A Németországban zajló jégkorong világbajnokságon a hétvége folyamán megkezdődtek a csatározások a második fordulóban, éppúgy a középdöntőkben, mint az alsóházi küzdelemsorozatban, ennek aprópójából ismét összefoglaljuk, hogy a tornán milyen események történtek a denveri képviselőkkel kapcsolatosan péntektől vasárnapig.

Péntek délután a középdöntők nyitó meccsei közül a mannheimi összecsapás volt számunkra különösen izgalmas, amikor Kanada és Norvégia személyében két, a csoportkörben egyaránt kvartettje második helyén végző együttes találkozott egymással. S mi sokkal fontosabb, három Avalanche-játékos is pályára lépett, hiszen az Észak-amerikaiak támadósorát Matt Duchene, a védelmét Kyle Cumiskey erősítette, míg a norvégoknál Jonas Holös-re figyelhettünk. Az ifjú skandináv bekk pedig rögtön hallatott magáról, amikor másfél perc után a távoli lövésével megszerezte a vezetést csapata számára. A dermedt kanadaiak csak a harmad végén tudtak válaszolni, de egyáltalán nem játszottak komolyabb fölényben. A második felvonásban viszont a játékvezetők sorra küldték ki a norvég hokisokat többé vagy kevésbé jogosan, és a kanadaiak sorra értékesítették a lehetőségeiket. A hatodik juharleveles találatot megelőzően egy durva ütközéssel terítették le az egyik norvég fiatalt, így tudtak kilépni kettő-az-egyes létszámfölényben, majd a gól után az európaiak nem akármilyen balhét csaptak, a kapitány Jakobsen még a játékvezetőkön keresztül is ütötte a Downie-t, ami nem volt túl bölcs gondolat, hiszen 5+20 perces azonnali végleges kiállítása mellett később a torna hátralévő részétől is eltiltották a hivatalos személy elleni attrocitása miatt. A kanadaiak két percre kettős PP-ben játszottak, majd ötperces le nem járó fórjukat is többször, mosolyogva váltották gólokra, így a mérkőzés végére megalázó, 12-1-es mértékű zakót szabtak az utolsó játékrészre teljesen lelküket vesztő norvégokra. A lelombozott vesztes csapatból Holös igenis büszke lehet magára, fantasztikus távoli lövéssel szerezte meg az első gólját a tornán, és védekezésben ismét hatalmasat küzdött, bátran vállalta fel a fizikai játékot is a nagytestű Észak-amerikai támadók ellen, és több látványos szerelést is be tudott mutatni. Mindkét speciális egységben gazdagon kapott lehetőséget, a meccs végén 23 perccel zárt, Jakobsen kiválása után az ő feladata lett a védelem menthetetlennek tűnő stabilizálása, nem tehetett róla, hogy egyedül nem tudta megállítani a kanadaiak félelmetes rohamait, még így is megúszta -2-vel. Duchene mindössze 14 percet játszhatott, MacTavish mester a középdöntőre megérkezett Eberle sorát szerette volna minél jobban játékba hozni, így a denveri ifjonc még PP-ben is alig jutott szóhoz. Stamkos kiválásával változtak a sorok, Duchene mellől Tavares felkerült az első trióba, így a sor új jobbszélsője az alapesetben inkább védő Burns lett, míg a bal szélen továbbra is a csapatkapitány Whitney játszott. A centerünk egy remek gólpasszt adott Giordano találatához, és a tizenkettedik találatot szerezte egy zseniális egyéni akció végén, közben +2-es plusz/mínusz statisztikát jegyzett, és amikor jégen volt, nagyon jól mozgott, sokat korcsolyázott, a szokásos akarásával hajtott. A hátvéd Cumiskey új párt kapott maga mellé a columbus-i Russell személyében, de az egyetlen norvég találat elszenvedése miatt mindössze -1-et csinált 16 perc alatt, hátul biztosan takarított, viszont az előrejátékban továbbra is ötletszegény, bizonyára még mindig jobbára csak védekező feladatokat kérnek tőle.

