December 26-tól január 5-ig került megrendezésre az Egyesült államokbeli Buffalo és Lewiston városaiban az ezévi U20-as jégkorong világbajnokság, melynek keretein belül két denveri kötődésű fiatalért is volt alkalmunk szorítani, akik az elmúlt években a Colorado Avalanche által kerültek kiválasztásra egy-egy NHL-es drafton. Bár egyikük csapata sem tudta elhódítani a világbajnoki címet, mivel a végső győztes orosz válogatottba nem delegáltunk játékost, de a második helyezett Kanada színeiben egy leendő tehetségünk ezüstéremmel gazdagodott.
















A tornát tehát Oroszország legjobb juniorkorú fiataljai söpörték be, mivel a szerényebb csoportbeli szereplést követően egészen elképesztő menetelést hajtottak végre az egyenes kieséses szakaszban. Az elődöntőbe jutásért Finnországot hosszabbításban győzték le, azok után, hogy néhány perccel a rendes játékidő vége előtt még két gólos hátrányban voltak. A legjobb négy között a nagy esélyes svéd válogatott ellen is egy hajrábeli találattal mentették túlórára a találkozót, amelyet végül ismét a hirtelen halálban fejeztek be. Megkoronázva a menetelésüket pedig a döntőbe a jóval esélyesebb kanadaiakat is hihetetlen körülmények között múlták felül, hiszen azt követően, hogy a második harmad elején már 3-0-ra vezettek a juharlevelesek, a záró játékrészben öt gólt szerezve 5-3-as diadalt aratott a Kelet-európai válogatott, amely küzdenitudásból jelesre vizsgázott Buffalo-ban. Oroszország története során negyedik alkalommal hódította el a korosztályban a világbajnoki titulust, a Szovjetunió sikereivel együtt pedig 13-szor értek fel az U20-as hokivilág trónjára. A 15 elsőségével rekordbajnok Kanada immár egymást követő második alkalommal sem lett világbajnok a 2005-2009-es egyeduralma után, ismét be kellett érniük a számukra kissé csalódást keltő ezüsttel. A dobogóra még a házigazda Egyesült Államok csapata érhetett oda a bronzcsatában svédek felett aratott 4-2-es győzelemmel. A torna legjobb kapusa az amerikai Jack Campbell lett, a hátvédek közül Ryan Ellis-t emelték ki a kanadai együttesből, míg a legjobb csatár a honfitárs, Brayden Schenn lett, aki 18 pontjával toronymagasan végzett a pontlista élén.

A kanadai csapat védelmében feltűnhetett az Avs által a 2009-es drafton (3. kör, 64. pozíció) megszerzett Tyson Barrie, aki a WHL-ben szereplő Kelowna Rockets csapatánál idén már a negyedik szezonját futja, és tavaly az év hátvédje lett a bajnokságban, idén pedig az első 23 meccséről 25 pontot jegyez. Pályafutása első világbajnokságán minden mérkőzésen pályára lépett, rendre kifejezetten hasznos produkcióval állt elő, a hét meccsen összesen három pontot regisztrált, +6-os plusz/mínusz statisztikája pedig a csapaton belül az egyik legjobbnak minősült. Az egyes meccseket tekintve a csoportkörben az oroszok elleni 6-3-ra megnyert nyitó meccsen pont ugyan nem szerzett, de +1 került a neve mellé. Aztán Csehország 7-2-es lelépése során már egy kettős emberelőnyös gólt és egy kettős emberelőnyös asszisztot is elért, és ezen a meccsen összesen három kapura lövésre vállalkozott. A folytatásban 10-1-re ütötték ki a norvégokat, Barrie ezalatt egy gólpasszt strigulázott a három lövése és a +3-ja mellé. A svédek elleni utolsó csoportmeccsen, büntetőkkel 6-5-re kikaptak, hősünk pedig +1-ezett, pontot nem regisztrált. A juharlevelesek ezzel az ötösfogat második helyén végeztek, így Svájc ellen meg kellett mérkőzniük a "negyeddöntőben", ahol 4-1-re diadalmaskodtak, miközben a mi fiunk újra pozitív tartományban zárt. Az elődöntőben az USA elleni rangadó a vártnál simább, 4-1-es kanadai diadalmenetet hozott, Barrie újabb +1-gyel és két lövéssel vette ki a részét a sikerből. Aztán pedig jött a csapata számára rossz emlékű döntő, és az 5-3-as zakó az oroszoktól, mely mérkőzésen a denveri hős is -1-ezni kényszerült a hajrábeli összeomlás közben. Ettől függetlenül az ezüstérem is szépen csilloghat a jövőbeli denveri tehetség nyakában.

A másik képviselőnk, a 2010-es negyedik körben kiválasztott Sami Aittokallio volt a finn válogatott kapusaként, aki azonban a VB jelentős részében csak a cserepadról szurkolhatott a társainak, mivel Ortio kibérelte a csapat kapuját. Az első három mérkőzést teljes hosszábban kívülről szemlélhette, miközben Finnország hosszabbításban vesztett 3-2-re az USA ellen, 4-0-ra verték Svájcot, és 5-1-gyel küldték haza a németeket, majd a záró csoportmeccsen Szlovákia ellen már kialakult a 6-0-s végeredmény, amikor az utolsó harmadra Aittokallio is beszállhatott, és hétből hét lövést kivédett. Ennél több lehetőséghez nem is jutott a későbbiekben sem, pedig nem muzsikáltak túl jól a finnek az egyenes kiesési rendszerben. Az elődöntőbe jutásért túlórában kényszerültek megadni magukat a későbbi győztes Oroszország ellen, míg az ötödik helyért rendezett helyosztó mérkőzésen egy drámai büntetőpárbajban kaptak ki a svájciaktól, így csupán a hatodik pozícióban zárt az ennél sokkal többre hivatott oroszlános együttes.

Az A-csoport végeredménye:

1. Egyesült Államok 11 pont (3-1-0-0)
2. Finnország 10 pont (3-0-1-0)
3. Svájc 6 pont (2-0-0-2)
4. Szlovákia 2 pont (0-1-0-3)
5. Németország 1 pont (0-0-1-3)

A B-csoport végeredménye:

1. Svédország 11 pont (3-1-0-0)
2. Kanada 10 pont (3-0-1-0)
3. Oroszország 6 pont (2-0-0-2)
4. Csehország 3 pont (1-0-0-3)
5. Norvégia 0 pont (0-0-0-4)

Negyeddöntő:
Kanada - Svájc 4-1
Finnország - Oroszország 3-4 - hosszabbítás után

7. helyért:
Csehország - Szlovákia 5-2

5. helyért:
Finnország - Svájc 2-3 - büntetőlövésekkel

Elődöntő:
Svédország - Oroszország 3-4 - hosszabbítás után
Egyesült Államok - Kanada 1-4

3. helyért:
Svédország - Egyesült Államok 2-4

Döntő:
Oroszország - Kanada 5-3

Gratulálunk Barrie-nek az ezüstéremhez, aki ezzel egy értékes világbajnoki medáliával kezdte meg a denveri sport 2011-es sikertörténetét!


 

Az óév utolsó és az újév első mérkőzésein a Colorado Avalanche csapata némileg kilábalt a hullámvölgyből, de továbbra sincsenek tökéletes formában a denveri hokisok, a legutóbbi négy találkozóból csak kettőt nyertünk meg, azokat is hosszabbításban, közben pedig két divízióellenféltől szenvedtünk vereséget. December 30-án Edmonton-ban 4-3-as szétlövéses győzelmet arattunk; majd 2011-re hajnalodva Calgary-ban 3-2 arányban maradtunk alul; visszatérve a hazai közönség elé 2-1-es vereség következett a Vancouver-től; legutoljára pedig hosszabbításban 4-3-ra vertük a Buffalo-t.




















- Az első sorunkban Stastny változatlanul kissé magára hagyatva érezheti magát, de az erőfeszítéseire továbbra sem panaszkodhatunk, az edmontoni villámrajtból például egy találattal és egy előkészítéssel vette ki a részét, a Canucks elleni fontos szépítő góljával pedig kereken a 300. pontját szerezte meg NHL-es karrierje alatt. Szerencsétlen módon a Buffalo ellen viszont már nem léphetett pályára egy influenzás megbetegedés miatt, de bizonyára pár nap alatt újra erőre fog tudni kapni. Jones rendszeresen megkapta a 17-18 perces jégidőket a legfelső sorokban, mégis rendszeresen csak kihagyott helyzetekig jutott, ám végre kedden megtörte a gólcsendjét, amikor a Buffalo ellen a hosszabbításos győztes találatot szerezte a ráadás utolsó percében. Ezzel már 13 gólos a szezonban, de az utolsó 15 mérkőzésen belül mindössze második alkalommal tudott eredményes lenni, talán ezzel a találattal újra megindíthatja az utóbbi időben igencsak elapadó góltermelését. Galiardi a négy meccs alatt jónéhány szerepkörben megfordult, gyakorlatilag hosszabb-rövidebb időt szinte minden sorban eltöltött, ráadásul a szokásos balszélső helyét Stastny kiválása után a Sabres ellen a centerposztra váltotta. Eközben a legjobb mérkőzését Edmonton-ban produkálta, amikor két pont került a neve mellé, így három ponttal tudta le a magunk mögött hagyott időszakot, mivel a Buffalo ellen még egy félelmetes előreíveléses gólpasszt regisztrált. Remekül elkapta a fonalat a visszatérése után, és minden meccsen kifejezetten hasznosan tudja segíteni a csapat játékát, akár védekezésről, akár támadásról is legyen éppen szó.

- Az utóbbi időben egyértelműen a második számú sorunk lépett szintet, és rájuk lehet leginkább számítani az aktív támadójátékban és a góllövésben. A játékmester Duchene azóta is valamennyi meccsen pontszerző volt, így már öt mérkőzéses aktív sorozatnál tart, három gól nélküli - csak asszisztos - meccset követően pedig legutóbb a Sabres ellen egy rettentő fontos egyenlítő találat fűződött a nevéhez. Egyre érettebb játékra képes, mostanában talán kevésbé művel látványos dolgokat támadásban, de rendkívül kiegyensúlyozott, intelligens összképet mutat a teljesítménye, a bulizásban is egyre megbízhatóbb, szép lassan abszolút a csapat elsőszámú emberévé cseperedik. Mellesleg 40 meccs után is tartja pont/meccs mérlegét 16+24-es produkciója révén. Fleischmann végképp beilleszkedett a csapatba, és most már elmozdíthatatlan a másodéves center mellől, igazán tempós játékra képes mellette, nagyon jól érzik egymás társaságát, így ő is sok pontot szerezhetett. 2010 végén még mindkét albertai összecsapáson betalált, különösen az Edmonton ellen ütött egy szép gólt, míg a Sabres elleni találkozón a hajrábeli két gólunknál fontos előkészítő szereppel állt elő. Jelenleg az első 16 denveri találkozójáról 16 pontot regisztrál. Rutinos honfitársa, Hejduk is kiveszi a részét a támadásainkból, ennek ellenére az utóbbi időben mindössze egy assziszt került fel a neve mellé, a kapu előtt annyira nem tud könyörtelen lenni a visszatérése óta, de a hajtással nála sincsen probléma. Viszont az Edmonton elleni büntetőpárbaj alkalmával ő hajtotta végre az egyetlen sikeres kísérletet, mellyel megnyertük a mérkőzést. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy az utóbbi két meccsen ugyanannyi kiállítást szedett össze, mint az első 31 meccsén együttesen, és így tart 12 percnél, miközben 33 meccs után 33 pontosnak mondhatja magát.

- Az igazi munkás harmadik trióból Winnik elképesztő munkabírással emelkedett ki mostanában, hiszen az egész csapat egyik legjobbjának nevezhettük őt a december végi-január eleji időszakban. Elévülhetetlen érdemeket szerzett belőle, hogy 19/20-as hatékonysággal védekeztük ki az emberhátrányainkat ezen négy találkozó alatt, mindannyiszor rengeteg lehetőséget kapott PK-ban, és ott nagyszerű munkát végzett. S mi több, a Calgary ellen még emberhátrányos gólt is szerzett, a Sabres kárára pedig asszisztos volt egy újabb SHG-nál, mely mérkőzésen korábban egy nagyszerű lövésből mattolta Miller kapust. A legutóbbi három meccsen fáradhatatlan teljesítményt nyújtott, óriási robotálást láthattunk tőle, nem csak védekezésben volt kiváló, de előrefelé is életveszélyesen akciózott, három pontot, és összesen 12 kapura lövést termelt. O'Reilly a sor centereként ellenállhatatlanul dolgozik a védekezésben, a letámadásokban ugyancsak igyekszik odatenni magát, és PK-ban is Winnik állandó bajtársa, aki emberhátrányos gólt szerzett a Buffalo ellen, a szezonbeli első, karrierje harmadik SHG-ját meglőve ezzel. Mellettük általában Porter jutott szóhoz egyenlő létszámban, és a tékozló fiú azóta is csak mezőnybeli harcos játékig és kihagyott helyzetekig jutott, a legutolsó három meccsen pedig mindannyiszor negatív +/- mutatóval zárt, továbbra is kissé szélsőséges pontja a csapatnak.






















- A többiek közül Dupuis egy kellemetlen sérülést szenvedett az Oilers ellen, és a legelső csere után be kellett fejeznie a meccset, de másnap már újra a csapat rendelkezésére tudott állni. Különösen a két hazai találkozón tudta aktivázálni magát az 5-7 perces szerepvállalása közben, ugyanis ezeken a meccseken egyaránt két-két lövésig jutott, és keményen küzdött a palánkok közelében. Mauldin az utóbbi időben egyre kevesebb lehetőséget kapott, szinte alig öt perceket játszhat meccsenként, ennyi idő alatt nem is tudott sokat hozzátenni a játékhoz, de a Calgary elleni -2-jére még annyira se lehet büszke. Yip néhányszor tartalék volt mostanában, majd visszatért, és az utóbbi három pályára lépése mindegyikét negatív tartományban zárta, ő is keveset tud hozzátenni a meccsekhez, pedig a góllövő sorokban is szóhoz jutott mostanában. Koci szerencsére az utóbbi négyből három alkalommal is tartalék volt, mindössze az Oilers ellen kapott két és fél minutumot, de nem tudott nagyobb bajt okozni.

- Továbbra is a védelem a csapat leggyengébb pontja, bár az utóbbi találkozókon már kétségtelenül előrelépést lehetett tapasztalni a hátsó alakzat teljesítményében, még mindig várnánk a további fejlődésre. Az elmúlt meccsek legjobbja is kétségtelenül a másodéves Wilson volt a bekkek közül, aki folytatta stabil teljesítményét a sorozatos húsz perc feletti jégidők közben, meggyőzően takarított a saját kapunk előterében, kemény ütközésekre vállalkozott, és tőle kissé szokatlan módon még két asszisztot is feljegyezhetett. Liles sorozatban a legtöbb időt kapja a hátvédek közül, de az utóbbi időben nem tudja annyira hatékonyan tenni a dolgát, mint a szezon korábbi periódusaiban, ennek ellenére nem teljesít rosszul, elöl és hátul is vannak hasznos megoldásai, ugyanakkor hibák is egyre többször kísérik a játékát, de megalkuvást nem tűrően harcol. O'Byrne rendszeresen képes a kőkemény játékra, a saját kapuja előterében ügyesen tevékenykedik, de időnként túl könnyelműen bánik a koronggal a védekező harmadban, és az utóbbi időben a felesleges kiállításainak a száma is felszökött, például az utolsó öt meccs mindegyikén járt a büntetőpadon. Az újonc Shattenkirk mostanában valamivel kevesebb vállalkozó szellemmel játszik, ennek eredményeképpen immár nyolc mérkőzés óta nem került pont a neve mellé, de a mezőnyben általában biztos lábakon áll, és hátul is viszonylag eredményesen takarít, egyértelműen a defenzív feladataira fókuszál. A nagyöreg Foote valamelyest stabilizálta magát az elmúlt hetekben, és a plusz/mínusz mutatóját is javítani tudta a legutóbbi két idegenbeli meccsen, de egyre többször játsszák át, és nem tud mit tenni, így kénytelenek vagyunk kevesebb jégidőt biztosítani a számára. Változatlanul Hunwick tekinthető a leggyengébb láncszemnek, a kanadai meccseken sok hibával játszott, de a legutolsó két találkozón már némi fejlődést tapasztalhattunk a játékában, talán kezdi elkapni a mieink ritmusát, s egyre ígéretesebben dolgozott mindkét irányba. Ettől függetlenül az eddigi 17 meccsén mindössze két gólpassz és -6 került a neve mellé nálunk, ami rettentő szerény teljesítményre vall. Holos újra sorozatban öt meccsen át tartalék volt, mígnem a Buffalo ellen hét hátvédet vetettünk be, így ő is megkapta a játékengedélyt, de kevesebb, mint 8 percet tölthetett a jégen az edzői stáb döntése értelmében, továbbra is mellőzzük, anélkül, hogy igazán megmutathatta volna, hogy mit tud.




















- Anderson négy napon belül három mérkőzésen állt a kapuban, és Edmonton-ban a szezonbeli 11. alkalommal volt képes győzelemre vezetni a csapatot, majd az azt követő két meccsen fejet kellett hajtania az ellenfelek előtt, és míg a Canucks ellen képes volt 27 védésre, addig a Flames-től három gólt kapott és csak 87 %-kal zárt. Így bár tartja magát éppencsak 90 %-os hatékonyságnál, változatlanul elmarad a tavaly megszokott átlagfeletti produkciójától. A legutolsó meccsünket már Budaj kapta, és a szlovák portás 37 hárítással vette ki a részét a Buffalo elleni hosszabbításos sikerből, kiemelkedően jó produkciót nyújtott, és még az idei első gólpasszát is elérte. Ismét bebizonyította, hogy érdemes belátható időnként neki is lehetőséget adni, hiszen lehet számítani rá.

- Sérültek: McLeod az utóbbi nyolc meccsből hetet kihagyott nem szűnő lágyékproblémája miatt, így változatlanul harcképtelen, és amíg nem múlnak a fájdalmai, biztosan nem kezdhet el újra tréningezni. Az agyrázkódásból felépülő Cumiskey és a kéztörés után lévő Stewart egyaránt közeleg a visszatéréshez, mindketten rövidesen újra teljes edzéseket végezhetnek, és akár már a hét második felében ismét számításba vehetőek lesznek. Mueller az egész évben agyrázkódással gyötrődik, javulásról azóta sem értesülhettünk, de egyre többet mutatkozik a csapat körül, ami talán egyfajta pozitív jelre utalhat. Ezen kívül Quincey szezonja pedig már korábban befejeződött egy váll műtétet követően.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 25-8-5, 55 pont (38 meccs)
2. Colorado Avalanche 21-14-5, 47 pont (40 meccs)
3. Minnesota Wild 19-15-5, 43 pont (39 meccs)
4. Calgary Flames 18-19-3, 39 pont (40 meccs)
5. Edmonton Oilers 12-19-7, 31 pont (38 meccs)

A Canucks félelmetes sorozata tovább folytatódott, és már egy hónapja nem találtak legyőzőre, így már nem csak a divíziót, de a konferenciát is vezetik. A mieink jelenleg az ötödik helyet foglalják el a főcsoportban, de a rájátszásharcban mindössze két ponttal állunk jobban az aktuális kilencediknél. A riválisok közül a Minnesota kezd egyre inkább felzárkózni, a két kanadai csapat változatlanul csak sereghajtó Nyugaton.

A következő mérkőzéseink:

Péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Szombat, 21:00: Colorado Avalanche - New York Islanders
Jövő kedd, 03:30: Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
Jövő csütörtök, 02:30: Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 02:00: Minnesota Wild - Colorado Avalanche

Még három meccsünk van a jelenlegi hazai sorozatból, illene további győzelmeket szereznünk, hogy helyre rázódjunk az utóbbi idők pofonjai után, és tartsuk magunkat a rájátszást érő pozícióban, mert már az alapszakasz feléhez közeledünk.

Az elmúlt hetekben tovább zajlottak az offseasonbeli teendők megoldásai a Colorado Rockiesnál és ismét van alkalmunk beszámolni néhány eseményről. A keret egyre inkább körvonalazódni látszódik és hamarosan megkezdődhet a felkészülés a csapat számára, hogy ráhangolódjunk a 2011es baseball szezonra.





















- A legnagyobb hír, hogy néhány héttel Tulowitzki szenzációs új szerződésének bejelentése után a csapat újabb nagy ágyuját kötelezte el hosszú távra a klubhoz. Carlos Gonzalez a hétfői napon egy venezuelai televíziónak elmondta, hogy megállapodott a csapatával az új szerződésről. Az NL MVP választás harmadik helyezettje további 7 éven át összesen 80 milliót fog keresni a denveri egyesületnél, vagyis pár héttel korábbi pletyka jogerős lett. A szerződésének feltétele már csak annyi, hogy visszatérjen Denverbe és megfeleljen az orvosi vizsgálatoknak, tehát gyakorlatilag biztosra vehető a gigaszerződés. CarGo 2010ben élete első teljes MLB szezonjában .336os AVGt, 34 HRt és 117 RBIt postázott lenyűgöző játéka mellett, ami után joggal emlegették őt a bajnokság legjobbjai között. Ezek után a klub szerette volna hosszabb távra szerződés alatt tudni a fiatal tehetséget, és mindez sikerült, mivel az új megállapodás egészen 2017ig Coloradoba köti őt. Most már csak abban kell reménykednünk, hogy Gonzalez jövőre is folytatni tudja a tavaly látott nagyszerű formáját és bizonyítani tudja, hogy megérdemelte ezt a komoly szerződést.

- Még 2010 utolsó napjaiban végre hajtottuk a negyedik holtszezon alatti csere üzletünket, egyben már a másodikat a Houston Astrosal. A texasi klubtól ezúttal egy cseredobót szereztünk, Matt Lindstrom került hozzánk, érte pedig két fiatal minor leaguer dobót áldoztunk be, a balos Wes Musickot és a jobbos Jonathan Aristilt. Korábban említettük, hogy még szeretnénk erősíteni a bullpent egy minőségi reliever megszerzésével, úgy néz ki ezzel a cserével pipáltuk ki ezt a tennivalót. A 30 esztendős játékos az elmúlt három évet töltötte az MLBben. 2007-09ig még a Florida Marlinst erősítette, ahol 249 pályára lépés alatt 4.00s ERAt és 10-13as W-L statisztikát hozott. A tavalyi idényben az Astros színeiben pedig 4.39es futás elszenvedési átlaga mellett két győzelmet és 5 vereséget könyvelhetett el, közben 23 savet is sikerrel hajtott végre. A hírek szerint a Houston spórolni szeretett volna a játékoson, ezért döntöttek a csere mellett, számunkra viszont nem lehet probléma Lindstrom jövő évi fizetésének megállapítása. Leginkább azért hoztunk egy closer képességű cseredobót, hogy ha Streettel idén is történne valami, akkor ne legyünk nagy bajban, de alaphelyzetben várhatóan csak a 7-8. inningekben fogjuk őt bevetni, így legalább tehermentesítheti a tavalyi évad végére teljesen elfáradó Belislet és Betancourtot.

- Lindstrom megszerzésével teljessé vált a 40es keretünk, vagyis ha további erősítéseket tervezünk, akkor valaki(ke)t el kell majd távolitanunk erről a listáról. Már pedig a csapatnál továbbra is tervbe van véve két bal kezes dobó, Jeff Francis és Joe Beimel visszaigazolása, akik tavalyig a Rockiest erősítették, de eddig nem sikerült még új megállapodást kötnünk velük és jelenleg szabadügynökök.

A Rockies jelenlegi 40 fős kerete:

Dobók: Matt Belisle, Rafael Betancourt, Bruce Billings, Jhoulys Chacin, Aaron Cook, Matt Daley, Jorge De La Rosa, Samuel Deduno, Edgmer Escalona, Jason Hammel, Ubaldo Jimenez, Matt Lindstrom, Franklin Morales, Juan Nicasio, Felipe Paulino, Matt Reynolds, Greg Reynolds, Cory Riordan, Esmil Rogers, Huston Street, Casey Weathers
Elkapók: Chris Iannetta, Michael McKenry, Jose Morales, Jordan Pacheco, Willin Rosario
Belső pályások: Hector Gomez, Todd Helton, Jonathan Herrera, Jose Lopez, Chris Nelson, Ian Stewart, Troy Tulowitzki, Ty Wigginton
Külső pályások: Dexter Fowler, Cole Garner, Carlos Gonzalez, Seth Smith, Ryan Spilborghs, Eric Young

- A közelmúltban három játékost igazoltunk a farmcsapatainkhoz, akik aligha fogják megrengetni a világot. Közülük Jeff Salazar lehet a legnagyobb név, korábban 2006ban már játszott a Rockiesban, azóta a D'backsben és a Piratesben tűnt fel. Az outfielder 168 nagy ligás meccsén .232es karrier ütőátlaggal bír. A másik két infielder közül Matt Macri ugyancsak egykor a denveri klub draftolja volt, azóta mindössze 18 meccsen jutott lehetőséghez, még 2008ban a Twinsnél. Tug Hulett eddigi pályafutása alatt a Mariners és a Royals játékosaként együttesen 45 mérkőzést kapott, elenyészően teljesítve ezalatt.

- A Rockies egykori legendás alakja Larry Walker jelölt az idei Hall of Fame beválasztásra, első alkalommal nyílik meg előtte a lehetőség, hogy bekerülhessen a halhatatlanok közé. Walker 1995 és 2004 között erősítette a csapatunkat, legnagyobb sikerét 1997ben érte el, amikor NL MVPnek választották, azóta is a klub történetének első és egyetlen játékosa, aki ilyen díjazásban részesült. Ezen kívül hétszeres Gold Glove, háromszoros Silver Slugger győztes és öt All Star gálán vehetett részt. A HoF idei választásait most szerdán hozzák nyilvánosságra.

- A 2010es draft első körében kiválasztott Kyle Parker december 31én lejátszotta utolsó amerikai futball meccsét az egyetemi bajnokságban és csapata a Clemson University 31-26ra kikapott a Meineke Car Care Bowlon a South Floridától. Parker számára nem sikerült jól a búcsú, mert a második negyedben sérülés miatt befejezte a játékot, kiderült hogy eltört néhány bordája. A 21 éves sportág halmozó a legutóbbi idényben csak 12 TDt dobott, a 2009es 20 darabhoz képest, miközben baseball karrierjét egyre jobban alakítja, és három év alatt 46 HRt és .344es átlagot hozott. Várhatóan hamarosan végleg elhatározza, hogy a football helyett a baseballban képzeli el a jövőjét és a Spring Trainingen már a Rockiesban tűnhet fel.

- A másik "baseball QB" a 2010es 4. fordulóban kiválasztott Russell Wilson viszont a tökéletes football idényét nagyszerű teljesítménnyel zárta a december végi Champs Sport Bowlon, hiszen a North Carolina State színeiben 23-7re verték a West Virginiát és 2 TD-passzt adott a meccsen. Az infielder még nem döntötte el, hogy melyik sportágban szeretne profiskodni, de nála is talán a baseball lehet az esélyesebb megoldás, mivel tavaly már feltűnt az egyik fiókcsapatunkban.

Az NBA a szokásoknak megfelelően, idén sem állt le az ünnepek alatt. A Denver Nuggets programja is meglehetősen sűrű volt az esztendő utolsó napjaiban, hat mérkőzést játszott a csapat a legutóbbi helyzetjelentés óta. Ezek rövid összefoglalása és értékelése következik.

December 22-én San Antonioban lépett pályára a csapat. A korábbi, denveri mérkőzés, és főleg annak végjátéka miatt nagy csata volt kilátásban ezen a találkozón. A családjában bekövetkezett sajnálatos haláleset miatt, Anthony nem utazott el a többiekkel Texasba, így legjobb játékosunk hiányában kellett volna elégtételt venni a korábbi vereségért. Jó hír volt a meccs előtt, hogy Kenyon Martin tudta vállalni a játékot, és hosszú kihagyás után rögtön a kezdőben tért vissza, Melo megüresedett helyét pedig Smith foglalta el hármasként. A mérkőzés nagyon szorosan alakult, 4-5 pontos fór már komoly előnynek számított. A harmadik negyed végére sikerült 9 ponttal ellépni, így kedvezőbb helyzetből vághatott neki a csapat a záró játékrésznek, de gyorsan elszórtuk az előnyünket és érthetetlen módon összeomlott a játékunk. Szinte minden, ami addig működött a meccsen, innentől csődöt mondott, mindössze 14 pontra voltunk képesek ebben a negyedben. A végjátékban nagyon hiányzott Anthony játéka, vele talán másképpen alakulhatott volna ez a találkozó, így azonban másodszor is vereséget szenvedtünk a Spurstől, a végeredmény 109:103 lett. Smith jól játszott kezdőként, egész a végjátékig sikerült pótolnia Melot, több bravúros megmozdulása is volt, 22 ponttal és 7 lepattanóval a csapat egyik legjobbja volt. A kezdőcsapatból Billupsot lehetne még kiemelni, igaz a dobások nem mentek neki túlzottan jól, de ezt hibátlan büntetőzéssel valamelyest kompenzálta, 20 pontot és 7 asszisztot szerzett. A visszatérő Martin kezdésnek 16 percet játszott, 8 ponttal és 5 lepattanóval zárt, nem tőle vártuk, hogy megnyerje ezt a mérkőzést, a lényeg, hogy végre játszhatott. Afflalo dupla-duplát ért el, 10 lepattanóval és 12 ponttal. A padról Lawson volt a legjobb játékosunk, 22 pontot szerezve holtversenyben a meccs legeredményesebbje lett. Sajnos rajta kívül más nem tudott maradandót alkotni a cserék közül, Melo hiánya mellett ebben láttam a vereség fő okát.

Első karácsonyi mérkőzésünket a csoport rivális Oklahoma City ellen játszottuk 25-én. Az idei szezonban először mérkőzött egymással a két csapat. A találkozó esélyesei a hazaiak voltak, mégis a Nuggets kezdett jobban, az első negyedben egy jó sorozat után 10 ponttal is sikerült ellépni. A második negyedben felzárkózott a Thunder, a szünetre már csupán 2 pont előnyünk maradt. A harmadik negyed egy játékosról szólt, Kevin Durantról. Az ellenfél sztárját képtelenek voltunk tartani, 21 pontot szerzett csak ebben a játékrészben, ennek köszönhetően fordított az OKC. A negyedik negyedben megint nem sikerült a megszokott játékunkat játszani, nem volt kreativitás a csapatban, míg a másik oldalon nagyot lendített Durant teljesítménye. A negyed első felében nem sikerült egyenlíteni, aztán a Thunder még jobban ellépett, így a végeredmény sima, 114:106-os zakó lett. A kudarc oka egyértelműen az volt, hogy képtelenek voltunk Durantot tartani. Ő már a sokadik játékos a szezonban, aki idénycsúcsot ér el ellenünk, így pedig, hogy voltak mellette olyan társak, mint Harden vagy Westbrook, nem volt esélyünk a győzelemre. Részünkről pozitívum volt Billups játéka, 30 pontot szerzett. Nenét is ki lehet emelni, 21 ponttal és 12 lepattanóval dupla-duplát ért el, jól játszott, Ő és Billups is javuló formát mutatnak. A cserék közül Lawson ezúttal is kimagaslott, 19 ponttal és 5 assziszttal, a többiek megint gyengék voltak, Harrington különösen szerény formában volt. Nagyon hiányoztak a mérkőzésről a blokkok is, összesen egyszer sikerült Nenének sapkáznia, az ellenfél nyolc alkalommal tette ezt.





















Karácsony másnapján hazai pályán fogadtuk a Philadelphia 76ers csapatát. Vendéglátóként esélyesebbnek számítottunk, ennek megfelelően kezdtük a meccset, az első negyed végére már 12 ponttal vezettünk. A folytatásban közelebb zárkózott a Sixers, a szünetig feljöttek három pontra, újra nyílttá téve a találkozót. A harmadik negyedben már kiegyenlített játékot láthatott a denveri közönség, a Philly a vezetést is átvette, de a negyed végére sikerült még visszaszerezni az előnyt. A záró játékrész első felében jól játszottunk, és 12 ponttal elhúztunk a vendégektől. Ekkor a Sixers indított egy utolsó rohamot és megfordította az állást, ehhez nagyjából öt percre volt szükségük. Ebben a szakaszban csak Billups szerzett pontot, Ő is csak büntetőből tudott betalálni. A fordítás értelemszerűen nagyon feldobta a vendégeket, a Nuggets játéka ellenben szétesett, nem sikerült már innen visszajönni, végül 95:89-re kikaptunk. A csapat legjobbja szerintem ismét Billups volt, 24 pontot szerzett és most jobban ment neki a dobás is. Smith ezen a meccsen is bizonyította, hogy igazából hatodik emberként tud sokat segíteni a csapatán, csak 9 pontig jutott, nagyon gyengén ment neki a dobás, különösen a hármasok, a 11 lepattanó viszont szép tőle. A kezdőötösből még Nené játszott jobban, de nem tudott teljes meccsen dominálni, Afflalo pedig hozta a szokásos 14 pontját. A cseresorból megint csak Lawson nyújtott kimagaslót a maga 14 egységéve, esetleg még Birdman 11 lepattanóját érdemes megemlíteni, a többiek felejthetőek voltak. Nagyon hasonlított ez a mérkőzés a Spurs ellenihez, ott belefért a vereség, de ez rendkívül bosszantó volt. Végig egész jól játszott a csapat, az utolsó negyedig nem igazán volt benne a meccsben a Sixers győzelme, nagy kár érte, mert simán nyerhető meccset buktunk el.

A következő Portland elleni meccs előtt volt pár nap pihenője a csapatnak, kellett is, hogy helyre tegyék a játékosok a dolgokat, mert ezután, a három zsinórban elszenvedett vereség után, nagyon kellett már végre egy győzelem. Már az első két negyedben is inkább a Nuggets irányította a mérkőzést, de komolyabb előnyt nem sikerült szerezni a nagyszünetig. Az áttörés a harmadik negyedben történt meg, 13 ponttal nyertük ezt a játékrészt, így a negyedik felvonásra már 20 pontos előnnyel fordultunk. Ezt az előnyt  könnyedén megőriztük, végül magabiztosan nyertünk 95:77-re. Fontos volt ez a győzelem, egyfelől  mert végre megtört a vereségsorozat, amibe Melo nélkül került a csapat, másfelől azért, mert igazi csapatmunkával értük el ezt a sikert. Nem voltak igazán kiemelkedő teljesítmények, de sok, az átlagosnál kicsit jobb igen. A kezdőből mind az öten elérték legalább a 10 pontot, Billups volt a legeredményesebb 18 ponttal, egy assziszt kellett volna neki a dupla-duplához. Smith két gyengébb meccs után most jól teljesített, 17 pontot szerzett. A cserék közül Andersen volt legjobb, 12 lepattanóval és 8 ponttal vette ki a részét a sikerből, Lawson ezúttal visszafogottabban játszott, míg Forbes 8 pontot szerzett.

