Két vesztes mérkőzést követően visszatért a győztes útra a Colorado Rapids csapata az MLS alapszakaszában, így a denveri labdarúgók továbbra is őrzik a rájátszást érő negyedik pozíciót a Nyugati konferenciában.

A Rapids vasárnapra virradóra 1-0-s győzelmet aratott a Nyugaton csupán hetedik helyen szerénykedő FC Dallas ellenében hazai pályán, a Commerce City-i Dick's Sporting Goods Parkban. A mindent eldöntő találatot a japán hátvéd, Kosuke Kimura szerezte a 79. percben, akinek ez volt szezonbeli első gólja, melyet a legjobbkor rúgott, hiszen az est hőse, és a meccs legjobbja lett ezzel a találattal. Az assziszt egyébiránt a marokkói Mehdi Ballouchy nevéhez fűződött, aki így már hatpontos (1+5) ebben az idényben.

A tabellán bár elég szoros a küzdelem, még mindig tartjuk a playoff-helyet, és a lejátszott mérkőzések számát tekintve is lépéselőnyben vagyunk a riválisokhoz képest, ám elég komoly küzdelem várható még a hajrában a rájátszásért.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 9-4-4, 31 pont (17 meccs)
2. Seattle Sounders FC 7-3-7, 28 pont (17 meccs)
3. Chivas USA 8-5-3, 27 pont (16 meccs)
4. Colorado Rapids 6-4-6, 24 pont (16 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 5-3-9, 24 pont (17 meccs)
6. Real Salt Lake 5-6-5, 20 pont (16 meccs)
7. FC Dallas 4-8-5, 14 pont (17 meccs)
8. San Jose Earthquakes 3-9-4, 13 pont (16 meccs)

A következő mérkőzésünket majd a mieinkkel azonos pontszámmal bíró, keleti-harmadik D.C. United (5-3-9) ellen vívhatjuk, jövő vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-s kezdettel, a mérkőzést pedig várhatóan a http://atdhe.net/ oldalon élőben lehet majd nézni.
Addig még a nívós mexikói klub, a Club América csapata fog Denverben vendégeskedni egy barátságos mérkőzés erejéig (jövő csütörtök, 03:30).

A jelenleg is zajló, Rapids-érdekeltségekkel tarkított, Észak- és Közép-amerikai kontinensviadalról, a Gold Cupról szóló helyzetjelentésünket a holnapi nap folyamán olvashatjátok majd a csoportkör végén.

Bár javában tart a játékoskeringő az NBA-ben,és folyamatosak a találgatások az újraszerződések illetve a játékoscserék kapcsán,a Nuggets szinte kötelezően,újra szerződtette Chris Andersen-t,alias "madárember-t".

A tavalyi év holtszezonja azzal kezdődött a Nuggets részéről,hogy az addig megbízható és prakker-király Marcus Camby-t kénytelen volt a vezetőség a LA Clippers felé,egy soványnak nevezhető második körös draft-cetliért elcserélni.Camby kiválóan szedte a lepattanókat,hihetetlen ütemérzékről tanúbizonyságot téve osztotta a sapkákat az ellenfél betörő játékosainak,és középtávolról is - egy centerhez képest - hatékonyan dobott.

Csak hát az a fránya fizetési korlát megszabta a csapat költségvetését a jövőre nézve,így hát valakinek mennie kellett.Sokáig folyt a találgatás hogy kit fog a vezetőség elküldeni,és végül Camby-re esett a választás.

Innentől kezdve aztán első számú szempont volt hogy egy magasemberrel bővítsék a keretet,lehetőleg úgy,hogy az érkező fizetése ne terhelje túl a kasszát.Nené Hilárió - aki mindaddig erőcsatár szerepkörben tetszelgett - feljebb kúszott egy poziciót,immár ő lett a csapat első számú centere.De mivel ő a tavalyi szezont daganatos megbetegedése miatt szinte teljesen kihagyta,a vérbeli fanatikusok zsákbamacskaként tekintettek rá a jövőbeli játéka kapcsán.

Kellett tehát mint falat kenyér,egy 4-es,5-ös poszton bevethető játékos.Innentől aztán úgy alakultak a dolgok,hogy Andersen sem írhatta volna másképpen a meséjét...

Chris Andersen-t szerződtette a Nuggs a szabadügynök piacról,aki elsősorban tetoválásaival,és fékezhetetlen magánéleti problémáival volt elhíresült az NBA fanatikusok számára.Drog problémái miatt,ugyanis a liga felfüggesztette játékjogát két éves időtartamra,így hát kaptunk még egy zsákbamacskát,ami nem sok jóval kecsegtetett.Viszont alacsony szerződése miatt,kiegészítő emberként megfelelőnek tűnt.

Emlékszem,akkoriban temettük szeretett csapatunkat,mert JR Smith,és az akkor még sárga-kékben pattogtató Allen Iverson révén,már volt két balhés játékosunk,nem hiányzott még egy.Ráadásul,Camby volt az addig is szellős védekezésünk motorja,alfája-omegája,távozását követően betölhetetlennek tűnt az űr utána.Több sebből vérzett a csapat,és nem csoda hogy csak a vert mezőnybe vártuk a Denver-t.
 

Andersen fogadkozott,és láss csodát,az elmúlt szezonban hihetetlen megbízható palánk alatti munkával vette ki részét a minden várakozást felülmúló produkcióból.Elsősorban a blokkjai miatt őrjöngött a Pepsi Center publikuma,és valóságos hangorkán dübörgött végig a csarnokban,ha Birdman pályára lépett.A közönség kedvencévé lépett elő,a lelátón emberek százai feszítettek az ő mezében,és viseltek "kakastaréj" frizurát.És Birdman beleadott apait-anyait,valóságos tűz tombolt benne minden meccsen,ami átragadt a csapatra is,mely átlendítette nehéz időszakokon a társaságot.Az ellenfelek sokszor nem merték felemelni a tempót mellette,mert madárszárny-al tetovált karjai közbecsaptak,támadásban pedig szintén szárnyalt,szinte letépte egy-egy zsákolásnál az ellenfél gyűrűjét.

Ma már ott tartunk,hogy az egész liga elismeri tudományát,az idén nyáron több csapat is megkereste őt,de ő ragaszkodott hozzánk,és aláírt egy 5 éves kontraktust.Mint játékosügynöke említette,Chris itt akart maradni,mert jól érzi magát ebben a csapatban,ebben a közegben.

Azt hiszem,nem mondok újat azzal,hogy a következő szezonban is egy megbízható erőcsatár/center-t tudhatunk sorainkban,aki miatt biztosan dübörögni fog az aréna Denverben,aki pszichológiai hozzáállásával is jelentősen lendíti csapatunkat.

A csütörtök esti sajtótájékoztatón az englewoodi Inverness Hotel Golf Klub és Konferencia Központban a Colorado Avalanche csapatkapitánya, Joe Sakic bejelentette, hogy felhagy az aktív sportolással, s húszéves karrierjét követően visszavonul.

"Annyi nagyszerű emlék után most abbahagyom ezt a csodálatos játékot. Gyermekkori álmom vált valóra, hogy megnyertem a Stanley Kupát, és példaképeim ellen játszhattam. Fantasztikus érzés volt 1996-ban megnyerni a Kupát. Még nagyszerűbb volt 2001-ben Denverben ünnepelni. Hazavihettem a Stanley Kupát a családomhoz, a barátaimhoz, fantasztikus élmény volt. Képviselhettem hazámat több világversenyen, hihetetlenül megtisztelő volt mindig magamra ölteni a kanadai válogatott mezt" - mondta Sakic a konferencián.

A tegnapi sajtótájékoztatóan beszédet mondott az Avalanche elnöke, Pierre Lacroix; Colorado állam kormányzója, Bill Ritter; a hosszú időn át csapattárs, Adam Foote; és a Denver Post rovatvezetője, Woody Paige is. Továbbá levetítettek egy szívhez szóló videót Sakic pályafutásáról:

















Joe Sakic húsz szezont játszott le ugyanabban a klubban, mindvégig a Colorado Avalanche-t, illetőleg a jogelőd Quebec Nordiques csapatát erősítette. Nála több pontot ugyannak a csapatnak a színeiben csupán hárman tudtak szerezni az NHL történetében: Gordie Howe (Detroit, 1809), Steve Yzerman (Detroit, 1755), és Mario Lemieux (Pittsburgh, 1723). Emellett 1641 pontjával a nyolcadik helyen áll az NHL mindenkori pontlistáján. A 40 éves Sakic a Quebec/Colorado franchise történetének legeredményesebb játékosa, vitathatatlan ikonja, az összes fontos offenzív statisztikában házi listavezető a klubnál: játszott mérkőzések száma (1378), lőtt gólok száma (625), adott gólpasszok száma (1016), szerzett pontok száma (1641), de még az emberelőnyös, az emberhátrányos és a győztes találatok terén is ő a legjobb. Sakic az egész denveri sporttörténelem valaha volt egyik legnagyobb alakja, az egész város bálványa, örök legendája.

A két Stanley Kupa-győzelme (1996 és 2001) és az Olimpiai bajnoki címe (2002) mellett Sakic világbajnok lett 1994-ben és Világ Kupa-győztes 2004-ben. Ezen kívül olyan egyéni elismeréseket érdemelt ki, mint például '96-ban a Conn Smythe-trófea, 2001-ben a Hart- és a Lady Byng-trófea, a három elsősoros All-Star-tagság, vagy a tizenhárom All-Star gálán való részvétel.

A Colorado Avalanche vezetősége azonnal bejelentette, hogy a leköszönő Joe Sakic 19-es mezszámát októberben visszavonultatják, vagyis ezentúl Super Joe számát senki nem viselheti a denveri csapatban. A mezvisszavonultató ceremóniára a 2009/10-es idény legelső hazai mérkőzése előtt kerülhet sor.

A denveriek 19-ese mindig szerény, céltudatos, elhivatott magatartásával számtalan jégkorongozó gyermek és fiatal példaképe lett világszerte, s rengeteg rajongót nyert meg az egész világon, így Magyarországon is. Rendszerint még a legnagyobb riválisok őszinte tiszteletét is kivívta, korszakos zseni volt. Páratlan karriert futott be, nem kérdés, hogy a közeljövőben be fogják választani a Halhatatlanok Csarnokába is, minden idők egyik legnagyobb jégkorongozója volt.

Sakic visszavonulásával egy korszak zárul le a Quebec/Colorado franchise történetében, hiszen az elmúlt 20 év meghatározó játékosa volt, 1992 óta pedig a csapat kapitánya. Kétségtelenül új fejezet nyílhat 2009 őszétől a Colorado életében, de a Sakic távozása által keletkező űr már soha többé nem lesz betöltve.

Aki esetleg élőben lemaradt volna a bejelentésről, a http://avalanche.nhl.com főoldalán több videón keresztül végig nézhető a sajtótájékoztató. A http://www.coloradoavalanche.gportal.hu weboldalon pedig számtalan visszatekintő írást olvashattok Joe Sakic nagyszerű karrierjéről!

Hozta a kötelezőt a Colorado Rockies az elmúlt napokban és söpörtük a liga utolsó Washington Nationalst.

A széria hétfői nyitó meccsén nagy csatában 1-0s gyözelmet arattunk a Coors Fielden. Ez az eredmény már rögtön az első inningben kialakult, a WSH minden probálkozás ellenére képtelen volt pontot csinálni ellenünk.
Todd Helton ismét remek formában baseballozott, megszerezte idei 55. RBIjét, míg egy ütése volt a négy lehetőségből, átlaga pedig .317es lett. A legjobb AVG-t az egy sétát jegyző Brad Hawpe érte el, aki .325t regisztrált. Ezen kívül Clint Barmesnak volt két ütése, egy futása és egy strikeoutja. A négyszer ütési lehetőséghez jutó Dexter Fowler pedig négy embert hagyott bázison és egy SBje is akadt.
Jason Marquis félelmetes dobó játékon volt túl, egyetlen pontot sem szenvedett el, két sétát és három ellenfél kiejtését is elért, ERA-statisztikája pedig 3.61es lett. Az all-star pitcher ezzel 11-5s gyözelem-vereség rekorddal bír.

