Továbbra is gyengélkedik a Colorado Avalanche együttese az NHL-ben, és az alapszakasz hajrájához közeledve sorra veszítjük el a mérkőzéseket, így egyre inkább búcsút inthetünk az idei rájátszásnak, s értékelhetjük át a céljainkat, hogy legalább a minél jobb draft-helyezés megszerzése sikerüljön az elmúlt hetekben csak vergődő csapatunknak. Az elmúlt időszakban Forsberg visszavonulása, illetve Stewart és Shattenkirk elcserélése is borzolta a kedélyeket, de legalább a klub denveri történelme alatt rekord mértékűnek számító vereségsorozatunkat tíz egymást követő fiaskó után sikerült megtörnünk a közelmúltban.





















Még az elmúlt hét elején az egyesület valaha volt legsúlyosabb vereségét szenvedtük el, amikor a Calgary 9-1 arányban lemészárolta a mieinket; két nappal később hosszabbításban 3-2-re kaptunk ki a Pittsburgh-től, ezzel nyolc rendes játékidős zakó után végre pontot tudtunk szerezni; de aztán múlt hétvégén 4-0-ra buktunk a San Jose otthonában; kedden végre megtört a jég, és 4-3-as idegenbeli győzelmet arattunk a St. Louis-szal szemben; legutoljára pedig a szerdai játéknapon 5-1-es fiaskót szenvedtünk el az Edmonton ellen hazai környezetben.

- A góllövő soraink teljesítménye talán valamicskét javulgatott a legutóbbi kaotikus állapotokhoz képest, bár az elmúlt öt találkozón regisztrált nyolc találat még mindig halovány mérleg, főleg hogy ennek a felét a Blues elleni siker alkalmával értük el. A múlt pénteken derült égből villámcsapásként St. Louis-ba cserélt Stewart utolsó két mérkőzését játszotta a csapatunkban a legutóbbi összefoglaló-bejelentkezésünk óta, s legutolsó fellépésén, a Pittsburgh ellen gólt is szerzett, a trade óta pedig öt meccsről hat gólos a Blues színeiben, így tart éves szinten 19 találatnál. Az első sort centerező Stastny az utóbbi hetekben nyújtott középszerű produkcióját a STL elleni idegenbeli mérkőzésen tudta megtörni, ahol 1+2-t termelt, és újra a csapat legjobb játékosának bizonyult nagyszerű támadóhokijával, csodálatos győztes gólt ütött, mely segítségével megszakítottuk a gyenge szériánkat. Azonban több, mint egy hónap után volt ekkor újra több pontja egy találkozó alatt. Ezen kívül még a Pittsburgh ellen ért el egy gólpasszt, miközben hosszú idő után újra +2-es mérlegre volt képes. Némileg össze tudta szedni magát a hullámvölgy után, és az utóbbi meccseken újra topcenter mivoltához méltóan tevékenykedett, a faceoffokban is szépen helyt állt, és a védekezést is támogatta, ráadásul 59 pályára lépése alatti 48 pontjával beérte Duchene-t a házi pontlistán. A másodéves hokis először kényszerült kihagyni meccseket a szezonban, miután a Flames ellen egy kellemetlenül felpattanó korong kézsérülést okozott neki, és az azt követő két összecsapáson nem vállalhatta a játékot. St. Louis-ban mérsékelt szerepléssel tért vissza, majd legutoljára az Edmonton ellen elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetlen gólunkból egy finom előkészítés formájában. A csapat negatív sorozata alatt ő is kétségtelenül gödörben volt, hajlamos volt beleszürkülni a játékba, de a napokban komolyan fogadkozott, hogy szeretne véget vetni a hullámvölgynek, és a szezon utolsó negyedében újra hatékonyan fog játszani. Hejduk szintén nehezebb időszakon van túl, a sorozatos vereségek alkalmával nem találta a játékát, alig tudott helyzetbe kerülni, és egyre-másra zárta a mínuszos meccseket, melyek által leromlott -14-re az éves mutatója, így a csapat legrosszabb embere e kategóriában. Viszont az utóbbi két találkozón egyaránt betalált, mindkétszer lesipuskás találatot szerzett, így már 19 gólnál tart, egyetlen találat választja el őt attól, hogy zsinórban a 11. szezonjában is elérje a 20-as határt, amelyet korábban a klub történetében csak a legendás Sakic tudott végrehajtani. Vele szemben Jones már elérte a 20 gólt, miután a jubileumi találatot a Blues ellen szerezte egy könnyű prédának bizonyuló korongból. Szintén hullámzó volt mostanában a formája, gyakran képes volt mérkőzésekre eltűnni, ugyanakkor ő még egész stabilan hozza a pontokat a horrorisztikus februári hónapban. Stoa ismét felkerült a nagycsapat keretébe, de korántsem képes annyira meghatározó szerepet betölteni, mint a Monsters-ben, az utóbbi három meccsen pályára lépve pont nélkül, elszórtan egy-egy gólhelyzettel zárt, sokszor szinte teljesen észrevétlen tud maradni. Porter továbbra is gyakori szereplője az első két sorunknak, de mostanában valamivel kevesebb játéklehetőséghez jutott, az utóbbi öt meccs közül háromszor is csak 12-14 minutumot kapott, közben mindössze egy assziszt került a neve mellé, és -8-cal zárt egy három meccses stádiumban, így éves szinten is átfordult negatív tartományba a statisztikája. Nincs túl nagy formában, gyakorlatilag csak a kényszer szülte őt felsősoros csatárnak, kevés helyzete van, amikor pedig odakerül, méltatlanul gyengén puskázza el azokat, ráadásul a Penguins elleni vereség bűnbakja lett, miután a hosszabbításban buta szabálytalansággal emberelőnyhöz juttatta az ellenfelet. Yip-nek továbbra sem megy a góllövő sorokban, a mezőnyjátékban általában képes a kemény küzdelemre, de a kapu előterében, még ha igyekszik, akkor sem tud eredményes lenni, rendre elfogy a tudománya. Egy hónappal ezelőtt duplázott, azóta gólképtelen, egész februárban mindössze két gólpassza van, és sorra zárja a mínuszos meccseket, így -13-mal már a leggyengébbek közé süllyedt.

