Az egy héttel korábbi hazai vereséget követően a visszavágásért szállhatott harcba a Colorado Mammoth lacrosse csapata múlt szombaton a Philadelphia Wings otthonában, azonban a heroikus második félidei játékunk ellenére ismét egy gólos, 12-11-es zakót szenvedtünk el a keleti vetélytárstól.




















1-2-es mérleggel várhattuk a philadelphiai kirándulást, miközben az ellenfelünk éppen az előzőnapon aratott meglepő győzelmet a Boston Blazers otthonában, így ők már két sikert jegyezhettek az első két elvesztett mérkőzésük után. Egy héttel korábban a két csapat már találkozott egymással, akkor a Pepsi Centert a Wings 11-10-es diadallal vette be, azonban a denveriek a bosszúra szomjazva látogattak most hozzájuk.
A hazaiak nagy lendülettel kezdték a mérkőzést, bár kihagytak egy korai létszámfölényt, folyamatosan dolgoztatták Levis kapust, és az ötödik percben az Outlaws-játékos Seibald már megszerezte a vezetést a javukra, miután nagyszerűen vált le őrzőjéről. Három perccel később Brian Langtry zárkóztatta fel a mieinket döntetlenre egy hatalmas erejű emberelőnyös átlövéses találattal. Ezt követően jobbára küzdelmes mezőnyjátékkal zajlott a mérkőzés, és mindkét csapat előtt kimaradtak a gólszerzési lehetőségek, majd a negyed hajrájában újra a vendéglátók számára jött ki jobban a lépés. Két perccel a szünet előtt a philadelphiai gólzsák Iannucci volt eredményes takarásból egy lapos lövéssel, az utolsó percen belülre érve pedig egy lefordulás után a hátvéd Alrich szerezte meg a szezonbeli első gólját ellenünk. A két hajrábeli találat által 3-1-es lépéselőnybe került az ellenfél.
A második játékrész első másfél minutuma alatt rögtön kiegyenlítettünk: előbb Grant Jr pazar hát mögötti passzából Cliff Smith vette be közelről Miller ketrecét, majd John Grant Jr maga is a hálóba bombázott egy oldalsó kinti lövésből. Nem sokáig örülhettünk az egyenlő állásnak, ugyanis a továbbiakban is egyre több védelmi hiba tarkította a játékunkat, számtalan alkalommal engedtünk lefordulási lehetőséget az ellenfélnek, így rövidesen ők másfél perc alatt háromszor is eredményesek tudtak lenni, többnyire ziccerhelyzetből született találatokkal, melyek sorrendben McClelland, Iannucci és a szabadtéren Denverben játszó Westervelt nevéhez fűződtek. 6-3-as Wings-vezetésnél Hamley mester időkérésre és kapuscserére szánta el magát, és a kissé sokkolt Levis-t az előző szezonban még Philadelphia-ban védő veterán Blasdell váltotta a coloradoi ketrec előtt. Kisvártatva valamelyest sikerült eloltanunk a tüzet, amikor a negyed fele magasságában egy szépen kijátszott létszámfölényes figura végeztével Jamie Shewchuk helyezte a játékszert a hazai kapuba. Azonban továbbra is a Philly uralta a játékot, és Alrich előtt újabb ziccer adódott, miután messzire előre pattant egy lecsorgó lövésünk, a hazai hátvéd pedig lefutotta a mieink középpályásait, és könnyedén a kapunkba tüzelt. A játékrész utolsó öt percén belül nem tudtunk értékesíteni egy PP-t, s mi több, még gólt is kaptunk alatta, egy ellenakció után éppen az Outlaws-os Mundorf fájdította tovább a szívünket, akinek találatával már 8-4-re léptek el tőlünk. S itt még mindig nem volt vége a megpróbáltatásaink sorának, ugyanis a mérkőzés 28. percében két újabb gólt szenvedtünk el, amikor Iannucci harmadszor, Westervelt pedig másodszor volt már eredményes a találkozó folyamán. Az újabb találatok után visszacseréltük a kezdő kapust, az átmeneti pihenő után tehát Levis folytatta a küzdelmet. Szerencsére több gól már nem született, a 10-4-es félidei hátrány így is behozhatatlannak tűnt a folytatásra nézve.






















Úgy tűnt, a második félidő csak a formalitásról szólhat, és legfeljebb a megalázó vereség elkerüléséért küzdhetünk a továbbiakban. A denveri sportolók azonban máshogy gondolták, és jelentősen megrázták magukat a folytatásra, ami a legfontosabb volt, hogy a védelmünk lényegesen határozottabban lépett fel a meccs második felében, mint tették azt az első félidő alatt. Ennek köszönhetően töbször is példás védekezést mutattunk be, majd kereken négy perc elteltével Alex Gajic kissé váratlan átlövésével zárkóztunk közelebb. Tovább folytatva az egyre rámenősebb támadásainkat, néhány perccel később egy négy-a-négy elleni szituáció alkalmával Brian Langtry remekül ismerte fel a lehetőséget, és egy pazar bevetődéses találattal szépített 10-6-ra. Kisvártatva Alex Gajic újabb villanásával már három gólra jöttünk közelebb, miután a másodéves tehetség a kapu előterében összeszedett kipattanóból volt eredményes. Ezután az ismerős Mundorf újabb kiállításával jutottunk emberelőnyhöz, és a harmad hajrájában Alex Gajic mesterhármast érő találata révén használtunk ki ismételten egy létszámfölényes lehetőséget. A lefutottnak látszó meccset szorossá tettük, nagyszerű feltámadást produkáltunk a harmadik felvonásban, és az utolsó negyed előtt már csak 10-8-as előnyben voltak a házigazdák.
A záró negyedre újra megrázta magát a Wings, és kevesebb mint két perccel a folytatást követően Sweeney talált be egy nagyszerű lefordulás végén két denveri védőjátékost, illetve a kapust is átjásztva. Egyre elkeseredettebb rohamokat indítottunk a kapaszkodás érdekében, s Langtry-ék próbálkozásai rendre kudarcba fulladtak, mindannyiszor vagy a hátvédek avatkoztak közbe, vagy Miller kapus eszén nem sikerült túljárnunk. A negyed derekánál tartva ráadásul Westervelt ragadt elöl a Mammoth térfelén, Dawson egy bődületes egész pályás átadással hozta őt kihagyhatatlan helyzetbe, a gólerős támadó pedig egy látványos, levegőbenúszó találattal elérte önmaga számára a mesterhármast, egyúttal ismét 12-8-as vezetéshez jutatta a Philly-t. Nem sok időnk maradt a tétlenkedésre, és nem is hagytuk magunkat, alig két perccel később először McGlone-nak nem adtak meg egy találatot, mert belépett a kapus zónájába, az ezt követő lefordulásunk végén pedig John Grant Jr köszönt be Toll passzából. Rövidesen a veterán bekk Steve Toll pedig önmaga is szerzett egy nagyon fontos ziccer gólt, mely az első találata volt a szezonban, egyben a jubileumi 150. az NLL-es pályafutása alatt. Öt percünk maradt a felzárkózásra, és már csak két gólos volt a hátrányunk. Elképesztő izgalmak uralkodtak a csarnokban, és hamarosan rövid időn belül három kiállítást ítéltek a játékvezetők, melyből kettő a hazai csapatot sújtotta, azaz újfent létszámfölényhez jutottunk. Ezt a bizonyos négy-a-hármas PP-t Cliff Smith bombagóljával villámgyorsan gólra tudtuk váltani, így két és fél perccel a befejezés előtt 12-11-re jöttünk fel. Megéreztük a vér szagát, és őrületes nyomást helyeztünk Miller ketrecére a végjátékban, azonban a legnagyobb helyzetünket is eltékozoltuk, amikor Grant Jr szenzációs gólt szerzett volna egy gyors ellenakció végén, de a lábujjával valóban rálépett a vonalra, így sajnos teljesen jogosan érvénytelenítették az egyenlítő találatunkat. Több igazi helyzetünk már nem volt az egalizálásra, a Wings kiváló védekezéssel tartotta magát, hiába tettünk meg mindent, szívszorító körülmények között egy góllal ismét alul maradtunk velük szemben. Ezáltal a szezonbeli harmadik fiaskónkat is drámai módon szenvedtük el.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A találkozó teljes egészében ITT nézhető meg!

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+6 és 19 lövés
- Langtry 2+4 és 11 lövés
- A. Gajic 3+1
- Smith 2+1
- Shewchuk 1+2
- Toll 1+1 és 8 LB
- Gallant, N. Gajic és McLellan 1-1 assziszt
- Levis 25/33-as védési hatékonyság, Blasdell 1/5-ös védési hatékonyság
- Leveque 11/19-es faceoff hatékonyság, Allen 5/8-as facoeff hatékonyság
- Nem lépett pályára a 23 fős keretből a harmadik számú kapus Matt King, a hosszú kihagyás után visszatérésre készülő Dan Carey, illetve Josh Wasson-McQuigge sem.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Minnesota Swarm 3-1
2. Calgary Roughnecks 4-2
3. Washington Stealth 2-3
4. Colorado Mammoth 1-3
5. Edmonton Rush 0-5

Folytatódik a Swarm remeklése, a legutóbbi mérkőzésüket is megnyerték, miközben egyedül a 'Necks tudja tartani velük a lépést ötvenszázalék feletti mutatóval. A Stealth rajtja sem sikerült a legjobban, a Rush pedig teljesen váratlan pokoljárással nyitotta az évet. A Mammoth a következő fordulóban hazai közönség előtt találkozhat a címvédő Washington Stealth-szel, magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-as kezdettel. A két csapat idei első meccsét még a szezonnyitó keretein belül a washingtoniak nyerték 11-10-re hosszabbításban a mieink otthonában.

Kivételes alkalommal most tőlem olvashatjátok a Denver Nuggets kosarasainak legutóbbi mérkőzéseiről szóló összefoglaló kiadásunkat, melyben a srácok egy idegenbeli túrára vonultak a keleti főcsoport egyes csapataihoz és esélyeshez méltóan több sikerben volt részünk, bár a befejezés szerényre sikeredett.


















Mindenek előtt január 23án még hazai környezetben volt egy jelenésünk a harmatos Indiana Pacers ellen, akiktől novemberben 144 pontot kaptunk idegenben, nagyon illett most visszavágnunk. Esélyeshez méltóan játszottunk és ugyan az első negyed után még hagytuk vezetni a vendégeket, a másodiktól kezdve kétség sem férhetett hozzá, hogy ki az úr a pályán. A különbség végig 10-15 pont körül mozgott, nem vertük agyon az ellenfelet, de a pályán jóval nagyobb differencia volt a két csapat játékában, abszolút sima volt a győzelmünk. Annyit játszottunk, amennyi kellett a gond nélküli sikerhez, konkrétan 121-107 arányban győztünk. Anthony a második félidőben remekelt és egészen 36 pontig elment, közben új egyéni rekordot jelentő 6 triplát értékesített és még 8 lepattanót is leszedett. Nené 15 ponttal és 10 lepattanóval doubledoublet tett bele a közösbe, de Billups is nagyszerűen mozgatta a csapatot és 12 pontja mellé 6 gólpasszt termelt, a padról még Harrington (16pts, 7/11FG%) és Lawson (13pts, 5ast) alkottak maradandót.

Múlt kedden az amerikai fővárosban kezdtük meg az idegenbeli sorozatot és az első ellenfelünk a Washington Wizards volt. Ezen a mérkőzésen is minden egyértelműen a mieink sikere mellett szólt és újra kétséget nem tűrően tudtunk játszani, gyakorlatilag a legelső percektől kezdve végig vezettünk és kézben tartottuk a meccset. Az első három játékrész mindegyikében több pontot szereztünk a hazaiaknál, az utolsóban minimálisan közelebb engedtük őket, de így is 120-109re megvágtuk őket, önbizalom növelő sikerrel indítottuk a túrát. Nagyszerű csapatteljesítményt mutattunk be, hat játékosunk is átlépte a 10 pontos határt. Anthony 23 ponttal volt a legeredményesebb, ezúttal nem nyújtott kiemelkedőt. Nené mindkét palánk alatt dominálni tudott és egyetlen lepattanó kellett volna még a DDhoz a 21 pont után, közben a 9 kísérletből egyetlen mezőnykosarat hibázott el. A két kezdő hátvéd is stabilan játszott, Afflalo 18, Billups 15 ponttal vétette észre magát. A cserepad ugyan rövidebb volt, hiszen edzői megfontolásból JR és Shelden sem került bevetésre, a 21 pontos Harrington és a 17 pontos Lawson vezetésével a denveri bench simán felülmúlta az ellenfél tartalékait.

Másnap kétségtelenül jóval nehezebb erőpróba várt a csapatra, mivel a Detroit Pistonshoz látogattunk, és itt már korántsem számítottunk annyira egyértelműen favoritnak. Hosszú éves betli sorozatunk volt ellenük idegenben, közel 16 éve nem vettük be a várost és ugye ráadásul most back-to-backet játszottunk velük. Az első perceket kimondottan rosszul kezdtük, de a korai 10 pontos hátrányunkat ugyanilyen gyorsan tüntettük el és az első pihenőre már mi voltunk előnyben. Innentől kezdve pedig folyamatosan mi mentünk el, nem volt túl nagy vezetésünk, a Pistons végig a sarkunkban volt. Így értünk el egészen a hajráig, amikor az utolsó percekben az egykori detroiti klasszis Billups döntötte el a meccset rövid időn belül szerzett három triplájával, aki így összesen 26 ponttal zárt 6 sikeres hárompontosa révén. A Nuggets 109-100as diadalt aratott a Pistons felett, ezzel 1995 márciusa után újra bevettük a csarnokukat. Chauncey mellett még Afflalo 17 pontja érdemel említést és Anthony is eljutott 18 pontig, bár ebből nyolcat a vonalról szerzett, 10 lepattanója viszont megsüvegelendő volt. A magasembereink nem vallottak szégyent, pedig érdekes összeállításban játszottunk, Nené az előzőnapi vádli sérülése, Martin pedig a back-to-back miatt nem vállalhatta a mérkőzést. Emiatt a Harrington-Williams duóval a kezdőben vettük fel a harcot és mindketten átlépték a 10 pontot. Az egyetlen igazi csere magas pedig Ely volt, de Melo és Forbes is besegítettek négyes poszton.

A pénteki napon a legnagyobb kötelező győzelem learatása várt ránk és a liga utolsó Cleveland Cavaliersnél léptünk pályára. A bemelegítésre emlékeztető első negyed után a másodikban kezdtük el igazán felvenni a ritmust és ebben a 12 percben szerencsétlen hazaiakkal azt csináltunk, amit akartunk, a nagyszünetre már 70-50 volt az állás a javunkra. Viszont érthető módon a második félidőre nem szakítottuk szét magunkat és engedtük őket közelebb zárkózni, Hicksonék pedig becsületesen küzdve faragni is tudtak hátrányból, bár ehhez tényleg kellett a mieink látványos ellazulása. A győzelmünkhez így sem férhetett semmi kétség, 117-103ra behúztuk a meccset. Mondhatni a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt: nem aláztuk meg a gyenge vetélytársat, de abszolút gond nélkül besöpörtük a Wt. Az előző nap All Star kezdőnek választott Anthony szerzett 33 pontot, ám a 9/22es mezőnymutatóját nem tehette ki az ablakba és különbenis 15/18as FT hatékonysággal dolgozott. Afflalo iszonyatos tripla gyártással alapozta meg az estét, az első öt percben háromból hármat süllyesztett el messziről így 23 ponttal zárt. Mindenképpen érdemes megjegyezni Martin erőfeszítéseit, aki talán ezen a mérkőzésen volt a legközelebb a tavalyi önmagához, 29 perc alatt 8 pontot és 9 lepattanót regisztrált, mi több újra a hozzáillő agresszivitással küzdött, a negyedik negyedben ki is pontozódott. Ezen kívül még hárman lépték át a 10 pontos határt, ismét nagyon szépen megoszlottak a pontok a játékosaink között, szinte mindenkinek lehetett egy kis sikerélménye. Nené megpróbált játszani, de az első 8 perc után inkább nem erőltettük a fájós lábát, abszolút nélkülözhető volt ezen a meccsen, az egészsége sokkal fontosabb, minthogy a Cavs ellen kockáztassuk.

Legközelebb Philadelphiaban léptünk pályára vasárnap a Sixers ellen, akik az utóbbi találkozásainkkor rendre borsot törtek az orrunk alá, de most a négyes győzelmi sorozat birtokában reménykedtünk a javításban. Jól is kezdődött számunkra a mérkőzés, eleinte a mieink voltak előnyben, de az első fordulásra már csupán két pontosra olvadt a denveri vezetés. Ezt követően pedig a hazaiak egyre inkább elkezdtek dominálni a festékben és a középső két játékrészben ennek, illetve a lefordulásokból szerzett pontjaiknak köszönhetően tíz pontos vezetésre tettek szert. Hiába volt meg a lehetőségünk a közelebb zárkózásra a záró negyedben, rengeteg labdát szórtunk el, pocsék hatékonysággal dobáltunk, nem játszottunk elég összeszedetten, rengeteget hibáztunk. Azt hiszem, erre a meccsre kicsit fejben elfáradtunk, vagy éppen az előző győzelmek elkényelmesítették a csapatot. A végére 110-99re buktunk tehát a 76ers ellen. Eleinte Billups egyengette a csapat játékát és összesen 27 pontot dobott, de a második félidőben szinte észrevétlen maradt a remek kezdést követően. A harmadik-negyedik negyedre Smith lépett elő és érdekes módon anélkül, hogy csak egyetlen triplát is vágott volna, szerzett 23 pontot, ami mellé még 9 lepattanót is hozzátett. Sokat elmond a csapat aznapi teljesítményéről, hogy a kettes volt a legjobb pattanózónk. Még talán Lawsonnak és Nenének voltak momentumai, mindketten eljutottak 12-12 pontig. Melo ezen a meccsen a sötétségben tapogatózott, 3/12es hatékonysággal csinált 12 pontot és 6szor vesztette el a labdát. Andersen Phillyben tért vissza három hetes pihenőjéből és 6 lepattanóval végezte a feladatát. Csak asszisztáltunk a Sixers játékhoz, fele annyi pontot se szereztünk a festékből, mint ők, és 17-9 arányban vétettünk több turnovert, így nem lehetett kérdéses a sima vereség.



















Végezetül pedig kedd hajnalban a New Jersey Nets ellen játszhattunk és reménykedtünk benne, hogy a fiatalos ellenféllel szemben sikerrel zárhatjuk le a keleti parti kirándulást. Nem így történt... Álmosan kezdtük a meccset és már a nyitó menet végétől 10 pont hátrányból kísértük a sokkal motiváltabbnak látszó Netst. Abszolút nem találtuk a játék ritmusát és a szünetre csak tovább nőtt a differencia, a harmadik negyedben pedig nem egyszer már 15-20 pont körüli előnnyel büszkélkedhettek a hazaiak. Az utolsó negyed előtt kezdtünk ébredezni, egy kicsit megráztuk magunkat és ha JR buzzer triplája érvényes lett volna, 4 pontra meg tudtuk volna közelíteni őket az utolsó 12 minutum előtt. A záró játékrészben még egyszer neki rugaszkodtunk a felzárkózásnak, de nem volt igazi ambíció a csapatban, a Nets megtartotta a vezetését, visszaverték a kísérleteinket és könnyedén behúzták a meccset. A végeredmény 115-99 lett a házigazdák javára. Anthonynak pedig kivételesen lett volna kedve játszani és támadásban többször is szép dolgokat művelt, de az ő 37 pontja és 9 lepattanója sem volt elég semmihez. Billups ugyan elért 19 pontot, de messze volt a csúcsformától, sok rossz dobással és 7 turnoverrel dolgozott. Nené a 16 szerzett pontjának nagy részét az első félidőben szerezte, később elszürkült, Martin a back-to-backből ezt a meccset vállalta és szezoncsúcsot jelentő 32 percet töltött a parketten, szerény 6 lepattanó és 5 pont volt a mérlege. A cserék közül pedig ezúttal legfeljebb JRban lehetett igyekezetet felfedezni, Shelden nem jutott szóhoz, Andersen pedig regenerálódott az előzőnapi mérkőzést követően.





















Kötelező győzelmeket húztunk be, azután viszont verhető ellenfelek ellen betliztünk. Kicsit kellemetlen vereségeket szenvedtünk az utolsó két meccsen, de érzésem szerint egy fárasztó túra végén két egymást követő napon beleférnek a vereségek úgy a Sixers, mint a Nets ellen, nem rossz képességű csapatok. Jó lenne ha lassan pont kerülhetne a Melo story végére és tisztábban látnánk már a helyzetet, mert ez a se vele, se nélküle viszony egyértelműen az eredmények rovására megy. Remélem azért a rájátszásba sikerülni fog bejutnunk, másban én már nem merek reménykedni sem.

A közeljövő mérkőzései:

Csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Szombat, 04:30 Denver Nuggets - Utah Jazz
Vasárnap, 02:30 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Jövő kedd, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Jövő csütörtök, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Jövő péntek, 04:30 Denver Nuggets - Dallas Mavericks

A keleti túra után most nyugati ellenfelek szerepelnek a programban, színes ellenfelekkel játszunk: közvetlen riválisokkal, gyengékkel, erősekkel egyaránt meccselni fogunk. Bízom benne, hogy minél jobban jövünk ki ezekből a mérkőzésekből.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 30-17 (47 meccs)
2. Utah Jazz 29-20 (49 meccs)
3. Denver Nuggets 28-20 (48 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-22 (47 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 11-36 (47 meccs)

A Thunder tartja nem túl nagy, de azért stabil első helyét az ötösfogatból és változatlanul a legnagyobb esélyesnek számítanak a divízió megnyerésére. Jobban zavar bennünket, hogy a Jazzt is előttünk eszi a fene. :) Remélhetőleg a közeljövőbeli egymás elleni meccsünkön eléjük tudunk kerülni és a negyedik Portland sem fog meglepetést okozni, a divízióban még nyeretlen T-wolvesnál meg pláne nem kéne a hétvégén leégnünk.

Január utolsó hétvégéjén péntektől vasárnapig rendezték meg az NHL 2011es All Star gáláját Raleighben, a Carolina Hurricanes csarnokában. A három napos rendezvény legfőbb érdekességeiről, a játékos draftról, az ügyességi versenyek élményeiről és magáról az All Star mérkőzésről készítettem egy kis összefoglalót a hétvége felelevenítése céljából.




















Először is az eredetileg beszavazott és a meghívott játékosok közül néhányan sérülés miatt nem tudták vállalni a gálán való részvételt, így a múlt hét első felében néhány cserére került sor az All Star keretben. Lemondta a meghívást a nézők által beszavazott Crosby és Malkin, de nem utazott el a helyszínre Enstrom, Hemsky, Iginla és az újonc résztvevő Eberle sem. Az ő helyükön a következő játékosokat válogatották be: Paul Stastnyt az Avsből, így összesen három denveri képviselhette a csapatunkat a gálán, valamint Briere, Havlat, Yandle került be utólag, az újonc Skinner felment a nagyok közé, és az elsőévesek közé csatlakozott még Subban és McBain.

1. nap, péntek:

Az így kialakult 42 fős keretet és a 12 újoncot két csapatra kellett osztani. Elsőként a játékosok egymás közt megválasztották a két csapatkapitányt, ennek értelmében a választás Eric Staalra és Nicklas Lidstromre esett. Melléjük rendeltek két-két helyetteskapitányt, előbbi Greent és Keslert kapta, a svéd bekk csapatában pedig St. Louis és Kane viselhették az A betűket. A pénteki első napon került sor a többi játékos beosztására egy jó hangulatú csapatválasztás alkalmával, ahol a hagyományos draftok rendje szerint választott a két kapitány. Valamennyi körben Staal húzhatott előbb, és az első választása a klub csapatának kapusa Ward lett, míg Lidstrom Stamkost kérte. A második körben Ovechkin és Keith keltek el, a harmadikban pedig a két Sedin tesó került külön csapatokba. Zajlott tovább a választás, majd az újonc körökben Shatty Lidstrom kék mezes csapatába kapott besorolást. Aztán a 16. körben a Detroit védője Duchenet szólította a csapatához, a harmadik denveri legény azonban egészen az utolsó előtti választásig bent maradt, ekkor a 18. fordulóban Staal hívta meg a csapatába, a piros-fehér mezesek közé. Stastny ezzel elszalasztotta a lehetőséget, hogy utolsó választásként haza vihesse a Honda autót, helyette a jármű a last pick Kessel ölébe hullott.

A két csapat összetétele:

Team Lidstrom:
Támadók: Patrick Kane (helyettes kapitány, Chicago), Martin St. Louis (helyettes kapitány, Tampa Bay), Steven Stamkos (Tampa Bay), Henrik Sedin (Vancouver), Danny Briere (Philadelphia), Jonathan Toews (Chicago), Brad Richards (Dallas), Martin Havlat (Minnesota), Anze Kopitar (Los Angeles), Matt Duchene (Colorado), Loui Eriksson (Dallas), Phil Kessel (Toronto)
Hátvédek: Nicklas Lidstrom (csapatkapitány, Detroit), Duncan Keith (Chicago), Shea Weber (Nashville), Dustin Byfuglien (Atlanta), Keith Yandle (Phoenix), Brent Burns (Minnesota)
Kapusok: Tim Thomas (Boston), Marc-Andre Fleury (Pittsburgh), Jonas Hiller (Anaheim)
Újoncok: Evgeny Dadonov (Florida), Olier Ekman-Larsson (Phoenix), Cam Fowler (Anaheim), Taylor Hall (újonc kapitány, Edmonton), Kevin Shattenkirk (Colorado), Derek Stepan (NY Rangers)
Edzők: Peter Laviolette (Philadelphia), Alain Vigneault (Vancouver)

Team Staal:
Támadók: Eric Staal (csapatkapitány, Carolina), Ryan Kesler (helyettes kapitány, Vancouver), Alexander Ovechkin (Washington), Daniel Sedin (Vancouver), Rick Nash (Columbus), Patrick Sharp (Chicago), Jeff Skinner (Carolina), Claude Giroux (Philadelphia), Corey Perry (Anaheim), Patrik Elias (New Jersey), David Backes (St. Louis), Paul Stastny (Colorado)
Hátvédek: Mike Green (helyettes kapitány, Washington), Zdeno Chara (Boston), Marc Staal (NY Rangers), Dan Boyle (San Jose), Kris Letang (Pittsburgh), Erik Karlsson (Ottawa)
Kapusok: Cam Ward (Carolina), Henrik Lundqvist (NY Rangers), Carey Price (Montreal)
Újoncok: Logan Couture (újonc kapitány, San Jose), Tyler Ennis (Buffalo), Michael Grabner (NY Islanders), Jamie McBain (Carolina), Tyler Seguin (Boston), P.K. Subban (Montreal)
Edzők: Joel Quenneville (Chicago), Mike Haviland (Chicago segédedző)



















2. nap, szombat:

A második napon rendezték meg a hagyományos egyéni ügyességi versenyszámokat. Ezekben a számokban a csapatok is versenyeztek egymással, mivel az egyes játékosok szereplésétől függően kaptak pontokat Lidstrom és Staal csapatai. A selejtezőkben az egymás elleni egy-egyes párharcok győztese mindig 1 pontot kapott, a döntőkben a nyertes fél pedig 2t. A két csapat egymás ellen mérkőzött meg a legtöbb számban, bár a shootout challengeben gyakorlatilag mindenki mindenki ellen volt. A többi számban a csapatkapitányok jelölték ki, hogy csapatukból mely játékosokat szándékozzák éppen elindítani.

Rögtön ilyen volt az első versenyszám, a korcsolyázó verseny, amiben egy teljes kört kellett megtenni a pályán és mindkét csapatból hat-hat ember próbálkozhatott. Lidstrom bandájában Duchene is részt vett a számban és 14.779 másodperces teljesítményével szoros versenyben a negyedik helyen végzett a csapatán belül, de ellenfelét, M. Staalt megverte, így egy pontot hozott maguknak. A két együttes legjobbja jutott be a döntőbe, a két újonc, ők ugyanis mindketten lekorcsolyázták a felnőtteket. A fináléban Michael Grabner (Team Staal) 14.238 másodperccel másodszor is lenyomta Hallt, ezzel az Islanders hokisa lett a gála leggyorsabban korizó résztvevője. A két kapus teljes felszerelésben vívott versenyét Ward nyerte Thomas ellen, a bostoni az egyik kanyarban még esett is egy látványosat. Érdekes még, hogy Keith és Letang hátrafelé menetben teljesítették a távot, és közülük a pittsburghi nyert, de a backward skating résztvevői alig két másodperccel maradtak el a legjobbaktól. (Kár hogy Cumiskey nem mehetett... :D)

A trükkös rávezetések versenyében, ahol a büntető lövésben kivételes módon a minél látványosabb próbálkozások a lényegesek és gólt szerezni nem is feltétel, 3-3 játékos indult a két csapatból, amiből az egyiknek újoncnak kellett lennie. Végül ezt a számot a kétszeres címvédő Alexander Ovechkin nyerte Staal csapatából néhány egészen mókás kísérlete révén, miután a közönség 37.6 %a rá szavazott. A második helyen az alkalmi csapattársa, az újonc Subban végzett, aki a hecc kedvéért a hazai játékos Skinner mezében lőtte le a büntetőit, hogy még inkább a közönség támogatását élvezhesse, de annyira nem volt megnyerő, hogy az oroszt letaszítsa a trónról. A három denveri nem vett részt ebben a játékban.

A következő versenyben mindkét csapatból hat-hat játékos indult és a lövések pontosságára kellett törekedni, ugyanis kapásból kellett középtávolról eltalálni a feléjük passzolt korongot úgy, hogy a kapu négy sarka közelében elhelyezett tányérokat lelőjjék minél hamarabb idő alatt. A feladat a két kapu előtt párhuzamosan zajlott és amelyik csapat versenyzője előbb végzett, annak lehetett esélye a továbbjutásra, de a face-to-face döntőbe csak a két legjobb időt elérő győztes juthatott be. Ők ketten Daniel Sedin (Team Staal) és Kane (Team Lidstrom) lettek, a fináléban pedig a Canucks svéd üdvöskéje 8.9 másodperces idővel diadalmaskodott a chicagoi sztár felett. Denveri versenyző nem indult ebben a számban, Stastny csupán passzolóként vett részt a játékban.

Ezután egy igazi összetett játékban küzdöttek a csapatok tagjai, ugyanis egy feladaton belül kellett a srácoknak bemutatniuk a kapáslövési (különböző helyekről kellett a passzolt pakkot a kapuba vágni), a passzolási (különböző távolságú kis kapukba kellett betalálni), a korongtartási (bólyák körül kellett keringeni a koronggal), a korongvezetési (ez is egy hasonló szlalom feladat volt), illetve a lövés pontossági (az előbb látott tányéros feladat, csak itt állított korongból) képességeiket. Mindkét csapatból 16 játékos vett részt a küzdelemben, két nyolc-nyolc tagú formációban egymás ellen, az egyikben a jobbos, a másikban a balos kapáslövők vettek részt, és értelemszerűen a rövidebb idő alatt végző csapat zsebelhette be a maximális pontszámot. Mindhárom Avalanche játékos szerepelt a feladatban, Shattenkirk, Stastny és Duchene egyaránt a szlalomos részben lépett pályára. A játékot a Team Lidstrom nyerte 2:09 perccel megelőzve Staalék jobbik egységét (2:18 perc), így közelebb jöttek az összesített pontversenyben vezető hazai kapitány által vezetett gárdához.

Az ötödik szám minden All Star gála elmaradhatatlan megmérettetése, a lövés erősségi verseny volt. Ebben a játékban hat-hat résztvevő lendületből korcsolyázhatott neki a kapu előterében, nagyjából a bedobópont magasságával egy vonalban elhelyezett korongnak (30 lábra a gólvonaltól), hogy a lehető legnagyobb erővel bombázzák azt a hálóba. Minden játékosnak két-két kísérlete volt rá, hogy legyőzze a riválisát. A selejtezőkből a két legerősebb kísérletet jegyző hokis juthatott be a fináléba, ez pedig nem más, mint Zdeno Chara (Team Staal) és Weber (Team Lidstrom) voltak, akik éppen egymás ellen tüzeltek és meglepetésre a nashvillei az első körben legyőzte a szlovák ágyust. Azonban a fináléban Chara csodát tett és új NHL All Star rekorddal, 105.9 mérföldes sebességgel vágta a korongot a kapuba, ezzel sorozatban a negyedik gálán diadalmaskodott. Weber ellőtte minden puskaporát az elődöntőben, ugyanis a fináléban csak 103.4 mérföldet ért el az első 104.8as kísérlete után. Természetesen a denveri srácok csak kívülről szurkoltak a társaknak, egyikük sem áll igazán nagy lövő hírében, bár Fowler helyett szerintem akár Shatty is lehetett volna a Lidstromék újonc embere.

A végén került sor a hagyományos büntető lövési versenyre, melyben mindenki aki élt és mozgott, vagyis a 18-18 All Star mezőnyjátékos, a 6-6 rookie és a 3-3 kapus szerepelt. Az alapszakaszbeli shootout szabályzatnak megfelelő szisztéma szerint bonyolították le a játékot, vagyis aki gólt szerez, továbbjut, aki hibázik, kiesik a játékból, a küzdelem pedig egészen addig tart, amíg csak egy játékos marad, közben a kapusok folyamatosan váltották egymást x lövőnként. A mi játékosaink közül csak az újonc Shattenkirk jutott tovább az első fordulóból, aki Ward kapus ellen volt eredményes, Duchene pont a Canes hálóőre ellen esett ki, míg Stastny kísérletét Hiller hárította. Összesen 11 ember értékesítette az első próbálkozását, Shatty mellett Subban (Fleury ellen), Byfuglien, Briere (mindkettő Price ellen), Perry, Nash (mindkettő Hiller ellen), St. Louis (Lundqvist ellen), Couture, Karlsson, E. Staal (mind Thomas ellen), Havlat (Ward ellen). A második körből viszont már rögtön kialakult a végleges döntő két fős mezőnye, ugyanis csak a Fleury kapujába betaláló Perry és a Price ellen gólt szerző St. Louis mentek tovább, miközben Shatty Lundqvist ellen hibázott. Harmadszorra pedig egyedül Corey Perry talált be, így az Eric Staal csapatát képviselő anaheimi csatár lett a szétlövés bajnoka, miután Thomas hálójába lőtt, St. Louis pedig a hazai Ward ellen volt sikertelen.

Az utolsó versenyszám végén az is kiderült, hogy Staal csapata 33-22re legyőzte Lidstrom csapatát az ügyességi versenyekben.



3. nap, vasárnap:

Vasárnap délután rendezték meg a gála fénypontjaként a 2011es NHL All Star Game-t, a Team Lidstrom vs. Team Staal összecsapást. Lidstrom fiai kék-fekete szerelésben, Staal gárdája pedig piros-fehér alkalmi mezben lépett pályára. Ezen a meccsen a 18-18 All Star mezőnyjátékos és a 3-3 kapus léphetett pályára, az újoncokra itt már nem számítottak. A sorok összeállításánál lehetőség szerint a draftsorrendet vették alapul, így az egyik oldalon a Richards-Stamkos-St. Louis, a másikon az E. Staal-Perry-Nash első sor nézett farkasszemet egymással. A kezdő kapusok Fleury és Ward voltak. Kicsit poénos volt még, hogy minden játékos a klubcsapatában viselt saját mezszámmal játszott, így voltak azonos számok a jégen, akár egy azon sorban egyszerre, mint például Richards és Stamkos 91esben, vagy Elias és Stastny 26osban. A két Avses játékos ugyanúgy csapata negyedik sorába fért be, Stastny triójában Elias mellett Skinner tűnt még fel, míg Duchene Kopitar és Kessel sorában igyekezett.

Rögtön 50 másodperc után megszerezte a vezetést a Team Staal Ovechkin távoli góljával. Villámrajtot vettek a "hazaiak" és nem sokkal később a denveri Stastny is betalált egy kettő-az-egyes kiugrás végén Sharp passzából, majd a pirosak harmadik gólját Elias ütötte a negyedik percben pont Stastny oldalvonal mögüli asszisztjából. Kisvártatva már 4-0 volt az állás, a kékek hiába támadtak folyamatosan, kicsit könnyelműre vették a figurát és Staal csapata könnyedén értékesítette az így kialakult lefordulási lehetőségeket, a negyedik találat amúgy Giroux nevéhez fűződött. Az első harmad második felére azért felébredt Lidstrom együttese és először Kopitar szépített egy kiugrásból, majd Byfuglien is beköszönt. A játékrész utolsó öt percében egy kapu előtti korongvesztést Toews passzából Eriksson góljával használtak ki a kék mezesek, ezzel máris visszazárkóztak egyetlen találatra. Kevesebb, mint fél perccel később pedig már döntetlen volt az állás, a kapitány Lidstrom nagyszerű indítása után a mi Ducheneünk tett fel zseniálisan egy ziccert Ward kapujába. Az első harmad után tehát testvéries 4-4 volt az állás.

