Keddtől csütörtökig a Colorado Rockies együttese a divízió éllovas Los Angeles Dodgers ellen játszott le három mérkőzést Denverben, az elsöt megnyertük, de a második kettőn vereségeket szenvedtünk el sajnos.

Az elsö felvonás hatalmas meccset hozott a Coors Fielden, az elején a vendégek vezettek, majd fordítottunk, ám amikor csak kar nyújtásnyira voltunk a gyözelemtöl a Dodgers kiegyenlített a 9. inning végén. De ez sem zavarta a Roxt, akik az első extra inningben befejezték a mérkőzést, 5-4re nyertünk.
A Dodgers 12 ütést ért el a Rockies 10et. A tizedik menetben Troy Tulowitzki fejezte be a meccset egy walkoff singlelel. A shortstop jegyzett a csapatbol egyedül két ütést, mindkettönél RBIt ért el, így az egész évben már 69nél jár. Tulo a meccs után kiemelte, fontosnak tartja hogy a közönség mennyire együtt érez a csapattal, és hogy kiváló feeling uralkodik a stadionban. Brad Hawpe 2out szituációban elért szezonbeli 18. hazafutásával egyenlítettünk ki a negyedik inningben. Az All-Star RF két újabb runs batted inel már 75öt szerzett, és továbbra is .300as ütő átlag felett van. Clint Barmes szintén vágott egy HRt, neki ez már a 21. darab volt a szezonban, valóságal ragad a lista vezető Tulora ebben a kategóriában. A sérült Fowler helyére a csapathoz kerülö Eric Young Jr az egykori legendás Rockies játékos tehetséges fia is megszerezte karrierje elsö hitjét az MLBben a bemutatkozó mérkőzésén. Volt még ütése Todd Heltonnak és Ryan Spilborghsnak is akik mindketten egy-egy futást is feljegyezhettek ezek mellé, valamint a kezdő 3B Garrett Atkins és a pinch hitter Seth Smith is képes volt hitelni egyszer. Az utolsó pontot Tulo szimplája után Ian Stewart szerezte meg a 10. inningben, aki a megtelt bázisoknál csak bekocogott a 3asról a 4esre futást jegyezve, és meccs nyerést elérve.
Jason Hammel picit hullámzóan kezdte a meccset, de stabilizálni tudta teljesitményét, így a pályán töltött 7 menetében 8 ütést szenvedett el (1 HR), mindössze két run és két walk ellenében. A végén ezúttal az utóbbi mérkőzéseken sokat terhelt Street nem állt be, mert pihenőt kapott Rafael Betancourt pedig alaposan elszórakozta a meccset a 9. játékban 1/3 inning alatt 2 ütést és 2 futást nyalt be, aztán még Daleytöl kellett némi bravúr is, hogy ne kerüljünk hátrányban a 9. tetején. A 10ben viszont Matt Herges remek teljesítményt nyujtott, lehozta a meccset és 3-1esre módosította éves W-L statját, 3.71esre ERAjat.

Másnap rögvest az első inningben kiderült, hogy Fogg édes kevés lesz a Dodgers ütői ellen, hamar hátrányba kerültünk az 1-6os végeredmény már a negyedik menet felére kialakult.
Ütésekben szegényebb mérkőzést láthattunk másodszorra, de megint a LAD járt jobban: 8-6os hit arány. Az egyetlen pontot a két nappal ezelőtti maratoni meccs hőse, Ryan Spilborghs szerezte, aki az évben már a 8. hazafutását szerezte meg. Eric Young Jr folytatja nagyon hatékony játékát, ezen a napon két ütésig jutott el négy lehetőségből, mint ahogyan a shortstop Troy Tulowitzki is. A Rox hatodik ütése az elkapó Chris Ianetta nevéhez fűződött. Túl sok mindent nem tudtunk kezdeni a kiválóan dobó LA SP Randy Wolffal, aki szinte egyszerre egynél több emberünket nem is engedett fel a bázisokra a meccsen, így nem sok esélyünk lehetett.
Josh Foggt a harmadik inningben muszáj volt lerántani, addigra hat futást és három homerunt csináltak meg vele szemben, ami végleg eldöntötte a meccset. A veterán dobó nagyon nem találta a játék ritmusát és szezonbeli első startja csúfos véget ért. Ez idén már a második veresége volt statisztikailag, mig ERAja már 3.35ös. Helyére a DLröl frissen aktivált Juan Rincon állt be a következő négy játékra, és meglepöen nyugodtan látta el a feladatát még csak ütést sem kapott, éves ERA neki 5.34. A végén Matt Herges két inning alatt négy hitet szenvedett el, de futásig már nem jutottak vele szemben.

A csütörtök délutáni meccset is elég gyengén kezdtünk, az elsőben 0-2re elment a LA, de nem sokkal később egyenlítettünk, a 6ban viszont kialakította a 3-2es végeredményt a Dodgers. A végén minden esélyünk meg volt az egyenlitésre, de nem tudtunk sajnos futást kiharcolni.
11-8 arányban miénk lett a több ütés a találkozón, de a Dodgers vágott közben egy két pontos HRt is, nekünk mindössze két RBIra futotta. Az egyiket Troy Tulowitzki szerezte, aki ezzel már kereken a 70. RBIjét vágta a szezonban. A SS négy ütő lehetőségéből háromszor talált, mind annyiszor singlet szerzett, a negyedik ABben pedig strikeouttal ejtették ki, idő közben egy bázis rablást is elért. Másik pontunk a kezdöként lehetőséghez jutó Seth Smith nevéhez került, és 1/5ös ütö átlaga lett ezen a napon, sajnos most elmaradt tőle a late game magic a hajrában. Ugyan akkor két ütést jegyzett a backup catcher Yorvit Torrealba is, de pontot egyik alkalommal sem tudtunk elérni amikor bázisra jutott. A szerencsétlen kéz sérülése után elöször játszhatott ujra kezdöként Carlos Gonzalez (CF), egyből egyszer ütött és már .292es az AVG, de az ötödik inningben megsérült a hüvelyk ujja, egy darabig lehet megint nélkülözni kell. Helyére Eric Young Jr állt, mérlege no hit, 3 LOB lett. Szerzett még egy-egy ütést az egyszer sétáló Todd Helton, a három embert bázison hagyó Brad Hawpe, a vele szemben egyre jobb formát elkapó csere ember Ryan Spilborghs és a két field errort vétő Clint Barmes is.
A dobó Jorge De La Rosa nem fogott ki túl jó napot, de június óta ez még mindig csak a második veresége volt. Hét inning során 8 ütést és 3 futást kapott, mellette 7 strikeout és négy séta engedélyezése. A mexikói 9. veresége volt ez idén 12 győztes meccs mellé, közben ERA statisztikája jelenleg 4.72. Az ezt követő 1 és 2/3 inninget Franklin Morales hozta le két dobás utáni kiejtés és egy walk kiséretében, ERAja most 2.25ös.



A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 76 győzelem - 52 vereség
2. Colorado Rockies 72 győzelem - 56 vereség
3. San Francisco Giants 69 győzelem - 59 vereség
4. Arizona Diamondbacks 56 győzelem - 72 vereség
5. San Diego Padres 54 győzelem - 75 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 76-52
2. Philadelphia Phillies (East) 73-52
3. St. Louis Cardinals (Central) 74-55
4. Colorado Rockies (West) 72-56
5. San Francisco Giants (West) 69-59
6. Atlanta Braves (East) 67-60
7. Florida Marlins (East) 67-60
8. Chicago Cubs (Central) 63-62

Kár az utolsó két meccs elvesztésért, ha csak az egyiket hoztuk volna már sokkal jobb helyzetben lennénk. De ne legyünk telhetetlenek, a divizió első helytől most kicsit nőtt a hátrányunk 4 meccsre, viszont a WildCard helyet magabiztosan tartjuk a SF-ATL-FLA hármassal szemben. Itt még azért nagy csata lehet, és az elmúlt napok ellenére a Dodgers sem mehet biztosra, mert ha újra hibázgatnak, könnyen elkaphatjuk még öket. A Cubs lassan de egyre biztosabban végleg kihuzható a WC versenyböl, teljesen lecsúsztak, a Cards igy besöpörheti NL centralt kérdés nélkül.

A Rockies újabb rangadóval folytatja szereplését és zárja le az augusztust három meccsel a San Francisco Giants otthonában: szombat, 04:15; vasárnap, 03:05; vasárnap, 22:05. Valahogy túl kéne élni ezt a seriest nagy veszteség nélkül, szerintem most egy 2-1re elvesztett párharc sem lenne egetverö hiba, mert aztán a szeptember sokkal könnyebbnek igérkezik: a meccseink 2/3át a Coors Fielden játszhatjuk, nagy részt outsiderek ellen. De azért nem szabadna nagyon vissza engednünk a harcba a már egyszer letaszitott Giantst, szóval igyekeznünk kell minél jobban szerepelni. GO ROCKIES!!!

Az Egyesült Államok országa pályázni kíván a 2018-as és/vagy a 2022-es FIFA Labdarúgó világbajnokságra. Az amerikai szervező bizottság illetékesei június 16-tól július 29-ig bejárták azt a 39 stadiont, amely potenciális jelölt volt a pályázatban való részvételre. Ezt a listát 27 fősre szűkítették, melyet az elmúlt héten jelentettek be, és Denver is bentmaradt a versenyben.

Városunk a parádés INVESCO Field at Mile High csarnokkal kíván pályázni a világbajnokság vendéglátására. A több, mint 76 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény a Denver Broncos amerikai futball csapatának és a Denver Outlaws field lacrosse egyesületének az otthona.

Mindössze annyi kitétel van a FIFA részéről, hogy egy kandidáló országnak legalább tizenkettő, maximum 18 darab minimum 40 ezres stadionnal kell pályáznia, illetőleg egy legkevesebb 80 ezer szurkoló befogadását lehetővé tevő létesítményben kell lebonyolítani a nyitó mérkőzést és a döntőt.

A 2018-as VB-re való promóció 2010-ben fordul a végső stádiumába, ekkorra kell majd az USA szervező bizottságának is bejelentenie, hogy mely városok mely csarnokai lennének az országból a VB esetleges rendezői. A világbajnokságnak otthont adó ország kilétére pedig 2010 decemberében derülhet majd fény a FIFA képviselőinek két voksolását követően.



A 27 versenyben maradt amerikai város/stadion/befogadóképesség:

Atlanta/Georgia Dome/71,250
Baltimore/M & T Bank Stadium/71,008
Boston/Gillette Stadium/71,693
Charlotte/Bank of America Stadium/73,778
Chicago/Soldier Field/61,000
Cleveland/Cleveland Browns Stadium/72,000
Dallas/Cotton Bowl/89,000
Dallas/Cowboys Stadium/100,000
Denver/INVESCO Field/76,125
Detroit/Ford Field/67,188
Detroit/Michigan Stadium/108,000
Houston/Reliant Stadium/71,500
Indianapolis/Lucas Oil Stadium/64,200
Jacksonville, Fla./Jacksonville Municipal Stadium/82,000
Kansas City/Arrowhead Stadium/77,000
Los Angeles/Los Angeles Memorial Coliseum/93,607
Los Angeles/Rose Bowl/92,000+
Miami/Land Shark Stadium/75,540
Nashville/LP Field/69,143
New York/N.J./New Meadowlands Stadium/82,000
Oakland/Oakland-Alameda County Coliseum/63,026
Orlando/Florida Citrus Bowl/65,616
Philadelphia/Lincoln Financial Field/67,594
Phoenix/Glendale/University of Phoenix Stadium/71,000
San Diego/Qualcomm Stadium/70,500
San Francisco/Stanford Stadium/50,500
Seattle/Qwest Field/67,000
Seattle/Husky Stadium/72,500
St. Louis/Edward Jones Dome/67,268
Tampa/Raymond James Stadium/65,856
Washington, D.C./RFK Stadium/45,600
Washington, D.C./FedExField/91,704

Az Egyesült Államok mellett az előzetes tervek szerint Ausztrália, Anglia, Indonézia, Japán, Mexikó, Belgium és Hollandia együtt, valamint Portugália és Spanyolország szintén közösen pályázna a 2018-as világbajnokság megrendezésére. A 2018-as győzelemről esetleges lemaradók jelezték szándékukat a 2022-es pályázásra is, ahol pluszban még Dél-Korea és Katar is versengeni fog a rendezésért.

Az USA 1994-ben már rendezett világbajnokságot, akkor Denver nem volt a rendezők között. Azóta az amerikai labdarúgás kétségtelenül töretlenül fejlődik, egyre több játékosuk játszik Európában, és tölt be meghatározó szerepet klubcsapatában; az MLS színvonala is folyamatos emelkedésben van; nem is beszélve a Team USA remek szerepléséről, melyet a nemzetközi világversenyeken nyújtanak az elmúlt években. Ami némileg ronthatja az ország esélyeit, hogy a 2016-os Nyári Olimpia rendezésére Chicago az elsőszámú favorit, így nem lenne túl valószínű, hogy két évvel későbbre egy másik világszintű sporteseményt is megkapnának, legfeljebb 2022-re, amikorra viszont előreláthatólag Téli olimpiai pályázást fontolgatnak az amerikaiak, ráadásul nagy eséllyel Denver mérettetné meg magát ezen a versenyen, ami számunkra talán még különlegesebb lenne, mint egy USA-beli labdarúgó világbajnokságon epizódszereplőnek lenni...

Ezek még nagyon a jövő zenéi persze, de érdemes figyelni az eseményeket, hátha az egyik nagy sporteseménynek Denver lehet - legalább részben - a házigazdája.


 

Az elmúlt hetekben kiosztásra kerültek az MLL játékos és edzői elismerések, amikből a Denver Outlaws több ízben is részesült.

Cascade Major League Lacrosse Rookie of the Year : Dan Hardy (Denver Outlaws)

A Denver Outlaws 22-es számot viselő középpályását választották az év újoncának, jelentette be David Gross MLL commissioner. A díjat a HC-k a GM-ek és a hat csapat játékosainak szavazatai alapján osztották ki.

Hardy-t 8.-dik overall pickként választották a 2009-es MLL Collegiate Drafton, nem sok nappal azután, hogy Hardy tehetős részvételével (Game Winning Goal) legyőzte a Syracuse a Cornell-t az NCAA döntőben. Egyetemi pályafutása során 2008-ban és 2009-ben is bajnokságot nyert a Syracuse-szal, valamint All-American válogatott volt 2007, 2008 és 2009-ben is.

Hardy első profi meccsén is méltóan mutatkozott be, egy gólt és három asszisztot húzhattunk be neve mellé, ráadásul az egyik átadásásból született Dan Brown GWG-ja a Washington ellen. Dan már első profi évében megszerezte első GWG-ját a Long Island ellen, ami egy nagyon fontos győzelem volt augusztus elején a Denver számára. 

Hardy rookie évében 10 meccs alatt 16 pontot szerezett (8G+8A). 17 ponttal nyerte el a legjobb újoncnak járó elismerést, csapattársa Max Sebiald 15-öt kapott így másodikként végzett. 

MLL’s New Balance Sportsman of the Year: Tim Goettelman (Long Island Lizards)

Warrior Most Improved Player for 2009: Chris Eck (Boston Cannons)

MLL Coach of the Year: Brian Reese (Denver Outlaws)

Brain Reese, kedvenc csapatunk edzője nyerte el a 2009-es év edzője díjat 52 ponttal amiből 9 első helyes szavazat, csak viszonyításként a Boston edzője, Bill Daye 18 pontot kapott, ezzel lett a második helyezett. 

