Az utóbbi hetekben a Colorado Buffaloes futballcsapata elkezdte lejátszani a konferencia-mérkőzéseket az egyetemi bajnokságban, ám ahogy az sajnos várható volt, a Pac-12 csapatainak többsége ellen képtelenek vagyunk labdába rúgni, és nyolc játékhét után továbbra is csak egyetlen - non-conference - győzelemmel árválkodnak a több sebből vérző Bölények, immár minden reménytől megfosztva.



















Az ötödik héten, október első napján 1-3-as mérleggel a tarsolyunkban fogadtuk a Washington State együttesét, akik ellen az első hivatalos konferencián belüli mérkőzést játszottuk a Pac-12-ben. Mi több, rögtön egy olyan ellenféllel találkoztunk Boulder-ben, akikkel szemben lehettek előzetes győzelmi esélyeink - amit nem sok újdonsült rivális ellen mondhatunk el magunkról. A pályán is tanúbizonyságot tettünk róla, hogy lehet keresnivalónk, és az első félidőben két távoli mezőnygólnak, valamint Paul Richardson soron következő elkapott TD-jének köszönhetően 13-10-es előnyre tettünk szert. A folytatás után nem sokkal Hansen egy újabb tökéletes passzt intézett az end zone-ba, öt perc elteltével a végzős elkapó Toney Clemons-t találta meg, aki ezzel zsinórban a harmadik meccsen jegyzett TD-t. Rövidesen a WSU is beért a mieink felségterületére, azonban a három pontos előnyt sokáig őrizgettük. Már csupán öt perc volt hátra a mérkőzésből, amikor egy hosszú drive-ot TD-vel fejeztük be, méghozzá a fantasztikus meccset záró Rodney Stewart vetődött be egy yard-ról önmaga szezonbeli első TD-jéért, miközben 26 carry-ből egészen 132 yardot szállított a konyhára, és további 34-et elkapásból tett hozzá. A végjátéknak tehát 27-17-es vezetéssel mehettünk neki, és a siker szagát megérezve tombolt a Folsom Field, ám a WSU támadásba lendült, és egy két és fél perces akcióból 7 pontot tudtak faragni. Újra hozzánk került a labda, azonban a fél pálya közelében puntra kényszerültünk, így két perccel a befejezés előtt újra támadhatott az ellenfél. A Cougars mindent egy lapra tett fel, és az ötödik play-ből egy 63 yardos passzjátékot hajtottak végre, amivel megfordították a mérkőzést. Mindössze 40 másodpercünk maradt a következő kickoff után, azonban a legelső sikeres passzal Richardson hiába robogott előre a vendégek 38-as vonaláig, ott a szerelésnél elvesztette a labdát, innentől pedig lehozták a meccset, és 31-27-re vesztettünk. Tyler Hansen 15/23-as hatékonysággal 175 yardot dobott, a két említett TD-passza mellett pedig három makulátlan meccs után először jegyzett interceptiont. 'Speedy' és az elkapók zseniális teljesítményéről már esett szó, míg a freshman kicker Will Oliver ismét kitett magáért, két 48 yardos mezőnygólt sikeresen oldott meg, egy esetben pedig a 29 yardos kísérletét blokkolták. A vereségnél is fájóbb volt az elkapó Paul Richardson elvesztése, aki lábsérülés miatt innentől három hetes kihagyásra számíthatott.




















Egy héttel később Andrew Luck félelmetes csapata, az akkori országos hetedik kiemelt Stanford ellen nem sok - de annál kevesebb - esélyünk lehetett házon kívül. Nem is történt meglepetés, főleg hogy Luck idénycsúcsot jelentő 370 passzolt yard-dal tisztelte meg a coloradói legénységet. Az első támadásból akár még a vezetést is megszerezhettük volna, de a közeli blokkolt FG-t TD-re hordták vissza, így máris a Cardinal került lépéselőnybe. Az egyetlen pontunkat a második negyedben 0-13-as állásnál szereztük, amikor Hansen 5 yardos átadásából az elsőéves futó Tony Jones érte el egyetemi karrierje első touchdown-ját. Később a Stanford fokozatosan, de annál kiegyensúlyozottabban további öt alkalommal ért be a pontszerző területre, amire a Buffs részéről egyetlen válasz sem érkezett, így a végeredmény 48-7 lett. Ahogyan azt vártuk, ezen a mérkőzésen nem osztottak lapot a mieinknek, nem sok momentumunk volt Luck újabb sziporkázása mellett. Hansen ezúttal átlépte a 200 yardot, egy-egy TD-t és INT-t regisztrált, közben 29 passz kísérletéből 15 volt sikeres. A futójátékunk nagyon nem működött, mindössze 60 yardot haladtunk a földön (ennek a harmada ráadásul a QB meneküléseiből származott), és csupán play-enkénti 2.2 yardos átlagra voltunk képesek.

