egy singlet, majd a hatodik alsó részében elszenvedtünk egy doublet, egy groundout közben a hármasra került a futó, akit Pagnozzi biztonsági játékával küldtek haza, ezzel már 3-0ra vezettek a házigazdák. A hetedikre is maradtak a kezdő dobók és pályára engedés nélkül lehozták a játékukat mind a ketten. Ezt követően jött el a legveszélyesebb támadásunk, amikor két kieső után a pinch hitter S. Smith egy singlet, a leadoffer Fowler pedig egy doublet regisztrált, mindkét játékos a pontszerző bázisokat foglalta el, aztán Herrera sétált, így CarGo előtt telipálya volt, de a St. Louis cseredobója egy groundouttal hárított ellene. A nyolcadik dobójátékunkra a startert már a váltótárs Betancourt helyettesítette és három mezőnykiejtés mellett csupán egy singlet szenvedett el két kieső után. A befejező játékban már képtelenek voltunk pályára kerülni, Tulo, Helton, Mora egyaránt kiesett, ezzel a második meccset is elvesztettük a záró párharcban.
- Ezúttal 6-4 arányban maradtunk alul az ütésekben, megint a gyenge támadójátékunk okozta a vereséget és ahogy csütörtökön ezúttal is korán eldőlt a meccs sorsa. Megint Fowler jegyezte az egyetlen több bázisos ütést, aki szintúgy egyetlen denveriként több találatot jegyzett, hiszen 2/4el zárt a sor tetején két strikeout mellett. Megütötte a szezonbeli huszadik doublet, de ez is kevés volt ahhoz, hogy legalább egy futást is szerezni tudjunk. A második ember Herrera egy-egy ütést és sétát tett bele a közösbe 1/3as napja végén, .283as hatékonysága van jelenleg, megfelelő bemutatkozó év volt tőle. Több kezdőnek nem volt ütése, a kilenc bázison hagyásunk közül ötöt Gonzalez jegyzett, miután a 0/4es napja közben kihagyott egy bases loaded helyzetet, bár csak centiken múlott, hogy nem lőtt GSt. Az év végére a sérülése nagyon zavarja, és valószínűleg többet már nem is fog játszani, egyébként megvolt az évi 26. bázisrablása, miután egy error közben került fel. Vele együtt négyből semmivel zárt a két LOBt jegyző Tulowitzki, a négy kiesése közül hármat SO formájában elszenvedő Helton, és a 3B Mora is, utóbbi legalább védekezésben bemutatott egy nagyon erős és pontos dobást. Ezen kívül a backup catcher Iannetta és a bal szélső Spilborghs egyaránt három-három játékban esett ki a mezőnyjátékosok által. A kezdő elkapó Olivo szerencsére csak enyhe agyrázkódást szenvedett, viszonylag olcsón megúszta az elsőre súlyosabbnak tűnő jelenetet. Az egyetlen pinch hitter S. Smith volt és egy single találatot hozott a nyolcadik inningben, de végül a bases loaded harmadik bázisánál tovább nem tudott eljutni. A kezdő dobó De La Rosa könnyen lehet, hogy utolsó alkalommal viselte a Rockies mezét, mivel lejár a szerződése az idény végén és ez volt az utolsó startja 2010ben. Ismét csak három futást engedett, abból kettőnél vétlen volt, hiszen nem ütés után kapta, és összesen is csak öt találatot és négy sétát hibázott. Magabiztosan lehozott hét játékot de az ütők gyengélkedése miatt ez a vereséghez vezetett, így 8-7es W-L stattal zárta a szezont 4.22es ERA mellett. A nyolcadik játékot Betancourt 12 dobást követően abszolválta, egyetlen singlet engedett három flyout mellett.