Reese vezetésével az Outlaws 9-3-as mérleggel zárta a 2009-es évet és első kiemeltként jutott be a rájátszásba. Reese 2005 óta General Manager a csapatnál és 2007 óta Head Coach. 2006-os ligacsatlakozásuk óta minden évben bejotottak a playoff-ba. 

Reese vezetése alatt a csapat 22-9-es alapszakasz mutatóval és 2-3-as playoff mutatóval büszkélkedhet, a Denver 2008-ban és 2009-ben is bejutott a rájátszás döntőjébe, sajnos mindkét alkalommal alulmaradva, először a Rochester majd a Toronto ellenében. 

Warrior Goalkeeper of the Year: Jesse Schwartzman (Denver Outlaws) 

Schwartzman az egyetemi lacrosse körökben elismert John Hopkins egyetemtől került a Denverhez, idén mind a 12 meccsen pályára lépett és a kapusok közül a legtöbb időt töltötte a pályán (675:28), 11,28 GAA mutató, kétszer lett mérkőzés MVP a Toronto és a Long Island elleni meccseken, valamint háromszor Defensive Player of the Week.

Ez volt Schwartzman harmadik idénye a Denvernél, mindenkori alapszakasz mutatója: 25 meccs 19-7 győzelmi mutató, karrier mutató: 12,38 GAA, .548 védési százalék. 

Warrior Defensive Player of the Year: Brodie Merrill (Toronto Nationals)

Warrior Offensive Player of the Year: Paul Rabil (Boston Cannons)

Bud Light MLL Most Valuable Player: Paul Rabil (Boston Cannons)

2009 All-MLL Team: 

Attack: Merrick Thomson (Toronto), Brendan Mundorf (Denver), Kevin Leveille (Chicago)

Midfield: Paul Rabil (Boston), Kyle Dixon (Washington), Joe Walters (Toronto)

Defense: Brodie Merrill (Toronto), Kyle Sweeney (Boston), Lee Zink (Denver), Matt Bocklet (Denver)

Goalkeeper: Jesse Schwartzman (Denver)

Face-off Specialist: Alex Smith (Washington)

Javában tart a Colorado Rockies aktuális szériája, melyben csapatunk már a Nemzeti Liga Nyugati divíziójának első helyéért küzd, és a Los Angeles Dodgers elleni első találkozót meg is nyertük, amikor a napokban több érdekesség is történt a denveri baseball egyesületnél. A következő postban ezeket igyekszem összefoglalni.

Először is egy érzékeny veszteség: a hétfői San Francisco elleni negyedik meccs 14. inningjében térd sérülést szenvedő Dexter Fowlert a sérült listára kellett tennünk, és várhatóan 2-3 hétre elvesztettük az első teljes szezonját töltő outfieldert. A fiatal ütő mérlege 4 HR és 33 RBI volt eddig az idei szezonban .270es ütési hatékonyság mellett.

Megsérült a másik külsőpályás nagy tehetségünk, Carlos Gonzalez is, aki szombat este otthonában a vacsorát követően vágta meg a kezét egy tányérok közül kiálló késsel az edények elpakolása közben. A szerencsétlen háztartási baleset valamelyest limitálhatja a venezuelai játékos szereplését a következő egy hétben, hiszen nem tud rendesen ütni a sérülése miatt, de például csereként a legutóbbi két mérkőzésen is beállt már, és pattintott ütéseivel segítette a csapatot. "CarGo" szezon közben került fel a csapathoz, és az All-Star szünettől sérüléséig a Rockies legjobb formában lévő ütője (.373 AVG = 31/83) volt.



Helyükre feljött két teljes értékű ütő, az egyik Eric Young Jr, aki mára virradóra játszotta le élete első meccsét az MLB-ben. Édesapja, Eric Young a '90-es években szerepelt a denveri csapatban. A fia a Colorado Springs tartalékcsapatában remek idényt produkált, végre eljött az idő a nagyok közötti debütálására is, egyébként Fowler helyén játszott első ütőként CF poszton. Feljött még a tartalékcsapatból a 27 éves Matt Murton is, aki Gonzalez hátrányos helyzetében vélhetően csereként juthat majd szóhoz a napokban néhányszor.

Ezen kívül szerződést kötöttünk a veterán Jason Giambi-val. A 38 éves ütő annak idején hosszú időn át a New York Yankees-t szolgálta, idén az Oakland-től elbocsátották, de rutinja a playoff-ért harcoló és hosszú menetelésben reménykedő Szikláink számára még sokat érhet, amikor a meccsek hajrájában csereként beállva állhat a dobások kereszttüzébe. Giambi egyelőre a Rockies farmcsapatánál igyekszik formába lendülni, és várhatóan egy héten belül csatlakozhat a profi kerethez.

A Rockies a következő két napban még a Los Angeles Dodgers-szel játszik, majd egy másik NL West riválishoz, a San Francisco Giants-hez látogatunk. Nem akármilyen programunk van, de nem is akármilyen formában teljesít a csapat, hiszen ezen két ellenfél ellen jelenleg négy nap alatt négy győzelemmel állunk, négy iszonyatosan kiegyenlített, emócionális meccset megnyerve.

Az alapszakasz hajrájához érkezve (kevesebb, mint 40 meccse van hátra most már mindenkinek) a Colorado remekül áll, egyre jobban megerősítettük a Wild Card-helyet, és a divízió-éllovas Dodgers nyakára is felkúsztunk, akik megelőzésével már a Nemzeti Liga megnyeréséért is mehetnénk akár.

Denver baseball-lázban ég, napjainkban egyértelműen a város legnépszerűbb csapata a Rockies, a Coors Fieldre gyakran legalább 40-45 ezren látogatnak ki. Az együttes pedig minden elismerést megérdemelve, tiszta szívvel küzd a rájátszásért!


 

A legutóbbi napokban a Colorado Rockies csapata a rivális San Francisco Giants ellen vívott egy nagyon fontos négy meccses szériát hazai pályán, és az első meccs elvesztése után három lenyügöző összecsapást tudtunk megnyerni, alaposan megerősitettük ezzel a PO helyet.

Az első mérkőzés gyakorlatilag az 1-3as kezdö inning után eldőlt, később a negyedikben kapott újabb három ponttal végleg lemondhattunk győzelmi reményeinkről, a hajrában szépítve megúsztuk 3-6al.
Kilenc ütése volt a Coloradonak, a SF 10ével szemben, nem ezen múlott, sokkal inkább a három errorunkon és a hullámzó pitching teljesitményen. Todd Helton volt a legeredményesebb játékosunk három ütéssel, igaz pontot nem tudott szerezni, de átlagát már .322esre javitotta. Dexter Fowler két hitje mellett két runt is elért, hibátlan volt ABben (2/2), mivel közben 3szor sétálhatott. A nyolcadik menetben a pinch hitter Seth Smith szezonbeli 10. hazafutását és 32. RBIját érte el. A hosszú idő után újra kezdöként számitásba vett Garrett Atkins is egy RBI formájában volt pont szerző. Volt még ütése a catcher Chris Ianettanak meg a shortstopként játszó Clint Barmesnak. Barmes azért volt SS, mert a csapat szíve és lelke Tulowitzki betegeskedett ezen a napon és inkább pihenésre volt szüksége. A hatalmas formában levő Gonzalez mellőzése viszont érthetetlen volt, helyette Ryan Spilborghs volt a starting LF, aki egyetlen walkot jegyzett és 5 embert hagyott bázison.
Aaron Cook az első inningben nagyot hibázott, a harmadik után pedig váll sérülést szenvedett és elöreláthatólag néhány hétre kidölt. Ezen a meccsen három ütést és négy futást nyelt. W-Lje már csak 10-6os zsinórban három vereséggel, július 26 óta nem nyertünk vele meccset, azóta vannak a sorozatos sérülései. Josh Fogg játszhat a helyén ezután, az aktuális meccsen két futást szedett be három inning alatt, ERA statja 2.25 idén eddig.

Másnap vagyis szombaton egy őrült ütőpárbaj végén a Rox nyert 14-11re. Hatalmas fordítás volt, a negyedik felénél pl már 6-1re ment a Giants, de a 7. menet után már 14-6 volt ide, 7 pontot szereztünk a 6.ban és négyet a 7.ben.
Tizenöt ütésig jutottunk ezen a találkozón, a SF pedig öt homerunig. Nagyon élvezetes meccs volt. A meccs hőse egyértelmüen az utóbbi hetekben pocsékul játszó 3rd baseman Ian Stewart lett, aki két ütéséből egy HRt és négy RBIt vágott, előbbiböl a 19. utóbbiból az 58.at érte el most. A másik hazafutást Todd Helton lőtte, egy hónap után szerzett újra HRt, szintén a 7pontos 6. inningben, számára a 12. volt és három RBIjével már a 70et ostromolja összetettben. További négy emberünk ütött még két alkalommal. Az újonc Dexter Fowler hatalmasat játszott, mindkét hitje tripla volt és RBI, runból és walkból egyaránt kettöt ért el. A visszatérő Troy Tulowitzki egy RBIt is ütött, és Brad Hawpepal együtt mindketten kétszer futottak a két ütésük mellett. Clint Barmes szintén két ütés, újra eredeti helyén játszott az újabb RBIvel már 65nél jár az idényben. Carlos Gonzalez egy ütés mellé két sétát és két futást is szerzett. Yorvit Torrealba ugyancsak két runt tett a hithez. Vagyis az összes kezdő ütőnknek volt ütése, a cserék közül még Ryan Spilborghs és Seth Smith villant meg, mindketten RBIt szereztek a végjátékban.
Jorge De La Rosa bizony alaposan meglett sebezve, a védekezésbeli hibáink sem sokat segitettek neki, 2 HR, 8 ütés és 6 futás elszenvedése ellenére győzelmet tudott jegyezni. Sorozatban megint három nyerésnél tart, júniustól számolva pedig 12-1 a győzelem-vereség aránya. A mexikói az egész évben 12-8 és 4.76os ERA. A bullpen borzalmasan gyenge volt ezen a meccsen, Matt Daley például 2/3 inning alatt kapott 2 HRt, és a frissen felrendelt Matt Herges ellen is két futást csináltak, de Huston Street az utolsó 2/3 menetben két strikeouttal klasszis munkával visszaszoritotta a SF felzárkózását és eldöntötte a meccset.


















A helyi idő szerint vasárnap délután közel 50 ezer néző elött rendezett harmadik mérkőzésen az előző napival ellentétben nem az ütők, hanem a dobók vívtak ádáz párharcot egymással, melynek végén a Jimenezzel szemben a klasszis Lincecum sokalt be a hajrában, igy 4-2re nyert a Rockies.
Ismét nagyon kiélezett meccs volt a két csapat közt, alapvetően más stilusu meccs volt viszont, de szintén nagyon élvezetes mérkőzés. Öt inningben nem tudtunk ütni, és igyis csupán négy darabig jutottunk, de ez is elég volt a sikerhez. Seth Smith a csapat legjobb csere ütője most kezdő volt, és ő döntötte el a meccset a 7. inningben egy kétfutásoshoz homerunnal fordítottunk. Smith hihetetlen statokat produkál a szezonban a hetedik játékoktól számítva, AVGje például .353as a meccsek hajráiban. Egyébként azért került be a csapatba, mert az elözö este otthonában Gonzalez elvágta a kezét egy késsel és kb rövid pihenő vár az ifjú outfielderre. Ian Stewart ismét szerzett egy RBIt, ahogyan a végén csereként pályára lépő Clint Barmes is. Stewie 59, CB 66nál tart a szezonban. Todd Helton és Troy Tulowitzki jegyzett még egy-egy ütést a meccs második felében. Kiemelhetjük még Brad Hawpeot és Chris Ianettat akik mindketten két sétát szereztek.
A dominikai Ubaldo Jimenez parádés formája tovább folytatódik, a NL egyik legjobb dobója ellen tudott győzelmet elérni, mostmár igazán pozitív jelzőket is használhatunk csodálatos teljesítményére. Ezuttal csak egy két futásos HR alkalmával kapott pontot 8 inning alatt, a 6 ütése sem éppen sok a 9 kiejtés és a mindössze 2 séta engedélyezése viszonylatában. 8 vereség mellé ez már a 12. győzelme volt. Öt meccset nyertünk sorozatban vele, összesen pedig egymás után 6 Wt jegyez már, másfél hónapja nincs veresége. Az idei ERAja jelenleg 3.36os. A 9. menetre jött Huston Street és két SO vezérletével postázta szezonbeli 33. savejét, ERAja pedig 3.08as.

A párharc záró meccse szintén kiegyenlített küzdelmet hozott, sokáig 1-1 volt az állás, és az alap 9 inning sem hozott döntést. A hosszabbításban a 14. inningben a Giants elment 1-4re is, de Spilborghs csodálatos grand slamjével forditottunk és 6-4re nyertünk a közel 5 órás thriller végén.
Ez alkalommal sem volt túl sok ütés, bár a végére mindkét csapat elért a tiz darabot, de ez 14 inning alatt nem nagy szám, nehezen sikerült felőrölnünk a Giants dobóit. Fölényben játszottunk, rengetegszer jutottunk bázisra, még a harmadikra is sokszor de 13 inning alatt 20+ LOB és csupán 1 run volt a mérlegünk. Aztán a 14.ben Ryan Spilborghs vetett véget a mérkőzésnek ottani idő szerint este fél 12 magasságában, amikor bases loadednál ütött homerunt, azaz megszerezte a klub történetének elsö walk-off grand slamjét és a sírból hozta vissza a már elvesztettnek hitt meccset a csapatnak. #19nek ez volt az idei 7. hazafutása, négy RBIvel pedig már 44et jegyez a szezonban. Hozá hasonlóan két ütéssel zárt az elkapó Yorvit Torrealba, ill az extra játékok elején lecserélt Brad Hawpe. Todd Helton ujra nagyot alakitott, 3 sétát szerzett, ebből az egyik RBI lett és egy ütést is csinált két lehetőségéből. Troy Tulowitzki jegyzett még hitet a starterek közül, akit kétszer strikeoutoltak, ő pedig Clint Barmessal együtt 5 embert hagyott bázison. Az utolsó menetben Dexter Fowler megsérült és hosszasan ápolták a térdét de folytatta a játékot és pont jegyzett egy futást is, amivel 2-4re jöttünk fel. Gyakorlatilag minden csere beszállt, aki élt és mozgott, még a sérült Carlos Gonzalezt is be küldtük pinch runnernek. A tartalékok közül Garrett Atkins és Chris Ianetta ütött. A végén egy walkal a dobó Adam Eaton megszerezte szezonbeli első RBIjét.
Jason Marquis nagyon magabiztosan játszott, 8 inningje alatt egyetlen futást és 6 ütést szenvedett el, szezonbeli ERAja 3.47es lett a meccs után. A bullpenből hatan is lehetőséget kaptak, az utolsó két játékot Adam Eaton dobta le, csapnivalóan játszott, úgy tűnt ő lesz a meccs bűnbakja (3 H, 3 R, 5 BB) de végül neki irták be a győzelmet, ami a világ legnagyobb vicce hogy így alakult, ehhez neki nem sok köze volt majdnem ő szúrta el a meccset. Az egész évet tekintve amugy 3-5 és 8.08.

