A Nemzeti Football Liga 2010-es szezonja csütörtökön már meg is kezdődőtt. A mi kedvenc csapatunk, a Denver Broncos együttese vasárnap 19:00-kor lép majd először pályára. Előtte összefoglaljuk, hogy mi is történt a a két szezon között, illetve, hogy mit is várhatunk az előttünk álló szezontól.



















Kezdjük azzal, ami mögöttünk áll. Mint minden NFL-csapatnál nálunk is nagy mozgás volt a nyáron, amiről ugyan folyamatosan beszámoltunk, de most tekintsük át még egyszer összefoglalva. /*Azokat az érkezőket, akik nem élték meg a rostert, nem tartalmazzák ezek a listák*/

Távozott:
- Casey Wiegmann C
- LaMont Jordan RB
- Mitch Berger P
- Ty Law CB
- Ben Hamilton OG
- Kenny Peterson DE
- Andra Davis ILB
- Peyton Hillis RB/FB
- Chris Simms QB
- Brandon Marshall WR
- Tom Brandstater QB
- Josh Barrett S
- Tyler Polumbus OT
- Tony Carter DB
- Chris Baker NT
- Alphonso Smith CB
- Darrell Reid OLB
- Seth Olsen OG

Érkezett:
- Lance Ball RB
- Kyle Eckel FB /*-> IR*/
- D'Anthony Batiste OG
- Nate Jones DB
- Justin Bannan DE
- Jamal Williams NT
- Brady Quinn QB
- Joe Mays ILB
- LenDale White RB /*->IR*/
- Jason Hunter OLB
- Chris Clark OT
- Dan Gronkowski TE
- Andre Brown RB
- Kevin Vickerson DE

Draftolt játékosaink: // *-gal jelölve akinek nem sikerült az 53as rosterre kerülni
- Demaryius Thomas WR
- Tim Tebow QB
- Zane Beadles OT/OG
- J.D. Walton C
- Erick Decker WR
- Perrish Cox CB
- Eric Olsen C
- Syd'quan Thompson CB
- *Jammie Kirlew OLB

Draftolatlan szabadügynökeink:
- Cassius Vaughn CB
- Stanley Daniels OT

IR-re került játékosaink:
- Kyle Eckel FB
- Kenny McKinley WR
- LenDale White RB
- Brandon Stokley WR
- Elvis Dumervil OLB

A transzfereket külön-külön nem véleményezem, megtettük sokan sokszor, csak pár összefoglaló megállapítás:
A legfontosabb érkező: Jamal Williams
A legfontosabb távozó: Brandon Marshall
Legkockázatosabb igazolás: Tim Tebow
Legmeglepőbb távozó: Andra Davis





















A végleges keretről olvashattatok külön elemzést, most itt csak leírom a depth chartot:

WR1: Brandon Lloyd, Demaryius Thomas
LT: Ryan Clady, Chris Clark
LG: Stanley Daniels, Russ Hochstein, Eric Olsen
C: J.D. Walton, Russ Hochstein
RG: Chris Kuper, Russ Hochstein, Zane Beadles
RT: Ryan Harris, Zane Beadles, D'Anthony Batiste
TE: Daniel Graham, Dan Gronkowski, Richard Quinn
WR2: Eddie Royal, Eric Decker
WR3: Jabar Gaffney, Matthew Willis
QB: Kyle Orton, Brady Quinn, Tim Tebow
FB: Spencer Larsen
RB: Knowshon Moreno, Correll Buckhalter, Lance Ball, Andre Brown

LDE: Ryan McBean, Marcus Thomas
NT: Jamal Williams, Ronald Fields, Marcus Thomas
RDE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Jason Hunter, Jarvis Moss
RILB: D.J. Williams, Wesley Woodyard
LILB: Mario Haggan, Joe Mays
OLB: Robert Ayers, Jarvis Moss
LCB: Champ Bailey, Perrish Cox, Sid'Quan Thompson
SS: Renaldo Hill, David Bruton
FS: Brian Dawkins, Darcel McBath
RCB: Andre Goodman, Nate Jones, Cassius Vaughn

K: Matt Prater, Britton Colquitt
P: Britton Colquitt, Matt Prater
H: Britton Colquitt, Kyle Orton
PR: Eddie Royal, Perrish Cox, Matthew Willis
KR: Eddie Royal, Perrish Cox, Matthew Willis
LS: Lonie Paxton, Chris Kuper

A practice squadunk pedig:
Jeff Byers OL
Lionel Doltson DL
Bruce Hall RB
Kyle McCarthy S
Worrel Williams ILB
Kevin Alexander OLB
Riar Geer TE
Britt Davis WR

Ennyi történt tehát idén nyáron, de mit várhatunk ezek után az idei szezontól? Mint azt a korábbi cikkeinkben is tapasztalhattátok, a vélemények még a szerkesztőink szűk körében is megoszlanak.
A támadófalunk mindenképp erősödött, de azért a tavalyelőtti még messze van szerintem. Marshall távozását valószínűleg megérzi majd a csapat támadó egysége, de ez akár a változatosabb play hívást is elősegítheti. Kiváló célpontokban pedig továbbra sincs hiány. Ami a futó játékunkat illeti, a két RB-nk maradt, egy erősebb fal mögött valószínűleg jobb teljesítményre lehetnek képesek. /*Moreno tavaly átlagban mindössze 3,8 yardott haladt futásonként, ezen azért van mit javítani*/
A védelmünkből kiesett sérülés miatt Elvis Dumervil. A preseason meccsek alapján nem tudhatjuk, hogy mekkora nyomást tudunk helyezni az ellenfelek irányítóira. A DL sokkal erősebb lett, mögöttük Doom még a tavalyi szezonját is felülmúlhatta volna, nélküle egyelőre egy nagy kérdőjel, hogy mire leszünk képesek. A kezdő secondary maradt ugyanaz, mint tavaly, csak még egy évvel idősebbek lettek. A cseresor viszont sokkal erősebb és mélyebb lett mögöttük. Azt, hogy a tavalyi teljesítményüket felülmúlják rajtuk nem fog múlni, esetleg a passrushon. Összességében a védelmünk Doom nélkül is a liga elithez tartozhat.

Tavaly a szezon előtt mindenki lesajnált minket, aztán sokkoltuk a ligát az aggresszív védelmünkkel. Leginkább ennek volt köszönhető a 6-0-ás rajt. Kérdés, hogy mi történt utánai. Kiismerték a játékunkat a csapatok, elfáradtunk, öltözőn belül merültek fel problémák. Idén nem hinném, hogy megtudjuk lepni a csapatokat, de a szezonvégi összeomlás is elmaradhat. Remélem a csapat azt az arcát fogja mutatni, amivel szoros meccsen vertük a Patset, a Cowboyst és a Chargerst, nem pedig azt, amely ellen minden idők egyik legnagyobb bustja Jamarcus Russel game-wining utolsó drive-ot vezetett. Nem tudom, hogy a kettő közül melyik volt tavaly az igazi csapatunk, mert hogy két különböző volt, az teljesen biztos.

További nagy kérdés, hogy idén mire lesznek képesek az újoncaink. Utólag kiderült, hogy tavaly Alphonso Smith-szel nagyon mellé nyúltunk, könnyen lehet, hogy idén is hasonlóan járunk valakivel. Illetve idén is inkább project játékosokat húztunk, akiktől nem ebben az évben kell várni az áttörést. Elsősorban Bay-bay-re és Tebow-ra gondolok most. Igaz, ott van mellettük Walton, akire rögtön kezdőként számítunk, valamint Deckernek és Coxnak is meg lehet az esélye, hogy már kezdőként letegyék a névjegyüket. A szabadügynök igazolásaink viszont idén is remekül sikerültek. Tavaly Dawkinkst sikerült megszereznünk és maximálisan bevált, idén Jamal Williams került hozzánk, aki hasonlóan nagy fogás lehet.

Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy a nagynevű távozóink ellenére is erősödött a csapatunk, a sorsolásunk pedig előzetesen sokkal könnyebbnek tűnik. A csapatunk tavalyi erejét felmérni viszont nagyon nehéz, mert inkonzisztens játékot mutattak, bravúr győzelmek mellett óriási égések jellemezték; az előzetes strength of schedule pedig szezonközben gyorsan és sokat változhat. Reménykedni mindenképp reménykedhetünk.

Végezetül szerepeljen itt a teljes schedule. Az időpontok a már magyar szerint szerepelnek, a liga viszont fenntartja ezek megváltoztatásának a jogát...:

Szeptember 12., vasárnap, 19:00 Jacksonville Jaguars - Denver Broncos
Szeptember 19., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Seattle Seahawks
Szeptember 26., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Indianapolis Colts
Október 3., vasárnap, 19:00 Tennessee Titans - Denver Broncos
Október 10., vasárnap, 19:00 Baltimore Ravens - Denver Broncos
Október 17., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - New York Jets
Október 24., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Oakland Raiders
Október 31., vasárnap, 18:00 San Francisco 49ers - Denver Broncos (London)
BYE WEEK
November 14., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Kansas City Chiefs
Novemer 23., kedd, 02:30 San Diego Chargers - Denver Broncos (MNF)
November 28., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - St. Louis Rams
December 5., vasárnap, 19:00 Kansas City Chiefs - Denver Broncos
Demceber 12., vasárnap, 22:15 Arizona Cardinals - Denver Broncos
Demceber 19., vasárnap, 22:15 Oakland Raiders - Denver Broncos
December 26., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Houston Texans
Január 2., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - San Diego Chargers

Sorozatban második alkalommal aratott egészen biztos, 3-0 arányú győzelmet a Colorado Rapids labdarúgócsapata, miután a múlt szombati mérkőzésünkön a nyugati sereghajtó Chivas USA együttesére mértünk ilyen komoly csapást.


Több kérdőjel volt az összecsapás előtt a kezdőcsapatunkban különféle sérülések miatt, végülis a kezdőkapus Pickens vállalhatta a játékot az előző mérkőzés kihagyása után, viszont a védelemből hiányzott Wynne, s az idén először bevetett Wallace helyettesítette őt. A többi poszton gyakorlatilag teljesen a megszokott nevek játszottak, íme a Rapids összeállítása, mely kifutott a Dick's Sporting Goods Park gyepére szombat este: Pickens - Kimura, Baudet, Moor, Wallace - Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Néhány perc elteltével máris Pickens-nek kellett nyújtozkodnia, hogy fölé tolja a léc alá tartó távoli fejest, de szerencsére résen volt a coloradoi portás. Lassan lendültünk játékba, de kisvártatva azért a papírformának megfelelően a mieink támadásaival zajlott már a játék, s bő húsz perc elteltével Casey lövése jelentette az első igazi Rapids-lehetőséget, de a csatár ballábas próbálkozását hárította az ellenfél kapusa. Ezt követően is jobbára a Colorado volt akcióban, de igazi helyzetünk csak ritkán adódott, nem tudtunk jelentős nyomást helyezni az ellenfél kapujára az első félidőben. A szünet után azonban alig hat perc után megszereztük a vezetést, amikor Cummings messziről, éles szögből jobbról adott le egy életerős lövési kísérletet, a vendégek hálóőre nem tudta megszelidíteni a labdát, a kipattanót pedig lesipuskás Conor Casey vágta be a hálóba. Egyre felszabadultabban játszottunk, és több alkalommal is zavarba tudtuk hozni a gótok védelmét, akik becsülettel állták a sarat. A 68. minutumban viszont ismét megvillant Omar Cummings, a jamaikai támadó újfent a jobb oldalon lépett meg, majd a tizenhatoson belülre érve, csinált egy cselt befelé, aztán kifelé, végül gyönyörűen a hosszú sarokba helyezett, 2-0-ra növelve a csapat előnyét. Kisvártatva már a pihentetés jegyében lehoztuk Casey-t, és végre bemutatkozhatott az MLS-ben az újonc csatártehetség, az első körben draftolt Akpan. Közben továbbra sem bírt a 14-esünkkel a Chivas védelme, s az utolsó tíz percen belülre érve Omar Cummings ezúttal a bal oldalon lépett meg, szép kiugrása végén pedig magabiztosan gurított a hosszú sarokba, önmaga második, csapata harmadik gólját szerezve az estén. A hajrában még az est hősét, Cummings-t Amarikwa váltotta, a védelemben pedig Palguta léphetett pályára Baudet helyett, miközben befejeződött az újabb gálaelőadással felérő hazai mérkőzésünk. A csapatunk mintaszerű győzelmet aratott, ahogyan esélyeshez méltóan magabiztosan diadalmaskodott a Chivas USA felett, s ezzel a playoff-hajrá jegyében tovább javítottuk a helyzetünket, amikor már csak nyolc mérkőzésünk van hátra az alapszakaszból.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:

"Nagyon tetszett ezen a két mérkőzésen a mutatott játékunk, és főleg az, amilyen profi mentalitással küzdöttünk, hazai pályán nagyszerűen játszunk. Ezúttal az első félidő kicsit gyengébbre sikeredett, nem igazán találtuk a fogást az ellenfélen, a második játékrészre azonban bekeményítettünk, és hamar megszereztük a nagyon fontos vezető gólt. Ezt követően már nem volt nehéz dolgunk, az előny birtokában egyre magabiztosabbak lettünk, s felszabadultan játszva végül könnyedén eldöntöttük a mérkőzés sorsát. Az igazi amerikai séma módjára a rájátszásban kell gondolnunk, egy bajnokság hajrában a formád lehet jó, s lehet rossz, azt hiszem, mi jó formában vagyunk, különösen ez a két meccs sokat dobott az összképen. Örülök, hogy esélyeshez méltóan behúztuk a legutóbbi két hazai meccsünket, idehaza igazán hatékonyan teljesítünk, és ennek elégnek kell lennie a rájátszáshoz. Két héttel ezelőtt, amikor tíz meccsünk volt hátra, azt mondtam, hogy négy győzelem fog kelleni a playoff-hoz - hát, akkor innentől már csak kettőre van szükségünk. De ez csupán a minimum, és nem arra fogunk törekedni, hogy csak a kötelezőket hozzuk, hanem minden mérkőzésen oda fogjuk tenni magunkat a továbbiakban, hogy minél jobb mérleggel zárhassuk az alapszakaszt, és egy igazán sikeres szezont futhassunk. Úgy vélem, ez a csapat erősebb annál, minthogy csak beessen a rájátszásba, képesek lehetünk akár ott is meglepetéseket okozni. De ne szaladjunk ennyire előre, először is örüljünk az újabb győzelemnek, holnaptól pedig folytatjuk tovább a munkát a következő összecsapásokra hangolódva."


- Omar Cummings a Chivas USA elleni két góljával és remek játékával kiérdemelte a hét játékosa címet az MLS-ben, idén először részesült ilyen jutalmazásban egy Rapids-játékos. A jamaikai támadó a szombati meccs félidejében cipőt cserélt, majd az új csukában játszva lőtt két nagyszerű gólt, és fontos szerepet vállalt a legelső találatunkból is, melyet az ő lövése után az ékpárja szerzett. A szezonban immár nyolcgólos jamaikai támadó a következőket emelte ki: "Sokkal jobban tudunk összejátszani Conor-ral, amikor 4-4-2-es felállásban játszunk, közelebb vagyunk egymáshoz, úgy értem, amikor 4-5-1-et használtunk, és én hátulról csatlakoztam az akciókhoz, az teljesen más volt. Szerintem ez az igazi játékunk, s ki kell használnunk, hogy együtt mennyire erősek tudunk lenni."

- Eközben az újra eredményes Conor Casey már a kilencedik találatának örülhetett az idényben, miközben a második gólunknál jegyzett előkészítésével Mehdi Ballouchy az ötödik asszisztját jegyezte a szezonban, ezzel beérte Casey-t a házi gólpassz ranglista élén.

- A hét közben Omar Cummings pályára lépett hazája válogatottjának színeiben, amikor a Floridában rendezett mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtek Perutól. A jamaikaiak egyetlen találatát azonban a denveri támadó szerezte egy nagyszerűen sikerült távoli lövésből.

- Javult a sérültjeink állapota, így a hét első felében még betegeskedő csapatkapitány Pablo Mastroeni, és a legutóbbi mérkőzést térd sérülése miatt kihagyó Marwell Wynne egyaránt bevethető lesz a következő találkozónkon. Eközben már a cserekapus Ian Joyce is nyugodtan kelhetett útra a csapattal, mivel a hét elején a felesége életet adott lánygyermeküknek.

- A Rapids következő ellenfele a liga egyik legnagyobb sztárcsapata, a Thierry Henry-val felálló New York Red Bulls együttese lesz. A csapat bár tudja, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, de nem félünk a NY-tól, Smith mester szerint verhető ellenféllel fogunk találkozni. A francia hátvéd Julien Baudet örül a lehetőségnek, hogy honfitársával mérkőzhet meg: "Amikor az angol alsóbb ligából a Rapids-be igazoltam, Thierry pedig még a Barcelona ásza volt, nem gondoltam volna, hogy hamarosan egymás ellen fogunk játszani, de izgatottan várom, hogy szemben találjam magamat vele. Országunk egyik legjobb csatára a mai napig, tisztelem őt, de nem félek tőle. A célunk a győzelem lesz New York-ban!"

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-5-5, 44 pont (23 meccs)
2. Real Salt Lake 12-4-8, 44 pont (24 meccs)
3. FC Dallas 10-2-10, 40 pont (22 meccs)
4. Colorado Rapids 9-6-7, 34 pont (22 meccs)
5. Seattle Sounders 9-9-6, 33 pont (24 meccs)
6. San Jose Earthquakes 9-7-5, 32 pont (21 meccs)
7. Chivas USA 7-12-4, 25 pont (23 meccs)
8. Houston Dynamo 6-12-5, 23 pont (23 meccs)

Újabb helyet javítva már a negyedik pozíciót foglaljuk el a főcsoportban az alapszakasz hajrájában, de nyolc forduló még mindig hátra van a rájátszást megelőzően. Legközelebb a hátralévő talán legkeményebb összecsapásunk várhat ránk, hiszen szombaton, magyar idő szerint este 22:00-s kezdettel a keleti második helyezett New York Red Bulls vendégeként léphetünk pályára.

Szerdán és csütörtökön bonyolították le a négy negyeddöntő mérkőzést a törökországi kosárlabda világbajnokságon Istanbulban, Billups és csapata pedig bejutott a legjobb négy közé. Következő összefoglalómban erről, és a többi negyeddöntő eseményeiről olvashattok.




















Az egyetlen versenyben maradt denveri képviselő csapata az Egyesült Államok csütörtökön játszotta le a maga mérkőzését a 8 között, amikor Oroszországgal csaptak össze. A Team USA a vártnál gyengébben kezdett, Billupsék igencsak kényelmesen játszottak, így az első negyed jobbára a bátran játszó oroszok vezetésével telt el, de az USA ebben a visszafogottabb üzemmódban is könnyen tartotta magát, a játékrész végén pedig 25-25ös volt a részeredmény. A második felvonást szintén végig vezették az oroszok, de közvetlenül a félidő előtt az amerikaiak egyre jobban játékba jöttek és megerőltetés nélkül 44-39es előnybe kerültek a nagy szünetre. Ezután jöttek csak igazán lendületbe az amerikaiak és a harmadik negyed elején egy 12-0s run révén végképp ott hagyták az oroszokat, Billups is rákapcsolt a tripla gyártásra, Durant pedig uralta az ellenfelet a palánk alatt és kívül egyaránt, így ahogy felébredt a Team USA teljesen sima lett a mérkőzés. Az utolsó negyedre már eldőlt a meccs, az amerikaiak a végjátékra visszavettek és esélyt adtak Oroszországnak, hogy elkerüljék a nagyobb verést, akik szívósan küzdve közelebb zárkóztak tíz pontra és teljesen elfogadható, tisztességes eredménnyel zártak a sztárcsapat ellen. A végére az USA 89-79es sikert aratott. Az amerikai csapatból ismét Durant magaslott ki, ahogy az egész VBn teszi, mivel most éppen 33 pontig jutott közel 60 %os mezőnydobó hatékonysággal. Rajta kívül még érdemes kiemelni a cserepados Westbrook 12 pontját és a centerként játszó Odom egy tucat lepattanóját. Az oroszoktól hárman jutottak tíz pont fölé, közülük a legjobban Bykov zárt 17 ponttal, de Vorontsevich dupladuplára volt képes 14 pontos és 12 lepattanós teljesítménye után, Voronov pedig 13 pontot pakolt be a gyűrűbe.
- A veterán Chauncey Billups ráérősen kezdte az összecsapást, aztán ahogy a félidőhöz közeledve, de különösen a harmadik negyedben megrázta magát, úgy kezdte el a csapata is egyre komolyabban venni a meccset, tehát ismét a karmestere volt a válogatottnak. Közben az irányító 15 pontot és 5 gólpasszt szórt, az elején pocsékul dobta a hármasokat, később abba is nagyon szépen belejött, így végül nyolc próbálkozásból négyszer volt eredményes a tripla vonalon túlról. A mezőnyből 55.6 %os volt, közben kettőből egy büntetőt értékesített, három személyi hibát, s egy lepattanót szerzett. Sikerült bevezetnie csapatát a legjobb négy közé, most már közel jár hozzá, hogy érmesként zárja a tornát.





















Szerda délután óriási presztízs csatát várhattunk a címvédő spanyol válogatott Szerbia csapatát fogadta. Nem igazán lehetett esélyekről beszélni két ilyen gigászi csapat rangadója előtt, abban mindenki egyetértett, hogy szoros meccs lesz, és nem is történt másképpen. A szerbek villámrajtot vettek, félelmetesen tüzeltek kintről, de csak rövid időre tudtak ellépni 6-8 pontokal, mert a spanyolok rendre válaszolni tudtak. Különösen Navarro játszott nagy formában a hispánok közül, társai kicsit álmosan kezdték a találkozót, így az első negyed után Szerbia állt jobban négy ponttal. A második negyed is hasonló mederben telt, az utolsó perceket Velickovicék különösen megnyomták ezzel a nagyszünetre 49-41re léptek el, vagyis nyolc pontos szerb vezetés állt az eredményjelzőn féltávnál. A második félidőből azonban két perc sem telt és eltűnt a különbség az eredményben, a spanyolok hamar kiegyenlítettek. Ekkor kezdett csak igazán izgalmassá válni a meccs, a csapatok váltott vezetéssel haladtak fej-fej mellett, miközben igazi kosárünnep zajlott a parketten, káprázatos technikai megoldásokat láthattunk, bár az elképesztő küzdelemben sok eladott labdát is vétettek a csapatok. A harmadik negyed végén mindössze három pont volt az előny a szerbek javára, de több kulcsemberük is kezdett bajba kerülni a személyikkel, ekkor azonban előjött a padról Savanovic és Keselj, akik félelmetes dobásaikkal főszerepet vállaltak abból, hogy el tudtak lépni stabil nyolc ponttal, amikor egyre fogyott a játékidő. Az utolsó percekre fordulva még mindig Szerbia állt jobban, de a spanyolok látótávolságon belülre kerültek és ki is tudtak egyenlíteni. Az utolsó támadásukat azonban a szerbek egy triplával fejezték be döntetlen állásnál, melyet az egész meccsen halványan játszó Teodosic a kezdőkör közeléből vert be kíméletlenül. A spanyolok ezután elszórták a labdát és nem tudtak már válaszolni, ezzel a szerbek örülhettek 92-89 arányú győzelmüknek. A drámai összecsapáson a szerbek legjobbja Keselj és Velickovic lett 17-17 ponttal, de további négy emberük jutott még tíz pont fölé. Eközben a spanyol csapatból Navarro emelkedett ki, hiszen 27 pontja mellé 5 asszisztot is kiszórt, mellette ráadásul csak Garbajosa és Fernandez tudott kiemelkedőt nyújtani. A szerbek éhesebbek voltak a sikerre és a hajrában Teodosic klasszis megmozdulása a javukra döntött, szintén kulcsfontásságúnak tartom, hogy ellentétben a spanyolokkal, náluk voltak olyan játékosok, akik a padról pontokat tudtak dobni, mint Keselj vagy Savanovic. A világbajnoki címvédő tehát a negyeddöntőben elvérzett.


















Aznap este léptek pályára a házigazda törökök is az istanbuli publikum nagy örömére, negyeddöntőbeli ellenfelük pedig Szlovénia volt. Türkoglu és társai nem mindennapi pontszórásba kezdtek már a feldobást követően, és bár a szlovének Nachbar hármasaival még az első percekben kapaszkodni tudtak, később nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a törökök szinte minden egyes próbálkozásukat beverik és közben szebbnél szebb akciókat vezetnek. Az első negyed végére a 27-14es eredmény még viszonylag szorosnak számított, mert ami az után jött az a szlovének teljes demoralizálása volt. A törökök a második negyedben is folytatták az elképesztő bombázást, miközben a zöld mezesek semmit nem tudtak kezdeni a hazaiak kellemetlen védekezésével, aztán a félidőben már 19 ponttal vezetett Törökország. A második félidőre a hazaiak látványosan visszavettek, a harmadik negyed befejezésére így is 30 pont közelébe lökték az előnyüket, pedig már csak játszogatást rendeztek, a hitüket vesztett szlovénok ellen ez is bőven elég volt. A török diadalmenet az utolsó játékrészben a cserék közreműködésével zárult, amikor nagyon okosan a kulcsembereket már pihentették a későbbi nagy csatákra, és a cseresor is megtartotta a tetemes különbséget, bár a szlovénok becsületesen küzdöttek a hajrában, így egy pont híján megnyerték a negyedik negyedet. A lényegen persze nem változtathattak már, Törökország megsemmisítő győzelemmel zárt és 95-68ra diadalmaskodtak. A 19 pontos Ilyasova volt a legveszélyesebb török ezen az estén, a többiek testvériesen megosztoztak a pontokon, a keret minden tagja pályára lépett és egy kivétellel mindenki pontot is szerzett. Eközben a szlovénok szomorú hőse Nachbar lett a maga 16 pontjával, aki próbált tenni az elején a török rohamok ellen, míg a végére Becirovic is elérte a 16 egységet. A házigazda törökök hatalmas fölénnyel jutottak be az elődöntőbe és már az érem lehet számukra a tét, tovább fokozódhat tehát a kosárlabda láz a VBn, bár a hazai meccseken eddig is igazi oroszlánbarlang volt az aréna.

A legutolsó negyeddöntőben Litvánia és Argentína csapatai mérkőztek meg egymással és egy szoros, jó mérkőzésre volt kilátás. Nem így történt, a litvánok máshogy gondolták és elképesztő triplagyártásba kezdtek az elejétől fogva, az argentinok teljes megzavarodtak az ellenfél gyors kosaraitól, így a különbség hamar nagyra nőtt. A dél-amerikaiak egyetlen hárompontost sem tudtak értékesíti, miközben Litvánia első tíz tripla kísérletéből nyolcat bevágott. Ezzel a félidőre már kereken 50-30ra vezettek Kleizáék és kezdett nagyon eldőlni a találkozó a meleg kézzel tüzelő litvánok javára. A második játékrész gyakorlatilag már csak formalitás volt, az argentinok próbálkozgattak még de sok meggyőződés nem volt az akcióikban, teljesen elvesztették a fonalat, a litvánok pedig kiélvezték a nagy napjukat és sok szép pontot szerezve 30 pont fölé is tolták a különbséget. A hajrában a győztesek hősei már pihentek, az argentinok pedig igyekeztek minél kisebb veréssel megúszni, így végül bejöttek 20 pont alá és a végeredmény 104-85 lett Litvánia javára. Elképesztő győzelmet arattak a baltiak, nagyon komoly kiütést mértek ellenfelükre, pedig a hármasok kivételével túl nagy különbség nem volt a csapatok között, ezúttal mind össze jött Litvánia részéről. Jasaitis négy triplát bedova hozott 19 pontot, miközben a társak közül Kleiza 17 pontot szedett össze, Pocius és Delininkaitis pedig 16-16 egységre voltak jók ezen a napon. Az argentinok legeredményesebb játékosa az egész meccsen faarccal játszó Delfino lett 25 ponttal, a torna korábbi hőse Scola mindössze 5/16al dobott a mezőnyből és csak 13 pontra futotta erejéből.

















Nem hiszem, hogy panaszkodnunk kéne a negyeddöntők kapcsán, bár kétségtelenül volt két egészen sima mérkőzés és az amerikai győzelméért sem kellett izgulnunk, de a szerb-spanyol derbi igazi csemege volt és valamennyi mérkőzés nagyon színvonalasra sikeredett.

Az elődöntők programja:

Szombat, 18:00 Egyesült Államok - Litvánia
Szombat, 20:30 Szerbia - Törökország

Az elődöntőben tehát Billupsék a nyolc között félelmetes napot kifogó litvánokkal találkoznak, nem valószínű, hogy a baltiak még egyszer olyan formában tudnak dobni kintről, mint az argentinok ellen így a rutinosabb amerikai együttes tekinthető esélyesnek, persze az összeszokottabb ellenfél ellen egyáltalán nem mehetnek biztosra. A házigazda törökök Szerbia elleni mérkőzése szintén óriási csatát hozhat, tekintve hogy két igazi küzdős csapat fog találkozni egymással, biztosan nagyon forró lesz a hangulat a csarnokban, érzésem szerint a hazai közönség dönthet Törökország javára. Az biztos, hogy érdemes lesz megnézni az elődöntőket!

A hét első napjaiban egy négy meccses hazai párharccal folytatta a Colorado Rockies csapata a Cincinnati Reds ellen, és a winning streak tovább él, mert söpörtük a Redst és egyre jobban nyomulunk a divíziónk első helye felé.

1. meccs, hétfő: Rockies-Reds 10-5
A hétfő délutáni első mérkőzésre újra a jelenlegi legerősebbnek tekinthető összeállításunkban álltunk ki. Az infielden Helton-EYJR-Tulo-Mora volt a sorunk, előbbi kettő egy pihenő nap után játszott újra, Tulo kisebb sérülése ellenére vállalta a játékot, Mora pedig rendszeresen játszik ahogy Stewie megsérült. A hazai pályán megszokott CarGo-Fowler-S. Smith hármas játszott kívül, az elkapónk pedig Olivo lehetett. A kezdő dobónk Ubaldo volt, ellenfélként a Redsből Harang játszott. Az első játékban a Rockies dobója két strikeoutot kiosztva dominált, közben a támadásunkban egyedül CarGo volt képes egy 2out double-ra. A második menetben egyik csapat képviselői sem kerülhettek fel a bázisokhoz. Aztán teljesen váratlanul Ubaldo azok után, hogy perfect volt, sorra szedte be az ütéseket, egy walk és egy ground rule double után Phillips groundout közben szerezte meg a vezetést a Reds, majd Heisey egy RBI singlelel küldött be még egy embert, egy újabb találat után pedig Gomes vágott egy 2run RBI singlet, két kieső mellett pedig még megtöltötték a bázisokat, de egy strikeouttal hárítottunk, vagyis 4-0ra húztak el a vendégek. Rögtön előttünk is adódott lehetőség, amikor két séta között EYJR ütött egy doublet és jutottunk 3in-1out helyzethez, amit CarGo használt ki egy 2run RBI double találattal, majd Tulo is betűzött egy két pontot érő triplát, villámgyorsan sikerült egyenlítenünk, végül Mora egy dupla játékba szaladt bele azzal hárította a Reds csere dobója. Az őrült harmadik inninget követően 4-4el folytathatták a csapatok. A negyedik inning alatt ütés nélkül jutott teli pályához a vendég együttes, de kivédekeztük az akciójukat, míg részünkről egyedül S. Smith jegyzett egy doublet. Ezt követően Ubaldo egy walk és egy single által kieső nélkül engedett embereket a két szélső bázisra, de utána zsinórban három ütőt búcsúztatott el, aztán a mieink megszerezték a vezetést, amikor Tulo rámolt be a bal oldalra egy hazafutást, így 5-4nél előnybe kerültünk. A hatodik menetre is maradt Ubaldo, és két kieső után két embert pályára engedett, majd egy strikeout utolsó dobása wild pitch lett, így alakult ki bases loaded szituáció, amit azonban sikerült ismét elhárítanunk, miközben nálunk S. Smith tudott felmutatni egy sétát, majd a pinch hitter Nelson singlet talált, ezt követően EYJR volt eredményes egy RBI single révén, majd Fowler is szállított egy futást egy singleből. CarGo még egy singlelel teli pályát adott Tulonak, és ezalatt egy passed ball által beért EYJR, de végül a shortstop strikeoutot kapott. 8-4re vezettünk már ekkor. A hetedikben Rogers folytatta és csak egyetlen walkot vétett, majd S. Smith walk után Olivo egy RBI doublelal növelte az előnyünket, őt pedig a PH Spilbo lőtte haza egy single révén és már 10-4nél tartottunk. A nyolcadik játékban Reynolds ellen szépített a Reds, amikor egy doublet követően 2outnál Francisco volt eredményes egy RBI singlelel, majd a mieink részéről Fowler jegyzett egy singlet, de egy double playel hárítottak. Ezt követően az utolsó inninget Morales abszolválta, az öt pontos vezetés nem forgott veszélyben csak egy hit-by-pitchet adott az ellenfélnek, de a meccset megnyertük 10-5 arányban.
- Tovább folytatódott a menetelés ahogy hazaértünk a Coors Fieldre és sorozatban a negyedik meccsünket nyertük meg, miután 13 ütést süllyesztettünk el, a Reds csak kilencet. Gonzalez gálájának újabb felvonását láthattuk hétfőn, miután a fiatal játékos újabb három ütést vágott öt lehetőségből, újabb két doublelal elérte a 30at éves szinten, és közben az egyikkel két futót juttatott haza. Ezzel a szezonban .340es átlagot és 97 RBIt jegyez. A másik főszereplő a cleanup hitter Tulowitzki volt, aki 2/5el tüzelve belőtte a szezonbeli 15. hazafutását és egy két pontot eredményező triple megmozdulása is akadt. Ugyan a három kiesése közben pályán hagyott négy embert, de már 64 pontnál és .321es hatékonyságnál jár. Az első ember Young Jr is jó formát kapott el, két-két ütést és futást jegyzett, ráadásul hosszú idő után újra volt egy futást érő találata, amivel a negyedik RBIt szerezte az évben, a hajrában Barmes foglalta el a helyét 2B poszton, aki ütésben eredménytelenül zárt. Két ütése volt a sor másodikjaként játszó Fowlernak, a két single találatából az egyikkel pontot is szállított, miközben egy sétát feljegyezhettünk neki. Meglepően kiegyensúlyozottan játszott az utóbbi időben rettentő hullámzó S. Smith, hiszen a hétfői meccsen egy ütése mellett két sétát kiharcolva mindössze egyetlen out play részese volt és két alkalommal ő maga is haza tudott érni. Az elkapó Olivo három kiesés után utolsó neki futásra bebombázta idei 13. double találatát, mellyel 51. alkalommal volt pontszerző a szezonban, mostanában kezdi elkapni újra a ritmust, így bár sokat rontott, most .273as átlaggal bír. A két rutinos infielder Helton és Mora találat nélkül végeztek, mindössze a 1B tudott bemutatni egy walkot, azon kívül mindketten egy-egy dobás utáni kiejtést regisztráltak, ez a mérkőzést most nem róluk szólt. Mindkét klasszikus pinch-hitterünk eredményes tudott lenni, az újonc Nelson egy singlet jegyzett a hatodik játékban, ami után később haza ért az akcióban, míg a hetedik inning alatt Spilborghs egy RBI singlet termelt .272esre javítva éves hatékonyságát. Jimenez nem akármilyen balhés körülmények között szerezte meg a hőn áhított 18. győzelmet, amivel új klubrekordot állított fel, annyi sikertelen próbálkozás után pont most jött össze. A harmadik menetben alaposan megszórták, úgy tűnt nem fogja sokáig bírni, miután négy futást is abban a játékban szenvedett el, de végül túlélte és hat inninget lehozott 123 dobással további pontok nélkül. Összesen hét ütést kapott és hat sétát is engedélyezett, de kiosztott nyolc strikeoutot és a nehéz pillanatokban többször is jól teljesített. Érdemes megemlíteni, hogy támadásban egy fontos walkot jegyzett a harmadik inningben, nem esett ki, így volt lehetősége Tulonak és CarGonak az egyenlítésre. Rogers egyetlen séta ellenére magabiztosan abszolválta a hetedik játékot, nagyon fontos láncszeme lehet a bullpen egységnek az utolsó hónapban, főként ha így tud játszani. M. Reynolds ellen bevittek két ütést és egy pontot a nyolcadik inning folyamán, de a lényegen nem változtatott semmit, az újonc dobó jelenleg 2.89es ERAval rendelkezik. Morales is újra szóhoz jutott, és a befejező játékot magabiztosan postázta 12 dobásból kiosztva háromból három embert, egyet strikeout által.

2. meccs, kedd: Rockies-Reds 4-3
A párharc második meccsére az elsővel megegyező mezőnycsapattal készültünk, még a kisebb húzódást szenvedő Olivo is újra játszhatott. Eközben a csapatunk kezdő dobója az újonc Chacin lehetett, vele szemben a Redsből a veszélyes Cueto kezdett. A nyitó játékban a Reds egyetlen single találatot jegyzett, mivel Chacin a másik három ütőt egyaránt strikeout árán búcsúztatta. Eközben a denveri támadás rögtön igencsak pofásra sikeredett, EYJR és Fowler singleökkel az első két emberünk bázisra jutott, majd CarGo bombázott be egy 3run homerunt, aztán két kieső után még Mora jeleskedett egy triplával, de ő nem ért haza, így 3-0s előnyre tettünk szert. A második menetben nem engedtünk pályára vendég játékost, míg a mieink közül Olivo egy singlet követően a hármas bázisig jutott el, EYJR sétált, CarGot pedig szándékosan walkolni hagyták, hogy aztán Tulo ellen megoldják a 3in-2out lehetőséget. A következő inningben Chacin ismét hibátlan volt, de ezúttal a mieink hármasa is a kiesés sorsára jutott. A negyedik felvonásban ütés nélkül tölthették meg a bázisokat a vendégek, és ha már odáig eljutottak akkor Stubbs vert be egy 2run RBI singlet, ezzel egy pont hátrányban visszajöttek, közben részünkről a dobó jegyzett egy singlet, majd a forceouttal felkerüő EYJR elleni caught stealinggel zárták le az akciót. Az ötödikben két ütéssel a két szélső bázist foglalták el, de Rollen ellen végül be tudtuk fejezni a játékot, közben a Rockies akciója háromból három kieséssel zárult. A hatodik játékra is maradt a kissé fáradó Chacin, de egyetlen 2out single ellenére viszonylag simán hozta az újabb három outot, aztán a mieink egy error által kerültek bázisra S. Smith révén, melyet követően Olivo helyezett el egy RBI doublet, de a hármas bázis felé tartva ő maga kiesett. 4-2es előnyben voltunk hat játékot követően. Ezután cseréltünk dobót és a folytatásban Belisle ellen egy singlet hoztak, de egy double playel elhárítottuk a veszélyt, majd a támadásunk során EYJR és Fowler egyaránt singlet szállított, de CarGo és Tulo fent hagyták őket az első két kanyarban. A nyolcadik menetben Betancourt az első két emberét kiszórta, aztán viszont egy hosszú at batben full countnál Gomes egy solo HRt szállított be neki, de egy strikeouttal zárva megtartottuk a vezetést. Ezt követően a mieink akciójában Helton harcolt ki egy sétát, Olivo pedig singlet jegyzett, de a PH Giambi kihasználatlanul hagyta a 2in-2out szituációt. Végül Street következett, aki két kieső után elszenvedett egy singlet, de az azt követően ember kiejtésével lehozta a savet és megőrizte az egy pontos vezetésünk, tehát a párharc második meccsét is behúztuk.
- 10-9re ismét megnyertük az ütéseket, és egy végig vezetett de végig szoros meccsen nyertünk újra a Reds ellen. Gonzalez hallatott magáról, bár ezúttal csak egy ütése volt, de az rögtön egy 3run HR lett az első inningben, mellyel a 32 hazafutása mellett a NLben elsőként elérte a 100 RBIt. Kedden emellett még egy szándékos sétáltatást és két strikeoutos kiejtést jegyzett, így 1/3as teljesítményével nem tudta tovább javítani az átlagát, viszont elkönyvelhetett egy újabb remek outfield assistot a kettes bázisra. A legjobb formában ütő játékosunk a sorban nyolcadik Olivo volt, aki kisebb sérülése ellenére játszott és három ütéssel végzett, miután két singlet és egy doublet szállított, bár utóbbinál a triple felé tartva kiesett, de így is feljegyezhetett egy runs batted int a megmozdulását követően. A sor legtetején Young Jr két ütés és egy séta mellett csupán egyszer esett ki, illetőleg egy sikeres lopás mellett egy alkalommal lekapcsolták a rablási kísérlet. Az utolsó játékban Barmes vette át a helyét 2Bként. Az őt követő Fowler két strikeout mellett két singlet elérve hozott 2/4es hatékonyságot, megbízható teljesítménye révén vissza verekedte magát .250 fölé. A szezonbeli harmadik tripla találátát szállította a veterán Mora, aki ezzel együtt is csak 1/4es mérlegre volt képes, majd a nyolcadik játékban futóként a fürge Herrera helyettesítette, aki az utolsó menetben a mezőnyben is ellátta a 3B poszt teendőit. A jobb szélső S. Smith változatlanul feledhető formában van, ezen a mérkőzésen mindössze egy error által tudott bázisra jutni, bár a negyedik futásunkat ő szállította ebben az akcióban, de négyből semmivel zárt. Két nagyágyú is betlizett kedden, lévén a veterán Helton három out play mellett csupán egy sétát tudott felmutatni, míg Tulowitzki szintén gyengén teljesített támadásban, nem elég, hogy négyből semmit hozott, közben összesen öt társát hagyta fent a bázisokon, de egy fontos szituációban végrehajtott egy nagyszerű groundout játékot. Klasszikus pinch hitterként vetettük be a két sok csatát megélt harcost, a frissen felrendelt Payton és a két embert bázison hagyó Giambi azonban egyaránt a kiesett a maga egy beállásában. A fiatal Chacin hozta az utóbbi időben tőle látott megbízható produkciót, bár a hat inning elég vegyes volt tőle, az első hármat simán hozta, a második hármat nehezen, de a szorongatott helyzetek ellenére csak egyetlen playben kapott pontot, akkor kettőt is. Előnyben adta azonban tovább a dombot a bullpen tagoknak, addig hat ütést szedett be egyetlen walkkal és öt strikeout végrehajtásával együtt. Emellett még támadásban egy hasznos sac buntot és egy infield singlet is jegyzett, miközben a szezonbeli nyolcadik győzelmét aratta. Belisle a hetedik játékot egyetlen single elszenvedése mellett hét dobásból megoldotta. A nyolcadikban Betancourt beengedett egy solo HRt, de az előnyünket megtartotta, a három kiejtése közül pedig kettőt strikeout révén regisztrált. A legvégén Street is kapott egy találatot, de az a single nem változtatott a lényegen, stabilan lehozta a szezonbeli 16. sikeres savet és közben 4.00 alá szorította az ERAját.

