Az elmúlt időszakban a Colorado Avalanche egyesülete zsinórban hat mérkőzést játszott le a Dél-keleti divízió öt csapata ellen, és a kezdeti nehézségek után végül két szép sikerrel zártuk a szokatlan ellenfelekkel szembeni kisebb kitérőt. A denveri hokisok ezzel továbbra is őrzik pozitív mérlegüket, és harcban állnak a rájátszás-helyekért, de sajnos - ahogy az elmúlt hetekben már megszokhattátok - újabb sérülésekről vagyunk kénytelenek beszámolni.

Legutóbbi beszámolónk óta az első meccset még hazai környezetben november 30-án vívtuk, melyen hosszabbításban 3-2-re vesztettünk az Atlanta ellen; ezután keltünk útra, s múlt pénteken 2-1-es hosszabbításos vereséget szenvedtünk a Carolina-tól; majd másnap 6-5 arányban kaptunk ki a Tampa Bay otthonában; ezt követően most kedden a Florida ellen 4-3-ra maradtunk alul OT-ban; pénteken pedig 4-2-re diadalmaskodtunk az Atlanta vendégeként; míg legutolsó alkalommal szombaton 3-2 arányban vertük a Washington együttesét.


- Miután a sérülések következtében elfogytak mellőle az állandó társak, Stastny meglehetősen magára maradt az első sorban, de egyedül is rendre képes keményen harcolni, és a változó sortársak jelenlétében is egészen eredményes, meccsről meccsre oda teszi magát, remek támadóhokit produkál, bárki is játsszon éppen mellette. A Dél-keleti kitérő hat találkozóját hat ponttal zárta, az utóbbi négy meccsből háromszor eredményes volt, a Tampa Bay ellen kifejezetten szép akcióból talált be, egy tucat góljával immár a legeredményesebb a csapaton belül, míg 29 meccset követően 28 pontot regisztrál. Az utóbbi időben Jones gyakran tűnt fel a társaságában, de a viszonylag sok, meccsenkénti 18-20 perc, játéklehetőség ellenére megrekedt a pontszerzésben, utoljára csak a Thrashers elleni első találkozón köszönt be, azóta mindössze egyetlen assziszt jutott neki, még úgyis, hogy tulajdonképpen a mezőnyben mutatott játékával nem igazán lehettünk elégedetlenek, a kapu előtt azonban újabban rendre megtorpant. Az utolsó néhány meccsen Yip egészítette ki a legfelső hármast, aki az utóbbi időben alaposan megjárta a hadak útját, sorozatos gyenge szereplése után egy meccsre kiültettük őt, majd visszatérése után Atlanta-ban és Washington-ban egyaránt lendületes játékra volt képes. Sacco mester igyekszik jobb teljesítményre sarkallni a szertelen másodéves szélsőt, aki talán átérzi a nevelés súlyát, és vissza tudja nyerni a legjobb formáját.




















- Ideje nagyrészében a második sort erősítette a közelmúltbeli csereüzlet alkalmával megszerzett Fleischmann, és hamar megszerezte első pontjait a denveri együttes színeiben. A carolinai bemutatkozása ugyan meglehetősen szerényre sikeredett, másnap a Bolts ellen már elég jól elkapta a ritmust, és két assziszttal bizonyította, hogy lehet rá számítani. Első gólját az Atlanta-nak ütötte, amely az eddigi legjobb mérkőzése volt nálunk, hiszen 1+1-gyel zárt, és remek teljesítményt nyújtott. Ugyan még a beilleszkedés stádiumában van, akadnak jó pillantai, amelyek mindenképpen bizakodásra adhatnak okot, hogy eredményes játékos lehet belőle az Avs-ben. A sor centere, az ifjú Duchene folytatja felemelkedését, és nem túlzás azt állítani, hogy klasszis formában játszott az utóbbi meccseken. Az előző bejelentkezésünk óta további hat pontot regisztrált, és a gólcsapot is alaposan kinyította, például november 19-től december 7-ig volt egy olyan kilenc meccses időszaka, melyen belül hét mérkőzésen is be tudott találni. Emellett pedig minden egyes alkalommal becsülettel harcol, hihetetlenül intelligensen játszik, a játék minden elemében hasznossá tudja tenni magát, káprázatos technikai megoldásai és helyzetfelismerő képessége pedig egyszerűen élményszámba megy. Az utóbbi időben a legszebb találatát a Thrashers bánatára érte el, jelenleg 29 meccs után 27 ponttal bír. A másik cseh szélső, a rutinos Hejduk is három góllal zárta a Dél-keleti meccseket, tovább tart a nagyszerű formája, elképesztő lendülettel veti bele magát az akciókba, a kapu előterében pedig gyilkos formában értékesíti a lehetőségeit, ahogy tette ezt nemrég a Canes ellen lőtt gólja alkalmával. Sajnos, pénteken összeszedett egy lágyékhúzódást, így a Capitals elleni meccset ki kellett hagynia, és lehet, hogy a következő néhány találkozó helyett is további pihenésre lesz szüksége.

- A feljebbi sorokat ért megtizedelések révén átmenetileg Winnik-et is kipróbáltuk az első-második trióban bevetni, de nem igazán hozta a kívánt eredményt a szokatlan váltás, így rövid időn belül visszakerült a megszokott helyére, a harmadik sor bal szélére. Szerencsére nem kellett egyetlen meccset sem kihagynia a legutóbbi kisebb láb sérülése után, és valamennyi alkalommal számíthattunk rá. Az elmúlt időszakban is rendre kemény munkát végzett a letámadások és az emberhátrányok alatt, az utóbbi idegenbeli meccseken három asszisztot regisztrált, illetve sorozatban hat meccsen zárt pozitív plusz/mínusz mutatóval, mielőtt legutóbb a Caps ellen semleges maradt volna, ezáltal feljavult összetettben +3-ra. A másodéves O'Reilly rendszeresen rettentő hasznos mezőnymunkát hoz, még ha nem is annyira látványosak a cselekedetei, mint a korábbi hetekben. Nemrégiben megszerezte a második találatát az évben, amikor a Panthers ellen volt eredményes, jelenleg állandó párjához hasonlóan ugyancsak +3-nál jár. Mostanában a legtöbbször Porter tűnt fel mellettük, miután az első és a második sorban képtelen volt megragadni. Az egykori Hobey Baker-díjas támadó teljesítménye jelentősen visszaesett azok után, hogy november közepén volt egy remek gólszerző sorozata, és a minap a fővárosban egy kilenc meccses pontnélküliséget szakított meg egy assziszt által. Ugyan a küzdésére nem lehet panasz, a palánkok mellett kifejezetten hatékony tud lenni elöl-hátul egyaránt, az adódó gólhelyzeteit képtelen gólra váltani, és ez meglehetősen negatív fényt vet a megítélésére.

- A többi támadó közül egyértelműen Mauldin hozza a leghasznosabb produkciót, átmenetileg feljebbi sorokban is feltűnt, és bárhol is játsszon éppen, mindig csupaszív produkcióra képes, emberfeletti munkát végez PK-ban, és a letámadásokban is rendre odateszi magát. Pénteken egy pazar emberhátrányos góllal sokkolta az Atlantát, mellyel a szezonbeli negyedik, egyben második létszámhátrányos találatát jegyezte. Dupuis rendíthetetlenül, csendben minden egyes alkalommal hozza a tőle megszokott stabil teljesítményt, igazi húzóember lett a kevés lehetőséghez jutó negyedik sorban és emberhátrányban is egyre többet tudunk profitálni belőle. Ráadásul legutóbb a Tampa ellen szerzett egy újabb találatot, ami már a harmadik volt tőle az évben. McLeod ugyan egyetlen pontot sem szerzett az elmúlt hat meccsen, a rá kiosztott 5-10 percek alkalmával folyamatosan kemény fizikai játékra képes, úgy látszik idén az edzői stáb leginkább a piszkos munkát bízta rá, és efelől nem is marad adósa senkinek. Közel egy hónapon át nem volt verekedése, de a Caps ellen Bradley-vel újra megmérettette magát, idei hatodik bunyóját lebonyolítva. Ezzel továbbra is tartja magát az "értelmiségi" társaságban, hiszen Konopka és Avery mögött dobogós a büntetésperceket tekintve ligaszinten 99 minutummal. Két mérkőzés erejéig bevettük már Koci-t is, amikor vagy nem volt más csatár az aktív keretben, vagy éppen Yip nevelő célzattal mellőzve volt, de a szokásos semmittevést nyújtotta mindkét alkalommal, a Panthers ellen ráadásul 1:10 perc alatt képes volt mínuszban végezni, szerencsére azonban idén nem ragaszkodunk görcsesen a játékához, és a meccsek jelentős részében csak tartalékként számolunk vele.



- A védelem rengeteg kritikát kapott az utóbbi időben, mivel Hannan távozása óta még inkább labilissá vált az amúgy sem túl veretes hátsó alakzatunk, de az előző két mérkőzésen már egész jól sikerült ráncba szedniük magukat a bekkeknek. Liles változatlanul kiegyensúlyzott formában teljesít a folyamatos, rengeteg játéklehetőség mellett, nagyszerűen irányítja a hátsó alakzatot, és amikor szükség van rá, a támadásokba is képes beszállni, már 26 pontos az idényben, miután legutóbb a Florida ellen volt egy 1+1-es meccse. Ugyanakkor a tampai találkozón rá nem jellemző módon, kissé elvesztette a fejét, és összeszedett egy fegyelmi büntetést. A másik név, aki mostanában kitűnően teljesít, az egyértelműen az újonc Shattenkirk. A 21 éves védő rendkívül eredményesen játszik estéről estére, a defenzív játéka egyre stabilabb, nagyon jól őrzi az ellenfél csatárait, és a támadó kvalitásait is rendre képes megcsillogtatni. Bár nemrégiben megszakadt a kilenc meccses pontszerző szériája, azóta sem lankadt a formája, és annak ellenére, hogy a Panthers-meccsen csak -2-t ért el, a Washington kárára újra két ponttal sújtott le, beleértve a nagyszerű találatát is. Jelen állás szerint ötödik az NHL-es újonc pontlistán, annak ellenére, hogy az első tíz meccset még a farmbajnokságban töltötte, s 18 mérkőzés után 16 pontos, éppen annyi, mint az 1/1-es draftolt Taylor Hall 28 összecsapás alatt. Még a megbízhatóbbak közé tartózik O'Byrne is, aki egyre jobban be tudott illeszkedni a csapatba, és 20 minutumokat játszva is képes a hatékony védekezésre, gyakorlatilag a csapat egyetlen igazi fizikális bekkjeként előszeretettel használja ki a testi adottságait, és a plusz/mínusz mutató terén szintén az egyik legjobb védőnk volt mostanság. Az új szerzemény Hunwick kissé lámpalázas volt az első meccsein, és bizony hátul többet ártott, mint használt, viszont a támadásokat megfelelően segíti, Avs-mezben az első pontját a Tampa ellen hozta, és az utóbbi néhány alkalommal már a saját kapuja előterében is egyre bíztatóbb teljesítményt tudott nyújtani, remélhetőleg folytatódhat a javulása, és megállja a helyét a csapat kékvonalán. A csapatkapitány Foote-tal került párba, és jónéhányszor bizonytalankodtak mostanában, a rangidős karmester sincsen túl nagy formában a legutóbbi visszatérése óta, a kapuja előterében rendszeresen körülményes, lassú, és bár kevesebbet tartózkodik a pályán, mégis gyakran negatív tartományban zár, sajnos egyre inkább kezd eljárni az idő felette. Quincey mostanában sem igazán találta a helyét, voltak ugyan jobb mérkőzései, de változatlanul képtelen levetkőzni a gyermeteg hibáit, amik rendre jellemzik a védekező játékát. A floridai meccsen végre valahára megszerezte idei első pontját egy gólpassz formájában, azonban a Caps ellen balszerencséje volt, és egy palánknak való nekiütközéskor váll sérülést szenvedett az első harmadban, és nem is tudta már folytatni a játékot, így könnyen lehet, hogy ismét kihagyásra számíthat. A másodéves Wilson a sorozatos gyengélkedése okán a közelmúltban három mérkőzésről is a mellőzés sorsára jutott, a washingtoni visszatérésekor viszont mintha csak kicserélték volna, rettentő keményen játszott, öt ütközést vitt véghez, s mi több, még az évadbeli első találatát is megszerezte +2-es teljesítménye közben, ezzel talán lassan visszatalálhat a tavalyi formájához. Holos néhány meccsen tartalékként a keret tagja volt, de a bekkek visszatérése után ismét a clevelandi fiókcsapat felé vette az irányt.

- Anderson visszatérhetett a csapat kapujába, és azóta már négy meccsen rendelkezésre tudott állni. Előbbi két alkalommal még csak hosszabbításos vereséget harcolt ki vele a csapat, ám az utolsó két mérkőzésen már újra klasszis formában védett, a Thrashers ellen 24, a Capitals ellen pedig egyenesen 40 lövést hatástalanítva szállított győzelemeket. Remélhetőleg most már a sérülések el fogják kerülni, és képes lesz tartani a hibátlan teljesítményt, a statisztikái egyre jobbak, hiszen 91.3 %-os védési hatékonysága mellett 2.75 kapott gól átlagot jegyez éves szinten. Budaj is kapott két meccset mostanság, ám az Atlanta elleni hazai derbin a 28/31 ellenére csak egy pontot szereztünk, míg a Bolts ellen 39 lövést kapva hatszor kapitulált, akkor neki sem volt túl jó meccse, de aznap a védelem is jelentősen alulmúlta magát.



- Sérültek: A két agyrázkódásos páciensünk állapotával kapcsolatban nem tudunk javulásról beszámolni, Mueller és Cumiskey változatlanul érzi a probléma tüneteit, addig pedig képtelenek elkezdeni a korcsolyázásokat, vagyis egyhamar még mindig nem várhatjuk vissza őket. Galiardi a csuklótörés után már egyre intenzívebb tréningeken vesz részt, most már talán a visszatéréstől sem sok választhatja el őt. Stewart ugyancsak egy kéztörésből lábadozik, de rá néhány hetet még biztosan várnunk kell. A térdével bajlódó Van der Gulik jövőjét egyelőre szintén bizonytalanság övezi. Most pedig könnyen lehet, hogy Quincey és Hejduk is csatlakozhat hozzájuk a fentebb már ismertetett nyavalyákból kifolyólag.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 15-8-4, 34 pont (27 meccs)
2. Colorado Avalanche 15-10-4, 34 pont (29 meccs)
3. Minnesota Wild 13-11-4, 30 pont (28 meccs)
4. Edmonton Oilers 11-12-5, 27 pont (28 meccs)
5. Calgary Flames 12-15-3, 27 pont (30 meccs)

A Canucks továbbra is meglepően hullámzóan teljesít, így tartani tudjuk velük a lépést az ötösfogat második helyén, és a Wild sem igazán hajlandó leszakadni rólunk. Az Oilers remek formát kapott el az elmúlt időszakban, ezzel megelőzték a riválist Flames-t, de a két albertai alakulat továbbra is messze le van maradva a többi nyugati együttesről, mindössze a 14-15. helyet foglalja el a konferenciában.

A következő mérkőzéseink:

Jövő kedd, 03:00: Colorado Avalanche - Chicago Blackhawks
Jövő csütörtök, 02:30: Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Ottawa Senators
December 20., hétfő, 02:00: Colorado Avalanche - Montreal Canadiens
December 22., szerda, 03:30: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
December 24., péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Minnesota Wild

Ezt követően az elmúlt hetek fárasztó utazásai helyett végre visszatérhetünk Denver-be, és a soron következő hét találkozó közül hatszor a Pepsi Center jegén léphetünk pályára. Az egyetlen idegenbeli mérkőzést a közeljövőben a Chicago ellen vívhatjuk a jövő héten, akikkel előtte idehaza is megmérkőzünk, ezen kívül még két Kelet-kanadai együttes és néhány rivális is ellátogat a Sziklás-hegységbe.

Sok minden történt a Denver Broncos múlt heti szánalmas veresége óta, az élet azonban nem áll meg, sajnos le kell játszani a hátra lévő 4 meccsünket. Közülük a legkönnyebbnek igérkezővel kezdünk, az Arizona Cardinals egyike azon csapatoknak, ami talán még nálunk is rosszabb passzban van.





















Tekintsünk azonban előbb a saját házunk tályán uralkodó káoszra. Arról már bővebben is olvashattatok, hogy megelégeltük Josh McDaniels munkáját, és a vezetőedzői helyét ideiglenesen az eddigi RB coach Erik Studesville vette át, illetve hogy IR-re került Joe Mays és Dan Gronkowski. Nos, előbb a keretváltozásokról. A két játékost Lee Robinsonnal (LB) és Daniel Coats-cal (TE) helyettesítettük. A practice squadba pedig hoztuk Jeremiah Johnsont (RB). Nem ők fogják megváltani a világot. Hozzátartozik továbbá a hét eseményihez, hogy az idei egyik legjobb újoncunkat, Perrish Coxot őrizetbe vették nemi erőszak vádjával. Cox az egyetemi évei alatt se volt az a kifejezett jófiú. Csapata, az Oklahoma State az utolsó meccsükről, a Cotton Bowlról el is tiltotta, mert a kijárási tilalom ellenére kiszökött bulizni. /*Többek között erért lehetett még bent 5. körben...*/

Úgy illik, hogy az új HC-t is bemutassuk egy kicsit, mégha minden bizonnyal nem marad tovább, mint 4 meccs. Studesville idén érkezett a Buffalo Bills csapatából RB coachnak. Kicsit meglepő volt, hogy pont őt neveztük ki vezetőedzőnek, sokat senki se tudott róla, de nem a futójátékosok mutatták a legmeggyőzőbb teljesítményt a csapatban. Ennek az oka valójában sokkal inkább az OL-ben keresendő, és mióta a támadó fal a legerősebbnek vélt felállásban játszhat és Moreno is egészséges, azóta érezhető a fejlődés, Maroneyból pedig nincs ember a földön, aki bármit kihozott volna. Választ indoklás formájában nem kaptunk, hogy miért Studesville lett az edző, de eddig úgy tűnik, hogy a játékosok szeretik őt, ami jelenleg a legfontosabb. Optimista és jókedvű, szerintem pont ez kell most a csapatnak, ha McDaniels "minenért ordítozok" stílusa nem hozott sikereket, akkor a játékosoknak valószínűleg egy jobb kedélyű edzőre van szüksége. A hátralévő négy meccset le kell játszani, hogy mire számíthatunk azt majd csak a meccseken tudjuk meg. Studesville nem forgatta fel a csapatot, majdnem mindent meghagyott olyannak, amilyen volt, egyedüli változás a HC személyisége lesz, aminek én csak örülni tudok. A offense playeket eddig JMD hívta, minthogy ő már nincs, ezért ez is változni fog, vasárnaptól Mike McCoy OC lesz a playcaller. Személy szerint jó döntésnek tartom, ezzel Studesville egy jó nagy adag felelőséget leadott a válláról /*ideiglenes edzőnél így helyes*/ és Orton teljesítménye se fog így visszaesni szvsz. A meccsen majd kiderül mire képes az új edzői stáb.

A meccsen, mely idegenben lesz, az Arizona Cardinals ellen, az NFL legrégebbi folyamatosan működő csapata ellen fogunk játszani. A szervezet 1898-ban alakult Chicagoban, Morgan Athletic Club néven. A National Football League-hez annak 1920-as megalapulásakor csatlakoztak Chicago Cardinalsként, és azóta is tagjai a ligának. Ezt rajtuk kívül csak a Chicago Bears mondhatja el magáról /*A Green Bay Packers 1921-től*/. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1944-ben Card-Pitt néven futó a Pittsburgh Steelers és a Chicago Cardinals által közösen alkotott csapat indult a ligában a II. Világháború veszteségei miatt. Az összeolvasztott csapat egyébként 0-10-zel zárta a szezont, a két fél azóta tavalyelőtt a nagydöntőben találkozott egymással, de arról majd később. 1959-ig maradtak Chicagoban, ezalatt két bajnoki címet szereztek 1925-ben és 1947-ben, valamint a divíziójukat (NFL West) is kétszer nyerték meg, 1947-ben és 1948-ban. Aztán 1960-ban St. Louisba költöztek, ahol 1987-ig maradtak. ezalatt újabb két divízió-győzelmet mutattak fel ('74, '75), és azokon kívül még egy PO-részvételt 1982-ben. Majd 1988-ban Arizonába költöztek, ahol '93-ig Phoenix Cardinals, majd azóta Arizona Cardinals néven szerepelnek a ligában.

Ha pár évvel korábban, 2008 előtt írom ezt a beharangozót, akkor mint a liga történelmének egyik, ha nem a leggyengébb csapataként olvashatnátok róluk. Hisz a '98-as PO szereplésükkel kiegészülve is a 4 divízió-győzelem és 6 rájátszás-részvétellel valóban nem tartoznak a liga legsikeresebb csapatai közé, mégha az ősi időkben, az AFL létrejötte előtt két bajnoki címet nyertek is. 2005-ben viszont leigazolták a St. Louis Ramsben nagyon szép éveket átélt, ám azóta a sérülések a karrierjét romba dönteni tűnő Kurt Warnert. A leendő HOF irányítóról már több csapat kapcsán is olvashattatok. Pályafutása például szolgálhat mindenkinek, hogy mindig van remény és soha ne adjuk föl. A Rams kapcsán szóba került, hogy az NFL-be be se fért, és az Aréna focin, ill. az NFL Europeon keresztül vezetett göröngyös útja a sikerig, és ez már önmagában is egy kerek történet lehetne. Ám a sérülései miatt kikerült a csapatból, és New Yorkban kötött ki a Giantsnél. Azonban itt sem talált magára ezért egy évvel később már az Arizona Cardinals játékosa volt. Nem lett azonban egyből megváltó, még Matt Leinarttal kellett küzdeni a kezdő pozícióért, amit a 2007-es szezon alatt végleg megszerzett. Újra felül került a nehézségeken, újra jöhetett a csúcsforma, újra jöhettek a sikerek: 2008-ban 4583 yardot passzolva és 30 TD-t adva megszerezte a csapat mindössze 5. divízió győzelmét 88 év alatt, nem mellesleg megdöntötte a Cardinals legtöbb single season rekordját. Ez által a csapat az első (!) hazai rájátszás-meccsére készülhetett, amire annak ellenére nagyon nehezen fogytak el a jegyek, hogy semmilyen jel nem mutatott arra, hogy belátható időn belül megismétlődik ez a bravúr. Igaz, arra se sok jel utalt, hogy legyőzhetik a Matt Ryan vezette Atlanta Falconst, amely jobb mérleggel került be a rájátszásba, de mivel nem nyert divíziót ezért idegenben kellett játszania. A meccset azonban Warnerék nyerték. A következő akadályt a Jake Delhomme-mal és a két nagyszerű futóval DeWillel és Jonathan Stewarttal magára találó Carolina Panthers volt. Érdekesség, hogy Delhomme egykor az NFL Europe-ban Warner cseréje volt. A Cardinalsnak idegenben is sikerült a bravúr, így bejutottak az NFC döntőbe. És mivel rajtuk kívül a Philadelphia Eagles csak wildcard helyről került oda, újra otthon játszhattak. Ezúttal pillanatok alatt elgogytak a jegyek, és akik kilátogattak a meccsre nem is csalódtak. Kurt Warner parádésan játszva 4 TD passzt adva bevezette a csapatát történelmének 1. Super Bowljára, ahol a Pittsburgh Steelers-szel találkoztak, mellyel 1945-ben még közösen indultak a ligában.





















A fináléban azonban nagyon lassan kezdtek, hamar 10 pontos hátrányba kerültek /*ez a legnagyobb hátrány amit valaha ledolgoztak a döntőben, 2008 előtt csak pont velünk esett meg ez a szégyen a Redskins ellen*/, ám a félidő végéig akár le is dolgozhatták volna ezt a különbséget. 7-10-es állásnál azonban Harisson az endzoneban szerzett interceptionnal végigment a pályán visszaállítva a 10 pontos különbséget. A 4. negyedre pedig már 13 pont lett a hátrány. Viszont ekkor talált igazán magára Warner, illetve sokkal inkább kedvenc elkapójára Larry Fitzgeraldra, és megfordította a meccset. A fociban azonban csak ritkán van igazság, így hiába érdemelte volna meg a győzelmet a Cardinals, a Steelers az utolsó drive-jában visszaszerezte a vezetést, így a Cardinals elbukott. Warner a 3. SBján 377 yardot passzolt, ezzel ő lett a nagydöntők történelmében minden idők legtöbb második és harmadik legtöbb yardot passzoló játékosa.

A csapat együtt maradt a következő idényre is, és ha egy fokkal visszafogottabb teljesítménnyel is, de újra megnyerték a divíziót. A szezon során Warner elérte a 100 TD passzt, ezzel Fran Tarkenton után ő lett a 2. irányító, aki két különböző csapatnál is elérte ezt a határt, nem kis teljesítmény tehát az NFL 90 éves történelme alatt. A rájátszás ismét nagyszerűen kezdődött, egy felejthetetlen meccsen, 5 TD-t adva, hosszabbításban 51-45-re legyőzték a Green Bay Packerst. A csoda azonban ezúttal elmaradt, egy héttel később vereséget szenvedtek a későbbi bajnok New Orleans Saints-től. Az örökmérlegük 483-680-39. Összhasonlításképpen a liga másik, még létező alapítótagja, a Chicago Bears a hetekben érte el a 700. győzelmét...

Legnagyobb sikereik tehát napjainkra tehetők, viszont mégis egy lezárult korszakra. Kurt Warner ugyanis tavaly visszavonult, Boldin és Dansby pedig elhagyták a csapatot. A drafton nem próbálták megtaláni az új franchise QB-t, bíztak Leinartban, akit azóta cutoltak. 3-9-cel állnak, ahogy mi, de a miénknél is kilátástalanabb játékot mutattak a szezon nagy részében. Hiába van ott Larry Fitzgerald, egyedül nem tudja megnyerni a meccseket, ráadásul kéne valaki aki oda tudja neki dobni a labdát. Akire rajta kívül még érdemes odafigyelni, az a futójuk Tim Hightower, kevés labdát kap, de azokkal mindent megtesz, amit megtud, 4.7-es átlaggal fut, és a másik elkapójuk Steve Breaston, ha Champ Fitzet is leszedi a pályáról, akkor neki lehet nagy meccse /*főleg, ha Cox hiányában a nem 100%os Goodman fogja fogni, vagy ami mégrosszabb, Nate Jones. Brrrr.*/. A két csapat egymás elleni mérlege 7-0-1, .938 a javunkra. Tehát még soha sem kaptunk ki tőlük. Jó lenne megtartani a veretlenségünket ellenük.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Brian Dawkins	S	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Demaryius Thomas	WR	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Spencer Larsen	FB	hamstring	DNP	DNP	DNP	OUT
Andre Goodman	CB	quadricep	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	quad/boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Mat Prater	K	ágyék	-	Limited	Limited	Questionable
Perrish Cox	CB	non-injury	-	-	DNP	Questionable

Arizona Cardinals
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Derek Anderson	QB	fej	DNP	DNP	DNP	Doubtful
Clark Haggans	LB	ágyék	Limited	Limited	Limited	Questionable
Joey Porter	LB	térd	Limtied	Limited	Full	Questionable
Calais Campbell	DE	boka	Limited	Limited	Limited	Probable
Jay Feely	K	ágyék	Limited	Limited	Limited	Probable
Steve Breaston	WR	térd	Limited	Limited	Full	Probable
Michael Adams	CB	váll	Limited	Full	Full	Probable
Darnell Docket	DE	váll	Full	Full	Full	Probable
Greg Toler	CB	lábfej	Full	Full	Full	Probable
Larry Fitzgerald	WR	non-injury	-	-	DNP	Probable

A Cardsé a liga 31. offense-e a 32ből, és az ő védelmük kapja a legtöbb pontot, és 28-ok az elszenvedett yardokat tekintve /*a védelmüket ennek ellenére nem írnám le*/. Bizton állíthatjuk, hogy ha őket nem tudjuk megverni, akkor senkit se a hátra lévő ellenfeleink közül. Viszont alighanem ők is pont ugyanígy vélekednek rólunk. Két újjáépítés előtt/alatt álló, szétesett, motiválatlan csapat mérkőzése, nem igér túl jó meccset. Ettől függetlenül minden Denver fannak kötelező program vasárnap este 22:15-től. Hajrá Broncos!

Szombatra virradóra a Denver Nuggets együttese történelmi sikert aratott a Toronto Raptors idegenbeli legyőzésével, ugyanis ez volt a klub trénere, George Karl számára edzői pályafutásának 1000. győzelme a liga történetében. A magyar Denver Sports Blog ezúton fejezi ki gratulációját a mesternek a szenzációs mérföldkő előtt tisztelegve!























Az 59 esztendős szakember ezzel az NBA fennállásának hetedik edzője lett, aki átlépte az ezres győzelmi határt, s ezzel egy igazán elit társasághoz csatlakozott, ugyanis korábban csak olyan elképesztő nagyságok voltak képesek hasonló bravúrra, mint Don Nelson (1335 győzelem), Lenny Wilkens (1332), Pat Riley (1210), Jerry Sloan (1207), Phil Jackson (1114) és Larry Brown (1097).

A legjobban talán a Nuggets irányítója, Chauncey Billups foglalta össze a lényeget: "Ez hihetetlen! Megvan az ezredik győzelme, és kétszer legyőzte a rákot. Felbecsülhetetlen teljesítmény!"

Karl edzői inspirációja tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor az 1969/70-es szezon közben még a North Carolina University játékosaként egy makacs hát sérülés következtében hónapokig nem játszhatott, így hogy hasznossá tegye magát, besegített a tréner munkájába: elemezte a videófelvételeket, segített a stratégia kidolgozásában. Ennek ellenére természetesen fiatal korában még az aktív pályafutását igyekezett csiszolni, s az egyetemi évek után 1973-ban a New York Knicks draftolta őt, azonban már a San Antonio Spurs színeiben mutatkozhatott be, az elő két évben még az ABA-mezőnyben, '76-tól pedig már az NBA-ben játszott a texasi klub színeiben. Sajnálatos módon a sorozatos térdproblémái arra késztették őt, hogy már alig 27 esztendős korában felhagyjon az aktív sportolással. Ő azonban nem esett kétségbe, s kitartva a sport iránti szeretete mellett, a Spurs segédedzőjeként folytatta munkáját. Rövidesen pedig már vezetői feladatot is kapott a CBA farmbajnokságban a Montana Golden Nuggets élén, és irányítása alatt a csapat olyannyira sikeres volt, hogy 1981-ben és 1983-ban egyaránt az év edzőjének választották meg a ligában. Nem is kellett sokat várnia egy NBA-állásra, és 1984-ben kinevezték őt a Cleveland Cavaliers vezetedzőjének, akikkel egyszer bejutottak a rájátszásba, majd egy gyengébb év után megváltak tőle. 1986 és 1988 között a Golden State Warriors-nál alkalmazták, és tíz év után először playoff-ba vezette a gárdát, s a főcsoport-elődöntőben csak az akkori félelmetes Lakers tudta megállítani őket. Ezt követően rövidesen újra elbocsátották, s néhány évet a CBA-ben, illetve a Real Madrid-nál töltött, majd 1991-ben a Seattle SuperSonics kispadjára térhetett vissza. Pályafutása legeredményesebb időszakát érte el a washingtoni klubnál, mivel mind a hét szezonjában elérték a playoff-szereplést, 1996-ban pedig nagydöntőt játszhatott a csapat, ám a Michal Jordan repítette Chicago Bulls megállította a menetelésüket a hat meccses fináléban. Kisvártatva a változás mellett kötelezte el magát, és az újjáépülő Milwaukee Bucks edzője lett '98-ban, ám az első néhány szezon sikereit követően egyre eredménytelenebbek voltak, így 2003-ban megköszönték a munkáját. Ezalatt 2002-ben ő volt a hazai rendezésű világbajnokságon az amerikai válogatott vezetőedzője, de képtelen volt rendet tartani a sztárokkal teletűzdelt csapatban, és nagy csalódást okozva már a negyeddöntőben kihullott a Team USA. A 2004/05-ös szezon kellős közepén ülhetett le a Denver Nuggets kispadjára, és azóta minden egyes évében a rájátszásba juttatta a csapatunkat, az utóbbi három évben egyaránt 50 győzelem felett zárt a csapat, ezalatt az eddigi legnagyobb sikert a 2009-es főcsoport-döntős szereplés jelentette.



Emlékezhetünk rá, hogy Karl többször is súlyos egészségügyi gondokkal küzdött az utóbbi évek során, 2005-ben prosztatarákból épült fel, idén pedig nemrégiben a nyak- és torokrákot sikerült legyőznie.

"Ez egy álom, pedig az álmok nem túl gyakran válnak valóra. Korábban nem is gondoltam ilyesmire, hogy egy napon elérhetem az 1000. győzelmet, és ilyen neves edzők társaságába kerülhetek valaha. Egyszerre kellemes és egyszerre sokkoló érzések kavarognak bennem, azt hiszem, szükségem van egy pár napra, mire valójában fel tudom fogni ezt az egészet" - említette a jubileum kapcsán Coach Karl.

Sokan vitatják Karl munkásságát, mivel 23 NBA-szezonja alatt egyetlen bajnoki címet sem tudott szerezni a csapataival, és mindössze egyszer járt a nagydöntőben, de ligaszerte számtalan egykori tanítványa foglalja el a csapatok kispadát, akik annak idején vagy Karl kezei alatt játszottak, vagy éppen irányítása mellett segédedzők voltak, és valamennyi alkalommal őszinte üdvözlettel köszöntik a közkedvelt tanítómestert.

Karl számára úgy néz ki, happy-end-del zárulhat a 2010-es esztendő, pedig emlékezhetünk rá, milyen gyomorszorítóan kezdődött az év, amikor februárban bejelentették, hogy ismét rákos beteg lett. A mester azonban nem tört össze, hitt a felépülésében, alávetette magát a fájdalmas kezeléseknek, és néhány hónap után újra egészséges lett. Ráadásul egész Colorado szívébe belopta magát, a kisgyermekektől az idősekig mindenki bízott az újbóli felépülésében, hogy minél előbb visszatérhessen a csapathoz. Bár a tavasszal az állapota miatt átmenetileg kénytelen volt távolmaradni a Nuggets kispadjától, az őszi edzőtáborozások alatt már teljes erőbedobással készülhetett a játékosokkal együtt a szezonra. Most pedig újra itt van a kispadon, és e nagyszerű jubileum révén már nem csak a felépülése miatt van meg minden okunk rá, hogy ünnepeljük őt.

Azt hiszem, még ha Karl bizonyára mindig is megosztott személyiség lesz az NBA-szakértők körében, igenis büszkék lehetünk rá, hogy ő a csapat edzője, s egy ilyen nagyszerű ember küzd évek óta városunk kosárlabda klubjának sikereiért, aki mellett játékosok, szurkolók egyaránt feltétel nélkül bármikor kiállhatnak.

Végezetül pedig egy hihetetlen kronológiai grafikon, amely Karl mester NBA-karrierjének jubileumi pontjain keresztül szemlélteti, hogy mennyi minden történt a nagyvilágban 1984-től napjainkig.

Bő egy héttel az előző offseason kiadásunk után ismét történt egy bejegyzésre való esemény a Colorado Rockies téli tranzakció között, ezekről megint készítettem egy kis beszámolót.






















- Mindenek előtt egy kellemetlen hírről vagyunk kénytelenek írni, mivel hétfő este a floridai Winter Meetingsen tartozkodó Jim Tracy a szállodában váratlanul elájult. Ezután egy napot a kórházban töltött, és próbálták megvizsgálni mi okozta a rosszul létet, de az orvosok semmi komoly rendellenességet nem találtak az 55 esztendős menedzser szervezetében, így kiengedték őt, remélhetőleg később sem lesz semmi problémája.

- A múlt hétvégén köttetett meg az a csere, amiben a távozó Barmest helyettesítettük az infielden egy hasonlóan rutinosabb játékossal. Megszereztük Jose Lopezt a Seattletől és a Triple-A csapatunk kezdő dobóját Chaz Roet küldtük érte a Marinersnek. A venezuelai új igazolás leginkább 2B és 3B posztokon vethető be, hét MLB szezonjának jelentős részét a kettes bázison játszotta le a mezőnyben, de tavaly már a belsőpálya bal szélén tűnt fel a Mariners védelmében és 322 asszisztjával a legeredményesebbnek bizonyult az egész bajnokságban a 3Bek közt. A 27 éves Lopez számára a 2010es esztendő nem sikerült a legjobban, mindössze 10 hazafutásra és 58 futás kikényszerítésére volt képes 150 meccs alatt .239es átlaggal. De korábban nem egyszer képes volt már 20 HR és 70 RBI szezonokra, karrierje összesített ütési hatékonysága pedig .266os. A távozó Roe a csapatunk első körös választása volt még a 2005ös drafton, nagy tehetségnek indult, de a legmagasabb farmligában megrekedt, tavaly például csak 9-13as győzelem-vereség mérleget és 5.98as ERAt regisztrált 27 start alatt a Sky Soxban. Így annyira nem jelent veszteséget a távozása, Lopez pedig remélhetőleg Denverben újra magára találhat a honfitársai között.

- A napokban egy szabadügynök igazolásra is sor került, mert bár az első kiszemelt Berkmanról lemaradtunk, gyorsan felkaptunk egy elérhető potenciális 1Bt Ty Wigginton személyében, akivel két éves megállapodást kötött a klub össz 7.5 millióért és még egy opciónk is lesz rá a 2013as évadra. Rutinos ütőjátékos, aki az egyes, kettes, hármas bázison egyaránt bevethető, az ALben DHt is játszott már, sőt egykoron még a külső bal szélen is megfordult. Az elmúlt szezont a Baltimoreban töltötte, ahol 22 hazafutást és 76 pontot postázott, de csupán .248as átlagteljesítményre futotta közben. A 33 éves ütő bizonyára Heltont tehermentesítheti az első bázison és megbízható párost alkothatnak, de alkalom adtán könnyen más infield pozíciókon is feltűnhet, ha a szükség úgy kívánja. Wigginton pályafutása korábbi szakaszában már a Mets, a Rays, a Pirates, az Astros csapatainál is megfordult, karrierje során .277es az átlaga és már az 500 RBIt is átlépte bő 1000 meccs után.

- Ezzel a két fenti új érkezővel biztossá vált, hogy nem tartunk igényt a két rutinos belsőpályás ütőre, Melvin Mora és Jason Giambi szolgálataira a következő szezontól kezdve, előbbi már el is kötelezte magát az NL West rivális Arizonához.