A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 74 győzelem - 51 vereség
2. Colorado Rockies 71 győzelem - 54 vereség
3. San Francisco Giants 67 győzelem - 58 vereség
4. Arizona Diamondbacks 55 győzelem - 70 vereség
5. San Diego Padres 52 győzelem - 74 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 74-51
2. Philadelphia Phillies (East) 72-50
3. St. Louis Cardinals (Central) 72-54
4. Colorado Rockies (West) 71-54
5. San Francisco Giants (West) 67-58
6. Atlanta Braves (East) 66-58
7. Florida Marlins (East) 65-59
8. Chicago Cubs (Central) 62-60

Nagyon fontos hogy hozni tudtuk ezt a seriest, mert igy szépen megerősítettük a WildCard poziciónkat. Sőt a Dodgerstől is már csak 3 meccsnyeréssel vagyunk elmaradva és tekintve a gyengébb formájukat nem lehetetlen, hogy be fogjuk őket is. A SF mögött a Braves és a Marlins sorakozik, legutóbb egymás ellen nyomták de egyik sem szakadt le igazán, figyelnünk kell még rájuk is.

Egy újabb nehéz és annál nagyobb téttel biró párharc elé néz csapatunk, három meccset játszunk a Los Angeles Dodgers ellen itthon: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. A dobó felhozatalt nézve nem mi vagyunk az esélyesek, de a ma hajnali őrület szerintem nagy lökést adhat a csapatnak. Ha ezt a seriest tudnánk hozni, már szinte nem hogy a WildCardért, hanem a NL első helyeiért szurkolhatnánk. GO ROCKIES!!!

Ma hajnalban a Colorado Rapids labdarúgói fájdalmas fiaskót szenvedtek el a Chicago Fire otthonában, ugyanis húsz perccel a lefújás előtt még két góllal vezettek a mieink, ám a végeredmény 3-2-es zakó lett, ezzel pillanatnyilag a rájátszás-pozícióról is lecsúsztunk.

Önmagában a vereség nem komoly probléma, mert a Fire vendégeként ez simán belefér, de ilyen körülmények között nagy győzelmi esélyt szalasztottunk el. Már az első félidőben is uraltuk a játékot, az eredményben ez még nem mutatkozott meg, mivel gól nem született, csupán a hátvéd Scott Palguta-t kellett lecserélnünk sérülés miatt. A 48. percben Omar Cummings találatával jutottunk vezetéshez, miután a jamaikai támadó egy távoli lövés utáni kipattanót értékesített a tizenegyespont magasságából. Tíz perc múlva Jamie Smith átadását követően Cummings lőtt egy hatalmas gólt a 16-oson kívülről. A 72. percben a Fire kapott egy tizenegyest a semmiből, miután Kosuke Kimura a szerelése közben a labdát vitte el, a "sértett" mexikói sztárjátékos, Quatemoc Blanco persze bevarrta a büntetőt, Pickens kapus hiába volt rajta. Magabiztosan őriztük az előnyünket, ám öt perccel a rendes játékidő vége előtt egy (bal)szerencsés körülmények között esett találattal kiegyenlített a Chicago. A Fire vérszemet kapott a végére, és nem sikerült megtartanunk még a döntetlent sem, egy 93. minutumbeli fejesgóllal ugyanis 3-2-re diadalmaskodtak a házigazdák.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6263705

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 11-6-7, 40 pont (24 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 8-4-11, 35 pont (23 meccs)
3. Chivas USA 10-7-3, 33 pont (20 meccs)
4. Seattle Sounders FC 8-6-9, 33 pont (23 meccs)
5. Colorado Rapids 8-7-6, 30 pont (21 meccs)
6. Real Salt Lake 7-9-6, 27 pont (22 meccs)
7. FC Dallas 6-11-5, 23 pont (22 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-11-5, 20 pont (21 meccs)

Változatlanul nagyon szoros a versenyfutás a rájátszásba kerülésért. Átmenetileg lecsúsztunk a nem-playoff 5. helyre, de ha a kevesebb meccsünket sikerekkel abszolválnánk, a Sounders-t és a Galaxy-t is le tudnánk előzni, tehát nem végzetes jelenleg ez a pillanatnyi hátrány, de merőben jobb lenne a helyzet, ha sikerült volna megtartanunk a vezetésünket Chicagoban.

Legközelebb vasárnap, 21:00-tól a ligaelső Houston Dynamo csapatát látjuk vendégül a Dick's Sporting Goods Parkban.

Ma hajnalban tudta le második meccsét az NFL előidényében a Denver Broncos együttese, és csapatunk a Seattle Seahawks otthonában a jó játék ellenére 27-13-as vereséggel zárt. Nézzük a legfontosabb egyéni teljesítményeket!

A kezdőkről:

- QB: Kyle Orton nagyot javult erre a mérkőzésre, végre kiélvezte a fal adta lehetőségeket és pontosan is passzolt. A pick mindegy, csak hülyéskedés volt a balkezes passz. JMD direkt terhelte, hogy a playek kb 80 %-ában passzoltunk, de jól állta a megpróbáltatásokat.

- RB: Correll Buckhalter nagyon gyenge, az első pár playben használtuk, különösebb eredmény nélkül. LaMont Jordan sem volt egy nagy durranás, benne legalább az jó volt, hogy nagyon jó a keze, és a közeli elkapások után szépen tudott futni. Peyton Hillisnek volt egy gyönyörű futása, amit tőle függetlenül egy "szabálytalanság" miatt visszafújtak, és több szép megmozdulása volt ezalkalommal is.

- WR: Eddie Royal egy zseni, egyre érettebben dolgozik no.1 WR-ként is. Jabar Gaffney mozgása is jó, ügyes akciói is voltak, ugyanakkor párszor ügyetlenkedett is. Az egyetlen TD-t Brandon Stokley szerezte, gyakorlatilag a szokásos, megbízható slot teljesítményét hozta.



- TE: Daniel Graham játéka nagyon tetszett, blokkolásban és elkapásban is. Tony Scheffler egy passzt kapott, plusz még egyet, ami után a fumble-ja volt.

- OL: Tökéletes. Bár, amíg a kezdők voltak alig futottunk, így azt nem láttuk a futást hogyan támogatja a fal, de a passzjáték során Orton kilométeres körzetében nem volt soha senki, pedig Kerneyk és Tappek szaladgáltak a túloldalon.

- DL: Kenny Petterson nagyon jó, és nem csak a 2 sack miatt. Nagyon fekszik neki ez a bull rush DE szerepkör. Ráadásul utat is csinál Elvis Dumervilnek, aki szintén nagyon jó. A NT Ronald Fields súlytalan, csak run stop, bár abban jó. Ryan McBean hasonló. A hét közben trade-del megszerzett Le Kevin Smith egyszer jött be, és mindent borított, jó lesz.

- LB: Andra Davis futásnál kötelező, passznál a pálya közelében ne legyen. D.J. Williams kiosztott féltucat tackle-t és egy remek sacket is, tökéletes idén is. A többiek nem nyújtottak extrát, de hiba sem igazán volt a teljesítményekben.

- secondary: Andre' Goodmanről volt két TD, de ebből csak a 2. volt hiba, az elsőnél egyszerűen hatalmas catchet csinált Butler. Brian Dawkins fog kelleni hátra mindenképpen. Összességében a zónák még mindig nem mentek, de kevesebb a misstackle, ami felüdülés. Nem rossz ez, a playcall-lal még gondok vannak.

- ST: Matt Praternek az 53 yard elég távoli volt ahhoz, hogy be tudja rúgni.

A cserék teljesítményéről Filip néhány gondolata:

- QB: Chris Simms nem vállalkozott ugyan hosszabb passzokra, de a hatékonyság nála is lenyűgöző volt, egy pass interference-nél megsérült, eléggé sántított is, de elsőre talán nem tűnt komolyabbnak. Helyére beszállt az idén draftolt Tom Brandstater, akivel nem sokat haladtunk előre, két komoly sacket is kapott, a kis termete mellett ráadásul elég lomhának is tűnt, nekem egyáltalán nem tetszett a produkciója.

- RB: A második félidőben mikor eldőlt a meccs, Darius Walker futásait erőltettük, aki nyomta is szépen, ezen kívül pedig pár elkapása is volt. A fal is jól dolgozott előtte, ő pedig harcol keményen a roster spotért, sokadikszámú RB-nek talán bent is maradhat.

- WR: Főleg Kenny McKinley-t tudnám kiemelni, akinek két nagyon szép elkapása is volt. A jövőben szeretném többet látni a srácot, van benne potenciál. A backup WR-ek közül még talán Nate Swiftnek volt egy darab elkapása.

- TE: Jeb Putzier ügyesen mozgott, hozta a tőle elvárható szokásos teljesítményt miután a másodikszámú lineup no1 TE-je volt.

- D: A cserék közül egyedül talán Spencer Larsen tűnt fel az agresszív, lendületes játékával, ma is neki volt az egyik legtöbb szerelése a csapatban. Igazi csupaszív játékos, de ezt már tavaly is bizonyította. A többiekből bevallom nem sokat láttam, amúgy sem értek igazán a védekezésekhez, meg kicsit késő/korán is volt már. :)

- ST: Britton Colquitt, a "mindenes" rookie csere rúgó, punterként és kickerként is funkcionált a második félidőben. Volt egy csúnya own-zone-beli blokkolt puntja, ott úgy tűnt, egy kicsit lassan tette a dolgát, de inkább a védőjátékostól volt az egy hatalmas play, ő meg abszolút nem számított rá. Valamint belőtt egy FG-t 39 yardról, ami nem rossz, talán a jelenléte Pratert is jobb teljesítményre sarkallhatja.























+ Úgy általánosságban nekem nagyon tetszett a csapat az első félidőben, a második elején hamar eldőlt a meccs, de nem ez a lényeg, ez csak edzőmeccs volt. Voltak bőven bíztató momentumok, az offense nagyon szép drive-okat vezetett, Orton is kiválóan összeszedte magát, futásban és passzjátékban is jók vagyunk, ráadásul nem csak, hogy eredményesen, de nagyon tetszetősen is haladtunk támadásban, amit ilyen komoly átszervezések után mindenképpen jó látni. A védekezésben is egész jól pörögtünk, pár hosszú passzt azért kicsit elnéztünk. Nekem tetszik az új, 3-4-es felállás, futás ellen jók voltunk ma és azért 3 sacket is jegyeztünk. Jó volt végre újra Broncos-meccset látni. :)

Jövő hétfőre, augusztus 31-re virradóra 02:00-s kezdettel az ex-denveri Jay Cutler vezette Chicago Bears gárdáját láthatjuk vendégül az Invesco Fielden a PS első hazai meccsén.


 

A hét első felében a Nemzeti Ligában utolsó Washington Nationalsnél játszott három mérkőzést a Colorado Rockies, és hozva a kötelezőt söpréssel tudtuk le a seriest.

A keddi első találkozót egész jól kezdték a hazaiak, de a Rox a meccs második felében fordítani tudott, így ha nyögve nyelősen is de 4-3ra mi nyertünk.
A fővárosiak 6-10 arányban nyerték az ütő párbajt, de a mezönyben a mieink dolgoztak jobban. Érdekesség, hogy ebből a mindössze 6 hitből 3 homerunt értünk el. Az újonc Carlos Gonzalez ismét remekül játszott, újabb hazafutása már a hetedik volt neki a szezonban, RBIből pedig a 17. Clint Barmes is remek formában játszik az utóbbi idöben, a 19. HRt jegyezte fel idén, újra a nyár eleji formáját idézve. Brad Hawpe a homer mellett két RBIt is szerzett, így előbbiben 17nél, utóbbiban 72 darabnál jár az egész évet tekintve, és .304es ütő átlagával a Helton melletti egyetlen emberünk aki .300 feletti AVGval áll. Ezen kívül ütést ért még el a veterán Todd Helton, a dobó Ubaldo Jimenez és a CF Dexter Fowler is. Nem igazán az ütőink napja volt, hiszen más említésre méltó dolog nem történt náluk.
Ubaldo Jimenez újabb magabiztos mérkőzésen van túl, sorozatbeli ötödik gyözelmét szerezte már meg, így 11-9re fejlesztette éves W-L statját. Ezen a találkozón hét ütést kapott öt strikeout ellenében, jelenleg ERA mutatója 3.41es. Az utolsó menetben lépett pályára Huston Street aki három ütést is elszenvedett, de futásból szerencsére csak egyet, így megúsztuk a végét, míg Street ERAja most 3.12.

Másnap a jó kezdés után estünk kicsit vissza, de a vezetést az első inningtől kezdve egy pillanatra sem engedtük ki a kezünkből, de szoros lett a végjáték és 5-4 arányban gyöztünk.
Újra a Natsnek volt több ütése, tíz darab a mi kilencünkkel szemben. Ismét Carlos Gonzalez vezette gyözelemre a csapatot: a fiatal bal oldali szélső két-két ütéssel és futással is a legjobbunk volt, mi alatt bepakolt egy újabb homerunt, immár a szezonbeli nyolcadikat. CarGo beállította a klub csúcsot azzal hogy egymást követő négy idegenbeli meccsén ért el hazafutást. Emellett a legutóbbi 8 meccsen belül 6 HR a mérlege, kimagaslóan a legjobb formában levő ütő játékosunk. Blogunk föszerkesztője kiváló érzékkel nevezte a heti fantasy csapatába. :) Clint Barmes is szorgalmasan gyűjti a hazafutásokat, ezen a meccsen szerzett egy újabbat igy 3 egymást követő meccsen ért el homerunt, az egész idényben kereken 20nál jár, közel a házi lista vezetőhöz. A 23al HR első Troy Tulowitzki 2 RBIvel viszont abban a kategóriában megelőzte Barmest, és már 65öt jegyez. Dexter Fowler szintén elért egy runs batted int, igy 31nél jár az idényben. Todd Helton öt alkalommal volt soros az ütő helyen, ebből egy ütést és négy (!) sétát jegyzett, kiváló teljesítmény, de a Washingtoni dobóknak is kritika, összesen 10 BBt jegyzett a Colorado. Rajtuk kivül még a SP Jason Marquisnak is akadt egy ütése. Ian Stewart 7, Chris Ianetta 6 ember bázison hagyásával viszont már kevésbé lehet büszke magára.
Jason Marquis a gyengébb formája után már a második gyözelmét érte el egymás után, kihasználva az ellenfél nem tul acélos játékát. Az All-Star pitcherünk idei 14. meccsét nyerte már meg, annak ellenére hogy pl 9 Ht is elszenvedett. ERAja most 3.58as. A három csere közül Huston Street idei 31. savejét érte már el, amivel listavezető NLben, míg 3.24es ERAval bír.