Másnap ujra komoly izgalmakkal szolgált a két csapat a denveri közönségnek. A változatos csata végén pedig a nyolcadik menetben szerzett ponttal 5-4re a mieink nyertek pokoli küzdelemben.
Legjobb emberünk talán Clint Barmes volt, ő két RBIt ért el (40él tart a szezonban), két ütése, egy futása, egy sétája szintén lehetett. A .327es átlagot elérő RF Brad Hawpe egy RBIt válalt, ami neki az 57. volt, még 2 ütése és 3 LOB lett a mérlege 4 AB-pozícióból. A Rockies negyedik RBIjét a catcher Chris Ianetta hozta, aki a fiatal Dexter Fowlerrel együtt két ellenfelet ejtett ki. Ian Stewart és Troy Tulowitzki is négyszer volt ütő helyen de most mindketten szerényebben játszottak.
Dobóként Jason Hammel kezdett nagyjából az első öt inningben játszott, 10 ütést és 4 futást kapott, késöbb lecserélték. Végülis 4.07es ERAt jegyzett. A győzelmet Alan Embreenek írták be, akinek így 2-2es W-L statja van.


















A szerda délutáni, magyar idö szerint esti harmadik meccsre már alaposan megtörtük a Nationalst, és simán győztünk. Az ötödik inning után 6-0ra, a hatodik után már 8-0ra vezettünk, az ellenfélnek csak szépitenie sikerült a végén, és 10-4 arányban nyertünk.
Az egész széria alatti egyetlen hazafutást Troy Tulowitzki érte el (szezonbeli 14. HR) a hatodik inningben. A shortshop összesen ötször volt ütőhelyen, 3szor ütött, 2szer futott, 1szer sétált, mi több, még 2 RBIje is volt, ezzel 35nél jár az idényben. A Rox fiai összesen 10 RBIt szereztek, a legjobban a 3at vállaló Ryan Spilborghs volt elemében, akinek öt AB-pozíciója és három LOBja is akadt. Dexter Fowler és Todd Helton kisértetiesen hasonló statisztikákkal zárt: két-két futást, ütést, sétát hajtottak végre fejenként egy RBI mellett. Helton amúgy .317tel a csapat legjobb átlagát érte el. A teljesség kedvéért Clint Barmes (5 AB, 4 LOB), az elkapó Yorvit Torrealba, és az öt lehetőségből háromszor ütő Carlos Gonzalez szerzett még RBIt.
Jorge De La Rosa szezonbeli hatodik győzelmét aratta hét vereség mellett. Ezen a meccsen 3 sétáig és 5 kiejtésig jutott, 5.08s ERA mellett.

A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 53 győzelem - 31 vereség
2. San Francisco Giants 46 győzelem - 38 vereség
3. Colorado Rockies 45 győzelem - 39 vereség
4. Arizona Diamondbacks 36 győzelem - 49 vereség
5. San Diego Padres 35 győzelem - 49 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 53-31
2. Philadelphia Phillies (East) 44-38
3. St. Louis Cardinals (Central) 46-40
4. San Francisco Giants (West) 46-38
5. Colorado Rockies (West) 45-39
6. Millwaukee Brewers (Central) 44-40
7. Florida Marlins (East) 44-42
8. Chicago Cubs (Central) 41-41

Egyre szorosabb a NL állása, vissza előztük a Brewerst és feljöttünk a liga ötödik helyére. Kevéssel vagyunk már csak elmaradva a Wild Card pozíciót jelenleg birtokló div ellenfél San Franciscotól is. De ebben a kiélezett csatában egy-egy széria alatt is minden megfordulhat, igyekeznünk kell a minél jobb teljesítményre nehogy kiessünk a harcból.

Szereplésünket a 41-43al NLben tizenegyedik Atlanta Braves ellen folytatjuk Denverben. Négy mérkőzést fogunk játszani a seriesben: péntek, 02:40; szombat, 03:10; vasárnap, 02:10; vasárnap, 21:10. Nagyon kéne hogy megnyerjük ezt a szériát is. GO ROCKIES!!!

A mai napon tették ki a végleges menetrendet a Broncos honlapjára.

Ezek szerint a TC idén július 31-től augusztus 20-ig lesz. Az edzéseket a Paul D. Bowlen Memorial Broncos Centre-ben tartják majd, a coloradoi Englewood-ban. Napi 1 ill. 2 edzésen kell túlesni a játékosoknak. A napi 1 alkalom délután 2:30 és 4:30 között, míg a napi kettő délelőtt 8:45 és 10:30 és délután 5:30 és 7:30 között lesz megtartva.

Ezen felül lesz még egy nyilvános edzés az INVESCO Field @ Mile High-on is, ahol az összes játékos elérhető lesz az autogram-vadászoknak.

Ez az edzés augusztus 6-án délután 6:30-kor kezdődik.

A rookie játékosoknak már 27-én meg kell jelenni, a többiek csak 31-én kezdenek.

Az edzések napjaiban a játékosok posztjaik szerinti csoportokban lesznek elérhetők autogramokért.

Néhány érdekesség:

- Nem lehet videókamerát használni az edzéseken, csak fényképezni szabad.

- Tilos az esernyők behozatala, így esős napokon vízálló öltözet a javasolt.

- 12"x12"x12"-nél nagyobb táskát se engednek bevinni.

- A mobilok használatát is kérik mellőzni az edzőközponzt területén.

Látszik tehát, hogy bár nézelődni lehet, de a figurákat igyekeznek minél jobban védeni a többi csapattól.

Július 1-jén nyílt meg a szabadügynök igazolási piac az NHL-ben, és a Colorado Avalanche csapata is akcióba lendült, számtalan játékos távozott, néhányan érkeztek, egyesek szerződést hosszabbítottak, és még csere is történt. Következő írásomban igyekszem áttekinteni, hogy mi is történt az elmúlt napokban a Lavinások háza táján.

Múlt szerdán két új játékossal kötöttünk szerződést, így került a csapathoz a kapus Craig Anderson (3 év, 3.625 millió) és a szélső David Koci (1 év, 575 ezer). Anderson a kapusgondjaink enyhítésére érkezett Budaj mellé, s várhatóan elsőszámú hálóőrünk lesz, míg Koci személyében egy igazi profi verőemberrel erősödtünk, szintén szükségünk volt egy hozzá hasonló kaliberű játékosra.

Anderson két drafton is részt vett annak idején, ugyanis miután 1999-ben a harmadik körben kiválasztotta a Calgary, később nem kínált neki szerződést, így két év múlva újra draftolhatták, ekkor pedig ugyancsak a harmadik fordulóban a kelt el, méghozzá a 73. pozícióban a Chicago által. A 2002/03-as idényben mutatkozhatott be az NHL-ben, majd éveken át beugró volt a Blackhawks-nál, miközben a farmcsapatban védett jobbára. Ezt követően 2006-ban átkerült a Florida Panthers-hez, ahol az első idényében még ugyancsak epizódszereplő volt, ám a 2007/08-as szezonban már bemutatta, hogy igenis lehet rá számítani, és a tavalyi évada szintén meggyőzően sikerült számára; s egyébként utóbbi három szezonjában egyaránt 92-93 % körüli hatékonyságot ért el. Pályafutása során ezidáig összesen 109 mérkőzésen védte egy NHL-csapat kapuját, ezalatt aktuális csapata 36-szor győzött, 43-szor veszített, további 11 alkalommal pedig egy pontot szerzett. Anderson eközben 91,1 %-os védési hatékonyságot és 2.87-es kapott gól átlagot postázott, mialatt 7 shutoutot is regisztrált.
Koci játékjogát a 2000-es draft ötödik körében a Pittsburgh Penguins foglalta le, ahol éveken át az AHL-es Wilkes-Barre/Scranton Penguins együttesét erősítette, s két szezonban is 300 PIM körül tevékenykedett. 2006-tól kezdve két idényt húzott le a Chicago Blackhawks-nál, ahol összesen 27 meccsen szerepelt, egyetlen pont nélkül, jobbára inkább az AHL-ben számítottak rá. Tavaly került a Tampa Bay-hez, majd a szabadlistáról a St. Louis húzta be. A prágai fenegyerek 64 NHL-mérkőzésen 1 gólt, 1 asszisztot és 297 perc kiállítást szorgoskodott eddig össze. A közel két méter magas, 107 kilós Koci bizonyára a mieinknél is kiegészítő szerephez juthat, tartalékként, illetőleg "korcsolyázó bokszolóként".

Eközben közel tucatnyi játékosunk lépett az UFA-piacra, közülük Ian Laperriere a Philadelphiához, Lawrence Nycholat és Andrew Raycroft a Vancouverhez, Tyler Arnason a New York Rangers-hez írt alá, Per Ledin, Daniel Tjarnqvist és Darcy Campbell pedig már korábban Európába távozott. Ben Guite továbbra is kint van a piacon, mint ahogyan a korlátozott szabadügynökeink közül Mike Vernace, Jason Bacashihua és Cody McCormick is, mivel nem kapták meg a minimális szerződésajánlatot, így ők is szabadon igazolhatóvá válták. Szintén szerződés nélkül áll a 40. születésnapját éppen a mai napon ünneplő Joe Sakic is, aki várhatóan a napokban dönthet jövőjéről, hogy folytatja vagy befejezi a sportolást.

Ezalatt meghosszabbítottuk az alábbi játékosok lejáró szerződését: Peter Budaj, Cody McLeod, David Jones, Brian Willsie, Chris Durno, Matt Hendricks, Tyler Weiman, közülük részben az idei RFA-inkról van szó, részben pedig AHL-játékosokról. Továbbá aláírt még egy igazi AHL-csillag is Darren Haydar személyében, aki vélhetően farmcsapatunk húzóembere, és vésztartalék lehet a következő idényben.

A legnagyobb horderejű hír pedig kétségtelenül Ryan Smyth elcserelése volt, akit a Los Angeles Kings-hez küldtünk két hátvédért, Kyle Quincey-ért és Tom Preissing-ért, valamint egy 2010-es ötödik körös draftolási lehetőségért cserébe.

"Nagyon szerettem Denverben élni. Az egész családom imádta a várost, nagyszerű hely ott lakni, és nagyszerű hely ott játszani. Úgy gondolom, ha a csapatban nem lett volna annyi sérülés az elmúlt két évben, sokkal jobb eredményekre lehettünk volna képesek. Nyáron teljesen megújult a vezetőség és az edzői stáb is, volt róla szó, hogy a fiatalításra és a fizetési sapka csökkentésére helyezik a hangsúlyt, így tulajdonképpen nem lepődtem meg a cserén" - mondta a távozó Smyth.
Az érkezők közül Quincey a 2008/09-es évad során a Kings legeredményesebb hátvédje volt 38 ponttal (4+34) 72 meccsen játszva, mely alatt 27 emberelőnyös pontot is szerzett. A 23 esztendős hátvédet a Detroit Red Wings draftolta 2004-ben az akkori draft negyedik fordulójában, ám nem igazán tudta beverekedni magát a Vörösök csapatába, így tavaly októberben szabadlistára került, így csapott le rá a Los Angeles.
Preissing, a 30 éves amerikai bekk, annak idején a Colorado College-ban a legjobb egyetemi játékosnak járó Hobey Baker-díjra is jelölt volt. 2003-ban mutatkozott be a San Jose-ban, két idény után tovább állt az Ottawa-hoz, az elmúlt két szezont pedig már a kaliforniaiaknál töltötte. Preissing az elmúlt évben csupán 22 mérkőzést játszott, ezalatt 3 gólt és 4 asszisztot postázott, gyakran pedig az AHL-csapatban kapott csak szerepet, miután sérülésekkel bajlódott, és összerúgta a port a Kings trénereivel.
















