Az elmúlt héten újabb négy mérkőzéssel folytatta menetelését az NBA-ben a Denver Nuggets. Két hazai és két idegenbeli mérkőzést játszott a csapat. Otthon az Atlanta Hawks és a Charlotte Bobcats voltak az ellenfeleink, majd a Utah Jazz és a LA Clippers otthonában vendégszerepeltünk.




















A Blazers elleni hosszabbításban elszenvedett vereség után néhány nap pihenőt követően, múlt hétfőn hazai pályán az Atlanta Hawks ellen javíthatott a csapat. A Portland ellen remeklő Gallinari sérülés miatt hiányzott a csapatból, helyette Chandler kezdett, a többi poszton a megszokott felállásban léptünk pályára. Nem kezdtük túl jól a találkozót, kezdetben Chandler és Nené pontjainak köszönhetően tartottuk magunkat, de a negyed végére már Felton, Smith és Martin is betaláltak. A második felvonás első néhány percében a vendégek egy jó szériával csaknem tíz pontra megléptek, de cserejátékosainknak köszönhetően sikerült megállítani a sólymokat. A negyed hátralévő részében már sokkal kiegyenlítettebb játék folyt, és a szünetre szép lassan egy pontra zárkóztunk fel. A harmadik felvonásban fej-fej mellett haladtak a csapatok, egyik fél sem tudott a záró negyed előtt komoly előnybe kerülni, így izgalmas utolsó etapnak néztünk elébe. A negyedik negyed első két percében tovább folytatódott az adok-kapok, majd a következő időszakban szerencsére mi kaptunk el egy jó szériát, aminek köszönhetően lélegzetvételnyi előnyhöz jutottunk. A hátralévő időben már csak annyi volt a feladat, hogy ezt a 7-8 pontot megtartsuk, amit sikeresen végre is hajtottunk, így végül különösebb nehézség nélkül 100:90 arányban győztünk. Nagyon komoly csapatmunka eredményezte ezt a sikert, öt játékosunk szerzett több mint tíz pontot, de senki sem érte el a húszas határt. Martin dupla-duplával zárt, 11 lepattanója és 14 pontja volt, lehetett volna ennél is eredményesebb, ha ügyesebben használja ki a büntetőit. A cserepadunk jól játszott ezen a találkozón, Felton 16 ponttal és 7 gólpasszal szállt be, Smith pedig a csapat legeredményesebb játékosa volt, 19 ponttal. Mindössze hatszor adtuk el a labdát a mérkőzésen, ez nagyon kis szám, örömteli, hogy Billups nélkül is képes labda biztosan játszani a csapat. A festékben egyértelműen felülmúltuk az ellenfelünket, 50 pontot termeltek a játékosaink a tábla alól, ezen kívül még a lerohanásokból szerzett pontok tekintetében volt nyomasztó a fölényünk.