3. meccs, szerda: Rockies-Reds 9-2
24 órával később a harmadik felvonásra egyetlen változást hajtottunk végre az előző két összecsapáshoz képest, és a veterán 3B Mora pihenőt kapott a sok terhelés után így ezúttal a fiatal Herrera kezdhetett a helyén. Eközben a kezdő dobónk Cook lehetett, akinek ellenfele a Reds legveszélyesebb dobója Arroyo volt. Az első inningben a Reds rögtön megszerezte a vezetést, a leadoff hitter Stubbs singlet követően ugyanis Votto volt eredményes egy RBI singlelel, Cook hiába osztott ki két strikeout-ot, 1-0ra a vendégek kerültek előnybe, míg a mieink csak egyetlen EYJR ütésig jutottak. Ezt követően Cook a második játékot nagyon magabiztosan alig hét dobásból abszolválta, közben részünkről S. Smith helyezett el egy singlet, Olivo egy doublet, a pontszerző bázisokat elfoglaló futókat pedig Herrera küldte haza egy 2run RBI single shottal, ezzel 2-1re fordítottunk. A harmadik menetben viszont hamar két ütést is bevitt az ellenfél, majd egy duplajátékkal ugyan takarítottunk, maradt ember a hármas bázison és egy sétát is adtunk, de végül sikerült lezárnunk a támadásukat, majd részünkről Fowler és CarGo vonult pályára, azután pedig Tulo vágott be egy 3run homerunt és már 5-1nél tartottunk. Még mindig kieső nélkül Helton harcolt ki egy sétát, de utána már három emberünk is búcsúzott. A negyedik inning alatt egyetlen játékos sem jutott bázisra a Redsből, de tőlünk is csak a sétáló Fowler. Ezt követően Cook újabb menetet postázott makulátlanul, majd az első denveri ütő Tulo lőtt még egy hazafutást, amikor a bal szélre bombázott. Egy kieső után S. Smith is beköszönt egy solo HRal a right fielden keresztül, ekkorra már 7-1es előnyben voltunk, a Cincy pedig lecserélte a kezdő dobóját. Még mindig ebben a támadásban Olivo és Herrera is jegyzett egy-egy singlet, majd Cook sikeres buntját követően EYJR rajzolt be egy 2out 2run RBI single találatot a 9-1es vezetésünkhöz. A folytatásban Cook két ütést is kapott azonnal, a másodiknál ráadásul eltalálták őt és le kellett cserélnünk. A váltótárs Rogers viszont biztosan lehozta 2in-0outról a menetet, amit egy duplajátékkal fejeztünk be. A hatodik támadásunkban CarGo és Tulo kieső nélkül került bázisra, de tovább képtelenek voltak eljutni sorozatbeli három out miatt. Rogers ellen szépíteni tudott a Reds, amikor egy double után Janish pakolt be egy RBI singlet, majd egy kieső mellettünk jutattuk bases loaded elé a Redst, de újabb kulcsfontosságú DP által megint hárítani tudtunk. A következő akciónk eredmény nélkül zárult, majd dobóként Delcarmen folytatta, aki egy singlet doubleplayel úszott meg és egy séta ellenére sem kapott pontot. A nyolcadik inining alsó felében a hajrában csatlakozó cserék villogtak, Payton egy errorból a kettesre jutott, Spilbo singlet talált, de az első futót Iannetta choiceout play közben kiejtették a home platenél, majd Barmes DP áldozata lett. Az utolsó játékban a fiatal Deduno bizonyíthatott és végülis háromból három embert kiejtve magabiztosan fejezte be a meccset, nem változott már az eredmény tehát 9-2re győztünk.
- 14 ütésünknek köszönhetően megtörtük a Redst, akik szintén jók voltak tíz találatra, de csak két pontot tudtak felmutatni. Ezzel a győzelemmel zsinórban a hatodik meccsünket nyertük meg. Szerdán a csapat hőse Tulowitzki lehetett, miután a SS három ütése közül két hazafutást repített, egy 3run HRt és egy solo HRt, vagyis a szezonbeli 17. homerunt követően immár 68 összesített RBInál jár, és közben védekezésben ismét volt egy pazar megmozdulása. Az utóbbi időben csendesen teljesítő S. Smith is hallatott magáról, 2/4es hatékonyságot jegyezve bezúdította önmaga 17. hazafutását az évben és két hazaéréssel zárt. Hasonló statisztikákkal zárt az elkapó Olivo, aki két-két ütéssel és futással tevékenykedett a harmadik meccsen, miközben ugyanúgy három LOBt hozott. A sor legtetején Young Jr 2/5el zárt, egyik ütéséből két csapattársát is haza küldte azok után, hogy eddig a szezonban összesen négy futást kényszerített ki, most egyszerre kettőt, közben már tizenötödik alkalommal mutatott be sikeres rablást a szezonban. A 3B Herrera lehetett, aki ugyancsak két ütést postázott, beleértve egy 2run RBI singlet, így az újonc játékos pillanatnyilag .284es átlaggal bír a csonka idényében. Gonzalez mintha csak megpihent volna szerdán, egy séta melletti 1/3as lőlapjával megőrizte .340es átlagát, az emberfeletti teljesítményt későbbre tartogatta. A CF Fowler ugyancsak egy singlet és egy walkot tett bele a közösbe, a szerdai találkozón tőle is a szokásosnál kevesebbet láttunk. A rutinos Helton háromból háromszor esett ki, két alkalommal strikeoutot szenvedett el. A hajrában jókora cserélgetések indultak el, a nyolcadik-kilencedik játékban már szinte minden poszton egy-egy csere játékos szerepelt. Így az egyes bázisra Iannetta került, a SS Barmes lehetett, a center fielden Payton volt, a bal szélsőt az ütést szerző Spilborghs játszotta, elkapóként pedig Phillips tűnt fel a végjátékban. Ezen kívül az egyetlen pinch hitterünk McKenry volt, aki kiesett egyetlen beállásakor. Cook bár az első inningben rögtön kapott egy futást, és később is akadtak kisebb problémái, becsülettel lehozott öt inninget, majd a hatodik közben megsérült, amikor eltalálták egy lövéssel a sípcsontját és azonnal le kellett cserélnünk. A veterán dobónak azért meglett a szezonbeli hatodik győzelme, miközben hat ütést kapva négy strikeoutot osztott ki, viszont lehet, hogy most komolyabb kihagyásra számíthat. Rogers vette át a helyét a hatodik-hetedik játék erejéig, és végülis a három kapott ütés ellenére egyetlen futással abszolválta a szerepvállalását, nagy szüksége volt a hátvédek két double play megmozdulására, mert nem volt túl magabiztos formában. Delcarmen egy singlet és egy walkot engedélyezett a nyolcadik menetben, de az ő segítségére is ott volt egy duplajáték, így megúszta run nélkül. Az utolsó inninget az újonc Deduno kapta, és az elmúlt meccsek bizonytalan fellépései után most kifejezetten biztos kézzel oldotta meg a három kiesést, melyből a legutolsót strikeouttal könyvelhette el. 

4. meccs, csütörtök: Rockies-Reds 6-5
A csütörtök délutáni párharc záró meccsre több változás volt a kezdőnkben, mint az egész seriesben korábban együtt véve. Az első bázison Giambi játszhatott, a jobb szélre Spilbot tettük, az elkapó pedig Iannetta volt, amik újdonságok voltak. Közben a soros dobónk Hammel lehetett, míg a Redsből Wood kezdett. Kezdésként a Reds egy singlet vállalt, majd a hármasra kerülő futót Votto küldte be egy groundout közben, így megszerezték a vezetést a vendégek, a mienknél EYJR hozott egy singlet, melyet egy duplajátékkal hárítottak. A második menetben Hammel beszedett még egy singlet, majd Herandez RBI doubleból szerzett újabb pontot a Reds, Janish is betalált egy singlelel, utána pedig Stubbs két pontos hazafutásával már 5-0ra vezettek. A második támadásunkban csupán 2out után tudtunk felmutatni két singlet Mora és Spilbo révén. A harmadik inninget Hammel könnyedén abszolválta, miközben mi sem jutottunk bázisra. A negyedikben az ellenfelünk egyetlen doublet hozott, míg Tulo sétáját követően Giambi 2run homerunnal kezdtük meg a felzárkózást és 2-5re szépítettünk. Az ezt követő játék során Hammel ismét magabiztosan osztott ki háromból három ütőt, a mieink részéről két kieső mellett EYJR harcolt ki egy walkot, Fowler pedig haza küldte őt egy RBI double által, de CarGo ellen végül befejezték a játékot, ám így is már 3-5re zárkóztunk közelebb. A hatodik menetben hosszabb idő után először juthattak újra pályára a vendég futók, egy sétát és egy ütést is kiharcoltak Hammel ellen, de egy duplajáték által kiejtettük az utolsó két embert, viszont az akciónkban eredménytelenek maradtunk. A hetedik felvonás dobó részére maradt továbbra is a kezdő ember Hammel, majd két kieső után bár elszenvedett egy doublet végül be tudta fejezni a Reds támadást, azután tőlünk Spilbo sétált, Iannetta bevert egy doublet, a pinch hitter Herreraval szemben bemutatott fielder's choice play közben pedig beért az előbbi futónk, majd Fowler sétával loaded 1out lehetőség nyílt előttünk, de sajnos CarGo double play áldozata lett, így 5-4 arányban még mindig tartotta a vezetését a Reds. A nyolcadik inningben az újonc Reynolds kiszórt egy ütőt, Belisle egy singlet kapott, de ismét DPvel védekeztünk, ezután rögtön az első emberünk Tulo lőtt ki a jobb oldalra egy solo HRt amivel kiegyenlítettünk. Aztán Giambi sétával került pályára kieső nélkül és Nelson helyettesítette futóként, majd Votto hibájából Mora is felment, a hármasra kerülő futónk Nelson pedig egy bázis rablással ért haza Olivo ütőjátéka közben így 6-5re megszereztük a vezetést. Ezt követően már csak Street volt hátra, aki bár az első embertől singlet kapott, utána három strikeoutot szórva zárta le a mérkőzést, ezzel söpréssel hoztuk a seriest egy elképesztő fordításos győzelemmel.
- Hihetetlen körülmények között arattuk sorozatban a hetedik sikerünket, ehhez mindössze hét találat is elég volt, a Cincy hiába hozott tíz ütést. Tulowitzki ismét kiemelkedő produkciót nyújtott, beverte a párharcbeli negyedik hazafutását, hét meccsen belül a hatodikat, így már 18nál jár a szezonban, azzal a solo shottal egyenlítettünk és összesen két futással végzett. Ezen kívül védekezésben ismét kiváló volt: bemutatott egy nagyszerű vetődéses mentést és volt egy óriási dobása az első bázisra, valamint mindkét double playünkben benne volt. A napi másik HRt a veterán Giambi ütötte, amivel megszereztük az első pontjainkat, az 1/3al záró rutinos harcos ötödik alkalommal lőtt hazafutást a szezonban, az első bázison Helton helyettesítette, közben futóként őt váltotta a nap hőse az újonc Nelson, aki egy home stealel szállította a győztes futásunkat, egyben első MLBs bázisrablását jegyezte. Fontos szerephez jutott a jobb szélső Spilborghs, mivel két strikeout és egy single után walkot singlet jegyzett a hetedikben, majd egy iszonyatosan gyors becsúszással kikerülte az őt tagelni akaró elkapót és nagyon fontos futásával egy pontra közelítettük meg őket. A sor legtetején Young Jr és Fowler egyaránt háromból egyes mérleggel zárt egy-egy séta mellett, előbbi helyét a hajrában Barmes vette át a kettesen, a CF pedig már az idénybeli 19. doublet érte el. Az elkapó Iannetta hatodszor jegyzett doublet a szezonban, a másik két próbálkozásakor egyaránt SOba szaladt bele, végül a hetedikben a haza nem érő Payton váltotta pinch runnerként, a hajrában pedig Olivo guggolhatott a plate mögött. Ezen kívül a kezdők közül még Mora 1/4es mérleggel végzett, de volt egy reached error playe is, míg Gonalez ezúttal 0/4es napot zárt és közben négy embert hagyott bázison, de ez is belefért a csapatnak, mert voltak aki átvették a szerepét. Pinch hitterként szállt be a szezonbeli 19. RBIt jegyző Herrera, miután Spilbot küldte haza, míg S. Smith kiesett egy groundouttal. Hammel borzasztóan kezdett, már a második inningben padlóra küldték és öt futást kapott addigra, de a következő öt menetet közel tökéletesen hozta le, csak egy-egy további ütést tudtak már hozni rajta. Végül hét játék alatt nyolc találatot kapott és adott hat strikeoutot, jelenleg 4.34es az ERA mutatója. M. Reynoldst csak Votto ellen állítottuk be a nyolcadikban, akit egy flyouttal szórtunk ki. A menet másik két kiesőjét Belisle regisztrálta, miután egy singlet követően egy DPvel takarítottunk, és mivel utána szereztük meg a győztes pontokat, neki könyvelték el a sikert és már a hetedik W betűt kapta az évben. Street a szokásos magabiztosságával postázta a savet, mert bár az első ütőtől találatot kapott, azt követően zsinórban három strikeouttal hárított, idén 17. alkalommal tartotta meg a vezetést az utolsó játékban.

























A NL West állása:

1. San Diego Padres 79-60 (139 meccs)
2. San Franciso Giants 79-62 (141 meccs, 1.0 GB)
3. Colorado Rockies 76-64 (140 meccs, 3.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 69-72 (141 meccs, 11.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 57-83 (140 meccs, 22.5 GB)

Egyre jobban nyomolunk a divízió első két helyezettjére, de csak keveset tudtunk közelebb zárkózni, mivel az elmúlt napokban ők is sokszor nyertek. A Padres söpörte a Dodgerst, a Giants pedig 2-1re hozta a D'backs elleni párharcát, majd kettejük közös SDi megmérettétésének első derbijét a SF nyerte, a következő három napban még egymás ellen folytatják. Közben a végleg elszálló LAD Houstonban már bukta is az első meccsét, az ARZ pedig hozzánk fog jönni.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Atlanta Braves 80-61 (141 meccs)
2. San Francisco Giants 79-62 (141 meccs, 1.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 76-64 (140 meccs, 3.5 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 73-65 (138 meccs, 5.5 WCGB)
5. Florida Marlins 70-69 (139 meccs, 9.0 WCGB)
...

A Wild Cardot most a Braves birtokolja, mert a Phils elvette tőlük a divízió vezetést, a Giants és Rockies üldözi őket közelről, a Cards legutóbb Milwaukeeban bukott párharcot, a Marlins pedig Philadelphiaban. Nekik már kevés esélyük lehet, bár a Cards most elhozta az első meccset a Bravestől, így szűkítették a hátrányukat.

A denveriek következő ellenfele tehát a divíziónk sereghajtója az Arizona Diamondbacks lesz a Coors Fielden. A három meccs pontos kezdési időpontjai: szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Folytatnunk kell a győzelmeket, megtorpanni nem szabad, ezután is tapadni kell a riválisokra, amíg egymás ellen gyilkolják egymást. Jöjjön mindenki szurkolni a hétvégén is! GO ROCKIES!!!

Az NFL 2010-es idénye csütörtök éjjel veszi kezdetét az első mérkőzéssel, s vasárnap este a Denver Broncos legénysége is bemutatkozhat az új idényben. A közelgő rajtra való tekintettel ismét négy szerkesztőnk közös írását olvashatjátok, melyben ezúttal a szezont megelőző fontosabb, hol komolyabb, hol kissé engedettebb hangvételű, témaköröket jártuk körbe némi kedvcsináló céljából.




















- Vezesd le, milyen eredményeket (W-L) fog elérni a csapat az egyes meccseken az alapszakaszban!

Black_Adder válasza:

1.) @Jags: Ott is új csapat épül, mi előrébb vagyunk. W 1-0
2.) vs Seahawks: Nem érzem Hasselback-ben és társaiban azt az erőt, ami pár éve SB-ig vitte őket. W 2-0
3.) vs Colts: Tőlük mindig kisz*punk. L 2-1
4.) @ Titans: A tavalyi mérlegük ne tévesszen meg senkit. Nagyon erős csapat ez, és nem csak CJ2K miatt. L 2-2
5.) @ Ravens: Tavaly akiknél erősebbek voltak azokat megverték, akiknél gyengébbek azoktól kikaptak. Ez az ideális, innen könnyű továbbfejleszteni a csapatot. A hollóknak ez nagyon jól sikerült, én egészen a döntőig várom őket. L 2-3
6.) vs Jets: Gyilkos védelem, gyilkos futójáték. Egyedül Sanchezben reménykedhetünk, de nem hinném, h összejönne. L 2-4
7.) vs Raiders: Itthon verni kell őket. Nincs mese, más eredményt nem fogadhatunk el. W 3-4
8.) @ Niners: Londonban játszunk majd egy langyos meccset velük, de egy kicsit jobbak vagyunk náluk szvsz, és ezt győzelemre is váltjuk. W 4-4
Bye
9.) vs KC: Őket is itthon verni kell. Egy ilyen rangadón annyira nem számít, h ki milyen erős, itt az számít, h ki mennyire küzd. W 5-4
10.) @ bolts: Sajnos nem lesz Doom, h a földbe döngölje a Köcsögöt, így sok mindennek nem örülhetünk majd. L 5-5
11.) vs Rams: Ezt kötelező hozni. Bradford az első évében nem fogja megváltani a világot, a csapat legtöbb része pedig katasztrófa. W 6-5
12.) @ KC: Évek óta, egészen pontosan 4 éve nem jutunk be a rájátszásba, aminek a legfőbb oka, h ezt a gyenge divíziót nem tudjuk 3-3mas mérlegnél jobbal zárni. Sajnos idén se gondolom, hogy máshogy lenne. L 6-6
13.) @ Cards: Warner nélkül gyengék lesznek nagyon. Nem is értem, miért hagyták bent pl Clausent a drafton... W 7-6
14.) @ Raiders: Évek óta, egészen pontosan 4 éve nem jutunk be a rájátszásba, aminek a legfőbb oka, h ezt a gyenge divíziót nem tudjuk 3-3mas mérlegnél jobbal zárni. Sajnos idén se gondolom, h máshogy lenne: L 7-7
15.) vs Texans: Ők mindig a szimpatikus vesztesek, az utolsó pillanatokban elesnek egy szalmaszálban és ezért nem jön össze nekik a PO. Idén mi leszünk az a szalmaszál. W 8-7
16.) vs bolts: Idén is megkapjuk a már szokásosnak számító uccsó meccses alázást, szégyenteljes vereséget. L 8-8

Filip89 válasza:

@JAX: Verhető ellenfél, de idegenben nehéz meccsre számítok, hasonló balhés meccs lesz, mint a tavalyi szezonnyitó, de behúzzuk. 1-0
SEA: Hazai pályán ezt a Seahawks-t mindenképpen illene verni, és szerintem át is fogjuk érezni a meccs súlyát. 2-0
IND: Talán végre egy szoros meccsre jók lehetünk ellenük, de kétlem, hogy komoly meglepetést tudnánk okozni. 2-1
@TEN: Nyilván ellenük több esély lesz, de gyanítom, hogy felőrölnek minket. 2-2
@BAL: Tavaly ők szakították meg a veretlenségünket, idénre még összeszedettebbek lesznek, és most sem nyerni megyünk Baltimore-ba. 2-3
NYJ: Aztán viszont felpörgünk és egy esélyes elleni győzelemmel javítunk. 3-3
OAK: A szezon egyik legfontosabb kötelező győzelme lesz, jó rajtot várok a Raiders-től, muszáj lesz lelomboznunk őket. 4-3
@SF: Szerencsére nem idegenben játszunk, hanem London-ban, a kicsit szokatlan környezet ellenére viszont érvényesíteni fogjuk a papírformát. 5-3
KC: Megint egy nagyon fontos hazai derbi egy AFC West-csapat ellen, verni kell őket. 6-3
@SD: Egy éve megleptük őket, most kíméletlenül vissza fognak vágni, és Doom se lesz, hogy leterítse Rivers-t. 6-4
STL: A legnagyobb papírforma lesz, a romokban heverő Rams ellen edzőmeccset kell játszanunk. 7-4
@KC: Jönni fog a szokásos hajrábeli hanyatlás, így szerintem bukni fogunk KC-ben. 7-5
@ARZ: Arizonában viszont komoly esélyünk lehet a győzelemre, a két évvel ezelőtti SB-csapat már a múlté, szerintem verjük is őket. 8-5
@OAK: Könnyen lehet, hogy a csoportelsőség fog múlni ezen az összecsapáson, de gyanítom, hogy elbukunk, és ezzel PO-ba repítjük a Chargers-t. 8-6
HOU: A Texans verhető csapat, hasonlóan szeszélyesek, mint mi, így igazából nehéz erre jósolni, de W-re veszem inkább. 9-6
SD: Sok függhet attól is, hogy mennyi tétje lesz ennek az összecsapásnak, de okulva az elmúlt évekből sok jóra nem számítunk ellenük ezúttal sem. 9-7

Lehet valamivel jobb, lehet valamivel rosszabb, a PO határán fogunk táncolni ebben az évben is. 9-7 akár elég lehet a Wild Card-hoz, de szerintem ismerve a szerencsénket, nem lesz meg a playoff idén sem.

haromt válasza: Nem szeretek így tippelni. Hosszú a szezon ehhez.

StormST válasza:

@Jaguars: nyerni kéne, a preseason csak altatás volt, jók vagyunk... 1-0
vsSeahawks: új edző, elég szétesett csapattal, hazai idénynyitó, kötelező: 2-0
vsColts: még nem érzem, hogy velük egy szinten lennénk: 2-1
@Titans: Ez szerintem még megoldható lehet: 3-1
@Ravens: ez már kevésbé, ellenük idegenben nem nagyon megy: 3-2
vsJets: kemény meccs lesz, bízom benne, hogy tudjuk hozni, de ez rizikós, inkább L-re veszem: 3-3
vsRaiders: örök kötelező: 4-3
@49ers: nem egy világverő alakulat, verni kell őket: 5-3
vsChiefs: tavaly megvertek, idén nem szabad engedni: 6-3
@Chargers: bár tavaly megvolt, de aztán visszakaptuk otthon, most se áll még nekünk: 6-4
vsRams: nah, ez az igazi kötelező: 7-4
@Chiefs: szerintem ez is meglesz: 8-4
@Cardinals: QB nélküli csapat, verni kell őket a mi secondary-nkkel: 9-4
@Raiders: úgy megyünk bele a szezonba, hogy ezeknek meg kell lennie: 10-4
vsTexans: kéne, kéne, kéne, kéne: 11-4
vsChargers: nyerni kéne, főleg ha a PO múlik rajta: 12-4
















- Tippeld meg AFC West végeredményét W-L mutatókkal!

Black_Adder:

1.) san diego chargers 11-5
2.) Denver Broncos 8-8
3.) Oakland Raiders 7-9
4.) Kansas City Chiefs: 6-10

Filip:

1. SD 11-5
2. DEN 9-7
3. OAK 7-9
4. KC 4-12

haromt: DEN 9-7, OAK 8-8, SD 7-9, KC 5-11

Storm:

Broncos 12-4
Chargers 11-5
Chiefs 6-10
Raiders 5-11

- Kik jutnak be a playoffba az AFC-ből?

Black_Adder:

North: Baltimore Ravens
East: Miami Dolphins
South: Tennessee Titans
West: bolts :(

WildCard: New York Jets, Indianapolis Colts

Ha 2 helyett 4 győzelmet szereznék a saját divíziónkban, amihez egyébként a csapat elég erős, akkor meglenne a WC, de a tippem az a 2 győzelem, az meg kevés. De reménykedni lehet...

Filip: IND, NE, SD, CIN, BAL, NYJ

haromt: Jets, Texans, Broncos, Ravens, Bengals, Colts

Storm: Broncos, Colts, Jets, Patriots, Ravens, Chargers

- Kit tartassz jelenleg a Super Bowl legnagyobb esélyesének?

Black_Adder: Dallas Cowboys. Romo nagy éve lehet ez szvsz. Nagyon hatékony passzjáték és szolid védelem, ennyi kell a sikerhez.

Filip: Green Bay Packers

haromt: Packers

Storm: Denver Broncos! :D
Komolyan:
Szerintem a Saints megvédi a címét...

- Milyen célkitűzést tennél a Broncos 2010-es idénye elé?

Black_Adder: Hozzuk a kötelezőket. Verjük meg a nálunk gyengébbeket. És a rangadókra is tegyük oda magunkat, tehát hozzuk pozitív mérleggel a divíziónkat. Szóval legyen stabil és megbízható a csapat, a mutatott játék színvonalának szórása legyen sokkal kisebb. Nem gond, ha emiatt elmaradnak a bravúrok, biztos alapokra úgy tudunk építkezni, ha a kötelezőket hozzuk.
A mérlegünk csak akkor számít, ha a PO-ért harcolunk, amúgy nem érdekel, hogy 9-7, vagy 7-9, csak lehessen látni, hogy mit tud a csapat, azt viszont hozza is minden alkalommal.

Filip: Ha tavalyi átmeneti év volt az új edzőnk első szezonja miatt, akkor az idei lehet a vízválasztó, hogy az új irányvonallal merrefelé indul el a JMD vezette Broncos. Optimista vagyok, mert miért ne lennék, így szeretném, ha bejutnánk a rájátszásba, de ez elvárásként, célkitűzésként kicsit erős lenne. Legfeljebb annyit mernék megfogalmazni, hogy a divízió-ellenfeleket verjük meg minél többször, esetleg még az anticsapatok közül a Colts-ot is elkaphatnánk, aztán a végén megnézzük, hol végeztünk.

haromt: Kitaposni Rivers belét és playoffba jutni.

Storm: Szerintem idén reális célkitűzés a playoff...

- Felülmúlja-e a tavalyi szezonját Kyle Orton?

Black_Adder: Miben? Számokban, Marshall nélkül, nem hiszem. A mutatott játéka viszont könnyen lehet még érettebb. Tehát játszhat jobban, a tavalyi statisztikáit viszont rontani fogja szvsz.

Filip: Bízom benne, hogy nem vesz vissza az alkoholfogyasztásból, és tovább népszerűsíti a 'JD-for-life' kampányunkat. :)

haromt: Igen

Storm: Szerintem igen. Én őt is magabiztosabbnak érzem, ahogy szerintem a fal is jobb lesz előtte, és van egy tonna jó elkapója...


















- Hány TD-t vársz a Moreno-Buckhalter párostól?

Black_Adder: Tavaly 8 volt nekik. Idén Marshall és Scheffler nélkül gyakrabban kell majd futásokkal próbálkozni goal-to-go szituációkban, ráadásul elvileg a fal is jobb a futáshoz, viszont idén szerintem kevesebbet leszünk gólhelyzetben. Úgy gondolom, hogy hacsak komolyabb sérülés nem jön közbe, akkor felülmúlják a tavalyi teljesítményüket, és együtt egy 10-12 TD-t összehoznak.

Filip: Erősebb lehet a futójátékunk, mint tavaly, ha nem sérülnének meg, akkor nagyon komoly számokra is képesek lehetnek, remélhetőleg azért legalább az egyikük egészséges lesz végig, és 12-14 TD-re ketten együtt jók lehetnek futásból, plusz egy-két rövid passzt is kaphatnak az end-zone-ban, úgy akár a 20 közelében is lehetnek.

haromt: 14

Storm: Moreno 10-12 TD-fut majd 2-3 elkapott TD-vel, Buckhalter 7-8 futott TD-t jegyez majd...


- Melyik WR kapja a legtöbb passzt a szezonban?

Black_Adder: Nehéz kérdés. Gaffney az első számú elkapónk, viszont rajta fog a jobb CB védekezni, ami teret nyithat Lloyd-nak. Valamint ott van Royal, aki idén slot WR-t játszik, ahol nyilván több labdát kap majd, mint tavaly. Hármójuk között nem lesz nagy különbség szerintem. A tippem: Royal.

Filip: Gaffney a no1 WR, 1000 yard közelében lehet, egy igazi kickin-ass szezont várok tőle.

haromt: Gaffney

Storm: Most azt mondom, hogy Gaffney, de valamelyik rookie beleszólhat szerintem...



- Melyik újonc elkapónknak lesz a legtöbb TD-ja?

Black_Adder: Eric Decker. Ő az egészségesebb, és az NFL-érettebb. Bay-bay-ben nagyobb potenciál van, de az nem idén fog kijönni.

Filip: Decker

haromt: Bay-Bay

Storm: Decker-nek, ő a kiforrottabb elkapó jelenleg...

- Hány TD-t fogunk szerezni összesen visszahordások után?

Black_Adder: Nem sokat. Tavaly is csak az a 2 volt a chargers ellen. Yardokban jók lehetünk Cox-szal, de ha meg túl jó lesz, egyszerűen nem rúgják majd felé a labdát, vagy csak nagyon magas ívben. Egy azért valahogy majdcsak összejön.

Filip: Royal-nak szerintem lesz egy-két megmozdulás a tarsolyában idén is, és a többiekben is van potenciál, talán háromra jók leszünk.

haromt: 1

Storm: 2-3 max, ez még mindig messze nem tartozik az erősségeink közé...



















- Kinek lesz a legtöbb sack-je a csapatból?

Black_Adder: Semmit nem lehet egyelőre tudni, hogy milyen pass rush play-eink vannak, hogy mennyire fogunk blitz-elni. Egy biztos, úgy mint tavaly Dumervil, úgy senki nem fog kiemelkedni a csapatból ilyen téren. Még azt is el tudom képzelni, noha nem túl valószínű, hogy nem is OLB poszton lesz majd a legtöbb sack. Ettől függetlenül a tippem Hunter. Ayersre összetettebb feladatok várnak majd szerintem, így Hunter gyakrabban támadhatja az irányítókat.

Filip: Doom kiválásával nyert értelmet a kérdés, így szerintem szorosabb lesz az élmezőny, de Ayers-t tartom a cím várományosának.

haromt: Ayers

Storm: Ayers-nek, tiszta sor...

- Kinek lesz a legtöbb interception-je a csapatból?

Black_Adder: Goodman. Bailey felé nem nagyon mernek dobálózni a QB-k, ezért Goodman felé kell nekik. A több labdából pedig többet szed majd le. Attól függően, hogy mennyi lehetőséget kap, Cox is gyűjtheti majd őket szépen.

Filip: Mivel Champ-re kevés passz fog érkezni, így inkább Goodman, esetleg Cox érhet oda.

haromt: Perrish Cox

Storm: Champ contract-year-ben van, villantani fog 8-10 INT-t...

- Ki lehet az idény legnagyobb meglepetésembere a csapatból?

Black_Adder: Muszáj ezt írnom, még ha úgyse jön be: Tim Tebow. Nagyon remélem, hogy valamiféle wildcat felállással bővül a támadó repertoárunk, aminek ő lehet a kulcsfigurája.

Filip: Talán egy olyan ember, akire senki nem gondol, tehát most én sem, olyat meg nehéz lenne mondani. :) Szerintem Cox, Hunter és Willis viszont többeket meg fog lepni nem egyszer.

haromt: Gaffney

Storm: Valamelyik rookie CB, leginkább Cox-ra tippelek...

- Hány héten fognak nyerni Broncos-osok az NFL.com hét legjobbjai választásokon?

Black_Adder: A rookiek közül falembereket nem nagyon szoktak /*sok divat nem is tudja, hogy ők is játszanak*/ , Bay-bay vagy Decker egyszer-egyszer odaférhet, esetleg Cox, ha sérülés miatt a kezdőbe kerül, vagy ha a ST-ben nagyot alkot. Irányítók és futók terén szerintem mindig lesz jobb, mint a legjobb denveri. Promóciót kaphatnak, de nyerni nem hinném, hogy fognak. Defensive player of the week meg már tavaly se volt, ha jól tudom, gondolom idén se lesz. Szóval maradnak a rookiek. Ők azért 2-t összehozhatnak.

Filip: Négyszer-ötször biztos.

haromt: 2

Storm: Idén kevesebb lesz, max 3...

- Hány játékosunk lesz Pro Bowler az év végén? És melyek?

Black_Adder: 4. Champ Bailey, Jamal Williams, DJ. Williams, Brian Dawkins. Esetleg Cox returnerként.

Filip: Négy, Clady, DJ, Champ, Moreno.

haromt: Champ, Clady, Jamal Williams, DJ Williams, Dawkins

Storm: 3 : Clady, Champ és Dawkins lehet ott. Aki szerintem beférhetne, de a nagy nevek miatt nem lesz ott, az DJ és Kuper...

- Meccsenként hányszor fogunk lemaradni egy-egy snap-ről, mert éppen Tim Tebow-t mutatják a cserepadon?

Black_Adder: Hányszor fogunk lemaradni Tebow-ról, mert a snappet mutatják? :D
Gyakran fogják mutatni őt, de azért bízom benne, hogy nem a játék kárára.

Filip: Hát, lehet idén lesz a legkevesebb snap a meccseinken... :P

haromt: ...

Storm: 3-4 minden meccsen lesz... :D



















- Milyen gyakran fog elmenni JMD hangja az artikulálatlan káromkodásoktól?

Black_Adder: Mint az enyém. /*NAGYON gyakran*/

Filip: Minden meccsen már az első negyedben, mert maximalista, és ez így is van jól, de a tavalyi Hálaadás napi jelenetet kétlem, hogy lehet űberelni. :D

haromt: Ahány vereség lesz. 7.

Storm: Remélhetőleg minél ritkábban, talán 1-2 alkalommal...




















- Vissza fogjuk-e sírni Shanny-t a Redskins-től?

Black_Adder: Van valaki, aki biztos nem :D
Eddigi offseason alapján meglepne, ha a skins jobb évet futna, mint mi...

Filip: Én biztosan nem. :P

haromt: Nem, nem, soha!

Storm: Kötve hiszem...

- Ki fog a központjában állni Drew Litton rajzainak a szezon folyamán?

Black_Adder: Josh McDaniels.

Filip: Szerintem a tavalyi JMD-utálatot felfogja váltani idénre a mindent elvakító Tebow-mánia.

haromt: JMD

Storm: Orton, vagy Moreno, esetleg Jamal Williams...




















- Fogunk-e emlékezni az év végén Brandon Marshall nevére?

Black_Adder:
Igen. Több okból is.:
1.) Hiába nagyon jó a WR állományunk egy igazi első számú elkapó hiányzik .
2.) Az év vége után még láthatjuk játszani a PO-ban.
3.) Lesz legalább egy balhéja, csak hogy hallhassunk róla, és ne felejtsük el.
4.) Jön a Nuggets-ba SG-nek :D

Filip: Micsoda? Kire? :)

haromt: Igen. Azért mégiscsak az egy személyes offense-ünk volt 2 évig.

Storm: Jah, mint arra a lúzer-re, aki nem lesz a PO-ban, mi meg igen... :D

Eljött az ideje, hogy ismét jelentkezzünk egy időszakos offszezonbeli helyzetjelentéssel a Colorado Avalanche együttesével kapcsolatban, hiszen az elmúlt hetekben ismét történt annyi esemény, amelyeket nem árt rendszerezni, mert az edzőtábor hétvégi megkezdődésével párhuzamosan fokozódni fognak a történések, de még most, a nyugodt uborkaszezon utolsó napjaiban tekintsük át az utóbbi hetek híreit, hogy tiszta lappal indíthatsuk az előttünk álló - mit álló, már két ököllel a kapun dörömbölő :) - szezont.




















- Mindenek előtt a legfontosabb történés, hogy végre megszületett a megállapodás Chris Stewart-tal, így a fiatal erőcsatár a következő két évben is a denveri együttest szolgálhatja, melynek fejében 5.75 millió dollárt fog keresni: az ősszel rajtoló bajnokság során 2.5 milliót, egy évvel később pedig már 3.25-öt. A 23 esztendős szélső a tavalyi idényben a csapat legjobb góllövője volt 28 találatával, és 77 meccs alatti 64 pontjával az Avs második legeredményesebb játékosa lett, valamint a rájátszás hat mérkőzése alatt is háromgólos volt. Stewart 28 gólja közül 25-öt egyenlő létszám mellett lőtt, beleértve az öt győztes találatát is. A torontói származású támadó végül +4-gyel, 100 ütközéssel és 73 perc kiállítással zárta az elmúlt idényt. "Nagyon örülök, hogy végre szerződés alatt tudhatjuk Chris-t" - kezdte az klub menedzsere, Greg Sherman. "Az elmúlt idény egyik legjobb támadójátékosa volt a csapatban, bebizonyította, hogy lehet számítani rá, és a tavalyi produkciójára alapozva bátran aláírattuk őt további két esztendőre. A klub saját draftoltjaként lenyűgöző éve volt, abszolút beleillik a képbe, a mentalitása kiválóan definiálja azt, amiért a csapat küzd." A Colorado 2006-os elsőkörös draftoltja (18. összesített pozíció) a 2008/09-es szezonban debütált az NHL-ben, és a csapat legeredményesebb újoncaként 11 góllal és 19 ponttal vétette észre magát 53 találkozón pályára lépve. A káprázatos fizikai adottságokkal rendelkező csatár, aki egykoron még amerikaifutballozott is, mielőtt az Avalanche-ben bemutatkozott volna, három évet húzott le az OHL-es Kingston Frontenacs együttesében a juniorok között, és egy fél szezont az AHL-ben szereplő Lake Erie Monsters-ben is melegített. Stewart ügynöke, Eustace King a következőképpen nyilatkozott: "Úgy gondolom, Chris és az Avalanche is jól járt ezzel a két évre szoló új megállapodással. Ügyfelem számára jelenleg a Colorado a legjobb csapat, fiatal, fejlődőképes együttes, ahol még biztosan sok sikert élhet meg, nem szerettünk volna máshová szerződni. Nagy örömmel látom Chris virágzását, hiszen már junior kora együtt dolgozunk, tisztában vagyok vele, hogy éveken át mennyire keményen dolgozott, és ez a fiatalember már hosszú ideje eltökélten küzdött a céljáért, hogy az NHL-ben bizonyíthasson, mindezt tavaly megtette, várjuk a további fejlődését."

- Bejelentették, hogy az ősszel rajtoló idényben az Avalanche új ECHL-es farmcsapata a Tulsa Oilers gárdája lehet a szintet lépő Charlotte Checkers után. Vagyis az AHL-es fiókegyüttesünkbe be nem férő tehetségek az egyfajta "harmadosztályként" szolgáló ligában ebben az együttesben küzdhetnek a fejlődésükért. Érdekesség, hogy az Oilers az 1992-es megalakulása óta most először lesz a fiókcsapata egy NHL-es klubnak. A denveri majorcsapatok számára nem ismeretlen az oklahomai piac, hiszen a Rockies Double-A-s farmcsapata ugyancsak ebből a városból származik, a Tulsa Drilles baseball klubja, és a gyümölcsöző együttműködés már évek óta tart, reméljük mostantól a hokisok is megbízható "tanodára" találnak.

