Tie-brakert még korai lenne nézni, ami következtetést ebből le lehet szűrni, hogy a Texans és a Ravens jó úton halad a homefield advantage felé, mögöttük viszont nagyon szoros a mezőny. 5 csapat áll 3-3-mal és további négy 3-4gyel. Itt még hatalmas csata lesz a wild-card pozíciókért.

Említésre méltó, hogy miénk a konferencia második legnehezebb sorsolása, és ennek ellenére vagyunk a középmezőnyben, leginkább ennek köszönhetően egyébként a Simple Rating System szerint harmadikok vagyunk a konferenciában. Persze, ami igazán számít az a "duplavé", a végén csak az fog dönteni, de nekünk nem is a Texanst, Patset vagy Ravenst kell szem előtt tartani, hanem egyelőre csak a Chargers-t.



Fontosabb csapat statisztikák

Sérülések

Az első dolog, ami meghatározhat egy szezont negatívan, azok a sérülések. A szezon előtt elvesztettük az egyik kezdő DE-nket, Jason Huntert. Az első meccsen kidőlt Ty Warren, akinek ez valószínűleg a pályafutása végét jelenti, s azóta vesztettünk még két kezdőt, J.D. Waltont és Quinton Cartert. 4 kezdő elvesztése az semmi esetre se szerencsés, azonban korántsem szokatlan az NFL-ben. Warren valójában ezt a pár snappet leszámítva sosem játszott a Broncosban, nem tudjuk mihez mérni hiányát, Hunter pedig időn verekedte be magát a kezdőbe. Kíváncsi lettem volna, hogy tényleg jobb-e mint Ayers, de eddig nélküle is jól tartja magát a front7. Fontosabb veszteség ugyanakkor Walton, aki pont mikor végre elkezdett jól játszani, naná, hogy rögtön lesérül. Mögötte egyébként a csere center Philip Blake is IR-ren "rendkívül súlyos" lábujj sérülés miatt, kizárt hogy összefüggésben legyen gyenge TC teljesítményével a roster maximális számának korlátjával... Szerencsére azonban mint kiderült, az egyetlen poszt amit tudunk pótolni az OL-ben az a center, a veterán Koppen Brady előtt megtanulta a no huddle-t, és fura mód a futójáték se szűnt meg teljesen beállta után. A legnagyobb veszteség eddig mindenképp Carter, aki tavaly a szezon végére nagyon belejött, azonban idén egész TC alatt sérüléssel bajlódott majd végül az IR-en végezte. Kár érte. Szerencsénkre Rahim Moore felnőtt a feladathoz, de így is elég szűken vagyunk S poszton. Nem került ugyan IR-re sőt már vissza is tért, de Manning azért megemlegette Ramirez csere játékát.

Offense

A támadó szekció meghatározó nevei, Ryan Clady, Peyton Manning, Demaryius Thomas, Eric Decker és Willis McGahee. Vezérletükkel a Broncos 170 pontot szerezett, ami a 7. legeredményesebb a ligában, 2308 yardot, amivel 6. helyen állunk és 134 1st down-t, ami szintén a 6. helyhez elegendő. A futás és passzok aránya ahogy várható volt teljesen átalakult. 228 passz kísérlet mellett, mindössze 155 futás, és a hatékonyság is teljesen megfordult. Ha a próbálkozások számát nézzük, akkor valójában ez kiegyensúlyozottnak számít a passhappy ligában, 13. legtöbb passz kísérlet és 15. legtöbb próbálkozás futással. Azonban ahogy már említettem, a hatákonyság között nagy a kontraszt. Míg levegőben 154/228 1754 yard 14 TD 4 INT-tel minden mutatóban az élmezőnyben vagyunk, yardokat tekintve 4-ek, TD-ket tekintve 3-ok, 5. legkevesebb INT és 4. legtöbb nettó átlagos yard, nagyon szép teljesítmény (főleg annak tükrében, hogy akad 12 csapat ami több passzal próbálkozott mint mi), addig a tavalyi ligaelső futójátékunk teljesen eltűnt. A 153 attempre mindössze 563 yard jut, ami nem több futásonként 3,6-os átlagnál s emellé 4 azaz négy darab TD. Minden tekintetben a vert mezőny.