- A harmadik-negyedik sorunk kiegészítő csatárai valamelyest stabilizálni tudták teljesítményüket, bár az előrejátékhoz így is borzasztóan keveset képesek hozzátenni. A Blues-tól frissen megszerzett McClement érkezése után rögtön elfoglalta a harmadik sor centerposztját, és bár pontot még nem szerzett, mindössze egyszer zárt -1-gyel, és kiegyensúlyozottan tette a dolgát a játék defenzív részében. Feltűnt emberhátrányban, és a saját harmadunkban is hasznosan játszott, még több veszélyes helyzete is adódott, illetve a bedobásokban sem vallott szégyent. Feltűnésével meglepetésre O'Reilly szorult vissza a legalsó sorba, aki a szokásos stabilitásával teszi a dolgát, mégis úgy látszik, hogy az edzői kar kevésbé elégedett vele újabban. Neki is becsúsztak negatív meccsek mostanság, de azon kevés játékosaink egyike, aki még pozitív tartományban található a +/- terén. Ugyanakkor, még a trade előtt, a Penguins ellen volt egy óriási meccse, amikor öt lövéssel zárt 22 minutum alatt, és hátrafelé is félelmetesen küzdött, bár tény, hogy az elmúlt hetekben kevésszer tudott hasonló extrát nyújtani. Winnik is egyre jobban elszürkült az utóbbi időben, bár a Flames elleni megalázó vereségünk közben ő szerezte a csapat becsületgólját, amikor szerencsés találatával 16 meccses gólcsendet szakított meg, de az azt követő találkozókon nem sok életjelet adott magáról, így a legutolsó alkalommal már csak tartalék volt. Kétségtelenül sokat esett vissza a formája a 2011-es naptári esztendőre a vártnál komolyabb őszi szereplése után, így talán különösen szembetűnő a háttérbe szorulása. Dupuis változatlanul a csapat megbízható kiegészítő embere, hónapok óta egyenletes teljesítményt nyújt, még a vereségsorozat alatt sem igazán esett vissza, minden meccsen becsülettel odateszi magát, keményen hajt a letámadásban, és egy-két kapura lövést is feljegyez szinte valamennyi alkalommal. A Calgary ellen kicsit elvesztette a fejét, amikor egy sportszerűtlen térdelést mutatott be Jokinen-nel szemben, így 5+10-es fegyelmivel idő előtt mehetett zuhanyozni, egyúttal majdnem megduplázta egész éves büntetésperceinek számát. A mindig tettrekész biztonsági ember, McLeod mostanában is minden erejét a rendbontásokba fektette, a játékmegszakítások alkalmával előforduló tömeges dulakodásokban rendre főszerepet vállalt, egy ilyen szituációban bonyolította le legutóbbi bunyóját a Sharks-os Mayers ellen, amely kereken a tizedik verekedése volt az idényben. 135 perc kiállításával már nem sok választja őt el az egy szezon alatti egyéni csúcsától, ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni mellette, hogy december 17-e óta egy nyamvadt pont nem termett neki. Koci háromszor léphetett pályára az utóbbi öt meccs közül, ezek alatt képes volt -3-ra alig pár perceket játszva, bár a Flames elleni sima meccsen meglepően sok, 7:54 perces jégidőt kapott, ami szezoncsúcsnak számít esetében. Két meccs erejéig feltűnt az újonc Olver, s amíg Duchene sérült volt a második sorban jutott szóhoz, de egyik alkalommal sem tudta megváltani a világot, a Pens ellen ráadásul két lefordulásból elszenvedett gólt is kapott a sora, így nem sokkal később visszairányítottuk őt az AHL-csapathoz.

