A keddi doubleheader mérkőzések alatt az első felvonáson súlyos csapás érte a Colorado Rockies együttesét, ugyanis a denveri baseball-csapat idei legjobb kezdő dobója, Jorge De La Rosa szalagszakadást szenvedett a könyökében, mely után biztosan nem játszhat már többet a 2011-es szezonban. A csapattársak és a szurkolók egyaránt sokkoltan állnak a történtek előtt, a mexikói ace kiválásával pótolhatatlan veszteség érte a csapatot, hiszen nem elég, hogy a legjobb formában lévő dobónk sérült le, de az egész keret egyetlen balkezes kezdőjét veszítettük el.






















A 30 esztendős De La Rosa a kedd délutáni, Arizona Diamondbacks elleni mérkőzés harmadik inningje alatt sérült meg, amikor az 52. dobása után Chris Iannetta, elkapó, riadtan intett a kispad felé, s azonnal látszott, hogy nagy a baj, az orvos, a menedzser, a dobóedző, a játékvezetők, és öt csapattárs azonnal a dobóhoz sietett, aki azonban még egy utolsó tesztdobás után végleg befejezte a meccset. Az aktuális találkozót a mieink 3-0-s hátrányból fordítva 12-4-es diadalmenettel söpörték be, miközben DLR-t kórházba szállították további vizsgálatokra, és sajnos nem sokkal a meccs befejezése után napvilágot látott a szomorú hír, mely szerint a dobó bal könyökében elszakadt az egyik szalag, és "Tommy John"-műtétre van szüksége, amely általában legalább egy-másfél éves rehabilitációt von maga után, vagyis legkorábban csak valamikor a 2012-es szezon közben számíthatunk rá ismét.

A hír hallatán, a klub emblematikus figurája, a veterán Todd Helton nyilatkozott elsőként: "Sajnos, egy szezon kellemetlen velejárója, hogy a legjobb játékosok időnként sérüléseket szenvednek. Nincs mit tenni, meg kell próbálni áthidalni a hiányát, nyilván borzasztóan nehéz lesz, mert a legjobb dobónkat vesztettük el, de nincs más választásunk, a bajnokság megy tovább."

"A legjobbakat kívánom neki, szeretném minél előbb viszont látni őt a pályán, szükségünk van rá, az egyik legjobb emberünk, s talán a legfontosabb pontja az egész csapatnak" - szomorkodott a tavalyi NL-MVP választás harmadik helyezettje, a külső pályás Carlos Gonzalez.

A fiatal kora ellenére több súlyos sérülést a saját bőrén megtapasztaló Greg Reynolds is együtt érzett a szerencsétlen csapattársával: "Pontosan tudom, hogy mit érezhet most Jorge, letudtam már én is a hasonló, súlyos sérüléseimet. Nem is az a zavaró, hogy fizikailag mekkora fájdalmat okoz egy-egy sérülés, hanem sokkal inkább mentálisan nehéz feldolgozni a hosszabb kihagyásokat. Remélem, hogy minél előbb újra számíthatunk rá, iszonyatosan fog hiányozni, de addig is nekünk, a többieknek, a helyére kell lépnünk!"

De La Rosa a tavalyi szezonban egy kellemetlen ujjsérüléssel bajlódott, mely következtében a nyár elején 13 kezdő mérkőzést hagyott ki, a csapat pedig ezalatt mindössze négy alkalommal tudott győzelmet aratni nélküle. A visszatérése után csak az évad végére tudott egyenesbe jönni, majd a téli szabadügynök-piac egyik legnépszerűbb dobó célpontja volt, ám a klubot 2008 óta erősítő játékos lojális maradt a Rockies-hoz, és egy két éves szerződést írt alá hozzánk 21.5 millió dollárért, amely a 32.5 milliót is elérheti a harmadik évre szóló játékos-opció életbe léptetésével.

A pórul járt dobó a 2009-es idényben 16 győzelemmel támogatta a rájátszásba jutó csapat szereplését, valamennyit júniustól kezdve érte el, amely a szezon utolsó négy hónapjában a legtöbb meccsnyerés volt az egész MLB-ben egy dobójátékostól. Az idei szezonban - Chacin mellett - egyértelműen a csapat legjobb kezdő dobója volt, hiszen első tíz fellépésén 5-2-es győzelem-vereség mutatót és 3.51-es ERA statisztikát jegyzett.

DLR kiválásával egyetlen bal kezes kezdő dobó sem maradt a keretben, és a jobb kezesek között is elég hullámzó teljesítmények uralkodtak eddig a szezonban. A tavalyi All-Star kezdő Ubaldo Jimenez közel két hónap után még győzelem nélkül áll, tőle a jelenlegi, ínséges helyzetben sokkal komolyabb szerepvállalásra lenne szükségünk; a fiatal Jhoulys Chacin DLR mellett a legjobbunk volt eddig, de rutintalanságából kifolyólag még nem mindig tud eléggé kiegyensúlyozott lenni; Jason Hammel-nek általában csak fellángolásai vannak, szokás szerint hullámzó; illetve jelenleg tagja még az aktív keretnek két beugró, Clayton Mortensen és Greg Reynolds, akik bár szépen igyekeznek, azért túl sokat nem lehet elvárni egyikőjüktől sem. Talán némi segítséget jelenthet, hogy a klub egykori meghatározó dobója, Aaron Cook a jövő héten aktiválásra kerülhet a sorozatos offszezonbeli sérülései után, de jókora kérdőjel, hogy vajon milyen teljesítményre lehet képes a visszatérését követően.

Tagadhatatlan, hogy hatalmas veszteség érte a klubot, egyelőre erősen bizonytalan, hogy miként tudjuk helyettesíteni az egyetlen bal kezes kezdő dobónkat, és sajnos attól is tarthatunk, hogy vajon ez a súlyos sérülés mennyire fog kihatni a többi játékosunk teljesítményére. A hullámok egyre inkább összecsaptak a fejünk felett, eddig se voltunk irigylésre méltó helyzetben, innentől kezdve pedig még nehezebb lesz felvenni a harcot a címvédő San Francisco Giants-szel, és a többi élcsapattal, de természetesen továbbra sem tehetünk mást, mint a végsőkig szurkolunk a csapatunkért...

Múlt vasárnap a Colorado Rapids címvédő csapata három hét után először játszhatott újra hazai környezetben, amikor a Toronto FC együttesét láttuk vendégül a Dick's Sporting Goods Park-ban, azonban a vártnál visszafogottabb teljesítménnyel, csak 0-0-s döntetlenre voltunk képesek a kanadai csapat ellen. A denveri labdarúgók öt meccs óta veretlenek, de ezalatt csak egyszer sikerült nyerni, és már visszacsúsztunk a nyugati táblázat hatodik helyére, a továbbiakban mindenképpen szükségünk lenne már végre győzelmekre is.


















A három meccses keleti túra veretlenül való megvívását követően a csapat nagy reményekkel tért vissza a hazai közönség elé, ahol közel 14 ezer néző köszöntötte a bajnok labdarúgókat. Másfél hónap után Conor Casey végre visszakerült a kezdőcsapatba a térdhajlító-sérülése után, azonban a csatársorból továbbra is nélkülöztük a bokaficamot szenvedő Omar Cummings-t és a térdével bajlódó Caleb Folan-t, miközben nem számíthattunk az újonc hátvéd Eddie Ababio-ra sem, míg a szélső Brian Mullan továbbra is a hosszú eltiltását töltötte, a tavalyi döntőben megsérülő támadó Macoumba Kandji pedig változatlanul a térdszalag-szakadása után lábadozott. A Rapids kezdőjében talán Kimura jobb szélre helyezése volt az egyetlen meglepetés, végül a következő összeállításban futhattunk ki a gyepre: Pickens - Wynne, Marshall, Moor, Wallace - Kimura, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Amarikwa, Casey.

Még a mérkőzés kezdését megelőzően Jeff Plush, klubigazgató, a csapat veterán hátvédjét, Tyrone Marshall-t köszöntötte pályafutása 300. MLS-mérkőzése alkalmából, melyet a közelmúltban játszott le a New England Revolution otthonában, de csak most, a következő hazai meccsen kerülhetett sor a hivatalos ünneplésre, melyen a bekk egy nevével ellátott 300-as számú bordó Rapids-mezt vehetett át. A vasárnap délutáni, kellemesen álmosító időben a két csapat meglehetősen szolidan kezdte a találkozót, az első félidőben kevés igazán komoly lehetőséghez volt szerencsénk, a labda jobbára a Rapids birtokában vándorolt, de mindez gólhelyzetekben egy cseppet sem mutatkozott meg, legfeljebb néhány kósza távoli átlövésig jutottunk el, de semmiféle veszélyt nem jelentettünk az ellenfél kapujára. A teljes első felvonásban igazából egyetlen valamire való lehetőséget jegyezhettünk fel, amely a 45. percben alakult ki a TFC előtt, miután a vendégek a bal oldalon vezettek egy nagyszerű támadást, ám a kapu előteréből az ajtó-ablak lehetőséget Pickens kapus egy óriási bravúrral hatástalanította, miután Soolsma közeli kísérletébe vetődött bele. Az igencsak langyos első félidő nem hordozott magában egyetlen találatot sem, így 0-0-s eredménnyel vonulhattak le a csapatok az öltözőbe.

A szünetben a mieink egy cserét hajtottak végre, ugyanis a bal szélen próbáltunk frissíteni, s Smith-t Nyassi váltotta, de néhány perccel a folytatást követően éppen a újonnan beállt gambiai játékos vesztette el a labdát a saját térfelünkön, melyből lefordulva a Toronto helyzetbe tudott kerülni, azonban az éles szögből leadott, kemény próbálkozást Pickens magabiztosan tolta ki a rövid sarok elől. Egy óra elteltével lehoztuk a sérülése után még közel sem maximális fizikai állapotban lévő Casey-t, és a helyére a másodéves Akpan-t állítottuk be a csatársorba. A mieink egyre több támadást vezettek ekkoriban, de a piros-fehér hátvédek rendre közbe tudtak avatkozni a lövéseink pillanatában, így továbbra is képtelenek voltunk igazi lehetőséget kidolgozni. Nem sokkal később a vendégek könnyen megszerezhették volna a vezetést, de Yourassowsky remek ütemű kiugrása végén Pickens még a felső lécre tudta továbbítani a játékszert, ahonnan az a kapu fölé vágódott - a hazai portás újabb életben tartó védéssel őrizte meg a döntetlen eredményt. Kisvártatva a harmadik cserénket is kihasználtuk, amikor egy Amarikwa-Thompson váltást eszközöltünk, mely eredményeképpen Nyassi mozgott előre második támadónak Akpan mellé, Thompson pedig a bal szélre húzódott ki. Ennek ellenére hiába igyekeztünk az utolsó pillanatokig támadásokat vezetni, a mezőnyfölényünkkel a hajrában sem mentünk semmire, a hosszabbítás perceiben még Kimura bejátszása után Marshall fejese kerülte el a kaput, ezen kívül számottevő lehetőséget sem tudtunk kialakítani a kanadai kapu előtt, míg a végén Wynne begyűjtött egy sárga lapot. A lefújás pillanatában is maradt a 0-0-s eredmény, újra be kellett érnünk a döntetlennel, amivel egy cseppet sem lehettünk elégedettek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Sajnos, a támadójátékunk mérsékelt volt ezen a mérkőzésen, így esélyünk sem lehetett a három pont begyűjtésére, úgy gondolom, most különösen látszódott, hogy több kreatív, tapasztalt támadó hiányzott összeállításunkból. A Toronto nagyon szervezett játékstílusban lépett pályára, végig masszívan védekeztek, és a kontratámadásokba rendezkedtek be, amelyekkel többször komoly próbatétel elé tudtak állítani minket, de legalább a döntetlen eredményt meg tudtuk szerezni, ehhez nagyban hozzájárultak Matt remek védései. Azzal elégedett voltam, hogy sokat volt volt nálunk a játékszer, a labdabirtoklás terén biztosan fölényben voltunk, de kevés igazi helyzetet sikerült kialakítanunk, így a következő napokban a tréningeken erre fogunk nagyobb hangsúlyt fektetni. Annál is inkább, mert legközelebb a Red Bulls ellen játszunk, ahol vélhetően kevés alkalmunk lesz a helyzetbe kerülésre."


















A hétfői napon hozták nyilvánosságra a jamaicai nemzeti válogatott 23 fős, végleges keretét a jövő vasárnaptól esedékes Gold Cup küzdelmeire, és az utazó névsorba a papírformának megfelelően mindkét denveri játékos bekerült. Vagyis a hátvéd Tyrone Marshall-ért és a csatár Omar Cummings-ért is szurkolhatunk a jövő hónapban megrendezésre kerülő torna alatt, melyről természetesen folyamatosan tudósítani fogunk. A két játékos ezen a héten még a csapat rendelkezésére állhat, utána viszont néhány héten át biztosan nélkülöznünk kell őket, amíg versenyben lesznek a június 25-ig tartó kontinensviadalon.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 6-2-5, 23 pont (13 meccs)
2. FC Dallas 5-3-3, 18 pont (11 meccs)
3. Portland Timbers 5-3-2, 17 pont (10 meccs)
4. Real Salt Lake 5-1-2, 17 pont (8 meccs)
5. Seattle Sounders 4-3-5, 17 pont (12 meccs)
6. Colorado Rapids 4-3-4, 16 pont (11 meccs)
7. San Jose Earthquakes 3-4-3, 12 pont (10 meccs)
8. Chivas USA 3-4-3, 12 pont (10 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-5-5, 8 pont (11 meccs)

A szoros versenyben a Rapids átmenetileg lépéshátrányba került több közvetlen riválissal szemben, ezen a héten viszont két alkalmunk is lesz rá, hogy javítsunk a jelenlegi helyzetünkön. Elsőként magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 02:00-től léphetünk pályára az élcsapat New York Red Bulls otthonában, míg a vasárnap, 03:00-as kezdettel a sereghajtó Sporting Kansas City csapatát fogadjuk. A következő két mérkőzésről legközelebb majd egy írásban fogunk beszámolni.

A múlt hétvégén a Colorado Rockies csapata elég szerencsétlen seriest zárt, hiszen a Milwaukee Brewers otthonában rendezett három mérkőzés mindegyikét elvesztettük szoros küzdelemben. A denveri baseballosok ezzel csak másodikok NL Westben és az éllovas Giants egyre jobban meglépett tőlünk.























1. meccs, péntek: Brewers-Rockies 6-5 extra inningekben
Először péntek este léptünk fel a Miller Parkban, a kezdőcsapatunk pedig kicsit szokatlanul nézett ki, mivel sérülés miatt Helton és CarGo se vállalta a játékot. Az infielden Giambi-Herrera-Tulo-Lopez összetételben álltunk fel, míg Wiggy, Fowler, S. Smith alkották a külső mezőny csapatát. Az elkapó Iannetta volt, akinek Hammel dobhatott, míg az ellenfél részéről Greinke volt a starting pitcher. A nyitó támadójátékunkban eredménytelenek voltunk, majd a hazaiak rögtön egy duplával nyitottak, melyet követően Braun groundoutos kiesése közben a vezetést is megszerezték, majd még egy újabb single után sikerült lezárnunk az inninget. A második menetben csupán S. Smith ért el egy singlet, de Lopez strikeout közben levadászták a rabló kísérletét a második bázisnál, míg a Brewers két single és egy walk árán bases loadedot harcolt ki két kiesővel, de Hart ellen fontos védekezést hajtottunk végre. Ezt követően Wiggy léphetett ki a kettes bázisra egy jól irányzott doublet találat révén, majd a dobó Hammel egy két pontos hazafutást vágott ki karrierje első HRt szerezve, talán mindenki biztonsági játékot várt volna tőle, ő azonban inkább a left center fielden tüzelt a lelátóra. A harmadik alján a Brewers támadásában egy single született, mely után egy Tulo-Herrera-Giambi double play révén védekeztünk. A negyedik inningben Tulo ért el egy singlet, de a S. Smith elleni dupla játékkal menteni tudott az ellenfél, majd ők is hoztak egy singlet, hogy aztán Gomez játéka közben Lopez két mezőnyhibát is bemutasson és a másodikból kiegyenlítsenek. Még ugyanebben a támadásban Hammel sétáltatta a dobót, de végül 2in-1out után sikerült visszafognunk a következő két ütőt, így megtartottuk a 2-2es állást. Az ötödik menetben Wiggy behelyezett egy újabb duplát, majd rögtön vissza is vettük a vezetést, ugyanis Iannetta volt eredményes egy RBI single ütéssel, de ő maga a második kanyarnál tovább már nem juthatott el, míg a Brew Crew egyetlen singlet hozott, de Hammel a harmadik outot egy pickoff révén postázta. A hatodik akcióban két kieső után Giambi növelte az előnyt egy solo HRal, utána még S. Smith is elért egy doublet, de Lopez ellen vége lett a támadásnak, közben a másik oldalon egy futó került pályára, akit a PH Lucroy küldött haza egy singleből, így 4-3ra felzárkóztak a házigazdák. A következő próbálkozásunk alkalmával egyedül Iannetta férkőzött pályára, de a single után a második bázison ragadt fent, eközben Hammel két ember kiejtése után távozott, az utolsó outot M. Reynolds hozta egy strikeouttal. A nyolcadik tetején könnyedén kiszórták a három ütőnket, közülük ráadásul Tulot kiállították, mert reklamált a strikeout után. A következő dobó részben Betancourt azonnal beszedett egy solo homerunt McGeheetől, amellyel egyenlítettek, majd még egy újabb single után sikerült befejezni a menetet. A kilencedik játékrészben csupán egy single ütésre voltunk képesek Lopez jóvoltából, Lindstrom pedig magabiztosan búcsúztatta el az első három ellenfelét. Így 4-4es döntetlennel zárult az alapjátékrész, a mérkőzés tovább folytatódott az extra inningekkel. A hosszabbítás első felvonásában csak egy Herrera 2out singlet értünk el, részünkről Belisle egyetlen walkot engedélyezett és közben a három out közül kettőt SOval ért el. A tizenegyedik játékrész alatt képtelenek voltunk pályára jutni támadásban, majd Belisle egyetlen kósza single ellenére magabiztos maradt ebben a felvonásban is. Ezt követően két könnyű kiesés után a pinch hitter Morales jegyezhetett fel egy singlet, de Fowler ellen magabiztosan védekeztek, majd Daley hozta le magabiztosan a három kiejtést. A tizenharmadik menet során megint két kieső után tudtunk akciózni, ugyanis Amezaga süllyesztett el egy doublet, utána pedig S. Smith RBI tripleből szereztük meg a vezetést. Ezzel 5-4re vezettünk, így az inning alsó felében Street ideje következett el, de a closer képtelen volt lezárni a mérkőzést, ugyanis már az első ember Y. Betancourt kiegyenlített ellene egy hazafutással. Aztán még egy singlet elértek, de a hármas bázisnál tovább nem engedtük eljutni a futót, majd a tizennegyedikben Wiggy és Iannetta törtek fel a pályára, Fowler pedig egy singlelel újra megszerezte a vezetést, de a következő két emberünk kiesett így csak egy pontos előnybe kerültünk. Paulino maradt az egyetlen bevethető ember az egész bullpen, így a korábban sokat bizonytalankodó dobónak kellet volna hozni a savet, ami persze nem sikerült, mivel egy kieső után sétát engedett, majd Fieldertől megkapta a 2run walk-off HRt, így a négy és fél órás meccs végén vesztettünk.
- Fájdalmas vereség volt, mert sokáig vezettünk és az extra inningekben is kétszer előnyben voltunk, mégis be kellett érnünk a vereséggel. S. Smith három ütéssel végzett hat lehetőség alatt, idei második tripla találatából eredményes is tudott lenni a tizenharmadik játékban, ami a 19. pontszerzése volt, illetve singlet és doublet is lőtt. Hozzá hasonlóan Wigginton szintúgy 3/6os átlaggal zárt, de ő egyetlen futást sem kényszerített ki, viszont a két double után kétszer hazaért, miközben a bal szélen kezdett, majd a meccs második felét már az egyes bázison húzta le. Rajtuk kívül még az elkapó Iannetta volt képes több ütésre, miután két single találata volt négy kiesés közben, az egyik után az évi 15. pontszerzését is elkönyvelhette. Giambi négy AB alatt egyetlen találatot rittyentett, naná hogy megint egy HR volt az, mellyel most egy pontot hozott a konyhára, két nap alatt négy, a szezonban összesen öt hazafutásnál tart az első hét inninget 1Bként lejátszó veterán játékos. A leadoff hitter Fowler hat beállás alatt eredménytelen volt, hetedszerre viszont az utolsó játékban egy RBI singlelel előnyhöz juttatta a csapatot, amivel akár győzhettünk is volna, de nem így történt, sajnos az eddig nagyon jó átlaga romlásnak indult és már csak .241es. Herrera se volt eredményesebb, ugyanúgy 1/7et hozott, közben kétszer strikeouttal búcsúzott el. Tulowitzki 1/4es hatékonyságnál tartott, amikor a nyolcadik inningben egy véleményes strikeout után reklamált és a játékvezető azonnal kiállította, helyette Amezaga került a shortstop posztra, aki két beállása alatt egy doublet termelt, ami után haza is tudott érni a tizenharmadik inningben. Lopez a múltkori nagy teljesítménye után komoly hátraarcot vett, csak 1/6al lengetett, három strikeoutot regisztrált, majd egy akción belül két errort vétett, amiből az ellenfél pontot is szerzett a hatodik menetben. Tulo kiválásánál komoly változásokat hajtottunk végre az összeállításban, Spilborghs ekkor került be a bal szélre, de mindhárom ütési lehetőségében eredménytelen volt. A klasszikus csereütők közül a sérüléssel bajlódó Gonzalez flyoutot kapott a tizedikben, Morales egy singlet ért el a tizenkettedikben, Chacin pedig a tizennegyedikben egy sac bunt akcióban forceoutot harcolt ki. A kezdő dobó Hammel tulajdonképpen magabiztosan abszolvált 6.2 inninget, mely alatt három pontot szerzett az ellenfél, de csak kettő volt kikényszerített futás a kárára, közben a nyolc ütés ellenére végig nagyon szépen dolgozott. A győzelem is kijárt volna neki, hiszen ő még előnyben adta tovább a stafétát a váltótársaknak, de ez nem jött össze, az ERA mutatója egyébiránt most 3.59es. Még nagy dolog volt tőle, hogy a meccs elején egy 2run shot formájában belőtte MLB karrierje legelső hazafutását, így 7 év után az első Rockies dobó lett, aki HRt tudott volna ütni. M. Reynolds a hetedik inning harmadik kiesőjét egy három dobásos swinging strikeouttal magabiztosan hozta. Betancourt ellenben a nyolcadik menetben elvesztette az egy pontos előnyt, kapott egy solo HRt, így harmadszor regisztrált blown savet az évben. Lindstrom a kilencedik inninget mindössze 13 dobásból megoldotta, míg Belisle két inninget söpört le egy-egy single és walk mellett és még két SOt is elért. A csapathoz a meccs előtt csatlakozott Daley a farmból, neki is szóhoz kellett jutnia, de a tizenkettedik játékot ellentmondást nem tűrően hozta. Street nem tudta lezárni a meccset, a 13. alján egy HRal egyenlítettek ellen, a hiba után most 14/16os a save hatékonysága. A vereséget pedig Paulino vitte el, miután kényszerűségből került pályára az utolsó használható dobónk és újra csődött mondott, egy 2run homerunnal vetett véget a meccsnek ellene a Crew, ezzel már negyedik alkalommal vesztette el a csapat meccsét a szezonban, néhány héten belül harmadszor volt katasztrofális a végjátékban, amivel végleg betelt nála a pohár.




















2. meccs, szombat: Brewers-Rockies 3-2
Szombat este újra összecsaptak egymással a felek és történt néhány változás a denveri kezdőben, például az egyes bázist Wiggy kapta meg, CarGo visszatért az előző napi kényszerpihenő után és még elkapót is váltottunk a második fellépésre. A mieinknél Mortensen lehetett a kezdő dobó, az ellenfélnél Marcum jött és egyikük sem kezdett igazán eredményesen, mivel az első menetben rögtön mindkét csapat eredményes tudott lenni. Az első támadásunkban két kieső után CarGo szerezte meg a vezetést a csapatnak egy solo HRal, de utána Tulo sétáját követően véget ért az akció, míg a hazaiak egy double után Fielder RBI doublelal találtak be, majd Lopez fielding errorból újabb pontot szereztek, így 2-1el kezdtek. A másodikban csak Morales ért el egy 2out singlet, de a dobó elleni strikeouttal véget ért az akció, azonban az ellenfél még bázisra sem jutott. Aztán Herrera és Tulo a pontszerző helyeket foglalta el egy-egy ütés után de S. Smith fent hagyta őket, azonban legalább a Brewers sorának tetejét fel tudtuk tartóztatni és megint nem jártak a pályán. A negyedikben a mieink nem tudták elkerülni a három kiesést, ezzel szemben a másik oldal egyetlen sétát ért el, majd egy kieső után Herrera hajtott végre egy unassisted double playt a kettes bázisnál. Az ötödik akciónkban Fowlert egy single után elkapták a rablás közben, más pedig nem tudott eredményes lenni, ellenben a Brewersből az első ember Lucroy kilőtt egy solo HRt, utána még két strikeout után Herrera mutatott be egy errort, de nagyobb baj nem történt. Sajnos így is már 3-1re vezetett a Milwaukee, és a következő próbálkozásnál megint kiesett a CarGo, Tulo, S. Smith hármas, majd Mortensen ellen singlet és walk történt, de a következő két ellenfelét vissza tudta tartani, a hármas bázisra pedig pickoffot hajtott végre, ezzel tartottuk magunkat. Ezt követően támadásban megint impotensek voltunk, majd Mortensen kapott egy doublet, de a hármas bázisra haladó futót CarGo dobása megelőzte, aztán 2outnál egy séta után távozott a kezdő dobó és a harmadik kiesőt már Daley postázta. A hazaiak kezdő dobója a nyolcadik tetején is gond nélkül kiejtette a mieink első három ütőjét, majd a nyolcadik menet alsó felét Daley és M. Reynolds együttes erővel hozták le. Ezután cserélt dobót a hazai csapat, hogy a saveért Axford érkezzen, aki ellen Tulo ragasztott be egy triplát, majd S. Smith egy RBI groundoutra volt képes, ugyan pontot szereztünk, de már két kiesőnél jártunk, majd a pinch hitter Giambi egy singlet ért el, de Wiggy ellen strikeouttal befejeződött a mérkőzés és ezzel 3-2re vesztettünk.
- Lényegesen visszafogottabb meccset játszottunk szombaton, mint pénteken, de az eredményben nem történt változás, ugyanúgy egy ponttal kikaptunk tőlük. Tulowitzki javította az előző meccs meggondolatlanságát, két ütése közt a kilencedik doublet és a második triplet jegyezte fel az évben, illetve egy sétája is akadt, a hajrában pedig futást harcolt ki, illetve még egy szenzációs dobást is csinált az egyes bázisra. Gonzalez visszatért a kisebb sérülése után a kezdőcsapatba és rögtön az első beállásában vágott egy solo HRt, így hat hazafutásnál és 26 pontszerzésnél tart az évben, de a többi ütési lehetőségében kiesett, kétszer még SOt is kapott, viszont bemutatott egy újabb outfield assistot. A sor élén Fowler négyből egy singlet ért el, viszont újabb rablását hiúsították meg, nyolc próbálkozásából már hatszor kapcsolták le az idén. Mögötte Herrera szintúgy 1/4el zárt, egy egy bázisos ütésnek köszönhetően, kétszer dobás utáni kiejtést szenvedett el, de volt egy szép egy személyes double play tőle a kettes bázison. Wigginton is két SOval és 0/4el fejezte be a meccset, S. Smith ugyanilyen hatékonysággal zárt és a csapat öt bázisonhagyása közül hármat ő könyvelt el, de legalább a kilencedik játékban a groundout közben futót küldött haza, ami a 20. RBI volt neki a szezonban. Lopez háromból semmivel végzett ütésben, még rosszabb volt, hogy egymás után a második meccsen hajtott végre egy runt érő hibát, így már négy errornál jár az évben, a hajrában Amezaga helyettesítette őt a hármas bázison. Az alkalmi elkapó Morales két kiesés mellett egyetlen sétával volt képes bázisra lépni. A záró játékrészben a csere ütő Giambi singlet ért el, majd futóként Spilborghs váltotta, de képtelen volt tovább eljutni. A kezdő dobó Mortensen ellen nem teljes hét inning alatt három futás született, abból kettő volt earned run, közben a három séta ellenére öt strikeoutot kiszórt. Az első veresége volt a szezonban, de nem teljesített rosszul, kicsit jobb támadójátékkal akár győzelmet is regisztrálhatott volna ilyen számokkal és még mindig 2.17es az ERA statisztikája. Daley a hetedik-nyolcadik játékban háromból három ütőt strikeouttal szórt ki, 17 dobásából 13 a zónán belül volt, pazar formában került fel a csapathoz. M. Reynolds egyetlen flyoutot termelt még a nyolcadik dobójátékunk végén, ismét hibátlan volt, amikor lefty specialistaként csak egy ütőre szállt be.