A középső felvonásra Hiller és Price foglalták el a kapukat, előbbit pedig bő egy perc után Sharp avatta fel egy remek góllal, ezzel visszavették az előnyt Staalék. Szokatlanul hosszú gólcsend következett és a meccs tizedik góljára öt percet kellett várnunk, aztán egy látványos támadás végén Letang növelte 6-4re a pirosak vezetését. A meccs felénél Eriksson és Kopitar kettő a semmiben ragadt elöl a kapussal szemben, a könnyű gólt pedig a szlovén ütötte be. Néhány perc múlva pedig már az újbóli egyenlítés is összejött a kékeknek, ugyanis Hiller nagy védései uán Stamkos közeli találatával módosult 6-6ra a részeredmény. Bő egy perc múlva első alkalommal szerezte meg a vezetést a Team Lidstrom, méghozzá Briere góljának köszönhetően aki H. Sedin nagy passzát váltotta gólra. Ennyi fért a második harmadba, ezzel 40 játékpercet követően 7-6os előnyt tudhattak magukénak a kék mezben játszók.

A harmadik harmadot már Thomas és Lundqvist töltötték a kapuban és egy nagy helyzetet követő lefordulásból négy perc után egyenlített a Staal Csapat. Ezt a gólt ráadásul a hazai publikum legnagyobb örömére éppen a csapatkapitány Eric Staal ütötte egy könnyed ziccerből. A játékrész hetedik minutumában járva az Avses Duchene előtt adódott volna egy ziccer lehetőség, azonban a közelben tartózkodó Ovechkin hanyag mozdulattal eldobta az ütőjét, hogy tisztázzon előle, ez pedig még az All Star meccsen is szabálytalanságnak minősült. A játékvezetők büntetőt ítéltek, az ASG történetében valaha volt első penalty shotot a mi játékosunk végezhette el, de túl közel ment a kapushoz és kicsit kisodródva Lunqvist korcsolyáját találta el, nem tudta kihasználni a lehetőséget. Ahelyett, hogy a kékek szerezték volna meg a vezetést, rövidesen már újra Staal csoportja került előnybe Letang második találatával. Tíz perccel a vége előtt a másik oldalról Briere is elérte a duplát H. Sedin elképesztően finom passzából volt eredményes, így 8-8ra alakult az állás a hajrához közeledve. A következő Team Lidstrom akcióból pedig Toews is megvillant és több kapu előtti körbefordulás után talált a hálóba. Őt követően újra a kékek szereztek gólt, St. Louis egy nagyszerű megindulás után volt eredményes és már 10-8ra vezetett Lidstrom csapata. A befejező öt percen belül Nash parádés góljával zárkózott vissza a piros-fehér csapat egy gólra, majd az utolsó két percre már kapus nélkül nyomták az egyenlítésért, de az üres kapuba Eriksson révén az ellenfél talált be. Fél perccel a vége előtt még a kapitány E. Staal szépített és beállította a mérkőzés 11-10es végeredményét. Tehát Lidstrom csapata felül múlta Staalékat és visszavágtak az ügyességi számokban elszenvedett vereségért.



A gála meccs legjobbjának a vesztes csapatból Patrick Sharpot választották meg. A Chicago játékosa egy gólt és két asszisztot jegyzett, így ő vihette el az MVPnek járó Honda Crosstour EX-L személygépkocsit. Érdekes volt a választás, mert az alkalmi csapattárs Letang duplázott mellette, odaát Lidstrom csapatából pedig Eriksson, Kopitar, Briere mindhárman két gólt ütöttek, a dallasinak még két gólpassza is volt, mégis inkább a vesztes oldalról választották meg a legjobb játékost, talán így volt igazságosabb, hogy mindenkinek jusson valami.

Az Avalanche képviselői közül Lidstrom csapatában Matt Duchene egy gólt és egy kihagyott büntetőt jegyzett közel 16 percet a jégen töltve, kicsit hiányérzetünk lehet, hogy a rávezetést nem lőtte be, mert nagyon szép lett volna tőle. A másik oldalon játszott Paul Stastny és szintén bő 15 percet kapott, ez idő alatt gólt, asszisztot, három lövést ért el, közben 6-8as hatékonysággal hozta el a bedobásait és több veszélyes megmozdulása volt a kapu előtt.

Ez volt az idei NHLes All Star Gála... Azt hiszem jó szórakozás lehetett mindenkinek, a draft érdekes móka volt, az ügyességi verseny pedig kifejezetten élvezetes játékot hozott. A nagy mérkőzés gondolom megosztja a szurkolók véleményét, mint kicsit engem is. Egyfelől sok ügyes technikai megoldást láthattunk és rengeteg szép találat született, másrészről viszont kicsit kellemetlen volt látni, hogy mennyire hiányzik a hajtás, az erőfeszítés, az igyekezet a játékosokból, gyakorlatilag a védekezéssel a szerencsétlen kapusokon kívül senki nem törődött, így annyi gól esett, mintha mondjuk vízilabda mérkőzést rendeztek volna. De tudjuk, hogy az All Star erről szól, biztos minden játékosnak jól esett a kis kikapcsolódás a hosszú alapszakasz közben. Pár nap múlva folytatódik a szezon, reméljük eredményes denveri meneteléssel.

A múlt hétvégén lezárult a szurkolói szavazás az idei NBA All Star gálára és a napokban nyilvánosságra hozták a végeredményt, így kialakult a keleti és a nyugati csapat kezdő ötöse. A Denver Nuggetsból a vártnak megfelelően csak egyetlen ember harcolta be magát a legjobb öt játékos közé a főcsoportban, aki nem más volt, mint Carmelo Anthony.




















A denveri hármas megközelítőleg 1.3 millió voksot kapott, ezzel az OKC sztárja Kevin Durant mögött a második helyen végzett a főcsoportbeli csatárok között, míg a két hátvéd Kobe Bryant és Chris Paul lehetnek a kezdőcsapatban. A starting center kilétére később derül fény, mivel a szavazásban diadalmaskodó Yao Ming sérülés miatt biztosan nem lehet ott az ünnepi meccsen.

Anthony negyedik alkalommal vehet részt a gálán 2007, 2008 és 2010 után, ebből harmadszor kezdőként. Nála több All Star eseményen a Nuggets történetében csak a legendás Alex English fordult meg, aki 11 szezonos denveri pályafutása alatt nyolc ASG szereplést és négy kezdőpozíciót gyűjtött össze. Melo az idei szezonban a trade pletykák kereszttűzében és a helyi szurkolók céltáblájaként játszva is minden kétséget kizáróan All Star szinten tette a dolgát, bár tudása legjavától általában fényévekkel van elmaradva. A 2010/11es szezonban 38 mérkőzés után 23.6 pontot és 8.0 lepattanót átlagolt, melyből utóbbi óriási karriercsúcsnak számít a jelenlegi állás szerint. Idén 11 meccsen dobott legalább 30 pontot, beleértve a közelmúltbeli Indiana elleni meccsét, amikor egyéni csúcsot érő hat hárompontost elsüllyesztve jegyzett 36 pontot. Melo a korábbi All Star fellépései alkalmával rendre nagy formában játszott, a négy meccsén együttesen 21.7 pontos, 8.7 lepattanós és 25.3 perces átlagteljesítménnyel rukkolt elő. A tavalyi dallasi gálán egyenesen a nyugati csapat legeredményesebb játékosa volt, mivel 27 pontja mellett 10 lepattanót szerzett, az más kérdés, hogy a legvégén kihagyott egy triplát, így végül kikaptak Kelet ellen.

Kényes kérdés, de ebben a helyzetben erről is beszélnünk kell. Ha a február 20i gáláig elcseréljük őt Keletre, akkor a másik főcsoport résztvevőjeként is All Star szereplő lenne a szavazat számok alapján, bár ott nem férne be a kezdőbe, mivel a csatárok közt LeBron James és Amare Stoudemire is több voksot kapott nála. A keleti lineupba bekerült mellettük még az irányító Derrick Rose, a kettes Dwayne Wade, ill. a center Dwight Howard.

Yao említett távolmaradása könnyen megnyithatja a kaput a Nuggetsos Nené Hilario All Star szereplése előtt, mivel a brazil centerünk a harmadik helyen végzett a voksoláson. Talán már a korábbi években is kiérdemelte volna a meghívást, de most idén minden eddiginél hatékonyabban dolgozik, például 64.6 %os mezőny dobó hatékonyságával folyamatosan vezeti a ligát, miközben az első 40 meccse után 15.2 pontos és 7.5 lepattanós átlaggal rendelkezik. Remélhetőleg a közelgő döntés számára kedvező lesz és behívják őt a nyugati csapatba, minden esélye megvan rá.

Más denveri szereplőben nem érdemes bíznunk, legfeljebb Billups érhet még oda, de ahhoz több másik irányítónak meg kéne sérülnie előtte a sorban. Illetve idén Karl sem lesz All Star edző, mivel a Spurs trénere, Greg Popovych irányíthatja majd a nyugati válogatottat.

Az NBA történetének 60. All Star gálája a 2011. február 18-20i hétvégén kerülhet megrendezésre a bajnok Lakers otthonában, vagyis az LA-i Staples Centerben.

Természetesen idén is be fogunk számolni a gála minden mozzanatáról, de addig is még szurkoljunk, hogy Nené valóban bekerülhessen a résztvevők közé.

Tovább tart a Colorado Avalanche hullámvölgye az NHL-ben, és az alapszakasz 50. mérkőzését követő egy hetes All-Star szünet alatt már nem is tartózkodunk rájátszást érő pozícióban, az utóbbi időkben elszenvedett vereségeink miatt lecsúsztunk a nyugati konferencia kilencedik helyére. Múlt kedden még minden sokkal szebbnek tűnt, ugyanis a szezonban először legyőztük a Vancouvert hosszabbításban 4-3-ra; két nappal később kellemetlen pofonban volt részünk a Nashville elleni 5-1-es zakó alkalmával; a hétvégi matiné meccsen pedig a Boston is lerakott minket 6-2-re; a hétfői napon jobb meccshez volt szerencsénk, és 4-3-as diadalt arattunk a St. Louis felett; ám legutóbb, szerdán a Phoenix ellen 5-2-re alul maradtunk.





















- Az első sor élén Stastny az utóbbi időben ismét valamelyest meg tudta rázni magát, végre a társai is hajlandóak együttműködni vele, így az elmúlt öt meccsről öt pontot jegyzett, egyetlen találata pedig egyenesen karrierje 100. gólja volt az NHL-ben, amikor a Boston ellen volt eredményes egy nem kifejezetten látványos góllal. Szépen teszi a dolgát, nem nyújt igazán kiemelkedőt mostanában, de meccsről meccsre becsülettel igyekszik, így 48 meccs után 43 pontosként tartja magát. Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy ott lehet az All-Star Gálán, miután néhány sérült helyetteseként meghívták őt, így pályafutása első szereplésére készülhet, mivel 2008-ban bár beválasztották, sérülés miatt nem vehetett részt a rendezvényen. Egyébiránt a hatszoros All-Star-résztvevő édesapjával, Peter Stastny-val együtt ők a liga történetének nyolcadik apa-fia párosa, akik ott lehettek legalább egy-egy gálán. A rutinos Hejduk többnyire mellette tűnt fel mostanság, s négy meccsen belül háromszor is negatív tartományban, kétszer ráadásul -2-vel zárt, azért néhány pontot is feljegyezhetett az utolsó másfél hét mérkőzésein. Legjobban a Canucks elleni rangadón teljesített, amikor 1+2 került a neve mellé, és egy pazar emberelőnyös góllal járt túl Luongo eszén. A cseh hokis éves szinten 42 pontosnak mondhatja magát 43 fellépésről, ugyanakkor az utóbbi idők eredménytelensége miatt -7-re romlott az összesített plusz/mínusz statisztikája, de ettől függetlenül még mindig az aktívabb támadóink közé tartozik. Jones számára is leginkább a Vancouver elleni találkozó maradt emlékezetes, azon a meccsen remek tempóban játszott, és két gólt is ütött, beleértve a hosszabbításbeli győztes gólt nem sokkal a befejezés előtt. Ezt követően viszont a legutóbbi négy alkalommal még pont sem került a neve mellé, folytatódik a jókora hullámzása, hetek óta nem igazán találja a ritmust. 16 góljával ugyan az egyik legjobb góllövőnk, ám decemberben és januárban együttesen mindössze öt találatot szerzett. Ha nem lenne elég, hogy leszálló ágban van, a Coyotes ellen még össze is szedett egy váll sérülést, nem tudta folytatni a játékot sem, egyelőre bizonytalan a további sorsa.

- Duchene is kissé hullámvölgybe került a csapattal együtt, bár becsülettel próbálkozott, több meccsen is négy-öt lövést eresztett meg mostanában, csak két gólra futotta erejéből a sorozatos negatív plusz/mínuszos esték alatt. Mindkét esetben egy-egy lefutott meccs végén ütött becsületgólt, bár a Phoenix-nek lőtt találata kifejezetten szép egyed volt. S mi több, ez a bizonyos találat jelentette NHL-es karrierje 100. pontját, mely mérföldkövet a klub történetének valaha volt legfiatalabb játékosaként érte el, hiszen csak 20 éves és 10 napos volt aznap, ezzel éppen a nagy előd, Joe Sakic eddigi csúcsát adta át a múltnak. A másodéves center az első 50 meccs után 20 gólt és 45 pontot regisztrál, a hétvégén pedig részt vehet Raleigh-ben az All-Star Gálán, remélhetőleg a közszereplés még jobban fel fogja őt dobni, és újult erővel, még inkább sikeréhesen térhet vissza a csapathoz a folytatásra. Ahogy futólag már beszámoltunk róla korábban, Fleischmann-nél tüdőembóliát diagnosztizáltak az elmúlt héten, így a Canucks elleni, számára egy assziszttal járó fellépése volt az utolsó meccse idén, többet már nem léphet pályára a szezonban. A közelmúltban megszerzett szélső 22 meccs alatt 21 pontos volt az Avs-ben, nagyon jól beilleszkedett a csapatba, hihetetlen balszerencséje van most ezzel a betegséggel, gyógyszeres kezelésre és sok pihenésre van szüksége, az év végeztével lejár a szerződése, de a nálunk mutatott teljesítménye alapján kétségtelenül érdemes lenne hosszabbítanunk vele. Tulajdonképpen az ő helyére került fel az AHL-ben hetek óta brilliáns formában dübörgő újonc Stoa, aki a farmliga All-Star csapatába is besorolást nyert pazar teljesítménye okán. Az ifjú erőcsatárban fent sem kellett csalódnunk, őrült lendülettel harcol, és az első négy meccsén kétszer is gólt lőtt, míg egy harmadik találatát, még a Nashville ellen érdekes körülmények között érvénytelenítették. A négy fellépése alatt összesítve 17-szer vállalkozott kapura lövésre, hallatlan lelkesedéssel küzdött, a kapu előterében kifejezetten veszélyes volt, nagyon jól használta ki a termetét, bár visszafelé még lenne hová fejlődnie, erről az egyesített -3-as mutatója is árulkodik, de mindent egybevetve hasznosnak tűnik a felhozatala. Stewart nagyon elvesztette a fonalat a másfél hónapos kihagyása alatt, és a visszatérése óta lejátszott hat meccsén gólképtelen volt, mindössze két gólpassz jutott neki eddig. Az eddig sokat csodált lelkesedése is tovaszállt, a legutóbbi két alkalommal már csak az alsó sorokban játszott, de talán a szünet alatt össze tudja szedni magát, a Phoenix elleni játékában már újra felfedezhettünk bíztató jeleket.






















- A harmadik számú trió összetétele is sokszor változott mostanában, egyedül Winnik volt állandó szereplő a bal szélen, de az ő teljesítménye is visszaesett a hű társ, O'Reilly kiválásával. Az egykori Coyotes-játékos egyetlen pontot sem szerzett legutóbbi bejelentkezésünk óta, és a mezőnyjátékbeli hasznossága is csökkent, bár emberhátrányban továbbra is alapembernek mondhatja magát, ám zsinórban három meccset nyomott le negatív tartományban. Galiardi egy kis nevelő célzatú száműzetés keretein belül le lett küldve az AHL-be, azonban két nap múla már vissza is hoztuk őt, egy meccset játszott a Monsters-ben, ahol győztes gólpasszt adott, majd visszatérése óta a harmadik soros centerposztot bérli. Nincsen igazán kimagasló formában, kicsit szürke mostanában, de a Phoenix ellen már egész jól mozgott, és egy pazar gólpasszt is jegyzett, ám ennél még mindig joggal várnánk el többet tőle. A statiszta Porter gyengélkedése is folytatódott a múlt héten, majd az elmúlt két találkozó alkalmával már csak tartalékként számoltunk vele azt követően, hogy a Bruins ellen -4-es mutatóval elásta magát egy időre. Vele ellentétes utat járt be Yip, a szertelen másodéves szélső két másik meccset hagyott ki, aztán a sorozatos jegelésekből visszatérve a Blues ellen pazar napot fogott ki, és két góllal kápráztatta el a kétkedőket. Az első alkalommal egy csodálatos távoli lövésből volt eredményes, másodszor pedig egy emberelőny alatti egyéni akcióból talált be. Ezen a meccsen nagyon kijött neki a lépés, két nappal később viszont újfent halványabb volt, továbbra is úgy tűnik, csak egy-egy meccses fellángolásokra képes.

- A további csatáraink közül egyértelműen Dupuis a leghasznosabb emberünk, folyamatosan robotol, a letámadásaink nélkülözhetetlen tagja, bár pontokat nem szerez, rettentő stabil munkát végez a rá kiosztott tíz percek alatt, és PK-ban is hasznos szereplő. McLeod ugyan nem hozott pontot már egy ideje, mégsem lehetünk elégedetlenek a teljesítményével, mert amellett, hogy a játék fizikai oldalán nagyon igyekszik, még lehetőségeihez mérten a koronggal is próbál kezdeni valamit, csupán a helyzeteivel nem tudott mostanában élni, pedig meg lettek volna. A közelmúltban Campbell-lel szemben lebonyolította a szezonbeli hetedik bunyójat, változatlanul házi listavezető ebben a műfajban. Nem kis meglepetésre Koci mind az öt mérkőzésre be lett nevezve az elmúlt időszakban, bár mindannyiszor legfeljebb öt minutum erejéig számítottunk rá, azért nagy kárt nem okozott, és néhány kemény ütközést is köszönhettünk neki. Illetve a Bruins ellen végleges büntetést kapott, míg a Blues ellenében letudta az évadbeli második boksz-meccsét a Janssen elleni egészen látványos ütközet jóvoltából.



- Amellett, hogy ezen az öt mérkőzésen a csatárok fegyelmezett védekezése is hiánycikk volt, a hátsó alakzatunk is gyakran hajlamos volt a bizonytalankodásokra. Liles az 50. mérkőzés után 35 pontjával a legeredményesebb denveri bekk, a januári mérsékeltebb offenzív produkcióját a Canucks elleni 1+2-es estjével ellensúlyozta, de a további meccseken megint leginkább csak eredménytelenül rohamozott előre, és hátul is gyakran került kiszolgáltatott helyzetbe. A Bruins ellen múlt szombaton kimondottan rossz napja volt, az a -4 nem kis balszerencséről árulkodik. Stabil párja, O'Byrne számára is a Boston elleni matiné jelentette mostanában a mélypontot, rettentő bizonytalan volt, és még egy botjáról bepattanó találatot is elszenvedett, így az ő éves plusz/mínusz statisztikája is már csupán +11-nél pihenhet az All-Star szünet alatt. Vannak ugyan hibái, de szerencsére elég jól kompenzálja őket a kőkemény szereléseivel, remekül használja ki a fizikai előnyét, és egyértelműen a leghatékonyabb bekkünk a kapu előtti tülekedések során, bár továbbra is túl gyakran látogatja a büntetőpadot. Az újonc Shattenkirk a hó első felében mutatott hullámvölgyéből kitörve az aktuális beszámalónkban esedékes öt találkozó mindegyikén szerzett pontot, szám szerint hatot, miközben két látványos gólt is vágott (a Boston ellen fonákkal volt eredményes; a St. Louis ellen emberelőnyből tüzelt a kapuba). Sajnos, hátul akadnak figyelmetlenségi hibái, de egy újonc esetében ezek benne vannak, még így is rendkívül éretten teszi a dolgát. Jelen állás szerint 26 egységével a legeredményesebb elsőéves védő a ligában, és az újoncok közti pontlistán is az előkelő hetedik helyen tanyázik. Egyike az All-Star-ra meghívott 12 rookie-nak, így a szombati ügyességi versenyeken részt fog venni. A legtöbb esetben Wilson volt a párja, aki folytatja a stabil defenzív munkáját, bár néhány esetben már kissé zaklatottan játszott, és talán jobban járt, hogy a Boston elleni haláltusából kimaradt, aznap pont tartaléknak volt beosztva. Cumiskey visszatért az agyrázkódása miatti 36 meccses kihagyásából, és szokásához híven azonnal a gárda egyik legtöbbet foglalkoztatott hátvédje lett, a Blues elleni remek teljesítményét két gólpasszal tette emlékezetessé, és a Bruins elleni betli alatt is pozitív +/- mutatóra volt képes. Hátul gyakran hatalmas mentéseket hajt végre a kapu előtt, ugyanakkor időnként hajlamos óvatlanul bánni a koronggal, és az előrejátékba is csak ritkán képes becsatlakozni. Visszatérésével Hunwick négy meccsen belül háromszor is kiszorult a lelátóra, egyedül a volt csapata elleni derbin játszhatott, és nem nyújtott rossz teljesítményét, mostanában stabilizálni tudta a játékát, de érthető, hogy ha a másik hat ember egészséges, akkor nem sok esélye van bekerülni az alapösszetételbe. A csapatkapitány Foote kiöregedése sajnos egyre látványosabb formát ölt, kizárólag a rutinjára és a vezetőképességeire tudunk támaszkodni, egyébként a játék minden elemében elmacskásodott, sok esetben szinte már csak a fejével tudja, hogy mit kéne tennie, de gyakorlatban képtelen megvalósítani mindezt. Egyre kevesebb játéklehetőséget kap, és még így is kíméletlenül szedi a mínuszokat, az összesítésbeli -6-tal már a csapat egyik legrosszabbjának számít, alighanem az utolsó évét kénytelen taposni a ligában.

- Sajnos, az éppen kapuban álló portás dolgát jelentősen megnehezítette a mezőnyjátékosaink gyenge defenzivitásbeli teljesítménye, amelyek az elmúlt meccseken túlzottan megszaporodtak, így a sok kapott gól ellenére kénytelenek vagyunk megvédeni a hálóőröket. Anderson a Vancouver ellen hatalmasat alkotott, és 40 lövést hárítva vezette győzelemre csapatát a három kapott gól dacára. A következő két szerepvállalása viszont szerényebbre sikeredett, nagyrészt a védelem hibájából: a Preds ellen öt gólt kapott, a Bruins ellen két harmad után négyszer felavatva távozott, majd még a Phoenix ellen csereként lépett színre, és 25/27-es mutatóra futotta erejéből. Budaj egymás után két startot kapott, és a St. Louis ellen 21 védés mellett három védhetetlen gólt szedett be, majd a Coyotes elleni találkozón már az első harmad hajrájában lecseréltük, hogy felrázzuk a csapatot, egyébként nem védett extrémen rosszul, kilenc lövésből hetet fogott meg. Érezhető, hogy az edzői stáb tanácstalan a kapusokkal, és ez nem tesz jót a teljesítményüknek, de a probléma gyökere sokkal inkább a mezőnyjátékosok gyenge védekező játékában keresendő, szerintem a kapusokkal kevésbé lehet gondunk, csak egy kis bizalmat kellene sugározni feléjük, vagy legalább az egyikük részére.



















- Sérültek: Jones a legutóbbi mérkőzésen vált ki, amikor a második harmad alatt egy játékmegszakítás közben elesett, méghozzá olyannyira szerencsétlenül, hogy csak nagyon nehezen tudott feltápászkodni, és az első jelentések szerint a vállával történt valami. Pontos diagnózis csak később várható, mivel a szünet alatt a csapat nem fog edzeni, így nem nagyon számíthatunk tájékoztatásra az állapotáról. O'Reilly egy héttel a váll sérülése után már újra korcsolyázhatott, és azóta is rendíthetetlenül végzi a könyített tréningeket, jól halad a rehabilitációja, talán nem túl sokat kell várnunk a visszatérésére. Nincs új hír az agyrázkódásos sérült Mueller állapotáról, csak reménykedni tudunk benne, hogy belátható időn belül újra láthatjuk őt a pályán. Fleischmann, ahogy fentebb említésre került, tüdőembólia miatt befejezte a szezont, csakúgy mint a korábban egy operáció után harcképtelenné váló Quincey.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 31-10-9, 71 pont (50 meccs)
2. Colorado Avalanche 25-19-6, 56 pont (50 meccs)
3. Minnesota Wild 25-19-5, 55 pont (49 meccs)
4. Calgary Flames 24-21-6, 54 pont (51 meccs)
5. Edmonton Oilers 15-26-8, 38 pont (49 meccs)

A Canucks főcsoport-elsőségét senki nem tudja veszélyeztetni, jóval nagyobb baj, hogy mögöttünk a Wild és a Flames is alaposan felsorakozott, és a rettentően kiegyenlített konferenciában jelenleg nem vagyunk rájátszást érő helyen. Igaz, a 4. és a 14. helyezett tíz pontos távolságon belül van egymáshoz képest, jósolni is lehetetlen, mi fog történni a folytatásban.

A következő mérkőzéseink:

Február 2., szerda, 02:00: St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Február 4., péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Február 5., szombat, 21:00: Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Február 8., kedd, 03:00: Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Február 10., csütörtök, 02:00: Minnesota Wild - Colorado Avalanche
Február 12., szombat, 01:00: Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Február 13., vasárnap, 02:00: Nashville Predators - Colorado Avalanche

Hat nap szünet után St. Louis-ban folytatjuk, majd két meccs erejéig hazatérünk, hogy aztán egy négy meccses idegenbeli túrát bonyolítsunk le egytől egyig nyugati ellenfelekkel szemben. Remélhetőleg a pihenő jó hatással lesz a srácokra, és sikerül fejben összeszednünk magunkat, hogy tanulhassunk az elmúlt időszak hiányosságaiból. Szintén komoly erősítés lenne, ha a közeljövőben aktiválhatnánk O'Reilly-t, és szerződtethetnénk a visszatérésért küzdő Forsberg-et. Ennyire azonban ne szaladjunk előre, még élvezzük ki a pihenőt, és jövő keddtől újult erővel szurkoljunk a csapatért!

Közel két héttel Foresz írása után sem történt érdemi előrelépés Carmelo Anthony ügyében, a Denverből távozni szándékozó kosaras még mindig a Nuggets-t erősíti. Körülötte továbbra is csak feltételezésekről, és nem konkrétumokról beszélhetünk. Illetve, egy valami kézzel fogható mégis történt azóta, elüldöztünk egy potenciális vásárlót. Erről, és egyéb gondolatokról elmélkednék a most következő bejegyzésben.



Emlékezhettek rá, legutóbb még arról számoltunk be, hogy a New Jersey Nets igazán komoly vételi szándékát fejezte ki irányunkba, hiszen több első körös pick-et, a rendkívül tehetséges erőcsatár Derrick Favors-t, a fiatal irányító Devin Harris-t, illetve a triplagyáros kiscsatár Anthony Morrow-t bocsátották volna rendelkezésünkre Melo-ért és Billups-ért cserébe egy három csapatot megmozgató trade keretein belül a Detroit Pistons-szal együttműködve. Azonban addig tétováztunk, amíg semmi nem lett az üzletből, még a tökéletesnél is jobb cserét szerettünk volna tető alá hozni, majd a további eredménytelen huzavona után a NJ tulajdonosa, Mikhail Prokhorov besokallt, és hivatalosan is elállt Anthony megszerzésének szándékától, mivel a denveri kiskirálylány addig kötötte az ebet a karóhoz, hogy azt is benyögte, kizárólag a New York Knicks együttesével szeretné meghosszabbítani az év végén lejáró szerződését.

Ezzel a kijelentéssel a saját jelenlegi kenyéradóját nagyon nehéz helyzetbe hozta, hiszen gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy bárki más, aki meg akarja szerezni őt, az kizárólag csak az idei szezon végeztéig bérelheti a jogait, utána a player option-ját érvényesítve kilépne a szabadügynök-piacra, hogy a nyáron szeretett klubjához menjen, s aláírjon a Nagy Almába. Ezt pedig érthető okokból nem sok együttes vállalná be, és ha mégis, akkor is természetesen legfeljebb csak jócskán áron alul lennének hajlandóak cserélni velünk, tudva a biztosra vehető pár hónapos lízingről - nagyot romlott tehát az esélyünk a normális cserére. Gyakorlatilag egyetlen választási lehetőségünk maradt (leszámítva a hónapok óta eredménytelen maradásra bírást, amivel már naív dolog lenne próbálkozni, és én személy szerint már semmiképp sem könyörögnék érte), hogy megpróbálunk megállapodni a NY-iakkal egy mindkét csapat számára előnyös csereüzletben. Csakhogy mivel a Knicks maradt az egyetlen reális vevője Melo-nak, tudják, hogy nyeregben vannak, így ők sem hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni érte, legutóbb például egy olyan csomagot ajánlottak, amit a GM Masai Ujiri szinte gondolkodás nélkül utasított el. Ez az ajánlat egy 2011-es első körös draftjogot, az ifjú bedobó Landry Fields-et, és a lejáró szerződésű harmadéves SF Wilson Chandler-t tartalmazta, ezek szerint azonban a denveri stáb ennél mindenképpen ütősebb ellenértékeket várna Melo-ért.

Na, de mégis kitől, és miért várunk többet?... A Knicks lenne az egyetlen csapat, ahova Melo hosszabb távra menni szeretne, azonban nekik sem sürgős a megszerzése, nem égetően fontos, hogy már az idei szezon közben lecsapjanak rá, abszolút ráér nekik, hogy ha nem most, trade útján szerzik meg, akkor majd nyáron a piacról nevetve aláíratják, ezen a részükről nem sok múlna. Így teljesen érthető a szempontjukból, hogy sokkal attraktívabb csomagot nem fognak bemondani érte, mint az imént említett ajánlatuk volt, ellentétben a Nets-cel, akik tényleg mindent, és még annál is többet megadtak volna a céltudatos orosz milliárdos vezérletével. Ám ahogy korábban is gondoltunk rá, könnyen lehet, hogy Ujiri a Nets-t csak egyfajta csalinak használta, mert tudta, hogy Melo úgyse szeretne odamenni, de amíg Prokhorov nyíltan ilyen komoly csomagokat ajánlgatott be, joggal bízhattunk benne, hogy a tényleges vásárlóerővel (értsd: Melo aláírna hozzájuk) rendelkező Knicks-ből nagyobb értéket tudunk kisajtolni. Azonban a Nets-faktor immár rombadőlt, úgy tűnik, felfedtük a lapjainkat, és a döntés már sokkal inkább a Knicks kezében van, ebben a helyzetben alighanem már ők diktálnak, és nem mi.

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetben már az lenne a legokosabb megoldás, ha megvárnánk a február 24-én esedékes trade deadline-t megelőző utolsó napokat, és akkor végleg kiderülne, hogy mely kluboknak mennyire komoly vételi szándékuk lenne Melo iránt. A vezetőség mostani magatartását nézve, alighanem valóban erre játszunk, hogy csak a határidő előtti utolsó napokban, akár az utolsó pillanatokban szülessen végleges döntés, addig pedig megvárjuk a piac esetleges alakulását. Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik akár csak az idei rájátszás-menetelésre is bevállalnánk Melo-t, így lehet a Knicks-ből is nagyobb értéket tudnánk kierőszakolni, és valamilyen szinten még menteni tudnánk a menthetőt.
 

Egyelőre minden nagyon képlékeny, ám sajnos, az biztos, hogy nem nagyon maradt más lehetőségünk, mint várni és reménykedni, hogy érkezik megfelelő ajánlat, és nem ingyen kell távoznia a szezon végeztével a franchise egykori arcának. Számtalanszor elmondtuk már, hogy mennyire komoly negatív, évekre meghatározó hatással bírna a csapat számára, ha Melo brutálisan értéken alul vagy egyenesen ingyen távozna, nem ecsetelném újból. Reménykedjünk benne, hogy nem így fog történni...

Mindeközben a Denverben már egyre inkább nem kívánt egyénné váló Anthony továbbra is rettenetesen hullámzóan játszik, a pályán mutatott teljesítményén nagyon gyakran érezhető a nemtörődömsége, és hogy valójában már fél lábbal nem is csapat játékosa. Szinte csak fellángolásai vannak egy-egy negyed vagy félidő erejéig, amikor eszébe jut, hogy játszania kéne, egyébként jobbára inkább csak árt a csapatnak, mintsem használni tudna. Rettentő lehangoló mindezt megélnünk, hogy az éveken át bálványozott hősünk így elhidegült a csapattól, és távozásának folyamata már régóta visszafordíthatatlan, ráadásul lehet még azért is vért kell izzadnunk, hogy egyáltalán kapjunk érte valami használható alamizsnát.

Meglehetősen borús viharfelhők gyülekeznek a Sziklás-hegység felett, és ki tudja mikor törheti át újra a nap e sötétséget... Hacsak Ujiri nem hajt végre valami földöntúli csodát, akkor alighanem itt már nem az a kérdés, hogy jól jöjjünk ki Melo elcseréléséből, hanem mindössze annyi, hogy kevésbé járjunk rosszul a hamarosan megkötendő üzlettel.

Szerencsére azért nem minden kosarasunk gondolkodik Anthony-val azonos felfogásban, pedig Nené is vele hasonló cipőben jár, az évad végén lejár a szerződése és a játékos opciójától függ, hogy szeretne-e maradni a csapatnál. Nos, a brazil center néhány nappal ezelőtt igencsak egyértelműen leszögezte, hogyan képzeli el karrierje folytatását: "Miért ne lennék biztos a maradásomban? Itt akarok játszani, a Nuggets-ban. Imádom a várost, imádom a közönséget, mintha csak egy nagy család lennénk. Az ügynökömet arra kértem, azt nézze, ami a legjobb nekem, de én is tudom, hogy Denvernél jobb helyet el se tudnék képzelni a sportolásra. Ha rajtam múlik, innen szeretnék visszavonulni."

Egy hónapon belül bizonyára már végleg pont kerülhet a nyár eleje óta húzódó kriminális szappanopera végére, és hamarosan sokkal okosabbak lehetünk, most már tényleg nem sokat kell kibírnunk, hogy megtudjuk hogyan végződik ez a kényes ügy... Addig is próbáljunk meg szurkolni a csapatnak, ugyanúgy élvezni a meccseket, mert egyesek elkurvulása ellenére igenis vannak még olyan játékosok a Nuggets-ben, akik mellett bármikor, teljes mellszélességgel büszkén kiállhatunk!

Bár esélyesként várták a harmadik forduló mérkőzését a Colorado Mammoth játékosai a múlt hétvégén, mégsem tudtunk diadalmaskodni a Philadelphia Wings elleni hazai összecsapáson, hiába vezettünk sokáig, 11-10 arányban nagy csatában végül alul maradtunk a keleti sereghajtóval szemben.

