Hullámvölgybe került az utóbbi időben a Colorado Avalanche csapata. Ami sajnos törvényszerű volt Duchene hiányában, mostanra bekövetkezett, a legutóbbi időszakban a denveri hokisok négyből három meccset elvesztettek, a játékunk pedig kezd egyre kilátástalanabbá válni.






















Először múlt kedden hazai pályán léptünk pályára, de a Nashville Predators 4-1es győzelemmel lépett át rajtunk, nem sok közünk volt a meccshez.
A szokásos összeállításban annyi történt, hogy Johnson kéz, O'Brien láb sérüléssel esett ki hosszabb-rövidebb időre, kettejük helyett szerencsére nem kellett az AHLből hozni senkit, mert Wilson épp felépült az agyrázkódásból, illetve Hunwick is pályára lett küldve. Sérülés miatt nem számíthattunk még Duchenere és Muellerre sem, Yip tartalék volt. A denveri kaput Varlamov próbálta őrizni ezen az estén, kevés sikerrel.
Ólomlábakon mozogva kezdtük a meccset és öt perc után Spaling használt ki egy hazai védelmi hibát. Pár perc múlva még tovább nőtt a Preds előnye, remekül megjátszottak egy emberelőnyt, azt se tudtuk hol a korong, Ellis lövése után csak a hálóban találtuk meg. Két kapott gól után némileg fel tudtuk venni a ritmust, de a játékrész vége felé Erat remek lövéssel mattolta Varlyt, így 20 perc alatt hármat kaptunk. A szünetben komoly fejmosás lehetett, nagyot változott a játék képe a második harmadra, hamar kapujához szegeztük a Nashvillet, de a jó ritmusú játék ellenére a szépítés nem sikerült. Majd a harmad utolsó percében Ryan O'Reilly a Stastnytól kapott korongot értékesítette közelről emberelőnyben előre törve. Többre viszont később se voltunk képesek, nem túl nagy meggyőződéssel támadtunk a harmadik harmadban, több gólt nem is szereztünk. A végeredményt Hornqvist állította be a hajrában a saját harmadunkban elvesztett korongból.
Nagyon sok hibával játszottunk, a védelem rettentő sebezhető volt ezen az estén, EJ és O'Brien hiánya szembetűnő volt. Elliott -3ig, Hunwick -2ig ment le, de Winnikék sora is több kapott gólnál pályán tartózkodott, nem az ő napjuk volt. Varlamov korán beszedett három gólt, meglepődtem rajta, hogy nem cseréltük le, később némi javítást produkált, de 26 lövésből négy találat még mindig nem túl szép.

