Tovább tart a Colorado Rockies gyengélkedése, hiába tértünk haza az idegenbeli túráról, a NLben utolsó Pittsburgh Pirates is megnyerte a párharcot ellenünk, két vereséget követően végre sikerült győznünk, ezzel egy nyolcas nyeretlen szériát szakítottunk meg csütörtökön.

1. meccs, kedd: Rockies-Pirates 2-4
A Rox hazatérésével párhuzamosan Tulowitzki visszatéréséről szólt a Pittsburgh elleni series, így a hosszú vereség sorozat ellenére bizakodva várhattuk a kedd esti összecsapást. Egészen amíg, a meccset megelőző ütő edzésen a closer Street megsérült és kórházba került egy őt eltaláló labda után, állapotáról nem lehetett többet tudni... A kezdőcsapatot tekintve az infielden a Hawpe-Barmes-Tulo-Mora négyes játszott, kívül Spilbo, Dex, és CarGo lépett gyepre, az elkapó Olivo volt, míg a kezdő dobó a balos De La Rosa. A mexikói csapnivalóan kezdte az összecsapást, az első három pittsburghi ütő mindegyike találatot jegyzett, közülük Tabata szállította az első pontot, majd egy DP után egy wild pitch közben ő maga is futást harcolt ki, így a meccs elején azonnal 2-0s előnybe kerültek a vendégek. A második menetben már csak egy singlet engedélyeztünk és két strikeout is jött DLRtől, majd az első ütésünket egy single formájában Mora szállította, aki viszont csak a harmadik bázisig jutott el az akcióban. Ezt követően a dobónk egyre magabiztosabbá vált, és a strikeoutokat is szép számmal kezdte gyűjtögetni, a védekező játékainkat simábban hoztuk, viszont támadásban továbbra sem tudtunk többet elérni egy-egy pályára kerülésnél. Aztán kissé váratlanul az ötödik inningben Hawpe egy solo homerunnal szépített, majd rögtön utána Barmes is ugyanúgy a bal szélre lőtt egy HRt. A back-to-back hazafutásokkal 2-2re kiegyenlítettünk. A következő felvonásban viszont rögtön válaszolt a Pittsburgh, amikor Tulo hibája után két ütést is elszenvedtünk, beleértve G. Jones RBI doublet, majd a loaded 1out szituációt egy sikeres double playel védekeztük ki, így csak egy pont előnyt adtunk az ellenfélnek. Az eseménytelen hatodik támadásunk után a hetedik próbálkozásunk alkalmával Olivo vert egy doublet, de a hármas bázisnál nem jutott tovább, a csere ember S. Smith hiába sétált. A következő felvonásra csere dobóként Beimel érkezett, és bár hozott három kiesőt, közben Walkertől beszedett egy solo HRt, így már 4-2re vezetett a Pirates. Támadásban Spilbo elért egy doublet, de tovább ment a hármas bázisra, ahova viszont nem ért oda időben, így kiesett, ahogy az őt követő két emberünk is. Az utolsó menet dobó részét Belisle hibátlanul oldotta meg, majd támadásban Hawpe vállalt egy doublet két kieső után, de a PH Giambi ellen egy flyouttal befejezték a mérkőzést. Sajnos az ütők megint gyengélkedtek, így a Piratest sem bírtuk legyőzni, sorozatban már a hetedik meccsünket vesztettük el.
- Különösen fájó vereséget szenvedtünk a NL legutolsó helyezett csapata ellen, még ők is 7-6 arányban több ütést vittek be nálunk, és a hatból egyetlen pontszerző lehetőséget sem tudtunk kihasználni. Pozitívum, hogy Hawpe végre a több hét vergődés után kezd magához térni, négy beállás alatt két extra base hitet jegyzett, idei 19. dupláját lőtte és a hatodik alkalommal vágott hazafutást, miközben az első bázison hibátlanul védekezett. Barmes visszatért tehát a 2B posztra és napi egyetlen ütésével gondoskodott róla, hogy teljes legyen a back-to-back HR, ő nyolcadszor bombázott a kerítés fölé, valamint 44 pontnál tart a szezonban. A jobb szélső Spilborghs 1/4ezett és kereken a tizedik double találatát érte el az idény során, viszont nagy hibát csinált, amikor tovább ment utána a tripláért és kiesett. A harmadik bázison játszó Mora sem váltotta meg a világot, négy próbálkozásból egy találatot hozott, ezzel maradt .255ös átlaggal. Az elkapó Olivo szintén találatot jegyzett, amikor tizedszer ért el egy doublet az évben, talán kezd lassan magára találni. A két fiatal outfielder, a leadoff hitter Fowler és a cleanup hitter Gonzalez mindössze egy-egy sétát tudott hozzátenni, mindkettejüknek meglehetősen szerény meccse volt. Közel két hónap kihagyás után visszatért Tulowitzki, de az ütő formáját nagyon nem találta, négyből négyszer kiesett, ráadásul az idénybeli hatodik errorját is letudta, emellett viszont mindkét duplajátékunkat ő indította el, és bemutatott egy remek megmozdulást is védekezésben. A két pinch hitterünk közül S. Smith egy sétát harcolt ki, míg Giambi a mérkőzés utolsó outját kapta meg egyetlen próbálkozásakor. A balos kezdő dobó De La Rosa katasztrofálisan indította a meccset, az első inningben három ütést és két futást szedett be. Aztán nagyon jól összekapta magát és a következő hat játékban mindössze egy pontot kapott, miközben ezalatt ugyanannyi találatot szenvedett el, mint az első játékban. A hét inninges szerepvállalása közben nyolc ütőt búcsúztatott el strikeouttal, a két sétája közül pedig az egyik szándékos volt. A meccs után 5.00 fölé emelkedett az ERAja és már három vereségnél tart. A nyolcadik felvonásban Beimel egy solo homerunt szedett be a három kiesés mellé. Aztán Belisle a záró menetet magabiztosan nyugtázta, mindössze kilenc dobásra volt szüksége az első három ütő elbúcsúztatásához.

2. meccs, szerda: Rockies-Pirates 2-6
Másnap ugyanabban az időpontban nem sokat változott az összeállításunk, az infieldre bekerült a 2B Herrera és a 3B Stewart új emberként, közben kívül Fowlert most S. Smith helyettesítette a sor első ütőjeként. Elvileg Iannetta lett volna az elkapó a mérkőzésen, de gyermeke születése miatt az estét inkább a felesége mellett töltötte, így Olivo kapta meg a lehetőséget a játékra. Közben a csapat kezdő dobója a rutinos Cook lehetett. Az első támadásunkban először még egy DPvel kivédekezték S. Smith singlejét, de aztán CarGo is singlet jegyzett, majd egy hibából a hármas bázisra került és Tulo RBI single után volt eredményes. Közben a kezdő dobó Ohlendorf egy őt eltaláló ütésnél megsérült és le kellett cserélniük. A második játékban megütötte a nap első ütését a Pirates is, mely rögtön egy HR volt G. Jonestól, ezzel 1-1re egyenlítettek. A következő játékban egy kieső mellett megtöltötték a bázisokat és Cook teljesen csődöt mondott, Walker először két futót jutatott be, majd G. Jones vert be egy RBIt, aztán Alaverez RBI single jelentette a végállomást a kezdő dobónknak, aki 1-5ös hátrányban távozott és Corpas érkezett a helyére. A csere ember pedig a maradék két kiesőt postázva lezárta az inninget két futóval a bázisokon. Ezt követően a mieink csupán két sétára voltak képesek a harmadik játék alsó felében, majd a negyedikben mindkét csapatnak csak egy-egy walk jött össze. Az ötödik felvonásban bár két embert is pályára engedtünk, egy double playel ügyesen védekeztünk, aztán a hatodikra Corpast már Buchholz váltotta, aki rendkívül magabiztosan hozta az első játékát. Kisvártatva CarGo eresztett el egy rakétát a jobb szélre, a solo HRnál 2-5re zárkóztunk fel, majd még ebben az akcióban Tulo a single után tovább ment volna de kiesett, Spilbo double után pedig már nem tudott előrébb jutni. Buchholz lehozott egy újabb inninget elég biztosan, de tőlünk csupán S. Smith jegyzett egy ground-rule doublet, pontot továbbra sem tudtunk szerezni. A nyolcadik felvonásban Flores G. Jonestól szenvedett el egy hazafutást, majd egy strikeoutot követően Belisle szórt ki két embert. Eközben támadásban mindössze Hawpe hozott egy ütést, majd a kilencedikben Belisle két találatot is kapott, de jókora erőfeszítései árán elhárította, hogy újabb pontokat szevendjünk el. Az utolsó támadásnak négy pont hátrányból vágtunk neki, két kieső után Giambi és S. Smith is singlet lőtt, de többre nem mentünk, így maradt a 2-6 a végére is, sorozatban a nyolcadik meccsünket vesztettük el.
- Hihetetlen, hogy másodszor is csődött mondtuk a Pittsburgh ellen, a támadó játékunk már jobban működött, 10 ütésünk volt a 11 kapottal szemben, de közben a két futás nagyon kevés. S. Smith továbbra is pazar formában teljesít, bár a csapat hullámvölgyben van, ő magas szívonalon játszott szerdán is, a sor első ütőjeként két singlet és egy doublet pakolt be öt lehetősége közül, így az összesített átlaga is .288asra változott. Pech, hogy egyszer sem tudott haza érni, bár háromszor is bázison járt. Végre kezdenek formába lendülni mások is, főleg két olyan ember, akitől sokat várnánk. Gonzalez 2/3as hatékonysággal zárt, két futása mellett, közben már a 18. hazafutását ütötte az évben, és bár egy héten belül a második hibáját vétette, egyben az évben is a másodikat, közben azért csinált egy pazar fogást is. A másik formába lendülő emberünk a SS Tulowitzki, aki az előző napi mérsékelt játék után szerdán négyből két ütést jegyzett, beleértve az évi 35. RBIt. Mindketten megerősítették .300 feletti hatékonyságukat. Az újra 1B Hawpe két strikeoutot is beszedett, majd 1/4es hatékonyságot jegyzett, továbbra sem az igazi. Ugyanilyen hatékonysággal zárt Spilborghs is, aki a 11. dupláját lőtte az idényben, tőle viszont meglepően kiegyensúlyozott ez a teljesítmény és most .277es az átlaga. A fiatal Herrera vissza került a kezdőbe egy pihenő nap után, de elég csúnya 0/5el rendelkezett öt ember bázison hagyásával együtt, ő sem tud igazán kiegyensúlyozott lenni, kicsit magas neki még az MLB szint hosszabb távon. Stewart és Olivo a sor legalján találat nélkül maradt, előbbi jegyzett egy sétát, mindketten egy-egy strikeoutot szenvedtek el. Cook hamar zátonyra futott, már a harmadik inningben kikészült, négy pontot szedett be csak ebben a játékban, ötöt az egész meccsen, miközben hat ütést hoztak rajta. 2.1 menetes szerepvállalása alatt két strikeoutot jegyzett a hét out közül. Továbbra is hullámzó, de inkább sebezhető, már a hetedik veresége volt az évben és újra 5.00 fölé jutott az ERA mutatója. Helyére Corpas érkezett, aki egy out híján három teljes inninget oldott meg hibátlanul, mindösze egy ütést vittek be rajta ezalatt, és a két walkot négy SOval egyenlítette ki. A hatodik-hetedik framet Buchholz abszolválta, és újfent nagyon stabil volt, megint csak egyetlen ütést engedélyezett az ellenfélnek, jó úton halad a formába lendülése. Flores a nyolcadik játékban egy strikeout mellett egy HRt kapott, amivel kb végleg elúsztunk. Ezt a menetet és az utolsót már Belisle hozta le, aki végül is a két ütés ellenére nem kapott pontot, nagyot tepert érte, három strikeoutot vágott ilyen rövid idő alatt, és maradt 2.50es ERA körül változatlanul. Friss infó, hogy Street day-to-day, kint volt a meccsen, de a játékot most sem vállalta.

3. meccs, csütörtök: Rockies-Pirates 9-3
Óriási gödörben voltunk, amikor az újabb söprés elkerüléséért léptünk pályára a Pirates elleni harmadik meccsen csütörtök délután. A dobójátékosunk Ubaldo volt ezen az összecsapáson, közben az első bázisra visszakerült a kezdőbe Mora, a kettesen játszó Barmes pedig rögtön a sor második ütője volt az állandó hetedik-nyolcadik beállásai után. A leadoff ismét a CF Fowler volt, S. Smith maradt ki helyette a csapatból az OFek közül. Más érdekesség nem volt az összeállításban, újra Olivo lehetett az elkapónk. Rögtön az első akciójából eredményes volt a pittsburghi csapat, miután egy singlet követően G. Jones köszönt be egy RBI doublelal. De a nyitó játékban máris egyenlítettünk, hiszen két kiesőnél CarGo lőtt egy solo HRt válaszként. A következő próbálkozásunkban Olivo jegyzett ütést, közben egy véletlen és egy direkt sétát is engedtek a mieink számára, így egy kieső mellett töltöttük fel a bázisokat. Ebből a helyzetből először Ubaldo kiesett, majd Fowler rajzolt be egy 2run RBI doublet, aztán pedig Barmes szintén két embert juttatott haza egy singleből. 5-1es előnybe kerültünk a meccs elején, végre hoztuk a saját formánkat, ahogy egy Pirates ellen illett volna az előző két napban is. A harmadik felvonást egy Tulo-Barmes-duplajátékkal hoztuk le egy ütést követően, majd Tulo a harmadik bázison állt meg a harmadik out pillanatában, miután előtte singlet jegyzett. A negyedikben mindkét együttes jól védekezett a bázisra kerülő futók ellenére, majd az ötödik játékban két futónk is volt, de egy duplajátékkal befejezték. Ezt követően a hatodik felvonásban több ütés bevitelére is képesek voltak a mieink, Ubaldo egy single után forceout áldozata lett, amiből Fowler maradt állva, majd Barmes egy RBI singlet ért el, aztán CarGo ütése nyomán a hármas bázisra kerülő Barmes befuttatásával Tulo egy sac fly RBIval növelte tovább az előnyt. 8-1 volt a részeredmény a mieink javára a három játékkal a befejezés előtt, végre a párharcban először érvényre tudtuk juttatni a papírformát. Ubaldo biztosan lehozta a hét inninget, az elmúlt időszak mérsékeltebb szerepvállalásai után végre magára talált. A hetedik felvonásban a pinch hitter Hawpe vágott be egy 2out solo hazafutást, ezzel már nyolc pontosra ugrott a hazai vezetés. Az első cseredobó Betancourt egy single elszenvedése után Walkertől kapott egy 2run HRt a nyolcadik menet során, majd a befejező inningben a sérülés után lévő Street is hibátlanul dolgozott és biztosan fejezte be a záró felvonást, ezzel 9-3as győzelmünkkel végre kijöttünk a hosszú vereség sorozatból és elkerültük a söprést.
- Végre kijött a valós különbség a két csapat között, masszív volt a dobójátékunk, az ütők hozták a találatokat, és eredményesek is tudtak lenni, 15-6 arányban lőttük túl az ellenfelet. A leadoff hitter Fowler mintha csak varázsütésre táltosodott volna meg, több gyenge mérkőzést követően csütörtökön három ütést termelt és kétszer ért haza, miközben egy 2run RBI doublet is bevágott, ezzel 13 pontos az évben, és elérte a 10. SBt. Hasonló energiára lenne szükségünk tőle gyakrabban, és akkor igazán eredményes kezdő ütő lehetne. Mögötte Barmes is nagy formában játszott, az idényben először került ennyire magasra a sorban, rögtön egy 2/5ös találati lappal hálálta meg a bizalmat, közen két ütése nyomán összesen három RBIt szállított. 2Bként kezdett, később SSként fejezte be az összecsapást. Gonzalez a szerdai meccs után ismét bevert egy hazafutást, egy híján 20 darabnál jár éves szinten, mellesleg ugyancsak két találata volt az öt lehetőségéből. Két találattal próbál visszatérni a megszokott ütő formájához az elkapó Olivo, 2/4es napja végén a 44. RBIt szerezte meg, nem túl gyakran volt mostanában két ütéses meccse, itt volt már az ideje. Az első bázisra nevezett Mora ugyancsak két singlet szállított, a rutinos kiegészítő emberre továbbra is lehet számítani, ha megbízhatóságról van szó. Tulowitzki is elért egy RBIt egy biztonsági játékból, közben három beállásból egy ütést termelt, a hajrában lehoztuk őt, hogy még egy kicsit pihenjen, a PH Herrera váltotta, aki egyetlen beállásában eredménytelen volt, majd a második bázisra állítottuk be, így került Barmes egy poszttal odébb. Spilborghs a hatodik helyre lecsúszva egy-egy ütéssel és sétával tevékenykedett, három LOBel az egyik legnagyobb helyzetkihagyónk volt. Stewart két sétát tudott felmutatni, miközben mindkét kiesését strikeouttal kapta. A másik cseredónk Hawpe volt, aki végre eredményes tudott lenni PHként és bevágott egy solo homert a végjátékban, ezzel hét darabnál jár 35 pont mellett. Jimenez visszatért az eredeti formájához, és újra az idény első felében látott magabiztos formájában termelt, 123 dobást eresztett meg hét inning alatt, miközben csupán négy ütést engedélyezett, és az egyetlen több bázist érő találatból szenvedett el egyedül futást. Közben támadásban egy singlet hozott és négy embert hagyott pályán. Ezen kívül hat strikeoutot és három walkot ért el, idénybeli 16. győzelme után most 2.67es az ERA hatékonysága, de hasonló formával tovább javulhat. A nyolcadik felvonásban Betancourt két ütés után két pontot kapott egy 2run HR révén, közben két SOt is kiosztott, nem változtatott a lényegen, hogy kapott egy hazafutást. Street bíztató formát mutatott be a kilencedik inningben, hat pont előnyben villámgyorsan lezárta az inninget öt dobásból.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 60-40 (100 meccs)
2. San Franciso Giants 58-45 (103 meccs, 3.5 GB, Wild Card pozíció)
3. Los Angeles Dodgers 54-48 (102 meccs, 7.0 GB, 3.5 WCGB)
4. Colorado Rockies 52-50 (102 meccs, 9.0 GB, 5.5 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 37-65 (102 meccs, 24.0 GB, 20.5 WCGB)

Nyolc vereség után nagyot romlott a helyzetünk, már csak éppen .500 felett vagyunk, 5.5 meccs hátrányban a Wild Card helytől, de talán most megkezdhetjük a felzárkózást és sikerült átvészelni a hullámvölgyet. Közben a Padres a Dodgers ellen nyert párharcot, a Giants két győzelemmel gazdagodott a Marlins ellen, a D'backs pedig újabb söprést szenvedett el most a Philstől. A hétvégén a diven belül SF-LAD derbi lesz, a SD a Floridát fogadja, az Arizona a Metshez megy.

Talán még a csütörtöki győzelem időben jött, de nem tudni, hogy a szombat esti deadlinekor eladók vagy vevők leszünk, könnyen lehet, hogy próbálunk csinálni egy kis kiárusítást. Sokkal jobb lenne, ha inkább a most következő hazai Cubs elleni seriesben tudnánk folytatni a javulást. A következő időpontokban lépünk pályára: szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Kötelező győzelmeket szereznünk, több komoly kisiklást már nem engedhetünk meg magunknak, ha be akarunk jutni a rájátszásba. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvégén tovább folytatódott a Colorado Rapids nyeretlen sorozata, miután a denveri labdarúgók zsinórban már a hatodik mérkőzésüket nem tudták megnyerni, s mi több, vereséget szenvedtek a Seattle otthonában, így a jól sikerült rajtot követően egyre nehezebb helyzetbe kerültünk a tabellán.


Idegenben próbáltuk feledtetni az utolsó mérkőzések szerény eredményeit, és vasárnap este Seattle-ben léptünk fel, miközben főleg a védelmünk állt össze igen érdekes összeállításban, mert bár Baudet végre felépült, helyette mégsem a hetek óta bizonytalan Earls, hanem a rendkívül hasznos Kimura maradt ki a kezdőből. A többi poszton nem igazán volt érdekesség, a következő 11 főt küldtük ki a gyepre: Pickens - Baudet, Wynne, Moor, Earls - Cummings, Mastroeni, Ballouchy, Larentowicz, Smith - Casey. Sajnos, hasonlóan az elmúlt fellépéseinkhez, ismét rendkívül álmosan kezdtük az összecsapást, és a házigazdák már a nyolcadik percben megszerezték a vezetést, miután a tizenhatoson belül több védőnk is képtelen volt a tisztázásra a csatárral szemben, aki végül lövő helyzetbe került, majd egy rendkívül szerencsés góllal megszerezte a vezetést a Sounders javára. A lövés a kapufáról az elvetődő Pickens testére pattanva kötött ki végül a kapuban, joggal lehetett bosszús a coloradói portás az égiekre. Alig telt el egy perc, és a kapitány Mastroeni keresztlabdája után Omar Cummings iramodott meg a jobb oldalon, a 16-os vonalánál kicsit befelé cselezte magát, majd ballal óriási gólt vágott a hosszú felsőbe, villámgyorsan sikerült tehát egyenlítenünk. Azonban hiába tudtunk válaszolni, a mezőnyjátékot tekintve továbbra sem játszottunk igazán jól, és jobbára a Seattle akarata érvényesült. Bő negyedóra elteltével pedig ki másról, mint Earls-ről fordultak le a jobb szélen, a középre gurított beadást pedig már csak az üres kapuba kellett bepasszolnia közvetlen közelről a berobbanó embernek, hamar visszavette ezzel a vezetést a vendéglátó együttes. Pár perccel később Wynne beadása után Casey fejesét tornászta ki a léc alól a vendéglátók kapusa. Elég laposan játszottunk, ám a félidő hajrájára lassan kezdtünk ébredezni, de kevés helyzetünk volt, a Seattle magabiztosan uralta a mérkőzés alakulását. A félidőben tehát 2-1-es előnyben voltak a hazaiak. A fordulást követően egyre inkább próbáltuk aktivizálni magunkat, először Smith csak egy sárga lapot kapott, majd ugyancsak ő helyzetbe is került, amikor Mastroeni középre lőtt labdájába belekapva lőtt kapura fordulásból, de Keller kapus nagy bravúrral hárítani tudott. Kisvártatva Cummings egy Ballouchy-val való tetszetős összjátékot követően méltatlanul fölé emelt egy komoly ziccert. Aztán a játékrész felénél egy kettős cserével igyekeztük felpörgetni magunkat, egyrészt a gyengélkedő Earls helyére beállt Kimura, másrészt a középpályás Smith-t a veterán Claudio Lopez váltotta, így még inkább támadószellemű játékot játszattunk. Ekkoriban már nagyon jól pörgött a csapat, egyre nagyobb nyomást erőltettünk az ellenfélre, de igazi helyzetbe csak elvétve tudtunk kerülni, közben pedig többször is veszélyes kontraakciót vezethettek rajtunk, de Pickens mindannyiszor résen volt. A 77. minutumban újabb támadót küldtünk be, amikor Ballouchy-t Amarikwa váltotta, vagyis gyakorlatilag négy csatárral rohamoztunk. Az utolsó tíz percben már szinte egykapuztunk, de mégis minden labdát ki tudtak vágni a seattle-iek, hiába próbáltunk meg mindent. Aztán a hajrában több ordító lehetőségünk is kimaradt, a srácok tényleg minden erejüket beleadták, hogy összejöjjön az egyenlítő gól. A 93. percben Casey óriási fejesre szánta el magát egészen távolról, de közben oldalról az egyik menteni igyekvő hazai bekk őt bólintotta le, a két játékos ápolása miatt hosszú percekig állt a játék, majd a megsebzett denveri hőst le kellett kísérni a pályáról, az utolsó pillanatokat már nélküle vívtuk meg, de sehogysem tudtuk bepaszírozni a labdát a hazai kapuba. Maradt a végeredmény a 2-1, s egy újabb mérkőzést veszítettünk el egy rivális ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

 

Gary Smith vezetőedző véleménye:

"Sajnos, a rossz kezdés megint rányomta a bélyegét az egész mérkőzésre, és gyakorlatilag emiatt veszítettünk. Cummings őrületes gólt szerzett, mégsem tudtuk igazán profitálni belőle, hiába egyenlítettünk gyorsan, mert kevéssel azután egy újabb védelmi hibából ismét betaláltak. A második félidőre sikerült igazán megtalálni a játékunkat, különösen a mérkőzés hajrájára, de hiába igyekeztünk keményen, az ellenfél kellemetlen, defenzív stílusával képtelenek voltunk mit kezdeni. Nem mondanám igazán kultúráltnak a játékukat, de az ő dolguk, kétségtelenül hatékony volt, amit csináltak, és ez a legfontosabb. A vereség ellenére a srácok küzdőszellemével nagyon meg voltam elégedve, mindannyian nagyon magas karakterről tettek tanúbizonyságot, a hajrában sem adták fel, de sajnos a legnagyobb helyzeteinket sem tudtuk értékesíteni. Ezek után a meccsek kezdésére és a helyzetkihasználásra szeretném, ha jobban tudnánk koncentrálni, mert egyre rosszabb kilátásaink vannak."

- Szerdán rendezték meg Houston-ban az idei MLS All-Star gálát, melyen a liga All-Star csapat az angol Manchester United-del mérkőzött meg, s a Premier League élcsapata 5-2 arányban ütötte ki az amerikai bajnokság álomcsapatát, miközben Ching és De Rosario szerezték a két gólt. A mérkőzés második félidejét végjátszotta a karrierje első All-Star-szereplését elnyerő denveri középpályás, Jeff Larentowicz is.

- A 23 pályára lépő játékoson túl kilenc, úgy nevezett "inaktív" All-Star kerettagot is megneveztek a liga elöljáró, mely listára felkerülhetett a Rapids erőcsatára, a mieink házi gólkirálya, Conor Casey, de az All-Star meccsen nem lépett fel.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 12-2-4, 40 pont (18 meccs)
2. Real Salt Lake 9-4-4, 31 pont (17 meccs)
3. FC Dallas 6-2-8, 26 pont (16 meccs)
5. San Jose Earthquakes 6-4-5, 23 pont (15 meccs)
5. Colorado Rapids 6-5-5, 23 pont (16 meccs)
6. Seattle Sounders 6-8-4, 22 pont (18 meccs)
7. Houston Dynamo 5-8-4, 19 pont (17 meccs)
8. Chivas USA 4-9-3, 15 pont (16 meccs)

Azok után, hogy néhány héttel ezelőtt még a Galaxy és a RSL elsőszámú üldözői voltunk, mostanra már csupán az utolsó rájátszás-helyet birtokoljuk, és egyre inkább kezdünk leszakadni az élmezőnytől, egyúttal beleszürkülni az alsóbb régióba. A következő fordulóban a bombaformában lévő FC Dallas érkezik a mieinkhez, amikor szombat este, magyar idő szerint 22:00-tól léphetünk pályára velük szemben a Dick's Sporting Goods Park-ban.

A múlt szombati győzelmével bebiztosította helyét az MLL négyesdöntőjében a Denver Outlaws gárdája, hiszen két fordulóval az alapszakasz befejezése előtt a Boston Cannons-szal együtt kéz a kézben vezetjük a hatcsapatos ligát, s mindkét együttes már biztos résztvevője a jövő hónapvégi finálénak.














Az Outlaws 15-11-es sikert aratott hazai környezetben a Chicago Machine ellen, annak ellenére, hogy öt kulcsjátékost nélkülöznünk kellett, mivel Mundorf, Westervelt, Seibald, E. Martin és Fullerton kapus még Angliában tartózkodott a világbajnokságon. Az első félidőben meg is látszott a srácok hiánya, nem kezdtük túl jól a meccset és két negyednyi játékot követően 7-4-re vezettek a vendégek. Aztán a találkozó második felére felpörögtek a denveriek, a harmadik negyedben még csak döntetlenre voltunk képesek, a befejező felvonásban azonban a nyolc gólunkkal szemben csupán egyszer volt válasza a Machine-nek, így a hajrában valósággal kiütöttük őket, óriási finist produkálva biztosan nyertünk. A sztárok hiányában a veterán denveri hős, Brian Langtry vette vállára a csapatot, négy góljával és két asszisztjával lett a mérkőzés legértékesebb játékosa. Mellette az idén draftolt újonc, az élete első MLL-összecsapásán fellépő Connor Martin volt különösen nagy formában, miután a fiatal tehetség 3+1-es teljesítményt jegyzett debütálásként, s azóta megválasztották őt a játékhét legjobb újoncának is a ligában. A másodéves Dan Hardy ugyancsak négy ponttal zárt két-két gólja és előkészítése nyomán, míg Hopmann szintén kétszer volt eredményes. A többi találaton a kétpontost lövő DeLaney, az újonc faceoff-specialista Hennessey és Giannone osztozkodtak. A mieink kapujában Jesse Schwartzman is klasszisteljesítményt nyújtott, hiszen 22 lövésből 11-et hárított, különösen a második félidőben alkotott maradandót, a harmadik-negyedik menetben ugyanis mindössze négy gólt kapott.



















A mérkőzés videóösszefoglalója:
http://www.majorleaguelacrosse.com/game-highlight/1087/highlights-outlaws-beat-machine/

Ezzel a mérkőzéssel is bizonyította az Outlaws, hogy a csapat igenis több lábon áll, és a legjobbak távollétében is képesek vagyunk a sikerre, az újoncainkat szintén érdemes mindenkinek komolyan vennie. Hasonló mentalitással pedig még nagyon sokra lehetünk képesek, talán az elmúlt évekhez képest is erősebbnek tűnik most az együttes, amikor az utóbbi négy évben három bajnoki döntőt buktunk el. Sőt, az idény hajrájára a legnagyobb csillagaink immár a sikeresen megvívott világbajnokságtól feldobódva vethetüik bele magukat a küzdelmekbe.

Az MLL alapszakasz jelenlegi állása:

1. Boston Cannons 7 - 3
2. Denver Outlaws 7 - 3
3. Long Island Lizards 5 - 5
4. Chicago Machine 4 - 6
5. Chesapeake Bayhawks 4 - 6
6. Toronto Nationals 3 - 7

Tehát a Boston és a Denver már kvalifikálta magát az MLL négyesdöntőjébe, melyet az augusztus 21-22-i hétvégén fognak lebonyolítani Annapolis-ban. A további négy csapat közül még mindegyiknek van esélye bejutni a rájátszásba, a legszerényebb sansszal jelenleg a címvédő Toronto bír, akik mindössze három győzelmet arattak az eddigi tíz fordulóban.

Az Outlaws legközelebb éppen a Cannons-t látja vendégül vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól, míg az egy héttel későbbi záró körben, augusztus 7-én, szombaton, 21 órától ismét a Machine érkezik az Invesco Field-re.


 

A múlt hétvégétől most hétfőig a Colorado Rockies csapata a Philadelphia Phillies otthonában játszott le négy mérkőzést, de sok sikerélményünk nem volt az idegenbeli túrán és balszerencsés körülmények között mind a négy meccset elvesztettük.