Smyth továbbadása azt mutatja, amit utána a klub is megerősített, mely szerint a jövőévi drasztikusan csökkenő fizetési sapkához, illetőleg a fiatalításhoz kezdődik a tisztogatás a csapatnál, így már áruljuk Scott Hannan-t, Ruslan Salei-t, Brett Clark-ot és Marek Svatos-t is többek között.

A 2009/10-es szezonban pedig jobbára a fiatalok kaphatnak lehetőséget, így például minden bizonnyal számíthatunk majd a frissen 1/3-asként draftolt Matt Duchene-re, a tavasszal már szárnyait bontogató T.J. Galiardi-ra, az egyetemről érkező Ryan Stoa-ra, netán Justin Mercier-re és Brandon Yip-re, illetőleg a 2008-as top pickre, Cameron Gaunce-ra, esetleg az elmúlt évben farmban szereplő Nigel Williams-re is. Rajtuk kívül pedig olyan eddigi játékosaink előtt nyílhat az eddiginél nagyobb tér, mint Chris Stewart, David Jones, T.J. Hensick, Cody McLeod, Kyle Cumiskey vagy Ray Macias.

A következő szezonban is leginkább a fiatalok zökkenőmentes fejlődésében és a minél előkelőbb draft-lehetőségben bízhatunk, de az azt követő szezon a tervek szerint már jóval több kellemes percet hozhat számunkra, akkor ugyanis elvileg jöhet a nagycsapathoz az idén szédületes junior VB-t záró Kevin Shattenkirk, az NCAA négyesdöntőjét szinte egymaga eldöntő Colby Cohen, vagy az idén draftolt hatalmas munkabírású Ryan O'Reilly is, a 2010-ben draftolandó tehetségek, valamint még több lehetőséget kaphatnak az esetleges idei újoncaink.

Ugyan a jelen tehát kissé borús az Avalanche-nél, kétségtelenül ezen fiatal játékosok nevei garanciát jelentenek arra, hogy rövid időn belül új alapokra helyezzük a franchise-t, és hamarosan ismét eljöhet az újabb denveri aranykorszak is! :)

További folyamatos híreket, információkat, érdekességeket a http://www.coloradoavalanche.gportal.hu oldalon olvashattok.

Elvesztette legutóbbi szériáját a Colorado Rockies együttese az Arizona Diamondbacks ellen, három meccsből csak egyet nyertünk meg hazai pályán.

Az első találkozót pénteken rendezték a Coors Fielden. Ian Stewart nagyszerü homert ért el már a második inningben, ami neki a 15. volt a szezonban, a továbbiakban pedig csak tovább növeltük a vezetésünket, de La Rosa is nagyon jól dobott. A vége 5-0 győzelem lett.
Stewart sokadik kíváló meccsét zárta, a HR mellett idei negyvenedik RBIjét is megszerezte, ill. egy SBje is akadt. Troy Tulowitzki és Chris Ianetta is két ütést és egy RBIt jegyzett. Dexter Fowlernek egy futása, egy ütése, egy RBIje és két strikeoutja volt. Todd Helton egy Ht és egy BBt vállalt. A legjobb átlagot Brad Hawpe érte el (.328). A kezdő dobó Jorge De La Rosa nem túl szép 5.14s ERA ellenére nem kapott pontot, és 4 BB + 6 SO volt a teljesítménye, idei ötödik meccsét nyerte meg 7 vereség mellett.

A szombati folytatás nem sikerült túl jó, pedig három inning után 4-0ra vezettünk még. Fokozatosan feljebb jött a Dbacks, a nyolcadik menetbeli 6 pontjukkal el is döntötték a meccset, a vége 11-7 lett oda.
A jól kezdő Rockiesban a meccs elején Brad Hawpe vágott egy HRt (idei 10.), ezen kívül ő még két futást, két ütést és egy SOt, egy BBt regisztrált csapaton belüli legjobb AVGje (.331) mellett. Clint Barmes ötször volt At Bats pozícióban, 2 RBI, 2 H lett a mérlege. Ian Stewart hasonló teljesítménnyel zárt, annyi különbséggel, hogy csak 4 ABje volt, de strikeoutot is szerzett. Seth Smithnek ugyan csak volt két RBI, Dexter Fowlernek pedig egy darab belőle. Todd Helton volt még érdekes: 5 AB, 2 H, 2 LOB, .314es AVG.
A pitchereink közül Aaron Cook kezdett, be is szedett 9 ütést és egy homerunt, két SOt is jegyzett, míg ERAja 3.76os volt. Ez még mindig jobb volt, mint a többieké, Alan Embree például 6.35ig süllyedt, nagyban neki köszönhettük ezt a zakót.



Vasárnap a helyi idő szerinti délutáni meccsen dölhetett el hogy ki nyeri a seriest. Ismét remekül kezdtünk, négy inning után 3-0ra vezettünk, de a 6-7.ben fordított az Arizona, és 4-3ra megint ők nyertek. Újabb nagyon bosszantó vereség egy gyengébb csapat ellen.
A shortshop Troy Tulowitzki szezonbeli 13. HRjével és 33. RBIjével indítottunk. Todd Helton idén már az 54. RBIt érte el, emellett két H és egy SO került a neve mellé. Brad Hawpe két strikeoutig és .327es átlagig jutott. Ryan Spilborghs: 1 RBI és 2 SO.
Ubaldo Jimenez dobált, egy ideig jól de a későbbiekben csődött mondott. Elért ugyan 8 SOt és 5 BBt, de a hatodik és a hetedik inningben rengeteg pontot kapott és egy pillanat alatt eldőlt a meccs a vezetésünk ellenére. ERA statisztikája még 3.86os lett. Szezonbeli W-L mutatója így 6-8as.

A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 52 győzelem - 30 vereség
2. San Francisco Giants 44 győzelem - 37 vereség
3. Colorado Rockies 42 győzelem - 39 vereség
4. San Diego Padres 35 győzelem - 46 vereség
5. Arizona Diamondbacks 33 győzelem - 49 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 52-30
2. St. Louis Cardinals (Central) 45-39
3. Philadelphia Phillies (East) 42-37
4. San Francisco Giants (West) 44-37
5. Millwaukee Brewers (Central) 43-39
6. Colorado Rockies (West) 42-39
7. Florida Marlins (East) 43-40
8. Chicago Cubs (Central) 40-39

Nincs jelentösebb változás a táblázatokon, a St. Louis és a Millwaukee helyet cserélt a Central division élén, így mindkét csapatnak jobb mérlege van a mieinknél, ezzel visszacsúsztunk a 6. helyre. Úgy néz ki hogy a divízió rivális San Franciscot kéne magunk mögé szorítani a playoffhoz, de a szoros Central div másodikjára is figyelni kell. Továbbá még újdonság, hogy a Cubs beelőzte a Cincyt, és bejöttek NL 8. helyére.

Legközelebb az egész mezőnyben utolsó Washington Nationalst fogadjuk: kedd, 02:40; szerda, 02:40; szerda, 21:10. Azt hiszem, illene mind három meccset behúznunk, bármi más csalódás lenne. GO ROCKIES!!!

Egymást követő második mérkőzését bukta el a Colorado Rapids labdarúgócsapata az MLS legutóbbi játéknapján, vagyis a denveriek az elmúlt egy héten belül annyiszor kaptak ki, mint ahányszor az azt megelőző 13 találkozón belül összesen, ráadásul nyolc veretlen találkozót követően kezdtünk el sorra veszíteni.

Kétségtelenül nem tesz túl jót a Rapids-nek, hogy előbb a Konföderációs Kupa, most pedig a CONCACAF Gold Cup miatt kell kulcsembereinket nélkülöznünk, hiszen Colin Clark (a képen jobbra) és Omar Cummings (a képen balra) egyaránt az Észak- és Közép-amerikai kontinensbajnokságon szerepel ezekben a hetekben. Korábbi hírünkkel ellentétben pedig a Konföderációs Kupán résztvevő amerikai csatár, Conor Casey nincs ott az amerikai Gold Cup-keretben. (Elnézést a téves információért, a Gold Cup honlapján szerepelt a játékos neve az amerikai csapat végleges keretében...) Csapatunk a múlt hétvégén tükörsimán, 3-0-ra veszített a rivális Seattle otthonában, a mai napra virradóra pedig Denverben a keleti Chicago Fire diadalmaskodott 2-1 arányban, miután a félidőben már kétgólos hátrányban is voltunk, a hajrában pedig Jacob Peterson révén szépítettünk, aki először volt eredményes az idény során. Ez a fiaskó volt egyébiránt a Rapids első hazai veresége a szezonban.

A rájátszás-helyünket továbbra is stabilan őrizzük azért, de nem lenne jó újabb vereségeket begyűjteni, hiszen a szép szezonkezdetet követően könnyen vészjóslóan hátracsúszhatnánk a tabellán. 

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 9-3-4, 31 pont (16 meccs)
2. Chivas USA 8-4-3, 27 pont (15 meccs)
3. Seattle Sounders FC 6-3-7, 25 pont (16 meccs)
4. Colorado Rapids 5-4-6, 21 pont (15 meccs)
5. Real Salt Lake 5-6-5, 20 pont (16 meccs)
6. Los Angeles Galaxy 3-3-9, 18 pont (15 meccs)
7. FC Dallas 4-7-5, 14 pont (16 meccs)
8. San Jose Earthquakes 3-8-4, 13 pont (15 meccs)

Legközelebb a nem túl acélos Dallas csapatát fogadjuk (jövő vasárnap, 03:30), a mérkőzést pedig várhatóan a http://atdhe.net/ oldalon élőben lehet majd nézni.

Yoda kollégától már olvashattuk a csapat offseason-jának egyfajta áttekintését. Úgy gondoltam, bemutatkozásként, én is írok a tavaszi történésekről.

Mivel Josh McDaniels (JMD) érkezéséről, a Cutler-ügyről és a Draft-ról már olvashattunk, így ezeket most csak érinteném gyorsan.

Én azzal kezdeném, hogy úgy érzem, 14, nem épp sikertelen, év után legalább a nevét le lehet írni: Mike Shanahan. :)

JMD mellett én nagyon fontosnak érzem Mike Nolan érkezését, aki remélhetőleg ráncba szedi majd a védelmet, ami elvesztette régi fényét.

Jay távozása sajnálatos, de ha ez kellett a békéhez és a megújuláshoz, akkor még bele is férhet. Mindkét felet hibásnak érzem, az egyik hibájával kezdődött és a másik durcásságával ért véget. JMD-ben én látom a potenciált, hogy a rendelkezésére álló játékoskerettel is sikeres legyen, így egyelőre bizalmat szavazok neki.

A draftunk érdekesre sikerült, elsőre én se értettem a Knowshon pick-et, de utólag meggondolva, figyelembe véve, hogy nincs igazi franchise QB, jó döntésnek érzem. Ayers (bár én inkább 4-3 DE, 3-4 OLB-nek látom) tökéletes lehet Nolan hibrid védekezésébe. Alphonso jó pick, még ha kicsit drága is volt. McBath szintén fontos lehet, a többiek meg jó kiegészítő játékosok lehetnek.

Yoda főleg a draftra koncentrált, így kimaradt a többi offseason mozgás. Érkezett pár rutinos játékos, el is mentek elég sokan.

