Az elmúlt héten a Colorado Avalanche sajnos sérülés miatt megint elvesztette vezéralakját, de a rájátszásért folytatott versenyfutásban még mindig érdekelt gárda a legutolsó három mérkőzéséből kettőt meg tudott nyerni.






















Először kedden léptünk pályára és a Minnesota Wildot nagyon megszórtuk 7-1re, végre megadtuk nekik, ami nagyon járt az egyik legantipatikusabb vetélytársnak.
A mostanában megszokott összeállításban vettük fel a harcot az előtte két nappal idegenben legyőzött Wild ellen, vagyis Kobasew és O'Byrne sérülés miatt hiányzott, Porter, Connolly, Barrie tartalékok voltak. A kapuban is maradt a mostanság első számú hálóőrré lépő Varlamov.
Nagyszerűen indult az összecsapás, alig három perc után McLeod viharzott el a bal oldalon, beadása kis szerencsével eljutott a hosszú oldalt érkező Jay McClementhez és közelről könnyen behúzta a korongot. Több esemény nem is történt a nyitó harmadban, csak egy Brodziak-McGinn csetepaté volt érdemleges, a minnesotai a fékezhetetlen hiszti után végleges kiállítást kapott. Aztán a második harmadban tovább folytattuk az aktív támadó játékot, ennek előbb-utóbb kamatostul meglett az eredménye és további gólokat szereztünk. A 31. percben Jamie McGinn tette bele az ütőjét PPben Mueller erős passzába és növeltük a vezetést. Néhány perc múlva egyenlő létszám mellett Downie alapvonal mögül visszatett korongját Jan Hejda kapásból vágta a hálóba kintről. Még mindig nem volt vége az iskolajátéknak, a szünet előtti utolsó percekben Mark Olver könyörtelenül befejezte a ziccerét, majd Landeskog önzetlen passzal szolgálta ki Ryan O'Reillyt, neki már csak az üres kapuba kellett belőni a pakkot. A vendégek négy gól után lecserélték Backstromöt, az utolsót már Harding kapta. A záró felvonás elején vitatható körülmények között adtak egy büntetőt a Wildnak, amit Setoguchi értékesített, de nagyon nem kellett, hogy zavarjon bennünket 5-0nál. Főleg hogy az utolsó szó így is a miénk volt, az 54. percben a kapus eladott korongjából David Jones volt eredményes, a végső csapást Cody McLeod kiugrásból szerzett találata jelentette.
Hét különböző játékos góljaival a szezon legsimább győzelmét arattunk, igazi örömjátékot láthatott a Pepsi Center a második harmad végétől, teljesen padlóra küldtük az ellenfelet. A gólszerzőket fent említettem, azon kívül még Downie három, Landeskog két gólpasszt regisztrált. Varlamov ismét magabiztosan védett, 22 lövésből 21et kifogott, az egyetlen gólt büntető lövésből kapta. A találkozó fekete momentuma Matt Duchene sérülése volt, a fiatal centernek egy ütközésnél csúnyán kifordult a bokája és a vizsgálatok megállapították, hogy minimum 3-4 hétig nem játszhat, az alapszakaszban már nem várható vissza, nélküle kéne kiharcolni a playoffot.

Két nap múlva útra keltünk a következő meccsre, de sajnos a Nashville Predators otthonában 4-2es vereséget szenvedtünk.
Duchene kiesésével a Sharkstól cserében megszerzett Connolly jutott pályára. Több változás nem történt, Varlamov is maradt a ketrecben.
Ugyanolyan jól kezdtünk, mint a Wild ellen, vagy talán még jobban, hiszen az első gólra csak 74 másodpercet kellett várni. Jones gyönyörűen húzott el a semleges harmadban szerzett koronggal, a kapu helyett inkább a sarok felé ment vele, gyönyörű bejátszást tett középre, a jól érkezett Jamie McGinnek nem volt nehéz dolga kihasználni a lehetőséget. Egy percnél nem sokkal tovább vezettünk, hamarosan Fisher távoli megpattanó lövésével egyenlített a Preds. Sőt kisvártatva a vezetést is átvették a hazaiak, a támadó harmadban megnyert buli után Josi távoli lövése a kapu torkában Yip ütőjén irányt változtatva került a hálóba, tehát egy régi ismerős szerezte a gólt. Amilyen nagy hévvel indult a mérkőzés, úgy visszavettek a csapatok a továbbiakra, az első harmad második fele nem sok érdekességet hozott, a Nashville őrizte a 2-1es előnyt. A második menetben javult a játékunk és többször próbáltunk támadásokat vezetni, de az igyekezet ellenére csak kevés gólhelyzetet dolgoztunk ki és Rinne akkor is magabiztosan védett. Aztán a harmadik harmad elején végre siker koronázta a denveri erőfeszítéseket, Mueller megkerülte az ellenfél kapuját és több védőn keresztül jutott a visszatett passza, amely így megtalálta a gólszerző Paul Stastnyt. 3-2re felzárkóztunk és még 15 perc volt hátra, próbáltunk igyekezni, de a Preds kőkeményen védekezett és minden kísérletünket ellehetetlenítették, mindössze 5 lövésre voltunk képesek a záró harmadban. A sorsunk az utolsó percen belül pecsételődött meg, kapus nélkül kitámadtunk és Erat empty netterrel alakult ki a végeredmény.
A lövésekben 31-17 arányban múltak felül minket, ennyire nem volt egy oldalú a mérkőzés, csak sok kísérletünk nem jutott el a hazai ketrecig, így pedig nem lehet győzni. Egyetlen emberelőnyös lehetőségünk se volt a meccsen, nagyon nehéz dolgunk volt a keményen játszó ellenféllel és sajnos felőröltek minket. McGinn a negyedik meccsén a negyedik gólját ütötte, Stastnyval nagyon jól érezték egymást, mindketten 1+1eztek. Ezzel szemben Elliott, Landeskog, Downie, O'Reilly -3al fejezték be a találkozót. Varlamov becsülettel helyt áll a kapuban, három gólt kapva kereken 90%kal végzett.




















