Szombaton rendezték a Colorado Rapids főcsoport-elődöntőjének visszavágó mérkőzését a Columbus Crew otthonában, és a denveri labdarúgók végül drámai küzdelemben kiharcolták a továbbjutást. Az első mérkőzés 1-0-s győzelme után bár idegenben 2-1-re kikaptunk, egy könnyfakasztó tizenegyespárbaj végén 5-4 arányban jobbnak bizonyultunk a nevesebb riválisnál. A csapat ezzel bejutott a rájátszás utolsó négy állva maradt együttese közé, és a következő kanyarban, a konferencia-döntőben hazai környezetben léphetünk pályára.



1-0-s előny birtokában utazott el Ohio-ba a Rapids küldöttsége, hogy szombat délután a fogcsikorgató hidegben pályára lépjünk a félelmetes Crew Stadium-ben. A hazai mérkőzéshez képest egyetlen helyen történt változás az összeállításunkban, hiszen az első felvonást sérülés miatt kihagyó Smith bevethető volt, így visszafoglalta a bal szélt Thompson-tól, s a következő 11-gyel kezdtünk: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Cummings. Ezzel szemben érthető módon a Columbus több változást is eszközölt, és egy jóval támadóbb hadrendben sorakoztak ki a gyepre: Gruenebaum - Hejduk, Brunner, Marshall, Francis - Ekpo, Carroll, Gaven, Rogers - Schelotto, Mendoza.

Meglehetősen lámpalázasan és fegyelmezetlenül kezdtük a mérkőzést, a Columbus pedig nagy erőkkel azonnal nekünk ugrott, és hamar komoly helyzeteket tudtak kidolgozni a sebezhető védelmünk megingásaiból profitálva. Négy perc elteltével Gaven ment el a bal szárnyunkon keresztül, éles szögből leadott lövése azonban szerencsénkre a hosszú oldali kapufára gurult, majd onnan éppen Pickens kapushoz került. Alig egy perccel később Mendoza léphetett ki Moor szorításában, de a ziccerhelyzetben a támadó a kapu mellé helyezett. Némileg már sikerült elállítani a további omlást, és volt néhány nyugodt percünk, amikor a huszadik minutumban Wynne-nek kellett hatalmasat mentenie a gólvonalról Rogers közeli kísérletével szemben, amely már átjutott a denveri portáson. Rövidesen azonban már nem volt menekvés, és egy szögletrúgást követően Schelotto fejelte vissza a labdát a túloldalról középre, amelyet a kapu torkából Gaven pofozott be a Rapids hálójába. A találat után végre megráztuk magunkat, stabilizáltuk a védekezésünket, és az előrejátékban is egyre több helyzetet tudtunk felmutatni a folytatásban. Néhány perc múlva egy távoli szabadrúgást Larentowicz tűzött rá a keresztlécre, nagyon közel jártunk ahhoz, hogy szinte egyből egyenlítsünk. Menet közben Mullan és Schelotto is kapott egy-egy sárga lapot a durva szabálytalanságaiknak köszönhetően. Az utolsó negyedóra már viszonylag nyugodtan, izgalommentesen telt, a mezőnyben sikerült felvennünk a harcot a házigazdákkal, és egyre többet veszélyeztettünk, nem sokkal a szünet előtt még Cummings is megeresztett egy egészséges bombát. Kijelenthettük, hogy a gól előtti időszak Crew-fölénye után abszolút egyenlő erők küzdelmét láthattuk, méghozzá többnyire Rapids-lehetőségekkel. Az első negyvenöt minutum végeztével tehát 1-0-ra vezetett az ellenfél.

A szünet alatt még inkább tudtuk rendezni a sorainkat, és a második játékrésznek jókora lendülettel vágtunk neki. A fordulást követően nem egyszer hosszú perceken át csak a Rapids-játékosok lábain vándorolt a játékszer, még ha igazán nagy helyzetbe nem is túl gyakran tudtunk kerülni. Igencsak fizikai jelleget öltött a találkozó, s rövid időn belül jónéhány sárgalapos figyelmeztetés született meg, bár a mieink részéről egyedül Casey-nek mutatták fel a kártyát egy túl heves reklamálást követően. Azért néhányszor eljutottunk a Crew kapujáig, azonban az ellenfél hátsó alakzata nagyon szívósan védekezett Cummings-szal és Casey-vel szemben egyaránt. Egyértelműen többet próbálkoztunk ebben az időszakban, a sárgamezesek szinte a felezővonalat is csak alig tudták átlépni, közben Mendoza-t Garey váltotta Schelotto ékpárjaként. Aztán igencsak váratlanul, a 70. percben egy remek ütemű indításból Rogers fordulhatott le Wallace-ról, aki a tizenhatoson belül már nem akart szabálytalankodni vele szemben, így a középpályás a kiugrás végén magabiztosan gurított a kapuba Pickens mellett. 2-0-s előnybe került a Crew, ezzel a mieink hirtelen kiesésre álltak. Több se kellett Gary Smith mesternek, aki azonnal magához rendelt kettőt a bemelegítő cserejátékosai közül, és komoly átszervezéseket hajtott végre, amikor Mullan helyére beküldte az abszolút offenzív beállítottságú Kandji-t, a bal hátvéd Wallace helyére pedig a másik bekk Baudet-t. Egyre nagyobb erőket mozgosítottunk, s pár perc múlva Kandji indításából Cummings lövése nagy helyzetben csak kevéssel kerülte el Gruenebaum ketrecét. Nyolc perccel a rendes játékidő vége előtt jött a következő támadócsere, beállítottuk ugyanis a rutinos Claudio Lopez-t a hátvéd Kimura helyére, így egyfajta 3-5-2-es felállással játszottunk, miközben a középpályán további két visszavont támadó foglalt helyet, ezalatt a Columbus is behozta Burns-t, aki Ekpo helyét vette át. Kisvártatva pedig meglett az eredménye a Rapids-rohamoknak, amikor Kandji játszotta meg a jobb szélen Cummings-t, aki alaposan megforgatta Francis-t, majd éles középreadását Conor Casey becsúszva, kapásból lőtte a kapuba a 84. percben. Ezzel a párharc döntetlenre állt, s mivel az idegenben szerzett gólokat nem veszik figyelembe, ezen állás mellett hosszabbítás elé nézett a találkozó. A rendes játékidő további perceiben is a mieink voltak aktívabbak, de nem született már döntés, így a 90 perc lejárta után is kénytelenek voltak a felek folytatni a mérkőzést, miközben a hajrában még egy Rogers-Lenhart cserét bonyolítottak le a vendéglátók.