1. meccs, péntek: Phillies-Rockies 6-0
Az első mérkőzésre még pénteken került sor, amikor a Phils legveszélyesebb dobója Halladay ellen Cookot küldtük ki a pályára. Közben a mezőny csapat is érdekes felállásban játszott, az infielden ismét Giambi kapta meg a lehetőséget az első bázison, de a kettesen ezúttal Mora kezdett, így Herrera átkerült SSnak, a hármason pedig Stewie játszott. A külsősök közé visszatért a két kisebb sérült CarGo és Dex is a megszokott helyükre, a harmadik OF S. Smith lehetett. Elkapóként Olivo tevékenykedett, de a gyengébb formája miatt visszacsúszott az ütősör nyolcadik pozíciójába. A nyitó játékban csak két kieső után tudtunk pályára kerülni egy CarGo single és egy Giambi walk által, a Phils ugyancsak egy 2out singlelel nyomult Ibanez révén, de egyik oldal sem tudott eredményes lenni. A második menetben az első két hazai ütő egyaránt singlet ért el, mellyel Werth a hármasra került, de végülis megúsztuk kapott pont nélkül a játékot, köszönhetően főleg Giambi unassisted doubleplayének. A harmadikban mindössze a dobó Halladay singlejével került pályára a Philly, majd a következőben egy kieső után Cook két walkot is vétett, aztán engedett egyet direkt, de a loaded 1out lehetőséget is sikerült megmentenünk Stewart home throwjával és Cook strikeoutjával. Közben az elsőtől az ötödik inningig nem jutottunk bázisra, akkor is csak egyetlen Stewart singlere futotta erőnkből. Aztán viszont Cook szerencséje véget ért és az ötödik játékban nagyon megúszott. Az első két ütőtől singlet kapott, majd Ibanez helyezett be egy 2run RBI doublet, aki aztán Werth sac fly RBIjával ért haza, s még egy bázisra kerülést követően Gload is bevert egy 2run HRt. 0-5nél leváltottuk a megsebzett Cookot, Chacin pedig az utolsó két kiesőt postázta lezárta az öt elszenvedett ponttal záruló játékot. Gyakorlatilag ezzel eldőlt a mérkőzést, tekintve hogy mennyire nem tudtunk mit kezdeni Halladay ellenállhatatlan formájával, aki legfeljebb elvétve engedélyezett egy-egy ütést. Aztán váratlanul lehetett volna lehetőségünk, de Mora és S. Smith hiába szállított egy-egy singlet kieső nélkül, képtelenek voltunk pontszerzéssel befejezni az akciót. Az ezt követő dobójátékunkat Flores és Corpas együttes erővel védekezte ki, utóbbi egy bases loaded helyzetet hárított el. A nyolcadik menetet és Corpas abszolválta magabiztosan, majd a kilencedik framet egy Giambi hit-by-pitch mellett tudta le a Phils, nem volt lehetőségünk a végén sem, így sima shutotot kaptunk, és a hazaiak 6-0ra nyertek a nyitó meccsen.
- Nem sikerült sajnos meglepetést okoznunk, a klasszis dobó ellen mindössze öt singlet mutattunk be, közben 12 ütést kaptunk. Az öt ütést öt különböző emberünk hozta, az egyiket a Roxban először shortstopként kezdő Herrera, aki ezen kívül háromszor esett ki. Gonzalez speciális ujj védőben játszva újra kezdő lehetett, nem tudni, hogy ez zavarta, vagy amúgy sem ment neki igazán, de ő is csak 1/4re volt képes. Ugyanilyen hatékonysággal zárt a 2B Mora és a 3B Stewart, mindketten három-három társukat engedték a bázisokon maradni. Volt még egy ütése S. Smithnek, aki több jó mérkőzés után Halladay ellen nem tudott segíteni, viszont bemutatott egy hatalmas elkapást az outfielden. A veterán Giambi érte el az egyetlen sétánkat és egy hit-by-pitchet is kapott, emellett két játékban esett ki, de még így is .275ös átlagnál tart. Ráadásul végrehajtott egy unassisted double playt, óriási megmozdulás volt az öreg harcostól. A leadoff hitter Fowler folytatta hanyatlását, négy kiesése közül egy strikeout lett, az utolsó 32 ABben egyetlen ütést ért el. Az elkapó Olivo is gyengélkedik, sokat romlott az átlaga a szünet óta, már alig van .300 felett, megint 0/3al zárt két SOos kieséssel, és ő is három embert hagyott fent. Egyetlen csereütőnk a sérülése óta totálisan formán kívül lévő Hawpe volt, aki az egyedüli beállásakor strikeoutot kapott egy 2 runners on base szituációban. A kezdő dobó Cook szokásához híven impotens volt a Phils ellen, az első négy játékban még tartotta magát, és bár többször is sebezhetőnek tűnt, kisebb-nagyobb szerencsével megúszta kapott pontok nélkül. Aztán az ötödik játékban viszont öt pontot is beszedett, miközben egyetlen outot jegyzett, azt is csak egy sac fly miatt. Négy és egy harmad játék alatt végül öt futással és kilenc ütéssel zárt három séta mellett. A mostanában mutatott jobb meccsei után sajnos érett már egy hasonló verés neki, mely az idénybeli hatodik fiaskója volt, de becsületére váljon, hogy még mindig 5.00s ERA alatt tartja a statisztikáját. Chacin két inninget oldott meg, összesen öt embert ejtett ki, kettőt striekouttal és közben csak egy sétát vétett. Flores két walk mellett egyetlen kiesést jegyzett, amikor beállt a hetedik játékban, majd Corpas hozta le az utolsó 1.2 menetet, miközben három ütésből egy futást kapott, hiába osztott ki három strikeoutot is, még mindig nem tud igazán magabiztos formába kerülni, amiben április-május környékén játszott.

2. meccs, szombat: Phillies-Rockies 10-2
A másnap délutáni második mérkőzésre alaposan felborult az összeállítás, először is ahogyan már korábban is tudtuk Hawpe lett az 1B, de csak a sor hetedik helyét foglalhatta el, közben Barmes a szabadnapja után visszatért SSnak, és Olivot ismét Iannetta váltotta elkapóként. A külsősök között kezdő volt Spilbo, aki rögtön leadoff hitter lehetett. Közben a philadelphiai Kendrick ellenfele a mieink All-Star dobója Ubaldo volt. A találkozó rögtön Spilborghs ütésével kezdődött, de később egy caught stealing áldozata lett, hiába mutatta be az első inning egyetlen találatát. A második menetben S. Smith szerzett egy doublet, de ketten is a hármas bázison hagyták fent őt, majd Ubaldo is elszenvedte napi első ütését, majd két sétát is, de magabiztosan védekezett utána a 3in-2outnál, melyet egy strikeouttal hárított. A következő felvonásban újra bajba került a dobónk, egy embert ütéssel, további kettőt sétával engedett fel kieső nélkül, majd Howard egy 3run RBI triplelel mindhárom futót hazaküldte, aki aztán egy wild pitch közben szintén hazaért. A dominikai dobó nem jött ki a gondból, és két újabb sétával már hatból hat embert ment bázisra a játékban, amikor meguntuk a szenvedését, és Belisle foglalta el a dombot. Neki sem volt sokkal több szerencséje, Dobbs single után egy, majd Rollins triple után további két futó ért haza. A harmadik inning végére tehát már 7-0s előnyben voltak a hazaiak, még a péntekinél is gyorsabban küldték padlóra a mieinket. Kisvártatva az ötödik menetben végre megszereztük az első pontunkat a seriesben, amikor Stewart vágott be egy solo homerunt. Közben Belisle több inninget is stabilan hozott le, már a Philsesek sem erőltették meg magukat a nagy előny birtokában. A hatodik játékban bemutatkozott az idényben a közel két év kihagyás után visszatérő Buchholz, de egy doublet követően Ibaneztől szedett be egy 2run HRt, 1-9re álltunk már ekkor, majd még egy sétát és két SOt jegyzett. A hetedik tetején két single és egy walk által hiába hoztunk össze loaded 2out lehetőséget, Barmes nem tudott élni vele és flyoutba szaladt bele, a Phils azonban a tizedik pontját is bevitte, amikor Beimelnak három ütést is bepakoltak, köztük egy Rollins RBI singlet. Ezt követően sikerült némileg szépítenünk, Spilbo double után ugyanis CarGo volt eredményes egy RBI doublelal, mellyel legalább a meccs utolsó pontja a miénk lett, hiszen a befejező dobójátékban Street tevékenykedett egy HBP ellenére sikeresen, majd a Phils könnyedén lezárta a mérkőzést, melynek végeredménye tehát 2-10es fiaskó lett.
- A párharc második meccsén is fölényesen nyert a Phillies, bár az ütésekben már nem volt akkora különbség, csak 11-8ra voltak jobbak. Stewart továbbra is folytatja a jó teljesítményt, és már a 14. hazafutását verte be az évben, amikor a meccset 2/4el zárta és már közel jár az ötven ponthoz is. A szezonban első alkalommal leadoff hitter Spilborghs ugyancsak két ütéssel zárt, beleértve idei nyolcadik dupláját, mely után futást harcolt ki, ugyanakkor már az ötödik rablás lekapcsolását könyvelte el. Gonzalez szombati egyetlen találata egy RBI double volt, változatlanul kezd összeesni, nem igazán bírja még, hogy gyakorlatilag top ütőként számítanánk rá és komoly hullámvölgybe került. S. Smith kereken a tizedik doublet érte el a bajnokságban az 1/4es lőlap közben, furcsa módon a negyedik spotban kapta meg a lehetőséget, túl sokra nem mentünk vele. Iannetta két strikeoutos kiesés mellett egyetlen ütést szállított négy próbálkozásából, közben az ötödik hibát jegyezte fel az évben, szintén felejthető volt, de Olivo még nála is rosszabb passzban van, így volt ezútta ő a kezdő elkapó. Hawpe számára teljesen mindegy, hogy az outfielden vagy az infielden játszik mostanában, az eredmény ugyanaz, siralmas, ütés nélkül, a csapat egyetlen sétájával zárta a szombati találkozót. A szokásostól eltérő módon most az újonc Herrera sem tudott ütést felmutatni, így .299re csökkent az átlaga, mellette a kezdőcsapatból még Barmes volt eredménytelen, aki a végére három bázisonhagyással zárt. A cserék közül Fowler egyetlen próbálkozásakor bevágott egy doublet (évi tizedik volt tőle), de mivel tovább ment a tripláért és nem ért oda időben, kiesett a játékból. Pinch hitter volt még az eredménytelenül záró Eldred is. Jimenez a 2010es legrosszabb mérkőzésén van túl, az első két menetet még szerencsésen túlélte, már akkor sem villogott, a harmadik inningben viszont hat futást vittek be ellene. Ebben a játékban hatból hat ütő került pályára vele szemben, négyet sétáltatott, kettőtől pedig extra base hitet kapott. Nagyon elvesztette a fonalat, a 65 dobásából mindössze 28 ment a zónán belülre, amikor a harmadik menet közben lecseréltük. A szezonban a második vereségét jegyezte, közben ERA hatékonysága 2.75ösre romlott. Belisle viszonylag magabiztosan lehozott három inninget 42 dobással, három ütést kapott, de csak egyetlen futója ért be, így az ő statisztikái javultak, és jelenleg 2.69nél jár. Két év kihagyás után a meccs előtt aktiváltuk Buchholzt, aki a hatodik játékot kapta meg a formába lendülésre, voltak még hiányosságai, egy ütés után egy 2run HRt szedett be, visozont a három kiesése közül kettőt strikeouttal jegyzett. Beimel egy menet alatt három ütésből egy futást szenvedett el, a szokásos bizonytalan produkcióját nyújtotta, amikor egynél több ütővel kellett szembe állnia. Az utolsó inningben Street hibátlan volt, leszámítva egy hit-by-pichet, de egy double playel védekeztünk a játéka közben.

3. meccs, vasárnap: Phillies-Rockies 4-3
Két súlyos vereség után a vasárnap déli harmadik meccs előtt Tracy értekezletet tartott, majd a Mora-Herrera-Barmes-Stewart összetételű belső négyest küldte ki a pályára, kívül pedig Spilbo és CarGo között az első ütőnek visszatérő Fowler lehetett a center fielder, közben az elkapó posztot Olivo foglalta el. A dobók párharcában a gyengélkedése után legutóbbi nagy formát mutató Francis a szintén bal kezes Happel találkozott. A nyitó inningben mindkét dobó makulálatlan maradt, aztán a másodikban Spilbo double, Stewart single és Olivo walk által teli pályát harcoltunk ki egy kiesővel, majd Barmes egy sac fly RBIval juttatta vezetéshez a mieinket, de utána sajnos a dobónk már nem jutott előrébb. Viszont Francis sem úszta meg, és egy single után Francisco lőtt neki egy 2run HRt, vagyis a Phils 2-1re fordítani tudott és már vezetett két játékot követően. A harmadik felvonásban újfent nem történt pályára lépés egyik oldalon sem, majd a következőben Mora sétált, az őt követő Spilbo pedig középre bombázott a kerítésen túlra egy 2run homerunt, ezzel megfordítottuk az állást. Még a negyedik inningben Francis két ütést kapott és szándékosan sétáltatta a veszélyes Franciscot, így lett loaded 1out, amit pedig nagyon ügyesen kivédekeztünk. Ezt követően CarGo és Mora került bázisra két kiesőnél, de nem tudtak hazaérni, majd a hazaiak két ütéssel a két szélső bázist foglalták el, ám sorozatban három ütőjüket kiejtve megúsztuk kapott pont nélkül a támadást. A hatodik játékrészben mindkét együttes dobót cserélt, az első RP ellen Stewart egy single után a hármas bázisig jutott, míg nálunk Corpas egy doublet szenvedett el, de két flyouttal mentettük a helyzetet. Ezt követően a hatodik inning végén esőzés miatt átmenetileg félbeszakították a meccset, de sajnos nem írták be ezt végeredménynek, mert másfél órával később folytatódhatott a játék. Rögtön a hetedik menetben egy komoly pontszerzési lehetőségünk akadt, hiszen Fowler és Herrera singleök mellett Mora kapott egy hit-by-pitchet, de a loaded 1outtal nem tudtunk élni. Aztán Beimel szedett be egy doublet és egy singlet, utóbbi közben ráadásul CarGo hibájából az első futó még tovább jutott, és pontot is szereztek. Majd 2in-2out szituációban Betancourt foglalta el a dombot, de Werth strikeoutolása alatt vétett egy wild pitchet és közben haza ért a másik bázisfutó is, vagyis a szerencsétlen inningben fordított 4-3ra a Phillies. A nyolcadik felvonásban az egyetlen ütést a hazaiak jegyezték Betancourt ellen egy doublelal, majd a kilencedikben megindultunk az egyenlítésért nagy erőkkel, de két séta és egy Mora single jóvoltából hiába töltöttük meg a bázisokat két kiesővel, mert Stewart ellen egy strikeouttal megmentette a meccset a Philadelphia, így harmadszor is kikaptunk tőlük, pedig ezúttal már versenyben tudtunk lenni velük.
- Nem volt szerencsénk, hogy folytatni kellett a meccset és hogy két loadedot is elpuskáztunk a hajrában. Vasárnap 10-8al lőtt túl minket a Phils, nem volt akkora különbség a két csapat között, mint a korábbi meccseken. Spilborghs megint nagy formában játszott, 2/4el végzett, az első két beállásában HRt és doublet jegyzett, mindkettőből a kilencediket jegyezte a szezonban, egyedül ő ért el több bázist érő ütést a csapatból és két futást, aztán viszont két strikeoutba nézett bele összesen öt bázison hagyással együtt, a hajrában lecseréltük, de S. Smith is csak egy SOt kapott az egyetlen próbálkozásakor. Stewart két singlet szállított, de a végére 6 LOBel zárt, amire egy kicsit sem lehet büszke, viszont egyértelműen a legjobb formában lévő ütőnk. Az első bázison tevékenykedő Mora végig masszív volt, két séta mellett 1/2es hatékonyságot ért el és szintén jegyzett egy futást. Herrera ezúttal is csak egyetlen ütésre volt képes a négy lehetőségből, kezd alábbhagyni a kezdetbeli remek formája, talán nem is baj Tulo visszatérésének közeledtével. Az első ütő Fowler öt beállása közül egyetlen singlet hozott, közben kétszer is strikeout áldozata lett igen fontos helyzetekben, sehogysem találja az ütéseit. Gonzalez is árnyéka volt önmagának, mindössze 1/5, közben három strikeout és három left on base, folyamatosan esik az átlaga, ráadásul az idénybeli első fielding errorját is elkönyvelte egy kulcs szituációban, így a vereségben is sajnos benne volt. A sor hetedik ütője Olivo hányattatása tovább folytatódik, mindössze egy sétát tudott hozni három sima kiesése mellett, kimondottan pocsék hetet zárt. Barmes egy sac fly formájában megszerezte a 43. pontját az évad során, de bázison csak egy sétával járt, ütése nem volt. Csereként Giambi egy sétát jegyzett a hajrában, Hawpe pedig ismét strikeout áldozata lett. A kezdő dobó Francis magabiztosan tevékenykedett az első öt inningben, többször is nehéz helyzetet oldott meg, egyetlen szépséghibája volt talán, hogy hamar sokat kellett dobnia, így öt játéknál többet nem vállalhatott. Ezalatt egyébként csak egy 2run HRből kapott pontot a hat ütése közül, egyetlen sétája egy intentionally walk volt és közben hat strikeoutot süllyesztett el, folytatódik tehát a javuló tendenciája. Corpas a hatodik játékot egy double ellenére lehozta, közben egy strikeoutot is jegyzett. Beimel letudta az idei első vereségét és első elhibázott savejét, amikor a hetedik inningben két kapott találata után mindkét futója hazaért, csak két embert tudott kiejteni ezalatt. Betancourt vette át a terepet a folytatásban, de sajnos képtelen volt megfogni a futókat és egy wild pitchel beengedte Beimel emberét, végül abszolválta a hetedik és a nyolcadik játékot, négy kiejtése közül ráadásul hármat is dobás után termelt és mindössze egy ütést kapott.

4. meccs, hétfő: Phillies-Rockies 5-4
A párharc utolsó mérkőzésén Hammellel próbáltuk megszerezni az első győzelmünket a Phils ellen, miközben S. Smith került be leadoff hitternek Fowler helyett az összeállításba, valamint 1Bt váltottunk így Giambi játszott, a többi pozícióban ugyanazok kaptak lehetőséget, akik vasárnap is pályára léptek. Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, hiszen rögtön az első támadásunkban Herrera egy walk és CarGo egy single által bázisra került, majd Giambi tűzött be egy RBI singlet, ezt követően pedig Spilbo RBI singleből növeltük az előnyünket, végül Stewart ellen egy duplajátékkal lezárták az akciót, így 2-0s vezetésre tudtunk szert tenni. Viszont a második inningben hamar két ütést is beszedtünk, melyet közvetően a catcher Schneider pakolt be egy 2run RBI triplet, rögtön egyenlített tehát a Phils, majd két egymást követő ABben Giambi errort jegyzett, a második alkalmával a korábban triplázó futó hazaért, így könnyedén fordította meg az állást a hazai együttes és 3-2nél már ők voltak lépéselőnyben. A következő felvonásban CarGo a harmadik bázisig jutott, amikor egy singlet és egy rablást ért el, de pontot nem tudott hozni. Hammel egy ütés mellett lehozta a harmadik játékot, de már majd' 70 dobásnál járt ekkoriban, kevés esélye volt a további eredményes folytatásra. Azért tartotta magát becsülettel, ameddig bírta, de a hatodik inningben két ütést követően a két pontszerző bázist foglalták el a futók és végül két kieső mellett Polanco ütött egy RBI singlet. A cserénket követően Flores pedig Ibaneztől szedett be egy pontot érő ütést. Ezt megelőzően még egy újabb pontszerző helyzetet puskáztunk el, a sétával bázisra kerülő Giambi a harmadik bázison tartott, amikor elérték a három kiesőt. A hetedik felvonásban sem tudtunk közelebb zárkózni, mindössze S. Smith volt képes egy doublera, ugyanekkor Buchholz simán hozta a dobójátékunkat. Aztán a nyolcadikban mindkét oldalt csupán egy-egy sétát termelt. A befejező játékra három pontos hátránnyal fordultunk, de Olivo egy doublelal köszönt be, majd két kieső után S. Smith bombázott be egy két pontos hazafutást, amivel 4-5re kapaszkodtunk fel. Ezt követően sem akartuk még feladni a meccset és Herrera sétált, CarGo singlet ütött, majd egy wild pitch közben a kettes-hármas bázisra kerültek, így Giambi szándékos sétát kapott, hogy megtöltsék a pályát. Aztán viszont Spilbo képtelen volt meghozni az egyenltést és kiesett, ezzel befejezték a meccset. Hiába jöttünk fel a végén, így is kikaptunk 5-4re, ezzel mind a négy mérkőzést elvesztettünk Philadelphiaban.
- A negyedik mérkőzést a pocsék helyzetkihasználásunk miatt buktuk el, hiszen a párharcban először több ütésünk volt, mint az ellenfélnek 10-8al, mégis kikaptunk. A leadoff hitter S. Smith nem kezdte túl jól a mérkőzést, de végülis az öt beállása közül kettőben ütést ért el, az egyik a 11. double volt a szezonban, a másik pedig a 14. HR, melyet a kilencedik inning tetején lőtt és kettő pontot hozott vele a konyhára. Az utóbbi meccseken ő is egyre jobb passzba került és jelenleg .282es átlagnál jár. Talán Gonzalez ereje is visszatért, hétfőn nagyon biztosan ütött, 3/5ös hatékonysággal termelt, minden találata single volt, fontos lenne, hogy valóban összeszedje magát, közben tizenegyedik alkalommal lopott bázist. Két ütése volt a mostanában egyre megbízhatóbb RF Spilborghsnak, aki a két single mellé egy sétát is hozott, közben már .278ra emelte hatékonyságát és elérte a 20. pontszerzését, de ezen a meccsen öt embert hagyott bázison. Az elkapó Olivo is bemutatott valamit az év első felében látott formájából és négy beállásból két ütést ért el, neki sem ártana, ha vissza tudná nyerni a formáját. A veterán Giambi támadásban elég hasznos volt, egy ütést, három sétát és csupán egy kiesést jegyzett, miközben az idénybeli 24. RBIt is felírta magának, ugyanakkor egymás után két errort csinált a második inningben, így már négy hibája van a szezonban. Herrera a második helyről két sétát szállított, ütése ezúttal sem volt. Szintén találat nélkül zárt még a hét bázisonhagyásig jutó Stewart, valamint a felejthető meccset letudó Barmes. Mindhárom csere ütőnk eredménytelen maradt, azaz Fowler, Mora, Hawpe egyaránt kiesett egy-egy próbálkozásánál. Hammel többször is nehéz helyzetbe került, amelyeket nem mindig tudott sikeresen abszolválni, hét ütésből öt pontot szedett be, a hatodik játék közben cseréltük őt le, viszonylag korán sok dobást kellett végrehajtania. Idénybeli hatodik vesztes meccsén nyolc strikeoutot osztott ki és három walkot vétett. Flores sem tudott menteni, és miközben a hatodik játékban kiejtett egy embert strikeouttal kapott egy singlet, amiből beért Hammel utolsó embere. A nagy visszatérő Buchholz viszont a meccs üde színfoltja volt, örömmel láthattuk, hogy a hetedik-nyolcadik játékban csupán egy séta csúszott be neki, közben még két strikeoutot is elért, jó lenne ha számíthatnánk a segítségére hosszabb távon is.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 58-39 (97 meccs)
2. San Franciso Giants 56-43 (99 meccs, 3.0 GB, Wild Card pozíció)
3. Los Angeles Dodgers 53-46 (99 meccs, 6.0 GB, 3.0 WCGB)
4. Colorado Rockies 51-48 (99 meccs, 8.0 GB, 5.0 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 37-62 (99 meccs, 22.0 GB, 19.0 WCGB)

2-8al zártuk a szünet után idegenbeli túrát, így a táblázaton is rontottunk, a Padres akiket a szünet előtt majdnem beértünk már 8 GBre van és a Wild Cardtól is öt győzelem a hátrányunk. Az ellenfelek közül Padres és a Giants egyaránt söpréssel győzött a hétvégén, és a Dodgers is 2-1el felülmúlta a Metst. A keddi folytatásban SD-LAD rangadó lesz, a SF a Marlinst fogadja, a D'backs pedig a Phillyhez utazik.

Két hét után végre visszatérünk a Coors Fieldre és elvileg kedden már Tulo is játszhat, minden adott hozzá, hogy megkezdjük a javítást. A következő ellenfelünk sem lesz túl acélos csapat, hiszen a NL sereghajtó Pittsburgh érkezik Denverbe, a következő időpontokban lépünk pályára a párharcban: szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. Kötelező összeszednünk magunkat, ki kell jönni a hullámvölgyből minél gyorsabban, ha akarunk még valamit ebben a szezonban. Most minden eddiginél nagyobb szüksége van a csapatnak a szurkolásunkra. GO ROCKIES!!!

Szombat délután rendezték meg az Angliában zajló lacrosse VB fináléját, s az elképesztő csatát hozó döntő végén az Egyesült Államok csapata került ki győztesen, vagyis az amerikai csapat színeiben öt Denver Outlaws-játékos is világbajnok lett. Ezzel véget ért a tíz napon át tartó rendezvény a Manchesteri Egyetemen, s minden jó, ha a vége jó, az utolsó VB-kiadásunkban városunk képviselőinek sikeréről számolhatunk be.



















A fináléban az Egyesült Államok a világbajnoki címvédő Kanada ellen lépett pályára, és drámai végjátékban aratott 12-10-es győzelmével története során kilencedik alkalommal hódította el a VB-címet a sportágban.
Hatalmas küzdelemben indult a mérkőzés, mindkét csapat kőkemény védekezést alkalmazott az ellenfél legjobbjai semlegesítésére, az amerikaiak rendre lekettőzték a két csapat legutóbbi közös meccsén parádézó Grant Jr-t, míg a kanadaiak leginkább a denveri Mundorf-ra figyeltek. Az első negyedben jobbára az USA akarata érvényesült, főleg hogy Dougherty több óriási bravúrt mutatott be a kapujukban, s közben Striebel nyitó találata után még Rabil is kétszer eredményes volt az első negyedórán belül. De végülis Grant Jr egyszer elszakadt az őrzőitől, s Steenhuis-nak is volt egy villanása, így mindössze egy góllal vezettek az amerikaiak az első játékrész után.
A folytatásban Powell remek góljával már 4-2-re ment az USA, de néhány perccel később kiegyenlítettek a kanadaiak, miután Williams és Greer találtak a hálóba. A félidőt megelőző utolsó tíz perc viszont megint a trónfosztásra törő együttesnek jött ki jobban, Leveille kétszer köszönt be, Rabil elérte a mesterhármast, majd háromgólos vezetésnél az utolsó támadás előtt időt kérve, másodpercekkel a dudaszó előtt a denveri Mundorf találatával 8-4-es előny mellett vonulhattak le a szünetre a felek. Úgy tűnt, az amerikai csapat tanult a kanadaiaktól elszenvedett csoportkörbeli vereségből, s a hibákat kijavítva sokkal agresszívebben védekezve biztos előnyre tettek szert az első negyven minutum során.
Azonban a szünetben a juharlevelesek alaposan felpörgették magukat, tudtak újítani, s még az eddiginél is keményebb fizikai játékkal rukkoltak elő. Emelllett ráadásul a középpályán is egyre többször verték meg az USA-t, akiknek nagyon nem ízlett ez a stílusú játék, és kicsit talán már el is kényelmesedtek a váratlanul nagy vezetés mellett. Na, sokáig nem is tartott az előnyük, a harmadik játékrészt Grant Jr, Billings, Crowley és Huntley találataival 4-0-ra hozták a kanadaiak, akik ezzel 8-8-ra módosították az eredményt a 60. percet követő szünet idejére. Kezdett megfordulni a mérkőzés képe, a kezdetbeli USA-fölény után immár a kanadaiak érezhették nyeregben magukat.
Kanada dominanciája a negyedik negyedben is folytatódott, s a 63. minutum végén Greer szédületes megmozdulása után első alkalommal szerezték meg a vezetést a fináléban 9-8-nál. Ezt követően ráadásul kétszer is emberhátrányba kerültek az egyre inkább elfásuló amerikaiak, de Dougherty kapus több óriási védéssel életben tartotta csapatát, majd Mundorf nagyszerű találatával kiegyenlítettek. Tíz perccel a vége előtt Grant Jr levált Nadelen-ről, s kívülről belőtte önmaga harmadik, csapata tizedik találat, így ismét a címvédő került lépéselőnybe. De az USA nem adta fel, s ekkor került elő az ifjú klasszis, a profik között még újoncnak számító Crotty, aki előbb a 72. percben kiegyenlítette az összecsapást, majd bő öt perccel a befejezést megelőzően újra előnyhöz jutatta csapatát, ezzel 11-10-re vezetett az Egyesült Államok. A kanadaiak mindent elkövettek az egyenlítés érdekében, de Dougherty lehúzta a rólót, a legvégén pedig Leveille egy üres kapura szerzett góllal bebiztosította az amerikai sikert. Az utolsó percben a bajnokok már csak az órával játszottak, miközben a fejüket vesztő kanadaiak csupán sportszerűtlenségükkel hallattak magukról.
Így hát a hihetetlen küzdelmet hozó, fordulatos mérkőzés végén 2010-ben az USA visszahódította a világbajnoki trónt, melyet négy éve a kanadaiak elfoglaltak tőlük.

A döntőben az amerikai csapatból a világbajnokság MVP-jének is megválasztott Rabil háromszor volt eredményes, ahogyan Leveille is mesterhármasig jutott, míg Mundorf és Crotty két-két gólt szerzett, a VB után visszavonuló Dougherty kapus pedig 15 védéssel a torna legjobb meccsét zárta. Kanadai részéről a szoros őrizet ellenére Grant Jr 3+1-es teljesítménnyel zárt, Greer pedig ismét jó volt két találatra, a portás Sanderson ezúttal 10 lövést hatástalanított. Egyébiránt a két faceoff-specialista, Smith és Snider megint nem bírt egymással, hiszen a 22 buli közül testvériesen, tizenegyet-tizenegyet nyertek meg mindketten.























A mieink soraiból az ismét húzóembernek bizonyuló Brendan Mundorf 2+1-es teljesítménye mellett a többiek pontot ugyan nem szereztek, de Max Seibald elképesztően hasznos játékot nyújtott a középpályán, Drew Westervelt szintén több ígéretes helyzet megteremtéséből vállalt szerepet, a védelemben sérülése miatt csak limitált játéklehetőséget kapó Eric Martin pedig a szokásos keménységgel küzdött, közben Adam Fullerton cserekapusként izgulhatta végig a döntő összecsapást, s folyamatosan bíztatta a klasszisteljesítménnyel előrukkoló hálóőrtársát. Az aktív keretben ugyan nem játszott, de biztonsági tartalékként jelen volt a világbajnokságon még egy Outlaws-játékos, a hátvéd Lee Zink is.

Gratulálunk városunk valamennyi újdonsült világbajnokának!

Összesítve Mundorf a legeredményesebb amerikai játékos lett, miután a hét mérkőzésén 27 pontot szerzett (17+10), mellette Westervelt a csapat negyedik legjobb góllövőjeként végzett 12 találatával, őt követte a szintén 13 pontos Seibald 9 góllal, a bekk Martin négy meccsen játszva egy gólt szerzett, a kapus Fullerton pedig a részfeladatokat kiválóan ellátva, 60 % feletti hatékonysággal zárt, miközben öt mérkőzésen lépett pályára.

A VB All-Star csapata:

Kapus: Chris Sanderson (Kanada)
Hátvédek: Brodie Merrill (Kanada), Ryan McClay és Kyle Sweeney (Egyesült Államok)
Középpályások: Paul Rabil és Max Seibald (Egyesült Államok), Leigh Perham (Ausztrália)
Támadók: John Grant Jr (Kanada), Brendan Mundorf és Mike Leveille (Egyesült Államok)

Egyéni díjak:

A torna legjobb kapusa: Chris Sanderson (Kanada)
A torna legjobb hátvédje: Brodie Merrill (Kanada)
A torna legjobb középpályása: Paul Rabil (Egyesült Államok)
A torna legjobb támadója: John Grant Jr (Kanada)
A torna legjobb játékosa: Paul Rabil (Egyesült Államok)

A 2010-es lacrosse világbajnokság végeredménye:

1. Egyesült Államok
2. Kanada
3. Ausztrália
4. Japán
5. Anglia
6. Németország
7. Skócia
8. Hollandia
9. Írország
10. Svédország
11. Wales
12. Finnország
13. Csehország
14. Lengyelország
15. Új-Zéland
16. Spanyolország
17. Szlovákia
18. Bermuda
19. Olaszország
20. Lettország
21. Ausztria
22. Hong Kong
23. Svájc
24. Norvégia
25. Dél-Korea
26. Dánia
27. Franciaország
28. Argentína
29. Mexikó

A rendszeres VB-követésünk ezennel a végéhez ért, a sportággal kapcsolatban a továbbiakban az Outlaws szereplésével fogunk foglalkozni, hiszen az MLL alapszakasza már a hajrába fordult, s augusztusban következik a bajnoki döntő, ahol a mieink is bizonyára képviseltetni fogják magukat, lesz tehát továbbra is kinek szurkolnunk a lacrosse-ban.

Négy év múlva, a következő lacrosse világbajnokság házigazdája pedig nem más, mint Denver városa lesz.

Sorozatban az ötödik meccsén sem tudott győzelmet aratni a Colorado Rapids alakulata, mivel a múlt hétvégén hazai környezetben a Kansas City Wizards ellen 1-1-es döntetlennel zártunk egy hajrábeli egyenlítő találatnak köszönhetően, így fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került a csapat kiváló rajt után az MLS nyugati tabelláján.