A csütörtöki meccsen az első négy inningben szinte ütést sem láthattunk, majd vezetéshez jutottunk, amit megtartottunk és magabiztosan 4-1re győztünk.
Elég unalmas mérkőzés volt, a két csapat összesen 10 darab ütésre volt jó, homerun nem is született, nem voltak eget verő izgalmak a pályán. Brad Hawpe három ütési lehetőségben esett ki dobások által, a negyedikben beütött egy újabb RBIt. Troy Tulowitzki sem adta alább, szintén RBIig jutott és futást is jegyzett. Carlos Gonzalez jó szériája is tovább tartott, ugyan HRt ezúttal nem tudott ütni, egy RBIvel megint szerzett pontot. Az elmúlt 6 idegenbeni meccsen 6 RBIt szerzett, ennyit összesen júniusban+júliusban ért el ezelőtt. Illetöleg sorozatban ez volt az 5. meccse futással, és 9 mérkőzésen belül a 8. run gameje. Nagyon elkapta a ritmust első számú ütőként, éves ütő átlaga közelíti a .300t, és már .288as. Volt még ütése a futásig is jutó Todd Heltonnak és az elkapó Yorvit Torrealbanak, valamint a ritka módon kezdőként játszó Ryan Spilborghsnak. Ian Stewart mély repülése folytatódott, négyből négy alkalommal strikeouttal lett búcsúztatva, azt hiszem böven itt lenne már az ideje, hogy végre kirakjuk pár meccsre hátha össze tudja szedni magát végre. Clint Barmes most egy futással iratkozott fel a statisztikákra, miután sétával jutott bázisra.
Jason Hammel fantasztikusan kezdte a mérkőzést, az első három inningben még ballt is alig engedélyezett, nem hogy sétát vagy ütést. Késöbb sem lett sokkal rosszabb a mérlege, 7 menet alatt 3 ütést és 1 futást kapott mindössze. Ez volt idei 8. gyözelme 7 vereség mellett, ERAja jelenleg 4.54es. A cserék közül Rafael Betancourt bár kapott egy hitet, három embert is strikeouttal szórt ki, míg Huston Street két egymást követő mérkőzés után most nem kapott futást, ellenben egy újabb savet szerzett.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 72 győzelem - 50 vereség
2. Colorado Rockies 68 győzelem - 53 vereség
3. San Francisco Giants 66 győzelem - 55 vereség
4. Arizona Diamondbacks 54 győzelem - 68 vereség
5. San Diego Padres 51 győzelem - 72 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 72-50
2. Philadelphia Phillies (East) 69-49
3. St. Louis Cardinals (Central) 70-53
4. Colorado Rockies (West) 68-53
5. San Francisco Giants (West) 66-55
6. Atlanta Braves (East) 64-57
7. Florida Marlins (East) 64-57
8. Chicago Cubs (Central) 61-58

Megerősitettük a pozíciónkat, és a SF botlásával már két meccs az elönyünk velük szemben a Wild Card helyen. Közben a Marlinssal szemben is nőtt a vezetésünk, akiket közben beért a Braves, vagyis gyakorlatilag most már három csapat üldöz minket de van egy lélegzetnyi előnyünk. Közben pedig a Dodgers nagy fórja is elolvadt, már csupán 3.5 GBvel elöznek meg minket, ebben a formában utol lehet érni öket is hamarosan. Ráadásul már a NL leadingjük is kérdőjeles, alig előzik meg a Philliest. Hatalmas harc lesz még itt, mind a divben, mind a ligában.

És pont most ezzel a két csoport rivális csapattal nyomhatunk három szériát, először a SF Giants ellen a Coors Fielden négy meccset: szombat, 03:10; vasárnap, 02:10; vasárnap, 21:10; kedd, 02:40. A két gyözelmes előnyünket mindenképpen meg kell tartanunk, vagy legalább valamennyit belőle, netán növelni. Ha ezt a seriest nyerni tudnánk, hatalmas lépést tehetnénk a playoff irányába. Irgalmatlanul kemény párharc várható, szerintem aki eddig csak felületesen követte a baseballosainkat most aztán annak is itt az ideje, hogy őrült módon szurkoljon a csapatért. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hetek izgalmas küzdelmei után eldőlt ki lesz a negyedik csapat a Major League Lacrosse rájátszásának küzdelmeiben. A Denver Outlaws (9-3), Toronto Nationals (7-3), Long Island Lizards (6-6) és a Boston Cannons (6-6) csapata fog elutazni Annapolisba, ahol augusztus 22-én és 23-án kerül megrendezésre a Championship Weekend a Navy-Marine Corps Memorial Staduimban.

Az Outlaws csapata biztosította be elsőként részvételét a rájátszásban első kiemeltként, a másik két kiemelt a Nationals és a Cannons is biztos résztvevőnek érezhette magát, az egyetlen kérdés a negyedik kiemelt kiléte maradt, amely a 8.-án megrendezett Long Island Chicago meccsen dőlt el.

Csütörtökön még a Washington Bayhawks csapata is reménykedhetett a playoffba kerülésben, amikor is ez igazi parázs meccsen 14-13-ra legyőzték a bostoniak csapatatát, úgy hogy a Washington győztes gólja 3.5 másodperccel a rendes játékidő lejárta előtt született.  De a Bayhawks reményeit eloszlatta a Lizards, mikor egy nagyon szoros meccsen 13-11-re győzedelmeskedett a Soldier Fielden a Chicago Machine fölött.

Az első kiemelt Denver a negyedik kiemelt Bostonnal mérkőzik meg szombaton délben, délután háromkor pedig a második Toronto csap össze a harmadik Long Islanddel.

Habár a Long Island is és a Boston is 6-6-tal zárta az alapszakaszt, az előbbi lett a harmadik kiemelt, mivel idén háromszor is legyőzte az utóbbit.

A két elődöntő győztese jut be a vasárnap egykor megrendezett döntőbe.

Továbbra is tart a nagy nyári uborkaszezon kedvenc jégkorongcsapatunknál, a Colorado Avalanche-nél. Hivatalos hírrel csak elvétve talákozunk, pletykák is alig-alig reppennek fel. A játékosok csendben, nyilvánosságtól mentesen végzik az egyéni alapozó tréningjeiket, hogy aztán rövidesen kezdődhessen a móka, a szeptembertől - legalább - áprilisig tartó őrült rohanás, azaz a 2009/10-es NHL-szezon.

A klub ugyan még nem jelentette be, megbízható forrásból (Adrian Dater, Denver Post) kiderült, hogy a csapat szeptember 9-től tartja az Újonc edzőtáborát az Avs legtehetségesebb fiatal, többnyire amatőr, vagy profi szinten rookie játékosainak. Az ebben a táborban jól szereplők szeptember 12-től csatlakozhatnak a hivatalos training campen a veterán profikhoz.

Ezt követően, immár hivatalos infó, hogy a klub a hagyományos előidényt megelőző, edzőtábort lezáró házi "Bordó-Fehér" edzőmérkőzését ebben az esztendőben szeptember 16-án, magyar idő szerint csütörtökre virradóra 2:30-tól tartja. A meccsen az Avalanche edzőtáborában szereplő hokisokat két csapatra osztják (Bordó és Fehér), a játékosok pedig egy háromszor húszperces hagyományos barátságos mérkőzést vívnak egymás közt. A végén az eredménytől függetlenül büntetőpárbajjal szórakoztatják majd a játékosok a közönséget. A bemelegítő találkozó bevételét természetesen ezúttal is jótékony célokra, bizonyos alapítványok megsegítésére, valamint a Colorado Avalanche gyermekjégkorong-program támogatására fordítják. Az elmúlt kilenc Bordó-Fehér mérkőzésen eddig közel fél millió dollárnyi adományt sikerült összegyűjteni ezekből a bevételekből.

Majd a várhatóan 40-50 fős keretet a vezetőség elkezdi szűkíteni, így az előidényben már csak a roster spotért küzdők és az AHL-csapat legjobbjai kaphatnak majd lehetőséget szeptember 17-től kezdődően.

A 2009/10-es szezont október 1-jén kezdi a csapat a Pepsi Centerben, a tavalyi Presidents'-trófea-nyertes San Jose Sharks ellen, ahogyan erről korábbi írásunkban is beszámoltunk.

A szeptemberi program:

Szeptember 9-11.: Újonc edzőtábor
Szeptember 12-15.: Hivatalos edzőtábor
Szeptember 17., 02:30: Bordó-Fehér, házi barátságos mérkőzés
Szeptember 18., 03:00: Colorado - Dallas, előidény
Szeptember 19., 02:00: St. Louis - Colorado, előidény
Szeptember 21., 03:00: Colorado - St. Louis, előidény
Szeptember 24., 03:00: Colorado - Los Angeles, előidény
Szeptember 25., 02:30: Dallas - Colorado, előidény,
Szeptember 27., 03:00: Los Angeles - Colorado (Las Vegas), előidény

Hétvégén a Colorado Rockies a Florida Marlins otthonában bonyolított le három mérkőzést, a program kicsit borult, de sikerült mind három meccset lejátszani. Kettőt elvesztettünk, egyet nyertünk, de maradtunk playoff helyen.

A pénteki első mérkőzésen a Marlins kiváló kezdő dobójával nem sokat tudtunk kezdeni, az elsö hét inning alatt mindössze egyetlen hitre voltunk képesek, és a végén hiába voltunk már egész eredményesek, 1-6ról csak 5-6ra sikerült felzárkóznunk, tehát kikaptunk.
A 1Bt játszó Garrett Atkins idei 8. hazafutását ütötte, és ekkor két RBIt is szerzett, ez volt az egyetlen ütésünk a FLA SP Josh Johnson ellen. A záró menetben a floridai bullpen ellen az elkapó Chris Ianetta vágott egy három futásos HRt (szezonbeli 14.), emellett még 3 RBIt és kettő sétát ért el. A másik három ABben strikeoutolt Ian Stewart tudott ütni egyszer, valamint Troy Tulowitzki jegyzett még hitet, aki triplát vágott az utolsó inningben Atkins HRja elött. Todd Helton pihenöt kapott erre a mérkőzésre, csereként állt be, így Atkins volt az ő posztján és Quintanilla a 2nd baseben Barmes helyén, ahol felejthetö produkciót nyujtott. Dexter Fowler és Ryan Spilborghs ugyancsak pinch hitterként került számításba.
A pitching rotation gyenge láncszeme Jason Hammel nem bírta a nyomást, a negyedik játék után lekellett cserélnünk őt. Ez alatt hat ütést és három futást szenvedett el, plusz engedélyezett négy sétálást is. Győzelem-vereség aránya ezzel újra döntetlen: 7-7, míg ERAja 4.73as. Helyét egy másik közveszélyes dobó Adam Eaton vette át, és ahhoz képest egész jól meguszta: 3 H, 2 R, 1 HR három innigen belül. ERA-mutatója neki 8.20as.

Másnap az eső miatt elmaradt a második meccs, és vasárnapra tették át a harmadik elé, ami ezzel kicsit későbbre tolódott. Szerintem nekünk nem jött túl jól ez a váltás, mert így cserélhetett is a Marlins, és az új dobó párosítások sokkal jobban feküdtek nekik, így a minimálisra csökkent az esélyünk, hogy mindkét meccset hozzuk, ami eredetileg a papírforma lett volna. El is buktuk a doubleheader első felvonását, a második inningben elszenvedett 5 futással megpecsételődött a sorsunk, összességében gyengék voltunk, 3-10 lett a vége.
17 ütést kaptunk a 7 adott ellenében, elég felejthetően játszottunk. Egyedül Carlos Gonzalez érdemel dícséretet, két ütést jegyzett, az elsö inningbeli homerunjával még 1-0ra vezettünk is. A fiatal venezuelai ötödik HRja mellett újabb két RBIjével már 15nél jár a szezonban. Dexter Fowler öt lehetőségből tudott egyetlen egyszer ütni. Volt még ütése a négy embert bázison hagyó Brad Hawpenak, a futást is szerző csere ember Ryan Spilborghsnak, illetve a SS Troy Tulowitzkinek és a hullám völgyben levő Ian Stewartnak. A harmadik futásunk a sétával bázisra jutó Chris Ianetta nevéhez füzödött még.
Sérülés után vissza tért Aaron Cook, de 2 és 1/3 inning után le kellett cserélni, mikorra már eldőlt a meccs hibái után. 8 ütést, 7 futást és 2 HRt kapott, ezzel már csak 10-5ös a W-Lje és 4.31es az ERAja. Helyére Josh Fogg állt, aki a következő bő három inningben nem kapott pontot, csupán két ütést. A legvégén Matt Daley és Joe Beimel ellen alakította ki a végeredményt a Florida.

Néhány órával később már jött is a következő mérkőzés, melyre feljavultunk és probáltuk elkerülni a söprést. Ez sikerült, mivel három menet után már 4-0ra vezettünk és a különbséget végig megtartottuk igy 7-3ra győztünk.
Ismét a hazaiaknak volt több ütésük: 7-13 arányban. De a mezőny játékunk sokkal jobban müködött, mint az elöző meccsen így lehetett esélyünk hozni a találkozót. Három hazafutást is elért csapatunk. Carlos Gonzalez egy napon belül másodszor jegyzett homerunt, az újonc outfielder ezzel már 6tal áll az idényben. Ütőátlaga is egyre javul, már .285ös, ezen a mérkőzésen is kétszer talált. Ő a Rockies legjobb formában lévő ütője: 14/39es ütési hatékonyság mostanában. Clint Barmes szezonbeli 18. hazafutását és a két RBIvel a 62. futtatását harcolta ki a találkozón, de közben két strikeoutja is akadt. Az All-Star RF Brad Hawpe ugyanigy 1 HR-2 RBI zárt, melyet 2out szituációnál ért el, ami igazi mestermunka volt, kezd talán magára találni ő is. Ezzel 16 homerunt és kereken 70 RBIt tud magáénak az évadban. Rajtuk kivül még Troy Tulowitzki (63.) és Yorvit Torrealba (14.) értek el egy-egy RBIt. Volt még ütése két ritkán lehetőséget kapó játékosnak, akik most a duplameccs miatt játszhattak, Seth Smith és Garrett Atkins.
Jorge De La Rosa bő öt inning alatt nagyszerűen játszott, bár volt 7 ütés csupán egy pontot szerzett ellene a Marlins, ehhez azért kellett a jó csapat védekezés is. De DLR ugyan akkor 9 embert ejtett ki strikeouttal és csak 3 sétát engedélyezett. A mexikói így 8 veresége mellett megszerezte 11. győzelmét a szezonban, míg 4.58as ERAval bír. 11 meccs nyerést ért el június 1. óta, amivel lista vezetö a ligában. A bullpenből Franklin Morales kapott két futást, ezzel 2.74es a szezon átlaga. Rafael Betancourt három, Huston Street kettő SOt jegyzett 1.1-1.1 inning alatt.


A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 70 győzelem - 48 vereség
2. Colorado Rockies 65 győzelem - 53 vereség
3. San Francisco Giants 63 győzelem - 54 vereség
4. Arizona Diamondbacks 54 győzelem - 64 vereség
5. San Diego Padres 49 győzelem - 70 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 70-48
2. Philadelphia Phillies (East) 66-49
3. St. Louis Cardinals (Central) 67-52
4. Colorado Rockies (West) 65-53
5. San Francisco Giants (West) 63-54
6. Florida Marlins (East) 63-55
7. Chicago Cubs (Central) 60-55
8. Atlanta Braves (East) 61-56

Szerencsére a Giants is elbukta a napokban a maga párharcát, így az 1-2es series ellenére megtarthattuk minimális előnyünket a Wild Card harcban. Viszont a SF mellett már a Marlins is csak egy hajszálnyira van tőlünk. Közben a West div első Dodgershez képest még mindig csak 5 meccs a lemaradásunk, akár belehet érni még öket is, akkor lenne csak igazán kiélezett ez a csata. A Cubs és a Braves helyet cserélt egymással a 7.-8. helyen, de jelenleg nagyobb távolságban vannak a rájátszástól. Persze sok minden történhet még, mi elég jó helyen vagyunk változatlanul, ez a lényeg.

