Hosszas várakozás után végre véget ért a holtszezon, s csütörtökön kezdődik az NFL. A Denver Broncos csapatát az a megtiszteltetés illette, hogy otthont adhat a nyitó mérkőzésnek a Baltimore Ravens ellen. Rendre a címvédő játssza az első meccset, ugyanakkor többnyire otthon adnak nekik lehetőséget a bizonyításra, ilyen szempontból ez kicsit rendhagyóra sikerült, így viszont az első adandó alakalommal revánsot vehetünk rajtuk, amiért tavaly kiénekelték szánkból a sajtot. Lássuk mire jutottunk a két mérkőzés között...
A keret:
QB: Peyton Manning, Brock Osweiler, Zac Dysert. Semmi meglepő nincs, Dysert helye nem volt biztos a keretben, végül nem mertük megkockáztatni, hogy a gyakorló csapatba csempésszük, túl nagy volt a kockázat, hogy elveszítsük. Szezon közben azonban, ahogy rendeződnek a csapatok QB ügyei, elképzelhető, hogy lefokozzuk őt. A többi teljesen egyértelmű, PFM elit irányító, Oswi meg van olyan jó bakcup, mint bárki más, arra legalábbis mindenképp elég, hogy ne torkoljon katasztrófába egy esetleges Manning sérülés
RB: Ronnie Hillman, Montee Ball, Knowshon Moreno, CJ Anderson. A két fiatal futó versenyzett a kezdő pozícióért, azonban egyik se volt túl meggyőző. Magának kezdő szerepnek viszonylag kicsi jelentősége van, mert előzetes várakozások alapján Hillman, Ball és Moreno testvériesen meg fognak osztozni a cipeléseken, sőt ha valaki többet kap, mint a másik kettő, az könnyen lehet, h pont Moreno lesz. CJ Anderson, mint UDFA csinált rostert, annak ellenére, hogy az első PS meccs után lesérült. Még 2-3 hét mire számítani lehet rá, idén nem valószínű, hogy jelentős szerepet kapna.
WR: Demaryius Thomas, Eric Decker, Wes Welker, Andre Caldwell, Trindon Holliday. A DT-Decker-Welker trió a liga egyik, ha nem a legjobbja, komoly, nem kizárt hogy megoldhatatlan fejtörést okoznak majd az ellenfél védelmének. Caldwell nagyon jó offseasonön van túl, Trindon Holliday elsősorban visszahordó, a line of scrimmage-en ritkán fog felállni. Kicsit meglepő, hogy mindössze 5 WR-t tartottunk meg a fokozottan passzorientált támadó felfogásba. Tavarres King húzta ezáltal a rövidet, akitől pedig láttunk biztató mozdulatokat az edzőtáborban, de nem volt kellőképp konzisztens, s ez a hírek szerint a munkamoráljára is igaz. A jövőben a practice squadunkat erősíti, egy sérülésre van attól, hogy felkerüljön, s a nagyok között bizonyítson.
TE: Julius Thomas, Joel Dressen, Jacob Tamme, Virgil Green. Julius Thomas az offseason egyik nagy felfedezettje. Olyan jól játszott, mint újoncként felszerelés nélkül edzésen, csak most teljes felszerelésben és meccs körülmények között tudta ugyanazt. Profi pályafutása során először nem hátráltatja semmilyen sérülés, s míg az edzések kezdete előtt arról volt szó, hogy ez az utolsó esélye, week1-re egészen a depth chart tetejére tornászta fel magát. Dressen és Tamme szolid "összekötők" (TE), akikre elkapásban és blokkolásban egyaránt lehet számítani. Utóbbi továbbra se erőssége Thomasnak. Green pedig elég jó és fiatal volt ahhoz, hogy idén is 4 TE-el várjuk a szezonkezdetet.
OT: Ryan Clady, Orlando Franklin, Chris Clark. Mindössze 3 ember a két szélre. Javult tavaly óta az OL depth, de nem a fal szélén. Szerencsére azonbna Clady és Franklin jók a kezdőben, előbbi egyenesen ligaelit, utóbbi is átlagon fölüli, s ez akár elég is lehet. Az újonc Painter nem fért be az 53-ba, de a gyakorló csapatban helyet kapott, ő még évekre van attól, hogy valóban számítani lehessen rá, de ezt tudtuk előre.