Manning statjai kifejezetten jók, a fent olvashatók mellett 105-ös rating, 2 darab 4 negyedes fordítás és szintén 2 gamewinning drive szépen mutat, ugyanakkor a 3-3mas győzelem vereség mutató már jóval kevésbé, és a vereségekben legalább annyi szerep volt, mint a győzelmekben, főleg a Falcons és a Texans ellen.

McGahee 100 futás 432 yard. 4-es átlag szokott lenni a határ ami felett jónak mondunk egy futót, nos a 4,32 azért nem kiemelkedő, de ha azt nézzük, hogy ezzel együtt ennél jóval rosszabb a globális futóteljesítmény, akkor meg kell jegyezni, hogy az öreg bizony nagyot küzd saját erőből. Emellett 18 elkapásai is van 133 yardra, amivel már a számok terén is kifejezetten hasznos játékos. A Pats ellen sajnos legrosszabbkor jött tőle a drop és a fumble, de becsüljük meg őt mint egyetlen jó futójátékosunkat.

A többi futó eddig alig-alig mutatott valamit. Hillmannek volt egykét szép megmozdulása, amikor kihasználta gyorsaságát, vagy passz blokkolásban mutatott valami szépet, de nagyon messze van attól, hogy megmutassa miért őt kellett húzni, miért nem egy MLB-t vagy CB, miért pont őt a bent lévő futók közül, és miért olyan magasan. Moreno a nyitó meccsen kapott egy TD-t, de azóta szép lassan kiszorult a 45-ös aktív rosterről, azaz manapság már nem is utazik a csapattal a meccsekre a korábbi első körös reménység. A szezon eddigi egyik pozitívuma Lance Ball korlátozott szerepe a pályán. Mindössze 17 futást kapott, ami elég volt ahhoz, hogy lássuk idén se fejlődött semennyit se, noha van már egy elkapott TD-je, és hihetetlen módon még nem adta el a labdát idén. Mondjuk úgy hogy nem játszik, ő se képes erre. Eddig egyszerűen csak borzalmas átlaggal fut.

Az elkapók közül Demaryius Thomas és Erik Decker magaslik ki. Bay-Bay hamar Peyton Manning kedvenc célpontjává vált, fizikális képességeit nagyszerűen kamatoztatja, gyors, magas, erős, a CB-k rémálma, azonban meglehetősen inkonzisztens játékos, aki képes hajmeresztő hibákra. A sok "nagyokos" azt mondja, hogy zsinórban 3 meccsen bénázta el, de természetesen nem szabad hinni nekik. Az első alkalom ugyanis egy kétségbe esett utolsó play volt az esélytelen lateral passzokkal, ahol végül ő rontotta el, de ez nem tufaság a részéről. Azonban a következő meccseken láthattuk, ahogy elejti a labdát, miközben megpróbálja átrakni egyik kezéből a másikba (és hozzá se érnek), vagy játszi egyszerűséggel kiüti azt onnan. S a droppokat se nőtte ki. Ennek ellenére a legjobb elkapónk. Elég volt neki 6 meccs, hogy átlépje az 500 yardot.32 elkapás, 542 yard, 3 TD... 2,5-tel kell felszorozni, ha ki akarjátok vetíteni az egész szezonra. Ez a hibával együtt is remek teljesítmény.

Decker egy (kis) fokkal konzisztensebb, és egy (kis) fokkal gyengébb. Ő is képes látványos hibákra, például egy pillanat alatt baseball páláyn képzelni magát ás lábbal előre csúszni a képzeletbeli bázispontra, vagy elbotlani a saját lábában teljes magányában ahelyett h simán TD-re kocogna a labdával. Azonban ő is már 34 elkapásnál és 441 yardnált tart, szintén 3 TD-vel. Bizton állíthatjuk, hogy nagyon sok van ebben a két fiatal elkapóban, ha kinövik a hibáikat, akkor a ligaelithez fognak tartozni.

Manning idejövetelének legnagyobb pozitívuma Brandon Stokley visszatérte. Régi kedvencünk szintén jegyez már 3 TD, mellette 19 elkapással és 216 yarddal cáfolja a korát. Mellette a 2 TE, Tamme és Dressen van még sokat játékban, további 40 elkapásra 350 yardra és 4 TD-re.