A hétfői offday után a NL utolsó Washington Nationalsnél játszunk három mérkőzést: szerda, 01:05, csütörtök, 01:05, péntek, 01:05. Nem vehetjük könnyedén a szériát, mivel a Nats az egyik legjobb formában levő csapat NLben. De most nem szabadna botlani, hozni kéne a párharcot bármi áron. Aztán nagyon kemény meccsek jönnek majd a diviziónk másik két legjobb csapata ellen, ott szintén helyt kell állnunk. GO ROCKIES!!!

 Mivel a az amerikai field lacrosse bajnokság(MLL) küzdelmei még talán a box lacrosse-nál (NLL) is kevésbé ismertebb, megemlítek pár különbséget, hogy aki nem nagyon ismeri a játékot annak is élvezetesebb és érthetőbb legyen a későbbiekben ha esetleg elkap egy meccset a TV-ben. Mellesleg az ESPN America szokta adni az MLL meccseket élőben is és ismételve is.

Idei eredmények

Chicago @ Denver 13-11

Denver @ Boston 15-15

Washington @ Denver 16-20

Denver @ Chicago 15-11

Long Island @ Denver 9-16

Toronto @ Denver 8-15

Denver @ Toronto 20-16

Boston @ Denver 17-16

Denver @ Washington 11-8

Long Island @ Denver 7-12

Denver @ Long Island 13-9

Denver @ Toronto 10-16

Elkezdte az előidényt a Denver Broncos csapata, és a San Francisco 49ers otthonában 17-16-os vereséget szenvedtünk el, az erős második félidő ellenére. Lássuk, a játékosaink meccsen nyújtott teljesítményét egyénileg posztonként, csapatrészenként:

- QB: Kyle Orton minden megmozdulásán látszott, hogy bizonytalan. A lámaság legmagasabb fokát hozta. Nem érezte a zsebet, semmit nem kockáztatott, és még így is dobott 3 interceptiont. A TC-n is gyenge volt, most is 3 pick, én ezek után tuti padoztatnám. Főleg hogy Chris Simms a tökéletes ellentetje volt. Bevállalt mindent, magabiztos volt, élvezte a nyugalmat, kimozgott ha kellett. Szerintem ő kezd a jövő héten, hogy megnézzük mit tud 1st def ellen.

















- RB: Knowshon Moreno robbanékony volt. Látszik, hogy jól lát. Nagyon jól mozog, jók a cutbackek, és erő is van. Megsérült a meccsen, remélem semmi súlyos nincs vele. Peyton "Traktor" Hillis egy állat még mindig. LaMont Jordan nagyon buta volt. Akkurátusan nem nézett semmit, csak belefutott a tömegbe. Correll Buckhalter dettó, ezen a mérkőzésen gyenge volt, de persze lehet még jobb. Darius Walker bíztató volt, de szeintem ez kevés lesz a rosterhez.

- WR: Eddie Royal nagyon jól mozgott elsőszámú célpontként. Ez az ő offense-e, nagyon sokra viheti idén. Kenny McKinley nagyszerű TD-t csinált, nagyon tehetséges, csak kicsi, a top4-be max sérülés esetén férhet be. Brandon Lloyd is tepert keményen. Chad Jackson és Brandon Stokley alig, Jabar Gaffney egyáltalán nem kapott labdát, róluk így nem sokat lehet mondani.



- TE: JMD nem sokat szokta használni a TE-ket, kevés passzt kaptak ezúttal is. Jeb Putzier-nek volt egy TD-je. Sem Daniel Graham és sem Tony Scheffler felé nem nagyon ment labda.

- OL: Mint tavaly. Futásban és passzolásban is kiválóan végezték a dolgukat mindannyian. Chris Kuper játéka kifejezetten tetszett. Ryan Harris is rendben van a kisebb sérülése után. A cserék is ügyesek voltak, főleg a rookie Seth Olsen.

- DL: Mindkét kezdő DE, Kenny Peterson és Ryan McBean is tetszetős volt. Futás ellen Ronald Fields is elég jól dolgozott. Sajna nem igazán pocket destroyer, arra inkább Chris Baker lesz alkalmas, aki viszont egy brutális zsírdisznó, senkit nem kímél. Egyszer fellökte a centert, majd ráfeküdt az irányítóra. Valamint még Marcus Thomas játéka sem volt rossz.

- LB: Elvis Dumervil-nek jó ez az OLB szerepkör. Nem látszik annyira, hogy mini. Robert Ayers és Mario Haggan is be tudott segíteni szépen. Andra Davis baromi jó volt futás ellen, remekül érzi a lyukakat és mindent betöm. D.J. Williams hozta a saját teljesítményét, ezen a poszton is meg fogja állni a helyét. Wesley Woodyard és Spencer Larsen bíztató ILB csere lehet.

- secondary: Champ Bailey-t egyszer tudták megverni, de ott is elég mákkal. Andre Goodman felé egyáltalán nem ment labda. Alphonso Smith egész jó volt, Josh Bell viszont még mindig szánalmas. Jack Williams is elég penetra. A safety-k nem sokat tűntek fel, Darcel McBath jól segített be néha a futásnál. A 40 yardos TD-nél pedig szépen benéztük a bootleget és mindenki a baloldalra szaladt.

- ST: Átlagos. Matt Prater be tudott rúgni egy 26 yardos FG-t. Smith és McKinley voltak a returnerek.

A következő meccsünket jövő vasárnap, hajnali 4:30-tól játsszuk a Seattle Seahawks otthonában...

Valami régi…

Valami új…

Ez volt a 2009-es szezon előrejelzése, lassan indul az MLL playoff, tehát a későbbiekben az idei eredményekről és a playoffba való bejutásról lesz szó. Szerintem nem árulok el nagy meglepetést ha megsúgom, hogy a Denver Outlaws csapata elsőszámú kiemeltként jutott a rájátszásba :).

Véget ért a Broncos preseason előtti training camp-je. Mivel a pénteki meccs előtt csütörtökön már nem volt edzés, ezért csak 3 nap maradt, amiről még nem meséltem.

Augusztus 11-én délelőtt visszatért edzésre az előző napot korán befejező és ezzel a drukkerekre alaposan ráijesztő Ryan Harris. Felmentést kapott viszont Champ és Stokley, sérülés miatt hiányzott Marshall, Dawkins és Woodyard. Graham még mindig áthatolhatatlan falat jelent a LB sornak, nagyon jó formában és állapotban van. Az egyik érdekesebb gyakorlatnál 3 OL játékos (Wiegmann, Hamilton, Kuper) ment szemtől-szembe 1 NT-el és 2 LB-el (Fields, DJ, Andra Davis), a NT feladata volt minél több OL játékos figyelmét lekötni, hogy a másik két védő támadhassa a QB-t. Később a csapat 11-11 elleni edzésén Mario Haggan, a frissen első csapatosnak kinevezett OLB, megmutatta, hogy mivel is érdemelte ki a posztot, többször is yard veszteségre kényszerítve a futókat. A veteránok ismét találtak módot a rookie-k beavatására, méghozzá hármuk (Brandstater, Schlueter és Colquitt) frizuráját alakították át. A legviccesebb Tom Brandstater-é lett.

A délutáni edzésen Champ és Stokley visszatért, pihenhetett viszont Wiegmann, Royal és Graham, meg természetesen a sérültek. Ez az edzés leginkább a védelemről szólt, valahogy ezen a tréningen minden összejött nekik. A DL és az OLB-k az OL ellen edzett és Clady valamint Hamilton kivételével mindenkivel elbántak, ám az említettek megoldhatatlan problémát jelentettek gyors lábmunkájuknak köszönhetően. A ST felállásokat is sokat gyakorolták, például a puntok 10 yardon belüli megállítását. Jarvis Moss edzés előtt egy kis különórát kapott a DL edzőtől, Wayne Nunnely-től, aminek már edzés közben is meglátszott az eredménye, főleg a kezével dolgozik egyre jobban. Moreno csillogott a támadóknál, több szép mozdulata is volt. Lehet, hogy az új frizurájának is volt hozzá köze, hiszen ő azok közé a rookie-k közé tartozott, akiket délutánra kapott el a fodrász.

Szerdán csak 1, kb. 2 órás edzése volt a csapatnak, amin Marshall és Dawkins kivételével mindenki részt vett. Sajnos edzés végén JMD-nek egy szomorú hírt kellett bejelentenie, Ryan Torain ismét megsérült, ezért a csapat kénytelen volt megválni a sérülékeny játékostól, akitől pedig sokat vártak jó fizikai adottságai miatt. Helyére Marcus Thomas (nem, egy másik :) ) érkezett. Az edzésen főleg meccs szituációkat gyakorolt a csapat, néhány meglepő momentummal, mint pl. DJ és Woodyard interception-je vagy Brandstater sikeres TD-je a Champ által örzött C.J. Jones-nak. Ezen az edzésen, ahogy egész héten, néhány játékos piros jelző-mezet vett fel a 49ers néhány játékosát (Willis, Gore, Vernon Davis) helyettesítendő.

Az utolsó edzésen felálló csapatok (és a kiadott első hivatos depth chart) már sokat mutathatnak a végső felállásokról:

A védelem: Ronald Fields NT, Ryan McBean DE, Kenny Peterson DE, Andra Davis ILB, D.J. Williams ILB, Mario Haggan OLB and Elvis Dumervil OLB, Champ Bailey CB, Andre’ Goodman CB, Renaldo Hill FS és Darcel McBath SS.

A támadók: Ryan Clady LT, Ben Hamilton LG, Casey Wiegmann C, Chris Kuper RG, Ryan Harris RT, Eddie Royal WR, Jabar Gaffney WR, (Brandon Stokley slot WR), Daniel Graham TE, Tony Sheffler TE, LaMont Jordan RB - Correll Buckhalter RB (megosztva), Peyton Hillis FB, Kyle Orton QB

A támadósorban főleg a RB posztokért megy a nagy verseny, amibe a fent említetteken kívül még Moreno, Walker és Hillis is beszállt. Marshall jelenleg, főleg a sok kihagyás miatt, csak Gaffney mögött van, Dawkins a depth chart-on kezdő, csupán sérülése miatt nem került fel a listára. A visszahordó feladatokat Royal, Alphonso Smith és Kenny McKinley osztja fel egymás között. A 49ers ellen valószínűleg Moreno fog sokat futni és Orton, bár kezdő QB, mégis sok snap-re számíthat. A védelemben a nagyobb sztárok (Champ, DJ) valószínűleg csak az elején fognak játszani és a rookie-k kapnak sok lehetőséget.

Fontos, hogy ne sérüljön le senki és hogy a védelem mutasson fejlődést, főleg a futás ellen és hogy a támadók feledtetni tudják a szurkolókkal Cutler és Shanahan távozását...

A legutóbbi napokban a Colorado Rockies a gyengécske Pittsburgh Pirates ellen bonyolított le egy három meccses hazai sorozatot az MLB alapszakaszában. Egy nem várt vereség után pedig kétszer nagyon leiskoláztuk az ellenfelet.

Az első alkalommal kedden kellemetlen meglepetésre kikaptunk, talán nem vettük elég komolyan a Piratest és újonc dobónk keze is megremegett. A vendégek végig vezetve 7-3ra nyertek a Coors Fielden.
A denverieknél Troy Tulowitzki remek formája folytatódott, beütötte idei 22. hazafutását egyben 61. RBIjét. A sérült Fowlert helyettesítö másik újonc, Carlos Gonzalez szintén elkönyvelt egy HRt és egy RBIt, mostanában egyre magabiztosabb és kiegyensulyozottabb játékra képes a fiatal srác. A két ütést elérő Seth Smithnek szintén Fowler sérülése miatt lett biztos a helye az összeállításban (Fowler CF helyén játszott az alap esetben LF CarGo, így Smith lehetett a LF), és RBIja, után Clint Barmes ért el futást a 7. inningben. Todd Helton varázslatos ütő szériája tovább tartott, ezuttal négyből kétszer tudott ütni, a first baseman éves átlaga már .327es. A két meccs pihenő után újra lehetőséghez jutó elkapó Chris Ianetta két ütéssel vétette észre magát visszatérésként.
Eredetileg Cook dobott volna a meccsen, de sérülés miatt nem játszhatott. Az élete első MLB meccsén kezdő Jhoulys Chacin nem tudott felnőni az alkalomhoz, és a fiatal dobó 2 és 2/3 inning alatt egy ütést és négy futást szenvedett el, mivel hat embert is sétálni engedett, csupán egy strikeoutja volt közben. A venezuelainak még sokat fejlődnie, hogy SP lehessen a Roxban, éves ERAját 5.87esre rontotta le, és a vereséget is neki számlázták. A meccs másnapján pedig vissza küldtük a farm ligába. Chacin helyére Josh Fogg állt be, aki kegyetlenül benyelt 6 hitet és két pontot, ERA statja már csak 2.43as. A legvégén még Joe Beimel és Matt Daley is pályára lépett.

Másnapra a Rockies szépen felszívta magát, mondhatni helyre állt a világ rendje, és az első pillanattól kezdve esélyt nem adva az ellenfélnek 8-0s kiütést mértünk a Pittsburgh-re.
A venezuelai Carlos Gonzalez az egymást követő második estén ért el homerunt, önmaga negyedikjét az évben és pályafutása során. Ezen kivül 2 RBIt is feljegyezhetett, amivel már 11 darabnál tart. Egyetlen hazafutást szereztünk, de 11 ütésünk is volt. Ebböl ő 3at vállalt 4 lehetőségből. Chris Ianetta egyetlen ütéssel futtatott be két embert, és már 46 RBInál tart a szezonban. Troy Tulowitzki két-két ütést és futást termelt ezen a mérkőzésen. Volt még találata Seth Smithnek, a kétszer sétáló Ian Stewartnak, a kétszer strikeoutolt Brad Hawpenak, és az RBIt jegyzö csere ember Ryan Spilborghsnak is. Pont Todd Helton nem ért el ütést, a dobóink kivételével egyedüliként, így 15 mérkőzésnél szakadt meg az ütő sorozata, de ez csodálatos teljesítmény volt, a leghosszabb hitting streak egy Rockies játékostól ebben a szezonban eddig.
Zsinórban negyedszer jegyzett győzelmet Ubaldo Jimenez, aki ezen a találkozón is kegyetlenül jól játszott, kiegyensulyozott játéka miatt egy percig sem volt esélye a Pittsburghnek. Szezonbeli tizedik sikere alkalmával mindössze három ütést és négy sétát kapott, hat strikeout mellett, míg 3.47esre változott az ERA. Az utolsó menetben még Franklin Morales két SO ellenében egy ütést és egy BBt is elszenvedett, de ERAja már 2.01es.

