A héten folytatódott a Denver Broncos Training Campje, immár a harmadik hete edzenek együtt a játékosaink. Lássuk mi történt...



15. nap, vasárnap:
     Preseason meccs. Mint arról már olvashattatok, az első megmérettetésünkön kikaptunk a Cincinnati Bengalstól, viszont sok pozitívuma akadt a mérkőzésnek. Amit ezek közül kiemelnék, a legfontosabb, hogy amíg mindkét csapatból a kezdők voltak fenn, addig 14-7-re mi vezettünk...
StormST írása a meccsről

16. nap, hétfő:
     Szünnap. Erre a napra nem volt edzés tervezve

17. nap, kedd: 
     Ezen a napon két edzés is volt.

-Délelőtt:
   Visszatérhetett többek között Kuper és D.J. Williams /*a no contact mez is lekerült róla*/, valamint Cox és Mays is tudta vállalni az edzést, annak ellenére, hogy a vasárnapi meccsen kisebb sérülést szenvedtek. Demaryius Thomas és Eric Decker pedig a pályán kívül ugyan, de szintén dolgoztak (a route-ok futását és elkapásokat gyakoroltak). Néhány veterán, köztük Bailey, Dawkins és Graham, viszont kihagyta a délelőtti programot.
     A napot a kick returnök gyakorlásával kezdték. A csapat Vaughn - Woodyard - Bruton - Mays - Marcus Thomas - Batiste - Polombus - Larsen - Willis felállásban lépett pályára, a labdát pedig Perrish Cox kapta el, és hordta vissza. Rajta kívül ezzel még Willis és Vaughn próbálkozhatott. A csere sorban Alphonso Smith - Tony Carter - Kevin Alexander - Kyle McCarthy - Jhonny Williams - Eric Olsen - Stanley Daniels - Seth Olsen - Bruce Hall kaptak lehetőséget. A két egység egymás ellen játszott. Mindenkire egyéni blokkoló feladat hárult. 
     A speciális egység után a támadókon volt a sor. Ők 20 yardos futó drilleket gyakoroltak. Kuper visszatértével az OL a Batiste - Beadles - Walton - Kuper - Harris formában állt fel. Hall és Fargas próbálkozhatott futásokkal. Graham és Richard Quinn nem vett részt ebben a gyakorlatban, így Branson volt a TE.
     Átvezető mozgásként a TE-k műbábukkal ütköztek, az RB-k a fal által teremtett lyukak kihasználását próbálták, a WR-k pedig szlalom drilleket csináltak, míg a QB-k bemelegítettek (a labdaszedő fiúnak dobálgatták a labdát). Miután befejezték a WR-k és RB-k csatlakoztak a QB-hoz, passz illetve rövid passz szituációk gyakorlása végett. Eközben a pálya másik végénél a LB-k pass rushing drilleket végeztek.
     Elérkezett a 11vs11 drillek ideje. A DL: Bannan - Jamal Williams - McBean, az LB sor: Haggan - Woodyard - D.J. Williams - Ayers, a DB-k pedig: Cox - Bruton - Hill - Phonso volt. A védelem néhány játék erejéig 4-3-mat játszott. Ezekben az esetekben Fields egészítette ki a DL-t, az LB sorból pedig Woodyard távozott. A támadók részéről főleg a futáson volt a hangsúly, minden bevethető RB-nk elég lehetőséget kapott. Fargasnak volt egy nagyon szép áttörése, amiből egy hosszú futás következett.
    Az edzés kick returnökkel folytatódott. Ezúttal Phonso kezdett visszahordóként, őt Cox, Willis és Vaughn követte. Willis ügyesen lefülelt egy onside kicket. A QB-kra, RB-kre, WR-ekre és TE-kre újabb közös passing drillek vártak.
     Egy kis 6vs7 következett, váltakozó sikerrel, de inkább a védelemnek ment jobban. Amit meglehetett állapítani, hogy Brady Quinnek nem sikerült kihevernie a vasárnapi ámokfutását. Kis pihenő után a felek kiegészültek 11-11 főre, hogy újra teljes létszámban folytathassák. Branson, Royal, Lloyd, Willis és Hall voltak a legnépszerűbb célpontok. Ezúttal mindhárom irányító jól teljesített.
     Punt return drillek jöttek. A Bengals ellen kifejezetten gyengén teljesített a kicking team-ünk, egészen sokkolóan 4 puntból 109 yard visszahordást engedtünk. Talán ezért is, JMD személyesen figyelte őket. Bár McDaniels elégedett volt azzal amit látott, de lehet nem ártana magasabb ívben puntolni, hogy ne rúgjuk túl a coverage-et, vagy gyorsabb embereket tegyünk Colquitt mellé. Ezzel a csapatrésszel tavaly is akadtak problémák, hiszen Kernt szezon közben kirúgtuk.
    Az edzés ismét 11vs11 drillekkel folytatódott, ezúttal a red zoneban. Hill elkapott egy passzt Ortontól, továbbá volt egy sikeres CB blitz is ellene, de végül összeszedte magát és csak adott egy TD passzt Royalnak. A végére néhány 4th & goal sziuáció maradt 5 yardról. Orton előbb sackelték, majd a következő labdájával megtalálta Gaffney-t az end zoneban.
    Az edzés Prater field goal kísérleteivel végződött. A rúgó magabiztosan értékesítette a rúgásokat 35, 40, 45 és 55 yardról. Eközben a csapat többi tagja a pálya szélén futott. Idén a negyedik negyedet is bírni kell...

A délelőtti edzés pozitívumai:
-Fargas hosszú futása.
-Woodyardnak nagy napja volt a védelemben.
-Tim Tebow több labdát kapott mint eddig, mindezt Brady Quinn kárára.

-Délután:
    Hosszabb beszámoló nem látott napvilágot erről az tréningről, így én is csak röviden tudok írni róla. Brian Dawkins visszatért az edzésbe, hiányzott viszont Graham, Bailey, D.J. Williams és Hill.
    Orton sikeresen végig vezetett 65 yard, 1:30, 0 időkéréses szituációt. Elég lett volna field goalig eljutnia, de ha már ott volt, nem aprózta el. A driveban volt egy 13 yardos passz Ballnak, egy 22 yardos Lloydnak, és végül egy 15 yardos Royal TD passzal zárult 14,6 másodpercet hagyva az időből.
A nap játéka Ayers-é volt, aki pickelte Ortont, majd vissza is hordta egy TD-re.
Fargas sikeres volt a goal line drillekben.
Nagy napja volt a secondarynek. Bailey nélkül Goodman és McCarthy szedett egy-egy interceptiont a 7vs7 drillekben, Bruton és Vaughn pedig 11vs11 drillekben tette meg ugyanezt.
Royalnak volt egy 50 yardos TD elkapása Goodmannal szemben.
Végrehajtottunk egy extra puntreturn gyakorlatot, ahol Cox mellett Royal próbálkozhatott visszahordásokkal. Valószínűleg a figyelem ezúttal is a rúgó csapatra irányult...
Brandon Stokley hamarabb fejezte be az edzést egy kisebb sérülés miatt...

18. nap, szerda:
    Champ Bailey, Brandon Stokley és Daniel Graham hiányoztak erről az edzésről, visszatért viszont Eric Decker és Jarvis Moss.
     A szokásoknak megfelelően a Special Team tagjai kezdték az edzést, Prater - Nate Jones - Bruton - Kevin Alexander - Willis - Woodyard - Carter - Cox - Moss - Branson - Larsen felállásban. Onside kickeket is próbálgattak.
    Az offense már a Lions D ellen készült, különös figyelemmel az LB sorukra: Zack Follett - Vinny Ciurciu - Julian Peterson, valamint Louis Delmas free safetyre. Főleg a futásokat erőltették.
     Még a bemelegítésközben Tebow is kiszált az edzésből. Előbb az erőnléti trénerrel beszélgetett, majd bevonult az öltözőbe. A bordája fájt, lehet hogy ki kell hagynia a Lions elleni találkozót. Miután a WR-ek is csatlakoztak a QB-khoz, JMD személyesen látta el tanácsokkal az elkapókat.
     A bemelegítés Paxton, Colquitt és Prater field goal snap gyakorolatával folytatódott. /*Paxton LS, Colquitt H, Prater K*/. A támadók pedig 1RB és 2RB-s, valamint 1TE és 2TE-s felállásokkal folytatták.
     A bemelegítés után jöhettek a 11vs11 drillek. Kezdő O a kezdő D ellen. LB sor: Haggan - Ayodale - D.J. Williams - Ayers. DB-k: Goodman - Hill - Dawkins - Cox. A párharcot a védők nyerték. A 1st D-n természetesen a 2. O se fogott ki, a 2nd D viszont már nem bírt a 1st O-val. A két cseregárda csatája kiegyenlített küzdelmet hozott. Hochstein volt a csere center, Branson pedig a backup FB.
    Kickoff return drillek következtek, Phonsoval, Coxszal, Willisszel és Vaughnnal. Majd néhány position drill és pár 6vs8 szituáció után újra teljes létszámú csapatok formálódtak. Ball és Hall nagyon erőlködik, de nagyon nem megy nekik. Annak ellenére, hogy szinte semmi esélyük nincs bekerülni az 53as rosterre, mindent megtesznek, de ez egyelőre nem tűnik elegendőnek. A passzjáték szerencsére jobban ment, Kuper viszont sajnos visszasérült.
    Záróakkordként Prater jött, ezúttal 37, 40, 42 45, 46 és 48 yardos távolságból volt eredményes, Cox viszont nem egyszer közel volt hozzá, hogy blokkolja őket. /*Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy sikerül blokkolnunk egy FG-t...*/

Pozitívumok:
-Lloyd továbbra is hozza azt a formáját, amit a Bengals ellen láthattunk.
-Nate Jonesnak majdnem sikerült sackelnie Ortont, de még időben elindította a passzt.
-Larsen elkapásokban is megbízhatónak tűnt.
-Jamal Williamsnek sikerült beletennie a kezét Orton egyik passzába, így blokkolva azt.
-Most a védelem dominált a 2minute drillekben, nem engedve egy first downt se. Ortont Moss sackelte, Quinnt pedig McCarthy pickelte.

Negatívumok:
-Tebow és Kuper sérülése























19. nap, csütörtök: 
     Ezen a napon is két edzés volt, de csak a délelőtti volt publikus, sőt, ez volt az utolsó publikus edzés idén. Hiányzott Bailey, Graham, Stokley, Tebow, Richard Quinn /*ő is majdnem egész héten hiányzott*/, Kuper, és McBath. Na, meg persze, akik korábbról sérültek voltak.
    Paxton, Prater és Colquitt longsnappeket gyakoroltak. A punt return egységben szerepet kapott Syd'Quan Thompson is. Az offense bemelegítésénél, ahogy az előzőnap is, 1RB, 2RB, 1TE, 2TE, felállásokat próbálgattak. 2TE nél Overbay volt Branson mellett. A bemelegítés a megszokott módon zajlott. Ball, Fargas és Hall azonos mértékben osztozott a labdákon.
    A kezdő védelmünk a Lions támadóit szimuláló offense ellen kezdett. /*Calvin Johnsonra kell majd nagyon/egyedül figyelni.*/ Cox helyettesítette Baileyt a védelemben. A támadóknál Ball kapott egy fumble-t, amit McBean szépen összegyűjtött. /*Mikor épül már fel a többi RB-nk...*/. Ball számára természetesen nem maradt el a jutalomkör.
    Ismét a speciális egység vette birtokba a pályát egy rövid időre. Paxton és Colquitt gyakorolták a longsnappeket a puntokhoz. Utánuk egy kis 6vs7 következett a kezdő O és a Detroit D-t reprezentáló csapatrész között. Ezt a párharcot is a 'Broncos' nyerte. A támadóknál Willist, Cartert és Gaffneyt lehet kiemelni, és persze Ortont, a védőknél pedig Johnny Williams és Bruton mozogtak különösen jól. A folytatásban a 'Broncos' védekezett a 'Lions' ellen, ahol is tovább folytatódott a Broncos nyerő szériája.
    Újra a speciális egységé lett a pálya, kickreturn drillek jöttek, JMD szúrós tekintete előtt. Ezúttal a rúgó csapat teljesített jobban, esélyt se adva Phonsonak. Egy puntot Nate Jonesnak és Willisnek sikerült megállítania 2 yardnál.
    11vs11 drillekkel folytatódott az edzés. Először a kezdő támadósor, a Lions védősorát reprezentáló egység ellen. Kicsit nehézkesebben, mint korábban, de azért haladtak előre. Jöhetett a csere, a kezdő védők a Detroit O-t szimuláló támadók ellen. Az LB sor ezúttal Haggan - Ayodale - D.J. Williams - Ayers. Aggresszív játékhívásokkal sikerült megállítani a támadókat.
    Ezt követően a nap folyamán először a kezdő offense a kezdő defense ellen csapott össze, a red zoneban. A párharcot a támadók nyerték. Hallnak sikerült TD-t futnia, majd Orton labdáját Lloyd kapta el az end zoneban. Quinn nem élt túl jól a lehetőséggel, majdnem eladta a labdát, de végülis megúszta.
    A punt return teamé volt az utolsó szó. A labdákat ezúttal is Alphonso Smith próbálta visszahordani, de a kicking team ismét a helyén volt. Willisnek megint sikerült összehoznia egy nagy playt, most Bruton segítségével az 1 yardon állították meg a labdát. Az edzés végi futások ezúttal elmaradtak.

Pozitívumok:
-McBean fumble szerzése
-Willisnek volt egy nagyon szép elkapása. Quinn rosszul dobta, de ő mégis megcsinálta Phonso mellett.
-Willis punt utáni labda megállítása 1 yardon
-Brandon Lloyd. Bár ezt már megszokhattuk.

A TC ezzel a szurkolók számára gyakorlatilag véget ért. A csapatban viszont azóta volt néhány változás:

- Először Jason Hunter jött, a Lions pass rusherje. Három évet töltött el a Packersben, mielőtt tavaly a Detroitba ment volna. Az ottani 4-3-mas védelmében DE, nálunk OLB lesz. Doom kiesésével akár az 53-mas rosterre is bekerülhet Moss vagy Kirlew kárára. /*Vagy 5 OLB-t nevezünk, de erre kevés esélyt látok.*/

- Ezt követően szerződést hosszabbítottunk Kyle Ortonnal. 1 évre $8,8 millió. Ezzel az egyik legjobban kereső QB lesz jövőre. Idénre viszont csak az rfa tender van neki. A szerződés mögött több dolog is állhat. Egyrészt, ha már nem lesz rá szükségünk jövőre, akkor így nem ingyen fog távozni. Másrészt Quinn ámokfutása után a Bengals ellen, valószínű hogy mégiscsak szükségünk lesz rá jövőre. Harmadrészt, mert megérdemelte. Mikor idejött mindenki lesajnálta és Cutler után sírt, aztán minden tekintetben élete szezonját produkálta. A probléma ezzel a drága hosszabbítással, hogy Baileynek idén lejár a szerződése, és jövőre ha lesz szezon, akkor fizetési sapka is lesz. Márpedig Dumervil szerződése önmagában is megnehezítette Bailey megtartását, most meg újabb 8,8 millióval kevesebb hely maradt a cap alatt...

- Végezetül az UFL-ből hoztuk Worrell Williams-t, D.J. Williams öccsét. Akárcsak a bátyja, ő is ILB. Ezen a poszton nagyon nehéz lesz neki a csapatba kerülés. D.J. mellett Mays, Ayodale, Woodyard és még Larsen is tud/szokott ILB-t játszani. /*Ami mellette szólhat, hogy ő is Williams, így már négyen vannak, és ez az ellenfél támadóit megtévesztheti :)*/

Pénteken nem volt edzés, szombaton pedig, magyar idő szerint vasárnap hajnali 3-kor, a Detroit Lions-t fogadjuk itthon, az Invesco Fielden. Noha az eredmény ezúttal is csak másodlagos lesz, de a babakék oroszlánok ellen minden esélyünk meglesz, hogy ezúttal győztesként vonuljunk le a pályáról.

Hajrá Broncos!

Szombaton és vasárnap kerül sor a Major League Lacrosse 2010-es négyesdöntőjére, azaz a bajnokság történetének tizedik Bajnokok Kupája fináléra, melyet a hagyományoknak megfelelően Annapolis-ban, Maryland államban, a Nava-Marine Corps Memorial Stadium-ben bonyolíthatnak le.

A 12 mecces alapszakasz után a legjobb négy mérleggel záró együttes között a Denver Outlaws gárdája is kvalifikálta magát a döntőbe, ahová a második helyen jutottunk be a nagyesélyes Boston Cannons mögött, de megelőzve elődöntőbeli ellenfelünket, a Long Island Lizards-t, és a negyedikként playoffoló Chesapeake Bayhawks-t.



















Fennállása ötödik szezonjában sorozatban ötödik alkalommal lehet résztvevője a rájátszásnak az Outlaws csapata, a korábbi négy alkalomból ráadásul háromszor is nagydöntőt játszhattak a fiaink, akik azonban ezidáig még adósak a város első szabadtéri lacrosse bajnoki címével, miután mindhárom korábbi döntő végeztével lehajtott fejjel, vesztesen távozhattunk.

Hőseink 2006-ban újoncként, 10-2-es, azóta is klubrekordot jelentő, hatékonysággal söpörték be a nyugati főcsoportot az alapszakasz küzdelmei során, ám a fináléban a Philadelphia Barrage 23-12 arányban elpáholta a mieinket - első nekifutásra nem tudtuk bajnokok lenni, jókora meglepetés is lett volna, ha gyakorlatilag a semmiből a csúcsra törtünk volna.
Egy évvel később újra nekirugaszkodtunk, de a 2006-os döntő visszavágóján az elődöntőben egy hosszabbításos mérkőzésen maradtunk alul a Barrage-dzsel szemben a hét győzelemmel és öt vereséggel záruló alapszakaszt követően.
A 2008-as évadban 8-4-es mutatóval újra visszatértünk a konferencia tetejére, és a Los Angeles Riptade elleni drámai sikerrel a döntőbe is bejutottunk, viszont a fináléban megint mi húztuk a rövidebbet, hiszen a Rochester Rattlers 16-6-ra kiütötte az Outlaws-t.
Kezdett egyre fájdalmasabb lenni, hogy nem tudjuk megkoronázni a pazar szereplésünket a döntőben, és 2009-ben minden addiginál komolyabb erődemonstrációt tartva jutottunk el a fináléig, számtalan egyéni elismerést begyűjtve a legjobbként, 9-3-mal abszolváltuk az alapszakaszt, a kisdöntőben pedig a legnagyobb kihívó Boston Cannons-t vertük 11-10-re, de a tavalyi döntőben is képtelenek voltunk kiharcolni a győzelmet, amikor egy szívszaggató mérkőzés végén a Toronto Nationals ülhetett fel a liga trónjára a denveriek elleni 10-9-es sikerrel.

"Minden egyes év elvesztett fináléja komoly tapasztalatot jelentett számunkra, hogy mit kell jobban csinálnunk a következő évben. Négy szezon történéseiből bőven van mit merítenünk, többször is nagyon közel voltunk a bajnoki címhez, remélhetőleg most az elmúlt évek kudarcaiból erőt tudunk meríteni" - jegyezte meg Brian Reese, az Outlaws vezetőedzője.

A denveriek 2010-es keretében hat olyan játékos maradt, akik a klub denveri megalapítása óta végig tagja voltak az együttesnek, és mindannyian pályára léptek négy bajnoki döntőben, név szerint Mundorf, Langtry, Brown, Zink, Cittadino és McCarthy az a hat tapasztalt sportoló. Melléjük az évek során több komoly erősítés is érkezett, beleértve a tavalyi újoncokat, akik 2009-ben már részt vettek a playoff-csatákban, mint Seibald és Hardy, vagy az idén draftoltakat, akik a 2010-es alapszakasz során már szintén letették a névjegyüket, mint Clausen, DeLaney és Martin.

"Egyértelmű, hogy az idei legfiatalabb csapatunk, amely eljutott a rájátszásba. Az elmúlt évek sikertelensége után egy kisebb vérátömlesztést hajtottunk végre a játékoskeretünkben, és a leghasznosabb veteránok mellé igazán energetikus, minőségi fiatal játékosokat szereztünk. Remélhetőleg ők segíthetnek a nehéz pillanatokban a csapatnak a frissességükkel, és ezáltal a többiek fölé nőhetünk, de természetesen a rutinosabbak vezetőszerepére is éppúgy szükségünk lesz, ha bajnokok szeretnénk lenni" - tette hozzá Reese mester.

A Denver Outlaws eredményei a 2010-es alapszakaszban:

Május 16., vasárnap, 01:00 : Boston Cannons - Denver Outlaws 16-13
Május 23., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Long Island Lizards 13-10
Május 30., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Toronto Nationals 15-12
Június 6., vasárnap, 01:00 : Long Island Lizards - Denver Outlaws 10-15
Június 12., szombat, 21:00 : Boston Cannons - Denver Outlaws 17-12
Június 20., vasárnap, 01:00 : Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws 16-20
Június 26., szombat, 01:30 : Chicago Machine - Denver Outlaws 18-14
Július 5., hétfő, 03:00 : Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks 12-10
Július 11., vasárnap, 01:00 : Toronto Nationals - Denver Outlaws 14-15 hosszabbításban
Július 25., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Chicago Machine 15-11
Augusztus 1., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Boston Cannons 5-16
Augusztus 7., szombat, 21:00 : Denver Outlaws - Chicago Machine 18-8

Az Outlaws 8-4-es mérlegével az alapszakasz második helyén zárta a 2010-es esztendőt, hozzánk hasonló győzelem-vereség hatékonysággal végzett az élen a Boston, akik mind a három találkozás alkalmával legyőzték a mieinket az alapszakaszban, s egyértelműen a döntő legnagyobb favoritjának számítanak. Az elődöntőbeli ellenfél Long Island-et, és a negyedik résztvevő Chesapeake-et egyaránt oda-vissza kétszer-kétszer legyőztük a bajnokság során, egyedül a Boston ellen lehet komoly félnivalónk, velük szemben rendre nem igazán jött ki a lépés, persze, ez az esetleges döntőben még jobban inspirálhatja a mieinket.



















Az MLL alapszakasz 2010-es végeredménye:

1. Boston Cannons 8 - 4
2. Denver Outlaws 8 - 4
3. Long Island Lizards 7 - 5
4. Chesapeake Bayhawks 6 - 6
---------------------------------------
5. Chicago Machine 4 - 8
6. Toronto Nationals 3 - 9

Az ellenfelekről:

- A nagyszerű évet futó Cannons bár a liga legértékesebb játékosát és a legjobb kapusát adja Matt Poskay, illetve Kip Turner személyében, és a mieink ellen hibátlanok voltak, a másik két négyesdöntős csapat ellen többször is botlottak, a Bayhawks ellen például csak 1-2-vel abszolválták az alapszakaszbeli összecsapásokat. Ennek ellenére egyértelműen Rabil-ék számítanak a legnagyobb ellenfelünknek, tavaly a két csapat az elődöntőben találkozott egymással, idén legfeljebb a döntőben futhatunk össze velük, s minden valószínűség szerint a bajnoki címhez a bostoniak testén keresztül vezethet az utunk, akik az alapszakaszbeli négy vereségünk közül hármat szolgáltattak.

- Elődöntőbeli ellenfelünk, a Lizards az utolsó fordulóban aratott győzelmével kvalifikálta magát a hétvégi fináléba 7-5-ös mutatójával. Egyáltalán nem veszélytelen csapat, több komoly sztárjátékost is felvonultatnak, mégis az alapszakaszban kétszer viszonylag sima győzelmet arattunk ellenük, ahhoz hasonló koncentrációval, és az elődöntő megfelelő komolyan vételével ma este sem jelenthetnek akadályt a számunkra. Bár azt nem jelenthetjük ki, hogy kötelező a győzelem ellenük, de joggal lennénk mérhetetlenül csalódottak, ha nem tudnánk legyőzni az elődöntőben a Long island-ieket. Legveszélyesebb játékosuk, Matt Danowski 47 pontjával a legjobb pontszerzők között végzett az alapaszakaszban, miután 25-ször gólt is szerzett, valamint Adams kapus is a poszt királyai közé tartozik napjainkban, mé az All-Star csapat hálóőrének is őt választották meg.

- A Bayhawks az elődöntőben az első kiemelt Boston-nal fog találkozni, de biztos, hogy nem feltett kézzel fognak kifutni a pályára még ellenük sem, annál is inkább, mert ahogy említettük, az alapszakaszban kétszer is legyőzték a Cannons-t, és az Outlaws-nak is minden erejére szükség volt ahhoz, hogy két vállra fektessük a kis csapatot. Egyáltalán nem tekinthetők tehát esélytelennek, komoly hibába eshet a Boston, ha lebecsüli őket az elődöntőben. Poillon és Dixon személyében két középpályást is adnak az MLL tíz legjobb pontszerzője közé, míg a faceoff specialista Smith a műfaj legjobbja volt az elmúlt esztendőben 59 %-os bulinyerési statisztikájával. A Cheseapeake a mezőny sötét lova lehet, fennállásuk első négyesdöntőjére készülnek, nem igazán lehet tisztában vele senki, hogy mire lehetnek képesek, de kétségtelenül bennük van a lehetőség, hogy meglepetést okozzanak.


















A kéthetes bajnoki szünet alatt jelentették be a liga 2010-es All-Star csapatát, melybe három denveri játékos nyert besorolást, és természetesen jobbára a négy playoff-csapat emberei adják a bajnokság legértékesebb kezdőcsapatát.

Az MLL 2010-es All-Star csapata:

Kapus: Drew Adams (Long Island Lizards);
Hátvédek: Brodie Merrill (Toronto Nationals), Matt Bocklet és Lee Zink (Denver Outlaws), Michael Evans (Chesapeake Bayhawks);
Faceoff-specialista: Alex Smith (Chesapeake Bayhawks);
Középpályások: Paul Rabil (Boston Cannons), Peet Poillon (Chesapeake Bayhawks), Max Seibald (Denver Outlaws);
Támadók: Matt Poskay (Boston Cannons), Matt Danowski (Long Island Lizards), Mike Leveille (Chicago Machine).

Bocklet az 59 szerzett labdával a második legjobb lett a bajnokságban, Zink szintén egész évben a félemetes Outlaws-védelem oszlopos tagja volt, míg a másodéves Seibald 30 ponttal zárta a szezont, 20 találata közül pedig kettő darab kétpontos gól volt. Nem véletlen merülhet fel mindannyunkban a kérdés, hogy a 38 pontjával az alapszakasz harmadik legeredményesebb támadójaként végző Mundorf, aki kevesebb meccset játszott valamennyi riválisánál, mégis hogyan maradhatott ki ebből a csapatból. Legyen ez a liga baja, a népszerű 2-esünk pedig remélhetőleg vasárnap egy sokkal értékesebb elismerést ünnepelhet.














A 2010-es MLL Championship Cup programja:

Elődöntők:
Szombat, 18:00 : Boston Cannons - Chesapeake Bayhkaws
Szombat, 21:00 : Denver Outlaws - Long Island Lizards

Döntő:
Vasárnap, 19:00 : Az elődöntők győztesei

Egy biztos, az egyéb népszerűbb majorbajnokságok követése mellett ezen a hétvégén mindenki jól teszi, ha egy kicsit jobban odafigyel a lacrosse-eseményekre, hiszen a denveri csapat nemes célokért küzdve ismét ott kopogtat a bajnoki cím kapujában. Drukkoljunk együtt a hétvégén az Outlaws legénységéért, hogy ötödik nekifutásra összejöjjön a negyedik finálé, és annyi sikertelenség után végre áttörhessük az álmok kapuját, s felülhessen egy denveri klub egy liga trónjára. GO OUTLAWS!!!

Visszatekintés az elmúlt évek MLL döntőire:

A legutóbbi napokban a Colorado Rockies együttese a rivális Los Angeles Dodgershez látogatott, de tovább nőtt a szakadék a mieink és a playoff között, mivel a három mérkőzés közül mindössze egyet tudtunk megnyerni két shutout vereség mellett.

1. meccs, kedd: Dodgers-Rockies 6-0
A nem túl nagy formában lévő rivális ellen próbáltuk folytatni a felzárkózást a Wild Card harcban, miközben átadó listára tettük Hawpeot hogy EYJR maradhasson a keretben. Ennek köszönhetően ismét a fiatal 2B volt a sor tetején, őt követte Fowler és CarGo, a harmadik kezdő outfielder Spilbo volt. Közben a belső sorban még a hatodik helyre visszacsúszó Helton, valamint Tulo és Mora kapott lehetőséget, az elkapónk pedig Iannetta lehetett. Az első meccsen az újonc Chacin volt a kezdődobó, aki a veszélyes balos Kershawval nézett farkasszemet. EYJR máris egy sétával nyitott, majd bázist lopott, és egy kieső mellett a hármas bázison járt, ám CarGot és Tulot egyaránt kiszórták. Ezt követően a hazaiak első akciója is mindössze egy sétát hozott, mert egy EYJR-Tulo-Helton duplajátékkal védekeztünk, majd az egész második inningben egyedül Spilbo léphetett pályára, aki a nap első ütését szállította egy singlenek köszönhetően. A harmadik felvonásban a kieső dobónk után újra a sor teteje próbálkozhatott, s EYJR és Fowler singlet követően mindketten bázist raboltak egy double steal play által, de a két pontszerző helyről nem tudtak tovább menni a következő két ütőnk kiesése miatt. A Dodgers harmadik akcióját Chacin könnyedén verte vissza és az első három emberük elbúcsúzott. A negyedik játékban a denveriek nem kerültek bázisra, ezzel szemben a házigazdák két séta és egy single által loaded 1out lehetőséget harcoltak ki, ahonnan viszont Chacin egy strikeout és egy flyout révén elhárította a veszélyt, így az első négy menetet követően egyik csapat sem szerzett még pontot. Ezt követően EYJR és Fowler újfent pályára nyomult, de CarGo harmadszor is kiesett ilyen helyzetben, majd két LAi egy-egy walkot és singlet szerzett,  Podsednik pedig mindkettőjüket haza küldte egy 2run RBI double ütéssel, majd egy újabb sétát követően Loney 2run RBI doubleból volt eredményes, és még Blake is szerzett egy pontot. Öt futást szenvedtünk el ebben a játékrészben, és 5-0ra húzott el a Dodgers, ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs. A hatodik játékban egyik oldalt sem volt bázisfutó, részünkről már a csere ember Corpas abszolválta az inninget. A hetedik inning során Iannetta harcolt ki egy sétát, EYJR pedig újabb singlet vállalt, de képtenek voltunk élni ezzel a lehetőséggel, míg Corpas érintetlenül tudta le az újabb három ütő kipakolását. A nyolcadik felvonásban CarGo és Tulo révén lendültünk akcióba, ám hiába foglalták el az első két bázist kieső nélkül, mert egymást követő három ütőnk jutottunk a kiejtés sorsára, továbbra is impotensek voltunk. Ezután Flores érkezett a dombra, és természetesen ő is bizonytalankodott, két single és egy walk által bases loaded 2out helyzetet adott az ellenfélnek, melyet éppen az ő hibájából használtak ki, amikor Blake futott be, végül egy SOval mentettünk. A kilencedikben a legelső három emberünk kiesett, teljesen reménytelen volt a meccs vége, sima 6-0s zakó a series nyitó meccsén.
- Nagyon laza vereség lett, pedig a hat ütésünkhöz képest a Dodgers is csak hetet szerzett, de a 0/10 pontszerző helyzet hatékonyságunk teljesen megpecsételte a sorsunkat, egészen impotensek voltunk. Végre volt igazi leadoff hitterünk, Young Jr pazar napot fogott ki, ha valakivel akkor vele tuti elégedettek lehettünk, két singlet és két walkot termelt, egyedül a kilencedik inningben esett ki, amikor már teljesen mindegy volt. Közben kétszer rabolt bázist, így már hét SBnél jár az évben a minimális lehetősége ellenére, óriási energiákat mozgosított, még védekezésben is volt egy szép megmozdulása. A második helyen Fowler 2/4es hatékonyságra volt képes, még szintén elfogadhatóan teljesített, bár háromszor is hagyott embert a bázisokon. Gonzalez viszont többször is eltékozolta az első két ember lehetőségét, háromszor egymás után kiesett és 5 LOBt jegyzett, két strikeout mellett egyetlen singlere volt képes. Tulowitzki a három kiesése játéka közben mindössze egy sétát tudott felmutatni, ugyancsak három helyzetet hagyott ki, viszont egy hatalmas dobást mutatott be a groundoutért. Ezen kívül még az 1/4el záró Spilborghs volt képes érvényes találat bemutatására, így tartja .275ös hatékonyságát. Helton visszakerült a hatodik pozícióba, nagyon nem ment neki, a négy out play közül kettőt is SOval szenvedett el. Az elkapó Iannetta mindössze egy sétát termelt, és az újabb 0/3as nappal már csak .200s az átlaga van az idényben. A hármas bázison Mora kezdett, de mindhárom alkalommal kiesett, majd a meccs második felére Stewart váltotta, aki kettőből két strikeoutot kapott be. Közben pinch hitter volt S. Smith, aki folytatta kilátástalan sorozatát, miután SO áldozata lett egy két futós helyzetben. A kezdő dobó Chacin nem indította rosszul a meccset, az első három inninget kifejezetten biztos kézzel abszolválta, a negyedikben ügyesen jött ki a csávából, az ötödikben viszont teljesen összeomlott. Azok után hogy az első négy menetben egyetlen ütést kapott, az ötödik inningben négyet szenvedett el és azokból öt pontot kapott, érthetetlen volt hogy miért nem hoztuk le, amikor bajba került, sorra csak kapta az ütéseket, és öt sétát is hibázott. Idei kilencedik vereségével most 4.33as az ERAja. Corpas számára önbizalom növelő lehetett a keddi meccs, a hatodik-hetedik játékot hibátlanul oldotta meg, hatból hat ütőt kiszórva, még egy SO is befigyelt neki. Flores az utolsó menetben bakizott, két ütést és egy sétát kapott, és idei első errorjából szereztek ellene pontot, bár a lényeget nem változtatott.

2. meccs, szerda: Dodgers-Rockies 2-3 extra inningben
A másnap esti következő mérkőzésen ugyanazzal a felső négyessel kezdtünk a sorban, alul történt néhány változás, például Spilbo helyére S. Smith került be a kezdőbe, Stewart visszafoglalta a hármas bázist Moratól, elkapóként pedig Olivo tevékenykedhetett. A soros dobónk ezúttal Hammel volt, akire komoly csata várt a hazai Kuroda ellen. A nyitó játékban a legelső három ütőnket kiejtették, majd Hammel rögtön ütést kapott, aztán két wild pitchel hazaérni engedte a futót, utána egy sétát is vétett, de egy double playel befejeztük a bajos kezdő inninget 0-1nél. A következőben S. Smith és Stewart révén találtunk be egy-egy singlet, melyből Olivo volt eredményes egy RBI doublelal, ám a dobónk fent hagyott két embert a pontszerző pozíciókban. Hammel továbbra sem állt igazán a helyzet magaslatán, a második alján beszedett egy singlet, majd Carroll vágott be egy RBI doublet, de végülis jó védekezéssel ismét megúsztuk a további pontokat. A harmadik menetet EYJR indította egy duplával, de a hármasnál tovább nem juthatott el, viszont ezúttal a Dodgers is csak egy sétát tudott szerezni, és egy rablás lekapcsolásával végeztük be a játékot. A negyedikben ismét S. Smith és Stewart foglalta el a szélső bázisokat, majd egy kieső mellett Olivo groundout kiesése közben szereztük meg az egyenlítést jelentő pontunkat, közben a Dodgerst újra egy sétán tartottuk. Szoros volt a meccs, és mindkét dobó kezdett egyre magasabb számhoz jutni a dobásokban. Az ötödikben a sorunk legtetejét végezték ki könnyedén, de a dobó játékban Hammel is mindössze egy walkot engedélyezett. A hatodik menet közben mindkét dobó elérte a 100 dobást, de mindketten stabilak maradtak, mindössze a hazaiaknak volt egy pályára lépésük ebben a játékrészben egy single által. Kuroda maradt a folytatásra is, csupán egy 2out singlet szedett be a pinch hitter Hawpetól, miközben Hammelt már Belisle váltotta, aki egy singlet követően dupla játék mellett abszolválta az inninget. 2-2re álltunk tehát hét felvonást követően, kezdtek egyre jobban fokozódni az izgalmak. A nyolcadikban az első LAi cseredobó ellen Fowler singlet talált, de a double felé hajtva kiesett, mint ahogy az őt követő két ütőnk sem tudott pályára jutni, miközben Belisle újabb menetet abszolvált gond nélkül. A kilencedikben mindkét csapat egy-egy sétát ért el, nálunk Beimel engedett walkot, de Betancourt két strikeouttal lezárta a rendes játékidőt, és hosszabbításra tolta a találkozót. A tizedik menetben először Mora sétálhatott, majd egy bázis rablást követően egy rossz dobás után már a hármason találta magát, közben egy új ember sétált, és egy újabb wild pitchből Mora befutott, majd végülis még egy ingyen pályára engedett futó után Tulo ellen zárták le a játékot, de addigra már egy pont előnybe kerültünk. Street következett az alsó részben, hogy megtartsa az előnyt és két kieső mellett egy futója volt, amikor Podsednik ütött egy singlet, de Tulo remek dobásával kiejtettük a hazafelé tartó embert, ezzel fejeztük be a meccset, és végülis a kiélezett, nem túl színvonalas összecsapás végén felülkerekedtünk 3-2re.
- Hét-hét ütéssel zárt mindkét csapat, megint nem volt egy nagy támadó összecsapás. Olivo két RBIt is tűzött, az egyiket kiesés közben szerezte, a másikat viszont idénybeli 11. double után vállalta be, ezzel kereken ötven pontnál jár, talán végre kilábal a gödörből. Egyedül Stewart jegyzett a mieink közül több találatot, miután az első két beállásában singlet hozott, aztán két kiesés után a hajrában levittük őt, helyét Mora vette át 3Bként, és a tizedik inningben a győztes futásunkat szállította egy séta és egy rablás után. Young Jr a legfelső ember 1/5el végzett, idei második dupláját érte el, és két SOt kapott, ezúttal kevésbé volt hatékony, mint az előző napon. Mögötte Fowler is egy ütést jegyzett, de a single után kiesett a kettes bázis felé tartva, ezen kívül csak egy sétát tudott felmutatni, illetve egy outfield assistot jegyzett a meccs befejező playben. S. Smith kezdőként kapta meg a bizalmat, és végre megszakadt a hosszú találat nélküli sorozata, három beállása alatt egy ütést jegyzett egy walk mellett, és mindkét bázisra lépését futással zárt, a háromból két pontunkat ő vitte be. Gonzalez ismét kiesett az első három próbálkozása során, kétszer SOval, majd egy nagyszerű elkapása közben megsérült a térde a falnál, így előbb fejezte be a meccset. Lecserelése után Spilborghs jött be, aki egyetlen ABben strikeout áldozata lett. Tulowitzki megint nagyon gyengén muzsikált, 0/5ös statisztikája mellett három társát hagyta fent, viszont védekezésben megint brutálisat játszott, a befejező megmozdulása mellett egy pazar elkapást is végrehajtott. Helton sem tudott érvényes ütést hozni, a három kiesése mellé mindössze egy sétát regisztrált, a sor hatodik helyén teljesen veszélytelennek bizonyult. Csereként lehetőséghez jutott egy-egy beállásban még Hawpe, aki egy singlet vállalt, valamint Giambi, akit szándékosan sétáltattak, helyette pedig Rogers jött bázisfutónak a tizedik játékban, de nem ért haza. Hammel az elején rettentő bizonytalan volt, két játék alatt két pontot szenvedett el, mindkettőben vastagon benne volt, de utána összeszedte magát, és lehozott négy inninget újabb futások nélkül. Végül hat menet allat négy ütést és négy sétát vétett, legalább közepesre simán lehozta a szerepvállalását, mely után jelenleg 4.36os az ERA mutatója. Belisle a hetedik-nyolcadik játékot a szokásos eleganciájával döngölte le, egyetlen ütést szenvedett el, és közben három embert strikeouttal búcsúztatott el, ezzel már 2.21re javította az ERA mutatóját, egyértelműen az év meglepetése a bullpenből most akármi történik. Beimel egy játékost ejtett ki a kilencedik felvonásban, majd egy séta után távozott, Betancourt fejezte be ezt a framet, miután két SOval termelte be az inninget, és hozta a szezonbeli harmadik sikerét. Street az elmúlt meccsek gyengélkedése után újra megoldott egy sikeres savet a két elszenvedett ütés ellenére, így a kilencedik sikeres előny megtartását produkálta.
 
