Vasárnap hajnalban a Utah Jazz ellen a Denver Nuggets is megkezdte az idei rájátszás küzdelmeit. A pályaelőny birtokában vághattunk neki a kieséses szakasznak, így az első két mérkőzésre hazai pályán került sor, alább ennek a két találkozónak az összefoglalója következik.


















Vasárnap hajnalban néhány perc csúszással a Nuggets számára is megkezdődött a rájátszás. Az alapszakasz végén a csapatot sújtó sérüléshullám lecsengett, így nagyjából egészséges kerettel vághattunk neki a rájátszásnak. Sérülése miatt csak Graham és Balkman nem lehetnek a csapat segítségére, a Jazzből viszont hiányzott Kirilenko, aki valószínűleg Anthonyn védekezett volna, de támadásban is számításba kellett volna venni, az ő hiánya mindenképpen a mi esélyeinket növeli. Az orosz mellett több Jazz játékos is kisebb-nagyobb sérülésekkel vállalta a játékot, Okür és Boozer is sérülten léptek pályára.  A meccset a Jazz kezdte jobban, viszonylag sokat próbálkoztak hárompontosokkal, többször sikerült kialakítaniuk tiszta dobóhelyzetet, sok pontot szereztek közép-távoli dobásokból is, védekezésben nem álltunk a helyzet magaslatán. Ezzel szemben a Nuggets inkább a gyűrűt támadta, és a festékből szerezte a pontjai nagy részét. A második negyed 4. percében Okür egy betörés során megsérült, mint később kiderült elszakadt az achillesze és a szezon további részére biztosan kidőlt, így rá nem számíthat Sloan a későbbiekben. A félidőig egyik csapatnak sem sikerült elhúznia, folyamatosan 1-2 pontos különbség állt fenn a csapatok közt. Nálunk három játékos is 3 személyit szedett össze egy félidő alatt, Martin, Anthony és Smith is faultgondokkal küszködött a 2. játékrész végére. A félidőben 56:57 volt az állás, a Jazz legeredményesebb játékosa meglepetésre CJ Miles volt, 17 ponttal, Anthony 15 pontig jutott az első két negyedben. Támadásban nem voltak nagy gondok, de védekezésben javulni kellett a második félidőben. A 3. negyed elején lendületesebben játszott a Nuggets, ennek köszönhetően sikerült is 8 pontnyi előnyt felépíteni, de két triplának köszönhetően a Jazz visszazárkózott és újra egyenlő volt az állás. Aztán jött a 4. negyed, és jött JR Smith, hogy eldöntse a meccset. Smith az előző 3 negyed alatt, mindössze 2 pontot szerzett, ehhez jött tőle az utolsó negyedben még 18. Végre elkezdtek beesni a hárompontosai is, de betörések után is szerzett nagyon szép kosarakat, és olyan lendülettel játszott, mint aki megőrült és az élete múlik ezen a mérkőzésen. A lelkesedése a többiekre is átragadt, így hamar állva hagytuk az ellenfelet, és néhány perc múltán, már jócskán 10 pont feletti különbség alakult ki a csapatok között, innen már nem volt visszaút a Jazz számára. A végeredmény 113:126 lett, az eredmény csalóka lehet, hiszen sokkal nehezebb volt megszerezni ezt a győzelmet, mint amire a számok alapján gondolhatnánk.

Jól teljesítő játékosból akadt bőven ezen az estén. Elsőként a 42 pontig jutó Anthonyt kell kiemelni, az elejétől a végéig nagyszerűen játszott 25/18-as mezőnymutatóval zárta a találkozót. Mivel Kirilenko hiányzik az ellenfélnél, ezért Melora nincs igazán jó védője a Jazznek, ebben párharcban nem hiszem, hogy meg tudják majd Őt állítani. A nyerőember JR Smith volt, 20 pontjából 18-at a negyedikben rámolt be óriási lendületet adva ezzel a csapatnak a hajrára. A lepattanókat nagy fölénnyel hoztuk el, élen járt ebben Martin, aki 12 pattanót szedett ezen a meccsen. A magas embereink közül Nené és Andersen is egész jók voltak, előbbi támadásban is hasznos volt, a maga 19 pontjával. Billups játékát, egy kicsikét szürkébbnek éreztem, nem igazán mennek a hármasok neki mostanában, és a betörései sem eredményesek, 15 pontot és 8 gólpasszt így is jegyzett. Afflalo játéka nagyon tetszett, jól védekezett Williams-szel szemben, és biztos kézzel használta ki a lehetőségeit, nagy hasznára volt a csapatnak. Végül Lawsont említeném, aki szerintem ebben a párharcban a mi x-faktorunk lehet. Nagyon jól helyettesíti Billupsot, jól osztogat, nem adja el a labdát, és lehetőség szerint pontokat is szerez, ráadásul nagyon megy neki a Jazz ellen. Mivel a Utahban nincs igazán jó csereirányító, így még inkább felértékelődhet az Ő szerepe a párharc során. Ezen a mérkőzésen 11 pontot és 6 gólpasszt szerzett.





