A falnak is jót tett Manning érkezése, kevesebb ideig kell megvédeni az irányítót és futó playekkel meg lehet lepni az ellenfelet. Ryan Clady újonc szezonja óta nem volt ilyen jó, mondjuk az is motiválhatja, hogy idén jár le a szerződése és sok pénzt szeretne keresni, de eddig még 1 sacket se engedett és pressure-t is alig-alig. Beadles is magára talált, mellette Walton is, s az őt helyettesítő Koppen se rossz. Nem a legerősebb belső emberekről van szó, de mindenképp jelentős az előrelépés tavalyhoz képest. A másik oldalon Orlando Franklinnek határozottan jobban fekszik a frontside tackle szerep, belül viszont Ramirez egy rémálom volt, szerencsére visszatért Kuper, ugyanakkor nagyon aggasztó, hogy ő a legjobb cserejátékosunk. itt az offseasonben nagyon meg kell erősíteni a depth-t.

Összegezve egy teljesen más offense, mint a tavalyi. Amit vesztettünk a futójátékon, azt nyertük a passzjátékon, vagy amit nyertünk a passz játékon, azt vesztettük a futójátékon. Én azt hiszem mindent egybe vetve egyértelműen jobb offense-ünk van, mint tavaly, de a kérdés nem is ez volt, hanem hogy Manning nélkül mennyit erősödhetett volna a csapat, ezt pedig már fölösleges számolgatni. Ez az offense most így majdnem készen áll a nagy menetelésre, csak az OL-be kéne depth, meg esetleg egy kezdő. A nagy kérdés (bár nem vagyunk híján fiatal tehetségeknek) az majd úgy kb 2-3 év után jön el, főleg ha addig nem sikerül semmit se nyerni. A jelent tekintve ezzel nincs (szinte) semmi baj.



Defense

Sajnos akadnak, akikhez a tavalyi nagy menetelésből csak Tebow jutott el, akinek valóban elvitathatatlan szerepe volt a sikerekben, mondhatni ő volt a siker kovácsa, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a védelem nélkül semmire se ment volna, és most Andrew Luck vagy Robert Griffin lenne az irányítónk... A védelem, mely tavaly képes volt az ellenfeleket egy-két pontszerzés közelségben tartani, idén pont annyival lett gyengébb, hogy a végén a nagy hajrá, csak a felzárkózásra legyen elég. Egyrészt nem rossz Jack Del Rio, sőt, de azért néha hiányzik Dennis Allen, másrészt Dawkins után nincs igazi vezére ennek a védelemnek. Tovább hátráltatja őket a nehezebb sorsolás és a sok labdavesztés. 1292 yardot passzoltak ellenük, ami a 10. legjobb a ligában, annak ellenére, hogy kifejezetten sokszor próbálkoztak passzal ellenünk. Ugyanakkor TD-k terén már nem állunk jól, és INT-ek tekintetében is csak a középmezőnyben vagyunk úgy, hogy pont most szedtünk 4-et. Futással ha lehet még többet próbálkoznak ellenünk, ennek ellenére a középmezőnyben vagyunk mind yardok, mind TD-k terén. 185 futás 691 yard az mindössze 3.7-es átlag ez nagyon jó szám, s a 4 engedett TD az pont annyira jó, mint amennyire támadó oldalon volt rossz tőlünk a 4. Összességében 138 pontot engedtünk, amivel 17-ek vagyunk a ligában, 1983 yardunknál 10-en kaptak csak kevesebbet, azonban a 134 1st down az nagyon sok.

A házi takle listát Wesley Woodyard vezeti a két safety Moore és Adams után. Ebből egyrészt az látszik, hogy Woody ahogy szezon előtt is gondoltam, nagyon jól helyettesíti DJ-t, másrészt Rahim Moore végre megtanult szerelni. Ugyanakkor az egész védelemre tekintve nem túl jó jel, hogy a secondary áll ilyen elől a szerelésekkel.

A házi sack listát pedig Von Miller vezeti, idén is GOD módban játszik, 6 sack 1 fumble force, de 20 tackle és 6 assist is mellé és a Chargers ellen bemutatta, hogy a többi LB-vel ellentétben ő coverage-et is tud játszani. A másik nagy playmakerünknek Dumervilnek 5 sackje van, köztük egy safety, és 4 FF, s mára már futás ellen is számíthatunk rá. Jelentős nyomás jön belülről is, ahogy reméltük Derek Wolfe-tól, a rookie már 3 sacknél tart, de Woody ezen a téren is hiánytalanul pótolja DJ-t, 2 sacknél jár az annak idején UDFAként a csapatba kerülő játékos. A sokak által lesajnált Chris Harris pedig CB létére 1,5 sack a neve mellett, és a tacke listán is az élmezőnyben, ahogy tavaly is.