Matt Duchene gólja Norvégia ellen:



Ugyanebben az időpontban a másik középdöntőcsoportban Szlovákia-Dánia mérkőzést rendeztek a kölni csarnok jegén. Ahol nem mindennapi dolgok történtek, a dánok hihetetlen lendülettel kezdtek, a szerencsével sem álltak hadilábon, és valósággal szétszedték a szlovákokat már a legelső percekben, az első három lövésük mindegyikéből gól született, és 13 perc után már 6-0-ra léptek el. A végeredmény is ez maradt, a későbbiekben már nem erőltették meg a magukat, magabiztosan uralták a játékot, az elkeseredetten próbálkozgató szlovákok pedig nem igazán tudtak mit kezdeni a torna eddigi meglepetéscsapatával. Sajnálatos módon, a két Colorado-s sem úszta meg a nem mindennapi mészárlást, kiváltképpen a kezdő kapus Peter Budaj, aki 0/3-as hatékonysággal zárt, miután három lövésből három gólt kapott az első öt percben, majd lecserélték őt. Hatalmas balszerencséje volt, nem igazán lehet a nyakába varrni a kudarcot. Az első találatnál az NHL-es Regin egy remekül eltalált húzott lövéssel köszönt be, a másodikat egy kettős PP-ből szerzett sakk-matt szituációban ütötték, a harmadik szintén emberelőnyös gól volt, amikor egy távoli lövés többszöri irányváltoztatást követően kötött ki a kapujában. A csoportkör során Budaj még a torna egyik legjobb kapusának számított, Dánia ellen azonban alaposan beleszaladt a késbe, még ha kimondottan nem is tehetett róla. Eközben Marek Svatos ezúttal is Szlovákia első sorának jobb szélén kapott lehetőséget Ciernik és Zagrapan társaságában, a nyitó harmadban szinte jégen sem volt a sok PK miatt, a második kettőben gyakran tűnt fel az akciók közben, de csapatával együtt sansztalan volt a szépítésre, 15 perces jégidejét négy kapuralövéssel zárta, melynél többet csupán két társa vállalt, és a kezdetbeli dán-tornádót is átvészelte -1-gyel. Északi szomszédainknak a kiegyensúlyozott csoportkörbeli teljesítmény után e hatalmas pofonból muszáj lesz megrázniuk magunkat, ha még szeretnének keresni valamit a VB-n.






















Az esti órákban a kölni csoportban ezt követően Finnország találkozott Fehéroroszország válogatottjával, és az északiak az első harmad elpuskázott lehetőségeit követően a második felvonásban szerzett két találatukkal eldöntötték a mérkőzést a semmi különlegeset nem nyújtó, közepes színvonalon pörgő belaruszok ellen 2-0 arányban. Az Avalanche veterán hátvédje, Ruslan Salei csapatkapitányként azonban ismét hibátlanul teljesített, és jó játékának elismeréseképpen a meccs legjobbjának választották meg őt csapatából. A rutinos védőjátékos 26 percen át masszívan állta a finnek dinamikus rohamait, egyik gólt sem akkor ütötték, amikor ő is a jégen tartózkodott volna, vagyis 0-s plusz/mínusz értékkel zárta az összecsapást. Salei a kiegyensúlyozott defenzív teljesítménye mellett igyekezett a támadásokat is segíteni gyors korongelőreviteleivel, hosszú indításaival. Mindvégig rendkívül stabil formában játszott, még a krónikához hozzátartozik, hogy a találkozó elején volt egy kétperces kisbüntetése is. A fehéroroszoknak a továbbiakban főként támadásban illene nagyobb erőket mozgosítaniuk, ha ebből az erős csoportból szeretnék kivívni a negyeddöntőt, mert bár a Salei vezette védelem igen masszív, elöl a csatárok csak elvétve tudtak kialakítani minőségi gólhelyzeteket, és ez nem először fordult elő velük a tornán egy komolyabb ellenfél ellen.

