Öt meccs után pihenő napjához érkezett a Denver Broncos csapata. Bár a mérlegünk alapján sokat már nem remélhetünk az idei szezontól, azonban az 1 hét szünet mindig egy lehetőség, hogy összeszedjük magunkat, kiheverjük a sérüléseket, mentálisan összekapjuk magunkat, fordítsunk a szerencsénken. Ehhez azonban az is szükséges, hogy visszatekintsünk, mi történt eddig, hogy jutottunk ide, és hogy juthatnánk tovább. Valószínűleg fönt, mérföldmagasan is pont így cselekednek, tegyük hát ezt mi is! Találjuk ki, vajon kivel van a legtöbb esélyünk nyerni - Who gives us the best chance to win?:





















Először, elevenítsük fel, ami idén történt szegény csapatunkkal:

A csonka offseason és a jelentős séma változás miatt a védelemben túl sokat senki se remélt idén a csapattól. Ennek ellenére John Fox a szezon előtt nem a jövőt, hanem a jelent tartotta szem előtt a depth chart kihirdetésekor, így azoknak szavazott bizalmat, akikben a legtöbb lehetőséget látta a győzelemre, nem pedig azoknak, akikben a legtöbb potenciál rejtőzött. Sajnos, azonban ez nem sikerülhetett tökéletesen, hisz' a sérülések a TC alatt idén se kerülték el a csapatot. A szezonkezdet előtt megsérült a legjobb DT párosunk, Ty Warren és Marcus Thomas, a liga elit linebackerünk DJ Williams, és Demaryius Thomas is sérült listán volt, mint rendesen, sőt az utolsó pillanatban még a nagy visszatérőnk Doom is ránk ijesztett egy vállsérüléssel.

Időtlen idők óta először kezdhettük a szezont hazai pályán, ráadásul hétfő esti rangadóval az ősellenség Raiders ellen. A meccs azonban nem csak nekünk volt fontos, a hazai pálya előnyével nem tudtunk élni, hamar hátrányba kerültünk, és amikor lehetőségünk nyílhatott volna a fordításra 'Our best chance to win' saját magának adott fumble-t, s ezzel elúszott a meccs, pedig nyerhető lett volna. Nem játszottunk jól, egy punt return TD hozta vissza a reményt, mellyel az offense nem tudott élni. A védelem pedig képtelen volt megállítani a liga egyik leggyorsabb futóját, 3 ponttal alul maradtunk. A győzelemért ráadásul nagy árat fizettünk 8-ra nőtt a hiányzó kulcsjátékosaink száma.

Ennek ellenére sikerült a javítás a második héten a Bengals ellen. A tigrisek fölülmúlják ugyan sokak szezon előtti várakozását, AJ Green idáig a liga egyik legjobb újonca, Dalton pedig a másik, kifejezetten jót tett a csapatnak a primadonnák távozása, ellenünk azonban, noha nálunk erősebb ellenfelek ellen is jártak már sikerrel, alulmaradtak. Futás elleni védelmünk karcolt, így hiába szedte ízekre őket a Dalton-Green páros, hiába, hogy a 2. félidő 1. driveja után egyetlen egy, tehát 1 értékelhető passza volt 'besztcsensznek', visszatudtuk tartani rohamukat, 2 ponttal nyertünk másodéves elkapónk, Eric Decker vezérletével.

Kicsivel nagyobb falatnak tűnt a Tennessee Titans. A titánok szintén irányítót cseréltek a szezon előtt, sőt míg Dalton csupán 2. körös középhátvéd, addig Locker az egyik top prospect volt. Ennek ellenére kettejük közül nem Locker volt az, akit be mertek dobni a mély vízbe, a titánok ugyanis kincsre találtak Matt Hasselback személyében. Az ex-Seahawk legjobb éveit idézi, így senkinek se jut eszébe Lockert követelni. A két formálódó csapat csatájában végig mi vezettünk, s kezünkben volt a meccs, eldönthettük volna, de 4 yardról nem voltunk képesek 2 yardot megtenni. Kiderült, hogy lehet ugyan Orton is our best chance to win, de ez a chance semmire se elég. A szurkolók emlékeztek még arra, hogy Tebow milyen játszi könnyedséggel oldotta meg az összes, mind a 100%-át az ilyen gólhelyzeteknek, így tovább nem tudták elviselni Orton bénázását, aki amikor Praternek már lőtávolban volt a csapat, újabb labdavesztéssel ismét eldöntötte a meccset az ellenfél javára, 17-14re vesztettünk.

