A támadósor nagyrészt változatlan maradt, kivéve persze Jay Cutler távozását. A fal változatlan marad, Casey Wiegmann szerződését meghosszabbította a csapat és a többi kezdő is marad. Egyedüli távozóként a Raiders-hez távozó, 2007-es kezdő Erik Pears neve kerül csak elő. Az elkapó gárda egyelőre komoly változáson nem esett át. Csak egy új tag van, az ex-Pats Jabar Gaffney. Bár Brandon Marshall egyelőre hisztizik és cserét kért, de ezzel én egyelőre nem foglalkozom, szerintem új szerződés lesz a vége, de nem akarok elkiabálni semmit. A legnagyobb mozgás a RB posztnál alakult ki. Távozott az állandóan sérülésekkel bajlódó Selvin Young, viszont érkeztek sokan és közülük is távozott már J.J. Arrington. Rövidre fogva, jelenleg a RB keret a következőképpen néz ki: Knowshon Moreno, Correll Buckhalter, Lamar Jordan, Peyton Hillis, Ryan Torrain, Darius Walker. QB poszton most hárman vannak (Kyle Orton, Chris Simms és Tom Brandstater), utolsó információ szerint Orton a kijelölt kezdő, de még semmi se biztos.

A védelemben már jóval nagyobb volt a mozgás. Távozott a tavaly leszerepelt védelem nagy része, főleg a secondary mozgása volt nagy. Legfontosabb érkezők:

- Brian Dawkins: future HoF, rutinos, igazi vezér, de már nem all-down. Sokat segít majd, ez biztos.

- Renaldo Hill: nem rossz S, bár a Dolphins fanok ezen vitatkoznának. Mivel Dawkins nem tud mindig bent lenni, ezért a S posztok még képlékenyek, de ő mindenképpen esélyes az egyik kezdő posztra.

- André Goodman: újabb ex-Dolphins játékos, egész jó CB, az ESPN szerint az offseason egyik leginkább észrevétlen jó igazolása. Champ párja lehet, később esetleg Alphonso harcolhat vele a CB2 posztért.

- Ronald Fields: igazi, klasszikus NT, Nolan jól ismeri. Nem liga elit, de rutinos és Nolan tudja, hogy mit várhat el tőle, fontos tagja lehet az újjáépülő, hibrid védelemnek.

- Andra Davis: ILB Cleveland-ből, kicsit lassú, így főleg a LoS után csinálja meg a tackle-t, de azt elég biztosan. A LB sor is alakulóban van, kezdő lehet, de közel sem biztos a helye.

Nevesebb távozók:

- Dré Bly: nem sikerült azt hoznia, amit vártak tőle, de mentségére legyen mondva, hogy CB1-ből Champ mellé CB2-nek menni senkinek se egyszerű.

- Marlon McCree és Maquand Manuel: igencsak leszerepelt ez a S páros, nem nagy kár értük szerintem.

- Ebenezer Ekuban és John Engelberger: két dolgos DE, akik néha jó teljesítményt tudtak nyújtani. Én inkább az előbbit sajnálom, a tavalyi produkciója után szerintem legalább a TC-re kaphatott volna esélyt, de várható volt, hogy a legnagyobb tisztogatás a DL-ban lesz.

- Boss Bailey: sajnos nem tudott felépülni a térdsérülésből, így mennie kellett. Jó volt, amíg volt, csak keveset volt sajnos.

- Jamie Winborn és Niko Koutouvides: előbbi nagyszájú, látványos játékot nyújtó, de buta, utóbbi nem tudott ST ászból komoly védővé átvedleni.

Az új védelem még csak alakul, ami biztosnak tűnik, az csak Champ és DJ helye. Elvis Dumervil és Jarvis Moss igyekszik beletanulni a 3-4 OLB posztba, mivel úgy néz ki, hogy ez a feltétele a csapatba kerülésüknek, de elég jól haladnak. Kell is, hogy harcoljanak, mert az OLB posztok még nagyon a levegőben lógnak, hiszen Ayers is hajt értük, valamint Woodyard is beszállt a versenybe. A DL-ben talán csak Fields NT posztja tűnik biztosnak, de a többi poszton akármi lehet.

Végül a ST-ről is ejtenék pár szót. Sokként érte a szurkolókat, hogy az offseason első napján új longsnapper érkezett a csapathoz Lonie Paxton személyében. Nem Paxton tehetségével vagy hozzáállásával van a gond, hiszen a liga egyik legjobbja a posztján, hanem azzal, hogy Mike Leach-től vált meg a kedvéért a csapat, aki nagy kedvenc volt, mind a szurkolók, mind a csapattársak körében. A rúgó posztokon úgy néz ki, hogy nem lesz változás, ami azért meglepő, mert Prater tavalyi teljesítménye finoman szólva se volt éppen tökéletes.

Összefoglalva: a támadósor teljesítményében és nem várok komolyabb visszaesést, csupán csak a fókusz fog áttevődni a passzolásról egy kicsit a futásra, de JMD előéletét tekintve én nem félek egyelőre. A védelem már más tészta, de ha már csak annyit tud javítani Nolan, hogy a liga 30-dik helyről a 20-25 közé feljöjjön a csapat, akkor az már az egész csapat teljesítményében óriási javulást jelenthet.

Július 3-tól 26-ig rendezik az Észak- és Közép-amerikai földrész nemzetei számára kiírt labdarúgó kontinensbajnokságot, a Gold Cup-ot. A tornán három denveri játékos is részt fog venni, így természetesen a Denveri Sport Blogban is beszámolunk az eseményről.

A Colorado Rapids MLS-csapatát a házigazda Egyesült Államok színeiben a Konföderációs Kupát is megjárt Conor Casey és az ifjú Colin Clark képviselheti, míg a jamaikai válogatottban Omar Cummings-ért szoríthatunk.

A torna legnagyobb esélyese a címvédő USA és a szintén nagyon jó erőkből álló Mexikó válogatottja lehet, de az Észak-amerikai VB-selejtező csoportot vezető Costa Rica vagy a szintén veszélyes Honduras is beleszólhat még a nagyok küzdelmébe.

A Gold Cup csoportbeosztása:

A-csoport: Kanada, Costa Rica, Salvador, Jamaika
B-csoport: Grenada, Haiti, Honduras, Egyesült Államok
C-csoport: Guadeloupe, Mexikó, Nicaragua, Panama

A lebonyolítás egyszerű, a csoportkörben, minden csapat egy-egy mérkőzést játszik csoportellenfeleivel, majd a három forduló végén a csoportok első két helyezettjei, és a két legjobb harmadik kvalifikálja magát a legjobb 8 közé. Onnantól pedig egyenes kiesési rendszerben folytatódnak a csatározások a bajnoki címért, vagyis negyeddöntő, elődöntő, döntő, minden egy mérkőzésen dől el.

A kontinensbajnokságot az Egyesült Államokban rendezik, összesen 13 város stadionjaiban, a denveri Dick's Sporting Goods Park nincs köztük, íme a vendéglátó városok listája: Carson, Seattle, Columbus, Oakland, Washington, Houston, Miami, Foxborough, Glendale, Philadelphia, Arlington, Chicago, East Rutherford.
















Tengerentúli sportesemény lévén a mérkőzéseket magyar idő szerint többnyire éjjel fogják rendezni, de előreláthatólag az ismert sportközvetítő oldalakon, streameken az éjszakai baglyok is rábukkanhatnak majd a Gold Cup mérkőzéseire.

A nyitó meccset Kanada és Jamaika játssza a kaliforniai Carson-ban, magyar idő szerint szombaton, hajnali 2:00 órától. A fináléra pedig majd július 26-án, vasárnap este 21 órákor kerül sor East Rutherfordban.

Fontos lehet még a számunkra érdekelt csapatok menetrendje, lássuk:
- az Egyesült Államok csoportmérkőzései: Grenada (vasárnap, 03:00); Honduras (jövő csütörtök, 03:00); Haiti (jövő vasárnap, 01:00)
- Jamaika csoportmérkőzései: Kanada (szombat, 02:00); Costa Rica (jövő szerda, 01:00); Salvador (jövő szombat, 03:00).

Időről időre helyzetjelentést olvashattok majd a DenverSports Blogban a Gold Cup alakulásáról, és a Rapids-osok szerepléséről.

Jelenleg is zajlik az MLB 2009-es alapszakasza, fél távhoz közeledve tekintsük át a Colorado Rockies szereplését, statisztikai számait:

A legfontosabb egyéni ütő statisztikák:

A Home Runok terén némi meglepetésre a fiatal 3B Ian Stewart vezet 14 HRrel. Őt követi az OF Hawpe 13al, és a SS Tulowitzki 12el. A hits-listán (ütések) Brad Hawpe áll a legjobbjan (84el), megelőzve a 1B Heltont (83) és a 2B Barmes (73). A legtöbb runt (futás) szintén Hawpenak volt alkalma megtennie (46), itt is Helton és Barmes jön utána. Az At Bats (AB) tekintetében Helton, Barmes, Hawpe a sorrend, 250-260 darabnál tart mindegyikük. A Runs Batted In, vagyis a pontot érő ütések száma (egyszerübben RBI) között is 56al Hawpe vezett az 53as Helton előtt. Stolen Basesben (SB) a gyakorlatilag újonc Dexter Fowler a legjobb 14 rablással Tulowitzki előtt, aki viszont Caught Stealingben éllovas 7 darabbal. Az ütési átlag versenyben a hosszú távon játszók közt Hawpe a legjobb .333-al.

A legfontosabb egyéni dobó statisztikák:

Győzelem-vereség stat: Aaron Cook 8-3, Jason Marquis 10-5, Jason Hammel 5-4, Ubaldo Jimenez 6-7, Jorge De La Rosa 4-7. Érdekes még az Earned Run Average mutató, vagyis az engedett futások meccsenkénti átlagban (leegyszerüsitve: ERA), ebben minél kevesebb az érték, annál jobb a statisztika. Nos, a legtöbbet játszó pitchereink közül Jimenez 3.75, Cook 3.77, Marquis 3.87, Hammel 3.90. Összesitve a legjobb amúgy az egy meccsen játszó Josh Fogg (2.04), elég szerények vagyunk itt tehát. A továbbiakban nézzük már csak a legfelül említett öt játékost. A legtöbb HR-t Cook kapta 12t, Jimenez csak 4t. Strikeouts-ban (SO az ellenfél ütőjátékosának kiejtése) De La Rosa a legjobb 87el, Jimenez 85... Cook 50. A BB-listát Jimenez vezeti 40 darabbal, Hammelnek csak 19e van.

Csapatstatisztikák:

Ami a legfeltűnőbb, hogy a Nemzeti Liga 16 csapata közül a Rockies érte el a második legtöbb Home Runt, 93, a Philadelphia áll jobban 107el. RBI terén ugyancsak a Phillies mögött vagyunk másodikok (ők 378, mi 374 darab). Az összesített ütőátlagban pedig a 8. helyen vagyunk, legjobb a NY Mets, utolsó a San Diego.
A pitching statisztikák sokkal rosszabbul állunk, például a 4.35s ERAval tizedik, 69 kapott HRrel ötödikek vagyunk a legjobbtól nézve.