Szombat este a Pepsi Center-ben a 2010-es kiírás két leggyengébb csapata találkozott egymással, amikor a szezont 1-1-gyel kezdő Mammoth soros ellenfele az első két fellépés után még nyeretlen Wings volt. Bár mindkét csapat szerényen szerepelt tavaly, az idei sorozatnak kétségtelenül nagyobb reményekkel vágtak neki, főleg a mieink, akik a közös mérkőzés egyértelmű favoritjai voltak a félelmetes denveri oroszlánbarlangban. Abszolút esélyeshez méltóan kezdtük a találkozót, és a legelső támadásunkat máris gólra váltottunk Brian Langtry remek lövése jóvoltából. Aztán egy jó darabig nem esett találat egyik oldalon sem, csak két páros kiállítás borzolta a kedélyeket, és mutatta a küzdelem keménységét, majd az első tíz perc végeztével Grant Jr átadásából a hazai közönség előtt frissen bemutatkozó Josh Wasson-McQuigge talált be lendületből. Alig fél perccel később pedig harmadszor is megrezdült Miller kapus mögött a vendég háló, miután Brian Langtry összeszedett egy kipattanót, megverte az emberét, majd a kapuba helyezett. Kisvártatva a PP-specialista Mike McLellan villanásával használtuk ki az első emberelőnyünket, ám még másfél perccel a negyed befejezése előtt a Wings is elérte első találatát, így a nyitó 15 perc alatt 4-1-es előnyt építettünk fel.
A második játékrész első perceiben a sportág szabadtéri változatában Outlaws-játékos Seibald robogott át a védelmünkön, és zárkóztatta még közelebb a csapatát. Ezt követően gyors egymás utánjában két kiállítást is elszenvedtünk, az egyiket egy hibás csere miatt kaptuk, majd másodpercekkel a visszatérését követően a csapatbüntetést letöltő újonc Davies-t egy önmaga által elkövetett vétségért is a büntetőpadra száműzték. Ezalatt egy denveri ellentámadás során Alex Gajic nagyszerű góllal növelte az előnyünket, ám 38 másodperccel később a Philadelphia is betalált a saját emberelőnyéből, méghozzá az ugyancsak helyi MLL-játékos Mundorf révén, ezzel ismét két gólra jöttek vissza. Öt perc elteltével jókora kakaskodás alakult ki a pályán, melynek eredményeképpen Mammoth-részről I. Gajic és N. Gajic kapott fegyelmi büntetést, míg a túloldalról Mitchell és Turner számára telt a következő 16-16 perc a kiállítás letöltésével. Nem sokkal később Brian Langtry a napi harmadik találatával alig 20 perc alatt elérte a mesterhármast, és ekkor már 6-3-ra vezettünk. Hosszú időn át nem változott az állás, menet közben kivédekeztünk egy létszámhátrányt, majd két perccel a szünet előtt kihasználtunk egy emberfórt, így Jamie Shewchuk góljának köszönhetően, aki Grant Jr kipattanóját értékesítette a kapu torkából, 7-3-as előnyben vonulhattunk le a pihenőre.

A harmadik negyedre csakúgy, mint egy héttel korábban Calgary-ban, ismét megrekedt a támadójátékunk a viszonylag termékeny első két felvonást követően, és a továbbiakban meglehetősen akadoztunk előrefelé, kevés veszélyes helyzetet tudtunk teremteni. Menet közben ráadásul Seibald újabb góljával szépített a Wings, kisvártatva pedig Boyle köszönt be egy emberelőny alatt, míg a negyed harmadik találata szintúgy a vendégek nevéhez fűződött, amikor egy perccel a szünet előtt a harmadik Outlaws-játékos, Westervelt volt eredményes. Vagyis az utolsó játékrésznek mindössze egy gólos, 7-6-os vezetéssel vághattunk neki.
Tovább nőttek a gondjaink, amikor a záró felvonás elején alig fél perc alatt megfordította az állást a Philadelphia. Előbb a kezdő bedobás elhozatala után Sweeney ugrott ki, és vette be könnyedén Levis kapuját, majd másodpercekkel később Miller kapus hosszú előrevágott labdájából Seibald lőtt ziccergólt, ezzel elérte a mesterhármast, csapata pedig 8-7-re megfordította a találkozó állását. Egyre inkább fokozódtak az izgalmak, és a házigazdák is nagyobb lendületre kapcsoltak, így a következő akciónk során John Grant Jr egy remek átlövésből ki tudott egyenlíteni. Újabb negyven másodperccel később pedig ismét a denveriek legnagyobb klasszissa, John Grant Jr volt eredményes kísértetiesen hasonló szituációból, egy távoli bombából, mellyel 9-8-nál visszavettük az előnyt. A keleti rivális sem volt azonban hajlandó lemondani a találkozóról, nem torpantak meg, és pár perc múlva Dawson találatával kapaszkodtak vissza egálra, majd N. Gajic újabb kiállítása alatt egy remek akció végén Iannucci használta ki a soros fórt, így az utolsó öt percre már a Wings fordulhatott előnnyel. Hihetetlen izgalmak uralkodtak a csarnokban, az addig sokat hangoskodó publikum is már-már lélegzetvisszafojtva követte az eseményeket, amint az erőfeszítések ellenére képtelenek voltunk kiegyenlíteni, sorra haltak el a próbálkozásaink. Aztán egyszercsak mégis egalizáltunk, amikor Ilija Gajic áttörte a philadelphiai védelmet és egy középtávoli bombával 10-10-re módosította az állást két és fél perccel a befejezés előtt. Azonban a következő válasz megint a Wings-esek tollából érkezett, nevezetesen ismét Dawson került elő, és már csupán másfél minutum volt hátra a rendes játékidőből, amikor egy nagyszerű betörés után újabb találattal ismét előnyhöz juttatta együttesét. A legvégén hiába igyekeztünk, a vendégek remekül ölték az időnket, és bár az utolsó másodpercekben még labdát tudtunk lopni, a hosszú előrevágott indítást követően Grant Jr éles szögből leadott próbálkozása Miller kapuson nem ment keresztül, így a Philadelphia óriási küzdelemben megtartotta a negyedik negyedben megszerzett előnyét, és 11-10-es diadallal távoztak Denver-ből. A Mammoth sorozatban immár tíz elvesztett hazai mérkőzésnél jár, 2009 óta képtelenek voltunk diadalmaskodni idehaza a sikeréhes közönségünk előtt.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A találkozó teljes egészében ITT nézhető meg!

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+6 és 22 lövés
- Langtry 3+1 és 10 lövés
- A. Gajic 1+3, Shewchuk 1+2, McLellan 1+1, Wasson-McQuigge és I. Gajic 1-1 gól
- Levis 30/41-es védési hatkonyság
- Allen 5/9-es faceoff hatkonyság, Leveque 7/16-os faceoff hatékonyság
- Tartalék volt a mezőnyjátékosok közül Jason Jones és Jarett Park, illetve a harmadik számú hálóőr Rob Blasdell, míg a cserekapus újra Matt King lehetett.

Egy egészen friss tranzakció értelmében a hét első napjaiban aktiváltuk a sérült listáról Dan Carey-t, a közönségkedvenc játékost, aki az elmúlt másfél szezont kihagyta súlyos agyrázkódás miatt, és idén sem léphetett még pályára, ám most úgy tűnik, a rehabilitáció sikeresen befejeződött, így minden esélye megvan rá, hogy a következő fordulóban letudhatja a nagy visszatérését. A Carey-nek való helycsinálás jegyében a csapat az újonc Jason Jones-t bocsátotta el a 23 fős keretből. Ezzel jelenleg már csak egyetlen inaktív játékosunk maradt a nehéztüzér Jed Prossner személyében, aki operáció után lábadozik.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Minnesota Swarm 2-1
2. Washington Stealth 2-2
3. Calgary Roughnecks 2-2
4. Colorado Mammoth 1-2
5. Edmonton Rush 0-3

Továbbra is a feje tetején áll a nyugati csoport, a Swarm valósággal villámrajtot vett, a Rush pedig várakozáson alul kezdte a szezont, miközben a Stealth és a 'Necks egymást oda-vissza verve bír ötvenszázalékos mérleggel. A Mammoth a következő körben máris revansot vehet a Wings-en a legutóbbi fiaskóért, ugyanis vasárnapra virradóra, hajnali 01:00-es kezdettel éppen Philadelphiában fogunk fellépni.

A 2009-es nagysikerű denveri rendezvény után idén február 27-én újra megrendezésre kerül az NLL All-Star gála, melynek helyszíne a New York államban található Verona városának Turning Stone Resort Casino nevű csarnoka lesz. A világ legjobbjainak jutalomjátéka tehát idén visszatér a sportág őshazájába, az Oneida és az Írókéz indián törzsek otthonába, akik annak idején, évszázadokkal ezelőtt ezen a környéken teremtették meg a lacrosse alapjait.


"Rendkívüli módon izgatottak vagyunk, hogy ilyen kultikus helyszínen rendezhetjük meg az idei All-Star gálát. Nagyszerű érzéssel tölt el, hogy sikerült együttműködésre lépnünk az Oneida nemzettel, ami remélhetőleg a jövőben is gyümölcsöző lesz" - jelentette ki George Daniel, az NLL komisszárja.

A bajnokság összes játékosának megvan az esélye a gálán való részvételre, lévén a beszavazásban a szurkolók, a menedzserek és az edzők voksait egyaránt figyelembe veszik. A szurkolói voksolás az elmúlt hétvégén vette kezdetét a liga hivatalos oldalán, és február 7-ig adhatjuk le szavazatainkat a következő linken keresztül. A szavazás során a keleti és a nyugati csoportból egyaránt hat-hat játékost választhatunk ki, figyelembe véve, hogy 24 órán belül egy számítógépről csak egy szavazatsort lehet elküldeni. Valamennyi csapatból fejenként hat lacrosse-os méretteti meg magát a beszavazáson a liga elöljáróinak véleménye értelmében, így természetesen a nyugati listán a hat Mammoth-képviselő nevét pipáljuk ki, míg a keleti sorban tetszés szerint válogathatunk kedvünkre.

A Mammoth jelöltjei a szurkolói szavazásra:

- John Grant Jr hosszú időn át a Rochester csapatát erősítette, az idei szezon előtt került át Colorado-ba, és már az első mérkőzéseken alaposan belopta magát a Mammoth szurkolói szívébe páratlan vezéregyéniségével és fontos góljaival, egyértelműen ott a helye az All-Staron, hiszen évek óta a lacrosse-világ vitathatatlan állócsillaga.
- Ilija Gajic a 2010-es újonc szezonjában egy súlyos betegség által korlátozva is alaposan megmutatta erényeit a profi ligában, tíz mérkőzésen szerzett 16 góljával bebizonyította, hogy a következő évek meghatározó játékosa lehet Denver-ben, és hogy a liga legnagyobb csillagai között is helye van.
- Cliff Smith ugyancsak másodéves, ugyancsak első körös kiválasztott, és ugyancsak irtózatosan tehetséges. A tavalyi bemutatkozó idénye tekintélyt parancsolóan sikerült, 2011-re pedig úgy fest, végképp még magasabb szintre lépett, az első fordulókban több nagyszerű gólt szerzett, beleértve a Calgary elleni utolsó másodpercekbeli győztes találatát, amely végképp a klasszis kategóriába emelte őt.
- Mac Allen is a Knighthawks-ból került hozzánk, keménykötésű, szorgalmas védőjátékos, eddig Keleten riogatta az ellenfelek csatárait, de nálunk is alig néhány hét alatt bemutatta, hogy milyen kíméletlen hátvéd, aki óriási erősítés volt csapatuknak.
- Steve Forsythe pályafutása harmadik idényét is a Mammoth-ban tölti, igazából kissé érdekes a jelölése, mert a korábbi években a csapaton belül sem tudott meghatározó játékos lenni, így nehéz értelmezni, hogy liga szinten miért lenne az, de ha már ő mérettetheti meg magát a voksoláson második denveri hátvédként, akkor rá kell szavaznunk.
- Chris Levis kapus a tavalyi szezon alatt érkezett a Calgary-tól, és bár egy darabig versenyeztettük őt a pozícióért, idénre kiharcolta magának az első számú helyet a Mammoth ketrecében, és a szezon első három meccsén szédületes formában védve jelenleg a liga legjobb kapusai közt tarthatjuk számon, nem kérdés, hogy All-Star-szinten kezdte az évet.

"Nagyon várom az All-Star meccset, biztos vagyok benne, hogy több denveri játékos is mindenképpen megérdemli a részvételt, és jónéhányan szerepelni is fognak a gálán" - tette hozzá a csapatunk vezetőedzője, Bob Hamley.

A Kelet-Nyugat All-Star mérkőzést magyar idő szerint február 27-én vasárnap 20:00-tól rendezik meg Veronában.

Szavazzunk minél többször a Mammoth képviselőire, és jutassunk el minél több denveri sportolót a Gálára!

Hivatalosan a mai nappal veszi kezdetét a Colorado Rapids labdarúgóinak felkészülése a 2011-es MLS-szezonra, melynek a denveri legények címvédőként vághatnak neki, és a bajnoki küzdelem mellett idén a Közép-amerikai Bajnokok Ligája sorozatban is részt fognak venni. A közel két hónapos edzőtáborozás első felének programja már ismert, most erről, és a klub kapcsán az elmúlt hetekben történt legfontosabb aktuális eseményekről olvashattok nálunk.


A játékosok többnyire az elmúlt hétvége alatt tértek vissza Colorado-ba, a légiósok saját országukból, egyesek nyaralásból, míg az igazán sportosak az amerikai válogatott edzőtáborából érkeztek vissza a klubhoz. Hétfőtől szerdáig az első három napban tartják meg az elengedhetetlen szezon előtt orvosi vizsgálatokat, és a fizikai állóképességre vonatkozó teszteket, majd az edzőtábor ténylegesen a csütörtöki naptól kezdődhet el. A csapat otthonában, a Commerce City-beli Dick's Sporting Goods Park-ban tartandó tréningezés három héten át fog tartani február 10-ig, ugyanis ezt követően az egész stáb, jónéhány másik MLS-csapattal együtt, átteszi székhelyét Arizonába, ahol a tovább folytatódó tréningezések mellett néhány felkészülési mérkőzést is lebonyolítunk a többi csapat ellen. A Rapids előidénybeli programjából egyelőre annyi ismert, hogy február 12-én a Kansas City Wizards-szal fogunk megmékőzni, 14-én a tavalyi rájátszás során elbúcsúztatott Columbus Crew lesz az ellenfelünk, és 16-án még lesz egy újabb fellépésünk egy később kijelölendő együttessel szemben. Aztán másnap utazhat haza a csapat Colorado-ba, és onnan még mindig egy hónap állhat rendelkezésünkre a felkészülésre a március 19-i Portland Timbers elleni MLS-rajtig, de ennek az időszaknak a pontos beosztását ezidáig nem hozta nyilvánosságra a klub, majd csak a későbbiek folyamán tudunk beszámolni róla.

További aktuális Rapids-hírek:

- Múlt kedden tartották meg az MLS kiegészítő draftját, egy héttel a hagyományos amatőr draftot követően, melyen az eredeti drafton el nem kelt játékosok közül válogathattak a csapatok az előző bajnokság végeredményének fordított sorrendje alapján három fordulón át. A Rapids az első körös lehetőségével nem rendelkezett, mivel azt a szezon közben Anthony Wallace-ért cserébe az FC Dallas birtokába bocsátottuk. A második kör legvégén, a 36. pozícióban a középpályás Philip Bannister-t választottuk ki, aki a Loyola (Maryland) University színeiben az elmúlt négy év alatt összesen 40 gólt szerzett. Az angliai születésű játékos tavaly éppen tíz gólos volt kilenc meccs után, amikor egy súlyos térd sérülés véget vetett a szezonjának. Őt követően a harmadik forduló legvégén (54. hely) a hátvéd Javed Mohammed került a birtokunkba, aki a University of South Florida csapatából érkezett, és korábban már feltűnt Trinidad és Tobago különböző korosztályos válogatottjaiban.

- Január 4-től 22-ig négy Rapids-játékos Carson-ban edzőtáborozott az amerikai válogatottal, majd múlt szombaton a Chile elleni nemzetközi barátságos mérkőzéssel zárult a közös felkészülés. A találkozó 1-1-es döntetlennel végződött, és a mieink közül a középpályás Jeff Larentowicz karrierje első válogatott mérkőzését teljes hosszában a pályán tölthette, a hozzá hasonlóan felnőtt szinten friss debütáns Anthony Wallace a második félidőben játszott, ahogy a már rutinosabb válogatott játékos Marvell Wynne is a befejező 45 percre tűnt fel. Eközben Matt Pickens az együttes harmadik számú kapusaként nem jutott szóhoz, de az edzőtáborban ő is végig jelen volt.

- Véget ért Omar Cummings angliai vendégszereplése, hiába edzett három héten át a Premier League-s Aston Villa csapatánál, a birminghami klub nem tudta kölcsön venni tőlünk a csatárt a márciusi MLS-rajtig, mert az angol bajnokság megtagadja a játéklehetőséget az olyan labdarúgóktól, akiknek országa nem tartózkodik a FIFA aktuális világranglistájának első 70 pozíciójában. A jamaicai válogatott pedig legutóbb kicsúszott a top 70-ből, így kútba esett Cummings néhány hetes kölcsönadása, pedig a hírek szerint az edzéseken mutatott teljesítményével nagyon is felkeltette a Villa edzőinek érdelődését. Omar mindenesetre boldog volt az edzéslehetőség miatt, majd néhány napot még a családjával tölt el hazájában, és a napokban fog csatlakozni a Rapids edzőtáborához.

- A 2010-es év legjobb coloradói csapataként az MLS-győztes Colorado Rapids április 12-én a denveri Marriott City Center-ben lesz beavatva a Colorado Hírességek Csarnokába. A labdarúgóink mellett az idei felhozatalban kerül be még be a helyi halhatatlanok közé a Denver Broncos egykori rúgója, Jason Elam; a Colorado Rockies korábbi külsőpályása, Larry Walker, a Colorado University és a Broncos egykori DL-embere, Alfred Williams; a tavalyi évben elhunyt Kelli McGregor, aki a Rockies elnöke volt, és a Colorado State University-n még futballozott; a volt autóversenyző Bobby Unser; valamint Art Berglund az amerikai jégkorongért tett szolgálataiért.

- Conor Casey egyike azon öt jelöltnek, akik verenyben vannak az év oregoni sportolója címért, melyet a helyi sportháttérrel rendelkező profi atléták közül ítélnek oda a legjobbnak a  január 30-i átadó gálán. Az MLS-döntő legértékesebb játékosa mellett, aki a University of Portland tanulója volt, a jelöltek közt van még Kevin Love, a Minnesota Timberwolves kosarasa; Troy Polamalu, a Pittsburgh Steelers futballistája; a távfutó Galen Rupp; illetve Ndamukong Suh, a Detroit Lions futballistája.

Az edzőtábor tehát rövidesen kezdetét veszi, mi pedig hagyományos módon folyamatosan be fogunk számolni a felkészülési időszak legfontosabb tudnivalóiról a közeljövőben. Biztosak lehettek benne, hogy velünk semmiről sem fogtok lemaradni, és a kezdetektől fogva végig nyomon fogjuk követni a Rapids hőseinek címvédésért indított hadjáratát.

Tíz nap telt el a legutóbbi kosaras összefoglaló óta, ez idő alatt a Denver Nuggets öt mérkőzést játszott. Egy találkozót leszámítva, elég nehéz volt a csapat sorsolása ezen az öt találkozón, hiszen a Heat, a Spurs, a Thunder és a Lakers is az ellenfelek között volt.


Hazai idő szerint múlt péntek hajnalban nagy rangadóra készültek Denverben, a Miami Heat volt ugyanis a Nuggets soron következő ellenfele. A mérkőzés jó erőfelmérőnek ígérkezett, hiszen a Heat-et sokan bajnokesélyes csapatnak tartják, ráadásul a kezdeti nehézségek után az utóbbi időben már meggyőzőbben teljesítettek a floridaiak. A vendégeknél sérülés miatt nem játszott a csapat egyik legnagyobb sztárja, LeBron James, a Nuggets legnagyobb hiányzója Chris Andersen volt. A mérkőzés egy viszonylag kiegyenlített első negyeddel indult, aztán a második negyed már denveri dominanciát hozott. Ebben a játékrészben szereztünk komolyabb előnyt, főleg Lawson, Afflalo és Smith pontjainak köszönhetően. A félidőt követően még inkább egyoldalúvá vált a játék, a harmadik negyedben 38 pontot szerzett a csapat, így a záró játékrész előtt 30 pontos volt a felek közti különbség. A negyedik negyed már inkább gálaelőadás volt, Karl megtehette azt a luxust, hogy végig a cseréket játszassa. A végeredmény fölényes hazai siker lett, 130:102 arányban. Az ilyen nagyarányú győzelmekhez általában jól működő csapatmunka kell, a mi esetünkben is ez volt a helyzet. A gárdából heten dobtak legalább 10 pontot. A legeredményesebb játékos JR Smith volt, Ő 28 pontig jutott a padról. A cserék közül nem csak JR teljesített jól, szinte a teljes kispadunk jó formában játszott és a sima eredmény miatt, kaptak is lehetőséget bőven. A kezdőknek jóval kevesebbet kellett játszaniuk, mint egyébként szoktak, de Billups így is kiosztott 13 gólpasszt, Nené pedig egy lepattanóval maradt el a dupla-duplától. Nagyon jól játszottunk a Heat ellen, minden tekintetben maximálisan sikerült felülmúlni az ellenfelet. Sokkal eredményesebbek voltunk a palánk alatt, mint az ellenfél, lepattanók és pontok terén is, de távolról is eredményesebbek voltunk, nem is beszélve a rengeteg labdaszerzésről és az ebből szerzett sok pontról.

Aztán az elmúlt hétvégén a Cleveland Cavaliers látogatott Denverbe. A vendégek nagyon meggyengültek James távozása óta, és pocsék formában várták a találkozót, így sima egyesélyes találkozóra készülhettünk. A meccs a papírforma szerint alakult, már az első negyed végére 12 ponttal vezetett Karl csapata. A második negyedben 46 pontot szereztünk, így gyakorlatilag egy félidő alatt eldőlt a találkozó. A második félidőben már nem erőltettük annyira a pontszerzést, az utolsó negyed pedig teljes egészében megint a cserejátékosokra maradt. Nagyon sima meccsen nyertünk 128:99 arányban. A legeredményesebb emberünk ezúttal 22 ponttal Nené volt, de Billups és Afflalo is csak egy-egy egységgel maradtak el mögötte. A cserék közül Harringtonnak volt jobb napja, hatból négy hármasa betalált, végül 16 ponttal zárt. Shelden Williams a kezdőbe kapott helyt, mivel Martint a következő meccs miatt inkább pihentettük. Williams szűk negyedórányi játékidő alatt 11 lepattanót szerzett, ami akkor is szép teljesítmény, ha az ellenfél ennyire gyenge, mint most a Cavs. Én nagyon sajnálom, hogy Martin visszatérése óta Karl a pad végére száműzte Williamst, szerintem többet kellene játszania.

Pihenő nélkül vágott neki a csapat a következő kihívásnak, ezúttal idegenben a San Antonio Spurs ellen lépett pályára a Nuggets. Igaz, ebben a szezonban eddig nem sikerült még legyőzni a texasi gárdát, az utóbbi magabiztos sikerek után bizakodva várhattuk az összecsapást. Jól kezdtünk, az első negyedben jól ment a játék és a vezetést is megszereztük. A második felvonás elején még néhány ponttal növelni is tudtuk az előnyt, de aztán éledezni kezdtek a hazaiak is. A szünet előtt egy nagy rohammal ledolgozták a hátrányt és fordítottak, a félidőben már 12 pontos hátrányban voltunk. A második félidőben voltak próbálkozásaink a felzárkózásra, de ezekre rendre volt válasza a hazaiaknak. Főként a gyenge védekezés miatt voltunk képtelenek közelebb kerülni a második félidőben. A vége elég sima vereség lett, 110:97-re kaptunk ki. Az előjelek alapján mindenképpen jobb játékot vártam volna a csapattól, de úgy néz ki a Spurs védekezésével nem tudunk mit kezdeni, főleg idegenben nem. Az ilyen meccseken hajlamos a csapat Anthony játékára támaszkodni és tőle várni azt a pluszt, amivel megszoríthatjuk az ellenfelet. Ezúttal Melot nagyon jól kikapcsolta a Spurs, folyamatosan kettőzték, szinte alig hagyták levegőhöz jutni, ennek meg is lett az eredménye, ezúttal csak 12 pontra futotta tőle. A kezdőből csak Nené teljesítményét érdemes kiemelni, 17 ponttal, 7 lepattanóval és 5 labdaszerzéssel, véleményem szerint a csapat legjobbja volt. A cserejátékosok közül Harrington volt a legeredményesebb, de Smithnek is voltak szép megmozdulásai. Ezen a meccsen a két csapat közt csak a védekezésben voltak különbségek, de ott nagyon nagyok. A Spurs képes volt kikapcsolni a legjobb pontszerzőnket a játékból, mi viszont nem tudtuk megfelelően fogni az ő kulcsembereiket, egyedül csak Duncant sikerült valamennyire megfékezni. A hárompontosaik ellen pedig szinte tehetetlenek voltunk, rengeteg tiszta dobóhelyzetet engedtünk a triplavonalról, érzésem szerint ez volt a döntő faktor a vereség szempontjából.

Néhány napos pihenő után, a divízió végeredményének szempontjából is fontos mérkőzés következett, hazai pályán az Oklahoma City Thunder csapatát fogadtuk. A mérkőzés nagyon izgalmasan alakult, mindkét csapatnak sikerült időnként kisebb lépéselőnyt szereznie, de nagyobb fórt egyik gárda sem tudott kiverekedni. Ez az adok-kapok jellemezte a játékot egészen a negyedik negyed végéig. A mérkőzés csak az utolsó három percben dőlt el, ekkor a Thunder már csak büntetőből volt képes pontokat szerezni, még nálunk Billups, Anthony és Nené is betalált a döntő fontosságú helyzetekben. Az összeszedett végjátékénak köszönhetően 112:107-re győztünk a mérkőzésen. A meccs kulcsembere ezúttal Anthony volt, 35 pontot szerzett, az utóbbi fellépéseihez képeset bombaformában kosárlabdázott. Kiemelhető Nené és Billups játéka is, mindketten 16 ponttal vették ki a részüket a sikerből. Aki még nagyon tetszett ezen a meccsen, az Martin volt. A visszatérése óta ez volt a legjobb teljesítmény tőle, 11 lepattanót szerzett, energikusan és hasznosan játszott. A cseresorunk ezúttal kevésbé volt aktív, Lawson volt a legjobb közülük 11 ponttal. Nagyon örömteli, hogy a meccs döntő szakaszában ilyen összeszedetten volt képes játszani a csapat, értékes győzelmet szereztünk ezen az estén az Oklahoma ellen.

Legutoljára, szombat hajnalban a Los Angeles Lakers ellen játszottunk. A mérkőzést Denverben rendezték, ami azért is külön érdekes, mert kaliforniai sztárcsapat sorozatban négy mérkőzés óta képtelen volt nyerni a Pepsi Centerben. Hazai szempontból jól indult a találkozó, az első félidőben inkább a mieink domináltak. A harmadik negyedben kezdett el megváltozni a játék képe, a Lakers egyre inkább kezdte uralma alá vonni a játékot, ennek következtében meg is fordították az állást. A negyedik negyed elején már elég nagy hátrányban volt a Nuggets, komoly változások kellettek volna ahhoz, hogy sikerüljön visszakapaszkodni a mérkőzésbe. A csapatban azonban ezúttal nem volt meg a kellő erő, így a vége elég sima, 107:97-es vereség lett. Ezúttal el kell ismerni, hogy a Lakers nagyon jó napot fogott ki, lepattanókért folytatott harcban nagyon agyonvertek minket, 47:27 arányban szerezték meg a pattanókat, ez ezen a szinten megengedhetetlen különbség. Abszolút domináltak festékben, Nenét és Martint is teljesen eltüntették. Akit ki lehet emelni a csapatból az Afflalo, nagyon jól ment neki a játék, hármasokból rendkívül eredményes volt, de egyedül kevés volt ez ellen a Lakers ellen. Az ő ellenpontja Harrington játéka volt, botrányosan gyenge teljesítményt nyújtott, úgy támadásban, mint védekezésben, inkább a Lakers számára jelentett erősítést a beállítása.



















Összességében pozitívnak értékelem ennek az öt mérkőzésnek az eredményeit. A Thunder és a Heat elleni győzelmek különösen értékesek, a Spurs és a Lakers elleni vereségek pedig belefértek, főleg a meccsek képe alapján.

A közeljövő mérkőzései:

Hétfő, 02:00 Indiana Pacers @ Denver Nuggets
Szerda, 01:00 Denver Nuggets @ Washington Wizards
Csütörtök, 01:30 Denver Nuggets @ Detroit Pistons
Szombat, 01:30 Denver Nuggets @ Cleveland Cavaliers
Vasárnap, 24:00 Denver Nuggets @ Philadelphia 76ers

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 28-15 (43 meccs)
2. Utah Jazz 27-17 (44 meccs)
3. Denver Nuggets 24-18 (42 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-20 (45 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 10-33 (43 meccs)

Szenzációs bejelentést tett közé a Colorado Avalanche egyesülete a pénteki nap folyamán... Nem, egyelőre nem Peter Forsberg újabb nagy NHL-es visszatéréséről van szó, de bizonyára minden egyes denveri szurkolót és hokibarátot meleg szívvel töltött el, amikor kiderült, hogy az egykori svéd szupersztár a közeljövőben az Avs fiaival fog tréningezni, hogy tesztelje kondícióját, és megtudja, mennyi esélye lenne egy esetleges visszatérésre a nagyok közé.




















A 37 esztendős center úgy fogalmazott, "szeretném tudni, milyen fizikai állapotban vagyok jelenleg az NHL-es játékosokhoz képest, erre pedig a közös trénigezés lehet a legjobb mód". Ügynöke később hozzátette, tartják a kapcsolatot a denveri klub vezetésével, Greg Sherman általános menedzser arra kérte őt, hogy nyugodtan adjon információkat Forsberg aktuális terveiről, állapotáról, így került szóba ez az edzéslehetőség is. A csapat pedig természetesen tárt karokkal látja vendégül a klub történetének valaha volt egyik legnagyobb alakját, nem mondhattunk nemet a kérésre, készségesen invitáltuk mindenkori 21-esünket a tréningezésre.

Forsberg első alkalommal helyi idő szerint szombat reggel, a Boston Bruins elleni hazai mérkőzést megelőző órákban korcsolyázhat együtt a srácokkal a Pepsi Center jegén, majd a következő időszakban még aktívabb tréningeken is feltűnhet, kiváló alkalom lehet számára az All-Star gála alatti egy hetes szünet, amikor még intenzívebb edzéseket tart a csapat a mérkőzések hiányában. Ezek után remélhetőleg valóban kiderülhet, milyen állapotban van jelen állás szerint, és hogy van-e értelme reménykednünk az újbóli visszatérésben.

Arról természetesen még nagyon korai lenne beszélni, hogy "Foppa" valóban újra megpróbál-e bekerülni NHL-be, és a svéd stábja is határozottan elutasította az effajta híreszteléseket, egyelőre kizárólag a tesztelés lehet hősünk célja. Ráadásul a legutolsó információk nem voltak túl kedvezőek Forsberg kondíciójáról. Mint ismeretes, a játékmester utoljára a 2008-as rájátszásban lépett pályára az NHL-ben, majd krónikus lábproblémái miatt azóta csak a svéd bajnokságban szerepelhetett, és a tavalyi idényben 23 meccs alatt 30 pontot termelt szülővárosa, a MoDo Örnsköldsvik csapatában. Ebben az évadban azonban néhány helyi gálamérkőzéstől eltekintve képtelen volt vállalni a játékot az egészségi állapota miatt, és a mindig optimista svéd lapok is meglehetősen borulátóan, már-már a kétszeres Stanley Kupa-győztes visszavonulásának gondolatát megszellőztetve cikkeztek alig pár hónapja.

Persze, a denveri tréningezés nyilvánvalóan mindkét fél számára hasznos lehet, ugyanis amellett, hogy Forsberg okosabb lesz a kondíciójával kapcsolatban, bizonyára már csak a jelenlétével is óriási hatást gyakorolhat a fiatal Avalanche-játékosokra, akik az utóbbi időben némileg hitüket veszteni látszanak, ám most az igazi klasszis jelenléte mindenkire pozitívan hathat. A jelenlegi csapat elsőszámú ikonja, egyben a házi pontlista éllovasa, Matt Duchene a következőket írta a twitter oldalán a hír hallatán: "Nagyon izgatott vagyok, hogy együtt korcsolyázhatok az egyik gyerekkori példaképemmel, Peter Forsberg-gel. Életem egyik legfantasztikusabb élménye lesz!"

Az Avs-t a közelmúltban több fájdalmas sérülés is sújtotta, például a napokban Tomas Fleischmann-nál tüdőembóliát diagnosztizáltak, mely következtében a remek formában termelő cseh hokis a 2010/11-es idényben többször már biztosan nem játszhat; emellett a tavalyi gólzsák, Peter Mueller nem javuló agyrázkódásából kifolyólag az idei szezonban még egy percet sem tölthetett a jégen; a múlt héten a másodéves center Ryan O'Reilly-t vesztettük el átmenetileg; korábban pedig már a hátvéd Kyle Quincey számára fejeződött be az idény egy súlyos váll sérülés révén. Az egyesület ugyanakkor leszögezte, hogy nem Fleischmann kiválása miatt vettük fel a kapcsolatot Forsberg-gel, már korábban szóba került a lehetőség, hogy a svéd Denverben gyakoroljon.

Ettől függetlenül nyilván mindannyian törvényszerűen eljátszunk a gondolattal, hogy a tréningezések esetleges pozitív visszajelzéseit követően, ha Forsberg megpróbálna visszatérni a ligába, akkor nagyon is érdemes lenne szerződtetnünk őt, lévén egy hasonló hadvezérre, aki már csak a jelenlétével is tudja motiválni a többieket, mindig szüksége van a csapatnak. Főleg ebben a nehéz helyzetben, amikor a két elsőszámú balszélsőnk harcképtelen, az emberelőnyös játékunk haldoklik, a csapat pedig jókora hullámvölgyben van. A 2008 tavaszi nagy visszatérésekor már láthattuk, hogy mekkora kisugárzással bír, az egész csapatot feldobta és a szurkolókat is azonnal tűzbe hozta a megjelenésével. Hasonlóban most is bízhatnánk, még ha nincs is túl jó állapotban, és a régi már soha nem lesz, de biztosan óriási szívvel tenné a dolgát, és a rutintalan, feltörekvő játékosaink számára minden egyes másodperc igazi élmény lenne, melyet egy ekkora klasszis társaságában tölthetnének el.

Forsberg 755 pontjával (217 gól és 538 assziszt) jelenleg a Quebec/Colorado franchise történetének negyedik legeredményesebb játékosa Joe Sakic, Peter Stastny és Michael Goulet mögött. A jogelőd Nordiques színeiben mutatkozott be Calder-nyertes újoncként, majd a klub székhelyváltását követően 1996-ban és 2001-ben is jókora szerepet vállalt a csapat Stanley Kupa-győzelmeiből. Menet közben elhódította az Art Ross-, és a Hart-trófeát, válogatott szinten pedig többszörös olimpiai-, és világbajnoknak mondhatta magát. A svéd hős kétségtelenül egy korszak legnagyobb alakja volt, de pályafutását nem engedték kiteljesedni a sorozatos sérülései, ám azóta is töretlenül próbál harcolni érte, hogy még egyszer újra, utoljára visszaverekedje magát az NHL-be.

2010 katasztrofális év volt a Denver Broncos számára, de vajon minden csapategység alul tejesített? A védelem és a speciális egység értékelése után ezúttal a támadókon a sor, őket vesszük górcső alá.




Általánosságban:

Nehéz objektívan megítélni az offense-t, mert a statisztikából nem mindig derül ki az igazság. A szezon elsőfelében levegőben lenyűgöző számokat termelt Kyle Orton és elkapói, földön viszont semmi támogatást nem kaptak. A szezon második felében beindult Moreno, majd a végén Tebow-val és JMD menesztésével gyökeresen megváltozott az offense-playcalling.

Ami az Orton-magicet illeti, nos az első félidőben, és főleg az első negyedben szinte pontot se szereztek. Ezáltal hamar hátrányba kerültünk, ami miatt eleve több passzkísérlet kellett. Az előny tudatában azonban a legtöbb csapat védelme úgy áll fel, hogy inkább hagyja hagy sikerüljenek a rövid játékok, csak a hosszú ne jöjjön össze, illetve csökken a koncentráltság is. Nos, Orton a 40+-os playeket is bőven termelte és sokan elfelejtették, hogy a szezon első felében a meccseink csak a végén dőltek el, addig vagy akár egészen a lefújásig is szorosak voltak. Szóval Orton érdemeit nem kell lekicsinyelni, nagyszerűen játszott. A futójáték hiánya azonban valóban elősegítette azt, hogy ennyi yardot passzolhasson, és talán könnyebb is úgy, ha mindig passzol, mintha egy runheavy O-ban hosszú perceket kéne várnia, hogy újra próbálkozhasson.