Ez volt a sorsolásunk könnyebbik része, jött a neheze. Aaron Rodgers és a Green Bay Packers szabályosan átgázolt rajtunk, s annak ellenére, hogy a meccs a 4. negyedre már réges-rég  eldőlt, Tebow nem kapott bizonyítási lehetőséget, pedig ebben a szituációban már nem számíthatott, hogy who gives us the best chance to win. A mérkőzés részleteit fedje jótékony homály.

Mile High-on talán akkor is követelték volna Tebowt, ha világosan látszik, hogy Orton valamely n százalékponttal több esélyt ad a győzelemre, ahol n ϵ R+. Egy profi irányító ilyenkor megragadja a lehetőséget és bebizonyítja, hogy miért ő a kezdő. 'Besztcsensz' 6/13-ja, 34 yardja és labdaelvesztése, 21,0-s passer ratingje, ha szűken is, de pont nem volt elég, hogy megvédje pozícióját, megkapta hát a TeBOO-t. A Chargers láthatóan nem készült fel a meccsre Tebowból, aki teljesen váratlanul földön és levegőben egyaránt veszélyeztetett, s a nagy comeback csak egy nyilvánvaló bírói csalás miatt (volt több is) nem jött össze. Fox egy napot kért, hogy megállapíthassa tényleg Tebow játszott-e olyan k*rva jól vagy más volt-e a 15-ös mezben, végül mivel nem volt perdöntő bizonyíték a pályán látottak ellen, maradt az eredeti verzió, Fox elbukott egy challenge-et és egy időkérést, de megmentett több százezer szurkolótót attól, hogy róka vadászatra induljon.

Itt tartunk tehát, it IS Tebow time, Orton meg a padról biztosítja a chancet a winhez. Hogy mire számíthatunk ezután?! TTnek 11 meccse van, hogy meggyőzze a Foxot és a front officet arról, hogy van vele jövője a csapatnak. Nem lesz könnyű, mert az ördög továbbra is ellenünk dolgozik, és a liga legjobb elkapóját akár egy 5. körért is elvesztegetnénk. Logikus, 5. körben minden ember képes 1500 elkapott yardra, még inkább az olyan lehetetlen labdák megszelídítésére, mint a Chargers ellen az utolsó drive-ban... Tebow a legnagyobb jóindulattal se nevezhető NFL-kész irányítónak, nehézséget okoz számára elvenni a labdát a centertől, lassú a dobómozdulata, pontatlanok a dobásai, nem olvassa védelmet, ha jön a rush, nem a célpontjait nézi és nincs spirál a dobásaiban. Mégis mikor pályára került, azonnal feltüzelte a csapatot, és visszahozta a sírból a meccset, s bár sportban nincs ha, de láttunk már olyat, hogy bedobják a zászlót a DPI-re, ha 2 kézzel 5 méterre kilökik az elkapót a pályáról, amikor már a levegőben a labda. Sportban nincs olyan hogy ha, és a szabálynak is van egy olyan kikötése, hogy kivéve, ha egy denveri elkapó a szenvedő fél - főleg ha a neve W-vel kezdődik és/vagy illisre végződik, de ez nem TT érdemeit vonja le. Ő megtette, amit meglehetett. Ez annak ellenére is kevés volt, hogy Orton a lehető legnagyobb eséllyel adta át neki a stafétát. Elkalandoztam... Szóval Tebow küzdőszelleme utánozhatatlan. S nem csak a csapatba hozta vissza a tüzet, hanem talán sok szurkolóba is, belém mindenképp, utoljára pont a Chargers ellen tudtam így izgulni egy vesztésre álló meccsen. (az 1 milliós kérdés: Ki a hasonlóság a 2 meccs között?) Ez nem jelenti azt, h TTvel majd hirtelen fordul a harci szerencse. Belőle is fel lehet készülni (mondjuk nem tudnék példát mondani olyanra, hogy valakinek sikerült volna :P), és ha elküldjük a legjobb elkapóját, akkor csak a sírját ássuk... Amiről eddig nem esett szó az az OL. És ez jó. Tipikusan az a csapategység, ami ha rossz, mindenkinek feltűnik, és mindenki takarodjon, ha meg jól játszanak, fel se tűnik hogy ott vannak. Walton és Beadles beérett, Franklin pedig azonnal beilleszkedett a falba, fiatal tehetséges 5-ös, sok évig megalapozhatják a támadójátékot. A vicc, hogy a statisztikák alapján Clady a leggyengébb a 3 holdingjával - más kérdés hogy ezek közül legalább 2 olyan volt, hogy valakire muszáj volt a bíróknak zászlót dobni, és egyedül az ő mezszámát tudták kívülről a falból. A baj az, hogy egy csere sincs mögöttük, akinek beállása nem érne fel egy katasztrófával...

