Eltelt egy újabb hétvége, lement egy újabb NFL forduló is. A Denver Broncos ezen a vasárnap délutánon (nálunk estén) a Cleveland Browns együttesét fogadta. A Broncos ugyebár 1-0-ás, a Browns 0-1-es mérleggel érkezett a meccsre, mi a Bengals-t vertük, ők a Vikings-től kaptak ki 34-20-ra.

Az időjárás elég szeles volt már az induláskor, így kicsit meglepő volt, hogy a pénzfeldobás után, amit mi nyertünk és a kezdést választottuk, a Browns a déli goal védelmét válaszotta, mivel. Ez azért volt meglepő, mert így a második és negyedik negyedben ők játszottak széllel szemben.

A kezdés sajnos katasztrófálisra sikeredett. Peyton Hillis kapta el a kezdő rúgást az endzone-ban, de amikor elért a 22 yardhoz Costanzo kiütötte a kezéből a labdát, amit ugyanő meg is szerzett, így a Browns a mi 22 yard-os vonalunkról kezdhette a támadást. A védelem dolga volt tehát megakadályozni, hogy korán nagy hátrányba kerüljön a csapat. Bár az első 3rd down-t még megoldotta a Brady Quinn vezette Browns támadósor, de a 4 yardos vonalnál nem jutottak előrébb. Ezen az első sorozaton is látszott, hogy a futás elleni védekezésre komoly hangsúlyt fektettek Nolan-ék a meccs előtt. Jamal Lewis 3 futásból 4 yardot tudott elérni. Dawson berúgta a közeli FG-t, így a vezetést megszerezte a clevelandi csapat, de a TD-t sikerült kivédekezni. 0-3

A támadásunkat a 20 yard-ról kezdhettük meg, és Orton egyből egy 25 yard-os passzal nyitott Gaffney-nek. Ezt azonban nem sikerült komolyan folytatni, egyrészt Wiegmann büntije, másrészt egy rosszul sikerült screen miatt. A 3&19 play nem sikerült, ám egy a védelem által elkövetett szabálytalanság miatt kaptunk egy 1st down-t. Egy rövid futás és két rossz passz után azonban már kénytelenek voltunk Kern-nek adni a labdát egy punt erejéig.

Sikerült egy egészséges rúgással és jó ST munkával a saját 12 yardos vonalán megállítani a Browns ST egységét, így onnan kellett Quinn-éknek elkezdeni támadni. Két játékkal csak 1 yardot tudott haladni az ellenfél, lehet, hogy ettől lettek kicsit idegesek a srácok. 3&9-nél az újonc center Mack rosszul adta fel a labdát Quinn-nek, aki nem tudta megfogni, a védőfal emberei pedig egyből ráestek, a győztes Darrell Reid lett.

Orton és a támadók tehát nagyon kedvező pozícióból, egész pontosan a Browns 9 yard-os vonaláról kezdhettek támadni. Két Moreno futás (4 és 3 yard) után a 3rd down play-re passzot hívtak a vonal mellől, és Orton egy szép passzal találta meg Sheffler-t az endzone-ban. 7-3

Prater hosszú kickoff-ja után (FG-nak is jó volt) a Browns a 20-ról indulhatott. Igaz, ami igaz, a Browns egy elég tetszetős drive-ot hozott össze. Ebben a drive-ban volt a Cleveland leghosszabb futása, Lewis 12 yard-ot hozott össze. Volt egy szép 20 yard-os elkapása Edwards-nak, és összesen 3 1st down-t hajtottak végre. Ám így se jutottak a Broncos 29 yard-os vonalánál tovább, így csak egy 47 yard-os Dawson FG-al lettek gazdagabbak. 7-6

Royal visszahordása után a saját 22 yard-járól indult neki a denveri csapat. Buckhalter kapta a labdát, aki egy 11 yard-os futással egy 1st down-t gyorsan hozott is a csapatnak. Két rövidebb play után 3&5-nél kezdődött a második negyed és úgy látszik nem töltötték haszontalanul a kis pihenőt a csapatnál, mivel Orton egy gyönyörű passzot adott Stokley-nak, aki 37 yard-ot hozott is a játék végére és máris a Browns 28 yard-os vonalánál volt a csapat. Úgy tűnt, hogy meg se állnak a TD-ig, hiszen sorozatosan hozták a sikeres play-eket és el is jutottak az 5 yard-os vonalig. Sajnos azonban ekkor JMD nem bízott meg eléggé a futóiban és nem csinálta, amit az összes Broncos drukker várt, hogy Hillis vagy Buckhalter kezébe adja a labdát és hagyja, hogy berobogjanak vele. Ehelyett 3 passzot hívott, ám Ortonnak egyiket se sikerült összehozni, így jöhetett a rövid FG, amit Prater meg is oldott. 10-6

Ismét jól dolgozott a ST csapat, Cribbs-et sikerült a 18 yard-nál megállítani. Megindult előre a Browns, Dumervil még egy 15 yard-os facemask büntivel rá is segített egy szélső futásnál, így el is jutottak Denver 47 yard-jáig. Jött azonban egy incomplete pass, egy -1 yard-os futás Davis-nek hála, és a 3&11-re így kevés lett az 5 yard-os passz, jött a punt egység.

A Browns punter Zastudil touchback-et rúgott, így az első snap a 20-ról jött. Moreno egy szép 12 yard-os futással nyitott, de sajnos a támadás eddig tartott nagyjából, mivel ez után egy minuszos futás, majd 2 rossz passz jött. Kern következett, ezen a meccsen a második és utolsó alkalommal.

Rúgott is egy egészségeset, 57 yard-ot, de Cribbs javított kicsit a csapata helyzetén, így a 30-ról indulhattak. Quinn 8 yard-os passza után 2&9-nél sokan azt gondolhatták, hogy újra egy komoly drive veszi a kezdetét, ám 3&1-nél a védelem nagyon szépen megállította Lewis-t, Thomas és Davis nem engedte, hogy átlépje a line of scrimmage-et.

A második félidőt a Browns kezdte, mégpedig a 23-ról egy újabb hamar megállított Cribbs return után. Jobban nem is kezdődhetett volna a félidő, Elvis Dumervil elérte Quinn-t és a földre húzta, megszerezve ezzel az idei első sack-jét. Lewis futását 3 yard után megállítottuk, jöhetett a 3&9 play. Quinn passza sikerült, Cribbs 7 yard-ot haladt előre, amikor Champ Bailey és Dumervil elkapta. Doom-nak sikerült kiütnie Cribbs kezéből a labdát és Dawkins felszedte, mielőtt bármelyik Browns játékos odaérhetett.

Bár a drive, ami a Cleveland 38 yard-járól indult, nem kezdőtött túl jól, Daniel Graham kiugrott, de a második negyedet a pálya széléről figyelő Marshall két szép játékkal, egy 6 yard-os elkapással és egy 14 yard-os futással hozta a 1st down-t. Eddig tartott azonban a menetelés, Moreno-t megfogták 0 yard-ra, Orton egyik passza rövid lett, a másik pedig rossz, így jöhetett Prater javítani. Javított is, ezúttal betalált 38 yard-ról. 13-6

Prater kickoff-ját Cribbs csak a 20-ig tudta visszahozni. Quinn a 1st down-on egy szép passzal találta meg Edwards-ot 24 yard-nyi gain-ért, Champ egy kicsit elnézte a passzot. Ez után azonban csak 6 yard-ot engedtünk 3 play-ből a Browns-nak, így a félpályáról kellett Zastudil-nak rúgni, punt-ját a 11 yard-os vonalon kapta el Alphonso Smith.

Egy rövid Buckhalter futás után Moreno próbálkozott, a Browns NT Rogers elkapta a sisakrostélyt, így juttatva a csapatunkat 15 ingyen yard-hoz. Moreno el is kapott egy egy passzot, jött az újabb 1st down. 3&6-nál Orton ismét Marshall-nak dobott egy szép átadást, 25 yard-ot haladt vele előre a csapat. Három play-el később, 3&9-nél Gaffney kapott egy passzot, de csak 8 yard-ot sikerült haladni, így ismét Prater-en volt a sor, ezúttal 37 yard-ról. A szél ismét áthúzta a számításait, ugyanúgy a bal kapufa mellett fújta el a labdát.

Úgy tűnt a Browns komolyan gondolta, hogy csökkentenek a hátrányukon, Quinn első két passza jó lett, összesen 29 yard-ot haladtak előre. De csak eddig tartott a csillogás, 3 rossz passz és egy újabb punt következett.

Zastudil punt-ját Alphonso Smith a 8 yard-on kapta el és a 18-ig vitte, mielőtt kilökték a pályán kívülre. Moreno futásával (0 yard) és elkapásával (11 yard) zárult a harmadik negyed. A negyediket egy Buckhalter futással és egy neki adott passzal kezdtük. A passzal 30 yard-ot haladt, de ebből csak 15-öt kaptunk meg Marshall holding-ja miatt. Moreno rövid futása után Orton egy hosszú passzal találta meg Gaffney-t a Browns térfelének végében, a védők csak a 2 yard-on tudták megállítani a 49 yard-os gain után. JMD úgy látszik tanult a korábbi hibájából, ezúttal Hillis kezébe adtuk a labdát, aki előtt Hochstein FB-ként takarított és simán, elsőre bevitte. 20-6

Prater szép hosszú kickoff-ja touchback lett, ismét a 20-ról jött a Cleveland. Az első play-t, egy screen-t, Davis -2 yard-ig engedte csak, majd jött egy kiugrás St.Clair-től, a RT-től. Ekkor beindult a Dumervil henger, 2 play, 2 sack, -11 yard lett az eredménye.

Jött Zastudil a saját endzone-jából, elrúgta egészen a Broncos 42 yard-jáig, amihez még hozzájött Moss 10 yard-os büntije, így a 32-ről indulhattunk. Rövid, de nagyon sikeres drive jött. Először Moreno szerzett két futással 22 yardot (5 + 17), aztán jött Buckhalter, aki előtt a fal tökéletesen blokkolt, ő pedig nagyon szépen találta meg a lyukakat a secondary-ben és 45 yard gain után beért az endzone-ba. 27-6

A Browns-nál nyilvánvaló lett, hogy csak akkor van esélyük, ha gyors drive-okat csinálnak, ebben a szemléletben indultak neki az újabb Prater touchback után. Két sikeres, de rövid passz után 3&1-nél jött az újabb, immár negyedik Dumervil sack és az újabb punt.

Alphonso Smith a 31 yard-os vonalon kapta el a labdát, és a Broncos megkezdte az idő lepörgetését. Ekkor már a korábban sérült Kuper nem volt bent a falban, nehogy rásérüljön a korábbira, helyét Hochstein vette át. Moreno 4 és 14 yard-ja után jött az addig padon ülő Jordan, aki a fal segítségével hatákonyan folytatta az idő elfogyasztását. 5:27-nél kezdte az első futást és a 2 perces szünetig ki meg se állt az óra. 2:00-nél a 3&3 play-t megfogta a Browns, ahogy a 4&3-ast is, így a Browns-nak jutott még 1:47.

Quinn még nekiindult, 2 1st down-t is összehoztak és egészen a denveri 31-es vonalig eljutottak, de itt megállót parancsolt nekik a védelem, egész pontosan Champ Bailey, aki leütött egy mély passzot, és azt az újonc Darcel McBath elkapta, ezzel véget vetve az utolsó drive-nak és a meccsnek is.




Nyilatkozatok a mérkőzésről:

A Broncos játékosai első sorban a csapat védekezésétől voltak extázisban a mérkőzést követő percekben.

"Mindenki hozzátett valamit a védekezéshez. Dumervil egyszerűen a hatalmasat játszott, de főleg kollektíven voltunk nagyon egységesek" - kezdte az OLB Darrell Reid.

"Életemben most először kezdek egy szezont 2-0-val, aminek nagyon örülök. Apám, Elvis fantasztikus! Négy sack egy félidő alatt. Kegyetlen volt! Nagyon jól működött a védelem. Szinte minden esetben, amikor futottak vagy rövid passzra játszottak, azonnal ott termett a labda környékén legalább 4-5 Broncos-védő. Végig ilyen nyomást tudtunk helyezni a Browns-ra, így gyakorlatilag úgy lehetett már érezni, mintha nem is 11 emberrel játszottunk volna védekezésben, hanem 12-vel vagy 13-mal. Csodálatos mérkőzés volt, nagyot alkottunk" - lelkendezett a pazarul játszó Andra Davis.

"Még csak két hét telt el az idényből. Sok munkánk van még hátra, nem elégedhetünk meg ennyivel" - mondta "két lábbal a földön" a rutinos Champ Bailey.

"Egész nyáron ez ellen a védelem ellen kellett edzenem. Én már csak tudom, hogy milyen jók, kiválóan helyeznek nyomást az irányítóra, és a futást is nagyon hatékonyan tudják megállítani. A sémaváltás eddig nagyon bevált, káprázatos munkát végeznek ezek a srácok védelemben" - tette hozzá a QB Kyle Orton.

Az újdonsült OLB, Elvis Dumervil is a sémaváltásról értekezett: "Kezdem felfogni, hogy linebacker vagyok. El kellett tellnie egy kis időnek, kellett pár éles meccs hozzá, de úgy érzem, most már maximálisan átálltam a 3-4-es felállásra. Jól érzem magam az új szerepkörben, kicsit nehéz feladatom van, de szeretem ezt a posztot, még sokoldalúbb játékot produkálhatok kicsit hátrébb játszva. Ez persze kicsit furcsa is, mert most hátra felé is kell figyelnem a passzoknál, ebben még sokat kell tanulnom, hiszen ez teljesen idegen számomra, világ életemben nem kellett ezzel foglalkoznom, hanem nyílegyenesen csak az irányítót kellett támadnom. 'Dre Davis MVP formában játszott, az én négy sackem sem rossz annyira, de ő volt az egész védelem emócionális vezére, és ez így van mióta csak ide került a csapathoz" - magasztalta az őt tőle függetlenül dícsérő csapattársát, Andra Davist.

Josh McDaniels véleménye:

"A nyáron úgy gondoltuk, hogy annyi változásra van szükség a csapatnál, hogy a védelmet miért ne reformálhatnánk át 4-3-ról 3-4-re... A defenzív egység alappillérei elég hibrid játékosok, és látjuk is, hogy például sem Elvis-t, sem DJ-t nem érintette rosszul a váltás. A többi pozícióra pedig igyekeztünk az új sémában jártas emberekkel erősíteni. Dumervil őrületesen játszott, lenyűgöző érzés volt látni ma este a játékát, ahogy egymás után sorra vitte le az ellenfél irányítóját. Egyszerűen nagyobbak, fizikálisabbak a védők, mint ezelőtt voltak a csapatban, és hihetetlenül szeretnék elvenni a labdát a támadó csapattól, ez egyelőre a sikerességük kulcsa.
Úgy vélem, jól sikerült a rajtunk, pozitívan alakultak a dolgok az első hetekben. A csapatot morálisan nagyon erősnek érzem, és ha vannak is hibáink, a hatalmas lelkesedésükkel eddig bármit képesek voltak pótolni a srácok. De mennünk kell tovább, még nem vagyunk tökéletesek, csak közelítünk afelé.
Elégedett vagyok a csapatommal, büszke vagyok minden egyes játékosomra, és örülök, hogy egy ilyen csapatot irányíthatok. Most sokkal összeszedettebben játszottunk, mint egy héttel ezelőtt, ezért tudtunk nagyobb különbségű győzelmet aratni. Alig várom már a következő mérkőzésünket, remélem az addig hátralévő egy hétben tovább tudjuk még javítani a játékunkat."

Az újonc running back, Knowshon Moreno elégedett volt a Broncos futójátékával: "Remekül megkaptuk a tight endek blokkjait, nagyon agresszívek voltak. A vezetésünk birtokában a Browns számított rá, hogy sokat fogok futójátékot játszani, így sok embert mozgosítottak elénk, de a fal csodálatosan takarított, így könnyűszerrel áttörhettünk a lyukakon."

A Broncos Ring of Fame-jébe beválasztott franchie TE, Shannon Sharpe is beszélt a mostani csapatról: "Adjunk időt ennek a csapatnak! A változások utáni átállás sohasem könnyű, és nem megy zökkenőmentesen egyik pillanatról a másikra. Ez a két győzelem viszont azt mutatja, hogy helyes irányba indult el a Broncos. JMD nagyon ígéretes csapatot hozott össze az offszezonban, de nagyon sok az új játékos, az új taktika, az új felállás, így véleményem szerint időt vesz igénybe, amíg igazán eredményes együttes jöhet össze ismét Mile High-on. De biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül igazán komoly játékerőt képviselő, sokra hivatott Broncost láthatunk majd."

Végezetül nézzük a csalódott ellenfél reakcióját is! Brady Quinn, a Cleveland irányítója igencsak tehetetlen volt a Broncos védelmével szemben. "Nagyon kemények voltak. Nagyon sok tehetséges játékosuk a van csapatba, és szerintem nagyon hatékony játéktervet dolgoztak ki ellenünk."

"Ahogy hátrányba kerültünk, egyre többet kellett blitzelnünk, ami kockázattal jár, így több alkalommal is hosszú playeket kaptunk be a Broncos-tól a második félidőben, nem tudtunk mit kezdeni velük. Támadásban pedig alaposan lecsökkentek a lehetőségeink a hazaiak agresszív védekezésével" - vélekedett Mike Mangini, a Browns vezetőedzője.



A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 263 yard, 19/37, 1 TD - Quinn 161 yard, 18/31, 1 INT

Futások:
Buckhalter 9 db, 76 yard, 1 TD; Moreno 17 db, 76 yard; Hillis 1 db, 2 yard, 1 TD - Lewis 14 db, 38 yard

Elkapások:
Gaffney 3 db, 82 yard; Stokley 5 db, 70 yard; Marshall 3 db, 34 yard; Buckhalter 1 db, 30 yard; Moreno 2 db, 22 yard; Royal 3 db, 20 yard - Edward 6 db, 92 yard; Harrison 4 db, 24 yard; Cribbs 5 db, 22 yard

Rúgások:
Prater 2/4 FG, 3/3 XP, 9 pont - Dawson 2/2 FG, 6 pont

Puntok:
Kern 2 db, 42.5 yard AVG, 1 db I20 - Zastudil 6 db, 40.3 yard AVG, 3 db I20

Rúgás visszahordások:
Hillis 1 db, 24 yard, Royal 1 db, 22 yard - Cribbs 3 db, 20 yard AVG

Punt visszahordások:
Smith 3 db, 3 yard AVG - Cribbs 2 db, 12 yard AVG

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
A. Davis 10 db (8+2); Dumervil 7 (7+0); Hill 6 (5+1); Dawkins 6 (4+2); D.J. Williams 5 (5+0) - Barton 8 (6+2); B. McDonald 7 (7+0); A. Elam 6 (6+0); Pool 6 (4+2); Coleman 6 (3+3); Rogers 5 (5+0); Wimbley 5 (4+1)

Sackek:
Dumervil 4 db - 0

A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Browns):

Szerzett yardok: 449 - 200
Futott yardok: 186 - 54
Passzolt yardok: 263 - 146
First downok: 25 - 11
Third down hatékonyság: 8/15 - 3/14
Büntetések: 5 (50 yard) - 4 (43 yard)
Touchdownok: 3 - 0
Extrapontok: 3/3 - 0/0
Field Goalok: 2/4 - 2/2
Pontok: 27 - 6
Labdabirtoklás időben: 32:44 - 27:16

AFC West állása a 2. hét után:

1. Denver Broncos 2 - 0
2. San Diego Chargers 1 - 1
3. Oakland Raiders 1 - 1
4. Kansas City Chiefs 0 - 2

A 3. héten az eddig csak csoportriválissal találkozó Oakland Raiders-hez látogatunk, óriási rangadóra és küzdelemre lesz kilátás idegenben. A mérkőzés szokás szerint, vasárnap 22:15-kor veszi kezdetét.

A múlt héten megkezdte szereplését az NHL előidényében a Colorado Avalanche, amelynek jelenleg a felénél járunk, hiszen a programban szereplő hat felkészülési mérkőzésünk közül hármat már lebonyolítottunk. Legutóbbi írásunk során, még az újonc edzőtábort követően, 59 fős kerettel bírt a csapat, azóta ez jelentősen redukálódott. Nézzük át az azóta történt eseményeket!

- Szeptember 13-15-ig tartották a csapat hivatalos edzőtáborát az 59 fős roster részére a centenniali a South Suburban Family Sports Centerben. A gyakorlások során az egyéni és többfős feladatok mellett a tábor tagjai edző meccseket is vívtak egymással, miután a keret tagjait három csapatra osztották, és közülük mindhárom edzésnapon két együttes mérkőzött meg egymással, amíg a harmadik brigád tagjai fizikai tréningeket végeztek.

- Az edzőtábor megkezdése előtt lejárt az AHL-próbaszerződése három szerény támadó játékosnak, akik így csak a rookie campen vettek részt, majd a Lake Erie Monsters-hez lettek küldve: Josh Aspenlind, Patrick Bordeleau és David Marshall.
















- Szeptember 15-én, a camp befejezését követő órákban további hét fővel csökkent az Avs kerete, miután lejárt a rutinos Shawn Bates próba szerződése; két junior amatőr tryoutja szintén véget ért, s egyikükre sem tartottunk további igényt: Patrick Cusack és Samuel Finn; két fiatal kapus, Peter Delmas és Brandon Maxwell vissza lett irányítva a junior klubjához; valamint két ígéretes fiatal csatár, a profik közt másodéves Tom Fritsche és az újonc Cedric McNicoll játékjogát az AHL-es farmcsapatunk rendelkezésére bocsátottuk.

- 16-án rendezték Colorado Springs-ben a klub hagyományos házi edzőmérkőzését, a Bordó-Fehér összecsapást, melyen az aktuális keret tagjai egymás ellen játszottak egy háromszor 20 perces csatát. A meccs bevételét jótékony célokra fordította a klub. A találkozót a fehérmezes csapat büntetőkkel 3-2-re nyerte meg. A győztes rávezetés Paul Stastny nevéhez fűződött, de eredményes volt a meccsen Duchene, Stewart, Hendricks és Tessier is.

- Ezt követően 41 fősre csökkentettük a keretet. A juniorok közül Tyson Barrie-t és Stefan Elliott-ot, az idei 2-3. körben draftolt hátvéd tehetségeket a WHL-be, Joel Chouinard-t és Kelsey Tessier-t pedig az akkor már rajtoló QMJHL-be küldték vissza; miközben a támadó Codey Burki, a hátvéd Matt Clarke és Ray Macias, illetve a kapus Billy Sauer a LEM-hez került.

- Másnap megkezdtük az előidényt, és a Dallas ellen 3-1-re nyertünk a Pepsi Centerben. Svatos, Stoa és Wolski osztoztak a találatokon, míg Hejduk két előkészítést vállalt, Anderson pedig 18 lövést hárított a kapuban.

- 18-án, azaz múlt pénteken a fiatal kapus, Trevor Cann Clevelandbe lett delegálva, a profi szerződése ellenére pedig a hátvéd Cameron Gaunce visszakerült OHL-es klubjához. Aztán lejátszottuk második előidény-meccsünket, melyen 6-2-re intézett el minket a St. Louis alakulata. Stewart és Duchene volt eredményes, a védekezésünk nem igazán muzsikált fényesen, Weiman végül 30/36-os védési mutatóval zárt.

- Egy nappal később egy igen népes, 10 embert számláló csoport csomagolhatott az AHL-csapathoz, beleértve több NHL-tapasztalattal bíró játékost is: Philippe Dupuis, Brian Fahey, Darren Haydar, Justin Mercier, Kevin Montgomery, Wes O'Neill, Marty Sertich, Brett Skinner, Brian Willsie, Brandon Yip. A roster ezt követően 29 játékost tartalmazott.

- Hétfőre virradóra egy remek mérkőzést hosszabbításban 2-1-re hoztunk a St. Louis ellen. A Blues még vezetett, de a záró harmadban Galiardi egyenlített, majd az OT 1. percében Hejduk zárta a rövidre a történetet, miközben Budaj 25 lövésből kapott egy gólt.

A tegnapelőtti napon a védő Ryan Wilson és a center Ryan Stoa került le a farmba, míg a 2009-es draft második körének elején kiválasztott Ryan O'Reilly megkapta a profi szerződést a csapattól. Illetve az is kiderült, hogy a bekk Tom Preissing IR-en tölti a szezon első 4-6 hetét, vagyis már csak 26 fős az aktív keretünk.

















Vessünk egy-egy közelebbi pillantást a posztonkénti helyzetre!

- G: Anderson és Budaj is nagyon jó formában védett az első előidénybeli meccsén. Érdekes, egymást motiváló, segítő csatározás lehet kettejük között a szezon közben. Bármennyire is gyengék voltunk tavaly ezen a poszton, és nem is életbiztosítás e páros, mégis nehezen tudnám elképzelni, hogy Weiman is fent maradjon, és három kapussal kezdjük az évet. Na, és persze a mezőnyjátékosok közti hatalmas tülekedés mellett megengedhetetlen luxus lenne. Az AHL All-Star Weiman így szerintem rövidesen lemegy majd a LEM-be, ahol az újonc Cann előtt elsőszámú kapus lehet. Sauer 3. számú AHL-portásnak és/vagy ECHL-hálóőrnek felelhet meg.

- D: Mindössze 8 aktív védő maradt a keretben, ez akár már végleges is lehetne, de várhatóan még Cumiskey vagy Peltier farmolva lesz. Nem tudom melyik fog jobban járni: az, aki lekerül a LEM-be és rendszeres játéklehetőséget kaphat, vagy az, aki 7. bekk lesz az Avs-ben és a hat sokat kereső hátvéd mögött csak lelátói szurkoló lesz, ha nem lesz sérülés. Cumiskey-ben több potenciált látok, nyilván a sebessége és az offenzív képességei miatt. Szerintem az elmúlt években ólomlábakon mozgó Colorado-védelemnek szüksége van erre a szélsebességgel bíró srácra, aki vérfrissítést és lendületet képviselne, de nem csak úgy, hogy minden 5-10. meccsen bedobjuk, hanem valamilyen rotációban rendszeresen be kellene őt engedni. Peltier tavasszal nem igazán volt érett az NHL-szintre, azóta fejlődött, de Cumiskey készebbnek tűnik jelenleg. Preissing térd sérülés miatt november előtt semmiképpen sem játszhat. Clark, Foote, Hannan, Liles, Quincey és Salei helye pedig teljesen biztosnak tekinthető. A farmból elsősorban Fahey, Macias és Skinner felrendelésére lehet majd nagy esély, ha szükség lesz a létszámpótlásra. Sajnálom, hogy Gaunce nem maradhatott a túlfizetett védőink miatt, mert nagyon szépen hajtott a csapatba kerülésért, de jövő ősztől már semmi sem gátolhatja meg abban, hogy a profik között játszhasson.