A csapat következő ellenfele a Charlotte Bobcats volt, két nappal később őket is hazai pályán fogadtuk. Igaz, a Cats még elméletileg harcban van a keleti nyolcadik helyért, előzetesen nem számítottam ellenük nehéz mérkőzésre. A mérkőzést jól kezdtük, már az első negyedben a vendégek tudtára adtuk, hogy nem sok keresnivalójuk lehet ezen az estén a Pepsi Centerben, és a játékrész végére már nyolc pontos előnyünk volt. A második negyed közepe tájékán alaposan megszórtuk az ellenfelünket, ekkor már 18 ponttal is megléptünk, a szünetre 14 pont maradt ebből az előnyből. A harmadik negyed elejét egész jól indította a vendég együttes, tíz pont körülire faragták le a hátrányukat, de aztán mintha bedeszkázták volna a gyűrűnket, hosszú perceken át képtelenek voltak pontot szerezni. Ennek az lett az eredménye, hogy visszaállítottuk, sőt, növeltük az előnyünket, a záró menet előtt már 24 ponttal álltunk jobban. Az utolsó felvonás már csak formalitás volt, a Cats is feladta a találkozót és jobbára a cserejátékosaik szerepeltek, nálunk is előkerültek olyan, eddig keveset- vagy még egyáltalán nem látott játékosok, mint például Forbes, Mozgov vagy Kuofos. A cserék bizonyítási vágyának köszönhetően erre a negyedre is megmaradt a lendület, így a vége nagyarányú, 120:80-as győzelem lett. Az eredmény nagyjából mindent elárul erről a mérkőzésről, óriási fölényben kosárlabdáztunk, ez leginkább annak volt köszönhető, hogy szinte minden játékos jó napot fogott ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a csapatból heten értél el a tíz pontot. Lawson dupla-duplával zárt (14 pont és 10 assziszt), de Nené és Martin is közel voltak hozzá, hogy két mutatóban is kétszámjegyű eredményt könyvelhessenek el. A védekezésünk is nagyon rendben volt, tulajdonképpen annak volt köszönhető, hogy a harmadik negyedben végleg megtörtük az ellenfelet. Támadásban félelmetesen hatékonyak voltunk, ritka az olyan mérkőzés, főleg ezen a szinten, amikor egy csapat 60% feletti mezőnymutatóval zár egy meccset, nekünk most ez is sikerült.

Másnap a következő mérkőzés már jóval nehezebbnek ígérkezett, hiszen a nagy rivális Utah Jazz otthonában kellett helytállnia a csapatnak. A találkozót egy 7:0-ás futással indítottuk, a Jazz egy kicsit beragadt a rajtnál, de a negyed közepére elkezdtek közelebb zárkózni, a játékrész végére azonban sikerült visszaállítani a hét pontos különbséget. A második negyedben is hasonló játék folyt, a hazaiak próbáltak egyenlíteni, de valahányszor közel kerültek, mindig volt válaszunk és újra elléptünk pár ponttal. Az első két negyedet így végig vezetve hoztuk le. Az előnyünk egészen a harmadik negyed utolsó percéig tartott, ekkor egyenlítettek, majd fordítottak is a hazaiak. Az utolsó negyedben már Afflaloéknak kellett az eredmény után futniuk, az utolsó öt percen belül Felton egy hárompontossal egalizált, ezt követően a vezetést is újra átvettük. A mérkőzés vége meglehetősen fordulatosra sikerült, a Jazz Harris és Jefferson vezérletével újból fordított, ekkor Lawson állt a csapat élére és a gyorsaságát kamatoztatva sikeresen harcolt ki büntetőket, ezek révén sikerült előnybe kerülnünk. Tíz másodperccel a vége előtt Afflalo triplája, majd Felton büntetője után már öt ponttal meglógtunk, ekkor már csak öt másodperc volt az órán. Harris azonban még izgalmassá tette ezt az öt másodpercet, bevágott egy hármast, két pontra csökkentve a Jazz hátrányát. A labda a Nuggetsnál, pontosabban Kenyon Martinnál volt, és már csak 1,2 másodperc volt hátra a találkozóból, joggal gondolhattuk, hogy itt már nem lehet baj. Martin viszont elrontotta a bedobást, kicsúszott a kezéből a labda, egyenest az előtte üresen álló Kirilenko kezei közé, az orosznak csak egy sima ziccert kellett volna feltennie, de képes volt elhibázni ezt az egyszerű feladatot, nagy örömet szerezve ezzel a Nuggets drukkereinek. A furcsa végjáték után végül 103:101-re nyertünk Utahban. A csapat legjobbja Ty Lawson volt, 23 ponttal, 5 gólpasszal és 6 lepattanóval vette ki a részét a sikerből, ezen kívül remekül lépett elő a meccs hajrájában, nagyon nagy szerepe volt ebben a fontos győzelemben. Nem sokkal maradt el tőle Afflalo sem, Ő 19 pontot szerzett és végre a tőle megszokott pontossággal játszott. A padról némi meglepetésre ezúttal Andersen volt a legeredményesebb, főleg a találkozó elején villogott, 13 pontot szerzett. Nagyon hiányoltam ezen kívül viszont a blokkokat, csak egy alkalommal sikerült az ellenfél játékosát betakarnunk, ezzel szemben a Jazz tíz sapkát is kiosztott, Jefferson egymaga hatot jegyzett.





















