A múlt fordulóban odalett a Denver Broncos hat meccses veretlen sorozata, viszont két mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt a csapat változatlanul őrzi vezető helyét az AFC West-ben, és már nem sok választ el minket a rájátszástól. Az utószezon felé rendkívül fontos lépést tehetünk a mai napon, ugyanis Tebow-ék rendhagyó módon szombat este, 19 órától küzdenek meg a Buffalo Bills vendégeként.




















Aktuális ellenfelünk a liga alapító tagjai közé tartozik, hozzánk hasonlóan a Bills is 1960-ban kezdte meg szereplését az AFL-ben, és az előző ligában eltöltött egy évtized alatt négyszer jutottak be a playoff-ba, két alkalommal AFL-győztesként zártak, pechjükre ezek még a Super Bowl éra előtt történtek. A két bajnokság fúzióját követően, vagyis 1970-től mind a mai napig az AFC East divízióban szerepelnek, olyan hírhedt riválisok társaságában, mint a Patriots, a Jets és a Dolphins. Az NFL-kezdet finoman fogalmazva is nehézkesre sikeredett számukra, első három évüket negatív tartományban zárták, első ízben 1974-ben kóstolhattak bele a rájátszás illatába, de ott is csak egy meccs adatott meg nekik. Ekkoriban a franchise arca a running back O.J. Simpson volt, az 1969-es draft legelső választása a futballpálya mellett a filmvásznon is jelentős sikereket ért el. Az "Electric Company" jelzővel illetett OL mögött 'Juice' volt a liga történetének első játékosa, aki a 16 meccses alapszakaszban elérte a 2000 futott yardot. Azonban O.J. hiába parádézott, a csapat egyetlen egyszer jutott be vele a rájátszásba, azon kívül jórészt mínuszos szezonokat produkáltak sorozatban.

A nagy változást az 1980-as esztendő hozta el, az akkoriban kinevezett vezetőedző, Chuck Knox irányítása mellett ugyanis ebben az évben győzték le először az ősi rivális Dolphins-t, illetve a 11-5-ös mérleg kapcsán az első divízió bajnoki cím is ehhez volt köthető - de PO-meccset továbbra sem tudtak nyerni. Egy évvel később végre mentek egy kört a rájátszásban, de a divisional round-ban a Bengals megállította őket. Újabb változás vált szükségessé, így a '82-es sikertelen, csonka évet követően az 1983-as drafton irányítót választottak. Emlékezhetünk rá, hogy ezen a börzén Elway volt az 1/1-es pick a Baltimore Colts által, később pedig a Broncos-hoz került, míg az első kör, 27. helyén bizonyos Dan Marino kelt el a rivális Dolphins által. A Bills a 14. választásból a University of Miami tehetségét, Jim Kelly-t húzta, aki azonban a hideg buffalói időjárásra és a csapat szerény szurkolói támogatására hivatkozva, nem akart hozzájuk igazolni, ezért néhány szezon erejéig az USFL-be szerződött, ahol 1984-ben MVP címet is szerzett, és sorra döntögette az ottani rekordokat.


















A vegetálás tovább tartott, két 2-14-es szezont követően pedig Kelly végre beadta a derekát, és az 1986-os szezontól kezdve már a Bills-t irányította - úgy látszik, kiderült az ég Buffalo környékén. A várva várt messiás az első két évben még nem tudott csodát tenni, aztán viszont megkezdődött a Bills sikerkorszaka. Kelly 11 év alatt 8-szor vezette rájátszásba a bandát, '88 és '96 között csak egyetlen alkalommal nem voltak tagjai a PO mezőnyének. A liga történetében egyedülálló módon azonban a csapat egymást követő négy évben vesztette el a SB-t, 1990-93-ig mindannyiszor bejutottak a nagydöntőbe, de minden egyes alkalommal ők húzták a rövidebbet. A legelső esetben, '90-ben 13-3-as mérleggel söpörték be a divízió bajnoki címet, majd a playoff első körében lélekemelő sikert arattak a Miami felett (44-34), a konferencia-döntőben pedig az Oakland-et verték rommá (51-3), ám a 25. Super Bowl-on elképesztő küzdelemben a New York Giants 20-19-re legyőzte őket. Jövőre visszatértek a tűz közelébe, újabb 13-3-as alapszakasz után végig robogtak a playoff-on, de a fináléban ezúttal a Redskins ütötte el őket a bajnoki címtől 37-24-es eredménnyel. 1992-ben csak másodikok lettek a csoportban, így Wild Card körre kényszerültek, mégis újra elérték a SB-t, ekkor viszont a Dallas Cowboys sokkolta őket 52-17-re. A következő  esztendőben 12-4-gyel abszolválták a reguláris bajnokságot, két sikeres PO-meccs után azonban a rematch-en újra a Cowboys örülhetett (30-13). Négy elvesztett SB után érthető volt a visszaesés, egy év szünetet után ugyan még Kelly-vel kétszer ott voltak a rájátszásban, de újabb döntő közelébe már nem tudtak kerülni. Az irányító 1996-ban köszönt el a csapattól, négyszeres AFC-bajnokként és négyszeres Pro Bowl-résztvevőként, nem sokkal az elérhetőségét követően beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be, és 12-es mezszámát is visszavonultatták egykori klubjánál.