3. meccs, szombat: Cardinals-Rockies 1-0 walk-off extra inningekben
A szombat délutáni összecsapásra ismét kavartunk egy kicsit az összeállításon, az infield bal szárnyára Stewart jelentkezett játékra új erőként, míg az outfielden Fowler oldalán két másik szélső volt S. Smith és Payton személyében. Valamint kényszerű okokból Iannetta lehetett az elkapónk, neki pedig Ubaldo dobott idei utolsó startján, vele szemben a Cards Lohset nevezte a 161. meccsre. Az első próbálkozásunk során Herrera ugyan elért egy singlet, de Stewart ellen duplajátékkal védekeztek, közben a hazaiak első akciója két single ütést hozott. A második inningben Tulo és Helton is bázisra jutott, azonban egy kiesést követően Payton ellen mentettek egy játék befejező double playel, míg Ubaldo egyedül egy hit-by-pitchet vétett. A harmadik menetben mindössze Iannetta járt az egyes bázison egy HBP miatt, miközben két futót engedtünk pályára ütés nélkül, de a szélső kanyaroknál tovább nem értek el. Ezt követően Stewart hiába sétált, utána sorban három ütő búcsúzott el, míg az ellenfél egy singlet tudott felmutatni, de továbbra sem született pont. Az ötödik menetet is jól indítottuk, de Payton doublet és Iannetta walkot követően hárman kiestek, viszont Ubaldo ebben a részben is hibátlanul védekezett két strikeout főszereplésével. A hatodik játékban tőlünk csupán Helton szállított egy sétát, de az ellenfél is mindössze egy walkra volt képes, majd a következőben mindkét csapatból hamar összejött a három-három kieső. Aztán az első hazai cseredobó ellen Fowler vágott be egy singlet és egy hiba miatt rögtön a kettes bázisra került, majd Herrera biztonsági játékával jutott még tovább a hármasra, 2outnál Tulot szándékosan sétálni hagyták, Helton ellen viszont kivédekezték az akciót. Ubaldo a nyolcadik alján is tartotta magát és elérte a tizedik strikeoutot a mérkőzésen így továbbra is 0-0 volt az állás. A kilencedik inningben nem tudtunk bázisra kerülni, közben a mieinknél már Reynolds jött a dombra és elszenvedett egy walkot valamint kiejtett egy embert, majd gyorsan tovább adta a terepet Belislenak, közben leszedtük a rabolni készülő futót és dobott egy strikeoutot is. Az alap játékok után nem volt döntés, tovább kellett folytatni. Az első extra inningben Fowler vállalt egy singlet, aztán Herrera és Stewart egyaránt sétálhatott, így egyetlen kieső mellett feltöltöttük a bázisokat, azonban Tulo 3in-1outnál beleszaladt egy duplajátékba. Eközben a tizedik dobó játékot Betancourt hozta hibamentesen, aztán Payton egy sétával felkerülve egészen a hármasig elért, de 2out után Iannetta strikeouttal búcsúzott. A tizenegyedik alsó felében Morales fastballjai nem találták a zónát, rögtön két sétát hibázott, majd Holliday jegyzett egy single ütést, melynél Spilbo hibázott és az errornak köszönhetően befutott az előbbi futó, ezzel befejezte a mérkőzést a Cards és 1-0ra diadalmaskodtak.
- Minden esélyünk megvolt a győzelemre, a Cards is tartalékos összeállítással játszott, és 5-4el túl is ütöttük őket, Ubaldo nagyon magabiztosan tartotta magát kapott pont nélkül, de a hajrábeli lehetőségeinket képtelenek voltunk kihasználni, végül erre fizettünk rá. Az idegenben hagyományosan gyenge Fowler volt megint a legjobb ütőnk a 2/5ös napjával, bár ezúttal csak két singlet hozott, közben három társát hagyta fent a pályán. A bal szélső Payton jegyezte az egyetlen double találatot, továbbá egyszer sétált, három alkalommal pedig kiesett, és megvolt a veterán játékos első sikeres bázisrablása. Herrera egy-egy ütést és sétát regisztrált három LOB mellett a sor második helyén játszva, vele együtt az ötödik helyről Helton szintén egy singlet és egy sétát tett hozzá és már nyolcadszor hibázott a szezonban. A másik middle infielder Tulowitzki erejéből nem futotta ütésre, viszont három out play mellett két sétát kiharcolt, ugyanakkor kihagyott egy bases loaded helyzetet, amikor ráadásul duplajátékot szenvedett el. A jobb szélen kezdő S. Smith mindhárom próbálkozásakor strikeouttal búcsúzott négy játékost a pályán hagyva, de bemutatott egy nagyszerű becsúszásos elkapást. A kilencedik játéktól Spilborghs helyettesítette őt, aki ugyancsak mindkétszer kiesett, a meccs befejezésekor pedig egy fontos errort jegyzett, immár az ötödiket a szezonban. Stewart a 0/3as lőlap mellé két sétát tudott felmutatni, becsúszott neki a tizedik error egy dobó hiba által, viszont egy ügyes dobást is megcsinált az egyes bázisra. Az elkapó Iannetta ismét találat nélkül zárt, a három kiesése mellett csupán egy walkot jegyzett, de dobott egy szép caught stealinget. Mora a tizedik inningben érkezett csereütőként, de dobás utáni kiejtéssel búcsúzott. Jimenez 10 strikeouttal megdöntötte az egy szezon alatti klubrekordot, amikor megdobta 211. Kt (végül 214 lett az új csúcs), de képtelen volt elérni a 20 győzelmet, mert a csapat nem szerzett pontot. Nyolc inninget kapott pont nélkül vitt le, mindössze három singlet és két sétát csináltak ellene, egy nagyszerű mérkőzéssel fejezte be a szezont, jövőre talán még kiegyensúlyozottabb tud lenni. Az újonc M. Reynolds a kilencedik menetben egy embert ejtett ki, egyet sétáltatott, majd Belisle a másik 2/3 részt abszolválva zárta le a menetet. A tizedik játékban Betancourt mindössze hét dobásból szórt ki három embert, az egyiknek strikeoutot dobott. Morales a végén feljegyezhette idei negyedik fiaskóját, miután két sétát követően elszenvedte a walk-off RBI singlet.