Ezután egy újabb idegenbeli mérkőzés szerepelt a programban, méghozzá a Washington ellen, akik ellen talán reménykedhettünk valamiben. Ezek a remények viszont gyakorlatilag már akkorra semmisé váltak, ahogy elkezdődött az összecsapás. A Huskies az első negyedben három TD-t pörkölt be, melyre egyetlen válasz érkezett, és a félidőre már 38-10-es előnyt építettek fel maguknak. A meccs második felében a különbség már nem változott, a harmadik és a negyedik negyedben is mindkét csapat egy-egy TD-t hozott, így a végeredmény 52-24-es, újabb megsemmisítő vereség lett. Sajnos, ez a fellépés sem múlt el vezéráldozat nélkül, az első számú futó Rodney Stewart ugyanis térdszalaghúzódást szenvedett, és innentől előreláthatólag 2-4 hetes kihagyást helyeztek kilátásba neki. Távollétében az ifjú Tony Jones-nak jutott több lehetőség, aki azok után, hogy múlt héten pályafutása első TD-jét regisztrálta, ezen a találkozón az első futott beérései is megszülettek, miután két alkalommal is egy-egy rövid játékból nyújtotta át a labdát a vonal felett. Ezzel együtt csak 49 yardig jutott, a futójátékunk ezúttal is haldoklott, legalább a passzok egész jól ültek. Hansen nem dobott pick-et, szállított 155 yardot, míg a freshman QB Hirschman is szóhoz jutott a lefutott találkozó utolsó negyedében, és 52 yardot regisztráltak a neve mellé.

Az eddigi utolsó fellépést múlt szombaton tudtuk le, de ebben sem volt köszönet. Az erőltetett menet folytatódott, a #10 Oregon egy cseppet sem volt kegyes a hazatérő mieinkhez, és - még ha torz is a kép - a Kacsák valósággal széttépték a Bölényeket. A mérkőzés már az első negyedben komolytalan jelleget öltött, 15 perc alatt ugyanis négy TD-ből 29 pontot szedtünk be. A harmadik játékrészben 0-45 is volt az állás, amikor végre sikerült a minimális szépítés, egy punt return alkalmával megfékeztük a visszahordót az end zone szélén, és a sophomore FS Terrel Smith belökte őt egy safety-re, ezzel beállítottuk a 2-45-ös végeredményt. Nem lehettünk büszkék erre a mérkőzésre sem, az offense egyetlen pontot sem volt képes összekaparni, 231 total yard-ot értünk el, ami alapjában véve nem rossz, azonban ennek a túlnyomó többségét a saját térfelünkön szállítottuk. Darragh O'Neill, újonc punter-nek, nehéz napja volt, összesen 12-szer (!) kellett felszabadítania, ennek ellenére becsülendő, 43.2 yard-os távolságba szálltak a labdái átlagban - csoda, ha nem sérült le a megterhelés után, elnézve a szerencsénket. Ismét mindkét QB színre lépett, egyikük sem lépte át a fejenkénti 100 yardot, ráadásul Hansen dobott egy pick six-et, míg az egész támadóegység legjobb embere Jones volt a maga 71 futott yard-jával, de az end zone közelébe esélye sem lehetett most odaférkőzni.






















A Pac-12 konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

Északi csoport:
1. Stanford Cardinal 5-0 (7-0)
2. Oregon Ducks 4-0 (6-1)
3. Washington Huskies 3-1 (5-2)
4. Oregon State Beavers 2-2 (2-5)
5. California Golden Bears 1-3 (4-3)
6. Washington State Cougars 1-3 (3-4)

Déli csoport:
1. Arizona State Sun Devils 3-1 (5-2)
2. USC Trojans 3-1 (6-1)
3. UCLA Bruins 2-2 (3-4)
4. Arizona Wildcats 1-4 (2-5)
5. Utah Utes 0-4 (3-4)
6. Colorado Buffaloes 0-4 (1-7)

Tudtuk előre, hogy nem rólunk fog szólni a konferencia-váltást követő első esztendő, de talán ekkora kilátástalanságot, még a legpesszimistább szakértők sem jósoltak volna a Buffs-nak. Nyolc hét alatt minden elveszett, azon négy első osztályú csapat egyike vagyunk az országban, amelyik már most biztosan lemondhat a Bowl-szereplésről. A Washington State elleni vereség különösen fájó volt, nagyon közel voltunk a sikerhez, és a hajrában 10 pontos előnyről veszítettünk - könnyen lehet, hogy nem is lesz már több ekkora lehetőségünk idén nyerni. Rengeteg kulcsember sérülése nehezíti az egyesület szereplését, több mint húsz éve nem látott mennyiségű freshman játszik hétről hétre, s az ország egyik legerősebb programja már csak a hab a tortán.

Maradt még öt mérkőzés, de semmi jóban nem érdemes már reménykedni. Az eddigi tendencia alapján arra is kevés az esély, hogy egyáltalán a 0-9-es csoporton belüli mérleget elkerüljük, mert még a verhetőnek tűnő Utah és UCLA is klasszisokkal jobb formában van, ráadásul mindkettővel idegenben találkozunk.

A Buffaloes hátralévő menetrendje:

Október 30., vasárnap, 00:30 Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
November 5., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 12., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 19., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 25., péntek, 21:30 Utah Utes - Colorado Buffaloes*