Azok után, hogy múlt héten a Denver Broncos csapata remek teljesítményt nyújtva legyőzte a Kansas City Chiefs-t, most ismét egy divzióriválissal találkozunk, napjaink talán legjobban gyűlült ellenfelével, a San Diego Chargers-szel, vagy népszerűbb magyar nevén, a "KÖCSÖGZ"-zel. A találkozó presztízsét tovább növeli, hogy Hétfő Esti Rangadó lesz, ráadásul csapatunk egyetlen ilyen meccse ebben az évben.

Ahogy azt már lassan megszoktuk, nem telt el csapaton belüli változás nélkül ez a hét sem. A korábbi elsőkörös választottunkat Jarvis Mosst küldtük el, és Davis Veikune-t hoztuk a helyére. Mosst annak idején 2007ben a Gatorstól draftoltuk 1/17ben, ám a profik között nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amivel az egyetemi évei alatt felhívta magára a figyelmet. S bár a hozzállásával nem volt semmi baj, nem volt képes fejlődni, az LB-soron végig söprő sérüléshullám okozta lehetőséget se tudta kihasználni, és még a special teamben is többet ártott, mint használt. Ezért kellett mennie. A Broncosban töltött 3 és fél éve alatt mindössze egyetlen egyszer volt kezdő, összesen 24szer lépett pályára, ahol 29 tackle-je volt (23 egyéni, 6 assist), 3.5 sackje és 1 passdefense-ze.
Kincset ilyenkor már nem igazán lehet találni, ahhoz korábban kellett volna elkezdeni keresgélni. Nekünk a Cleveland 2009es 2. körös választottja jutott. Veikune eddig 10 meccsen lépett pályára az NFL-ben, ahol szó szerint semmit se csinált, legalábbis olyat nem, ami bekerült volna a statisztikái közé. Valószínűleg ő se véletlenül volt eddig csapat nélkül...

Nos, akkor essen pár szó leendő ellenfelünkről, a San Diego Chargers-ről. Ahogy azt riválisaink többségéről megállapítottuk, ők is 50 évesek múltak ('60-as csapat, '61-ben költöztek Los Angelesből San Diegoba), s mint minden divízióriválisunkkal, velük se ápolunk baráti viszonyt. Az ily nagy mértékű ellenségeskedés azonban kifejezetten újkeletű, ugyanis míg mi a Raiders-szel és a Chiefs-szel öltük egymást a jobb eredményért, addig ők többnyire a pofozógép szerepét töltötték be.




















Igazából a két liga, az AFL és az NFL egyesülése előtt nagyon is topcsapat voltak, de akkor egyrészt éppen mi voltunk a liga egyik leggyengébb csapata, másrészt az senkit sem érdekel :P /*Rég volt, talán igaz se volt*/. Ha igazságosak akarunk lenni /*De miért lennénk?*/, akkor Dan Fouts-szal, és elkapóival Kellen Winslow-val, Charlie Joiner-rel és John Jefferson-nal nagyon szép éveket éltek meg 1979-81-ig, és az 'Air Coryell'-t máig a liga történelmének egyik legjobb offense-ének tartják. Hiába, hisz' a siker elmaradt, az AFC Westből egyedül ők szégyenkezhetnek mindmáig bajnoki cím nélkül. Ahhoz, hogy ne égessék a divíziónkat, 1995-ben álltak a legközelebb, akkor ugyanis történelmük során először és egyelőre utoljára bejutottak a döntőbe, és ott táncoltak a siker küszöbén. Azonban Steve Young tett róla, hogy ott is maradjanak, és rekord 6 TD passzt adva kiütötte őket. A vereséget követően gyorsan leáldozott nekik, s hogy végképp romokban heverjenek, '98ban sikeresen kiválasztották az NFL történelmének legnagyobb bustját, Ryan Leafet. /*Karrierje legemlékezetesebb meccsén a KC ellen 15 passzából 1 sikerült 4 yardra, 2 INT, és emellett kapott 4 fumble-t, amiből 3-at elvesztett...*/

A történet azonban az egykori 1/2es draft pick kirúgása után pár évvel szomorú fordulatot vesz. A Bolts ugyanis 1/1-es választási jogával megszerezte Elisha Manning játékjogát. A kis ficsúr azonban nem szeretett volna a sznob Kaliforniában játszani /*Igaza van, ki szeretne? :)*/ kivágta a hisztit, és elcseréltette magát New Yorkba. A fordulat most következik, ugyanis ellenérték gyanánt többek között ugyanazon év 1/4es választottát kapták, Philip Rivers-t. A "nagyszájú köcsög" 2 évet tanulhatott Drew Brees mögött, majd John Lynch egy jól sikerült sackje után sérülése miatt a Saintsbe trade-elték az azóta már Super Bowl-győztes irányítót, San Diegoban pedig eljött a KÖCSÖG ideje.

Amióta ő a kezdő irányító, dominálják a csoportot, minden évben ők nyerték általában a mi orrunk elől elhalászva a sikert. Különösen fájó a 2008as szezon, amikor nyert helyzetből buktuk el a divíziót, ráadásul úgy, hogy az utolsó fordulóban ők mértek ránk megsemmisítő vereséget. Rivers-szel a szezon hajrájában egyszerűen megállíthatatlan a csapat, a szókimondó QB pályafutása során decemberben még veretlen. Ha már a nagy szájánál tartunk, a két csapat közti utálatot tovább erősíti, hogy amellett, hogy az elmúlt években egymással verseng a két csapat a divízió első helyéért, a mindenek előtt saját érdekeit tekintő, képességeit túlértékelő, a sportolói magatartást semmibe vevő QB a sportszerűtlen megnyílvánulásoktól sem riad vissza, sőt előszeretettel alkalmazza őket, amikor csak tudja. Elsősorban a Rivers-Cutler afférra gondolhatunk itt, amikor egyik egymás elleni meccsünkön, minden ok nélkül beszólogatott akkori irányítónknak.