OG: Zane Beadles, Louis Vasquez, Chris Kuper, John Moffitt. Ha nem tudunk quality backupot szerezni, akkor szerezzünk egy mégjobb kezdőt, s az eddigi kezdőből legyen a minőségi csere taktikát alkalmaztuk. Beadles jól el van a fal baloldalán, amióta Manning az irányító, Vasquez nagy reményű szerzemény, s eddig minden jel arra utal, hogy ezekezt be is váltja, Kuper pedig solid kezdő volt, s ha az őt sújtó - katasztrófa filmbe illő - sérüléshullám miatt kezdőként már nem is mertünk rá számítani, egy fizetéscsökkentés után maradt cserének, ahol viszont aligha akad nála jobb a ligában... Moffitt viszont kényszer megoldás.
C: Manny Ramirez, Steve Vallos. A leggyengébb poszt. Ramirez tavaly cserének se volt elég jó egy poszttal kijjebb, most azonban két sérülésnek köszönhetően hirtelen a kezdőben eszi őt a fene. Előbb JD Walton sérülés újult ki, PUP listára került, ahonnan a 6. hét után aktiválhatjuk, addig nem számíthat rá a csapat, a tavalyi beugró Dan Koppen pedig alighanem carrier ending injury-t szedett össze, így aztán kb Ramirez maradt az egyetlen bevethető falember, s nagy pechünkre ott is ragadt. Pedig próbálkoztunk rendesen, hoztuk Ryan Lilját, akinek azonban a térde nem volt rendben, de meg kellett válni a tavalyi 4. körös választottunktól is Phillip Blaketől is, aki az Elway éra eddigi legnagyobb bustjának bizonyult. Végül Steve Vallos lett a csere center, aki Walton visszatértével alighanem azonnal repül. Ramirezzel sajnos aligha leszünk ilyen szerencsések...
DT: Kevin Vickerson, Terrance Knighton, Mitch Unrein, Sylvester Williams. Bannan helyét Knighton veszi át, majd kiderül, hogy ez okoze minőségi javulást vagy romlást, Vicktől tudjuk mire számíthatunk. Unrein tavaly felhívta magára a figyelmet néhány látványos playjel, most a holtszezonban csak tovább fejlődött, a jövő egyik nagy reménysége lehet. Sly Williamst kisebb sérülések hátráltatták a felkészülési időszakban, talán ezért is kezdett kicsit lassabban.
DE: Derek Wolfe, Robert Ayers, Malik Jackson, Shaun Phillips. A 2 oldal szerepe jól elkülönül egymáshoz képest. A zárt odlalon Wolfe és Malik Jackon az állandóságot képviselik, fiatal játékoskról lévén szó, ők csak jobbak lettek tavalyhoz képest, sokra számtok tőlük. A nyitott oldalon azonban elég nagy űrt hagyott maga mögött Doom távozása. Hiányozni fog ő, főleg az első 6 héten, amíg Von Miller az eltiltását tölti. Ayerst egyébknt nem féltem annyira, jó játékos ő, de passzsiettetésben messze elmarad elődje mögött, Shaun Phillips, pedig felülmúlta várakozásaimat ugyan, de nála azért kérdés, mennyi maradt a tankban. Az újon passrusher Quan Smith pedig IR-re került...
LB: Wesley Woodyard, Nate Irving, Danny Trevathan, Shaun Phillips, Steven Johnson, Paris Lennon, Adrian Robinson. Miller eltiltása itt megkavarta a szart, de alaposan. Végül a megoldás egy helycserés támadás lett, Irving középről kiment az erős oldalra SAM pozícióba, Woody behúzódott középre MIKE pozícióba, a tavalyi nickel LB Trevathan pedig előavanzsált WILL LB-nek. Könnyen lehet hogy ez a felállás megmarad Miller visszatérte után is, annyi, hogy akkor Irving újra cserepadon találja magát. Ehhez azonban Trevathannek hasonlóan kéne élnie az ölébe pottyanó lehetőséggel, mint tavaly Woodynak. Az eddig látottak alapján azonban Irving jobb nála. Phillips a rotációban itt is be tud segíteni, Steven Johnonsra szintén lehet számítani, Lennon már kevésbé lenne biztos pontja a védelemnek, Robinsont pedig a keretszűkítés után hoztuk, nem tudom mit várhatunk tőle...
CB: Champ Bailey, Dominique Rogers-Cromartie, Chris Harris, Tony Carter, Kayvon Webster, Quentin Jammer. Talán a legmélyebb poszt. Bailey még mindig a szűk elitbe tartozik, s a tavalyi betli csak elszántabbá tette, sajnos azonban könnyen lehet, hogy egy sérülés miatt ki kényszerül hagyni a reváns lehetőségét. DRC korábbi önmagát idézi, úgy tűnik Phillyben csak a séma nem tetszett neki, vagy a környezet, de nem felejtett el focizni, Chris Harris slotCBként a legjobbak között van, Tony Carter tavaly 3. számú CBnek is jó volt, 4. számúnak egyenesen luxus. Websterről kevés szó esik, az se mindig kedves, mert nagy reach-csel és látszólag fölöslegesen választottuk őt a 3. körben, de amikor játszott, nem lehtett rá panasz. Jammer, hát vele először S-ként próbálkoztunk, az nem jött össze, ezek után némi meglepetésre maradt a keretben eredeti posztján, CBként, de könnyen lehet, hogy csak Bailey sérülése miatt tartottuk meg.
