Kivételes alkalommal most tőlem olvashatjátok a Denver Nuggets kosarasainak legutóbbi mérkőzéseiről szóló összefoglaló kiadásunkat, melyben a srácok egy idegenbeli túrára vonultak a keleti főcsoport egyes csapataihoz és esélyeshez méltóan több sikerben volt részünk, bár a befejezés szerényre sikeredett.


















Mindenek előtt január 23án még hazai környezetben volt egy jelenésünk a harmatos Indiana Pacers ellen, akiktől novemberben 144 pontot kaptunk idegenben, nagyon illett most visszavágnunk. Esélyeshez méltóan játszottunk és ugyan az első negyed után még hagytuk vezetni a vendégeket, a másodiktól kezdve kétség sem férhetett hozzá, hogy ki az úr a pályán. A különbség végig 10-15 pont körül mozgott, nem vertük agyon az ellenfelet, de a pályán jóval nagyobb differencia volt a két csapat játékában, abszolút sima volt a győzelmünk. Annyit játszottunk, amennyi kellett a gond nélküli sikerhez, konkrétan 121-107 arányban győztünk. Anthony a második félidőben remekelt és egészen 36 pontig elment, közben új egyéni rekordot jelentő 6 triplát értékesített és még 8 lepattanót is leszedett. Nené 15 ponttal és 10 lepattanóval doubledoublet tett bele a közösbe, de Billups is nagyszerűen mozgatta a csapatot és 12 pontja mellé 6 gólpasszt termelt, a padról még Harrington (16pts, 7/11FG%) és Lawson (13pts, 5ast) alkottak maradandót.

Múlt kedden az amerikai fővárosban kezdtük meg az idegenbeli sorozatot és az első ellenfelünk a Washington Wizards volt. Ezen a mérkőzésen is minden egyértelműen a mieink sikere mellett szólt és újra kétséget nem tűrően tudtunk játszani, gyakorlatilag a legelső percektől kezdve végig vezettünk és kézben tartottuk a meccset. Az első három játékrész mindegyikében több pontot szereztünk a hazaiaknál, az utolsóban minimálisan közelebb engedtük őket, de így is 120-109re megvágtuk őket, önbizalom növelő sikerrel indítottuk a túrát. Nagyszerű csapatteljesítményt mutattunk be, hat játékosunk is átlépte a 10 pontos határt. Anthony 23 ponttal volt a legeredményesebb, ezúttal nem nyújtott kiemelkedőt. Nené mindkét palánk alatt dominálni tudott és egyetlen lepattanó kellett volna még a DDhoz a 21 pont után, közben a 9 kísérletből egyetlen mezőnykosarat hibázott el. A két kezdő hátvéd is stabilan játszott, Afflalo 18, Billups 15 ponttal vétette észre magát. A cserepad ugyan rövidebb volt, hiszen edzői megfontolásból JR és Shelden sem került bevetésre, a 21 pontos Harrington és a 17 pontos Lawson vezetésével a denveri bench simán felülmúlta az ellenfél tartalékait.

Másnap kétségtelenül jóval nehezebb erőpróba várt a csapatra, mivel a Detroit Pistonshoz látogattunk, és itt már korántsem számítottunk annyira egyértelműen favoritnak. Hosszú éves betli sorozatunk volt ellenük idegenben, közel 16 éve nem vettük be a várost és ugye ráadásul most back-to-backet játszottunk velük. Az első perceket kimondottan rosszul kezdtük, de a korai 10 pontos hátrányunkat ugyanilyen gyorsan tüntettük el és az első pihenőre már mi voltunk előnyben. Innentől kezdve pedig folyamatosan mi mentünk el, nem volt túl nagy vezetésünk, a Pistons végig a sarkunkban volt. Így értünk el egészen a hajráig, amikor az utolsó percekben az egykori detroiti klasszis Billups döntötte el a meccset rövid időn belül szerzett három triplájával, aki így összesen 26 ponttal zárt 6 sikeres hárompontosa révén. A Nuggets 109-100as diadalt aratott a Pistons felett, ezzel 1995 márciusa után újra bevettük a csarnokukat. Chauncey mellett még Afflalo 17 pontja érdemel említést és Anthony is eljutott 18 pontig, bár ebből nyolcat a vonalról szerzett, 10 lepattanója viszont megsüvegelendő volt. A magasembereink nem vallottak szégyent, pedig érdekes összeállításban játszottunk, Nené az előzőnapi vádli sérülése, Martin pedig a back-to-back miatt nem vállalhatta a mérkőzést. Emiatt a Harrington-Williams duóval a kezdőben vettük fel a harcot és mindketten átlépték a 10 pontot. Az egyetlen igazi csere magas pedig Ely volt, de Melo és Forbes is besegítettek négyes poszton.