A magyar idő szerint csütörtökön este játszott harmadik meccsen hamar vezetéshez jutottunk, a 6-7. inningbeli 3-3 pontokkal pedig abszolut eldöntöttük ezt a találkozót is. A végeredmény még az előzőnél is simább lett: 10-1es siker!
Kissé tartalékos összeállításban játszottunk, néhány embert már a következő meccsekre pihentettünk, de igy is 15 ütést jegyeztünk a Pirates kemény 3 darabja ellen. Az elsöprő diadalból nagy szerepet vállalt a kisebb sérülése után visszatérő Dexter Fowler, aki ugyan pontot érő ütést nem jegyzett, de karrier csúcs négy ütéssel és három futással vezette a csapatot. A gyengébb formája után Clint Barmes tényleg megrázta magát, újra a második ütő helyen kapott lehetőséget, és parádésan játszott. 3 ütéséből megszerezte idei 17. hazafutását és 3 RBIjával már 60nál jár a szezonban. Troy Tulowitzki négy meccsen belül már a harmadik homerunt jegyezte, így már 23ja van az egész évet nézve, valamint két futása is akadt. Carlos Gonzalez két RBIvel zárta ezt a találkozót, elég termékeny volt ebben a párharcban: 2 HR, 5 RBI. A backup catcher Yorvit Torrealba és az RBIt is elérő Garrett Atkins tudott még két alkalommal ütni. A pinch-hitterként beszálló Ian Stewart szezonbeli 54. RBIját érte el. Todd Helton újabb hit nélküli meccset tudott maga mögött.
Jason Marquis három sikertelen próbálkozás után végre megszerezte szezonbeli 13. győzelmét (13-8as éves W-L statisztika), mindössze három ütést tudtak ellene elérni a Piratesesek, ő pedig hat embert ejtett ki. Szezonbeli ERA-mutatója jelenleg 3.55ös. A legvégén beállt még Rafael Betancourt és a Chacin helyére a csapathoz kerülő Adam Eaton, előbbi 2, utóbbi 1 SOt jegyzett egy-egy menet alatt.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 69 győzelem - 46 vereség
2. Colorado Rockies 64 győzelem - 51 vereség
3. San Francisco Giants 62 győzelem - 52 vereség
4. Arizona Diamondbacks 52 győzelem - 63 vereség
5. San Diego Padres 49 győzelem - 67 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 69-46
2. Philadelphia Phillies (East) 64-48
3. St. Louis Cardinals (Central) 64-52
4. Colorado Rockies (West) 64-51
5. San Francisco Giants (West) 62-52
6. Florida Marlins (East) 61-54
7. Atlanta Braves (East) 60-54
8. Chicago Cubs (Central) 58-55

Megerősítettük a helyünket a negyedik playoff helyen, igaz egyel több meccsünk van az üldöző SFnél. A Cubs sorozatban öt meccset vesztett el, és jelentősen hátrébb csúsztak, a Marlinst és a Bravest pedig komolyan kell vennünk a Wild Cardért folytatott harcban, alig vannak már lemaradva a Giantsről, így rólunk is. A három divizió első pozíciója jelenleg elég biztosnak tekinthető, de még mindig van hátra fejenként közel 50 meccs az alapszakaszban, sok minden történhet még.

A Rockies az elég jó formában lévő Florida Marlins otthonában, Miamiban játszhatja következő három meccsét: szombat, 01:10; vasárnap, 00:10; vasárnap, 23:05. Nagyon nehéz párharc lesz, szerintem egy 1-2es vagy egy 2-1es series már jó eredménynek számítana, jogosan bízhatunk a sikerünkben, mivel a csapat nagyon jó formában van. GO ROCKIES!!!

Denver legjobb atlétái 2006 óta már field lacrosse-ban is képviseltetik magukat -hozzáteszem nem kevés sikerrel- ezért úgy gondoltuk, hogy a Denver Outlaws csapatának története, menetelése és a csapat körüli legfrissebb hírek is helyet érdemelnek az oldalon.

Eddigi bejegyzéseinkben általában egy-egy denveri csapattal külön-külön foglalkoztunk, most viszont következő írásomban azt próbálnám kiemelni, hogy Denver kollektíven mennyire elit sportvárosnak számít az Egyesült Államokban a majorligákba delegált csapatok számát tekintve.

Kötetlenül véve 13 amerikai városnak van csapata a négy nagyligában (NHL, NBA, NFL, MLB), úgy értve, hogy nem vagyunk szőrszálhasogatóak, és belevesszük az egy-egy nagyváros külvárosában lévő majorliga-csapatait is.

Íme a lista a városokról, amelyeket képviseli mind a négy bajnokságban legalább egy csapat (város: NHL-csapat; NBA-csapat; NFL-csapat; MLB-csapat):

- Atlanta: Atlanta Thrashers; Atlanta Hawks; Atlanta Falcons; Atlanta Braves
- Boston: Boston Bruins; Boston Celtics; New England Patriots; Boston Red Sox
- Chicago: Chicago Blackhawks; Chicago Bulls, Chicago Bears; Chicago Cubs és Chicago White Sox
- Dallas: Dallas Stars; Dallas Mavericks; Dallas Cowboys; Texas Rangers
- Denver: Colorado Avalanche; Denver Nuggets; Denver Broncos; Colorado Rockies
- Detroit: Detroit Red Wings; Detroit Pistons; Detroit Lions; Detroit Tigers
- Miami: Florida Panthers; Miami Heat; Miami Dolphins; Florida Marlins
- Minneapolis-St. Paul: Minnesota Wild; Minnesota Timberwolves; Minnesota Vikings; Minnesota Twins
- New York City: New York Rangers; New Jersey Devils és New York Islanders; New York Knicks és New Jersey Nets; New York Giants és New York Jets; New York Yankees és New York Mets
- Philadelphia: Philadelphia Flyers; Philadelphia 76ers; Philadelphia Eagles; Philadelphia Phillies
- Phoenix: Phoenix Coyotes; Phoenix Suns; Arizona Cardinals; Arizona Diamondbacks
- San Francisco: San Jose Sharks; Golden State Warriors; San Francisco 49ers és Oakland Raiders; San Francisco Giants és Oakland Athletics
- Washington: Washington Capitals; Washigton Wizards; Washington Redskins; Washington Nationals




















Denver nagyságát tovább magasztalja, hogy ezek közül a városok közül a miénkben a legalacsonyabb a lakosság száma (598 ezer fő), míg például NYC több, mint 8 millió lakossal bír. A Mile High City-ben a négy nagy ligából kettőben tudott már bajnok lenni csapatunk, míg például Bostonban, Chicago-ban, Detroitban, New York City-ben és Philadelphiában már valamennyi ligában felért a helyi csapat a csúcsra, de nálunk csupán alig bő tíz éve teljes a paletta a négy ligában. Ha szigorúan vesszük a lokációs kérdést, és a külvárosokat nem számítjuk, akkor egyébként 9 város delegál klubot mind a négy ligába.

Érdekes kibőveteni a sportágak számát és belevenni további négy nagy ligát, az MLS-t, az NLL-t, az MLL-t és a jelenleg lockoutoló AFL-t. Vagyis 8 bajnokságot tekintve a 2008/09-es idényben mindössze két városnak volt nevezve mindegyikbe csapata: New York City-nek és Denvernek. Azt hiszem, ez igencsak sokatmondó tény a denveri sport kultúráját és elhivatottságát alátámasztva. A következő szezonban is két városnak lesz valemennyi ligában egyesülete, a mieink mellett Philadelphia lesz a másik város, mivel az MLS-be csatlakozik a Union, míg NYC-ból elköltözik a Titans NLL-csapata Orlandoba.

Nézzük ezutóbbi lista további helyezettjeit, vagyis a 8-8 ligában résztvevő NYC és Denver mögött a többieket: 7 ligában vett részt Boston (nincs AFL-csapat); Chicago (nincs NLL-csapat) és Philadelphia (nem volt még MLS-csapat), plusz jövőre Washington is (AFL-csapat hiányzik) a San Jose Stealth relokációja nyomán. Míg például Dallas 6 bajnokságba nevezett klubot (a két lacrosse ligába nem).

A jövőre mieinkkel együtt 8 csapattal bíró Philadelphiában is közel háromszor akkora a populáció, mint Denverben, vagyis a népességhez képest még mindig nálunk lesz a legtöbb csapat, ami a mai Egyesült államokbeli sportligákban elég komoly ténynek számít. Az eredményességet tekintve sem állunk rosszul: 2006-ban a Mammoth, 2005-ben a Crush, 2001-ben az Avalanche, 1998-ban pedig a Broncos lett bajnok, csak hogy az elmúlt egy évtizedet tekintsük, míg mostanában a Nuggets, a Rockies és az Outlaws is esélyesnek számít a maga bajnokságában.

Ezentúl tehát ennek a felelősségteljes tudatában szurkoljunk Denver csapataiért, legyünk rá büszkék, hogy egy ilyen nagyszerű sportvárossal szimpatizálunk; szerkesztőtársaimmal pedig arra, hogy e kiváló város sportegyesületeiről tudósítunk magyar nyelven. :)

A Colorado Rockies baseballosai ismét playoff-helyen vannak, miután legutóbbi négymeccses szériájukat 3-1-gyel besöpörték, így 62-50-es győzelem-vereség mutatónkkal, még ha hajszállal is, de megelőzzük a 61-51-es San Francisco Giants együttesét, és a Wild Card helyen állunk a Nemzeti Ligában.

A mára virradóra rendezett Chicago Cubs elleni negyedik mérkőzés Troy Tulowitzki-ről szólt. A 24 esztendős shortstop ugyanis "cycle"-t ért el, ami annyit jelent, hogy szimplát, duplát, triplát és egy hazafutást is jegyzett egy mérkőzésen. A Rockies 16 éves történetében Tulowitzki lett az ötödik játékos, aki erre képes volt, legutóbb 2000. júniusában Mike Lansing érte ezt el, azelőtt pedig a jelenleg is aktív játékosunk, Todd Helton (1999. június 19.) volt rá képes. Az ütő a mérkőzésen ötből ötször találta el a labdát, és karriercsúcsot jelentő 7 RBIt ért el. "Brad Hawpe azt mondta nekem: "Tudod, hányszor van ilyen lehetőséged az életedben? Egyszer." És igaza van, csodálatos dolog, a legőrültebb sztori, ami valaha is történt velem. Sokat jelent számomra ez a győzelem" - nyilatkozta a 21 hazafutásával csapaton belüli listavezető Tulowitzki.

Az újonc Jhoulys Chacin számára pedig a mai nap lehet pályafutása nagy napja. Aaron Cook a legutóbbi, Philadelphia Phillies elleni harmadik meccsén szenvedett lábujj sérülést, helyette pedig a mindössze 21 éves dobó lehet a kezdő pitcher, aki egyáltalán a szezon közben került csak fel a Rockies-hoz a farmligából. Jim Tracy menedzser szavaival élve az ifjú venezuelai "a világ minden bizalmát megkapja", reménykedjünk tehát a sikeres szereplésében.

Kellemetlen hír, hogy a tegnapi mérkőzés záró inningjében egy elkapás közben a falnak ütköző Dexter Fowler-nek megsérült a térde. A probléma nem tűnik komolynak, az elsőéves outfielder jól érzi magát, de várhatóan néhány meccset most ki kell hagynia emiatt, és Carlos Gonzalez, valamint Seth Smith juthat több játékidőhöz.

Az elmúlt két találkozón lehetőséget kapott a csere-elkapó, Yorvit Torrealba is, aki hányattatott szezont tölt, hiszen júniusban gyermeke elrablása miatt kellett nélkülöznünk, azóta pedig nem igazán tudott még visszarázódni a játékba. A legutóbbi két meccsen viszont három ütést és három RBI-t ért el. Ennek ellenére ma éjjel visszatér a lineupba az elsőszámú catcher, Chris Ianetta.

Manuel Corpas, a múlt hónapban könyök műtéten átesett cseredobó, a napokban elkezdi a könnyített, elkapó tréningeket a rehabilitációja részeként, és remélhetőleg szeptember tájékán visszatérhet a pályára. A farmligában játszó, korábbi elsőkörös kiválasztott Greg Reynolds szezonja viszont váll sérülés miatt véget ért. Miközben hétfőig kell aláíratnunk az idei első körös pickünket, Tyler Matzek-et, amennyiben igényt tartunk jövőbeni szolgálataira.

Szereplésünket a 45-66-tal a playoff-versenyből már réges régen búcsúzott Pittsburgh Pirates ellen folytatjuk hazai környezetben: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. Az első mérkőzésen a már említett Jhoulys Chacin debütáló meccsét fogja vívni az MLB-ben kezdőként. Az újonc dobó július 24-én került fel a Rockies-hoz a tartalék bajnokságból, és 1.80-as ERA-t, valamint 9 strikeoutot jegyez a major ligában. Tracy mester elmondta, Josh Fogg készen fog állni a beugrásra, ha Chacin bajba kerülne, nagyjából 75 dobás után pedig amúgyis le lesz váltva a fiatal venezuelai. A Pirates-nél az első mérkőzésen a rutinos Ross Ohlendorf (9-8 W-L, 4.29 ERA) lehet a kezdődobó, aki ellen Hawpe és Tulowitzki is ütött már HR-t idén. Második alkalommal a mostanában kifejezetten jó formát elkapó, és sorozatban három győzelmet jegyző Ubaldo Jimenez-zel (9-9, 3.65) szemben a PIT fiatal SP-je, Kevin Hart dobhat, aki 3-1-es győzelem-vereség statisztikát és 3-as alatti ERA-t jegyez az idényben. A széria záró felvonásán a mostanában hullámvölgybe kerülő Jason Marquis igyekezhet kikecmeregni nehezebb időszakából, ugyanis a 12-8-as, 3.65 ERA-s All-Star dobónk ellenfele a gyenge formában lévő Paul Maholm (6-6, 4.76) lesz.

Múlt péntektől hétfőig a Colorado Rockies a remek formában játszó Chicago Cubst látta vendégül a Coors Fielden négy meccsre, közel két hét után visszatérve a csapat Denverbe pedig három csodálatos győzelmet ért el ez alatt.

Az első mérközésen nagyon jól játszottunk, már a nyitó inningben 3-1es elönyhöz jutottunk, melyet még növeltünk is majd biztosan megtartottunk és 6-2 siker lett a vége.
Kissé meglepetésszerű volt ez a diadal, de az ütőink parádés napot zártak és összesen 13 hitet mutattak be. Az újonc Dexter Fowler pontot ugyan nem szerzett, de háromszor is talált, ő ütött a legjobban a csapatból. A meccs egyetlen homerunját az elkapó Chris Ianetta érte el, akinek ez volt idei 13.hazafutása, mellette még két RBIt is elért. Szintúgy két RBIvel zárt Brad Hawpe és a két alkalommal ütő Todd Helton. Carlos Gonzalez még nagyon elemében volt: két futás-két ütés lett a teljesítmény. Illetöleg még Troy Tulowitzki talált két alkalommal.
Ubaldo Jimenez úgy mint a legutolsó meccsen, ellent mondást nem türően tette a dolgát, és mindössze négy ütést és öt sétát engedélyezett a Cubsosoknak a két futás mellett, ellenben hat embert strikeout után búcsúztatott. A dominikai ezzel 9-9re hozta fel szezonbeli gyözelem-vereség statját, mig ERAja már 3.65ös. A végén még a 2.33as ERAval álló Huston Street kapott egy ütést de a lényegen ez sem változtatott már.