- LW: A klasszikus bal szélsők közül Wolski, Galiardi, McLeod és Koci maradt a csapatban. Fent is fognak kezdeni valamennyien, az már korántsem biztos, hogy éppen ezen a poszton, de a hivatalos beosztás szerint LW-k, szóval itt vegyük számba őket ebben a bejegyzésben. Wolskinak idén kell bizonyítania, hogy helye van a csapatban, mert a képességei szerint sokkal jobb teljesítményt kell nyújtania, mint amit eddig láthattunk tőle, kiegyensúlyozottabb produkcióra van szükség tőle. Idén az első sorban Stastny mellett játszhat akár egész évben, Smyth távozásával hatalmas tér nyílt előtte, muszáj lesz élnie a lehetőséggel, ha akar valamit a csapatnál. Galiardi lehet éppen center is, várhatóan alapesetben a 3. sornál feljebb nem fog kerülni, de ott is technikás társakat kaphat, akik mellett bizonyíthatja kiváló offenzív adottságait, és remek újonc szezont rittyenthet. McLeod tavaly mindenkit lenyűgözött, amikor a féktelen pofonosztás mellett a csapat legjobb gólvágói között volt, mindent megtesz érte, hogy top6 forward lehessen, és amilyen céltudatos, nem is kételkedem benne, hogy ezt előbb-utóbb el fogja érni. A félelmetes termetű Koci gyakorlatilag a fiatalok bodyguardja lesz, nem hátrány az sem, hogy nem is totálisan fakezű, hanem egy-egy továbbításra, lövésre, szerelésre is képes lehet. A legjobb LW-callup Fritsche lehet, esetleg Stoa vagy Mercier, amennyiben szélsőnek vesszük őket számításba.

- C: Stastny és Duchene helye totálisan megkérdőjelezhetetlen, mindketten az Avs idei támadóegységének igazi arca lehetnek. 1/3-as kiválasztottunk kiválóan vette fel a profi szint ritmusát a TC-ben és a PS-ben is, nem igazán lehet vele komolyabb gond az NHL-ben sem. Stastny reménykedhet végre egy sérülésmentes szezonban, és egy igazi kiugró évben, ami a képességei szerint bőven megvan benne. O'Reilly valósággal berobbanhat a csapatba páratlan szorgalmával és mentalitásával, a szezont valószínűleg a nagycsapatban kezdheti, de az nála jóval kérdésesebb, hogy a 9. meccse után is marad-e fent, mint Duchene. Jelenlétével Hensick-nek várhatóan a jobb szélre kell majd kihúzódna, amennyiben fent lesz a csapatnál, mert korántsem biztos az ő helye még a nála fiatalabb és tehetségesebbek meglétéből kifolyólag. A 4. soros centerposztért Durno és Hendricks csatázik. Mindkettő kőkemény harcos, hatalmas hitting-gyárak, ha kell bunyóznak és a kapura sem veszélytelenek, Hendricks mellett szólhat a jobb faceoff, de Sacco mester nagyon kedveli Durno stílusát, ráadásul az ő fenttartása az igazi saját találmánya lenne. Személy szerint nekem mindenkettejük morálja és játékstílusa bejön, de mindketten aligha fognak fentmaradni, majd Sacco dönt, nagyot nem hibázhat, mert közel azonos képességűek. Őszintén szólva azt is el tudnám még képzelni, hogy Hensick megy le, hogy a két fizikai hokis fent kezdje a szezont, az egyik centerként a másik szélsőként, mert mindketten beférnének a csapatba, és lehet jobban járnánk két külön sorban - vagy akár egyben - két kőkemény hokissal, akik képesek a palánk mellett is harcolni a korongért, mint csupán egyikükkel plusz egy törékeny, meglehetősen időszakos scorerrel... Stoa a farmban kezdi a szezont, sajnálom, mert nagyon szimpatikusan dolgozott, de szerintem a LEM-indítás kiváló ugródeszka lehet számára a profi karrierjének beindításához és keményen küzdhet a feljebb kerülésért. A hányattatott egyetemi karrierje után, amikor a pályafutása is veszélybe kerülhet, nem hiszem, hogy az AHL már visszavethetné a fejlődésért, a fényt már biztosan látja az alagút végén, és az előidényből már azt is tudja, milyen érzés gólt lőni Avs-mezben. Mercier szintén hasonló, nála azért jóval sanszosabb volt a Cleveland októberre, így ez nem meglepetés. A többi fiatal center azért jóval messzebb van még az NHL-szinttől.

- RW: Hejduk, Stewart, Jones, Svatos, Tucker. Elég egyértelmű névsor, hogy Avs roster-tag mindegyik, a sorokba helyezéseik már jóval több gondolkodást igényel. Nyilván a bal szélre is áthelyezhető közülük szinte bármelyik, Stewart konkrétan LW-nek jóval esélyebb idén, és az előidényben már Svatos is bontogatta szárnyait a túloldalon. Jones kivételével valamennyiük az aktuális szerződése utolsó évét kezdi. Hejduk a veterán támadók (Sakic, Laperriere, Smyth) távozásával fokozott figyelmet és tekintélyt kaphat, hiszen Foote mellett az egyetlen igazi franchise player és denveri Stanley Kupa-győztes maradt nálunk. Ráadásul stabil helyettes-kapitány lesz. Ezek szerintem jó hatással lesznek rá, és újabb remek éve lehet, akár az utóbbi esztendőket tekintve a legjobb, kisebb újjászületést remélek tőle a sok csikó között. A másik négynek bőven van bizonyítani valója, a biztos csapattagságért is küzdeniük kell, így izgalmas csatát várok köztük. Ebben az éles versenyben nyilván nem sok esélye lehetett például Willsie-nek és Haydar-nak, akik viszont rutinos beugrók lehetnek idény közben, valamint az újonc Yip-től várok még sokat az AHL-ben.




















Itt tartunk pillanatnyilag, lesz még három meccsünk a héten az előidényben. Jövő péntekre virradóra kezdjük meg a szezont, addigra a mostani 26 fős keretünket 23-asra kell csökkentenünk. A kommentek közé várom a tippeket mind a keret, mind az esetleg sorösszeállításokat illetően! Tájékoztató jelleggel jöjjön az én jelenlegi véleményem, ami korántsem biztos, hogy reális, és hogy Coach Sacco is így gondja, de "Coach Filip" igen... :) A 26 főből még Weiman + Peltier/Cumiskey + Durno/Hendricks/Hensick mehet még le nagy eséllyel.

Lineup-tippem:

Wolski - Stastny - Hejduk
Stewart - Duchene - Svatos
Galiardi - O'Reilly - Tucker(/Jones)
Durno - Hendricks - McLeod(/Koci)

Liles - Hannan
Foote - Quincey
Salei - Clark(/Cumiskey)

Anderson
Budaj

A következő bő egy hét programja:

Szeptember 24., csütörtök, 03:00 Colorado - Los Angeles (előidény, 4. meccs)
Szeptember 25., péntek, 02:30 Dallas - Colorado (előidény, 5. meccs)
Szeptember 27., vasárnap, 03:00 Los Angeles - Colorado (Las Vegas, előidény, 6. meccs)
Október 2., péntek, 03:30 Colorado - San Jose (alapszakasz, 1. meccs, szezonnyitó)
Október 3., szombat, 21:00 Colorado - Vancouver (alapszakasz, 2. meccs)

Vasárnap este az NFL 2. játékhetében is győzelmet aratott a Denver Broncos együttese, amely 27-6 arányban diadalmaskodott a Cleveland Browns ellen az Invesco Fielden.

Szép hazai debütálás és szép gratuláció volt ez Sharpe. Hatalmas volt a meccs előtt, hogy tandem ejtőernyősugrással érkezett meg a Mile Highra. Utána meg elsírta magát amikor felkerült a neve a lelátóra. THX Shannon.

- QB: Kyle Orton az első félidőben nagyon felemás volt, de nem csak az ő sara. Rengeteg volt a miscommunication. Nem oda nézett a WR vagy az RB, amikor jött a passz, meg ilyenek. Ezeket feltétlen javítani kell. Szintén az első félidőben jött az a dolog, hogy nem mert 10 yardnál hosszabbat dobni. Igaz, ekkor még nagyon ment a Browns secondary. Nem baj, ha nem erőlteti a kockázatos dolgokat, amíg ülnek a rövidebb játékok is, de később ez nem lesz így mindig. Egy kis bátorság Kyle. Vagy a szokásos 5-6 Jack Daniels a meccs előtt... :D A másidik félidőben már többet mert. Ebben benne van az is, hogy előnyben arra számolt a Browns, hogy többet fogunk futni. A leglényegesebb még mindig, hogy nem volt pick. Amíg ez megmarad akkora baj nincs.

- WR: Az elkapók kissé összeszedettebbek voltak mint a Bengals ellen. Eddie Royal egyelőre eléggé formán kívül van. Droppok, rossz route-ok, nem nagyon érzi a sémát. Brandon Marshall megszeppent a padoztatástól és jó hatással volt rá. Nála még komoly erőproblémákat érzek. Nem pattannak le róla az emberek úgy, mint régen. Brandon Stokley egy zseni. Jól érzi Ortont, jól olvassa a zónákat. Jabar Gaffney tökéletesen rendszerkompatibilis. Volt azért most is pár drop. Főleg Stokleyé volt randa, mert ott a passz is tökéletes volt. Én próbálgatnám feltétlenül Kenny McKinley-t. Na, meg több passzt a TE-knek. Az RB screenek viszont nagyon jók. Buckhalter és Moreno is jól követi a blokkokat. Marshall holdingja volt ciki a majd 30 yardos screennél, de ez benne van. Jó volt látni, hogy Orton szívesen használja az RB-ket elkapásra. Jó kezük van, ebből többet szeretnék látni.

- OL & RB: Chris Kuper visszatért, látszik is az eredménye. Correll Buckhalter és Knowshon Moreno is sokkal eredményesebb volt, bár középen nem kellett volna erőltetni a disznó Rogers ellen. Szélen viszont jól mentek mind a ketten. Megvolt a robbanékonyság is. Moreno nagyon jó lesz, csak nem kell megöletni ezekkel a középső hirigekkel. Arra inkább Buck, LaMont Jordan és Peyton Hillis. Hiányzik nekem a zone blocking nagyon, de ezzel nem tudunk mit tenni. Ez van. Kevesebb volt a bünti, ami pozitív. 1-1 false start talán Casey Wiegmann-nál és Daniel Graham-nél. A pass protecion csodálatos. Ha nem blitzelnek 2-3 emberrel, akkor esély nincs átjutni rajtuk. Ryan Clady best LT in the league... Ráadásul most végre 0 bekapott sack. Alakul.

Sok sok javulást tapasztalhattunk az offenseben a meccsen és ez a legfontosabb.


























- DL : A DL a láthatatlan, de hihetetlen hasznos emberek gyülekezete. Alig van szerelésük, de nagyon jól zárják le a futást középen. Jól rotáljuk őket, középen 0 esélyük volt futni. Mindenki nagyot játszott. Végre voltak tipped passzok is, amik kellenek. Nem fogok kiemelni senkit, mindenki tökéletesen játszott.

- LB: Elvis Dumervil elképesztő.  4 sack, az 4 sack. Még ha a liga legrosszabb tackle-je ellen is csinálta. Mellesleg az első az Joe Thomas ellen volt. A többiek csak nyomást tudtak gyakorolni, aminek statisztikája nincs. De Mario Haggan és Robert Ayers jól dolgozott. Darrell Reidet keveset láttam. Keveset blitzeltünk sokkal, mint a Bengals ellen, de elég volt. DJ Williams és Andra Davis tökéletes. Fogják a futást, tömik a lyukakat, átmennek a blokkokon. Hatalmas pozitív csalódás mind a kettő. Wesley Woodyard még mindig jól tolja nickel LB-ként. Sajna az OLB-k nem tudnak mit tenni az oldalsó futások ellen. Addig jó, amíg ezt az ellenfelek nem látják meg...

- secondary: A DB-k jó meccset hoztak. Brian Dawkins egy állat. Champ Bailey egy playt nyalt be, de kiharcolt egy fumble-t és a végén a picket is ő ütötte fel Darcel McBath kezébe, akinek ez jó lehet önbizalom növelésnek. Andre' Goodman és Renaldo Hill szolíd volt. Semmi extra, de hiba sem. Alphonso Smith ideális nickel. Futásra is besegít, ha kell.

- ST: A spec team kicsit aggasztó. Nem Hillis fumbleja a gáz, mert az benne van, hanem hogy miért ő a returner... Royal nagyon nem érzi a returnt most. Ezért kellene McKinley. A cover team tökéletes volt. Matt Praterrel kiszúrt a szél. Van ilyen. Ezt gyakorolni kell. Brett Kernnek nem volt sok dolga, de tette amit tud.

Összességében nagyon örülök a játéknak. A defense hihetetlenül nagyot javult, mondjuk onnan ahol volt nem nehéz... Persze, ez minden álmaimat felülmúlta. A turnoverek megvannak, az offense döcög még, de nem hibázik nagyot. Egy-két hibát még javítani kell, de sokkal-sokkal jobb ez a csapat, mint amit én vártam. Természetesen nem szabad elszállni. Egy közepes és egy gyenge csapatot vertünk el. Nem jelent semmit. De ha továbbra is megmarad ez a példás csapatmunka, amit látok és a győzniakarás, akkor bármi lehet. Az Oakland ellen nagy csata jön. Nem szabad abból kiindulni, hogy milyen ótvar volt az offense-ük a KC ellen. Ez egy rangadó nekünk. Nyerni kéne, de nem lesz könnyű. De most még van pár napunk ünnepelni a csapatot, mert megérdemlik a szeretetet.

A Colorado Rockies az elmult pár napban az Arizona Diamondbacks otthonában játszott három meccset. Egy megnyertnek tünö meccset elbuktunk, aztán viszont kettőt hoztunk és ezzel a series nyeréssel óriási lépést tettük a Wild Card pozíció felé.

A pénteki meccset jól kezdtük, simán vezettünk 4-1re is, de a sorozatban elszenvedett 6 pontnak köszönhetően vesztettünk 5-7re.
A hazaiak 9, a mieink 6 ütést értek el, közben az D'backs két homerunt is szerzett. Troy Tulowitzki szezonbeli 28. HRját vágta be, az ujabb két RBIval pedig már kereken 80nál jár, és összesen két futást jegyzett ezen a találkozón. A szeptemberben stabil elsö számú catcheré váló Yorvit Torrealba szintén két embert juttatott haza méghozzá teli pálya 2outnál, ezzel folytatta pazar formáját, föleg hogy a Roxból egyedül ő szerzett két ütést. Seth Smith és Carlos Gonzalez egyaránt egy-egy runt és hitet ért el ezen a meccsen. Brad Hawpe három alkalommal harcolt ki sétálási lehetőséget, az egyik után még futásig is jutott késöbb. A három bázison hagyással záró Ian Stewart idei évbeli 67. RBIát könyvelhette el. Todd Helton ismét nem jutott ütésig, ezzel átlaga .316osra apadt. A hajrában egy kósza labda eltalálta őt a kispadon, de nem szenvedett komolyabb sérülést. Csereként Giambi, Atkins, Fowler és Young Jr kapott lehetöséget, de velük sem tudtuk elkerülni a vereséget. Nem volt rossz a támadó játékunk, de ennél nyujthattunk volna többet is, bár inkább egy picit stabilabb védekezés és pitching kellett volna a gyözelemhez.
Jason Marquis továbbra is hullám vasutként teljesit, hol egy jobb meccs, hol egy gyengébb, megint nem volt túl acélos. Hat menet alatt négy futást és hat ütést szenvedett el 5 walk engedélyezése és 7 strikeout (ebböl öt egymás után, ami klub rekord beállitás) kiosztása mellett. Jelenlegi ERA mutatója 3.84es. A három csere dobó mindegyike egy futást és egy ütést kapott. Randy Flores számlájára könyvelték a vereséget, nem szereztünk outot amikor fent volt és pontot kapott. Matt Daley és Matt Belisle legalább a H és a R mellett képes volt két dobás utáni kiejtésre is a maguk kerek 1-1 inningjük alatt.

Egy nappal késöbb sikerült vissza vágni, amikor a kezdeti elönyünket csak egy fél inningre adtuk oda és végig vezetve 10-4re győztünk. Az utolsó menetben biztositottuk be a sikert, amikor 5-4 után 5 pontot pakoltunk be a 9. tetején.
A shortstop Troy Tulowitzki elképesztö formába lendült, és ezen a héten az ötödik meccsen már a negyedik homerunt ütötte, 4 meccsen belül 4et. A házi HR-lista vezetöje 29. hazafutásnál tart már az idényben. Ez alkalommal két ütést, két futást és két SOt könyvelt el 5 LOBján kivül. Carlos Gonzalez sem volt gyengébb, rögtön az elsö inning elsö ütöjeként HRt vágott, ami a fiatal külsős számára a 12. darab volt a szezonban. A centerként kezdő majd bal szélen is játszó CarGo szintén két-két ütést és futást szedett össze. Yorvit Torrealba is elemében volt, három séta mellett megszerezte idei 25. RBIját és futása is akadt. Ian Stewart a három strikeout és az öt bázison hagyás ellenére újra RBIig jutott el. Az 1B Todd Helton ütésből, futásból és sétából is egy darabot szerzett. Seth Smith és Brad Hawpe kezdett a két külsö szélen, mindkettejüket lecserélték menet közben. A két héttel ezelőtti NL player of the week nagyon gyenge volt, az All-Star RF azért csinált egy futást. A helyére Ryan Spilborghs állt be, aki igazán jó meccset produkált, mivel két lehetöségéből 2 ütés és 2 RBI lett a mérlege. Smith pozícióját egyébként a futást és sétát végre hajtott Dexter Fowler foglalta el. Jason Giambi pinch hitterként szállt be amikor már két ember fent volt a bázisokon, és az elsö labdából homerunt vágott. Ez a három futásos HR volt az első hazafutása mióta a Rockiesba igazolt, és a 49. RBIját szerezte a szezonban.
A soros kezdö dobó ekkor Jason Hammel volt, és magabiztosan teljesitett. Az elsö hét inninget tölthette a pályán, ezalatt mindössze egy három futásos HRt és összesen négy ütést szenvedett el, 5 Kja ellenében. Szép teljesitménye után gyözelem-vereség statisztikája 9-8as, ERAja pedig 4.35ös. Még fontosabb hogy az utolsó 23 Hammel startból a csapat 16 meccset megnyert. Igy nézve a Rockies legeredményesebb dobója. Rafael Betancourt ugyan elszenvedett egy futást a 8.ban de biztosan hozta le azt az inninget. Franklin Morales pedig szintén ütést kapva de két SOt adva befejezte a 9. játékot.

A vasárnapi koraesti széria zárón a párharc megnyerése volt a tét. A szolidabb kezdés után a Rockies a meccs második felére játékba lendült, a 7-8. inninget 5-0ra nyertük meg, a végeredmény pedig magabiztos 5-1es siker lett.
Az elsö négy inningben még bázisra sem tudtunk jutni, de a meccs második felére nagyon bele lendültünk és 10-5 arányban voltunk jobbak az ütések terén is. A közelmúltban igazolt veterán Jason Giambi kezdöként játszott 1st basemant, hogy a hullám völgybe jutó Helton pihenhessen. Giambi ismét remekül játszott, két strikeout mellett 2/4es ütő átlagot jegyzett a meccsen, beleértve a 8. inningbeli két futásos HRját amivel bebiztositotta a győzelmünket. Troy Tulowitzki szintén két ütéssel zárt emellett két futást is kiharcolt, ám ezuttal a szokásos homerun és még az RBIk is elmaradtak töle, annyi baj legyen. Az elkapó Yorvit Torrealba ugyancsak két hitet jegyzett fel, közben egy RBIja is volt megint, szezonbeli ütő átlaga ezzel jelenleg .290es már. A 2B Clint Barmes volt a negyedik emberünk, aki kétszer talált, s közben RBIt is szerzett, önmaga 73. darabját az idényben. Ian Stewart a 69. RBInak örülhetett a szezonban, miközben az egy ütése mellett még sétát is jegyzett, és a gyengébb periodusát követően végleg ki lehet jelenteni hogy visszatért az alapszakasz hajrára az ütő képessége. Továbbá még a jobb szélső Ryan Spilborghs ért el egy ütést, aki később futást is szerzett. Az első két ütönk viszont felejthető meccset zárt, miután Carlos Gonzalez és Seth Smith sem jutott találatig, a venezuelai négy bázison hagyás mellett legalább egy walkot fel tudott mutatni de bázis rablása közben elkapták, Smith viszont csak 3 LOBt jegyzett.
A dominikai Ubaldo Jimenez csodálatos mérközést produkált, ugyan az elsö két inningben voltak gondjai, de a kulcs helyzetekben nagyon oda tudta tenni magát. A magabiztos kezdő dobó végül egyetlen futást szenvedett el öt ütést követően a találkozó első 7 játéka alatt, mig kiosztott 8 strikeoutot. Ez volt a szezonbeli 14. gyözelme 11 fiaskó mellé, és 3.47es ERAt jegyez. Ezt követően Matt Daley egy, Franklin Morales két K jóvoltából hozta a maga egy inningjét a legvégén könnyen megtartva a vezetést.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 90 győzelem - 60 vereség
2. Colorado Rockies 85 győzelem - 65 vereség
3. San Francisco Giants 80 győzelem - 69 vereség
4. San Diego Padres 68 győzelem - 82 vereség
5. Arizona Diamondbacks 65 győzelem - 85 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 90-60
2. Philadelphia Phillies (East) 87-61
3. St. Louis Cardinals (Central) 87-63
4. Colorado Rockies (West) 85-65
5. San Francisco Giants (West) 80-69
6. Florida Marlins (East) 80-70
7. Atlanta Braves (East) 79-70
8. Chicago Cubs (Central) 76-72

Tizenkét mérkőzés van már csak hátra az alapszakaszból, és növeltük az előnyünket! Szinte fél lábbal már a playoffban érezhetjük magunkat, 4.5 GBvel elözzük a Giantst, 5el a Marlinst, 5.5el a Bravest. A közvetlen riválisok közül már csak az Atlantával játszunk és jó a sorsolásunk is, mivel a hosszú idegenbeli túra után most sorban 9 meccset a Coors Fielden nyomhatunk le, melyeken végleg bebiztosíthatjuk a rájátszást. Azért ne kiábáljuk el, de innen már csak egy hatalmas pofára eséssel bukhatjuk el a rájátszást, és szinte már csak a végső helyezésünk lehet kérdéses.

Haza térhet tehát a csapat, és a következő párharcot a San Diego Padres ellen vívjuk a hétfői pihenő nap után: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; péntek, 02:40. A series minimális megnyerésével újabb nagy lépéseket tehetünk a rájátszás irányába, hoznunk kell a kötelezőt és legalább 2-1el túl kell lépnünk a Padresen is. Most már csak reméljük hogy sérülések nem lesznek és minél több kulcs emberünk kerül jó formába októberre, hogy aztán mindannyian szorithassunk a srácokért a playoffban. GO ROCKIES!!!


 

Szombatra virradóra lejátszotta legutóbbi meccsét az MLS-ben a Colorado Rapids csapata, akik a nyugati sereghajtó San Jose Earthquakes otthonából az utolsó pillanatban mentettek pontot egy 1-1-es döntetlennel.

A házigazdák a meccs nyolcadik percében egy fejesgóllal szerezték meg a vezetést, majd teljesen visszaálltak védekezni, de a mieink egyszerűen nem tudtak mit kezdeni velük. Cummings, Casey és a többiek futószalagon hagyták ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, folyamatosan támadtunk, közben viszont a gyors kontrák révén több alkalommal a SJ előtt is komoly ziccerek adódtak. Aztán a 93. percben egy szögletet követő tömegjelenet során tizenegyest ítélt a javunkra a játékvezető, melyet hosszas vitatkozást követően az utolsó utáni pillanatokban Conor Casey értékesített, így pontot mentettünk.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 11-8-7, 40 pont (26 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 9-5-11, 38 pont (25 meccs)
3. Seattle Sounders FC 9-6-10, 37 pont (25 meccs)
4. Colorado Rapids 10-8-7, 37 pont (25 meccs)
5. Chivas USA 11-9-3, 36 pont (23 meccs)
6. Real Salt Lake 9-9-7, 33 pont (25 meccs)
7. FC Dallas 7-11-6, 27 pont (24 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-12-6, 21 pont (23 meccs)

Öt meccsel a vége előtt nagyon szoros az állás, de egyelőre tartjuk a playoff-pozíciót. Több hasonló botlás nem igen férhet bele, a gyengébb csapatok elleni meccseket hoznunk kell, mert még komoly idegenbeli rangadók is várnak ránk az alapszakasz hajrájában.

A Rapids gólzsákja, Conor Casey idei 14. gólját szerezte már, amivel beállította a klubrekordot az egy idény alatt szerzett találatokat tekintve. A válogatott támadó az egész MLS góllövőlistájának is az éllovasa.

Ismét Preston Burpo védte a csapat kapuját a sérült Pickens helyett, és menet közben a védekező emberek helyett több csatárt is beküldtünk már az egyenlítés érdekében. A meccs legjobbjának természetesen a gólszerző Casey-t választották a Rapids-ből.

A jövő hét folyamán két mérkőzés is szerepel a denveri labdarúgók programjában. A hét közepén fogadjuk a San Jose-t (csütörtök, 03:30), majd a hét végén a Keleten hetedik Kansas City Wizards együtteséhez látogatunk (vasárnap, 02:30).



 

Kissé megkésve, de írnék egy kis értékelőt a vasárnapi meccsről...

Már az első negyed elején látszott, hogy kemény meccs lesz. Bár a mieink első támadása elég ígéretesen indult, Buckhalter-nek volt 2 szép futása, ám amint elkezdtünk passzolni a támadásnak gyorsan vége is lett. Marshall elejtett labdája és a Stokley elől (kicsit gyanús körülmények között) leütött passz után jöhetett Kern puntolni. A Bengals is futással kezdett és a védelmen egyből meglátszott a fejlődés tavalyhoz képest, két futásból csak 1 yard sikerült Bensonnak. Jött azonban egy szép passz Henry-nek egy hibás váltás után, 18 yardos átadás Henry-hez, aki többet nem is tett hozzá a meccshez. Palmer beindult egyből, újabb sok yardos passzot hozott össze Ocho-val. Eddig tartott a Cincy tündöklése, egy holding, egy drop, egy futás és egy újabb drop után jöhetett a punt. Látszott, hogy a pass rush is éledezik a Broncos-nál, Palmer-nek nem volt túl sok ideje gondolkodni.

Sajnos a következő denveri támadásnak hamar vége lett, bár legalább Moreno bemutatkozásának szemtanúi lehettünk. Jött ismét a Bengals, méghozzá a félpályáról. 3 play-ből csak 8 yardot tudtak haladni, viszont punt helyett választott trükkös futást, sajnos nagyon meglepte a csapatot, Leonard hozta az újabb 1st down-t. Palmer-ék úgy tűnt, hogy élnek a lehetőséggel és pontokat fognak szerezni. A védelem a TD-t megakadályozta, jöhetett a FG, NFL szinten elég kis távolságból, 28 yardról. A Bengals rutinos long snapper-e, St. Louis azonban nagyot hibázott, túl magasan adta fel a labdát, a holder nem tudtak elkapni, a tovább pattogó labdát a félpálya környékén fogták csak meg, innen kezdhettünk támadni. Orton az első play-nél elcsúszott, így beírták az első sack-et a csapatunk ellen. Két play-el később jött a második is, így ismét át kellett adni a labdát az ellenfélnek. Palmer egy újabb szép passzot mutatott be és az első negyed ezzel, 0-0-ás állásnál ért véget.