A bye week után valamelyest változott a helyzet. Egyrészt összeért a támadófal, visszatért Moreno és az addig messze ligautolsó futójátékunk elkezdte termelni a yardokat. Az eredményesség azonban ezzel se javult, ami hozzájárult JMD vesztéhez, és egy Orton-sérülésnek 'köszönhetően' eljöhetett a Tebow-time az utolsó három fordulóra. Ennek következtében kevesebb passzkísérlet, több futás és nagyon veszélyes QB draw-k jellemezték az O-t.

Nézzük részletesebben, posztonként!

Offensive Line: A csapategység talán legfontosabb része. Méltatlanul kevés figyelmet kapnak, sok szurkoló talán csak a saját csapat falával van tisztában, pedig ők a kulcsai mindennek. Ők védik meg az irányítót, hogy tudjon passzolni és ők biztosítják a futóknak, hogy átjussanak az ellenfél védelmén.

Idén összesen 40 sacket engedtek, noha korántsem mind a fal hibája volt és 1544 yardot futottunk segítségükkel, játékonkénti 3,9-es átlaggal. Az első 5 héten mindig más összeállításban játszottak, majd a 9. hétre sikerült megtalálni az ideális felállást. Utána jelentősen javult a helyzet, mind a futások, mind a passzvédelem tekintetében. Még nagyon fiatal az OL, lehet bízni a fejlődésükben, az idei szezon alapján is.

Az OL összteljesítménye:

 
Posztonként:

Offensive Tackle:

#74 Ryan Harris: Összesen 11 meccsen lépett pályára, 10-en kezdett. Sérülten kezdte a szezont, az első 3 meccsen nem játszhatott. Majd a 4. és 5. hét után kikerült a kezdőből. A bye week után tért vissza, a KC ellen még csereként, utána minden alkalommal kezdett. 5 sacket engedett, és átlagban 3mp kellett az ellenfélnek ezekben az esetekben, hogy odaérjenek az irányítónkra. Játszott a régi ZBS rendszerben is, nem lesz neki gond az átállás, ha lesz. Jövőre free agent lesz, jó lenne megtartani, hiszen továbbra is a liga jobb RT-jeihez tartozik.

#75 Chris Clark: 8 meccsen lépett pályára /*többnyire az STben*/, egyszer se volt kezdő. Nem tudom milyen lenne ZBS-ben. Jövőre még van szerződése, utána elvileg RFA lesz. Őszintén nem tudom mennyi potenciál van benne, ha másnak nem TC-bodynak biztos jó lesz.

#78 Ryan Clady: Az offseasonben kosarazás közben súlyos sérülést szenvedett, éppen hogy a szezonkezdetre vállalni tudta a játékot az első héten. Sajnos, a teljesítményén is meglátszott, hogy nem 100%-os. 5 sacket engedett, amikhez átlagban 3.4mp kellett és sok büntetést is kaptunk róla. A kicsit gyengébb szezon ellenére is a liga jobb LT-i közé tartozik. Annak ellenére, hogy nagydarab, a legjobb éve talán az első volt, amikor többnyire ZBS-t játszottunk. Neki se okozhat gondot a váltás. 2013-ig van szerződése, valószínűleg még utána is sokáig Bronco maradhat.

Ha Tebow kezd jövőre, lehet hogy Clady helyet cserél Harris-szel, hogy ő védhesse a vakoldalt /*Tebow balkezes*/, de komoly változás nem valószínű.

Offensive Guard:

#64 Stanley Daniels: 2007 óta nem tudta beverekedni magát egyetlen csapat keretébe se, ehhez képest nálunk rögtön kezdő lett az első néhány meccs erejéig. Teljesítményével nem igazán tudott rászolgálni erre, úgyhogy a 4. hét után kikerült a kezdőből, majd később a keretből is. A sérülések miatt aztán később visszahoztuk. 2,5 sacket kaptunk róla, ami figyelembe véve, hogy milyen keveset játszott, ráadásul belül, nem túl jó. Lehet hogy marad, lehet hogy nem, igazából nem olyan lényeges, amúgy 2013-ig van szerződése.

#68 Zane Beadles: Az aktuális draft 2. körében választottuk ki. Sok szakértő hátrébbra várta volna, de nem kockáztathattuk, hogy lemaradjunk róla. Szélen és belül egyaránt tud játszani, és játszott is. McDaniels nagyon szerette a többhelyen bevethető embereket /*Én személy szerint annak vagyok híve, hogy inkálbb csak egy poszton, de ott tényleg nagyon jól.*/. Harris sérülése miatt a szélen RT-ként kezdte a szezont, a bye week után foglalta végleges, és igazán neki szánt posztját belül, LG-ként. Róla kaptuk a legtöbb sacket, számszerint 6-ot, viszont elég sokat fejlődött meccsről meccsre és nem volt sok büntetése. Úgy gondolom ZBSben is megállná a helyét. 2014-ig van szerződése.

#69 Eric Olsen: A 2010-es draft 6. körében hoztuk a centerként és guardként egyaránt bevethető falembert. Hátsó körös játékosként nem elvárás tőle a világ megváltása, nem is váltotta meg. Egyetlen meccsen kapott lehetőséget. 2013-ig van szerződése, jövője attól függ, hogy mennyit képes fejlődni.

#71 Russ Hochstein: Még tavaly csábította ide JMD a Patstől, és mindenképp a jobb expeccesek közé tartozik a 'hihetetlenül erős' mezőnyben. Minden meccsen pályára lépett /*többnyire az STben*/, 6× kezdett, köztük egyszer az utolsó meccsen TE-ként. 1,5 sacket szenvedtünk az ő hibájából, amikhez átlag 2,6mp kellett. Egy formálódó falban nem rossz. Nem feltétlen kezdő kaliberű játékos, de csereként mindenképp számíthatunk rá. 2012-ig van szerződése.

#73 Chris Kuper: 15 meccsen játszott, mindegyiken kezdőként. 2,5 fél sack érkezett róla, főleg a szezon elején futásblokkolással is akadtak problémák. Nem feküdt neki a power blocking séma, ő lehetne az egyik nagy nyertese annak, ha visszaállnánk a zoneblockingra. 2016-ig van szerződése.

Center:

#50 J. D. Walton: A draft 3. körében választottuk ki a posztra a class második legjobb embereként, és rookie létére rögtön az összes meccsen pályára léphetett, ráadásul kezdőként. Volt ugyan szabálytalansága bőven, főleg a szezon elején, és 3,5 sack érkezett róla, de az egy rookietól 16 meccsen belefér, a végére pedig a fal egyik legstabilabb játékosává vált. Elvileg ZBS-be is beépíthető. 2014-ig van szerződése, jó úton halad afelé hogy annál tovább is maradjon.

#63 Jeff Byers: A szezon hajrájában szedtük fel. Nem kell megjegyezni a nevét...

A fal mögött-mellett pedig azok a játékosok helyezkednek el, akik magát a játékot csinálják. Az ő statisztikájuk már sokkal beszédesebbek.

Az elkapók: Esetünkben a tightend-eket akár az OL-ba is tehettem volna, hisz' legikább a fal meghosszabbításaként, blokkolásra használtuk őket, és inkább a WR-ek felé passzoltunk. Annyira, hogy egyetlen TE-ünknek se lett TD-elkapása, és összesen 27 catch-ük volt. A WR-ek viszont talán az egész liga legerősebb egységét alkották.

Tight End:

#81 Richard Quinn: Még 2009-ben draftoltuk a 2. körben. Meglepő Érthetetlen módon feltrade-eltünk érte, azóta se nagyon használtuk. Főleg az ST-ben kapott lehetőséget, majd miután Gronkowski IRre került, az offenseben is. 14 meccsen lépett pályára, 4-en kezdőként. Ezalatt egyeten elkapása volt 9 yardra, természetesen 0 TD, mindössze 2× ment felé labda. OK, nem is az új Shannon Sharpe-ot akartuk megtalálni benne, hanem blokkolni hoztuk, és sack viszont nem is érkezett róla, bár sokszor nem is érkezhetett. 2013-ig van szerződése, JMD távozásával NAGYON kérdésessé vált a maradása...

#82 Dan Gronkowski: Miután Marquez Branson lesérült és elküldtük, szükség lett egy új elkapó TE-re. A 2009-es 2. körös Alfonso Smith adtuk ugyanazon év 7. körös elkapó TE-ért a Detroit Lionsnak. /*Még egy remek JMD húzás :)*/ 12 meccsen erősített minket mielőtt IR-re került volna, köztük 4-en kezdőként lépett pályára. 13szor volt célpont abból 8 labdát kapott el 65 yardra. Egy sackben volt hibás. Megtette amit tudott, de sajnos nem tud annyit, mint a liga másik Gronkowskija...

#85 Daniel Coats: Blokkoló TE. Volt idén a Bengalsnál is, nálunk is, sok sót nem evett meg. Denverben 4 meccsen kapott lehetőséget, Cincinnatiben 6-on, sehol se termelt statisztikát, az meg hogy mennyit, vagy hogy blokkolt nem elérhető, amúgy is inkább csak az STben játszott. Nálunk egy labda szállt felé, azt nem tudta elkapni. Jövőre van szerződése, de ez nem garancia arra, hogy marad is, meg kell majd küzdenie a csapatbakerülésért...

#89 Daniel Graham: A nagyöreg nincs csúcsformában amióta JMD itt van. 37szer célozták őt az irányítóink, mégis csak 18 elkapása volt 148 yardra és 0 TD-re, blokkolásokban azonban még mindig elsősorban ő rá számítunk, ezért is kezdett mind a 16 meccsén, bár 1,5 sack miatt ő okolható. Jövőre lejár a szerződése és mivel jobb blokkoló TE nincs mögötte a láthatáron, nem ártana hosszabbítani vele, főleg hogy azért nem is fakezű.

Wide Receiver:

#10 Jabar Gaffney: Na, ő tényleg JMD legjobb igazolásai között van. Nincs mondjuk valami erős konkurenciája, főleg az expatriótákat nézve, de az ő teljesítménye kifejezetten jó volt. A szezon előtt még őt gondoltuk első számú elkapónak, és hozta is amit vártunk tőle, mégse ő lett a number one, mert valaki még nála is jobb volt. Minden meccsen játszott, 11-en kezdőként. 112 labdából 65 elkapása volt, összesen 875 yardra és 2 TD-ért. Voltak kifejezetten jó meccsei, és mindig lehetett rá számítani. Viszont annak ellenére, hogy nagyon jól teljesített és még 2013-ig van szerződése, nem biztos, hogy marad. 30 évével ugyanis ő a legidősebb elkapó, ott van mögötte a DC-n két nagyon tehetséges, kezdőként is bevethető fiatal WR, Lloyd azért jobb nála, slotban meg Royal játszik. Szóval tudnánk pótolni, helyette viszont más pozícióra szerezhetnénk játékost, ahova nagyobb szükség van olyan szintű játékosra, mint ő. Majd meglátjuk mit hoz a jövő, ha nem adják meg az árát és marad, valószínűleg jövőre is kezdő lesz...

#12 Matt Willis: Az offseason egyik hőse volt. Rengeteget edzett nagyon szorgalmasan, így az előzetes várakozásokkal ellentétben kiszorította Brandon Stokleyt és ő lett a csapat 6. WR-e. Az ST-ben is játszott, összesen 6 meccsen, utána sajnos lesérült és IR-re került. Addig egy elkapása volt 17 yardra. Nagyon erős a WR-csapatunk, így ha jövőre marad, akkor is csak 6. számú elkapó lenne /*és nem biztos, hogy 6-ot is nevezünk*/, ha Gaffney megy, 5. WR posztra tökéletesen alkalmas lenne. 2013-ig van szerződése.

#17 Britt Davis: Az utolsó 3 meccsre aktiváltuk a PS-ből, hogy kitöltsük a keretet. Sok esélye nincs beférni jövőre, esetleg Willis helyére, de nem tartom valószínűnek. Bár van szerződése a következő idényre is.

#19 Eddie Royal: Idénre átképeztük slot receivernek, mert ezen a poszton jobban illett JMD rendszerébe. Jobb éve is volt, mint tavaly, a rookie teljesítményétől azonban még mindig elmaradt. 16 meccséből 10en kezdett, rajtuk 105ször próbáltuk játékbahozni, 59-szer sikerült, összesen 627 yardra és 3 TD, ezzel a 3. volt az elkapóink sorában. Volt 6 futása is 61 yardra, és punt return-ökben is hasznát vettük. 25 puntot 11,9-es átlaggal hordott vissza, ami igen szép teljesítmény. Jó lenne meghosszabbítani jövőre lejáró szerződését.

#84 Brandon Lloyd: A Denver Broncos 2010-es legjobb játékosa, és a liga legjobb WR-e, szerintem a legnagyobb visszatérője is /*de mivel ő nem volt sitten úgyse kapja meg :( az elismerést*/. A legnépszerűbb célpont volt, összesen 153szor választotta őt Tebow és Orton. 77 elkapása volt 1448 yardra, ami a 2. legtöbb a csapat történelmében és legtöbb az NFL 2010-es szezonjában, és 11 TD. Valamennyi elkapó statisztikában az élmezőnyhöz tartozik. Tökéletesen pótolta Brandon Marshallt. Amikor többen vigyáztak rá, akkor ugyan nem volt annyi elkapása, de ha közelébe ment a labda és elkapható volt, azt elkapta. Elkapószázalékát elsősorban az rontja, hogy leginkább mélységi célpontként számítottunk rá, illetve sokszor lehetetlen labdákkal kellett találkoznia, ám azokból is akadtak sikerei. Hihetetlen, gyönyörű, csodálatos elkapásai voltak. Azok miatt lehetett élvezni a meccseinket. Remélhetőleg a játéka a jövőben is konzisztens marad, és akkor még sok szép év áll előtte, mint Bronco. Jelenleg 29 éves és jövőre lejár a szerződése, remélhetőleg minél hamarabb meghosszabbítjuk.

#87 Eric Decker: Az egyik tehetséges újonc elkapónk. Az offseasonban sokat bajlódott sérüléssel, emiatt a szezon elején még küszködött, leginkább csak az ST-ben kapott helyet, decemberre azonban belejött. 14 meccsen kapott lehetőséget, egyszer se kezdett. 8 kísérletből 6 elkapása volt 106 yardra és 1 TD. Valamint visszahordásokban is jeleskedett, 22 kickoffot vitt vissza összesen 556 yardnyira. A labdára mondjuk jobban is vigyázhatott volna (3 fumble). Mindenképp szép jövő áll előtte, 2014-ig van szerződése.

#88 Demaryius Thomas: A másik tehetséges újonc elkapónk. Ő is sokat volt sérült az offseasonben, és a regular season alatt se kerülték el sajnos a kisebb sérülések. Így aztán csak 10 meccsen lépett pályára, köztük kettőn kezdő volt, 22 elkapást jegyzett 39 felé szálló labdából, 283 yardra és 2 TD. Kickreturnökre is használtuk (16 for 398). Őt is szívesen nézném Broncos-mezben minél tovább, legalább 2015-ig elvileg így is lesz.

A futók: Természetsen ők is lehetnek az irányító célpontjai is. Leggyakrabban azonban átveszik a labdát tőle és futnak vele. A szezon elején a fal szenvedésének köszönhetően is ugyan, de rendkívül szerény teljesítménnyel rukkoltak elő, és ha az egész évet tekintjük, akkor is csak Moreno nyújtott elfogadhatót, és Larsen FB pozícióban.

Full Back:

#46 Spencer Larsen: A sokoldalú játékos korábban a védelemben is helyet kapott, idén csak a futásblokkolásra kellett figyelnie. Amikor volt, mindenképp jobban haladtunk a földön, mint nélküle. Egyetlen egyszer kaptunk róla sacket, igaz jóval kevesebbszer volt feladata az irányító védelme, mint a falembereinknek. Sajnos ő is sérülékeny, szezon közben is kellett kihagynia, és magát az évet is IR-en fejezte be. Azon kívül, hogy a tailbacknek teremtett lehetőséget, 3× ő maga is próbálkozhatott futással, amiből 18 yardot össze is hozott. Továbbá 5 labdával kerestük és mind célba is talált, összesen 51 yardra, és neki adta Tim Tebow karrierje első TD-passzát. Jövőre lejáró szerződését meg kell hosszabbítani, és imádkozni, hogy többet ne legyen sérült.

Running Back:

#25 LenDale White: Már a szezon előtt a sérült listára került. Amit láthattunk belőle, az biztató volt. Jövőre még van szerződése, el tudnám képzelni Moreno párjaként.

#26 Laurence Maroney: 1. körös pick volt annó :) Mi negyediket adtunk érte :(. Kilástátalan, szánalmas, szerencsétlen, tethetségtelen, ... Mindenki sokáig tudná még folytatni a sort. 4 meccsen boldogított minket, 3mon kezdőként. 36× kapta a labdát, és 74 yardot varázsolt belőle, ez 2.1-es átlag, majdnem harmad annyi, mint Jamaal Charlesnak a KCből. Volt 4 elkapása is (7-ből) 50 yardra. Összeügyetlenkedett 1 sacket is nekünk. Lejárt a szerződése, remélem nem látom őt többet a MileHigh-on, esetleg raiderként :P

#27 Knowshon Moreno: A DSB olvasóinak egyik nagy kedvence sokat volt sérült /*csak 13 meccsen kezdett és azokon se volt mindig egészséges*/, így kevesebbszer jutott labdához, mint tavaly, azokat viszont jobban kihasználta. 182 próbálkozásból 779 yardot hozott össze és 5 TD-t, ami kevesebb ugyan a 2009-esnél, de az egy futásra jutó átlaga már sokkal jobb, 4,3-mas. Teljesítményét tovább javítja az a tény, hogy amikor ő nem volt, gyakorlatilag nem is létezett a futójátékunk. A KC ellen 2× is átlépte a 100 yardos határt. Akárcsak tavaly, idén is számíthattak rá irányítóink, nem feltétlen a védelemben (1 sacket kaptak róla), hanem mint célpontra, pontosan 48szor. 37 elkapás 372 yardra és 3 elakpott TD. Ez hihetetlenül magas, töb mint 77%-os arány, ami úgy is a dícséretére válik, hogy azért közelebb kapja a labdákat, mint mondjuk Lloyd és álatalában nincs a nyakán egy CB. 2015-ig van szerződése, de alighanem ő a mi franchise RB-nk. Csak ne sérüljön le...

#28 Correll Buckhalter: A szezon előtt lesérült és ugyan tudta vállalni a játékot már az első fordulóban is, nem tudta tavalyi formáját hozni. 59 próbálkozásból 147 yardot hozott össze, ez mindössze 2,5-ös átlaggal 2 TD. Volt ugyan 39× lehetősége alkapásra is, amikkel 28 élt is 240 yardra, és újabb 2 TD-re, de a DC-n egy időben mégis visszacsúszott a 3. helyre Ball mögé. Noha, ezt a döntést a mai napig nem értem, sem Maroney, sem Ball nem volt jobb nála egy percig se. 2013-ig van szerződése ugyan, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy eljárt felette az idő...

#35 Lance Ball: A társait érő sok sérülésnek 'köszönhetően' a keretben maradt a szezonkezdetre is. Keményen dolgozott az egész offseasonban, viszont a tehetségéről nem tudott meggyőzni. Szezon közben kikerült a csapatból, be a PSbe, de amikor a Colts elkezdett érdeklődni iránta, visszahoztuk a csapatba, hogy ne vihessék el. Valamit biztos látnak benne, egyelőre nem mutatta meg, hogy mit. Pedig egy időben Buck elé került a DC-n is, továbbra se értem, hogy miért. 41 futás, 158 yard, 3,9-es átlag, 0 TD. 3 elkapás 16 yard, szintén TD nélkül. Igazából Tebowtól a Raiders ellen kapott 1 touchdownt, csak elejtette. Jövőre még van szerződése, és még sokat fejlődhet, ahogy a szezon alatt is fejlődött, és az utolsó meccseken már egész biztató megmozdulásai is voltak, de amennyit most tud, az szerintem nem elég.

Az irányítók: Ez egyetlen poszt.

Quarterback:

#8 Kyle Orton: Nagyon jól kezdte az évet, és az utolsó két gyenge meccstől eltekintve tökéletesen játszott. Egy időben Dan Marino megdönthetetlennek hitt rekordját is veszélyeztette, és ő volt a liga legjobb passzolója. Az Indianapolis ellen pl. karriercsúcsot jelentő 476 yardot passzolt. Az említett utolsó két meccsével viszont elszalasztotta az esélyt, hogy valami maradandót alkosson. Az utolsó három fordulón már sérülés miatt nem játszott. Igazából tudta volna vállalni a játékot, de úgy is Tebow-é lett volna a lehetőség. Végül 498 próbálkozásából 293 sikerült 3653 yardra, 7,3 yard avg, 20 TD, 9 INT, 87,5-ös rate. 22× saját maga indult meg a labdával és 98 yardot szerzett belőlük. Hiába rontotta le statjait az utolsó 2 meccsével, azok még így is vállalhatók, sőt... Mivel azonban a jövő egyértelműen Tebow-é, így könnyen lehet, hogy megpróbáljuk elcserélni. Mivel ezt mindenki tudja, megpróbálják megvárni míg elküldjük, azt viszont azért nem kéne.

#9 Brady Quinn: Hillisért és két draftpickért cserébe érkezett a Cleveland Brownstól. Nem mi lettünk a trade nyertesei. Ami még bosszantóbb, hogy egy nagy helyi kedvencet vesztettünk el egy 3rd QB miatt. Két meccsen, ha aktív volt, egyszer se lépett pályára, újfent gratulálhatunk szeretett exHCnknek.

#15 Tim Tebow: Direkt a végére hagytam, hogy az egészet el kelljen olvasni :P. Már az első meccsen felmehetett, hogy szokja az NFL levegőjét. A varázslat pedig a 6. fordulóban kezdődött, a New York Jets ellen, amikor másodszor léphetett pályára. Megszerezte élete első TD-jét egy 5 yardos futással. Londonba újra lehetőséghez jutott, és ha már megkapta élt is vele, újabb futott TD. Sokáig úgy tűnt, hogy csak futásokhoz használjuk, de a Kansas City elleni győzelem alkalmával már passzolni is engedtük, így a szokásos futott TD-je mellett karrierje első NFL-passzából megadta karrierje első NFL-touchdownját -> future HOF. Az utolsó 3 fordulóra pedig Orton visszaesése és sérülése miatt, valamint a közkívánatnak engedve ideiglenes vezetőedzőnk, Eric Studesville a kezdőbe tette őt. A három meccsből egyet nyert meg. A Raiders ellen egy jó közepes védelemmel szemben 1 TD 0 INT >100 passer rate és egy csodálatos 40 yardos futott TD, talán az egész szezon legemlékezetesebb pillanata. Majd a Houston ellen 0-17-ről fordított, úgy hogy több mint 300 yardot passzolt. A liga egyik legerősebb védelme, a Bolts ellen is megállta a helyét. Nem játszott kifejezetten jól a nagy nyomás alatt, de végig meccsben tartott minket, és a meccs végén lehetőséget teremtett magának, hogy passzolhasson két hail maryt a győzelemért. Nem jött össze ugyan, de láthattuk, hogy igazi vezér, megállja a helyét az NFL-ben és övé a jövő. Talán még nem egy jó NFL-irányító, de egy nagyszerű NFL-játékos. 82 kísérletéből 41 volt sikeres 654 yardra, és 5 TD-t adott 3 INT mellett, 82,1-es passer-ratinggel. Az igazi veszélyt mégis a földön jelenetette 43 futásából 227 yardot haladt, és 6szor(!) eljutott az endzoneba. 2× megválasztották a hét újoncának, a Houston elleni fordításával pedig a GMC Never Say Never díját érdemelte ki. Ő Tim Tebow.

Összességében a 32 csapat közül a 19. legtöbb pontot szereztük meccsenként, 21,5-öt azaz összesen a 16 meccs alatt 344-et. 13-ok lettünk a yardokat tekintve a meccsenként megtett 348,9-cel, melyből 96,5-öt futva (26.), 252,4-et pedig passzolva (7.) értünk el. Meccsenként csaknem 4 perccel kevesebbet voltak fenn, mint az ellenfél támadói, ezzel 1018 offense play során átlagban 5,5 yardot hoztunk, amivel a 12-ek vagyunk, és átlagban 19,3× harcoltuk ki az első kísérlet jogát (14.). 207-szer találtuk magunkat szemben 3rd downnal, amiből mindössze 67-et oldottunk meg. Ezzel a 32%-os teljesíménnyel pedig csupán 4 csapatnál vagyunk jobbak, ami komoly probléma. A 4th downok tekintetében is hasonló a helyzet, 19ből 6 sikeres, ez körülbelül 19%-os sikerességi ráta, amivel ugyancsak a mezőny végéhez tartozunk, mindössze 3 csapat van nálunk rosszabb mutatóval. Ha mindemellé hozzávesszük, hogy a 7. legöbbször próbálkoztunk, kijelenthetjük, hogy igazi loserek voltunk. 98× bünteték a támadóikat összesen 944 yardra, e tekintetben is a liga egyik legrosszabb csapata voltunk. Ezek mellett 29 fumble, amiből 15öt elvesztettünk, 12 INT, -9-es TO mutató, így nehéz bejutni a rájátszásba.

A támadók között nem várható akkora mozgás, mint a védelemben. Egyrészt, marad Mike McCoy az OC, és sok más edző is vele. Másrészt, nem is igazán szorul erősítésre ez a csapategység. Harmadrészt, a védelem helyrerakásához meg nagyon sok ember kéne, főleg ha áttérünk 4-3-ra. A drafton várhatóan szinte csak a D-be választunk majd. A támadók között úgy tudok elképzelni változást, hogy van néhány jó játékosunk, akikre más csapatoknak nagy szüksége lehet, mi viszont tudnánk őket nélkülözni és az értük kapott ellenértékből hiányosabb posztot tudnánk erősíteni, foltozni, pl.: Gaffney vagy Orton.

Összességében elégedett vagyok ezzel a csapategységgel, ráadásul sok fiatal játékos is a része, akik jövőre akár még jobbak lehetnek. Nem tudom mire lehet ez elég a következő szezonban, az inkább a védelmen múlik, amiről még nem sokat tudunk, de szerintem a támadókkal jövőre se lesz gond. Az offseason végén talán már okosabbak leszünk /*tavaly is nagyon okosak voltunk :P*/, de addig is egy dolog biztos: Hajrá Broncos!

Lassan végéhez közeledik a holtszezon a baseballosok számára, de januárban még a színfalak mögött zajlanak az események. Aktuális bejelentkezésemben szokásomhoz híven a Colorado Rockies klub aktuális eseményeit foglaltam össze, különös tekintettel az arbitrációra képes játékosok új meghatározott fizetésére, mivel a héten volt a határidő és jónéhány emberünk megújította a szerződését, de további események is történtek mostanság.




















Arbitration eligible:

- A legegyszerűbb dolgunk a közelmúltban megszerzett infielder Jose Lopezel volt, ugyanis még a trade előtt ex csapata a Seattle Mariners megállapodott vele a 3.6 milliós 2011es fizetésben, így ezt kell állnia a Rockiesnek a játékos szolgálataiért a következő évben, vele már nem kellett tárgyalnunk.
- A tavalyi szezonban berobbanó fiatal cseredobó Matt Belisle gyakorlatilag megduplázta egy évvel ezelőtti gázsiját, így a közös megállapodás értelmében $2.35M-t vághat zsebre az előttünk álló idény végeztével, mivel ő is egy évre írt alá a csapathoz.
- Egy másik új szerzemény, az ugyancsak reliever Matt Lindstrom hétfőn egy két évre szóló szerződést fogadott el a klubhoz, mely összesen 6.6 millát garantál a bankszámlájára. A 7-8. inningekben bevethető stabil setupman a tavasztól $2.8M-t, a következő évben $3.6M-t kereshet és a 2013as szezonra még lesz egy opciónk érte 4 milliós fizetés mellett. Egyértelműen azért terveztünk vele hosszabb távra, mert a következő szezon végén Betancourt, egy évre rá pedig Street szerződése fog kifutni, és nem akartuk, hogy a három legbiztosabb late RP egyszerre legyen lejáró.
- Különösebb gond nélkül tudtunk megállapodni az Astrostól Barmesért cserébe kapott dobó Felipe Paulinoval, neki szerény 790 ezer lehet a jövő évi fizetése, hiszen a helye egyáltalán nem biztos még az MLB csapatban, bizonyára a long reliever szerepkörért komolyan meg kell küzdenie a tehetséges Rogersel.
- Nem született megállapodás a kezdődobó Jason Hammel új szerződéséről a megadott határidőig, így a bizottság fogja megállapítani a 2011es fizetését a két fél meghallgatása után. A játékos 3.7 millióért kardoskodik, de a klub 3.1nél többet nem kíván szánni rá, még ez is bő egy millás emelés lenne a tavalyi betevőhöz képest, és annyira azért nem volt nagy éve 2010ben.
- Szintén a bizottság dönthet a 3B Ian Stewart 2011es prémiumáról, mivel az egy éve még fél millió alatt kereső játékos 2.6 milliót kért, a klub utolsó ajánlata pedig $2.15Mról szólt szerdán.




















- Jövőre könnyen újra láthatunk a csapatban egy régi ismerőst, mivel a múlt héten a Rockies egy minor szerződést kötött Jason Giambival. A veterán ütő 1 évre, 1 millióért írt alá, mivel nem talált másik csapatot magának, mi pedig még tartalékként számítanánk rá. Az egykori MVP az elmúlt másfél évben a csapatot erősítette, főleg pinch hitting szerepet kapott, de időnként starting 1Bként is feltűnt. Jövőre kezdő bizonyára nagyon keveset lehet és a keretbe kerülésért is küzdenie kell, de ígéretesnek tűnik a felhozatal az első bázison, hiszen a sérülékeny Helton mögé korábban már megszereztük Wiggintont és szintén minor szerződéssel Jacobsot, most pedig Giambi is beállhat a tartalékok sorába, rutinja sokat segíthet még.

- A közelmúltban hivatalossá vált Carlos Gonzalez hosszú távú szerződése a csapattal, miután a venezuelai outfielder 7 évre, 80.5 millióért hosszabbított a denveri klubbal. CarGo 2010ben élete első teljes MLB szezonjában .336os AVGt, 34 HRt és 117 RBIt postázott lenyűgöző játéka mellett, ami után joggal emlegették őt a bajnokság legjobbjai között. Ezek után a klub szerette volna hosszabb távra szerződés alatt tudni a fiatal tehetséget, és mindez sikerült, mivel az új megállapodás egészen 2017ig Coloradoba köti őt.

- Kicsit fájdalmas hír, hogy Jeff Francis már biztosan távozik a csapattól, mivel az ős denveri bal kezes dobó egy éves megállapodást kötött a Kansas City Royals csapatával. Sajnos a hosszú kihagyása után tavaly nem igazán tudta visszanyerni a formáját és az év végén nem fogadtuk el az opcióját, így lett szabadügynök, olcsóbban szerettük volna megtartani, de nem volt feltétlenül szükségünk rá, nehezen fért volna be hozzánk. A jóval gyengébb ALes csapatban jó eséllyel összekaphatja magát és akár visszatérhet a váll sérülése előtti formához, mindenképpen egy jó lehetőség lesz számára a Royalsban játszani.

- A BBWAA helyi újságírói meghatározták a tavalyi év végi díjakat a csapaton belül. Ennek alapján az év játékosa Carlos Gonzalez lett, az év dobójának Ubaldo Jimenezt választották, az év legjobb újonca Jhoulys Chacin volt, míg a sajtóval való legegyüttműködőbb játékosnak Clint Barmest nevezték.

- A napokban minor szerződést fogadott el a csapathoz Joe Crede, a szebb napokat is látott 3B. A 32 éves játékos karrierje legszebb időszakában 2000-08ig a Chicago White Sox csapatát erősítette, ahol World Seriest nyert és All Star résztvevő is volt. Aztán egyre többször bajlódott hát sérüléssel és utoljára csak a 2009es szezonban játszott, amikor a Twinsben .224es átlaggal 15 HRra és 48 RBIra volt képes 90 meccs alatt. Talán ha egészségügyi gondok nem hátráltatják, újra képes lesz összekapni magát, de akkor is borzasztó nehéz dolga lesz beverekednie magát a csapatunkba, leginkább csak több sérülésnél számíthatunk rá.

- Mostanában kezdték el értékesíteni a jegyeket a csapat Spring Training alatti felkészülési meccseire, melyek február 26tól március 30ig fognak tartani Arizonában. Addig még az offszezonban zajlanak az események, közben a játékosok lassan megkezdik a felkészülést, mi pedig időről időre folyamatosan be fogunk számolni a legfontosabb aktuális tudnivalókról. A 2011es MLB szezon április 1jén veszi kezdetét a csapat számára.

A 2011-es fedett pályás lacrosse bajnokság második fordulójában a Colorado Mammoth együttese nagyszerű skalpot gyűjtött be, amikor múlt szombat este a két évvel ezelőtti bajnok Calgary Roughnecks otthonában 8-7-re diadalmaskodtunk, ezzel a sikerrel pedig a kanadai csapat szezonbeli első vereségét okoztuk.


A bajnoki rajton, egy héttel korábban a mieink hosszabbításos fiaskót szenvedtek a címvédő Washington Stealth-től, míg aktuális ellenfelünk, a 'Necks két sikerrel kezdett az első hétvégén. A szombati mérkőzésnek is természetesen a hazai környezetben pályára lépő Calgary volt az esélyese, de a denveriek az előző forduló nüanszokon múló vereségét minden áron ki szerették volna javítani a Dome-ban, már csak a két csapat közti komoly rivalizáció okán is. Nem kezdődött rosszul számunkra mérkőzés, hiszen néhány masszív védekezőjelenet után négy perc elteltével Toll ugratta ki egy hosszú passzal a büntetőpadról visszatérve elölragadó Ilija Gajic-ot, aki magabiztosan értékesítette a ziccert. Kisvártatva tovább növeltük az előnyünket, amikor a csapatkapitány John Gallant az idénybeli első gólját szerezte meg a hatodik mezőnyjátékos helyett frissen visszacserélt Poulin kapust átjátszva. A nyitó negyed felénél járva újra előnynek bizonyult a hátrány, ugyanis egy hibás sorcsere miatti kiállításunk alatt Toll átadásával Jamie Shewchuk léphetett ki ziccerben, és könnyedén három gólosra növelte a denveri vezetést. Ezt követően a játékrész hajrájában még egy emberelőnyös lehetőséghez volt alkalmunk, ezalatt pedig Langtry egy nagyszerű csellel két védőt forgatott be, majd a kapu előtt őrizetlenül maradó Mike McLellan-t hozta kihagyhatatlan helyzetbe. A következő faceoff-ot azonban a specialista Snider révén elhozta a Calgary, és az utolsó támadásukat egy hat-az-öt elleni mesterséges létszámfölényből gólra váltották, miután Dobbie köténygóllal mattolta Levis kapust. Az első negyedóra végén tehát 4-1-es előnyben volt a Mammoth.
A második játékrész első perceiben rövid időn belül mindkét csapatot sújtotta egy-egy kiállítás, a négy-a-négy elleni játék alatt pedig tovább tudtuk növelni a vezetésünket a rutinos John Grant Jr varázslatos találatával, aki egy hát mögötti bombával helyezett a házigazdák kapujába. Kevesebb, mint két perccel később újra Langtry villant meg egy nagyszerű gólpasszal, ezúttal a másodéves Cliff Smith volt a feladás címzettje, emberelőnyös találatával a meccs 20. percében már 6-1-re vezettünk. Úgy tűnt, hogy kezdjük padlóra küldeni a Roughnecks-t, de az ellenfél másként gondolta, és komoly felzárkózásba kezdtek egyből a hatodik denveri találatot követően. A következő faceoff-ot Snider elhozta, majd alig hét másodperccel Smith gólja után az újonc Dickson máris faragott a különbségből. Rövidesen Forsythe csekkolhatott be a büntető ketrecbe egy szabálytalanságot követően, a hazaiak pedig Ranger góljával használták ki a létszámfölényt. Ráadásul újabb 20 másodperc múlva a következő akcióból is eredményesek voltak, méghozzá éppen a tavaly még minket erősítő Conway átlövéséből jöttek vissza 6-4-re. A Calgary nagy lendületét megtörve rövidesen egy ellentámadásból köszöntünk be, miután a kettő-az-egy elleni kiugrást Ethington átadásából Jamie Shewchuk fejezte be góllal. A folytatásban nem adtak meg egy találatot a hazaiaknak, mivel az akció közben a kapu előterében felborították az egyik hátvédünket, a negyed hajrájában azonban Shattler már egy teljesen szabályos gólt is el tudott helyezni Levis ketrecében. Nem sokkal a szünet előtt Jones keveredett szóváltásba McBride-dal, majd a lökdösődés végén az élete első NLL-meccsén pályára lépő denveri legény nemes egyszerűséggel leütötte vetélytársát, amiért a játékvezetők 5+10 perces végleges büntetéssel "jutalmazták". Létszámhátrányban fejeztük be a félidőt, de az eredmény már nem változott, 7-5-re mentünk a nagyszünetben.


