3. meccs, csütörtök: Dodgers-Rockies 2-0
Csütörtök este következett a párharcot eldöntő harmadik mérkőzés, melyet az előző napon térd sérülést szenvedő CarGo kihagyott, bár nem annyira súlyos az állapota, de most kis pihenésre volt szüksége, helyette Spilbo játszott a jobb szélen, valamint Fowler mellé EYJR vonult ki az outfieldre. Belül nem nagyon történt változás, Barmes visszatért a kezdőbe két meccs kihagyása után, és újra Mora volt a harmadik bázisember. Közben a kezdő dobónk DLR lehetett a veszélyes Lillyvel szemben. A meccset Fowler duplájával indítottuk, de többre képtelenek voltunk az első inningben, míg DLR két strikeouttal nyitott a könnyed bemelegítő menetben. A második felvonásban az eredménytelen Rox akció után a hazaiak egy sétát hajtottak végre, majd R. Jonhson vágott be egy 2run HRt, megszerezve a series első hazafutását 2-0s előnyhöz juttatva csapatát. A következő menetben megintcsak könnyűszerrel ejtették ki az első három ütőnket, közben pedig két LAi futó mellett egy dupla játékkal védekeztünk sikeresen. Az eseménytelen negyedik játékot követően a mieink az ötödikben sem tudtak bázisra jutni, ezzel szemben a Dodgers talált egy singlet, ám egy Helton-Tulo-Barmes DPvel hárítottuk el az akciójukat, a védekezésünk jól tartotta magát, de támadásban kimondottan impotensek voltunk ezen a napon is, az első menetbeli ütésünk óta bázison sem jártunk. A hatodik inningben ismét könnyen elbántak velünk, majd DLR egymás után rögtön két ütést szedett be, így a pontszerző helyeket foglalták el kieső nélkül, aztán két groundouttal tartottuk magunkat, majd Blaket szándékosan sétálni hagytuk, de a loaded 2out szituációt R. Johnson ellen megoldottuk, maradtunk tehát két pontos hátrányban. A hetedikben már legalább képesek voltunk ismét egy ütésre 18 egymást követő kieső után, amikor Tulo vállalt egy singlet, de nem jutott előrébb az első kanyarnál. Az inning alsó felében először DLR engedett egy sétát, majd Spilbo hibájából újabb ember került a bázisokhoz, de a dobó kiszórásával, majd azt követően egy duplajátékkal elhárítottuk a próbálkozást. A nyolcadik játék során egyedül Helton harcolt ki egy walkot, valamint Olivo kiállítást kapott a játékvezetőtől egy vitatható SO utáni veszekedése miatt, majd a folytatásra Corpas jött be dobni, és egy embert kiejtett, majd Tulo errorjából kerültek bázisra, melyet követően a meccs előtt felrendelt újonc M. Reynolds fejezte be az inninget. A legutolsó játékban ugyan EYJR sétálhatott, utána Fowler azonnal az első labdába beleérve lett duplajáték áldozata, majd Spilbo ellen egy strikeouttal fejezték be az összecsapást. Azzal az egyetlen homerunnal eldőlt minden és 2-0ra nyert a Dodgers, megnyerték a párharcot, mi pedig az újabb bukással egyre reménytelenebb helyzetbe sodródtunk.
- A csütörtöki két ütéssel nem lehet meccset nyerni, főleg úgy hogy közben hat játékon át bázisra sem jutottunk, bár a Dodgers öt ütése sem volt egetverő, de ők legalább egy HRt tudtak szerezni, így jogosan győztek. Fowler szerezte az első ütésünket, miután a nyitó játékban egy doublet vállalt, az idénybeli tizenhatodik darabot, de nem tudott hazaérni, az ezt követő három beállásában pedig mindig kiesett. Mellette még az 1/3as lőlappal záró Tulowitzki talált be egyszer egy singlelel, folyamatosan esik vissza az ütő formája, már csak .318as átlagnál tart. Viszont védekezésben annál nagyszerűbb, ismét kitett magáért, bemutatott egy hatalmas dobást ugrás közben, és egy megpattanó labda után egy óriási mentést is megcsinált, még ha becsúszott számára az idei nyolcadik error egy rossz passz által. A leadoff hitter Young Jr, aki ezúttal a bal szélen játszhatott, három out közül kettőt SOval szenvedett el, majd a hajrában egy sétát tudott felmutatni. Ezen kívül még Helton sétált egyszer két kieséses játékát követően, de a hatodik helyen ezúttal is rettentően gyengén muzsikált. Spilborghs 0/4es hatékonysággal zárt, közben az idényben harmadik hibáját vétette egy fielding errorból a jobb szélső. Olivo mindhárom próbálkozásában dobás utáni kiejtést kapott, a legutolsónál összeszólalkozott a játékvezetővel, amiért kiállították, így a hajrában már Iannetta guggolhatott elkapóként. Szintén háromból semmivel zárt a 3B Mora és a 2B Barmes, mindketten elég pocsék időszakukat élik mostanában. Az egyetlen csere ütőnk a veterán Giambi lehetett, aki egy embert fent hagyva esett ki egy lineout által a nyolcadik inningben. De La Rosa viszonylag stabilan teljesített hét inninget, egyetlen rövidzárlata a 2run HR volt ami a meccs elvesztésébe került, több alkalommal is jól jött ki a szorult helyzetből. Végül 104 dobással és öt elszenvedett ütéssel fejezte be az estét, amikor is a negyedik vereségét szenvedte el, hatékonyabb támadójátékkal akár ez győzelem is lehetett volna. Corpas a nyolcadik játékban egy strikeoutot osztott ki és egy mezőny hibából egy ember ment fel ellene. Majd következhetett a tehetséges M. Reynolds bemutatkozása az MLBben, melyet hibátlanul oldott meg, kiejtette mindkét ütőjét, ráadásul Blaket egy swinging strikeouttal búcsúztatta.

- Rövid hírek: Hawpe átment a waiveren, most tíz napunk van rá, hogy elcseréljük őt, utána ingyen távozhat. Egyre valószínűbb, hogy rövidesen Barmes is hasonló sorsra fog jutni. Továbbá leküldtük a farmba a balos RP Florest. Több fiatal is megkapja a lehetőséget a szezon hajrájában, hiszen a közelmúltban rendeltük fel Young Jrt, Herrerat és M. Reynoldst.



















A NL West állása:

1. San Diego Padres 73-47 (120 meccs)
2. San Franciso Giants 68-54 (122 meccs, 6.0 GB)
3. Colorado Rockies 62-58 (120 meccs, 11.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 62-60 (122 meccs, 12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 47-75 (122 meccs, 27.0 GB)

A Padres söprést hajtott végre a Cubs otthonában, így az NL divíziók közül ők vezetik a legsimábban a csoportjukat, ha nem omlanak össze a végére, akkor ezt már behúzzák. A Giants elvesztette a Wild Card pozícióját, miután 2-1re botlott Philadelphiaban. Mi a Dodgers ellen vesztettünk, ezzel már az LA is a nyakunkra jött. A D'backs közben söpréssel vesztett az NL Central éllovas Reds ellen hazai pályán.

Az NL Wild Card verseny állása:

1. Philadelphia Phillies 68-52 (120 meccs)
2. San Francisco Giants 68-54 (122 meccs, 1.0 WCGB)
3. St. Louis Cardinals 65-53 (118 meccs, 2.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 62-58 (120 meccs, 6.0 WCGB)
5. Los Angeles Dodgers 62-60 (122 meccs, 7.0 WCGB)
...

A Phils birtokolja jelenleg az utolsó playoff pozíciót, jó formába lendültek, így talán ők is lesznek a legnagyobb esélyesek rá a végén, ha éppen nem nyerik meg a divíziót A Giants és a Cards nagyon közel van hozzájuk, viszont a mieink helyzete egyre kilátástalanabb, most már szinte csak a matematika tartja életben a Rockies reményeit.

A folytatásban az ellenfelek közül a divízió első SD Milwaukeeba utazik, két Wild Card rivális Cards és a Giants egymás ellen csap össze St. Louisban, a Phillies a Natst fogadja, a Dodgerst pedig a Cincyt. A Rox következő ellenfele a NL West utolsó Arizona lesz házon kívül, a hétvégén velük a következő menetrend szerint találkozunk: szombat 03:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. A tét az életben maradás, bár már így is csak levegő után kapkodunk. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids együttese a fennállása első MLS-szezonját töltő Philadelphia Union-nál vendégszerepelt, s a két csapat történetének első egymás elleni találkozója 1-1-es döntetlennel fejeződött be.


A legutóbbi mérkőzésen is hiányzott a kezdőcsapatból a támadó Casey, míg a középpályán a szezont térd sérülése miatt befejező Clark-ot az éppen visszatérő skót Smith helyettesíthette, így ezekkel együtt tulajdonképpen a megszokott összeállításunkban futhattunk ki a teltház előtt a philadelphiai gyepszőnyegre: Pickens - Wynne, Moor, Baudet, Kimura - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Cummings, Amarikwa. A szombat délutáni mérkőzés elég nyugodalmas körülmények között kezdődött, az első félórában jobbára a mezőnyjáték dominált, csak elvétve akadtak kisebb gólszerzési lehetőségek mindkét oldalon. A 31. percben azonban egy veszélyes támadás végén a házigazdák a tizenhatoson belülről a kapufát találták el jókora helyzetben, s bár Pickens rajta volt a lövésen, nagy szüksége volt a kapufa segítségére. A meccs addigi legnagyobb lehetősége kicsit felpörgette a mieinket, és a szünet előtti perceket megnyomtuk, de különösebb eredmény nélkül, így 0-0-val vonulhattak le a pihenőre a csapatok, miközben részünkről Larentowicz kapott egy sárga lapot.
A félidőben Amarikwa helyére Ballouchy-t állítottuk be, így tulajdonképpen ezután öt középpályással folytattuk. Bő tíz perccel a második félidő megkezdése után éppen a hazai közönség előtt játszó, philadelphiai származású Jeff Larentowicz találatával szereztük meg a vezetést, aki egy pontrúgást követő lecsorgó labdát bombázott be védhetetlenül a hálóba. Kisvártatva pályára küldtük a Thompsont váltó Casey-t, aki az utolsó félórára jelentkezhetett játékra fej sérülése utána, majd az ékpár, Cummings részesült sárgalapos figyelmeztetésben, és időhúzás miatt a denveri hálóőr ugyancsak besárgult. A 73. percben egy hosszú indítással kerültek a hazaiak a védelmünk mögé, és a hátvédek hiába igyekeztek visszazárni, már elkéstek, és a két Philly-s támadó mesterien játszotta ki a helyzetet, ezúttal már Pickens kapus sem háríthatott. Kissé váratlanul egyenlítettek ki, mivel addigra relatíve jól tartottuk magunkat, azonban ezzel a figyelmetlenséggel visszaengedtük az ellenfelet. A hajrában sem tudtunk már újítani, mindössze Pickens és Smith révén kaptunk két újabb sárga lapot, egyébként egyre jobban felbátorodtak a házigazdák, s az utolsó percekben már egyre inkább ők igyekeztek beszorítani minket a saját kapunk előterébe. A hosszabbítás perceiben egy dermesztő lesgólt is szereztek, miután centikkel hamarabb mozdult a támadó a kelletténél, kicsit szerencsés körülmények között tehát elkerültük a vereséget, de a mezőny egyik legszerényebb képességű csapat ellen az egy ponttal sem lehetünk éppen elégedettek, hiszen a találkozó végéredménye maradt az 1-1-es döntetlen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye:

"Sokáig jól alakultak a dolgok a számunkra, a végét azonban igencsak elszúrtuk, emiatt bosszús vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy támadásban nem mutattunk sokat, de számítottunk rá, hogy inkább egy küzdelmes mérkőzés lesz, amely a mezőnyben fog eldőlni, és a kevés lehetőségünk kihasználására fektettük a hangsúlyt. A tervünk megvalósult, hiszen a második félidő elején az első igazi komolyabb helyzetünkből megszereztük a vezetést, és utána is jól tartottuk magunkat, azonban az egyenlítő találatnál a védelmünkben több hiba is született egymás után, s nem háríthattunk. Így igencsak csalódott vagyok, hiszen három pont helyett, csak egyet szereztünk, pedig nem sok hiányzott volna a hőn áhított győzelemhez. A bekapott gól után ráadásul az utolsó negyedórára annyira megzavarodtunk, hogy akár el is veszthettük volna a mérkőzést, az lett volna csak a súlyos csapás, még legalább az egy pont összejött, de ennek nem igazán tudok most örülni, nem éppen kellemes szájízzel hagyjuk el Philadelphiát."


- A keddi napon a klub vezetősége egy történelmi hírt közölt, miután bejelentették, hogy a Rapids szerződést kötött a klub akadémiai játékosával, a középpályás Davy Armstrong-gal. A 18 esztendős tehetség ugyanis az egyesület első saját nevelésű játékosa, aki az utánpótlásbázisából érkezve profi szerződést kapott a Rapids-tól. "Az elmúlt hetekben már az elsőcsapattal edzett, és Davy nagyon tehetséges, bizonyította, hogy megérdemli a szerződést. Fiatal kora ellenére igazán okos játékos, nagyon jól lát a pályán, és egy igazi nagyküzdő futballista lesz belőle, akinek remekül jön ez a lehetőség a fejlődése szempontjából. Bízom benne, hogy számítani tudunk rá" - említette Smith mester. Armstrong egyébiránt Aurora-ban látta meg a napvilágot, vagyis Casey és Clark mellett a profi keret harmadik coloradói származású játékosa lett.

- Az idei összes mérkőzésünkön pályára lépő All-Star-résztvevő Jeff Larentowicz a szombati meccsen szülővárosában megszerezte a második találatát a 2010-es évadban, miközben közel száz embert szurkol neki a helyszínen a baráti és rokon társasága miatt.

- Két mérkőzés kihagyása után a Union ellen csereként már pályára léphetett a támadó Conor Casey, és ha az állapota tovább fog javulni, akkor a következő mérkőzésen akár már kezdőként is újra számíthatunk a csapat házi gólkirályára.

- A gólerős jamaikai támadónkat, a hetek óta bombaformában futballozó Omar Cummings-t a napokban a mexikói első osztályban szereplő Necaxa együttese szerette volna leigazolni, de a denveri klub nem törődve a lehetséges anyagi bevétellel, gondolkodás nélkül elutasította az ajánlatot, szükségünk van ugyanis Cummings robbanékony játékára.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-3-4, 43 pont (20 meccs)
2. Real Salt Lake 11-4-6, 39 pont (21 meccs)
3. FC Dallas 8-2-9, 33 pont (19 meccs)
4. Seattle Sounders 8-8-5, 29 pont (21 meccs)
5. Colorado Rapids 7-5-7, 28 pont (19 meccs)
6. San Jose Earthquakes 7-6-5, 26 pont (18 meccs)
7. Houston Dynamo 5-10-5, 20 pont (20 meccs)
8. Chivas USA 5-10-4, 19 pont (19 meccs)

Maradtunk a főcsoport ötödik helyén, de Keletről még mindig csak az első két helyezett előz meg minket, vagyis a playoff-pozíciónk továbbra is megvan, de a bajnokság utolsó harmadában még komoly erőpróbák várnak fiainkra. Rögtön a következő körben a keleti éllovas Columbus Crew otthonában kéne helytállnunk, akiket hazai pályán egy feledhetetlen mérkőzésen le tudtunk győzni, de igenen még nehezebb dolgunk lesz. A rangadó egyébiránt magyar idő szerint vasárnap virradóra, hajnali 1:30-kor veheti kezdetét.

 

Hétfő este volt a határidő az MLBs csapatok számára, hogy előszerződést kössenek a 2010es draft legmagasabb köreiben kiválasztott fiatal játékosokkal. A Colorado Rockies egyesülete végülis meg tudott állapodni az első körös húzással és a kompenzációs körben szerzett játékossal, vagyis mindketten a jövőben a klub birtokában maradhatnak.
















Sokáig úgy tűnt, hogy az első kör 26. helyén draftolt Kyle Parker nem szeretné elkötelezni magát a Rockieshoz, mert az egyetemen űzött két sportja közül inkább az amerikai futballt favorizálja, az egykori NFLes elkapó édesapja után. Korábban bejelentette, hogy ősztől ismét futballozni fog és másodévesként visszatér a Clemson irányítójaként. Aztán az utolsó napokban mégis közeledtek egymáshoz az álláspontok, és a signing deadline legutolsó perceiben késő este sikerült megegyeznünk vele, miután 1.4 milliós bónuszt kapott. (Ha ott hagyta volna a futball pályát, simán a dupláját is megszerezhette volna, ráadásul a klub feltételhez kötötte, hogy ha a futball szezonban megsérül, akkor még kevesebb pénzt kaphat a játékos.) Parker rendkívül sikeres szezont zárt az elmúlt évben mindkét sportágban, a Clemson egyetem csapatát erősítve ugyanis baseballban outfielderként 20 hazafutást bombázott, futballban irányítóként pedig 20 touchdown passzt adott. Ezzel az NCAA történetének első sportolója lett, aki hasonló számokra volt képes mindkét sportban.

Közelebbről most a baseball karrierjét nézzük: Parker a nemrég befejeződött szezonban .344es hatékonysággal és 64 RBIval segítette csapatát a College World Series elődöntőjébe, nagyon beindult miután az évad második felét leadoff hitterként tölthette. Két évvel ezelőtt, újonc szezonjában még 3B poszton játszott az ütősor stabil harmadik helyén, s közben .303-as átlaggal 12 HR-t és 52 RBI-t szórt, ezáltal tagja volt az All-America újoncválogatottjának is. A tavalyi esztendőben viszont kicsit visszaesett, a hatékonysága csak .255-ös volt 12 HR és 52 RBI mellett. Parker nagyban készül a college football szezonra, melynek letöltése után tavasszal jelentkezni fog a baseball Spring Trainingre. Addig is drukkoljunk neki, hogy az amerikai futballban ügyeskedjen, de aztán mégis a baseball legyen az első számú sportja.

Aláírattuk a kompenzációs kör 47. pozíciójában megszerzett dobót Peter Tagot is, aki 982 500 dollárt kapott a csapattól. A tehetséges játékost a draft 18. legjobb jobb kezes dobójának rangsorolták, a Dana Hills középiskolai csapatban 10-3as győzelem-vereség mutatót és 2.77es ERA hatékonyságot jegyzett az utolsó évében, közben 97 strikeoutot és 21 sétát termelt 86 lejátszott inning alatt, és négy meccsén legalább tíz dobás utáni kiejtést ért el. Megszerzését Marquis tavalyi távozásának köszönhettük, ezért vehettünk részt ugyanis a kompenzációs körben.

A klub már korábban szerződést kötött a második körben kiválasztott Chad Bettisel (dobó, Texas Tech), a harmadik körös Joshua Rutledgeal (shortstop, Alabama) és a negyedik körös, szintén félig futballista Russell Wilsonal (outfielder, North Carolina State), minden fontos idei szerzeményt sikerült megtartanunk, szép munkát végzett a vezetőség.



 

Hétfőn hajnalban a Denver Broncos megkezdte a 2010-es szezonját, mégpedig egy előszezon meccsel a Cincinnati Bengals otthonában. A mérkőzést több szempontból is nagy várakozás előzte meg, egyrészt azért, mert mégiscsak ezzel a találkozóval indult útjára a szezon, másrészt a sok új embert szerették volna látni a szurkolók és a szakértők, harmadrészt pedig szinte mindenki kíváncsi volt Tim Tebow-ra, arra, hogy bemutatkozik-e ill. hogy hogyan mutatkozik be az NFL-ben.

A meccsről sérülés, lábadozás, valamint a fölösleges terhelés elkerülése miatt pár kulcsember hiányzott a denveri csapatból, nem öltözött át például Brian Dawkins, DJ Williams, Chris Kuper, Spencer Larsen, Jarvis Moss, a két újonc WR, Demaryius Thomas és Eric Decker és három futó, Knowshon Moreno, Correll Buckhalter és LenDale White. Rajtuk kívül hiányzott még Elvis Dumervil és Ryan Clady is, előbbi talán nem is játszik idén, utóbbi remélhetőleg minél hamarabb edzésbe tud végre állni.
























A hagyományokhoz híven az előszezonban a kezdő játékosok nagyrészt csak az első negyedben játszanak, később pedig a 80-as roster-en lévő olyan játékosok bizonyíthatnak, akik nem biztos tagjai a végleges 53-as keretnek. Bár a fentiek miatt kissé foghíjasan, de azért a leendő kezdőinek egy részével állt fel a Broncos támadósora az első támadáshoz, a következő felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Lance Ball
WR: Brandon Lloyd, Jabar Gaffney, Marquez Branson
TE: Daniel Graham
LT: D’Anthony Batiste
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Russ Hochstein
RT: Ryan Harris

Az egyből látszott, hogy a sérült futók miatt inkább a passzra helyezi a csapat a hangsúlyt, az első drive-ban 7-ból 6 play passz volt. Bár úgy tűnt, hogy nem lesz pont a támadás végén, de egy védelmi hiba miatt folytathattuk és egy szép passz után Eddie Royal elkapta az idei szezon első touchdown-ját.

A védelmen volt a sor, hogy bizonyítsanak és ehhez a következő felállással kezdtek neki:

DE: Justin Bannan, Ryan McBean
NT: Jamal Williams
OLB: Mario Haggan, Robert Ayers
ILB: Wesley Woodyard, Akin Ayodele
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Renaldo Hill, Darcell MacBath

Az első Bengals támadást sikerült megállítani, bár csak FG távolságon belül, viszont a rúgó hibázott, így maradt a 7-0. Egyetlen nagyobb futás sikerült a hazaiaknak, egy 21 yard-os, egyébként Jamal Williams uralta a belső zónát és a védőfal is jól dolgozott.

A kezdő támadósor jött újra, ám ezúttal nem jutottak sokáig, így bevetésre került az új kezdő punter, Britton Colquitt is. A második Bengals drive-ban Champ Bailey megoldhatatlan feladatok elé állította Carson Palmer QB-t, 2 passzát levédekezte, az egy felé dobott sikereset pedig 4&2-nél 1 yard gain után megállította.

Orton-ék jöttek újra, két rossz passz után egy defensive interference miatt a harmadik sikertelennél 40 yard-ot nyert a Broncos, innentől viszont a QB megemberelte magát, három jó passzot csinált egymás után (közben volt két rövid Ball futás is), az utolsó egy újabb TD, ezúttal Brandon Lloyd volt az elkapó.

A negyed végén kezdte a következő drive-ot a Cincinnati, ami utána egészen a 2. negyed közepéig húzódott, és végül egy 1 yard-os Benson futott TD-al ért véget. Közben a védelemben bejött pár poszton a második sor, pályára lépett például Joe Mays ILB-ben, Nate Jones CB-ben és Marcus Thomas is a DL-ban.

























Az offense már Brady Quinn vezetésével jött vissza a 2. negyedben, de sajnos az ex-Browns irányító nem tett túl jó benyomást az első narancs-kék mezben játszott meccsén, az első drive-ja kapásból három rossz passzal véget is ért.

Carson Palmer se jött már vissza, helyette J.T. O’Sullivan vezette a tigriscsíkos csapatot. Az ő bemutatkozása se sikerült túl jól ezen a meccsen 3&out után punt következett.

Quinn vesszőfutása folytatódott a következő támadásban is, Ball 3 futása után a QB előbb elejtett egy labdát, amit sikerült visszaszereznie, majd egy rossz passzot dobott, így a labda visszakerült a hazaiakhoz. Szerencsére O’Sullivan se állt még mindig a helyzet magaslatán, de neki a futója segített egy 48 yard-os futással, így végül három rossz passza után egy FG-al pontot tudott szerezni a csapata.

Sajnos a vesszőfutás magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, Quinn első passzát a következő drive-ban a Bengals CB-e elkapta és be is vitte egy TD-ra, amivel átvették a vezetést 17-14-re. Az újabb próbálkozásból sikerült egy drive-ot összehozni Quinn-nek és erősen tartalékos csapatának, egy kevés segítséggel a védőktől. Végül a drive-ot egy Matt Prater FG zárta 19 másodperccel a félidő vége előtt, döntetlennel vonulhattak tehát a csapatok az öltözőkbe.

A második félidő elején O’Sullivan rakott össze egy viszonylag tetszetős támadást, de csak FG lett belőle, a védelem nem engedte őket tovább. Quinn sokkal kevésbé volt hatékony, az ő drive-jának punt lett a vége, ahogy a következő hazai támadásnak is, annyi különbséggel csupán, hogy ők azonnal javíthattak is, mivel a punt kicsúszott az újonc CB Perrish Cox kezéből és a Bengals meg tudta szerezni a Broncos 12 yard-ján. Az eddigre erősen átalakított védelem azonban ismét kitartott és csak egy FG-t engedett a hazaiaknak.

A következő drive-ra már Tebow jött be, megtörtént tehát az NFL bemutatkozása és egész jól is sikerült, első snap-je után egy sikeres passzot mutatott be Marquez Branson-nak. A második átadása már nem sikerült, de ez inkább az elkapó Willis hibája volt, pedig egy szép, hosszú passzot kapott. Mivel a két passz közti futás 0 yard-os lett, így jött egy újabb punt.

Megint egy hosszú drive következett a Bengals-tól, amit megszakított a harmadik negyed vége, ami után Carson Palmer öccse, Jordan Palmer jött vissza irányítóként. Sajnos Tony Carter, a Broncos CB-e adott 22 yard-ot ajándékba a hazaiaknak, ami után James Johnson futott egy TD-t. Egy rövid, ismét egy jó és egy rossz passzot hozó Tebow drive után jött megint a Bengals és ismét pontot szereztek, bár ezúttal csak 3-at. TT két jó passza után beszedett 2 sacke-t, a második közben elejtette a labdát, amit vissza is vittek a védők az endzone-ba, de JMD bedobta a piros (challenge-et jelző) zászlót és a videók alapján fumble helyett incomplete passz lett. 4&11-nek is nekimentünk, de a labda újra a földre esett, ezúttal Walton kezéből, Tebow felkapta, de csak 2 yard-ot tudott vele előre menni.

A hazaiak úgy döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt, elkezdték futásokkal pörgetni az órát, de nem tudták az egészet elhasználni, hagytak 1:09-et Tebownak. A college football történetének egyik legjobb irányítójaként emlegetett Tim Tebow villantott egy kicsit a benne lévő potenciálból, négy sikeres passzot mutatott be egymás után, majd amikor az ötödik sikertelen lett (a videóbíró szerint is), egy 7 yard-os futással TD-t csinált, miközben az óra lepörgött.

A végeredmény tehát 33-24 lett a Bengals javára. Preseason meccsekből mindig nehéz következtetéseket levonni, különösen a csapat egészére vonatkozóan, inkább csak az egyéni teljesítmények számítanak.

Akik jók voltak: Orton, Llyod, Gaffney, Batiste és az egész OL, Branson, a komplett kezdő DL, Champ, Haggan, Cox, Mays és Chris Baker.

Akiknek még össze kell kapniuk magukat: Brady Quinn, Ayers, Nate Jones, Willis, Polumbus.

A keddi napon a két rookie WR már mozgott a pálya szélén, de kétséges, hogy már a 2. preseason meccsen pályára léphetnek-e. Buckhalter lassan edzésbe áll, ahogy talán White is, Moreno azt terjeszti Twitter-en, hogy jól érzi magát. Kuper és DJ Williams is újra edzésbe állt, de még így is sokan kihagyták a heti első tréninget, 17-en egész pontosan.

A hétvégi kulcsfontosságú hazai párharcát győztesen tudta le a Colorado Rockies gárdája a Milwaukee Brewers ellen, a 2-1es összesített siker pedig a reális reményeink életben tartását jelentette. Mindhárom mérkőzés óriási csatát hozott, és mind egyetlen pont különbséggel dőlt el.

1. meccs, péntek: Rockies-Brewers 5-4
A javítás reményében kezdtük a Brewers elleni hazai párharcot, melynek első meccsén De La Rosaval álltunk ki az ellenfél legjobb dobója Gallardo ellen. A mezőnyben Helton-Barmes-Tulo-Stewart megszokott infield négyessel kezdtünk, közben kívül Fowler helyett S. Smith volt kezdő és ő került a sor tetejére, mellette CarGo és Hawpe játszott még. Az elkapó pedig ezúttal Olivo lehetett. DLR rögtön az első ütőtől beszedett egy doublet, de aztán két SO vezérletével hárítva lehozta a játékot. A mieink első akciójában ketten is sétáltak, de végül egy Tulo elleni duplajátékkal mentettek a vendégek. A második felvonást könnyedén abszolváltuk, majd Stewart egy double után a hármas bázison maradt fent Barmes által. A harmadik játékban az ellenfél dobója talált egy doublet, de végülis egy double play jóvoltából kivédekeztük ezt az inninget is, majd támadásban két kiesőt követően Helton ütött egy doublet, utána pedig CarGo szállította az első pontunkat egy RBI doublenak köszönhetően, tehát 1-0ra megszereztük a vezetést. A következő menetet könnyedén védekeztük ki, viszont mi sem jutottunk messzebb Hawpe doublet leszámítva, ami után sorban hárman estek ki. A hatodik menetben viszont már nem tudtunk hárítani, és két doublet is beszedtünk, a második esetében McGehee pontjával egyenlített ki a Brewers, aztán a két out után még Escobar is betűzött egy pontot, végül cseréltünk, de Belisle is elszenvedett egy RBI singlet Lucroytól, mire be tudtunk fejezni az inninget. A Milwaukee tehát 3-1re fordítani tudott a hatodik közepére. Nem tudtunk közelebb zárkózni, viszont a hetedik tetején Belislet is megsebezték, egy doublet követően a hármasra jutó futót Hart juttatta haza egy biztonsági játékkal, ezzel már 1-4re álltunk, kezdtek kicsúszni a dolgok az irányításunk alól. A szünet után sikerült szépítenünk, miután Stewart a single után a csere ütő Spilborghs RBI doublejával futott haza, de még mindig két pont hátrányban voltunk. A nyolcadik menetet Buchholz egy walk ellenére abszolválta, köszönhetően az Olivoval való remek összjátékának, amivel leszedtük a futót. A következő akcióban Helton sétált, majd CarGo duplájával a két pontszerző bázist foglalták el kieső nélkül, ekkor vitték le Gallardot és az első csere dobó ellen a második dobásból Tulo kivágott a bal szélre egy 3run homerunt, amivel fordítottunk 5-4re! Újabb pontot nem tudtunk elérni ebben a játékban, de így is vezetés mellett kanyaradtunk be az utolsó felvonásba, amikor Street ideje következett el. A befejező ember pedig nagyon magabiztosan zárta le a mérkőzést, mindhárom ütőjét kiejtve jegyezte a savet és tartotta meg az 5-4es előnyt, nagy csatában tehát behúztuk a series első összecsapását.
- Mindkét csapat nyolc-nyolc ütéssel végzett, a denveriek öt doublet és egy HRt találtak be. Tulowitzki egyetlen ütése egy 3run homerun lett, amely a győzelmet jelentette nekünk, az első három beállásban kiesett és közben három emberünket hagyta fent, aztán viszont mindent jóvátett. Az újabb három pontjával már 49 RBInál tart az évben és a tizenegyedik hazafutását lőtte, elképesztően fontos pillanatban bombázott mélyre, valamint akadt egy remek megmozdulása védekezésben. Gonzalez két újabb ütéssel tartja a vezetést az NLben az ütőátlag listán, pénteken ráadásul már kereken a huszadik double találatát pakolta be, egyszerűen fáradhatatlanul teszi a dolgát. A csapatból egyedül a veterán Helton ért el több futást, miután az 1B kétszer is hazért, egyre hatékonyabban kezd játszani, ezen a találkozón egy double találata mellé kétszer sétával jutott bázisra. Nagy szükség van az ő vezető szerepvállalására, közben bemutatott egy szép elkapást egy foulra menő labda megfogásával. Folytatta a jó formáját a 3B Stewart, miután 2/4es hatékonysággal fejezte be a pénteki találkozót, és ő is vállalt egy doublet a két SO ellenére, és már .265ös az átlaga. Hawpe három kiesése közül kettőt strikeouttal szenvedett el, ugyanakkor közben feljegyezhetett egy újabb duplát, ám hosszú távon továbbra is adós a jó játékkal. A legutolsó ütő Barmes mindhárom próbálkozásakor kiesett és összesen három futónkat hagyta fent. Az elkapó Olivo sem volt nála eredményesebb, ő négyből négyszer esett ki ugyancsak 3 LOB, a nyolcadik passed ballját érte el, de közben egy nagyon szép leszedése is volt a kettes bázisra. Pinch hitterként Spilborghs szállt be és a hetedik játékban 1in-2out szituációban egy doublelal repítette haza a futónkat, immár a 23. pontszerzését produkálta az évben és elérte .270es átlagot. Az utolsó inningben Hawpe helyére Fowler szállt be az outfieldre védekezni. De La Rosa nem kezdte rosszul az összecsapást, és bár kapott ütéseket az első öt játékban, nagyon jól tartotta magát, aztán viszont a hatodikban besokkalt és végülis mindhárom általa pályára engedett játékos hazaért, így hat ütése mellett három kapott futással zárt 5.2 inning leforgása alatt. A mexikói emellett öt strikeoutot szórt ki három sétával, és Tulonak hála elkerülte az újabb vereséget. A helyére érkező Belisle az utóbbi hetek kiváló teljesítménye után most nem volt ennyire jó formában, két ütést is kapott, miközben négy embert ejtett ki, és ő maga is elszenvedett egy futást. Buchholz a szezonbeli első győzelmét szerezte, bár elég balhésan élte túl a nyolcadik játékot, 14 dobása közül mindössze négyszer talált a zónán belülre, egy sétát is vétett, de végülis megoldotta, a win pedig külön önbizalmat adhat neki. Street az idénybeli nyolcadik savejét nagyon magabiztosan oldotta meg, háromból három ütőt kiejtett, közben egyet strikeouttal és mindössze nyolc dobásra volt szüksége, hogy lezárja a mérkőzést, újra jó úton halad a kisiklást követően.

