Csütörtökön vette kezdetét Manchester-ben a 2010-es lacrosse VB, és a hat "kis divízió" csapatai már túl is vannak az első csoportkörön, miközben a nagyok egyelőre három fordulót játszottak le az ötmeccses fordulókból. A több Denver Outlaws-játékost is soraiban tudó Egyesült Államok válogatottja nem kezdte rosszul a menetelését, mert bár a címvédő Kanada ellen veszítettek, a másik két mérkőzésükön komoly erődemonstrációt tartottak. A következőkben az első három amerikai meccsről írtunk bad_habit_71 szakértő kollégámmal.

Az Egyesült Államok a pénteki első mérkőzésén 21-5 arányban múlta felül az éremesélyesnek tartott Ausztráliát, az első pillanattól kezdve sima volt a mérkőzés, az amerikaiak az első negyed után már csak a minél szebb találatok megszerzéséért hajtottak, és közben a denveriek is parádésan játszottak. A mi fiaink közül az ifjú Max Seibald kiváló formában hajtott, és öt góllal terhelte meg az ausztrálok hálóját, hozzá hasonlóan öt pontot szerzett az Outlaws topjátékosa, Brendan Mundorf, aki mesterhármasa mellett két előkészítést vállalt. A harmadik csatárunk, Drew Westervelt sem zárt rossz mérkőzést, hiszen két góllal és egy assziszttal tudta háta mögött a nyitó találkozót. Ezen kívül a védelemben fellépő Eric Martin ugyancsak szerzett egy gólt, míg Adam Fullerton kapus a hajrában csereként beszállva néhány percet védhetett. A hatodik denveri képviselő, a bekk Lee Zink biztonsági tartalékként van jelen az amerikai válogatottal. A Team USA színeiben egyébiránt Leveille és Sweeney talált be még két-két alkalommal.
Az a furcsaság történt meg közben a "Kék divízióban", hogy végül az Írókéz válogatottnak Anglia nem adott vízumot, így nem vehetnek részt a tornán, helyettük a német válogatott került fel a legjobb hat közé, és az egyik négytagú csoportban maradt egy üres hely, ahol minden aktuálisan szabadnapos csapat 1-0-s gólkülönbséggel kapja meg a győzelmet. A házigazda angolok a németek ellen játszották le csütörtök este a nyitó meccset, melyet 12-3 arányban meg is nyertek a 3+2-t jegyző Ratcliff vezérletével. Közben a kanadai válogatott esélyeshez méltóan 17-4-re diadalmaskodott a szimpatikusan harcoló japánok ellen, miközben Greer hat gólt lőtt, Small háromszor, Steenhuis is Huntley pedig egyaránt kétszer köszönt be.

A szombati második fordulóban este játszották le a csoportkör legnagyobb rangadóját, az Egyesült Államok Kanada elleni mérkőzését, melyet végül iszonyatosan nagy csatában a négy évvel ezelőtti győztes juharlevelesek nyertek meg 10-9-re. Az amerikai csapat elszenvedte első vereségét az Angliában zajló világbajnokságon, ahol pályafutásuk során először kaptak ki a selejtezőkben, a csapást a címvédő kanadai csapat mérte rájuk. A meccs végig rettentő kiegyensúlyozott volt, de a második negyedtől kezdve a kanadaiak folyamatosan vezettek egy-két góllal, ám amerikaiak végig ott loholtak a nyakunkban. Viszont sehogysem tudták utolérni őket a legvégén sem, hiába próbálkoztak a denveriek is gőzerővel, így a csoportelsőséget eldöntő összecsapást Kanada egy góllal a maga javára döntötte el. A negyedik játékrészben, 6:6-os állásnál a kanadai csapat sztárja, John Grant Jr. rákapcsolt, 2 gólt szerzett az utolsó negyedben, beleértve a győztes gólt, amit 4.13-mal a lefújás vége előtt szerzett, az idő már nem volt elég az amerikaiaknak, hogy egyenlítsenek (10:9). Az első negyedben Rabil, Leveille és Sweeney góljaival vezetett USA csapata 3:2-re. A második negyedben a kanadai kapus, Chris Sanderson 5 bravúros védést is bemutatott, míg Grant első góljával megfordította az állást 4:3-ra, ezután már mindig az amerikaiak kullogtak az eredmény után. Sanderson a harmadik negyedet is 4 védéssel kezdte, de az amerikaiak visszakapaszkodtak egy döntetlenig (6:6), Leveille emberelőnyös góljával. Erre válaszolt Chris Crowley egy szólóval, majd Grant asszisztált Billings góljánál (8:6). Drew Westervelt sem maradt gólnélkül, 8:7, Grant ismét villant, 9:7, Kevin Cassese góljával már közel járt az egyenlítéshez USA, de Grant később győztes találatának bizonyuló góljával már 10-nél jártak a kanadaiak, ezután még jött egy jó denveri kombináció Seibald-tól és Mundorfhoz, de az idő már nem volt elég az egyenlítésre.
Sajnos, a mieink nem tudtak akkora lendülettel játszani, mint a szerényebb ellenféllel szemben, Kanada ellen sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségeik, ez pedig nagyban befolyásolta a találkozó végkimenetelét. Végül Mundorf és Westervelt is csak egy-egy gólig jutott, mindketten a hajrában voltak eredményesek, s mindkettejük találatával éppen egy gólra zárkózott fel a csapatuk. Továbbá Seibald egy gólpasszt osztott ki a Mundorf által dobott kilencedik amerikai gólhoz. Eközben a hátvéd Martin mindössze egy egyperces kiálltással hallatott magáról, Fullerton pedig ezúttal a padról szurkolta végig az összecsapást, mivel a meccs teljes hosszában Dougherty védte az USA kapuját. Kanadai oldalon a fiatal Duch és Grant Jr szintén három-három gólt szerzett. USA csapata még mindig 14:3-as örökmérleggel büszkélkedhet Kanada ellen, habár a legutóbbi két összecsapásukon a juharlevelesek diadalmaskodtak.
A játéknap többi meccsén is a papírforma érvényesült, Japán a szenzációs záró negyedével 15-9-re verte Németországot, közben az ázsiaiktól Ikegawa, az európai csapatból West-Pratt szerzett négy találatot; míg az ausztrálok a négygólos Sear közreműködésével a házigazda Angliát szomorították el egy 10-8-as sikerrel.