3. meccs, vasárnap: Brewers-Rockies 3-1
A párharc utolsó meccsén a söprés elkerüléséért küzdöttünk, amikor Ubaldo volt a soros dobónk az ellenfélnél pedig a balos Wolf kezdett, így bekerült Spibo az összeállításba, Helton is visszatért a hátfájása után, illetve Iannetta visszakapta a catcher helyét. Az első próbálkozásunk alkalmával kiesett két ütőnk, aztán CarGot megdobták, Tulo pedig sétált, de Helton fent hagyta őket az egyes-kettes bázison, ezzel szemben a hazaiaknál az első három fő kiesett. A másodikban nem jártunk a pályán, közben Ubaldo két SO mellett egy walkot engedett, de magabiztosan abszolválta az inninget. Aztán megint két kieső után lendültünk támadásba, Fowler lőtt egy triplát, utána CarGo RBI singleből szereztük meg az első pontunkat, de az előny nem tartott sokáig, mert a következő dobórészben Ubaldo ütés nélkül felengedett két embert, majd Braun mindkettőt beküldte egy tripleből és ő maga is hazaért Fowler throwing error miatt. 3-1re vezettek a hazaiak és a negyedik inningben Lopez single, Spilbo double által törtünk bázisra, Iannetta is kiharcolt egy sétát, de sajnos loaded 1outnál Ubaldo ellen egy dupla játékkal tudtak védekezni, így hatalmas lehetőséget szalasztottunk el. A dobónk ezután egyetlen séta ellenére hozta a három outot, majd az ötödik tetején Amezaga séta után CarGoval együtt lett double play áldozata, de a Milwaukee még a háromból három kiesést sem tudta elkerülni ebben a frameben. A hatodik felvonás se hozta meg a remélt denveri áttörést, Tulo, Helton, Lopez mind könnyen kiestek, míg Ubaldo újra csak egy sétát adományozott az ellenfél számára. A hetedikben a sorunk utolsó három emberét könnyedén búcsúztatták el, de a hazaiak se értek el többet, majd a Brewers első csere dobója lehúzta a rolót és kiszórta az aktuális Rockies triót. A nyolcadik dobó menetre is maradt Ubaldo, egy kieső után azonban benyalt egy doublet, majd a hármasra került a futó 2outnál, amikor Fieldert inkább direkt sétáltattuk és McGehee ellen befejeztük a játékot, ezzel maradt a két pontos hátrány. Az utolsó lehetőségünkben az első két emberünk groundoutot kapott, majd a csere ember S. Smith sétálhatott, az újabb PH Giambi ellen viszont egy strikeouttal ért véget a mérkőzés, melyet 3-1re elvesztettünk, ezzel söpörtek bennünket.
- Elég szerencsétlenek voltunk, hogy harmadszor is nagyon szoros meccset vesztettünk el, mindössze négy ütésre voltunk képesek, de az ellenfél is csak két találatot hozott, ám ők az egyikből mind a három pontjukat elérték. Fowler pozitív és negatív értelemben is főszereplő volt, visszaszorult a sor második helyére, ahonnan elérte az idei harmadik triple ütését, mely után az egyetlen futásunkat szerezte, de sajnos ugyanaz az inning alsó részében benézett egy ütést, amiből két ember ért haza, majd még egy hibát is jegyzett, amivel a harmadik futó is beért. Vagyis egy szerzett és három kapott futást köszönhettünk neki a vasárnapi meccsen, közben csak 1/4el ütött, második hibája volt, egyértelműen gödörben van mostanában. Gonzalez két kiesés és egy hit-by-pitch mellett vállalt egy pontot érő singlet, mely már a 27. RBI megmozdulása volt az évben, mellyel beérte Tulot a házi ranglista élén. Spilborghs a szezonbeli második doublet regisztrálta, közben három beállás alatt ez az egyetlen találata volt, a másik két esetben strikeouttal ejtették ki. Hozzá hasonlóan Lopez is 1/3as statisztikával végzett, az ütése single volt, a két kiesését pedig a mezőnyjátékosoktól kapta. Tulowitzki nem mutatott be túl hangzatos támadó játékot ezen a meccsen sem, háromból három out és egy walk volt a mérlege, viszont egy pazar mozdulattal hajtott végre forceoutot a kettes bázis közelében. Helton három meccs pihenő után visszatért a kezdőbe, de mind a négy beállásában kiesett, kétszer dobás után búcsúztatták el. Az újdonsült leadoff hitter Amezaga erejéből egyetlen sétára futott, mint ahogyan a sor végén az elkapó Iannetta se volt nála eredményesebb. A kilencedik inningben két pinch hittert is beállítottunk, S. Smith négy dobásból kiharcolt egy sétát, viszont Giambi ellen egy strikeouttal befejeződött az összecsapás, most nem tudott varázsolni az öreg harcos. Jimenez nagyszerű mérkőzést zárt, a csapat óriási győzelmi esélyeseket szalasztott el azzal, hogy a kezdő dobó remeklése mögött ennyire impotensek voltunk támadásban. A dominikai dobó formája egyre inkább kezd hasonlítani a 2010esre, végig dobta a nyolc inninget, ezalatt csak két ütést szenvedett el, de az egyikből három pont született, bár csak két futást írtak be a statisztikájába. Emellett még öt séta és négy SO szerepelt a mérlegében, sajnos már a negyedik veresége volt a szezonban, kicsit nagyobb támogatással ez simán győzelem lehetett volna. Reméljük nem fogja a kedvét szegni a balszerencsés sorsa és legközelebb a támadók is segíteni fogják a boldogulását.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 27-19 (46 meccs)
2. Colorado Rockies 23-22 (45 meccs, 3.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 23-23 (46 meccs, 4.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 21-27 (48 meccs, 7.0 GB)
5. San Diego Padres 19-28 (47 meccs, 8.5 GB)

A mieink kisöprésével ellentétben a Giants a söprű másik végén volt az Athletics elleni interleague seriesben, így 3.5 GB előnyre tettek szert a csoport élén. Még durvább, hogy a D'backs is feljött a nyakunkra, mivel mind a három meccsüket meg tudták nyerni a Twins elleni párharcban. A másik két ellenfél legalább egyre jobban kezd leszakadni a többiekről, mivel a Dodgers csak egy meccset hozott el a White Soxtól, a Padres pedig háromból háromszor vesztett a Mariners ellen. A hét elején a SF a Marlinst, a SD a Cardst fogadja, míg a LAD Houstonba utazik.

Eközben az Arizona Diamondbacks a Coors Fieldre látogat, három nap alatt négy meccset fognak lejátszani, mivel most kerülhet majd sor az idénynyitó seriesben elhalasztott meccsünk pótlására. A párharc meccseit a következő időpontokban rendezik: kedd 21:10, szerda 02:40, csütörtök 02:40, péntek 02:40. Sok múlhat ezeken a meccseken, mivel ha nem nyerjük meg a párharcot, akkor az ARZ marad rajtunk és a Giantshez biztosan nem tudunk közelebb kerülni, sőt nőhet is a hátrányunk. Mindenképpen magunkra kéne találni rendesen, nem csak egy-két meccses fellángolásokig. Szurkoljunk bátran a csapatért! GO ROCKIES!!!

Nagyszerűen kezdte a 2011-es szezont a szabadtéri lacrosse ligában a végső győzelemre is esélyesnek tartott Denver Outlaws gárdája, ugyanis az első két körben két komoly rivális ellen arattunk látványos győzelmeket, így a mieink a címvédő együttes mellett a liga egyetlen százszázalékos csapatának mondhatják magukat az első két játékhetet követően.





















A múlt hétvégi hazai szezonnyitó mérkőzésen a Törvényen kívüliek ellenállhatatlan teljesítménnyel mosták le a Hamilton Nationals-t, ugyanis a mieinket a két évvel ezelőtti döntőben még a torontói székhelyű csapatként legyőző nagy ellenfelet, 18-10 arányban ütöttük ki tíz ezer néző előtt az Invesco Field-en egy végig sima találkozón. A vendégek az első félidőben még úgy ahogy látótávolságon belül voltak, de az Outlaws a harmadik játékrészben 8-1 arányban lőtte túl a riválist, amely a klub történetének legeredményesebb negyede volt egy nyitómeccsen.

Az Outlaws elsőszámú játékosa, Brendan Mundorf félelmetes formában kezdte meg a 2011-es cirkálását, ugyanis a tavaly az összetett kanadai táblázat negyedik helyén végző nehéztüzér, 10 pontos teljesítményével az első játékhét legjobb támadója lett az MLL-ben. Mundorf már az első negyedben mesterhármast ért el, és összesen hat góllal és négy assziszttal zárta a kanadaiak elleni meccset, mellyel a klub történetének legeredményesebb játékosa elérte a 150 gólos határt pályafutása során, és zsinórban a negyedik season opener-en vágott legalább három gólt. Természetesen ez a 10 pont egy meccs alatti új klubcsúcsnak számít, és az egész ligában három éve nem volt példa hasonlóan eredményes produkcióra, míg ezidáig egy nyitómeccsen csak 2004-ben fordult elő, hogy egy játékos tíz pontig jutott volna. A klasszis mellett még további három denveri érte el a három gólt, ugyanis az újonnan megszerzett középpályás Peet Poillon, a mindig fantasztikusan teljesítő Drew Westervelt és a rutinos Athan Iannucci sem adta alább egy mesterhármasra való találatnál, utóbbi még egy kétpontos gólt is vágott. Eközben Brian Langtry a szezonnyitóra vonatkozó klubrekordot beállítva, három assziszttal végzett, míg a denveri kapuban Jesse Schwartzman 13/21-es védési hatékonyságot postázott, vagyis 60 % feletti mérlegre volt képes.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!
















Most szombaton már jóval tartalékosabb összeállításban léptünk pályára, mivel a május 21-től 28-ig esedékes fedett pályás világbajnokság miatt Mundorf, Westervelt, Seibald, McGlone, Langtry és Park sem állhatott a csapat rendelkezésére, ám ennek ellenére 13-12-es bravúrgyőzelmet arattunk a Boston Cannons ellen. Mindkét csapat több meghatározó játékosát nélkülözte, ennek ellenére magukhoz képest még mindig Rabil-ék tűntek erősebbnek, a mieinknél számtalan olyan játékost kellett bevetni, akik csak a keret második vonalát képviselik, és az évadnyitón nem is léptek pályára. Az Outlaws fantasztikusan kezdte a mérkőzést, és bár a meccs első találatát még a Cannons szerezte, egymást követő hat góllal válaszoltunk, de a második félidőben a hazaiak mégis feljöttek, és három perccel a vége előtt a vezetést is megszerezték, de bravúros körülmények között a végén mi kerekedtünk föléjük, és rendkívül értékes diadalt arattunk házon kívül.

A meccs legjobbjának Terry Kimener-t választották meg, aki három gólt szerzett, beleértve a 71 másodperccel a vége előtt született győztes találatát, míg a hozzá hasonlóan az első mérkőzésre nem nevezett Connor Martin ugyancsak mesterhármast ért el, egyértelműen ők ketten vitték a csapat szekerét. Ezen kívül még Steve Giannone és Sean DeLaney egyaránt kétszer voltak eredményesek, akik alaphelyzetben szintén epizódszereplők szoktak lenni, illetve Peet Poillon is duplázott, aki egyre inkább nagyszerű szerzeménynek kezd bizonyulni, és egyre jobban rászolgál arra a cserére, hogy feláldoztuk érte Hardy-t. Az iraki szolgálatából hazatérő Justin Bokmeyer karrierje első találatát szerezte az MLL-ben, míg a hajrában pályára lépő Adam Fullerton kapus kulcsfontosságú mentésekkel járult hozzá a sikerhez. Jesse Schwartzman ezúttal a kapujára tartó lövések 62.3 %-át hatástalanította, illetve az idényben először játszhatott a csapatban a rutinos hátvéd Eric Martin, aki az idénynyitót még a Stealth NLL-es bajnoki döntője miatt hagyta ki.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

















Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Denver Outlaws 2-0
2. Chesapeake Bayhawks 2-0
3. Boston Cannons 1-1
4. Long Island Lizards 1-1
5. Rochester Rattlers 0-2
6. Hamilton Nationals 0-2

A csapatunk két remek sikerrel kezdte a 2011-es évadot, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot a hosszútávú céljainkat illetően. A következő alkalommal lezárhatjuk a keleti parti idegenbeli túrát, amikor június 4-re, szombatra virradóra a tavalyi elődöntőben vesztünket okozó Long Island Lizards otthonában léphetünk pályára, majd 11-én a bajnoki címvédő Chesapeake Bayhawks együttese látogathat Denverbe. Reménykedjünk a hőseink minél sikeresebb szereplésében, és természetesen addig is szurkoljunk az indoor VB-n résztvevő Outlaws-játékosokért!

Május 21-től 28-ig rendezik meg Prágában a 2011-es box lacrosse világbajnokságot, melyen a tavaly júliusi szabadtéri viadalhoz hasonlóan, ismét rengeteg denveri képviselő léphet pályára a Colorado Mammoth és a Denver Outlaws csapataiból, így a 2010-es outdoor VB-hez hasonlóan, a következő egy hétben sorra kerülő csehországi tornáról is rendszeres bejelentkezésekkel fogunk kedveskedni a sportág szerelmeseinek, és valamennyi denveri rajongó számára.















Mindenek előtt a történelemre tekintsünk vissza, noha a sportág aréna verziója korántsem rendelkezik annyira mély gyökerekkel a világbajnokságok terén, mint a field-részleg, hiszen az idei rendezvény még csupán a harmadik VB lesz fedett körülmények között. A 2003-as torontói indoor VB-n hat csapat vehetett részt, végül a házigazda kanadaiak veretlenül nyerték meg a tornát, miután a fináléban 21-4-re legyőzték az indián gyökerekkel rendelkező Írókéz törzs csapatát. Négy évvel később újra Kanadában, akkor már Toronto városában bonyolították le az immár nyolc csapat részvételével lefolytatott világbajnokságot, de az első három helyezett közti sorrendben nem történt változás. A döntő viszont lényegesen szorosabb küzdelmet hozott, ugyanis a juharlevelesek csak hosszabbításban, 15-14-re tudták felül múlni az őshaza csapatát.

A fedett pályás lacrosse VB csoportbeosztása:

A-csoport: Kanada, Anglia, Ausztrália, Szlovákia
B-csoport: Írókéz, Egyesült Államok, Írország, Csehország

A kétszeres címvédő, a fedett pályás VB-k rövid történetében még veretlen kanadai válogatott természetesen az idei viadalon is toronymagas esélyesnek számít, hiszen brutálisan erős kerettel, NLL-sztárokkal teletűzdelve vághatnak neki a prágai tornának. A csatársorukban természetesen helyet kapott a Mammoth vezéregyénisége, John Grant Jr is, aki az egyetlen coloradói képviselő lesz a juharleveleseknél. Rajta kívül a támadósorban ott lesz még többek között a bostoni Dawson-Sanderson páros, a Stealth-ből Zywicki, az edmontoni Evans, vagy éppen a Rock-kal frissen bajnoki címet nyerő Leblanc. A középpályán Steenhuis és B. Merrill felelhet a labda felviteléért, míg a védelmet szintén kiemelkedő képességű játékosok alkotják, bár komoly generációváltás ment végbe a hátsó alakzatban, hiszen olyan fiatalok is bekerültek a keretbe, mint Rubisch, Mydske vagy Carnegie. Természetesen a kapuban is két igazi klasszis juthat szóhoz, ugyanis az elmúlt két év legjobb hálóőrének választott Vinc-et, és a 2007-es VB-csapat portását, Cosmo-t jelölték a keretbe. Az előzetes esélyek alapján ezt a csapatot szinte megszorongatni sem lehet, de majd meglátjuk, hogy valójában mennyire tudnak egy csapatként küzdeni a juharlevelesek.

Első számú kihívójuk lehet az amerikai csapat, akikre nekünk a legjobban kell figyelnünk, mivel összesen hat denveri érdekeltségű játékos alkotja a keretüket. Az indoor VB-re természetesen a box változatban mutatott teljesítmény alapján állították össze a keretet, ez alapján csak egy képviselőnket hívták meg, de még további öt olyan játékos található az USA csapatában, akik szabadtéren a denveri együttes sorait erősítik. Az egyetlen Mammoth (egyben Outlaws)-játékosként a veterán Brian Langtry lehet ott Csehországban, aki bár az elmúlt szezonban nem tudta megközelíteni karrierje legjobb éveit, rutinja még biztosan sokat jelenthet a válogatottban, s a keret egyik legtapasztaltabb játékosa lesz C. Powell és Rabil mellett. Ezen kívül még a gólgyáros Brendan Mundorf, a tehetséges Drew Westervelt és Bill McGlone, valamint a középpályás Max Seibald is tagja lesz a VB-csapatnak, akik mindannyian a Philadelphia Wings-ből lettek meg hívva, ám szabadtéren az Outlaws-t erősítik, és közülük hárman tagjai voltak a 2010-es világbajnok amerikai outdoor válogatottnak. Ezen kívül még a védelem vezéreként Eric Martin-ért szoríthatunk, aki az NLL bajnoki döntőjét a múlt hétvégén elvesztette a Stealth színeiben, de egyébként szintén Törvényenkívüli játékosról van szó. Az előzetes listán a tartalékok között szerepel még Jarett Park neve, aki a sportág mindkét verziójában a helyi csapatunkat alkotja, egyelőre nem tisztázódott, hogy vajon szerepelhet-e a tornán, mindenesetre ha végül bekerülne a csapatba, akkor egy újabb játékosért izgulhatnánk. A coloradói érdekeltségeken - és Rabil-éken - kívül sajnos kevés igazán markáns egyéniség található ebben a csapatban, a védelemnek még a három bostoni legény adhat tartást, de összehasonlítva a kanadaiak rogyásig sztárokkal terített keretével, azért ez egy másik kategória, és meglepetés lenne, ha komolyan fel tudnák venni a harcot a riválissal, de nem szabad leírni őket.
























Az Írókéz válogatott az elmúlt két VB ezüstérmei után kétségtelenül a világbajnoki címre pályázna 2011-ben, és erre még ha kevés esélyük is van, számolni kell velük. Az első és legfontosabb velük kapcsolatban, hogy a tavalyi angliai szabadtéri VB-vel ellentétben, most Csehországban biztosan ott lehetnek, s nincsenek gondjaik az országba való belépéssel, a cseh hatóságok már előre engedélyezték a törzs megjelenését. A keretben természetesen számtalan rochesteri és buffaloi játékos található, akik indián gyökerekkel rendelkeznek, köztük olyan NLL-szinten is meghatározó támadók, mint Point vagy az év újonca cím nagy favoritja, Jamieson, illetve a veterán vezetőszellem képviseletében Bucktooth, Vyse, Powless és Bomberry képviselteti magát a tornán, a kapuba pedig a Bandits hálóőr-párosa, M. Thompson és Goodleaf nyert besorolást. Ugyanakkor talán erősebb is lehetne a csapat, de az egyetemi bajnokság "rájátszása" miatt több indiánt is nélkülözniük kell a helyi Syracuse együtteséből. Az összeszokottság, és a valódi "nemzeti" érdekek egyértelműen mellettük szólnak, valószínűleg mindent meg fognak tenni a minél jobb eredmény eléréséért, főleg hogy a tavalyi kinti VB-ről való lemaradás miatt, számukra külön fontos lesz a prágai seregszemle.

A négy közé jutásért várható szoros küzdelem legnagyobb favoritja Anglia együttese lehet, akiknek komoly érvágás, hogy a szigetország első számú játékosa, Ratcliff lemondta a VB-részvételt, azok után, hogy négy évvel ezelőtt neki köszönhetően harcolták ki az elődöntős szereplést. Távollétében még nagyobb szerep hárulhat a maradék két NLL-es csatárra, Sedgwick-re és Suitor-ra, akiktől azonban korántsem várhatunk el hasonló kaliberű teljesítményt, mint a legendától. A csapat kapujában még érdemes lesz figyelni a Stealth csereportására, Roik-ra, akinek jó formája esetén még Ratcliff nélkül is sokra vihetik, de a negyedik hely lehet a maximum ebben a csapatban.

Ausztrália legjobbjai ugyan nem rendelkeznek egyetlen tengerentúlon játszó sportolóval sem, a csapategységükkel legfeljebb az Írókéz törzs veheti fel a versenyt, abban bíznak, hogy összeszokottabbak lehetnek a többieknél, és erre építve talán a nagyok dolgát is megnehezíthetik, de leginkább csak az angolokra lehetnek veszélyesek, várhatóan e két csapat közt dőlhet el a negyedik-ötödik hely sorsa.

A házigazda cseh válogatott kétségtelenül a nehezebbik csoportba került, ennek ellenére a helyiek töretlenül bíznak az együttes sikereiben, és a honosított játékosaiktól sokat várva, eredményes szereplést remélnek a rendező válogatottól. Balszerencséjükre, a kapus Poulin és az NLL-es gólkirály Benesch sem lehet ott a csapattal, nem sikerült elintézni a papírjaikat, hogy részt vehessenek a tornán, viszont Wagar, K. Ross, Koneczny és Plunkett személyében több jó nevű játékossal is rendelkeznek, s nyilván a hazai közönség is teljes mellszélességgel fogja őket támogatni, azonban még így is meglepetés lenne, ha egynél több győzelmet tudnának felmutatni a VB során.

A maradék két résztvevő közül az ír nemzeti csapat tartható a legtöbbre, mivel a korábbi két VB-n is már felléphettek, azonban az első győzelmük egyelőre várat magukra; míg Szlovákia fiai is megmérettetik magukat a viadalon, elsődleges céljuk a tapasztalatszerzés és a tisztes helytállás lehet a nagyok között.






















A világbajnokság csoportkörének programja:

Május 21., szombat:
10:00 Írország - Írókéz
16:00 Anglia - Ausztrália
19:30 Egyesült Államok - Csehország

Május 22., vasárnap:
10:00 Szlovákia - Kanada
16:00 Írország - Egyesült Államok
19:00 Csehország - Írókéz

Május 23., hétfő:
10:00 Szlovákia - Anglia
16:00 Kanada - Ausztrália
19:00 Írókéz - Egyesült Államok

Május 24., kedd:
10:00 Ausztrália - Szlovákia
16:00 Kanada - Anglia
19:00 Csehország - Írország

A két négytagú csoport első helyezettje automatikusan bejut a legjobb négy közé, míg a második-harmadik pozíciókban végző csapatok egymás közti keresztbejátszással bonyolíthatják le a két negyeddöntő-mérkőzést, hogy kiderüljön kik csatlakozhatnak még az elődöntőbe. A negyeddöntőket jövő csütörtökön, az elődöntőket pénteken, a helyosztókat pedig szombaton bonyolíthatják majd le a prágai Slavia Eden Arénában, ami alapesetben egy 4900 néző befogadására alkalmas jégkorong csarnok.

Kövessétek velünk a világbajnokság eseményeit a következő egy hétben, és szurkoljatok a coloradói sportolók sikereiért!


 

Az elmúlt hétvégén fejezte be a három meccses idegenbeli túráját a címvédő Colorado Rapids csapata, és a bajnok együttes az előző találkozók sikereihez hasonlóan, múlt szombaton is pontot tudott szerezni, miután egy küzdelmes összecsapáson 1-1-es döntetlenre végeztünk a D.C. United ellen. Bár sokáig vezettünk, és az ellenfél csak egy véleményes tizenegyesgóllal egyenlített ki, s be kellett érnünk az egy ponttal, nem érdemes elégedetlenkednünk, mivel újabb fontos pontot szereztünk házon kívül.


















A kellemetlen sérüléshullámmal küzdő bajnokcsapat valamivel jobb helyzetben volt a legutóbbi fordulóban, ugyanis a washingtoni mérkőzésen csereként már számíthattunk a hetek óta harcképtelen Conor Casey-re és Sanna Nyassi-ra, miközben már csak a bokájával bajlódó Omar Cummings-t, a térdfeszítő izomhúzódást szenvedő Caleb Folan-t, és a hasonló térdproblémával inaktív újonc Eddie Ababio-t kellett nélkülöznünk a térdszalag-szakadás után gyógyulgató Macoumba Kandji és a hosszútávra eltiltott Brian Mullan mellett. A denveri csapat a következő összeállításban futhatott ki az RFK Stadium gyepére: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Akpan, Amarikwa.

A két csapat április első napjaiban már találkozott egymással az idei kiírásban, és akkor hazai környezetben a Rapids 4-1-re alaposan eltángálta riválisát, de jól tudtuk, hogy valójában nincs ekkora különbség a két együttes között, így idegenben jóval kiélezettebb találkozóra volt kilátás. A mérkőzés nyugodt körülmények között vette kezdetét, s eleinte inkább a házigazdák igyekeztek támadásokat vezetni, az első tíz perc végén egy komoly lehetőség is adódott előttük, azonban a középre ívelt pontrúgást követő közeli fejes elkerülte Pickens ketrecét. A United hiába kezdte aktívabban a mérkőzést, ezt a kósza fejest leszámítva képtelenek voltak számottevő lehetőséget kidolgozni. Aztán ezzel szemben, ami kimaradt az egyik oldalon, az góllá érett a másikon, és a félidő fele magasságában Smith végezhetett el egy szabadrúgást a kaputól elég messze, a bal oldali partvonal mellől, élesen kapu elé tűzött labdáját a hátvédek képtelenek voltak felszabadítani, így az előrehúzódó bekk, Drew Moor közvetlen közelről a hálóba pofozhatta a játékszert. A tavalyi év legjobb Rapids-hátvédje első gólját szerezte az idényben, mellyel lépéselőnybe kerültünk a D.C. ellen. Az előnyünket magabiztosan tartottuk, a gól abszolút megnyugtatta a mieinket, az ellenfél pedig nem tudott mit kezdeni velünk, ráadásul komoly balszerencse is sújtotta őket, ugyanis a félidő utolsó tíz percében kisebb sérülések miatt mindkét kezdőcsatárukat, Davies-t és Wolff-ot, le kellett cserélniük. Az első felvonás befejező minutumai csendes körülmények között pörögtek le, még a gólszerző Moor révén begyűjtöttünk egy sárga lapos figyelmeztetést, de az 1-0-s félidei vezetésünket semmi nem veszélyeztette.



















A szünet után még nagyobb erőket mozgósított a házigazda együttes az egyenlítés érdekében, és rögtön az első néhány gyors támadásukkal zavart tudtak kelteni a denveri védelemben. Pár perc elteltével egy feltartóztathatatlan előretörés után Larentowicz lerántotta az ellenfelét a büntetőterületen belül, de a játékvezetők nem ítélték meg a jogosnak tűnő tizenegyest. Ellenben nem sokkal később egy igencsak ártalmatlannak tűnő szituációban, Kimura és Pontius váll a váll elleni ütközésénél, mely során inkább a csatár lökte fel a védőnket, mindenki elképedésére büntetőt ítéltek. Tulajdonképpen az előző eset miatt egy rossz szót sem szabadna szólnunk az ítélet ellen, de azért nem volt túl szerencsés, hogy a játékvezető az előző tévedést egy újabb hibával próbálta kompenzálni. A képzeletbeli sértett nagyon magabiztosan váltotta gólra pontrúgást, Pickens-nek esélye sem lehetett a hárításra, így a 62. percben egalizált a D.C.. Az egyenlítést követően újra fordult a játék képe, és lassan egyre inkább a mieink kezdtek el egyre több akciót vezetni, de valamire való lehetőséget képtelenek voltunk teremteni magunknak. Bő húsz perccel a vége előtt kihasználtuk az első cserelehetőségünket a mérkőzés folyamán, amikor a nagy visszatérő Casey-t küldtük pályára Amarikwa helyére, majd nem sokkal később a szintén frissen aktivált Nyassi is pályára került, miután a másik kezdő csatárt, Akpan-t váltotta fel. Jobbára a mezőnyben zajlott a játék, hatalmas küzdelem dominált a pályán, de egyik csapat sem igazán tudta ráerőltetni akaratát a másikra, így egyre inkább úgy tűnt, hogy döntetlen eredménnyel fejeződhet be a találkozó. A közvetlen hajrára a United tudott ritmust váltani, és az egyenlítést kiharcoló Pontius vezérletével az utolsó pillanatokban még több ígéretes helyzetet kidolgoztak, de ők sem tudták eldönteni a három pont sorsát. A hosszabbítás perceiben Pickens az időhúzás miatt kapott sárga lapot, illetve még egy Thompson-LaBauex cserét is végrehajtottunk, de az eredményben már nem történt változás, 1-1-gyel fejeződött be az összecsapás, amivel igazán egyik csapat sem lehetett elégedett, de összességében igazságosnak tekinthettük ezt a pontosztozkodást.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Nem tagadom, hogy van bennem csalódottság, amiért nem szereztük meg mind a három pontot, az a büntető egyértelműen rossz ítélet volt, és tulajdonképpen ezen ment el a győzelmünk. Kétségtelenül nem kezdtük jól a második félidőt, és hamar beszorultunk, az ellenfél ránk tudta erőltetni a saját akaratát, nagyon rámenősen játszottak, de úgy gondolom, hogy stabilan tartottuk magunkat védekezésben, és csak ezzel a tizenegyesgóllal tudták bevenni a kapunkat. Zavar, hogy nem győztünk, de összességében maximálisan elégedett vagyok a csapat produkciójával, amit az idegenbeli túrán nyújtott, hiszen három meccset vívtunk meg veretlenül, rengeteg hiányzónk volt, sokat utaztunk, időeltolódással bajlódtunk, igencsak nehéz sorozatot tudhatunk a hátunk mögött, de becsülettel helytálltunk valamennyi találkozón. Örömmel térünk vissza a hazai közönségünk elé, és remélem a következő fordulóban már a győzelmet is ki fogjuk harcolni magunknak."

A napokban tartották meg az Észak- és Közép-amerikai Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolását, melyen az MLS bajnokát a B jelű négyesfogatba sorolták be. A Rapids ellenfelei közül egyelőre konkrétan csak egy csapat derült ki, amely a hondurasi Real España gárdája lesz. Ezen kívül még a július 16. és 28., illetve az augusztus 2. és 4. között megrendezésre kerülő selejtezőkörök határozhatják meg a másik két ellenfelünket. Az egyik a mexikói Santos Laguna és a hondurasi CD Olimpia párharcának továbbjutója lesz, a másik pedig a salvadori Isidro Metapan vagy annak egyelőre nem ismert selejtezőbeli ellenfele. A CCL főtábláján a küzdelmek előreláthatólag augusztus második hetében kezdődhetnek meg, és természetesen a bajnoki meccsek mellett nálunk figyelemmel kísérhetitek majd a Rapids nemzetközi szereplését is.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 5-2-5, 20 pont (12 meccs)
2. FC Dallas 5-3-2, 17 pont (10 meccs)
3. Real Salt Lake 5-1-1, 16 pont (7 meccs)
4. Colorado Rapids 4-3-3, 15 pont (10 meccs)
5. Portland Timbers 4-3-2, 14 pont (9 meccs)
6. Seattle Sounders 3-3-5, 14 pont (11 meccs)
7. Chivas USA 3-3-3, 12 pont (9 meccs)
8. San Jose Earthquakes 2-4-3, 9 pont (9 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-5-5, 8 pont (11 meccs)

Már tíz meccs el is repült számunkra a 32 fellépésből álló alapszakasz küzdelmeiből, és a szoros csatában továbbra is a nyugati élmezőnyhöz tartozunk, köszönhetően annak, hogy zsinórban négy találkozót vívtunk meg veretlenül. A következő fordulóban három hét után újra hazai környezetben léphetünk pályára, amikor magyar idő szerint hétfőre virradóra, hajnali 01:00-es kezdettel mérkőzhetünk meg a másik főcsoport jelenlegi hetedik helyezettjével, a Toronto FC-vel a Dick's Sporting Goods Park-ban

.

Az előző két napban újabb két meccses párharcot bonyolított le a Colorado Rockies együttese és a jó erőkből álló Philadelphia Phillies otthonában 1-1re végeztünk, miután egy szoros vereséget és egy sima győzelmet értünk el a két évvel ezelőtti bajnok csapat ellen.