A pénteki napon a legnagyobb kötelező győzelem learatása várt ránk és a liga utolsó Cleveland Cavaliersnél léptünk pályára. A bemelegítésre emlékeztető első negyed után a másodikban kezdtük el igazán felvenni a ritmust és ebben a 12 percben szerencsétlen hazaiakkal azt csináltunk, amit akartunk, a nagyszünetre már 70-50 volt az állás a javunkra. Viszont érthető módon a második félidőre nem szakítottuk szét magunkat és engedtük őket közelebb zárkózni, Hicksonék pedig becsületesen küzdve faragni is tudtak hátrányból, bár ehhez tényleg kellett a mieink látványos ellazulása. A győzelmünkhez így sem férhetett semmi kétség, 117-103ra behúztuk a meccset. Mondhatni a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt: nem aláztuk meg a gyenge vetélytársat, de abszolút gond nélkül besöpörtük a Wt. Az előző nap All Star kezdőnek választott Anthony szerzett 33 pontot, ám a 9/22es mezőnymutatóját nem tehette ki az ablakba és különbenis 15/18as FT hatékonysággal dolgozott. Afflalo iszonyatos tripla gyártással alapozta meg az estét, az első öt percben háromból hármat süllyesztett el messziről így 23 ponttal zárt. Mindenképpen érdemes megjegyezni Martin erőfeszítéseit, aki talán ezen a mérkőzésen volt a legközelebb a tavalyi önmagához, 29 perc alatt 8 pontot és 9 lepattanót regisztrált, mi több újra a hozzáillő agresszivitással küzdött, a negyedik negyedben ki is pontozódott. Ezen kívül még hárman lépték át a 10 pontos határt, ismét nagyon szépen megoszlottak a pontok a játékosaink között, szinte mindenkinek lehetett egy kis sikerélménye. Nené megpróbált játszani, de az első 8 perc után inkább nem erőltettük a fájós lábát, abszolút nélkülözhető volt ezen a meccsen, az egészsége sokkal fontosabb, minthogy a Cavs ellen kockáztassuk.

Legközelebb Philadelphiaban léptünk pályára vasárnap a Sixers ellen, akik az utóbbi találkozásainkkor rendre borsot törtek az orrunk alá, de most a négyes győzelmi sorozat birtokában reménykedtünk a javításban. Jól is kezdődött számunkra a mérkőzés, eleinte a mieink voltak előnyben, de az első fordulásra már csupán két pontosra olvadt a denveri vezetés. Ezt követően pedig a hazaiak egyre inkább elkezdtek dominálni a festékben és a középső két játékrészben ennek, illetve a lefordulásokból szerzett pontjaiknak köszönhetően tíz pontos vezetésre tettek szert. Hiába volt meg a lehetőségünk a közelebb zárkózásra a záró negyedben, rengeteg labdát szórtunk el, pocsék hatékonysággal dobáltunk, nem játszottunk elég összeszedetten, rengeteget hibáztunk. Azt hiszem, erre a meccsre kicsit fejben elfáradtunk, vagy éppen az előző győzelmek elkényelmesítették a csapatot. A végére 110-99re buktunk tehát a 76ers ellen. Eleinte Billups egyengette a csapat játékát és összesen 27 pontot dobott, de a második félidőben szinte észrevétlen maradt a remek kezdést követően. A harmadik-negyedik negyedre Smith lépett elő és érdekes módon anélkül, hogy csak egyetlen triplát is vágott volna, szerzett 23 pontot, ami mellé még 9 lepattanót is hozzátett. Sokat elmond a csapat aznapi teljesítményéről, hogy a kettes volt a legjobb pattanózónk. Még talán Lawsonnak és Nenének voltak momentumai, mindketten eljutottak 12-12 pontig. Melo ezen a meccsen a sötétségben tapogatózott, 3/12es hatékonysággal csinált 12 pontot és 6szor vesztette el a labdát. Andersen Phillyben tért vissza három hetes pihenőjéből és 6 lepattanóval végezte a feladatát. Csak asszisztáltunk a Sixers játékhoz, fele annyi pontot se szereztünk a festékből, mint ők, és 17-9 arányban vétettünk több turnovert, így nem lehetett kérdéses a sima vereség.



