Vasárnap könnyűszerrel sikerült javítani az előzőnapi kisiklást, az USA ugyanis 22-4-re mosta le Németországot. A topdivízió beugró csapata az első félórában még jól tartotta magát, s csak 8-3-ra vezettek az amerikaiak, de a folytatásban érvényesült a nagyobb tudás, és az Egyesült Államok csapata egy 14 gólos rohamot indított a gyámoltalan németek ellen, akik majd' 50 percen át nem találtak be, és ezután már csupán a találkozó utolsó góljával tudtak vigasztalódni. A denveri képviselők ismét vállukra vették a válogatottat, és alaposan kivették részüket a fölényes sikerből. Mundorf újfent rettentő módon elemében volt, a legeredményesebb amerikaiként nem több, nem kevesebb, mint nyolc ponttal fejezte be az összecsapást, lévén öt találata mellett három előkészítést számlált, így három meccs után 15 pontjával messze a legeredményesebb amerikai. Westervelt egyike volt azon három játékosnak, akik három góllal vétettek észre magukat, így újra hasznos tagja volt a csapatának - egyébiránt a másik két mesterhármasig jutó amerikai Rabil és Powell voltak. Ezen kívül még Seibald gondoskodott róla, hogy a mieink kilenc találatot szerezzenek a mérkőzésen, mivel Martin ezúttal pont nélkül zárt. Fullerton kapus a németek ellen jócskán megkapta a lehetőséget, mert bár szokás szerint az elsőszámú portás kezdett a ketrec előtt, később a denveri sportoló három negyeden át őrizhette az amerikaiak kapuját, mely alatt 57 %-os hatékonyságot elérve három találatot engedett be.
A harmadik fordulóban a kanadai válogatott 19-5-re vágta meg az ausztrálokat, a bajnok csapat legjobbja ezúttal Billings volt a négy találatával, de Dawson, Duch, Grant Jr és Greer egyaránt két gólt vágott. A házigazda Anglia pedig egy végletekig kiélezett összecsapáson, végül hosszabbításban aratott létfontosságú sikert Japán felett 13-12 arányban, miután a 88. percben szerzett két góllal fordítottak az utolsó pillanatokban, így nagy eséllyel részt vehetnek a negyeddöntőben.

A Kék divízió állása:

1. Kanada 3 pont
2. Egyesült Államok 2 pont
3. Anglia 2 pont
4. Ausztrália 1 pont
5. Japán 1 pont
6. Németország 0 pont

Hétfőn és kedden rendezik meg a tophatosban az utolsó két fordulót, mely után az első két csapat egyenes ágon az elődöntőbe jut, a 3-4. helyzettek pedig még a négy közé jutásért mérkőzhetnek meg majd szerdán azzal a további hat együttessel, akik az alsóházból kvalifikálják magukat.

A többi "kis divízió" csapatai, azaz a fennmaradó 23 ország egyenes kieséses rendszerben bonyolít le három kört egymás közt, majd ezt követően a hat talpon maradó együttes vehet részt a negyeddöntőben. Csoportelsőként ebben a fordulóban kiemelt lesz Írország, Csehország, Spanyolország, Skócia, Wales és Finnország válogatottja.