Jobban nem is kezdődhetett volna a második játékrész, Andra Davis egy 10 yardos sack-et csinált Palmer-en, miközben a kiválóan játszó Dawkins egy nagy vetődéssel zavarta meg a QB-t. 3&14 következett egy Benson carry után, Palmer passzolt, Goodman pedig egy gyönyörű mozdulattal leütötte az utolsó pillanatban. Ismét Orton-ékon volt a sor, bár elég rossz helyzetből kellett indulni, a saját 16-ról. Marshall-on nagyon látszott a meccshiány, egy nagyon szép, bár kicsit mögé dobott passzot engedett át a kezei között. Sajnos ismét nem lett meg a 1st, Kern-nek hála viszont nem kapott túl jó pozíciót a Cincy. Ismét átlépték a félpályát, de sokkal tovább nem jutottak, a védelem ismét kitartott, sőt Champ elütött labdáját Woodyard-nak sikerült megszereznie, övé lett a védelem első szerzett labdája a csapatnál.

Sajnos a pihenő nem tartott sokáig, 3 play és 1 punt után jöhettek fel újra. Ismét egy tetszetős támadást vezetett a Bengals, de yard nem lett túl sok belőle, így a mi támadóink is kaptak egy utolsó lehetőséget a félidő végén. 1:48-nál kezdhettek a saját 18 yardjukról. Bár először úgy tűnt, hogy JMD le akarja futtatni az órát, hiszen 2 futójátékot és egy screen-t hívott egymás után, de azért a csapat szép lassan haladt előre. A negyedik play-t a Bengals kivédekezte, jött egy újabb screen, amiből Royal hozta a 1st down-t és máris a félpályánál volt a csapat, JMD időt is kért. Úgy nézett ki, hogy az időkérés alatt megbeszélték, hogy megpróbálnak valamit mégis összehozni, a következő passz (bár csak visszanézés után) hozott újabb 21 yardot, és így beért a csapat Prater rúgótávolságába. Maradt 20 másodperc, 1 passzot még megpróbáltunk, Sheffler-nek majdnem megvolt, de sajnos kicsúszott a kezéből. A maradék időt, 2 másodperc kivételével, lefuttattuk, jöhetett Prater, aki 48 yardról nem hibázott, így 3-0-ás vezetéssel mehettünk a szünetre. (Orton ekkor 7/15, 54 yard, Palmer 9/15 135 yard, Buckhalter 6 futás 36 yard, Benson 15 futás 55 yard, Chad 2 elkapás 56 yard)

A második félidőt a tigriscsíkos csapat kezdte, Prater szép hosszú kickoff-ja után a 20-ról. Ocho elejtett, majd elkapott egy labdát, így jött egy 1st down, de a következő már nem lett meg, a 3&7 play-t Coles kiejtette a kezéből. A visszahordás nem sikerült túl jól, így ismét csak a saját 14-ünkről indulhattunk, ráadásul az első play is csak -4 yard lett. Egy kicsit véleményes false start után 2&19 jött, ez a 19 yard pedig túl soknak bizonyult, csak 12-t tudtunk haladni, jött újra Kern, sajnos élete egyik legrosszabb punt-jával, kemény 28 yardot rúgott bele, saját térfelünkön kellett megkezdeni a Bengals megállítását. A védők azonban ismét felszívták magukat és Haggan majd Reid révén két hatalmas sack-et osztottak ki Palmernek, ezzel megállítva a drive-ot. Egy újabb gyenge return (nem Royal napja volt ebből a szempontból) és egy Champ penalty miatt a saját 5 yardunkról indultunk neki újra. Sikerült végre egy kis pihenőt adni a védőknek, főleg Graham elkapásának és Moreno szép futásának köszönhetően, sajnos utóbbinak ráestek a lábára. Buckhalter is hozott pár yardot, Marshall is megfogott egyet, majd egy offside után már 2&1 volt, sajnos azonban itt megállt a tudomány, előbb egy futás lett -1 yard, aztán Orton-nak volt egy rossz passza. De legalább a védők pihentek és a Bengals is csak a saját 17-jéről jöhetett, miután Haggan (egy hátulról jövő és megtorlatlanul maradó lökés segítségével) leterítette a visszahordót.

A védelem továbbra is nagy sebességgel pörgött, -5 yard és DJ által elejtett INT után kivédekezték a 3rd down conversion-t, ezért megérdemelten mehettek újra pihenni. Orton az első play-nél egyből egy nagy passzot vállalt, amit Sheffler gyönyörű mozdulattal kapott el, így egyből a Bengals 38 yardos vonalán volt a labda. 1 futás és egy QB scramble után 3&5 jött a 32-ről, ám ezt sajnos Stokley elütötte, így Prater következett egy 50 yardos FG-ra. Tőle már megszokhattuk, hogy 50-en belülről nem szokott hibázni, ezúttal se tette => 6-0 ide. A harmadik negyedben még volt egy elég gyenge kickoff return és egy penalty, így maradt az eredmény.

A negyedik negyedet 1&17-el kezdte a Bengals, ez még nekik is sok volt, hála Alphonso Smith-nek, aki gyönyörűen védte le az utolsó passzot. A következő drive-ban Peyton Hillis is kapott lehetőséget a futásra. Marshall is megcsillantott egy kicsit a tudásából, ezzel a csapat eljutott a félpályáig. Jött egy büntetés, aztán két szép passz Grahamnek. Jordan futásaival már a Bengals 25 yardos vonalán belül voltunk 3&5-nél. Innen Prater már elég nagy valószínűséggel bebiztosította volna a győzelmet, hiszen már csak 8 perc volt vissza és 9-0-ra már két jó drive kellett volna az ellenfélnek. Sajnos azonban az élet nem ilyen egyszerű. Először egy false start jött (azóta se látom a videón, hogy miért), aztán egy holding egy sikeres passzot tett semmissé. Mivel a 3&16-os play-nél Orton előtt a zseb összeomlott, ezért a csapat kikerült a FG távolságból és jöhetett a Cincy 6:21-el a vége előtt.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi történt ez után. Vagy eddigre sikerült a Bengals-nak kiismerni a védelmünket, vagy eddigre fáradtak el a mieink végleg, nem tudom. A lényeg, hogy a csíkosok úgy mentek át rajtunk, mint kés a vajon. Palmer levezényelt egy tökeletes drive-ot, aminek a végére a pontot Benson tette fel egy 1 yardos futott TD-al. A Broncos egyetlen szerencséje az, hogy Marvin Lewis, híven a hírnevéhez, ismét nem volt képes jól gazdálkodni az idejével. Egy kisebb vita után, ami a fennmaradó időről szólt, a Broncos 38 másodperccel a vége előtt fogadhatta a kickoffot, miközben a Bengals játékosai már ünnepeltek a vonal mellett. Royal úgy döntött, hogy visszahordja a labdát, pedig elég mélyen az endzone-ban kapta el. Nem volt jó döntés, 13 yard-nál elcsúszott, így onnan indíthatta 34 másodperccel a vége előtt a csapat az utolsó szalmaszálba való kapaszkodást.

Az első passznál majdnem véget is ért a drive, mivel a Marshall-nak szánt passzot majdnem elcsípték a védők. Jött a 2&10 play, 28 másodperccel a vége előtt. Snap, drop back, passz indul Marshall irányába, aki a bal oldalon futott Leon Hall mögött. Érkezett a labda. Hall felugrott, hogy elüsse a labdát, ám csak felfelé tudta ütni. Azt elérte vele, hogy Marshall ne kaphassa meg, de mivel a mögötte lévő 2 safety is rá mozdult, ezért nem volt, aki elkapja a felütött labdát elcsípő Stokley-t, amikor megindult a vonal mellett előre. Dhani Jones, az egyik LB próbálkozott egy darabig, de esélye se volt, így Stokley a 10 yardos vonalnál már egyedül futott. Ekkor újra megmutatta, hogy mennyire rutinos játékos, elkezdett futni a goal line előtt és még pár másodpercet lepörgetett az órából, csak 11-nél ment be. Ezzel 12-7 lett az állás. A Broncos még egy gyenge kísérletet tett a 2-point conversion-re, de Orton inkább biztosra ment, hogy INT ne legyen, amikor látta, hogy nincs tiszta embere.

A Bengals, teljesen demoralizálva, még megpróbálkozott egy utolsó dobással, de ez a magassága miatt védelemben pályára küldött Sheffler kezében halt el, aki ezzel profi pályafutása első INT-jét szerezte.

Ez a győztes play NFL rekordnak számít, mivel 4-dik negyed utolsó percében még soha senki sem csinált 87 yardos TD-t. Már most a Broncos történetének nagy play-ei közé emelik páran, a Fumble, a Helicopter és a Drive mellé, bár még nincs neve, nekem mondjuk a Holy Stokley tetszik a legjobban (a Hail Mary koppintásaként :D)...



Nyilatkozatok a mérkőzésről:

Az utolsó pillanatokban emlékezetes TD-t szerző Brandon Stokley a meccs után örömittasan: "Amikor megcsináltam azt a touchdownt, csak arra emlékszem, hogy hirtelen milyen csönd lett a stadionban. A közönség teljesen elhűlt, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Odakerült hozzám a labda, és csak futottam vele, ahogyan tudtam, mi mást tehettem volna? Nagyszerű volt megnyerni egy ilyen meccset a végjátékban."

A meccs negatív hőse, a labdába beleütő Bengals CB, Leon Hall jóval szomorúbb volt: "Buta voltam, inkább le kellett volna ütnöm a labdát a földre, mint hogy megpróbáltam volna elkapni..."

"A legvicesebb, leghátborzongatóbb, legőrültebb végjáték volt, amit valaha is láttam a futballban" - sumázott Cedric Benson, a Cincinnati RB-je.

"7-8 éves korom óta futballozom, de hasonlót még soha nem láttam. Nem akartam elhinni" - hűledezett az ellenfél irányítója, Carson Palmer.

Josh McDaniels véleménye:

"Nagyon örülök a győzelemnek, a csapat páratlan küzdeni akarást mutatott be azzal, hogy nem tört meg a hajrában beszedett pont után, amivel fordított az ellenfél, hanem kimentünk még egyszer a pályára, és megnyertük a meccset. Stokley fantasztikus munkát végzett, ahogy nem rohant át egyből a TD-vonalon, hanem hosszú értékes másodperceket pörgetett még le. Kicsit már kezdtem megijedni, hogy át fogja-e lépni egyáltalán a vonalat, annyit futott keresztbe. Nagyon fontos láncszem a támadó gépezetben, még ha hátul is van a rangsorban, a rutinja és a képessége gyakran sokat érhet nekünk.
Nem érzem magunkat a sors kegyeltjének, ez nem csak a szerencséről szólt, a hail mary playnél az elkapók egymás mellett szaladnak előre, ha a CB az egyik mellett elüti a labdát a keresztbe, ez simán benne van, hogy egy másik elkapóhoz került. Ezzel számolni kell, nagyot hibáztak, mi pedig kihasználtuk a kínálkozó lehetőséget.
Büszke vagyok a csapatomra, arra a mentalitásra, amit képviseltek az egész meccsen, de nem csak ma, hanem az egész offszezonban, az edzőtáborban, az előidényben. Ez a győzelem is a hatalmas csapatmunkánknak, és az utolsó pillanatokig való küzdésünknek volt köszönhető.
Nyilván nem játszottunk a legjobban, de a győzelem mindent megmagyaráz. Nagy boldogsággal tölt el, hogy egy hatalmas játékot megcsinálva az utolsó percben megnyertük a meccset. Sokkal jobb érzés lesz így lefeküdnöm most, hogy megvan az első győzelem."

"Nagyon jól védekeztünk. Andrának volt egy sackje, Marionak volt egy sackje. Két interceptiont is csináltunk. Mindenki hozzá tudott tenni valamit a csapat jó teljesítményéhez. Végrehajtottuk a külön előírt feladatainkat, és jól működtünk együtt. Úgy érzem, jó a védelmünk. Az átállás sem zavart különösen, pedig sokan mondták, hogy utálni fogom a 3-4-et játszani a 4-3 után. Ezt nem mondanám, más amit most játszunk, de semmivel sem rosszabb, ráadásul az első meccsen szép munkát végeztünk" - említette a linebacker D.J. Williams.

"Nem éreztem igazán jónak a játékunkat, szerintem ennél sokkal többre is képesek lennénk, nagyon akadozó volt ma a támadójátékunk. De csapatként igenis óriásit harcoltunk, és meg tudtuk szerezni a győzelmet. Remélem, a következő mérkőzésen a jó játékunk is meglesz, és könnyebben győzünk" - tette hozzá a running back Correll Buckhalter.

"Nagyon tetszett, ahogyan az egységeink kiegészítették, segítették egymást a meccsen. Eleinte nem igazán volt esélye az offense-nek, de mi tartottuk az eredményt, és nem kaptunk pontot. Aztán amikor a végén átjátszottak minket, és TD-t kaptunk, az offense segített ki minket egy félelmetes játékkal, amivel megnyertük a meccset. Ennek pontosan így kell működnie, erről szól az amerikai futball" - vélekedett a DE/OLB Elvis Dumervil.

Az élete első NFL-meccsén játszó újonc Alphonso Smith is elégedett volt a meccs után: "Nagyszerű érzés volt a pályán lenni az NFL-ben. Az egész héten izgatottan vártam már a meccset, és élveztem a játékot, teljesen más volt, mint amilyennek elképzeltem. A vége pedig őrületes volt, ahogy láttam futni Stokley-t a labdával úgy hogy senki nem volt körülötte, ott örjöngtünk a vonal mellett. Életem legőrültebb play-e volt, amit valaha láttam, de kit érdekel, micsoda győzelem volt."

"Több veterán és több fiatal játékos is megtalálható a védelemben, szerintem jó elegyet alkotunk így. Remekül tartottunk magunkat, ha éppen el is szenvedtünk egy hosszabb futást vagy nagyobb passzt, akkor sem törtünk össze, hanem koncentráltunk, hogy a következő játékban javítsunk. A végén volt egy kis szerencsénk, de ez is hozzátartozik a sporthoz" - jegyezte meg a sacket jegyző LB, Mario Haggan.


A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 243 yard, 17/28, 1 TD - Palmer 247 yard, 21/33, 2 INT

Futások:
Buckhalter 8 db, 46 yard; Moreno 8 db, 19 yard - Benson 21 db, 76 yard, 1 TD

Elkapások:
Marshall 4 db, 27 yard; Graham 3 db, 40 yard, Gaffney 3 db, 25 yard, Stokley 1 db, 87 yard, 1 TD - Caldwell 6 db, 54 yard, Ochocinco 5 db, 89 yard, Benson 4 db, 32 yard

Rúgások:
Prater 2/2 FG, 6 pont - Graham 1/1 XP, 1 pont

Puntok:
Kern 8 db, 36.4 yard AVG, 3 db I20 - Huber 7 db, 37.3 yard AVG, 5 db I20

Rúgás visszahordások:
Royal 2 db, 8 yard AVG - Caldwell 2 db, 24 yard AVG

Punt visszahordások:
Royal 3 db, 5 yard AVG - Cosby 5 db, 9 yard AVG

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
Dawkins 11 db (7+4), D.J. Williams 10 (3+7); Davis 9 (5+4); Bailey 7 (1+6); Hill 7 (1+6) - R. Williams 9 (6+3), Maualuga 6 (2+4); Rivers 5 (2+3); Odom 4 (3+1); Sims 4 (2+2)

Sackek:
Davis, Haggan, Reid 1-1 db - Odom 2, Fanene 1

A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Bengals):

Szerzett yardok: 302 - 307
Futott yardok: 75-86
Passzolt yardok: 227 - 221
First downok: 10 - 16
Third down hatékonyság: 3/12 - 5/15
Visszahordott yardok: 22 - 49
Büntetések: 6 (39 yard) - 4 (27 yard)
Touchdownok: 1 - 1
Extrapontok: 0/1 - 1/1
Field Goalok: 2/2 - 0/0
Pontok: 12 - 7
Labdabirtoklás időben: 26:33 - 33:27

AFC West állása az 1. hét után:

1. Denver Broncos 1 - 0
2. San Diego Chargers 1 - 0
3. Kansas City Chiefs 0 - 1
4. Oakland Raiders 0 - 1

A 2. héten a Broncos a szezont vereséggel kezdő Cleveland Browns ellen folytatja szereplését az Invesco Fielden, a csapat hazai idénynyitó mérkőzésén, vasárnap 22:15-ös kezdettel.


 

A hét első felében a legnagyobb riválishoz a San Francisco Gaintshez látogatott a Colorado Rockies. Az elsö két meccsen agyon vertek minket, viszont az utolsót behúztuk, így tartjuk biztosan a Wild Card pozíciót a NL playoff versenyében.

Hétfön hamar eldölt a meccs, a 3. menetre már 4-0s elönyben voltak a házigazdák, a 9-1es végeredményt pedig az 5-0ra nyert nyolcadik menettel alakitották ki. Támadásban nem tudtuk felvenni a lépést a SFvel, akik rendre komoly nyomást gyakoroltak a dobóinkra és a végére nagyon sima diadalt szereztek.
Az ütő párbajt 10-6ra nyerte az ellenfél. Mindenben sokkal jobbak voltak mint a mieink. Carlos Gonzalez szerezte az egyetlen futást, aki egy wild pitch közbeni szemfüles beéréssel szerzett pontot. Emellett 5 ütési lehetőségéből kétszer hitelt, háromszor strikeouttal vágták ki. Közben szezonbeli 14. bázis lopását jegyezte fel és két embert hagyott fent a bázisokon. Szintén két ütéssel zárt az elkapó Yorvit Torrealba is, folytatta remek formáját és most .282es az egész éves ütési átlaga. A 1st baseman Todd Helton ez alkalommal két sétával tudta némileg segiteni a csapatot. Eric Young Jr a csapat elsö ütőjeként egy ütést és egy sétát termelt. És a másik három ABjében dobás után kiejtett Seth Smith ért még el egy ütést a csapatból. Gyenge formában teljesitett Brad Hawpe és Ian Stewart is, mindkettejüktöl azt hiszem joggal vártunk volna többet fejenkénti egy-egy walknál, a 3B Stewie helyét a meccs végén már Atkins foglalta el. Troy Tulowitzki szintén nem zárt túl jó meccset, négy LOB került a neve mellé ezen a napon.
Ahogyan az várható volt Jason Hammelnek esélye sem volt Lincecummal szemben. A Rox dobója 6 inninget töltött a pályán, ezalatt hét ütést és négy futást szenvedett el, relative még egész jól meccsben tartotta a csapatot, öt strikeoutra is képes volt. Éves W-Lje igy 8-8, ERAja 4.38as. Nem igazán rajta múlott a vereség, főleg a gyenge offense teljesitményen, no meg a bullpen kritikán aluli produkcióján. Juan Rincon 1.1 IP alatt három futást kapott, de a másik két csere dobó Randy Flores és Joel Peralta sem uszta meg kapott ütés nélkül a minimális beszállásukat.

Huszonnégy órával késöbb sem sikerült javitanunk egy kicsit sem. Sőt, ujabb 8 pontos fiaskót kaptunk. Másodszor 2-10 lett a végeredmény. Förtelmesen dobott az elején Jimenez, és a 3. inning alján már 1-7 volt az állás, a 2-10es eredmény is inkább ránk nézve volt hizelgö, hogy megusztuk ennyivel.
Pocsék formába süllyedt a Rockies, és ez zsinórban már a negyedik vereségünk volt. Mondhatni a szezon legfontosabb meccsén a szezon legrosszabb játékát hoztuk. 5-10re buktuk az ütéseket és két mezöny hibát is vétettünk, igy esélyünk sem lehetett a szinte hibátlanul és magabiztosan teljesitő Giantsesek ellen. Tracy megpróbálta a lendületes, jól futó fiatalokkal feltörni a SFt igy kezdő volt CarGo, EJYR és Fowler is, közben igy többek között Hawpe és Smith sem játszott. Nem sokra jutottunk, de nem lehetett a kicsikre panasz. Az újfent elsö dobó pozícióban lévő Eric Young Jrnak bár momentuma sem volt, ütés nélkül zárt, így .300 alá ment az AVGje is. A venezuelai Carlos Gonzalez viszont szezonbeli 25. RBIját ütötte, és ezen a meccsen is jegyzett egy SBt, az RBIval pedig éppen Dexter Fowlert futtatta be. A CF Fowler egyébként mindössze a 8. ütönk volt, de a leghatékonyabb, hiszen két hit és egy walk került a neve mellé a runja mellett. Troy Tulowitzki a hatodik inningben bevert egy homerunt, a szezonbeli 26.at. És ennyi, a többiek szinte semmi jót nem tudtak felmutatni. Ryan Spilborghsnak ugyan volt még egy ütése. De Todd Helton 3 strikeout, Garrett Atkins két fielding error - elképesztő fejetlenség uralkodott a csapatban. Csereként beszállt még Barmes, Quintanilla, Murton, Phillips és McCoy is, de egyikük sem volt képes változtatni a csapat szétesett játékán.
A kisebb sérülése után visszatérő Ubaldo Jimenez idénybeli talán leggyengébb meccsét produkálta kedden. A Giants ütöi ellen nem tudott mit kezdeni, így már a harmadik inningben lecserélték, SP karrierje második legrövidebb idejét töltötte a pályán, az elmúlt 25 meccsén is legalább 6 inninget fent volt. Ezalatt hat ütést és futást szenvedett el, de ilyen rövid idő alatt is 6 Kt osztott ki. Inkább csak egy balszerencsés meccsnek tünt részéröl, mint sem egetverö hibának, reméljük legközelebb jobb lesz, hiszen a Rox legjobb SPje gyakorlatilag. A szezonbeli mérlege most 13-11es 3.55 ERAval. A cserék sem tudtak jól teljesiteni, de igazából a cserék cseréi álltak be már, mert eldölt a meccs addigra, Matt Belisle és Josh Fogg egyaránt két-két ütést kapott, utóbbi a két inningje alatt még három futást is beszívott. Az utolsó két menetet viszont Matt Herges makulátlanul hozta le két strikeout mellett, így ERAja is 3.48as az évben.

Az utolsó meccsen sokáig magabiztosan vezettünk, a negyedik és hatodik inningben szerzett két-két pontunkkal 4-0s előnyünk volt, a 9.ben viszont a Giants felzárkózott, majdnem forditottak de valahogy kiszenvedtük a 4-3as gyözelmet, ami rendkivül sokat érhet a Wild Card szempontjából.
7-6ra végeztünk jobban az ütésekkel, a SF a hitjeinek a felét a legutolsó menetben szerezte amikor sokat bénáztunk. Troy Tulowitzki 3/4es ütési mutatóval zárt, közben szerzett egy újabb homerunt, számára a szezonbeli 27.et már. RBIból is már a 80at ostromolja. Ian Stewart 24 hazafutásnál és 66 RBInál tart a mai két futásos rakétával, ami az egyetlen ütése volt a találkozón, és utolsó 10 meccsén 5 HR. Yorvit Torrealba ezuttal egy ütése és egy sétája mellett két futás végre hajtásával iratkozott fel a pontszerzök közé. Vissza került az összeállításba Clint Barmes és Brad Hawpe is, elöbbi a szezonbeli 72. RBIt érte már el, utóbbi csupán három bázison hagyást jegyzett fel. Kettőjük játékával Young Jr és Fowler is csak csereként juthatott szóhoz. Todd Helton és Seth Smith megint feledhetö meccsen volt túl. Carlos Gonzalez is mindössze egy BBig jutott, de volt egy újabb bázis lopása is, a series minden meccsén szerzett egyet.
Jorge De La Rosa mentette ki a csapatot az elmult idöszak hullámzó dobó teljesitményéböl, fantasztikusan játszott, saját elmondása szerint élete legjobb meccsét hozta. A mexikói 8 inninget volt a pályán, no run és csak három ütés plusz két séta, 9 strikeout mellett. Éves gyözelem-vereség statja ezzel 15-9 lett, míg ERAja 4.17esre javult. A nehéz pillanatokra össze szedte magát mindig, és komoly részt vállalt a gyözelemböl. Franklin Morales a 9. menetben majdnem elszúrt mindent, amit az elözö nyolc játékban felépitettünk, kiesö nélkül kapott három futást, de szerencsére Rafael Betancourt 4-3ról be tudta fejeztetni a meccset drámai módon, idei 2. savejét elérve.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 88 győzelem - 59 vereség
2. Colorado Rockies 83 győzelem - 64 vereség
3. San Francisco Giants 79 győzelem - 67 vereség
4. San Diego Padres 66 győzelem - 81 vereség
5. Arizona Diamondbacks 64 győzelem - 83 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 88-59
2. Philadelphia Phillies (East) 84-60
3. St. Louis Cardinals (Central) 85-62
4. Colorado Rockies (West) 83-64
5. San Francisco Giants (West) 79-67
6. Florida Marlins (East) 78-68
7. Atlanta Braves (East) 77-68
8. Chicago Cubs (Central) 75-69

Belefért a series elvesztése, nagyon fontos volt hogy a harmadikat hoztuk, mert a söpréssel csak 1.5 GB lett volna a különbség, így viszont jelenleg 3.5 meccsel vezetünk a SF elött a Wild Card harcban. A négy vereséges gyengébb periódussal gyakorlatilag biztossá vált, hogy más felé már nem kell figyelnünk, csak a Wild Cardra, hiszen NL Westet nem nagyon nyerhetjük már meg 5 GB hátrányból 15 meccsel a vége előtt. A Dodgers ezt behúzza, mint ahogyan a Phillies és a gyenge formában lévő Cards playoff helye is biztosnak mondható saját csoportjuk élén.

Célegyenesébe fordult az MLB alapszakasz, 15 mérközésünk van hátra, vagyis öt három meccses series. Elsöként egy pihenő nap után idegenben az Arizona Diamondbackssel találkozunk: szombat, 03:40; vasárnap, 02:10; vasárnap, 22:10. Kötelező lesz hoznunk a párharcot, főleg hogy a Giants a Dodgershez fog menni ezalatt, így gyakorlatilag tetemes előnyre tehetünk szert a playoff csatában, de ilyen 4 meccses összeomlások már nem férnek bele többet a maradék bő két hétben, hogy bejussunk a rájátszásba. GO ROCKIES!!!

Vasárnap este az NFL 1. játékhetében a Denver Broncos a szezonnyitón 12-7-es győzelmet aratott a Cincinnati Bengals otthonában. Első összefoglalónkban tekintsük át a legfontosabb egyéni teljesítményeket csapatunkból!

- QB: Kyle Ortont nehezen tudom jellemezni. Az első félidőben nagyon meg volt ijedve. Hiába volt jó a pass protection nem mert mozogni a zsebben, gondolom az ujjsérülés meg a kesztyű zavarta, mert nem mert dobni. A második félidőre már belejött. Bátor volt és nem voltak pontatlanok a passzai. Nem Cutler, aki rakétákat dobál. Nem szabad hozzá hasonlítani. Nem hibázott, ez a lényeg... Voltak azért kisebb hibák, de ennyit mindenki hibázik.