Szombaton megkezdődtek a küzdelmek a bentmaradásért is az első kör négy csoportutolsója között, és fájó szívvel, de ezekre a meccsekre is figyelnünk kell, lévén az amerikai válogatott, a csatár T.J. Galiardi-val és a segédedző Joe Sacco-val a fedélzetén csak sereghajtó lett az első körben, így szégyenszemre a legalsó négyesbe vezetett az útjuk. Az USA első mérkőzésére Köln városában került sor Kazahsztán ellenében, és az amerikaiak villámgyorsan eldöntötték a meccs sorsát, az első 73 másodpercben két gólt pakoltak be, majd a tizedik percig még kettőt, a második harmad végére már 9-0 volt az állás, míg a végeredmény kereken 10-0 lett. A kazahok harmatgyengén muzsikáltak, az első pillanattól kezdve a túlélés volt a céljuk, az USA pedig a legjobbak visszafogott játékával, a kiegészítő emberek erőfeszítéseivel is rommá verte az utódállamot. Végre az Avs-tréner, Sacco mester odacsaphatott a válogatott vezetőedzője, Gordon asztalára, hogy Galiardi-t igenis tegyék fel az első sorba, meg is lett az eredménye, az Avs fiatalja remekül megértette magát Oshie és Okposo társaságában, már az első harmadban jutott neki két gólpassz, amikor a második és a negyedik találatuknál vállalt előkészítést. Galiardi 17 perc játéklehetőséghez jutott, ezalatt egy kapura lövést tűzött meg, és összesen három gól születése pillanatában tűnt fel a jégen, statisztikáinak jelentős részét az első harmadban postázta, amikor még komolyabban vette a játékot a sora, onnantól kezdve már csak békés korcsolyázgatást hajtottak végre, az USA pedig nagyon kiosztotta a kazahokat, a hátvéd Gilroy-nak még a mesterhármast is összehozták. Nem ártott volna talán már a csoportkörben ilyen mentalitással játszani, akkor nem itt végezték volna, de legalább sikerekkel zárhatják a tornát.
















A vasárnapi napon délidőben újra jégre léptek az Egyesült Államok hokisai, amikor az alsóházi körmérkőzések második szakaszában az előző napon hozzájuk hasonlóan győzedelmeskedő franciák lehettek a vetélytársuk. Nehezebb dolguk volt már, mint a kazahok ellen, de most sem lehetett kérdés egy pillanatig sem, hogy ki fog nyerni, az USA hamar kapujához szegezte a gallokat, akik még az első harmadot éppen kibírták kapott gól nélkül, de a második-harmadik játékrészben bevitt két-két találatra nem tudtak válaszolni, Clemmensen-ék ezzel a második alsóházi meccsükön sem kaptak gólt, miután 4-0-ra verték Franciaországot. T.J. Galiardi ismételten az első sorban kapott lehetőséget a két O-betűs társával a környezetében, s nagyszerűen tevékenykedett, 17 és fél perces jégidejével a legtöbbet tartózkodott a pályán az Egyesült Államok csatárai közül. Ezalatt a védekezésben nyújtott stabil játéka mellett társait is előszeretettel szolgálta ki, a harmadik gólnál Oshie-val lövetett létszámfölényes gólt, ezzel két napon belül már a harmadik asszisztját szerezte a kiesés elleni küzdelmek során. Egyetlen kapura lövést vállalt be és egy kétperces kiállítása is volt bottal akasztásért, valamint semleges plusz/mínusz statisztikával végzett, mivel több találatnál nem tűnt fel, csupán a PP-gólnál tartózkodott a jégen, de így is csapata legjobbjai közé tartozott, még ha a sor most sem mutatott igazán sokat, csak éppen amennyit kellett. Joe Sacco segédedzőként ismét elégedett lehetett, a kissé hanyagul összeválogatott, szertelen, fiatalos keret azért az elitmezőnybeli tagságát biztosan megtartja, de jókora hiányérzetük lehet, hogy nem vették kellő komolysággal a csoportkör mérkőzéseit.


