Folytatódik az idei NFL draftot felvezető sorozatunk, és a most következő kiadásunkban a Denver Broncos elmúlt években draftolt játékosaival szeretnék foglalkozni. Vagyis a régmúlt idők történelme után ezúttal még többnyire aktív futballistákat tekinthetünk át, akiket a Vadlovas istálló választott ki az amatőr börzén, bár azóta már korántsem mindegyikük tartózkodik a csapat birtokában, de betekintést nyerhetünk, hogy azóta ki, milyen karriert futott be. A legutóbbi öt draft valamennyi denveri választásáról egy kicsit bővebben értekeznék, az azt megelőző fél évtized pick-jei közül pedig a legmeghatározóbbakról teszek említést.

2010:

Az egy évvel ezelőtti börzéről már blogunk hasábjain is bővebben olvashattatok, és egyébként sem nagyon hiszem, hogy különösebben be kéne mutatnom a legelőkelőbb kiválasztottainkat, hiszen a tavalyi kilenc Broncos-drafolt közül heten is a csapat jelenlegi 53-as keretét alkotják. Az első kör 22. pozíciójában a Georgia Tech-ről érkező elkapó Demaryius Thomas-t választottuk ki, aki karrierje első szezonjában sérülések miatt képtelen volt kiteljesedni, de első TD-jait már megszerezte, és nem egyszer megvillantotta átlagon felüli képességeit, remélhetőleg a jövőbeli stabilizálódni fog a fizikai állapota, és egészségesen számíthatunk rá. Az 1/25-ös pick Tim Tebow azóta is a franchise nagy projektje, egyelőre kérdések övezik, hogy az új stáb mennyire kíván számítani a Florida egykori egyetemi klasszis irányítójára. Az elmúlt szezon utolsó néhány meccsén már kezdőként mutathatta meg magát, és a sokat bírált tehetség 5 passzolt, és 6 futott TD-vel hívta fel magára a figyelmet, egyértelműen a közönség nagy kedvence, nem csak Denverben, de az egész országban imádják, a többség idén már őt várja a csapat első irányítójának. A második körben fogott Zane Beadles, és a harmadikban kiválasztott J.D. Walton egyaránt a támadófal meghatározó emberei voltak a 2010-es esztendőben, a kezdeti nehézségeket követően szépen megállták a helyüket, és alighanem a jövőben is számíthatunk rájuk az OL-ben. A harmadik forduló végén még egy elkapó akadt a horgunkra, Eric Decker személyében, aki ideje nagy részét csak a ST-ben töltötte a pályán, de az évad véghajrájában megszerezte első touchdown-ját az NFL-ben, és szintén komoly tehetséggel bíró WR, alighanem számolnunk kell vele. Az ötödik körös Perrish Cox számtalan alkalommal kezdő CB volt a klasszis Bailey mellett, és a vállalható újonc hibái ellenére határozottan helyt tudott állni, az első INT-jét is megszerezte, könnyen elképzelhető, hogy a következő időszakban még komolyabb szerep hárulhat rá. Két körrel később még egy cornerback került hozzánk, Syd'Quan Thompson általában részfeladatokat kapott a secondary-ben, de két interceptiont úgy is lehalászott, hogy jobbára csak a special team-ben számoltunk vele, hiszen legjobb esetben is 3-4. volt a poszt ranglistáján. A 6. körös OL Eric Olsen, és a 7. körös DE/OLB Jammie Kirlew képtelen volt pályára kerülni, előbbi az év nagy részében a PS-t erősítette, utóbbi azóta már a Bills alkalmazásában áll.


