Múlt héten csapatunk, a Denver Broncos szívszorító vereséget szenvedett, ezt minél hamarabb feledtetni kell. Szerencsére a mutatott játékkal semmi kivetnivaló nem volt, erre a színvonalra ugyanis most is szükség lesz, amikor az ősellenség látogat hozzánk.


Egy ilyen vereség után biztos fűti a bizonyítási vágy a játékosokat, a sérülések viszont sajnos továbbra se kerülik el a csapatot. A legújabb áldozat Matt Willis lett, aki lábfejtörés miatt IR-re került. Helyére Diyral Briggs LB érkezett. Illetve még pár nappal korábban kirúgtuk D'Anthony Batistet és Andre Brownt, hogy legyen hely Kyle McCarhtynak és Kevin Alexandernek. Mindhárman a saját PS-ünkből érkeztek.

Az előző meccsen egyébként a rengeteg sérült ellenére is a szezon talán legjobb játékával rukkoltunk elő. Külön ki kell emelni a védelmet, hisz attól a Jetstől kényszerített ki három turnovert, ami az ezt megelőző 5 meccsén egyetlen egyszer adta el a labdát. Közülük is kimagaslik néhány ember. Perrish Cox, aki hétről hétre egyre jobb teljesítményt nyújt, annak ellenére, hogy Champ Bailey mellett 2. számú CB-nek lenni nem a leghálásabb feladat /*az ellenfél irányítói szívesebben veszik célba az ő emberét...*/. A másik újonc cornerback Syd'Quan Thompson. Ő szedte le Sanchez egyik labdáját, illetve a másikat Jason Hunter. Ő is új szerzemény, és eddig nagyon bejött. Doom sérülése miatt rögtön kezdő OLB lett, ahol stabil teljesítményt nyújt. Most is hozott tehát egy interceptiont, de amellett is jól játszott. Továbbá a védelmen kívül Tim Tebow szolgált rá a kiemelésre. A valódi bemutatkozása szenzációsan sikerült, jelenlétével kiszámíthatalanabb lett a futójátékunk és így a szezonban pont a gyilkos Jets-védelem ellen haladtunk a legtöbbet (földön). Az első körös választottunk nem mellesleg egy TD-t is futott.
Negatívumok nem is igazán adódtak. Hill sorsdöntő szabálytalansága inkább balszerencsés eset volt, bár ott maga az egész drive elég bosszantó lett. Két 3rd down oldottak meg, majd azt a 4. kísérletet egy igazából nagyon rossz passzkísérletből óriási mázlival. Nate Jones ezúttal se volt a csapat legjobbja, de safety pozícióban lényegesen elfogadhatóbb teljesítményt nyújtott, mint a korábbi fordulókban. Ha valamit kifogásolni lehet az a play calling. A 4. negyedben két egészen szánalmas 3&outot csináltunk, ami meg is bosszulta magát.


Aktuális ellenfelünk:
Elérkezett ez is, minden évben 2× van ilyen, mégis mindig újat tartogat. Összecsapunk az Oakland Raiders-szel. Az utóbbi évek gyengébb teljesítményei miatt egy kicsit talán csökkent a jelentősége a semleges nézők számára, de egy magára valamit is adó Broncos-drukker máig ugyanúgy gyűlöli a fosztogatókat, és biztosak lehetünk benne, hogy ez fordítva is igaz.
Akárcsak mi, ők is 1960-ban csatlakoztak az akkor alapuló AFL-be, és kezdettől fogva a divízió-riválisaink. Velünk ellentétben már a kezdetekkor meghatározó csapattá váltak, '67 eljutottak a Super Bowlig. 1969től pedig elkezdődött az ő aranykorszakuk az NFL történelmének egyik legnagyobb edzőjével, John Maddennel. A sikersorozat Madden után is folytatódott és egy 3 éves Los Angeles-i kirándulás se hátráltatta. A '70-es évek és a '80-as évek elejének talán legjobb csapata voltak, amit 3 SB-győzelemre váltottak.
A két csapatnak együtt 5 Super Bowl győzelme van és összesen 11 részvétele, a legjelentősebb rivalizálások egyike. Az egymás elleni mérleg, főleg a '60-'70-es éveknek köszönhetően a fosztogatók javára billen. 41 győzelmünk mellett már 56 vereségünk van, kétszer pedig nem sikerült dűlőre jutni egymással. A rájátszásokban 1-1 győzelme van a feleknek.