- A klub új kapustanácsadója Mike McLean lesz a következő szezonban, s az elődjéhez, Jocelyn Thibault-hoz hasonlóan ő is részmunkaidőben fogja ellátni a feladatát. A frissen kinevezett 44 esztendős szakember aktív pályafutása során 16 szezont húzott le az NHL-ben, abból 1987 és 1998 között végig a Vancouver kapuját védte, s ezalatt összesen 245 mérkőzésen segítette győzelemhez aktuális csapatát. Játékosként a legnagyobb sikere az 1994-es Stanley Kupa-döntőben való részvétel volt, amikor azonban hét mérkőzésen a Canucks színeiben vereséget szenvedtek a Rangers-től. McLean a visszavonulását követően a 2002/03-as szezonban a WHL-ben szereplő Kamloops Blazers-nél kapusedző volt, majd többnyire a Canucks hazai mérkőzéseinek szakkommentátoraként tűnt fel, az első igazi NHL-es munkavállalását most tudhatja le az Avalanche-nél.

- Október 6-án és 7-én a klub újra összehívja az 1995/96-os kupagyőztes csapat egyes tagjait az egyesület fennállásának, egyben a követendő példaként szolgáló egykori bajnoki cím tizenötödik évfordulója előtti tisztelgés céljából. Egyelőre a reunion pontos programját nem közölték, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy valójában mely akkori játékosok fognak megjelenni az eseményen, de biztosak lehetünk benne, hogy a Chicago elleni 7-i hazai szezonnyitó mérkőzésen is fel fognak tűnni az egykori hőseink. Az első bajnokcsapatunkból egyébiránt már csak a sziklaszilárd hátvéd, a jelenlegi csapatkapitány, Adam Foote tagja az Avs aktív játékoskeretének.

- Továbbra sem tudtunk egyezségre jutni a korlátozott szabadügynök Peter Mueller sorsát illetően, s az utóbbi hetek kifejezetten csendesen teltek az üggyel kapcsolatban. Az ifjú játékos Stewart-tal hasonló cipőben jár, a belépőszerződését követően most szeretne valamivel nagyobb pénzt keresni, de érthető, ha a klub nem kíván túl sokat kockáztatni a kissé ingadozó formájú támadóval. A játékosnak hosszabb távon más választása amúgysem lesz, mint aláírni az Avs-hez. Kérdés, hogy mindezt mikor teszi meg, az ideje egyre fogy, rövidesen kezdődik az edzőtábor, azzal pedig csak a saját dolgát nehezítené meg, ha távolmaradna az Avalanche gyakorlásaitól. Mueller még márciusban Wolski-ért cserébe került a mieinkhez, és azok után, hogy korábbi klubjában, a Coyotes színeiben mindössze 17 pontra volt képes 54 meccs alatt, a denveri egyesületben valósággal megtáltosodott, és első 15 mérkőzésén 20 egységet (9+11) szorgoskodott össze, amikor viszont egy súlyos agyrázkódás véget vetett a szezonjának. A második sor bal oldalán Duchene mellett parádésan teljesített, ám most mégis érthetetlen a nagy várakozás az új szerződése körül, de hamarosan talán a történet végére érhetünk...

- Szeptember 12-én az újonc edzőtábor első szárazföldi edzéseivel veszi kezdetét az Avalanche hivatalos felkészülése a 2010/11-es szezonra, melynek pontos menetrendjét már olvashattátok korábbi bejegyzésünkben. Az edzőtáborok legfontosabb eseményeiről természetesen a továbbiakban blogunk cikkjeiben is be fogunk számolni időről időre, hiszen végre kezdenek sűrűsödni az események a hokisok körül is.

Végezetül pedig egy hangulatos videót ajánlanék még az elmúlt idény legszebb pillanatai felidezéseként, amolyan ráhangolódás céljából:

Múlt szombattól keddig játszották le a Törökországban zajló kosárlabda világbajnokság négy darab nyolcaddöntő mérkőzését Istanbul városában. A legújabb VB bejelentkezésünkben az egyenes kiesési rendszer első körének meccseiről készítettem egy kis számvetést, természetesen főként az egyetlen versenyben maradt denveri katonával és csapatával foglalkozva.

A számunkra legfontosabb mérkőzésen az amerikai válogatott sikerrel vette az Angola elleni akadályt, és a Team USA 121-66 arányban ütötte ki az afrikaiakat. Az amerikai csapat a Billups-Rose-Iguodala-Durant-Odom ötössel kezdte a találkozót és jórészt nekik köszönhetően már az első negyedben húsz pontos vezetésre tettek szert. Ezt követően kicsit több területet adtak az angolaiaknak, akik a nagy hátrányban kissé kedvetlenül, de felszabadultan próbálkoztak, különösebb teher nem nyomhatta vállaikat. Végül a félidőben 65-38 volt az állás. A második részben sem történt jelentős változás, az amerikaiak őrizték az előnyüket és helyenént parádés játékot játszva növelték folyamatosan a különbséget, az utolsó negyedben még további húsz ponttal felülmúlva az ellenfelet állították be az 55 pontos differenciát. A denveri irányító mellett, akivel lejjebb külön foglalkozunk, három játékos is 17 pontot regisztrált az amerikai csapatból. Az egyik Durant volt öt lepattanója mellett megint magabiztosan dobott, aztán Gordon 5/6os tripla dobó hatékonysággal vétette észre magát, a harmadik pedig a padról nagyot alkotó Gay lehetett. Ezen kívül még ki lehet emelni Rose és Westbrook 6-6 asszisztját, vagy Odom 8, Chandler 7 lepattanóját. Angolai oldalról Gomes volt az egyetlen kiegyensúlyozott dobó, hiszen 21 pontig jutott el.
- Billups az amerikai csapat legeredményesebb játékosaként zárt, miután 19 percet a pályán töltve egészen 19 pontig ment fel, öt hárompontost értékesített két hibás kísérlete mellett, azon kívül nem is volt több mezőnydobása, vagyis 71.4 %al jeleskedett. További négy pontját négy darab büntetőből tette hozzá, valamint négy gólpasszt és két védő lepattanót is jegyzett a három személyi hibája mellé. A válogatott rutinos zászlóvívője remekül mozgatta a többieket és amikor rá került a sor kíméletlenül értékesítette a tripláit. Egyértelműen a torna eddigi legjobb játékát láttuk tőle, most először tette oda magát igazán, hiszen ez volt az első igazi tét mérkőzésük.

Még a legelső nyolcaddöntőben szombat délután rendezték a parázs harcot ígérő szerb-horvát rangadót és nem is kellett csalódniuk a rajongóknak. A meccs hihetetlen csatát hozott, különösen az utolsó negyed elképesztően izgalmas volt, bár az esélyesebb szerbek nagyrészt végig vezettek, a horvátok felküzdötték magukat lőtávolságon belülre és az utolsó percen belül ki is egyenlítettek büntetőkből, de a drámai csatából Szerbia jött ki jobban és 73-72re nyertek. A horvátoknál a csere irányító Popovic volt a hős, aki a hajrában visszazárkóztatta a csapatát 21 ponttal és 5 assziszttal, míg a szerbek legeredményesebb játékosa az NBA sztár Krstic volt 16 egységgel.
A második meccsben sem kellett csalódnunk, bár egy fokkal simábban 80-72 arányban győztek a spanyolok Görögország ellen. A címvédő csapat jobban kezdte a mérkőzést és általában ők vezettek, de nagyobb különbséggel nem tudtak ellépni a szívósan küzdő görögöktől. A második félidőben ráadásul Spanoulisék új erőre kapcsoltak és a vezetést is átvették, végül a harmadik negyed végén már újfent egy ponttal mentek a spanyolok. Az utolsó játékrészben azonban Spanyolország hamar eldöntötte a meccset a maga javára és a végére meggyőzőbb különbséggel diadalmaskodtak. Köszönhetően főleg a 22 pontig jutó Navarro kiemelkedő játékának, de Reyes is letépett tíz pattanót, míg a görögöknél a három triplát értékesítő Diamantidis és a SG Zisis volt nagy formában, mindketten 16 ponttal zártak.




















Vasárnap már nem láthattunk ennyire szoros küzdelmeket, mivel Szlovénia az első pillanattól magabiztosan vezetve győzte le 87-58ra nagyon simán Ausztráliát. Talán ennél mindenki többet várt volna a formán kívül játszó kenguruktól, ahonnan nagyon hiányzott egy igazi vezéregyéniség, amilyen például Bogut lehetett volna, így ahogy bajba kerültek a meccs elején nem tudtak kimászni a gödörből később sem. Ezzel szemben a szlovének dinamikusak voltak és nagyon egyenletes szinten játszották végig a találkozót, ráadásul kegyetlenül pontosan dobáltak kintről, a triplákat 48.5 %ban értékesítették. Legeredményesebb játékosuk nagyszerű formában tüzelő Lakovic öt triplával 19 pontos lett, közben az ausztrálok részéről Ingles és Mills lett a legjobb 13-13 pontosként, és az egész csapat mindössze két hárompontost tudott bedobni.
Aznap este lépett pályára a házigazda török válogatott, mondanom sem kell, hogy őrületes atmoszféra fogadta Türkogluékat, a franciák ellen is a közönség sokat is segített a félholdas válogatottnak. A feltüzelt törökök pedig nem kegyelmeztek és az elejétől fogva magukhoz ragadták a vezetést, a franciák nem tudtak mit kezdeni velük, csak kisebb fellángolásokra futotta tőlük. Így a szünetben már 15el mentek a hazaiak, a végére pedig 95-77re diadalmaskodtak ezzel bejutottak a legjobb 8 közé. A legjobb török játékos ezen az estén is a legnagyobb sztár Türkoglu volt mivel 20 pontot dobott, mellette még a 17 pontos Güler alkotott maradandót, közben Franciaország színeiben gyakorlatilag egyedül a 39 perc alatt 21 pontot szóró Diaw játékában volt benne az a tűz, amivel talán lehetett volna keresnivalójuk a hazaiak ellen.


Küzdelmes mérkőzésre volt kilátás, amikor hétfő délután Oroszország találkozott Új-Zéland legjobbjaival. Az első félidő a várakozásoknak megfelelő szoros csatát hozta, kevés pont született, de kis különbséggel szinte folyamatosan az oroszok voltak előnyben, így a második negyed végét jelző dudaszó megszólalásakor is 31-27el ők álltak jobban. A második félidőben azonban az oroszok egyre nagyobb sebességre kapcsoltak, és több hullámban érkező runok által hamar megpecsételték az óceániai együttes sorsát, a találkozó második felében egyértelműen Oroszország akarata érvényesült, és annak ellenére magabiztosan győztek, hogy nem dobtak kiemelkedően, hanem a mezőnyben játszották le Új-Zélandot. A meccs végeredménye 78-56 lett. Az erőcsatár Vorontsevich 18 ponttal és 11 lepattanóval repítette az orosz válogatott szánját, míg az Új-zélandiaknál Penney 21 pontra volt képes.

A keddi játéknapon két újabb nyolcaddöntő szerepelt a világbajnokság programjában. A délutáni mérkőzésen a csoportból veretlenül továbbjutó Litvánia az éppen csak továbbjutott Kínával nézhetett farkasszemet. Meglepetésre a litvánok elég fásultan kezdték a találkozót, így a tudásukat a csoportkörben jól titkoló ázsiaiak örülhettek jobb startnak és az első negyedet követően öt ponttal ők álltak jobban. Azonban Kleiza és a litván légierő a második negyedtől megindította a bombázást és fokozatosan növelve a különbséget eldöntötték a győzelem kérdését. A kínaiak szívósan kapaszkodtak a vége felé így nem engedték, hogy nagyobb vereséget mérjenek rájuk 11 pontnál, de a litvánok 78-67es diadalát így sem tudták veszélyeztetni. Az egykori Nuggets játékos Kleiza még a szokásosnál is őrültebb napot fogott ki, a litvánok első emberévé lépett elő a mérkőzésen és 30 ponttal, 9 lepattanóval segítette csapata boldogulását, rajta kívül a tíz pontot is csak épp hogy ketten át tudták lépni. Közben a kínaiak közül a 21 pontos irányító Liu emelkedett ki.
Az esti rangadón következett az egyik, ha nem a legjobban várt nyolcaddöntő mérkőzés, amikor a dél-amerikai szuperrangadót rendezték Argentína és Brazília között. Mindkét csapat magas színvonalon kezdett és bár az első játékrész nagy részében a zöld mezes brazilok voltak előnyben, a végén 25-25 állt az eredményjelzőn. Varejaoék nem csüggedtek és gyors játékukkal állandó nyomás alatt tartották az argentínokat, jobban sikerült számukra a félidő és a nagy szünetben négy pontos előnyben lehettek. A második félidőre a csapatát addig egy emberként meccsben tartó Scola mellé egyre többször záróztak fel a többiek, különösen Delfinora lehetett számítani, de jobbára még mindig Brazília birtokolta az előnyt, ám meglépni semmiképp sem tudtak a harcos argentinoktól, nagyon izgalmas hajrára számíthattunk. Mindkét csapat nagy formában játszott, és mindkét oldalon láthattunk remek egyéni megoldásokat, egyik sem akart veszíteni, így tényleg egy hatalmas harc alakult ki, de ez egyáltalán nem ment a játék rovására, nagyon magasszínvonalú meccset játszott a két együttes. A negyedik negyedben az argentinok játszottak összeszedettebben és Scola vezetésével el is tudtak lépni egyre többször, a brazílok az utolsó pillanatig közel maradtak, de legnagyobb erőfeszítéseik ellenére képtelenek voltak felzárkózni, így Argentína 93-89 arányban felül múlta őket. Az egész VB legeredményesebb játékosa Scola ezen a meccsen még az eddigi játékát is felül tudta múlni és 14/20as mezőnydobási hatékonysággal elérte a 37 pontot, elképesztően nagyot játszott. Mellette a négy triplát bevágó Delfino 20 ponttal zárt, Prigioni pedig 8 előkészítést jegyzett. A braziloktól a két nagy bombázó, a 32 pontos Huertas és a 20 egységet szóró Barbosa volt elemében, a magas embereik azonban nem bírták tartani Scolaval a lépést, Splitterék a végére felörlődtek és legfőképpen ez döntötte el a mérkőzést.

Azt hiszem, hogy nem csalódhattunk a nyolcaddöntőkben, még ha volt is néhány simább meccs, ugyanakkor olyan összecsapásokat is láthattunk ahol az igazi kosárlabda dominált és bizonyára a VB további szakaszában már csupa ilyen mérkőzéssel találkozhatunk.

A negyeddöntők programja:

Szerda, 17:00 Szerbia - Spanyolország
Szerda, 20:00 Szlovénia - Törökország
Csütörtök, 17:00 Egyesült Államok - Oroszország
Csütörtök, 20:00 Litvánia - Argentína

Billups személyében tehát még mindig van denveri játékos, akinek szurkolhatunk a legjobb 8 között, ráadásul Mr. Big Shot csak a tét fokozódásával kezd igazán bele jönni, szóval bízhatunk benne, hogy sokáig eljuttatja a fiatalos amerikai válogatottat. A csütörtök délutáni meccsükön pedig már az elődöntőbe jutás lesz a tét számukra.

Múlt szombat estére kellett kitűzniük az NFL-csapatoknak a szezonkezdő 53-as végleges keretüket, így tett a Denver Broncos együttese is, méghozzá jókora fejhullajtás ment végbe, hogy sikerüljön levinni a létszámot a megengedettre. Ennek apropójából ült össze blogunk Broncos-különítménye, hogy a legtöbbeket foglalkoztató kérdésekre válaszoljunk, s posztonként végig haladva megemlítsük észrevételeinket a keretről.




















Először is a sérült listán csatlakozott Elvis Dumervil és LenDale White mellé a veterán elkapó Brandon Stokley is, szintén sérülés miatt búcsúztunk el a TE Marquez Branson-tól, miközben a CB Alphonso Smith-t elcseréltük a Detroit Lions-hoz a tight end Dan Gronkowski játékjogáért cserébe. A Broncos továbbá a következő játékosokat bocsátotta el: a védelemből a DE Jarvis Green, az OLB Darrell Reid, a S Kyle McCarthy, a DE Jeff Stehle, LB Kevin Alexander, a LB Worrell Williams, a NT Chris Baker, a LB Jammie Kirlew és a LB Johnny Williams távozott; míg a támadójátékosok közül lemondtunk a G Seth Olsen, a TE Riar Greer, a WR Britt Davis, a TE Kory Sperry, az OT Paul Duncan, WR Alric Arnett és a TE Nathan Overbay további alkalmazásáról.

Vasárnap még újabb változásokhoz nyúltunk, amikor elköszöntünk a linebacker Baraka Atkins-től és a runningback Bruce Hall-tól, miközben a helyükre a futó Andre Brown-t, valamint a támadó falember Chris Clark-ot szereztük meg.

Ennek értelmében a következő 53 fő maradt a Broncos idénykezdő keretében:

QB: Kyle Orton, Brady Quinn, Tim Tebow;
RB: Knowshon Moreno, Correll Buckhalter, Lance Ball, Andre Brown;
FB: Spencer Larsen;
WR: Jabar Gaffney, Eddie Royal, Demaryius Thomas, Eric Decker, Matthew Willis, Brandon Lloyd;
TE: Daniel Graham, Richard Quinn, Dan Gronkowski;
OT: Ryan Clady, Ryan Harris, D'Anthony Batiste, Chris Clark;
OG: Chris Kuper, Zane Beadles, Eric Olsen, Stanley Daniels;
C: J.D. Walton, Russ Hochstein;
DE: Ryan McBean, Justin Bannan, Marcus Thomas, LeKevin Smith;
NT: Jamal Williams, Ronald Fields;
OLB: Robert Ayers, Jarvis Moss, Jason Hunter;
ILB: D.J. Williams, Mario Haggan, Wesley Woodyard, Joe Mays;
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Perrish Cox, Nate Jones, Sid'Quan Thompson, Cassius Vaughn;
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill, Darcel McBath, David Bruton;
K: Matt Prater;
P: Britton Colquitt;
LS: Lonie Paxton.
















- Hogyan látod a hierarchikus sorrendet az irányítók között?

Black_Adder válasza: Orton-Quinn-Tebow. Tebow bemutatkozása jobbra sikerült, mint azt sokan várták, Quinn-é meg talán még a szerény várakozásokat is alulmúlta, de ő az érettebb. Ha most kéne helyettesíteni Orton,t rá szavaznék, de ez az erősorrend hamar megváltozhat...Tebow wildcat-szerű játékhívásoknál léphet majd pályára.

Filip89 válasza: Bár egész Denver egy emberként Tebow-lázban ég, azért reálisan tekintve, kétség sem férhet hozzá, hogy Orton a kezdő és a Quinn csere. BQ pocsékul kezdte az előidényt, az utolsó meccsen azonban már mutatott valamit tudásából, és biztos, hogy rutinosabb NFL-szinten, mint Tebow, akinek még sokat kell tennie érte, hogy oda érhessen, de mindenképpen jó úton indult el, és biztosak lehetünk benne, hogy lesz alkalmunk látni őt már idén is.

haromt válasza: Orton, Quinn, Tebow. Tiszta sor.

StormST válasza: Szerintem az előszezon ellenére is marad az előzetesen várt Orton-Quinn-Tebow depth chart, azért az utolsó meccsen Quinn is megmutatta, hogy tud jól játszani, Tebow-t pedig, a néhányan vártakkal ellentétben, nem akarjuk a futásoknál használni. Orton magabiztos, nyugodt és pontos is, bár a hosszú passzok most se mennek, de így is elég lehet egy jó szezonra, főleg egy annyira tehetséges WR sorral, amilyen nekünk van.

- Mekkora érvágás LenDale White elvesztése?

Black_Adder: Rövid yardos szituációkban a legjobb opció lett volna szvsz, de csak 3rd RB. És JMD tavaly se nagyon használt kettőnél többet, és Hillis képességeit se tudta kamatoztatni. Valószínűleg LenDale-lel is ez lett volna, ezért nem tűnik nagy érvágásnak. Ha viszont egyszerre lesérülne Moreno és Buck, akkor Isten irgalmazzon nekünk...

Filip: Sajnáltam a sérülését, mert fenegyerek létére nagyon szépen küzdött az előidényben, és úgy tűnt nagyon hasznos lesz harmadik RB-nek, nélküle kicsit vékonyabb lett a poszt, lehet, hogy inkább Westbrook kellett volna Knowshon és Bucks mögé. :P

haromt: Semekkora. Négy meccset úgyse játszhatott volna. Remélhetőleg nem döglik meg mind a két kezdő. Ha igen, akkor LenDale-lel is szopóág lenne.

Storm: Ez egy olyan kérdés, amire majd csak a negyedik hét után tudunk érdemben válaszolni, ugyanis addig egyébként se játszott volna. Ha a két kezdő futó, Moreno és Buckhalter, 100%-os, vagy ahhoz közeli formába tud kerülni addig és nem lesz több sérülés, akkor nem lesz túl nagy gond White hiánya, de ha szükség lesz még egy futóra, akkor a keretbe került backup-ok eddigi formája alapján lehet ok egy kis aggodalomra.



















- Meglepődtél-e a hat keretbe kerülő elkapó nevén?

Black_Adder: Nem. Öt egyértelmű volt, a kérdés csak az lehetett, hogy Willis vagy Stokley. Előbbi az offseason egyik hőse volt denveri részről, nagyon fiatal és az ST-ben is játszik. Így hiába sajnálom Stokley-t, ez a döntés volt a legjobb a csapatnak.

Filip: Sajnos, hamar kiderült, hogy Stokley-ra már nem lehet számítani, így fájó szívvel el kellett köszönnünk tőle, de ez nem jelenti azt, hogy csak egy kicsit is gyengébb lenne az egység, mert hat olyan játékos maradt az 53-as keretben, akiknek ott van a helyük. Gaffney-től klasszis szezont várok, Royal meg fogja állni a helyét az új szerepkörben is, Lloyd-ra nyugodtan lehet számítani, Willis és Decker pedig parádés volt az előidény alatt, Bay-Bay-t sajnos még nem láthattuk, így szerintem az első meccseken aligha lesz tényező, de később bőven lesz alkalma bizonyítani.

haromt: Nem. Már tavaly is sokat volt sérült Stokley. Öreg nagyon.

Storm: Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki Stokley hiányát nagyon sajnálja, de a realitás az, hogy bármennyit is tett az öreg eddig, sérülten nem tud a csapat hasznára lenni és a Royal-Willis páros úgy tűnik meg tudja oldani a pótlását. Hiányozni fog és én minden jót kívánok neki, egy nagyon jó sportember távozik a személyében a csapattól. Gaffney úgy tűnik fel tud nőni a WR1-hez, Decker már most bebizonyította, hogy jó választás volt, Lloyd kicsit hullámzó, de mindenképpen megérdemli, hogy a keretben legyen, egyedül Thomas-ról tudunk még keveset, de remélhetőleg hamarosan ő is megfelelő fizikai állapotba kerül, hogy megdolgozhasson a magas draft cetlivel belé invesztált bizalomért.

- Hogyan oszthatják meg egymás közt a feladatokat a TE-ek?

Black_Adder: Legtöbbet Graham-et látjuk majd szerintem. Elsősorban blokkolnia kell, de akár Orton egyik célpontja is lehet. Ha ő nincs, mert fáradt vagy sérült, akkor Richard Quinn jön a helyére. Gronkowskit szerintem arra a szerepkörre hoztuk, amit Branson is ellátott sérülése előtt, tehát egy elkapó TE, aki leginkább elkapásokban jeleskedhet.

Filip: Bizonyára idén is Graham lesz a húzóember, aki az egész offense hadvezére, így értelemszerűen a blokkoló feladatai mellett passzokat is kaphat adott esetben, ellentétben Quinn-nel, míg Gronkowski számomra kicsit sötét ló, de bízom benne, hogy JMD-ék láttak benne potenciált, ha Smith-t odaadták érte.

haromt: Graham csinál mindent. A többiek semmit.

Storm: Ha Graham végre egészséges lesz, akkor a többiek maximum csak epizód szerepet kapnak majd mellette, bár elég sok 2 TE-es felállást játszottunk eddig idén, a tavalyihoz képest mindenképpen. Branson jó lehetett volna, de ő kiesett, Quinn csak blokkolni jó, Gronkowski pedig még egy nagy kérdőjel, pár hétig még kétlem, hogy komolyabb feladatokat bíznánk rá.

- Milyennek tartod az offensive line-t a tavalyihoz képest?

Black_Adder: A tavalyi séma váltással jelentősen romlott a falunk teljesítménye, elsősorban mert az új sémához kevésbé voltak alkalmasak az embereink, főleg a fal közepén. Az idei drafton ugyan lemaradtunk Iupatiról és Pouncey-ról is, de a rendszerbe megfelelően illeszkedő, akár rookie-ként is bevethető újoncokat sikerült szerezni az adott posztokra, szóval a tavalyinál mindenképp jobb lesz.

Filip: Bizakodó vagyok a megfiatalított fallal kapcsolatban, sajnálatos módon azonban az előidényben egyszer sem volt mindegyik potenciális kezdőnk egészséges, így gyakorlatilag éles körülmények között kell majd összekovácsolódniuk, de szerintem nem fogunk csalódni bennük. Az új srácok eddig tetszettek, a régiek közül a húzóemberek maradtak, szóval tulajdonképpen javulásnak kell történnie, de majd meglátjuk mi lesz.

haromt: Nem nehéz annál jobbat összehozni. Ha mindenki egészséges, akkor jók. Persze, soha nem ép mindenki...

Storm: Erre még elég korai válaszolni. Egyrészt még szerintem nem játszott a végleges felállásban egyszer se ez az egység, másrészt még eddig komolyabb futó nem nagyon volt mögöttük idén és Graham is hiányzott mellőlük. Ha Clady újra csúcs formában lesz és idén Harris-t is elkerülik a sérülések, akkor a széleken biztos nem lesz gond, ahogy Kuper-től se várok visszaesést. Walton eddig tökéletes választásnak tűnik a C posztra, egyedül még a LG poszt nem tiszta...

- Mi a véleményed a defensive line-ban történt elbocsátásokról?

Black_Adder: Jarvis Green kicsit meglepő, de amit a Pats-ben láttam tőle, azok alapján nem feltétlen nagy probléma, hogy távozott. Cserének mondjuk elment volna. Én Baker elküldésére se számítottam, de a hat legjobb DL emberünk maradt, ebben biztos vagyok. Kérdés elég lesz-e ide hat játékos a rosteren...

Filip: Green szerződtetésével, majd elbocstásával csak magunkat tettük nevetségessé, de örülök, hogy időben beláttuk a pillanatnyi elmezavart, és végül a legjobb neveket hagytuk bent a keretben.

haromt: Max Bowlen-nek fáj Green kivágása. Semmit se vesztettük vele.

Storm: Green-t szerintem azért hoztuk, hogy McBean-t leváltsa, ami úgy tűnik nem sikerült neki, így viszont nincs rá akkora szükségünk, amekkorát a fizetése indokolna. Baker kirakása meglepett, ezek szerint mégse akkora tehetség, amekkorának sokan beharangozták, igaz most két rutinos kezdő is volt előtte Jamal Williams és Ronald Fields személyében, de ha tényleg jó, akkor utóbbit illett volna kiszorítani. Viszont LeKevin Smith bekerülése engem nagyon meglepett, ahhoz képest, hogy az offseason elején kiraktuk, most Green ellenében ő maradt bent, ez utóbbira mindenképpen elég rossz fényt vet. Örülök viszont Marcus Thomas keretben maradásának, én sokat várok a sráctól...

- Hogyan fogjuk tudni helyettesíteni Elvis Dumervil-t?

Black_Adder: Erősebb a DL, mint tavaly, ezért a LB-eknek könnyebb dolga lesz, de Doom-ot nem tudjuk helyettesíteni.

Filip: Sajnos, Doom robbanékonysága és helyzetfelismerő képessége nélkülözhetetlen lesz, de joggal reménykedhetünk benne, hogy a többiek kettőzött erővel fognak küzdeni nélküle, és valamelyest csillapíthatjuk a tátongó űrt. Különösen Ayers-től várnék nagy szezont, akire talán kifejezetten jó hatással lehet, hogy nem Elvis árnyékában lesz. Moss-ban már kevésbé tudok bízni az elmúlt évek után, de talán képes lesz végre pozitív meglepetést okozni, miközben Hunter sem véletlen élte túl a keretszűkítést.

haromt: Sehogy.

Storm: Ha Ayers fejlődése úgy alakul, ahogy azt az offseason utolsó meccsei sejtetni engedik, akkor nincs nagyon nagy tragédia, de az biztos, hogy Doom mindenképpen hiányozni fog. Moss eddig nem bizonyított nagyon sokat, de a hozzáállására nem lehet panasz, reménykedjünk, hogy előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét a sok munka. Engem inkább a Haggan-be vetett bizalom lep meg, lassan nem is hagytunk mögé senkit komoly ellenfélnek, különösen Atkins kirakása után, hiszen most csak 3 ILB maradt DJ-vel és Woodyard-al. DJ a biztos pont, nem kell félni, hogy betlizne.

- Mennyire vagy elégedett a végleges CB-kerettel?

Black_Adder: A Champ-Goodman páros tavaly bevált. Mögöttük pedig idén mindenképp mélyebb depth van. Cox a draft steal-je, Thompson és Vaughn egyaránt jól teljesített, Nate Jones viszont kevésbé. Alphonso Smith-szel nagyon befürödtünk, azt az idei 1. köröst amit érte adtunk tavaly, idén mindenképp jobban tudtuk volna felhasználni. Nem tudom, hogy mi a jobb, túl korán, vagy túl későn elzavarni az alul teljesítő játékosokat.

Filip: A bőség zavarával küzdöttünk, így létszükséggé vált Smith elcserélése, ami már azt mutatja, hogy nem mindennapi depth van a poszton, lévén azért a legtöbb csapatnak bizonyára lett volna rá helye, hogy még egy-két évig őrizgessen egy hasonló, reményeit még nem beváltó fiatalt, nekünk azonban erre nem igazán volt most lehetőségünk. Champ és Goodman kezdő helye vitathatatlan, azonban az előidényben Sid és Cox óriásit alkotott, Vaughn pedig talán az egész csapat legnagyobb meglepetése lett, hogy - teljes joggal - bekerült a keretbe.

haromt: Ligaelit.

Storm: A cut parádé előtt sokan irigyeltek minket, hiszen a bőség zavarával küzdöttek a csapatnál ezzel a poszttal kapcsolatban. Végül Alphonso Smith távozása oldotta meg a problémát, így a maradék 6 simán maradhatott. Champ és Goodman már bizonyított, Cox nagyon jó előszezont csinált és Thompson is mutatott bíztató dolgokat, ahogy Vaughn is, egyedül talán Nate Jones lóg ki a sorból, ha csak ST-ben használjuk, akkor még viszonylag OK, hogy marad, bár én inkább pl. Green-t tartottam volna a keretben, mint őt..






















- Történt-e meglepetés a safety-k összeállításakor?

Black_Adder: Nem.

Filip: A TC kezdetétől ők négyen voltak a favoritok, és szerintem brutálisak lesznek, remélem Dawkins-nak nem lesznek komolyabb sérülései, és akkor biztos, hogy gőzerővel fogja űzni-hajtani az egységet, az egész D-t, és talán az egész Broncos-t is. Hill helye szintén kirobbanthatatlan, de McBath-től is egyre többet várok, Bruton pedig tavaly is az egyik legmegbízhatóbb tagja volt a special team-nek.

haromt: Pont ugyanez volt tavaly. McBath sima kezdő lehet bármikor.

Storm: Nem igazán, komoly verseny nem is volt, csak attól tartottam kicsit, hogy az eddig idén sokat sérült McBath kikerül a keretből, mert tőle én (is) sokat várok. Úgy gondolom, hogy ennél a posztnál is nagyon jól állunk: van egy elég jó kezdő páros Dawkins és Hill személyében, mögöttük pedig ott tanul egy nagyon tehetséges páros, McBath és Bruton.

- Dönthettünk-e volna máshogy a három ST-játékos kihirdetésével kapcsolatban?

Black_Adder: Biztos, csak úgy gyengébb lett volna az egység. LS és K posztok sokáig megoldottnak tűnnek, P-ben még nem vagyok biztos, de nem hinném, hogy elfognak menni rajtuk a meccsek.

Filip: Nem volt verseny ezeken a posztokon, szerintem már a tavalyi szezont is Colquitt-tal kellett volna kezdenünk, eredményes játékot várok tőle, már amennyire egy punter-től lehet. Prater és Paxton pedig tavaly is magas színvonalon teljesített.

haromt: Konkrétan egyik poszton sem volt másik játékos a keretben.

Storm: Prater-nél nem volt kérdés, de ő nem is szolgált rá, hogy aggódnia kelljen a helyéért, Paxon is a biztos pontok közé tartozik, Colquitt pedig az előszezonban bebizonyította, hogy nem hibáztak, amikor megtartották, úgy tűnik a holder posztra is gyakorolt eleget. Royal szerintem a WR poszton rábízott feladatok mennyiségétől függően fogja csak a két return posztot ellátni, de azt már tudjuk, hogy Cox, Thompson és Vaughn is jó a visszahordásban...

- Összességében mi a véleményed a szakmai stáb offszezonbeli munkájáról és a keret kialakításáról?

Black_Adder: Erre majd a szezon válaszol. Sőt, a legnagyobb kérdésre majd a 2012-es szezon. Így előre megmondani nagyon nehéz, nálam hozzáértőbbek is lőttek már nagyon mellé. Elment a csapat legnagyobb sztárja, Brandon Marshall, jött ugyanakkor egy nagy sztár, NT posztra. Phonso elcserélésével a tavalyi draft 10 emberéből négyet máris elküldtünk /*+McKinley IR*/ ez egy év alatt elég sok. Doom sérüléséről nem tehetnek, de óriási veszteség.
Belevágtunk az nfl történetének talán legkérdésesebb, a szurkolókat leginkább megosztó projectébe, a Tebow-projectbe. Ha bejön, akkor ebből az offseasonből másra senki se fog emlékezni, és ha nem, akkor se...
A depth mindenhol mély, erős csere játékosok, de igazán kiemelkedő kezdő csak egy-két poszton van. Számolhatunk úgy, hogy erősebb a keretünk mint a tavalyi, de ne feledjük el, hogy majdnem minden csapat így gondolja saját magáról, és nekik legalább ugyanakkora eséllyel jön ez be, mint nekünk...

Filip: Örömtelinek tartom, hogy beláttuk a korábbi hibáinkat, és nem próbáltunk meg makacsul ragaszkodni olyan emberekhez, akikről görcsösen bizonyítani akarjuk, hogy igenis hasznosak, miközben esetlegesen náluk jobbakat hagytunk volna ki a keretből, így felvállaltuk a nagytakarítást mind Green, mind Smith; és mind Stokley esetében - bár utóbbi helyzete kétségtelenül egy másik történet. Egyre bizakodóbb vagyok azt illetően, hogy a keret egyre jobban idomul JMD elképzeléseihez, amíg tavaly még voltak az előző rendszerből való maradványok, addigra a mester mostanra már szinte teljesen a sajátjára formálta a keretet, és ezt most egyáltalán nem hatalmi szempontból emelném ki, hanem azért, mert általában jónak tartom JMD elképzeléseit, pontosan tudja mit csinál, és szerintem az általa favorizált emberekkel csak még hatékonyabban tudja elérni a céljait, ami egyúttal hosszú távon a Broncos sikereihez vezethet.

haromt: Ha nyerünk jó, ha nem, akkor takarodjanak. :P

Storm: Összességében úgy látom, hogy bár volt pár hibás döntés (Green, Phonso), de mindenképpen javult a keret a tavalyihoz képest. Bár Doom nagyon fog hiányozni, de a többi sérült úgy néz ki, hogy nagyjából időre felépül, nem látok komolyabb gyenge pontot a keretben egyelőre.

Az elmúlt héten hozták nyilvánosságra az NLL 2011-es szezonjának hivatalos menetrendjét, következő írásunkban a Colorado Mammoth jövőévi programját osztjuk meg hűséges olvasóinkkal, valamint megemlítjük a klub legutóbbi offszezonbeli tranzakcióit is.



















A Mammoth természetesen az új idényben is 16 mérkőzést fog játszani, immár a tízcsapatos ligában, hiszen az Orlando Titans megszűnését követően mindkét divízióban öt-öt együttes fog versengeni. A négy nyugati csoportellenfél mindegyikével három-három meccset kell megvívnunk - ebből a bajnoki címvédő Washington és a Minnesota ellen kétszer játszunk hazai környezetben, a Calgary és az Edmonton ellen pedig egy-egy alkalommal léphetünk fel idehaza. Eközben a keleti konferencia öt együttese közül mindössze a Philadelphia és a Boston csapataival mérkőzhetünk meg oda-visszavágós alapon.

Csapatunk az elmúlt évhez hasonlóan ismét a Stealth ellen nyithatja meg a szezont, de ellentétben a 2010-es esztendővel, jövőre hazai pályán kerülhet sor a szezonnyitóra, méghozzá egy szombati napon, január 8-án.

A Mammoth programja igencsak kiegyensúlyozottnak tekinthető abból a szempontból, hogy januártól áprilisig a bajnokság mind a négy hónapjában havi két-két hazai mérkőzést fognak megrendezni. Az itthoni összecsapásokat rendszerint pénteken vagy szombaton játszhatjuk le, helyi idő szerint este 7-es kezdési időpontokban. Egy kivételtől eltekintve, február 20-án ugyanis a Swarm elleni rangadó vasárnap, denveri idő szerint este 6-kor kezdődik.

Az új program értelmében a csapat három hétvégén fog két mérkőzést játszani: elsőként a február 18-20-i hosszú hétvégén pénteken Everett-ben, vasárnap St. Paul-ban léphetünk fel; április 1-jén és 2-án egy komplett back-to-back-et bonyolítunk le a Rush ellen, az első mérkőzést Edmonton-ban, a másodikat Denver-ben rendezik; végül pedig április 10-én és 11-én tudjuk le az ezévi hagyományos albertai kirándulást, amikor a 'Necks és a Rush otthonába látogatunk.

"Nagyon izgatottak vagyunk a következő szezon bajnoki programjával kapcsolatban. A szurkolóinkat maximálisan szeretnénk kiszolgálni, nem csak a legmagasabb színvonalú lacrosse-t láthatják majd jövőre a Pepsi Center-ben, hanem egy olyan csapatért szurkolhatnak, akikre igazán büszkék lehetnek. Alig várjuk már a január nyolcadikát!" - lelkendezett a klub első embere, Steve Govett.

Az előidénybeli menetrend a későbbiek folyamán fog kiderülni.

























A Colorado Mammoth programja a 2011-es szezonban:

Január 9., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Január 16., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Január 23., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Philadelphia Wings
Január 30., vasárnap, 01:00 Philadelphia Wings - Colorado Mammoth
Február 6., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Február 13., vasárnap, 01:30 Boston Blazers - Colorado Mammoth
Február 19., szombat, 05:00 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Február 21., hétfő, 02:00 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Március 5., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 27., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 2., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 3., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Április 9., szombat, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 10., vasárnap, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 15., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks
Április 24., vasárnap, 02:30 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth

Eközben az egyesület folytatta serény offszezonbeli hadműveleteit, és a legutóbbi bejelentkezésünk óta az elmúlt közel egy hónapban is történtek akciók a játékoskeretben:

- Szerződést kötöttünk a WLA idei szezonjának egyik legponterősebb támadójával, az NLL szempontból draftolatlan Jason Jones-szal, aki az ősztől próbálhatja ki magát a legmagasabb osztályú fedett pályás lacrosseligában. A Coquitlam Adanacs aprótermetű támadója nagyon örült a lehetőségnek: "Izgatott vagyok, hogy csatlakozhatok a Mammoth-hoz. Nem választottak ki a tavalyi drafton, tehát tudtam, hogy fejlődnöm kell, a mindennapi munkámat sokkal keményebben végzem, tudom, hogy többre van szükség tőlem, hogy az NLL-ben játszhassak, de igyekezni fogok bizonyítani az edzőtáborban."

- Végrehajtottunk egy újabb cserét a keret erősítése érdekében, amikor a jövőévi draftra jogosító harmadik körös választási lehetőségünket ajánlottunk fel a Washington Stealth-nek a hátvédként és középpályásként egyaránt bevethető Matt Zash szolgálataiért cserébe. A 26 esztendős Zash, aki idén világbajnok lett az amerikai válogatottal, igazán elkötelezett csapatember hírében áll, éveket töltött el a Titans-nél, a közelmúltbeli feloszlató draft alkalmával került a Stealth-hez, akiknek azonban nem különösebben volt rá szükségük. A Mammoth-nak annál inkább, kiváló védőmunkájával, bombaerős lövéseivel és remek labdaszerző-képességeivel biztosan a csapat hasznára lehet a következő idényben.