- WR: ...ellentétben az elkapókkal, akik hihetetlen mennyiségű droppot csináltak. Ez Brandon Marshall esetében tuti, hogy az edzéshiány miatt volt, de Brandon Stokley, Eddie Royal, Jabar Gaffney mind-mind droppoltak nagyon egyszerű helyzetekben. Főleg Marshall-nak kell mindenképpen javulnia.

- TE: Ami viszont meglepő volt, hogy mindenki nyomta, hogy nem lesznek TE passzok. Ehhez képest volt olyan drive, hogy zsinórban 4 passz Daniel Graham-nek, aki hatalmas formában volt az elkapásoknál. Kevés volt a screen, ami pedig a nagy fegyverünk. Lehet, hogy itt hiányzott nagyon Kuper. Tony Scheffler is droppolt rendesen, az INT-je pedig ráadás volt.

- RB: A futás nem nagyon ment. Nagyon kevés zone block play volt, pedig azt kéne erőltetni. Persze, ez is Kuper hiánya szerintem. Knowshon Moreno-n is érezni a sérülést. A robbanékonysága még nem a megszokott. Correll Buckhalter nekem tetszett. Erőteljes, gyors, a keze is király. Sok volt a minuszos futás, az elcseszett blokkok miatt. Graham is hibázott ebből párat. Több fullbackes, ZB play kell, nincs mese. A Brownst azzal meg lehet fogni. Moreno kicsit megsérült, miután Rey lezúzta, de visszajött.

- OL: A fal általában a tavalyit hozta. Kaptunk ugyan 3 sacket, de ebből 1 Orton hasraesése volt a semmiben. A másik kettő overload blitz, ami ellen csak screennel lehet védekezni kb. Pont nem arra készültünk, így benne van. A bünti sajna sok volt. False startok Casey Wiegmanntól, Ben Hamiltontól, Daniel Grahamtől, meg idióta holdingok kulcsszitukban. Russ Hochstein nem volt rossz, de jöjjön vissza Chris Kuper gyorsan.

Összességében nem volt jó az offense, de még sok volt a hátráltató tényező. Ami pozitív, hogy nem volt labdaeladás. Ez lehet a kulcs a szezonban. Na, meg a rendes futójáték, hogy Orton ne parázzon. Természetesen nem olyan, mint a tavalyi parádés offense, de ha azt a pár hibát kijavítjuk, kapnak ragasztót a WR-ek, Kuper visszajön, Moreno felépül rendesen, akkor ebben is van potenciál.

- DL: A DL-ben sokat játszott Marcus Thomas és tetszetősen. Valószínűleg ő fog kezdeni jövő héten, mert Ryan McBean felejtős. A blitzek jók voltak, szinte folyamatos nyomás volt Palmeren.

- LB: Mario Haggan nem all-down ember, néha nagyon ótvar, néha meg jó. Elvis Dumervilre túlságosan figyeltek, de voltak jó megmozdulásai. Futás ellen Andra Davis és DJ Williams tökéletes. Davis egyébként is óriási pozitív meglepi volt. Hatalmasat játszott. Wesley Woodyard van helyette 3rd downoknál, ő is tetszetős coverban.

- secondary: Ami nem tetszett az a CB rotálás Ochocincon. Végig Champ Bailey kellett volna. Igaz, neki is voltak lámaságai, főleg rövid passzoknál vétette el az embert. Andre' Goodmannak volt egy óriási pass deflectionje, de néha ő is elszúrta Ochon a tacklet. Alfonso Smith hihetetlenül jó lesz. Nickelben mindig ott volt. Futásra is jól segít be. Óriási upgrade a tavalyi Paymahhoz képest. :) Brian Dawkins is the MAN! :D Mindenhol ott volt. Futás, passz nem számított. Mintha nem is annyi idős lenne amennyi. Renaldo Hillt is feljavította, bár neki nem volt sok dolga.

A védelmen ámultam. Komolyan az utóbbi 5-6 év legjobbnak tűnő denveri defense ez. Lényegében végignyomták az egész első félidőt, de mégis csak a legvégére döglöttek ki. A playcall is viszonylag jó volt, de úgy tűnik Nolan is a végére fáradt el. :) 

- ST: Eddie Royal nagyon gyenge volt, muffolt kickoff, elcsúszás a 15 yardos vonalon... Nyugalom kell. Matt Prater magabiztos, a lába meg eddig is király volt. Brett Kern valószínűleg alaposan elfáradt... :D De nem nyomta rosszul ő sem.

Mindent egybevéve nagyon szimpatikus ez a csapat. Látom azt, amit régóta nem. A csapategységet. Képesek egymásért küzdeni, ebben óriási szerepe van Dawkinsnak. Nem volt jó játék, csak óriási küzdelem, ahol szerintem az döntött a javunkra, a szerencse mellett, hogy hatalmas volt a bizonyítási vágy mindenkiben. Lesz még sok örömünk ebben a csapatban. Ha nem is idén, de 1-2 éven belül biztos.

Hétvégén a jó formában levö csoport ellenfél San Diego Padresnél játszott a Colorado Rockies három mérkőzést, és az első gyözelem után kétszer is elbuktunk, de a Wild Card csatában ugyan akkora maradt az elönyünk.

Pénteken a hazaiak egy elsö inningbeli kósza ponttal végig vezettek a mérkőzésen, és amikor már mindenki azt hitte hogy nyernek a 9. inningben a Rockies az utolsó lehetöségekből négy pontot elérve 4-1re fordított. És sorozatbeli 8. meccsünket nyertük meg.
Hatalmas felzárkózás volt a hajrában, amikor 2out szituációban még képesek voltunk megtölteni a pályát és pontokat csinálni. Az ütési arányban igy is a Padres lett a jobb 6-7el de ezzel max vigasztalhatták magukat, semmit nem értek vele. A csere elkapó Yorvit Torrealba duplája döntötte el a mérkőzést, aki azzal ez egy ütéssel három embert futatott haza, vagyis három RBIt szerzett amivel már 21 darabot jegyez a szezonban. Kis vártatva egy másik pinch hitter Paul Phillips pedig Torrealbat jutatta be, neki ez a 8. RBI volt idén. A kezdök közül Brad Hawpe volt a legjobb formában hiszen két ütést, egy futást és egy sétát könyvelhetett el. Carlos Gonzalez az ütés mellett egy bázis rablásig is jutott (13. az évben), de az 1/5ös ütési hatékonyság nem volt tul szép tőle. Dexter Fowler a visszatérése után először volt kezdő, egy ütésig jutott. Az utóbbi idők hőse Seth Smith kissé elfáradt a sorozatos terhelések miatt, így csak csereként állt be, amikor intent walkot kapott. Végre visszatérhetett hát sérülése után Troy Tulowitzki az összeállításba, de mindössze négy bázison hagyás lett a shortstop mérlege ezen a napon. A cserék közül még Mike McCoy és Jason Giambi is futást szerzett, mindketten Torrealba ütése nyomán. Rengeteg ember állt be már hozzánk a hajrában, ez a jótékony hatása volt a roster bövitésnek, az emlitetteken túl pl Murton, Quintanilla, Stewart és Young Jr is beszállt a támadó mezőny megerösitésére.
A mexikói Jorge De La Rosa az első inninget leszámitva nagyon magabiztosan dobott, 7 inninget töltött végül a pályán. Ez alatt csak öt ütést és egyetlen runt csináltak meg vele szemben, a négy walk sem számit soknak, a 8 strikeout kiosztása pedig kifejezetten jó teljesitményt mutat. A meccs után 4.37es éves ERA mutatója. A bullpenböl Daley két ütést kapott, de Rafael Betancourt javított, aki 2/3 inning alatt egy SOt jegyezve hozta magát és idei 4. gyözelmét postázta. Az utolsó menetben pedig Franklin Morales könnyedén tartotta meg az eredményt, ujabb savet hozott ezzel a backup closer.

Egy nappal később megint nem kezdtük tul jól a mérkőzést, az elsö játék után 0-2 volt, de szépitettünk, majd a 9. végére már 2-2 volt az eredmény. A 10. inningben azonban a San Diego kiharcolta a gyözelmet, 3-2vel ezuttal ök örülhettek a sikernek. De nyolc gyözelem után egy vereség miatt nem igazán kellett szégyenkeznünk.
A mostani formákat nézve talán a lehetö legerősebb lineuppal játszott a Rox, visszatért a csapatba Stewart 3Bbe Helton és Barmes mellé az infielderek közé a shortstop Tulo mellett, kivül pedig a Cargo, Smith, Hawpe hármas várta a labdát, az elkapó a nagy formában játszó Torrealba volt ismét. Ennek ellenére impotensen kezdett az offense, a hatodik inningben Troy Tulowitzki idei kereken 25. homerunjával iratkoztunk fel az eredményjelzöre. Tulo összesen két hitet jegyzett, Yorvit Torrealbaval egyetemben, aki az ujabb 2/4el már .283as éves átlagnál tart és a 9. menetben fontos RBIt ért el. Brad Hawpe és Clint Barmes is gyengébb formából szedi össze magát, kettejük mérlege egyaránt egy-egy ütés volt szombaton. Ian Stewart nem találta igazán a helyét, négy embert hagyott bázison, labdát nem talált. Carlos Gonzalez gyengélkedése sem volt éppen megszokott, mig a két huzó ember Seth Smith és Todd Helton is mindössze egy-egy sétáig volt képes eljutni. A csere játékosok közül is csak Dexter Fowler alkotott maradandót, aki az utolsó alap játékban egyenlitett egy futással, miközben abban a driveban egy SBt is elért. Pinch runnernek még a dobó Marquis beállt, és ezuttal is lehetöséghez jutott a kispad jelentős része, de csak az egyenlitésig jutottunk, nyernünk nem sikerült.
A fiatal dominikai dobó Esmil Rogers pályafutása első MLB mérkőzésén kapott lehetöséget, mivel honfitársa Jimenez kisebb sérülése miatt inkább pihent szombaton. Rogers rögtön az elején bajba került, két futást is kapott, de végül négy menetet fent volt, és a 2 R mellett 3 H és 2 BB lett a mérlege három strikeoutjával, közben 4.50es ERAt szerzett. Aztán Matt Belisle két inning alatt kapott egy hitet, majd jött sorban Flores, Daley, Beimel és Betancourt is több-kevesebb sikerrel, a 10. inningben pedig Franklin Morales a megszokott biztos keze helyett megremegett és elvesztette nekünk a meccset, egy ütést és három sétát (ebböl egyet szándékosan) engedélyezett a Padresnek, akik így bases loaded után egy BB RBIvel fejezték be a mérkőzést. Morales elsö veresége volt a szezonban, elég csunya volt valljuk be.

A vasárnap délutáni széria zárón ismét szerényen kezdtünk, de a 4. menet végén már 3-1 volt ide. A SD azonban forditott, és az utolsó négy inning mindegyikében pontot szerezve 7-3as gyözelmet aratott.
Elég gyenge meccsünk volt, bár az elején még nekünk állt a zászló, a vége 6-13as ütési csata lett. A dobó játékunk végig akadozott és a támadó szekció ujra nagyon álmosan teljesitett. Az utóbbi 5-6 meccsen ez van, csak valamikor a végén még megtudjuk menteni a meccset, ez most nem sikerült. Változtatni kéne, hatékonyabb ütő játékra van szükségünk! Garrett Atkins egy ütéssel zárt, egy kétfutásos RBIval, amivel 45öt jegyez az idényben. Troy Tulowitzki ért el egyedül a csapatból egynél több hitet, konkrétan kettőt, volt mellette két sétája is, így 100 %os hatékonyságot ért el ezen a meccsen, és egy futása is volt. Todd Helton három walk és 1/1es AB/H, ők ketten hozták magukat igazából, bár pontot érő ütést ők sem tudtak most felmutatni. Seth Smith is mindösszesen egy singleig jutott négy lehetőségéből, egész éves átlaga már .311esre romlott. Érdekes volt, hogy Gonzalez és Hawpe sem játszott, hanem a kétszer strikeoutolt Dexter Fowler és az idei 46. RBIját feljegyzö Ryan Spilborghs volt Smith mellett a másik két outfielder. A hatodik ütés a hajrában a pinch hitter Eric Young Jr neve mellé került még egyébként. Ezuttal a jó passzban levö Yorvit Torrealba és a hatékony 2nd baseman Clint Barmes is csupán két-két dobás utáni kiejtést tudott felmutatni. Összességében ez egy nagyon gyenge teljesitmény volt a Rockies-tól.
Jason Marquis jól kezdte a meccset, aztán 5.2 IP után le kellett öt cserélni. A hatodik menetben nagyon kitömték, addigra összesen 8 ütést és 5 futást csináltak vele szemben, kapott egy HRt és összesen négy sétát engedélyezett három strikeoutja mellett. Szezonbeli 11. vereségét könyvelhette el 15 siker mellé, mig idénybeli ERA muatója ezzel 3.78asra romlott. Joe Beimel három, Jhoulys Chacin két ütést szenvedett el a hajrában, mindketten egy-egy runt is kaptak, míg Rincon és Peralta képes volt tisztán lehozni a maga rövid szerep vállalását.


























A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 85 győzelem - 59 vereség
2. Colorado Rockies 82 győzelem - 62 vereség
3. San Francisco Giants 77 győzelem - 66 vereség
4. San Diego Padres 65 győzelem - 79 vereség
5. Arizona Diamondbacks 62 győzelem - 82 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 85-59
2. St. Louis Cardinals (Central) 84-60
3. Philadelphia Phillies (East) 82-60
4. Colorado Rockies (West) 82-62
5. San Francisco Giants (West) 77-66
6. Florida Marlins (East) 76-67
7. Atlanta Braves (East) 75-68
8. Chicago Cubs (Central) 73-68

Szerencsénkre a Giants se volt nagy passzban az elmult napokban, és 2-1re buktak egy seriest a Dodgers ellen. Az LAiek közben vissza vették a NL leadinget a sweepet elszenvedö Cardstól. A West első Dodgerstöl jelenleg 3 meccs a lemaradásunk, mig a Wild Card raceben 4.5 GBvel előzzük a SFt, 5.5el a Floridát és 6.5el a Bravest. Az előny azért még mindig megnyugtató, de jó lenne most nem gödörbe kerülnünk az alapszakasz hajrájára amikor már 20 meccsünk sincs hátra, mert akkor nagyon brahis lenne még a végjáték.

Éppen a legnagyobb ellenfél San Francisco Giants következik a programban, idegenben három esti meccs brutális lesz: kedd, 04:15; szerda, 04:15; csütörtök, 04:15. Nem kimondottan nekünk kedvez a felhozatal, de igazából ha 1-2vel lehozzuk a párharcot, már az is egész jó lenne, viszont egy söpréssel végzetesen felengedhetnénk vagy leszakithatnánk őket. Nem szabad hullám völgybe kerülnünk! GO ROCKIES!!!

A csütörtöki napon (azaz nálunk csak pénteken) elkezdődött a NFL 2009-es szezonja. Ennek természetesen nekivág a Broncos is, alaposan felforgatott kerettel, új edzői stábbal és sok-sok kérdőjellel.

Azoknak, akik nem követik annyira a Broncos ügyeit folyamatosan, egy kis összefoglaló és előretekintés.

Az offseason legfontosabb történései a következők voltak, nagyjából időrendben:

- 15 év után távozott a csapattól a Head Coach, Mike Shanahan. Utóda a New England Patriots ifjú Offensive Coordinator-a, Josh McDaniels (továbbiakban JMD) lett. Versenyben volt még a Giants Defensive Coordinator-a Steve Spagnuolo (aki később a Rams-nél lett HC) és a Bucaneers-es Raheem Morris, aki most már szintén HC.

- JMD az edzői stáb nagy részétől egyből búcsút vett, csak az offensive line edzője, Rick Dennison, a RB edző Bobby Turner és a kondícionálásért felelős Rich Tuten maradt, valamint Keith Burns ST segédedző. Maradhatott volna még Jeremy Bates is, az Offensive Coordinator/QB coach, de mivel JMD úgy döntött, hogy ő fogja a támadóknál a play-eket hívni, így Bates inkább a távozás mellett döntött és elfogadta a USC ajánlatát.

- Hamarosan felállt az új edzői stáb. A legfontosabb posztot JMD mellett Mike Nolan kapta, ő lesz a felelős a védelemért. Nolan egy igen elismert szakember, aki korábban nagyon jó munkát végzett ugyanezen a poszton a Ravens-nél, ám utána a vezetőedzőség annyira nem jött össze neki. Bates helyét az Offensive Coordinator posztján Mike McCoy foglalta el. A Chiefs-től érkezett a ST egység új irányítója, Mike Priefer. A Front Office is nagy változásokon esett át, távozott a GM és fia is, az új GM Brian Xanders lett.

- A Free Agency első napján egyből sikerült egy nagy nevet kiszedni a piacról Brian Dawkins személyében, aki az Eagles-nél nem kapott új szerződést. Jó hír volt még a szintén Eagles játékos Correll Buckhalter érkezése is.

- Sajnos azonban hamar beütött az első bomba is, felreppent a hír, hogy JMD meghallgatott egy ajánlatot, aminek keretében Jay Cutler helyére a Pats jó évet befutó csereirányítója Matt Cassell érkezett volna a csapathoz. Természetesen a vezetőség egyből cáfolta, hogy komolyan elgondolkodtak volna az ajánlaton, de a kár már megesett. Ment a huzavona egy darabig, Jay végül addig jutott, hogy már Bowlen-nek, a tulajdonosnak se vette fel a telefont, amit azért már ő se tűrt el, szabad kezet adott az esetleges trade-tárgyalásokra. Akadt is érdeklődő bőven, végül a Bears nyert és vitte két első körös (1 idei és egy jövő évi) és egy harmadik körös pick-ért és Kyle Orton-ért.

- A draftig nagy igazolás már nem történt, pár hasznos, de nem kiemelkedő játékos még érkezett (Andra Davis, LaMont Jordan, André Goodman, Renaldo Hill) és egy olyan is, ami kisebb vihart kavart a szurkolóknál: JMD leigazolta a Patriots long snapper-ét, Lonie Paxton-t, ami azért nem tetszett a híveknek, mivel Mike Leach nagy kedvenc volt a csapatnál és ligaszinten is jónak számít, így fölöslegesnek tűnt lecserélni.

 - A draftról már írtunk, így most spórolnék egy kicsit a hellyel... :)

- A nyár történéseihez tartozik még Brandon Marshall hisztije is. A sztár elkapónk, némileg jogosan, új szerződést szeretne. Sajnos azonban volt idén nyáron is, szinte menetrend szerűen, egy újabb balhéja, ez pedig nem tett jót a helyzetének, még akkor se, ha nem járt eltiltással. A dolgok addig fajultak, hogy egy edzésen Marshall levágott egy kis hisztit a kamerák előtt és ezért a csapat az utolsó két preseason meccsre felfüggesztette. Azóta visszatért, edz is, úgy néz ki, hogy az első meccsen már játszani is fog, még ha nem is lesz egyelőre annyira fontos a szerepe, mint azt az előző szezonokban megszokhattuk.

- A preseason, igazából teljes képet messze nem mutató, meccseit 1-3-as mérleggel zárta a csapat. A részletekbe itt se mennék bele, mindegyik meccsről van elemzés kicsit lejjebb...

Elérkeztünk tehát a mai naphoz (szeptember 13), nekivágunk a szezonnak.

Amit a szezontól várni lehet SZERINTEM:

Futásorientáltabb támadójáték, több rövid passzal. A támadófalunk (Clady, Hamilton, Wiegmann, Kuper, Harris) még mindig a liga elitjébe tartozik, szerencsére mindenki maradt és bevethető. Marshall visszaállásáig a passzok nagy részét Royal és Stokley irányába várhatjuk, bár komolyabb szerepe lehet a szintén nyáron érkezett Gaffney-nek és a futóknak is. Ha már a futóknál tartunk: egyelőre úgy néz ki, hogy 3 futó kap majd komolyabb szerepet, Buckhalter, Moreno és Jordan, valamint az elsődlegesen FB poszton domborító Peyton "Traktor" Hillis is fontos szereplő lehet. Annyi a bizonyos, hogy az első meccsen még Buckhalter a kezdő, főleg mivel Moreno a training camp elejét kihagyta, aztán az első meccsen megsérült, de amint teljes fordulatszámon fog pörögni elég valószínű, hogy ő lesz az első számú futó. A TE poszton nincs személyi változás, viszont arra lehet számítani, hogy JMD-nél kevesebb szerepet fognak kapni az elkapásoknál.

- A védelemben a tavalyi csapatból nagyon kevesen maradtak, a kezdők közül DJ és Champ és Elvis "Doom" Dumervil maradt meg hírmondónak. Az alap felállás a 3-4 lesz (3 védő falember és 4 linebacker), de mivel még az átállás időszakát éljük, ezért többször előkerül majd a klasszikus 4-3 is. Nagyon nagy hangsúlyt kap a futás elleni védekezés javítása és a pass rush, hiszen tavaly ezek voltak a gyenge oldalai a védelemnek. Dawkins vezetői képességei nagyon fontosak lehetnek, még úgy is, hogy a kora miatt valószínűleg már nem fog minden play-nél a pályán lenni. A kezdőben biztosnak látszik (3-4 esetén) a DL-ban a Kenny Peterson, Ronald Fields és Ryan McBean felállás, a LB sorban a Mario Haggan, Andra Davis, DJ, Doom sor kezdhet, a secondary pedig a Champ, Dawkins, Renaldo Hill, André Goodman formációban állhat fel. A keretszűkítés napján érkezett a csapathoz a 12 éve NFL-ben játszó Vonnie Holiday, akire a DL-ban számít majd a csapat, amint megtanulja a playbook-ot és kicsit összeismerkedik a társaival. Dawkins helyén, amikor lejön, valószínűleg a két rookie, David Bruton és Darcel McBath fog osztozni. Fontos még megemlíteni, hogy a csapatban csak egy undrafted FA került a keretbe, a 3-4-ben nagyon fontos NT (Nose Tackle) poszton bevethető Chris Baker.

- A ST-ben új edző van, de a rúgók maradtak, igaz a LS változott. Nem tudni, hogy mekkora lesz a változás tavalyhoz képest, egyelőre még a visszahordók személye se fix, Royal, Alphonso Smith és McKinley lehet a befutó, bár előbbit talán kímélni kéne.

Leírnám még a csapat által megválasztott kapitányok neveit is: a támadóknál Kyle Orton és Casey Wiegmann, a védőknél Champ Bailey és Brian Dawkins, a ST-ben pedig Wesley Woodyard és Mario Haggan.

Ide teszem még az idei shedule-t, ami sajnos elég erősre sikeredett (Pats, Steelers, Ravens, Giants, Cowboys), a meccsek mellett szereplő időpontok a magyar idő szerinti meccskezdést jelölik. Hozzá tartozik még, hogy az utolsó hetekben az NFL változtatni szokta a meccsek időpontját a csapatok addigi eredményeinekfüggvényében. Pár napja már leírtam, hogy én mire számítok (összességében 7-9-es szezon mutatót tippeltem), de reménykedem azért, hogy a csapat és főleg JMD többet hoz ki a szezonból, mint amit az előjelek alapján várni lehet.

Szeptember 13. (vasárnap) 19:00 Cincinnati Bengals - Denver Broncos
Szeptember 20. (vasárnap) 22:15 Denver Broncos - Cleveland Browns
Szeptember 27. (vasárnap) 22:15 Oakland Raiders - Denver Broncos
Október 4. (vasárnap) 22:15 Denver Broncos - Dallas Cowboys
Október 11. (vasárnap) 22:15 Denver Broncos - New England Patriots
Október 20. (kedd) 02:30 San Diego Chargers - Denver Broncos
Október 24-26.: Szabadnapos hét
November 1. (vasárnap) 19:00 Baltimore Ravens - Denver Broncos
November 10. (kedd) 02:30 Denver Broncos - Pittsburgh Steelers
November 15. (vasárnap) 19:00 Washington Redskins - Denver Broncos
November 22. (vasárnap) 22:15 Denver Broncos - San Diego Chargers
November 27. (péntek) 02:20 Denver Broncos - New York Giants
December 6. (vasárnap) 19:00 Kansas City Chiefs - Denver Broncos
December 13. (vasárnap) 19:00 Indianapolis Colts - Denver Broncos
December 20. (vasárnap) 22:05 Denver Broncos - Oakland Raiders
December 27. (vasárnap) 19:00 Philadelphia Eagles - Denver Broncos
Január 3. (vasárnap) 22:15 Denver Broncos - Kansas City Chiefs 

A múlt heti hazai győzelemet követően ismét a Toronto FC ellen játszott a hétvégén a Colorado Rapids az MLS legutóbbi játéknapján, és a kanadaiaknak sikerült visszavágniuk, miután egy izgalmas meccs végén 3-2-re diadalmaskodtak ellenünk.

Nem alakult túl jól a mérkőzés első félideje, a Toronto végig fölényben játszott, főleg miután egy szép lövéssel a vezetést is megszerezték a 19. percben. A kanadaiak rendkívül masszívan védekeztek, így ebben a játékrészben a Rapids még kaput eltaláló lövésig sem jutott. A szünetben azonban felpörögtek játékosaink, és nagy helyzeteket alakítottunk ki a Toronto kapuja előtt, majd Kosuke Kimura egekbe emelt beadását a gólzsák Conor Casey bólintotta be a kapuba az ötösön belülről, kiegyenlítve ezzel az állást. A szezonbeli második asszisztját jegyző japán szélső bekk mellett egyébként ismét gólpasszos volt Omar Cummings, aki immár idei 12. előkészítését jegyezte, így toronymagas listavezető a bajnokságban. A gól jót tett a játékunknak, a csapat támadásban maradt, ám a helyzeteink ellenére az utolsó 20 percen belül a vörösmezesek két villanással végleg eldöntötték a találkozót. A hajrában még sikerült a szépítés, amikor a pályafutása második MLS-meccsére alig hogy beálló Michael Holody talált be a 89. percben egy kavarodás után közelről.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6602827





















Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 11-7-7, 40 pont (25 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 9-5-11, 38 pont (25 meccs)
3. Seattle Sounders FC 9-6-10, 37 pont (25 meccs)
4. Colorado Rapids 10-8-6, 36 pont (24 meccs)
5. Real Salt Lake 9-9-6, 33 pont (24 meccs)
6. Chivas USA 10-9-3, 33 pont (22 meccs)
7. FC Dallas 7-11-6, 27 pont (24 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-12-5, 20 pont (22 meccs)

Nagy gond nincs továbbra sem, a rájátszás-pozíciót magabiztosan őrizzük, bár a mezőny egyre jobban kezd összesűrűsödni a második-hatodik hely környékén. Csak a rend kedvéért, minden csapatnak 30 meccse lesz az alapszakasz végére és az első négy jut be a rájátszásba, így számolgassunk. :)

Pickens az egyik edzésen sérülést szenvedett a napokban, így a veterán cserekapus Preston Burpo védhetett ezen a mérkőzésen, amely a szezonbeli legrosszabb meccse volt a kapott gólokat tekintve. Meglepetés volt még a középpályán Greg Dalby szerepeltetése a biztos csapattag Ballouchy helyén, aki végig is játszotta a találkozót. Csapatunkból a meccs legjobbja egyébiránt a hátvéd Julien Baudet és a középpályás Nick LaBrocca lett.

Conor Casey már a 13. gólját szerezte a szezonban, és tovább erősítette helyét a bajnokság góllövőlistájának élén.