A 2010-es év utolsó meccsét idegenben a Minnesota ellen játszotta le a Nuggets. Nagyon érdekesnek ígérkezett ez az összecsapás, ugyanis Anthony mellett Martin, Nené és Harrington is hiányzott a csapatból, ezért a Billups-Afflalo-Smith-Williams-Ely kezdővel álltunk fel. A mérkőzés elején a Timberwolves irányította a játékot, de sikerült megakadályozni, hogy túlzottan elhúzzanak tőlünk, 7-8 pontnál nagyobb előnyt nem tudtak felépíteni. A harmadik negyedben fokozatosan kezdtük átvenni az irányítást, meg is fordítottuk az állást, de a negyedik negyedre még 1 pontos hazai előnynél fordultak a csapatok. Az utolsó negyed elején sikerült 7-8 ponttal ellépni a Wolvestól, de köszönhetően Beasley és Love játékának, meccsben maradtak a hazaiak. A végjáték szorosan alakult, de a jó büntetőzésnek köszönhetően megőrizte előnyét a Nuggets és 119:113-ra megnyerte a mérkőzést. Ennyi hiányzóval ez a győzelem a bravúr kategóriába sorolható. Nené és Martin hiányában szinte borítékolható volt a gyenge védekezés, de szerencsére még Melo és Harrington nélkül is sikerült túldobni az ellenfelet. Nagy részt vállalt ebből magára Billups, aki 36 pontot szerzett, hatból hat hárompontost értékesített és új szezoncsúcsot állított fel ezzel a teljesítménnyel. A kezdőcsapatból Afflalo emelkedett még ki, Ő 17 pontot dobott és szokás szerint nagyon komoly mezőnymunkát végzett. A sérülések a cserepadunkat is megtizedelte, de a játékon ez nem látszott meg. Lawson ismét nagyot alkotott, hiszen 19 pontot, 5 lepattanót és 5 asszisztot szerzett. Új szezoncsúcsot állított fel Birdman 11 ponttal, mellette még 7 lepattanója és 2 blokkja is volt. A meglepetésember Balkman volt, csaknem 20 percnyi játéklehetőséghez jutott, ezalatt 10 pontot szerzett, hasznosan és nagy akarattal játszott ezen a meccsen.

Újév napján tudta le a csapat a következő mérkőzését, amikor hazai pályán a Sacramento Kingset fogadtuk. Az előző foghíjas összeállításhoz képest ezen az estén majdnem teljes kerettel állhatott ki a Nuggets. Anthony visszatért a csapatba, Nené és Martin is a kezdőben kaptak helyet. A meccs első másfél negyede még szorosan alakult, aztán a második negyed közepétől elléptünk a Kingstől és innentől végig kontroll alatt tartottuk az eseményeket. Igazán nagy különbség a negyedik negyedben alakult ki, itt már 20 pont körüli vezetésünk is volt. Végül sima mérkőzésen győzött a Nuggets 104:86-ra. A csapat legjobbja megint Billups volt 22 ponttal és 5 asszisztal. Nenének szintén jó meccse volt, 14 lepattanóval idénycsúcsot ért el és mellé még 16 pontot is szerzett. Melo visszatért, de nagyon rosszul ment neki a játék, Karl nem is adott neki csak 30 percnyi játékidőt. Érthető, ha több időre lesz szüksége, hogy feldolgozza a nővére halálát, jó, hogy újra a csapattal van, talán a csapattársak segítenek neki átélni ezt a nehéz időszakot. A cserepad nagyon erős volt ezen az estén, a legeredményesebb Smith volt 17 ponttal, de Birdman 11 lepattanóval és 7 ponttal szintén nagyon jól játszott.

A karácsonyi időszakban nem ment jól a játék, Anthony hiányát kezdetben nem tudták kompenzálni a többiek, főleg a végjátékokban érződött nagyon Melo távolléte. Az utóbbi három meccsen Billups a csapat vezérévé lépett elő és győzelemre vezette a többieket, nagyon elkapta a fonalat és All-Star-szinten kosárlabdázik, teljes joggal lett az elmúlt hét legjobbja a nyugati konferenciában. Rajta kívül Nené is javuló formát mutat, Lawson egyre többször játszik kimagaslóan, ha Martin és Anthony is formába lendülnek, valamint végre elkerülik a csapatot a sérülések, akkor januárban összejöhet egy jó sorozat és megközelíthetjük a nyugati élmezőnyt.

A közeljövő mérkőzései:

Kedd, 03:00 Houston Rockets @ Denver Nuggets    
Csütörtök, 04:30 Denver Nuggets @ LA Clippers
Péntek, 04:30 Denver Nuggets @ Sacramento Kings
Jövő Hétfő, 03:00 New Orleans Hornets @ Denver Nuggets
Jövő Szerda, 03:00 Phoenix Suns @ Denver Nuggets

Az Eszak-nyugati divízió állása:

1. Utah Jazz 23-11 (34 meccs)
2. Oklahoma City Thunder 23-12 (35 meccs)
3. Denver Nuggets 19-13 (32 meccs)
4. Portland Trail Blazers 18-16 (34 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 9-25 (34 meccs)   

A közelmúltban hozták nyilvánosságra azt a 24 fős keretet, amelynek tagjai részt vehetnek az Egyesült Államok labdarúgó válogatottjának hagyományos téli összetartásán, január 4-től 22-ig Carson-ban, a Home Depot Center-ben, azaz a Los Angeles Galaxy félelmetes otthonában. Nagy örömünkre szolgál bejelenteni, hogy a jobbára az USA-ban profiskodó játékosokra épülő névsor bejelentésekor a bajnoki címvédő Colorado Rapids-t is számításba vették, és a denveri egyesület összesen négy játékost delegálhat a válogatott edzőtáborába.

A Kaliforniába vonuló keret tagja lehet a mieink soraiból a szenzációs évet futó kapus Matt Pickens, a védelmünkből Anthony Wallace-t és Marvell Wynne-t hívták meg, illetve helyet kapott még a Rapids egyetlen 2010-es All-Star-résztvevője, a középpályás Jeff Larentowicz.


- Pickens a válogatottban eleddig még soha nem védhetett, de a januári edzőtáborozásokat tekintve már régi motorosnak számít, ugyanis az elmúlt öt éven belül immár negyedik alkalommal vehet részt a téli összetartáson. Emellett pedig 2008. novemberében a Dick's Sporting Goods Park-beli tréningeken is ott lehetet. A Rapids-t bajnoki címig vezető portás ezúttal minden korábbinál nagyobb eséllyel pályázhat arra, hogy beteljesüljön a nagy álma, és felhúzhassa magára a Team USA szerelését, hiszen a tavalyi rájátszásban mutatott produkciójával végleg kiharcolta magának, hogy az MLS legjobb kapusai között tartsák számon.

- Az ifjú Wallace most először kerülhet oda a felnőtt válogatott közelébe, de utánpótlás szinten az elmúlt években már végig járta a szamárlétrát, és közben rendszerint meghatározó tagja volt a korosztályos válogatottaknak. A 21 éves bekk 2007-ben tagja volt az amerikai csapatnak az U20-as VB-n, 2009-ben a 20 éven aluliak Közép-amerikai bajnokságán lépett fel, míg sajnálatos módon a 2009-es egyiptomi U20-as világbajnokságot egy kellemetlen sérülés miatt kellett kihagynia. Nagyszerű szezont zárt a Rapids-szel, de talán leginkább a legfőbb ajánlólevél az volt mellette, hogy korábban az U17-es, U18-as, U20-as és U23-as válogatottakban is számítottak rá, most pedig eljött az ideje, hogy felnőtt szinten is megkapja az első lehetőséget, s ismerve a rátermettségét, minden esélye megvan rá, hogy hamarosan áteshet a nagyok közötti tűzkeresztségen.

- Wynne az egyetlen a négy meghívott denveri közül, aki korábban már pályára léphetett az amerikai felnőtt nemzeti csapatban, lévén három mérkőzésen tűnt fel eddig a válogatottban. Az elmúlt offszezonban Toronto-ból Colorado-ba költöző hátvéd még a 2007-es Copa American debütált a válogatottban az Argentína elleni összecsapáson, azóta tagja volt a 2009-es Dél-afrikai Konföderációs Kupán szereplő együttesnek, és például a 2008-as pekingi olimpiai csapattal is színre léphetett, amikor az Egyesült Államok minden egyes meccsét végig játszotta. A 24. életévében járó univerzális hátvéd az elmúlt idényben végig nagyszerűen teljesített a Rapids színeiben, így nem lehetett kérdésés, hogy ismét számolni kell vele a válogatott kötelékében.

- Larentowicz minden más Rapids-képviselővel ellentétben abszolút szűznek tekinthető válogatott szinten, lévén még csupán élete első januári edzőtáborozására készül, mivel egy évvel ezelőtt sérülésből kifolyólag volt kénytelen távol maradni a közös gyakorlásoktól. A New England-től egy évvel ezelőtt megszerzett középpályás a mieink igazi motorja volt a 2010-es esztendőben, szorgalmas, sokoldalú játékával nélkülözhetetlen alapemberré vált nálunk, így nem érdemtelenül keltette fel a válogatott illetékeseinek érdeklődését sem, most pedig már a debütálásért igyekezhet.


















Az amerikai válogatott edzőtáborozó kerete:

Kapusok: Dominic Cervi (Celtic), Sean Johnson (Chicago Fire), Matt Pickens (Colorado Rapids), Nick Rimando (Real Salt Lake)
Hátvédek: A.J. DeLaGarza (Los Angeles Galaxy), Sean Franklin (Los Angeles Galaxy), Omar Gonzalez (Los Angeles Galaxy), Ugo Ihemelu (FC Dallas), Zach Loyd (FC Dallas), Ryan Miller (Halmstads BK), Tim Ream (New York Red Bulls), Anthony Wallace (Colorado Rapids), Marvell Wynne (Colorado Rapids)
Középpályások: Eric Alexander (FC Dallas), Alejandro Bedoya (Örebro), Sam Cronin (San Jose Earthquakes), Mikkel Diskerud (Stabaek), Jeff Larentowicz (Colorado Rapids), Dax McCarty (D.C. United), Brek Shea (FC Dallas)
Csatárok: Juan Agudelo (New York Red Bulls), Justin Braun (Chivas USA), Teal Bunbury (Sporting Kansas City), Chris Wondolowski (San Jose Earthquakes)

A keret legjobbjai a tábor zárásaként, január 22-én pályára léphetnek a Chile elleni barátságos mérkőzésen, amely értelemszerűen az amerikai válogatott első fellépése lesz a 2011-es naptári évben, és ugyancsak a Home Depot Center-ben fogják lejátszani. Addig is, szurkoljunk a denveri képviselőknek, hogy jó játékkal kápráztassák el a válogatott szakvezetőit, és a felkészülési mérkőzésen is megkaphassák a lehetőséget.

Egyéb Rapids-hír:
Egy másik fontos esemény is érintette a közelmúltban a csapatunkat, ugyanis bebizonyosodott, hogy Omar Cummings a télen Angliába fog utazni, hogy a helyi Premier League-ben szereplő Aston Villa csapatával tréningezzen néhány hetet. A hírek szerint a birminghami egyesület szívesen venné kölcsön tőlünk a jamaikai támadót az ottani szezon befejezéséig, de ez egyelőre csak feltételezés, az viszont már biztosra vehető, hogy a csapat tavalyi házi gólkirálya rövidesen Angliában hangolódhat az új idényre. Menet közben arra is fény derült, hogy a Rapids a 2011-es szezont március 19-én az újonc Portland Timbers elleni hazai találkozóval indíthatja meg.

Elérkezik az idény vége, vasárnap a szezonban utoljára láthatjuk kedvenc csapatunkat a pályán. Immár ötödik éve jelenti a Denver Broncos számára az alapszakasz utolsó meccse a szezon végét, azonban míg az elmúlt években a hajrában elbukva a rájátszást, keserű szájízzel zárult számunkra az év, most a PO-ról rég lemondva, azonban mégis lehet, hogy jó élményekkel zárjuk azt.




















Ennek az oka természetesen a vallásteremtő újonc irányítónk. Tim Tebownak két meccsre volt szüksége, hogy az egész ligát elvarázsolja a játékával. Az ellentábor hangja, mely a Texans elleni meccs félidejében még hangos volt, teljesen elhalkult. Objektívnek kell maradnom, mindössze két mérkőzés után nem lehet isteníteni senkit. Senkit, kivéve Tim Tebow-t. Elképzelhető, hogy lesznek gyengébb meccsei, még mindig nem biztos, hogy azt látjuk tőle, amit az egyetemen mutatott, de aki két meccs alatt ekkora benyomást tesz, abban hinni kell. A név nem garancia a jó játékra, Tebow nem garancia a győzelemre, de egy dolog biztos, a pályán mindent meg fog tenni a győzelemért, a csapat /*és minden Tebowista pap és hívő*/ akkor is követni fogja, ha alászáll a poklokra, más nem is kell. Mindössze négy győzelmünk van az egész szezonban, mégis mindenfelé mosolygó Broncos-drukkereket látni, ezek után nem lehet azt mondani, hogy TT nem sikeres. Ő bizony megérkezett az NFL-be, jött, látott, és győzött.

A pályára azonban egyszerre 11 ember lép, a meccsre 45 játékost neveznek, a keretnek pedig 53-an a tagjai, és sajnos Tebow (egyszerre) csak egy pozíciót tud betölteni. A csapat a holtszezonban komoly erősítésre szorul, a hátra lévő meccset pedig a jelenlegi szemétkupaccal kell lejátszani. Egy kicsit még sikerült guberálni, hogy az utolsó hétre se legyen változatlan a keret. Lee Robinson is IR-re került, helyére összeturkáltuk Louis Leonard DT-t. Igen, a Patstől, de 4 év alatt már a hetedik csapata vagyunk. Valószínűleg nem találtunk rá a gyémánt félkrajcárra...

Hogy leendő ellenfelünkről, a San Diego Chargers-ről (továbbiakban: Köcsögz) is essen szó, ők még mindig ugyanakkora köcsögök, mint legutóbb volt. Köztük a legnagyobb díjnyertes még mindig a nagybetűs KÖCSÖG, s nagyon jó lenne az újévet azzal kezdeni, hogy jól beledöngöljük őt az Invesco Field gyepébe. Felelőtlenség lenne azonban túl hamar felülni a magas vadlóra a nagy Tebow-hype közepette, nehogy úgy járjunk, mint a szezon előtti esélylatolgatásokkal. A Chargersnek van még mindig a legjobb védelme és a 2. legjobb támadójátéka, legutóbb is kikaptunk tőlük és az utolsó fordulóban szeretnek megalázó csapást mérni ránk. Tudom, tudom, rengeteg érv van ellene: TT, Tim, T-Bow, Tebow, stb, de én azért óvatos maradok. Akitől igazán tartani kell az természetesen Philip Rivers, akinek 405 yard kell a franchise rekordhoz /*meg fogja próbálni*/ és a kedvenc célpontja Antonio Gates, azaz tőle már nem, mert IR-re került. Viszont a Shaun Phillips vezette agresszív pass rush problémát okozhat, amitől nagyon jó lenne megvédeni kedvencünket.

Történelmüket már ismertettem, a rivalizálásnak pedig nincsenek igazán szignifikáns aspektusai, minthogy meglehetősen újkeletű. A közelmúlt azért szolgáltatott néhány olyan esetet, amit érdemes felidézni. Mindenkinek friss emlék lehet még a 2008. szeptember 14-i összecsapás. A második körben még nem jelentkeztek a sérülések, ennek megfelelően elsősorban Cutler, Marshall és Scheffler nagyszerű játékának köszönhetően elhúztunk tőlük és 31-17-es előnnyel mehettünk a szünetre. A második félidőben viszont az egész szezonban gyengélkedő védelmünk bedobta a törölközőt, és a támadók is összeomlottak, zsinórban 21 pontot kaptunk ezáltal 7 pontos hátrányba kerültünk 4 percel a vége előtt. Ekkor azonban az offense magára talált, és megkezdte a game winning drive-ot. Már goal line-nál jártunk, amikor Cutlert sackelték és elejtette a labdát. A máig hírhedt Hochuli először a bradyrule-t alklamazva azt mondta, hogy Cutler keze előre mozdult ezért incomplete pass. Minthogy 2 percen belül volt az eset, visszanézték és kiderült, hogy fumble volt. Hiába gyűjtötte viszont össze egy Bolts-játékos a labdát /*amit ráadásul akár vissza is hordhatott volna*/ a bírók addigra már lefújták a játékot. Negyedikre pedig megoldottuk a feladatot, Cutler Royalhoz jutatta a labdát az endzoneban, 38-37. A meccs azonban tartogatott még egy fordulatot. Látva, hogy az idő múlásával mennyire fölénk került játékban a Chargers, Mike Shanahan az 1 pontos, biztos egyenlítést jelentő jutalom pont helyett kockáztatott, újra eljátszottuk azt amit a TD-nél, Cutler-to-Royal passzjáték, mellyel 39-38-ra megnyertük a rangadót. Hochuli tévedése és a merész 2-point-conversion miatt örökre emlékezetes marad az összecsapás. Az eset krónikájához hozzátartozik, hogy mi azóta többszörösen is letörlesztettük azt az ítéletet, máig nyögünk a súlya alatt, és az azévi utolsó fordulóban a Chargers bosszúképpen megsemmisítő verést mért ránk, három meccs alatt három meccses hátrányt ledolgozva övék lett a divízió győzelem és a rájátszás, ami nálunk legalább Mike Shanahan HC állásába került. Most ismét velük találkozunk az utolsó fordulóban, és most rajtunk a sor, hogy bosszút álljunk.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Champ Bailey	CB	boka	DNP	DNP	DNP	Questionable
Brian Dawkins	S	térd	Limited	Limited	Limited	Questionable
Knowshon Moreno	RB	borda	DNP	Limited	Limited	Questionable
David Bruton	S	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	quadricep	Limired	Limited	Limited	Questionable
Kyle Orton	QB	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Eddie Royal	WR	ágyék	Full	Full	Full	Questionable
Mario Haggan	LB	quadricep	-	Limited	LImited	Questionable
Demaryius Thomas	WR	boka	Full	Full	Full	Probable
Eric Decker	WR	boka	Full	Full	Full	Probable
Tim Tebow	QB	boka	Full	Full	Full	Probable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	-	-

San Diego Chargers
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Stephen Cooper	LB	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Mike Tolbert	RB	nyak/váll	DNP	DNP	DNP	OUT
Larry English	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	Doubtful
Jacob Hester	FB	térd	DNP	DNP	DNP	Doubtful
Patrick Crayton	WR	csukló	Limited	DNP	DNP	Doubtful
Scott Mruczkowski	C	boka	DNP	DNP	DNP	Questionable
Antwan Applewhite	LB	boka	DNP	Limited	Limited	Probable
Malcolm Floyd	WR	hamstring	Limited	Full	Full	Probable
Brandon Siler	LB	borda	Limited	Full	Full	Probable

Nehéz elmondani, hogy mit várok a meccstől, egy kicsit féltem Tebow-t a Köcsögöktől, ha ő jól játszik, akkor az eredménytől függetlenül nem leszek csalódott, ha nyerünk, akkor optimistán kezdem az offseasont. Az év utolsó meccse természetesen mindenkinek kötelező, de TT miatt most kéteresen is. Térjetek meg pogányok, csak a Tebowizmus az igazi vallás, bár aki ezt olvassa az valószínűleg igazhitű. A következő szentmise vasárnap 22:15-kor lesz, amikor Tebow Isten a San Diego ellen tarthat prédikációt az Invesco Field-en. :)

Eljött a december 31-e, amikor lezárunk egy újabb naptári évet a denveri sporttörténelemben. Ennek alkalmából egy kisebb áttekintésre invitálnám az olvasóinkat, még egyszer haladjunk végig néhány gondolatban, hogy egyes csapataink milyen teljesítménnyel zárták a magunk mögött hagyandó Óévet, annak ellenére, hogy többen is jelenleg még egy-egy aktuálisan futó szezon kellős közepén tartanak, és aktuális helyzetjelentő írásainkban részletesebben is nyomon követjük az eseményeket.

- Az Avalanche hokisai számára különösen emlékezetesre sikerül az idei tavaszi hadjárat, ugyanis a 2009-es konferencia-utolsó helyezésünk után a 2009/10-es idényben a gárda kiharcolta a rájátszásba jutást a nyugati főcsoport nyolcadik helyén célbaérve, és a playoff első körében is csak 4-2-es összesítéssel kényszerültünk fejet hajtani a toronymagas esélyes San Jose Sharks serege előtt. Az 1/3-as kiválasztott Matt Duchene az év újonca kategóriában, az elsőéves vezetőedző Joe Sacco pedig az év edzője kiírásban volt jelölve a tavalyi szezon utáni díjátadó gálára, és bár mindketten csak a harmadik helyen végeztek a szavazáson, érdemeik abszolút elismerésre méltóak lehetnek valamennyi denveri sportrajongó által. Az elmúlt esztendő egyértelműen a hokicsapatunk újjáépítéséről szólt, az új alapokra helyezett fiatal garnitúra a tavalyi évadban bizonyította rátermettségét, idén ősszel pedig már rájátszás-favoritként kezdték meg szereplésüket, a másodéves Duchene-nel és O'Reilly-val, a még bátrabb Stastny-val és Stewart-tal, az újabb parádés évre készülő Anderson-nel, vagy éppen az újonc Shattenkirk-kel a fedélzeten. A Lavinások pedig az ősszel sem okoztak csalódást a rajongóknak, a rengeteg sérülés ellenére folyamatosan tartjuk magunkat rájátszást érő pozícióban, és sokáig a divízió kimagaslóan erős csapatát, a Vancouvert is képesek voltunk szorongatni. Jelen állás szerint, az alapszakasz feléhez közeledve a főcsoport centrumában található, nyolc-tíz csapatot tömörítő massza kellős közepén tanyázunk, és reménykedünk a minél jobb folytatásban, hogy egy újabb eredményes tavaszi meneteléssel 2011-ben is részt tudunk venni a rájátszásban, erre minden esélye megvan az önbizalommteli fiatal gárdának.

- Nincs mit szépíteni, a Broncos katasztrofális 2010-es szezont fog zárni, legjobb esetben is csak 5-11-es győzelem-vereség mutatóval tudjuk befejezni az évet, ami méltatlan a csapat hírnevéhez. Több balszerencsés vereség és egyéb külső tényezők is hátráltatták amerikaifocistáink kibontakozását, illetve Josh McDaniels HC is túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a denveri együttes felvirágoztatását ígérte, sorozatos rosszul elsülő döntései eredményeképpen pedig december elején felmentettük a munkavégzés alól, és átmenetileg a csapatnál dolgozó segédedző Eric Studesville vette át a helyét. JMD távozása kétségtelenül a fényt jelentette az alagút végén, amellyel a jövő mindenképpen szebb lehet a csapat háza táján, de igazán bizakodóak talán csak az elmúlt hetekben lehettünk, amikor az egykori egyetemi klasszis irányító, Tim Tebow kiharcolta magának a kezdő pozíciót, és eddigi mindkét mérkőzésén lenyűgözte a denveri publikumot. Ugyanakkor az esztendő legszomorúbb denveri eseményét is meg kell jegyeznünk a csapat kapcsán, hiszen szeptemberben a mindössze 23 esztendős Kenny McKinley öngyilkosságot követett el, miután hosszú sérülése alatt depresszióba esett. Némi újjászervezés előtt állhat a csapat, de van néhány meglévő fiatal játékosunk, akikre bátran lehet számítani, elég csak az elmúlt évek 1st rounder-eire gondolni, mint a már említett Tebow mellett a RB Moreno vagy a WR Thomas, már csak a védelembe kéne pár hasonló fiatal egyéniséget szereznünk, amelyre a 2011-es draft jelenthet kiváló alkalmat, lévén a rossz szereplésből adódóan a csapat bizonyára igencsak előkelő helyen választhat a jövő tavaszi börzén, nem kizárt akár egy top3-as pozíció sem. Egyelőre a 2011-es szezon megrendezése bizonytalan a jelenlegi bérszerződés lejárta és eddigi meg nem hosszabbítása miatt, így kissé kétkedőek lehetünk a jövővel kapcsolatban, de Tebow neve garancia lehet arra, hogy bármi történjék, aggodalomra semmi ok, és előbb-utóbb talpra fog állni a franchise, rövidesen pedig talán egy új vezetőedzőt is ki fogunk nevezni.

- A Mammoth számára is leginkább a pokoljárásról szólt az idei esztendő, a csapat ugyanis hazai győzelem nélkül, ligautolsóként zárta az NLL idei kiírását 4-12-es mérleggel. Városunk népszerű fedett pályás lacrosse csapata az elmúlt évek sikerteljes szerepléseit követőn 2010-ben túl nagy feladatot vállalt, és a rebuild nem hozta meg azonnal a várt sikereket. Mindez érdekes módon, nem a fiatal játékosokon múlott, például a három Denver University-ről draftolt top5-ös pick, Ilija és Alex Gajic, valamint Cliff Smith nagyszerűen teljesített, hanem a rutinos játékosok maradtak adósak a jó teljesítménnyel, így például kezdőkapust és edzőt is váltanunk kellett a dicstelen szezon közben, de a támadók között is akadt néhány váratlanul negatív teljesítmény az idősebbek közül. A vezetőség az őszi offszezon alatt bátor lépésekre szánta el magát, és immár egy sokkal versenyképesebb, mélyebb játékoskeretből dolgozhatunk a 2011 első hétvégéjén rajtoló idényben, mint tettük tavaly, John Grant Jr személyében pedig a sportág igazi ikonját is sikerült a Sziklás-hegységbe csábítanunk. Bár érdemes továbbra is óvatosnak lenni a Mammoth-tal kapcsolatban, azért joggal reménykedhetünk benne, hogy az előttünk álló szezon több sikert tartogat a fiaink számára.

- A kosarasainkat tekintve sem igazán lehetünk elégedettek a 2010-es évvel, ugyanis a Nuggets a tavaszi sérülések hatására a rájátszásba ugyan még bejutott a sorozatbeli harmadik divízió-győzelem által, azonban a főcsoport-negyeddöntőben egy hat meccses párharc árán elhullottunk a közvetlen rivális Utah Jazz-zel szemben. Az erős alapmaggal rendelkező klubot vezetőség igyekezett tovább erősíteni a nyáron, Williams és Harrington leigazolásával pedig igazán minőségi kiegészítőemberekre tudtunk szert tenni, így minden adott lett volna, hogy komoly bizakodással, akár bajnokesélyesként várhassuk az októberi rajtot. Nem így történt, mivel Anthony körül a nyáron kitört a hiszti, a meghatározó játékosunk nem volt hajlandó elfogadni a 2011 nyarán lejáró szerződésének meghosszabbítását, így hónapok óta bizonytalanság övezi a jövőjét, és gyakorlatilag a csere már elkerülhetetlen, csak az a kérdés, hogy mikor és milyen ellenértékekért tudunk megszabadulni tőle. 2010 tehát tulajdonképpen az árulás éve volt, és egy általunk hősként szeretett, óvott klasszis eltávolódása volt a Nuggets-nál, ugyanakkor igazi pozitívumot is elkönyvelhettünk, amikor Karl mester rövid időn belül másodszor legyőzte a rákos betegséget, a közelmúltban pedig karrierje 1000. győzelmét is elérte az NBA történetének hetedik edzőjeként. Bár a Melo-ügy miatt hatalmas kilátástalanságban vagyunk kénytelenek tapogatózni, a többi játékosunk mégis annyira elhivatottan küzd meccsről meccsre, hogy akár még az elkívánkozó sztár értékreváltása után is erősek lehetünk, amikor bizonyára némi fiatalítást fogunk eszközölni, és a jövő irányítótehetsége, Lawson mellé egy hasonló kaliberű magasembert is mindenképpen szeretnénk szerezni. 2011-ben biztosan sok kérdőjelre választ kaphatunk, a Melo-csere alapjaiban fogja meghatározni az előttünk álló esztendőket, csak remélni tudjuk, hogy jól fogunk kijönni belőle.

- A szabadtéri lacrosse-seregünk, az Outlaws részére sajnos a 2010-es idény sem hozta meg a várva várt áttörést, és az elmúlt évek sorozatos finalista szerepléseit követően idén is ugyan résztvevői voltunk a négyesdöntőnek, az elődöntőben drámai küzdelemben elhullottunk. Minden eddiginél erősebbnek tűnt a csapat, így rettentően szomorúak lehetünk, hogy az egész éves jó szereplésünk egy gyengébb meccsel semmissé vált, és megint legalább egy évet kell várakozással eltöltenünk, hogy talán majd 2011 őszén végre feljuthatunk az MLL trónjára. Ugyanakkor egy jókora nemzetközi sportsiker mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen júliusban az angliai világbajnokságon az Egyesült Államokat öt Outlaws-játékos jutatta VB-címhez, miközben Mundorf és Westervelt is bekerült a torna All-Star csapatába. Nincs más lehetőségünk, mint reménykedni, hogy hátha jövőre már eljön az az év, amikor a Törvényenkívüli harcosaink senki sem állíthatja meg.

- Az esztendő legnagyobb sikerét vitathatatlanul a Rapids labdarúgói könyvelték el Denver-ben, ugyanis szenzációs hadjáratuk végén november 21-én elhódították a bajnoki címet az MLS-ben, ezzel 2001 után lett újra majorligás bajnoka a városunknak. A csapat szokás szerint hatékonyan kezdte a szezont, azonban ahelyett, hogy az alapszakasz hajrájában összeomlottunk volna, még erősebbek lettünk, mint valaha, köszönhetően annak a két komoly horderejű cserének, amelyeket a trade deadline-t megelőzően kötöttünk meg: elcseréltük a sérült közönségkedvenc Clark-ot és az egyik legjobb középpályásunkat Ballouchy-t, helyükre érkezett a veterán Mullan és a fiatal támadó Kandji, akik később meghatározó emberek lettek az alapszakasz finisében és a rájátszásban. Eközben az örök gólfelelős Casey mellé Cummings is nagyszerű termeléssel csatlakozott, és ketten együtt a liga legveszedelmesebb csatárduóját alkották. A playoff-ra a csapat nagyszerűen összeérett, és Colorado állam valósággal egy emberként buzdította a Rapids hőseit, akik nem is torpantak meg a végsőkig. Az első kanyarban két évvel ezelőtti győztes Columbus-t tizenegyespárbajban ütöttük ki, majd hazai környezetben nyertük meg a konferenciát a San Jose legyőzésével, végül pedig drámai küzdelemben, egy hosszabbításos találkozó végén nyertünk 2-1-re az FC Dallas elleni torontói fináléban. A diadalmas labdarúgóinkat pedig még heteken át ünnepelték a városban, fantasztikus élmény volt újra egy csapatunk bajnoki címének örülni, és végre egy ekkora kaliberű sikerről beszámolni. Az Újév a labdarúgóink számára újabb kihívásokat hordozhat magában, egyrészt tavasztól az MLS Cup megvédéséért szállhatunk harcba, illetve a bajnoki cím által kvalifikáltuk magunkat a Közép-amerikai Bajnokok Ligája sorozatba, így 2011-ben még komolyabb célokért szurkolhatunk a város bajnokainak, és remélhetőleg az európai kérők hada ellenére sikerül minél inkább együtt tartani az idei sikerkovács együttesünket.

- A Rockies idei szereplése is kissé csalódáskeltő volt, lévén előzetesen rájátszás-szereplést reméltünk volna a baseballcsapatunktól, azonban mindez nem jött össze, és kifejezetten szerényre sikeredett az év befejezése, mely elsősorban a kiegyensúlyozatlan teljesítményünknek és a rengeteg sérülésnek volt köszönhető. Ennek ellenére, akik végig követték a csapat szereplését, azt hiszem, rengeteg feledhetetlen pillanatra emlékezhetnek vissza, idén is volt szerencsénk jónéhány őrületes walk-off győzelemhez, amik a játék savát, borsát, és talán az egész sportvilág legszenzációsabb meccsbefejezéseit jelentik. Még ha összességében a csapat nem is szerepelt olyan eredményesen, három játékosunk egyértelműen ligaszinten meghatározó produkciót nyújtott. A dobó Jimenez a National League All-Star csapatának kezdő dobója lehetett a nagyszerű idénykezdés után, és az évad végeztével is a harmadik helyet kaparintotta meg az év dobója választáson. Két ütőjátékosunk, Tulowitzki és Gonzalez pedig minden képzeletet felülmúló összetett játékkal álltak elő, minden elmond teljesítményükről, hogy mindketten egyaránt elhódították a Gold Glove és a Silver Slugger elismeréseket, emellett pedig az NL MVP-választás első öt helyén belül értek célba. Ettől a három játékostól alighanem igazi varázslatot remélhetünk 2011-ben is, és bízunk benne, hogy az egész csapat képesebb lesz valamivel összehangoltabb, eredményesebb teljesítményére. Ennek érdekében a jelenleg is zajló téli pihenő alatt már több minőségi játékossal tudtunk erősíteni, így remélhetőleg egy sikeres Spring Training-et követően jövő áprilistól egy még emékezetesebb menetelés veheti kezdetét a Rockies hősei által.

Ez volt tehát a 2010-es naptári esztendő, mely blogunk első teljes évét jelentette. Köszönjük az egész éves figyelmeteket, észrevételeiteket, és minden olvasónkat várunk vissza a 2011-es esztendőre is! Illetőleg, ezúton kívánunk mindenki számára boldog, és leginkább denveri sportsikerekben gazdag új esztendőt!


 

Az Oakland Raiders elleni előző heti bemutatkozó produkciója elegendő volt arra, hogy a Denver Broncos (3-11) megbízott vezetőedzője, Eric Studesville ismét Tim Tebow-nak szavazzon bizalmat a kezdő QB pozíciójára. Az ellenfél ezúttal a Houston Texans (5-9) csapata volt, akiknek a vezetőedzője a sok Broncos-drukker számára ismerős, ex-denveri QB és OC Gary Kubiak.




















Sérülés fronton javult a helyzet a mieinknél, visszatért Brian Dawkins. Ezúttal csak a már majdnem meggyógyult Demaryius Thomas és a szintén javuló Darcel McBath maradt ki sérülés miatt. Rajtuk kívül nem játszott még a saját bevallása szerint már egészséges, de ezúttal mégis csak 3rd a QB szerepével megbízott Kyle Orton, a sokak által egy JMD-féle hibás döntésnek elkönyvelt Laurence Maroney, valamint Stanley Daniels OT, Jeff Byers OT, Chevis Jackson CB és Eric Olsen OG. Meg kell még említeni, hogy mivel nem javult a sérülése, ezért a hét közben Matt Prater sérültlistára került, tehát Steven Hauschka lesz az utolsó két meccsen is a csapat rúgója.