4. meccs, vasárnap: Cardinals-Rockies 6-1
Az idény befejező meccsére szinte már a farm csapatunk állt ki, nem lépett pályára az évet korábban befejező sérültek mellett CarGo, Tulo, Helton sem. Az infieldre az egyes bázisra Iannetta került, a kettesen az újonc Nelson játszott, a SS Barmes lehetett aki előző nap érkezett meg a csapathoz gyermeke születése után, a 3B posztot pedig ismét Stewart töltötte be. A külső hármas Payton-Fowler-Smith volt, míg az elkapó McKenry lehetett. Az utolsó meccsen a nyitó dobónk Rogers volt, az ellenfélből pedig Suppan kezdett. Kezdésként Fowler rögtön elsüllyesztett egy singlet, de később pickoff áldozata lett, közben a Cards akcióját egy singlet követően egy sikeres double playel hatástalanítottuk. A második játékban nem kerültünk pályára, de Rogers is csupán egy singlet szedett be. A következő felvonás is eseménytelenül telt részünkről, miközben a Cards két futóval került fel, majd Pujols játéka alatt egy Barmes és Nelson errorok révén két pontot szereztek és előnybe kerültek. A negyedikben menetben Fowler és Barmes foglalták el a két pontszerző lehetőséget jelentő bázist egy kiesőnél, majd Stewart popout áldozata lett, a home platere futó Fowlert pedig szintén kiejtették, nem tudtuk kihasználni ezt a komoly helyzetet sem. Az inning alsó részében Rogers sajnos több ütést is beszedett, két találatot követően pedig Pagnozzi RBI single jelentette az újabb pontot, Ryan szintén bevágott egy RBI singlet, majd sorban három outtal hárítottunk, így 4-0nál tovább nem engedtük el őket. Az ötödikben hiába kerültünk pályára Payton és Nelson ütései után, mert a csere ember Spilbo outtal megvolt a harmadik kieső, közben Dotel vette át Rogers helyét és két pályára kerülő ellenére lehozta a menetet. A hatodik játékban Barmes double után ketten is elbúcsúztak, így nem tudtunk szépíteni, majd Francis ellenében egy doublet követően Mather single találatából növelték a vezetésüket a házigazdák. A következő menet során egy kiesőnél S. Smith talált be egy triplával, de két ütőnk is képtelen volt kihasználni a helyzetet, majd újabb doublet és újabb pontot hoztak Francis ellen, amikor ismét Pagnozzi szállította a futást. Aztán a nyolcadik inningben végre Fowler hazafutásával összejött a pontszerzés, ezt követően pedig Escolna hibátlan maradt. A záró játékban esélyünk sem volt már, könnyedén elbúcsúzott az első három próbálkozó, ezzel befejeződött a mérkőzés. 6-1re elvesztettük a 2010es szezon utolsó meccsét, az év zárása borzalmasan sikerült számunkra, az utolsó 14 meccsből 13at elvesztettünk.
- A záró meccsen is sima vereséget szenvedtünk, 7 ütésünk volt a STL 11 találatával szemben. A sor tetején Fowler ismét nagyot játszott, hiszen 2/3as átlaggal és egy sétával végzett, közben megütötte a 36. pontot eredményező szezonbeli hatodik hazafutását és .260as átlaggal zárta az évet. Az őt követő Barmes a zaklatott idénye utolsó meccsén szintén két ütést mutatott fel, beleértve a 21. doublet, viszont a tizedik hiba is becsúszott tőle. A RF S. Smith szállított egy triplát, önmaga ötödik darabja volt a szezonban, de nem tudott hazaérni utána és mindössze .246al zárta az évet a jó kezdés után, közben ezen a meccsen is volt egy ígéretes elkapása. Vele együtt Nelson szintén 1/3as mérleget tudott elérni, viszont közben a mezőnyben két hibát is vétett, méghozzá a szezonbeli első két errort érte el. Volt még egy találata az ugyancsak háromból egyes napot tartó veterán Paytonnek, de nem mentünk sokra a single ütésével. Iannetta végül lecsúszott .200as átlag alá a 0/4es befejezést követően, miután négy mezőny általi kiejtést szenvedett el. Az alkalmi elkapó McKenry és a 3B Stewart is 0/4el zárt, előbbi mind a négy beállásában strikeoutot kapott, utóbbi is két alkalommal. A két csere ütőnk közül Spilborghs az ötödik, Phillips a nyolcadik játékban esett ki könnyedén. A tehetséges Rogers számára nem sikerült a legjobban a 2010es szezon, az utolsó meccsén csak négy inninget töltött a pályán, ezalatt hét ütésből négy futást szedett össze, így az évi harmadik vereségét regisztrálta két strikeout közben. Az újonc dobó végül 6.13as ERAval fejezte be az idényt. Dotel az ötödik inningben mindössze egy sétát engedélyezett az ellenfélnek, így megőrizte 4.08as ERAját. Francis két inninget is kapott, a hatodik-hetedik játékrészt, de négy ütésből két pontot hoztak rajta, így kereken 5.00s futás elszenvedési átlaggal zárta a visszatérő évét. Escalona az utolsó játékban 8 dobásból elért három mezőny általi kiejtést, egész ígéretes volt a bajnokság végén.