2009:

Az ez évi draft top pick-je, a 12. összetett pozícióban kiválasztott Knowshon Moreno volt, akit mindenki elképedésére választott ki a zöldfülű McDaniels, munkássága első draftján, talán a legkevésbé sem futót vártunk volna az első körben. Ennek ellenére a Georgia tehetséges running back-je eddig mindkét évében határozott teljesítményt nyújtott, s együttesen tucatnyi TD-t kapart össze futva, illetve elkapásban is bátran lehetett rá számítani. Hacsak nem történik valami nem várt fordulat, Moreno a jövőben is a csapat első számú embere lehet a poszton. Nem ő volt az egyetlen 1st rounder-ünk ebben az évben, ugyanis a 18. helyen a DE/OLB Robert Ayers-t rendeltük a csapathoz, aki különösen a másodéves szezonjában nyújtott kimagasló produkciót, bár sajnos kellemetlen sérülés is hátráltatta, pedig amikor játszott, rendre az egység egyik legbiztosabb pontja tudott lenni, a továbbiakban is könnyen meghatározó tag lehet a védelmünkben. A második kör elején JMD az egyik legnagyobb szerencsétlenségét követte el azzal, hogy egy első körös pick-et áldozott a 37. pozícióban a CB Alphonso Smith-ért, aki nem igazán találta helyét a Broncos secondary-ben, és egy erősen közepes újonc szezon után, a 2010-es évad előtt a tartalék TE Gronkowski-ért elcseréltük a Lions-hoz, ahol már sokkal jobban ment neki, s az elmúlt idényben öt interceptiont, ill. az egyik után egy visszahordott TD-t ért el. Szintén második körös (48. pozíció) választás volt a safety Darcel McBath, de eddig egyik évében sem igazán tudta bizonyítani a magas kiválasztásának jogosságát, nem nyújtott rossz teljesítményt, de az igazi kiugrás még várat magára, talán a 2011-es szezon (vagy amikor lesz) elhozza az ő idejét. Lehet, hogy még Smith-nél is nagyobb baklövésként tarthatjuk számon Richard Quinn 2/64-es kiválasztását, teljesen átlagos, harmadik számú blokkoló tight end, elkapása szökő évben van egyszer, egy onside kick megszerzésén kívül másra nem is emlékezhetünk tőle a két év alatt, egy második fordulós választástól ennél joggal várnánk többet. A negyedik körös David Bruton mindkét idényben backup safety volt, leginkább csak sérülések esetén kaphatta meg a lehetőséget, de a ST-ben tavaly már egyértelműen meghatározó emberünk volt. A draft maradék négy denveri kiválasztottja már nem található a keretünkben. Az offensive guard Seth Olsen a 2009-es évadot töltötte a mieinknél, majd tavaly az első néhány fordulót követően átadólistára került, ahonnan a Vikings csapott le rá. Az ötödik körben a néhai Kenny McKinley-t választottuk ki, aki sajnálatos módon, 2010. szeptemberében öngyilkosságot követett el, miután pszichés gondokkal küzdött, és a meghatározó egyetemi évei után NFL-karrierje sérülések miatt nem tudott kibontakozni. A csapat azóta is megrendülten áll az elvesztése előtt, az elmúlt évad meccsein a játékosaink az előtte való tisztelgés jegyében a WR 11-es számú mezét viselték a sisakjukon. A QB Tom Brandstater csak a 2009-es előidényben tudott lehetőséghez jutni, azt az évet még harmadik számú irányítóként töltötte a csapatnál, azóta jelenleg a Dolphins bő keretének tagja. A C Blake Schlueter már a 2009-es szezont sem kezdte meg nálunk, több együttesnél is csak a PS-okban volt megtalálható, legutóbb az Atlanta-nál tűnt fel.

2008:

A 2008-as draft volt a HC Mike Shanahan utolsó börzéje a csapattal (persze, akkor ezt még nem tudta), és ugyancsak az 1/12-es választási lehetőséggel élhettünk először, amikor az OT Ryan Clady-t szólítottuk a színpadra. A Boise State félelmetes OL-embere hatalmas reményekkel érkezett a klubhoz, ilyen magasan erre a posztra tényleg csak a legjobbakat szokták draftolni. Nem is kellett csalódnunk benne, első évében még csak sack-et sem kaptunk róla, kiválóan reprezentálta teljesítményét, hogy az év újonca választás harmadik helyén végzett, és az All-Pro 2nd team-be is bekerült. A következő idénye is remekül sikerült, új NFL-rekordot állított fel a sorozatbeli sack nélküli lejátszott meccsek terén, és ebben az évben már Pro Bowler volt. Sajnos, a 2010-es szezon előtt súlyos sérülést szenvedett, és bár a rajtra készen állhatott, harmadik szezonja egy fokkal halványabbra sikerült, de természetesen az OL alapembere lehet a jövőben. A második kör 42. helyén a WR Eddie Royal-t választottuk ki, aki a három szezon alatt 8 TD-t postázott a csapat színeiben, eleinte Marshall mögött volt második célpont, majd JMD kimondottan slot receiver-ként számított rá, így egyelőre kicsit bizonytalan a sorsa, hogy vajon milyen szerepkörben számolunk vele a következő évadtól, de abban biztosak lehetünk, hogy bárhol meg fogja állni a helyét. A két negyedik fordulós választottunk közül a C Kory Lichtensteiger egy évet töltött nálunk, azóta visszakúszott Shanny-hez, míg a CB Jack Williams másfél év tartalékoskodást követően Detroit-ba távozott, de ott sem igazán tudta megváltani a világot. Az ötödik körben nagy reményekkel draftoltuk az Arizona State egykori futóját, Ryan Torain-t, azonban a tehetséges sportoló az első meccsein térdszalag-szakadást szenvedett, majd az IR-ről elbocsátottuk őt. Később, Shanahan mester új állomáshelyén tűnt fel, amikor az őt draftoló admirális, 2010-ben szerződtette a Redskins-hez, és a fővárosi csapatban tavaly tíz meccsen 742 yardig és 4 TD-ig jutott, kezd újra felfelé ívelni a pályafutása, de kétségtelenül azóta is sérülékeny. A forduló másik választása a defensive tackle Carlton Powell nem is kezdhette nálunk a szezont, elbocsátása után számtalan csapatnál töltött be kiegészítő szerepet a PS-ban, utoljára a Jets-nél alkalmazták. A hatodik fordulóban akadt a horgunkra a csapatot jelenleg is erősítő univerzális Spencer Larsen, aki sokoldalúságának köszönhetően nagyon fontos tagja lett a keretnek, mivel linebacker-ként és fullback-ként egyaránt számíthattunk rá. Első évében gyakran egy meccsen belül feltűnt védekezésben és támadásban egyaránt, azóta viszont úgy néz ki, hogy megragadt a FB-poszton. Emlékezetes jelenet részese volt tavaly a Chiefs ellen, amikor Tebow neki adta első NFL-es TD-passzát, ami egyúttal számára is az első TD volt a profik között. A tartalék S Josh Barrett nem sokat tudott tenni a csapatban két idénye alatt, jobbára a ST-ben számítottunk rá, majd az elmúlt évet már a Pats-nél töltötte sérültként. Fontos név volt még erről a draftról a 7/227-es pick-kel megszerzett Peyton Hillis, akire első évében jobbára fullback-ként számítottunk, de később sérülések miatt felnőtt RB-nek, és egyszerűen megállíthatatlan volt, ám az edzőváltás után kinevezett JMD-nél kegyvesztett lett, a szakember képtelen volt igazodni a játékstílusához, és egy hányatatott évet követően, a következő offszezonban elcserélte őt az irányító Brady Quinn-re. Az elmúlt esztendőt tehát már a Brows-nál töltötte, ahol az NFL legjobb futói közé emelkedett, 1177 yardot és 11 TD-t szállított a clevelandi csapatnál, mi pedig azóta is verhetjük a fejünket a falba, hogy ilyen balgán eltékozoltuk őt.