A sorozat második felvonására ma hajnalban került sor. A Jazz kezdőjében Okürt, a meglehetősen esetlen Fesenko pótolta. A Nuggets a szokott felállásban vágott neki a találkozónak. Az első percekben nagy lendülettel kezdtük a játékot, és úgy nézett ki a dolog, hogy nem hagyunk kérdést a felől, hogy ki is a jobb. Aztán a Jazz is felpörgött, felzárkóztak majd a negyed végére a vezetést is megszerezték. Williamst egy betörésénél Melo faultolta az irányítót, amiért flagrant faultot ítéltek a bírók, véleményem szerint jogtalanul. Igaz, hogy Melo utána nyúlt, de inkább azt akarta megakadályozni, hogy nagyot essen, mintsem ellökni próbálta volna. Innentől kezdve hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző mérkőzés nagy részében. A csapatok 2-3 pontnál nagyobb előnyt képtelenek voltak összeszedni, egészen a 2. negyed végéig. Az első félidő utolsó perceiben szétesett a csapat, és tizenkét pontos hátrányt szedett össze, így a szünetre 63:51-es hátrányban vonult a Nuggets. A 3. negyed közepéig a Utah megőrizte az előnyét, sőt -14 pontos hátrányba is kerültünk, ekkor kért időt Dantley. Az időkérés után, Martin egy gyönyörű blokkal jelezte, hogy nem adjuk fel ilyen könnyen, ezzel el is kezdett a csapat egy 14:0-ás futást, aminek a végén 76:76-nál beértük az ellenfelet. Újra nyílttá vált a meccs, a negyedik negyedet 88:82-es állásnál, 6 pontos lemaradással kezdtük. A záró játékrészre megjött - az addig meglehetősen visszafogott – közönség hangja is. Fordítani sikerült, elszakadni viszont nem, ebben nagy szerepet tulajdonítok a meglehetősen gyenge bíráskodásnak, de erre majd később még visszatérek. A finis nagyon szoros végjátékot hozott. Az utolsó percen belül 3 ponttal vezetett a Jazz, innen kellett volna fordítani vagy legalább egyenlíteni.  A végén mindenképpen hárompontosra lett volna szükség vagy arra, hogy legalább egy büntetőt elhibázzon a Jazz. Mivel egyik sem történt meg, ezért kikaptunk, 114:111-re.

A vereség fő okát a védekezésben látom, hiszen a 111 pontra nem lehet azt mondani, hogy kevés lenne. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Jazz nagyon jó formában volt, minden összejött nekik, az első félidőben franchise-rekordot jelentő, 68%-al dobtak mezőnyből. Főleg Williamsnek ment a játék, zárásokból magabiztosan szórta a tempókat, Afflalo pedig nem tudott elég hatékonyan védekezni rajta, nehezen tört át Fesenkón vagy éppen Boozeren. Nem hiszem, hogy lesz a Jazznek még egy ilyen jó félideje a párharc során. A gyenge védekezés miatt, valami extrára lett volna szükség támadásban olyasmire, mint amit Smith hozott az első meccs utolsó negyedében, ezúttal azonban ez elmaradt, csak jó és átlagos teljesítmények voltak a csapatban. Melo 32 ponttal zárt, Billups összehozott egy dupla-duplát 17 ponttal és 11 gólpasszal. Érdemes még megemlíteni Martin 3 blokkját, mellé 15 pontot is szerzett, Nené pedig 18 ponttal zárt.  A bírókat már korábban említettem, most akkor kitérnék kicsit részletesebben a tevékenységükre. A mérkőzés alatt összesen 91 büntetőt dobtak a csapatok, rettenetesen széttördelték a játékot, főleg a második félidőben. Anthonyt a hajrában 6 faultja miatt nélkülöznünk kellett, ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs. Ha jól emlékszem Melo 6 személyiéből, 3 volt támadó hiba, kíváncsi lennék, mondjuk egy LeBron James mikor kapna ennyit… A kezdő ötösünkből Anthony 6, a másik négy játékos 5-5 hibával zárta a találkozót. Úgy gondolom, hogy egy playoff találkozón nem lenne szabad a játékvezetésnek, ilyen fontos szerephez jutnia. Túllépve a bírókon és a mérkőzés negatív tapasztalatain említsünk meg azért néhány pozitívumot is! A 14:0-ás run, amit a harmadik negyedben produkált a Nuggets megmutatta, hogy milyen tartása van ennek a csapatnak. A másik pedig, hogy a Jazz szinte tökéletes 1. félidei játékával sem tudott simán nyerni, sőt nagyon is meg kellett szenvedniük a győzelemért.

Azzal, hogy elbuktuk a második összecsapást ,oda lett a pályaelőny is. A két Salt Lake City-i meccsből egyet el kell hozni, nincs mese! Össze kell kapni a védekezést, főleg lábon lehetne javulni, jobban védekezni a hármasok ellen és kevesebb open helyzetet engedni a kétpontos területről, és a normális bíráskodás sem ártana. Idegenben pokoli hangulatra kell számítani, biztosan nem fogják kímélni a játékosainkat, de ez akár doppingolhatja is őket. A következő két találkozótól is szoros mérkőzéseket várok, és Nuggets győzelmekkel! 

A párharc állása két mérkőzést követően:
Utah Jazz - Denver Nuggets   1-1 

A rájátszás első körének mérkőzései:

3. mérkőzés: Szombat, 04:30 : Utah Jazz - Denver Nuggets
4. mérkőzés: Jövő hétfő, 03:30 : Utah Jazz - Denver Nuggets
5. mérkőzés: Április 28., Denver Nuggets - Utah Jazz
6. mérkőzés: Április 30., Utah Jazz - Denver Nuggets [ha szükséges]
7. mérkőzés: Május 2., Denver Nuggets - Utah Jazz [ha szükséges]

Go NUGGETS!