2. meccs, szombat: Rockies-Brewers 4-5
Másnap a második mérkőzésre történtek változások a kezdő csapatban, főleg mivel a dobó Francist DLre kellett helyeznünk a nem szűnő váll fájdalmai miatt, így EYJR került a keretbe, akire szombaton rögtön leadoff hitterként számítottunk ezzel 2B poszton Barmes kapott pihenőt, míg a CF Fowler hátra került a nyolcadik helyre a sorban. Az egy nappal korábbi felálláshoz képest eltérés volt még, hogy a jobb szélen Spilbo kezdett, az elkapó pedig Iannetta volt. A soros kezdő dobónk az újonc Rogers lehetett, ismét ő helyettesítette a sérült Cookoté. Rogers úgy nézett ki, hogy jól kezdi meccset, az első inningben két strikeoutot vágott, és egy double dacára biztosan hozta a framet, a mienk nem kerültek bázisra. A második menetben viszont két kieső mellett sorozatban négy singlet hoztak ellenünk, az utolsó háromból név szerint Narveson, Weeks, Hart szereztek egy-egy pontot, vagyis 3-0ra elhúztak a vendégek. A denveriek első ütése egy Spilbo single volt a második alján, majd a harmadik inningben egyik fél sem küldött futót a bázisokhoz. A negyedik felvonást egy single ellenére sikeresen lehoztuk, majd ígéretes támadásba kezdtünk. Először ugyanis Helton vágott be egy hazafutást, amellyel megszereztük a szépítést, majd CarGo sétát követeően Spilbo RBI singleből volt eredményes, Stewart tovább tolta őt a hármas bázisra egy single után, aztán Iannetta az egyik futót bejuttatta, közben a másik kiesett a hármas bázison. Eljutottunk az egyenlítésig, és négy inning után 3-3 volt az állás. Az ötödik játékot egy korai single után egy double playel abszolváltuk, majd támadásban EYJR egy akción belül két errort is kihasznált, közben bázist rabolt, majd a hármas bázisról Helton biztonságijának köszönhetően ért haza, szállítva ezzel a vezetést eredményező futást. Az ötödik menetben Rogers két futót engedett pályára és kettőt ejtett ki, majd lecseréltük őt Floresre, ám ellene a pinch hitter Inglett volt eredményes egy RBI doublelal, csak egy futóért be, mert a másodikat CarGo kiejtette egy remek dobással. A menet alsó részében az első három ütőnk kiesett. A hetedikre Belisle érkezett, és egy doublet szenvedett el, de a hármasra tartó Weekst egy CarGo-Stewart-Tulo összjátékkal kiejtettük, majd az utolsó kiesőt már Beimel postázta, majd támadásban eredménytelenek voltunk. A nyolcadik menetben Betancourt egy kieső után egy triplet szenvedett el, de kiejtette a következő két ütőt, így elhárította a veszélyt, viszont az ütőink megint nem jutottak pályára. A kilencedik játékot Street egy single ellenére abszolválta, miután a futót leszedtük rablás közben, majd Tulo singlelel lendültünk támadásba, Spilbo küldte tovább egy bunttal, majd Stewart direkt sétált, aztán Tulot lekapcsolták, Iannetta pedig strikeoutot kapott. 4-4 után következhettek az extra inningek. Nem volt szerencsénk a folytatásban és Street rögtön beszedett egy doublet, majd engedett egy szándékos sétát, aztán viszont McGehee szerezte meg a vezetést a Brewersnek egy RBI singlelel, majd 1out mellett telipályát engedtünk és egy duplajátéknak köszönhetően befejeztük az inninget. Kétségbeesett erőlködésünk közben két csere ütőnk is kiesett a tizedik alján, majd bár EYJR még vállalt egy singlet, a Helton elleni flyouttal befejezte az összecsapást Milwaukee, amely 5-4 arányú győzelmet aratott a második találkozón.
- Semmire nem volt jó az előzőnapi siker, ezzel a vereséggel ugyanúgy visszaléptünk egyet a Wild Card harcban, ahogy álltunk a series előtt. A Brewers sokkal veszélyesebb volt támadásban, sokat mondó adat, hogy 16-6ra végeztek az ütések számában. Egyedül a jobb szélső Spilborghs volt képes két találatot szerezni, miután 2/3as hatékonysággal zárt egy biztonsági megmozdulás mellett, közben egy újabb RBIt jegyezhetett fel magának, amikor a felzárkózásért hajtottunk. Helton folytatja a formába lendülését, immár a szezonbeli negyedik hazafutásának örülhetett, továbbá az ötödik játékban egy sac flyból szerzett pontjával is eredményes volt, így az 1/4es hatékonysága mellé két RBIt tehetett hozzá. Tulowitzki ugyanilyen napot zárt, az egyetlen ütése egy single volt, viszonylag mérsékeltebb meccsen volt túl, de védekezésben ismét magabiztos volt. Stewart javuló tendenciája is tovább tart, miután 1/3as lőlapja mellé tett egy sétát, és csak egy strikeoutot kapott. Gonzalez kivételesen nem ért el ütést, viszont napi egyetlen bázisra kerülése után futást harcolt ki, amikor sétával léphetett pályára, így nagyon jól tartja magát, ráadásul a szerényebb offenzív teljesítményét kiváló védekezéssel feledtette, két csodálatos outfield asszisztot jegyzett a mérkőzésen. A leadoff hitter hosszú idő után először a hetek óta farm ligában szerénykedő Young Jr lehetett, aki első négy próbálkozásakor még kiesett, ötödször viszont már egy singlere volt képes, közben idei ötödik rablását könyvelhette el, és volt egy szép elkapása a végjátékban. Az elkapó Iannetta találat nélkül maradt mind a négy beállásakor, viszont az egyik kieséses játéka alatt szerzett egy RBIt, amivel kiegyenlítettünk 3-3nál, ugyanakkor kétszer is strikeoutot szedett össze, és a csapat hét bázisonhagyása közül hármat neki írtak fel. Fowler visszacsúszott a sor végére, és 0/3al fejezte be a meccset, valamint védekezésben is kicsit álmosabb volt a megszokottnál. Mindhárom csereütőnk kiesett egyetlen ütési lehetőségében, miután S. Smith, Hawpe, és Giambi egyaránt flyout áldozata lett, amikor próbálkoztak volna a padról segíteni. A fiatal Rogers kezdő dobóként ismét nem muzsikált rosszul, a második inningben nagyon fejre állt, de szépen kijött belőle, és végülis 5 és 2/3 játékot kibírt a dombon 73 dobással. Ezalatt 9 ütést kapott, és négy futást szenvedett el, az első hármat egy játék alatt, a negyediket már a lecserélése után, valamint öt strikeout jutott még neki. Flores a hatodik menetben egy ütésből beengedett egy futót, miközben befejeztük a framet, így az évi első elvesztett savet is beírták neki. Belisle egy ütést szenvedett el, ami egy kieséses double volt, a másik outot egy SOval hozta a hetedik inningben, majd Beimel ugyancsak egy dobás utáni kiszórással zárta le ezt a menetet. A nyolcadik felvonásban Betancourt bár hamar beszedett egy triplát, nagyot védekezve kiejtette a többi embert, még egy strikeout is összejött neki, 14 dobásból megint 10 strikeot vágott. Street a kilencedik játékot még kicsit nehézkesen, de lehozta, közben egy szép pickoffot mutatott be, a tizedikben viszont több ütés után elszenvedte a vereséget jelentő runt. Idei negyedik vesztes meccs alkalmával három hitet szedett össze és két szándékos sétát adott.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Brewers 6-5 walk-off
A záró mérkőzésen szinte kötelező volt a győzelem számunkra, amikor Ubaldo az idénybeli 18. nyeréséért lépett pályára, egyben az új klubrekordért. Mora került az első bázisra, és Barmes újra kezdő lehetett a kettesen, közben EYJR kivonult az outfieldre, ahonnan Fowlert szorította ki a kezdőből. Továbbá ismét elkapót váltottunk, így Olivo játszott, a többi posztot ugyanazok töltötték be, akik a szombati meccsen is lehetőséghez jutottak. Az első akcióban rögtön szorongatott minket a Brewers, két single és egy walk után azonnal telipályát harcoltak ki egy out mellett, de Ubaldo két strikeouttal megúszta a balhés játékrészt. Közben a denveriek az első inningben nem kerültek bázisra, mint ahogy a másodikban már a vendégek sem. Ezzel szemben a mieink Tulo single révén kezdtek, majd eljutott a hármasig, ahonnan Stewart küldte haza őt egy sac fly RBIval, ezzel szereztük meg a vezetést 1-0 arányban. Villámgyorsan kiegyenlített az ellenfél, mivel Weeks egy triplet követően Hart single után hozott futást, egy újabb ütést követően pedig Fielder futtatta be mindkét pontszerző helyen tartozkodó embert, és már 3-1re elmentek, mire egy duplajáték és egy strikeout után be tudtuk fejezni ezt a játékrészt. Tovább tartottak a fordulatok, és a menet alsó felében Ubaldo és EYJR került pályára, majd előbbi Spilbo RBI doubleból ért haza, utóbbi pedig CarGo groundout play közben futott be a home platere. Vagyis 3-3ra kiegyenlítettünk. Ezt követően a nyugodtabb negyedik inningben egyetlen találat történt, amely Stewart solo homerunja volt egy kieső után, így 4-3nél újra visszavettük az előnyt. Aztán az ötödikben a Brewers sorának a teteje megint akcióba lendült, de két singlet követően, egy strikeout közben lekapcsoltuk a rabló kísérletet, így elhárítottuk az akciót, közben részünkről mindössze Spilbo jegyzett egy sétát. A hatodik menet alatt biztosak voltunk védekezésben, majd Tulo növelte az előnyünket egy solo HRal 5-3ra, amely után még lecseréltettük a vendégek kezdő dobóját, de több pontot nem szereztünk ebben a támadásban. Ubaldo ezt követően a hetedik felvonást is lehozta, mindössze két kieső után szenvedett el egy ütést, míg a mieink eredménytelenek voltak. A nyolcadik játékra szintúgy maradt a kezdő dobónk, és bár kapott egy singlet, egy Barmes-Tulo-Mora duplajátékkal megakasztottuk a támadásukat. Majd CarGo egy double után a hármason kötött ki, majd két sétát is vétettek, így loaded 0out lehetőségünk volt, azonban mindhárom soron következő ütőnket kiejtették, így nem szereztünk pontot a hatalmas helyzetből. A kilencedikben Street jött, és az első két embert még kiosztotta, aztán viszont egy single, egy walk, és egy HBP révén telipályát engedélyezett, majd Hart ellen Barmes nem tudott lekapni a napfényben egy popoutot, és közben két futó is beért, hihetetlen körülmények közt egyenlített a Brewers, majd végül Betancourt révén fejeztük be ezt a felvonást. A következő akciónkban Fowler jegyzett egy doublet, majd CarGo sétájával újabb embert küldtünk a pályára 2out helyzetben, ezt követően Tulowitzki beütötte a meccsnyerést érő RBI walk-off singlet, így 6-5 arányban nagy nehezen behúztuk az őrült hajrát, és megnyertük a seriest.
- Félelmetes végjátékban harcoltuk ki a győzelmet, a vendégek ezúttal is többet ütöttek, 11et a 9 denveri találattal szemben. Megint Tulowitzki lett a nap hőse, ahogy a pénteki győzelemkor, négy lehetőségéből három ütést és egy sétát jegyzett, belőtte a tizenkettedik hazafutását a szezonban, és a győztes walkoff is az ő nevéhez fűződött. A vasárnapi két pontjával pedig már 51nél jár az évben, közben az átlaga .326os, most fájó igazán, hogy a kihagyása miatt a batting titleért és az MVP címért sem lehet versenyben. Stewart a 17. HRt verte be, miközben 2/3as hatékonyságot termelt, szintén két szerzett RBIval jeleskedett, pazar formát kapott el ezen a héten. A többiek közül csak egy-egy ütést jegyző játékosok kerültek ki, mint például az idényben 15. alkalommal doublet elérő Spilborghs, aki háromból egyel tudta le a meccset, és elkönyvelhette évi második rablását, valamint kereken a 25. RBIt. Gonzalez az első három alkalommal kiesett, de aztán a nyolcadikban doublet szállított, a tizedikben pedig egy fontos walkkal került bázisra, így bár megint nem volt kiemelkedő napja, tartja magát becsülettel, és az egyik groundout közben egy újabb pontot is termelt, valamint még egy SB jutott neki. A leadoff hitter Young Jr volt ezúttal is, és két strikeout mellé egy singlet tett hozzá, amely után természetesen haza is ért. Mora két ütési lehetőségében jutott a kiesés sorsára, ugyanakkor a másik két beállásában jó volt egy-egy sétára. A meccset az első bázison kezdte, majd a legvégén átállt a kettesre. Az elkapó Olivo négy kieséséből kettőt jegyzett SOval és összesen öt emberünk maradt fent általa. Barmes sem zárt jobban, a 0/4 közben három dobás utáni kiejtést volt kénytelen eltűrni ugyancsak öt LOB mellett, és a szezonbeli nyolcadik errorja rettentő súlyos volt, két futást hozott vele az ellenfél, le is cseréltük őt utána. Az utolsó két védekező inningre szállt be Fowler, aki be is mutatott ezalatt egy hatalmas elkapást, majd támadásban egy duplát követően elérte a győzelmet jelentő futást, nem kérdés, hogy kulcsfigurává nőtte ki magát a végjátékban beállva. Helton a végén beállt az egyes bázisra, míg egyetlen ütésében strikeoutot kapott, ahogyan a pinch hitter S. Smith is kiesett a kilencedik játékban. Jimenez nem tudta elérni a 18. győzelmet, de nem rajta múlott, nyolc játék után még vezetett a csapat, amikor befejezte. Lehozott nyolc inninget 114 dobással, bár a meccs első felében többször is voltak nehéz pillanatai, a harmadik menet három pontján kívül többször nem kényszerült kapitulálni. Összesen tíz ütést szenvedett el, de csak három futást hoztak rajta, közben kiosztott tíz strikeoutot, de mindössze egyetlen sétát vétett, ami az ő stílusát ismerve egészen bravúros teljesítmény. Street a kilencedik inningben feljegyezhette évi harmadik elrontott savejét, egyre bizonytalanabb mostanában, egészen kaotikus volt, ahogyan 2out után sorban három embert is felengedett, majd végül önhibáján kívül szívta be a két futást, de ő sem volt vétlen, nagyon gyámoltalan volt. Jó lenne, ha meg tudná találni a formáját, vagy mást kell alkalmaznunk a closer szerepkörben. Betancourt jegyezte végül a győzelmet, miután a kilencedik játék utolsó kiesőjét ő postázta egy strikeoutnak köszönhetően, ezzel a második meccsnyerését aratta a bajnokságban.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 69-47 (116 meccs)
2. San Franciso Giants 67-52 (119 meccs, 3.5 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 61-56 (117 meccs, 8.5 GB, 5.0 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 60-58 (118 meccs, 10.0 GB, 6.5 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 47-72 (119 meccs, 23.5 GB, 20.0 WCGB)

Közelebb jöttünk a Giantshez, mivel a divízión belüli rangadót a Padres elvitte 2-1el SFből. Közben a Dodgers és a D'backs egyaránt háromból két meccset veszített el a legutóbbi idegenbeli párharcában, így most öt győzelem a hátrányban vagyunk a playofftól. A LADnek még hétfőn lesz egy meccse Atlantában, aztán velünk játszanak. Az éllovas a SD a Cubshoz utazik, közben az üldözött Giants a Philshez megy, az ARZ pedig a Redst fogadja.

Fokozódik az üldözőverseny a Wild Cardért, a Padres divízió elsősége kezd egyre biztosabb lenni, viszont a San Francisco nyomába eredtünk, miközben a saját sikerünkért szorítunk, kénytelenek leszünk ellenük is drukkolni. Legközelebb a Dodgers otthonában játszunk három meccset a következő időpontokban: szerda 04:10, csütörtök 04:10, péntek 04:10. Nagyon nehéz az LA ellen mindig, de most nagy szükségünk lenne rá, hogy legalább egy-két meccset elhozzunk tőlünk. GO ROCKIES!!!

Az NBA nyári offszezonja is elég unalmas heteiben jár, a Summer League és a free agency izgalmas része is lecsengett már, de a legutóbbi kiadásunk óta azért történt pár dolog a Denver Nuggetsnál, a következő írásban most ezeket az eseményeket igyekeztem összefoglalni.

- Először is a legfontosabb, hogy Carmelo Anthonyval még mindig nem született megállapodás az új szerződésről. Melo mostani szerződése 2011. június 30án jár le, és már júniusban elé tett a klub egy 3 éves, 65 millió dolláros új tervezetet, amit eddig nem volt hajlandó elfogadni a klasszis. A hírek szerint napról napra egyre kisebb rá az esély, hogy a sztár játékosunkkal megegyezés történhet az idei offszezonban. Sokan úgy vélik Melo csalódott a csapat elmúlt évekbeli eredménytelenségében, hogy hétből hét évében a POba vitte a Nugst, de csak egyetlen főcsoport döntőre voltak jók. Feltételezik, hogy másra vágyna, közben pletykák szerint a Hornetstől elkívánkozó jó barát Chris Paulal együtt szeretnének egy csapatot erősíteni, de ez bizonyára se nem a Nugs, se nem a NO lesz, sokkal inkább esélyes lehet a Knicks, a Nets vagy egy másik keleti parti együttes. De szerintem ezeket butaság lenne komolyan venni, az amerikai újságíróknak élénk a fantáziájuk, és szeretnek kitalálni dolgokat, ha lehetőségük van rá. Sajnos azonban tény, hogy Harrington és Williams megszerzésével sem sikerült Melot jobb belátásra bírnunk, hogy versenyképesebbnek vélje a csapatot, pedig nem titkoltan ez volt a fő célja e két igazolásnak. Úgy néz ki, hogy jelen esetben nagyobb az esély arra, hogy Melo rövidesen távozni fog, mint hogy aláírjon további évekre a Denverhez, de nem akarok vészmadárkodni én sem. Az is biztos, hogy észnél kell lennünk, ha tényleg nem tudunk megállapodni vele, akkor legkésőbb a jövő tavaszi deadlineig tradeljük el, nehogy nyáron szabadügynökként ingyen kelljen távoznia egy ilyen kaliberű játékosnak. Persze, azért reménykedjünk, hogy a friss férjet sikerül megtérítenünk és a Nuggetsban tudjuk tartani őt, elvégre elég lojális srác volt eddig. Melo a napokban annyit mondott, hogy kihasználja az idejét a döntése meghozása előtt, később biztosan okosabbak leszünk...

- Jelenleg nincs menedzsere a csapatnak, mivel nemrég a klub bejelentette, hogy nem hosszabbít szerződést a 2010-11es szezonra a GM Mark Warkenteinnel és az asszisztensével Rex Chapmannel sem. A poszt betöltésére a legnagyobb esélyes a Suns egykori menedzsere David Griffin lehet, de még semmi konkrétumot nem lehet tudni, remélhetőleg az október végi rajtig a Melo ügy mellett a GM kérdés végére is sikerülhet pontot tennünk.

- Kiderült, hogy távozik a csapattól a csere kiscsatár Joey Graham, miután a szabadügynök játékos két évre összesen 2.1 millióért a Clevelandhez írt alá. Ilyen áron lehet, hogy érdemes lett volna megtartanunk őt, hiszen igencsak hasznos ember volt a padról, főleg hogy Melo sorsa bizonytalan, így egyedül Balkman maradt a keretben eredeti hármasként, ráadásul ahogy korábban már szó volt róla, Kleizat is elhalászták előlünk.



















A Nuggets aktuális kerete:

- PG: Billups, Lawson, Carter
- SG: Afflalo, Smith
- SF: Anthony, Balkman
- PF: Harrington, Martin, Williams
- C: Nené, Andersen

- Nem történt újabb mozgolódás a legutóbbi állapotok óta, kérdéses Melo sorsa, valamint még legalább egy magas ember kéne, mivel egyre nagyobb esély van rá, hogy K-Mart és Birdman sem lesz teljesen egészséges a szezonrajtra a műtéteik után.

- A héten olvashattátok nálunk a 2010-11es szezon menetrendet, azóta véglegesítették az előidénybeli programunkat is. A nyolc felkészülési meccs közül csak kettőt fogunk játszani hazai pályán, viszont ellentétben a tavalyi előidénnyel, most nem megyünk Ázsiába. Minden meccsünk helyszíne az USA lesz, ráadásul Minnesota kivételével csak a nyugati oldali régióban fogunk játszani, és minden ellenfelünk a saját főcsoportunkból való.

Az előidény programja:

Október 9., 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Október 13., 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Október 15., 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Október 17., 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 18., 01:30 vagy 04:30 Utah Jazz vagy Los Angeles Clippers - Denver Nuggets (LA shootout)
Október 20., 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Október 22., 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Október 23., 04:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets

- A végére, hogy jókedvünk legyen, egy humoros hír: A Broncos egykori elkapója Brandon Marshall (a képen a Nuggets egyik hazai meccsén) a napokban azt nyilatkozta, hogy a 2011re várható NFL lockout alatt szeretne az NBAben játszani, és elsőszámú célpontja a Nuggets lesz (a másik a Heat). A rendőrségi sztorijairól ismert fenegyerek a nyáron megnősült és megkomolyodásról beszélt, de hát a vér nem válik vízzé. Még iskolás korában egész jól ment neki a kosarazás, és saját bevallása szerint SGként tökéletes megoldás lenne a Nuggetsnak. Bár mindenki furcsán nézett rá, Marshall komolyan gondolja kijelentését, és megígérte, hogy kemény edzésekkel fog készülni a sportágváltásra. No comment... egyelőre röhögjünk egy jót rajta, aztán meglátjuk, hogy 2011ben lesz-e új dobóhátvédünk. :)

A Denver Broncos Training Campjének második hetében tovább folytatódott a megkezdett munka, viszont ezúttal már a Bengals elleni meccsre való felkészülés is napirendre került. Magyar idő szerint hétfőn hajnali 1-kor mutatkozik be kedvenc csapatunk az előszezonban. Bár szemmel tartjuk a Cincinnatit, nézünk róluk videókat, de most még az eredmény számít a legkevésbé. Sokkal inkább a saját csapatunk háza tájára kell majd figyelni, hogy megtaláljuk az ideális felállást, formába jöjjenek a játékosaink. A puskaport pedig természetesen a szezonra kell tartalékolni /*A meccsre meg már azért se kell koncentrálni, mert bármikor bevethetjük a 'Holy Stokley'-t, arra  nincs ellenszer. :)*/

















9. nap, hétfő:
    Szünnap, erre a napra nem volt edzés tervezve.

10. nap, kedd:
    Először a special team jött a pályára, és Cox főszereplésével szépen ment nekik a játék. Aztán jöttek a többiek is, D.J. és Dawkins 'no contact’ mezben. Az edzés elején 11vs11-ben 2TE-s játékokat gyakorolt a csapat. Branson mint elkapó TE, Graham és Richard Quinn pedig blokkoló TE-ként jutott szóhoz.
    Ezután az egyes csapatrészek külön-külön folytatták az edzést, a DL a kézmunkán dolgozott, a DB-k az emberfogást gyakorolták gyors irányváltásokkal /*Backpedal drillek*/, A QB-k a hand offot az RB-kkel, a WR-ek pedig a labdatartást (a labda után ütést is kaptak). Később a WR-ek csatlakoztak a QB-khoz és együtt dolgoztak tovább. Ortonnak ment a legjobban, volt sok szép hosszú labdája, és nem is csak az irányzék volt jó, hanem tényleg szépen is forgott a levegőben. Tebownak volt ugyan egy szép passza, de a legtöbb túl rövid lett.
    Az edzés 1vs1 drillekkel folytatódott WR-k a DB-k ellen, majd 9vs7 szituációk jöttek. A védelemben: Fields - Williams - Bannan - Haggan - Ayodale - Mays - DJ. Érdekes, hogy Fields és Jamal Williams egyszerre a pályán, de Fields DE-t is tud játszani (sőt, fizikai adottságai alapján erre a posztra nem is biztios, hogy alkalmatlanabb...), illetve, hogy 3 alapvetően ILB egyszerre volt fenn, nem mintha a bevethető OLB-k sora csak úgy kígyózott volna a pályán kívül...
    11vs11-ben az LB sorunk egyébként már Haggan - Ayodale - Woodyard - Ayers volt. A cseresor pedig ezúttal Kevin Alexander - Mays - Greisen - Kirlew. Champ és Goodman mögött pedig Nate Jones és az egyre inkább formába jövő Alfonso Smith volt a csere. Két tartalék RB közül Lance Ball az elkapásokban is kivette a részét, Bruce Hall pedig a blokkolásokban próbált kitűnni. Tebownak itt már több jó megmozdulása is volt.
    Egy kis pihenő jött nekik, amíg a pálya újra a special team-é lett, akik továbbra is nagyon jól mozogtak. Miután a többiek kifújták magukat az edzés 6vs8 gyakorlatokkal folytatódott. Ezúttal az LB-k és DB-k ellen próbálkoztak a támadók. Nate Jones safetyként került a pályára McBath mellett. Bailey és Cox is szedett egy-egy picket Tebowtól, amit Champnek silerült is 6 pontra váltania. Az újonc QBnak volt ugyan több jó passza is, de nagyon sokat dédelgeti a labdát mielőtt elengedné. 8-10 másodperc nem fog rendelkezésre állni, márpedig jelenleg ennyi kell neki. Ball ezúttal is sok szerephez jutott a screen passzoknál. A hiányzó WR-k pótlását egyébként egészen jól ellátta a tehetséges TE Nathan Overbay.
    Az edzés végére 5 perces 50 yardos támadások maradtak 11vs11-ben. Orton, Stokley segítségével, sikeresen fejezte be a támadást, Quinn akciója viszont Phonso interceptionével végződött. Zárásként Prater gyakorolt néhány filed goalt, 27ről kezdte, majd mindig 5 yarddal hátrébb ment, egészen 47-ig.




















11. nap, szerda:
Ezen a napon két edzés is várt a csapatra.

- Délelőtt:
    Hiányzott Brandon Stokley, Brian Dawkins, Jarvis Green és Champ Bailey, Erik Decker és Demaryius Thomas is. D.J. Williams pedig újra no contact mezben nyomta.
    Megint a speciális egység kezdte a napot, s ezúttal fake puntokat gyakoroltak. Ez a tavalyi csapatnak mindenképp hiányossága volt, emlékezhetünk a Redskins elleni meccsre. A labdákat ezen a napon is Cox kapta el, rajta kivül Nate Jones, McBath, Richard Quinn, Larsen, McCarthy, Matt Willis, Bruton, Kirlew, Mays és Woodyard volt a csapatban. Az offense Red Zone passing drilleket gyakorolt 15 yardról, majd helyet cseréltek a védőkkel és a szorított helyzetből való kitörésen dolgoztak.
    Az individual position drillekben az RB-k ezúttal főleg az agilitásra helyezték a hangsúlyt. A QB-k a WR-ekkel edzettek és ezúttal mindhárman szolíd teljesítményt nyújtottak. A TE-k közben az LB-k ellen próbálkozhattak.
    Az edzés 7vs7 goal line passzjátékokkal folytatódott, majd ugyanez teljes létszámban futásokkal is kiegészítve. A Haggan - Mays - Woodyard - Ayers LB-sor dominált. Egyelőre úgy néz ki a futás elleni védelmünk nagyon erős lesz /*Csak nehogy kiderüljön, hogy a futójátékunk gyenge.*/ Bemutatkozott Fargas is. Helycsere után az offense került szorult helyzetbe. A védelemben Cox helyettesítette Bailey-t, McBath pedig Dawkinst. A D fordított helyzetben is jó volt, Woodyardnak összejött egy szép sack, Phonso és Goodman csinált néhány nagy védekezést, de az O-nak is voltak szép megmozdulásai.
    Újra jöttek a 7vs7 red zone drillek ezúttal 20 yardról és Kyle Orton megelégelte, hogy eddig a védelem oktatta őket, s inkább 3 TD-t is kiosztott. Willis, Lloyd és Royal volt a három szerencsés címzett. Aztán Quinn se akart elmaradni Ortontól, úgyhogy ő is kiosztott egyet Grahamnek. A végére a védelem ugyan újra összekapta magát, de ezt a párharcot a támadók nyerték.
    A legvégére egy 5 perces showdown a 1st offense és 1st defense között, amiben ezúttal Bannan - Jamal Williams - McBean, Ayers - Mays - D.J. - Haggan, Cox - Goodman, Hill és McBath kapott szerepet. Számomra a front7 eme felállása tűnik a legerősebbnek. A játék egyébként Cox interceptionjével ért véget. Míg a védelem boldogan bevonult az öltözőbe, a támadók oldalt büntető sprinteket futottak.
    Az edzés krónikájához hozzátartozik, hogy Branson és Ayers is sérülten jött le a pályáról. Előbbi bokasérülést szenvedett, ami sajnos súlyosnak látszik, Ayers viszont szerencsére rendben van.





















- Délután:
    Visszatért Bailey, Stokley és Dawkins, hiányzott viszont Gaffney. Ayers is tudta vállalni az edzést, Branson viszont nem, ahogy a többi sérült sem, köztük Kuper és White.
    Kivételesen nem a visszahordó csapat kezdte az edzést, hanem Orton és Walton. A snappeket gyakorolták. Pár perc múlva aztán eljött a special team ideje. Ezúttal a kickoff return-ökre gyúrtak. Az offense gazdagabb játékválasztékkal kezdte az edzést, és Fargast is többet lehetett látni.
    A csapatrészekre szabott edzésmunka keretében a QB-k a WR-ekkel end zone passzokat gyakoroltak. Miután végeztek, a labda a 20 yardos vonalra került, az elkapók mellé csatlakoztak az RB-k is, velük szemben pedig az LB-k és DB-k álltak fel. A futókra is inkább elkapó szerep hárult.
    Az edzés következő szakaszában 11 a 11 ellen játszottak a 40yardos vonalról. Kupert továbbra is Stanley Daniels helyettesítette. Az LB sor: Alexander - Bishop - Greisen - Kirlew, míg a running backek közül Ball, Fargas és Hall kapott labdát. Néhány playben a megszokott 3-4 helyett a 4-3-as védelmet játszottunk, aminek az eredménye jó néhány sikeres futás lett középre. Waltonnak volt egy rossz snap-je, majd amíg a 'jutalom kört' futotta, Erik Olsen volt a center.
    Az újabb pozíciós foglalkozásokon az irányítók a TE-knek és RB-knek is passzoltak a WR-ek mellett. Ezek után 6 a 7 ellen játszottak. A QB és öt elkapó a hét DB ellen. Az elkapók között TE-k és RB-k is voltak, de kizárólag passzjátékokat használtak. Végül a támadók voltak egy kicsit jobbak.
    11vs11ben folytatták a félpályáról. Bailey csinált egy hatalmas INT-et, gyakorlatilag Stokley kezéből kivéve a labdát. Goodmannek is volt egy labdaszerzése, és Phonso-nak is több szép védekezése. McBath sackelte Tebow-t. Általánosságban is elmondható, hogy a védelem lejátszotta a támadókat.
    A felek átvonultak a vörös zónába, és ott folytatták. Ayers és Haggan a két OLB /*Ez állandósulni látszik*/. 20-ról és 10-ről sikertelenek voltak a támadók, de 5-ről Orton megtalálta Sokleyt az end zone-ban. Ezután feljött a cserevédelem: Le Kevin Smith, Cox, Woodyard, Baker, Marcus Thomas, Mays, McBath, Nate Jones (ezúttal safetyként), Greisen, Kevin Alexander és Phonso. Közülük meglepetésre Coxnak ment a legjobban.
    Az edzés végeztével field goal blokkolásokat gyakoroltak még. A szélső futók megpróbáltak bevetetődni a labda elé, a falban lévők pedig megpróbáltak középen áttörni. Még néhány félpályás sprint maradt végére.

Az edzés után megváltunk Nick Greisen-től. Még tavaly jött a Ravenstől, de a TC alatt súlyos térdsérülést szenvedett, amivel az egész szezont az IR-en töltötte. Elküldése azt jelenti, hogy nem sikerült visszanyernie a régi formáját. A helyére Johnny Williams, szintén egy linebacker érkezett. Őt tavaly szerződtette udfa-ként a Jaguars, de nem sikerült magát beverekednie a keretbe, így a szezont a Steelers Practice Squad-jában töltötte.

12. nap, csütörtök:
    A meglévő sérülteken kívül ezúttal Eddie Royal hiányzott még, míg D.J. Williams továbbra is élvezte a 'no contact' mez nyújtotta kényelmet.
    Az edzésen eseménytelenül zajlott le a special team foglalkozás, egy 20 yardos offense gyakorlás, és a QB-k individual position drilljei. Az RB-k álló műcélpontokkal ütköztek, míg a DL és az LB emberei egymással. Később aztán az RB-k passzblokkot gyakoroltak az ILB-k ellen, a TE-k pedig az OLB-k ellen. Új Defensive coordinátorunk, Wink Martindale, külön figyelemmel kísérte az OLB-k teljesítményét. Miután újra külön-külön folytatta az O és a D, az RB-k közül Fargas kapta a legtöbb lehetőséget, majd Ball és végül Hall.
    11vs11 következett, a védelmen vörös mez, a Bengalst szimulálandó, és pont ezért 4-3-mas felállásban. A DL-ben Garland - Baker - Jamal Williams - Stehle. Az offense rövid, de sikeres futásokkal magabiztosan haladt előre. Ezután cseréltek, bejött többek közt Erik Olsen centernek és Tebow irányítónak. Ball kapott egy fumble-t /*majd utána egy ajándék kört a pálya körül*/, de ezt leszámítva továbbra is jól menetelt az O.
    Térfélcsere után visszaáltunk 3-4-es védekezésre a legerősebbnek tűnő front7ünkkel. Bannan - Jamal Williams - McBean, Ayers - Ayodale - D.J. Williams - Haggan. Innen talán csak Ayodale pozícióját fenyegeti Mays. A 2. D-ben pedig Le Kevin Smith - Fields - Marcus Thomas, Kevin Alexander - Woodyard - Mays - Kirlew. A helyzet mindkét esetben ugyanaz volt, a támadók vért izzadtak minden yardért, de haladtak előre.
    Ezek után újra a special teamen volt a sor. Prater kis híján a stadionból is kirugdosta a labdákat kickoffból, mondjuk boldogulását a szél is segítette. Egyébiránt Bruton - Alexander - Larsen - Johnny Williams - Mays - Cox - Nate Jones - Willis - Woodyard és McBath alkotta a coverteam-et.
    Az edzés 6vs7-ben folytatódott, 6 támadó a front7 ellen. Majd teljes létszámban a 1st O a 2nd D ellen. És persze a 2nd O a 1st D-vel szemben bizonyíthatott, mielőtt a kezdő támadók összecsaptak volna a kezdő védőkkel. Folytatódott a mai tendencia, hogy a támadók jobbak, mint a védők, noha Tebow csinált néhány apróbb hibát, amik után JMD személyesen beszélgetett el vele egy kicsit.
    A következő szituációban a támadók a saját 10ről jöttek, 2 perc 2 pont hátrány 1 időkérés. Ortonnak a fegyvertárjából Stokley-t, Lloydot és Willist elővéve sikerült az ellenfél 20-asáig vezetnie a támadást.
    Ezúttal is a special team-é volt az utolsó szó. Prater sikeresen értékesítette a field goalokat 33, 39, 44, 49 és 50 yardról, 51ről először kihagyta ugyan, de aztán javított, megmentve ezzel a csapatot a sprintektől.

13. nap, péntek:
    Ez az edzés nem volt publikus, úgyhogy csak kevesebbet tudok írni róla. Ami jó hír, hogy állítólag visszatért Royal és Branson is. Haggannek volt egy nagyon szép tackle for loss Hall ellen. Kevin Alexandernek majdnem sikerült sackelnie Quinnt. Stokleynak megint nagy napja volt, mindenhol jó volt, 11vs11-ben, 7vs7ben, end zoneban, red zoneban, saját 20-on belül, mindenhol. Larsen nagyon jól blokkolt Ballnak és Hallnak. Tebownak pedig ezúttal a szép megmozdulásai voltak többségben. Az edzés után Mike McCoy OC-vel beszélgetett.
    A drillekben a Bengals elleni meccs lebegett a szemek előtt. A TE-k az elkapás utáni labdatartást gyakorolták, Colquitt a saját end zone-ból gyakorolta a puntokat, majd néhány fake punt-ot is elsütöttek. Az offense pedig a saját egyről kezdett támadásokat...

Szombaton nem tartottak tréninget, vasárnap pedig már preseason meccset játszunk a Bengals-szal, amiről majd StormST tollából olvashattok…

Végre megszakadt a Colorado Rapids nyeretlenségi sorozata, miután múlt szombaton 1-0-s diadalt arattunk hazai környezetben a San Jose Earthquakes elleni találkozón, ezzel nyolc győzelemnél nélkül megvívott meccs után érezhettük meg ismét a siker ízét.


Nagyjából a Dick's Sporting Goods Park lelátóinak a két harmadát tudta megtölteni a hosszú hetek óta nyeretlen Rapids csapata, így 12 700-an tekintették meg a helyszínen a legutóbbi találkozót. Agyrázkódása miatt Casey-re ismét nem számíthattunk, helyette Amarikwa volt Cummings ékpárja, valamint kisebb sérülés miatt Smith is hiányzott, s a szokásostól eltérően még Ballouchy maradt ki a kezdőből, így azonban először történhetett meg a szezonban, hogy Clark és Thompson egyszerre kezdő volt egy meccsen, méghozzá a két szélső posztot töltötték be ők ketten. Így festett a mieink kezdő csapata: Pickens - Wynne, Baudet, Moor, Kimura - Thompson, Mastroeni, Larentowicz, Clark - Amarikwa, Cummings. Rámenősen kezdtük a mérkőzést, ellentétben az utóbbi időszak gyenge startjaival, most nem szerettük volna a véletlenre bízni a dolgokat, így a tizedik percben máris egy óriási ajtó-ablak helyzetet alakítottunk ki, azonban Thompson pazar középre gurítása után Clark alig néhány méterről bevetődve a kapufát találta el, pedig már a kapus sem védhetett volna, csak egy kétségbeesett hátvéd tartózkodott a gólvonalon - elképesztő lehetőséget hagytunk kihasználatlanul. Kisvártatva Clark szakadt el őrzőitől a bal szélen, majd élesen középre lőtt labdáját Cummings helyezte alig a hosszú sarok mellé. Nagyon tepertünk előre, egy pillanatra sem lankadtunk, ennek eredményeképpen a 25. percben megszereztük a vezetést, miután Cummings jobb oldali beadása éles szögből ment a kapu elé, Busch kapus pedig bevédte a labdát a hálójába, bizonyára a kellemetlenül pattanó játékszer mellett az irányába becsúszó Clark zavarta meg a hálóőrt. Szerencsés körülmények között, ugyanakkor maximálisan megérdemelten szereztük meg tehát a vezetést a félidő derekánál. A játékrész hátralévő idejében is jobbára a denveri lábakon vándorolt a labda, további komoly helyzetet azonban már nem alakítottunk ki, inkább a középpályán vontuk iránytásunk alá a meccset. A 'quakes még a felezővonalon is csak elvétve volt képes átjutni.
A második félidő elején a vendégek igyekeztek nagyobb nyomást gyakorolni a mieinkre, de a kezdetbeli próbálkozásaikat hamar visszavertük, így ismét elkedvetlenedtek, és stabilan őrizhettük a vezetésünket. A legizgalmasabb jelenet egy szomorú történés volt bő tíz perccel a szünet után, amikor Clark egy elvesztett labda után rosszul lépett, és a térdéhez kapva fájdalmasan a földre rogyott. Ezzel párhuzamosan egy emberként kapott a szívéhez a teljes publikum, hiszen a népszerű középpályás egy évvel ezelőtt hasonló körülmények között szenvedett térdszalag szakadást, és bár Clark a saját lábán hagyta el a játékteret, ígyis le kellett cserélnünk őt, s Ballouchy folytatta a helyén az 58. perctől. Nem sokkal később további frissítést hajtottunk végre, amikor a jó kezdése után igencsak elszürkülő Amarikwát a veterán Claudio Lopez váltotta. Aztán ahogy fogyott az idő, úgy kezdett egyre nagyobb offenzívába a San Jose együttese az egyenlítés érdekében. Mégis negyedórával a lefújás előtt Lopez egy legszebb napjait idéző cselsorozat után került helyzetbe, de sajnos a kapus óriásit védett. Eközben rendesen beszorultunk a saját tizenhatosunk előterébe, gyakorlatilag 11 játékossal védekeztünk, de rendre meghiúsítottuk a kaliforniaik próbálkozásait, anélkül, hogy igazán komoly gólszerzési lehetőségük is adódott volna, mindig időben tudtunk tisztázni, ha mégsem, akkor pedig Pickens kapus biztosan hárított. Az utolsó pillanatokban még Ballouchy ugorhatott ki teljesen egyedül a kapussal szemben, de képtelen volt a portás lábai közé gurítani, így elképesztő helyzetet puskázott el. Szerencsére a végén ennek nem ittuk meg a levét, és nem tudták bevinni az egyenlítő találatot, ezzel 1-0 arányban kiharcoltuk a győzelmet. A Rapids megtörte nyolc meccses nyeretlenségi szériáját, egyben hat év után először győztük le a San Jose-t, két sorozatot is megszakítottunk tehát, és ami még fontosabb, hogy rettentően fontos három pontnak örülhettünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:


Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Mindig is úgy gondoltam, hogy a sikeres szereplés érdekében az egészséges önbizalom megőrzése a legfontosabb, és mi az elmúlt hetekben is igencsak komoly önbizalommal játszottunk a nyeretlen meccsek ellenére. Nem hiszem, hogy bárki is kritizálhatna minket ahogyan az elmúlt meccseken játszottunk, egyszerűen csak a szerencse hiányzott, vagy egy kicsivel nagyobb erőfeszítést kellett volna tennünk a gólok szerzése érdekében, de alapjában véve helyes mentalitással játszottunk. Ma este minden kétséget nem tűrően szerepeltünk, már az elejétől kezdve uraltuk a mérkőzést, a gól után pedig még inkább kiválóan tettük a dolgunkat. Igaz, kicsit szerencsénk volt azzal a találattal, de mennyi balszerencse sújtott minket az elmúlt hetekben?! Na látják, nincs miről beszélnünk, ennyi nekünk is kijárt már, ezzel a találattal térhettünk vissza újra helyes útra, ennyi segítséget mi is megérdemeltünk. Elégedett voltam a játékunkkal, és jól jött a sorozatot megszakító siker az idegenbeli meccseink előtt, így még nagyobb lelkesedéssel várhatjuk a folytatást."


















