Tovább folytatódott a Colorado Avalanche szereplése az NHL alapszakaszában, s ezzel együtt párhuzamosan továbbra is sorra vesztettük el a játékosainkat különféle sérülések következtében, így nem is lehetett meglepetés, hogy a legutóbbi három hazai mérkőzésünkből kétszer vesztesen hagytuk el a jeget. A csapat szélmalomharcot vív a körülményekkel, és bár becsülettel tartjuk magunkat, sajnos egyre kilátástalanabb jövőkép lebeghet előttünk.

Múlt héten csütörtökön a Vancouver ellen 3-1 arányban veszítettünk rendkívül fegyelmezetlen játékkal, ám két nappal később óriásit javulva, végig tökéletesen teljesítve 5-0-val léptünk át a Dallas csapatán, majd legutóbb 4-2-re kaptunk ki a Calgary ellen, így jelenleg egyetlen győzelemmel vagyunk az ötvenszázalékos hatékonyság felett.



- Az első sorunk ezutóbbi mérkőzéseken lényegesen szerényebben játszott, kétségtelenül nem róluk szólt az elmúlt egy hét, bár a Flames ellen már voltak újra bíztató jelek a játékukban, s Stewart is megtörte a két meccses gólcsendjét, amikor megütötte a tizedik gólját a szezonbeli 14. találkozón, így jelenleg összesen 17 pontot számlál, de kicsit hullámzó mostanában. Stastny is haloványabb volt ezalatt, ahelyett, hogy színesítette volna az első sor játékát, nagyon kevés váratlan húzásra vetemedett, sablonosan játszott, de a legutolsó alkalommal már egy assziszt felkerült a neve mellé, ezzel 5+9-cel változatlanul tartja pont/meccs hatékonyságát. Galiardi erejét is ezeken a meccseken jobbára a védekezés emésztette fel, ám a Calgary ellen ugyancsak regisztrált egy pontot, azonban a meccs második harmadában egy szerencsétlen ütközés alkalmával beszorult a karja a palánk és a teste közé, s csuklótörést diagnosztizáltak nála, így több héten át nélkülöznünk kell a csupaszív játékost.

- A második számú trió is messze volt mostanában a csúcsformájától, és sokkal ők sem tudtak hatékonyabbak lenni a legfelső hármasnál. Duchene-t a Canucks elleni mérkőzés második harmadában Sacco mester egyenesen mellőzte, annyira nem volt megelégedve a játékával, ennek eredménye két nappal később a szezon talán eddigi legjobb egyéni teljesítménye lett tőle, amikor elképesztő lendülettel játszott a Dallas ellen, és két pazar gólpasszt is kiosztott, ezt követően viszont a Flames ellen megint gyengébb volt, ráadásul -2-ig süllyedt, így összesítve csupán +1-es a 11 pontja mellett, valahogy nem az igazi idén a formája. Hejduk sorozatbeli hat pontszerző meccs után maradt egység nélkül a Canucks ellen, viszont a következő két meccsen hármat is szerzett, így 15 ponttal Stewart mögött a csapat legjobbja. Remek ritmusban játszik meccsről meccsre, sokat korcsolyázik, a kapu előtt pedig kifejezetten veszélyesen helyezkedik, kíméletlen lövéseivel bármelyik kapus ketrecét képes bevenni, ahogyan már megszokhattuk tőle az évek során. A harmadik szereplő Jones lenne ebben a sorban, azonban a Vancouver elleni kéz sérülése miatt az utóbbi két meccsen nem játszhatott, szerencsére nem tűnik komolynak a problémája. Így aztán Yip korcsolyázhat mostanában mellettük, és egyre inkább kezdi elkapni a fonalat a némileg mérsékeltebb rajt után, az utolsó két meccsen eredményes tudott lenni, szezonbeli négy találatából hármat az utóbbi öt összecsapáson belül szerzett. Mindemellett szombaton lebonyolította karrierje első verekedését az NHL-ben egy röpke kakaskodás formájában.




