A torontói vereséget feledtetve a cseppet sem acélos Kansas City ellen szerettünk volna javítani szombat este a Dick's Sporting Goods Park közel 13 ezres nézőserege előtt. A Rapids-ből ismét hiányzott a hátvéd Baudet, míg a mostanában sokat betliző Earls-t Palguta váltotta a kezdőcsapatban, valamint Ballouchy-ra is újra számíthattunk, így a következő összeállításban álltunk ki: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Palguta - Cummings, Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Clark - Casey. Meglehetősen langyos iramban kezdtük a mérkőzést, az első negyedórában is már a KC birtokolta többet a játékszert, majd a 20. percben egy védelmünk mögé érkező indításból kiugrást harcoltak ki, melyből könnyedén megszerezték a vezetést. Az utóbbi meccseken egyre több megingás látható a hátsó alakzatunkban, ezúttal Kimura ragadt elöl, Palguta pedig lemaradt, mint a borravaló. Több, mint félórára volt szükségünk, mire sikerült egy kombinatív, veszélyes támadás után igazi helyzetbe kerülnünk, ekkor Clark átadása után Mastroeni közelről, éles szögből lőtt az oldalhálóba. Kisvártatva Moor szerencsétlenkedett a védelmünkben, amikor nem tudott kikísérni egy labdát az alapvonalon túlra, a KC pedig kétszer is ajtó-ablak helyzetbe került, de Pickens kapus két óriási bravúrral hárított, először lábbal, majd kézzel védett ki egy-egy közeli kemény lövést. Az utolsó percekben a hátvédek megint majdnem összeszerencsétlenkedtek egy gólt, de a vendégek próbálkozása mindkét kapufát érintve vágódott ki a mezőnybe, nem kis szerencsénk volt az esetnél. Még a szünet előtt lecseréltük a nagyon bizonytalan Palguta-t, és kénytelenek voltunk beküldeni a semmivel sem különb Earls-t a helyére. A félidőben a középpályán próbáltunk változtatni, amikor a gyengébb napot kifogó Ballouchy helyére beállítottuk Smith-t. Ezzel sem mentünk sokra, mert a második félidőben sem tudtuk áttörni a Wizards védelmet, s még inkább a vendégeknek voltak veszélyes támadásaik. A 62. percben gondoltunk egy merészet, s beállítottuk a veterán Claudio Lopez-t az egész meccsen nagyon aktívan játszó Clark helyére, így Casey mögött a két szélet Lopez és Cummings játszhatta be. Egyértelműen jó húzás volt, mert ezt követően kezdtük el egyre jobban ráerőltetni az akaratunkat az ellenfélre, s az utolsó negyedórán belülre érve egy Larentowicz-Smith összjáték után utóbbi passzolt Conor Casey-hez a tizenhatos vonalánál, aki több védő között megindult, s magát kicsit oldalra cselve tüzelt a kapuba egy remek lövésből. Kiegyenlített a Rapids, és hatalmas lélektani fölénybe kerültünk, lehullottak a gátlásaink, s óriási akciókat vezettünk a győztes gól megszerzéséért. Kapujához szegeztük a KC-t, különösen Casey volt elemében, aki remek labdát adott Kimura-nak, de a japán bekk nagy helyzetben az égbe bombázott. A 89. percben megnyerhettük volna az összecsapást, de Lopez félelmetesen nagy passzát követően Casey hiába húzta el hideg vérrel a labdát a kivetődő kapus mellett, kissé kisodródva képtelen volt a kapuba helyezni, hanem ballal magasan az őrizetlen háló kapufáját találta el. A hajrában hiába mozgosítottunk óriási erőket, végülis a gyengébb kezdés miatt be kellett érnünk hazai pályán egyetlen szerzett ponttal egy kiscsapat ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith véleménye:

"Nem akarok mellébeszélni, nem játszottunk jól ezen a mérkőzésen. A szezon ezen fontos szakaszában, amikor egyre nagyobb tétje van minden meccsnek, nem ilyen teljesítményre lenne szükségünk. Csak az utolsó húsz-harminc percben mutatott mentalitásunkra tudok büszke lenni, addigra sikerült abban a formában játszanunk, amit elvártam volna a csapattól a mérkőzés teljes hosszában. Az első félidő különösen gyengén sikerült számunkra, alig volt helyzetünk, ehelyett hálásak lehettünk, hogy a védelmünk hibáiból nem szerzett nagyobb előnyt magának a Kansas City. A második játékrészben történő cserék hatására megélénkült a játékunk, a Lopez-Cummings-Casey trió kombinatív játéka különösen tetszett, a jövőben könnyen lehet, hogy többet fogjuk hármójukat egyszerre használni a pályán. A végén eldönthettük volna a mérkőzést, bár nem tudom mennyire érdemeltünk volna győzelmet egy ilyen találkozón, ahol az első 60 percben nem mutattunk sokat. Mindenesetre azon fogunk fáradozni a következő időszakban, hogy a hajrábeli játékunkat megtartsuk, s arra építsünk a továbbiakban."

- Bár nem került be egyetlen Rapids-játékos sem a kezdő tizenegybe, a cserék összeállításakor Bruce Arena vezetőedző meghívta az All-Star csapatba Jeff Larentowicz-ot, aki így a denveriek egyetlen képviselője lehet a jövő szerdai gálamérkőzésen, melyen az amerikai liga legnagyobb csillagai az angol Manchester United ellen lépnek pályára Houston-ban. A hatodik profi szezonját töltő Larentowicz első denveri idényében pályafutása első All-Star-részvételét harcolta ki.














Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 12-2-4, 40 pont (18 meccs)
2. Real Salt Lake 9-4-3, 30 pont (16 meccs)
3. FC Dallas 6-2-7, 25 pont (15 meccs)
4. Colorado Rapids 6-4-5, 23 pont (15 meccs)
5. San Jose Earthquakes 6-4-5, 23 pont (15 meccs)
6. Seattle Sounders 5-8-4, 19 pont (17 meccs)
7. Houston Dynamo 5-7-4, 19 pont (16 meccs)
8. Chivas USA 4-9-2, 14 pont (15 meccs)

Nagyon szoros az állás a rájátszás-helyekért zajló küzdelemben, de sajnos immár öt mérkőzés óta képtelenek vagyunk győzelmet felmutatni, így pedig nehéz dolgunk lesz a folytatásban. Legközelebb éppen egy közeli riválissal fogunk találkozni, amikor Seattle-be látogatunk, magyar idő szerint hétfő reggel, 04:30-tól. Jó lenne végre újra nyernünk egy mérkőzést, az újra a helyes útra téríthetné a csapatot, ezzel szemben egy vereség esetén a Sounders is nagyon közel kerülhetne hozzánk és a kiegyensúlyozott nyugati tabellán könnyen nagyot csúszhatnánk hátra.

Létrejött az álomdöntő az angliai lacrosse világbajnokságon, miután a csoportgyőztes Kanada és a divízióban második Egyesült Államok klasszis csapata egyaránt fölényes győzelmet aratott az elődöntőben a másik két kiemelt riválisa felett. Így aztán a két nagycsapat sorozatban negyedszer, összesítve már hetedik alkalommal mérkőzhet meg egymással a VB döntőjében, hogy eldöntsék, 2010-ben ki üljön fel a lacrossevilág trónjára.

A csütörtöki elődöntőben az öt denveri sportolóval felálló Egyesült Államok válogatottja 20-5 csapást mért Japánra. Az amerikaiak hasonlóan a csoportkörbeli közös mérkőzéshez, ismét gőzerővel bekezdtek, s egy pillanatnyi esélyt sem adtak a Távol-keletieknek, mivel már az első negyed végén 8-1-re, a nagy szünetben pedig 14-1 arányban vezettek. A második félidő gyakorlatilag már csak formalitás és kedélyes játszogatásnak volt tekinthető, és a japánok is képesek voltak a minimális szépítésre. Eközben az Outlaws-különítményből most Drew Westervelt domborított maradandót, lévén három gólt szerzett, nála jobb az egész csapatból csak a négyszer eredményes Rabil tudott lenni, s szintén mesterhármasig jutott még Dixon is. A gólzsák Brendan Mundorf két találatot pakolt be a japánok ketrecébe, míg az ifjú pontgyáros Max Seibald sem tétlenkedett, s 1+1-et jegyezhetett fel magának az összecsapáson. Adam Fullerton kapus a második félidőben kapta meg a lehetőséget a felszabadult játékra, s eközben 6/10-es védési hatékonysággal látta el a feladatát a kissé már kényelmes védekezés ellenére. A kőkemény hátvéd Eric Martin zsinórban három kihagyott meccsét követően visszatért lábujj sérülés után, és bízunk benne, hogy a döntőben is beszállhat.

A másik elődöntőben is érvényesült a papírforma, s Kanada hasonló magabiztossággal aratott 15-6-os diadalt Ausztrália felett. Érdekes mederben folyt a mérkőzés, mert az első negyed még szoros volt (2-2), de a másodikban a juharlevelesek hat különböző játékosuk találataival 10-3-as előnyre tettek szert. A félidő után az ausztrálok megint frissek tudtak lenni, és nem engedték tovább nőni a hátrányukat, de a találkozó végére elfáradtak, s a világbajnoki címvédő kilencgólos győzelemnek örülhetett. A kanadaiak testvériesen osztozkodtak a találatokon, nem volt igazán kimagasló egyéni teljesítményük, Snider három és Duch két gólja mellett tízen is egy-egy alkalommal voltak eredményesek.



















A finálé két résztvevője a csoportkörben már találkozott egymással, s ahogyan korábbi írásunkban a Denver Sports Blogon is beszámoltunk róla, egy hihetetlenül kiélezett mérkőzésen a kanadaiak minimális különbségű, 10-9-es győzelmet értek el az USA-val szemben, így ők végezhettek a csoportelső helyén, míg az amerikaiaknak be kellett érniük a második pozícióval. Persze, ebből az eredményből butaság komoly következtetéseket levonni, hiszen különösebben komoly tétje nem volt az összecsapásnak, annál nagyobb lesz a szombati finálénak, ahol minden erejére szüksége lesz a csapatoknak, már nem tartalékolhatnak, ahogyan azt esetlegesen tették a csoportkörben.

Igazi sztárparádé várható a fináléban, hiszen a két legjobb csapat, a két leglátványosabban játszó válogatott, a két legtöbb világsztárt felvonultató együttes csaphat össze a VB-döntőben, ahogyan az az esemény rangjához is illik. Vessünk egy pillantást közelebbről is a résztvevőkre!

USA - Kanada : szemtől szemben:

Kapusok: Napjaink két legjobb field lacrosse hálóőre, az amerikai Dougherty és a kanadai C. Sanderson mérkőzhet meg egymással, utóbbi a sportág élő legendájaként valamivel nagyobb tekintélynek örvend, de az USA portása sem kis név a szakmában. A csoportmeccsen is mindketten remekeltek és a fináléban sem valószínű, hogy közöttük lesz perdöntő különbség.




Hátvédek: A két csapat védelmében igazi nehézfiúk találhatók, akik bizonyára óriási fizikai harcot fognak vívni a támadókkal, s a meccs teljes hosszában fogják sanyargatni az ellenfeleket. Fontos lehet a denveri Martin szerepe, aki már csak a jelenlétével és a vezetőszerepével is sokat jelenthet csapatának, hiánya esetén komoly hendikeppel bírna a címvédő. Azért a rutinos McClay és Driscoll sem most jöttek a falvédőről, és bármikor oda fognak vágni a kanadaiaknak, de az igazi vezérre komoly szükség van mindentől függetlenül. Eközben a bajnok csapat sztárok egész sorát vonultatja fel a védővonalban, B. Merrill, P. Merrill, B. D. Smith vagy Vinc, mind óriási, mindenre elszánt klasszisok.

Középpályások: Természetesen a gyorslábú feladók közötti küzdelem sem lesz mellékes, s a csoportmeccshez hasonlóan óriási csata várható a transition játékban, nagyon nem lesz mindegy, hogy melyik egységnek sikerül majd többször ráerőltetnie az akaratát a másikra, s esetlegesen melyik oldal hány gyors ellenakcióból tud majd gólokat szerezni. Jó jel lehet az amerikaiak számára, hogy a csapat egyik legnagyobb sztárja, Rabil a gyenge első néhány mecccset követően a Japán elleni két fontos találkozóra felszívta magát, mindkét alkalommal három-négy gólt lőtt, s a csapat élére állva már 20 pontos. Az ő vezéregyénisége és profi mentalitása óriási fegyvertény az USA számára, már ha jó napot tud kifogni szombaton. Amennyiben a bostoni hősnek nem fog annyira menni, a tehermentesítés az Outlaws-os Seibald mellett a rutinos Powell és Dixon reszortja lesz. A másik oldalon a poszt koronázott királya, a szabadtéren is piszkosul gyors Steenhuis lehet egy aduász, de ugyanúgy számíthatnak előretörésekre Hall-tól vagy az egész VB-n félelmetes formában játszó Duch-tól is.

Faceoffolók: Talán a legnagyobb fizikai harcot vívhatja egymással a két igazi gladiátor, A. Smith és Snider. A torna két legjobb faceoff-hatékonysággal rendelkező játékosa a csoportkörben nem bírt egymással, s az amerikai-kanadai rangadón végrehajtott húsz középkezdés közül tízet az egyik, tízet a másikuk szerzett meg. Hasonló gigászi csata prognosztizálható közöttük a fináléban is, bár nagy tét mellett egyértelműen a négy évvel ezelőtti VB-n MVP-nek választott kanadai lehet a favorit.

Csatárok: Nyilván a legizgalmasabb kérdés a befejezőemberek teljesítménye lehet, hogy mennyire fognak tudni érvényesülni a VB-mezőny két legjobb védelme ellen, egy dolog rommá verni Japánt vagy Németországot, s teljesen más tészta eredményesnek lenni Kanada vagy az USA ellen, pláne egy világbajnoki címről döntő összecsapáson. Kedvencünk, Mundorf a két csapat legeredményesebb játékosa volt az első hat találkozón, miután 15 gólt és 24 pontot jegyez ezidáig, de intő jel lehet felé is, hogy a korábbi meccsen a kanadaiak nagyon kikapcsolták őt. A másik denveri nagyágyú, Westervelt egy tucatnyi találatot jegyzett, de az utóbbi meccseken zseniálisan termelő Leveille, a mindig veszélyes Crotty, vagy akár Striebel befejezéseire is bátran számíthatnak. Közben a kanadaiak közül négy csatár is tíz gól felett jár, borzasztóan nehéz dolguk lesz az amerikaiaknak, ha fel akarják tartóztatni a VB címre törő Billings-t, a minden hájjal megkent Dawson-t, az egymás elleni csoportmeccs nyerőemberének bizonyuló Grant Jr-t, és az Angliában ihletett formát elkapó Small-t. Ezeket a névsorokat tekintve, hozzávéve a két védelmet, egy hajszállal talán a kanadaiak tűnnek esélyesebbnek, de egy VB-döntőn bármi megtörténhet, és ha az amerikai csatárok keményebben tudnak játszani, mint a csoportmeccsen, akkor könnyen elképzelhető, hogy az akkori minimális különbség szombaton az ő javukra fog eldőlni. Ebben nagyon fontos szerepük lesz a denveri legényeknek is.

A korábbi egymás elleni VB-döntők eredményei:

1978: Kanada - Egyesült Államok 17-16 - hosszabbítás után (Stockport, Anglia)
1986: Egyesült Államok - Kanada 18-9 (Toronto, Kanada)
1990: Egyesült Államok - Kanada 19-15 (Perth, Ausztrália)
1998: Egyesült Államok - Kanada 15-14 - kétszeri hosszabbítás után (Baltimore, Egyesült Államok)
2002: Egyesült Államok - Kanada 18-15 (Perth, Ausztrália)
2006: Kanada - Egyesült Államok 15-10 (London, Kanada)

Az eddigi tíz világbajnokságból nyolcat az amerikaiak, kettőt a kanadaiak nyertek meg, beleértve a négy évvel ezelőtti juharleveles sikert saját hazájukban. Hogy mi lesz a forgatókönyv 2010-ben? Minden kiderül, vagy mindenki derül? Egy biztos, szombat délután 5-től minden denveri sportrajongónak kötelessége teljes erőbedobással szurkolni az amerikai válogatott sikeréért, hogy városunk öt büszke sportolója aranyéremmel a nyakában térhessen haza a VB döntő után.

A szombati játéknap programja:

5. helyért, 11:00 : Anglia - Németország
3. helyért, 14:00 : Japán - Ausztrália
DÖNTŐ, 17:00 : KANADA - EGYESÜLT ÁLLAMOK

A 2006-os VB-döntő összefoglalója:

Aktuális idegenbeli túrája második állomásán a Colorado Rockies csapata Miamiba látogatott a Florida Marlinshoz, de a négyből három meccset is elvesztettünk, beleértve a két simán nyerhető walk-off vereséget is, így kicsit nehezebb helyzetbe kerültünk.

1. meccs, hétfő: Marlins-Rockies 9-8 walk-off
A párharc nyitó meccsére hétfő este került sor, és hosszú hetek után cseréltünk leadoff hittert, ugyanis Fowler kikerült az összeállításból, helyette a bal szélen játszó S. Smith volt a sor tetején. Mellette CarGo és Hawpe kezdett még az outfielden. Eközben a belső négyest Giambi, Herrera, Barmes, és Stewart alkotta, míg az elkapó Olivo lehetett a vasárnapi nyerőember Iannetta helyett. Közben ez a meccs volt Ubaldo első meccse az ASG óta, kíváncsian várhattuk a második félévben miként folytatja szereplését az All-Star dobónk. Támadásban két sétával veszélyeztettünk az elején, kár érte, hogy a singlelel bázisra kerülő S. Smitht rablás közben lekapcsolták, így pont nélkül zártuk az első játékot. Ezt követően Ubaldo a nyitó menetet öt dobásból oldotta meg, a másodikban pedig három strikeoutot jegyzett. A harmadik felvonásban Herrera egy error, CarGo egy doublel által került pályára, a két pontszerző helyen lévő futót pedig Giambi tolta haza egy 2run RBI singlelel. A 2-0s előnyünkre azonban rögtön válaszolt a Marlins, Herrera mutatott be egy hibát a mezőnyben és egy ütést is kaptunk, majd Bonifacio szállított két pontot a hazaiak számára, aki Ubaldo hibájából rögtön a hármas bázisra jutott, majd H. Ramirez helyezett be egy RBI singlet, vagyis 3-2re fordítottak a harmatos védekezőjátékunk ellen. A negyedik menetben mindkét csapat csupán egy-egy singleig jutott, majd a mieink egy Herrera-Barmes-Giambi duplajátékkal zárták le az inninget. Ezután S. Smith nyitott egy duplával, de hiába haladt egy bázist még előre, a haza felé futás közben kiejtették őt. A hatodikban aztán már nagyobb sikerrel jártunk, s Hawpe singlet, Barmes pedig egy hit-by-pitchet jegyzett két kieső mellett, ekkor pedig a dobó Jimenez ért el egy RBI singlet, amivel kiegyenlítettük a meccs állását. Az akciónknak még nem volt vége, és a hármasra jutó Barmesszal S. Smith szereztetett pontot, vagyis 4-3nál ismét nálunk volt az előny. Megint nem örülhettünk sokáig, hiszen az egyre inkább elfáradó Ubaldo két embert is pályára engedett egy kieső mellett, majd Stanton tűzött be ellene egy 3run HRt a left center fieldre. Ezt követően lecseréltük a dobónkat, és Belisle hozta a maradék két kiesőt. Aztán viszont két singlet is bevittek rajta, a következőből pedig Cantu szállította a hetedik floridai futást, majd üggyel-bajjal végül befejeztük az inninget. Tehát 4-7es hátrányban nézhettünk a nyolcadik inning elé, amikor viszont Stewart solo HRal faragtunk egy kicsit a hátrányból. Még ezután Barmes és S. Smith is walkkal került pályára, majd a 2in-2out helyzetet az újonc Herrera egy háromfutásos hazafutással tette emlékezetessé. 8-7re fordított a Rockies! Az inning védekező részében Betancourt magabiztosan elbúcsúztatta mindhárom vele szembe kerülő ütőt. A következő próbálkozásunkban Giambi jegyzett egy singlet, akit bázisfutóként Fowler váltott, de egy rablás és groundoutos továbbtolás után hiába jutott el a harmadik kanyarig, pontot nem tudott szerezni. Egy pont előnyben következett Street, és az első két kiesőt biztosan postázta, aztán engedett egy sétát, majd a pinch hitter Murphytől beszedte a 2run walkoff HRt, amivel kikaptunk. Hihetetlen körülmények között fejeződött be az amúgyis rettentő fordulatos meccs, és sajnos a hullámvasút végén mi maradtunk alul.
- Bár az ütésekben 11-11re végeztünk és a nyolcadik menetben nagy felzárkózást csináltunk, mégis vesztesen távoztunk. Az elmúlt hétvégén gyengélkedő S. Smith volt a leghatékonyabb ütőjátékosunk, mivel 3/4el zárt és már a 39. pontját szállította az évben, közben .284es összátlaggal rendelkezik. Rajta kívül csak a veterán Giambi jegyzett több ütést, miután az első bázis embere két singlet termelt, az egyikből két futót is bejuttatott a home platere, a kilencedikben a pinch runner Fowler váltotta, aki bár nem ért be, idei kilencedik lopását termelte. Az újonc Herrera kis híján mennybe ment a végén, amikor a nyolcadik inningben a 3run HRnal megfordította az állást. Pályafutása első hazafutását lőtte az MLBben, ezzel a 13. RBIt érte el az évben, viszont egy fontos errorja is volt a meccs elején. Stewart az öt próbálkozásból egyetlen ütést tudott felmutatni, de az egy hazafutás lett, immár a 12. alkalommal vágott HRt a szezonban. Barmes egyszer ütéssel, egyszer sétával jutott bázisra, mindkét fellépése után hazaéréssel zárt. Gonzalez a meccs elején hozott egy ütést, a négy másik kiesése közül kettőt strikeouttal kapott, mostanában kicsit megrekedt a játéka. Szintén 1/5ös átlaggal lendített az ezúttal a külső mezőnyben lehetőséget kapó Hawpe, míg a kezdő ütők közül egyedül Olivo maradt találat nélkül, ráadásul az ötből három kiesését dobás után szenvedte el és közben négy emberünket hagyta bázison. Csereként Eldred egyszer ment ütni, de nem talált, míg Mora az utolsó inningben 1B volt a mezőnyben. Jimenez nem volt kifejezetten a helyzet magaslatán, a harmadik és a hatodik játékban egyaránt három-három kapott futással zárt, a másik három menetében még viszonylag jól tartotta magát. 5.1 inninget húzott ki, a 3run HR pecsételte meg a sorsát, összesen hat ütést és öt strikeoutot könyvelhetett el három séta mellett. A csapat visszazárkózása miatt legalább a vereséget nem ő szenvedte el, valamint egy ütéséből az évi negyedik RBIt érte el. Belisle a hatodik játékot magabiztosan zárta le, de a következőben négy ütést és egy futást is bekapott, láttunk már jobb produkciót is tőle mostanában. Betancourt a nyolcadik játékban háromból három ütőt kiszórt, iszonyatosan hidegvérű volt, bár 19 dobásra volt szüksége, abból 13 strike lett. Street idén először nem tudott sikerrrel venni egy savet 6 jó kísérlet után hetedszerre besokkalt, történt egy kis rövid zárlat, engedett egy walkot, majd HRt szedett be. Idei második vereségét hozta, közben 3.21esre ment fel az átlaga.

2. meccs, kedd: Marlins-Rockies 0-10
Másnap a folytatásban Robertson és Francis találkozása alkalmával két balkezes dobó csatázott egymás ellen. Kicsit természetesen az összeállításunk is változott ezzel, az első bázisra Eldred került, az elkapó most Iannetta lett, közben a külsősök közül mindhárom hétfőn játszó ember pihent, vagyis a Mora-Fowler-Spilbo hármas volt a kezdőcsapatban. Ehhez képest a meccs meglehetősen csendesen indult, az első inningben mindössze a Florida volt képes egyetlen single ütésre, majd a második játékban már egyik oldalon sem volt pályára lépő futó. A harmadikban megvolt az első ütésünk, melyet Stewart szállított egy singlelel, majd még Barmes sétált, Francis bunt kísérlete közben a Marlins SP nem tudta időben összeszedni a labdát, az error után pedig már bases loaded 0outnál jártunk, melyet követően Fowler szenvedett el egy hit-by-pitchet, ezzel hoztuk az első pontunkat, majd a másodikat Herrera RBI walkal jegyeztük. Ezt követően is maradt tehát a telipálya, Mora pedig egy 3run doublelal mindhárom futót beküldte, ekkorra már 5-0ra vezettünk. Nem volt vége az akciónak, kisvártatva Iannetta doublelal Mora is futást ért el, vagyis hat pontot szereztünk a harmadik felvonásban. Az eseménytelen negyedik játszmát követően a következőben Mora vágott be egy 2run HRt, mivel előtte Herrera ért el egy singet, ezzel a találattal már 8-0ra vezettünk. Hat futást szállítottunk a harmadik inningben. Közben a Marlins ebben a játékban még csak mindössze a második ütését hozta a rettentő magabiztos Francis ellen. A nagy megszórás megtette a hatását és a meccs második felére lefutottá vált a találkozó, inkább csak a védekezésre összpontosítottunk, nehogy mégis baj legyen, támadásban felszabadultan játszottunk. A hetedikben Mora és Spilbo ütéseivel, valamint Iannetta eltalálásával megtöltöttük a bázisokat, majd Eldred tudott eredményes lenni egy RBI single formájában, aztán Stewart sétája jelentett egy újabb pontot. A hetedik inning közepén esedékes pihenő alatt tehát kereken 10-0s előnyben voltunk. A nyolcadik felvonásra hoztuk le a kezdő Francist, a helyettes Chacin pedig háromból három ütőt strikeouttal keserített el, a befejező menetet már Flores abszolválta egy sétát engedélyezve, de még a shutoutunk sem forgott veszélyben a végjátékban, nem hogy a győzelmünk, így nagyon magabiztos kiütéses verést mértünk a hazaiakra.
- Az igazi változás az első meccshez képest csak annyi volt, hogy a két dobó között óriási különbség volt, közben 9 ütést szállítottunk, a Florida hármat. Nagy napja volt a rutinos Moranak, aki öt beállásából három ütést termelt, beleértve idénybeli második hazafutását és egy három pontot hozó doublet, amelyekkel összesen öt RBIt szállított, ő maga pedig három futásig jutott. Összességében most tart 19 pontnál, a bal szélen kezdte a meccset, de a hajrában már 2Bt játszott, valamint majd' 7 év után először bemutatott egy outfield assistot. A belső infielder Herrera egy ütést és egy sétát jegyzett, mindkettő után futást termelt, közben RBIt is jegyzett a walkkal, és maradt .300as átlag felett. Az elkapó Iannetta az idei 15. pontját hozta, amikor doublet vert a harmadik játékban, egyébként mindkét kieső játéka strikeout volt. Stewart 1/4el végzett egy séta mellett, és egy újabb pontot ő is elért, ezzel 46nál jár éves szinten. Eldred ugyancsak pontot szállított a napi egyetlen ütéséből, viszont mellette három strikeoutot is elszenvedett az egész csapat hét darabja közül. Barmes egy-egy ütéssel és sétával hallatott magáról, viszont pontot nem szerzett, három emberünket engedte pályán maradni, a nyolcadik játékban lecseréltük. A center fielder Fowler ütést nem hozott, viszont bases loadednál szenvedett el egy kemény HBPt, amivel az évi 11. pontszerzését követte el. Csereként Hawpe és S. Smith érkezett, mindketten flyoutot kaptak egyetlen beállásukkor, előbbi két LOBt jegyzett, utóbbi a végén játszott a mezőnyben is. A kezdő dobójátékos Francis elképesztően magabiztosan játszott, újra a 2007es önmagát idézte, azok után hogy az elmúlt három meccsen nem élte meg az ötödik inninget és 8.00 feletti ERAt jegyzett, mostanra összeszedte a dobásait. 98 dobása közül 73 a zónán belülre ment (majdnem a 75%a), hét inning alatt pedig mindössze három single rontotta a makulátlan teljesítményét, közben hét strikeoutot szórt ki séta nélkül. Az idénybeli harmadik győztes meccse volt a keddi remeklése, talán mostmár elindul felfelé. A nyolcadik inningben Chacin dübörgött, 14 dobásból vágott három ütőnek három strikeoutot, egyre magabiztosabb és 4.02es ERAnál jár. A befejező menetben Flores tevékenykedett, neki is jutott két SO, igaz közben becsúszott egy walk is.

3. meccs, szerda: Marlins-Rockies 5-2
A harmadik mérkőzésen egy fokkal komolyabb dobópárharcra számítottunk, amikor két jó formában lévő játékos, Hammel és Nolasco nézett farkasszemet egymással. A mezőnycsapatunk is visszatért a nagyjából megszokott összeállításához, az első bázison újra Giambi játszott, a hármason Stewart, kívül pedig Hawpe, és a kisebb sérülése ellenére CarGo is visszakerült az összeállításba S. Smithszel együtt, közben az elkapónk megint Iannetta lehetett. A kezdő inningben a mieink mindössze egy sétáig jutottak Herrera révén. De a Florida a vezetést is meg tudta szerezni, miután Ramirez a singlet követően egy rablást mutatott be és kihasznált egy Iannetta hibát is, majd Uggla vert egy RBI doublet, akit követően Cantu ugyanígy eredményes volt, ezzel 0-2vel indítottunk. A következő próbálkozásunk során mindössze Stewart erejéből futotta egy duplára két kieső után, a Marlins egy-egy double és walk által két embert küldött pályára, majd újra 2out RBIt jegyeztek, amikor Sanchez vágott egy 3run homerunt, és kerültek 5-0s előnybe. Ezt követően kicsit lecsendesedtek az eredmények, egyszerre egy-egy futónál többel továbbra sem tudtuk képviseltetni magunkat a bázisokon, közben Hammel is némileg stabilizálta a játékát. A hatodik inning lehetett volna igazán izgalmas, hiszen S. Smith single és CarGo egy hiba árán került fel az első két bázisra, de Giambi és Hawpe kiejtésével védekezte ki a támadásunkat a hazai együttes. Aztán Hammel még a hetedik játékot lehozta, a gyenge kezdés után nagyon stabilan teljesített, komoly szépséghiba, hogy mindezt öt pont hátrányban tette meg. A nyolcadik felvonásban a dobónk helyett a pinch hitter Fowler ment ütni és sétát harcolt ki, majd utána S. Smith lőtt ki a pályáról egy 2run HRt! Ezzel 2-5re zárkóztunk fel, de tovább nem tudtunk ebben az akcióban, mivel a következő három ütőnk mindegyike kiesett. A dobónk Corpas lehetett, aki az első embertől egy singlet kapott, aki végülis eljutott a harmadik bázisig, de az utolsó két kiesőt strikeouttal jegyeztük fel, így megúsztuk újabb kapott pont nélkül ezt az inninget. A záró felvonásban Stewart ért el még egy double találatot, majd a csereember Mora sétált, de a másik PH Eldred ellen egy sok dobásos beállás után strikeouttal befejezték a mérkőzést. Kicsit későn ébredtünk fel, a korán összeszedett nagy hátrányt a hajrában már képtelenek voltunk ledolgozni, így a vége 5-2es vereség lett.
- A harmadik meccsen újra gyengébben játszottunk, mindössze öt ütésre voltunk képesek, és a védekezésbeli hibáink az első két játékban elegek volt a vereséghez. Két ütéssel zárt az alkalmi leadoff hitter S. Smith, aki egy single mellett meglőtte évadbeli 13. hazafutását, mindkét pontunkat ez az ütés jelentette, mellyel elérte a 41. RBIt az évben, kezd újra egyre jobb formát elkapni. Szintén két ütéssel végzett a 3B Stewart, miután bepakolt két doublet, az idei 10. és 11. találatát, de végül egyik után sem tudott hazaérni, ráadásul a másik két beállásakor egyaránt SOval búcsúzott el. A csapat ötödik ütése az ifjú Herrera nevéhez fűződött, az egy single mellé egy sétát is hozzá tudott még tenni. Az igazi ászok viszont rendkívüli módon gyengélkedtek, a 3as, 4es, 5ös ütőhelyen szereplő játékosaink mind találat nélkül zártak. Gonzalez egy meccset kihagyott, de a visszatérése után sem volt nagy formában, három kiesése közül ráadásul kettő strikeout volt, már csak épphogy .300 felett tartózkodik. A hajrában még kiújult az ujj sérülése, így Spilborghs helyettesítette őt CFként, de ő is eredménytelen maradt. Az első bázison Giambi a sok jó meccs után jelentőset betlizett, négyből semmit jegyzett, három embert fent is hagyott. Hawpe hiába tért vissza a kezdőbe, szintén harmatos volt, találat nélkül, négy kieséssel zárt, két strikeoutot szedett össze. Most az elkapó Iannetta sem tudott segítséget jelenteni, szintúgy 0/4es hatékonysággal fejezte be az összecsapást. A sor nyolcadik embere Barmes ugyancsak gyenge volt, mindhárom próbálkozásakor könnyedén kiejtették őt. A három egy-egy ütésre beálló pinch hitterünk közül Fowler sétált és futást jegyzett a S. Smith HRnál, Mora szintén kiharcolt egy walkot a kilencedik játékban, míg Eldred a meccs utolsó outját szenvedte egy SO formájában. Hammel sajnos nagyon gyámoltalanul kezdett, az első két inningben elszenvedett öt futást, és azt követően már hiába javult fel, több pontot ugyan nem kapott, de elvesztettük a meccset. Végül hét játék alatt az öt pontja mellett hat ütést hoztak rajta, valamint három sétát és öt strikeoutot írhatott fel magának. A szezonban ez volt az ötödik veresége, közben most az ERAja is romlott egy kicsit, jelenleg 4.23as. A nyolcadik inningben Corpas egyetlen singlet szenvedett el, a három out közül pedig kettőt strikeouttal postázott az utolsó két ütő ellen, amikor a futó már a hármas bázison járt, egyre imponálóbb a produkciója mostanában.

