A tavalyi nagy érdeklődésre való tekintettel a 2010-es esztendő végén is szavazást hirdetünk a magyar nyelvű Denver Sports Blogon közkedvelt városunk csapatainak legjobb játékosaira, hogy megtudjuk, a magyar sportrajongók szerint kik voltak az év legelismertebb Denver-sportolói. A hét csapatból szerkesztőségünk végül hosszas fejtörés után 20 játékost nevezett a megméretettésre.














A szavazásban a következőképpen lehet részt venni:

- Küldj e-mailt a magyaravsoldal@gmail.com címre, benne sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény.

- A voksolás nem csak a denveri csapatok szurkolóinak szól, hanem minden egyes sportbarát szavazatait szívesen vesszük, aki legalább egy kicsit is tisztában van néhány denveri sportoló képességeivel.

- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik sportolónál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük bele, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!

- A legjobb denveri sportoló választása mellett a legjobb denveri újoncra is szavazhattok, még pedig a következő linken keresztül.

- A szavazás határideje: 2010. december 19., vasárnap, 24:00!

- Végül lássuk a jelölteket! ABC-rendben, kollégáink, ill. szakértő vendégszerkesztőink rövid bemutatásában (avsfan - Colorado Avalanche; Filip - Colorado Mammoth, Denver Outlaws; foppa21 - Colorado Rapids; StormST - Denver Broncos; TomiTanguay - Colorado Rockies; Zephyr - Denver Nuggets).

Craig Anderson (Colorado Avalanche)

A 2008-2009-es évad rávilágított arra, hogy az évek óta égető kapusproblémákra, minden igyekezete ellenére, Peter Budaj sem jelent gyógyírt. A csapat vezetősége, sokakat meglepve az átigazolási időszakban Anderson kegyeiért versengett, s ügynökével remek megállapodást tető alá hozva, két évre szerződtette is az amerikai portást. Az éles szemekkel megáldott fanatikusok legnagyobb örömére. Floridában ugyanis láthatóvá vált, hogy kiváló reflexekkel megáldott hálóőr, aki bírja a terhelést, s nagy nyomás alatt is képes végig koncentráltan teljesíteni. Hinni lehetett abban, hogy amennyiben érezni fogja a megfelelő bizalmat, akkor fel tud nőni a feladathoz. Nem is kellett csalódnunk, Anderson 71 alkalommal kezdett tavaly az Avs ketrece előtt, s óriási szerepet vállalt a lesajnált, fiatal csapat menetelésében. Óriási bravúrjaival tartást adott a gárdának, számtalanszor megadta az esélyt a győzelemre csapattársainak, annak ellenére, hogy a rivális komoly fölényben játszott. Az alapszakaszbeli 71 fellépését 38 győzelemmel, 2.63-as kapott gólátlaggal, illetve 91.7 százalékos védési hatékonysággal zárta. Emellett, karriercsúcsot jelentő 7 hibátlan mérkőzést is elkönyvelhetett. A 2010-es rájátszásban pedig még ezt is sikerült megfejelnie, hiszen 93.3 százalékos arányban hárította a kapujára záporozó lövéseket. Ennek köszönhetően kis híján megleptük a párharc fölényes favoritjának kikiáltott San José Sharks együttesét. Anderson az offszezon lezárultával is ott folytatta, ahol abbahagyta, ám a sorozatterhelés most kezdi éreztetni hatását, mivel idén rövid időn belül másodszor vált harcképtelenné. Ennek ellenére a város legnagyobb meglepetéseként szolgáló Avs hadjáratának vezetőalakjaként minden voksot megérdemel.

Carmelo Anthony (Denver Nuggets)

Anthony Denver városának egyik legkiválóbb kvalitású sportolója, a Nuggets csapatának legfontosabb eleme, aki ebben az évben is fantasztikus szezont futott. Sokáig 30 pont fölött átlagolt és az NBA legjobb pontszerzője volt. Ilyen teljesítmény mellett természetesen részt vehetett pályafutása harmadik All-Star gáláján, Ő volt a nyugati válogatott kezdő kiscsatára. A szavazáson kétmilliónál is több voksot kapott, Bryant után neki volt legtöbb szavazata Nyugaton. Sokáig az MVP cím esélyesei között tartották számon, de végül "csak" a hatodik helyet szerezte meg. Január második hetében megválasztották a nyugati konferencia legjobb játékosának, a szezon végén pedig bekerült az All NBA Second Team-be. A nyári világbajnokságon számítottak volna rá az amerikai válogatottnál, ám sok más sztárhoz hasonlóan Melo is visszalépett a viadaltól. A nyáron felvetette annak lehetőségét, hogy távozik Denverből, ezért nem fogadta el a klub által kínált új, három évre szóló szerződést, ami 65 millió dollárral tette volna gazdagabbá. Ennek következtében jelentősen csökkent a népszerűsége a Nuggets szurkolók körében, de ettől függetlenül Anthony egy fantasztikus sportoló, amit a mostani szezonban is ékesen bizonyít.

