A múlt hétvégén befejeződtek a küzdelmek a Szlovákiában rendezett jégkorong világbajnokságon, most az utolsó kiadásomban az egyenes kieséses rendszerben történtekről szeretnék írni. Sajnos a Colorado Avalanche két játékosának csapata már a negyeddöntőben búcsúzott a tornától, így már csak egy-egy meccsük volt hátra a legutóbbi helyzetjelentésem óta.



















A negyeddöntők legnagyobb érdeklődéssel várt párharcát Kanada vívta Oroszország ellen. Külön érdekesség volt, hogy egy évvel ezelőtt ugyanígy a legjobb nyolc között futott össze egymással a két nagyhatalom, akkor az oroszok győztek, most viszont egyértelműen a juharlevelesek számítottak esélyesnek, mivel ők az első, ellenfelük pedig csak a negyedik helyen zárt a középdöntő csoportjában. Persze, egy ilyen presztízs rangadó előtt semmilyen előzetes papírforma nem számított, tudtuk hogy minden a pillanatnyi forma alapján fog eldőlni. Így is lett és nem tudom mennyire számít meglepetésnek, hogy az oroszok 2-1re győztek azok után, hogy Spezza góljával Kanada még sokáig vezetett, de elkényelmesedtek és az utolsó tíz percben az oroszok két gyors góllal fordítottak, erre pedig már nem tudtak válaszolni az észak-amerikaiak, akik így a nagy reményekkel kezdett VBn újra a nyolc között búcsúzni kényszerültek és sorozatban a második évben nem élték túl a negyeddöntőt, ami az országukban óriási csalódást jelent. Duchene a torna utolsó meccsén sem tudott javítani és a harmadik sorban mindössze 13 percet játszott Kane és Eberle mellett, ezalatt egyetlen kapura lövés jutott neki.

A másik érdekelt negyeddöntőben Norvégia csapatáért szoríthatunk Finnország ellen, itt már jóval egyértelműbb volt az északiak fölénye, lényegesen nagyobb hokinemzet, mint a norvégok, akik szépen küzdöttek a torna eddigi szakaszában, így a finnek esélyessége ellenére szoros küzdelemre számíthattunk. A vikingek szépen is tartották magukat a gól nélkül első harmadban, majd a középső játékrész elején egy büntetőből szerzett góllal vezetéshez jutottak. Igen ám de a következő öt percen belül a finnek érdekes körülmények között két emberelőnyt is kaptak, és mindkettőt gólra váltották, majd a harmad vége előtt egy újabb PPGvel és egyenlő létszámos góllal már 4-1re mentek el, ezután pedig már nem történt változás és ilyen arányban a győztek. A norvégok kissé összeomlottak, hogy villámgyorsan elvesztették a vezetésüket és az ellenfelükkel ellentétben ők képtelenek voltak értékesíteni a PP lehetőségeiket, az utolsó harmadban pedig már csak becsületből próbálkoztak, de igazából esélytelenek voltak a felzárkózásra. Ahogy megszokhattuk, Holos újra csapata legjobbjai között vitézkedett, az Avs újonc védője 31 játékperc alatt 7 lövéssel zárt és csak két előnyös gólnál tartózkodott a jégen, így megúszta 0s plusz/mínusz statisztikával a mérkőzést.

A kör további két meccsén a svédek Thornberg duplájával 5-2re lerakták Németországot, egyáltalán nem volt meglepetés ez az eredmény, mint ahogyan az főleg nem, hogy a két csoportkör egyetlen veretlen csapata a cseh válogatott a negyeddöntőben 4-0ra legyőzte az USA csapatát a még mindig zseniális Jagr mesterhármasának köszönhetően.

Matt Duchene rendkívül szerény világbajnoki szereplést zárt, a tavalyi eredményes fellépése után most 7 meccset szerzett pont nélkül vívott meg. Pedig a torna nagy részében az 1-2. sorban kapott lehetőséget, csak az utolsó néhány találkozóra csúszott le a harmadik sorba és kapott kevesebb lehetőséget, amikor már jól láthatóan nem ment neki. Gyenge formában volt végig, talán a szezon befejezése óta kijött a ritmusból és amikor helyzetbe tudott kerülni, akkor rendre balszerencséje volt, így gyenge tornán van túl. A hét meccs alatt átlagosan szűk 15 percet töltött a jégen, és összesen 14 lövést vállalt, ami meccsenként 2es átlagnak felel meg. Felejtsük el a VBt, remélhetőleg a következő alapszakaszra rendesen formába fog lendülni, hiszen csak az számít.

