Nagyot fordult a kocka a Colorado Avalanchenél, a szezon eleji hazai vesszőfutással szemben most sorban 5 meccset nyertünk meg a Pepsi Centerben. Ellenben idegenben kezdtünk el bukdácsolni, az utóbbi három mérkőzés közül is csak a két hazait hoztuk, amivel sajnos nem értünk igazán sokat.
























A múlt hét kedden léptünk először pályára, sorban három idegenbeli vereséget követően visszatértünk Denverbe, ahol meglepetésre 4-3ra büntetőkkel legyőztük a San Jose Sharkst.
Sérülés miatt két szélső Kobasew és Yip hiányzott a szokásos nevek mellett, Porterre még a korábbi eltiltása miatt nem számíthattunk, illetve Wilsont fej sérüléssel IRre tettük, de legalább Stastny visszatérhetett pár meccses kihagyásából. A kapuban Varlamov próbálta feltartóztatni a cápákat, a mezőnyben pedig mindenki játszott, aki élt és mozgott.
A kiegyenlített első harmadban sokáig nem esett gól, de 17 másodperccel a dudaszó előtt mi törtük meg a csendet, az újonc Stefan Elliott őrült szólóba kezdett a saját harmadából és az ellenfél faceoff körének tetejéről remek lövést vágott a kapuba. Így az első szünetre előnnyel mentünk le, de percekkel a folytatásban létszámfölényből egyenlített a Sharks, Boyle kinti lövését McGinn simogatta a ketrecbe. Az egyenlítés ellenére továbbra is lendületes hokit mutatottunk be, szépen mentünk előre és bátran végeztük a letámadást, de sajnos a következő gólt is a SJ szerezte, a 34. percben Boyle volt eredményes egy közeli lecsorgó korongból. Erre nem is tudtunk egy darabig válaszolni, csak akkor, amikor már hat és fél perce tartott a záró harmad, 4-on-4ben Daniel Winnik pazar wrap-around góllal volt eredményes. 2-2re álltunk és érezhető volt a mieinken, hogy még ennél is többre lehetünk képesek, hamarosan megkaptuk a napi egyetlen PPt és a szépen kijátszott helyzetet Hejduk passzából Matt Duchene váltotta gólra. Nyolc perccel a vége előtt újra átvettük a vezetést és biztosan őriztük a végéig, de az utolsó fél percen belül a SJ hat mezőnyjátékossal támadva Marleau révén egyenlített. A vendégek hosszabbításra mentették a találkozót, ahol nem volt döntés, büntetőket kellett lőni. A szétlövést Hejduk gólja nyitotta, majd a harmadik párban Pavelski találata jelentette a tovább folytatást. A negyedikben mindkét oldal hibázott, majd Landeskog gólja hozta a plusz pontot számunkra, mivel Winchester utolsó kísérlete elakadt Varlamovban.
Óriási küzdelemben harcoltuk ki a győzelmet, már a rendes játékidőben is közelebb álltunk a sikerhez, így teljesen megérdemelt a két pont. Elliott már a harmadik gólját szerezte, zseniális egyéni megmozdulásból volt eredményes, kevés ilyen korong előre vitelt láttunk idén a védőktől, ő erre is bátran tud vállalkozni. Duchene már a 11. gólját ütötte, Landeskog a mezőny egyik legjobbja volt, nem szerzett pontot, de a végén az ő rávezetése döntött. Varlamov 27 védést ért el három góllal, vagyis kereken 90 %os teljesítményt és újabb hazai győzelmet jegyzett.






