- Egyre komolyabb erőkkel keresünk egy elkapót Chris Iannetta mellé, aki valószínűleg kezdő lehet a tavasztól, de egy megbízható csere ember mindképpen kéne még a keretbe. Iannettaban a tavalyi gyengébb offenzív teljesítménye ellenére töretlenül bízik a vezetőség, jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget. Kicsit kedvezőtlen, hogy sorra maradunk le a jobb nevekről, mivel a fő kiszemeltek közül Paulino nemrég máshova írt alá, B. Molina és R. Martin irányába pedig szintén elhalni látszanak az érdeklődéseink, így egyelőre bizonytalan a dolog, hogy kivel tudunk erősíteni. Közben a napokban a tavaly minket erősítő Miguel Olivo a Seattlehez kötelezte el magát, ő tehát már biztosan nem tér vissza Denverbe.

- Tulowitzki múlt heti gigaszerződése után szóba került, hogy a csapat szeretne egy hasonlóan hosszabb megállapodást kötni a gárda másik sztár ütőjével Carlos Gonzalezzel. A jelek szerint CarGo és ügynöke Scott Boras egyaránt nyitott a hosszabb denveri maradás felé, ami azért érdekes, mert e játékosügynök híres róla, hogy a FA piac felé tereli a klienseit a hosszabbítás helyett. Most azonban meglepően jónak tűnnek az esélyek, hogy sikerülhet tető alá hozni egy 100 millás üzletet a következő 6-7 évre vonatkozóan, de erről majd később tudhatunk meg többet.

- A Rockies továbbra is szeretné erősíteni a keretét, a már említett backup catcher mellett még egy cseredobó érkezésére mindenképpen lehet számítani, és állítólag szeretnénk még igazolni egy shortstopként megbízhatóan bevethető játékost, ha esetleg Tulowitzki idén is megsérülne és helyettesítenie kéne őt valakinek, mivel Barmes már nem lesz erre a feladatra.

- Január 15ig kell döntést hozni a 2010es első draftolt Kyle Parkernek, hogy részt szeretne-e venni a Rockies Spring Trainingen vagy végképp a futball karrierjét erőlteti. A Clemson University külsőpályás ütője az ősszel még amerikai focizott az egyetemi bajnokságban, és az alapszakaszt 173.25 passzolt yard átlaggal, valamint 12 TD-passzal és 10 interceptionnel zárta, a Tigrisek december 31i bowl mérkőzésén még biztosan a futball pályán szurkolhatunk érte.

Idei három győzelme közül a legszebbet a Denver Broncos (3-8) a csoportrivális Kansas City Chiefs (7-4) ellen érte el egy 49-29-es veréssel hazai pályán. Ennek a meccsnek a visszavágója következett a 13. játékhéten, ezúttal az Arrowhead stadionban. Sajnos a sérülés fronton nem javult a helyzet, Brian Dawkins, Andre Goodman, Darcel McBath és Demaryius Thomas is a maródiak listáját „erősítette”, mellettük még Stanley Daniels, Laurence Maroney, Eric Olsen és a 3rd QB Brady Quinn maradt ki a 45-ös keretből.

Az előző heti, St. Louis Rams elleni hazai pályán elszenvedett vereség (33-36) után Pat Bowlen egy nyilatkozatban kiállt vezetőedzője, Josh McDaniels mellett, majd ezt később pontosította arra, hogy a szezonból hátralévő 5 meccs alapján fog dönteni a jövővel kapcsolatban.























A Broncos nyerte a feldobást és Royal 26 yard-os visszahordása után a saját 30-as vonalukról indíthatták az első támadást, az alábbi felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Daniel Graham, Dan Gronkowski
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Egy wild-horse felállással indították Orton-ék a meccset, de nem igazán sikerült meglepni a Chiefs-t, Moreno futása a snap elkapása után csak 3 yard-ot hozott. Orton javított gyorsan, Gaffney-nek dobott egy 18 yard-os passzot, majd egy 9 yard-ost Gronkowski-nak, ami után Moreno 4 yars-os futása 1st down-t ért. Sajnos a következő play egy 6 yard-os sack lett, ami után már csak egy 3 yard-os elkapást sikerült összehozni, de 3&13-ra nem lett jó a passz. A KC 39-es vonaláról jött az első Britton Colquitt (fontos a keresztnév, mert a korábbihoz hasonlóan most is mindkét oldalon egy-egy Colquitt punt-olt) 31 yard-os punt-ja egész jó kezdő pozíciót adott a védelemnek.

A defense összeállítása ezen a meccsen:

NT: Jamal Williams
DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Mario Haggan, Jason Hunter
ILB: DJ Williams, Joe Mays
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Renaldo Hill, David Bruton

Érdekes módon kimaradt a kezdőből az előző meccsen visszatért Robert Ayers, de pár play-el később már csatlakozott társaihoz a pályán Hunter kárára. A liga legjobb futójátékával rendelkező Chiefs egyből neki is állt a labdacipelésnek, Jamaal Charles és Thomas Jones két futással csinált is egy-egy 1st down-t gyorsan. Utánuk az idei második körös draftos Dexter McCluster futott még 5 yard-ot, ám ezután a hazai csapat irányítója, Matt Cassel kezébe adta a labdát, ami rossz döntésnek bizonyult, mert két rossz passza után elvesztették a támadás lehetőségét. Royal 7 yard-ot hordott vissza Dustin Colquitt 45 yard-os punt-jából és így saját 37-es vonaláról indulhatott a Broncos. Sajnos azonban egy rövid támadás következett, amit 3&8-nál egy 9 yard-os sack zárt le, a punt után saját 30-as vonaláról indulhatott a hazai támadósor. Úgy tűnt, hogy a Champ Bailey által szigorúan őrzött Dwayne Bowe megcsinálta első elkapását a meccsen, de a jókor bedobott challenge után (jogosan) a bírók érvénytelenítették a catch-et. Sajnos nem sikerült megállítani ezzel a támadást, 3&9-nél Charles elkapása 10 yard-ot ért, DJ nem tudta időben a földre vinni. Három play-el később egy 3&4-et is meg tudtak oldani a Chiefs játékosai, amikor McCluster csinált egy 19 yard-os elkapást. Tovább forgatta a kést a Broncos-drukkerek szívében Cassel, amikor 3&1-nél ismét egy RB-t talált meg passzával, Thomas Jones 20 yard-ot hozva csapatának 1&goal-t csinált az 5 yard-os vonalnál. Két play-el később megszülettek a meccs első pontjai, a TE Leonard Pope kapta el Cassel passzát az endzone-ban -> 0-7. 1:15 maradt a negyedből, a Broncos pedig egy büntetés miatt a saját 10-es vonaláról vághatott neki a következő drive-nak. A negyedet két Moreno-futás zárta, amikkel összesen 8 yard-ot ért el. Az első negyed után az eredmény -> 0-7.



Lloyd 13 yard-os elkapása és az így megszerzett 1st down nyitotta a második negyedet, majd jött két újabb futás Moreno-tól, amik ezúttal 6 yard-ot hoztak. Orton egy Royal-nak adott passzal akarta megoldani a 3&3-at, de az átadás sikertelen lett, így újra punt következett, ami egy büntetés miatt saját 10-es vonaláról kezdhetett támadni a Kansas City. Cassel eddigre eléggé belejött, egyből egy 12 yard-os passzal nyitott, majd egy Charles-futás után egy 10 yard-ossal folytatta a menetelést. Egy false start nehezítette a hazaiak helyzetét, de meg nem állította őket, 3&5-nél egy 21 yard-os Moeaki-elkapással folytatták az előrenyomulást. 1&10 jött a Broncos 38-as vonaláról, majd egy büntetés miatt végül egy 3&15-öt kellett volna megoldaniuk Cassel-éknek, de csak 10 yard-ot tudtak haladni Charles elkapásával. Meglepő módon  a 33-ról nem az 51 yard-os FG-t, hanem egy punt-ot válaszottak, saját 7 yard-jára nyomva vissza ezzel a Broncos drive indulási helyét. Moreno eddigre kb. annyira belejött a futásba, mint Cassel a passzolásba: a drive első 5 play-e az ő magánakcióit hozta, azokkal pedig 38 yard-ot termelt a csapatának. A következő play-ben is ő lett volna a célpont, de a screen passzra jól felkészült a Chiefs védelme, megkergették Orton-t, aki végül eldobta a labdát, viszont a hosszú kergetőzés alatt Walton túlságosan előre keveredett, amiért egy 5 yard-os büntetést kapott a csapat. 2&12 jött, majd 3&12, amit viszont sikerült megoldani, hála az újonc Erick Decker gyönyörű elkapásának, ami 28 yard-ot ért. Újra Moreno lett a főszereplő, először egy 17 yard-os futással 1st down-t csinált (ekkor sajnos megsérült Gronkowski, aki már nem tudott visszatérni ezen a meccsen), majd még a 2 perces szünet előtt egy 3 yard-ost is futott. A pauza után hozzátett még 4 yard-ot, 3&3 következett a Chiefs 8 yard-áról, de ekkor már Moreno nem tudta megcsinálni az elkapást, meg kellett elégedni tehát egy 25 yard-os Matt Prater FG-al -> 3-7. A kickoff return után maradt még 1:14 a Chiefs-nek a félidő végéig és ők ezt igyekeztek kihasználni. Egy 9 yard-os passz után már a 36-on voltak, majd egy 10 yard-os futás után már a 46-on. Újabb passz jött, ezúttal egy 11 yard-os, ami után 0:33-nál időt kért a Chiefs. Nem maradt több időkérésük, de mivel a 3&10-nél megcsinált 14 yard-os Moeaki-elkapás után még volt ideje Cassel-nek a földhöz vágni a labdát, így maradt 7 másodperce Ryan Succop-nak a FG-ra. JMD megpróbálta egy időkéréssel megzavarni, de a 47 yard-os FG így is sikeres lett -> 3-10. A félidőt egy 7 yard-os return zárta Cox-tól, a félidő végén az eredmény -> 3-10.






















A második félidőt Charles két futással elért 1st down-ja nyitotta, ami után viszont előbb Cox szép szerelése miatt kényszerültek hátrébb 4 yard-al, majd Champ sack-je miatt még további 9-el. 3&23-nál Cassel McCluster-t célozta meg egy passzal, ám a dobása elég rossz lett, a RB pedig ütközött a vele szemben érkező DJ-vel. McCluster a földre került, a játék megállt, majd kb. 10 másodperccel később repült egy zászló, DJ ellen fújtak fölösleges durvaságot, ami 15 ajándék yard-ot és egy ajándék 1st down-t ért a támadás jogát egyébként elvesztő Chiefs-nek. (gyalázat) A védelem eléggé szétesett a hibás bírói ítélet hatására, a hazai csapat 4 futással gyorsan ki is használta és máris a Broncos 2 yard-os vonalán voltak. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Charles megszerzi a TD-t a Chiefs-nek, de ezt jogosan a bírók elvették tőle, mivel a csapat rosszul állt fel a snap-hez. A büntetés után 2&goal jött a 7-ről, majd egy 3&goal következett volna a 3-ról, ám ekkor a RT Richardson korán mozdult, újabb 5 yard büntetést kaptak. A falembert edzője ekkor lehívta a pályáról, amire ő egy dührommal válaszolt, meglökve többek között a ST edzőt is, természetesen a kamerák kereszttüzében. 3&goal jött tehát a 8-ról, Charles futása után pedig 4&goal a 2-ről, aminél a biztos FG helyett meglepő módon egy passzhoz álltak fel Cassel-ék. Rossz ötlet volt, amiért Mario Haggan osztotta ki a büntetést egy 13 yard-os sack formájában, visszaszerezve a támadás jogát csapatának a saját 16 yard-os vonalon.

Sajnos a támadók nem tudtak élni a lehetőséggel, Moreno 2 yard-os futását Orton két rossz passza követte (nem először volt szerencséje elejtett inteception-el, a meccs folyamán többször is a 2-3 ember által őrzött Lloyd felé passzolt sikertelenül), majd Britton újabb punt-ja. A Chiefs saját 37-es vonaláról kezdett támadni és McCluter egy hatalmas vágtát bemutatva egészen a Broncos 9-es vonaláig jutott, de szerencsére egy közben elkövetett holding miatt visszakerült a labda a Chiefs 29-es vonaláig. 3&12 jött három play-el később, amit Cassel egy 19 yard-os passzal oldott meg, átvíve csapatát a félpályán. Két 1 yard-os futás után 3&8 jött, aminél Haggan elkapta Cassel-t, úgy tűnt, hogy egy sack+fumble után DJ egészen a Chiefs 10-es vonalán belülre vissza tudja vinni a labdát, de a bírók végül fumble helyett incomplete pass-ot fújtak, mellé egy 10 yard-os intentional grounding büntetést, de mivel a punt után a 17-ről támadhatott a Broncos, ezért nagyjából 80 yard-al került hátrébb a drive indulása. Sajnos újabb 3&out jött a mieinktől, mellé pedig egy nagyon rövid, mindössze 29 yard-os punt, a Kansas City a félpálya denveri oldaláról indulhatott, a 48-ról. Egy 14 yard-os Charles- és egy 2 yard-os Jones-futás után már a 32-nél jártak, McCluster indulhatott neki egy újabb futásnak, de őt 0 yard-on tartotta Bannan, akinek ráadásul sikerült a labdát kiütnie az újonc futó kezéből, amit meg is tudott szerezni. 1:24 maradt még a harmadik negyedből, amibe három play fért még bele, egy 2 yard-os Moreno-futás, egy 10 yard-os Gaffney-elkapás, végül egy újabb 6 yard-os futás Moreno-tól. A harmadik negyed után az eredmény -> 3-10.

Moreno ott folytatta, ahol pár perccel korábban abbahagyta és még meg is toldotta, egy 22 yard-os rohanást mutatott be, a leghosszabbat eddig a szezonban. Sajnálatos módon a 27-nél, ahova ő eljutott, már csak kicsivel sikerült előrébb menni, két sikertelen Lloyd irányába szálló passz között Royal csinált egy 4 yard-os catch-et. Matt Prater jött egy 41 yard-os FG-ra, amit magabiztosan be is rúgott, közelebb hozva a csapatát -> 6-10. Következett egy elég gyors 3&out a Chiefs-től, Royal 15 yard-os punt return-je után a 34-ről kezdhetett támadni a Broncos 12:26-nál. Moreno először egy 2&10-et oldott meg egy 13 yard-os futással, majd egy 3&5-öt egy újabb idei rekord 24 yard-ossal. Ekkor azonban Orton következett volna, de előbb egy rossz passzot mutatott be, majd egy büntetést kapott, mivel nem indította el időben a play-t, végül beszedett egy sack-et (igaz nem saját hibájából), aminél elejtette a labdát és azt a Chiefs meg tudta szerezni.
Úgy tűnt, hogy 2&7-nél az utóbbi hetekben az egész liga legjobbjaként emlegetett Bowe megcsinálja első elkapását ezen a meccsen, de a 22 yard-os catch-et a bírók (teljesen jogosan) érvénytelenítették, mivel ellökte magától Champ-et. 2&17-nél is Bowe volt a célpont, de ezúttal se lett meg az elkapás, 3&17-nél pedig csak 8 yard sikerült a hazaiaknak, jött tehát ismét egy punt. Royal lemásolta a korábbi szép return-t, a 19-ről a 34-ig jutott vissza.

8:08 volt vissza és ahogy azt az utóbbi hetekben megszokhattuk, JMD ekkor már elfelejtette az addig kiválóan működő futójátékot. Három passz jött shotgun-ból, mindhárom sikertelen lett, 7:54-nél ment is vissza  a punt és sajnos a visszahordás levédekezése közben Mays megsérült és a meccs végéig már nem tudott visszajönni.
A Kansas City elindult előre, jól keverve a futásokat és a passzokat, csináltak is két 1st down-t, így mire egy rossz snap, majd egy szép Ayers-védekezés után 3&16-nál a 12 yard-os elkapás nem volt elég egy újabb 1st down-hoz, addigra már csak 4:04 maradt, a punt után pedig már csak 3:56. Lloyd végre tudott csinálni egy újabb elkapást, 18 yard-ja után még ki is ment, így 6 másodperc ment csak le az óráról. 1&10-nél Gaffney felé nem lett jó a passz, 2&10-nél pedig példátlan hibát vétett a főbíró. Orton-hoz odaért a blitz, de még kb. 1 méterre volt a földtől, mikor Moreno-hoz varázsolta a labdát, aki elindult vele előre. Nem járt messze a 1st down marker-től, amikor sípszó állította meg: a vezetőbíró úgy ítélte meg, hogy Orton a földön volt, így egy sima 1st down helyett egy -8 yard-os sack lett a play vége. Orton hiába reklamált, fel kellett állítania csapatát a 3&18-hoz. Moreno-nak passzolt, akit azonban a védők 4 yard-ra a 1st down-tól a földre vittek, JMD pedig úgy döntött (ki tudja miért), hogy nem megy neki a 4&4-nek, hanem 2:32-nél visszaadta a labdát a Chiefs-nek egy punt-tal. 2:23 volt még vissza, mikor Jones futott egy 4 yard-ost, majd a denveri időkérés után Charles 6 yard-os futása azt jelentette, hogy a 2 perces szünet után 1&10 jön, a Broncos-nak pedig már csak egyetlen időkérése maradt. Három Charles futással így 0:20-ig lepörgethette az órát a hazai csapat. Jött még egy Dustin Colquitt-punt, aminél Royal kicsit elszámította a labda ívét, de nem ért hozzá, így miután egy védő érintésével az endzone-ba vándorolt a játékszer, nem lett safety, hanem 0:00-nál kapott még egy play-t Orton a saját 8-as vonaláról, ahonnan természetesen csak egy reménytelen hosszú passzra futatta, ami sikertelen is lett. A végeredmény -> 6-10.



A védelem talán eddig idén ezen a meccsen játszott a legjobban, ha az egész meccset tekintjük. Orton viszont talán most volt eddig a legrosszabb. Lloyd-ot nagyon jól megfogták, majdnem olyan jól, ahogy Champ Bowe-t, valamint valamilyen hülye okból állandóan két WR és két TE volt a pályán, viszont a passzok csak a WR-eket keresték. Szerintem szimplán rossz gameplan volt, amin közben már nem tudtak változtatni.
A kirívó bírói hibák mellett szerintem nem szabad és nem is lehet szó nélkül elmenni. Két ekkora hibával megtámogatni egy csapatot már majdhogynem csalásnak is nevezhető, bár természetesen erre bizonyíték nincs. Az utolsó eset megakadályozta a csapatot abban, hogy egy utolsó kísérletet tegyen a felzárkózásra, ráadásul ez azért volt igazán nagy hiba, mivel semmilyen szögből nem lehetett úgy látni, hogy Orton leért a labda eldobása előtt a földre, ahogy az az NFL.com-os videón is tisztán látszik.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:
Orton: 9/28 sikeres/összes passz, 117 passzolt yard, 1 elvesztett fumble
Moreno: 23 próbálkozás, 161 futott yard, 1 elkapás, 14 elkapott yard
Lloyd: 2 elkapás, 31 elkapott yard
Gaffney: 2 elkapás, 28 elkapott yard
Decker: 1 elkapás, 28 elkapott yard, 2 kickoff return, 21 visszahordott yard AVG
Royal: 2 elkapás, 7 elkapott yard, 3 punt return, 12 visszahordott yard AVG
Prater: 2/2 FG (25 és 41 yard)
Colquitt: 7 punt, 39.1 yard AVG
Cox: 8 tackle, 1 kickoff return, 7 visszahordott yard
D.J. Williams: 7 tackle
Bannan: 1 tackle, 1 kikényszerített fumble




















Josh McDaniels véleménye a mérkőzésről:
"Meg voltam elégedve a srácok erőfeszítéseivel, hasonló játékot kértem tőlük, mindent megpróbáltunk, de sajnos most sem tudtunk eredményesek lenni. Sajnálom a vereséget, hiszen az elmúlt hetekkel ellentétben a védelem most nagyon jól állta a sarat, azonban a támadójátékunkban akadtak hiányosságok, nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket. Rengetegen nagyon okosak, és Tim Tebow beállítását követelik tőlem, de továbbra is tartom magam amellett, hogy nem szabad elkapkodni a beállítását. Tim nagyon jól dolgozik az edzéseken, folyamatosan fejlődik, egyre kiegyensúlyozottabba, de figyelembe kell venni, hogy ő egy hosszútávú terv része, és szerintem jelenleg nem tudna olyan mértékben a csapat hasznára lenni, amennyire szükséges lenne. Dolgozunk tovább, és egy-egy mérkőzésre készülünk a továbbiakban is, győzelmeket szeretnénk még szerezni a maradék négy fordulóban." 

Ebben a fordulóban a másik két divíziórivális is egymás ellen lépett pályára, s jókora meglepetésre az Oakland házon kívül iskolázta le 28-13 arányban a San Diego-t, ezzel a két csapat helyet cserélt egymással az AFC West-táblázat második-harmadik helyén. A 14. héten a Broncos Arizonába látogat, eközben a Raiders Jacksonville-ben folytatja szereplését, míg egy Chargers-Chiefs rangadóra is sor kerülhet Kaliforniában.

Az AFC West divízió állása a 13. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 8-4
2. Oakland Raiders 6-6
3. San Diego Chargers 6-6
4. Denver Broncos 3-9

Azt már tudjuk, hogy a hét elején JMD-t Pat Bowlen végre eltávolította a HC pozíciójából, így erre én külön nem térnék ki. Fontos még sajnos megemlíteni, hogy hétfőn sérültlistára került a meccs közben megsérült Joe Mays és Dan Gronkowski is, előbbi különösen fájdalmas veszteség, mivel kiváló formában játszott az utóbbi hetekben.

Következik a QB gondokkal küzdő Arizona Cardinals (3-9) elleni idegenbeli meccs, ahol az is lehet, hogy az idei 5. körös válaszott John Skelton kezd az irányító poszton. A megbízott vezetőedző Studesville nagyon energikusnak tűnik, kíváncsian várom, hogy az ő irányítása alatt milyen teljesítményt fog nyújtani a csapat, különösen úgy, hogy JMD helyét az OC Mike McCoy veszi át a playcaller posztján.
Nyerni kell, nincs mese... 

A szerencsés sorsolásának köszönhetően öt mérkőzést sorozatban hazai pályán játszhatott le az elmúlt időszakban a Denver Nuggets. A csapat otthon lényegesen jobban teljesít, mint vendégként, így akár egy kisebb győzelmi szériára is számíthattak a szurkolók.






















Az öt meccses hazai sorozat első ellenfele a Chicago Bulls volt, még november 26-án, pénteken. Nemrég a Szeles városban szoros mérkőzésen szenvedtünk vereséget, a Rose vezette csapattól, most hazai pályán a visszavágásban reménykedtek a drukkerek. Nagyon jól kezdtük a meccset, az első negyed elején gyorsan jöttek a pontok, már 17 egységgel is vezettünk, de a Bulls feljött tíz pont környékére és ott is tartotta magát a nagyszünetig. A harmadik negyed elején megint komolyabb előnyre tett szert a Nuggets, a Bulls aztán a negyed második felére feljavult, így a negyedik negyedre szoros állásnál fordultak a felek. A záró negyedben a vendégek egy jó szériával fordítottak, de nem szakadtunk le, 2-3 pont volt a csapatok közt a különbség. A mérkőzés vége ritkán látott izgalmakat hozott, 30 másodperccel a vége előtt, három ponttal a Chicago vezetett, Anthony két jó büntetővel, ezt egy pontra csökkentette, majd jöhetett az ellenfél. Afflalo faultját követően Lucas elhibázta mindkét büntetőjét, ekkor már csak 12 másodperc volt az órán. A labdát természetesen Melo kapta, az első kísérlete a pontszerzésre reménytelenül gyengére sikerült, de szerencsénkre sikerült leszedni a lepattanót. Egy időkérést követően újra próbálkozhatott Anthony, és ezúttal megoldotta a nehéz feladatot, a dobása után szinte a dudaszó pillanatában haladt át a labda a gyűrűn, így 98-97-re megnyertük a mérkőzést. A találkozót Billups nélkül kellett lehoznunk, mert csuklósérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, helyette Lawson kezdett, aki 17 ponttal és 3 asszisztal zárta a mérkőzést. A csapat legjobbja Anthony volt, nem csak a győztes kosara miatt emelkedett ki, azon kívül is hasznosan játszott, végül 22 pontot, 6 lepattanót és 8 gólpasszt szerzett ezen a találkozón. Jó volt még Nené is, aki nagyon szépen helyt állt a palánk alatt, igaz a lepattanó labdák összekapkodásában elmaradt Noah-tól, de nagyon hatékonyan játékával kompenzálta a hiányosságokat. A padról Smith teljesítményét lehet kiemelni, egy lepattanó és egy pont híján dupla-duplát ért el. A védekezésünk egészen rendben volt ezen a meccsen, főleg a lepattanók megszerzése terén teljesítettünk jól, a liga egyik legjobban lepattanózó csapata ellen, csak egy darabbal szereztünk kevesebbet. 


 




















Két nap múlva a még mindig mumusnak számító Phoenix Suns tett látogatást a Pepsi Centerben. Visszatért a csapatba Billups, természetesen kezdőként, Anthony viszont betegséggel küzdött, így csupán alig több mint 2 percet tudott játszani ezen a találkozón. A mérkőzés elejét megint jól indította a csapat, hamar magabiztos előnyt alakítottunk ki, amit az egész mérkőzésen őriztünk, a Suns egyszer sem vezetett a találkozó folyamán, de még csak egyenlő állást sem sikerült elérniük. Jobbára 10 pontos, vagy a fölötti különbség volt a két csapat között, a végét szokás szerint mégis sikerült egy kicsit szorosabbá tenni, de aggódni ezúttal nem kellett, viszonylag simán nyert a Nuggets, 138:133-ra. Többektől is olvastam olyan véleményt, mi szerint a csapat az idei szezon eddigi legjobb játékát nyújtotta ezen az estén. Ezt annyiban módosítanám, hogy a támadójátékot tekintve mindenképpen ez volt eddig a legjobb meccsünk, a védekezés viszont annál gyengébb volt. A győzelmen azonban nincs mit magyarázni, nagyjából ilyen meccsre lehetett számítani, egyik csapat sem a sziklakemény védelméről híres. A siker értékét még inkább növeli, hogy gyakorlatilag Anthony nélkül tudtunk nyerni, ráadásul a csapat, a gólzsákja nélkül rendezett pontesőt. Melo kiválásával rengeteg hely szabadult fel támadásban, és sokan elő is léptek ezen az estén, hogy betöltsék azt. Elsősorban JR Smith talált magára, a padról érkezve megállíthatatlanul játszott, szűk 30 perc alatt 30 pontot rámolt be, 6 triplát vágott, és mellé még 8 lepattanót is szerzett. A cserék közül Lawson is bravúrosan játszott, a csere irányító 7 gólpasszal és 15 ponttal vette ki a részét a sikerből. Melo hiányában Smith mellett Forbes is több játékpercet kapott, Ő 15 pontig jutott és szintén nagyon jól játszott. A kezdőből Billups volt a legeredményesebb, 25 ponttal és 8 assziszttal. Williams 14 pont mellé 7 lepattanót szerzett, ezeket mind az ellenfél palánkja alatt, Nené is jól teljesített 12 ponttal és 9 lepattanóval, majdnem összejött neki egy dupla-dupla. Jó mérkőzés volt, különösen azért, mert többen is bizonyították a csapatból, hogy lehet rájuk számítani, ha nagy a szükség, leginkább Smithre gondolok, akitől nagyon hiányzott már egy ilyen kiugróan jó teljesítmény.

December 1-jén a Bucks-t fogadtuk, elnézve a csapat utóbbi mérkőzéseken nyújtott teljesítményét, a legtöbben győzelmet vártak ettől a találkozótól is. A mérkőzés első két negyedében szorosan alakult az eredmény, és inkább a vendégek irányították a játékot, sokáig tartották a 4-5 pont körüli előnyüket. A harmadik negyed derekán aztán fordítottunk, majd még a negyed vége előtt Anthony két technika miatt kivált a csapatból, a záró felvonásban ezért nem játszhatott. Ez azonban nem vetette vissza az együttest, sőt inkább lendületet kapott a játékunk, a negyedik negyedben elhúztunk az ellenféltől és a végén viszonylag simán nyertünk 105:94 arányban. Melo amíg a pályán volt nem játszott kiemelkedően, elég gyengén ment neki a dobás, talán ezért is volt frusztrált és kapott két technikait. Nené viszont nagy formában játszott, 24 pontot szorgoskodott össze, 80%-al büntetőzött és 9 lepattanót is szerzett. Billups jól irányított, egy assziszt kellett volna neki, hogy dupla-duplával zárjon. A cserék közül Smith átmentette a jó formáját, 20 ponttal és 10 lepattanóval igencsak komolyan kivette a részét a győzelemből, Harringtonnak eleinte nem ment a játék, nem ültek a dobásai, de a meccs végére feljavult és nagy segítséget jelentett a hajrá perceiben. Ezen az összecsapáson is bizonyítottuk, hogy Melo nélkül is képes jó és összeszedett játékra, Smith és Nené jó formája, pedig rengeteget számít a csapatnak.

Két nap múlva a LA Clippers volt a soron következő ellenfél. A két csapat első idei mérkőzését Denverben, megnyerte a Nuggets, de egy kicsit nehezebben, mint sokan várták, ezúttal is szoros csatában kiharcolt győzelemre lehetett számítani. A mérkőzés képe ennek megfelelően is alakult, komolyabb előnyt csak a hajrában tudtunk szerezni, két perccel a vége előtt 10 ponttal is vezettünk, de szokás szerint gyorsan felhoztuk az ellenfelet, hogy legyen egy utolsó utáni esélye meccsben maradni. Az utolsó perc büntetőpárbajjá fajult, ebből mi jöttünk ki jobban, így nehezen, de behúztuk a győzelmet, 109:104-re. Az ellenfél nagyon erős volt a palánk alatt, 52 pontot kaptunk a festékből, és csak 24-et szereztünk. Ezt a hiányosságot hárompontosokkal és rengeteg büntetővel sikerült kompenzálni, összesen 59-szer (idei NBA-csúcs) állhatott ezen a találkozón Nuggets-játékos a büntetővonalra, 45-öt sikerült értékesíteni ezekből a lehetőségekből. A csapatból Anthony élen járt a büntetőzésben, 18 alkalommal próbálkozhatott, 13-szor eredményes volt, 26 pontig jutott. A kezdőcsapatból Billups játékát érdemes még kiemelni, 17 ponttal zárta ezt a találkozót. A padról ezúttal is komoly lökést kapott a csapat játéka, köszönhetően elsősorban Smith és Andersen fantasztikus teljesítményének. Előbbi inkább támadásban, míg Birdman védekezésben jeleskedett. JR jól dobott, 21 pontot tett a közösbe, Andersen nem kímélte magát 6 blokkot osztott ki, sajnos az utolsó sapkánál szerencsétlenül ért talajt és törést szenvedett, már nem tudott visszatérni a mérkőzésen, és legalább két hét kihagyás vár rá.
 
A hazai sorozat utolsó mérkőzésén a Memphis Grizzlies látogatott hozzánk múlt vasárnap. Fiatal, tehetséges alakulat, akik különösen erősek a palánk alatt. Jól kezdett a csapat, gyorsan elléptünk a vendégektől, az első félidőben végig irányítottuk a játékot, 20 pont körüli előnyünk is volt, a félidőben 62-47-re vezettünk. A szünet után feljavult a Grizzlies és fokozatosan ledolgozták a hátrányukat, a negyed végére már csak egy hajszállal vezettünk. A negyedik negyedben szorosan alakult az eredmény a végén izgulhatott a denveri közönség a csapat győzelméért, de végül 108-107-re nyertünk. Két játékosunk játszott kimagaslóan, Nené és Afflalo. A brazil center szerzett 27 pontot és 11 lepattanót, mellé még 6 asszisztja is volt, nagyszerűen játszott. Afflalo karriercsúcsot jelentő 25 pontot szórt, szükség is volt ennek a két játékosnak a remeklésére, mert Anthonynak és Billupsnak sem ment jól a játék, és ezúttal a padról sem jöttek olyan teljesítmények, mint az elmúlt néhány találkozón.























Jó formában zárta a csapat ezt a hazai sorozatot, sikerült megnyerni mind az öt találkozót, így 7 mérkőzésre nyújtani a győzelmi szériánkat. Közben Karl már 999 győzelemnél jár, reméljük meglesz neki az 1000. siker még ezen a héten. Különösen jó látni Nené és Smith formáját az utóbbi mérkőzéseken, de Afflalo és Billups is játszott kiemelkedő meccseket. Az utóbbi találkozók alapján enyhült a csapat Melo-függősége, akkor is képesek voltunk nyerni, ha Anthony gyengén, vagy egyáltalán nem játszott, ezt mindenképpen nagyon pozitív előrelépésnek tartom. Most egy komoly keleti túra áll a csapat előtt, nehéz mérkőzésekkel, bízom benne, hogy erőt merítenek majd a játékosok az előző hetek sikereiből, kitart a jó formájuk idegenben és szerzünk pár győzelmet Denvertől távol is.

A közeljövő mérkőzései:

[Szerda, 01:00 Denver Nuggets @ Charlotte Bobcats 98:100]
Csütörtök, 01:00 Denver Nuggets @ Boston Celtics
Szombat, 01:00 Denver Nuggets @ Toronto Raptors
Vasárnap, 18:00 Denver Nuggets @ New York Knicks

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Utah Jazz 16-6 (22 meccs)
2. Denver Nuggets 13-7 (20 meccs)
3. Oklahoma City 14-8 (22 meccs)
4. Portland TrailBlazers 10-11 (21 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 5-16 (21 meccs)

Hétfőn, magyar idő szerint kedd hajnalban a Denver Broncos elnöke Pat Bowlen közölte, a továbbiakban nem tart igényt Josh McDaniels vezetőedző szolgálataira. Az ex-Patriots OC munkáját kevesebb, mint 2 év után 'köszöntük meg'. Noha, forró volt a talaj a lába alatt, szezon közbeni menesztése mégis meglepő volt. Nem azért, mert bármi is jól sült volna el a keze alatt idén (is), hanem mert Bowlen nem is olyan rég megerősítette őt a pozíciójában, amit később ugyan úgy módosított, hogy megvárja a szezon végét, és utána dönti el, hogy mi a legjobb a csapatnak. Nos, úgy tűnik mégse lett megvárva a szezon vége.



Lássuk, hogy is vezetett JMD göröngyös útja a szakadékba:
A 2008-as szezonban óriási összeomlást követően a befejező 3 meccs alatt 3 meccses előnyt leadva, az utolsó fordulóban megsemmisítő verést kapva a Boltstól, lemaradtunk a rájátszásról, és bebizonyosodott, hogy Mike Shanahan és a Denver Broncos kapcsolata megfáradt. Ezért a vezetőség úgy gondolta, az a legjobb, ha megvállnak a csapatot korábban két Super Bowl-győzelemig vezető edzőtől. A menesztés megosztotta a Broncos-drukkereket, sokan nem felejtették a sikereket, amit neki köszönhettünk, viszont a többség /*beleértve a magyar szurkolók keménymagját*/ úgy gondolta, hogy Shanahan már nem képes visszavezetni a csapatot a sikerek útjára, amit az a tény is alátámasztott, hogy csapatunkkal utoljára John Elway érkezése előtt esett meg az a szégyen, hogy zsinórban háromszor lemaradjunk a rájátszásról. Bowlent az se zavarta, hogy Shanahannek még 3 éve és 20 milliója hátra volt a szerződéséből, hogy baráti kapcsolatot ápoltak egymás között vagy a rokoni szálak (sógorok voltak), a döntés megszületett, Shanny ment, a csapat pedig elkezdett új HC után nézelődni.



Jó helyzetben voltunk, hisz ugyan 5 csapat is új HC után nézett, de a Rams, Broncos, Jets, Browns, Lions ötösből mi tűntünk a leghálásabb edzői feladatnak egy tökéletes offense-zel, ahol csak a védelmet kellett volna helyre rakni. Cutler éppen klubrekordot jelentő 4500 yardot passzolt nem kevesebb, mint 25 TD-vel karöltve, a futójátékunk pedig a példátlanul sok sérülés, és a rengeteg különböző kezdő RB ellenére is gyilkos volt. Összesen 1862 yardot futottak, 4,8-as átlaggal /*nehéz elhinni, de tényleg*/. Ellenben a liga legrosszabb védelmével szégyenkezhettünk, ami meggátolt minket attól, hogy a playoffba jussunk. Ezek után elég egyértelműnek tűnt, hogy egy defenseguru kell nekünk. Ennek megfelelően az első meghallgatottunk Steve Spagnulo volt, a New York Giants Super Bowl-győztes DC-je /*Nem formális meghallgatás volt, mert a Giants még a rájátszásban vizézkedett*/. Pár nappal később pedig ugyanazon év Super Bowl-vesztes OC-je jött hozzánk, Josh McDaniels, akivel Tom Brady NFL-rekord 50 TD passzt adott, a Patriots pedig veretlen alapszakaszt zárt, 500 pont fölött termelve. Mellettük tárgyaltunk még Raheem Morris-szal, a Tampa Bay DC-jével, Jason Garrettel a Cowboys OC-jével, Bob Stoops-szal, az Oklahoma vezetőedzőjével (NCAA), Rick Dennisonnal, a saját offensive assistantunkkal és Laslie Frazierrel, a Vikes DC-jével. Viszont kezdetektől a Spagnulo-JMD kettős volt a favorit. Közülük pedig utóbbi lett a befutó. Sokakat meglepett, hogy nem egy a defense-ben járatosabb HC jött, de ugyanakkor minden ellenfelünk rettegett, hogy ha Casselből QB-t csinált, akkor mire lehet képes Cutlerrel. LOL. Utólag jót lehet ezen röhögni...

De ne szaladjunk ennyire előre. Kineveztük McDanielst aki - a 49ers-szel mint HC megbukott, de a védelemhez ettől függetlenül nagyon értő -  Mike Nolant hozta maga mellé DC-nek. Hamar betöltettek a kevésbé fontos edzői pozíciók is, többnyire a saját családjából, de Mike McCoy OC-vel elégedettek lehettünk. GM-nek pedig kineveztük Brian Xanderst.