Jelenleg a liga legjobb irányítója /*természetesen csak Orton mögött :P*/, ha nem esik vissza a teljesítménye, akár Dan Marino egy évben passzolt legtöbb yardját is megdöntheti, és a Pro Bowl-szereplést, vagy akár az MVP-címét csak a személyisége akadályozhatja meg, az viszont könnyen megteheti. Az anyján kívül nem sokan szeretik...























De így is több szót kapott, mint amennyit megérdemelt, akár ő, akár a csapat. Emlékezzünk azért még meg a mostani keretből Antonio Gates-ről, korunk egyik legjobb TE-jéről, Rivers első számú célpontjáról, aki viszont jó eséllyel nem játszhat majd ellenünk. Mást inkább ki se emelek, a SD inkább csapatként erős. A 4-5-ös mérleg senkit ne tévesszen meg, övék a legjobb offense, a legjobb passing offense, a 2. legjobb defense, ami passz ellen és futás ellen is külön-külön top5. Vereségeiket elsősorban hihetetlen, szánalmas, gyermeteg hibáiknak köszönhetik. Elsősorban a Special Teamen lehet mosolyogni, de a támadók és a védők is szereztek kellemes pillanatokat már számunkra. Aki önbizalmat szeretne meríteni, annak ajánlom a Raiders és a Pats elleni meccsüket. :)

A Chargers tízszer nyerte meg az AFC West-et, az elmúlt 4 évben pedig senki se állította meg őket. (a playoffban összesen 12× voltak). Az egymás elleni mérlegünkre, minthogy a történelem jelentős részében mi voltunk az erősebb csapat, mi lehetünk büszkébbek: 54-45-1, .545. Utolsó összecsapásunkról azonban sok jót nem lehet mondani, a hazai pálya a rossz irányba lejtett /*Moreno pl az endzone-on belül lévő játékostól kapott fumble-t, ami fizikailag lehetetlen...*/, ami 32-3-as vereséget eredményezett.

A rivalizálás emlékezetes momentumairól eddig nem sok szó esett, mivel nincs is belőlük annyi, mint a Raiders vagy a Chiefs ellen, viszont hogy mégis legyen valami, említsük meg Dennis Smith back-2-back overtime fieldgoal blockját. Az elsőnél tévesen kikértük előtte az időt, de őt ez nem zavarta és megismételte a bravúrt, hogy aztán hosszabbításban 30-24-re megnyerjük az összecsapást.

Sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Andre Goodman	CB	csípő	DNP	DNP	DNP	OUT
Robert Ayers	LB	lábfej	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Eddie Royal	CB	hamstring	-	DNP	Limited	Questionable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	Limited	Probable

San Diego Chargers
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Steve Gregory	S	váll	Limited	DNP	DNP	Doubtful
Ryan Mathews	RB	boka	DNP	DNP	DNP	Doubtful
Legadu Naanee	WR	hamstring	Limited	Limited	DNP	Doubtful
Antonio Gates	TE	lábfej, lábujj	DNP	DNP	DNP	Questionable
Travis Johnson	DE	váll	Limited	Limited	Limited	Questionable
Chris Wilson	TE	hát	Limited	Limited	DNP	Questionable
Malcolm Floyd	WR	hamstring	Full	Limited	Full	Probable
Nate Kaeding	K	ágyék	Full	Full	Full	Probable
Brandon Siler	LB	lábfej	Full	Full	Full	Probable

Nem gondoltam volna idén, hogy valaha ezt fogom mondani, de jól állunk a sérültek terén. Goodman sorozatos hiányzását már megszoktuk, és mivel Coxban kincsre leltünk, hiánya nem is hátráltatja a csapatot jelentősen, míg az idei draft valóságos stealje meccsről meccsre fejlődhet. A liga legjobban passzoló csapata ellen persze nem ártana, ha nem Nate Jones lenne a nickelback, de ne legyünk telhetetlenek. Az egyetlen aggasztó dolog, az Royal sérülése, a Chargers ST finom szólva is sebezhető lenne, reméljük hétfőig rendbejön. Addigra egyébként akár Ayers is újra a csatasorba állhat, az lenne csak az igazi.

A Chargersből Gates egy edzésen se vett részt, játéka kérdéses. Ne bánkódjunk, ha esetleg nem játszhatna majd...

Múltheti győzelmünk előtt írtam, hogy ha esetleg 2W-re kerülünk a divízió elsőtől, akkor is korai még számolni. Nos, két győzelemre vagyunk tőle, ráadásul meggyőző játékkal. Azonban továbbra is tartom, hogy korai reménykedni, nem szabad nagyon előre szaladni, mindig csak a következő meccsre kell koncentrálni. Ha most nyernénk, akkor valóban jó helyzetbe kerülhetnénk, azonban a meccsnek nem mi vagyunk az esélyesei. A keret erejét tekintve, akár még meg lehetne a szezon előtt általam tippelt 8-8 is, de nem a könnyű meccseket szoktuk hozni, nem a liga hajrájában, és nem a csoportriválisok ellen. A meccs kedden hajnali 2:30-kor lesz a Qualcomm stadionban, és azért nagyon jó lenne, ha megismételnénk a tavalyi bravúros sikerünket. Hajrá Broncos!