Legközelebb a nem túl acélos nyugati utolsó helyezett, a San Jose Earthquakes otthonában lépünk fel, magyar idő szerint jövő szombatra virradóra, hajnali 05:00-s kezdettel.


 

A Colorado Avalanche az elmúlt három napban tartotta a szokásos szezon előtti újonc edzőtáborát a Denver melletti Centennial városának South Suburban Family Sports Center nevű létesítményében, a klub kötelékébe tartozó 30 fiatal játékos számára.

A háromnapos gyakorlásokon az egyéni és páros feladatok mellett az első két napon barátságos mérkőzéseket is vívtak egymás közt a srácok. A 18 és 24 év közötti fiatalokon kívül az Avs "veterán" játékosai is időnként beszálltak az edzésekbe, melyeket nagyrészt Joe Sacco Colorado-vezetőedző irányított, David Quinn-nel, az AHL-es farmcsapat új trénerével együtt, de természetesen a pár nappal korábbi írásban ismertetett segédedzők is feltűntek.

Valamennyi tréning publikus volt, így a helyi drukkerek, valamint jelenlévő médiaképviselők értesülései alapján mi is képben lehettünk a játékosok teljesítményét illetően. Nézzük is át nagyvonalakban posztonként haladva, hogy ki hogyan teljesített a rookie campen, és hogy melyik fiataltól mit várhatunk a közeljővőben!

- G: Egyértelműen a már profi szerződéssel bíró Trevor Cann nyújtotta a legösszeszedettebb teljesítményt. Az egykori OHL-es sztárkapus remekül mozgott a ketrec előtt, nagyon gyors és kiegyensúlyozott portás. Pechjére pénteken egy lövés rosszul találta el és megsérült a kulcscsontja, reméljük azért hosszabb kihagyásra nem kell számítania, mert érzékeny veszteség lenne, hiszen már a farmcsapatnál számíthatunk rá idén. Az ősztől Patrick Roy csapatában védő Peter Delmas vegyes táboron van túl, de folyamatosan javult a három nap alatt. Jó kvalitású portás mindenképpen, de nagyon össze kéne szednie magát, elsősorban fejben, hogy jó éve legyen a Remparts-ban és valaha még komolyabban számításba vehető legyen. Billy Sauer teljesítménye is kellemes meglepetés volt, bár nem sok tudósítást olvashattunk róla, de kétségtelenül ügyes kapusról van szó esetében is, de idén aligha játszhat túl magas profiszinten még. A júniusban draftolt ifjú Brandon Maxwell-ről még ennyit sem olvashattunk, számára ez a camp még csak egy bemelegítés volt, az idei OHL-es újonc szezonja után jóval okosabbak lehetünk vele kapcsolatban.

- D: A hátvédek közül is elsősorban a már profi rutinnal és/vagy szerződéssel rendelkező játékosokról szólt ez az edzőtábor. Az egyik legjobb teljesítményt a Colorado-ban camp alkalmával először látható Ryan Wilson nyújtotta. A tehetséges hátvédet tavasszal szereztük meg, és sérülése miatt csupán pár meccset játszhatott a LEM-ben, így gyakorlatilag sötét ló volt eddig számunkra, de az elmúlt három napban bizonyította, hogy kiválóan korcsolyázik és egy nagyszerű korongmozgató hátvéd lehet belőle is, idén az AHL-ben alighanem kulcsjátékos lehet, esetleg még feljebb is léphet. A már az NHL-ben is bemutatkozottak közül kétségtelenül Derek Peltier és Ray Macias okos, rutinos és feltűnően magabiztos játékát lehet mindenképpen kiemelni, de várhatóan idén is csak nagyobb sérüléshullám esetén kerülhetnek fel az Avs-be. Wes O'Neill tavaly szintén kapott már lehetőséget fent, ő kicsit labilasabb volt ebben a táborban, de abszolút a jobbak közé tartozott. A 2009-es második körben kiválasztott Stefan Elliott is egyre inkább kezdi megcsillogtatni tudását, hatalmas tehetség, nagyszerű korongkezelő képességgel és two-way adottságokkal, szép pályafutás állhat előtte, de nagyon fiatal még. Ahogyan Tyson Barrie is, aki konkrétan az egész keret legfiatalabb hokisa, alig töltötte be a 18-at, szintén idei kiválasztott, gyors és jól bánik a koronggal, de szerény termete miatt erős kételyeink lehetnek, hogy mire tudja vinni. Cameron Gaunce is elég jó teljesítményt nyújtott a táborban, a tavalyi parádés OHL-szezon után ő is megkapta a profi szerződést, de fiatal kora miatt az AHL-be idén még nem mehet, így vagy az Avs-ben vagy a juniorcsapatban játszhat októbertől. Bár megbízhatóan teljesített, utóbbira nagyobb az esélye, főleg a veterán riválisok miatt, de még egy tanulóév után biztosak lehetünk benne, hogy 2010 őszére csak még jobb játékos válik belőle. A tehetséges Joel Chouinard-ról és a profi szintet eddig felvenni képtelen Kevin Montgomery-ről nem sok jelentéssel találkoztunk, róluk nem érdemes most ítélkezni, talán később okosabbak leszünk. Amatőr próbaszerződéssel meghívtunk még pár hátvédet a táborba: a Londonos Matt Clarke és a QMJHL-ből jövő Patrick Cusack egyaránt pozitívan teljesített, de a legnagyobb tehetség közülük talán Samuel Finn lehet, az egykori Nordiques-kapitány, Steven Finn fia. Mindenesetre a korukból ítélve előbbi kettőnek nézhet ki esetleg egy szerződés a LEM-be.



- LW: A klasszikus balszélsők közül természetesen T.J. Galiardi teljesített a legjobban az elmúlt három napban. A 2007-es második körös kiválasztott tavasszal már magára húzhatta az Avs mezét, és akkoriban a csapat egyik legjobbja volt, gólokat is szerzett. A nyáron a kemény fizikai tréningek hatására néhány kiló izmot még felszedett magára és a korcsolyázását is fejlesztette, gólérzékenysége és offenzív kvalitásai pedig mitsem változtak, fantasztikus formában van. Nagyon valószínű tehát, hogy október 1-jétől a nagycsapat keretében láthatjuk, de ha a szezont még éppen a LEM-ben kezdené, akkor is biztosra vehető majd a hosszabb-rövidebb szerepvállalása a Colorado-ban is a szezonban. Egy másik korábbi 2nd rounder, Tom Fritsche nem sokat volt említve a bejelentkezésekben, a minap készült vele egy interjú a hivatalos oldalon, az alapján rendkívül bizakodónak tűnik az elmúlt években önhibáján kívül is hányattatott sorsú támadó. A Monsters-ben alapesetben húzóember lehet, ha tudja folytatni a téli formáját, amit közvetlenül a kiesése előtti hetekben nyújtott. Ott volt még a campben Patrick Bordelau is, aki tavaly öt másik csapat mellett megfordult pár meccsre Clevelandben is. Na, róla egy betűt nem írt senki, idén is max a farmcsapatunkig juthat, bár meglepődnék rajta, ha a megerősített LEM-be is beférne.

- C: Kezdjük természetesen az idei 1/3-as draftolttal, Matt Duchene-nel. A fiatal klasszis a némileg szolídabb szerda után a másik két napon kiválóan teljesített, remekül korcsolyázik, nagyon pontosan és erősen lő, kiismerhetetlen cseleivel pedig sokakat kergetett az őrületbe. Jelen állás szerint elképzelhetetlen, hogy ne az Avalanche-ben játsszon az ősztől, de a TC és a PS után dőlhet ez el biztosan. Ryan O'Reilly, a 2009-es második kiválasztottunk, viszont biztosan még egy évet eltölt a junior klubjában, no nem azért, mert olyan rosszul teljesített volna. Sőt, a camp egyik legjobb játékosa volt. Több szurkolót és hozzáértőt lenyűgözött technikai képességeivel és mentalitásával, igazi profi hokis lesz belőle, még egy kis rutinszerzésre van szüksége csupán. Biztos, hogy nagyon jól fog jönni számára még egy év az Erie Otters-ben, de rövidesen biztosak lehetünk benne, hogy a Colorado-ban lesz már meghatározó játékos. Ryan Stoa egy újabb magas színvonalú edzőtábort zárt le, játékintelligenciája, rámenőssége és two-way kvalitása nyomán szinte teljesen biztos, hogy az Avs-ben láthatjuk az elkövetkezendő idényben, és nagyon ígéretes újonc szezon előtt állhat, megérett a feladathoz. Justin Mercier ugyancsak az ősztől lép a profik táborába, összességében ő is pozitív volt, de neki inkább még egy AHL-kezdés néz ki, de kétségtelenül egy újabb tehetséges és sokoldalú centerről van szó esetében. Az elmúlt idényben epizodista NHL-szereplő Phillipe Dupuis komolyan gondolja szándékait, mely szerint a nagycsapatba szeretne kerülni erre az évre, és nagyon gólérzékeny produkciót szolgáltatott a kilátogatók számára Centennialban, ha így folytatja a felkészülés további szakaszaiban, elérheti a célját. A QMJHL-es gólzsák, a kisebb termetű Cedric McNicoll is kellemes meglepetést okozott számunkra, nagyon gyorsan korcsolyázik és ügyesen tartja, fedezi a korongot, az NHL egyelőre talán kicsit magas lenne neki, de a Lake Erie-ben masszív scorer lehet, ha tudja hozni a juniorligában megszokott formáját. Egy eddigi ligatársa, Kelsey Tessier is jelen volt a táborban, méghozzá élen járt a csatárok között a teljesítményeket tekintve. A Roy szárnyai alatt egyre komolyabb tekintélyt kiépítő center technikás és gyors játékának köszönhetően még sokra viheti, de idén még egy újabb, talán utolsó, szezon vár rá a Remparts-nál. Az egykoron nagy tehetségnek kikiálltott Codey Burki is megbízhatóan teljesített, helyenként egy-egy villanással, de amíg nem bír az ECHL-szintnél feljebb lépni, nem sok reménye lehet bármire is.

- RW: A legnagyobb név egyértelműen Brandon Yip volt ezen a poszton. A Boston University egykori csillaga remekül teljesített az elmúlt napokban, ha ilyen jó two-way produkcióra képes, és ennyire hatékony tud lenni mindkét kapu előtt, akkor nehéz helyzetbe hozhatja a trénereket a csapat összeállítását illetően. A kínai felmenőkkel bíró jobbszélsőnek minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön az Avs-be, de talán még a profi pályafutás megkezdésének a Monsters is jól jönne számára. Az egyetemről tavaly kikerülő David Marshall a tavasszal a farmcsapatban nagyon jól játszott azon a pár meccsen, és most a táborban is bőven akadtak szép megmozdulásai, szinte biztosra vehető, hogy idén is a LEM-ben lehet, aztán, hogy később meddig juthat, egyelőre nagy kérdés, de AHL-szinten abszolút megállhatja a helyét. A tavaly az AHL és az ECHL közötti ingázásáról ismert Josh Aspenlind azért küzd, hogy idén helye lehessen a LEM-ben, de sok említésre méltó eseményt nem tudott felmutatni ebben a táborban, és tavaly a fiókcsapatunkban sem váltotta meg a világot, így esélyei igencsak mérsékeltek.

Szombaton a hivatalos orvosi vizsgálatokra és fizikai tesztekre kerül sor a csapat veterán játékosai számára, majd vasárnaptól kezdődik az újabb háromnapos edzőtábor, melyen a klub bővített kerete, azaz 59 ember for részt venni. A jövő hét második felében pedig már megkezdhetjük az előidényt is, miközben folyamatosan szűkülni fog a jelenlegi "mammutmezőnyű" keretünk.

A további program a közeljövőre:

Szeptember 12-15.: Hivatalos edzőtábor
Szeptember 17., 02:30: Bordó-Fehér, házi barátságos mérkőzés
Szeptember 18., 03:00: Colorado - Dallas, előidény
Szeptember 19., 02:00: St. Louis - Colorado, előidény
Szeptember 21., 03:00: Colorado - St. Louis, előidény
Szeptember 24., 03:00: Colorado - Los Angeles, előidény
Szeptember 25., 02:30: Dallas - Colorado, előidény,
Szeptember 27., 03:00: Los Angeles - Colorado (Las Vegas), előidény

A hét elsö felében a Colorado Rockies a Cincinnati Redst látta vendégül négy meccsre a Coors Fielden, és végülis mind a négyet hoztuk, tovább erösitettük a playoff helyet és a mezőny legjobb formában lévő csapata vagyunk.

A párharc első meccsén hétfőn a Reds a negyedik menetbeli három pontjával sokáig 3-0ra vezetett, de a mieink a hajrában forditottak és a 7-8. inningbeli jó teljesitménnyel 4-3ra behuztuk a mérkőzést. Jobbak voltunk, de a különbség csak a végén jött ki igazán, az ilyen meccseken ez is böven elég nem most kell parádézni. Szomoru viszont hogy több kulcs játékosunk is sérülést szenvedett az összecsapáson.
Ian Stewart például beütötte szezonbeli 23. homerunját három strikeout és 4 LOB mellett, majd másnap a hátát fájlalta így néhány napos pihenöre kell számítania. Troy Tulowitzki a hetedik inningben egy ütést követöen kapott a derekához, le kellett cserélni és hát fájás miatt szintén átmenetileg pihenésre van szüksége. A kezdő shortstop egyébként évadbeli 75. RBIját jegyezte fel ezen a találkozón. Todd Helton egy ütésből két RBIt vágott amivel már 77nél jár idén, továbbra is a csapat legjobb ütője. A múlt héten parádézó Seth Smith elnyerte a hét játékosa cimet a NLben, mi után 6 meccs alatt .542es átlagot: 13/24 csinált és 10 RBIt 30 bázisra jutás mellett, közben pedig karrier csúcsot ért el egy meccs alatti 4 hittel, 3 runnal és 5 RBIval is. A Fowler sérülése miatt játszó outfielder a Reds elleni elsö meccset is ütéssel zárta. Carlos Gonzalez szintén ütött és még futást is szerzett egy-egy séta, SO és bázison hagyása mellett. A pinch hitter Eric Young Jr ugyan csak ütésig és futásig jutott ezuttal. Továbbá még a négy embert bázison hagyó Clint Barmes, a dobó Ubaldo Jimenez és az elkapóként ujra játszó Chris Ianetta csinált ütést. A Rockies végül 9 ütést ért el a Cincy 8ával szemben.
Ubaldo Jimenez hat inning alatt 6 ütést és 3 futást szenvedett el, mostanában jobb meccsei is voltak ennél de magabiztosan tette a dolgát és a jó védekezésünk is a hasznára volt. A dominikai egy ütése végén futást is kiharcolt, pech ekkor megsérült a térde, de a kisebb probléma nem zavarta a folytatásban, így feltehetöen a következő meccsén is már minden okés lesz. Jimenez egyébként 3.32es ERAval bír a mérkőzés után. A két dobás utáni kiejtést postázó Rafael Betancourtnak irták be a gyözelmet aki ezzel már 3-3as W-Lt jegyez a szezonban 2.89es ERAval együtt. Franklin Morales a két hit ellenére hozta az ujabb savet, ami már a negyedik volt számára a szezonban közben az ERAja 2.67es.

Másnap az elsö inningtől kezdve vezettünk a minimális elönyt pedig a végéig kitartottuk így 3-1es gyözelmet arattunk.
Kellett a jó védekezés, mert elég fel forgatott összeállitásban játszottunk a sok sérült miatt. Nem volt a SS Tulowitzki és a 3B Stewart sem, míg a LF Fowler sem térhetett vissza. Az újonc Eric Young Jr igy kezdőként kaphatott lehetőséget, méghozzá az eddig outfielder helyett a minorban megszokott infielder helyén 2nd basemanként játszhatott. Az ifju tehetség pályafutása első hazafutását szerezte a 6. inningben, ez volt az első pontszerzö ütése az MLBben. Három lehetőségböli két ütésével .308asra javitotta éves ütő átlagát, közben két futást is elkönyvelt a kiváló baserunner fiatal. Todd Helton ismét vágott egy RBIt, és most .325ös éves AVGvel bír. A csereként beugró Ryan Spilborghs egy szép duplát jegyzett majd társai segitségével kiharcolta a haza érést és a csapat harmadik pontját amivel bebiztosítottuk a gyözelmet. Ez az RBI Carlos Gonzalez nevéhez füzödött, aki konkrét ütést ezuttal nem jegyzett, de szezonbeli 24. futtatását szerezte már meg. Volt még ütése a Roxból egyedüliként sétát is szerzö Brad Hawpenak, a visszatérő elkapó Yorvit Torrealbanak és kényszerüségből a shortstopot játszó Clint Barmesnak.
Jason Marquis klasszis teljesitményt hozott, kár hogy a nyolcadik inningre is fent maradt amikor már sok dobása volt, mert akkor egymás után két ütést csináltak vele szemben, annyit amennyit elötte hét menet alatt összesen. De így is remek statisztikákkal zárt 7 és 1/3 inning alatt: 4 H, 1 R, 3 BB és 7 SO. A gyözelem is végül az övé lett, ez már a 15. sikere volt ami uj egyéni rekordnak számít nála, W-L: 15-10. A bullpenből Rafael Betancourt szezonbeli 17., Randy Flores 8. ütés nélküli meccsét hozta le, mikor mindketten 1/3 inninget játszottak. Franklin Morales egy séta mellett két strikeoutot hozott a 9. játékban, így magabiztosan tudta le az 5. savejét pályafutása során.



Szerdán egy hatalmas meccs alakult ki az álmos baseballozgatás után a hajrában amikor a CIN a semmiböl megforditotta 2-0s vezetésünket, de a meccs legutolsó ütési lehetőségéből 4-3as gyözelemre módosítottuk az eredményt. Őrületes volt a végjáték.
Az ütésekben végig sokkal jobbak voltunk, az öt vendég hit legtöbbjét a legvégén szerezték, mi 8al zártuk a meccset. Ismét Seth Smith lett az est hőse, aki a kilencedik inning alján telt bázisoknál 2out szituációban ütni tudott egy walk-off singlet, amivel két embert futtatott haza. Meg aztán az egész csapat elöl futhatott ő a győzelem ünneplése közben. :) Smith a Rockies legjobb formában lévő ütője négy lehetöségböl két ütést könyvelt el most, és ujabb három RBIval már elérte a szezonbeli 50.jét is. A veterán Todd Helton szintén két hittel járult hozzá a sikerhez, közben egy sétája is akadt, mig éves ütési átlaga már .327es ezután. Smith mellett Garrett Atkins szerzett még pontot egy RBI formájában évi 41.je volt neki. A két gyorslábú Carlos Gonzalez és Eric Young Jr valamint a shortstop Clint Barmes egyaránt egy ütéssel és egy futással zárta le ezt a mérközést. Tulowitzki már jól volt, de még jobbnak láttuk ha pihen egy kicsit. Fowler pinch runnernek szállt be az utolsó menetben, Stewart pedig a hát sérülése miatt nem játszott a szerdai meccsen.
A dobó játékunk hét inningen keresztül tökéletesen müködött Jason Hammel vezérletével. Hammel egyedül a 8. menetben remegett meg picit, akkor két ütést és két futást kapott, azelött egyetlen hitet. 7.1 IP után lecseréltük. A statisztikái igyis brutálisan néztek ki, hiszen három hit, kettő run és 8 strikeout, ezzel ERAja 4.31es lett. Betancourt és Beimel sem sokat tudott segiteni a helyzeten, de valahogy meguszták újabb run nélkül. Az utolsó 1 és 1/3 inningre Matt Daley következett, aki nagyon megbizhatóan célzott, bal szerencséjére ütöttek egy homerunt amivel majdnem elvesztettük a meccset hiába csinált közben három strikeoutot is ilyen rövid idö alatt. Végül lehozta a meccset az offense és Daley is gyözelemmel gazdagodott, amit teljesen megérdemelt, főleg hogy ez volt szezonbeli elsö sikere statisztikailag 3.80as ERA mellett.

A negyedik meccsen sem kegyelmeztünk, ugyan az elején gyengébbek voltunk, a harmadik inningben vágott öt ponttal sima 5-1es győzelem és söprés lett a párharc vége.
Az ütések aránya pedig 7-7 lett, de a Rockies ismét sokkal jobban védekezett ellenfelénél, a tartalékos támadó szekció pedig annyit hozott ki magából amennyi kellett a gyözelemhez. Sorozatban a hetedik sikere volt a csapatnak, ami ilyen hiányzók mellett igazán szép teljesitmény. A csapatból egyedül Eric Young Jr szerzett több ütést, aki 2/3as hatékonysággal zárt egy séta mellett. Az újonc rendszeresen kezdő ujabban és remekül teszi a dolgát, sok ütése van, évi AVGja is .333as. Na, meg futásból is mindig akad neki néhány nagyszerü baserunner révén, ma is szerzett egyet s közben két bázis rablást is végre hajtott. A Stewart sérülése miatt többet játszó Garrett Atkins szezonbeli 9. hazafutását jegyezte egy két futásos HRal ezen a meccsen, április vége óta az elsö homerunja volt a Coors Fielden, közben 43 RBInál jár az idényben. Jason Giambi egy ütést és egy walkot jegyzett, egyetlen hitje nyomán két ember is beért, ezzel már 46 RBIvel bír. Kezdö volt a nagy öreg, igy Helton pihenöt kapott erre a napra. Seth Smith folytatva a lenyügöző időszakát újra elért egy RBIt és egy hitet, és futása is akadt. Volt még ütése Brad Hawpenak és Clint Barmesnak is a Rockiesból, mind ketten egy-egy SOt is kaptak ez alatt. Carlos Gonzalez egy sétával való bázisra kerülés végén szerzett runt. Tulowitzki és Stewart mindig nem játszott, Fowler ismét csak csere volt, egyébként csereként több általában tartalék is pályára került amikor már eldölt a meccs, olyanok mint McCoy, Murton vagy Quintanilla.
A veterán kubai Jose Contreras kezdte a meccset, az első inningben szenvedett el egyetlen futást, és bár sok embert engedett akkoriban bázisra, a fontos helyzetekben megörizte a nyugalmát, és kiejtette öket. Végül a 3. végén lekellett cserélni lábsérülés miatt amit egy ütés utáni becsúszáskor szenvedett el. Contreras három sétát, négy ütést és öt strikeoutot jegyzett a meccsen, elvesztése nem jött túl jól az amúgyis tartalékos dobó tábornak. A cserék közül Juan Rincon játszott a legtöbbet, három menet alatt a gyözelmet is feljegyezte, miközben csupán kettő hit és 5 SO került a neve mellé, éves ERAja 5.61es, W-Lje 4-2. Az elsöszámú használatos bullpen tagok pihentek a biztos vezetés miatt, így mellette még Chacin és Belisle dobhatott pár menetben.



A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 83 győzelem - 58 vereség
2. Colorado Rockies 81 győzelem - 60 vereség
3. San Francisco Giants 76 győzelem - 64 vereség
4. San Diego Padres 63 győzelem - 78 vereség
5. Arizona Diamondbacks 62 győzelem - 79 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. St. Louis Cardinals (Central) 84-57
2. Los Angeles Dodgers (West) 83-58
3. Philadelphia Phillies (East) 79-59
4. Colorado Rockies (West) 81-60
5. San Francisco Giants (West) 76-64
6. Florida Marlins (East) 75-65
7. Atlanta Braves (East) 72-68
8. Chicago Cubs (Central) 71-67

A Giantshez képest már 4.5 GB a vezetés a Wild Card helyen, hiszen most buktak egy seriest a Padres ellen. A Rockies az egész MLB mezőny legjobb formában lévő csapata sorozatbeli 7 győzelemmel, és 9-1es last 10 matches mutatóval egyaránt. A Dodgers elvesztette a vezetést NLben, és lassan a divizió elsőségük is veszélyben forog, alig vagyunk lemaradva róluk. A Marlins-Braves-Cubs üldöző hármas ugyan tartja magát, de egyre reménytelenebb a helyzetük ahogy fogynak a hátralévő meccsek.

A hatalmas red hotban lévő Rox a szintén jó formát elkapó San Diego Padreshez látogat három mérkőzésre a hétvégén: szombat, 04:05; vasárnap, 04:05; vasárnap, 22:05. A SP rotation megint át fog alakulni nálunk egy kicsit a sérülések miatt, de jó védekezéssel és megbízható támadó játékkal gond nélkül hoznunk kellene ezt a párharcot is. GO ROCKIES!!!

Magyar idő szerint csütörtök hajnalban tartották a 2009-es draftot a Nemzeti Lacrosse Ligában a buffalói HSBC Arénában, és a Colorado Mammoth néhány igazán ígéretes választási lehetőséggel rendelkezett az idei börzén.

A mieink az első fordulóban a negyedik és az ötödik helyen választhattak egymást követően. A papírformának megfelelően az első három pozícióban a három talán leginkább ide várt játékos ment ki. Az 1/1-es a hátvéd Sid Smith lett, utána másodiknak a Denver University-s Ilija Gajic ment ki, mindketten a Rochester által. A harmadik pickkel a Minnesota Swarm Zach Greert vitte, így számunkra megmaradt két játékos a denveri egyetemről: a középpályás Cliff Smith és a támadó Alex Gajic.

Kettejük közül Smith kiváló offenzív kvalitásokkal bír, igazán jó játékszervező középpályás, mind az előkészítés, mind a befejezés terén nagyszerű képességei vannak. Gajic 13 meccsen 16 gólt lőtt az elmúlt szezonban az egyetemi bajnokságban, ez sokat mondó adat róla. A denveri csapat igazi gólzsákja volt, nem mellesleg a Mammoth-ban játszó Nenad Gajic öccse, és az NLL-ben játszó három Gajic-fivér közül a legfiatalabbik. Mindkét ifjú sráctól igazán jó szezont várhatunk 2010-ben, és a tavaly a sok sérülés miatt gyakran dadogó támadó gépezet két kiváló minőségű befejező játékossal bővült.

A második körben egy újabb volt DU-játékos, a hátvéd Brad Richardson akadt a horgunkra, aki a draft összetettbeli 17. választása volt. Aztán a 3./32. helyen a villámléptű csatárt Shaun Dhaliwalt szereztük meg, aki ezidáig a Brit-kolumbiai Burnaby Lakers utánpótláscsapatot erősítette. A 35. pozícióban a Duke University-ről még a tehetséges támadót Ryan McFadyent választottuk ki. A későbbi pickjeink: Ben Davies (5./46., New Westminster); Neil Tyacke (6./55., New Westminster) és Rocco Romero (6./56., Cornell University).




























Eközben a napokban hozták nyilvánosságra a 2010-es NLL-szezon menetrendjét. Ezzel együtt a Mammoth 16 meccses alapszakasz-programjára is fény derült.

A ligában történt néhány változás a csapatok listájában, ami minket érint, hogy Nyugaton a San Jose Washingtonba költözött, és Washington Stealth néven fut ezentúl; míg a Portland LumberJax megszűnt. Keleten a New York Titans a relokációt követően Orlando Titans lesz a következő szezonban. A divíziók összeállításában egyébként más változás nem történt, a liga ezzel 11 csapatos lesz, hat keleti és öt nyugati egyesülettel a fedélzeten. Az idény január 8-án az Orlando-Philadelphia összecsapással indul.