A Broncos nyerte a pénzfeldobást, de Studesville úgy döntött, hogy inkább a második félidőt szeretné kezdeni, így átadta a lehetőséget Kubiak támadóinak. A liga legjobb futójával, Arian Foster-rel, viszont a sérülés miatt kimaradó Andre Johnson nélkül felálló támadók ellen a denveri védők az alábbi felállással léptek először pályára:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Mario Haggan
ILB: DJ Williams, Wesley Woodyard
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Az már ennél az első drive-nál világosan látszott, hogy Foster megállítását tűzték ki elsődleges célként Wink Martindale-ék, ami úgy tűnt, hogy jól is sikerült, mivel két futás után 3&10 következett. A liga legjobb irányítói közé lassan előlépő Matt Schaub passzal próbálta továbbvinni a drive-ot, de csak 5 yard-ot tudott szerezni egy Owen Daniels-nek adott sikeres átadással, így Matt Turk 35 yard-os punt-ja után Tebow-ék a saját 40-es vonalukról indíthatták az első támadást, az alábbi összeállításban:

QB: Tim Tebow
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Jabar Gaffney, Eddie Royal
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Az első play egyből egy passz volt, Moreno kapta a szépen előkészített screen-t és 22 yard megtétele után a Texans 38-as vonalán adott egy 1&10-et a csapatának. A második játék is egy screen passz lett, ezúttal Gaffney volt a célpont, ő 21 yard-ot tett meg a labdából, a 17-nél vitték a földre és bár ekkor elvesztette a labdát, de a csapat így még jobban járt, mivel Harris 6 yard-al előrébb, a 11-nél szerezte meg a játékszert. Sajnos azonban eddig tartott csak a varázslatos drive, Tebow az endzone szélén Lloyd-ot kereste volna, de elrontotta az átadást és interception lett belőle. A 20-ról kezdhette a második akcióját a Houston a touchback után. Ismét sikerült kétszer jól védekezni a futás ellen, 3&3-nál pedig elég volt a nyomás és a védekezés a secondary-ben, hogy Schaub-ot egy kis kergetőzés után a labda pályán kívül hajítására kényszerítse. Royal kapta el az 50 yard-os punt-ot, kapott egy-két szép blokkot és végül egy 19 yard-os visszahordást sikerült összehoznia. Két futással kezdődött ez a drive, 3&7-nél jött az első passz, ismét egy screen, ismét Gaffney-nek, aki 11 yard-dal hozta a 1st down-t. Tebow futni kényszerült és a sack-től meg is menekült, 1 yard-ot tudott haladni előre. Richard Quinn büntetése érvénytelenítette Moreno következő futását, 2&17, majd 3&15 következett, utóbbinál Royal kapta a labdát, de csak 9 yard lett ebből a screen-ből. Colquitt tőle meglepően jó punt-ot rúgott, a 9-ről indulhatott a texasi csapat. Schaub kihasználta, hogy a TE-k megfogása nem a denveri védelem erőssége, Daniels-nek passzolt, aki ellen ráadásul Woodyard egy nagyon gyatra szerelési kísérletet mutatott be, 10 yard helyett így 31 lett a play eredménye. Jacoby Jones kapta a következő passzot 11 yard-ért, majd egy jól megfogott futás után (Jamal Williams mutatta meg Foster-nek, hogy milyen fájdalmas ellene középen futni) újra Daniels volt a célpont és 9 yard-al hozta a 1st down-t. Foster kapta a labdát, ezúttal talált egy lyukat és csak 3-nál tudta őt kilökni a pályáról Dawkins. Meg is zavarta egy kicsit a védelmet, akik a következő play-nél nem is tudták megállítani a pontszerzésben, az oldalvonal mellett befutott az endzone-ba -> 0-7. Eric Decker elejtette a visszahordás közben a labdát, de David Bruton rá tudott vetődni időben, a 22-ről kezdődött a harmadik Broncos-drive. Végre egyszer előre is passzolhatott Tebow, az első nem-screen célpontja Lloyd volt, 19 yard lett az összjáték eredménye. Ennél tovább azonban nem sikerült jutni, előbb Moreno futása lett 0 yard, majd Tebow-nak kellett egy szép mozdulattal kimenekülni egy sack-ből, ami után el kellett hajítania a labdát. 3&10-nél nem volt üres elkapó, Tebow futott, de csak 1 yard lett belőle. Colquitt punt-ja után a 14-ről jöhetett a Texans és már csak egy 1 yard-os futásra jutott idő az első negyed vége előtt. Az első negyed után az eredmény -> 0-7.



Két veterán hibája nyitotta a második negyedet. Az első hiba Goodman-é volt, elrontott szerelése miatt Jacoby Jones elkapása 5 yard helyett 47-et ért, a második hiba Hill-től jött, ő egy 34 yard-os elkapást engedett szintén Jones-nak. 1&goal jött a 4-ről, majd két play-el és egy szabálytalansággal később 1&goal az 1-ről. Először Foster akart volna befutni, de Haggan -2 yard-on megfogta, második próbálkozásra passz jött, Schaub célpontja ezúttal Daniels volt, akiről DJ kicsit lemaradt és ez elég is volt, hogy meglegyen az újabb TD -> 0-14. Moreno két futással hozott egy 1st down-t, majd 3&6-nál Royal 13 yard-os elkapása a félpályánál jelentett még egyet. Sajnos a következő snap-nél Ball nem tudta rendesen megfogni a neki adott labdát, így csak 1 yard-ot tudott megtenni a felkapott játékszerrel, Tebow rövid passza után 3&5-nél nem lett jó az újabb átadás.
Szintén egy fumble okozta a Texans-drive korai „halálát”, 3&out után jött Turk punt-ja, a visszahordás közben Syd’Quan Thompson szabálytalankodott, így saját 9-es vonaláról indulhatott a hazai csapat. Nem sikerült megoldani a hátrányos helyzetet, két 2 yard-os Moreno-futás után egy sikertelen Tebow screen passz szállt Gaffney felé, aki kapott is egy nagyot a kicsit későn odaérő védőtől. A punt és a return után saját 47-éről kezdhetett támadni a Houston 4:04-nél. Három play-el és 9 yard-al később 3&1-et kellett megoldani, ami Foster-nek nem volt nagy feladat. A TE James Casey csinált még meg egy 21 yard-os elkapást a 2 perces szünet előtt, ami után még egy rövid futásra, majd egy sikertelen és egy sikeres, de rövid passzra futotta Kubiak csapatától, egy időkérés után érkezett Neil Rackers egy 34 yard-os FG-ra, amit be is vágott -> 0-17. 22 másodperc maradt még a kickoff után, amit kissé konzervatívan (ami a nézőknek nem igazán tetszett) egy 10 yard-os Lance Ball futással lepörgetett a Broncos. Az első félidő végén az eredmény -> 0-17.

A második félidőt egy touchback-re szálló kickoff nyitotta, ami után a meccs közben sérülés miatt kiesett Moreno-t helyettesítő Ball egy 15 yard-os futást mutatott be. Az újabb 1st down-nál Tebow lehetőséget kapott a play-eket hívó OC-től, Mike McCoy-tól, hogy végre egy hosszú passzot is elindíthasson, amit az újonc QB ki is használt, Gaffney-nek dobott egy gyönyörű átadást, 50 yard lett a play eredménye és máris a vendégek 20-as vonalán belül, a 15-ön járt a Broncos. Buckhalter érkezett futni és csinált is 9 yard-ot gyorsan. 2&1 következett a 6-ról egy időkérés után, amikor újra Correll Buckhalter kapta a labdát és élt is a lehetőséggel, berobogott az endzone-ba -> 7-17. Foster csinált futva egy 1st down-t már az első play-nél egy 10 yard-os futással, majd ugyanő oldotta meg a 2&10-et hamarosan, egy screen passzot kapott el és robogott vele 28 yard-ot. Derrick Ward futott 3 yard-ot, 2&7-nél Schaub rossz passza jött, ami után sajnos Champ bicegve hagyta el a pályát, a sarka sérült meg és sajnos már nem tudott visszatérni ezen a meccsen. Schaub következő passza Daniels-nek ment, de mivel csak 5 yard-ot hozott, ezért a támadást sikerült megállítanunk. Rackers érkezett egy 54 yard-os, karriercsúcsát beállító FG-ra és kicsivel bal oldali pózna mellett bevágta -> 7-20. A drive első két play-e megmutatta, hogy Lloyd nem csak Orton-nal tud jól együtt játszani: az első elkapása 18, a második 41 yard-os lett, utóbbinál gyönyörűen ugrott fel a védője fölé. Ball csinált egy újabb 1st down-t egy 10 yard-os futással, de sajnos a 11-ről már csak 2 yard-al sikerült előrébb jutni, két sikertelen Tebow-passz között futotta azt a 2-t Ball. Steven Hauschka következett egy 27 yard-os FG-al és magabiztosan értékesítette is -> 10-20.

7:06-nál kezdődött a következő vendég támadás, amit két rövid passz nyitott, a másodikkal, egy 14 yard-os Kevin Walter-elkapással, meg is lett az első 1st down. Foster hozzátett gyorsan még egyet, 11 yard-os futása után már a Texans 47-nél jártak. Jacoby Jones volt a következő célpont Goodman mellett, 11 yard lett az elkapás eredménye. Foster futását 1&10-nál Perrish Cox állította meg -1 yard-on, majd 2&11 helyett 2&21 következett, Walter volt szabálytalan Cox-al szemben. Ward csinált 10 yard-ot egy screen-el, 3&11-nél Joel Dreesen, egy újabb TE volt a célpont és meg is csinálta az elkapást, de a 1st down-hoz kevés volt. Kihasználandó az INVESCO Field @ Mile High ritka levegőjét érkezett újra Rackers egy franchise csúcs 57 yard-os FG-ra, aminél ezúttal se hibázott -> 10-23. Ball kapott el egy screen passzot és csinált belőle 13 yard-ot, ami után Tebow menekült egy kicsit, majd hajította el a labdát a vonalon kívülre. Buckhalter-t küldte McCoy a pályára futni, először egy 10 yard-os rohanással csinált meg egy 1st down-t, majd egy elrontott blokk miatt -4 yard-on tartották a védők. Ezzel a play-el ért véget a harmadik negyed, ami után az eredmény -> 10-23.

Tebow a negyed első play-énél elkapták a védők egy -8 yard-os sack-re, de egy büntetés miatt (ami nem volt egy jó döntés a visszajátszás alapján) -8 helyett +5 lett a play-ből, valamint 1&10 következett. Buckhalter futása 1 yard-os lett, Tebow passza pedig kis menekülés után kicsit rövid, 3&9 következett. Lloyd lett célpontnak kijelölve és egy szép elkapással az oldalvonal mellett meg is csinálta a 1st down-t, 18 yard-ot írhattak be a statisztikusok az ő és Tebow neve mellé. Buckhalter 7 yard-os futása és egy Texans időkérés után Tebow futva hozott egy 1st down-t. A következő snap-et elejtette egy pillanatra, 2&11-nél pedig meglett a vendégcsapat első sack-je, egy 3 yard-os. 3&14 jött a 23-ról, és Correll Buckhalter kapott egy screen passzot, kapott pár szép blokkot, csinált 1-2 jó irányváltást és így sikerült utat találnia egészen az endzone-ig -> 17-23. 10:55 maradt még a meccsből, 1 TD-n belülre jött a Broncos, de a Texans kezdhetett támadni. Jacoby Jones 12 yard-os elkapása 1st down-t ért 2&10-nél, ahogy Foster 11 yard-os catch-e is 2&8-nál. Foster futása 1&10-nél 3 yard-ot hozott a Texans konyhájára, Schaub-ot innentől azonban olyan nyomás alá helyezte a védelem, amivel nem tudott mit kezdeni, két rossz passza a drive végét jelentette és Turk punt-ja következett. A hazai csapat szempontjából jól pattanó labda a 23-ra tette a drive kezdetét. Tebow első passza nagyon picit rövid lett, Buckhalter futása pedig 0 yard-os, így 3&10-et kellett megoldani. Buckhalter volt a biztonsági megoldás, ráadásul 22 yardot csinált a rövid elkapásból. Gaffney volt a hosszú passz célpontja 1&10-nél, de a passz nem lett jó, viszont nagy gond nem lett, mivel 2&10-nél Lloyd-nak dobott egy szép 14 yard-os passzot Tebow, bár elsőre úgy tűnt, hogy a passz nem volt szándékos, viszont ennyire pontosan csak szándékosan lehet passzolni. Gaffney kapott egy kicsit hosszú passzot a következő play-nél, de sikerült egy szép mozdulattal megszelídítenie a játékszert és 8 yard lett a jutalma. Buckhalter gyorsan hozott egy 1st down-t futva, majd Tebow is egyet ugyanúgy, 11 yard-os scramble-je az oldalvonalat átlépve ért véget. 1&10-nél ismét Tebow futott, 6 yard-ot tudott haladni a fal közepén lyukat találva. Royal volt a következő két passz kísérlet célpontja, az elsőnél úgy tűnt, hogy szándékosan túldobta Tebow, nehogy gond legyen a nyomás miatt, a másodiknál az endzone-ban a védő nem nézett hátra a labda irányába, így amikor hozzáért a WR-hez, az automatikusan pass interference-t ért, 1&goal-t kapott a Broncos az 1 yard-on. Kuper kicsit korán mozdult, így az 1&goal a 6-ról jött végül. Royal volt a célpont újra, ám magas lett a passz. 2&goal-nál Tim Tebow futhatott, jobbra indult el, de mivel ott nem volt hely (meg talán szándékosan is) balra indult és kikerülve a védőket befutott az endzone-ba. Hauschka XP-ja azt jelentette, hogy 17 pontos hátrányból felállva 3:11-el a vége előtt a Broncos 1 pontos előnybe került -> 24-23.

2:57 maradt végül Kubiak csapatának, hogy visszaszerezze a vezetést és ennek a 17-ről kellett nekiállniuk. Schaub shotgunba állt fel innentől. Az első 1st down a második passzra lett meg, a második már elsőre, előbb Dreesen, utóbb Daniels volt az elkapó 13 ill. 15 yard-ért. A 2 perces szünet előtt Daniels felé szállt még egy passz, de az nem lett jó. Dreesen volt a célpont újra, 15 yard-ot ért az elkapása és így a Broncos 40-es vonaláról jöhetett egy 1st down. Foster kapott el egy 1 yard-os passzot, 2&9 következett, aminél Daniels lett volna a célpont, de a labda megpattant Bannan feltartott kezén és pont Syd’Quan Thompson kezébe pattant, aki okosan egyből a földre vetette magát az interception-el. 1:12 maradt, Tebow bejött hármat térdelni és így sikerült lepörgetni az órát. Az utolsó térdelés után Tebow eltehette karrierje első győzelme után a labdát, amit valószínűleg élete végéig őrizni fog. A meccs végeredménye -> 24-23.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 16/29 sikeres/összes passz, 308 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 interception, 10 próbálkozás, 27 futott yard, 1 futott TD
Buckhalter: 11 próbálkozás, 42 futott yard, 1 futott TD, 3 elkapás, 50 elkapott yard, 1 elkapott TD
Ball: 5 próbálkozás, 38 futott yard
Lloyd: 5 elkapás, 111 elkapott yard
Gaffney: 4 elkapás, 90 elkapott yard
Royal: 2 elkapás, 22 elkapott yard, 2 punt return, 9 visszahordott yard AVG
Hauschka: 1/1 FG és 3/3 XP (27 yard)
Colquitt: 4 punt, 35.0 yard AVG
Thompson: 1 interception
Dawkins: 8 tackle
Woodyard: 8 tackle

Eric Studesville véleménye a mérkőzésről:

"Nagyon boldog vagyok egy ilyen mérkőzés után, hiszen ez volt az első győzelmem a csapat élén. Az első félidő nem sikerült túl jól számunkra, azonban a 0-17-es első két negyed után sem adtuk fel, és a második félidőben hatalmas küzdelem árán képesek voltunk fordítani, ami igenis megmutatja a csapat erejét. Ki kell élveznünk a sikert, hiszen az NFL-ben minden egyes győzelmet rettentő nehéz kiharcolni, most nagyon örülök, hogy végre tudtunk nyerni egy meccset. Tim abszolút megérdemelte ezt a sikert, elképesztő elszántsággal küzdött a második félidőben, élete második profi meccsén kiváló erőbedobással vezette az egész csapatot, és mindent megtett, amit csak kértünk tőle. Ezt a győzelmet nagyrészt az ő kimagasló játékának és karakteres teljesítményének köszönhettük. Jövő héten a San Diego ellen újra hazai pályán játszhatunk, nagyon szeretnénk szépen búcsúzni a szezontól."

Tökéletesen sikerült Tebow hazai bemutatkozása, megszakítva a csapat vereségsorozatát és megszerezve saját maga és Studesville számára is az első győzelmet karrierjük során. Nincs rá szabva a playbook, Moreno is lesérült, de ő mégis összehozta, főleg Lloyd és Buckhalter segítségével a győzelmet.

A héten kihirdették a Pro Bowl kereteket, egy játékos már biztosan képviseli a Broncos-t Brandon Lloyd személyében, aki teljesen megérdemelten került be a szavazatok alapján. Champ Bailey esélyes még, hogy ott legyen az NFL All-Star gáláján, mivel a CB poszton ő az elsőszámú csere és mivel 1-1 játékos van előtte a két Super Bowl esélyes Patriots és Jets csapataiból, így lehetséges, hogy valamelyikük visszamondja. Champ lehetséges, hogy a Chargers elleni meccset kihagyja, csak az összecsapás előtt derül ki, hogy tudja-e vállalni a játékot. Mivel neki szezon végén lejár a szerződése, így lehetséges, hogy ez volt az utolsó meccse Denver-ben, de remélhetőleg meg tudnak vele egyezni egy új szerződésről és még sokáig csodálhatjuk ennek a simán Hall of Fame esélyes játékosnak a kiváló teljesítményét.

A Broncos sikerénél csak a Chiefs lehetett boldogabb a múlt fordulóban, ugyanis a Tennessee 34-14-es legyőzésével, és a Charges cincinnati-i 34-20-as zakójával bebiztosították helyüket a playoff-ban, így biztossá vált, hogy a csoportunkból az idei szezonban egyedül a Kansas City vehet részt a rájátszás küzdelmeiben. A Raiders egyébiránt elvesztette legutóbbi mérkőzését, amikor hazai környezetben kényszerültek fejet hajtani az Indianapolis előtt 31-26 arányban. A záró fordulóban még két divíziórangadó van hátra, hiszen az alapszakasz befejező hétvégéjén még Denver-San Diego és Kansas City-Oakland találkozókat rendeznek, melyeken már csak a presztízs lehet a tét.

Az AFC West divízió állása a 16. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 10-5
2. San Diego Chargers 8-7
3. Oakland Raiders 7-8
4. Denver Broncos 4-11

Már csak egy meccs maradt a szezonból, a San Diego Chargers elleni hazai derbi, két már playoffból kiesett csapat csatája.
Nyerni kell, nincs mese...

 

Ismét összecsaptak a hullámok a Colorado Avalanche hokisai feje fölött, és a csapat az utolsó négy mérkőzéséből hármat elveszített, ezzel a hat meccses győzelmi sorozatunkat máris egy negatív széria követte, ami jelenleg is tart. Először is még 19-én a Montreal 3-2-es legyőzősével nyertük meg zsinórban a hatodik meccsünket; majd két nappal később egy kellemetlen pofonban volt részünk a Kings elleni 5-0-s vereség alkalmával; aztán múlt csütörtökön a Minnesota ellen is alul maradtunk 3-1 arányban; a karácsonyi szünet után pedig a Detroit elleni 4-3-as hosszabbításos fiaskóval folytattuk a szereplésünket.























- Stastny kissé magára maradt mostanában az első sorban, és hiába igyekezett becsülettel, képtelen volt maradandót alkotni a kissé indiszponált társak körében. A 25. születésnapját a napokban ünneplő center az elmúlt másfél hét alatti négy találkozón mindössze egyetlen asszisztot jegyzett, így a szezonban első alkalommal van több meccse, mint pontja, hiszen 35 találkozót követően 33 pontot regisztrál. Azóta már visszatértek a sortársai mellé, talán ez jó hatással lesz az eredményességére. Porter-re ugyanazt lehet elmondani, mint a legutóbbi bejegyzésünk alkalmával, vagyis a mezőnyben bátran harcol, de támadásban a kapu előtt majdhogynem teljesen veszélytelen, mert a legnagyobb lehetőségeit is elszórakozza, egyet leszámítva, ugyanis a Montreal ellen belőtte a szezonbeli hetedik találatát. Ám az utolsó 17 mérkőzésen belül mindössze kétszer volt eredményes, ráadásul a legutóbbi két alkalommal még csak kapura lövést sem regisztrált, viszont +10-zel még mindig betölti a szerencsemalac funkcióját, és a legjobb csatárunk ebben a kategóriában. A másodéves Yip továbbra is messze van a legjobb formájától, a Wild ellen ugyan az egyetlen találatunknál előkészítő volt, a Red Wings ellen már nem fért be az összeállításba, ismét próbáljuk őt némi mellőzéssel jobb teljesítményre sarkallni, mert mindenképpen nagyobb vállalkozószellemet remélnénk tőle. Galiardi bő másfél hónap kihagyás után hamar visszafoglalta az utóbbi meccseken a helyét Stastny oldalán, és reaktiválása óta öt meccsen belül három gólt szerzett, megduplázva egész éves találatai számát, vagyis egyre jobban kezdi visszanyerni a formáját. Aktuális mérkőzéseink közül a Montreal ellen egy szerencsés győztes találatot szerzett, míg utoljára a Detroit ellen egy remek lövésből volt eredményes.

- Az utóbbi időben Duchene kimagasló produkciója kissé elapadt, és visszaszürkült a többiek a játékába, különösen a Kings elleni -3-as meccsén gyengélkedett, de a Wild ellen is csak -2-vel zárt. A három meccses pont nélküli szériáját a Detroit kárára csattanósan szakította meg, ugyanis újabb két gólt vágott ellenük, mindkétszer a kapu közeléből kotort be egy-egy lecsorgó korongot, második találatával pedig alig két perccel a rendes játékidő befejezése előtt mentett meg egy pontot a csapatának. Jelenleg 15 találatával és 36 pontjával a legjobb denveri játékosnak vallhatja magát, miközben a december 13-19-i játékhét legjobbja volt az egész ligában. Fleischmann a december 15-i mesterhármasa óta egyetlen gólt sem szerzett, a legutóbbi öt meccsen csupán két asszisztra futotta erejéből. Ahogy az egész sornak, neki is akadtak mostanság hullámvölgyei, de nincsen rossz formában, továbbra is bátran hajt, lendületesen játszik, és veszélyes tud lenni a kapu előtt, remélhetőleg rövidesen visszatér a formájához. Az utóbbi meccseken jobbára Jones tűnt fel mellettük a jobb szélen, és bár a Wild ellen egy harcias emberelőnyös találat révén megszakította a három hetes gólcsendjét, képtelen a kiegyensúlyozott teljesítményre. A mezőnyben szinte meccsről meccsre a csapat legjobbjai között tarthatjuk számon, ugyanakkor a lövéseivel rendre képtelen képtelen betalálni, pedig például a legutóbbi két összecsapáson együttesen 11-szer kísérletezett a gólszerzéssel. Reméljük, hogy minél előbb visszatalál a gólokhoz, mert egyébként nagyon komoly erőfeszítéseket tesz. Hét meccs kihagyás után a napokban végre visszatérhetett a makacs lágyékhúzódással bajlódó Hejduk, s a veterán szélső a kifejezetten hasznos játéka mellett egy gólpasszt termelt a Red Wings elleni fellépésen, így a csapat egyetlen pont/meccs feletti játékosaként 29 meccs után 32 egységnél tart.



- A harmadik sorunk többnyire az elmúlt meccseken megszokott összeállításban tette a dolgát, méghozzá hagyományosan magas színvonalon. Egyedül Mauldin kisebb fejsérülése ingatta meg átmenetileg a kíméletlen letámadást végző triumvirátust, aki a Wild elleni találkozón egy kemény palánknak való ütközés során szenvedett sérülést, de a három napos karácsonyi szünetben kipihente a fájdalmait, és a következő találkozón újra jégre léphetett. A színesbőrű hokis nem szerzett pontot mostanában, de elképesztő munkabírással rendelkezve komoly segítséget nyújt emberhátrányban, s a letámadást, a védekezést egyaránt segíti. A center O'Reilly ugyancsak nagyszerű formában dolgozott az elmúlt hetekben, több esetben is a legjobbjaink közt emelhettük ki, a Montreal ellen például két asszisztot hozott, és a vesztes meccseinken is minden tőle telhetőt megtett, egészen fáradhatatlan munkát végzett az utóbbi összecsapásainkon is, az Avs szíve-lelke. Winnik a Montreal ellen influenzás megbetegedése okán nem vállalhatta a játékot, ez volt az első és eddigi utolsó meccse, melyet kihagyni kényszerült 2010-ben. Sortársaihoz hasonlóan komoly hajtást láthattunk tőle az elmúlt mérkőzéseken, és a jó defenzív produkciója mellett a gyors ellentámadásokból még gyakran gólhelyzeteket is képes teremteni.

- A további támadóink közül egyedül Dupuis léphetett jégre valamennyi mérkőzésen az utóbbi időszakban, de negyedik számú centerünkként változatlanul legfeljebb epizódista szerepek hárulnak rá. A Canadiens elleni meccsen egy assziszt által összeszedte tizedik pontját az évben, és a rábízott részfeladatokat mindig gond nélkül tudja teljesíteni. Koci ezen négy találkozó közül kétszer húzhatott korcsolyát, minimális jégidejei alatt a Wild ellen összeszedett egy felesleges kiállítást, melyből gólt is kaptunk. Szerencse, hogy már csak akkor számítunk rá, ha végképp nincs más, akit pályára küldhetnénk, így nem tud olyan sok kárt tenni. McLeod az előbbi három mérkőzést lágyékproblémák miatt csak kívülről szemlélhette, majd hétfőn a Red Wings ellen kifejezetten harcias játékkal tért vissza, benne volt több dulakodásban, és a kapu előtti helyzetekben is kellemetlenkedni tudott. Talán folytatni tudja ezt a produkciót, és némi negyedik soros lendületet tudnak jelenteni Dupuis-val együtt a továbbiakban.



- A hátvédsorunk az utóbbi időben sem mindig állt a helyzet magaslatán, gyakori hibáiknak köszönhetően csúszott be most több vereség, hiszen nem tudtunk mindig több gólt szerezni, mint amennyit kaptunk, ahogyan azt tettük például az elmúlt hetekbeli hat meccses veretlen szériánk alkalmával. Liles egész éves remek formája újabban kissé visszaesett, és a két rendes játékidős vereségünk során egyaránt -2-vel zárt, és csupán egy assziszt került fel a neve mellé e négy meccs alatt. Több alkalommal is gyengébben játszott, kapkodott, és hátsó magabiztosságán is csorba esett, de még mindig tartja magát a házi ranglista éllovasaként a +11-es mutatójával. Mellette O'Byrne-nek szintén becsúszott most néhány szerényebb összecsapás, így neki is romlott a plusz/mínusz statisztikája, többé-kevésbé stabil munkára képes a védekező harmadban, a hibákat viszonylag jól tudta mérsékelni, de jobb teljesítményeket is láttunk már tőle. Némi meglepetésre nem túlzás azt állítani, hogy Wilson volt a csapat legjobb védője az utóbbi másfél hét meccsein, mivel stabil, fizikális védekező játéka mellett a támadásokba is gyakran jó ütemben képes bekapcsolódni. A Montreal ellen egy pazar emberelőnyös találatot bombázott, amellyel karrierje első PP-gólját ütötte az NHL-ben, egyben másodszor volt eredményes az ősszel, néhány nappal később pedig a fent látható kőkemény verekedésben is főszerepet vállalt a Wild ellen. Egyre stabilabb, több lehetőséghez jutott, és az sem zavarta meg, hogy többször más társaságában küldtük pályára. Leginkább az újonc Shattenkirk-öt kapta meg maga mellé, akinek észveszejtő pontszerző sorozata most lecsendesedett, 17-e óta egyetlen pontot sem termelt, hátul is hajlamos volt a hibákra, de jó megoldásokból sem szűkölködött, jelenleg 25 meccs után 19 pontosnak mondhatja magát. A csapatkapitány Foote az utóbbi idők megingásai után valamelyest stabilizálni tudta a játékát, egyértelműen a hátsó alakzat legbiztosabb pontja a kapu előtti védekezésünket tekintve, a többiek csak ritkán képesek felvenni a fizikai harcot a kékre festett terület előtt az ellenfél erőcsatáraival. Mostanság többször csak kevesebb lehetőséghez jutott, de a Detroit ellen már újra 23 minutum közelében alkalmaztuk. Az új szerzemény Hunwick továbbra is kilóg a védelemből, 19-20 perceknél több időt nem kap, de ezalatt is több hibát szokott okozni, mintsem hasznot képes hozni. Változatlanul nem igazán tudja összehangolni a kétirányú játékát, és képtelen a kiegyensúlyozott teljesítményre, miközben a Minnesota ellen megszerezte második pontját a denveri színekben. A norvég Holos továbbra sem a trénerek kedvence, pedig a Montreal ellen kevesebb, mint 7 perc alatt is képes volt egy asszisztra és +2-re, és a Kings elleni találkozón sem mozgott rosszul a -1-es produkciója ellenére, de normális esetben nem vagyunk hajlandóak számítani rá az alaphatosban.



















- Az elsőszámú kapus Anderson sincsen kifejezetten jó formában újabban, mert bár a Montreal ellen remek teljesítménnyel még győzelemre vezette a csapatot, azt követően a Kings ellen ötször kapitulált a 32 lövésből, míg a Minnesota ellen mindössze 11/14-nél tartott, amikor a második harmad elején lecseréltük őt. A helyét átvevő Budaj hibátlanul hozta le e mérkőzés hátralévő részét, majd a Detroit ellen is ő kapta meg a lehetőséget és 26/30-as mutatóval zárta a Vörös Szárnyak elleni rangadót. Az amerikai portás a nem túl acélos formája ellenére továbbra is többször védhet majd a szlovák társánál, hiszen Sacco mester nemrégiben megerősítette őt a kiemelt pozíciójában.

- Sérültek: Egyre több harcképtelen játékosunk visszatért a jégre az elmúlt hetekben, így régóta nem látott kevés sérülttel, mindössze négy maródi játékossal rendelkezünk jelen pillanatban. A kéztörés után lábadozó Stewart a napokban megkezdte a korcsolyázó edzéseket, és elképzelhető, hogy a jövő héten már újra számíthatunk rá. Hosszú agyrázkódás miatti kihagyás után a hátvéd Cumiskey is az elmúlt napokat már jégen tölthette, de valószínűleg még időt vesz igénybe, hogy mérkőzésen is bevethessük őt. Mueller változatlanul agyrázkódással bajlódik, Quincey számára pedig a komoly operációt követően már befejeződött a szezon egy váll sérülés miatt.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 22-8-5, 49 pont (35 meccs)
2. Colorado Avalanche 19-12-5, 43 pont (36 meccs)
3. Minnesota Wild 16-14-5, 37 pont (35 meccs)
4. Calgary Flames 16-18-3, 35 pont (37 meccs)
5. Edmonton Oilers 12-17-6, 30 pont (35 meccs)

A Vancouver nem hajlandó hibázni, az utóbbi tíz meccsükön belül mindössze kétszer veszítettek hosszabbításban a nyolc győzelmük mellett, gőzerővel haladnak a főcsoport teteje felé, aligha lehetnek ellenfeleink. Mögöttünk a három rivális közül változatlanul a Minnesota tartózkodik hozzánk a legközelebb, de a három üldöző azóta is csak a 13-15. helyet foglalja el a konferenciában, addig pedig kevésbé kell tartanunk tőlük.

A következő mérkőzéseink:

Péntek, 03:30: Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Szombat, 03:00: Calgary Flames - Colorado Avalanche
Jövő hétfő, 02:00: Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Jövő szerda, 03:00: Colorado Avalanche - Buffalo Sabres
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Jövő szombat, 21:00: Colorado Avalanche - New York Islanders

Az új esztendőt az albertai túrán köszönthetjük, majd további mérkőzésekre térünk haza Denverbe, ahol közvetlen riválissal és keleti ellenfelekkel egyaránt megmérkőzhetünk, miközben reménykedünk benne, hogy rövidesen visszatalálhatunk az eredményesebb formánkhoz az előző három nyeretlen mérkőzést követően.

Még a Denver Broncos kiábrándító, csalódást keltő 2010es szezonjának is megvannak a maga pillanatai, azok az egyéni megmozdulások, teljesítmények, amikre majd még sokáig emlékezünk, amik miatt érdemes volt leülni a monitor elé és nézni a meccset. Valószínűleg sokaknak először Tim Tebow jutott most eszébe, akinek a nevét a jövőben hetente legalább 100× fogjuk lejegyezni, újabb és újabb csodatételei miatt. Idén azonban jobbára a cserepadon ült, ezért hiába teszi feledhetetlenné a szezon befejezését, ha annak egészét nézzük mást kell kiemelni. Nem is lenne szép megfeledkezni az egyébként teljesen jogos TT hype mellett arról, hogy Orton egy ideig Marino rekordját veszélyeztette vagy hogy Champ Bailey lenullázta Bowe-t, a legnagyobb teljesítmény azonban minden bizonnyal Brandon Lloyd-é. Az elkapónk annyira kiemelkedőt nyújtott, hogy emellett a szakértők se mehettek el és bekerült a Pro Bowl-ra. /*Noha, a DSB olvasói érthetetlenül leszavazták az év játékosa címért. :(*/



Maga a Pro Bowl keret természetesen röhejes, ahogy az lenni szokott, és nem csak azért, mert csupán egyetlen Bronco képvisel minket. Ne foglalkozzunk vele, mindenki magának eldönti mennyi ideig és hogyan káromkodik miatta magában, itt pedig örüljünk együtt Lloyd nagy sikerének.

Az illinois-i elkapónak ez a nyolcadik éve a ligában, és a második Vadlóként. Pályafutását még a '49ersben kezdte, és már a kezdetektől kitűnt bravúros elkapásaival. Sajnos azonban emellett a hihetetlen hibáiról is híres, hírhedt lett. Nem volt képes konzisztens a játéka, ezért 3 év után távoznia kellett. Ezután két évet töltött a Redskinsnél majd egyet a Chicago Bearsben 2008ban, ahol is egy bizonyos Kyle Orton dobálgatta felé a labdát. Aztán 2008ban elérte Denvert a JMD-hurrikán, ami Jay Cutlert egészen Chicagoig repítette, és ez a Szeles városban is gyökeres változásokat okozott, melyeknek köszönhetően Kyle Orton a Mérföld Magas városban növelte tovább a Jack Daniel's fogyasztást. A whiskey mellett még egy dolgot szeretett volna magával hozni, az pedig Brandon Lloyd volt. JMD meg is adta neki a bizalmat.

Néhányan azt is hihették, hogy csupán TC bodynak kellett, azonban az offseasonban eloszlatta a kételyeket, és ha Marshall, Gaffney, Royal és Stokley mellett nem is fért be a kezdőbe, a keretben bent maradt. Az utolsó előtti fordulóban pedig Stokley eltiltása miatt /*Jogos reklamálása hevében hozzáért a bíró egyik ujjához, majd arra hivatkozva, hogy megverte a bírót lezavarták a pályáról. Túlzás nélkül így volt...*/ lehetőséget kapott. Majd az utolsó fordulóban Marshall eltiltása miatt /*Őt  JMD tiltotta el, hogy bebizonyítsa kettejük közül ő a gyerekesebb*/ már kezdőként kapott lehetőséget. Lloyd jól játszott.

A következő offseasonban Marshall és Stokley távozott, de a drafton két WR-t is szereztünk, viszont Lloyd az egész holtszezonban konzisztens jó teljesítményt nyújtott, Bay-Bay és Decker pedig végig sérüléssel bajlódtak így a DC-n a kezdők közé került a neve. Utána pedig jött a varázslat. Az utolsó forduló előtt pedig kijelenthetjük, hiába ment el Marshall miénk a liga legjobb elkapója. Brandon Lloyd mind a 15 meccsen pályára lépett, köztük tízen kezdőként. 72 elkapása volt 1375 yardra, utóbbi a legtöbb a ligában és a 2. legtöbb a Broncos történelmében /*a rekordot Rod Smith tartja 1602-vel*/. Elkapásai 19,1 yardot hoznak átlagban, ez a 3. legnagyobb az NFL történelmében, ha a minimum 72 elkapással rendelkező játékosokat vesszük. És 10× az endzoneban kapta el a labdát. A nagy játékok tekintetében 18 darab 25+os és 9 darab 40+os elkapásával szintén vezeti a ligát, ahogy a 100+yardos meccsek tekintetében is. És mindezek mellett bravúros elkapásai vannak, olyanok amik magukban hordozzák a játék szépségét, ami miatt érdemes volt nézni Broncos meccseket 2010-ben.

A statisztikák pedig ezúttal magukért beszélnek, vitathatatlanul ő volt idén a legjobb elkapó, helye a Pro Bowlon megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére csak az AFC-s elkapók közül is a 3. helyen került be, de legalább ott van. Ezzel ő a csapat történelmének nyolcadik Pro Bowlos elkapója Haven Moses, Rick Upchurch, Steve Watson, Anthony Miller, Rod Smith, Ed McCaffrey és Brandon Marshall után. Hatalmas gratuláció neki!

Rajta kívül más sajnos nem képvisel minket a gálán, de mivel a meccs a Super Bowl előtt lesz, várhatóan sokan visszafogják mondani a szereplésüket, így helyükre akár újabb Broncok is bekerülhetnek még...