1. meccs, szerda: Phillies-Rockies 2-1
A szerda esti órákban került sor a philadelphiai series nyitó meccsére, az összeállításunkban a legnagyobb meglepetés Amezaga kezdő 2B helye volt, mellette még az egyesen Helton, a hármason Lopez, SSként Tulo alkotta a starting infieldet, kívül CarGo, Fowler, Spilbo kezdtek. Iannetta volt a csapatunk elkapója, a dobókörben pedig igazi balos csemegére volt kilátás DLR és Hamels között. A legelső próbálkozásunkban Amezaga sétálhatott, de CarGo single ütése közben a hármas bázisra tartva kiesett, a többiek pedig képtelenek voltak pályára kerülni, míg DLR az első három hazai ütőt kiosztotta. A második inning alatt Lopez mutatott fel egy singlet, majd a forceout közben bázison maradó Spilbo rablási kísérletét lekapcsolva hozták össze a hazaiak a harmadik outot, közben a Phils ismét nem járt a bázisoknál. Ezt követően mieink képtelenek voltak pályára jutni, a harmadik dobójátékában pedig DLR hibátlan mérlege oda lett, amikor következett egy single, de után zsinórban három kieséses játékot hajtott végre. A negyedik felvonásban mindkét dobó távol tartotta az ellenfél ütőit a pályától és könnyedén lehozták a három-három outot, ezzel négy menetet után egyetlen pont sem esett, gyakorlatilag jelentősebb támadás se volt eddig. Részünkről az ötödik akció is abszolút eredménytelen volt, viszont az ellenfél két futót helyezett el a pontszerző bázisokon egy kieső mellett, Valdez RBI singleből pedig a vezetést érő runt is megszerezték, de újabb két futóval a pályán végrehajtottunk egy Tulo-Helton double playt, így csak egy pontos hátrányba kerültünk az első nehezebb játékunkban. Sajnos, ezután zsinórban a negyedik akciónkban se voltunk képesek értékelhetőt cselekedni, ezzel szemben a házigazdák részéről Rollins mutatott be egy singlet, de a harmadik kanyarnál tovább ő se jutott el. A hetedik inningben CarGo végre véget vetett a sikertelen szériának és betalált egy duplával, majd két kieső után Helton vágott be egy RBI doublet, amivel kiegyenlítettük a mérkőzés állását. A játszma alsó felében DLR hibátlan volt és az első három ellenfelét feltartóztatta, majd a nyolcadikban Spilbo mutatott fel egy singlet, ám a második bázison Fowler fent hagyta őt. Aztán megint Valdez vágott be egy fontos singlet, melyet követően a hármas bázisról Rollins küldte be egy sac fly játékkal, így 2-1re megint ők vezettek. Az utolsó menetre a Phils természetesen dobót váltott, Madsen ellen S. Smith pedig elsőként behelyezett egy doublet, azonban őt követően CarGo és Tulo egyaránt strikeouttal kiesett, majd Heltont három ball után sétálni hagyták, azonban a pinch hitter Giambi ellen egy swinging strikeouttal véget ért az összecsapás. Rettentő szoros küzdelemben 2-1 arányú vereséget szenvedtünk a rövid párharc első találkozóján.
- Nem sokon dőlt el a győztes sorsa, annak ellenére kikaptunk, hogy 6-5 arányban több ütésünk volt az ellenfélnél. Gonzalez ebből két találatot vállalt, beütötte az idei hatodik doublet, amely után az egyetlen futásunk is a nevéhez íródott, de a másik két beállásában strikeouttal búcsúztatták el. Helton regisztrálta az egyetlen pontot érő megmozdulásunkat, amikor 1/3as hatékonysága közben a hetedik menetben megütötte az évi 10. doublet és ezzel 20. alkalommal ért el RBIt a szezonban. A kezdő 3B Lopez három ütőjátéka alatt egyetlen singlet postázott, többre képtelen volt, így az átlaga változatlanul .200 alatt mozog. Spilborghs szintén háromból egyet ért el, napi egy single ütése mellett pedig egy látványos elkapást is végrehajtott a jobb szélen. A sor első embere Fowler eredménytelen volt, mind a négy beállásában a kiesés sorsára jutott, de legalább strikeoutot csak egyszer kapott. Tulowitzki is 0/4et termelt, kétszer SOval ejtették ki és összesen három társát hagyta a bázisokon, ami a legtöbb volt a csapatban. Meglepetésre kezdő volt még Amezaga, egyszer sétával jutott bázisra, de a futójáték közben leszedték őt a hármas kanyarra igyekezve. A pinch hittereink közül S. Smith a kilencedikben egy doublet mutatott be, de a többiek gyengélkedése miatt ennél képtelen volt tovább eljutni, míg Giambi a meccs utolsó outját megkapva lett kiszórva SOval. A kezdő dobó De La Rosa nagyon jó mérkőzést nyomott le, azonban a nyolc inning alatt elszenvedett két futás sajnos most vereséget jelentett számára. Csak öt singlet hoztak ellene és egyetlen sétát sem adott a négy strikeout közben, nagyszerű formát kapott el szerda este, pech hogy az ellenfél dobója még őt is felül múlta. A mexikói starter W-L mérlege 5-2es, ERA mutatója pedig 3.34es a mérkőzést követően, de nem szabad elégedetlenkedni vele.























2. meccs, csütörtök: Phillies-Rockies 7-1
Kereken 24 órával később másodszor is összecsaptak egymással a csapatok és az összeállításunk három helyen változott a mezőnyben: Helton kényszerűségből szorult a padra, kiújult a hátfájása így Giambi kezdett helyette a 1Ben; Herrera visszafoglalta a kettes bázist; a jobb szélre pedig S. Smith került be. A mieink aktuális kezdő dobója Chacin lehetett, míg az ellenfélnél Kendrick volt a soros. Az első támadásunkban Fowler és Tulo révén vittünk be egy-egy singlet két kiesés közben, majd Giambi helyezett be egy három pontos hazafutást, aztán az ellenfélnél mind három kísérletező könnyen kiesett, így 3-0ra vezettünk az első inning után. Ezt követően a második játékban nem jártunk bázison, mint ahogyan a hazaiaknál is elbúcsúzott a következő hármas valamennyi tagja. A következő felvonás alatt CarGo hozott egy doublet, majd két kieső mellett Giambi vágott egy újabb 2run HRt a jobb oldalra, ezzel a második beállásában is hazafutást lőtt és már 5-0ra léptünk meg, utána még ugyanebben az akcióban S. Smith és Lopez is ütést tudott felmutatni, de velük már nem szereztettünk újabb pontokat. A harmadik alján megtört Chacin hibátlan mérlege és kapott egy singlet, amely játék közben CarGo megsérült és Spilbo helyettesítette a folytatásban, míg a dobónk két strikeouttal lezárta az inninget. A negyedik részre a Phils az első csere dobóját küldte ki és Baez ellen nem járt sikerrel a három emberünk, aztán a hazai oldalon egy single született, majd két kieső után Chacin kiosztott egy strikeoutot, de az utolsó dobása wild pitch lett, így Gload eljuthatott az egyes bázisra, majd Ibanez szépített egy ground-rule double révén. Nem sokkal később jött a válasz, Tulo egy error miatt került pályára, majd Giambi a harmadik hazafutását is belőtte a meccsen, harmadszor is a jobb szélre bombázott, aztán S. Smith és Lopez újra ütött, de újra képtelen volt hazaküldeni őket a pontszerző helyekről a sorunk legvége, így be kellett érnünk a 7-1es vezetéssel. Az ellenfél következő próbálkozásában egyetlen 2out walk született, majd a hatodik tetején Herrera és S. Smith lendült támadásba, de Giambi ezúttal fent hagyta őket, közben Chacin magabiztosan búcsúztatta el a három aktuális ellenfelét. A hetedik inningben S. Smith újabb ütést mutatott be, de a single után a kettes bázis előtt megelőzték, majd még Lopez is elért egy singlet, a védekező részben pedig Chacin egy single után visszatartott három ütőt, még két újabb strikeoutot elért. Ezt követően egyedül Herrera hozhatott singlet, majd a nyolcadik alsó részét Lindstrom abszolválta egy 2out single közben. Az utolsó menetben részünkről megint csupán Lopez tudott bemutatni egy újabb ütést, míg Paulino ellen egy single született, majd egy Tulo-Herrera-Wiggy dupla játékkal fejeztük be a mérkőzést, melyet 7-1 arányban nyertünk meg.
- Csattanós választ tartogattunk a szerdai vereség után és elképesztően simán kiütöttük a Philliest, hatalmas eredmény, hogy saját pályáján ennyire megvertük az NL első csapatot. A veterán Giambi gyakorlatilag egy szereplős homerun derbyt rendezett saját magának Philadelphiaban, miután három hazafutást süllyesztett el az első három ütési lehetőségében, összesen hét pontot szállított, vagyis a csapat összes futását a veterán harcos hozta. A klub történetében a 12. játékos lett, aki egy meccsen három HRt ütött, de 2004 óta a legelső. Az 1B Helton hátfájása miatt lett kezdő, és 3/5el zárt, az első három HR után két strikeoutot szenvedett el, közben a mezőnyben is bemutatott egy nagy mentést, végül a hajrában lecseréltük és az utolsó inninget már Wigginton töltötte a pályán. Lopez egyértelmű felszálló ágban van és a sor hetedik helyén ötből négy ütést jegyzett, két singlet és két doublet ért el, érdekes hogy futást egyik alkalommal se tudott kiharcolni, ez már a többiek kritikája. Talán most már hosszabb távon is használható ütő formába tud kerülni, végre átlépte a bűvös .200as határt. Hozzá hasonlóan S. Smith is eredményes napot zárt a sor hátsó felében, ugyanis a hatodik helyen három singlet és egy walkot regisztrált, de ő is képtelen volt a hazaérésre. Herrera visszatért a kezdőbe és ha már ott volt, két egy bázisos ütés révén 2/5ös hatékonyságot ért el, és egy nagyszerű hárítása is volt védekezésben. A leadoff hitter Fowler ezúttal is gyengélkedett, öt beállás alatt egyetlen találatra volt képes, két alkalommal SOval szórták ki. Tulowitzki csak egy ütést jegyzett, de mindkét pályára kerülése után hazaért Giambi bombáinak köszönhetően, bár ő maga megint négy embert engedett fent maradni. Gonzalez 1/2nél járt, amikor a harmadik inningben egy mezőnyjáték alatt meghúzódott és le kellett cserélnünk, Spilborghs állt a helyére, aki mindkét támadó próbálkozásában kiesett. Az elkapó Iannetta volt a legrosszabb emberünk, ugyanis mind az öt lehetőségében kiesett, négy alkalommal strikeoutot szenvedett el, miközben összesen hat LOBt jegyzett. Chacin nagyszerűen teljesített az egész mérkőzésen és hét inninget hozott le egyetlen kapott ponttal, közben négy ütést szereztek ellene és a 9 kiosztott strikeout ellenében csak egyetlen walkot vétett. Végig nagyon magabiztos tudott maradni és 100 dobás felett sem bizonytalanodott el, magas színvonalan tolta végig a teljes meccset, idei ötödik győzelmét regisztrált. Lindstrom a nyolcadik inning alatt egyetlen ütést szedett össze, és a befejező menetben Paulino mérlegét is csupán egyetlen single rontotta.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 24-19 (43 meccs)
2. Colorado Rockies 23-19 (42 meccs, 0.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 20-23 (43 meccs, 4.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 20-25 (45 meccs, 5.0 GB)
5. San Diego Padres 19-25 (44 meccs, 5.5 GB)

Sajnos a szép győzelmünk ellenére a Giants jelenleg átvette a vezetést a csoportban, mivel mindkét meccsüket megnyerték a Dodgers otthonában. A D'backs a Braves 2-0s series legyőzésével feljött a harmadik helyre, a Padres pedig 1-1re végzett a Brewers ellen. A hétvégén kezdődnek az interleague küzdelmek a többi csapat számára, a SF az Oaklandet fogadja, az Arizona a Minnesotát, a San Diego a Seattlet, a LAD pedig a White Soxhoz látogat.

A mieink még egy ideig maradnak az NLen belül és a következő ellenfelünk a Milwaukee Brewers csapata lesz házon kívül, akik bár most csak harmadikok NL Centralban, jó lesz óvatosnak lenni velük. A csapat a következő időpontokban léphet fel a Brew Crew otthonában: szombat 02:10, vasárnap 01:10, vasárnap 20:10. Egyre jobb formában vagyunk, az utolsó négy meccs teljesítménye okot adhat arra, hogy mindenki bizakodjon és szurkoljon a csapatért! GO ROCKIES!!!

Hétfőn és kedden egy két meccses párharcot bonyolított le a Colorado Rockies hazai környezetben a címvédő San Francisco Giants ellen és a denveri csapat végre magára talált a hullámvölgyből, hiszen mindkét alkalommal remek meccseken leraktuk a legnagyobb riválisunkat, így visszavettük a vezetést a csoportban.




















1. meccs, hétfő: Rockies-Giants 7-4
A két meccses series első meccsét hétfő este rendezték, túl nagy meglepetések nem történtek az összeállításunkban, talán annyi, hogy Iannetta helyett kivételesen J. Morales volt a kezdő elkapó, közben az infielden a Helton-Herrera-Tulo-Lopez négyes kezdett, kívül pedig CarGo, Fowler, S. Smith. Eközben a számunkra nem túl kedvező Mortensen vs Lincecum dobó párharcra készültünk. A bajnok csapat nyitó támadásában egy single esett, de egy jól időzített Herrera-Tulo-Helton double playel semmisítettük meg az első próbálkozást, míg részünkről Fowler hiába sétált, mert a rabló kísérletét lekapcsolták, aztán még Herrera ért el egy singlet, de képtelen volt tovább eljutni. A második menetben egy singlet hoztak a vendégek, de ismét dupla játékkal védekeztünk, majd még Mortensen vétett egy hit-by-pitchet, de magabiztosan hoztuk a harmadik outot. Eközben a mieinknél S. Smith harcolt ki egy sétát és egy rablást, majd J. Moralest szándékosan sétáltatták, hogy a dobó ellen fejezzék be a játékot. Aztán Mortensen egy korai doublet szenvedett el, majd a hármasról egy wild pitchből Tejada beért, ellenben a Rockiesnál a sor tetején az első három ember búcsúzott, így 1-0s hátrányba kerültünk. A negyedik inning alatt egy SF single után újra double playel hárítottunk Tulo-Herrera-Helton összjáték révén, majd egy séta után lekapcsoltuk a rabló kísérletet, közben a saját támadásunkban Helton single, Lopez walk történt, de J. Morales kiesett két emberrel a pályán. Az ötödik felvonásban Mortensen egyetlen séta után magabiztosan kiszórta a következő három szembejövő ütőt, aztán pedig a mieink meghozták végre az áttörést, Mortensen, Fowler, CarGo egyaránt bázisra tudott kerülni egyetlen kiesőnél, ekkor pedig Tulo vágott be egy 2run RBI singlet, mellyel megfordítottuk a meccs állását. Sajnos többre képtelenek voltunk, mert Helton játéka közben CarGot caught stealingelték, ő maga pedig a mezőny által kiesés sorsára jutott. Rögtön kiegyenlített a Giants, ugyanis a hatodik inning első embere Torres egy solo HRt rittyentett be, ezzel 2-2 lett. A vendégek támadásában esett még egy single, majd két kieső után Schierholtz is bevert egy homerunt, mellyel 4-2vel újra ők kerültek lépéselőnybe. A hatodik alján nem hagytuk annyiban és a kapaszkodás jegyében S. Smith repített ki egy solo HRt, utána Lopez singlet hozott, J. Morales pedig egy mezőnyhibával lépett pályára, majd Fowler kiegyenlített egy RBI single találattal, Herrera ütése közben azonban J. Moralest kitagelték a home platen, ám két emberrel a pályán CarGo süllyesztett el egy 3run homerunt, ezzel 7-4re vezettünk és hatalmas lépést tettünk előre. A hetedikben Belisle két embert osztott ki és egyet engedett fel, majd M. Reynolds fejezte be a harmadik outtal, viszont a mieink akciójában könnyen kiesett három próbálkozó, csak egy Lopez 2out doublet jegyeztünk fel. Betancourt ellen a nyolcadik játékban esett egy single, melyet egy DPvel védekeztünk ki, majd újabb két futó került pályára, akiket már Lindstrom tartott vissza a PH Burrell elleni strikeouttal. A nyolcadik alján Fowler sétával felkerült, de másodszor is elkapták a rablását, a Herrera walk pedig már nem sokat jelentett, de az utolsó dobórészt Street imponáló magabiztossággal hozta le, mindhárom ellenfelét könnyedén kiejtette és nagyon magabiztosan postázta a savet.
- A legnagyobb rivális ellen szedtük össze magunkat a legjobbkor és nagyon fontos győzelmet harcoltunk ki a címvédő ellen. Gonzalez napi egyetlen ütése egy három pontos HR volt, mellyel megszereztük a vezetést a hatodik játék végén és gyakorlatilag nyerő ütésnek bizonyult. Ezen kívül csak egy sétát jegyzett, miközben már 5 hazafutást és 23 RBIt regisztrál az évben. Tulowitzki ugyancsak egyetlen találatra volt képes, melyből két társát küldte haza, 1/4es meccs után már 26 pontot érő megmozdulásnál tart, emellett pedig mind a négy dupla játékunkból kivette a részét. Fowler a hétvégi szerényebb produkcióját követően ezen a meccsen 2/3as átlaggal dolgozott, ráadásul két futásához és két sétájához még egy RBI singlet tett hozzá, viszont mindkét rabló kísérletét lekapcsolták. A sor második helyén Herrera ugyanilyen mérleggel zárt, közben még egy biztonsági játéka és egy sétája is akadt, de ő csak egyszer tudott hazaérni. S. Smith egy walk mellé egyetlen ütést regisztrált, ami egy solo HR volt a hatodik játékban, ő maga hatodik rakétájának felelt meg, egyben a 18. pontját érte el vele és egy sikeres rablása is volt. Lopez a háttérben egyre jobb ütő formát kezd elsajátítani, hétfőn három beállás alatt két találtot süllyesztett el. Heltontól az 1/4 nem számít egetverőnek, most csendesebb napja volt, úgy mint a backup catcher J. Moralesnek, aki három kieséses játéka közben négy embert hagyott fent és csak egyetlen sétát ért el. A két csere ütőnk eredménytelen volt, Amezaga a hatodik, Spilborghs a nyolcadik játékban búcsúzott, amikor a dobó helyett sorra került. Mortensen első győzelmét regisztrálta az idényben a második kezdő meccsén, amikor hat játék alatt négy pontot kapott, egyet a wild pitchből. Összesen hét ütést és két sétát engedett az ellenfélnek, kétszer is hazafutást lőttek ellene, sokszor voltak bázison a vendégek, de nagyszerű védekezéssel támogattuk őt. Belisle két embert ejtett ki és egy singlet kapott a hetedik játékban, míg az utolsó outot M. Reynolds regisztrálta egy flyouttal. A nyolcadik menetben Betancourt két singlet és egy walkot kapott közben két kiejtést vállalt, de így is megtartotta a három pontos különbséget, a harmad kiesőt pedig már Lindstrom dolgozta le egy hosszú beállás végi SOval. Street 14. próbálkozásából 13szor hajtott végre savet, mindössze kilenc dobásra volt szüksége a sikeres meccs befejezéshez és egy SOt is regisztrált.





















2. meccs, kedd: Rockies-Giants 5-3
A kedd délutáni második, befejező mérkőzésen azért léptünk pályára, hogy a hónapban először végre megnyerjünk egy párharcot. Erre a meccsre Helton pihenőt kapott, így Wiggy kezdett az egyes bázison, ezen kívül még az RF poszton történt változás, a balos kezdő dobó miatt Spilbo került be S. Smith helyére, míg Iannetta visszavette a catcher szerepét. A mieink dobója Ubaldo volt, az ellenfélnél pedig J. Sanchez lépett ki a dombra. Kezdésnek rögtön mind a két dobó hibátlan volt, ugyanis az első inningben mindkét fél részéről kiesett az első három ütő. Ezzel szemben viszont a második játékban Ubaldo hamar beszedett egy doublet, Tejada single révén pedig az első pontot is megszerezte az ellenfelünk, de a második akciónkban máris az első ütő révén válaszoltunk, amikor Tulo tűzött ki egy solo HRt a bal szélre. A következő három ütőnk eredménytelen maradt, majd a harmadik tetején a SF két kieső után két singlelel nyomult előre és Burrell mindkét futót be tudta küldeni egy duplával, ezzel 3-1 arányban ők vezettek, míg részünkről egyedül Iannetta ért el egy doublet. A negyedik játszma során Ubaldo könnyen kiszórta a Giants sor utolsó három szereplőjét, közben a mieinknél csupán Tulo lépett bázisra egy hit-by-pitch révén. Az ötödikben a vendégek két out után két singlet mutattak be, de egy called strikeouttal lezártuk a menetet, részünkről viszont Spilbo a single után Iannettaval együtt kiesett egy double play által. Még mindig 3-1re vezetett a címvédő csapat és a hatodik játékban a próbálkozást magabiztosan vertük vissza, azonban a denveri ütő sor teteje is kudarcot vallott. Ezt követően meglepetésre a Frisco dobója vágott be egy doublet, de szerencsére még a hármas bázison meg tudtuk fékezni őt, azonban a következő akciónk se hozott pályára kerülő bázisfutót. A nyolcadik játékrészt Belisle egy single ellenében abszolválta, majd Spilbo és Iannetta egyaránt ütést tudott felmutatni, őket követően pedig a pinch hitter Amezaga sac bunt játéka közben J. Sanchez könyvelt el egy jókora dobó hibát, melynek köszönhetően az első futónk hazaért. Még mindig nem volt kieső a támadásunkban, ellenben két ember a pályán tartózkodott, amikor Fowler hintett egy futást érő ground-rule doublet az egyenlítésért, majd Herrera még kiesett, de CarGo elért egy 2run RBI singlet, mellyel megfordítottuk a mérkőzés állást. Ezzel 5-3as vezetéshez jutottunk az utolsó inning előtt, Street pedig egy strikeout után singlet kapott, de egy Street-Tulo-Helton game-ending dupla játékkal lezártuk a történetet és 5-3ra behúztuk a második meccset.
- Sokáig hátrányban voltunk, de a nagyszerű nyolcadik inning meghozta az áttörést és a győzelmet, ezzel májusban először nyertünk párharcot. Gonzalez az első meccshez hasonlóan ismét nyerő ütést jegyzett, ugyanis a nyolcadik menetben döntetlen állásnál küldött haza két futót a napi egyetlen single találatával. A venezuelai szép lassan kezd magára találni, bár az átlaga továbbra is gyenge, már elérte a 25. RBIt a szezonban és most mindkét meccsen nagyon fontos szituációban villant meg. Tulowitzki is egyetlen ütéssel zárt, ugyanis beütötte az idei 11. HRt, illetve még egy hit-by-pitch révén járt bázison két out play mellett. Fowler nagyon fontos pontot regisztrált a nyolcadik inningben indított attakban, amikor az egyenlítést vállalta az idei 12. két bázisos lövésével, miközben négyből csak ez az egy alkalommal talált. A sor utolsó embereként Iannetta egy singlet és egy doublet süllyesztett el, a harmadik beállásában pedig mezőny által kieséssel végezte. Vele együtt Spilborghs is 2/3as hatékonyságot ért el, és egy errorból szerezte az egyetlen futását az utolsó támadó játékunkban. Herrera mind a négy beállásában kiesett, két alkalommal strikeoutot szenvedett el és három csapattársat engedte bázison maradni. Wigginton szintúgy 0/4es statisztikát hozott, ráadásul ő is két SOt kapott, majd a kilencedik inningre Helton lépett ki helyette az egyes bázisra védekezni. Lopez az elmúlt időszak jobb meccsei után újra szerényebb volt és mind a három próbálkozásában kiejtették őt. Az egyetlen csere ütő megint Amezaga volt, aki errorral került bázisra és később haza is ért az akciójában. Jimenez most se tudta megszerezni az első győzelmét a szezonban, de lehozott hét inninget, miközben csupán három pontot szenvedett el és nyolc ütést kapott. A dominikai sztár biztató formát mutatott, hiszen 116 dobásából 72 a zónán belülre ment és hét strikeoutot is jegyzett, talán egyre jobb úton van, hogy megtalálja az igazi formáját. A nyolcadik játszmát egyetlen single közben lehozó Belisle regisztrálta a győzelmet, így már 4-2es W-L statisztikával rendelkezik. A save szokás szerint Street nevéhez fűződött, most még az előzőnél is simábban, 7 dobásból zárta le a meccset, kellett hozzá az általa indított fantasztikus dupla játék.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 22-18 (40 meccs)
2. San Franciso Giants 22-19 (41 meccs, 0.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 20-23 (43 meccs, 3.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 18-23 (41 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 18-24 (42 meccs, 5.0 GB)

A mieink ezzel a sikerrel tehát visszavették az első helyet az NL Westben, amelyet a múlt hétvégén engedtünk ki a kezünkből. A többi rivális közül a D'backs és a Padres egymással, a Dodgers pedig a Brewers ellen zárt döntetlen seriest. A szerdai-csütörtöki folytatásban is minden csapat két meccses párharcban fog részt venni, a csoporton belül lesz egy LAD-SF rangadó, míg az Arizona következő ellenfele a Braves, a SDé a Brewers lesz.

A következő ellenfelünk a National League éllovasa, a mindig nagyon veszélyes Philadelphia Phillies lesz két idegenbeli meccs erejéig, akik ellen biztosan rettentő nehéz dolgunk lesz. A két évvel ezelőtti bajnoknál a következő időpontokban léphetünk pályára: csütörtök 01:05, péntek 01:05. Továbbra is biztatnék mindenkit a szurkolásra, hiszen a legutóbbi két meccsünk is felejthetetlen volt, és újabb nagy csaták állnak a csapat előtt. GO ROCKIES!!!

A múlt hétvégén befejeződtek a küzdelmek a Szlovákiában rendezett jégkorong világbajnokságon, most az utolsó kiadásomban az egyenes kieséses rendszerben történtekről szeretnék írni. Sajnos a Colorado Avalanche két játékosának csapata már a negyeddöntőben búcsúzott a tornától, így már csak egy-egy meccsük volt hátra a legutóbbi helyzetjelentésem óta.



















A negyeddöntők legnagyobb érdeklődéssel várt párharcát Kanada vívta Oroszország ellen. Külön érdekesség volt, hogy egy évvel ezelőtt ugyanígy a legjobb nyolc között futott össze egymással a két nagyhatalom, akkor az oroszok győztek, most viszont egyértelműen a juharlevelesek számítottak esélyesnek, mivel ők az első, ellenfelük pedig csak a negyedik helyen zárt a középdöntő csoportjában. Persze, egy ilyen presztízs rangadó előtt semmilyen előzetes papírforma nem számított, tudtuk hogy minden a pillanatnyi forma alapján fog eldőlni. Így is lett és nem tudom mennyire számít meglepetésnek, hogy az oroszok 2-1re győztek azok után, hogy Spezza góljával Kanada még sokáig vezetett, de elkényelmesedtek és az utolsó tíz percben az oroszok két gyors góllal fordítottak, erre pedig már nem tudtak válaszolni az észak-amerikaiak, akik így a nagy reményekkel kezdett VBn újra a nyolc között búcsúzni kényszerültek és sorozatban a második évben nem élték túl a negyeddöntőt, ami az országukban óriási csalódást jelent. Duchene a torna utolsó meccsén sem tudott javítani és a harmadik sorban mindössze 13 percet játszott Kane és Eberle mellett, ezalatt egyetlen kapura lövés jutott neki.

A másik érdekelt negyeddöntőben Norvégia csapatáért szoríthatunk Finnország ellen, itt már jóval egyértelműbb volt az északiak fölénye, lényegesen nagyobb hokinemzet, mint a norvégok, akik szépen küzdöttek a torna eddigi szakaszában, így a finnek esélyessége ellenére szoros küzdelemre számíthattunk. A vikingek szépen is tartották magukat a gól nélkül első harmadban, majd a középső játékrész elején egy büntetőből szerzett góllal vezetéshez jutottak. Igen ám de a következő öt percen belül a finnek érdekes körülmények között két emberelőnyt is kaptak, és mindkettőt gólra váltották, majd a harmad vége előtt egy újabb PPGvel és egyenlő létszámos góllal már 4-1re mentek el, ezután pedig már nem történt változás és ilyen arányban a győztek. A norvégok kissé összeomlottak, hogy villámgyorsan elvesztették a vezetésüket és az ellenfelükkel ellentétben ők képtelenek voltak értékesíteni a PP lehetőségeiket, az utolsó harmadban pedig már csak becsületből próbálkoztak, de igazából esélytelenek voltak a felzárkózásra. Ahogy megszokhattuk, Holos újra csapata legjobbjai között vitézkedett, az Avs újonc védője 31 játékperc alatt 7 lövéssel zárt és csak két előnyös gólnál tartózkodott a jégen, így megúszta 0s plusz/mínusz statisztikával a mérkőzést.

A kör további két meccsén a svédek Thornberg duplájával 5-2re lerakták Németországot, egyáltalán nem volt meglepetés ez az eredmény, mint ahogyan az főleg nem, hogy a két csoportkör egyetlen veretlen csapata a cseh válogatott a negyeddöntőben 4-0ra legyőzte az USA csapatát a még mindig zseniális Jagr mesterhármasának köszönhetően.

Matt Duchene rendkívül szerény világbajnoki szereplést zárt, a tavalyi eredményes fellépése után most 7 meccset szerzett pont nélkül vívott meg. Pedig a torna nagy részében az 1-2. sorban kapott lehetőséget, csak az utolsó néhány találkozóra csúszott le a harmadik sorba és kapott kevesebb lehetőséget, amikor már jól láthatóan nem ment neki. Gyenge formában volt végig, talán a szezon befejezése óta kijött a ritmusból és amikor helyzetbe tudott kerülni, akkor rendre balszerencséje volt, így gyenge tornán van túl. A hét meccs alatt átlagosan szűk 15 percet töltött a jégen, és összesen 14 lövést vállalt, ami meccsenként 2es átlagnak felel meg. Felejtsük el a VBt, remélhetőleg a következő alapszakaszra rendesen formába fog lendülni, hiszen csak az számít.

Jonas Holos vele ellentétben viszont szárnyalt a norvég válogatottban, és amíg Kanadától csalódás volt az 5-8. hely, addig a norvégoktól ez is szép eredmény volt. A fiatal hátvéd hat meccsen pályára lépve 5 pontot szorgoskodott össze, két gólt és három asszisztot szerzett, több emberelőnyös pont is fűződött a nevéhez. A hátvédek közti kanadai táblázaton a svéd Petrasek mögött a második helyen végzett egy ponttal lemaradva, míg a +6os mutatója a torna ötödik legjobb eredménye volt holtversenyben és a védők közül csak Pietrangelo és Petrasek előzték meg. Védő létére 22 lövést vállalt be és meccsenként átlagosan 24:42 percet volt a jégen, ami szintén elismerésre méltó produkció volt. A tehetséges bekk azok után, hogy az Avsben epizódszereplő volt és kevés lehetősége volt a támadó játékban, hazája válogatottjában abszolút felszabadultan játszott, előre és hátra felé is kimagaslott a csapatából, szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy a jégen lehet és lenyűgöző produkciót nyújtott.




