Szombat délután az Edmonton Oilerst 3-2re győztük le büntetőkkel hazai környezetben, ezzel gyorsan javítottuk a nashvillei botlást.
Johnson a Preds ellen térd sérülést szenvedett, de vállalta a játékot, sőt még O'Byrne is visszatért a védelembe pár hét kihagyásból. Barrie mellett Elliott volt tartalék. Közben a csatár sorokban is cseréltünk, Connolly helyett a hetek óta jegelt Porter jutott szóhoz. A kapuban nem változtattunk, újra Varlamov állta a lövéseket útját.
A korai időpont miatt törvényszerű volt a lassabb kezdés mindkét csapat részéről, az első harmad szinte helyzet nélkül ment le. De még a szünet előtt fél perccel az Oilers sokkolt bennünket egy találattal, Nugent-Hopkins beadását Smyth kotorta be a kapu közeléből. A szünet alatt látványosan felpörgött az Avs és nagy lendülettel estünk neki az ellenfélnek. Mindössze öt percet kellett várni az egyenlítő gólra, melyet Wilson elegáns kapu mögötti játéka után Cody McLeod szerzett. Tovább folytatódtak a hazai rohamok, a nagy helyzetek közt a 30. percben bevittük a második gólt, Hejduk gyönyörűen bújt ki a védők között, a ziccert kihagyta, ám a második hullámban érkező Peter Mueller értékesítette a kipattanót. Akár több gólt is szerezhettünk volna, mert a második játékrész szinte csak rólunk szólt, de be kellett érni az egy gólos vezetéssel. Aztán a záró harmadban az Edmonton megindította a támadásokat az egyenlítéshez, a próbálkozások nem sok veszélyt hordoztak magukban, egyre közelebb kerültünk a győzelemhez. Az utolsó öt percen belül mégis betaláltak, Eberle és Hall összjátéka teljesen megbolondította a védelmet. Megnyert meccset engedtünk hosszabbításra, végül a szétlövés nekünk kedvezett, mivel Hejduk és Mueller is belőtte a kísérletét, így mindkét pontot begyűjtöttük.
Kissé kényelmesen játszottunk, az elején nem lendültünk játékba, a végén pedig korán kiengedtünk, csak a középső harmad sikerült maradéktalanul jól, de a végén miénk lett a győzelem. Mueller tehát a rendes játékidőben és a büntetőpárbajban egyaránt eredményes volt. Ugyanúgy a hatodik gólját szerezte, mint McLeod, mindketten ezekben a hetekben kezdenek visszatérni a régi góllövő formájukhoz, talán a legjobbkor. Varlamov sorban a negyedik meccsén védve harmadszor ért el győzelmet, ezúttal 28 kapura lövést hárított.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 42-19-8, 92 pont
2. Colorado Avalanche 36-30-4, 76 pont
3. Calgary Flames 31-25-14, 74 pont
4. Minnesota Wild 29-29-10, 68 pont
5. Edmonton Oilers 25-35-7, 59 pont

A közeljövő programja:

Március 13., kedd, 02:00 Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Március 15., csütörtök, 00:30 Buffalo Sabres - Colorado Avalanche
Március 16., péntek, 00:00 New Jersey Devils - Colorado Avalanche
Március 18., vasárnap, 00:00 New York Rangers - Colorado Avalanche

A jövő héten négy meccset fogunk játszani, az Anaheim elleni hazai fellépést követően idegenbeli túrára vonulunk keleti csapatok otthonába. A szezon elején egész jól ment a másik konferencia ellenfeleivel idegenben, reméljük azóta se változott a formánk, mert nagy szükségünk van most minden egyes pontra, hogy fennmaradjunk a rájátszás harcban.