Az edzői stáb felállta után megkezdődött a tisztogatás a játékosok között. A liga legrosszabb védelmének tagjai közül nem sokan élték ezt túl, csak azok akik tényleg megérdemelték, mint Bailey, DJ vagy Doom. S miután a megszabadultunk, akiktől meg kellett, elkezdtük igazolni az új játékosokat. Ekkor kezdődött JMD ámokfutása is. Szép lassan elkezdte számára otthonosabbá tenni a csapatot azzal, hogy idehozta azokat a játékosokat, akikre korábbi csapatának nem volt szüksége. Az első ilyen név Jabar Gaffney volt, akivel egyébként, a többiekkel ellentétben nagyon jól jártunk. Viszont azzal, hogy a carrier-Bronco, megbízható longsnapperünket elküldte, hogy sokkal drágábban ide hozza Lonie Paxtont, azzal máris ellenszenvessé vált egyesek szemében. Aztán pár nappal később összebalhézott Jay Cutlerrel és Tony Schefflerrel is. Itt már többeknél elszakadt a cérna. Ez is összefügg az ex-Patses-igazoláshadjárattal, ugyanis Cutler azon sértődött be, hogy Casselre akarják cserélni őt karrierje legjobb éve után. Nos, a vita csúnyán elfajult, és ebben a rinyagép is legalább ennyire hibás, de ha jobban kezeli JMD a helyzetet, akkor ki se alakult volna az egész balhé. Viszont kialakult, Jay pedig annyira bevágta a durcit, hogy kénytelenek voltunk elcserélni. Szerencsénkre a Chicago Bears nevetségesen túlfizette, a két első és egy harmadik körös pickkel, valamint Kyle Ortonnal nagyon jól jártunk - járhattunk volna, ha a drafton nem pazarolja el őket.

JMD a draftot azonban saját játszóterének tekintette. A kövezkező évi elsőkörös pickünket elcserélte egy idei második körösért, hogy megszerezze Alphonso Smitht, aki azóta már nincs is a csapatnál. A dologhoz hozzátartozik, hogy a második körben Phonso stealnek számított, ám úgy hogy egy első köröst adtunk érte, már kevésbé. Feltrade-eltünk nem olcsón egy Richard Quinnért, aki nem hogy a 3. körben bent lett volna, de a mockok szerint még a 6.ban, vagy akár udfa-ként is. A 2. körbe feltradelni mindenképp túlzás volt, ahogy az 5. körbe is az azóta szintén kirúgott Tom Brandstaterért. Tíz játékost hoztunk a drafton, ebből öt van már csak a keretben, McKinley R.I.P. :(. Ez magáért beszél.

A szezon előtt még megnézte JMD, hogy eddig kivel nem balhézott össze a rosteren, megtalálta Brandon Marshallt, és pótolta ami eddig elmaradt. Marshall a hozzá megszokott higgadt, értelmes és józan módon kezelte a dolgot, megjelent az edzésen, hogy végig rinyáljon a tradeelése mellett, és elrúgdossa a labdákat. A Marshall trade-et ekkor még nem merte behúzni McDaniels. Óriási káosz uralkodott a csapaton a vezetőedzőnknek köszönhetően.

Az idény mégis szenzációsan kezdősött számunkra. Az ellenfeleink alábecsültek minket, mi meg megleptük őket azzal, hogy van védelmünk, méghozzá mennyire aggresszív és kemény. A szerencse is mellénk szegődött (Holy Stokley), így aztán 6-0-val mentünk byeweekre. Ez a 6-0 sok szakértőt is megtéveszettt, a csapat ennyire nem volt jó, ez csak a szerencse és a meglepetés ereje miatt együttesen történt. Aztán ezután kielemeztek minket, nem becsültek alá és sz***ágra kerültünk. Sikerült alulmúlni az egy évvel korábbi összeomlást, s 4 vereséggel felyeztük be a szezont, ráadásul ekkor se maradt el az utolsó körös megalázás, melyet ezúttal a KCtól kaptunk sok szerettel ITTHON. A szezon végére a JMD vs Marshall & Scheffler helyzet annyira elmérgesedett, hogy McDaniels az utolsó meccsre (amikor még a rájátszásért küzdöttünk) mindkettejüket eltiltotta.

A szezon tanulsága az volt, hogy JMD nem tudja kezelni a sztárokat, eltékozolja a jó játékosok tehetségét (Hillis, Scheffler, Royal), 0 a playcalling. Decemberre 2 játék maradt a playbookban: Moreno run for no gain, és pass short to Marshall. Valamint sikerült a liga legjobb falát teljesen tönkrevágnia, összerombolnia. 11 sack helyett 34, és Moreno csak 3.8as átlaggal futott, pedig kétség nem fér hozzá, hogy tehetségesebb, mint a korábbi futók, Selvin Young vagy Tatum Bell,... A védelem viszont az egész szezont nézve is helyt állt, Doom sack-király lett, de nem mintha ez JMD érdeme lenne.

Az offseasonben aztán visszatért a jól bevált problémamegoldó módszeréhez és elüldözte Marshallt és Schefflert. Mindketten áron alul mentek, előbbiért egy 2010-es és egy 2011-es 2. körös picket kaptunk, utóbbit egészen nevetséges módon egy 5. körösért zavarta el, úgy hogy még egy 7. köröset is mellé adott. Traktort, a helyi kedvencet pedig elcserélte Brady Quinnre, aki már korábban bebizonyította, hogy nem NFL-szintű QB, de még két draftcetlit is adtunk mellé. Idén Hillisnek ProBowler teljesíménye van, Quinn pedig 3rd QB nálunk. Mondhatom megérte ez is. Helyükre jöttek a peccből kidobott emberek ismét.

A drafton teljesen egyértelmű volt, hogy a falat kell befoltozni. A két legalkalmasabb ember erre Iupati és Pouncey lett volna, azonban a csodás Alfi-trade miatt csak egy első körös választási jogunk volt, és mindketten 1. körös prospectek voltak. Elkezdtünk lefelé tradeelni 1/11->1/13 + egy 4. kör OK. 1/13->1/24 OK. De utána 1/24->1/22 ugyanazért a 4. körért amit az előbb kaptunk. MEGALOL. Ráadásul Demaryius Thomas-ért, azt a GB-t előztük így be, akikről 100000% volt, hogy Bulaga-t húzzák, és korábban WR még nem ment ki, és nem Bay-Bay volt az első számú prospect (hanem Dez Bryant). Jött rosszabb is. Visszatrade az első körbe /*amire nem lett volna szükség, ha nem tradelünk Phonsoért*/ Tim Tebowért. Ez a húzás megosztja a szakértőket, van aki szerint A+ van aki szerint F, ebbe most bele se mennék, de az nagyon valószínű, hogy a 2. körben ugyanúgy bent lett volna, az meg biztos, hogy az 1/25ért adni egy 2. egy 3. és egy 4. körös picket az hyper LOL. Hogy a Phonso-tradere feltegyük a koronát az offseasonben eltradeltük az ugyanazon évi 7th rounder TE-re, Gronkowskira. Szánalom.

Az égiek is JMD vesztét akarhatták, mert a 2 évvel korábbihoz hasonló sérüléshullám jött ránk, csak ezúttal már az offseasonban. Megsérült Clady, aki visszatért ugyan az első hétre, de a teljesítményében továbbra is meglátszik a kihagyás. IR-re került Dumervil, és a Buck-Moreno kettős is sérülésekkel bajlódott, hogy csak a fontosabbakat emeljük ki.

Az idény közben aztán McDummy újra csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy idehozzon még egy peccest, azonban már minden onnan kirúgott játékos volt legalább egyszer a mi keretünkben, úgyhogy a trade mellett döntött, és egy 4. körösért megszerezte Laurence Maroneyt. A nogainnek becézett, korábbi első körös futónak némi túlzással 2006-os draftolása óta egyetlen jó meccse sem volt, és valószínűleg kevesebb, mint 2 nap választotta el a cuttól. Zseniális. LoMo aztán nálunk is megmutatta, hogy honnan ered a beceneve, nem kevesebb, mint 74 yardot hozott össze egészen 2.1-es átlaggal. Mindössze 4 meccsen volt aktív, ez mindent elmond.




















A szezon amúgy idén se kezdődött olyan rosszul. 2-4 ugyan, de a sorsolás nehezén már azt hittük túl vagyunk. Azonban akkor következett az Oakland-meccs. Nem, erről még mindig nem tudok írni, de már akkor ki kellett volna rúgni JMD-t páros lábbal. Az egy gyalázat volt. És mint Broncos-drukker, személyesen is megalázottnak érzem magam miatta. Sokkal jobb a folytatásban se lett, Londonban a meccsre krikettezéssel készülve edzés helyett vereséget szenvedtünk a szintén nagyon gyenge 49erstől. Ráadásul utóbb kiederült, hogy a krikettezés mellett videóztunk is, ami tilos... A byeweek után a KC-t ugyan legyőztük, de a Chargers ellen ismét feltörölték velünk a padlót, és a Ramstől is kikaptunk. Ekkortájt derült fény a spygate2.0-ra, de akkor még Bowlen előbb megerősítette JMD-t a helyén, majd valaki közölhette vele, hogy 3-8-cal állunk, mert még aznap úgy módosította álláspontját, hogy a hátralévő 5 meccsen előrehaladást akar látni, és majd a szezon után dönti el, hogy mi a legjobb a csapatnak.

Nos, nem akarom lespoilerezni StormST összefoglalóját, de úgy is mindenki tudja, hogy azóta kikaptunk. Bírói tévedések hátráltattak ugyan /*ezt lehet, hogy csalásnak fogjátok majd olvasni az összefoglalóban, és az talán közelebb is áll a valósághoz*/, de nem emiatt kaptunk ki. Hanem mert a D összeszedte ugyan magát, de az O kilátástalanul játszott (kivéve Moreno-t), és a hibás edzői döntések miatt, mint pl 2:30-al a vége előtt nem neki menni a 4&shortnak. A meccs után állítólag még DJ-vel és Champpel is összeveszett...

Hétfő este pedig Bowlen kevesebb, mint 2 évvel a kinevezése után kirúgta McDanielst. Az edzőknek általában 2 évnél többet szokás/illik adni, ha maradt volna lehet, hogy beérik a munkája, lehet hogy máshol sikeres edző lesz, tanulva az itteni hibáiból, de azok után, amit a csapattal tett, én akkor is örülnék a menesztésének, ha 9-3-mal állnánk. Neki nem kellett volna csapatot építeni, csak karbantartania, és rendbeszedni a védelmet /*ezutóbbit Nolan meg is tette*/, ehelyett idejött, mint egy játszótérre, lerombolta Shanny homokvárát, és egy viskót kezdett építetni a helyére. Csupa Patsből kirúgott játékosból nem lehet ütőképes csapatot építeni. Eltékozolta a fiatal tehetségeket, mint Hillist, Schefflert vagy Marshallt, képtelen volt kezelni a sztárjátékosokat, és amit a falunkkal tett... Ami a legjobb a ligában azt minek piszkálni? A 6-0-s kezdés óta, ami azért csak kisebb részben az ő érdeme, 5-17-tel állunk. Időtlen idők óta nem volt ilyen rossz sorozatunk, '73 óta biztos nem. Donkeyst csinált a Broncosból. Megbocsájthatatlan! Erősebb volt a csapatunk mielőtt ő idejött! És most 2 évet vesztettünk. Bye-bye gyerekes, arrogáns, túlértékelt, beképzelt, tiszteletlen LOSER...



Pat Bowlen nyilatkozata:
"A döntésem, hogy leváltom Josh McDanielst, mint vezetőedzőt nem volt könnyű. Mindig tisztelni fogom a szenvedélyéért, a lelkesedéséért, a kemény munkájáért, és megköszönöm az erőkifejtéseit. Végülis nem voltam elégedett az eredményekkel és az iránnyal, ahova a csapat tartott. A döntés, hogy változtassak nagyon nehéz, de szükséges volt a szervezet és a szurkolóink miatt.
Mindenki, beleértve magamat is felelős a csalódást keltő szezonért, és most felelős, hogy helyre állítsa a győzelmi kultúrát, amit megalapozott ez a franchise. A teljes egyesületünk teljes mértékben arra összpontosít, hogy visszatérjünk arra a szintre, amit a szurkolóink elvárnak, és kívánnak a Denver Broncostól."

A hátralévő 4 meccsen az idén érkező RB coach, Erik Studesville fogja vezetni a csapatot. Mire számíhatunk? A Cardinals ellen kiderül, a legkönnyebb hátralévő meccsünk, két kifejezetten rossz formában lévő, széteső csapat Loser Bowlja lesz. Ha azon sem leszünk képesek valamit mutatni, akkor a másik három csak kínszenvedés lesz, viszont a játékosok között vannak olyan vezéregyéniségek, akik átsegíthetik ezen az időszakon a csapatot.

Hogy utána mi lesz, azt lehet hogy még maga Bowlen se tudja. Már elkezdtek dobálózni azokkal a nevekkel, akikkel mindig is szoktak, akikkel két éve is dobálóztak. Gruden Cowher, ... Fölösleges álmodozni, vagy foglalkozni ezekkel. NCAAből nincs komoly esély megfelelő HC-re /*Hacsak Hawkins nem, ő úgyis ismerős Coloradoban :D*/, az NFL edzőkkel és coordinátorokkal pedig meg kell várni a szezon végét. Akire lehet esélyünk, és én személy szerint nagyon örülnék neki, az Gary Kubiak. Játékosként a teljes pályafutását a Denver Broncosnál töltötte, mint Elway cseréje, és 1995-2005-ig a mi OC-nk volt. Ez alatt két SB-t nyertünk és utoljára vele voltunk POban. Azóta a Houston Texans vezetőedzője, ahol egy nagyon szimpatikus együttest rakott össze, viszont a csapat megragadt a szimpatikus vesztes szinten. Idén a Texans-fanok alighanem rájátszást vártak a csapattól, ami már tavaly is majdnem összejött, azonban ehelyett visszaesés jött, így könnyen lehet hogy megköszönik eddigi munkáját. Ennek az esélyét növelhetnénk, ha sikerülne megverni őket. Új edző témában érdemileg, bővebben valószínűleg csak a szezon után szolgálhatunk...

Múlt szombaton játszotta le a 2011-es szezont megelőző egyetlen előidény-mérkőzését a Colorado Mammoth együttese, és hazai környezetben 10-7 arányú fiaskót szenvedtünk el az előző szezonban Bajnokok Kupája-döntőt játszó Toronto Rock gárdájától. A Pepsi Center-ben bő 6500 néző volt kíváncsi a Toronto barátságos vendégszereplésére, amely 2003 óta először lépett pályára Denver-ben, és egyáltalán a két csapat, bármilyen körülmények között, legutóbb csak 2007. márciusában meccselhetett egymással, amikor 13-12-re még a mieink tudtak diadalmaskodni.


A mérkőzést nagy lendülettel kezdte a vendég együttes, és a vezetést is rögvest meg tudták szerezni, ám két perccel később Langtry révén kiegyenlítettünk. Kisvártatva újra a kanadaiak voltak eredményesek, de Langtry újfent válaszolt, majd még az első negyed vége előtt Shewchuk is beköszönt, ezzel a nyitó felvonást 3-2-re a mieink nyerték.
A második negyedben a veterán Hellyer révén rövid időn belül kétszer is betalált a Rock, miközben a denveriek egy újabb Shewchuk-találattal tartották magukat, de végülis a nagyszünetre a csapatok már 5-4-es torontói előnnyel vonulhattak le.
A pihenő után igencsak az öltözőben maradt a csapatunk, és a harmadik negyedbeli három találatával az ellenfél eldöntötte a mérkőzést, ebben a negyedórában a mieink csupán egyszer találtak be. (5-8)
A záró játékrész során A. Gajic jóvoltából közelebb lopóztunk, de hamar érkezett rá a válasz, mint ahogy rövidesen Jones gólja után is reagáltak a piros-kékek, így kialakították a 10-7-es végeredményt a javukra.

A Mammoth soraiból két rutinos játékos, Brian Langtry és Jamie Shewchuk egyaránt két-két találatot termelt, míg az ifjú Jason Jones a gólja mellé három asszisztot osztott ki. A csapat kapujában Chris Levis félóra alatt 22 védést mutatott be öt elszenvedett találattal, míg a második félidőre őt váltó Rob Blasdell 15/20-as védési hatékonyságra volt képes. Szembetűnő volt még, hogy a faceoff-ok terén rettentően gyengén muzsikáltunk, a 21 középkezdésből ugyanis mindössze öt alkalommal tudtuk megszerezni a labdát.

Bob Hamley vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Természetesen az eredménnyel nem vagyok kifejezetten elégedett, de az előidényt még inkább csak a gyakorlásra szánjuk. Nagyon sok fiatal, illetve új játékosunk kapott lehetőséget, egyelőre próbáljuk beépíteni ezeket a játékosokat a csapatba. Azért jó volt végre meccskörülmények között látni a srácokat az edzések helyett, biztos vagyok benne, hogy ők is élvezték a megmérettetést. Ahogy említettem, egyelőre a felkészülés időszakában járunk, de a tanulásra kiválóan alkalmas volt ez a mérkőzés, vissza fogjuk nézni a videófelvételeket újra, és igyekszünk majd levonni a szükséges következtetéseket, hogy az éles meccseken ennél eredményesebben szerepeljünk."

Szintén a csapathoz kapcsolódó hír, hogy az elmúlt hét folyamán megkötötte az új szerződését az egyesülettel az utolsó fontosabb, jövőre eddig kontraktus nélküli játékosunk, amikor a másodéves Cliff Smith további három esztendőre kötelezte el magát a Mammoth-hoz.

Nagyjából még egy hónap van hátra a 2011-es NLL-szezon kezdetéig, amikor a denveri együttes a címvédő Washington Stealth alakulatát láthatja vendégül a január 8-i nyitányon. Szokásunkhoz híven addig is nyomon fogjuk kísérni a Mammoth felkészülését, és időről időre be fogunk számolni a legfontosabb eseményekről a rajtig hátralévő hetekben is.

A tavalyi nagy érdeklődésre való tekintettel a 2010-es esztendő végén is szavazást hirdetünk a magyar nyelvű Denver Sports Blogon közkedvelt városunk csapatainak legjobb játékosaira, hogy megtudjuk, a magyar sportrajongók szerint kik voltak az év legelismertebb Denver-sportolói. A hét csapatból szerkesztőségünk végül hosszas fejtörés után 20 játékost nevezett a megméretettésre.














A szavazásban a következőképpen lehet részt venni:

- Küldj e-mailt a magyaravsoldal@gmail.com címre, benne sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény.

- A voksolás nem csak a denveri csapatok szurkolóinak szól, hanem minden egyes sportbarát szavazatait szívesen vesszük, aki legalább egy kicsit is tisztában van néhány denveri sportoló képességeivel.

- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik sportolónál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük bele, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!

- A legjobb denveri sportoló választása mellett a legjobb denveri újoncra is szavazhattok, még pedig a következő linken keresztül.

- A szavazás határideje: 2010. december 19., vasárnap, 24:00!

- Végül lássuk a jelölteket! ABC-rendben, kollégáink, ill. szakértő vendégszerkesztőink rövid bemutatásában (avsfan - Colorado Avalanche; Filip - Colorado Mammoth, Denver Outlaws; foppa21 - Colorado Rapids; StormST - Denver Broncos; TomiTanguay - Colorado Rockies; Zephyr - Denver Nuggets).

Craig Anderson (Colorado Avalanche)

A 2008-2009-es évad rávilágított arra, hogy az évek óta égető kapusproblémákra, minden igyekezete ellenére, Peter Budaj sem jelent gyógyírt. A csapat vezetősége, sokakat meglepve az átigazolási időszakban Anderson kegyeiért versengett, s ügynökével remek megállapodást tető alá hozva, két évre szerződtette is az amerikai portást. Az éles szemekkel megáldott fanatikusok legnagyobb örömére. Floridában ugyanis láthatóvá vált, hogy kiváló reflexekkel megáldott hálóőr, aki bírja a terhelést, s nagy nyomás alatt is képes végig koncentráltan teljesíteni. Hinni lehetett abban, hogy amennyiben érezni fogja a megfelelő bizalmat, akkor fel tud nőni a feladathoz. Nem is kellett csalódnunk, Anderson 71 alkalommal kezdett tavaly az Avs ketrece előtt, s óriási szerepet vállalt a lesajnált, fiatal csapat menetelésében. Óriási bravúrjaival tartást adott a gárdának, számtalanszor megadta az esélyt a győzelemre csapattársainak, annak ellenére, hogy a rivális komoly fölényben játszott. Az alapszakaszbeli 71 fellépését 38 győzelemmel, 2.63-as kapott gólátlaggal, illetve 91.7 százalékos védési hatékonysággal zárta. Emellett, karriercsúcsot jelentő 7 hibátlan mérkőzést is elkönyvelhetett. A 2010-es rájátszásban pedig még ezt is sikerült megfejelnie, hiszen 93.3 százalékos arányban hárította a kapujára záporozó lövéseket. Ennek köszönhetően kis híján megleptük a párharc fölényes favoritjának kikiáltott San José Sharks együttesét. Anderson az offszezon lezárultával is ott folytatta, ahol abbahagyta, ám a sorozatterhelés most kezdi éreztetni hatását, mivel idén rövid időn belül másodszor vált harcképtelenné. Ennek ellenére a város legnagyobb meglepetéseként szolgáló Avs hadjáratának vezetőalakjaként minden voksot megérdemel.

Carmelo Anthony (Denver Nuggets)

Anthony Denver városának egyik legkiválóbb kvalitású sportolója, a Nuggets csapatának legfontosabb eleme, aki ebben az évben is fantasztikus szezont futott. Sokáig 30 pont fölött átlagolt és az NBA legjobb pontszerzője volt. Ilyen teljesítmény mellett természetesen részt vehetett pályafutása harmadik All-Star gáláján, Ő volt a nyugati válogatott kezdő kiscsatára. A szavazáson kétmilliónál is több voksot kapott, Bryant után neki volt legtöbb szavazata Nyugaton. Sokáig az MVP cím esélyesei között tartották számon, de végül "csak" a hatodik helyet szerezte meg. Január második hetében megválasztották a nyugati konferencia legjobb játékosának, a szezon végén pedig bekerült az All NBA Second Team-be. A nyári világbajnokságon számítottak volna rá az amerikai válogatottnál, ám sok más sztárhoz hasonlóan Melo is visszalépett a viadaltól. A nyáron felvetette annak lehetőségét, hogy távozik Denverből, ezért nem fogadta el a klub által kínált új, három évre szóló szerződést, ami 65 millió dollárral tette volna gazdagabbá. Ennek következtében jelentősen csökkent a népszerűsége a Nuggets szurkolók körében, de ettől függetlenül Anthony egy fantasztikus sportoló, amit a mostani szezonban is ékesen bizonyít.

Chauncey Billups (Denver Nuggets)

A Nuggets irányítója nagyszerűen kezdte a 2010-es évet, január harmadik hetében Őt választották a konferencia legjobb játékosának, aztán beugróként bekerült az All-Star gála nyugati csapatának keretébe. Pályafutása során immár ötödször szerepelt a gálán, és részt vehetett a tripladobó versenyen is. Tavasszal egy Lakers elleni mérkőzésen két egyéni rekordot is megdöntött, amikor 39 pontot szerzett, és 9 triplát értékesített. A nyár egy részét Törökországban töltötte az amerikai válogatottal a világbajnokságon, s a rendkívül fiatal csapatban Ő képviselte a rutint, Durant után a második legtöbb pontot átlagolta a csapatban és a Nuggetshoz hasonlóan, nagyszerűen fogta össze a válogatottat is. Az amerikai csapat veretlenül zárta a tornát, így Billups világbajnoki aranyéremmel térhetett haza Denverbe. Az NBA egyik legsportszerűbb játékosa, a pályán kívül is igazi úriember, sokat jótékonykodik, igazán lojális a csapathoz és a városhoz egyaránt, a csapat motorja, a szellemi vezér, aki gyakran még az edző helyett is rengeteg tanáccsal szolgál valamennyi játékostársa számára. Egy valódi ikon, akinek magatartásáról valamennyi sportoló egész nyugodtan példát vehetne. Ő végképp az a játékos, aki 100%-osan megérdemli a szavazatokat!

Conor Casey (Colorado Rapids)

A bajnok denveri labdarúgó csapat topjátékosa kanyargós utat járt be 2010ben, de az esztendő végére célba ért és a nehéz időszakok után happy enddel zárta le az évet. Caseynek nem kezdődött a legjobban a szezon, az első meccseken kicsit elvesztette a megszokott góllövő formáját, és külön érzékeny csapásként érte őt, amikor nem került be az amerikai válogatott VB csapatába a selejtezőkben nyújtott kiemelkedő teljesítménye után. Szép lassan összeszedte magát és az alapszakasz második felére már újra a régi formájában tündökölt, fejjel és lábbal egyaránt sokszor volt eredményes, az évad közben a Rapids történetének legeredményesebb góllövőjévé vált. Végül 19 ponttal (13 gól, 6 gólpassz) a csapaton belüli kanadai táblázat élén végzett az alapszakasz befejezésével. Ezután pedig a rájátszásban is kulcsember lett, két nagyon fontos gólt szerzett a négy meccsen. Az egyiket a Columbus elleni főcsoport-elődöntő visszavágóján lőtte, amikor kiesésre álltunk és az ő góljával harcoltuk ki a hosszabbítást, a másikkal pedig a döntőben egyenlítettünk a Dallas ellen. Az MLS Cup Final MVPjének is megválasztották, miután hatalmasat küzdött és a csapat mindkét góljából kivette a részét. Casey a nehéz évkezdet és a VB sokk után megrázta magát és pályafutása legnagyobb sikerét érte el a bajnoki címmel. Aligha bánta meg, hogy télen nem igazolt Európába, és ahogy ő lojális maradt Denverhez, most úgy kell nekünk is meghálálni a maradását és kifejezni elismerésünket az egész éves teljesítménye előtt, hogy szavazunk rá a voksoláson.

Omar Cummings (Colorado Rapids)

Cummings hatalmas évet futott idén és a fiatal támadó új egyéni szezoncsúcsot állított fel a 2010ben szerzett 14 találatával, amivel életében először lehetett a csapat házi gólkirálya. Caseyvel félelmetes csatárkettőst alkottak és messze az MLS legeredményesebb csatárkettőse voltak, számtalan fontos meccset döntöttek a góljaikkal. Hasonlóan ékpárjához, nála is szóba került a távozása, mivel már a szezon közben szerették volna leigazolni őt Mexikóból, azonban a klub mindenképpen meg akarta tartani a játékost, és újabb hasonlóság, hogy ő sem lehetett ott a világbajnokságon, mivel hazája Jamaica képtelen volt kiharcolni a részvételt a dél-afrikai tornára. Tehát Cummings számára idén az MLS volt a legfontosabb és nem is kellett csalódnunk benne. Azok után, hogy az elmúlt években mennyi kritikát kapott a sok kihagyott helyzet miatt, 2010ben kamatostul visszafizetett mindent. Jónéhány meccsen életveszélyesen játszott, gyorsaságával és remek lövéseivel rengetegszer okozott gondot az ellenfél védőinek, kapusának. A rájátszásban már jobban figyeltek rá, így bár jól játszott és kiharcolta a döntőbe jutást érő találatot, ő maga egyetlen gólt sem tudott szerezni a playoffban. Sajnos bizonytalan a jövője a csapatnál, mivel több európai csapat is szeretné őt megszerezni a téli átigazolási időszakban, de remélhetőleg sikerülhet megtartanunk őt. Addig a szavazásban rá is minél több jelölést adhattok le!

Alex Gajic (Colorado Mammoth)

Nem sok pozitívumot lehet megemlíteni a Mammoth 2010-es szezonjával kapcsolatban, azonban van egy dolog, amire bármikor örömmel gondolhatunk vissza az év végeztével, és az egyértelműen Alex Gajic újoncéve volt. A legutóbbi draft 1/5-ös választása személyében egy egészen kompetitív sportolót ismerhettünk meg, aki 26 góllal a csapat második legeredményesebb játékosa lett, és összesen 48 pontot jegyezhetett fel magának, nyolc emberelőnyös találatával pedig kiemelkedően a legjobb volt a denveriek közül. Különösen elismerésre méltó volt a teljesítménye abban az időszakban, amikor bátyja egy súlyos betegsége következtében képtelen volt játszani, ő pedig a testvéréért is harcolva lenyűgöző erőfeszítéseket hajtott végre, és három alkalommal is a hét legjobb újoncának választották meg a ligában, mialatt zsinórban három meccsen minimum öt gólt szerzett, és elsöprő fölénnyel lett március hónap legjobb elsőéves játékosa, míg az év végi rookie-választáson a harmadik helyet szerezte meg a Toronto két klasszisa mögött, akik jobb csapatteljesítményüknek köszönhetően esélyt sem adtak Alex-nek. Emlékezetes volt még tőle az idei hazai Blackout-meccsen nyújtott teljesítménye, amikor a későbbi bajnok Washington Stealth ellen egymaga hat találatot vállalt, de még további alkalmakkor is hatalmas gólokat szerzett, vesztett helyzetben is mindent megpróbált, fiatal korát meghazudtuló nyugodtsággal, küzdeni tudással végezte a munkáját, és azon kevés játékosaink egyike, aki a förtelmesre sikeredett Mammoth-szezon után is nyugodtan tud a tükörbe nézni. A legtöbbet talán az mondja el teljesítményéről, hogy újonc játékost nem szívesen szerettünk volna megversenyeztetni az év sportolója választáson, csak külön a zöldfülűeknek kiírt versenyben, azonban a legifjabb Gajic-fivért egyszerűen vétek lett volna kihagyni erről a listáról.

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)

Egy évvel ezelőtt, amikor Gonzalez felkerült a Rockieshoz, meglepően jó ütő formában kezdett el játszani, de csak akkor kezdhettük el őt igazán komolyan venni, amikor a rájátszásban a csapat messze legjobbja volt és a Philies elleni vesztes NLDS négy meccsén .588as átlaggal tüzelt. Ez már kicsit előrevetítette, hogy mire számíthatunk tőle a 2010es szezonban, de talán még a legmerészebb álmainkat is felül múlta az a teljesítmény, amit valójában kaptunk tőle. Első teljes kezdő szezonját brutális formában játszotta, elképesztően kiegyensúlyozott volt, nem egyszer három-négy vagy még több érvényes ütést regisztrált a meccseken, közben pedig ipari mennyiségben termelte a hazafutásokat és az egyéb pontokat érő megmozdulásokat. Mindezt durván hat hónapon át folyamatosan, ennek a vége pedig az lett, hogy a szezon legvégéig Triple Crown esélyes és MVP favorit volt Pujols és Votto mellett. CarGo az elmúlt idényt fantasztikus számokkal zárta: .336os átlagával a National League legjobbja lett és az élmezőnyben végzett 34 HRal és 117 RBIval. Az idény végi MVP választáson az előkelő harmadik helyet szerezte meg a két nála jóval komolyabb nevű riválisával szemben az újságírók szavazai alapján, de a játékosok voksolásán elhódította az év legjobbjának járó Players Awardot. Emellett egyedüliként az NL outfielderek között megkapta a Gold Gloveot és a Silver Sluggert, amely elismerés a poszt legjobb védekező, ill. támadó játékosának dukál. A venezuelai rakéta félelmetes formában sűvítette végig a 2010es évet, rengeteg feledhetetlen pillanatot szerezve a Rockies szurkolóinak. Ha csak egyet akarok kiemelni, akkor a július 31i cselekedetét mondanám, amikor a Cubs ellen egy őrületes felső lelátóra lőtt walkoff homerunnal tette teljessé a cyclet, amire a klub történetének hatodik játékosaként lett képes. De ez tényleg csak egy volt a sok-sok szép pillanat közül, hihetetlen jó five tool player lehet belőle, a bemutatkozó éve káprázatosan sikerült és nagy reményekkel várjuk a folytatást. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a 2010es denveri sport év egy az egyben CarGo show volt, amit ez a kölyök leművelt idén, az bárkinek a becsületére válhatna. Ezt a voksolást csak ő nyerheti meg, tegyetek érte!

Ubaldo Jimenez (Colorado Rockies)

Évek óta emlegetjük, hogy ha Jimenez egy kicsit kiegyensúlyozottabban tudná tartani a jó formáját, akkor a liga egyik legjobb dobója lehetne. No, 2010ben ebből láthattunk egy kis ízelítőt, amikor a dominikai gyorstüzelő végre oda került, ahol mindig volt a helye. Ubaldo fantasztikus formában kezdte az idényt és az első két hónapot még 1.00s futás elszenvedési átlag teljesítmény alatt zárta, miközben több shutoutos meccset is kiosztott és áprilisban majd májusban is NL legjobb dobójának választották meg. Eközben április 17én történelmi tettet hajtott végre, amikor az Atlanta Braves ellen nem hogy pontot nem szenvedett el, de az ellenfél ütői még csak ütést sem tudtak szerezni ellene, ezzel a klub fennállása óta az első dobójátékos lett, aki elérte az úgy nevezett no-hitter teljesítményt. Nagyszerű első fél éves játéka révén bekerült pályafutása során első alkalommal az All Starra, ahol a győztes NL csapat kezdő dobója lehetett, ami hatalmas elismerésnek számított. Sajnos azonban az alapszakasz második felében képtelen folytatni az emberfeletti játékot, elfáradt, többször is bajba került, egyes meccseken pedig hiába játszott jól az ütőink éppen gyengélkedtek így nem tudott győzelmeket szerezni. Ennek ellenére fantasztikus szezonon van túl, például klub rekordot döntött a 2.88as ERAval és a 214 strikeouttal egyaránt, de sajnos a 20 győzelem nem jött neki össze pedig többször is volt rá esélye, valahogy mindig balszerencséje lett azokon a meccseken, így be kellett érnie 19 sikerrel. Kicsit a szezon második felében visszaesett, de azt nem is várhattuk el, hogy a teljes évadot az őrült formájában játszhatja végig, így sincs miért szégyenkeznünk és az év dobója választáson Halladay és Wainwright mögött a harmadik helyet szerezte meg az NLben. Nagyszerű éve volt és az első három hónapban mutatott teljesítményével abszolút minden szavatot megérdemel tőlünk.

John-Michael Liles (Colorado Avalanche)

Egy nagyon komoly érv azonnal felsorakoztatható mellette, többször hangoztatta már nyilatkozataiban, mennyire komolyan az egyesületünkért dobog a szíve. Olyan hokis, aki ha csak rajta múlik, sohasem cseréli fel másra az Avalanche mezét, és egész pályafutását nálunk szeretné eltölteni. A játék iránti alázata, valamint szorgalma, rendíthetetlen győzni akarása szintén példa nélküli. Offenzív kvalitásait számos szakember dícsérte már, ám még többen mondták azt, hogy sohasem lesz belőle igazán meghatározó hátvéd az NHL-ben a méretei miatt. Liles azonban rácáfolt a kritikus hangokra, egyenletes fejlődést bemutatva a 2009-2010-es szezonban 59 meccsen 31 pontot termelt. Ám a saját harmadon belüli védekező munkája továbbra is hagyott kívánnivalót maga után, emiatt nevelő szándékkal Sacco mester többször is a lelátóra száműzte őt. Johnny azonban nem hisztizett, nem sértődött be, hanem még nagyobb intenzitással vágott bele a nyáron a felkészülésbe. Erőfeszítéseit pedig most ősszel óriási siker koronázta, ugyanis a csapat legjobb bekkjeként elől-hátul egyaránt rendkívül stabil teljesítményt nyújt. 23 meccset követően ugyanannyi egységgel pont/meccs átlaggal áll, s emellett ő az együttes legpluszosabb játékosa is, +10-el neve mellett. Elfogultság nélkül állítható, hogy amennyiben így folytatja, úgy a Norris-trófea elnyerése sem tűnik elérhetetlennek. Illetve annak tudatában, hogy hazánkban is mekkora rajongótáborral bír, az sem elképzelhetetlen, hogy ebben a szavazásban is az élmezőnyben fog végezni.

Brandon Lloyd (Denver Broncos)

Tavaly érkezett Chicago-ból, (Orton támogatásával) és bár a 2009-es szezonban csak nagyon keveset volt pályán, gyakran még az egyes meccsekre benevezett 45-ös aktív keretbe sem fért be, idénre teljesen megtáltosodott. Messze ez a legjobb szezonja már most a 2010-es a karrierjében, alig féltávnál minden jelentős statisztikai mutatóban megdöntötte karrierje eddigi legjobb egy szezon alatti teljesítményét. 10 meccs alatt letudta az elkapóknál fontos mérföldkőnek számító 1 000 yard-ot, amihez mindössze 54 elkapás kellett neki, a 19,4 yard/elkapás, pedig nagyon jónak számít az NFL-ben. 11 hét után vezette az NFL-t az elkapott yard-ok, a yard/meccs, a 20+ és a 40+ yard-os elkapások terén is, miközben 10. helyen állt a 7 elkapott TD-vel és 13. helyen a yard/elkapás mutatóval. Túlzás nélkül állítható, hogy Lloyd őszi produkciója az NFL egyik legjobb teljesítményének a számít a posztján, és teljes joggal remélhetünk tőle Pro Bowl-jelölést, valamint az év denveri sportolója választáson is minél előkelőbb helyre várhatjuk.

Kenyon Martin (Denver Nuggets)

K-Mart a 2010-es évben újra olyan játékkal örvendeztette meg a Nuggets szurkolókat, mint amit elvárnak tőle. Nagyrészt neki volt köszönhető a csapat téli menetelése, fokozatosan lendült bele a játékba, mire olyan fantasztikus formába került, hogy már az évekkel ezelőtti, karrierje legjobb időszakbeli önmagát idézte. Sorra játszotta a jobbnál jobb mérkőzéseket, rendre hozta a 10-10 lepattanó és pont fölötti átlagot, elsöprő lendülettel játszott, a védekezése ligaelit szinten volt. Aztán közbeszólt egy makacs térd sérülés, a csapat kénytelen volt nélkülözni Martint, ami nagyon meglátszott az eredményeken és a mutatott játékon egyaránt, a konferencia második helyéért küzdő csapatból néhány meccs alatt átvállaltottunk a rájátszásért harcoló együttesbe a kiválása után. Ebből is látszik mennyire fontos eleme Kenyon a csapatnak. Az alapszakasz végére felépült, így a rájátszásban is pályára léphetett, de sajnos nem tudta azt a lendületes játékot hozni, mint korábban, talán hiba volt siettetni a visszatérését. Nagyon fontos a jelenléte a többiek számára, most sérülten is minden meccsen ott van az oldalvonal mellett a többiekkel, és gyakran jobban pörög, mint a pályán lévő társai. Ha már az év sportolójára lehet voksolni, akkor Kenyon is nagyon megérdemli a szavazataitokat, hiszen fantasztikusan játszott az év elején és most sérülten is azért küzd, hogy minél előbb újra a pályáról segíthesse győzelemhez a csapatát!

