Hosszas huzavonát követően a múlt héten végre sikerült túladnunk Carmelo Anthonyn. Ennek következtében a Denver Nuggets csapata sok ponton megváltozott a néhány héttel korábbi állapotokhoz képest. Karlnak azonban nem volt sok ideje arra, hogy beépítse az újonnan érkezőket, a bajnokságban máris három kemény ellenféllel szemben kellett bizonyítaniuk, hogy Denverben Melo után is van élet.























A Carmelo utáni éra első meccsére a Memphis Grizzlies ellen került sor. Nemrég még Anthonyval a sorainkban, Memphisben sima vereséget szenvedtünk tőlük. Ezúttal is nehéz helyzetben voltunk, ugyanis az elcserélt játékosok már nem léphettek pályára és az érkezők sem állhattak még Karl mester rendelkezésére, így a maradék kilenc fős keretből gazdálkodhattunk. A kezdőcsapatba Anthony helyett Smith került be, Billups pótlása pedig Lawson feladata volt. Nagyon felszabadult játékkal kezdtük a találkozót, ez talán meglephette az ellenfelet, akik elég ritmustalanul kosárlabdáztak az első negyedben, a játékrész végére már kilenc pontos előnyünk volt. A játék képe a következő negyedben sem változott, tovább tartottuk a jó formát és sikerült megduplázni az előnyünket a félidőre. A meccs kimenetele szempontjából kulcsfontosságú volt a harmadik negyed. A pihenőt követően sem álltak le JR-ék, remekül termelte a pontokat az Afflalo-Smith-Lawson tengely. A negyedik negyed előtt huszonhat pontos fórunk volt, így a záró játékrészre már csak a különbség volt kérdéses, végül tizenhárom ponttal, simán győztünk 120:107-re. Igazi örömjátékot mutatott be a csapat, érezni lehetett a játékosokon, hogy sokkal felszabadultabban állnak a meccshez, mint a Melo-csere előtt. Smith, Afflalo és Lawson fantasztikusan játszottak. JR 26 pontjával a csapat legeredményesebb tagja volt, mellé még 8 lepattanót és 5 asszisztot is jegyzett. Afflalo és Lawson egyaránt 21 pontig jutottak, a fiatal irányító a pontok mellett még 7 assziszttal és 6 labdaszerzéssel járult hozzá a Grizzlies legyőzéséhez.

Az újdonsült denveri játékosok egy igazi rangadó keretein belül mutatkozhattak be a Pepsi Center közönségének. Magyar idő szerint péntek hajnalban ugyanis a Boston Celtics vendégeskedett a Mile High Cityben. Az újak közül csak Gallinari kapott kezdőként lehetőséget, Chandler, Felton és Mozgov a kispadon vártak bevetésre. A meccset egy kicsit álmosan kezdtük. Elég pontatlanul játszott a csapat az első negyedben, ennek megfelelően ezt a játékrészt a vendégek nyerték. A második felvonás elején a vendégek estek szét támadásban, így lassan ledolgoztuk a hátrányt, de mielőtt lélegzetvételnyi előnyhöz jutottunk volna, a Boston is szerzett pár pontot. A félidőre 37:36-os vezetéssel mehettünk. Már ebből is látszott, hogy ez a Nuggets más lesz, mint az Anthony nevével fémjelzett csapat, korábban ennyi pontot egy negyed alatt kaptunk, nem egy félidő alatt. A pihenőt követően a harmadik negyed szoros játékot hozott, hol a vendégek, hol mi tudtunk egy-egy jobb sorozatot produkálni, de 3-4 pontnál nagyobb előnyt egyik fél sem volt képes felépíteni. Ilyen előzmények után nagyon érdekesnek ígérkezett a záró negyed, melynek első felében ugyanazt a szoros, küzdős játékot láthattuk, mint a harmadik negyedben. Aztán úgy tűnt, fordulóponthoz érkezik a mérkőzés, mikor Pierce hárompontosával fordított a Celtics. Valóban fordulópont volt ez, hiszen a hátralévő több mint hat percben egyetlen pontot sem engedtünk az ellenfélnek. Nálunk Afflalo és Martin remekeltek a végjátékban, így végül 89:75-re nyertük meg a mérkőzést. Az eredmény kicsit csalóka, elég sima győzelemre enged következtetni, pedig nagyon komolyan meg kellett küzdeni ezért a sikerért. Még soha nem láttam olyan Nuggets-meccset, ahol ennyire dominált volna a védekezésünk. Nagyszerűen védtük meg a gyűrűt, remekül lepattanóztunk és sok blokkot mutattunk be. Ami külön öröm, hogy a liga egyik, ha nem a legjobban védekező csapatát sikerült a saját műfajában felülmúlnunk. A csapat legjobbja szerintem, Kenyon Martin volt, 18 ponttal szezoncsúcsot ért el, és 10 lepattanója is volt. Nagyot küzdött Nené is, Ő dupla-duplával zárta a találkozót. Lawsonnak a pontokat tekintve visszafogottabb meccse volt, de a 10 gólpassz, amit kiosztott figyelemre méltó. Gallinari első Nuggets-meccsén nem parádézott támadásban, csak két pontot szerzett, védekezésben viszont nagyon hasznosan játszott, 3 blokk fűződött a nevéhez, hajtott becsülettel, összességében nem okozott csalódást. Chandlernek nagyon jól ment a játék, 9 kísérletből 16 pontot szerzett és lélektanilag fontos pillanatokban is képes volt betalálni, az újak közül, az Ő teljesítménye volt a legmeggyőzőbb. Felton bemutatkozása egy kicsit szürkére sikerült, 4 ponttal és 6 asziszttal zárt, de biztos vagyok benne, hogy lesz ennél jobb is.