S: Rahim Moore, Duke Ihenacho, Mike Adams, David Bruton, Omar Bolden. Duke Ihenacho az offseason másik nagy felfedezettje, mondhatni a semmiből olyan teljesítménnyel rukkolt elő, ami mindenkit meglepett, s az egyik legmélyebb poszton tudta villámlépésekkel a kezdőbe verekednie magát. Az ilyen felfedezettek viszik előre a franchise-t. Rahim Moore-nak van a legtöbb visszavágni valója a tavalyi vereséget követően a szezonnyitánon, s minden adott is, hogy ez sikerüljön számára. Tavaly azt a playt leszámítva nagyon jó volt, s ez a hiba csak erősebbé tette, nem összetörte. Mögöttük Adams elvesztette a kezdő szerepet, de egy jómunkás emberről van szó, csereként is a csapat hasznára lehet, Brutonra eddig csak az ST-ben számítottunk, számára is előrelépés ez most. Bolden pedig az utolsó pillanatban cserélt helyet Jammerrel, s lett belőle CB-ből safety. Ennek következményeképp most nyilvánvalóan a DC végén van. Quinton Carter pedig nem jött rendbe tavalyi sérüléséből, idén is sérült listára került.
Összességében a támadók tán még erősebbek, mint tavaly, a védelemben viszont ott tolakszik néhány nagy kérdőjel, az első 6 meccsen 29,5 sacket kell nélkülöznünk tavalyról, ami mellett nem lehet aggodalom nélkül elmenni. Ennek ellenére a divízió behúzása és a playoffs továbbra is alapelvárás kell hogy legyen. Úgy vélem a legrosszabb forgatókönyvhöz az kell, hogy Dumervil és Miller hiányában jelentősen visszaessen a védelem. Sly Williams a szezon elején semmi esetre se tudja azt a belső nyomást generálni amit a jövőben remélünk tőle, s így könnyen lehet hogy pont a védelmünk méregfogát veszítjük el. Erre azonban nem látok túl nagy esélyt, mert egyrészt Miller 6 meccs után visszatérhet, s bízok benne, hogy azonnal formában lesz, másrészt Shaun Phillips képes minimalizálni a károkat. 25% esélyt adok ennek a forgatókönyvnek. S a támadókat tartom annyira erősnek, hogy így is életben tartsák a PO menetelést, főleg a relatíve könnyű divíziónak köszönhetően. 9-7 a pesszimista tippem. Ellenben, amennyiben a védelmünk, nem, vagy csak minimálisan esik vissza, senki se tarthat vissza minket attól, hogy megismételjük a tavalyi szereplést.
Nagyon kicsi matek következik.
- 25%: 9-7
- 75%: 13-3
0,25*9 + 0,75*13 = 12 => 12-4-gyel végzünk. Ennél tudományosabb becslést nem fogok adni, hogy milyen számszerű eredményre számíthatunk.
Ami a csopot-riválisokat illeti:
A KC idén is egyfajta sötét ló, de általában meg is maradnak a sötétben. Hiába vannak olyan játékosaik, mint Jamaal Charles, Erik Berry, Tamba Hali, Derrick Johnson vagy Justin Houston, mindez pontosan 2 győzelemre volt elég nekik tavaly. Most azonban sikerült megszabadulniuk a 2 leggyengébb pontjuktól, az irányító Matt Casseltől és az edző Romeo Crenneltől. Az új edző a Phillyből menesztett Andy Reid, aki bizonyította már, hogy képes erős csapatot építeni, mégha a meccsek levezénylésébe néha csúszik is kisebb-nagyobb hiba. Hogy egy év alatt mire lesz képes ezzel a tehetséges gárdával, az jó kérdés. A nagy nevekkel voltak már egyszer PO-ban is, de voltak 1/1-ek is. Én úgy vélem, hogy az azért túlzás, hogy csak a QB hiányzott nekik tavaly, (az csupán akkora űr volt, hogy mellette mást észre se lehetett venni), s nem vagyok meggyőződve arról, hogy máshol annyit erősödtek volna, pechjükre még a drafton is a legjobb játékos olyan poszton volt, amivel nem volt gondjuk. Az biztos, hogy jobbak, mint tavaly, az is biztos, hogy tavaly is több volt bennük, mint két győzelem, de szerintem idén még nem tudnak megszorongatni minket.