A teljes Pro Bowl kereteket itt megtalálhatjátok.

A lényeg, hogy Hajrá Broncos!

Az idei esztendő végéhez közeledve úgy láttuk, hogy érdemes lenne némi számvetést végezni azokról a momentumokról, amelyek 2010-ben értek minket, mindenre elszánt Denver-szurkolókat, s amelyekre most, illetve akár majd évek távlatából is meleg szívvel tudunk visszagondolni. Még ha nem is lehetünk maradéktalanul elégedettek csapataink idei szereplésével, azért azt biztosan állíthatjuk, hogy sportolóink ebben az esztendőben is bőven okoztak kellemes pillanatokat számunkra. Mindez a következő videóösszeállításunkból is maradéktalanul kiderülhet.

Február 10.: Kyle Cumiskey hosszabbításos győztes gólja az Atlanta Thrashers ellen:



Az esztendő első parádés mozzanatát a hokisok szolgáltatták, amikor egy Atlanta elleni kiélezett hazai alapszakasz-mérkőzést a hosszabbításban fejeztünk be, méghozzá a klub történetének eddigi leggyorsabb OT-találatát jegyeztük a hátvéd Cumiskey révén, aki a hirtelen halál kezdését követően 9 másodperccel már be is fejezte a mérkőzést. A korong faceoff után került hátra a villámléptű bekkhez, aki előrekorcsolyázott vele, kicselezett néhány ellenfelet, majd magabiztosan mattolta Hedberg kapust is, az idény egyik legemlékezetesebb győzelméhez juttatva ezzel csapatát.

Április 6.: Matt Duchene rájátszásba jutást jelentő győztes találata a szétlövésben:



Az Avalanche kiváló 2009/10-es idényére a koronát az azévi első körös kiválasztott újonc, Matt Duchene tette fel, amikor a Vancouver elleni, döntetlennel végződött találkozó büntetőpárbajának harmadik körében hidegvérrel gólra váltotta a kísérletét Luongo-val szemben, amivel megnyertük a szétlövést. A denveri hokisoknak pedig éppen ez az egy pluszpont jelentette a playoff-szereplés bebiztosítását, mellyel az egy évvel korábbi 28. helyezés után az Avs újra visszatérhetett az NHL vérkeringésébe, és a fiatal klasszis egy igazi legendás momentumot élhetett meg április 6-án.

Július 31.: Carlos Gonzalez walk-off hazafutással elért cycle-je a Chicago Cubs ellen:



A Rockies idei legemlékezetesebb győzelmét a Chicago Cubs ellen aratta a Coors Field-en, amikor még a nyár folyamán, 5-5-ös állásnál a kilencedik inning alján CarGo egy félelmetes hazafutást lőtt ki a legfelső lelátóra. A venezuelai ütő a HR-t megelőzően már egy single, egy double és egy triple találatot is feljegyezhetett a mérkőzésen, így pályafutása során első alkalommal elérte a cycle-t, egyben a klub történetének valaha volt hatodik játékosa lett, aki végrehajtotta ezt a bravúrt, de mind közül az első, aki éppen egy meccsbefejező ütéssel tudta le a "kört".

Szeptember 11.: Omar Cummings óriási bombagólja a New York Red Bulls ellen:



A Rapids feledhetetlen évének legszebb találatát nem volt nehéz kiválasztani, hiszen a házi gólkirály Cummings az ősszel egy egészen döbbenetes találattal sokkolta a New York Red Bulls-t egy idegenbeli alapszakasz mérkőzésen. A gyenge első félidő után csapatunk éppen 0-2-es hátrányban volt, amikor a második játékrész hetedik percében a jamaikai csatár hosszú szólóba kezdett, majd az ellenfél térfelének közepéről, ballal brutálisan nagy gólt ragasztott a döbbent házigazdák kapujának hosszú felső sarkába. Bár a meccset elvesztettük, a találat egyértelműen az egész 2010-es bajnokság egyik legnagyszerűbb góljának bizonyult.

November 21.: Macoumba Kandji győztes találata az MLS-döntő hosszabbításában:



Hihetetlen körülmények között szerezte meg a fennállása első bajnoki címéhez vezető győztes találatot a Rapids a bajnoki döntőben az FC Dallas ellen, ugyanis a hosszabbítás második félidejében a cserecsatár Kandji által középre adott labda egy menteni igyekvő hátvédről, balszerencsés mozdulattal vágódott be a saját kapujába. Az esetet még inkább drámaivá tette, hogy a denveriek afrikai légiósa a mozdulat közben összeütközött egy ellenféllel, és térdszalag-szakadást szenvedett, mely által legalább fél éves kényszerpihenőre számíthat, míg a meccsen több cserelehetőség hiányában tíz emberrel küzdve kellett tovább harcolnunk a maradék negyedórában az eredmény megtartásáért, hogy felérhessünk az MLS trónjára.

December 3.: Ty Lawson egész pályás kosara a Los Angeles Clippers ellen:



A Nuggets-nál olyan igazán kimagasló momentumot nehéz lett volna választani, de az év egyetlen igazi klasszikus "buzzer beater" kosara mindenképpen helyet érdemel ezen a listánkon. E bizonyos dobást a másodéves Ty Lawson követte el az ősszel, amikor a LA Clippers elleni hazai találkozó harmadik negyedének befejezése pillanatában a saját triplavonaláról süllyesztett el egy hatalmas hárompontost az ellenfél gyűrűjében. Egyébiránt ezzel a ponttal kezdtük el a hajrábeli menetelésünket, melynek végén magabiztosan behúztuk az addig szorosan alakuló mérkőzést.

December 19.: Tim Tebow 40 yardos futott touchdown-ja az Oakland Raiders ellen:



A Broncos idei szezonjában kevés dolognak örülhettünk, azonban az egyik már gyakorlatilag tét nélkülinek bizonyuló összecsapáson a jövő reménysége, Tim Tebow is pályára léphetett, s élete első NFL-beli kezdő mérkőzésén az örökrivális Oakland otthonában egy félelmetes, 40 yard-os TD-t repesztett, amikor 3rd down-nál, kiszorított helyzetből kiválóan ismerte fel a lehetőséget, és senki sem volt képes megállítani őt. Az egykori egyetemi ikon ezzel a momentummal alaposan letette a névjegyét, és talán végre minden kétkedőt elhallgattatott, és bizonyította, hogy rátermettségét profi szinten is képes kamatoztatni.

Már csak két meccset kell végigszenvednünk, hogy eljöjjön a megváltó offseason a Denver Broncos számára. Közülük a soron következő ígérkezik könnyebbnek, ha van egyáltalán olyan csapat, ami számunkra könnyebbnek ígérkezhet. A Houston Texans ellen viszont, ha másra nem, legalább a szép játékra mindenképp meg lehet az esély.




















Mindenekelőtt nézzünk be a vadló-istálóba. Rögtön meglehet állapítani, hogy egy alapos újévi nagytakarítás nagyon ráférne, de egyelőre csak azt nézzük meg mi változott múlt héthez képest. Először is leigazoltuk Chevis Jackson CB-t. Az LSU-val 2007-ben bajnoki címet nyerő corner az NFL-ben nagyon nem találja a helyét, ha a Jaguarsbe és a Patsbe se fért be, akkor mi se számítsunk arra, hogy Champ Bailey komoly vetélytársat kapott személyében. Érkezésével a linebacker Kevin Alexander Bronco-pályafutása ért véget. Majd IR-re került a fullback Spencer Larsen és a kicker Matt Prater is. A két felszabadult helyet a rosteren Stanley Daniels, nem rég menesztett OG-vel és Jeff Byers, szintén támadófal emberrel töltöttük fel.

A fentiek közül Larsen kiesése Tebownak nagyon nem jött jól, mert ha már róla van szó, Studesville kijelentette, a hátra lévő két meccsen a Gators legendás irányítója fogja vezetni csapatunkat. Orton a döntést tudomásul vette, még ha érthetően nem is nagyon örült neki, viszont ebből a borzalmas szezonból a legtöbb, amit kihozhatunk, az az hogy Tebow tapasztalatokkal gazdagodjon. A bemutatkozása pedig komoly bizakodásra adott okot, a látottak alapján rábízhatjuk a franchise QB szerepét.

Ami az ellenfelünket illeti, ott se járnak ezekben a percekben örömtáncot. A Houston Texans a liga legfiatalabb csapata. Houston városa az Oilers 1997-es Nashville-be költözése után NFL-csapat nélkül maradt. Hamar megkezdték a szükséges lépések sorát, melynek eredményeképpen 2002-ben a Houston Texans lett a liga 32. csapata. Minthogy történelmük igazán rövid, túl hosszan nem is lehet írni róluk. Még sosem jutottak be a rájátszásba, sőt fennállásuk első pozitív szezonja is csak tavaly jött össze, s a liga szimpatikus vesztese szerepet töltik be már hosszú évek óta. Valójában mióta 2006ban a Broncos OC-ja Gary Kubiak vette át az irányítást, évről-évre lehetett érezni a fejlődést, egyre közelebb és közelebb kerültek az áhított utószezonhoz, s az út végén tavaly már a pozitív szezon is sikerült. Ezek után idén sokan várták tőlük az áttörést, azonban hozzánk hasonlóan kiábrándító szezont futnak, 5-9-re állnak, ami lehet, hogy Kubiak állásába fog kerülni. Amennyiben így lesz, az egyik kiemelt célpontunk lehet az edzőkeresésben januárban. Szóval ha azt szeretnénk, hogy a teljes profi pályafutását a Broncosban töltő, és OC-ként ugyancsak velünk  két Super Bowl-t nyerő vezetőedző vegye át a csapat irányítását, akkor most tehetünk érte, hogy tényleg szabaddá váljon. Ha ugyanis most megverjük őket, akkor talán még egy szöget beleverünk Kubi texasi koporsójába.

Nem rossz csapat egyébként ez a mostani, 2010-es Texans sem. Vereségeik többsége simán nyerhető, vagy már-már meg is nyert meccsekből származik, a negyedik negyedekben ugyanis rendre hajmeresztő bénázásba fognak. A texasiak elsősorban csapatként érték el a sikereiket, de több egyéni teljesítményt is ki lehet emelni, elsősorban a támadók közül. Arian Foster RB futotta a legtöbb yardot az egész ligában, 1345-tel ráadásul van 550 elkapott yardja is, melyek mellé 13 futott és 2 elkapott TD társul. Mellette az irányító Matt Schaub passzjátéka is igen hatékony. A hetedéves veterán passzolta tavaly a legtöbb yardot az egész ligában, és ha idén kicsit vissza is esett, de minden valószínűség szerint 2010-ben is átlépi majd a 4000 yardos álomhatárt, a passer-ratingje pedig most is 90 fölött van. Kiemelkedő statjaiért elsősorban Andre Johnsonnak adhat köszönetet. A sok oldaló WR hokisokat megszégyenítő verekedési képességei mellett jó eséllyel pályázik arra is, hogy Welker és Marshall után neki is meg legyen a zsinórban 3 év 100 elkapás fölött. 14 darab hiányzik neki hozzá és még két meccse van rá, az 1000 yardot pedig már rég átlépte. Nem mellesleg a Pro Bowl szurkolói szavazásán a WR-ek közül ő kapta a legtöbb szavazatot, mégha kevesebb yardja is van, mint Lloydnak és kevesebb TD-je is, de minden bizonnyal jobb marketingje. A helye a gálán természetesen megkérdőjelezhetetlen. A védelemből már nehezebb kiemelni bárkit is. A tavalyi defensive rookie of the year Brian Cushing a szezon előtt doppingbotrányba keveredett, ezért volt egy 4 mecses eltiltása is, és a formáját azóta se találja. Mivel a többiek se nőttek fel a feladathoz /*főleg a secondaryben*/, így hiába övék a liga 5. legjobb támadó alakulat a ligában, a védelmük mindössze a 30. Minket azért megelőznek, de ez nem jelenti azt, hogy hatékonyak lennének, vagy hogy Tim Tebowt meg tudnák állítani :).

Sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Brian Dawkins	S	térd	Limited	Limited	Limited	Questionable
Demaryius Thomas	WR	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Knowshon Moreno	RB	borda	DNP	Limited	Limited	Questionable
David Bruton	S	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	quadricep	Limired	Limited	Limited	Questionable
Kyle Orton	QB	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Daniel Coats	TE	ujj	Full	Full	Full	Probable
Eddie Royal	WR	alsóhát	Full	Full	Full	Probable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	-

Houston Texans
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Garrett Graham	TE	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
ANdre Johnson	WR	boka	DNP	DNP	DNP	Questionable
Brian Cushing	LB	térd/boka/lábfej	DNP	Limited	Limited	Probable
Neil Rackers	K	hamstring	DNP	DNP	DNP	Probable
Duene Brown	OT	váll	Full	Full	Full	Probable
Arien Foster	RB	csípő	Full	Full	Full	Probable
Matt Schaub	QB	könyök	Full	Full	Full	Probable
Mike Anderson	DE	térd	-	Full	Full	Probable
Damione Lewis	DT	betegség	-	-	Full	Probable

Tehát már csak két meccsünk van hátra minden idők egyik legpocsékabb denveri futballszezonjából. Addig pedig azokra kell figyelni, ami élvezhető részleteket csempész az egy órányi kínszenvedésbe. Ezeket természetesen elsősorban idei elsőkörös választottunktól Tim Tebow-tól várhatjuk, illetve továbbra is számíthatunk Brandon Lloyd utánozhatatlan villanásaira.

A Texans elleni hazai összecsapás magyar idő szerint vasárnap este, 22:05-től veheti kezdetét az Invesco Field-en.

Az utóbbi napokban a Colorado Mammoth egyesülete több lépcsős keretszűkítéseket hajtott végre, hogy a demceber 23-ig határidőre bejelenthesse a 23 fős, szezonkezdő aktív játékoskeretének összetételét. Immár tehát az aktuális lacrosse-írásunkban be tudunk róla számolni, hogy a denveri csapat mely játékosokkal állhat fel a január 8-i szezonnyitóra.



A legutóbbi keretszűkítés azzal kezdődött el, hogy december 14-én a veterán kapus, Curtis Palidwor bejelentette visszavonulását. A rutinos portás a 2010-es szezonban már az első mérkőzésen súlyos szem sérülést szenvedett egy sisakja alá kerülő lövés által, így kihagyni kényszerült az egész évet, idénre pedig nem tudott olyan formába kerülni, hogy reális eséllyel harcba szálljon a csapatunknál a kerettagágért. A 12 esztendő után leköszönő Palidwor számtalan csapatban megfordult karrierje során, de a legemlékezetesebb eredménye a 2004-es bajnoki cím volt még a Calgary kapusaként. A kapus 149 mérkőzésen védett az NLL-ben az alapszakaszt és a rájátszást együttvéve, mindenkori védési hatékonysága pedig 75 %-os.

A múlt hétvége alkalmával további három játékostól váltunk meg az edzőtáborozás alatt, s kikerült a keretből a rutinos támadó Craig Conn, valamint két fiatal hátvéd, Ryan McFadyen és John Rae. Ebből a hármasból leginkább Conn elbocsátásán lepődhettünk meg, hiszen az ősszel nagy reményekkel küldtünk érte két draftlehetőséget, most mégsem tudta elnyerni az edzői stáb tetszését, pedig a tavalyi szezonban még 42 pontot szórt a Roughnecks együttesében. McFadyen a tavalyi újoncévében nyolc mérkőzésen lépett pályára a csapatunkban, és 52 perc kiállításával a Mammoth legtöbbet büntetett játékosa volt, a denveri távozása után pár nappal már alá is írt a Philadelphia Wings-hez. Rae játékjogát az idei, három hónappal ezelőtti draft ötödik körében, az összesítésbeli 42. helyen szereztük meg, azonban képtelen volt beverekedni magát a 23-as névsorba. "Mindhárom játékos keményen küzdött az edzőtáborban és az előidény meccsein, ezért köszönjük az erőfeszítéseiket, de sajnos meg kellett hoznunk néhány nehéz döntést, így tőlük kénytelenek voltunk elbúcsúzni" - tette hozzá a klub első embere, Steve Govett.

Ezt követően, néhány nappal ezelőtt pedig a 27-es létszámot 23-asra redukáltuk, miután több fiatal játékos akadt fent az utolsó szűkítésen, mint például a középpályás Brad Richardson, valamint a támadó Jamie Floris, Connor Martin és Tyler Snider. Közülük Richardson a legérzékenyebb veszteség, mivel tavaly a bemutatkozó szezonjában igazán markáns tagja volt a csapatnak, az elsőszámú faceoff-emberünkként ráadásul komoly szerep hárult rá, most mégsem számítottunk tovább a szolgálataira. Floris a tavalyi évad közben érkezett a Mammoth-hoz, de csak néhány mérkőzésen léphetett pályára, nem váltotta meg a világot. Martin és Snider egyaránt a holtszezon alatt kötött próbaszerződést velünk, de egyikük sem férhetett be a szezonkezdő keretbe. "Az NLL-ben több, mint kétszáz sportoló játszik a világ legjobb lacrosse-osai közül. Sajnos, a létszám meghatározott mind a tíz csapat esetében, így a Mammoth-nál is, és azt a 23 főt kellett kiválasztanunk, akiket a legjobbnak vélünk arra, hogy minél több segítséget nyújtsanak a csapatnak a mérkőzéseken" - említette Govett.

Ezzel együtt sérült listára helyeztük a harmadik számú kapusnak tartott Chris Levis-t, aki így nem számít bele a létszámba, éppúgy ahogy a másik két sérültünk, a másfél év kihagyás után hamarosan visszatérni készülő Dan Carey és a gólgyáros Jed Prossner. Mindhárman inaktívként kezdik a szezont, de az évad közben bármikor lehetőségünk van rá, hogy egy-egy másik játékos kárára a 23-as keretbe emeljük őket.

A keretünk kapcsán túl sok meglepetés nem lehet, az elmúlt hetekbeli offszezon-tudósításainkat figyelemmel kísérő olvasóink számára legfeljebb egyetlen név lehet ismeretlen, méghozzá a hangzatos Josh Wasson-McQuigge csenghet szokatlanul füleinknek. Bizony, őt csak a hét elején igazoltuk le, két nappal azt követően, hogy a Toronto Rock keretszűkítése során megváltak tőle. A 26 esztendős Wasson négy idényt töltött már el a ligában, az elmúlt szezonban a döntős együttes színeiben tíz mérkőzésen 20 pontot és 33/55-ös faceoff-hatékonyságot regisztrált, egyáltalán nem tartozik a gólvágó csatárok közé, sokkal inkább egy harcias kiegészítő ember, aki keményen küzd a csapatáért, s elvégzi a piszkos munkát. Azt hiszem, egy hasonló stílusú játékos sem ártott a keretünkbe, persze, abszolút új emberként egyelőre nehéz megjósolni, hogy mire számíthatunk tőle a Colorado-ban.

A csapat vezetőedzője, Bob Hamley a következőképpen vélekedett a keretről: "Nagyon sokat tanultam a felkészülési mérkőzéseink újbóli megtekintéséből. Teljes mértékben azt hiszem, hogy olyan srácok kerültek be a végső összeállításba, akik által egy igazán versenyképes csapatunk lehet, és meccsről meccsre lehetőségünk lehet a győzelem megszerzésére."

A Colorado Mammoth végleges 23 fős kerete:

Kapusok: #31 Rob Blasdell, #35 Matt King;
Hátvédek: #7 Mac Allen, #55 Shayne Bennett, #3 Ben Davies, #28 Tom Ethington, #14 Steve Forsythe, #11 John Gallant, #66 Matt Leveque, #36 Chris McKay;
Középpályások: #8 Nick Carlson, #19 Nenad Gajic, #12 Jarett Park;
Csatárok:#4 Ned Crotty, #10 Alex Gajic, #9 Ilija Gajic, #24 John Grant Jr, #26 Jason Jones, #6 Brian Langtry, #21 Mike McLellan, #85 Jamie Shewchuk, #27 Cliff Smith, #22 Josh Wasson-McQuigge.

Az összes NLL-csapat végleges keretét a következő linken keresztül tekinthetitek meg.

Az elmúlt bő két hét során, december 5-től 19-ig arról szavazhattak olvasóink, hogy kik voltak a 2010-es esztendő legjobb atlétái a denveri sportéletben, aképpen, hogy a szerkesztőségünk által kijelölt 20 fős listáról öt nevet választottatok ki a megfelelőnek vélt erősorrendben. Blogunk történetében második alkalommal került sor az évzáró szavazásra, és az első alkalomhoz hasonlóan ismét hatalmas érdeklődés övezte a voksolást. Köszönjük a szavazatokat valamennyi igazi sportrajongónak!

Karácsony alkalmára a végeredmény is megszületett, ezzel kedveskedünk az ünnep jóvoltából hűséges olvasóink és szavazóink számára, akiknek ezúton kívánunk kellemes karácsonyt és boldog új évet, remélve, hogy 2011-ben is követni fogjátok blogunk bejegyzéseit.

Emlékeztetőül az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kapott, ezek alapján alakult ki a végeredmény:



A 2010-es esztendő legjobb denveri sportolója a magyar szurkolók egybehangzó véleménye alapján Carlos Gonzalez volt, a baseballcsapatunk klasszisa. Rajta kívül még az MLS-bajnok Rapids labdarúgója, Conor Casey és egy szintén remeklő Rockies-os, Troy Tulowitzki állhatott fel a dobógóra, kettejük közt kifejezetten szoros küzdelem alakult ki a minél előkelőbb helyezésért. A negyedik pozícióban a jégkorongcsapatunk sztárkapusa, Craig Anderson ért célba, míg az első ötbe még egy futballista is befért, az irányító Kyle Orton személyében. Csupán a hatodik helyen végzett a népszerűségéből jókorát vesztő tavalyi győztes Carmelo Anthony, aki egy évvel ezelőtt fölényesen bizonyult legjobbnak a szavazásunkon, azóta ha a teljesítménye nem is, de a lojalitása hatalmasat romlott, amit a magyar rajongók is ennek megfelelően honoráltak. Őt követte egy csapattársa, majd a további három Avalanche-jelölt szépen sorban. A 11-12. helyen Ubaldo Jimenez és Omar Cummings azonos pontszámmal végzett, kettejük közt a több első helyes voks döntött a dominikai gyorstüzelő javára a jamaikai gólzsákkal szemben. Amint látható a mezőny második felében is szoros küzdelemhez volt szerencsénk, és legnagyobb örömünkre mind a 20 jelöltre érkezett legalább néhány voks.

A 2010-ES ÉV LEGJOBB DENVERI SPORTOLÓI - VÉGEREDMÉNY:
(név, csapat, pontszám, 1. hely + 2. hely + 3. hely + 4. hely + 5. hely)

1. Carlos Gonzalez (Colorado Rockies) 293 pont (20+10+6+3+3)
2. Conor Casey (Colorado Rapids) 207 pont (11+8+9+2+9)
3. Troy Tulowitzki (Colorado Rockies) 183 pont (8+11+4+7+7)
4. Craig Anderson (Colorado Avalanche) 128 pont (6+6+5+3+6)
5. Kyle Orton (Denver Broncos) 108 pont (2+8+6+6+4)
6. Carmelo Anthony (Denver Nuggets) 103 pont (5+6+1+5+3)
7. Chauncey Billups (Denver Nuggets) 100 pont (4+3+7+5+4)
8. Paul Stastny (Colorado Avalanche) 98 pont (5+4+2+6+4)
9. Chris Stewart (Colorado Avalanche) 91 pont (2+6+6+4+3)
10. John-Michael Liles (Colorado Avalanche) 89 pont (4+3+4+6+3)
11. Ubaldo Jimenez (Colorado Rockies) 54 pont (2+2+3+4+2)
12. Omar Cummings (Colorado Rapids) 54 pont (1+2+5+3+6)
13. Brandon Lloyd (Denver Broncos) 50 pont (1+2+4+5+2)
14. Alex Gajic (Colorado Mammoth) 34 pont (0+0+5+6+2)
15. Brendan Mundorf (Denver Outlaws) 12 pont (0+0+2+1+2)
16. Drew Moor (Colorado Rapids) 10 pont (0+0+1+2+2)
17. Jamie Shewchuk (Colorado Mammoth) 9 pont (0+0+1+2+1)
18. D.J. Williams (Denver Broncos 5 pont (0+0+0+1+3)
19. Kenyon Martin (Denver Nuggets) 3 pont (0+0+0+3)
20. Drew Westervelt (Denver Outlaws) 2 pont (0+0+0+0+2)

























Ezen kívül a Colorado Avalanche magyar honlapján történő szavazásban ugyancsak ebben a periódusban, két héten át érkeztek a voksok 2010 legjobb denveri újonc sportolóira. Itt egy számítógépről egy szavazatot lehetett leadni a hét jelölt közül egy névre:

A legjobb elsőéves sportoló idén Kevin Shattenkirk lett Denverben, az Avalanche újonc hátvédje a szavazatok közel felét begyűjtötte, így több, mint duplaannyi vokssal verte a második helyezett lacrosse-os Alex Gajic-ot. Dobogós helyen végzett még a Rockies fiatal dobója, Jhoulys Chacin, aki mindössze egy-egy szavazattal előzte meg a közvetlenül mögötte helyet foglaló idősebbik fivér, Ilija Gajic-ot és a Broncos tehetséges elkapóját, Demaryius Thomas-t. A sor végén Jonathan Herrera is kapott néhány szavazatot, azonban Perrish Cox neve mellé nem került egyetlen voks sem.

A 2010-ES ÉV LEGJOBB DENVERI ÚJONCAI - VÉGEREDMÉNY:

1. Kevin Shattenkirk (Colorado Avalanche) 29
2. Alex Gajic (Colorado Mammoth) 14
3. Jhoulys Chacin (Colorado Rockies) 6
4. Ilija Gajic (Colorado Mammoth) és Demaryius Thomas (Denver Broncos) 5-5
6. Jonathan Herrera (Colorado Rockies) 2
7. Perrish Cox (Denver Broncos) 0

A héten szinte az egész NFL, a szurkolók és a média nagy része is ránk figyelt, mivel a Denver Broncos (3-10) kezdő QB-e, Kyle Orton a Cardinals ellen összeszedett egy kellemetlen bordasérülést és nem tudott passzokat dobni edzésen, ami miatt a két backup QB, Tim Tebow és Brady Quinn felváltva kapta  lehetőségeket hét közben. Végül hosszas kivárás után vasárnap Eric Studesville interim HC bejelentette, hogy Tim Tebow lesz a kezdő az Oakland Raiders (6-7) elleni idegenbeli csoportrangadón. Ezzel végre teljesült a Broncos-fanok nagy álma, a generációja legjobb college QB-jének tartott Tebow végre kezdőként is bemutatkozhatott az NFL-ben.



















Sajnos Matt Prater lába még nem gyógyult meg, így ismét Steven Hauschka kapta a lehetőséget a kicker poszton. Sérülés miatt hagyta ki a meccset Prater-en kívül Brian Dawkins és Demaryius Thomas is, Orton-t pedig csak a 3rd QB poszton nevezte a csapat. A 45-ös keretből ezen a héten még Laurence Maroney, Cassius Vaughn, Eric Olsen és David Veikune maradt ki.

A feldobást a Raiders nyerte, de átadták a Broncos-nak a kezdés jogát, így Tebow-ék egy 19 yard-os Eric Decker visszahordás után először vonulhattak a pályára:

QB: Tim Tebow
RB: Knowshon Moreno
FB: Spencer Larsen
WR: Eddie Royal
TE: Daniel Graham, Richard Quinn
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Tebow első labdaérintése egy passz kísérlet volt Lloyd irányába 3&5-nél, ami nem lett sikeres, így az első támadás 3&out-al zárult. Colquitt jó szokásához híven egy "izmos" punt-al nyitott, szerencséjére egy holding miatt 10 yard-al hátrább kényszerült a Raiders, így 30 helyett 40 yard lett az eredménye. Jöhetett a pályára a denveri védelem:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Mario Haggan
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Renaldo Hill, Darcel McBath




















Sajnos nem volt hosszú az első pályára lépésük, mivel az újonc WR Jacoby Ford reverse futásánál a csapattársai nagyon jól takarították el előle a védőket és egészen a Broncos endzone-ig jutott. Közrejátszott egy komoly bírói hiba is, az utolsó védőt, Champ-et, aki szerelni tudta volna, az őt blokkoló WR erősen visszarántotta, amit azért is nehezen hihető, hogy nem vettek észre a zebrák, mivel a labdás ember közelében történt az eset -> 0-7. Újabb 3&out jött a Broncos-tól, egy 1 yard-os Moreno-futást két sikertelen Tebow-passz követett. Colquitt 38 yard-os punt-ja után egy 10 yard-os visszahordás, majd egy 5 yard-os false start büntetés alakította ki a drive kezdő pontját a Raiders 29-es vonalán. Darren McFadden 2 yard-os futása után Jason Campbell első passza következett. Megpróbálta a felé nyomuló védők fölött átlöbbölni a labdát a felé nyomuló védők fölött, ám Vickerson egy szép elkapást megcsinálva megszerezte a játékszert, ez volt az első interception-je karrierje során. Moreno futása nyitotta a következő denveri akciót, de nem elég, hogy -2 yard-on megfogták a védők, még a bírók is hozzátettek 15 yard-ot a területvesztéshez, nem véve észre, hogy miközben Moreno belekapaszkodott a védő sisakrácsába, a védő egy horsocollar tackle-t csinált ellene, ami szintén 15 yard-os büntetést ért volna. 1&25 következett, majd 2&24. Ekkor Tebow ellen egy 0 yard-os sack-et írtak be a statisztikusok, majdnem sikerült átérnie a line of scrimmage-en. 3&24 jött, Tim Tebow kapta a labdát shotgun-ban és pár pillanatnyi gondolkodás után megindult előre a fal közepén keletkező lyukon át. A meccs utáni interjúból kiderült, hogy eredetileg Buckhalter-nek kellett volna futni, de őt nem zavarta meg, hogy Tebow indult meg a labdával, hanem szépen blokkolt előtte, így az újonc QB egy 40 yard-os futás végén beért a Raiders endzone-jába -> 7-7.

McFadden két futása nyitotta a második hazai drive-ot, amik 19 yard-ot és egy 1st down-t értek. Campbell rossz passza után újra McFadden kapta a labdát, aki valószínűleg egy újabb reverse-t akart megjátszani Ford-dal, de Hunter szemfülesen belenyúlt a hátraadott labdába és rá is vetődött a földre pattanó játékszerre, megszerezve a második turnovert az első negyedben. A támadók nagyon jó helyen, a Raiders 32-es vonalán kezdhettek támadni. Moreno futott 1&10-re, de -1 yard lett csak belőle. Tebow első jó passza jó passzával Brandon Lloyd-ot játszotta meg az endzone szélén két védő között, elsőre a bírók érvénytelennek nyilvánították az elkapást, de Studesville jókor bedobott challenge-e után (jogosan) érvényesítették a játékot és a TD-t -> 14-7. A hazai támadók gyorsan válaszolni akartak, ami már az első play-ből is látszott, McFadden 19 yard-os futásával már a félpályánál voltak azonnal. Három play-el később a FB Marcel Reece oldott meg egy 3&1-et 2 yard-os futásával, miután előtte csinált egy-egy rövid elkapást és futást. McFadden jött a futásokkal ismét, először csak 1 yard sikerült neki, másodikra azonban talált helyet futni és csak 36 yard megtétele után, a 2 yard-os vonalon sikerült megállítani. A backup RB Michael Bush kapta a lehetőséget, hogy kiegyenlítsen és második kísérletre sikerült is neki -> 14-14. Amikor a Broncos felállt a következő drive-hoz, akkor vehették észre a szurkolók, hogy Moreno nem tartott társaival a pályára, hanem sisakjával a kezében az oldalvonal mellett álldogált. Kicsivel később kiderült, hogy bordasérülést szenvedett és ezen a meccsen már nem tudott visszatérni, a helyén pedig Lance Ball kapott lehetőséget a bizonyításra. A bemutatkozása nem lett rossz, hiszen elsőre 8 yard-ot futott a labdával. Tebow futott újra 2&2-nél, 15 yard után lépett ki a pályáról. Az Oakland 47-es vonalánál jött ekkor egy 1&10, ami egy -1 yard-os Ball futást hozott, de Tebow 17 yard-os passza Buckhalter-nek megoldotta a problémát. 0:50-nél Ball futott 7 yard-ot, az első negyedet pedig egy 0 yard-os futással zárta szintén ő. Az első negyed után az eredmény -> 14-14.

A második negyedet egy Kuper false start nyitotta, amit egy 1 yard-os Tebow scramble futás követett, így 4&7-nél Steven Hauschka-n volt a sor, hogy egy 46 yard-os FG-al újra előnyhöz juttassa csapatát és nem is vallott szégyent -> 17-14. A következő Raiders drive-ot Campbell egy 24 yard-os futással nyitotta, nem talált célpontot, de helyet a futásra igen. Kicsivel később egy 2&10-et egy 14 yard-os passzal oldott meg, az átadását Louis Murphy kapta el. 2&8 jött hamarosan, amikor is egy 0 yard-os passz mellé kapott az Oakland 15 ajándék yard-ot kapott, mivel a passz eldobása után Hunter a fején ért hozzá a QB-hoz, ami a szabálykönyv betűje szerint tényleg ennyivel büntetendő, még ha kissé súlyosnak is tűnt az ítélet látva az érintés komolyságát. A bírók viszont innentől ebben a drive-ban inkább a Raiders ellen voltak, előbb egy 5 yard-os passz helyett lett –10 yard holding miatt, majd egy 30 yard-os TD-passzot érvénytelenítettek rossz felállásért, ami a visszajátszásból látszott, hogy hibás döntés volt. Úgy látszott, hogy Campbell-t kicsit megzavarta ez a két eset, a következő snap-nél egy kissé komolyabb blitz hatására messzire hajította a labdát, pont Hill kezébe, aki a Broncos 14-es vonalától egészen a félpályáig cikázott vissza az interception után. Sajnos, Tebow-ék nem tudtak élni a lehetőséggel, 3&out lett a támadás vége, igaz ebben nagy szerepe volt a Stanford Routt-nak, aki 3&6-nál az utolsó pillanatban leütötte a Royal felé szálló hosszú passzot.



Colquitt az endzone-ba rúgta a punt-ot, de a hazai csapat csak a saját 46-os vonaláig jutott el 5 play alatt, közte egy 1st down-t érő 20 yard-os passzal és egy -4 yard-os futással, amit Ayers állított meg. Egy 10 yard-os büntetés miatt saját 15-éről indulhatott a denveri támadósor és Tebow egy szép 22 yard-os passzal nyitott Lloyd-nak, de sajnos tovább már nem nagyon sikerült menni, Ball -1-es futása után Tebow haladt 2 és 5 yard-ot, tehát ismét Colquitt-on volt a sor, aki a saját 8-as vonaláig űzte vissza a Raiders-t. Nem is tudtak az oaklandiek kijönni a szorult helyzetből, 3&out után punt jött tőlük is, de azt sajnos Syd’Quan Thompson elejtette, így a 46-ról folytathatta saját térfelén a támadást a Raiders. Gyorsan a 2 perces szünet előtt egy 20 yard-os passzal beértek a FG távolságba, de onnan 3 play-el csak 3 yard-ot tudtak haladni, 1:07-nél Sebastian Janikowski egy 49 yard-os FG-hoz érkezett és magabiztosan be is vágta -> 17-17. Buckhalter érkezett a pályára, hogy lepörgesse a maradék 1 percet, amit három futással meg is oldott, közben még Larsen miatt kapott a csapat egy 5 yard-os büntetést is. A félidő végén az eredmény -> 17-17.