Két nappal később lehetőségünk volt a javításra, hiszen újra megmérkőzött egymással a két klub, de sajnos a Nashville Predators hazai pályán is legyőzött minket 3-2re hosszabbításban.
Nagy változások történtek az összeállításban, először is játékra jelentkezett a másfél éve kisebb megszakításokkal agyrázkódástól szenvedő Mueller és Yipet is hetek óta először raktuk be, közben hátul EJ visszatért egy meccs kihagyásból. Helyettük Jones, Porter, Hunwcik volt a három tartalék. Illetve a kapuban is váltottunk, a hazai meccsen szerény Varly helyett Nashvilleben Giguere lépett jégre.
A hazai meccshez képest nem túlzás azt mondani, hogy villámrajtot vettünk, sokkal frissebben játszottunk az elején és a gólok sem maradtak el. Hat perc után Rinne kapitális hibájából (vagy gólpasszából, ahogy jobban tetszik) szereztünk vezetést, a Preds kapusa egyenesen Ryan O'Reillynak tette ki a korongot, aki azzal a lendülettel be is vágta a hálóba a vezető találatot. Újabb hat minutummal később önerőből szereztük a második gólt, szépen mentünk előre, O'Reilly kitette balra a pakkot, Gabriel Landeskog remek lövést vágott a rövid sarokba. A múltkor Varlamov betlizett az elején, most Rinne hibáinak köszönhetően mi építettünk fel több gól előnyt a nyitó harmadban. A szünet után lassan megrázta magát a Nashville és féltávnál Legwand góllal zárkóztak közelebb. Egyre inkább átvették az irányítást "gyönyörű" mezben játszó hazaiak, de tartottuk a vezetést és 2-1es előnnyel mentünk a harmadik menetre. A térfélcsere után is folytatta az egy kapuzást a Nashville, a nagy nyomást nem éltük túl, a 49. percben Kostitsyn egyenlített kontrából. A végét nagyon megnyomta a Preds, kaparnunk kellett érte, hogy legalább az OT meglegyen, de végül így történt és az egy pontot kiharcoltuk. Többet sajnos nem sikerült, fél perc után be is fejeződött a hosszabbítás, Legwand zavartalanul kapura tört és a saját kipattanóját értékesítve bevitte a győztes gólt.
Jobban játszottunk, mint két nappal korábban, de a két gólos előny csak egyetlen ponthoz volt elegendő. Csak az első harmadban voltunk biztosak a dolgunkban, később abszolút a Predators irányítása szerint alakult a meccs. A Landeskog-O'Reilly-Hejduk sor megint nagyon aktív volt, a center két pontot szerzett és a meccs legjobbja volt. Szerintem Mueller játéka is kellemes meglepetés volt, erőteljes volt és öt lövést bevállalt, a kihagyáshoz képest jó formát mutatott. Giguere 25/28at hozott, a meccs második felében ránehezedő nyomást nehezen bírta, csak egy pontot tudott megmenteni a csapatnak, a védők többször bizonytalankodtak előtte.





















Szombaton tovább folytatódott az idegenbeli szereplés és a Dallas Stars vendégeként 2-1es győzelmet erőszakoltunk ki, ezzel három vereség után tudtunk újra nyerni.
A lineupban megint voltak kisebb korrekciók, Yip és Van Der Gulik tartalék lett, helyettük Jones és Porter került vissza a játszók közé. A kapuban nem váltottunk, Varlamov kisebb térd sérülés miatt továbbra is pihent, Giguere védett.
Alacsony színvonalon kezdődött a találkozót, a házigazda Stars különösen gyengén muzsikált, az első harmad alatt kapura lövésből is csak egy darabot jegyeztek. Mi se lehettünk büszkék a játékunkra, de legalább mentünk előre és néhány helyzetünk egyikét a harmad felénél gólra váltottuk, Stastny a kapu mögött lefülelte Lehtonen röviden körbe lőtt korongját, egyből a kapu elé játszott és az érkező David Jones közelről a hálóba talált, mielőtt a kapus elfoglalta az alapállást. Egy gól és más semmi, lehetett a mottó sokáig, csapnivalóan alakult a második harmad. Délután játszották a meccset, talán ezért játszott mindkét csapat ennyire álmosan. A záró játékrészre a Stars összeszedte magát és komolyabb akciókba lendültek, öt perc után be is találtak, egy kapu elé lecsorgó korongra Fiddler reagált a leggyorsabban, megelőzte O'Byrnet és Gigueret is. Vérszemet kaptak a házigazdák, nem egyszer hosszabb időre is beszorultunk a harmadunkba, de megtartottuk a döntetlent. Aztán az utolsó tíz percen belül PPt kaptunk és az előnyt 12 másodperc után gólra váltottuk, Johnson lövésbe a kapu torkában Paul Stastny tette bele az ütőjét, amivel teljesen megzavarta Lehtonent. A hátralévő időben a Dallas nyomott, de nem tudták bevinni az egyenlítő gólt, kihúztuk a lefújásig a vezetéssel, az utolsó pillanatokban még Landeskog és Morrow között alakult ki nézeteltérés.
Szerény meccset nyertünk meg visszafogott játékkal, valahogy mégis szereztünk két gólt a semmiből, ami most elég volt a két ponthoz. Jones góllal tért vissza egy meccses száműzésből, a meccs legjobbja mégis talán az 1+1es Stastny volt, mindkét találat előtt jókor volt jó helyen. Giguere 21 hárítással átlépte a 95 %ot és a 10. győzelmét regisztrálta az Avsben.