A VB pénteken folytatódott tovább az elődöntőkkel és mindkét párharcban meglepetés történt, ugyanis a tavalyi döntő megismétlése helyett a két Észak-európai csapat jutott be a fináléba. Először a címvédő és addig veretlenül szárnyaló csehek égtek be, amikor a délutáni meccsen a svédek 5-2re kiosztották őket, a feltartóztathatatlan háromkoronások közül most Backlund vállalt két gólt, a csehek tudománya pedig teljesen elfogyott a meccs végére. Az esti mérkőzésen az oroszok is csődött mondtak, miután a finnek 3-0ra rakták le Ovechkinéket, Granlund csoda gólt lőtt, a hajrában pedig még két gólt szereztek, így teljesen megpecsételődött az oroszok sorsa és Kanada lgyőzése után idén sem lehettek világbajnokok. Vasárnap két csalódott csapat meccsén a harmadik helyet Csehország kaparintotta meg az Oroszország elleni 7-4es diadalmenetüknek köszönhetően.

Vasárnap este a két északi rivális között rendezték meg a döntőt, a svéd-finn párosítás igazi csemegének számított és az eddigi eredmények alapján nem igazán lehetett jósolni, mindkét csapat kisebb meglepetésre jutott be a fináléba. Az első felvonás gól nélküli döntetlennel zárult egyenlő erők küzdelme mellett, majd a 28. percben Paajarvi egyéni akcióból született góljával a kék-sárgák kerültek előnybe. A svéd vezetés nem tartott ki a harmad végéig, ugyanis Finnország másodpercekkel a második szünet előtt Immonen hatalmas emberelőnyös találatával kiegyenlített. A harmadik harmad 1-1es állással kezdődhetett, de nem sokáig maradt ez az eredmény, mert alig néhány perc után Finnország újabb két gólt helyezett el a svéd ketrecben Nokelainen és Kapanen jóvoltából, így 3-1re léptek meg. A svédek görcsösen akcióztak, de két gólos hátrányban hiába rohamoztak, nem tudtak betalálni, majd az agyatlan kitámadásuk következtében többször is kontrákból mattolták őket. Az utolsó 3:19 percben Finnország három gólt szerzett lefordulásokból (Pesonen, Pyorala, Pihlstrom), ezzel a végére fölényes 6-1es diadalt arattak.

A finn oroszlánok történetük második VB aranyát ünnepelhették, 1995 után másodszor lettek bajnokok, azóta csak második és harmadik helyekig jutottak és az olimpiákon is csak kevésbé fényes érmeket szereztek. Tulajdonképpen kijárt már nekik ez a siker, még ha a svéd hoki rajongójaként nem nekik szurkoltam és nem is különösebben szívlelem őket.

A vasárnap esti órákban rendezték meg a 2011-es NLL-szezon nagy döntőjét, s a tavalyi finálé visszavágóján a Toronto Rock gárdája hazai környezetben visszavágott a bajnoki címvédő Washington Stealth-nek, akiket egy drámai összecsapáson, 8-7 arányban tudtak felülmúlni. A kanadai sikercsapat ezzel az 1998-as létrejötte óta immár hatodik alkalommal hódította el a Bajnokok Kupáját (1999, 2000, 2002, 2003, 2005, 2011), mellyel beérték az eddigi rekordbajnok Philadelphia Wings gárdáját.



















Ahogy a lacrosse-rajongó olvasóink bizonyára jól emlékeznek rá, a 2010-es fináléban a Stealth nem sok esélyt adott a Rock-nak, és Everett-ben 15-11-re kiütötték a kanadaiakat, így tavaly Rabil-ék hódították el a Kupát, idén viszont a keleti győztes lehetett a pályaválasztó a fináléban. Hazai környezetben talán valamivel esélyesebbnek számított a Toronto, de a minden hájjal megkent, rengeteg rutinos harcosból álló nyugati parti sztárcsapat ellen abszolút nem mehettek biztosra. Az idei finálét ráadásul a kanadaiak lényegesen jobban kezdték, hiszen Beirnes korai duplájával az első negyed után már 3-1-re vezettek, a félidőben pedig már 7-2-es Rock-vezetés állt az eredményjelzőn. Ratcliff-ék azonban nem hagyták annyiban, fokozatosan megindították a rohamaikat a felzárkózás érdekében, és a brit legenda hathatós közbenjárásával alig hét perccel a vége előtt 7-6-ra fel tudtak kapaszkodni. Ekkor Leblanc állította vissza a két gólos különbséget, de másodpercekkel később Rabil elfutásból szerzett találatával ismét 8-7-re visszajött a Stealth. Az utolsó bő öt percben a vendégek iszonyatos nyomása ellenére nem született találat, a címvédő hiába rendezett őrült lövőparádét a hajrá pillanataiban, képtelenek voltak kiegyenlíteni, túl nagy hátrányt szedtek össze az első félidőben, s több gól nem született, így a kanadai trónkövetelők letaszították a pódiumról az eddigi birtokost, és az egy évvel ezelőtti finálé elvesztéséért nagyszerűen visszavágva, elhódították a Bajnokok Kupáját 2011-ben.

A döntő legértékesebb játékosának ki mást is választhattak volna, mint a Rock diadalának egyik legfőbb sikerkovácsát, a veterán Bob Watson kapust, aki pályafutása utolsó NLL-mérkőzésén 46/53-as védési statisztikát ért el, és emberfeletti bravúrokat bemutatva tartóztatta fel a hajrában a Stealth óriási rohamait, így csapata a végsőkig meg tudta tartani az egy gólos vezetését. A friss bajnok soraiból Beirnes és Billings egyaránt két-két góllal vétette észre magát, LeBlanc 1+3-ja mellett pedig betalált Bryan, Hellyer és Manning is. Eközben a vesztes fél részéről Ratcliff triplája mellett a négy pontos Duch, az ex-Mammoth Cliff Smith, illetve Zywicki és Rabil voltak még eredményesek egy-egy alkalommal.

A Toronto a 2011-es alapszakasz tizenhat mérkőzését 10-6-os mutatóval zárta, így hármas holtversenyben a második helyet kaparintották meg a keleti divízióban. A rájátszás első köréből a nagy rivális Rochester Knighthawks testén keresztül vezetett az út a konferencia-döntőbe, akiket 10-8 arányban múltak felül április utolsó hétvégéjén. Egy héttel később a Buffalo Bandits ellen újabb thriller várt a Rock-ra, ugyanis a kanadaiak elképesztő csatában tudták idegenben legyőzni Tavares-éket 12-11-re, ezzel harcolták ki a részvételt a Stealth elleni bajnoki döntőben, akiket most vasárnap szintén két vállra fektettek.

A 2011-es NLL-bajnok Toronto Rock bő kerete:

Kapusok: Bob Watson, Pat Campbell, Gee Nash;
Hátvédek: Jeff Gilbert, Sandy Chapman, Creighton Reid, Patrick Merrill, Mike Hobbins, Rob Marshall, Phil Sanderson, Cam Woods, Glen Bryan, Stephen Hoar, Kyle Ross, Ryan Sharp, Drew Petkoff;
Csatárok: Colin Doyle, Rob Hellyer, Garrett Billings, Mat MacLeod, Blaine Manning, Stephan Leblanc, Kasey Beirnes, Pat Maddalena, Tim O'Brien, Aaron Pascas.

Hogy a denveri vonatkozásról is essen néhány szó, a napokban hozták nyilvánosságra az szezon végi díjátadó gálára a jelöltek névsorát, és a Mammoth-ból Chris Levis-t az év kapusa és MVP-je címre is jelölték, Ben Davies az újoncok közti elismerésért lehet versenyben, Ilija Gajic az év legjobb középpályása címért áll harcban, Mac Allen a hátvédek közti átadóra koncentrálhat, míg Steve Toll-t a legnagyobb sportember elismerésre terjesztették elő.

Az NLL 2011-es All-Pro csapatának névsora:
Matt Vinc (kapus, Rochester Knighthawks), Pat McCready (hátvéd, Rochester Knighthawks), Jeff Shattler (középpályás, Calgary Roughnecks), Ryan Benesch (csatár, Minnesota Swarm), Rhys Duch (csatár, Washington Stealth), Dan Dawson (csatár, Boston Blazers).


 

A múlt hétvégén a Colorado Rockies csapata újabb érzékeny vereségeket tudott le, mivel a rivális San Diego Padres ellen vesztettünk párharcot, akiknek eddig nem sok fogalmuk volt a szezonról. A denveri baseballosok hullámzó teljesítménye tovább folytatódik, most se tudtunk magunkra találni.






















1. meccs, péntek: Rockies-Padres 12-7
Egyedül a párharc nyitó meccsét rendezték esti időpontban, még a pénteki napon. A meccs előtt aktiváltuk Wiggintont, a helycsinálás érdekében újra Stewart került vissza a farmcsapathoz, a frissen visszatért játékos pedig egyből a kezdőben kapott lehetőséget. Az infielden még Helton, Tulo, Herrera startolt, míg kívül ismét CarGo-Spilbo-S. Smith, utóbbi volt a leadoff hitter is Fowler kisebb sérülése miatt. De La Rosa elkapója szokás szerint Iannetta volt, az ellenfél kezdő dobója pedig Moseley lehetett. Az első játékban DLR mindössze egy singlet engedett, majd a nyitó akciónk máris eredményesen sikerült, S. Smith single, Herrera walk árán lépett bázisra, majd CarGo forceoutot követően Tulo küldte haza mindkét futót egy singlelel, így korán megszereztük a vezetést. Aztán egyből utána Helton is bevágott egy RBI singlet, majd csak a kilencedik ütő DLR ellen zárult le a támadás, aki dobóként nem tudott élni a bases loaded lehetőséggel, de 3-0s előnybe kerültünk. Ezt követően a Padres Maybin solo hazafutásával kapaszkodott, majd egy séta után Wiggy-Herrera-Helton dupla játékot hajtottunk végre, aztán a második támadásunk is jól sikerült, mivel Herrera ütése után CarGo volt eredményes egy nagyszerű RBI triplelel, aki az akció közben egy errorból maga is hazaért, melyel már 5-1re léptünk meg. A harmadik menetben a vendégek nem jártak a bázisoknál, de a sor utolsó tagjai közül részünkről is csupán DLR mutatott fel egy 2out singlet. A negyedik inning alatt hamar két singlet ütött a SD, utána Ludwick talált be egy újabb ütéssel egy pontért, ám a további próbálkozásokat egy nagyszerű double playel tartóztattuk fel. A következő kísérletünk alkalmával két kieső után Tulowitzki vágott be egy solo homerunt a bal oldalra, majd a Helton elleni SOval ért véget a játékrész. Az ötödik játszmában újra felengedtünk egy futót, aki be is ért Bartlett single után, majd a Padres első csere dobóját is alaposan megszórtuk. Az akciót Wiggy double és Spilbo single nyitotta, majd DLR volt eredményes egy fielder's choice play közben, utána S. Smith helyezett el egy RBI singlet, végül CarGo és Tulo is kihagyták a teli pályát és be kellett érnünk a 8-3al. A következő menetben DLR két ütést beszedett, majd a catcher Johnson grondout közben küldött be egy futót és A. Gonzalez is eredményes volt egy duplával, de az utolsó outot már M. Reynolds le tudta hozni, három pontra közelebb jött az ellenfél, ami intő jel volt. Az inning alsó felében Helton nyitott egy duplával, Spilborghs pedig egy RBI singleből szerzett pontot, aztán Iannetta lett dupla játék áldozata. A folytatásra Belisle jött ki de két sima kiejtése után egy sétát, majd egy 2run HRt szenvedett el Maybintől, míg a mieink támadás eredménytelen volt, már csak 9-7re vezettünk. A nyolcadik menetet Betancourt magabiztosan hozta le egy single ellenére, majd még egyszer és utoljára kitettek magukért a denveri ütők: CarGo sétája után a csere ütő Fowler vágott be egy RBI singlet, aztán Spilbo játéka közben egy hiba által növeltük tovább az előnyünket, melyet követően még a vendég dobó ellen egy balkot ítéltek, ami ebben az esetben a hármason tartózkodó Spilbo automatikus pontszerzését jelentette, vagyis 12-7re húztunk el az utolsó inning előtt. A befejező dobórészt Street gond nélkül abszolválta, az első három szembe jövő embert kiejtette, így öt pontos győzelmet arattunk a nyitó meccsen.
- Rég nem látott magabiztos teljesítményt hozott a csapat, a 16 ütésünkkel igazi támadó parádét láthattunk a Rockiestól. Tulowitzki 3/5ös hatékonyságot tudott magának, az első három beállásában ütést ért el, később kihagyott egy loadedot és összesen négy LOBal zárt. Már a tizedik hazafutását lőtte a pénteki solo shottal, illetve még két embert küldött haza egy singlelel, így együttesen három ponttal zárt, az évben 22 RBInál tart és a harmadik bázisrablást is elkönyvelte. Helton 2/4nél és egy pontot érő duplánál járt, amikor a hetedik inningre fordulva egy húzódás miatt óvatosságból lecseréltük. Spilborghs formája javuló tendenciát mutat, miután starting CF lett, néhány kifejezetten határozott meccse volt, ilyen lett a pénteki 3/5ös lőlappal és egy RBIval letudott fellépése. A sor tetején ismét S. Smith kapott lehetőséget, öt beállás alatt két singlet süllyesztett el, az egyikből az évi 17 RBIt postázta. Mögötte Herrera sem adta alább, hiszen 2/4et és egy walkot produkált, bár pontot nem szerzett, volt egy nagyszerű fogása a kettes bázis közelében. Gonzalez is éledezett erre a meccsre és beüötte a legelső triple találatát az évben, mellyel 18. alkalommal kényszerített ki futást, közben mindhárom pályára lépése után körbe tudott érni és újabb két sikeres rablásával már 6 SBvel bír. Wigginton két hét kényszerpihenő után visszatért a csapathoz és az öt próbálkozása alatt egyetlen doublet jegyzett négy LOB mellett. A kezdőből egyedül Iannetta nem ért el ütést, négy kiesésre és egy sétára futotta tőle. De La Rosa nem játszott túl határozott mérkőzést, nem egészen hat inninget töltött el a dombon, de az öt kapott futása ellenére lehozta a győzelmet a magabiztos támadó játékunknak hála. A mexikói már az ötödik sikerét aratta idén, ERA mutatója viszont csak 3.70es. M. Reynolds helyettesítette őt a hatodik inning végén, aki az egyetlen ütőjét magabiztosan búcsúztatta el egy flyouttal. Belisle egy 2run HR ellenére abszolválta a hetedik inninget, a négy pontos előnyből leadott kettőt, de közben két SO is jutott neki. Betancourt a nyolcadik menetben újabb holdot regisztrált, egyetlen 2out single rontotta el a makulátlan mérlegét. Street pedig az első három embere elbúcsúztatásával zárta le a meccset öt pontos vezetésnél.





















2. meccs, szombat: Rockies-Padres 7-9
Szombaton a déli órákban mérkőzött meg egymással másodszor a két csapat, és a Rockies kezdőjében egyetlen változás történt, a kisebb térd sérülése után Fowler visszatért a starting lineupba, elfoglalta a CF helyet Spilbotól és újra a sor tetején kapott lehetőséget, míg Helton a tegnapi húzódása ellenére vállalta a játékot. A csapat soros kezdő dobója Chacin lehetett, míg az ellenfél részéről Harang következett. Lassan indult be a mérkőzés és az első támadó játékokban egyik fél sem tudta elkerülni a háromból három kiesést. Azt követően a második menet alatt az egykori denveri játékos Hawpe törte meg a csendet egy singlelel, utána újabb két társa hozott ütést, legutóbbi alkalmával Phillips a vezetést érő pontot is elérte. A mieink következő támadásában Tulo és Wiggy single, ill. Iannetta walk árán teli pályát harcoltunk ki, de a dobó Chacin nem tudott élni a lehetőséggel, így a vendégek megőrizték a minimális előnyüket. A harmadik inningben a SD nem jutott pályára, majd a hazaiak egy remek támadást indítottak az első két ember pályára került, majd CarGo singleből szállítottuk az egyenlítést érő pontot, közvetlenül utána Tulo mindkét bázisfutót beküldte egy doublelal, de ő maga a hármasra bázisra tartva kiesett. Ezt követően még Helton durrantott ki egy hazafutást üres pályánál egy pont értékben, így 4-1es előnybe kerültünk. A Padres a negyedik játszmában is eredménytelen maradt, ezzel szemben részünkről két kiesőnél CarGo bombázott ki a jobb oldali felső lelátóra egy solo HRt. A következő menetben sem lépett bázisra az ellenfél így könnyedén őriztük a stabil előnyünket, ráadásul az ötödik alján további csapásokat mértünk a Padresre és két pályára kerülés után Wigginton rajzolt be egy RBI single találatot, aztán Iannetta is eredményes tudott lenni egy biztonsági játékból ezzel már 7-1re módosítottuk az állást. Chacin a hatodik játékot is magabiztosan le tudta hozni, mivel egy elszenvedett double után két strikeoutot szórt, közben viszont a hatodik támadásunkban kiesett a három próbálkozónk. Aztán a hetedik inning során Chacin alaposan gondba került, kieső nélkül bases loaded helyzet alakult ki ellene, majd Patterson játéka közben éppen a dobónk vétett egy fielding és egy throwing errort, melyből egy-egy futó hazaért. Ekkor cseréltünk, de Lindstrom se tudta megakadályozni, hogy a maradék két ember beérjen, ugyanis Denorfia single és Bartlett sac fly után újabb pontokat vittek be a vendégek, akik ezzel váratlanul 7-5re közelebb zárkóztak. A hetedik alján nem jártunk bázison, majd Betancourt ellen rögtön két single született, hogy aztán Ludwick egy önfeláldozó biztonságiból szerezzen pontot, ráadásul 2outnál Patterson is betalált egy RBI singlelel, mellyel 7-7nél utolértek minket, elvesztettük a toronymagas előnyt. Részünkről mindhárom ütő könnyedén kiesett a rákövetkező próbálkozásunkban, majd a kilencedik dobórészben Street is elbizonytalanodott, de az első double után Wigginton hárított egy out at home kiejtéssel, azonban a másik pályára kerülő futót Hawpe 2run hazafutása röptette haza, mellyel 9-7es előnybe került az ellenfél. Az utolsó részben már esélyünk sem volt az egyenlítésre, teljesen elkényelmesedtünk a biztos előny után és Herrera, CarGo, Tulo mindannyian kiestek, ezzel drámai módon elvesztettük a második meccset.
- Egészen bosszantó vereséget szenvedtünk a szombati meccsen, hiszen 7-1es vezetésről kaptunk ki 9-7re a pocsék befejezésünkkel, amilyen jól kezdtünk, olyan rosszul sült el a meccs vége. Gonzalez folytatta az ütő teljesítménye feltámasztását és újra 2/5ös hatékonyságra volt képes, közben két futást hozott és a két újabb pontszerzésével a 20. RBIt, illetve a negyedik homerunt is feljegyezhette magának. Tulowitzki ugyanilyen átlagot könyvelt el és ugyanúgy két pontot termelt, amikor bevágott egy 2run doublet, így 24 pontot érő megmozdulásnál tart az idényben. Kettejük mellett még Wigginton zárt két ütéssel, aki a négy próbálkozása közben két singlet ért el és egy pontszerzés is jutott neki, igyekszik visszanyerni a sérülése előtti formáját, ezen a meccsen jó úton volt. Helton csak egyetlen ütést tudott felmutatni, az viszont egy hazafutás volt a harmadik játszmában, mely számára már az ötödik HR volt az évben. Mindkét pályára kerülése végén haza tudott réni és a .319es átlagát is becsülettel tartja, valamint egy nagyszerű játékot is bemutatott védekezésben. Herrera 1/5ös, S. Smith 1/4es statisztikát termelt még, ők voltak a maradék, akik képesek voltak értékelhető ütésre a kezdő csapatból, de pontot már nem szállítottak. Fowler a sor élén mindössze egy sétára jutott négy kieséses játék mellett, míg az utolsó ember Iannetta két walkot jegyzett és egy sac fly akcióból eredményes tudott lenni. Az egyetlen pinch hitterünk Amezaga volt, aki a nyolcadik játékban sima flyoutot szenvedett el. Chacin egészen kiegyensúlyozottan kezdte a meccset és az első hat inning alatt egyetlen futást szenvedett el, a csapat pedig már 7-1re vezetett, minden adott volt a következő győzelméhez. De nem így történt, mert a hetedik menet horrorisztikusra sikerült, négyből négy ütőt engedett pályára, abból ketten a két erroros játékának köszönhetően értek haza, a másik kettőt pedig a cserék nem tudták feltartóztatni, így öt-öt ütéssel és futással zárt. Az első váltótárs Lindstrom egy találatot kapott, és beértek ellene a bázisfutók a hetedik játékban, de a holdot feljegyezhette. A nyolcadik játékban Betancourt újra elbizonytalanodott és a két pontos vezetést képtelen volt megőrizni, két futást szedett be, ezzel kiegyenlítettek ellene, idén másodszor jegyzett blown savet. Streetre is kihatott az elődök bizonytalankodása és az utolsó menetben beütöttek neki egy 2run HRt, amellyel elvesztette a meccset és idei első vereségét volt kénytelen feljegyezni.




















3. meccs, vasárnap: Rockies-Padres 2-8
A párharc vasárnapi döntő meccsére megint csak egy változás volt a kezdőnkben, Herrera szabadnapot kapott és Lopez foglalta el a 2B posztot, közben a mieinknél Hammel, az ellenfélnél Latos volt a dobó. Az első játékot viszonylag stabilan le tudtuk hozni, Hammel egyedül két kieső után szedett be egy doublet, majd az első akciónkban rögtön két sétát harcoltunk ki, aztán pedig Tulo forceout play közben szereztük meg a vezetést jelentő futást S. Smith révén. Második nekifutásra a Padres egyáltalán nem tudott feljutni a pályára, eközben részünkről Lopez single, Iannetta walk által lépett bázisra, ám Fowler sajnos fent hagyta mindkettejüket a pontszerző helyeken. A vendégek a harmadik felvonásban is csak egyetlen sétára voltak képesek, de a Rockiesnál se volt több, a soros ütőink közül csupán S. Smith mutatott be egy groundball singlet, így a harmadik játszma végeztével is őriztük az 1-0s vezetésünket. Ezt követően a negyedik menetben a Padres először lendült igazán komoly akcióba, kieső nélkül két emberük fellépett, majd egy outnál Ludwick helyezett be egy három pontos hazafutást, amivel villámgyorsan fordítani tudtak a vendégek. A nehézkes inninget végül Hammel egy walk után rablás lekapcsolással és egy strikeouttal hozta le, viszont az alsó részben Lopez singlet leszámítva képtelenek voltunk zavart kelteni, maradt az 1-3as részeredmény. Az ötödik játékban magabiztosan visszatartottuk az első három riválist, viszont a mieinknél is könnyedén elbúcsúzott a sorunk legfelső triója. Aztán Hammel újra pályára kerülő nélkül tartóztatott fel egy SDi próbálkozást, majd Tulo popout után Helton zárkóztatta közelebb a csapatot egy solo HRal, utána még az errorral bázisra jutó Lopez járt a kettes kanyarnál egy rablást követően, de képtelen volt hazaérni, be kellett érnünk a 2-3as szépítéssel. A következő menetre Hammel kétségtelenül kifáradt és az első mezőnyös kiejtés után sorozatban hárman értek el egy-egy bázis előrehaladását érő ütéseket, melyek közt Headley találata futást is eredményezett. Ezt követően szántuk rá magunkat a cserére, de F. Morales ellen Venable vágott be egy RBI doublet, majd Barlett mindkét további futóval pontot szereztetett és még Hawpe is eredményes volt Paulino bánatára, ezzel a támadás végére már 8-2es előnyben volt az ellenfél, teljesen padlóra küldték a denverieket. A hetedik alján Herrera egy mezőnyhibát kényszerített ki, viszont őt követően türelmetlenek voltak a többiek és a S. Smith elleni dupla játékkal véget ért a támadásunk. A nyolcadik menetet Paulino egy single közben tudta le, tőlünk pedig CarGo és Helton hiába jártak az egyes-kettes bázisoknál, mert két ütőnk is fent hagyta őket. A befejező etapra M. Reynolds érkezett és magabiztosan búcsúztatta el mind a három emberét, majd a végső akciónkban Iannetta ugyan elért egy single ütést, de Herrera ellen double playt mutattak be, az utolsó kiejtést pedig Fowler ellen produkálták egy strikeout formájában, így szépítenünk se sikerült a végén, maradt a 2-8as megsemmisítő vereség, kudarc volt ez a párharc.
- Két rossz inning megint elég volt ahhoz, hogy simán kikapjunk, ugyanis a SD két játék alatt hozta össze a nyolc pontját. Helton eredményes hétvégét zárt és vasárnap is két ütést jegyzett a csapat hat találatából, ráadásul elsüllyesztett egy újabb solo HRt, mellyel már hat darabnál tart az évben és a .325ös átlaga változatlanul a legjobb a csapatban. A másik futásunk S. Smith nevéhez fűződött még az első játékban, aki ütéssel és singlelel jutott bázisra, és még bázist is lopott, de csak az egyik alkalommal tudott körbe érni. Lopez mostanában kevés lehetőséget kapott, de ezúttal 2/4es hatékonyságra és egy SBre volt képes, de egyik single találata után se jutott sokáig, a meccset 2Bként kezdte, később a cserék után átkerült a hármas bázisra. Az elkapó Iannetta jegyzett még egy ütést és egy walkot, közben viszont a három out közül kettőt SO formájában szenvedett el. Fowler ötből öt alkalommal kiesett és a 0/4es Tulowitzkihez hasonlóan három embert hagyott bázison, míg a 3B Wigginton három outból kettő strikeoutot kapott és idő előtt lecseréltük. Herrera menet közben szállt be a kettes bázisra, de mindkét akciójában búcsúzott, míg Gonzalez szintén 0/2re volt jó és előbb is fejezte be a meccset, mivel őt a pinch hitter Spilborghs helyettesítette a bal szélen a hajrában, ugyanis elszenvedett egy hit-by-pitchet a jobb lában, de nem tűnt komolynak a sérülése. A kezdő dobó Hammel a nem egészen hét játékából ötöt kapott pont nélkül egész magabiztosan lehozott, a másik kettőben viszont együttesen hat futást és hat ütést szenvedett el, ami az idei harmadik meccs vesztéséhez vezetett. Nagy kár az átmeneti megingásaiért, mert így senki se figyel arra, hogy a meccs nagyobb részében magabiztos volt és az ERA mutatója is 3.71re romlott. A bal kezes F. Morales a hetedikben egyetlen ütő ellen szállt be, akitől doublet kapott és később be is ért az embere. Paulino 1.2 játékot tudott le, úgy hogy közben három ütést szedtek össze rajta, de kiosztott három strikeoutot és csak egyetlen új embernek engedélyezett pontszerzést, ettől függetlenül még mindig sebezhető a formája. Az utolsó védekező játékunkat M. Reynolds mindössze kilenc dobásból abszolválta és még egy dobás utáni kiejtést is elkönyvelhetett.



















A NL West állása:

1. San Franciso Giants 22-17 (39 meccs)
2. Colorado Rockies 20-18 (38 meccs, 1.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 19-22 (41 meccs, 4.0 GB)
4. Arizona Diamondbacks 17-22 (39 meccs, 5.0 GB)
5. San Diego Padres 17-23 (40 meccs, 5.5 GB)

Már csak alig vagyunk .500 felett és a hazai mérlegünk átment negatívba. A Giants őrzi a vezető helyét, szerencsénkre az üldözők közül csak a két sereghajtó tudott közelebb kerülni hozzánk, akik egyelőre nem veszélyesek ránk, de ha így folytatjuk, hamarosan ők is azok lesznek. A SF egy-egy győzelmet és vereséget jegyzett a Cubs ellen, amikor a vasárnapi meccset elmosta az eső Chicagoban és majd később fogják lejátszani. A csoporton belüli másik párharcot meglepetésre a D'backs nyerte LAben 2-1 arányban. Hétfőtől a Giants hozzánk érkezik, a LAD a Brewerst fogadja, a két kis csapat pedig egymás ellen fog összecsapni Arizonában.

Pocsék formában van a csapat és a Padres ellen most különösen fájó vereségeket szenvedtünk. Azt reméltük a series előtt, hogy hétvégén végre kilábalhatunk a gödörből, ehelyett szerintem csak még mélyebbre ástuk le magunkat. Most következhet két hazai mérkőzés a Giants ellen, balszerencsések vagyunk a bajnok tegnapi halasztásával, mert így hétfőn Lincecum dobhat Mortensen ellen, kedden pedig Sanchez Ubaldo ellen. Kevés esélyünk lesz ellenük ebben a formában, de becsületből szurkoljunk a csapatért a következő két találkozón: kedd 02:40, kedd 21:10. Csak azért is: GO ROCKIES!!!

Ezen a hétvégén veszi kezdetét a 2011-es szabadtéri lacrosse-bajnokság, vagyis a Major Lacrosse League (MLL) küzdelemsorozata, melyben az elmúlt évekhez hasonlóan ismét hat csapat vehet részt, köztük természetesen a Denver Outlaws sikerre éhes, gyilkos hadserege. Az utóbbi kiírások fájó búcsúit követően idén minden eddiginél komolyabb esélyesnek számítunk a bajnokságban, és újra úgy vághatunk neki egy évnek, hogy hátha 2011 rólunk fog szólni...





















A blogunk hűséges olvasói bizonyára emlékeznek rá, hogy a denveri nyitott pályás lacrosse-osok mekkora reményekkel vágtak neki már az elmúlt két esztendőnek is, de a komoly esélyek ellenére a bajnoki címet képtelenek voltak elhódítani, mivel 2009-ben a döntőben, tavaly pedig a legjobb négy között veszítettünk a rájátszásban. Az Outlaws a 2006-os megalakulása óta mindannyiszor bejutott a négy csapatos playoff-ba, azonban háromszor a nagydöntő, kétszer pedig az elődöntő jelentette a végállomást a csapat számára. Tavaly komoly veszteség érte a csapatot, amikor a nagy esélyes Boston Cannons kiesett a korábbi elődöntőben, azonban az előzetesen nálunk lényegesen gyengébbnek tartott, Chesapeake Bayhawks ellen mi is veszítettünk a döntőbe jutásért, így hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, legyőzőnk pedig végül bezsebelte a bajnoki címet magának.