Házi interception lista élén Chris Harris. Annyira jól esik leírni ezt, miután tavaly egy időben olykor úgy éreztem egyedül én bízok benne. Hiába a PFF szakértői láttak benne valamit, amikor beválogatták az all-rookie teambe, Tavaly nickelben nyújtott kimagasló teljesítményt, legutóbb a Chargers ellen Porter sérülése miatt a kezdőben találta magát, és noha ettől én is féltettem egy kicsit, 2 pickkel és 1 TD-vel mutatta meg, nincs miért. Ez persze egyetlen meccs, ami megdobja a statisztikáit, a Pats ellen meg pl kifejezetten gyenge volt Wes Welkerrel szemben, de azt hiszem az átlagos teljesítménye is meggyőző. A legutóbbi 4-esből jutott még 1-1 Tony Carternek és Leonhardnak, a szezon nyitón Tracy Porter javította a meccs végén az addigi hibáit egy pick 6-szel, és végére a másik szezon előtti favoritom Wesley Woodyard. Na jó, neki mondjuk az INT ellenére se erőssége a coverage továbbra se, de DJ se amiatt volt 1. körös...

A többiek közül Vickerson és Bannan csendben teszik a dolgukat, a jó runD# elsősorban nekik köszönhető. Champ Bailey idén még nem találkozott olyan vagány QB-val, aki mert volna felé dobálni, utóbbi időkben minden évben egy bátor legény van, azt kihasználja és 2-vel növeli a számot a statisztikájában, idén ez a meccs még nem jött el, futás ellen viszont komoly segítség, amire szükség is van, mert Mays bottom 10 run stop percentage-ben. A misstackle gyár már tavaly is a csapat leggyengébb pontja volt, hihetetlen hogy hosszabbítottak vele. Szerencsére úgy néz ki, végre átveszi a helyét Brooking, aki viszont túl öreg, ahhoz, hogy végig játssza a meccset, de így végre beférhet a rotációba Irving, Trevathan, és Malik Jackson. Trevathan fokozatosan kap egyre több lehetőséget, s noha nem hibátlan a játéka, de szerintem nagyon biztató, Irving viszont továbbra se élvezi a bizalmat, csak korlátozott sna pszámot kap, de legalább azt már kap. Már most felülmúlta tavalyi teljesítményét, de számai továbbra is észrevehetetlenek, egy másodéves 3. körös LB-től többet várnék. Mellőzésének az lehet az oka, hogy ő is inkább szélen jobb, nekünk meg egyedül középen vannak gondjaink.

Ez megfelelő gondolat, hogy kicsit kitérjünk DJ-re. Woodyard szinte hiánytalanul pótolja DJ-t, aki vállon alul mindenképp a liga legjobbjai közé tartozik. Legnagyobb előnye Woodyhoz képest, a sokoldalúsága. Coverageben ő is rossz, de láttuk már játszani őt majdnem minden LB poszton. 3-4 SLB, MLB, WLB és 4-3ILB. 2007-ben végig MLB volt, és az a legproduktívabb éve, ezek után felmerül a kérdés, hogy ha upgrade is lenne Woodyhoz képest is, nem lenne e célszerűbb kipróbálni őt újra MLB-ben. Nem véletlenül lett ő annak idején Dennis Allan alatt WLB, DA legnagyobb húzása az volt, hogy mindenkinek megtalálta azt a helyet, ahol a legjobb, viszont ha azt nézzük hol mekkora upgrade lenne DJ Williams, én mindenképp az MLB posztra szavaznék. Van még 3 meccs eldönteni.

Összegezve én nagyon elégedett vagyok a védelemmel. Nem is bosszankodom az offense hibáin, mert legalább újra jöhet a defense, imádom nézni a játékukat. Ez a csapat többről szól, mint egy QB, nem jött ugyan mindig ki a lépés, de ez a védelem képes bármelyik offense-t hosszú időre leszedni a pályáról, kivéve a Patsét. Én most tényleg úgy érzem, hogy egy MLB választja el őket, attól, hogy igazán nagyot szóljanak. Persze, Champ örököse sincs még meg, de Chris Harris és Tony Carter nagyon biztató volt, Bolden is ott van, mint fiatal reménység, szóval szerintem jobb 25 ez, mint amit a számok mutatnak... Nagy jövő áll előttük, és ez az offense-zel ellentétben 2-3 év után se fog változni.






