A védelemben is érdekes pletykák láttak napvilágot, szerencsére a DJ+Dawk egy 3. VAGY 4. körért alaptalannak bizonyult. Ez az egység egyébként jelentős előrelépést tett tavaly óta. Annak ellenére, hogy idén sokkal többet kell pályán tölteniük, mégis megállják a helyüket. Red zone-ban pedig még a legjobbakkal is felveszik a versenyt. Tették mindezt úgy, hogy több kulcsember is hiányzott a sorukból, Bailey, Doom, DJ. Von Miller 1/2höz méltón játszik, mindenképp biztató, amit tőlük látunk. A nagy kockázatot továbbra is a secondary kora jelenti, Bailey, Goodman, Dawkins nem a hosszú távú megoldások sorába tartoznak. Ellenben Rahim Moore még sokáig eljátszhat posztján. Egybevetve, a védelemben jóval kisebb a káosz, itt senki nem követel senkit a kezdőbe. Épül a 4-3-as front7, akár a 4-es metró, csak az a gond vele, hogy mire felépül, addigra kihal a secondary és jön a sémaváltás 3-4-re. Ha ennyire nem tekintünk előre, akár bizakodhatunk is.

Összességében a védelem nem fog visszaesni, támadásban pedig új dimenziókat hozhat Tebow. Amilyen passing statokat 'besztcsensz' produkált, arra ő is simán képes lehet, ő is bármikor el tudja adni a labdát 7× ha ez kell Foxnak, mellette sokáig meg tudja tartani a labdát a LOS mögött időt adva az elkapóinknak, hogy elszakadjanak a védőiktől. Elmenekül a sackek elől, és a rövid yardos szituációkat lábon megoldja bármikor. Most akkor Orton sucks és Tebow for president? Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, amikor sorokon át soroltam TT hiányosságait, azt komolyan gondoltam. Orton pedig azért 2 éven keresztül meg tudott maradni a vadló hátán. A Cutlerért kapott röhejesen túlfizetett ellenértékből még ő vált be a legjobban, pedig erre senki se számított. Egy valamihez ért, a játék menedzseléséhez, de ahhoz nagyon. A veszte az volt, hogy egyrészt a kulcs szituációkban rendre bokánfosta magát a teher alatt, másrészt Tebow ugyanilyen szituációkban 150%-ot teljesít. Ez Tebow varázsa. És emiatt van több esélyünk Tebowval nyerni. Elképzelhető, hogy nem válik be, 11 meccs alatt kiderül, és így legalább kiderül. Újfent meg kell említenem, hogy a lehető legrosszabb időpontnak tartom, hogy a legjobb szélső elkapónkat trade blockra tegyük, hacsak nem Tebow megbuktatása a cél, de az elmúlt 2 évben ehhez nagyjából hozzáedződhettünk (Leach, Cutler, Scheffler, Hillis, Marshall,...) Bár így jobban belegondolva, tényleg, ki nem rúgna ki egy olyat aki 2,36 millióért 104 elkapást mutat fel 1848 yardra köztük 11TD. Ha még rendszeresen hisztizne, mint anno Marshall, talán találna magának munkát, de így valószínűleg jobban jár, ha felszed pár kilót és NT pozícióban keres magának új csapatot... Elkalandoztam. Egy biztos, Tebow sosem lesz pocket QB, de ha nem próbálunk belőle azt csinálni, visszatérhetünk a siker ösvényére. Tebow nincs kész az NFL-re? Én azt mondom, az NFL nincs kész Tebowra! Reszkess mindenki!