A denveri sztárcsapat kerete nem sokban változott az utóbbi években megszokotthoz képest, gyakorlatilag valamennyi meghatározó játékosunk visszatér az egyesülethez a 2011-es esztendőre, ráadásul csatlakozott hozzánk a bajnok Bayhawks középpályása Peet Poillon, illetve Jarett Park is Törvényenkívüli lett, akit idén a Mammoth-ban már megismerhettünk, és ha csak fele akkora lelkesedéssel tud küzdeni szabadtéren, mint azt láttuk tőle a sportág aréna változatában, akkor már iszonyatosan fogjuk szeretni őt.

A Denver Outlaws szezonkezdő kerete:

Kapusok: Jesse Schwartzman, Ben Brown;
Hátvédek: Matt Bocklet, Steve Holmes, Eric Martin, Sean McCarthy, Dillon Roy, Lee Zink;
Középpályások: Casey Cittadino, Will Dalton, Sean DeLaney, Steve Giannone, Andrew Hennessey, Terry Kimener, Brian Langtry, Bill McGlone, Jarret Park, Peet Poillon, Max Seibald, Mikey Thompson, Kevin Unterstein, Nate Watkins;
Támadók: Matt Brown, Athan Iannucci, Brendan Mundorf, Drew Westervelt.

A szezont sérült listán kezdi a másodéves hátvéd Ken Clausen, illetve a középpályás Ryan Cranston, miközben a bővebb keretben található még a veterán kapus Adam Fullerton, a hátvéd Jordan Hendry és Ryan McFadyen, a középpályás Justin Bokmeyer és Mike Podgajny, valamint a Colorado-ban már közkedvelt támadó Connor Martin.

A Denver Outlaws programja az MLL 2011-es alapszakaszában:

Május 15., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Hamilton Nationals
Május 22., vasárnap, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws
Június 4., szombat, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws
Június 12., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks
Június 19., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws
Június 26., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards
Július 4., hétfő, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons
Július 17., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Rochester Rattlers
Július 24., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws
Július 31., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons
Augusztus 7., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws
Augusztus 14., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws

Természetesen ebben a szezonban is rendszeresen követni fogjuk a csapat szereplését, néhány mérkőzésenként egy-egy összefoglaló kiadással, de a sportág szerelmeseinek még a közelgő fedett pályás világbajnoksággal, az NLL-döntővel, és a Mammoth aktuális eseményeivel is szándékozunk kedveskedni az elkövetkezendő időszakban.

Szurkoljuk végig együtt 2011-ben is az Outlaws-szezont, és reménykedjünk benne, hogy ebben az esztendőben a csapat végre felérhet a hőn áhított trónra!

Tovább halad az NBA rájátszása és a legtöbb főcsoport-elődöntő párharcon már túl vagyunk, vasárnap pedig az egyik konferencia-fináléban is megkezdődhetnek a küzdelmek, így természetesen a Denver Sports Blogon újra jelentkezünk a playoff tippjátékunk aktuális kiadásával. Rendhagyó módon ezúttal két különböző alkalommal kell majd tippeket leadnotok a mostani körben, mivel még tart az egyik előző körös párharc, ennek a részleteit is ismertetni fogom lejjebb.










A főcsoport-elődöntő párharcok eredménye:

Keleti konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Atlanta Hawks (5.) 4:2
Miami Heat (2.) - Boston Celtics (3.) 4:1

Nyugati konferencia:

Los Angeles Lakers (2.) - Dallas Mavericks (3.) 0:4
Oklahoma City Thunder (4.) - Memphis Grizzlies (8.) 4:3

A főcsoport-elődöntő kérdései:

1.) Hány mérkőzésen fogja Kevin Durant átlépni a 30 pontos határt a Grizzlies elleni párharcban? 3
2.) Ki lesz a legeredményesebb játékos az utoljára befejeződő főcsoport-elődöntő továbbjutásról döntő mérkőzésén? Kevin Durant
3.) Ad-e legalább 15 gólpasszt egy mérkőzés alatt Rajon Rondo a Heat elleni párharcban? Nem adott.
4.) Továbbjut-e valamelyik pályahátrányból kezdő csapat a főcsoport-elődöntők alatt? Igen.
5.) Hány főcsoport-elődöntő lesz, amelyiken kevesebb, mint hat mérkőzésen dől el a továbbjutás sorsa? 2

Mivel még nincs vége a teljes PO fordulónak és az összes kérdésre nem kaptuk választ, így egyelőre a főcsoport-elődöntők eredménysorával nem jelentkeznék. Az utolsó meccs lejátszása után, nagyjából a vasárnap késő esti-hétfő reggeli órákban fogjuk közzé tenni a pontos eredményeket, amikor jól látható módon frissíteni fogom ezt a bejegyzést. Figyeljetek bennünket!















*
Lássuk a főcsoport-elődöntő kör eredményeit:

1. Foresz 88 pont
2. Coach Sacco 78 pont
3-4. foppa21 és tHoMaS 75-75 pont
5. Filip89 68 pont
6-8. Black_Adder, xrace és -Zephyr- 57 pont
9. TomiTanguay 56 pont
10. melo15 47 pont

Az első két forduló után a tippverseny összetett állása:

1. Coach Sacco 142 pont
2. Foresz 138 pont
3. foppa21 136 pont
4-5. Filip89 és tHoMaS 128-128 pont
6. -Zephyr- 125 pont
7. Black_Adder 119 pont
8-9. melo15 és xrace 117 pont
10. TomiTanguay 102 pont
11. Assis10 67 pont
12. Dawyd728 61 pont
13. barn4 53 pont
*




















A főcsoport-döntők párosításai:

Keleti konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Miami Heat (2.)

Nyugati konferencia:

Dallas Mavericks (3.) - Oklahoma City Thunder (4.)

A főcsoport-döntő kérdései:

1.) Melyik csapat jut be elsőként az NBA nagydöntőjébe?
2.) Derrick Rose vagy Dwyane Wade dob több pontot a keleti főcsoport-döntő mindent eldöntő mérkőzésén?
3.) Hány lepattanót fog szerezni Dirk Nowitzki a legeredményesebb mérkőzésén a következő fordulóban?
4.) Együttesen hány mérkőzésből fog állni a két konferencia-döntő párharc?
5.) Fognak-e hosszabbításos meccset játszani a Chicago Bulls-Miami Heat csatározás alatt?

A játék szabályai - ÚJDONSÁGOK!

Először is, jelenleg a keleti főcsoport-döntő párharc végeredményére tippelhettek, az első meccs kezdetéig, vagyis a határidő hétfő, 02:00! A harmadik körös párharcok továbbjutóit helyesen eltaláló 15 pontot kap, az egyes csatározások végeredményét helyesen megtippelő pedig 30 pontot szerezhet seriesenként.

Emellett minden fordulóban felteszünk öt kérdést az aktuális párharcokkal kapcsolatban, amelyek helyes válasza egyenként 10 pontot ér (vagy ahol egy szám a válasz, ott az eltérés nagyságának függvényében annyival kevesebb pont szerezhető a 10-ből). A válaszok leadási határideje hétfő, 02:00, azaz szintén a mostani kör első meccsének kezdési időpontja!

És a rendhagyó különlegesség: az utolsó főcsoport-elődöntőt csak vasárnap este fogják megrendezni, de hogy legyen elég időtök a tippelésre, ezért a keleti döntőre és a kérdésekre már most várjuk a válaszokat. Amint vasárnap késő este a nyugati döntő szereplőinek kilétére is fény derül, onnantól arra is várjuk a tippeket egészen a konferencia-finálé első meccsének kezdetéig, vélhetően legalább két napotok még arra is lesz. De erről, és a főcsoport-elődöntők pontos eredményeiről időben tájékoztatni fogunk bennetek, amikor ezt a cikket jól láthatóan frissíteni fogjuk vasárnap este-hétfő hajnalban. Figyeljetek bennünket!

*Végre kiderült a nyugati konferencia-döntő párosítása, így erre is tippelhettek, melynek határideje szerda, 03:00, a párharc első meccsének kezdési időpontja. Ne feledjétek, a harmadik körös párharcok továbbjutóit helyesen eltaláló 15 pontot kap, az egyes csatározások végeredményét helyesen megtippelő pedig 30 pontot szerezhet seriesenként.*

A következő kör után ismét jelentkezni fogok egy hasonló írással, melyben összesítem a főcsoport-elődöntők eredményeit, és fel fogom tenni a következő forduló párosításait, kérdéseit.

A válaszokat a kommentek közé adjátok le!

Jó játékot kívánok mindenkinek! :)

A hét első felében az esőzések miatt csak négy nap alatt sikerült lejátszani a Colorado Rockies legutóbbi hazai párharcát a New York Mets ellen, melyet ráadásul elvesztettünk 2-1 arányban. Tovább folytatódik a csapat gyengélkedése, idén először lekerültünk a NL West első helyéről, az utolsó 22 meccsünkből pedig 14et elbuktunk.






















1. meccs, hétfő: Rockies-Mets 2-1
Két idegenbeli párharc után visszatértünk a Coors Fieldre és hétfő este kezdtük meg a Mets elleni seriest. Ezen a nyitó meccsen Chacin lépett ki a dombra, míg az ellenfél kezdő dobója Cupuano lehetett. A denveri mezőnycsapatban az infielderek Helton-Herrera-Tulo-Stewart voltak, kívül CarGo, Fowler, S. Smith játszott, míg az elkapónk szokás szerint Iannetta lehetett. A vendégek első támadásában nem volt egyetlen futó sem a pályán, míg részünkről Fowler, Herrera, Tulo egy kieső közben fel tudta tölteni a bázisokat, de Helton dupla játékba szaladt bele a loadednál, így kimaradt a kínálkozó lehetőség. A második menetben Chacin két sétát is engedélyezett, de a másik három embert magabiztosan tartotta vissza, ezzel szemben a mieink akciója könnyen kudarcot vallott, háromból három ütő kiesett. A Mets a harmadik inningben se jutott pályára, ám a mieink közül is csak Fowler ért el egy sétát. Aztán Chacinnak először adódtak gondjai, ugyanis a negyedik inningben az első két ütő magabiztos búcsúztatását követően sorban három embert engedett bázisra, egy single és két walk, de egy groundouttal sikerrel védekeztünk a bases loaded helyzetnél. A játékrész alsó felében simán kiejtették három ütőnket, de az ötödik tetején a Mets se ment többre, majd a denveri oldalon Iannetta ért el egy doublet, akit két kieső után Fowler juttatott haza egy RBI single találattal, mely által az ötödik inning végén megszületett a meccs első futása, 1-0ra vezettünk. A következő menetben viszont hamar felengedtünk két futót, majd Bay játéka közben az egyik be is ért, Stewart pedig képtelen volt kidobni az ütőt az egyes bázisnál,  dobó hibát vétett, végül Chacin egy újabb séta után le tudta zárni a nehézkes inninget, mely után 1-1re álltunk. A következő próbálkozásnál nem tettük tiszteletünket a bázisoknál, majd a hetedik játszmára már M. Reynolds érkezett, aki egy ütőt kiejtett, egytől singlet kapott, aztán Belisle egy single ellenére lezárta az inninget, köszönhetően főleg Helton throwoutnak, aki Murphyt dobta ki a home platen egy fielder's choice play közben. A hetedik támadásunkban az első kiesést követően Iannetta tűzött ki egy solo homerunt a denveri éjszakába, mellyel újra megszereztük a vezetést és 2-1re léptünk el, az akció végül Spibo walk után rablás lekapcsolásával ért véget. A nyolcadik játékban Betancourt a tőle megszokott dominanciával búcsúztatta el az első három szembejövő ellenfelet, de nálunk is kiesett a Fowler, Herrera, CarGo hármas. Ezt követően Street lehozta a savet, ugyan a legelső ember betalált ellene egy singlet, később lekapcsoltuk Harrist a rablás közben, valamint két mezőnyös kiejtéssel összejött a három out, és egy magabiztos savet láthattunk a legutóbb hibázó closertől, így 2-1re hoztuk az első meccset.
- Nem volt sziporkázó mérkőzés, mindössze 5-5 ütésig jutott mindkét csapat, de a lényeg, hogy négy egymást követő vereség után végre újra győzni tudtunk. Egyértelműen Iannetta volt a nap hőse, ugyanis a sor hetedik helyén ütő elkapó két ütéssel és két futással zárt. Az első pontunk megszerézésénél ő ért haza a double után, a másodikat pedig maga lőtte be egy hazafutással, melyből már az ötödiket szerezte a szezonban. Az átlaga jelenleg .247es a két extra base hit után, eddig nagyon jól igazolja a várakozásokat. Fowler a sor elején kiharcolt két sétát és bevágott egy singlet, melyből az ötödik inningben éppen Iannettat küldte haza, saját maga 12. RBIt érő megmozdulása volt az idényben. Ezen kívül még az 1/4es Herrera és az 1/3as Tulowitzki volt képes felmutatni egy-egy értékelhető single ütést, amivel legalább a maradék közül ki tudtak emelkedni, bár ezek se voltak egetverő teljesítmények. Gonzalez különösen gyenge formában volt, mind a négy beállásában kiesett, hazai pályán se tudott magára taláni, ráadásul három embert hagyott bázison, csakúgy mint Helton, aki a nyitó menetben bases loadednál double playt szenvedett el és a további két lehetőségében is kiesett. S. Smith szintúgy háromból háromszor búcsúzott, Stewart se tett másként, a 3B kaotikus formában van, nem elég, hogy ütésben gyengélkedik és átlaga már csak .068as, még az évi harmadik errorját is elkönyvelhette egy dobó hiba által. Az egyetlen klasszikus csere ütő Spilborghs a hetedik játékban sétát harcolt ki, de a rablási kísérletét megsemmisítették, az idei első caught stealinget jegyezte. Chacin hat játékot volt képes abszolválni, közben mindössze két singlet szenvedett el és egyetlen ütés nélküli játék közben szereztek pontot ellene. A múltkori kisiklás után javítani tudott, nem kapott nagy ütéseket, de a hat walk sok, még öt strikeout ellenében is. A hetedik játékban M. Reynolds egy ellenfelet ejtett ki, a következőtől singlet kapott, majd Belisle zárta le ezt az inninget a két ember kiejtésével egy újabb single ellenében, így ő regisztrálta a wint, amely már a harmadik volt neki a szezonban. Betancourt két nap pihenő után magabiztos teljesítménnyel tért vissza a hiba után, mindössze 14 dobásból elbúcsúztatott három játékost, évi 10. holdját regisztrálta. Street sem remegett meg, kapott egy singlet, nem zökkent ki a ritmusból és csupán 15 dobásból bedarálta a 12. savet a szezonban.

2. meccs, kedd: Rockies-Mets 3-4
A második meccsre egy az egyben ugyanaz volt a mezőnycsapatunk összeállítása, mint a hétfői találkozón, egyedül dobó poszton volt más, oda ugyanis Hammel következett, ellenfele pedig Pelfrey lehetett. Sajnos a denveri dobó meglehetősen gyengén kezdte a mérkőzést, egy double, egy single, és egy walk révén négy ütő után teli pályája lehetett a Metsnek, melyből Davis lőtt ki a center fieldre egy két pontot érő singlet a vezetés megszerzéséért, de később Hammel két strikeouttal a sarkára tudott állni és nem engedte, hogy további pontokat szerezzenek. Eközben az első támadásunk kudarcba fulladt, a sor első három embere simán kiesett, de a második játékban az ellenfél nem jutott bázisra, viszont Tulowitzki hazafutásával szépíteni tudtunk, majd Helton kiesése után S. Smith is a kerítésen túlra bombázott, így egyenlítettünk 2-2re. Hammel a harmadik inningben is magabiztosan visszatartotta az első három próbálkozót, de a denveriek se kerültek bázisra. Ezt követően a vendégek két ütője két out után léphetett bázisra, majd meglepetésre éppen a dobó Pelfrey küldte haza mindkettejüket egy 2run RBI double jóvoltából, amivel visszavették a vezetést. A negyedik alján Helton és S. Smith járt az egyes-kettes bázison, de Iannetta ellen véget ért az akciónk, aztán az ötödikben az ellenfél nem jutott pályára, ám részünkről is csak egyetlen kósza single született Hammeltől. A soron következő hatodik menet alatt a Mets hozott egyetlen singlet, majd zsinórban három flyoutot hajtottunk végre, ezzel könnyedén vertük vissza az újabb támadást. Ezután a mieinktől már rögtön az első ember CarGo kibombázott egy solo HRt, amellyel 4-3ra újra felzárkóztunk. Ugyanebben az akcióban még Helton ért el egy singlet, de képtelenek voltunk ezzel bármit is kezdeni. A hetedik felvonásra Hammel 100 dobás fölött is a pályán maradt és csak egy singlet engedélyezett két kieső után, azonban a hetedik denveri akció nem járt sikerrel. Sőt, két kieső után Fowler beállása alatt egyre jobban megélénkült az esőzés és már villámlott is a stadion felett, így a vezetőbíró átmenetileg beszüntette a játékot, majd jó 45 perccel később folytatódhatott a játék és Fowler rögtön megsérült az első dobásnál, ahogy a foulra pattanó labda térden találta őt. Az ütőt le kellett cserélnünk, Spilbo folytatta és kiharcolt egy sétát, de a Herrera elleni SOval befejeződött az inning. A nyolcadik menetet Lindstrom hozta le hibátlan teljesítménnyel, azonban ebben a játékban a mieink is képtelenek voltak pályára kerülni. Aztán Paulino volt a következő dobónk és rögtön egy sétát vétett, de egy Helton-Tulo-Helton dupla játékkal védekeztünk, majd egy popout révén sikerült befejezni a játékot. A kilencedik alján egy pontos hátrányból igyekeztünk az egyenlítésért, de S. Smith és Iannetta könnyen kiestek és sajnos a Stewartot helyettesítő pinch hitter Giambi sem tudott másként tenni, így 4-3ra elvesztettük a második mérkőzést a párharcban.
- Ezen a meccsen sem volt túl meggyőző a csapat, a hat ütésünkből három HRt szereztünk, azokon kívül viszont semmire nem voltunk képesek, pontszerző bázisra csak egyszer jutott el játékosunk. Helton volt az egyetlen denveri, aki két ütést tudott bevinni, miután a két singlenek köszönhetően 2/4es hatékonysággal végzett, de egyik alkalommal se ért haza, viszont .311el továbbra is övé a legjobb átlag. Tulowitzki kilencedik alkalommal lőtt homerunt az évben, amikor a második inningben az idei 19. RBIt regisztrálta, a másik három beállásban simán kiesett. S. Smith 1/3as lőlappal zárt, az idei harmadik HR mellett még egy sétát tudott kicsikarni, amire szintén kevesen voltak tőlünk képesek. Gonzalez szintúgy a harmadik HRt szerezte, még csak az első rakétája volt idén hazai környezetben a tavalyi két tucatnyi termése után, változatlanul nagyon hullámzó a formája. Fowler háromból háromszor búcsúzott, kétszer SOval szórták ki, míg a negyedik próbálkozása alatt megsérült a térde a hetedik inningben, onnantól Spilborghs vette át a helyét CFként és sétát harcolt ki a társa helyett folytatott at batben. Iannetta és Herrera mindketten négyből semmit hoztak, ráadásul mindketten élen jártak a bázison hagyásokban három, ill. két darabbal. Stewart pokoljárása tovább tart, megint simán kiesett mindhárom próbálkozásnál, így egyre elgondolkodtatóbb, hogy mi lesz a további sorsa. Két csere ütőnk volt még, akik egy-egy akcióban szálltak be, de Amezaga és Giambi is groundoutos kiejtést szenvedett el a saját jelenetében. A kezdő dobó Hammel az első hét játékot tölthette a páyán, ezalatt sajnos két inningben is két pontot kapott, az így elszenvedett négy futás pedig a vereségüket jelentette. A szezonban már másodszor kapott ki hivatalosan, közben hét ütés és két séta esett ellene, de támadásban képes volt hozni egy singlet, míg éves ERA mutatója 3.02re módosult. A nyolcadik játékban Lindstrom újra atom biztos volt, hét dobásból kiszórta a három ütőt, hatszor a zónán belülre talált, egyiknek még strikeoutot is adott. Paulino kicsit összeszedte magát a legutóbbi betlik után és a kilencedik inninget egyetlen walk közbenjárásával megoldotta, bár szüksége volt egy nagyszerű double playre.



3. meccs, csütörtök: Rockies-Mets 5-9
A párharc utolsó meccsét az eredetileg tervezettnél egy nappal később, csütörtök délután tudták megrendezni némi csúszás után, mivel szerda délben szakadt az eső Denverben. A harmadik meccsen Ubaldo és Niese néztek farkasszemet egymással, míg az összeállításunkban több érdekesség történt, a múltkor megsérülő Fowlert Spilborghs helyettesítette a center fielden, Lopez bekerült 3Bnek, J. Morales catchernek, a sor első helyére pedig S. Smitht tettük. A több órás várakozás úgy látszott Ubaldot viselte meg jobban, mivel az első játékban egy séta után Beltran durrantott be ellene egy 2run homerunt, rögtön két pontos hátrányból kezdhettünk, de az első támadásban Herrera is kilőtt egy solo HRt a bal szélre, így lefaragtunk egy pontot a különbségből. A második menetre a dobónk rendezte a sorait és gond nélkül hozta a három outot, miközben részünkről egyedül Spilbo járt bázison egy single jóvoltából. Ezt követően egy sima out után zsinórban három Mets ütő esett ki, de tőlünk is csak két kieső után jutott bázisra Herrera egy singlelel és CarGo egy sétával, de Tulo fent hagyta mindkettőt. Maradt az 1-2 és a negyedik inningben, mikor a NYM kieső nélkül töltötte fel a bázisainkat két séta és egy ütés révén, majd Thole süllyesztett el egy sac fly RBIt, aztán az újból kiharcolt teli pályánál Reyes is bevert egy 2run RBI singlet, ezzel már 5-1re húztak el. Az utolsó outot már a frissiben beállt Mortensennel hoztuk, miután levadásztuk az egyik futót a második kanyarnál. A menet támadó részében egyedül az első ember Helton ért el egy solo HRt, ezzel még valahogy kapaszkodni tudtunk, de 5-2es előnyben volt a Mets. Az egész ötödik játékban egyedül egy walk született a vendégek jóvoltából, de Mortensen egymást követő három kiesővel hárított, míg részünkről a sor eleje volt impotens. A hatodik menet alatt villámgyorsan hoztuk a három kiesést a mezőnyjátékosok remek védekezésével, utána CarGo hiába sétált, mivel a New Yorkiak is meggyőzően védekeztek. Ezután újra dobót cseréltünk és a hetedik felvonást F. Morales kapta, aki két kieső után elbizonytalanodott, engedett egy walkot, majd Beltran ellene is bevágott egy két pontos hazafutást, mellyel már 2-7re álltunk. A következő támadásunkban Lopez és J. Morales értek el egy-egy single ütést, majd a csere ütő Amezaga volt eredményes egy RBI singleből, őt követően az első Mets reliever ellen S. Smith küldte haza mindkét futónkat egy duplával, végül Tulo ellen zárult le a támadás, amikor már csak két pontos hátrányunk maradt. A nyolcadik menetet Belisle egyetlen 2out walk ellenében magabiztosan abszolválta, miközben tőlünk Helton és Spilbo nyomultak pályára, de a kettes-hármas bázisnál tovább képtelenek voltunk eljuttatni őket. Az utolsó felvonásra Lindstrom érkezett, az első két ütőt könnyedén kiosztotta, majd kapott egy singlet, aztán pedig a változatosság kedvéért Beltran ismét kivágott egy 2run HRt, így már négy pontos volt a lemaradásunk. A befejező akcióban képtelenek voltunk a pályára kerülésére, a sor tetején a kezdő három ember könnyedén kiesett, méltatlanul ért véget a meccs. 9-5re vesztettünk és 2-1re a párharcot is elvesztettük.
- Hiába lőttük túl az ellenfelet 9-6ra, a korai nagy hátrány után csak felzárkózni tudtunk a hajrában, de a Mets megtartotta az előnyét. Herrera az öt lehetősége alatt két ütést könyvelt el, közben megszerezte a második hazafutását a szezonban, amikor az első inningben tüzelt ki a pályáról, de a későbbiekben már csak egy singlet tudott hozzátenni. Helton napi egyetlen ütése egy solo HR volt, immár negyedik alkalommal lőtt hazafutást az évben és 16 pontot érő megmozdulásnál tart, emellett két kiesést és egy sétát regisztrált. A helyettes center fielder Spilborghs a bal kezes dobó ellen végre mutatott valami hasznosat, 2/4el tudta le a meccset, hasonlóra lenne szükségünk tőle, az .182es átlagán még mindig lenne mit csiszolni. A leadoff hitter S. Smith 1/5re volt képes, az egyetlen érvényes játékában egy két pontos singlet hozott, mellyel már 16 RBIt termelt az évben. Gonzalez ugyan nem ért el ütést, de legalább háromszor sétával segítette a támadásainkat és csak két mezőnyös kiejtése volt, ez is valami a korábbi teljesítményét elnézve. Az alkalmi elkapó J. Morales egyetlen singlet tudott hozzátenni három ember bázison hagyása közben és az első errort is megcsinálta, míg Tulowitzki nála is halványabb volt, ő mind a négy játékában kiesett, öt bázisonhagyással zárt, lehet hogy ráférne már egy kis pihenő. A kezdő 3B Lopez három játék alatt egy singlet ért el, majd a nyolcadik inningben Fowler jött helyette, aki bemutatott egy sikeres biztonsági játékot, majd az utolsó védekező inningre Stewart foglalta el a pozícióját. A további csere ütőink közül Amezaga rittyentett egy RBI singlet, amely az első pontja volt a csapat színeiben, viszont Giambi flyouttal esett ki a nyolcadikban két emberrel a pontszerző helyeken. Jimenez erre a meccsre sem tudta összeszedni magát és már a harmadik vereségét szenvedte el a szezonban, ráadásul csak 3.2 játékot töltött el a dombon. Ezalatt három ütést és hat sétát engedélyezett, melyekkel összesen öt pontot vittek be ellene, így az éves ERA mutatója 6.67re szökött fel. Egyszerűen képtelen a javításra, pedig most már nagyon kéne, hogy megrázza magát, mert a csapat is gödörben van, szükségünk lenne egy jó Ubaldora. Mortensen a soron következő hét kiesőt abszolválta, közben csak egyetlen sétát engedett, mindössze 24 dobásra volt szüksége ehhez, így a tervezett hétfői kezdő meccsét nem kell kihagynia. F. Morales a hetedik játékban beszedett egy két pontos HRt, csakúgy mint a mostanában sebezhetetlen Lindstrom. Ellenben még a nyolcadik játékban Belisle magabiztos volt, csupán egy sétát kapott és két embert is SOval szórt ki.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 21-16 (37 meccs)
2. Colorado Rockies 19-16 (35 meccs, 1.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 18-20 (38 meccs, 3.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 15-21 (36 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 15-22 (37 meccs, 6.0 GB)

A címvédő Giants egymás után hat meccset nyert meg, amíg mi össze-vissza kikaptunk mindenkitől, így átvették a vezetést a csoportban, legutóbb a D'backst söpörték, akik egyre jobban összeestek. A Dodgers háromból két meccset megnyert Pittsburghben, az utolsót elhalasztották, míg a Padres a Brewers ellen vesztett párharcot. A hétvégén COL-SD és LAD-ARZ meccsek lesznek a divízión belül, a SF pedig a Cubsnál fog játszani.

Mély gödörben vagyunk és a Mets elleni series alatt se tudtunk kijönni belőle, gyakorlatilag a szezon elejétől vezettük a csoportot, de tegnap elvesztettük az első helyet. Most már minél előbb magára kéne találnia a csapatnak, mert ennek a fejetlenségnek nem lesz jó vége és csak egy rosszabb helyzetbe sodródunk. A hétvégén tehát a rivális San Diego ellen várhat ránk három mérkőzés az alábbi menetrend szerint: szombat 02:40, szombat 21:10, vasárnap 21:10. Próbáljuk meg kiszurkolni a csapatnak az ébresztőt, mindenkire számítunk! GO ROCKIES!!!

Véget ért tehát az NBA 2010/11-es szezon a Denver Nuggets számára, ideje tehát egy kicsit összefoglalni hogy mi áll mögöttünk.

Már a szezonkezdet előtt tudtuk hogy az idei bajnokság fő kérdése Carmelo Anthony szerződése lesz számunkra. Ez rá is nyomta bélyegét körülbelül az All-star hétvégéig a csapat teljesítményére, hiszen mindaddig hullámzóan produkáltunk. Aztán amikor megtörtént a csere, akkor egyszeriben olyan dolgokat láthattunk a csapattól, amikben előtte nem igen volt részünk, vagy legalább is korlátolt mértékben. Így tehát személy szerint én két részre osztanám az idényt: mondjuk úgy, hogy az első része Anthony-val,a második pedig nélküle.




















Az idény első felében láthatóan megviselte a játékosokat a franchise-player elcserélésének lehetősége, hiszen Anthony hatalmas fizuja és tudása előre vetítette, hogy csak is egy blockbuster-csere útján válthat. Ehhez pedig rajta kívül még játékosoknak kell majd a csapatból csomagolni. Gondoljunk csak bele, ma még a munkahelyünkön dolgozunk, élünk a berendezett lakásunkban évek óta, egy úgymond megszokott életmódot folytatunk, de az áthelyezés szele érint bennünket, amikor lehetségessé válhat, hogy több száz kilométerrel arrébb, egy teljesen új életet kell kezdenünk. Pontosan viszont sokáig senki sem tudja megmondani, hogy ki csomagol és ki nem, maradunk-e a megszokott környezetünkben a barátaink közt, vagy nem. Így pedig világos, hogy nem lehet 100%-ig koncentrálni a feladatokra, és teljes mellbedobással végezni a munkát.

Szóval ekkor úgy éreztem, mentális problémák nehezedtek a játékosokra. George Karl (az edző) állítólag rendkívül ért a játékosok nyelvén, mondhatni szakmai munkásságának legjava a pszichológiai felkészülésben bontakozik ki. Úgy gondolom, az ő jelentős erőfeszítéseinek köszönhetően tudtunk azért a csapat erősségéhez méltón teljesíteni. Ekkor is PO-helyen álltunk, de igen-igen kiszámíthatatlanul jöttek az eredmények.

Aztán nem sokkal az All-star szünet után sikerült nyélbe ütnünk Anthony elcserélését a New York Knicks-el. Innentől számíthatjuk a csapat második nagy időszakát a szezonon belül.