Egy nappal késöbb, az az vasárnapra virradóra csaptak össze másodszor a félek, és ez a találkozó igazán élvezetes játékot hozott. Fordulatos, izgalmas ütközet végén sajnos a Chicagoiak örülhettek a 6-5ös győzelmüknek, pedig a 4. menetbeli négy pontunkkal még 4-2re is mentünk.
A Cubs ütői is feljavultak erre a találkozóra, de így is 11-10 arányba mi találtuk el többször a labdát, ezért is lehetett talán olyan jó meccs, hiszen sok ütést, sok akciót láthattunk. A meccs meglepetésembere naná, Omar Quintanilla lett, az általában csak tartalék 2nd baseman idei első pontjait szerezte, amikor két RBIt is elkönyvelhetett két ütéséből. A 66. RBIját jegyzö Brad Hawpe, az ötször ütő pozícióba kerülő Carlos Gonzalez és a sorozatban 13. meccsén ütő Todd Helton még egyaránt két-két alkalommal tudott ütni. Troy Tulowitzki ütés nélkül, de futással zárta a meccset, míg Ian Stewartnak mindkettö műfajból lett egy-egy darabja.
Jason Marquis egyre komolyabb hullámvölgybe kerül, az All-Star gála után ujj sérülést szenvedő dobóval egymás után harmadszor veszített a csapat, (Ugyan ebből csak hivatalosan két vereséget írtak be neki, de a harmadikat sem nyertük meg az ő kezdésével.) és július 19 óta képtelen volt győzelmet jegyezni. Leragadt 12nél a gyöztes meccsei száma, míg a vereségekből már 8nál tart. Szombaton 8 ütést és egy HRt szenvedett el, ERA statja ezzel 3.65ös jelenleg. A fiatal Jhoulys Chacin ugyancsak kapott egy hazafutást, végleg eldöntve a meccset, de az újonc csere dobó ígyis 1.80as ERAt jegyez öszesítve.

A vasárnap kora esti harmadik meccs még az előző napinál is talán izgalmasabban alakult, és össz 31 ütés esett az összecsapáson. A Rockies köszönhetően támadásbeli és védekezésbeli jó játékának, egészen meggyözően 11-5re tudott diadalmaskodni.
Érdekes, de egyetlen homerun sem született a rengeteg ütésből és pontból.
A mieinknél Todd Helton játszott hatalmasat, három ütést két futást és két RBIt jegyzett (65nél tart idén), éves ütőátlaga pedig már .323as, hihetetlen mit művel mostanában, ezen a meccsen is lenyügöző volt. A csere elkapó aki ezen a meccsen lehetőséghez jutott, Yorvit Torrealba három RBIt szedett össze két ütésből, ami nem túl jellemző rá, ezekkel együtt 13nál jár a szezonban. Az ötször ütési alkalomhoz jutó Carlos Gonzalez is három ütést vállalt még, de pontot csupán egyszer tudott szerezni egy RBI formájában. Valamint Dexter Fowler három, Ian Stewart két alkalommal tudott futással pontot elérni. A pinch hitterként beálló Seth Smith, illetve Clint Barmes és a SS Troy Tulowitzki ért még el egy-egy RBIt. Amint látható, kifejezetten eredményes napot produkált az ütő szekciónk.
A kezdő dobó Jason Hammel újra a jobbik arcát mutatta, bár ehhez kellett a Chicago nem túl hatékony támadó játéka és csapatunk jó védekezése is, hiszen az öt inning alatt beszedett 11 hit nem túl hizelgő statisztika egy dobótól, viszont csak három futást kapott. A szezonbeli teljesítménye jelenleg 7-6os W-L és 4.66os ERA, változatlanul a leggyengébb SP, de vele is egyre többször tudunk már meccseket nyerni ami elég jó. A meccs második felében beálló cserék közül Franklin Morales öt ütést nyelt be, de futásból csak egyet, így ERAja még mindig 2.11.

A hétfői széria zárón a Rockies újra nem kegyelmezett, és fantasztikus ütő parádét rendezve már két inning után 6-0ra vezettünk. 11-1 is volt az állás, a végén a Cubs szépített, és 11-5el ért véget ez a meccs is.
Az est hőse egyértelmüen a shortstop Troy Tulowitzki lett, aki cycle-t ért el (hazafutás+szimpla+dupla+tripla), amivel a Rockies történetének ötödik játékosa lett aki végre hajtotta ezt a bravúrt. Tulo félelmetes formában játszott, 5 ütéséből 5ször talált, idei 21. HRját vágta már, és 7 RBIt is elért, megszerezve az idei 60.ját ebből, és még két futást is elkönyvelt. Teljesítményét most nem méltatom tovább, a főszerkesztő úr egy hosszabb írást szentel még a mai napra... Todd Helton folytatta kiváló ütő sorozatát, és újra három hitet jegyzett, a negyedik ütési lehetőségében pedig sétált, vagyis kiejteni sem tudták az egész meccsen, plusz kétszer futott pontot. Ryan Spilborghs még két ütéssel és két futással zárt. Valamint meglepetésre a dobó Jorge De La Rosa is jó volt két ütés elvégzésére. Ezen kívül még a fejenként egy-egy RBIt jegyző Brad Hawpe, Clint Barmes és Dexter Fowler ütött, ill az újra szóhoz jutó Yorvit Torrealba.
Jorge De La Rosa most éppen a hullámvasút szezonja tetején száguldott, 7 és 2/3 inningje alatt csupán egy pontot kapott hét ütésből és négyszer engedélyezett sétát, de közben 11 strikeoutot szórt ki. A kis mexikói a legutóbbi katasztrofális meccsét alaposan javitva szezonbeli 10. gyözelmét szerezte meg 8 zakója mellé, míg ERAja most 4.78as. A végén Huston Street bizonytalan játéka tette szorosabbá a meccset, mikor négy ütést és négy futást szenvedett el, de végül a legutolsó két ABre beálló Joe Beimel egy SOval véget vetett a Cubs felzárkózásának.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 68 győzelem - 45 vereség
2. Colorado Rockies 62 győzelem - 50 vereség
3. San Francisco Giants 61 győzelem - 51 vereség
4. Arizona Diamondbacks 51 győzelem - 62 vereség
5. San Diego Padres 47 győzelem - 66 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 68-45
2. Philadelphia Phillies (East) 61-48
3. St. Louis Cardinals (Central) 63-51
4. Colorado Rockies (West) 62-50
5. San Francisco Giants (West) 61-51
6. Chicago Cubs (Central) 58-52
7. Florida Marlins (East) 59-53
8. Atlanta Braves (East) 58-54

Visszaszereztük a Wild Card helyet, mert a Giants több meglepő vereséget is elszenvedett a héten. A Dodgers tetemes előnye is csökkent, most 5 és fél meccsnyivel vannak előttünk, akár nem reménytelen utolérni még őket sem de ez azért durva meglepetés lenne. Ismét fordult a kocka a central div versenyfutásában is, nagyban köszönhetően, hogy kibabráltunk a Cubssal. A Marlins és a Braves ismét közelebb zárkóztak, és továbbra sem lehet kihúzni őket a playoff harcból, előbbi ráadásul pont az East-első Philliest söpörte legutóbb, ez a divizió sem lefutott még teljesen.

Folytathatjuk szereplésünket a Coors Fielden ami kirángatta a csapatot az idegenbeli hullámvölgyből. Ellenfelünk a következő három meccsen a Pittsburgh Pirates lesz, akik csak utolsó elöttiek NLben: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. Ezt a seriest illene hoznunk, egy ilyen Cubs elleni párharc után még a söprés is abszolút helyén való lenne, de azért nem bízhatjuk el magunkat, mert elég balhés lesz a pitching felhozatal, de kellenek a győzelmek, ha meg akarjuk erősíteni a rájátszás helyünket. GO ROCKIES!!!

Nos, véget ért egy újabb hét a Broncos edzőtáborban...

Kezdeném a fontosabb, még le nem írt, vagy csak commentekben említettekkel:

-Mindkét első körös rookie, Ayers (#56) és Moreno (#27) is aláírta szerződését, mindketten 5 évre, Moreno egész szép pénzért (23 millió, 13 garantált). Mindketten az aláírás után az első adandó alkalommal edzésbe is álltak.

Ayers-ről lehet többet elmondani, nagyon jók róla a benyomások, úgy néz ki, hogy be tud illeszkedni a hibrid védelembe és OLB és DE poszton is bevethető lesz. Moreno csak vasárnap edzett, de egyből megmutatta, hogy nem fél senkitől, DJ ellen is belement a tackle-be.

-Jarvis Moss visszatért a csapathoz, miután pár napig fontolgatta a visszavonulást. Ayers miatt még inkább visszacsúszott a depth chart-on és egyébként se sikerült még felérnie az elvárásokhoz, emiatt kért időt a gondolkodásra. A visszatérésben valószínűleg az a 3,2 millió dollár is szerepet játszhatott, amit vissza kéne fizetnie. Az edzéseken néha villan, kiderül, hogy lesz-e helye az 53-as keretben.

-Sajnos egy úkabb játékos került fel az IR listára, J’Vonne Parker DE. Ezzel Moreno roster helyének problémája is megoldódott.

-Dawkins sajnos kézsérülést szenvedett, aminek a súlyosságát nem lehet pontosan tudni, 1-2 hetet kell állítólag kihagynia és egy kisebb műtéten is átesett.

-Marshall sajnos még mindig nem edz, de JMD azt mondta, hogy nem aggódik miatta, mert ott van minden megbeszélésen, látja az összes videót, az összes javítást és még van egy hónapja, hogy fizikálisan felkészüljön a szezonra.

Kicsit bővebben az elmúlt napokról, 1-2 apróságot kiemelve:

Augusztus 4: ezen a napon csak egy edzés volt, egyben ez volt Moss visszatérésének napja is, valamint Ayers első teljes edzése is. JMD itt jelentette be, hogy az előző nap hordágyon levitt Greisen egész szezonra kidőlt és helyette Braxton Kelley tárt vissza a csapathoz. Dawkins ezen az edzésen sérült meg, helyette Bruton állt be a secondary-be és meg is ragadt ott egész hétre.

3 NFL bíró is részt vett az edzésen, köztük, érdekes módon, Ed Hochuli is. Ha már ott voltak, akkor elmagyarázták az új szabályokat és a csapat 11-11 elleni gyakorlataiban fújták is a sípot. Az edzés végén hatalmas, jégbe hűtött dinnyeszeletek várták a játékosokat.

Augusztus 5:

• AM: ez azon kevés edzések egyike volt, amire nem engedték be a szurkolókat. Több veterán is pihenőt kapott, így Stokley, Graham, Wiegmann és DJ se edzett. Ez meg is kavarta a felállást mindkét oldalon, Ben Hamilton például centert játszott, amire college óta nem sok alkalma volt. Támadásban az I-formation-re gyúrtak és a futók elkapásaira. A secondary és a LB-ek a lábmunkát gyakorolták, a ST pedig a kickoff szituációkat.
• PM: Stokley és Graham visszatértek, utóbbira főleg azért volt szükség, mert 11-11 elleni goal-line szituációkat gyakorolt a csapat, 3 TE-el a támadóknál, 4 DL, 4 LB és 3 S  felállással a védelemben. Nyújtás után JMD a pálya egyik sarkába hívta a csapatot egy különleges, beavatás-szerű gyakorlatra. A pályamunkások erős locsolással eláztattak egy sávot a pályából és a rookieknak egyesével be kellett vetődniük, hogy felszedjenek egy fumble után ottmaradt labdát.További nehezítésként Lonnie Paxton egy slauggal még locsolta is a vetődő játékosokat, valamint pár vödör víz járt kézről-kézre a veteránok között. Két fiatal edző, Ben McDaniels és Jay Rodgers is beszállt, amivel kiérdemeltek egy kis megbecsülést a játékosoktól.

Augusztus 6:

• AM: mivel a délutáni edzést az INVESCO Field @ Mile High stadionban tartották a szurkolók előtt, ezért a délelőtti edzést kicsit lazábbra vette a csapat. Főleg szituációs gyakorlatok voltak, 4th&goal, Hail Mary offense és defense, 2-point conversation, kick return. Az edzés végén egy rookie-veterán 11-11 elleni összecsapást vezényeltek le az edzők.
• PM: a sok új játékos először léphetett Broncos szerelésben a Mile High gyepére, mindezt több, mint 13 000 néző előtt tehették. A csapatban eddigre kialakultak az első kezdő felállások: a támadóknál a tavalyi fal maradt, azaz Clady, Hamilton, Wiegmann, Kuper és Harris, a 2 TE szintén maradt Graham és Sheffler, RB-ben Buckhalter és Jordan kapott kb. ugyanannyi lehetőséget Hillis-el FB-ben és néha RB-ben, Royal, Gaffney WR-ben ill. Stokley a slotban. Kyle Orton pedig a kezdő QB. A védelemben a 3-4-es felállás lesz az alap, amiben ezen a napon DE-t Ryan McBean és Kenny Peterson játszott, NT-ben elég biztos helye van Ronald Fields-nek, OLB-ben Dumervil és Darrell Reid játszott, ILB-ben DJ és Andra Davis helye szintén elég stabil. Dawkins sérülése miatt a secondary a Champ - Bruton - Hill - Goodman felállásban játszott. Ehhez a csapathoz még nickel szituációkban Jack Williams, Wesley Woodyard és Ayers. A nézők nem voltak igazán elégedettek Orton produkciójával, akitől Goodman 2 alkalommal is elég simán elcsente a labdát és összességében se volt igazán jó napja. Stokley volt talán az egyetlen, akivel igazán jól megértették egymást. Hozzá tartozik még a dologhoz, hogy a védelem nagyon erősen a pass rush-ra helyezte a hangsúlyt. Az edzők rendesen a headseteken keresztül tartották a kapcsolatot a játékosokkal. Ez volt az utolsó nap, amin a bírók is részt vettek és aktív részesei is voltak az estének, főleg a meccs szituációkban, amikből többet is végig csinált a csapat.

Augusztus 7: ezen a napon csak 1 edzés volt, kipihenhette a csapat az előző esti hosszabb tréninget. Igazából csak átmozgató edzés volt, inkább csak apróságokra mentek rá az edzők és a tempó is elég laza volt. Az edzés végén két DL játékos mehetett punt-ot elkapni, a sikeres elkapás díja pedig a szombati pihenőnap előtti este kijárási tilalmának elengedése volt. A veteránok embere, Kenny Peterson elsőre megoldotta, a rookieké Chris Baker az elsőt eléggé benézte, de kapott JMD-től egy lehetőséget a javításra. A második punt hosszú lett, jöhetett a harmadik lehetőség, amivel már tudott élni, a fiatalok nagy örömére.

Augusztus 9: ez nap volt az első, amikor Moreno is megjelent és egyből bevetésre is került, kiszorítva LaMont Jordan-t a kezdő támadósorból.

A védelembe is bekerült pár új arc, Mario Haggan és Marcus Thomas is több lehetőséget kapott. A TE-ek a LB-ek ellen mentek és bár Richard Quinn-t először könnyen elnyomták, később tudott javítani, köszönhetően a mindenkin átmenő Graham tanácsainak. Champ nagyot alkotott, többször is megakadályozta a támadókat, vagy elütötte, vagy megszerezte a labdát.

Augusztus 10: a csapat ezen a napon ismét a stadionba látogatott, ám ezúttal zárt kapuk mögött folyt a gyakorlás. Az edzői stáb a gyakorlatok mellé pár olyan apróságot is beiktatott, mint a meccs eleji bevonulás megyszervezése, a bemelegítésnél használatos elhelyezkedést és az edzők kommunikációját. Az edzést fentről, a boxból követte a DC Mike Nolan és az OC Mike McCoy is, valamint a TE coach Clancy Barone is. AZ OL és a DL edzett egymás ellen 1-1 ellen, valamint sokféle meccs szituáció is terítékre került, Goodman ismét jó napot fogott ki és az egész védelem egyre jobban mozgott.

Nos, kicsit bő lére eresztve, de messze nem mindent leírva, ennyi történt az elmúlt héten... :)

Hatalmas győzelmet ért el vasárnap virradóra a Colorado Rapids labdarúgócsapata az MLS legutóbbi játéknapján, miután a hazai pályán játszó mieink 4-0-ra kiütötték a tabellán velünk azonos pontszámmal álló Chivas USA együttesét.