- A hét második felében jelentették be a rossz hírt, hogy Colin Clark-nak ismét elszakadt a bal térdében az egyik szalagja, így azt követően, hogy tavaly augusztusban ugyanilyen sérülése miatt kihagyta a teljes hátralévő szezont, most idén ugyanez várhat rá. Érzékeny veszteség, hiszen 2010-ben minden meccsen pályára lépett, ebből kilenc találkozón kezdőként számítottunk rá, és különösen az utóbbi hetekben igazi húzóembere volt az együttesnek. "Nem fájt annyira, mint az első alkalommal, ezért reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan súlyos probléma, de sajnos igen. A sérülések velejárói a sportnak, nem tudunk mit tennie ellene, de tudom, hogy ismét össze fogom szedni magam, és vissza fogok térni" - jegyezte meg elszántan a 26 éves középpályás, akinek térdét hétfőn fogják megműteni.

- Végre megkezdhette a héten az edzéseket a július 25-i Seattle elleni mérkőzésen agyrázkódást szenvedő Conor Casey, aki egyre jobban érzi magát, de egyelőre bizonytalan, hogy mikor számíthatunk ismét a gólzsák támadóra, ám van rá esély, hogy akár már ezen a hétvégén újra játszhat. Még jobbak a kilátások a nyak sérüléssel bajlódó középpályás, Jamie Smith visszatérését illetően, a héten már többször is teljesértékű edzésmunkát vállalhatott, és bizonyára szombaton visszatérhet meccskörülmények között is.

- A Rapids All-Star középpályása, Jeff Larentowicz szülővárosába tér haza hétvégén, amikor a denveri együttes Philadelphia-ban lép pályára, hiszen a rutinos játékos gyermekkori otthona alig félórás autóútra található a Union stadionjától. Ez lesz az első alkalom, hogy Larentowicz "hazai pályán" játszhat, hiszen az idei az újonc szezonja a philadelphiai klubnak az MLS-ben. Az előzetes információk szerint a középpályás legalább száz ismerősének, rokonának a buzdítására számíthat a lelátóról.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 12-3-4, 40 pont (19 meccs)
2. Real Salt Lake 10-4-6, 36 pont (20 meccs)
3. FC Dallas 7-2-9, 30 pont (18 meccs)
4. Seattle Sounders 8-8-4, 28 pont (20 meccs)
5. Colorado Rapids 7-5-6, 27 pont (18 meccs)
6. San Jose Earthquakes 6-6-5, 23 pont (17 meccs)
7. Houston Dynamo 5-9-5, 20 pont (19 meccs)
8. Chivas USA 5-10-3, 18 pont (18 meccs)

Igencsak szoros körülüttünk az állás, igyekeznünk kell az előttünk lévő két csapatra ragadnunk, mert velük együtt halava könnyen őrizhetjük a rájátszás-pozíciónkat, viszont ha leszakadunk róluk, akkor jóval nehezebb dolgunk lesz. A folytatásban tehát a Philadelphia Union lesz az ellenfelünk, még pedig magyar idő szerint szombat este, 22 órától léphetünk fel az újonc csapat otthonában, akik 16 pontjukkal mindössze a hetedik helyet foglalják el a keleti csoportban, ennek ellenére saját közönségük előtt biztosan nem becsülhetjük le őket.


 

Az elmúlt három napban a Colorado Rockies ismét egy idegenbeli párharcot bonyolított le, és megint nem tudtunk elég eredményesek lenni, hiszen a három mérkőzés közül az elsőt és az utolsót is elvesztettünk, továbbra sem tudjuk megkezdeni a felzárkózást és lassan egyre nehezebb helyzetbe kerülünk a rájátszás szempontjából.

1. meccs, kedd: Mets-Rockies 1-0
A series legelső meccsén Ubaldo igyekezett győzelemmel kezdeni a nem veszélytelen Pelfrey ellen, miközben talán a legerősebbnek nevezhető offenzív összeállításunkban kezdtük a találkozót. Az infielden Helton-Barmes-Tulo-Stewart négyessel, a külső mezőnyben Fowler mellett CarGo és Hawpe kezdhetett, míg az elkapó posztot Olivo foglalta el. Az első játék még a bemelegítés jegyében zajlott, mindössze a hazaiak kerültek bázisra egyetlen séta formájában. Aztán a második felvonásban Hawpe egy séta, Stewart egy single által lépett pályára, a következő két emberünket azonban forceout formájában fogták vissza, így fékezték meg a támadásunkat, közben Ubaldo hibátlan volt ebben a játékban. A harmadik inningben mindössze Fowler jegyzett egy singlet, a negyedikben pedig a Metsnek volt egyetlen találata. Az ötödikben menetben is még kiválóan tartotta magát mindkét dobójátékos, és ismét csupán egy-egy singlet engedélyeztek támadásban az ütőknek, a mieink bemutattak egy nagyszerű két kiesős játékot, de mindkét dobó kezdtek egyre magasabb dobás számig eljutni. A hatodik menetben sem tudtunk viszont pontot szerezni, bár CarGo egy dupla után a hármas bázison toporgott már, de Hawpe kiesett a 2in-2out lehetőségnél. Ugyanebben az inningben a Mets támadásában Ubaldo először került bajba, hiszen kapott egy singlet, majd eltalált egy ütőt, egy groundout közben pedig a két pontszerző helyre tolták be a futókat, aztán egy szándékos sétát engedélyezve lett loaded 2out szituáció, melyet a klasszis dobónk egy strikeouttal oldott meg. Ezzel hat játék után is maradt a pont nélküli állás. Aztán viszont a következőben menetben megint gondjaink voltak, mert azt követően, hogy mi nem jutottunk pályára, a Mets első két ütője walkot és doublet ért el, majd Ubaldo egy strikeoutot után ismét egy szándékos sétáltatással operált, így engedett telipályát egy kiesővel, a hazaiak azonban nem kockáztattak és Reyes volt eredményes egy sac fly RBIval, majd a további pontszerző lehetőségek ellenére egy strikeouttal lezártuk az innninget. Tehát a Mets megszerezte a vezetést 1-0 arányban a hetedik játék közben. A nyolcadik tetején Ubaldot lecseréltük, hogy a pinch hitter Mora mehessen helyette, de kiesett, mint ahogyan az őt követő játékosaink is. A mieink részéről Beimel két kiesővel egy sétát vétett, de Betancourt egy strikeouttal lezárta a felvonást. Ezt követően pedig a Mets closer könnyedén befejezte a mérkőzést, miután CarGo-Tulo-Hawpe mind kiesett, így elbuktuk a meccset a gyenge ütőjátékunkkal 1-0 arányban egy elég álmos hangulatú összecsapáson.
- Inkább a dobókról szólt ez a meccs, mint az ütőkről, mindössze négy ütésre volt képes mindkét csapat. A mieink egyetlen extra base hitjét Gonzalez szerezte, amely az idénybeli 18. double volt tőle. Négy beállásában ezt az egyetlen ütést hozta, közben egy SOt kapott, így minimálisan romlott most az átlaga .326ra. A leadoff hitter Fowler is 1/4es hatékonyságra volt képes egy strikeout elszenvedése közben, és összesen két bázist szerzett. Stewart vágott még egy singlet a meccs hajrájában, a másik két alkalommal egyaránt mezőnyös kiesés sorsára jutott. A negyedik ütésünket az elkapó Olivo jegyezte, ugyancsak 1/3as napot zárt, és a szezonban hatodik alkalommal rabolt bázist, viszont két embert engedett fent maradni. A napi egyetlen sétánkat a találat nélkül záró Hawpe abszolválta, nincs túl nagy formában, az elmúlt hetek gyengélkedése közben már alig .253as hatékonysággal rendelkezik. Tulowitzki a sor negyedik pozíciójából eredménytelen maradt, mind a négy próbálkozásában kiesett, és ezzel megszakadt a visszatérése óta tartó 11 meccses remek szériája. Helton szintén négyből semmivel zárt, hiába volt pár jó meccse, megint visszaesett, úgy látszik nem tud kitörni ebből a vergődésből. A legutolsó ütőként szerepet kapó 2B Barmes 0/3as teljesítménye közben három bázisonhagyást jegyzett, beleértve több pontszerző helyzet eltékozolását is. A keddi derbin egyetlen csereemberünk próbálkozott, Mora a nyolcadik inningben groundout áldozata lett. A kezdő dobó Jimenez nagyon masszívan kezdte a mérkőzést, az első öt inningben alig engedett pályára kerüllést maga ellen, aztán a hatodikban bár gondjai voltak még nagyszerűen tartotta magát, a hetedik viszont már nem tudott hárítani, és egyetlen biztonsági játékkal futást harcoltak ki ellene, mely a vereséget eredményezte. Hét inninges fellépése alatt 8 strikeoutot vágott, és négy sétája közül kettő is szándékos volt, közben mindössze négy ütést kapott és csak egy volt több bázist érő találat. Nem igazán okolható a vereségért, ez egy ilyen nap volt, amikor mindkét dobó remekelt, az egyikük apró megingását pedig kihasználta az ellenfél és sajnos mi húztuk a rövidebbet. Ubaldo harmadik vereségét kapta a szezonban 17 győzelem mellett, közben az ERA statisztikája jelenleg 2.55ös. Beimel a nyolcadik játékban egy séta mellett két kiesést postázott és tartja a 2.50 ERAját. Az inning utolsó outját Betancourt szállította egy nagyon biztos három dobásos strikeouttal, hetek óta a bullpen legbiztosabb pontja, akire bármikor számíthatunk.

2. meccs, szerda: Mets-Rockies 2-6
Egy nappal későbbre néhány kisebb változás történt az összeállításunkban, ennek következtében a hármas bázison Mora kezdett, a jobb szélső Spilbo lehetett, elkapóként pedig Iannettara számítottunk. A soros kezdő dobó Francis volt, ellenfele pedig a szintúgy balos Niese. A nyitó inning támadásában mindössze három groundoutig jutottunk el, ezzel szemben a Mets rögtön két ütést ért el, és egy singlet követően Pagan volt eredményes egy 2run homerunnal így hamar 2-0s vezetéshez jutott a házigazda csapat. Az első ütésünket a második felvonásban Spilbo szállította egy 2out singlelel, de többre nem mentünk, viszont Francis is jóval biztosabban hozta ezt a játékot. Úgy tűnt, hogy a kezdő menet nehézségei után stabilizálni tudtuk a védekezésünket, mert Francis a harmadik inninget is pályára engedés nélkül abszolválta, igaz közben ebben a próbálkozásban a mieink első három embere is a kiesés sorsára jutott. A negyedikben két kieső mellett Tulo talált be egy singlelel, de közben három emberünket szórták ki strikeouttal, közben újabb makulátlan védekező inninget tudtunk le. Az első játék pontjai után ütést és egyáltalán pályára lépést legközelebb csak az ötödik frameben tudott elérni a Mets, de akkor is csak egyetlen singlet hoztak. Nagyon gyorsan zajlott a mérkőzés, leszámítva a nyitó játékot hosszú ideig max egyetlen bázisfutó volt csapatonként egyszerre akcióban, de leginkább még annyi sem. A hatodik inningben Helton tűzött be egy duplát, de CarGo nem tudott élni a meccs első denveri pontszerző helyzetével, majd Francis újabb felvonást hozott le magabiztosan, a hatodikban még két SOt vágott. A hetedik menet során Tulo és Mora single találataival kezdtünk, majd Spilbo tolta őket tovább a kettes-hármas pontszerző bázisokra egy groundout play közben, ahonnan Iannetta sac fly RBI révén végre szépíteni tudtunk, azonban Barmes kiesett, így csak egy pontra voltunk képesek ebben az akcióban. A hetedik közepén esédekes szünet alatt cseréltünk dobót, Francist Belisle váltotta, aki 14 dobásból mindhárom ütőjét strikeouttal búcsúztatta el kegyetlenül magabiztosan. A következő akcióban rögtön két emberünk kiesett, majd Helton vállalt egy singlet, és futóként Rogers állt be, CarGo sétát harcolt ki, egy wild pitch következtében tovább mentek a bázisfutók így inkább telipályát engedtek, vesztükre azonban Mora egy grand slamet ütve 5-2re megfordította az állást. Ezt követően még ugyanebben az akcióban Hawpe egy walk, Ianetta egy single árán ment bázisra, melyből Barmes volt eredményes egy RBI singlelel, ezzel 6-2es előnyre tettünk szert. A Mets nem tudott közelebb zárkózni, a nyolcadikban Betancourt nagyon jól fogta vissza őket, majd az utolsó inningben is csak a mieink jegyeztek egy singlet, Street biztosan megtartotta a négy pontos fórt, így 6-2es eredmény lett a végén.
- A második meccsen végig domináltunk támadásban, és fordítani tudtunk, 10-3ra ütöttük túl az ellenfelet, megérdemelten győztünk. A meccs szuperhőse a veterán Mora lett, 3Bként kezdhetett több meccs után először és két ütést szállított négy lehetőségéből, beleértve a nyolcadik inningben a grand slamet, mindössze a harmadik HR volt a szezonban és kereken 25 pontnál tart vele. Ha every day játékos már nem is lehet, de kiegészítő embernek nehéz nála jobbat elképzelni, most is .281es átlag. A hajrában már az első bázison tűnt fel, miután Stewartot becseréltük a hármasra, aki egyetlen at batjét egy singlelel zárta. A másik nagyöreg Helton is eredményes napot zárt, miután 2/4es hatékonyságnál tartott a nyolcadik inningben, megütötte idei tizenegyedik dupláját, majd a hajrában egy single után lehoztuk, hogy futónak a dobó Rogers helyettesítse, aki végül hozott egy runt. Tulowitzki is négyből kettes hatékonysággal fejezte be az összecsapást, így újra .320asra emelte az átlagát, és a csapatból egyedül két futást jegyzett. Egy ütést szállított az elkapó Iannetta, aki egy biztonsági játékkal szerezte a napi első pontunkat, mely önmaga 18. RBIja volt a szezonban, de változatlanul .211es átlaggal szerénykedik. Spilborghs 1/3as hatékonyságot vállalt, az elején volt egy single, aztán két kiesés, mindkétszer futóval a pályán, később S. Smith foglalta el a helyét a jobb szélen, de mindkét próbálkozásában eredménytelen maradt, kifejezetten gyenge formában van mostanában, jelenleg 0/14es streakben. A sor legutolsó embere Barmes szerzett még találatot, amely ráadásul egy RBI single volt a nyolcadik menetben, így már egy híján 50 pontos az egész szezont tekintve, többé-kevésbé rá is lehet számítani. Kivételesen Gonzalez is csendesen muzsikált, egyetlen ütésre sem volt képes, viszont egy fontos sétát szedett össze a nyolcadikban két kiesőnél, és végül beért, egyébként két bázison hagyást jegyzett. A sor tetején Fowlernek sem ment igazán, mind az öt játékában kiesett, viszont legalább csak egyszer szenvedett el strikeoutot. A kizárólag pinch hitterként bevetett Hawpe az egy jelenésekor sétált és a GS egyik futója volt. A kezdő dobó Francis gyengén nyitott, az első két ember ütést hozott rajta, a második ráadásul egy 2run HR volt, de nagyon szépen összekapta magát a továbbiakra, és a hatodik inning végéig ezután már összesen egyetlen ütést kapott és közben még egy sétát vétett. Tehát három találatot szenvedett el, és kiosztott öt strikeoutot, így most 4.56os ERA mutatót jegyez. A győzelem végül nem az övé lett, hanem a hetediket inninget háromból három strikeouttal lehozó Belisleé, aki a három SOt 14 dobásból érte el és 11et a zónán belülre vágott. Elképesztő formában van, már 2.34es az ERA statja és az ötödik győzelmét szerezte. A nyolcadik játékban Betancourt sem adta sokkal alább, biztosan kiejtett három ütőt, kettőt ő is dobás utáni búcsúval keserített el, így jelenleg 4.40es ERAnál jár. Az utolsó felvonást Street is hibátlanul hozta, a friss apa a négy pontos előny megtartásával tért vissza a jó formájához, egy SO még neki is jutott, talán újra összekapja magát néhány gyengébb jelenése után.

3. meccs, csütörtök: Mets-Rockies 4-0
A záró összecsapásra csütörtök délután került sor, és Hammel mérkőzött meg Santanaval a series megnyeréséért. Ismét voltak változások, például Olivo visszafoglalta az elkapó helyét, az infielden a Mora-Barmes-Tulo-Stewart összeállítást küldtük ki a pályára, míg a sor legtetején a három outfielder Fowler, Spilbo, és CarGo lehettek. Nem kezdődött számunkra jól ez a mérkőzés sem, miután a mieink első három embere egyaránt strikeouttal kiesett, az ellenfél pedig egy singlet követően Pagan RBI singlelel jutott előnyhöz, majd lőttek még egy ground-rule doublet, a 2in-1out szituációt pedig Beltran sac flyal realizálták vagyis gyorsan 2-0ra elmentek. A második játékra már felébredtünk, de hiába ért el Tulo és Stewart is egy-egy singlet, a két szélső bázison fent maradtak Barmes által, de közben Hammel is megrázta magát. Az egész harmadik inning alatt egyetlen Fowler sétát tekinthettünk meg, közben a Metsesek ismét nem jártak a bázisoknál. Aztán az ellenfél jegyzett egy singlet, mi pedig pályára lépés nélkül maradtunk, s legközelebb az ötödik felvonásban sem értünk el ütést, megint háromból három emberünk kiesett, ám Hammel is hiba nélkül oldotta meg ezt a menetet. A hatodikban mindössze CarGo volt képes egy single találatra két kieső után, közben az ellenfél ugyanúgy egy 2out single szállított az inning alsó felében. Ezt követően a hetedikben már gyakorlatilag végleg elszálltunk, Hammel egy single és egy walk után előbb Reyestől kapott egy RBI singlet, majd Martineztől egy sac fly RBIt, mindketten rögtön az első dobását ütötték el. 4-0nál két játékkal a vége előtt kezdett elúszni a hajó számunkra. A következő felvonásban ismét csak Fowler tudott felmutatni egy sétát, Santana nem kegyelmezett, majd Flores érkezett és egy SO mellett egy doublet kapott, aztán Corpas lezárta a játékot egy szándékos séta engedélyezése után. A legutolsó felvonásban sem tudtunk szépíteni, egy kieső után Tulo ugyan jegyzett egy singlet, de azután Mora duplajáték áldozata lett, ezzel befejezték a mérkőzést. Megint gyengék voltunk, nem tudtunk mit kezdeni a nagyszerű dobó teljesítményükkel és simán kikaptunk 4-0ra, ezzel elvesztettük a párharcot.
- Hasonlóan az első meccshez, ismét mindössze négy ütést tudtunk felmutatni, mindegyik single volt, és közben kilenc találatot kaptunk. Így nem csoda, hogy nem lehetett nyerni, újabb idegenbeli meccs nagyon gyenge produkcióval. Legalább Tulowitzki játékára nem panaszkodhattunk, két ütést ért el két kiesése mellett, többet nem igazán tehetett volna. Gonzalez számára ezúttal sem ment annyira jól, bár egy singlet bemutatott, így 1/4es hatékonysággal zárt. Mindketten egy-egy strikeoutot kaptak és mindketten egyaránt .322es átlag teljesítménynél járnak most a szezonban. Ezen kívül még Stewart volt eredményes, így a sor hetedik helyéről 1/3as lőlappal végzett. A többiek közül legfeljebb még Fowler emelhető ki pozitívan, hiszen a leadoff hitter két kiesése mellett kétszer sétával került bázisra, igaz ezekkel rendre nem sokat értünk. A két SOt elszenvedő Spilborghs és az előzőnapi nyerőember Mora egyaránt négyből semmivel fejezte be az összecsapást, és mindketten két-két LOBel zártak. Eközben az elkapó Olivo három kiszórása közül kettőt is strikeout formájában tudott le. A legutolsó ember ismét Barmes volt, legalább SOt nem kapott, de ő is két társát felejtette bázison, méghozzá egy kulcsfontosságú akcióban. Folytatódott az egyetlen csere emberünk vesszőfutása, S. Smith a csütörtöki pinch hitting beállásában újfent strikeout áldozata lett. Hammel még rosszabbul kezdte a meccset, mint tegnap Francis, az első inningben három ütésből két futást szenvedett el, majd stabilizálta magát és öt játékot újabb pont nélkül lehozott, igazán helyzetet sem engedélyezett ezalatt az ellenfél számára, de a hetedikben ismét felsült, és két újabb futást harcoltak ki vele szemben. Végül hét játék alatt nyolc találatot és négy pontot hoztak rajta, egyetlen sétája mellett pedig négy strikeoutot pakolt be. Továbbra sem tud kiegyensúlyozott lenni, egyszerűen sebezhető, és nem tudni, hogy mikor lesz képes végre a hosszú távon jó produkcióra, már a hetedik meccsét vesztette el az idényben. Flores egyetlen strikeoutot jegyzett a nyolcadik játékban, amikor a második ütőtől egy duplát kapott és levitték. Ezt követően Corpas váltotta, aki szintén elért egy SOt, valamint egy direkt walkot adott, hogy aztán egy forceout jóvoltából lezárja az inninget, kivételesen magabiztos tudott lenni, nem mintha már túl nagy jelentősége lett volna.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 67-46 (113 meccs)
2. San Franciso Giants 66-50 (116 meccs, 2.5 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 59-55 (114 meccs, 8.5 GB, 6.0 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 59-56 (115 meccs, 9.0 GB, 6.5 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 46-70 (116 meccs, 22.5 GB, 20.0 WCGB)

Romlott a helyzetünk, mivel a legutóbbi párharcában a Padres a Piratest, a Giants pedig a Cubst múlta felül, mindkét riválishoz képest nőtt a hátrányunk, jelenleg hat GB-re vagyunk az utolsó playoff helytől, egyre rosszabbak a kilátásaink. A Dodgers botlott Phillyben, így maradtak mögöttünk, a D'backs pedig felül múlta a következő ellenfelünket, a Brewerst. A hétvégén következik egy San Francisco-San Diego rangadó, melyen a divízió elsőség lehet a tét, és nehéz eldönteni, hogy nekik milyen eredmények lennének jobbak, talán rá kell állnunk arra, hogy már a Wild Cardért szurkolunk, vagyis a SF ellen. A LAD Atlantába, az Arizona Washingtonba látogat a hétvégén.

A Rockies számára most egy hazai párharc következik, amikor az 54-63as Milwaukee Brewerst fogadjuk a Coors Fielden. Idén elég gyenge a Brew Crew, de nem lehet lebecsülni őket, nagyon kell összpontosítanunk, mert minden egyes győzelemre szükségünk van, egyre kevesebbet hibázhatunk, ha részt akarunk venni a rájátszásban. Kezdési időpontok a seriesben: szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. GO ROCKIES!!!

Az offseason a végéhez közeledünk, s megkezdődött a Training Camp. Ha kicsit késve is, de itt a beszámoló az edzőtábor nagyon - sajnos túlzottan is - eseménydúsra sikerült első hetéről. Lássuk szép sorjában.

    A legfontosabb és legjobb hír, hogy még a TC kezdete előtt sikerült megállapodni az összes újoncunkkal, így a sérülteket leszámítva teljes létszámban kezdődhetett az edzőtábor.
Ugyancsak a TC előtt egy cserét is lebonyolított a csapat. JJ Arington Joe Mays-szal, az Eagles LB-jével cserélt gazdát. Az ex-Cardinals RB megfelelő csere lett volna Moreno és Buck mögött, valamint emellett kiváló returner is. Viszont mi már tavaly se nagyon használtunk 2nél több RB-t, a visszahordásokra pedig ott van Royal és Cox, sőt esetleg még McKinley is bevethető ebben a pozícióban /*ekkor legalábbis így tűnt*/. Az ILB poszt viszont Andra Davis elküldésével kicsit lyukas lett, Mays személyében egy fiatal és akár kezdő helyért is versenyző LB érkezett a csapathoz. Szóval ezzel a cserével mindenképp jól jártunk.



















Tekintsük át, hogy a TC első napját, milyen összeállításban kezdte a csapat:

QB: Kyle Orton. A verseny továbbra is éles közte és Quinn között.
RB: Moreno és Buckhalter.
WR: Itt mindenki sok lehetőséget kapott. Royalt át akarjuk képezni slot WR-é, hogy majd ő legyen Stokley utódja /*vagy a Broncos Wes Welker-e*/. Mellette Lloyd és Gaffney volt a két legtöbbet foglalkoztatott elkapó.
TE: Természetesen Graham.
LT: Polombus. Clady még korábban egy barátságos kosarazás közben sérült meg a szünetben. Szereplése kérdéses az 1. hétre.
LG: A szinte bárhol bevethető újonc falember Zane Beadles ezúttal a fal baloldalán Guard pozícióban kapott szerepet. Korábban edzett már Clady helyetteseként is.
C: Walton. Fry lehet az ellenfele, de nagyon valószínű, hogy az egész szezonban a Baylor centere fogja hátra adni a labdát.
RG: Természetesen Kuper. A liga egyik legjobb RG-je. Egyébként sikeresen meghosszabbítottuk a szerződését.
RT: Harris. Ő is bajlódott kisebb sérüléssel, de szerencsére visszatért. Róla is nehezen képzelném el, hogy kiszorulna.

DE: Bannan és McBean. Előbbi idén érkezett Baltimore-ból a csapathoz, és valószínűleg nagyot lendít a DL teljesítményén, utóbbi már itt volt tavaly is. Az még nincs kőbe vésve, hogy ő lesz a kezdő, de képes ellátni a feladatot.
NT: Williams-et, aki várhatóan kezdő lesz ezen a pozíción a pup listára tettük. /*Phisically Unable to Perform.*/ Így Fields kezdett helyette.
LB: Doom-DJ-Haggan-Ayers. Reszkessetek QB-k!
CB: Champ és Goodman. Ebben sincs semmi meglepetés.
S: Dawkins és Hill. Helyük elég biztosnak tűnik a továbbiakban is, még ha nagyon tehetséges cserék is állnak mögöttük.

1. nap:
A sérülteken kívül nem edzett DJ, McKinley, Barrett és Baker.
    Rögtön az első nap kijutott a jóból. Villámgyorsan Moreno, majd Buckhalter is lesérült. /*Hamar hiányozni kezdett Arrington*/. Előbbi sérülése tűnt súlyosabbnak, először még hamstring szakadásról szóltak a hírek, szerencsére az MRI ezt megcáfolta, csak húzódás. Bucknak pedig felsőhát húzódása volt. Neki 1 hetet, Moreno-nak 3 hetet kell kihagynia. Őket a tavaly még a divízió-rivális KC-t erősítő Kolby Smith helyettesítette.
    Hogy az edzésről is essen pár szó. Természetesen Tim Tebow-t övezte a legnagyobb érdeklődés. Rengetegen jöttek Floridából hogy láthassák a Gators bajnok és Heisman Trophy-t nyerő irányítójának bemutatkozását, természetesen nagyon jó hangulatot csináltak.



















2. nap:
A hiányzók listája tehát a 2 RB-vel bővült.
    Bay-baynek nem nagyon ment a játék, hamar le is ment, hogy az edző egy kis külön órát tartson neki. Phonso is gyengébb napot fogott ki, rosszul mozgott, szenvedett az 1v1 drillekben és egy onside kicket is benézett. A sorban elé kerülő Nate Jones viszont jól teljesített a nickel pozícióban. Visszahordásokban Cox és Matthew Willis egyaránt jók voltak. Willis egyébként nagyon szorgalmasan dolgozott az egész offseasonban. Az OL-ben volt változás, ezúttal Seth Olsen játszott LG-t, Fry pedig nem csak Walton, hanem Kuper cseréje is volt. Az RB helyzet egyelőre változatlan maradt, de felvettük a kapcsolatot Ladel Betts ügynökével. /*Tavaly, Portist helyettesítve nagy szerepe volt abban, hogy a Redskins legyőzött minket*/

3. nap:
Változatlan a hiányzók listája.
    A rövid yardos futások mentek a legrosszabbul. Ezek nagyon fontosak lennének, hogy javuljanak, tavaly is sok meccset vesztettünk amiatt, hogy a 3&1 3&2 szituációkat képtelenek voltunk megoldani. Nem véletlen voltak nagy változások az OL-ben, csakhogy a DL is még tovább erősödött, még dominánsabb lett. A dologhoz hozzátartozik, hogy a támadófalból hiányzott Clady és az ideális felállást se sikerült még megtalálni, ráadásul az előzetesen a pozícióján három legjobbunknak tartott RB hiányzott. /*Arringtont elcseréltük, Moreno és Buckhalter pedig sérültek*/ Így annak ellenére, hogy a védőfal talán legfontosabb eleme Williams továbbra is a pup listán volt, hiába tettek meg mindent a futóink, ezen a napon kevés sikerrel jártak.
    Általánosságban is el lehet mondani, hogy a kezdő D ma is jobb volt, mint a kezdő O. A cseréknél viszont már fordított helyzet állt fenn. A két fél között egy kisebb vita is kialakult, de szerencsére nem lett belőle semmi komoly.
    Az egyéni teljesítmények terén Gaffneyt lehetett kiemelni pozitívan, Demaryius Thomast pedig negatívan. Az újonc elkapó neve mellett több drop és egy nagyon csúnya hiba szerepelt, amiből INT lett.

4. nap:
Az edzést kihagyók már szokásos névsorához ezúttal Champ és Dawkins is csatlakozott.
    A több hiányzó azt jelentette, hogy a kiegészítő emberek több lehetőséget kaptak bizonyítani. Ezt a legjobban Cox használta ki aki az első csapattal edzhetett, és ha már ott volt szedett is két interceptiont Ortontól. Dawkins helyén egyébként McBath is jól teljesített. A csapat ezúttal 2 minute drilleket gyakorolt. A kezdőknél Orton szépen vezette a csapatot, de a végén Nate Jones kapott egy picket. A cseresor támadását Quinn irányította. Ez is nagyon reménykeltő volt, azonban a védelem, az ezúttal nagyot teljesítő Alfonso Smith vezérletével, ezt is kivédekezte.
    További egyéni teljesítmények: Ahogy várható volt Decker egyelőre jobb, mint Bay-Bay /*Akinek viszont remek fizikai adottságai vannak, csak még nem elég kiforrott. Jövőre akár első számú WR is lehet belőle*/. És akit még ki kell emelni az Goodman aki az endzoneban szedett egy csodás interceptiont gyakorlatilag Gaffney kezéből.

5. nap:
    Változás történt a csapatban. Ahogy várható volt RB poszton erősítettünk, de míg a hírek Wesbrookról vagy Bettsről szóltak, mi mégis LenDale White-ot szerződtettük. White talán a legjobb szabadügynök futójátékos volt, a Titansban is nagyon jól teljesített csak a fejére hozták CJ2K-t, és kisebb problémái is voltak, így aztán kikerült a csapatból. Ami meglepő, hogy Kolby Smith-t raktuk ki. White mindenképp jobb nála, de az egészséges RB-k közül eddig Smith kapta a legtöbb lehetőséget… Amit még White-ról nem árt tudni, hogy nem az a ’JMD kedvenc jófiú’ és van egy 4 meccses eltiltása, úgyhogy ha Moreno nem lesz bevethető az első héten, akkor ezzel nem lettünk annyira kisegítve. Az ötödik héttől viszont nagy segítségére lehet a csapatnak.
    Magáról az edzésről sajnos nem lehet jót mondani. A csapat sztár OLB-je Elvis Dumervil mellizom szakadást szenvedett. Meg kell műteni, legjobb esetben is csak decemberben jöhet vissza, de valószínűleg az egész szezont ki kell hagynia. És egy ilyen sérülés után sajnos az sem biztos, hogy újra a régi fényében fog csillogni.

6. nap:
    IR-re tettük McKinley-t és Barrett-et. Utóbbit aztán inkább cutoltuk, aki azóta már a Pats játékosa. /*És egészen addig az is marad, amíg részletesen beszámol a playbookunk tartalmáról*/ Helyükre két WR Patrick Carter és Britt Davis jött. És a sok sérülés mellett Jamal Williams viszont lekerült a pup listáról és újra edzésbe állt.
    A gyakorlásról ezúttal se lehet sok jót elmondani. A Doomot helyettesítő Jarvis Mossnak eltört egy csont a kezében. Szerencsére annyira nem komoly, ha minden igaz megússza 2 héttel. Egyébként elég bizalomkeltően mozgott az offseasonban, bár inkább még a TC előtti non-contact edzéseken teljesített jobban. Ugyancsak sérüléssel bajlódott Chris Kuper, hamarabb befejezte a tréninget, valamint LenDale White is megsérült.
    Szerencsére jó hírek is voltak. Demaryius Thomas végre megtalálta az elkapó kesztyűjét, mind a három QB-tól több passzt is elkapott. Egyébiránt Tebow is szépen fejlődik, egyre több szép megmozdulása van, amiben még mindenképp fejlődnie kell, hogy gyorsabban hozza meg a döntéseket. A védelemben Haggan visszakerült a szélre, a helyét középen Ayodale vette át.

7.nap:
    Az első edzés az Invesco Fielden. Eddigre sajnos már alig maradt bevethető ember. Hiányzott: Moreno, Buckhalter, White, DJ, Fry, Kuper, Baker, Larsen és Bannan. Utóbbi kettő nem sérülés miatt.
    A szokásoknak megfelelően az első hazai edzésre a veteránok készítették el a rookie-k frizuráját. Született néhány szép darab.
    Az edzés kapcsán ismételten csak sérülésekről lehet beszámolni. Ezúttal a két újonc elkapónk Bay-bay és Decker csatlakozott az egyre hosszabb sorhoz, mindketten a bokájukat fájlalták.

8.nap:
    Minthogy LenDale White is lesérült, újabb RB-re volt szükségünk. A választás az Oaklandból távozó Fargasra esett. Ha négy futóval kezdünk neki a szezonnak, akkor valószínűleg rosteren marad.
    Kialakult az előzetes Depth Chart az első preseason meccsre, ez gyakorlatilag TC 1. hete utáni erősorrend. Lássuk hát, mi változott a TC kezdetéhez képest:


















OFFENSE

QB: Kyle Orton, Brady Quinn, Tim Tebow.
Hiába teljesít nagyon jól Quinn is, JMD tartja magát ahhoz, hogy egyelőre Orton a kezdő. Tebow sokkal több lehetőséget kap, mint tavaly, az azóta már elküldött Brandstater. Vannak nagyon szép passzai, de sokszor szenved a zsebben és sokat vár a labda eldobásával.

RB: Knowshon Moreno, Corell Buckhalter,  Lendale White, Lance Ball, Bruce Hall, Tony Baker.
Fargas még nincs benne. Rajta kívül egyelőre Ball, Hall és Baker bevethető, de ők valószínűleg nem kerülnek be a 53-mas keretbe.

FB: Spencer Larsen
Hillis távozásával ő az egyetlen FB jelenleg a csapatnál.

WR1: Jabar Gaffney, Matthew Willis,  Eric Decker, Britt Davis
Matthew Willis számomra egy nagyon kellemes meglepetés, Deckert meg csak a sérülése hátráltatja, de csak idő kérdése, hogy előrébb jöjjön.

WR2: Brandon Lloyd,  Demaryius Thomas, Alric Arnett, Patrick Carter.
Bay-bay fog mindenkép feljebb lépni ezen a listán. Kérdés, hogy mikor előzi majd le Lloydot. Elvileg Royal lenne itt a sor élén, de őt slot WR-é képezzük át. Ettől függetlenül itt is bevethető.

Slot WR: Eddie Royal, Brandon Stokley
McKinley lenne még itt, de ő IR-re került.

TE: Daniel Graham, Richard Quinn, Marquez Branson, Riar Geer, Nathan Overbay.
Graham és Quinn kiváló blokkoló TE-k, ha úgy döntünk, hogy kell egy aki elkapásokban is jeleskedik, akkor az alighanem Branson lesz. Egyébként nyugodtan lehet Graham felé is dobálgatni a labdát.

LT: Ryan Clady, Tyler Polombus, Zane Beadles
Clady sérült, Beadles meg Guardként kezdő.

LG: Zane Beadles, Seth Olsen, Erik Olsen
Ez akár a szezonkezdetig is így maradhat.

C: J. D. Walton, Russ Hochstein, Dustin Fry
Ha már Pounceyról lemaradtunk a másik nfl-kezdő szintű centert hoztuk. A jó hír, hogy úgy tűnik tényleg kezdő potenciál. Hosszú ideig lehet még a csapat kezdő embere a fal közepén. Hochstein meg G-ként is bevethető.