Az előidény programja egyelőre nem végleges, mindössze annyi biztos jelenleg, hogy december 18-án a Minnesota Swarm gárdáját látjuk vendégül a Pepsi Centerben. A szezont január 9-én a Washington Stealth otthonában kezdjük, míg a hazai idénynyitóra egy hétre rá, január 16-án kerülhet sor az Edmonton Rush ellenében. A leghosszabb hazai sorozatunk három mérkőzéses lesz, amikor az All-Star gála szünetével egybekötve egy hónap alatt játszunk le három meccset a Pepsi Centerben február 27-e és márius 26-a között. Az év legnagyobb idegenbeli túráját közvetlenül ez után bonyolítjuk le, amikor négy távoli helyszínen fogunk játszani egymást követően zsinórban március 27-től április 10-ig. Az alapszakasz utolsó meccsén látjuk vendégül a bajnok Calgary Roughnecks-t április 23-án.

Januártól áprilisig havonta két mérkőzést vív majd a csapat Denverben, az NLL leghangulatosabb közönsége előtt, valamennyi denveri összecsapás kezdési időpontja hajnali 3 óra lesz itteni idő szerint. A szezonban összesen három alkalommal fogunk egymást követő két napon pályára lépni: január 22-23., március 26-27. és április 9-10. Közben az évi összes hazai mérkőzésünket pénteki vagy szombaton napon rendezik, ami még inkább biztosítja a teltházat és a megszokott fantasztikus hangulatot a Pepsi Centerbe.

"Izgatottan várjuk a következő szezont. Számomra tetszik a program, idén is nagyszerű mérkőzéseink lesznek a hazai pályán, itthon is játszhatunk például a bajnok Roughnecks-szel, és a keleti első Titans-szel" - jegyezte meg Steve Govett, a Mammoth elnöke és menedzsere.

A Mammoth programja a 2010-es NLL-alapszakaszban (kezdési időpontok magyar idő szerint):

Január 10., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Január 17., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Január 23., szombat, 02:35 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Január 24., vasárnap, 01:00 Philadelphia Wings - Colorado Mammoth
Január 31., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Február 6., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Orlando Titans
Február 21., vasárnap, 02:35 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Február 28., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 14., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Március 27., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Március 28., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Április 4., vasárnap, 01:30 Buffalo Bandits - Colorado Mammoth
Április 10., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 11., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 17., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 24., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks


 

Városunk egyik legnépszerűbb csapata, a Denver Broncos amerikaifocistái vasárnap kezdik meg szereplésüket a csütörtökön rajtoló 2009-es NFL idényben. A közelgő szezonrajtra való tekintettel következő írásunkban néhány szerkesztőnk válaszolt körkérdésszerűen pár felmerülő kérdőjelre, hol komolyan, hol kissé viccesebb formában... :)





























- Vezesd le hogy milyen eredményeket (W-L) fog elérni a csapat az egyes meccseken az alapszakaszban!

Filip89 válasza:

@ CIN - Nem rossz csapat a Bengals, de jobbak vagyunk, és nem éghetünk be már a rajton. W 1-0
CLE - A második számú favoritom idén sem néz ki túl versenyképesnek, a hazai szezonnyitót pedig hozzuk. W 2-0
@ OAK - Nem könnyű nyerni a Raiders otthonában általában, de nagyon jól jönne ez a győzelem. W 3-0
DAL - Itt nem sok esélyt látok, minden téren jobb a Cowboys. L 3-1
NE - Shanny idejében rendre kibabráltunk velük, JMD-vel szerintem egyelőre esetleg egy szoros meccsre lehetünk jók velük szemben. L 3-2
@ SD - Bármennyire is nem az igazi a Chargers, nálunk jobbak, és SD-ban esélyt sem adnak. L 3-3
BYE WEEK
@ BAL - Erősebbek nálunk, főleg védekezésben, így idegenben nem nyerhetünk. L 3-4
PIT - Az egyetlen hazai MNF, ráadásul a bajnok ellen, ez fel fogja spanolni a srácokat, és megverjük őket. W 4-4
@ WSH - Érdekes meccs lehet, győzelem és vereség is könnyen kisülhet belőle, talán lesz egy bravúr siker. W 5-4
SD - Itthon azért van esélyünk a Chargers ellen, és még ha korántsem mi leszünk a favoritok, elkaphatjuk Rivers-éket. W 6-4
NYG - Hálaadás napi derbi Mile High-on, de abban nem lesz köszönet, amit a Giants-től kapunk ajándékba. L 6-5
@ KC - Házon kívül velük nem fogunk tudni mit kezdeni idén sem. L 6-6
@ IND - Rendre hatalmas veréseket kapunk Indianában, most sem számítok másra. L 6-7
OAK - Ez pedig egyszerűen kötelező lesz. W 7-7
@ PHI - Sansztalan meccs, sokkal jobbak, még ha Dawkins nálunk játszik, akkor is. L 7-8
KC - Ezt hozni kell, nagy eséllyel tét nélküli lesz már, és akkor szépen kell búcsúzni Denvertől és a szezontól, mert hatalmas kritikákat fog kapni a csapat. W 8-8

haromt válasza:

@ CIN Ezt nyerni kell. Nincs mese. Nincsenek összeállva, gyenge a secondary. 1-0
CLE Hazai debütálás. Szét van esve nekem ez a Browns. 2-0
@ OAK Ez kemény. Az elején mindig szar a Raiders. 3-0
DAL Kuka. Nem látok esélyt. 3-1
NE Erre sem 3-2
@ SD No chance sajnos. 3-3
Bye
@ BAL Ez lesz az évi rendes meglepi győzelmünk 4-3
PIT papírforma 4-4
@ WAS Kiszámíthatatlanok. Nem verhetetlenek nem tudom. Optimista vagyok. :) 5-4
SD Ha addigra nem döglik ki a fél csapatuk akkor papírforma. 5-5
NYG Erősebbek sokkal. 5-6
@ KC 10 évente 1x nyerünk az Arrowheadben... Az megvolt tavaly előtt... 5-7
@ IND Ezeket soha nem verjük meg idegenben. 5-8
OAK Ezt hozni kell. 6-8
@ PHI Realitás. 6-9
KC Itthon viszont általában ütjük őket. 7-9

Most jelenleg ennyi a max amit látok ebben a csapatban. 5-11 és 9-7 között leszünk valahol, ez a 7-9 a legsanszosabb szerintem

StormST válasza:

@ Bengals: bár első meccs és sérülés után jön vissza Orton, azért ezt a Bengals-t nagyon illene megverni... 1-0
vs Browns: nem nagyon akar összeállni a Browns, nem is sokat erősödtek, hazai első meccs, hozni kell... 2-0
@ Raiders: bár addigra már okosabbak lehetünk, de én nem érzem még mindig annyira erősnek a Raiders... 3-0
vs Cowboys: első igazán nagy falat, a torkunkon is akad... 3-1
vs Pats: JMD vs BB, idén ez még nem nekünk áll sajnos... 3-2
@ Chargers: a Chargers már nem a régi, 1 meglesz ellenük idén, de nem ez... 3-3
BYE
@ Ravens: bár már nem Shanny (ő legendásan jó volt BYE után), két BYE utáni csapat, sajnos szerintem ők hozzák... 3-4
vs Steelers: Champ megfingatja BB-t, a liszteszsák fal szopja a pass rush-t, a bajnokot a Mile High-on verni kell... 4-4
@ Redskins: hát ez nagy lutri, félek, hogy nem lesz meg... 4-5
vs Chargers: ezt hozni kell, nincs mese... 5-5
vs Giants: tőlük jobban félek, mint a Steelers-től, hiába a hazai pálya... 5-6
@ Chiefs: Arrowhead-en nyerni? Háááát, ez nehéz dió, nem hiszem, hogy meglesz... 5-7
@ Colts: ott sose nyerünk, mumus... 5-8
vs Raiders: nah ezt már nem adjuk! 6-8
@ Eagles: itt úszik el a .500... 6-9
vs Chiefs: a Mile High a miénk, nem adjuk, szép győzelemmel kell búcsúztatni ezt az átalakulásra szánt szezont... 7-9











- Tippeld meg AFC West végeredményét W-L mutatókkal!

Filip:

1. San Diego Chargers 10-6
2. Denver Broncos 8-8
3. Kansas City Chiefs 5-11
4. Oakland Raiders 4-12

haromt:

SD 9-7
DEN 7-9
OAK 6-10
KC 5-11

StormST:

Chargers: 9-7
Broncos: 7-9
Raiders: 5-11
Chiefs: 5-11

- Kik jutnak be a playoffba az AFC-ből?

Filip: NE, PIT, IND, SD, BAL, MIA

haromt: SD, HOU, NE, PIT, BAL, BUF

StormST: Pats, Chargers (jövőre jövünk mi! :) ), Colts (bár idén már annyira nem egyértelmű), Steelers, Ravens és végül a Titans vagy a Dolphins, talán inkább a Dolphins...

- Melyik QB-ünk lesz a legtöbbször kezdő a szezonban?

Filip: Orton, de szerintem Simms jobb nála és Brandstater sem rosszabb... :)

haromt: Orton

StormST: Orton, simán, JMD tartani fogja magát a döntéséhez egy darabig, ha jön is Simms, akkor is csak max az utolsó 4-5 meccsre. Persze sérüléseket nem számolva...

- TD-ből vagy INT-ből dob-e többet Kyle Orton a szezonban?

Filip: Hát, ha egy hajszállal is, de TD-ből.

haromt: TD

StormST: Nem nagy INT gyáros, Royal és Marshall bármit elkap, ami a közelébe megy, ahogy Stokley és Sheff is, meg ugye itt több ideje is lesz. TD-ből lesz a több...

- Hány RB-ünk lesz kezdő ebben az évben?

Filip: 5+: Moreno, Hillis, Buckhalter, Jordan, Walker meg aki még kelleni fog, amikor elfogyunk. :D

haromt: 3, Buckhalter, Moreno és Hillis.

StormST: 2, ha nem lesznek sérülések. Először Buckhalter kezd, aztán jön Moreno 1-2 meccs után és évekre kibéreli a posztot... :)

- Melyik WR kapja a legtöbb passzt a szezonban?

Filip: Szerintem Royal. Marshall sokmindent fog kapni, de lehet azok nem passzok lesznek. :P

haromt: Royal

StormST: Marshall, ha észbe kap, egyébként Royal. Stokley is sokat kap majd, de az előbbi 2 úr lesz a fókuszban...

- Hány héten fognak nyerni Broncos-osok az NFL.com hét legjobbjai választásokon?

Filip: Sokat nyeretünk meg velük, csak legyenek valahogy jelölve. :D Legyen mondjuk egy optimista 6-os, Moreno és McKinley mint újonc lehet favorit, meg a QB-k kivételével elég sokan képesek lehetnek kiugró teljesítményre. No, meg az edző bá'! :)

haromt: 4

StormST: :) Miért, nyerünk? :D Poénon kívül, Moreno nyerhet 1-2 Rookie of the Week-et, a többieknél nem sok esélyt látok. Esetleg ha csak 50+ yardról rúgunk FG-t, akkor Prater abból 1 meccsen 4-5-öt beverhet és ekkor lehet ST Player of the Week...

- Hány játékosunk lesz Pro Bowler az év végén? És melyek?

Filip: DJ, Champ és Clady alap, plusz a legjobb évet záró RB vagy WR is favorit lehet, aki szerintem Moreno lesz. Tehát négy.

haromt: DJ, Moreno, Clady, Kuper.

StormST: Clady-nek be kell férni idén, Champ és Dawkins névvel becsúszhat, főleg ha jó szezont csinálnak, DJ minden évben esélyes, csak játszon végig egyet végre. Aztán ha olyan szezonja lesz, amilyet szeretnénk, akkor Moreno. Mindenesetre nagyon remélem, hogy idén is képviselve leszünk...

- Hányadik meccs után fog haromt először artikulálatlanul szitkozódni a Broncos topikban?

Filip: Legkésőbb a negyediknél szerintem tuti fog, főleg ha nézi élőben... :)

haromt: 4.

StormST: Az első vereség után, azaz a fent leírtak szerint a 4-dik héten... :)

- Idén is visszatér-e a mobilboltból a csapathoz Tatum Bell?

Filip: Nem, idén Plummer jön. :P

haromt: Nem, mert nincs már az, akinek nem mondom ki a nevét.

StormST: Nagyon remélem, hogy nem, de ha igen, akkor mindenki vigyázzon a táskájára... :D

- Mennyi balhés sztorija lesz Marshallnak még a 2009-es naptári évben?

Filip: 1-2 dolog még biztos van a tarsolyában.

haromt: 2

StormST: 1-nél több biztos nem, mert akkor úgyis eltiltják. De remélem, hogy 1 se...

- Még hány új poszton fog feltűnni idén Spencer Larsen?

Filip: Talán FB-ként és ILB-ként már megragadt, de ha sok sérülés lesz bárhol el tudnám még képzelni. :)

haromt: 0

StormST: 1 még jöhet, OLB-t még nem játszott, bár akkor már lehet DE is, onnan csak 1 lépés a DT. Meg ugye a FB is lehet RB és TE is, ha fejlődik, onnan csak pár kiló az OG, C, OT... :D

- Megtanul-e erre az évre field goalt rúgni Matt Prater?

Filip: Az előidényben feltűnően jó volt, szóval bízhatunk benne, hogy nyáron lapozgatott kicker tankönyveket.

haromt: Igen.

StormST: Tud ő, csak 50 yardon belül túl közel van, lehet, hogy rövidlátó és csak szemüveg kéne neki... :D

- Mennyi JMD-t oltó rajza lesz idén Drew Littonnak?

Filip: Felbecsülhetetlen. Vesztes meccsek utáni héten 2-3, nyertesek után is legalább 1, plusz amik még történnek menet közben.

haromt: 17x2= 34. Amíg nem nyerünk vele SB-t, utálni fogja.

StormST: Fordulónként 1, Halloween-kor 1, karácsonykor még 1, szezon végén 1, 1 meg csak úgy = 20. :)


 

A hét végén a Colorado Rockies a gyengécske Arizona Diamondbacks ellen folytatta menetelését az MLB playoff csatájában, és három magabiztos gyözelmet szereztünk, így még közelebb kerültünk a hőn áhított rájátszáshoz.

A pénteki első találkozón a vendégek a hatodik inning után még 4-2re is vezettek, de érezhetöen végig a mieink voltak a jobbak, és végül nem kellett csalódnunk sem: 5-4re behúztuk a series openert.
13-5 arányban bizonyultunk jobbnak az ütések terén, a hatékonyságunkon lett volna mit csiszolni de a lényeg hogy is össze jött a győzelem. Seth Smith óriási meccset játszott! Fowler sérülése miatt mostanában ő a kezdő a bal szélen, és ez alkalommal 5 ütési lehetőségből személyes karrier csúcsot érő 4 hitet jegyzett, közben három RBIt ért el amivel 42 darabot jegyez a szezonban már. Az ezt megelőző 11 meccsröl .357es átlaggal bir - félelmetes formában van. Jason Giambi újabb meccset döntött el, újra a csereként beszálló veterán klasszis szerezte a gyöztes pontot a nyolcadik inningben, amikor idei 44. RBIját szerezte meg. Ian Stewart hazafutást ütött, ami számára már a 21. HR és a 61. RBI volt ebben az évben és összesen két ütést csinált a napon. Két futással és két ütéssel zárta az összecsapást a fiatal Carlos Gonzalez, akinek még egy sétája is adódott, így 2/4es napi átlaga után már a .300as összetett átlagot surolja. Kettő lehetöségből két ütést jegyzett a dobó Jason Hammel, ami nem semmi offenziv statisztika egy SPtől. Szerzett még ütést az elkapó Yorvit Torrealba és a shortstop Troy Tulowitzki is, miközben például Todd Helton mérlege no hit és 6 bázison hagyás lett, mig Brad Hawpe kifejezetten pocsékul játszott mivel mind a négy ABjében strikeouttal esett ki. Az All-Star RF a gála utántól számitva mindössze .242es ütési hatékonyságot tudhat le, hanyatlása tovább folytatódik.
A kezdő dobó Jason Hammel felemásan teljesített, hat inninget lehetett fent, ez alatt bekapott négy futást és öt ütést de volt 6 Kja is, ami nem rossz teljesítmény. Éves ERAja a meccs után 4.41esre változott. A gyözelmet a cserék közül Rafael Betancourt postázta, aki így 2-3as nyerés-vesztés mutatót és 3.02es ERA statisztikát jegyez az idényben. A kilencedik menetben újra Franklin Morales jutott szóhoz Street kimaradása miatt, és a második savet is biztosan tudta le egy strikeout és egy walk kiséretében, míg szezonban ERAja 2.84es jelenleg.

Másnap bár a D'backs nagy erőket mozgosított, a Rox végig vezetve magabiztos 4-1es győzelmet tudott aratni az új kezdő dobó Contreras denveri bemutatkozó meccsén.
Fontos volt a csapatunk kiváló védekezése, hiszen az Arizona kilenc ütést ért el, ám ebből mindössze egy HR jóvoltából tudtak futást jegyezni, mig mi 8 hitig jutottunk el a találkozón. Seth Smith az egy nappal korábbi kiváló produkcióját megismételve 4 lehetőségből három ütést könyvelhetett el, megszerezte közben a szezonbeli 13. homerunját és összesen három futással zárt. Az idénybeli ütő átlaga már .315ös, amivel Heltont ostromolja. Carlos Gonzalez a 10. hazafutását és a 22. runs batted injét tudta le ezen a mérkőzésen miközben két SOja is akadt. Todd Helton egyetlen ütésböl ért el két befuttatást még a legelsö menetben, így az ujabb kettővel már összesen 75 RBInél jár az évben. Az utobbi időben mérsékeltebben teljesitö de most egy SBt is végre hajtó Troy Tulowitzki szintén jegyzett még egy ütést, csak úgy mint az elsö számú catcher pozicióját kivivó Yorvit Torrealba, valamint a 2nd baseman Clint Barmes. Hawpe ezt a meccset kihagyta, a két SOt kapó Spilborghs játszott most a posztján. Azért ide komoly erösítés lesz Fowler visszatérése a következő series második felére.
A kubai Jose Contreras első meccsét játszotta a Rockiesban, Cook helyére került be az ötös rotációba. A rutinos dobó nem játszott rosszul, de nagy szüksége volt a denveri védelem jó teljesitményére is hogy megussza egyetlen elszenvedett futással azt a 6 és 2/3 inninget amit a pályán töltött. Ugyanis ezalatt nyolc ütést csináltak a vendégek, öt strikeout ellenében. Contreras szezonbeli hatodik győzelme volt a szombati diadal, a Rockiesban az első, míg egész éves ERAja ezzel 5.19esre módosult. Beimel és Betancourt rövid játékát követően Franklin Morales egy hit ellenére ujra magabiztosan be tudta fejeztetni a meccset és már 2.76os az ő ERA aránya az évben.

A délutáni időpontban tartott vasárnapi meccset már az első inningben eldöntöttük két homerunnal 4-0ra elmentünk, a 7. menetben további 6 pontot vágtunk be és 10 pont fölötti is volt a különbség. A végeredmény 13-5 lett, de nagyon megvertük az Arizonát.
Az ütésekkel 11-6ra végeztünk, ami föleg a meccs második felében szaporodott így meg, amikor felszabadultan játszottak már embereink. A Rox összesen három HRt jegyzett, míg az elmúlt hat meccset tekintve félelmetesek vagyunk: 13 hazafutás és 38 pont a mérleg, és akkor még jön egy 4es homestand a Reds ellen, akiket szintén alaposan kioszthatunk. Seth Smith megint parádésan teljesített, és összesen 5 RBIt szorgoskodott össze (szezonbeli 48nál jár) egy két és egy három futásos homerun nyomán. Hazafutásból már a 15et szerezte meg az idényben. Smith az elmúlt hetet tekintve a legjobb formában lévő játékos a NLben, .542es (13/24) ütési átlaga mellett 5 dupla, 4 HR, 10 RBI és 10 run a teljesitménye a legutóbbi hat mérkőzésről. Egymást követö második meccsén lőtt homerunt Carlos Gonzalez is, aki az idei évben 11. alkalommal csinált hazafutást és ujabb két hitjével telibe .300as már az AVGja. Ian Stewart dupla ennyinél jár, ugyanis a 22. HRját jegyezte fel vasárnap. A kisebb hullám völgye után remek formát kapott el az elmúlt hetekben, különösen most hiszen ezt a meccset is 3 R, 2 H, 2 BB kiséretében tudta le. Yorvit Torrealba jó formája is töretlen, az elkapó most két ütéssel (mind kettö dupla) és három RBIvel zárt egy futás mellett. Clint Barmes két ütéssel két RBIt jegyzett, és átlépte a 70es határt is már a szezonban. Brad Hawpe két alkalommal is sétával jutott bázisra, mindkettö végén pontot tudott csinálni. Jason Giambi ezuttal kezdő volt, hogy Helton pihenhessen, így annyira nem villogott, de három kiesés mellett két séta kiharcolásával azért segiteni tudta a csapat boldogulását. A csereként beszálló Omar Quintanilla könyvelt még el egy ütést magának egy double formájában a többiek közül.
Jorge De La Rosa ismét egy nagyon jó nyugodt mérkőzést zárt, a maga öt inningje alatt csupán két ütést és egyetlen (haza)futást szenvedett el, a hat sétát pedig négy strikeouttal kompenzálta. A mexikói éves ERA átlaga 4.51es, míg gyözelem-vereség aránya ezzel 14-9es. A bullpenböl Juan Rincon és Matt Herges egyaránt kapott egy-egy HRt, mint ahogyan az összesen két ütést és két futást elszenvedö Joel Peralta is, de amint látható ezuttal a cserék közül is a szerényebbek jutottak szóhoz a lefutott mérkőzésen igy most az ö bakijaik sem számitottak semmit.


A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 81 győzelem - 57 vereség
2. Colorado Rockies 77 győzelem - 60 vereség
3. San Francisco Giants 75 győzelem - 62 vereség
4. Arizona Diamondbacks 61 győzelem - 77 vereség
5. San Diego Padres 61 győzelem - 77 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 81-57
2. St. Louis Cardinals (Central) 81-57
3. Philadelphia Phillies (East) 77-57
4. Colorado Rockies (West) 77-60
5. San Francisco Giants (West) 75-62
6. Florida Marlins (East) 72-65
7. Atlanta Braves (East) 70-67
8. Chicago Cubs (Central) 68-67

Ezzel a söpréssel tovább erösitettük a Wild Card helyet, mivel a Giants egyszer hibázott Millwaukeeben. Söt, a Dodgers meglepő botlásai nyomán most a div elsö helyétől is csak 3.5 GB a lemaradás, de koncentráljunk jóval inkább a SFre és a 4. helyre egyelőre. A három csoport elsö viszont izgalmas csatákat vívhat még a hajrában a kiemelési helyekért. A Bravest söpörte következő ellenfelünk, így távolabb kerültek a playofftól, és a Marlinshoz képest is egész megnyugtató a vezetésünk jelenleg.

Ahogy említettem a Cincinnati Reds lesz a következő ellenfelünk, akikkel négy meccses szériát nyomhatunk a Coors Fielden beleértve két magyar idő szerint esti meccset: hétfő, 21:10; szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. A Reds elég ótvarul áll a tabellán, de jó lesz azért észnél lennünk, hiszen az Atlantának is okoztak gondot. Bár elnézve a mostani dobó párharcokat és a félelmetes formánkat nem lehet problémánk, a seriest minden áron hoznunk kell, nagyot nem hibázhatunk, kellenek a győzelmek a playoffhoz! GO ROCKIES!!!

Szeptember 5-e, szombat. Ez volt az a nap, amitől nagyon sokan rettegtek az NFL játékosok közül, hiszen ezen napon kellett a csapatoknak a végleges 53 fős kereteket meghatározni. Nem volt ez máshogy Denverben sem, így nálunk is sok embernek kellett búcsút inteni. Íme a végleges keret, néhány rövidebb kommentárral:

QB: Kyle Orton, Chris Simms, Tom Brandstater - semmi meglepetés, várható volt, hogy Martin csak eddig lesz a keret tagja. Az sem volt kérdés, hogy 3 QB lesz a keretben, hiszen Orton és Simms se épp az erős, sérülésektől mentes fizikumáról híres

RB: Knowshon Moreno, LaMont Jordan, Correll Buckhalter, Peyton Hillis - Kissé meglepő, hogy csupán 4 RB maradt a keretben, hiszen tavaly csak ezen a poszton kerültek 5-en IR-re. A meglepő cut Darius Walker volt, aki elég jó teljesítményt nyújtott az előszezonban.

WR: Brandon Marshall, Eddie Royal, Brandon Stokley, Jabar Gaffney, Kenny McKinley, Brandon Lloyd, Chad Jackson - 7 WR maradt, ami elég soknak tűnhet elsőre, de ugyebár Marshall játéka egyelőre elég kérdéses. McKinley, bár volt egy elejtett punt-ja, elég jó return ember, a többiek is mutattak már szép dolgokat, kiderül, hogy ki mennyire lesz használva.

TE: Daniel Graham, Tony Scheffler, Richard Quinn - itt sincs meglepetés, Putzier kirakása után várható volt, hogy ez a három név lesz a végleges keretben.

OT: Ryan Clady, Ryan Harris, Brandon Gorin, Tyler Polumbus - szintén nincs semmi új, a 2 tavalyi kezdő és két, eddig nagyon rossz formát nem mutató backup.

OG: Ben Hamilton, Chris Kuper, Seth Olsen, Russ Hochstein - Lichtensteiger kirakása elég meglepő volt, ő tavaly nem játszott rosszul, amikor a pályára került, ráadásul úgy is lett draftolva még Shanny által, mint a fal akármelyik részén használható, ígéretes tehetség. Olsen se muzsikált rosszul, de Lichty kiválása mégis meghökkentett sok drukkert. Hochstein az utolsó héten érkezett a Pats-től, még szokja a társakat, de nagyon hasznos lehet a rutinja és az, hogy több poszton is bevethető. Érdekesség, hogy az idei drafton a hetedik körben kiválasztott Blake Schlueter már az első cut körben kiesett, úgy látszik nagyon nem azt hozta, amit vártak tőle.

C: Casey Wiegmann -  klasszikus értelemben vett center csak ő maradt, de mivel Hamilton is tud középen játszani, ezért nem kell külön backup.

DL: Ronald Fields, Chris Baker, Kenny Peterson, Le Kevin Smith, Ryan McBean, Marcus Thomas, Vonnie Holiday - A hibrid védelem miatt a Broncos honlapja nem választja külön a DE és DT posztokat, így én se tettem. Holiday az utolsó pillanatban érkezett, igazából amikor ezt írom még nincs is aláírt szerződése, hiszen az orvosija még hátra van. Itt találjuk az egyetlen bent maradt Rookie FA-et, Baker-t, aki nagyon jó benyomást tett mindenkire a TC és a preseason alatt, így maradhatott. Számomra viszont meglepő volt, hogy a tavaly draftolt, de sajnos sérülés miatt az egész szezont kihagyó Carlton Powell-t kiraktuk, nagy ígéretként érkezett tavaly.