A rivalizálásnak számtalan emlékezetes fejezete van, ezek közül az első 1973bra tehető. Előtte 13 évig a liga egyik pofozógépe voltunk, viszont a '70es évektől fokozatosan erősödtünk, melynek jutalma a csapat első hétfő esti rangadója lett, az említett évben. Az ellenfél pedig az, az addigra szívből gyűlölt Oakland Raiders volt, melytől többnyire méretes zakókat kaptunk. Azon a napon azonban máshogy alakultak a dolgok, nem lett meg a győzelem ugyan, de egy drámai meccsen, óriási küzdelemben sikerült kiharcolni a döntetlent. Az utolsó percen belül egy field goallal vezetést szerzett ugyan a Raiders, de az akkori irányítónk Charley Johnson nem adta fel, és fél perc alatt 3 playből eljutatta csapatunkat mezőnygól távolságba, és azt ki is használtuk. Történelmünk első hétfő esti rangadóján nem vallottunk szégyent. A döntetlen pedig sorsfodító volt csapatunk szempontjából. Aznap elindultunk a sikerek útján. Még abban az évben meglett a csapat első pozitív szezonja, majd négy évvel rá először nyertük meg a divíziót, ami után meg se álltunk a Super Bowlig. Az a hétfőesti rangadó máig piros narancs-betűs ünnep a Broncos történelmében, máig az 'Orange Monday' néven emlegetik. /*folyt. köv.*/

Mindkét csapat hosszú utat járt be azóta, s mint arra volt már utalás, mindkét csapat hanyatló félben van. Mi John Elway visszavonulása, 99-es Super Bowl győzelme óta egyetlen rájátszás meccset nyertünk, ők pedig 2003-as SB-vereségük óta képtelenek egy szezonban 6 győzelmet összehozni. Évek óta tartó gyenge szereplésüknek elsősorban Al Davis egészen szánalmas draftjaik okolhatók. A rengeteg top10es picküket sorba elherdálták és sikerült kiválasztani köztük az NFL történelmének második legnagyobb bustját, Jamarcus Russellt. Nem csoda, hogy Al Davis választásait kis híján akkora várakozás előzi meg, mint az 1/1-et. Ugyancsak hátráltatta a csapat szereplését, hogy minden évnek új edzővel, új elképzeléssel kezdtek neki.

Legutóbb azonban ez megváltozott. Maradt a régi edző, és egy sokkolóan értelmes drafton vannak túl, ami elég is volt az igazi die hard Raiders fanoknak, hogy újra bizalommal kezdjenek a szezonnak. Ez egészen az első fordulóig ki is tartott :P. Azonban az elmúlt években se tudtuk őket oda-vissza verni, hiába volt erősebb csapatunk, és ez nem egyszer a rájátszásunkba került, ráadásul idén már feltudnak mutatni egy figyelemre méltó győzelmet a San Diego Chargers ellen. Ezúttal nem hagyhatjuk, hogy rajtuk menjen el a szezon, és vissza kell vágni a tavalyi szívfájdító vereségért, a Dagi győztes drive-jáért.

A meccset mi várjuk kedvezőbb előjelekkel, mert bár mindketten 2-4-gyel állunk, és a múlt héten is mindketten kikaptunk, de a mi sorsolásunk eddig jóval erősebb volt, a mutatott játékunk pedig sokkal meggyőzőbb, különösen a legutóbbi fordulóban /*A Raiders kilátástalan játékkal 17-9-es vereséget szenvedett az addig nyeretlen '49ers-től, míg nekünk tartalékos csapattal volt kezünkben a győzelem a New York Jets ellen.*/. Ám, ahogy az az ilyen rangadók esetében lenni szokott, a felek felszívják magukat és erőn fölül teljesítenek. Az aktuális forma nem számít, minden yardért meg kell vívni a csatát.




















A sérültek:

Még mindig sok a hiányzónk, ráadásul fontos emberek, és ez sajnos egy darabig még így is marad. Ami jó, hogy a cserék élnek a lehetőséggel és az újoncok hamarabb érnek be. Két papíron könnyebb ellenfél van már csak hátra a bye week előtt, azokat be kéne húzni, aztán újra a legerősebb keretünkkel, áh fölösleges is befejezni, ilyen úgy se lesz...

Annak ellenére, hogy volt nagyobb tudásbeli különbség is a javunkra, amit nem tudtunk kihasználni, most hazai pályán nagyon kéne a győzelem. Jók vagyunk és végre ki kell, hogy jöjjön a lépés, szóval tartom szezon előtti tippemet, megverjük őket. A meccs vasárnap este 22:15kor kezdődik az Invesco Field @ Mile High stadionban. Hajrá Broncos!