Vasárnap délután az immár több sebből vérző norvég válogatott a Kanada elleni méretes verést a lettek ellen igyekezett feledtetni. A két megközelítőleg hasonló játékerőt képviselő együttes között az első két harmad kemény, egyenrangú küzdelmet hozott, és bár a találkozó izgalmasan alakult, találatot egyik csapat sem tudott szerezni negyven percen át. A harmadik felvonás elején azonban megtört a jég, amikor a baltiak jutottak előnyhöz, majd a kapkodó norvégok kisvártatva további két gólt kaptak, mindkettőt emberhátrányból. A veszett fejsze nyelét még megpróbálták megragadni a skandinávok, de csak még jobban legyőzették magukat, az utolsó percekben beszedték meg egy gólt az üres kapura, majd 6 másodperccel a vége előtt alakult ki az 5-0-s lett-sikert jelentő végeredmény. Ekkora különbség messze nem volt a két csapat között, merőben csalóka képet mutat papíron az eredmény, azonban a norvégok teljesen szétestek a végére, a csapatkapitányuk elvesztésével végleg keresztet vethetnek a negyeddöntős álmaikra. Az Avalanche tehetsége, Jonas Holös lett a mérkőzés legjobb játékosa csapatából, miután megint eltöltött a jégen 27 és fél percet, beleértve ebből több, mint tíz minutumot az öt kapott gólt hozó záró harmadban, de csupán az üres kapus találatot szerezte akkor Lettország, amikor ő a jégen tartózkodott, vagyis letudta -1-gyel az összecsapást. Egészen hihetetlen, amit művel a védekezésben, ezúttal is csapata legbiztosabb pontja volt, Jakobsen hiányában még inkább próbálta összefogni a védelmet, közben még három kapura lövésre is vállalkozott, és kapott egy kiállítást gáncsolásért. Példaértékű, amit meccsről meccsre hozni képes hazája válogatottjában, nagyon érett már neki a meccs legjobbja elismerés, mert az egész tornán a norvégok legkiegyensúlyozottabb hokisa. Szomorú lehet, hogy nem maradt esélyük a továbbjutásra, mert tényleg mindent elkövetett érte, és a csapata sem tartotta magát rosszul, azonban a középdöntőkre teljesen összeestek, így az igazi áttörést nem tudták meghozni Mannheim-ben.

Hasonóan izgalmas küzdelemre számíthattunk az esti kölni mérkőzésen is, ugyanis a házigazda németek Fehéroroszországot látták vendégül. Nem is kellett csalódnunk, mivel óriási küzdelemben, kiegyenlített erőviszonyok mellett zajlott a mérkőzés a vendégek korai vezető gólja ellenére. Ahogy egyre jobban haladt előre a mérkőzés, vendéglátó együttes úgy fokozta egyre inkább az iramot, és a harmadik harmadra szinte már felborították a pályát, de sehogysem akart összejönni az egyenlítés, egészen az utolsó percig, amikor már hat mezőnyjátékossal rohamozva vitték be a pontmentő találatot. A ráadásban mindkét csapatnak voltak lehetőségei, végül azonban a belaruszok éltek az egyikkel, s mintegy 15 másodperccel a hirtelen halál vége előtt lezárták az ütközetet. Németország hiába egyenlített ki eufórikus küzdelemben, be kellett érniük egyetlen ponttal, mely nem segít sokat a céljaik elérésében, rendkívül szoros a középdöntőcsoport állása, bár a fehéroroszok helyzete még ezzel a két ponttal sem javult sokat, ezek voltak ugyanis az első pontjaik a második körben, de legalább életben maradtak. A belarusz hátvédfalban Ruslan Salei közel 25 percig jutott, kissé balszerencsés módon csak egyetlen találatnál tartózkodott a jégen, még pedig a németek egyenlítő góljánál, így most romlott a plusz/mínusz statisztikája, mivel -1-et postázott erről a találkozóról. A játékával kapcsolatban persze most sem érhette szó a ház elejét, rengeteget segített a csapatának, remekül irányította, szervezte a játékukat hátulról, továbbá még két kapura lövéssel is operált, újabb nagyon stabil teljesítményt nyújtott, ahogyan azt megszokhattuk tőle már a korábbi összecsapásokon is.


