4. meccs, csütörtök: Marlins-Rockies 3-2 walk-off
Az utolsó összecsapásnak megint elég tartalékos felállással vághattunk neki, lévén az outfieldről hiányzott sérülés miatt CarGo és Fowler is, így Mora újra kívül játszott S. Smith és Spilbo mellett. A belső négyes megegyezett a szerdai összetétellel, viszont a negyedik találkozón már Olivo volt az elkapó. Közben a dobó párharc elég egyértelműnek tűnt, mivel a Marlinsból az All-Star csapatban is fellépő Johnson ellenfele az utóbbi időben óriásit botladozó De La Rosa lehetett a mieinktől. A floridaiak rögtön eredményesen kezdték a mérkőzést, egy séta után Sanchez iratkozott fel az eredményjelzőre egy RBI double által. Nem váratott sokáig magára a válasz, hiszen a második inning második ütője, Stewart máris egy solo HRal egyenlített ki. Azonban a Marlinsból rövidesen Ross is bevert egy hazafutást, így 2-1 arányban újra a házigazdáknál volt az előny. A harmadik felvonásban két futót is felengedtünk a pályára, de a lehetőséget elhárítva De La Rosa két strikeouttal befejezte a menetet. Támadásban sajnos sorra nem tudtunk mit kezdeni Johnson dobásaival, viszont legalább DLR is viszonylag jól összekapta magát a gyenge kezdés után. Az ötödik játékban is csak egy Spilbo singlet jegyeztünk, mert utána három emberünk is dobás utáni kiesés áldozata lett. A következő próbálkozásunkban is csak egy ütést mutattunk be, amikor Giambi találta el a labdát, de a pontszerzés közelébe nem tudtuk elverekedni magunkat. Aztán a hetedik felvonásban meghozhattuk volna az áttörést, talán Johnson is elfáradt, mert egymás után két ütést vittünk be, amikor Spilbo double és Olivo single által elfoglaltuk a két szélső bázist, majd utóbbi bázist lopott, aztán a csere dobó ellen a PH Hawpe egy sétával megtöltötte a pályát, de S. Smithszel szemben kivédekezték a helyzetet. Közben ugye mi is váltottunk dobót, Belisle könnyedén megoldotta a feladatot. A nyolcadikban viszont nem volt menekvésük, végre egyenlítettünk, miután Herrera vágott be egy doublet, amelyet követően Giambi RBI singlelel hoztunk pontot, helyette CarGo jött futónak, Mora pedig hit-by-pitchet kapott, és csak eddig jutottunk, mert egy DP vezetésével kivédekezték ezt a támadást is. Ezt követően Beimel következett nálunk, de egy single után gyorsan Betancourt váltotta, aki be is fejezte a nyolcadik játékot. A kilencedik támadó részében nem mentünk semmire, aztán viszont beütött a krach, Bonifacio egy triplát vágott be Chacin ellen, ami után hiába próbáltunk két szándékos sétával teli pályát engedni hogy double vagy triple playre legyen esélyünk, mert Paulino egy walk-off RBI singlelel befejezte a meccset. 3-2re vesztettünk az utolsó meccsen, ezzel elvesztettük a seriest is, pedig bőven volt lehetőségünk rá, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést és az első vesztett derbit is simán hozhattuk volna.
- Több ütésünk volt 7-6 arányban és több lehetőségünk is volt a pontszerzésre, de nem tudtunk élni velük, a végén pedig ismét mi maradtunk alul. A nagyöreg Giambi a négy lehetősége közül kétszer is ütést szállított, beleértve az egyenlítést jelentő RBI singlet a nyolcadik játékban, mely a 23. pontszerzése volt az idényben. Helyette a futó az ujj sérüléssel bajlódó Gonzalez volt, akinek ez az egy feladata volt, de nem tudott hazaérni. A másik emberünk, aki két találattal zárt, az a CF-RF Spilborghs volt, 2/3 mellé egy sétát is elért, közben hetedszer ütött doublet, viszont egyik alkalommal sem tudott futást szerezni. Stewart formája változatlanul felszálló ágban van, csütörtöki négy lehetőségéből ugyan csak egyszer talált és két SOt kapott, de megütötte az évbeli 13. hazafutását, így már gőzerővel ostromolja az 50 RBIt, és védekezésben is volt egy hatalmas fogása. Herrera újra egy doublelal talált be, de neki is volt két striekoutja, viszont a nyolcadik menetben ő hozta az egyenlítést jelentő futásunkat, ismét nagy energiákat mozgosítva dobta be magát. Volt még egy találata az elkapó Olivonak, aki viszont a maradék három ABben mindannyiszor strikeouttal búcsúzott, az All-Star szünet óta az ő formája is rendesen romlott. A bal szélen kezdő, a meccset 1Bként befejező Mora a 0/3 mellett mindössze egy HBPt tudott felmutatni, S. Smith pedig négyből négy alkalommal esett ki, de az abszolút legalja a SS Barmes 0/4es, négy strikeoutos, négy bázisonhagyásos teljesítménye volt. A hajrában Fowler már játszhatott a center fielden, talán nem olyan vészes a kéz sérülése, mellette még Hawpe jött be egy beállás erejéig, amiben sétát jegyzett, míg Eldred egy SOt kapott. De La Rosa kezd talán magára találni, kicsit sebezhetően kezdte a meccset, az első két menetben több embert is pályára engedett, a két futást is akkor csinálták meg, és összességében is közel fele-fele arányban dobott strikeot és ballt, de a nyolc kiejtése mellé csak három sétát vétett, miközben három ütést elszenvedve két kapott ponttal zárt hat játék után. Bíztató lehet a csütörtöki mérkőzése, hogy tovább javulva újra számítani tudunk rá. Belisle nagyon magabiztosan hozta le a hetedik játékot, a három outból kettőt SOval jegyzett, közben már 2.67es az ERA hatékonysága. Beimel az egyetlen ütőjétől egy singlet kapott a nyolcadik játékban, majd Betancourt megtartva a futót kiejtette mindhárom ellene felmerészkedő ütőt, abból ráadásul kettőt strikeouttal. Chacin balszerencsés volt, hogy a kilencedik inningben a legelső játékostól elszenvedett egy triplet, utána két szándékos sétával próbált menteni, de a következő embertől beszedett egy singlet, és elvesztette a meccset. A fiatal dobó ezzel a nyolcadik vereségét jegyezte már az idényben.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 55-39 (94 meccs)
2. San Franciso Giants 52-43 (95 meccs, 3.5 GB, Wild Card pozíció)
3. Colorado Rockies 51-44 (95 meccs, 4.5 GB, 1.0 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 51-45 (96 meccs, 5.5 GB, 2.0 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 37-58 (95 meccs, 18.5 GB, 15.0 WCGB)

Egyre sűrűbb a mezőny a divízióban, a Padres csak egyet nyert a legutóbbi három meccséből Atlantában, a Giants viszont a Dodgers elleni 2-1-es seriesével beelőzött minket a Wild Card harcban, a sereghajtó D'backs is javított némileg a helyzetén. A hétvégi párharcok közül a LA már egy győzelemmel el is kezdte a Mets ellen, a SD Pittsburgh folytatja a túráját, és lesz egy Arizona-Frisco párharc is.

A Rockies a szünet utáni gyenge szereplése miatt kicsit visszaesett, de szerencsére az ellenfelek sincsenek nagy formában, így annyira nem szálltunk el, de jó lesz összeszedni magunkat. Hamarosan visszajönnek a sérültek és megkezdhetjük a menetelést. Hétvégén négy meccset fogunk játszani a Philsel, az utolsó a korábbi elmaradt meccsünk pótlása lesz. A kezdési időpontok: szombat 01:05, szombat 22:10, vasárnap 19:35, hétfő 19:05. Az elmúlt két évben WSt játszó Philly is gyenge formában van, igyekezni kéne, hogy a két rossz formában lévő csapat meccseiből mi jöjjünk ki jobban. GO ROCKIES!!!

A csoportkör küzdelmei már befejeződtek a manchesteri lacrosse világbajnokságon, és a legjobb hatosban természetesen nem történt semmi váratlan esemény, vagyis az Egyesült Államok válogatottja a Denver Outlaws sportolóival a fedélzeten a topdivízió második helyén kvalifikálta magát az elődöntőbe, miután hétfőn és kedden is győzelmet arattak.




















A kanadaiaktól elszenvedett vereség miatt az USA biztosan nem lehetett csoportelső, viszont a kötelező győzelmeket hozniuk kellett a második helyért, és nem is vallottak szégyent. A kör negyedik fordulójában a házigazda Anglia csapatát 17-5 arányban igázták le, egy percig nem forgott veszélyben az amerikai siker, végig magabiztosan vezetve győzték le az egyre reménytelenebb helyzetbe sodródó rendezőket. A denveriek közül a legnagyobb név, Brendan Mundorf ismét elemében volt, három találata mellé még egy asszisztot is vállalt, továbbá Drew Westervelt és Max Seibald is jegyzett egy-egy találatot, utóbbinak egy gólpassz is befért. A kapuban Adam Fullerton a hajrában foglalt helyet csereként beszállva, s 2/4es hatékonysággal zárta a hétfő estét. Eközben a rutinos Outlaws-hátvéd Eric Martin sorozatban a második meccsét hagyta ki a kanadaiak ellen elszenvedett lábujj sérülése következtében. Az USA színeiben végre beindult a bostoni sztár Rabil, és a tornán eddig mérsékelten szereplő klasszis 3+2-es teljesítménnyel vezette a csapatát, rajta kívül Leveille szintén háromszor köszönt be, Powell és Crotty pedig kétszer-kétszer talált a hálóba, közben angol részről Watson tudott kétszer eredményes lenni.
Ebben a fordulóban sem hibáztak a címvédő kanadaiak, s 23-4-re páholták el Németországot, soraikból Dawson hat gólt szerzett, az ifjú Billings négy alkalommal ünnepelt találatot, míg Greer három-három gólt és előkészítést ért el. A játéknap harmadik Kék divízióbeli meccsén egy igazán kiélezett rangadót vívott egymással a japán és az ausztrál válogatott, melynek végén a Távol-keletiek diadalmaskodtak 11-9-re az ötgólos Tsugu vezérletével, a kenguruk részéről Perham hiába szórt egymaga hetet a csapata kilenc gólja közül.

Kedden délután folytatta szereplését az Egyesült Államok csapata, és az utolsó csoportmérkőzésen sem ütköztek különösebb ellenállásba, s 19-5-tel léptek túl a japán válogatotton. Az amerikaiak már az első negyedben lőtt nyolc góljukkal eldöntötték az összecsapást, onnantól kezdve fél gőzzel, többnyire már az addig kevesebb lehetőségeket kapó kiegészítő embereket játszatva feszitváloztak, miközben igazán már a japánok sem erőltették meg magukat, lévén a vereség ellenére elcsípték a továbbjutást érő harmadik helyet a divízióban. A népes Outlaws-különítmény tagjai közül ezúttal Westervelt volt a legjobb formában, hiszen két gólt is dobott, de az 1+2-es Mundorf és az 1+1-es Seibald sem tétlenkedett. A világbajnokságon először lehetett a csapat kezdőkapusa a denveri Fullerton, aki három negyed alatt kilenc védést mutatott három kapott gól mellett. Közben Martin ezt az összecsapást is kénytelen volt kihagyni az ismert nyavalyája miatt. Az amerikai csapatból Japán ellen a 3+2-ig jutó Cassese és a szintén háromszor eredményes Leveille zárt a legjobb egyéni teljesítménnyel, ezzel a győzelemmel az amerikaiak bebiztosították a helyüket egyenes ágon az elődöntőben.
A kanadaiak pedig ezalatt elvitték a csoport első helyét, miután az angolokat 17-6 arányban intézték el a háromszor eredményes Small főszereplésével, de Dawson, Greer és Grant Jr egyaránt két-két góllal zárt, míg a házigazdák részéről Ratcliff és Reynolds is kétszer talált be. Végül az ausztrál válogatott zárt a csoport negyedik helyén, miután Perham újabb négygólos teljesítményével 22-4-re gázolták le a topdivízióból még jócskán kilógó németeket.

A csoportkörben az amerikaiak legeredményesebb játékosa az Outlaws büszkesége, Mundorf volt, aki a négy találkozó alatt összesen 22 pontot termelt (13 gól és 9 assziszt), így jeleneleg a torna pontlistájának a 11. helyét foglalja el, még bőven van esélye a top10-be kerülésre. Seibald éppen feleannyi, azaz 11 pontot (8+3) termelt ezalatt, Westervelt 10 pontja közül kilencet találat formájában regisztrált, a mindössze két meccsen pályára lépő Martin pedig egy gólnál tart. Fullerton kapus négy mérkőzésen kapott szerepet, ezalatt igen értékesnek mondható, 63 %-os védési hatékonyságot tudott magáénak, miközben 10 gólt szenvedett el.

A Kék divízió végeredménye:

1. Kanada 5 pont
2. Egyesült Államok 4 pont
3. Japán 2 pont
4. Ausztrália 2 pont
5. Anglia 2 pont
6. Németország 0 pont

Ezzel Kanada és az Egyesült Államok egyenes ágon kvalifikálta magát a legjobb négy közé, míg a harmadik-negyedik helyezettek az alsóházi körök két legjobb együttesével játszhattak egy-egy meccset a szerdai játéknapon az elődöntőbe jutásért. Ezeken a mérkőzéseken Japán kiharcolta az elődöntőbe jutást, miután fantasztikus hajrával 14-8-re verték Hollandiát, úgy hogy a meccs utolsó nyolc gólját ők szerezték. Soraikból ezúttal a háromgólos Sekine volt a legeredményesebb. A másik meccsen Ausztrália is továbbjutott, hiszen Skócia ellen 20-11-re győztek, közben Sear ötször, Watson-Galbraith négy alkalommal volt eredményes.

Az elődöntőben a számunkra érdekelt amerikai válogatott Japánnal, a négy évvel ezelőtti világbajnok Kanada pedig az ausztrálokkal találkozhat a csütörtöki játéknapon. Eközben a két "negyeddöntő" mérkőzés vesztese a Kék divízió 5-6. helyezettjével meccselhet még a torna 5-8. helyéért.

További program:

Elődöntők:
Csütörtök, 17:30 : Kanada - Ausztrália
Csütörtök, 20:30 : Egyesült Államok - Japán

Döntő:
Szombat, 17:00 : Az elődöntők győztesei

A folytatásban már azért szurkolhatunk tehát, hogy az amerikai válogatott színeiben a világbajnokságon jelenlévő öt denveri sportoló minél fényesebb, lehetőleg az aranyéremmel gazdagodva térhessen vissza az MLL-szezon hajrájára az Outlaws-hoz.

Július van, az nfl offseasonjának ’offhónapja’. Ez az a hónap, amikorra a csapatok nagyjából már beszerezték azokat a játékosokat, akikre szükségük van a következő szezonra és/vagy megszabadultak a nemkívánatos egyénektől. Ilyenkor ráadásul edzések sincsenek, így az elmúlt napok Denverben se a Broncosról szóltak. A hónap 2/3-a viszont már eltelt ez pedig azt jelenti, hogy mindjárt itt a TC. Úgyhogy csapjunk is a vadlovak közé…





















Mi is az a TC? Valószínűleg sokan (mindenki) tudjátok, de mivel ezen az oldalon, nem csak amerikai fociról írunk, illetve mindig lehetnek új szurkolók is, akik egyelőre még kevésbé tájékozottak ilyen téren, ezért talán nem árt foglalkozni a témával. A TC a Training Camp rövidítése. Az egész holtszezon legfontosabb és legnagyobb edzőtábora, mely felkészíti a csapatot a következő szezonra. Akadhatnak még posztok melyekért többen csatáznak, de maga a tábor már nem (csak) erről szól. Ez az újoncok nagy lehetősége, hogy megtalálják helyüket az öltözőben, itt kovácsolódhat igazán össze a csapat. Ami még fontosabb, az a playbook gyakorlása (majdnem) teljes játékok és drillek (szituációs gyakorlatok, pl. 1v1) segítségével. Az edzőtábornak természetesen részét képzik az erőnléti edzések, edzői eligazítások, stb. is…
Az edzőtábor során kezdődik meg a 80 fős keret fokozatos szűkítése. A szezont majd 53 ember kezdi meg csapatonként.

Ezek után nézzük meg közelebbről a Broncos edzőtáborát. Augusztus 1-től 27-ig tart majd a Paul D. Bowlen Memorial Broncos Centre-ben. Lesz közte 5 two-a-day is, ezeken a napokon 2 edzés is van. Az újoncoknak már július 26-án elkezdődik a felkészülés.

A program (edzések és preseason meccsek, magyar idő szerint):
Augusztus 1. vasárnap
    16:45-18:30
Augusztus 2. hétfő
    01:30-03:30
    22:30-00:30
Augusztus 3. kedd
    16:45-18:30
Augusztus 5. csütörtök
    01:30-03:30
    14:30-16:30
Augusztus 6. péntek
    16:45-18:30
Augusztus 7. szombat
    01:30-03:30
Augusztus 8. vasárnap
    01:30-03:30
    22:30-00:30
Augusztus 10. kedd
    22:30-00:30
Augusztus 11. szerda
    16:45-18:30
Augusztus 12. csütörtök
    01:30-03:30
Augusztus 13. péntek
    01:30-03:30
    16:45-18:30
Augusztus 14. szombat
    01:30-03:30
Augusztus 16. hétfő
    01:00 Broncos @ Bengals Preseason meccs
Augusztus 17. kedd
    22:30-00:30
Augusztus 18. szerda
    16:45-18:30
Augusztus 19. csütörtök
    01:30-03:30
Augusztus 20. péntek
    01:30-03:30
Augusztus 22. vasárnap
    03:00 Broncos vs Lions Preseason meccs
Augusztus 24. kedd
    22:30-00:30
Augusztus 25. szerda
    22:30-00:30
Augusztus 26. csütörtök
    22:30-00:30
Augusztus 27. péntek
    22:30-00:30
Augusztus 29 vasárnap
    02:00 Broncos vs Steelers Preseason meccs
Szeptember 3. péntek
    02:00 Broncos @ Vikings Preseason meccs

A keretet a 3. preseason meccs után 75fősre, a 4. után pedig a végleges 53fősre kell szűkíteni.
Az edzőtáborban csak szerződtetett játékosok szoktak részt venni, úgyhogy itt a végén még tekintsük át, hogy áll a csapat a szerződésekkel.
A draftolt játékosaink közül nincs még szerződése Demaryius Thomasnak, Tim Tebownak, Zane Beadlesnek, Eric Deckernek és Eric Olsennek. (Az első 2 körben draftolt játékosok közül még csak 1 embernek van szerződése az egész ligában, úgyhogy nem kell pánikba esni). Viszont tavaly Ayers és Moreno addig nem vett részt az edzéseken, amíg nem volt szerződésük. Moreno így egy teljes hetet kihagyott…
Nincsen szerződése a draftolatlan szabadügynökeinknek se, de nekik kevés esélyük van az 53-as rosterre, tehát nekik könnyen lehet, hogy nem is lesz.
Gondot okozhat továbbá az, hogy a csapat sztár OLB-jének Elvis Dumervilnek sincs hosszú távú szerződése, eddig csupán az rfa tendert írta alá. Lehet, hogy előbb a rookie-kkal akarunk megállapodni, lehet hogy Champ Bailey jövőre lejáró szerződése miatt (mindkét játékost megtartani nehéz lesz), vagy a liga bizonytalan jövője miatt (2011ben elképzelhető, hogy elmarad a szezon, mert nem tudnak megállapodni a fizetési sapka mértékéről), de jelenleg csak a tender köti őt a csapathoz. Aggódni egyelőre emiatt sem kell, Doom részt vett az OTA-kon és azt mondta, hogy nem fog holdoutolni a TC-n se.

Csütörtökön vette kezdetét Manchester-ben a 2010-es lacrosse VB, és a hat "kis divízió" csapatai már túl is vannak az első csoportkörön, miközben a nagyok egyelőre három fordulót játszottak le az ötmeccses fordulókból. A több Denver Outlaws-játékost is soraiban tudó Egyesült Államok válogatottja nem kezdte rosszul a menetelését, mert bár a címvédő Kanada ellen veszítettek, a másik két mérkőzésükön komoly erődemonstrációt tartottak. A következőkben az első három amerikai meccsről írtunk bad_habit_71 szakértő kollégámmal.

Az Egyesült Államok a pénteki első mérkőzésén 21-5 arányban múlta felül az éremesélyesnek tartott Ausztráliát, az első pillanattól kezdve sima volt a mérkőzés, az amerikaiak az első negyed után már csak a minél szebb találatok megszerzéséért hajtottak, és közben a denveriek is parádésan játszottak. A mi fiaink közül az ifjú Max Seibald kiváló formában hajtott, és öt góllal terhelte meg az ausztrálok hálóját, hozzá hasonlóan öt pontot szerzett az Outlaws topjátékosa, Brendan Mundorf, aki mesterhármasa mellett két előkészítést vállalt. A harmadik csatárunk, Drew Westervelt sem zárt rossz mérkőzést, hiszen két góllal és egy assziszttal tudta háta mögött a nyitó találkozót. Ezen kívül a védelemben fellépő Eric Martin ugyancsak szerzett egy gólt, míg Adam Fullerton kapus a hajrában csereként beszállva néhány percet védhetett. A hatodik denveri képviselő, a bekk Lee Zink biztonsági tartalékként van jelen az amerikai válogatottal. A Team USA színeiben egyébiránt Leveille és Sweeney talált be még két-két alkalommal.
Az a furcsaság történt meg közben a "Kék divízióban", hogy végül az Írókéz válogatottnak Anglia nem adott vízumot, így nem vehetnek részt a tornán, helyettük a német válogatott került fel a legjobb hat közé, és az egyik négytagú csoportban maradt egy üres hely, ahol minden aktuálisan szabadnapos csapat 1-0-s gólkülönbséggel kapja meg a győzelmet. A házigazda angolok a németek ellen játszották le csütörtök este a nyitó meccset, melyet 12-3 arányban meg is nyertek a 3+2-t jegyző Ratcliff vezérletével. Közben a kanadai válogatott esélyeshez méltóan 17-4-re diadalmaskodott a szimpatikusan harcoló japánok ellen, miközben Greer hat gólt lőtt, Small háromszor, Steenhuis is Huntley pedig egyaránt kétszer köszönt be.

A szombati második fordulóban este játszották le a csoportkör legnagyobb rangadóját, az Egyesült Államok Kanada elleni mérkőzését, melyet végül iszonyatosan nagy csatában a négy évvel ezelőtti győztes juharlevelesek nyertek meg 10-9-re. Az amerikai csapat elszenvedte első vereségét az Angliában zajló világbajnokságon, ahol pályafutásuk során először kaptak ki a selejtezőkben, a csapást a címvédő kanadai csapat mérte rájuk. A meccs végig rettentő kiegyensúlyozott volt, de a második negyedtől kezdve a kanadaiak folyamatosan vezettek egy-két góllal, ám amerikaiak végig ott loholtak a nyakunkban. Viszont sehogysem tudták utolérni őket a legvégén sem, hiába próbálkoztak a denveriek is gőzerővel, így a csoportelsőséget eldöntő összecsapást Kanada egy góllal a maga javára döntötte el. A negyedik játékrészben, 6:6-os állásnál a kanadai csapat sztárja, John Grant Jr. rákapcsolt, 2 gólt szerzett az utolsó negyedben, beleértve a győztes gólt, amit 4.13-mal a lefújás vége előtt szerzett, az idő már nem volt elég az amerikaiaknak, hogy egyenlítsenek (10:9). Az első negyedben Rabil, Leveille és Sweeney góljaival vezetett USA csapata 3:2-re. A második negyedben a kanadai kapus, Chris Sanderson 5 bravúros védést is bemutatott, míg Grant első góljával megfordította az állást 4:3-ra, ezután már mindig az amerikaiak kullogtak az eredmény után. Sanderson a harmadik negyedet is 4 védéssel kezdte, de az amerikaiak visszakapaszkodtak egy döntetlenig (6:6), Leveille emberelőnyös góljával. Erre válaszolt Chris Crowley egy szólóval, majd Grant asszisztált Billings góljánál (8:6). Drew Westervelt sem maradt gólnélkül, 8:7, Grant ismét villant, 9:7, Kevin Cassese góljával már közel járt az egyenlítéshez USA, de Grant később győztes találatának bizonyuló góljával már 10-nél jártak a kanadaiak, ezután még jött egy jó denveri kombináció Seibald-tól és Mundorfhoz, de az idő már nem volt elég az egyenlítésre.
Sajnos, a mieink nem tudtak akkora lendülettel játszani, mint a szerényebb ellenféllel szemben, Kanada ellen sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségeik, ez pedig nagyban befolyásolta a találkozó végkimenetelét. Végül Mundorf és Westervelt is csak egy-egy gólig jutott, mindketten a hajrában voltak eredményesek, s mindkettejük találatával éppen egy gólra zárkózott fel a csapatuk. Továbbá Seibald egy gólpasszt osztott ki a Mundorf által dobott kilencedik amerikai gólhoz. Eközben a hátvéd Martin mindössze egy egyperces kiálltással hallatott magáról, Fullerton pedig ezúttal a padról szurkolta végig az összecsapást, mivel a meccs teljes hosszában Dougherty védte az USA kapuját. Kanadai oldalon a fiatal Duch és Grant Jr szintén három-három gólt szerzett. USA csapata még mindig 14:3-as örökmérleggel büszkélkedhet Kanada ellen, habár a legutóbbi két összecsapásukon a juharlevelesek diadalmaskodtak.
A játéknap többi meccsén is a papírforma érvényesült, Japán a szenzációs záró negyedével 15-9-re verte Németországot, közben az ázsiaiktól Ikegawa, az európai csapatból West-Pratt szerzett négy találatot; míg az ausztrálok a négygólos Sear közreműködésével a házigazda Angliát szomorították el egy 10-8-as sikerrel.

Vasárnap könnyűszerrel sikerült javítani az előzőnapi kisiklást, az USA ugyanis 22-4-re mosta le Németországot. A topdivízió beugró csapata az első félórában még jól tartotta magát, s csak 8-3-ra vezettek az amerikaiak, de a folytatásban érvényesült a nagyobb tudás, és az Egyesült Államok csapata egy 14 gólos rohamot indított a gyámoltalan németek ellen, akik majd' 50 percen át nem találtak be, és ezután már csupán a találkozó utolsó góljával tudtak vigasztalódni. A denveri képviselők ismét vállukra vették a válogatottat, és alaposan kivették részüket a fölényes sikerből. Mundorf újfent rettentő módon elemében volt, a legeredményesebb amerikaiként nem több, nem kevesebb, mint nyolc ponttal fejezte be az összecsapást, lévén öt találata mellett három előkészítést számlált, így három meccs után 15 pontjával messze a legeredményesebb amerikai. Westervelt egyike volt azon három játékosnak, akik három góllal vétettek észre magukat, így újra hasznos tagja volt a csapatának - egyébiránt a másik két mesterhármasig jutó amerikai Rabil és Powell voltak. Ezen kívül még Seibald gondoskodott róla, hogy a mieink kilenc találatot szerezzenek a mérkőzésen, mivel Martin ezúttal pont nélkül zárt. Fullerton kapus a németek ellen jócskán megkapta a lehetőséget, mert bár szokás szerint az elsőszámú portás kezdett a ketrec előtt, később a denveri sportoló három negyeden át őrizhette az amerikaiak kapuját, mely alatt 57 %-os hatékonyságot elérve három találatot engedett be.
A harmadik fordulóban a kanadai válogatott 19-5-re vágta meg az ausztrálokat, a bajnok csapat legjobbja ezúttal Billings volt a négy találatával, de Dawson, Duch, Grant Jr és Greer egyaránt két gólt vágott. A házigazda Anglia pedig egy végletekig kiélezett összecsapáson, végül hosszabbításban aratott létfontosságú sikert Japán felett 13-12 arányban, miután a 88. percben szerzett két góllal fordítottak az utolsó pillanatokban, így nagy eséllyel részt vehetnek a negyeddöntőben.

A Kék divízió állása:

1. Kanada 3 pont
2. Egyesült Államok 2 pont
3. Anglia 2 pont
4. Ausztrália 1 pont
5. Japán 1 pont
6. Németország 0 pont

Hétfőn és kedden rendezik meg a tophatosban az utolsó két fordulót, mely után az első két csapat egyenes ágon az elődöntőbe jut, a 3-4. helyzettek pedig még a négy közé jutásért mérkőzhetnek meg majd szerdán azzal a további hat együttessel, akik az alsóházból kvalifikálják magukat.

A többi "kis divízió" csapatai, azaz a fennmaradó 23 ország egyenes kieséses rendszerben bonyolít le három kört egymás közt, majd ezt követően a hat talpon maradó együttes vehet részt a negyeddöntőben. Csoportelsőként ebben a fordulóban kiemelt lesz Írország, Csehország, Spanyolország, Skócia, Wales és Finnország válogatottja.

Az All-Star szünet után folytatta szereplését az MLB alapszakaszában a Colorado Rockies együttese, de sajnos elég gyengén játszottunk a Cincinnati Reds otthonában, akik ellen csak a harmadik mérkőzést tudtuk megnyerni egy nyögvenyős győzelem megszerzése után.

1. meccs, péntek: Reds-Rockies 3-2
A három helyszínen 11 meccses idegenbeli túránkat tehát Cincyben kezdtük meg és az első mérkőzésen Hammel volt a soros kezdődobónk. Az infielden Giambi-Herrera-Barmes-Stewart összetételben játszottunk, de kiderült, hogy ezentúl Hawpe is az első bázison fog fellépni, bár a pénteki meccset még a veterán Giambi kapta, akit viszont nem akarunk túlterhelni a sok játék lehetőséggel a korára való tekintettel. A külső hármas S. Smith-Fowler-CarGo felállásból tevődött össze. A nyitó inningben eredménytelenek maradtunk, míg a Reds első két embere egyaránt singlet ért el, de a következő három embert a mezőnyjátékosaink kiejtették. A második menetben Stubbstól szenvedtünk el egy doublet, de végülis a hármas bázisnál tovább nem engedtük őt. Aztán B. Phillips vágott egy doublet majd egy rablást követően O. Cabrera groundout kiesése közben szerezte meg az első pontot a mérkőzésen. Még ugyanebben a menetben Votto is egy dupla találatot szállított, ami után Gomes RBI singleből volt eredményes, így három inning után 2-0ra vezettek a hazaiak, nekünk pedig pályára lépésünk sem volt eddig. Féltucat Cincy ütés után következett az első Rockies találat, a negyedik játékban egy Herrera single, de aztán egy doubleplayel kitakarították a bázisokat. Aztán az ötödik felvonásban újra a Reds járt sikerrel, B. Phillips singlet követően O. Cabrera helyezett be egy RBI doublet, ezzel már 3-0s előnyben voltak. A hatodik játékot Hammel három újabb strikeouttal abszolválta, amivel elérte a tíz darabot a mérkőzésen, de közben támadásban továbbra sem jeleskedtünk. Utána végre megvillantunk és a hetedikben két kieső után először CarGo ütött egy singlet, majd a következő ember Giambi egy RBI double révén elérte az első pontunkat a meccsen, és 1-3ra zárkóztunk közelebb. És itt nem álltunk meg, a nyolcadik inning első ütője, Olivo egy solo homerunt tűzött be, újabb futáshoz segítve a csapatát. Őt megelezően még Hammel a hetedik játékot is abszolválta, a végére egyre magabiztosabban játszott de a kulcs az ütők belelendülése volt, közben nagy segítségére volt Fowler hihetetlen elkapása, amikor 2in-2out helyzetben egy hazafutásra tartó labdát fogott meg a korlát fölé nyúlva. Ezután Stewart sétált, Barmes pedig egy singlet ütött, a pinch hitter Spilbo ugyancsak sétát harcolt ki, vagyis kieső nélkül töltöttük meg a bázisokat, amikor a sor teteje következett, de mindhárman kiestek, így az ordító pontszerző helyzetet nem tudtuk kihasználni. Az inning alsó felét Corpas kezdte, egy walk és egy out után Beimel dobójátéka mellett egy DPvel lezártuk az akciót. A kilencedikben biztosan fejezték be a meccset, egyedül Olivo ért el egy sétát két kieső után, de a Stewart elleni strikeouttal véget ért az összecsapás. 3-2re tehát vesztettünk, elég fájó vereség volt.
- Az első hat játékban egyetlen ütésre voltunk képesek, a végén hiába kapaszkodtunk, képtelenek voltunk egyenlíteni, nem is érdemeltünk jobb eredményt a vereségnél. A denveriek mindössze öt találatot értek el, ebből az elkapó Olivo az idénybeli 12. hazafutását lőtte, amivel már 43 pontszerző megmozdulásnál tart. A szezon első felének egyik legjobb mezőnyjátékosa tovább javította hatékonyságát és már .325ös átlaggal a legjobb a csapaton belül. A másik pontunkat Giambi szállította, amikor egy double által a 20. RBIt jegyezte az évben, ám a három kiesése közül kettőt strikeouttal elszenvedő veterán 1B. Olivo mellett a másik futásunkat Gonzalez szállította, aki 1/4es napot zárt és négy embert hagyott bázison, beleértve a bases loaded lehetőséget a nyolcadik játékban. Ezen kívül még a szintúgy loadedot hibázó Herrera és a shortstop Barmes jegyzett egy-egy találatot, előbbi négy, utóbbi három beállásból hozott egy-egy singlet. Fowler szintén három left on basest jegyzett az ominózus szituáció miatt és vele együtt a kezdő bal szélső S. Smith is 0/4et termelt. Közben Stewart is találat nélkül zárt, de legalább egy sétát fel tudott mutatni. Két csere ütőnk volt, amikor a nyolcadik játékban először Hawpeot küldtük be, de mivel pont dobót cseréltek, így a lefty pitcher ellen inkább rögtön váltottunk és Spilborghst állt oda, aki egy sétát termelt. A kezdő dobó Hammel tíz strikeoutot könyvelhetett el, de közel sem lehettünk maradéktalanul elégedettek a produkciójával, mert gyakorlatilag az egész meccs úgy zajlott, hogy vagy SOt dobott vagy ütést kapott. Így a végére összesen 8 találatot vittek be rajta, melyekből három pontot szereztek, szerencsére a bázisra kerülő futókat kifejezetten jól kezelte, így a Reds a pontszerző helyzeteket csak 1/12 arányban oldotta meg. Egyébként az idénybeli negyedik vereségét szenvedte el, miközben 4.07es ERAnál tart. A nyolcadik játékban az első kiesőt Corpas postázta egy flyouttal, de engedett egy walkot is. Utána viszont Beimel három dobásból kiejtett két embert egy CarGo-Stewie double playnek köszönhetően.