- A védelmünk változatlanul nem áll túl biztos lábakon, a Flames elleni meccs 9 kapott gólja új negatív rekordnak számít a franchise létezése óta, és a hónapok óta stabil sereghajtó Oilers is bevette ötször a ketrecünket. Talán még beszédesebb adat, hogy 16 mérkőzés óta minden egyes találkozón legalább három gólt kaptunk. Shattenkirk az utolsó két denveri fellépésén nem regisztrált pontot, viszont mindkét alkalommal meghaladta a 20 perces jégidőt, ám a Calgary elleni osztás során ő is -4-gyel végzett. St. louis-i karrierjét öt meccs alatt három assziszttal indította, ellenünk kifejezetten nagy akarással küzdött. A helyére érkezett Johnson, a 2006. évi 1/1-es kiválasztott, akitől azt reméljük, hogy ráncba szedi a hátsó alakzatunkat, és idővel az egység vezéregyénisége lesz. Az adottságai megvannak hozzá, de egyelőre a beilleszkedés nem ment zökkenőmentesen számára, látható rajta a tehetség és az igyekezet, de több kapott gólnál is a pályán tartózkodott. Első három összecsapása alatt egyetlen pontját egykori kenyéradója ellen jegyezte egy fontos hajrábeli találat formájában, s valamennyi mérkőzésén átlépte a 25 perces játékidőt, de bízunk benne, hogy javulni tud a későbbiekben. Mindhárom alkalommal Wilson volt a bekkpárja, akinek a teljesítménye viszont meglepő módon visszaesett mellette, pedig hetek óta a védelem meghatározó alakja volt, azonban EJ-vel most az első párban, mintha túlzottan lámpalázasnak tűnne. Úgy látszik, nagyon szeretne bizonyítani, és ez gyakran hibákhoz vezetett a játékában, a saját harmadában többször óvatlanul bánt a koronggal, és helyezkedésbeli hibákat is vétett, ezen három találkozón ráadásul mindössze -5-öt regisztrált. Nem kéne túl cifráznia a játékot, pusztán azt kéne nyújtania, amit tud, és amit az elmúlt hetekben is hozott. Liles a deadline közeledtével szokás szerint a cserepletykák állandó kereszttűzében tengeti mindennapjait. A Flames ellen borzalmas, -6-os statisztikával érte el a mélypontot a balszerencsés időszaka, azóta viszont egyértelműen felfelé ível a formája, az utóbbi négy mérkőzésről négy gólpasszt jegyzett, miközben újra egyre komolyabb kétirányú játékot láthatunk tőle. 39 pontjával messze a legeredményesebb hátvéd a csapatban, egyúttal negyedik a házi ponttáblázaton. Állandó hű társa, O'Byrne a két korábbi mérkőzésen kissé gyengélkedett és mindkétszer -2-t hozott, aztán viszont szépen javította a hibáit, és az azt követő két alkalommal már masszív volt a védelemben, kőkeményen tette a dolgát a saját kapuja közelében. Ám legutóbb, az Oilers elleni meccs első perceiben egy rettentő kellemetlen sérülést szenvedett, amikor az eleső Hall korcsolyapengéje elvágta az arcát, és megközelítőleg száz öltéssel kellett összevarrni a sebeit. Az adott találkozót nem tudta folytatni, és előreláthatólag 7-10 napig nem is állhat a csapat rendelkezésére, de még így is olcsón megúszta a riasztó esetet, sokkal rosszabbul is járhatott volna. A védelem hivatásos kerékkötője, Hunwick ugyan két asszisztot is fel tudott mutatni az elmúlt időszak mérkőzésein, továbbra is rengeteg pontatlanság tarkítja a játékát, hibáira gyakran gólokkal fizetünk rá. Elképesztően figyelmetlen, hanyag, és hiába vannak időnként biztató jelek a teljesítményében, ha percekkel később valami fatális megmozdulással lerombolja, amit addig felépített, így nehéz lesz előrelépnie. A norvég Holos egy kisebb fej sérülés miatt kihagyott pár meccset, az utóbbi két alkalommal már újra játszhatott, és stabil teljesítményt nyújtott, talán Sacco mester is egyre jobban kezd bízni benne, az Oilers ellen már 21 perc lehetőség jutott neki, igaz, megtizedelt összeállításban játszottunk, és csak -2-t jegyzett. Az elsőéves Gaunce NHL-es karrierje harmadik mérkőzésén máris megszerezte első találatát, amikor egy távoli lövése az embertömegen átjutva a Pittsburgh hálójában kötött ki. Ezután még a Sharks ellen játszott, Holos visszatérése óta viszont tartalék volt, de O'Byrne sérülésével most visszakerülhet az összeállításba. Egyébként kevés lehetőséghez jutott, rendre 10-15 minutumokat töltött jégen, ezalatt viszonylag stabilnak tűnt hátul, alacsony hibaszázalékkal látta el a feladatát, de túl sokat nem is vállalkozott.