OLB/DE: Jarvis Moss, Elvis Dumervil, Robert Ayers, Darrell Reid - Ez OLB/DE szintén a Broncos honlap által használt megjelölés. Sokakat meglepett, hogy Moss bekerült az 53-ba, de szerintem elég sokat fejlődött az előszezonban és látszik is rajta az akarás. Ezt leginkább valószínűleg a vele egy évben draftolt Tim Crowder bánja, akinek így nem sikerült beférnie. Dumervil nagyon jól beillik az új hibrid rendszerbe, Ayers-nek viszont még sokat kell fejlődnie, de jó úton jár, ahogy Reid is.

ILB: DJ Williams, Andra Davis, Spencer Larsen, Mario Haggan, Wesley Woodyard - itt igazából nincs meglepetés. Mindenkinek megvannak az erősségei, bár igazából all-down csak DJ, a többiek egy kicsit szituációs játékosok, de talán épp így fogják jól kiegészíteni egymást és így lesz hatékony a hibrid védelmünk.

CB: Champ Bailey, André Goodman, Alphonso Smith, Jack Williams - Kisebb meglepetés volt talán, hogy Joshua Bell nem fért be a keretbe, de szerintem már a tavaly mutatott játékával se érdemelte ki. Goodman a preseaon végére elég jól belejött, Champ-nek meg csak most kezdődik a szezon, eddig láthatóan nem vette igazán komolyan. Smith egyelőre csak nickel CB lesz, de tehetséges, bármi lehet még belőle.

S: Brian Dawkins, Renaldo Hill, Darcel McBath, David Bruton, Josh Barrett - Dawkins eddig keveset játszott, de akkor megmutatta, hogy mennyire jó, Hill is alakul, a többiek még elég fiatalok, remélhetőleg fel tudnak majd nőni a feladathoz.

ST: Matt Prater (K), Brett Kern (P), Lonie Paxton (LS) - Kern nyerte a P csatát, a másik két srácnak nem volt ellenfele. Személy szerint én jobban örültem volna, ha Colquitt marad, de biztos vannak ott, akik nálam jobban értenek hozzá. :)

Csak név szerint a cut-olt játékosok:

Joshua Bell (CB), Antwain Spann (CB), Matt Willis (WR), Darius Walker (RB), Mitch Erickson (G), Nic Clemons (DT), Tim Crowder (DE), Vernon Fox (S), Rashod Moulton (CB), Ingle Martin (QB), Clint Oldenburg (T), Marcus Thomas (RB), Matthias Askew (DT), Kory Lichtensteiger (C), Carlton Powell (DT), Jeb Putzier (TE), Blake Schlueter (C), C.J. Jones (WR).

Emellett IR-re került Matt McChesney (T) is.

Ez a keret vág neki tehát a szezonnak jövő hét végén a Bengals otthonában... :)

Ismét győzött a Colorado Rapids csapata az MLS vasárnapi csonka játéknapján, amikor a denveriek hazai környezetben 1-0-s diadalt értek el a Toronto FC gárdájával szemben.

A mieink végig uralták a játékot, az első félidőben ugyan a vezetést még nem sikerült megszereznünk, csak egy kihagyott büntetőig jutottunk, de a Toronto lövést is csak elvétve jegyzett, a kaput az egész meccsen összesen egyetlen alkalommal találták el végül. Hatalmas mezőnyfölényünk az 51. percben érett góllá, amikor egy oldalsó szabadrúgás beívelését követően Conor Casey fejelt zseniálisan a vendégek kapujába. A középcsatárnak normális esetben ezen az estén a válogatottban kellett volna játszania a Salvador elleni VB-selejtezőn, ám fájdalmas foghúzása miatt nem szállhatott repülőre, így maradt Denverben, és pályára lépett a Rapids-ben. A találatnál gólpassztosként a középre ívelést jegyző Jacob Peterson, és az ezzel idén már tizenegy asszisztnál járó MLS-gólpasszlista éllovas Omar Cummings került be a statisztikákba. Nagyon jól jött ez a három pont, hiszen a közvetlen riválisaink nem játszottak a hétvégén, és még így is kényelmes helyzetben vagyunk a játszott mérkőzéseket illetően. A csapat négy meccsen belül harmadszor győzött, hazai pályán pedig ez már a nyolcadik sikerünk volt, amivel listavezetők vagyunk a ligában. Zsinórban egyébként harmadszor nyertünk a Dick's Sporting Goods Parkban, miközben ezeken a meccseken még gólt sem kaptunk.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6494921

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 11-7-7, 40 pont (25 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 9-4-11, 38 pont (24 meccs)
3. Colorado Rapids 10-7-6, 36 pont (23 meccs)
4. Seattle Sounders FC 8-6-10, 34 pont (24 meccs)
5. Real Salt Lake 9-9-6, 33 pont (24 meccs)
6. Chivas USA 10-9-3, 33 pont (22 meccs)
7. FC Dallas 6-11-6, 24 pont (23 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-12-5, 20 pont (22 meccs)

Egészen jó pozícióból várhatjuk a folytatást, a hátralévő hét mérkőzésünk közül viszont öt alkalommal is idegenben kell majd játszanunk innentől kezdve, tehát egy cseppet sem lesz könnyű dolgunk. Ellenben a rivális csapatok közül már csak egyedül a Salt Lake-kel fogunk találkozni a legutolsó játéknapon október második felében.

Hét közben a csapat megszerezte az FC Dallas amerikai válogatottban is feltűnő hátvédjét, Drew Moor-t. Cserébe a bekk Ugo Ihemelu távozott, és még gazdagabbak lettünk egy második körös draftjoggal, valamint némi kézpénzzel is. Az új szerzemény kezdő volt, míg csereként bemutatkozhatott a Colorado-ban az élete első MLS-meccsén pályára lépő idén draftolt hátvéd, Michael Holody is.

A legutóbbi mérkőzést több külcsemberünk is kihagyta, hiszen a csapatkapitány Pablo Mastroeni túl sok sárga lapja miatt volt eltiltva, míg sérülésből kifolyólag hiányzott Jamie Smith, Cory Gibbs és Scott Palguta is a korábban egész szezonra kidőlő Colin Clark mellett.

Újabb góljával Conor Casey már 12 találatnál tart a szezonban, amivel tovább növelte előnyét az MLS aranycipő-versenyében. A támadó jövő szerdán a Trinidad és Tobago elleni VB-selejtezőn bizonyára már pályára léphet az amerikai válogatottban. Eközben Matt Pickens kapus idei 7. shutoutját jegyezte már, és egyre több statisztikában áll az élmezőnyben a poszt rangsoraiban.

A Rapids ezt követően ismét a Toronto-val fog megmérkőzni, de jövő vasárnapra virradóra (02:00) már idegenben kell játszanunk a TFC ellen.

Péntek hajnalban befejezte az előidényt a Denver Broncos, és az Arizona Cardinals ellen 19-0-s győzelmet aratott az ezúttal jobbára csak a cseréket játszató hazai csapat. Rendhagyó módon ezúttal jómagam kevésbé szakértő elemzésével kell beérnetek... :P

- QB: Orton az ujjával, Simms a bokájával bajlódik, így várhatóan a szezonnyitón is Tom Brandstater-nek kell játszania. Az újonc harmadik számú irányító, így sok lehetőséget kapott JMD-től az utolsó PS-meccsen. Brandy meghálálta a bizalmat, hiszen bebizonyította, hogy képes "lemenedzselni" egy rövidpasszos, sokfutásos játékkal egy meccset, s ami még fontosabb, partiban tudja tartani a csapatot. Egyetlen klasszikus hosszú passzra vállalkozott erőből, olyan Cutleresen, az is interception lett, de a rövid- és középtávoli átadásokat bő ötvenszázalékkal abszolválta, és eljutott 187 yardig. Ráadásul egész mobilisan mozgott, ellentétben mondjuk az első szerepvállalásakor látott kaotikus mozgásával, most bátran hagyta el a zsebet, párszor még futni is próbált, és csak kétszer lett sack a jutalma. De szerintem nincs vele probléma, hasonlóra az openeren is képes lehet, az pedig már jó lenne. A hajrára beállt a tartalék Inge Martin is, neki is akadt pár átadása még, de ő nem lényeges.

- RB: A pár nappal ezelőtt edzésbe állt Moreno-t nem erőltettük, és szinte végig pihent Hillis is. Correll Buckhalter az elején végrehajtott néhány tetszetős futást, az előidény második felére kifejezetten jó formába lendült. LaMont Jordan csak néhány playre szállt be, szintén nem százszázalékos még. Darius Walker a két középső negyedben tökéletesen uralta a pályát, 21 futás-próbálkozása volt, és az egyetlen TD-unk is az ő nevéhez fűződött, sőt, ezúttal még elkapásai is akadtak. Marcus B. Thomas is kapott pár carry-t a végefelé, de őt azóta már ki is tettük.

- WR: Royal, Stokley, a sérült Gaffney és a felfüggesztett Marshall hiányában a top4 WR nélkül játszottunk. Kenny McKinley-re hegyeztük ki a legtöbb pass play-t, az idén draftolt aprótermetű elkapó pedig hozta a formáját, több remek elkapást mutatott be, volt egy "majdnem TD"-je is, amikor az elkapás már megvolt a levegőben, de kiütötték a kezéből, kár érte, mert nagyszerű megmozdulás volt mind tőle, mind Brandstatertől. De panaszkodnia nem kell, robbanékonysága mellett egyre érettebben játszik, és hihetetlenül atletikus is, a hisztis Marshall hiányát simán feledtette az egész PS-ben. Brandon Lloyd újra nagyot alakított, én remélem, hogy bent lehet a csapatban, mert egy-egy szükségszerű szituban simán be lehet majd küldeni, hogy csináljon egy-egy bravúr catch-t, amit eddig az összes meccsén hozott, most pl az 1 yardos vonalon fogott meg egy hosszú átadást közvetlenül a Walker-TD előtt. Chad Jackson egyetlen passzt kapott, de az 43 yard lett, miután az elkapást követően nagyszerűen haladt még előre. Játszott még pl Matt Willis és Nate Swift is, de játékban nem sokat voltak.

- TE: Itt is pihentek a kezdők, Graham-et az elején láthattuk párszor, Schefflerre én egyáltalán nem emlékszem. A két játszó tartalék közül jobbára Marquez Bransont foglalkoztattuk, és ígéretes elkapásokat mutatott be. Nekem Richard Quinn játéka is egyre jobban tetszik, a kezdeti megilletődöttség után szépen összeszedte magát, tehetséges fiatal, idén harmadik számú TE lehet a csapatban.

- OL: Ahhoz képest, hogy mennyire tartalékos volt a fal, ismét a csapat legbiztosabb pontját alkották. Kuper nem játszott, és pl Hamilton sem volt sokat fent kisebb hátfájása miatt, és inkább a tartalékok jutottak több szerephez, de ilyen összeállításban is csupán két sack-et kaptunk, a futást és a passzjátékot egyaránt hagyományosan jól támogatta az O-line.


- DL: Meglepően agresszívan játszott a védelem első sora, pedig a kezdők itt is csak a legelején kaptak lehetőséget, és nem is róluk szólt ez a meccs. Annál inkább a cseréinkről, hiszen három DE, Robert Ayers, Jarvis Moss és Tim Crowder is elért egy-egy sack-et fejenként. Moss még egy fumble-t is kiharcolt közülük, jót tehet az önbizalmának ez a teljesítmény, hiszen az edzőtábor idején komoly mentális gondokkal is küzdött. A DT Nic Clemmons agilis játékát tudnám még kiemelni, szintén FF-lel zárt és tackle-jei is voltak szép számmal. Darrell Reid pedig INT-et jegyzett, Warner csúnya hibáját szépen használta ki.

- LB: Fantasztikusan állta a sarat a LB-sor, futás ellen szinte esélyt sem adtak, ezt az egységet Nolanéknek alaposan sikerült gatyába rázniuk az offszezonban, legalábbis az előidényben a run D remekül működött, csak tartsák meg a jó szokásukat.

- secondary: A Broncos secondary-től is rég láttam már ilyen jó teljesítményt. A starterek közül Champék csak az elején tették tiszteletüket a pályán, míg például Dawkins egyáltalán nem játszott, és még a nagy vezér nélkül is ennyire összeszedetten tudott működni a leghátsó alakzat. A safety David Bruton nagyon hajtott, és ő is lekapott egy interceptiont, emellett végig nagyon kiegyensúlyozottnak éreztem teljesítményét. Vernon Fox ugyancsak nem a csütörtöki játékáról volt ismert a tavalyi szezonban, szintén masszívan teljesített, és INT. A cornerbackek közül Jack Williams tűnt fel néhány sziklakemény tackle-lel. A kisebb hibák ellenére azért remekül védekeztünk a passzjáték ellen is, az eddigieknél legalábbis mindenképpen sokkal jobban.

- ST: A rúgó Matt Prater talán élete egyik legnagyobb meccsét játszotta, az előző idényben tőle látott fejetlen rugdosódás után ezalkalommal négyből négy FG-t bevarrt - sorrendben 26, 37, 35 és 46 yard távolságokról. Dícséretes teljesítmény, kiegyensúlyozottnak, higgadtnak tűnik, reméljük kitart a tiszta feje és a jó célzókája az idényre is. Brett Kern meghálálta a bizalmat, amiért a rookie Colquitt-tet cutoltuk a punterek közül vele szemben, és szépen teljesített, többször is nagyon kiszorított helyzetből indíthatott akciót a Cards. Jól dolgoztunk mezőnyben is, Alphonso Smith-nek volt egy szép visszahordása, és mind a saját, mind az ellenfél returnjeinél jól mozogtunk. Hiba nélkül teljesített a special team, ami szintén kellemes meglepetés volt.

+ Annak ellenére, hogy mindkét oldalon a cserék játszottak túlnyomórészt, a csapat minden játékelemben mutatott kíváló összeszedettsége mindenképpen dícséretre méltó, és ez a meccs azt hiszem önbizalmat is adhat a játékosok és a szurkolók számára egyaránt a közelgő idénykezdet előtt. Én legalábbis a péntek hajnali feelinges mérkőzés hatására nagyon komoly NFL-szezon váró hangulatba kerültem. :)

Az előidény ezzel lezárult, jöhet a SZEZON, melyet a Broncos szeptember 13-án, vasárnap 19:00-től a Cincinnati Bengals otthonában nyithat meg.


 

Kedd és csütörtök között a Colorado Rockies a rájátszás versenyből már kiesett New York Mets gárdáját látta vendégül a Coors Fielden három mérkőzésre. Két gyözelem után a harmadik meccset elvesztettük, de a 2-1es széria nyerés is elég volt a Wild Card előny megerösítéséhez.

Az első felvonás legelsö inningjében adtunk egyedül esélyt a NYMnek, akkor még vezettek is 2-1re, de a második után pl már 5-2 volt ide, és ez az állás a végéig megmaradt. Sokkal jobbak voltunk az ellenfélnél, és laza 8-3as diadalt arattunk.
Tizenegy ütést értünk el, a Mets mindössze hatot, ráadásul odaát két error is csökkentette az esélyeket, teljesen sima gyözelmet értünk el. Az első ütő Carlos Gonzalez solo homerunjával nyitottuk a meccset, a fiatal venezuelai immár szezonbeli 9. hazafutását jegyezte. Emellett volt még két RBIje (21. összesen) két futása meg egy bázis lopása is. Todd Helton egy három futásos HRel gyakorlatilag eldöntötte a találkozót, hiszen a negyedik menetben ezzel az ütésével már 7-2re mentünk. A veterán first baseman három RBIjával már 73nál jár az idényben, míg a 2/4es ütési hatékonyságával .327es az éves AVGja, mindkét kategóriában az egyik legjobb csapaton belül. Seth Smith starter LFként kapott lehetöséget, és ha már ott volt, nagyot alakitott, egy séta mellett négy lehetöségből háromszor ütött, és mind három után késöbb futást tudott elérni. Az idénybeli átlaga ezzel most .303as. 3Bben ezuttal Garrett Atkins kezdett, két ütést ért el és megszerezte idei kereken 40. RBIjét. Szerzett még hitet az öt bázison hagyást jegyzö shortstop Troy Tulowitzki, a négy LOBal záró Clint Barmes és a kétszer strikeouttal kiejtett elkapó Yorvit Torrealba. Ezen a mérkőzésen mutatkozott be a csapatban a nem rég igazolt veterán Jason Giambi, aki a hetedik inningben tömött bázisoknál elért walkjával könyvelt el egy RBIt, a szezonbeli 41.et, a Rockiesban az elsőt, debütálásnak nem volt rossz.
Jorge De La Rosa a kezdeti kisebb megingást követöen magabiztosan hozta le a mérközést, hat inning alatt csupán négy ütést és két futást értek el vele szemben, ő pedig fél tucat strikeoutot is kiosztott. A mexikói szezonbeli 13. győzelmét aratta, éves ERA statisztikája jelenleg 4.60as, június eleje óta 13 meccset nyert vele a csapat, ami az elmúlt 30 évben a legtöbb az MLB történetében egy olyan pitchertől aki 0-6al kezdte a szezont. A cserék közül Matt Daley ellen tudtak csinálni egy pontot amikor két ütést kapott a maga egy menete alatt, de ez alkalommal a bullpent sem tudták megsebezni.

Másnap bár ujra bajosan kezdtük a mérkőzést és volt hogy a Mets vezetett, no meg egészen a nyolcadik játékig 2-2es döntetlen volt az állás. A hajrában aztán végre kijött csapatunk fölénye és 5-2re gyöztünk.
Ismét 11-5 arányban értünk el több ütést az ellenfélnél, végig favoritok voltunk a meccsen, csak az volt a kérdés hogy mikor tudjuk fölényünket az eredményben is érvényesiteni. A végén szerencsére sikerült, igy elmaradt a hideg zuhany. Jason Giambi a sikeres bemutatkozás után ezen a meccsen is pinch hitterként jutott szóhoz, és a meccs hőse lett, amikor a 8. inningbeli ütése nyomán két embert futtatott be, ezzel lett 2-2röl 4-2, a szezonban 43. RBInál tart. Seth Smith az elöző napi parádés teljesitmény után bentmaradt az összeállításban, és most egy hazafutással villant meg, melyet az elsö inningben vágott és az idei 12. volt számára. Ez az egyetlen ütése volt, közben hat bázison hagyásig jutott, de két futása is volt két dobás utáni outja mellett. A csapat legjobb ütője Todd Helton ismét 2/4el zárta a meccset, így már .329es a szezonbeli átlaga, a rutinos játékos elképesztöen fontos szerepet tölt be a csapatban meccsről meccsre, annak ellenére hogy pl most közvetlenül pontot nem csinált. A már .292nél tartó Carlos Gonzalez és az idei 74. RBIjét szerzö Troy Tulowitzki egyaránt két-két ütést ért el ezen a napon. Ütött még a futást is jegyző és kétszer strikeoutolt Brad Hawpe aki fontos duplát szerzett a végjátékban, a 15. RBIt ütő és bázist rabló Yorvit Torrealba és a dobó Ubaldo Jimenez is még. Stewart pedig közben visszatért a csapathoz, a keddi meccsen azért hagyta ki, mert felesége életet adott a pár elsö gyermekének.
A dominikai Ubaldo Jimenez a meccs elsö felében kapott több ütést is, beleértve egy HRt, és a két futást is, de a 8 inninget végül lehozta emellett 5 ütéssel és egyetlen sétával, miközben 4 SOt osztott ki. Ez már az idei 13. sikere volt 10 vereség mellé, míg az ERAja ezzel 3.28as. Street sérült így az utolsó menetben Franklin Moralesnek kellett megtartania a vezetést, és az élete elsö save próbálkozását sikerrel abszolválta, de azért reméljük Street mielöbbi visszatérését.

A csütörtök délutáni meccset sajnos rettentő könnyedén vettük, a NY pedig kihasználta a pontatlanságainkat és az ötödik inningbeli 4-0 közbejárásával végig vezetve 8-3as gyözelmet szereztek Denverben a széria utolsó felvonásán.
A védekezésünk csapnivaló volt, 16 ütést elszenvedtünk, miközben mi hat darabra voltunk képesek, ebböl mondjuk 3 HR lett. Tehát három hit mezőnyben, miközben rengeteg lehetőségünk adódott, de képtelenek voltunk ma többet össze hozni. A hat ütésünkből a catcher Chris Ianetta vállalt kettőt, aki 15. hazafutását is megszerezte a szezonban, meg ezzel kereken 50. RBInél jár, augusztus 14 óta elöször volt újra pont szerzése. A három HRből kettő egymás után jött, back-to-back homerunok, hiszen közvetlenül Ianetta után a korábban kétszer strikeouttal kieső Ian Stewart is bevágott egyet a 7. inningben, akinek ez volt kereken a 20. hazafutása és a 60. futást érő megmozdulása az idényben. Clint Barmes nevéhez került a harmadik homerun, a 2B idei 22. alkalommal talált be ebben a formában 69 darab RBI mellett. Ezen kívül még a három lehetősége mellett sétát is jegyzö Carlos Gonzalez és a rutinos Todd Helton tudott bemutatni egy-egy ütést. A húzó emberek közül Tulowitzkinak kifejezetten gyenge napja volt, nem volt ütése és három emberünket hagyta bázison. Az outfieldereink is elég harmatosan teljesitettek, Hawpe most pihent, így CarGo mellett a két szélen Smith és Spilborghs kezdett, mindkettö felejthetö volt, itt az ideje hogy végre a padon legyenek, reméljük Fowler a jövö hétre már jöhet vissza, elférne bőven.
Jason Marquis magabiztos volt négy meneten át, az ötödikben viszont nagy részben rajta ment el a mérkőzés és lecseréltük. Az öt elszenvedett futásól négyet ekkor kapott, összesen pedig 9 ütést vittek be ellene. Gyözelem-vereség mutatója 14-10es, ERAja 3.75ös. Megint két nem várt zakó száradt a lelkén egymás után, hullámzó mostanában messze van az All-Star elötti formájától. Csereként a vége felé hat dobónk is beszállt, az 1/3 inningnél többet játszók közül Matt Herges három, Joel Peralta és Joe Beimel két-két ütést kapott és mind hárman egy-egy futást szenvedtek el. Nem a dobóink meccse volt, de az ütők is feltünően harmatos napot fogtak ki, igy váratlan fiaskót szenvedtünk el ami reméljük egy kijózanitó pofon lesz a további fontos párharcok elött.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 80 győzelem - 55 vereség
2. Colorado Rockies 74 győzelem - 60 vereség
3. San Francisco Giants 73 győzelem - 61 vereség
4. Arizona Diamondbacks 61 győzelem - 74 vereség
5. San Diego Padres 59 győzelem - 76 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 80-55
2. Philadelphia Phillies (East) 77-54
3. St. Louis Cardinals (Central) 79-56
4. Colorado Rockies (West) 74-60
5. San Francisco Giants (West) 73-61
6. Atlanta Braves (East) 70-64
7. Florida Marlins (East) 70-64
8. Chicago Cubs (Central) 67-65

A Giants a Phillies otthonában szerencsére csak egy gyözelmet tudott szerezni egy három meccses series alatt, így 1 GBvel most vezetünk előttük a playoff harcban, de hát ez még nagyon szoros lesz itt vannak a nyakunkon. A másik két üldöző a Braves és a Marlins egy lélegzetvételnyivel hátrébb helyezkedik el, most első sorban talán a SFre kell figyelnünk, de még a két keleti is beleszólhat a negyedik helyért zajló csatározásba, 4-4 meccsnyi az előnyünk ezzel a két csapattal szemben. A három divizió éllovas közben szép lassan kezdi bebiztositani a maga csoportját és a biztos playoff részvételt.

Egy újabb jocskán negativ statisztikával álló ellenféllel az Arizona Diamondbacks ellen folytatjuk szereplésünket, három meccset játszunk velük hazai környezetben: szombat, 03:10; vasárnap, 02:10; vasárnap, 21:10. Annak ellenére hogy a tabellán nagy a különbség a két csapat között nem mehetünk biztosra, mert a dobó párharcok egy cseppet sem nekünk kedveznek, igy előzetesen én már egy 2-1nek is tudnék örülni, de az 1-2 is simán benne van a dologban. A Giants most a Brewershez fog menni, talán annyira nem kell féltenünk a helyünket, ők most könnyen oda vissza verhetik egymást párszor. Azért nem ártana igyekeznünk, egy kicsit talán növelni is tudnánk a következő három játéknapban a Wild card leadinget. GO ROCKIES!!!

A minap egy kapusedző kinevezésével teljessé vált a Colorado Avalanche edzői stábja a 2009/10-es szezonra. Tekintsük át mely szakemberek irányíthatják a csapatot a hamarosan rajtoló idényben, újdonságok bőven lesznek, hiszen minden egyes poszton változás történt a tavalyi kaotikus idényt követően.

A fejek hullajtása, azaz a tavalyi stáb menesztése június 3-án történt meg, néhány nappal azután, hogy Pierre Lacroix nagyfőnök kijött a kórházból. Rögtön kirúgta a komplett brancsot, és lapátra került ekkor Tony Granato vezetőedző, Jacques Cloutier és Dave Barr segédedző, Jeff Hackett kapusedző és P.J. DeLuca videófelvétel-elemző.

A fiatalos csapat új szakmai stábjának kialakításakor leginkább talán az "Avalanche-szív" játszhatott szerepet a vezetőség politikájában, hiszen az évek óta a farmcsapatunkat trenírozó és a fiatal játékosokkal remek viszonyt ápoló Joe Sacco főedző mellé egytől egyig korábbi Colorado-játékosok kerültek a stábba. Segédjei Sylvain Lefebvre és Steve Konowalchuk lesznek, videó-elemzőként Adam Deadmarsh dolgozhat, hozzájuk pedig tegnap csatlakozott kapusokkal foglalkozó trénernek Jocelyn Thibault.


















 

Sacco az elmúlt két szezonban az Avs AHL-csapatának, a Lake Erie Monsters-nek volt a vezetőedzője, és bár az új farmcsapatunk egyik idényében sem jutott be a rájátszásba, a tréner remek munkát végzett, a clevelandi kirendeltségen pedig minőségi fiatalok nevelkedtek, akik közül jónéhányan az elmúlt két szezonban a nagycsapatban is bizonyíthatták rátermettségüket. Jó teljesítményéből kifolyólag idén tavasszal az elődöntőig jutó Egyesült Államok válogatottjának segédedzője is lehetett a svájci világbajnokságon. A jelenleg negyvenéves Sacco, aki az NHL-mezőny legfiatalabb edzője lesz, ezt megelőzően, a 2005/06-os idényben korábbi tartalékcsapatunk, a Lowell Lock Monsters segédtrénere is volt, egy évvel később pedig az Albany River Rats-nél dolgozott ugyanezen a poszton. Az egykori jobbszélső játékosként a Toronto, az Anaheim, a NY Islanders, a Washington és a Philadelphia csapatainál fordult meg, miközben 213 pontot (94 gól és 119 assziszt) szerzett 738 mérkőzése során, az USA színeit pedig hat világbajnokságon és egy Olimpián képviselhette, miközben az 1996-os VB-n bronzérmet nyert.

Az újdonsült segédedző, a 41 éves Lefebvre ősztől a harmadik szezonját kezdi a klub szakmai kötelékében, ezidáig Sacco másodedzője volt a LEM-nél. Játékos pályafutása alkalmával a kőkemény hátvéd 945 meccset húzott le az NHL-ben, és megfordult Montrealban, Torontoban, Qubec-ben, Colorado-ban és a New York Rangers-ben. Nem mellesleg, 1996-ban tagja volt a Stanley Kupa-győztes Colorado csapatának is.