- Újabb egy évre aláírattuk a 2009-ben draftolt, tavaly nagyszerű újonc idényt produkáló Brad Richardson-t, a harcias középpályás a csapat elsőszámú faceoff-embere volt az elmúlt esztendőben.

- Továbbá leigazoltuk az ifjú Connor Martin-t, aki leginkább az Outlaws-ból lehet ismerős, idén draftolta őt ugyanis a denveri szabadtéri lacrosse klub, ahol volt is néhány jó meccse, jövőre pedig a box lacrosse-ban is városunkban próbálhat szerencsét, lévén a Chapman University-ről érkező egykori egyetemi All-Star-támadó egyéves szerződést kötött a Mammoth-tal.

- Az alaposan megerősített keretünk első alkalma a közös gyakorlásra a november elején kezdődő Training Camp lesz, amely egyúttal a keretszűkítésről is dönteni fog, de abban biztosak lehetünk, hogy a 2011-es Mammoth jóval erősebb lesz a tavaly ligautolsóként végzett együttesnél.

Hétvégén a Colorado Rockies csapata a NL West divíziót vezető San Diego Padresnél játszott le három meccset, és meglepetésre söpréssel tudtuk le a seriest így lényegesen javult a helyzetünk a kiélezett küzdelemben.

1. meccs, péntek: Padres-Rockies 3-4
A San Diegoi párharc legelső felvonására egy kicsit szokatlan összeállításban készülhettünk a számunkra teljesen ismeretlen, MLB-újonc dobó Luebke startja ellen, akivel még a farmligában sem találkoztunk soha. Először is az infielden hosszú idő után pihentettük EYJRt helyette Herrera volt a kezdő 2B, miközben az egyesen Giambi játszott, míg a másik két belsős posztot Tulo és Mora töltötték be. A CF Fowler került fel leadoff hitternek, mellette CarGo és Spilbo lehettek még kezdők. Valamint az elkapónk a Phils meccsen egyedüli ütőjátékosunkként nem pályára lépő Olivo volt, akinek starterként a San Diegoban hagyományosan eredményes nagy visszatérő Cook dobhatott. Kezdésként Fowler rögtön sétált, de rablás közben elkapták, majd még CarGo foglalta el az egyest egy error után, de tovább nem jutott, míg Cook csak egyetlen singlet szenvedett el. A második felvonásban a SD fiatal dobóját máris sikerült megtörnünk, amikor elsőre Mora ütött neki egy triplát, majd következett a veterán Giambi hazafutása ami két pontot hozott a Rockies részére. Ezt követően még Spilbo kapott egy hit-by-pitchet, Fowler sétált, majd Herrera single találata közben Spilbot ejtették ki a home platen, ezzel 2-0s előnyre tettünk szert, míg a Padres ismét csupán egy sétára volt képes. A harmadik felvonásban CarGo singlet követően Tulo vágott be egy újabb két pontos homerunt, mellyel már 4-0ra vezettünk, az ellenfelünk ezalatt bázisra sem jutott. A negyedik inning támadó része nem hozott semmi említésre méltót, ezalatt védekezésben az egy SDi singlet egy remek duplajáték segítségével hatástalanítottuk. A következő játék ismét csendesen telt el, mindössze a Padres jegyzett egy single találatot, amivel azonban újfent nem mentek semmire. A hatodik menetre a házigazdák már dobót cseréltek és az első reliever magabiztosan lehozta a próbálkozásunkat pályára kerülő futójátékos nélkül, részünkről Cook pedig a meccsen először bajba került mivel három sétát hibázott egyetlen kieső mellett, majd Headley groundout play közben befutott a legelső ember, így végül ezzel az egy kapott futással megúsztuk az akciót. Tehát 4-1re vezettünk hat inning után. A hetedik inningben egyenesen három strikeoutot szenvedtünk el, egyre haloványabbak voltunk az előny birtokában, közben Cook továbbra is fent maradt, de egy kieső mellett elszenvedett egy doublet, ezt követően az újonc Deduno váltotta őt és rögtön Hundley talált be egy homerunt a bal szélre, 4-3ra felhozva a Padrest. A továbbiakban újabb emberek kerültek bázisra, miközben Morales sikertelenül próbálkozott, végül nagy nehezen Betancourt egy SOval hárított. Aztán a nyolcadikban megint nem tudtunk bázisra kerülni, de Betancourt magabiztosan döngölte le a következő dobó játékunkat. A kilencedik felvonás felső részében egyedül Barmes harcolt ki egy sétát, majd Street fellépésére került sor, aki ugyan két out után bekapott egy single ütést, de be tudta fejezni a meccset, és 4-3 arányban megtartotta a Rockies előnyét, győzelemmel indítottuk a kritikus párharcot San Diegoban.
- Bár csak öt ütésünk volt, abból kettő homerun lett és az ezekből szerzett négy pont elég volt a győzelemhez, a Padres hiába ütött be hét találatot nekünk, sikerült megnyernünk a meccset. Tulowitzki immár a tizenharmadik hazafutását szerezte, amikor a harmadik inningben egy két pontos rakétát küldött ki a center fielden keresztül, így jelenleg 59 pontos a szezonban, bár mindössze 1/4es hatékonysággal zárta a pénteket. A másik HR a veterán Giambi nevéhez fűződött, aki mostanában keveset játszott és amikor pályán volt akkor sem csinált túl sok hasznosat, a Padres ellen viszont jó napja volt, az évi negyedik HR és 28. RBI mellett bemutatott egy nagyszerű kiejtést a SD első pontja közben az egyes bázison megakádolyozva a további bases loaded helyzetet. A nyolcadik játékra lecseréltük őt, és Barmes folytatta a helyette a kettes bázison, aki egy sétát tett hozzá, közben a 3Bként kezdő Mora került át az első kanyarba, akit éppen Giambi juttatott haza a hazafutásával a második menetben, mielőtt a .281es átlagú Mora beütötte szezonbeli harmadik tripláját. Az újonc Herrera is 1/4es estén van túl, miután egyetlen single találata kis híján RBI lett, egy home throwon múlott, 2B volt az elején, aztán a változtatások miatt 3Bként fejezte be a meccset. Gonzalez egyetlen single találatot tudott felmutatni egy reached error mellett így négyből egyes átlagteljesítménnyel végzett így némileg romlott .331re a hatékonysága és 10 meccsnél megállt az extra base hit sorozata. A legfelső ember hosszú idő után újra Fowler lehetett, az első két beállásában sétát harcolt ki, a további két alkalommal viszont egyaránt kiesés sorsára jutott, közben az idényben hetedszer kapcsolták le rablás közben, de első alkalommal pickoffal. A bal szélső Spilborghs találat nélkül zárt három beállásban, egyetlen pályára kerülését egy hit-by-pitch árán szerezte, de végül haza felé tartva kiejtették őt. Az elkapó Olivo csendes napot zárt a nyolcadik beülőben, négyből négyszer kiesett, ebből kétszer strikeout révén és két LOBt is feljegyzett. Az egy hónap kihagyás után visszatérő rutinos Cook az első öt játékot nagyon magabiztosan hozta le, a hatodikban akadtak problémái, amikor már egy runt is kapott, majd a hetedikben egy újabbat. Végül a 6.1 játékot négy-négy ütéssel és sétával, valamint két kapott futással zárta, miközben a szezonbeli ötödik győzelmét harcolta ki. A fiatal Deduno képtelen volt menteni a hetedik inningben, és a háromból csak egy ütőt tudott kiejteni, a másodiktól egy 2run HRt szedett be, a harmadiknak sétát adott. Morales egy hosszú AB végén singlet kapott, nem tudott kiesést postázni. Betancourt viszont a megszokott eleganciájával előbb befejezte a hetedik inninget, majd hibátlanul letudta a nyolcadikat is, miközben a négy out közül kettőt közvetlenül dobás utáni kiejtéssel abszolvált, és már 3.88as éves ERA mutatóval rendelkezik. Street ismét lehozta a savet, bár 18 dobást kellett megeresztenie és két kieső után kapott egy singlet, de végülis sikeresen letudta a 14. meccs befejezését az idényben.

2. meccs, szombat: Padres-Rockies 2-6
Szombat délután a párharc második mérkőzésére visszatérhetett a kezdő csapatba Helton és EYJR, miközben Spilbo helyét a bal szélen S. Smith vette át, elkapóként pedig ezúttal Iannetta dolgozhatott, a többiek maradtak a szokott helyükön. Eközben a kezdő dobónk Hammel lehetett, a hazaiak részéről Garland volt a SP. Az első akcióban azonnal egy Fowler single és egy CarGo double jóvoltából foglaltuk el a pontszerző bázisokat, majd Tulo az egyes bázisra jutott, de loaded 1out után Helton és Mora is kiesett. Viszont a Padres rögtön előnybe került, miután egy 2out singlet követően A. Gonzalez volt eredményes egy RBI doublelal. A második menetben a három legalsó ütőnk mindegyike egytől egyig SOt kapott, de Hammel is magabiztosan hiúsította meg a SD támadását. A következő felvonásban két kieső után CarGo sétált, Tulo pedig egy doublet lőtt, majd Helton egy 2run RBI single ütéssel fordította meg az eredményt 2-1re a javunkra, közben a Padresből háromból hárman kiestek. A negyedikben bár két ütést is bemutatottunk egy strikeout és egy EYJR elleni DPvel mentett a SD, közben Hammel ezúttal sem engedett ellenfelet a bázisokhoz. Az ötödik menetben két kieső után sorozatban három emberünk jutott pályára, kettő séta árán, melynek végén lecserélték Garlandot és a balos csere ember ellen PH Spilbo játéka közben Tulo ért haza egy fielding error miatt ezzel már 3-1re mentünk. Közben az első menet óta először került pályára hazai játékos, amikor egy 2out singlet jegyeztek. Az egész hatodik inning során csupán mindössze az ellenfelünk ért el egy single találatot, de biztosan őriztük a vezetésünket. Aztán a hetedikben CarGo járt bázison, és el is jutott a hármasig, azonban a Mora elleni strikeouttal lezárták az akciónkat, majd elszenvedtünk egy singlet, két ütővel később pedig Hundley tűzött be egy RBI doublet, majd Hammel 2in-2outnál adta tovább a stafétát Beimelnak aki könnyen újabb walkot engedett, a loaded szituációnál pedig Rogers egy strikeouttal mentett és egy pontos vezetésünk maradt. A nyolcadik inning támadásában két sétát szereztünk, közben Spilbo bázist is rabolt, majd a hármasról befutott, amikor Fowler helyezett be egy RBI singlet, majd őt követően CarGo mindkét futót hazaküldte egy 2run RBI double által és 6-2re léptünk meg. Ezt követően az újonc Reynolds mintaszerűen postázta a dobó játékunkat, majd az eredménytelen kilencedik támadásunk után a záró felvonást Delcarmen meggyőzően hozta le és háromból három embert búcsúztatott, így megtartottuk az előnyt és 6-2re diadalmaskodva megnyertük a második meccset is a Padres ellen.
- Végre megtaláltuk az ütőinket idegenben és hónapok óta először nyertünk két meccset egymás után házon kívül, miután szombaton 10-6al lőttük túl a SDt. Gonzalez szenzációs volt ismételten, négy beállása alatt három ütést termelt, beleértve két doublet, amiből a második két futást eredményezett a hajrában, gyakorlatilag azzal döntöttük el a meccset, ezen kívül egy újabb sikeres rablást regisztrált. CarGo most .335ös átlagnál és 95 RBInál tart éves szinten, szédületes formát fut, már nem lehet nem beszélni az MVP címről. Hozzá hasonlóan a 2/5ös Tulowitzki is az idei 28. doublet érte el, miközben mindkét ütése után haza ért, de közvetlenül pontot nem tudott most szerezni, viszont két strikeoutot kapott négy bázisonhagyással együtt. Helton egy séta mellett az egyetlen ütéséből két futást szállított, hiába nem az igazi idén, most amikor nagyon szükség van rá ő is előre tudni lépni és húzó ember tud lenni bár nem túl kiegyensúlyozott. Fowler a szezonban 32. futást érő megmozdulását jegyezte egy infield single által, és összesen két ütést tudott felmutatni három kiesés mellett így maradt .249es átlagnál. S. Smith 1/2es lőlapnál tartott, amikor az ötödik felvonás alsó felében a lefty RP miatt Spilborghs állt be a helyére és egy kikényszerített hibával szállított futást, majd később egy walk és egy stole base után neki is volt egy beérése. A sor legalján Iannetta a szokásos 1/4es hatékonyságát hozta, az elkapó két SOt és négy LOBt szedett össze. A sor tetején Young Jr a pihenőnap után sem tudott komoly teljesítményt mutatni, mind a négy próbálkozásában kudarcot vallott, abból ráadásul kétszer strikeout által esett ki. A végjátékban a sétát és futást is jegyző Barmes váltotta a poszton. A veterán Mora sem fogott ki túl eredményes játéknapot, egyetlen sétája mellett három out playből a csapaton belüli legtöbb öt embert hagyta bázison, később a helyére cseréltük be a dobókat, így a PH Herrera foglalt helyet a hármas bázison, aki az egyetlen ABben SOt szedett be. Játszott még csere ütőként a veterán Giambi, de a kilencedik inningben egy flyouttal látták el a baját. Hammel a szezonbeli 10. győzelemét jegyezte most San Diegoban, miután 6 és 2/3 inninget bírt ki a dombon, a végére kicsit gondjai voltak, de addig nagyon jól tartotta magát, mindössze hat ütést és két futást engedélyezett és a három strikeoutos kiejtése mellé csak egy sétát vétett. 10-7es W-L statisztikája mellett most 4.25ös ERAval rendelkezik. Beimel nem tudott segíteni a hetedik játékban, az egyetlen ütőjének sétát adott négy dobásból. Az újonc Rogers visszakerült a bullpenbe és ha már ott volt elhárított a veszélyt a hetedik játékban és egy SOval jegyezte az utolsó kiesést a legnehezebb inningünkben. M. Reynolds újra magabiztosan dolgozott, három mezőny általi kiejtéssel postázott makulátlan mérleget a nyolcadik menetben. Delcarmen a második Rockies meccsén javította a pocsék debütálását és négy pontos előnyben háromból három ellenfelét szórta ki az utolsó felvonás során.

3. meccs, vasárnap: Padres-Rockies 2-4
Az utolsó mérkőzésre megint változott az összeállításunk, és az infielden Barmes lett a 2B, Giambi újra kezdő volt az első bázison, az outfielderek közül Fowler lett a leadoff hitter, Spilbo pedig starting LFként egészen a második helyig ment fel, továbbá az elkapó Olivo is szóhoz jutott. A dombon két bal kezes klasszis csatáját várhattunk, mivel mi De La Rosat állítottuk ki a Padres pedig Richardot. Kezdésnek Spilbo pakolt be egy double találatot, de végülis a hármas bázisnál tovább képtelen volt eljutni, csak Tulo sétált, de Mora fent hagyta mindkettőjüket, miközben a hazaiak egyetlen singlet hoztak. A második inning alatt mindkét csapat egy-egy single ütésre volt képes, ezen kívül DLR még egy hit-by-pitchet hibázott, de maradt a pont nélküli állás. Aztán Spilbo bemutatott egy újabb ütést egy single révén, de utána CarGo beleszaladt egy dupla játékba, azonban a mieink is bemutattak egy szép doubleplayt egy walkot követően, továbbra is nyugodtan zajlott a mérkőzés. A negyedik inning első ütőjeként viszont Tulo egy solo homerunnal ébresztette fel a délutáni pihenőből a szurkolókat és szerezte meg 1-0ra a vezetést a Rockiesnak. Ebben a támadó részben még Giambi hozott egy singlet, Olivo egy doublet, majd Barmest engedték fel az üres első bázisra, a dobónk ellen pedig egy duplajátékkal védekeztek loaded 1outnál, könnyen nagyobb előnyünk is lehetett volna. A SD akciója is veszélyesre sikerült, egy walk és egy single által a két szélső bázist vették be, de a változatosság kedvéért mi is egy Tulo-Barmes-Giambi DPvel zártuk le az inninget. Az ötödik játékban Spilbo sétált, majd CarGo single közben egy error miatt máris a hármason kötött ki, aztán Tulo RBI groundouttal szereztünk újabb pontot, miközben a Padres egy doublet ért el. A hatodik frameban Barmes egy ground-rule double, DLR egy single után volt pályán, de Fowler fent hagyta őket, majd teljesen váratlanul egy doublet követően Tejada 2run HRal kiegyenlített a Padres 2-2re. A folytatásban CarGo és Tulo lépett pályára, majd egy double steal playel elrabolták a kettes-hármas bázisokat, ahonnan Mora szállította haza mindkettejüket egy 2run RBI singlelel így 4-2re újra vezettünk. Kisvártatva még két szándékos sétával 3in-2out lehetősége volt a PH S. Smithnek, de flyoutolták. A hetedik inningre váltottunk dobót, Belisle pedig nagyon magabiztosan abszolválta a három kiesőt. A nyolcadikban CarGo jegyzett singlet, ami után rabolt még egyet, és végül a hármason maradt fent, közben Belisle ismét makulátlan volt. A záró felvonás során tőlünk egyedül Helton sétálhatott, majd Street elsőre rögtön kapott egy singlet, de azt követően három strikeouttal lezárta a mérkőzést, postázta az újabb savet és azzal együtt a párharcbeli söprést.
- A harmadik nyertes meccsen 12 ütésig jutottunk a hazaiak 7 találatával szemben, szépen végig vittük a meccset, leszámítva azt, hogy kiegyenlítettek, de azonnal vissza vettük a vezetést és győztünk. A jobb szélső Gonzalez a párharc harmadik meccsén is kegyetlen volt, öt lehetősége alatt három singlet szorgoskodott össze, melyekkel már .337esre emelte átlagát és toronymagas első ezzel a NLben. Ezen kívül újabb két bázis rablásának köszönhetően már 23 SBnél jár az évben. Tulowitzki a párharcbeli második, a szezonbeli 14. hazafutását ütötte vasárnap, amikor a napi egyetlen találát hozta a negyedik játékban. Ezen kívül két sétával és egy groundout play közbeni pontszerzéssel jeleskedett, vagyis összetettben átlépte a 60 RBIt és tartja a .320as hatékonyságot, valamint az idényben tizedik alkalommal lopott bázist. A sor második helyére felkerülő Spilborghs nagyon jól kezdte a mérkőzést, két hittel és egy walkkal, később kétszer kiesett, de .270es AVG mellé már 18. double találatot jegyez a szezonban ő is. Két ütéssel zárt az elkapó Olivo, aki 2/5ös napot hozott a hetedik pozícióból, miközben három embert hagyott fent. Mora négyszer kiesett, kétszer strikeouttal, de a hetedik játékban egy fontos ütésével két emberünket küldte haza, amivel megnyerte a meccset a csapat javára, egyre jobban megállja a helyét every day playerként és elérte a 30. pontszerzését. A 2B Barmes beütötte az évi 20. doublet és két sétát harcolt ki, de változatlanul csak .236nál tart, közben vele együtt Giambi szintén 1/3as hatékonyságot könyvelt el. Utóbbit a hatodik menettől Helton váltotta az első bázison és mindkét beállásában sétát tehetett zsebre, egyszer szándékosan hagyták őt tovább lépni. A kezdőből csak Fowler nem jegyzett találatot, mert a sor tetején mindössze 0/5re volt képes. Csereütő volt még S. Smith, de a bases loaded helyzetnél könnyedén kiesett a hetedik inningben. A mexikói De La Rosa stabilan kezdte a találkozót, az első öt játékot kapott pont nélkül abszolválta néhány ütés mellett, a hatodikra jött a holtpont, amikor két találatot beszedett, az egyik az egyenlítést jelentő 2run homerun volt, de végülis letudta hozni ezt a menetet, az ütők pedig a győztes pontokkal ajándékozták meg. Ezzel már a szezonbeli hatodik sikerének örülhetett, miközben hat ütést kapott négy strikeout kiosztásával együtt és 4.18asra javította a futás elszenvedési átlagát. Az utóbbi időben bizonytalankodó Belisle alaposan magára talált és a hetedik-nyolcadik játékban nem engedett ütőt a pályára, 22 dobással hat embert osztott ki, még két strikeoutot is regisztrált. Street bár kapott egy singlet a kilencedik inningben, azt követően egymás után három strikeoutot kiosztva fejezte be a meccset. A closer immáron a 15. alkalommal jegyzett save-et a szezonban.




















A NL West állása:

1. San Diego Padres 76-59 (135 meccs)
2. San Franciso Giants 76-61 (137 meccs, 1.0 GB)
3. Colorado Rockies 72-64 (136 meccs, 4.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 69-68 (137 meccs, 8.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 56-81 (137 meccs, 21.0 GB)

A mieink söprésével a NL West divízió máris a liga legkiegyensúlyozottabb csoportja lett, egyedül itt van reális esélye három csapatnak is megnyernie a divíziót, hiszen most mi is bejöttünk 4.5 GB hátrányba a SDhoz képest. A Giants tartja a második helyét, miután 2-1re nyertek a Dodgers otthonában, az Arizona viszont a Houston ellen botlott hazai pályán. Az éllovas SD 10 meccses vereség sorozatából a LAD ellen próbálhat majd kilábalni legközelebb, a SF pedig Arizonába utazik.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 78-59 (137 meccs)
2. San Francisco Giants 76-61 (137 meccs, 2.0 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 71-63 (134 meccs, 5.5 WCGB)
4. Colorado Rockies 72-64 (136 meccs, 5.5 WCGB)
5. Florida Marlins 69-66 (135 meccs, 8.0 WCGB)
...

A Wild Card csatában nem történt sok változás, nem tudtunk sokat hozni a riválisokon, mert mind a három előttünk lévő csapat két győzelemmel abszolválta a hétvégi párharcát. De ott vagyunk, tartjuk magunkat, nem engedjük el az ellenfeleket, és megkezdjük az őrült száguldást! Hétfőtől a Phils a még kapaszkodó Marlins ellen folytatja, a Cards pedig Milwaukeeba látogat.

A denveri hősök ezután zsinórban tíz hazai mérkőzést játszhatnak le, minden esélyünk megvan rá, hogy tovább törjünk előre a táblázatokon, a Coors Field csodálatos közönségével együtt harcolva kapaszkodhatunk tovább gőzerővel. Hétfőtől máris egy újabb kulcs párharcot kezdünk, amikor négy meccs erejéig a NL Central leader Cincinnati Reds jön hozzánk a következő menetrend szerint: hétfő 21:10, szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. Szurkoljunk tovább, hogy részese lehessünk az őrült hajszának! GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids gárdája hazai környezetben a Houston Dynamo ellen 3-0-s győzelmet aratott, miután a szezon egyik legszebb mérkőzését játszva már az első félidő derekára kialakítottuk a fölényes sikert érő végeredményt.


Pedig az előjelek nem voltak a legkedvezőbbek, mivel az egyel korábbi fordulóban, a Columbus otthonában hát sérülést szenvedő kezdőkapus Pickens, aki az első 20 találkozó minden egyes percét a pályán tölthette, az egész héten nem edzhetett fájdalmai miatt, és a Dynamo ellen sem vállalta a játékot, így helyét az offszezonban Angliából leigazolt ír portás, Joyce vehetett át. Ezzel együtt a cserekapus nem a megszokott név Ceus volt rehabilitációja miatt, hanem az egész liga beugrója, Sharpe. A többi poszton nem történt különösebben nagy meglepetés, így a következő kezdőcsapattal vártuk a középkezdést 11 500 denveri rajongó előtt: Joyce - Kimura, Wynne, Baudet, Moor - Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Két perc sem telt el az összecsapásból, amikor Casey a középpályáról egy nagyszerű passzal találta meg a ziccerben kiugró Jamie Smith-t, a skót játékos pedig a kapus közelébe érve belsővel elegánsan a hosszúba gurítva szerezte meg a vezetést a denveri egyesület számára. A tizedik minutumban rögtön egy fővel kevesebbre fogyatkozott a houstoni alakulat, miután a narancsmezesek középpályása egy Mastroeni-val való ütközést követően még letalpalta a földön fekvő Rapids-kapitányt, aki szintén sárgalapos figyelmeztetésben részesült. Hamar megpecsételődött a Dynamo sorsa, annál is inkább, mert negyedóra után Casey ugorhatott ki a jobb szélen Mastroeni indítását követően, a büntetőterület sarkáról beadott lapos passzát pedig a túloldalon érkező Omar Cummings pofozta be könnyedén a kapuba az ötösön belülről. Kisvártatva újabb elsöprő lendületű denveri akciót láthattunk, Ballouchy egy félelmetes csel után vállalkozott lövésre, próbálkozását a kapus még védte, de a játékszer éppen Conor Casey elé pattant, aki az üres kapuba bólintva módosította 3-0-ra az eredményt. Csodálatosan kezdtük a fontos meccset, s 23 perc alatt háromszor voltunk eredményesek. Ezt követően lelassultak az események, a mieink szorványos akciói alábbhagytak, inkább arra figyeltünk, hogy hátul ne történjen semmi probléma, és nehogy visszaengedjük a mérkőzésbe az egyszer már padlóra küldött ellenfelet. A félidő utolsó perceiben a belső védő Wynne-t kellett lecserélnünk, miután a térdét húzta, helyét a hetek óta jegelt bizonytalan Earls vehette át a hátsó alakzatban.
A második játékrész elejét megint egy kicsit jobban megnyomtuk, de kimaradtak helyzeteink, mind közül a legnagyobb Casey előtt adódott, miután az erőcsatár Smith beadását követően közelről a kapust találta el. Eköben bő 55 minutum eltelt, amikor Joyce első igazi MLS-védésére is sor került, miután egy veszélyes akció végén egy erős lövéssel szemben lábbal hárított. Nem sokkal később további módosításokat hajtottunk végre, a kapitányunkat a középpályán az energetikus Thompson váltotta, míg a védelemből Baudet jutott pihenőhöz, hiszen helyette Palguta-t küldtük be a pályára. A 72. percben még Casey sárgult be, majd egy példás akció végén Ballouchy közeli lehetősége maradt ki, miután pont Casey-től nem tudott rendesen kapura lőni, de 3-0-nál mindketten csak mosolyogtak az eseten. Tíz perccel a rendes játékidő befejezése Casey újra, mint kés a vajon, robogott át a houstoni védelmen, de ballábas lövése centikkel elszáguldott a hosszú sarok mellett. Akár nagyobb különbségű győzelmet is arathattunk volna, de a második felvonásban már nem összpontosítottunk annyira befejezésekre, azért így sem panaszkodhatunk egy gyönyörű, 3-0-s diadalt követően, egy ilyen nem mindennapi sikerélmény után ráadásul jóval nagyobb önbizalommal tekinthetünk a folytatás elé.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:

"Nagyon szép győzelmet arattunk, ennél mindenképpen nehezebb mérkőzésre számítottunk, de a srácok nagyszerű munkát végeztek, felnőttek a feladathoz, hogy kihasználják a lehetőséget, és bedarálták az ellenfelet. Nagyszerű lendülettel kezdtük az összecsapást, ami hiánycikk volt az utóbbi hetekben, és többször adódott problémánk belőle, most azonban éppen a jó kezdéssel döntöttük el a három pont sorsát. Ellenfelünk hamar emberhátrányba került, de soha nem könnyű tíz ember ellen játszani, mindig érezni lehet a tűzet a vetélytársban, hogy a játékosok kettőzött erővel küzdenek, ezért határozottan utasítottam rá a srácokat, hogy egy cseppet se lankadjon a figyelmük azért, mert egyel többen vagyunk. Szerencsére megfogadták a tanácsomat, és a tíz emberrel küzdő Houston-nak bevittek két újabb mesteri találatot, amivel végleg eldöntöttük a mérkőzést. Szeretném kiemelni a kapusunk teljesítményét, akinek bár kevés dolga volt, hideg kézzel is nagyon magabiztosan védte a kapujára tartó lövéseket, pedig csak az első meccse volt a szezonban, mégis kapott gól nélkül debütált, büszke vagyok rá. A mezőnyből Jamie és Conor nagyszerű formában volt ma este, előbbi remek passzokat adott, utóbbi pedig mindhárom gólunkból főszerepet vállalt. Igyekezni fogunk erőt meríteni ebből a sikerből, a következő fordulóban rögtön egy hasonlóan fontos mérkőzés várhat ránk."


- Egyelőre hatalmas bizonytalanság övezi a kérdést, hogy ki lesz a Rapids kezdőkapusa a következő mérkőzésen, mivel valószínű, hogy az eddigi elsőszámú hálóőr Matt Pickens most sem léphet pályára, míg a Houston ellen shutout-ot szállító Ian Joyce a hétvégére várja gyermeke születését, így bizonytalan, hogy elérhető lesz-e szombat este. Könnyen lehet tehát, hogy a szerződés nélküli, bármely MLS-csapat számára beugróként elérhető Chris Sharpe zöld utat kaphat a Rapids kapujába, mivel a korábbi tartalék kapus Steward Ceus is egyelőre csak lábadozik csuklótörését követően.

- A kapus Pickens kiesésével, valamint a hátvéd Wynne idő előtti lecserélésével már csupán egy játékosunk maradt, aki a szezon minden egyes percében játszott, s az idényből eddig lezajlott 1890 minutum után még a bekk Drew Moor volt pályán a Rapids teljes szezonjából.

- A csapat legeredményesebb játékosa, Conor Casey a Houston elleni 1+2-es teljesítménye után immár 13 pontos 2010-ben, ugyanis az eddigi 19 mérkőzéséről nyolc gólt és öt gólpasszt jegyez. Ezzel Casey közelít a tavalyi 17 pontos szezonjának megismétléséhez, bár minden bizonnyal idén a 16 góltól el fog maradni.

- Nem született megállapodás a fiatal francia próbajátékos, Yoann Arquin sorsáról, azonban nagy eséllyel rövidesen sikerülhet szerződést kötni a fizikai támadóval, mivel a csapat edzői egytől egyig meg vannak elégedve a sportemberrel, aki azóta ráadásul már a klub francia anyanyelvű játékosai társaságába is remekül beilleszkedett.

- További érdekesség, hogy a héten a csapattal edzett a Dick's Sporting Goods Park-ban az angol rögbisztár, Danny Cipriani, aki remekül érezte magát a denveri klubnál, évek óta jó viszonyt ápol az egyesülettel, és a labdarúgókkal való közös tréningezés sem idegen számára, hiszen a közelmúltban már hazajában megfordult a Tottenham Hotspur és a Queens Park Rangers gyakorlásain is.

- Megváltoztatták a kezdési időpontját az október 9-i, Dallas elleni idegenbeli meccsünknek, így az eredetileg tervezettnél két órával később, magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradó éjféltől léphetünk fel a Pizza Hut Park-ban.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-5-4, 43 pont (22 meccs)
2. Real Salt Lake 11-4-7, 40 pont (22 meccs)
3. FC Dallas 9-2-10, 37 pont (21 meccs)
4. Seattle Sounders 9-8-5, 32 pont (22 meccs)
5. Colorado Rapids 8-6-7, 31 pont (21 meccs)
6. San Jose Earthquakes 8-7-5, 29 pont (20 meccs)
7. Houston Dynamo 6-11-5, 23 pont (22 meccs)
8. Chivas USA 6-11-4, 22 pont (21 meccs)

Győzelmünkkel a San Jose-t megelőzve előreléptünk a nyugati főcsoport ötödik pozíciójába. Az első három hely igencsak elérhetetlennek tűnik, de a negyedik úgy néz ki, még megszerezhető, ennek érdekében kell megkezdenünk a hajrát a Seattle ellen. Ugyanakkor jelen állás szerint Nyugatról az első hat pozíció mindegyike rájátszást érhet, mivel a keleti harmadik jelenleg csak a Houstont és a Chivast előzi meg pontszámban. A Rapids következő mérkőzésére magyar idő szerint most vasárnap hajnalban, 03:00-tól kerülhet sor, amikor a sereghajtó Chivas USA ellen léphetünk fel Commerce City-ben a kötelező győzelem reményében.

A Denver Broncos a 2010-es preseason-t a Minnesota Vikings vendégeként zárta. Végre kevesebb hiányzó volt és köztük voltak olyanok, akiket inkább pihentetés céljából hagytak ki az edzők. Visszatért viszont a kezdőbe, mindenki nagy örömére, Ryan Clady. A hiányzók névsora: Andre Goodman, Brandon Stokley, Jamal Williams, Demaryius Thomas, Elvis Dumervil, Darcel McBath, Russ Hochstein, Daniel Graham és Darrell Reid. Beöltözött, de végül nem lépett pályára: Champ Bailey, Knowshon Moreno, Jarvis Green és Kory Sperry

.


















A hazaiak kezdhették a meccset, a Favre hiányában Tarvaris Jackson által vezényelt támadóegység ellen az alábbi védelemmel állt ki a Broncos:

DE: Ryan McBean, Justin Bannan
NT: Ronald Fields
OLB: Robert Ayers, jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Alphonso Smith, Perish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Jackson három rossz passzal nyitott, és végül punt következett, csak előtte még volt két büntetés, vagyis valójában hátrébbról ment a punt, mint ahonnan a drive eredetileg indult. Jöhetett tehát a denveri támadósor, mely így állt fel:

QB: Kyle Orton
RB: Correll Buckhalter
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Marquez Branson
LT: Ryan Clady
LG: Stanley Daniels
C: JD Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Sajnos egy 11 yard-os sack miatt az első vendég támadás is hamar véget ért, pedig Kyle Orton egy bíztató 11 yard-os passzal indított. Colquitt punt-ja után egy 3&out jött minnesotai részről, újra jöhettek a denveriek. A drive nagy részében Buckhalter futásai és Orton passzai váltották egymást, de végül LenDale White fejezte be az első pontszerző támadást egy 2 yard-ot touchdown futással -> 7-0. (Ezzel Orton előszezonjának vége is lett, 38-57 (66,7%), 397 yard, 4 TD, 2 INT, 95,4 rating lett a mérlege.)

Újabb hazai 3&out után már Tim Tebow vezette a pályára a támadókat, de sajnos az első snap-nél Walton-nal nem volt tökéletes az összhang, a labda a Vikings védőihez pattant és Erin Henderson meg se állt vele az endzone-ig -> 7-7. Bár a következő Broncos támadás jobban indult, Tebow 3 passzából 2 jó lett, ám ismét az ellenfél védőihez került a labda, mikor a negyedik TT passzot Tyrell Johnson kileste és csak a denveri 24 yard-on sikerült megállítani. A Vikings következő támadása már átnyúlt a második negyedbe, így az első negyed eredménye: 7-7.

Hamar megállt a Minnesota drive-ja, de Longwell FG-ával átvették a vezetést -> 7-10
Jött egy időben hosszabb, yard-ban az utolsó előtti play-ig rövidebb denveri drive, melyben egy 36 yard-os Tebow-Willis összjáték után egy 7 yard-os passz  Branson-nak, aki sajnos az elkapás után elvesztette a labdát és azt a védők szerezték meg, majd Tebow szerelése vetett véget a rövid visszahordásnak. Ezt követően Sage Rosenfels váltotta Jackson –t a hazaiaknál a QB poszton, de csak egy 1st down-t tudott hozni a következő drive-ban az általa vezetett csapategység, egy punt után jöhettek újra a Vadlovak. Újabb labdaeladás következett sajnos, immár a negyedik. Ezúttal Bruce Hall ejtette el a labdát egy 6 yard-os futás után és ismét Henderson volt a legszemfülesebb, de ezúttal visszahordani csak 1 yard-ot tudta. Ezúttal büntettek a hazaiak, méghozzá gyorsan, Albert Young negyedik futása egy 1 yard-os TD lett -> 7-17.

A soron következő Broncos-akció lepörgette az órát az utolsó 2 percen belülre, de sajnos egy 4&1-es szituációt nem sikerült megoldani a Vikings 19 yard-os vonalán, Hall-t állították meg a line of scrimmage-en. A maradék 1 perc két Young futással lepörgött, maradt tehát a félidő végére az eredmény: 7-17.

























A második félidőt nyitó denveri drive-nak három főszereplője volt, Tebow, Willis és Hall. Utóbbi két jó futás mellett egy elkapást is bemutatott, Tebow-nak 4 passzából 3 sikeres volt és emellett futott is egy rövidet, de a pontot az i-re az utolsó átadása tette fel, egy 39 yard-os zsuga Matt Willisnek, aki elkapás után benyújtotta a labdát az endzone-ba -> 14-17.

Harmadik QB-ét próbálta ki a Vikings, s a második félidőre már Joe Webb jött irányítani. A 6. körös újonc két jó passzával és 5 futással a hazai csapat gyors választ adott a Broncos TD-re, Ian Johnson futott végül egy 4 yard-os TD-t -> 14-24.

A rookie CB, Cassius Vaugh, egy szép visszahordással a félpályára tette a következő denveri drive kezdését, de sajnos csak egy first down lett meg, igaz ahhoz Tebow 14 yard-os futása kellett, de végül a 37 yard-on (ahonnan a FG túl távoli lett volna, a punt meg túl közeli) a 4&8 nem lett meg, jöhettek tehát újra a hazaiak. Webb ezúttal nem volt annyira hatékony, második passzát Alphonso Smith kileste és a Vikings 6-os vonaláig visszahordta, onnan jöhetett tehát a Broncos drive. A harmadik negyed utolsó play-e egy olyan 3&1 futás lett, aminél a bírók szerint a labda nem érte el a gólvonalat és ezt a véleményüket a challenge után is fenntartották. Maradt tehát a harmadik negyed végén az eredmény: 14-24.





















A negyedik negyedet egy 4&1 futással indította a Broncos, de sajnos Hall ezúttal se tudott bejutni az endzone-ba, újra megkapta tehát a labdát a hazai csapat. Webb a 3 yard-os vonalról kezdhetett neki a drive-nak, de három passz lehetőségből egyszer se tudta az elkapóihoz juttatni a labdát, jöhettek tehát újra a vendégek egy punt után, de sajnos csak a félpályáról egy büntetés miatt.

Tebow helyett ekkor már Brady Quinn jött a pályára, akinek az első 4 passza sikeres lett, valamint egy büntetés is segített, így hamar a 4 yard-on volt a csapat. Sajnos ekkor Ball hiába futott be, nem adták meg a TD egy holding miatt, de ez nem zavarta meg a csapatot, Quinn második kísérletre megtalálta Alric Arnett-et az endzone-ban egy 14 yard-os TD passzal -> 21-24.

Sajnos ismét gyorsan válaszolt a Vikings, a drive negyedik játékában az ex-Bronco Javon Walker csinált egy 63 yard-os elkapott TD-t -> 21-31.

A következő Broncos-támadás eljutott a vendégek 31 yard-áig, de ott megfeneklett és be kellett érni egy 49 yard-os Prater FG-al -> 24-31.

4:44 volt vissza, amikor a Minnesota nekiindult a következő drive-nak, de nem tudták befejezni a meccset, mivel a RB Reynaud kezéből sikerült kiütni a labdát, amire Alphonso Smith vetődött rá a Viking 44-es vonalánál 2:03-nál. Quinn három jó passza után ekkor azonban három rossz következett és mivel az utolsó 4&4-nél volt, így 0:50-nél visszakapták a labdát a hazaiak és két térdeléssel ezt a kevés időt is lepörgették. A végeredmény tehát: 24-31.




















A Broncos végül 1-3-as mérleggel zárta az előszezont, de, ami fontosabb, a sérültek nagy része úgy néz ki, hogy felépül a szezon elejére. Sajnos viszont lett egy újabb maródi, az egész jó formát mutató LenDale White achilles-ín szakadást szenvedett és ki kell hagynia a 2010-es szezont. Marquez Branson is megsérült a Vikings ellen, Daniel Graham a bordáival bajlódik, így a TE poszt egyelőre kicsit problémásnak tűnik, de a többi poszton lesz elég játékos, sőt a CB-eknél és a WR-eknél inkább a bőség zavara okozhat problémát.

Szeptember 4-én az NFL csapatoknak le kell csökkenteniük a keretüket 53 főre, ehhez a Broncos-nál máris hozzáfogtak, kitettük Chris Baker-t, Alric Arnett-et, Paul Duncan-t, Jammie Kirlew-t, Johnny Williams-et, Nathan Overbay-t és Kory Sperry-t. Sérültlistára került még, hosszabb kivárás után, Elvis Dumervil, így őt se láthatjuk már a 2010-es szezonban, elkezdi a rehabilitációt, hogy 100%-os állapotban térhessen vissza a következő évadra.

A baseball bajnokság alapszakaszának utolsó hónapjába fordultunk, a csapatoknak már csak alig 30 meccsük van hátra a rájátszás előtt, és a mezőny kevesebb, mint fele maradt csupán reálisan harcban a playoffért, beleértve a még az utolsó szalmaszálakba kapaszkodó denveri hősöket, a Colorado Rockies rendíthetetlen sziklaseregét. A tét fokozódására való tekintettel ezentúl a megszokott, egész évet végig kísérő párharc-összefoglalók mellett időről időre egyre több helyzetjelentő írással is fogunk jelentkezni, mint például most, amikor főként a szeptemberi keretbővítés hatásait elemezzük.

