A bye weeket követően kemény csoportpárharc várt a Denver Broncos csapatára a San Diego Chargers ellen. Ellenfelünk az edzőváltást követően ismét korábbi jó formájához akar visszatérni, s nem egy győzelmükkel igazolták, hogy lenne keresnivalójuk az elitben, ugyanakkor nem egy vereséggel cáfolták is ezt. A találkozónak amellett, hogy divízió rangadó, több pikantériája is volt, tavaly emlékezetes mérkőzésen 0-24-ről fordítva nyertünk 35-24-re, Mike McCoy először játszott volt csapata ellen, mi pedig először voltunk kénytelenek nélkülözni John Fox vezetőedzőt 2011-es kinevezése óta. A meccs végül 28-20-as Broncos sikerrel végződött, ez volt Pat Bowlen tulajdonos 300. győzelme.



















Míg John Fox szívbillentyűműtét miatt kórházba került, addig a DC – korábbi Jacksonville HC – Jack Del Rio lett kinevezve interim HC-nek. Kézen fekvő megoldás volt a személye, tekintettel arra, hogy neki volt a legnagyobb tapasztalata ezen a téren, ugyanakkor kockázatos is, mert így több dologra kell megosztania a figyelmét. Ennél fogva kiváló RB coachunk Eric Studesville neve is felmerült a lehetséges jelöltek között, aki 2010-ben a Gonosz menesztése után 4 meccs erejéig kapitánya lett a süllyedő káoszhajónak, és meg tette az egyetlen dolgot, ami hatalmában ált, pozitív szájízzel zárta a csapat a katasztrofális idényt, végül az FO JDR mellett tette le voksát.

Értékelés

Hogy Fox mikor térhet vissza, az még kérdés, de egyelőre úgy tűnik JDR meg tud birkózni az extra feladat nyújtotta kihívásokkal. A meccsen a védelem hozta a Von Miller visszatérése óta tartó javuló formát, és Fox cipőjében is nagyszerűen helytállt. Ha csak egy dolgot emelhetnék ki a meccsről, az az volna, hogy 14-6-os állásnál, amikor a Botls támadott kikérte az időket, lehetőséget teremtve ezzel a csapatnak még egy támadásra a félidő vége előtt, aminek köszönhetően 21-6-tal mehettünk szünetre 14-6 helyett. A végeredményre tekintve nagyon jól jött a végén ez a +7 pont, ellenkező esetben egy 2 pontossal akár egyenlíthetett is volna a kaliforniai csapat. A támadójátékunkat a várakozásoknak megfelelően nem érintette vezetőedzőnk rövid távú hiánya. Ez egyrészt Adam Gase-nek köszönhető…

…másrészt Peyton Manningnek. Nehéz újdonságot írni az offenseről. Néha olyan egyszerűnek tűnik, Thomas, Decker, Welker és Thomas közül valaki mindig megjátszható, ha meg mégsem, akkor mindig ott van Moreno, aki szépen csendben az egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát a liga legjobb támadósorában. Lassan azt mondhatjuk ő PM kedvenc célpontja, aki akkor is rengeteget van játékban, ha nem is erőltetjük a futást. A TD-ket ezúttal a 2 Thomas szállította, Demaryius 3-at Julius 1-et. Ez a 28 pont az igazat megvallva elmarad az idén megszokottól, és nem mehetünk el amellett, hogy komoly hullámvölgybe kerültek a meccs végén. Sajnos Clady hiánya egyre jobban meglátszik a falon, mely egyre kevésbé tud megfelelni a pass protection kihívásainak. Ennek következtében PM gyakran volt siettetve, ami nem egyszer a támadó sorozat végéhez vezetett, a meccs végén pedig MVP várományos irányítónk testi épségéért is aggódhattunk…  A 2. félidő első támadását követően nem szereztünk pontot, így a vége szorosabb lett. Érdekes, hogy az első félidőben alig volt nálunk a labda a chargers időölő támadásainak köszönhetően, mégis 21-6-tal mehettünk szünetre, a második féliben pedig hiába volt több lehetőség minössze 7 pont került a nevünk mellé…

A védelem egyre jobb formában. Igazából, amikor a marketing szerint a legrosszabb passz elleni védelem volt, az akkor is a semmit mondó totalyards alapján volt úgy. A meccs végkimenetelével sokkal-sokkal szorosabb korrelációban álló Defensive passer rating tekintetében akkor is a liga első felébe tartoztunk. Amióta meg visszatért Von Miller, minden mutatóban elkezdtünk felfelé kúszni a statisztikákban. Ezúttal a meccs elején a futással volt kisebb-nagyobb bajunk, azonban hiába haladtak a földön, és ölték az órát a padon tartva Manninget, csupán 6 pontot szereztek. Ez egyrészt McCoy hibája is, ha valaki, ő tudhatná, hogy nem FG-okkal lehet megverni minket. Ha minden támadásunkban ott a TD esélye, akkor nem lehet beérni 3-mal a goal line-on, de ugyanígy vesztettek múlthéten is a ’Skins ellen. Másrészt viszont a védelmünket is dicséret illeti, mert ugyan a ZBS-re úgy tűnt nincs válaszunk, de a red zoneban mégis megfogtuk őket. Aztán az offense hozta a ponokat és fel kellett hagyni a futással az ellenfélnek, és be is foltozódott a rés a pajzson… Coverage-ben végig ott voltunk szorosan, mégha egy-egy közel tökéletes játékkal és passzal állva is hagytak minket egyszer-egyszer, a passrush is megérkezett az ellenfél LT-jének kidőlése után. 20 kapott pontból 7 ezúttal is TO-t követően jött, ami viszont nem újdonság, és aggodalomra adhat okot. Egyrészt a labdavesztések gyakorisága is, másrészt, hogy a védelem ilyenkor ritkán tudja megmenteni az O-t…

Az ST kicsit beleszürkült a ligába. Hollidaytől egy ideje váratnak magukra a nagy visszahordások, s most field position battle-ben is kikaptunk, hiába Colquitt új szerződése. De hát ez egy ilyen poszt, a visszahordásnál nagyon látványos, ha összejön, de türelemmel kell várni mikor jön ki a lépés, a punt háborút meg eleve nem egy meccs alapján kell nézni, hanem hosszú távon.

Előretekintés

Jövőhéten az eddig veretlen Chiefs látogat hozzánk, az eddigi legnagyobb kihívást nyújtva az offensenek, ugyanakkor remek alkalmat nyújtva a defensenek, hogy folytassák a javuló tendenciát. Hazai pályán mi vagyunk az esélyesek, és ez egy remek alkalom, hogy megtörjük a rivális lendületét, de nem szabad félvállról venni őket. Hajrá Broncos!