RG: Chris Kuper, D’Anthony Batiste, Stanley Daniels
Kupernek volt egy kisebb boka sérülése a TC alatt, de ezek szerint rendbe jött. Ha egészséges, akkor a szezon alatt is ő fog kezdeni.

RT: Ryan Harris, Kirk Barton, Paul Duncan
Ne lepődjünk meg, ha ez marad a végleges sorrend…

- A támadóknál a nagy kérdés, hogy hogyan fog szerepelni az újjáépült és új sémát játszó fal. A saját védelmünkkel szemben eddig alul maradtak, de ellenük még sokan megszenvednek majd…

DEFENSE

DE: Ryan McBean, Jarvis Geen, Marcus Thomas, Ben Garland
A védelem egyik legfontosabb pozíciójába nem rossz depth...

NT: Jamal Williams, Ronald Fields, Chris Baker, Marcus Thomas
Williams személyében egy liga elit nose tackle érkezett a csapathoz. Miután edzésbe állt nem is kellett neki sok idő, hogy beverekedje magát a kezdőbe.

DE: Justin Bannan, LeKevin Smith, Jeff Stehle, Chris Baker
Nagyon ott van az a DL... :)

OLB: Robert Ayers, Kevin Alexander, Darrell Reid
Doom december előtt nem igen fog visszatérni, úgyhogy most Ayersnek kell bizonyítania. Reid szintén sérült.

ILB: D.J. Williams, Wesley Woodyard, Devin Bishop
DJ nagy kincs a csapatnak, és a depth is erős mögötte.

ILB: Akin Ayodale, Joe Mays, Nick Greisen
Ayodale és Mays versenyghet a kezdő pozícióért.

OLB: Mario Haggan, Jarvis Moss, Baraka Atkins, Jammie Kirlew, Elvis Dumervil
Ahogy az várható volt Haggan visszament a szélre. Jarvis Moss pedig egyre jobb, valószínűleg többet látjuk majd a pályán, mint tavaly.

RCB: Andre Goodman, Nate Jones, Tony Carter, Syd'Quan Thomson
Phonso nem kezdte túl jól a TC-t így egyelőre nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, de Goodman tavalyi teljesítménye után nem is igazán számíthatott erre, mi se várhattuk, hogy változás lesz… Nate Jones jelenleg a nickelback.

LCB: Champ Bailey, Perrish Cox, Alphonso Smith, Cassius Vaughn
Az életben 3 dolgot nem lehet elkerülni. 1. a halál, 2. az adó, 3. hogy Champ Bailey leszedi a passzod. Annyira már nem jó, mint pár éve, viszont még mindig a liga egyik legjobb CB-je. Jövőre lejár a szerződése, jó lenne, ha tudnánk hosszabbítani vele. Perish Cox, az idei draft egyik legnagyobb stealje. 5. körben jött, kiváló returner, és CB-ként is szerepet fog kapni.

SS: Renaldo Hill, David Bruton, Kyle McCarthy, Nate Jones
Hill-Bruton, tavaly is így volt, tavaly is jó volt.

FS: Brian Dawkins, Darcel McBath
Amíg Dawkins a pályán van és McBath a cseréje, nem lehet gond.

- A védelemnél a nagy kérdés, hogy mennyire veti vissza a teljesítményüket Doom kiesése. Valószínűleg a QB-knak mégse kell annyira rettegnie. Ráadásul tavaly a szezon elején sokkoltuk a ligát az agresszív védelmünkkel /*illetve, hogy egyáltalán van védelmünk... :) */, idén viszont már számítani fognak rá. Ugyanakkor a DL erősödött, és könnyen ráfizethetnek azok, akik lebecsülik Ayers-t.


















SÉRÜLTEK:

Sok szó esett a sérülésekről és talán nehéz volt követni, úgyhogy így a végén tekintsük még át, hogy is állunk ezen a téren.

//Név – pozíció – sérülés időpontja – sérülése - visszatérése:

Corell Buckhalter – RB – Aug 9. – hát - ?
Rásérült a már meglévő lábsérülésére. Egyelőre nem tudni mennyire komoly.

Eric Decker – WR – Aug 7. – lábjej - ?
Lábfej ficam. Nem néz ki túl jól…

Demaryius Thomas – WR – Aug 7. – lábfej - ?
Lehet, hogy a korábbi törésével kapcsolatos, lehet hogy nem. Még nem tudni, de egyelőre nem tűnik komolynak…

Jarvis Moss – LB –  Aug 6. – kéz – 2 hét kihagyás
Egy csont eltört a kezében. A TC hátralevő részét úgy néz ki kihagyja, de a szezonkezdetre ott lehet.

Kenny McKinley – WR – Aug 5. – térd – IR
A tavalyi évet is IR-en fejezte be ugyancsak térdsérüléssel…

Elvis Doomervil – LB – Aug 4. – mell – Talán decemberben
Mellizom szakadás, ráadásul műteni kell. Még nem tettük IR-re, de könnyen oda kerülhet

LenDale White – RB – Aug 4 - Eltiltás - 5. hét
Ő is bajlódott valami sérüléssel, de az már sosem derül ki, hogy mivel. Mire az eltiltása lejár, biztos játszhat.

Knowshon Moreno – RB – Aug 1. – hamstring – 1. héten játszhat
Szerencsére nem szakadás, így a szezon kezdetre várhatóan bevethető lesz, csak az edzéseket kell kihagynia.

Kyle Eckel – RB – Jun 17. – ? - IR

Braxton Kelley – LB – Jun 16. - ? – IR

Ryan Clady – OT – Apr 28. – térd – kérdéses az 1. hétre
Még tavasszal kosarazás közben sérült le. Meg kellett műteni a térdét. Állítólag már mankó nélkül ját.

Darrel Reid – LB – Feb 16. – térd – kérdéses az 1. hétre
Még a tavalyi szezon folyamén sérült le, azt eltitkolta, majd más kezelési módot választott, mint ami ilyenkor szokásos, a sok sérült miatt viszont könnyen lehet, hogy ezt megbocsátják neki. Viszont az is megtörténhet, hogy pup listán kezdi a szezont.



















SPECIAL TEAM

P: Britton Colquitt
Lehet tavaly is jobban járunk, ha őt választjuk Kern helyett...

K: Matt Prater
Az erősségével sosem volt probléma, tavaly a pontosság terén is sokat fejlődött. Akár ő lehet a következő franchise kicker.

PR-KR: Eddie Royal, Perrish Cox, Matthew Willis
Nem biztos, hogy jó ötlet Royalt ennyire túlterhelni, főleg ha itt van a csapatban Cox.

L: Lonie Paxton
A liga egyik legjobb long snappere. Két kickert már Pro Bowl-hoz segített.

H: Britton Colquitt
Nem ez a legfontosabb pozíció, igazából nem számít, hogy kitölti be. Egyes csapatok a csere QB-t jelölik erre a pozícióra, hogy lehessen esetleg valamilyen trükkös playt hívni feltűnés nélkül. Mi már tavaly se próbáltunk ilyet, és ez nem is baj.

- A speciális csapatrésznél nincsenek nagy kérdések, főlg ha Prater olyan pontosan lő, mint tavaly. Colquitt megbízható punter /*vagy ha meg mégse, akkor idén Feaglest hívjuk vissza :)*/ és van 3 remek returnerünk. Az ST-n nem fognak elmenni a meccsek.

ÖSSZEFOGLALVA:

    Egy szó: sérülések. Úgy szokták mondani, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés. Átvetítve a konkrét szituációra, a Broncos estében a szörnyű kezdet után rémálomszerű folytatás. A csapatot alaposan megtizedelték a sérülések, az egyik legjobb játékosunknak valószínűleg a teljes szezont ki kell hagynia, és más meghatározó játékosok szereplése is kérdéses az első hétre. Ráadásul még 2 hétig tart az edzőtábor, ha az OL-ből is kidől valaki… Ebbe belegondolni is borzalmas.
    Ugyanakkor, ha jól nem is jöhetünk már ki az eseményekből, de ha Doom lesz az egyetlen sérültünk a szezonkezdetre, akkor még van esély egy jó szereplésre. Ugyanis az egészséges játékosok nagyszerű munkát végeznek, az újoncok sokat fejlődnek és pont a sérülések miatt több lehetőséget is kapnak. A remény hal meg utoljára. Hajrá Broncos!

Az NBA vezetősége a keddi nap folyamán tűzte ki a 2010/2011-es alapszakasz teljes programját, azt követően, hogy az elmúlt héten már néhány mérkőzést elhintettek a programból, ezzel együtt tehát a Denver Nuggets teljes új szezonbeli menetrendjét is megtudhattuk.


















Az Észak-nyugati divízió kétszeres címvédője ennek értelmében az aktuális szezont, hasonlóan a tavalyi évhez, a Utah Jazz ellen kezdheti a Pepsi Center-ben október 27-én. A csapat első idegenbeli meccsét két nappal később, New Orleans-ben játszhatja le, az évi első back-to-back nyitó találkozójaként. A Nuggets első 14 fellépése közül nyolcat otthonától távol tudhat le, beleértve november elején egy hárommeccses idegenbeli túrát.

A Nuggets 82 mérkőzése közül 25 alkalommal szerepelhet valamelyik nemzeti televízió képernyőjén, beleértve a Karácsonyi rangadót is az Oklahoma City otthonában, sokkal kelendőbbek lesznek a csapat meccsei, mint az utóbbi szezonokban bármikor, mely egyúttal azt is jelenti, hogy biztosan jónéhány meccsünket ingyen is nézhetjük az interneten.

Csapatunk a 82 meccses programban valamennyi keleti együttessel két-két alkalommal találkozik, míg a nyugatiak közül négy csapattal háromszor, név szerint a LA Lakers-szel, a Golden State-tel, a Memphis-szel és a New Orleans-szel (tavaly 13-3-as mérlegünk volt ezen klubok ellen), a többiekkel pedig négyszer játszunk.

A bajnoki címvédő Lakers elleni három mérkőzésünk közül kettőt hazai környezetben vívunk meg (november 11. és január 21.), egyet pedig a Staples Center-ben (április 3.). Az egy évvel ezelőtti nagydöntős Boston ellen december 8-án házon kívül, február 24-én pedig idehaza mérettethetjük meg magunkat. Szintén nagy érdeklődéssel várt találkozókat bonyolíthatunk le a nyári szünet alatt James-szel és Bosh-sal megerősített Miami Heat ellen, akikkel január 13-án a Pepsi Center-ben, március 19-án Floridában csapunk össze.

A Nuggets a 2009/10-es szezonban új klubcsúcsot jelentő, 737 812 szurkolót látott vendégül a hazai meccsein a Pepsi Center-ben, azaz átlagosan meccsenként közel 18 ezer néző tekintette meg az összecsapásokat, mely rendre teltház közeli körülményeket jelentett. A 41 mérkőzésünkből összesen 22-szer értékesítették az összes jegyet, ez az 1994/95-ös évad óta messze a legjobb adat a klub történetében. A vezetőség élénken bízik benne, hogy az előttünk álló szezonban is hasonló érdeklődés mellett bonyolíthatja le hazai meccseit a denveri közönségkedvenc alakulat.

Ellentétben az elmúlt évekkel, a 2010/11-es programban nem szerepel a Nuggets számára igazán extrémhosszúságú idegenbeli túra, ez mindenképpen kedvező lehet a számunkra, bár a március és az április ismét rázós lesz, s összesen az évben 19-szer kell majd két egymást követő napon meccselnünk. Egyhuzamban ötnél több vendégjátékunk nem is lesz, csupán március 3-a és 19-e között lehet egy megerőltetőbb sorozatunk, amikor nyolc meccsen belül hétszer vendégként fogunk pályára lépni. Eközben hazai szériából is öt meccset számlál a leghosszabb sorozat, melyre november 26-tól december 5-ig kerülhet sor.

Magyar idő szerinti esti mérkőzésünk mindössze két darab lesz a szezonban, december 12-én a Knicks elleni 18 órakor, április 3-án a Lakers ellen 19:30-kor kezdhetünk. A maradék 80 fellépésünk egytől egyig éjszakai időpontban kerülhet megrendezésre, közben a hazai mérkőzéseink általában 3:00-tól vagy 4:30-tól lesznek, vasárnaponként általában 2-től lépünk pályára.

Az NFL-alapszakasz ideje alatt a Nuggets a Broncos-zal egy napon négy alkalommal fog játszani, természetesen vasárnaponként, amikor november 28-án az amerikaifutballisták 22:15-től a St. Louis Rams-t látják vendégül az Invesco Field-en, nem sokkal a meccs befejezését követően pedig hajnali 2-től a kosarasok a Phoenix Suns-szal meccselhetnek; egy héttel később, a december 5-i játéknapon 19 órakor kerül sor a Broncos aktuális meccsére Kansas City-ben, míg a Nuggets ismét 2-kor lép pályára a Memphis elleni hazai környezetben; aztán december 12-én 18:00-kor kezdődik a Nuggets mérkőzése a Knicks vendégeként, nem sokkal később pedig a Broncos legényei 22:15-től kezdik meg szereplésüket a Cardinals elleni idegenbeli találkozón; végül pedig Karácsony másnapján szurkolhatunk egy este két denveri élcsapatért, aznap ugyanis Orton-ék 22:05-ös kezdettel fogadják a Texans seregét az Invesco Field-en, míg az NBA-ben hajnali 2-től lesz jelenésünk a Sixers ellen a Pepsi Center-ben.

A Nuggets programja összesen 21-szer fogja keresztezni az Avalanche 2010/11-es menetrendjét, vagyis ennyi alkalommal fordulhat elő, hogy a kosarasok és a jégkorongosok egy napon, többnyire egymással párhuzamosan, játszhatnak mérkőzést. Méghozzá a következő dátumokon (magyar időpont szerint): október 31., november 7., 10., 21., december 4., 8., 11., január 7., 27., február 5-6., 8., 10., 15., 17., március 6., 13., 17., 20., április 2., 6., 9.

Azonban egyetlen olyan alkalom sem lesz a három major bajnokság alapszakasza során, amikor az Avalanche, a Broncos és a Nuggets egyazon napon mindannyian pályára lépnének.



















A Denver Nuggets programja a 2010/11-es alapszakaszban:

Október 28., 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz
Október 30., 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Október 31., 02:30 Houston Rockets - Denver Nuggets
November 4., 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
November 6., 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
November 7., 03:00 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
November 9., 02:00 Chicago Bulls - Denver Nuggets
November 10., 01:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
November 12., 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
November 16., 03:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets
November 17., 03:00 Denver Nuggets - New York Knicks
November 19., 04:30 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
November 21., 03:00 Denver Nuggets - New Jersey Nets
November 23., 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
November 27., 03:00 Denver Nuggets - Chicago Bulls
November 29., 02:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
December 2., 03:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks
December 4., 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
December 6., 02:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
December 8., 01:00 Charlotte Bobcats - Denver Nuggets
December 9., 01:00 Boston Celtics - Denver Nuggets
December 11., 01:00 Toronto Raptors - Denver Nuggets             
December 12., 18:00 New York Knicks - Denver Nuggets
December 15., 03:00 Denver Nuggets - Orlando Magic
December 17., 04:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
December 19., 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
December 23., 02:30 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
December 26., 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
December 27., 02:00 Denver Nuggets - Philadelphia 76ers
December 29., 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
December 30., 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Január 2., 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Január 4., 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Január 6., 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Január 7., 04:30 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Január 10., 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Január 12., 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Január 14., 04:30 Denver Nuggets - Miami Heat
Január 16., 03:00 Denver Nuggets - Cleveland Cavaliers
Január 17., 03:00 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Január 20., 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Január 22., 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Január 24., 02:00 Denver Nuggets - Indiana Pacers
Január 26., 01:00 Washington Wizards - Denver Nuggets
Január 27., 01:30 Detroit Pistons - Denver Nuggets
Január 29., 01:30 Cleveland Cavaliers - Denver Nuggets
Január 31., 00:00 Philadelphia 76ers - Denver Nuggets
Február 1., 01:00 New Jersey Nets - Denver Nuggets
Február 3., 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Február 5., 04:30 Denver Nuggets - Utah Jazz
Február 6., 02:30 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Február 8., 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Február 10., 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Február 14., 00:00 Memphis Grizzlies - Denver Nuggets
Február 15., 02:30 Houston Rockets - Denver Nuggets
Február 17., 03:00 Milwaukee Bucks - Denver Nuggets
Február 23., 03:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Február 25., 04:30 Denver Nuggets - Boston Celtics
Március 1., 03:00 Denver Nuggets - Atlanta Hawks
Március 3., 03:00 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
Március 4., 04:30 Utah Jazz - Denver Nuggets
Március 6., 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Március 11., 04:30 Phoenix Suns - Denver Nuggets
Március 13., 03:00 Denver Nuggets - Detroit Pistons
Március 15., 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Március 17., 01:00 Atlanta Hawks - Denver Nuggets
Március 19., 01:00 Orlando Magic - Denver Nuggets
Március 20., 01:30 Miami Heat - Denver Nuggets
Március 22., 03:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
Március 24., 04:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Március 26., 03:00 Denver Nuggets - Washington Wizards
Március 31., 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Április 2., 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Április 3., 19:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Április 6., 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 7., 03:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
Április 9., 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 10., 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Április 12., 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 14., 02:00 Utah Jazz - Denver Nuggets 

A Colorado Avalanche nyári uborkaszezonja változatlanul lassan és csendesen telik, viszont már csak alig egy hónap van hátra, és megkezdődhet a csapat számára a 2010/11-es idényt megelőző közös felkészülés, hiszen a minap a klub az edzőmeccsek után véglegesítette a csapat edzőtáborainak időpontját is.

Ennek értelmében az Újonc Edzőtábor szeptember 12-én és 13-án kezdődhet meg a fizikai, szárazföldi tréningekkel, majd az ezt követően három napban már a jégen fognak gyakorolni a fiatalok, és közben kedvüktől függően már a veterán játékosok is meglátogathatják az edzéseket, s részt vehetnek a közös korcsolyázásokon, vagy akár az egymás közti játékokban is. Számukra hivatalosan szeptember 17-én kezdődik meg az edzőtábor, ezen a napon végzik majd el ugyanis a hagyományos, idény előtti orvosi vizsgálatokat és erőnléti teszteket, majd a 18-19-i hétvége alkalmával bonyolítják le a valódi Training Camp két edzésnapját, amikor a korcsolyázások és a jeges gyakorlások mellett a csapat tagjai több részre osztva egymás közt felkészülési találkozókat fognak vívni. Valamennyi gyakorlás helyszíne a Centennial városában található South Suburban Family Sports Center lesz, s az edzéseket rendszerint a délelőtti órákban bonyolíthatják le, és az érdeklődők számára is publikusak lesznek. Az edzőtáborokra esedékes pontos kereteket a későbbiek folyamán fogja nyilvánosságra hozni az egyesület stábja.

Ezt követően a szeptember 20-i napon, azaz magyar idő szerint 21-re, keddre virradóra, hajnali 02:30-től kerülhet megrendezésre az idei Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés, melyen a trénerek az edzőtábor utáni aktuális keret tagjait szétválasztják, és egymás ellen egy barátságos meccset vívhatnak, hagyományőrző jelleggel rendszerint jótékonysági célokért. Ellentétben az elmúlt évekkel, amikor Denverben vagy Colorado Springs-ben rendezték meg az összecsapást, ezúttal Broomfield-ban a 1STBANK Center szolgálhat a találkozó otthonául. 1995 óta tíz Bordó-Fehér mérkőzést rendeztek meg, melynek bevételéből nagyjából 12 millió dollárt fordítottak Colorado államban jótékony célokra, és ez természetesen az új helyszínen sem lesz másként, annál is inkább, mert a broomfield-i csarnok több, mint 5000 ezer néző befogadására alkalmas, így bizonyára komoly érdeklődés övezheti majd a felkészülési találkozót, amely rendre egyfajta átvezetésként szolgál az edzőtáborból az előidénybe. "Izgatottan várjuk, hogy Broomfield-ba hozzuk el a szurkolókat a Bordó-Fehér mérkőzésre. Egy kíváló lehetőség a játékosok számára a bizonyításra, és a nézőknek is remek élmény lesz, hogy az egymás elleni játékban láthatják a srácokat már az edzéseknél komolyabb körülmények között" - jegyezte meg a klub menedzsere, Greg Sherman.

Másnap kezdődhet meg számunkra az előidény a St. Louis elleni idegenbeli mérkőzéssel, melynek keretein belül szeptember 21. és október 2. között összesen hét mérkőzést fogunk lejátszani, miközben a Blues mellett még több alkalommal fogunk találkozni a Kings-szel és a Stars-szal.




















Az edzőtáborok menetrendje:

Szeptember 12-13.:
Újonc Edzőtábor, szárazföldi fizikai tesztek, South Suburban Family Sports Center, Centennial
Szeptember 14-16.:
Újonc Edzőtábor, jeges edzések és egymás közti gyakorlások, South Suburban Family Sports Center, Centennial
Szeptember 17.:
Orvosi vizsgálatok a keret számára, Pepsi Center, Denver
Szeptember 18-19.:
Edzőtábor, jeges edzések és egymás közti gyakorlások, South Suburban Family Sports Center, Centennial
Szeptember 21., 02:30:
Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés, 1STBANK Center, Broomfield

Az előidény programja:

Szeptember 22., szerda, 02:00: St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Szeptember 23., csütörtök, 03:00: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 25., szombat, 02:30: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szeptember 27., hétfő, 03:00: Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 29., szerda, 03:00: Colorado Avalanche - Dallas Stars
Október 1., péntek, 02:30: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Október 3., vasárnap, 03:00 (Las Vegas): Los Angeles Kings - Colorado Avalanche

Hamarosan tehát befejeződik a nyári láblógatás, s kezdetét veheti az új szezon. A bő egy hónap múlva esédekés edzőtáborig, a napok számlálása közben változatlanul várjuk, hogy a két szerződés nélküli szabadügynök játékosunk, Mueller és Stewart, megkössék az új kontraktusukat a csapattal.

Az elmúlt hét második felében a Colorado Rockies csapata ismét a NL utolsó Pittsburghnél meccselt, de megint nem nagyon bírtunk velük, és a négy mérkőzés közül csak kétszer sikerült érvenyesíteni a papírformát, de így is javult a helyzetünk a playoff harcban.

1. meccs, csütörtök: Pirates-Rockies 5-1
A NL utolsó Pittsburgh otthonában a nyitó mérkőzésnek Francis dobójátékával vághattunk neki, miközben az infielden hosszabb idő után újra kezdő volt Giambi, a 2B Barmes a sor második pozíciójába került fel, valamint Tulo és Stewie kezdtek még. A három külsős a leadoffer S. Smith, a centerfielder CarGo és Hawpe voltak, míg éppen Olivo lehetett az elkapó. A hazai dobó kíméletlenül kezdte a meccset, az első két inningben nem jutottunk pályára, és a hatból öt denveri ütőt strikeouttal keserített el. Közben Francis is hibátlanul hozta még az első inninget, de a másodikban G. Jones vert be neki egy solo HRt, majd egy singlet is bemutattak ellene, ami után Cedeno egy 2run HRal volt eredményes. A második játékban 3-0ra megléptek a házigazdák. Ezt követően Stewart jegyezte az első ütésünket a találkozón egy single formájában, majd S. Smith sétálni tudott, de Barmes ellen egy strikeouttal oldották meg a 2in-2out szituációt. Majd a Pirates tovább növelte az előnyét, amikor egy double után a hármas bázisról Walker juttatta haza McCutchent. A negyedik felvonásban Tulo talált egy singlet, de után Giambi már az első dobásból beleszaladt egy doubleplaybe amivel befejezték az inninget. Az eseménytelen ötödik menetet követően a hatodik tetején Francis singlet egy dupla játékkal védekezték ki, majd Barmes találatával sem jutottunk előrébb, nem tudtunk mit kezdeni a Pirates dobójával a mai napon, így egyre kevesebb esélyünk maradt a továbbiakra. Főleg, hogy a következő pittsburghi támadásban Alvarez RBI single révén növelték az előnyüket 5-0ra, miután előtte Walker talált be egy doublelal. A későbbiekben még ebben az inningben lecseréltük a kezdődobó Francist, Corpas ellen azonban teli pályát harcoltak ki egy sétával két kieső mellett, de végülis újabb pontokat nem engedtünk az ellenfélnek. A hetedik felvonásban Tulo és Hawpe révén jegyeztünk egy-egy singlet, de újabb felzárkózási lehetőséget puskáztunk el. Az inning védekező felében Corpas két embert is felengedett egyetlen kiesés mellett, de Flores két flyoutja jóvoltából átvészeltük ezt a játékrészt. A nyolcadik játék során először a pinch hitter Fowler majd Barmes is egyaránt sétát harcolt ki, egyetlen kiesővel kerültek bázisra, majd 2outnál Tulo RBI singleből megszereztük az első pontunkat a meccsen, de aztán Giambi már nem tudott eredményes lenni. Ezt követően Street egy single után egy Barmes-Tulo-Giambi double playnek köszönhetően abszolvált egy dobójátékot, majd a kilencedik tetején hamar kiszórták az első három ütőnket, nem tudtunk tehát a végén közelebb jönni, gyengén kezdtünk, aztán hiába erőlködtünk semmi sem akart összejönni ezen a napon, így 5-1re vesztettünk.
- 11-7 arányban volt jobb a hazai csapat az ütésekben nálunk, főleg a meccs elején alakult ki ez a különbség. Az egyetlen ütőnk, akivel teljesen elégedettek lehettünk az Tulowitzki volt, mivel az első próbálkozásban elszenvedett strikeoutot követően háromszor singlet jegyzett, vagyis 3/4es hatékonysággal zárt. Közben a meccs egyetlen Rockies pontja is az ő nevéhez fűzödött, idei 43. RBIját szerezte azzal a megmozdulással. Ráadásul volt még egy nagyszerű leszedése is az első bázisra egy singlet követően. A második ember Barmes két strikeout mellett egyetlen ütéssel gazdagodott, közben egyszer sétával került pályára, de igazán nagyot nem tudott domborítani. Ütést jegyzett még a RF Hawpe és a 3B Stewart, mindketten 1/4es mérleggel végeztek egy-egy SO elszenvedésével és mindketten csak singlet értek el. A leadoff hitter S. Smith is adós maradt az energiával, mindössze egy walkra futotta az erejéből, de az utóbbi időbeli több nagy meccse után csütörtökön Gonzalez is csütörtököt mondott, 0/4es üresjárattal zárta az összecsapást, miközben összesen három emberünket hagyta bázison. Hozzá hasonlóan a veterán Giambi is eredménytelen volt mind a négy beállásában, kétszer is két futó mellett esett ki, vagyis négy LOBel tudta le a meccset. A legrosszabbul az elkapó Olivo teljesített, nem elég, hogy négyből négyszer kiesett, ezek közül háromszor is strikeout áldozata lett. Az egyetlen csereütőnk a nyolcadik inningben Fowler volt, sétával bázisra került, majd a szépítő futásunkat ő szállította Tulo találatából. Francis az első inninget még biztosan abszolválta, a másodikban azonban két HRből három pontot is összeszedett, ezzel korán megpecsételte a csapat sorsát, majd a harmadikban újabb futást vittek be ellene. Végül a hatodik inning közben cseréltük őt le, ezalatt kilenc ütést kapott, abból négy extra base hit volt, összesen kilenc pontot szedett be, és öt strikeoutot jegyzett. Ez volt a szezonbeli negyedik vesztes meccse, az utóbbi időben mutatott jó formája után most kicsit sebezhetőbb volt, így 4.67es ERAval és 4-4es győzelem-vereség mutatóval rendelkezik jelen pillanatban. Corpas váltotta őt, a hatodik befejezése után a hetedikkel együtt összesen két embert ejtett ki, közben egy ütést és két sétát engedélyezett az ellenfélnek, hiába ígért Tracy megújulást tőle, ebből nem sokat láttunk a csütörtöki rövid fellépésén. Flores magabiztosan tartóztatta fel a Corpas által bázisra engedett játékosokat, miután mindkét ütőjét kiejtette a hetedik játékban. A nyolcadik inninget Street abszolválta, egy strikeout után ugyan kapott egy singlet, de egy duplajátékkal befejeztük az utolsó dobómenetünket.

2. meccs, péntek: Pirates-Rockies 3-6
Másnap ugyanebben az időpontban játszották le a párharc második meccsét, nagyon szerettünk volna javítani, az összeállításba visszakerült a CF Fowler és az 1B Helton, valamint Stewart helyén Mora, Hawpe helyén Spilbo játszott, míg az elkapó ezen a derbin Iannetta volt. A soros kezdő dobóként Hammel startja következett. Az első akciónkban egyetlen találatot jegyeztünk, amikor két outot követően CarGo beverte a huszonnegyedik hazafutását az évben, így gyorsan 1-0s előnyhöz jutottunk. A Pirates egyetlen ütése egy single volt a nyitó felvonásban, majd a második játékban egyik oldalon sem volt pályára kerülő futójátékos. A harmadikban aztán először Barmes termelt be egy singlet, majd két ütővel később Fowler volt eredményes egy RBI double találattal, és aztán ő maga is hazaért Helton RBI singlenek köszönhetően, majd a forceout közben felkerülő CarGo végül a harmadik bázisig jutott el. 3-0ra növeltük a vezetésünket, majd a Pirates eddigi legveszélyesebb támadását is kivédekeztük, amikor 2in-1outnál McCutchen ellen egy fontos duplajátékot hajtottunk végre. A negyedik próbálkozásunkban ugyan három ütést is elértünk, pontot nem tudtunk szerezni, mivel közben volt egy sikeres duplajáték, majd Hammel ellen lezárták az inninget. Az ötödik akcióban CarGo és Tulo is két kieső után talált egy-egy singlet, nem tudtuk növelni az előnyünket, de viszont közben Hammel dobójátékaira sem panaszkodhattunk, rendre biztosan fogta meg a pittsburghi ütőket. Aztán a hatodik inningben először gondjai támadtak a dobónknak, és beszedett egy singlet, majd egy hit-by-pitchet hibázott, a második kiejtést követően pedig Alvarez lőtt neki egy 3run homerunt, amivel teljesen váratlanul kiegyenlített az addig szinte pályára is alig kerülő hazai csapat. Azonban rögtön következett a Rockies válasza, azonnal felráztuk az offenset, CarGo egy single után szállított futást, Tulo RBI single után tehát újra vezettünk. Ezután lecseréltük a kezdő dobónkat,a folytatásra Belislet küldtük ki, aki ellen bár az első ember egy singlet ütött, a következő hármat elbúcsúztatta. A nyolcadik menet támadó részében mindössze Iannetta volt képes összeszedni egy sétára való zónán kívüli dobást, majd Belilse ismét kapott egy ütést, de ezt a játékrészt is sikeresen védekeztük ki, az utolsó embert már Beimel ejtette ki. A záró inningben Fowler jegyzett egy hatalmas triplet, mely a visszajátszások után derült ki, hogy valójában triple és nem homerun, aztán Helton sétált, majd CarGo sac fly RBIval növelte az előnyünket. Még ugyanebben az akcióban Tulo ütésével tolta előrébb Heltont és került ő maga az első bázisra, majd Giambi köszönt be egy RBI single formájában, de hiába volt emberünk a két szélső bázison, S. Smith és Iannetta egyaránt strikeout áldozata lett. Így is 6-3as vezetésnél érkezett a closer Street, és egy strikeout valamint egy single után Snyder ellen egy Stewart-Barmes-Helton duplajátékkal fejeztük be az összecsapást, megőriztük tehát a vezetésünket és 6-3 arányban biztosan behúztuk a második felvonást.
- A második meccsre sokkal jobb napot fogtak ki az ütőink, végig domináltuk a meccset, leszámítva a Pirates váratlan egyenlítését, de az sem zökkentett ki minket, végül 15 találatot vittünk be a hat kapott ütés ellenében. Gonzalez egy gyengébb meccs után javítani tudott, már az első beállásában homerunt lőtt, aztán két single jóvoltából 3/4es hatékonysággal végzett, közben egy biztonságiból is szerzett pontot, vagyis két futás mellett két RBIt postázott és már 74 darab pontnál jár az évben. Tulowitzki újra rendesen megszórta a Piratest, és öt lehetőségből három találatot jegyzett, közben a hetedik inningben ő ütötte be a győztes pontot, mely a napi egyetlen futást eredményező találata volt. Mindkét húzóemberünk remek formában játszott, és mindketten kereken egyaránt .320as átlaggal rendelkeznek éves szinten. Fowler még a múlt hétvégi sérülése után ezen a meccsen volt először újra kezdő, és nagyon jó formában villogott, a csapat elsőszámú ütője egy doublet és egy triplet pakolt be, mindkettő után hazaért, közben egy RBIt is feljegyezhetett magának. Eközben szép csendben Barmes a sor legalján három singlet süllyesztett el négy lehetőségéből, de csak az egyik után hozott futást, azért így is .250 fölé emelte végre a hatékonyságát, raádásul mindkét sikeres duplajátékunk középső tagja volt. A veterán Helton ezúttal egy sétát és egy ütést termelt, amely egy pontot is jelentett a csapat számára, közben két strikeoutot szenvedett el, annyira nem volt meggyőző. A 3B Mora az első hat inningben játszva 1/4es lőlapot produkált három ember bázison hagyása mellett, közben egy rossz passz által idei hatodik hibáját jegyezte, a hajrára Stewart váltotta, aki magabiztosan védekezett, de egyetlen ütési lehetőségében strikeout áldozata lett. Az elkapó Iannetta erejéből mindössze egy singlere futott egy walkkal együtt, nincs mostanában túl átütő formában, de bemutatott egy nagyszerű pickoffot. A jobb szélső külsős Spilborghs négyből semmivel zárt, és a helyére érkező S. Smith is csak egy SOval gazdagodott a végjátékban. Csereütőként beszállt még Giambi, aki az utolsó menetben eredményes is tudott lenni, ezzel már a 26. pontszerzését produkálta ebben az esztendőben. A kezdő dobó Hammel sokáig magabiztos volt, az első öt játékban egyetlen ütést kapott, alig engedett embert a pályára, azonban a hatodikban történt nála egy kis rövidzárlat, akkor egy singlet és egy HBPt is engedett, majd egy 3run HRt kapott, így hat inning után három-három ütéssel és futással zárt két-két strikeout és walk mellett 91 dobás után. Végül övé lett a győzelem, miután a hetedik tetején szereztük meg a sikert jelentő pontot, amikor még ő volt beírva dobónak, az idényben nyolcadszor kapta meg a W betűt. Belisle öt játékost ejtett ki a hetedik-nyolcadik játékban, közben két singlet szedett be, de megúszta kapott pont nélkül, majd Beimel egy groundout formájában fejezte be az utóbbi menetet. A kilencedik felvonásban Street megtartotta a három pontos vezetést, miután egy ütés elszenvedése után egy DPnek köszönhetően lezártuk a mérkőzést, a closerünk ezzel az idei hetedik sikeres savejét abszolválta.