A hosszabbítás során bár mindkét csapat játékosain már érezhető volt a fáradtság, hatalmas lendülettel küzdöttek a felek, és egyaránt voltak helyzetek mindkét kapu előtt. Bő öt perc után Pickens-nek egy hatalmasat kellett mentenie a kapitány Hejduk közeli helyzeténél, nem sokkal később pedig Cummings kísérleténél a mieink is egész nyugodtan betalálhattak volna. A második negyedórás félidő is komoly küzdelmet hozott, az utolsó pillanatokig próbálták a csapatok eldönteni a találkozó végkimenetelét még a tizenegyesek előtt, Kandji egy veszélyes kiugrás után lőtt a kapus kezei közé, odaát Lenhart pedig hasonló szituációban a kapu fölé tüzelt. Nem lehetett vége 120 perc után sem, jöhettek a drámai tizenegyesrúgások.

A büntetőpárbajnál a mieink a kezdést választották, s elsőként Casey magabiztosan helyezett a bal alsó sarokba, azonban Schelotto is hasonlóan kizökkenthetetlen volt. A második páros alkalmával Kandji nem túl jól sikerült lövése végül a kapus kezei között átvánszorgott a gólvonalon túlra, míg a sárgáktól Garey simán a kapuba emelt. 2-2 után Larentowicz védhetetlenül lőtt laposan sarokra, míg Gaven elegáns kísérlete szintén a hálóban kötött ki. Ezt követően a veterán Claudio Lopez hatalmas erővel bombázott a kapuba, a hazaiaktól pedig Brunner sem hibázott. Az ötödik rúgónk a bekk Baudet lehetett, aki szintén megőrizte a hidegvérét, ellentétben az őt követő Carroll-lal, ugyanis a Columbus egyik legbiztosabb büntetőrúgója pocsékul ért hozzá a labdához, és méterekkel a kapu fölé tüzelt, így befejeződött a szétlövés. Másodpercek múlva pedig már a teljes denveri stáb a pálya közepén ugrálva ünnepelte a hatalmas sikernek számító továbbjutást. A Rapids ezzel a 2-2-es összesített eredmény után 5-4-re nyerte a tizenegyespárbajt, és harcolta ki a részvételt a konferencia-döntőben.

Ezalatt Denverben a Rapids-szurkolók hatalmas ünneplést rendeztek a mérkőzés után a különböző vendéglátóhelyeken felállított óriáskivetítők előtt, valamint a város utcáin, amint az látható a következő cikk videóiból is.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes
Vasárnap, 03:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas
Hétfő, 03:00

A főcsoport-döntőkben a továbbjutás már egyetlen meccsen dől el, és a favorit New York meglepő búcsújának köszönhetően a Rapids ezt a mérkőzést hazai környezetben vívhatja meg az alapszakaszt mindössze nyolcadik helyen záró Earthquakes ellen. A San Jose ellen ebben a szezonban idehaza 1-0-ra győztünk, házon kívül pedig ugyanilyen arányban veszítettünk.

A Rapids története során ötödik alkalommal harcolta ki a részvételt az MLS rájátszásának második körében. Az előző négy esetben azonban csupán egyszer, még 1997-ben sikerült túljutnunk a főcsoport-döntőn, amikor két győzelemmel abszolváltuk a Dallas elleni csatározást, kiharcolva ezzel a részvételt az MLS nagydöntőjében. A három sikertelen próbálkozás alkalmával 2002-ben rúgott gól nélkül búcsúztunk a Los Angeles elleni oda-visszavágós konferencia-fináléban; 2005-ben egy meccsen maradtunk alul ugyancsak a Galaxy-val szemben a Mile High Stadium-ben; míg legutolsó alkalommal a 2006-os rájátszásban a Houston parancsolt megálljt a csapat számára ebben a körben.

A szombati és vasárnapi konferencia-döntők nyertesei november 21-én, jövő vasárnap Toronto-ban bonyolíthatják le a 2010-es MLS Cup Final-mérkőzést.

A csapat szezonbeli biztosan utolsó hazai mérkőzésére tehát most vasárnapra virradóra, magyar idő szerint 03:30-as kezdettel kerülhet sor. A tét már a nagydöntőbe való bejutás lesz a Rapids számára, minden eddiginél nagyobb buzdításra van szüksége az együttesnek, szurkoljunk tehát mindannyian azért, hogy egy denveri csapat résztvehessen a bajnoksága döntőjében!