Chauncey Billups (Denver Nuggets)

A Nuggets irányítója nagyszerűen kezdte a 2010-es évet, január harmadik hetében Őt választották a konferencia legjobb játékosának, aztán beugróként bekerült az All-Star gála nyugati csapatának keretébe. Pályafutása során immár ötödször szerepelt a gálán, és részt vehetett a tripladobó versenyen is. Tavasszal egy Lakers elleni mérkőzésen két egyéni rekordot is megdöntött, amikor 39 pontot szerzett, és 9 triplát értékesített. A nyár egy részét Törökországban töltötte az amerikai válogatottal a világbajnokságon, s a rendkívül fiatal csapatban Ő képviselte a rutint, Durant után a második legtöbb pontot átlagolta a csapatban és a Nuggetshoz hasonlóan, nagyszerűen fogta össze a válogatottat is. Az amerikai csapat veretlenül zárta a tornát, így Billups világbajnoki aranyéremmel térhetett haza Denverbe. Az NBA egyik legsportszerűbb játékosa, a pályán kívül is igazi úriember, sokat jótékonykodik, igazán lojális a csapathoz és a városhoz egyaránt, a csapat motorja, a szellemi vezér, aki gyakran még az edző helyett is rengeteg tanáccsal szolgál valamennyi játékostársa számára. Egy valódi ikon, akinek magatartásáról valamennyi sportoló egész nyugodtan példát vehetne. Ő végképp az a játékos, aki 100%-osan megérdemli a szavazatokat!

Conor Casey (Colorado Rapids)

A bajnok denveri labdarúgó csapat topjátékosa kanyargós utat járt be 2010ben, de az esztendő végére célba ért és a nehéz időszakok után happy enddel zárta le az évet. Caseynek nem kezdődött a legjobban a szezon, az első meccseken kicsit elvesztette a megszokott góllövő formáját, és külön érzékeny csapásként érte őt, amikor nem került be az amerikai válogatott VB csapatába a selejtezőkben nyújtott kiemelkedő teljesítménye után. Szép lassan összeszedte magát és az alapszakasz második felére már újra a régi formájában tündökölt, fejjel és lábbal egyaránt sokszor volt eredményes, az évad közben a Rapids történetének legeredményesebb góllövőjévé vált. Végül 19 ponttal (13 gól, 6 gólpassz) a csapaton belüli kanadai táblázat élén végzett az alapszakasz befejezésével. Ezután pedig a rájátszásban is kulcsember lett, két nagyon fontos gólt szerzett a négy meccsen. Az egyiket a Columbus elleni főcsoport-elődöntő visszavágóján lőtte, amikor kiesésre álltunk és az ő góljával harcoltuk ki a hosszabbítást, a másikkal pedig a döntőben egyenlítettünk a Dallas ellen. Az MLS Cup Final MVPjének is megválasztották, miután hatalmasat küzdött és a csapat mindkét góljából kivette a részét. Casey a nehéz évkezdet és a VB sokk után megrázta magát és pályafutása legnagyobb sikerét érte el a bajnoki címmel. Aligha bánta meg, hogy télen nem igazolt Európába, és ahogy ő lojális maradt Denverhez, most úgy kell nekünk is meghálálni a maradását és kifejezni elismerésünket az egész éves teljesítménye előtt, hogy szavazunk rá a voksoláson.