Szombat hajnalban egy közvetlen riválissal vívott rangadót a Nuggets, mikor is a Portland Trail Blazers otthonába látogatott. A mérkőzést Martin nem tudta vállalni, így az Ő helyén Chandler kapott lehetőséget a kezdőben. A meccset a Portland kezdte jobban, már az elején öt pont körüli előnyt szereztek. A második negyed elején már valamivel jobban játszottunk, egyenlítettünk is, de a félidő előtt rákapcsoltak a hazaiak és a szünetre tíz pontos előnyt szereztek. A harmadik negyedben nagyot javult a játékunk, Gallinari vezetésével toronymagasan megnyertük ezt a játékrészt, így a záró negyedre hét pontos előnnyel fordultunk. A negyedik negyedben sokáig őriztük az előnyünket, már-már úgy tűnt, hogy zsebben van találkozó, de a Blazers nem adta fel és az utolsó percekben három, fantasztikus hárompontosnak köszönhetően egyenlítettek. Az utolsó támadás lehetősége azonban a miénk volt, ám Lawson elhibázta a ziccert. Következhetett az idei első hosszabbításos mérkőzésünk. A ráadást a hazaiak kezdték jobban, de sikerült visszajönni és egyenlíteni, sőt egy perccel a vége előtt a vezetést is átvettük. Az utolsó percen belül nagy csata folyt a győzelemért, már csak büntetőből estek pontok, mindhármat a Blazers szerezte. Mivel a legvégén Gallinari és Affalo is hibázott, így ezt a mérkőzést 107:106-ra elveszítettük. Nagyon szoros meccs volt, szinte csak a szerencsén múlt, hogy nem mi jöttünk ki belőle győztesen. Megint jellemző volt a csapatra a jó védekezés,  és ezúttal már támadásban is láthattunk szép dolgokat. A legjobbunk Gallinari volt, az olasz 30 ponttal a mezőny legeredményesebb játékosa volt és csak egy lepattanó hiányzott a dupla-duplájához. Chandler játéka ismét nagyon hasznos volt, védekezésben és támadásban egyaránt jól dolgozott, 20 ponttal és 6 lepattanóval zárt, de 2 blokkot is bemutatott. Nené 11 lepattanóval és 12 ponttal dupla-duplát ért el. Afflalo 19 ponttal zárt, főleg a meccs vége felé kezdett magára találni. A cseresorunk elég gyenge volt ezen az találkozón, ebben látom a vereség egyik okát. Ha a tartalékok közül csak egyvalaki jobb napot fog ki, akkor akár simán nyerhettünk is volna.

Ebből a három mérkőzésből is látszik, hogy az Anthony-éra után is van kosárlabda Denverben. Igaz, ez még csak három mérkőzés volt, ezért hosszú távú következtetéseket talán nem vonhatunk le, de az biztos, hogy a mostani csapattól teljesen más felfogású játékot láthatunk majd, mint amit az előző néhány évben megszokhattunk. Ez a keret sokkal több taktikai húzásra ad lehetőséget Karlnak, támadásban jóval több opciónk van és a védekezésünk is sokkal keményebb lesz a jövőben. Időre természetesen szükség van, hogy igazán olajozottan működjenek a dolgok. Nekem személy szerint, nagyon tetszik az „új” Nuggets, már alig várom a következő mérkőzéseinket!

A közeljövő programja:

Kedd, 03:00 Atlanta Hawks @ Denver Nuggets
Csütörtök, 03:00 Charlotte Bobcats @ Denver Nuggets
Péntek, 04:30 Denver Nuggets @ Utah Jazz
Vasárnap, 04:30 Denver Nuggets @ Los Angeles Clippers

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 36-22 (58 meccs)
2. Denver Nuggets 34-26 (60 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 33-26 (59 meccs)
4. Utah Jazz 32-28 (60 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 14-46 (60 meccs)