Először is érkezett egy új arc a csapathoz, amikor 31-én egy csereüzlet árán megszereztük a Boston Red Sox rutinos cseredobóját, Manny Delcarmen-t. A 28 esztendős jobb kezes dobó hat évet húzott le a bostoni egyesületnél, de az utóbbi szezonokban egyre kevésbé volt megbízható, idén is mindössze 4.70-es ERA statisztikával érkezett a Rockies-hoz, ennek ellenére a balos ütőknek mindössze .165-ös átlagot engedélyezett. A mérleg másik oldalán a 21 esztendős Chris Balcom-Miller, a Class-A-ben szereplő farmcsapatunk, az Asheville Tourists újonc dobója szerepelt, aki 6-7-es győzelem-vereség mutatót és 3.31-es futási átlagot regisztrált a harmadik számú farmcsapatunk színeiben. Delcarmen rettentő gyötrelmesen mutatkozott be a Rockies-ban, miután a péntekre virradóra rendezett Phillies elleni mérkőzés hetedik inningjében négy-négy ütést és futást elszenvedve ő regisztrálta a vereséget, és közben éves ERA-mutatója 5.48-asra emelkedett. Ennél már csak jobb jöhet, bízhatunk benne, ha Delcarmen beilleszkedik, akkor pedig talán még segítségére lehet az utóbbi hetekben még a szokásosnál is sebezhetőbbnek tűnő bullpen egységünknek.

Szintén erősítés a bullpenbe, hogy a hét elején aktiváltuk az elmúlt két játékhetet hátfájása miatt sérült listán töltő balos Taylor Buchholz-ot, aki súlyos sérülés miatt másféléves kihagyás után tért vissza idén nyáron a pályára, és a szezonbeli hét mérkőzése alatt 4.50-es ERA-t jegyzett egy győzelem elérése mellett.

Vele párhuzamosan rendeltük fel a Triple-A-s farmcsapatunk legnagyobb potenciállal bíró játékosát, a középső infielder posztokon bevethető újonc Chris Nelson-t, aki az idény korábbi szakaszában már rövidebb időre megfordult a Rockies keretében, és a robbanékonysága révén a cserepadról komoly segítséget jelenthet a szeptemberi meccseken, mint például a Phils elleni találkozón az első pinch hitter-ünkként ütést termelt, és futással zárta az akcióját. További erősítések a Colorado Springs Sky Sox-ból, majd a tartalékbajnokság hétvégi befejezését követően várhatók, amikor a tervek szerint a harmadik számú elkapó Phillips, a tartalék 1B Eldred, valamint legalább egy klasszikus bázisfutó, és egyúttal néhány külsőpályás ütő aktiválására lehet számítani.

Felépült lábujj sérüléséből, és sikeresen végig dolgozta a rehabilitációt a veterán kezdő dobó Aaron Cook, aki a soron következő pénteki San Diego elleni mérkőzésen újra lehetőséget kap a startra, azok után, hogy a legutóbbi három meccsén vereséget szenvedett, és négy teljes inningnél többet egyik alkalommal sem tudott eltölteni a pályán. Azóta az elmúlt egy hónapban viszont a farmcsapatainknál és a tréningeken fejlődést mutatott, a csapatot nyolc éve erősítő rutinos sportoló pedig a mai napon sanszot kaphat az újrakezdéshez. Egyenlőre nem tudni, hogy Cook stabilan visszatérhet-e az ötösfogatba, vagy csupán csereként fogunk rá számítani, sok függhet a Padres elleni szereplésétől, hogy eldőljön, ő vagy Rogers lehet-e az ötödik kezdő dobónk a továbbiakban.



















További kedvező hírek, hogy két másik sérüléssel bajlódó dobónk állapota is folyamatosan javul, és a hétvégi Triple-A-szerepléseket követően vélhetően a jövő hétre aktiválhatjuk, mind a kezdő Jeff Francis-t, mind a csereember Matt Daley-t. A balkezes Francis egy fájdalmas vállműtét miatt teljes egészében kihagyta a 2009-es kiírást, és az idei évadot is csak később kezdhette el, és nem is volt mindig egészséges, az elmúlt három hétben kényszerpihenőre szorult, de joggal reménykedhetünk benne, hogy rövidesen ő is csatlakozhat a csapathoz, és talán javíthat az eddig megszerzett 4.56-os ERA és 4-4-es W-L mérlegén. A szintén vállproblémákkal bajlódó Daley június 10-én dobott utoljára a Rockies-ban, ami után leküldtük őt a farmcsapathoz, majd megsérült, és július vége óta a Triple-A-ben sem játszhatott mérkőzésen, hétvégén azonban visszatérhet, és ha minden a terv szerint halad, akkor a napokban a nagycsapat keretéhez is csatlakozhat. A másodéves tehetség a szezon első másfél hónapjában a bullpen legbiztosabb pontja volt, aztán elindult a lejtőn, s a sérülések is nehezítették a dolgát, 2010-ben eleddig 26 MLB-s pályára lépése alkalmával 3.74-es ERA-t és egy vereséget regisztrált.

Ugyanakkor mindeközben a cseredobó Manuel Corpas szezonja biztosan véget ért, miután az augusztus 25-i könyök sérülése a lehető legsúlyosabb lett, s Tommy John-műtétre van szüksége, így az is kérdéses lesz, hogy 2011-ben mikor játszhat újra. A 28 éves panamai dobó bár az elmúlt időszakban rettentő sebezhető volt, az elvesztése igenis komoly érvágás az egész csapat számára, hiszen egy egyszerre akár több inning lejátszására is képes váltódobót kell nélkülöznünk, aki az idei évadot 4.62-es ERA mellett 10/14-es save-hatékonysággal, három győzelemmel és öt vereséggel fejezte be.

Huszonkilenc mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt, pedig ha már csak pislákol is, de még él a Colorado Rockies rájátszásba jutásának reménye. Emlékezetünk rá, hogy Jim Tracy menedzser a 40-es kerettel való játék igazi mestere, nem egyszer az utolsó hónapban juttatta playoff-ba a csapatát az elmúlt években. Talán 2010-ben is láthatunk csodát, tegyünk érte, bízzunk a Rockies-ban, s szurkoljuk végig ezentúl is a mérkőzéseket!

A csoportkör már le is zajlott a múlt szombaton elkezdődött törökországi kosárlabda világbajnokságon. Első összefoglalónkban most a csoport meccsek történéseit venném figyelembe, különös tekintettel a denveri vonatkozású sporolók szereplésére kitérve, a két képviselőnk csapata közül az egyik jutott be a 16ba, a másik sajnos búcsúzott.


















A B-csoportban Istanbulban az amerikai válogatott már a múlt szombati nyitó napon pályára lépett, és a horvátok ellen egy 106-78as sikerrel hangolódtak a tornára, csak az első negyed volt szoros utána nagy megerőltetés nélkül is állva hagyták az ellenfelet. A kezdő irányitójuk természetesen Billups volt, aki 21 percet játszva 12 ponttal és 4 assziszttal végzett, ötven százalékkal célzott a mezőnyből, és öt tripla kísérlete közül három volt sikeres. A csapat rangidőseként elég magabiztosan játszott. Másnap már a szlovénok ellen folytatták szereplésüket, és a Team USA 99-77re verte a másik közép-európai csapatot, egy hasonlóan izgalom mentes találkozón, mivel egy percig nem forgott veszélyben a biztos amerikai győzelem. Billups a meccsen a legtöbb időt töltötte a parketten a csapatából 25 percet játszott. Ezalatt 8 pont mellé 5 előkészítést vállalt, újra jól irányította a fiatalos amerikai gárdát, melyből ezalkalommal Durant szórta meg magát 22 ponttal. Hétfő este következett az első igazi komolyabb erőpróba a válogatott számára, amikor Brazília volt az ellenfelük. De végül túl élték a dél-amerikaiak elleni feladatot, elképesztő végjátékban 70-68ra diadalmaskodni tudtak. Az egész meccs nagyon szoros volt, meglepetésre az első félidőben inkább a zöldek vezettek, az amcsik a harmadik negyedben tudtak csak visszazárkózni, a meccset pedig a jó hajrájukkal és a nagyobb rutinjukkal tudták a maguk javára fordítani a hatalmas kapkodás közben. Billups 31 perc alatt 15 pontra és 3 asszisztra volt képes, miközben csupán 5/12vel dobta a mezőnykosarakat, mivel mindössze egy triplája akadt be a hét távoli próbálkozása közül. Nem volt túl jó dobó napja, de vitathatlanul jól szervezte csapata játékát és tőle ez volt a legfontosabb. Közben a 70 pontból Durant megint 27et vállalt magára. Kedden a csoport sötét lova Irán szerepelt az USA programjában, és könnyedén 88-51re ütötték ki őket. Nagyon megoszlott a játékidő a csapat tagjai között, a kezdő PG Billups is csak 18 percet kapott, közben öt pontot dobhatott két-két assziszt, turnover és steal mellett, nem róla szólt ez a meccs, inkább csak edzett egyet ezen a találkozón. Az utolsó körben a sereghajtó Tunézia volt az ellenfél, akiknek természetesen nem kegyelmezett a sztárcsapat és 92-57re könnyedén mosták le őket, bár elég szerényen kezdték az összecsapást. Billups ezen a meccsen is csak epizódszerephez jutott, inkább a fiatalok kapták meg a lehetőséget a bizonyításra, a denveri irányító végül 15 minutum alatt 7 pontot szorgoskodott össze, közben letépett két lepattanót és kétszer szerzett labdát. A Team USA esélyeshez méltóan csoportelsőként veretlenül jutott tovább a csoportból a 16 közé. A sorrend kicsit talán meglepő lett mögöttük, hiszen Szlovénia lett a második, a brazilok csak a harmadik helyen végeztek hiába szorongatták az USAt, még az előzetesen potenciális kihívónak tartott horvátok a két szerény ellenfél elleni sikerrel épphogy beestek a második körbe.

- Billups mind az öt meccsen kezdő volt, ezalatt mérkőzésenként 22 percet játszhatott, 9.4 pontot, 2.4 asszisztot, és 1.8 lepattanót átlagolt, miközben 40 %al tüzelt a mezőnyből, de csak 21.1 %ban dobta a tripláit a 16/19es büntető dobási hatékonyság mellé. A számok ugyan szerények de Chauncey magabiztosan irányította csapatát, nem ezeken a meccseken kellett igazán villognia, a legtöbbször így is könnyedén nyerni tudtak.

A B-csoport végeredménye:

1. EGYESÜLT ÁLLAMOK 5-0
2. SZLOVÉNIA 4-1
3. BRAZÍLIA 3-2
4. HORVÁTORSZÁG 2-3
5. Irán 1-4
6. Tunézia 0-5





















Az ankarai C-csoportban a számunkra legérdekesebb Puerto Rico szereplése volt, akik az első játéknapon egy sokáig szoros mérkőzést a negyedik negyedben vesztettek el Oroszország ellen 75-66 arányban. Barea vezetésével sokáig nagyon jól tartották magukat, de a hajrára elfogyott a tudomány. A denveri Balkman csere volt, 20 perc alatt csak három védő lepattanót és négy személyit tudott felmutatni a statisztikusok felé. Vasárnap kora délután a görögök ellen léphettek pályra, és hiába domináltak az egész első játékrészben, a hajrára szoros lett a találkozó, és az utolsó percekben nagyon kicsúsztak a dolgok a Puerto ricoiak kezéből és 83-80ra kikaptak. Balkman csupán négy percet tölthetett a pályán csereként, ezalatt négy faultot mutatott be két lepattanója mellett, még gyengébb volt, mint az első meccsen. Aztán a hétfői szünnap alatt sikerült megrázniuk magukat, és kedden esélyeshez méltóan 84-76ra verték Kínát. Ezen a meccsen már Balkman is rendesen odatette magát, 34 perc alatti dupladuplájával (13 lepattanó és 10 pont) pedig igazi húzóembere lett a csapatának. A pattanói közül ráadásul hetet a támadó palánk alatt gyűjtött be, miközben 4/7el dobta a kétpontosokat, negatívumként ismét a négy faultot lehet említeni, de az agresszív védekezési stílusában ez bármikor benne van. A keddi folytatásban azonban házigazda török válogatott ellen elmaradt a bravúr, hihetetlen, hogy megint a végét nem bírták, az első félidőben végig vezettek, aztán a másodikban fokozatosan jöttek fel a törökök, és a végén fordítottak. A vendéglátó csapat 79-77re győzte le Puerto Ricot. A Nugsos Balkman csereként beszállva 12 minutumot kapott, összeszedett 6 pontot és 5 lepattanót, három faultja mellett pedig két sapkát osztott ki, nagyon energetikus, harcias defenzív játékot láthattunk tőle, oroszlánként küzdött, nagy szívvel játszott. Kedden az utolsó körben ki-ki meccs következett a továbbjutásért Elefántcsontpart ellen, és nagy meglepetésre Balkmanék megint besültek és elbuktak a harcias afrikaiak ellen 88-79re így nem jutottak be a nyolcaddöntőbe sem, viszont furcsa módon az elefántok sem, mivel a három 1-4es mérleggel záró csapat közül Kína lett a legjobb. Balkman 10 lepattanójával megint csapata legjobbja volt, de ez is kevés volt, mint ahogyan a 7 pont sem volt elég az üdvösséghez. A piros-kékek ezzel csalódást okoztak a világbajnokságon, minimum a 16 közé jutást mindenki várta volna tőlük, ehelyett kiestek a csoportban. Többször is szerencsétlen vereségeket szenvedtek a hajrában a mindent eldöntő derbit pedig elidegeskedték a kis csapat ellen így elbúcsúztak a további küzdelmektől. A csoportot a házigazda törökök ötből öt győzelemmel söpörték be, megelőzve az oroszokat és a görögöket, illetve a már említett kínaiakat.

- Balkman két gyenge és három jó mérkőzéssel fejezte be a VBt, beleértve a kínaiak elléni kifejezetten remek játékát. Az öt meccsen a padról 17.8 perceket játszhatott, közben az összátlagot tekintve 4.6os pontátlagot, 6.6os lepattanó átlagot jegyzett 52.9 %os dobó hatékonysággal együtt. A denveri SF a kevés játék lehetőség ellenére 33 rebounddal a csapat legjobb lepattanózója lett, valamint 15 személyi hibával Puerto Rico legtöbbet szabálytalankodó embereként zárta a tornát.

A C-csoport végeredménye:

1. TÖRÖKORSZÁG 5-0
2. OROSZORSZÁG 4-1
3. GÖRÖGORSZÁG 3-2
4. KÍNA 1-4
5. Puerto Rico 1-4
6. Elefántcsontpart 1-4














Az A-csoportot a szerbek nyerték meg Kayseriben, miután az utolsó fordulóban egy elképesztő összecsapáson diadalmaskodtak Argentína ellen, így az is belefért, hogy az Angola elleni zakója miatt kieső németek ellen buktak egy meccset. Az életveszélyes Dél-ameriakai banda és az afrikai vitézek mellett még nevéhez méltóan Ausztrália kvalifikálta magát a legjobb 16ba, de Németország a csoportkör legnagyobb negatív meglepetését okozva nem élte túl a VB első fordulóját, és máris mehettek a levesbe.

Az A-csoport végeredménye:

1. SZERBIA 4-1
2. ARGENTÍNA 4-1
3. AUSZTRÁLIA 3-2
4. ANGOLA 2-3
5. Németország 2-3
6. Jordánia 0-5

Eközben a D-csoport csatározásaiból, melyet Izmirben rendeztek meg, a litván válogatott került ki győztesen, bár a második spanyolok mellett meglepetésre az utolsó kanadaiakkal is egy egészen szoros meccset játszottak, de végül veretlenül végeztek az élen igazán szervezett játékkal. A címvédő spanyolok kikaptak a franciáktól is, de a gallok Új-Zéland elleni veresége miatt végül becsusszantak a második helyre, így egész jó helyzetből várhatják a nyolcaddöntőbeli folytatást annak ellenére, hogy cseppet sem voltak meggyőzőek a csoportkörben. A papírformának megfelelően a két egzotikus válogatott búcsúzott a forduló végén.

A D-csoport végeredménye:

1. LITVÁNIA 5-0
2. SPANYOLORSZÁG 3-2
3. ÚJ-ZÉLAND 3-2
4. FRANCIAORSZÁG 3-2
5. Libanon 1-4
6. Kanada 0-5

















Valamennyi csoportból a nagybetűkkel szedett legjobb négy helyezett jutott tovább a legjobb 16 csapat közé, ahonnan a csatározások már egyenes kieséses rendszerben folytatódnak. Mostantól kezd még izgalmasabb lenni a VB, az igazi parázs meccsek ideje jöhet bár eddig is láthattunk már néhány remek összecsapást és pár nagyobb csapattól is elbúcsúztunk, gondoljunk a németek vagy a puerto ricoiak nem várt korai kiesésére.

A nyolcaddöntők programja:

Szombat, 17:00 Szerbia - Horvátország
Szombat, 20:00 Spanyolország - Görögország
Vasárnap, 17:00 Szlovénia - Ausztrália
Vasárnap, 20:00 Törökország - Franciaország
Hétfő, 17:00 Egyesült Államok - Angola
Hétfő, 20:00 Oroszország - Új-Zéland
Kedd, 17:00 Litvánia - Kína
Kedd, 20:00 Argentína - Brazília

Természetesen a továbbiakban is fogunk jelentkezni fordulónként helyzetjelentésekkel, biztos hogy remek meccseket láthatunk még a VBn, több komoly párosítás lesz már a nyolcaddöntőkben is. Szurkoljunk Billupsért, az amerikai válogatottért, és a repülő török kabala macskáért. :)


 

Csütörtök kora este a Colorado Rockies hazai pályán egy meccset játszott le a Philadelphia Phillies ellen, ami még a májusi párharcban maradt el az eső miatt. Bár csak egy meccs volt, mégis egy seriesre való izgalom és fordulat történt, de sajnos a drámai összecsapás végén kikaptunk és sorsdöntő meccset buktunk el.

1. meccs, csütörtök: Rockies-Phillies 11-12
A pótló meccsnek a mostanában eléggé megszokott összeállításunkban vágtunk neki, miközben a dobónk az újonc Chacin lehetett, az ellenfélnél pedig a leggyengébb láncszem Blanton. A mezőnyben belül Helton, EYJR, Tulo, Mora kezdett a mieinknél, kívül pedig a CarGo-Fowler-S. Smith hármas kapott lehetőséget, miközben a három Friscoi meccs végig játszása után Olivo pihent és Iannetta volt az elkapó. Kezdésként Chacin két embert is ingyen pályára engedett, egy hit-by-pitch és egy walk révén, de a vezetést szerencsére nem tudták megszerezni, mint ahogy mi sem, pedig CarGo és Tulo egy-egy single után került bázisra, de Helton lövését sajnos a falnál lekapták. A második menetben sokkal jobban kijött a lépés a fiatal dobónk számára és könnyedén elbúcsúztatott három embert, majd a mieinknél kieső nélkül Mora és S. Smith is felkerült, melyet követően Iannetta bombázott be egy három pontos hazafutást, majd 2out után Fowler volt eredményes egy solo homerunnal, vagyis 4-0ra megszereztük a vezetést. Ezt követően a Phils ismét csak egy sétára volt képes, majd egy EYJR-Tulo-Helton duplajátékkal sikeresen védekeztünk ellenük, közben részünkről Tulo és Mora jegyzett egy-egy találatot, de ezúttal Iannetta nem tudott sikerrel járni. A negyedik felvonás alkalmával két kiesőt követően hoztak egy singlet, majd Ibanez következő RBI single találatával a szépítést is megszerezték, a denveri támadás eredménytelen maradt. Az ötödik menetben Chacin először eltalálta a dobót, majd EYJR jegyzett egy errort, aztán egy singlet vittek be, azzal loaded 1outot alakítottak ki, melyből Utley tűzött be egy sac fly RBIt, ezzel 4-2re jöttek fel. Az inning alsó felében azonnal CarGo vágott be egy újabb hazafutást, majd őt követően Tulo sétált, Mora ismét elhelyezett egy singlet, a hármas bázison lévő előrébb tartó futónkat pedig S. Smith szállította haza egy RBI single révén, és inkább lecserélték a SP Blantont, rögtön bemutattak egy double playt, 6-2nél megfékezték az akciónkat. Chacin azonban a hatodik inningben sem tudta összeszedni magát, két singlet szedett be egy kieső mellett, amikor váltottunk és Belisle foglalta el a dombot, egy sétával feltöltötte a pályát, majd a PH Sweeney ellen jegyzett egy HBPt, mely után Tracyt kiállították, mert vitatta a mérkőzés vezetőnél, hogy az ütő közben már lendített, így strike(out)ot kellett volna ítélni a pontszerzés helyett. Aztán ugyanilyen helyzetből egy Rollins elleni double play által sikerült takarítanunk. Ezt követően három kis single találat révén kieső nélkül feltöltöttük a bázisokat, amiből Tulo talált be egy RBI singlelel ezzel 7-3ra módosítva az állást. A hetedikben Beimellal próbálkoztunk, de egy doublet követően Utley szórt be neki egy RBI singlet, majd Howard lőtt egy 2run HRt amivel már egy pontra feljöttek. Dobót váltottunk és bemutatkozott az új szerzemény Delcarmen, aki azonnal megkapta az egyenlítést jelentő homerunt, az újabb ütések után Francisco szerezte meg a vezetést a vendégeknek, majd M. Reynolds ellenében 3in-2outnál Utley bevágott egy grand slamet, így már 12-7 arányban a Philsnél volt az előny. Kilenc pontot kaptunk a hetedik játékban. A folytatásban S. Smith dupláját követően Herrera hozott egy pontot egy singleből, majd EYJR vágott be egy doublet, a két pontszerző helyzetes bázisra kerülő futót Fowler repítette haza egy 2run RBI single révén és már csak 12-10 volt a hátrányunk, de CarGo és Tulo kiesései miatt nem tudtunk még közelebb zárkózni. A nyolcadik játékban Betancourttól reméltünk némi stabilitást, és végülis egy single ellenére masszívan lehozta a menetet, majd három csereemberünk is bázisra léphetett két kieső mellett, azonban a telipályát EYJR eltékozolta. A kilencedikre Street következett, és gond nélkül abszolválta a feladatot, aztán két pontos hátrányból nekiveselkedtünk az egyenlítésnek. Fowler és CarGo rögtön bázisra került, és Tulo forceout play közben be is ért az egyik futónk, azonban ezt követően még Helton ugyan sétált, de két ütőnket is kiszórták, ezzel a Philly befejezte a meccset és 12-11re győztek a Coors Fielden. Alul maradtunk a hihetlen izgalmakat és fordulatokat tartogató csatában és sajnos egy nagyon fontos összecsapást buktunk el.
- Őrült meccs volt, 20 ütést vittünk be, a Phils 15öt, több mint a felét az ismert hetedik inningben, ami eldöntötte a meccset. Gonzalez megint őrületes formában lengetett, öt beállásából három ütést talált, és megszerezte a 31. hazafutását a szezonban két fontos single mellett. Jelenleg már .332es átlagával magabiztosan vezeti az NL batting average versenyt és a 93 RBIval is az élmezőnyben található, közben 10 aktív meccses extra base hit streakben van. Mindkét kiesését SOval szenvedte el és mindkétszer két társát hagyta a pályán, tehát akár még jobb számokra is képes lehetett volna, de így is brutális napot zárt. Három ütése volt a 3/6os Fowlernek is, beleértve egy solo HRt és egy 2run RBI megmozdulást, a CF a két futása mellett felírhatta a negyedik homerunt és 31 pontot magának éves szinten. Kisebb sérülése ellenére Tulowitzki újra vállalta a játékot, és szemben a szerdai harmatos teljesítményével most óriásit alkotott, egy sétával és 3/5ös hatékonysággal jeleskedett két futást kikényszerítve, így szép csendben a shortstop is tovább nyomul előre a .319es átlagával és az 57 RBIvel. A rutinos Mora 3/4el zárt három egymást követő singlelel majd 3 LOBel, ami után lecseréltük kicsit sokat játszott mostanában, kellett a friss erő, helyette egy rövid időre Herrera érkezett 3Bnek, aki egyetlen beállásában RBI singlet lőtt idei 16. pontját szerezve, majd a cserék hada közben meglepetésre Barmes került erre a posztra, aki egy séta után a kilencedik inningben strikeout áldozata lett. A leadoff ember Young Jr egy singlet és egy doublet szállított, de a nyolcadik játékban fent hagyott egy bases loadedot két kieső után, négy kiesése közül viszont legalább csak egy volt strikeout, viszont megvolt a bajnokságban a negyedik errorja. A kezdő jobb szélső S. Smith a szezonbeli 16. duplájából egy pontot szórt, és volt egy single találata is, mindkét ütése után hazaért, miközben 2/4es hatékonysággal zárt és bemutatott egy szép elkapást, majd a hajrában az 1/2es Spilborghs váltotta, ellene vitték be a final outot is két emberrel a pályán. Az elkapó Iannetta már a nyolcadik homerunt szerezte egy 3run lövéssel, azon kívül viszont négyszer kiesett hét bázisonhagyásig jutva és ötödik alkalommal jegyzett passed ballt az évben. Helton az első öt beállásában eredménytelen maradt 7 LOBel együtt, utolsó alkalommal egy sétára volt képes a kilencedik inningben, de rettentő pocsék napot zárt, háromszor is távoli labdáját flyouttal hatástalanították. Csak pinch hitter volt még a nyolcadik menetben sétát jegyző Giambi, futóként Rogers foglalta el a helyét, valamint a hatodikban singlelel eredményes ifjú Nelson, aki haza is ért abban az akcióban. Chacin nem kezdte rosszul a meccset, először a negyedik menetben kapott pontot, aztán viszont három játékban egymás után egy-egy futást vittek be rajta, végül a hatodik közben távozott. Addigra elérte a 100 dobást öt kapott ütéssel két séta és három strikeout mellett, kicsit korán került végleg bajba. A helyére jövő Belisle egy sétát engedélyezett, majd telipályánál egy vitatható hit-by-pitchet vétett, amivel még a kezdő dobónk embere futott be, ő ezúttal közvetlen ütést és futást nem kapott, köszönhetően egy jó DPnek. A hetedik inning elején Beimel háromból három ütést szenvedett el kieső nélkül, valamennyi játékos pontot hozott rajta végül. A frissen igazolt Delcarmen jegyezte a vereséget a katasztrofális játéka után, egyetlen ütőt tudott kiejteni, miközben négy-négy hit és run került a neve mellé, így a szezonbeli harmadik blownt savet és vereséget írták be neki, borzalmasan mutatkozott be Denverben. A fiatal M. Reynolds sem tudott először hárítani, bár kiosztott egy strikeoutot, azt követően beszedte az MLBbeli első futásait, amikor egy grand slamet engedett Utleynek és abból két earned runt könyvelt el, ezzel villámgyorsan 2.45re rúgott az eddigi tökéletes ERA statisztikája. Betancourt nyolcadik játékot egyetlen 2out single ellenében biztosan abszolválta mindössze 9 dobásból egy SOt kiosztva. Az utolsó védekező játékban pedig Street sem kegyelmezett, neki is csak tíz dobásra volt szüksége a legelső három ütő elbúcsúztatásához, akik közül a legelsőt SOval küldte le, de még mindig 4.19es ERAnál tart.




















A NL West állása:

1. San Diego Padres 76-56 (132 meccs)
2. San Franciso Giants 74-60 (134 meccs, 3.0 GB)
3. Colorado Rockies 69-64 (133 meccs, 7.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 68-66 (134 meccs, 9.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 55-79 (134 meccs, 22.0 GB)

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 76-58 (134 meccs)
2. San Francisco Giants 74-60 (134 meccs, 2.0 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 69-62 (131 meccs, 5.5 WCGB)
4. Colorado Rockies 69-64 (133 meccs, 6.5 WCGB)
5. Florida Marlins 67-65 (132 meccs, 8.0 WCGB)

A csütörtöki játéknapon a közvetlen riválisok közül csak mi léptünk pályára a Phils ellen, így más változás nem történt a tabellán, csak már 6.5re ment fel a hátrányunk a Wild Card harcban. Kevesebb, mint 30 meccsel a vége előtt egyre szerényebb esélyünk maradt a rájátszásra. Innentől már nem csak nekünk kell nagyon eredményesen nyernünk a meccseinket, hanem többször is az ellenfeleink botlásaira lesz szükségünk. A hétvégén a WCos Phils a Brewerst fogadja, a Giants a Dodgersnél vendégeskedik, a Cards pedig hazai pályán találkozik a Redsel.

Számunkra a folytatás ismét egy divizió rivális ellen történik idegenben, amikor péntektől vasárnapig három meccset bonyolíthatunk le a NL West leader ám 7es losing streakben járó San Diego Padres otthonában a következő pontos időpontok szerint: szombat 04:05, szombat 22:10, vasárnap 22:05. Minden áron nyernünk kell ezt a seriest ha még szeretnénk ott maradni a Wild Card közelében, ezután zsinórban 10 hazai meccs jön szóval most kéne még nyerni párat, utána kicsit egyszerűbb lesz és talán még megkezdhetünk egy hatalmas szeptemberi menetet. Mindenki szurkolására szüksége van a csapatnak, most mutassátok meg mekkora Denver sportbarátok vagytok! GO ROCKIES!!!

A sorsolás úgy hozta, hogy az előszezonban két egymás utáni hazai meccset játszhatott a Denver Broncos, a második ilyen összecsapáson  a Pittsburgh Steelers volt az ellenfél. Az idei előszezon eddigi meccseihez hasonlóan, ezúttal is elég sok hiányzó volt, de legalább örömhír volt, hogy Ryan Clady a héten újra edzésbe állt, valamint Tim Tebow játékra készen állt az oldalvonal mellett egy hét kihagyás után. A hiányzók névsora: Champ Bailey, Chris Kuper, Brandon Stokley, Knowson Moreno, Corell Buckhalter, Tony Carter, Darcell McBath, Ryan Clady, Demaryius Thomas, Daniel Graham, Elvis Dumervil és Darrell Reid.























A pénzfeldobást mi nyertük, így először a Broncos kezdő támadósora vonult a pályára, egy erre a meccsre kicsit megvariált támadófallal, az alábbi felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: LenDale White
WR: Jabar Gaffney, Eddie Royal, Brandon Lloyd
TE: Riar Greer
LT: Zane Beadles
LG: Stanley Daniels
C: J.D. Walton
RG: Russ Hochstein
RT: Ryan Harris

Sepuvelda, a vendég P kezdte a meccset, de a kickoff kiment az 1 yard-on, így a 40-ről indulhatott a támadás, egy rövid futás után egy hosszú passz jött, amit megfejeltek még egy 15 yard-os büntetéssel, hamar a Steelers 26-on voltak a Vadlovak. Két rövid futás, egy Orton passz, még egy büntetés, így 5 yard-ot kellett megtenni egy friss adag down-al. Ball futása után LenDale White jött kétszer, másodszorra be is ért, egy 2 yard-os TD lett belőle - > 7-0.

Jöhetett a kezdő védelem a pályára, méghozzá ebben az összeállításban:

DE: Ryan McBean, Justin Bannan
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jarvis Moss
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Andre Goodman, Perish Cox
S: Renaldo Hill, Nate Jones


A vendég támadás egyből egy hosszú, 47 yard-os passzal indult, majd jött pár sikeres futás, de végül összekapta magát a védelem, csak a 15-ig engedték a pittsburghi alakulatot, így csak egy FG lett a támadás vége -> 7-3.

Egy büntetés miatt a saját 11-ről indulhatott a Broncos, de csak a 46-ig jutottak, onnan viszont egy gyönyörű Colquitt punt miatt sikerült a saját 4 yard-jára visszatolni a Steelers-t Az ő támadásuk átnyúlt a második negyedbe, az első negyed végeredménye így: 7-3.

A vendégek kezdő QB-e, Ben Roethlisberger, csak ennyi lehetőséget kapott ezen a meccsen, a második negyedet már az egyik backup, Dennis Dixon, kezdte. Meg is akadt a támadás a QB csere után jöhetett egy punt. Orton-ék se tudtak csillogni, ráadásul egy rossz passz után, ami először még fumble-nek tűnt, a visszahordó Harrison-t Orton próbálta megállítani és lent maradt az ütközés után. A helyére beálló Brady Quinn nem nagyon tudta felveni a ritmust így hirtelen, egy 10 yard-os sack-et szedett be.

Jó helyről, a visszahordás után a hazai térfélről jöhettek a vendégek. Dixon egész mutatós támadást vezetett, egészen egy 2&5-ös passzig a 9 yard-os vonalról. Megpróbált az endzone-ba passzolni, de ott a kiváló újonc, Perish Cox, kileste a passzot, 7-10 helyett maradt a 7-3 és a 20-ról indulhatott a Broncos.

Jött egy egész formás hazai támadás, amit végül Lloyd offensive pass interference büntetése akasztott meg  a 12 yard-on, 19 yard-ot már nem tudtunk haladni 2 play-ből, maradt tehát a Prater FG, aki simán be is vágta -> 10-3.

Rövid Steelers drive után még rövidebb Broncos akció jött, mivel Orton 1&10-es passzát a CB William Gay kapta el, a félpálya közeléből jöhettek tehát a vendégek, miközben már beértünk az utolsó 2 percbe. Haladtak előre Dixon-ék, de a védelem ismét villantott egyet, méghozzá egy jó nagyot, Andre Goodman kapta el Dixon passzát 0:26-nál és 77 yard-ot szaladt vele a Pittsburgh endzone-áig -> 17-3, és ez lett így már a félidei eredmény is.

A második játékrészt a vendégek kezdték, még mindig Dixon vezérletével, egy holding miatt 3&14-ük volt a Broncos 30-on, amire csak 13 yard sikeredett, a 4&1-nek pedig nekimentek, de azt az OLB posztot egyre jobban érző Robert Ayers kileste és -6on földre vitte Dixon-t a második sack-éért ezen a meccsen.

Bejött Tebow, de sajnos az ő sikeres 14 yard-os passza is kevés volt, 3&out lett egy Beadles false start, egy -1 yard-os futás és egy rossz passz miatt. QB-t cserélt a Steelers is, Byron Leftwich jött de, de az ő első drive-ja se lett sikeresebb, mint Tebow-é, 3&out után jött a hazai támadás. A Pittsburgh 11-ig sikerült eljutni ezúttal, de sajnos meg kellett elégedni egy FG-al, 2 Tebow passz is sikertelen lett a támadás végén. Prater bevágta - > 20-3, ami a harmadik negyed végeredménye is lett, mivel a következő vendég drive átnyúlt az utolsó negyedbe.

Egy büntetés és egy 10 yard-os Hunter-Mays sack miatt megállt a pittsburghi támadás, jöhetett a Broncos. Sajnos ez se lett sikeres drive, Tebow 3&5-nél Bruce Davis-t célozta, de Crezdon Butler volt a szemfülesebb, az interception után egészen a denveri 5 yard-os vonalig előrejutott, mielőtt Tebow ki tudta lökni. Leftwich-ék gyorsan kihasználták a kiváló field position-t, a második play-re meglett a touchdown, Dwyer futott be a labdával az endzone-ba -> 20-10.

A denveri csapat gyorsan válaszolni tudott, köszönhetően egy 24 yard-os Tebow-Willis összjátéknak és egy 43 yard-os Ball futásnak. A drive vége egy 3 yard-os TD passz lett, amit Eric Decker kapott el -> 27-10.

Újabb QB csere jött a vendégeknél, Charlie Batch jött fel Leftwich helyére. A támadás elején futottak a vendégek, de a végén 2 passzal Batch fejezte be a drive-ot, méghozzá egy  7 yard-os TD passzal Antonio Brown-nak -> 27-17.

Tebow-nak ennyi jutott a Steelers ellen, bejött ismét Quinn, de ezúttal se lett túl sikers, egy jó és egy rossz passza volt, majd egy újabb sack-el lezárta a drive-ot. Batch egy  17 yard-os passzal nyitotta a drive-ot, de aztán volt egy kis félreértés közte és az egyik elkapója között, amiből az újonc Syd’Quan Thompson profitált igazán, megszerezte a labdát és egy 48 yard-os vágta után beért a Steelers endzone-ba -> 34-17

Innentől már csak egy említésre méltó esemény történt, Sepuvelda punt-ja után újra Tmopson villantott egyet, 62 yard-os return-t mutatott be és csak a vendégek 8 yard-os vonalán ért véget a visszahordás. A Broncos már nem akart komolyan pontot szerezni, három Ball futással lepörgették a maradék 1:44-et, így a végeredmény: 34-17.

Orton ezúttal kicsit bizonytalanabb volt, de azért komoly panasz nem lehet. Tebow viszont egy kicsit megmutatott a benne rejlő tehetségből. Aggasztó Quinn formája, bár most kevés lehetőséget kapott. White úgy tűnik jó lesz, amikor lejár az eltiltása, akkor stabil 3. lehet a depth chart-on. A fal nem volt igazán egységes, a futások még nem mennek igazán, mondjuk a futók se azok, akik lesznek az alapszakaszban, meg Kuper  és Clady is hiányzott. Az elkapók nagyon jók, mi lesz, ha megjön Bey-Bey? J

A védelem is jó volt, Ayers főleg, egyre jobban érzi az OLB posztot és a pass rush-t. DJ természetesen jó, benne mindig lehet bízni, talán még Moss nem tűnik nagyon erős pontnak. Ezúttal a DL sem csillogott, de azért jól lehozták a meccset, ahogy a secondary is, 1-2 megingástól eltekintve. A két újonc CB, Cox és Thompson jó volt, előbbinek már bérelt helye van az 53-ban és az utóbbi is sokat javított a helyzetén. Jelenleg nagy téma a sajtóban Alphonso Smith, belátja-e vajon JMD, hogy vele mellényúlt, vagy még beszorítja az 53-ba?!

Hétfőn, kedden és szerdán egy újabb nagyon fontos párharcot bonyolított le a Colorado Rockies együttese ugyanis a Wild Card rivális San Francisco Giantsnél vendégszerepelt, de sajnos egy győzelem után kétszer is alul maradtunk, ezzel egyre nehezebb helyzetben vagyunk.