2007:

Ezen a börzén mindössze négy játékost választottunk ki, de érdekességekben 2007-ben sem szűkölködtünk. A 17. választásból rögtön az elhíresült Jarvis Moss-tévedésnek ültünk fel. A Floridában nagyszerű egyetemi éveket letudó OLB/DE hatalmas reményekkel került a Vadlovakhoz, azonban három szezonon át képtelen volt normális formát elkapni, és hiába fogadkozott, sehogysem következett be nála jelentősebb javulás, pedig elég türelmesek voltunk vele. Végül tavaly novemberben tettük ki a szűrét, egy héttel később pedig már alá is íratta őt a nagy rivális Raiders, azóta legalább őket hátráltatja. A második kör végén, érdekes módon ugyanerre a posztra érkezett egy újabb választás, amikor Tim Crowder-t draftoltuk. További hasonlóság, hogy vele sem mentünk többre, ő is pocsék karriert élt meg nálunk, két év alatt hozott ugyan 10.5 sack-et, de képtelen volt megragadni a keretben, így a 2009-es szezon első hetei óta már a Tampa Bay játékosa. A harmadik fordulóban a támadó falember Ryan Harris kifogása már annál biztosabb választás volt, azóta is megbízhatóan látja el a RT-szerepkört, bár sérülések miatt 2010-ben nem lehetett teljes éve. Aktuális szerződése az offszezonban lejárt, de vélhetően maradni fog a csapat birtokában. Végezetül még a DT Marcus Thomas-ra csaptunk le a negyedik körben, aki szintén a DL megerősítésének nagy reménysége volt, ám az első két választáshoz hasonlóan, nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzőtt reményeket, bár Moss-ékkal ellentétben, jelenleg is a csapat alkalmazásában áll, de a kiegészítő ember szerepköréből azóta is képtelen volt kilépni, és vélhetően most már így is marad.

2006:

2006-ban kifejezetten sikeres börzét produkáltunk, számtalan komoly tehetségre vetettük ki a hálónkat, akik éveken át meghatározó emberek tudtak lenni a csapatnál, vagy még azóta is azok, bár a három legjobb kiválasztottat JMD gyorsan elüldözte. Emlékezetes módon, Plummer karrierje legjobb szezonja után felcseréltünk a 11. helyig, hogy kiválaszthassuk a Vanderbilt-ről érkező Jay Cutler-t, a jövő reménységeként. Szükségünk is volt már az irányítóra az első évében, ugyanis Plummer sorozatos betilje miatt az utolsó öt találkozón a rookie QB volt a kezdő, de hiába játszott határozottan, a csapat mégsem tudott bejutni a rájátszásba. A következő szezonra Plummer távozott, Cutler pedig megkapta a teljhatalmat és egyre nagyobb fejlődést bemutatva, kifejezetten karakteres támadójátékot köszönhettük neki, 2007-ben 20, '08-ban 25 TD-passzt osztott ki, utóbbi évében Pro Bowl-résztvevő volt. Azonban az edzőváltást követően csúnyán összebalhézott az újonnan kinevezett McDaniels-szel, kettejük önfejűsége pedig végül az irányító elcseréléséhez vezetett, így Orton-ért, valamint több értékes draftjogért cserébe a Bears-hez került. A feledhető első chicagói éve után, 2010-ben egészen az NFC-döntőig vezette a Macikat, ahol csak a későbbi győztes Packers állította meg őket, miközben Jay lesérült. A 2/61-es Tony Scheffler hasonló ívet futott be nálunk, Cutler felemelkedése alatt a QB egyik kedvenc célpontja lett, és 2007-ben a liga legjobb tight end-jei közé tartozott 549 elkapott yard-dal és 5 touchdown-nal. JMD irányítása alatt azonban egyre jobban kikerült a pikszisből, a 2009-es utolsó meccs előtt pedig durván összeveszett a trénerrel, és egyes források szerint összeesküvésre buzdította társait, így értelemszerűen nem maradhatott sokkal tovább a csapatnál, és a 2010-es idény előtt egy három csapatos cserében Detroit-ba küldtük. A Lions-nál nem tudott egyelőre maradéktalanul kibontakozni, mindössze egy 1 TD-játékban vehetett részt, de a 378 yardos teljesítménye így is elismerésre méltó volt a 2010-es esztendőben. A harmadik egykor szebb denveri jövővel kecsegtető klasszis nem más, mint az elkapó Brandon Marshall, a 2006-os börze negyedik körös, 119. kiválasztottja. A hihetetlen atletikusságáról és agyatlanságáról híres WR ugyancsak négy szezont húzott le a Broncos-nál 2006 és 2009 között. Cutler idejében csillogott a legfényesebben, bár utolsó évében volt a legeredményesebb, 10 TD-vel, ráadásul egy 21 elkapásos mérkőzéssel új NFL-rekordot is felállított. Azonban JMD-vel abszolút nem találta meg a közös nevezőt, a két nehéz egyéniség óvodás harcai után az idényt hosszas huzavona után kezdhette el, a végén pedig Scheffler sorsára jutott, és a Dolphins-hoz küldtük két második körös draftjogért. Floridában is elérte az 1000 yardos határt, sorozatban a negyedik szezonjában, de csupán három TD-t hozott, maradéktalanul tehát biztos nem lehetett elégedett magával. Jóval kellemesebb az alig néhány hellyel utána kiválasztott Elvis Dumervil-ről beszélni, a DE/OLB ugyanis azóta is a csapatot erősíti, ráadásul tavalyelőtt végleg az NFL egyik legrettegettebb játékosává vált, amikor a mindig nagy tehetségnek tartott pass rusher, 2009-ben végre kihozta magából a maximumot, és az újjáépített védelmünk szívében, 17 sack-kel ligaelső és Pro Bowl-er lett. Sajnos, a következő szezont megelőző edzőtáborban súlyos mellizom-szakadást szenvedett, amely miatt teljes egészében ki kellett hagynia a 2010-es esztendőt, de nagy reményekkel várjuk őt vissza, hogy amikor lesz új szezon, ott folytassa a rombolást, ahol abba hagyta. Szintén a negyedik körben húztuk ki a WR Domenik Hixon-t, aki másfél évig sokadik számú célpontunk volt, majd nem sokkal az elbocsátása után a Giants szerződtette őt, és bár elkapásban ott sem lett főszereplő, szép lassan a liga egyik meghatározó kickoff returner-ének nőtte ki magát, első évében rögtön SB-győztes lett, majd a tavalyi offszezon alatt összeszedett térdszalag-szakadás miatt kihagyta a 2010-es idényt. Az évi ötödik körös választásunk Chris Kuper volt, s a falember feltűnése óta kirobbanthatatlan a right guard posztról, ráadásul az alaszkai származású hűvös pusztító az előző évben már a csapat egyik kapitánya lehetett. Kiválasztottuk még a center Greg Eslinger-t is, de az első évét sérülések hátráltatták, majd a 2007-ben a Köln csapatával az NFL-Europe egyik legjobbja volt a posztján, tengerentúli visszatérése viszont nem hozott jelentősebb változást, és több csapatnál is csak a PS-egységet erősítette, 2008-ban még nálunk is újra megfordult, mielőtt végleg eltűnt volna a szem elől.

- A 2005-ös draft legelőkelőbb denveri kiválasztottja, a második fordulóban (56. hely) hozott néhai Darrent Williams volt, aki Bailey mögött második számú CB volt a csapatnál, majd a második idényét követően, 2006-ról 2007-re virradóra, az Újév hajnalán egy szórakozóhely előtt meggyilkolták. Emlékét a klub azóta is méltóan őrzi, és nincs Broncos-szurkoló a virágon, aki ne összeszorult gyomorral emlékezne vissza a fiatal játékos tragikus elvesztésére. Ezen a drafton még további két cornerback-et választottunk, Karl Paymah és Domonique Foxworth egyaránt eltöltött néhány szezont a Broncos-nál, de meglehetősen sebezhetőek voltak, így idővel távozniuk kellett. Előbbi jelenleg a Texans, utóbbi pedig Ravens secondary-t erősíti.