Drew Moor (Colorado Rapids)

Moor a Rapids védelem meghatározó alakja volt a 2010es szezonban. Mindent elmond fontosságáról, hogy a szezon minden egyes percét a pályán töltötte, vagyis az összes meccset végig játszotta az alapszakaszban és a rájátszásban egyaránt, tehát az idény mind a 3060 minutumát lejátszotta. Egészen döbbenetes sportteljesítmény, mindez kiváló védőmunkával párosult, akár középhátvédként, akár bal oldali védőként is nyugodt szívvel bevethető volt bármikor. Rendre biztos pont volt a hátsó alakzatunkban, számtalan nagy mentése volt a csatárok elől vagy a kapu torkából és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az év teljes hosszában az alapszakasz kezdetétől a rájátszás legvégéig. Egyetlen gólt szerzett a szezonban, amikor a Columbus elleni hazai alapszakasz meccs hajrájában egy fantasztikus győztes gólt fejelt. Moor kiváló évet zárt, így nem is lehetett kérdéses a jelölése, és az esztendő legnagyobb sikerét végrehajtó csapatunk emblematikus figurájaként számíthat a szavazatokra.

Brendan Mundorf (Denver Outlaws)

Mundorf ebben az évben is az Outlaws legeredményesebb játékosa tudott lenni, miután az alapszakaszbeli 11 fellépése során 38 pontot szorgoskodott össze, 22-t találat, 16-ot assziszt formájában. Bravúros teljesítménye révén mindössze három ponttal maradt le az egész MLL pontlistájának dobogójáról, így be kellett érnie a negyedik hellyel. A nyáron tagja volt a manchesteri világbajnokságon aranyérmet nyerő amerikai válogatottnak, sőt, egyenesen a csapat legeredményesebb játékosa lett 27 ponttal, hiszen a VB hét találkozóján 17 gólt vágott, így természetesen a torna All-Star csapatába is beválasztották. Azonban idén sem tudta bajnoki címhez vezetni az Outlaws seregét, így ismét be kellett érnünk egy elődöntővel, de talán jövőre már végre sikerült a hőn áhított bravúr, feljutni a bajnokság tetejére. Mundorf kétségtelenül városunk elsőszámú lacrosse-osa, aki nem csak csapata, de az Egyesült Államok válogatottját is képes volt vezetni, és Denver idei legnagyobb nemzetközi sikerét elérve, újdonsült világbajnokként várhat minél több szavazatot.

Kyle Orton (Denver Broncos)

Két irányító is érkezett a nyáron a csapathoz, mindkettő fiatal, egykori első körös draft pick volt, de Orton-t ez úgy tűnik, hogy kicsit se zavarta meg, és még a tavalyi bravúros évét is felül tudja múlni az aktuálisan futó NFL-szezonban. Az őszi remek játékával pedig tökéletesen meghálálja a bizalmat, amikor sokak elképedésére a Broncos az új szerződéssel a liga egyik legjobban kereső irányítójává tette a nemrég még kételyekkel fogadott játékost, aki azóta egyre inkább elnyeri valamennyi a Broncos-drukker szimpátiáját. Mindössze 10 meccs kellett neki a 3 000 passzolt yard eléréséhez, és az első tíz forduló alatt 17 TD-t dobott a mindössze 6 interception mellé, igaz volt még 2 elvesztett fumble is. Rendre jól találja meg az elkapóit, pedig sokan nem tartották túl nagyra a WR sort. Hiába a gyengélkedő, lassan összeálló támadófal, a halvány - bár már javulgató - futójáték és a sokszor rossz play calling, ő kitartóan hozza a jó passzokat és néha futva is megoldja a problémás helyzeteket. Idei karakteres teljesítménye azt hiszem, végleg elhallgattathatta az őt bíráló hangokat, egyúttal pedig tényleg a város igazi egyéniségei közé emelkedett, szóval bátran szavazzatok Ortonra!

Jamie Shewchuk (Colorado Mammoth)

Shewchuk pályafutása legeredményesebb szezonját zárta idén a ligautolsó Mammoth-ban, s mi több, 31 góljával és 66 pontjával egyaránt a csapat legjobb játékosa lett, ráadásul még a szerzett labdák terén is a legjobbnak bizonyult, a maga 83 darabjával. Egyeduralma részben komoly kritika a többiek felé, hogy mások nem tudták tartani vele a lépést, és gyakorlatilag a gárda rutinos meghatározó emberei közül egyedül ő tudott olyan teljesítménnyel előállni, amit joggal követeltünk volna meg többektől is. Számtalan fontos gólt szerzett, de társai támogatásának hiányában képtelen volt megvalósítani a csapat céljait, viszont minden elismerést megérdemel, hogy megpróbált a franchise player Prout egyfajta utódja lenni, de legalábbis a hadvezér távollétében igyekezett vállára venni a fiatal társaságot, több-kevesebb sikerrel. A történelmi gyenge szereplés évében először fordult elő a csapattal az a csúfság, hogy egyetlen játékosunk sem volt a top20-ban az NLL év végi pontlistáján, de Shewchuk nem sokkal maradt el ettől, és a 22. helyen végzett. Ha a szebb múlttal rendelkező lacrosse csapatunk számára 2010 pocsékul is sikerült, Shewchuk teljesítménye miatt akkor sem nem érheti szó a ház elejét, és büszkén lehet tagja listánkon az év húsz legjobb denveri sportolójának.

Paul Stastny (Colorado Avalanche)

Joe Sakic visszavonulásával komoly teher került a vállára. Neki kellett az újjáépülő, ifjú titánokból álló csapat vezéregyéniségévé válnia, de szerencsére nem roppant össze, ezzel a komoly tehertétellel is meg tudott felelni az elvárásoknak. A tavalyi szezont 79 ponttal zárva, házi pontkirályként vezette rájátszásba a gárdát. Senkit nem ért meglepetésként, hogy ezután az amerikai válogatott olimpiai keretébe is meghívót kapott, képviselve ezáltal az egyesület színeit. Az ötkarikás játékokon sem vallott szégyent, gólt lőtt, asszisztokat osztott ki, így 3 ponttal vette ki részét a Team USA meneteléséből, mely végül ezüstéremmel fejezte be a tornát. Paul idén sem lankad, az első sorunk vezéreként már 22 egységet szerzett, s minden eddiginél jobban szeretné megdönteni egyéni rekordját. Egészen egyedüli játékintelligenciával van megáldva, egyre lazábban képes rendre a pontlista élmezőnyében tanyázni. Jól szemlélteti játéka fontosságát, hogy amikor csupán csonka szezont tudott futni, pocsékul játszott az együttes, korán távol kerülve a szaggatott vonaltól. Komoly játéktudása, rendkívül szimpatikus szerénységgel párosul, talán a liga egyik legalábecsültebb pontgyárosa, de ha máshol nem, legalább a denveri szurkolók körében értékeljük nagyra a teljesítményét a voksainkkal!

Chris Stewart (Colorado Avalanche)

Egészen hihetetlen fejlődési ívet mutat. Két évvel ezelőtt, még az AHL színvonala is erősnek bizonyult számára, a felrendelésének hatására viszont megtáltosodott. Egyre inkább megtalálta a közös nevezőt Sacco mesterrel is, aki fokról-fokra mind jobban ráérzett arra, mit kell játszatni a tiszteletet parancsoló fizikai adotsságokkal rendelkező támadóval. Chris 2010-ben megszerezte első mesterhármasát a Blues ellen, amit előtte utoljára az Avs színeiben Milan Hejduk hajtott végre, közel három évvel korábban. Azóta nemrégiben született egy újabb tőle, az ősszel Flames ellen. Stewart lendületes játékával csodás gólok sorát lőtte, 28 találattal az együttes legeredményesebb játékosa lett az elmúlt szezonban, míg 64 pontjával Stastny mögött a 2. helyen végzett. A nyáron pedig még tovább fejlesztette magát, eddig 23 találkozón 25 egységet gyűjtött össze, ebből 11 gól, amellyel vezeti a csapaton belüli rangsort. Ha lendületbe jön, egyszerűen megállíthatatlan, az ellenfelek lepattannak róla, ragyogóan finom csuklójának köszönhetően pedig bárhonnan képes betalálni. A sportág rengeteg szerelmesének lesz a kedvence, mivel a játék minden vonzó elemét demonstrálni tudja: ütközik, gólt lő távolról, eredményes kiugrásból, verekszik. Játékában gyakran magában hordozza a Gordie Howe-tripla esélyét - azaz, amikor egy játékos egy mérkőzés alatt gólt lő, asszisztot ad, illetve ezen felül verekedésre is vállalkozik. Stewie neve mellett eddig hármat lehetett feljegyezni. Mára nem túlzás azt állítani, hogy a liga egyik legjobb erőcsatára, és az Avs seregének nélkülözhetetlen figurája lett.

Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)

Tulo még ha nem is tudta kielégíteni az előzetes célkitűzését, az MVP címet, nem lehet elégedetlen magával az idei esztendőt követően Szokásához híven lassan kezdte a szezont, az első hazafutására is több hetet kellett várni, de még így is karrierje legjobb első két havi teljesítményét nyújtotta 2010ben. Június közepén viszont beütött a krach és szertefoszlottak az MVP remények, amikor eltörött a csuklója és másfél hónapot ki kellett hagynia emiatt. Beszavazták őt az All Starra így karrierje első jelölését megszerezte, de a gálán nem tudott pályára lépni a sérülése okán. Visszatérte után fokozatosan egyre jobb formát kapott le, az elég jó augusztus után pedig szeptemberben olyan teljesítményt nyújtott, amire nincsenek szavak. 80 éve nem tudott egy játékos hasonló produkciót végrehajtani egy hónapban, mint ő a szezon utolsó teljes havában produkált, minden lehetséges klubcsúcsot megdöntött, amikor a havi teljesítménye 15 HR és 40 RBI volt. A nagyszerű befejezés pedig az év végi díjátadókon is elég sokat számított, mivel a Gold Glove és a Silver Slugger díjat is elhódíthatta, mindkettőt most szerezte meg először a karrierjében. Nagyon jól dolgozott védekezésben is, az egész mezőny legaktívabb shortstopja volt és elképesztően látványos megoldásokat láthattunk tőle, az ütő teljesítményére szintén nem panaszkodhattunk, 27 hazafutás és összesen 95 pontszerzés, amely számok a másfél hónap kihagyást tekintve még inkább lenyűgözőek. Ráadásul az MVP választás ötödik helyére is oda tudott érni közvetlenül a legjobbak mögé, ez pedig a sérülése fényében ugyancsak hatalmas teljesítmény volt. Tulo nemrég az offszezonban bebizonyította, hogy mindenképpen Denverben képzeli el a jövőjét és egészen 2020ig meghosszabbította szerződését a Rockiesnál, a denveri sport igazi arca, szóval még sok-sok alkalommal szavazhatunk rá ilyen év végi választásokon, de elsőként most van szüksége Tulonak a voksainkra.

Drew Westervelt (Denver Outlaws)

Westervelt sem sokkal maradt el Mundorf nagyszerű termelésétől, és 32 pontjával a csapat második legjobbja volt az ezévi bajnokságban, és top10-es helyen végzett a liga kanadai táblázatán. Eközben 18 gólt és 11 asszisztot szerzett, s három két pontot érő távoli találatával az egész Outlaws legjobb nehéztüzérének bizonyult. Jelölttársával együtt jelen volt a VB-n, és 12 gólt vágott az amerikai válogatott színeiben, ezzel a csapat negyedik legjobb góllövőjének bizonyult az angliai viadalon. Westervelt szintén nagy erőket mozgosított ebben az évadban a minél jobb szereplés érdekében, de az elődöntőben ő is kevésnek bizonyult. A szezon nagy részében lehetett számítani rá, végig kiegyensúlyozottan teljesített, nagy formában szállította a pontokat, a VB-n szintén meghatározó tagja volt a bajnok USA együttesének, így a denveri színekért tett erőfeszítéseit illene a szavazatainkkal honorálnunk.

D.J. Williams (Denver Broncos)

Már hosszú évek óta a denveri védelem egyik oszlopa, igazi vezér, aki csendes, inkább csak a tettei beszélnek helyette. Tény, hogy az ittas vezetés miatti letartóztatása nem tett jót a hírnevének, de az is tény, hogy a játékán ez nem látszik meg, tovább lépett az egyszeri balul elsülő pillanaton, és a nem túl sportszerű magatartása után is összeszedte magát, azóta is megalkuvást nem türő módon teljesít a linebacker. Top 20-ban van idén is a szerelések terén (79 tackle 10 meccs alatt) és vezeti csapatát 3,5 sack-el, utóbbi egy ILB-től elég szép teljesítmény, ráadásul egy darabig az NFL egyetlen játékosa volt, aki mind a szerelések, mind az irányítóledöntések terén a legjobb a saját egyesületén belül. Nincs könnyű dolga, hiszen folyamatosan változik mellette a LB-sor, amiből menet közben két meghatározó ember is kidőlt hosszabb időre, mégis rendre sikerül összefognia az egységet, és ez a csapatrész még a sok sérülés ellenére is meglepően jól teljesít. Az elmúlt szezonokbeli sorozatos, kiegyensúlyozott teljesítménye ellenére sem lehetett még ott egyetlen Pro Bowl-on (és nem valószínű, hogy idén másként lesz), így nyugodtan a liga egyik legalulértékeltebb linebackerének tekinthetjük, de házon belül mindenképpen elismerésre méltó a teljesítménye, szóval rá is becsülettel gyűjtögessük a voksokat!

Az NFL 13. játékhetén a Denver Broncos együttese Kansas Citybe utazik, amivel egy 3 meccses idegenbeli sorozatot kezd meg. Ez az amerikaifociban viszonylag hosszú szériának tekinthető, de sajnos a mi szempontunkból ennek más semmi jelentőssége nincs.



















Ha ugyanis valaki még reménykedett valamiben, annak a Rams elleni vereség minden bizonnyal meg hozta az eszét. Pedig jó meccs volt, jól kezdtünk, Orton megint szenzációsan játszott, csak hát megint volt egy hosszú üresjátat, aminek köszönhetően elhúztak tőlünk. A 4. negyedben egy hajszálon múlt a csoda, hogy 20 pontos hátrányt sikerüljön ledolgozni, azonban - és ez az egész szezonunkat jól jellemzi - végül amikor már nyerő helyzetben érezhettük magunkat, mégse jött össze. Kár érte. Viszont ahelyett, hogy cinikusan és reménytelenül ostoroznám a csapatot, ezúttal csak a jó dolgokat emelem ki. /*Hosszú azért nem lesz a lista.*/ Szóval Brandon Lloyd továbbra is vezeti a ligát elkapott yardokban, ráadásul már 9 TD-nél jár, amivel összességében az előkelő 3. helyet foglalja el. Mindemellett, múlt heti pazar, akarom mondani szokásos teljesítményének köszönhetően Kyle Orton megelőzte a KÖCSÖGöt a passzolt yardokat összesítő listán. Jelenleg 8 yard az előnye, de az első négy (rajtuk kívül még Manning és Brees) 50 yardon belül van. Playoffra már nincs esélyünk, de irányítónknak még meglehet a történelmi tett, hogy a szezon legjobb passzolója legyen a passzolt yardok tekintetében, továbbá az 5000-es álomhatárt ostromolja, és akár Dan Marino megdönthetetlennek hitt rekordját is átadhatja a múltnak. Ehhez azért egy kicsit bele kéne még húznia a végére, szurkoljunk neki!

Ha már a meccset megelőző időszakról van szó, kérdésessé vált JMD pozíciója. Pat Bowlen először megerősítette őt helyzetében, ám később olyan hír látott napvilágot, hogy a tulajonos a hátralévő 5 fordulóban fejlődést szeretne látni. Lefordítva McDummy az állásáért harcolva vezeti hadba dicső seregünket. Kiderül, hogy a játékosok mennyire akarják, hogy maradjon, bár a keretből nem nézném ki, hogy dierekt leadjuk a meccseket, és nem is lenne szép, ha ezt tennénk. Majd a szezon végén kiederül, hogy ki marad és ki megy.

Vasárnap pedig kiderül mi vár ránk az Arrowhead stadionban. Ez a liga leghangosabb pályája, a szurkolók sokszor sikeresen megzavarják az ellenfél támadóit, jelentős előnyt biztosítva ezzel saját csapatuknak, és óriási hangulatot adnak magának a meccsnek. Egy néhány éves 'nfl top ten'-ben meg is választották az 5. legnagyobb home field advantage-nek (a Denver Broncos régi otthona, a Mile High Stadium a 2. lett ezen a listán). Ez a hazai pályás előny is közrejátszik abban, hogy bizony finoman szólva is nem nyerni járunk oda.

Most pedig a bosszúvágy is fűteni fogja a csapatot és a szurkolókat, pár hete ugyanis szó szerint kiütöttük őket az 1. félidőben. A garbagetimeban aztán, amikor a meccs már eldőlt és nem koncentráltunk annyira, sikerült valamit kozmetikázniuk az eredményen, annyit azonban nem, hogy Todd Haley vezetőedzőnek megjöjjön a kedve a kézfogáshoz, úgyhogy gratuláció képpen inkább csak bemutatott McDanielsnek. Ezt a forgató könyvet szívesen elfogadnám most vasárnap is. :)

Arra azonban nem fogadnék, hogy megismétlődik a jelenet. És nem azért mert Haley azóta elnézést kért JMD-től, hanem mert nem hinném, hogy még egyszer akkora verésbe futnának bele. Akkor két hetünk volt felkészülni a meccsre, most csak egy, és két vereség után utazunk a KC erődítményébe, amit mint feljebb bemutattam, kis híján lehetetlen bevenni. A főnökök ráadásul a rájátszásért és a divízió győzelemért küzdenek, és az AFC Westből továbbra is ők állnak legjobban. Nem engedhetnek meg maguknak még egy vereséget tőlünk.

A történelmük és a keretük ez alatt a 3 hét alatt nem változott semmit, ezért nem is mutatnám be őket újra. A jelenlegi kerethez azonban egy kicsit mégis visszakanyarodnék. Továbbra is Jamal Charles és Thomas Jones a két futójuk, és továbbra is Matt Cassel dobálja a lasztit (mitöbb meglehetősen pontosan), azonban legutóbb méltatlanul kihagytam a sorból Dwayne Bowe-t, a KC legeredményesebb elkapóját. Idén nagyon egymásra találtak Cassellel, amit a 14 TD és 885 elkapott yard bizonyít. Előbbivel vezeti a ligát, utóbbi az 5. helyre elég neki. Nem mellesleg némi túlzással legutóbb bohócot csinált Champ Baileyből. Ez viszont egy másik olyan dolog, ami nem fog megismétlődni. Egyszer volt Budán kutyavásár.

Múlt alkalommal a rivalizálás kapcsán megemlítettem, hogy John Elway 8 negyedik negyedes fordítással keserítette pályafutása során a főnököket. Nos, nem csak nekünk volt legenás irányítónk. Joe Montana 1994ben utolsó évében, amikor már a KC-t erősítette, emlékezetes comebacket vezetett ellenünk, csak hogy megmutassák, ők is tudnak olyat. A meccs a 7. játékhét hétfőesti rangadója volt a Mile High Stadium-ban. Mindkét csapat rossz előjelelekkel várta a találkozót, mi 4 vereség után tudtunk először nyerni, így 1-4-gyel álltunk, ők pedig hiába kezdtek 3 győzelemmel, az összecsapást megelőző 2 fellépésük alkalmával még TD-t sem tudtak szerezni. A Rams hazai pályán nullázta le őket, majd egy nagyon fontos csoport rangadót vesztettek a később a Super Bowlig menetelő Chargers ellen. A két Hall of Famer irányító csatájában (John Elway 18/29 263 yard 2TD 0INT 114,6 passer rating, míg Joe Montana, 34/54 393 yard 3TD 1INT 95,7 passer rating) a 4. negyedben a 49ers-szel négy Super Bowl-t nyerő QB végül megfordította a meccset és 31-28-ra nyertek. Hogy a végén pozitív kicsengése legyen, később idegenben egy szintén nagyon kiélezett meccsen, hosszabbításban 20-17-re mi nyertünk. A szezont viszont úgy fejeztük be, ahogy elkezdtük (3 vereséggel), ők pedig 9-7-es mérleggel becsusszantak a Playoffba.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Andre Goodman	CB	csípő	DNP	DNP	DNP	OUT
Demaryius Thomas	WR	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Darcel McBath	S	quadricep	DNP	Limited	DNP	OUT
Brian Dawkins	S	térd	DNP	DNP	DNP	OUT

Kansas City Chiefs
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Jackie Bates	CB	térd	DNP	DNP	DNP	OUT
Brandon Flowers	CB	hamstring	Limited	Limited	Limited	questionable
Ryan Lija	OG	lábfej	Limtied	Limited	Full	probable
John McGraw	S	fej	Full	Full	Full	probable
Kendrick Lewis	CB	boka	-	Limited	Limited	probable

A secondarynk szokásosan tartalékos lesz ismételten. McBath legalább annyira sérülékeny, mint amennyire tehetséges, Goodman nem is emlékszem mikor játszott le két egymást követő meccsen utoljára, lesz itt munka az offseasonban...

Az előző meccsünkből kiindulva, ha ismét sikerül semlegesíteni a Chiefs futójátékát, akár még esélyünk is lehetne, de az Arrowheadben semmit se lehet biztosra venni, sokan elvéreztek már ott. (És a Cassel-Bowe párost se feledjük!) Mi viszont szurkoljunk a Broncosnak, és szurkolunk az Orton-Lloyd párosnak, hogy folytatódjon a remek szezonjuk, és hogy ezt a liga is észrevegye és elismerje őket. (ProBowl, Offensive player of the year, <leseíromhogymi>/*főleg, h arra úgy sincs esély PO nélkül. És ez nem Bronco üldözés, tavalyelőtt Breesnek, tavaly CJ2K-nak se volt elég, hozzá a nagyszerű egyéni teljesítmény a csapat sikere nélkül*/). Hajrá Broncos!

A Denver Broncos (3-7) a 12. héten a St. Louis Rams (4-6) csapatát fogadta az INVESCO Field @ Mile High Stadium gyepén.


Elég rossz előjelekkel vágtunk neki a csapat a meccsnek, mivel szombaton felreppent, hogy a csapat a pár évvel ezelőtti Patriots-os videózáshoz hasonló „bűncselekményt” követett el. Kiderült ugyanis, hogy a csapat egyik (azóta elbocsátott) alkalmazottja videót készített a San Francisco 49ers londoni edzéséről. Az NFL is vizsgálódott az ügyben és végül az lett a hivatalos álláspont, hogy bár a videó valóban elkészült, de annak elkészítésére a csapatnál senki se adott utasítást, valamint a bizonyítékok szerint se Josh McDaniels, se másik edző azt a felvételt nem látta. Végül JMD és a franchise is 50-50 000 dollár büntetést kapott, mivel későn jelentették a ligának az esetet, csak pár nappal az után, hogy tudomást szereztek a felvétel létezéséről. Egy hivatalos sajtótájékoztatón ismertették ezeket a tényeket, amin részt vett JMD mellett a Broncos vezetése és egy telefonos kapcsolat segítségével az NFL egyik illetékese is.

Sajnos sérülés fronton se állt rózsásan a csapat, előző héten szerzett sérüléseik miatt kimaradt a keretből Darcel McBath és Demaryius Thomas is, valamint a régóta sérült Andre Goodman-re se lehetett számítani ezúttal sem. Rajtuk kívül kimaradt még a 3rd QB Brady Quinn, Laurence Maroney, Eric Olsen, Stanley Daniels és David Veikune. Örömteli hír volt azonban, hogy hosszú kihagyás után ismét pályára tudott lépni Robert Ayers és ha már ott volt, egyből a kezdőbe került. Egy kis pikantériája volt még a meccsnek, ugyanis tavaly tavasszal a mostani Rams HC, Steve Spagnuolo is esélyes volt a Broncos vezetőedzői posztjára, de mivel az ő akkori csapata, a Giants, ahol DC volt, akkor még a rájátszásban volt érdekelt és Pat Bowlen nem akart sokat várni, ezért inkább Josh McDaniels-t válaszotta, aki más szempontok alapján is jobb választásnak tűnhetett.

A Broncos nyerte a feldobást és egy touchback után el is indíthatták az első drive-ot:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
FB: Spencer Larsen
WR: Jabar Gaffney, Eddie Royal
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Három sikeres Orton-passz nyitotta a meccset, 11, 14 és 18 yard-ot értek, sorban Larsen, Lloyd és Moreno voltak a célpontok, az első sikertelen play így a Rams 37-es vonaláról jött 1&10-nél, amikor rossz lett a QB újabb kísérlete. Nem torpant meg azonban a támadás, Moreno futott 16 yard-ot és hozta a következő 1st down-t. Bejött helyette a backup RB Lance Ball és ő is hozott gyorsan egy 1st down-t, 17 yard-os nyargalása után 1&goal jött a 4 yard-ról. Jött vissza a pályára Knowshon Moreno és gyorsan meg is szerezte csapata első pontjait egy szép futással -> 7-0.




















Egy 39 yard-os Danny Amendola kickoff return után nem éppen a legjobb helyzetben kezdhette meg a védelem a munkáját ezen az estén.

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Robert Ayers, Mario Haggan
ILB: DJ Williams, Joe Mays
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Azt lehetett sejteni, hogy a védelem ezúttal is főleg a futások ellen fog készülni, mivel a vendégeknél játszik a liga egyik legjobb futója, a robosztus, de mégis gyors Steven Jackson. Az első drive után úgy tűnt, hogy elég jól sikerült a felkészülés, hiszen SJ két futásból csak 4 yard-ot tudott elérni, passzra kényszerítve az újonc QB-t, Sam Bradford-ot, az ő passza pedig Champ Bailey hathatós közreműködésének hála sikertelen lett. Saját 20-as vonaláról indulhatott a hazai támadó alakulat ismét. Royal end-around futása egy jókor hívott, jól sikerült play lett, 20 yard-ot hozott vele, majd két play-el később Gronkowski elkapása még egy 1std down-t termelt, ami után Moreno két futással hozzátett még egyet. 1&10 jött a Rams 35-ös vonaláról, de Orton első két passz kísérlete sikertelen lett, így a 3&10-re elért 4 yard-os Graham elkapás csak arra volt elég, hogy Matt Prater-nek kisebb távolságból kelljen FG-t rúgnia és ő nem is hibázott 49-ről -> 10-0. Jöhetett egy újabb drive-ra a Rams és Amendola 13 yard-os elkapása egyből hozta is nekik az első 1st down-t a meccsen. Ezen felbuzdulva két play-el később csináltak még egyet, majd hárommal ezután egy újabbat. Az újabb 1&10 már a Broncos 44-es vonaláról jött, de három play-ből csak 9-et tudtak haladni, ám úgy döntöttek a vendégek, hogy nekimennek a 4&1-nek, ami SJ-el a soraikban egyáltalán nem meglepő döntés. Meg is oldotta, bár nem sokon múlott, de az 1&10 meglett a 34-es vonalnál. Újabb futás jött, de azt Mays nagyon szépen megfogta -2 yard-on, viszont a következő play-nél a bemondóknak nagy gondokat okozó TE-t, Michael Hoomanawanui-t senki se tudta megakadályozni, hogy egy 36 yard-os TD-t csináljon, lepattantak róla páran -> 10-7. 1:32 volt még vissza az első negyedből, ebbe még belefért két Moreno-futás, ami 11 yard-ot ért összesen, valamint egy 16 yard-os Lloyd-elkapás is. Az első negyed után az eredmény -> 10-7.

Saját 47-es vonaláról folytathatta a támadást az irányváltás után a denveri csapat, Moreno rövid futása után Gaffney csinált egy szép elkapást, ami 28 yard-os gain-t jelentett. Sajnos azonban hiába járt már ekkor a Rams 24-es vonalán a Broncos, három play kevés volt a tovább haladáshoz, csak 2 yard-os sikerült hozni, de legalább Matt Prater ismét magabiztosan berúgta a 40 yard-os FG-t -> 13-7. A Rams, ahogy korábban a Broncos tette, egy end-around-al nyitott a támadást, Amendola volt a „tettes” és neki még jobban is sikerült, 30 yard megtétele után, pont a félpályánál, tudtuk csak megállítani. Később három 3rd down-t is megoldottak a vendégek, egy 3&3-at egy 11 yard-os, egy 3&9-et egy 12 yard-os (Nate Jones…), majd egy 3&6ot egy 14 yard-os elkapással, utóbbi majdnem TD lett, de challenge-el se kapta meg Steve Spagnuolo HC csapata, az elkapó sípcsontja túl korán ért le. Bár az első két próbálkozást a védelem még meg tudta fogni, de mikor harmadikra passz jött és DJ-nek kellett volna egy TE-t megfogni pass rush nélkül, akkor elkerülhetetlenné vált a TD, Billy Bajema volt az elkapó, ezzel átvette a vezetést a vendég csapat -> 13-14.

Orton két rossz passza nyitotta a következő Broncos drive-ot, aminek hamar vége is lett, mivel a harmadik, ezúttal már sikeres, passz csak 9 yard-ot ért. Colquitt először nem indította el időben a play-t, ám utána 52 yard-ot rúgott, igaz, hogy abból Amendola 10-et visszahozott a csapatának. A 29-ről indult a Rams, a második play után, ami egy 45 yard-os Alexander-elkapás volt, már a Broncos 26-os vonalán voltak, ahonnan a második play-el beértek az endzone-ba, Bajema szerezte ismét a TD-t, a védelem nagyon elnézte a kicsit trükkös play-t, de nem nagyon lehet rá mentségük, mert teljesen ugyanezt a trükköt megcsinálták egy héttel korábban is. Josh Brown adott egy kis segítséget a Broncos-nak, mivel az extra point-nál a jobb oldali oszlopot találta el -> 13-20. A támadók sajnos nem sokat tettek a következő akciónál se, hogy segítsék az egyre jobban fáradó védelem helyzetét, két rossz passz után egy C.J. Ah You sack 3&out-ra zárta a drive-ot, Colquitt 51-7 yard-os punt-ja után saját 40-éről támadhatott a St. Louis. Egy 18 yard-os passzal kezdték a drive-ot a vendégek, majd a 2-minute-warning után egy 16 yard-ossal folytatták. Később egy büntetés miatt 1&15 jött, de azt egy Cox pass interference miatt nem kellett megoldaniuk. 1&10 következett a Broncos 16 yard-járól, de onnan már csak 6 yard-ot tudtak megtenni, jött Josh Brown és 28-ról berúgta a FG-t -> 13-23. 0:58 maradt egy esetleges válaszra, de abból nem lett semmi, Royal-nak ugyanis a kickoff return végén kiperdült a kezei közül a labda, természetesen egy Rams-játékoshoz. A videóbíró és a főbíró megnézte az esetet és bár 99%-ig biztos, hogy előbb volt lent a földön, mint hogy a labda kiperdült volna, de a sok játékostól nem látszott tisztán a helyzet, így megdönthetetlen bizonyíték hiányában a Rams megtarthatta a labdát. Ők egy rövid futás, majd egy 0 yard-os Haggan-sack után egy rossz passzal rövidre zárták a drive-ot, aminek a végén egy 37 yard-os FG-al Brown tovább növelte az előnyt -> 13-26. A félidőből még megmaradt 0:14 egy 21 yard-os Royal-visszahordással és egy 12 yard-os Buckhalter-futással le is pergett, így a félidő végén az eredmény -> 13-26.


A második félidőt a vendégek kezdhették és bár az első play egyből 1st down-t hozott (12 yard-os Fells elkapással), de egy büntetésnek és egy szép Mays védekezésnek hála előrébb már nem jutottak. Donnie Jones punt-ja után a 22-ről támadhatott volna a Broncos, de Cox 10 yard-os büntetése miatt csak a 12-ről tehették valójában.
Moreno -2 yard-os futása után Gaffney 12 yard-os elkapása már 1st down-t ért. Újra Moreno futott és ezúttal ugyan tudott is haladni, már 9 yard is megvolt, amikor odaért a Rams sztár safety-je, O.J. Atogwe, aki nem csak, hogy szerelte, de a labdától is megszabadította a denveri futót. Nagy szerencséje is volt a vendégeknek, mivel a tojáslabda pont úgy pattant a vonal mellett, hogy az épp arra járó Rams-játékos meg tudja fogni és így a támadás joga a St. louis-i csapatra szállt. Vissza kellett jönni a védelemnek és a fejekben kissé megjelenő káoszt SJ gyorsan kihasználta a meccs addigi leghosszabb futásához, 20 yard után tudták csak megállítani. Maradt 11 yard, ebből SJ két futásával gyorsan hoztak további 10-et, majd 1&goal-nál Bradford rossz passza után 2&goal-nál a backup RB befutott az endzone-ba, újabb Rams TD-t szerezve -> 13-33.

Eddigre az egyébként se teltházas INVESCO lelátói már eléggé foghíjasak voltak, így nem túl jó hangulatban indult a következő Broncos-drive. Nem indult rosszul, hiszen Moreno 31 yard-os elkapásával már a saját 47-es vonalán járt a Broncos, majd onnan Ball két hosszabb futásával a Rams 36-os vonaláig is sikerült eljutni, de onnan már csak vissza ment a drive, először egy -3 yard-os Ball futás, majd egy -2 yard-os Royal elkapással. Moreno csinált még egy elkapást, ami nem hozott yard-ot és kicsit meglepő módon 41-ről nem az 59 yard-os FG-t próbálta meg a csapat (ilyen hosszút idén már berúgott Prater), hanem egy punt-al visszaadták a vendégeknek a labdát. 5:01 volt vissza még a negyedből, Bradford pedig tett róla, hogy ennek a nagy részét a Rams támadása pörgesse le. Először egy 2&8-at oldott meg egy 17 yard-os passzal, majd egy 3&8-at egy 23 yard-ossal (mindkettőnél Nate Jones volt a védő). Három play-el később egy 3&8-at is majdnem megoldott, de DJ tett róla, hogy csak 7 yard legyen, FG-ra kényszerítve a St. Louis-t. Brown-nak 45-ről kellett próbálkoznia, de elvétette az irányzékot, jobbra mellé rúgta az oszlopoknak. Saját 35-ös vonalán kapta vissza a labdát a Broncos 0:55-nél, még két play-t csináltak, egy 19 yard-os Gaffney-elkapást és egy 5 yard-os Moreno futást. A harmadik negyed után az eredmény -> 13-33.

A Rams 41-éről folytathatta a játékot a Broncos és gyorsan meg is lepték a vendégek védelmét, Brandon Lloyd kapott egy szép passzot Orton-tól és meg se állt vele az endzone-ig -> 20-33. Két támadásnyi hátrányban lépett újra pályára a denveri védelem. 2&5 jött hamarosan, aminél Bradford 14 yard-os passzot dobott Gibson-nak, ráadásul Fields túl nagyot ütközött az ifjú irányítóval, amiért 15 yard-os büntetéssel sújtották a bírók a hazai csapatot. A Denver 41-éről folytatódott a Rams-akció, két játékkal később pedig már a 10-ről, SJ 7 yard-os futása és Bradford 24 yard-os passza után. Onnan azonban már csak 2 yard-ot tudtak előre haladni a vendégek egy SJ futással, ez után Vickerson 0 yard-os sack-je és egy rossz passz jött. Érkezett ismét Brown és 26-ról már nem hibázott -> 20-36. Jött két gyors 3&out a csapatoktól, majd 7:59-nél a félpályánál kapta a labdát a Broncos. Egy 7 yard-os sack úgy tűnt, hogy megfogja a nagyon jó helyről induló drive-ot, de egy 24 yard-os Royal-elkapás 3&17-nél kihúzta a csávából a csapatot. Eddie Royal ettől annyira belejött, hogy csinált még gyorsan két elkapást, az első egy 17 yard-os volt, a második, egy 16 yard-os, pedig már TD-t ért. Mivel a 16 pont két támadással csak 2-point conversion-kkel volt megoldható, ezért újra támadáshoz állt fel a csapat és Orton meg is találta Gaffney-t az endzone-ban, de a WR nem tudta megfogni a labdát -> 26-36.

4:50 maradt még, a Rams pedig futásokkal próbálta lepörgetni az órát, ezt két időkéréssel és jó védekezéssel megakadályozta a védelem, Bradford pedig ezúttal a 3&7-et nem tudta megoldani. Jones egy 47 yard-os punt-ot rúgott a Broncos 31-es vonalához, ahonnan egy büntetés miatt 10 yard-ot jöhetett előre a hazai csapat. Orton első passza jó lett Royal-nak, de csak 2 yard-ot ért, utána pedig két rossz átadás következett. Minden mindegy alapon nekimentek Orton-ék a 4&8-nak és ki más, mint Royal oldotta meg ismét a szorult helyzetet egy szép 17 yard-os elkapással. 1&10 után 2&10 jött, aminél az eddig idén kevés lehetőséget kapó újonc, Eric Decker villantott egy nagyot, 38 yard-os elkapása után 1&goal jött a 2 yard-ról. Először Moreno próbált befutni, de -3 yard lett a „jutalma”, ekkor azonban jött az idén már eddig is kiválóan működő Kyle Orton-Brandon Lloyd páros és megcsinálták a TD-t, ami után már XP jött -> 33-36. Onside kick-el próbálkozott a Broncos, az elsőt egy Rams-játékos kiütötte a pályáról, ami szabálytalan, ezért 10 yard-dal előrébb jött a megismételt kickoff. Sajnos a másodikat se sikerült megszerezni, így 2:33-nál a Rams visszakapta a labdát. Természetesen futások jöttek, valamint a Broncos utolsó időkérése és a 2 perces szünet, ami után 3&4-nél SJ futását az egész meccsen kiválóan játszó Joe Mays -3 yard-os megállított Hunter segítségével. A punt-ba David Bruton egy picit bele tudott nyúlni, így az csak 22 yard-ot hozott a vendégeknek, saját 33-as vonaláról futhatott neki a Broncos az egyenlítésnek 1:06-nál. Az első passznál hiába volt kapott egy büntetést a védelem, ugyanis a támadókat is büntették, így csak egy újabb próbálkozást nyert vele a hazai csapat. Másodikra Orton nem indította el a passzot elég gyorsan, így a pár éve 1/2-vel választott Chris Long elkapta a QB-t egy 6 yard-os sack-re. Sajnos ezután se a 2&16, se a 3&16, valamint a 4&16 se lett jó, így egy térdeléssel lezárhatta a meccset a Rams. A végeredmény -> 33-36.






