Jonas Holos vele ellentétben viszont szárnyalt a norvég válogatottban, és amíg Kanadától csalódás volt az 5-8. hely, addig a norvégoktól ez is szép eredmény volt. A fiatal hátvéd hat meccsen pályára lépve 5 pontot szorgoskodott össze, két gólt és három asszisztot szerzett, több emberelőnyös pont is fűződött a nevéhez. A hátvédek közti kanadai táblázaton a svéd Petrasek mögött a második helyen végzett egy ponttal lemaradva, míg a +6os mutatója a torna ötödik legjobb eredménye volt holtversenyben és a védők közül csak Pietrangelo és Petrasek előzték meg. Védő létére 22 lövést vállalt be és meccsenként átlagosan 24:42 percet volt a jégen, ami szintén elismerésre méltó produkció volt. A tehetséges bekk azok után, hogy az Avsben epizódszereplő volt és kevés lehetősége volt a támadó játékban, hazája válogatottjában abszolút felszabadultan játszott, előre és hátra felé is kimagaslott a csapatából, szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy a jégen lehet és lenyűgöző produkciót nyújtott.




















A VB pénteken folytatódott tovább az elődöntőkkel és mindkét párharcban meglepetés történt, ugyanis a tavalyi döntő megismétlése helyett a két Észak-európai csapat jutott be a fináléba. Először a címvédő és addig veretlenül szárnyaló csehek égtek be, amikor a délutáni meccsen a svédek 5-2re kiosztották őket, a feltartóztathatatlan háromkoronások közül most Backlund vállalt két gólt, a csehek tudománya pedig teljesen elfogyott a meccs végére. Az esti mérkőzésen az oroszok is csődött mondtak, miután a finnek 3-0ra rakták le Ovechkinéket, Granlund csoda gólt lőtt, a hajrában pedig még két gólt szereztek, így teljesen megpecsételődött az oroszok sorsa és Kanada lgyőzése után idén sem lehettek világbajnokok. Vasárnap két csalódott csapat meccsén a harmadik helyet Csehország kaparintotta meg az Oroszország elleni 7-4es diadalmenetüknek köszönhetően.

Vasárnap este a két északi rivális között rendezték meg a döntőt, a svéd-finn párosítás igazi csemegének számított és az eddigi eredmények alapján nem igazán lehetett jósolni, mindkét csapat kisebb meglepetésre jutott be a fináléba. Az első felvonás gól nélküli döntetlennel zárult egyenlő erők küzdelme mellett, majd a 28. percben Paajarvi egyéni akcióból született góljával a kék-sárgák kerültek előnybe. A svéd vezetés nem tartott ki a harmad végéig, ugyanis Finnország másodpercekkel a második szünet előtt Immonen hatalmas emberelőnyös találatával kiegyenlített. A harmadik harmad 1-1es állással kezdődhetett, de nem sokáig maradt ez az eredmény, mert alig néhány perc után Finnország újabb két gólt helyezett el a svéd ketrecben Nokelainen és Kapanen jóvoltából, így 3-1re léptek meg. A svédek görcsösen akcióztak, de két gólos hátrányban hiába rohamoztak, nem tudtak betalálni, majd az agyatlan kitámadásuk következtében többször is kontrákból mattolták őket. Az utolsó 3:19 percben Finnország három gólt szerzett lefordulásokból (Pesonen, Pyorala, Pihlstrom), ezzel a végére fölényes 6-1es diadalt arattak.

A finn oroszlánok történetük második VB aranyát ünnepelhették, 1995 után másodszor lettek bajnokok, azóta csak második és harmadik helyekig jutottak és az olimpiákon is csak kevésbé fényes érmeket szereztek. Tulajdonképpen kijárt már nekik ez a siker, még ha a svéd hoki rajongójaként nem nekik szurkoltam és nem is különösebben szívlelem őket.