2. meccs, szombat: Reds-Rockies 8-1
A 24 órával később lejátszott második mérkőzésre csak az említett Hawpe játszatás volt változás az előző meccs felállásához képest, amikor Giambi helyett ő volt a kezdő az első bázison. Közben a dobónk De La Rosa volt, aki a múltkor elég harmatosan tért vissza sérülése után, ellenfele a Reds oldaláról a jó másfél év után újra játszó Volquez lehetett, aki hosszú sérülés és dopping eltiltás után dobhatott újra. Jobban kezdtük a mérkőzést, mint a péntekit, a leadoff hitter Fowler rögtön egy doublet vágott, majd Herrera biztonságijával került a hármas bázisra, ahonnan CarGo küldte haza őt egy RBI singlelel, így gyorsan megszereztük a vezetést. DLR nem igazán érezte a zonet, több walkot is engedett, majd a második játékban egy sétával bázisra jutó futó mellett Stubbs vágott be egy 2run HRt. Sajnos a dobónk a továbbiakban sem tudta összeszedni magát, a harmadikban egy wild pitchel hozta pontszerző helyzetbe a Redset, akik Gomes sac fly játékával növelték előnyüket. Az ezt követő felvonásban pedig újra Stubbs szerzett hazafutást, amely ezúttal egy pontot jelentett a Reds számára. Még ugyanebbben a játékban további két embert engedtük pályára kerülni, majd B. Phillips lőtt ki a kerítés fölé egy 3run HRt. Ekkor cseréltünk dobót és a szenvedő DLRt a longman Chacin váltotta, aki végülis egy hit-by-pitch ellenére le tudta zárni a gyötrelmes inninget, melynek végén már 7-1re vezetett a Cincy. Lefutottá vált a meccs, innentől már elég komolytalannak látszott minden. Az ötödik menetben ráadásul Gomes is betűzött egy egypontos hazafutást a bal szélre. Nem is történtek már nagy dolgok a hatodik játéktól kezdve, Chacin lehozott egy újabb inninget, majd a hetedikben már Corpast, a nyolcadikban Florest láthattunk a részünkről, és mindketten gond nélkül megoldották a számukra adott egy-egy inninget, viszont közben támadásban egy akción belül sehogysem voltunk képesek egynél több futót a pályára küldeni, így esélyünk sem lehetett a szépítésre. Borzalmas meccset zártunk, sorozatban harmadszor vesztettünk, a végeredmény 1-8 lett.
- Hihetetlen, hogy az elején még vezettünk, és onnan ennyire kikaptunk, sajnos a kezdődobónk nem játszott megfelelő színvonalon, de nem mintha a támadójátékunk egy kicsit is különb lett volna nála. Most is csak összesen négy ütésre voltunk képesek, az egyetlen pontunkat Gonzalez jegyezte, aki szezonbeli 61. RBIja mellé 13. alkalommal rabolt bázist, viszont mindkét kiesése strikeout volt, majd a hetedik inningre lehoztuk, hogy pihenhessen, ha már eldőlt a mérkőzés, máskor úgyis mindig játszania kell, amúgy bemutatott egy brutális elkapást. Fowler a meccs első ütőjeként jegyezte a csapat egyetlen extrabase hitjét, akkor nem gondoltuk volna, hogy ez az egy lesz, amely Dex 9. doubleja volt az idényben, amely után végül a futást is elérte az 1/4el végző center fielder. Herrera egy biztonsági játék mellett két sétát és 1/1es hatékonyságot termelt egy singlenek köszönhetően, talán egyedül rá nem lehetett semmi panaszunk, a többieknek kellett volna legalább hasonlót alkotnia körülötte. Az újonc játékos jelenleg .322es átlaggal rendelkezik. Ezen kívül még a shortstop Barmes termelt egy ütést három beállása közül, aki mindkét duplajátékunknak a részese volt. Az első bázison játszó Hawpe az új helyén jól védekezett, de támadásban csak egy sétát tudott felmutatni három bázison hagyás mellett. Ugyanúgy három embert engedett fentmaradni a LF S. Smith is, aki 0/4es mérleggel tudta le az összecsapást, ebben a párharcban pocsék volt, hiába volt mindkétszer kezdő. Stewart két strikeouttal kezdte a mérkőzését, majd az egyik dobó állt a helyére a sorban, a mezőnyben pedig onnantól Mora helyettesítette, aki kettőből szintén kapott egy strikeoutot. Olivo is gyengélkedett, két SOt szenvedett el a négy lehetősége közül, ráadásul az idei ötödik mezőnyhibáját és a hetedik passed ballját is kénytelen volt elkönyvelni. Továbbá még a strikeoutba belenéző Eldred és a jobb szélre beszálló Spilborghs lépett pályára támadásban. De La Rosa pocsék formában játszott, az első pillanattól kezdve bizonytalankodott, a dobásai gyengék voltak és nem is úgy helyezte őket, ahogy kellett volna, így aztán az lett a vége, hogy négy ütésből három hazafutást is elszenvedett, amelyekkel összesen hat pontot termeltek rajta. 59 dobásának csak a fele volt a zónán belül, így közben öt sétát is vétett, míg végül hét futást kapott. A gyámoltalan játéka hamar megpecsételte a sorsunkat, mindössze 3 és 1/3 menetet tölthetett a pályán, addigra már teljesen eldőlt a mérkőzés. Az idényben a második vereségét jegyezte három győzelem mellé, míg az ERA hatékonysága immár 6.16osra szökött fel. Komoly gondjai vannak, nagyon sürgősen javítania kell, különben hamar kikerülhet a kezdőötösből. Helyette érkezett Chacin, aki a negyedik inning befejezése mellett a következő kettőt is abszolválta, közben egyetlen ütést kapott, ami viszont egy solo HR volt, de összességében már jól fel tudta tartani a Redst, igaz addigra az ellenfél is megelégedett a tetemes előnyével. Corpas a hetedik játékban minden ütőt kiejtett, az egyiket ráadásul strikeouttal, így most 4.47es ERAnál tart. Flores a nyolcadikban ugyanilyen mérleggel zárt, szintén egy dobás utáni kiejtést ért el, és lehozta 3.00 alá a futás elszenvedési átlagát.

3. meccs, vasárnap: Reds-Rockies 0-1
A párharc utolsó meccsén a söprés elkerülése volt a tét számunkra, és több helyen is változtattunk az eddigi kezdő csapatunkon. Az első bázison a harmadik meccsen a harmadik különböző embert nyomattuk, mivel vasárnap Eldred volt az 1B. Közben a hármasra Mora került és az ellenfél balos kezdődobója miatt Spilbo is kezdő volt, közben Olivo helyét Iannetta foglalta el a platen guggolva. Az aktuális dobó tőlünk Cook lehetett. Hamar kezdte a szorongatást a Reds, és a nyitó inningben két ütést is bevittek ellenünk, de végül Cook egy strikeouttal hárította a meleg helyzetet. A második játékban egy error és egy walk révén kerültünk bázisra, majd Mora végül a hármason volt, amikor Barmes elszenvedte a játék harmadik outját. A következő felvonásban újra a Cincy volt elemében, újabb két singlet vittek be, majd egy szándékos sétáltatást követően kivédekeztük a loaded 2out szituációt. Az első három menet tehát pont nélkül telt el, majd végre megszereztük napi első ütéseinket, amikor Iannetta és Spilborghs talált egy-egy singlet, Eldred sétájával pedig telipályát harcoltunk ki, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. A továbbiak is meglehetősen csendesen zajlottak, amikor egyszercsak a hatodik játék tetején kettő kieső után Iannetta solo hazafutásával ragadtuk magunkhoz a vezetést. A hetedik menetben a hazaiak részéről már az első cseredobó tevékenykedett, közben a denveriektől Cook még ezt az inninget is lehozta kapott pont nélkül, így a Rockies 1-0s előnnyel fordult be a hajrába. Eközben a nyolcadik inningre Cookot leváltottuk, Beimel foglalta el a dombot, aki az első ütő kiejtése után átadta a terepet Betancourtnak, hogy befejezze a játékot a maradék két out elkönyvelésével. Támadásban ekkoriban már nem nagyon voltak lehetőségeink, viszont a dobók is jól limitálták a Reds támadásait, őriztük a minimális vezetésünket, ami a legfontosabb volt. Az utolsó menetben természetesen Street ideje jött el, aki a saveért érkezett egy pont előnyben, de az első játékos elbúcsúztatása után két singlet is bekapott, amelyekkel a futók az első és a harmadik bázisra kerültek. Kezdett égni a talpunk alatt a föld, de a closerünk bizonyítva remek képességeit az utolsó két ütőt egyaránt strikeouttal küldte el hihetetlen izgalmak közben. A Rockies végül megküzdött a sikerért és kiszenvedtük a győzelmet, 1-0ra nyertünk az elég unalmas harmadik meccsen, így nem hagytuk kisöpörni magunkat.
- A vasárnapi találkozón is mindössze négy ütésig jutottunk a Reds nyolc találatával szemben. A meccs nyerőembere végül a seriesben először játszó catcher Iannetta lett, aki két ütést is vállalt, beleértve a győzelmet érő runt postázó HRt. Az idei hetedik hazafutását jegyző elkapó így jelenleg .220as átlaggal bír. Spilborghs is először volt kezdő a Reds ellen, 1/3as statisztikával és egy sétával próbálta segíteni a csapat boldogulását. Továbbá még Barmes ért el ütést, aki négy beállásból egyszer talált, közben viszont hat bázisonhagyást vitt el a csapat 11 darabja közül. Az első bázison játszó Eldred két walk és egy hit-by-pitch mellett csak egyetlen próbálkozáskor nem jutott bázisra, így bár ütése nem volt, háromszor is pályára kerülésnek örülhetett. A sor első ütője Fowler háromból semmivel zárt egyetlen sétával, miközben az őt követő három ember mind 0/4es hatékonysággal végzett. Gonzalez eközben ráadásul két strikeoutot is elszenvedett, de Mora is kapott egy SOt a négy kiesése között. Herrera bár ütésben gyengén játszott, védekezésben több parádés játékot tudott végre hajtani, a harmadik játékban két remek megmozdulása is volt: először egy nagyszerű dobással hozott egy outot, majd egy remek vetődéssel ejtett ki egy ütőt. Csereként csupán S. Smith próbálkozott, de nem lépett pályára, amikor pinch hitterként ütőt ragadott. Cook nagyszerű mérkőzést zárt, mert bár a meccs elején több játékban is voltak gondjai, mindig ki tudott kászálódni a nehéz helyzetekből, így végül kapott pont nélkül hozta le az első hét inninget, mellyel 4.56osra javította éves ERA mutatóját. A veterán dobó szezonbeli első idegenbeli sikerét jegyezte, miközben összesen negyedik alkalommal szerzett győzelmet a csapatának. A hat kapott ütése közül csak egy volt double, és egy direkt séta mellett öt dobás utáni kiejtést is elért. A nyolcadik játékban Beimel hozta az első kiesőt öt dobásból, majd a második kettőt Betancourt jegyezte két jó hosszú beállást követően elért kiejtésekkel. A closer Street idei talán legnehezebb savejét érte el, de tartja a hibátlan hatékonyságát, amikor már a hatodik meccset fejezte be, ráadásul egy nagyon fontos győzelmet tartott meg. Mindhárom emberét strikeouttal szórta ki a kilencedik menetben, viszont közben két singlet is beszedett, de volt annyi hidegvére, hogy két strikeouttal visszatartsa a hármas bázisra kerülő futót, így már 2.02nél jár az összesített átlagát tekintve.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 54-37 (91 meccs)
2. Colorado Rockies 50-41 (91 meccs, 4.0 GB, Wild Card pozíció)
3. San Franciso Giants 50-42 (92 meccs, 4.5 GB, 0.5 WCGB)
4. Los Angeles Dodgers 49-43 (92 meccs, 5.5 GB, 1.5 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 34-58 (92 meccs, 20.5 GB, 16.5 WCGB)

A Padres megerősítette vezetését a divízióban, miután a gyenge D-backst háromból háromszor verték. Közben az üldözők közül a Giants a Mets ellen jegyzett egy 3-1es sikert a hétvégén, viszont a Dodgers mind a négy meccsét elbukta St. Louisban így nagyot léptek hátra a tabellán. A folytatásban a divízión belül lesz egy LA-SF párharc, a SD keddtől az NL Eastet vezető Atlantánál lép fel, az Arizona pedig a Metst látja vendégül.

Három vereség után egy fontos sikert arattunk a vasárnapi minimális győzelmünkkel, talán ezzel sikerült kilábalnunk a hullámvölgyből, amikor javában benne vagyunk még az idegenbeli túránkban. Hétfőtől máris jön a folytatás, hiszen a nem sokkal 50% alatt elhelyezkedő Florida Marlinshez megyünk négy mérkőzésre. A következő időpontokban fogunk játszani velük: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 18:10. Biztos, hogy nem lesz számunkra könnyű ellenfél, de a Wild Card hely megőrzése érdekében néhány mérkőzést el kell hoznunk tőlük. GO ROCKIES!!!

A Summer League mellett az NBA offseason-je is egyre izgalmasabb formát öltött, ugyanis az elmúlt néhány hétben beindult a kavalkád az átigazolási színpadon, és végülis a Denver Nuggets csapata is belevetette magát a történésekbe, még ha nyílvánvalóan közel sem a mieink kötötték meg a legnagyobb sztárszerződéseket, ahogyan előzetesen is várhattunk, de néhány fontos láncszemmel talán sikerült erősítenünk a keretünket.


A legfontosabb célkitűzésünk az offszezon előtt legalább egy hasznos magasember megszerzése volt, lévén a négyes-ötös posztokon az elmúlt évben több súlyos sérülés is hátráltatta a csapatot, így már a rájátszás első körében búcsúzni kényszerültünk, s nagyon is kiderült, hogy rövid a kispadunk, ráadásul Andersen és Martin számára még az október végi idénykezdet is erősen kérdéses, mindketten egy-egy igen komoly térdoperáción estek át a közelmúltban, a Birdman-nek a héten még a márciusban eltörött gyűrűsujját is kénytelenek voltak megműteni, ami tovább hátráltathatja a felépüléset. Kettejük közül a rutinos K-Mart szerződése idén nyáron járt volna le, de természetesen lehívta a player option-t a 16 millió dolláros folytatásra, vagyis a Nuggets még idén nyögni fogja a zsíros megállapodást, ennek érdekében a klub igyekezett körbeszimatolni a többi csapatnál, hogy van-e lehetőség Martin - és a szertelen dobóhátvéd JR Smith - elcserélésére, de nem jártunk sikerrel.

A hírek szerint a csapat elsőszámú célpontja a magasemberek közül Jefferson megszerzése volt, de a T-Wolves elöljárói nem találták elég ütősnek a Nuggets által érte kínált csomagot, így végül a rivális Utah Jazz-hez irányították a játékjogát, akik draft pick-eket is tudtak áldozni érte. Közben a szabadügynök piacon komoly ajánlatot tettünk J. O'Neal-nak és Haslem-nak is, de előbbi a Celtics, utóbbi pedig a Heat ajánlatát fogadta el, hiszen mindkét együttes verseny-, és még inkább piacképesebb nálunk. Így aztán egyre komolyabb kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy valakit igazoljunk végre, annál is inkább, mert a Golden State-tel a hosszú huzavona után sem tudtunk megállapodni a litván center Biedrins vételáráról.

Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljuk meg szerződtetni a rutinos Al Harrington-t, akivel sikerült is megállapodnunk, miután a Dallas elől happoltuk el, és bár egy újabb döbbenetes szerződést kötöttünk (5 év, 34 millió), abban biztosak lehetünk, hogy négyes poszton komoly erősítést fog jelenti, elsősorban a támadójátékunk serkentését tekintve, igaz, azzal tavaly sem voltak különösebb problémáink, de vélhetően az akcióink befejezése és lendülete még ütőképesebb lesz. A 30 esztendős New jersey-i származású kosaras 1998 óta tartó NBA-karrierje ötödik állomáshelye lesz Denver, eddig a rövid GSW-os kirándulását leszámítva mindvégig egy-egy keleti csapatot erősített, legutóbb éppen a Knicks-ben láthattuk, ahol Stoudemire érkezésével létszámon felülivé vált. Harrington az elmúlt idényben 72 meccsen játszott, nagyrészt csereként szállt be, és közben 17.7 pontos átlagteljesítménnyel zárt, és bár első sorban a palánk alatt vethető be, a hárompontosokat sem dobja rosszul, egy offenzivitásban kifejezetten hatékony játékossal erősödtük a leigazolásával. Ugyanakkor a védekező játéka hagy kivetni valót maga után, alig ha lesz ő a csapat tophátvédje, de kétségtelenül szükségünk volt egy hozzá hasonló, dinamikus magasemberre ezekben az ínséges időkben, a nála jobbakról pedig lemaradtunk, muszáj volt szereznünk valakit, nehogy végleg hoppon maradjunk.

Harrington leszerződtetése után egy másik szabadügynök csatárral is megegyeztünk, és a Celtics-től elköszönő tartalék Shelden Williams-szel erősítettünk. A 26 éves négyes-ötös poszton egyaránt bevethető kiegészítőember 1 évre, a minimálfizetésért, azaz 1 millió dollárért írt alá a mieinkhez. Williams annak idején az egyetemi bajnokságban egyre másra futotta a parádés szezonokat, így 2006-ban az Atlanta az első kör ötödik helyén draftolta, de az NBA-ben azóta sehogysem tudta kifutni magát és hiába fordult meg több csapatnál is, rendre csak a tartalék szerepkörben számítottak rá. Alapjában véve egy nagyon technikás, jóképességű játékos, aki a kezdőink pihenőidejében magabiztos teljesítményre lehet képes, ráadásul a blokkolásokban és a lepattanózásban is lehet rá számítani, a magas poszton való létszámnövelés érdekében egy kifejezetten hasznos igazolást hajtottunk végre, hogy rá esett a választásunk, aki könnyen a cserepad hasznos pontja lehet.

Ezzel párhuzamosan újabb egyéves szerződést kötöttünk a harmadik számú irányítottunkkal, a veterán Anthony Carter-rel, aki bár Billups és Lawson mellett minimális lehetőséget fog kapni ebben az évben, nála jobb kiegészítő embert elképzelni sem lehet a posztra. Egy igazi rutinos, önfeláldozó fegyverhordozó, tudásához mérten bármit képes megtenni a csapatáért a néhányperces fellépései alatt is, és egy rendkívüli csapatember. Minimálbérért nagyon is megérte, hogy egy újabb szezonra megtartottuk a 35 éves PG-t, aki ahol tud, segíteni fog.

Viszont nem tartottuk igényt a továbbiakban a két lejáró szerződésű tartalék magasemberünkre, így Petro a Nets-hez szerződött hihetetlen összegért (3 év, ~10 M), míg a rutinos Allen változatlanul a piacon reménykedik a minél kedvezőbb ajánlatokban. Abszolút nem tekinthetők veszteségnek, Harrington és Williams személyében két sokkal komolyabb potenciállal rendelkező játékost szereztünk, akikre bátrabban bízhatunk több játéklehetőséget is, mint a két egykori magasunkra.

Kezd kicsit aggasztó lenni a helyzet, hogy Anthony-val még mindig nem hosszabbítottuk meg a jövő nyáron lejáró szerződését, pedig már lassan egy hónapja elé tettük a 3 éves, 65 millió dollárról szóló szerződéstervezetet. A pletykagyárosok egyre hangosabbak, hogy New York tárt karokkal várná őt, mert a Nuggets hosszabb távon képtelen lesz olyan sikereket elérni, melyeket Melo érdemelne, de mindezek csak a szóbeszédek, konkrétum egyelőre nincs. Remélhetőleg még a szezon kezdetéig sikerül megállapodnunk a múlt szombaton, gyermeke édesanyjával megházasodó sztárjátékosunkkal. Annál is inkább, mert az elmúlt idényt Európában töltő Kleiza kapott egy ajánlatot a Toronto-tól (4 év, 20 millió), amit természetesen ilyen áron nem fogadtunk el, így a litván kiscsatár az ősztől már a Raptors színeiben szerepelhet. Erre a posztra egyelőre nincs igazi tartalékunk Melo mögé (már ha ő marad), hiszen Graham UFA lett, és bár érdemes lenne megállapodnunk vele, ezidáig nem történt meg a hosszabbítás ténye.

A Nuggets aktuális kerete:

- PG: Billups, Lawson, Carter
- SG: Afflalo, Smith
- SF: Anthony, Balkman
- PF: Harrington, Martin, Williams
- C: Nené, Andersen

A leendő 13 fős keretből egyelőre 12 név ismert, az utolsó helyre a legesélyesebb Graham lehet, ha hosszabbítani kívánunk vele, de a Summer League-ben ismét hatékony, kettes-hármas posztokon számításba vehető Karl is favorit lehet a csapatba kerülésre. Ezzel szemben viszont a center Butch a Las vegas-i térd sérülése miatt hosszú hetekre kidőlt, így ő gyakorlatilag kiszállt a harcból. Várhatóan egy backup SF-dal próbáljuk még erősíteni a keretet, de az sem kizárt, hogy egy újabb tartalék magasember érkezik, akivel tovább mélyítjük a támadó poszton bevethető játékosok névsorát. A legjobb talán mégis az lenne, ha egy SF-ként és PF-ként is játékba dobható embert tudnánk találni a fennmaradó helyre, viszont az említett belsős nevek közül egyik sem ilyen, tehát ebben az esetben mindenképpen a piacon kellene körültekintenünk.

Meglátjuk mit hoz még a jövő, természetesen ahogy ismét történik egy hírcsokorra való esemény, újra jelentkezni fogunk egy helyzetjelentő írással a Nuggets háza tájáról.

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids hat veretlen mérkőzés megvívását követően elszenvedte első fiaskóját, miután a jókora mezőnyfölényünk ellenére 1-0 arányban alul maradtunk a Toronto FC otthonában rendezett összecsapáson.


Nem készülhettünk teljes létszámmal a veretlenek rangadójára, mivel nem csak a mieink, hanem a defenzív stílusú TFC is hosszú hetek óta nem kapott ki a múlt szombati déli meccsig. A Rapids-ből változatlanul sérült volt a hátvéd Baudet, de legalább Kimura visszatérhetett már a kezdőcsapatba is a legutóbbi becserélését követően, viszont a legérzékenyebb veszteségünk a szervező középpályás Ballouchy nélkülözése volt, a marokkói játékos ugyanis vízumproblémái miatt nem tarthatott a többiekkel Kanadába. Végülis a következő kezdő 11-et küldtük csatasorba: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Earls - Cummings, Thompson, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey. A 4-5-1-es felállás részben a stabil védekezésre, részben a középpálya uralására épült, és pont így történt a mérkőzésen, nagyon jól kézben tartottuk az eseményeket, sokkal többet birtokoltuk a labdát a házigazdáknál, és még helyzetekbe is tudtunk kerülni az első félidőben. A legnagyobb lehetőségünk Casey előtt maradt ki, aki Cummings beadása után becsúszva próbált kapura lőni, de kísérlete célt tévesztett. Emellett további kisebb lehetőségeket is kidolgoztunk, de összességében a szürke mezőnyjáték jellemezte az első 45 percet. A második felvonásban pedig kis túlzással az első öt minutumban több esemény történt, mint a teljes első félidőben. Egyből a középkezdés után egy remekül megjátszott akciót vezettünk, melynek végén Cummings lövése akadt el a torontói portásban. Kisvártatva a balhátvéd Earls nem tudott megszelidíteni egy pattogós labdát, ám az így ziccerbe kerülő hazai játékossal szemben Pickens kapus bravúrosan hárított lábbal. Lassan egyre jobban felébredtek a hazaiak, közben egy Smith-Clark cserével próbáltunk frissíteni. Aztán a 61. percben újra az ír hátvédünk bakizott, egy balról érkező beívelésnél a támadójuk ugyanis a gyámoltalan Earls-t megelőzve került helyzetbe, és közvetlen közelről értékesítette is a lehetőséget a kiszolgáltatott helyzetben lévő hálóőr mellett. A találat után az egész mérkőzésen gyengepont Earls-t lecseréltük, és Palguta-t állítottuk be a védelembe. Ezt követően próbáltunk egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a támadójátékra, de nem igazán sikerült feltörnünk a hazaiak masszív védekezését, akik szokásukhoz híven hatékonyan őrizték minimális előnyüket. Az utolsó negyedórára a veterán Claudio Lopezt is beküldtük már, aki hatalmas kedvvel játszott, és több helyzetet is köszönhettünk neki a végén, először is egy bedobást követően az oldalvonal mellől, a kaputól mintegy 35 méterre ívelte fel a labdát, mely egy kicsit mélyre sikeredett, de a napfényben kis híján a hálóban kötött ki, Frei kapus az utolsó pillanatban tudta csak kitolni a léc alól. Az utolsó tíz percben belül több szögletet is kiharcoltunk, és számtalan elképesztő kapu előtti kavarodás alakult ki a hazaiak kapuja előterében, de végülis valamennyi próbálkozásunk kudarcba fulladt, többször is hatalmas pechje volt Larentowicz-éknak, hogy közelről nem tudták a hálóba pofozni a labdát. Így végül nem tudtunk egyenlíteni, s egy 1-0-ra elvesztettük a mérkőzést.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

 
Gary Smith véleménye:

"Az első félidőben véleményem szerint uraltuk a játékot, de nem gyakoroltunk megfelelő mértékű nyomást az ellenfélre, így a vezetést sem tudtuk megszerezni, hiába volt néhány kifejezetten ígéretes lehetőségünk. A folytatásban a hazaiak egyre jobban játékba lendültek, és egy védelmi hibánkat kihasználva megszerezték a vezetést, sajnos a második félidőt ők kezdték jobban. Ezt követően csak az utolsó tíz percben tudtunk igazán jól pörögni támadásban, akkor ment úgy a játék, ahogyan szerettem volna látni a meccs teljes hosszában. Összességében nem játszottunk rosszul, ügyesen támadtunk, de a vereség miatt természetesen egy cseppet sem vagyok elégedett. A legfőbb tanulság számunkra ebből a mérkőzésből, hogy a helyzeteinket ki kell használni, erre fogunk nagyobb hangsúlyt fektetni a következő egy hétben."

Rövid hírek:

- A veterán Claudio Lopez az eddigi mellőzést követően szombaton a bő negyedórás játéklehetősége alatt kifejezetten üde színfoltja volt a csapatnak, két-három komoly gólhelyzetet is köszönhettünk lendületes játékának a hajrában. Elképzelhető, hogy a továbbiakban ennél több játékidőt fog kapni, a rutinos argentín alighanem megérdemelné, hogy többet játszhasson.

- A héten hozták nyilvánosságra az MLS idei All-Star csapatát, de a várakozásoknak megfelelően e majorliga vezetői sem értékelték túl sokra a denverieket, így a favoritaink közül a kapus Pickens, a hátvéd Moor, a középpályás Ballouchy és a támadó Casey sem került be a csapatba. A következő All-Star gárda mérkőzhet meg július 28-án Houston-ban az angol Premier Ligás Manchester United-del: Donovan Ricketts (LA Galaxy) - Omar Gonzalez (LA Galaxy), Chad Marshall (Columbus Crew), Jamison Olave (Real Salt Lake) - Guillermo Barros Schelotto (Columbus Crew), Kyle Beckerman (Real Salt Lake), Dwayne De Rosario (Toronto FC), Javier Morales (Real Salt Lake), Marco Pappa (Chicago Fire) - Edson Buddle (LA Galaxy), Landon Donovan (LA Galaxy).

- Július 15-én nyílt meg a nemzetközi átigazolási piac az MLS-ben, és rögtön bejelentették a hosszú hetek óta rebesgetett frigyet, mely szerint az egykori világ- és európabajnok francia Thierry Henry a New York Red Bulls-hoz szerződött. A Rapids gall hátvédje, Baudet örült a honfitárs érkezésének, szerinte nagyon jól felfogja venni az MLS ritmusát.

- Az átigazolásokkal kapcsolatban a közelmúltban a denveri vezetőedző, Gary Smith is nyilatkozott, és egy csatár érkezéséről elmélkedett: "Omar és Conor személyében van egy-egy góllövő játékosunk, de szeretném ha lenne még egy legalább hat gól megszerzésére képes támadónk. A védekezésünk az egész idényben jól működik, viszont gyakran problémáink vannak a gólszerzéssel, ez ellen próbálunk tenni az átigazolási időszakban."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-2-3, 36 pont (16 meccs)
2. Real Salt Lake 9-3-3, 30 pont (15 meccs)
3. San Jose Earthquakes 6-4-4, 22 pont (14 meccs)
4. FC Dallas 5-2-7, 22 pont (14 meccs)
5. Colorado Rapids 6-4-4, 22 pont (14 meccs)
6. Seattle Sounders 5-8-4, 19 pont (17 meccs)
7. Houston Dynamo 5-7-4, 19 pont (16 meccs)
8. Chivas USA 4-9-2, 14 pont (15 meccs)

Az alapszakasz feléhez közeledve a nyugati középmezőnyben tartózkodunk, a veretlen sorozatunk pedig máris nyeretlenbe csapott át, hiszen az elmúlt négy meccsünkön nem tudtunk győzelmet felmutatni. Vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól hazai környezetben a Kansas City Wizards ellen kezdhetjük meg a javítást a keleti ötödik helyzettel szemben.

Kedden és szerdán befejezte szereplését a Denver Nuggets együttese a Summer League-ben, és miután a negyedik meccsen a negyedik győzelmünket is megszereztük, abban reménykedtünk, hogy sikerülhet százszázalékos mérleggel befejeznünk a nyári bajnokságot, de sajnos nem jött össze az utolsó fellépés elvesztése miatt. Így a csapat 4-1es mérleggel zárta a felkészülést, de így is elégedettek lehetünk a fiatalok teljesítményével.



















A keddi játéknapon a Chicago Bulls ellen folytattuk, és hasonlóan a korábbi három fellépésünkhöz, egy újabb végig vezetett összecsapást söpörtünk be, bár a záró negyedben némileg vesztettünk az előnyünkből, így is nagyon sima, 99-71es diadallal zárult a mérkőzés. A korábbi meccsekhez hasonlóan ismét a sok passzos, gyors játékunkkal tudtuk kontrollálni az eseményeket, és végre jóval kevesebb turnovert produkáltunk, mint eddig. A kezdő csapatunkban pályára lépett a nagycsapatot erősítő J.R. Smith is, aki éppen a helyszínen tartózkodott és egy hirtelen ötletből játékra jelentkezett a társak legnagyobb örömére. Így Lawson-Smith-Karl-Edwards-Hunter összetétellel indítottuk az összecsapást. Nem volt különösebben komoly kimagasló teljesítmény a denveri játékosok között, ismételten inkább csapatként alkottunk nagyot, ennek köszönhettük a fölényes győzelmünket. A legtöbb pontot szokás szerint az irányító Ty Lawson szerezte, de ezúttal ő sem erőltette sokat a kosarakat, 18 pontra és 4 előkészítésre még így is képes volt. A kezdő centerünk Hunter ismét nagyon meggyőzően dolgozott a palánk alatt, és végül 13 pontot, valamint 5 lepattanót szorgoskodott össze. A négyesben játszó Edwards szintén elérte a 10 egységet a tőle megszokott küzdelmes játékának köszönhetően. J.R. sem játszott rosszul, mindössze 15 percet töltött a parketten, kicsit bemelegített, vigyázott rá nehogy megsérüljön és szokatlanul keveset dobott kosárra, 3/5ös hatékonysággal zárt, még egy triplát is besózott, összesen 9 pontot termelt. Karl egyel magasabb poszton játszott mint általában, 22 perc alatt a csapaton belüli legjobb, +29es plusz/mínusz statisztikát érte el, miközben 6 pontot hozott, és ellentétben a korábbi meccsek feltűnően magas számadataival, a Bulls ellen egyetlen eladott labdája sem volt, helyette még szerzett hármat, de támadásban kicsit passzívabb volt. A padról érkezők közül különösen Laurence Ekperigin volt ihletett formában, miután a keretünk legfiatalabb tagja a Summer Leagueben első alkalommal tudta bebizonyítani rátermettségét, nem kellett csalódnunk benne, a csere center atletikusan és rámenősen tevékenykedve 14 pontjából hatot büntetőből szerzett, közben a FGokban hibátlan volt. Ezen kívül még a cserék közül Roby +16ot jegyzett, Hamilton pedig kereken 10 pontot szállított. Ezen a napon derült ki, hogy a 2. meccsünkön térd sérülést szenvedő Butcht Denverben meg kellett műteni, így hosszabb kihagyás előtt áll.