A Rockies 2009-es szezonjának eddigi eredményei (szériánként összesítve):

Április 6-8. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 1:2 W
Április 10-12. Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 1:2 L
Április 13-15. Chicago Cubs - Colorado Rockies 1:1 T
Április 17-19. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 3:0 L
Április 20-22. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2:1 L
Április 24-26. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 1:2 L
Április 27-29. Colorado Rockies - San Diego Padres 2:1 W
Május 1-3. San Francisco Giants - Colorado Rockies 2:1 L
Május 4-5. San Diego Padres - Colorado Rockies 1:1 T
Május 6-7. Colorado Rockies - San Francisco Giants 1:1 T
Május 8-10. Colorado Rockies - Florida Marlins 1:2 L
Május 12-14. Colorado Rockies - Houston Astros 1:2 L
Május 15-17. Pittsburgh Pirats - Colorado Rockies 2:1 L
Május 18-21. Atlanta Braves - Colorado Rockies 2:2 T
Május 22-24. Detroit Tigers - Colorado Rockies 1:2 W
Május 25-27. Colorado Rockies - Los Angeles Angels 0:3 L
Május 29-31. Colorado Rokices - San Diego Padres 2:1 W
Június 1-4. Houston Astros - Colorado Rockies 3:1 L
Június 5-8. St. Louis Cardinals - Colorado Rockies 0:4 W
Június 9-11. Millwaukee Brewers - Colorado Rockies 0:3 W
Június 12-14. Colorado Rockies - Seattle Mariners 3:0 W
Június 16-18. Colorado Rockies - Tampa Bay Rays 2:1 W
Június 19-21. Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates 3:0 W
Június 22-24. Los Angeles Angels - Colorado Rockies 2:1 L
Június 26-28. Oakland Athletics - Colorado Rockies 0:3 W
Június 29-Július 1. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2:1 L

Elég siralmasan kezdtük tehát a szezont, aztán törént egy edző váltás ami jó hatással volt a csapatra, jó útra tértünk. Júniusban beállítottuk a 11es győzelemi sorozatot is ami klubrekord volt. 10 szériát nyertünk meg, 12t vesztettünk el és 4 lett döntetlen eddig. De ezeket így sehol nem számolják, a táblázatokon az egyes eredményeket figyelik, ez csupán érdekesség.

És akkor a friss tabellák a mi szempontunkból:

A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 50 győzelem - 29 vereség
2. San Francisco Giants 42 győzelem - 35 vereség
3. Colorado Rockies 41 győzelem - 37 vereség
4. San Diego Padres 34 győzelem - 43 vereség
5. Arizona Diamondbacks 31 győzelem - 47 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 50-29
2. Millwaukee Brewers (Central) 42-36
3. Philadelphia Phillies (East) 39-36
4. San Francisco Giants (West) 42-35
5. Colorado Rockies (West) 41-37
6. St. Louis Cardinals (Central) 42-38
7. Florida Marlins (East) 41-39
8. Cincinnati Reds (Central) 38-38

Remélem érthető voltam, a száraz statisztikák olvasását, igy az egyre jobb időre való tekintettel hideg sörrel felöntve ajánlom! :)

Közelít a feléhez az MLB alapszakasza, következő írásunkban pedig egy kicsit a baseball-lal és a Colorado Rockies-zal ismerkedhettek meg közelebbről.

A 2009-es szezon április első napjaiban kezdődött, mely során a 28 csapat összesen fejenként 162 mérkőzést vív az alapszakaszban, hiszen egy-egy csapat egy másik együttes otthonában általában 3-4 napos szériákat szokott lebonyolítani egymást követő napokon. A hat hónapon át tartó alapszakasz után kialakuló végeredmény alapján "konferenciánként" négy-négy együttes kvalifikálja magát a rájátszásba (a hat divízió-első és két szabadkártyás, vagyis a "ligánként" az egy-egy legjobb mérleggel bíró nem divíziónyertes csapat).

Visszamenve egy kicsit az időben azt láthatjuk, hogy a coloradói baseball-csapatot, a Rockies-t 1993-ban alapították. A klub azóta mindössze két alkalommal tudta kiharcolni a rájátszásban való részvételt, még pedig 1995-ben és 2007-ben. Mindkét esetben a Wild Card-pozíciót szereztük meg, vagyis a Nemzeti Liga negyedik helyén zártuk az alapszakaszt, jogot nyerve így a playoff-ra. Utóbbi alkalommal, azaz két éve, a csapat igazán komoly menetelést mutatott be a rájátszásban, s a félelmetes alapaszakasz-hajrát követően a denveriek megnyerték a Nemzeti Ligát, ám a brutálisan erős Boston Red Sox ellen a World Series-ben, vagyis az MLB nagydöntőjében, már esélyünk sem volt, söpréssel veszítettünk.
















Ezt követően a franchise gyakorlatilag új alapokra épült, jelentős fiatalítás ment végbe az együttes háza táján, így a 2008-as idény felejthetően sikerült, és 2009-es évadot sem várhattuk túl nagy reményekkel.

Úgy is indult az idei szezon, hogy nem lesz túl sok keresnivalója a "Sziklásoknak", sokáig csak héba-hóba nyertünk meg egy-egy mérkőzést, így zajlott ez az alapszakasz első két hónapjában. Aztán viszont, június elején a rendkívül fiatalos Rockies félelmetes lendületet vett,  és az azóta lejátszott 25 mérkőzésből 21-et megnyertünk, amivel jelenleg toronymagasan az egész MLB legjobb formájában lévő csapatának vallhatjuk magunkat.

A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 49 győzelem - 29 vereség
2. San Francisco Giants 42 győzelem - 34 vereség
3. Colorado Rockies 41 győzelem - 36 vereség
4. San Diego Padres 34 győzelem - 42 vereség
5. Arizona Diamondbacks 31 győzelem - 46 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 49-29
2. Millwaukee Brewers (Central) 42-35
3. Philadelphia Phillies (East) 39-35
4. San Francisco Giants (West) 42-34
5. Colorado Rockies (West) 41-36
6. St. Louis Cardinals (Central) 41-38
7. Florida Marlins (East) 40-39
8. Cincinnati Reds (Central) 37-38
...
















A Colorado Rockies általános játékoskerete:

Pitcher [dobó]: Aaron Cook, Manuel Corpas, Jorge De La Rosa, Alan Embree, Jeff Francis, Jason Grilli, Ubaldo Jimenez, Jason Marquis, Franklin Morales, Juan Morillo, Ryan Speier, Huston Street
Catcher [elkapó]: Chris Ianetta, Yorvit Torrealba, Paul Phillips
Infielder ["belsőpályás"]: Garrett Atkins (1B=First Base, 3B=Third Base), Jeff Baker (2B=Second Base, 3B, LF=Left Field, RF=Right Field), Clint Barmes (2B, SS=Shortstop), Todd Helton (1B), Omar Quintanilla (2B, 3B, SS), Ian Stewart (2B, 3B, LF, RF), Troy Tulowitzki (SS)
Outfielder ["külsőpályás"]: Dexter Fowler (CF=Center Field), Brad Hawpe (RF), Seth Smith (LF), Ryan Spilborghs (1B, LF, CF, RF), Carlos Gonzalez (LF)

Nem állunk tehát rosszul, jelenleg is a divízió-éllovas Dodgers otthonában küzdenek a mieink, akiket azonban elég nehéz lesz utolérni, ám a Wild Card-helyre abszolút reális esélyünk lehet, ha a jó formánkat sikerül a továbbiakban is megtartani.

Elkövetkezendő bejelentkezéseinkben folyamatosan nyomon fogjuk kísérni a Rockies szereplését, és igyekezni fogunk bemutatni nektek a csapatot, és a denveriekkel kapcsolatos legfontosabb történéseket eljuttatni hozzátok.

Soron következő összeállításunkban egy olyan csapattal foglalkozunk, amelynek még nem szenteltünk egyetlen írást sem a Denver Sports Blogban, nem másról tehát, mint szeretett városunk arénafutball csapatról, a Colorado Crush-ról van szó.

Az Arena Football League 2009-es idénye a kedvezőtlen gazdasági mutatókra való tekintettel egy évig szünetelt, ám a liga és a csapatok nagy többsége készen áll a folytatásra, így jó eséllyel 2010-ben újra élet költözhet a fedett pályás futballcsarnokokba.

A Colorado Crush résztulajdonosa, a Denver Broncos egykori legendás, Hall of Famer irányítója, John Elway optimista: "A liga mind a 16 csapata készen fog állni a játékra 2010-re, sok pénzt áldoztunk a klubért, jövőre már mindenképpen játszani szeretnénk" - nyilatkozta a denveri közönségkedvenc.

















A Crush-t 2003-ban hozták létre, Elway mellett pedig a többek között az Avalanche-t, a Nuggets-t és a Mammoth-ot is birtokló Stan Kroenke és a Broncos-tulaj, Pat Bowlen birtokolják az együttes jogait. A mieink újonc szezonjukban 2-14-es mutatóval ligautolsóként végeztek. Egy évvel később viszont már a tagjai voltunk a rájátszás mezőnyének, s 11-5-ös alapszakaszbeli W-L statisztika után még egy kört is mentünk az utószezonban. 2005-ben 10-6-os győzelem-vereség mérleggel abszolváltuk a reguláris bajnokságot, megnyerve a Central-divíziót, a playoff-ban pedig verhetetlennek bizonyulva megnyertük az AFL-t, miután a fináléban egy hatalmas meccsen 51-48-ra győztük le a Georgia Force csapatát. Azóta viszont ismét lefelé vezet az út, 2006-ban még ugyan 11-5-tel újra besöpörtük a divíziót, a rájátszásban az első mérkőzésen elbuktunk. Ezt követően 8-8-cal, majd 6-10-zel zártuk az alapszakaszt, ám a 2007-es és a 2008-as idényben a divízió-döntőt egyaránt elveszítettük a rájátszásban, így ideje korán búcsúztunk.

A következő szezonra viszont Elway-ék merész terveket szövögetnek, ismét szeretnének egy nagy menetelést végrehajtani, ennek érdekében az edzői stáb már készen áll, és a játékoskeret megerősítése érdekében is folyamatban vannak a tárgyalások.

Az aréna futball rendkívül látványos sportág, a szabályok leginkább az amerikai futballhoz hasonlítanak, de a pálya kisebb, így több akcióra, pontszerzésre van lehetőség, a játékteret pedig palánk veszi körül, vagyis a jégkoronghoz és a lacrosse-hoz hasonló módon bodicsekeket is végre lehet hajtani, ami még keményebbé teszi ezt a sportot. A Crush hazai meccseit a Pepsi Centerben játssza az Avalanche, a Mammoth és a Nuggets mellett, viszont a többiekhez képest ekkor a legkisebb a csarnok befogadó képessége, ugyanis aréna futball meccs esetében "szerény" 17 és fél ezres kapacitással bír a stadion. Amennyiben 2010-ben újra lesz AFL, január-február tájékától bizonyára az Eurosport2 képernyőjén is feltűnhet a bajnokság.

Június 14-28-ig rendezték a labdarúgó Konföderációs Kupát a jövőévi világbajnokság helyszínén, Dél-Afrikában. Ez a torna a '90-es években kelt életre, és általában négy évente az aktuális VB-t megelőző esztendőben egy amolyan VB előtti főpróba, egy teszt a szervezőknek, a helyszíneknek, és gyakorlás a résztvevő csapatoknak is, akik rendszerint - az aktuális házigazda mellett - minden egyes földrész bajnokságának nyertesei.

Mivel az Észak-amerikai kontinenst a Gold Cup-címvédő Egyesült Államok gárdája képviselhette, a Colorado Rapids is érdekelt volt a Konföderációs Kupán, lévén a csapat házi gólkirálya, a csatár Conor Casey bekerült a válogatottba.

A 27 esztendős támadó az ezüstérmes USA négy mérkőzésén lépett pályára, rendszerint csereként, így összesen 61 perc lehetőséghez jutott. Finoman szólva sem volt tehát meghatározó ember, kicsit ennél talán több játékidőt is megérdemelt volna, de ezt követően legalább új élményekkel és sikerekkel gazdagodva segítheti a Rapids-t.

Az Egyesült Államok csapatának eredményei a Konföderációs Kupán (zárójelben Casey szereplése):

Csoportkör:

Egyesült Államok - Olaszország 1-3 (nem lépett pályára)
Egyesült Államok - Brazília 0-3 (a félidőben állt be)
Egyesült Államok - Egyiptom 3-0 (a 82. percben állt be)

Elődöntő:

Egyesült Államok - Spanyolország 2-0 (a 83. percben állt be)

Döntő:

Egyesült Államok - Brazília 2-3 (a 88. percben állt be)
















A Rapids 8 meccses veretlensége eközben a hétvégén megszakadt, miután 3-0-ra veszítettünk Seattle-ben, legközelebb a Chicago Fire ellen javíthatunk hazai környezetben (vasárnap, 03:00).