1. meccs, hétfő: Giants-Rockies 1-2
A hétfői összecsapás előtt történt néhány változás a keretben, ugyanis a sérült Stewart DLre került a hétvégét családjánál töltő Barmes pedig visszatért a csapathoz. Közben vasárnapi sérülése miatt Tulo nem vállalhatta a játékot, helyette Barmes volt a kezdő SS. Az infielden még Helton, EYJR, és Mora játszhattak, míg a külső hármas Spilbo-Fowler-CarGo összetételben kezdett, az elkapónk Olivo volt. Igazi bal kezes dobó párharcot várhattunk, hiszen a mieinknél De La Rosa, a Frisconál Sanchez kezdhetett. Az első támadásunkban EYJR azonnal singlet vállalt és egy error által a kettes bázisra került, de onnan rablás közben elkapták, így hamar befejeződött az akciónk, közben a Giants két ütéssel a pontszerző helyeken járt, de DLR egy SOval hárított Poseyval szemben. A másodikban Helton sétával került bázisra, de egy duplajátékkal lekerült a pályáról, aztán viszont a SF egyetlen futója ellen mi is bemutattunk egy double playt. Az ezt követő felvonásban Olivo járt a pályán egy single és egy rablás által, míg DLR könnyedén kiszórta az ellenfél első három emberét. A negyedikben a mieink nem jutottak tovább, viszont a hazaiak két sétával jeleskedtek, majd Posey vágott be egy RBI singlet, aztán egy EYJR-Barmes-Helton duplajáték után már csak a hármason maradt ember, majd kiejtettük a harmadik ütőt. Négy inninget követően 1-0ra vezetett a Giants. Majd következett az addigi legveszélyesebb támadásunk, kieső nélkül ugyanis Helton és Spilbo is singlet ért el, de sajnos a sor legalsó hármasának valamennyi tagja kiesett, ám ebben a menetben a SF is csak egy walkra volt jó. A hatodik felvonásban a sorunk teteje képtelen volt bázisra kerülni, az ellenfél egyetlen sétáját viszont egy strikeout, majd egy double play révén hárítottuk el nagyon magabiztosan. A hetedik inningre is maradtak még a kezdő dobók, Sanchez ebben a játékban is hibátlan volt, DLR pedig egyenesen három SOt osztott ki. A nyolcadik menet tetején az első ütőnk Olivo egy singlet ütött, de őt követően hárman is kiestek, beleértve a csere ember Giambit, közben a dombon Betancourt remekül dolgozott és magabiztosan szórta ki az első három vele szembejövő vetélytársát. A kezdő Sanchezt a kilencedikre is kiküldték, de rögtön adott egy walkot Fowlernak, majd lecserélték, de a váltótárs ellen CarGo betűzött egy RBI triplet, és az akció közben egy throwing errort kihasználva ő is befutott, és egy pillanat alatt 2-1re megfordítottuk az állást. Két kieső után még Spilbo hozott még egy triplet, de tovább nem kerülhetett. A saveért Street jöhetett és gond nélkül lehozta a hajrát három mezőnykiejtés által, az utolsó outot ő csinálta meg egy nagyszerű fogással, a hajrában fordítva tehát a Rockies győzelmet aratott a párharc első meccsén.
- A végig szoros meccset a kilencedik inningben döntöttük el, a hajrára összeszedtünk hét ütést a SF négy találatával szemben. Gonzalez megint nyerőembernek bizonyult, az első három próbálkozásában kiesett, kétszer strikeouttal, aztán negyedikre bevágta az évi nyolcadik tripláját, amely a győzelmet jelentette. Ezzel már 91 RBInál tart .326os átlaggal, nagyon fontos szerepet vállalt a sikerből. A bal szélső Spilborghs két ütést hozott négy lehetőség alatt, egy singlet és egy triplát ütött, de egyik után sem tudott haza érni. Hozzá hasonlóan 2/4el zárt a hetedik helyen ütő Olivo, az elkapó végre mutatott valamit tudásából, bár három ember bázisonhagyását így is elkönyvelhette, de közben megvolt a hetedik bázis lopása a szezonban. Az első ember Young Jr rögtön egy singlelel kezdett az elején, de később a rablási kísérletét meghiusították, más érdemes dolgot nem jegyzett, az utolsó inningben pedig Herrera védekezett a 2B poszton, aki egy remek vetődéses mentést mutatott be. Helton ezen a meccsen egy singlet és egy walkot termelt, változatlanul .260as hatékonysága van az idényben. Fowler egyetlen alkalommal jutott bázisra, három kieséséből kettő SO volt, a kilencedikben sétált, majd az egyenlítő futásunkat szállította. Mora felkerült CarGo mögé cleanup spotba, de mind a négy játékában simán kiesett, szokatlanul erőtlen volt. Barmes visszatért a kényszerű hétvégi elutazása után, de a sor utolsó helyéről csak 0/3ra és négy LOBra volt képes, édesapja rákos betegsége nem igazán tud a baseballra koncentrálni sajnos. Az egyetlen pinch hitter Giambi a nyolcadik játékban strikeoutos kiesés áldozata lett egy emberrel a bázisokon. A kezdő dobó De La Rosa hét inninget nagyon jól hozott le, egyetlen megingása volt a negyedik játékban, ahol két walkot engedett és akkor vitték be ellen az egyetlen runt. 108 dobása volt és 9 strikeoutot vágott, mindössze négy-négy ütés és séta mellett. Nem az övé lett a győzelem, de az ERA mutatóját már 4.26osra javította. Betancourt a nyolcadik játékban háromból három embert szórt ki, abból kettőt strikeout révén búcsúztatott, és a hétfői volt az ötödik győzelme a szezonban. Street mindössze 8 dobást eresztett meg a három mezőnyös kieséshez, ezzel egészen magabiztosan postázta az idénybeli 13. savet.

2. meccs, kedd: Giants-Rockies 5-2
A kedd este rendezett második mérkőzésre nem sok változás ment végbe a kezdő összeállításunkban, mindössze annyi történt, hogy az ötödik pozícióban 1Bként Heltont a másik rutinos játékos Giambi váltotta, a többi helyen ugyanazok kezdtek, akik a hétfői találkozón. Eközben a mieink részéről a fiatal Rogers kezdhetett a dobó oldalon, míg a Giantsnél a balos Bumgarnerre számítottak. Az első felvonásban a három emberünk mindössze hat dobás után kiesett, viszont az ellenfél egy ütést és egy sétát is jegyzett, majd a hármas bázison lévő futó egy balk ítélet révén szerezte meg a vezetést a SF számára, mivel Rogers egy dobás közben elejtette a labdát. A második inning folyamán két walk és egy single jóvoltából loaded 1out lehetőséget jegyeztünk, melyből Barmes tudott eredményes lenni egy biztonsági játékkal, így gyorsan kiegyenlítettünk, míg a SF egyetlen sétával pályára kerülő emberét egy sikeres double playel védekeztük le. A harmadik menetben a sorunk legtetejéről az első két ütőt kiejtették, majd harmadikként CarGo vágott be egy doublet, de Mora fent hagyta őt a kettes bázison, ezután Rogers könnyedén intézte el az ellenfél soron következő három emberét. Aztán Giambi nyomult előre egy doublet érő bombával, ám a Spilbo elleni fielder's choiceout play közben kiesett, majd még Olivo vállalt egy singlet, de Barmes ellen egy sikeres duplajátékkal védekeztek, viszont a következő Giants támadójátékot ismét magabiztosan semisítettük meg. Az ötödik menetben a denveriek akciója sem hozott semmi eredményt, aztán a házigazdák két kieső után találtak egy singlet, hogy azt követően a dobó Bumgarner RBI doublelal átvegyék a vezetést 2-1 arányban, ám végül a további lehetőségeket elhárítottuk, miután Rogers egy strikeouttal fejezte be az inninget. A hatodikban CarGo harcolt ki egy sétát, de a következő kanyarban egy caught stealing áldozata lett, ezt követően Mora ütése egy bázist ért, Giambi testét eltalálták, ám Olivo ellen be tudták fejezni a próbálkozásunkat. Az inning alsó felében Rogers folytatta magabiztos játékát és esélyt sem adott a Frisconak. A hetedik játékrészre már dobót cserélt az ellenfél, és az első reliever nem engedett denveri játékost a pályára, nálunk Rogers még mindig maradt, de hamar két ember is felment ellene, majd futóval az egyes és a hármas bázison out nélkül érkezett M. Reynolds, aki kiosztott egy strikeoutot, majd a soron következő két Giants ütőt már Belisle keserítette el. A nyolcadik játékban két kieső után Mora egy solo hazafutással egyenlített ki, melyet a rövidebb jobb szélre bombázott ki. Azonban gyorsan jött a válasz, mert F. Sanchez rögtön visszavette az előnyt csapatának egy HRal, majd egy singlet követően a dobó Belisle errort jegyzett, így inkább váltottunk, Beimel viszont csak egy embert tudott kiejteni, majd 3in-1outnál Posey volt eredményes egy 2run RBI doubleból, aztán végül Morales zárta le a játékot. Már 5-2re vezetett a Giants, majd a legelső három ütőnket könnyedén búcsúztatták el, mindenféle probléma nélkül megtartották három pontos előnyüket és egyenlítettek a párharcban.
- Bár megint ki tudtunk egyenlíteni a nyolcadik játékban, sajnos a végén képtelenek voltunk megőrizni a döntetlent is éppen a hajrában vesztettük el a meccset, ahol a hétfői összecsapást megnyertük, sok múlott a bullpen tagok felejthető teljesítményén. A rutinos Mora három lehetőségéből két ütéssel és egy sétával zárt, beleértve az idénybeli negyedik hazafutását, egyben a 28. RBIt, mellyel a nyolcadik inning tetején kiegyenlítettünk 2-2re. A csapat mindkét futását a 3Bként kezdő játékos kezdte, aki az utolsó védekező menetet már az egyes bázison húzta le. A veterán kiegészítő ember mostanában egyre többet játszik Stewie sérülése miatt, és átlagát fokozatosan emelve már .274nél tart. A sor hetedik helyén tartó Olivo hasonlóan az első meccshez ismét 2/4es hatékonysággal dolgozott, talán kezd visszatérni az igazi formája, ugyanakkor egy rossz pickoff dobással elérte az évadbeli hatodik hibáját. Gonzalez ezen a meccsen egy séta és két kiesés mellett feljegyezhette az idei 26. double találatát, de ennél többre most ő is képtelen volt, ráadásul rablási kísérlet közben fennakadt, így 20 sikeres SB mellett már hetedszer kapcsolták le. Ezen kívül még a 1B Giambi ütött szintén egy doublet, aki helyett a hajrában dobók jöttek, így került Mora az egyes bázisra, valamint Herrera is beszállt a hármasra. Spilborghs ezúttal nem különösebben tudott villogni a balos ütő ellen, három alkalommal is kiesett, és közben csak egyetlen sétát tudott felmutatni, ráadásul három társát hagyta fent a pályán. A shortstop Barmes a szintén 0/3as napja közben két embert hagyott fent, valamint egy loaded 1out helyzetből egy sac fly play által megszerezte idei kereken ötvenedik futást érő megmozdulását. A sor tetején a két gyorslábú srác, Young Jr és Fowler most nem volt tényező, mindketten négyből semmivel zártak, sehogysem tudtak bázisra kerülni, a CF még egy SOt is beszedett. Az újonc kezdő dobó Rogers tudott javítani a múltkori katasztrofális fellépése után, bár nehezen indult számára ez a meccs, megúszta hat inning alatt két elszenvedett ponttal. Az első futását ráadásul egy szerencsétlen balkból kapta, a második miatt bosszús lehet, hogy éppen az ellenfélnek a dobójátékosa volt eredményes vele szemben. A hetedik játék közben cseréltük le, addigra fáradt el, mindössze négy ütést szedett be két séta és három strikeout mellett. A fiatal M. Reynoldst egyetlen ütőre küldtük be a hetedik menetben, akit egy SOval szórt ki három dobásból. Belisle a hetedik felvonás utolsó két kiesőjét könnyedén abszolválta, aztán viszont a nyolcadik elején két ütést is elszenvedett, az egyik egy solo HR volt, a másik egy single, amiből később az utóbbi ember is beért. Két kapott futásával övé lett a vereség is, immár ötödször a szezon folyamán, közben pedig az évi második errorját is el kellett könyvelnie. Beimel nem tudott menteni utána, és egy két futásos doublet kapott egyetlen out kiosztása közben, nagyon nem állt a helyzet magaslatán, mert közben két séta is becsúszott neki. Morales mutatott egy kis erőt, ahogyan ki tudott ejteni két ütőt a nyolcadik játék befejezéseképpen, talán ebből erőt meríthet a folytatásra.

3. meccs, szerda: Giants-Rockies 2-1
A mindent eldöntő mérkőzésre nem kis dobócsata elé nézhettünk, hiszen a denveri Jimenez a Giantses Lincecummal találkozott, bár mostanában mindketten sebezhetők egyértelműen komoly klasszisok mindketten, már csak a presztízs miatt is fontos volt a szerdai meccs. Közben Tulo visszatérhetett két nap pihenő után, és Helton is visszafoglalta a kezdő helyét, valamint a seriesben először S. Smith volt a kezdő LF, ennyi változás történt az összeállításunkban. Az egész nyitó menetben mindössze CarGo jegyzett egy singlet, Ubaldo háromból három outot osztott ki a házigazda ütők ellen. A második felvonásban Lincecum nem engedte pályára lépni a mieinket, közben az ellenfél is csak egy Mora error révén járhatott az egyes bázison, Ubaldo zsinórban három embert osztott ki. Ezt követően EYJR egy sétát kényszerített ki, majd elrabolta a kettes bázist, de Fowler harmadik kiesőként strikeouttal végezte, közben Ubaldo a három kiejtésből kettőt közvetlenül dobás után jegyzett. Mindkettő dobó nagyon magabiztosan tevékenykedett, alig engedtek embert is a pályára, nem hogy egy inning alatt többet. Aztán viszont a negyedik játék első ütője CarGo bebombázott egy solo HRt a left center fieldre és megszereztük a vezetést. Ubaldo eközben újra egy játék alatt két strikeout segítségével dolgozott igen hatékonyan. Az ötödik inningben két kiesőnket követően pedig éppen a dobónk vállalkozott egy single ütésre, majd a Giants is megszerezte napi első találatát egy singlelel, aztán egy walkot is engedtünk, majd Fontenot kiegyenlített egy RBI single révén. Végül aztán Lincecum ellen egy Tulo-Helton double playel lezártuk a szituációt, és megúsztuk azzal, hogy egyenlítettek 1-1re, de az előnyt nem adtuk nekik. A következő próbálkozásban CarGo ismét bázisra került, de képtelenek voltunk őt tovább eljuttatni, majd ők is egy singlet jegyeztek, aztán viszont példásan védekeztünk egy forceout play közben, így a SF sem ment sokra a támadásával. A hetedik menetben először lehetett egyszerre két futónk a pályán, miután Mora vállalt egy singlet, majd Ubaldo egy error következtében léphetett pályára, de EYJR képtelen volt megoldani a 2in-2out lehetőséget. Az inning alsó felében Ubaldo egy sétát vétett, de egy kieső után kiosztott egy strikeoutot, közben pedig Olivo a Tulonak való passzával kiejtette a rabolni készülő futót. A nyolcadikra is maradtak a kezdő dobók, Lincecum magabiztosan ejtett ki három denverit, Ubaldo azonban engedett egy újabb walkot, majd a kettesen lévő pinch runner egy wild pitch és Olivo passz hibája által befuthatott a pontszerző területre, és megszerezte a vezetést a csapatának. Ezután két out mellett még egy singlet hoztak, mire le tudtuk zárni a támadást, 2-1re tehát ők vezettek. A kilencedik tetején megint tehetetlenek voltunk, nem tudtunk bázisra kerülni, ezzel könnyen elvesztettük a meccset, dühítő hibával buktunk el a végén, fájdalmas series veszteség volt.
- 5-4el több ütésünk lett, de mitsem ért, az idény egyik legfontosabb meccsén vereséget szenvedtünk és ezzel lehet, hogy megpecsételtük a saját sorsunkat. A támadójátékunk egyetlen igazi aktív képviselője megint csak Gonzalez volt. A jobb szélső beverte a szezonbeli 30. hazafutását, és két singlenek köszönhetően összesen 3/4es hatékonysággal zárt, de csak a HRal hozott futást, többször képtelenek voltunk őt haza juttatni, jelenleg már .329es átlaggal rendelkezik. Mora egy singlet szállított három kiesés mellett, a sor hetedik helyére került vissza, de nem tudott nagy áttörést bemutani, és ami a legfájóbb, hogy képtelen volt lekapni Olivo rossz passzát, amiből a győztes pontot szerezte az ellenfél, és azon kívül korábban neki is volt egy errorja, bár annak korántsem volt ekkora jelentősége. Ezen kívül még a leadoff hitter Young Jr tudott felmutatni egy sétát és egy újabb elrabolt bázist, viszont közben két strikeoutot és három bázison hagyást termelt, összesített átlaga pedig a SF elleni gyenge párharc miatt leesett .238ig. Hozzá hasonlóan ugyancsak 0/3as mérleggel zárt az elkapó Olivo, aki kulcsfontosságú errort jegyzett a dobó hibájával a nyolcadik játékban, már a hetedik hibát könyvelte el, a másodikat a párharcban, de jegyezzük meg, hogy egy szép megmozdulás által leszedett egy embert a kettes bázison. A többi találat nélkül záró ütőnk közül a legrosszabbul a CF Fowler és a 1B Helton jártak, mindketten négyből semmivel és két-két SOval fejezték be az összecsapást, nagyon nem tudtak mit kezdeni Lincecum energiájával. Közben a visszatérő Tulowitzki és a seriesben szintén először kezdő S. Smith is egyaránt 0/4ezett egy-egy dobás utáni kiejtés elszenvedésével, közben a shortstop kétszer is fent hagyta maga előtt CarGot. A kezdő dobó Jimenez nagyon magabiztosan tette a dolgát, az első négy menetet még kapott ütést nélkül postázta, aztán az ötödikben voltak problémái, de a nehéz helyzetet egyetlen ponttal abszolválta. A második pontja elég drámai volt, egy nem túl veszélyes wild pitch után Olivo kihajított a labdát az outfieldre. A dominikai dobó most sem tudta elérni a 18. győzelmét, ehelyett már hatodszor kapott ki, miközben négy ütést és három sétát engedélyezett, és tíz strikeoutot szórt ki, ezen kívül még egy single ütésre is képes volt.





















A NL West állása:

1. San Diego Padres 76-56 (132 meccs)
2. San Franciso Giants 74-60 (134 meccs, 3.0 GB)
3. Colorado Rockies 69-63 (132 meccs, 7.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 68-66 (134 meccs, 9.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 55-79 (134 meccs, 22.0 GB)

A Padres kicsit korán kezdett el kiengedni, nullára buktak egy seriest hazai környezetben a D'backs ellen és már hét meccses vereség sorozatban vannak, és a minket verő Giants látott távolságon belülre ért hozzájuk képest. A Dodgers 2-1re bukta a Phils elleni hazai párharcát, ezzel maradtak ugyanúgy mögöttünk, és értelemszerűen a SF megerősítette pozícióját előttünk.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 75-58 (133 meccs)
2. San Francisco Giants 74-60 (134 meccs, 1.5 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 69-62 (131 meccs, 5.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 69-63 (132 meccs, 5.5 WCGB)
5. Florida Marlins 67-65 (132 meccs, 7.5 WCGB)
...

A Phillies az LA-i győzelemével tartja Wild Card pozícióját, de a Giants újra visszatérve a nyerő formájához nyomul utánuk, közben a zsinórban ötödször vesztő Cards és a mieink kicsit megakadtak, de talán még nem végzetes a hátrányunk, bár már az utolsó hónapon belül járunk. A Marlins a Nats elleni sikerével újra becsatlakozott a csatába és most éppen a Dodgers előtt vannak.

A Rockies csütörtökön egy makeup gamet fog játszani a Coors Fielden a Phillies ellen, még egy májusi elmaradt meccset pótolunk, melyen Chacin lesz a kezdő dobónk Blanton ellen. A meccsünk magyar idő szerint csütörtök hajnalban, 01:10kor kezdődik, életbevágóan fontos lesz, hogy megtudjuk nyerni ezt a találkozót. Más rivális nem lép pályára a mai napon, holnap pedig jelentkezni fogok egy újabb összefoglalóval majd akkor ránézünk a további menetrendekre. Ma éjjel tehát élet-halál rangadó, mindenki jöjjön szurkolni! GO ROCKIES!!!

A mai nappal kezdetét veszi az év egyik legizgamasabb hónapja, a szeptember. Több bajnokság is ekkor rajtol, vagy legalábbis a felkészülések megkezdődnek, valamint néhány liga éppen ebben a hónapban közeledik a végéhez - így több különlegességről is be fogunk tudni számolni a Denver Sports Blog szeptember havi cikkjeiben. Szeptember mindig is a reménykedés, az édes bizakodás havaként funkcionált az elmúlt években, bizonyára ez idén sem lesz másként, de mielőtt végleg elszakadnánk a Földtől, némi étvágygerjesztés céljából fussunk végig rajta egy-egy gondolatban, hogy mi minden várhat olvasóinkra, szurkolótársainkra a soron következő hónapban.




















- A legnagyobb prioritással természetesen a blogunk színpadát már hónapok óta főműsoridőben birtokló Rockies baseballlosai rendelkezhetnek szeptember hónap során is. Elsejétől kezdődik meg a keretbővítés időszaka az MLB-ben, amikor az eddigi 25 fős listák helyett a major csapatok immár 40-es kerettel dolgozhatnak, ami legfőképpen a variációs lehetőségek jókora bővülését vonja maga után. Egyúttal az alapszakasz utolsó hónapja veszi kezdetét a mai nappal, a denveriek pedig az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ádáz harcot vívnak a playoff-ba kerülésért, éppen nem akármekkora üldözőverseny kellős közepén vagyunk. Szurkolj te is a Rox-nak, hogy 2010-ben is bejuthassanak a rájátszásba, s kövessétek velünk a mérkőzéseket állandó meccsösszefoglalóink, és folyamatos helyzetjelentő írásaink segítségével.

- Kedvenc amerikaifocistáink, a Broncos fiai, akiknek edzőtáborbeli eseményeiről, valamint az előidénybeli meccsek történéseiről már augusztusban is folyamatosan tájékozódhattatok, a jövő hétvégén kezdik meg szereplésüket az NFL 2010-es kiírásában. Az átlagosnál több sérülés ellenére reményekkel telve várjuk McDaniels mester munkásságának második denveri esztendejét, hogy vajon a tavalyi csodálatos rajt után idén is elkapjuk-e olyan formában a startpisztoly eldördülését, s netán sikerülhet-e tovább is kitartani a jó játék mellett?! Minden ki fog derülni az előttünk álló hónapok során, szeptember egyelőre még a felkészülési időszak befejezéséről, és az első néhány meccsről fog szólni, s természetesen több írást is tervezünk még közvetlenül a rajt előttre esélylatolgatás, kedvcsinálás céljából.

- Az NBA-rajt a hagyományoknak megfelelően 2010-ben is csak október végén lesz esedékes, de Carmelo Anthony távozási hírének felröppenése miatt már hetek óta a Nuggets áll az egész liga érdeklődésének középpontjában. Noha ezidáig blogunk szerkesztősége igencsak diplomatikusan kezelte a kevés konkrétumot tartalmazó ügy rejtelmeit, rövidesen leleplezzük őszinte gondolatainkat Melo-val kapcsolatban, és talán ebben a hónapban arra is fény derülhet, hogy - egykori - nagykedvencünk mely csapatban folytathatja pályafutását. Majd természetesen az ősztől - Melo-val vagy nélküle - idén is végig fogjuk követni a kosarasaink szezonját, történjék bármi a csapattal.

- Addig is, a sportágon belül maradva, javában zajlik Törökországban a kosárlabda világbajnokság, melynek eseményeiről, és különösen a denveri szereplők teljesítményéről rövidesen be fogunk számolni, főként a most hétvégén elkezdődő egyenes kieséses rendszer mérkőzései kapcsán, mely cikkjeinket nem csak kimondottan a Denver-szurkolók, hanem valamennyi kosárlabdaszerető olvasó figyelmébe fogunk tudni ajánlani.



















- Hamarosan felébrednek a nyári álmot alvó Jetik, s az Avalanche hokisai kijönnek a barlangból, s az utóbbi hónapok unalmát magukról leporolva szeptember második felében megkezdik valódi felkészülésüket a 2010/11-es bajnokságra. Ekkor nyílnak meg az edzőtáborok kapui, valamint az előidény-mérkőzések sora, mi pedig folyamatos írásainkban fogunk értekezni az eseményekről, s nyilvánvalóan a szezon alatt is végig fogjuk követni a tavalyinál is magasabbra törő tervekkel bíró fiatal csapatunk vadregényes szereplését. Természetesen tehát a hokiőrülteknek sem érdemes lemondaniuk a DSB-látogatásáról, sőt, a hónap második felében érdemes lesz megtöbbszörözni oldalunk behívásának számát, mert jónéhány írást tervezünk a csapattal kapcsolatban.
















- Denver talán legalulértékeltebb csapata, a média közvetlen vonzáskörzetéből a külvárosban leginkább kieső Rapids labdarúgói számára lassan a célegyenesbe fordul az MLS idei évada. Már csupán kilenc mérkőzés szerepel a 2010-es alapszakasz menetrendjében, s ezidáig mind a 21 forduló után playoff-helyen vitézkedtek fiaink, a hátralévő program sem tűnik mérhetetlenül erősnek, joggal reménykedhetünk benne tehát, hogy az elmúlt évek kudarcai után ebben az esztendőben újra összejöhet a mieinknek egy kis sikerélmény, és beverekedhetjük magunkat a rájátszásba. Persze, a Rapids továbbra is csak egy sokadik csapat lesz mindannyiunk számára, de legalább x és y nagycsapat mellett igenis tegye meg azt mindenki, hogy drukkol a szorgalmasan küzdő labdarúgóinkért, és legalább a heti egy összefoglalóírásunkat elolvassa. El lehet hinni, hogy ezt a csapatot is lehet szeretni, s ezért a csapatért is érdemes szurkolni, főleg hogy már a rájátszás lebeghet a szemünk előtt.

- Bár a lacrosse-szezonok jókora holtidényüket töltik, mivel már a sportág szabadtéri gladiátorai is befejezték 2010-es jelenésüket, a box lacrosse-osok pedig csak decemberben kezdik meg az edzőtáborozást, azért időről időre egy-egy helyzetjelentő kiadással továbbra is jelentkezni fogunk az offszezonban járó Mammoth-osokról, akik a játékosállomány folyamatos, tudatos erősítése révén a tavayi ligautolsó helyről előretörve egyre komolyabb reményekkel várhatják a 2010-es esztendőt. Egyébiránt a liga draftját is szeptemberben fogják megtartani, de a csapatépítés politikája miatt gyakorlatilag már alig maradt választási lehetőségünk a börzére, korántsem várható a tavalyihoz hasonló hangoskodás a Mammoth-tól az idei NLL drafton.

Azt hiszem, szeptemberben ismét fokozódhatnak az események a denveri csapatok háza táján, bár nyáron sem lankadtunk, így tehát érdemes lesz ezentúl is olvasgatni írásainkat, és beszállni egyre több élő szurkolásba, mert amint látjuk, több fronton is nagy eséllyel szállhatunk harcba, megéri tehát szurkolni kedvenc városunk büszke sportolóiért.

Az elmúlt hétvége alatt a Colorado Rockies csapata hazai pályán bonyolított le három meccset a Los Angeles Dodgers ellen, a nagyon fontos párharcot pedig az első vereség ellenére be tudtuk húzni ezzel javítottunk a helyzetünkön.

1. meccs, péntek: Rockies-Dodgers 2-6
A sorsdöntő párharc nyitó meccsén a két ász dobó Ubaldo és Kershaw mérkőzött meg egymással. Közben a mezőnycsapatból hiányzott a családi gyász miatt a hétvégére haza utazó Barmes, és szokás szerint EYJR volt a 2B a sor tetején, rajta kívül Helton, Tulo és Mora játszottak az infielden. Kívülre Fowler és CarGo mellé a jobb szélre bekerült a kezdő Spilbo a balos ellenfél dobó révén, míg az elkapó posztján Olivo tevékenykedhetett. Az első menetben Ubaldo rögtön elszenvedett egy singlet, de egy duplajátékkal jól védekeztünk, majd egy doublet követően egy strikeout által zárta le az inninget, miközben a mieink nem kerültek pályára. A második felvonásban két kieső után vonultattak fel az első két bázishoz egy-egy embert, utóbbit egy szándékos walkkal, de a dobó ellen befejeztük a támadásukat, majd részünkről Helton törte meg a csendet egy solo HRal a left fieldre, utána még Spilbo double és Olivo intent walk, de a dobónk a végén kiesett, így is megszereztük 1-0nál a vezetést. A következőben is csak egy darab singlet hoztak, amit Helton unassisted double playnek köszönhetően védekeztünk le, közben nálunk egyedül CarGo sétálhatott. Ubaldo a negyedik menet első két kiesője után egy singlet és egy walkot is engedélyezett, de végül egy dobás utáni kiejtés által csak be tudta fejezni a felvonást, míg a mieink egy Mora singlelel jártak a pályán. Az ötödikben újra csak egy 2out singlet volt lehetősége felmutatni a Dodgersnak, bár viszonylag sok ütést kaptunk, nagyon jól kezeltük a támadásaikat, in bases szitukban Ubaldo nagyon rendben volt. Ennek az alsó felében egyedül Fowler vállalt egy triplát két kieső után, de CarGo ellen egy strikeouttal jött elő Kershaw, nem tudtuk növelni az előnyünket. Ubaldo a hatodik inningben könnyedén kiszórta a Loney-Kemp-Blake hármast elérve a 100 dobást, majd Tulo révén jegyezhettünk fel magunknak egy single találatot, de az őt követően három ütő mindegyike kiesett. A hetedik felvonásban megintcsak egy Tulo-Helton duplajátékkal védekeztünk egy singlelel bázisra kerülő ütővel szemben, majd az első LAi csere dobó mindhárom denveri próbálkozást hatástalanította a szünet után. Ubaldo a nyolcadikra is fent maradt, de már egyértelműen fáradt volt, egy ütést és egy sétát is vétett, majd Ethier egyenlített ellene egy RBI double ütéssel, melyet követően végre cseréltünk, Belisle egy játékost kiszórt, a következőt sétálni hagyta loaded 1outra, de Blake bevágott neki egy grand slamet, nem úsztuk meg az akciót, és 1-5re fordítottak egy pillanat alatt. A sokkból felébredve CarGo került a második bázisra egy doubleból, majd 2 out mellett Mora szállította őt haza egy RBI single révén, de csak ezt az egy pontot tudtuk megszerezni, 2-5re javítottunk. A kilencedik inningre a frissen felrendelt Morales állt ki a dombra, két embert kiszórt, kettőt viszont sétálni hagyott, majd az újonc Deduno ellen Kemp ütött be egy pontot, ezzel már megint négy pont a különbség a Dodgers javára. A végén sajnos éppen a sor legalja került sorra, és egyikük sem tudott mit csinálni, képtelenek voltunk bázisra kerülni, így a vendégek simán befejezték a meccset és 6-2re győztek.
- Végig több ütése volt a Dodgersnek, de hét inningen át remekül kontrolláltuk az akcióinkat, vezettünk, a nyolcadikban azonban szertefoszlott minden. 11 ütést kaptunk a hét találatunkkal szemben. Az egyetlen több ütést elérő denveri a 3B Mora volt, aki szokatlanul magasan a sor ötödik helyén állhatott be, és négy próbálkozásában két singlet szállított. Közben az egyikből az évi 26. pontját érte el a nyolcadik inningben. Helton nevéhez került a napi másik pontunk, amikor a hazafutásával sokáig őriztük az előnyünket, a veterán első bázisember a második inningben az idénybeli ötödik bombáját süllyesztette el, bár mellette a három kiesése közül kettőt is strikeouttal kapott és három embert hagyott fent, az átlagát lassan felvitte .260ra. Fowler az idénybeli tizedik tripláját jegyezte, miközben 1/4es napot zárt, de sajnos nem tudott hazaérni azon ütése után sem. Gonzalez egy sétát és két strikeoutot hozott, miközben a 25. doublet jegyezte 2010ben, és a második futásunkat ő postázta, kicsit hullámzóbb mostanában, de tartja .320as átlagát, ezen kívül egy remek elkapást is bemutatott. Mögötte Tulowitzki négyből egyre volt képes, így fej-fej mellett haladnak a hatékonyságot tekintve, a SS két emberünket is a pályán hagyta, nem kimondottan lehetett elégedett magával. Ugyanilyen hatékonysággal zárt Spilborghs is, aki egy korai double után a hajrára teljesen szürke volt és ugyancsak termelt 2 LOBt. A sor két végén Young Jr és Olivo egyaránt impotens volt, ezúttal a leadoff hitter sem tudott színt vinni a játékunkba, mind a négyszer kiesett, míg az elkapó erejéből is csak egyetlen sétára futotta. A 2B pozíciót a hajrában Herrera foglalta el, de csak védekezésben volt jelenése. Az egyetlen pinch hitterünk Iannetta lehetett, aki 0in-2out szituációnál jött be a kilencedik menetben, és egy elszenvedett swinging strikeouttal zárta le ellene a meccset a LAD. Jimenez negyedszer sem tudta elérni a 18 győzelmes klubrekordot, az utolsó négy meccsén belül ráadásul három vereséget jegyzett, így már ötnél tart a szezonban. Nagyon sajnálhatja a pénteki meccset, mert hét inningen át makulátlan mérlege volt, aztán viszont minden rosszra fordult. Nem volt tökéletes meccse, mert sok ütést beszedett, de az első hét játékban rendre jól védekezett a nehéz helyzetekben, aztán 114 dobás után mégis kiküldték őt a nyolcadikra, ahol elvesztette a meccset. Ubaldo a találkozót kilenc kapott ütéssel, három elszenvedett futással és három sétával zárta a négy strikeout kiosztása mellett. Közben az ERA mutatója már 2.71esre szökött fel. Belisle váltotta őt szorult helyzetben a nyolcadik játék közben két emberrel a pontszerző helyeken, azonban egy szándékos séta utáni telipályából grand slamet szenvedett el, melyből két futást neki írtak be, megszakadt tehát a hetek óta tartó remek sorozata. A kilencedik játékban a tavasz óta farmolt Morales próbálkozhatott, de két kiesés mellett két sétát is engedélyezett, majd az MLBben most debütáló Deduno ellen be is ért Morales egyik embere mire letudta zárni az ifjonc az inninget.

2. meccs, szombat: Rockies-Dodgers 5-3
A másnapi fellépésre mindössze egyetlen változásunk volt a mezőnycsapat összeállításában a személyi részt tekintve, mivel Spilbo helyét S. Smith foglalta el a right fielderként, a többi poszton ugyanazok játszottak, mint pénteken. A sorrendben volt egy pici változás, az ötödik volt Helton, a hatodik S. Smith, és a hetedik Mora. A kezdő dobó a fiatal Chacin lehetett, vele szemben a Dodgers Billingsleyvel nyomult ellenünk. Az első emberük azonnal sétált, de végülis egy nagyon szép védekezéssel kivédekeztük a pályára kerülését, miután Chacin SO után Olivo szedte le a rabolni készülő Podsednikot, a mieink első akciójában Fowler fent maradt a kettesen egy double után. A második játékban azonban egy single találatot követően Blake szerezte meg a vezetést az LAiek javára egy RBI doublelal, de a hármas bázisra tartva kiesett, így további pontokat nem szenvedhettünk el, viszont mi is csak egy sétáig jutottunk a következő próbálkozásban. A harmadik menetben mindkét oldalon az első három ütő búcsúzott, közben Chacin két strikeoutot is kiosztott, kezdett egyre jobb erőre kapni. A következő inning során egy korai doublet szenvedtünk el, majd egy véletlen és egy direkt séta után bases loaded lehetőség adódott a Dodgers előtt két kieső után, de Carroll ellen egy forceouttal hárítottunk. Aztán a mieink részéről CarGo trafált bele egy triplába, őt követően Tulo volt eredményes egy RBI single révén, még mindig kieső nélkül Helton sétát hozott, 2in-1outnál pedig Mora vert be egy újabb RBI singlet, de Olivo egy double play áldozata lett, azért így is 2-1 arányban átvettük a vezetést. Az ötödik menet tetejét is magabiztosan dolgoztuk le, majd támadásban EYJR egy walkot követően bázist rabolt, így CarGot szándékosan engedték fel az első bázisra, de végül kivédekezték a támadásunkat. Chacin ezután is folytatta magabiztos teljesítményét, bár egy séta azért becsúszott neki, de többet nem engedett Dodgersnek, majd a hatodik alsó felében Helton növelte az előnyünket egy solo homerunnal és már kettő ponttal vezettünk. A hetedik inning során Chacin ismét csak egy 2out singlet szedett be, még kiszórta a pinch hitter Mannyt is. Az LA csere dobója Belisario ritka rossz formában játszott, eltalálta Spilbot, majd CarGo lőtt ellene egy 2run HRt, aztán egy újabb hit-by-pitch után a játékvezető automatikusan kiállította őt, az inning záró kiejtését már a következő váltó dobó hozta. A nyolcadik menetre Beimel érkezett, aki egy singlet szenvedett el két kiesés mellett, majd az utolsó embert már Betancourt búcsúztatta el, közben támadásban ketten jártak bázison, mindketten ütés nélkül kerültek fel, de újabb pontot nem szereztünk. Négy pont előnyben Streeten volt a sor, hogy befejezze a meccset, az első két ütőt gond nélkül haza is küldte, aztán viszont beszedett egy singlet, majd egy két pontos hazafutást, de végülis nagyobb baj már nem történt, le tudtuk zárni az összecsapást és csak 5-3ra engedtük fel a Dodgerst.
- Ezúttal a hajrában sem voltak gondjaik, sőt, akkor döntük el igazán a meccset, még ha 6-7 arányban most is kevesebbet ütöttünk. A nap embere kétségtelenül Gonzalez volt, aki egyetlen kiesése mellett egy triplát és egy homerunt vállalt, a hetedikben inningben megeresztett 2run shot az idénybeli 27. HR volt, és már a 86. RBIt szállította vele, közben mindkét ütése után futással zárt és egy sétát is elért. Helton hasonlóan a pénteki naphoz, ismét az egy ütése HR volt, augusztusra csak megtalálta végre a formáját és 26 RBInál tart. Ugyanúgy 1/3as mérleggel zárt a negyedik helyen ütő Tulowitzki, aki három ember fenthagyása mellé a szezonbeli 55. futást jelentő megmozdulását jegyezte. Mora két sétát és egy hit-by-pitchet szerzett, közben az egyetlen igazi beállásában egy RBI singlet szállított, ráadásul egy nagyszerű vetődéses elkapást is bemutatott, remekül bizonyítja, hogy megérdemli a szokásosnál több lehetőséget. Fowler három mezőny általi kiesése mellett betermelte az évi 18. double találatát, de többre ezúttal nem volt képes. A sor tetején játszó Young Jr egyetlen sétát ért el, azon kívül volt egy forceout play, ami után bázison maradt és végül CarGo homerjával haza is repült, közben már 11. alkalommal mutatott be sikeres bázisrablást az idényben. A jobb szélre S. Smith került vissza, de elég szerény 0/4es mérleggel zárt, egyetlen igazán hasznos megmozdulása egy outfield assist volt, amikor Blaket kiszórtuk egy double után a hármas bázison. Olivo ugyancsak négyből semmit ért el, és összesen öt csapattársát hagyta fent a pályán, védekezését illetően főleg a Podsednik elleni caught stealinget lehet kiemelni. Két pinch hitterünk volt, mindkettő bázisra jutott a maga egyetlen beállásában, Spilborghs egy HBPt szenvedett el, a mezőnyben nem játszott, Herrera pedig sétálhatott, és a végén 2B volt. Chacin újabb remek meccset zárt, bár kicsit sebezhetőnek tűnt az elején, kihúzta a hét inninget, különösen a játékának második felében volt hatékony. Így végül mindössze az egy korai futást szenvedte el, négy ütést kapott négy sétával együtt, és hét embert szórt ki strikeouttal. A fiatal venezuelai dobó már a hetedik sikerét aratta a szezonban, és pillanatnyilag 3.79es ERAval bír. Beimel a nyolcadik játékban két ütőt ejtett ki, egyet SOval, majd egy single után távozott. Betancourt kisebb sérülése miatt kihagyott pár meccset, szombaton visszatért és az egyetlen ütőjét öt dobás után búcsúztatta el egy flyout révén. Street nem klasszikus save szituációban jött, így szerencsére nem lett baj belőle, hogy két ütésből két futást szedett be egy 2run HRnak köszönhetően, az előnyt megtartottuk, egyedül a saját ERAját roncsolta tovább, ami most 4.60as.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Dodgers 10-5
Vasárnap délután rendezték meg a párharc döntőjét, ami óriási téttel bírt a Wild Card harcban való kapaszkodás miatt. A mieink először a seriesben elkapót váltottak, így Iannetta kezdhetett, ezen kívül a RF újra Spilbo volt S. Smith kárára, a harmadik bázison pedig meglepetésre Herrera játszhatott. A denveriek kezdő dobója Hammel volt, ellenfele LAi részről Lilly lehetett. Hammel jól kezdte az összecsapást, az első inningben háromból három ellenfelét ejtette ki, de a mieink is csak CarGo 2out singlere voltak képesek a kezdő menetben. A második felvonás során egy sétát hozott az ellenfél, de azt követően egy duplajátékkal hárítottunk, majd Helton talált be egy duplával, egy kieső mellett pedig Iannetta RBI doublelal szereztük meg a vezetést 1-0 arányban. Hammel a harmadik játékban is könnyedén kiszórta az első három ütőt, aztán nálunk két kieső után CarGo tűzött be egy solo HRt mellyel 2-0ra növeltük az előnyünket, ebben az akcióban még Tulo egy single és egy rablás után a kettes bázisra jutott, de Helton ellen egy SOval mentettek. A negyedikben következett másodszor a meccsen a Dodgers sor teteje és az első két ember ütéseivel a két szélső bázist foglalták el, de a három cleanup hittert egyaránt kiejtettük, így nem tudtak tovább eljutni. A következő akciónkban Herrera vágott egy triplát két kieső után, a dobó Hammel pedig RBI singleből volt eredményes, majd EYJR sétálhatott, majd Fowler mindkét bázison lévő embert haza küldte egy triplelel, plusz CarGo is takarított egy 2run homerunnal, ezáltal már 7-0s vezetésünk volt. Az ötödik inningben egy double találatot követően a PH Gibbons RBI singlelel szerezte meg napi első pontját a Dodgers, és még loaded 2out lehetőségük is volt, de egy strikeouttal hárítottunk. Ezt követően Spilborghs bombázott be egy hazafutást visszaállítva a hét pontos különbséget. De a vendégek ismét szépíteni tudtak, amikor egy double után Loney is lőtt egy RBI doublet, majd egy sétát is vétettünk, az elfáradó Hammel pedig egy kieső és két futó mellett adta tovább a stafétabotot M. Reynoldsnak, aki egy walkot adott, aztán a 3in-1out szituációt egy nagyon fontos EYJR-Helton double playel hoztuk le, közben a mieink akciójában nem volt bázisfutó. A fiatal dobónk a hetedik játékot is lepostázta, bár két ember is pályára került ellene, részünkről ezalatt ketten is sétálhattak. A nyolcadik menetben már Belisle volt a dobónk, de egy double és egy walk által pályára kerültek ketten is ellene, majd Beillard köszönt be egy RBI single formájában, mely után Beimel érkezett de ő is beszedett egy 2run RBI singlet Theroittól, aztán végül Betancourt loaded 2outnál fejezte be az inninget, aminek végén már csak 8-5re mentünk. A nyolcadik alján EYJR jutott pályára, majd Fowler újabb RBI triplet ütött, aki után CarGo is behelyezett egy sac fly RBIt, ezzel ismét öt pont lett az előnyünk. A kilencedik felvonásban Street biztosan kiszórt három embert, ezzel megtartottuk a 10-5ös vezetést és behúztuk a párharcot.
- A fájó pénteki zakó után csak megnyertük a seriest, miután vasárnap pazarul kezdtünk és végül nem szúrtuk el annyira a hajrát sem, az utolsó meccsen 13-13as ütési arány volt. Gonzalez megtalálta a jó ütőjét, de nagyon és a vasárnapi meccsen egy single mellett két hazafutást pakolt be, az idei 28. és 29. darabot egymást követő lehetőségeiből, közben egy biztonságiból megszerezte az éves szinten 90. pontját és jelenleg .326os átlagnál tart. A fiatal outfielder elképesztő formában ütött ebben a párharcban, hazai pályán különösen lenyűgöző, óriási szerepe volt abban, hogy megnyertük a párharcot. Fowler 2/5el zárt, mindkét ütése tripla volt, hihetetlen hogy már egy tucatot lőtt belőlük a szezonban és ligaelső, mindkettő találat után hazaért, és összesen három társának harcolt ki futást ezekkel. A négy próbálkozásából egyetlen ütést elérő Spilborghs kereken a tizedik HRt ünnepelhette az évben, ugyanakkor kettő strikeoutot is bekapott, de volt egy szédületes elkapása. A leadoffer Young Jr egyetlen ütést szállított a négyből, viszont egy sétát is jegyzett, és mindkétszer futást csinált, valamint behúzott egy újabb bázisrablást, 12nél tart az idényben. Az 1/5ös Helton az évi 15. dupláját szerezte, amely után egy run is felkerült a neve mellé, viszont a szezonban ötödik alkalommal jegyzett errort. Tulowitzki csendes mérkőzésen van túl, 1/4nél járt, amikor a nyolcadik inningben Mora váltotta őt, aki egyetlen beállásában strikeout áldozata lett. A meglepetésre hármas bázison kezdő Herrera fejezte be shortstopként a meccset, közben két sétát és egy triplet szállított, fontos volt az a bizonyos ütése, hiszen azzal lendültünk akcióba a meccset eldöntő negyedik inningben. Az elkapó ezúttal Iannetta lehetett, és ha már ott volt, akkor bepakolt egy RBI doublet, a meccs első pontját, így a két kiesés és az egy séta mellett továbbra is maradt legalább .200 felett. A csak PH S. Smith a hetedik játékban SOt kapott két emberrel a bázisoknál. Hammel az első három inninget mintaszerűen hozta le, aztán viszont egyre többször hibázgatott, különösen az ötödik-hatodik játékban, utóbbit nem is tudta már befejezni, mivel 5 és 1/3 részt követően 114 dobásnál befejezte a meccset. Addigra hét ütést és három sétát szedett be, igaz hét dobás utáni kiejtést ő maga is elkönyvelhetett, miközben idén kilencedik alkalommal ajándékozott győzelmet a csapatnak. Érdemes még kiemelni a 2/3as lőlapját, két single találatot hozott, az egyikből az évi második RBIt is elérte. M. Reynolds ismét magabiztos volt, öt outot postázott, miközben csak egy sétát és egy ütést engedett, változatlanul nem kapott futást a szezonban. Belisle ismét szerényebben muzsikált, végülis három futója beért, miközben két ütést szedett össze egyetlen kiesés mellett. A balos Beimel ugyancsak két ütést kapott és egy strikeoutot tudott felmutatni pozitív értelemben. Betancourt is kapott egy találatot mire be tudta fejezni a balhés nyolcadik menetet, de legalább ellene már nem ért be újabb futó a bases loaded helyzet ellenére. A záró felvonásban Streetnek mindössze kilenc dobásra volt szüksége ahhoz, hogy a védői kiejtsék az első három LAi ütőt és befejezze a meccset.






