Az utolsó mérkőzésünkön a Houston Rockets csapatával találkoztunk, és az utolsó összecsapáson a texasiaktól 82-75re kaptunk ki. Az első félidő nem úgy sikerült számunkra, ahogyan szerettük volna, az első negyedben 8, a nagy szünetben már 11 ponttal mentek a texasiak és csak az utolsó játékrészben tudtunk közelebb zárkózni, de akkor sem eléggé. Ezt a meccset a kis Karl kihagyta edzői döntésből és a tréner első sorban ezúttal a tartalékoknak vagy az eddig kevesebbet játszóknak adta meg a lehetőséget. A kezdő ötösünk a következő volt: Lawson-Roby-Smith-Edwards-Hunter. Sajnos gyengén játszottak, mindannyian legalább -10el zártak. A kezdőből a legeredményesebb ismét a center Othello Hunter volt, aki a csapat első dupladupláját szállította a Summer Leaguben, 10 ponttal és 11 lepattanóval végzett, elégedettek lehettünk vele, Butch kiesése óta nagyszerűen teljesített. Lawson ezen a meccsen nem villogott igazán, mindössze 17 percet játszott, és ezalatt is csupán 7 pontot szedett össze három darab mezőnykísérletéből. J.R. is sokkal inkább egy rá jellemző mérkőzést zárt a 2/12es mezőny hatékonyságával, közben 9 pontot szedett össze és nyolc tripla kísérletéből egyetlen akadt be, amely egy buzzer volt a második negyed végén. Enyhén szólva nem nyújtott jó példát a fiataloknak, a -20a lett ráadásul a legrosszabb +/- teljesítmény a szerdai meccsen. A dobóhátvéd Roby hozzá hasonlóan gyenge százalékkal célzott, mindössze 5 pontra futotta erejéből, és az erőcsatár Edwards is szerényebb produkciót hajtott végre, négy pontja mellé csak öt lepattanót tett. A nap legjobb teljesítménye a padról érkezett a csere center Laurence Ekperigintől, aki újra nagyon elkapta a fonalat, a houstoniak nem találták az ellenszert a kikapcsolására. Végül 21 pontot szorgoskodott össze 7 lepattanóval együtt, 7/11el dobott a mezőnyből és sokszor a vonalra is odaállhatott 17 perces fellépése alatt. Kellemes meglepetés volt az utolsó két találkozón tőle látott harcias, eredményes játék a festékben, akár a jövőben is érdemes lehet szemmel tartani a fejlődését. A 27 percet átlépő Draper újra hasznos munkás embere volt a csapatnak, négy-négy asszisztot és stealt jegyzett 8 szerzett pontja mellé. Ezen kívül még Hamilton és Anderson is átlépte a 20 perces játékidőt, mindketten 5-6 lepattanó megszerzésével jeleskedtek.

A csapat legeredményesebb játékosa az egész SL-t tekintve az irányító Lawson lett, meccsenkénti átlagban 16.4 szerzett pontjával, közben öt asszisztot osztott ki és közel 60 %-os hatékonysággal bombázott a mezőnyből. A legjobb lepattanózóként a cserecenter Hunter zárt, főleg az utolsó néhány meccsen mutatott pazar játékával 6.3 lecsorgó labdát kaparintott meg.

A Nuggets tehát 4-1es mutatóval zárta a sivatagi túrát, amely öt játszott meccs után a legjobb hatékonyság jelenleg Las Vegasban. A Summer League orlandoi felvonásának bajnoka az Oklahoma City Thunders is ugyanilyen hatékonysággal fejezte be szereplését, szóval nem panaszkodhatunk, biztosan valahol az élmezőnyben fogunk végezni, a többiek még játszanak pár meccset a héten.

A hat napos Summer League részünkről véget ért, a fiatalok hangolódhattak a következő szezonra, a szereplők közül Lawson és J.R. biztosan tagja lesz a jövő évi keretünknek, Butch és Karl szintén szerződéssel bír, de a 13as rosterben kérdéses a helyük, a többiek most még biztos nem várhatók a csapatba.

Következő kosaras írásainkban vissza fogunk térni az offseasonbeli tranzakciók elemzéséhez, mivel bőven voltak mozgások már a Nuggetsnál is.

A 2010es MLB All-Star gálát a hét első két napján rendezték meg a liga történetében 81. alkalommal. A helyszín Anaheim volt, a Los Angeles Angels stadionja, közben az egyéb programok mellett a két legfontosabb esemény közül hétfőn rendezték a Home Run Derbyt és kedden az American League-National League összecsapást. Ezen kívül az ünnepi napok folyamán sor került egy Legendák-Hírességek softball mérkőzésre, a jövő csillagainak találkozójára, valamint a szurkolóknak is kedveskedtek a Fan Fest rendezvénnyel, amikor autogrammokat kaphattak a legnagyobb játékosoktól.

















A hétfő este lebonyolított hazafutás lövő versenyen nem történt meglepetés, az előzetesen is legnagyobb favoritnak tartott bostoni David Ortiz diadalával zárult a HR Derby, miután a Red Sox DH a három kísérlete alkalmával 32 pontot gyűjtött össze, köztük egyszer 478 láb távolságba bombázott, amely az egész verseny leghosszabb ütése lett. Egyetlen igazi kihívója a Hanley Ramirez volt a Marlins-ből, aki 26 ponttal zárt, és ha az utolsó kísérletét nem szúrja el, még akár nyerhetett is volna. Eközben a harmadik helyen a Brewerses Corey Hart végzett 13 ponttal, míg a negyedik egy ponttal mögötte Miguel Cabrera lett. A részt vett még a versenyben, de kevés sikerrel zárt, Holliday, Swisher, Wells és C. Young.
















Kedden következett a nagy érdeklődéssel várt Amerikai Liga-Nemzeti Liga gála összecsapás a két konferencia All-Star csapatai között, közben a Rockiesból ketten kerültek be az NL csapatába, a sérült shortstop Troy Tulowitzki csak a bemutatásnál vehetett részt, mert bár a tagságot kiharcolta magának, a törött csuklója miatt nem játszhatott, csak a dugoutból szurkolt a többiekért, míg Ubaldo Jimenez egyenesen az NL csapat kezdő dobója lehetett fantasztikus idénykezdete révén.

Tulo június elején sérült meg egy hit-by-pitch közben a Twins ellen, és várhatóan legkorábban csak augusztusban térhet vissza a pályára, alig várjuk már. A denveri shortstop pályafutása legjobb rajtját produkálta, miután az első 62 meccs mindegyikén kezdett, ezalatt 9 hazafutást és 34 RBIt szerzett .306as hatékonysággal.

Ubaldo zseniális volt az idény első két hónapjában, áprilisban és májusban is a National League legjobb dobójának választották meg. Parádésan teljesített, számtalan meccsen még futást sem kapott, beleértve az Atlanta elleni no-hittert, amivel a franchise történet első dobója lett, aki ellen nem szereztek ütést egy mérkőzésen. Azóta júniusban becsúszott pár kicsit gyengébb szereplés neki, de az egész idényt tekintve még most is 2.20as ERAnál tart, ami az MLB egyik legjobb hatékonysága, közben 15 győzelmével toronymagasan a legjobb a szünetig a ligában, és már csak két sikerre van a Rockies eddigi idénycsúcsának beállításától. Mindkét játékosunk karrierje alatt először lett jelölt az ASGre.

Mivel az AL-NL meccs győztese kapja meg a World Seriesben a pályaelőnyt így értelemszerűen NLért kellett szurkolnunk, és nem csak Ubaldo játéka miatt. A csapatban Pujols-Prado-Ramirez-Wright alkotta belső négyes kezdett, az elkapó Molina volt, a három külsős Braun, Ethier, és Hart, a DH pedig Howard. Közben az AL csapatban az infielden Mi. Cabrera, Cano, Jeter, Longoria volt starter, a külsősöknél Crawford, Hamilton, és Suzuki, az elkapó Mauer, a poszt nélküli ütő Guerrero volt, míg náluk a dobó a Tampás Price lehetett. Az első inningben Jimenez egy singet és egy walkot szenvedett el, de egy általa indított duplajátékkal befejezték az akciót. A második játékban sem esett pont egyik oldalon sem, közben az ALtől Longoria doublelal nyomult Ubaldo ellen, de nem jutottak messzebb. A Rox képviselője az inning után befejezte az All Star szereplést, mindkét csapat dobót cserélt a harmadik menetre, melyet a Marlinsos Johnson és a Yankeeses Pettitte abszolvált. A következő felvonást az ALből már Lee dobta le, miközben a NL részéről Johnson újabb játékot postázott hibátlanul. Az ötödikben a National League a két single ellenére nem tudta megszerezni a vezetést Verlander ellen, majd az AL kihasználta a dobó Kuo gyengélkedését, aki walkot és errort is vétett, majd a NYYből Cano volt eredményes egy sac flyal így a meccs felénél 1-0ra az Amerikai Liga együttese vezetett. A hatodik menetben Lester és Halladay villogott a dombon, utóbbit egy single után 2outnál a RP Capps segítette ki egy strikeouttal. Ezt követően Hughes dobójátéka mellett került gondba az AL team, Rolen és Holliday singlelel jutott bázisra, majd a CWS cseredobó Thornton sem tudott segíteni, s Byrd egy sétát harcolt ki, vagyis egyetlen kieső mellett telipálya állt fent, a Braveses McCann pedig egy 3run RBI doublelal repítette előnybe a Nemzeti Liga válogatottját. Az innning alsó felét a Cards ásza Wainwright egy double és egy walk ellenében regisztrálta, majd a nyolcadikban mindkét klasszis reliever, Soriano és Wilson is makulátlan mérleggel zárt. A záró menetben az ALből Valverde mindhárom ellenfelét strikeouttal szórta ki, majd a Dodgers closer Broxton bár kapott egy singlet, magabiztosan fejeztette be az összecsapást. A Nemzeti Liga csapata így 3-1es győzelmet aratott, az All Starok történétében 1996 óta először nyert a NL team, így a 2010es World Seriesben a nemzeti bajnok élvezheti majd a pályaelőnyt, amely akár a Rockies is lehet, ha bejut a nagydöntőbe. Az All-Star MVPnek természetesen a három futást eredményező Brian McCannt választották, az Atlanta elkapóját.

Ubaldo a Rockies történetének első All-Staron kezdő dobója volt, egyben a klub ötödik ASGen résztvevő dobója lett. A dominikai klasszis a két inning alatt tehát két ütéssel és egy sétával engedett embert a pályára, közben egy strikeoutot adott. 25 dobása közül 15 ment a strike zoneon belülre, és 19 fastballt dobott 3-3 curveball és splitter mellett. A legerősebb labdája 98 mérfölddel száguldott, összesen 11 dobást eresztett meg ezen a sebességen. Mondhatjuk tehát, hogy élete első All-Star szereplését sikeresen abszolválta.

Csütörtökön veszi kezdetét a bő egy héten át tartó lacrosse világbajnokság az angliai Manchester-ben, és mivel a tornán jónéhány játékos szerepelhet a Denver Outlaws együtteséből, így természetesen a blogunk is folyamatosan követni fogja a VB eseményeit, kiemelt figyelemmel kísérve városunk képviselőinek szereplését.

A sportág szabadtéri változatának világbajnokságát négy évente rendezik meg, az idei már a tizenegyedik VB lesz, miután először 1967-ben méretették meg magukat a világ legjobb lacrosse-országai, majd 1974 óta minden negyedik esztendőben lebonyolítják a rendezvényt. Az eddigi tíz VB mindegyikét természetesen a két nagyhatalom nyerte meg, nyolc alkalommal az Egyesült Államok, a másik két esetben pedig Kanada diadalmaskodott. Legutóbb, 2006-ban éppen a juharlevelesek örülhettek, megtörve az USA húsz éven tartó hegemóniáját, és hosszú veretlenségi sorozatát. Ahogyan korábbi cikkünkben már említettünk, az ezt követő, 2014-es világbajnokságot Denverben bonyolíthatják le.

Visszatérve az idei tornához, a manchesteri VB-n harminc nemzet válogatottja léphet fel, hét különböző csoportra osztva. A legmagasabb szintet a hat élcsapat által alkotott "Kék divízió" képviseli, akik kiemeltnek számítanak, lévén ebből a kvartettből az első két helyzett már automatikusan az elődöntőbe kvalifikálja magát, miközben a maradék hat "kisdivízió" fejenkénti négy-négy csapata közül csak az első helyezettek juthatnak be egyáltalán a középdöntőbe is, ahonnan még játszaniuk kell a továbbjutásért részben egymással, részben a "nagycsoport" 3-4. helyezettjével.

A csoportbeosztások közül természetesen a "Kék divízió" összeállítása a legérdekesebb, a hat legerősebb csapat ebbe a kvartettbe nyert besorolást, ezen mérkőzéseket fogják a stadionban lejátszani, a többi csoport küzdelmeire a környező pályákon kerülhet sor. A kiemeltek között található a világbajnokság két legnagyobb favorit csapata, a rekordbajnok Egyesült Államok és az aktuális címvédő Kanada. Az egyetlen igazi kihívójuk reális eséllyel legfeljebb Ausztrália lehet, amely az utóbbi időben rendre bronzérmes volt a két Észak-amerikai válogatott mögött, de mindenképpen ígéretesnek tekinthető az Írókéz csapata is, amelyet a sportág őseinek tekinthető indián felmenőkkel bíró játékosok alkotnak, és az utóbbi VB-ken szintén rendre bejutottak a legjobb négy közé. Ezen kívül még a házigazda Anglia és a folyamatosan fejlődő Japán szerepelhet a top6-osban, bár e két csapattól várható a legszerényebb teljesítmény a nagyok mezőnyében.

A világbajnokság divíziói:

Kék divízió: Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália, Írókéz, Anglia, Japán
Narancs divízió: Írország, Dél-Korea, Szlovákia, Svájc
Szilva divízió: Németország, Spanyolország, Hong Kong, Norvégia
Sárga divízió: Finnország, Dánia, Bermuda, Lengyelország
Piros divízió: Olaszország, Csehország, Svédország, Mexikó
Türkisz divízió: Skócia, Lettország, Új-Zéland, Franciaország
Szürke divízió: Hollandia, Wales, Argentína, Ausztria

A csütörtöki napon csupán a VB nyitó meccsét rendezik meg, amikor a házigazda angolok ellenfele az indiánok válogatottja lesz. Ezt követően öt napon át fognak tartani a csoportmeccsek küzdelmei, péntektől jövő keddig, majd szerdán bonyolítják le a középdöntő kör összecsapásait, melynek végén teljessé válik a legjobb négy csapat mezőnye. Csütörtökön rendezik az elődöntőket és a különböző alsóházi pozíciós mérkőzéseket, majd pénteken kerül sor az összes helyosztóra, kivéve a szombati finálét.

Denveri szemszögből tekintve az eseményeket egyértelműen az amerikai válogatottért kell szurkolnunk, lévén csak ebben a csapatban lesznek Outlaws-játékosok, a többieknél egyetlen denveri vonatkozású szereplő sem fog feltűnni, leszámítva mondjuk néhány egykori Mammoth-, vagy Outlaws-játékost a kanadaiaknál. Az USA csapatának egyik legnagyobb fegyvere a tavalyi MLL-szezon legértékesebb játékosa, Brendan Mundorf lehet, aki mellett ráadásul a hűséges előkészítője, Drew Westervelt is ott szorgoskodhat, kettejük teljesítménye nagyban befolyásolhatja a válogatott sikerességét. A denveri támadójátékosok közül még a másodéves támadó, Max Seibald öltheti magára a nemzeti mezt, aki pályafutása első VB-jére készül. Továbbá az amerikai védelemben a két rutinos harcosért, Eric Martin-ért és Lee Zink-ért szoríthatunk, főleg előbbi kifejezetten húzóembere lehet az együttes hátsó alakzatának, míg az egyik kapusuk a szintén Outlaws-alkalmazott Adam Fullerton lesz.



















A "Kék divízió" mérkőzéseinek programja:

- Csütörtök, 20:30 : Anglia - Írókéz
- Péntek, 17:30 : Kanada - Japán
- Péntek, 20:30 : Egyesült Államok - Ausztrália
- Szombat, 14:30 : Japán - Írókéz
- Szombat, 17:30 : Ausztrália - Anglia
- Szombat, 20:30 : Egyesült Államok - Kanada
- Vasárnap, 14:30 : Anglia - Japán
- Vasárnap, 17:30 : Írókéz - Egyesült Államok
- Vasárnap, 20:30 : Kanada - Ausztrália
- Hétfő, 14:30 : Írókéz - Kanada
- Hétfő, 17:30 : Ausztrália - Japán
- Hétfő, 20:30 : Egyesült Államok - Anglia
- Kedd, 14:30 : Japán - Egyesült Államok
- Kedd, 17:30 : Ausztrália - Írókéz
- Kedd, 20:30 : Kanada - Anglia

A világbajnokság tehát hamarosan kezdetét veszi, elöljáróban egyelőre ennyit, minden más érdekességről, és legfőképpen a torna denveri vonatkozású eseményeiről a VB közben folyamatosan jelentkező kiadásainkban igyekszünk beszámolni.

A Denver Nuggets együttese a múlt hétvégén az ötből lejátszotta az első három meccsét az NBA nyári ligájában, és a fiatalok eddig remekeltek Las Vegasban, mind a három mérkőzésükön győzedelmeskedtek, kétszer ráadásul egész fölényesen. A továbbiakban kicsit bővebb összefoglalót, elemzéseket olvashattok a játékosok teljesítményéről.

A pénteki nyitó mérkőzésen a Dallas Mavericks fiataljai voltak az ellenfeleink és magabiztosan végig vezetve győztünk ellenük 88-70re, az egész meccsen a szezonban is megszokott gyors, sok passzos, pontos játékát játszotta a csapat, mivel ez a tartalék együttesünk is meglehetősen alacsony termetű. A Nuggets a Lawson-Karl-Roby-Edwards-Butch kezdőötössel indította a meccset, és a legeredményesebb denveri játékosok is innen kerültek ki, mivel a 30 percet játszó Coby Karl és a 20 percet parketten töltő ifjú Richard Roby egyaránt 16-16 pontig jutottak. Előbbi közben 7 lepattanót és 5 asszisztot is összegyűjtött, de a Colorado University tehetsége is nagyon biztatóan játszott, kifejezetten biztos kézzel kivitelezte dobásait, nem csoda hogy a Buffsban már évek óta NBA-játékost látnak benne. A felnőtt Nuggets üdvöskéje az irányító Lawson is kitett magáért, bár viszonylag kevés kísérletet vállalt és csak 11 pontot gyűjtött össze, de négyből három triplát elsüllyesztett, és +25öt jegyzett 5 előkészítés mellett. Az erőcsatár Edwards volt a negyedik double figureben záró játékosunk, hiszen masszív játékával 15 pontot szorgoskodott össze. A center Butch kicsit mérsékeltebb meccset zárt, miután gondba került a személyikkel, így végül 8 ponttal be kellett érnie, miközben ő is +21es +/-t termelt. A cserepadról különösen az 5 lepattanóval és 8 szerzett ponttal vitézkedő Hunter, valamint a 7 pontja mellé öt stealt összeszedő Draper tudott színt vinni a játékunkba. A mérkőzésen jelen volt a klub közelmúltban rákbetegségből felépülő vezetőedzője, George Karl is, aki egyelőre csak külső szemlélőként drukkolt a csapatért.

Szombaton a Los Angeles Lakers ellen ugyanúgy 18 pontos győzelmet arattunk, miután a hamar megszerzett különbséget fokozatosan növeltük, az utolsó negyedben pedig a végső csapást mértük rájuk, így a végeredmény 92-74 lett a mieink javára, ismét tetszetősen játszottunk. Az előzőnapival teljesen megegyező összeállításban kezdtük a mérkőzést, de sajnos a 3. negyedben egy térd sérülés miatt Butch abbahagyta a játékot, pedig most sokkal agresszívebben nyomta, és kiválásáig 14 perc alatt négy-négy támadó és védekező lepattanóval, két blokkolással és hat ponttal állt. Közben a csapat legeredményesebb játékosa Ty Lawson lett, miután a 30 perc lehetőséget kapó irányító 6/12es mezőny hatékonysággal 18 pontot ért el 7 előkészítéssel együtt. Karl 12 pontjával ismét veszélyes volt, közben viszont a 7 lepattanója mellett 7szer labdát is veszített, így nem volt annyira kifogástalan mérkőzése. Edwards +21el a csapat legplusszosabb tagja volt, közben 12 pontot is összeszedett öt pattanóval együtt. Az ötödik kezdő ember, a SG Roby ezúttal mérsékeltebben tevékenykedett, 23 perc alatt 7 pont került a neve mellé, miközben csupán kétszer volt eredményes a mezőnyből kilenc kísérlete közül. A padról Hunter ismét maradandót alkotott, Butch hiányában ő játszhatott centert, s 24 perc játéka alkalmával 14 pontot és négy lepattanót szorgoskodott össze két sapka kiosztása mellett. Még Andreson ügyes játékát érdemes kiemelni, aki nagyon jól célzott kintről, két triplát is bevágott és 12 pontig jutott el, valamint a tartalék Draper +16os mutatója és 5 asszisztja sem volt kis teljesítmény alig 11 perc leforgása alatt. A mérkőzés után az első számú centert Butcht kórházba kellett szállítani további vizsgálatokra, mely után valószínű lehet, hogy több mérkőzésen nem léphet pályára Las Vegasban, amivel a keret egyetlen klasszikus magasemberét veszítenénk el.





















Aztán másnap a New York Knicks ellenében is megtartottuk a veretlenségünket, miután a torna eddigi legszorosabb összecsapásán 100-90re múltuk felül őket. A meccs előtt derült ki, hogy Butchnak kificamodott a bal térdkalácsa és mindenképpen haza kell utaznia Denverbe, így számára a Summer League befejeződött. Helyette a Knicks ellen a kezdő centerünk Hunter volt, vagyis Lawson-Karl-Roby-Edwards-Hunter lett a kezdőötös. Az első félidőben 55-42es előnyt építettünk fel, azonban a 3. negyedben a NYK akarata érvényesült, és alig néhány pontra megközelítettek minket, de a záró felvonásban megint váltani tudtunk és stabil győzelmet arattunk. Bár alacsonyabb lett a csapat, különösebben nem erőltettük a triplákat, inkább a középtávoliakból dobtunk sokat, és egész jól 31/55ös azaz 56.4 %al céloztunk, talán ez volt a siker fő kulcsa (közben az ellenfél gyakran dobált a körön kívülről és 10/31es 3PMel zártak). És persze Ty Lawson még az előző napinál is ellenállhatatlanabb játéka, 28 pontot, 7 asszisztot és 5 stealt jegyzett, miközben 16 kísérletéből tíz kosarat süllyesztett el a mezőnyből, paradésan játszott a kis irányító. Coby Karl 36 percnél is többet töltött a pályán, három triplát bevágva 22 pontig jutott el 7 defenzív pattanó mellett. A center Othello Hunter is rettentő aktív volt, sokat hoztuk játékba és elég hatékonyan is ment neki, végül 19 ponttal és 7 lepattanóval zárta a meccset két sapkával együtt. A négyesben játszó Edwards neve mellé 15 pont, 6 lepattanó került. A többiek közül még a kezdő Roby és a csere Draper alkotott említésre méltót, előbbi hat lepattanatót zsebelt be, utóbbi kilenc pontot dobott. Az első három meccsünk nagyon jól sikerült, a csapat kreatív, gyors és pontos játékára még egyik ellenfél sem találta az ellenszert és úgy néz ki, hogy a no1 centerünk hiánya sem blokkolta le a srácokat. Egyébként három meccs után a Nuggets az egyetlen százszázalékos csapat Las Vegasban.

A hétfői szünnap után kedd este a Chicago, szerda este a Houston ellen játszhatjuk le az utolsó két meccsünket, mindkét összecsapás magyar idő szerint 22:00kor kezdődik. A Summer League befejezése után ismét jelentkezni fogok egy összefoglaló írással.

A hétvégén a Colorado Rockies a divíziónk éllovását a San Diego Padrest látta vendégül három mérkőzésre, melyek közül az első kettőn nagyon szép győzelmeket arattunk, de az utolsót elvesztettük, így nem értük be a riválisunkat a divízió első helyén, hanem az All-Star szünetet még a második pozícióban töltjük el.

1. meccs, péntek: Rockies-Padres 10-8
A nyitó összecsapáson visszatért De La Rosa, aki sérülés miatt több, mint két hónapot kényszerült kihagyni és ezen az összecsapáson láttuk ismét őt a pályán. A mezőnyben nem volt sok érdekesség, az utóbbi időben megszokott leggyakoribb összeállításban játszottunk, vagyis a belső négyes Giambi-Herrera-Barmes-Stewart összetételben állt fel, kívül CarGo, Fowler, és Hawpe kezdett, az elkapó pedig most Olivo lehetett. Az első inningben CarGo és Olivo ütéseivel, valamint Giambi sétájával megtöltöttük a pályát, de Hawpe ellen lezárták a jelenésünket a vendégek. DLR meggyőzően kezdett, az első játékban két SOt vágott, a másodikban viszont egy doublet és egy singlet is beszedett, majd Denorfia sac fly RBIval szerezte meg a vezetést a Padrest, mire egy SOval lezártuk az inninget. A harmadik felvonásban J. Hairston egy walkkal lépett tovább, majd két kiesőnél A. Gonzalez tűzött be egy 2run HRt, így már 3-0ra ment a SD. Ezután végre felébredtünk mi is, és az inning alsó felében Herrera single találatát követően CarGo bombázott egy két pontos hazafutást a bullpenbe. Ugyanebben a támadásban Giambi egy ground rule doublet vágott, majd Olivo egy RBI doublelal tudott eredményes lenni, amivel kiegyenlítettünk 3-3nál. Aztán még ugyanebben az akcióban két kieső mellett Stewart is belőtt egy 2run homerunt, azaz 5-3ra megfordítottuk az állást egy öt pontot hozó menettel. Ezt követően Hundley egy double után volt eredményes, amikor Barmes errorja közben hozott pontot. Az ötödik játékban DLR két embert pályára engedett egy kieső mellett, majd S. Hairston RBI singlelel kiegyenlítettek, ami után az elfáradó kezdő dobónkat Corpas váltotta a dombon két emberrel a pontszerző helyeken, és sajnos Cunningham mindkettejüket beküldte. Öt játék után ismét fordult a helyzet, ekkor 5-7 volt az állás. A folytatásban Corpas 2in-1outnál adta tovább a terepet Floresnek, aki biztosan kiejtette a következő két San Diego ütőt. A hetedik menetben Belisle egy hit-by-pitch után Cunninghamtől szenvedett el egy RBI doublet, majd két strikeouttal vonultatta le a hátralévő embereket. Közben támadásban sorra hoztuk az impotens inningeket, aztán egyszercsak a hetedikben végre Herrera és CarGo jegyzett sorban egy-egy singlet, majd Giambi lőtt egy RBI singlet, melyet követően Olivo sétájával töltöttük fel a bázisokat, amiből Stewart vágott ki egy grand slam hazafutást, a szezon első GSe volt a Rockiestól. Ismét fordítottunk, 10-8nál újra nálunk volt az előny. Aztán a nyolcadik játékban Betancourt egy outot és egy kapott singlet jegyzett, majd Beimel egy duplajátékkal zárta le a Padres próbálkozását. A záró menetre Street érkezett dobni, és az első három ellenfelét kiejtette, kettőt strikeouttal, így imponáló magabiztossággal zárta le a mérkőzést, ezzel zsinórban az ötödik győzelmünket aratva 10-8ra nyertük a series első összecsapását a SD ellen.
- Az újabb fantasztikus győzelem sikerkovácsa a magára találó Stewart volt. A 3B megszakítva a hazai pályán tartó gyenge szereplését, háromból kétszer ütött, mindkettő HR volt, és összesen hat pontot szórt, ami karriercsúcs tőle egy meccs alatt. Ezekkel már 11 hazafutásnál jár az évben és a 44. RBIját is összeszedte, nagyon komoly napja volt. Gonzalez folytatva a kiegyensúlyozott szereplését, 3/4es mutatóval tudta le a pénteki meccset, közben már a 16. homerunt lőtte az idényben a szokásos 2run shottal, így már az 57. RBIt érte el, két futásos teljesítménye után .312es átlaggal rendelkezik. Megközelítette Olivot is a csapaton belüli rangsorban, aki most szintén erősítette a hatékonyságát, miután egy single és egy double jóvoltából két ütést ért el három próbálkozásából. A veterán Giambi továbbra is szárnyal Helton kiválása óta és még bírja a terhelést, szintén 2/3at hozott egy séta mellett és idén hatodik alkalommal ütött doublet, ráadásul még egy újabb pontszerzés is összejött neki, amivel már egy híján húsz RBInál jár az évben. A sor második helyén lengető Herrera a megszokott masszív produkciójával állt elő, miután 2/5ös átlagot jegyzett fel magátnak szombaton, mindkét pályára kerülését futással fejezte be, emellett egy pazar fogást is bemutatott védekezésben. A többiek találat nélkül zártak, a legrosszabbul talán Fowler járt, miután öt kiesése közül négyet strikeouttal tudott le, de Hawpe sem lehetett sokkal büszkébb magára, ő négyből négy SOt kapott és még hét bázisonhagyást is elkönyvelt, Barmes szintúgy 0/4et regisztrált, radásul két hibája is volt a mezőnyben, melyekkel már hét errort számlál összesítve. A cserepadról nem érkezett most átütő erő, a pinch hitter Eldred SOba nézett bele, Spilborghs eredménytelen maradt, a végén a jobb szélen játszott is, míg Mora az utolsó inningben Giambit váltotta az első területen. De La Rosa két és fél hónap után játszhatott újra, és sajnos látszott is rajta a hosszú kihagyás, kicsit görcsösen dobott, 4.1 inninget bírt ki a pályán, addigra hat ütésből hét futást szedett be, az utolsó kettőt már a lecserélése után kapta még az általa felengedett játékosok beérése nyomán. Közben viszont pozitívum lehet, hogy hat strikeoutot is kiosztott, ami ilyen rövid idő alatt kifejezetten szép teljesítményt jelent, talán legközelebb már összeszedettebben fog játszani. Corpas befejezte az ötödik játékot, és a hatodik első kiesőjét postázta, közben két ütést kapott két strikeout mellett, ismét felejthető volt a teljesítménye. Ezutóbbi menetet Flores zárta le két mezőnybeli kiejtés által, és ismét lehozta 3.10esre az ERA mutatóját. A hetedik inningben Belisle sem kifejezetten állt a helyzet magaslatán egy ütést és egy sétát szenvedett el egy HBP mellett, miközben azért szintén jutott neki két strikeout, és mivel a csapat utána bevitte a győztes pontokat, immár idei negyedik győzelmét jegyezhettük fel a javára. Betancourt egy ütést és egy outot ért el a nyolcadik felvonásban, melyet Beimel dobójátéka mellett fejeztünk be egy duplajátékkal, aki mindössze négy dobást intézett. Street az idei negyedik savejét kifejezetten magabiztosan tudta le, miután a három ember közül kettőt is strikeouttal vágott ki, folytatja a folymatos fejlődését, és mostmár újra a legjobb szintjén képes játszani.