A második félidőben is még bő három percen át emberelőnyben igyekezhettek az egyenlítésért a vendéglátók Jones sportszerűtlenségének köszönhetően, azonban a denveriek végig nagyszerűen védekezve, mindannyiszor meghiúsították az ellenfél gólszerzési lehetőségeit. Nem sokkal a kiegészülésünk után már mi kerülhettünk létszámfölénybe, ám ezalatt egy ziccert engedélyeztünk a Calgary-nak, akik Ranger napi második góljával 7-6-ra zárkóztak fel. Hatalmas küzdelem dúlt a pályán, az ellenfelünk félelmetes támadásokat vezetett, de a Colorado védői rettentő masszív munkát végeztek, és Levis kapus is félelmetes formában védett, így a jókora kanadai mezőnyfölény ellenére nem tudtak kiegyenlíteni. Kevéssel a negyed befejezése előtt úgy tűnt, tovább tudjuk növelni az előnyünket, de Grant Jr találatát érvénytelenítették, mivel rálépett a kapus előtt a vonalra. Végül a záró negyedre még így is egy gólos vezetés birtokában fordulhattunk.
A befejező játékrész elején Langtry és McBride kapott pároskiállítást a kettejük közti paprikás összecsapás révén. Eközben tovább fokozódott a nyomás Levis kapuján, és bár a portás lenyűgözően védett, mindenre ő sem érhetett oda, és a negyed ötödik percében Snider egy remek egyéni akciót követően mattolta őt. Kereken tíz perccel a rendes játékidő befejezése előtt tehát kiegyenlített a 'Necks, és 7-7-nél utolértek bennünket. Őrült küzdelem zajlott a pályán, mindkét csapat elképesztően szívós védekezést mutatott be, támadásban szinte semmi helyzete nem volt egyik félnek sem egy-egy elszórt lövést leszámítva, nem egyszer helyzet nélkül járt le a támadóidő mindkét csapat számára. Kifejezetten látványos defenzív lacrosse-t láthattunk, a kőkemény, stabil védekezés ráadásul nem járt szabálytalanságokkal, mert a negyed eleji büntetéseket követően a záró felvonásban már nem is ítéltek meg több kiállítást a játékvezetők. Az utolsó percekben Levis-nek több alkalommal is igazi bravúrt kellett bemutatnia, Dobbie-ék nem egyszer szinte kifüstölték őt a kapuból, de mégis valamennyi próbálkozásnak útját tudta állni. Az utolsó bravúrját 20 másodperccel a vége előtt hajtotta végre, melyet követően Hamley mester időt kért, és a befejező 18 másodpercre lehozta a kapust, hogy hat mezőnyjátékossal támadjuk végig az utolsó akciónkat. Ebben Cliff Smith indulhatott el a labdával a saját alapvonaláról, lassan gyalogolt, és hagyta telni az órát, majd az utolsó másodpercekre felgyorsított, betört a kapu elé több védő között, és Poulin hálójának hosszú sarkába bombázott. Mindössze 2.5 másodperc maradt a meccsből, ezalatt pedig a hazaiak már képtelenek voltak összekaparni a labdát egy ellentámadásra, a Mammoth így 8-7-es győzelmével bevette Calgary-t, melyre 2008 óta először voltunk újra képesek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A meccs hőse, Cliff Smith a következőképpen nyilatkozott a győztes találatról: "Az volt a feladatom, hogy vigyem fel a labdát, aztán majd Brian-hez vagy John-hoz passzoljak a végén, de mivel mindkettejükkel szemben szorosan védekeztek, így abban a pillanatban úgy ítéltem meg, hogy kapura kell törnöm. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy bejött, és egy hatalmas mérkőzést tudtunk megnyerni az én gólommal."

A másik nyerő ember egyértelműen Chris Levis kapus volt, aki a ketrecére tartó 61 lövésből 54-et hatástalanított, vagyis 88.5 %-os védési hatékonysággal zárta az estét, ami világklasszis teljesítménynek számít ebben a sportágban. "Chris meccsben tartotta a csapatot, a végjátékban többször is óriási védekezést mutatott be, hatalmas érdemei vannak ebben a győzelemben" - vélekedett a lefújást követően Bob Hamley, a Mammoth trénere.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Smith és Shewchuk 2-2 gól
- I. Gajic, Gallant, McLellan 1-1 gól, Langtry 3 assziszt, Toll 2 assziszt
- Allen és Ethington 8-8 LB
- Levis 54/61-es védési hatékonyság
- Kimaradt az összeállításból Ned Crotty és Alex Gajic, valamint a harmadik számú kapus Rob Blasdell, a cserekapus pedig Matt King lehetett. Ezen kívül sérülések miatt továbbra sem számíthattunk Jed Prossner és Dan Carey játékára.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 2-1
2. Minnesota Swarm 1-1
3. Colorado Mammoth 1-1
4. Washington Stealth 1-2
5. Edmonton Rush 0-2

Meglehetősen kiegyensúlyozottan fest a nyugati tabella, miközben Keleten még két veretlen csapatot is számon tarthatunk. A következő fordulóban a denveri együttes hazatér, és vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel a még győzelem nélkül szerénykedő Philadelphia Wings együttesét láthatjuk vendégül a Pepsi Center-ben.

Nos, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy évértékelést készítsek a Denver Broncos védekező és special teams egységeiről a 2010-es szezon alapján.

Nem nagyon van mit szépíteni, az idei szezonban a coloradoi védelem nem állt a helyzet magaslatán. Ennek több oka is lehet:

Az első ilyen oknak a 2009-es szezonban kiváló munkát végző, de Josh McDaniels vezetőedzővel nem mindenben szót értő Mike Nolan távozását hoznám fel. A Miami Dolphins-hoz távozó szakember helyét az addigi linebacker edző, Don „Wink” Martindale vette át a defensive coordinator poszton. Martindale sajnos nem tudott igazán felnőni a feladathoz, sokszor elég rossz formációban és felfogásban küldte fel csapatát a pályára és ennek meg is lett az „eredménye”.

A második oknak mindenképpen a 2009-es szezon NFL sack királyának, Elvis „Doom” Dumervil-nek a korai kiválását hoznám fel. Az edzőtábor első napján szenvedett igen komoly mellizom sérülést, így az egész szezonban nélkülözni kellett a kiváló OLB-t. Talán a hiányát a legjobban a sack-ek számával lehetne érzékeltetni, neki magának 2009-ben 17 sack-je volt, az egész Broncos védelemnek 2010-ben 23, ezzel a 2009-es 10. helyről a 32., utolsóra csúszott vissza a csapat ezen a téren.

Oknak hoznám még fel a secondary-ben fellépő sérüléshullámot is, a második számú CB Andre Goodman csupán 8 meccsen tudott pályára lépni és abból a 8-ból is akadt olyan, ahol hamar kivált a játékból. Brian Dawkins is kihagyott 5 meccset, Darcel McBath 9-et, Champ Bailey pedig az utolsó meccset volt kénytelen kívülről szemlélni. A LB sor se járt sokkal jobban, Robert Ayers 5 meccsről hiányzott, ahogy Wesley Woodyard is, Joe Mays pedig 4 meccsel a szezon vége előtt került sérültlistára. Egyedül a védőfal (DL) úszta meg viszonylag jól a sérüléseket.

Ezután a kicsit talán túl borongósra is sikerült bevezető után rátérnék a posztonkénti értékelésekre, kezdve a DL tagjaival, utánuk a LB sor, majd a secondary, végül a ST egység következik majd. Mivel a héten frissen kinevezett vezetőedző, John Fox, még nem nevezte meg a defensive coordinator-át és még azt se nyilvánította ki, hogy milyen védekező sémában akarja játszatni a csapatát, valamint azt se, hogy kire számít, így csak a saját tippjeimet (vágyaimat) tudom leírni. Minden posztnál mezszám szerinti sorrendben fogok haladni.






















Defensive Line:

#76 Jamal Williams (NT): Nyáron érkezett a csoportrivális San Diego Chargers-től a 13. szezonjára. Régi nagy ellenfél volt, most pedig egy nagyon hasznos csapattaggá vált. Bár kora miatt heti egy edzést általában kihagyhatott pihenés céljából, de ez a teljesítményén nem igazán látszott meg. Volt elég sok szép szerelése, megkeserítette több futó életét is, hatékonyan dolgozott a fal közepén. Csak futásoknál volt fent a pályán, így pedig a 47 tackle, amit összehozott, nagyon jónak számít. Élő szerződése van, a jövője attól függ, hogy mennyi 3-4-es felállás lesz 2011-ben.
#79 Marcus Thomas (DE/NT): Negyedik szezonjára lassan belerázódik az NFL-be. 35 tackle, 1 sack, nem rossz egy olyan játékostól, aki csak 2 meccsen kezdett a 16-ból és a play-ek jó részénél nem volt pályán. Lejárt a szerződése, a maradása sok mindentől függ, részben az új CBA-tól (az RFA szabályok miatt), részben a védekezési sémától.
#92 Ronald Fields (NT): Őt érintette leginkább fájdalmasan Williams érkezése, 2009-ben még mind a 16 meccsen ő kezdett, idén egyiken sem. Amikor bent volt, akkor se nagyon hívta fel magára a figyelmet (22 tackle), a szerződése is lejárt, így nem sok esélyt látok rá, hogy visszatér 2011-re.
#94 Louis Leonard (DE): Szezon közben érkezett keretfeltöltésként, statisztikát nem termelt, kétlem, hogy marad.
# 97 Justin Bannan (DE/NT): Baltimore-ból érkezett a szezon előtt és nem is vallott szégyent. Többször is jól gyakorolt nyomást az ellenfél irányítójára és futás ellen is hasznos volt. 35 tackle, 1 sack, 4 (!) pass deflection, 1 forced fumble, nem rossz statisztika egy 3-4 DE-től. 4 év van még a szerződéséből, nem lenne olcsó kirakni se, ok se nagyon van rá, mivel elvileg 4-3-ban is használható a DT poszton, maximum trade keretében távozhat.
#98 Ryan McBean (DE): McBean a training camp végén kisebb meglepetésre kiszorította a kezdő helyről a nyárom érkezett Jarvis Green-t (akit ez után ki is dobtak JMD-ék), de később, a szezon harmadik meccse után ő is elvesztette a kezdő helyét. Köszönhette ezt gyenge játékának és több buta szabálytalanságának is (legalább 3 db 15 yard-os facemask büntije volt). A szerződéséről nem sokat tudni, de én remélem, hogy nem tartjuk meg.
#99 Kevin Vickerson (DE): Ő szorította ki McBean-t a kezdőből a 3. hét után és csak a 49ers elleni londoni rangadóra adta vissza neki, mert ő azt sérülés miatt kihagyta. Az offseason egyik jó igazolása, több szép megmozdulása is volt, például egy nagyon szép interception a Raiders ellen. Végül 42 tackle-el, 2 sack-el és 1-1 interception-el és forced fumble-el zárta a szezont. Nála se lehet tudni, hogy pontosan milyen szerződést kötött, én remélem, hogy legalább backup-nak megtartjuk, bár egy sémaváltás neki is káros lehet.




















Linebacker-sor:

#51 Joe Mays (ILB): Az Eagles-től érkezett J.J. Arrington-ért és végül egész hasznos tagja tudott lenni a 2010-es Broncos-nak. Bár tény, hogy vétett pár helyezkedésbeli és néhány mentális hibát, de voltak szép megmozdulásai is. Végül 12 meccs után, amiből 5-ön kezdő volt, sérültlistára került. 40 tackle-t és 1 pass deflection-t jegyeztek fel a neve mellé a statisztikusok. Ha maradunk a 3-4-es védekezésnél, akkor az egyik backup ILB posztra esélyes lehet, de 4-3-ban használhatatlan, cserealapnak még talán jó lehet egy esetleges visszaállásnál.
#52 Jason Hunter (OLB): Szintén egyike a sok nyáron érkező új embernek és szintén egyike azoknak, akik megérték a pénzüket. Már az előszezonban beverekedte magát a kezdőbe és 4 meccs kivételével végig ott is volt. 61 tackle, 3 sack, 1 INT, 1 FF, 1 fumble recovery és abból 1 TD, karrierje legjobb szezonja lett ez, pedig már lehúzott 4 évet a ligában. 2011-re van szerződése, véleményem szerint 4-3-ban is tudna OLB-t játszani, nem csak 3-4-ben, helye lehet a keretben Fox-nál is, még ha csak backup-ként is.
#54 Lee Robinson (OLB): Mays IR-re kerülésekor került a keretbe, de csak ST-ben volt a pályán, 3 meccs alatt 2 tackle-t jegyzett, majd ő is sérültlistára került. Undrafted rookie, keveset tudni róla, így a jövőjére se mernék tippelni.
#55 DJ Williams (ILB): Bár volt egy megingása a pályán kívül (ittas vezetésért kapták el), de a pályán ebben az évben is igazi vezére volt a csapatnak. 119 tackle (18. hely a ligában), 5,5 sack, 9 pass deflection, 1 FF, ismét hozzá méltó számok. Hosszú szerződése van még, igazi jolly joker a LB sorban, remélhetőleg a trade-eknél se kerül szóba és még sokáig nézhetjük kiváló játékát, kivétel valószínűleg a következő szezon első pár meccsét, amiről eltiltás miatt hiányozhat.
#56 Robert Ayers (OLB): Doom kiválásával ő lépett elő elsőszámú OLB-vé és az előszezonban, majd a szezon első meccsein is úgy tűnt, hogy fel tud nőni a feladathoz. Két meccs alatt 1,5 sack és több QB pressure is fűződött a nevéhez, az utóbbi statisztikai egységből ezután is jól teljesített, ahogy a tackle-k is gyűltek. Sajnos azonban a Baltimore Ravens elleni meccsen eltört egy csont a lábfejében, így 5 meccset kénytelen volt kihagyni. Visszatérése után is veszélyes maradt a QB-kre, bár ez sack-ekben már nem mutatkozott meg. Végül 39 tackle, 1,5 sack, 1 pass deflection és 1 FF került a neve mellé a szezon végére. Remélhetőleg jut neki hely az új rendszerben, lassan kezd megdolgozni az első körös cetliért.
#57 Mario Haggan (OLB/ILB): A szezon előtt várható volt, hogy Haggan nagy harcban lesz valamelyik OLB vagy ILB posztért, végül mindkettőn volt kezdő a szezon alatt, mégpedig úgy, hogy minden meccsen a kezdőben kapott helyet. Meg is hálálta a bizalmat, 87 tackle mellé 5 sack-et és 2 FF-t jegyzett, utóbbiak közül az egyik után Hunter TD-t tudott elérni. Mivel ő is viszonylag jól mozog minden LB poszton, így esélyes, hogy maradni fog, van is szerződése még 2011-re.
#59 Wesley Woodyard (ILB): A csapat egyik fontos vezére, aki a ST játékban erős, de azért a védekezésben is általában megállja a helyét, kivétel ha passz ellen kell védekeznie, mert abban idén is elég gyenge volt, ahogy eddig mindig. 37 tackle mellé 1 sack-et is be tudott gyűjteni 2010-ben, ami ahhoz képest nem túl rossz, hogy sérülés miatt kihagyott 5 meccset és egyébként se volt magasan a depth chart-on. Elméletileg nincs szerződése 2011-re, de én személy szerint kétlem, hogy elengednék a csapattól a 2 éve csapatkapitány Woody-t.
#90 David Veikune (OLB): A Cleveland Browns-tól szerződtettük a 2009-es 2. körös draft-os játékost a 11. hét előtt, végül 4 meccsen kapott lehetőséget, összesen 5 tackle-t mutatott be. Nem hinném, hogy komolyan számolunk vele 2011-ben.
#92 Elvis Dumervil (OLB): Sajnos, ahogy már fent írtam, Doom-ot egész szezonban kénytelen volt nélkülözni a csapat. Mivel pár nappal az előtt hosszabbította meg szerződését sokkal és sok pénzért, hogy a sérülés megtörtént, így a maradása kb. 100%-os valószínűségű. 3-4-ben OLB, 4-3-ban DE, a QB-k réme, nagyon várjuk vissza.



















Secondary:

#20 Brian Dawkins (FS): Valószínűleg a 2010-ben 37. életévét betöltött Dawkins lenne az első, aki azt mondaná, hogy nem élete legjobb szezonján van túl. Sérülés miatt ki kellett hagynia 5 meccset, a többi 11-en pedig többször is érezni lehetett, hogy lassan eljár felette az idő. Még mindig jól termeli a statisztikákat (66 tackle, 2 sack, 1 INT, 2 FF, 5 PDef), de már sokszor lemarad az elkapókról, későn tud csak besegíteni a társaknak, hamarabb elfárad. Ezektől függetlenül természetesen a vezetői kvalitásai és a rutinja maximálisan megvan. Még van pár év a szerződéséből, de én személy szerint kétlem, hogy a passz szituációknál túl sokat lenne a pályán 2011-ben, így viszont már lehet, hogy ő nem akar majd maradni. Sok múlik az új rezsimen, hogy ők milyen szerepet szánnak neki.
#21 Andre Goodman (CB): Sajnos Goodman szezonja már a második meccsen dugába dőlt, amikor a Seattle Seahawks ellen összeszedett egy combizom sérülést. 2 hét kihagyás után pár play után újra lesérült, majd újabb 2 hét pihenő után egy kicsit több játék után újra rásérült a 49ers ellen. Végül a szezon utolsó 4 meccsét már végig tudta játszani, de ekkor is többször érződött, hogy nincs teljesen jó fizikai állapotban. Végül 17 tackle és 8 PDef került a statisztikai lapjára. A szerződése 2013-ig szól, de nem hiszem, hogy túl sok jövője van a csapatnál, főleg a feltörekvő ifjoncok mellett.
#22 Syd’Quan Thompson (CB): A draft 7. körében kiválasztott Thompson nem volt 100%, hogy a szezon elején a keretben lesz, de jó hozzáállásával és munkájával kiérdemelte a helyet a roster-ben. Részben annak is köszönhette a helyét, hogy a punt-ok visszahordásában is jónak bizonyult az edzéseken. 13 meccsen játszott, bár kezdőként egyszer se és ugyan nem mondhatni, hogy csillogott volna, de igazán nagy hibái se voltak. A Texans elleni győztes hazai meccset az ő szerencsés INT-je zárta és egy labdát elcsent a Jets-es Sanchez-től is, utóbbi egy nagyon szép megmozdulás volt. 18 tackle-t is jegyzett, valamint 4 PDef-t a 2 INT mellé. Tehetséges CB akire talán lehet építeni, mindenképpen érdemes lenne megtartani véleményem szerint.
#23 Renaldo Hill (SS): A secondary egyetlen biztos pontja, aki minden meccsen játszott (igaz Champ csak az utolsót hagyta ki). Nem volt se feltűnően jó, se feltűnően rossz, megoldotta a feladatát általában, bár voltak hibák is, főleg a gyorsabb WR-ek ellen, valamint néhány rossz tackle kísérlet a futásoknál. Az utolsó 3 meccsen csinált 2 INT-t, mondhatjuk tehát, hogy a végén kezdett talán belejönni. 63 tackle, 1 FF, 2 INT és 4 PDef, nem rossz számok egy SS-től. Megúszhatja a várható nagy átszervezést, bár nem 100%, hogy megtartjuk.
#24 Champ Bailey (CB): Champ 1 meccs kivételével azt hozta, amit vártunk tőle: kivette az ellenfél első számú elkapóját a játékból. Egyedül Dwayne Bowe tudott csillogni ellene 1 meccsen, igaz azt a meccset már korán meg is nyertük, de őt is helyre tette később a visszavágón. Szenvedett Wayne, Fitzgerald, Boldin, Crabtree és az összes QB, amikor ellene kellett dolgozniuk. Bár a statisztikák nem mutatják, hogy mennyire jó, de ezt már megszokhattuk, nem mernek felé dobni. 45 tackle, 2 INT és 13 PDef azért így is összejött. Az utolsó, Chargers elleni meccset ki kellett hagynia egy sarok sérülés miatt sajnos, így nem lehetett teljes a szezonja. A szerződése sajnos lejárt, a tárgyalásokat pedig JMD-ék nem messze a megegyezéstől lezárták, így az új stáb egyik fontos feladata lesz a vele való megegyezés, szerencsére ő se zárkózik el a maradástól, még akár egy franchise tag-et is aláírna. Én nagyon remélem, hogy meg tudjuk tartani, ekkora kincset nehéz szerezni.
#29 Chevis Jackson (CB): A Patriots kirakta, mi felvettük. 2 meccsen játszott ST-ben, statisztika nélkül. Rostertöltelék, nem nagyon hiszem, hogy megtartjuk.
#30 David Bruton (SS): A ST-ben is aktív Bruton Dawkins és McBath sérülései miatt kétszer is a kezdőbe került a FS poszton, pedig ő alapvetően Hill backup-ja. Nem mutatott nagy dolgokat, de különösebb hibát se lehet neki felróni, hozta a kötelezőt. 26 tackle-t és 1 PDef-t hozott össze, de azt érdemes megjegyezni, hogy a két meccsen, amin kezdett, 7-7 tackle került a neve mellé. McBath-al őket vártuk sokan, hogy a S posztokon hosszú évekig ők lesznek a kezdők. Erről még nem tennék le semmiképpen, kíváncsi leszek, hogy az új stáb mit kezd velük.
#31 Darcel McBath (FS): Peches szezonja volt, ez nem kérdés. Mindössze 7 meccsen tudott pályára lépni, és sajnos pont nem akkor, amikor Dawkins sérülése miatt igazán nagy szükség lett volna rá. Tehetséges játékos, az látszik, de sajnos ha ennyire sérülékeny marad, akkor rövid karrierje lesz a ligában. Csak a rend kedvéért, 17 tackle és 1 PDef jött össze neki. A nyáron kiderül, hogy mennyire tud teljes edzésmunkát végezni. Egészségesen hosszú távon is megbízható megoldásnak tűnik, csak legyen is egészséges.
#32 Perrish Cox (CB): Az 5. körös draft pick korán be lett dobva a mélyvízbe, mivel Goodman sérülései miatt szükség volt valakire, aki a Champ miatt magas terhelésű CB2 posztot átveszi. A visszahordásokban is szerepet kapó Cox alapvetően nem vallott szégyent, bár volt pár gyengébb meccse/pillanata, de ezek jó része a tapasztalatlanság számlájára írható. Sajnos azonban az ő szezonját is beárnyékolta valami: december elején letartóztatták egy nő megerőszakolásának vádjával és bár óvadék ellenében kiengedték, valamint nem túl valószínű, hogy el is ítélik, a következő szezon elejére rányomhatja a bélyegét ez az ügy. Volt egy agyrázkódása is, ami miatt a londoni meccset ki kellett hagynia, de szerencsére nem volt hosszú a gyógyulása. 58 tackle mellé 1 INT-t, 2 FF-t és 14 PDef-t szerzett, egy rookie CB-nek ezek nagyon jó számok. Úgy gondolom, hogy meg fogjuk tartani és ha úgy fejlődik, ahogy eddig, akkor hosszú távon is jó megoldás lehet az egyik kezdő CB poszton.
#33 Nate Jones (CB/S): Nyáron érkezett a Dolphins-tól és a nickel CB posztja mellett backup S-ként és a ST-ben is számításba vették JMD-ék. Bár ne tették volna. Egész szezonban fogtuk a fejünket a hibái miatt. Sorozatosan lemaradt az emberéről, rossz pozícióba került, vagy csak simán elnézte a passzot. Szerencsére a szezon vége felé már csak elvétve került a védelemben is a pályára, Thompson játszott a helyén főleg. Bár az 57 tackle, 3 PDef nem hangzik rosszul, de ha figyelembe vesszük, hogy elég sok tackle az után jött, hogy egy komolyabb elkapást megcsináltak ellene, akkor láthatjuk, hogy csalnak a statisztikák. Sajnos van még 3 év a szerződéséből, remélem leginkább csak ST-ben számolunk majd vele, ha esetleg marad.
#34 Kyle McCarthy (SS): A PS-ban kezdte az évet, majd onnan a 6. héten felkerült az 53-as keretbe és a 14. hétig minden meccsen pályára is lépett ST-ben. A Cardinals ellen megsérült a térde, így IR-en fejezte be a szezont. 3 tackle-t csinált ST-ben, mondhatni hasznos volt, de kétlem, hogy jövőre is a keretben lenne.
#41 Cassius Vaughn (CB): Undrafted rookie-ként beverekedte magát az 53-as keretbe, majd 13 meccsen pályára is lépett. Leginkább ST-ben dolgozott, de volt bent a CB2 poszton is, mikor sok volt a sérülés. 8 tackle-je mellett fontos megemlíteni a Chargers elleni szezonzáró meccsen véghezvitt kickoff return touchdown-ját, 97 yard-ot száguldott a labdával az ellenfél endzone-jáig, életben tartva a győzelmi reményeket. Lelkes játékos, kérdés, hogy elég lesz-e ez neki, hogy a keretbe kerüljön 2011-ben.
















Special Teams:

#3 Steven Hauschka (K): Matt Prater sérülése után került a csapathoz, az utolsó 4 meccsen ő volt a csapat rúgója. Nem túl jó véleménnyel voltak róla a szurkolók, mikor megjött, de alapvetően nem csinálta rosszul a dolgát. 7 FG kísérletből csak 1-et hibázott el, 10-ből 10 extra point-ot berúgott és a kickoff-jaival se volt különösebb gond. Szerintem ezek után lesz olyan csapat, ami leszerződteti és talán nem lesz idejekorán vége a karrierjének, nálunk viszont esélytelen a maradása.
#4 Britton Colquitt (P): A csapat egyik gyenge láncszeme volt ismét, ahogy már évek óta, egészen pontosan Todd Sauerbrun hírhedt távozása óta, a punter poszt. A Colquitt punter dinasztia legifjabb tagja, Britton volt ezúttal a ludas. Bár a 44,6 yard-os átlag punt hossza jónak tűnik (NFL 10. hely), de a lényegesebb átlag, ami a rúgás nettó hosszát mutatja (magyarul, hogy hány yard-al a rúgás helyétől jöhetett az ellenfél a visszahordás/touchback után) már sokkal rosszabb értéket mutat, 33,6 yard-ot és 22. helyet a ligában. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 86 punt-jából 50 után jött visszahordás (4. legrosszabb) és azokból 550 yard-ot hoztak össze az ellenfelek (2. legrosszabb), akkor látható, hogy mennyire gyengén dolgozott Britton. Nagyon remélem, hogy jövőre már nem ő lesz a punter a csapatnál.
#5 Matt Prater (K): Bár azt mindenki tudja, hogy az INVESCO Field @ Mile High Stadium-ban egyszerűbb dolga van a rúgóknak, de azt senki se vitathatja már el, hogy Matt Prater a liga jobb rúgói közé tartozik. Ebben a szezonban 18-szor állhatott oda FG-t rúgni és 16-szor sikeres is volt, közte egy 59 és egy 54 yard-ost is. Az XP-ok terén volt egy apró megingás, a 29-ből 1 kimaradt, de panaszra így sem lehet okunk ezen a téren, ahogy a kickoff-oknál sem. Ráadásul még egy tackle-t is csinált. A szezon utolsó 3 meccsét ki kellett hagynia egy sérülés miatt, de az nem fogja veszélyeztetni a következő szezonját. Sajnos jelen pillanatban nincs szerződése 2011-re, remélhetőleg meg tudunk vele egyezni.
#66 Lonie Paxton (LS): Kis reflektorfényt kapó poszt, csak akkor beszélünk róla, ha hibázik és így róla csak egyszer kellett beszélni idén, egy FG maradt ki rossz snap miatt. Nem hinném, hogy távozna, van még szerződése pár évig.

Hát, ennyi lett volna a 2010-es év elemzése. A jövővel kapcsolatban még minden elég képlékeny, valószínűnek tűnik, hogy visszaállunk a 4-3-as védekezésre, esetleg kicsit keverve a 3-4-el. Egy ilyen visszaállás viszont nagy volumenű rosterváltozást hozhat, így talán nincs is olyan, aki biztosnak érezhetné a helyét, kivétel talán DJ és Doom, bár ők meg trade alapnak lehetnek jók.
Izgalmas hónapok jönnek, mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak, ez már biztos..

Az elmúlt napokban végre fény derült a Denver Broncos futballcsapatának új vezetőedzőjére, és a nemrégiben kinevezett alelnök, John Elway döntése értelmében a 2011-es szezontól a Carolina-tól távozó John Fox irányíthatja a szebb napokat is megélt együttesünket.



Mint ismeretes a tavalyi szezon közben kirúgták Josh McDaniels-t, aki megközelítőleg másfél évadon át trenírozta a gárdát, és az elmúlt bajnokság utolsó négy mérkőzésén már Eric Studesville megbízott edző látta el a vezetőedzői teendőket a menesztést követően. Fox mellett a posztra jelölt volt még a már említett Studesville, illetve az egykori Broncos-játékos és offensive coordinator, Rick Dennison; a New York Giants defensive coordinatora, Perry Fewell; valamint a Jacksonville Jaguars OC, Dirk Koetter.

Pontosan nem lehet tudni, hogy mi állhat a klub végső döntése hátterében, de annyi biztos, hogy Fox valamennyi jelölt közül a legtöbb NFL-tapasztalattal rendelkezik vezetőedzőként, így könnyen elképzelhető, hogy a fő szempont szerint nem akartunk hasonló hibába esni, mint amikor két éve egy pályakezdő trénert neveztünk ki JMD személyében. Ráadásul a korábbi HC-val ellentétben az 55 esztendős szakember igazi defenzív gurunak számít az offenzív beállítottságú JMD után. Ugyanakkor jogos aggodalmat kelthet, hogy a tavaly 4-12-vel záró Broncos még egy nálunk is gyengébb csapat edzőjét, a 2-14-es győzelem-vereség mutatóval sereghajtó Panthers HC-t találta meg a posztra. További bonyodalmakat okozhat, hogy Fox a 4-3-as felállású védelmet favorizálja szemben a Broncos eddigi 3-4-es védekezésével, és az esetleges átállás nagyon komoly játékosmozgásokkal valósulhatna csak meg a DL és LB posztokon, de egyelőre nem tudni, hogy Fox milyen szisztémában képzeli el az együttes védelmét.

John Fox annak idején végig dolgozta a teljes '80-as éveket az egyetemi bajnokságban DB coach-ként, majd 1989-ben került be az NFL-be vérkeringésébe, amikor Pittsburgh Steelers-nél bízták meg hasonló szerepkörben. 1992-ben és 1993-ban már a San Diego Chargers secondary-jének munkájáért felelt, kisvártatva pedig a Los Angeles Raiders-nél tűnt fel DC-ként újabb két szezon erejéig. Ezt követően kiváló ugródeszkát jelentett számára a New York Giants defensive coordinatori posztján eltöltött négy esztendő, ugyanis 2002-ben kapta meg karrierje első vezetőedzői állását a Carolina Panthers-nél, melyet egészen a 2010-es szezon végeztéig betöltött. A charlotte-i alakulat élén eltöltött kilenc esztendős munkája alatt háromszor juttatta be a csapatot a rájátszásba, és a klub történetének legeredményesebb edzője lett a győzelmek számában. 2003-ban egy rendkívül emlékezetes menetelést produkáltak, és a 11-5-ös alapszakasz után az NFC South divízió győzteseként jutottak be a playoff-ba, és a XXXVIII. Super Bowl alkalmával csak a New England-től kaptak ki egy óriási mérkőzésen. Egy 7-9-es év után legközelebb 2005-ben kvalifikálták magukat az utószezonba, ismét 11-5-ös mérlegre voltak képesek a Fox-legények, majd a rájátszást két szép győzelemmel kezdték, de az NFC konferenciadöntőt elvesztették a Seattle ellen, éppúgy ahogy aznap a Broncos is elvérzett a Pittsburgh elleni AFC-döntőben. A Panthers újabb két éven át távol maradt a rájátszástól, de 2008-ban 12-4-es mérleggel kiemeltként vehettek részt a PO-ban, azonban rögtön az első meccsen megálljt parancsolt nekik a későbbi döntős Arizona. Ezután 2009-ben még következett egy 8-8-as, rájátszás-szereplés nélküli év, legutóbb pedig a széteső félben lévő kerettel mindössze 2-14-es teljesítményt tudott összehozni, de mindez csak kis részben tekinthető a tréner hibájának, mivel a szezon előtt több kulcsjátékosát is elvesztette a gárda, így Fox kénytelen volt egy jóval versenyképtelenebb keretből gazdálkodni. A mieink új edzője előző állomáshelyén összesítésben 73-71-es mutatóval zárt kilenc esztendő alatt az alapszakaszban, míg a három playoff-szereplésük alkalmával 5-3-as hatékonyságot értek el.

Nagyon fontos lehet, hogy milyen összetételből fog állni Fox körül az új edzői stáb, ám ezzel kapcsolatban egyelőre legfeljebb csak találgatások láttak napvilágot. A legérdekesebb kérdés a defensive coordinator szerepe lehet, amelyre zsinórban a harmadik évben leszünk kénytelenek új szakembert kinevezni, Fox vélhetően a korábbi ismerettségeire alapozva egy rutinosabb DC-vel képzeli el a denveri folytatást. Emellett a támadójátékért felelős trénerek listáján is több kérdőjellel nézhetünk szembe. Bár Fox kinevezése nagy eséllyel maga után vonhatja Mike McCoy, eddigi offensive coordinator maradását, mivel 2003-08-ig éppen Fox keze alatt dolgozott QB coach-ként a Párducoknál. Sok szurkoló és játékos nagy örömére alighanem a közkedvelt Eric Studesville is maradhat a klubnál, visszatérve a korábbi RB coach pozíciójára, de a további posztokért felelős trénerekről még kevésbé lehet említést tenni, az mindenesetre szintén valószínű, hogy a támadófal vissza fog térni a régebben alkalmazott zone-blocking sémához, és egy ebben jártas szakember kinevezésével is kell számolnunk.






















John Fox legfőbb feladatai a Broncos élén:

- Megtartani Champ Bailey-t
A legendás denveri cornerback szerződése az idény végeztével lejárt, de egy hozzá hasonló rutinos sztárjátékosra mindenképpen szüksége lenne a csapatnak, ám tarthatunk tőle, hogy Champ-nek nem feltétlenül lesz kedve egy újabb váltást megélni a csapatnál, így Fox-nak komolyan le kell ülnie beszélni vele a közös folytatásról.
- A védelem megerősítése
Ha váltunk 4-3-ra, akkor értelemszerűen annak megfelelő átalakításokra van szükségünk a védelemben, de amennyiben maradunk a 3-4-nél, akkor is elengedhetetlen lesz némi vérátömlesztést végrehajtani néhány poszton a védelem mindhárom sorában.
- Kihasználni az 1/2-es draftcetlit
Öröm az ürömben, hogy a Broncos a tavalyi 31. helyezése után a 2011-es drafton az előkelő, összetettbeli második pozícióból választhat újonc játékost. Ez azonban komoly felelősséget is von maga után, Fox-nak mindenképpen a jövőbeli céljainknak leginkább megfelelő, hiányposztra bevethető tehetséget kell kiválasztania, akárki is megy ki előttünk 1/1-esként.
- Tebow köré építeni a támadójátékot
Az újonc irányító az elmúlt évad utolsó három mérkőzésén kezdőként bizonyította, hogy lehet rá számítani, így a hanyatló félben lévő Orton-nal szemben egyértelműen rá kell alapoznunk a jövő csapatát, elődjét pedig még a draft előtt ajánlatos lenne elcserélni. A csapat jövőévi playbook-ját pedig értelemszerűen sokkal inkább Tebow stílusára kell optimalizálnunk, miközben egy masszív futójáték megteremtése is napirendi pontként szerepelhet, legfőképpen az OL stabilitására építve.
- Felvirágoztatni a klubot
Hosszútávú cél egyértelműen az lehet, hogy a soha nem látott mélységű, 2010-es év után idővel a Broncos visszaverekedje magát a klub hírnevéhez méltó magasságokba. Ennek érdekében egy új, fiatalabb csapatot kell építenie, akiktől ha jövőre még nem is lehet elvárás a rájátszás-szereplés, de néhány éven belül újra oda kell érnünk a tűz közelébe.