A végén sikerült egy kis reményt kelteni a kevés ottmaradó szurkolóban, de végül nem jött össze a szép comeback. Sajnos a védelem a meccs nagy részében nem állt a helyzet magaslatán és mire ők és a támadók is észbe kaptak, addigra már késő volt. A futás ellen jól működött a védelem, viszont ennek az lett az ára, hogy Bradford alaposan szétszedte a secondary-t. Tovább tetézi a bajokat, hogy a meccs közben megsérült Brian Dawkins, aki úgy tűnik a Chiefs elleni idegenbeli rangadót mindenképpen kihagyja.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 24/41 sikeres/összes passz, 347 passzolt yard, 3 passzolt TD
Moreno: 12 próbálkozás, 56 futott yard, 1 futott TD, 6 elkapás, 62 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
Lloyd: 4 elkapás, 76 elkapott yard, 2 elkapott TD
Royal: 6 elkapás, 74 elkapott yard, 1 elkapott TD, 4 kickoff return, 18 visszahordott yard AVG, 1 elvesztett fumble
Gaffney: 3 elkapás, 59 elkapott yard
Decker: 2 elkapás, 48 elkapott yard
Prater: 2/2 FG (49 és 40 yard), 3/3 XP
Colquitt: 4 punt, 40.5 yard AVG
Haggan: 3 tackle, 1 sack
Vickerson: 3 tackle, 1 sack
Mays: 6 tackle
J. Williams: 5 tackle

Josh McDaniels véleménye a mérkőzésről:
"Először is azt kell mondjam, hogy nem vágytam volna ilyen odafigyelésre, amely a héten övezett minket a videóbotránnyal kapcsolatban, a büntetést tudomásul vettük, de igyekeztem inkább a következő meccsre, és a munkámra összpontosítani, amenyire tudtam ezek mellett. Tartottunk egy megbeszélést a klubnál a kialakult helyzetről, és én továbbra is bízok a kollégáimban, a játékosokban és az egészség stábban, hogy a legjobb tudásunk szerint végig tudunk harcolni a hátralévő meccseken. Én úgy vélem, hogy ezen a héten is keményen dolgoztunk, de sajnos nem volt túl sok szerecsénk a mérkőzésen. Ráadásul 30-nál több pontot kapva nehéz lenne nyerni, ismét túl nagy nyomás helyeződött a támadóinkra, nem okolhatom őket emiatt, hiszen ők is 30 pont fölé tudták küzdeni magunkat. A vereség ellenére is nagyra értékelem a csapatom vasárnapi erőfeszítéseit, mivel a játékosok egytől egyig keményen harcoltak, és az utolsó pillanatokig megpróbáltak minden tőlük telhetetőt megtenni a siker érdekében, közel is voltunk hozzá, de most ennyi sikerült. Sajnálom, hogy nem tudtunk győzni, ez már sajnos a sokadik alkalom volt ebben a szezonban, hogy hasonlóan szoros küzdelemben végül mi húztuk a rövidebbet. Meg kell próbálni előre nézni, öt meccsünk még mindig van hátra, minél több győzelmet szeretnénk elérni a folytatásban."

A divízióriválisaink közül egyedül az Oakland volt sikertelen az elmúlt hétvégén, miután hozzánk hasonlóan a saját otthonukban szenvedtek vereséget, méghozzá a Miami által 33-17 arányban. Ellenben a másik két nagy ellenfél egyaránt házon kívüli sikerrel nyomul tovább előre az AFC tabelláján: a Kansas City 42-24-re mosta le a Seattle-t, míg a San Diego az Indianapolis otthonában mutatott be egy 36-14 arányú diadalmenetet. A 13. hét igazi rangadókat tartogat a csoportban, hiszen Chiefs-Broncos derbi mellett a Chargers és a Raiders is összecsap egymással előbbi stadionjában.

Az AFC West divízió állása a 12. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 7-4
2. San Diego Chargers 6-5
3. Oakland Raiders 5-6
4. Denver Broncos 3-8

Következik a Chiefs elleni csoportrangadó, lassan a mi számunkra már egyre kevesebb téttel. Úgy tűnik, hogy az edzői stáb elég tanácstalanul áll a gyenge teljesítmények előtt, a játékosok is magukat okolják, de a megoldásra nem nagyon látszik, hogy lenne ötlet.
Ennek ellenére:
Nyerni kell, nincs mese...

Az elmúlt néhány hétben végre történt egy bejegyzésre való akció a Colorado Rockies offszezon eseményei között, így a sok pletyka helyett igazi konkrétumokról is be tudunk számolni. Ráadásul néhány kifejezetten érdekes igazolást is végrehajtott a csapat. Nézzük az idei első offseason reportunkat, mi mindenről lehet eddig beszámolni:






















- A napokban egy szenzációs igazolást jelentett be a csapat, mivel szerződést hosszabbtottunk a Rockies meghatározó játékosával Troy Tulowitzkival. A klasszis shortstop ráadásul hét évvel hosszabbította meg az amúgyis 2013ig élő megállapodását, vagyis az új kontraktus szerint egészen 2020ig Denverben maradhat. Tulo ebben a hét évben összesen 134 millió dollárt kereshet, ami ebben a formában a klub történetének valaha volt második legnagyobb értékű szerződése Helton egykori 141.5M/9yr megállapodása után. Tulo gyakorlatilag egész karrierjére elkötelezte magát hozzánk, a csapat pedig bizonyította, hogy a fiatal meghatározó játékosainkat szeretnénk hosszú időre a keretünkben tudni.

- Megszületett a megállapodás a szabadügyökké váló Jorge De La Rosaval is, bár a hivatalos sajtótájékoztatót még nem tudták megtartani, mivel a játékos Mexikóban tartózkodik és még nem kapott vízumot az USAba, de a héten várhatóan megérkezik, teljesítheti az orvosi vizsgálatokat és valóban megszülethet a megegyezés vele. A balos dobó szerződése alapból két évre szól garantált 21.5 millióért, de 2013ra egy player option, 2014re pedig egy team option érvényes, vagyis az összértéke elérheti a 43 millát optimális esetben. Kicsit tartottunk tőle, hogy nem sikerülhet megegyezni DLRval, mert kb tíz másik csapat versenyre kelt érte a piacon, beleértve a Yankeest, de szerencsére ő minden áron velünk képzelte el a folytatást, és a klub is hajlandó volt mélyre nyúlni a pénztárcában, hogy megtarthassuk.

- Még korábban csináltunk egy tradet az Astrosszal és oda küldtük nekik a 2B Clint Barmest a dobó Felipe Paulinoért. Barmes hét éve szolgálta a Rockiest, de az utóbbi szezonokban nagyon berozsdásodott, tavaly a kezdőből is kiszorult a fiatal vetélytársaival szemben, több játéklehetőséget szeretett volna, így ő maga is más csapatnál képzelte el a folytatást és a klub is mást szánt a posztjára. Sok sikert neki Houstonban! Paulino még fiatal dobó játékos, az elmúlt két évben kezdő volt az Astrosban, de 2009ben 3-11es, tavaly pedig csak 1-9es győzelem-vereség statisztikát ért el csapata gyengesége miatt, és a career ERAja is borzasztó, 5.83as. Meglátjuk mi lesz belőle, a rotationbe csak vészhelyzetben férhet be, de jó eséllyel longmanként számolhatunk vele, és benne van a fejlődés lehetősége.

- Szerződést kötöttünk Matt Daleyvel, de nem is lehetett kérdéses a maradása, még jövőre is aprópénzt fog keresni, 422 ezret. Bízunk benne, hogy a fiatal csere dobó stabilizálni tudja a teljesítményét jövőre és nem lesz olyan hullámzó, mint tavaly volt. Az elmúlt szezonban az első 15 meccséről 0.68as ERAt jegyzett, az utolsó 13ről viszont 9.00st, igaz sérülések is gátolták a kibontakozását, normális helyzetben komoly segítséget nyújthat a végjátékokban.

- Minor szerződést adtunk a következő két rutinos szabadügynök játékosnak: az elkapó Matt Pagnozzi és a dobó Eric Stults. A 28 éves elkapó az elmúlt két évben együtt mindössze 21 meccsen lépett pályára a Cardsban, inkább a Triple-A mezőnyben cirkált és nálunk sem várhat rá más szerep, hacsak nem verekszi be magát major backup catchernek. A bal kezes Stults 2006-09ig a Dodgers kezdő dobója volt, összesítve 8-10 W-Lre és 4.84es ERAra volt képes, majd a tavalyi szezont a japán bajnokságban töltötte és ott is mérsékelt számokat hozott. Egy próbát megér, ha pedig nem tud a Spring Training alatt bekerülni a 25ös rosterbe, akkor vissza igazolhat a Hirosima csapatához.

- A tavalyi szezon közben megszerzett lejáró szerződésű csere dobók maradása egyre valószínűtlenebb, mivel eddig még Octavio Dotellel és Manny Delcarmennel sem tudtunk megállapodni. Pozitívum, hogy ha Dotel más csapathoz aláírna, akkor az egy picket jelentene nekünk az első kompenzációs körben a 2011es draftra.

- Elbocsátottuk szerződéséből a bullpenünk egykori meghatározó alakját a sérült Manuel Corpast. A panamai dobó egykor a csapat magabiztos closere volt, tavaly azonban meglehetősen hullámzó évet csinált, amely egy súlyos könyök sérüléssel fejeződött be, ráadásul Tommy John műtétre van szüksége, ami nagyjából egy-másfél éves felépülési idővel jár. A klub pedig nem kívánta Corpast a 40es keretben tartani a teljes 2011es szezonon át, amikor legkorábban majd csak a 2012es bajnokságban játszhat, így szabadon igazolhatóvá tette őt egy olyan csapatnak, akinek van lehetősége várni a hosszú felépülésére.

- Hozzátettünk öt tehetséges fiatal játékost a 40 fős keretünkhöz, akik jövőre nagy eséllyel legalább a Colorado Springsben játszhatnak. Közülük a legnagyobb tehetség a két ifjú elkapó Jordan Pacheco és Willin Rosario, rájuk jó lesz odafigyelni a farmcsapatnál, mert komoly jövőt jósolnak nekik. A másik három ember mindegyike jobbos dobó, név szerint Bruce Billings, Cory Riordan, Casey Weathers.

- Az offseasonben természetesen továbbra is sok felvetést lehet hallani több irányból, a legbiztosabbnak az tűnik, hogy a Rockies még egy jobbos infieldert és egy megbízható meccs végi relievert szeretne igazolni. De keressük a lehetőséget arra is, hogy az ötös rotationt egy újabb komoly névvel erősítsük meg. Jelenleg túl sok az opció és túl kevés a konkrétum, de reméljük hamarosan sikerülhet végre hajtani a kívánt erősítéseket.

A Colorado Avalanche vezetősége a hét első napjaiban két, némileg váratlan csereüzlet megkötésével kavarta fel az állóvízet, melyek során két rutinosabb fiatal játékossal erősítettük meg az utóbbi időben jónéhány sérüléstől sújtott alakulatunkat. Először is a hétfői napon az újonc Colby Cohen-t a Boston Bruins-hoz üzleteltük egy valamivel tapasztaltabb védőért, Matt Hunwick-ért cserébe, másodszor pedig kedden jelentett be tranzakciót az egyesületünk, amikor a megbízható hátvédet Scott Hannan-t a Washington Capitals-hez irányítottuk, helyette pedig a szélső Tomas Fleischmann került a Lavinások birtokába.














A két csere gyakorlatilag egymásra épül, így az értékelést is célszerű együttesen néznünk. Alapjában véve a védelem létszámában nem történt változás, viszont a 31 esztendős, lejáró szerződésű veterán Hannan helyére egy jóval fiatalabb, komoly tehetséggel bíró, univerzálisabb bekk került a csapathoz Hunwick személyében. Bizonyára a legtöbb szurkolótársunk sajnálja a rendkívül szimpatikus ifjú C. Cohen távozását, hiszen éveken át figyelhettük egyetemi karrierjét, ahogy például győztes gólt lőtt az NCAA 2009-es fináléjának hosszabbításában, és Shattenkirk-kel együtt folyamatosan fejlődtek, most azonban feláldoztuk őt - közvetve - egy veszélyes góllövő szélsőért, amelyre alaphelyzetben is szükségünk volt már, most pedig Mueller, Galiardi és Stewart kiválásával még inkább el fog kelni Fleischmann offenzivitásbeli segítsége.

Az új arcok közül a 25 esztendős Hunwick annak idején még a Bruins hetedik körös választása volt a 2004-es drafton, és összesen négy idényt húzott le az egyetemi bajnokságban a University of Michigan színeiben az Avs-es Porter csapattársaként, s ebből három alkalommal is a konferencia első vagy második számú All-Star csapatába jelölték őt. A 2007/08-es szezon alatt mutatkozhatott be az NHL-ben néhány meccs erejéig, de jobbára még az AHL-es farmcsapatot erősítette, ahol 23 pontot termelt. Egy évvel később, még mindig újoncként 27 pontot (6 gól, 21 assziszt) szorgoskodott össze a Bocsoknál 53 összecsapáson korcsolyát húzva. A tavalyi szezonban pedig már 76 alapszakasz-mérkőzésen számítottak rá, miközben 6 találat és 8 előkészítés került a neve mellé, majd a rájátszásban is csapata mind a 13 meccsén rendelkezésre tudott állni, ezalatt pedig további hat pontot regisztrált. Az idei évadban ugyancsak a Bruins összes mérkőzésén felléphetett, s 22 meccs után egy góllal és két assziszttal rendelkezett +4-es plusz/mínusz statisztika mellett, így összesen 164 NHL-mérkőzéssel a lábában, 45 ponttal (13+22) bírva került az Avs birtokába. A michigani születésű hátvéd még utánpótlás korában feltűnt a 2004-es és a 2005-ös junior VB-n is az amerikai válogatottban. Hunwick szerdára virradóra már átesett a denveri debütálásán az Atlanta elleni meccsen, és Wilson bekkpárjaként kifejezetten meggyőző munkát végzett új csapatában.

A friss csatárszerzemény, a cseh származású Fleischmann jelenleg a 26. életévében jár. A 2002-es drafton még a Detroit Red Wings második körös választása volt (összesítettbeli 63. pozíció), s ezt követően nagyszerű idényeket futott a WHL-ben, majd 2004. februárjában került át eddigi kenyéradójához, a fővárosba, amikor a Vörös Szárnyak éppen a honfitársát, Robert Lang-ot szerezték meg érte. Néhány mérkőzés erejéig már a 2005/06-os szezonban bemutatkozhatott a Washington színeiben, de az első teljes idénye csak két évvel később következett el, amikor már 75 találkozón lépett jégre, ezalatt pedig 30 pontot regisztrált, tízet gól, húszat előkészítés formájában. Ezt követően a tehetséges szélső a 2008/09-es szezonban még jobban ki tudott bontakozni, és 19 gól mellett összesen 37 pontot vállalt. Aztán a tavalyi idényben pályafutása eddigi legeredményesebb évét tudta le, ugyanis 69 találkozón 51 pontot szedett össze, 23 találata és 28 előkészítése révén, ráadásul kifejezetten jól ment neki a játék, amikor a gárda elsőszámú gólfelelőse, Ovechkin nem léphetett pályára. A jelenlegi évad során tíz pontot (4+6) számlált az első 23 mérkőzést követően, ám nem kapta el túl jól a ritmust, és egyre többször mellőzték őt csapatánál. Eddigi NHL-karrierje alkalmával 283 meccs után 138 pontot jegyez, a legutóbbi Atlanta elleni mérkőzésen már jelen volt Denverben, de az edzői stáb nem kívánta őt azonnal a megérkezése után beállítani. Fleischmann már több nemzetközi világversenyen képviselhette hazája válogatottját, a 2008-as világbajnokságon öt pontos volt a csehek hét meccsén, míg az idei téli olimpián öt mérkőzés alatt három pontot szerzett.

A búcsúzó Hannan a 2007/08-as szezont megelőzően szabadügynökként kötött négy évre szóló szerződést a denveri együttessel, és 267 mérkőzésen 53 pontot regisztrált a klub színeiben, különösen az elmúlt két évben meghatározó tagja volt a védelmünknek. C. Cohen játékjogát a 2007-es draft második körében, a 45. pozícióban foglaltuk le, s az egyetem elvégzését követően idén tavasszal csatlakozott a profik közé, azóta jobbára az AHL-csapatunkat erősítette, de az ősszel három mérkőzés erejéig már az Avalanche mezében is láthattuk őt.

Első ránézésre alighanem mindenki számára kissé idegennek tűnhet a két csere, de kicsit jobban megnézve egyáltalán nem jártunk annyira rosszul ezekkel az akciókkal, és abban biztosak lehetünk, hogy két kifejezetten minőségi, hasznos játékossal bővítettük a keretünket. Persze, Hannan rutinos védőmunkája hiányozni fog, de nagy eséllyel a szezon végeztével egyébként is - ingyen - távozott volna, így legalább még most kaptunk érte ellenértéket, ráadásul kimondottan hiányposztra erősítettünk a bármelyik oldalon bevethető szélső megszerzésével. C. Cohen távozása bár sajnálatos, valahol érthető, mivel a bőség zavarával küzdünk a fiatal hátvédeink táborában, tudvalevő volt, hogy előbb-utóbb fel kell áldoznunk valakit közülük, nyilván azt lehet vitatni, hogy valóban őt, és valóban most kellett-e elcserélnünk, de ami megtörtént, az megtörtént, tovább kell lépnünk, és bízni az új srácok helytállásában, és a csapat további sikeres szereplésében.

Olvasóink a következő szavazásban fejthetik ki véleményüket a cserékkel kapcsolatban.

Rohamléptekkel közeledünk a 2010-es naptári esztendő vége felé, s ezzel együtt párhuzamosan egyre kevesebb választ el minket a január elején rajtoló fedett pályás lacrosse-idény kezdetétől. A Colorado Mammoth csapata már túl van egy edzőtáborozáson, szombaton pedig sor kerülhet a denveri együttes egyetlen előidénybeli mérkőzésére, illetve az elmúlt hetekben néhány újabb szerződéshosszabbítás és egyéb tranzakció is történt az egyesületnél.

A csapat a november 19-21-i hosszú hétvégén bonyolította le a hivatalos edzőtáborát Denver-ben, jónéhány új szerzeményünk számára ez volt az első alkalom, hogy a Mammoth mezét viselhették, és a fiatal játékosaink is első ízben találkozhattak a helyi média képviselőivel az egy héttel korábbi, zártkörű rookie camp-et követően. A hírek szerint az edzőtábor remekül sikerült, a következő linken pedig több videóinterjú tekinthető meg a játékosainkkal.

Aktuális események:

- Sikerült szerződést hosszabbítanunk a dinamikus tavalyi újonc testvérpár mindkét tagjával, Alex Gajic-csal és Ilija Gajic-csal egyaránt, így Nenad korábbi aláíratása után biztossá vált, hogy a família mindhárom üdvössége a Mammoth-ot erősítheti jövőre. Sőt, a két frissen szerződtetett fivér egyaránt három éves megállapodást kötött a csapattal. Alex a 2010-es szezont 48 ponttal fejezte be, mellyel a torontói sztárpáros mögött a harmadik legeredményesebb újonc játékos lett a ligában, míg Ilija tíz meccsen 16 gólt vágott, miközben egy krónikus betegségben szenvedett, de a nyáron meggyógyult, és 2011-től már a legnagyobb erejével szeretné segíteni a csapat boldogulását.

- Megkötötte a szerződést a Mammoth-tal a klub offszezonbeli legnagyobb szerzeménye, napjaink egyik legnépszerűbb lacrosse-osa, John Grant Jr. Az egykori rochesteri klasszis egy jókora csomagban érkezett Colorado-ba, többek között a kapus Vinc-t küldtük érte a Knighthawks-hoz. A tíz esztendős pályafutása alatt közel 1000 pontot jegyző Grant Jr három évre kötelezte el magát a csapatunkhoz, és izgatottan várja az új kihívást, hogy a világ legjobb játékosa a legprofesszionálisabb egyesületnél játszhasson.

- Igazán kellemes meglepetésben volt részünk, amikor Dan Carey is alárt egy újabb évre a csapathoz, azt követően, hogy súlyos agyrázkódása miatt teljes egészében kihagyni kényszerült a 2010-es szezont. A hatalmas közönségkedvenc középpályás 2006 és 2008 között három teljes évet már eltöltött a csapatunknál, az utolsó másfél szezont azonban a problémái miatt kívülről volt kénytelen szemlélni, meg is látszott a csapat teljesítményén a csupaszív DC hiánya, aki annak idején 43 meccs alatt 71 gólt és 116 asszisztot szórt a Mammoth színeiben, és újoncként tagja volt a 2006-os bajnokcsapatunknak.


- Elbocsátottuk a csapattól az offszezon elején, az Orlando Titans feloszlató draftján kiválasztott középpályás Chad Thompson-t, miután nem sikerült vele megállapodni a szerződésről, és Carey visszatérésével egyébként is betelni látszódtak a helyek a középpályás posztokon, így nem nevezhető túl nagy érvágásnak.

- Sajnálatos módon a gólgyáros Jed Prossner-t egy darabig biztosan nélkülöznünk kell egy meg nem nevezett sérülés miatt, melyet vélhetően a nyári bajnokságban szedhetett össze, mivel ott is csupán néhány mérkőzést játszhatott. A fiatal tüzért a klub a napokban a Physically Unable to Perform (PuP) listára helyezte, amíg nem épül fel a sérüléséből.

- Továbbra sem sikerült megállapodni a közös folytatásról a másodéves középpályás/csatár Cliff Smith-szel, de a játékost a klub levédette, így az is biztos, hogy más csapathoz sem igazolhat a jelenlegi helyzetben. Vele hasonló cipőben jár a rutinos Derek Malawsky, azzal a különbséggel, hogy UFA révén csak a Hold Out listára tudtuk őt helyezni.

- Bejelentették a jövő tavaszi csehországi fedett pályás világbajnokságra készülő csapatok előzetes kereteit, ennek értelmében biztossá vált, hogy a Mammoth-ból Brian Langtry és Jarett Park tagja lehet az amerikai VB-csapatnak, míg a segédedző Ed Comeau a kanadai válogatott asszisztenseként segítheti a juharlevelesek munkáját. A prágai világbajnokságot május 21-28-ig rendezik meg az Egyesült Államok és Kanada mellett Ausztrália, Csehország, Anglia, Finnország, Írország és az Írókéz részvételével.


Az aktuális játékoskeret:

Kapusok: King, Blasdell, Levis, Palidwor
Hátvédek: Allen, Gallant, Ethington, McKay, Leveque, Forsythe, McFadyen, Clausen, Rae, Bennett (próbaszerződés), Davies (próbaszerződés), Farthing (?), Wilson (Hold Out), Davenport (Hold Out)
Középpályások: Carlson, Richardson, Martin (próbaszerződés), Park, Carey, N. Gajic, Smith (?)
Csatárok: Crotty, Dhaliwal, Grant Jr, Jones (próbaszerződés), McLellan, Langtry, Prossner (PuP), Malawsky (Hold Out), Shewchuk, Conn, Floris, I. Gajic, A. Gajic, Burton (?), Barrett (?)
(A kérdőjellel jelölt játékosok egyelőre nem rendelkeznek élő szerződéssel a 2011-es szezonra.)

A Mammoth számára tovább folytatódhat a felkészülés a január első hétvégéjén esedékes szezonrajtra, és most vasárnapra virradóra, magyar idő szerint hajnali 3:00-s kezdettel lejátszhatjuk az előidénybeli egyetlen meccsünket a tavalyi bajnoki döntős Toronto Rock gárdája ellen a Pepsi Center-ben.

A múlt héten elmaradt a csoda, a Denver Broncos nem tudta megismételni a KC elleni szereplést és sima vereséget szenvedtünk gyűlölt ellenfelünktől, a San Diego Chargerstől. Hogy ezen a héten mire számíthatunk, megjósolhatatlan, az előző szezon(ok) (egyik) leggyengébb csapata látogat hozzánk, a St. Louis Rams.

A Rams előtt azonban egy kis Broncos, illetve egy kis JMD. Kiderült, hogy csapatunk videózta a '49ers edzését, ezt pedig tiltják a szabályok. Korábban volt már hasonló okból óriási nagy botrány, 2007ben derült ki, hogy a New England Patriots hasonló aljas, méltatlan, szabálytalan eszközöket használva győzte le a Philadelphia Eaglest a Super Bowlon. Nos, akkor ugyan még nem a kis McDummy volt a hazafiak OC-je, de úgy tűnik az ott eltöltött idő alatt, azért sikerült megtanulnia egyet, s mást. JMD egyébként tagadja, hogy bárkit is ilyenre utasított volna, és azt mondja, hogy a kazettát megtekintés nélkül azonnal megsemmisítette. Az alkalmazott, már nem tagja kis családunknak. Az ügyben nekem személy szerint elég határozott véleményem van. Én egy büszke Broncos-drukker vagyok, mindig azt szeretném, ha nyerne a csapat, de NEM azért vagyok drukker, MERT nyer a csapat. Ez a tett a Broncos múltjához méltatlan, és én mint szurkoló megalázva érzem magam. 'Tökéletes' megkoronázása egy katasztrofális szezonnak. Ezek után fejeknek kell hullania. Teljesen el vagyok keseredve, éljen a lockout...

Evezzünk békésebb vizekre, s nézzük a kosokat, a St. Louis Rams-t. A ma missouri-i csapat történelme során egész Amerikát bejárta. Még egészen Keleten, Clevelandben alakult a csapat 1936ban, majd 10 évvel később a nyugati partra költözött Los Angesbe. Ott aztán egészen 1994-ig maradtak, hogy végül kikössenek a Mississippi és a Missouri találkozásánál. A liga legsikeresebb csapatai között tarthatjuk számon őket, 15× nyerték meg az aktuális divíziójukat, és 27× jutottak a rájátszásba, 6× nyerték meg a konferenciát, ebből 3× a két liga egyesülése előtt. Tehát az AFL és az NFL egyesülése óta 3× nyerték meg a konferenciát, azaz 3× voltak ott a Super Bowlon. Először 1980ban volt lehetőségük elhódítani a Vince Lombardi trófeát, akkor nem sikerült nekik a Terry Bradshaw vezette Pittsburgh ellen, a következő alkalomra pedig sokat kellett várni. Annyit, hogy addigra már St. Louist képviselték. Az a csapat viszont megér egy külön bekezdést.

Csak néhány név az együttesből: Marshall Faulk futójátékos, Isaac Bruce és Torry Holt elkapók és a franchise történelmének talán legjobb játékosa, a future Hall of Famer irányító Kurt Warner. Warner egyébként csak UDFA-ként kelt el a 1994-ben, azonban a Green Bay Packersnél nem sikerült beverekednie magát a csapatba (egy bizonyos Brett Favre-ral szemben vezstett csatát). Így aztán egy élelmiszer boltban kezdett el dolgozni, hosszú útja volt vissza az NFL-be, konkrétan az Aréna focin és az NFL Europe-on keresztül vezetett vissza /*Érdekesség, hogy az Amsterdam Admirals csapatánál a mára szintén elismert Jake Delhomme volt a cseréje*/. És egy év padozás után, Trent Green keresztszakadásának 'köszönhetően' kapta meg a lehetőséget, amivel élt. Története igazi Hollywoodi sikersztori. Tehát ők alkották a Mike Martz OC által épített 'Greatest Show on Turf'-t, vagyis az NFL történelmének egyik legerősebb támadó alakulatát. A '99-es döntőről Steve McNair majdnem meglepetés fordítás kapcsán a Titans elleni beharangozóban már olvashattatok, így tudjátok, hogy a sokkal esélyesebb St. Louis Rams végül, ha nehezen is, de csak behúzta a győzelmet a legendává váló irányító 414 passzolt yardjának köszönhetően. Mike Martz előrelépett főedzőnek, túlélték Warner sérülését, és 2001-ben újra ott voltak, hogy megismételjék 2 évvel korábbi sikerüket. Ismételten toronymagas favoritok voltak, ezúttal a New England Patriots ellen. Warner ismét fantasztikusan játszott, ezúttal 365 yardot passzolt, de ez a meccs se volt sima. Olyannyira, hogy még ez az irányító teljesíménye is kevésnek bizonyult, a Patriots Tom Brady-vel 20-17-re legyőzte minden idők egyik legerősebb csapatát, és Rams dinasztia helyett Pats dinasztia következett. Warnert sok sérülés hátráltatta, ezért eltradaelték, pár éve a Cardinals-szal ismét döntőbe jutott, amiről nem sokára bővebben is olvashattok, előljáróban annyit, hogy Warner lett a SB-ok történelmében egy meccsen legtöbbet, második legtöbbet, és harmadik legtöbbet passzoló játékosa.

Ellenben a Rams elindult a lejtőn és annak egészen az aljáig meg se tudott állni. Tavalyelőtt ők is átestek egy edzőváltáson, ahol azt a Spangulo-t szerezték meg, aki sokáig esélyes volt a mi csapatunk edzői posztjára is. Tavaly 1-15-ös mérlegükkel a liga legrosszabb csapata voltak, amivel kiérdemelték az 1/1-es draftcetlit. Ez adhat némi pikantériát a mostani összecsapásunknak, ugyanis Tim Tebow nagy NCAA-s vetélytársát, Sam Bradfordot tudhatják soraikban. A jelenlegi csapatból rajta kívül még Steven Jackson érdemli meg a kitüntetett figyelmet. A kiváló futó zsinórban öt évében lépte át az 1000 yardos határt, és a mi védőinknek is könnyen meggyűlhet vele a baja. Ennek ellenére a védelmük tűnik erősebbnek, sikerük titka, hogy nem nagyon lehet pontot szerezni ellenük, meccsenként kevesebb, mint 20 pontot engednek. A lejtő alján ugyanis megálltak, és jó nagy lendületet szereztek, hogy újra felfele kapaszkodjanak. Négy győzelmük van, és harcban állnak a nemzeti liga nyugati divíziójának első helyéért, jobban állnak mint mi. Ezt nem sokan gondoltuk volna a szezon előtt.

A két csapat egymás elleni mérlege 5-6 nekik. Rájátszásban csak Super Bowlon futhattunk volna össze, ami ha még egy évet maradt volna Elway, akár meg is történhetett volna, de nem így lett. Utolsó összecsapásunkon ők örülhettek a végén, amikor 18-10-re legyőztek minket.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Andre Goodman	CB	csípő	DNP	DNP	DNP	OUT
Demaryius Thomas	WR	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Darcel McBath	S	quadricep	DNP	DNP	DNP	OUT
D. J. Williams	LB	agyrázkódás	Limited	Limited	Limited	Questionable
Robert Ayers	LB	lábfej	Full	Full	Full	Probable

St. Louis Rams
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Danario Alexander	WR	térd	Limited	Limited	Limited	Questionable
Donnie Jones	P	calf	Limited	Limited	Limited	Probable
Laurent Robinson	WR	lábujj	Full	Full	Full	Probable
Rodger Saffold	OT	váll	Full	Full	Full	Probable

A meccs vasárnap 22:15-kor kezdődik, hazai pályán mindent meg kell tenni a győzelemért. Nekik létkérdés a divíziógyőzelemért folytatott harcban, sőt akár kötelező sikernek is gondolhatják ezt az összecsapást, de ahhoz azért nekünk is kell, hogy legyen egy-két szavunk. Hajrá Broncos!

Az utóbbi öt mérkőzéséből hármat tudott megnyerni a Colorado Avalanche csapata az NHL-ben, így az alapszakasz negyedénél tartjuk magunkat a divízió élmezőnyében, azaz rájátszást érő pozícióban. Még a múlt héten, szombatra virradóra 5-1-es hazai győzelmet ünnepelhettünk a NY Rangers felett, másnap pedig a dallasi 4-3-as szétlövéses győzelemmel már sorozatban négy sikernél tartottunk. Azonban jött néhány nap szünet, és kicsit kizökkentünk a ritmusból, szerdán pedig a Vancouver otthonában 4-2 arányban maradtunk alul, majd a Hálaadás napján az Edmonton ellen 3-2-re vesztettünk egy utolsó percben elszevedett találattal. Végül az elmúlt bő egy heti mérlegünket szombaton a Minnesota 7-4-es legázolásával sikerült pozitív irányba döntenünk, azonban sajnos újabb meghatározó játékosaink estek ki sérülések által.


- Az első sorunk termelése igencsak megrekedt az utóbbi időben a csupaszív Galiardi kiválásával, és az elmúlt meccseken jobbára csak gyengélkedtek, különösen a két kanadai földön lejátszott derbi sikerült balul számukra. Stastny mindössze három pontot regisztrált a legutóbbi öt fellépése alatt, abból is kettőt (1+1) a Wild elleni diadal közben, de akkor már némileg másfajta sorokkal játszottunk. A center az utóbbi időben meglehetősen szeszélyes formában játszik, plusz/mínusz statisztikája -4-re romlott, miután az Edmonton ellen háromból három kapott gólnál a pályán volt, de 23 meccs után még mindig 22 pontos. Stewart első másfél havi gólvágása is elapadt, s először idén egy helyzetjelentésünk során egyetlen új találatáról sem tudunk beszámolni, az előző öt meccsen csupán három assziszt került fel a neve mellé, még így is tartja magát 25 pontosként. Valamivel kevesebb ambícióval játszott mostanában, kevesebb lehetősége van, és azokat nem is tudja kihasználni. Még fájóbb, hogy a Wild ellen egy kőkemény verekedés közben eltörött a keze, és hosszabb kihagyás várhat rá. Jones viszont az utóbbi időben egyre inkább kezdi átvállalni magára a góllövő feladatokat, és az elmúlt évek egészségesen töltött szakaszaiban látott eredményességét hozta a legutóbbi meccseken, miután egyre veszélyesebben követi az akciókat a kapu közvetlen közelében, és az elmúlt nyolc napban három gólt is elsüllyesztett az ellenfelek hálójába, ezzel már tíz gólos az évben, és most kezd csak igazán nagy formát elkapni.

- Ezzel szemben a második számú trió egyre gyakrabban képes előrelépni, és meccseket eldönteni, köszönhetően főként a másodéves Duchene látványos magára találásának. A korábban csak egy-egy fellángolással jeleskedő center talán karrierje eddigi legjobb formájában játszott az elmúlt meccseken, és amikor a csapatnak kevésbé ment jól, ő akkor is elképesztő erőfeszítéseket tett, hogy változtasson a dolgokon, és leginkább ez az iszonyatos lendület és motiváció dúlt benne ezen öt mérkőzésen, melyek közül négy alkalommal gólt is szerzett, a legszebb a Rangers elleni bombagólja volt - s összesen hét pontot hozott, amely a harmada az egész éves teljesítményének, közben pedig +9-es statisztikájával már a legjobb csatár a csapatban. Egész egyszerűen, ha ilyen formában tud játszani, akkor megállíthatatlan, és nincs más dolgunk, mint élvezni, ahogyan a zseni alkot, és próbálja húzni magával az egész csapatot, reméljük nem elégszik meg ennyivel, és folytatja a klasszisteljesítményt, legutóbb már az első sort is centerezhette. Hozzá hasonlóan Hejduk sem hajlandó leállni, és a cseh vitéz életveszélyes formában játszik meccsről meccsre, a Rangers elleni pont nélküli - ám +3-as - teljesítménye óta minden alkalommal pontszerző volt, beleértve a Dallas elleni két emberelőnyös találatát, így 26 ponttal immár a házi kanadai táblázat éléről mosolyghat vissza. Mellettük jobbára Porter tűnt fel mostanában, aki a Rangers ellen győztes gólt ütött, ezzel az idei öt találatából három is GWG-nak bizonyult, míg másnap a Stars elleni összecsapáson a büntetőpárbaj ötödik körében ő fejezte be a szétlövést. Bár az utolsó meccseken annyira nem villogott, a mezőnyben kifejezetten hatékonyan teljesített mindannyiszor, kellemes meglepetés éppen tőle ilyen kemény munkát látni az első hetekbeli alibihokit követően.

- A harmadik sorunk ugyan továbbra sem volt igazán eredményes támadásban, mégis kifejezetten a csapat hasznára tudnak lenni a kemény munkabírásukkal, és az emberhátrányos védekezésünk folyamatosan javításával. Mauldin a két héttel ezelőtti felrendelése óta kifejezetten nagyot tudott lendíteni az alsóbb sorok játékán, hatalmas lelkesedéssel hajt minden egyes cserejében, aminek gyümölcsét különösen a Wild ellen tudta learatni, a megtizedelt csatársorainkban a megszokottnál több lehetőséget kapott, és két zseniális gól mellett két asszisztot is elsüllyesztett, ezzel a meccs legjobbjának választották meg. Érdekes, hogy az első nyolc fellépéséről összesen három pontot regisztrált, majd egy este alatt szórt négyet, biztos, hogy az önbizalma csak tovább nőhet egy ilyen mérkőzés után. A fiatal O'Reilly legfőképpen a letámadásbeli és a PK-teljesítményével tudja felhívni magára a figyelmet, egyébként annyi lehetősége nincsen, mint az évad első időszakában, ettől függetlenül nagyon hasznos, munkás produkcióra képes. Állandó társa, Winnik is rendre masszív teljesítménnyel tud előállni, a Rangers ellen újabb ziccergólt szerzett, így már öt találatnál jár az évben, viszont legutóbb a Minnesota ellen lábon találta egy lövés, és nem tudta folytatni a játékot, így esetében is kihagyástól kell tartanunk.



















- Az utolsó sorunk összetétele kicsit változott mostanában, lecsúszott ugyanis a legalsó hármasba a sokszor kissé motiválatlannak tűnő Yip, aki most új társak mellett próbálja összeszedni magát, mindezt két assziszttal talán már megkezdte az elmúlt héten, mivel újra egyre aktívabb játékot láthatunk tőle. Dupuis a szokásos formájában, fáradhatatlanul teszi a dolgát, és keményen végig kaparja a meccsenkénti 10-12 perces jégidejét, egyedül a Canucks ellen volt kicsit átlagalatti a teljesítménye. McLeod a játék érdemi részében változatlanul rettentően keveset mutat, viszont a rábízott piszkos munkát kíméletlenül elvégzi, és hihetetlen mennyiségben gyűjti a büntetésperceket, 23 meccs alatt már 90 minutum kiállításnál tart, ezzel második ligaszinten. A töltelékember Koci még mindig nem lépett pályára a szezonban, az elmúlt hét mérkőzésen ugyan bevethető lett volna, de szerencsére mindannyiszor csak tartalékként számoltunk vele, most a sérülések miatt lehet, hogy hamarosan szóhoz juthat.