3. meccs, szombat: Pirates-Rockies 8-7 - extra inningben walk-off
A szombati harmadik összecsapáson mindkét csapatnak a párharcbeli második győzelem megszerzése volt a tét. A mieink összeállításában három változás történt: 3Bnek bekerült Stewart, a RF Hawpe lett, míg elkapóként Olivo játszhatott. Közben a soros dobó DLR lehetett Ohlendorffal szemben. A nyitó felvonásban a mieink CarGo singlelel kezdtek, majd a Pirates is szintén csupán egy 2out singlet ütött. A másodikban megint csak egyetlen ütésre voltunk képesek, amikor Stewart vágott doublet, de pontot nem szereztünk, mint ahogyan a hazaiakat is feltartóztattuk egy double után. A harmadik inning a két dobóról szólt, akik fejenként két-két SOt kiosztva nem engedtek embert a pályára. Ezt követően a negyedikben CarGo nyitott egy triplával, hogy aztán Tulo egy biztonsági játékkal megszerezze a vezetést a csapat számára. Folytatódott innentől kezdve a szokásos nyugodt mederben a meccs, mindkét csapat biztosan védekezett, bár ötödik alján viszont a Piratesnak nagy helyzete volt, két ember ment fel kieső nélkül, majd loaded 2out lehetőségük is adódott, de Hawpe elkapott egy foulra menő labdát lezárva az inninget. DLR kezdett elfáradni, a hatodik menet alatt elérte a 100 dobást, majd két sétát hibázott, aztán Snyder lőtt neki egy 3run HRt, amivel 3-1re fordított a hazai együttes. Ezt követően Corpas egyetlen embert ejtett ki és beszedett három singlet, de Flores a 3in-2outról is letudta végre az inninget. A hetedik menetben Hawpe jegyzett egy singlet, majd egy error és két groundout play jóvoltából pontot szerzett, miután Olivo kiesése közben futott be, így 3-2re közelebb zárkóztunk. Azonban a következő akcióban rögtön az első pittsburghi ütő G. Jones egy hazafutást vágott, majd Flores még egy singlet is beszedett out nélkül, aztán Betancourt magabiztosan befejezte a felvonást, de már 4-2es előnyben volt az ellenfél, hiába jöttünk azelőtt közelebb. Ezután mindössze Helton harcolt ki egy sétát, tovább képtelenek voltunk eljutni, viszont Buchholz nem állt a helyzet magaslatán két ütést is beszedett, majd Beimel egy szándékos sétával loaded 1outot csinált, aztán egy strikeout közbeni wild pitch miatt beért az első futó, így a játék végén már 2-5 volt az állás. Nem adtuk fel, és a kilencedik felvonás tetején Tulo és Hawpe single találatait követően Stewart bombázott ki a pályáról egy három pontos hazafutást, mellyel kiegyenlítettünk, aztán Belisle villogott a kilencedik alján egy séta mellett. Az első extra inningben Fowler singlet követően Helton vágott be egy 2run HRt, így két pontos előnyben érkezett Street az inning alsó részére, de rögtön kapott egy doublet (felül vizsgálás után nem homert), majd két out után sétáltak ellene, melyet követően Alvarez egy 3run walkoff HRnal lezárta a történetet. Street elvesztette a meccset, hiába hoztuk vissza a sírból és hiába vezettünk az extra játékban is, 8-7re a Pirates győzött.
- Elképesztő körülmények között veszítettünk, 9 ütést elértünk, de a csere dobók pocsék teljesítménye miatt 14 találatot szedtünk be, és végül elvesztettük a meccset. Úgy tűnt, hogy az est hőse Stewart lesz, miután napi második extra base találatát szerezve egy 3run homerral kiegyenlített a kilencedik játékban, nem rajta múlott, hogy nem ment mennybe. A 3B az idénybeli 16. hazafutását és a 12. dupláját szerezte, miközben 2/4es hatékonysággal fejezte be a meccset. Két találattal zárt Gonzalez, miután egy singlelel és egy triplelel kezdte az összecsapást, utóbbi után be is futott, de ezt követően sorban három beállásban esett ki, a hajrában nem tudott segíteni, közben az évben már 17. alkalommal rabolt bázist. Vele együtt Hawpe szintúgy ötből kettes mérleggel jeleskedett, kezd talán formába lendülni a rutinos outfielder, ráadásul mindkét single utáni akciójában futást tudott kiharcolni. A veterán Helton a tizedik inningben bevágta az idei harmadik hazafutását, mellyel két pontos előnybe kerültünk, de végülis nem ez lett a győztes pont. Ennek ellenére az öreg harcosra nem lehet panasz, két séta mellett ez a HR volt az egyetlen ütése szombaton. Tulowitzki is egyetlen ütést ért el a három lehetősége közül, emellett egy biztonsági játékból megszerezte évi 45. pontját, valamint még egy sétával vétette észre magát, folytatta tehát eredményes játékát. A sor tetején Fowler az első négy alkalommal kiesett, abból kétszer strikeouttal, viszont az utolsó inningben hozott egy ütést, amely után érkezett Helton HR. Az ütősor legalján Olivo és Barmes is találat nélkül zárt. Előbbi legalább szerzett egy RBIt, az évi 48.at amikor a groundotos kiesése közben beért az egyik futónk, végre volt egy kis sikerélménye egy pontszerzéssel, ha már pocsék formában van mostanában. A 2B közben 0/4es meccsen van túl, ő sem tud kiegyensúlyozottan ütni. A cseréink közül S. Smith és Giambi egyaránt strikeoutot kapott az egyetlen próbálkozásában, míg Spilborghs a végjátékban a jobb szélre állt be. De La Rosa nem kezdte rosszul a meccset, az első öt inningben mindössze három ütést szenvedett el egyetlen kapott futás nélkül, aztán kicsit túlerőltettük őt, és a hatodikban két walk után belenézett egy 3run HRba. Ezzel nem sokat tudott javítani a mérlegén, öt SOt osztott ki a három elszenvedett pont mellett. A helyére érkező Corpas négy ütőből egyet ejtett ki és háromtól singlet szedett be a hatodik játékban, majd Flores bár befejezte ezt az inninget, a következőben mindkét emberének ütést engedett, ráadásul az egyik homerunt lőtt. Betancourt volt a legbiztosabb pontja a bullpennek a szombati napon, hiszen a hetedik játékot gond nélkül fejezte be, közben két strikeoutot is jegyzett. A nyolcadikban Buchholz betlizett, és 2in-1outnál adta tovább a stafétát Beimelnak, aki hiába igyekezett nagyon, nem tudta visszafogni a futókat, és egy wild pitch közben pontot szereztek ellene. Belisle a kilencedik inninget egy séta ellenében relatíve magabiztosan abszolválta, remek formában van mostanában, amit nem sok dobónk mondhat el magáról, közben már 2.39esre javította az ERAját. A végén Street is csődöt mondott, elsőre még megúszott egy HRt és csak doublet kapott, de aztán egy walk után egy három pontot érő hazafutást kapott be, mellyel elvesztette a meccset. Nem tud olyan magabiztos lenni, mint tavaly volt, idén már a harmadik vereségét és a második hibás savejét hozta, arról nem is beszélve hogy az ERA mutatója 4.79el ugyancsak egyre pocsékabb.

4. meccs, vasárnap: Pirates-Rockies 4-8
Vasárnap délután szerettük volna kiharcolni a döntetlent a párharcban, és néhány poszton megint változtattunk. Helton pihenőt kapott és Mora játszott az egyes bázison, Iannetta visszatért elkapónak, Spilbo is kezdő volt most Hawpe helyett újra, közben Barmes felkerült a sor második helyére. Az aktuális kezdő dobó a sérült Cook helyén pedig az újonc Rogers lehetett, mivel néhány napja Chacin egy fárasztó meccset játszott a farmban, így nem őt hoztuk fel hanem a másik fiatalt, aki komoly feladat előtt állt, hogy döntetlenre mentse a seriest. Rögtön az első akciónkban Fowler harcolt ki egy sétát, majd CarGo ragadta magunkhoz az előnyt egy 2run homerunnal, majd Rogers egy single és egy saját error mellett két SO vezérletével hozta az első játékunkat. A második menetben Spilbo egy single után Rogers buntjával került a kettes bázisra, ahonnan Fowler RBI single küldte haza őt, majd Barmes is beköszönt egy duplával, ezt követően pedig CarGo szintén egy RBI double vert be, majd Tulo is bebombázott egy RBI doublet, és már 6-0ra vezettünk. A Pirates a következő támadásban egy doublet követően Cedeno RBI singlelel szerezte meg napi első pontját. A harmadik játékban Stewart egy error által került bázisra, majd a dobó Rogers szerzett egy RBI doublet, őt követően pedig Fowler köszönt be egy RBI ground-rule double jóvoltából, ekkor 8-1es vezetésnél jártunk. Rogers továbbra sem volt sebezhetetlen dobásban, két pályára kerülő után pedig G. Jones forceout play közben szépített a hazai együttes, de így is tetemes volt az előnyünk. A negyedik volt az első inning, amiben nem született pont, mivel nálunk Tulo egy error után csak a hármas bázisig jutott el, az ellenfél pedig mindössze egy ütésre volt képes. Ezután mindössze egy Spilbo doublet értünk el, a Pirates pedig közelebb tudott zárkózni, miután egy double után először Walker, majd Alvarez talált be egy-egy RBI single formájában Rogers ellen, de tartottuk a 8-4es állást. A hatodik inning alkalmával nem tudtunk élni a lehetőséggel, amikor CarGo és Tulo is talált egyetlen kieső mellett, de Rogers egy hit-by-pitch mellett hozta ezt a játékot is. A hetedik menetben Rogers ütött még egy doublet, majd lecseréltük és Beimel két single ellenében abszolválta az inninget közben egy pickoffot is kiosztott. Aztán a nyolcadikban Barmes walk és CarGo single által mentünk pályára kieső nélkül, de három emberünket is strikeouttal vágták ki, majd védekezésben Beimel és Belisle együttes erővel vitézkedett, csak utóbbi kapott egy singlet, de biztosan tartottuk az előnyünket. A záró felvonásban mindössze Stewartnak volt egy ütése, majd Betancourt nagyon magabiztosan lezárta a mérkőzést, így egy stabil győzelemmel sikerült döntetlenre végeznünk a párharcban.
- Nagyszerű ütőjátékot produkáltunk a vasárnapi meccsen, és a 14 találatunknak a fele több bázist érő ütés volt, közben a Pirates 11 hitet jegyzett. Gonzalez megint eszelős napot fogott ki, és ötből négy találatot ért el, közben csak triplet nem szerzett, ennyire volt attól hogy egy hét alatt egy újabb cyclet csináljon meg. Már a 25. hazafutását ütötte a szezonban, 17szer vágott doublet, és az újabb három RBIval már a 80at ostromolja a szezonban. Közben az átlaga is egyre félelmetesebb, hiszen már .327esre javította, az utolsó 11 meccsről .500at, 8 HRt és 15 RBIt jegyez. A leadoff hitter Fowler 2/5el végzett, de mindkét ütéséből szállított egy-egy pontot, és kétszer hazaért. Ugyanilyen hatékonysággal zárt a negyedik helyen lengető Tulowitzki, aki ezúttal egy RBIval gyarapította a termését, a visszatérése óta átlagban minden meccsen szerez egyet, és közben a 22. dupláját lőtte be, illetve nyolcadszor szerzett bázist rablás után. A harmadik 2/5ösünk Spilborghs volt, szintén egy single és egy double került a neve mellé, észrevétlenül már .270 fölé vitte az éves hatékonyságát, bár neki jóval kevesebb beállása volt, mint a többi hasonló átlaggal rendelkező játékosunknak. Barmes a második helyről egy ütésre volt képes és egy sétát is hozott. Stewart négy kiesés után az utolsó inningben jegyezte fel vasárnapi egyetlen ütését a sor nyolcadik pozíciójából. Ütés nélkzül végzett az egyszer sétáló 1B Mora és az elkapó Iannetta, miközben mindketten fejenként hat-hat társukat hagyták fent a pályán. A padról egyedül S. Smith érkezett, aki kiesett az egyetlen ütési lehetőségekor. A kezdő dobó Rogers jól tartotta magát, önmagához képest elég biztosan teljesített, lehozott hat inninget, ezalatt négy futást szenvedett el nyolc ütésből és három strikeoutot vert egy séta mellett. Az idei második győztes meccsét hozta, nyilván még sokat kell tanulnia, de ez a meccs biztos, hogy segíteni fog neki a fejlődésben. Külön elismerést érdemel, hogy három ABből két doublet is jegyzett, az egyikkel megszerezte major karrierje során az első RBIt. Beimel két ütést kapott és négy embert búcsúztatott el a hetedik és a nyolcadik játékban együttesen, megint keményen küzdött, és az egyik futóját gyönyörűen vadászta le egy pickoffal. Belisle két kiesőt hozott a nyolcadik inningben, ezalatt kapott egy singlet és adott egy SOt, újabb masszív szerepvállalást mutatott be, pedig mostanában nagyon sokat kellett játszania. Betancourt fejezte be a meccset négy pont előnyről, miután három mezőnykieséssel búcsúztatta el a Pirates első három ütőjét.
 
















A NL West állása:

1. San Diego Padres 64-46 (110 meccs)
2. San Franciso Giants 63-49 (112 meccs, 2.0 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 58-53 (111 meccs, 6.5 GB, 4.5 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 58-54 (112 meccs, 7.0 GB, 5.0 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 43-69 (112 meccs, 22.0 GB, 20.0 WCGB)

Az éllovas Padres tartja az előnyét a D'backs elleni párharc után is. Viszont a Giants botlott Atlantában 2-1el, így közelebb tudtunk kerülni hozzájuk, jelenleg 4.5 meccsel vannak előttünk az utolsó playoff pozícióban. A Dodgers a Washington elleni győzelmeinek köszönhetően nem szakadt le a többiek közül, és közvetlenül mögöttünk vannak. A hét eleji folytatásban az ellenfeleink közül a SD a Piratest látja vendégül, a SF a Cubst fogadja, a Dodgers Phillybe megy, míg az Arizona Milwaukeeban fog fellépni.

Javítottunk a helyzetünkön, de ha megnyertük volna a PIT elleni párharcot, akkor még kedvezőbb helyről várhatnánk most a folytatást, így továbbra is nagyon kell igyekeznünk, hogy közelebb zárkózhassunk a playoff pozíciókhoz. Folytatódik a csapat idegenbeli túrája és a hétfői szünnap után a New York Mets otthonában folytatjuk a következő időpontok szerint: szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 18:10. Győzelmekre van szükségünk, és a céljaink érdekében innen is legalább egy, de inkább két meccset hozni kéne. GO ROCKIES!!!

Vasárnapra virradóra fejeződtek be a 12 fordulós alapszakasz küzdelmei az MLL-ben, és ahogyan korábban is említettük, az utolsó két meccsének már biztos playoff-résztvevőként vághatott neki a Denver Outlaws együttese, akiknek csupán a pontos végső helyezésük maradt kérdéses. Nos, végezetül az öt friss világbajnokkal fellépő szabadtéri lacrosse-zsenik a második pozícióból készülhetnek a négyesdöntőre, mivel a Bostont nem tudtuk befogni.














A múlt hétvégi meccsünkön dőlt el, hogy nem nyerhetjük meg az alapszakaszt, miután nem volt sok sikerélményben részünk a Boston Cannons elleni hazai meccsen, akik 16-5-re ütöttek ki minket. A vendégek az első pillanattól kezdve komolyabban vették a meccset, majd a második félidőre teljesen feladtuk a találkozót, és csak sodródtunk az árral, egyáltalán nem törtük össze magunkat, megelégedtünk vele, hogy csak a második helyen fogunk végezni, Rabil-ék pedig parádéztak, három bostoni érte el a mesterhármast. Egyedül a kétgólos Dan Hardy-t érdemes kiemelni, rajta látszott némi igyekezet, a további találatainkon egyébiránt DeLaney, Unterstein és Bocklet osztozkodtak. Schwartzman kapus pedig ötvenszázalék alatt maradt, miután 29 próbálkozásból csupán 14-et tudott hárítani.

A most szombat délután lejátszott záró mérkőzésen viszont mindent kijavítottunk, és igazi parádéval búcsúztunk el az Invesco Field hűséges publikumától, miközben 18-8 arányban mészároltuk le a Chicago Machine gárdáját. Már az első negyed végén 6-1-es részeredmény állt az eredményjelzőn, majd a két szoros középső játékrészt követően a záró menetben újabb féltucat találatot pakoltunk be a vendégek hálójába, akik mindössze kétszer tudtak szépíteni, így tíz gólnyi különbséggel fektettük őket két vállra. Riválisunk ezzel a vereséggel lemaradt a playoff-ról, a mieink viszont bebiztosították a második helyüket. A gólfesztivál két főszereplője, a meccs MVP-nek választott Brendan Mundorf és a másodéves Max Seibald voltak, miután mindkét játékos négy góllal és egy előkészítéssel fejenként öt-öt pontot ért el. Továbbá hárman is 2+2-es mérleggel fejezték be az összecsapást, miután Brian Langtry, Drew Westervelt és Matt Brown egyaránt négypontos volt a találkozó végén. Szintén két gólt szerzett még az újonc DeLaney, valamint eredményes tudott lenni E. Martin és az elsőéves Roy is. A két portás testvériesen osztotta meg a játékidőt, s az első félidőben Schwartzman három, a másodikban Fullerton öt találatot kapott. Az idény legnagyobb különbségű győzelmét arattuk az utolsó fordulóban, így önbizalomtól duzzadva várhatjuk a két hét múlva esedékes bajnoki döntőt.

A mieink legeredményesebb játékosa az alapszakaszban a 38 pontos Mundorf lett, aki 22 találatával és 16 asszisztjával a liga kanadai táblázatának negyedik pozíciójában zárt. Őt követte az Outlaws-ból a 32 pontig jutó Westervelt, valamint az egyaránt 30-30 egységgel végző Seibald és Hardy.

Az MLL alapszakasz végeredménye:

1. Boston Cannons 8 - 4
2. Denver Outlaws 8 - 4
3. Long Island Lizards 7 - 5
4. Chesapeake Bayhawks 6 - 6
---------------------------------------
5. Chicago Machine 4 - 8
6. Toronto Nationals 3 - 9

A bajnoki döntőt az augusztus 21-22-i hétvégén rendezik meg Annapolis-ban, amikor a szombati elődöntőben az Outlaws ellenfele a Lizards csapata lesz, miközben a Boston a Chesapeake-kel fog találkozni. Ezt követően a két győztes gárda a vasárnapi fináléban döntheti el, hogy ki lesz az MLL bajnoka 2010-ben. A négyesdöntőt megelőzően még bővebb beharangozó cikkel fogunk jelentkezni, mint ahogyan természetesen a finálé történéseiről is be fogunk számolni a Denver Sports Blog-on.


 

A pénteki napon tartották meg az NLL-ben a jogutód nélkül megszűnő Orlando Titans egyesületének a feloszlató draftját, melyen a többi klub válogathatott kedvére az egykori gárda keretéből, s a börze első választási lehetőségéből a ligautolsó Colorado Mammoth csapata nem árult zsákbamacskát, amikor a várakozásoknak megfelelően kapust választottunk.















A mieink vezetői természetesen Matt Vinc megszerzése mellett tették le a voksukat, így a 2010-es évad legjobb hálóőre jövő januártól már a Mammoth mezében bizonyíthatja tudását. Óriási erősítést hajtott végre ezzel a csapatunk, hiszen évek óta a kapusposzt tűnt megoldhatatlan kérdésnek, és a kiegyensúlyozatlan hálóőri teljesítmény miatt hullottunk el rendre az elmúlt években, most azonban egy igazi zseni bizonyára megoldást jelenthet erre a problémára.

"Nagyon boldog vagyok, hogy Matt-tel megerősíthettük a keretünket. Vitathatatlanul posztja legjobbja a világon, és biztos, hogy rengeteget fog segíteni a csapatunknak a következő években" - kezdte a klub igazgatója és menedzsere, Steve Govett, aki az elmúlt napokban tett, "a bajnoki cím a jó kapusteljesítménnyel kezdődik és végződik"-kijelentésével gyakorlatilag biztosan várhatóvá tette, hogy a Colorado választása csak Vinc lehet.
 
Vinc az eddigi négy teljes idényében végig a Titans elsőszámú kapusa volt, miközben a korábbi három évben a franchise otthona még New York volt, idén már Orlando. 2010-ben parádés teljesítménye végén az év kapusa elismeréssel jutalmazták őt, miután 10 győzelmével és 81 %-os védési hatékonyságával egyaránt toronymagasan a mezőny legjobbjának bizonyult, ráadásul ő érte el a legtöbb védett lövést és a legtöbb időt is ő töltötte a pályán az alapszakaszban a kapusok közül. Vinc pályafutása során öt szezon alatt 66 mérkőzésen lépett pályára a ligában, és az NLL történetének első kapusa lett, aki már négy meccsen védett több, mint 50 lövést.

A draft második körében, azaz az összesítésbeli 11. pozíciójában a középpályás Jarett Park-ot választottuk ki, aki ötéves NLL-pályafutása alatt ezidáig 55 pontot (22 gól és 33 assziszt) jegyzett 514 labdaszerzéssel egyetemben. Aztán a harmadik fordulóban a Colorado egy újabb rutinos középpályást húzott Chad Thompson személyében, aki öt szezon alatt 64 pontot szerzett 49 alapszakaszbeli fellépésén, és 11 alkalommal már a rájátszásban is szerelést ölthetett.

"Jarett a tavalyi szezonnak a felét kihagyta egy makacs váll sérülés következtében, de tisztában vagyunk a képességeivel, hogy mennyire tehetséges, alig várjuk már, hogy a mi csapatunkat képviselhesse" - tette hozzá a GM.

Ezt követően két fiatal tehetséget szereztünk még meg, ám Marc Burton és Bryan Barrett is csak minimális rutinnal rendelkezik egyelőre a profiligában, de az egyetemen mindketten szépen teljesítettek, így a jövőben akár könnyen még nekik is hasznukat vehetjük.

Egy újabb klub megszűnésével tehát a 2011-es idényben már csupán tíz együttes vehet részt a bajnokság küzdelmeiben, s öt-öt csapat lesz a keleti és a nyugati divízióban egyaránt.

Ennek kapcsán Govett úr is magához ragadta a mikrofont: "Sajnálom, hogy nem tudták megmenteni a Titans-t. Ez is azt bizonyítja, hogy egy klub sikeres működése érdekében elengedhetetlenül fontos egy minőségi tulajdonosi kör, amilyen nekünk van itt, Colorado-ban. Ezáltal erőssé tudják tenni a csapatot, és a masszív szurkolótábor kiépítésével biztos bevételeket tudnak szerezni. Sajnos, a Titans hiába volt rettentően erős csapat az elmúlt három évben, ez nem volt minden, az alkalmatlan vezetés képtelen volt embereket vinni a csarnokukba, ez pedig csődhöz vezette a klubot. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy a Mammoth drukkerei hosszú évek óta a hűségükről híresek, és fantasztikus közeget teremtenek a játékosaink számára a meccsről meccsre, remélhetőleg a következő szezonban kárpótolhatjuk őket az elmúlt idény megpróbáltatásai után."

A drafton egyébiránt a mieink választásain kívül a Titans sztárjai közül Powell a Boston, Hall a Rochester, Smith a Minnesota, Mundorf és Boyle a Philadelphia, Koneczny pedig a Washington együttesét erősítheti a továbbiakban.

Egyre inkább bizakodóan várhatjuk a 2011-es szezont, hiszen Vinc segítségével az egyre több rutint szerző csapatunknak minden esélye meglesz rá, hogy a következő idényben újra felvehessük a harcot az NLL élcsapataival. Egy biztos, az idei offseason már tuti, hogy fantasztikusan sikerült a Mammoth számára ezzel az erősítéssel...

A múlt szombati mérkőzését sem tudta győzelemmel abszolválni a Colorado Rapids alakulata, ugyanis a vendég FC Dallas ellen 1-1-es döntetlennel zártunk a Commerce City-ben rendezett délutáni összecsapáson, vagyis sorozatban már hét meccs óta nem tudtunk három pontot szerezni.


Sajnos, az ezt megelőző mérkőzés hajrájában fej sérülést szenvedő Casey egész héten nem vehetett részt az edzéseken, így hétvégén a Dallas ellen sem tudta vállalni a játékot. A mérkőzésen az egyetlen kezdő csatárunk tehát a jamaikai Cummings lehetett, miközben a védelemben végre a négy legjobb formában lévő bekkünk várta a kezdő sípszót a pályán - Earls-t még a kispadra sem ültettük oda. A Rapids kezdő tizenegye a következőképpen festett: Pickens - Wynne, Baudet, Moor, Kimura - Mastroeni, Smith, Ballouchy, Clark, Thompson - Cummings. Az első húsz perc a koradélutáni álmosító napfényben igencsak szendergősre sikeredett, a mezőnyben azért kiegyenlített harc dúlt, de komolyabb helyzet egyik csapat előtt sem adódott. Aztán a 22. minutumban a texasiak a bal oldalon vezettek egy akciót, a kapu elé élesen középre tett beadást pedig a becsúszva menteni igyekvő Baudet a saját kapujába kotorta, ezzel a balszerencsés öngóllal szerezte meg a vezetést a Dallas. Alig telt el néhány perc, és a Smith által középre ívelt szögletünkbe a tizenhatoson belül az egyik vendég hátvéd kézzel ütött bele, így a játékvezető teljesen jogosan ítélt büntetőt a Rapids javára. A tizenegyes végrehajtását Casey hiányában a hidegvérű Ballouchy vállalta el, és a marokkói középpályás középmagasan biztosan helyezett a kapus vetődésével ellentétes irányba. A félidő hajrájában inkább a Dallas-nak voltak helyzetei, több alkalommal is a védelmünk mögé tudtak kerülni, de egyik sem értékesítették. Az utolsó percekben még Smith eresztett meg egy kőkemény szabadrúgást jó 25 méterről, de a texasi kapus bravúrral szedte ki a felső sarok felé tartó lövést. A második játékrész elején sem igazán bírtak egymással a csapatok, nem tudtunk nyomást gyakorolni a vendégekre, így aztán a félidő derekán beküldtük a hét közben az All-Star gálán szereplő Larentowicz-ot is, aki Thompsont váltotta. Ezidőtájt Pickens kapus védett egy óriásit lábbal egy váratlan közeli vendég lehetőséget követően. Kisvártatva a gólszerző Ballouchy helyére beállt a támadó Amarikwa, majd a 78. percben egy pontrúgást követően alakítottunk ki komoly lehetőséget, amikor Clark alapvonal közeléből beívelt szabadrúgásából a középhátvéd Moor fejelhetett közelről, de az ellenfél kapusa résen volt. Mindkét csapat eldönthette volna a meccset a javára a hajrában, de hasonlóan a mienkhez, a Dallas lehetőségei is kimaradtak, öt perccel a vége előtt Pickens újabb nagy fogást mutatott be egy éles szögből érkező kísérlettel szemben. A legvégén a nagyöreg Claudio Lopez pályára lépése sem segíthetett, be kellett érnünk egy újabb döntetlennel, miután 1-1-re végeztünk hazai környezetben a Dallas-szal szemben.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

 
Gary Smith vezetőedző véleménye:
 
"Nem jött jól ez a korai kezdés, nem értem miért kellett délután 2-re tenni ezt a meccset, de valami nálam okosabb biztosan tudja... Á, mindegy is. A furcsa időpont alaposan rányomta a bélyegét a meccsre, különösen a mieink játékára. Megint nem tudtunk felpörögni a kezdésre, álmosan mozogtunk az első félidőben, és a szerencse Istene sem állt a mi oldalunkra, gondolok itt főleg Baudet peches öngóljára. A második félidő kiegyenlített küzdelmet hozott, mindkét csapat nyerhetett volna, ha kicsit jobban koncentráltunk volna, könnyen a magunk javára tudtuk volna fordítani a mérkőzést. Nem vagyok elégedett a teljesítményünkkel, sokkal több futást és kreatívabb játékot vártam volna a csapattól, de a küzdenitudásunkra most sem panaszkodhatok. Hét meccset játszottunk le győzelem nélkül, ennek ellenére a csapat kisugárzását még mindig pozitívnak érzem, kicsit komolyabb összeszedettséggel sikereket érhetnénk el, igyekezni fogok még keményebb és pontosabb munkára ösztökélni a srácokat. Sajnos, Conor nem vállalhatta a játékot, bíztam Omar technikás játékában, de sajnos egyedüli csatárként nem sok területe volt a dallasi védők között, talán a jövő héten már Conor szerepvállalására is fogunk tudni számítani."

- A közelmúltban a klub egy csereüzletet hajtott végre a FC Dallas-szal, amikor a jövőévi negyedikkörös, valamint egy meg nem nevezett 2012-es lehetséges draftpozíciót küldtünk a texasi egyesületnek a hátvéd Anthony Wallace játékjogáért cserébe. A tehetséges védő 21 éves kora ellenére immár a negyedik szezonját tölti az MLS-ben, idén 11-szer volt kezdő a csapatában, és 15 meccsen 842 percet töltött el a gyepen. 2007-ben a Dallas az első kör kilencedik pozíciójában draftolta őt. Wallace rendszeres szereplője volt az Egyesült Államok korosztályos válogatottjainak, 2007-ben részt vett a junior világbajnokságon, majd két évvel később csak sérülés miatt hagyta ki ezt a tornát. Smith mester elmondása szerint Wallace az egyik lehetséges megoldása lehet a balhátvéd poszt jelentette gondjaink megoldásának.

- Visszatért a héten a csapathoz egyhónapos kölcsönjátékát követően az újonc Andre Akpan, aki a hosszú frizurájától megválva most egészen rövid hajjal jelentkezett be ismét a klubnál. A Tampa amatőrcsapatával egész jól formába lendülő idén draftolt fiatal támadó nagyobb önbizalommal tekint a folytatás elé, hogy ki tudja használni magának a játéklehetőséget: "Végre játszhattam, és jó erőben éreztem magamat a pályán. Még sokat kell tanulnom a főiskola után a magasabb szintű labdarúgásról, de igyekszem minél gyorsabban átállni. Várom a folytatást, reménykedem benne, hogy több lehetőséget kaphatok ezekután a bizonyításra a Rapids-ben is."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 12-3-4, 40 pont (19 meccs)
2. Real Salt Lake 10-4-4, 34 pont (18 meccs)
3. FC Dallas 6-2-9, 27 pont (17 meccs)
4. Seattle Sounders 7-8-4, 25 pont (19 meccs)
5. Colorado Rapids 6-5-6, 24 pont (17 meccs)
6. San Jose Earthquakes 6-5-5, 23 pont (16 meccs)
7. Houston Dynamo 5-8-5, 20 pont (18 meccs)
8. Chivas USA 5-9-3, 18 pont (17 meccs)

Továbbra is a nyugati ötödik helyen tanyázunk, amely jelenleg ugyan rájátszást érő pozíció, de egyre aggasztóbb, hogy hét mérkőzés óta képtelenek vagyunk győzelmet felmutatni. Legközelebb ismét hazai pályán, a rivális San Jose ellen lesz lehetőségünk a három pont megszerzésére, a magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 3-kor kezdődő mérkőzésen.

A Denver Broncos az 1993-as drafton egy kissé meglepő, de azért mindenképpen érthető pick-et csinált a 3. körben: Jason Elam, a Hawaii egyetem rúgója lett a kiválasztott.



















Elam egy florida-i kisvárosban, Fort Walton Beach-ben született, majd a Georgia állambeli Snellville-ben járt középiskolába, innen került Hawaii-ba, ahol az NCAA történetének harmadik legtöbb (és a Western Athletic Conference csoport all-time legtöbb) pontot szerzett játékosa lett a 394 megszerzett pontjával. A 79 sikeres FG-ja csak 1-el marad el a Jeff Jaeger által tartott 80-as NCAA csúcstól.

Az 1993-as szezon előtt a Broncos elengedte az addigi rúgóját, David Treadwell-t, hogy helyet biztosítson a klub történetének legmagasabban draft-olt rúgójának.

Bár az első szezonja még nem sikerült túl jól, 35 FG-ból csak 26 ment be (74,3%), de egy 54 yard-os már ebben az évben is sikerült, ami mutatta, hogy mennyire erős a lába. A 41 sikeres Extra Point-al együtt 119 pontot hozott össze ebben a szezonban, egy hosszú sorozatot megkezdve ezzel. Fontos munkát végzett a kezdő rúgásoknál is, 60,2 yard-os átlaggal rúgta a kickoff-okat és 84 kezdőrúgásából 20 lett touchback, a 61 visszahordott labdájából pedig az ellenfelek csak 17,9 yard-ot értek el átlagban.

’94-ben már javult az átlaga, 37-ből 30 FG ment be (81,1%), kevesebb kickoff-ja lett touchback, viszont az átlaga javult, 62,4 yard lett 81 rúgásból, a 70 visszahordott labdát pedig még mindig kevesebb, mint 20 yard-ra tudták csak visszahozni (19,9 yard). Ebben az évben is 119 pontot csinált, de ehhez ekkor csak 29 XP kellett, a leghosszabb mezőnygólja pedig ismét 54 yard lett.

Az 1995-ös szezonban jutott el végre arra a szintre, amit a draft-kor vártak tőle. 132 pontot ért el (NFL-3. hely), 31 sikeres FG-al (NFL-2. hely), amihez mindössze 38 kísérletre volt szüksége (81,6%), valamint mind a 39 XP kísérletét értékesítette, leghosszabb FG-ja 51 yard-os volt. Ezzel a kiemelkedő szezonnal ki is érdemelte karrierje első Pro Bowl meghívóját, valamint egy 2. csapatos All-Pro (Associated Press és College & Pro Football Newsweekly)  helyet és egy All-AFC csapattagságot (Pro Football Weekly). Volt pár fénypontja is ennek a szezonnak számára, például a Bills elleni szezonnyitó, ahol csapatrekordot döntött 5 egymás után berúgott FG-al egy meccsen, de ott volt a még az akkor számára karriercsúcsot, és a csapat történetében 2. helyet érő Houston elleni 56 yard-os FG, valamint a 13 egymás után berúgott FG a szezon közepén, végül a Karácsonykor a Raiders ellen szerzett 11 pontja, amit egy game-winning FG-al koronázott meg, mely abban a szezonban már a második volt neki. Közben a kickoff-ok is még mindig rá tartoztak, 87 próbálkozásból 8 lett TB, az átlaga 61,4 yard lett, a visszahordásoké pedig 21,7 77 alkalomból.

A következő szezonban kicsit visszaesett, 28-ból csak 21 FG ment be (75%), de ez főleg annak köszönhető, hogy a csapat teljesítménye támadásban folyamatosan javult és több lehetőséget váltottak TD-ra, amik után neki 46 XP-t kellett berúgnia, amit meg is tett, így ismét 100 pont fölött végzett, 109-el egész pontosan. Újabb csapatrekordot sikerült megdöntenie, ezúttal az egy meccsen rúgott extrapontokét, hiszen 6-ot vágott be egy 45-34-es győzelem alatt a Ravens ellen. Majdnem 50+ yard-os FG nélkül maradt ebben az évben, de végül a szezonzárón a Chargers ellen összejött neki egy 51 yard-os kísérlet. A 84 kickoff-ból (65,7 yard átlagban), amit rúgott, 8 lett touchback, a 76 visszahordás átlaga pedig 21,1 volt. Sajnos a playoff-ban már az első meccsen kiesett a csapat a Jaguars ellen, pedig mindenki a Super Bowl-ba várta őket. A vereségből (27-30)  Elam csak 1 berúgott és egy kihagyott XP-al, valamint 5 kickoff-al vette ki a részét.

Jött az 1997-es szezon, egy tovább erősödő támadósorral (Elway, TD, Rod, Eddie-Mac, Sharpe, stb.), akik ezúttal egy kicsit több munkát adtak neki FG-ok terén, 36–szor próbálkozhatott, de önmagához képest kicsit gyengébbre sikerült a szezon, csak 26 ment be neki (72,2% - 53 yard volt a leghosszabb). Sikerült azonban beállítania a saját csapatrekordját 46 berúgott XP-jával (NFL-2. hely, AFC-1. hely), így összesen 124 pontot szerzett, amivel a 4. helyet szerezte meg a ligában, az AFC-ben pedig a 2-at. Kickoff-jai is elég jók voltak, 87 rúgásából 8 lett TB, az átlaga 65,8 yard volt, a visszahordásoké pedig 20,8. Az alapszakasz után jött a rájátszásbeli nagy menetelés, ami a Broncos első Super Bowl győzelmével zárul a Green Bay Packers ellen. Elam tökéletesen rúgott a playoff-ban, bár csak 2 FG-t kellett lőnie, de azokat be is vágta, egy 43 yard-ost a Steelers elleni győztes meccsen (24-21) és egy 51 yard-ost a Super Bowl-ban, ami akkor a 2. leghosszabb volt a döntők történetében, a Broncos fenállásában pedig a legtávolabbi a rájátszásban. 15 XP-hez kellett odaállnia és mindet be is rúgta és kickoff-jai is viszonylag jól sikerültek (21 kísérlet, 1 TB, 59,6 yard-os átlag, 20 visszahordás 20-as átlaggal).




















Elway visszatért az 1998-as szezonra és így vele együtt a lehengerlő támadóalakulat is, ami mellé egy élete addigi legjobb szezonját produkáló Jason Elam is betársult. 27-ből 23 FG-t berúgott (akkori franchise rekord 85,2%), valamint messze túlszárnyalta saját legjobbját 58 sikeres XP-al, utóbbival egy NFL-2. helyet szerezve, 127 pontjával pedig a mezőny ötödik legjobbja lett (egyben AFC-harmadik helyezett). Kickoff-okból is megkapta a jussát, 97 alkalommal rúghatott, ezúttal 11 lett TB, az átlaga 65,3, míg a 86 visszahordásé 22,7 yard lett. Október 25-én berúgta magát a történelembe a Jaguars ellen, amikor az első félidő lezárásaként bevágott egy 63 yard-os FG-t, beállítva ezzel az addigi NFL-rekordot, amit így már Tom Dempsey-vel együtt tartanak. A cipőit, amiket akkor viselt, azóta a Pro Football Hall of Fame-ben lehet megtekinteni. Volt ismét egy 6 XP-s meccse, valamint az eddig 13-ról 19-re javította az egymás utáni sikeres FG-ok franchise rekordját. Természetesen ilyen szezon után járt neki az újabb, karrierje során második, Pro Bowl meghívó, amihez társult még egy 2. csapatos All NFL-tagság, valamint egy All AFC-csapathely. A rájátszásban ebben az évben is végigmenetelt a csapat, és bár Elam nem volt annyira tökéletes, mint előtte évben, így is elévülhetetlen érdemeket szerzett a csapat második gyűrűjének megszerzésében. Bár a döntőben 4-ből 2 FG-t elhibázott, így is 8-ból 6-ot értékesített a playoff-ban (75%), jutalomrúgásból azonban 11/11-el zárt, kickoff-okból pedig 20-ból 3 TB-t, 17 return-ből 23,2 yard-ot jegyzett.

A két SB-győzelem után visszavonuló Elway nagy űrt hagyott a csapatban, de Jason teljesítményén ez nem látszott meg, s újabb kiváló szezont produkált. 36-ból 29 FG-t értékesített (80,6%), valamint mind a 29 XP-t bevágta, amire lehetősége volt, így 116 pontot ért el, ami az AFC-ben az 5., az az NFL-ben a 6. helyre volt elegendő. 50+ yard-ról 7 kísérletből 5-ször volt eredményes, ami szintén egy kiváló eredmény. Begyűjtött egy újabb díjat, a 9. héten ő lett az AFC Special Teams Player of the Week egy 4 FG + 3 XP-s teljesítményért a Chargers ellen, amibe egy 55 yard-os FG is bele tartozott. A kickoff-ok is rá maradtak, de a gyengébb támadósor miatt ezúttal kevesebb, csak 72 touchback sikeredett, de az átlaga azért jó lett, 62 yard, a visszahordott labdából az ellenfelek pedig csak 20,8 yard-ig jutottak.

2000-ben sérülés miatt 3 meccset ki kellett hagynia, így a 100 pont alig lett meg, 103-ig jutott 24-ből 18 (75%) sikeres mezőnygóllal, amihez 49 extrapont társult. Ebben az évben két csapatrekordot is megdöntött, övé lett a legtöbb XP kísérlet rekordja, amit Jim Turner-től vett át, és ő lett az első Bronco, aki 200 FG-t értékesített. A Saints ellen 5 XP-t rúgott be, amivel 301 sorozatban berúgott jutalompontig jutott és ezzel már megdöntötte az NFL-rekordot, de még nem hagyta abba, 313-nál fejezte be a szezont és a sorozat folytatódott a következő évben. A kickoff-okat csak a szezon feléig rúgta ő, aminek a sérülése volt az oka. Addig 35 rúgásból 61 yard-os átlagot ért el 0 TB-el. 35 visszahordott labdája 22,6 yard-ot vándorolt átlagban.






















Jött a 2001-es év, ami újra a csillogás esztendje volt a már rutinos denveri rúgónak. 36-ból 31 FG-kísérlete jó lett (86,1%), ami az NFL 1. helyére repítette, ehhez jött még a 31 sikeres XP, így 124 pontot és egy NFL-3. helyet ért. Novemberben ő lett az AFC Special Teams Player of the Month egy 11/12 FG-os teljesítménnyel, amiből két darab 45 yard-on túlról jött, összesen pedig 38 pontot ért el ebben a hónapban. A szezon végén karrierje során a harmadik alkalommal meghívót kapott a Pro Bowl-ra és az NFL Alumni neki ítélte az 2001 NFL Special Teams Player of the Year díjat. Ugyancsak novemberben egy Raiders elleni idegenbeli meccsen 30. rúgóként az NFL történetében elérte az 1000. pontját. Ebben a szezonban végig ő rúgta ismét a kickoff-okat, 82-ből 10 lett TB (63 yard-os átlag), 69 visszahordásból az ellenfelek 22,1 yard-ot tettek meg átlagban.