2. meccs, szombat: Rockies-Padres 4-2
A másnapi második összecsapáson hazai részről Hammel, vendég oldalról a balos Leblanc volt a kezdő dobó, komoly csatára számíthattunk a két játékos között. Eközben a mezőnybeli összeállításunkban több változás is történt a péntekhez képest, már csak a bal kezes dobó miatt, először is az elkapó Iannetta lett, az egyes bázison Giambi pihent és Eldred játszott, a hármasra Morat neveztük az előzőnapi hős Stewart kárára, valamint kint a jobb szélen Hawpe helyett most Spilbo nyomhatta. Az első játékban mindkét dobó hibátlan volt, aztán a másodikban míg Hammel továbbra is tartotta magát, addig a mieink részéről Mora beverte az évi első hazafutását. Ezután még egy Eldred single és egy Barmes walk jóvoltából vonultunk a bázisokhoz két kieső mellett, de a dobónk ellen könnyedén befejezték az inninget. A harmadik játékban 2outnál CarGo bombázott a bal szélen a korlát fölé, ezzel már 2-0ra növeltük a vezetésünket. A negyedik alján Spilbo singlet lőtt, majd a rablása után Barmes kapott szándékos sétát, de Hammel ismét kudarcot vallott 2in-2out helyzetben ütőként. Közben dobásban továbbra is tartotta a hibátlan mérlegét, egyetlen játékost sem engedett pályára egészen az ötödik inningig, amikor  viszontkét ütés és egy séta árán a Padres megtöltötte a pályát, de a loaded 1out szituációt egy lineout és egy strikeout formájában hárítottuk el hatalmas védekezést bemutatva. A következő felvonásban Spilbo jegyzett egy újabb singlet, majd az utána következő Eldred egy két pontos hazafutással jeleskedett. 4-0nál még a hatodik játékban Barmes és Hammel is eredményes volt egy-egy singlelel, mely után a vendégek dobót cseréltek, aki végül befejeztette velünk az inninget. Ezt követően egy single után Cunningham RBI doublelal szerezte meg első pontját a SD, majd E. Cabrera találata után ő is befutott. A két ponttal alaposan ránk ijesztettek és ekkor váltottunk dobót, a csere ember Belisle harmadik labdája után pedig egy Barmes-Herrera-Eldred duplajátékkal kitakarítottuk a pályát, vagyis csak 4-2ig engedtük vissza az ellenfelet. A nyolcadik inning három kiesőjéből Belisle egyet, Beimel kettőt vállalt, ezt követően Barmes és a PH Stewart révén jegyeztünk két singlet, egy balk ítelettel a pontszerző bázisokra jutottak, de végül nem tudtunk élni a lehetőséggel, maradt a két pont vezetés. A záró felvonásra aztán érkezett a closer Street, és ismét ellentmondást nem tűrő módon zárta le a mérkőzést, megint senkit nem engedett a pályára. Újabb csodálatos győzelmet arattunk, zsinórban már a hatodik mérkőzésünket nyertük meg.
- Szombaton csak hazafutásokból szereztünk pontot, a három HR közül a 3B Mora idei első hazafutásának örülhetett, vagyis egyben az első HRt szerezte a Rockies színeiben, mivel a télen igazoltuk őt. A megbízható kiegészítő ember 2/4es mérleggel tudta le a meccset, a végjátékban Stewart váltotta őt, aki egyetlen beállásában egy singlet szállított, és vitathatatlanul újra felszálló ágban van. Szintén a szezonbeli első HRt verte a nagycsapatnál kevesebb, mint egy hete tartózkodó Eldred, aki Helton sérülése miatt kapott meghívót a Triple-A-ből, miután egy 2run shotot küldött be, az első pontjait szerezte idén. Az első bázis embere szintén négyből két ütést jegyzett, így két kezdő meccs és néhány PH beszállás után jelenleg .556os hatékonysággal bír. Gonzalez folytatja a hetek óta - de kisebb megingásoktól eltekintve az egész évben - tartó brutális formáját, szombati egyetlen találatából az idénybeli 17. hazafutását bombázta, 12 meccsen belül a hetediket, és újra megmutatta, hogy védekezésben is óriási playeket tud végrehajtani. Barmes a sor nyolcadik pozíciójában fű alatt két sétát és 2/2t hozott két single jóvoltából, de pechjére a négyből egyik alkalommal sem tudott hazaérni. Spilborghsnak megint jól ment a játék egy lefty dobó ellen és a négy lehetőségében kétszer volt eredményes, emellett az első 2010es bázis rablását érte el. Az újonc Herrera most mindössze egyetlen ütésre volt képes, amely szezonbeli második doubleja volt, de triplet akart belőle, és a harmadik bázisra menet kiejtették őt. Az elkapó Iannetta 0/4gyel nem sok vizet zavart, mint ahogyan az ötből semmivel végző Fowler formája is jelentőset romlott az utóbbi meccseken, ráadásul három SOt is kapott. Hammel félelmetes teljesítménnyel kezdte a mérkőzést, az első négy inningben senkit nem engedett a pályára, aztán fokozatosan vesztett a koncentrációjából, a hetedik menetben pedig három ütést is beengedett, amikor a meccsen összesen csak ötöt kapott, így 6.1 játék után hoztuk le két kapott ponttal a birtokában. Egyébként két sétát és négy strikeoutot jegyzett még, az elmúlt időszakban nyújtott javuló formája miatt már 4.08as ERA mutatóval bír, miközben a szombati volt a hetedik győztes meccse az idényben. Belisle hibátlan teljesítménnyel vonultatta le azt a három ütőt, amelyekkel szembe szállt a hetedik-nyolcadik játék közben, majd utóbbi inning maradék két kiesőjét a 2.28as ERAval rendkelkező balos Beimel postázta. Street zsinórbeli negyedik mérkőzésen lépett pályára, fáradtságnak nyoma sem volt, ismét magabiztosan zárta le a meccset, a három out közül kettőt strikeouttal jegyzett, ezzel már öt savenél jár az évben.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Padres 7-9
A párharc utolsó meccsét vasárnap délután rendezték, melyre csak két változás történt a csapatunkban a szombati felálláshoz képest, a harmadik bázison Stewart kezdett Mora helyett, illetve visszatért elkapónak Olivo. Közben két bal kezes dobó találkozott egymással Francis és Richard. Nem kezdődött túl jól számunkra a mérkőzés, Francis már az első inningben bajba került, egy hit-by-pitch és egy walk révén kerültek ellene bázisra, majd S. Hairston RBI singleből szerezte meg a vezetést a vendég csapat, aztán egy újabb sétával bases loaded is volt, de egy strikeouttal megúsztuk. A következő játékban az első két kiesőt magabiztosan letudtuk, aztán viszont J. Hairston egy single találat után futást szerzett Cunningham RBI doublelal. Már 2-0ra vezettek, majd egy pont nélküli játékot követően a negyedikben ismét eredményesek tudtak lenni, amikor egy singlet követően J. Hairston szállított pontot. Aztán végre elkövetkezett az első igazi támadásunk ideje: Fowler sétával került bázisra, majd Herrera küldte őt haza egy RBI triplenek köszönhetően, akit CarGo követett egy RBI singlelel, ezzel a két villanással felzárkóztunk 2-3ra, majd még Olivo ért el egy doublet, de ő már nem juthatott haza. Az ötödik inningben egy loaded 2outot kellett elhárítanunk, miután két single és egy walk jóvoltából töltötték meg a bázisokat a vendégek, majd ugyanebben a játékban Barmes sétája után Hawpe vágott be egy RBI doublet, aki viszont a harmadik bázison maradt fent 1out után, így az egyenlítésig jutottunk el 3-3nál. Dobót cseréltünk és a következő felvonásra már Chacin állt be, aki magabiztosan is abszolválta ezt az inninget, majd támadásban újabb sikeres akciót vezettünk, amikor a sétával bázisra jutó CarGot Olivo küldte haza egy RBI singlelel. Nem volt még vége a jelenetsornak, ugyanis a kettesre eljutó Olivo elé az egyes bázisra Stewart került fel, miután megdobták a karját, aztán pedig Barmes tudott eredményes lenni egy RBI singlelel, majd még a dobó Chacin is pontot szerzett egy ütéssel. A hatodik menet végére aztán már 6-3as előnynek örülhettünk. Ezt követően Chacin két ütést is beszedett és csak egy embert búcsúztatott el, majd Flores ellen Headley mindkét bázisfutót bejutatta a home platere egy RBI doublelal, de végül Belisle lezárta a játékot az utolsó két outtal, így még egy pont megmaradt az előnyünkből. A következő felvonásra is Belisle maradt, de egy out mellett két ütést is kapott, majd az üres egyes bázisra egy direkt sétával engedett embert, így bases loaded 1out alakult ki, melynél Hundleyvel szemben a dobónk vétett egy passz hibát és mire Olivo összeszedte az elpattogó labdát, addig két futó is beért, aztán egy duplajátékkal mentettük a menthetőt. A kilencedikben Betancourt sem állt a helyzet magaslatán, egy single után E. Cabreratól szedett be egy 2run HRt, amivel már 9-6ra léptek meg a vendégek. Az utolsó próbálkozásunkban két kieső mellett Herrera sétált, aztán CarGo tűzött be egy újabb RBI singlet, de a csere ember Giambi ellen egy strikeouttal befejezték a mérkőzést. A Padres elkerülte a söprést és megtartotta az első helyét a csoportban a vasárnapi 9-7es sikerével.
- Hat győzelem után először kapott ki a csapat, de így is egyre jobb helyzetből várhatjuk az All Star szünet után a folytatást. Vasárnap leginkább Olivo volt elemében, miután a catcher 3/4es hatékonysággal zárt, így évi 42. RBIja megszerzése után már .325ös átlaggal büszkélkedhet. Mellette több ütést csak Gonzalez szállított, aki egy séta mellett négy lehetőségből kétszer is RBI singlet szerzett, vagyis a csapat legeredményesebb játékosa elérte a 60 pontszerzést éves szinten. A fiatal Herrera, aki 2B és SS is volt, szintén remek meccset tudott le, két sétát és egy ütést szerzett, az idényben először lőtt triplát, amivel a 10. pontját jegyezte. Barmes 1/2t termelt, és szintúgy a 42. RBIt hozta az évben, benne volt két dupla játékban is, majd a hajrában lehoztuk, hogy S. Smith pinch hitter legyen a helyén, de eredménytelen volt. A mezőnyben a 2B Mora váltotta őt, aki szintén nem talált egyetlen próbálkozásakor. Fowler ezt a meccset is ütés nélkül fejezte be, de egy sétáját követően haza tudott érni, kétségtelenül megakadt a formája. Az első bázison Eldred kissé ész nélkül lendített bele minden dobásba, így a 0/4nél nem is volt csoda, hogy nem tudott többet elérni. Stewart ugyancsak eredménytelen volt, háromból semmi, közben egy kellemetlen hit-by-pitchet is elszenvedett. A csereként egy lehetőségre csatlakozó Hawpe szezonbeli 18. doubleból a 33. pontot szerezte, nagyon fontos volt a szerepvállalása. A dobó Chacin is odakeveredett egy at batre és a 2in-2out helyzetből megszerezte az első pontját az idényben. Ezen kívül még Giambi próbálta segíteni a támadójátékot a padról, de a meccs utolsó outját ő szenvedte el egy dobás utáni kiejtéssel. Francis volt a kezdődobónk, de az utóbbi néhány meccséhez hasonlóan most is rettentően bizonytalan volt, még egész olcsón megúszta, hogy öt inning alatt nyolc ütésből csak három pontot szereztek ellene. Egyértelműen kilóg a kezdő ötösből, valamit kezdünk kell vele, mert most már meccsek óta képtelen összeszedni magát, és kezd nagyon kínos lenni a gyengélkedése, de a hosszú kihagyása miatt érthető, hogy a csapat türelmes vele. Chacin a hatodik játékot simán megoldotta nyolc dobásból, majd még ütni is oda állt, hogy a hetedikben folytathassa, de sajnos egy out mellett két embert is felengedett, majd az őt váltó Flores ellen egy mindketten beértek. Ezt követően érkezett Belisle, aki a hetedik maradék két kiesőjét biztosan postázta, de a nyolcadikban elvesztette a meccset a csapatnak. Ekkor beszedett két ütést és idénybeli első hibájából mindkét futó pontot szerzett, ezzel a vereség mellett az idénybeli első elhibázott save lehetőségét is kénytelen volt elkönyvelni a 2.63ra romló ERA statisztikája mellett. Az utolsó menetben Betancourt két pontot szenvedett el egy 2run HRből és összesen három ütéssel abszolválta az inninget.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 51-37 (88 meccs)
2. Colorado Rockies 49-39 (88 meccs, 2.0 GB, Wild Card pozíció)
3. Los Angeles Dodgers 49-39 (88 meccs, 2.0 GB, 0.0 WCGB)
4. San Franciso Giants 47-41 (88 meccs, 4.0 GB, 2.0 WCGB)
5. Arizona Diamondbacks 34-55 (89 meccs, 17.5 GB, 15.5 WCGB)

A divízió első négy helyzettje között tehát négy győzelem a különbség, mi holtversenyben a másodikok vagyunk, ezzel jelenleg miénk a Wild Card pozíció, mögöttük a Dodgers háromból kétszer verte a Cubst, a Giants pedig a Natst, a sereghajtó D'backs ezúttal a Florida ellen vesztett párharcot. Most következik a három napos All-Star szünet (az AL-NL meccs szerda hajnali 3:00kor lesz), majd az ellenfeleink közül csütörtöktől a LAD St. Louisban játszik, a SF a Mets fogadja, péntektől pedig elkezdődik a San Diego-Arizona series.

A Rockies az utolsó 10 meccséből nyolcat megnyert, ezzel továbbra is a NL legjobb formájában lévő csapata vagyunk. A szünet után három kőkemény idegenbeli párharc következik a két másik ligán belül divízió képviselőivel. Először is a hétvégén az NL Centralban éllovas Cincinnatinél lépünk fel a következő időpontokban: szombat 01:10, vasárnap 01:10, vasárnap 19:10. Jön tehát az alapszakasz a második fele, az eddiginél is nagyobb tétettel bíró meccsekkel, szerencsére jó formában vagyunk, nagyon izgalmas folytatás elé nézünk. GO ROCKIES!!!

Már csak három forduló van hátra az MLL alapszakaszából, a Denver Outlaws csapata pedig az utóbbi két alkalommal egy-egy hatványozottan fontos győzelmet aratott, ezzel gyakorlatilag már bebiztosítottuk a helyünket a négyes döntőben, amikor többször már csak hazai pályán kell pályára lépnünk.














A Függetlenség Napjának estéjén az Invesco Field-en, mindenkori ligacsúcsot jelentő közel 25 ezer lacrosse-fanatikus láthatta, amint az Outlaws 12-10-re győzte le a Chesapeake Bayhawks csapatát. A meccs kiegyensúlyozott csatában zajlott, az első félidőben végén még döntetlen volt az állás, aztán az 5-1-es harmadik negyedünkkel elintéztük a Bayhawks-t. A záró felvonás kis túlzással hosszabb ideig tartott, mint az azt megelőző három játékrész, mivel a hatalmas felhőszakadás miatt több alkalommal is be kellett szüntetni a játékot hosszabb-rövidebb időre, de végül a denveri győzelem már nem forgott veszélyben, a vendégek csak közelebb zárkózni tudtak a hajrában. A találkozó MVP-je az Outlaws bekkje, Matt Bocklet lett, aki három gólja után a játékhét legjobb hátvédjének járó elismerést is besöpörte a ligában. Rajta kívül a másodéves Max Seibald három gólt és két gólpasszt jegyzett, a kétgólos veterán Brian Langtry mellett továbbá Mundorf, Hopmann, DeLaney és Martin tudott eredményes lenni. A hazai kapuban Jesse Schwartzman klasszisához méltóan védve 16 lövést hárított a 26-ból. A fontos győzelmünkkel holtversenyben a tabella élére jutottunk, és egy komoly riválist lejjebb taszítottunk.

Csütörtökön rendezték meg az MLL All-Star gáláját Boston szomszédságában, a Harvard Stadium-ben, melyen a liga All-Star csapata találkozott az Egyesült Államok válogatottjával, és végül az amerikai válogatott 13-12-re diadalmaskodott az összecsapáson. Az ünnepi mérkőzés igazi denveri sztárparadét hordozott magában, lévén a két csapatban összesen kilenc Outlaws-os léphetett pályára. A végig szoros küzdelemben zajló derbi legértékesebb játékosának a mieink csillagát, Brendan Mundorf-ot választották meg, miután az USA színeiben pályára lépő klasszis egészen egyedülálló játéka végén hat találattal fejezte be az összecsapást, beleértve a második negyedben két és fél percen belül lőtt mesterhármasát, valamint az utolsó percben a félelmetes egyenlítő gólját. A győztes amerikaiak színeiben a denveriek közül még Max Seibald két gólt, Drew Westervelt két asszisztot vállalt, de stabil játékkal járult hozzá a sikerhez a hátvéd Eric Martin és Lee Zink, valamint a kezdő kapus Adam Fullerton is. Az MLL csillagai között szintén akadtak denveri húzóemberek, az ifjú Dan Hardy egyszer tudott eredményes lenni még az első negyedben, a hátvéd Matt Bocklet egyike volt azon három játékosnak, akit kiállítottak egy percre, míg a második félidőben az All-Star csapat kapuját Jesse Schwartzman őrizte, de ő sem tudta megállítani Mundorf-ék rohamait.

Egyébiránt a találkozó szünetében rendezték meg az egyéni ügyességi versenyszámokat, melyben a bostoni Rabil lett a legerősebben lövő játékos 111 mérfölddel a szétlövésben a denveri Seibald-ot legyőzve, a kétpontos versenyt az 1/1-es draftolt Crotty (Machine) nyerte, a leglátványosabb találatok között pedig Buchacan (Cannons) diadalmaskodott.

Mára virradóra ismét pályára lépett az Outlaws, méghozzá a címvédő Toronto Nationals elleni rangadón idegenben, akiket 15-14 arányban múltunk felül hosszabbítást követően. Nem úgy indult a mérkőzés, ahogyan szerettük volna, és három perccel a félidő vége előtt még 9-3-ra a házigazdák vezettek, de végül a nagyszünetet megelőzően két góllal közelebb zárkóztunk. A második félidőben a Törvényenkívüliek heroikus küzdelembe kezdtek, s a három gólt szerző Alex Hopmann vezérletével a hajrában kiegyenlítettünk, majd a ráadás 48. másodpercében a középpályás Steve Giannone találata jelentette a diadalt a mieink számára. Az MVP-esélyes Brendan Mundorf 2+2-t jegyzett, a második félidőben az egyik legjobbunk volt, Dan Hardy 2+4-es teljesítményével a legeredményesebb denveri játékos lett, de Brown és Westervelt is ugyancsak két-két gólt szerzett, ezen kívül egyszer köszönt be a két asszisztos Watkins mellett az újonc DeLaney és a védő Bocklet. Eközben a portás Jesse Schwartzman 14/27-es teljesítményt mutatott be, a teljes második félidőben, beleértve a hosszabbítást is, mindössze négy találatot kapott. Érdemes még megjegyezni az újonc Andrew Hennessey emberfeletti munkáját, miután 15-ből 15 (!) faceoff-ot elhozott, így az elmúlt héthez hasonlóan minden bizonnyal ismét a hét legjobbja lesz ebben a műfajban az MLL-ben. Elképesztően fontos győzelmünkkel óriási lépést tettünk a rájátszás felé, hiszen vereség esetén visszarántottak volna minket a kiegyensúlyozott középmezőnybe, így viszont továbbra is az élen maradtunk a Boston társaságában.

Az MLL alapszakasz jelenlegi állása:

1. Boston Cannons 6 - 3
2. Denver Outlaws 6 - 3
3. Chicago Machine 4 - 5
4. Long Island Lizards 4 - 5
5. Chesapeake Bayhawks 4 - 5
6. Toronto Nationals 3 - 6

A bajnokságban most két hét szünet következik, mivel július 15-től 24-ig kerül megrendezésre a világbajnokság, melyről a blogunkon is be fogunk számolni, kiváltképpen a denveri képviselők teljesítményéről. Az Outlaws legközelebb július 25-re virradóra, a Chicago ellen léphet pályára az Invesco Field-en.


 

Megközelítőleg egy hónappal ezelőtti írásomban annak adtam hangot, hogy kevés az, amit a Colorado Rockies baseballosai művelnek az idei szezonban, s a folyamatos 50 % körüli vegetálás nem reális a csapat valódi erejéhez képest. A gárda hamar átérezte a helyzetet, újabban a felesleges fogadkozásokat tettek váltották fel, és annek ellenére, hogy az egyik legjobb játékosunkat elvesztettük, a Rockies újra a tavalyi fényében kezdett el tündökölni az elmúlt néhány hétben.

Június 18-án kiesett a csapat igazi motorja, a shortstop Troy Tulowitzki, akit azóta beválasztottak az idei All-Star gálára is, bár kéztörése miatt nem lehet ott. Furcsán hangozhat, de talán éppen ez a sérülés hozta meg a várt áttörést, bár elsőre mindenki megijedt, hogy mi lesz a bandával nélküle, a többiekben mégis ekkor tudatosult igazán, hogy fel kell pörgetniük magukat, s Tulo távollétében mindenkinek többet kell nyújtania. És így is történt, ebből egészen jó dolgok sültek ki! Egyrészt a kiegyensúlyozatlan Barmes produkált egy pazar ütősorozatot mostanában, valamint június hónap legjobb pontszerzője volt a csapaton belül. Az All-Star gáláról csak alacsony ismertsége miatt kimaradó Gonzalez szakadatlanul folytatja a hazafutások ipari mennyiségű gyártását, és gyakorlatilag Tulo kiválásával a legkomolyabb húzóemberünkké emelkedett fel. A SS-unk DL-re helyezésével párhuzamosan több lehetőséget kapó újonc Herrera szédületes ritmust kapott el a Rox-ban, és a Tulo kiválása óta eltelt 20 mérkőzés közül 19 alkalommal legalább egy ütést szállított, és bár kevés pontot szerez, a .370-es átlagára nincsenek szavak. Iannetta és Fowler egyaránt pocsékul kezdte a szezont, majd eltöltöttek egy-egy hónapot a farmcsapatunknál, s egy hónap alatt olyannyira formába lendültek a Triple-A-ben, hogy visszatérésük óta szintén óriási lökést jelentettek a csapatnak.

A régebbi írásomban említettem, hogy a kezdődobó De La Rosa és a befejezőember Street visszatérésével kiegyensúlyozottabbak lehetünk, s valóban utóbbi két héttel ezelőtti aktiválása óta a bullpen egyre stabilabb, és a closer négyből négy meccset sikeresen zárt le. Közben a mexikói éppen ma hajnalban térhetett vissza, közepes formában, valószínűleg egy kis időre van még szüksége, mire elkapja a ritmust, de onnantól kezdve talán a rotation hiányosságait is sikerülhet orvosolnunk.

Tulowitzki mellett a közelmúltban a veterán hadvezér Todd Helton-t is ki kellett raknunk a sérültlistára a hetek óta nem múló hátfájása miatt, de az első bázison mostanában a nagyöreg Giambi legszebb napjait idéző formában helyettesíti őt, s ha mégsem bírná a sok terhelést, akkor kisebb átszervezésekkel mást is beállíthatunk erre a posztra, legfőképpen a Colorado Springs All-Star bombázóját, a Helton helyett felrendelt Eldred-et.

Lássuk a számokat! Mióta Tulo-t elvesztettük, 20 mérkőzésből tizennégyet megnyertünk, beleértve az utolsó 10 találkozón belül elért 8-2-es győzelem-vereség mutatónkat, és az aktív ötmeccses nyerési sorozatunkat, melyekkel egyaránt a Nemzeti Liga legjobb formájában lévő csapatának számítunk.

A napokban maga Tulo is megjegyezte, "különleges", ahogyan a csapat játszik a kiválása óta, majd hozzátette, egyáltalán nem félti a srácokat: "Nem sok csapat van a ligában, amely ilyen viszontagságok közepette ekkora szárnyalásba tud kezdeni, mint amit a mieink műveltek az utóbbi időben. Hazudnánk, ha azt mondaná bárki, hogy nem fordultak meg negatív gondolatok a fejükben a sok sérülés közben, de a csapat úgy látom, sokkal inkább a játékra koncentrál, nem a hiányzókra, és félelmetes erőben vagyunk."

Az elmúlt két hétben ráadásul elképesztően fontos győzelmeket arattunk a borzasztóan kemény menetrend ellenére, hiszen csupa playoff-riválissal találkoztunk, de a NL West-első Padres-t idegenben vertük 2-1 arányban, a másik divízió-ellenfelet a Giants 3-1-gyel keserítettük el, a sztárcsapat Cards-t 3-0-val söpörtük, a hétvégi újabb Padres elleni hazai series első meccsét pedig már szintén sikerrel vívtuk meg. S mi több, köztük néhány egészen elképesztő győzelmet is elértük, volt hogy, 5 vagy 7 pontos hátrányból fordítva nyertünk, és még három walk-off siker is becsúszott, melyekkel a Coors Field rendszeresen 45-50 ezres publikumát is maximálisan kiszolgáltuk. Ahogyan mindezekről blogunk folyamatosan jelentkező aktuális összefoglalóírásaiból is értesülhetettek, s még a legfontosabb játékokat tartalmazó videófelvételeket is megnézhettétek.

Ezek a párharcok tökéletesek voltak arra, hogy a játékosok és a szurkolók még inkább egy hullámhosszra kerüljenek, s az MLB alapszakaszának második felébe fordulva mi, magyarországi rajongók is nagyobb buzdításba kezdjünk, hiszen ezért a csapatért megéri éjszakába nyúlóan szurkolni, mert kezd egészen emberfeletti lenni, amit a helyes útra térő Rockies az elmúlt hetekben véghez vitt.

Remélhetőleg a megtalált lendület minél tovább kitarthat, és ha csodálatos győzelmek nem is tarthatók a végtelenségig, azért összességében a Rox képes lesz most már kiegyensúlyozottan arra a teljesítményre, mellyel reális eséllyel bírhatnak a rájátszáshoz, vagy akár még többre, mert ebben a csapatban nagyon komoly tartalékok lakoznak, és ebben az ihletett formában tényleg bárkit képesek lehetünk legyőzni.

Egy biztos, a Denver Sports Blog-on a továbbiakban is folyamatosan jelentkezni fogunk párharconként az összefoglalóval, és alkalmanként további helyzetjelentő cikkekkel az eseményektől függően - "Take a good look, you'll see for long..."

Keddtől csütörtökig a Colorado Rockies együttese folytatta a felzárkózást, amikor egy újabb feledhetetlen párharcot játszottunk a nagyon erős St. Louis Cardinals ellen, és két elképesztő fordítás után aratott walk-off win mellett az utolsó mérkőzésen egy sima meccsen is legyőztük őket, vagyis nem várt söpréssel hoztuk a párharcot.

1. meccs, kedd: Rockies-Cardinals 12-9 walk-off
Az esőzések miatt a kedd esti összecsapás az eredetileg kiírt időpontnál fél órával később vehette kezdetét. Ezen a meccsen a kezdő dobónk Francis volt, a belső mezőnyben Helton újra nem kezdett, kisebb könyék sérülése után viszont Stewartra újra számítottunk a hármas bázison, közben Giambi volt az egyesen, Herrera és Barmes pedig a szokott helyén. Kívül a mostanában gyakori CarGo-Fowler-S. Smith triót alkalmaztuk, Hawpe ismét csak a padon volt, míg az elkapónk Olivo lehetett. A másodikban inningben születtek meg a meccs első ütései, amikor Giambi és Barmes is egy-egy singlelel talált be, köztük még S. Smith sétált, így volt egy loaded 2out helyzetünk, melyet azonban Francis elpuskázott. Ezt követően a harmadik felvonásban a Cards is elérte első találatait két kiesőnél, amikor egy single után Miles pakolt be egy 2run HRt és 2-0s előnybe kerültek. Még mindig nem volt vége a játéknak, ütöttek egy újabb singlet, melyet követően Pujols volt eredményes egy RBI doublelal, de aztán megfékeztük őket 3-0nál. A folytatásban rögtön jött a válasz, miután Fowler egy sétával keveredett bázisra, közben pedig CarGo lőtte ki a labdát a center fieldre egy 2run homerun formájában. Aztán még egy újabb telipályás lehetőséget hagytunk ki Barmes révén, pedig két walkkal és egy Giambi singlel megtöltöttük a bázisokat. Francis bizonytalankodása ezután is folytatódott, pályára engedte az első két embert, majd Miles volt eredményes egy sac flyal, aztán Lopez is bepakolt egy RBI singlet, mivel bejuttatta a hármason lévő futót. A negyedik alsó felében a dobó helyett már a pinch hitter Spilbot küldtük, majd az ötödiktől Chacin dobálhatott, de két ütést követően Molina RBI singlelel újabb pontot vitt be a vendég csapat. A következő akcióban hiába lépett pályára az első két emberünk, sorozatbeli három outtal nem tudtuk kihasználni az újabb ordító lehetőségünket sem. Ezt követően egy single és egy walk miatt került pályára két Cardsos, majd Holliday vert be egy 3run HRt, amivel végleg tetemessé növelte csapata előnyét, ezzel már 9-2re vezettek hat inning után. A menet alsó felében még egy CarGo doublelal és egy Giambi walkkal próbálkoztunk szépíteni, de Olivo ellen lezárták az inninget 2in-2outnál. A hetedik menetben megint két ütéssel kezdtünk, majd végül Iannetta groundout kiesése közben S. Smith hazaért, így 3-9re módosítottuk az eredményt. Az utolsó két inninget részünkről Corpas hozta le, aki végre kezd formába jönni, mert senkit nem engedett a bázisra maga ellen. A legvégén még egy tetszetős támadást indítottunk, Olivo és a PH Mora egyaránt singlet lőtt, majd Barmes walknál az utolsó dobás wild pitch lett, ami közben Olivo futott be. Továbbra is maradt két emberünk a pályán, amelynél a pályán maradó Iannetta bombázta ki a labdát a lelátóra, ezzel további három pontot szállított a csapat konyhájára és már 7-9re zárkóztunk fel, amikor még mindig csak 1out volt az utolsó játékban. Alaposan ráijesztettünk a Cardsra, főleg amikor Fowler bevert egy doublet, aztán Hawpe groundout alatt a hármas bázisra ért, utána pedig CarGo egy RBI single jóvoltából volt eredményes és már csak egy pont volt a hátrányunk. Ekkor következett a veterán Giambi találta, amivel már egyenlítettünk és elképesztő felzárkózást produkáltunk. Az 1Bt Cook helyettesítette futóként, és már a hármas bázisra érhetett el, amikor Olivo talált be egy singlet, amivel két emberünk került a pályára, majd S. Smith befejezte a meccset egy 3run walk-off HR jóvoltából! Az év egyik legnagyobb győzelmét aratva 2-9ről fordítva 12-9re nyertünk, méghozzá úgy hogy egy pillanatig sem vezettünk a meccsen. Kilenc futást szereztünk az utolsó inningben!
- Ezen a hihetetlen nagy meccsen Gonzalez igazi húzóemberhez méltó teljesítménnyel állt elő, miután 4/6os mérleget mutatott, csak triplát nem ütött, minden mást igen, közben a 10. dupláját és a 15. hazafutását lőtte az évben, az újabb három RBIval pedig már 55 pontszerző megmozdulásnál jár éves szinten. Az utóbbi időben egyre nagyobb formát hozó S. Smith az első két beállásban elért sétái után négy lehetőségből három ütést hozott, utoljára a walkoff HRt, mely a 12. hazafutása volt az idény során, közben pedig már 38 RBIt jegyez. Az elkapó Olivo ugyan nem szerzett pontot, de három kimondottan fontos single volt a nevéhez köthető, ráadásul ezekkel már .312esre javította az éves átlagát. Az első bázison játszó Giambi ismét nagyon magabiztos volt, és 3/5ös teljesítményt postázott, mostanában amíg Helton a hátával bajlódik, egyre többször képes a megbízható produkcióra. Fowler nem kezdte igazán jól a meccset, de a legvégén nagyon fontos volt, amikor megszerezte a 10. doublet az évben, a napi egyetlen ütése mellett egy séta is összejött neki. Barmes és Herrera egyaránt fejenként 1/4re volt képes egy-egy séta mellett, előbbi 7 embert hagyott fent a bázisokon, utóbbi átlaga még így is maradt .300 felett. A kezdő 3B Stewart újra játszhatott a kisebb sérülése után, három lehetőségében egy találatot termelt, viszont a nyolcadik hibáját is elérte, majd a hajrában lecseréltük őt, és nem kis meglepetésre az alapjában elkapó Iannetta helyettesítette őt a mezőnyben, aki ráadásul két lehetősége alatt négy pontot szórt, először egy groundout play közben volt eredményes, majd egy 3run HRt szórt a záró inningben, ezzel már az ötödik hazafutását lőtte az évben. A többi csereember közül Mora egy singlet jegyzett, Spilborghs és Hawpe kiesett egyetlen próbálkozása alatt, közben a pinch runner Cook egyetlen támadásában hazaért. Francis megint nagyon gyenge meccset zárt, pedig a kezdés jól sikerült, az első 2 és 2/3 játékban csak egy errorral jutottak pályára ellene, aztán viszont negyedik inning végén távozott, mire hat ütést és öt futást vittek be neki. A vereséget ugyan elkerülte köszönhetően a csapat felzárkózásának, de az éves ERA hatékonysága már csupán 5.12es. A bullpenbe visszaminősített Chacin sem kifejezetten villogott, három játékot postázott, miközben öt találatból négy pontot kapott, beleértve egy 3run HRt. Ennél több fog kelleni tőle, ha szeretne meghatározó tagja lenni a csere dobóink körének. Corpas számára kiváló alkalom volt a nagy hátrány, hogy tét nélkül dobálhasson és a nyolcadik-kilencedik menetet makulátlan teljesítménnyel abszolválta, külön jót tehet az önbizalmának, hogy övé lett a győzelem is, az idei harmadik W betűjét kapta.