- A védelemünkben sajnos akadtak hiányosságok az utóbbi időben, ugyanakkor néhányan egészen elképesztő teljesítményt nyújtanak, és jelentős pontgyártás is érkezik a bekkek részéről. Liles egyenesen tartja magát pont/meccs mérleggel, így továbbra is az NHL legponterősebb hátvédjének mondhatja magát, nemrégiben volt sorban öt meccse, amelyek közül négyszer is több pontot szerzett, a Vancouver ellen pedig egy remek lövésből volt eredményes. A védekezőjátéka továbbra is kifogástalan, a csapat igazi vezéregyénisége hátulról, +10-zel az Avs legjobbja, míg a napokban már a 30. születésnapját ünnepelhette, így tényleg a gárda egyik legidősebb hokisának számít, és ehhez méltó intelligenciával dolgozik. Rendre az új szerzemény O'Byrne játszik mellette, aki a kezdetbeli nehézségek óta egész jól megállja a helyét, tisztában van a képességeivel, így nem cifrázza túl játékot, nem vállal többet, mint tud, rendre a legegyszerűbb, legcélravezetőbb megoldásokat választja, és biztospont mostanában a kapunk előtt, miközben már két gólpassz is jutott neki. Az újonc Shattenkirk elképesztően elkapta a fonalat, legutóbb még az első találatáról számolhattunk be, mindezen felbuzdulva azóta az összes meccsen pontszerző volt, vagyis már hat találkozót számlál a sorozata, ezalatt ráadásul három gólt vágott, többek között a Wild ellen egy látványos győztes találatot tüzelt. Sokat vállal, és nagyon jó meglátásai vannak a pályán, nagyszerű lövőerejével pedig az elsőszámú PP-egység lyukas posztját is be tudtuk foltozni érkezése óta, s védekezésben is jókora előrelépést jelent a stabil, nagyszerű szerelésektől sem mentes produkciója. Shatty annak ellenére, hogy később kezdte az idényt, már tíz pontos, és a liga legjobb elsőévesei között emlegetik a nevét, miközben egyre inkább húzóemberré növi ki magát az Avalanche-ben. A rutinos Hannan is többnyire magabiztosan teszi a dolgát, bár kicsit hullámzó héten van túl, a Rangers ellen még két asszisztot jegyzett, ám a Canucks ellen már -4-ig süllyedt, összességében nem teljesít rosszul, rendre lehet számítani a keménykötésű bekkre. Wilson a visszatérése óta nem igazán találja a formáját, sajnos nem múlik el meccs a kapu előtti hibái nélkül, és az előnyének tartott fizikai játéka is meglehetősen alábbhagyott, kicsit nehezen lehet érteni, hogy miért nem került ki még az összeállításból a sorozatos rossz teljesítménye miatt, de talán rövidesen meghálálja az edzői stáb töretlen bizalmát. Foote alig hogy visszatért az agyrázkódása után, egy hét múlva újra kiesett, miután Vancouver-ben idejekorán láb sérülést szenvedett, így most ismét harcképtelen a kapitány. Quincey-nek elmúlt az agyrázkódása, utána néhány meccsen tartalék volt, majd Foote kiválásával kapott ismét lehetőséget, az első alkalommal elég rozsdásan muzsikált, de a Wild ellen már nem mozgott rosszul hátul, de neki is alaposan meg kéne ráznia magát a közeljövőben. Holos mostanában egy meccsen sem játszott, egy darabig tartalék volt, majd néhány meccsre leküldtük az AHL-be, de szombaton már vissza is kellett térnie, azonban mostanában rendre ő a létszámon felüli védő.


- Aktiváltuk Anderson-t a múlt pénteki Rangers-meccsre, és rögtön kiváló formában tért vissza közel egy hónap kihagyás után, mindössze egyetlen gólt szenvedett el 5-0-s vezetésnél, és 25 védett lövéssel zárt. Aztán egy alkalommal csere volt, majd a következő fellépésén lágyékhúzódást szenvedett a Canucks elleni meccs első harmadában, így 6/7-es mutatóval kénytelen volt átadni a terepet Budaj-nak, aki azóta is minden meccsen megállja a helyét, többnyire csak nehezen elkerülhető gólokat kapott, és a védelem sem állt mindig a helyzet magaslatán előtte, de az utóbbi négy startja során egyszer sem érte el a 90 %-ot, így összesítésben is lecsúszott ez alá, miközben 9-5-1-es győzelem-vereség mutatóval rendelkezik. A rutinos Grahame-et leküldtük a LEM-be, ahogy egészséges lett Anderson, majd az elsőszámú portás újbóli megsérülését követően már a másik farmkapus, Bacashihua érkezett fel a cserepadot koptatni Budaj mögé.

- Sérültek: Anderson és Foote tehát mindketten újra kiestek, miután a kapus a lágyékával, a hátvéd pedig a térdével bajlódik, de ezúttal talán egyikük problémája sem tűnik annyira súlyosnak. Továbbra is hosszabb időre kell nélkülöznünk az agyrázkódást szenvedő Cumiskey-t és Mueller-t, illetve a keresztszalag-szakadással bíró Van der Gulik-ot, miközben Galiardi csuklótörés miatti kihagyásából is jócskán van még hátra néhány hét. Ráadásul most további két szélső csatlakozhat a sérültek táborához, hiszen a legutolsó mérkőzésünkön Stewart és Winnik is idő előtt kiszálltak.






















Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 12-7-3, 27 pont (22 meccs)
2. Colorado Avalanche 13-9-1, 27 pont (23 meccs)
3. Minnesota Wild 11-9-2, 24 pont (22 meccs)
4. Calgary Flames 9-12-2, 20 pont (23 meccs)
5. Edmonton Oilers 6-12-4, 16 pont (22 meccs)

Változatlanul szorosan alakul a divízió táblázata, a Vancouver sincs túl meggyőző formában, de a mieink legyőzésével visszavették az első helyet, míg a Minnesota éppen a denveri vereségének köszönhetően csak a harmadik pozícióban tanyázik. A két albertai együttes is változatos formában teljesít, s az iszonyatosan kiegyensúlyozott nyugati mezőnyben jelenleg csak a 14-15. helyet foglalják el, miután őket leszámítva senkinek nincsen negatív mutatója a konferenciában.

A következő mérkőzéseink:

Jövő szerda, 03:30: Colorado Avalanche - Atlanta Thrashers
Jövő szombat, 01:00: Carolina Hurricanes - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 01:30: Tampa Bay Lightning - Colorado Avalanche
December 8., szerda, 01:30: Florida Panthers - Colorado Avalanche
December 11., szombat, 01:30: Atlanta Thrashers - Colorado Avalanche
December 12., vasárnap, 01:00: Washington Capitals - Colorado Avalanche

A folytatásban szakítunk a jól megszokott ellenfelekkel, és a Dél-keleti divízió mind az öt csapatához el fogunk látogatni, kezdésként azonban az Atlantával még idehaza is megmérkőzünk. Jó lenne, ha a továbbiakban is tudnánk tartani magunkat az élbolyban, és eredményesen zárnánk a közelgő keleti túrát.

A Colorado Rapids múlt hétvégi bajnoki címe óta alig pár nap alatt rengeteg esemény történt a klub háza táján, és most nem csak elsősorban a világ nagy változásaira vagy a több napos ünneplésre gondolunk, amelyek egyenes következményei egy ekkora sikernek, hanem sokkal inkább néhány konkrét csereüzletre és egyéb változtatásokra, melyeket a szerdai "csapatbővítő" draft tett szükségessé.

Először is a ligához újonnan csatlakozó Portland Timbers és Vancouver Whitecaps egyesületeinek játékoskeretét egy tíz körös drafttal töltötték fel a szerdai nap folyamán, melynek során a két érintett csapat az eddigi 16 klub védetlen játékosai közül válogathatott kedvére, például olyan kitételekkel, hogy egy csapatból kettőnél több játékos nem kelhet el, vagy hogy éppen a saját nevelésű játékosok automatikusan védettnek számítanak. Valamennyi meglévő csapatnak meg kellett határoznia egy 11 játékost tartalmazó védettségi listát, akik nem kerülhettek ki a draftra, ahol értelemszerűen az így fennmaradó védetlen labdarúgók vettek részt.

- A Rapids még a draft előtt, a hétfői napon kénytelen volt végrehajtani egy játékoscserét, melynek során két hátvédet, a légiós Julien Baudet-t és Danny Earls-t a Seattle Sounders-hez irányítottuk a középpályás Peter Vagenas ellenértékeként. A nemzetközi játékosok létszámcsökkentésére éppen a feltöltő draft miatt volt szükségünk, ugyanis nem volt lehetőségünk több, hosszútávú amerikai vízummal nem rendelkező játékos levédetésére, így ahelyett, hogy a drafon ingyen távoztak volna, még megpróbáltunk minimális értéket szerezni értük. A francia bekk feláldozása kellemetlen veszteség, hiszen meghatározó tagja volt a csapatnak az elmúlt idényben, a védelem igazi alappilléreként funkciónált a rájátszásban is, elmondása szerint ő maga is rendkívül sajnálja, hogy távoznia kell, nagyon megszerette a coloradói környezetet az angliai légióséveit követően. Vele szemben az ír származású Earls hosszú hetek óta nem tudta beverekedni magát a csapatba, gyakorlatilag csak az alapszakasz első felében jutott lehetőséghez, és akkor sem tudott igazi erősítést jelenteni a balhátvéd poszton, rendkívül sebezhető volt, így később kiszorult a kezdőcsapatból, és csak elvétve került pályára. Az új szerzemény Vagenas meglehetősen rutinosnak számít, a 32 esztendős középpályás 2000-től 2008-ig kilenc idényt húzott le a Los Angeles Galaxy-nél, ezalatt kétszeres bajnok és egyszeres US Open Cup-győztes lett, és 183 meccs alatt 13 gólt szerzett a sztárcsapat színeiben, míg az elmúlt két évben a Seattle Sounders-t erősítette, de ekkor már csak epizódszereplő volt. Túl nagy elvárasaink nekünk se lehetnek felé, a Rapids-ben is bizonyára csak tartalék lehet, de a tapasztalata sokat érhet, és a kicsit rövid középpályássorunk variációs lehetőségei ugyancsak bővülhetnek vele a jövőben.






















- Kedden derült ki az orvosi vizsgálatokat követően, hogy a nagydöntő hőse, a hosszabbításos győztes gólt kiharcoló cserecsatár, Macoumba Kandji térdszalag-szakadást szenvedett a Dallas elleni fináléban, éppen annál az akciónál, amelyből a bajnoki címet érő találat született, és nem is tudta tovább folytatni a játékot. A szenegáli támadó innentől előreláthatólag 5-6 hónap kihagyásra számíthat, vagyis csak jóval később kezdheti meg a 2011-es idényt.

- A szerdai napon, kora délután rendezték meg a draftot a Portland és a Vancouver részvételével, melyen a Rapids-ből a következő játékosok voltak elérhetőek: Andre Akpan, Quincy Amarikwa, Steward Ceus, Ian Joyce, Ross LaBauex, Claudio Lopez, Ciaran O'Brien, Scott Palguta, Ross Schunk, Wells Thompson, Peter Vagenas, Anthony Wallace. Végül egyetlen választás történt, ami a mieinket érintette, méghozzá a negyedik körben a Timbers kikapta Wallace-t, amellyel párhuzamosan legalább Thompsont le tudtuk védetni, így ekkor még úgy tűnt, a fiatal hátvéd Portland-be költözik.

- Azonban mégsem így történt, mivel a börzét követően a vezetőségünk egyeztetett a portlandiekkel, és sikerült megállapodnunk velük, hogy anyagi juttatásokért cserébe visszavásároljuk Anthony Wallace játékjogát, vagyis a bal oldali hátvéd továbbra is maradhat a Colorado alkalmazásában.

- Ezen kívül végrehajtotunk még egy cserét a draft kapcsán, amikor megszereztük a Vancouver első kiválasztottját, a Sounders által védetlenül hagyott Sanna Nyassi-t, akiért cserébe a hétből egy nemzetközi játékoskeretbeli helyet szabadítottunk fel a Whitecaps birtokába. A 21 éves gambiai középpályás az elmúlt két idényben 38 mérkőzésen lépett pályára a Seattle mezében, melyek során két gól és három assziszt került a neve mellé, valamint az idei US Open Cup döntőben a csapata éppen az ő két találatának köszönhetően aratott 2-1-es győzelmet a Crew felett. Nyassi rendszeresen tagja volt hazája korosztályos válogatottainak, és 2010-ben már a felnőtt gambiai nemzeti csapatban is bemutatkozhatott, s az első három találkozóján rögtön két gólt szerzett. A fiatal játékos megszerzését leginkább Kandji kiesése tette indokolttá, ugyanis Nyassi egy hozzá hasonló stílusú, gyors, technikás, gólveszélyes játékos hírében áll.

- Mivel a drafton nem kelt el, ezért másnap az elbocsátás sorsára jutott az ifjú támadó, Ross Schunk, akire a klub nem kívánt igényt tartani a továbbiakban. A Rapids a 2009-es amatőr draft negyedik körében szerezte meg a játékjogát, és a tavalyi szezonban három mérkőzésen pályára lépett, de a 2010-es idényt megelőző felkészülés során térdszalag-szakadást szenvedett, így a teljes idei szezont kihagyni kényszerült. A 24 esztendős csatár mostantól szabadon igazolható bármely csapat számára.

- Don Garber, az MLS komisszárja a napokban egy hosszabb sajtótájékoztatót tartott, melyen a liga bővítéséről beszélt. A Vancouver és a Portland csatlakozásával a 2011-es idényre az eddigi 16 helyett immár 18 csapat alkothatja a bajnoki mezőnyt, és a korábbi nyolc csapat részvételével zajló rájátszás is 10 klub érintésével kerülhet lebonyolításra, amely így négy körből fog állni. A következő idényben is valamennyi csapat minden ellenfelével két-két mérkőzést fog játszani, vagyis az alapszakasz fejenként 34 találkozót jelenthet minden együttes számára. A nagyfőnök hozzátette, a hamarosan bejelentésre kerülő jövőévi menetrend minden eddiginél jobban fog illeszkedni a FIFA programjához, vagyis a válogatottmeccsek idején az MLS is pauzákat fog tartani. Garber kijelentette, hogy a liga anyagi juttatásokkal fogja segíteni a Közép-amerikai Bajnokok Ligájában résztvevő MLS-klubokat, beleértve a Rapids-t is, s a csapatok elsősorban a játékosok fizetésére vonatkozóan számíthatnak támogatásra. Fény derült arra is, hogy máris egyeztetések folynak a csapatlétszám további bővítéséről, a Portland és a Vancouver után 2012-ben nagy eséllyel a Montreal is beszállhat a ligába, 2013-ra pedig egy újabb egyesület megjelenését tervezik.

Nagyvonalakban egyelőre ennyi változás történt a csapatunkat illetően, de a továbbiakban időről időre be fogunk számolni a Rapids offszezonbeli akcióiról. A közeljövőben pedig egy hosszabb értékelést, visszatekintést tervezünk az oly sikeres 2010-es szezonra.

A Denver Broncos (3-6) a 11. héten egymás után második csoportmeccsét játszotta, ezúttal a San Diego Chargers (4-5) vendégeként, méghozzá a szezonbeli egyetlen Hétfő Esti Rangadónk keretein belül. A Kansas City Chiefs elleni előző heti győzelem után lehetett egy kicsit reménykedni, hogy talán elkapta a fonalat a csapat, ráadásul Robert Ayers is edzésbe állt hosszú sérülése után a héten. Sajnos végül se ő, se a kezdő CB Andre Goodman nem tudta vállalni a játékot, rajtuk kívül kimaradt még a 45-ös keretből 3rd QB-nek jelölt Brady Quinn, Laurence Maroney, Cassius Vaughn, Stanley Daniels, Eric Olsen és a héten Jarvis Moss helyére érkezett LB David Veikune. Érdemes még megemlíteni, hogy a Chargers kénytelen volt nélkülözni az egyik legnagyobb sztárját, a TE Antonio Gates-et, akit az ex-Ram, ex-Dolphin Randy McMichael helyettesített ezen a meccsen.
























A feldobást a Broncos nyerte és a JMD a kezdést választotta. A Chargers, félve Demaryius „Bay-Bay” Thomas visszahordásaitól (és saját gyenge special teams munkájuktól), egy rövid kickoff-ot rúgott, amit a 12-es vonalon a FB Spencer Larsen kapott el és a 31-ig hordta vissza. Érkezhettek tehát jó kezdő pozícióval a támadók:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
TE: Dan Gronkowski
WR: Jabar Gaffney, Demaryius Thomas, Eddie Royal
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

Három gyors Orton-passz nyitotta a játékot, Royal után Lloyd csinált két elkapást, előbbi 8, utóbbi 21 és 18 yard-okat hozott, a Chargers 22-es vonaláról jött az első Moreno-futás, majd a második is, mindkettő 9 yard-ot ért. 1&goal érkezett a 4-ről, amit elsőre sikerült is megoldani, amikor Knowshon Moreno robogott be az endzone-ba. 6 play, 69 yard, elég hatékony drive volt, mindössze 2:55 kellett hozzá -> 7-0. Jöhetett először a meccsen a denveri védelem:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Jason Hunter, Mario Haggan
ILB: DJ Williams, Joe Mays
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Következett mindkét csapattól 1-1 3&out, majd a következő Chargers támadásnál is úgy tűnt, hogy egy 1st down után megállnak, de ekkor a punter a labda elrúgása helyett passzolt és a RB Tolbert 28 yard-os elkapása után a védőknek kellett újra a pályára menniük. (Halkan megjegyezném, hogy súlyos bírói hiba volt, hogy az egyik blokkolónak felálló Antwan Barmes-t nem büntették meg, mivel neki addig nem szabadott volna a line of scrimmage-en túl mennie, amíg a punter-nél van a labda, ő pedig 20 yard-dal túl járt rajta a passz pillanatában.) Visszajöttek tehát Rivers-ék, akik passzokkal és futásokkal haladtak tovább, megcsinálva egy 3&1-et is, majd 3&goal-nál egy Floyd elkapásával megszerezték első TD-ukat -> 7-7. Újabb rövid kickoff és újabb Larsen visszahordás után 2:09-nél indult a denveri drive a 27-ről és a negyedet végül egy 10 yard-os Lloyd-elkapással megoldott 3&9 zárta, ami előtt már egy Thomas-catch hozott egy 1st down-t. Az első negyed végén az eredmény -> 7-7.



















Moreno 7 yard-os elkapása nyitotta a következő negyedet, majd Orton passza centikkel volt csak egy Lloyd elkapott TD-től, de úgy tűnik, hogy megzavarta az irányító a hiba, mivel a következő passza teljesen rossz lett, a hazai CB Cason le is csapott rá, majd a megszerzett interception-el saját 32-es vonalától egészen a Broncos 40-ig ment vissza. Visszatért a védelem a pályára és sikerült is megállítaniuk Rivers-éket, 3&out után egy 52 yard-os FG-hoz állt fel a rúgó Kaeding, de nem lett elég hosszú a próbálkozás, így saját 42-es vonalán kapta vissza tehát a labdát a Broncos. Moreno 19 yard-os elkapása 2&9-nél hozott egy 1st down-t, de egy 7 yard-os sack, majd egy 5 yard-os false start büntetés miatt 3&21-et kellett volna megoldanunk, vagy legalább a San Diego 49-es vonaláról FG távolságba bejutni, de nem sikerült egyik sem, mivel Bay-Bay keze között átszállt Orton passza. Colquitt 36 yard-os punt-ja után a saját 13-ról kezdhetett támadni Rivers és csapata. 2&9-nél Rivers kihasználta, hogy a rutinos Crayton egyedül maradt a rookie Cox-al és egy 16 yard-os passzot dobott neki. Tovább rontotta a helyzetet, hogy McBean idei harmadik facemask büntetése miatt kapott még 15 ajándék yard-ot is a hazai csapat. Jött ettől egy nagyobb zavar a fejekben, amit Rivers ismét könyörtelenül kihasznált, legközelebb Crayton-al hoztak össze egy 49 yard-os összjátékot, ami után már 1&goal jött a 6-ról. Egy 4 yard-os futást hoztak, aminek a végén az egyik védő kicsit késve még meglökte Vickerson-t, aki ezt szóvá is tette, kölcsönös lökdösődés történt, ami után érdekes módon csak a denveri DE kapott büntetést, mellyel 1&goal jöhetett az 1ről. Ezt másodikra a kemény kötésű futó, Tolbert meg is oldotta -> 7-14.

Sajnos hamarosan jöhettek is vissza a védőink, mivel a Broncos támadását egy 11 yard-os sack zárta, úgy tűnt, hogy Phillips-el nem nagyon tud mit kezdeni a támadófal. Colquitt „jó szokásához híven” rátett még egy lapáttal a gondokra, kemény 29 yard-ot sikerült elérnie a punt-al. Szerencsére hiába indult azonban a Chargers-drive a 48-ról, először Bannan idei első sack-je miatt hátrébb kényszerültek, majd a 3&18-at hosszú passzal megoldani akaró Rivers hibázott, lehetőséget adva Champ-nek idei második interception-e megszerzésére, aki élt is vele, visszaadva a támadóknak a labdát a Broncos 15-ös vonalán. Orton-ék ezúttal se tudtak erőre kapni, újabb 3&out következett, majd egy 38 (net 33) yard-os Colquitt punt. A 46-ról induló hazai akció csak két play-ig tartott, de sajnos nem újabb labdaszerzés, hanem egy 40 yard-os screen passz miatt, aminél a rutinos Dawkins hibázott nagyot, pedig lett volna lehetősége, hogy hamar megállítsa Crayton-t, így viszont a WR egyenesen begyalogolhatott az endzone-ba -> 7-21. A kickoff után, amit Bay-Bay a 25-ig hordott vissza, a 2-minute-warning következett, majd egy érdekes denveri drive volt soron, ahol először a Broncos-nak kedvezett egy pass interference büntetés, de később pont ellenük (Royal és Bay-Bay) röpült a sárga zászló. Végül egy 3&20-nál Orton beszedett egy újabb, 8 yard-os sack-et, majd a punt után Rivers térdelt egyet és így a félidő végén az eredmény -> 7-21.

A második félidőt a hazaiak kezdték és bár volt rá kétszer is esély, hogy hamar megállítja őket a védelem, de előbb Tolbert elejtett labdájára vetődött rá a C Hardwick, majd később 3&9-nél Sproles csinált meg egy elkapást és ha már megvolt neki a labda, akkor meg se állt vele az endzone-ig, és 57 yard-os vágta végén érte el a 6 pontot -> 7-28. Bay-Bay szép return-je után úgy tűnt, hogy jó helyről, saját 44-es vonaláról kezdhet felzárkózni a Broncos, de ezt a reményt egy büntetés gyorsan megölte. Thomas két play-el később sajnos meg is sérült, ezen a meccsen már nem tudott visszatérni és úgy tűnik, hogy hosszabb időre kidőlt sajnos. Jött még egy büntetés is, ami miatt 3&out lett hamar és a net 39-es punt után saját 45-ös vonaláról támadhatott újra a San Diego. Egy 3&6-nál összehozott 28 yard-os elkapással már FG távolságban járt a Chargers, de onnan egyből hátra kényszerültek, DJ és McBean kapta el Sprolest -6 yard-on egy screen passz után, de sajnos közben DJ agyrázkódást szenvedett és a meccs hátralévő részére a pálya mellett kellett maradnia. A San Diego 3&12-nél egy sikertelen passzal zárta a drive-ot és mivel nem bíztak Kaeding-ben, inkább a punt-ot válaszották, ami után az 5-ről jöhetett a következő Broncos-támadás. Egy 13 yard-os passzal még sikerült előrébb jönni, de onnan tovább már nem tudtak menni Orton-ék, Colquitt újabb izmos punt-ja összesen 32 yard-ot szállt, saját 47-es vonaláról, tehát ismét nagyon kedvező pozícióból, támadhatott a Chargers. 3&1-re kényszerültek gyorsan, de azt nem kellett megoldaniuk, mivel Vickerson korán indult és az 5 yard-os büntetése ajándékba adta a 1st down-t a hazai csapatnak. A következő 3rd down-t, egy 3&8-at, Rivers futva oldott meg. A harmadik conversion is sikerült, amikor 3&3-nál Sperry csinált meg egy 13 yard-os elkapást, ezt követően az 1&goal-nál egy 4 yard-os Tolbert-futás lezárta a harmadik negyedet, ami után az eredmény -> 7-28.





















Egy 2&goal szituáció nyitotta az utolsó negyedet, a 4-ből 1 yard meg is lett, a többit pedig egy Jacob Hester elkapása hozta, amivel meglett zsinórban a 35. pontja a Chargers-nek -> 7-35. Jött egy-egy 3&out a csapatoktól, utóbbi után Scifres punt-ját Royal a 28-on kapta el és egy szép visszahordás végén a Chargers 39-es vonalánál vitték csak a földre. Orton két jó passza után a 13-ról jött egy 1st down, utána viszont 3&3-nál egy 7 yard-os sack, de minden-mindegy alapon nekiment a csapat a 4&10-nek, és egy Brandon Lloyd-elkapással sikerült egy TD-t csinálni, faragva kicsit a hátrányon -> 14-35.

A Chargers következő támadása a 20-ról indult és három play után már a Broncos térfelén voltak, de két rövid play és két kis büntetés után 3&13 jött, amit nem tudtak megoldani, így egy újabb Scifres punt után 4:44-nél a 9-ről indulhattak Orton-ék. Két 1st down után még a saját 40-es vonalunkon voltunk, onnan 2&10-nél egy sack miatt 12-vel hátrébb kerültünk, majd egy rossz passz után Colquitt visszaadta a hazai csapatnak a labdát ismét. 2:19 volt még vissza, amit két futással és két térdeléssel lepörgetett a San Diego, a meccs végeredménye -> 14-35.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 24/38 sikeres/összes passz, 217 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 interception
Moreno: 13 próbálkozás, 58 futott yard, 1 futott TD, 7 elkapás, 62 elkapott yard
Lloyd: 6 elkapás, 78 elkapott yard, 1 elkapott TD
Gaffney: 3 elkapás, 33 elkapott yard
Thomas: 3 elkapás, 17 elkapott yard, 3 kickoff return, 16 visszahordott yard AVG
Royal: 2 elkapás, 12 elkapott yard, 2 punt return, 23 visszahordott yard AVG
Prater: 2/2 XP
Colquitt: 9 punt, 33.2 yard AVG
Bailey: 3 tackle, 1 interception
Dawkins: 3 tackle, 1 kikényszerített fumble
Bannan: 2 tackle, 1 sack
Mays: 6 tackle
Vickerson: 5 tackle

Josh McDaniels véleménye a mérkőzésről:
"Igyekeztünk jól kezdeni a mérkőzést, és ez tulajdonképpen sikerült is, hiszen vezetéshez jutottunk, majd megfogtunk egy támadást, de sajnos egy fake punt játékkal alaposan megtréfáltank bennünket. Bevallom, erre nem számítottunk, abszolút a visszahordáshoz álltunk fel, és teljesen bénítóan hatott, hogy a punter passzra vállalkozott, nagy húzás volt az ellenfél részéről. Ezen kívül sajnos védekezésben nem tudtunk tartani az ellenfelet, többször is rossz szereléseket mutattunk be, és ahogy nőtt a hátrányunk, egyre kétségbeesettebben próbálkoztunk támadásban, ami persze nem vezethetett sikerre, de úgy érzem, mindent megpróbáltunk. Egyre többen kérdezik, hogy miért nem Tim Tebow a kezdő irányító, nos, nem hiszem, hogy ennek itt lenne az ideje, Kyle Orton az elsőszámú QB, és remekül teljesít az egész szezonban, most talán nem volt túl jó meccse, de emiatt nem fog háttérbe szorulni. Hat meccsünk még hátra van, szeretnénk minél eredményesebbek lenni ezeken, nem tudom, hogy hány győzelem mihez lesz elég, mindenesetre igyekszünk felpörgetni magunkat a szezon hajrája, hogy legalább megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni ebből az évből. Igazából nem vagyunk annyira rossz csapat, mint azt sokan gondolnák, igenis versenyben tudunk lenni kifejezetten jó ellenfelekkel szemben, az egyetelen, komoly, problémánk a kiegyensúlyozatlanságunk. Sajnos, ennyire hullámzó teljesítménnyel képtelenek vagyunk, annyi mérkőzést megnyerni, mint amennyit szeretnénk, és ez meg is látszódik az eredményeinken. Mindenesetre megyünk tovább, tesszük a dolgunkat, és a jövő héten hazai környezetben győzelmet szeretnénk felmutatni."

Sajnos elég kemény verést kapott a jól kezdő Broncos és nem is lehet azt mondani, hogy partiban voltak az ellenféllel. Be kell vallani, hogy Wink Martindale és a védelem nem álltak a helyzet magaslatán, többször is rossz felállással és felfogással álltak fel és több elhibázott tackle is volt, ami tovább nehezítette a helyzetet. A támadó oldalon Orton talán először játszott igazán rosszul, de többször is a saját társai hozták rossz helyzetbe büntetésekkel és rossz elkapásokkal.

A Chagers-Broncos találkozó mellett természetesen a másik két rivális is pályára lépett, és a Chiefs a Cardinals 31-13-as kiütésével vette vissza az első helyét a divízióban, miközben a Raiders az elmúlt hetek sikerei után 35-3-as pofonba szaladt bele a Steelers elleni vizit során. A következő fordulóban amíg a mienk a St. Louis-t fogadják, addig az Oakland a Miami-t látja vendégül, a Kansas City Seattle-be látogat, a San Diego pedig egy vasárnap esti derbire hivatalos Indianapolis-ba.

Az AFC West divízió állása a 11. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 6-4
2. Oakland Raiders 5-5
3. San Diego Chargers 5-5
4. Denver Broncos 3-7

Következik egy hazai meccs a St. Louis Rams ellen, akiknél a mindig veszélye Steven Jackson okozhat nagy gondokat, valamint az újonc Bradford is probléma forrás lehet. Ezek ellenére illene hazai pályán megverni a Rams-t, hogy ne maradjon teljesen szégyenben a csapat. Azt már most lehet tudni, hogy nélkülöznünk kell Bay-Bay-t, McBath-t és Goodman-t is, szerencsére DJ viszont úgy tűnik vállalni tudja a játékot.
Nyerni kell, nincs mese...

Miután korábban már felhívtuk a figyelmet az NHL All Star és az NFL Pro Bowl szavazások fontosságára, most itt az ideje, hogy az NBA All Star gála beszavazására is buzdítsuk az olvasókat, mivel a múlt héten megkezdődtek a voksolások a kosaras sztárok legnagyobb rendezvényére.























A szurkolói szavazásban összesen 120 név közül választhatunk, vagyis főcsoportonként 60-60 jelöltből. Ez keleten és nyugaton egyaránt 24 védőből, 24 csatárból, 12 centerből tevődik össze. A voksolás január 23án zárul, a végeredmény bejelentését pedig négy nappal később ejtik meg, és a szavazások eredményei alapján derül ki, hogy kik lehetnek ott a gálán és milyen kezdő ötösökkel állhat fel a keleti és a nyugati csapat.

Az NBA történetének 60. All Star gálája 2011. február 20án kerülhet megrendezésre a bajnok Lakers otthonában, vagyis az LA-i Staples Centerben.

Szavazni a következőképpen lehet:

1.) A következő linken keresztül juthatunk el a voksolás oldalára, ahol feltétlenül regisztrálnunk kell magunkat a szaváshoz.
2.) Válasszunk ki két nyugati hátvédet! (az egyik feltétenül Billups legyen)
3.) Válasszunk ki két nyugati csatárt! (az egyik feltétlenül Anthony legyen)
4.) Válasszunk ki egy nyugati centert! (aki feltétlenül Nené legyen)
5.) Tetszés szerint a keleti konferencia legjobbjaira is voksoljunk, lehetőleg a nagy nevű sztárok alapos elkerülésével. :P
6.) Legalul a 'write-in' funkcióból akár kiválaszthatunk még egy nevet, én a mieink közül Afflalo-ra gondoltam, szóval Billups mellett optimális esetben ő lehet a másik védő játékos a listánkon, ez esetben a 2.) pontban csak őt kell megjelölnünk.

Akikre érdemes szavazni:

- Billups az elmúlt öt évben második számú irányítóként mindig ott volt az All Staron, háromszor még kelet színeiben detroiti játékosként, tavaly és tavalyelőtt pedig már Nuggetsosként a nyugati csapatban. A veterán játékos még a feltörekvő generáció PG klasszisai jelenléte mellett is a liga legjobbjai közé tartozik, igazi csendes hadvezér, aki az egyénieskedés helyett inkább a kollektív csapatot vezeti sikerre, talán emiatt nem annyira esélyes sok szavazatra, mint néhány riválisa, de nyomjuk rá becsülettel idén is a voksokat. Billups 2010ben az első 13 mérkőzésén 13.8 pontot és 4.7 asszisztot átlagolt.

- Anthony az egy évvel ezelőtti All Star gálán a nyugati csapat legjobbjaként 27 pontig jutott, de végül így sem sikerült legyőzniük keletet. Melo körül egyre nagyobb bizonytalanság alakult ki idén a denveri jövőjét illetően, így nem csodálkozom, ha sokan vaciláltok, hogy megéri-e most rá szavazni, New York-ból úgyis több voksot csikarhat ki magának. Azért én úgy vagyok vele, hogy még a mi játékosunk, szóval a denveri színeket képviselné a gálán, úgyhogy szavazzunk rá, neki legalább az arcoskodása miatt a kezdőre is simán lesz esélye, akár a legtöbb voksot is megkaphatja nyugaton Durant-tel szemben. Melo sorban a harmadik, összesen a negyedik All Star megjelenésére készül, miközben ebben a szezonban eddig 25.4 pontos és 9.1 lepattanós átlag teljesítményre volt képes.

- Nené a centerek versenyében számít a voksainkra, és szüksége is lesz minél több szavazatra, mert finoman fogalmazva sem számít esélyesnek a maga külön harcában. A brazil magasember az elmúlt évek egyik legkiegyensúlyozottabb nyugati centere a ligában, még ha nem is tartozik a legnagyobb ászok közé, azért komoly sérülései után is tud hozni egy megbízható szintet, és a Nuggets nélkülözhetetlen alappillére. Nené még egy All Staron sem vehetett részt, két éve pedig nagyon megérdemelte volna, de egyszerűen soha nem vették őt figyelembe, most végre jelölt, próbáljuk meg kijuttatni LA-be! A denveri óriás az idei évadban jelenleg 12.8 pontot és 6.4 lepattanót jegyez meccsenkénti átlagban.

- Afflalo érdemelné meg talán a leginkább a felülírott szavazatainkat a maradék játékosok közül, hiszen az idei nyarat kőkeményen végig dolgozta és a szezonbeli teljesítményén is meglátszik a rengeteg gyakorlás. Már nem csak védekezésben jelent segítséget, hanem támadásban is egyre gyakrabban képes vezetőszerepet vállalni, bátrabban eldobja a kinti kosarakat, és remekül osztja a hármasokat. Talán nem számít klasszis tehetségnek, de az biztos, hogy mindent megtesz érte, hogy tudása legjavát nyújtsa. Persze, a hozzá hasonló játékosokat sem feltétlenül szokta díjazni a nagyközönség, de azt javaslom, hogy mi bátran válasszuk ki őt a listából. A dobóhátvéd az idei szezon első 14 meccse után 12.3 pontos átlagra volt képes, ami lényegesen jobb teljesítmény, mint a korábbi éveiben bármikor.

Fontos tudnivaló a szavazással kapcsolatban, hogy egy regisztrált e-mailcímről 24 óra alatt csak egyetlen voksolást lehet megejteni, vagyis arra bátorítok mindenkit, hogy maximálisan használjuk ki a lehetőségeinket, és a következő szűk két hónap során minden nap egyszer jussanak eszünkbe a denveri kosarasok, és segítsük meg őket a szavazatainkkal!

Meglehetősen sűrű volt a Denver Nuggets programja az elmúlt bő egy héten, öt találkozón lépett pályára a csapat. Alább az előző hét mérkőzéseinek és a hétfői összecsapásnak az összefoglalója következik.