A NL West végeredménye:

1. San Francisco Giants 92-70
2. San Diego Padres 90-72 (2.0 GB)
3. Colorado Rockies 83-79 (9.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 80-82 (12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 65-97 (27.0 GB)

A harmadik helyünk már korábban biztos volt, így a pocsék befejezés ellenére sem csúsztunk hátrébb a divízióban, közben a konferenciában a hetedik helyen végeztünk. A riválisok közül egyedül a NL West bajnok Giants jutott be a playoffba, mivel drámai körülmények között a Padres lemaradt a Wild Cardról és a Braves ment be helyettük.

A rájátszás első körében a National Leagueben Philadelphia-Cincinnati és San Francisco-Atlanta párharcokat rendeznek három győzelemig, míg az ALDSben Tampa Bay-Texas és Minnesota-NY Yankees összecsapások lesznek.

Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Carlos Gonzalez .336as átlagával a legjobb ütő hatékonysággal rendelkező játékos lett a NLben, ezzel hetedik alkalommal győzött denveri ütő a batting title versenyben.

A Rockies számára a 2010es szezon sajnos befejeződött, de a következő időszakban több év értekelő írást fogunk készíteni, emellett figyelni fogunk az MLB playoff eseményeire, a közelgő díjátadókra, és majd a csapatunkat érintő offszezon tranzakciókról is be fogunk számolni a tél folyamán. Szóval továbbra sem fogtok baseball nélkül maradni a blogon.

A héten lezárult az NHL előidénye a Colorado Avalanche számára, ezalatt összesen hét mérkőzést játszottunk le a gyakorlás időszakában, végül 2-5-ös győzelem-vereség mutatóval fejeztük be az előkészületi meccseket, és már csak az utolsó simítások vannak hátra a jövő csütörtöki rajt előtt.



















Az első három mérkőzésről készült összefoglalónk publikálása óta múlt vasárnap megtörtént egy újabb keretszűkítés, melyet követően már csak 29 játékos reménykedhetett a szezonkezdő 23 fős névsor kiharcolásában. Ezen a napon a két rutinos kapus Jason Bacashihua és John Grahame, a tehetséges hátvéd Cameron Gaunce, valamint az idén draftolt szélső Luke Walker lett a Lake Erie Monsters edzőtáborába irányítva. Továbbá az ötödik távozó az ifjú Stefan Elliott volt, aki a következő szezont még juniorcsapatában, a WHL-es Saskatoon együttesénél töltheti el.

Hétfőre virradóra játszottuk le a negyedik mérkőzésünket az előidényben, amikor hazai környezetben 2-0-ra maradtunk alul a St. Louis együttesével szemben. A meccset mérsékelten kezdtük, és a Blues az első PP-t kihasználva hamar megszerezte a vezetést, de az első tíz perc szendergése után magunkra találtunk, és kifejezetten tetszetős játékot mutattunk be a mérkőzés hátralévő részében. A második harmadban szinte egy kapura játszottak a csapatok, hiába vettük össztűz alá azonban a coloradoi származású Bishop ketrecét, mert a korong nem jutott át rajta. Nem adtuk fel, és a végsőkig nagy rohamokat vezettünk a Blues kapuja felé, minden követ megmozgattunk, de képtelenek voltunk gólra váltani a legnagyobb helyzeteinket is, az utolsó pillanatokban pedig lefordulhattak rólunk, amikor már üres kapuval támadtunk, így alakult ki a 2-0-s végeredmény.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Stewart
Stoa - Duchene - Hejduk
Porter - Olver - Yip
Bordeleau - Carman - Dupuis

Liles - C. Cohen
Shattenkirk - Hannan
Wilson - Holos

Anderson
(Budaj)

- A játékunkkal összességében elégedettek lehettünk, mert komoly nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, ugyanakkor a kulcsfontosságú szituációkban rendre kapkodtunk, és sokszor úgy tűnt, inkább csak rohanunk az eredmény után. Ezen a meccsen is képtelenek voltunk emberelőnyös gólt ütni, hatból hat PP-t puskáztunk el közel 12 minutum alatt.
- Két verekedés is volt a mérkőzésen, a mieink részéről Wilson és Bordeleau is emberesen helytállt a maga fizikai különmeccsében.
- A védelemből Liles és Holos, a támadók közül Stastny kapta a legtöbb lehetőséget, miután mindhárman megközelítőleg 22 és fél percet töltöttek el a jégen. Mellesleg az elsőszámú centerünk 17-6-os faceoff-statiszitkával végzett.
- Anderson kapus 36 lövést hárított, és mindössze egy gólt kapott, azt is emberhátrányból, megmutatta, hogy erre az évre sem felejtett el védeni, és elsőrangú produkcióval állt elő.