A Raiders kezdhette a második félidőt, a 27-ről indultak, 2&10-nél a TE Zach Miller csinált egy 27 yard-os elkapást, amiből a következő play-nél „ledolgozott” 10-et egy holding-al. Jött egy 1 yard-os futás, majd egy érvénytelen 15 yard-os elkapás (illegal hands to the face), egy 3 yard-os futás, majd egy 7 yard-os passz, ezek után Shane Lechler a félpályáról punt-olhatott. A 6-nál hagyta el a pályát a labda és mivel Nate Jones szabálytalankodott közben, így még azt is megfelezték, a 3-ről indulhatott a Broncos. Ball először -2, majd 4 yard-ot futott, utána pedig Buckhalter 0-t, hamar visszaadta tehát a támadás jogát a denveri együttes. Az újonc WR Nick Miller kapta a punt-ot a Raiders 39-es vonalán és Richard Quinn csak szabálytalanul tudta megállítani a Broncos 39-es vonalán, ami még 15 yard-ot adott a hazaiaknak. Szerencsére a védelem kitartott, bár egy pillanatra úgy tűnt, hogy egy újabb irányító elleni durvasággal előrébb jut a Raiders, de mivel Campbell a védő odaérése előtt úgy dobta el a labdát, hogy nem volt a környéken csapattársa. (A büntetést elvileg Marcus Thomas kapta, aki nem bántotta Campbell-t, sőt a visszajátszás alapján úgy tűnt, hogy szabálytalanul senki se ért hozzá). A backup QB Kyle Boller jött be Campbell helyett és így 3&4-nél csak egy futással próbálkoztak, ami 0 yard-os lett. Ezután Janikowski egy 35 yard-os FG-lal megszerezte a vezetést a hazai szurkolók nagy örömére -> 17-20.

Tebow Lloyd-ot célozta a drive első passzával és az elkapást Routt csak szabálytalanul tudta megakadályozni, így 24 yard-ot kaptunk. A Raiders 40-es vonaláról következett egy 1&10, amire Ball futott -1 yard-ot, de ezt Tebow egy 19 yard-os passzal megoldotta, Lloyd volt az elkapó. 22 yard maradt, vagyis Ball futása után már 24. 2&12-nél ismét bánhatták a Broncos-drukkerek, hogy Ball van a pályán Moreno helyett, ugyanis a backup RB elejtette Tebow tökéletes passzát az endzone-ban. 3&12-nél Tebow-t futásra készítette a védelem és 7 yard után kiszorították a pályáról, így egy majdnem TD-vel véget érő drive egy mezőnygóllal fejeződött be, Steven Hauschka 35-ről egyenlített -> 20-20. A Raiders a következő drive-ban egy 25 yard-os Campbell-Ford összjáték kivételével csak Bush futásaira támaszkodott, ez pedig arra volt elegendő, hogy a Broncos 29-es vonaláig jussanak, ahonnan Janikowski, szokásához híven, bevágta a FG-t -> 20-23. Maradt még 1:24 a negyedből a kickoff return után, ebbe még egy 0 yard-os Ball futás, egy 9 yard-os Richard Quinn-elkapás (az elkapás után egy szép ugrással hozott még pár yard-ot) és egy Kuper false start fért bele. A harmadik negyed után az állás -> 20-23.



Sajnos a negyed első play-e sikertelen lett, így 4&6-nál egy punt következett, ami után egy 11 yard-os return jött, így a Raiders-nek a saját 27-es vonaláról kellett a támadást indítania. Ezt a drive-ot pontosan olyan gyorsan és sikeresen fejezték be, mint az elsőt, valamelyik LB rosszul tudta a helyét a coverage-ben, ezt kihasznált Reece, valamint azt is, hogy David Bruton nagyon megevett egy testcselt, így sikerült egy 73 yard-os play-t csinálnia egy rövid elkapásból, meg sem állt az endzone-ig -> 20-30. A következő vendég próbálkozás a 24-ről indult egy 1 yard-os Ball futással, amit viszont egy 32 yard-os elkapás követett Gaffney-től, a passz is szép volt és az elkapás is. A következő 1st down-hoz három play kellett, egy Tebow-scramble és egy-egy futás Buckhalter-től és Ball-tól. Sajnos azonban a következő három play-ből csak 5 yard lett, ráadásul a csapat elvesztette a meccs végéig Larsent. Öröm az ürömben, hogy legalább FG távolságba sikerült így bejutni, Steven Hauscka be is vágta a 45 yard-ost -> 23-30. A Raiders egy rövid kickoff után a saját 35-ös vonaláról indulhatott és McFadden 20 yard-os futásával már a Broncos térfelén voltak. A 45-ről azonban csak a 40-ig tudtak jutni, egy 5 yard-os futás után két rossz passz következett, ami után Lechler ismét bizonyította, hogy ő az egyik legjobb punter a ligában, punt-ja után a saját 6-os vonalán találta magát a Broncos. Ball még rátett egy lapáttal a gondokra, egy -4 yard-os futást mutatott be. A következő futási lehetőséget Buckhalter kapta, de a fal sajnos nem tartott ki, a DE Quentin Groves átjutott és egy ritkán látható safety-t szerzett csapatának -> 23-32.

A játékot a safety után a Raiders folytathatta, és Nick Miller 27 yard-os visszahordása és Nate Jones 15 yard-os büntetése után máris a Broncos térfeléről jöhetett az első 1st down. 2&8-nál Ford 15 yard-os elkapása hozott egy 1&10-et, majd a 4&2-nek is nekiment a Raiders, amit egy 5 yard-os Zach Miller elkapással oldottak meg. Egy 5 yard-os büntetés után 1&15 jött, McFadden csinált egy 21 yard-os elkapást, ami után 1&goal következett az 1 yard-os vonalról. A TD-re nem kellett sokat várni, Bush futott be az endzone-ba már az első próbálkozásra -> 23-39. Maradt még 3:31 a 20 yard-os Decker return után, saját 31-es vonaláról látott neki a Broncos az esetleges felzárkózásnak. Nem tartott sokáig a reménykedés, a Raiders egy 9 yard-os sack-el zárta rövidre 3&5-nél. A punt után a hazai csapat már csak annyit tett, hogy három futással és három térdeléssel lepörgette a maradék 2:29-et. A meccs végeredménye -> 23-39.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 8/16 sikeres/összes passz, 138 passzolt yard, 1 passzolt TD, 8 próbálkozás, 78 futott yard, 1 futott TD
Ball: 15 próbálkozás, 20 futott yard, 1 kickoff return, 18 visszahordott yard
Buckhalter: 6 próbálkozás, 3 futott yard, 1 elkapás, 17 elkapott yard
Lloyd: 4 elkapás, 79 elkapott yard, 1 elkapott yard
Gaffney: 1 elkapás, 32 elkapott yard
Decker: 7 kickoff return, 21 visszahordott yard AVG
Hauschka: 3/3 FG és 2/2 XP (46, 35, 45 yard)
Colquitt: 7 punt, 34.3 yard AVG
Thompson: 1 tackle, 2 punt return, 4 visszahordott yard AVG, 1 elvesztett fumble
D.J. Williams: 7 tackle
Haggan: 6 tackle
Hunter: 3 tackle, 1 kikényszerített fumble, 1 megszerzett fumble
Hill: 2 tackle, 1 interception
Vickerson: 1 tackle, 1 interception

Eric Studesville véleménye a mérkőzésről:
"Megfelelően alkalmazkodtunk az időjárási körülményekhez, hiszen több futással próbálkoztunk, mint normális esetben tettük volna. Tim esetében ez egy komoly előny, mert irányító létére rendkívül hatékony futójátékosról van szó, egy igazi titkos, különleges fegyvernek tartom őt. Természetesen túl sokszor nem akarjuk erőltetni a futásait, mert elsősorban irányítóként számítunk rá, de időnként igenis ki kell használnunk az adottságából eredő lehetőségeket. Nagyon elégedett voltam a játékával, ügyes passzai voltak, a futásai pedig kimondottan dinamikusra sikeredtek, és még improvizálni is képes volt a pályán. Bemutatkozó mérkőzésnek tökéletes volt tőle, szép munkát végzett. Azt gondolom, hogy három negyeden keresztül nagyon jól játszottunk, agresszívek voltunk, keményen védekeztünk, és a támadójátékunkban is volt erő, komoly energiákat mozgosítottunk, és tartani is tudtuk a lépést az ellenféllel, azonban a negyedik negyedre valami megszakadt, elfogyott a lendületünk, hiányzott az addigi dinamikus játék. Legközelebb arra kell törekednünk, hogy a mérkőzés teljes hosszában képesek legyünk kiegyensúlyozottan játszani, és a negyedik negyedre is bírjuk a terhelést, és megőrizzük a magas színvonalú teljesítményünket a végsőkig, akkor több esélyünk lehet a győzelemre."




















Ismét rajtunk kívül mindenki más győzni tudott az AFC West-ből, mivel a Raiders éppen minket vert meg, miközben a Chargers 34-7-re rakta le a 49ers, a Chiefs pedig 27-13-ra diadalmaskodott Rams otthonában. A következő játékhéten a Kansas City a Tennessee-t fogadja, a San Diego Cincinnati-be utazik, az Oakland az Indianapolis-szal meccselhet, míg a Broncos soros ellenfele a Texans lehet.

Az AFC West divízió állása a 15. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 9-5
2. San Diego Chargers 8-6
3. Oakland Raiders 7-7
4. Denver Broncos 3-11

Nem lett teljesen sikeres Tebow bemutatkozása, de nem csinált nagyobb hibát, nem adta el a labdát és tett egy-két maradandó dolgot. 78 futott yard-ja a második legtöbb egy Broncos QB-től és ő lett mindössze a harmadik játékos az NFL történetében, aki egy meccsen 30 yard-nál hosszabb passzolt és 40 yard-nál hosszabb futott TD-t is el tudott érni. Bemutatkozásnak egész jó volt.

A csapat viszonylag jól partiban volt a meccs nagy részében, a végén a legrosszabbkor jöttek a hibák, de szégyenkeznivalónk nincs szerintem. Sajnos Spencer Larsen-t elvesztettük a szezonra, helyette Stanley Daniels került újra a keretbe. Úgy tűnik, hogy Tebow kezdhet a szezon utolsó két meccsén is, amik közül először a Houston Texans elleni hazai meccs van soron, egy régi ismerőssel a HC poszton, Gary Kubiak-kal, aki QB-ként és edzőként hosszú ideig szolgálta a csapatot és sokak szerint ő lenne a legtökéletesebb választás JMD megüresedett helyére.
Nyerni kell, nincs mese…

Már két hete, hogy utoljára jelentkeztem összegzéssel a Colorado Rockies aktuális offszezonbeli helyzetéről. Ennek az az oka, hogy mostanában kicsit lelassultak az események és a téli évszak rányomta a bélyegét a klub aktivitására, de néhány érdekesség már történt, amiről most újra van alkalmunk beszámolni.






















- A múlt héten csináltunk egy újabb tradet, amikor a Minnesota Twinstől szereztünk egy elkapót Jose Morales személyében, érte pedig egy alsóbb ligás balos dobót küldtünk, Paul Bargast. Morales az elmúlt három évben összesen 74 mérkőzésen tűnt fel a Twinsben a sztár catcher Mauer mögött, ezalatt .297es átlaggal ütött, de képtelen volt magát huzamosabb időre beverekedni magát az MLB csapat keretébe és sérülésekkel is bajlódott. Nálunk mindenképpen Iannetta cseréjeként számíthatunk rá, de többekkel meg kell küzdenie a backup catcher helyért, mivel a közelmúltban szerződtettük Pagnozzit, itt van még a rutinos McKenry, és a két fiatal Rosario és Pacheco egyaránt készen áll a major ligás debütálására. Ezeket a kérdéseket majd csak a Spring Training fogja eldönteni, hogy ki lesz közülük a befutó, de talán Morales tűnik a legnagyobb favoritnak.

- Leigazoltuk a rutinos 1B Mike Jacobst, aki minor szerződést kapott és alaphelyzetben valószínűleg csak a farmban számítunk rá, de meg lehet az esélye, hogy beküzdje magát a csapatba, leginkább pont azért hoztuk, hogy ha Helton egészségével gondok adódnának, akkor rá lehessen számítani. A 30 éves ütő nagy bombázó hírében áll, 2008ban például a Marlinsben 32 HRt ütött, de tavaly is 21szer tüzelt a kerítés fölé a Triple-A-ben. A 2010es szezonban hét mérkőzés erejéig léphetett pályára az MLB-ben a Mets mezében, egyébként nagyrészt csak a farmcsapatban szerepelt, nálunk is hasonló folytatás elé nézhet, de részben talán a nagyok közt is feltűnhet.

- A napokban még egy minor szerződést jelentettünk be, hiszen megállapodtunk a dobó Billy Bucknerrel, aki a STben kipróbálhatja magát a mieinknél. A 27 éves játékos a tavalyi szezont még a D'backsnél kezdte, de háromból három meccset elvesztett és közben 11.08as ERAt produkált, így lekerült a Triple-A-be, de néhány meccs után onnan is elbocsátottak, most egy új fejezetet szeretne nyitni a Rockies segítségével. Nincsenek túl fényes számai pályafutása alatt, 21 start során 6-11et és 6.25ös ERAt postázott a D'backs és a Royals dobójaként. Vérmes reményeink nem lehetnek felé, szerintem nagy meglepetés lenne, ha képes lenne a tavasszal helyet kiharcolni magának egyáltalán a fiókcsapatunknál is.

- Még két jóval kisebb hírnevű játékossal is szerződést kötöttünk a múlt héten. Megállapodtunk az egykori Yankees draftolt Eric Duncannel, aki elkapó kivételével szinte minden mezőnyposzton feltűnt már, de a Double-Anél magasabb ligában még képtelen volt bizonyítani. A másik friss igazolás pedig a dobó Geno Espineli, ő már hasznosabb lehet, hiszen tavaly a Giants Triple-A csapatánál, a Fresnoban 5-5ös győzelem-vereség mutatóra és 3.26os ERAra volt képes, így alighanem nálunk a Colorado Springsben is felhívhatja magára a figyelmet.

- A közelmúltban Carlos Gonzalez a fantasztikus 2010es szezonja után újabb elismerést söpört be, be mivel a GIBBY (Greatness in Baseball Yearly) őt választotta a szezon legjobb játékosának. Ebben a szavazásban a szurkolók, a szakértők és az újságírók véleménye egyaránt számít. CarGo első teljes MLB-szezonja alatt tehát elhódította a Players Awardot, az év legjobb venezuelai játékosa lett, megnyerte a Silver Slugger és a Gold Glove elismeréseket, valamint a harmadik helyen végzett az NL MVP választáson. Hasonló sikereket kívánunk neki a 2011es esztendőre is!

- Változatlanul bizonytalan Jeff Francis denveri jövője, a másfél év kihagyás után a 2010es szezon közben visszatérő bal kezes dobó szabadügynök lett, miután a klub nem élt az opciós jogával, de többször hangoztattuk, hogy kedvezőbb áron alá szeretnénk őt iratni. Azonban a Rockies bizonyára tényleg nagyon minimális összegű szerzőést áldozna rá és nem is lenne biztos a helye az ötös kezdő rotationben, míg vannak olyan klubok, akik érdeklődnek Francis szolgálatai iránt, és anyagilag illetve játéklehetőség szempontjából is kedvezőbb feltételeket tudnának kínálni. Hamarosan pont kerülhet az ügy végére, a felek még erre a hétre végleges döntést ígértek, hogy a játékos marad-e a Rockiesban vagy sem.

- Továbbra sem igazoltunk cseredobót, de a fennmaradó egy helyet a 40es keretünkben szinte biztosan egy relieverrel fogjuk feltölteni. A korábbi kiszemelteink közül több nagy név is elkelt már más csapatok által, a GM Dan O'Dowd mégis nyugodtan áll a dolgokhoz és biztos benne, hogy megfelelően fog tudni igazolni erre a posztra. A maradék FA váltódobók mellett trade lehetőségek is szóba kerültek már, illetve ott van a fent említett Francis szituáció, és még például az elmúlt másfél évben nálunk játszó Joe Beimel újbóli szerződtetése is egy opció lehet. Bizonyára most már hamarosan tényleg kiderülhet, hogy mit tervezünk, mert olyan sokáig nem lehet várni.

Lassan az offszezonbeli események talán lecsengenek és rövidesen már a téli felkészülésről tudok beszámolni nektek a következő írásaimban.

Az eredmények szempontjából igencsak feledhető túrát követően, három mérkőzést sorozatban hazai környezetben játszott a Denver Nuggets. Az Orlando és a San Antonio elleni meccseken kemény csatára lehetett számítani, míg a gyengécske Minnesota ellen sima győzelmet reméltek a szimpatizánsok. Lássuk, miként alakultak a dolgok a csapat háza táján a múlt héten!


























Szerdán az Orlando Magic látogatott Denverbe, nehéz meccsre számíthattunk, hiszen az ellenfélnél játszik Howard, korunk talán legkimagaslóbb képességű centere, sérülések miatt vele szemben Nené volt az egyetlen épkézláb magasemberünk. Ráadásul Billups is megsérült, így Lawsonnak kellett kezdenie. Egész jól indítottuk a mérkőzést, kezdeményező támadójátékkal és viszonylag kemény védekezéssel kezdtünk, ennek köszönhetően nagyjából kontrolláltuk a játékot. Az első negyed nagy részében nálunk volt az előny, a vendégek a végére aztán egyenlítettek, majd fordítottak is. A második negyed végére összeszedte magát a csapat és visszavette az irányítást, már tíz ponttal is meglógtunk, a nagyszünetre végül hat pontos előnnyel vonulhattunk. A harmadik negyed elején pár percre beragadtunk, ezt kihasználva a vendégek ismét fordítottak, de mielőtt komolyra fordult volna helyzet, feleszmélt Karl legénysége és megállította a Magic futását. Az utolsó negyedre egy pontos differenciával érkeztek a felek. A záró játékrész első pár perce inkább a vendégeké volt, de aztán nagyon belelendültek Anthonyék és állva hagyták az Orlandót, 18 pontos távolság is volta csapatok közt, így a vége meglepően sima győzelem lett, 111:94 arányban. Ezen a meccsen szinte teljes mértékben elégedettek lehettünk a csapat játékával, a védekezés helyenként különösen tetszett, támadásban pedig hoztuk a már-már megszokott formát. A csapat legjobbja Anthony volt, 35 ponttal és 11 lepattanóval dupla-duplát ért el. Nené szintén behúzta a maga dupla-dupláját, 10 ponttal és 10 lepattanóval, e mellett még Howardot is egészen jól semlegesítette, rendkívül hasznos játékot mutatott be ezen az estén. A beugró, Lawson játékára sem lehetett panaszunk, 16 ponttal és 6 assziszttal feledtette Billups hiányát, nem is éreztük meg, hogy a kezdő irányítónk kihagyta ezt a mérkőzést, nagyon jól pótolta a rutinos karmestert. A padról Smith és Harrington jól teljesítettek, de mellettük még Carter játékát érdemes megemlíteni, a csapat harmadik számú irányítója is jól játszott, 5 pont és 4 gólpassz volt a mérlege, szépen mozgatta a csapatot, mikor pályán volt. Nagyon tetszett az ezen a mérkőzésen mutatott játékunk, hazai pályán agresszívak vagyunk és most a védekezésünk is elfogadható volt, mindez egy elit csapat ellen. Értékes, fontos és szép győzelem volt!

Hazai idő szerint péntek hajnalban a San Antonio Spurst fogadtuk, komoly kis csata volt kilátásban a nyugati listavezető ellen. Hasonló felfogásban kezdtünk, mint a Magic ellen, uraltuk az első negyedben a játékot, 37 pontot szerezve kényelmesen vezettünk is. A játék képe a következő negyedre sem változott sokat, de a szünetre a Spurs egy támadásnyi különbségre zárkózott fel. A harmadik negyedben már sokkal kiegyenlítettebb játék folyt, a záró játékrészben pedig már inkább a vendégek kezében volt a mérkőzés. Az utolsó negyed vége előtt 3-4 perccel elkezdtünk hajrázni, és nagy küzdelem árán ledolgoztuk a hátrányunkat, így az utolsó másodpercekre különösen izgalmasan alakult a találkozó. A vége előtt 25 másodperccel, 107:109-es Spurs vezetésnél Harrington büntetőzhetett, ám a második dobása kimaradt, így a vendégek vezettek 1 ponttal. A másik oldalon Ginobili mindkét büntetőjét értékesítette, majd jöhetett a Nuggets. Hazai részről Anthony vette kezébe az irányítást, Melo egy szempillantás alatt szerzett négy pontjával fordított, mivel ilyen gyors volt, még 7 másodpercnyi ideje volt a Spursnek, hogy válaszoljon.  Ezt Ginobili meg is tette, újra a vendégek vezettek egyetlen ponttal. Az utolsó támadásban Melo kapta a labdát, egy betörés után meg is szerezte a győzelmet érő két pontot, csakhogy közte és a gyűrű közt állt egy dél-amerikai szappanopera színész, nevezetesen Manu Ginobili, aki amint Anthony a közelébe ért, dobott egy nagyon látványos hátast. A bírók természetesen támadó hibát ítéltek, ügyet sem vetve a denveri drukkerek hangos fújjolására, így 113:112-re a vendégek nyerték a mérkőzést. A vereség ellenére jól játszott a csapat, szinte minden mutatóban jobbak voltunk, mint a Spurs, és több kiemelkedő egyéni teljesítmény is akadt. Elsősorban Melo játékát emelném ki, keményen hajtott, mint azt a sztárcsapatok ellen szokta, kis híján újabb dupla-duplát ért el 31 ponttal és 9 lepattanóval. A kezdőcsapatból Williams kivételével mindenkit dicséret illet, Afflalo 20 pontot szerzett, Nenének szintén voltak szép megoldásai a palánk alatt, Lawson pedig ezúttal is hibátlanul helyettesítette Billupsot. A padról a Smith-Harrington duó is hozta a szokásos teljesítményt. JR az első negyedben egy óriásit zsákolt, minimum a hónap legnagyobb ilyen jellegű megmozdulása volt az egész ligában, Harrington 12 pontig jutott. E mérkőzés kapcsán nem lehet elmenni szó nélkül a bírók tevékenykedése mellett. Az egész találkozón folyamatosan jöttek az érthetetlen ítéletek, hibás fújások, ebből a szempontból ez a mérkőzés volt a mélypont a szezonban. Reméljük, több ehhez hasonló nem fordul elő és a pályán mutatottak alapján dőlnek majd el a meccseink!

A hazai széria záró mérkőzését a Minnesota Timberwolves ellen vívtuk szombaton. Ebben az idényben ez volt az első mérkőzésünk a csoportunk sereghajtójával. Jól kezdtük a találkozót, az első negyed végére nyolc ponttal vezettünk. A második negyedben tovább nőtt a különbség, a félidőre már 12 pontos előny birtokában mehetett le a csapat. A második félidőt is szinte teljes egészében uraltuk, nem volt esélye a vendégeknek, a mérkőzés végén egy kicsit kiengedett a csapat, így a végeredmény szoros lett, 115:113-ra győzött a Nuggets. Az eredmény nagyon csalóka, mert szinte egyáltalán nem volt kérdéses, hogy ki nyeri meg a mérkőzést, végig magabiztosan vezetve játszottak Karl tanítványai, a végén már belefért egy kis lazsálás, ennek köszönhető ez a szoros végeredmény. A legeredményesebb játékosunk ezen az estén is Anthony volt, a maga 24 pontjával és 7 lepattanójával. A legjobban viszont Lawson játszott, 23 ponttal, 9 assziszttal, 3 labdaszerzéssel és eladott labda nélkül zárta a meccset. A fiatal irányító nagyon komoly figyelmet érdemel, Billups sérülése okán több lehetőséghez jutott, mint korábban és fantasztikusan élt vele. Amennyiben Lawson képes ilyen ütemben fejlődni és ilyen magabiztosan játszani kezdőként, akkor hosszú távon nagy erőssége lehet a csapatának. Afflalora is igaz ugyan ez a megállapítás, a Wolves ellen 17 pontig jutott, ebben az idényben stabilan hozza a 12-18 pontos meccseket. Hatalmasat lépett előre tavalyhoz képest, emlékszem alig vártam, hogy jöjjön a helyére Smith, sokszor annyira használhatatlan volt támadásban, ehhez képest idén az egyik legmegbízhatóbb játékosunk támadásban és a védőmunkája is kiemelkedő. A padunkról JR volt a legjobb a Minnesota ellen, 18 pontot szerzett, Harrington elég gyengén dobott, de 15 pontig így is eljutott. Akivel nagyon nem bírtunk az ellenféltől, az Love volt. A minnesotai erőcsatár 43 ponttal karriercsúcsot ért el ezen a találkozón, mellé még 17 lepattanót is leszedett. Nem Ő az első játékos idén, aki ellenünk parádézik, ér el szezon- vagy akár karriercsúcsot, ez minden bizonnyal a laza védekezésünknek köszönhető. Ezen jó lenne mielőbb változtatni, mert könnyen ráfizethetünk az efféle könnyelműsködésre.

Jó lett volna mindhárom hazai meccset megnyerni, mert kemény idegenbeli fellépések várnak a csapatra a közeljövőben. Jó hírek a Nuggets háza tájáról, hogy Andersen, Billups és talán Martin is hamarosan visszatérhetnek a pályára, nagy szükség lenne a játékukra a következő mérkőzéseken. Reméljük, igazak a hírek és mindhárman ott lesznek holnap hajnalban San Antonioban a múlt heti csata visszavágóján!

A közeljövő programja:

Csütörtök, 02:30 Denver Nuggets @ San Antonio Spurs
Vasárnap, 02:00 Denver Nuggets @ Oklahoma City Thunder
Jövő hétfő, 02:00 Philadelphia 76ers @ Denver Nuggets
Jövő szerda, 03:00 Portland TrailBlazers @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 02:00 Denver Nuggets @ Minnesota Timerwolves

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 20-9 (29 meccs)
2. Utah Jazz 20-9 (29 meccs)
3. Denver Nuggets 16-10 (26 meccs)
4. Portland TrailBlazers 15-14 (29 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 6-23 (29 meccs)

A bajnok Colorado Rapids szorgalmasan végzi aktuális holtszezonbeli teendőit, s legutóbbi kiadásunk után ismét beszámolunk egy hírcsokorra való akcióról, amelyet a klub végrehajtott az elmúlt időszakban, hiszen bebizonyosodott egyes játékosaink távozása, miközben új nevekkel is erősödtünk.



- Mindenek előtt biztossá vált a 2010-es szezonra megszerzett Marvell Wynne további maradása, miután a sziklaszilárd középhátvéd még a hónap első napjaiban egy új, több évre szóló megállapodást kötött a denveri egyesülettel, de a kontraktus részleteit nem hozták nyilvánosságra. A 24 éves védő március 25-én, közvetlenül a rajt előtt került a birtokunkba a Toronto FC-től, miután a középpályás LaBrocca-t és egy harmadik körös draftlehetőséget bocsátottunk a kanadai klub számára. Wynne alaposan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az MLS-győzelemig jutó csapat védelmének alappillereként a 30 alapszakasz-mérkőzés közül 27-szer kezdő volt, az egész évben csak sérülés miatt hiányzott az összeállításból. A csupaszív sportoló rendkívül fel volt villanyozva a bejelentést követően: "Nagyon jól éreztem magam Denver-ben, kiválóan beilleszkedtem a védelembe Drew és Kosuke mellé, semmi okom nem lett volna a váltásra. Idén ráadásul bajnoki címet szereztünk a Rapids-szel, jövőre már az ismétlésért küzdhetünk."

- Végrehajtottunk egy csereüzletet is, melyben a Toronto FC középpályását, Joseph Nane-t szereztük meg a saját 2012-es harmadik körös draft lehetőségünkért cserébe. A kameruni játékost a januári draft negyedik körében választotta ki a kanadai egyesület, így az idei évadban töltötte a bemutatkozó idényét az MLS-ben, és ennek során 11 mérkőzésen, összesen 614 perc erejéig léphetett pályára a TFC színeiben. A 23 esztendős tehetség univerzális középpályásnak számít, bizonyára a rutinosabb meglévő játékosaink mögött alapesetben leginkább csak tartalék lehet, de minden esélye megvan rá, hogy előbb-utóbb beverekedje magát a kezdőcsapatba, vagy hogy éppen csereként beszállva maradandót alkosson.

- Múlt szerda volt a döntési határidő az opciós joggal rendelkező lejáró szerződésű labdarúgók további sorsáról, de a Rapids mindhárom effajta kliensét szabadon engedte, és nem fogadta el az újabb egy évre szóló opciót sem a támadó Claudio Lopez, sem a középpályás Ciaran O'Brien és Peter Vagenas esetében. Ennek értelmében valamennyi labdarúgó kikerült a re-entry draftra, azonban egyikük sem kelt el más csapat által, így mostantól mindhárman szabadon igazolhatóak lettek.

- Ezen a bizonyos re-entry drafton a Rapids bajnokcsapatként mindössze a 18. pozícióban választhatott, így túl nagy szenzációt nem várhattuk a húzásunktól, s végül a választásunk a rutinos hátvédre, Tyrone Marshall-ra esett. Ezt követően a klubnak egy hete van rá, hogy tető alá hozzanak egy új szerződést a játékossal, ellenkező esetben elveszítjük a jogunkat felette, ezidáig még nem született megállapodás Marshall-lal, de a határidő még nem járt le. A 36 esztendős bekk érdekes módon annak idején éppen a Colorado-val debütált az MLS-ben még az 1998-as szezonban, de túl sok időt nem töltött el az egyesületünknél. Azóta már 13 idényt húzott le a ligában, rajtunk kívül megfordult a Miami Fusion, a Los Angeles Galaxy és a Toronto FC csapatainál, a legutóbbi két szezonban pedig már a Seattle Sounders-t erősítette. Továbbá a jamaikai védő összesen 70 alkalommal már pályára lépett hazája nemzeti csapatában, és öt gólt szerzett nemzetközi szinten, emellett két alkalommal vett részt az MLS All-Star gáláján, valamint besöpört két MLS bajnoki címet és háromszoros US Open Cup-győztes. Alighanem a rutinja sokat segítene a védelmünkben, és a távozó Baudet-t tökéletesen helyettesíthetné, így mindenképpen érdemes lenne a csapatnak megegyezni vele a denveri folytatásról, de egyelőre nem tudunk konkrétumokkal szolgálni, hogy Marshall valóban nálunk játszhat-e 2011-től.

- A csapat nem titkoltan további erősítéseken töri a fejét, s elsősorban egy hátvéd és egy csatár leigazolása lebeg a szemünk előtt. Ebben az ügyben a közelmúltban Gary Smith vezetőedző London-ban járt az Arsenal képviselőinél, és az angol sztárcsapat birtokán nézett körül, míg a klubigazgató Paul Bravo a napokban éppen Ghánában tartózkodik, és fiatal afrikai tehetségek után kutat, elsősorban az U17-es és az U20-as korosztályos válogatottak képviselőit veszi górcső alá.

Tehát a továbbiakban is várhatók még tranzakciók a csapattól, időről időre ezután is jelentkezni fogunk egy-egy helyzetjelentő írással, januárban pedig már esedékes lesz a 2011-es draft, majd az érdemi felkészülés is elindulhat a következő szezonra való hangolódás jegyében.

Az elmúlt héten a Colorado Avalanche csapata további három győzelmet söpört be, így zsinórban már öt veretlenül megvívott találkozónál járva továbbra is ragadunk a konferencia élmezőnyéhez, miközben a játékosaink sorra váltják egymást, hogy éppen mikor kik sérülnek meg, mert bár mostanában néhányan visszatérhettek, szokás szerint újabb és újabb embereink váltak harcképtelenné. A legutóbbi találkozókat tekintve első alkalommal még hétfőn a címvédő Chicago ellen 7-5-ös győzelmet arattunk egy őrült meccsen, majd két napra rá újra felülkerekedtünk a Blackhawks-on egy idegenbeli 4-3-as siker által, befejezésként pedig a pénteki napon az Ottawa-t hosszabbításban vertük 6-5-re hazai környezetben.




















- Az első sor motorjaként Stastny remekül játszott az utolsó meccseken, nagyon jó kétirányú teljesítményre volt képes, közben pedig egymást követő második alkalommal zárt 1+2-es teljesítménnyel, amikor a Chicago elleni hazai találkozón két assziszt mellett egy remek találat formájában beköszönt, majd a chicagói randevú alkalmával előbb kiosztotta pályafutása 200. asszisztját az NHL-ben, majd a végjátékban egy kemény palánkra lökés áldozata lett, és idő előtt befejeződött számára a meccs. Ezt követően nem múló hátfájdalmai miatt az Ottawa elleni összecsapást is kihagyta, a szezonban első alkalommal kényszerült távol maradni egy meccstől, de remélhetőleg vasárnap már ismét számíthatunk a játékára. Porter rendületlenül megkapja a lehetőséget a legfelső trióban, és még ha nem is első sor szintű a teljesítménye, mert inkább csak a letámadásokban és a brusztolásokban tudja érvényesíteni az akaratát, azért továbbra is becsülettel hajt, melynek eredményeképpen legutóbb a Senators ellen megtörte a majd' egy hónapon át tartó gólcsendjét, amikor éves szinten a hatodik találatát szerezte. A másodéves Yip egész jól összekapta magát a mellőzés után, és a hangulatember az elmúlt meccseken ismét lendületes játékot nyújtott, a Blackhawks elleni hazai találkozón ráadásul gólt és gólpasszt is regisztrált, ugyan mostanában sincs még igazi csúcsformában, de vitathatlanul felszálló ágban van a teljesítménye. 17 meccs kihagyás után pénteken végre visszatérhetett Galiardi a csuklótörés miatti pihenőből, és éppen Stastny helyét vette át a centerposzton, annak ellenére, hogy az elmúlt jó másfél szezonban inkább szélsőt játszott, és abszolút nem teljesített rosszul a régi-új szerepkörben, rögtön a meccs elején bevágott egy gólt, és a későbbiekben is aktív résztvevője volt a találkozónak, miközben 8-4-gyel faceoffolt.

- Duchene folytatja az elképesztő show-t, lassan már a klub történetének legnagyobb klasszisait idézi az élményszámba menő játéka, amellyel sorban ejti egyik ámulatból a másikba a szurkolókat. Nagyon elkapta a ritmust az elmúlt hetekben, és nem hajlandó letérni erről az ösvényől, meccsről meccsre elkötelezetten hajt a mezőnyben, életveszélyes a kapu előtt, és zsák számra szórja a pontokat. Az utóbbi három fellépése mindegyikén több pontot szedett össze: a két hazai derbin duplázott, a Szelek Városában pedig két assziszt került fel a neve mellé. A Senators elleni összecsapáson ő szerezte a hosszabbításos győztes gólt egy kiváló egyéni akció befejezéseként, amely karrierje második hirtelen halálbeli találata volt. Az ifjú center 34 pontjával és 13 találatával már egyaránt listavezető a csapaton belül, és ha így folytatja, csak még magasabbra juthat fel, lassan már a liga legjobbjai között emlegethetjük a nevét. A közelmúltbeli szerzemény, Fleischmann igencsak megmutatta magát a Stanley Kupa-győztes elleni mérkőzéseinken, azon a két meccsen ugyanis összesen hat pontot szórt, miután a hazai összecsapáson 1+2-vel zárt, az utolsó három találatunknál hozta mindegyik pontját, beleértve a nagyszerű gólját. Két napra rá még ezt a produkciót is felül tudta múlni, amikor egyenesen egy mesterhármassal sokkolta a 'Hawks-t, valamennyi találata a harmadik harmadban született, ezzel a csapat valaha volt legelső játékosa lett, aki egy mérkőzés záró felvonása alatt három gólt ütött, és egyáltalán a harmadikként volt képes egy harmad alatti hat-trick-re a klub történetében. Úgy néz ki, hogy Duchene társaságába remekül be tudott illeszkedni, felvette a fiatal centertársa sebességét, és egyre több nagyszerű összjátékra képesek, miközben emberelőnyben is erősítést jelent a kapu előtti szituációkban. A cseh szélső első nyolc denveri találkozójáról 11 pontot (5+6) jegyez, már túlszárnyalta az első másfél hónapbeli washingtoni szereplését. Tovább tart Jones gólínsége, mivel a 11 gólos szélső már sorban nyolc mérkőzést vívott meg találat nélkül, ezalatt mindössze három gólpasszt szerzett, ebből kettőt az utóbbi három meccsen belül, melyeken a mezőnyben most sem teljesített rosszul, de a megszokott rámenősségét joggal hiányoljuk tőle, ahogy a kapu elé ér, de bízunk benne, hogy idővel megtalálja a bátorságát és a góllövő ütőjét egyaránt.