Omar Cummings (Colorado Rapids)

Cummings hatalmas évet futott idén és a fiatal támadó új egyéni szezoncsúcsot állított fel a 2010ben szerzett 14 találatával, amivel életében először lehetett a csapat házi gólkirálya. Caseyvel félelmetes csatárkettőst alkottak és messze az MLS legeredményesebb csatárkettőse voltak, számtalan fontos meccset döntöttek a góljaikkal. Hasonlóan ékpárjához, nála is szóba került a távozása, mivel már a szezon közben szerették volna leigazolni őt Mexikóból, azonban a klub mindenképpen meg akarta tartani a játékost, és újabb hasonlóság, hogy ő sem lehetett ott a világbajnokságon, mivel hazája Jamaica képtelen volt kiharcolni a részvételt a dél-afrikai tornára. Tehát Cummings számára idén az MLS volt a legfontosabb és nem is kellett csalódnunk benne. Azok után, hogy az elmúlt években mennyi kritikát kapott a sok kihagyott helyzet miatt, 2010ben kamatostul visszafizetett mindent. Jónéhány meccsen életveszélyesen játszott, gyorsaságával és remek lövéseivel rengetegszer okozott gondot az ellenfél védőinek, kapusának. A rájátszásban már jobban figyeltek rá, így bár jól játszott és kiharcolta a döntőbe jutást érő találatot, ő maga egyetlen gólt sem tudott szerezni a playoffban. Sajnos bizonytalan a jövője a csapatnál, mivel több európai csapat is szeretné őt megszerezni a téli átigazolási időszakban, de remélhetőleg sikerülhet megtartanunk őt. Addig a szavazásban rá is minél több jelölést adhattok le!

Alex Gajic (Colorado Mammoth)

Nem sok pozitívumot lehet megemlíteni a Mammoth 2010-es szezonjával kapcsolatban, azonban van egy dolog, amire bármikor örömmel gondolhatunk vissza az év végeztével, és az egyértelműen Alex Gajic újoncéve volt. A legutóbbi draft 1/5-ös választása személyében egy egészen kompetitív sportolót ismerhettünk meg, aki 26 góllal a csapat második legeredményesebb játékosa lett, és összesen 48 pontot jegyezhetett fel magának, nyolc emberelőnyös találatával pedig kiemelkedően a legjobb volt a denveriek közül. Különösen elismerésre méltó volt a teljesítménye abban az időszakban, amikor bátyja egy súlyos betegsége következtében képtelen volt játszani, ő pedig a testvéréért is harcolva lenyűgöző erőfeszítéseket hajtott végre, és három alkalommal is a hét legjobb újoncának választották meg a ligában, mialatt zsinórban három meccsen minimum öt gólt szerzett, és elsöprő fölénnyel lett március hónap legjobb elsőéves játékosa, míg az év végi rookie-választáson a harmadik helyet szerezte meg a Toronto két klasszisa mögött, akik jobb csapatteljesítményüknek köszönhetően esélyt sem adtak Alex-nek. Emlékezetes volt még tőle az idei hazai Blackout-meccsen nyújtott teljesítménye, amikor a későbbi bajnok Washington Stealth ellen egymaga hat találatot vállalt, de még további alkalmakkor is hatalmas gólokat szerzett, vesztett helyzetben is mindent megpróbált, fiatal korát meghazudtuló nyugodtsággal, küzdeni tudással végezte a munkáját, és azon kevés játékosaink egyike, aki a förtelmesre sikeredett Mammoth-szezon után is nyugodtan tud a tükörbe nézni. A legtöbbet talán az mondja el teljesítményéről, hogy újonc játékost nem szívesen szerettünk volna megversenyeztetni az év sportolója választáson, csak külön a zöldfülűeknek kiírt versenyben, azonban a legifjabb Gajic-fivért egyszerűen vétek lett volna kihagyni erről a listáról.

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)