A trade-re nagy részletességgel nem térnék ki, hiszen sokszor írtunk erről előző cikkeinkben. Én inkább azt emelném ki, hogy amikor a csere végbe ment, egy rendkívül hosszú padot kaptunk az egyenlet végén, mellesleg az érkező játékosok mentális hozzáállásával sem voltak problémák,sőt... Itt még visszakanyarodnék gyorsan egy picit Melo-hoz, mert sokunk vérnyomását növelte azzal, ahogyan az év elején hozzáállt a csapatvédekezéshez, csapategységhez. Melo tudna védekezni, de nem akart. Nem volt meg benne a megfelelő motiváció eziránt, nyilvánvaló volt, hogy ő nem itt tervezi a jövőt. Játszatni viszont feltétlen kellett. Az egyetlen ember, aki olykor-olykor rá tudta venni a komolyabb játékra Karl-on kívül, Chauncey Billups volt. Aki viszont igazi profiként dolgozott, holott már ő is egyre inkább képbe került a csere kapcsán. Érte feltétlen fáj minden denveri szurkoló szíve, mert hatalmas sportembert ismerhettünk meg benne, aki a csapat érdekét mindenek elé helyezi.

A csere után érezhetően megnyugodtak a kedélyek, kíváncsian vártuk az újjá alakult Nuggets eredményeit. Karl megpróbálta úgy felépíteni a játékrendszert, hogy a csapat minden tagja érezze azt,mennyire szükséges fogaskerék ebben a gépezetben. A játékosok immáron a csapategységet bomlasztó körülmények hiányában, teljességgel átadhatták magukat a játéknak. Meg is lett az eredménye, hiszen nagyon simán elértük a rájátszást, csak az volt kérdéses, hogy hányadik helyen jutunk be.

Elsősorban a nagy változást a tisztességes védekezés hozta meg. Ez eddig sajnos nem volt jellemző a csapatunkra, más-más indokokkal magyarázhatóan. Emellett - mivel 10-12 majdhogynem egyforma tudású játékos volt a keretben - a támadóarzenálunk is bővült. Mivel egy átlagos rotációhoz képest szélesebb skálán mozogtunk a lehetőségekben, azzal éltünk is, aminek eredménye lett, hogy a védekezést bírtuk lábon, hiszen friss játékosokat tudtunk folyamatosan rotálni. De a frissesség a támadásban is fontos fegyverré vált, az alapszakaszban az utolsó negyedeket rendre a csapatunk nyerte meg az ellenfelekkel szemben.

Jó, jó a sok opció, viszont azt látnunk kellett, hogy igazi gyilkos franchise-player nélkül, ha jelentős gödörbe kerülünk, nehéz lesz újítani. A playoff-ban ez sajnos megmutatkozott, ahol én azt gondolom nem okoztunk csalódást. A Thunder - akiktől kikaptunk - még e sorok írásakor is versenyben van, akár a nagydöntőre is esélyes lehet, nincs miért szégyenkeznünk.























A játékosokat egyesével nem elemezném, inkább csak szót ejtenék róluk pozitív, illetve negatív dolgok kapcsán.

Egyértelműen Ty Lawson és Aaron Afflalo hatalmas fejlődése volt a leginkább szembetűnő. A "kicsi" az alapszakasz vége felé egy NBA-rekordot is átadott a múltnak,ő dobta egy meccsen a legtöbb triplát, szám szerint tízet. Afflalo kinti dobásai javultak igen nagy mértékben, a védekezése is fejlődött, és év vége felé érezhető volt, hogy a társai is támaszkodnak rá nehéz helyzetekben. Franchise-játékos szerintem soha sem lesz, viszont az ilyen játékos az edzők álma. Nem dumál, viszont dolgozik, tűr, hajt, és megszakad a pályán.

Raymond Felton érkeztével az egyes-kettes poszton egy új stílust kezdett Karl kialakítani, még jobban felgyorsítva ezzel az amúgy sem lassú játékunkat. Wilson Chandler és Danilo Gallinari biztos pontnak tűnt a kettes-hármas poszton, hatalmas potenciállal rendelkeznek, amiből idén meg-megvillantottak momentumokat. Gallinari-ból válhat esetleg a jövőben egy olyan játékos, akinek egyenlő állásnál pár másodperccel a vége előtt labdát lehet adni, csak türelmesen kell fejleszteni tovább a képességeit. Chandler lejáró, több posztos játékos, nem bánnám ha maradna, bár attól tartok ez pénzügyileg egy fájó pont lehet.

A felső két poszton Nené, akit mindenek előtt kiemelnék. Kitartó, harcos játékossá érett. Palánk alatt jól pozíciózik, bár az utóbbi napokban kérdésessé vált, hogy marad-e nálunk. Reméljük igen,mert 2-3 nagyon jó év még biztos benne van.

Sok sérültünk volt a két magas poszton, ezzel gyakorlatilag végig küszködtünk az év során. Kenyon Martin szerződése is lejár, és ezt csak azért említeném meg most (mert a csere-ötletekről, a jövőbeli kilátásokról még írunk kicsit később) mert ezáltal lehetőségünk van az egyik legszembetűnőbb hibánkat is kiküszöbölni egy új játékos igazolásával. A lepattanózásról van szó, amiben sajnos nem tudtunk jelentősen előrelépni. Pedig szigorúan szükséges lenne a javítás ezen a téren, hiszen a játék fejlődésével együtt a védekezés is fejlődik. Ezáltal több lehet a pontatlan dobás, az ebből fakadó lehetőségeket pedig nem kellene az ellenfélnek hagyni. Elsősorban a Thunder elleni rájátszásban volt leginkább látható, mire is vezethet ennek hiánya. Azt gondolom, hogy ezt a problémát ideje lenne kezelni.














Reálisan nézve, körülbelül ennyi van a csapatban, bár egy szerencsésebb PO-párosításban talán egy körrel többet is mehettünk volna. De nagy gond nincs, hiszen fiatal játékosainknak köszönhetően folyamatosan tudunk építkezni. Ez most a legfontosabb, hogy van alap, amire falat húzhatunk, nem kell teljes átalakítást véghez vinni, ami miatt pár év vegetálás várna a csapatra.

Az offszezonban változások várhatóak, amik elsősorban a szerződéshosszabbításokból fognak adódni. Nyilván kész számok nélkül nehéz jóslásokba bocsátkozni...

Így, az idény végén szeretném megköszönni a lehetőséget Filip barátomnak, hogy írhattam, és mindenki másnak, aki olvasgatta a blogot, a Nuggets-szel kapcsolatos írásokat. Nagyon jó, hogy ennyien követik figyelemmel a kosárcsapatot, és szurkolnak a Denvernek. Örülök, hogy részese lehetek ennek a kis csapatnak, remélem a jövőben is lehetőségünk lesz együtt szurkolni! Köszönöm a figyelmeteket!

Az elmúlt héten a Colorado Rapids bajnokcsapata rendhagyó módon két mérkőzést is lejátszott az MLS alapszakaszában, és a közelmúltban nem túl jó formának örvendő együttes végre elkezdett újra magára találni. A sérülésektől megtizedelt labdarúgóink a szerdai mérkőzésen megtörték négy meccses nyeretlen sorozatukat, amikor a Houston Dynamo otthonában 2-1-re diadalmaskodni tudtak, majd a szombati játéknapon 0-0-s döntetlent játszottak házon kívül a New England Revolution ellenében.



















A hétközi texasi mérkőzésre több sérültünk is visszatérhetett, de a hiányzók számát illetően még így sem álltunk valami fényesen, ugyanis továbbra sem számíthattunk a térdhajlítójával hetek óta bajlódó Conor Casey-re és Eddie Ababio-ra, a hátát fájlaló Sanna Nyassi-ra, valamint a tavalyi döntőben térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji-ra sem, míg Brian Mullan változatlanul a hosszú eltiltása miatt volt bevethetetlen. A frissen aktiváltak közül egyedül Thompson került vissza azonnal a kezdőcsapatba, míg a padon már helyet foglalhatott Wynne, Folan és Amarikwa. A coloradóiak még mindig tartalékos kezdő 11-e a következőképpen tevődött össze: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Palguta - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Akpan, Cummings.

Bár papíron talán még ennyire felforgatott összeállításban is esélyesnek számítottunk, a mostani formánkban egyáltalán nem mehettünk biztosra a nyugati csoportból idén keletre kerülő, erősen újjáépülő félben lévő Houston Dynamo ellen. Ráadásul a narancssárga mezes házigazdák bátrabban is kezdték a mérkőzést, és az első időszakban egyértelműen több támadást vezettek, de elszórt kísérleteik nagyrészt célt tévesztettek. Pickens kapusnak első alkalommal nagyjából húsz perc elteltével kellett védést bemutatnia, melyet gond nélkül hajtott végre egy távoli próbálkozásnál. A hazaiak által diktált iram a félidő második felére megváltozott, és jobbára kemény fizikai játék dúlt a mezőnyben, a csapatok képtelenek voltak különösebb gólhelyzetet teremteni maguknak. A Dynamo igyekezett tekintélyt parancsolni a testi erőfölényével, és a szünet előtti utolsó minutumokban több teljesen felesleges kemény belépőt is bemutattak: Moor arcon könyökléséért, és Kimura felvágásáért még egy-egy sárga lapot is begyűjtöttek. Még rosszabb, hogy a hajrában Cummings egy ütközés után szerencsétlenül esett, melynek következtében kificamodott a bokája, így egy kényszerű csere keretein belül pályára kellett küldenünk helyette Folan-t a csatársorba. A játékrész kissé paprikás hangulatban ért véget, de az első 45 perc után változatlanul 0-0-s döntetlenre álltak a küzdőfelek.

A szünet után viszont szerencsére újra az érdemi játék került előtérbe, s néhány perc elteltével, előbb a mieinktől Kimura szánta el magát egy kemény távoli löketre, majd a másik fél részéről egy jobb oldali bejátszást követően egy közeli fejes kerülte el nem sokkal a hosszú felső sarkot. A Houston egyértelműen kezdeményezőbben lépett fel a második félidőben is, azonban a meddő mezőnyfölényen és az ártalmatlan labdatartáson kívül csak néhány veszélytelen helyzetet tudtak felmutatni, melyekkel nem mentek sokra. A félidő fele magasságában Smith mester igénybe vette a második cserelehetőségét, amikor ismét a támadók között eszközölt egy frissítést, s Akpan-t Amarikwa váltotta fel. Kisvártatva Pickens ijesztgette a csapatot, túl kényelmesen várta, hogy az indítás a büntetőterületen belülre érjen hozzá, és kézzel nyúlhasson a labdához, így a vele versenyfutást rendező csatár előbb ért oda, elvitte mellette a játékszert, de éles szögből képtelen volt az üres kapuba helyezni, nem mindennapi lehetőséget szalasztottak el a vendéglátók az előny megszerzésére. A 71. percben viszont már nem engedték meg ezt a luxust maguknak, s az egykori Rapids-játékos Clark szerzett egy nagyszerű gólt, ahogyan a 16-oson belülre cselezte magát a jobb oldalon, majd Palguta mellől, ballal egy kissé váratlan lövést helyezett nagyon pontosan a rövid sarokba. Pár perccel később Jamie Smith végezhetett el szabadrúgást az ellenfél térfelének a közepén is túlról, egészen közel az oldalvonalhoz, s egyértelműen beadásra számított mindenki, a skót középpályás azonban jobban alányesett a labdának, és a túlságosan kimozduló kapus nem védhette a bejátszásszerű kísérletet, amely így a hálóba hullott. Kissé szerencsés góllal villámgyorsan kiegyenlített a Rapids, Smith nem mindennapi találatot szerzett, de tőle már megszokhattuk, hogy nem szokta hasonlónál alább adni, idén már harmadszor volt eredményes, s mindegyik gólja egy-egy külön fejezetbe illő hőskölteménnyel ért fel. Tíz perccel a vége előtt újabb cserét hajtottunk végre, Thompson helyére Wynne szállt be, aki a jobb hátvéd posztját foglalta el, míg ezzel párhuzamosan Kimura húzódott előrébb a lecserélt játékos szélső helyére. A Dynamo kissé megilletődött az előny hirtelen leadása után, és a gólt követően egyre inkább át tudtuk venni az irányítást, s a labda jobbára a vendéglátók térfelén vándorolt, egyre komolyabban igyekeztünk, hogy bevigyük a győztes találatot. Végül a 84. percben mindez sikerült, amikor Folan-hez centereztük be a labdát, az ír támadó azonban a nagy szorításban képtelen volt kapura fordulni, viszont nagyszerűen ismerte fel a lehetőséget, és estében lekészítette a játékszert a kapuval szemben álló Scott Palguta-nak, aki egy félelmetesen pontos lövéssel helyezett az alsó sarokba. A rutinos tartalék hátvéd élete első találatát szerezte az MLS-ben, méghozzá a legjobbkor, mivel a végjátékban a szárnyaszegett Dynamo már képtelen volt a válaszra, így a Rapids négy nyeretlen mérkőzést követően újra győzelemnek örülhetett, miután 2-1-re diadalmaskodtunk házon kívül.

Videóösszefoglaló a Houston Dynamo-Colorado Rapids mérkőzésről:



Ezt követően, a szombati játéknapon ismét harcba indulhattunk, amikor egy újabb idegenbeli mérkőzés várt a csapatra, hiszen a hétvégi fordulóban a nagyszerű rajtot vevő New England Revolution otthonában kellett megpróbálnunk a helytállást. A bostoniak ellenében hat meccses aktív veretlen sorozatot ápoltunk a mérkőzés megkezdése előtt, de a jelenlegi helyzetben ugyancsak nehéz feladat állt előttünk, hiszen a houstoni meccset kihagyó Conor Casey, Sanna Nyassi, Macoumba Kandji, Eddie Ababio és Brian Mullan fémjelezte névsorhoz csatlakozott a Dynamo ellen bokasérülést szenvedő Omar Cummings, ezzel a keretben tartozkodó hat csatár közül már az ötödiket vesztettük el átmenetileg, míg az előző meccsen csodagólt szerző Jamie Smith csak a cserepadon várhatott a bevetésre egy kisebb vádlihúzódás következtében. Vagyis az összeállításban megint kényszerű változásokat kellett alkalmaznunk, amely így festett: Pickens - Wynne, Marshall, Moor, Palguta - Kimura, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Amarikwa, Folan.

Nagyszerű hangulat fogadta a csapatokat Foxborough-ban, a hazai közönség nagy lelkesedéssel készült a mérkőzésre, és rendkívül komolyan vették a bajnok látogatását, kétségtelenül szerették volna, hogy a Revs legyőzze a mieinket. Ennek megfelelően a sötét mezes hazaiak ihletett formában indították a meccset, már az első percektől nagy lendülettel játszottak, hamarjában több ígéretes akciót is tudtak vezetni. Végül az első komoly lehetőségük a 15. percben adódott, amikor egy távoli szabadrúgás utáni fejes súrolta felülről a keresztlécet, de Pickens maximálisan ura volt a helyzetnek. A kezdeti lendület után a folytatásban kissé lecsendesedett az iram, és egy darabig inkább szépen csöndben csordogált a találkozó, majd félóra elteltével egy váratlan esemény zavarta meg a kellemes szombat esti játszadozást, ugyanis Folan meghúzódott, így újra sérülés miatt kellett cserélnünk, amikor a másodéves Akpan-t irányítottuk ki helyette a pályára. A pechsorozat tehát tovább folytatódott, Casey, Cummings és Kandji után újra elvesztettük az ír gólgyárost is, s a 30. perctől kezdve már a teljes keret mindkét maradék, egészséges támadója a pályán tartózkodott. A frissen beállt Akpan rövidesen egy kellemetlen lövést tűzött kapura, miután nagyjából 30 yard-ról eresztett meg egy próbálkozást, melyet a hazaiak kapusa csak nagyon nehezen tudott a ketrec fölé paskolni. Nem sokkal később újra a szívünkhöz kaphattunk, hogy megint sérülés történik a csapatunkban, de szerencsére Pickens-nek nem esett baja, amikor szerencsétlenül összeütközött a Revs egyik támadójával, miközben mindketten a magasra felfejelt játékszert szerették volna megjátszani. Az első félidő utolsó pillanataiban még ismét Akpan révén tudtunk helyzetet teremteni magunknak, aki elől már úgy tűnt, hogy felszabadítottak, ám a NE-i hátvédek addig ügyetlenkedtek a saját büntető területükön belül, amíg a fiatal Rapids-csatár újra le tudott csapni a labdára, és ígéretes közeli kísérlete csak kevéssel zúgott el a rövid sarok mellett. Gól nélküli állással térhettek le a félidőre a csapatok, eleinte a hazaiak, majd inkább a mieink bizonyultak aktívabbnak, kisebb lehetőségeket mindkét oldalon láthattunk, így tulajdonképpen igazságosnak volt tekinthető a döntetlen részeredmény.



















A második játékrészre is komolyan aktivizálták magukat a házigazdák, és néhány perc után máris egy szépen megjátszott támadást vezettek, de az utolsó pillanatban, még a 16-os vonal előtt, Thompson egy kicsit kibillentette egyensúlyából az előretörő támadót, így Marshall könnyedén fel tudott szabadítani előle. Ezt követően egy szögletrúgás után alakult ki a mérkőzés eddigi legnagyobb helyzete a hazaiak oldalán, amikor Pickens bravúros reflex mozdulattal hatástalanította Joseph egészen közelről érkező fejesét. Egyre komolyabb nyomás nehezedett a coloradói kapura, a hátvédjeinknek fokozottan kellett figyelniük, hogy fel tudják venni a kesztyűt a rámenős, gyors, tarthatatlan New englandi támadókkal. Nem is mindig sikerült megállítanunk a vetélytársakat, egyik alkalommal például Palguta elkésett a szereléssel, így a félidő közepe környékén az előző mérkőzésünk koronázatlan hőse sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Moor-ék összességében szépen teljesítették a feladatot, és a Revs hiába akciózott veszélyesen, az utolsó pillanatban a védőknek valahogy rendre sikerült közbelépniük, mielőtt még komolyabb lehetőség alakult volna ki Pickens portája előterében. Bő negyedórával a mérkőzés befejezését megelőzően egy újabb játékoscserére szántuk el magunkat, ennyi időt ugyanis már rá mertünk bízni a kisebb húzódással bajlódó Smith-re, aki a szokásos pozíciójában, a bal szélen foglalhatott helyet, miután a sokat robotoló Thompson-t váltotta. Kis idő múlva újabb hihetetlen Revolution-helyzet maradt ki, az ellenfél a jobb oldalon lendült támadásba, a nagyszerű ütemű beadásból pedig Feilhaber a keresztlécre továbbította a labdát a hosszú oldalon. Óriási helyzetet úsztunk meg, Pickens kapus már verve volt, a bejátszás pedig tökéletesen érkezett két hátvédünk közé, akik így szintén nem tudtak volna már szerelni, kétségtelenül ennél a szituációnál a szerencsére volt nagy szükségünk. A hajrába fordulva is érvényben maradt a Revs vitathatatlan fölénye, de átmenetileg viszonylag jól kontrolláltuk az eseményeket, miközben az utolsó tíz percen belül Larentowicz sárgult be, majd percekkel később egy Amarikwa-LaBauex cserét hajtottunk végre. A hazaiak az utolsó pillanatokig igyekeztek a győzelem megszerzése érdekében, és a hosszabbítás perceiben még Marshall bravúros mentésére volt szükségünk, miután a jobbról középre gurított játékszer elment keresztbe a kapus előtt, de a visszazáró középhátvéd még az utolsó pillanatban tisztázni tudott a túloldalon, zavartalanul érkező támadó elől. A hazaiak jókora fölénye ellenére nem született találat a mérkőzésen, a New England minden követ megmozgatott a siker érdekében, azonban a coloradóiak hősies védekezésükkel kiharcoltak egy pontot. Így bár a rivális a második félidőben lényegesen közelebb állt a győzelemhez, maradt a 0-0-s végeredmény.

Videóösszefoglaló a New England Revolution-Colorado Rapids mérkőzésről:




Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 4-2-4, 16 pont (10 meccs)
2. Real Salt Lake 5-1-0, 15 pont (6 meccs)
3. Colorado Rapids 4-3-2, 14 pont (9 meccs)
4. Portland Timbers 4-3-1, 13 pont (8 meccs)
5. Seattle Sounders 3-3-4, 13 pont (10 meccs)
6. FC Dallas 3-3-2, 11 pont (8 meccs)
7. Chivas USA 2-3-3, 9 pont (8 meccs)
8. Vancouver Whitecaps 1-4-4, 7 pont (9 meccs)
9. San Jose Earthquakes 1-4-2, 5 pont (7 meccs)

Kezd visszatérni a helyes ösvényre a bajnokcsapat, ennyire meghatározó sérülésektől sújtva, igenis szép eredményeket értünk el a múltheti idegenbeli mérkőzéseken. Következő alkalommal ismét egy keleti csapat ellen léphetünk pályára, ráadásul zsinórban már harmadszor fogunk házon kívül játszani, amikor vasárnapra virradóra, 01:30-tól a D.C. United ellen mérkőzhetünk meg. A fővárosiakat április elején, hazai környezetben igencsak helyben hagytuk, most a saját közönségük előtt bizonyára nagyon szeretnének majd visszavágni, egyáltalán nem számíthatunk könnyű meccsre, de nagyon kéne, hogy újabb fontos pontokkal gazdagodjunk.

A draft már lecsengett, a lockout még javában tombol, de várhatóan mindjárt véget ér és megnyílik a free agency, azaz a szabadügynök-piac az NFL-ben. Bár a Denver Broncos erős drafton van túl, de az offseasonben nem csupán lyukakat kell foltozni, hanem komplett védelmet építeni, így a drafton nem is sikerülhetett minden problémát megoldani. A legfontosabb hiányosságot, a defensive tackle posztot a free agency-re hagytuk, így mindenképp egy nagyon határozott, agresszív FA-re van szükségünk. Lássuk, kik lehetnek a célpontok!





















Természetesen nem csak DT-re van szükségünk. Elsőre talán megoldottnak tűnhet a QB poszt, de ha jobban bele gondolunk... Kyle Orton kiváló trade alap lehet, valószínűleg elcseréljük egy jó DT-re valamelyik QB-need-es csapattal. Bár múlthéten a legtöbb csapat orvosolta ezt a hiányát, azért még akad egy-két együttes, akik szívesen látnák őt a keretükben. Kicsit ironikus, de pont az a két csapat nem húzott QB-t, akik érdeklődtek az 1/2 –ért csütörtökön, nevezetesen a Redskins és a Cardinals. A fővárosiaknál Donovan McNabb aligha marad, minthogy nem ápol éppen baráti viszonyt a Shanahan-családdal, és ha ő távozna, akkor Rex Grossman lenne a kezdő. Ő pedig Rex Grossman, azt hiszem ’Sexy Rexy’-t senkinek se kell bemutatni. Ha a chicagoi irányító páros újra egymásra találna Washingtonban, mi ellenértékül, esetleg egy ennél bonyolultabb, több emberes cserében, Albert Haynesworth-t, azaz Big Al-t szerezhetnénk meg. Nem tartozik a kedvenceim közé, de a liga egyik legjobb DT-je, és ő is szívesen ott hagyná Mike Shanahan-t.

A másik érdeklődő a Cardinals lehet. Pontosabban ők már érdeklődnek is. Két jó defensive tackle erősíti őket, Calais Campbell és Darnell Dockett személyében, mögöttük viszont elég sekély a depth, szóval nem valószínű, hogy szívesen megválnának bármelyiküktől is. Velük leginkább 2012-es pick vagy egy több csapatos trade keretében tudjuk Orton-t egy DT-re változtatni.

Akkor viszont máris csak két irányító marad a rosteren, egy fiatal másodéves tehetség Tim Tebow személyében, és egy többszörösen leírt, eddig csak az alkalmatlanságát bizonyító Brady Quinn. Ha csak ők maradnak, mindenképp szeretnék egy tapasztalt veteránt látni mellettük. Akik szóba jöhetnek esetleg:

-Marc Bulger: Free agent. Két kiváló éve volt a Ramsben majd a sorozatos sérülések teljesen visszavetették teljesítményét. Előző évét végig a Ravens cserepadján töltötte. Tebow-nak mindenképp tudna átadni némi tapasztalatot, és nem kéne azonnal kétségbe esni, ha véletlenül ő kerülne pályára. Ideális csere QB lehetne.

-Matt Leinart: Free agent. Brady Quinn 2.0. Óriási tehetségnek indult, ám az NFL-ben semmit nem tud felmutatni. Sokat nem adhatna át Tebownak, de minimális esély mutatkozhatna rá, hogy nálunk megtalálja egyetemi formáját.

-Tyler Thigpen: Free agent. A KC-ben tetszett a játéka. Mobilis irányító, ilyen szempontból kicsit hasonlít Tebowra. Nincs sok éves tapasztalata ugyan, de BQnál mindenképp többet látok benne.

-Chad Pennington: Free agent. 11 éves veterán. Még mindig simán akár kezdő is lehetne, ha a csontjai nem porcelánból lennének. Ha sérülékenysége miatt kezdőként nem is lehet vele számolni semmi esetre se, csere irányítónak tökéletes megoldás lehetne. Ha szükséges bármikor beugorhat Tebow helyére, és mint mentor is megfelelő lenne.

-Matt Hasselbeck: Free agent. Aligha kell bemutatni a Seahawks-szal a közelmúltban döntőt játszó és a tavalyi rájátszásban is erőn felül teljesítő irányítót. 12 éves tapasztalat, és ha szebb időket is meglátott ugyan, még mindig akár kezdő is lehetne. Emiatt persze aligha jön hozzánk a cserepadra, sőt könnyen lehet, hogy hosszabbít az exdivízióriválissal.

-Kerry Collins: Free Agent. A 38 éves irányító sok éves tapasztalatával mindenképp nagy segítségére lehetne Tebow-nak, és az elmúlt években azt is bebizonyította, hogy a pályán is lehet rá számítani, ha arról van szó.

Mivel azonban sok QB áll csapatváltás előtt, több mint amennyi csapat szeretne új irányítót, könnyen lehet, hogy Quinn nálunk marad. Ha így lesz, természetesen tényleg nem kell quarterbacket hozni.

A támadók között az egyetlen poszt, ami erősítésre szorul az a RB. Fox nem híve a feature backnek, viszont Moreno-n kívül nincs biztos pont a csapatban. Ballt felejtsük el, Buck sajnos egyre inkább úgy néz ki, hogy elhasználódott, LenDale White pedig még az előző rezsim szerzeménye, és Broncos-mezben még nem lépett pályára. Bár én hiszek benne, hogy megfelelő párja lehetne Moreno-nak, szinte biztos hogy megpróbáljuk mélyíteni a depthet. Lehetséges célpontok:

-DeAngelo Williams: Free agent. A Panthers-ben több évet dolgozott együtt Fox-szal, valószínűleg ő lesz az első számú kiszemelt. Tavaly lesérült és IR-re került, de az azt megelőző 2 évben 5-ös fölötti átlaggal 1000, illetve 1500 yardot hozott össze. Az egész offseason legnagyobb erősítése lenne. Egy DeWill-Moreno páros évekre meghatározhatná a futójátékunkat.

-Cedric Benson: Free agent. Ő se azt hozta az NFL-ben, amiben a Bears reménykedett, amikor kiválasztotta. Tavalyelőtt a Bengalsban azonban csillantott valamit a tehetségéből. Kiegészítő embernek jó lenne Moreno mellé, többnek nem biztos, ráadásul a Bengals szívesen megtartaná...

-Ahmad Bradshaw: Free agent. Brandon Jacobs párja volt a Giantsben. Alacsony súlypontú powerback, Ő is ideális társa lehetne Morenonak, de azért ahogy egyre több labdát bíztak rá, úgy csökkent az egy cipelésre jutó yardok száma, és növekedett a fumble-jai értéke. A 2. körös tendert nem biztos hogy megéri, mármint lehet hogy sikerül olcsóbban jobbat szerezni.

-Joseph Addai: Free agent. 5 év után járt le a szerződése, tehát a tavalyi szabályok alapján rfa lenne, de az új szabályok szerint ki tudja? A Colts ugyan megpróbálja megtartani, de van rajta kívül is elég RB, és a teljesítményével nem feltétlen szolgált rá a maradásra. Talán arra se, hogy hozzánk jöjjön, de mint opció mindenképp lehetséges.

A védelemben minden posztot sikerült a drafton megoldani, kivéve a DT-t. Természetesen ez a legnagyobb prioritású feladat az offseason hátralevő részében. Ez az a poszt, ahova nyugodt szívvel, ellenértékért cserébe is kereshetünk játékosokat. Míg az előzőeket lehetőleg ingyen UFA-kkal is meg lehet oldani, DT bármi áron kell, még akkor is, ha esetleg sikerül aláíratni Marcus Thomast. Lehetőségünk van mélyebb pozíciókból elcserélni valamelyik játékost, vagy jövő évi pick(ek)ért cserébe hozni valakit. Utóbbinak nem vagyok híve, jövőre is lesz draft, és jövőre is lesznek DT-k a drafton, sokkal olcsóbb kivárni azt az 1 évet, jövőre úgy se cél a rájátszás. Jelen állás szerint a következő nevek kerülhetnek a szemünk elé:

-Albert Haynesworth: Még hosszú, ráadásul nagyon nagy szerződése van, és ez ellene is szól. Ha viszont a tavalyi szabályok szerint lenne CBA az idei szezonra, akkor nem lenne cap, szóval elférne. 2008-ban a Tennessee-t alapszakasz-győzelemhez segítette, majd 7 évre 100 milliós szerződés kötött a Redskins-szel, ahol valamivel gyengébben teljesített ugyan, de azért komolyabb panasz nem lehetett rá. Majd tavaly sérülések és Shanahanék nehezítették a dolgát, több sajtó vitája is volt, valószínűleg ő se akar maradni, és Shanny se ragaszkodik hozzá. A már említett Orton-trade keretében szerezhetjük esetleg meg.

-Calais Campbell: Három éve van a ligában, még egy év van a szerződéséből, ahol ráadásul nem is keresne sokat a 2008-as draft 2. körében kiválasztott 3-4 DE. Át kéne ugyan állnia 4-3-ra, de az elmúlt két évben dominált a falban. Szintén csak trade útján juthatunk hozzá, de aligha válnak meg szívesen tőle.

-Darnell Dockett: Az Arizona másik 3-4 DE-je. 6 évre 56 milliós szerződése van a 8 éves NFL tapasztalattal rendelkező játékosnak. Őt se lenne egyszerű kialkudni a pintyektől.

-Brandon Mebane: Free agent. A Seahawks alighanem újra akarja igazolni őt. Ha mégis sikerülne megszerezni, erősítést jelentene, Louis Leonardhoz képest mindenképp, de azért nem feltétlen egy sztár játékos.

-Barry Cofield: A tavalyi szabályok szerint RFA, de hosszútávú szerződést akar. Ha a Giants nem adja meg neki, megszerezhetjük tőlük. Egy 2. körös tendert mindenképp megérne.