A 36. életévében járó Konowalchuk több, mint 14 szezont játszott az NHL-ben, karrierje jelentős részét a Washington Capitals-nál töltötte, majd közvetlenül a lockout előtti, és az azt követő első idényben játszott a Lavinásoknál, a 2006/07-es idényt megelőző orvosi vizsgálatok során pedig rendellenességet fedeztek fel a szívében, emiatt be kellett fejeznie aktív pályafutását. A 2007/08-as évadtól kezdve az Avs bővebb stábjában vállalt munkát, most pedig előléptették segédedzőnek.

A megüresedett videófelvétel-elemzői posztot ezentúl Deadmarsh töltheti be, aki emellett szintén egy amolyan edzői, tanácsadói szerepkörben is fog dolgozni, és korábban ő is ugyancsak egykori meghatározó játékosunk volt. Deadmarsh játékjogát 1993-ban az első körben foglalta le a Quebec Nordiques, s kilenc éven át szolgálta csapatunkat, tagja volt az 1996-os Stanley Kupa-győztes Avalanche-nek is, majd 2001. februárjában a jól ismert Blake és Reinprecht féle csere keretein belül a Los Angeles Kings-hez irányítottuk játékjogát. Az egykori kőkemény jobbszélső azonban innentől kezdve egyre gyakrabban küzködött kellemetlen sérülésekkel, és végül 2005-ben hosszan tartó agyrázkódása miatt bejelentette visszavonulását. Deadmarsh 453 meccsen öltötte magára a Colorado/Quebec szerelését, ezalatt 288 pontot (138 gól, 150 assziszt) termelt.

Thibault várhatóan nem lesz főállású kapusedző, de tanácsaival, véleményeivel fogja segíteni a klub hálóőreinek munkáját. A még mindig csak 34 esztendős szakember a 2007/08-as szezont követően vonult vissza az aktív kapuskodástól, edzőként ez lesz az első szerepvállalása az NHL-ben. A montreali származású kapus játékjogát a Quebec Nordiques foglalta le az 1993-as draft első körében, 1993 és 1996 között szolgálta a Nordiques/Avalanche franchise-t, amikor is 57 mérkőzésen kapott lehetőséget, legjobb szezonjában pedig 2,34-es kapott gól átlagot és 91,7 %-os védési hatékonyságot ért el. Aztán '95 decemberében az emlékezetes Patrick Roy-csere részeként távozott a Montrealhoz, majd később Chicago-ban, Pittsburgh-ben és Buffalo-ban védett. 2003-ban részt vett az All-Star gálán is.

A stáb készen áll, és egy hét múlva kezdődhetnek a csapat edzőtáborai, és már a szezonrajtra sem kell sokat várnunk, a részletes éveleji programot pedig korábbi írásunkban olvashattátok.
 

A múlt hétvégén lejátszotta előidénybeli harmadik mérkőzését is a Denver Broncos csapata, ellenfelünk ezúttal az ex-Broncos QB Jay Cutler vezette Chicago Bears volt, és a Macik 27-17-re nyerni is tudtak az Invesco Fielden. Nem volt jó meccs, de nem is volt katasztrófa, egyedül néhány komoly sérülésünk miatt lehet keserű a szájízünk.

Lássuk az egyéni teljesítményeket!

- QB: Kyle Orton nem volt rossz, JMD szerintem direkt csinálja, hogy 10 yardnál messzebbre ne dobjon preseasonban. Vannak pontatlanságai, de nem annyira látványos. Ráadásul ezen a meccsen hiányzott egy csomó WR-ünk. A második negyed végén megsérült a dobókezén az ujja, így a szezonrajtot is ki fogja hagyni, érdekes helyzetben vagyunk, mert ugye Simms is harcképtelen. Tom Brandstater maradt az egyetlen egészséges QB a csapatban, aki felemás meccsen van túl, hol remek passzokat adott, hol amatőr hibákat vétett, meg az a handoff fumble is...

- RB: Correll Buckhalter és Peyton Hillis egyaránt remek akciókat mutatott be. Az új szerzemény egyre jobban kezdi megtalálni a helyét; a "traktor" pedig még mindig csodálatos, volt egy TD-je is. Hillisnek és Spencer Larsennek még FB-ként is voltak biztató megmozdulásaik. Darius Walker újra uralta a terepet a második félidőben, egy TD-t is megfutott. Ha Moreno és Jordan csatlakozhat, csak még erősebbek leszünk, a fal is nagyon rendben volt. A futás perfekt lesz idén, ami Ortonnak is jót fog tenni.

- WR: Eddie Royal a szokásos no.1, kérdés, mennyire fogja bírni rendes meccseken 8-10 elkapással bent középen. Brandon Stokley most nem nagyon játszott, de neki menni fog, nincs kétségem. Kenny McKinley lehet idén a tavalyi Royal. Nagyon jó route runner, fantasztikus a keze, mélységben csodálatos. Ha Marshall el lesz tiltva, akkor esetleg még Brandon Lloyd is maradhat. Megint volt bravúr catch, és látszik rajta, hogy hajt keményen. Marshall fel van függesztve az előidényre, Gaffney-nek pedig eltört a hüvelykujja, és várhatóan a szezon első pár meccsét is ki kell hagynia.

- TE: Sok volt a 2 TE-s játék, de jobbára a blokkolással foglalkozott Daniel Graham és Tony Scheffler is, időnként utóbbi volt célpont is, és még az újonc Richard Quinn is egyre jobban kivette részét a blokkokból.

- OL: Volt egy rakat faultja a falnak, de ez most a drága Hochuli miatt volt. Chris Kuper sérülése reméljük nem komoly, bár annak tűnt. A helyén Seth Olsen nyelt ugyan egy sacket, de nem volt rossz. Ezekkel a screenekkel leszünk bajban, mert ha egy olyan bíró van, akkor állandóan a LOS-t fogja figyelni, pedig minden csapatnál néha túlmennek 1-2 yarddal a megengedetten a screeneknél.




















- DL: Nem csináltak semmi látványosat. Az első félidőben jól fogták a futást, viszont a cserék nagyon gyengék voltak.

- LB: Elvis Dumervil-nek megy az OLB poszt is, csak nem szabad végig játszatni, mert látszott, hogy még hamar felemészti a dolog, így elveszti a hatékonyságát. Többet játszatnám 1-2 down szituknál Robert Ayers-t, Jarvis Moss-t vagy Tim Crowder-t. Andra Davis passz ellen továbbra is borzalmasan lassú, viszont a futásokra kiváló. A többiekről nem tudok mit mondani, viszont a futás elleni védelem nagyon tetszett.

- secondary: Ez már az igazi Andre' Goodman volt. Összeszedte magát, nagyon korrekten játszott, volt egy hatalmas deflectionje. Champ Bailey nem igazán veszi komolyan az előidényt, ezért néha csináltak rajta pár elkapást. Brian Dawkins egy zseni. Pont ő kellett nekünk, egy igazi vezér. Mindenhol ott van, hatalmasakat üt és összefogja a secondaryt, lehet hogy lassú meg minden, de nagyon fontos lesz egész szezonban. Alphonso Smith nagyon gyenge volt, az egész meccsen bizonytalannak éreztem.

- ST: Matt Prater egészen megbízható lesz, remélem a szezon közben is így lesz, ezúttal egy 31 yardos mezőnygólt értékesített két XP mellett. A punter csatát én most azt mondom, hogy nyerje Britton Colquitt. Brett Kern állandóan túlrúgja a coverteamet, abból jönnek a returnök. Britton meg nem. Inkább ő legyen. A kickoff returnöknél pedig nagyon gyorsan felejtsük el Hillis alkalmazását.

Legközelebb már az előidény utolsó meccsét játsszuk, amikor pénteken hajnali 3-tól a tavaly Super Bowl-t játszó Arizona Cardinals együttesét fogadjuk.


 

Alig több, mint egy hónap van hátra az MLB 2009-es bajnokságának alapszakaszából, a denveri csapat, a Colorado Rockies pedig gőzerővel küzd a rájátszásért, és jelenleg holtversenyben tanyázunk a Nemzeti Liga Wild Card-helyén a San Francisco Giants-szel. Szeptembertől az eddigi alacsonyabb keretet 40 fősre lehet bővíteni, következő írásunkban ezt böngészgethetjük át, hogy milyen változások, erősítések várhatóak a Rockies rosterében.

A Colorado menedzsere, Jim Tracy az egyik legnagyobb mestere a szeptemberi, bő kerettel való sikeres szereplésnek, hiszen 2004-ben a LA Dodgers az ő irányításával nagy meglepetésre besöpörte NL-t, köszönhetően főleg az alapszakasz utolsó teljes hónapjában nyújtott kiváló teljesítménynek, amikor a GM nagyszerűen keverte a kártyákat.

Arra is emlékezhetünk, hogy a Rockies-tól sem áll messze a jó idényvégi szereplés, elég csak a 2007-es észveszejtő rohamunkra gondolni, amikor augusztustól kezdve totálisan a nulláról indulva jutottunk be Wild Card helyen a playoff-ba, aztán a World Series-ben is csak a nagynevű Boston Red Sox állta utunkat.

A legfontosabb friss hír, hogy végre szereztünk egy új kezdődobót, aki nem más, mint az annak idején a NY Yankees-ben is megfordult, Jose Contreras a Chicago White Sox-ból - egy fiatal tehetségért cserébe. Az egykori kubai menekült veterán érkezésére elsősorban Cook kiesése miatt volt szükségünk, valamint a dobó szekció általános gyengélkedése miatt nem ártott ide az erősítés. A mai naptól kezdve De La Rosa-Jimenez-Marquis-Hammel-Contreras rotációval játszhatunk, amíg a sérült Cook nem tér vissza várhatóan szeptember második felében.

A keret bővítésekor várható néhány cseredobó felrendelése is, ilyen lehet mondjuk az ifjú venezuelai Jhoulys Chacin, aki egy mérkőzésen már kezdőként is lehetőséget kapott korábban, az még nagy falatnak bizonyult neki, de csereembernek teljesen ideális lehet. Számíthatunk Randy Flores-re is, aki szintén megfordult már idén a Rockies-ban. Komoly tapasztalattal bír Russ Ortiz, jelenleg ő a Colorado Springs-i farmcsapatunk legjobb dobója, szintén érkezhet. Valamint feljöhet még például Joel Peralta is, aki ugyancsak kiváló statisztikákkal bír a Sky Sox-ban. A jelenlegi aktív keretben a Beimel, Betancourt, Daley, Fogg, Herges, Morales, Rincon, Street névsor alkotja a bullpen listáját.

Biztosra vehető, hogy Tracy három fősre fogja bővíteni az elkapóink keretét is, így Ianetta és Torrealba mellé a júniusban már szóhoz jutó Paul Phillips érkezhet. A 3rd catcher az idény korábbi szakaszában jó alapmunkavégzése mellett egészen remek, .310-es ütőátlagot jegyzett, a védekező mellett tehát a támadó sor is erősödhet vele.

A külsőpályás ütők közé a múlt héten már megtörtént a legnagyobb várható erősítés, amikor bemutatkozott a nagycsapatban a korábbi legendás Rockies-játékos fia, Eric Young Jr. A 24 esztendős tehetség egyelőre outfieldert játszik a Rox-ban, de eredetileg 2B a posztja, és amellett, hogy hatékony ütőnek számít, a csapat egyik legjobb bázisfutója is. Dexter Fowler jelenleg térdsérülése miatt pihen, de várhatóan szeptember 8-án visszatérhet, így egy újabb gyorslábú emberrel bővülhet majd a keretünk, és akár Young is visszamehet az eredeti posztjára. Rajtuk kívül még Gonzalez, Hawpe, Smith és Spilborghs alkotják az outfielderjeink listáját.

A belsőpályásokat az elmúlt héten a veterán 1B Jason Giambi leszerőzdtetésével erősítettük meg. A szezon elején az Oakland-től elbocsátott ütő azóta a farmcsapatnál igyekszik formába lendülni, és előreláthatólag a hét folyamán csatlakozhat a Rockies-hoz, és rutinos csereütő lehet, illetve feltűnésével Helton is több szabadnaphoz juthat akár. Más számottevő személyi változás egyelőre nem várható az infielderjeink között, amúgyis ez a csapat legerősebb posztja, hiszen olyan klasszisok alkotják itt a keretet, mint Helton, Tulowitzki, Barmes, Stewart vagy Atkins.

Ennyit tőlem a csapat keretéről, most következzenek a kiváló szezont futó shortstop, Troy Tulowitzki gondolatai:

"Mindenki a divízióról beszél, de szerintem ez butaság, a Wild Card helyért kell nagyot küzdenünk. Ha ez megvan, ott vagyunk a playoff-ban, aztán hogy közben utolérjük-e a divízió első helyén a Dodgers-t, vagy sem, az már teljesen mellékes.
Szerintem a dobók és a védelem teljesítménye lesz a kulcskérdés nálunk. Fontos lenne, hogy jól kezdjük a meccseket, jól dobjanak a kezdődobók, ez már szinte félsiker lenne. Remélem, meg tudjuk találni most azt az öt SP-t a keretünkben, aki alkalmas lesz a feladat minőségi elvégzésére.
Az ütőfelhozatalunkkal nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, nagyon tetszik. Persze, jobb teljesítmény kell tőlünk is, de ahol egy Stewart és egy Atkins 3B-t játszik, nem lehetnek nagy gondok. Fantasztikus képességű ütőink vannak, és ha közülük estéről estére mindig néhány meg tud villanni, máris nagyon komoly győzelmi esélyeink lehetnek, de egy kicsit stabilizálni kell a formánkat, most már üresjáratok nem igazán férhetnek bele."

A Rockies-nak 31 meccse van hátra az idényből, 19 itthon, 12 idegenben, és közben jónéhány alkalommal játszunk a playoff-harctól már elbúcsúzott csapatokkal is, szóval az esélyeink egészen reményteljesnek tekinthetők.

Érdemes most már tényleg minden Denver-szimpatizánsnak a Rockies-ra is figyelmet szentelnie, hiszen nem kis dolgokra készülnek ezek a végtelenül szimpatikus srácok a helyi sörmárkáról elnevezett csarnok gyepén. Hatalmas dolog lenne bejutni a rájátszásba, hiszen az MLB-ben "konferenciánként" mindössze négy-négy csapat kvalifikálhatja magát a playoffba, amely az amerikai majorligák esetében itt a legkevesebb. A csapat mérkőzéseit rendszerint kiváló minőségű közvetítéseken lehet nézni az interneten, az online scoreboardok segítségével pedig még inkább képben lehetünk az élő történéseket illetően.

Nincs más hátra, mint előre a playoff felé! GO ROCKIES!!!




 

Hétvégén a Colorado Rockies újra a rivális San Francisco Giantssel meccselt háromszor, ezuttal idegenben, és kevés siker élményünk lehetett, ugyanis végül mindegyik összecsapást elvesztettük, még fájóbb hogy ezzel a Wild Card harcban is egyenlített a SF.

Az elsö mérkőzésen sokáig pont sem született, bár a hazaiaknak sok helyzete volt, majd az 5-6. inningben szerzett egy-egy pontjaikkal 2-0ra megnyerték a meccset, hiába voltak a mieinknek is komoly sanszaik az egyenlitésre a hajrában.
Mindösszesen öt darab ütésre volt jó a Rox, a Giants közben nyolcat ért el. A veterán 1B Todd Helton változatlanul a csapat legjobb ütője, átlaga most .321es mivel pénteken három lehetőségéből kétszer ütött , közben egy sétája is akadt. Ütött még az újonc Eric Young Jr, a kétszer strikeoutolt Ian Stewart és az összesen három emberünket bázison hagyó Brad Hawpe. Helton mellett egyébként még a shortstop Troy Tulowitzki és az elkapó Chris Ianetta ért el egy-egy walkot. Tulot plusz még kétszer is elkapták bázis rablás közben. Nagyjából ennyire voltak képesek ütőink, egyszerüen Lincecum parádés napot fogott ki, és pl 8 SO-t kaptunk tőle nyolc inningje alatt, az utolsó negyedben pedig pechünkre az ütő sor hátulja volt a soros, amikor a Giants bullpenböl Wilson dobált, így akkor sem voltunk már képesek közelebb zárkózni.
Megszakadt Ubaldo Jimenez csodálatos sorozata, és a dominikai pitcher sorozatbeli hat gyöztes meccs után könyvelhetett el újra vereséget, melyre július 10 óta nem volt példa esetében. Éves W-Lje ez után 12-10, mig ERA statisztikája pillanatnyilag 3.33as, utóbbi még mindig messze a legjobb az ötös rotációnkban. Jimenez ezen a találkozón 8 inning alatt 7 ütést kapott, az egyik HR volt, közben 4 strikeoutot osztott ki három séta engedélyezése mellett. Az utolsó menetben Matt Daley játszott, akinek most 3.79es az idénybeli ERA mutatója.

Szombaton ismét nem voltunk túl hatékonyak pontszerzésben, a Giants apró pontokkal már az első három inning után 2-0ra ment, majd a 6.ban végleg eldöntötték a meccset, és az 5-0s hátrányunkból már csak szépiteni tudtunk a végén, így 3-5 lett a végeredmény.
12-9 arányban jobbak voltunk a hitekben, de az első 8 játékban képtelenek voltunk egyetlen futás kiharcolására is, helyette 18 emberünket hagytuk a bázisokon, dupla annyit amennyit a SF. Brad Hawpe szerezte meg a Rockies elsö pontját, amikor idénybeli 19. hazafutását és 76. RBIját ütötte egyben, közben viszont 4 LOBja is volt, közel sincsen az idény eleji remek formájában. A másik két pontunk a pinch hitter Seth Smith nevéhez köthetö, aki újabb két RBIvel már 38 darabnál jár a szezonban. Smith egyébként a két-két alkalommal ütő Ian Stewartot és Yorvit Torrealbat futtatta be a duplájakor, ök ketten voltak a csapat legeredményesebb ütői ezen az estén. Clint Barmes is jó volt még egy ütésre, és élen járt a bázison hagyások terén, négyig meg sem állt, például a legutolsó inningben is két játékosunk már fent volt a pályán, amikor az ő outjával lett vége a meccsnek. Todd Helton csupán csereként jött be a hajrában, egyböl egy ütést jegyzett. A helyén Garrett Atkins nyomta a 1st baseman pozíciójában és ő is elért egy hitet, mint ahogyan a fiatal Eric Young Jr, a dobó Jason Marquis és a LF Ryan Spilborghs is még. Az ütések számával már nem volt problémánk, de pont szerzö hatékonysággal sokkal inkább (3/12) jobb mezönymunkával pedig simán hozható lehetett volna ez a mérkőzés, így viszont érzékeny vereséget szenvedtünk el. Kár, hogy csak a végén ébredt fel a csapat, amikor pikkpakk berámoltunk három pontot. A 9. inningben amugy egy 23 inninges pont nélkül szériát szakitottunk meg végre, ami a szezonbeli második leghosszabb impotens sorozatunk volt.
Jason Marquis nem tudta megszerezni a NL lista vezetést jelentö 15. győzelmet, helyette a 9. vereségét kapta, amikor 6 menet során 9 hit, 5 run és csak 2 SO volt a mérlege, így most ERAja is csak 3.60 ami tőle aztán nem túl hizelgő. Beimel és Herges a végsö két menetet hiba nélkül hozta le a cserék közül.

A párharc záró ütközetére rendesen felpörgettük magunkat, sokkal jobban játszottunk mint korábban, az elsö menettől kezdve a 7. feléig magabiztosan vezettünk, onnan aztán pillanatok alatt 5-2röl 9-5re fordított a Giants. A 6-7. inningben 7 pontot szenvedett el a bullpenünk, borzalmasan tragikus volt a végjáték.
Pedig sokáig remekül nézett ki a mérkőzés, elképzelhetetlen volt, hogy ne arassunk magabiztos gyözelmet, nagyon jól játszott a csapat. 14 ütéssel zártunk a házigazda 10vel szemben. Troy Tulowitzki öt ütési lehetőségéből négy hitet ért el, közben bevágta szezonbeli 24. homerunját és a következő három RBIvel már 73 darabot jegyez belöle az évben. Todd Helton 3/5ös ütési hatékonyság mellett a 13. HRt és a 70. RBIt ünnepelhette, ezzel már .326nál jár az éves AVGja. Érdekesség, hogy Tulo és Todd közvetlenül egymás után ütött hazafutást az ötödik játékban, ez volt az idényben immár a hetedik alkalom a Rockiesnál hogy back-to-back homerunt lőttünk. Ian Stewart ugyan közvetlenül pontot érő ütést nem csinált, csak egy futással iratkozott fel a scoring plays listára, de három ütésével szintén komoly szerepet vállalt a denveri akciókból, ütött egy-egy szimplát, duplát és triplát is. A fiatal Carlos Gonzalez ujj sérülése óta elöször lehetett ujra kezdő, 1/4el zárt, és az első pontunkat ő szerezte az elején nagyszerü bázis futó játékával. Ryan Spilborghs is szerzett egy ütést, mig a másik három ABen egyaránt strikeout után lett bucsuztatva. Volt még hitje a RF Brad Hawpenak és a catcher Yorvit Torrealbanak is. Azt hiszem nem az offense teljesitményén ment el ez a gyözelem...
Sokkal inkább a dobókon, a kezdö Jason Hammel még hagyján, a gyenge láncszem szépen megemberelte magát és öt inningje alatt 2 run, 4 hit - éves ERA: 4.40es. A cserék közül viszont Franklin Morales 1 és 2/3 menet alatt kapott három pontot négy dobás utáni kiejtése mellett, míg Juan Rincon minimális szerepvállalás alatt kapott hármat. Közben Rafael Betancourt első vereségét szenvedte el a Coloradoban miután egy GSt csináltak ellene a 7.ben. Ezek hárman alaposan tettek róla, hogy elveszitsük a már megnyertnek gondolt meccset, és ennyire nehéz helyzetbe sodródjon a csapat.






















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 78 győzelem - 53 vereség
2. Colorado Rockies 72 győzelem - 59 vereség
3. San Francisco Giants 72 győzelem - 59 vereség
4. Arizona Diamondbacks 59 győzelem - 72 vereség
5. San Diego Padres 56 győzelem - 76 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 78-53
2. Philadelphia Phillies (East) 75-53
3. St. Louis Cardinals (Central) 77-55
4. Colorado Rockies (West) 72-59
5. San Francisco Giants (West) 72-59
6. Atlanta Braves (East) 68-62
7. Florida Marlins (East) 68-62
8. Chicago Cubs (Central) 65-63

A Giants tehát egyenlitett a playoff csatában, nem sokat ért a mult heti 3-1es seriesünk ezzel a 0-3mal. Nagyon éles harc folyhat még a két csapat között, muszáj lesz egy kicsit jobban össze szednünk magunkat ne hogy komoly bajba kerüljünk. NL Westben gyorsan 6 meccs lett a hátrányunk a Dodgerstöl, amikor nem rég még csak 2 volt, sztem a divröl ennyit, elég lenne nekünk a wildcard is. Ebben a csatában pedig úgy néz ki a SF lehet a komoly rivális a két keleti üldöző változatlanul leszálló ágban, ahogyan a Cubs is.

Szeptemberben több szerényebb csapattal is fogunk játszani, jobbára hazai környezetben, ami jól jöhet a playoffba jutásért folytatott csatában. A hétföi szabadnap után a Mets-D'back-Reds hármas jön a Coors Fieldre, elsöként az 59-72es W-L stattal szerénykedő New York Mets három meccsre: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. Itt az ideje magunkhoz térni, és megnyitni a szezon záró hajrát, mert csupán 31 meccs van hátra és minél több sikerre van szükség a POhoz. Kegyetlen nagy harc várható, szurkoljon mindenki a csapatért! GO ROCKIES!!!

A Colorado Rapids labdarúgói vasárnap, helyi idő szerint a délutáni órákban egy nagyon fontos rangadót bonyolítottak le a nyugati listavezető Houston Dynamo csapata ellen hazai környezetben, és a denveriek egy második félidő eleji találattal 1-0-ra hozni tudták a mérkőzést, ezzel jelentősen javítottuk pozíciónkat a playoff-versenyben.

Rögtön az első percektől kezdve komoly offenzívát indított a rájátszásba jutás szempontjából létfontosságú mérkőzést játszó Rapids, és Conor Casey főszereplésével sorra alakítottuk ki a helyzeteket. Az első játékrészben bár több ordító lehetőséget is kidolgoztunk, gólt ezekből nem tudtunk szerezni, ebben a félidőben mindössze a bekk Cory Gibbs és a skót középpályás Jamie Smith sérülés miatti lecserélését könyvelhettük el. A fordulás után az 55. minutumban azonban az utóbbi kieső helyére beálló Mehdi Ballouchy szögletrúgását a berobbanó francia hátvéd Julien Baudet fejelte védhetetlenül a houstoni kapuba. A szezon közben igazolt játékos első gólját szerezte MLS-pályafutása során. Ezt követően a Dynamo megpróbált igyekezni az egyenlítésért, de a Rapids remekül védekezett, és gyors ellentámadásainkból végleg eldönthettük volna a meccset, de a legnagyobb helyzeteinket is elpuskáztuk. Szerencsére ebből nem lett gond, mert a ritkán helyzethez jutó vendégek sem tudtak betalálni, így maradt az 1-0. Rendkívül fontos három ponttal gazdagodott csapatunk.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6383263

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 11-7-7, 40 pont (25 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 9-4-11, 38 pont (24 meccs)
3. Seattle Sounders FC 8-6-10, 34 pont (24 meccs)
4. Colorado Rapids 9-7-6, 33 pont (22 meccs)
5. Real Salt Lake 9-9-6, 33 pont (24 meccs)
6. Chivas USA 10-9-3, 33 pont (22 meccs)
7. FC Dallas 6-11-5, 23 pont (22 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-12-5, 20 pont (22 meccs)

Ezzel a győzelemmel máris egész kedvezően állunk a tabellán. Amint látható, a körülöttünk elhelyezkedő riválisok rendszerint kettővel-hárommal több mérkőzésen vannak már túl, és csak alig néhány pont a különbség. Innentől kezdve, ahogy szabadnapokat fognak tartani a többiek, nekünk csak időnként pontot kell szereznünk közben, és nyugodtan bemasírozhatunk a rájátszásba, ha minden terv szerint alakul.

A legutóbbi mérkőzésen már nem is játszott a múlt héten térdszalag-szakadást szenvedő tehetséges középpályás, Colin Clark, aki számára befejeződött már az idény.

Szintén labdarúgóinkkal kapcsolatos hír, hogy a 11 találatával továbbra is MLS góllövőlista vezető Conor Casey-t meghívták az amerikai válogatott 24 fős keretébe, amikor is az USA a jövő héten Salvadorral, valamint Trinidad és Tobagóval fog kontinentális VB-selejtező meccseket játszani.

A Rapids legközelebb jövő vasárnap hajnalban, 04:00-es kezdettel a keleti főcsoport harmadik helyén tanyázó Toronto FC-t látja vendégül a Dick's Sporting Goods Parkban.