Természetesen a későbbiekben még szakértői kollégáim is meg fogják osztani véleményüket Fox kinevezésével kapcsolatban, és amint ismert lesz, az új edzői stáb összetételéről is említést fogunk tenni.

Addig is reménykedjünk benne, hogy az újonnan kinevezett Fox vezetésével elkezdődhet egy tudatos építkezés a csapatnál, és az előző rezsim öncélú törekvései helyett az új tréner képes lesz a klub érdekeit szem előtt tartva döntéseket hozni, és legjobb tudása szerint irányítani a Broncos-t.

Az elmúlt másfél hétben is meglehetősen felemásan teljesített a Colorado Avalanche együttese az NHL-ben, továbbra is problémát okoz kiegyensúlyozottan jól játszani, gyakran nem találjuk a saját játékunkat, amely könnyedén vereségekhez vezetett. De most, néhány sérült visszatérése után talán elindulhatunk fölfelé, még akkor is, ha a napokban egy újabb súlyos sérülés borzolta a kedélyeket.

Először múlt csütörtökön a Phoenix ellen idehaza kaptunk ki 2-0-ra; két nappal később az Islanders elen is csak egy 4-3-as hosszabbításos vereségre futotta; a keddi játéknapon aztán magunkhoz tértünk, és 5-4-re legyőztük a Detroit-ot; ezt követően a Chicago elleni idegenbeli 4-0-s fiaskó következett; legutóbb pedig pénteken egy 4-1-es sikerrel vettük be a Minnesota otthonát.


- Stastny és a sora az utóbbi időben kétségtelenül egyre inkább megrekedt, és a center egyértelműen gödörben van mind a mutatott játékot, mind az eredményességet tekintve. Az elmúlt öt meccsen belül alig két pontot szerzett, a Detroit ellen eredményes volt, a Minnesota ellen asszisztot írtak be a számlájára. Egyre gyakrabban elhagyatottnak tűnik, miközben ahogy az egész csapat gyengébben muzsikált, ő sem tudta kivezetni a gárdát a gödörből. Éves szinten 43 meccs után már csupán 38 pontos, és a plusz/mínusz statisztikája is sokat romlott mostanság, reméljük a közeljövőben javításra lesz képes, annál is inkább, mert csak egy találat választja el őt karrierje századik góljától. Hejduk többször is feltűnt mellette, de ő sincsen kimagasló formában, becsületére legyen mondva, hogy a veterán szélső szépen igyekszik, próbálkozik, de igazán jó mérkőzést az utóbbi időszakot tekintve csak az Islanders ellen zárt, amikor három lövésből két gólt szerzett, beleértve a rendes játékidő befejezése előtt négy másodperccel született egyenlítő találatot. Ezen kívül a Wild otthonában egy emberelőnyös győztes gólt ütött, így jelenleg 14 góljával már dobogós házi góllövőlistán, és 38 fellépésről 37 pontot regisztrál. Kényszermegoldás révén Porter kapta meg a trió bal szélét, de inkább csak a mezőnyjátékban tud hasznos lenni, támadásban legfeljebb egy-egy villanással képes veszélyt kelteni, mint például az elmúlt három meccsen belül szerzett két góljával. A Red Wings ellen egyenesen 1+1-ezett, míg a Minnesota elleni kontragólját már a negyedik sorból érte el, mindenesetre a szertelensége ellenére folytatja a termelést, és már kilencszer volt eredményes az idei bajnokságban, melynek harmada GWG lett. Jó másfél hónap kihagyás után a St. paul-i találkozón visszatérhetett a csapatba Stewart a kéztörését követően, elsőre még nem alkotott maradandót, de joggal várhatjuk tőle, hogy idővel jobb játékra serkenti Stastny-t, és az egész csapatnak lendületet és keménységet biztosíthat, amennyiben visszanyeri a sérülése előtti formáját.

- Sajnálatos módon a gyengélkedésünk ellen Duchene sem igazán tudott mit tenni, az utolsó öt mérkőzésünkön belül négyszer pont nélkül maradt, miközben a Detroit ellen 2+1-et szórt, és a csapat kiemelkedően legjobbja volt ezen a fontos rangadón. Az első találatot egy remek lövésből szerezte, a másodikat pedig egy nagyszerűen megjátszott akció végén ütötte. Emellett viszont többször gyengébb napok is becsúsztak neki, így a csapat egyetlen nem újonc All-Star játékosa a 45. mérkőzését követően megrekedt 43 pontnál, a szezonbeli első igazi hullámvölgye révén, de bízunk benne, hogy hamarosan kiküzdi magát belőle. Fleischmann játéka is némileg visszaesett az egész sor és az egész csapat lendületvesztésével, de néhány pontot az elmúlt másfél hétben is felírhattunk a neve mellé, a Red Wings elleni gólgyártásból például két assziszttal vette ki a részét, míg legutóbb a Minnesota ellen egy óriási gólt szerzett az ellenfél fiatal kapusának hathatós közreműködésével. Így bár mostanában el-eltűnik a meccsek közben, ügyes megmozdulásokban sem szenved hiányt, és az eredményessége is tovább tart, így változatlanul pont/meccs mutató körül tartja magát az Avs-beli szereplését tekintve. Jones számára is legfeljebb a Red Wings elleni találkozót lehet kiemelni, Duchene-hez hasonlóan csak akkor szerzett pontot, akkor viszont egyenesen egy szépségdíjas találat és két assziszt fűződött a nevéhez. A többi meccsen bizony jóval halványabb volt, és a mínuszokból is rendre ki kellett vennie a részét. Kétségtelenül stagnál a formája, és a góllövő ütőit sem nagyon találja, ugyan 14 gólos összetettben, decembertől kezdve mindössze három alkalommal volt eredményes, hiába is voltak aktívabb mérkőzései. Az utolsó meccsen már felkerült Stastny mellé, lehet hogy ott kívánjuk számításba venni a folytatásban.

- A munkás harmadik sorunk ezeken a találkozókon is fáradhatatlan robotolást végzett, ha valakikre nem lehet panaszkodni, akkor ők azok a játékosaink. Winnik-től bár a menetrendszerű találatok elmaradtak mostanában, a mezőnyben sziklaszilárdan teljesített, és az emberhátrányos védekezésünkben is nagyon sok szerepet vállalt, mérkőzésenként folyamatosan 15-16 perceket játszik, leginkább a védekezésben tud besegíteni, de az ellentámadások alkalmával sem veszélytelen. O'Reilly hasonló cipőben járt mostanában, leginkább a letámadások és a semleges harmadbeli korongkihozatalok jelentették az elsőszámú játszóterét a szokásos PK-lehetőség mellett. Azonban a Minnesota ellen egy súlyos sérülést szenvedett, az egész csapatnak komoly riadalmat okozott, ahogy elterült a jégen, szerencsére nem történt súlyos, maradandó fej-, vagy nyaksérülés, de a válla megsérült, és bizonytalan, hogy mennyit kell kihagynia emiatt. Sajnos, könnyen elképzelhető az is, hogy ebben a szezonban már többször nem léphet pályára. Galiardi mostanában elég gyakran lecsúszott ebbe a sorba, a megszokottnál kevesebb lehetőséget kapott, és nem is ment neki igazán jól a játék, támadásban néhány hete nagyon keveset láthatunk tőle. Sacco mester a Wild elleni találkozóról kihagyta őt, ezzel is jobb játékra próbálja sarkallni a másodéves tehetséget, akire a folytatásban nagyobb szerep hárulhat, hiszen minden bizonnyal O'Reilly helyét kell átvennie a harmadik soros centerposzton és az emberhátrányos védekezésben egyaránt.



- A többi támadónk közül mostanában egyedül Dupuis-t lehetett biztos csapattagnak nevezni, a negyedik számú centerünk ugyanis minden mérkőzésen pályára lépett, és még ha továbbra is csak kevés időt bíznak rá, a maga 10-13 perces szerepvállalásai alatt rendre a maximumot tudja kihozni magából. Chicago-ban öt kapura lövésével egyenesen a legjobbunk volt a legalsó sorból, és két gólpasszt is összeszedett az utóbbi meccseken, folytatja tehát a megszokott munkás produkcióját, folyamatosan szívósan hajt a letámadásokban, és a csapat egyik legnagyobb küzdője. Yip továbbra is a léhűtő szerepét tölti be, megfordult ugyan feljebbi sorokban is, de csak fellángolásai vannak, gyakorlatilag két jó mérkőzést képtelen lejátszani egymás után, így legutóbb megint tartaléknak kellett lennie. Hosszútávon már aligha fog működni tőle ez a játék, meg kell ráznia magát, ha állandó lehetőséghez szeretne jutni. A korábbi meglepetésember Mauldin csillogása olyannyira megkopott az elmúlt hetekben, hogy egyre több meccsről kihagytuk őt, amikor játszott, akkor sem tudott semmit felmutatni, így a napokban a szabadlistán átérve visszairányítottuk őt az AHL-be, és a hétvégén már a farmcsapatunkat erősíthette. Koci ebből az öt meccsből kétszer jutott szóhoz, és az Islanders ellen idei legjobb mérkőzését játszotta, egy őt eltaláló korong révén gólt szerzett, és vitatható szituációban vettek el tőle egy hasonló kavarodásból született találatot. A hasznos fizikai játéka ellenére ezután legközelebb csak a Wild ellen játszhatott, ahol végig egyfajta testőrként cirkált a jégen, hogy kordában tartsa az ellenfél fejvesztésre hajlamos játékosait. McLeod egy makacs lágyékhúzódás következtében 12 meccsen belül 11-szer kényszerült pihenőre, majd a Wild ellen viszonylag jó játékkal tért vissza, két gólnál is szerepet vállalt. A folytatásban elsősorban keménységet és fizikai hadviselést várunk tőle, ami az ő és Stewart nélkülözése közben a csapat legnagyobb hiánycikkét jelentette.

- A védelem továbbra is sebezhető, és meglehetősen kevés pontot is szereznek, de egyre több biztató jelet fedezhetünk fel a hátsó alakzat játékában. Nem meglepetés, hogy változatlanul a Liles-O'Byrne toppáros nyújtja a legbiztosabb teljesítményt, hátul is viszonylag stabilak, és lehetőség szerint az előrejátékban is ők jelentik a legtöbb segítséget. Mindketten rendre 20 perc feletti jégidőkkel tevékenykednek, az elmúlt másfél hétben a Chicago ellen voltak egyedül gyengébek, amikor három gólt is kaptunk róluk. Az amerikai bekk részéről a szezon elején látott pontgyártás meglehetősen zátonyra futott, és ezen öt találkozó alatt is csupán egy gólpasszra futotta erejéből, egyre kevésbé képes az összeszedettebb előrejátékra, de továbbra is +11-es statisztikával tartja magát. Kanadai partnere +13-as mérlegével immár az egész csapat élén áll, miközben az ütközésekben és a blokkolásokban is a legjobb denverinek mondhatja magát, néhány megingástól eltekintve kifejezetten masszív produkcióra képes a kapunk előterében, senkivel nem bánik kesztyűs kézzel, rendíthetetlenül faragja az ellenfeleket, és mostanában két assziszt is jutott neki. Wilson is folytatta a december óta tőle megszokott szilárd defenzív teljesítményt, mostanában egyre többször a 20 percet meghaladva is hasznos tagja volt a védelmünknek, bár a koronggal nagyon keveset találkozik, hátul szépen végzi az aprítást, és csendben már ő is +9-re emelkedett. A pénteki találkozón ráadásul megszerezte az évi harmadik gólját, amikor a Wild-nak egy egész pályás üres kapus gólt lőtt egy felszabadítási kísérletből. Shattenkirk tovább gyengélkedik offenzivitásban, ám annak ellenére, hogy a pazar előrejátékát elvesztette, hátul rendre jól teszi a dolgát, leszámítva például a Coyotes elleni gyengélkedését. Balszerencséje volt a közelmúltban, ugyanis az Islanders elleni remek meccsén összeszedett egy láb sérülést, de végig játszotta a meccset 25 perccel, adott egy fontos gólpasszt, ám a hosszabbításban őt beforgatva kaptuk meg a vereséget jelentő találatot. Ezt követően egy összecsapást kihagyott, és Chicago-ban csatlakozott ismét a csapathoz. A veterán Foote csendben, de annál magabiztosabban teszi a dolgát, igazából nem vállal semmi különlegeset, nem cifrázza túl a szereléseit, viszont végrehajtja őket, az utóbbi időben szerencsére mérsékelni tudta a hibái számát. Ugyanezt elmondhatja magáról a rengeteget kritizált Hunwick, aki jónéhány mínuszos találkozót követően úgy fest - legalábbis átmenetileg - meg tudta fékezni az omlást, és az előző két mérkőzésen már kifejezetten ígéretesen mozgott, még egy emberelőnyös gólpasszt is vállalt a Vadak elleni, 22 perces jégidővel járó fellépésén. Holos az utolsó öt meccset tekintve négy alkalommal is tartalék volt, egyedül a Red Wings ellen öltözött be, amikor Shatty harcképtelen volt, és 11 perc alatt +1-ezett, de később sem kapta meg a lehetőséget, ráadásul a hétvégén sokadik alkalommal is visszairányítottuk őt a clevelandi fiókcsapathoz.

- Anderson tekinthető továbbra is a gárda elsőszámú kapusának, bár voltak bizonytalankodásai az elmúlt időszakban. Ám az utolsó öt meccsből háromszor kapta meg a lehetőséget, és mindannyiszor jó teljesítményt nyújtott, egyedül az Islanders ellen zárt 90 % alatt, de az a meccs sokkal inkább a gyenge emberhátrányos védekezésen ment el, mintsem rajta. A másik két alkalommal egyaránt egy-egy gólt kapott 30 védés felett járva, bár a Phoenix ellen gólképtelenek maradtunk, így a jó produkciója is a vereségünket jelentette. Budaj a Detroit ellen a 26/30-as statisztika ellenére több bravúrt volt képes bemutatni, de két nappal később Chicago-ban ő sem állt igazán a helyzet magaslatán az újabb négy kapott góllal záruló mérkőzésen, miközben immár az összesített mérlege is 90 % alá szorult. Jó látni, hogy mindketten megkapják a lehetőséget, alighanem az egészséges rivalizációjuk az egész csapat hasznára lehet, de talán tőlük is valamivel kiegyensúlyozottabb formára lenne szükség, persze, nyilván a védelmünk hiányosságainak leginkább ők isszák meg a levét.

- Sérültek: Cumiskey a folyamatos tréningezések után most már végképp megkapta a zöld utat a visszatérés felé, és minden bizonnyal a keddi találkozón újra számíthatunk rá 34 meccs kihagyás után. O'Reilly kiválása érzékeny veszteség lehet, a csupaszív center váll sérüléssel esett ki, egyelőre pontos diagnózis nincs az állapotáról, de joggal tarthatunk akár komolyabb sérüléstől is. Mueller állapota az utóbbi időben némi fejlődést mutatott, de változatlanul nem számíthatunk rá agyrázkódás miatt. Quincey szezonja pedig már korábban véget ért egy súlyos váll sérülést követő műtét révén.






















Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 29-9-6, 64 pont (44 meccs)
2. Colorado Avalanche 23-16-6, 52 pont (45 meccs)
3. Minnesota Wild 21-18-5, 47 pont (44 meccs)
4. Calgary Flames 20-20-5, 45 pont (45 meccs)
5. Edmonton Oilers 14-22-7, 35 pont (43 meccs)

Sajnos, az utóbbi hetekben elérkeztünk egy komolyabb hullámvölgyhöz, egyre több gyengébb mérkőzés, és ebből kifolyólag egyre több vereség csúszik be a csapat számára. Azonban ne legyünk telhetetlenek, hiszen csupán annyi történik, hogy nem szállítjuk az eddig megszokott meglepetéseredményeket, ami tulajdonképpen egy ilyen fiatal csapattól, ennyi folyamatos sérülés mellett igenis bravúros, és semmiképp sem valódi elvárás. Remélhetőleg Stewart, McLeod és Cumiskey mostani aktiválásával sikerül jobban felrázni a csapatot, és visszatérhetünk a kívánt eredményességhez, de addig se csüggedjünk, és leginkább ne tűzzünk ki irreális célokat a csapat elé, a szurkolást pedig továbbra sem feladva buzdítsuk a gárdát a következő mérkőzések alkalmával!

A következő mérkőzéseink:

Jövő szerda, 03:00: Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Nashville Predators
Jövő szombat, 21:00: Colorado Avalanche - Boston Bruins
Január 25., kedd, 03:30: Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Január 27., csütörtök, 03:00: Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes

Öt hazai mérkőzés szerepel még a csapat programjában a közel egy hetes All-Star-szünet előtt. Nem lesz egyszerű dolgunk, mert kemény ellenfelek érkeznek a Pepsi Center-be, de remélhetőleg sikerül stabilizálni a játékunkat, és néhány szép győzelemmel fejezhetjük be az alapszakasz negyedik hónapját.

Hónapok óta foglalkozunk a csapat első számú játékosának jövőjével, vajon hosszabbít-e vagy távozik a Denver Nuggetsből Carmelo Anthony...

Egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy nem hosszabbít, így a vezetőségnek a február 24.-ei utolsó csereidőpontig valami ellenértékben bízva cserélnie kell őt. A bonyodalom Anthony nyári nyilatkozataiból adódik, miszerint ő legszívesebben New Yorkba, a Knickshez szerződne. Ezen kijelentésével nagyban meghatározta a csapat mozgásterét is egyben, hiszen bármelyik csapat csak úgy adna megfelelő embert, embereket Melo-ért, ha az legalább 3 éves kontraktust vésne alá.


















Éppen ezért, nem sok egyesület gondolkodott komolyan Anthony-ban. A New Jersey Nets orosz milliárdosa viszont másodlagosnak tartotta a józan ész kategóriáját, kiadván a parancsot a menedzsmentnek Anthony megszerzésére. Elő is álltak egy elképzeléssel, amiben már-már jónak mondható végeredmény is születhet.

Azért írom hogy jónak mondható, mert fiatal játékosok esetén semmi sem biztos. NBA-körökben járatos emberek tudják mit is jelent ez, ha mondjuk Greg Oden-re vagy éppen Kwame Brown-ra gondolunk.

Előbbi a 2007-es drafton legelső választás volt, a jövő centerének tartották, de sérülései miatt egyenlőre ez meghiúsulni látszik. Lehet, hogy soha többet nem is játszhat, holott igazából még el sem kezdte. Brown pedig a 2001-es 1/1 volt, azóta viszont egyértelműen visszafelé fejlődik.

Azért írom mindezeket le, hogy tisztában legyen minden olvasó azzal, hogy bár lehet valaki tehetséges, nem biztos hogy húzóemberré válhat a ligában. Derrick Favors (akit a Nets kínál számunkra) pedig nagyon nagy tehetség. A jövő egyik legjobb négyese válhat belőle, ha minden terv szerint zajlik. Mellé kapnánk egy Devin Harris-t, aki nagyon hasznos irányító. Ha a trade megvalósulna, az sajnos Billups ideinglenes elvesztését is okozná, hiszen Anthony mellett őt is be kellene dobnunk a cserébe.

Billups-al kapcsolatban Karl azt nyilatkozta, hogy a jövőben is első számú irányítóként számol vele, és reméli hogy egy esetleges kivásárlás után visszatérhet a csapathoz.(Mellesleg Billups az aktív pályája után is a csapat mellett szeretne maradni, edzőként.)

Ha a Nets-es trade összejönne - amire állítólag a jövő héten kerül sor - akkor több problémával is szembe kell, hogy nézzünk.

Elöljáróban annyit, hogy nagyon bízok abban, hogy mindenki azzá válik, mint amire hivatott. Tehát ha mondjuk Favors idekerül, kiforrja magát a tehetsége. Ebben az esetben a négyes poszt évekre előre meg lenne oldva, bár egy-két "tanulóév" biztosan kell majd neki.

Irányító poszton Ty Lawson hatalmasat fejlődött. Már tavaly is bontogatta szárnyait, de idén lényegesen több időt kap a mestertől, és ki is használja azt. Mind kintről, úgy a betörésekből is egyaránt veszélyes az ellenfél védelmére, és apró termetét hihetetlen gyorsasággal kompenzálja. Ami nem csak fizikai gyorsaságot jelent, de láthatóan fejben is elég összetett a kissrác. Mondhatni, lesz belőle valami...

Számomra rögtön Lawson után Arron Afflalo az, aki váratlan meglepetést okozott a játékbeli fejlődésével. Neki láthatóan motivációs problémái sincsenek, számára minden meccs az életben maradás. Ez pedig pozitív jelző, főleg a csapatsportokban. Védőoldalon eddig is szívós, jó munkát végzett. Viszont támadásban egyszerűen hihetetlen mit fejlődött. Még emlékszem a detroiti Afflalo-ra, aki még középtávoliból is ritkán volt eredményes. Most viszont úgy hajigálja a triplákat, mintha mindig is ezt tette volna. Azt hiszem, ez a két játékos lehet a jövő Nuggets-ének kulcsa. Ők egész biztosan alappillérei lesznek a csapatnak, bár azért arra számítani kell, hogy Afflalo-ért mélyen zsebbe kell majd nyúlni a nyáron,hiszen lejár a szerződése.

Ha már a szerződéseknél tartunk, szóba hoznám Al Harrington-t, akit egész egyszerűen a mai napig nem értem hogy miért szerződtettünk 5év/28 millióra?! Valószínűleg a régi menedzsment óriási baklövése, melyet az új GM, Masai Ujiri szeretne kijavítani, és vagy az Anthony-trade-ben elsütni valahová, vagy esetleg valamilyen más formán megválni tőle. A szándék mindenképpen jó, de nagyon nehéz munka lesz ez neki.

Anthony távoztával a hármas posztunkon óriási űr fog keletkezni. Van oda ugyan egy Forbes-unk és egy Balkman-unk, illetve JR Smith-t is időlegesen egy alacsonyabb szerkezettel pályára lehet küldeni ezen a poszton, de ide mindenképpen erősítenünk kéne. Kiszemeltünk Nicolas Batum Portland-ből, és éppen ezért is kell nekünk Harris a Nets-től, hogy megfelelő ellenértékként szolgáljon érte. Nem fogják könnyen adni, az is biztos. Sőt, szerintem egyáltalán nem fogják adni. Akkor viszont más irányban kell kereskednünk, mert a fentebb felsorolt emberek ugyan ígéretesek, de kezdőként, hosszútávon erőtlenek.

Személy szerint kedvelem Kenyon Martin-t illetve Chris Andersen-t, viszont sajnos felettük már eljár az idő, és mindinkább sérülékenyek. Martin szerződése lejár év végén, amit nem bánnám ha meghosszabbítanánk, de csak olyan évi 2-3 milláért érné meg. Hozzáfűzöm gyorsan, hogy JR Smith szerződése is le fog járni, és ha vele is hosszabbítunk, akkor ismét csak pénzügyi kereteink széléhez fogunk közeledni. Andersen mindenképpen kell palánk alá, bár mintha idén nem repülne olyan elánnal, amihez valószínűleg a sérüléseinek is köze van. A poszton előtte álló Nené is nagyon sokat fejlődött idén, méltán húzóembere lett a csapatnak. Nyáron player-opciója lesz, remélem él vele és marad nálunk. De egyébként érte is óriási versenyfutás várható a többi csapat részéről a holtidőszakban, mivel kevés jó center pattogtat jelenleg a ligában. Ha őt is elveszítjük, akkor komoly gondaink lesznek nyáron is, holott még igazából a Melo által előidézett gondok előtt állunk.

Személyes véleményem szerint, jelen helyzetünkben badarság lenne a teljes rebuild, azaz a nulláról való építkezés fiatalokkal. Egyrészt mert már most a kezünkben van egy fiatal mag, másrészt pedig ahhoz évekre előre fel kellett volna tankolni draftcetlikkel. Ha most viszont a Nets-től sikerülne kapni kettőt, akkor a folyamatos építésben igen fontos téglaként szolgálhatnak majd az újoncok, miközben a csapat alapjai egyben maradnának, csak a hosszú szerződéseket futtatnánk ki. Billups kivásárlása is ezt látszik alátámasztani, mert azzal is spórolhatnánk 10 milliót.

Összességében optimista vagyok, de azt mindenképp megjegyezném, hogy ha Anthony elmegy, visszaesés várható majd a tabellán, eredményekben. De ezen túl kell lépni, és ha kis idő elteltével ezt sikerül áthidalni - az Anthony clutch-okat, a befejezéseket, azt a morális pluszt, amit egy egészséges Anthony adott a csapatnak - akkor hosszútávú, és magas célok várnak ránk, szép sikerekkel.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Remélem már nem sokáig tart ez a kettősség, és a sok herce-hurcát magunk mögött hagyva, ismét egy dologra koncentrálhatunk majd: a játékra.

Újra eljött az ideje, hogy beszámoljunk a legbüszkébb denveri sportolók holtszezonjáról, azaz a bajnok Colorado Rapids egyesületének elmúlt hetekbeli történéseiről. Ismét végrehajtottunk néhány tranzakciót, illetőleg a csütörtöki napon lebonyolították az idei draftot, melyen a csapatunk is képviseltette magát, mostani írásunk gerincét is a 2011-es MLS amatőr játékosbörze teszi ki.



Az idei draftot Baltimore-ban rendezték meg csütörtök kora délután, és a vártnak megfelelően a börze elsősorban a friss egyetemi bajnok University of Akron tehetségeiről szólt, mivel az első nyolc helyből öten ebből a csapatból keltek el. Az 1/1-es lehetőségből az újonc Vancouver Whitecaps az U20-as amerikai csapatban játszó csatárt, Omar Salgado-t választotta ki, így a második helyen a másik újonnan létrehozott egyesület, a Portland Timbers ölébe hullott a draft legjobb játékosának tartott középpályás, Darlington Nagba az Akron-ból, így az általános vélekedés szerint az oregoni gárda lett a draft nagy nyertese. Ezt követően a harmadik helyen a csapattársa, Perry Kitchen talált gazdára a DC United által, majd egy újabb akutális egyetemi bajnok, a hátvéd Zarek Valentin csatlakozott a Chivas USA-hez.

Tavalyi MLS-győztes révén a Rapids csak az első kör legvégén, az összesítésbeli 18. pozícióban tehette meg első választását. Bár Smith mester nem titkoltan szerette volna elcserélni az első fordulós lehetőségünket egy rutinosabb játékosra, megfelelő értékű ajánlat híján inkább a draftolásra váró fiatalok közül választott, és a döntése végül a hátvéd Eddie Ababio-ra esett. A North Carolina University tehetsége csapata meghatározó játékosa volt az elmúlt években, két alkalommal még az ACC-konferencia All-Star listáján is helyet követelt magának. A ghánai származású hátvéd gyermekkora óta az Egyesült Államokban él, és az U17-es amerikai válogatottban is feltűnhetett már. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy hosszú ideje nagyszerű barátságot ápol a Rapids ifjú védőjével, Anthony Wallace-szal. Ababio elmondta, hogy otthonából követte a draftot teljes nyugalommal, amikor jókora elképedésére a Colorado kiválasztotta őt. Előzetes várakozásai szerint legkorában csak a második körre prognosztizálta magát, így nagyon kellemes meglepetés volt, hogy korábban került sorra. "Nagyon boldog voltam, hogy éppen a Colorado választott ki, hiszen egy igazán kimagasló egyesületről van szó. Nagyon erős a csapat, így nehéz dolgom lesz bekerülni a keretbe. Alig várom már az edzőtábort, szeretnék minél többet tanulni a rutinosabb játékosoktól, készen állok a feladatra, azt megígérhetem, hogy keményen fogok dolgozni" - lelkendezett a friss első körös kiválasztottunk.



Még egy választásunk lehetett az egész drafton, méghozzá a második körben, a 36. helyen pedig szintén egy hátvéd mellett köteleztük el magunkat, és a Michigan State-ről érkező Colin Givens-nek adtuk meg a lehetőséget. A 21 éves védő két éve a második, a legutóbbi szezonban pedig már a BigTen-konferencia első All-Star együttesének volt a tagja. Egyetemi pályafutását még a West Virginia-ban kezdte, ahol csapattársa volt a Rapids által egy éve draftolt LaBauex-nak, majd hogy közelebb legyen otthonához, átkerült a Michigan State-re. A 2010-es idényben csapatával csak a legjobb 16 között estek ki a rájátszásból, miután éppen Ababio együttesétől, a North Carolina-tól kaptak ki egy tizenegyespárbaj után. Givens is megfordult már a korosztályos válogatottban, és az U18-as amerikai csapatban például Wallace-szal is játszottak együtt. A második körös kiválasztottunk szintén otthonról követte az eseményeket a családja társaságában, és ugyancsak hátrébbra várta volna magát. "Néhány csapat választása előtt édesanyám megjegyezte, hogy "ez szép város, jó lenne, ha ide kerülnél", de egynél sem választottak ki. Aztán a Rapids döntése előtt annyit mondott, "Denver tényleg nagyszerű hely lenne", én lenyugtattam, hogy ne fájdítsa a szívemet, erre egyszercsak meghallottam a nevemet, hogy engem választottak. Mondanom sem kell, mennyire boldog voltam, el sem akartam hinni. Nem is lehetett volna szebbet elképzelni, mint hogy a bajnokcsapathoz kerüljek" - emlékezett vissza a draft napjára Givens.



További aktuális Rapids-hírek:

- Denver legtekintélyesebb sportlapja, a Mile High Sports Magazine a januári számában nyilvánosságra hozta a 2010-es esztendő coloradoi legjobbjait. Ennek értelmében a Rapids első lett az év csapata választáson, míg Casey az év sportolója, Smith pedig az év edzője kategóriában végzett az élmezőnyben.

- A decemberi re-entry drafton kiválasztott Tyrone Marshall-lal sikerült megállapodnunk a kitűzött határidőig egy új, egy évre szóló szerződésről, így a veterán hátvéd a 2011-es szezont a Rapids-nél töltheti. A 36 esztendős bekk érdekes módon annak idején éppen a Colorado-val debütált az MLS-ben még az 1998-as szezonban, azóta már 13 idényt húzott le a ligában, rajtunk kívül megfordult a Miami Fusion, a Los Angeles Galaxy és a Toronto FC csapatainál, a legutóbbi két szezonban pedig már a Seattle Sounders-t erősítette. Bizonyára a tapasztalata sokat segíthet, és jelen állás szerint a Kimura-Moor-Wynne-Wallace alapnégyes mögött a legelső tartalékhátvédünk lehet, de akár időnként még a kezdőbe is beverekedheti magát.

- A gárda tavalyi házi gólkirálya, Omar Cummings december 31-e óta az angliai Premier League-ben szereplő Aston Villa együttesével tréningezik. A jamaikai támadó, aki március elejéig készül a szigetországban, a napokban egy levelet küldött a coloradoi csapattársaknak, szurkolóknak, melyben eddigi tapasztalatairól számolt be. Cummings nagyon jól érzi magát Angliában, de továbbra is a Rapids játékosaként képzeli el a jövőt, és a közelmúltban a klubigazgató is határozattan elutasította azokat a híreszteléseket, melyek szerint a birminghami csapat szeretné kölcsön venni a csatárunkat.

Az utóbbi napokban leginkább az Anthony elcserélése körüli huzavona tartja lázban a közvéleményt, ha a Denver Nuggetsról van szó. A rendkívül fontos csere eseményei mellett, közben a pályán is tovább zajlik az élet. A legutóbbi összefoglaló óta öt mérkőzése volt a csapatnak, most vegyük sorra, hogyan szerepelt a gárda ezeken a találkozókon!




















Három mérkőzéses győzelmi szériában voltunk, amikor hazai pályán a Houston Rockets csapatát fogadtuk. Jó esélyekkel várhattuk a mérkőzést, hiszen a fontosabb játékosok közül csak Harringtonra nem számíthatott Karl, a negatív mérleggel álló Rockets, pedig jócskán a verhető kategóriába tartozik. A meccs azért nem volt sétagalopp a csapat számára, az ellenfél ugyanis több, mint három negyeden keresztül nagyon jól tartotta magát és csak egy összeszedett hajrával sikerült felülkerekedni Adelman legénységén. A mérkőzés folyamán mind a két csapat szerzett 7-8 pontos előnyt, de ennél jobban nem sikerült meglépni egyik gárdának sem. A végjáték részünkről nagyon jól sikerült, végre úgy zártuk le a meccset, ahogyan azt kell. A Rockets szinte végig meccsben volt, de a záró negyed második felétől egy fokozattal feljebb kapcsolt a Nuggets, és onnantól érezni lehetett, hogy ez a találkozó csak hazai győzelemmel érhet véget, és 113:106-ra diadalmaskodtunk. A pontszerzést tekintve, 33 pontjával Anthony kiemelkedett a csapatból, e mellé még 11 lepattanót is elkönyvelhetett. Melo-én kívül sok jó teljesítmény kellett ehhez a sikerhez, a kezdőből mindenki átlépte a tíz pontos határt, Nené a lepattanók számában is, így 16 ponttal és 11 lepattanóval Ő is dupla-duplát ért el. A cseresorból, 12 ponttal Lawson volt a legeredményesebb játékos. A jó hajrábeli teljesítményen kívül említést érdemel még, hogy viszonylag kevés pontot engedtünk a festékből az ellenfélnek, ez akkor is örömteli, ha Yao hiányában a Rockets nem túl acélos a palánk alatt. A védekezéssel kapcsolatban Afflalo-t kell még megemlíteni, aki nagyszerűen fogta meg az ellenfél egyik legjobb pontszerzőjét, Kevin Martint, aki több mint 23 pontos idényátlagához képest, ezen a meccsen mindössze 8 pontig jutott.

A csapat következő fellépésére idegenben, a „kisebbik” los angelesi csapat vendégeként került sor. A Clippers ellen eddig, mind a két mérkőzésünket megnyertük, igaz hazai pályán és a vártnál talán szorosabb eredményekkel. Ez alapján rázós összecsapásnak néztünk elébe, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek a feladat. A hazaiak erősen kezdték a találkozót, rögtön egy 6:0-s futással nyitottak, itt még gyorsan eszméltek Billupsék, de az első negyed végére így is hét pontos hátrányba kerültek. A következő negyed elején sikerült közelebb zárkózni, de a félidőre visszaállt a különbség a csapatok közt. A második félidőben sem változott sokat a játék képe, a Nuggets rendre próbálkozott közelebb kerülni, de túlságosan erőtlenek voltak ezek a kísérletek, főleg a védekezés gyengélkedése miatt nem sikerült az egyenlítés. A hazai csapat végig magabiztosan tartotta a 6-8 pontos különbséget, a végjátékban pedig nem adott esélyt a felzárkózásra, ekkor már 10 pontnál nagyobb különbség is kialakult a csapatok közt. Ahogyan a Rockets ellen, úgy itt is érezhető volt melyik csapat a jobb ezen az estén, és gyakorlatilag esélyt sem adva győzött a Griffin vezette Clippers 106:93-ra. A csapatunkból 31 ponttal megint Anthony volt a legeredményesebb, mögötte Billups és Nené következtek 25, illetve 12 egységgel. A cserepad ezúttal nagyon elmaradt önmagától, Smith volt a legjobb 9 ponttal. A vereség legfőbb okait a gyenge védekezésben és a lepattanózásban látom. Utóbbi kategóriában nagyon csúnyán alul maradtunk, 14 lepattanóval szereztek többet a hazaiak.

A Clippers elleni vereség után nem maradt sok idő a sebek nyalogatására, másnap már Sacramentoban szerepelt a csapat. Első ránézésre örülhettünk neki, hogy a nyugati utolsó ellen játszik majd a Nuggets, legalább kiköszörüljük az előző esti csorbát és újra jó formába lendül a csapat. Ennek megfelelően kezdte a meccset Karl csapata, az első negyed végére csak két pont volt az előnye a Kingsnek. A második negyedre jelentősen megváltozott a játék, nagyon feljavultak a hazaiak, 40 pontot szereztek ebben a játékrészben, így a szünetre megnyugtató 14 pontos előnnyel mehettek. A két negyed alatt bekapott 69 pont nem sok jóval kecsegtetett a folytatásra nézve, de a harmadik negyed elején jó játékkal közelebb kerültünk az ellenfélhez, még egyenlíteni is sikerült, ám ekkor valamilyen érthetetlen oknál fogva ahelyett, hogy még jobban felpörögött volna a csapat, szétesett a játékunk és a negyedből hátralévő néhány percben a Kings újra elhúzott tíz ponttal. A negyedik negyed elején sem találtunk fogást az ellenfélen, így a különbség már húsz pont fölé is nőtt. Ekkora hátrányban a játékosok feladták a mérkőzést, így nagyon sima, 20 pontos, 122:102-es vereséget szenvedtünk a Kings otthonában. A csapatból Martin kihagyta a meccset, de ez nem lehet mentség erre a produkcióra. A legeredményesebb pontszerzőnk természetesen Anthony volt, 26 ponttal, őt Nené és Billups követte 17 és 16 ponttal. Egy ilyen eredmény után azt gondolom ennél mélyebben fölösleges az egyéni teljesítményekkel foglalkozni, hiszen a mutatott játék és a végeredmény minősít valamennyi játékost. Nagyon kiábrándítóan játszott a csapat, elkeserítő egy mérkőzés volt.