A hátra levő sorsolásunk

3-3mal állunk tehát, a liga sűrűjében, holtversenyben a WildCardért és holt versenyben a divízió győzelemért, szóval a cél mindenképp a PO kell, hogy legyen. Lássuk az esélyeinket.

Week 8: Denver Broncos vs New Orleans Saints: Az álszentek gyengén kezdték a szezont, ami az offseason botrány után nem is meglepő, de úgy tűnik sikerült találniuk a bountyn kívül valami mást is, hogy motiválják a játékosaikat, és most 2 győzelemmel hangoltak ellenünk a meccsre. Drew Brees szép lassan minden rekordot megdönt, de a futójáték nem létezik, és azért a védelmen is csak-csak meglátszik, hogy a játékosok nem kapnak csokit, ha tönkre teszik valamelyik ellenfél pályafutását... Egyrészt nagyon nehéz meccs lesz, hisze, az utolsó szalmaszálba kapaszkodva utolsó leheletükig kell küzdeniük, hogy PO-ba jussanak, ugyanakkor viszont nem egy megnyugtató érzés, hogy Domoklész kardja ott lebeg felettük, ráadásul nekünk 2 hetünk van felkészülni belőlük, és mi élvezzük a hazai pálya előnyét. Kicsit reménykedem benne, hogy megtörjük Brees 49 vagy hány meccses sorozatát, TD passzokkal, igazi nagy skalp lenne.

Week 9: Denver Broncos @ Cincinnati Bengals: Az egyik tavalyi meglepetés csapat egy másik tavalyi meglepetsé csapat ellen. Mi azóta nagy változásokon estünk át, ők kisebbeken. Általában jó és szoros meccseket játszunk ellenük, és erre most is meg van minden esély, de azért papíron erősebbek vagyunk. Igazából 3 győzelmük közül kettő kifejezetten gyenge ellenfél ellen született, most meg 3-mas losing streakben mennek pihenni. Ez valahogy nem ugyanaz a csapat, ami tavaly bejutott a PO-ba, de azért továbbra is ott van a liga egyik legjobb elkapója, AJ Green, mi meg láthattuk Andre Johnson ellen, hogy ez számunkra nem feltétlen a legjobb előjel. Ráadásul erre a meccsre nekik lesz 2 hetük felkészülni, és nekik is nagyon kell kaparni a PO-ért, semmi esetre se lesz ez könnyű idegenben. Viszont újra nálunk van Brandon Sokley, nem kell leírnom mire gondolok :) Na jó, erre.

Week 10: Denver Broncos @ Carolina Panthers: Több szempontból is pikáns összecsapás. Egyrészt John Fox korábbi csapata ellen, másrészt a tavalyi 1/1 a tavalyi 1/2 ellen a tavalyi ORoY a tavalyi DRoY ellen azaz, Cam Newton Von Miller ellen. A meccsre laptopot nem ajánlott vinni, de annak segítségével mindenképp megéri nézni. Főleg mivel a média által felkapott Brady vs Manning vagy Rivers vs Manning vagy majd a Newton vs Manninggel, (de mondhatnám bármelyik meccs bármelyik 2 QB-ját) ellentétben, ők ketten tényleg egyszerre lesznek pályán és Von Miller tényleg mehet Cam Newton ellen.és fordítva is. Egy biztos, mi minden találkozásuknak örülni fogunk. :)














Week 11: Denver Broncos vs San Diego Chargers: Na, itt lesz a visszavágás esélye a Chargers előtt. Könnyen lehet, hogy nekik addigra 6 győzelmük lesz, és akkor ismét nagyon fontos lesz ez az összecsapás, főleg ha mi botlunk egy-kettőt a köztes 3 meccsből. Elnézve a KC és a Raiders idei formáját ez bizony a csoport elsőségről is dönthet, de nagyon kéne az előny, így november 18-án, mert decemberben aligha fogjuk hátrányból megelőzni a boltsot, az inkább fordítva szokott volt történni. Riversnek aligha lesz még egy olyan gyenge meccse, mint legutóbb, de mi se feltétlen ajándékozunk midnen meccsen 3 labdát az ellenfélnek. Példát mondjuk nem is olyan könnyű erre mondani...