A denveriek nem kegyelmeztek, és ellentmondást nem tűrő játékukkal már a félidőre kialakították a mérkőzés végeredményét. Fél perc telt el nagyjából a meccsből, amikor Cummings passzából a csapatkapitány Pablo Mastroeni lőtt hatalmas gólt távolról, megszerezve ezzel önmaga első találatát a szezonban, sőt, négy és fél év után volt először újra eredményes MLS-találkozón. Nem kellett sokat várnunk a következő találatra sem, és a jamaikai újabb csodálatos asszisztja után az elmúlt héten eltiltás miatt nem játszó házi gólkirály, Conor Casey talált be átemelve a kapujából kint álló kapus felett a labdát a 4. percben. Kisvártatva, a félidő derekán Omar Cummings kiosztotta önmaga harmadik előkészítését is, miután önzetlenül lövetett gólt Casey-vel. Az első játékrész utolsó percében Cummings-t rántották le a 16-oson belül utolsó emberként, így a Chivas hátvédje piros lapot, a Rapids pedig tizenegyest kapott, melyet Casey elegánsan értékesített, klasszikus mesterhármast jegyezve ezáltal. A második félidőben már nem született gól, magabiztosan uraltuk a játékot, a vendégek pedig gyakorlatilag a 46. perctől kezdve a végső sípszóra vártak, így Pickens kapus shutoutja sem forgott veszélyben.

Összefoglaló a mérkőzésről:
 http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6001513

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 10-6-5, 35 pont (21 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 7-3-10, 31 pont (20 meccs)
3. Colorado Rapids 8-6-6, 30 pont (20 meccs)
4. Seattle Sounders FC 7-5-8, 29 pont (20 meccs)
5. Chivas USA 8-7-3, 27 pont (18 meccs)
6. Real Salt Lake 7-8-5, 26 pont (20 meccs)
7. FC Dallas 6-9-5, 23 pont (20 meccs)
8. San Jose Earthquakes 4-11-5, 17 pont (20 meccs)





















Ahogyan látható, egyre szorosabb az állás a nyugati tabellán, amikor az alapszakasznak már csak az egy harmada van hátra. Az első négy helyzett csapat jut be a playoff-ba, és erre gyakorlatilag még a hetedik helyen álló, de mostanában magára találó FC Dallas-nak is lehet esélye, bár nem sok, de  kétségtelenül életben van számukra is még a remény, hiszen hat ponttal vannak pillanatnyilag lemaradva a negyedik helyezettől. A mieink a mai sikerrel megelőzték a sorozatban harmadszor veszítő Seattle-t is a legyőzött Chivas USA mellett, és a Beckhammel, Donovannel száguldó Galaxy nyomába eredve tapadunk az élmezőnyhöz. A következő forulóra majd augusztus 23-án kerül sor a kontinentális VB-selejtezők után, amikor a keleti-második Chicago Fire csapatához látogatunk.

A minap mesterhármast vágó Conor Casey immár 11 gólnál tart a szezonban, ami annak fényében, hogy sérülés, eltiltás és válogatott kötelezettségek miatt 6 meccset kihagyott, egészen bődületes. A denveri támadó jelenleg vezeti az MLS góllövőlistáját is, megelőzve például Guillermo Barros Schelotto-t és Landon Donovant. A hét közben pedig kihirdették az amerikai válogatott keretét az augusztus 12-i (jövő szerda, 22:00) Mexikó elleni idegenbeli VB-selejtezőre, és a 9-esünket természetesen oda is meghívták.

Igazából semmilyen frappáns cím nem jutott eszembe,viszont ez lényegretörő,és mindent elmond az idei nyárról a Nuggets-el kapcsolatban.

Az idei nyári átigazolási szezon előtt sem vártunk amolyan komolyabb fogást - ami a játékospiacot illeti - hiszen vagyunk abban a szerencsés helyzetben,hogy csapatunk gerince adva vagyon.Másrészt pedig a jelenlegi meghatározó játékosaink szerződései is futnak még,és igazából ezekhez kellett igazítanunk az éppen lejáró emberk fizetéseit,illetve úgy ügyeskedni a játékoscserékben,hogy a lehető legközelebb kerüljünk a fizetési sapka maximumához.

Persze,ez igen nehezen megy,hiszen ezek az értékek,a még élő szerződésekben is évről-évre egyre magasabb tendenciát mutatnak.Magyarul,egyre szűkebb a keret,amiből friss embereket szerződtethetünk.

Dahntay Jones távoztával megüresedett a hátvédposztunkon egy hely,amit a már előzőleg leírt Afflalo+Sharpe kettőssel próbáltunk kompenzálni.Ebből az ügyletből igazán minket csak Aaron Afflalo érdekelt,így hát Walter Sharpe-ot a tavalyi évben második körben draftolt Sonny Weems-el karöltve egy csereügylet keretein belül Milwaukee-ba küldtük,és helyette megszereztük azt a Malik Allen-t,aki rutinos öregrókának számít a palánk alatt.

Malik Allen ugyan nem fiatal,31 éves,de mivel a Nené,Kenyon Martin,Andersen trió elég karcsúnak tűnik két posztra,mindenképpen szükségszerű volt egy erőcsatár szerződtetése.Allen rendkívül hatékony kiegészítőember lehet,és érkezésével boldogan pipáltunk ki egy problémát.Ezen kívül megjegyezném még azt is vele kapcsolatban,hogy az 1,3 milliós keresete az idény végeztével lejár,és semmilyen opció nem köt minket a hosszabbításra.(Nem úgy mint Martin esetében,ahol elméletileg az idény végén lejárna a kontraktus,de egy év játékosopcióval rendelkezik,amit valószínüleg ki is fog használni,ami aztán a következő idényt nézve több mint 16 millióval terheli majd a kiadási oldalt.)Majdnem biztos hogy nem is hosszabbítjuk meg majd Allen szerződését,mert az Anthony,Nené,Andersen,Martin,JR Smith ötös fizetési összege,a 2010-11-es idényben eléri a 65 millió dollárt,és akkorra igen kis rés lesz csak szabadon a fizetési sapka alatt.

A vezetőség legutóbbi akciója során - ismét a gazdaságosság jegyében - megváltunk Steven Hunter-től,akire ugyan szükségünk lett volna már tavaly is,de az idény kezdetén egy szerencsétlen sérülésnek köszönhetően kihagyni kényszerült az egész szezont,és egyes híresztelések szerint,már kérdésessé vált hogy egyáltalán tudja-e folytatni pályafutását.Neki még erre az idényre 3,696 millió dollár dukált volna,ami a fentebb említett indokok miatt igencsak nehéz helyzetbe hozta volna a Nuggets csapatát.

Hogy miként lehet elpasszolni egy olyan játékost,aki harcképtelen?Először is bizonyos áldozatot igényel a tranzakció,másodszor pedig egy olyan csapatot kell találni,ahol az adott játékos posztján túlkínálat mutatkozik.

Számunkra a "megváltás" a Memphis Grizzlies csapatának képében mutatkozott.Ők ugyanis az utóbbi években híresek voltak arról,hogy nem szenvedtek hiányt centerposzton.Jelenleg is van legalább 3 centerük,és az anyagi helyzetük is stabil,hiszen bőven a fizetési sapka alatt teljesítenek.Ráadásul folyamatos jövőépítési terveiknek köszönhetően gyűjtik az első-körös draftcédulákat.Tehát mi adtuk Hunter-t,egy 2010-es első-körös cetlit,és 3 millió dollár kondenzációt.(Ami nem számít bele a fizetési keretbe,amolyan kiegészítés),ők pedig adtak nekünk egy jövőbeni második-körös cédulát.Emígyen sikerült a 71 millió dolláros határt megközelítenünk,lényegesen kevesebb luxusadót fizetvén.

Az első körös draft-pick-ért nem kár,hiszen az ott draftolt játékosoknak kötelező szerződést - és jóval nagyobbat mint a második-körösöknek -kell adnunk.Ezzel már a jövő évi költségvetést is kozmetikázzuk.

Egy függőben maradt játékosunk van,Linas Kleiza személyében,akinek felajánlottuk a 2,7 milliós 1 éves kontraktust,de legújabban Európából,a görög Olympiakos Pireusz is szemet vetett rá.Valószínűleg a görögök megpróbálnak ránk licitálni,mindezek után a litván fiún fog múlni,melyik kontinensen folytatja karrierjét.Ha távozna,a helyére mindenképpen igazolnunk kell még valakit Carmelo Anthony mögé az FA-piacról.Viszont előreláthatólag az az igazolás sem lesz megavolumenű,egy "percembert" keresünk és valószínűleg nem hosszú távra.Szintén szóba jöhet még egy center igazolása is,aki az esetleges sérülésekkor pótolhatja palánk alatt a kezdőjátékosainkat.

De ezek az igazolások nem feltétlen a nyáron vagy a napokban fognak megtörténni,akár ősszel is feltölthetjük a keretünket. 

Keddtől csütörtökig a Colorado Rockies a World Series nyertes Philadelphia Phillies otthonában zárta le három szériás idegenbeli túráját, és a Citizen Bank Parkban az első meccs megnyerése után kétszer kikaptunk.

Az első mérkőzésen az ütöink fantasztikus napot fogtak ki, és 11 hit közben járásával simán 8-3ra diadalmaskodtunk.
Mostanában Garrett Atkins többször is csak csere volt és ritkán állították be egyáltalán, viszont ezen az összecsapáson a Rockies vezére lett, hiszen egy hazafutást és négy RBIt jegyzett mig két ütése és két futása volt összesen. Ryan Spilborghs és Dexter Fowler szintén két-két ütést ért el, ezalatt mindketten jók voltak egy-egy RBIre is, a kétszer futó elöbbi a 37., utóbbi a 29et szerezte a szezonban. Chris Ianetta egy újabb duplával pedig már 42 RBInél tart az egész idényt tekintve. Rajtuk kivül még Troy Tulowitzki, Todd Helton, Brad Hawpe és Jason Hammel tudott ütést elkönyvelni.
A legutóbbi alkalom során alaposat betliző Jason Hammel rendesen megemberelte magát erre a találkozóra, és bár elszenvedett 9 ütést, a többiek segitségével megúszta egyetlen HRel, míg hat strikeoutot jegyzett. Éves W-L mutatóját ezzel 6-6os egálra javította, ERAja most 4.62es. A végén a két közelmúltban csapathoz kerülő reliever Joe Beimel és Jhoulys Chacin is szóhoz juthatott.

Huszonnégy órával késöbbre nagyot fordult a világ és a másnapi 2. felvonást a Phillies fölényes 7-0val söpörte be, a Rockies egyik csapat egységben sem tudott maradandót alkotni, így már két inning után 0-4 volt az állás, a végeredmény pedig az ötödikben alakult ki.
Mindössze négy darab ütésig jutott a csapatunk: a mezőnyben két nagyhibát is vétő Dexter Fowler, a .314el még mindig a csapaton belüli legjobb átlaggal álló Todd Helton, a megint jól játszó Garrett Atkins és a "megsebzett" dobó Jorge De La Rosa révén. Azaz megszakadt Troy Tulowitzki tíz (!) meccses ütő sorozata is, a SS négy lehetőségéből háromszor is ki lett ejtve. De például Clint Barmes és Brad Hawpe is folytatta az All-Star break óta érvényben lévő vesszőfutását.
A kezdőként sorozatbeli 7 meccsen gyözelmet jegyző Jorge De La Rosa klub rekordja itt megszakadt, a Phillies alaposan megszórta: öt menet allatt tíz hitet, hét runt, három HRt csináltak ellene, ezután ERA mutatója kereken 5-ös, míg győzelem-vereség aránya ezzel 9-8ra módosult. A maradék három inninget Josh Fogg dobálta le, egyetlen ütést kapott, és ERAja már 1.93asra fejlődött.

A magyar idő szerint csütörtök kora esti harmadik meccsen az elején még vezettünk 1-0ra, de végül a Cy Young-nyertes Cliff Lee dobójátékával nem tudtunk mit kezdeni, a Phillies pedig fordított és 3-1re győzött.
Egyetlen pontunk a rutinos Todd Helton nevéhez füzödött még a legelső inningben, amikor a 1B idei 61. RBIjét jegyezte fel, egyébként egy-egy ütéssel és futással zárta a találkozót, és már egymást követő 11. meccsen ért el ütést. Valamivel jobban ütöttünk, mint az előzőnap és a hitting párbajt például 8-7 arányban meg is nyertük - sovány vigasz. Két outfielder, a centerben játszó Dexter Fowler és a bal szélső Seth Smith járt élen az ütésekben, hiszen mindketten kétszer találtak. Továbbá még az ismét kétszer strikeoutolt Troy Tulowitzki és a csereként beszálló Brad Hawpe volt képes ütni. Érdekesség még, hogy az előző seriesben a Reds ellen kifejezetten hatékonyan játszó Ian Stewart (1 HR, 4 RBI) mindössze egyetlen egyszer állhatott ütő pozícióba az egész Philadelphiai párharc alatt. Kissé érthetetlen a mellözés, pláne hogy közben Clint Barmes újra kaotikus volt az egész párharcban, és Carlos Gonzalez is jól ment a Cincy ellen, most egyik meccsen sem lehetett kezdő.
Aaron Cook lábujj sérülést szenvedett a meccs közben, így már az ötödik inning után le kellett jönnie, addig hét ütést, három futást és egy HRt is bekapott, éves ERAja ezzel 3.93as, miközben ez volt idei 4. veresége 10 siker mellett. Matt Daley egy, a már 1.86os ERAval bíró Franklin Morales két inningre szállhatott be a hajrában.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 67 győzelem - 42 vereség
2. San Francisco Giants 60 győzelem - 48 vereség
3. Colorado Rockies 59 győzelem - 49 vereség
4. Arizona Diamondbacks 50 győzelem - 59 vereség
5. San Diego Padres 45 győzelem - 65 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 67-42
2. Philadelphia Phillies (East) 61-45
3. Chicago Cubs (Central) 57-49
4. San Francisco Giants (West) 60-48
5. Colorado Rockies (West) 59-49
6. St. Louis Cardinals (Central) 59-51
7. Florida Marlins (East) 55-53
8. Atlanta Braves (East) 55-54

A Giants újra megelőzte a mieinket, és most egyel ők állnak jobban, nehéz lesz tartanunk velük a lépést, hiszen a programban megint nekünk jönnek keményebb meccsek nemsokára pedig ellenük is játszhatunk. Ezalatt a Cubs-Cards páros ádáz harca tovább folytatódik Central első helyéért, és egyre biztosabbá kezd válni, hogy a Wild Card-hely a West vagy a Central div másodikjáé lehet, mivel a Phillies ezzel a series nyeréssel egyre jobban megerősítette vezetését a Marlins és a Braves előtt, akik jelenleg a többiekről is elég szépen lemaradtak.

Közel két hét után térhet vissza a Coors Field közönsége elé a Rockies, azonban egy brutálisan nehéz széria következik, a kiváló formában lévő Chicago Cubs elleni négy meccs: szombat, 03:10; vasárnap, 02:10; vasárnap 21:10; kedd, 02:40. Nem lesz egyszerű dolgunk, sőt, de nagyon kellene, hogy összekapja valahogy magát a csapat, mert egy újabb gyengébb párharccal még messzebb sodródhatnánk a POt érő 4. helytöl ami nem jönne jól. Talán feldobja a csapatot, hogy újra hazai pályán játszhatunk. GO ROCKIES!!!