- Ahogy már írtunk róla, a sorozatos mérsékelt teljesítménye után elcseréltük Anderson-t, a Flames elleni súlyos zakó alatt menet közben még beállt, s 11/15-tel zárta utolsó fellépését a csapat színeiben. A trade óta valósággal megtáltosodott Ottawa-ban, rögtön egy 47 védéses shutout-tal mutatkozott be, és az azt követő két mérkőzésén is ihletett formában tevékenykedett. A helyére érkezett Elliott a papírmunkák elvégzése után az Oilers ellen debütált, de nehézkes volt számára a denveri bemutatkozás, 31 lövésből ötször mattolták, bár alapjában véve nem nyújtott rossz teljesítményt, a végére nagyon elvesztette a fonalat, ennél többre lesz szükség tőle. Budaj sorozatban hat találkozón kapott lehetőséget kezdőként, majd a legutolsó meccsen már csere volt. Amikor védett, a Flames-meccs kivételével minden egyes összecsapáson komoly erőket mozgosított, és mindent megtett érte, hogy győzelmi esélyeket biztosítson a csapat számára, a mezőnyjátékosok azonban nem igazán tudtak élni vele. Sok gólt kapott ugyan, de ezekről kevésbé tehetett, rendre bravúros megmozdulásokat hajtott végre, s mindkét pontszerző meccsünkön 90 % felett védett a jókora terhelés ellenére, a Blues elleni siker alatt például 42 védést mutatott be. A veterán Grahame ismét mindannyiszor csak tartalék volt, amikor szükség volt rá a létszám miatt, majd a közelmúltban visszautazott Cleveland-be.

- Változatlanul többen bajlódnak különféle kisebb-nagyobb sérülésekkel. A csapatkapitány Foote nyolc meccs óta harcképtelen láb sérülés miatt, az elmúlt napokban már korizgatott, és elutazott a csapattal a mostani idegenbeli túrára, de még mindig nem tudjuk, hogy valójában mikor léphet újra pályára. O'Byrne is csatlakozott a sérültek közé, miután a legutóbbi mérkőzésen összeszedett arc sérülése következtében 7-10 napra kiesett. Galiardi továbbra is a 6-8 hetes rehabilitációját tölti a közelmúltbeli kézműtétjét követően, és bízunk benne, hogy még láthatjuk őt az idei évadban. Cumiskey újra agyrázkódással harcképtelen, mint ahogyan Mueller is egy hasonló sérülés után van, mindkettejük körül nagy a csend az utóbbi időben, ami egy cseppet sem tekinthető kedvező jelnek. A tüdőembóliával bajlódó Fleischmann, illetve a súlyos operáción áteső Quincey számára pedig már korábban befejeződött a 2010/11-es bajnokságbeli szereplés.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 22:00: Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Jövő hétfő, 02:00: Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Jövő szerda, 04:30: San Jose Sharks - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 04:00: Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
Március 9., szerda, 02:00: Minnesota Wild - Colorado Avalanche

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 39-14-9, 87 pont (62 meccs)
2. Minnesota Wild 33-23-6, 72 pont (62 meccs)
3. Calgary Flames 31-23-9, 71 pont (63 meccs)
4. Colorado Avalanche 26-28-7, 59 pont (61 meccs)
5. Edmonton Oilers 20-34-8, 48 pont (62 meccs)

A három playoff-aspiráns divízió ellenfél állva hagyott bennünket, az utolsó rájátszáshelyezéstől 11 pont a lemaradásunk, amikor még 21 mérkőzésünk van hátra az idei alapszakaszból. Talán már érdemesebb a draftra figyelnünk, a képzeletbeli 1/1-et birtokló Oilers-t 11 ponttal előzzük meg, és jelen állás szerint az összetettbeli hatodik helyen választhatnánk az idei játékosbörze első fordulójában.

Az NHL-ben hétfő este, 21 órakor lép életbe a szezonbeli cserestop, azaz a 'trade deadline'. Addig még görcsbe rándult gyomorral várhatjuk, hogy vajon mely játékosaink fognak a távozás sorsára jutni a következő napokban, mert a jelek szerint szinte senki nem lehet biztonságban.