Ezzel egy időben Mannheim-ben egy talán még komolyabb rangadóra volt kilátás, hiszen Kanada és Svédország készült összecsapni egymással a középdöntőben, és a két válogatott találkozása minden körülmények között, bármiféle összetételben óriási presztízscsatának számít, ezen a világbajnokságon sem volt ez másként, noha mindkét csapat kifejezetten fiatalos összeállításban képviselteti magát a németországi seregszemlén. A svédek valósággal rárontottak a kanadaiakra, hamar megszerezték a vezetést, és csak az első harmad végére engedtek valamelyest az óriási nyomásból, de a második játékrész elején Andersson két ellentámadásból szerzett góljával gyakorlatilag eldöntötték az érdemi kérdéseket, a juharlevelesek már csak erőlködtek, Gustavsson kapus mindenhová odaért, leszámítva egy védelmi hibából született gólt a hajrában, de végül a háromkoronások így is dialmaskodni tudtak 3-1 arányban, teljesen megérdemelten. Kanada színeiben ismét pályára lépett a Colorado két válogatott hokisa, és ezúttal is mindketten üde színfoltjai voltak csapatuknak. A center Matt Duchene sorának összetétele újfent változott, a megszokott társ Whitney mellett ezúttal a menet közben aktivált Raymond játszott a másik oldalon, bár ifjú tehetségünk több más összetételben is szelhette a jeget, voltak a mérkőzés alatt kisebb változások az összeállításban, így szinte minden egyes sorban megfordult hosszabb-rövidebb ideig. Mindez azt mutatja, hogy bőséggel megkapta a lehetőséget, s összesen 16 percet töltött a pályán, ezalatt rendre nagyon szépen szervezte az akciókat, sokat birtokolta a korongot, jól hozta helyzetbe társait, akadt néhány szép elkorcsolyázása, és még ügyes próbálkozásokat is képes volt bemutatni. Végül három kapura lövéssel és semleges plusz/mínusszal zárt, mivel elszenvedte a második svéd gólt, ahol elöl ragadt még az azt megelőző támadással, valamint éppen bejött cserére, amikor Laich összehozta a szépítő találatot. A hátvéd Kyle Cumiskey a torna eddigi talán legjobb játékát mutatta be vasárnap este, bár pont nélkül maradt, nagyon érett, nyugodt produkciót mutatott be 11 perces szerepvállalása során. Szervezetten játszott a védekezésben, jól takarított, néhány alkalommal kifejezetten ügyes szereléseket hajtott végre, emellett az előrejátékból is igyekezett kivenni a részét, párszor látványosan suhant előre a koronggal, bár jobbára most is inkább az előrelőtt pakkokkal vétette észre magát. Amint látható, nem játszott sokat, amolyan hátsó védő volt a sorban, aki egy-egy cserét szinte minden társával eltölthetett a jégen, a legtöbb időt Russell vagy Giordano oldalán tudta le. A kanadaiak bár a negyeddöntőbe befognak jutni, ha így folytatják, könnyen lehet, hogy csak negyedikek lesznek, és az oroszokat kapják, s aligha tudnak még egyszer olyan bravúrt végrehajtani, mint az Olimpián, főleg hogy az erősebb válogatottak ellen rendre hasonlóan sima vereségeket szenvedtek eddig, csupán a kiscsapatok ellen tudtak parádézni.



















A második kör (középdöntők és alsóház egyben) további denveri vonatkozású menetrendje:

Május 17., hétfő, 16:15 : Finnország - Szlovákia
Május 17., hétfő, 16:15 : Norvégia - Svájc
Május 17., hétfő, 20:15 : Fehéroroszország - Dánia
Május 18., kedd, 12:15 : Egyesült Államok - Olaszország
Május 18., kedd, 16:15 : Szlovákia - Németország
Május 18., kedd, 16:15 : Kanada-Csehország

- Közeledünk a világbajnokság hajrájához, de legalább egy mérkőzése még valamennyi denveri képviselőnek lesz a tornán, így természetesen továbbra is be fogunk számolni a világbajnokság Avalanche-érdekeltségek eseményeiről. Örömteli, hogy a hét pályára lépő játékosunk közül négyet már csapatuk legjobbjának választottak meg egy-egy mérkőzésen, és minden egyes mezőnyjátékosunk szerzett már pontot is.