A NL West állása:

1. San Diego Padres 76-53 (129 meccs)
2. San Franciso Giants 72-59 (131 meccs, 5.0 GB)
3. Colorado Rockies 68-61 (129 meccs, 8.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 67-64 (131 meccs, 10.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 52-79 (131 meccs, 25.0 GB)

A divizión belül némileg javult a helyzetünk, megerősítettük a harmadik pozíciót a Dodgers legyőzésével, közben pedig a Padres és a Giants botlásai miatt közelebb zárkóztunk az első két helyzetthez ezzel picit jobban állunk, mint a hétvége előtt.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 73-57 (130 meccs)
2. San Francisco Giants 72-59 (131 meccs, 1.5 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 69-59 (128 meccs, 3.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 68-61 (129 meccs, 4.5 WCGB)
5. Los Angeles Dodgers 67-64 (131 meccs, 6.5 WCGB)
...

A Wild Card csatában fokozódik az üldözőverseny és még életben maradtunk. Az ellenfelek közül a Phils idegenben söpörte a NL West első SDt, a SF a D'backs ellen saját otthonában egyetlen meccset volt képes hozni, a Cards pedig Washingtonban botlott 2-1re.

A folytatásban is izgalmas párharcok következnek: a gyengélkedő Cards Houstonba látogat, a négyes nyeretlen sorozatnál tartó Padres Arizonában lép fel, és lesz egy Dodgers-Phillies rangadó is. Közben a mieink ugyancsak egy közvetlen riválissal találkoznak, hiszen három meccses seriest játszhatunk San Franciscoban a következő menetrend szerint: kedd 04:15, szerda 04:15, csütörtök 03:15. Tovább kell folytatnunk az eredményes játékot és a Giants ellen is győzelmek kellenek a remény életben tartásáért. GO ROCKIES!!

Az elmúlt hétvégén nem tudott meglepetést okozni a Colorado Rapids labdarúgócsapata, mivel a keleti élcsapat Columbus Crew otthonában bár egy darabig jól tartottuk magunkat, végül a papírformának megfelelő, 3-1-es vereséget szenvedtünk.


















Az utóbbi időben többször is jól teljesítettünk, és négy meccs óta veretlenek voltunk, így tulajdonképpen bizakodva várhattuk a Crew elleni mérkőzést, ahol viszont rettentően nehéz feladat várt a srácokra. Végre visszatérhetett a kezdőbe a júliusban fej sérülést szenvedő Casey, aki szintén feldobhatta a csapatot, miközben a védelemből Kimura maradt ki, a középpályáról pedig természetesen Clark hiányzott. A Rapids kezdőcsapata a következőképpen tevődött össze: Pickens - Wynne, Baudet, Palguta, Moor - Thompson, Mastroeni, Larentowicz, Ballouchy - Cummings, Casey. Bő öt perc elteltével máris egy nevetséges bírói ítélet révén kapott egy tizenegyest a hazai csapat, miután a kiugró csatár nekifutott a kapujából kicsúszó Pickens-nek, aki a kezeit mintaszerűen visszahúzó portásnak ütközött, miután túl hosszan tolta meg a labdát. Az óriási műesést a bírók kiskanállal ették meg, a simlis Columbus pedig a gólzsák Barros Schellotto büntetőjéből szerezte meg a vezetést, a denveri kapus hiába érezte nagyon jól az irányt. Igencsak elvette a kedvünket a korai balszerencsés hátránybakerülés, de az ellenfél sem különösebben törte össze magát a továbbiakban. A mérkőzés kiegyenlített harcot hozott a középpályán, nem egyszer kőkemény fizikai harcokra is sor került. A félidő hosszabbításának pillanataiban pedig egy mintaszerű akcióból kiegyenlített a Rapids, amikor a tizenhatos előtt Pablo Mastroeni kényszerítőzött Ballouchy-val, a kapitány pedig a marokkói gyors visszapasszából remek találatot szerzett immár a büntetőterületen belülre érve. Ezáltal 1-1-re mentettük a félidei részeredményt, és bizakodva várhattuk a folytatást.
A szünet után viszont rendesen felpörgette a játékot a Columbus, nagyobb sebességi fokoztra kapcsoltak, és érvényesítették jobb képességeiket, nem igazán tudtuk tartani velük a lépést a védekezésben és a középpályán sem, ahogy elkezdtek gyorsabban és egyre pontosabban játszani. Az 53. percben egy jókora védelmi hibánkat pedig ki is használták, amikor egy hosszan előre ívelt labdát Wynne nem tudott megszelidíteni, az általa középre fejelt játékszer éppen az egyik csatár elé került, aki a kétségbeesetten kifutó Pickens mellett könnyedén helyezett a hálóba. Bő tíz minutummal később újabb gólt szerezhettek volna a sárgamezesek, amikor kiváló passzokkal bontották meg a védelmünket, de az utolsó átadás lesen találta a gólszerzőt - legalábbis a bírók szerint, egyébként igencsak egyvonalnak tűnt, talán így próbáltak valamit visszaadni azért a tizenegyesért. Kisvártatva többször is cseréltünk,s  Thompson helyére a friss ember Smith jött a középpályára, Ballouchy-t pedig a veterán Claudio Lopez váltotta, de továbbra sem tudtunk elég átütőerőt vinni a támadásainkba. A hazaiak pedig tíz perccel a lefújás előtt végleg eldöntötték a három pont sorsát, amikor egy partvonal mellől érkező szabadrúgást átlőttek a hosszú oldalra, ahonnan visszafejelték, majd a rövidről a hálóba bólintottak, mesteri begyakorolt figura volt, és már 3-1-re léptek el a házigazdák. Ezt követően még Amarikwa beállításával kísérleteztünk, de nem volt már lehetőségünk a felzárkózásra, a Crew nagyon jól kontrollálta a mérkőzést, és biztos győzelmet arattak ellenünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Nem vagyok elégedett végül az eredménnyel, de nagyon nehéz mérkőzést játszottunk. Rögtön az elején egy jogosulatlan tizenegyessel kerültünk hátrányba - óriási műesés volt. A srácok nem adták fel ennek ellenére, és keményen harcoltak, visszajöttek a meccsbe, még kiegyenlíteni is sikerült a szünet előtt. Viszont a második félidőt mégis pocsékul kezdtük, és egy hatalmas hibával jutattuk előnyhöz az ellenfelet, s egyre többet hibáztunk hátul, ami végül a meccs elvesztéséhez vezetett. Sajnálom, ezt az összecsapást, mert úgy éreztem az első félidő alapján, hogy többre lehetünk képesek, mint ami a végeredmény lett, a második félidő nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Bizakodó vagyok a folytatásra nézve, most két nagyon fontos, sokmindent eldöntő összecsapás következik. A szezon harmada van hátra, azt hiszem, még legalább négy győzelemre van szükségünk a rájátszáshoz, és hat meccsünk lesz hazai pályán, főleg azokon kéne maradandót alkotnunk, de lehet, hogy idegenbeli sikerek is kelleni fognak."


















- A csapat kapitánya, Pablo Mastroeni a szezonbeli második gólját szerezte az idei tizenkilencedik fellépésén, szokásához híven ebben a szezonban sem a féktelen gólszórásról híres, de lehet számítani a rutinos hadvezérre, aki ismét fontos pillanatban villant meg egy nagyszerű techinikai megoldás által. A találathoz asszisztáló Mehdi Ballouchy egyébiránt a negyedik gólpasszát, egyben már a hetedik pontját szerezte az idényben.

- A denveri támadó, Omar Cummings meghívást kapott a jamaikai válogatott két szeptember eleji barátságos mérkőzésére, de jelenleg az átmeneti vízuma miatt nem hagyhatja el az Egyesült Államok határait, így az 5-i Costa Rica elleni meccsre nem utazhat haza, de 7-én, a Floridában megrendezésre kerülő Peru elleni összecsapáson számítani fognak rá. Mivel ezutóbbi mérkőzés egy hétközi fellépés lesz, így Cummings-t nem kell nélkülöznie a Rapids-nek egyetlen alkalommal sem.

- A héten próbajátékon vett részt a csapat edzésein egy francia csatár, a 22 esztendős Yoann Arquin. A kiváló fizikai adottságokkal rendelkező támadó, aki korábban a Paris Saint-Germain labdarúgója volt, szerdán egy előkészületi meccsen a Rapids tartalékcsapat színeiben gólt is szerzett, de térd sérülés miatt idő előtt fejezte be az összecsapást. A kissé balszerencsés játékos mégis komoly benyomást tett az edzői stábra, Smith mester rendkívül elégedett volt a küzdőszellemével, állítása szerint "pontosan ilyen fizikai harcra is képes, elszánt támadóra lenne szükségünk".

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-4-4, 43 pont (21 meccs)
2. Real Salt Lake 11-4-6, 39 pont (21 meccs)
3. FC Dallas 9-2-9, 36 pont (20 meccs)
4. Seattle Sounders 8-8-5, 29 pont (21 meccs)
5. San Jose Earthquakes 8-6-5, 29 pont (19 meccs)
6. Colorado Rapids 7-6-7, 28 pont (20 meccs)
7. Houston Dynamo 6-10-5, 23 pont (21 meccs)
8. Chivas USA 5-11-4, 19 pont (20 meccs)

Tehát már csak tíz mérkőzés szerepel a Rapids éves menetrendjében, miközben a Seattle mellett immár a San Jose is megelőzött minket a nagy hármason kívül. A következő fordulóban egy igazi élet-halál mérkőzés következik, amikor a Houstont fogadjuk: győzelem esetén végleg lerázhatjuk magunkról a texasiakat, viszont egy vereséggel könnyen leghátsó régióban süllyedhetünk bele, ahonnan már nagyon nehéz lenne visszajönni. A Dynamo elleni találkozóra magyar idő szerint vasárnapra virradóra, 03:30-tól kerülhet sor.

A hét első napján a Colorado Rockies újra hazai környezetben játszhatott, és az Atlanta Braves elleni series három meccsén három győzelmet arattunk, főleg az utolsón sikerült nagyot alkotni 9 pontos hátrányból. Ezzel a denveriek némileg javítottak a rájátszás esélyeiken.

1. meccs, hétfő: Rockies-Braves 5-4
A párharc első összecsapására nem volt sok meglepetés az összeállításunkban, belül a Helton-EYJR-Tulo-Stewart négyes kezdett, a külső hármast pedig CarGo, Fowler, és S. Smith alkották. Az elkapó az utóbbi időben egyre több lehetőséghez jutó Iannetta volt, akinek kezdőként Hammel dobott. Az első menetben a Braves egy singlet jegyzett, majd a mieink két out után CarGo révén vállaltak egy walkot, de őt követően Tulo már az első dobásból kiesett. A másodikban kiszórtuk az első három atlantai ütőt, majd Helton hozott egy singlet, de tovább képtelenek voltunk eljutni, viszonylag csendesen kezdődött ezzel a találkozó. Ezt követően először a mérkőzésen, az Atlanta két futóval képviseltette magát a bázisokon, amikor két 2outnál két single jóvoltából az egyes és a hármas zónát foglalták el, de Hammel magabiztosan befejezte a játékot Prado ellen, közben a mieink részéről Fowler pakolt be egy singlet, majd CarGo szerezte meg a vezetést egy RBI double jóvoltából. A negyedik menetben két single után Hammel egy hosszú ABt követő flyouttal és egy strikeouttal védekezett keményen, aztán támadásban Helton jeleskedett egy doublelal, majd Stewart vágott be egy 2run homerunt, amivel már 3-0ra léptünk el. A következő játékrészben egy singlelel bázisra került egy ember, majd Prado takarította ki a pályát egy két pontos hazafutással, vagyis feledtetve Stewart előbbi bombáját, újra csak egy pont volt a különbség. Legközelebb a hatodik menet alján történt említésre méltó esemény, amikor Tulo doublet követően Helton köszönt be egy pontot érő single ütéssel, így 4-2es előnyhöz jutottunk. Megint nem tudtuk sokáig tartani a több pontos vezetésünket, mivel a hetedik inningben Hammel már az első ütőtől Ankieltől beszedett egy solo HR-t, aztán egy újabb single után 1outnál távozott a kezdő dobónk, majd Beimel játéka mellett egy doubleplayel abszolváltuk a menetet. Az ezt követő támadásunk ideje korán véget ért, majd a nyolcadik felvonásban Betancourt egy singlet szedett be, kiejtett két kettőt SOval, és engedett egy walkot, mely után Gonzalez vágott egy RBI doublet, de az újabb két emberes pontszerző helyzetet egy újabb strikeouttal hárítottuk, sajnos kiegyenlítettek. A denveri támadás is eredményes volt, CarGo és Tulo jutott bázisra, majd Helton jegyzett egy RBI singlet, miközben Tulo kiesett a hármas bázison, de így is visszaszereztük a vezetést 5-4 arányban. A kilencedik inningre fordulva tehát egy ponttal mentünk, Street pedig kegyetlenül magabiztosan oldotta meg a savet, könnyen ejtett ki három embert, abból ráadásul kettőt strikeout árán. Ezzel megtartotuk az előnyünket, és 5-4re behúztuk a párharc első meccsét.
- Újra hatékonyak voltunk támadásban, kilenc ütéssel nyertünk a Braves 11ével szemben, mert jól használtuk ki a helyzeteinket. Helton újra bizonyította klasszisát, 4/4es napot zárt, három single mellett megszerezte az idénybeli 14. dupláját, közben két pontot is szállított, jó volt az öreg a háznál. Gonzalez másodszor volt kezdő a térd sérülése óta, és a gyengébb vasárnapi játéka után hétfőn visszatért a kiváló formájához, három beállásból két ütést jegyzett, közben évi 80. RBIját pakolta be egy double találatból, egy-egy futást és sétát is elért, valamint huszadik alkalommal rabolt bázist. A 3B Stewart is nagyot javult a Braves elleni nyitó meccsre, bár háromszor kiesett, kétszer SOval, a negyedik próbálkozásában egy 2run HRt bombázott, 2010ben 18szor lőtt a korlát fölé. Tulowitzki egy séta mellett 1/3as átlaggal vétette észre magát, az egyetlen ütése után viszont futást ért el, és a 25. dupljával hozta, szokásos módon pedig egy újabb pazar dobással jegyzett groundoutot. Fowler a sor második helyén a megszokottnak mondható 1/4es lőlapra volt képes, és neki is akadt egy futása. Az elsőszámú ütő Young Jr ezúttal szerényebb volt, négyből semmivel zárt, közben két alkalommal strikeout sorsára jutott, de védekezésben egy szép játékot mutatott be. A hajrában jobb védő Barmes váltotta őt, aki pinch hitterként kiesett. A jobb szélső S. Smith ugyanilyen gyenge mérleggel fejezte be, ráadásul négy emberünket bázison felejtette. A sor legutolsó tagja az elkapó Iannetta 0/3at tett hozzá 2 LOBal együtt. A kezdő dobó Hammel felemásan teljesített, de végülis egész jól kihúzta, hogy csak a hetedik menetben kellett lecserélni őt. Beszedett ugyan kilenc ütést, de mindössze három pontot engedélyezett, valamennyi HRból hozták, egy solo és egy 2run jack által, erre nem lehet túl büszke. Arra sokkal inkább, hogy fél tucat strikeout közben egyetlen sétát sem vétett. A hetedik játékban Beimel két dobással kiejtett két ütőt egy sikeres duplajáték által. A nyolcadik inningben fellépő Betancourt is a felemás teljesítményről volt híres, egyrészt dobott három strikeoutot egy játékban, másrészt közben két találatot és egy futást kapott be. Így elvesztette a vezetésünket, és negyedszer csinált hibássavet idén, ám mivel közvetlenül utána bevittük a győztes pontot, egyúttal megszerezte a szezonbeli negyedik győzelmét. Street végre újra a régi formájában dolgozva magabiztos volt, 10 dobás elég volt neki a három ütő kiszórásához, melyből kettőt strikeouttal tett meg, és már a 11. savet hozta.

2. meccs, kedd: Rockies-Braves 5-2
Huszonnégy órával később jöhetett a következő mérkőzés, melyre egyetlen változás volt az egész mezőnycsapatban a kezdőt tekintve, a sor nyolcadik helyére elkapót váltottunk, így Iannetta helyett Olivo játszhatott, a felső hetes megegyezett az előzőnapi felállással. A soros dobónk a mostanában változó formában teljesítő DLR lehetett, aki az elején a nyitó embertől azonnal egy singlet kapott, de egy strikeout és egy DLR-Tulo-Helton double play által magabiztosan védekeztük ki az első felvonást. A mieink első akciójában EJYR vállalt egy ground-rule doublet, majd a hármas bázison lévő futó akkor ért haza, amikor CarGo betűzött egy 2run homerunt 1out mellett, és 2-0s előnybe kerültünk, majd egy Tulo singlet követően ők is egy sikeres DPvel hárítottak. A másodikban újra egy duplajátékkal úsztunk meg egy singlet, de ezt követően A. Gonzalez pakolt be egy HRt, így 2-1re szépítettek, a követekező támadásban mi nem jártunk sikerrel. A harmadik inningben egyedül az Atlanta dobója vállalt ütést, aztán a mieinknél EYJR hozott egy singlet, majd egy rablás és egy error árán a hármas bázisra ért el, de fent hagytuk őt. Ezt követően ütés nélkül jutott bázisra két futónk különösebben nagy helyzet nélkül, majd az ötödikben is hibátlan volt DLR, aztán EYJR és Fowler ütéseivel, valamint Tulo sétájával teli pályát harcoltunk ki két kieső mellett Heltonnak, aki azonban egy lineout áldozatává vált. A hatodik felvonás során ismét egy double playel jeleskedtünk védekezésben egy walkot követően, majd rögtön az első ütőnk S. Smith kibombázott egy hazafutást és ezzel 3-1re növeltük a vezetésünket. A következő menetre is maradt még DLR, és biztosan kezdve két swinging strikeoutot osztott ki, ám ezt követően két single következett, beleértve A. Gonzalez újabb pontot érő megmozdulását, amellyel 3-2re visszazárkóztak. Aztánt két denveri kiesőt követően CarGo vágott be egy doublet, de Tulo szándékos sétáltatása után Helton ellen befejezték a játékot. A nyolcadik inningre Belislet küldtük ki dobni, aki egy strikeouttal kezdett, majd bekapott egy singlet, ám egy újabb látványos Tulo-Barmes-Helton DPvel megint megakasztottuk a Braves kibontakozó akcióját. A menet támadó részében hamar két emberünk pályára került, majd 2out után Barmes kapott egy SOt, de közben az elkapó passed balljából elérte az egyes bázist, így teli pálya lett, melyet Fowler használt ki egy 2run RBI singlelel, vagyis az utolsó felvonás előtt már három ponttal vezettünk. Street pedig ismét elképesztően biztos kézzel postázta a savet, mindhárom ütőjét elbúcsúztatta, még sanszot sem adott nekik, az 5-2es győzelem mellett az is örömteli, hogy a closer visszatért a formájához.
- Másodszor is legyőztük a Bravest, ezúttal nagyobb különbséggel, és az ütések terén is jobbak voltunk 11-7el. Gonzalez megtörve a több hetes csendet végre újra szerzett egy hazafutást, mely két pontot ért, és összesen két találattal zárt öt lehetőségéből, miután a 26. HR mellett a 23. doublet is bevállalta. Ugyanakkor nyugodtan még jobb is lehetett volna, hiszen a három kiesése során öt társát hagyta bázison. A leadoff hitter Young Jr szép formában teljesített, 3/4et hozott, egy double és két single után negyedik alkalommal kiesett, egy futást szerzett, kilencedszer rabolt sikeresen és .274re emelte az átlagát. Szokás szerint az utolsó két játékban Barmes foglalta el a helyét, aki strikeoutot kapott, de szerencsével mégis tovább ment a nyolcadik alján. Fowler is egyre kiegyensúlyozottabb produkcióra képes az utóbbi időben, kedden öt lehetőségében két ütést írhatatott fel magának, az egyikkel ráadásul két futást harcolt ki, ezzel 23 RBInál tart az évben. Végre egy újabb rakéta felelős S. Smith is magához tért, ugyan az 1/4 és a két kapott SO nem árulkodik túl eredményes napról, mégis megszerezte idénybeli 15. HRt ami talán önbizalmat adhat neki a folytatásra. Tulowitzki két walkot jegyzett, az egyiket direkt adták neki, ezen kívül egyetlen out playe volt egy single mellett, így CarGoval továbbra is fej-fej mellett haladva .319et jegyez az egész szezont tekintve. A sor legalján a harmadik bázis ember Stewart és az elkapó Olivo egyaránt négyből egyes napot tudhatott a háta mögött, mindketten a nyolcadik inningben jegyeztek egy-egy singlet, ami után haza is értek Fowler ütéséből. A hétfői hős Helton ezúttal szerényebb volt, egy séta mellett háromszor is kiesett és hat LOBt termelt, úgy látszik nem igazán tud már kiegyensúlyozott lenni, viszont egy szép megmozdulást tett hozzá védekezésben amellett hogy négy duplajáték végállomása volt. Még egy PHünk volt, és Giambi egy strikeout áldozata lett két emberrel a pályán a nyolcadik inningben. A mexikói De La Rosa nem indította rosszul a mérkőzést, a hat elszenvedett ütés mellett azért nagy szüksége volt a remek védekezésünkre, mögötte három DPt csinált a csapat, így csak két futást kapott, az egyiket egy HRból. A SO-BB átlaga nagyon jó lett hasonlóan hétfőn Hammelhoz, miután hét embert szórt ki a dobásaival és csak egyet hagyott ingyen bázisra lépni. DLR idei ötödik győztes meccsét jegyezte és 5-4esre javította W-L mutatóját. A nyolcadik inningben Belisle egy singlet szedett be, de egy strikeout és egy double play által viszonylag simán oldotta meg a rá kioszott feladatot, és továbbra is elképesztően magabiztos formában van. Street egyre jobban kezdi megrázni magát, kedden is csak 12 dobásra volt szüksége a három ütő kiosztásához, megint jegyzett egy strikeoutot. 4.15ös ERAja mellett már a 12. savet hozta az évben.

3. meccs, szerda: Rockies-Braves 12-10
A harmadik mérkőzést szerda délután bonyolították le a felek, és ismét csak elkapót váltottunk, azt leszámítva a három meccsen végig ugyanazzal kezdővel játszottunk. Tehát a harmadik összecsapásra újra az elsőn is kezdő Iannetta lehetett a catcher, közben a sor 6-7. helyén S. Smith és Stewart cseréltek helyett, utóbbi került előrébb. Az utolsó meccsre az aktuális dobó az újonc Rogers volt, az atlantai Jurrjens ellen. Rögtön nehéz pillnatokkal indult a meccs, a dobónk az első outot még hozta, aztán elszenvedett egy triplet, majd Prado RBI singleből szerezte meg a vezetést először az egész párharcban az Atlanta, egy újabb ütés után pedig Lee szállított pontot egy groundout közben, aztán még Me. Cabrera is eredményes volt egy doubleból, így az első menetben 3-0s előnybe kerültek a vendégek. Ezt követően az első akciónkban ugyan EYJR és CarGo is bázisra került, egy duplajátékkal hárított a Braves. A második menetre sem tudta összeszedni magát Rogers, és felengedett két embert két kiesővel, majd Prado egy duplával mindkettejüket befuttatta, ezt követően pedig McCann is elhelyezett egy RBI singlet, Lee RBI doublet szállított, és már 7-0ra léptek meg. Végül az inninget már Corpas fejezte be, majd az alsó részében S. Smith szépített egy hazafutással két kieső után. Azonban Corpas sem tudott biztos lábakon állni, és egy ütés után a dobó Jurrjens vállalt egy RBI doublet, majd Infante vert be egy 2run HRt, és végül egy séta után egy double play révén hárítottunk. Corpas a negyedikben is rögtön egy doublet kapott, és a könyökét fájlalta, aztán lerántottuk őt és Reynolds folytatta a helyén, aki először kiejtett két embert, majd felengedett kettőt, a loaded 2out szituációt azonban egy strikeouttal abszolválta. Ezután végre egy kicsit hallattunk magunkról támadásban, amikor Tulo doublet, Helton singlet sózott be, előbbi pedig Stewart biztonsági játékából hozott futást. Az ötödik játékot is lehozta Reynolds, mindössze egy doublet engedélyezett, az eddigi történtekhez képest a legsimább inningünk volt. Támadásban egy walkot hoztunk a fiatal dobónk révén, EYJR singlet ütött, majd Fowler helyezett be egy RBI triplet, mely három pontot ért, hiszen a két bázison lévő futó mellett ő maga is körbe ért egy errornak köszönhetően, az üres pályára CarGo egy doublelal ment fel, de a rablás közben leszedték, ezzel 5-10ig sikerült egyelőre vissza kapaszkodnunk. A hatodik játék során Reynolds háromból három embert búcsúztatott el, majd Helton triplájával nyitottuk az akciónkat, mely után S. Smith volt eredményes egy RBI doublelal, akit követően Iannetta sétált, a pinch hitter Spilborghs pedig egy 2run RBI double formájában volt eredményes, és már 8-10re vissza repítette a csapatot, egyre jobban kezdtük ráhozni a frászt a Bravesre. A hetedik inningben egyetlen futó sem járt a bázisoknál, nem tudtunk még közelebb jönni, de Beimel biztosan teljesített, majd a nyolcadikban egy singlet követően az utolsó ütőt már Belisle tette ki. Ezután tovább folytattuk a kemény akciót, két walk és egy single jóvoltából töltöttük meg a bázisokat két kieső mellett, majd CarGo kiegyenlített egy 2run RBI singlelel, folytatva a hihetetlen felzárkózást, Tulo egy singleből újabb embert küldött be, ezzel már vezettünk és még Helton single ütéséből CarGo is hazaért, vagyis 12-10re fordítottunk a négy pontos nyolcadik felvonásunkkal, hihetetlen comeback volt. Belisle fent maradt a kilencedikre is, hogy ne az előző két napon terhelt Streetnek kelljen játszania, és kiválóan megoldotta a feladatot, három mezőny kiejtés által befejezte a meccset, beleértve a brutális meccsbefejező elkapást CarGotól, a Rox tehát 1-10ről 12-10re győzött kisöpörve az NL East éllovasát.
- A végére 14-14re egyenlítettünk az ütésekben azok után, hogy az elején az Atlanta ebben is kb egy tízessel jobb volt, egészen egyedülálló felzárkózást produkáltunk. Három ütésével Helton ismét kulcsfigura lett, fel is emelte .260asra az átlagát, és közben az idénybeli első triple találatát érte el, rendkívül fontos szerepe volt a felzárkózásban. Gonzalez is rettentően kitett magáért, hiszen 2/4es mutatóval tudta le az összecsapást, közben volt egy két pontos ütése amivel kiegyenlítettünk a nyolcadikban és már 84 RBIt jegyez, beütött egy újabb doublet, valamint védekezésben is nagyon hasznos volt. Hozzá hasonlóan immár Tulowitzki is .320nál jár az évben, miután a shortstop öt lehetőségből két ütést szállított, egy double mellett a nyolcadikban a vezetésünket jelentő single fűződött a nevéhez, bár eleinte voltak üresjáratai, a hajrában igen fontos momentumból vette ki a részét sikerrel. A leadoff hitter Young Jr két singlet tett hozzá a dolgok alakulásához, mindkettő után hazaért, újra rabolt bázist és elindított egy doublplayt, a hajrában szokás szerint Barmes helyettesítette a kettes bázison. Fowler napi egy ütése után három pontot hozott, kettő RBIt és közben egy error által egy harmadik runt, az igazi felzárkózást ekkor kezdtük meg, egyébiránt 1/3as mérleggel végzett, hiszen közben két sétát is kiharcolt, ami kevésbé szokott rá jellemző lenni. S. Smith egyre jobban kezdi visszanyerni az ütőformáját, 2/4el fejezte be az összecsapást, egy-egy pontot szerzett egy doubleból és egy HRból, és már az 50 pontot ostromolja, neki is két futása lett a végére. Az elkapó Iannetta kétszer is sétával jutott bázisra, s mindkét akciója végén pontszerzésnek örülhetett, továbbra is éppen csak .200 felett táncol, de most tudott segíteni a csapatnak. Stewart háromból három alkalommal kiesett, de közben egy újabb pontszerzést ismét elkönyvelhetett egy sac fly révén, majd a végefelé Mora foglalta el a helyét, aki singlet jegyzett egyetlen támadó megmozdulásában. Klasszikus pinch hitterként egyedül Spilborghst alkalmaztuk, aki a hatodik játékban az idei 16. doubleból két futást postázott, remekül kihasználta napi egyetlen beállását. Az újonc Rogers egészen pocsékul kezdte az összecsapást, azonnal sebezhető volt, és két inning alatt nem tudott kijönni a gödörből, mindössze öt outot jegyzett, aztán nyolc ütés és hét futás után inkább véget vetettünk a szenvedésének. Nagyon kilátástalan volt ahogy elbántak vele, de talán erőt ad neki a folytatásra, hogy a csapat mégis megnyerte ezt a meccset. Corpas sokat bizonytalankodott a második-harmadik inningben, három újabb ponot vittek be ellene, mire a negyedik elején távozott, ráadásul a hírek szerint meg is sérült. Az újonc M. Reynolds hihetetlen volt, végül húzóembere lett a bullpennek a szerdai napon, lehúzta a három középső inninget, méghozzá úgy hogy megőrizte futástalanságát a szezonban, mindössze egy-egy ütést, HBPt, és sétát szedett be, közben három strikeoutot osztott ki, nagyon magabiztos volt, úgy látszik lehet számítani a fiatalra. Őt követően Beimel a hetedik játékot könnyedén hozta, majd a nyolcadikban két out után kapott egy singlet, így mielőtt baj lett volna még lecseréltük őt. Belisle is hős lett a hajrában, egyrészt övé lett a győzelem, másrészt a záró felvonásban is nagyon jól kitartott, nem remegett meg a teher alatt, be tudta fejezni a meccset.


















A NL West állása:

1. San Diego Padres 76-49 (125 meccs)
2. San Franciso Giants 71-57 (128 meccs, 6.5 GB)
3. Colorado Rockies 66-60 (126 meccs, 10.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 65-62 (127 meccs, 12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 49-78 (127 meccs, 28.0 GB)

Sajnos, a riválisok sem botlottak sokat mostanában, a Giants 2-1re nyerte meg a Reds elleni párharcát, a Padres és a Dodgers pedig veszteség nélkül vezet aktuális seriesében, de még egy-egy meccsük lesz csütörtökön. A hétvégén a SF az Arizona ellen folytatja, a Padres pedig majd a Phils ellen.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 70-56 (126 meccs)
2. San Francisco Giants 71-57 (128 meccs, 0.0 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 68-56 (124 meccs, 1.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 66-60 (126 meccs, 4.0 WCGB)
5. Los Angeles Dodgers 65-62 (127 meccs, 5.5 WCGB)

Nagyot javult a helyzetünk a Wild Card csatában, már csak négy győzelemre vagyunk a Philliestől, miután háromból háromszor buktak eddig az Astros ellen, és a Cards is 1-2re végzett az Aeros vendégeként. Talán ezzel a Braves seriessel megindítottuk a nagy hajrát, a folytatásban pedig a Dodgers ellen fokozhatjuk a tempót, most jön három hazai meccs ellenük: szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Szurkoljunk kegyetlenül, talán még nem késő felébredni. GO ROCKIES!!!

Az NBA rajtjáig még sok idő van hátra, a kosárlabda szerelmeseinek mégsem kell unatkozniuk, ugyanis augusztus 28-án kezdődik a 16. férfi kosárlabda világbajnokság.

A tornát Törökországban rendezik, augusztus 28-a és szeptember 12. között. Összesen öt helyszínen, négy városban fognak mérkőzéseket játszani, ezek: Ankara, Izmir, Kayseri és természetesen Isztambul lesznek, utóbbi városban, két csarnokban is rendeznek majd összecsapásokat.

A világbajnokságon összesen 24 csapat méretteti meg magát, első körben négy, hatos csoportban zajlanak majd a küzdelmek, innen csoportonként a legjobb négy válogatott kerül a nyolcaddöntőkbe, ahol természetesen már egyenes kieséses rendszerben folytatódik a torna. 

A rend kedvéért vegyük sorra az induló csapatokat: Afrikából: Angola, Elefántcsontpart és Tunézia, Ázsiából: Irán, Jordánia, Libanon és Kína, Amerikából: az USA, Brazília, Kanada, Puerto Rico és Argentína, Óceániából: Ausztrália és Új-Zéland, míg Európából: Franciaország, Görögország, Horvátország, Litvánia, Oroszország, Németország, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia és a házigazda Törökország lesznek ott a megmérettetésen.

A világbajnokság csoportbeosztása:

A-csoport: Argentína, Szerbia, Ausztrália, Németország, Angola, Jordánia
B-csoport: Egyesült Államok, Szlovénia, Brazília, Horvátország, Irán, Tunézia
C-csoport: Görögország, Törökország, Puerto Ricco, Oroszország, Kína, Elefántcsontpart
D-csoport: Spanyolország, Franciaország, Kanada, Litvánia, Új-Zéland, Libanon


















Denveri szempontból két csapatra kell fokozott figyelmet fordítanunk. A Renaldo Balkman tagja Puerto Rico válogatottjának, míg Chaunsey Billups a Team USA-t fogja erősíteni.

A Puerto Ricói válogatott 8-2-es mérleggel, a selejtezőcsoportja második helyén végzett, csak Brazília előzte meg, és sikerült megelőzniük a jó nevekből álló argentin csapatot. A selejtezőbeli teljesítményükről annyit, hogy ha nyertek, akkor általában azt nagy különbséggel tették, szoros meccseket csak az argentin és a brazil válogatott ellen játszottak, a két vereséget is e két csapat ellen szenvedték el, de egyszer-egyszer sikerült legyőzni is mindkét riválist. A csapat erejét mutatja az is, hogy a harmadik kalapból sorsolták őket, míg Oroszország, Litvánia vagy a Németország csak a negyedik kalapban kaptak helyt. Balkmannal úgy fest, hogy nem számolnak kezdőként a válogatottnál, ismerve az előző szezonbeli teljesítményét, azért ez egyáltalán nem meglepő, ráadásul a selejtezősorozatban sem szerepelt. Remélhetőleg, azért hasznos kiegészítője lesz majd a csapatának. Puerto Rico a C-jelű csoportba kapott besorolást, ahol majd Görögország, Törökország, Kína, Oroszország és Elefántcsontpart lesznek az ellenfelek, a mérkőzéseket Ankarában rendezik majd. Az első játéknapon az oroszokkal, 29-én a görög válogatottal, 31-én Kínával, 1-jén a házigazdával, majd végül 2-án Elefántcsontpart legjobbjaival mérkőznek meg.  Úgy gondolom, jó esélyekkel indulnak és, ha a selejtezőhöz hasonló jó teljesítménnyel rukkolnak ki, akkor akár komoly meglepetést is okozhatnak.

A másik, denveri szempontból érdekes csapat az USA válogatottja lesz. Az amerikai csapat selejtezés nélkül jutott ki a tornára, mivel megnyerte a 2008-as olimpiát, ami egyben automatikus kvalifikációt jelent a vb-re. Az olimpián szereplő csapathoz képest, egy teljesen új összetételű Team USA fogja képviselni a kosárlabda szülőhazáját. A mostani csapat jóval fiatalabb, kiegészítve néhány rutinos rókával, köztük Chauncey Billupsal. A Nuggets karmesterének valószínűleg komoly szerepet szán Mike Krzyzewski, és Ő lesz a csapat elsőszámú irányítója, rá hárul majd a feladat, hogy összefogja a csapat játékát, és szellemi vezére legyen a gárdának. Az amerikai válogatott természetesen, a torna legnagyobb esélyesének számít, bár az 1994-es győzelem óta még csak döntőt sem játszottak, és mindössze két bronzérmük volt, 1998-ból és 2006-ból. Az Egyesült Államokat a B jelű hatosba sorolták be, ahol majd Szlovénia, Brazília, Tunézia, Irán és Horvátország lesznek az ellenfelek. A csoport mérkőzéseit Isztambulban rendezik majd, 28-án a horvát válogatott ellen debütálnak az amerikaiak, 29-én Szlovénia, 30-án pedig Brazília ellen mérkőznek. Egy nap pihenő után 1-jén Irán lesz az ellenfél, majd 2-án Tunézia ellen zárják a csoportküzdelmeket.  A papírforma alapján simán meg kell nyerni ezt a csoportot az amerikai válogatottnak, de ismerve az elmúlt időszak kudarcait, benne lehet a pakliban egy-két szoros meccs, esetleg meglepő vereség is.