Két súlyos, idegenben elszenvedett vereség után, már-már győzelmi kényszer alatt játszva fogadtuk a New Orleans Hornets-cet. Martin és Andersen sérülések miatt kihagyták a találkozót, ennek következtében jelentősen meggyengültünk a tábla alatt, főleg védekezésben. A nehézségek ellenére egészen jól álltuk a sarat, úgy másfél negyeden keresztül. A második játékrész végén aztán elhúzott a Hornets és innentől már csak komoly hátrányból követtük őket. Az utolsó negyed vége felé volt egy erőtlen próbálkozás a részünkről az egyenlítés érdekében, de három pontnál közelebb nem kerültünk, végül 96:87-re vereséget szenvedtünk. A kezdő ötös minden tagja kivétel nélkül pocsék teljesítményt nyújtott. Anthonynak egyáltalán nem volt kedve játszani, ha a szerződése nem kötelezné rá, szerintem el sem ment volna a meccsre. A másik húzóembernek, Billupsnak is nagyon gyengén ment a játék, 2/12-es mezőnymutatóval zárta a meccset. Az egyetlen pozitívum Harrington játéka volt. Egyedül neki volt kedve játszani, szépen oda is tette magát, 20 pontot szerzett, a padról beszállva, megmentve ezzel a csapatot egy hatalmas veréstől.

A következő hazai meccsre a körülmények miatt szinte már az esélytelenek nyugalmával készültünk. A feljhatás Anthony körül ezekben a napokban érte el a csúcspontját, szinte senki sem lehetett biztos a csapatból abban, hogy elcserélik-e vagy esetleg marad Denverben. Ilyen körülmények közt fogadtuk a Phoenix Suns-t, jó hír volt viszont, hogy Martin és Birdman visszatértek. Borzasztó gyengén kezdett a csapat, egy negyed után 12 pontos hátrányba kerültünk. A második negyedre aztán varázsütésre fantasztikusan kezdtünk el játszani, 44 pontot szereztünk ebben a játékrészben és a szünetre már kilenc pontos előny birtokába mehettünk. A harmadik negyedben továbbra is nagyszerűen játszott a Nuggets, a záró negyed előtt 30 pontosra növeltük az előnyünket. Az utolsó negyed ilyen előny birtokában már csak formalitás volt, végig a cserék voltak pályán. A meccset meglepetésre kiütéssel nyertük, 132:98-as arányban. Az első negyedet leszámítva mindenki nagyszerűen játszott. A sok jó teljesítmény közül is kimagaslott Afflaloé, a fiatal kettes pályafutása eddigi legjobb meccsét játszotta, 31 ponttal új karriercsúcsot állított fel, ezt elképesztő, 11/14-es mezőnymutatóval hozta össze és mindössze egyetlen lepattanó hiányzott neki a dupla-duplához, nálam eddig ez volt a szezon legjobb teljesítménye, a csapat teljes játékosállományát figyelembe véve. Egy ilyen meccsen természetesen Anthony sem maradt adós a pontokkal, 28-at szerzett belőlük és neki sikerült az, ami Afflalonak nem, elérte a dupla-duplát 10 lepattanóval. A cseresorunk is nagyon jól játszott, közülük Lawson volt a legeredményesebb 16 ponttal és 5 assziszttal, szorosan követte Őt Smith 15 egységgel. Az idény talán legnagyobb győzelme volt ez, reméljük csapat ezzel visszatalált a helyes útra!

Nehéz időszakon megy át a csapat, valószínű, hogy Anthony elcserélése miatt nem a legjobb légkörben készülnek a játékosok a mérkőzésekre és talán ennek volt betudható ezen az öt mérkőzésen a hullámzó teljesítmény. Rövid időn belül elszenvedtük a szezon egyik legcsúfosabb vereségét a Kings ellen, majd pár nap múlva besöpörtük az egyik legnagyobb győzelmünket a Suns ellen. A csapat érdekében a vezetőségnek minél előbb le kellene zárnia az Anthony-ügyet, hogy újra nyugodt légkörben dolgozhassanak a többiek. Remélem, időben végére járnak a dolognak és kihozzuk ebből a szezonból a maximumot!

A közeljövő mérkőzései:

Péntek, 04:30 Miami Heat @ Denver Nuggets
Vasárnap, 03:00 Cleveland Caveliers @ Denver Nuggets
Jövő hétfő, 03:00 Denver Nuggets @ San Antonio Spurs
Jövő csütörtök, 03:00 Okalhoma City Thunder @ Denver Nuggets
Jövő szombat, 04:30 Los Angeles Lakers @ Denver Nuggets

Az Eszak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 26-13 (39 meccs)
2. Utah Jazz 26-13 (39 meccs)
3. Denver Nuggets 21-16 (37 meccs)
4. Portland Trail Blazers 20-19 (39 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 9-30 (39 meccs)

A napokban hozták nyilvánosságra az idei NHL All Star gálán résztvevő játékosok listáját és két denveri hokis is bekerült a keretbe. A 36 fős választott "felnőtt" listára a Colorado Avalanche aktuális házi pontkirálya Matt Duchene került fel, míg a 12 legjobb újonc közt Kevin Shattenkirk képviselheti a bordó-fehéreket.




















A szurkolói szavazások után hat játékos jutott el elsőként a gálára, akik posztonként a legtöbb voksot gyűjtötték be. A csatárok közül Sidney Crosby, Evgeni Malkin (mindketten Pittsburgh), Jonathan Toews (Chicago) került be, a két védő Duncan Keith (Chicago) és Kris Letang (Pittsburgh), a kapus pedig Marc Andre Fleury (Pittsburgh) lesz. Ez után az NHL vezetősége további 36 játékost jelölt ki, akik bekerültek még a gálára. Az így kialakult 42 fős mezőny maguk között megszavaz két csapatkapitányt, akik pedig a meccs előtti napokban egy fajta draftszerű beosztás szerint kiválasztják, hogy a többiek közül mely hokisok szerepeljenek a csapatukban, 12 csatár, 6 védő, 3 kapus forma szerint. Vagyis az eddigi Kelet-Nyugat párharc helyett egy jóval vegyesebb küzdelem lehet, a két megválasztott csapatkapitány gárdái között. Ezen kívül meghívtak még 12 újonc játékost, akik a gála meccsen ugyan nem, de az ügyességi versenyeken felléphetnek.

Duchene az idei szezonban végig a csapatunk egyik húzóembere. Jelenleg 43 meccs után 43 ponttal az Avs legeredményesebb játékosa, 18 pontja és 25 asszisztja szintúgy a legjobb teljesítmény házon belül. Komoly elismerés, hogy a 2009es 1/3as választottunk már a második NHL szezonjában meghívást kapott az All Starra. Duchene a napokban ünnepli a 20. születésnapját, vagyis az Avalanche legfiatalabb All Star résztvevője lesz, a klub bővebb történetében is csak Nolan 1992ben és Sakic 1990ben volt ott egy gálán nála fiatalabbként.

Shattenkirk bekerült a tucatnyi újonc résztvevő közé. Nem is lehetett kérdéses, mivel a többségnél kevesebb meccsen játszva is előkelő helyet foglal el a pontszámokban, feltünése óta folyamatosan top10es a kanadai táblázaton ahogy most is. Az első 31 mérkőzéséről 20 pontot (5 gól, 15 assziszt) regisztrál, ezzel jelen állás szerint a második legeredményesebb újonc bekk a ligában, de az őt egy ponttal előző Fowler jóval több meccset játszott le.

Azért lehet hiányérzetünk, hogy csak ők ketten mehetnek a gálára, mivel még több Avalanche hokis érdemelte volna meg a lehetőséget, de a liga ügyelt arra, hogy minden csapatból legyen legalább egy képviselő, így nem biztos, hogy minden esetben a legjobbak kerültek be a névsorba. Fájhat például Stastny kimaradása, aki évek óta stabil pont/meccs játékos, mégsem veszik észre őt sehol Denveren kívül, de az élete legjobb évét futó Liles kihagyása is felháborító, hiszen idei teljesítménye alapján az elit védők közé tartozik, erre a legjobb 12 közé mégsem választották be. Furcsa ítéletek, de megszokhattuk már, hogy az All Star Gamek erről szólnak, ne idegeskedjünk emiatt. Örüljünk, hogy ők pihenhetnek a szünet alatt, Matt és Kevin pedig majd becsülettel képvisel minket! :)

A 2011es All Star gálát a január 29-30i hétvégén rendezik meg Raleighben a Carolina Hurricanes csarnokában, az RBC Centerben.

A résztvevők névsora:

Csatárok: Corey Perry (Anaheim), Jarome Iginla (Calgary), Eric Staal (Carolina), Patrick Kane, Patrick Sharp, Jonathan Toews (Chicago), Matt Duchene (Colorado), Rick Nash (Columbus), Loui Eriksson, Brad Richards (Dallas), Ales Hemsky (Edmonton), Anze Kopitar (Los Angeles), Patrik Elias (New Jersey), Claude Giroux (Philadelphia), Sidney Crosby, Evgeni Malkin (Pittsburgh), David Backes (St. Louis), Steven Stamkos, Martin St. Louis (Tampa Bay), Phil Kessel (Toronto), Ryan Kesler, Henrik Sedin, Daniel Sedin (Vancouver), Alex Ovechkin (Washington)
Védők: Dustin Byfuglien, Tobias Enström (Atlanta), Zdeno Chara (Boston), Duncan Keith (Chicago), Nicklas Lidström (Detroit), Brent Burns (Minnesota), Shea Weber (Nashville), Marc Staal (NY Rangers), Erik Karlsson (Ottawa), Kris Letang (Pittsburgh), Dan Boyle (San Jose), Mike Green (Washington)
Kapusok: Jonas Hiller (Anaheim), Tim Thomas (Boston), Cam Ward (Carolina), Carey Price (Montreal), Henrik Lundqvist (NY Rangers), Marc-Andre Fleury (Pittsburgh)
Újoncok: Cam Fowler (Anaheim), Tyler Seguin (Boston), Tyler Ennis (Buffalo), Jeff Skinner (Carolina), Kevin Shattenkirk (Colorado), Jordan Eberle, Taylor Hall (Edmonton), Evgeny Dadonov (Florida), Michael Grabner (NY Islanders), Derek Stepan (NY Rangers), Oliver Ekman-Larsson (Phoenix), Logan Couture (San Jose)

Az elmúlt hétvégén rendezték meg a nyitó fordulót az NLL 2011-es szezonjában, és a szombati első mérkőzését a Colorado Mammoth drámai küzdelemben, hosszabbításos csata végén, 11-10 arányban vesztette el a címvédő Washington Stealth ellen a Pepsi Center-ben. Bár az eredmény miatt némileg csalódottak lehetünk, a csapat nagyszerű küzdése és erőfeszítése jócskán bizakodásra adhat okot a jövőre nézve.



Az egy évvel ezelőtti ligautolsó helyezés ellenére a szezonnyitó mérkőzésen több mint 17 ezer lacrosse-fanatikus fogadta a Mammoth hőseit a denveri oroszlánbarlangban. A Mammoth pedig a tavalyi gyenge szereplésből tanulva idén igyekezett még nagyobb erőbedobással harcolni, és már a szezon első meccsén komoly terveket szövögettünk a 2010-es kupagyőztes Stealth ellen. A mérkőzés kiegyenlített csatában vette kezdetét, azonnal látszódott, hogy ezen az estén tényleg nagyon igyekezni fogunk megszorongatni a riválist. Végül az első negyed derekánál a gólzsák Zywicki nagyszerű találatával szerezte meg a vezetést a bajnokcsapat, de alig három perccel később jött a coloradoi válasz, amikor Shewchuk indításából az újonc védő Ben Davies találta magát ajtó-ablak helyzetben, és biztosan váltotta gólra a lehetőséget, megszerezve ezzel pályafutása és a csapat idei első találatát egyben. Sajnos, a játékrész befejezése nem sikerült a mieinknek, és kisvártatva Sedgwick is beköszönt, majd az utolsó pillanatokban a kapus levitelével támadtunk, de elvesztettük a játékszert, és Grimes a padról visszaigyekvő Levis kapust megelőzve a hálóba helyezett. Ezzel 3-1-es előnyben voltak a vendégek a kezdő negyedóra után.
A második felvonást azonnal egy hatalmas bunyóval kezdték a felek, a mieink részéről az új szerzemény Toll volt a kereszttűzben. Nem sokkal később pedig rövid időn belül két kiállítást is elszenvedtünk, a Stealth ezekből két percen belül kétszer betalált Zywicki és Hartzell révén, így 1-5-nél kezdtünk egyre komolyabb gondba kerülni. Azonban az összeomlás helyett a következő percekre megfékeztük a washingtoni rohamokat, és hosszú minutumok teltek el találat nélkül, mire újra rezdült háló. Szerencsénkre ekkor Roik kapusnak kellett maga mögé nyúlnia, miután John Grant Jr hatalmas erővel bombázott a kapujába, alig egy perc múlva pedig ismét a mieink újdonsült hadvezére volt eredményes egy szédületes cselt követően. Sőt, bő két perccel a nagyszünet előtt Brian Langtry ugorhatott ki ziccerben, amelyet egy remek előrevetődéses találat formájában értékesített, így egyetlen gólra zárkózott fel a Mammoth, féltávnál tehát csupán 5-4-es hátrányban voltunk.

A szünet után a Washington kaparintotta meg a faceoff-ot, és az első támadásukat rögtön góllal fejezték be, miután Duch révén voltak eredményesek. Nem sokkal később ismét visszajöttünk egyetlen gólra, ugyanis a másodéves Cliff Smith tüzelt a kapuba egy hatalmas pattintott lövéssel. Aztán megint a küzdelem jegyében zajlott a játék, majd a harmadik negyed közepe táján egy zseniális ellentámadást a harmadik találatát szerző John Grant Jr jóvoltából fejeztünk be góllal, így 6-6-nál utolértük a Stealth-t. Két perccel később pedig először az est folyamán a vezetést is megszereztük egy emberelőnyös találattal, melynél ismét A. Gajic hozta helyzetbe a szédületesen játszó John Grant Jr-t. Már csak néhány perc volt hátra ebből a felvonásból, ellenben mégis képtelenek voltunk vezetéssel fordulni az utolsó negyedre, ráadásul egyenesen hátrányba kerültünk, mivel a negyed befejező két percében kétszer talált be a washingtoni alakulat, előbb Johnson, utóbb pedig a mesterhármast elérő Zywicki tüzelt a hálóba. Vagyis a vendég együttes 8-7-es előnyre tett szert a harmadik 15 perc után.
A folytatásban a feketemezesek egy szabálytalan cserét hajtottak végre, de az így kínálkozó PP-lehetőséggel képtelenek voltunk élni. Nem tudtunk kiegyenlíteni, és az utolsó tíz percen belülre fordulva Hartzell növelte tovább az ellenfél előnyét. Egy percre rá Mike McLellan ütőjéből érkezett a denveri válasz, de másodpercek múlva Duch állította vissza a két gólos különbséget. 8-10-re álltunk, és egyre inkább fogyott az időnk, kevés reményünk maradt a végjátékra, a csapat azonban nem adta fel, és óriási offenzívába kezdtünk, Langtry-ék hatalmas bombái valósággal kifüstölték Roik-ot a vendég kapuból, de csak állta a lövéseinket. Egészen addig, amikor már csak négy és fél perc volt hátra, ekkor ugyanis Mike McLellan egy újabb zseniális találattal lepte meg az ellenfelet. Két minutummal a rendes játékidő vége előtt pedig Cliff Smith is megszerezte a második találatát egy lendületes támadásból, amivel 10-10-re egyenlítettünk. Kisvártatva Rabil egy kifejezetten sportszerűtlen ütközéssel vitte földre Gallant-ot, a denveri kapitány ápolásra szorult, az ellenfél sztárja pedig öt perces büntetésben részesült, majd csak a cserepadunk lélekjelenlétének köszönhetően úszta meg a lincselést a büntetőpadra bemászni készülő, felbőszült Hamley mesterrel szemben. A mieink így óriási lehetőséget kaptak a mérkőzés megnyerésére, hiszen emberelőnyben fejezhettük be a rendes játékidőt, azonban a Stealth kiválóan korlátozta a labdatartásainkat, így az alapjátékrészek után nem született döntés, 10-10-re végeztek a felek.

A hosszabbítás első perceire is maradt még a létszámfölényünkből, de a nagy helyzetek ellenére nem tudtuk betalálni, kissé mintha megijedtünk volna a nagy lehetőségtől. Öt perc után pedig két kiállítást is elszenvedtünk, először Park hátulról érkező ütközését fújták le, majd a hibás sorcserénket vették észre, és természetesen a bajnok együttes már nem engedte meg magának azt a luxust, hogy kihagyja az öt-a-hármas emberelőnyt, s Duch napi harmadik góljával lezárták a mérkőzést. Így hatalmas csatában 11-10-es hosszabbításos fiaskóval kellett beérnünk a nyitó meccsen, annak ellenére, hogy 55-42-vel több lövést eresztettünk meg.






















A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 4+3 és 17 kapura lövés
- McLellan 2+1, C. Smith 2 gól
- Langtry 1+1, Davies 1 gól, Shewchuk 4 assziszt, A. Gajic és Allen 2-2 assziszt
- Levis 31/41 védési hatékonyság
- Leveque 10/22-es faceoff-statisztika
- A három tartalék a hátvéd Chris McKay, illetve a csatár Jason Jones és Josh Wasson-McQuigge voltak, cserekapusként Matt King foglalt helyet a kispadon, míg Dan Carey-re és Jed Prossner-re sérülés miatt nem számíthattunk.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 2-0
2. Washington Stealth 1-1
3. Minnesota Swarm 0-1
4. Colorado Mammoth 0-1
5. Edmonton Rush 0-1

A következő fordulóban a denveriek a szezont két győzelemmel kezdő Calgary otthonában léphetnek pályára, magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:30-as kezdettel. A két évvel ezelőtti bajnok 'Necks a múlt hétvégén 10-9-re múlta felül a Buffalo-t, és 13-11-es diadalt aratott Washington-ban. A Mammoth legközelebb is az esélytelenek nyugalmával, a meglepetés reményével szállhat harcba egy újabb bombaerős rivális ellenében.

Az elmúlt hétvégén az alapszakasz befejezésével a Denver Broncos együttese is lezárta a 2010-es szezonját az NFL-ben, mivel az elmúlt négy szezonhoz hasonlóan csapatunk idén sem kvalifikálta magát a rájátszásba. Így amíg a legjobbak, ill. a legszerencsésebbek még a playoff-ban küzdhetnek, addig mi már hátradőlve, nyugodt körülmények között elmélkedhetünk a magunk mögött hagyott esztendő legfontosabb történésein. Aktuális kiadásunkban blogunk futball-szerkesztői tekintettek vissza a gyötrelmes 2010-es idényre, és próbáltak meg hangolódni a következő szezonra.

















- Mi a véleményed összességében a csapat 2010-es szezonjáról?

Black_Adder válasza: Ősszel én álltam szezonhoz a legpesszimistábban, hogy ne érhessen csalódás. Ehhez képest hatalmasat csalódtam a csapatban. A szezon végére Tebow játéka azért optimizmusra adhat okot, de nélküle se az offense volt a baj...

Filip válasza: 16 fordulón át tartó tömény szenvedés volt, néha kisebb fellángolásokkal...

haromt válasza: S.Z.A.R.!

StormST válasza: Röviden? Fos... Kicsit bővebben: nincs mit szépíteni, a Broncos történetének legrosszabb szezonja volt. Bár vannak biztató jelek, de azért nem lesz egyszerű az út felfelé...

- Mi lehetett a legfőbb oka a példátlanul gyenge szereplésnek?

Black_Adder:
1.) A coaching staff. Nem csak JMD, de mindenkit JMD választott maga mellé.
2.) 0 passrush
3.) 2 év alatt 7 db top50-es pickből se tudtunk elegendő meghatározó játékosokat összegyűjteni.
4.) A sérülések. De azok nem csak nekünk voltak...

Filip: JMD diktatúrája idén végleg csődött mondott, utólag belátva hiba volt zöldfülű edzőt kinevezni, hogy mi legyünk a kísérleti játszótere a hülyeségeihez, de nem tudhattuk előre, hogy ez lesz. Véleményem szerint a megboldogult tréner sorozatos rossz döntései vezettek az idei pokoljáráshoz. Jövőre csak annyit szeretnék, hogy egy tőle merőben más stílusú HC-t hozzunk a csapathoz.

haromt: Josh McDaniels utálata a csapaton belül. Szerintem Tebow-n kívül mindenki rühellte, így szétestek fejben. Na meg a sérülések és a fogalmatlan védelem.

StormST: Rossz személyi döntések (Nolan <-> Martindale, trade-ek), némi pech (Doom, Clady, Goodman sérülései), sokszor a felkészületlenség, néha a fegyelmezetlenség, 1-2 esetben bírói hibák. JMD rossz döntés volt, de talán időben sikerült menteni a helyzetet és így következő szezonban megindulhat felfelé a csapat talán...



- Kik voltak a Broncos legjobbjai az idei szezonban?

Black_Adder:
Mindenképp Brandon Lloyd. Nálam ő az év visszatérő játékosa. Szenzációs elkapásai voltak, 11 TD és 1450 yard. Ezek magukért beszélnek. Miatta lehetett élvezni a szezon során a Broncos-meccseket. Egyébként a teljes WR sorunkat megilleti a dicséret. Ők mindent megtettek.
A két QB-nkal is mindenképp elégedettek lehetünk. Orton utolsó 2 meccsét leszámítva a liga egyik legjobb irányítója volt. Tim Tebow meg hamar elhallgattatta a rosszmájúakat. Láthattuk, hogy mekkora potenciál van benne. Bebizonyította, hogy ő a jövő.
A védelemből DJ Williams hozta a megszokottat, amivel idén is a legjobbak között volt.

Filip: Lloyd egyértelműen klasszis szezont futott, az utolsó meccsek összeomlásáig Orton is nagyon biztató volt, illetve Tebow rendkívüli profizmusról tett tanubizonyságot az első kezdő meccsein. A védelemből szerintem leginkább D.J. Williams-t érdemes kiemelni, a többieknek voltak hullámvölgyeik, de még a két rookie CB játékában is sok pozitívumot fedezhettünk fel. A ST kapcsán Prater abszolút kimagaslót művelt, remek formában volt a sérüléséig, a visszahordók közül Decker tetszett a leginkább, leszámítva, hogy háromból két return-nél elejtette a labdát.

haromt: Brandon Lloyd. Evidens. J.D.Walton is tetszett. A védelemből csak Champ, Jamal Williams és Marcus Thomas nyújtott jót.

StormST: A támadó oldalon Lloyd-ot, Orton-t és Tebow-t emelném ki, meg Moreno-t, amikor egészséges volt. A védő oldalon nem nagyon lehet komoly pozitívumokat mondani senkiről, akikkel én elégedett voltam, az DJ, Champ, Bannan és Haggan, valamint Mays is néha...


















- Kik voltak a leginkább alulteljesítő játékosaink az idei szezonban?

Black_Adder:
Az OL. Az első 5-6 meccsen mindig más felállásban játszottak. Ez pedig nem a Madden NFL, itt a játékosoknak össze is kell szokniuk.
Az RB-k. Moreno sokat volt sérült és rajta kívül senki nem hozta az NFL szintet. Meggyőződésem, hogy ha Buckhaltert többet használjuk, akkor jobb lett volna, Ball és Maroney takarodjanak.
Richard Quinn szintén nagy bust eddig, és ha már a Quinneknél vagyunk, a BQ tradedel se mi jártunk jól.
A védelem. Mindig tartalékosan kellett kiállniuk, de ennél mindenképp több kellett volna. Nate Jonest és McBeant nem akarom többet Broncos mezben látni.
Az ST is szar volt. Colquitt húzzon egy zacskót a fejére és úgy húzzon el innen, de gyorsan.

Filip: Maroney ezt a különmeccset toronymagasan nyerte, de az offense-ből még Harris és Royal is tudása alatt teljesített. A védelemben szerintem még több várakozáson aluli produkcióhoz volt szerencsénk, kiváltképpen a secondary-ből Jones és Goodman. Illetve Colquitt-nak is volt egy borzalmasan rossz időszaka.

haromt: Maroney minden idők legrosszabb Broncos játékosa. Kuper is szar volt. A defenseben kb mindenki rossz volt a fent említett hármason kívül.

StormST: Huh... Hát az OL kompletten elég rossz volt a szezon elején, igaz a végére belejöttek, mondjuk ehhez egy mobilisabb QB is kellett. Számomra akik mindenképpen eszembe jutnak, az Nate Jones, Maroney, Richard Quinn, valamennyire Goodman (sokat volt sérült, amikor játszott, akkor se volt igazán jó), meg Lance Ball is elég gyenge volt.

- Ki volt az év legjobb újonca nálunk?

Black_Adder: 3 meccs alapján oda lehet adni Tebownak? Amikor játszott, akkor ő volt a legjobb Bay-bay és Decker se játszott sokkal többön. Cox viszont elég sokat töltött a pályán, többnyire nehéz helyzetben mégis elég jól helytállt. Én inkább rá tenném a voksot, de jövőre a mostani újoncok közül alighanem TT lesz a legnagyobb sztár.

Filip: Tebow. Nem lehet nem őt mondani, még ha keveset is játszott, emberfelettit nyújtott, de jónéhány újoncunk nagyszerűen mutatkozott be, őket végképp nem lehet hibáztatni a szereplésért, csak hát nem tudtak csodát sem tenni.

haromt: J.D. Walton

StormST: Perrish Cox, nálam mindenképpen. Mondjuk igazából én egyik rookie-ra se panaszkodom, Bay-Bay is mutatott szép dolgokat, Tebow a végén főleg, Beadles is megtalálta a helyét a szezon végére, Decker-t is megtaláltuk a finisre, meg Thompson se volt rossz.

- Mennyire hiányzott a csapatból Elvis Dumervil?

Black_Adder: Nagyon

Filip: Egyértelműen hiányzott, hiszen az utolsó néhány meccs kivételével semmiféle pass rush-t nem csináltuk, ennél mindenképpen többet vártam volna a többiektől.

haromt: Lusta vagyok megnézni, de kb az egész csapat csinált idén annyi sacket, mint Doom tavaly egyedül... Ennyi

StormST: Nagyon. Az utolsó meccsig volt összesen 18 sack-ünk (akkor lett 5), neki tavaly volt 17. Azt hiszem ennyi magyarázatnak épp elég...

- Melyik volt számodra a szezon legemlékezetesebb pillanata?

Black_Adder: Tim Tebow 40 yardos TD futása 3&24-re a Raiders ellen.

Filip: Tebow minden egyes pályán töltött perce az örökké valóságot fogalmazta meg. :)

haromt: Tebow 40 yardos futott TD-je a Raiders ellen.

StormST: Amikor megtudtam, hogy JMD-t kirúgtuk! :D





















- Milyen legfőbb változásokra számítassz az offszezon alatt a keretben?

Black_Adder: Valószínűleg teljesen új edzői stáb, teljesen új elképzelésekkel. Remélem a mostani meglévő /*a 2 évvel ezelőttinél gyengébb*/ alapokat nem fogja lerombolni az új HC. A teljes védelmet újra kell éleszteni, az se kizárt, hogy visszatérünk 4-3-as védekezésre. Ezt személy szerint nem tartom a legjobb ötletnek, de az biztos, hogy nagy változások lesznek. Az offenseben jövőre szerintem többet fogunk TE-t elkapásra használni, esetleg sémát váltunk a futásblokkolásban attól függően, hogy ki lesz az új HC vagy OC. A játékosok személyében viszont nem lesz nagy változás. Jöjjön egy TE, a többi maradhat.

Filip: Igazából minden az új edző és/vagy DC kinevezésétől függ. Az offense-ben olyan túl nagy változásokra nem számítok Orton távozásán kívül, viszont a védelemben könnyen óriási forgószínpad lehet idén tavasszal is, a DL-ban és a DB-ek között jókora takarítás lehetséges, nem kizárt rutinos vezéregyéniségek búcsúzása sem, illetve a draftról és a szabadügynök piacról is főleg ezen posztokra várok erősítéseket.

haromt: Kell pár jó veterán a védelembe. De amíg nincs edző nem tudom pontosan mit várjak.

StormST: A védelemben lesz csere-bere gazdagon, ebben biztos vagyok, kell DE, NT, S, ILB. A támadó oldalon nem sok változás lesz szerintem.
















- Hol folytatja pályafutását Champ Bailey?

Black_Adder: Nálunk. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül megállapodni vele. JMD leváltása nem tetszett neki, mert nem szereti a változásokat, de ha új csapatba kerül, az is változás lenne a számára. Azt se tartom kizártnak, hog franchise taget teszünk rá. A drafton ugyan PP-vel lehetne pótolni, de én soknak tartom az 1/2-t egy DB-ért, és akad poszt bőven, ahol erősíteni kellene.

Filip: Bízom benne, hogy meg tudjuk őt tartani, de azon sem lepődnék meg, ha az idei történések után inkább távozni szeretne.

haromt: Maradni fog.

StormST: Nagyon remélem, hogy Denver-ben, meggyőzhetőnek tűnik szerencsére...

- Kit szeretnél a csapat 1/2-es draft pick-jeként látni?

Black_Adder: Marcel Dareus. És akkor nyilván maradna a 3-4-es védelem is.

Filip: Ha Champ megy, akkor Peterson-t meg kéne szereznünk a leendő utódjának, viszont ha a klasszis CB marad még Denverben, akkor a legjobb DE-t kell választanunk, amivel nem lehet probléma, mert gyaníthatóan az 1/1-es pick-ből a Panthers másfelé fog tapogatózni, szóval rajtunk múlhat, hogy Bowers vagy Dareus.

haromt: Marcel Dareus (DE, Alabama) vagy Nick Fairley (DE, Auburn) vagy Patrick Peterson (CB, LSU)

StormST: Nem nagyon figyelem a college-et, a legjobb DE jöjjön, ez a lényeg...

- Milyen jövőt jósolsz Tim Tebow-nak?

Black_Adder: Szerintem nagyon jó úton halad az NFL felé. Úgy gondolom, hogy jövőre ő lesz a kezdő irányítónk, és ez sokáig így marad utána. Rá lehet építeni egy olyan csapatot, aminél a SB a cél...

Filip: Ismerve az elszántságát, és látva az első néhány meccseit, én teljesen biztos vagyok benne, hogy a 2010-es évek meghatározó denveri irányítója lesz, amennyiben az új trénernek nem lesz ellenvetése ezzel kapcsolatban. Ha jövőre még nem is várok tőle nagy csodát, de két-három év múlva végleg befuthat, és mindenki el fogja felejteni Manning vagy Brady nevét. :P

haromt: Erre nem vállalkoznék.

StormST: Nagyon jót! Pár éven belül ő lehet szerintem az NFL egyik legjobb irányítója, ha nem is passzolt yard-okban, rating-ben vagy passzolási hatékonyságban, de győzelmekben és összes yard-okban mindenképpen. Megvannak hozzá a fizikai adottságai és mentálisan is nagyon jó...

- Szerinted ki lesz a csapat új vezetőedzője?

Black_Adder: Rick Dennison. Ha már Kubiak nem...

Filip: Titkon reménykedem benne, hogy Elway maga veszi kézbe az irányítást. :D

haromt: Rick Dennison

StormST: Én a jelen állás szerint a régi denveri Rick Dennison-t látom a legvalószínűbbnek, de messze van még a folyamat vége szerintem...

- Ki nyeri az idei Super Bowl-t?

Black_Adder: Seattle Seahawks :P

Filip: New York Jets

haromt: Green Bay

StormST: A Patriots...

- Lesz-e 2011-ben NFL-szezon?

Black_Adder: Remélem, de egyáltalán nem lepne meg a lockout...

Filip: Ugyan jelenleg talán esélyesebb, hogy nem, szerintem meg fognak állapodni.

haromt: Lesz

StormST: Ha nem lenne, akkor gyújtogatás és lázongás lenne belőle, szóval lesz... :D

Ezen a hétvégén végre kezdetét veszi a National Lacrosse League idei kiírása, és a tavalyi évadhoz hűen, 2011-ben is folyamatos követést fogunk biztosítani az érdeklődök számára csapatunk valamennyi mérkőzéséről. A legutóbbi szezon példátlanul gyenge szerepelését követően városunk fedett pályás lacrosse-osai, a Colorado Mammoth legénysége most újra harcba száll, hogy visszaszerezze tekintélyét és kijavítsa a klub nevéhez méltatlan elmúlt idénybeli teljesítményt. Az egész bajnokság legnépszerűbb csapata egy évvel ezelőtt csupán ligautolsó lett, de a - tavalyiak fényében - tudatosnak tűnő, újjáépítést szorgalmazó tranzakcióknak hála, idén újra versenyképesnek ígérkező kerettel kísérelhetjük meg a felzárkózást. Szurkoljunk idén is együtt a város egyik legnagyobb kedvenceinek, hogy a győzelem visszatérjen a Pepsi Center-be akkor is, ha éppen lacrosse-mérkőzést rendeznek az arénában.



A Mammoth a 2006-os bajnoki címe óta jelentős változásokon ment keresztül, azóta egymást követő három évben rögtön, a rájátszás első körében búcsúztunk, míg egy évvel ezelőtt a vezetőség a fiatalítás mellett kötelezte el magát, de az újoncok hiába igyekeztek nagyszerűen, a megfelelő veterán támogatás hiányában a fiatalok erőfeszítései kevésnek bizonyultak, és a csapat minden idők legrosszabb denveri lacrosse-szereplését produkálva, az egész mezőny sereghajtójaként ért célba. Az idei offszezonban ismét több változás történt a csapatnál, és talán kijelenthetjük, hogy meglehetősen mély játékoskeretet sikerült kialakítanunk, valamennyi poszton több erősítést hajtottunk végre, így reményeink szerint újra kompetitív csapat lehetünk az előttünk álló idényben.