Két nappal később újra megmérkőzött egymással a két csapat, idegenben a San Jose Sharks 5-4re lerakta a mieinket a három gólos záró harmadnak köszönhetően.
Még nehezebb helyzetben voltunk a sérülésekkel, Kobasew és Yip IRre került, Jones ágyék húzódás miatt lett harcképtelen. Felhoztunk még két csatárt az AHLből, hogy meg legyen a 12 támadó a meccsre, Van Der Gulik és Brophey a 3-4. sorban jutott szóhoz. Az egyetlen aktív kimaradó Hunwick volt, a ketrec előtt maradt Varlamov az előző sikeren felbuzdulva.
McLeod és Winchester korai bunyója hozta lázba a csapatokat és az első gólt a hazaiak szerezték, két és fél perc után Varlamov eladott korongjából Clowe volt eredményes. Gyorsan tudtunk válaszolni, hiszen a hatodik percben ahogy PPbe kerültünk, Johnson lövésébe Paul Stastny tette bele hibátlanul a botját. Egyenlő erők küzdelme zajlott és a harmad végén megkaptuk a második emberelőnyt, ezt szintén gólra váltottuk, remekül kavargattunk és Ryan O'Reilly értékesített pár méterről egy kipattanót. Ezzel a góllal 2-1es előnybe kerültünk az első harmad végére, de a szünet után Handzus révén gyorsan egyenlített a Sharks a saját kapu mögötti korongvesztés után. Két perc sem telt és visszavettük az előnyt, Paul Stastny fonákkal talált be egész közelről. Kezdte átvenni az irányítást az ellenfél, de nagyon szépen küzdöttünk a mezőnyben és a játékrész vége felé újra sokkolni tudtuk a kaliforniaiakat, Stastny kapu mögüli befordulását követően Daniel Winnik juttatta közelről a hálóba a korongot. Így két gólos előnyből várhattuk az utolsó harmadot. A befejező játékrész elején jól tartottuk magunkat, de aztán pokollá fordult minden és semmissé vált az előny. A 47. percben az előre húzódó Burns talált be a saját kipattanójából, másfél percre rá Pavelski gólja már az egyenlítést jelentette, mindkétszer nagyon gyámoltalanok voltunk a saját kapunk előtt. Ráadásul az 52. percben a győztes gólt is bevitte a SJ Couture jóvoltából, így 2-4es hátrányból 5-4re megvertek minket.
Nem tesszük ki az ablakba ezt a meccset, látványosan összeomlottunk a végére, pedig az első két harmadban fölényben játszottunk és két gólos előnyt építettünk fel. Stastny 2+1es teljesítménnyel a csapat legjobbja volt, O'Reilly és Winnik újabb gólokat szereztek. Sajnos a záró harmadban a védelem többször bizonytalankodott, Varlamov nem igazán okolható a kapott gólok miatt (legfeljebb az elsőért), 29/34es statisztikával tudta le az összecsapást. Nem múlt el meccs vezéráldozat nélkül, ezúttal Quinceyt vesztettük el, a szélsők mellett a védőink is egyre jobban fogynak.

Szombat este újra odahaza volt jelenésünk és ennek örömére 2-1re legyőztük a Washington Capitalst, sorozatban az ötödik hazai győzelmünket elérve.
Továbbra is rengeteg sérültünk volt, Porter már bevethető lett volna az eltiltása után, de tartalékoltuk őt, mivel Quincey sérülése miatt be kellett tenni Hunwickot a védelembe. Varlamovot nem szerettük volna védetni a korábbi csapata ellen, inkább a veterán Giguere foglalta el a ketrecet Ovechkinék ellen.
Álomszerűen sikerült a kezdés, kevesebb mint három perc alatt megszereztük a vezetést, Cody McLeod a támadó harmadba érve a palánk mellől ráemelt egy korongot, ami teljesen meglepte Neuvirthet és a dermedt kapus mellett a hálóba hullott. Ezt követően többnyire a Caps irányított, magabiztosan őriztük a vezetést, érdekes jelenet volt a 13. percben a két egykori játszótárs Hendricks és McLeod verekedett egymással. A második harmadban is tartottuk a vezetést, nem sok lehetőséget engedélyeztünk a Washingtonnak, de a meccs fele környékén mégis ki tudtak egyenlíteni, egy gyors támadásból Semin lőtt védhetetlenül a hálóba. Egy percet se kellett várni az egyenlítésre, Erik Johnson őrületes bombája kötött ki a kapuban a kék vonalról. 2-1el mentünk ki az utolsó harmadra, a fővárosiak próbálkoztak, nem engedtünk igazi helyzeteket nekik, többé-kevésbé magabiztosan őriztük meg az előnyt lefújásig és arattunk nagyon fontos győzelmet.
Két olyan játékos volt eredményes, akik az első góljukat szerezték a szezonban, McLeod és Johnson is korábban sok kritikát kapott. EJ és Hejda védőpárja végre a tőlük elvárt teljesítményt hozta, talán a legjobb meccset csinálták eddig ketten együtt. Giguere nagyszerű formát kapott el, ezúttal is csak egyetlen gólt kapott 26 washingtoni lövésből, jó az öreg a háznál.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 20-8-5, 45 pont
2. Vancouver Canucks 19-11-2, 40 pont
3. Calgary Flames 14-15-4, 32 pont
4. Edmonton Oilers 14-15-3, 31 pont
5. Colorado Avalanche 15-17-1, 31 pont

A közeljövő programja:

December 20., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Philadelphia Flyers
December 22., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
December 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Tampa Bay Lightning

Következik még három hazai meccs verhető ellenfelekkel, ha sikerülne folytatni a jó hazai szereplést, akkor talán végre a tabellán is feljebb küzdenénk magunkat. Szükségünk van a pontokra, nagyon szerencsétlenül állunk és sajnos sérültből is egyre több van. Nem túl jók a kilátásaink a jövőre nézve, de talán még nem kell lemondani semmiről.