2. meccs, szerda: Rockies-Cardinals 8-7 walk-off
Másnap este a második meccs előtt a hátával több hete szenvedő Heltont DLre raktuk, és a Triple-A All-Star Eldredet rendeltük a helyére, aki a sor hetedik ütőjeként rögtön kezdő lehetett a Rockies-ban. Közben az előzőnapi csapattal ellentétben Iannetta volt az elkapó, és Mora kezdett a hármas bázison. A kezdő dobónk a rutinos Cook volt, aki egészen pocsékul kezdte a meccset, az első két ütőtől ütést kapott, majd a Pujols elleni double play közben beért az egyik futó, két újabb találatot követően pedig Molina jegyzett RBI singlet, így öt ütést és két futást termeltek a vendégek a nyitó támadásukban. Ezzel szemben a Rockies első akciójában csak Herrera ért el egy singlet. Nem sokkal később, a harmadik menetben Holliday szezonbeli 25. dupláját követően Jay volt eredményes egy RBI singlelel, így már 3-0ra húzott el az ellenfél. A negyedikben bár az első két embert felengedtünk egy single és egy walk által, azt követően egy remek duplajátékkal kitakarítottuk a bázisokat, majd támadásban CarGo a harmadik bázison maradt fent egy doublet követően, Spilbo pedig csak az egyesig jutott a sétájával. A folytatásban bár egyre jobban kontrolláltuk a Cards akcióit, egyszercsak az ötödik menetben két kieső után Holliday vágott be egy solo homerunt, majd egyből utána Jay is a lelátóra bombázott. A back-to-back hazafutások után már 5-0 volt az előnyük. Az inning alsó felében viszont megindítottuk az eddigi legkomolyabb akciónkat, Eldred single után a Barmes elleni játékban a vendég shortstop vétett egy hibát, amivel a két futó a pontszerző pozíciókba került, majd a pinch hitter Stewart mindkettejüket hazaküldte egy 2run RBI singlelel. Aztán még Herrera is eredményes volt, majd Mora szállított egy pontot egy singlelel, így végülis 3-5ig feljebb kapaszkodtunk. A hatodik játékra az első cseredobót Rogerst küldtük ki, és két strikeouttal nagyon jól kezdett, de utána egymást követő három ütést is beszedett, melyből az utolsó Rasmus RBI single pontot is jelentett a St. Louisnak. A következő akcióban ismét Eldred és Barmes ütéseivel kerültünk bázisra, majd a meccset folytató Stewart varázsolt be egy újabb pontot érő ütést, ami után a Cards levitte a kezdő dobóját, a váltótársa pedig megakasztotta a felzárkózó hadműveletünket, csak két pontra jöttünk közelebb. Ezután Holliday egy újabb hazafutással állította vissza a három pontos különbséget, majd Belisle dobójátéka mellett bár két singlet is kaptunk, újabb pontot nem engedélyeztünk az ellenfélnek. Aztán pedig a nyolcadik felvonásban jött az őrület, Eldred bevágott egy duplát, majd Stewart sétált, Fowler pedig egy 3run homerunnal kiegyenlítette az állást, vagyis a szerdai meccsen már az utolsó előtti játékban utolértük őket 7-7nél. Aztán Herrera és CarGo ütéseivel a két szélső bázison foglaltak helyet és még csak egy kiesőnk volt, de a következő két emberünk SOt kapott, így a fordítás egyelőre nem jött össze. A kilencedik játékot Street magabiztosan levitte, aztán az első ütőnk Iannetta bevágta a győzelmet jelentő walk-off homerunt a kilencedik alján, ezzel a párharc második meccsét is nagy hátrányból fordítva nyertük meg drámai körülmények között.
- Az újabb mesteri győzelemben megint nagyot alkotott Gonzalez, aki ismét elképesztően kiegyensúlyozottan ütött és végül 3/5ös hatékonyságával erősítette meg egész éves .300 feletti átlagát, igaz most pontot nem szerzett. Ugyanilyen mérleggel ütött a második pozícióban szerepet kapó újonc Herrera is, neki már .320as a találati átlaga. A hát sérülése miatt DLre tett Helton helyére a Triple-As farmcsapatunk bombázója Eldred érkezett a Roxhoz, aki a farmbajnokság főcsoportjában listavezető 22 HRal. Most HRt nem lőtt, de az első ABben mutatott strikeout után mindháromszor eredményes volt, köztük egy doublet is jegyzett. A center fielder Fowler egyetlen ütése az egyenlítést jelentő 3run jack volt a nyolcadik inningben, mellyel elérte a 10 RBIt éves szinten. Az elkapó Iannetta is rosszul kezdte a meccset, négyből semminél járt, amikor az utolsó játékban belőtte a walk-off HRt, ezzel már a szezonbeli hatodik hazafutását érte el, két egymást követő meccsen ütött nagyon fontos HRt, ahhoz képest hogy milyen kevés meccsen játszik, kezd nagyon eredményes lenni. Most Mora volt a kezdő 3B, a három próbálkozása alatt bevágott egy RBI singlet, majd a hatodik játékban a PH Stewart foglalta el a helyét, aki pedig egészen fantasztikus formában döngetett, két ütésből három pontot szállított, majd volt egy sétája is a Fowler 3run HR előtt, így már ő is 38 RBInál tart az idényben, valamint egy nagyszerű fogása is volt a mezőnyben. A kezdőből még a shortstop Barmes jegyzett egy ütést, miután 1/4es hatékonysággal zárta az összecsapást. Spilborghs 0/3al végzett, a nyolcadik játékban a helyére állt a dobó, majd a mezőnyben a keddi hős S. Smith töltötte be a pozícióját, de most ő is eredménytelen maradt. Az említett kettőn kívül még Giambi volt pinch hitter, de strikeouttal szórták ki egy 2in bases szituációban. A kezdő dobó Cook nem igazán játszott nagy formában, mindössze öt inninget húzott ki a pályán 80 dobással, ezalatt tíz ütésből öt pontot szenvedett el, beleértve a back-to-back HRokat az ötödik játékban. Egyre többször bizonytalankodik mostanában, és az ERAja is visszament 4.88asra. A tegnapi Chacin játék után szerdán a másik fiatal longman Rogers kapott lehetőséget, de nem ment neki olyan jól, mint a legutóbbi szereplésekor. A hatodik-hetedik játékban ugyan termelt négy strikeoutot, közben ugyanennyi ütést szenvedett el, és két futást is hoztak rajta. Belisle két kapott single ellenére sikeresen abszolválta a nyolcadik inninget. Street dobta le a kilencedik játékot, és háromból három embert szórt ki, az egyiküket SOval. Az újabb pont nélküli meccsel már 2.00 alatti az átlaga, miközben az első 2010es győzelmét regisztrálta.

3. meccs, csütörtök: Rockies-Cardinals 4-2
A párharc záró meccsét csütörtök délután rendezték, amikor a series legizgalmasabb dobófelvonására került sor, hiszen a két csapat legjobb emberei, azaz Jimenez és Carpenter egymás elleni összecsapása következett. A felállásunkban Giambi visszatért az első bázisra és karrierje 2000. meccsét játszotta, még a Herrera-Barmes belső duó másik oldalán Stewart kezdett 3Bben. A külső mezőnyben hosszú idő után Hawpe újra kezdő lehetett Fowler és CarGo mellett a jobb szélen, közben az elkapó poszton ezúttal Olivot alkalmaztuk. Az első felvonásban rögtön Rasmus jegyzett egy doublet, de pontot nem tudott elérni a vendég csapat, viszont a mieink még jobban kezdték a meccset, Fowler és Herrera is singlet szállított, majd Giambi RBI singlelel kerültünk előnybe, aztán még Hawpe is betűzött egy RBI singlet, ezzel gyorsan 2-0ra mentünk el az elején. Az erős kezdés után kicsit nyugodtabb lett a mérkőzés, és Ubaldo egyre meggyőzőbben tette a dolgát, nem is ment egy darabig több Cardsos bázisra. A harmadik menet alján aztán vezettünk egy újabb sikeres attakot, amikor Giambi single után Hawpe doublet ért el, majd Olivo egy sac fly RBIval növelte az előnyünket három pontosra. Az első után az ötödik inningben kapott újra ütést Ubaldo, amikor Jay lőtt egy doublet, aki egy groundout kiesés közben a St. Louis első futását is megszerezte. Rögtön válaszoltunk, amikor CarGo jegyzett egy double találatot, majd Giambi regisztrálta a következő RBIt egy singlelel. Ezzel öt játékot követően 4-1es előnyt jegyeztünk és sokkal veszélyesebben játszottunk, mint a szárnyaszegett vendégek. Legközelebb a hetedik teteje tartogatott izgalmakat, amikor egy single és walk közben Olivo error miatt két vendég futó is a két szélső bázisunkat foglalhatta el Ubaldoval szemben, komoly lehetősége volt a Cardsnak a felzárkózásra, de Molina ellen egy Herrera-Barmes-Giambi duplajátékkal végeztük el az elhárítást. Ubaldo a nyolcadik felvonást is magabiztosan abszolválta, ezzel változatlanul tartottuk a 4-1es vezetést. A záró felvonásban Street érkezett a saveért, és bár kapott egy doublet Pujolstól, majd Jay egy RBI doublet is bevert, csak egyetlen pontot tudott szerezni a Cards, a győzelem nem forgott veszélyben, végig őrizve a vezetésünket 4-2es győzelmet arattunk ezzel söpörtük a St. Louist ebben a párharcban.
- Az utolsó mérkőzés vitathatlan hőse a veterán Giambi volt, mivel a tíz évvel ezelőtti MVP a jubileumi 2000. meccsére készült csütörtökön, melyet egy 4/4es szerepvállalással tett emlékezetessé, közben két pontot is elért, de még egy futást is kiharcolt. Hihetetlen teljesítményt hoznak Helton helyettesei. A hetedik játék közben cseréltük le, ezt követően Mora játszott az első bázison, akinek nem volt már jelenése támadásban. Hawpe a két héttel ezelőtti borda sérülése óta először lehetett a kezdő, rögtön két ütéssel hallatott magáról, közben már a 32. RBIt postázta a szezonban és egy doublet is bevágott, ami pontot csak azért nem hozott, mert Giambi volt a bázisfutója. Ő sem játszotta végig a meccset, a hajrát a mezőnyben a frissebb Spilborghs tudta le. Fowler 2/3as napi hatékonyságával .250 fölé emelkedett összetettben, már nyolcadik alkalommal jegyzett double találatot, ugyanakkor az évi hatodik lekapcsolt rablását is feljegyezte. Gonzalez a megszokottnál kicsit csendesebb volt, egyetlen ütést ért el négy próbálkozásból, azt követően hazaért, míg két strikeoutos kiesése is volt. Az elkapó Olivo őrzi a csapaton belüli legjobb átlagát, miután csütörtökön három beállásban hozott egy ütést, emellett egy biztonsági játékkal a 40. pontszerzését regisztrálta az idényben, de a negyedik hibájára is sor került. Ezen kívül még a második pozícióban ütő 2B Herrera hozott egy ütést, még a meccs legelején, utána mind a három ABben kiesett. A sor legalján Stewart és Barmes is találat nélkül végzett, előbbi öt embert engedett bázison maradni, utóbbi legalább egy sétát postázott, mindketten egy hajszállal .250es átlag felett tartózkodnak az egész szezont tekintve. Jimenez az újabb magabiztos teljesítménye után immár 15 győzelemnél jár a szezonban, amivel messze a legjobb dobójátékos az MLBben, az All-Star szünet előtti időszakban a 15 W hatalmas teljesítmény, óriási klubrekordot állított fel, mint ahogyan a sorozatbeli 9 sikerével szintúgy. A csütörtöki összecsapást egyetlen kapott ponttal és három ütéssel abszolválta, a két sétáját hat strikeouttal egyenlítette ki. A 15-1es W-L statisztikája mellett jelenleg 2.20as az ERA mutatója. A jövő hét elején részt vehet az anaheimi All-Staron. Egyetlen cseredobóként a kilencedik inningben a closer Street érkezett, és a két bekapott double, valamint az egy beengedett futás ellenére különösebben nagy gond nélkül megtartott a hárompontos vezetésünkből kettőt, így a harmadik savet jegyezte az évben.

- Sérültek/változások: Nincs hiány sérülésekben, ahogy már megszoktuk az egész évben. A veterán 1B Helton 15 napos DLre került hátfájása miatt, talán két hét múlva újra számíthattunk rá. Addig is a fékezhetetlen bombázó Eldred került fel a helyére. Közben az ütők közül harcképtelen még mindig Tulowitzki és Young Jr, viszont Hawpe talán újra egészséges és a napokban már Stewart is játszhatott. A dobó szekcióban De La Rosa pénteken fog visszatérni, aktiválásával Rogerst küldjük vissza a farmra, míg Buchholz rehabilitációja még tart a Triple-Aben, de rövidesen ő is jöhet, Daley változatlanul pihen. A visszatérőkkel a csapat csak még erősebb lehet, mint eddig volt, bár az elmúlt három rivális elleni seriest is 8-2vel zúztuk be.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 50-35
2. Colorado Rockies 47-38
3. Los Angeles Dodgers 47-38
4. San Franciso Giants 45-40
5. Arizona Diamondbacks 33-53

Végre a táblázaton is kezd látszódni, hogy jó formában vagyunk, a 8-2es L10 meccs mutatóval a legjobb formában lévő csapat vagyunk az NLben. A Padres 1-2re bukott Washingtonban, de tartja első helyét, viszont már csak 3 GB a hátrányunk tőlük. A Dodgersel holtversenyben állunk, miután csak egy meccset hoztak a Florida ellen. A Giants viszont nagyon lendületbe jött és fölényes győzelmekkel söpörték a Brew Crewt négy találkozón, így ők is ragadnak az elejére. A D'backs viszont egy újabb nullára bukott seriesel már 15 meccs hátrányban van az éllovastól lemaradva. A hétvégén a SF a Natsnél folytatja, az LA az első meccsen már túl van a Cubs ellen, az Arizona pedig szintén csütörtökön kezdett a Florida ellen.

A Rockies szünet előtti utolsó párharcát is hazai környezetben vívja, amikor az NL West éllovas San Diego érkezik a Coors Fieldre, de reméljük nem lesz megállás és tovább folytatjuk az utóbbi időszak remek teljesítményét. A divízió rangadó meccsei a következő időpontokban lesznek megrendezve: szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Érdemes tehát egyre jobban figyelni a csapatra, a dolgok egyre jobban összeállnak, és a csapat félelmetes menetelést indított el, aminek még ki tudja hol lehet vége. GO ROCKIES!!!

A múlt hétvégi, július 4-én, a Függetlenség Napján rendezett összecsapáson a Colorado Rapids labdarúgói megtartották hosszú hetek óta tartó veretlenségüket, miután a keleti főcsoport egyik élcsapatával, a New York Red Bulls ellen 1-1-es döntetlent játszottunk hazai környezetben egy hatalmas felhőszakadás közben.


A Red Bulls elleni összecsapást megelőzően is tartalékos védelemmel készültünk, Baudet és Kimura változatlanul hacképtelen volt, valamint a bal szélen ismételten a skót légiós Smith kapta meg a lehetőséget, így a következő kezdő 11-gyel indítottuk a vasárnapi meccset, Casey oldalán a két előretolt szélsővel: Pickens - Wynne, Moor, Palguta, Earls - Mastroeni, Ballouchy, Larentowicz - Cummings, Casey, Smith. A július 4-éhez méltóan pedig természetesen a két csapatot teltház és fantasztikus hangulat fogadta a Dick's Sporting Goods Park-ban. Még negyedóra sem telt el a meccsből, amikor Casey húzott el a jobb szélen, pazar bejátszását pedig a hosszú oldalon a kapu torkából Omar Cummings pofozta be a hálóba, gyorsan megszereztük az előnyt. Nem sokkal később kísértetiesen hasonló szituációból akár növelhettük volna a vezetésünket, de Cummings átadása hajszál híján lesen találta Ballouchy-t, a marokkói hiába gurított a hálóba, a játékvezetők - teljes joggal - érvénytelenítették a gólját. Jobban kezdtük a mérkőzést, egyértelműen uraltuk a játékot, és többször is zavarba tudtuk hozni az NY-i védelmet, mégis a 34. minutumban egy szögletrúgást követően eredményes tudott lenni a vendég csapat négy Rapids-bekk gyűrűjében. Így aztán a félidőben is 1-1 volt az állás a kifejezetten jó iramú mérkőzésen. A második játékrészre leszakadt az ég Commerce City-ben, és az özönvízszerű eső a találkozóra is rányomta a bélyegét, kissé lelassult, és statikusabbá vált a játék, csak kevés helyzetet láthattunk, de azokat legalább rendre a mieink alakították ki. A félidő derekán Ballouchy mintegy 25-30 méterről lőtt egy óriási keresztlécet Mastroeni lekészítését követően. Közben elkezdtünk cserélgetni, visszatért a pályára térd sérülése után a japán Kimura, aki a bizonytalan Palgutát váltotta a védelemben, Smith helyére Clark állt a bal oldalon, míg a hajrában Ballouchy-t Thompson helyettesítette a középpályássorban. A Rapids sokkal komolyabb erőket mozgosított a győzelem érdekében, s bő tíz perccel a vége előtt Kimura beadásából Casey centiméterekkel fejelt mellé háttal a kapunak. Az utolsó percekben Larentowicz életveszélyes szabadrúgása kerülte el még a vendég kaput, s a New yorkiak végül kibekkelték a mérkőzést 1-1-gyel, a denveriek hiába tettek többet a győzelemért, a három pont helyett ezúttal is csak egyet tudtunk begyűjteni, ezzel zsinórban harmadszor ikszeltünk, viszont ezzel párhuzamosan már sorozatban a hatodik mérkőzésünket vívtuk meg veretlenül.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:


Gary Smith vezetőedző véleménye:

"Bevallom elég frusztráló érzés, hogy nem tudtuk megnyerni ezt a mérkőzést. Már az első negyedórában betaláltunk, ráadásul egy kifejezetten szép gólt szereztünk, s abszolút irányításunk alá vontuk az eseményeket, de egy elkerülhető góllal visszaengedtük őket a meccsbe, ahelyett, hogy a helyzeteinket belőve végleg eldöntöttük volna a győzelem sorsát. A második félidő nagy küzdelmet hozott, harcoltunk a körülményekkel, és harcoltunk a betömörülő védekezést alkalmazó ellenféllel, ekkor is megvoltak a helyzeteink, de nem tudtunk eredményesek lenni egyikből sem, hiába küzdöttünk keményen. A befejezésekre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a továbbiakban, azzal elégedett voltam, ahogyan kialakítottuk a helyzeteinket, viszont az ellenfél kapuja előtt rendre rossz megoldásokat választottunk. Egy kicsit nagyobb koncentrációval magabiztos győzelmet szerezhettünk volna, így bőven van bennem hiányérzet a sovány eredmény miatt."

Rövid hírek:

- A csapat két klasszis támadója közül Cummings már a negyedik gólját szerezte a szezonban, Casey pedig harmadszor jegyzett gólpasszt az idényben féltucat találata mellett.

- A kevés játéklehetőséget kapó újonc csatárunkat, Akpant a héten kölcsönadtuk a Tampa Bay Rowdies farmcsapatához, ahol bizonyára többet játszhat és a fejlődéséhez elengedhetetlen játékpercekhez juthat. A legutóbbi draft első Rapids-kiválasztottja 2010-ben mindössze két U.S. Open Cup-meccsen játszott a csapat színeiben, az MLS-ben egy percet sem tölthetett a pályán.

- A kolumbiai Murillo próbaszerződése lejárt a klubbal, így mivel képtelen volt bejátszani magát a csapatba, a hátvéd visszatér hazájába az öthónapos denveri túráját követően.

- Július 15-én nyílik meg a nemzetközi átigazolási piac, amikor egy hónapon át az élő szerződéssel rendelkező játékosokra lehet licitálni, s elképzelhető, hogy a mieink is terveznek némi erősítést, főleg talán a hátsó alakzatban.

- Két hónap kihagyás után visszatért a pályára Kimura, aki a Red Bulls elleni találkozó második félidejében csereként állt be, a következő fordulóban pedig várhatóan már kezdőként számítunk rá. Ezen kívül a francia Baudet változatlanul a térdével bajlódik, a harmadik számú kapus Ceus még mindig csuklótörés után lábadozik, míg a térdszalag-szakadást szenvedő Schunk a közelmúltban kezdte meg rehabilitációját.

- Legközelebb Toronto-ban fogunk pályára lépni, így sajnálatos módon az afrikai Ballouchy nem léphet pályára, mivel Kanadába nem rendelkezik megfelelő vízummal, így a középpályánk motorját nélkülöznünk kell a következő összecsapásunkon.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-1-3, 36 pont (15 meccs)
2. Real Salt Lake 8-3-3, 27 pont (14 meccs)
3. Colorado Rapids 6-3-4, 22 pont (13 meccs)
4. FC Dallas 5-2-6, 21 pont (13 meccs)
5. San Jose Earthquakes 5-4-4, 19 pont (13 meccs)
6. Houston Dynamo 5-7-3, 18 pont (15 meccs)
7. Seattle Sounders 4-8-3, 15 pont (15 meccs)
8. Chivas USA 3-9-2, 11 pont (14 meccs)

Továbbra is a harmadik helyen tanyázunk a nyugati csoportban, amely biztos playoff-pozíciót jelent számunkra az alapszakasz feléhez közeledve. Az első két sztárcsapathoz képest a lemaradásunk ugyan egyre nagyobb, de a többieket tartjuk magunk mögött, ám lassan jó lesz odafigyelnünk, mivel az első két üldözőnk egyre veszélyesebb ránk, a legutolsó hármas kicsit leszakadni látszik a mezőnytől. Ahogyan már szóba került, a Rapids következő mérkőzésére Torontoban kerülhet sor, az 5-4-4-gyel Keleten harmadik TFC otthonában, még pedig magyar idő szerint szombaton 18 órától.

Bár a fedett pályás lacrosse ligában (NLL) javában tart még a nyári szünet, azért a Colorado Mammoth háza táján éppúgy történnek érdekességek a nyáron, ahogyan a bajnokságban is bejelentettek néhány fontos változtatást a következő szezontól kezdve.
















Először is a legfontosabb, hogy a közelmúltban a denveri együttes egy meghatározó cserét hajtott végre, melynek keretén belül megszereztük a Calgary Roughnecks rutinos támadóját, Craig Conn-t a Mammoth idei második és negyedik körös draftjogáért cserébe. Mivel a közelmúltban már így is több lehetőségünket elüzleteltük a 2010-es draftot illetően, ezért abszolút vállalható volt, hogy a maradék top választásainkat is feláldozzuk, a két ifjabbik Gajic-fivér tavalyi ledraftolása után idén talán megengedhető magunknak az a luxus, hogy tartjuk magunkat a játékos börze érdemi eseményeitől. A 26 esztendős Conn személyében ráadásul egy igazán jóképességű játékosra tettünk szert, aki amellett, hogy a szőnyegen dinamikus erősítést jelent, egy tipikus vezetőszerepű sportolónak számít az öltözőben is. Annak idején, 2006-ban és 2007-ben az Arizona Sting színeiben csapattársak voltak a jelenlegi Mammoth vezetőedzővel, Bob Hamley-vel. Conn eközben az egyik évben 44 góllal az NLL góllövőlistájának második helyén végzett, aztán pedig 55 asszisztjával került a bajnokság élcsoportjába. A tavalyi szezonban sérülések hátráltatták, de így is 19 találatig és 23 előkészítésig jutott el a nyugati elődöntőben búcsúzó albertai csapat színeiben.

Egy fontos változást jelentett be nemrégiben az NLL vezetősége, mely szerint a 2011-es évadtól kezdve a csapatok már nem 16, hanem 18 mezőnyjátékost nevezhetnek az egyes mérkőzésekre, vagyis a kapusokkal együtt összesen 20 fő léphet pályára egy csapatból egy-egy meccsen. Ezzel párhuzamosan viszont a 23 emberes aktív keret szabálya változatlanul marad.


Eközben egyre előrehaladottabb stádiumban járnak azok a tárgyalások, melyeket egy esetleges farmliga létrehozásáért folytatnak, és az Arena Lacrosse League már több, mint elképzelés, bár a megvalósításra egyelőre még biztosan várnunk kell. Az előzetes tervek szerint Egyesült Államokbeli és kanadai klubok egyaránt tagjai lennének a fiókbajnokság mezőnyének, amely az NLL előszobájául szolgálna, hogy a juniorligák helyett a csapatok keretébe be nem férő tehetségek egy erősebb bajnokságban készüljenek fel a legmagasabb osztályba lépésre.


Visszatérve a Mammoth-játékosokra, a srácok többsége javában küzd az MLL-csapatával a nyitott pályás idényben, viszont a csapat hivatalos honlapja segítségével betekintést nyerhettünk a többiek offszezonbeli hétköznapjaiba is, hogy ki milyen elfoglaltsággal tartja formában magát a nyáron. A legérdekesebb időtöltéssel talán a hegyekben crossmotorozó Nick Carlson, és a tűzoltóként tevékenykedő Chris McKay rendelkezik, akik bizonyára cseppet sem unatkoznak a legmelegebb évszakban.

Végezetül egy interjú a Mammoth vezetőedzőjével, Bob Hamley-vel, aki az offszezonbeli terveiről, a felkészülésről, s a következő szezonról beszélt:
 

Július 1-jén kezdetét vette az idei játékoskeringő az NHL világában, és az átigazolási piacra kikerülő lejáró szerződésű hokisok sorra találják meg új csapatukat, a jónéhány komoly igazolás mellett azonban a vártnak megfelelően, a Colorado Avalanche klubja igencsak csendes politikáit folytat, s ezidáig csak a saját meglévő hokisainkkal való hosszabbításon fáradoztunk néhány tartalékjátékos leszerződtetése mellett.

Még a piac megnyitása előtt, múlt hétfőn szereztük meg Daniel Winnik játékjogát a Phoenix Coyotes-tól egy negyedik körös draftcéduláért cserébe, mellyel az arizonaiak majd a 2012-es börzén választhatnak.

A 25 esztendős csatár az elmúlt szezonban 74 mérkőzésen lépett pályára a Prérifarkasok színeiben, ezalatt 19 pontot (4 gól és 15 assziszt) és +1-es plusz/mínusz statisztikát ért el, miközben 54 blokkolt lövésével a legjobb támadó volt csapatán belül, 30 korongszerzése pedig a második helyre volt elegendő. A remek fizikai adottságokkal rendelkező (188 cm-hez 95 kg párosul) balszélsőre klubja előszeretettel számított emberhátrányban is, meccsenkénti átlagban több, mint három percet töltött a jégen PK-ben.

"Daniel egy fiatal játékos, nagyszerű emberhátrányos védekező csatár, a fizikai hoki képviselője, három NHL-szezon tapasztalátával a lábában biztosan segíteni tudja csapatunkat a következő szezonokban" - említette az üzlet kapcsán a klub menedzsere, Greg Sherman.

Winnik, aki az idén nyáron korlátozott szabadügynök (RFA) lenne, tavaly 600 ezer dollárt keresett. Annak idején 2004-es draft kilencedik körében kelt el a Phoenix által, az összesítettbeli 265. pozícióban. A torontoi származású hokis 202 meccs alatt 52 pontot (18+34) szedett össze eddig három év alatt az NHL-ben, a 2007/08-as újonc szezonjában 11 gólt vágott 26 pont mellett. Profivá válása előtt a University of New Hampshire egyetemi csapatában nevelkedett, ahol a bajnokság másodikszámú All-Star csapatába is bekerült a 2005/06-os idényt követően.

Július 2-án, azaz múlt pénteken már meg is született a megegyezés Winnik új szerződését illetően, amikor az erőcsatár két évre, 1.9 millióért írt alá a denveri egyesülethez. Emellett a hátvéd Kyle Quincey-vel szintén sikerült tető alá hozni egy üzletet, miután a tavaly nagyszerű idényt futó RRA-bekk két évre, 6.25 millió dolláros üzletet kötött a csapattal.

"Nagyon elégedettek vagyunk, hogy Kyle-t és Danielt már szerződés alatt tudhatjuk. Kyle a védelmünk egyik alapfigurája volt az elmúlt szezonban, és a folytatásban is hasonlóan meggyőző teljesítményt várunk tőle, míg Daniel-ről ahogy korábban is említettem, nagyon sokat várunk a közeljövőben" - tette hozzá a menedzser, Greg Sherman.

A 24 esztendős Quincey az Avalanche legtöbbet alkalmazott játékosa volt az elmúlt évben, amikor meccsenkénti átlagban 23:36 percet játszott 79 összecsapás alatt az első denveri szezonjában. Ezen kívül a csapat második legeredményesebb hátvédje lett 29 pontjával (6 gól és 23 assziszt), a +9-es plusz/mutatójával pedig a harmadik helyen végzett. Az ontarioi születésű bekk a piszkos munkából is szépen kivette a részét: az ütközések terén 115 darabbal második lett, a blokkolásokban 143-mal a harmadik pozícióban zárt az Avs-en belül. A rájátszás valamennyi meccsén pályára lépett, és 22 perc feletti átlag TOI-val az utószezonban is az egyik legjobbunknak számított.

Quincey ezidáig 164 NHL-mérkőzésén 68 pontot termelt (abból 11 gól) és 143 percet töltött a büntetőpadon, miközben a Detroit és a Los Angeles mezét viselte még előttünk. Játékjogát a 2003-as draft negyedik körében foglalta le a michigani együttes, míg a Colorado-ba 2009. július 3-án került Smyth-ért cserébe a Kings-től.

A csapatból ezek után még Peter Mueller, Chris Stewart és Brandon Yip rendelkezik lejáró szerződéssel korlátozott szabadügynökként, akikkel a közeljövőben meg kell egyeznünk, amivel bizonyára nem adódhat semmi probléma.

Ahogyan az Winnik megszerzése pillanatában várható volt, az elmúlt idény egyik legnagyobb felfedezettjével, az UFA Hendricks-szel nem hosszabbított szerződést a klub, a hírek szerint jóval több pénzt kért volna, mint amennyit az Avs hajlandó lett volna áldozni rá. A pontos összeg nem ismert, egyelőre következtetni sem igazán tudunk, mert a játékos még nem írt alá új csapathoz a piacról, de a hírek szerint több együttes is versenyben van a szolgálataiért, hamarosan fény derül a keménykötésű hokis jövőjére.

A többi korlátozatlan szabadügynök (UFA) játékosainkat tekintve, ezidáig egyedül Brett Clark találta meg a következő állomáshelyét, miután a napokban a Tampa Bay-jel hozott tető alá egy kétéves üzletet. Lejáró szerződésűként távozik még a csapattól egy rakás létszámon felülivé vált játékos, mint például Tucker, Svatos, Yelle, Durno, vagy Salei, mindannyian kint vannak a piacon, és várják az ajánlatokat, és az biztosra vehető, hogy a klub egyikükkel sem szándékozik már hosszabbítani. Egyikük elvesztése sem tűnik akkora érvágásnak, mint Hendricks szabadon engedése.

Quincey és Winnik aláíratása mellett a Colorado múlt pénteki hat további kisebb szerződtetést is elkönyvelhetett, amikor egyaránt egyéves kontraktust kötöttünk a csatár Greg Mauldin-nel, Julian Talbot-val és David Van Der Gulik-kal, a hátvéd David Liffiton-nel, valamint a kapus Jason Bacashihua-val és John Grahame-mel, akik jövőre várhatóan mind az AHL-es farmcsapatunkat szolgálhatják.

A 28 esztendős Mauldin az elmúlt szezont a New York Islanders AHL-es csapatánál, a Bridgeport-ban töltötte, ahol a jobbszélső lett a gárda legeredményesebb játékosa 77 meccs alatti 54 pontjával (25 gól és 29 assziszt). Közben egy mérkőzésen az Islanders-ben is pályára lépett április 8-án a Pittsburgh ellen, az NHL-ben ezidáig minimális lehetőség termett számára, hiszen korábban még a lockout előtt hat meccsen állhatott be az őt draftoló Columbus csapatába. Az AHL-szinten elképesztően rutinosnak tekinthető színesbőrű támadó a 2005/06-os évadot a svéd másodosztályban töltötte, biztosak lehetünk benne, hogy a LEM meghatározó embere lesz a következő szezonban, és akár az Avalanche-be is időnként feljátszhat. 

Talbot játékjogát június 17-én szereztük meg a St. Louis Blues-tól T.J. Hensick-ért cserébe, ahogyan arról a közelmúltban blogban is beszámoltunk. A 25 éves center a Peoria Rivermen színeiben 32 pontot szórt 76 pályára lépése alatt a 2009/10-es idényben, mely a harmadik szezonja volt az AHL-ben, azt követően, hogy a Blues 2008-ban szabadügynökként szerződtette őt. Juniorként az OHL-es Ottawa 67's-ben bontogatta szárnyait az ontarioi születésű hokis, ahol szintén bíztató statisztikákat mutatott be.

A harmadik frissen megegyező csatár, Van Der Gulik az elmúlt négy évet a Calgary Flames éppen aktuális farmkirendeltségén töltötte, így a tavalyi évadban az Abbotsford Heat-ben játszott, ahol 40 pontra volt képes 64 fellépésén, s a csapat pontlistájának a második helyén végzett. A 27 éves Brit-kolumbiai jobb szélső a 2008/09-es bajnokságban hat meccsen két asszisztot termelt a Flames-ben, amely 2002-ben a 206. pozícióban draftolta őt. Van Der Gulik 2002 és 2006 között a patinás Boston University-ben nevelkedett, és mind a négy szezonjában átlépte a 20 pontos határt.

A 25 esztendős Liffiton a Colorado első kiválasztottja (második kör, 63. pozíció) volt annak idején a 2003-as drafton, azonban pár hónappal később a Barnaby-csere részeként a New York Rangers-hez küldtük őt. A kőkemény bekk több év alatt csupán három meccsen verekedte be magát a New yorkiak csapatába, jobbára inkább az AHL-ben számítottak rá. 2008/09-ben a dán bajnokságban szereplő Esbjerg csapatában tűnt fel, majd az AHL-es Syracuse Crunch-hoz szerződött, ahol az elmúlt idényben 5 góllal és 20 ponttal vétette észre magát 118 perc kiállítás mellett 72 meccsen. A farmligában ő is mindenképpen egy rutinos játékosnak számít, bizonyára komoly vezető szereppel bírhat a fiatalos clevelandi védelemben.

A kapus Bacashihua a tavalyi szezont a Hersey Bears-ben játszotta le, s 22 meccs alatt 17-3-1-es győzelem-vereség mutatót jegyzett, vagyis meccseinek több, mint a 77 %-át megnyerte. Emellett 2.48-as kapott gól átlagot és 91.1 %-os védési hatékonyságot ért el a Calder Kupa-győztes csapat cserekapusaként. A michigani születésű kapus 2007 és 2009 között már védett nálunk a Monsters-ben, de sikertelensége miatt lecsúszott az ECHL-es fiókcsapathoz, majd később szabadügynökként távozott. Bacashihua 2001-ben elsőkörös kiválasztott volt a Dallas által, majd 2005-2007-ig 38 meccsen védhette a St. Louis Blues kapuját, de mindössze 7-17-4 arányban győzött a csapata, amikor ő állt a gólvonalon.

A veterán Grahame idén tavasszal kötött szerződést a csapatunkkal, és 14 mérkőzésen védhette a Lake Erie kapuját, miután az évad korábbi részében az Adirondack-ben is játszott 12 alkalommal, végül összesítve 6-17-3-mal és 3.17-tel zárt. A denveri származású Grahame korábban karrierje során 224 NHL-meccsen is fellépett, s ezalatt 97-86-18-as győzelem-vereség mutatót és 2.79-es gólátlagot regisztrált 12 shutout mellett. Játszott a Bruins-ban, a Lightning-ban és a Hurricanes-ben, közben 2004-ben tagja volt a Stanley Kupa-győztes Tampa Bay keretének, 2006-ban részt vett az Olimpián, a 2008/09-es szezont pedig a KHL-es Avangard Omsk-ban töltötte el. Mozgalmas karrierje utolsó szakaszában a LEM kapujában sem nyújtott éppen kimagaslót, ezért kicsit nehezen érthető a vele való további együttműködés.

A közeljövőben is az offszezon csendes folytatása várható a csapattól, egyetlen napirendi pontként gyakorlatilag már csupán a három maradék RFA aláíratása maradt, más igazolás nem várható. Komolyabb név megszerzése iránt egyáltalán nem érdeklődünk, legfeljebb még további kiegeszítő emberek érkezésére lehet reális esély.