Július 3-tól pedig megkezdődik az Észak-amerikai kontinens bajnoksága, a Gold Cup, a denveri színeket az amerikai válogatottban Colin Clark, míg a jamaikaikét minden bizonnyal Omar Cummings képviselheti a tornán, melyről szintén jelentkezni fogunk írásokkal a közeljövőben.

Szombaton tartották az NHL 2009-es Entry Draftját, miután hajnali 1-től rendezték az első kört, és délután 16-tól a további fordulókat. Következő szösszenetemben a börze érdekességeit, fontosabb eseményeit foglalnám össze.

A Colorado Avalanche az előzetes híresztelések ellenére semmilyen cserét nem hajtott végre, megtartottuk mind a hét választási lehetőségünket az eredeti pozícióban, azaz hét játékost draftoltunk (2 center, 2 kapus, 3 hátvéd).

A draft első három kiválasztását tekintve végül nem történt változás, érvényesültek a sablonok: John Tavares lett az 1/1, Victor Hedman a második kiválasztott, és Matt Duchene-re csaptunk le az összesített harmadik pozícióban.

Az első kör választásai:

1. New York Islanders - John Tavares (kanadai, London Knights, OHL, center)
2. Tampa Bay Lightning - Victor Hedman (svéd, MoDo Örnsköldsvik, SEL, hátvéd)
3. Colorado Avalanche - Matt Duchene (kanadai, Brampton Battalion, OHL, center)
4. Atlanta Thrashers - Evander Kane (kanadai, Vancouver Giants, WHL, center)
5. Los Angeles Kings - Brayden Schenn (kanadai, Brandon Wheat Kings, WHL, center)
6. Phoenix Coyotes - Oliver Ekman-Larsson (svéd, Leksand, SEL-2, hátvéd)
7. Toronto Maple Leafs - Nazem Kadri (kanadai, London Knights, OHL, center)
8. Dallas Stars - Scott Glennie (kanadai, Brandon Wheat Kings, WHL, jobbszélső/center)
9. Ottawa Senators - Jared Cowen (kanadai, Spokane Chiefs, WHL, hátvéd)
10. Edmonton Oilers - Magnus Svensson-Paajarvi (svéd, Timra, SEL, balszélső)
11. Nashville Predators - Ryan Ellis (kanadai, Windsor Spitfires, OHL, hátvéd)
12. New York Islanders - Calvin De Haan (kanadai, Oshawa Generals, OHL, hátvéd)
13. Buffalo Sabres - Zack Kassian (kanadai, Peterborough Petes, OHL, jobbszélső)
14. Florida Panthers - Dmitry Kulikov (orosz, Drummondville Voltigeurs, QMJHL, hátvéd)
15. Anaheim Ducks - Peter Holland (kanadai, Guelph Storm, OHL, center)
16. Minnesota Wild - Nick Leddy (amerikai, Eden-Prairie, High-MN, hátvéd)
17. St. Louis Blues - David Rundblad (svéd, Skelleftea, SEL, hátvéd)
18. Montreal Canadiens - Louis LeBlanc (kanadai, Omaha Lancers, USHL, center)
19. New York Rangers - Chris Kreider (amerikai, Andover, High-MA, center)
20. New Jersey Devils - Jacob Josefson (svéd, Djurgardens Stockholm, SEL, center)
21. Columbus Blue Jackets - John Moore (amerikai, Chicago Steel, USHL, hátvéd)
22. Vancouver Canucks - Jordan Schroeder (amerikai, University of Minnesota, WCHA, jobbszélső/center)
23. Calgary Flames - Tim Erixon (svéd, Malmö Redhawks, SEL-2, hátvéd)
24. Washington Capitals - Marcus Johansson (svéd, Färjestads Karlstad, SEL, center)
25. Boston Bruins - Jordan Caron (kanadai, Rimouski Oceanic, QMJHL, jobbszélső)
26. Anaheim Ducks - Kyle Palmieri (amerikai, USA-U18, USDP, jobbszélső/center)
27. Carolina Hurricanes - Philippe Paradis (kanadai, Shawinigan Cataractes, QMJHL, center)
28. Chicago Blackhawks - Dylan Olsen (kanadai, Camrose Kodiaks, AJHL, hátvéd)
29. Tampa Bay Lightning - Carter Ashton (kanadai, Lethbridge Hurricanes, WHL, jobbszélső)
30. Pittsburgh Penguins - Simon Despres (kanadai, Saint John Sea Dogs, QMJHL, hátvéd)

Az első hármat leszámítva viszont már gyakrabban borulgatott a papírforma, ami különösen szembetűnő, hogy a svéd Svensson-Paajarvi lecsúszott a 10. helyig, holott gyakorta top5-ös pozícióba számoltak vele.
Kissé meglepő volt, hogy az Islanders igen komolyan feltradelt De Haan-ért, pedig könnyen akár az eredeti, 26. helyükön is megszerezhették volna a hátvédet, aki bizonyára az 1/1-es Tavares személyes kívánsága volt, lévén korábbi juniorligás klubtársáról van szó.
A 21. és a 22. pozícióba szintén két jóval magasabbra, top10 környékére vált hokis csúszott le, Moore és Schroeder, velük még nagyon jól járhat az őket kiválasztó együttes.
Érdekes még Despres hátraesése is, aki előzetesen a 15. hely környékére volt rangsorolva, végül pedig éppenhogy befért az első körbe.
Ezalatt főleg Ekman-Larsson, Glennie, Holland és Leddy kelt el feltűnően korábban a várthoz képest.


A második körben, a 33. pozícióban a center Ryan O'Reilly-t választottuk ki, míg a 49-en a hátvéd Stefan Elliott-ot. A következő forduló 64. helyén egy újabb hátvédre, Tyson Barrie-re esett a döntés. Majd az ötödik és a hatodik körben egyaránt egy-egy kapust húztunk, Kieran Millan-t és Brandon Maxwell-t, a záró (hetedik) körben pedig a védő Gus Young-ot szereztük meg.

Bővebben a denveriek kiválasztottjairól:

A köztudottan Colorado-szurkoló Duchene fantasztikus idényt varázsolt a legutóbbi szezonban, és az OHL-es Brampton Battalion színeiben az alapszakaszban 57 mérkőzésen 79 pontot (31 gól és 48 assziszt) szórt, miközben +32-t és 12 emberelőnyös, valamint 4 emberhátrányos gólt lőtt. A bajnokság rájátszásában 21 meccsen 26 pontot (14+12) termelt, és csapata csak éppenhogy lemaradt a bajnoki címről. Duchene-t az OHL keleti főcsoportjának legjobb "ütőkezelő" és legjobb "játékmesterének" választották meg. Abszolút Joe Sakic ideális utódja lehet, a személyisége és a kalibere nagyon hasonló, veterán csapatkapitányunk egyébként már döntött jövőjét illetően, és várhatóan a jövő héten jelentheti be, hogy folytatja vagy befejezi pályafutását.

"Hihetetlen érzés, alig vagyok magamnál. Nem akarom elhinni, mintha egy álom lenne az egész. A Colorado a kedvenc csapatom gyermekkorom óta, és most fantasztikus, hogy ők draftoltak. Az is mázli, hogy sokáig nem is választhattak ennyire elől, de pont most, amikor itt vagyok, igen. Nagyon boldog vagyok, hogy hozzájuk kerültem" - mondta a kiválasztását követően az ifjú center. "Nem tudom, mi lesz ez után, majd a klub eldönti mit szeretne. Úgy érzem, a képességeim alapján már készen állok az NHL-re, fizikailag még lehetnék erősebb. Ha ősztől az Avs-ben játszhatnék, az egy álom lenne, de Bramptont is imádom, szívesen maradnék a juniorligában is, ha úgy gondolják, nekem az sem probléma."

O'Reilly-t a legtöbb előzetes lista az első körbe jósolta, meglepetésnek számít, hogy még a második forduló elején meg tudtuk szerezni őt. Az ontariói származású center az elmúlt idényben 68 találkozón 66 pontot (16+50) vágott az OHL-es Erie Otters színeiben, így ott lehetett a liga All-Star gáláján és a CHL Top Prospect Game-en is. A 2007-es OHL Draft 1/1-es kiválasztottja a 2007/08-as bemutatkozó szezonjában 52 pontig jutott, miközben az Év Újoncának választották meg a ligában. Emellett részt vett a 2009-es U18-as VB-n és a 2008-as Ivan Hlinka Emléktornán is, továbbá kimondottan nagy csapatjátékos hírében áll.

A védő Elliott (Saskatoon Blades) a 2008/09-es szezonban a WHL-es mezőny hatodik legponterősebb hátvédje lett 71 mérkőzés alatt megszerzett 55 pontjával (16 gól, 39 assziszt). Ezalatt 8 emberelőnyös gólt és +20-as plusz/mínusz statisztkát ért el - nem mellesleg 93,3 %-os tanulmányi átlagig jutott. Egy évvel korábban a vancouveri születésű Elliott 40 pontot szerzett 67 találkozó során, míg a 2008-as Ivan Hlinka Emléktornán és a 2009-es U18-as VB-n is képviselte a kanadai korosztályos válogatott színeit.

A szerény fizikai adottságokkal rendelkező Barrie a tavalyi idény során 52 pontot (12+40) szállított a Kelowna Rockets játékosaként a WHL-ben 68 találkozón, míg a playoff-ban 22 fellépés alatt 18 pontot (4+14) ért el +18-as plusz/mínusz mellett. Ez előtt, 2007/08-ban 43 pontot szórt a "területi bajnokságban". Édesapja, Len Barrie jelenleg a Tampa Bay Lightning társtulajdonosa, míg nagybátyját 1993-ban a Buffalo Sabres draftolta, aki azonban nem futott be jelentősebb karriert.

A 20 éves Millan a 2008/09-es szezon során az NCAA-bajnok Boston University kapusa volt, s egyetemi újoncként 29-2-3-as mutatót, 1,94-es kapott gól átlagot és 92,1 %-os védési hatékonyságot produkált. Az edmontoni származású portás 89,7 %-os győzelmi hatékonyságával természetesen az NCAA legjobb kapusa lett, míg a kapott gól átlag terén ötödik helyen zárt a honfitársai közötti versenyben. Továbbá jelölték az Év Újonca díjra, és tagja volt a másodikszámú All-Star csapatnak is.

Maxwell az elmúlt két idényt az amerikai Utánpótlás Programban töltötte, és 22-14-1-es győzelem-vereség mutatót, 3,11-es kapott gól átlagot, valamint 89,1 %-os védési hatékonyságot postázott összesítve ezalatt. A floridai születésű kapus a 2008-as kazanyi ifjúsági világbajnokságon 4-0-1-gyel, 2,21-es GAA-vel és 92,6 %-kal segítette bronzéremhez az amerikai válogatottat.

Young tavaly középiskolai csapatában játszott Massachuesetts-ben, és 29 mérkőzésen 34 pontot (5 gól, 29 előkészítés) vállalt, ősztől pedig a Yale University-ben folytathatja karrierjét.

Az NHL-ben a Draft tehát lezajlott, a következő esemény a szabadügynök-piac megnyitása lesz, melyre július 1-jén kerül sor, addig még meg lehet egyezni az UFA-kkal, természetesen a legfontosabb történések összefoglalásával majd jelentkezünk.

