A szőke hölgyemény az elmúlt két szezonban tagja volt a Mammoth táncoslányait tömörítő 'Wild Bunch' elnevezésű formációnak, egyébként korábban a University of Colorado-ba járt, most pedig a tánc mellett fogászasszisztensként dolgozik.
"Nagyon jó dolog tagja lenni a Wild Bunch-nak. Minden egyes hazai Mammoth-meccsen leírhatatlan a hangulat, ahogy kigyúlnak a fények a csarnokban, valósággal megőrülnek a szurkolók. Egyértelmű, hogy Denverben van a legjobb közönség, szinte együtt lélegeznek a játékosokkal, imádok itt lenni" - kezdte a lány.
"Szeretem a lacrosse-t, izgalmas sport, egyszerűen olyan egy meccs, hogy soha nem hagyhatod el a helyed, mert könnyen lemaradhatsz valami nagyon fontos jelenetről. Kedvenc játékosom, Dan Carey, aki amellett, hogy kiváló játékos, emberileg is egy nagyszerű személy, nagyon jó viszonyt ápol a szurkolókkal."
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy Leslie visszatér-e a 2010-es szezonban is a Mammoth-lányok tánccsoportjába, mert már a házasságon és a gyermekvállaláson gondolkozik, de ha ő nem is lesz, még mindig elég csinos hölgyeket lelhetünk majd fel a Wild Bunch-ban egy-egy hazai Colorado-mérkőzésen, itt lehet válogatni kedvünkre: http://coloradomammoth.com/FanCenter/wildbunch.aspx
"A Mammoth kiváló egyesület, minden egyes tagja mindent megtesz a csapat sikerességért, nagyon egyben van az egész franchise. A tánccsoportot pedig nagyszerű csajok alkotják, és bármi is lesz, biztosak lehetünk benne, hogy a Wild Bunch jövőre is minden hazai meccsre be fog csempészni egy kis rock n' rollt" - tette hozzá Leslie Allen.
A tavalyi konferencia-döntős Nuggets rögtön egymást követő két napon való pályáralépésekkel kezdi a szezont, miután október 28-án a Utah Jazz-t fogadjuk, másnap pedig már a Portland-hez látogatunk. A csapat a szezonkezdő 9 meccséből hetet, az első 13-ból pedig kilencet lesz kénytelen idegenbeli pályán lejátszani, miközben november 3-a és 11-e között a szezon egyik leghosszabb idegenbeli túráját bonyolítjuk le, egy ötmeccses sorozatot, mely során keleti együtteseknél fogunk vendégeskedni. A Nuggets programjában egyébként összesen öt legalább hárommeccses házon kívüli széria szerepel, míg hazai pályán zsinórban négy mérkőzésnél (november 27-december 3.) többet egyszer sem fogunk játszani. Érdekesség még, hogy a márciusi 16 fellépésünkből tízet vívunk idegenben, amikor lesz egy négyes és egy ötös sorozatunk is Denvertől távol.
Az AFL népes mezőnyéből mindössze 17 franchise maradt életben az anyagi nehézségek közben, de a klubok valamennyi vezetője egységesen az újbóli, bizonytalan időre szóló felfüggesztés mellett döntött. 
A csapat legsebezhetőbb pontját, a bullpent is sikerült megerősítenünk a napokban, miután a múlt pénteki cserestop előtti órákban egy újabb dobóval erősítettünk. Mint ismeretes nemrégiben szereztük meg Rafael Betancourt-ot a Clevelandtől, aki azóta is magabiztosan látta el a munkáját, amikor éppen számítottunk rá. Most pedig a ligautolsó Washington Nationals együttésétől Joe Beimel-re csaptunk le, aki azóta két meccsen játszott, és bár a Reds elleni harmadik fellépésen volt egy hibája, szintén megbízható cseredobónak számít. Eközben a bizonytalan Juan Rincon könyöksérülés miatt DL-re került, ami talán nem is probléma, sőt, egyenesen megváltás. Azaz az aktív bullpen szekció jelenleg a már említett Betancourt és Beimel mellett az újonc Chacinból, a kiváló Morales-ből, illetőleg az egész magabiztos Fogg-Street-Daley trióból áll, ami már elég versenyképes összeállításnak tűnik.
Vasárnap délután igazi ki-ki meccset játszott egymással a két csapat a párharc megnyerésért, amit végül a mieink értek el egy 4-2es győzelemmel, ezzel megerősítettük rájátszás pozícióinkat is.
Az elmúlt hétvégén sérülést szenvedő dobó, Manuel Corpas könyökét operálni kell, így hosszú kihagyás vár rá, könnyen lehet, hogy ebben az évben már nem is játszhat többet, míg a legoptimistább előrejelzések szerint szeptember környékén visszatérhet. Ezzel a sérüléssel még harmatosabbá vált az amúgy sem éppen veretes dobó-felhozatalunk, így a Rockies megkezdte a "védekező" szekció megerősítését is a napokban, így szabadügynökként szerződtettük Mike Timlin-t, aki várhatóan még a farmcsapatnál fog játszani. Továbbá felkerült a nagycsapathoz a mindössze 21 esztendős tehetség, Jhoulys Chacin, aki a szakemberek szerint hatalmas jövő előtt áll. És egy cserét is végrehajtottunk, melyben egy fiatal tartalék játékosért cserébe Rafael Betancourt érkezett a Cleveland Indians-től, aki nyilván Corpas helyettese lehet a jövőben.