’02-ben ért véget a sikeres XP-k sorozata, 371-ig jutott mire a Colts ellen a 12. héten egy próbálkozása kimaradt (ezt a rekordot később Matt Stover megdöntötte). Volt azon kívül még viszont 42 sikeres XP és 26 sikeres FG (36 kísérletből, 72,2%), ezzel 120 pontot hozott és a sorozatban tizedik szezonját zárta 100 pont felett. A Chiefs elleni hosszabbításban berúgott mezőnygólja volt pályafutása 11. game-winning vagy game-saving FG-ja. A kickoff-ok elvégzése ebben az évben csak a szezon feléig tartoztak rá, addig 44-ből 1 TB lett (63,1-es átlag), a 43 visszahordásból 22,8-at értek el ellene. Később e feladatot a punter Micah Knorr vette át tőle.

Ezt követően 2003-ban ismét nagyon jó formában volt, csak 4 rossz mezőnygól kísérlete volt (27/31, 87,1%) és mind a 39 XP-je bement. Ezzel a 120 pontjával (AFC-3. hely, NFL-4. hely) mindenkori liga rekordot érő első tizenegy szezonjában elérte a 100 pontot. Az évad első meccsén elért 12 pontjával megrúgta az 1200 pontot karrierje során (1205), méghozzá a leggyorsabban a bajnokság történetében, hiszen neki csupán 157 meccs kellett, majd később az 1300-hoz is ő jutott el a leggyorsabban, 170 meccs alatt. Eközben feljött az all-time scoring lista 19. helyére az 1249. pontjával. Valamint kapott egy újabb AFC ST Player of the Week címet is. S pályafutása során először volt olyan meccse, ahol a rendes játékidő végén ő egyenlített, majd a hosszabbításban ő nyerte meg a meccset.

2004 újabb eredményes szezon volt Elam számára, 34-ből 29 sikeres FG-al (85,3%) és 42 sikeres jutalomrúgással, amely 129 pontot és újabb 100 pont fölötti évet jelentett, immár a tizenkettediket. A Panthers ellen berúgta karrierje mezőnygólját, leggyorsabban az NFL történetében, és mindössze a 16. rúgóként. A Buccaneers elleni 3 sikeres FG-ja, amiből az utolsó a győzelmet jelentette (16. game-winning), kiérdemelte számára az újabb hét játékosa díjat. A Titans elleni meccse volt sorozatban a 187. olyan meccse, amin pontot szerzett és ezzel feljött a 2. helyre ebben a kategóriában, valamint ugyanezen a meccsen előre ugrott a 15. helyre a pontszerzők örökranglistáján.

Aztán 2005-ben - ismét a leggyorsabbként - elérte az 1500 pontos határt a 197. meccsén és a Patriots elleni rájátszás meccsen berúgott 2 FG-al és 3 XP-al ő lett a franchise rájátszásbeli rekordere mind a FG-ok (15), mind a pontok (84) területén. Az éves teljesítménye egyébként 32-ből 24 sikeres FG és 44-ből 43 sikeres XP volt, ami összesen 115 pontot jelent (a 13. év egyhuzamban 100 pont felett), AFC-5. és NFL-9. helyet érve. A Cowboys elleni Háladás napján csak egy FG rúgott (3 XP mellett), de azzal a hosszabbításban megnyerte a meccset a csapatának, a 19. alkalommal karrierje során.

2006-ban Elam megdöntötte a franchise pontossági rekordját, amikor 29-ből 27 FG-t berúgott (93,1%). Eközben feljött a FG-örökranglista 7. helyére a 368. sikeres FG-al és a scoring lista 9. pozíciójába 1672. pontjával. Mivel volt 35 jó XP kísérlete is, így a 100 pont ismét meglett, sorozatban a 14. szezonjában. A évad közben - természetesen leggyorsabbként - elérte az 1600 pontot, 211 meccs alatt.

2007-ben megdöntötte Elway 233 meccses Broncos rekordját, ezzel ő lett az a játékos, aki legtöbbször öltötte magára a Denver Broncos mezét. Ezúttal is mind a 16 meccsén pontot szerzett, közte három összecsapást ő nyert meg. A Raiders elleni 4 sikeres FG-ja és 2 sikeres XP-ja újabb hét játékosa címet hozott neki, főleg mivel az utolsó FG-al az OT-ban győzelmet arattunk. Újra meglett a 100 pont (27/31 FG, [87,1%], 33 XP, 114 pont), a 15. szezonban egymás után. Elérte az 1700 pontot is (leggyorsabban) a 224. meccsén, majd az 1746. pontjával feljött az all-time scoring lista 6. helyére, valamint meglett a 24. game-winning FG-ja is. A szezon végén a Broncos nem tudott számára megfelelő szerződést ajánlani, így 15 szezon után elhagyta a Mile High City-t, de kijelentette, hogy fájó szívvel teszi, és szeretne Bronco-ként visszavonulni.

A 2008-as szezon előtt 3 éves szerződést kötött az Atlanta Falcons-al, akiktől ekkor vonult vissza az NFL történetének másik legendás rúgója, Morten Andersen. A fö indoka a csapatválasztás mellett az volt, hogy így hazatérhetett Georgia államba, ahol született és ahol le akart telepedni a családjával. Elam meghálálta a lehetőséget, 31-ből 29 FG-t értékesített (93,5%), XP-t se hibázott (42/42), így meglett a 16. 100+ pontos szezonja is 129-el.

A következő idényre, 2009-re már nem tudott újra felpörögni az ekkor már  9 éves Elam, 11 meccs után, ami alatt 19-ből csak 12 mezőnygólja lett jó 32/33 XP-al, a Falcons megvált tőle és helyére Matt Bryant érkezett. 2009-ben volt a Broncos franchise 50. szezonja és ennek kapcsán volt egy szavazás a denverbroncos.com-on, amin a szurkolók és a játékosok is szavazhattak a franchise történetének legjobb csapatáról és ebben Elam kapta a legtöbb szavazatot a rúgók közül, ezzel a szurkolók is megmutatták, hogy mennyire fontos volt számukra Elam teljesítménye a klubnál eltöltött 15 évben.

Kirúgása után Jason már nem nagyon próbálkozott az elhelyezkedéssel, inkább kirándulással és könyvírással múlatta az idejét. Közben a háttérben folytak a megbeszélések, amiknek eredményeként 2010. március vége felé bejelentette, hogy aláír egy egynapos szerződést a Denver Broncos-al. Ezt március 30-án meg is tette, majd be is jelentette a visszavonulását. Így mind a klub, mind ez a kiváló játékos kifejezte az egymás iránti maximális tiszteletét és elismerését.

Jason egy volt Broncos cheerleader-t vett feleségül, miután a Broncos történetében emlékezetes 1995-ös tokiói előszezon meccs után (ezen a meccsen hívta fel magára Terrell Davis a csapat figyelmét egy kickoff utáni óriási tackle-el, egyben ez volt Mike Shanahan első meccse Broncos HC-ként) vette a bátorságot és odament hozzá, majd fél évvel később már el is jegyezte. 4 gyermekük született, 2 fiú és 2 lány. Jelenleg az év nagy részét Georgia államban tölti, de minden nyáron ellátogat az alaszkai Soldotna városába. Egy barátjával már 3 könyvük került kiadásra és még szerződésük van egy negyedikre is. A történet alapjául Elam football sztorijai szolgáltak, amikből összegyúrtak egy akció-kaland sztorit, amiből most már egy sorozat lett.

Elam pedig, ha valamikor elkezdik a rúgókat beengedni a Hall of Fame-be, simán bejuthat, mint minden idők egyik legjobbja, mind a pontok, mind a clutch rúgások kihasználásának terén, a Broncos Ring of Fame-be pedig amilyen hamar lehet biztosan be fog kerülni.

Az elmúlt két napban folytatta szereplését a Colorado Rockies csapata az MLB alapszakaszában, és felemásan zártunk a rivális San Francisco Giants elleni két meccsen, egy súlyos vereség után simán győztünk, így megmaradt az eddigi különbség a két gárda között a tabellán.

1. meccs, kedd: Rockies-Giants 0-10
A series első meccsére kedden este került sor a mieink otthonában, és ezen a mérkőzésen tért vissza a csapathoz Helton, akinek aktiválásával Herrerat küldtük vissza a farmcsapathoz, miután kiderült, hogy Fowlert a múlt hétvégi sérülése után mégsem kell DLre raknunk, bár ezen a meccsen nem vállalta a játékot. Helton természetesen az egyes bázist foglalta vissza, miközben Barmes, Tulo, Mora játszott még az infielden. Hawpe újra a külső mezőnyben játszhatott, CarGo CF lett, a leadoff hitterünk pedig a harmadik külsős Spilbo volt. Az elkapó poszton Olivo tevékenykedett, akinek a veterán Cook dobhatott. Gyengén kezdtük a meccset, Cook hamar bizonytalankodott, hasonlóan az elmúlt meccseihez, egy kieső mellett singlet és walkot kapott, majd Posey süllyesztett el egy RBI singlet, aztán Burrell szintén ugyanúgy eredményes volt, majd Ishikawa is RBI singlet jegyzett, aztán még Sandoval szintúgy megtette mindezt. Végülis a teljes sor volt ütni, mire sikerült befejeznünk a játékot, és már 4-0ra vezetett a Giants. A mieink eredménytelenek maradtak az első játékban, Helton egy single, Tulo egy séta által járt bázison. Az eseménytelen második inninget követően a harmadikban Burrell növelte tovább a vendégek előnyét egy solo HRal, majd egy double és egy szándékos sétáltatás után befejeztük a játékot. Közben támadásban két akciónk is pályára kerülés nélkül telt el. A negyedik inningre már dobót váltottunk, Buchholz játéka mellett legalább az első singlet tudtuk kivédekezni egy caught stealingel, az az utáni doublet Posey RBI single követte. A következő játékban bár hamar beszedtünk egy doublet, zsinórban három ütő kiejtésével tartottuk magunkat, majd támadásban hosszú idő után először újra két futóval képviseltették magunkat a bázisokon, miután Hawpe sétált, a dobónk egy ütést jegyzett, Spilbo szintén walkot kapott, de a 3in-2out szituációban Helton egy elhamarkodott megmozdulás után flyoutot szenvedett el, könnyen eltékozoltuk a meccs addigi legnagyobb pontszerző helyzetét. A hatodik játékban Buchholz egy hazafutást szenvedett el F. Sancheztől, ezt követően kicsit besokallva két sétát is engedett, de Flores segítségével megúsztuk újabb pont nélkül az inniget. A következő próbálkozásunkban egyedül Mora jutott el egy doubleig, majd Flores egy walk ellenében abszolvált egy újabb dobó játékot. A hetedik alsó felében bár az első két játékosunk még sétálni tudott, a SF cseredobója mégis lehozta a játékot, hiába volt CarGo előtt egy loaded 2out lehetőség, könnyen kiesett az első dobás után. A nyolcadik felvonást a balos Beimel egy single mellett hozta le, de a kilencedikben még mindig nem volt vége a szenvedésnek, Corpast alaposan megsózták, Uribe RBI singlet, Torres 2run HRt vágott neki, vagyis 0-10re álltunk már. A legutolsó akcióban sem tudtunk szépíteni, mindössze Iannetta harcolt ki egy sétát a kilencedik játékban, így maradt a megsemmisítő 10-0s vereség.
- Jókora zakóval szakadt meg a négy meccses győzelmi sorozatunk, a Giants agyon vert minket, 19-3 arányban ütötték túl a Rockiest, nincs miről beszélnünk, csődöt mondtunk. Az összes ütőnknek gyenge napja volt, az egyetlen extra base hitet Mora ezévi tizedik duplája jelentette, de ő is csak 1/4es hatékonysággal végzett. Helton a visszatérő meccsén egy singlet szállított, majd két kiesés mellett egy walkot tudott még felmutatni a sor második helyén játszva. A leadoff hitter Spilborghs volt, aki egy séta mellett kettőből semmivel zárt, közben elérte idei első outfield assistját alkalmilag ő töltötte be ezt a posztot, sérülése miatt Fowler hiányzott, de ha szükség van rá akkor hamarosan játszhat. A hajrában S. Smith jött be erre a helyre, de két beállás alatt három embert is fent hagyott. Most a CFt Gonzalez sem tudott segíteni, maradt a sor harmadik embere, de 0/4el zárt négy LOBel együtt, közben egy strikeoutot szenvedett el, valamint egy őrületes elkapást mutatott be a mezőnyben. Az őt követő shortstop Tulowitzki is csupán egy sétával tudott bázisra kerülni egyetlen alkalommal. A hetedik helyre lecsúszó és újra a külső pályán feltünő Hawpe két eredménytelen AB mellett kétszer sétát harcolt ki. Folytatódott Olivo és Barmes gyengélkedése is, az elkapó négy out közül hármat SOval könyvelt el, a 2B is csak egyetlen sétára volt képes a három lehetőségből. Még két pinch hittert alkalmaztunk, közülük Iannetta egy sétát, Stewart egy strikeoutot termelt. Cook nagyon gyorsan elszúrta a csapat meccsét, az első inningben négy pontot szedett be, megalapozta az egész banda teljesítményét a továbbiakra nézve. A következő két játékot megúszta egyetlen kapott futással, de tovább nem erőltettük a szereplését. Három inning alatt nyolc ütést szedett be két-két walk és strikeout mellett. A keddi már a nyolcadik vesztes meccse volt a szezonban, az újabb betlivel pedig végleg kilógni látszik az ötös rotationből. Őt követően Buchholz 2 és 2/3 felvonást tudott lehozni, elég magabiztos volt, bár párszor őt is megcsapkodták, öt ütést szedett be és két pontot kapott, az egyiket egy solo HRból, és három SOt vert, a hatodik inningre kicsit kifáradt, így nem tudta végig vinni. Ezen kívül 2007 óta az első ütését jegyezte az MLBben. Flores négy kiejtés erejéig állt be, közben csak egyetlen sétát vétett és kiosztott egy strikeoutot is. A nyolcadik játékrészt Beimel egy ütés mellett hozta le, maradt 3.00s ERA alatt. Az utolsó menetben Corpas nagyon nem állt a helyzet magaslatán, öt ütést vittek be rajta, beleértve egy 2run HRt, és összesen végül három elszenvedett futással zárt, ellene állították be a tetemes különbségű végeredményt.

2. meccs, szerda: Rockies-Giants 6-1
Másnap délután a mini párharc visszagójára egyetlen poszton változott a mezőnybeli összeállításunk, Olivo helyett ugyanis ezúttal Iannetta volt a kezdő elkapó. Közben a csapat dobója Jimenez volt, aki az első inninget egy single ellenében abszolváltva, majd az első akciónkban Mora hagyott fent két embert a pontszerző helyeken két kiesőnél, előtte Helton egy singlet, Tulo egy doublet jegyzett. A második menetben is ugyanaz volt a leosztás, a SF egy, a mieink két emberrel jutottak bázisra, Iannetta és Ubaldo ütései után pedig Spilbo egy 2run RBI doublelal használta ki a helyzetet, de a harmadik bázisra tartva ő maga kiesett. 2-0s vezetéshez jutottunk, sokkal jobban kezdtük a meccset, mint a párharc első találkozóját. Aztán Ubaldo mindhárom vendég ütőt strikeouttal szomorította el, de támadásban Tulo és Mora ütései után nem tudtunk újabb pontokat szerezni. A negyedik inning során először a meccsen két futója pályán volt az ellenfélnek, de nem mentek vele semmire, mint ahogyan mi sem Hawpe egyéni akciójából, aki egy walk után még rablást is jegyzett. Kezdett kicsit csendesedni a mérkőzés, az előnyt megszereztük, de több igazán komoly támadást egy darabig nem vezettünk, szerencsére viszont a védekezésben is kiválóan teljesítve a Giants helyzeteit is a minimálisra csökkentettük. Az ötödik inning tetejét Ubaldo könnyedén hozta le, aztán az alsó részében Helton single találatát követően CarGo bombázott ki a bullpenbe a jobb szélen keresztül egy 2run HRt! 4-0ra megléptünk, és ekkor cserélte le a kezdő dobóját a Frisco. A csere ember nem találta a dobásait eleinte, két ütőnket is megdobta (Mora megsérült közben), majd egy szándékos sétával loaded 2out engedélyezett, és Ubaldo ellen végül lezárta a játékrészt, nem sikerült tehát a végső kegyelemdöfést bevinni a mieinknek. A dobónk először a hatodik inning második kiejtése után bizonytalandott el a meccsen, amikor Hufftól, majd Poseytól is doublet szedett be, és utóbbi ütésével megszerezte első pontját a Giants is. 4-1ről sem jöttünk azonban zavarba, és a következő akcióban két kieső után CarGo beszórt egy újabb hazafutást a jobb oldalra, majd az őt követő ütő Tulo is egy solo HRal volt eredményes, a back-to-back homerunok után pedig már 6-1re vezettünk. Ubaldo még a hetedik játékot is sikerrel vette, majd a nyolcadikra átadta a dombot Belislenak, aki két SO után egy single mellett úszta meg a felvonást. A legutolsó menetet immár Betancourt dobásaival hoztuk le, aki magabiztosan tartotta meg a csapat számára a 6-1es eredményt. Sikerült tehát könnyedén visszavágnunk az egy nappal korábbi súlyos fiaskóért.
- Megráztuk magunkat a második meccsre és égetően fontos győzelmet arattunk, közben 12 ütésünk ellenében mindössze öt darab találatot engedtünk a Giantsnek. Gonzalez remek napot zárt, azok után hogy az első két ütési lehetőségében strikeouttal kiesett, a következő két lehetőséget két hazafutással tette emlékezetessé, miközben összesen három pontot szorgoskodott össze. A szerdai hazafutásai a 22. és a 23. volt az évben, míg a pontok terén most 72 darabot számlál. Ugyancsak hatékony napot tudott a háta mögött Tulowitzki, aki 3/4es ütési hatékonyságot jegyzett, közben az idénybeli 21. doublet és önmaga 10 homerunját szerezte az évben egy single mellett. Egy másik meghatározó ember, a rutinos Helton szintén lassan egyre jobb formát kap el a visszatérése óta, pozitívum, hogy a fizikai állapota engedett neki két egymást követő kezdést ilyen rövid időn belül és öt beállásából két singlet ért el, így jelenleg kereken .250es hatékonysággal bír. A másodiktól negyedik pozícióig ütő három húzóember eredményes szereplése gyakorlatilag a siker kulcsa volt ezen a meccsen. Az első ember Spilborghs szerdai egyetlen ütése egy 2run double volt, ami után a tripleért hajtva kiesett, de idénybeli 22. pontszerzését könyvelhette el. A rutinos Mora 1/2es lőlapnál tartott, amikor az ötödik inningben kapott egy hit-by-pitchet a térdére és azonnal a földre rogyott, le kellett cserélni őt, de az első hírek szerint jobban érzi magát, nem súlyos az állapota. A helyére rögtön Stewart állt, aki a mezőnyben is helyettesítette és egyetlen beállásában ütést termelt. Volt még egy találata a mostanában egyre több lehetőséget kapó elkapó Iannettanak, de az első single után csak 1/3al végzett ő is, nem tud jelentősen emelkedni az átlaga, még mindig csak .216os. A sor legaláján Hawpe és Barmes ismét csak egy-egy sétáig jutott fejenkénti három-három eredménytelen lehetőséget követően, a jobb szélső külsős közben megszerezte idei második bázisrablását és a hajrában lecseréltük, Fowler foglalt helyet a végjátékban a mezőnyben, egyetlen ABben pedig nem járt sikerrel. Több klasszikus csere ütőt ezúttal nem küldtünk pályára. Eközben a kezdő dobó Jimenez nagyszerű meccset zárt, folytatta visszataláló formáját hasonlóan a legutóbbi fellépéséhez, és nagyon magabiztosan postázta idénybeli 17. sikerét. A dominikai dobó hét inninget töltött el a küzdőtéren, ezalatt négy kapott ütésből egy futást hoztak rajta. A hatodik inningben egymás után két doublet szenvedett el, akkor voltak képesek a szépítésre, ez volt az egyetlen bizonytalansága a meccsen. Kilenc strikeoutot dobott és mindössze két séta csúszott be közben, újra javította az ERAját és jelenleg 2.61es. Továbbá támadásban még egy ütést is jegyzett négy társa bázison hagyása mellett. Az első csere dobó Belisle a nyolcadik inninget egyetlen ütés elszenvedése mellett abszolválta, miközben két SOt is jegyzett. Betancourt pedig elképesztően magabiztosan fejezte be az összecsapást, miután a kilencedik inningben mindhárom SF ütőt strikeouttal szórta ki.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 62-44 (106 meccs)
2. San Franciso Giants 62-46 (108 meccs, 1.0 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 56-51 (107 meccs, 6.5 GB, 5.5 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 56-52 (108 meccs, 7.0 GB, 6.0 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 40-68 (108 meccs, 23.0 GB, 22.0 WCGB)

A többi ellenfél párharc még tart, a Dodgers háromból kétszer megverte a Padrest, amelynek így csökkent az előnye az élen, és az Arizona is botlott kétszer egy győzelem mellett a Washington ellen. Mindkét series befejező meccse csütörtökön lesz, aznap a Giants a NL East első Atlantánál kezd játszani.

Fontos volt, hogy a második meccset nem adtuk oda a Giantsnek, így nem nőtt a hátrányunk a Wild Card csatában, viszont a divízió első helyéhez közelebb kerültünk. Nem lesz könnyű a folytatás, két idegenbeli párharc következik, a hét második felében a Pittsburgh otthonában a következő időpontok szerint játszunk négyszer: péntek 01:05, szombat 01:05, vasárnap 01:05, vasárnap 19:35. Még egyszer nem szórakozhatunk a NL egyik leggyengébb csapata ellen, győzelmekre van szükségünk, ha komolyan gondoljuk még a playoffot. GO ROCKIES!!!

Javában tart az offszezon a fedett pályás lacrosse-osok számára, ám az eddigi eseménytelen időszaktól eltérő módon az utóbbi időben a Colorado Mammoth végrehajtott néhány tranzakciót, s több meghatározó emberünk döntött a denveri folytatás mellett.

A klub vezetősége a múlt héten szerződést hosszabbított négy meghatározó, lejáró szerződésű játékosunkkal, amikor egyéves kontraktust kötöttünk a csapatkapitány John Gallant-tal, a klub ikonjával, Brian Langtry-vel, és egy másik veterán harcossal, Derek Malawsky-val. Továbbá újabb két évvel toldottuk meg a fiatal Jed Prossner lehetséges denveri esztendeinek számát egy friss megállapodás értelmében.


A menedzser Steve Govett véleménye a szerződésekről:

"Nagyon elégedett vagyok, hogy sikerült megtartanunk a kapitányunkat, és vele együtt három veterán vezéregyéniséget, akik kétségtelenül a pályán és az öltözőben is meghatározó játékosai a csapatunknak. Ráadásul közülük a három támadó igazi élharcosa az offenzív egységünknek.
Prossner egy nagyszerű gólvágó játékos, aki előtt még biztosan nagyszerű évek állnak, az utóbbi szezonokban tökéletesen bizonyította, hogy bátran számíthatunk rá. Bízunk benne, hogy a továbbiakban is folytatni fogja az eddigi eredményes játékát.
Malawsky az irányítója a támadójátékunknak, a tavalyi szezonban kifejezetten elégedettek voltunk vele, így mindenképpen szerettük volna, ha a továbbiakban is a csapatunkat erősíti, szerencsére ő sem gondolta másként.
Langtry a kilencedik szezonját kezdheti meg a csapatnál, egy igazán elkötelezett harcos, akinek a mentalitása és magatartása példaértékű lehet az egész csapat számára. A tavalyi gyengébb esztendő ellenére is hűséges maradt az egyesülethez, és minden erejével azért fog küzdeni, hogy újra felvirágoztathassa a klubot, szerintem még motiváltabb lesz, mint korábban bármikor.
Gallant szintén az egyik lélektani hadvezére a csapatnak, aki hátvéd létére a támadásokat is nagyszerűen tudja segíteni, emellett csapatkapitányként szintén sokat várunk tőle, hogy motiválja, s tanítsa a fiatalokat."

Langtry tavaly 65 ponttal zárt, mely az elmúlt éveket tekintve a leggyengébb szezonja volt, de így is csak egyetlen pont híján maradt le a házi pontkirály Shewchuk mögött. A szezon végén már-már a visszavonulását fontolgatta, de még legalább egy évig szeretné átadni tapasztalatait a fiataloknak, és bizonyítani, hogy fel tud állni a padlóról. A veterán harcos a nyáron az Outlaws tagjaként igyekszik érvényesülni a nyitott pályás lacrosse-ban.

A rutinos Malawsky a 2010-es idény közben érkezett a denveri csapathoz, s az egykori rochesteri klasszis a csapat utolsó kilenc mérkőzésén játszva 30 ponttal vétette észre magát, közben mindvégig hasznos kiegészítő embere volt a gárdának, aki a küzdenitudásával mindvégig nagyszerű példát mutatott az újoncok számára.

A 26 esztendős Prossner a 2008-as Mammoth-beli debütálása óta évről évre folyamatos fejlődésben van, a legutóbbi idényben 25 góljával a csapat egyik legeredményesebb játékosa volt, ráadásul 35 pontja ugyancsak új egyéni idénycsúcs lett. Szép jövő állhat előtte, főleg ha állandósítani tudná a formáját, és folyamatosan magas szintű hatásfokkal tudná értékesíteni a helyzeteit.

Gallant egyike azon játékosainknak, aki a klub Denverbe költözésétől kezdve a Mamoth-ot erősíti, több év helyettes kapitányi szerepkör után 2010-ben már kapitányként vezette a csapatot, bár sajnos kéztörése miatt néhány meccset ki kellett hagynia, közben nélküle fontos összecsapásokat buktunk el. Mindenesetre 2011-ben ismét ő lehet a C betű büszke tulajdonosa.

A tavalyi idényben kialakult keret nagyrészének egybentartása várható az offszezonban a mieinknél, számtalan fiatal játékosunk mutatta be, hogy lehet rájuk építeni, és amint már megtörtént, a rutinos vezérek is a közös folytatás mellett döntöttek. Talán a 2011-es évadban több szerencsével együtt sikeresebb szereplésnek örülhetünk, hiszen bőven van potenciál ebben a csapatban.

Végezetül egy elképesztően fontos hír: a napokban bizonyosodott be, hogy a Titans klubja feloszlik, hiszen azok után, hogy 2010-ben még New York-ból elköltöztek, s Orlando-ban menedéket találtak, továbbra sem múltak el a problémák, már nincs lehetőség a franchise megmentésére. Vagyis most pénteken sort kerítenek a Titans feloszlató draftjára, melyen a csapatok az elmúlt szezon végeredménye szerinti fordított sorrendben választhatnak, vagyis a legelső lehetőség éppen a mieink birtokában lesz. Ennek tudatában gyakorlatilag már készpénznek vehető, hogy az NLL legnagyobb sztárkapusa, Matt Vinc a Mammoth tulajdonába fog kerülni, egyrészt évek óta gyengélkedünk ezen a poszton, másrészt Govett főnök is egy olyan egyértelmű kijelentést tett, amiből ezt a következtetést vonhattuk le. Egy ilyen klasszissal a kapunkban pedig tényleg új időszámítás kezdődhet 2011-től a Mammoth háza táján...

Majdnem egy hónapja nem jelentkeztünk a blogunkon az NHL-lel kapcsolatos kiadással, egészen egyszerűen azért, mert a Colorado Avalanche nyári offszezonja az utóbbi hetekben különösen eseménytelen időszakát érte el, és alig történt néhány említésre méltó dolog, melyekről most érdemes lenne beszámolni. Azért sor került néhány igazolásra, egy újabb távozónk talált új csapatot magának, de két korlátozott szabadügynökünkkel továbbra sem sikerült megállapodnunk.

Még július első felében aláírattuk a három fennmaradó közüli egyik RFA-játékosunkat, amikor a tavalyi újonc Brandon Yip-pel hoztunk tető alá az új szerződést. A fiatal szélső a 2012-es szezonig kötelezte el magát a klubhoz, s a következő két év során összesen 1.45 millió dollárt fog keresni, ősztől 700 ezret, egy idény múlva pedig 750 ezret. Emlékezhetünk rá, hogy a tehetséges Brit-kolumbiai származású hokis a 2009/10-es idényben robbant be az Avalanche-be, miután a szezont a sérült listán kezdte, hiszen szeptember 18-án egy előidény-meccsen kéz sérülést szenvedett, így mindössze december 1-jén debütálhatott a profik között, amikor első alkalommal húzta magára a Lake Erie Monsters mezét. Hat AHL-meccs után december 19-én mutatkozott be az NHL-ben, ahol az első 22 mérkőzésén 18 pontos volt 11 találattal, majd 14 meccset ki kellett hagynia márciusban egy váll sérülés miatt, végül az alapszakaszt 19 ponttal zárta 32 összecsapást követően, míg a rájátszásban két gólt és két asszisztot termelt a San Jose elleni ötmeccses elsőkörös párharcban. Az Avalanche által a 2004-es draft nyolcadik körében (239. hely) draftolt támadó négy szezont töltött el a Boston University együttesében, ahol az utolsó évében 45 mérkőzésen 43 pontot vágott, miközben csapata elhódította az NCAA bajnoki címét.

"Nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült megállapdnunk Brandon-nal. A csapatnak szüksége van az energiájára és a fáradhatatlan játékstílusára, biztosak vagyunk benne, hogy nagyszerű erősítést kötöttünk vele a következő két esztendőre" - említette a klub menedzsere, Greg Sherman.

Emellett szerződést kötöttünk a piacról igazolt támadóval, Ben Walter-rel, aki egy évre írt alá a denveriekhez. A 26 éves center az elmúlt szezonban az AHL-es Lowell Devils legeredményesebb játékosa volt 58 pontjával (22+36), miközben 78 találkozón lépett pályára, és januárban két mérkőzés erejéig a New Jersey-ben is feltűnhetett. A quebec-i származású hokist még a 2004-es draft ötödik körében választotta ki a Boston, majd 2007-ben az Islanders-hez került, egy újabb csere által pedig 2009-ben kötött ki a Devils-nél, ahonnan az idei nyáron szabadügynökként lépett tovább. Walter alapjában véve mindhárom együttesnél a farmcsapatot erősítette, ahol rendre szép eredményeket ért el, s közben valamennyi gárdában beverekedte magát az NHL-es klubba is, de az elmúlt négy évben mindössze 24 mérkőzést játszhatott a legjobbak között, mely alatt egy gól termett a neve mellé. Nagy eséllyel, hasonlóan a többi nyári új igazolásunkhoz, ő is jobbára majd a clevelandi farmcsapatunkat erősítheti.

Az elmúlt hónap során egy újabb lejáró szerződésű játékosunk találta meg új csapatát, miután az UFA-piacra kerülő csatár, Chris Durno a Tampa Bay Lightning gárdájához kötelezte el magát egy évre. A 29 esztendős harcias kiegészítő ember két idényt töltött el a denveri egyesület kötelékében, a 2008/09-es szezonban mindössze két meccsen lépett pályára az Avs-ben, jobárra a LEM soraiban vitézkedett, de a magunk mögött hagyott esztendőben az alapszakasz felén, azaz 41 mérkőzésen tagja volt a nagycsapatnak, ezalatt négy-négy gólt és asszisztot jegyzett. A klub nem vele képzelte el a folytatást, kétségtelenül a negyedik sorban kifejezetten odaadó, csupaszív játékos volt, ugyanakkor egyáltalán nem pótolhatatlan veszteség a távozása.

Ugyanakkor a két legnagyobb nevű korlátozott szabadügynökünkkel továbbra sem született megállapodás, a hírek szerint Chris Stewart-tal és Peter Mueller-rel egyaránt többéves szerződést szeretnénk kötni, ezidáig viszont a játékosügynökök és a klub között még nem jött létre a megegyezés. Az utóbbi időben kicsit pihentették az ügyet, de természetesen még várhatók további tárgyalások. Nagyon nem kapkodunk, de nem is fontos, hiszen egyik játékos sem fordulhat a fizetésmeghatározó döntőbírósághoz, egyikük sem igazolhat máshová, és mivel a hírek szerint egyikük sem szeretné kihagyni az edzőtábort, szeptemberig valahogy biztos sikerülni fog üzletet kötni velük, mindkét fél érdeke, hogy megállapodás szülessen, bizonyára közeledni fognak egymáshoz álláspontok. Felesleges tartanunk attól, hogy bármelyikük is a távozásra jutna, legfeljebb egy-egy csereüzlet által válhatnánk meg valamelyiküktől, de erre legfeljebb minimális esély van. 

Az utolsó két szerződés nélküli játékosunk egyaránt 22 esztendős szélső, mindketten elsőkörös kiválasztottak voltak a 2006-os játékosbörzén, és ugyanúgy mindketten éppen a tavalyi szezonban futottak ki belépőszerződésükből. További közös vonás a két tehetség karrierjében, hogy tudásuk legjavát igazából mindketten a 2009/10-es évad során tudták bemutatni a Colorado-ban. Stewart az elmúlt szezonok középszerű teljesítménye után tavaly bődületes formát elkapva meg sem állt 28 találatig, mellyel a csapat házi gólkirálya lett; míg Mueller a hányattatott arizonai időszak után, az Avs-be cserélését követő első 15 mérkőzésen 9 gólt vágott - kétszer annyit, amennyit 54 mérkőzésen a Coyotes-ban.

Már augusztust írunk, tehát még bő egy hónap választ el minket attól, hogy beinduljon a szezon érdemi része: az edzőtáborok, a felkészülési meccsek, majd október 7-én kezdetét vegye a 2010/11-es NHL-idény. Addig is remélhetőleg minél előbb sikerül megállapodni a két kérdéses játékosunkkal.

A hétvégén a Colorado Rockies együttese tovább folytatta a formája visszaemelését, és a Chicago Cubs ellen mindhárom mérkőzést megnyerve zsinórban már négy győzelemnél járunk, ezzel a kilátásaink is sokat javultak.

1. meccs, péntek: Rockies-Cubs 17-2
A nyitó mérkőzésre a nyolcmeccses nyeretlen sorozatunk megszakítása után kicsit szebb reményekkel készülhettünk. A belső négyes ismét Hawpe-Barmes-Tulo-Stewart összetételű volt, míg kívül a sor legtetején sorrendben Fowler, S. Smith, CarGo kaptak lehetőséget a játékra, az elkapónk pedig kivételesen most Iannetta lehetett. Közben a csapat kezdődobója erre a mérkőzésre a balos Francis volt. Az első inningben mindössze CarGo volt képes egy duplára két kieső után, közben Francis nem engedett embert a pályára, ahogy a második játékban sem, amikor egyenesen három strikeoutot szórt ki. Mindkét dobó igen magas színvonalon kezdett, mert közben Dempster is nagy formában volt. Ezt követően a harmadik játékban bevittük az első igazi támadásunkat, a dobó Francis singlet, aztán Fowler doublet jegyzett, a két pontszerző helyre kerülő játékost pedig S. Smith szállította haza egy 2run RBI doublelal, melyet követően még Tulo és Hawpe is sétált, majd a loadednál Iannetta jegyzett egy RBI walkot, de Stewart ellen lezárták az inninget. Azért így is 3-0s előnyhöz jutottunk. Aztán kicsit újra lecsendesült a meccs, a negyedik menetben csak egy-egy ember került pályára mindkét oldalról, de az ötödik inningben megint beköszöntünk, amikor CarGo volt eredményes egy solo homerunnal. A dobójuk ezután teljesen megzavarodott egy Tulo single után két sétát is engedett, így loaded 0out lehetőségünk volt, amikor érkezett az első chicagoi reliever, aki ellen Stewart talált be egy RBI singleből, de a további ütőinket kiejtette. 5-0ra vezettünk ezzel, kezdett eldőlni a meccs, de a folytatásban Francis is elfáradni látszott, egy single után Colvin vágott egy RBI triplet, majd egy groundout közben ő maga is beért. A következő játékban már Belisle volt a dobónk, és hiba nélkül teljesített, közben több támadásunkban is eredménytelenek maradtunk. Aztán a nyolcadik felvonásban Betancourt volt iszonyat magabiztos, mindhárom ütőt strikeouttal búcsúztatta. Az azt követő akcióban Barmes doublet, Mora singlet jegyzett, majd 2outnál CarGo vágott be egy RBI singlet, őt követően pedig Tulo RBI doublet ütött, majd 2in-2outnál Hawpe egy két pontot eredményező doublelal volt eredményes, aztán még Iannetta is betűzött egy RBI triplet, plusz Stewart egy 2run HRal takarított, de még mindig nem volt vége, megint pályára került egy ember, amiből Mora lőtt egy RBI doublet, utána pedig Fowler is betűzött egy 2run HRt, majd két single után Tulo egy 2run RBI doublet vert be, végül Stewart ellen loadednál lezárták a játékot, amikor már 17-2es előnyünk volt. Őrületes szórást rendeztünk, tizenkét pontot szereztünk egy játék alatt, minden összejött, a Cubs totálisan padlóra került, és nem kegyelmeztünk nekik, összesen 18 emberünknek volt ütési lehetősége az inningben, vagyis kétszer körbeért az egész sor. Az utolsó menetet Buchholz egy walk ellenében biztosan abszolváltva, így maradt a 17-2es végeredmény, kegyetlenül kiütöttük az ellenfelet.
- A nyolcadik inningben elért 13 ütés és 12 futás egyaránt klubrekord lett és csak egyetlen ponttal maradtunk le az MLB rekordjától az egy inning alatt elért pontokban. Közben a 21 ütésünk közül 12 extra base hit lett, ami viszont új MLB csúcs, a Cubs mindössze négy ütést mutatott be. Fejenként a legtöbb ütést Gonzalez jegyezte, aki hat beállás alatt négy találatot ért el, beleértve a kereken 20. hazafutását és a 15. dupláját is. Három hazaérése mellett kétszer esett ki SOval, és újabb két pontszerzése révén már 66 pontos az idényben, miközben átlagát .314esre javította. A sorban mögötte helyet foglaló Tulowitzki szintén remek formát kapott el a visszatérése óta, a pénteki derbit 3/5el abszolválta, közben három RBIt hintett, így a kihagyása ellenére egy darabra van a 40es határtól, közben egy pazar vetődéses elkapást is végrehajtott. A leadoff hitter Fowler újra egy remek mérkőzést zárt, szintén három ütést jegyzett hat lehetősége közül, a két pontos hazafutása a harmadik HR volt tőle az évben, végre kezd magára találni, annak ellenére, hogy öt embert hagyott fent. A 3B Stewart csupán két ütést jegyzett a hat alkalomból, de mindkettőből pontot hozott, összesen hármat és már tizenötödik hazafutásnál jár az évet tekintve. Viszont ő volt a legnagyobb pazarlónk is, két bases loaded fennhagyása után 6 LOBel tudta le a meccset. Továbbá még Barmes ért el több ütést a 2/5ös napja végén, mindkét bázisra jutását futással fejezte be a sor nyolcadik ütőjeként. S. Smith még a mérkőzés elején szállított egy 2run doublet, a másik három próbálkozásakor kiesett, kétszer strikeoutot kapott, viszont már 45 RBInál tart. A hajrában Spilborghs váltotta őt, aki két beállása közül egy singlet és egy strikeoutot ért el. Az ötödik-hatodik ütőink, Hawpe és Iannetta egymással teljesen megegyező statisztikákkal zártak, mindketten 1/3at jegyeztek három-három sétával és két-két pont megszerzésével, az első bázis ember idénybeli huszadik doubleból szállította mindkét pontját, az elkapó egyet egy walkból, a másikat évi első triplája után. A másik pinch hitterünk Mora volt, aki a dobónk helyén szállt be a nyolcadik játékban, két beálláshoz is jutott az emlékezetes játékunkban, mindkettőben találatot ért el, a dupla után még pontot is tudott lőni a nagy szórás közben, ezzel 20 RBIs teljesítménye van a szezonban. A kezdő dobó Francis nagyon stabilan játszott, egyedül a hatodik játékra lankadt egy kicsit a koncentrációja, akkor egy triple révén két pontot is kapott (az egyiket közvetlenül abból, a másikat utána), de nem omlott össze, és végül a hat játékot mindössze négy kapott ütéssel tudta le öt strikeout és mindösszesen egy walk mellett. A szokásos precizitásával dobott, 88 labdájából 53 strike lett, a szezonbeli negyedik győzelmét aratta. A hetedik frameben Belisle könnyedén kiszórt három embert, kettőt strikeouttal, aztán a következő játékban Betancourt őt is túlszárnyalta, mindhárom vele szembeálló ütőt SOval küldte le a pályáról. Az utolsó játékban a 15 pontos előnyünknél már nem a closert küldtük be, hanem Buchholzot, aki egy walk mellett biztosan lezárta a meccset, közben egy strikeout neki is jutott.