-Anthony Hargrove: Lejárt a szerződése, a Saints pedig kiválasztotta Cameron Jordant, úgyhogy könnyen lehet, hogy akár ingyen is megszerezhető lesz. Viszont nem lenne akkora hatalmas előrelépés a jelenlegi kerethez képest, mint amekkorára szükség van.

A többi poszt megoldottnak tűnik, ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne rajtuk erősíteni FA-n, de nem kell feltétlen erőltetni. Ami kicsit érdekes lehet az a WR poszt. Első ránézésre rendben van, de Bay-bay sokadik sérülése kérdésessé teszi, hogy meddig lesz képes NFL-színvonalon játszani, Gaffney pedig Ortonhoz hasonlóan jó trade alap lehet. Mindkettejüket aligha vesztjük most el, mert ha Demaryius Thomas kérdéses, nem fogjuk Gaffneyt cserélni, ha pedig csak egyikükről kell lemondani, még mindig elég erős marad ez az alakulat, de nem elképzelhetetlen, hogy lecsapunk valakire. Az O-line-ból Harris alighanem távozni fog majd, ezért hoztuk Franklint a drafton, de ha nem is egy világverő alakulat, még fiatal a fal, fejlődhetnek, szóval felesleges lenne túl sok energiát pazarolni ide az offseason hátra levő részében. TE-ből talán több is jött a drafton, mint gondoltuk volna. Így Graham ugyan távozott, de így sincs szükségünk FA-ra ezen a poszton.

A védelemben ugye a DT a legnagyobb kérdés. Mellettük a DE-k Doom visszatértével, és Von Miller besegítésével, erősnek tűnnek, mögöttük LB posztra három új játékost is szereztünk, az valószínűleg elég lesz. A secondarybe érkező két újonc safety a meglévő veteránokkal bizalomra ad okot. Nagyon nagy versenyre számítok köztük a TC-n, az állásukért fognak küzdeni. A cornerek is jól mutatnak Bailey hosszabbításával. Ha a fiatal tehetségek, Cox, Thompson és Vaughn tovább fejlődnek, egy erős passrush támogatásával nem lesznek bajban. Azért a tavaly örökké sérült Goodman helyére egy tapasztaltabb playát el tudnék képzelni.

A Szlovákiában zajló jégkorong világbajnokságon befejeződtek a második csoportkör küzdelmei és az eddigi 12 csapat közül a legjobb 8 jutott tovább a negyeddöntőkbe. Örömmel számolhatok be róla, hogy a Colorado Avalanche mindkét képviselőjének válogatottja kvalifikálta magát az egyenes kieséses rendszerbe, miután sikerrel vívták meg a középdöntők küzdelmeit.





















Kanada csapata a csoport éléről várta a folytatást egyetlen pontvesztéssel, és az első kör sikerei után a másodikban is jó eredményeket tudtak elérni, természetesen egy pillanatig nem lehetett gondjuk a legjobb nyolc közé jutás kiharcolásával sem. Az első középdöntő mérkőzésükön pénteken az Egyesült Államok ellen nagy küzdelem várt rájuk, de 4-3 arányban büntetőkkel győzni tudtak. Szoros mérkőzés volt, a játék képe alapján a juharlevelesek egyértelmű fölényben voltak, de nehezen tudták érvenyíteni az akaratukat és végig nehéz dolguk volt, megérdemelten gyűjtötték be a két pontot, de a hármat nem sikerült, mivel a korábban kétszer is vezetéshez jutó jenkik a hajrában kiegyenlítettek és megmentettek egy pontot, de a shootoutban már csak a kanadaiak találtak be. Duchene ezen a meccsen is a megszokott sortársakkal, Nashsel és Neallel alkotta a második hármast, de negyedik fellépésén is pont nélkül zárt, az USA ellen 16 és fél perc alatt három kapura lövésre futotta erejéből, de a nagy helyzetei ezúttal is kimaradtak. Másnap a norvégok ellen sem számíthattak könnyű diadalmenetre, de a meccset végig biztosan kézben tartották, a skandinávok pedig komoly lehetőségeket szalasztottak el, sok emberelőnyt kihagytak, így Kanada újra győzött 3-2re. Tíz perccel a vége előtt már 3-0 is volt az eredmény, a befejezés a vártnál nehezebben sikerült számukra, de a diadal nem forgott nagyobb veszélyben. A kanadai összeállításban változások történtek, a korábbi meccseken gyengélkedő Duchenet sajnos hátrébb sorolták, a denveri legény Kane és Eberle sorát centerezhette, bő 13 minutum alatt két lövést jegyzett és újra semleges plusz/mínusz statisztikát ért el. A hétfői napon a csoport elsőségért szállhattak harcba a svédek ellen és az utolsó forduló ki-ki meccsét 3-2re behúzták, miután háromszor vezettek egy-egy góllal és utoljára már nem tudták válaszolni a háromkoronások. Duchene erre a fellépésre is maradt a harmadik sorba, de minden eddiginél kevesebb lehetőséghez jutott, a jégideje nem érte el a tíz percet sem, ezalatt nem volt lövése csak egy két perces kiállítása.

- Matt Duchene nagyon nem sziporkázik Szlovákiában, a torna eddigi 6 mérkőzésén egyetlen pontot sem szerzett. A fiatal center ráadásul az utolsó meccseken már lényegesen kevesebb játéklehetőséghez jutott, átlagban 14:55 percet volt a pályán eddig. 13 kapura lövésnél és +1es statisztikánál tart. Reménykedünk benne, hogy esetleg az egyenes kieséses szakaszban hallatni tud magáról, mert eddig csak kihagyott helyzetei voltak időnként, de az utolsó két találkozó még szerényebbre sikerült neki.


















Eközben még Norvégia szereplését kellett különös tekintettel figyelnünk, mivel a másik Avalanche képviselő a skandináv együttes védelmében tűnt fel, Holos személyében. A piros-kékek az első körből két pontot vittek magukkal a svédek szétlövéses legyőzésével, az USAtól pedig épphogy kikaptak, így viszonylag jó esélyekkel várhatták a folytatást, megvolt a reális lehetőség a nyolc közé jutás kiharcolására. Ehhez hatalmas lépést tettek a csütörtök esti első középdöntő alkalmával, amikor Svájc ellen 3-2re diadalmaskodtak, az esélyesebbnek tartott helvéteket nagyon szervezett, pontos, eredményes játékkal sikerült meglepni, a találkozó elejétől kezdve végig vezettek. Holos is tevékenyen részt vállalt a fontos győzelemből, ugyanis az újonc denveri bekk az első harmadban két pontot regisztrált: a 9. percben egy remek kapáslövésből lőtt a hálóba a bal oldalról egyenlő létszám mellett, míg a játékrész utolsó pillanataiban emberelőnyös asszisztot jegyzett egy távoli lövésével, mely után csapattársa a közeli kipattanót váltotta gólra. Az egész meccsen nagyszerűen játszott, így teljes joggal választották meg az est legjobb norvég játékosának, az 1+1 mellett 30 perc alatt +1ezett, három lövést jegyzett és támadásban, védekezésben megbízható volt. Szombaton jött a már említett meccs a kanadaiak ellen, melyen 3-2es vereséget szenvedtek, de jó játékkal hajtottak fejet a nagyobb tudású ellenfél előtt. Holos teljesítménye miatt sem kellett szégyenkeznünk, újabb pontot nem szerzett, de végig stabilan állta a kanadai rohamokat és csapata támadásait is nagy lendülettel vezette. Közel 27 perccel újra az egyik legtöbb időt töltötte a jégen, miközben semleges +/-t hozott egy-egy gólnál tartózkodott a pályán. A hétfői záró játéknapon kötelező győzelem várt a norvégokra Franciaország ellen, akiket 5-2re le is vertek, ezzel bebiztosították helyüket a negyeddöntőben. A gallok ugyan kétszer is felzárkóztak egyetlen gól különbségre, a skandinávok mindkétszer viszonylag hamar válaszolni tudtak, így a vezetésük nem forgott veszélyben és stabil győzelmet arattak. Holos ezúttal is kitett magáért, csapata második és harmadik góljánál egyaránt gólpasszt jegyzett az akció közben és kereken 31 perces jégidővel zárt. Emellett összesen hat lövést vállalt és +2-es statisztikát regisztrált, ha egyik csapattársa nem szerzett volna egymaga négy gólt a meccsen, könnyen begyűjthette volna az újabb 'best player of the game' elismerést.

- Jonas Holos öt meccsen lépett pályára eddig a VBn, a legelső mérkőzésen még nem tudott játszani, ezalatt két gólt és három asszisztot hozott. Öt pontjával éllovas a hátvédek közti pontlistán az egész mezőnyt figyelembe véve, két másik védővel együtt. +6-os plusz/mínusz statisztikája pedig holtversenyben a második legjobb mutató a tornán. Nagyszerű formában játszott eddig, a negyeddöntőben tovább folytathatja a szárnyalását.


Az F középdöntő csoport végeredménye:

1. Kanada 13 pont
2. Svédország 10 pont
3. Norvégia 8 pont
4. Egyesült Államok 7 pont
5. Svájc 6 pont
6. Franciaország 1 pont

Kanada nyerte a csoportot, a norvégok pedig a harmadik helyen jutottak tovább. Az öt erősebb csapat közül Svájc húzta a rövidebbet és ők nem tudtak bejutni a legjobb nyolc közé a franciák mellett.

Az E középdöntő csoport végeredménye:

1. Csehország 15 pont
2. Finnország 10 pont
3. Németország 8 pont
4. Oroszország 7 pont
5. Szlovákia 3 pont
6. Dánia 2 pont

A csehek az egész torna egyetlen százszázalékos csapatai, a második körben is háromból három meccset rendes játékidőben nyertek. Továbbjutottak még a finnek, a németek és csak negyedik helyen az oroszok, míg a házigazda és Dánia számára befejeződtek a küzdelmek.

A negyeddöntők programja:

Szerda, 16:15 Csehország - Egyesült Államok
Szerda, 20:15 Svédország - Németország
Csütörtök, 16:15 Finnország - Norvégia
Csütörtök, 20:15 Kanada - Oroszország

Amint látható, több izgalmas presztízs párharc is kialakult a negyeddöntőkben, aki esetleg eddig felületesebben követte volna a világbajnokságot, mindenképpen ajánlom, hogy az egyenes kieséses szakasz meccseit már nézze élőben. Főleg, hogy a két Avalanche játékosért is szurkolhatunk, akik majd a csütörtöki napon léphetnek pályára a négy közé jutásért. A norvégoktól óriási bravúr lenne az elődöntő kiharcolása Finnország ellen, de Kanada se mehet biztosra az eddig kényelmes oroszok ellen, óriási küzdelemre lesz kilátás.

A hétvégén tovább folytatódott a Colorado Rockies gyengélkedése, a csapat mind a három meccsét elvesztette a San Francisco Giants elleni idegenbeli párharcban, így már zsinórban négy vereségnél tartunk. Az NL West élén elfogyott az előnyünk, komoly hullámvölgybe kerültünk, nagy szükség lenne a talpra állásra.



1. meccs, péntek: Giants-Rockies 4-3
A rivális elleni első mérkőzésen Ubaldo és Cain ütközhetett meg egymással, nem mindennapi dobó csatára volt kilátás, miközben a mezőnycsapatunk a megszokott nevekből tevődött össze. Az infielden a Helton-Herrera-Tulo-Stewart négyes kezdett, kint CarGo, Fowler, S. Smith kapott lehetőséget, az elkapó pedig Iannetta lehetett. Az első próbálkozásunk nem vezetett eredményre, a sor első három embere búcsúzott, míg Ubaldo két kieső után két sétát engedélyezett, de aztán a Huff elleni strikeouttal be tudta fejezni a nyitó inninget. A második játék tetején rögtön az első ütő Tulo bebombázott a bal szélre egy solo hazafutást, ezzel megszereztük a vezetést, de a többiek mást nem tudtak hozzátenni, azonban a hazaiak is csak egyetlen sétára voltak képesek. Aztán a harmadik menetben még egy nagy áttörést csináltunk, Iannetta single és Fowler hit-by-pitch által került bázisra, amikor Herrera volt eredményes egy RBI singleből, majd CarGo növelte tovább a vezetést egy sac flyal, így már 3-0ra léptünk el. Ubaldo következő dobójátéka sima volt, még két SOt is kiosztott, utána a negyedikben csak Iannetta ért el egy singlet két kieső után, közben a Giants két emberrel járt pályán, de Ubaldo sikerrel verte vissza ezt a támadást is. Az ötödik inning alatt a sorunk tetején kiesett a három ember, ám az ellenfél se ment többre a lehetőséggel. A következő felvonásban egyedül Helton hozott egy singlet, viszont a SF első ütője Fontenot rögtön beleállt egy triplába, majd Posey groundoutos kiesése közben az első pontot is meghozták, de ennél közelebb képtelenek voltak zárkózni, 3-1re még mindig vezettünk. A hetedik játék során mindössze egyetlen sétát tudtunk bemutatni és mivel jött a pinch hitter a dobó helyén, így Lindstrom folytatta a dombon, aki egy singlet követően sorban három ellenfelet ejtett ki. Ezután az első két emberünk kiesett, viszont így is megtöltöttük a pályát két single és egy walk révén, de Iannetta nem tudta kihasználni a helyzetet, mivel egy forceouttal védekeztek ellene a hármas bázisnál. A nyolcadik alján szokás szerint Betancourt érkezett, de sajnos nagyon nehéz körülmények között képtelen volt megtartani a két pontos vezetésünket, mivel beszedett egy singlet és egy doublet, majd Schierholtz 2run RBI doubleból 3-3ra változott az állás, két nap alatt kétszer buktunk el két pontos előnyt a hajrában. A kilencedik menetben képtelenek voltunk elkerülni a három kiesést, majd Street csütörtöki meccse miatt Paulinoval folytattuk tovább, aki ellen hamar érkezett egy double, majd 1outnál a Giants F. Sanchez RBI walk-off single révén fejezte be összecsapást, ezzel 4-3ra elvitték a párharc nyitó meccsét.
- 3-0ról 4-3ra kaptunk ki, egymást követő második nap vesztettünk el egy meccset a végjátékban, az ütésekben is 7-8 lett az eredmény, a Giants hatot az utolsó három játékban termelt. Tulowitzki több hét hallgatást tört meg, amikor újra hazafutást szerzett, ezzel a 100. HRt ütötte MLB karrierjében. Három beállás alatt ezt az egy ütést, illetve egy sétát ért el, talán kezd kilábalni a hullámvölgyből, közben már nyolc homerun és 18 pont a hatékonysága idén. A nagyszerű shortstop ezen kívül újra bemutatott egy ígéretes védekező megmozdulást a pályán. Helton és Iannetta mindketten 2/4es lőlapot tudtak hozni erről a meccsről, viszont előbbi két, utóbbi három csapattársát hagyta fent, amelyek soknak számítottak, mert nyolc darab volt az egész csapatnak. Herrera négy kieséses játék közben egyetlen ütést szállított, amelyből futót küldött haza, így megszerezte a hetedik RBIt az idényben. Gonzalez nem tudott felmutatni értékelhető ütést a találkozón, viszont egy biztonsági megoldásból elérte a 16. pontszerzését. S. Smith a hatodik pozícióban egy singlet hozott, a másik három alkalommal elbúcsúztatták, de így is leesett az összesített átlaga .300 alá. Fowler és Stewart mindketten 1/3as mérlegre voltak képesek, közben egy-egy sétával is jártak még bázison, de kettejük közül futást már csak a leadoff hitter tudott felmutatni. Volt még két pinch hitter a csapatban, Spilborghs a hetedik, Amezaga pedig a kilencedik menetben esett ki egy-egy könnyed groundout által. Jimenez az idei legjobb meccsét játszotta, de ez is kevés volt az első győzelméhez, pedig még 3-1re mi vezettünk, amikor hat játék után távozott. A dominikai sztár dobó mindössze két ütést szenvedett el, a hét SO mellé öt sétát engedett, az egyetlen kapot pontját pedig egy kieséses akció közben szerezték. Ez a produkció már biztató volt tőle, nem rajta múlott, hogy a win nem lett meg, legközelebb is így kéne játszania. Lindstrom a hetedik játékban még egy single ellenére is magabiztosan hozta az idei hatodik holdot. Aztán viszont Betancourt alaposan megremegett és az előny megtartásában liga első setupman képtelen volt megőrizni a két pontos vezetésünket, a nyolcadik inningben három ütésből két futást szenvedett el, először regisztrált BSt a szezonban. Paulino a kilencedik játékban még rosszabbul járt, három ütőből kettő találatot ért el ellene, a második révén pedig be is fejezte ellene a meccset a Giants, így az egykori Astros dobó már a második vereségét kapta a szezonban, ERA mutatója pedig 6.75ösre szökött fel.






















2. meccs, szombat: Giants-Rockies 3-2
A szombat esti második mérkőzésre több változás is történt a felállásunkban: 2B poszton Herrera pihent és Amezaga kezdett, a hármas bázison Stewart helyét Lopez kapta meg, a jobb szélre pedig Spilbot neveztük S. Smith helyett. Eredetileg Rogers lett volna a soros kezdő dobó erre a meccsre, de hátfájás miatt nem tudta vállalni a játékot, kikerült a 15 napos DLre, a helyére pedig Mortensent hoztuk fel a farmból, így ő lehetett a kezdő, közben a Giantsnél a balos Bumgarner következett. Az első játékban a kezdő három emberünk könnyedén kiesett, majd Mortensen rögtön két futót engedett bázisra kerülni, hogy aztán Posey RBI groundout révén szerezze meg a vezetést a San Francisco. Ezután a második hármasunk sem tudott bázisra kerülni, de ebben az inningben már Mortensen is sokkal magabiztosabb volt és senkit nem engedett pályára. A harmadik próbálkozásunk alkalmával egyedül Spilbo hozott egy walkot, de Iannetta ellen dupla játékkal védekeztek, közben a Giantsnél háromból hárman kiestek. A következő felvonás alkalmával Fowler egy single ütést mutatott be, de a rablási kísérletét meghiúsították, így kiesett, csak úgy mint az őt követő két ütő, míg az ellenfél két out után két futóval riogatott bennünket, de magabiztosan hárítottunk. Az ötödikben sem mentünk sokra, Tulo tudott meglovagolni egy fielding errort, majd Lopez sétált, de az első két bázisnál nem jutottak tovább, mivel Spilbo double playt szenveett el. A következő dobórész viszont nehézkesre sikeredett, Lopez errorral indult, majd ütéssel pályára került még egy futó, aztán Sanchez RBI double jelentette a következő Giants pontot, egy sétával feltöltötték a bázisokat, de Mortensen Huff dobás utáni kiejtésével be tudta fejezni az inninget és még viszonylag jól megúszta a szorult helyzetet és csak 2-0s hátrányban voltunk. A folytatásban Iannetta ért el egy walkot, azonban a dobónk strikeouttal búcsúzott, Fowler pedig double play áldozata lett, így ez az akció is hamar megsemmisült, míg a vetélytárs támadásában egyetlen séta született, a bázisfutó egészen a harmadik bázisig eljutott, de annál tovább nem engedtük. A hetedik inningben kieső nélkül teli pályát harcoltunk ki, Amezaga és CarGo singlet ütött, Tulo ellen pedig újra egy error történt, az így kialakult loaded 0outnál Helton zúzta be az egyenlítést érő két pontos singlet. Aztán Bumgarnert lecserélték és a reliever Ramirez vissza tudta fogni a pontszerző helyeken lévő futóinkat, például Tulot a home platen előzték meg, így csak egyenlíteni tudtunk 2-2re, de a vezetést nem vettük át. A hetedik alsó felében Belisle két embert ejtett ki, majd M. Reynoldst küldtük be, de elszenvedett egy doublet, aztán Posey szándékos sétáltatása után zárta le az inninget. A nyolcadik támadásunkban 3in-2out helyzetet hoztunk létre Heltonnak, aki viszont groundouttal leköszönt, közben Lindstrom egy single ellenére hozta a három outot. 2-2re álltunk nyolc játékrész után, majd a következő akcióban két kiejtést követően Iannetta single és a PH Giambi walk után lépett bázisra, azonban Fowler kiesésével befejeződött az akció. A következő dobójátékra érdekes megfontolásból a pénteki bűnbak Paulinot küldtük, aki kettőből kettő ütést kapott, majd távozása után F. Morales ellen Fontenot vitte be a meccs nyerést érő pontot egy biztonsági játékkal, így a Giants másodszor is walk-off sikert aratott ellenünk és győztek 3-2re.
- Gyengén kezdtük a meccset, de a hetedikben feltámadtunk, kiegyenlítettünk, akár győzhettünk is volna, ha a végjátékban nem hagyunk ki több komoly lehetőséget és nem megint 1-for-9 RISP hatékonysággal dolgoztunk volna. Mindkét pontunkat Helton szállította, aki ezzel 15 RBInál tart az idényben, a single találata mellett a másik három játékban kiesett és közben négy embert hagyott bázison. Amezaga volt az egyetlen játékosunk két találattal, 2/4es hatékonysága közben két singlet helyezett el, egyik után haza is tudott érni, a további két beállásában viszont strikeouttal fogták vissza. Gonzalez is beért ebben a támadásban, de szintén csak négyből egy találatot ért el, változatlanul .239es az átlaga, egyelőre csupán egy-egy meccses fellángolásokra képes. Tulowitzkitől úgy féltek a Giants játékosok, mint a tűztől, kétszer is errort vétettek a játéka közben, egyszer pedig szándékos sétát kapott, ütéssel nem is járt pályán. A sor élén Fowler az öt próbálkozása alatt csak egy singlet jegyzett, amely után lekapcsolták rablás közben, és négy embert még fent is hagyott. A 3B Lopez 1/3as hatékonysággal zárt és megvolt az évi első mezőnyhibája, a RF Spilborghs pedig kétszer kiesett egy alkalommal sétált, a meccs hajrájában mindkettejüket lecseréltük, Stewart és S. Smith helyettesítették őket, akik egy-egy akciójukban könnyen kiestek. A sor végén Iannetta még egy-egy singlet és walkot tett hozzá. Két klasszikus csere ütőt alkalmaztunk akik a mezőnyben nem léptek fel, Herrera egy singlet hozott a nyolcadik inningben, Giambi pedig sétált a kilencedikben. Az alkalmi kezdő dobó Mortensen stabilan dolgozott az első hat inningben, mindössze négy ütést szállítottak ellene, a két kapott pontból pedig az egyik egy kieséses játékkal született. Menet közben három strikeoutot szórt és csak négy sétát engedélyezett, nem igazán lehetett rá panaszkodni az első Rockiesos kezdő meccsén. Belisle a hetedik játékban két groundoutot hozott, majd M. Reynolds postázta a harmadik kiesőt egy SOval, bár előtte két futót is felengedett. A nyolcadik menetet Lindstrom újra gond nélkül abszolválta, csak egy singlet engedett, de továbbra is iszonyat stabil, őrzi .064es ERA mutatóját. Paulino a kilencedik játékban rögtön az első két ütőtől találatot kapott, újra ő volt a meccs anti hőse, már harmadik vereségét szerezte a szezonban, két egymást követő napon a másodikat. F. Morales egy durva wild pitchből a kettes-hármas bázisra engedte a két futót, majd egy sac fly playel fejezték be ellene a meccset, lehetetlen feladatot elé állították és ő is hibázott egyet, így végképp nem háríthatott.

3. meccs, vasárnap: Giants-Rockies 3-0
A párharc utolsó meccsén vasárnap délután számunkra a söprés elkerülésé volt a tét. Erre a meccsre Helton szabadnaphoz jutott és Giambi került be az első bázisra, illetve a szombati találkozótól eltérően Herrera, S. Smith, Stewart is újra kezdők lehettek. A csapat dobója a balos De La Rosa volt, vele szemben a Giants Vogelsongot nevezte. A nyitó támadásunkban képtelen volt pályára kerülni az első trió, ezzel szemben DLR elég nehézkesen lendült játékba, rögtön két sétát engedélyezett, majd egy Herrera-Giambi double play által javítottunk, végül egy újabb walk után strikeouttal zárult az inninget. A második felvonásban sem tudtuk elkerülni a három outot, közben DLR ellen történt még egy walk, melyet követően újra jött egy dupla játék, Herrera-Tulo-Giambi védekezett, majd a mexikói dobó újra egy dobás utáni kiejtéssel postázta a harmadik kiesőt. A következő inning alatt is képtelen volt villanni a támadó játékunk, kiesett a harmadik hármas, míg a hazaiaktól a dobó Vogelsong jegyzett doublet, de utána magabiztosan hárítva megőriztük a pont nélküli állást. A negyedik menetben is impotens volt a Fowler-Herrera-CarGo hármas és Vogelsong mindhármójukat kiszórta, ezután kaptunk egy doublet, majd Ross RBI singlelel az előnyt is megszerezte a hazai csapat, eddig tudtak megfogni őket. Ezt követőn sem tudtuk megtörni a nagy csöndet és az ellenfél újonc dobója öt játék után is tartotta a perfect gamet, de ebben az inningben DLR is hibátlan volt. A hatodikban Iannetta véget vetett a hanyatlásnak egy single ütéssel, ezzel oda lett Vogelsong tökéletes mérlege, de a denveri futót a második kanyarnál tovább képtelenek voltunk eljuttatni. A SF támadása alatt történt egy single és két strikeout, majd Ross pakolt be egy hazafutást két pontért, amellyel már 3-0ra elléptek tőlünk. A hetedik inningben CarGo és Tulo ütés nélkül került bázisra, de a Giambi elleni dupla játékkal ez az akció sem tudott jobban kibontakozni, majd a következő dobó részt már az első csere Belisle abszolválta, bár két out után két futót is felengedett, de végül a hármas-négyes bázis közti rablás lekapcsolásával összehoztuk a harmadik outot. A nyolcadik felvonás alkalmával részünkről csak Iannetta tudott hozni egy singlet, ezt követően pedig F. Morales egy séta után zsinórban három ütőt búcsúztatott el. Három pontos hátrányból vághattunk neki a záró menetnek, de CarGo 2out singlet leszámítva képtelenek voltunk bármi értékelhetőt mutatni az utolsó akcióban, így 3-0ra vesztettük el a harmadik meccset és ugyanilyen arányban a párharcot.
- A vasárnapi találkozó volt a legsimább, egy darabig tartottuk magunkat, de ennyire impotens ütőjátékkal képtelenség eredményt elérni, mindössze három singlet hoztunk az utolsó négy meneten belül. Két ütésünket is a sor hetedik helyére előrelépő Iannetta regisztrálta, aki a harmadik beállásában dobás utáni kiejtést szenvedett el. Még legfeljebb egy ütőnket lehet kiemelni, Gonzalez ugyanis singlet és walkot is elért, szintúgy 1/3as statisztikával tevékenykedett, de megvolt neki az idei első error egy dobó hiba miatt. Giambi hosszabb idő után újra bekerült a kezdőbe, hogy Helton szusszanjon egyet, mindhárom beállásában kiesett, közben az egyes bázison bemutatott egy nagyszerű vetődést. Az ütősor felső szakaszában Fowler, Herrera, Tulowitzki mind 0/4es napot zártak, előbbi kettő még strikeoutokat is beszedett. S. Smith háromból három alkalommal búcsúzott, egyszer lett SO áldozata, míg Stewart hátra került az utolsó helyre és ő is mind a három beállásásában a kiesés sorsájra jutott, de végrehajtott egy fantasztikus elkapást a mezőnyben. Az egyetlen csere ütőnk Amezaga a nyolcadik inningben groundouttal kiesett, nem volt lehetősége többet hozzátenni. De La Rosa jól kezdte a mérkőzést, bár eleinte sok sétát kiosztott, a védelem kétszer is double playel támogatta, így az első három játékot pont nélkül hozta le. Végül hat menet alatt három pontot szedtek össze ellene, kiosztott hét strikeoutot, öt sétát négy ütést kapott. Idei első veresége volt négy győzelem után, melyet követően 3.14esre módosult az ERA mutatója. Belisle a hetedik játékban egy ütést és egy hit-by-pitchet vétett, de a szokásos magabiztosságával dolgozta le a többi outot. F. Moralesnek is csak egy korai séta csúszott be, a másik három vetélytársát könnyen búcsúztatta el a nyolcadik inningben.

















A NL West állása:

1. Colorado Rockies 18-14 (32 meccs)
2. San Franciso Giants 18-16 (34 meccs, 1.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 16-19 (35 meccs, 3.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 15-18 (33 meccs, 3.5 GB)
5. San Diego Padres 14-20 (34 meccs, 5.0 GB)

Az ellenfelek közül egyedül a bennünket söprő Giants tudott felzárkózni ránk, egy győzelemmel még jobban állunk és kettővel kevesebb meccset is játszottunk, ám a jelenlegi formát nézve nagy gondban vagyunk. A Dodgers csak egyszer tudott győzni a Mets otthonában három mérkőzésből, míg a csoporton belüli Padres-D'backs párharcot 2-1re a SD nyerte. A következő napokban SF-ARZ rangadó következik, a LAD Pittsburghbe látogat, a SD következő ellenfele pedig a Brewers lesz.

Pocsék formában vagyunk, az utolsó 19 meccsből 12t elvesztettünk, több ütőnk is hullámvölgybe került és az utóbbi időben a bullpen megbízhatósága is megkérdőjeleződött. Most kell igazán a csapat mellé állnunk, támogassuk őket a nehéz időszakban és a következő nyolc meccses hazai sorozat alatt próbáljuk meg kirángatni őket a rossz periódusból! A következő párharcunkat a New York Mets ellen vívhatjuk, kötelező lenne végre magunkhoz térni ezen a három meccsen: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Szurkoljunk együtt a csapatért, hogy kijöjjünk a gödörből! GO ROCKIES!!!

Megkezdődtek a szurkolói szavazások a 2011-es MLB All Star gálára, ennek érdekében én is arra biztatnám valamennyi denveri csapat szurkolóját, hogy becsülettel tessék minél több voksot eljuttatni a Colorado Rockies játékosai mellé, hogy néhány emberünk ott lehessen az eseményen.























Az idei gálát július 12-én rendezik meg Phoenixben, az Arizona Diamondbacks otthonául szolgáló Chase Field stadionban. A szurkolói szavazásokban a mezőnyjátékosokra lehet szavazni június 30-ig, és a posztonkénti győztesek alkotják majd az American League ill. a National League csapatának kezdőcsapatát. A keret többi ütőjét a tavalyi World Series csapat két menedzsere Bruce Bochy (NL) és Ron Washington (AL) határozhatják meg, míg a gálán résztvevők dobók névsorát a szakértők szavazatai alapján állítják majd össze.

