Denver Broncos versus New York Jets Thursday Night Football. Magyar idő szerint 2:20-kor mérföldmagasan. Idő és ötlet hiányában ezúttal kicsit rendhagyó beharangozóval jelentkezünk.

Először is egy kis visszatekintés:

Múlthéten egy nagyon szokatlan taktikának köszönhetően nyertünk. Gyakorlatilag egész meccsen csak futottunk, mindössze 8 passz kísérlet, szóval a legnagyobb jóindulattal se nevezhetjük szokványos taktikának. Nos amit játszunk az az Option play, vagy Zone Read-nek is olvastam kinti fórumokon. A Raiders ellen kezdtük ezt játszani, és a KC ellen folytattuk, az alapfelállás legalábbis nem változott. 2 meccsen 2 győzelmet hozott 2 idegenbeli divízió rangadón, ami mindig minden körülmények között akármilyen erőt képviselő egyesületek ellen is megsüvegelendő. Ráadásul most nem is mondhatjuk, hogy papíron oly könnyűnek ígérkező meccsek voltak, összességében 9-9-es mérleget vertünk meg, tény egyéb körülmények a javunkra játszottak, de máskor meg ellenünk, szóval ha akkor nem vettük figyelembe őket, akkor most se.

Mielőtt legyintenénk a taktikánkra, hogy áhh egyetemi foci taktika, profi szinten nem működhet vagy hogy miután kiismerik úgy se működhet, szóval előtte kicsit ismerjük meg miről is van szól:

Az alapfelállás, a klasszikus I-Formation így néz ki:

Center és Guard között az A gap, Guard és Tackle között a B gap, Tackle és End között a C gap, a szélén pedig a D gap, vagy Edge kinek hogy tetszik.

Nos egy kicsit csavarjunk rajta:

Látszik hogy a Stronsideon (baloldal) alapvetően fölényben van az OL a DL-lel szemben, ellenben a gyenge oldalról akár blokkolatlanul is jöhet egy 5 technik játékos, mondjuk egy OLB. Viszont ha nem sikerül megállítani a playt onnantól az RB kedvére válogathat a lyukak közül, amit az OL csinált neki. Meg kell említeni, hogy ebben az esetben a TE-et sokszor egy 3. OT helyettesíti, be van jelentve, mint elkapó, de az ereje kell a futásblokkoláshoz.

Nos aki szerint ez nem működhet, mert egyetemi taktika, annak felhívnám a figyelmét egy dologra: A Broncos előszeretettel használt unbalanced falat a '90-es évek végén, ami 2 Super Bowlt hozott és Terrel Davisnek egy 2000 yardos szezont.

Csavarjunk az ábrán még egyet, most lesz igazán egyetemi a felállás:

Ez egy shotgun felállás akar lenni. Emlékezzünk baloldalt túlerőben lehet a fal, jobb oldalt ott van egy nagyon veszélyes Will LB, viszont mellette "tök üres" az egész pálya. Az előny viszont az előzőhöz képest, hogy a QB nem fordít hátat neki, szemmel tarthatja az ellenfél védelmét. Az RB a QB mellé megy, az idő egy diszkrét pillanatában mindketten fogják a labdát majd a QB eldönti, hogy az RB fut strong side-on, vagy ő maga indul meg a weak sideon. És ez igenis működhet, főleg egy olyan mobilis QB-val mint Tebow. Képzeljük oda mondjuk 4-3 underben egy DL-t a weakside (jobb oldal) TE elé, és legszélen kicsit hátrébb a WLB-t akiről már esett szó. Tebow őket nézi. A védelem kénytelen rá is figyelni,

• ha a DE nem támadja a B vagy C gapet, mert a QB futásra figyeli akkor átadja a labdát a RB-nek aki balra fut, ahol a boxban 7 támadó fal ember 6 védővel szemben. Ilyenekből pont egy kamionnyi lyuk alakulhat ki mondjuk a saját 40 yardunkon mondjuk a Raiders ellen mondjuk McGaheenek.
• Ha a DE megostromolta az OL-t, de a WLB nagyon jó pozícióban van a QB-val szemben, akkor is inkább átadja a labdát. 7 a 7 ellen még mindig jól sülhet el.
• Ha a DE az OL-lel van elfoglalva és az OLB is verhető, akkor megindul szélen és ahogy láttuk általában csak a secondary állítja meg.

Lenne tovább is, mondjuk 2 RB, az egyik a strongsidenak a másik a weaksidenak, és még a QB is megtarthatja, vagy akár a WR futás is lehet belőle. Ha ránézünk utólag a statisztikára egysíkúnak tűnhet, de valójában nagyon változatos futásokhoz teremti meg a lehetőséget.

Minden támadó szisztémának meg van a hátránya, itt a handoff tart hosszabb ideig, és összeszokottságot igényel a QB-tól és az RB-től. Múlthéten Ball valójában nagyon gyenge volt, 90+ yard ide vagy oda, a 3,2-es átlag kifejezetten gyenge. 3db 3,2-es futásból nincs 1st down, és puntolni kell. McGahee sérülése után vissza is estünk rendesen, szerencsére a győzelemhez még pont elég volt.