Egy évvel ezelőtt, amikor Gonzalez felkerült a Rockieshoz, meglepően jó ütő formában kezdett el játszani, de csak akkor kezdhettük el őt igazán komolyan venni, amikor a rájátszásban a csapat messze legjobbja volt és a Philies elleni vesztes NLDS négy meccsén .588as átlaggal tüzelt. Ez már kicsit előrevetítette, hogy mire számíthatunk tőle a 2010es szezonban, de talán még a legmerészebb álmainkat is felül múlta az a teljesítmény, amit valójában kaptunk tőle. Első teljes kezdő szezonját brutális formában játszotta, elképesztően kiegyensúlyozott volt, nem egyszer három-négy vagy még több érvényes ütést regisztrált a meccseken, közben pedig ipari mennyiségben termelte a hazafutásokat és az egyéb pontokat érő megmozdulásokat. Mindezt durván hat hónapon át folyamatosan, ennek a vége pedig az lett, hogy a szezon legvégéig Triple Crown esélyes és MVP favorit volt Pujols és Votto mellett. CarGo az elmúlt idényt fantasztikus számokkal zárta: .336os átlagával a National League legjobbja lett és az élmezőnyben végzett 34 HRal és 117 RBIval. Az idény végi MVP választáson az előkelő harmadik helyet szerezte meg a két nála jóval komolyabb nevű riválisával szemben az újságírók szavazai alapján, de a játékosok voksolásán elhódította az év legjobbjának járó Players Awardot. Emellett egyedüliként az NL outfielderek között megkapta a Gold Gloveot és a Silver Sluggert, amely elismerés a poszt legjobb védekező, ill. támadó játékosának dukál. A venezuelai rakéta félelmetes formában sűvítette végig a 2010es évet, rengeteg feledhetetlen pillanatot szerezve a Rockies szurkolóinak. Ha csak egyet akarok kiemelni, akkor a július 31i cselekedetét mondanám, amikor a Cubs ellen egy őrületes felső lelátóra lőtt walkoff homerunnal tette teljessé a cyclet, amire a klub történetének hatodik játékosaként lett képes. De ez tényleg csak egy volt a sok-sok szép pillanat közül, hihetetlen jó five tool player lehet belőle, a bemutatkozó éve káprázatosan sikerült és nagy reményekkel várjuk a folytatást. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a 2010es denveri sport év egy az egyben CarGo show volt, amit ez a kölyök leművelt idén, az bárkinek a becsületére válhatna. Ezt a voksolást csak ő nyerheti meg, tegyetek érte!

Ubaldo Jimenez (Colorado Rockies)

Évek óta emlegetjük, hogy ha Jimenez egy kicsit kiegyensúlyozottabban tudná tartani a jó formáját, akkor a liga egyik legjobb dobója lehetne. No, 2010ben ebből láthattunk egy kis ízelítőt, amikor a dominikai gyorstüzelő végre oda került, ahol mindig volt a helye. Ubaldo fantasztikus formában kezdte az idényt és az első két hónapot még 1.00s futás elszenvedési átlag teljesítmény alatt zárta, miközben több shutoutos meccset is kiosztott és áprilisban majd májusban is NL legjobb dobójának választották meg. Eközben április 17én történelmi tettet hajtott végre, amikor az Atlanta Braves ellen nem hogy pontot nem szenvedett el, de az ellenfél ütői még csak ütést sem tudtak szerezni ellene, ezzel a klub fennállása óta az első dobójátékos lett, aki elérte az úgy nevezett no-hitter teljesítményt. Nagyszerű első fél éves játéka révén bekerült pályafutása során első alkalommal az All Starra, ahol a győztes NL csapat kezdő dobója lehetett, ami hatalmas elismerésnek számított. Sajnos azonban az alapszakasz második felében képtelen folytatni az emberfeletti játékot, elfáradt, többször is bajba került, egyes meccseken pedig hiába játszott jól az ütőink éppen gyengélkedtek így nem tudott győzelmeket szerezni. Ennek ellenére fantasztikus szezonon van túl, például klub rekordot döntött a 2.88as ERAval és a 214 strikeouttal egyaránt, de sajnos a 20 győzelem nem jött neki össze pedig többször is volt rá esélye, valahogy mindig balszerencséje lett azokon a meccseken, így be kellett érnie 19 sikerrel. Kicsit a szezon második felében visszaesett, de azt nem is várhattuk el, hogy a teljes évadot az őrült formájában játszhatja végig, így sincs miért szégyenkeznünk és az év dobója választáson Halladay és Wainwright mögött a harmadik helyet szerezte meg az NLben. Nagyszerű éve volt és az első három hónapban mutatott teljesítményével abszolút minden szavatot megérdemel tőlünk.

John-Michael Liles (Colorado Avalanche)