Támadók:
A csapat támadójátéka meglehetősen ingadozó volt az elmúlt idény során, mindez leginkább a rutinosabb emberek labilisabb teljesítményének volt betudható, az egykori franchise player Prout helyettesítése pedig kétségtelenül megoldhatatlan feladatnak bizonyult 2010-ben. Shewchuk hiába futotta karrierje valaha volt legjobb idényét 31 góljával és 66 pontjával, igazi vezéregyéniség nem tudott lenni, főleg hogy az év legfontosabb szakaszában még ő is komoly hullámvölgybe süllyedt, de esetében az elmúlt évi szereplésére még mindig nyugodt szívvel építhetünk, és várhatunk hasonlóan eredményes produkciót. A denveri lacrosse ikon, Langtry a kritikák kereszttűzében szerepelt tavaly, miután tőle szokatlanul gyenge, 65 pontos szezont produkált, és szürke, helyenként lélektelenségtől sem mentes teljesítménye kapcsán sokan már a visszavonulását helyezték kilátásba. 6-osunkat azonban nem faragták ennyire könnyű fából, hogy a zseniális pályafutása első nehezebb időszaka után meghátráljon, és 2011-ben saját bevallása szerint minden korábbinál nagyobb bizonyítási vággyal szeretné lecsendesíteni a bírálóit. A poszt két legrégebb ideje Denver-ben játszó rutinos hőse mellett pedig még valakitől egészen biztosan elvárhatjuk a veterán vezető szerepet, aki nem más, mint az elmúlt évek állócsillaga, sokak szerint minden idők egyik legjobb box lacrosse-osa, Grant Jr. Az egykori rochesteri világklasszist egy nagyon komoly csereüzletben tudtuk Colorado-ba csábítani, többek között a megszűnő Orlando Titans szétosztó draftjának 1/1-es poziciójában választott Vinc kapust küldtük el érte. A leendő helyettes kapitány JGJR rendkívül nagy izgalommal várja a váltást, hogy a Keleten eltöltött évek után most egy nyugati lacrosse-nagyhatalomhoz kerülhetett, új inspirációk, új célok lebegnek a szeme előtt, és alighanem egészen biztosak lehetünk benne, hogy mindent meg fog tenni a Mammoth újbóli felvirágoztatásáért. A tavalyi sikeres bemutatkozó szezon után a félelmetes ifjú testvérpárunk is még komolyabb szerepet tölthet be a csapat támadógépezetében, már ha nem lettek volna tavaly is nélkülözhetetlen tagjai az együttesnek. Az ifjabbik fivér, A. Gajic a 2010-es 48 pontos szezonjában is irgalmatlan jól játszott, nem egyszer a hét újonc játékosának is megválasztották, az év végi választáson pedig a harmadik helyen végzett az elsőévesek versenyében, második évében pedig talán még fontosabb szerepet kaphat, ha zöldfülűként is meg tudta csillogtatni vezetőképességeit, akkor idén még inkább itt lehet az alkalom a számára. Örömmel számolhatunk be róla, hogy az elmúlt évad közbeni súlyos megbetegédését I. Gajic már kikúrálta, és újra teljes erőbedobással állhat a csapat rendelkezésére, ami komoly bizakodásra adhat okot, hiszen ha tavaly betegen tíz meccs alatt 16 gólra volt képes, akkor joggal merülhet fel bennünk a telhetetlen kérdés, hogy százszázalékos állapotban mi mindent fog tudni művelni. Egy újabb másodéves, Smith is már megcsillogtatta képességeit újoncként, így az ő tettrekész és lendületes fellépésében is bízhatunk, még úgyis, hogy az év első felében bizonyára egyes sérülések miatt jobbára csak a középpályán fogunk számítani rá. E három fiatal "felnövése" persze nem jelenti azt, hogy idén nem lesz szépreményű újonca a csapatnak, mivel a legmagasabb értékű választási lehetőségünkből (2/11) Crotty-t választottuk ki a torontoi játékosbörzén. Fiatal kora ellenére igazi kulcsembernek volt tekinthető az egyetemi bajnokságban, elévülhetetlen érdemeket szerzett csapata bajnoki címéből, és például a nyári világbajnokságon is fontos találatokkal vezette VB-győzelemhez az amerikai válogatottat. Ugyan eddigi legnagyobb sikereit mind szabadtéren érte el, biztosak lehetünk benne, hogy nem mindennapi képességeit a sportág fedett pályás változatában is ki fogja bontakoztatni, és akár már újoncként vezéralakja lehet a denveri együttesnek. Élete első profi évére készül az offszezonban próbaszerződéssel leigazolt Jones, aki egy évvel ezelőtt a WLA-mezőny egyik legjobb pontszerzője volt, az edzőtábor és az előidény alatt mutatott teljesítményével pedig elnyerte az edzői stáb tetszését, így helyet kapott a szezonkedző keretünkben. Egy másik offszezonbeli csere üzlet kapcsán a Toronto rutinos góllövőjét, McLellant is megszereztük egy jövőévi második körös draftjogért cserébe, tavaly a fiatalos Rock-ban 22-szer volt eredményes és egészen a döntőig jutottak, hasonlóval alighanem idén is kiegyeznénk, elsőszámú gólzsák vélhetően nem lesz, de az emberelőnyös játékunkban könnyen hatékonyan tevékenykedhet. Az utolsó név az aktív keretünkben pedig a közelmúltban leigazolt Wasson-McQuigge, miután a Toronto listájára nem fért be, az edzőtábor alatt elbocsátották, a mieink pedig hamar lecsaptak rá, és bízunk benne, hogy a csapat hasznára lehet a keménykötésű, elsősorban a játék munkásabb elemében produktív támadó. Egy offszezonbeli műtét miatt egyelőre nem számíthatunk az elmúlt szezonban 25-ször eredményes gólzsák Prossner-re, pedig a szertelen tüzér a tavalyi évben egyre jobban kiegyensúlyozta a játékát, így idén igazán kiugró termelést vártunk vona tőle, némileg szerényebbek vele kapcsolatban az elvárásaink, főleg hogy nem tudjuk, pontosan mikor lesz újra játékrakész állapotban. A bő keret tagja még az Outlaws-ból már ismerős Martin, akit ugyancsak a 2010-es drafton választottunk ki, de a 23-as roster-be nem tudta beverekedni magát, az év későbbi szakaszában azért könnyen megkaphatja a lehetőséget.

Középpályások:
A középpályássorban történt a legkevesebb változás, együtt maradt az elmúlt években kialakult mag, de azért egy új szerzeménnyel ide is beerősítettünk. Kezdjük is rögtön vele, Park még az offszezon elején, a Titans felszámolásakor került a birtokunkba, kifejezetten rutinos játékosnak számít, az idei már a hatodik idénye lesz a ligában, harcos, keménykötésű munkás sportoló hírében áll, s leginkább a tavaly botrányosan működő labdaszerzésekben számíthatunk a hathatós közreműködésére. Az elmúlt évi gyengébb szereplése ellenére maradt a csapatnál a Mammoth-ot megalakulása óta erősítő veterán Carlson, sokan tőle is a visszavonulást várták volna, mert legutóbb igencsak megrekedtnek tűnt, de még egyszer idén újra igyekszik leporolni magát, hogy újra a régi fényében csilloghasson. Természetesen N. Gajic is újabb évet kezdhet meg a csapatnál, a testvértrió legidősebb tagja az öccsei mentorálása mellett szokásához híven ismét a transition egység motorja lehet, nem várunk tőle semmi extrát, csak a jól bevált szorgalmas produkcióját. Jelen állás szerint ezzel a három klasszikus középpályással rendelkezünk, mivel Carey-re csak később számíthatunk, hiszen még mindig nem épült fel maximálisan az agyrázkódása utózöngéiből. A tavalyi szezont teljes egészében kihagyni kényszerülő közönségkedvenc játékos elmondta, hogy minél előbb szeretne végre újra játszani, rettenetesen hiányzott neki a sport az elmúlt hónapokban, de nem szeretné elsietni a visszatérését, így egyelőre még biztosan várnunk kell rá. A másodéves Richardson a 23-as keretbe nem tudott ugyan beférkőzni, de a bővebb listán számítunk rá, maradt a klub birtokában, így alkalom adtán a csupaszív leendő faceoff-specialistát is bevethetjük még.

















Hátvédek:
Egy évvel ezelőtt bizony a védelem sem kifejezetten állt a helyzet magaslatán, és sokszor meglehetősen határozatlanul léptek fel, így komoly főhullajtást várhattunk a hátsó alakzatban, és gyakorlatilag a hátvédsor felét le is cseréltük a holtszezonban. A legfontosabb távozó az eddigi helyettes kapitány Moore volt, aki nem kívánt szerződést hosszabbítani a mieinkkel, és a közvetlen rivális Edmonton-ban folytatja karrierjét, rajta kívül inkább csak az igazi kerékkötők távoztak, beleértve néhány fiatalabb játékost. Továbbra is a klub alkalmazásában áll a hadvezér Gallant, aki a 2011-es szezonban is a csapatkapitányi cím büszke tulajdonosa lehet. Tavaly gyakorlatilag az egyetlen emberünk volt a védők közül, akivel igazán elégedettek lehettünk, kifejezetten stabil teljesítménye mellett pedig vezetőszerepe is vitathatatlan, nagy szükségünk van a szolgálataira, reméljük idén végig egészséges lesz. A lokálpatrióta Ethington is még a jobbak közé tartozott 2010-ben, így természetesen továbbra is számítunk a szerepvállallására, ebben a fiatalos csapatban már kifejezetten öreg rókának tekinthetjük, a küzdenitudása és a lelkesedése pedig bármikor kifizetődő lehet. A tavalyi évad első néhány hete után leszerződtetett McKay olyannyira jó igazolásnak bizonyult, hogy nem is lehetett kérdéses a hosszabbítása, hiszen még új játékosként, csonka szezont futva is húzóemberünk volt. Rajtuk kívül csupán a kiegészítő ember Forsythe maradt hírmondónak a tavalyi történelmi mélységűen gyenge védelemből, de elnézve az idénre megerősített névsorunkat, nem sok játéklehetőség teremhet a nagy termetén kívül a játékhoz keveset hozzátenni képes bekk számára. Visszatért a csapathoz egy év kihagyás a komoly népszerűségnek örvendő Leveque, a bajnokcsapatunk tagja volt 2006-ban, és azóta is bátran lehetett számítani rá egészen a tavalyi pauzájáig, de most újult erővel, ismét a csapat rendelkezésére fog állni. A teljesen ismeretlen arcok közül Allen számít a legnagyobb névnek, aki a Vinc-Grant Jr féle gigacsere részeként költözött át Rochester-ből Denver-be. Négy éves karrierje során ezidáig félelmetes ütközéseivel és kegyelmet nem tűrő stílusával sanyargatta az ellenfél támadói életét, bízunk benne, hogy ezt a hírét minálunk csak tovább igazolhatja, és hasznos pontja lesz a védelmünknek. Minket erősíthet még a felkészülés során Hamley mestert kifejezetten elkápráztató Davies, a fiatal játékos nyáron próbaszerződéssel került hozzánk, de az elmondottak alapján több, mint bizalomgerjesztő volt a produkciója, így nagy reményekkel várhatjuk a profi bemutatkozását. Végül pedig még a múlt héten leigazoltuk a rutinos Toll-t, miután a Knighthawks-nál nem tartottak igényt a további szolgálataira, de a mieink megadták a lehetőséget a 13 éve a ligában játszó veteránnak, hogy tapasztalatával segítsége a Mammoth erősítésre szoruló hátsó alakzatát. Leigazolásával a keretből az ifjú Bennett szorult ki a practice squad-ba, vagyis abszolút vállalható döntés volt a megszerzése, sokat nem veszíthetünk vele. Kénytelenek vagyunk még megemlíteni egy kellemetlen veszteséget, mely szerint az őszi draft harmadik körében megszerzett Clausen térdszalag-szakadást szenvedett egy előidénybeli mérkőzésen, így biztosan nem mutatkozhat be idén az NLL-ben.











Kapusok:
Természetesen a kapusposztot sem kerülhették a változások, évek óta nem rendelkeztünk igazi, elsőszámú kaliberű kapussal, idén nyáron alaposan befoltoztuk ezt a problémát, és rögtön kettő komoly kalibert is hoztunk, miközben a tavalyi, rossz emlékű szezonban feltünő mind a négy kapusunkat internáltuk. Leyshon a kirúgás sorsára jutott, a veterán Palidwor visszavonult, Tyacke a feledés homályába merült, Levis pedig bár még a klubhoz kötődik, sérültlistára helyeztük, és egy darabig biztosan nem várható a feltűnése. Az új szerzemények közül minden bizonnyal King kaphatja meg a kiemelt pozíciót a kapunkban, miután a zsákbamacska Conway helyett hoztuk őt Calgary-ból. A rivális egykori kiváló képességű portása a Roughnecks 2009-es bajnoki győzelmének fő letéteményese volt nagyszerű produkciójával, ebben az évben emlékezetes módon egyetlen meccset sem veszítettek el, amikor ő volt a kezdő kapus, de tavaly meglehetősen kiesett a ritmusból a gyengébb együttesben, most azonban a Mammoth-nál szeretné visszanyerni a formáját, amire jó esélyei is lesznek. Mellé szabadügynökként szerződtettük a 40 esztendős Blasdell-t, aki az elmúlt három idényben a Philadelphia csapatát erősítette, és a szerény képességű gárda kapujában figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, egy igazi veterán klasszis, vélhetően csak megosztott szerepet bízhatunk rá, de biztosan meg fogja állni a helyét, és még nyugalmat is sugározhat a mezőnyjátékosainkra, amivel már többet tenne, mint bármelyik kapusunk az utóbbi években.
















A Colorado Mammoth szezonkezdő 23 fős kerete:

Kapusok: #31 Rob Blasdell, #35 Matt King;
Hátvédek: #7 Mac Allen, #3 Ben Davies, #28 Tom Ethington, #14 Steve Forsythe, #11 John Gallant, #66 Matt Leveque, #36 Chris McKay, #17 Steve Toll;
Középpályások: #8 Nick Carlson, #19 Nenad Gajic, #12 Jarett Park;
Csatárok: #4 Ned Crotty, #10 Alex Gajic, #9 Ilija Gajic, #24 John Grant Jr, #26 Jason Jones, #6 Brian Langtry, #21 Mike McLellan, #85 Jamie Shewchuk, #27 Cliff Smith, #22 Josh Wasson-McQuigge.

A Colorado Mammoth programja a 2011-es szezonban:

Január 9., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Január 16., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Január 23., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Philadelphia Wings
Január 30., vasárnap, 01:00 Philadelphia Wings - Colorado Mammoth
Február 6., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Február 13., vasárnap, 01:30 Boston Blazers - Colorado Mammoth
Február 19., szombat, 05:00 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Február 21., hétfő, 02:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 5., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 27., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 2., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 3., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Április 9., szombat, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 10., vasárnap, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 16., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks
Április 24., vasárnap, 02:30 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth

Nehéz célokat megfogalmazni az évad előtt, és mivel a klub elöljárói is meglehetősen diplomatikusan fogalmaztak, én sem érezném a tisztemnek, hogy konkrét elvárásokat tűzzek ki a Mammoth 2011-es szezonja elé. Nyilván mindannyian szeretnénk, ha a tavalyi 4-12-es mérleg javításra kerülne, és talán ez lehet egyfajta minimális célkitűzés, mivel még egy ennyire gyenge szereplés gyakorlatilag forradalomhoz vezetne. Ezzel a kerettel gyaníthatóan minden esélyünk megvan a szépítésre, akkor pedig már a rájátszásbajutás sem lenne lehetetlen, mert csak egy csapatot kell megelőznünk a konferenciában a playoff-hoz, és bár a Stealth és a Rush nyilván más kategória, addig az átalakuló Necks és főleg a Swarm cseppet sem tűnik verhetetlennek. Koncentráljunk inkább meccsről meccsre, hogy minél több szép pillanatot, szép győzelmet okozzanak számunkra a srácok, és akkor talán nagy baj nem érhet minket, legalábbis a 2010-eshez való pokoljárást reméljük nem kell még egyszer átélnünk.

A hazai szezonnyitóra vasárnap hajnalban, magyar idő szerint 3:00-ás kezdettel kerülhet sor, és rögtön nem mással, mint a tavalyi bajnok Washington Stealth együttesével mérhetjük össze tudásunkat a Pepsi Center-ben.

Várunk minden régi és új érdeklődőt a közös szurkolásra, hiszen az interneten keresztül idén is ingyenesen lehet majd nézni élőben az összes NLL-meccset!

LET'S-GO-MAMMOTH!!!

A 2010-es szezont a Denver Broncos (4-11) a playoff-ból szintén kimaradó csoportrivális, a San Diego Chargers (8-7) ellen fejezte be, hazai pályán, az INVESCO Field @ Mile High Stadium közönsége előtt. Bár nagy tétje nem volt a meccsnek egyik csapat számára se, azt azért senki se gondolta, hogy a csapatok nem fogják komolyan venni a játékot, erre garancia volt, hogy ismét Tim Tebow-t nevezte a Broncos kezdő QB-nek.
Sajnos az előző fordulóban megsérülő Champ Bailey nem gyógyult meg időben, így ő csak az oldalvonal mellől tudta megtekinteni a meccset. Rajta kívül Kyle Orton maradt még ki 45-ös keretből sérülés miatt, őt nevezte 3rd QB-ként az ideiglenes head coach Eric Studesville. Kihagytuk még Laurence Maroney-t, Chevis Jackson-t, Jeff Byers-t, Stanley Daniels-t, Eric Olsen-t és Louis Leonard-t.


A Chargers nyerte a feldobást és egy kalandos, elejtett majd összeszedett return végén a 37-es vonalon kezdhettek támadni a denveri védelem ellen:

NT: Jamal Williams
DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Robert Ayers, Mario Haggan
ILB: DJ Williams, Wesley Woodyard
CB: Andre Goodman, Perrish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Az első vendég drive az idei draft első körében kiválasztott futóról, Ryan Mathews-ról szólt. Az első két futása 11 yard-ot és 1st down-t ért, a második kettő 0 yard-ot, így nehéz helyzetbe hozta irányítóját, Phillip Rivers-t, akit ráadásul nagyon meglepett a blitz-elve érkező Brian Dawkins, aki így meg tudta szerezni idei második sack-jét, ami 7 yard-al vitte hátra a vendég csapatot. A touchback után érkezett a hazai támadósor:

QB: Tim Tebow
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham, Richard Quinn, Russ Hochstein
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Sajnos az első denveri akció még ennél is sikertelenebb lett, egy 3 yard-os Moreno-futás után, aminek az előkészületeként került a kezdőbe a három TE, két sikertelen Tebow-passz jött, így hamar visszakapta a támadás lehetőségét a San Diego. Mathews rövid futása után a hazai Broncos-fanok által csak „KÖCSÖG” néven emlegetett vendég QB már másodszor került földre, ezúttal a 7 yard-os sack elkövetője DJ volt. 3&14-nél meglett Rivers első sikeres passza, a RB Darren Sproles kapta el a labdát, de a 11 yard kevés lett a támadás folytatásához, újabb punt következett, ismét touchback-re. A második hazai drive rosszul kezdődött és elég rosszul is ért véget. Kuper false start-ja 5 yard hátrányba tolta a csapatot, de ezt még egy 17 yard-os Buckhalter-elkapással sikerült megoldani (screen passz volt), de a következő átadás már nem lett ennyire jó, Lloyd volt Tebow célpontja, de a CB Weddle kapta el a két védő közé dobott labdát, majd 23 yard-ot még vissza is ment vele egészen a saját 42-es vonaláig. Rivers tehát jó helyen kapta a labdát és 2&10-nél egy 16 yard-os passzal hozta is a 1st down-t. Következett egy rövis Mathews-futás, majd egy majdnem eladott labda, Cox ejtette el az interception-t. Ami nem sikerült a rookie-nak, az sikerült a rutinos Hill-nek a következő play-nél, a Malcolm Floyd felé szálló labda útjába tudott ugrani, a megszerzett játékszert pedig a Chargers 40-es vonaláig vissza is vitte, 31 yard-ot megtéve.
Egy 2 yard-os Moreno-futás után egy 12 yard-os Gaffney-elkapás hotza a Broncos-drive első 1st down-ját, majd 3&8-nál Tebow futott 10 yard-ot a következőért, így 1&10 következett a San Diego 14-es vonaláról. A play-eket hívó OC Mike McCoy nagyon jó játékot választott, a védelem rövid passzot várt, így az endzone-ban Brandon Lloyd teljesen üresen tudott maradni, megszerezve az idei 11. elkapott TD-ját - > 7-0. A negyed vége előtt 2:57-el kezdhettek neki Rivers-ék a támadásnak. 3&7 következett hamarosan, Kelley Washington csinált meg ekkor egy 16 yard-os elkapást, így az akció tovább folytatódhatott. A negyed vége előtt Mathews futott még 2 yard-ot, majd Rivers passzolás közben elejtette a labdát, de fel tudta szedni és egy 1 yard-os futással zárta a negyedet, ami után az eredmény -> 7-0.


A második negyedet két Vincent Jackson-elkapás nyitotta, az első 19 yard-ot és egy 1st down-t, a második 8 yard-ot ért. 2&2-nél Mathews kapta a labdát, aki talált egy lyukat a falban és onnantól senki se tudta megállítani, még a sisakrácsába belekapaszkodó Dawkins se (miatta 15 yard-al előrébbről jött a kickoff) -> 7-7. Következett egy rövid denveri akció, ami egy Clady holding miatt lett rövid, mert a 3&13-at nem tudtak megoldani Tebow-ék. A punt-ot Antioine Cason egészen a félpályáig hordta vissza. Rivers rossz passza és Mathews rövid futása után (ami közben elejtette a labdát, de vissza tudta szerezni) 3&8 jött. Floyd felé szállt a passz, akit Cox (a bírók szerint) szabálytalanul próbált megakadályozni az elkapásban. Az akció vége egy 41 yard-os elkapás lett a 7 yard-os vonalon, végül nem is volt szüksége a Chargers-nek a büntetésre. Az 1&goal egy 3 yard-os Sproles-futás lett, a 2&goal-nál pedig Rivers-t alaposan megkergette a védelem, ő pedig inkább ledobta a labdát az oldalvonalon túlra. A bírók úgy ítélték meg (jogosan), hogy a passz nem jutott el a line of scrimmage-ig, így intentional grounding-al büntették a vendég irányítót, ami -16 yard-ot ért. Erre még rátett egy lapáttal a következő play-nál a védelem (és Rivers), amikor Vickerson gazdagodott egy 4 yard-os sack-el. Meg kellett tehát elégednie a San Diego-nak egy 42 yard-os Nate Kaeding FG-al -> 7-10. A válasz sajnálatos módon ismét elmaradt, a Broncos-drive mindössze csak egy 2 yard-os Moreno-futást és két sikertelen Tebow-passzot tartalmazott. A punt után megkezdődött az újabb Chargers-roham, mégpedig két futással Mathews-tól, összesen 5 yard-ért. 3&5-nél Rivers Vincent Jackson-t célozta egy passzal, akin ezúttal kiválóan védekezett Cox és úgy tűnt, hogy meg is tudja zavarni, felütötte a labdát, de Jackson egy kicsit szerencsés mozdulattal meg tudta szerezni a játékszert, megcsinálva a 26 yard-os catch-et. Az elkapásnak azonban ára volt, a WR ez után a play után többet már nem tudott pályára lépni, a bokája sérült meg. Három játékkal később újra 3rd down-t kellett megoldaniuk a vendégeknek, de a szezont még backup-ként kezdő, most a sérültlistára kerülő Antionio Gates helyett kezdő TE Randy McMichael egy 17 yard-os elkapással továbbvitte a drive-ot. Ekkor azonban a védelem összekapta magát, egy rövid passzot és egy rövid futást engedtek csak (utóbbinál Mathews már másodszor hagyta el a labdát, de Kris Dielman kihúzta a csávából) River sikertelen passza előtt, így ismét csak Kaeding FG-jával, egy 45 yard-ossal, tudtak pontokat szerezni -> 7-13.

Maradt még 3:45 perce és ekkor színre lépett Lance Ball. Az eddig elég hullámzóan teljesítő backup RB előbb egy 6 yard-os elkapást, majd egy 17 yard-os futást mutatott be. 1&10-nél azonban beütött a krach: McCoy egy trükkös play-t hívott, Moreno Lloyd-nak adta a labdát, hogy ő csináljon egy end-around futást, de a védelem szépen kileste és -18 yard-on megfogták a próbálkozást. 2&28 következett a 2 perces szünet után, aminél Tebow futott egy 7 yard-osat, majd Correl Buckhalter haladt még egy 4 yard-ot, utóbbi play-t a konzervatívsága miatt a nézők szorványos fújozással jutalmazták. 1:50-nél puntoltunk, ami a Chargers 17-es vonalán hagyta el a pályát. Rivers-ék nekivágtak még, hogy 1:40 perc alatt pontokat szerezzenek és három sikeres passz után 0:53-nál már a Broncos 46-os vonalán jött az 1&10. Nemsokára 3&10 lett belőle, amit a kissé kimondhatatlan nevű WR, Seyi Ajirotutu oldott meg egy 17 yard-os elkapással. Továbbra is passzokkal próbálkoztak Rivers-ék, de nem lett sikeres egyik próbálkozásuk se, így 4&10-re újra FG jött, ezúttal 47 yard-ról és ismét sikeresen -> 7-16. A kickoff után maradt még 0:03, aminél Tebow már csak térdelt egyet, így a félidő után az eredmény -> 7-16.

A második félidőt a Broncos kezdhette és éltünk is a lehetőséggel, Moreno futott 35 yard-ot a legelső snap után, ezzel előre vitte a labdát egészen a Chargers 42 yard-os vonaláig. Sajnos itt McCoy átment kiszámíthatóba, ami egy újabb futásban 1&10-nél (-1 yard) és egy passzban 2&11-nél merült ki. Utóbbi sajnos egy interception-t jelentett, ezúttal Quentin Jammer volt a tettes. Saját 29-es vonaláról indulhatott a San Diego, Rivers pedig nagyon beindult, Mathews 0 yard-os futása után három jó passzot mutatott be, együttesen 59 yard-ért. A 12-ről jöhetett egy futás, Mathews pedig úgy látszik TD specialista lett erre az estére, ezúttal is megtalálta az utat az endzone-ba -> 7-23. Nem akart összeállni a támadás a Broncos-nak a következő drive-ban sem, Tebow előbb beszedett két sack-et (2 és 10 yard-osakat), aztán majdnem meglett a harmadik is, ám ezúttal ki tudott menekülni és egy szép passzot adott futás közben Graham-nek, de a 16 yard, amit az elkapás hozott, nem volt elegendő a 1st down-hoz, így ismét egy punt-tal kellett visszaadni a labdát a vendégeknek. A rúgás kicsit hosszabb lett, mint amennyi szükséges lett volna, Antoine Cason így be tudott gyorsulni mire a védők odaértek, megtalálta az lyukakat a coverage-ben és egészen a Broncos 19-es vonaláig hordta vissza a punt-ot, egészen 62 yard-ot megtéve. A védők azonban nem hagyták magukat, 0 yard-on tartották az első play-nél Mathews-t, majd Rivers-t kétszer is rossz passzra kényszerítették, így ismét megfogtuk egy mezőnygólra a nagyon jó helyzetből induló Chargers-t. Kaeding ezúttal sem hibázott, igaz 37 yard-ról nem is illik -> 7-26.

Buckhalter 1 yard-os futása nyitotta az egy szabálytalanság miatt csak a 17-ről induló drive-ot, amit Tebow sikertelen passza és egy kis kakaskodás követett. A rend helyreállta után végre sikerült egy 3rd down-t megoldani, amikor Lloyd hajtott végre egy 13 yard-os elkapást. Hamarosan újabb 3rd down, egy 3&10 jött, ezúttal Tebow futva hozta a 1st down-t, meg még jóval többet is, 30 yard-ot szaladt a labdával. Moreno-nak továbbra se ment a futás, Tebow-nak viszont annál inkább, 2&11-re 11-et futott, jöhetett az újabb 1&10, immár a Chargers 29-es vonaláról. Újabb Tebow-futás (8 yard-os), majd egy 15 yard-os Buckhalter-elkapás juttatta a csapatot 1&goal-hoz a 6-ról. Új célpont következett, az újonc Eric Decker, aki az endzone végében kapta el a labdát, megszerezve karrierje első touchdown-ját -> 14-26. A Chargers-drive első play-e után Rivers negyedszer találta magát a földön, DJ szerezte meg a második sack-jét ezen a meccsen, egy 2 yard-ost. 2&12 helyett 2&22 következett egy holding miatt, de ekkor több védő is hibázott, Sproles így egy 27 yard-os futással kihúzta csapatát a szorult helyzetből. A negyedet még egy rövid Mathews-futás és egy 26 yard-os Legedu Naanee-elkapás zárt le, három negyed után az eredmény -> 14-26.




















Az utolsó játékrész nagyon jól indult a Broncos szempontjából, először sikerült három play alatt megállítani a Chargers támadását, majd Kaeding hibázta el az 53 yard-os FG-t, így saját 43-as vonalunkon kaptuk meg a labdát. Két Tebow-futás után 3&1 következett, amikor érthetetlen módon McCoy a meglehetősen könnyű Ball-t akarta erőfutónak használni, -1 yard lett a rossz választás eredménye. Nekiment a Broncos a 4&2-nek (a Chargers időt kért, mivel Tebow állt fel punt-olni elsőre és ezzel eléggé megkavarta a fejeket a vendégeknél), de mivel Tebow csak 1 yard-ot tudott futni középen (ez se volt épp szerencsés play választás), így a San Diego a saját 48-áról kezdhetett újra támadni. A védők hamar kényszerültek újra a pályára, meg is látszott rajtuk kicsit. Bár sikerült 3&2-re kényszeríteni a Chargers-t, de azt képtelenek voltunk kivédekezni, 1&10 következett a Denver 40-es vonaláról. Hamarosan 3&1, majd Bannan szép védőmunkája után 4&1-nek mentek neki a vendégek, jött egy rövidzárlat a védelemben, többen is rosszul próbálták Mathews-t szerelni, ő pedig megszerezte harmadik TD-ját ezen az estén, 30 yard-ot szaladt a labdával az endzone-ig -> 14-33. Sokan már feladták ekkor a reményt a lelátón és a TV-k előtt a Broncos-drukkerek közül, de hamar elkezdhettek újra reménykedni, mivel a kickoff-ot az újonc CB Cassius Vaughn kapta el és meg se állt vele a Chargers endzone-jáig, alaposan megleckéztetve a liga egyik legrosszabb special teams alakulatát -> 21-33.

A kissé fáradt ST-egység majdnem átengedett egy válasz-return-t, de Sproles-t végül a Chargers 42-es vonalán sikerült megfogni. A szurkolók mellett a védők is belelkesedtek Vaughn produkciója láttán, előbb Mathews-t fogták meg 2 yard-on, majd Woodyard révén megszerezték ötödik sack-jüket ezen a meccsen, méghozzá egy 10 yard-osat. 3&18-nál Rivers Sproles-nek passzolt, de összjátékuk csak 15 yard-os lett, így véget ért a vendég drive. A punter Mike Scifres elég rosszul kapta a labdát, az a földre esett és végül alig tudta elrúgni mielőtt odaértek volna hozzá, de a punt így is csak 21 yard-os lett, ráadásul még egy 5 yard-os büntetés is segített a Broncos-nak, így a 35-ről indulhatott a drive 5:35-nél. Minden mindegy alapon támadott a hazai csapat, nekimentek egy 4&8-nak is, amit egy 14 yard-os passzal sikerült is megoldani, Lloyd volt az elkapó. Úgy tűnt, hogy egy 4&1-et is sikerrel veszünk egy Tebow-futássa, de többen mozogtak egyszerre a snap idején, így 5 yard-dal büntették a bírók a Broncos-t, a 4&6-ot pedig már nem sikerült megoldani. Saját 45-ös vonalán kezdett támadni a San Diego, természetesen futásokkal próbálták lepörgetni az órát, így a Broncos kénytelen volt mindhárom időkérését elhasználni, hogy minél előbb visszakaphassák a labdát. Scifres puntja után a saját 7-es vonaláról indulhatott a Broncos 2:49-el a meccs vége előtt. Muszáj volt passzolni és Tebow neki is látott. Lloyd-ot célozta kétszer egymás után, mindkétszer jó is lett az átadás, 15 ill. 17 yard-ot hozva ezekkel. A két perces szünet után újra 1&10 jött, hála egy 16 yard-os Decker-elkapásnak. Tebow futott egy 4 yard-ost, majd egy rossz passz után egy jó jött, Buckhalter kapta el 11 yard-ért. Nem volt célpont 1&10-nél, így egy -2 yard-os sack zárta a play-t, de Tebow nem adta fel, Graham-nek dobott egy nagyon szép passzot, 25 yard lett a jutalmuk. Egy spike-al megállította az órát Tim Tebow, majd Lloyd-ot célozta egy passzal, ami sikertelen lett. 3&goal-nál inkább a futást választotta és jól tette, 6 yard megtétele után beért az endzone-ba -> 28-33.

Onside kick következett, mivel már csak 0:26 maradt az órán. Hauschka nagyon jól rúgta, a Chargers odaérkező játékosa nem bírta megfogni a labdát, a tumultusból pedig a hazai TE Richard Quinn került ki győztesen, megszerezve csapatának a lehetőséget a győzelemre. Tebow először nem messzire hajította a labdát, hanem a biztonsági megoldásként hátramaradó Buckhalter-nek, aki 6 yard megtétele után a 46-nál ment ki a pályáról, megállítva így az órát 0:16-nál. Más esély nem maradt, csak előredobni a labdát az endzone-ba, hátha szerencsésen pattan, elsőre majdnem meg is lett, de végül mindkét passz sikertelen lett, így maradt a végeredmény -> 28-33.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Nos, bár nem sokon múlt, végül nem lett meg a comeback-győzelem, de szégyenkezésre így sincs okunk szerintem. Mármint emiatt a meccs miatt. A szezon miatt annál inkább, hiszen a Broncos 51 éves története során ebben a szezonban szenvedte el a legtöbb vereséget, 11-et. Van tehát honnan és hova fejlődni. Fontos megjegyezni azonban, hogy Brandon Lloyd 1 448 elkapott yard-jával a legtöbb elkapott yard-ot jegyző játékos lett az NFL-ben ebben a szezonban és jelen állás szerint egyedüliként ő fogja képviselni a Broncos-t a Pro Bowl-on, rá tehát mindenképpen büszkék lehetünk (persze nem csak rá :) ).

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 16/36 sikeres/összes passz, 205 passzolt yard, 2 passzolt TD, 2 interception, 13 próbálkozás, 94 futott yard, 1 futott TD
Moreno: 6 próbálkozás, 41 futott yard, 1 elkapás, 2 elkapott yard
Buckhalter: 3 próbálkozás, 8 futott yard, 4 elkapás, 49 elkapott yard
Lloyd: 5 elkapás, 73 elkapott yard, 1 elkapott TD
Grahame: 2 elkapás, 41 elkapott yard
Decker: 2 elkapás, 22 elkapott yard, 4 kickoff return, 25 visszahordott yard AVG
Vaughn: 2 kickoff return, 62 visszahordott yard AVG, 1 visszahordott TD
Hauschka: 4/4 XP
Colquitt: 5 punt, 32.4 yard AVG
Dawkins: 7 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Cox: 7 tackle, 1 kikényszerített fumble
Haggan: 9 tackle
Woodyard: 5 tackle, 1 sack
Hill: 4 tackle, 1 interception
D.J. Williams: 3 tackle, 2 sack

Eric Studesville véleménye a mérkőzésről:

"Nagy örömmel láttam a csapat odaadó küzdését, és a srácok hallatlan erőfeszítéseit. Köszönöm nekik, hogy mindent megpróbáltak ismét, ahogy tették mind a négy mérkőzésen az irányításom alatt. A csapat ismét megmutatta, hogy van tartása és micsoda karakterünk van, hiszen a komoly hátrány ellenére nem voltunk hajlandóak feladni a meccset, és a legvégén akár még nyerhettünk is volna. Az erőfeszítéseink nagyon tetszettek, de sajnos bosszant a vereség, hogy a végjáték nem jött össze, mert nagyon szerettünk volna győzni. Imádom ezeket a srácokat egytől egyig, és tényleg igazi megtiszteltetésnek tartom, hogy az utolsó négy hétben én irányíthattam őket."

A mi mérkőzésünk mellett a másik két divíziórivális is egymás ellen fejezte be az alapszakaszt, és a négyesfogat egyeteln playoff-csapata, a Kansas City egy már tét nélküli összecsapáson 31-10-es vereséget szenvedett hazai környezetben az Oakland-től.

Az AFC West divízió végeredménye (W-L):

1. Kansas City Chiefs 10-6
2. San Diego Chargers 9-7
3. Oakland Raiders 8-8
4. Denver Broncos 4-12

Az offseason első mozdulata a csapat részéről nem egy új HC szerződtetése volt, hanem a franchise története legnagyobb alakjának, John Elway-nek a visszacsábítása a Broncos kötelékébe. Ő lesz a franchise-ban az elsőszámú ember a szakmai oldalon, ő felügyeli a GM-et, Brian Xanders-t, a leendő HC-t, sőt az utóbbi kiválasztása is az ő feladata lesz. Felreppent már pár név, de úgy tűnik, hogy okulva 2009-ből, ezúttal nem sietjük el a választást.

Több fontos mozzanata is lesz a játékos fronton a szünetnek, hiszen olyan kulcs játékosok szerződése jár le, mint például Champ Bailey, vagy Ryan Harris, velük tehát minél hamarabb asztalhoz kéne ülni, de a védelemben akad befoltozni való lyuk bőven. Remélem, hogy Elway és csapata visszavezeti a Broncos-t a nyerő útra és újra büszkén tekinthetünk majd erre a patinás, jobb napokat is megélt franchise-ra.

Ezzel véget ért a 2010-es szezon utolsó összefoglalója. Amennyiben nem nagy kérés, szeretnék egy rövid véleményt mindenkitől, hogy mennyiben volt jó/rossz, amit idén csináltam. Köszönöm előre is!
És ami nem maradhat el:
Nyerni kell, nincs mese…
:D