Múlt kedden hajnalban, Phoenixben léptünk pályára. Az előző szezonban komoly veréseket kaptunk a Sunstól, az idei évre talán egy kicsit meggyengültek, így reménykedhettünk benne, hogy sikerül őket elkapni végre. Az első negyedben egál közeli volt a két csapat teljesítménye, aztán a második felvonásban rendeztük a sorokat és szépen elhúztunk az ellenféltől. Ebben a szakaszban 14 ponttal is vezettünk, a szünetre 12 pontos előnyünk volt. A harmadik negyedben már kezdett éledezni a Suns, közelebb zárkóztak, 10 ponton belülre is feljöttek, de egyenlíteniük nem sikerült. A záró negyed derekán már nagyon közel kerültek, egyenlítettek is, ez megfogta a csapatot, míg a hazaiak nagy lendületet kaptak. Öt perccel a meccs vége előtt összeomlott a játékunk, semmit sem mutattunk a második negyedbeli magabiztos teljesítményből, támadásban kizárólag Billupsra és Anthonyra hagyatkoztunk, és talán el is fáradtunk a végére, ami azért meglepő, mert a Suns játszott back-to-back meccset. Az utolsó negyedben történt szétesés következtében 100:94-re kikaptunk, így sikerült egy már félig megnyert meccset elveszíteni. A csapatból Melot mindenképpen ki kell emelni, 22 lepattanóval egyéni csúcsot állított fel, mellé még volt 20 pontja, de 6 eladott labdát is „összeügyeskedett”, ez a meccs nem rajta ment el. Billups játszott még jobban a kezdőből, 14 pont és 4 assziszt volt a mérlege. A padról szokás szerint Harrington szállította a pontokat, összesen 14-et, ez nem volt meglepetés. Ami viszont az volt, Karl nem játszatta Smith-t, helyette Forbes kapott több lehetőséget, ezúttal Ő sem váltotta meg a világot, csak 4 pontot szerzett, JR padoztatása viszont jó húzás Karltól, érezze csak, hogy nincs biztos helye a rotációba és dolgozzon meg a játékidőért. (videóösszefoglaló)

Másnap egy nagyon pinkás meccsel folytatódott a Nuggets menetrendje. Hazai pályán fogadtuk a Knickset, Anthony „álomcsapatát” és nem mellesleg Harrington volt kenyéradóját. A mérkőzés során többször is elléptünk az ellenféltől, de mindig visszajött a Knicks, ennek ellenére úgy tűnt, hogy ez egy simán nyerhető meccs lesz. A végjátékot mégis sikerült izgalmassá tennünk. A negyedik negyed elején már 15 pontos különbséggel is vezettünk, a bajok 5 perccel a vége előtt kezdődtek. Ebben a szakaszban jöttek a kihagyott büntetők, rossz dobások és támadó szabálytalanságok, így az utolsó másodpercekben megvolt az esély arra, hogy a vendégek egyenlítenek, vagy esetleg fordítanak. Nagy nehezen a végén aztán 120:118-ra behúztuk ezt a meccset. A játék képe alapján sokkal simábban is nyerhettünk volna, de megint elkényelmesedtünk a végére és csak egy hajszálon múlott, hogy nem fizettünk rá. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy Anthony mennyire teszi majd oda magát a Knicks ellen. A statisztika alapján jól játszott, 29 pontra és 9 lepattanóra nem lehet panasz, de meccs végét csúnyán "elhülyülte", fontos büntetőket hibázott, és kapott egy felesleges technikait is. Azt semmiképpen sem állítom, hogy a Knicks keze alá játszott, lehet, hogy csak pont így jött ki a lépés ezen a meccsen, mindenestre láttunk már tőle koncentráltabb játékot is ebben a szezonban. Harrington jól játszott volt csapata ellen, 22 pontot szerzett, nagyon odatette magát, talán ennek volt köszönhető, hogy a végén kipontozódott. Karl ezúttal is mellőzte JR-t, így megint Forbes kapott több lehetőséget, aki ezúttal bizonyított is, 19 pont, 9 lepattanó, 3/3-as triplamutató volt ezen a meccsen a mérlege, ezzel nálam Harringtonnal megosztva a meccs legjobbja volt. (videóösszefoglaló)

Két nap pihenő után fontos meccset játszottunk a csoport rivális Portland ellen.  A Blazersre alaposan rájárt a rúd az utóbbi időszakban, megsérült Roy és Oden is kiesett erre a szezonra, jelentősen meggyengülve várták ezt a meccset, így még idegenben is jó esélyekkel léphettünk pályára. Ennek megfelelően jól is kezdtük a meccset, az első negyedben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, 12 pontos előnnyel zártuk a nyitó felvonást. Majd a második negyed elején Matthews vezérletével gyorsan visszajött a meccsbe a hazai csapat, innentől bár továbbra is mi vezettünk, nem tudtunk tíz ponton kívülre kerülni és szorosabban alakult a mérkőzés további képe. A záró negyedben kevés pont esett, mind két csapat teljesítménye jelentősen visszaesett, de mentálisan a Blazers volt a jobb, így hiába volt még ebben a negyedben is 7 pontos előnyünk, fordítottak és 86:83-ra kikaptunk. Nem ez volt már az első mérkőzés, amelynek a végén összeomlott a csapat, pedig a találkozó első felében megint sokkal meggyőzőbbek voltunk. Tőlünk egyedül Afflalo nyújtott jó teljesítményt, dobott 16 pontot és szerzett 11 lepattanót. A végén rá jutott az utolsó dobás, amivel egyenlíthettünk volna, bele is állt egy hármasba, de az reménytelenül lapos ívűre sikerült, mint a lassításból kiderült nem véletlenül, ugyanis odaütöttek a kezére a dobás pillanatában. A büntetők azonban elmaradtak, de nem ezen ment el a meccs. A palánk alatt teljesen súlytalanok voltunk, összesen 16 pontot szereztünk a festékből, hétszer blokkolták a játékosainkat, ebből négyszer Anthonyt takarták be. Lepattanók terén is csúnyán alul maradtunk, mindössze 35-öt szedtünk, ami nagyon kevés. Rendkívül kiábrándító volt ez a meccs, leginkább azért, mert sokáig megint jobban játszottunk, és úgy tűnt, ha egyes játékosok jobban csipkednék magukat, akkor talán más lehetett volna a vége. (videóösszefoglaló)
























A következő ellenfél a New Jersey Nets volt, őket hazai pályán fogadtuk, bár tavalyhoz képest sokat erősödtek, kötelező volt ellenük nyerni. Eleinte a Nets vezetett, az első negyed végére azért sikerült fordítani, de ellépni nem tudtunk. Az ellenfél folyamatosan tíz ponton belül tudott maradni, sőt többször majdnem sikerült egyenlíteniük is, de ha megráztuk magunkat, akkor rendre visszaállt a 5-8 pontos különbség. Ilyen forgatókönyv szerint zajlott szinte a teljes mérkőzés, az utolsó negyedben már 13 ponttal is vezettünk, de a végét még így is sikerült izgalmassá tenni. Másfél perccel a befejezés előtt már csak 2 pont volt a két csapat közt a különbség, Lopez döntő helyzetet rontott el, nem sikerült egyenlítenie, aztán Melo dobta a büntetőket és végül 107:103-ra nyertünk. Ezt a meccset sem vettük elég komolyan, de most több jó egyéni teljesítménynek köszönhetően sikerült nyerni. Kiemelkedett Nené 22 ponttal és 8 lepattanóval, a kezdőből még Anthony jutott 20 pont fölé, 28 pont és 8 lepattanó volt az aznapi termése. Billups nagy lendülettel kezdte a meccset, talán túl naggyal is, mert egy emberről elengedett ziccer után az arcán landolt, vérezni kezdett az orra, le is kellett cserélni, aztán már visszafogottabban játszott. A cserék részéről is voltak villanások, Ely önmagához képest szárnyalt, 6 lepattanó mellé 9 pontja lett. Lawson is jól játszott, 15 pontot szerzett. Karl végre előhúzta Smith-t, aki meghálálta a bizalmat, nem játszott megállíthatatlanul, de legalább akart, próbálkozott tisztességgel, volt egy szép zsákolása és most egész hatékonyan dobált. A meccs pozitívuma volt a győzelmen kívül, hogy kevésszer adtuk el a labdát (7 TO) és sokkal több pontot szereztünk lerohanásból, mint az ellenfél. (videóösszefoglaló)

Már ezen az aktuális héten játszottuk ennek az összefoglalónak az utolsó mérkőzését a Golden State Warriors ellen. E mérkőzés másképpen alakult, mint a korábbiak, ezúttal nem sikerült egyértelmű fölényt kiharcolni, sokkal kiegyenlítettebb volt a játék képe, majd nagyjából az utolsó öt percben indítottunk egy nagy rohamot, amivel megnyertük a találkozót, 106:89 arányban. A meccs fénypontja kétség kívül Birdman visszatérése volt. Andersen ebben a szezonban először léphetett pályára és nem okozott csalódást a szurkolóknak, volt egy nagy zsákolása és egy kosara, amit faulttal együtt, a gyűrűnek háttal állva szerzett. A védekezése még annyira nem volt toppon, lepattanózásban és blokkolásban is elmaradt a megszokottól, ebben viszont még biztosan javulni fog a következő meccsekre. A kezdőötösből csuklósérülés miatt hiányzott Billups, így Lawson irányított, 15 pontot szerzett és kimondottan jól is játszott. Afflalo egy lepattanóval maradt el a dupla-duplától (15 pont és 9 lepattanó), Antony szintén egy rebound híján dupla-duplát ért el, Ő 39 pontot szerzett 9 lepattanó mellé, ezen az estén volt kedve játszani. Harrington is jó napot fogott ki, 5 hármast dobott be, így 19 ponttal zárt. Nagyon jól dobták a játékosaink a hárompontosokat ezen a meccsen, ha jól emlékszem volt, hogy 8/9-es mutatóval álltunk, ez a végére ugyan romlott, 12/21-el zártunk, azért ez sem rossz. A Lakers-meccs óta először ezen a találkozón tetszett a csapat játéka, talán Birdman visszatérése visz egy kis lendületet a játékunkba és a palánk alatti védekezésünk is javulni fog általa. (videóösszefoglaló)

Leszámítva a Warriors elleni meccsünket, nagyon nem tetszett, amit a csapattól láttam. Olyan mérkőzéseket buktunk el, amikben három-három és fél negyeden keresztül egyáltalán nem volt benne a vereség, aztán utolsó öt perceket ellazsálták a játékosok, rendre komolyabb előnyöket adtunk le és csak a szerencsén múlt, hogy a Nets és a Knicks ellen nem fizettünk rá erre. Most lesz pár nap pihenő, át kell beszélni ezt a dolgot, mert ez hatalmas luxus egy ilyen kiegyensúlyozott csoportban, mint a miénk. Bízom benne, hogy a következőkben a Warriors elleni formát hozzuk és nyerünk már végre pár meccset zsinórban!

A közeljövő mérkőzései:

Szombat, 03:00 Chicago Bulls @ Denver Nuggets
Jövő hétfő, 02:00 Phoenix Suns @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 03:00 Milwaukee Bucks @ Denver Nuggets
Jövő szombat, 03:00 Los Angeles Clippers @ Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 10-4 (14 meccs)
2. Utah Jazz 10-5 (15 meccs)
3. Portland TrailBlazers 8-6 (14 meccs)
4. Denver Nuggets 8-6 (14 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 4-11 (15 meccs)

Az elmúlt hetekben kiosztásra került az összes lényeges év végi egyéni díj az MLB 2010es szezonja után. A Gold Glove és a Silver Slugger győztesek kihirdetése után most a többi kategória jutalmazottjaival foglalkoznék.



- Számunkra a legérdekesebb az NL MVP választás volt, ahol két denveri játékos élmezőnybeli helyezésében bizhattunk, bár az első helyre nem lehetett várni egyiküket sem. Nem is kellett csalódnunk, mert az outfielder Carlos Gonzalez megszerezte a harmadik helyet, a shortstop Troy Tulowitzki pedig az ötödik pozícióra ért oda. A győztes Joey Votto lett, aki a 32 szavazóból 31től első helyes voksot kapott, így a vártnál nagyobb fölénnyel előzte meg az elmúlt két év győztesét, Albert Pujolst. Nehéz magyarázatot találni, hogy mi lehetett Votto fölényes győzelmének az oka, amikor csak az ütési átlagban tudott jobb lenni Pujolsnál, legfeljebb kettejük csapatának közti szereplése alakíthatott ki ekkora differenciát, de mindenképp meglepetés, persze nem mintha nem érdemelné meg a címet. CarGo 7 darab második és 13 harmadik helyet begyűjtve csak 39 ponttal maradt el Pujolstól. A negyedik A. Gonzalez lett a Padresből, mögötte az ötödik Tulo két 3. és egy 4. helyet zsebelt be, jobbára az 5-8. hely körülre rangsorolták őt. Büszkék lehetünk a két srácra, hiszen nagy teljesítmény, hogy egy csapatból ketten végeztek a legjobb öt között.

- Az AL MVP győztes Josh Hamilton lett a liga bajnok Texastól, nem is lehetett kérdés az elsősége, 22 első és 4 második helyet kapott, így majdnem 100 ponttal előzte meg a második Tigerses Miguel Cabrera-t (öt első, tizenegy második, tíz harmadik hely), a harmadik pedig a Yankees-ből Cano lett (12-12 második-harmadik hely). Érdekesség, hogy a legjobb dobó Sabathia csak a 13. lett a rangsorban.

- Az NL Cy Young győztes a várakozásoknak megfelelően Roy Halladay lett, ezzel a baseball történelem ötödik dobója, aki mindkét ligában a legjobb tudott lenni, hiszen 2003ban még a Torontoval AL elsőnek választották. Doc elsősége vitathatatlan volt, a legtöbb fontos kategóriában a legjobb volt a szezonban: 21 győzelem, 2.44es ERA, 219 SO, így mind a 32 szavazó őt tartotta a legjobbnak. A második helyen Wainwright végzett, 28 második és három darab harmadik helyes jelöléssel, ezt sem lehetett vitatni. A harmadik pedig a Rockies dominikai dobója Ubaldo Jimenez lett, négy második, 19 harmadik, nyolc negyedik és egy ötödik helyezett szavazattal, sajnos a szezon második felében többször hullámvölgye volt, így ennél jobb eredményt nem várhattunk volna tőle, de ezzel a harmadik hellyel is maximálisan elégedettek lehetünk.

- Ezt a díjat az AL Cy Youngot Felix Hernandez söpörte be a másik ligában, a Seattle dobója ezzel a harmadik venezuelai győztes lett a liga történetében ebben a műfajban. Mindössze 13-12es W-L mutatója volt a gyengébb csapatának köszönhetően, de 2.27es ERAval és 232 strikeouttal is kiemelkedett az AL mezőnyből. Az ő első helyét sem igazán lehetett vitatni, a 28 lehetséges első pozícióból 21et besöpört, mögötte a második helyért szoros csatában a Rayses Price futott be megelőzve Sabathia-t (Yankees), köztük mindössze kilenc pont döntött előbbi javára. Talán meglepő lehet, hogy Lee csak a hetedik helyen végzett, és a szavazóktól egyetlen első és második helyet sem kapott.

- Az NL Rookie of the Year választáson a számunkra rivális Giants elkapója, Buster Posey 20-9 első-második hely arányban verte az atlantai Jason Heywardot. Bizonyára Posey győzelmében nagy szerepe volt a SF World Series címének, főleg hogy az ahhoz vezető úton Heywardékat is biztosan kiejtették. Illetve a második helyezettnek annak ellenére is csak kevéssel voltak jobb számai, hogy Posey csak az idény két harmadát töltötte az MLBben, szóval megérdemeltnek tekinthető a diadala, melyet 18 HR és 67 RBI teljesítménnyel hódított el. A harmadik egyébiránt Jaime Garcia (Cards), a negyedik pedig Gaby Sanchez (Marlins) lett.

- Az AL Rookie of the Year kiírásban a csere dobó Neftali Feliz diadalmaskodott, miután a WS résztvevő Rangers bullpen legerősebb tagja volt az egész év teljes hosszában. 40 savet jegyzett 2.73as ERAval és 4-3as győzelem-vereség statisztikával. Az év újonca győztes 20 első helyet szedett be, szemben a második helyen végzett Detroit CF Jackson 8 kiemelt pozíciójával, elég markáns volt a különbség közöttük. Közben a harmadik helyen a Twins 3B Valancia ért célba.

- Az NL Manager of the Year a Padresszel a rájátszásról egy hajszállal lemaradó Bud Black lett elképesztő csatában, mivel egyetlen ponttal előzte meg a playoffoló Reds főnökét, Dusty Bakert. A SDtől nagy teljesítmény volt, hogy a végsőkig harcban voltak a POért, mert előzetesen senki nem várta volna őket a legjobbak közé, ennek ellenére csak az utolsó játéknapon elszenvedett vereségük miatt maradtak le a későbbi bajnok SFtől. Black 16 első, 7 második, 3 harmadik helyet szerzett, szemben Baker 13-12-2es teljesítményével. Érdekes a végeredmény, talán a playoff miatt Baker sikere magától érthetőbb lett volna, de a Padres annyira underdog volt, hogy az ő menetelésükben nagyobb szerepe volt Blacknek, mint talán Bakernek az egyébként erősebb Reds sikereiben. A harmadik egyébként a WS győztes SF managere Bruce Bochy lett messze lemaradva az első kettőtől.

- Az AL Manager of the Year versenyt korábbi öt második helye után Ron Gardenhire nyerte meg. Irányításával a Twins idén is bejutott a rájátszásba a liga második helyén, annak ellenére, hogy több kulcsemberüket korán elvesztették, így az ALDS búcsú sem volt váratlan tőlük. Gardenhire 16 első, 8 második, 4 harmadik helyes szavazatának köszönhetően relatíve soknak számító 27 ponttal verte az AL győztes Rangers mesterét, Ron Washingtont, harmadikként pedig Joe Maddon (Rays) zárt.

Azt hiszem, hogy két elégedettek lehetünk a denveri legények díjazásával, két GG és SS után szereztünk egy harmadik helyet a Cy Young kiírásban és két Top5 pozíciót az MVP választáson.

Hatalmas sikerben volt része az elmúlt hétvégén a denveri sporttársadalomnak, miután a vasárnap esti órákban a Colorado Rapids csapata hősies küzdelem árán elhódította az MLS bajnoki címét, a fináléban az FC Dallas ellen aratott 2-1-es hosszabbításos győzelem által. A helyi labdarúgó klub története első MLS-győzelmét ünnepelhette, a városban pedig kilenc év után lett újra bajnok egy csapat az egyik nagy majorligában.


Az MLS történetének tizenötödik fináléját a torontói BMO Field-en rendezték meg, és mindkét résztvevő csapat fennállása első kupagyőzelmére készült. A denveri együttes összeállításába visszatérhetett az elmúlt két meccset kihagyni kényszerülő Jamie Smith a bal szélre Thompson helyett, így tulajdonképpen a lehető legerősebb felállásunkban várhattuk a döntőt: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Ezzel szemben a Dallas-nál két nagynevű sérült is maradt harcképtelen vasárnapra, így némileg gyengébb, meglepetésekkel tarkított 11-gyel kezdtek: Hartman - Goncalves, John, Ihemelu, Benitez - Chavez, Hernandez, Ferreira, McCarty, Shea - Harris.

A kezdő sípszó közel félórát késett a hivatalos időponthoz képest, így mindkét szurkolótábor már nagy izgalommal várta a finálét a hideg kanadai télben. A döntő rögtön egy ígéretes FCD-akcióval kezdődött, amikor húsz másodperc után egy bal oldali beadást követően Harris csúsztatott nem sokkal mellé. Hét perc elteltével került sor az első komolyabb denveri támadásra, és Mastroeni kiugratása után az üres területre befutó Mullan lövését hárította Hartman kapus. Ezt követően egy jódarabig a küzdelmes mezőnyjáték dominált, mindkét csapat próbálta ráerőltetni az akaratát a másikra, többé-kevésbé testvériesen váltakozó sikerrel, ám hosszú perceken át helyzetek nélkül. Az viszont hamar kirajzolódott, hogy a nagy tét révén meglehetősen fizikai jellegű találkozóra lehet kilátás. A 27. percben Casey törhetett be két hátvéd szorításában a tizenhatoson belülre a jobb oldalról, az egyiken áthámozta magát, majd a másik, Benitez, a földön fekve szándékosan elkaszálta a denveri támadót, de az abszolút büntetőgyanús szituációban a játékvezető nem volt hajlandó tudomásul venni szabálytalanságot a texasi védő részéről. Rövidesen Cummings veszélyeztetett egy fejes révén, de a jamaikai bólintása pontatlanra sikeredett, és jócskán elvétette a hosszú sarkot. Fél óra elteltével egy dallasi szögletnél Ihemelu kísérlete szállt a denveri kapu fölé, majd egy kényszerű cserét kellett végrehajtania ellenfelünknek, miután a megsérülő jobb bekk Goncalves-t Lloyd-dal helyettesítették. Folytatódtak az egyre bátrabb coloradói akciók, azonban a 34. minutumban egyszercsak lefordulhattak rólunk, kicsit fellazult a védelem, Gomez pedig a tizenhatos jobb oldali sarkáról nagyszerű labdát rajzolt középre a betörő Ferreira-hoz, aki két hátvédünk között kibújva, Pickens kapust megelőzve elegánsan emelt a hálóba. A szezon MVP-jének választott kolumbiai labdarúgó találattával tehát nem sokkal a szünet előtt megszerezte a vezetést a Dallas. Akár azonnal válaszolhatott volna a Rapids, ám Cummings a nagyszerű cselek után megeresztett középtávoli lövésével fölé bombázott. Még a pihenőt megelőzően Wallace-nak mutatták fel a mérkőzés első sárga lapját, majd Pickens-nek kellett igencsak kapaszkodnia Chavez kőkemény kísérleténél. Végül a félidőben tehát 1-0-val az FCD állt jobban.


A szünet után úgy tűnt a Colorado egyre jobban igyekszik átvenni a kezdeményezést, és többet birtkoltuk a labdát, miközben Smith is besárgult egy taktikai szabálytalanságot követően. Aztán a találkozó 57. percében éppen Smith lett a főszereplő, nagyszerűen tört ugyanis előre a bal oldalon, az alapvonal közeléből becenterezett labdáját pedig Conor Casey továbbította a kapuba második szándékból, miután a hatalmas kavarodásban a földön ülő denveri csatár a pókfoci jelenetben megelőzte Hartmant és az egyik hátvédet is, ezzel kiegyenlítette a mérkőzést. Alig egy perc múlva McCarty kísérletezett egy lapos lövéssel, de Pickens magabiztosan tette a dolgát, majd a 62. percben Larentowicz végezhetett el egy szabadrúgást jó 25 méterre a kaputól, éles lövését pedig Hartman kapus hatalmas bravúrral szedte ki a hosszú alsó sarokból. Kisvártatva a támadó szellem jegyében cserélt Hyndman mester, amikor Shea helyére beállította a gólzsák Cunningham-et, így a továbbiakban már két klasszikus csatárral rohamozhatott a kék-fehér mezes együttes. A dallasiak pedig ezt követően egyre inkább át tudták venni az irányítást, és fokozatosan szorultunk be egyre jobban a saját térfelünkre. Ugyan sokat támadott az FCD, meglehetősen kevés gólhelyzet nyílt előttük, Pickens-nek legközelebb csak hetven perc után kelett résen lennie egy szöglet utáni lecsorgó labdánál, de nyomásuk arra mindenképpen jó volt, hogy a Rapids minden erejét a védekezésre összpontosítsa. A mieink azonban becsülettel tartották magukat, és egyre jobban közeledtünk a rendes játékidő hajrája felé. A 84. percben a sokadik Casey-Benitez kakaskodást a játékvezető már megunta, és sárga lappal jutalmazta mindkét felet. A hajrá viszonylag csendesen telt, a nyugati bajnok rohamai is lecsendesedtek, s úgy tűnt, mindkét csapat már a hosszabbításra fektetné az erejét. Az utolsó pillanatokban kettőt is cseréltek a mieink, s előbb a középpályán Smith-t váltotta a lendületes Thompson, majd Baudet érkezett a védelembe Wallace helyére. Az eredményben pedig már nem történt változás, 90 perc után 1-1-es döntetlenre végzett egymással a két csapat.

A küzdelem tovább folytatódott a kétszer 15 perces, hirtelen halál nélküli hosszabbítással. A ráadás első felvonása hasonló mederben telt, mint az 90 minutum befejezése, azaz jobbára dallasi próbálkozásokkal, de valódi helyzetek nélkül. 98 perc elteltével kihasználtuk a harmadik cserelehetőségünket, és a mindkét lábát húzó Cummings-t Kandji váltotta Casey ékpárjaként. Az első negyedóra végén még az FCD is ellőtte az utolsó variációját, amikor Avila-val frissítettek Chavez posztján. A második félidő mindössze két perce zajlott, és Casey egy pazar keresztlabdával találta meg a bal oldalon támadásba lendülő Macoumba Kandji-t, a szenegáli támadó pedig az alapvonal közeléből elkezdett befelé cselezgetni, kiosztott egy nagyszerű kötényt, majd mielőtt Ihemelu odaért volna, még középre pofozta a játékszert, az pedig a menteni igyekvő John combjáról felvágódott, és egyenesen a kapu rövid sarkába pattant a beadásra mozduló Hartman mellett. A 107. percben megszerezte a vezetést a Colorado egy hihetetlen találattal, mely közben Kandji az ütközés során megsérült, és az ünneplésére siető társak is csak a földön fekve tudtak gratulálni neki. Hosszabb ápolást követően a csatárt lekísérték a pályáról, aki azonban nem tudta folytatni az összecsapást, és mivel már nem volt több cserénk, tíz emberrel voltunk kénytelenek játszani a hajrában. Nagyon jól védekeztünk a következő percekben, és az ellenfél sorozatos akciói ellenére kiválóan tartottuk magukat, remekül játszottunk az órával egy-egy hosszabb labdatartás erejéig. A dallasiak azonban nem akarták feladni, és az utolsó percekre újabb hatalmas rohamot indítottak Pickens kapuja ellen. A 120. percben a denveri portás óriási védést mutatott be John közeli lövésénél, aztán pedig egy egy rajta már túl jutó labdát Moor vágott ki a kapu torkából. A Rapids védelme hősiesen helytállt a hajrában, és nem engedélyeztük az egyenlítést az ellenfélnek, három és fél perc plusszráadást követően pedig végre befejeződött a mérkőzés, és kezdetét vehette a végeláthatatlan ünneplés!

A finálé legértékesebb játékosának a coloradói származású Conor Casey-t választották meg, aki az egész összecsapáson hatalmas fizikai harcot vívott az ellenfelekkel, valamint ő maga szerezte meg a csapat egyenlítő gólját, és szerepet vállalt a győzelmet jelentő találatból is.

A Rapids friss bajnokai hatalmas ünneplést rendeztek a lefújást követően a gyepen, majd az érmek kiosztására került sor, hogy aztán az MLS komisszárja átadja a bajnoki trófeát a csapatkapitány Mastroeni-nak. Az időjárásnak megfelelően bajnoki sapkába és bajnoki sálba öltöztett labdarúgók pedig a torontói konfettiesőben önfeledten élvezhették ki az emlékezetes pillanatokat.

2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes 1-0

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas 0-3

MLS KUPADÖNTŐ

Colorado Rapids - FC Dallas 2-1 hosszabbítás után

A Colorado Rapids 2010-es MLS-bajnok csapata:

Kapusok: Matt Pickens, Ian Joyce;
Hátvédek: Julien Baudet, Danny Earls, Kosuke Kimura, Drew Moor, Scott Palguta, Anthony Wallace, Marvell Wynne;
Középpályások: Ross LaBauex, Jeff Larentowicz, Pablo Mastroeni, Brian Mullan, Jamie Smith, Wells Thompson;
Csatárok: Andre Akpan, Quincy Amarikwa, Conor Casey, Omar Cummings, Macoumba Kandji, Claudio Lopez;
Vezetőedző: Gary Smith.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Természetesen az örömünnep az öltözőben is tovább folytatódott, a játékosok átbulizták az egész éjszakát Kanadában, majd hétfő délután érkeztek haza Denverbe, ahol már a repülőtéren jókora tömeg fogadta őket. Ezt követően a Dick's Sporting Goods Park-ban köszöntötték a Rapids legnagyobb szurkolói csoportjainak tagjait, ahol a drukkerek együtt ünnepelhették a bajnoki címet a játékosokkal. A keddi napon tovább folytatódik a bajnokok körútja, és a belvárosban helyen lesz jelenésük, amelyeken Denver és Commerce City vezető képviselői egyaránt felszólalnak majd a bajnokok üdvözlése végett.

A Rapids MLS Cup-győzelmével a denveri sporttörténelem során ötödik alkalommal lett bajnok a város valamely csapata az egyik kiemelt bajnokságban, miután korábban a Colorado Avalanche 1996-ban és 2001-ben Stanley Kupát nyert, míg 1997-ben és 1998-ban a Denver Broncos Super Bowl-győztes lett.

Tranzakciók:
- Az élet nem állt meg, és a vezetőség a siker másnapján rögtön folytatta aktuális teendőit, és végrehajtott egy játékoscserét, melynek keretein belül két hátvédet, Julien Baudet-t és Danny Earls-t a Seattle Sounders-hez irányítottuk a középpályás Peter Vagenas ellenértékeként. A nemzetközi játékosok létszámcsökkentésére a közelgő "feltöltő" draft miatt volt szükség - a francia bekk feláldozása kellemetlen, de az ír légiós inkább többet ártott, mint használt. Ezzel szemben az új szerzemény Vagenas meglehetősen rutinosnak számít, kétszeres bajnok és egyszeres US Open Cup-győztes a Galaxy-vel, idén pedig a Sounders-szel bajnoki és BL-mérkőzéseken egyaránt pályára lépett.
- A ligához újonnan csatlakozó Portland Timbers és Vancouver Whitecaps bővítő draftjára a csapat leadta a 11 játékost tartalmazó védettségi listáját, melyről a nevesebbek közül lemaradt a középpályás Thompson, vagy éppen a hátvéd Wallace neve, ők tehát elérhetőek lesznek az új egyesületek számára a szerdai draft alkalmával.

A magyar Denver Sports Blog szerkesztősége ezúton gratulál az MLS-bajnok Colorado Rapids labdarúgócsapatának! Továbbá köszönjük valamennyi olvasónk számára, hogy az egész év folyamán lelkesen követtétek a csapat szereplését írásainkon keresztül. Ahogy megszokhattátok, az offszezon alatt is jelentkezni fogunk a legfontosabb hírekkel, 2011-ben pedig minden eddiginél izgalmasabb Rapids-szezon elé nézhetünk, hiszen az MLS Cup megvédése mellett a Közép-amerikai Bajnokok Ligájában is szurkolhatunk a labdarúgóink minél sikeresebb szerepléséért.

Magyar idő szerint hétfőre virradóra rendezik meg a 2010-es szezon fináléját az MLS-ben, melyben a denveri illetőségű Colorado Rapids rendíthetetlen fiai az FC Dallas seregeivel mérkőzhetnek meg Toronto városában. A denveri sporttársadalom az év legnagyobb sikere előtt állhat, hiszen a tét nem kisebb, mint hogy 2001 után újra legyen majorligás bajnokcsapata a városnak. Már csak néhány órát kell várnunk, és megtudhatjuk, hogy a labdarúgóink a hatalmas menetelésük végén képesek lesznek-e megkoronázni idei szereplésüket, vagy a dallasi legénység a két legnagyobb nyugati favorit búcsúztatása után a mieinket is félre söpri-e az útból.



Mint bizonyára valamennyi jól értesült olvasónk pontosan tudja, a Rapids az alapszakaszt az összesítésbeli hetedik helyen zárta, és a rájátszásban a keleti konferenciába került. Itt először is, egy 1-0-s győzelem és egy 1-2-es vereség után tizenegyespárbaj árán sikerült kiharcolnunk a továbbjutást a Columbus Crew otthonában a főcsoport-elődöntőben; majd a konferencia tetejét a San Jose Earthquakes elleni hazai 1-0-s diadallal foglalhattuk el. Eközben a Dallas csapata a rájátszás első körében a címvédő Real Salt Lake gárdáját ütötte el a továbbjutástól, mivel Texas-ban 2-1-re nyertek, idegenben pedig az 1-1-es döntetlen az ő sikerüket jelentette, hogy aztán a nyugati kisdöntőben az alapszakasz-győztes sztárcsapatot, a Los Angeles Galaxy együttesét a Home Depot Center-ben keserítsék el egy 3-0-s kiütéses diadalmenettel.

Az MLS 1996 óta zajló küzdelemsorozatában még sem a Colorado, sem pedig a Dallas nem lehetett bajnok, pedig mindkét csapat a kezdetektől fogva tagja a ligának. Az tehát már biztos, hogy 2010-ben új kupagyőzest köszönthetünk, és bárki is győzedelmeskedjen, fennállása első bajnoki címét ünnepelheti majd. A két csapat a rájátszásban eleddig négy alkalommal futott össze egymással, s valamennyi párharcból a Rapids került ki győztesen. Először az emlékezetes 1997-es esztendőben találkoztunk az FCD-vel, és a konferencia-döntőből mi léphettünk tovább történetünk első nagydöntője felé, amelyet végül a D.C. United-del szemben elvesztettünk. A következő meeting-et 2002-ben bonyolították le a csapatok, és a két győzelemig zajló főcsoport-elődöntőben három meccsen bizonyultunk jobbnak. 2005-ben ugyancsak a playoff első fordulójából léptünk tovább a Dallas-szal szemben egy oda-visszavágós párharc végén büntetőrúgásokkal. Majd egy évvel később a történelem megismételte önmagát, és 2006-ban újfent egy hihetetlen tizenegyespárbajban léptünk tovább Dallas-ban.

A Rapids számára a múlt szombati sikert követően a hét eleje a szokásos forgatókönyv szerint, csendesen telt Commerce City-ben, majd a csapat csütörtök reggel utazott el Toronto-ba, a finálé helyszínére, a fedélzeten a csapat teljes keretével, és a játékosok családtagjaival. A megérkezést követően a két résztvevő fél kiválasztotta a semleges pálya egyes "hozzávalóit". Az alapszakaszban előkelőbb helyen végző Dallas választott előbb öltözőt, kispadot és hotelt, míg a Rapids a pénteki és szombati helyszíni edzések időpontját, és a döntőben használni kívánt mezt határozta meg. Ez alapján a legfontosabb, hogy a rájátszás eddigi összes mérkőzéséhez hasonlóan a fináléban is az elsőszámú, bordó mezünkben léphetünk pályára, míg az FCD az általában idegenben használt, kék-fehér csíkos szerelését öltheti magára vasárnap este. A helyszínen egyébként a vártnak megfelelően jókora felhajtásban van része a denveri delegációnak, naponta több sajtótájékoztatóra kerül sor, egyre-másra adják a játékosok az interjúkat, de a srácok a jelek szerint nagy örömmel veszik a fokozott média-felhajtást.



Aktuális hírek - Colorado Rapids:

- A vezetőedző Gary Smith elmondta, hogy játékosai minden hazai edzés végén büntetőrúgásokat gyakoroltak, bár nem szeretné, hogy tizenegyespárbaj döntsön a fináléban, sohasem lehet tudni mi fog történni. A szakember hozzátette, a legfontosabb, hogy a srácok elsajátítsanak egy olyan biztos büntetőrúgási módot, amelyet a legnagyobb stresszhelyzetben is képesek lehetnek véghez vinni. A Rapids egyébként 2010-ben még hibátlan tizenegyesből: az alapszakasz során mind a négy meccs közben megítélt büntetőt gólra tudtuk váltani, míg a rájátszásban a Columbus elleni szétlövésben ötből ötöt értékesítettünk.

- A szezon eddigi összes meccsét teljes hosszában végig játszó Drew Moor rendkívül elszánt a volt csapata elleni finálét megelőzően: "Mióta Colorado-ba kerültem, összesen három alkalommal játszottunk a Dallas ellen, és ezek voltak azok a meccsek, amelyekre egész életemben a legkeményebben készültem. Egész egyszerűen ellenük külön motivált vagyok, öt évet töltöttem el náluk, és komoly része voltam a csapatnak, de most már más sikeréért küzdöm, és ezt minden alkalommal igyekszem a tudtukra adni. Ez egy bajnoki döntő, és most nagyon önző leszek, de magamnak akarom a kupát. Nem érdekel, hogy ki az ellenfél, akárki jön szembe, le kell győznünk őket. Számomra csak külön motivációt jelent, hogy a volt csapatom ellen játszhatunk."

- A másik középhátvédünk, Marvell Wynne gyakorlatilag hazai pályán léphet fel a BMO Field-en, mivel a játékos az elmúlt években még a helyi Toronto FC csapatát erősítette, és csak az idei szezon rajtját megelőző napokban került a Rapids-hez egy csereüzlet keretein belül. A sokoldalú bekk izgatottan várja a visszatérést a kanadai közönség elé: "Érdekes élmény újra itt lenni. Nincs bennem semmi tüske a csere miatt, nagyon jól érzem magam a Colorado védelmében, kívánom, hogy jövőre a Toronto-val találkozhassunk a nagydöntőben."

- A múlt fordulóban győztes gólt szerző Kosuke Kimura egy csapásra óriási népszerűségre tett szert Távol-keleti hazájának labdarúgófanatikusai körében. A japán média egyes képviselői még el is utaztak miatta a döntőre Kanadába, múlt szombat óta pedig naponta több interjút biztosít a japán érdeklődők számára, és nem túlzás állítani, hogy az egész ország bízik a hátvéd és csapata bajnoki címében.

- A Colorado kapusa, Matt Pickens csendesen, a rivaldafényen kívül készül a fináléra, élvezi, hogy az érdeklődés középpontjában helyette sokkal inkább a Dallas portása, az ötödik nagydöntőjére készülő Kevin Hartman áll. "Ez így teljesen, de teljesen megfelel nekem. Ha nem rólam beszélnek az emberek, az a legjobb a számomra, nyugodtan koncentrálhatok a munkámra, nekem ez a legfontosabb" - tette hozzá a félelmetes szakállával azért némi külön figyelemre szert tevő hálóőr.

- Conor Casey, az együttes gólfelelőse azok után, hogy a nyáron nem lehetett tagja az amerikai világbajnoki csapatnak, minden erejével a Rapids sikereiért küzdött a szezonban, és már csak egy lépés választja el, hogy a csúcsra juthasson Colorado-ban. "Túltettem magam rajta, ez már a múlt. A jelennek élek, a jelen pedig az MLS-döntő, keményen harcoltam a klubcsapatomért a szezonban, most pedig szeretném, ha elhódítanánk a bajnoki címet" - jelentette ki az idény előtt a Rapids-szel három éves szerződést hosszabbító támadó.

- A szezon előtt a Rapids legénysége még a télen London-ban töltött el egy hetet a helyi "testvércsapat", FC Arsenal birtokán, s a napokban az angol sztárcsapat vezetője, Arsene Wenger arról beszélt, hogy a denveri labdarúgók milyen jó benyomást tettek rá, most pedig a teljes mellszélességgel szurkol a mieinkért a fináléban.

- Emellett Spanyolországból is magunk mögött tudhatunk egy vezérszurkolót, ugyanis a Real Madrid segédedzője, Aitor Karanka egykori Rapids-játékosként szorít volt csapatáért, és külön szeretné látni, hogy Mastroeni végre elhódítsa a Kupát.



















Aktuális hírek - FC Dallas:

- A Dallas trénere, az év edzője díj-győztes Schellas Hyndman arról beszélt, hogy nagyra tartja a Colorado eddigi elért eredményeit, veszélyes csapatnak véli a mieinket, csapata pedig most egyfajta új helyzet előtt áll a döntőben, mert az egész szezon során az esélytelenek nyugalmával menetelhettek, főleg a rájátszásban, azonban a Rapids ellen már ők számítanak a favoritnak.

- Az ellenfél csapatkapitánya, Daniel Hernandez pályafutása negyedik MLS döntőjére készül, az előző három alkalommal még a New England színeiben mindannyiszor be kellett érnie a vereséggel, ám 2010-ben már mindennél jobban szeretne felkerülni a pódiumra.

- David Ferreira-t választották meg a 2010-es bajnoki szezon legértékesebb játékosának, miután a texasiak kolumbiai játékmestere a voksok 25 százalékát begyűjtve megelőzte az LA-i gólzsák Buddle-t és a 'Quakes aranycipősét, Wondolowski-t.

- Kérdéses a játéka a döntőben a Dallas két sérült klasszisának, akik már több hete harcképtelenek, és még a rájátszásban is csak minimális szerepet tudtak vállalni. A hátvéd Heath Pearce térd sérülés után lábadozik, míg a támadó Milton Rodriguez lágyék húzódással bajlódik, mindkettejük vasárnapi szerepvállalására ugyan van esély, de bizonyára csak közvetlenül a kezdés előtt dőlhet el a sorsuk.

- A texasiak abban bíznak, hogy a középpályán dönthetik el a javukra a Kupa sorsát, miután a Morales-Beckerman és a Kovalenko-Juninho belső középpályásduók kikosarazásával léptek tovább az előző két párharcon, most pedig hasonlóra készülnek a denveriek Larentowicz-Mastroeni tengelyével szemben, de tisztában vannak vele, hogy nehéz feladata lesz McCarthy-nak és Hernandez-nek a mieink ellen.