Az Észak-Amerikai football ligában épp az offseason kellős közepén tartunk, nemsokára kezdődnek a Traning Campek, addig is az uborkaszezon közepén ebben az első postban összefoglaljuk, offseason eddigi legfontosabb eseményeit illetve előretekintünk a következő szezonra is egy kicsit (az előretekintésnek egy teljes postot fogok áldozni, ott olvashattok majd bőven előrejelzéseket),  mely reméljük eredményesebb lesz mint a tavalyi, ebben a csodálatosan erős AFC Westben,
Az Offseason elején robbant a bomba, a csapat menesztette vezetőedzőjét. A csapat NFL történelmet állított fel azzal, hogy 3 mérkőzéssel vezetett az utolsó 3 forduló előtt, a csoportmásodik Chargessel szemben, de így is elsikerült bukni a PO-t, 3 verséggel, rosszabb csoportbeli mutatónknak köszönhetően. Ennek következtében Pat Bowlen tulajdonos a tavalyi év végén 14 év után menesztette az Elway éra végén 2 Super Bowlt nyerő vezetőedzőt, majd a helyére alig két héttel Január 12-én, már be is mutatta az új vezetőedzőt, a mindössze 32 éves Josh McDaniels-t.    

Az új vezetőedző érkezése nem volt felhőtlen, főleg Cutlerrel akadtak összetűzések öltözőn belül, bár ennek lehetett köze, Cutler pénzéhségéhez is, mindenesetre az igazat mi soha nem fogjuk tudni megfogni valószínűleg. Az esetből sajnos csere lett, így a fiatal ProBowler írányító Chicagoba távozott, ellenértékként két elsőkörös és egy harmadik körös picket kaptunk, illetve az így már a szeles városban feleslegessé vált Kyle Ortont. A cseréhez hozzátartozik még, hogy a Macikhoz került az 5. cédulás cetlink.

A draft előtt a szurkolótábor elvárásai szerint JMD-nek, a liga legvégén kullogó defenset kellett volna erősítenie, ezért is volt meglepő, hogy  a 12. választásra a Georgia futója  nevét írta a denveri stáb a cetlire. A picket követően,  a szurkolók tovább folytatták a JMD-vel szemben a Cutler Trade miatt kialakult  unszimpátia kinyilvánítását, de pár nap múlva belátták ennek a picknek a jogosságát. Moreno az első Franchise RB TD óta, több évre megoldhatja a gondokat a csapatban. Mondanom sem kell, hogy mennyire fontos lehet egy franchise RB, ha már elvesztettünk egy franhise QB-t. Így talán megmaradhat a fantasztikus offense teljesítmény egy gyengébb QB-val is. Az elkapók, a Tight Endekkel kiegészülve sokkal jobb célpont lesz Klynak, mint a nemlétező WR állomány, melyet a Maciknál volt kénytelen kiszolgálni.

Második pickünk is hasonlóan váratlan volt, a Tennesse egyetmről érkezett egy DE/DT Robert Ayers személyében. Ő idális lehet 3-4 DE-nek illetve 4-3DT-nek passzjáték ellen, így tökéletes lehet a hibrid játékban. Én személy szerint nem vagyok túl bizakodó vele, reméljük jobban beválik, mint a legutóbbi elsőkörös Defensive Endünk, a Floridai NCAA bajnok csapatból érkező Jarvis Mossnál.

Második kör elején tradere került sor, a jövőévi elsőkörös pickünkért cserébe megkaptuk a Seattle 2. körös pickjét, amin a class talán legjobban képzett cornerbackjét, Alphonso Smith-et választottuk. Ő nagyszerű corner lehet idővel, idén valószínű a totálisan átalakult defensben kezdő lesz, Champ párjaként. Bly-nál sokkal rosszabb nem lehet J . Második körben tovább folytatódott a védelem építése, sok a lyuk, de talán a legnagyobbra sikerült húzni, McBath érkezett Safety posztra.

2.kör végén ismét sikerült végrehajtani egy csodás tradet mely picken egy TE-t húztunk. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy jövőre nem hosszabbítunk Grahammel, a liga legjobb blokkoló  TE-jevél. Richard Quinnre így majd nagy feladat hárul, majd kiderül, hogy birkózik meg vele, mindenesetre blokkolásban már most sem rossz, bár elkapásokban még fényévekre van az elég biztos kezű Grahamtől.

A 4.körben David Bruton érkezett, safetynk egy darabb nincs, így  semmiképpen nem rossz választás. Egyesen szerint elég meglepő, hogy a 4.körig csúszott, pár év múlva stabil kezdővé válhat, de még sokat kell javulnia

Nos innentől kezdve csak a támadóegységbe húztunk, ami a nem létező védelem mellett igencsak meglepő. Jött egy OG Seth Olsen személyében, egy WR Kenny McKinley, egy QB Tom Brandstater, és egy Center Blake Schueter személyében. Bízzunk JMD-ben, a Patsben már láthattuk, hogy van tehetsége a támadójátékosok kiválasztásában.   

Ez idei játékos börze számos felejthetetlen pillanatokkal örvendeztette meg a szurkolókat, kinek örömöt, kinek bánatot a semlegeseknek pedig egy jó szórakozás a sok elfuserált választás után. Mi örülhetünk, mert behúzott a csapat egy olyan tehetséget, akinél jobbat a csereirányító posztra nem is képzelhettünk volna.  

Az idei draft legviharosabb része az első tíz választás volt, ahol történtek kisebb meglepetések (Thabeet) mellett érthetetlen húzások, melyek közül kiemelkedik Evans Rubio előtti választása vagy éppen a Wolves idei irányító mániája (ami nem állt le az 1/6-nál, de erről később)és végül, de nem utolsó sorban Knicks választása 1/8-nál. Mint mindig most is voltak, akik sokat csúsztak le ill fel. Túlértékelt kategóriát alkotja a következő négyes Thabeet, Hansbrough, Daye és Mullens, akik hatalmas bust potenciál ellenére túl magasan keltek el. Mindenféleképpen a vesztesei ennek a draftnak a DeJuan Blair, Sam Young pittsburghi duó akik valószínűleg testi paramétereik miatt csúsztak hatalmasat, míg egyértelműen a nap nyertese a kongói Christian Eyenga volt aki a teljes ismeretlenségből garantált szerződést tudhat magáénak, csak bízni tudok benne, hogy nem Kornél keze van benne. Lehetőségeikhez mérten a draft nyertese a Spurs, míg a vesztese az értelmetlen választásaival a Memphis lett. A draft legsikeresebb egyeteme a North Carolina lett, akiknek mind a négy játékosa elkelt, abból három az első körben. Idén is elkelt egy testvérpár  Blake Griffin(1/1) és  Taylor Griffin(2/18), az érdekesség az hogy a Suns idén is a gyengébb tesót választotta, ahogy azt tavaly is tette Robin Lopez-el.

 Top 30 pick:

1. Los Angeles Clippers - Blake Griffin (Oklahoma)

2. Memphis Grizzlies - Hasheem Thabeet (Connecticut)

3. Oklahoma City Thunder - James Harden (Arizona State)

4. Sacramento Kings - Tyreke Evans (Memphis)

5. Minnesota Timberwolves - Ricky Rubio (DKV Joventut)

6. Minnesota Timberwolves - Jonny Flynn (Syracuse)

7. Golden State Warriors - Stephen Curry (Davidson)

8. New York Knicks - Jordan Hill (Arizona)

9. Toronto Raptors - DeMar DeRozan (Southern California)

10. Milwaukee Bucks - Brandon Jennings (Lottomatica Roma)

11. New Jersey Nets - Terrence Williams (Louisville)

12. Charlotte Bobcats - Gerald Henderson (Duke)

13. Indiana Pacers - Tyler Hansbrough (North Carolina)

14. Phoenix Suns - Earl Clark (Louisville)

15. Detroit Pistons - Austin Daye (Gonzaga)

16. Chicago Bulls - James Johnson (Wake Forest)

17. Philadelphia 76ers - Jrue Holiday (UCLA)

18. Minnesota Timberwolves - Ty Lawson (North Carolina) - traded to Denver for future first-round pick  

19. Atlanta Hawks - Jeff Teague (Wake Forest)

20. Utah Jazz - Eric Maynor (Virginia Commonwealth)

21. New Orleans Hornets - Darren Collison (UCLA)

22. Portland Trail Blazers - Victor Claver (Pamesa Valencia)

23. Sacramento Kings - Omri Kaszpi (Maccabi Tel Aviv)

24. Dallas Mavericks - B.J. Mullens (Ohio) - traded to Oklahoma City for No. 25 pick Rodrigue Beaubois

25. Oklahoma City Thunder - Rodrigue Beaubois (Cholet) - traded to Dallas for No. 24 pick B.J. Mullens and future second-round pick

26. Chicago Bulls - Taj Gibson (South California)

27. Memphis Grizzlies - DeMarre Carroll (Missouri)

28. Minnesota Timberwolves - Wayne Ellington (North Carolina)

29. Los Angeles Lakers - Toney Douglas (Florida) - traded to New York for future second-round pick and cash

30. Cleveland Cavaliers - Christian Eyenga (Prat Joventut)

Érdekesebb választások a második körből:

31. Sacramento Kings - Jeff Pendergraph (Arizona St.) - traded to Portland for Sergio Rodriguez, No. 38 pick Jon Brockman and cash

34. Denver Nuggets - Sergio Llull (Real Madrid) - traded to Houston for cash

36. Memphis Grizzlies - Sam Young (Pittsburgh)

37. San Antonio Spurs - DeJuan Blair (Pittsburgh)

41. Milwaukee Bucks - Jodie Meeks (Kentucky)

44. Detroit Pistons - Chase Budinger (Arizona) - traded to Houston for future second-round pick and cash

45. Minnesota Timberwolves - Nick Calathes (Florida)

46. Cleveland Cavaliers - Danny Green (North Carolina)

55. Portland TrailBlazers - Patrick Mills (St. Mary's)

Végül egy pár szóban a Nuggets teljesítményéről:

Vezetőség feláldozta a Nuggets tulajdonában lévő Bobcats jövőbeli elsőkörös választását és azért cserébe a Wolves behúzta Ty Lawson(1/18), aki az idei NCAA bajnok csapat harmadéves irányítója volt, akinek elvitathatatlan érdemei voltak a march madness és a final four során mutatott menetelésben. Nuggets-nek mint kiderült hatalmas mázlija volt azzal, hogy a Bulls kihúzta a kalapból 1/16-nál James Johnson-t, így Kahn-nak(Wolves GM-je) nem volt más alternatívája, aki ebben a magasságban reális választási lehetőségnek számított volna, ezért ment bele ebbe a cserébe, amivel ugyan ők nem erősödtek, de az elkövetkezendő évben ennél(1/18) akár jobb picket is érhet, bár ez nagyban függ a jövő évi Bobcats teljesítménytől.

Nuggets oldaláról ez a csere elképesztően jónak mondható mivel kapott a csapat egy ízig-vérig irányítót, aki veszélyes távolról is ellentétben Carterrel. A kosárlabda IQ-ja magas mint ahogy a Tar Heels szinte minden játékosának.  Hátránya talán a testében rejlik, mivel elég kicsi 6 láb, viszont fizikailag már most érett az NBA-re, mivel testsúlya már most is meghaladja a 190 fontot, ezért a testi kontaktusokat simán felvállalja, gyors jól 1-1ezik és ezek a tulajdonságok mellé párosul még sok gólpassz is. Valószínűleg soha nem lesz egy klasszis irányító a testi paraméterei miatt, de egy fontos 3-4. embere lehet csapatának pályafutása csúcsán. NBA hasonmása talán TJ Ford jobb napjain.

A 34. választási lehetőség a cél teljesítése után várható volt, hogy elcseréljük vagy eladjuk. Kis hiányérzetet hagyott bennem, hogy még véletlenül sem próbált be a vezetőség valamilyen projekt európait vagy a DeJuan Blair, Sam Young páros valamelyikét.

Miközben nagyban zajlik az uborkaszezon a legtöbb Észak-amerikai bajnokságban, a labdarúgó-idény alapszakasza éppen a kellős közepén jár, érdekelt csapatunk, a Colorado Rapids pedig féltávnál playoff-helyen tanyázik.

Az MLS Nyugati Főcsoportjában a denveriek jelenleg az utolsó rájátszást érő pozíciót, a negyedik helyet foglalják el, ám kevesebb meccset játszottunk, mint közvetlen riválisaink, vagyis a helyzetünk abszolút bíztatónak tekinthető.