- A harmadik sor rettenthetetlen gladiátorai ezeken a meccseken is komoly szerepet vállaltak magukra, még ha a gólok most el is maradtak tőlük. A Canucks elleni gyászos csapatteljesítmény közben O'Reilly és Winnik a gárda legjobbjaivá nőttek elő, egyértelműen a legveszélyesebb sorunkat alkották, s mindketten átlépték a fejenkénti húsz perces játékidőt. A másik két összecsapáson a szokásos, megalkuvást nem tűrő, hajtós játékukat mutatták be, és oroszlánrészt vállaltak abból is, hogy végre a PK-egységünk némi ellenállást tudott bemutatni mostanság. Yip helyére McLeod került fel ebbe a sorba, és talán emiatt is végre emelni tudott egy kicsit a játéka színvonalán, egyre nagyobb hajtást láthattunk tőle, az utóbbi három meccs mindegyikén három-négy lövést jegyzett átlag tíz perceket játszva. Ezen felül két újabb verekedéssel már négy darabnál jár a szezonban, illetve átlépte az 50 perc büntetést, amelynek köszönhetően dobogós a liga legtöbb kiállítást kapó játékosainak kiírt különversenyben.

- Nem várt előrelépés volt tapasztalható a szezon korábbi szakaszaiban szinte csak papíron létező negyedik sorunktól. Az még nem volt akkora eresztés, hogy a Vancouver ellen a többiek gyengélkedése közben ők szerezték az egyetlen gólunkat, az már sokkal inkább, hogy a Stars elleni öt találatunkból hármat vállaltak magukra. Van der Gulik a Canucks-meccs előtti bemelegítés alatt tudta meg, hogy játszania kell, s ha már ott volt, egy közeli brusztolás révén megszerezte pályafutása első gólját az NHL-ben. A Dallas ellen szintén eljutott egy asszisztig, azonban a ma hajnalban rendezett összecsapáson keresztszalag-szakadást szenvedett, amikor egy rosszul sikerült bodicsekknél neki ütközött a palánknak, így a 2010/11-es szezonban már nem valószínű, hogy láthatjuk többet, s még ha nem is nélkülözhetetlen figura, azért az igyekezete dícséretre méltó volt az utóbbi időben. Dupuis folytatja a hihetetlen erőkifejtést, szinte minden egyes cseréjében tudása legjavát igyekszik beleadni, ennek köszönhetően rövid időn belül most négy pontot is regisztrált. Beleértve a Stars elleni nagy napját, amikor 1+2-ig jutott, s közben egy pazar emberhátrányos gólt lőve élete első találat szerezte a ligában. A sérülések miatt Porter egy hét után visszakerült a keretbe, s az első meccsén rögtön két gólt vágott a Dallas-nak, nagyszerű lendülettel igyekezett, erőszakosan játszott, támadta a kaput, kemény lövéseket és harcias ütközéseket vállalt, mintha csak kicserélték volna, a szezon korábbi részében nyoma sem volt ennek az igyekezetnek, amit a felrendelése óta láthattunk tőle.