Akármi is lesz, előre kell tekinteni!

Bye week után Miami-ba látogatunk. Pikáns kis meccsre lehet számítani, Bob Greese és Dan Marino után a miami-i publikumnál túl magasra került a léc, s Henne legyen akármekkora zseni is, nem megértő vele szemben a közönség, hiába ad közel annyi TD-t, mint INT-t. A pikantériát az adja, hogy végső kétségbeesésükben a szezon előtt még Kyle Ortont is megpróbálták megszerezni tőlünk. Most hogy 'besztcsensz' kiszorult a kezdőből, akár keddig újra meg is próbálhatják, mindenesetre így, hogy nem Orton irányít nálunk, a szezon előtti trade pletykáknak kisebb jelentősége lesz. Ellenben van helyette nekünk egy Tim Tebownk, akinek Floridai kötöttségeiről talán nem kell itt részletesen beszámolni. TT-nek egyébként is a világ minden pontján vannak szurkolói, Floridában még inkább lehet számítani egy-két beépített Tebow fanra. Nem ez az egyetlen dolog szól fiatal irányítónk mellett. A lehető legjobbkor vette át a stafétát, a bye weeknek köszönhetően 2 hete van, hogy megtanulja átvenni Waltontól, illetve felkészülni olyan game-plannel, amiben jobban kihasználhatjuk a mobilis irányító nyújtotta lehetőségeket. Kedvező az ellenfél személye is. A Dolphins az elmúlt másfél évben 1 azaz egy hazai győzelmet tud felmutatni, középszerű offense-ükhöz botrányos védelem társul. Passz ellen különösen bajban vannak, csak a Pats ellen passzoltak többet, mint ellenük. 9 TD-t szenvedtek el, és mindössze 2 picket loptak, és az ellenfél irányítóinak egyedül ellenünk van magasabb QB ratingjük. Minden adott egy jó bemutatkozáshoz kezdőként.




















Szükség is van az önbizalomgyűjtésre, hiszen a sorsolásunk hátra levő része sokkal nehezebb lesz. A 8. héten a Detroit Lions látogat hozzánk. A babakék oroszlánok a sokéves gyenge szereplés alatt olyan játékosokat gyűjtöttek össze, mint Megatron, Stafford vagy Suh, a GB mellett az egyetlen veretlen csapat voltak az első öt hétben, mind támadásban, mind védekezésben. Tebow minden tudására szükség lehet, hogy életben tartsa a playeket, és megjátssza a labdát, és még az is kevés lehet, ha nem tudjuk levédekezni Calvin Johnsont. 5 forduló alatt 9 TD...

A 9. héten a Black holeba látogatunk. A Raiders Al Davisért is fog küzdeni, ráadásul akár a mérlegük alapján a divízió győzelemért is versenyben lehetnek még. Tebow tavaly pont náluk mutatkozott be, és hiába játszott jól, végül vereség lett a vége. A Raidersről is elmondható, ami a Lionsról, hogy rengeteg top10-es pickük hatása kezd látszódni. Szép lassan beérnek Al Davis választottaik, még DHB is. Hé, ez így nem fair!

Van rosszabb is. A Black hole után a liga leghangosabb stadionjába, az Arrowheadbe utazunk. Hazai pályán a Chiefs akkor is veszélyes, ha idénre már elvesztette Moeakit, Barryt és Jamaal Charlest is. Hali és Bowe még életben van, és ez pont kellőképpen veszélyessé teszi mind a védelmüket, mind a támadásukat. Évtizedenként egyszer ha nyerünk ellenük Kansas Cityben...