- A munkás harmadik sorunk a megszokott hatékonyságával végzi a dolgát a játék defenzív részében, s emellett mostanában újra néhány találattal is sokkolni tudták az ellenfeleket. O'Reilly két gólt is lőtt ezen a héten, ezzel megduplázta éves találatai számát, az első 'Hawks-meccsen csupán egy üres kapus találat fűződött a nevéhez, de az Ottawa ellen már égetően fontos szituációban volt eredményes, ugyanis három perccel a befejezés előtt egy pazar egyenlítő gólt vágott. Fáradhatatlan munkabírással rendelkezik, megint rendre 18 perceket tölt a jégen, és a hasznos mezőnybeli produkcióját végre ismét találatokkal tudta megfejelni. Állandó hű társa, Winnik hozzá hasonlóan rettentő hasznos tagja a csapatnak, amellett, hogy a semleges harmadban, illetve a letámadás során nélkülözhetetlen a produkciója, még a kontratámadások építéséből is kiveszi a részét, mostanában így újabb két assziszt figyelt be nála, amivel elérte a 13 pontot az idényben. Mauldin ebben a sorban még inkább tudja kamatoztatni erényeit, és hárman nagyon egymásra találtak, igazán kellemetlen, védekező sort alkotnak, hiszen a villámléptű szélső is képes megnehezíteni az ellenfelek életét, és hihetetlen sebességgel vált át védekezésből támadásba, a kialakított helyzeteit pedig gyakran gólra váltja, ahogy ezt legutóbb Chicago-ban is tette egy nagyszerű ellentámadás során. Már 5 gólnál és kereken tíz pontnál tart az első 18 fellépését követően, +9-es statisztikájával pedig már legplusszosabb csatárnak számít a denveri együttesben.

- A további csatáraink közül változatlanul Dupuis nyújtja a legstabilabb teljesítményt, hiszen folytatja masszív produkcióját, a hátrafelé játékban rettentően fegyelmezett, most pedig egyes csatárok kikerülésével egyre több lehetősége volt offenzív képességei bemutatására is magasabb sorokban, ezalatt a két Chicago elleni mérkőzés alatt együttesen három asszisztot szedett fel, így már 9 pontos az évben. Végre McLeod is egyre hatékonyabban tudott játszani, és a három találkozó során kétszer eredményes tudott lenni, mindkét alkalommal egy-egy kapu előtti kavarodásban a szemfülességének köszönhetően ért el találatot, amelyek az évi harmadik és negyedik góljai voltak. Azonban balszerencséje volt, és egy makacs lágyékhúzódás miatt a pénteki meccset korábban fejezte be, és könnyen lehet, hogy most egy ideig nem is léphet újra pályára. Koci azok után, hogy a szezon korábbi részében összesen két meccsen játszott, most az utolsó három meccs mindegyikére beneveztük, bizonyára ez főként a Chicago-meccsek miatt John Scott személyének szólt, s a két nehézsúlyú fenegyerek a denveri találkozón egymásnak is esett, amellyel a cseh óriás idei első verekedését bonyolította le. Visszatért térd sérülését követően Van der Gulik, de amikor bevethető lett volna, csak tartalék volt, majd leküldtük őt a farmcsapathoz.

- A hátvédek gyakran képesek nagyszerűen besegíteni a támadójátékba, ugyanakkor hátul továbbra is sok hiba jellemzi játékukat, így amellett, hogy a liga leggólerősebb csapata vagyunk, sajnos sok találatot is beszedünk. Liles négy meccsen át pont nélkül maradt, majd legutóbb a Sens ellen két asszisztot hozott, amellyel 28 pontos, és a mezőny második legeredményesebb hátvédje az atlantai Byfuglien mögött, míg +15-ös statisztikájával ugyancsak második helyezett az NHL-es hátvédek körében, mellesleg az egész csapatból kiemelkedik. Nagyon stabilan teljesít, az év teljes hosszában masszívan áll a lábán, s mivel legutóbb Stastny és Hejduk is hiányzott, ő kapta meg az egyetlen helyettes kapitányi posztunkat. Mellette O'Byrne egyre inkább húzóemberré kezd válni a denveri kékvonalon, a kapu előterében kőkeményen végzi el a piszkos munkát, a csonka szezonja ellenére a csapat egyik legjobbja blokkolásban és ütközésben, miközben a héten két assziszt is a neve mellé került, és mindhárom találkozón +2-re volt képes, így összesítésben +13-mal szorosan ott van JML mögött. Az újonc Shattenkirk játékára továbbra sem lehet panasz, 19 meccset követően 21 pontjával tartja magát az elsőéves kanadai táblázat előkelő, negyedik pozíciójában, miután három meccs alatt újabb három pontot postázott. A chicagói -2-es találkozón mutatott kisiklást leszámítva a védekező játéka rettentő magasszínvonalú, a támadásokat pedig változatlanul bátran segíti. Wilson újabban egyre több jó mérkőzést tudott a háta mögött, azonban ez a hét meglehetősen vegyesen sikerült számára. Előbb még a Chicago ellen hazai környezetben +3-mal az egyik legjobbunk volt 22 percet játszva, majd a következő két meccset negatív tartományban zárta, több hibát vétett hátul és elkerülhető kiállításokat is kapott. Úgy látszik, képtelen a kiegyensúlyozott jó játékra. Mellette mostanában ismét Hunwick kaphatta a legtöbb kritikát, mert bár a bostoni szerzemény kifejezetten erélyesen lép fel a támadásokhoz, gyakran elöl ragad az akciókkal, és hátul is nagyon sebezhetőnek tűnik, nem egyszer elveszíti a korongot és határozatlanul lép fel a saját harmadában, most már neki is nagyon könnyen kinézhetne egy kis jótékony célú mellőzés. A csapatkapitány Foote sem áll mindig a helyzet magaslatán, keményen próbál küzdeni az elemekkel, és valamelyest meg tudta fékezni a hullámvölgyét, de ennél még mindig többet várnánk el a rangidős hadvezértől, persze, nem könnyű feladat hárult rá, amikor Hunwick ráncba szedésével bízták meg. Mostanában rend ez a hat hátvéd lépett pályára, így valakinek ki kellett maradnia az összeállításból. A pluszember hétfőn az ifjú Montgomery volt, aki erre az egy találkozóra jött fel Cleveland-ből, míg utóbbi két alkalommal Holos szurkolhatott kívülről, aki egy megbetegedés miatt tudott csak később visszatérni Denverbe, de a sorozatos száműzetés ellenére hűen bízik a játéklehetőségeben, mi sem bizonyítja jobban, hogy a hívó szavak ellenére nem igazolt a december 15-i deadline-ig Európába, így már biztosan a tengerentúlon fejezheti be a szezont.
























- A kapuban már sorban négy mérkőzés óta csak Anderson kapott lehetőséget, így ezen a héten is minden egyes alkalommal ő védte az Avs ketrecét. Kétségtelenül a védelem hullámzó teljesítménye sem könnyíti meg a dolgát, de a portás sem képes mostanában a tavaly látott átlagfeletti produkciója megismétlésére, még annak ellenére sem, hogy nyolc mérkőzés óta a rendes játékidőben veretlenek vagyunk vele. Az amerikai kapus az előző három meccséből csak egyszer lépte át a 90 %-ot, amikor 35 védést bemutatva háromszor mattolták Chicago-ban, a másik két alkalommal egyaránt kevesebb kísérletből szedett be öt-öt találatot. Az edzői stáb töretlenül bízik benne, és nem is lehet azt mondani rá, hogy rosszul véd, de biztos, hogy nem fogjuk tudni mindig öt kapott gólokkal hozni a győzelmeket, szóval lassan többet kéne mutatnia neki is.

- Sérültek: Változatlanul nélkülöznünk kell a húzódással bajlódó Hejduk-ot, aki az elmúlt négy meccsen nem léphetett pályára, de egyre közelebb van a visszatéréshez. Kísértetiesen hasonló probléma ütött be most McLeod-nál, így bizonyára ő is némi kihagyás elé nézhet. Stastny egy durva ütközés során nyak-, és hát sérülést szenvedett Chicago-ban, így legutóbb nem játszhatott, azonban talán vasárnap már vissza is térhet. Stewart nagyjából három hete szenvedett kéztörést, így még bizonyára néhány hétig még mindig nélkülöznünk kell a szolgálatait. Quincey a legutóbbi váll sérülése miatt határozatlan időre kivált, így meglehetősen bizonytalan a sorsa, csakúgy, mint a súlyos agyrázkódással szenvedő Cumiskey és Mueller esetében, akik állapotát illetően továbbra sem tudunk javulásról beszámolni.





















Egyéb hírek:

- A csapat csütörtökön megejtette hagyományos látogatását a denveri Gyermekkórházban, ahol a - két agyrázkódásos sérültet leszámítva - teljes keret karácsonyi ajándékokat osztogatott a beteg gyerekek számára. Az eseményről megtekinthető egy képgaléria a hivatalos oldalon.

- A héten bejelentették a junior világbajnokságra készülő kanadai válogatott végleges, 23 fős keretét, ennek értelmében az Avalanche három tehetsége közül a hátvéd Tyson Barrie erősítheti a juharleveles csapatot a VB-n, míg jókora meglepetésre az idén draftolt ifjoncaink közül a kapus Calvin Pickard és a center Joey Hishon eddigi munkáját egyaránt megköszönték. A 20 éven aluliak világbajnokságára december 26-a és január 5-e között kerülhet sor az USA-ban.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 18-8-4, 40 pont (30 meccs)
2. Colorado Avalanche 18-10-4, 40 pont (32 meccs)
3. Minnesota Wild 14-13-4, 32 pont (31 meccs)
4. Calgary Flames 14-16-3, 31 pont (33 meccs)
5. Edmonton Oilers 12-14-5, 29 pont (31 meccs)

A Canucks is megnyerte az utóbbi három meccsét, így nem tudtunk közelebb lépni hozzájuk, kettővel kevesebb mérkőzéssel állnak ugyanannyi pontszámmal, mint a mieink. Viszont az üldöző riválisokat rendesen leszakítottuk magunk mögött, a Wild hajója egyre inkább süllyedni kezdett, így a Northwest sereghajtó triója immár a konferenciában is az utolsó három pozíciót tölti be.

A következő mérkőzéseink:

Jövő hétfő, 02:00: Colorado Avalanche - Montreal Canadiens
Jövő szerda, 03:30: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Minnesota Wild
December 28., kedd, 03:00: Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
December 31., péntek, 03:00: Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Január 1., szombat, 03:00: Calgary Flames - Colorado Avalanche

További négy mérkőzést nyomhatunk le még a naptári év végén hazai pályán, nem is kis ellenfelekkel szemben, majd az Újévet már Albertában köszönthetjük, amikor mindkét közvetlen rivális csarnokában felléphetünk. Jelen helyzetben a hazai sorozatból kéne minél többet kihozni, és közben reménykedni benne, hogy minél több sérültünk rövidesen visszatérhet, és végre elkerülik a bajok a csapatot.

Végre a Denver Broncos 2010-es pokoljárása immár a finiséhez közeledik, s a Vadlovak történetének egyik leggyengébb szezonjából már csak három mérkőzést kell valahogy átveszélnünk, és egyfajta megváltásként, befejeződhet az idény. Most vasárnap éppen egy divízióriválissal találkozunk, amikor a nagy ellenfél Oakland Raiders gárdájához látogatunk, akik idén egyszer már alaposan ellátták a bajunkat, most tulajdonképpen a visszavágásért lépünk pályára, de kétlem, hogy ezúttal túl nagy reményeink lehetnének a fosztogatók birtokán.



Elkerülhetetlen, hogy ne említsük meg a két csapat legutóbbi közös meeting-jét, amikor a Raiders október 24-én történelmi mértékű, megalázó, 59-14-es csapást mért ránk az Invesco Field-en. Gyakorlatilag ez a meccs indította el a lavinát, amely után további vereségeket szenvedtünk el, és rövidesen annyira kilátástalan helyzetbe került az együttes, hogy 3-9-nél, a december 6-i napon lapátra tettük Josh McDaniels vezetőedzőt, a helyére pedig átmenetileg, a szezon végéig a korábbi RB coach Eric Studesville-t neveztük ki. A megbízott edző debütálása nem sikerült túl fényesen, ugyanis a legutóbbi fordulóban a csapatunk 43-13-as fiaskóba szaladt bele a hozzánk hasonlóan, már reményt vesztett Arizona Cardinals elleni meccsen.

Természetesen az elmúlt hét sem telt el eseménytelenül a Broncos háza táján, már ami a játékosmozgásokat illeti, ugyanis kényszerű változás ment végbe az 53-as keretünkben, miután a Cards ellen megsérülő safety Kyle McCarthy-t IR-re kellett raknunk térdszalag-szakadás következtében. Immár a harmadik S-t vesztettük el Dawkins és a kérdőjeles Bruton után, azonban McBath minden bizonnyal ezen a játékhéten visszatérhet, így talán legalább ő játszhat a poszt egyetlen egészséges embere, Hill társaságában. McCarthy helyére a practice squad-ból az elkapó Britt Davis-t emeltük fel a rosterbe, míg az elmúlt héten száműzött falember Stanley Daniels a PS-ba került vissza ezutóbbi pozícióját betöltve. Prater továbbra is harcképtelen, így a közelmúltban igazolt új rúgó, Steven Hauschka újabb mérkőzést tölthet el nálunk, aki múltkor az Arizona ellen háromból két mezőnygól-kísérletét értékesítette.

Még a Cards-meccs kapcsán pénzbüntetéssel sújtották két védőjátékosunkat, miután Kevin Vickerson egy nyakra irányuló szerelés miatt 7500 dollárt volt kénytelen befizetni a ligának, az újonc Syd'Quan Thompson-nak pedig öt ezer dollárja bánta azt a sípszó utáni felesleges belépőjét, amiért a meccs közben is már yardbüntetést kaptunk.

Már az előző mérkőzésünk közben felerősődtek azok a hangok, amelyek a pályára követelik Tim Tebow-t. A még JMD által az idei draft első körében kiválasztott irányító annak idején, egyetemi pályafutása alatt igazi ikon lett, miután a Florida Gators színeiben óriási közönségkedvenccé vált hozzáállásából és tehetségéből fakadóan. A 23. életévében járó újonc 2007-ben és 2009-ben egyaránt nemzeti bajnoki címig vezette csapatát, miközben az utolsó három szezonjában mindannyiszor beválasztották őt a SEC-konferencia legjobbjai közé, és számos egyéni elismerést hódított el college karrierje során, többek között az év játékosának és az év irányítójának is megválasztották. Tebow NFL-be érkezése megosztotta a szakértőket, rengetegen kétkednek benne, hogy képes lesz-e egyedi stílusát eredményesen kamatoztatni a profik között, de ugyanakkor a szurkolók Floridától Colorado-ig töretlenül bíznak benne. Ezidáig valamennyi mérkőzésünkön csak backup QB-ként számoltunk vele, legfeljebb időnként egy-egy játék erejéig küldtük pályára, s ezek során összesen 28 yardot ért el futva, és háromszor jutott be az end zone-ba, míg karrierje eddigi egyetlen NFL-passzjátékából egy 3 yardos TD-passzt adott november 14-én a Kansas City ellen.



Kétségtelenül Orton gyengélkedett az utóbbi fordulókban, sokan vétkesnek tartják őt a négy meccses nyeretlenségi sorozatunk miatt, az egészet túlzás lenne a nyakába varrni, de az nem vitás, hogy a legutolsó két meccse kegyetlenül pocsékul sült el: egyik alkalommal sem jegyzett TD-passzt, ehelyett a Chiefs ellen 46.3-as, a Cards elleni - három interceptiont hozó - találkozón pedig 27.1-es rating-et regisztrált. S mi több, legutóbb borda sérülést is szenvedett, így a hét folyamán jobbára csak limitált edzésmunka végzésére volt képes, és az aktuális állapotok szerint még mindig kérdéses a vasárnapi szerepeltetése, mivel a pénteki tréningen sem tudott dobni, ami egy irányító esetében cseppet aggasztó. Természetesen a fanatikus amerikaiaknak több se kellett, és kis túlzással az egész NFL-társadalom a floridai aranygyerek első kezdő mérkőzését várja már ezen a hétvégén, és bár Studesville a Cards-meccs másnapján hivatalosan is megerősítette Orton pozícióját, a sérülés könnyen lehet, hogy közbe szól és mégis eljöhet TT ideje, akár már kezdőként, akár éppen csereként, ha Orton startolna és esetleg mégsem bírná a terhelést. Normális esetben tehát még biztosan Orton-ra hárulna a feladat, hogy a Raiders félelmetes otthonában megpróbálja kivezetni a gödörből a Broncos-t, azonban így könnyen lehet, hogy Tebow-nak kell vállára venni a feladatot élete első kezdő mérkőzésén, egyébként bizonyára csak az utolsó két forduló hazai meccsein kapná meg a jelölést a kezdőbe. Studesville mester elmondta, hogy kivárja az időt a döntésével, hogy meglássa Orton milyen állapotban lesz vasárnapra, így könnyen lehet, hogy csak közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt derülhet fény a csapatunk kezdő irányítójának kilétére.



Soros ellenfelünk, az Oakland Raiders történelmi bemutatására már nagyvonalakban sort kerítettünk a legutóbbi egymás elleni rangadónk alkalmával, így most leginkább az idei aktualitásokat venném górcső alá esetükben. 6-7-es mérlegükkel még ugyan papíron érdekeltek a playoff-versenyben, de egyre kisebb esélyük van rá, hogy behúzhatják a divíziót, és az már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy az AFC West-ből csupán a legjobb végezhet rájátszás-helyen, a Wild Card-ot innen senki nem csípheti el. Hiába veretlenek még a közvetlen riválisokkal szemben, mivel 4-0-s mutatójuk van a divízión belül (kétszer verték a SD-t, egy-egy alkalommal a KC-t és minket), amit rajtuk kívül senki más nem mondhat el a konferenciában, és az egész NFL-mezőnyben is velük együtt mindössze három csapat makulátlan még a legnagyobb "ellenségek" ellen. Már csak ezért is kevés reményünk lehet a győzelemre, bár elképzelhető, hogy a legutóbbi jacksonville-i fiaskó annyira elkedvetlenítette a társaságot, hogy képtelenek kiheverni a Broncos vendégjátékáig. Ha magunkból indulunk ki, akkor az előző meccsen elért sima győzelem is elkényelmesítheti őket, miközben mi abban reménykedünk, hogy abból a szégyenteljes szereplésből erőt merítve, most a revans vágyától fűtve, képesek leszünk megszorongatni a riválist. A Raiders nagy reményekkel kezdett szezonja után tehát lassan visszatérnek a talajra, és az elmúlt évekhez hasonlóan idén is meg kell barátkozniuk a rájátszás nélküli szezon gondolatával, mégis - velünk ellentétben - büszkék lehetnek csapatuk szereplésére, egyértelmű fejlődés látható a játékukban és az eredményeikben, és még ha az utolsó fordulókban be is csúsznak számukra vereségek, akkor is abszolút papírra vethető mérleggel fogják zárni az évet, és a divízió harmadik helyénél hátrébb sem végezhetnek már, hála a mieink mélyrepülésének.

Természetesen továbbra sem irányító poszton a legerősebbek, főleg hogy a közelmúltban elvesztették Gradkowski-t, de Jason Campbell-lel úgy látszik sikerült befoltozni a legutóbbi Raiders-meccs előtt már alaposan bemutatott JMR okozta sötét foltot, és a másik színesbőrű QB már legalább NFL-szintű statisztikákra képes, idei tíz mérkőzése alatt ugyanis 10 TD-t jegyzett a vállalható 6 INT kíséretében. A támadójátékukat tekintve a hagyományoknak megfelelően inkább a földön tekinthetők erősnek, de ott nagyon. A Raiders futójátéka a harmadik legjobb az egész bajnokságban a meccsenkénti majd' 150 yardos átlagteljesítménynek köszönhetően - ellenben a passzjátékuk csak a 24. helyre hivatott. Darren McFadden és Michael Bush megbízható szereplésének köszönhető a futójáték szárnyalása, mindkét RB hozott már legalább öt touchdown-t, és mindketten 4-es feletti yard/play átlaggal rendelkeznek, kettejük közül előbbinek már csak 7 yard szükségeltetik ahhoz, hogy harmadik szezonjában, karrierje során először átlépje az 1000 yardos mérföldkövet, hacsak nem üt be valami váratlan esemény, alighanem mindezt már az első negyedben letudhatja vasárnap. Ha hozzá vesszük, hogy McFadden futva 7, elkapással pedig további 3 TD-t hajtott már végre az idényben, akkor még inkább sikeresnek minősíthetjük a 2010-es esztendejét, pedig még van hátra három meccs. A legeredményesebb elkapójuk szokás szerint a TE Zach Miller, mind az 549 elkapott yardja, mind pedig a négy darab TD-ja a legjobbnak számít az oaklandi elkapók körében, mellette egyedül a másodéves WR Murphy tudta eddig átlépni az 500 yardot. Eközben a védelmük erősségét talán a legjobban az a tény reprezentálja, hogy már négy emberük is elért fejenként legalább öt darab sack-et, 6.5-lel a DT Tommy Kelly áll a rangsor élén - Orton is sajnos féltheti tőlük a fájós bordáit, és nyilván Tebow-val sem bánnának kesztyűs kézzel. Ebből kifolyólag kiváltképpen a passz elleni védekezésük mondható erősnek, de futás ellen sem rosszak. A defense legnagyobb egyéniségeinek változatlanul a CB Nnamdi Asomugha és a DT Richard Seymour számítanak, mindketten régi "jó" ismerőseink, aligha kell bemutatni őket a Broncos-rajongók számára.

Sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Brian Dawkins	S	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Demaryius Thomas	WR	boka	DNP	DNP	Limited	OUT
Matt Prater	K	ágyék	DNP	Limited	DNP	OUT
David Bruton	S	borda	DNP	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	quadricep	Full	Limited	Limited	Questionable
Kyle Orton	QB	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Kevin Alexander	LB	boka	DNP	Limited	Full	Probable
Marcus Thomas	DE	boka	DNP	Limited	Full	Probable
Brandon Lloyd	WR	calf	DNP	Full	Full	Probable
Spencer Larsen	FB	hamstring	Full	Full	Full	Probable
Eric Decker	WR	lábfej	Full	Full	Full	Probable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	-	-

Oakland Raiders
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Rolando McClain	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	Questionable
Nnamdi Asomugha	CB	boka	DNP	Limited	Limited	Questionable
Johnnie Lee Higgins	WR	boka	DNP	Limited	Limited	Questionable
Hiram Eugene	S	borda	Limited	Limited	Limited	Questionable
Nick Miller	WR	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Richard Seymour	DE	térd	DNP	Limited	Full	Probable
Kyle Boller	QB	quadricep	Limited	Limited	Limited	Probable
Khalif Barnes	OT	hát	Limited	Full	Full	Probable
Tyvon Branch	S	váll	Full	Full	Full	Probable
Travis Goethel	LB	térd	Full	Full	Full	Probable
Chris Johnson	CB	ágyék	Full	Full	Full	Probable
Zach Miller	TE	lábfej	Full	Full	Full	Probable

A két csapat közt egykoron még háborúnak számító párharc következő "lőgyakorlatára" magyar idő szerint vasárnap este, 22:15-ös kezdettel kerülhet sor a Coliseum-ban. Bár igazi tétje már nem lesz az ütközetnek, azért a presztízs soha sem lesz mellékes, és remélhetőleg már csak a becsületünkért játszva is oda tudjuk tenni magunkat, hogy legalább a múltkorinál egy valamivel szorosabb eredményre képesek legyünk.

A Denver Broncos (3-9) a sorozatos vereségek, egy filmezős botrány és a rossz mutatott játék miatt az 13. héten elszenvedett vereség után megvált vezetőedzőjétől Josh MacDaniels-től és helyére ideiglenes head coach-nak a RB coach Eric Studesville-t nevezte ki a tulajdonos Pat Bowlen. Ilyen körülmények között, de az új edző által hozott pozitív hozzáállással és lelkesedéssel készült a csapat az Arizona Cardinals (3-9) elleni idegenbeli mérkőzésre múlt vasárnap.





















Sajnos, volt még egy hátráltató tényező, az eddig kiváló formában játszó újonc CB-t, Perrish Cox-ot szexuális erőszak vádjával letartóztatta a rendőrség pénteken, de szabadlábra helyezése után ő is a csapattal tartott Phoenix-be, de a kezdőben nem kapott helyet, részben emiatt a balhé miatt, részben Andre Goodman visszatérte miatt. Sérülés miatt nem tudott edzeni a héten Matt Prater, ezért pár nappal a meccs előtt érkezett a keretbe az ex-Raven Steven Hauschka, ezt valószínűleg a szezon elején még kezdőként játszó Stanley Daniels bánta, aki így kikerült az 53-as keretből. Szintén sérülés miatt kimaradt a keretből Brian Dawkins, Darcel McBath, Demaryius Thomas és Spencer Larsen is, valamint rajtuk kívül inaktív volt még Eric Olsen és Laurence Maroney, valamint ezúttal is Brady Quinn volt a 3rd QB.

Az ellenfélnél is gondok voltak, náluk két QB is kiesett így az 2010-es draft 5. körében kiválasztott John Skelton először léphetett pályára kezdőként az NFL-ben. A Broncos nyerte a pénzfeldobást és az első kickoff visszahordást Erick Decker vállalta be és egészen a Cards 16 vonaláig jutott vele, 81 yard-os return-t bemutatva, de sajnos a bírók Cassius Vaughn-t szabálytalannak látták a Broncos 22 yard-ján, így onnan érvényesítettek egy 10 yard-os büntetést, az ellenfél 16 yard-ja helyett saját 12 yard-járól kezdhetett tehát támadni a Broncos, az alábbi kezdőcsapattal:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Jabar Gaffney
TE: Daniel Graham, Richard Quinn
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Az utóbbi hetekben jól futó Moreno 6 yard-os szaladása nyitotta a meccset, ám ez után inkább Orton-é és az elkapóké volt a szerep. Előbb Lloyd oldott meg egy 6 yard-os elkapással egy 3&4-et, majd Gaffney 20 yard-os játéka jött. Moreno futhatott még egyet, ami 5 yard-os lett, ezután azonban 5 passz következett, az első kettő, egy 14 és egy 18 yard-os még 1st down-okat hozott, ám utána 4 yard és két rossz passz volt soron, így végül egy 32 yard-os Steven Hauschka FG-al kellett beérni az első drive végén, vagyis majdnem még azzal se, mivel a rúgó eltalálta az egyik póznát, szerencsére azonban a tojáslabda onnan befelé pattant -> 3-0.

Egy egész jó return után saját 39-es vonaláról indulhatott a hazai csapat, akik egy 1 yard-os Tim Hightower futással kezdtek a denveri védelem ellen:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Marion Haggan
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Renaldo Hill, David Bruton





















A következő play Skelton első passzát hozta ezen a meccsen és a sztár elkapó, Larry Fitzgerald első elkapását is. Fitz-el azonnal a catch után Syd’Quan Thompson ütközött és ki tudta ütni a kezéből a labdát, amire Goodman tudott először rávetődni. Úgy tűnt, hogy kiváló helyről, az Arizona 30-as vonaláról kezdheti következő támadását a denveri csapat, azonban a hazai HC bedobta a challenge-et jelző piros zászlót. Érhetetlennek tűnt a döntése, hiszen a visszajátszásokon tisztán látszott, hogy a WR az elkapás után még lépett egyet a labdával a kezében, ami egy football move-nak felel meg és így a fumble előtti labdabirtoklás követelménye teljesült. A bírók azonban valamilyen érthetetlen okból mégis visszaadták a labdát a Cardinals-nak, nem kis meglepetést okozva még a CBS szakértőinek is, nem beszélve a vendégek játékosairól és szurkolóiról, valamint ami még fontosabb, egy nagyon jó pontszerzési lehetőségtől fosztva meg a Studesville-legénységét. Bár két play-el később, 4&9-nél a hazai csapat visszaadta a támadás jogát, de a Cardinals 30-a helyett saját 25-ös vonaláról támadhatott a Broncos. Két gyors 3&out jött a csapatoktól, ami után majdnem ugyanonnan kezdhettek a Vadlovak, mint utoljára, ezúttal saját 26-os vonalukról. Moreno két 7 yard-os futásával meglett egy 1st down, majd egy 3 yard-os gain után Orton két rossz passza következett, de sajnos nem 4&7 jött, hanem 1&10 az Arizona-nak, mivel Orton passzát Michael Adam szerezte meg és saját 41-éről és a Broncos 23-ig jutott vissza vele. Öröm az ürömben, hogy a védelem kitartott és csak 5 yard-dal engedte tovább a Cardinals-t, így az interception „eredménye” csupán 36 yard-os Jay Feely FG lett -> 3-3. Decker ismét egy szép visszahordást mutatott be és ezúttal a 42 yard számított is, a 44-ről indulhatott a vendég támadás. Moreno két futása után 3&3-nál Royal kapta a labdát egy end-around futásra, de pár lépés után, teljesen váratlanul, kicsúszott a kezéből a labda, felrepült és az odaérő védők megszerezték, újra nehéz helyzetbe hozta tehát saját védőit a támadósor.
A Broncos 41-éről jöhettek Skelton-ék, de a védelem ismét kitartott, három próbálkozásból csak 4 yard-ot engedtek a Cards-nak, akik így kénytelenek voltak egy punt-al visszaadni a labdát a Broncos-nak, de a punt egészen a 4-ig visszanyomta a vendég drive indulási helyét. 1:35 volt vissza, két 4 yard-os Moreno futással később már csak 0:22, ami egy 10 yard-os sack-re volt még elég, szerencsére legalább safety nem lett. Az első negyed után az eredmény -> 3-3.

Mélyen saját endzone-jából indíthatta a punt-ot Britton Colquitt, rúgása után a visszahordás végén újra a Broncos térfeléről, a 47-ről kezdhetett támadni az Arizona. Higtower futását követően Skelton passza hozott egy 1st down-t, majd egy 17 yard-os Breaston-elkapás jelentett még egyet. A 19-ről azonban már nem jöhettek tovább Skelton-ék, Lutui fölösleges durvasága pedig még tovább nehezítette Feely dolgát, akinek azonban 48 yard-ról se remegett meg a lába -> 3-6. Újabb furcsán (rosszul) végződő Broncos-drive következett. Moreno 12 yard-os futása 2&10-nél 1st down-t ért, amit 4 yard-dal előrébbről meg lehetett ismételni, mivel Orton sikertelen passzánál, amit Lloyd felé dobott, egy védőt szabálytalannak láttak a bírók. 2&9-nél Decker kapott el egy passzot, majd amikor a földre vitték a védők, a labda kiszabadult a kezei közül és egy Cardinals játékos szerezte meg. Studesville challenge-et kért, de hiába látszott úgy a videókon, hogy a WR dereka és talán a könyöke is lent volt már, mikor a labda szabad lett, a bírók mégis helybenhagyták eredeti ítéletüket és a hazai csapatnak adták a labdát a saját 41-es vonalukon. Skelton 11 yard-os passza nyitotta a következő hazai akciót, de mivel 2&6-nál holding-ot láttak Fitzgerald-nál, ezért a 2&16-ra dobott 13 yard-os passz után következő incomplete passz lezárta a drive-ot, ami így egy punt-al ért véget. Saját 8 yard-járól indulhatott neki újra a denveri támadósor. Moreno egy futással és egy elkapással hozott 14 yard-ot és egy 1st down-t, majd Gaffney is elért egyet egy 11-es elkapás révn. Lance Ball első futása 3 yard-ot ért, de sajnos a támadás ekkor ismét egy labdaeladással ért véget, ismét Orton passzát leste le a védelem, ezúttal a FS, Kerry Rhodes, akit csak a Broncos 24-es sikerült megállítani a visszahordásban.

Ezután Skelton Early Doucet-et célozta első passzával, aki megcsinálta az elkapást, de a bírók érvénytelenítették a passzot, mivel úgy látták, hogy nem tudta a pályán belül megcsinálni a catch-t. Egy újabb challenge következett, ami után, jogosan érvényessé nyilvánították a 11 yard-os, 1st down-t érő elkapást. 1&10 jött a 13-ról, majd három play-el később 4&2 az 5-ről. Felállt a Cardinals egy FG-hoz, de a snap után Feely nem rúgáshoz, hanem futáshoz kapta a labdát a holder-től és mire a védők felfogták, hogy mi történik, addigra a rúgó befutott a labdával az endzone-ba, majd berúgta az XP-t is -> 3-13.





















Mindössze 3:56 perc maradt a félidőből, amikor a 20-ról elkezdett támadni a Broncos. 3&7 jött hamarosan, amikor Orton passza Royal-nak sikertelen lett, ám egy pass interference miatt folytathatta a Broncos a támadást. Sajnos azonban ezzel se sikerült belelendülni, két rossz Orton-passz között egy 0 yard-os elkapás következett, ami miatt a 2 perces szünet után Colquitt puntolhatott és a visszahordás után 1:44-nél a 26-ról kezdhetett támadni a hazai csapat. 3&5-nél Hightower 11 yard-os futása 1st down-t ért és mivel a következő play egy 17 yard-os Fitzgerald-elkapás volt, így 0:58-nál már a Broncos 41-es vonaláról jöhetett az 1&10-es snap. A C Lyle Sendlein rossz snap-jére még saját maga rá tudott feküdni, ám a 2&10-nél jövő újabb rossz snap már 3 yard veszteséget okozott és a Cardinals ki is kérte az utolsó időkérését 0:33-nál a 3&13 előtt. Sendlein lement a pályáról és pár pillanatra látható volt, hogy a jobb nagyujja erősen vérzett és így már érthető lett a két rossz snap. Skelton 7 yard-os passza kicsit közelebb vitte a hazai csapatot és pont elég is volt, hogy Feely berúghasson egy 55 yard-os mezőnygólt -> 3-16. Az első félidőt egy 16 yard-os Cox-return zárta, aminél mindkét csapatot büntették durvaságért és sajnos a backup CB McCarthy lent is maradt és már vissza se tért a meccs közben. A félidő végén az eredmény -> 3-16.