Week 12: Denver Broncos @ Kansas City Chiefs: Az Arrowhead mindig félelmetes, a KC maga viszont idén kevésbé. Élvezzük Jamaal Charles és a Chiefs LB sor játékát főszerepben Derrick Johnosnnal, Tamba Halival és Justin Houstonnal, sokkal többre nem bizots, hogy képes lesz ez a Chiefs. Mondjuk ez akár pont elég is lehet nekik ellenünk, csak kérdés ki lesz az irányítójuk, és hogy hogyan fog játszani. Addigra okosabbak leszünk, egyelőre kicsit tartok ettől a meccstől, de nem annyira mint a szezon előtt...

Week 13: Denver Broncos vs Tampa Bay Buccaneers: Hazai pályán ennek kötelezőnek kéne lennie. A Tampa 2-4-gyel áll most, de szoros meccseken kapott ki. Azt nehéz megmondani mi lesz az erőviszonyokkal, mire találkozunk velük, ha most játszanánk, kicsit rám ijesztene az offense elmúlt két meccse, de ha megmarad a trend, hogy egyre konzisztensebben játszunk, ennek meg kéne lennie.

Week 14: Denver Broncos @ Oakland Raiders: Black Hole, oda sosem látogatunk szívesen. A Raiders annak ellenére teszi rendre tönkre a szezonjainkat egy kellemetlen győzelemmel ellenünk, hogy lassan egy évtizede sehol sincsenek a ligában. Ráadásul már decemberben játszunk, ami jó ideje nem a mi hónapunk és csütörtök esti rangadón, ami extra előnyt jelent a hazai csapatnak.

Week 15: Denver Broncos @ Baltimore Ravens: Egy ilyen kulcsjátékos elvesztése lehet, hogy túl sok lesz ahhoz, hogy így is Super Bowlt játszanak, de még mindig elég erősek, hogy hazai pályán ellenünk a meccsnek hasonló forgatókönyve legyen, mint a Falconsnak, a Texansnak vagy a Patriotsnak.

Week 16: Denver Broncos vs Cleveland Browns: Teljes káosz a csapat körül. Egykoron nagy divízión kívüli riválisaink voltak, amikor 4 éven belül 3× vertük meg őket az AFC döntőben, kétszer nagyon szoros meccsen. Ellenük volt a történelmünk legszebb pillanatai közül a "The Drive" és a "The Fumble", most csodával határos lenne, ha valami miatt emlékezetes meccset tudnának játszani ellenünk.

Week 17: Denver Broncos vs Kansas City Chiefs: Utolsó fordulóban a csoport rivális ellen rendre a megalázó vereség az osztályrészünk. Idén nagyon jó lenne, ha ez elmaradna, de hinni még nem hiszek benne. Az azonban már elég valószínű, hogy nem a Chiefs és Broncos között dönti el az elsőség sorsát, ha egyáltalán lesz ilyen szerepe, ki tudja ha végig ilyen kiábrándító szezon futnak, még akár nekünk is lehet esélyünk győzelemmel befejezni egy szezont...

Végszó

Sokat láttunk, de nem eleget. Láttuk a csapatot gyermeteg hibákat véteni, láttuk esélytelenül vergődni, de láttuk őket hidegvérrel, hibátlanul játszani is, magabiztos győzelmet aratva. Szezon előtt azt mondtuk, nem tudjuk mit várhatunk a csapattól, mert a fentiek közül mindkettő lehetséges. Nos, eddig mindkettőt megkaptuk. Hogy állandósul-e a jó forma, vagy hibáink kivágják alólunk a fát, azt továbbra se lehet megmondani, legvalószínűbb, hogy a szezon végéig kitart ez a hullámvasút, és 8-8 körüli mérleggel végzünk. Ez akár elég is lehet, ha a jó forma továbbra is a fontos meccsekre jön ki, gondolok itt a divízió összecsapásokra. Hogy örülök-e annak amit kaptam, az a csapat teljesítményével összhangban hétről hétre változik, de ahogy a jóban, úgy a rosszban is: Hajrá Broncos!