Egy ilyen idegenbeli túra után biztos jó eső érzés lesz hazaérni, ráadásul a Jets lesz a vendégünk, akik jelenleg 3 meccses losing streakben vannak, és a mutatott játék is elmarad az előzetesen vártaktól. Hazai pályán egy jó játékkal akár esélyünk is lehet.

A folytatásban a Q-ba látogatunk. Itthon majdnem megvertük a köcsögzt, de idegenben mindenképp nehezebb dolgunk lesz. A meccsre szerencsére még november kerül sor, így annyira nem kell tartani a decemberi formájuktól. Azért novemberben se mi leszünk a meccs esélyesei.

Ellenben a 13. héten újra esélyesként léphet pályára a Tebow legénység. A Vikingsnak sincs jó védelme, és támadó oldalon is egyelőre úgy tűnik, hogy csak APre kell figyelni. Peterson pazar formában játszik, de ha csak egy futót kell leszedni, az azért szokott sikerülni a védelemnek. És a Minesota pont akkor szokott összezuhanni, amikor Tebow feltámadni. Kedvező előjelek.

December 11-ét már most vésse fel a naptárba mindenki, aki még idáig nem tette volna meg: Crybaby back in town. Cutler sok meleg baráti ölelésre számíthat régi barátaitól és az újdonsült Broncoktól egyaránt. Ezen a meccsen akkor lennék csak igazán elégedett, ha Tebow szereplését Doom és vagy Von Miller teljesen elhomályosítaná. Erre minden esély megvan, szurkoljunk, hogy addig még maradjon életben Cutler. Tekintettel arra, hogy minden snapnél az életéért kell küzdenie, ez nem teljesen triviális.

15. héten az egységsugarú nézők csapata, a peccccc látogat hozzánk (Mindenképp meg kell jegyezni, hogy nagyon sok szakértő New England Patriots drukker van Magyarországon). A pecc természetesen minden évben az egyetlen és a legnagyobb esélyes, hacsak nem a Colts az. Az emberek 90%-ának az első és egyetlen név, amit megtanul az tombrédi. Hé tombrédi fanok, tudtátok #12-nek 1-6-os mérlege van ellenünk? :) Minden magyarnak szurkolnia kell a denveri védelemnek, hogy minél gyakrabban játéklehetőséghez juttassák a magyar származású Meskó Zolit, azaz minél többször puntra késztessék a hazafiakat.

A 16. héten Buffaloba látogatunk, ahol összecsaphat egymás ellen Marcel Dareus és Von Miller. Egyszerre nem lesznek a pályán, de az Alabama csillagát fűti a bizonyítási vágy, meg akarja mutatni, hogy jobb mint Von Miller, aki meg azt akarja majd megmutatni, hogy miért ő lett az 1/2. Egészséges rivalizálás. A Bills egyébként szimpatikus csapat, és meglepően jól játszanak, főleg a védelem. Nemrég tombrédi és exsittesvick is 4 picket szórt ellenük.

Utolsó meccsünkön - optimistábbaknak, az alapszakaszban az utolsó meccsünkön - a KC-t fogadjuk. Itthon akár még nyerhetünk is, a Mile High is jelentős pálya előny, és a Chiefs se úgy játszik, mint tavaly. Alighanem tét nélküli meccsen bármi megtörténhet.

A kérdés csak az, hogy Tebownak is az utolsó meccse lesz-e. Hogy ne így legyen, mindenképp fejlődést kell felmutatnia. A játéka annyival sokoldalúbb, mint Ortoné, hogy nehéz elképzelni, hogy ne lenne előrelépés az eddigi 5 meccshez képest, és hogy ne lenne vele több esélyünk nyerni, mint 'besztcsensszel' volt. Ez sem biztos, hogy elég lesz neki. Sok edző nem mer, csak pocket QB-t használni, és Tim nem az. Viszont most a saját kezében a sorsa. 11 meccsnek elégnek kell lennie, hogy meggyőzze John Foxot és az FO-t arról, hogy ő a franchise QB. A szurkolókat már sikerült, ez a nehezebb feladat. Egy biztos, a játéka sokkal látványosabb, mint Ortoné, így sokkal élvezetesebb, jobb meccsekre számíthatunk a továbbiakban. Hajrá Broncos!