"Egy álmom vált valóra. Gyermekként, amikor elkezdtem jégkorongozni, valami ilyesmit reméltem, hogy egyszer tagja lehetek egy NHL-es csapatnak. A következő lépés, hogy kemény munkával valóban kiharcoljam a lehetőséget, hogy játszhassak az NHL-ben. Bízom benne, hogy megkaphatom a lehetőséget. Sakic visszavonulásával és Smyth elcserélésével mindenki fiatalításról beszél, és így az ifjabbak előtt nagyobb tér nyílhat. A draft utáni első néhány napot alaposan kiélveztem, és próbáltam egyáltalán felfogni a történteket. Nagyon felgyorsultak körülettem az események. Aztán visszarázódtam a munkába, és részt vettem a Colorado utánpótlás edzőtáborában. Nagyon élveztem a játékot, remek volt a társaság, minden srác keményen dolgozott, és igyekezett megmutatni, hogy idővel készen fog állni az NHL-szintre, akár idén, akár jövőre, akár például majd két év múlva. Azt hiszem, hogy kihoztam magamból a legjobbamat, legalábbis a célom ez volt. Igyekeztem megmutatni, hogy mire vagyok képes, mindezt a saját stílusomban. A védekező és a támadó gyakorlatokban egyaránt próbáltam jól teljesíteni, hiszen egy "kétirányú" játékos vagyok, és az egész karrierem során az szeretnék lenni. Kár, hogy edzőmeccset nem játszottunk a táborban, de lesz majd még rá lehetőségünk az ősszel. Szeretnék bekerülni a nagycsapatba, mindent meg fogok tenni érte, de ha netán visszaküldenek a Bramptonhoz, akkor sem leszek csalódott, remekül érzem magam ott is, és biztosan remek idényt töltenék el újra a juniorbajnokságban" - említette a fiatal támadó.
A felső két posztot,a 4-5-öst egy kaptafára húznám,mivel nálunk kifejezetten center nem létezik.A tavalyi évet Nené vitte centerként,de hármas rotációban Chris Andersen-el és Kenyon Martin-nal csinálták igazából a két posztot.Ide akarunk még embert,mert tavaly óriási szerencsének köszönhetően kerültek minket a sérülések.Sharpe ugyan besegíthet ide,de véleményem szerint,egy ízig-vérig center (pl.Magloire) kifejezetten lendítene a csapat tábla alatti munkáján.
2 éve draftolta a Detroit 1/27-es választással. Elsőként fontos megjegyezni, hogy a legjobb munkamorálú játékosok között van a ligában, amit Warketien is megjegyzett már a sajtótájékoztató során. Nem egy nagy atléta, ebben biztosan elmarad Jones-tól, akinek távozása során keletkezett űrt neki kell majd befednie. Jó kezű, távolról veszélyes játékos, aki betörésekből is eredményes, habár atletikusságából származóan nem ezt erőlteti. A csapat rohanósabb játékába nehezebben fog beilleszkedni, mint tavaly Jones, de ez nem is baj, mert ha JR bent van lesz elég rohangálás. Védekezése nem klasszis, de mindenféleképpen átlagon felüli jó, a 1on1 védekezése választja el a klasszis védőtől. Érdekesség képen a draftexpress.com szerint az NBA hasonmása Raja Bell. Bízzunk benne, hogy egyszer valaha olyan lesz mint Raja.
Jamaika révén voltunk érdekeltek, ugyanis a Rapids gólerős csatára, Omar Cummings szerepelt ebben a válogatottban. Végül a zöld-sárgák nem jutottak tovább, miután csak a harmadikok lettek a csoportban, pechjükre a másik két harmadik helyezett pedig jobb mérleget tudott magáénak. Az első találkozón Kanada ellen 1-0-s vereség lett a vége, Cummings csupán az utolsó tíz percben jutott lehetőséghez. A következő összecsapáson szerencséjük sem volt, a hősies küzdelem ellenére a favorit Costa Rica ellen a meccs két harmadát emberhátrányban játszva 1-0-ra veszítettek, Cummings hiába játszott végig. A záró körben a csoportutolsó Salvador elleni 1-0-s győzelem már csak szépségtapasz volt, ám ezt a bizonyos győztes találatot nem más, mint a denveri csatár szerezte. Kanada és Costa Rica csapatai jutottak tovább.
Ebben a brancsban szerepelt a toronymagas esélyes amerikai válogatott, ahol szintén volt Rapids-játékos, a fiatalos házigazda együttesbe ugyanis tehetséges középpályásunk, Colin Clark kapott meghívót. Clark az első két mérkőzést a cserepadról követte nyomon, amikor is az USA Grenadát 4-0-ra, Hondurast 2-0-ra verte. A záró, s immár tét nélküli mérkőzésen a tartalékok kaptak szerepet, így Clark is pályán volt a 77. percig, a végeredmény pedig 2-2-es döntetlen lett Haiti ellen. Az Egyesült Államok magabiztosan lett csoportelső, rajtuk kívül pedig Honduras és Haiti ment még tovább a következő körre.