- 2004-ben óriási meghatározó választást hajtottunk végre, amikor az 1/17-es cédulát D.J. Williams személyében realizáltuk. A csupaszív linebacker jelen állás szerint az évtized legjobb denveri draftoltja, legalábbis azt tekintve, hogy karrierjét nálunk futja ki, hiszen megszerzése óta évről évre nélkülözhetetlen munkát végez a középső védelmi sorban, és egyértelműen a liga egyik legalábecsültebb LB-ként tarthatjuk számon. A második körben Shanny egyik nagy találmánya, a RB Tatum Bell volt az emberünk, aki először két évet töltött a csapatnál, újoncként 8 TD-t ért el, de nem lépte át az 1000 yardot, második nekifutásra csak kétszer jutott be az endzone-ba, de meghaladta az ezres határt. Aztán a 2007-es évad előtt egy balul elsült cserében a CB Dre Bly-ért cserébe Detroit-ba küldtük, ám pályája innentől lefelé ívelt, és hamarosan elbocsátották, majd a 2008-as szezon közben újra szerződtettük őt sérülések miatt, és az utolsó néhány meccsen szépen megállta a helyét, de nem hosszabbítottunk vele. Ezután még eltöltött egy szezont az UFL-ben, jelenleg viszont állás nélküli, gyakorlatilag már felhagyott a sporttal, ám hivatalosan még szabadügynök.

- A 2003-as börze 20. helyén az OT George Foster volt az első választásunk, aki megbízható munkát végzett a falban, három szezonban is mindannyiszor legalább egy futót 1000 yard fölé segített, azonban az említett Tatum Bell-cserében ő is a Lions-hoz került, ahol eltöltött még néhány évet, azóta viszont már csak az UFL-ben tud érvényesülni. Ezen a drafton még a DE Nick Eason volt jelentősebb választás, de két év hányattatás után elbocsátottuk, majd Cleveland-ben talált magára, végül Pittsburgh-ben kötött ki, 2008-ban bajnoki címet nyert az együttessel, de mostanság ott sem sok babér termett neki.

- Ashley Lelie, az első kör 19. helyezettjeként volt a legmagasabb kiválasztottunk 2002-ben, de a Hawaii tehetséges elkapója korántsem teljesítette az elvárásokat, csupán a harmadik szezonjában tudott igazán kibontakozni, amikor átlépte az 1000 yardot. Aztán viszont a 2006-os Javon Walker-trade-et alaposan zokon vette, és cserét kért a csapattól. Rövid időn belül négy különböző klubnál is megfordult, de sehol sem tudott gyökeret verni magának, így a közelmúltban visszavonult. A második fordulóban Clinton Portis választása óriási húzásnak tűnt, első két szezonjában egyaránt átlépte az 1500 yardot, közben a liga történetének legfiatalabb játékosaként egy meccs alatt négy, majd egy meccs alatt öt futott TD-vel döntött NFL-rekordot. Azonban a 2004-es szezont megelőzően komoly cserére szántuk el magunkat, és a félelmetes futót elcseréltük a Washington-ba a klasszis CB Champ Bailey-ért, és egy második körös draftjogért cserébe. Végülis jól döntöttünk, hiszen Champ ikonná vált Denverben, és bár Portis is nagyszerűen folytatta a Redskins-nél, az elmúlt években a sorozatos sérülései igencsak ellehetetlenítették a munkáját, az említett 2nd rounder-ből pedig később Tatum Bell személyében megfelelő utódot húztunk a posztjára.

- A 2001-es börze feledhető választásai közül egyedül a negyedik körös Ben Hamilton emelkedett ki, ugyanis a center nyolc éven keresztül dolgozott a kiválóan működő denveri támadó fal tengelyében. 2009-től kezdve viszont már egyre többször adódtak hiányosságai, majd a következő évben sérült listára került, és elbocsátottuk. A tavalyi szezont még lejátszotta a Seahawks-nál, ám azóta felhagyott az aktív sportolással.

Rövidesen pedig arra is fény derülhet, hogy vajon 2011-ben mely újonc játékosokkal gyarapodhat a Vadló-család, hiszen április 28-30-ig kerül megrendezésre az idei draft az NFL-ben.