Az azóta eltelt másfél évtized nem tartozik a Bills történelemkönyveinek aranyoldalai közé, 1999 óta nem jártak a rájátszásban, az utolsó hat szezon mindegyikét negatív mérleggel zárták, tavaly például 4-12-vel szégyenszemre egészen a 30. helyig süllyedtek. A 2011-es szezon előtt se várt tőlük senki jobb teljesítményt, mégis átmenetileg az idény egyik meglepetéscsapata voltak: háromból három győzelemmel kezdték az évet, menet közben álltak 4-1-gyel és 5-2-vel is, az utóbbi hét fellépésüket viszont kivétel nélkül mind elvesztették. A figyelemreméltó rajt során például két közvetlen riválisunkat, a KC-t és az OAK-t is legyőzték (a SD-től december 11-én simán kikaptak), de komoly skalpnak számított a Patriots és az Eagles két vállra fektetése, ill. a Redskins elleni 23-0 ugyancsak megsüvegelendő eredmény volt. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor pont a jó csapatok ellen arattak győzelmeket, amikor pedig papíron könnyebb lett volna a schedule, akkor kezdtek folyamatos vereségekbe, az október 30-i diadal óta ugyanis a NY Jets és a Dolphins kétszer, a Cowboys, a Titans és a Chargers egyszer-egyszer ment át rajtuk. Így az már biztos, hogy ezúttal is a Bills részvétele nélkül rendezik majd meg a rájátszást.

Napjaink csapatában jóval nehezebb igazi meghatározó játékosokat kiemelni, mint a régmúlt történetéből. Az irányító Ryan Fitzpatrick soha nem tartozott a jobb QB-k közé, azért zsinórban harmadik évben tol le egy szezont kezdőként a Bills-ben, és egymást követő második idényben zárhat majd 3000 passzolt yard felett. A Harvard-on végzett irányító meglehetősen hektikusan teljesít, nagy eséllyel mind a TD-k, mind az INT-ek számában egyéni rekordot fog felállítani, jelenleg 22-nél, ill. 19-nél tart, ugyanakkor ő kapja az egyik legkevesebb sack-et az egész ligában. Legfőbb célpontjának Steve Johnson és David Nelson számítanak, közel a passzok felét kettejük közül kapja valamelyik, és általában a TD-k is hozzájuk köthetőek. Eközben a liga szinten 13. futóegység zászlóvívője a rutinos Fred Jackson volt a season ending sérüléséig, 934 yardnál tartott, távollétében a QB mellett C.J. Spiller vállalkozik a legtöbb cipelésre.

A Bills passz elleni védekezése még bőven elfogadható, futás ellen azonban mindössze 28-ak a jelenlegi statisztikák szerint a 32 csapatos mezőnyben, ami nem túl jó ómen számukra az NFL legerősebb futócsapata elleni meccs előtt. A DL elég erősnek tűnik, például az elmúlt drafton 1/3-asként választott Marcell Dareus is ott virít 5.5 sack-kel, a húzóember mégis a veterán LB Nick Barnett, 113 kombinált szerelésével toronymagas házi listavezető, 8 mínuszos tackle-lel ráadásul összsen 26 yard-dal hátráltatta az ellenfeleket. Jó teljesítményre lesz szükség a denveri OL-től, ha passzokra vállalkozunk, de alighanem ezen a mérkőzésen célravezetőbb lesz a futásokat erőltetni, főleg ha az előrejelzéseknek megfelelően hideg, havas időjárás lesz a Ralph Wilson Stadium-ben a meccs ideje alatt.

Az egymás elleni mérleg 18-15-1-es Buffalo-fölényről árulkodik, azonban ezt a vezetést évtizedekkel ezelőtt alapozták meg, a legutóbbi hat találkozásból öt denveri győzelemmel ért véget. Legutoljára éppen 2008. december 21-én a Bills 30-23-ra legyőzött minket, míg az utolsó buffalói meccset 2007-ben mi nyertük 15-14-re. A két csapat egyetlen egyszer találkozott a rájátszásban, az Elway-Kelly különmeccset 10-7-re elbuktuk az 1991-es szezont követő AFC-döntőben, így ők jutottak be a fináléba, bár sok örömük nem volt benne.

A mai mérkőzésre két denveri safety, Brian Dawkins és David Bruton játéka kérdőjeles, egyikük sem játszhatott a múlt fordulóban, mindkettejük hiányát megéreztük, főleg a veterán hadvezérre lenne most nagy szükségünk, hogy legalább a jelenlétével magabiztosságot adjon fiatal kollégáinak. Eközben a Bills három támadójátékost biztosan nélkülözni fog, az elkapó Ruvell Martin, a TE Lee Smith és a futó Johnny White egyaránt OUT státuszt kapott pénteken.

Ellenfelünk számára már tét nélküli összecsapás következik, nekünk viszont mindenképpen győznünk kell a rájátszásba jutás felé, nem férhet bele a botlás most. Adott esetben akár már a mai napon kvalifikálhatjuk magunkat a playoff-ba a divízió élén, míg az utolsó fordulóban a KC ellen vár ránk majd egy fellépés, hogy 2005 után újra sikerrel vegyünk egy alapszakaszt. Nehéz mérkőzésre van kilátás, valószínűleg ismét szoros csatában lesz részünk, de ha McGahee teljesen egészséges lesz, akkor kettejüknek Tebow-val illene szétfutniuk a Bills-t. A várhatóan hideg időjárás kellemetlen lehet, mégsem gondolnám, hogy számunkra hátrány lenne, csak talán kiszámíthatatlanabbá teszi a meccset, és az esélyeket egyenlítheti ki.

Hóban-fagyban, tűzön-vízen csak egy dolog számít: meg kell nyernünk a mai meccset! Aki szenteste napján megteheti, hogy futballt nézzen, az gőzerővel szurkoljon a Broncos-ért, hátha Jézus születése napján Tebow mennybe vezeti a gárdát!