A hétfői folytatásban a Phoenix Coyotes 6-1es veréssel intézte el a mieinket, öt meccsen belül negyedszer kaptunk ki.
A mezőnyjátékosok összeállítása nem változott (Yip, VDG, Hunwcik voltak tartalékok), viszont a ketrecbe visszatért két meccs kihagyás után Varlamov.
Ismét délutáni meccset játszottunk, de sokkal jobban játékba lendültek a csapatok, mint Dallasban és mi is lényegesen rámenősebben játszottunk. Az első gólt mégis a hazaiak szerezték, hét perc után PP alatt Brule volt eredményes egy pazar kapáslövéssel. Csak két percet váratott magára a denveri válasz, McClement szerzett korongot a támadó harmadban a palánknál, hátra tette EJnek, az ő lövése pedig Chuck Kobasew botján megpattanva jutott a kapuba. Hiába játszottunk aktíván, nem sikerült megszereznünk a vezetést, sőt a harmad vége előtt Doan góljával a Coyotes került lépéselőnybe. A második menetben is bátor támadójátékot láttunk, de rendre sikerült naggyá tenni Smith kapust, nem jöttek az újabb találatok. Viszont a Phoenix kihasználta a védelmi hibáinkat, Doan és Gordon gólokkal 4-1re léptek meg. Ráadásul a harmadik harmad elején újabb gólt ütöttek és végleg szerte foszlották a reményeket. A végeredményt Klesla gólja állította be, a befejezésre megsemmisítő vereséget szenvedtünk, ami a játék képe alapján nem igazán volt benne a meccsben.
Hiába kezdtünk jobban, sajnos nem tudtuk gólokra váltani a helyzeteket, ezzel szemben a Phoenix könyörtelenül kihasználta a védelmi hibákat és a második harmadban eldöntötték a meccset. McLeod és Quincey -3as statisztikával zárt, sokan -2vel és csak néhányan úszták meg semlegessel. Varlamov végig védte az összecsapást, de a 33 lövésből hatszor kapitulált, több gólban inkább a védők voltak hibásak, azért az orosz is benne volt néhány találatban.

Közben kiderült, hogy a január végi NHL All Star Gamen egyetlen Avs hokis sem vehet részt. Duchene valószínűleg a sérülése miatt maradt ki, O'Reillyt pedig nem vették számításba, hiába szerettük volna sokan. Az egyedüli résztvevőnk az újonc Gabriel Landeskog lesz Ottawaban, a svéd a skills competionben vehet részt a 12 első éves hokis egyikeként, de az ASG meccsen az újoncok nem játszanak. Több szót nem is vesztegetnék erre a szutyokra...

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 28-15-3, 59 pont
2. Minnesota Wild 22-16-7, 51 pont
3. Colorado Avalanche 24-21-2, 50 pont
4. Calgary Flames 21-20-5, 47 pont
5. Edmonton Oilers 17-23-4, 38 pont

A közeljövő programja:

Január 19., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - Florida Panthers
Január 22., vasárnap, 04:30 Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Január 23., hétfő, 02:00 Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Január 25., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild

Ez a négy meccsünk van hátra az All Star szünetig, valahogy magunkra kéne találni, mert az elmúlt meccseken nagyon elvesztettük a ritmust. Nem lesz jó vége, ha így folytatjuk tovább, főleg hogy többnyire közeli riválisokkal fogunk meccselni az elkövetkező bő egy hétben és eredményekre lenne szükség.