Egy nagyon komoly érv azonnal felsorakoztatható mellette, többször hangoztatta már nyilatkozataiban, mennyire komolyan az egyesületünkért dobog a szíve. Olyan hokis, aki ha csak rajta múlik, sohasem cseréli fel másra az Avalanche mezét, és egész pályafutását nálunk szeretné eltölteni. A játék iránti alázata, valamint szorgalma, rendíthetetlen győzni akarása szintén példa nélküli. Offenzív kvalitásait számos szakember dícsérte már, ám még többen mondták azt, hogy sohasem lesz belőle igazán meghatározó hátvéd az NHL-ben a méretei miatt. Liles azonban rácáfolt a kritikus hangokra, egyenletes fejlődést bemutatva a 2009-2010-es szezonban 59 meccsen 31 pontot termelt. Ám a saját harmadon belüli védekező munkája továbbra is hagyott kívánnivalót maga után, emiatt nevelő szándékkal Sacco mester többször is a lelátóra száműzte őt. Johnny azonban nem hisztizett, nem sértődött be, hanem még nagyobb intenzitással vágott bele a nyáron a felkészülésbe. Erőfeszítéseit pedig most ősszel óriási siker koronázta, ugyanis a csapat legjobb bekkjeként elől-hátul egyaránt rendkívül stabil teljesítményt nyújt. 23 meccset követően ugyanannyi egységgel pont/meccs átlaggal áll, s emellett ő az együttes legpluszosabb játékosa is, +10-el neve mellett. Elfogultság nélkül állítható, hogy amennyiben így folytatja, úgy a Norris-trófea elnyerése sem tűnik elérhetetlennek. Illetve annak tudatában, hogy hazánkban is mekkora rajongótáborral bír, az sem elképzelhetetlen, hogy ebben a szavazásban is az élmezőnyben fog végezni.

Brandon Lloyd (Denver Broncos)

Tavaly érkezett Chicago-ból, (Orton támogatásával) és bár a 2009-es szezonban csak nagyon keveset volt pályán, gyakran még az egyes meccsekre benevezett 45-ös aktív keretbe sem fért be, idénre teljesen megtáltosodott. Messze ez a legjobb szezonja már most a 2010-es a karrierjében, alig féltávnál minden jelentős statisztikai mutatóban megdöntötte karrierje eddigi legjobb egy szezon alatti teljesítményét. 10 meccs alatt letudta az elkapóknál fontos mérföldkőnek számító 1 000 yard-ot, amihez mindössze 54 elkapás kellett neki, a 19,4 yard/elkapás, pedig nagyon jónak számít az NFL-ben. 11 hét után vezette az NFL-t az elkapott yard-ok, a yard/meccs, a 20+ és a 40+ yard-os elkapások terén is, miközben 10. helyen állt a 7 elkapott TD-vel és 13. helyen a yard/elkapás mutatóval. Túlzás nélkül állítható, hogy Lloyd őszi produkciója az NFL egyik legjobb teljesítményének a számít a posztján, és teljes joggal remélhetünk tőle Pro Bowl-jelölést, valamint az év denveri sportolója választáson is minél előkelőbb helyre várhatjuk.

Kenyon Martin (Denver Nuggets)

K-Mart a 2010-es évben újra olyan játékkal örvendeztette meg a Nuggets szurkolókat, mint amit elvárnak tőle. Nagyrészt neki volt köszönhető a csapat téli menetelése, fokozatosan lendült bele a játékba, mire olyan fantasztikus formába került, hogy már az évekkel ezelőtti, karrierje legjobb időszakbeli önmagát idézte. Sorra játszotta a jobbnál jobb mérkőzéseket, rendre hozta a 10-10 lepattanó és pont fölötti átlagot, elsöprő lendülettel játszott, a védekezése ligaelit szinten volt. Aztán közbeszólt egy makacs térd sérülés, a csapat kénytelen volt nélkülözni Martint, ami nagyon meglátszott az eredményeken és a mutatott játékon egyaránt, a konferencia második helyéért küzdő csapatból néhány meccs alatt átvállaltottunk a rájátszásért harcoló együttesbe a kiválása után. Ebből is látszik mennyire fontos eleme Kenyon a csapatnak. Az alapszakasz végére felépült, így a rájátszásban is pályára léphetett, de sajnos nem tudta azt a lendületes játékot hozni, mint korábban, talán hiba volt siettetni a visszatérését. Nagyon fontos a jelenléte a többiek számára, most sérülten is minden meccsen ott van az oldalvonal mellett a többiekkel, és gyakran jobban pörög, mint a pályán lévő társai. Ha már az év sportolójára lehet voksolni, akkor Kenyon is nagyon megérdemli a szavazataitokat, hiszen fantasztikusan játszott az év elején és most sérülten is azért küzd, hogy minél előbb újra a pályáról segíthesse győzelemhez a csapatát!