- Az amerikai válogatott csatára, Chris Dempsey a Dallas sikeréért szorít. A jelenleg Angliában légióskodó texasi származású játékos nem lehet jelen a finálén, mivel csapata, a Fulham még vasárnap délután bajnoki meccset fog játszani, de egyértelműen az FCD sikere mellett tette le a voksát.



Szemtől szemben:

Kapusok: A Rapids portása Pickens, amikor szükség volt rá, rendre nagyot tudott alkotni, a kulcsmeccseken sokkal inkább jól védett, mintsem rosszul, és bár voltak hibái, azokat nem annyira fontos szituációkban szenvedte el, nem mellesleg karrierje eddigi legjobb szezonját futotta, most ismét szükségünk lesz a bravúrjaira. A veterán Hartman a liga történetének második kapusa szeretne lenni, aki a harmadik bajnoki címét ünnepelheti, igazi sztárkapus, nagyon nehéz dolga lesz ellene a Rapids támadóinak, de bizonyára a gyors ellentámadásainkkal az ő kapuja sem lenne bevehetetlen.

Védelem: A mieink hátsó alakzata a szezon teljes hosszában tökéletesen működött, a mostani lebonyolítási szisztémát tekintve a klub történetében 2010-ben kaptuk a legkevesebb gólt, köszönhetően nagyrészt a sziklaszilárd Moor-Wynne belsőpáros elképesztő munkabírásának. Smith mester változást rebesgetett az összetételben, és bizonyára a fináléban a rutinos francia Baudet fog kezdeni Wallace helyett, így Moor a bal szélre fog kihúzódni. Miközben a jobb szárnyon Kimura nem csak védekezésben nyújt megbízható teljesítményt, de az egész jobb oldalt képes bejátszani támadásban. A Dallas még nálunk is kevesebb gólt szenvedett el az alapszakaszban, egykori játékosunk, Ihemelu fantasztikus teljesítményt nyújtott a védelemben, mellette John is rettentő hatékony, így még Pearce sérülését is képes elviselni a gárda, de vele mindenképpen még jobb esélyekkel szállnának harcba a denveri attak feltartóztatása érdekében.

Középpályások: A Rapids középpályája különösen Mullan megszerzése után töltött be meghatározó szerepet a csapat játékában, a veterán klasszis nagyszerű lendületet biztosít az offenzivitáshoz, vezérletével a lerohanásokban is egyre veszélyesebbek vagyunk, nem túlzás kiemelni őt, ha az év legnagyobb igazolásáról beszélünk. Belül a Larentowicz-Mastroeni páros meccsről meccsre kegyetlen nagy munkát végez, a vörös üstökű All-Star játékosra hárulhat Ferreira őrzése, míg a kapitány bizonyára első sorban a támadásokat segítheti, aki 34 éves korára, ős-Rapids-esként most már mindenképpen szeretné magasba emelni a bajnoki trófeát. Sajnos, a balszélső Smith játéka vádli sérülés miatt nem várható, pedig az alapszakasz során a csapatból a legtöbb asszisztot jegyezte, helyette bizonyára a mindig csupaszív Thompson juthat szóhoz a kezdőben, de reményeink szerint legalább csereként számíthatunk a skót légiósra. Az FCD középső egysége iszonyatosan erős, a játékot a Ferreira szervezi, akit teljes joggal választottak meg az év legjobbjának az egész ligában, az alapszakaszban már saját bőrünkön is megtapasztaltuk a nem mindennapi képességeit, az ő szerepe könnyen befolyásoló tényező lehet a fináléban, egyértelműen rá kell a legjobban figyelnünk. Középen még Hernandez és McCarty stabilitására építhetnek, de reményeink szerint Maestro-ék fel tudják venni velük a kesztyűt.

Támadók: A Casey-Cummings kooperáció egyértelműen a liga legveszedelmesebb támadókettőse, előbbi 13, utóbbi 14 találatot szerzett az alapszakaszban, és a playoff-ban is nagy formában vannak, alaposan fel kell kötniük az alsóneműiket a texasi bekkeknek, ha tartani szeretnék a lépést a jamaikai szélsebességével, és az amerikai ellenállhatatlan fizikumával. A padról ráadásul a lendületes Kandji, és a sok csatát megélt harcos Lopez is bármikor kész meghatározó segítséget nyújtani. Rodriguez nélkülözése komoly problémát jelentene a Dallas számára, de a rutinos Cunningham szerepvállalásában nyugodtan bízhatnak, mivel ebben a szezonban is nagy mennyiségben vágta a gólokat, mellé viszont alighanem legfeljebb a középpályáról érkezhet minőségi támogatás, ha eredeti társa nem tudja vállalni a játékot.

A két csapat az alapszakaszban mindkét egymás elleni meccsén döntetlenre végzett. Július 31-én a Dick's Sporting Goods Park-ban 1-1 lett a végeredmény, miután Baudet szerencsétlen öngóljával még a vendégek vezettek, azonban a már elcserélt Ballouchy büntetőjével a hajrában kiegyenlítettünk. Október 9-én Texas-ban 2-2-re végeztünk, ez volt az a meccs, amikor három támadóval játszottunk, és a lerohanások révén korán eredményesek tudtunk lenni Larentowicz jóvoltából, de kisvártatva Rodriguez és Ferreira találataival fordított az FCD, ám a második félidő elején Larentowicz fejese beállította döntetlent.



2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes 1-0

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas 0-3

MLS KUPADÖNTŐ

Colorado Rapids - FC Dallas
Hétfő, 02:30, Toronto

A mindent eldöntő finálé tehát hétfő hajnalban, magyar idő szerint 02:30-tól veszi kezdetét Toronto-ban. A denveri sportkedvelők mellett pedig nagy szerettel várunk minden egyes éreklődőt az élő meccsnézésre, szurkolásra a Denveri Sport Chat-en. Remélhetőleg feledhetetlen élményben lesz részünk ma éjszaka, az év legfontosabb denveri sporteseménye következik, mely után mindennél jobban szeretnénk blogunk másfél éves története során először világgá ordítani egy végső sikert.

Hajrá Rapids! Éljen Colorado!

Azok után, hogy múlt héten a Denver Broncos csapata remek teljesítményt nyújtva legyőzte a Kansas City Chiefs-t, most ismét egy divzióriválissal találkozunk, napjaink talán legjobban gyűlült ellenfelével, a San Diego Chargers-szel, vagy népszerűbb magyar nevén, a "KÖCSÖGZ"-zel. A találkozó presztízsét tovább növeli, hogy Hétfő Esti Rangadó lesz, ráadásul csapatunk egyetlen ilyen meccse ebben az évben.

Ahogy azt már lassan megszoktuk, nem telt el csapaton belüli változás nélkül ez a hét sem. A korábbi elsőkörös választottunkat Jarvis Mosst küldtük el, és Davis Veikune-t hoztuk a helyére. Mosst annak idején 2007ben a Gatorstól draftoltuk 1/17ben, ám a profik között nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amivel az egyetemi évei alatt felhívta magára a figyelmet. S bár a hozzállásával nem volt semmi baj, nem volt képes fejlődni, az LB-soron végig söprő sérüléshullám okozta lehetőséget se tudta kihasználni, és még a special teamben is többet ártott, mint használt. Ezért kellett mennie. A Broncosban töltött 3 és fél éve alatt mindössze egyetlen egyszer volt kezdő, összesen 24szer lépett pályára, ahol 29 tackle-je volt (23 egyéni, 6 assist), 3.5 sackje és 1 passdefense-ze.
Kincset ilyenkor már nem igazán lehet találni, ahhoz korábban kellett volna elkezdeni keresgélni. Nekünk a Cleveland 2009es 2. körös választottja jutott. Veikune eddig 10 meccsen lépett pályára az NFL-ben, ahol szó szerint semmit se csinált, legalábbis olyat nem, ami bekerült volna a statisztikái közé. Valószínűleg ő se véletlenül volt eddig csapat nélkül...

Nos, akkor essen pár szó leendő ellenfelünkről, a San Diego Chargers-ről. Ahogy azt riválisaink többségéről megállapítottuk, ők is 50 évesek múltak ('60-as csapat, '61-ben költöztek Los Angelesből San Diegoba), s mint minden divízióriválisunkkal, velük se ápolunk baráti viszonyt. Az ily nagy mértékű ellenségeskedés azonban kifejezetten újkeletű, ugyanis míg mi a Raiders-szel és a Chiefs-szel öltük egymást a jobb eredményért, addig ők többnyire a pofozógép szerepét töltötték be.




















Igazából a két liga, az AFL és az NFL egyesülése előtt nagyon is topcsapat voltak, de akkor egyrészt éppen mi voltunk a liga egyik leggyengébb csapata, másrészt az senkit sem érdekel :P /*Rég volt, talán igaz se volt*/. Ha igazságosak akarunk lenni /*De miért lennénk?*/, akkor Dan Fouts-szal, és elkapóival Kellen Winslow-val, Charlie Joiner-rel és John Jefferson-nal nagyon szép éveket éltek meg 1979-81-ig, és az 'Air Coryell'-t máig a liga történelmének egyik legjobb offense-ének tartják. Hiába, hisz' a siker elmaradt, az AFC Westből egyedül ők szégyenkezhetnek mindmáig bajnoki cím nélkül. Ahhoz, hogy ne égessék a divíziónkat, 1995-ben álltak a legközelebb, akkor ugyanis történelmük során először és egyelőre utoljára bejutottak a döntőbe, és ott táncoltak a siker küszöbén. Azonban Steve Young tett róla, hogy ott is maradjanak, és rekord 6 TD passzt adva kiütötte őket. A vereséget követően gyorsan leáldozott nekik, s hogy végképp romokban heverjenek, '98ban sikeresen kiválasztották az NFL történelmének legnagyobb bustját, Ryan Leafet. /*Karrierje legemlékezetesebb meccsén a KC ellen 15 passzából 1 sikerült 4 yardra, 2 INT, és emellett kapott 4 fumble-t, amiből 3-at elvesztett...*/

A történet azonban az egykori 1/2es draft pick kirúgása után pár évvel szomorú fordulatot vesz. A Bolts ugyanis 1/1-es választási jogával megszerezte Elisha Manning játékjogát. A kis ficsúr azonban nem szeretett volna a sznob Kaliforniában játszani /*Igaza van, ki szeretne? :)*/ kivágta a hisztit, és elcseréltette magát New Yorkba. A fordulat most következik, ugyanis ellenérték gyanánt többek között ugyanazon év 1/4es választottát kapták, Philip Rivers-t. A "nagyszájú köcsög" 2 évet tanulhatott Drew Brees mögött, majd John Lynch egy jól sikerült sackje után sérülése miatt a Saintsbe trade-elték az azóta már Super Bowl-győztes irányítót, San Diegoban pedig eljött a KÖCSÖG ideje.

Amióta ő a kezdő irányító, dominálják a csoportot, minden évben ők nyerték általában a mi orrunk elől elhalászva a sikert. Különösen fájó a 2008as szezon, amikor nyert helyzetből buktuk el a divíziót, ráadásul úgy, hogy az utolsó fordulóban ők mértek ránk megsemmisítő vereséget. Rivers-szel a szezon hajrájában egyszerűen megállíthatatlan a csapat, a szókimondó QB pályafutása során decemberben még veretlen. Ha már a nagy szájánál tartunk, a két csapat közti utálatot tovább erősíti, hogy amellett, hogy az elmúlt években egymással verseng a két csapat a divízió első helyéért, a mindenek előtt saját érdekeit tekintő, képességeit túlértékelő, a sportolói magatartást semmibe vevő QB a sportszerűtlen megnyílvánulásoktól sem riad vissza, sőt előszeretettel alkalmazza őket, amikor csak tudja. Elsősorban a Rivers-Cutler afférra gondolhatunk itt, amikor egyik egymás elleni meccsünkön, minden ok nélkül beszólogatott akkori irányítónknak.

Jelenleg a liga legjobb irányítója /*természetesen csak Orton mögött :P*/, ha nem esik vissza a teljesítménye, akár Dan Marino egy évben passzolt legtöbb yardját is megdöntheti, és a Pro Bowl-szereplést, vagy akár az MVP-címét csak a személyisége akadályozhatja meg, az viszont könnyen megteheti. Az anyján kívül nem sokan szeretik...























De így is több szót kapott, mint amennyit megérdemelt, akár ő, akár a csapat. Emlékezzünk azért még meg a mostani keretből Antonio Gates-ről, korunk egyik legjobb TE-jéről, Rivers első számú célpontjáról, aki viszont jó eséllyel nem játszhat majd ellenünk. Mást inkább ki se emelek, a SD inkább csapatként erős. A 4-5-ös mérleg senkit ne tévesszen meg, övék a legjobb offense, a legjobb passing offense, a 2. legjobb defense, ami passz ellen és futás ellen is külön-külön top5. Vereségeiket elsősorban hihetetlen, szánalmas, gyermeteg hibáiknak köszönhetik. Elsősorban a Special Teamen lehet mosolyogni, de a támadók és a védők is szereztek kellemes pillanatokat már számunkra. Aki önbizalmat szeretne meríteni, annak ajánlom a Raiders és a Pats elleni meccsüket. :)

A Chargers tízszer nyerte meg az AFC West-et, az elmúlt 4 évben pedig senki se állította meg őket. (a playoffban összesen 12× voltak). Az egymás elleni mérlegünkre, minthogy a történelem jelentős részében mi voltunk az erősebb csapat, mi lehetünk büszkébbek: 54-45-1, .545. Utolsó összecsapásunkról azonban sok jót nem lehet mondani, a hazai pálya a rossz irányba lejtett /*Moreno pl az endzone-on belül lévő játékostól kapott fumble-t, ami fizikailag lehetetlen...*/, ami 32-3-as vereséget eredményezett.

A rivalizálás emlékezetes momentumairól eddig nem sok szó esett, mivel nincs is belőlük annyi, mint a Raiders vagy a Chiefs ellen, viszont hogy mégis legyen valami, említsük meg Dennis Smith back-2-back overtime fieldgoal blockját. Az elsőnél tévesen kikértük előtte az időt, de őt ez nem zavarta és megismételte a bravúrt, hogy aztán hosszabbításban 30-24-re megnyerjük az összecsapást.

Sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Andre Goodman	CB	csípő	DNP	DNP	DNP	OUT
Robert Ayers	LB	lábfej	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Eddie Royal	CB	hamstring	-	DNP	Limited	Questionable
Jamal Williams	NT	non-injury	-	DNP	Limited	Probable

San Diego Chargers
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Steve Gregory	S	váll	Limited	DNP	DNP	Doubtful
Ryan Mathews	RB	boka	DNP	DNP	DNP	Doubtful
Legadu Naanee	WR	hamstring	Limited	Limited	DNP	Doubtful
Antonio Gates	TE	lábfej, lábujj	DNP	DNP	DNP	Questionable
Travis Johnson	DE	váll	Limited	Limited	Limited	Questionable
Chris Wilson	TE	hát	Limited	Limited	DNP	Questionable
Malcolm Floyd	WR	hamstring	Full	Limited	Full	Probable
Nate Kaeding	K	ágyék	Full	Full	Full	Probable
Brandon Siler	LB	lábfej	Full	Full	Full	Probable

Nem gondoltam volna idén, hogy valaha ezt fogom mondani, de jól állunk a sérültek terén. Goodman sorozatos hiányzását már megszoktuk, és mivel Coxban kincsre leltünk, hiánya nem is hátráltatja a csapatot jelentősen, míg az idei draft valóságos stealje meccsről meccsre fejlődhet. A liga legjobban passzoló csapata ellen persze nem ártana, ha nem Nate Jones lenne a nickelback, de ne legyünk telhetetlenek. Az egyetlen aggasztó dolog, az Royal sérülése, a Chargers ST finom szólva is sebezhető lenne, reméljük hétfőig rendbejön. Addigra egyébként akár Ayers is újra a csatasorba állhat, az lenne csak az igazi.

A Chargersből Gates egy edzésen se vett részt, játéka kérdéses. Ne bánkódjunk, ha esetleg nem játszhatna majd...

Múltheti győzelmünk előtt írtam, hogy ha esetleg 2W-re kerülünk a divízió elsőtől, akkor is korai még számolni. Nos, két győzelemre vagyunk tőle, ráadásul meggyőző játékkal. Azonban továbbra is tartom, hogy korai reménykedni, nem szabad nagyon előre szaladni, mindig csak a következő meccsre kell koncentrálni. Ha most nyernénk, akkor valóban jó helyzetbe kerülhetnénk, azonban a meccsnek nem mi vagyunk az esélyesei. A keret erejét tekintve, akár még meg lehetne a szezon előtt általam tippelt 8-8 is, de nem a könnyű meccseket szoktuk hozni, nem a liga hajrájában, és nem a csoportriválisok ellen. A meccs kedden hajnali 2:30-kor lesz a Qualcomm stadionban, és azért nagyon jó lenne, ha megismételnénk a tavalyi bravúros sikerünket. Hajrá Broncos!

A Denver Broncos (2-6), kihagyva BYE week-el a kilencedik fordulót, kissé rápihenve és rákészülve várhatta az aktuális csoportelső Kansas City Chiefs (5-3) látogatását a tízedik héten. Sok volt a fogadkozás, hogy most változás lesz a két csúfos vereség után. A meccset a médiában viccesen 'Colquitt Bowl'-nak nevezték el, mivel a két csapat punterei, Britton Colquitt a hazai oldalon és Dustin Colquitt a vendégeknél, testvérek.

Sérülés frontos nem lehetett sok panasz, mindössze két kezdő maradt ki ezen a héten, Ayers és Goodman kényszerült kihagyni ezt a találkozót. Viszont a héten DJ Williams-t elkapták ittas vezetésért, így őt Josh McDaniels és a vezetőség megfosztotta csapatkapitányi címétől, megbüntette $ 15 000-ra, valamint kikerült erre a meccsre a kezdő csapatból. Volt egy kis változás még a támadófalban is, Ryan Harris visszakerült a kezdő RT pozícióba, Zane Beadles pedig bement a LG helyre, kiszorítva Russ Hochstein-t.




















A feldobást a Broncos nyerte, így idén utoljára narancssárga mezben (egy szezonban csak háromszor lehet alternate mezben pályára lépni) a támadók futhattak ki először a pályára:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
FB: Spencer Larse
WR: Jabar Gaffney, Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadle
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Ryan Harris

JMD egyik fogadkozása a héten arról szólt, hogy szeretné Moreno-t aktívabban használni és javítani akarja a futójátékot. Nos, ez egészen a hetedik play-ig nem látszott, ami - többek közt egy 37 yard-os szépségdíjas Lloyd-elkapásnak is köszönhetően - a Chiefs 31-es vonaláról jöhetett. Ekkor azonban lehetett reménykedni, hogy az ígéretnek lesz valami foganatja, Knowshon első futása ugyanis 14 yard-osra sikerült. A maradék 17 yard-ot passzal akarta megoldani a csapat és már elsőre is majdnem meglett, de Orton pár centit tévedett és Demaryius Thomas nem tudta így megcsinálni az elkapást. Másodikra úgy tűnt, hogy a védelem megoldhatatlan problémát fog okozni a QB-nek, de Knowshon Moreno jól el tudott szakadni a védőjétől, majd az elkapás után már csak az endzone-ban hagyta magát a földre vinni -> 7-0.

A Chiefs a meccs előtt vezette a ligát futott yard-okban, ezért várható volt, hogy a denveri védelem ez ellen fog felkészülni leginkább. DJ hiányában az alábbi felállásban álltak fel az első drive-hoz:

DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
NT: Jamal Williams
OLB: Marion Haggan, Jason Hunter
ILB: Wesley Woodyard, Joe Mays
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill

Az első futást meg is sikerült fogni 2 yard-on, majd egy 12 yard-os benyelt passz után a következő két futás összesen hozott 3 yard-ot. Mivel egy szabálytalanság miatt nem lett érvényes Matt Cassel passza, 3&12-re pedig nem tudott sikeres átadást bemutatni, ezért jött az első D. Colquitt-punt, ami után Royal a 18-on csinált fair catch-et. Úgy tűnt, hogy tényleg sikerült felkészülni a Chiefs védelméből, folyamatosan sikeres play-ek jöttek, Moreno futott 9-et, Bay-Bay kapott el 13-at, Royal futott 19-et, Gaffney kapott el 8-at, majd újra Moreno futott 9-et, majd Royal 6-os elkapása és Moreno 11-es futása után jött az első viszonylag rosszabb play, Knowson futással a 7-ről csak a 6-ig jutott. A támadás azonban ekkor se torpant meg, Orton ezúttal Brandon Lloyd-nak passzolt, aki ismét egy csodálatos elkapást mutatott be, ezúttal a pontszerző területen belül -> 14-0. Továbbra is jól működött a futás elleni védekezés, köszönhetően annak is, hogy DJ-t már beengedték a pályára, két próbálkozásból Jamal Charles csak 6 yard-ot tudott hozni a Chiefs-nek, 3&4-re Cassel passza hosszú lett, jöhetett ismét a Broncos, méghozzá Royal szép visszahordásának köszönhetően a saját 47-es vonaláról. Trükkös play nyitotta a drive-ot, Gaffney futás helyett visszadobta a labdát Orton-nak, aki Moreno-hoz passzolt, őt pedig hiába zavarták a védők, nem engedte el a labdát, meg is lett a 1st down. Jött még egy rövid futás, majd egy hosszú átadás Jabar Gaffney-nek, aki az endzone-ba bevetődve megcsinálta az elkapást. A KC edzője, Todd Haley, bedobta a vörös zászlót, mert szerinte a földet érés után Gaffney elvesztette a labdát. A visszajátszásokból nem tűnt úgy, hogy igaza lenne, de mivel a bírók visszajátszó berendezése nem működött, így a challenge-et elutasította a bíró, viszont időkérést se vesztett a vendég csapat -> 21-0. A 35 yard-os Chiefs-return után még 1:10 maradt az első negyedből, hazai szempontból jól indult a drive, Mario Haggan csinált egy 8 yard-os sack-et Cassel-en. A következő play után, Mays hibája miatt, 3&18 helyett 1&10 jött sajnos. Majd még két 1st down egymás után, kát passzal ment előre 34 yard-ot a Chiefs és így a Broncos 34-ről kezdhették a második negyedet first down-nal, az első negyed után az eredmény -> 21-0.





















A második negyed elején 2&3 lett egyből, majd abból 3&3, és Haggan második sack-je után 4&10, Cassel ezzel nehéz helyzetbe hozta a rúgó Ryan Succop-ot, az 52 yard-os FG emiatt nem is lett jó, bár hosszra még nem lett volna vele gond, de az irányzékkal igen.
Jó helyen kapta vissza a Broncos a labdát, Moreno élt is az újabb drive adta lehetőséggel, két futással 20 yard-ot hozott a csapatának, amihez a practice squad-ból a héten felhozott Ball tett még hozzá 5 öt. Egy Gaffney-elkapás után egy Royal-futás jött, majd egy szép Bay-Bay-futás egy screen passz után, a rookie WR majdnem be is ért az endzone-ba, de végül egy nagy ütközés után került a pályán kívülre, ami miatt jó darabig lent is maradt, de végül nem kellett abbahagynia a játékot. Először Orton próbált passzolni, de a Graham felé szálló labda majdnem a védőké lett. Bejött Tim Tebow a következő play-re egy időkérés után és ahogy már lassan kezdjük is megszokni, berobogott a játékszerrel az endzone-ba, ezúttal a védelmet a bal oldalról megkerülve, megszerezve így a harmadik TD-ját -> 28-0. Cassel egy 34 yard-os passzal nyitotta a vendégek következő támadását, melynél az elkapó az újonc TE Moeaki volt. Egy 3&5-öt Charles oldott meg futva, majd 2&10-nél hiábavaló volt Hunter sack-je, mert Mays egy fölösleges durvasággal adott 15 ajándék yard-ot a Chiefs-nek. 2&6-nál Charles kezéből Vickerson kicsavarta a labdát, de a futó végül visszaszerezte, majd a következő play-nél a neki szánt passz rossz lett, de Haggan-t túl durvának látták a bírók, ezért büntetésből megfelezték a Chiefs előtt álló maradék 18 yard-ot. Haggan azonban ahelyett, hogy a penalty miatt búslakodott volna, inkább felszívta magát és elkapta a passzra készülő Cassel-t, harmadik sack-jét bemutatva ezen a meccsen. Annyira jól sikerült a manőver, hogy a vendég QB elejtette a labdát, amit Jason Hunter a 25-ös vonalon felkapott és egészen a Kansas City endzone-jáig szaladt vele. Hunter lassan előrelép az offseason legjobb igazolásává -> 35-0.

























Saját 17 yard-os vonaláról kezdett támadni a Chiefs és a kissé fáradtnak tűnő denveri védelem ellen (egymás után két támadást védekezni nagyon megterhelő) lassan, de biztosan haladtak előre. A 2-minute warning előtti utolsó play egy 38 yard-os passz lett, a pihenő után így már csak 8 yard maradt a TD-ig a vendégeknek, amihez egy 3 yard-os futás és egy 5 yard-os passz elég volt. A TD-passzt végül a futó Charles kapta el, Cassel a komoly blitz elől menekülve dobott az üresen maradó futónak, akit három védő se tudott megakadályozni, hogy bevetődjön az endzone-ba -> 35-7. 1:22 maradt még a félidőből, a Broncos-drive a 27-ről indult és nem nagyon lehetett eldönteni, hogy melyik csapat mit akar, először a Chiefs kért időt egy sikeres screen passz után, majd a Broncos egy sikertelen után, viszont a következő jó passz után, ami hozta a 1st down-t, a Chiefs már nem kért időt, de a mivel utána Lloyd elkapása 14 yard-ot ért, ezért akkor már a Broncos-nak lett fontos az idő. Buckhalter csinált egy jó elkapást, amivel már a KC 40-en jártunk, Orton egy spike-kal megállította az órát, de a 3&3 nem lett jó, ahogy sajnos Prater 58 yard-os mezőnygól kísérlete sem. A gyenge napot kifogó rúgó kickoff-jai is meglepően rövidek voltak ezen a napon és ugyanez volt a helyzet ezzel a mezőnygóllal is, az endzone-ban álló Berry elkapta a játékszert és majdnem egy TD-ig szaladt vissza vele a kissé enervált Broncos ST ellen. Végül a holder Colquitt és a C Walton együttes erővel le tudta vinni őt a Denver 22-es vonalán, de mivel még maradt 1 másodperc, így Succop még felállhatott a 40 yard-os FG-hoz, aminél ezúttal nem remegett meg a lába és beállította a félidő végi eredményt-> 35-10.

A Chiefs annak reményében jött ki a második félidő elején, hogy az utolsó 1:28-ban szerezett 10 pontjuk után, mivel ők kezdik a második félidőt, talán még lehet esélyük lefaragni a hátrányukat. Ezt a reményt azonban egy 3&out-os első támadással sikerült lelohasztaniuk. A Vadlovak saját 40-ükről indulhattak neki a különbség növelésének és 3&6-nál egy 23 yard-os Moreno screen passz utáni futással sokat is tettek érte egyből. Ez után először Lloyd hozott egy 1st down-t, majd amikor Royal csinálta ugyanezt, akkor már csak 6 yard maradt a Chiefs endzone-jáig. Moreno leferagott belőle 3-at egy futással és ekkor érkezett újra Tebow, aki végre passzolhatott és ha már megtehette, akkor ki is használta a lehetőséget, Spencer Larsen-nek célzott, aki kisodródva benyújtotta a labdát a gólvonalon túlra. Ez volt Tebow karrierjének első passzot TD-ja (remélhetőleg még nagyon sok fogja követni) és egyben Larsen karrierjének első TD-ja is -> 42-10. Nekiindult újra a Kansas City, náluk is egy screen passz hozta az első 1st down-t, majd egy futás a következőt 3&2-nél, aztán egy passzjáték a harmadikat, Bowe csinált egy 14 yars-os elkapást a kissé laza zónában védekező Champ előtt. A második számú RB, Thomas Jones hajtott végre egy 19 yard-os elkapást, majd újra Bowe lett a célpont, aki meg is csinálta az elkapást és két lépés után ütközött Champ-el, ami után elejtette a labdát, de egy reflex mozdulattal magához húzta a játékszert és ezt egy challenge után is így látták a bírók (jogosan). 1&goal jött a 1-ről. Először Thomas Jones próbálkozott, Dawkins megfogta. 2&goal-nál Cassel próbált benyomulni, de ebben Bannan, majd a komplett odagyűlő védelem akadályozta meg (Champ felugrott a tömörülés tetejére, hogy így segítsen. 3&goal-nál passzal próbálkozott Cassel, de Bowe ezúttal nem tudta megcsinálni Champ mellett az elkapást. Bejött egy újabb futó, de ő se tudott bemenni, így az a denveri védelem, ami 31-dik helyen állt a futás ellen a forduló előtt, megállította a liga (elvileg) legjobban futó csapatát a goal-line-nál.

Ezt követően a támadók sajnos egy 3&out-ot tudtak csak csinálni a saját 1-ükről indulva, ezért jöhetett a Colquitt Bowl-on először a mi Colquitt-unk, Britton, sajnos azonban a visszahordás után a Broncos 38-ról próbálkozhatott újra a Chiefs. 3&11-nél Jamal Charles csinált egy 1st down-t egy screen passz után, és a 15-ről passzolva Cassel Bowe-nak dobta a labdát, Champ hibázott egy kicsit, így a Chiefs WR megcsinálta a TD-t, egymás utáni ötödik meccsén jutva be elkapással az endzone-ba -> 42-17. Bay-Bay a -4-ről a 34-ig vitte vissza a kickoff-ot, onnan indult neki a harmadik negyedből maradó 2:15-nek a Broncos. Ezt négy futással le is pörgették, miközben Larsen hozott egy 1st down-t. A harmadik negyed után az eredmény -> 42-17.

A negyed második play-e már egy 3&5 volt, amit egy 10 yard-os Lloyd-elkapással oldott meg a hazai támadósor. Jött egy rossz, -5 yard-os futás, de Orton megoldotta, mivel Bay-Bay-el hoztak össze egy 15 yard-os gain-t. A Chiefs 16-on jött a 1st down, bejött Tebow, de ezúttal csak egy 1 yard-os futás sikerült az újonc QB-nek. Orton passza következett, ami előtt nagyon sok ideje maradt. Brandon Lloyd felé szállt a labda az endzone bal szélénél  és elsőre úgy tűnt, hogy nem sikerült megcsinálnia az elkapást, de valószínűleg ő és a csapat visszajátszást figyelő emberei meggyőzték JMD-t, hogy challenge-et kérjen. A visszajátszás után már a TV nézők is láthatták, hogy Lloyd-nak sikerült a jobb lábát a földön húznia, miután a bal már leért és a labda is a kezében volt, a bírók is ezt látták, meg is adták az újabb Broncos TD-t -> 49-17. Maradt még 11:47 a meccsből a kickoff return után, saját 17-es vonaláról indult a Chiefs a szépítésért. Cassel passzaival hamar a 32-nél jártak a vendégek (Bowe csinált két elkapást Champ előtt, aki, ekkor már nagyon tisztán látszott, nem játszott igazán jól ezen a meccsen), onnan futásokkal próbáltak előre jutni egy sikertelen passz után. Addig jutottak, hogy 4&2-nek kellett nekimenniük, de Battlet megoldotta a szorult helyzetet, szintén futva. A sérülésből visszatért McBath majdnem szerzett egy interception-t, a következő play után sajnos 1&goal jött a 9-ről. Onnan 1&9 után 2&6, majd 3&6, és végül 4&6 helyett 4&11 következett (delay of game penalty), de azt egy Chambers-elkapással ezúttal tudta teljesíteni a Chiefs, faragva kicsit a hátrányból, de csak 6-ot, mert a 2-pontos kísérletet a TD-elkapásnál hibázó Champ megakadályozta-> 49-23.

Folytatásként egy onside kick jött és először úgy tűnt, hogy meg is szerezték a vendégek, de egy idén bevezetett szabálymódosítás miatt, miszerint négy embernek kell a rúgó oldalán lenni a rúgás pillanatában, elvesztették a labdát, az egyik Chiefs játékos túl korán lépett a középső vonalra. 5 yard-os büntetés után újabb kickoff jött, ezúttal nem onside volt, hanem be akarták rúgni a védők mögé, de Succop Gaffney lábát találta el az első sor mögött, a lepattanó labdára pedig David Bruton tudott rávetődni. 6:52 maradt a meccsből, ami 5:16-ra ment le egy Broncos 3&out és Colquitt endzone-ba szálló punt-ja után. Egy 23 yard-os Charles-elkapással meglett egy 1st down a Chiefs-nek, de ebből két holding-al visszaadtak 20-at két egymás utáni play-nél. 1&30 után pedig 4 próbálkozással csak 15-öt tudtak megtenni, saját 38-ukon adták vissza a hazai támadóknak a labdát. 3:30-nál jöttek a futások, ahogy azt várni lehetett. Három Moreno-futás hozott 6 yard-ot és lepörgette az órát a 2 perces pihenőig, ami után egy 51 yard-os FG helyett inkább egy 2 yard-os Buckhalter-elkapást választott JMD, visszadva a 36-on a Chiefs-nek a labdát 1:55-el a vége előtt. Fontos megjegyezni, hogy azzal a bizonyos 6 yard-dal Moreno megcsinálta karrierje első 100 futott yard-os meccsét. Haley úgy döntött, hogy faragnak még a különbségből, a Broncos pedig eddigre több kezdő játékosát is pihentette, így tudtak is haladni a Chiefs támadók, 0:24-nél 2&10 jött a Broncos 35-ről, ami után egy 1&10 következett a 22-ről, melyet egy újabb Bowe TD elkapással teljesített Cassel, bedobva a labdát McBath és Champ közé, de a 2-point conversion ezúttal se sikerült -> 49-29. Megint ugyanolyan rúgással próbálkozott a Chiefs, mint az előbb, de ezúttal a labda kipattogott az oldalvonalon, a 40-ről jövő Broncos pedig egy térdeléssel befejezte a meccset. A végeredmény -> 49-29.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 22/34 sikeres/összes passz, 296 passzolt yard, 4 passzolt TD
Tebow: 1/1 sikeres/összes passz, 3 passzolt yard, 1 passzolt TD, 2 próbálkozás, 2 futott yard, 1 futott TD
Moreno: 22 próbálkozás, 106 futott yard, 3 elkapás, 50 elkapott yard, 1 elkapott TD
Lloyd: 6 elkapás, 90 elkapott yard, 2 elkapott TD
Gaffney: 3 elkapás, 57 elkapott yard, 1 elkapott TD
Thomas: 3 elkapás, 51 elkapott yard, 2 kickoff return, 34 visszahordott yard AVG
Royal: 5 elkapás, 39 elkapott yard, 2 próbálkozás, 20 futott yard, 2 punt return, 13 visszahordott yard AVG
Larsen: 2 próbálkozás, 17 futott yard, 1 elkapás, 3 elkapott yard, 1 elkapott TD
Prater: 7/7 XP, 0/1 FG
Colquitt: 2 punt, 23.0 yard AVG
Haggan: 6 tackle, 3 sack, 1 kikényszerített fumble
Vickerson: 4 tackle, 1 kikényszerített fumble
Hunter: 1 tackle, 1 sack, 1 megszerzett fumble, 1 fumble return TD
Hill: 1 tackle, 1 kikényszerített fumble
Bailey: 9 tackle
Mays: 7 tackle

Josh McDaniels véleménye a mérkőzésről:
"A szünet alatt bőven volt időnk felkészülni a mérkőzésre, és különösen a Kansas City futójátékának megfékezésére helyeztük a hangsúlyt. Hasonló sémát alkalmaztunk, mint a szezon korábbi szakaszában a Tennessee ellen, és akkor is elég jól tudtuk semlegesíteni az egyébként veszélyes futójátékot, ma este szintén ez lehetett a siker záloga. Kifejezetten jól kezdtük a mérkőzést, erre is külön összpontosítottunk, hiszen korábban nem volt jellemző ránk. Ezáltal viszont az ellenfelet siettettük, és kénytelenek voltak eltérni az előzetesen tervezett sok futójátékot, ez is könnyítette a dolgunkat. Nagyon jól összeszedtük magunkat, és talán sikerült kihevernünk az előző hetekben elszenvedett sebeket, és a szezon második felében sikerül véghez vinnünk egy emlékezetes hajrát. Tudjuk, hogy nem állunk a legjobban, de azzal is tisztában vagyunk, hogy hogyan javíthatunk a helyzetünkön. Sok meccsünk van még hátra a divízión belül, így nem hiszem, hogy bárki is előre leírhatna minket. Ki kell javítani a meglévő hibáinkat, és a ma látott erőbedobással szeretnénk játszani a hátralévő meccseken, akkor bármire képesek lehetünk."























Amíg a mieink a Kansas City ellen játszottak, addig az Oakland és a San Diego egyaránt a bye week-jét töltötte. A következő körben a Chiefs a Cardinals elleni hazai ütközeten javíthatja ki a denveri botlást, a Raiders a Steelers-nél fog vendégszerepelni, míg a soros Hétfő Esti Rangadót a Chargers és a Broncos vívja egymással Kaliforniában.

Az AFC West divízió állása a 10. játékhét után (W-L):

1. Oakland Raiders 5-4
2. Kansas City Chiefs 5-4
3. San Diego Chargers 4-5
4. Denver Broncos 3-6

Végre sikerült olyan futójátékot és futás elleni védekezést bemutatni, amilyet egész szezonban kellett volna és meg is lett az eredménye. Erre kell építeni ez után, mert ezzel a játékkal sok csapat ellen esély lehet a győzelemre. Orton-t nevezte meg a liga az AFC Offensive Player of the Week-nek, Tebow pedig megnyerte a Rookie of the Week-et a szurkolók szavazatai alapján, előbbi mindenképpen megérdemelt volt, az utóbbiban azért még erősebben benne volt TT egyetemi karrierje.

Volt egy kis változás a héten a keretben, kiraktuk a 2007-es első körös Jarvis Moss-t, mert sajnos még mindig nem tudott közel se felérni a várakozásokhoz. Újra edzésbe állt Robert Ayers, remélhetőleg 1-2 héten belül bevethető lesz, bár igaz ami igaz, eddig is elég jól átvészelte a csapat a hiányát, de mindenképen szükség van rá.

Következik a Chargers elleni idegenbeli Monday Night Football meccs, ami sok szempontból nagyon fontos lesz, remélhetőleg hasonló (vagy jobb) játékot tudunk bemutatni és akkor lehet esély a további zárkózásra a csoporton belül.
Nyerni kell, nincs mese...