2. meccs, szombat: Rockies-Cubs 6-5 walk-off
Másnap folytatódott a párharc, és történt pár változtatás az összeállításunkban a második meccsre. Az infield bal szélén Stewart helyett Mora játszott, kívül pedig S. Smith pihent és Spilbo kapta meg a lehetőséget, az elkapó posztot Olivo visszafoglalta Iannettatól. Az aktuális dobónk Hammel lehetett, aki az első inninget gond nélkül hozta le, a mieink közben CarGo révén jártak a kettes bázison. Aztán a második játékrészben már a vendégek is elértek egy singlet, de közben a denveriek egy Mora singlet és egy Spilbo walkot követően Olivo 3run homerunnal szerezték meg a vezetést 3-0nál. A következő játékban CarGo lőtt be egy triplát, majd két kiesős helyzetből Mora volt eredményes egy RBI singlelel. Magabiztosan kezdtük a meccset, hamar 4-0s előnyre tettünk szert. Hammel nagyon jól tartotta magát, és rendre maximum egyetlen bázisfutót engedélyezett, az ötödik felvonásban viszont Byrd talált be egy singlelel, majd közvetlenül utána Soriano egy RBI double révén szerezte meg a Cubs első pontját a mérkőzésen, aztán Soto sac flyból már a másodikat is hozták, ezzel 4-2re zárkóztak közelebb a találkozó felénél. Az ötödik alján CarGo napi harmadik beállásából harmadszor is ütést szerzett, de Tulo ismét kiesett mögötte, így képtelenek voltunk pontot szerezni. A hatodik felvonásban mindkét oldalon egy-egy ütés történt, majd Olivo szándékos sétáltatása után a dobó Hammel ellen fejezték be az inninget. A hetediket ugyancsak biztos kézzel abszolválta a kezdő dobónk, aztán támadásban Fowler és Barmes ütései után CarGo vágott be egy biztonsági pontszerzést, végül egy kieső mellett meg tudtuk tölteni a bázisokat, de S. Smith és Hawpe sem tudta kihasználni a lehetőséget. Ezután Hammel bajba került, először igazán a meccs folyamán, majd amikor egy out mellett már a második singlet szenvedte el, akkor a nyolcadik inning közben Betancourt váltotta őt, de ő rögtön kapott egy három pontos hazafutást Leetől, ezzel 5-5re teljesen váratlanul kiegyenlítettek a vendégek. A következő próbálkozásunkban mindössze Fowler volt képes egy singlere két kieső után. A kilencedik inning felső részét Street könnyedén megoldotta, villámgyorsan kiejtette az első három embert. Ezt követően rögtön első ütőként az első dobást CarGo kivágta a jobb szélre egy 462 lábas walk-off homerunt ütve. Kicsit izgalmassá tettük a végét a nyolcadik játékban beszedett három ponttal, de így is megnyertük a meccset 6-5re egy történelmi walk-off sikerrel.
- Ha a pénteki pontszórást nem is tudtuk átmenteni szombatra, így is 12-7 arányban több ütésünk volt, mint a Cubsnak. Gonzalez óriási meccset zárt, négyből négyszer ütött, és mind a négy fajta találatot bemutatta, vagyis megcsinálta a cyclet, amely egy single, egy double, egy triple, és egy homerun egy mérkőzésen belül. Ezen kívül ütött egy sac fly RBIt, és a győzelmet jelentő HR is az övé lett, karrierje első walk-off homerunját lőtte. Szédületes teljesítménye nyomán már 68 szerzett pontnál jár az évben, míg összesített átlaga .321es, valamint szombaton jegyezte idénybeli tizenötödik bázisrablását. Vele együtt szép csendben Mora is 4/4es estét produkált, a rutinos kiegészítő ember ezúttal 3B poszton tevékenykedve süllyesztett el négy singlet, közben ő is hozott egy pontot. Mellettük két ütéssel végzett még a leadoff hitter Fowler, aki nem kezdte túl jól a meccset, korán két striekoutot is beszedett, de aztán két találatot is elért, az egyik után futása is volt, miközben már 11 SBnél jár a szezonban. Az elkapó Olivo egyetlen villanásra volt képes a második inningben, amikor a sor nyolcadik embereként a napi egy ütéséből bevert egy 3run HRt, ezt követően már csak egy szándékos sétát hozott két SO mellett, de még mindig tartja magát .300as átlagteljesítmény felett. A második ütőként lehetőséget kapó Barmes mindössze egy singlet szállított az öt ütése közül, ezúttal nem tudott olyan jó napot kifogni, mint legutoljára, amikor elöl játszott. Tulowitzki a három sikertelen beállás mellett egyetlen sétát tudott összeszedni, ami különösen azért harmatos, mert közvetlenül CarGo mögött ütött, aki mindig pályára lépett, most kétségtelenül becsúszott neki egy szerényebb mérkőzés. Az első bázisember Hawpe sem találta az ütéseit, 0/4es lőlapja mellett összesen hat embert hagyott bázison, beleértve egy bases loaded szituációt. A jobb szélső Spilborghs egy séta után került bázisra és akkor futással zárt, ütése nem volt, a hetedik inningben S. Smith váltotta, és fenthagyott egy 3in-1out lehetőséget egy strikeout révén. Rajta kívül csak egy csere ütőnk volt, a nyolcadik játékrészben könnyen kieső Herrera. A kezdő dobó Hammel hét inningen át kiválóan tevékenykedett, kevés dobásra volt szüksége ahhoz, hogy mindössze négy ütésen tartsa addig az ellenfelet két beszedett pont mellett, aztán viszont a nyolcadikban problémái voltak, és bár lecserélték, mindkét pályára engedett futója hazazért. Végül 7.1 játékrész alatt hat ütést és négy futást kapott be öt strikeout kiosztása mellett. A győzelmet Betancourt gyengélkedése miatt nem tudta megszerezni, aki a 2in-1out lehetőséget átvéve rögtön benézett egy 3run HRt, amivel kiegyenlített az ellenfél, saját maga harmadik elhibázott savejét jegyezte egyúttal. A nyolcadik inningben két out közül az egyik SO volt tőle. A kilencedik felvonást Street postázta, mindössze öt dobásra volt szüksége, hogy kiejtsen három embert, végül idei második győzelmét szerezte meg.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Cubs 8-7
A vasárnap délutáni utolsó mérkőzésre ismét történt néhány változás az összeállításban, például a belsősök közül csak Tulo volt kezdő az előző napi starterek közül, az egyes bázison Giambi, a kettesen Herrera, a hármason Stewart játszott a shortstop mellett. A külsősöknél a jobb szélen S. Smith kezdett CarGo és Dex oldalán, míg az elkapó Iannetta lehetett. A soros kezdő dobónk a balos De La Rosa volt a Cubsos Silva ellen. A nyitó felvonásban rögtön egy bases loaded 2out lehetősége volt a Cubsnak, miután két single között Tulo vétett egy errort, de DLR végül egy strikeouttal hárította el a veszélyt. Ezt követően a mieinknél Herrera sétált, CarGo singlet ütött, majd Tulowitzki hozta az első pontot egy ground-rule double által. Közben pedig megsérült a Cubs dobója, így már a legelején cserére kényszerültek, de nem úszták meg ennyivel, mert Giambi egy sac fly RBIval talált be és 2-0ra növelte az előnyünket. Azonban DLR továbbra sem állt a helyzet magaslatán, és a második inningben egyből két doublet szedett be, utóbbiból DeWitt szépített. Aztán támadásban már telipályát is elértünk egy kieső mellett, Iannetta séta, DLR single, Fowler HBP által jutott pályára, majd Herrera ért el egy RBI singlet, utána CarGo játéka közben egy hibából ketten is befutottak, s végül Tulo groundout közben beért egy újabb futónk. Vagyis a második inning végére már 6-1re vezettünk. A kezdetbeli pontzápor után a harmadik frame futás nélkül telt el, csak egy double playt mutattunk be egy 2in-1out helyzetnél. A negyedik inning során DLR és Fowler révén jegyeztünk egy-egy singlet, de a Cubs nagyon jól védekezve nem hagyott újabb pontokat szerezni minket. Az ötödik inningben két sétát követően Stewart RBI singleből hoztunk újabb pontot, majd DLR bunt után Fowler is betermelt egy RBI singlet, melyekkel 8-1re léptünk el. Ezzel úgy tűnt, teljesen lefutottá vált a mérkőzés, de váratlanul a hetedik játékban közelebb zárkózott a Cubs, hiszen DLR Leetől szedett be egy RBI singlet, majd 2in-2outnál Corpasnak adta át a terepet, ellene pedig Soto szállított egy újabb pontot, azért így is még 8-3ra mentünk. A nyolcadik felvonásban Soriano solo HR révén hoztak újabb pontot a vendégek, de végül Beimel közbenjárásával megtartottuk a négy pontos vezetést. A befejező játék rettentően nyögvenyelősre sikeredett Street számára, két sétát is beszedett egy kieső mellett, majd Byrd lőtt neki egy 2run RBI triplet, akit követően Soriano egy sac fly RBIt talált, Fowler önfeláldozó mentése miatt nem lett belőle base hit, a CF háta meg is sérült közben, ahogy neki csapódott a falnak, de leszedte a labdát a korlát tetejéről. Aztán a legutolsó embert Street egy strikeouttal szórta ki, így ha nehezen is, de összejött a söprés, miután 8-7re megnyertük a harmadik meccset.
- Nem volt könnyű győzelem, bár annak indult, és mindössze 8 ütést hoztunk, míg a Cubs 12t, de az első két inningben szerzett hat pont révén csak behúztuk a meccset és ezzel együtt a párharcot is. A mezőnyjátékosok közül csak az első ember Fowler ért el két találatot, aki a négy lehetősége közben egy RBIt jegyzett, két embert hagyott bázison, és egyik akciója végén hazaért. A kilencedik inningben hatalmas mentésével a győzelmet védte meg a csapatnak, viszont közben megsérült, így az utolsó playre beállt Spilborghs a helyére. Közben az egyetlen több pontot szóró játékosunk Tulowitzki volt, miután napi egyetlen találata mellett egy groundot közben is beért egy társ, immár a huszadik doublet szerezte idén. Viszont most sem volt túl hatékony meccse, 1/5el és 4 LOBel végzett, ráadásul már a hetedik errort csinálta meg. Az újonc Herrera több meccs óta először volt újra kezdő, egy-egy ütést és sétát termelt, mindkettő végén futással zárt, közben egy RBIt is hozott, de szintén négy játékosunkat engedte fentmaradni. Gonzalez a szombati cycle után természetesen mérsékeltebb volt, de egy ütést, egy sétát, és még egy RBIt így is össze tudott szorgoskodni. A meccs közben átmenetileg vezette az ütőhatékonyság statisztikát a NLben .323al, de a végére .320at jegyzett. A nyolcadik ütő Stewart a három beállásában egy ütést jegyzett egy walk mellett és idénybeli 52. pontját csinálta meg. Hozzá hasonlóan még a jobb szélső S. Smith és az elkapó Iannetta is kiharcolt egy-egy sétát, utóbbi két ember egy-egy alkalommal hazaérésnek is örülhetett. Az első bázison kezdő Giambi a negyedszázadik pontját termelte vasárnap, valamint ő maga is szállított egy futást, az utolsó két játékban már Mora helyettesítette a mezőnyben, de neki ütési lehetősége nem volt. A dobó De La Rosa nagyon hatékony volt támadásban, két singlet és egy sac buntot ért el. Ami még fontosabb, hogy megszerezte első győzelmét az április végi sérülése óta, mely a negyedik sikere volt 2010ben. A mexikói dobó a hetedik inning közben távozott, addig 8 ütésből hat singlet és három pontot hoztak ellene, miközben öt strikeoutot vágott, egyre jobb formában van, bár a meccs elején többször is bajba került. Corpas a hetedik végén és a nyolcadik elején egy-egy kiesőt hozott, de közben három ütést szedett be, beleértve egy solo HRt is, láttunk már tőle jobb teljesítményt is mostanában. Beimel gond nélkül végzett ki két ütőt a nyolcadik inning befejezéseként, ezzel tartja 2.81es éves ERA statisztikáját. Street nagyot szenvedett a hajrában, két sétából és egyetlen ütésből engedett embert pályára, s mindegyik haza is ért, szerencséjére azonban megúszta a nagy blamát, hogy négy pont előnyről visszaengedje az ellenfelet, így végül be tudta fejezni a meccset egy strikeouttal.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 61-42 (103 meccs)
2. San Franciso Giants 61-45 (106 meccs, 1.5 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 55-50 (105 meccs, 7.0 GB, 5.5 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 54-51 (105 meccs, 8.0 GB, 6.5 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 39-66 (105 meccs, 23.0 GB, 21.5 WCGB)

Magunkra találtunk és javult a helyzetünk a hétvégén, mivel az ellenfelek közül az éllovas Padres párharcot bukott a Florida ellen, közben a Giants söpörte a Dodgerst, így az LAieket megelőzve újra harmadikok vagyunk, míg a SF előnye változatlanul 5.5 GB hozzánk képest a Wild Card harcban. Közben a D'backs bravúrsikert aratott a Mets otthonában 2-1re, de nekik már nincs tétje a szezonnak. Hétfőtől a divízión belül következik egy LAD-SD párharc, az Arizona pedig a Natst fogadja.

Sorozatban négy győzelemmel tartottuk életben a reményeinket, de tovább kell mennünk, mert a divízió elsőtől és a WCtől is le vagyunk maradva még mindig. Legközelebb éppen faraghatunk a hátrányból, hiszen a Giants ellen játsszuk a következő két meccsünket itthon a hétfői pihenő után ezekben az időpontokban: szerda 02:40, szerda 21:10. Nagyon fontos találkozók lesznek, mindkettőt hoznunk kéne, hogy közelebb tudjunk zárkózni a playoffhoz, de rettentő nehéz dolgunk lesz a Frisco ellen. GO ROCKIES!!!

A mai napon megkezdődik az MLB-alapszakasz utolsó két hónapja, s egyelőre városunk baseballosai, a Colorado Rockies fiai is versenyben vannak a rájátszásért. Szombat este lépett életbe a cserestop a ligában, melyet követően több játékosmozgásra már nem lesz lehetőségük a csapatoknak egymás közt az idei évadban. Következő írásunkban főleg az elmaradó cseréinkről és a riválisok üzleteiről elmélkedünk, valamint a Rox kilátásait igyekszünk előrevetíteni.

Az elmúlt héten már több kisebb-nagyobb cserét végrehajtottak az MLB-csapatok a közelgő cserestop előtt, a denveriek azonban teljesen kimaradtak a trade-őrületből, pedig az All-Star szünet utáni időszak katasztrofális teljesítmény után (az első négy párharcban 3-11-es győzelem-vereség mutató) több helyütt is felröppentek olyan hírek, hogy komoly kiárusításba kezdhet a csapat. A vezetőség azonban úgy gondolta, hogy igyekszik megadni a lehetőséget a játékosainknak a közös folytatásra, s együtt tartva a keretet próbálunk meg kilábalni a nyolcmeccses nyeretlen szériából.











Ennek kapcsán egy sereg olyan játékos maradt a birtokunkban, akikről pletykák szállingóztak jobbra-balra:

- Nem cseréltük el a két lejáró szerződésű balkezes kezdő dobónkat, a télen szabadügynökké váló Jorge De La Rosa-t, és az év végén opciós joggal rendelkező Jeff Francis-t, bár főleg előbbit érdemes lett volna még most értékre váltani, habár a többhónapos kihagyása miatti gyengélkedésével nem lehetett túl kelendő piaci értéke.

- Két balos cseredobó, Joe Beimel és Randy Flores ugyancsak Denverben folytathatja pályafutását, bár legalább az egyikük létszámon felüli lenne, és túlzottan biztospontnak nem is tekinthetők, végül megtartottuk őket - vélhetően nem tolakodott értük a kérők végeláthatatlan sora.

- Maradva még egy dobónál, az egykor szebb napokat is megélt Aaron Cook is maradt a Rockies-ban, miután a tetemes gázsival bíró veterán harcos az újabb gyenge mérkőzései után még a köztudottan nagy második esélyt kínáló hírében álló Cardinals vezetőit is elriasztotta magától.

- Az ütők táborából legfőképpen a tavalyi All-Star szünet óta csak zuhanórepülést bemutató Brad Hawpe köré szerettünk volna tető alá hozni egy üzletet, de végül a jelenlegi ínséges időkben kénytelenek vagyunk rá 1B-ként számítani jobb híján, így inkább megtartottuk őt. Persze, a történethez hozzátartozik, hogy az iránta legnagyobb érdeklődést nyújtó klubok közben más megoldásokat találtak maguknak. A tékozló outfielder-infielder így egyelőre megúszta a távozást, de kétségtelenül egyre inkább kifelé áll a szénája.

- Szóba került még további néhány ütőjátékosunk lehetséges elcserélése, de nem is sok reális esélyt láthattunk rá, hogy a 2B Clint Barmes, az elkapó Chris Iannetta vagy az utilityman Melvin Mora számára új otthont tudnánk találni reális áron, így a legkevésbé sem volt meglepetés, hogy ők a deadline után is a mieinknél maradtak.

















Mindezekkel párhuzamosan több poszton is hiány lépett fel a Rockies-ban, melyek erősítésre szorultak volna, azonban ezek rendre elmaradtak:

- Először is nem tudtunk szerezni kezdődobót, ami nem is csoda, kevésbé voltunk képesek ütőképes csomagot kínálni a D'backs-nek Harden-ért, mint ahogy a befutó Angels tette, de bizonyára akkor is sokkal inkább akarták őt az Amerikai Ligába cserélni, mintsem hozzánk, a divízión belülre.

- Nem erősítettünk cseredobóval sem, hiába udvaroltunk hetek óta a fél Pirates-bullpennek, végül Meek-et és Hanrahant sem tudtuk megszerezni a Pittsburgh-től, Dotel és Lopez pedig egyenesen egy-egy riválisnál kötött ki. A váltódobók táborára nyilván ráfért volna az erősítést, de egy újítást így is végrehajtottunk, amikor a közelmúltban aktiváltuk a közel kétéves kihagyás után újra bevethető Taylor Buchholz-ot, aki kifejezetten imponáló formában tért vissza a majorligába, talán éppen miatta nem erőltettük minden áron egy újabb reliever megszerzését.

- Továbbá nem erősítettük az ütő szekciót sem, mivel bár az utóbbi időben igazán aktív érdeklődést mutattunk több irányba is, minden fronton hoppon maradtunk: Cantu-t Floridából inkább Texas-ba cserélték; Lee kijelentette, hogy a Cubs-ból akar visszavonulni; Berkman-ért pedig helyettünk inkább a Yankees-t választotta az Astros. Jobb híján kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy a saját, meglévő ütőkeretünk formáját igyekszünk felrázni.
















A Rockies passzivitásával ellentétben a NL West divízió másik négy csapata kifejezetten aktívan vetette bele magát az üzletkötésekbe:

- A Padres két nem kis névvel, a 3B Tejada-val és a RF Ludwick-kal erősítette meg a divízió-győzelemre hajtó keretét.
- A Giants a bullpent mélyítette, miután Javier Lopez-t és Ramon Ramirez-t is meg tudták szerezni.
- A Dodgers egy komoly üzletet kötött meg a Cubs-szal, mely során DeWitt-ért cserébe a SP Lilly-vel és a 2B Theriot-val erősítettek. Továbbá a közelmúltban az ex-Rockies OF Podsednik-re is lecsaptak.
- A Diamondbacks természetesen a kiárusító szerepet töltötte be, Haren mellett új klubot találtak még Edwin Jackson-nak, Qualls-nak és Snyder-nek is.

Egyelőre nem tudhatjuk, hogy a riválisok hangzatos erősítései, vagy a mieink csendes politikája lesz-e a befutó, mindenesetre a továbbiakban is szoros csata várható a liga egyik legszorosabb csoportjában, ahol az első helyezettet a negyediktől mindössze 7 GB választja el.

Bíztató számunkra, hogy végre megkezdtük a felzárkózást, s a nyolc egymást követő vereségünk után az elmúlt három mérkőzésünket már megnyertük, a hétvégén még a Cubs ellen következik egy meccs, a jövő héten pedig a jelenleg Wild Card-pozíciót birtokoló, minket 5.5 GB-vel megelőző Giants ellen lesz két jelenésünk a Coors Field-en. Közben a Dodgers zsinórban már négy zakót jegyez, ezzel utolértük őket, és a legutóbbi két összecsapását a divízió-éllovas Padres is elvesztette. Egyre jobban kezd tehát összesűrűsödni az állás a négy együttes között, és a két hónap még elég hosszú időnek tekinthető ahhoz, hogy minden a feje tetejére állhasson.

Ha a mieink képesek lesznek a következő időszakban meglovagolni a hullám tetejét, és kiváltképpen a riválisok ellen jól teljesítenek, akkor még jócskán lehet esélyünk a rájátszás kiharcolásához. A közeljövőben várható a veterán Helton visszatérése, aki jelenleg a juniorbajnokságban igyekszik formába lendülni hát-, és lábsérülését követően. Szintén bizakodásra adhat okot, hogy több kulcsjátékosunk is kezdi visszanyerni az igazi formáját, mint például a SP Jimenez, a sérülésből visszatérő SS Tulowitzki, az OF S. Smith és Fowler, és talán-talán még az átmeneti 1B Hawpe-nak is egyre többször hasznát tudjuk venni.

Egy valaki szándékosan maradt ki az iménti felsorolásból, méghozzá a káprázátos évet futó Carlos Gonzalez. A 24 esztendős külsőpályás tehetség az All-Star szünetet követő gyengébb másfél-két hetes periódusából kitörve ezen a héten visszatalált a helyes útra, az utolsó hat meccséről már egészen bődületes, .577-es átlagot jegyez, közben az elmúlt négy találkozó mindegyikén hazafutást lőtt. Ráadásul szombaton a Cubs elleni 6-5-re megnyert találkozón karrierje első walk-off HR-jával a klub történetének hatodik játékosaként elérte a cycle-t. A harmadéves CarGo a Rockies fennállásának legfiatalabb cycle-t szállító ütője lett, s jelenleg 21 hazafutással és 68 pontszerzéssel bír .321-es hatékonysága mellett, valamennyi kategóriában a csapat legjobbja, egyben posztján is a liga éllovasai közé tartozik.

A tavaly nyári nagy felfordulás után idén is akad bőven olyan poszt a Denver Broncos keretében, ahol a kezdő kiléte erősen bizonytalan, sőt talán azok vannak kevesen, akik biztonságban érezhetik magukat. Elég sok új játékos érkezett, távoztak is többen, van 1-2 sérült, valamint az erős draft is beleszól a párharcokba. Megpróbálom bemutatni, hogy mely posztokon kik versenyeznek a starter pozícióért és az is ki fog derülni, hogy szerintem ki lesz a befutó, aztán ezen természetesen lehet vitatkozni...

















Kezdjük a támadóknál:

A támadófalban (OL) én biztos kezdőnek csupán az idén nyáron új szerződést aláíró Chris Kuper-t látom a RG poszton, valamint a tavalyi sérülésektől terhelt szezonja után visszatérő Ryan Harris-t a RT poszton. Sajnos Ryan Clady sérült és valószínűleg nem fog felépülni a szezon elejére, így az ő helye is még megszerezhető a visszatéréséig. A blokkoló TE minden bizonnyal ebben a szezonban is Daniel Graham lesz, ehhez nem sok kétség fűződhet, az elkapó TE viszont már más kérdés. A Josh McDaniels (JMD)-féle rendszerben keveset használt FB pozíció még a biztos pont, itt Spencer Larsen-nek nincs ellenfele a roster-ben, viszont ennek megfelelően ebben a szezonban úgy tűnik a LB posztokon már nem fog feltűnni. Jöjjenek ezután a kérdéses posztok:

Azt mind tudjuk, hogy a QB poszt jelen pillanatban eléggé háromesélyes, hiszen a tavalyi kezdő Kyle Orton mellé érkezett tavasszal a Browns-tól Brady Quinn, valamint a drafton a floridai sztár Tim Tebow. A rookie TC elején még nem volt meg Tebow szerződése, de közben ezt is sikerült megoldani, így az augusztus 1-i TC kezdésre már 1 edzéssel a háta mögött futhat ki. Az eddigi JMD nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy Orton helye egyelőre biztos a szezon elejére, de egy rossz TC teljesítmény, valamint valamelyik ifjonc csillogása könnyen változtathat ezen a helyzeten. Én is úgy látom, hogy egyelőre mindenképpen Orton tűnik a bölcs döntésnek.



















A RB poszt már jóval kacifántosabb. 2009-ben a Moreno-Buckhalter páros közel azonos terhelést kapott, egészen Correll Buckhalter sérüléséig, de később is ez volt a jellemző. Jelen pillanatban az tűnik a valószínűnek, hogy Knowshon Moreno kapja 2010-ben a több labdát, hiszen az 1. körös rookie most már gazdagodhatott annyi tapasztalattal, hogy beválthassa a belé fektetett reményeket. Ahogy tavaly tavasszal, idén is a csapatnál kezdte a felkészülést J.J. Arrington, aki a teljes 2009-es szezont kihagyta, miután nálunk nem ment át az orvosin és most se lehet tudni, hogy most milyen állapotban van, de ez már nem is számít, mivel egy trade keretében az Eagles-hez került Joe Mays LB-ért, vele tehát már nem kell számolni. Érkezett még a Chiefs-től Kolby Smith, ő mindenképpen esélyes lehet egy roster helyre, valamint néhány carry-re. Én személy szerint nagyon sokat várok Moreno-tól kezdőként, 1000 yard felett, de Buckhalter is 500 fölött lehet, mint backup. A 4. RB személye számomra még nem tiszta, pár elég tapasztalatlan srác van a keretben (Toney Baker UDFA, Lance Ball 1 NFL meccs, Bruce Hall 2 év Bills PS, 0 meccs), de valamelyik úgy néz ki, hogy becsúszik az 53-as keretbe, ha más nem érkezik.

A legbonyolultabb poszt mindenképpen a WR lesz idén az egész csapatból. Elment Brandon Marshall (azóta már meg is házasodott), érkezett viszont két újonc, Demaryius „Bey-Bey” Thomas és Eric Decker, valamint a csapatnál maradt Eddie Royal, Jabar Gaffney, Brandon Stokley, Kenny McKinley, Brandon Lloyd és Matthew Willis, akik mellé érkezett még két újonc a draft után, Alric Arnett és Patrick Honeycutt. No, ebből a 10-ből marad 5, maximum 6. Biztos maradó szerintem Royal, Gaffney, Stokley, Thomas és Decker, ha lesz hatodik, akkor arra a helyre McKinley-t tartom esélyesnek. Az, hogy ki lesz a pályán az első meccs(ek)en, még nehezebb kérdés, főleg mivel Thomas és Decker formája a tavaszi sérüléseik miatt még kérdéses és még sokat is kell tanulniuk. Stokley, mint slot-WR elég biztosnak tűnik, az ő helyére pályázik majd az elkövetkezendő években Royal, aki idén még WR2-WR3 lesz valószínűleg. Szerintem Gaffney lesz a WR1 addig, amíg Thomas nem tudja átvenni tőle ezt a posztot, Decker viszont egyből esélyes a WR2-re. Nehéz kérdés, érdekes csata lesz, amiből a csapat és a játékosok is (ha jól csinálják) erősebbként jöhetnek ki.

Az OL-ban a két, már fent említett jobb oldali poszt mellett, a maradék 3 poszt még eldöntetlen, vagyis a LT csak Clady visszatértéig. Ez utóbbi posztot, úgy tűnik, komolyabb verseny nélkül megkapja Tyler Polumbus #78 meggyógyulásáig. A draft-on két olyan újonc is érkezett, aki az elemzők szerint akár már az első szezonjában is kezdő lehet, a G és T poszton egyaránt bevethető Zane Beadles, valamint a főleg C-t (de esetleg G-t) is játszó J.D. Walton. Rajtuk kívül a szintén újonc Eric Olsen, a tavaly draft-olt Seth Olsen és a már 2009-ben is kezdő poszton bevetett Russ Hochstein lehet versenyben a LG és C posztokért. Walton a draft 2. legjobb C prospect-je volt a legtöbb szakértőnél, az eddigi edzéseken ő gyakorolt a kezdőkkel, egyedül talán a kisebb műtétje után visszatérő Hochstein veszélyeztetheti a helyét a kezdőben. A helyzetet egy kicsit még bonyolítja, hogy Hochstein a LG posztért is versenyben lehet, ahol a két Olsen és Beadles is harcra kényszerítheti a rutinos ex­-Patriots játékost. Az én kezdőm a szezon elején: Polumbus – Hochstein – Walton -  Kuper – Harris, szezon közepétől kb.: Clady – Beadles – Walton – Kuper – Harris.


Maradt még a (FB-hez hasonlóan JMD-nél eléggé elhanyagolt) elkapó TE poszt. Távozott az eddigi kezdő Tony Scheffler, akinek a helyére nem hoztunk senkit. Graham a tavalyi évben megmutatta, hogy lehet felé dobni passzokat, de kellhet valaki, aki átveszi tőle a terheket. Mivel a 2009-ben érkezett Richard Quinn az egyetemen csak blokkolt, így az ő elkapói képességeiről nincsenek információk, valamint ő igazából Graham pótlására érkezett, mivel annak távozására volt esély a magas fizetése miatt. Jött pár újonc a draft után, közülük talán a legfigyelemreméltóbb prospect Nathan Overbay, de róla is keveset tudni, mivel egy kisebb egyetemről érkezett. Röviden, ide nem nagyon tudnék mondani senkit, akire komoly összegben fogadni mernék.

Nézzük a védelem oldalát:

Ezen az oldalon egy fontos hírrel kezdeném: 5 évvel meghosszabbította szerződését az NFL tavalyi sack-királya, Elvis Dumervil, aki így az ideivel együtt 6 évre $ 61,5 milliót fog kapni, amiből $ 43 millió garantált, ezzel az egyik legjobban fizetett DE/OLB lett a ligában és minden fillért meg is érdemel. Az egyik kezdő OLB poszt tehát biztosítva van, ahogy az egyik ILB poszt is, hiszen DJ Williams évek óta stabil pontja a csapatnak. A maradék 2 LB poszton még lesz csata bőven. A DL teljesen újraépül köszönhetően a sok érkező free agent-nek, viszont a secondary eléggé előre lejátszottnak tűnik. Hacsak valaki nem kezd komolyan betlizni a TC alatt, akkor a Champ Bailey – Andre Goodman CB duó között a Brian Dawkins – Renaldo Hill safety páros lesz a kezdő. Jöjjenek tehát a pozícióharcok a D oldalon:

A védőfalba (DL) érkezett 3 olyan játékos, akik akár az összes kezdő pozícót el is foglalhatják a 3-4-es felállásban. A két elsőszámú DT (NT) Jamal Williams és Justin Bannan lesz valószínűleg, a tavalyi kezdő Ronald Fields kevés eséllyel indul a két ász ellen, de valószínűleg ő és Chris Baker is helyet szerez majd magának az 53-as keretben. A helyzetet kicsit árnyalja, hogy a héten Williams a phisically unable to perform (PuP) listára került, valószínűleg a tavalyi sérülése miatt, amivel a szezon nagy részét kihagyta, de erről a listáról bármikor lekerülhet egy sikeres orvosi vizsgálattal. A DE posztokért már a tavaszi edzéseken megkezdődött a harc, vagyis inkább csak a RE posztért, a LE posztot Bannan fogja valószínűleg elfoglalni, amikor épp nem DT-t játszik, márpedig mivel 3-4-re vagyunk főleg berendezkedve, ezért leginkább ez lesz a helyzet. A többi jelentkező DE-ben: Jarvis Green, Marcus Thomas, Ryan McBean, LeKevin Smith és az újonc Jeff Stehle. Darrell Reid szintén PuP listára került, de az ő napjai egyébként is meg vannak számlálva a csapatnál, mivel eltitkolt tavaly egy sérülést, majd engedély és kérdés nélkül megműttette magát.

Maradt még a két LB poszt, amikre nincs biztos kezdő. A DJ melletti ILB posztot tavaly még Andra Davis foglalta el, ám őt a nyáron elengedtük, mivel nem terveztük a további foglalkoztatását és így volt fair, találhatott magának csapatot hamar. Az első hírek arról szóltak, hogy a tavaly még OLB-t játszó Mario Haggan lesz a kezdő, de azért erre még nem kéne fogadni, ugyanis ebbe még lehet beleszólása az elmúlt 2 évben szép teljesítményeket felmutató Wesley Woodyard-nak és a nyáron érkezett rutinos Akin Ayodele-nek is, valamint a nemrég érkezett Joe Mays is befuthat, akár kezdőnek, akár backup-nak. Az OLB poszton nagy harc várható, melyben részt vesz majd a tavalyi 1/18 Robert Ayers, a 2007-es 1/12 Jarvis Moss, az idei 7. körös Jammie Kirlew. Moss idén leadott pár kilót és a DE/OLB besorolás helyett szeretne csak OLB-ben megragadni. Ayers-nek volt valami kis nem publikus gondja az edzőkkel tavasszal, de az megoldódott és úgy néz ki, hogy egyelőre ő a befutó. Kicsit bonyolíthatja a helyzetet, hogy Ayodele tud elméletileg OLB-ben és ILB-ben is játszani, nagy lesz a harc TC alatt.

Utoljára maradt a special teams:

A két rúgó pozíció úgy tűnik, hogy ki lett osztva korán. Matt Prater tavalyi teljesítményével (mind a FG-ok, mind a kickoff-ok területén) kiérdemelte, hogy nyugodtan készülhessen az idényre. A P poszton volt egy kis korai verseny A.J. Trapasso és Britton Colquitt között, amit úgy tűnik az utóbbi nyert meg, mivel Trapasso már nincs a csapatnál. A longsnapper pozíció szintén megoldott, Lonie Paxton a liga egyik legjobbja a posztján. A visszahordó posztokon már nem ennyire tiszta a helyzet. JMD azt mondta egy interjúban, hogy ha most kezdődne a szezon, akkor kérdés nélkül Eddie Royal lenne a visszahordó punt-ok és kickoff-ok esetében, de a két újonc CB, Perrish Cox és Syd’Quan Thompson mindenképpen harcban lesz a harmadéves WR-el.





















Végül tennék egy korai kísérletet arra, hogy megtippeljem a végső 53-as keretet posztonként (az OL-ban többen vannak, akik több poszton is bevethetők, így ott lehet 1-2 poszt csere):

3 QB: Kyle Orton, Brady Quinn, Tim Tebow
4 RB: Knowshon Moreno, Correll Buckhalter, Kolby Smith, Ball/Hall/Baker
1 FB: Spencer Larsen
6 WR: Demariyus Thomas, Eric Decker, Eddie Royal, Brandon Stokley, Jabar Gaffney, Kenny McKinley
3 TE: Daniel Graham, Richrad Quinn, Nathan Overbay
4 OT: Ryan Clady, Ryan Harris, Tyler Polumbus, Zane Beadles
4 OG: Chris Kuper, Russ Hochstein, Seth Olsen, Eric Olsen
1 C: J.D. Walton
4 DT: Jamal Williams, Justin Bannan, Chris Baker, Ronald Fields
3 DE: Jarvis Green, Ryan McBean, Marcus Thomas
4 OLB: Elvis Dumervil, Robert Ayers, Jarvis Moss, Jammie Kirlew
4 ILB: DJ Williams, Akin Ayodele, Mario Haggan, Joe Mays
5 CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Syd’Quan Thompson, Perrish Cox, Nate Jones
4 S: Brian Dawkins, Renaldo Hill, Darcel McBath, David Bruton
1 K: Matt Prater
1 P: Britton Colquitt
1 LS: Lonie Paxton

Lehetséges, hogy több OL játékos és kevesebb WR lesz, de úgy tűnt, hogy direkt olyan OL játékosokat hoztunk, akik több posztosak, így a skill posztokra több hely maradhat. 5 CB szerintem maradni fog, de ez se biztos.

No, ennyi lettem volna mára, lehet elkezdeni a cincálást! :)