Az elmúlt hetekben kiosztásra került az összes lényeges év végi egyéni díj az MLB 2010es szezonja után. A Gold Glove és a Silver Slugger győztesek kihirdetése után most a többi kategória jutalmazottjaival foglalkoznék.



- Számunkra a legérdekesebb az NL MVP választás volt, ahol két denveri játékos élmezőnybeli helyezésében bizhattunk, bár az első helyre nem lehetett várni egyiküket sem. Nem is kellett csalódnunk, mert az outfielder Carlos Gonzalez megszerezte a harmadik helyet, a shortstop Troy Tulowitzki pedig az ötödik pozícióra ért oda. A győztes Joey Votto lett, aki a 32 szavazóból 31től első helyes voksot kapott, így a vártnál nagyobb fölénnyel előzte meg az elmúlt két év győztesét, Albert Pujolst. Nehéz magyarázatot találni, hogy mi lehetett Votto fölényes győzelmének az oka, amikor csak az ütési átlagban tudott jobb lenni Pujolsnál, legfeljebb kettejük csapatának közti szereplése alakíthatott ki ekkora differenciát, de mindenképp meglepetés, persze nem mintha nem érdemelné meg a címet. CarGo 7 darab második és 13 harmadik helyet begyűjtve csak 39 ponttal maradt el Pujolstól. A negyedik A. Gonzalez lett a Padresből, mögötte az ötödik Tulo két 3. és egy 4. helyet zsebelt be, jobbára az 5-8. hely körülre rangsorolták őt. Büszkék lehetünk a két srácra, hiszen nagy teljesítmény, hogy egy csapatból ketten végeztek a legjobb öt között.

- Az AL MVP győztes Josh Hamilton lett a liga bajnok Texastól, nem is lehetett kérdés az elsősége, 22 első és 4 második helyet kapott, így majdnem 100 ponttal előzte meg a második Tigerses Miguel Cabrera-t (öt első, tizenegy második, tíz harmadik hely), a harmadik pedig a Yankees-ből Cano lett (12-12 második-harmadik hely). Érdekesség, hogy a legjobb dobó Sabathia csak a 13. lett a rangsorban.

- Az NL Cy Young győztes a várakozásoknak megfelelően Roy Halladay lett, ezzel a baseball történelem ötödik dobója, aki mindkét ligában a legjobb tudott lenni, hiszen 2003ban még a Torontoval AL elsőnek választották. Doc elsősége vitathatatlan volt, a legtöbb fontos kategóriában a legjobb volt a szezonban: 21 győzelem, 2.44es ERA, 219 SO, így mind a 32 szavazó őt tartotta a legjobbnak. A második helyen Wainwright végzett, 28 második és három darab harmadik helyes jelöléssel, ezt sem lehetett vitatni. A harmadik pedig a Rockies dominikai dobója Ubaldo Jimenez lett, négy második, 19 harmadik, nyolc negyedik és egy ötödik helyezett szavazattal, sajnos a szezon második felében többször hullámvölgye volt, így ennél jobb eredményt nem várhattunk volna tőle, de ezzel a harmadik hellyel is maximálisan elégedettek lehetünk.

- Ezt a díjat az AL Cy Youngot Felix Hernandez söpörte be a másik ligában, a Seattle dobója ezzel a harmadik venezuelai győztes lett a liga történetében ebben a műfajban. Mindössze 13-12es W-L mutatója volt a gyengébb csapatának köszönhetően, de 2.27es ERAval és 232 strikeouttal is kiemelkedett az AL mezőnyből. Az ő első helyét sem igazán lehetett vitatni, a 28 lehetséges első pozícióból 21et besöpört, mögötte a második helyért szoros csatában a Rayses Price futott be megelőzve Sabathia-t (Yankees), köztük mindössze kilenc pont döntött előbbi javára. Talán meglepő lehet, hogy Lee csak a hetedik helyen végzett, és a szavazóktól egyetlen első és második helyet sem kapott.

- Az NL Rookie of the Year választáson a számunkra rivális Giants elkapója, Buster Posey 20-9 első-második hely arányban verte az atlantai Jason Heywardot. Bizonyára Posey győzelmében nagy szerepe volt a SF World Series címének, főleg hogy az ahhoz vezető úton Heywardékat is biztosan kiejtették. Illetve a második helyezettnek annak ellenére is csak kevéssel voltak jobb számai, hogy Posey csak az idény két harmadát töltötte az MLBben, szóval megérdemeltnek tekinthető a diadala, melyet 18 HR és 67 RBI teljesítménnyel hódított el. A harmadik egyébiránt Jaime Garcia (Cards), a negyedik pedig Gaby Sanchez (Marlins) lett.

- Az AL Rookie of the Year kiírásban a csere dobó Neftali Feliz diadalmaskodott, miután a WS résztvevő Rangers bullpen legerősebb tagja volt az egész év teljes hosszában. 40 savet jegyzett 2.73as ERAval és 4-3as győzelem-vereség statisztikával. Az év újonca győztes 20 első helyet szedett be, szemben a második helyen végzett Detroit CF Jackson 8 kiemelt pozíciójával, elég markáns volt a különbség közöttük. Közben a harmadik helyen a Twins 3B Valancia ért célba.

- Az NL Manager of the Year a Padresszel a rájátszásról egy hajszállal lemaradó Bud Black lett elképesztő csatában, mivel egyetlen ponttal előzte meg a playoffoló Reds főnökét, Dusty Bakert. A SDtől nagy teljesítmény volt, hogy a végsőkig harcban voltak a POért, mert előzetesen senki nem várta volna őket a legjobbak közé, ennek ellenére csak az utolsó játéknapon elszenvedett vereségük miatt maradtak le a későbbi bajnok SFtől. Black 16 első, 7 második, 3 harmadik helyet szerzett, szemben Baker 13-12-2es teljesítményével. Érdekes a végeredmény, talán a playoff miatt Baker sikere magától érthetőbb lett volna, de a Padres annyira underdog volt, hogy az ő menetelésükben nagyobb szerepe volt Blacknek, mint talán Bakernek az egyébként erősebb Reds sikereiben. A harmadik egyébként a WS győztes SF managere Bruce Bochy lett messze lemaradva az első kettőtől.

- Az AL Manager of the Year versenyt korábbi öt második helye után Ron Gardenhire nyerte meg. Irányításával a Twins idén is bejutott a rájátszásba a liga második helyén, annak ellenére, hogy több kulcsemberüket korán elvesztették, így az ALDS búcsú sem volt váratlan tőlük. Gardenhire 16 első, 8 második, 4 harmadik helyes szavazatának köszönhetően relatíve soknak számító 27 ponttal verte az AL győztes Rangers mesterét, Ron Washingtont, harmadikként pedig Joe Maddon (Rays) zárt.

Azt hiszem, hogy két elégedettek lehetünk a denveri legények díjazásával, két GG és SS után szereztünk egy harmadik helyet a Cy Young kiírásban és két Top5 pozíciót az MVP választáson.