- A védelmünk szép lassan teljesen elfogyni látszik, a szezonkezdő alaphatosunkból immár négyen sérültek, mivel Foote után Cumiskey-t és Wilson-t is nélkülözni kellett mindhárom összecsapás során. Quincey ugyan kétszer pályára lépett, a Dallas elleni +3-as meccsén összeszedett egy agyrázkódást, így ő is kiesett, pedig végre valami megmozdult a játékában és vissza tudta küzdeni magát semleges plusz/mínusz statisztikára, erre most nyilván hosszabb kihagyás várhat rá. Veteránként az elhárításban már csak Liles és Hannan maradtak a sok újonc között. Az amerikai bekk bár meccsek óta nem szerzett pontot a rekorddöntés óta, ám védekezésben elképesztően stabil, nagyszerűen takarít, és hatalmas szívvel küzd, most társai kiesése után csak még többet vállal, tökéletesen átérezte, hogy az egyik legrégebbi csapattagként, egyben legrutinosabb emberként neki kell vezetnie a gárda hátsó alakzatát, amely során még azt is nem egyszer felvállalta, hogy a fizikai összetűzések során megvédte az újoncokat. Eközben a 22-esünk is változatlanul kiegyensúlyozott, különösen a Dallas ellen volt nagy meccse, amikor +3-at regisztrált, de a többi alkalommal is minimális hibaszázalékkal játszott, meglehetősen biztospontként takarít, ebben az ínséges időkben pedig nagy szükségünk is van a stabilitására. A norvég Holos immár tíz mérkőzéssel a lábaiban kifejezetten tapasztaltnak számít a jelenlegi védelmünkben, az elmúlt három meccsen kiegyensúlyozottan teljesített, még egy asszisztot is feljegyezhetett magának, immár a másodikat, bár támadásban mostanában igencsak leszűkült a játéka néha egy-egy távoli átlövésre, hátul kifejezetten hatékonyan teszi a dolgát, és szállítja előre a korongokat. A Canucks elleni meccsen érkezett el a nagy pillanat a 2007-es első kiválasztottunk Shattenkirk számára, hogy debütálhatott az NHL-ben, amikor felrendelésre került. Mindhárom összecsapásán 20 perc körüli jégidőket kapva rendkívül érett játékot nyújtott, nagyszerűen takarított hátul, jól élt együtt a játékkal, lehetőség szerint a támadásokat is segítette, néhány kemény lövést bármikor képes volt megereszteni, ráadásul fontos játékszituációkban is előszeretettel küldtük fel őt. Két nappal később az egykori egyetemi csapattárs és jóbarát C. Cohen is átesett a bemutatkozáson, szintén jól sikerült számára a debütálás, bár első meccsén jobbára csak a kíméletlen fizikai összetűzések során hívta fel magára a figyelmet, egyébként észrevétlenül és határozottan rombolt a védelemben. A Flames elleni mérkőzésen is egy darabig biztos lábakon állt, de a hajrában két kapott gólnál is keményebb fellépést vártunk volna el tőle a kapunk előterében, de rutintalanságából adódóan az ilyesfajta hibák sajnos megtörténhetnek, reméljük a későbbiekben tud javítani rajtuk. Kénytelenek voltunk Liffitont is bevetni a három meccsen belül kétszer, de azóta is csak epizódszerepet kap, ezalatt túl sok hasznosat képtelen produkálni, viszont legalább hibákat sem igazán vét.

- Budaj elsőszámú kapussá lépett elő, és sorozatban hat mérkőzés óta minden egyes alkalommal ő védte a csapat ketrecét. A korábbi meccsek ügyetlenségeit levetkőzve egész jó formát kapott el hazai környezetben. A Vancouver ellen három PP-gólt kapott, így a 33 védés ellenére el kellett szenvednie első vereségét a szezonban az emberhátrányos egységünk kritikán aluli munkája révén, pedig egyébként meggyőzően teljesített. Két nap múlva a Stars bánátára 31/31-es shutout-ot produkált, amikor idénybeli első, egyben pályafutása kilencedik kapott gól nélküli találkozóját hozta le. A Flames ellen 21/24-es hatékonyságot jegyzett, egy darabig jól tartotta magát, azonban a hajrában fölénybe kerülő ellenfelet képtelen volt megfékezni, és talán védhető gólokat is beszedett. Azért becsülettel tartja magát 90 % felett és 3.00-s kapott gól átlag alatt, ennél nagyobb elvárásaink aligha lehetnek irányába. A lokálpatrióta Grahame a felrendelése óta valamennyi meccsen a padról szurkolt, de bizonyára most már rövidesen eljöhet az idő, hogy a kapuba is beállítjuk, mert Anderson még egy darabig biztosan harcképtelen lesz.




