A keddi napon írta alá a profi szerződést a klubhoz az idei draft ötödik körében, a 139. pozícióban kiválasztott támadó Luke Walker. A 20 esztendős tehetség meggyőző teljesítményt nyújtott az edzőtáborban, két előidény meccs alatt egy gólt, egy gólpasszt és +2-es mutatót regisztrált, korából kifolyólag pedig már nem volt szükséges visszatérnie a juniorligába, hanem a profik között játszhat, így az AHL-es farmcsapatunkban kezdheti meg októbertől az évet. Walker az elmúlt három szezont a portlandi WHL-csapatban töltötte, s a legutóbbi szezonjában 57 pontot (27+30) szorgoskodott össze 103 perc kiállítással együtt 61 pályára lépése alatt, valamint tagja volt az idén aranyérmet nyerő amerikai juniorválogatottnak is.

















Aznap került sor az utolsó hazai felkészülési összecsapásunkra, melyen a Dallas Stars együttesét fogadtuk, és végülis jó játékkal 2-1-re diadalmaskodni tudtunk. Az első tíz percet ismét visszafogottabb iramban kezdtük, és a nyitó harmad felénél már 8-1 volt az állás a lövések terén a vendégek javára, ezt követően váratlanul Paul Stastny révén megszereztük a vezetést, miután a center egy támadó harmadbeli bulit követően többszöri próbálkozás után besodorta a korongot a kapuba. Végül a harmad végére már kiegyenlítettünk a lövések terén, és továbbra is támadásban maradtunk, az előnyünk ellenére kifejezetten látványos támadójátékot mutattunk be, folyamatosan veszélyeztettünk, és a 37. percben ismét Paul Stastny aratta le a nyomás gyümölcsét, amikor a kapu torkában Foote átlövésébe piszkált bele védhetetlenül. A folytatásban is magabiztosan tartottuk a kétgólos előnyünket, végül azonban a hajrá nagyon izgalmas lett, hiszen négy perccel a vége előtt egy emberelőnyt gólra váltott a Stars, és a végén még a hat mezőnyjátékossal támadtak, de megőriztük a vezetést, és kiharcoltuk a sorozatbeli második diadalunkat.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Yip
Stoa - Duchene - Jones
Winnik - O'Reilly - McLeod
Bordeleau - Olver - Dupuis

Foote - Cumiskey
Liles - C. Cohen
Quincey - Holos

Budaj
(Anderson)

- A végére 27 lövést eresztettünk meg a 21 kapott kísérlettel ellentétben, végre nem szenvedtünk el kirívóan sok lövést, Budaj egy kivételével valamennyi vendég kísérletet el tudta hárítani. Emellett megint csak 44 %-ban nyertük meg a bedobásainkat, és bár végre beütöttük az első emberelőnyös gólunkat a felkészülési időszakban, azért az újabb 1/6-os hatékonyságra megintcsak nem kifejezetten lehetünk büszkék.
- A kissé megújuló összetételű első sorunk remek mérkőzést zárt, a két gólos Stastny és a két asszisztot jegyző Yip egyaránt első pontjait szerezte az előidényben, legfőképpen a center játéka volt feltünően jobb a korábbi meccseken látottak után, hiszen 22 perc alatt négy lövéssel és 7/14-es faceoff-hatékonysággal zárt.
- Kisebb sérülése után ezen a meccsen lépett először pályára a védő Cumiskey, és a villámléptű hokis 23 perccel rögtön az egyik legtöbb lehetőséget kapta a csapat soraiból, miközben +1-gyel és három blokkolással vétette észre magát.
- Duchene bár végre megszerezte első pontját az előidényben egy gólpassz formájában, a játéka ezen a mérkőzésen sem közelítette meg a legjobb tudását, ismét a második sorunk lógott ki lefelé a csapatból, az elsőszámú trió hatékony volt, a harmadik-negyedik hármas pedig kifejezetten szép munkát végzett a játék defenzívebb részében.
- Bordeleau lebonyolított egy újabb verekedést, amikor a texasi hokisok az ifjú Olver-be kötöttek bele, a behemót csatár azonban a kistermetű játékos védelmére sietve alaposan móresre tanította a Stars verőemberét.
- A védelemből még a Liles-C. Cohen tandem kimagasló munkáját érdemes megjegyezni, ismét vállvetve küzdöttek, nagyon jó párost alkotva elöl-hátul fellelhetőek voltak, számtalan alkalommal segítették ki egymást, s ezen a mérkőzésen az újonc bekk kifejezetten pozitív benyomást tett Sacco mesterre is.

Talán éppen ennek köszönhetően a másnapi további keretszűkítést Cohen túlélte, ugyanis a következő két AHL-be irányított hokis a bekk Kevin Shattenkirk és a center Mike Carman voltak. Mindketten első teljes profi szezonjukat kezdhetik meg az ősszel, és bár becsülettel küzdöttek az előidényben, azért még látszott rajtuk, hogy nem elég komplett játékosok ahhoz, hogy rögtön az NHL-ben kezdhessék az évet. Mindenesetre aggodalomra semmi okuk, bizonyára mindketten a csapat első lehetséges jelöltjei lesznek a szezon folyamán, amint sérülés történik az Avs keretében.