Az április közepe óta sorozatban 8 mérkőzést veretlenül megvívó Rapids legeredményesebb játékosa, Conor Casey, aki 10 meccsen 8 gólt vágott, és jelenleg Dél-Afrikában tartózkodik a Konföderációs Kupán az Egyesült Államok válogatottjával. (Ottani szerepléséről a Rapids-rovat következő bejegyzésében bővebben írunk!) Eközben a jamaikai támadó, Omar Cummings 6 gólnál és 6 asszisztnál jár, míg a júliusi Gold Cup-keretbe meghívott ifjú Colin Clark 3+5-tel, a marokkói Mehdi Ballouchy 1+5-tel bír. A csapatkapitány Pablo Mastroeni pedig szintén pályára lépett már az év közben az USA válogatottjának egy-egy VB-selejtezőjén.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 8-2-4, 28 pont (14 meccs)
2. Chivas USA 8-4-3, 27 pont (15 meccs)
3. Seattle Sounders FC 5-3-7, 22 pont (15 meccs)
4. Colorado Rapids 5-2-6, 21 pont (13 meccs)
5. Real Salt Lake 4-6-4, 16 pont (14 meccs)
6. Los Angeles Galaxy 2-3-9, 15 pont (14 meccs)
7. FC Dallas 3-7-5, 14 pont (15 meccs)
8. San Jose Earthquakes 3-8-3, 12 pont (14 meccs)

A Rapids következő mérkőzésén a hétvégén (vasárnap, 22:00) a rivális Seattle-hez látogat.

Magyar idő szerint június 26-án péntek hajnali 01:00-kor -szokás szerint Madison Square Gardenben- draftol a liga. A tényleges választás úgy 01:30-kor fog kezdődni, addig David Stern fog futni pár tiszteletkört, amire józan ember nem kíváncsi csak ilyen elvetemültek, mint mi. Az idei draft előreláthatólag nem fog bővelkedni számunkra sok izgalommal, mivel egyetlen cetli van a Denver Nuggets birtokában a 34. pick. 

Január 7-én a Chucky Atkins társaságában az idei első körös pick(26.) került az Oklohoma tulajdonába, amiért a francia Johan Petro-t és a Thunder 2. körösét(34.)kapta a csapat. Kis szerencsével lehetett volna idén még egy választási lehetősége is a vezetőségnek, mert a tavaly a Bobcats-el kötött üzlet keretében a 2008-as elsőkörös cetliért cserébe Nuggets kapott egy különböző védettséggel rendelkező future 1st picket, amit akkor használhattak volna fel, ha bejutott volna idén a rájátszásba a Charlotte. Ezen védettségek az évek során egyre jobban gyengülnek, mire 2014-re teljesen védetlen nem lesz. Ezeken kívül a saját második körösét már régen elcserélte a csapat. 

Az idei játékos felhozatal nem bővelkedik különlegesen nagy tehetségekben ez alól Ricky Rubio és Blake Griffin jelenti az üdítő kivételt. Bennük megvan az a potenciál, hogy pár éven belül franchise playerek legyenek, de a többiek maximum csak a hasznos kiegészítő 3-4. ember státusz maradhat. Az idei draft különösen szegény magas játékosokban, így a mai center ínységben olyan játékos is elkelhet top5-ben mint a tanzániai Hasheem Thabeet, aki mindenkinél nagyobb bust potenciállal rendelkezik. Posztok szerint az idei draft a point guard és shooting guard posztokon a legerősebb, ez nagyban kedvez az aranyrögöknek, mivel ezen posztokon a legvékonyabb a keretük. 

34. választási lehetőségnél viszonylag nehéz megmondani kit fog húzni Mark Warkentien, a pletykák szerint legnagyobb valószínűséggel egy csere PG-t Billups mögé, amivel Anthony Carter jövője megpecsételődne. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a George Karl legnagyobb kedvence a csupa szív Carter, így akár sok függhet attól, hogy Coach Karl-nak milyen elképzelési vannak vele. Ha tényleg PG-t húz a csapat, akkor a valószínűleg a Darren Collinson, Patrick Mills, Toney Douglas, A.J. Price, Rodrigue Beaubois és Sergio Llull csoportból fog választani a vezetőség. Az imént felsoroltak közül az első kettő az akikből megbízható jó csere irányító válhatna már az első szezonjukban, ezért is kellene hozzájuk egy kisebb fajta szerencse, hogy 34. választásnál még bent legyenek.

 Csak nehogy a nagy okoskodás eredménye végül az legyen, mint az utóbbi években, hogy eladjuk a pick-et. Addig is draftra fel! Akinek lesz streamje a nyugodtan ossza meg velünk a kommentekben.

Az NLL idei szezonjában nem volt túl sok szerencséje lacrosse csapatunknak, a Colorado Mammoth-nak, ugyanis igazi denveri "betegségként" az egész évben rengeteg sérülés sújtotta őket.

A Mammutok végül 7-9-es győzelem-vereség mutatóval abszolválták az alapszakaszt az éppen csak rájátszást érő nyugati negyedik helyen, miközben rögtön az első meccseket követően elveszítették a kezdőkapus Gordon "Gee" Nash-t, a hátvédvezér Bruce Murray-t, a fiatal Dan Carey-t, valamint a rutinos kiegészítő ember Nenad Gajic-et és Jim Moss-t.

Fiaink a playoff első körében, a főcsoport-elődöntőben fejezték be utószezonbeli szereplésüket, miután a Calgary Roughnecks 15-8-ra ütötte ki őket. A legyőzőink ezt követően a nyugati fináléban 17-5-re verték a San Jose Stealth-t, a nagydöntőben már kicsit szorosabb csatában, de magabiztosan 12-10 arányban pedig a New York Titans-nél bizonyultak jobbnak. A Calgary ebben a szezonban messze kiemelkedett a mezőnyből, az alapszakaszt is magabiztosan nyerték, míg a bajnokesélynek tartott mieink a rengeteg sérülés miatt nem tudták igazán felvenni a harcot velük, bár az alapszakaszban egyszer legyőztük őket.

























Március első hétvégéjén a Pepsi Centerben tartották az NLL All-Star gáláját, a rendezvényen pedig öt denveri lacrosse-os is részt vett, s mindannyian parádésan teljesítettek.

Az elmúlt idényben a csapat legeredményesebb játékosa a 79 pontos (38+41) Brian Langtry volt, megelőzve a kapitány Gavin Prout-ot, aki 26+48-ig, azaz 74 egységig jutott. Ígéretes szezont futott még Jamie Shewchuk, Jed Prossner és Gary Rosyski is, míg elsőéveseink közül Matt Danowski-t és Tyler Crompton-t is több alkalommal választották meg egy-egy játékhét legjobb újoncának a ligában.

A Mammutok történelméről annyit, hogy a franchise 2003-ban költözött át Washingtonból Denverbe, és gyakorlatilag a coloradói feltűnés óta folyamatosan a liga legnépszerűbb csapatának mondhatja magát, mivel évről évre a Pepsi Centerbe látogat ki a legtöbb néző, és rendszeresen szédületes hangulat fogadja a csarnokban Langtry-éket. Az együttes minden egyes szezonban komoly bajnokesélyesnek számít, különösen a 2006-os elsöprő bajnoki cím óta, melyet követően tavaly és tavalyelőtt is toronymagasan a Mammoth nyerte meg az alapszakaszt, ám a rájátszásban mindkétszer rögtön az első kör jelentette a végállomást, míg a 2009-es kiírásban ugyancsak a playoff legelső kanyarjában zúgtunk ki.
























A Colorado Mammoth 2009-es idénybeli eredményei:

Alapszakasz:

Január 9., Portland - Colorado 10-12
Január 10., Colorado - Portland 5-14
Január 24., Colorado - Edmonton 9-11
Január 31., Colorado - New York 12-8
Február 7., Minnesota - Colorado 8-13
Február 14., Colorado - Calgary 13-12
Február 21., San Jose - Colorado 14-9
Február 22., Edmonton - Colorado 10-9
Március 14., San Jose - Colorado 11-14
Március 21., Calgary - Colorado 13-10
Március 22., Colorado - Minnesota 13-11
Március 28., Philadelphia - Colorado 17-13
Április 3., Colorado - Rochester 8-12
Április 4., Portland - Colorado 13-12
Április 11., Colorado - San Jose 10-11
Április 17., Colorado - Edmonton 10-9

Rájátszás:

Május 3., Calgary - Colorado 15-8

Aki kedvet kapna a lacrosse-hoz, annak bizony jövő télig várnia kell, onnantól viszont minden mennyiségben megkaphatja a meccseket, ugyanis jó minőségű élő internetes közvetítéseken keresztül lehet követni rendszerint a denveriek szereplését, valamint az Eurosport2 csatorna is gyakran sugárzott Mammoth-mérkőzéseket. Addig is a nevezetesebb eseményekről a Denveri Sport Blogban is be fogunk számolni.

Pénteken és szombaton tartják a 2009-es NHL Draftot Montrealban. A Colorado Avalanche számára a börze különleges jelentősségel bír, hiszen a pocsék szezont követően most a Lavinások a klub történetének legelőkelőbb helyén, az összetettbeli harmadik pozícióban választhatnak első ízben.

A draft első körére magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 1:00-ás kezdettel kerülhet sor, míg a második fordulótól a hetedikig való folytatást szombat délután, 16:00-tól tartják.

Az 1/1-es választással a sereghajtó New York Islanders bír, másodikként majd a Tampa Bay Lightning választhat, a mieinket követően a negyedikként az Atlanta Thrashers, ötödiknek pedig a Los Angeles Kings léphet porondra. Az Avs egyébiránt a második körben is két értékes választási lehetőséget tudhat birtokában.

A denveriek valószínűleg a John Tavares-Victor Hedman-Matt Duchene fémjelezte top3-asból választhatnak, még pedig azt, aki bentmarad számunkra.

A draftról bővebben a www.coloradoavalanche.gportal.hu -n olvashattok, ahol ottani szerkesztőtársaimmal tömérdek mennyiségű bemutató, beharangozó cikkel, előzetes listákkal kedveskedtünk az érdeklődőknek.

Draftra fel! Alig két nap, és fény derülhet mindenre, természetesen a Denveri Sport Blogon is be fogunk számolni a montreali eseményekről.

 

Örömmel tudatom veletek, hogy a mai naptól megkezdi működését Magyarország első blogja, mely a Denveri Sportcsapatok szereplésével, híreivel, aktuális eseményeivel foglalkozik.

Ha valaki esetleg nem ismerne, a Colorado Avalanche magyar nyelvű weboldalának főszerkesztője vagyok, és mivel hatalmas fanatikusa vagyok a többi denveri csapatnak is az összes sportágban, úgy gondoltam szükség lenne egy ilyen oldalra. Tisztában vagyok vele, hogy nem egyedül rajongok ezért a városért Magyarországon,  hanem jónéhányan érdeklődnek még legalább egy bizonyos csapatért, akár az Avalanche-ért, akár a Broncos-ért, akár a Nuggets-ért, akár valamelyik másikért. Célunk ezzel a bloggal, hogy átfogó képet adjunk mindenki számára valamennyi klubról, és hogy az egyes denveri csapatok rajongói még inkább megismerjenek, megkedveljenek egy-egy másik csapatot Mile High-ról.

Röviden ennyit bevezetésként, mostantól pedig figyeljetek jól, mert hamarosan indul a móka!

Esetleges kérdéseitekkel, észrevételeitekkel várjuk a kommenteket az adott bejegyzésekhez, vagy pedig a magyaravsoldal@gmail.com e-mail címre! Ha pedig valaki érez magában elég rátermettséget, és szurkolója valamelyik csapatunknak, szívesen látjuk szerkesztőnek!