A Cardinals kezdhette a második félidőt és egy 12 yard-os Fitzgerald-elkapással meg is adták az alaphangot. Hightower-en volt a sor, aki két futással hozott is egy 1st down-t, majd Fitzgerald következett ismét, ezúttal egy 25 yard-os elkapással. Hightower és Skelton futásai hoztak még egy 1st down-t, ám ez után a védelem végre össze tudta kapni magát és végül csak egy FG-t engedélyezett az arizonai csapatnak -> 3-19.
Decker újra villant egyet a visszahordásnál, saját 9-es vonaláról indulva egészen a Cardinal 40-eséig jutott, 51 yard-ot hozva csapatának. Orton után Moreno futott, meg is lett a 1st down. Két rossz passz következett a 24-ről, a másodiknál ráadásul Walton-nál fölösleges durvaságot láttak a bírók, így a 40-ről következhetett a 3&25, aminél Gaffney 17 yard-os elkapása csak annyira volt elég, hogy Hauschka-nak csak 40 yard-ról kelljen próbálkoznia, viszont a rúgónak ez a segítség se volt elég, a FG próbálkozás a jobb oldali pózna külső oldala mellett szállt el. Bruton szép védekezése 3&14-re kényszerítette a hazai támadókat, de ezt egy 16 yard-os Breaston-elkapással oldották meg. Két játékkal később Marcus Thomas adott egy ajándék 1st down-t a Cards-nak egy korai bemozdulással, ám innen már csak három rossz passzra tellett ebben a drive-ban Skelton-tól, így jöhetett egy punt. Ben Graham újabb szép punt-ot mutatott be, ami után újra a 7-ről kezdhetett támadni a Broncos. Nem is tudtak kiszabadulni a szorult helyzetükből, 3&out után Colquitt punt-ja és egy 15 yard-os return jött, saját 41-éről indulhatott a Cardinals. Két futással hoztak egy 1st down-t, majd 2&6-nál Thompson szabálytalansága adott egy 1st down-t a phoenixi csapatnak. 1&10->2&10->2&15 (false start)-> 3&15-> 4&15. Ekkor felállt egy punt-hoz a Cardinals, aminél hamar mozdult az egyik hazai játékos, de az 5 yard-os büntetést nem kérte a Broncos. Ebből majdnem baj lett, mivel az újabb snap-nél már FG-hoz álltak fel az Arizona játékosai és a bajt csak azért sikerült elkerülni, mert Feely elhibázta a 49 yard-os FG-t. Sajnos a Broncos nem tudott élni a jó induló pozícióval, mivel az első snap rossz lett és a védelem ismét meg tudta szerezni a labdát a mieink 39-es vonalán. 0:59 maradt a harmadik negyedből, amit egy sikertelen passz zárt 3&2-nél, így a harmadik negyed után az eredmény -> 3-19.

























A negyedik negyedet egy újabb 49 yard-os Feely FG próbálkozás nyitotta, ami ezúttal sikeres lett. A meccset közvetítő CBS nem hagyta ki a magas labdát és így írta ki az eredményt -> Denver Broncos 3 – Jay Feely 22. A 34-ről indult a Broncos következő drive-ja, vagyis csak onnan indult volna, egy Graham false start miatt azonban csak a 29-ről kezdhettünk. Orton dobott egy passzot Royal-nak, aki a föld közelében kapta el a labdát, de egy bíró, akitől egyébként Royal teste takarta a labdát és egyébként is kb. 10 méterre volt az esettől, érvényteleníttette az elkapást. Tovább tetézték egyébként is elég gyalázatos teljesítményüket azzal a zebrák, hogy a Studesville által kért challenge után is rossznak nyilvánították a passzot, teljesen ellent mondva a TV-ben is látható, lassításokon kivehető képkockáknak. Törvényszerű is volt, hogy a drive nem lesz sikeres, 3&11-nél egy Gaffney felé irányuló passz lett sikertelen, amit egy újabb punt követett. Gyorsan, egy play után véget ért a Cardinals drive, ugyanis Hightower kezéből Ayers kiütötte a labdát és DJ-nek sikerült megszereznie a 25-ön. Egy sikertelen futás után két jó passzal meglett egy 1st down, viszont onnan az elég indiszponáltan játszó Orton három rossz átadása következett, így a jó induló helyzetet csak 3 ponttal sikerült kihasználni egy 30 yard-os Steven Hauschka FG-al (ekkor a lelátón már többször is felhangzott a „Tebow, Tebow” skandálás) -> 6-22. Pár pillanatig úgy tűnt, hogy Haggan 3&5-nél egy szép play-el -4 yard-on tartja a Cards-t, de mivel túl korán indult, így 4&9 helyett 1&10 jött. 3&2 következett hamarosan, amit egy 5 yard-os passzal oldott meg Skelton. Hightower kapta a labdát és alaposan megiramodott vele, 41 yard-dal később sikerült csak megállítani őt a Broncos 15-ös vonalán, de azt a maradék 15 yard-ot is megoldotta két további futással -> 6-29.

6:00-nál indult neki a Broncos a következő drive-nak, mégpedig egy 18 yard-os Royal futással, amit egy 16 yard-os elkapás követett szintén Royal által. Moreno is bejelentkezett egy elkapással, ami 10 yard-ot és újabb 1st down-t ért. Egy sikertelen, -3 yard-os screen passz jött, majd egy átadás Lloyd felé, akit szabálytalanul tudtak megakadályozni az elkapásban és ezt a bírók is észrevették, így egy újabb 1st downt szereztünk. Ball futott, majd Lloyd csinált meg végre egy elkapást, ami 8 yard-ot és 1st down-t jelentett számunkra. 1&10 jött, ekkor már az Arizona 13-as vonaláról. Gaffney volt ezúttal Orton célpontja az endzone-ban és őt is csak szabálytalanul tudták megakadályozni az elkapásban. Mivel a pass interference az endzone-ban történt, ezért a szabályok szerint az 1 yard-ról jöhetett az 1&goal. Knowshon Moreno kapta a lehetőséget és élt is vele, befutott az endzone-ba a TD-ért –> 13-29. Mivel már csak 3:31 volt hátra, így onside kick-el próbálta a labdabirtoklást megtartani a Broncos, de sajnos Fitzgerald szerezte meg a játékszert a Broncos 41-es vonalán. Hightower futásai után Studesville időkérésekkel lassította az idő múlását, de sajnos 3&4-nél a már erősen fáradó védelem kihagyott egy pillanatra és az arizonai RB kegyetlenül ki is használta egy 35 yard-os TD-ra -> 13-36. A kickoff után a 35-ről vághatott neki egy újabb drive-nak a Broncos, Moreno csinált egy 6 yard-os elkapást, majd a következő play-nél is ő volt a célpont, de a dobás nem lett jó. Orton újra passzolni akart 3&4-nél, de Ball felé szálló labdát leleste Daryl Washington és visszavitte az endzone-ba egy TD-ra -> 13-43.





















Maradt még 2:42 a meccsből, Ball kapott lehetőséget, hogy lepörgesse az órát, Orton csak egy passzal próbálkozott, az sem lett jó, de 31 yard-nyi futás, közte egy 19 yard-ossal, elegendőnek bizonyult a idő elhasználására. A végeredmény -> 13-43.

Bár a végeredményből úgy tűnhet, hogy komoly verést kapott a csapat és akár még a védelem szapulása is eszébe juthat egyeseknek, de a töménytelen eladott labda és a gyenge támadósor miatti folyamatos rossz védekező pozíció miatt én őket nem bántanám. Az első 22 pontot a rúgó Feely szerezte, közte a trükkös futással, tehát ha azt nézzük, hogy hat esetben is FG-nál sikerült megállítani a Cardinals-t, az nem rossz, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 9 pontszerző drive-ból 5-öt a Broncos térfelén kezdhetett az Arizona (egyet pedig a védelem csinált meg), akkor szerintem végképp árnyalódik a kép.
Orton most játszott a legrosszabbul, ez biztos. Moreno folytatja a jó teljesítményét, ahogy a futásoknál a fal is, de egy impotens irányítóval mindez hiába. Sajnos a taktika se tökéletes, ezen a meccsen pedig az is érződött, hogy az OC Mike McCoy most hívhatta először a play-eket idén, ezen a fronton én javulást várok.






















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 19/41 sikeres/összes passz, 166 passzolt yard, 3 interception, 1 elvesztett fumble
Moreno: 19 próbálkozás, 81 futott yard, 1 futott TD, 5 elkapás, 32 elkapott yard
Ball: 8 próbálkozás, 38 futott yard
Royal: 4 elkapás, 46 elkapott yard, 2 próbálkozás, 8 futott yard, 1 punt return, 10 visszahordott yard, 1 elvesztett fumble
Lloyd: 3 elkapás, 32 elkapott yard
Gaffney: 3 elkapás, 48 elkapott yard
Decker 1 elkapás, 8 elkapott yard, 7 kickoff return, 30 visszahordott yard AVG, 1 elvesztett fumble
Hauschka: 2/3 FG (32 és 30 yard)
Colquitt: 5 punt, 41.8 yard AVG
Ayers: 4 tackle, 1 kikényszerített fumble
D.J. Williams: 6 tackle
Bruton: 5 tackle
Vickerson: 5 tackle

Eric Studesville véleménye a mérkőzésről:
"Nehéz egy ilyen meccs után bármit is mondani, nyilván előzetesen ennél eredményesebb bemutatkozásban reménykedtem volna. Igazából meg kell néznünk újra a mérkőzést, elemeznünk kell a hibákat, és meg kell próbálnunk tanulni azokból, ez a legtöbb, amit tehetünk egy ilyen mérkőzést követően. Kiállok továbbra is Kyle Orton mellett, mert bár hetek óta nincs igazán jó formában, tisztában vagyok vele, hogy ő magát is mennyire zavarja a sikertelenség, és hogy minden energiájával a javításra törekszik. Kicsit igazságtalannak érzem a felé irányuló kritikákat, mert még mindig jóval nagyobb problémák vannak a csapatban, mint az irányító teljesítménye. Én is próbálom összetettebben nézni a dolgokat, hogy a fal védje meg őt jobban, az elkapók helyezkedjenek jobb helyzetben, ezzel is segítve az irányító munkáját. Szászázalékos erőbedobást várnék el a csapat minden egyes tagjától a következő mérkőzéseken, mert azt kell, hogy mondjam, ez a mai produkció közel sem volt ahhoz, és ez kicsit elszomorított."





















Ebben a fordulóban rajtunk kívül még az Oakland is vereséget szenvedett, miután némi meglepetésre a jó formájuk a Jacksonville ellen tört meg, és 38-31-re veszítettek. A hatalmas divíziórangadó pedig egyoldalú küzdelmet hozott, s a San Diego 31-0-ra lemosta a Kansas City-t. A 15. héten a mieink a Raiders-hez látogatnak, közben a Chiefs St. Louis-ba utazik, a Chargers pedig a 49ers-t láthatja vendégül, még további fokozódhat a harc a csoporton belül, már ami a három riválisunkat illeti.

Az AFC West divízió állása a 14. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 8-5
2. San Diego Chargers 7-6
3. Oakland Raiders 6-7
4. Denver Broncos 3-10

Orton összeszedett egy bordasérülést a meccs közben, a hét első három edzésén nem dobott passzokat, csak jelen volt, Tebow és Quinn felváltva kapták a lehetőségeket, előbbi kicsit többet. Lloyd is sérüléssel bajlódott a hét elején, de ő úgy tűnik pályára tud lépni vasárnap.

Következik a korábban a mieinkre alapos verést mérő Raiders elleni idegenbeli csoportrangadó, ami nem sok reménnyel kecsegtet az elég rossz formában lévő Broncos-nak, de sose lehet tudni, lehet, hogy egy esetleges Tebow pályára-lépés vagy Studesville pozitív kisugárzása meglepetést hoz.
Nyerni kell, nincs mese...

Folytatjuk a visszatekintést a Colorado Rapids emlékezetes 2010-es szezonjára, melynek végeztével a denveri labdarúgók felérve a trónra elhódították az MLS bajnoki címét. A közelmúltban a klub hivatalos honlapján megválasztották külön kategóriánként a csapat legjobb játékosait, most ezekre hívnánk fel mi is a figyelmet, néhány videóösszeállítás segítéségével.




A csapat legértékesebb játékosa (MVP): Pablo Mastroeni

2010-ben a csapat kapitányát választották me a legjobbnak, hiába voltak nála több gólt szerző emberek, Pablo idei teljesítménye kimagasló volt az elmúlt évekhez képest, és hatalmas szerepet vállalt a diadallal záruló menetelésből. A veterán klasszis, aki 2002 óta erősíti a csapatot, karriercsúcsot döntött a 29 alapszakasz-meccsével és a 2493 játszott percével, három gólja új egyéni rekordnak számított, valamint élete első rájátszásbeli találatát is meg tudta szerezni idén. Nagyon sokat segített számára, hogy a defenzív beállítottságú belső középpályás, Larentowicz érkezésével többet fókuszálhatott a támadójátékra. Pablo pedig élt a lehetőséggel ebben a szezonban, és az ideális csapatkapitányokat jellemző szorgalommal és vezérszereppel juttatta csapatát egyre magasabbra, mígnem elértünk a bajnoki címig, amelyet ugyancsak pályafutása során első alkalommal hódíthatott el. Nagyjából ezért vélte őt a legjobbnak Gary Smith vezetőedző is: "Omar és Conor fontos gólokat szereztek, de azt gondolom, hogy a csapat legjobbja mégis Pablo volt. Mindig is bíztam benne, hiszen egy igazán példamutató személyiségű sportoló, a pályán és azon kívül is a csapat élharcosa, ez teszi őt igazán különlegessé, a mi nélkülözhetetlen kapitányunkká."




A csapat legjobb új játékosa: Jeff Larentowicz és Marvell Wynne

Még a szakértők sem tudtak egyértelmű véleményt megfogalmazni a csapat legjobb új arcáról, így megosztva ítélték oda a díjat a legjobb új igazolásnak Larentowicz és Wynne között. A vörös üstökű középpályás elképesztő lelkesédéssel küzdve a Rapids idei összes mérkőzésén pályára léphetett, nagyszerű defenzív megmozdulásai mellett pedig még káprázatos gólokat is szerzett, a csapat egyik legveszélyesebb szabadrúgás lövője lett, és az év végére négy találattal zárta a szezont. Wynne középhátvédnek jött, a rajt előtt alig pár nappal került a csapathoz, mégis az első pillanattól kezdve iszonyatosan magabiztosan tette a dolgát a védelemben, fáradhatatlanul robotolta végig a mérkőzéseket, nem egyszer káprázatos mentéseket bemutatva az ellenfelek elől a kapu torkában. Mindketten maximálisan megérdemelték ezt a díjat, talán igazságosabb is, hogy kettejük közt már nem tettek különbséget.


A csapat legjobb góllövője (Aranycipő): Omar Cummings

A jamaikai támadó harmadik szezonjában első alkalommal lett a csapat leggólerősebb játékosa, miután 14 találatával lepipálta az elmúlt évek állandó győztesét, a helyi hős Casey-t. Cummings minden korábbinál magabiztosabb formában értékesítette a helyzeteit, saját bevállasa szerint a hozzáállásbeli változásának volt köszönhető e szembetűnő javulás: "Azt vettem észre, hogy korábban nem lőttem eleget kapura, pedig ugye minél több lövésből már csak a matematikailag is nagyobb az esély rá, hogy több gólt szerezzen az ember. Szóval erre próbáltam minél jobban fókuszálni, hogy nem kerestem annyira a tökéletes helyzeteket, és a legjobb lövéseket, egyszerűen csak próbáltam minél több lövést kapura tenni, hiszen a kapus is hibázhat, és ezekből lehet gólokat szerezni." Mindennek az eredménye végül az lett, hogy Cummings karrierje legjobb szezonját zárta a gólok terén, 14 találatából három győztes gól lett, két mérkőzésen pedig duplázásra volt képes, szeptemberben az MLS legjobb játékosának választották, és ezzel párhuzamosan hazája válogatottjában is újra kezdőhelyet követelt magának. Dél-Amerikából és Európából egyaránt több csapat szeretné megszerezni őt, így a Rapids-nek keményen meg kell küzdenie a téli szünetben, hogy megtarthassák a gólzsákot.



A csapat legjobb védőjátékosa: Drew Moor

Moor azt a hatalmas teljesítményt vitte véghez a 2010-es esztendőben, hogy az összes alapszakaszbeli, és rájátszás-mérkőzést az első perctől az utolsóig végig játszotta. Rajta kívül korábban a liga történetében egyedül Todd Dunivant volt képes 2005-ben hasonló bravúrra, hogy úgy legyen bajnok a csapatával, hogy a szezon összes meccsét végig lejátszotta. Egy hátvéd esetében ennél jobb ajánlólevelet felesleges is festeni, hiszen mindent elmond teljesítményéről, hogy folyamatosan lehetőséget kapott a védő sorban, ellenféltől, eredménytől, s minden mástól függetlenül, mert rendszeresen a legmagasabb színvonalon volt képes játszani. "Ez egy hatalmas elismerés számomra, és elhihetik, hogy mennyire büszke vagyok erre a díjra. Szerintem ebben az évben annyira kiválóan teljesített az egész védelmünk, hogy nem érdemes csak engem kiemelni belőle." A 26 éves hátvéd rettentő kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a denveri védelemben, számtalan remek mentést mutatott be hátul, ezen kívül pedig évi egyetlen találatával egy nagy meccset döntött el a hajrában, a 2009-es szezon közbeni érkezése után pedig idénre abszolút meghatározó ember lett belőle új csapatában.



A csapat legemberségesebb játékosa: Kosuke Kimura

A japán hátvéd leginkább a sorozatos jótékonykodásainak köszönhetően érdemelte ki ezt a személyiség díját. Elkötelezettségét leginkább az bizonyítja, hogy egy fárasztó edzés után ő maga szeretett volna ellátogatni a helyi gyermekklinkára ajándékokat osztogatni, holott előzetesen csak a csapat kabalafigurája lett volna hivatalos a klubtól. A hét éve az Egyesült Államokban élő sportoló rendszeres jótékonykodásai mellett igazi példamutató magatartásával is felhívhatta magára a figyelmet, a kötelező edzéseken kívül rengeteg pluszmunkát vállalt, hogy még tökéletesebbé tehesse a játékát, és akkor is ugyanaz az a szerény srác tudott maradni, amikor a főcsoport-döntőbeli győztes gólja után több sajtóérdeklődés futott be hozzá a finálét megelőzően, mint a csapat többi tagjához együttesen, ő azonban kedélyesen elbeszélgetett valamennyi riporterrel. "A szüleim mindig úgy neveltek, hogy bármit tehetek a világon, de semmi sem lehet jobb dolog annál, mint jó szívvel mások gondját viselni, és én ebben a szellemben élek. Szívesen segítek ahol tudok, nagy örömmel látogatok meg beteg gyerekeket, és igyekszem kitünő példaként szolgálni minden fiatal előtt, hogy kemény munkával bármit meg lehet valósítani a sportéletben."

Az év gólja: Omar Cummings a New York Red Bulls ellen

A házi gólkirály 14 találata közül a Red Bulls otthonában szeptember 11-én szerzett gól különösen kiemelkedett, mert többen helyen az egész MLS-szezon legszebb pillanatai között emlegették - egy egészen kiválóan eltalált lövés volt a térfél közepéről.



Az év védése: Matt Pickens az FC Dallas ellen

Az elsőszámú portásunk rengeteg nagyszerű védést mutatott be az év teljes hosszában, mégis talán a legfontosabb az idény utolsó nagy mentése volt tőle, amikor a Dallas elleni finálé hosszabbításának utolsó perceiben George John lövésével szemben egy káprázatos hárítással óvta meg kapuját a góltól.

 

Az esztendő legnagyobb denveri sportsikerét, azt hiszem még a város egyes csapatainak legelkötelezettebb fanatikusai is elismerhetik, hogy a Colorado Rapids labdarúgói aratták 2010-ben, azzal hogy a közelmúltban a csapat megnyerte az MLS idei kiírását. Néhány héttel a hatalmas bravúrt követően már leülepedtek bennünk az élmények, eljött tehát az ideje, hogy a naptári esztendő végéhez közeledve, visszaemlékezzünk a Rapids páratlan idényére.




















De ne szaladjunk még ennyire előre, sőt, menjünk vissza az időben, egyenesen 1996-ig, ebben az évben alapították meg ugyanis a Rapids egyesületét, amikor a '90-es évtized derekánál jókora fejlődésen ment keresztül a sportélet a Sziklás-hegység szívében, és három éven belül három különböző majorligába is csatlakozott egy-egy denveri egyesület - a Rapids mellett a Rockies 1993-ban és az Avalanche 1995-ben. Ekkoriban, s a következő jónéhány esztendő során a Rapids egy kisköltségvetésből élő, szerény sportkörnek számított, igazi sztárjátékosok nélkül, legfeljebb néha karrierje levezetése céljából került a csapathoz egy-egy szebb napokat is megélt hullócsillag-játékos. A csapat egyetlen igazi sikerének az 1997-es MLS-döntő számított hosszú időn át, amikor a rájátszásbeli néhány meglepetésgyőzelem jóvoltából karnyújtásnyira kerültünk a bajnoki címtől, de hatalmas csodának számított volna, ha sikerült volna elhódítani a trófeát. Nem sikerült, s a következő évekre a Rapids visszasüllyedt a szürke középszerűségbe, a klub folyamatosan a rájátszás-helyezések határán táncolt, a 2001-es szezont leszámítva azért rendre bejutottunk a playoff-ba, de az utószezonbeli menetelésünk mindannyiszor véget ért legfeljebb a második körben. A csapat egészen 2006-ig a Broncos albérlője volt a Mile High Stadium-ben (majd a későbbi Invesco Field at Mile High stadionban), és a hatalmas létesítményben alig 2000 néző előtt játszották a hazai meccseiket. Nagy változást jelentett, amikor 2007-ben a tulajdonos Stan Kroenke felépíttetett egy saját birtokot labdarúgócsapata számára a külvárosi Commerce City-ben, ahol a Dick's Sporting Goods Park-ban egy 19 ezres stadion mellett további 24 füves vagy műfüves gyakorlópálya szolgálta ki a csapatot. Az új otthon létrehozása egy design-váltással is járt, ekkor öltözött ugyanis az egyesület a mostani, bordó-fehér megjelenésébe, és tulajdonképpen erre az időszakra tehető a klub függetlenedése, a Rapids valódi kialakulása. A vezetőség terveiben szerepelt, hogy az alapoktól kezdve egy új csapatot szeretett volna építeni, így jónéhány fiatal játékos érkezett a gárdához, illetve a teljesség igénye nélkül ezalatt került Colorado-ba például Pickens, Kimura, Casey, vagy Cummings, akik meghatározó sikerkovácsai voltak a 2010-ben trónra kerülő egyesületünknek, de éppen a fiatal Gary Smith vezetőedző kinevezése is ekkortájra tehető, 2008-ra. A csapat pedig kétségtelenül megkezdte a fejlődést, és egyre figyelemreméltóbb eredményeket tudtunk elérni, főleg hazai környezetben, de valahogy az évad végére mindannyiszor kipukkadt a gárda, így egymást követő három évben lemaradtunk az utószezonról.






















Ezt követően érkezett el a 2010-es szezon, mely előtt jókora játékosmozgás ment végbe az egyesületnél, és mint utóbb kiderültek, abszolút minőségi változások köttettek meg, több új igazolás húzóemberré tudott válni, és segítségükkel az addigi közepesről szintet tudtunk lépni. A múlt téli offszezon során két cserével hajtottunk végre komoly erősítéseket, az egyik esetben a New England-től két középpályást szereztünk meg, Larentowicz-ot és Thompson-t, a másikat pedig a Toronto-val kötöttük meg, s tőlük a hátvéd Wynne került hozzánk. Rajtuk kívül az offszezon alatt jobbára csak kiegeszítő emberekkel gyarapodtunk a meglévő alapmagra építve, amikor leigazoltunk néhány légiós szabadügynököt. Így aztán a kapuban továbbra is Pickens-re számíthattunk, a védelem kiegészült a belső védő Wynne-vel, aki kezdetben Moor-ral alkothatott párost, miközben a két szélen Kimura, illetve Earls vagy Baudet kaptak lehetőséget. A középpályássorban a két NE-i szerzemény mellett Ballouchy és Mastroeni, illetve időnként bal szélsőként Smith jutott szóhoz, míg elöl természetesen a Casey-Cummings duóval riogattuk az ellenfeleket.

A március végi rajt jól sikerült a csapat számára, s Cummings találatával 1-0-s sikert arattunk a Chivas USA vendégeként, komoly bizakodásra adott okot, hogy a klub fennállása során első alkalommal voltunk képesek megnyerni egy idegenbeli évadnyitót. Néhány nap múlva pedig a csapat végrehajtott egy érdekes igazolást, amikor a szebb napokat is megélt argentin klasszis, a veterán Claudio Lopez írt alá a mieinkhez. Egy héttel később 2-2-es pontosztozkodás következett a Chicago elleni hazai szezonnyitó találkozón, ezen a fordulatos összecsapáson Cummings és Casey voltak eredményesek csapatunkból. A következő kanyarban a Toronto ellen arattunk magabiztos, 3-1-es sikert, Casey két gólt lőtt tizenegyesből, Larentowicz pedig egy mesteri szabadrúgásgólt tekert a kanadai kapuba. Az utolsó áprilisi mérkőzésen újabb siker jött, a New England otthonában Ballouchy és Mastroeni góljaival 2-1-re vertük a Revs-t. Aztán kisebb megtorpanás történt, s május 1-jén 1-0-s vereséget szenvedtünk San Jose-ban, majd négy nappal később ugyanilyen arányban a remek játékunk ellenére a tavalyi döntős LA Galaxy győzni tudott a Dick's Sporting Goods Park-ban. Két vereséget követően kellően felpaprikázódott a csapat, s a következő pályára lépés alkalmával egy Ballouchy-találatnak köszönhetően megtörtük a 11 éves nyeretlen szériánkat Washington-ban. A folytatásban a harmatos Seattle-t vertük hazai környezetben egy nagyszerű Casey-góllal 1-0-ra, majd egy héttel később ugyanilyen arányú sikert arattunk a két évvel ezelőtti bajnok Columbus felett, akik ellen tíz emberrel játszva vittük be a győztes találatot egy hajrábeli fantasztikus felhőfejes által, a középhátvéd Moor jóvoltából. Hárommeccses győzelmi sorozat birtokában látogattunk június 9-én Chicago-ba, s a Fire ellen hasonlóan a korábbi hazai fellépéshez, ismét 2-2 lett a végeredmény, az elején Cummings góljával még vezettünk, majd Casey a 91. percben mentett meg egy pontot a fejesgóljával.




















Ezután a Dél-afrikai labdarúgó világbajnokság miatt, ahol a klub fennállása során először nem vett részt Rapids-képviselő, három héten át szünetelt az MLS, majd a folytatásban a Houston otthonában harcoltunk ki egy 2-2-es remit, miután Casey gólja mellett a texasiak egy öngólt vétettek. A július 4-i ünnepi mérkőzésen egy igazán patinás ellenfél látogatott hozzánk, végül a New York Red Bulls elleni találkozó nagy csatában 1-1-es döntetlennel zárult, a denveri találat Cummings nevéhez fűződött. A következő fordulóban megszakadt a hat meccses veretlen sorozatunk, mivel a kedvezőtlen déli időpontban rendezett találkozón 1-0 arányban veszítettünk házon kívül a Toronto-val szemben. Ezzel a fiaskóval pedig a pozitív sorozatunk egyenesen negatívba csapott át, mert a következő körökben sem igazán tudtuk megtalálni a ritmust, s a sorozatos jó játékaink ellenére képtelenek voltunk eredményesen játszani, bár hazai környezetben a Galaxy május eleji sikere óta továbbra sem találtunk legyőzőre. Így aztán a Kansas City ellen csak 1-1-es döntetlent értünk el, a Seattle ellen egyenesen kikaptunk 2-1-re, és a nagyon jó erőkből álló Dallas ellen is be kellett érnünk egy 1-1-es döntetlennel. Július végén egy negyedik körös draft lehetőséget bocsátottunk az FCD számára, hogy szert tegyünk a tehetséges ifjú hátvéd, Anthony Wallace játékjogára, hogy némileg a védelmünket serkentsük. Az első augusztusi mérkőzés már végre meghozta a sikert a csapat számára, és hazai pályán visszavágtunk a San Jose-nek, amikor Cummings lövésszerű beadását a vendégek kapusa bevédte a saját kapujába. Ezután az újonc Philadelphia otthonában egy felejthető, unalmas mérkőzést játszottunk le, melynek vége 1-1-es döntetlen lett egy Larentowicz-góllal. Ismét idegenbe látogattunk, és a Columbus vendégeként az erős első félidő után 3-1 arányban, meglehetősen simán alul maradtunk, amikor az egyetlen találatunkat a kapitány Mastroeni szerezte. Hazai pályán azonban továbbra is szépen iparkodtunk, s újabb két meccsel hízlaltuk a honi veretlenségi szériánkat, miután augusztus utolsó hétvégéjén villámrajtot véve Smith, Cummings és Casey találataival 3-0-ra iskoláztuk le a Houstont, míg az első szeptemberi fordulóban a Chivas USA-t mostuk le ugyancsak 3-0-ra, amikor már inkább a második félidőben domináltuk, ekkor váltott Cummings cipőt a szünetben, s húzta fel a lábára az elhíresült aranyszínű csukát, mellyel két gólt vitt be Casey egy találata mellett a gótok hálójába. Szeptember 11-én éppen New York-ban lépett pályára a denveri együttes, és a Red Bulls ellen 3-1 arányban maradtunk alul, részünkről Cummings az MLS-szezon egyik legszebb találatát szerezte egy döbbenetesen nagy góllal, míg a meccs után Smith mester élesen bírálta a játékvezetőket, mivel elmondása szerint valamennyi hazai találatot szabálytalanság előzött meg.

A hónap közepén volt esedékes az MLS-ben a trade deadline, vagyis az a határnap, ameddig az egyes csapatok egymás közt csereüzleteket hajthattak végre az idei szezonban. A Rapids pedig meglehetősen aktívan részt vett a trade-ekben, Paul Bravo klubigazgató két komoly tranzakcióra szánta el magát, amely igencsak megosztotta a szurkolókat, de mint később bebizonyosodott, a szakembernek lett igaza, amikor Ballouchy-t a NYRB-hoz küldte Kandji-ért, valamint a másfél éven belül másodszor térdszalag-szakadást szenvedő közönségkedvenc Clark-ot elcserélte Mullan-re a Houston-nal. Az afrikai támadó személyében végre szereztünk egy potenciális harmadik csatárt Casey és Cummings mögé, míg Mullan egy igazán rutinos középpályásnak számít, aki főleg Ballouchy helyét vehette át a jobb szélen.

Az új játékosaink bemutatkozása meglehetősen jól sikerült, mivel sorozatban a harmadik hazai meccsünkön arattunk 3-0-s sikert, amikor a New England-et ütöttük ki Cummings, Casey és éppen az ex-Revolution-játékos Thompson találataival. Ezután a Sziklás-hegységbeli rivális Salt Lake otthonában bár Casey góljával sokáig vezettünk, képtelenek voltunk megtartani a vezetésünket a hatalmas nyomásban, így az utolsó utáni pillanatban elért esett gól miatt 1-1-es döntetlennel kellett beérnünk. Szeptember utolsó napjaiban még egy hétközi meccset játszottunk le, amikor pótoltuk a korábbról elhalasztott fellépést a Philadelphia ellen, és hasonlóan az előző DSG-beli meccseinkhez, ismét kiütéses sikert arattunk. Bár négy hazai találat után a hajrában szépítést engedélyeztünk az ellenfélnek, a 4-1-es sikerre is büszkék lehettünk, legfeljebb Pickens volt bosszús a shutout elszalasztáa miatt, de Cummings ismét duplázott, akit kisvártatva a hónap legjobbjának választottak meg - Thompson és Amarikwa pedig ugyancsak betaláltak. Pár nappal később kissé elaltattak minket a sorozatos sikerek, és éppen a ligautolsó DC ellen szakadt meg az addigi tíz meccses hazai veretlenségi sorozatunk egy hidegzuhankényt ható 1-0-s fiaskó által. Nem tudtuk ezzel bebiztosítani a rájátszás-helyezést, és az utolsó három körben a három legerősebb nyugati csapat ellen kellett még játszanunk, cseppet sem ígérkezett könnyűnek a befejezés. A Dallas otthonában egy fordulatos összecsapás végén 2-2-es döntetlent értünk el, miután mindkét találatunkat Larentowicz szerezte, az egy ponttal tulajdonképpen elégedettek lehettünk. A következő meccsünkön pedig a Wizards vereségével már biztos playoff-résztvevőként futhattunk ki a gyepre Los Angeles-ben, és ezen felbuzdulva 3-1-re leléptük a sztárcsapatot, nagyon éretten játszottunk, a pompás csatárkettősünk pedig nem egyszer megtréfálta a nagyra tartott Galaxy-védelmet. A befejező körben a Rocky Mountain Cup volt a tét a RSL elleni hazai összecsapáson, de Cummings és Casey találataival hiába vezettünk magabiztosan 2-0-ra 90 perc után, a hajrában annyira elkényelmesedtünk, hogy engedtük kiegyenlíteni az ellenfelet, így sorban a negyedik évben csúszott ki a kezeink közül a helyi rivális elleni külön trófea.






















A végjátékbeli pontvesztés által nem az összesítésbeli hatodik, hanem csak a hetedik pozícióban zártuk az alapszakaszt, így a rájátszás első körében, az oda-visszavágós alapon megrendezésre kerülő főcsoport-elődöntőben a két évvel korábbi bajnok Columbus Crew sodródott az útunkba. A hazai közönség nagy izgalommal várta, hogy a Rapids első mérkőzésére idehaza kerülhetett sor, amely ráadásul a csapat legelső playoff-meccse volt a Dick's Sporting Goods Park-ban, miután 2006 után jutottunk be újra a rájátszásba. Az itthoni odavágón pedig végül 1-0-s előnyt sikerült szerezni a párharcban, miután Mastroeni nevéhez fűződött az egyetlen gólunk, de a játék képe alapján akár nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Bő egy héttel később Ohio-ban került sor a visszavágóra, s a denveriek lámpalázas kezdése korai hátrányba kerülést eredményezett, a második félidőben már jól játszottunk, és 0-2 után sikerült kiharcolnunk a hosszabbítást érő találatot Casey jóvoltából, majd egy drámai tizenegyespárbaj végeztével a mieink jutottak tovább. A Columbus játékosai hibái tartották igazságtalannak a Rapids sikerét, jobban tették volna, ha a saját portájukon söprögetnek.

Mi pedig készülhettünk a konferencia-döntőre, melyre nem akármilyen meglepetésre a New York Red Bulls helyet az őket kiütő San Jose Earthquakes ellen kerülhetett sor. Mivel a kaliforniai csapat mögöttünk végzett az alapszakaszban, a mieink lehettek a pályaválasztók az évadbeli legfontosabb mérkőzésen. Az elképesztő hideg ellenére a Rapids-szurkolók hatalmas lelkesedéssel buzdították a csapatot, és a mérkőzés végeztével együtt mehettek mennybe a játékosokkal, miután a coloradóiak 1-0-s sikert arattak Kimura beadásnak szánt góljának köszönhetően, így a csapatot - a lebonyolítás szeszélyeinek köszönhetően - a keleti konferencia bajnokává avatták a győzelmet követően.


Hihetetlen izgalmakat hozó egy hét állt a csapat előtt a november 21-i nagydöntőt megelőzően, melyen az ellenfelünk a korábban a címvédőt és az alapszakaszgyőztest is elbúcsúztató FC Dallas alakulata lehetett. A finálét semleges helyszínen, Toronto-ban rendezték meg, mindkét nyugati együttesnek jócskán kellett tehát utaznia az utolsó fellépés előtt. A mérkőzés esélyese bár a Dallas volt, a Rapids drámai körülmények között hosszabbításban aratott 2-1-es sikerével elhódította a bajnoki címet. Pedig az első félidőben az év játékosának választott Ferreira találatával a texasiak szerezték meg a vezetést, a második játékrész elején azonban Casey harcias találata révén egyenlítettünk, majd a túlóra vége előtt nem sokkal a cserecsatár Kandji hősies küzdelemben kiharcolt öngóljával (mely közben térdszalag-szakadást szenvedett), valamint a hajrábeli tíz emberrel való elképesztő védekezésünknek köszönhetően, elértük a nem mindennapi sikert. A Rapids a klub történetében tehát először lett bajnok, nem mellesleg az Avalanche 2001-es kupagyőzelme óta egy denveri csapat első alkalommal jutott fel újra egy majorbajnokság tetejére.