Csütörtökön immár harmadszor találkoztunk a Dallas-szal, egyben második alkalommal idegenben az előidény során, és végül egy kiélezett összecsapáson 2-1-re veszítettünk ellenük. Az első negyven percben nem született találat, de a kezdetbeli bejáratódást követően egyértelműen a mieink játszottak fölényben, jól kontrolláltuk az eseményeket a semleges harmadban, gyorsan váltottunk át támadásokba, és még kemény lövésekkel is kísérleteztünk. Valamivel több, mint tíz perccel a mérkőzés vége előtt Kevin Porter találatával szereztük meg a vezetést, aki egy Dupuis-lövést követő kipattanót továbbított a Stars kapujába közelről. Pár perccel később azonban máris egyenlítettek a hazaiak egy kísértetiesen hasonló körülmények között született találattal, amely Ribeiro nevéhez fűződött. Az utolsó percekre egyre több kiállítás sújtotta a mieinket, a folyamatosan hátrányban játszó Avs pedig hiába tartotta a döntetlent hősiesen, kereken egy perccel a vége előtt Morrow góljával már a Dallas vezetett, miután az erőtlen lövés a menteni igyekvő hátvéd, Hannan korcsolyájáról vágódott a tehetetlen Anderson ketrecébe. Balszerencsés körülmények között tehát vesztettünk a hajrában.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Duchene - Stewart
Winnik - O'Reilly - McLeod
Porter - Olver - Jones
Stoa - Dupuis - Bordeleau

Cumiskey - C. Cohen
Hannan - Quincey
Holos - Wilson

Anderson
(Budaj)

- A mérkőzés végeztével a kapuralövések aránya 23-23-as döntetlen lett, közben a mieink valamivel alul maradtak a faceoffolás terén, a 15 ütközésünk és a 12 blokkolásunk pedig megközelítőleg azonos volt a Stars által szerzett értékekkel. Mind a hét emberelőnyös lehetőségünket eltékozoltuk, de az ellenfél is csupán egyet tudott kihasználni az ugyanennyi fórjából.
- A kerettagságért vívott csatában Dupuis esélyeinek mindenképpen jót tett ez a mérkőzés, mert nagyon bevállalósan játszott, gólpasszt és két lövést hozott alig kilenc perc játéklehetőség alatt. Vele szemben Olver ezen az összecsapáson igencsak lámpalázas volt, a hasznos megoldásai mellett két elkerülhető kiállítást is kapott, utóbbiból egyenlített az ellenfél a hajrában.
- Az egyetlen gólt szerző Porter rendkívül meggyőző defenzív produkciót nyújtott, és már tavaly is előszerettel élvezte a tréner bizalmát, így most sem igazán lehet megkérdőjelezni a helyét, egyébként Jones volt a másik gólpasszos a találatánál.
- Az elhárítás mestere Cumiskey volt, aki félelmetes sebességét a támadójáték mellett a visszazárásban is kamatoztatni tudta, végül az egyedüli 23 percet játszó denveriként hat blokkolással zárt, ebből többször is a kapu torkában mentett hatalmasat.
- A kemény legény McLeod több alkalommal keveredett összetűzésbe az ellenfelekel, de szerencsére a sérülést még akkor is elkerülte, amikor a derék Crawford-legények egyszerre ketten támadtak rá, és miközben Morrow-val alakult volna ki verekedése, addig Ribeiro a háta mögül leterítette őt.
- Anderson az első két harmad alatt összesen 11 lövést védett, a záró felvonásban pedig 12 kísérletből két gólt kapott, így 21/23-as hatékonysággal fejezte be az összecsapást, sokáig kifogástalanul teljesített, a végjátékban azonban ő sem tudott segíteni, két szerencsés találattal fordított a Dallas.
















Szombaton rendezték az utolsó mecsünket az előidényben, amikor a tizenharmadik Frozen Fury keretein belül a Los Angeles Kings-szel ütköztünk, és a Las Vegas-ban megtartott meccsen 3-2 arányban alul maradtunk. Meglehetősen harmatosan kezdtük a mérkőzést, az első harmad abszolút nem rólunk szólt, és egy kipattanót követően Kopitar találatával a vezetést is megszerezte a LA. A visszafogott támadójátékunk a második felvonásra kicsit felélénkült és egy ellenakciót követően David Jones elemi erővel vágta be az egyenlítést jelentő gólunkat O'Reilly átadásából. Ezután játszottuk le a meccs legjobb periódusát, a második húsz percben végre folyamatos volt a játék, és a mezőnyben egyre jobbak és jobbak voltunk. Azonban a harmadik felvonást létszámhátrányban kezdtük, és nem is tudtuk kivédekezni Hannan büntetését, miután Doughty jókora kapusakadályozástól támogatva lőtte be a vezető gólt a Kings javára. Kisvártatva két rövidebb kettős emberelőnyt is kihasználatlanul hagytunk letelni, majd egy szimpla fórban Galiardi kiugratását követően David Jones helyezett az ellenfél kapujába, aki tehát másodszor is kiegyenlítette a mérkőzés állását. Az utolsó tíz perc egyenlő küzdelmet hozott, mindkét csapat előtt voltak lehetőségek, de egyik fél sem mert fejetlen akciókba kezdeni, ugyanakkor mindkét kapusnak bőven volt védeni valója. Végül megint a szerencse döntött egy találkozó hajrájában, és másfél perccel a vége előtt az ex-denveri Smyth vitte be a győztes gólt, miután lövése megpattant egy hátvéd botján, Anderson kapuson, és a kapuvason is mielőtt bejutott volna a gólvonalon túlra. A legvégén hiába próbálkoztunk hat mezőnyjátékossal támadni, képtelenek voltunk átlőni a Kings védőfalát, így egygólos fiaskóval zártuk az előidényt.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Stewart
Yip - Duchene - Jones
McLeod - O'Reilly - Winnik
Porter - Dupuis - Bordeleau