Drew Moor (Colorado Rapids)

Moor a Rapids védelem meghatározó alakja volt a 2010es szezonban. Mindent elmond fontosságáról, hogy a szezon minden egyes percét a pályán töltötte, vagyis az összes meccset végig játszotta az alapszakaszban és a rájátszásban egyaránt, tehát az idény mind a 3060 minutumát lejátszotta. Egészen döbbenetes sportteljesítmény, mindez kiváló védőmunkával párosult, akár középhátvédként, akár bal oldali védőként is nyugodt szívvel bevethető volt bármikor. Rendre biztos pont volt a hátsó alakzatunkban, számtalan nagy mentése volt a csatárok elől vagy a kapu torkából és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az év teljes hosszában az alapszakasz kezdetétől a rájátszás legvégéig. Egyetlen gólt szerzett a szezonban, amikor a Columbus elleni hazai alapszakasz meccs hajrájában egy fantasztikus győztes gólt fejelt. Moor kiváló évet zárt, így nem is lehetett kérdéses a jelölése, és az esztendő legnagyobb sikerét végrehajtó csapatunk emblematikus figurájaként számíthat a szavazatokra.

Brendan Mundorf (Denver Outlaws)

Mundorf ebben az évben is az Outlaws legeredményesebb játékosa tudott lenni, miután az alapszakaszbeli 11 fellépése során 38 pontot szorgoskodott össze, 22-t találat, 16-ot assziszt formájában. Bravúros teljesítménye révén mindössze három ponttal maradt le az egész MLL pontlistájának dobogójáról, így be kellett érnie a negyedik hellyel. A nyáron tagja volt a manchesteri világbajnokságon aranyérmet nyerő amerikai válogatottnak, sőt, egyenesen a csapat legeredményesebb játékosa lett 27 ponttal, hiszen a VB hét találkozóján 17 gólt vágott, így természetesen a torna All-Star csapatába is beválasztották. Azonban idén sem tudta bajnoki címhez vezetni az Outlaws seregét, így ismét be kellett érnünk egy elődöntővel, de talán jövőre már végre sikerült a hőn áhított bravúr, feljutni a bajnokság tetejére. Mundorf kétségtelenül városunk elsőszámú lacrosse-osa, aki nem csak csapata, de az Egyesült Államok válogatottját is képes volt vezetni, és Denver idei legnagyobb nemzetközi sikerét elérve, újdonsült világbajnokként várhat minél több szavazatot.

Kyle Orton (Denver Broncos)

Két irányító is érkezett a nyáron a csapathoz, mindkettő fiatal, egykori első körös draft pick volt, de Orton-t ez úgy tűnik, hogy kicsit se zavarta meg, és még a tavalyi bravúros évét is felül tudja múlni az aktuálisan futó NFL-szezonban. Az őszi remek játékával pedig tökéletesen meghálálja a bizalmat, amikor sokak elképedésére a Broncos az új szerződéssel a liga egyik legjobban kereső irányítójává tette a nemrég még kételyekkel fogadott játékost, aki azóta egyre inkább elnyeri valamennyi a Broncos-drukker szimpátiáját. Mindössze 10 meccs kellett neki a 3 000 passzolt yard eléréséhez, és az első tíz forduló alatt 17 TD-t dobott a mindössze 6 interception mellé, igaz volt még 2 elvesztett fumble is. Rendre jól találja meg az elkapóit, pedig sokan nem tartották túl nagyra a WR sort. Hiába a gyengélkedő, lassan összeálló támadófal, a halvány - bár már javulgató - futójáték és a sokszor rossz play calling, ő kitartóan hozza a jó passzokat és néha futva is megoldja a problémás helyzeteket. Idei karakteres teljesítménye azt hiszem, végleg elhallgattathatta az őt bíráló hangokat, egyúttal pedig tényleg a város igazi egyéniségei közé emelkedett, szóval bátran szavazzatok Ortonra!

Jamie Shewchuk (Colorado Mammoth)

Shewchuk pályafutása legeredményesebb szezonját zárta idén a ligautolsó Mammoth-ban, s mi több, 31 góljával és 66 pontjával egyaránt a csapat legjobb játékosa lett, ráadásul még a szerzett labdák terén is a legjobbnak bizonyult, a maga 83 darabjával. Egyeduralma részben komoly kritika a többiek felé, hogy mások nem tudták tartani vele a lépést, és gyakorlatilag a gárda rutinos meghatározó emberei közül egyedül ő tudott olyan teljesítménnyel előállni, amit joggal követeltünk volna meg többektől is. Számtalan fontos gólt szerzett, de társai támogatásának hiányában képtelen volt megvalósítani a csapat céljait, viszont minden elismerést megérdemel, hogy megpróbált a franchise player Prout egyfajta utódja lenni, de legalábbis a hadvezér távollétében igyekezett vállára venni a fiatal társaságot, több-kevesebb sikerrel. A történelmi gyenge szereplés évében először fordult elő a csapattal az a csúfság, hogy egyetlen játékosunk sem volt a top20-ban az NLL év végi pontlistáján, de Shewchuk nem sokkal maradt el ettől, és a 22. helyen végzett. Ha a szebb múlttal rendelkező lacrosse csapatunk számára 2010 pocsékul is sikerült, Shewchuk teljesítménye miatt akkor sem nem érheti szó a ház elejét, és büszkén lehet tagja listánkon az év húsz legjobb denveri sportolójának.