- Sérültek: Anderson kapus térd sérülés miatt változatlanul nem játszhat, azóta néhányszor már korcsolyázgatott, de még pár hétig biztosan nem számíthatunk rá, nem annyira komoly a sérülése, de lassan gyógyul, és értelemszerűen semmi pénzért nem akarunk kockáztatni vele, inkább várakozunk. Az agyrázkódással bajlódó csapatkapitány Foote a napokban egyre intenzívebben korcsolyázott, várhatóan rövidesen már rendes trénigeken is részt vehet, és talán belátható időn belül újra játszhat. Ugyanezt nem mondhatja el magáról a további három agyrázkódásos sérültünk, mivel Cumiskey, Quincey és Mueller egyaránt harcképtelen, és semmi új információ nincs az állapotukról. Wilson egy blokkolás alkalmával szenvedett láb sérülést, nem tudni törésről, de megközelítőleg még egy hétig nem várható, hogy újra bevethetjük. Galiardi sajnos a Flames ellen eltörte a csuklóját, így bár pontos időtartamot nem tűztek ki a kihagyásának hosszúságára vonatkozólag, gyaníthatóan legalább egy-másfél hónapig nélkülöznünk kell őt. Koci visszatérését már a múlt hétre rebesgették, kiderült, hogy továbbra sincs jól az állkapocs törése, és az edzéseket is abbahagyta. Jones az utóbbi két meccsen nem lépett pályára egy kéz sérülés miatt, de akár már a következő alkalommal lehet esély az aktiválására. Van der Gulik sérülése mind közül a legsúlyosabb, egy keresztszalag-szakadás mindig jónéhány hónapos rehabilitációt igényel, így ha optimisták vagyunk, akkor is legkorábban csak tavaszra várhatjuk vissza, de esélyesebb, hogy egyáltalán nem fog már játszani ebben a szezonban.

Egyéb gondolatok:
Ismét elképesztő mennyiségű sérülés hátráltatja az Avs kibontakozását, jelen pillanatban már tíz játékost kell nélkülöznünk hosszabb-rövidebb időre valamilyen sérülés következtében. Ilyen körülmények között, ennyi újonc játékossal nem lehet csodát várni. Sajnos, ebben a megtizedelt helyzetben biztos, hogy kevesek leszünk a továbbiakban, ha nem térhetnek vissza néhányan minél előbb, és további visszaesés várható, annak ellenére, hogy kevesebb hiányzóval még a jóval erősebb csapatokat is sorra győztük le. Bízhatunk benne, hogy az edzői stáb lelket tud önteni a megmaradt vert seregbe, és a következő mérkőzéseknek nagy önbizalommal futhatunk neki, de ebben a szituációban jelenleg a túlélésért küzdünk, és hogy ezt a nehéz időszakot kiállva ne kerüljünk vészesen nagy hátrányba a rájátszásharcban a riválisainkhoz képest.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 8-4-2, 18 pont (14 meccs)
2. Minnesota Wild 7-4-2, 16 pont (13 meccs)
3. Colorado Avalanche 7-6-1, 15 pont (14 meccs)
4. Calgary Flames 7-7-0, 14 pont (14 meccs)
5. Edmonton Oilers 4-7-2, 10 pont (13 meccs)

A Canucks elkapott egy hat meccses győzelmi szériát, és esélyeshez méltóan a divízió élére állt. A Wild masszív menetelése jóval meglepőbb, jelenleg sorban három nyert meccsnél járnak a minnesotaiak, míg a Flames éppen ellenünk szakított meg egy nyeretlen sorozatot, és próbálnak minél feljebb zárkózni. Ezzel szemben a fiatalos Oilers úgy néz ki idén sem lesz sokkal versenyképesebb, és egy ideje már csak sereghajtók a konferenciában.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 01:00: Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Vasárnap, 01:00: Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 03:00: Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Jövő csütörtök, 03:00: Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Jövő szombat, 03:00: Colorado Avalanche - New York Rangers
Jövő vasárnap, 02:00: Dallas Stars - Colorado Avalanche

A folytatás sem ígérkezik egyszerűbbnek, a hétvégén két idegenbeli meccs vár a fiainkra egy-egy Központi-divíziós ellenféllel szemben, majd néhány hazai mérkőzést vívhatunk meg igencsak kompetens csapatokkal. Most kell csak igazán az erő és a kitartás, hogy megőrizzük a helyzetünket.