Hannan - Quincey
Liles - Wilson
Cumiskey - Foote

Anderson
(Budaj)

- A leginkább sokatmondó összeállításunkban játszottunk Las Vegas-ban, nagy eséllyel hasonló sorokat tervezünk a szezonnyitóra, mivel a meghatározó nevek közül egyedül Hejduk nem lépett pályára, egyébként mellette a kimaradókat Cohen, Holos, Olver és Stoa alkották.
- Ahogyan az előidényben már korábban is több alkalommal, szombaton ugyancsak periodikusan voltunk képesek a kiegyensúlyozott játékra, bár voltak fellángolásaink, a mérkőzés első harmadában kifejezetten álmosan mozogtunk.
- A tavaly novemberi térdszalag-szakadása után az előidényben visszatérő Jones újra megvillantotta nagyszerű képességeit, két pazar gólt lőtt a Kings ellen, így a felkészülési időszakot öt ponttal (négy gól és egy assziszt) zárta öt mérkőzésen pályára lépve, ezzel a csapat legeredményesebb játékosa lett.
- A kapuban Anderson ismét nagy formában tevékenykedett, az első találatnál egy kipattanóval szemben tehetetlen volt, a másodiknál semmit nem látott a lövésből, és akadályozást reklamált, a harmadikat pedig egyenesen kabaréba illő körülmények között szerezte az ellenfél.


















Végső gondolataim az előidény kapcsán a szezon előtt:
Két győzelem, öt vereség, 11 lőtt gól, 15 kapott gól. Nem mondom, hogy ezek olyan számok, amire csak egy kicsit is büszkének kéne lennünk (a 15 kapott gól mondjuk nem rossz, hét meccs alatt), ugyanakkor a kétségbeeséstől is óva inteném a szurkolótársakat. Tudatában kell lennünk annak, hogy az előidény egy teljesen más történet, mint az alapszakasz lesz, sokszor csapatok a felkészülési meccseken parádéznak, aztán élesben felsülnek, vagy éppen szerények az előidényben, és mindenkit meglepnek a valós találkozókon. Szemmel láthatóan az előidényt a tesztelésre használtuk, rengeteg lehetőséget kaptak a fiatalok, és főleg azok a játékosok jutottak kiemelt szerephez, akiket a mester szeretett volna megversenyeztetni egy-egy kiadó helyért, így nem érdemes komoly következtetéseket levonni az eredményekből, sokkal inkább a mutatott játékra szabad figyelni, ami bár nem mindig volt tökéletes, korántsem tükrözött ilyen szürke képet, mint a puszta számok. Mindkét kapusunk remekül teljesített az előidényben, rajtuk nem hiszem, hogy túl sok meccs fog elmenni a szezonban, amit lehet, megtettek, talán idén Budaj jobban tudja tehermentesíteni Anderson-t, mint tavaly, ami biztosan a csapat javára válna. Velük párhuzamosan a védelmünk teljesítménye sem volt rossz, öt meccsen is legfeljebb két gólt kaptunk, a rettentően kísérleties összeállítás ellenére, a hátsó alakzat igencsak megbízhatónak tűnt, csupán a fiatalok vétettek időnként hibákat. A támadójátékunk az iramot nem egyszer jól tudta diktálni, ugyanakkor az általuk kialakított mezőnyfölény többször meddőnek bizonyult, s alig tudták gólra váltani a lehetőségeiket. Az előidényben több meghatározó csatárunk is messze volt legjobb tudásától, meglátásom szerint Duchene nagyon keveset mutatott, Hejduk-ot alig használtuk, és például Stastny is csak egy meccsen nyújtott az átlagosnál jobb produkciót. Bennük biztos, hogy több lesz, nem aggódom miattuk, főleg azért nem, mert Galiardi, Yip, vagy Jones egyaránt komoly potenciálról tettek tanubizonyságot a felsőbb sorokban. Eközben a két alsó sor is rendszerint remekül működött, O'Reilly mindig igazi motorja volt sorának, de Winnik, Dupuis és McLeod is rendre megbízható teljesítménnyel állt elő, stabilak voltak, segítették a védekezést, és alkalom adtán helyzeteket is ki tudtak alakítani. Nagyban nekik köszönhető, hogy egyenlő létszámban alig kaptunk gólt a hét mérkőzés alatt. Ami mégis aggodalomra adhat okot az a speciális egységek szereplése. No, szerintem az emberhátrányos védekezéssel idén sem lesz gond, Winnik személyében egy újabb remek PK-emberrel gazdagodtunk, és az előidényben is nagyon jól teljesített ez az egységünk. Viszont létszámfölényben komoly problémák voltak, a hét mérkőzés alatt a közel 40 lehetőségből mindössze kettőt voltunk képesek gólra váltani, ami meglehetősen szerény statisztika. Ebbe részben belejátszik az is, hogy kerestük a megfelelő összetételeket, és több olyan játékos is feltűnt PP-ben, aki a szezon közben biztosan nem lesz ott, miközben nem egyszer egy-egy fiatal hátvéd próbálta irányítani a PP-sort. Reméljük, hogy a szezonra ennél komolyabb elképzelései vannak az edzői stábnak, valószínűnek tartom, hogy még vannak alternatívák a tarsolyunkban, amelyekkel hatékonyabbá tudjuk tenni az emberelőnyös játékunkat, egyelőre nem esnék pánikba emiatt. Továbbá még azt tudnám megemlíteni, ami tavaly is vissza-visszatérő probléma volt, képtelenek voltunk 60 percet azonos szinten végig játszani. Hol az első tíz percet, hol az utolsó tízet nem vettük elég komolyan, nem koncentráltunk eléggé, többször is ez vezetett vereséghez az előidényben, gondoljunk csak például az utóbbi két mérkőzésre, az ilyesmi hibák szintén eszközölésre szorulnak. Őszintén szólva, nem tudom, hogy az új dimenzió nyitó évének sikere után idén milyen irányba mozdul el a csapat: jön-e esetleg egy visszaesés, vagy tovább tudunk fejlődni? Mindkettő lehetséges, mindenesetre bízom az edzői stábban, hogy a talán kicsit langyosabb előidényt követően fel tudják pörgetni a csapatot, és a tavalyihoz hasonló fegyelmet elvárva a játékosoktól, 2010-ben is hasonlóan hatékony eredményeket elérve olyan szereplést produkálhatunk a szezonban, amire az év végeztével büszkék lehetünk. Célkitűzést nem tennénk most, és szerintem később sem fogok, egy rájátszás-pozíció elcsípése szerintem bravúr lenne, ugyanakkor nem lehetetlen, ha képesek leszünk a tavalyi ösvényen tovább haladni, már pedig Sacco mentalitása szerintem garancia lehet erre...