A városban természetesen kitört az örömünnep, a siker másnapján önfeledt szurkolók ezrei várták a repülőtéren a friss bajnokokat, akikkel ezt követően együtt ünnepelhettek Commerce City-ben, majd a következő napokban a belváros különböző pontjain. A csapat tagjai igyekeztek maximálisan kiélvezni a feledhetetlen pillanatokat, hiszen a játékosok jelentős része pályafutása első bajnoki címét ünnepelhette, lévén a többségük egyáltalán első alkalommal járt még csak a rájátszásban is.






















Egyéni értékelések posztonként:

- A csapat kapuját egy mérkőzés kivételével, valamennyi alkalommal Matt Pickens védte, aki csak sérülés miatt kényszerült távol egyszer a pályától, még egy alapszakasz-mérkőzésen. Összességében kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, 11-8-10-es győzelem-vereség mutatót regisztrált az alapszakaszban, miközben hét alkalommal nem kapott gólt, s a rájátszás négy meccsén további két shutout-ot jegyzett. Az elmúlt évekbeli hullámzóbb teljesítményén felül tudott kerekedni, és jóval kevesebbet hibázott idén, sokkal inkább a magabiztosság és a bravúros megoldások jellemezték őt 2010-ben. Az év elején igazolt csere hálóőr Ian Joyce egyetlen találkozón jutott szóhoz, amikor a Houston elleni hazai 3-0-s diadal alkalmával mind a négy kapujára tartó lövést hatástalanítani tudta, hibátlanul védett annak ellenére is, hogy nagyon kevés dolga akadt. Egyelőre tisztázatlan, hogy szeretne-e jövőre is maradni a csapatnál Pickens mögött, vagy máshol képzelné el a folytatást.

- A védelem kulcsfigurája egyértelműen az összes mérkőzésünket teljes egészében lejátszó Drew Moor volt, aki elsődlegesen középhátvédként kapott lehetőséget, de időnként bármelyik szélen bevethető volt. Bárhol is játszott éppen, mindenhol rendre megbízható, hatékony teljesítményre volt képes, nagyszerű szerelések egész sorát tudta bemutatni, nem egyszer megkeserítette az ellenfél legjobb támadóinak boldogulását. Évi egyetlen találata egy pazar fejesgól volt, mely a Columbus legyőzését eredményezte júniusban. Mindent elmond teljesítményéről, hogy az egyesület legjobb védőjátékosának választották meg idén, illetve blogunk is jelölte őt az év legjobb denveri sportolója szavazásra. Az új szerzemény Marvell Wynne kiválóan illeszkedett be a denveri együttesbe, és a védelem nélkülözhetetlen játékosa volt, 27-szer lépett pályára, valamennyiszer kezdőként, csak kisebb sérülések miatt voltunk kénytelenek nélkülözni őt. A védelem tengelyében kiváló munkát végzett, számtalan mentést mutatott be a kapu torkában, vagy éppen az ellenfelek lábáról lopta el a labdát az elképesztően tiszta szereléseivel. Az egykori torontói labdarúgó személyében nem csak egy kiváló sportolót, de egy nagyszerű személyiséget is megismerhettünk, aki a következő években is sok segítséget nyújthat a Rapids számára. A jobb hátvéd az esetek döntő többségében Kosuke Kimura lehetett, leszámítva azt az időszakot, amikor lábtörés miatt nem számíthattunk rá, 21 alkalommal kezdőként lépett pályára az alapszakaszban. Masszív védőmunkát hozott, különösen az évad második felében pedig az előrejátékunk élénk támogatója volt a jobb oldali felfutásaival, és életveszélyes beadásaiból is jónéhány gólt tudtunk elérni. A legemlékezetesebb ilyen gól a SJ elleni főcsoport-döntőben született győztes gól találat, ami az évi egyetlen találata volt a japán hősnek, rögtön döntőbe juttatta csapatát, így a finálén is az érdeklődés középpontjában állt. Nagyszerű idényen van túl, és a csapatunkat évek óta erősítő megbízható alapemberként a továbbiakban is feltétel nélkül számíthatunk rá. A bal oldalon az évad első felében általában a tavaly télen leigazolt Danny Earls-re számítottunk, de a fiatal ír bekk rendre a csapat gyengepontjának bizonyult, és jónéhány találatot szenvedtünk el a határozatlan fellépése miatt. Szerencsére az edzők is eszméltek, és a későbbiekben már csupán a cserepadra férhetett oda, az idény végeztével pedig elcserélték őt a Seattle-hez a draft előtt, így ezután már a Sounders-szurkolókat riogathatja, már ha a csapat igényt tart jövőre a szolgálataira. A helyét a júliusban megszerzett Anthony Wallace vette át, és az egykori amerikai korosztályos válogatott játékos rögtön beverekedte magát a kezdőbe, az alapszakasz második felében hét alkalommal startolt, és a rájátszás valamennyi mérkőzésén ugyancsak számítottunk rá. Earls-nél kétségtelenül jobb teljesítményt nyújtott, még ha akadtak is hiányosságai, hatalmas tehetség, és némi tapasztalatszerzés után bizonyára csak még jobb lehet. Az év végi bővítő draftra nem tudtuk levédetni őt, és a Portland kiválasztotta, de még aznap sikerült megállapodni a Timbers-szel a visszavásárlásáról, így jövőre is maradhat a birtokunkban. A rutinos Julien Baudet is csak csonkaszezont tudhatott le a csapattal, mivel gyakori térdproblémákkal bajlódott, így mindössze 14 mérkőzésen lehetett kezdő, többször is csereként lépett pályára. A rájátszásban ugyancsak a padról kezdett, de szinte minden találkozón beküldtük őt a hajrában, és igazi karmestere tudott lenni a hátsó alakzatnak, különösen a Crew elleni visszavágón nyújtott nagy teljesítményt a végjátékban, és a tizenegyespárbajban végül az ő magabiztos gólja döntette el a szétlövést a mieink javára. Sajnálatos módon a döntő másnapján kénytelenek voltunk elcserélni őt is a Sounders-hez, mert nem volt lehetőségünk több légiós levédetésére, így legalább nem ingyen távozott egyesületünktől. Rendkívül szimpatikus módon küzdött valamennyi meccsén, nagyon megszerette őt a hazai közönség, és ő is remekül beilleszkedett Colorado-ba, így mindkét fél nagyon sajnálta a távozását. Scott Palguta csak kiegészítő ember volt, és mindössze akkor lehetett kezdő az alapszakasz első felében, amikor több társa is sérülés miatt harcképtelen volt, egyébként mindössze csereként szállt be időnként, ekkor ugyan stabil produkciót hozott, de semmi pluszt nem láthattunk tőle. Mindenesetre jól jön egy hozzá hasonló megbízható tartalék, alighanem a következő szezonban is hasznát vehetjük még bizonyos esetekben.

- A középpálya motorja az elmúlt évekhez hasonlóan természetesen 2010-ben is a rutinos csapatkapitány, Pablo Mastroeni lehetett. A csapatot immár nyolc éve erősítő játékmester ebben a szezonban is fantasztikusan teljesített a középpályán, akár támadásban, akár védekezésben kellett besegítenie. Egy találkozón eltiltás miatt nem léphetett fel, a többi meccs mindegyikén a kezdőben számíthattunk rá, s az alapszakaszban két gólt és három asszisztot süllyesztett el, a playoff-ban további egy találatot tett hozzá. A páratlan év végeztével pedig hosszú utat bejárva bajnok lehetett csapatával, amikor Toronto-ban magasba emelhette az MLS bajnokának járó trófeát, ezzel ő maga is karrierje eddigi legnagyobb sikerét érte el, jövőre pedig már a duplazásáért vezetheti harcba csapatát. A New England-től megszerzett Jeff Larentowicz új emberként vezetőszerepet tudott vállalni a csapat játékából, ennyire kiegyensúlyozott teljesítményt aligha vártunk volna tőle előzetesen. Abszolút kellemes meglepetés volt a sziklaszilárd defenzív játéka, amellyel segítette a védekezésünket, emellé pedig nagyszerű rúgótechnika párosult, több pazar átlövés gólt is szerzett a szezonban, s négy találatával a Cummings-Casey duó mögött a legeredményesebb játékosunknak mondhatta magát. Fáradhatatlan munkabírással harcolt az év teljes hosszában, az alapszakaszbeli összes meccsünkön játszott, egy kivételével mindannyiszor kezdő volt, és természetesen a rájátszás-menetelésünknek is zászlóvívője lehetett, nélkülözhetetlen eleme volt a bajnokcsapatnak. A skót szélső Jamie Smith ugyancsak hatalmas munkabírásával hívta fel magára a figyelmet, életveszélyesen be tudta játszani a bal szélünket, az egész csapatból a legtöbb gólpasszt jegyezte az alapszakaszban, szám szerint nyolc darabot, emellett egy gól is fűződött a nevéhez. Sok lehetőséget kapott, akár kezdőként, akár csereként is állt be éppen, de az utolsó hetekben többször is sérülés hátráltatta, így a playoff-ban is többször nélkülöznünk kellett, de egész éves mutatott munkás teljesítményét nem feledhettük el. A mindkét szélen bevethető Wells Thompson is igazán üde színfoltja volt a csapatunknak, a Revolution-től megszerzett játékos meccsről meccsre igazán csupaszív küzdenitudást mutatott be, két alkalommal még gólt is szerzett, de leginkább a mezőnyben mutatott szorgalmas robotolásáról maradt emlékezetes a tejesítménye. Rendkívül sokoldalú játékos, nagyon sok lehetőséget kapott idén a csapattól, a rájátszásban is sokat tett a Rapids előrehaladásáért, szerencsére a feltöltő drafton meg tudtuk tartani őt, így jövőre is a mieink sorait erősítheti. A marokkói Mehdi Ballouchy az év első felében kétségtelenül húzóembere volt a csapatnak, 21 pályára lépése alkalmával három gólt és öt előkészítést szorgoskodott össze, hatalmas lelkesedéssel küzdött, de a deadline alkalmával nyélbe ütött üzletek során kénytelenek voltunk feláldozni őt, így búcsút intettünk neki, de a jelek szerint a bombaerős Red Bulls-ban is megállta a helyét. Hozzá hasonlóan a coloradói származású Colin Clark-tól is a cserestop előtt köszöntünk el. A közkedvelt szélső tavalyi térdszalag-szakadása után az évad közben tért vissza a pályára, kilenc alkalommal a kezdőben számítottunk rá, de jobbára csak kiegészítő szerepeket bíztunk rá, még a formába lendüléssel küzdött, és amikor igazán jó úton haladt, újra ugyanazt a borzalmas sérülést szenvedte el. Másodszor pedig már nem akartunk rá hosszú hónapokat várni, így az azonnali gyors megoldást választva Mullan-re váltottuk őt, így jövőre már az újjáépülő Houston narancssárga mezében láthatjuk viszont. A helyére érkezett a veterán Brian Mullan, aki abszolút lendületet tudott hozni a denveri középpályájára, az utolsó mérkőzéseken remek formában játszott, hét fellépése alatt két gólpasszt osztott ki, és a rájátszás mindannyi összecsapásán számításba vehettünk. Hatalmas rutinjával elévülhetetlen érdemeket szerzett a menetelésünkből, és a csapat szerencséjét is meghozta, hiszen az eddigi négy bajnoki címe mellé a Rapids-szel immár pályafutása ötödik első helyét szerezte meg az MLS-ben. Néhány találkozón lehetőséget kapott még az idei drafton kiválasztott Ross LaBauex, de az öt mérkőzésén mindössze 76 percet játszott együttesen, ennyi idő alatt túl sokat nem tehetett, elképzelhető, hogy jövőre nagyobb szerep hárulhat rá, de egyelőre bizonytalan, hogy a klub miként képzeli el a szerepeltetését a jövőben.

- A Rapids messze földön híres csatárkettőse ebben a szezonban még magasabb szintre emelkedett, és egyértelműen a liga legfélelmetesebb duóját alkották, hiszen ketten együtt 27 találatot szorgoskodtak össze. Omar Cummings karrierje legeredményesebb szezonját zárta, a szertelen jamaikai támadónak idénre nőtt be igazán a feje lágya, és azokat a helyzeteket, amelyeket korábban gyakran elügyetlenkedett, idén hidegvérrel gólra váltotta. 29 pályára lépése során 14-szer volt eredményes, így házi gólkirályként a Rapids Aranycipőt is elhódította, három győztes találatával szintén a legjobbnak bizonyult. Elképesztően robbanékony volt, ha lendületből mehetett az üres területre, szinte nem volt hátvéd, aki képes lett volna megállítani őt. A rájátszásban már némileg mérsékeltebb szerepet töltött be, de ez semmit sem vont le az érdemeiből, és abból a pazar teljesítményből, amit idén láthattunk tőle. Több Dél-amerikai és európai klub szeretné őt leigazolni, így egyelőre nem tudni, hogy vajon sikerülhet-e megtartanunk a játékjogát, de a vezetőség biztosan minden erejével azon lesz, hogy marasztalja a csatárt. Conor Casey bár nem szerepelhetett a világbajnokságon, ebből erőt merítve minden idegszálával a Rapids sikeréért küzdhetett a szezonban, és az idei év számára is meghozta a nagyszerű sikert. Az alapszakasz során többször sérüléssel bajlódott, így három meccset is kihagyni kényszerült, de ismét eljutott 13 találatig, illetve 6 asszisztig, szokásához híven elsősorban fejel tudott életveszélyes lenni. A rájátszásban pedig két rettentően fontos gólt is szerzett, a Columbus elleni visszavágón az ő találatával mentettük hosszabbításra a küzdelmet, a döntőben pedig az egyenlítést érte a gólja. Nagyszerű teljesítménye révén a nagydöntő legértékesebb játékosának választották, így külön oka is volt az ünneplésre a bajnoki címet követően a helyi hősnek. Tavaly télen három évvel hosszabbította meg a szerződését nálunk, biztosan nem bánta meg, hogy hű maradt a Rapids-hez, és jövőre is várjuk vissza. A veterán Claudio Lopez-re csak részfeladatokat bíztunk, összesen 11 találkozón küldtük be a pályára csereként, általában olyan helyzetekben alkalmaztuk, amikor gólt kellett szereznie a csapatnak, és tőle vártuk a támadójáték serkentését, ami nem is ment neki rosszul, de egyetlen pontot sem tudott szerezni denveri színekben. A playoff-ban egy színre lépése volt, a főcsoport-elődöntő büntetőpárbaja során pedig értékesítette a maga kísérletét. A közeljövőben esedékes re-entry draftra elérhetővé tettük, nem számítunk rá a folytatásban, nem tudott akkora szerepet betölteni a csapatban, mint előzetesen szerettünk volna, így megköszöntünk az eddigi munkáját. Lényegesen nagyobb fegyvertény lett Macoumba Kandji megszerzése, ugyanis a New York-tól érkező csatár a villámgyors játékával igazán veszélyes volt a csatársorban, és személyében végre megtaláltuk a hosszú ideje keresett harmadik számú támadót a Casey-Cummings duó mögé. Hét fellépése során három gólpasszt is regisztrált az alapszakaszban, általában csereként számítottunk rá, és mindannyiszor jócskán színt tudott vinni a játékba. A rájátszás alatt ugyancsak nagyon hasznosan játszott a találkozók hajrájában, ráadásul a bajnoki címről döntő találatot is ő harcolta ki, amikor középretett labdája az egyik dallasi hátvédről a kapuban kötött ki. A hihetetlen gól közben rácsúsztak a lábára, méghozzá annyira szerencsétlenül, hogy elszakadt egy szalag a térdében, így több hónapos kihagyás elé nézhet, a következő szezon elejét is biztosan ki kell hagynia, de ennyit megért ez a gól, minél előbb várjuk vissza a csapat hősét. Quincy Amarikwa lehetőségei meglehetősen korlázottak voltak, mindössze két alkalommal lehetett kezdő, amikor az elsőszámú csatáraink inaktívak voltak, többnyire csak csereként állt be néhány percekre. Egyetlen találatát egy már lefutott meccs hajrájában szerezte, egyébként ő is egy gyors, technikás, bár kissé esetlen csatárnak számít, kérdőjelesnek tekinthető a folytatása a klubnál. A 2010-es draft legelső kiválasztása Andre Akpan volt a klub részéről, de a tehetséges támadó kevés lehetőséget kapott, az egész évben csupán egy mérkőzésen szállhatott be 13 perc erejéig. Így aztán kicsit bizonytalanok lehetünk vele kapcsolatban, hogy a csapat kíván-e rá számítani a jövőben, de remélhetőleg igazolni tudja rátermettségét, és több lehetőséget fog tudni kiharcolni magának a 2011-es szezon során.


A Colorado Rapids 2010-es szezonbeli eredményei:

Alapszakasz:

Március 26., Chivas USA - Colorado Rapids 0-1 (Rapids-gólszerző: Cummings)
Április 3., Colorado Rapids - Chicago Fire 2-2 (g.: Cummings, Casey)
Április 10., Kansas City Wizards - Colorado Rapids 1-0 (g.: - )
Április 18., Colorado Rapids - Toronto FC 3-1 (g.: Casey 2, Larentowicz)
Április 24., New England Revolution - Colorado Rapids 1-2 (g.: Ballouchy, Mastroeni)
Május 1., San Jose Earthquakes - Colorado Rapids 1-0 (g.: - )
Május 5., Colorado Rapids - Los Angeles Galaxy 0-1 (g.: - )
Május 15., D.C. United - Colorado Rapids 0-1 (g.: Ballouchy)
Május 29., Colorado Rapids - Seattle Sounders FC 1-0 (g.: Casey)
Június 5. Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0 (g.: Moor)
Június 9., Chicago Fire - Colorado Rapids 2-2 (g.: Cummings, Casey)
Június 26., Houston Dynamo - Colorado Rapids 2-2 (g.: Casey, öngól)
Július 4., Colorado Rapids - New York Red Bulls 1-1 (g.: Cummings)
Július 10., Toronto FC - Colorado Rapids 1-0 (g.: - )
Július 17., Colorado Rapids - Kansas City Wizards 1-1 (g.: Casey)
Július 25., Seattle Sounders FC - Colorado Rapids 2-1 (g.: Cummings)
Július 31., Colorado Rapids - FC Dallas 1-1 (g.: Ballouchy)
Augusztus 7., Colorado Rapids - San Jose Earthquakes 1-0 (g.: öngól)
Augusztus 14., Philadelphia Union - Colorado Rapids 1-1 (g.: Larentowicz)
Augusztus 21., Columbus Crew - Colorado Rapids 3-1 (g.: Mastroeni)
Augusztus 28., Colorado Rapids - Houston Dynamo 3-0 (g.: Smith, Cummings, Casey)
Szeptember 4., Colorado Rapids - Chivas USA 3-0 (g.: Casey, Cummings 2)
Szeptember 11., New York Red Bulls - Colorado Rapids 3-1 (g.: Cummings)
Szeptember 18., Colorado Rapids - New England Revolution 3-0 (g.: Cummings, Casey, Thompson)
Szeptember 25., Real Salt Lake - Colorado Rapids 1-1 (g.: Casey)
Szeptember 29., Colorado Rapids - Philadelphia Union 4-1 (g.: Cummings 2, Thompson, Amarikwa)
Október 2., Colorado Rapids - D.C. United 0-1 (g.: - )
Október 9., FC Dallas - Colorado Rapids 2-2 (g.: Larentowicz 2)
Október 16., Los Angeles Galaxy - Colorado Rapids 1-3 (g.: öngól, Casey, Cummings)
Október 23., Colorado Rapids - Real Salt Lake 2-2 (g.: Cummings, Casey)

Rájátszás:

Főcsoport-elődöntő:
Október 28., Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0 (g.: Mastroeni)
November 6., Columbus Crew - Colorado Rapids 2-1 - büntetőkkel: 4-5 (g.: Casey)

Főcsoport-döntő:
November 13., Colorado Rapids - San Jose Sharks 1-0 (g.: Kimura)

MLS-döntő:
November 21., Colorado Rapids - FC Dallas 2-1 - hosszabbításban (g.: Casey, öngól)

Ez volt tehát a 2010-es esztendő a Rapids számára, amely a városunk idei legnagyobb legnagyobb sikerét hordozta magában. Jövőre pedig minden eddiginél izgalmasabb Rapids-szezon elé nézhetünk, hiszen az MLS Cup megvédése mellett a Közép-amerikai Bajnokok Ligájában is szurkolhatunk a labdarúgóink minél sikeresebb szerepléséért.

Az öt mérkőzéses hazai sorozat után az elmúlt héten idegenben túrázott a Denver Nuggets csapata. A keleti parton tett látogatásunk alatt megütköztünk a Bobcats, a Celtics, a Raptors és a Knicks gárdáival. Következzen ennek a négy mérkőzésnek a rövid összefoglalója és elemzése.






















Egy hete a Charlotte Bobcats ellen kezdtük meg az idegenbeli sorozatot. Karl egy győzelemre volt az 1000. sikerétől, sokan úgy gondoltuk, hogy ezen a mérkőzésen beállíthatja ezt a mérföldkövet a mester. Szorosan alakult a mérkőzés az első negyedben, majd a másodikban elhúztak a hazaiak, vezettek már 10 ponttal is, a félidőre öt pontra sikerült feljönni. A harmadik negyed küzdelmesen alakult, és egyenlítettünk a záró játékrész előtt. Az utolsó negyedben sem tudtuk átvenni az irányítást, a Bobcatsnél volt az előny és inkább ők uralták a mérkőzést. A végjátékra így is sikerült szoros állással fordulni, de az utolsó percekben nem jöttek be a húzásaink, csak hármasból és büntetőből voltunk eredményesek, így képtelenek voltunk megfordítani a meccset, 100:98-ra kikaptunk ezen az estén. Megérdemelt volt a Cats győzelme, helyenként szürkének és ötlettelennek éreztem a csapatot. Védekezésben is voltak hiányosságok, a hármasok ellen nagyon tessék-lássék módon védekeztünk, kaptunk is belőle bőven Jacksontól. Szokásunkhoz hűen a festéket sem védtük valami acélosan, jócskán felülmúlt minket az ellenfél a palánkok alatt, lepattanókban és pontokban is alulmaradtunk. Akadt azért egy-két jó teljesítmény nálunk, elsősorban Billupsot emelném ki, 25 ponttal és 5 gólpasszal a csapat legeredményesebbje volt. Anthony 22 ponttal és 7 lepattanóval zárta a meccset, a padról JR volt a legjobb, 14 pontig jutott, de ami fontosabb, mindezt jó dobószázalékkal érte el. Bosszantó volt ez a vereség, mert egy kicsit jobb játékot nyújtva simán behúzható lett volna a győzelem, így azonban Karlnak várnia kellett a történelmi sikerre.

Másnap sokkal komolyabb próbatétel előtt állta a csapat, a keleti konferencia éllovasával, a Boston Celtics-szel mérkőztünk. Anthony térdproblémái miatt nem tudta vállalni a játékot, ezzel még tovább romlottak az egyébként sem rózsás kilátások, helyette Forbes kezdett a hármas poszton. A meccs elején nagyon bekezdett a Celtics, már az első negyedben húsz ponthoz közelített a különbség a felek közt. A második negyedben sikerült tisztességesebb játékot produkálni, és megállítani a Bostont, vissza is zárkóztunk, még egy pontra is feljöttünk, de fordítani nem sikerült. A jó második negyednek köszönhetően legalább némiképpen nyitott maradt a meccs a második félidőre. A harmadik negyedben megint távolabb kerültünk az ellenféltől, gyengén ment a támadójáték, kevés pontot szereztünk ebben a felvonásban. A finisnek így komoly hátránnyal vágtunk neki, az utolsó negyedben sem találtuk meg a játékunkat, főleg eleinte volt gyenge a csapat teljesítménye, ennek következtében el is szálltak a remények arra nézve, hogy legalább egy szoros meccset játszunk. Végül is nagyon simán kikaptunk, 105:89 arányban. Kulcsfontosságú volt ezen a meccsen, hogy egyszerűen tehetetlenek voltunk Shaq és Garnett ellen a festékben, amikor közel kerültek a játékosaink a Boston magasaihoz nem mertek rájuk menni, inkább elhamarkodott és pontatlan dobásokkal próbálkoztak, ezen sokat segíthetett volna, ha Melo játszik. Nené elveszett KG és O’Neal mellett, ezért is inkább távolról próbálkoztunk pontokat szerezni. Smithnek kedvezett ez a helyzet, nem játszott rosszul, 16 pontot szerzett és továbbra is egész elfogadható százalékkal lőtt. A csapat legjobbja Lawson volt, sebességben még Rondot is többször megverte, és szép kosarakat szerzett betörések után, az egyetlen volt a csapatból, aki meg tudta bontani a hazaiak védelmét a palánk alatt, 26 ponttal és 7 assziszttal zárt az estén. Kár, hogy ezen a meccsen csak egy fellángolásra futotta a csapattól, Meloval talán más lett volna a mérkőzés képe, ráadásul Billups is szokatlanul gyengén játszott, ezt már nem bírtuk el, de Bostonban kikapni, nem szégyen, ennyi volt a csapatban aznap.

Két nap múlva Toronto volt a következő állomás, itt már nyerni kellett, egyrészt, mert Karl már nagyon várta az ezrediket, másrészt mert három vereség zsinórban kicsit már sok lett volna. Anthony a bostoni után, ezt a meccset is kihagyta, megint Forbes kezdett a helyén. Jobban kezdtük ezt a találkozót, mint az előző kettőt, nagyjából kontroll alatt tartottuk a meccset, a védekezésre nem fordítottunk sok energiát, inkább megpróbáltuk túldobni a Raptorst. Ennek a játékfelfogásnak köszönhetően egy látványos és szórakoztató meccs jött össze, a félidőben 74:65-re vezettünk. A legjobban talán a harmadik negyedben játszottunk, már bőven tíz pont fölötti előnyünk is volt, a záró játékrész vége felé elkezdtünk kiengedni, egy kicsit feljebb jöttek a hazaiak, de Karl történelmi sikere nem forgott veszélyben. Végül 123:116-ra győztünk, ezzel George Karl az NBA történetének hetedik edzője lett, aki elérte az ezer győzelmet, ezúton is gratulálunk neki! Ezúttal több jó teljesítmény is volt a csapatban, Billups a bostoni gyenge játéka után, most szépen odatette magát, 21 ponttal és 8 gólpasszal a csapat egyik legjobbja volt. Nené-nek sokkal több helye volt, meg is látszott a játékán 26 pontot és 6 lepattanót ért el, a kezdőből még Forbes volt jobb, 15 ponttal és 6 lepattanóval. A csapat legeredményesebb játékosa a cserepadról beszállva Harrington volt, 31 ponttal és 6 lepattanóval járult hozzá a történelmi sikerhez. Nagyon jól dobtunk ezen a meccsen, 46%-al dobtuk a hárompontosokat, és csaknem 90%-os hatékonysággal büntetőztünk.



















A túra utolsó meccsére Anthony kedvenc csapata, a NY Knicks ellen került sor. Nem kezdük túl jól a találkozót, az első negyed végére 10 pont körüli hátrányban voltunk, nagyjából maradt ez a különbség a második negyed közepéig, ekkor kezdtünk meg felzárkózni, és a félidőre már csak egy pont volt a hátrányunk. A folytatásban szorosan alakult az állás, majd a harmadik negyed végén ismét kezdett ellépni a Knicks, az utolsó negyedben nagy munkával ledolgoztuk a hátrányunkat, így a végjáték komoly izgalmakat tartogatott. A lefújás előtt 40 másodperccel egyenlő volt az állás, majd egy Knicks-hármas után, Anthony ellen ítéltek egy kamu támadó faultot, így 15 másodperccel a vége előtt öt pontos hátrányba kerültünk, innen már nem volt visszaút, végül 129:125-re elveszítettük a mérkőzést. Nagyon hasonlónak érzem ezt, és a Bobcats elleni meccsünket, mind a kettő nyerhető lett volna, ha csak egy kicsit jobb játékot hozunk a végjátékokban. A kezdőcsapatból Anthony és Nené játszottak jól, a többiek erősen felejthető produkcióval rukkoltak elő. Melo odatette magát, 31 ponttal az egész mezőny legjobb pontszerzője lett és még 13 lepattanót is szerzett. Nené is nagyon hasznos volt támadásban, 26 ponttal segítette a csapatot, de Stoudemire-rel nem igazán tudott mit kezdeni, nagyon élt mellette a Knicks ásza. Billups rövid időn belül második nagyon gyenge meccsét játszotta, elképzelhető, hogy kezd kijönni rajta a fáradtság a nyári világbajnokság miatt, ha Ő jobban játszik vasárnap, valószínű, hogy megnyerjük ezt a meccset. A cserék közül Harrington nyújtotta a legjobb teljesítményt, 19 pontot szerzett volt kenyéradója ellen. Lawson a bostoni remeklése után, most ismét jól játszott, 18 pontot szerzett, és végre elfogadhatóan dobta büntetőket.

Nem sok siker termett ezen a túrán, Karl ezredik győzelmén kívül nincs is minek örülni. Ami különösen bosszantó az egészben, hogy érzésem szerint simán zárhattuk volna a múlt hetet 3-1-el, ehelyett 1-3 lett a vége. A jövőben sokkal jobban oda kellene tenni magukat a játékosoknak, akkor is, ha idegenben van a csapat, több győzelmet kell szereznünk vendégként, ha versenyben akarunk maradni a divízión belül. A túra másik tanulsága, ami már idén nem először fordul elő, hogy nem vesszük komolyan a kisebb csapatok elleni meccseket, ilyen volt a Bobcats elleni meccsünk is. Ezeken feltétlenül javítani kell a folytatásban. 

A közeljövő mérkőzései:

Szerda, 03:00 Orlando Magic @ Denver Nuggets
Péntek, 04:30 San Antonio Spurs @ Denver Nuggets
Vasárnap, 03:00 Minnesota Timberwolves @ Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Utah Jazz 18-8 (26 meccs)
2. Oklahoma City 17-8 (25 meccs)
3. Denver Nuggets 14-9 (23 meccs)
4. Portland TrailBlazers 12-13 (24 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 6-18 (24 meccs)

Múlt szombaton a Colorado Mammoth lacrosse-osai lejátszották a második, egyben utolsó mérkőzésüket is a 2011-es szezont megelőző előidény során a bajnoki címvédő Washington Stealth vendégeként. A két csapat előző szezonbeli valamennyi meeting-jét a Stealth nyerte meg, ezúttal sem sikerült a javítás a mieink számára, mivel az everetti Comcast Arena-ban rendezett felkészülési mérkőzésen Rabil-ék 15-13 arányú győzelmet arattak a mieinkkel szemben. A két csapat a január 8-i idénynyitó alkalmával ismét farkasszemet nézhet egymással, amikor már a denveri együttes lesz a pályaválasztó.


Sajnálatos módon az előidényt mérsékeltebb médiakövetés övezi, így mi sem túl sokról tudunk beszámolni a mérkőzést illetően, mivel az amerikai sajtó is csak minimálisan számolt be az eseményekről. Annyi mindenesetre kiderült, hogy a két csapat meglehetősen extrém találkozót bonyolított le egymással, hiszen a szokásos négy negyed helyett hat darab 12 perces periódusra osztották fel az összecsapást. A Mammoth nem kezdte rosszul a meccset, és az első percek után még 3-1-es előnyben voltunk, ezt követően viszont egy hosszabb rövidzárlat következett a mieink részéről, mely során a meccs következő 12 találata közül 10-et a házigazdák lőttek, ezáltal 11-5-ös vezetésre tettek szert. Ám a folytatásban öt különböző játékosunk góljával felzárkóztunk egyetlen találatra 11-10-nél, azonban ennél közelebb már nem tudtunk kerülni az ellenfélhez, és a végén két találatnyi differencia döntött a felek közt.

Csapatunk soraiból a legeredményesebb játékos az idei draft legelőkelőbb helyén (11. pozíció) megszerzett Ned Crotty volt ezen az összecsapáson, lévén az újonc támadó három találatot és két előkészítést jegyzett. Mellette még a fiatal Jamie Floris ugyancsak képes volt a mesterhármas elérésére. A Mammoth kapujában három portás is megfordult, Matt King, Curtis Palidwor és Rob Blasdell egyaránt megkapta a lehetőséget a mérkőzésen.

Vezetői nyilatkozatok a mérkőzés után:

Bob Hamley, vezetőedző: "A játékosok nagyszerű erőbedobással harcoltak, sokkal jobban tetszett ez a mérkőzés, mint a múlt heti összecsapás. Ugyan most is veszítettünk, de ezt a fajta küzdeni akarást szeretném látni a csapatomtól a szezonban, és biztos vagyok benne, hogy akkor sikerekben is lesz részünk. Alig várom már az edzőtábor folytatását, és az idei szezont."

Steve Govett, klubelnök: "Nagyon keményen küzdöttünk, ez mindenképpen bizakodásra adhat okot. Erősek voltunk a játék minden elemében: szerzett labdák, faceoffok, mindenképpen ezekre az apró dolgokra kell építenünk a továbbiakban is, hogy sikeresek lehessünk majd a tétmeccseken."



















Egyéb rövid hírek:

- Az elmúlt másfél idényt súlyos agyrázkódása miatt kihagyni kényszerülő Dan Carey a közelmúltban otthonában, egy helyi ontariói lapnak elmondta, a hosszú pihenő után még mindig nincsen tökéletes formában, így várhatóan majd csak a 2011-es szezon közepe magasságában fog tudni újra csapata rendelkezésére állni. "Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, borzalmas érzés volt, hogy nem hódolhattam a szenvedélyemnek, és nem lacrosse-ozhattam ennyi időn át, a fájdalmas kezelésekről nem is beszélve. Nem akartam feladni, és semmiképp sem mondtam volna le arról, hogy újra játsszak. Lassan készen állok a visszatérésre, az év elején még nem játszhatok, de bízom benne, hogy pár meccs után csatlakozhatok én is a srácokhoz, hihetetlenül várom már, hogy ismét a pályán lehessek a többiekkel" - mesélte a a népszerű középpályás.

- Egy rendkívül kedvezőtlen hírről is értesülhettünk a napokban, ugyanis az első előidénybeli meccsünkön, a Toronto elleni vesztes összecsapáson az újonc hátvéd Ken Clausen térdszalag-szakadást szenvedett, így szinte biztos, hogy kénytelen lesz kihagyni a teljes 2011-es szezont, és alighanem a nyári MLL-idényt is csak később kezdheti el, ami azért fontos esetében, mert a sportág szabadtéri bajnokságában az ugyancsak helyi Outlaws-t erősíti.

- A liga rajtjáig még négy hét van hátra, a Mammoth sportolói a fennmaradó időben már csak Denver-ben fognak edzőtáborozni, hogy gőzerővel elkészüljenek a január 8-i Washington Stealth elleni nyitó mérkőzésre. A soron következő bővített játékoskeret listát az edzőtáborozások végig 23 fősre kell csökkenteni a szezon kezdetére.

A Colorado Mammoth aktuális bő kerete:

Kapusok: #31 Rob Blasdell, #35 Matt King, #30 Chris Levis, #00 Curtis Palidwor;
Hátvédek: #7 Mac Allen, #55 Shayne Bennett, #72 Ken Clausen, #3 Ben Davies, #28 Tom Ethington, #14 Steve Forsythe, #11 John Gallant, #66 Matt Leveque, #41 Ryan McFadyen, #36 Chris McKay, #89 John Rae;
Középpályások: #44 Dan Carey, #8 Nick Carlson, #19 Nenad Gajic, #99 Connor Martin, #12 Jarett Park, #17 Brad Richardson;
Csatárok: #88 Craig Conn, #4 Ned Crotty, #65 Jamie Floris, #10 Alex Gajic, #9 Ilija Gajic, #24 John Grant Jr, #26 Jason Jones, #6 Brian Langtry, #21 Mike McLellan, #1 Jed Prossner, #85 Jamie Shewchuk, #27 Cliff Smith.