Paul Stastny (Colorado Avalanche)

Joe Sakic visszavonulásával komoly teher került a vállára. Neki kellett az újjáépülő, ifjú titánokból álló csapat vezéregyéniségévé válnia, de szerencsére nem roppant össze, ezzel a komoly tehertétellel is meg tudott felelni az elvárásoknak. A tavalyi szezont 79 ponttal zárva, házi pontkirályként vezette rájátszásba a gárdát. Senkit nem ért meglepetésként, hogy ezután az amerikai válogatott olimpiai keretébe is meghívót kapott, képviselve ezáltal az egyesület színeit. Az ötkarikás játékokon sem vallott szégyent, gólt lőtt, asszisztokat osztott ki, így 3 ponttal vette ki részét a Team USA meneteléséből, mely végül ezüstéremmel fejezte be a tornát. Paul idén sem lankad, az első sorunk vezéreként már 22 egységet szerzett, s minden eddiginél jobban szeretné megdönteni egyéni rekordját. Egészen egyedüli játékintelligenciával van megáldva, egyre lazábban képes rendre a pontlista élmezőnyében tanyázni. Jól szemlélteti játéka fontosságát, hogy amikor csupán csonka szezont tudott futni, pocsékul játszott az együttes, korán távol kerülve a szaggatott vonaltól. Komoly játéktudása, rendkívül szimpatikus szerénységgel párosul, talán a liga egyik legalábecsültebb pontgyárosa, de ha máshol nem, legalább a denveri szurkolók körében értékeljük nagyra a teljesítményét a voksainkkal!

Chris Stewart (Colorado Avalanche)

Egészen hihetetlen fejlődési ívet mutat. Két évvel ezelőtt, még az AHL színvonala is erősnek bizonyult számára, a felrendelésének hatására viszont megtáltosodott. Egyre inkább megtalálta a közös nevezőt Sacco mesterrel is, aki fokról-fokra mind jobban ráérzett arra, mit kell játszatni a tiszteletet parancsoló fizikai adotsságokkal rendelkező támadóval. Chris 2010-ben megszerezte első mesterhármasát a Blues ellen, amit előtte utoljára az Avs színeiben Milan Hejduk hajtott végre, közel három évvel korábban. Azóta nemrégiben született egy újabb tőle, az ősszel Flames ellen. Stewart lendületes játékával csodás gólok sorát lőtte, 28 találattal az együttes legeredményesebb játékosa lett az elmúlt szezonban, míg 64 pontjával Stastny mögött a 2. helyen végzett. A nyáron pedig még tovább fejlesztette magát, eddig 23 találkozón 25 egységet gyűjtött össze, ebből 11 gól, amellyel vezeti a csapaton belüli rangsort. Ha lendületbe jön, egyszerűen megállíthatatlan, az ellenfelek lepattannak róla, ragyogóan finom csuklójának köszönhetően pedig bárhonnan képes betalálni. A sportág rengeteg szerelmesének lesz a kedvence, mivel a játék minden vonzó elemét demonstrálni tudja: ütközik, gólt lő távolról, eredményes kiugrásból, verekszik. Játékában gyakran magában hordozza a Gordie Howe-tripla esélyét - azaz, amikor egy játékos egy mérkőzés alatt gólt lő, asszisztot ad, illetve ezen felül verekedésre is vállalkozik. Stewie neve mellett eddig hármat lehetett feljegyezni. Mára nem túlzás azt állítani, hogy a liga egyik legjobb erőcsatára, és az Avs seregének nélkülözhetetlen figurája lett.

Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)

Tulo még ha nem is tudta kielégíteni az előzetes célkitűzését, az MVP címet, nem lehet elégedetlen magával az idei esztendőt követően Szokásához híven lassan kezdte a szezont, az első hazafutására is több hetet kellett várni, de még így is karrierje legjobb első két havi teljesítményét nyújtotta 2010ben. Június közepén viszont beütött a krach és szertefoszlottak az MVP remények, amikor eltörött a csuklója és másfél hónapot ki kellett hagynia emiatt. Beszavazták őt az All Starra így karrierje első jelölését megszerezte, de a gálán nem tudott pályára lépni a sérülése okán. Visszatérte után fokozatosan egyre jobb formát kapott le, az elég jó augusztus után pedig szeptemberben olyan teljesítményt nyújtott, amire nincsenek szavak. 80 éve nem tudott egy játékos hasonló produkciót végrehajtani egy hónapban, mint ő a szezon utolsó teljes havában produkált, minden lehetséges klubcsúcsot megdöntött, amikor a havi teljesítménye 15 HR és 40 RBI volt. A nagyszerű befejezés pedig az év végi díjátadókon is elég sokat számított, mivel a Gold Glove és a Silver Slugger díjat is elhódíthatta, mindkettőt most szerezte meg először a karrierjében. Nagyon jól dolgozott védekezésben is, az egész mezőny legaktívabb shortstopja volt és elképesztően látványos megoldásokat láthattunk tőle, az ütő teljesítményére szintén nem panaszkodhattunk, 27 hazafutás és összesen 95 pontszerzés, amely számok a másfél hónap kihagyást tekintve még inkább lenyűgözőek. Ráadásul az MVP választás ötödik helyére is oda tudott érni közvetlenül a legjobbak mögé, ez pedig a sérülése fényében ugyancsak hatalmas teljesítmény volt. Tulo nemrég az offszezonban bebizonyította, hogy mindenképpen Denverben képzeli el a jövőjét és egészen 2020ig meghosszabbította szerződését a Rockiesnál, a denveri sport igazi arca, szóval még sok-sok alkalommal szavazhatunk rá ilyen év végi választásokon, de elsőként most van szüksége Tulonak a voksainkra.

Drew Westervelt (Denver Outlaws)

Westervelt sem sokkal maradt el Mundorf nagyszerű termelésétől, és 32 pontjával a csapat második legjobbja volt az ezévi bajnokságban, és top10-es helyen végzett a liga kanadai táblázatán. Eközben 18 gólt és 11 asszisztot szerzett, s három két pontot érő távoli találatával az egész Outlaws legjobb nehéztüzérének bizonyult. Jelölttársával együtt jelen volt a VB-n, és 12 gólt vágott az amerikai válogatott színeiben, ezzel a csapat negyedik legjobb góllövőjének bizonyult az angliai viadalon. Westervelt szintén nagy erőket mozgosított ebben az évadban a minél jobb szereplés érdekében, de az elődöntőben ő is kevésnek bizonyult. A szezon nagy részében lehetett számítani rá, végig kiegyensúlyozottan teljesített, nagy formában szállította a pontokat, a VB-n szintén meghatározó tagja volt a bajnok USA együttesének, így a denveri színekért tett erőfeszítéseit illene a szavazatainkkal honorálnunk.

D.J. Williams (Denver Broncos)

Már hosszú évek óta a denveri védelem egyik oszlopa, igazi vezér, aki csendes, inkább csak a tettei beszélnek helyette. Tény, hogy az ittas vezetés miatti letartóztatása nem tett jót a hírnevének, de az is tény, hogy a játékán ez nem látszik meg, tovább lépett az egyszeri balul elsülő pillanaton, és a nem túl sportszerű magatartása után is összeszedte magát, azóta is megalkuvást nem türő módon teljesít a linebacker. Top 20-ban van idén is a szerelések terén (79 tackle 10 meccs alatt) és vezeti csapatát 3,5 sack-el, utóbbi egy ILB-től elég szép teljesítmény, ráadásul egy darabig az NFL egyetlen játékosa volt, aki mind a szerelések, mind az irányítóledöntések terén a legjobb a saját egyesületén belül. Nincs könnyű dolga, hiszen folyamatosan változik mellette a LB-sor, amiből menet közben két meghatározó ember is kidőlt hosszabb időre, mégis rendre sikerül összefognia az egységet, és ez a csapatrész még a sok sérülés ellenére is meglepően jól teljesít. Az elmúlt szezonokbeli sorozatos, kiegyensúlyozott teljesítménye ellenére sem lehetett még ott egyetlen Pro Bowl-on (és nem valószínű, hogy idén másként lesz), így nyugodtan a liga egyik legalulértékeltebb linebackerének tekinthetjük, de házon belül mindenképpen elismerésre méltó a teljesítménye, szóval rá is becsülettel gyűjtögessük a voksokat!