Egyéb hírek:

- A klub legendás játékosa, az egy évvel ezelőtt visszavonuló Joe Sakic a közelmúltban kijelentette, hogy az idei szezont is a Littleton gyerekcsapatánál történő edzősködéssel szeretné tölteni, tehát az egykori klasszis egyelőre nem szándékozik munkát vállalni az Avalanche vezetőségénél, de a későbbiekben továbbra sem tartja kizártnak a színrelépését.
- Bejelentette visszavonulását a nyáron szabadügynökké váló Darcy Tucker, miután a szebb napokat is megélt harcos egyetlen NHL-csapattól sem kapott új szerződést. A profi ligában 13 szezont lehúzó szélső négy csapatnál fordult meg pályafutása során, legemlékezetesebb éveit 2000 és 2008 között a Toronto-ban töltöte. A Colorado színeiben az elmúlt két szezonban 134 mérkőzésen 40 pontot és 114 perc kiállítást szedett össze, miközben többször is különféle sérülések hátráltatták, teljesítményére jócskán rányomta a bélyegét a nehezen múló agyrázkódása, minden bizonnyal ez is belejátszott a döntésébe.
- Az október 8-10-i hosszú hétvégén az NHL Colorado-ban rendezi meg az első alkalommal lebonyolításra kerülő USA Classic elnevezésű szánkóhoki tornát. Pénteken és szombaton a selejtező mérkőzésekre Littleton-ban, a Cadet Ice Arena-ban kerül sor, a vasárnapi esti finálénak pedig a Pepsi Center adhat otthont. Az Avalanche csapata mellett a megmérettetésen a Blackhawks, a Flyers és a Penguins mozgáskorlátozott hokisai vesznek részt.













A csapat jelenlegi 27 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Craig Anderson;
Hátvédek: John-Michael Liles, Jonas Holos, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ryan Wilson, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés).

Ebből a névsorból Mueller (agyrázkódás) és Koci (áll sérülés) várhatóan a sérült listán fogja elkezdeni a szezont, tehát valójában már csak két játékost kell leküldenünk a fiókcsapathoz, hogy kialakuljon a végleges 23 fős keret. A két legesélyesebb utolsó búcsúzó a két újonc játékos, Cohen és Olver lehetnek, de mindenre hamarosan fény fog derülni. A jövő csütörtöki nyitányt megelőzően még fogok jelentkezni néhány rajt előtti gondolattal, amikor már a végső keret is ismert lesz.