Illetve a védelem megteheti, hogy több embert hagy a boxban, akkor viszont a secondary lesz lyukasabb, és könnyebb passzolni. Amíg Tebow nem passzolhat 8-nál többször, addig viszont ezt simán bevállalhatja egy csapat.

Viszont alapvetően ez nem egy kudarcra ítélt taktika. Ráadásul ez az a rendszer amit Tebow ismer, a védelem viszont kevésbé. Pocketban nem mozog otthonosan, viszont viszont álmában is hasonló módon határozza meg merre haladjon tovább az agya által kivetített emlékkép sorozat.

Ennyit a Broncosról lássuk ki próbál megállítani minket. Aki nem ismeri a New York Jets történetét, olvassa el a tavalyi beharangozót, most rendhagyó módon saját csapatunké a hangsúly és a Jets kapcsán is aktualitásokkal foglalkozok. A Dagadék csapata 5-4-gyel áll. Nálunk mindenképp esélyesebbek.

A Jetsé a 23. total offense, ami nem túl jó, de kiegyensúlyozott, ha azt nézzük, hogy levegőben 20. földön pedig 24. Elsősorban mondjuk védekező csapat, ezen a téren a ligában sokkal előkelőbb helyet foglalnak el, összességében 8., passz ellen 8. viszont futás ellen csak 15. Tegyük mellé, hogy miénk a liga 2. legjobb rushing offense, úgy hogy besztcsensszel a liga hátsó felében voltunk e statisztika szerint, onnan jövünk fel, szóval reménykedjünk. Ne számítsunk a jóra, de reménykedni azt lehet.

Alapvetően 3-4-es védekezési sémát játszik játszana, de a playek szokatlanul nagy százalékában packaget használnak. (nickel vagy dime). A DL-t rendre rotálják, senki sincs fent a playe 2/3-ban. Az hogy kevesebb ember van a frontban nem jelenti azt, hogy kevésbé hatékonyan helyeznék nyomás alá a az irányítót. 20 sackjük van ami ráadásul 10 ember között oszlik meg. 20 sackből 15öt az LB sorból érkezett, Calvin Pace, Jamaal Westerman és Aaron Maybin vezérletével.

Ahogy lenni szokott a DL passrush, náluk az LB sor is inkább az falat támadja, mintsem zónázik, és nem idegen tőlük a db blitz se. És így el is értünk a secondaryhöz. Ami nekünk Champ Bailey az nekik Darrelle Revis. Ez alighanem mindent elmond. Ismerősen csenghet Antonio Cromartie neve is, bár ő igazából csak Manning ellen tud játszani :P:)

Az irányító Sanchize még abban az évben volt 1/5 amikor Stafford 1/1 és mondhatni ennek megfelelően 5× gyengébb nála. Képes jól játszani, de messze nem konzisztens. A secondarynk ugyan Baileyt leszámítva sebezhető, de ő magától is képes hibázni, Miller meg sokakat késztetett már hibára, szóval akár reménykedhetünk is. Főleg hogy nyomás alatt szerintem már-már Casseli magasságokban zseni...

Nagy nevek vannak mellette, Tomlinson még mindig rendszeres szereplője rémálmainknak, Green pedig mára jobb futó mint ő. A WR-ek Holmes és Burress, viszont Holmes idén gyenge és a sittes se megállíthatatlan. Dustin Keller van még sokat pályán, ő elkapó TE, annak nem is rossz, sőt ő a kedvenc célpont.

Nézzük a 2 dolgot egymás ellen, mármint amit külön-külön írtam a csapatokról. Ahogy korábban már utaltam rá, a legjobb meccsapp a futójátékunk a futás elleni védekezésükkel szemben. Nickel és dime package ellen könnyebb futni, + a sok man-to-man sebezhető a QB scramble-lel, láthattuk a Raiders ellen. Passzolni viszont nehéz lesz, főleg ha Decker leszedi a pályáról Revis... Ha passzolunk nagyobb szerepnek kell jutnia a TE passzoknak.

A másik oldalon pedig nyomás alatt kell tartani Sanchize-t, még ha ezt mondani könnyebb is, mint csinálni. Miller 8 sackjével a legjobb ember lehet erre. Coverage-ben gyengék vagyunk. Goodman már tavaly is gyenge volt, és Dawk fölött is eljárt az idő, a boxban még mindig ő az úr, de 1-1-ben verték már meg idén nem egyszer Bailey-re viszont számíthatunk. Futás ellen viszont idén pont annyira jó a védelmünk amennyire a szezon előtt lesajnálták a DT-jeinket.

Ezek a számok. Lehet mondani, hogy ezek tények, de nyilvánvalóan lehetetlen összegyűjteni az összes számot, és ily módon az összes tényt, ezért veszélyes ezek alapján következtetni, de más alapján nem tudunk. Jobbak, de nem annyira jók, mint a szezon előtt gondoltam volna, mi gyengébbek vagyunk, de nem annyira mint a szezon előtt gondoltuk volna. Otthon játszunk, vannak jó matchupjaink, és jó formában a csapat. Utóbbi 4 meccsből 3-mat nyertünk és lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak, de szerintem egyre jobban játszunk. Ezek alapján mindenki ítélje meg magának, nyerünk-e vagy vesztünk, én csak annyit mondok, mint mindig: Hajrá Broncos!