Összességében nagyon izgalmas és jó színvonalú világbajnokságra van kilátás, a mezőny nagyon erős és kiegyensúlyozott, eltekintve pár gyengébb válogatottól szinte bárki képes lehet borsot törni, akár a legnagyobbak orra alá. A denveri érdekeltségű mérkőzéseken kívül, érdemes lesz megnézni más találkozókat is. Akik csak az NBA-t követik, azoknak igazi újdonság lehet egy európai rangadó, a dél-amerikai, afrikai és ázsiai válogatottak játéka pedig, még legnagyobb kosárlabda ínyencek igényeit is kielégítik majd.

Ha tehetitek, nézzétek és kövessétek itt a blogon a 2010-es kosárlabda világbajnokságot! 

Helyi idő szerint szombaton játszotta első idei hazai előszezon meccsét a Denver Broncos, melyen a Detroit Lions együttesét fogadta.
















Sajnos ezúttal is nagyon sok olyan játékos volt, aki nem tudta vállalni a játékot, vagy pedig az edzők látták jobbnak a pihentetésüket. A névsorban 9 olyan játékos is volt (Champ Bailey, Knowshon Moreno, Spencer Larsen, DJ Williams, Chris Kuper, Ryan Clady, Demaryius Thomas, Daniel Graham és Elvis Dumervil), akik kezdők lennének, bár ugye Dumervil lehet, hogy az egész szezont kihagyja. Rajtuk kívül pihent még Tim Tebow, Richard Quinn, Correll Buckhalter, Brandon Stokley, Darcel McBath, LenDale White és Darrell Reid is. Játszott viszont a második számú újonc WR Eric Decker, akire már sok szurkoló kíváncsi volt, illetve örömteli volt, hogy a nagy öreg Brian Dawkins is az edzők rendelkezésére tudott állni. Mivel elvesztettük a pénzfeldobást, így a vendégek kezdhették a játékot, nálunk pedig az erre a meccsre kijelölt kezdő védelem léphetett a pályára, méghozzá az alábbi felállásban:

DE: Justin Bannan, Ryan McBean
NT: Jamal Williams
OLB: Mario Haggan, Robert Ayers
ILB: Wesley Woodyard, Akin Ayodele
CB: Andre Goodman, Perish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Sajnos, bár egyszer sikerült volna 4th down-ra kényszeríteni a Lions-t, de denveri szabálytalanság miatt folytatódhatott a drive, amihez még Dawkins is hozzátett büntivel 15 yard-ot. Végül a 8 yard-on sikerült megálljt parancsolni a menetelésnek, a vendégeknek tehát egy 28 yard-os FG jutott csak -> 0-3

Ekkor lépett pályára a kissé foghíjas Broncos kezdő támadósor:

QB: Kyle Orton
RB: Lance Ball
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd
TE: Marquez Branson, Riar Greer
LT: D’Anthony Batiste
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Russ Hochstein
RT: Ryan Harris





















A Broncos támadását is védelmi fegyelmezetlenségek segítették, így egészen a Lions 26-ig előrementek Orton-ék, miközben Decker is megszerezte karrierje első NFL elkapását, de sajnos ekkor Lance Ball elejtette a denveri QB passzát és az ex-Bronco Dre’ Bly egy INT után 52 yard-ot hordta vissza ebből a labdát. A jó field pozíciót ki is használta a tavalyi draft 1/1-e, Matthew Stafford, egy 20 yard-os passzal találta meg a 2007-es 1/2 Calvin Johnson-t, előnyt kovácsolva a közte és Goodman közt meglévő magasságkülönbségből -> 0-10

Egy holding miatt megfeneklett a Broncos következő drive-ja, jött Britton Colquitt punt-ja, majd egy újabb hosszú Lions támadás, ami átnyúlt a második negyedbe. Az első negyed végén az eredmény tehát: 0-10

A detroiti támadás során egy szép blitz végén Ayers és Bannan elkapta Stafford-ot egy 9 yard-os sack-el, ezzel sikerült is megfogni a támadást, aminek a végén egy 27 yard-os FG-al vígasztalódtak a vendégek -> 0-13

Bár rosszul indult a következő Broncos drive, Orton-t elkapták egy 7 yard-os sack-el, de ez után beindult végre a gépezet, Gaffney 3 elkapással összesen 52 yard-ot hozott a drive-ban, közte egy 14 yard-ost 4&6-nál. Végül a korábban hibázó Lance Ball kapott el egy passzot Orton-tól, majd lerázott magáról egy védőt és bevetődött az endzone-ba -> 7-13

Jött egy újabb vendég támadás, lassan haladtak előre az Oroszlánok, és mire megállította őket a védelem, addigra újra FG távolságban voltak és csak 1:10-et hagytak az órán. A FG meglett nekik -> 7-16

Sokan úgy gondolhatták, hogy az eddig döcögősen haladó hazai támadóalakulat pont nélkül marad ebben a rövid időben, de Orton rácáfolt a kétkedőkre, 5 sikeres passza volt 1 perc alatt 2 rossz mellett, az utolsóval 0:10-nél a TE Marquez Branson-t találta meg az endzone előtt és ő is egy Ball-éhoz hasonló vetődést bemutatva TD-t szerzett, amivel ki is alakította a félidei eredményt -> 14-16

A második félidőre Brady Quinn váltotta Orton-t, de az első támadásban nem tudott sokat előre haladni csapatával, Colquitt punt-al zárult a drive 3&out után. Stafford-ot Shaun Hill váltotta, de ő se volt eredményesebb első támadásában, mint Quinn, ennek is punt lett a vége. Ekkor megvillant a Broncos 5. körös pick-e, Perish Cox, egy 65 yard-os visszahordással egészen a Lions 15 yard-jáig vitte a lasztit, amihez még egy 5 yard-os büntetés is jött, a 10-ről jöhetett a drive. Sajnos Quinn-ék nem tudták kihasználni a kiváló alkalmat, egy mínuszos futás és egy sack miatt Prater végül a 12-ről rúghatott, legalább sikeresen -> 17-16

Hill következő támadása kezdett egész jól alakulni, át is értek a Broncos térfelére, de ekkor a nagy bizonyítási lázban égő Jarvis Moss elkapta az irányítót és a sack mellett egy fumble-t is össze tudott hozni, amire Jarvis Green vetődött rá, labdát szerzett tehát a Denver.

A támadók egy 1st down-t még tudtak hozni (igaz büntetés miatt), de mivel Quinn benyelt egy 12 yard-os sack-et, így mély gödörből kellett volna kijönni, ami nem sikerült, ráadásul Prater is hibázott a 45 yard-os FG kísérletnél, az eredmény maradt tehát 17-16.

Következett egy-egy 3&out a két backup QB-től, ami után még egy sikeres Hill passz jött, mielőtt a harmadik negyednek vége nem lett. A 3. negyed után az állás tehát: 17-16

Hill összekapta magát, egy hosszú drive-ot vezetett, de a védelem ezúttal is kitartott, csak a 9 yard-ig engedték és újra csak egy FG-ra futotta a Lions-nak, de így is visszavették a vezetést -> 17-19

JMD-ék kihasználták, hogy eddigre már a Lions védelemből is csak a backup-ok voltak fent és egy mutatós támadást vezettek, főleg futásokkal, de egy 31 yard-os Quinn-Decker összjáték is benne volt. A TD nem jött össze, de egy 33 yard-os FG igen, újra Broncos vezetett -> 20-19

Ismét QB-t cserélt a Detroit, Hill helyét Drew Stanton foglalta el. Az első snap-et el is ejtette, de nem ingott meg, elvezette csapatát a denveri 25-ig, ahol észrevette, hogy blitz jön és középen átfutott a védők között, egészen az endzone-ig. Egy 2 pontos kísérletet még megpróbált a Lions, hogy a TD csak az egyenlítéshez legyen elég, de az sikertelen lett -> 20-25


















1:53-nál még nekiindult a Broncos, Quinn-ék két 3rd down-t is megoldottak és 0:26-nál már a Lions 33-on jártak és maradt is még 1 időkérés, de sajnos ekkor a denveri QB-t elkapták egy 5 yard-os sack-el, ami közben elejtette a labdát és a védelem meg tudta szerezni, maradt tehát a 20-25-ös végeredmény.

Alapvetően a sok sérült miatt nehéz véleményt mondani a csapat állapotáról. Orton magabiztos, ő az egyetlen QB a ligában, aki mindkét preseason meccsén 2 TD-t szerzett és még az INT-el együtt is 110 fölött van a rating-je. Decker úgy tűnik jó választás volt, első meccsén ügyesen mozgott. Gaffney nagyon magabiztos, reméltük, hogy legalább egy kicsit tudja idén pótolni Marshall-t és eddig nem okoz csalódást.

Jó lenne végre, ha valamelyik olyan futó is játszana, akinek a roster helye biztosnak tűnik, mivel eddig egyik meccsen se volt futójátékunk. Az OL is szétesett erre a meccsre, remélhetőleg összekapják magukat a szezon kezdetére.

Azóta volt pár roster mozgás, meglepő módon elküldtük a kezdő ILB posztra pályázó Akin Ayodele-t és a Dumervil sérülését okozó és egyébként is halvány OT-t, Tyler Polumbus-t. Utóbbi pótlására úgy néz ki, hogy Batiste tökéletes lesz, az előbbi helyére Haggan megy be ILB-nek és Moss lesz egyelőre a kezdő OLB.

A sérülés fronton viszont vannak végre jó hírek, edzésbe állt a héten újra DJ, Champ, Kuper, Larsen, Demaryius Thomas, Buckhalter és LenDale White is, valamint sokunk nagy örömére végre szerelést húzott Ryan Clady is. 

Múlt hétvégén bonyolították le az MLL Championship Cup-ot, vagyis a szabadtéri lacrosse bajnokság négyesdöntőjét, melynek végén a Chesapeake Bayhawks csapata hódította el a 2010-es bajnoki címet. Közben a Denver Outlaws legénysége ezúttal is üres kézzel távozott Maryland-ből, miután az alapszakasz második helyén végző mieink az elődöntőben búcsúzni kényszerültek a küzdelmektől.


Szombaton délután került sor az első elődöntőre, melyen az alapszakaszgyőztes Boston lépett pályára a rájátszásba éppencsak bejutó Chesapeake ellen, ám a reguláris részben a két csapat mindkét találkozóját az esélytelenebbnek tartott Bayhawks nyerte, ez már egy figyelmeztetés lehetett a Boston-nak. A meglepetés tovább fokozódott, amikor a Chesapeake kezdte jobban a meccset, az első negyed után 4-2-re, a nagyszünetben már 10-3-ra (!) mentek. Rabil-éket állva hagyták, és a bajnoki cím legfőbb várományosa a padlóra került. A második félidőben a Cannons még összeszorítva a fogait, nekirugaszkodott a lehetetlennek, de a 99-es pocsék napot fogott ki, s a tüzéreik szintúgy gyengélkedtek, így a hajrában csak a szépítés sikerült számukra, a döntőbe a Bayhawks jutott be, miután 13-9-es győzelemmel ütötték el a továbbjutástól a favoritokat. A győztes gárda sikerének legfőbb kovácsa a három találatából négy pontot elérő Hunt volt, de Combs, és a fedett pályán Mammoth-os Prossner is két-két gólt szerzett. A fejethajtó Cannons soraiból egyedül Buchanan hozta a megszokott formáját, miután 3+1-gyel zárt, a veterán Boyle és az alapszakasz MVP Poskay erejéből egyaránt két gólra futotta, de tőlük ilyen körülmények között ez semmiképp sem tekinthető komolyabb produkciónak. Különösen fájó lehetett részükről a nagy sztár Rabil mélyrepülése, aki az egész alapszakaszbeli kiváló produkciója után nagymértékű impotenciáról tett tanúbizonyságot az elődöntőben, de az év kapusának megválasztott Turner portás is nyugodtan kezet foghat vele a 6/16-os védési hatékonysága után.

Miután elhullott a komoly esélyes Boston, joggal kezdtünk el benne reménykedni, hogy az elmúlt évek kudarcai után talán idén eljöhet az Outlaws ideje, azonban az örökrivális Lizards ellen még egy vérmes csata várt fiainkra a döntőbe jutásért. A Long Island számára sikerült jobban a kezdés, az első másfél percben kétszer is eredményesek voltak, de hamarosan rendeztük a sorainkat, és az első negyed befejezésére már abszolút meccsben voltunk, s csak 4-3-as előnyt tudhatott magáénak az ellenfelünk. A második játékrész alkalmával megfordítottuk az állást, majd a negyed derekánál alig két perc alatt három gólt is szereztünk Mundorf, Langtry és Unterstein révén, ezzel 9-6-ra elhúztunk, de sajnos a Lizards a félidő beköszöntéig kiegyenlített, miután több vitatható ítélet is a mieinket sújtotta, Greer-ék pedig kihasználták az emberelőnyös lehetőségeiket. 9-9-es döntetlen volt az állás tehát a hosszú pihenő alatt, az első félidő a hihetetlen rohanásról szólt, a nagy adok-kapokban egyik csapat sem tudott igazán a másik fölé nőni, s küzdelmes második félidőre számíthattunk. A harmadik negyedben egyre inkább fizikai jelleget öltött az összecsapás, és a védelmekre helyeződött nagyobb hangsúly, az addigi gyors játékot sokkal sablonosabb, hosszabb akciók váltották fel, mindkét együttes kezdett megfontoltabban játszani. Egy ideig változatlanul fej-fej mellett haladt a két csapat, de a negyed hajrájában háromgólos előnyre tettek szert a LI-iek, sajnos a védelmünk kisebb hibáit kíméletlenül a javukra fordították, s nem tudtunk faragni sem a különbségből, így az utolsó felvonást megelőzően 14-11-es hátrányban lehettünk. Ráadásul a negyedik negyed első két percében két újabb találatot pakolt be a Lizards, végleg elszállni látszódtunk, bár Watkins révén még szépíteni tudtuk. Az utolsó tíz percben azonban már csak erőlködött az Outlaws serege, egy szabályos gólt még el is vettek tőlünk, nem tudtunk tehát közelebb zárkózni, képtelenek voltunk élni a hatalmas lehetőséggel, 16-12 arányban vesztettünk a Long Island ellen, ezzel 2010-ben még a döntőbe sem jutottunk be az elmúlt négy év három fináléját követően. Az Outlaws soraiból Brendan Mundorf, Dan Hardy és Max Seibald volt képes két gólt szerezni, továbbá egy-egy alkalommal köszönt be az asszisztot is jegyző Langtry mellett DeLaney, Unterstein, Westervelt, Brown és Watkins. Schwartzman kapus 23 lövéből mindössze hetet hárított, így szenvedett el 16 gólt, neki sem volt jó napja, de a harmatos mérlegébe erősen belejátszotta a védelem sebezhetősége is. Az újonc Hennessey kiváló erőben kezdte a mérkőzést, viszont a hajrára kifáradt, így a faceoffok terén végül felemásan zárt 17/32-es hatékonysággal. A minket legyező Lizards színeiben az öt gólig jutó Berger nyújtott kimagasló produkciót, Greer ugyancsak vállalt négy találatot, Peyser kétszer volt eredményes, míg Cromwell öt gólpasszt adott egy gólja mellett.

"Nagyon nehéz most a következő évre tekinteni... Igencsak eredményes szezonunk volt idáig, de nem tudtuk elérni a céljainkat, és ez most rettenetes fájó érzés mindannyiunk számára. Elég fiatal a csapatunk, különösen a középpálya, szóval úgy gondolom a jövőben is lesz mire építenünk, de azt hiszem, hogy többet kellett volna tennünk a bajnoki címért, az év legjobb produkcióit a rájátszásra kell tartogatni" - jegyezte meg csalódottan Brian Reese vezetőezdő.














Vasárnap bonyolították le a döntőt, melyen tehát az előzetesen két esélytelenebb csapat találkozott egymással a Chesapeake-Long Island összecsapás keretein belül. A két feldobódott együttes között három negyeden át elképesztően kiegyenlített küzdelem dúlt, és 8-8-as döntetlen állás mellett fordulhattak az utolsó játékrészre. Ekkor viszont a Bayhawks megtáltosodott, nagyon belelendültek, s kihasználták a Lizards rövidzárlatát, s sorozatban szerzett négy találatukkal eldöntötték a bajnoki cím sorsát. A végeredmény 13-9 lett a Chesapeake javára. A friss kupagyőztes legjobbjai a fináléban Carroll és Poillon voltak, mindketten eljutottak a mesterhármasig, közben Dixon (2+2) és Rubeor (0+4) egyaránt négy-négy pontot szerzett a vasárnapi mérkőzésen, míg Gladin kétszer talált be, s egy-egy gólt tett még bele a közösbe Smith, Kimmel és Hunt is. Garrity kapus is elévülhetetlen érdemeket szerzett a diadalból, mivel a Bayhawks portása az utolsó negyedre lehúzta a rolót, és összesítve 10/19-es mutatóval zárt.

Videóösszefoglaló a nagydöntőről:
http://www.majorleaguelacrosse.com/game-highlight/1445/2010-mll-championship-highlights/

A Bayhawks egyesülete az MLL tízéves történelme alatt harmadszor lett bajnok, bár a harmadik székhelyén mindössze első alkalommal, lévén a 2010-es szezont megelőzően költöztették át a klubot Washington-ból Chesapeake-be. A korábbi két bajnoki címet még baltimore-i illetőségű csapatként szerezték, érdekesség, hogy mind a 2002-es, mind pedig a 2005-ös döntőben a Long Island-et múlták felül, ahogyan most, 2010-ben is tették. Az igazsághoz persze, hozzátartozik az is, hogy közben kétszer a Long Island is lenyomta őket a nagydöntőben, de most kétségtelenül kettejük külön meccsében is előnybe került a Bayhawks, az öt egymás elleni fináléból hármat ugyanis megnyertek.

A bajnokcsapat az alapszakaszban szerényen teljesített, mindössze hat győzelemmel zártak 12 találkozót követően, és csak az utolsó fordulóban harcolták ki a részvételt Annapolis-ban. Az alapszakasz során ráadásul a mieink kétszer is két vállra fektették a Sólymokat, június 19-én idegenben 20-16-ra, július 4-én hazai környezetben az elmlékezetes rekord nézőszám mellett 12-10-re diadalmaskodtunk a későbbi győztes gárda ellenében.

Véget ért a lacrosse-szezon immár a sportág szabadtéri verzióját űző atlétái számára is, és sajnos ismét csalódással ért fel számunkra az esztendő, mert az Outlaws hiába jutott be története valamennyi idényében a négyesdöntőbe, egyetlen alkalommal sem sikerült még feltennünk a koronát az egészéves remek teljesítményükre, s most ismét erre a sorsra kerültünk, még a döntőbe sem jutottunk be. Egy évet ismét várnunk kell, hogy újra megpróbálhassuk, addig is reménykedjünk benne, hogy az újabb hasznos tapasztalatokból következtetést levonva többször már nem esünk bele ugyanabba a hibába, s 2011-ben is ugyanilyen elánnal szurkoljunk kedvenceinkért!


 

A hétvégén a Colorado Rockies baseballosai az Arizona Diamondbacks elleni idegenbeli párharccal folytatták, de mindössze a harmadik meccset tudtuk hozni a szerény ellenfél ellen, így lassan de biztosan végleg búcsút inthetünk a playoffnak.

1. meccs, péntek: D'backs-Rockies 4-3 walk-off
Az első mérkőzésen Arizonában nem játszott a sérült CarGo, helyette S. Smith került be a sor harmadik helyére, miközben a másik két outfielder, EYJR és Fowler voltak a két első emberünk. A belső négyes a megszokottnak tekinthető Helton-Barmes-Tulo-Stewart összeállításban lépett pályára, az elkapó ezúttal Iannetta volt. A kezdő dobó pedig az újonc Rogers lehetett, a D'backsből Kennedy lépett ki a dombra. Rögtön EYJR leadoff singlelel keztünk, aki egy wild pitch által a kettes bázisra került, majd Tulo is hozott egy sétát, de Stewart mindkettejüket fent hagyta, aztán a D'backs első akciójában egy singlet jegyzett, de rablás közben lekapcsoltuk a futót, így ők sem jutottak sokáig. A második menetben Helton és Barmes egyaránt ütést jegyzett, majd Rogers buntjával a két pontszerző helyet is elfoglalhatták, de végülis képtelenek voltak beérni, majd az Arizona akcióját könnyedén hárítottuk három kieséssel. A következő játékban Fowler single és S. Smith double vezérletével lendültünk akcióba, majd Tulo egy sac fly RBIval szerezte meg a vezetést a csapatnak. Még ugyanebben a támadásban Stewart egy error, Iannetta egy single által foglalhatott helyet a pályán, vagyis loaded 2outhoz kerültünk, ám Barmes full countnál egy popoutba szaladt bele fenthagyva ezzel a telipályát, így csupán 1-0s előnyre tettünk szert. A hazaiak továbbra is veszélytelenek voltak ránk, a harmadikban is mindössze egy single bemutatására voltak képesek. A negyedik felvonásban EYJR nyitott egy singlelel, majd egy errorból a hármas bázison kötött ki, ahonnan Fowler RBI doubleból szerezhetett pontot, majd két kieső mellett Tulo is bevágott egy RBI doublet, ezzel 3-0ra húztunk el. Ekkor ébredt fel egy kicsit a D'backs és a következő támadásban egy singlet követően LaRoche szépített egy újabb singleből, majd két futóval a pályán Rogers egy strikeouttal zárta le a játékot, felzárkóztak tehát 3-1re. Az ötödik inningben Helton jegyzett egy doublet, de a hármas bázisnál tovább nem ért el, majd a hazaiak is csupán egy singlet tudtak felmutatni. Biztosan őriztük az előnyünket a hatodik menet alatt is, amikor mindössze egy sétát engedélyeztünk a házigazdák számára. A hetedik tetején is visszafogottak voltunk, majd az első groundout után lecseréltük a kezdő Rogerst, és a másik újonc M. Reynolds két ütő kiejtésével fejezte be a játékot. Aztán Iannetta és EYJR single találatai révén a két szélső kanyart foglaltuk el, azonban Fowler ellen gyorsan befejeztették a támadásunkat, majd Belisle dobhatott, aki egy kieső után elszenvedett ugyan egy singlet, de egy fontos duplajáték által jól védekeztünk a nyolcadik inningben. A kilencedik tetején mindössze Tulo jutott bázisra, majd Street kezdett elhibázgatni, rögtön az első két ütőjét felengedte, ám a következő kettőt SOval elbúcsúztatta, azonban utána Montero volt eredményes egy 2run RBI doubleból, 3-3 lett, aztán egy szándékos sétát követően két emberrel a bázison hárítani tudtuk a D'backs akcióját, így extra inningekkel folytatódhatott a találkozó. A következő akcióban Barmes egy hit-by-pitch után caught stealinggel ment le, majd Beimel egy embert kiszórt, de a következőtől egy singlet kapott, aztán pedig K. Johnson egy RBI doublelal befejezte az összecsapást, a D'backs visszajött és 4-3al övék lett a győzelem.
- Hihetetlen meccset vesztettünk el, mert végig vezettünk, a végén azonban a closer nagyon összeomlott. 12-11el több ütésünk lett, de az egész meccsen végig sokkal nagyobb előnyünk volt ebben a kategóriában is. A háromból két pontunkat a shortstop Tulowitzki szállította, aki 1/2es hatékonysággal zárt, ezen kívül sétát, biztonsági játékot és hit-by-pitchet is jegyzett, az újabb két RBIval már 52nél tart az évben, az egyiket az évi 23. doubleból ütötte, a másikat egy sac flyból, valamint természetesen védekezésben megint volt egy nagyszerű játéka. A jobb szélre beszálló S. Smith helyettesítette CarGot az ütősor harmadik helyén, érdekes de a sor minden pozíciójában megfordult korábban, leszámítva ezt az egyetlen helyet, annyira nem ment neki, lévén egy double találat mellett négyszer is kiesett. A leadoff hitter Young Jr ezúttal outfieldert játszott, és újra megbízható volt, három single után 3/5ös lőlapnál tartott, amikor a nyolcadik játékban a helyére hoztuk a dobót, és a 0/2es pinch hitter Spilborghs váltotta őt a mezőnyben. A második helyről Fowler két ütést jegyzett, közben megszerezte a szezonbeli huszadik pontját, további két alkalommal pedig ő maga is hazaért, ugyan három társát így is bázisonhagyta. Helton öt próbálkozásában egy singlet és egy doublet ért el, közben három LOBt is feljegyezhetett magának, de végre adott magáról némi életjelet. Hasonlóképpen zárt Iannetta is, miután szintúgy ötből két ütést hozott, kicsit javította a pocsék hatékonyságát. A 2B Barmes öt társát hagyta fent maradni a pályán, miközben három kieséses játéka mellett egy singlet szállított, valamint egy hit-by-pitch után elkapták rablás közben. A legrosszabb napja a szokatlanul magasan, az ötödik pozícióban lehetőséghez jutó Stewartnak volt, miután a harmadik bázisember 0/5el végzett négy bázisonhagyással együtt. Rogers rendkívül magabiztosan kezdte a mérkőzést, 6 és 1/3 inninget töltött a pályán, ezalatt az egyetlen pontját hat ütésből szenvedte el, és hat alkalommal osztott ki strikeoutot. 100 dobásának az 58 % lett strike, megérdemelte volna a győzelmet, és az utolsó pillanatig úgy tűnt meglesz idénybeli harmadik sikere, de végülis nem jött össze neki. M. Reynolds megint biztosan ejtett ki két ütőt, ezúttal két mezőny általi kiesésre volt szüksége a hetedik játékban. A nyolcadik menetben Belisle ugyan elszenvedett egy singlet, megtartotta a vezetésünket, köszönhetően egy sikeres duplajátéknak. Street idén már negyedszer nem tudott befejezni előnyről egy meccset, lassan már ott tarunk, hogy jó ha minden második save kísérletét meg tudja oldani. A kilencedik játékban két ütést és két sétát engedett az ellenfélnek, közte az egyenlítést jelentő 2out 2run RBI doublet Morenotól. Fájdalmas volt, pocsék szezonja van, már csak 4.61es az ERA statisztikája. Beimel érkezett az első extra inningre, de egy single után beszedett egy doublet, ami a meccs befejezését jelentette, 2010ben ez volt a második veresége a megbízható balos dobónak.

2. meccs, szombat: D'backs-Rockies 3-1
A szombati koraesti összecsapáson Ubaldo ideje következett el és a dobónk számára az idénybeli 18. győzelem megszerzése volt a tét, amely új klubrekordot jelentett volna, de múlt vasárnap önhibáján kívül nem tudott élni vele. Mindezt gyakorlatilag a péntekivel megegyező kezdőcsapat segíthette, egyetlen változás az összeállításunkban, hogy 2Bként a sor legalján Barmes helyett ezúttal az újonc Herrera játszhatott. A nyitó támadásunkban egyedül S. Smith tudott felmutatni egy walkot, de legalább Ubaldo is hibátlanul dolgozott. A második menetben aztán mind Stewart, mind Helton beköszönt egy-egy singlelel, majd Iannetta forceout play közben az előrébb tartó futó hazaért, ezzel megszereztük a vezetést 1-0 arányban. A játék alsó részében a házigazdák egy sétáig jutottak, melyet egy Stewart-Herrera-Helton duplajátékkal tettünk semmissé. A komplett harmadik felvonás alkalmával egyedül Fowler ment bázisra, miután kihasználta az 1B LaRoche errorját. Ezt követően ismét eredménytelenek voltunk támadásban, a D'backs viszont Upton doublelal nyomult előre, aki egy kiesés közben tovább került a harmadik kanyarhoz, majd Ubaldo wild pitchből a futást is kiharcolta, ezzel kiegyenlített 1-1re az ellenfél. Az ötödik inning újfent nem hozott egyetlen pályára kerülő játékost sem, majd a hatodikban is csak Tulo vágott be egy duplát két kieső után, de pontot képtelenek voltunk szerezni, mert utána Stewart könnyedén kiesett. Aztán sajnos a házigazdák kihasználták a dobónk pillanatnyi megingását, és egy single után Upton 2run homerunból szerezték meg a vezetést 3-1 arányban. Ubaldo 100 dobás körül hibázott egyet, és a hajrában úgy tűnt ez a meccs elvesztésébe fog kerülni. A hetedikben megint csak két kieső után tudtunk bázisra jutni, amikor Herrera sétált, majd a pinch hitter CarGo szintén kiharcolt négy széles labdát, azonban EYJR strikeoutot szenvedett el és elhalt a támadásunk. A következő játékban Corpas folytatta a dombon Ubaldo helyett, két SOt is kioszott, majd kapott egy ütést, így M. Reynolds váltotta, aki az első emberét eltalálta, de a másodikat már elbúcsúztatta. A nyolcadikban is csak egy eredménytelen akciót tudtunk vezetni, aztán Betancourt három strikeout között csak egyetlen sétát vétett, így biztosan hozta az inninget. Két pontos hátrányban voltunk a kilencedik játék előtt, nem sok esélyünk maradt a felzárkózásra, azért megpróbáltuk, Stewart rögtön kapott egy hit-by-pitchet, majd Iannetta beütött egy singlet, így 2in-1out lehetőségünk adódott, de a következő két csere ember ellen befejezték a meccset, amikor Giambit és Morat is kiejtették. Nem tudtunk tehát visszajönni, 3-1re elvesztettük a második meccset is a Diamondbacks otthonában.
- Nagyon harmatosan játszottunk, igaz az ellenfél sem volt sokkal jobb, 4-4 ütésre futotta mindkét csapat erejéből, de az Arizona egy HRal eldöntötte a derbit, mi az egyetlen pontunkat is csak egy nyomorult out play közben szereztük 0/7es RISP mellett. A négy ütésünket négy különböző játékos szerezte, közülük a leghatékonyabban az 1/3as Stewart tevékenykedett, mivel a single mellett volt még egy pályára lépése egy hit-by-pitch révén, ráadásul a futásunkat is ő termelte, de az ötödik helyről sem tudott különösebben komoly veszélyt jelenteni. Az egyetlen pontunk Iannetta nevéhez fűződött, akinek egy forceoutos megmozdulása közben ért be Stewie, ezzel kereken a huszadik pontját szállította az évben, továbbá egy single révén 1/4el zárt. Tulowitzki már a 24. doublet lőtte a szezon során, de a maradék három játékában mindannyiszor kiesett, így nem tudott javítani a .318as átlagán sem. Hozzájuk hasonlóan a veterán Helton szintén egy ütést ért el a négy lehetősége közül, sajnos közepesnél semmivel sem jobb mostanában. Ismét a sor harmadik helyén jutott szóhoz a RF S. Smith, aki egy sétát termelt három out mellett, ahogyan a nyolcadik pozícióban ütni menő Herrera is, bár neki csak két kiesése volt ezen kívül, mivel a negyedik alkalommal már a flyoutoló PH Giambi helyettesítette. A középső külsős Fowler négy mezőnybeli kiesés által 0/4ezett, míg a legrosszabbul az első ember Young Jr járt, ugyanis a négy elbúcsúzása közül hármat is strikeout után tett meg két emberrel a bázisokon, ugyanakkor volt egy látványos elkapása a foul területen. Gonzalez több napos pihenő után most legalább már egy beálláshoz oda mehetett, ahol sétált, de az akcióban már bázisfutóként Rogers vette át a helyét, még futni nem igazán tud a térde miatt. Még egy cserénk volt támadásban, Mora ellen zárták le a meccset egy 2 runners in bases szituációban elszenvedett strikeout révén. Jimenez most sem tudta elérni a klub rekordot érő 18 győzelmet, csendesen tette a dolgát, de igazából nem volt rossz, a végén mégis elvesztette az összecsapást egy hibája után. Hat játékot töltött el a pályán, a három futása közül az elsőt egy rossz dobás után kapta, a második kettőt pedig a hatodik inningben beszedett homerunból. Egyébiránt mindössze három ütést hoztak rajta, abból Upton révén kettő volt extra base hit, a három SO mellé pedig mindössze egyetlen sétát vétett. A szombati volt a szezonbeli negyedik veresége, sajnos az évad második felére az All-Star starter visszatért a földre. Corpas a hetedik játékban gyorsan kiosztott két strikeoutot, majd beszedett egy singlet is távozott. Őt követően M. Reynolds egy hit-by-pitch után elbúcsúztatott egy ütőt, és befejezte az inninget. A nyolcadik menetet Betancourt postázta a szokásos magabiztosságával, mindhárom ellenfelét SOval szomorította el, igaz közben egy sétát engedélyezett, de ez nem csökkentette az érdemeit, egyértelműen a bullpen húzóembere az elmúlt jó néhány hétben.

3. meccs, vasárnap: D'backs-Rockies 0-1
Vasárnap délután tartották meg a záró meccset, ahol szégyenszemre a söprés ellen kellett pályára lépnünk. Sokat változott az összeállításunk, gyakorlatilag csak Fowler és Tulo maradt a helyén, de körülüttük átalakult a teljes csapat. Először is három meccs kihagyás után CarGo visszatért a jobb szélre, közben EYJR OFból újra belül játszott a második bázison, Giambi több hét után lehetett újra starter 1B, Olivo a seriesben először kezdett elkapóként, Stewart és S. Smith maradtak ugyan a bal szárnyon, de mindketten visszaestek az ütősorban. Közben az aktuális kezdő dobónk Chacin volt. Kezdésként Fowler és Tulo is sétálhatott, ám a Giambi ellen strikeouttal mentettek a hazaiak, majd első próbálkozásukban az Arizona első három embere kudarcot vallott. A másodikban egyedül a D'backs első ütője járt bázison, de a következő hármat elbúcsúztattuk, a mieink nem kerültek fel ebben a részben. Ezt követően részünkről csak Fowler volt képes egy 2out singlere, de Chacin is csupán egyetlen walkot engedélyezett nekik. A negyedik inning alatt következett az első komolyabb helyzetünk, amikor egy kieső mellett Tulo és S. Smith is singlet szállított, majd két out után Olivo single közben Tulo esett ki a hazaérés pillanatában, viszont legalább védekezésben ismét hibátlanok voltunk. Az ötödik és a hatodik játék teljesen eseménytelen volt, egyik csapatból sem volt pályára kerülő futó, Chacin remekül dobott, mindkét inningben két-két ellenfelét szomorította el dobás utáni kiejtéssel. Aztán a hetedik menetben sem történt változás, és mindkét dobó rettentő magabiztos maradt, és a denveri srác két újabb SOt gyűjtött össze, viszont már mindketten jócskán benne voltak a terhelésben, amikor még mindig 0-0 volt az állás. A folytatásra a Diamondbacks dobót is cserélt, ennek ellenére EYJR bázisra jutott egy single után, majd elrabolta a kettest, ahonnan Fowler küldte haza őt egy RBI single révén, így 1-0 arányban megszereztük a vezetést a meccs végéhez közeledve. Az újonc dobónk továbbra is maradt a dombon, majd a nyolcadik menet közben távozott, amikor két out után egy singlet kapott, de a váltótárs Beimel biztosan zárta le a menetet. A kilencedik tetején a csereként beszálló Helton walkot kényszerített ki, Stewart doublet vágott, majd Morat szándékosan sétálni hagyták az üres egyes bázisra, az így kialakuló loaded 2out lehetőséget pedig a pinch hitter Spilborghs ellen oldották meg. Így csak egyetlen pont volt az előnyünk, amikor Streetet küldtük ki dobni az utolsó inningben, de ezúttal biztosan abszolválta a helyzetet, kiejtette az első három ellenfelét a mezőnyjátékosaink segítségével, így megtartottuk a vezetést és 1-0ra győztünk a harmadik meccsen.
- A vasárnapi találkozó sem az egetverő színvonalról szólt, de a 7-3as ütési arányunknak köszönhetően legyűrtük a D'backst. Egyedül a sor második embere Fowler volt képes két ütésre, aki a győztes pontot is beverte, amely a 21. RBI volt tőle a szezonban. A két single találattal záró CF 2/3as hatékonysága mellett egy sétát is jegyzett és egy pazar vetődéses elkapást is végrehajtott. Az ezúttal 2Bt játszó leadoff hitter Young Jr számára nem indult jól a meccs, az első három beállásában kiesett, kétszer strikeouttal, de negyedszer egy singlet hozott, majd utána bázist rabolt (évi 8.), és futást szállított. Stewart nevéhez vésték fel az egész meccs egyetlen extra base hitet mivel a kilencedik menetben belőtte az idénybeli 14. dupláját, azt megelőzően három out közül két SOt kapott. Tulowitzki egy séta mellett egy ütésre volt képes, így 1/3as mérleggel fejezte be az összecsapást, fájdalmas volt tőle a home plate out, amikor úgy tűnt, hogy már be fog  érni. A sor legalsó harmadában tevékenykedő LF S. Smith és C Olivo egyaránt négyből egyes lőlappal tudta le a meccset, az elkapó a két strikeout mellett az ütésével kis híján pontot is szerzett, de lekapcsolták a haza felé tartó futónkat. Gonzalez ugyan újra megkapta a lehetőséget, kicsit formán kívül érezhettük őt, mind a négy beállásában kiesett, bár legalább csak egyszer közvetlenül a dobó által, de három társát is fent hagyta és .315ösre engedte süllyedni az átlagát. Giambi játékán is érződött a mellőzés, a veterán harcos három eredménytelen próbálkozása alatt szintén három LOBt jegyzett, ráadásul két alkalommal is strikeoutot szenvedett el. A nyolcadik játéktól Helton helyettesítette őt védekezésben, aki egy sétát is feljegyezhetett. A nyolcadik inningben Barmes volt a 2B, de a következő ütőjátékra lecserélték, és inkább Spilborghs állt oda a 3in-2out helyzethez, de ő is kiesett. Így aztán az utolsó inningben Herrera játszhatott a kettes bázison. Valamint volt még egy PH Mora, akit szándékosan sétáltattak a kilencedik felvonásban. Chacin nagyszerű mérkőzést zárt, még közvetlenül az évi első fellépései sikerültek utoljára ennyire jól, miután vasárnap 7 és 2/3 inninget hozott le kereken száz dobással kapott pont nélkül. Közben mindössze három ütést szenvedett el, melynek mindegyike single volt, és egyetlen sétát vétett, továbbá kilenc strikeoutot szórt ki. Igazán elismerésre méltó produkciót láthattunk tőle, le is hozta 4.00 alá az ERA statisztikáját, és a hatodik győztes meccsét jegyezte az évadban. Beimel egy groundoutot jegyezve abszolválta a nyolcadik játék utolsó harmadát. A closer Street a gyengélkedések után most le tudott hozni egy savet, hibátlanul dolgozott a kilencedik játékban, tíz dobásból elbúcsúztatta a három ütőt, és az idénybeli tizedik savet szerezte meg.
















A NL West állása:

1. San Diego Padres 74-49 (123 meccs)
2. San Franciso Giants 69-56 (125 meccs, 6.0 GB)
3. Colorado Rockies 63-60 (123 meccs, 11.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 63-62 (125 meccs, 12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 49-76 (125 meccs, 26.0 GB)

Tulajdonképpen a divízión belül nem változott a helyzet, mert a SD Milwaukeeban, a SF St. Louisban, a LAD pedig a Reds ellen bukott seriest, hozzánk hasonlóan 2-1 arányban. De ha a sereghajtó D'backs ellen sem tudunk többször győzni, akkor nem tudom ki ellen fogunk, így pedig nincs esélyünk idén a rájátszásra. Egyre kevesebb meccs van hátra, viszont az ellenfelekhez nem tudtunk közelebb jönni a hétvégén sem.

A NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 70-53 (123 meccs)
2. St. Louis Cardinals 67-54 (121 meccs, 2.0 WCGB)
3. San Francisco Giants 69-56 (125 meccs, 2.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 63-60 (123 meccs, 7.0 WCGB)
5. Florida Marlins 62-61 (123 meccs, 8.0 WCGB)
...

Nézzük még ezt a tabellát is, mert papíron versenyben vagyunk, bár valójában már nem igazán. A Phils és a Cards is diadalmaskodott a hétvégén, ezzel ők lettek a két éllovas a Wild Card harcban, és a folytatásban előbbi az Astrost fogadja, utóbbi a Bucshoz megy, tehát bőven lesz esélyük a helyzetünk megőrzésére, javítására. Kettejük harcában reálisan nézve legfeljebb a Frisco szólhat bele, de mostanában kifulladni látszanak.

A folytatásban a divízió riválisok közül az éllovas Padres az Arizonát látja vendégül, a SF a Reds elleni otthoni seriesben próbálhat erőre kapni, a Dodgers pedig a Brewersnél léphet fel. A mieink számára végre egy hazai párharc következik, de a NL East éllovas Atlanta Braves ellen nem mi számítunk esélyesnek. Ezekben az időpontokban játszunk ellenük: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Az életben maradáshoz mindenképpen győzelmekre van szükségünk, de mostmár a többi meccs kedvező eredményeiért is nagyon kell szorítanunk. GO ROCKIES!!!