A Bolts is megszabadult leggyengébb láncszemétől, Norv Turnertől, helyét tavalyi OC-nk Mike McCoy vette át. McCoy első éve HC-ként, nehéz megmondani, hogy beválik-e, az biztos, hogy ő Reiddel szemben az a típusú edző, aki nem saját sémába hoz embereket, hanem a meglévő álloányból próbálja kihozni a maximumot. Rövid távon ez hangzik szerencsésebbnek, hosszú távon mindkettő lehet sikeres. A Chargers alaposan leszálló ágban van az elmúlt években, kérdés, hogy ezt megtudja-e fordítani McCoy. Ehhez Riverstől mindenképp jobb teljesítmény kéne, de nagyon úgy fest, hogy túl van karrierje zenitjén. A Chiefs-szel fognak harcolni a divízió 2. helyéért, kérdés, mennyire közel a WildCardhoz. Kicsit talán sokat használom a "kérdés" szót, de a szezon elején vagyunk, s 2 rezsimváltáson áteső csapatról volt szó.
A Raiders viszont biztos pontnak tűnik, ... a liga legalján. Al Davis idejében több kulcsjátékosnak is átkonstruálták a fizetését, későbbre és későbbre tolva a nagy lóvét, aminek köszönhetően olyan caphellbe kerültek, mint még soha senki. Aztán a nagyszerű Palmer trade kapcsán megfosztották magukat néhány nagyon értékes picktől, így aztán az újjáépítésben ők még a rombolás fázisban tartanak. Nekik most hátra fele kell megtenni jópár lépést, mielőtt leindulnának előre, de vajon lesz-e türelem az új rezsim felé, vagy újabb koncepcióváltás következik? Ez a jövő zenéje, idén az 1/1ért, vagy annak elkerüléséért fognak küzdeni...
Divízióként talán a tavalyi rájátszáscsapatok lehetnek a legveszélyesebbek ránk. Első helyen a Patset kell említeni, akik lassan egy évtizede az ügyeletes legjobb AFC csapat. Elkapó poszton komoly vérfrissítés volt, viszont egy stabil 120 elkapást elvesztettek Welker személyében, Hernandez pedig a jövőben a börtönvállogatottat erősíti majd, vélhetően egy életre szóló szerződéssel. Ettől még nem biztos, hogy gyengébb lesz a támadó szekció, de szerencsére a védelmen se látni, hogy idén miért lenne jobb, mint közepes.
A Houston Texans ellenben erős védelemmel, és jó támadósorral rendelkezik, s meg vannak azok a játékosok is mindkét oldalon, akik a különbséget jelenthetik egy-egy meccsen, gondolok itt elsősorban JJ Wattra és Andre Johnsonra. Az alapszakasz egyik esélyesei, ha idén elkerüli őket a sérüléshullám komoly kihívói lehetnek akármelyik gárdának, köztük a Broncosnak is, arról nem is beszélve, h tavaly is ők diadalmaskodtak. A Colts esetleg beleszólhat a nagyok küzdelmébe.
Északról már nehezebb megmondani ki lehet a nagy ellenfél. A Ravens inkább gyengült, mint erősödött, de leírni továbbra se lehet őket. A Steelers is hanyatlik már, de egy rájátszásra bármikor jók lehetnek. A legtöbb azonban talán a Bengalsban van. Egy jó irányítóval ez egy favorit csapat lehetne, Daltonnal azonban azért ettől még messzebb vannak, de AJ Green és Geno Atkins képes hátán vinni a csapatot, egészen a PO-ig, ott már nyomasztóan fog hiányozni egy jobb irányító.
Összességében bizakodva várhatjuk a szezont, papírforma szerint ott a helyünk az utószezonban, ott azonban - közhely, de - új bajnokság kezdődik, s - közhely, de - egy meccsen bármi megtörténhet, ahogy az megtörtént tavaly is, meg Peyton Manninggel úgy általában jó párszor. 8 oneanddown könnyen lehet, hogy NFL rekord, de ahogy tavaly se, úgy idén se csak rajta fog múlni. De ennyire nem illik előreszaladni, - közhely, de - az alapszakaszt még le kell játszani és - közhely, de - mindig csak a következő meccsre kell koncentrálni. Az pedig a Baltimore Ravens lesz, jó teszt a nyitányon, legjobbunkra lesz szükség a revánshoz. Hajrá Broncos!