Végezetül pedig kedd hajnalban a New Jersey Nets ellen játszhattunk és reménykedtünk benne, hogy a fiatalos ellenféllel szemben sikerrel zárhatjuk le a keleti parti kirándulást. Nem így történt... Álmosan kezdtük a meccset és már a nyitó menet végétől 10 pont hátrányból kísértük a sokkal motiváltabbnak látszó Netst. Abszolút nem találtuk a játék ritmusát és a szünetre csak tovább nőtt a differencia, a harmadik negyedben pedig nem egyszer már 15-20 pont körüli előnnyel büszkélkedhettek a hazaiak. Az utolsó negyed előtt kezdtünk ébredezni, egy kicsit megráztuk magunkat és ha JR buzzer triplája érvényes lett volna, 4 pontra meg tudtuk volna közelíteni őket az utolsó 12 minutum előtt. A záró játékrészben még egyszer neki rugaszkodtunk a felzárkózásnak, de nem volt igazi ambíció a csapatban, a Nets megtartotta a vezetését, visszaverték a kísérleteinket és könnyedén behúzták a meccset. A végeredmény 115-99 lett a házigazdák javára. Anthonynak pedig kivételesen lett volna kedve játszani és támadásban többször is szép dolgokat művelt, de az ő 37 pontja és 9 lepattanója sem volt elég semmihez. Billups ugyan elért 19 pontot, de messze volt a csúcsformától, sok rossz dobással és 7 turnoverrel dolgozott. Nené a 16 szerzett pontjának nagy részét az első félidőben szerezte, később elszürkült, Martin a back-to-backből ezt a meccset vállalta és szezoncsúcsot jelentő 32 percet töltött a parketten, szerény 6 lepattanó és 5 pont volt a mérlege. A cserék közül pedig ezúttal legfeljebb JRban lehetett igyekezetet felfedezni, Shelden nem jutott szóhoz, Andersen pedig regenerálódott az előzőnapi mérkőzést követően.





















Kötelező győzelmeket húztunk be, azután viszont verhető ellenfelek ellen betliztünk. Kicsit kellemetlen vereségeket szenvedtünk az utolsó két meccsen, de érzésem szerint egy fárasztó túra végén két egymást követő napon beleférnek a vereségek úgy a Sixers, mint a Nets ellen, nem rossz képességű csapatok. Jó lenne ha lassan pont kerülhetne a Melo story végére és tisztábban látnánk már a helyzetet, mert ez a se vele, se nélküle viszony egyértelműen az eredmények rovására megy. Remélem azért a rájátszásba sikerülni fog bejutnunk, másban én már nem merek reménykedni sem.

A közeljövő mérkőzései:

Csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Szombat, 04:30 Denver Nuggets - Utah Jazz
Vasárnap, 02:30 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Jövő kedd, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Jövő csütörtök, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Jövő péntek, 04:30 Denver Nuggets - Dallas Mavericks

A keleti túra után most nyugati ellenfelek szerepelnek a programban, színes ellenfelekkel játszunk: közvetlen riválisokkal, gyengékkel, erősekkel egyaránt meccselni fogunk. Bízom benne, hogy minél jobban jövünk ki ezekből a mérkőzésekből.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 30-17 (47 meccs)
2. Utah Jazz 29-20 (49 meccs)
3. Denver Nuggets 28-20 (48 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-22 (47 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 11-36 (47 meccs)

A Thunder tartja nem túl nagy, de azért stabil első helyét az ötösfogatból és változatlanul a legnagyobb esélyesnek számítanak a divízió megnyerésére. Jobban zavar bennünket, hogy a Jazzt is előttünk eszi a fene. :) Remélhetőleg a közeljövőbeli egymás elleni meccsünkön eléjük tudunk kerülni és a negyedik Portland sem fog meglepetést okozni, a divízióban még nyeretlen T-wolvesnál meg pláne nem kéne a hétvégén leégnünk.