A múlt heti sorozat utolsó mérkőzését a Los Angeles Clippers ellen játszottuk szombaton, méghozzá idegenben. A kisebbik LA-i csapat egyszer már megtréfált minket Kaliforniában és ezt a találkozót is Griffinék kezdték jobban. Az első negyed közepe felé kezdtek ellépni tőlünk, és hét pontos előnyt szereztek a játékrész végére. A folytatásban is a vendéglátók akarata érvényesült, tovább növelték az előnyüket, ami így már bőven tíz pont fölöttire hízott, de a félidőig sikerült valamennyit lejjebb tornázni a hátrányunkból. A harmadik negyedben nagyon fontos lett volna közelebb kerülni az ellenfélhez és ennek megfelelően jól is kezdtük ezt a játékrészt. Sikeresen felzárkóztunk, még az egyenlítés is sikerült, de negyed végére a hazaiak ismét visszavették a vezetést, de legalább meccsben maradtunk a befejező negyedre. A meccs utolsó öt percéig tartani tudtuk magunkat, a végjátékban viszont jobb volt az ellenfél, megőrizték a magabiztos előnyüket, így megérdemelten, 100:94-re megnyerték a találkozót. Elég gyengén ment a játék a csapatnak, védekezésben és támadásban is alulmúltuk a megszokott teljesítményünket, fáradtnak és egy kicsit fásultnak éreztem a társaságot. A kezdőből Nené volt az egyetlen játékos, aki jól teljesített, 25 pontot és 14 lepattanót jegyzett ezen a mérkőzésen. A cserepadról Felton volt a legjobb, 18 pont, 7 lepattanó és 6 gólpassz volt a mérlege. A vereség oka elsősorban a pontatlan dobásoknak volt köszönhető, 102 mezőnykísérletből csak 40 alkalommal voltunk eredményesek. A festékben és a lepattanók tekintetében ugyan nem teljesített rosszul a csapat, a blokkok viszont megint elmaradtak, négyszer állítottuk meg az ellenfelet blokkal, ezzel szemben a Clippers 11 alkalommal tette ugyanezt. Az utóbbi mérkőzéseken a bűntőzésünk is eléggé leromlott, kevesebbszer állhatunk a vonalra, mint korábban, és azt a kevés lehetőséget is elég gyenge hatékonysággal értékesítjük, ezen a mérkőzésen csupán 61%-osak voltunk a vonalról. Ezen mindenképpen javítani kell majd a későbbiekben.

A Clippers elleni vereségtől eltekintve egész jó volt ez a hét. Nagyon erős csapat van kialakulóban, egy olyan gárda, amelyikben nincs egyénieskedés, ahol mindenki keményen dolgozik a csapat sikeréért. Sok jó játékosunk van jelenleg, nagyon mély a cserepadunk is, ha a hibáinkat sikerül kijavítani, vagy csak csökkenti a mértékükön, akkor jó esélyünk lesz rá, hogy utolérjük az Oklahomát a csoportunk élén.

A közeljövő programja:

Péntek, 04:30 Denver Nuggets @ Phoenix Suns
Vasárnap, 03:00 Detroit Pistons @ Denver Nuggets
Jövő kedd, 01:00 Denver Nuggets @ New Orleans Hornets
Jövő csütörtök, 00:00 Denver Nuggets @ Atlanta Hakws
Jövő szombat, 00:00 Denver Nuggets @ Orlando Magic
Jövő vasárnap, 00:30 Denver Nuggets @ Miami Heat

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 39-23 (62 meccs)
2. Denver Nuggets 37-27 (64 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 37-27 (64 meccs)
4. Utah Jazz 33-31 (64 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 15-50 (65 meccs)