A szurkolóknak szavazni a következő linken lehet! Mindkét ligában posztonként kiválaszthatjuk a csapatok egy-egy jelöltjei közül azt, akit szeretnénk eljuttatni az arizonai gálára. Természetesen nekünk az NLre kell koncentrálnunk, ahol valamennyi lehetséges poszton a Rockies kiemeltjeit kell támogatnunk. Ha bejelöljük felül a "Highlight Nominees by Team" funkciót, akkor villámgyorsan meglátjuk a denveri jelölteket és már csak egyenként kell bepöttyöznünk őket. Az ALből igazából mindegy, hogy kikre szavazunk, akár nem is muszáj jelölnünk egyetlen játékost sem a másik ligából, érdemes azért szerintem voksolnunk néhány szimpatikus kis csapat emberei, nagy gonddal elkerülve például a Yankees, a Red Sox, vagy a Twins sportolóit. :P Miután bejelöltük a neveket, meg kell adni néhány személyes adatot, s egy e-mail címről maximum 25 voks adható le, amikor már a neveket újra nem kell bejelölnünk, csak az ötjegyű azonosító kódot kell mindig frissítenünk és a sárga "Vote Now" gombot nyomogatni sebesen! Érdemes tehát létre hozni több mail címet, vagy ismerőseink, barátaink címét is beírni (és megörvendeztetni őket azzal, hogy bejelölve hagyjuk az MLB.com hírlevelét, hogy naponta kapják a kéretlen leveleket :D).














A Rockies jelöltjei posztonként a szurkolói szavazásban:

First baseman: Todd Helton
Second baseman: Jose Lopez
Shortstop: Troy Tulowitzki
Third baseman: Ian Stewart
Catcher: Chris Iannetta
Outfielder: Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Seth Smith

Ezen kívül lehetőségünk van egy "Write-in" játékos beírására valamelyikük helyett, ide leginkább a 2B Jonathan Herrera vagy a 3B Ty Wigginton nevét tudnám ajánlani, mivel az ezekre a posztokra hivatalból jelölt denveriek még messzebb voltak az All Star formától és nem feltétlenül lenne fair ilyen játékosokat nyomatnunk.

Viszont a többiek nagyon megérdemelnék a szavazatainkat, bár kevés esélyük van rá, hogy bárki is oda kerülhetne a kezdőbe. Tavaly Troy Tulowitzki életében először nyert besorolást az All Star Gamere, de a kéztörése miatt nem léphetett pályára, idén reméljük, hogy sikerrel fog járni és újra beszavazzák/beszavazzuk őt! Nem félnék, hogy nem lesz ott, egyértelmű kezdőnek kéne lennie azok után, amit művelt tavaly szeptemberben és amilyen elsöprő lendülettel kezdte az idei szezont, ráadásul aktuális Gold Glove és Silver Slugger győztesként még nagyobb tekintélye van. Mellette Carlos Gonzaleznek lehet még reális esélye a kezdőbe kerülni, a tavalyi NL MVP választás harmadik helyén végzett, komoly szegénységi bizonyítvány volt a szavazók és az edzők részéről, hogy az All Starra nem hívták be. Idén nem megy neki annyira jól, de még a tavalyi teljesítménye elismeréseként mindenképpen bevárom a gálára, talán kezdő is lehet, ő is GG és SS winner volt 2010-ben. Valamint az idei határozott teljesítménye miatt még az 1B Todd Helton kerülhet szóba az edzők által, 2000-04ig öt ASGen vett részt, azóta kikerült a látókörből, illetve még a C Chris Iannetta neve foroghat szóban, mindkettőnek kevés esélye van, de a figyelem felkeltése miatt próbáljunk rájuk is minél több szavazatot leadni!

Ahogy említettem fentebb, a dobók névsorát a szakértői szavazatok alapján határozzák meg. A Rockiesból esélyes lehet a tavalyi ASG starter Ubaldo Jimenez, de csak abban az esetben, ha a gyengébb április után májusban és júniusban jelentőset tud javítani. Sajnos nem úgy kezdte a szezont, ahogy szerettük volna, de azért neki van már némi hírneve, amit figyelembe fognak venni. Illetve még a closer Huston Streetet tudnám elképzelni, aki 11/12es save hatékonyságával a legjobb az NLben, viszont még egyetlen gálán sem vehetett részt és a 2005-ös RoY kivételével semmilyen komoly elismerést nem kapott, ennél talán többet érdemelne.

Szavazzunk minél többször és bízzunk a denveri elismerésekben!

Az elmúlt hétvégén rendezték meg New York City-ben az idei NFL Draftot, melyen a Denver Broncos hosszú fennállása valaha volt legelőkelőbb pozíciójában választhatott játékost az első körben, s az 1/2-es pick mellett még további, kifejezetten értékes húzásokkal gyarapodtunk. Lássuk, a Vadló-család legújabb tagjait!





















Múlt csütörtökön tartották a börze első napját, vagyis a nyitó forduló választásait, ahol az 1/1-es pick az utóbbi időszak elvárásainak megfelelően a Heisman-trófea-nyertes irányító, Cam Newton lett a Panthers által, míg a mieink az összetettbeli második lehetőségből a linebacker Von Miller játékjogát foglalták le, tehát a kiváló vezéregyéniség megszerzése érdekében lemondtunk a legnagyobb hiányposztunk befoltozásáról, és bent hagytuk a két legjobb DT-t, Dareus-t és Fairley-t is. A papírforma alapján az első ötben kelt még el Dareus a Bills által, Green a Bengals-hoz került, míg Peterson a Cardinals ölébe hullott, így Newton véleményes kiválasztását leszámítva túl nagy reach nem született a draft legelső húzásai között.

Von Miller személyében a klub egyértelműen a legfőbb kiszemeltjét tudta kiválasztani, ugyanis a Texas A&M linebacker-ével az előzetes meeting-ek kiválóan sikerültek, így az egyesület és a játékos együttes örömére május 28-án létre jöhetett a közös frigy, és Miller a Broncos-hoz került. Az egyetemi bajnokságban ideje nagy részét defensive end-ként töltötte 3-4-es felállásban, de a profik közt első sorban várhatóan strongside LB-ként érdemes számolni vele, kiváló védőmunkára képes passzjáték ellen, például az elmúlt két college szezonban összesen 27.5 sack-et postázott, beleértve azt a 17 darabot, mellyel 2009-ben az ország legjobbja volt. A tavalyi évben az egyetemi liga legjobb linebacker-ének választották, számtalan All-American, és Big12 All-Star csapatba került be, eddig parádés karriert futott, mely után joggal várhatunk el tőle határozott teljesítményt az NFL-ben, és abszolút nem tekinthető meglepetésnek, hogy a legjobbak között talált gazdára. Lehet vitatni, hogy vajon Dareus jobban megérte volna-e, mindenesetre a denveri stáb valamiért Miller mellett döntött, úgy tűnik, Fox mester az elmúlt években csak félmegoldásokból élő, gyengélkedő linebacker-sort szeretné minden áron új alapokra helyezni, ennek érdekében egy fantasztikus képességű játékost draftolt, aki várhatóan a mentalitásával és képességével egyaránt a csapat éljátékosai közé tartozhat.

A 2011-es NFL Draft első körének választásai:

1. Carolina Panthers - Cam Newton, QB, Auburn
2. Denver Broncos - Von Miller, LB, Texas A&M
3. Buffalo Bills - Marcell Dareus, DT, Alabama
4. Cincinnati Bengals - A.J. Green, WR, Georgia
5. Arizona Cardinals - Patrick Peterson, LSU
6. Atlanta Falcons - Julio Jones, WR, Alabama
7. San Francisco 49ers - Aldon Smith, DE, Missouri
8. Tennessee Titans - Jake Locker, QB, Washington
9. Dallas Cowboys - Tyron Smith, OT, USC
10. Jacksonville Jaguars - Blaine Gabbert, QB, Missouri
11. Houston Texans - J.J. Watt, DE, Wiscosin
12. Minnesota Vikings - Christian Ponder, QB, Florida State
13. Detroit Lions - Nick Fairley, DT, Auburn
14. St. Louis Rams - Robert Quinn, DE, North Carolina
15. Miami Dolphins - Mike Pouncey, C, Florida
16. Washington Redskins - Ryan Kerrigan, DE, Purdue
17. New England Patriots - Nate Solder, OT, Colorado
18. San Diego Chargers - Corey Liuget, DT, Illinois
19. New York Giants - Prince Amukamara, CB, Nebraska
20. Tampa Bay Buccaneers - Adrian Clayborn, DE, Iowa
21. Cleveland Browns - Phil Taylor, DT, Baylor
22. Indianapolis Colts - Anthony Castonzo, OT, Boston College
23. Philadelphia Eagles - Danny Watkins, OG, Baylor
24. New Orleans Saints - Cameron Jordan, DE, California
25. Seattle Seahawks - James Carpenter, OG, Alabama
26. Kansas City Chiefs - Jonathan Baldwin, WR, Pittsburgh
27. Baltimore Ravens - Jimmy Smith, CB, Colorado
28. New Orleans Saints - Mark Ingram, RB, Alabama
29. Chicago Bears - Gabe Carimi, OT, Wiscosin
30. New York Jets - Muhammad Wilkerson, DE, Temple
31. Pittsburgh Steelers - Cameron Heyward, DE, Ohio State
32. Green Bay Packers - Derek Sherrod, OL, Mississippi State

Az első körre nem volt több választási lehetőségünk, viszont a múlt pénteki második fordulót két draft pick-kel (36. és 46. pozíció) a tarsolyunkban, izgatottan várhattuk. A magasabbik cédulából máris egy lefelé cserét hajtottunk végre, nem titkoltan számítani lehetett rá, hogy lesznek csapatok, akik az irányítók miatt szeretnének feljönni a második kör elejére, így tett a 49ers is, akik a kilenc hellyel lejjebbi, 45. helyre jogosító draftjoguk mellett egy negyedik és egy ötödik körös lehetőséget bocsátottak a hasznunkra, mely fordulókra a draft előtt nem rendelkeztünk választással. Ezek után a második körben a 45. és a 46. pozícióban, egymás után két húzással bírtunk, melyekből a safety Rahim Moore-t és az offensive tackle Orlando Franklin fogtuk ki.























Moore egyértelműen az idei draft-felhozatal legjobb safety-je volt, akire nagy szükségünk volt a kiöregedő félben lévő hátsó védelmi alakzatunkba, mivel a két általános kezdő közül, Dawkins pályafutásából már nem sok van hátra, Hill pedig tavaly sérülésekkel bajlódott, és egészségesen sem mindig jelentett életbiztosítást. Utolsó egyetemi évében az UCLA secondary-ben egyértelmű meghatározó játékos volt, tíz interception-je tekintélyt parancsoló volt, utolsó három idényében stabilan kezdőként kapott lehetőséget, senior korában már a csapatkapitányi címet is büszkén viselhette. A legtöbb szakértő komoly profi karriert jósol neki, örülhetünk, hogy mindezt először is Denverben bizonyíthatja, hibátlan választás volt, hiszen szükségünk volt az erősítésre ezen a poszton, nála jobb játékost pedig lehetetlen lett volna a drafton találni ide.

Franklin megszerzése már egy kicsit jobban megoszthatta a szurkolóinkat, előzetesen nyilván nem offensive tackle-t szerettünk volna a második körben látni, de nagy valószínűséggel a pick hátterében az állhat, hogy a klub nem akar/nem tud megállapodni a lejáró szerződésű Harris-szel, így a támadó falban szükségünk van egy kezdő szinten bevethető játékosra. A kanadai származású sportoló a Miami egyetemről érkezik, és egyértelműen kezdő potenciállal rendelkezik, különösen futás ellen tud eredményesen blokkolni. Hasonló méretekkel bír, mint a csapat másik OT-je, Clady, és további pozitívum vele kapcsolatban, hogy RT és LT poszton egyaránt képes megállani a helyét, aminek könnyen hasznát vehetjük, ha Clady-t át kell helyeznünk a jobb oldalra, amennyiben a bal kezes Tebow lesz az első számú QB.

A 3. kör, 67. helyére jogosító lehetőséget megtartottuk, és ebből egy újabb linebackert, Nate Irving-et választottuk ki. A North Carolina State tehetsége három szezonban léphetett pályára, mivel 2009-ben egy súlyos autóbaleset miatt egyáltalán nem játszhatott, de egy évvel később, félelmetes formában tért vissza, a kihagyása meg se látszott rajta, hiszen 110 tackle-t, hat kikényszerített fumble-t, három sack-et és egy interception-t hajtott végre a 2010-es idény alatt, ahol a poszt legjobbjának járó, Butkus-díj választásán is elődöntős volt. Irving mindhárom LB-poszton megfordult az egyetemi évei alatt, utoljára middle linebacker volt, de nálunk leginkább a weakside-ra várható, ahol nagy eséllyel kezdő is lehet. Mindez még a jövő zenéje, ezzel a választással viszont jelentősen felfrissítettük a védelem középső sorát, ugyanis az eddigi meghatározó harcos, D.J. Williams mellé két fiatal fegyverhordozót választottunk ki a drafton, akikkel vélhetően komoly előrelépésben lehet részünk az utóbbi esztendők állapotaihoz képest.















Legközelebb, a szombati zárónapon a 49ers-től szerzett lehetőségből, a 4/108-as pozícióban szólítottunk játékost a csapathoz, amikor a defensive back Quinton Carter ölthette magára a sötétkék mezt. Vagyis a LB-sor mellett a secondary megfiatalítását is nagyon komolyan gondoltuk az idei börzén, Carter személyében egy újabb safety-ként is bevethető játékossal gazdagodtunk, bár az egyetemen többnyire cornerback-t játszott, nagy eséllyel a profik táborában FS-ként fogunk számolni vele. Az oklahomai záró évében négy labdaszerzést hajtott végre, igencsak jó kezei vannak, de újonc idényében vélhetően csak sérülések esetén, vagy tartalékként juthat szóhoz, illetve jobbára a special team-ben számíthatunk rá, többen előtte lesznek a rangsorban, és még van mit tanulnia a rutinosabbaktól.

Ezt követően az ötödik körre lett volna újabb pick-ünk a San Francisco-val megköttetett csere értelmében, azonban egy feltrade által előrejöttünk egy fél fordulót a negyedik kör végére, a 129. pozícióba, melyért cserébe a Packers-nek adtuk az ötödik és az egyik hatodik fordulós választásunkat, hogy miénk lehessen a TE Julius Thomas. A veterán Graham távozásával kétségtelenül ez is hiányposzt lett, még akkor is ha köztudott, hogy Fox nem sűrűn szándékozik bevonni a tight end-eket a passzjátékba, mindenképpen szerettünk volna legalább egy hatékony elkapó TE-et választani a drafton. Thomas futball karrierjéről nem sokat lehet tudni, mivel az FCS-es Big Sky konferenciában játszott a Portland State-en, és mindössze két évet töltött a gyepen, mivel előtte még kosárlabdázott, de a kiváló centermunkája ellenére úgy gondolta, futballistaként állhat komolyabb jövő előtte. A draftot megelőző combine-on nagyszerű fizikumáról tett tanúbizonyságot, és egyébként is félelmetesen atletikus adottságai vannak, sokat kell még fejlődnie, de a tehetsége megvan hozzá, hogy kiforrott játékos legyen belőle. Nagy kérdés egyelőre, hogy miként alakul a pályája, de egy negyedik kör végi választást megért ez a próba, mivel akár még nagyon jól járhatunk vele.

Legközelebb mindössze a hatodik fordulóban, a 189. összesített pozícióból választhattunk, és a LB Mike Mohamed mellett helyeztük el a voksunkat. A California egykori tackle-gyárosa, és a védelem vezéregyénisége volt az egyetemi csapatában, ennyire hátul nehéz lett volna számunkra hasznosabb embert találni, nem egy alkalommal átlagon felüli produkcióra volt képes az NCAA-ben, még ha nem is tekinthető annyira komplex játékosnak, mint a két korábbi LB-pickünk. Egy próbát vele is érdemes tenni, mivel az egyik tartalék pozíciót simán kiharcolhatja magának, és a special team-be is be kell állítani valakit, bár bizonyára csak a jövő fogja eldönteni, hogy valójában mennyire bizonyult jó választásnak.

Az utolsó körre még két lehetőségünk maradt, a 7/204-esből a TE Virgil Green-t hoztuk, a sor 247. helyén pedig a DE Jeremy Beal került a birtokunkba. Az újabb elkapó stílusú tight end bizonyára Thomas-szal kelhet versenyre a kerettagság kiharcolásáért, tehetsége alapján egyértelműen a hetedik körnél jóval előrébb sorolható, viszont a sérülékenysége miatt nem kelhetett el korábban, már az egyetemi évei alatt több komoly műtétre volt szüksége. A Nevada csapatában nagyszerű búcsú szezont zárt, hiszen 14.7 yardos átlagával a csapat egyik legjobb elkapója volt, miközben a blokkolásaival is hozzájárult ahhoz, hogy az ország egyik legjobb futócsapata csapata legyenek, így aztán tényleg joggal reménykedhetünk benne, hogy képes lesz komoly karriert csinálni a Broncos-ban. Beal választása egyértelműen egy hosszútávú befektetést szolgál, ugyanis pass rusher DE-re jelenleg nincsen szükségünk, viszont az Oklahoma-ból érkező tehetségben komoly potenciál rejlik, így adott esetben néhány év múlva talán szóhoz juthat a Dumervil-Ayers páros mögött. Egyelőre csak tartalékként és ST-erként lehet számításba venni, és a jövő fogja meghatározni a későbbi sorsát.
















Dióhéjban ennyi történt a drafton, ami a Broncos csapatát közvetlen érintette, én személy szerint abszolút sikeresnek ítélem meg a stáb teljesítményét, hiszen JMD politikájával ellentétben kimondottan a szükséges posztokra választottuk embereket, és az előzetes aggodalom-keltéssel ellentétben, szerencsére irányítót sem draftoltunk. Nyilván egy draft tényleges értékét csak évek múlva lehet kőbe vésni, amikorra már meglátjuk, hogy a kiválasztott játékosok mit tudnak a profik között, de előzetesen mindenképpen nagyon sikeresnek vélem a börzét. A LB-sort alapjában véve építettük újjá Miller-rel és Irving-gel; a safety-k táborát ugyancsak két nem akármilyen erősítés érte; sikerült egy abszolút megfelelőnek tűnő OT-t hoznunk; illetve a TE-posztra is éles versenyt keltettünk két frissen draftolt tehetséges játékos közt. Azt hiszem, hogy a Fox-Elway páros első feltűnése határozottan sikerült, és első lépésben sikerült elkezdenünk a minőségi változásokat szorgalmazó takarítást a keretben.

Természetesen hiányposztjaink továbbra is akadnak, de az már a draft előtt is nyilvánvaló volt, hogy minden szükségletünket nem fogjuk tudni kielégíteni a börzén, hiszen több sebből vérzett a csapat. Mindenképpen szükségünk lesz a free agency-n, és valószínűleg a trade-fronton is a további határozott szerepvállalásra, például egy running back, egy-két defensive tackle és egy használható punter mindenképpen kelleni fog még a következő idényre.

Remélhetőleg, a közeljövőben végre rendeződhetnek a bérviták a tulajdonosok és a játékosok között, hiszen alighanem nem vagyok vele egyedül, aki egy ilyen bizalom-gerjesztő draft után, csak még jobban várja az új NFL-szezon kezdetét.

Mindenek előtt, a következő feladat a drafton ki nem választott játékosok szerződtetése lesz, akik közül haromt, szakértő szerkesztőnk, intelmei alapján leginkább Ryan Winterswyk (DE, Boise State), Darren Evans (RB, Virginia Tech), Chas Henry (P, Florida), Nick Bellore (LB, Central Michigan), Ladi Ajiboye (DT, South Carolina) és Mike Blanc (DT, Auburn) lenne érdemes, hogy a figyelmünk középpontjába kerüljön.
 

Az utóbbi napokban a Colorado Rockies csapata újabb párharcot vesztett el, két nyerhető meccset is elbukdácsoltunk az Arizona Diamondbacks ellen, így a három találkozó alatt csak egyetlen győzelmet értünk el a Chase Fielden.






















1. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 4-3
A kedd esti első meccsen nem történt különösebb meglepetés az összeállításunkban, a találkozó kezdete előtt kiderült, hogy Wiggintont DLre tettük, így Stewart visszatért a csapathoz, de nem került be a kezdőbe. Az infielden a Helton-Herrera-Tulo-Lopez négyes kapott lehetőséget, a külső mezőnyben pedig CarGo és Fowler mellett a jobb szélre Spilbot tettük, mivel az ellenfélnél a balos Saunders kezdett. Nálunk szintén egy bal kezes dobó volt a porondon, DLR személyében, akinek az elkapója természetesen Iannetta lehetett. Az első próbálkozásunkban mindössze Helton ért el egy singlet két kieső után, de a hazaiak is csak egy 2out doublet tudtak felmutatni. A második inning alatt CarGo sétával jutott bázisra, aztán a harmadik kanyarról beérve szerzett pontot Spilbo sac fly játékának köszönhetően, majd még további két embert küldtünk pályára, de Fowler kihagyta a 2in-2out lehetőséget, miközben DLR mindhárom ellenfelét kiosztotta, kettőt SOval. Eztán a harmadikban Herrera single ütését a Helton elleni dupla játékkal védekezték ki, majd rögtön az első D'backs ütő Blanco egy solo homerun révén egyenlíteni tudott. Még ugyanebben az akcióban egy single és két walk által megtöltötték a bázisokat, melyből Nady volt eredményes egy 2run singlelel, így 3-1re ők kerültek előnybe. A folytatásban az első emberünk CarGo lőtt ki a jobb szélre egy solo homerunt, ám a következő három ütőnk egytől egyig kiesett, míg a hazaiak egy doublet hoztak, de a hármas bázisnál tovább nem jutott el az arizonai futó. Az ötödik játszmában Fowler sétája után Herrera tűzte be az egyenlítést érő RBI triplet, de a következő Helton beállás alatt egy fielder's choice játékkal leszedték őt a home platen. A D'backs akcióban három out közt egyetlen single született, így biztosan tartottuk a döntetlen állást. A hatodik inning támadó részében CarGo singlelel kezdett, de utána Lopez double play áldozata lett, majd egy single elszenvedése után lekapcsoltuk a rabló kísérletet, DLR pedig elhelyezett két újabb strikeoutot. A hetedikben egyedül Iannetta került pályára az első D'backs RP ellen, majd a mieink első csere dobója Lindstrom egyetlen sétát engedélyezett, melyet később egy caught stealing révén tettünk semmissé. Ezt követően Helton talált egy singlet, két wild pitch által a harmadik bázisra jutott, CarGot szándékosan sétálni hagyták, Lopez játéka közben pedig egy újabb fielder's choicenál Heltont kidobták a home platen, majd Spilbo sétált, de Iannetta elpuskázta a loaded 2out helyzetet. Képtelenek voltunk előnybe kerülni, erre a D'backs első ütője Upton egy hazafutással újra vezetéshez juttatta az ellenfelet Paulino ellen. Az utolsó támadásunkban már képtelenek voltunk válaszolni, Fowler ugyan elért egy singlet, de a többiek mind kiestek, így a D'backs 4-3ra megnyerte az első meccset a párharcban.
- Több ütésünk volt 9-8 arányban, de ez is kevés volt a sikerhez. Gonzalez kirobbanó formában játszott, az elmúlt hetek hanyatlását feledtetve valamennyi játékában bázisra tudott kerülni, négyből négyszer. Egy solo HRal elsüllyesztette önmaga második hazafutását az évben, illetve még egy singlet és két walkot ért el, valamint negyedszer rabolt bázist idén. Mellette Herrera is két ütéssel zárt, a triplája után a hatodik RBI megmozdulását jegyezte a szezonban, majd 2/4es lőlap után a kilencedik játékban Giambi helyettesítette, aki könnyű swinging strikeoutot kapott. A rutinos Helton is két ütést jegyzett öt beállásból, de egyik singleből sem szerzett pontot és ő maga is képtelen volt hazaérni, egyik alkalommal éppen a home platen esett ki. A balos kezdő dobó miatt bekerülő Spilborghs nem hozott találatot a meccsen, de a sac fly játéka révén a második menetben megszereztük a vezetést, amikor hetedszer jegyzett RBIt a szezonban. A sor első embere Fowler egy séta után az utolsó játékban érte el az egyetlen ütését egy single által, de három embert is bázison hagyott. Hozzá hasonlóan az elkapó Iannetta szintúgy egy singlet és egy walkot ért el, két nagyszerű kidobása volt a kettes bázisra, melyekkel rablást hiúsított meg. Tulowitzki és Lopez kimondottan gyenge mérkőzést zárt, mindketten 0/4el végeztek, közben a shortstop három, a third baseman négy bázison hagyást regisztrált. Csereként feltűnt még a visszatérő Stewart, de strikeouttal szórták ki, míg S. Smith flyoutot kapott az egyetlen pinch hitting próbálkozásánál. A kezdő dobó De La Rosa az első hat inning alatt három pontot szenvedett el, mindegyiket a nehézkes harmadik inningben kapta, a másik öt menetet viszonylag biztosan abszolválta. Hét ütést vittek be rajta, hat ütőt pedig strikeouttal búcsúztatott és két sétát vétett, támadásban még egy singlet tudott hozzá tenni, döntetlen állásnál bízta a cserékre a meccset. Lindstrom a hetedik játékot egyetlen 2out walk ellenére magabiztosan hozta le, viszont a nyolcadik menetben Paulino elvesztette a meccset, amikor kapott egy solo HRt három további kiejtés mellett, ezzel az idénybeli első vereségét kellett regisztrálnia és nem először bizonyult gyenge láncszemnek.






















2. meccs, szerda: Rockies-Diamondbacks 6-4
Másnap este újra megmérkőztek egymással a csapatok és nem sok változás volt a felállásunkban, csak annyi hogy Stewart bekerült Lopez helyére 3Bnek, míg CarGo és Helton vissza cserélték a helyüket egymás közt a sorban. A mieink kezdő dobója Chacin volt, az ellenfélnél Enright jött a sorban. Eseménytelenül indult a meccs, a Rockies nem járt bázison az első akcióban és a hazaiak is csak egyetlen sétára voltak képesek. A második játékban ugyanez történt, csak fordítva, S. Smith sétált és a D'backsnél esett ki a három ember. Aztán a harmadik inningben éppen a dobó Chacin single révén jegyeztük az első ütést a meccsen, majd Fowler duplájával a két pontszerző bázison foglaltak helyet, de Herrera és CarGo sem tudta beküldeni őket, majd jött a válasz és pont a dobó Enright hazafutásával a D'backs került előnybe. Ezt követően végre a mieink is megrázták magukat, Helton egy sétával került bázisra, majd a rossz passzban lévő Stewart egy gyönyörű RBI doublet ütött ki a jobb oldali sarokba, ezzel kiegyenlítettünk, majd az őt követő Iannetta 2run homerun megmozdulásával máris két pontos vezetéshez jutottunk 3-1 arányban. A negyedik alján az ellenfél képtelen volt reagálni, ugyanis Chacin mind a három ellenfelét kiejtette, majd az ötödik támadásunkban Herrera és CarGo mindketten sétát tudtak kiharcolni, hogy aztán két kieső után mindketten pontot szerezzenek Helton 2run RBI double ütéséből. Ezzel még mindig nem volt vége az eredményes támadásnak, mert a soron következő emberünk S. Smith is pontszerző volt egy singlelel, így már 6-1re léptünk el. Az ötödik alján Chacin először engedélyezett egy walkot, majd lekapcsoltuk a rabló kísérletet, aztán történt egy újabb séta, de a hátralévő két kiesőt magabiztosan abszolváltuk, így könnyedén vertük vissza ezt a támadást. A hatodik menetre a hazaiak dobót cseréltek, a reliever ellen nem tudtunk bázisra kerülni, ezzel szemben három sima kiesés között Johnson állt bele egy solo homerunba, így négy pontra közelebb zárkózott az ellenfél. A hetedikben egyedül CarGo járt bázison, de Tuloval együtt egy double play által kiesett, majd Chacin újabb inninget abszolvált, bár két kieső után felengedett két futót, a harmadik outot egy SOval produkálta. A nyolcadik játszmában részünkről csak S. Smith került pályára egy hit-by-pitch révén, majd a dobó részben Belisle egy séta közben hozott két kiesőt, a harmadik embert pedig már M. Reynolds búcsúztatta el egy dobás utáni kiejtéssel. A befejező inningben két kieső után Herrera és CarGo hozott egy-egy single találatot, de Tulo újra fent hagyta őket a két szélső bázison, majd M. Reynolds maradt és kapott egy solo HRt Mirandatól így egy kieső után lecseréltük. Érkezett Street, aki Moratól elszenvedett egy RBI singlet, de végül sikerült 6-4nél befejeznie a meccset, így nem lett nagyobb baj az utolsó játékban sem és győzni tudtunk.
- A negyedik-ötödik inningben szerzett hat pontunk elég volt a győzelemhez, annak ellenére, hogy hátrányban voltunk és a befejezés is nehezen jött össze. Gonzalez folytatta az eredményes játékát és újra a sor harmadik helyéről cirkálhatott a bázisokon, megint elért két singlet és egy walkot, a csapat egyeten ütője volt két találattal szerdán. Az elkapó Iannetta a sor végén négy beállás alatt egyetlen ütést könyvelhetett el, amely egy 2run homerun volt a vezetés megszerzéséért, idén negyedszer bombázott messzire és már 12 RBInál tart, közben újra parádésan védekezett. Hozzá hasonlóan a sor ötödik helyét visszakapó Helton is 1/4el zárt, ráadásul ő is két futót küldött haza az ütéséből, mely az idei hetedik duplája volt és 13 pontos a szezonban. Stewart először lehetett kezdő, mióta visszakerült a keretbe és bár csak 1/4ezett, nagyon fontos volt számára, hogy bepörkölt egy RBI doublet, az idei első pontja és az első több bázist érő ütése volt a szezonban, reméljük ez a felemelkedés kezdete lesz. Ezen kívül még S. Smith szállított pontot, közben sétával és megdobással egyaránt járt bázison, majd az utolsó két inningre a nála valamivel jobb védő Amezaga vette át a helyét a jobb szélen, aki az egyetlen játékában könnyedén kiesett. Fowler egy újabb doublet szállított, de képtelen volt hazaérni abból az akcióból, a másik négy próbálkozásából nem jutott bázisra, kétszer strikeouttal búcsúztatták. Mögötte Herrera még a négyből egyesek csoportjához volt sorolható, egy-egy sétát és futást is elért. Tulowitzki volt az egyetlen kezdőnk ütés nélkül, tovább tart a gyengélkedése, mind az öt játékában eredménytelen maradt, ráadásul öt futót engedett bázison maradni. A kező dobó Chacin stabilan hozott le hét játékot, közben mindössze három ütést kapott, de azok közül kettő hazafutást volt egy-egy pontért, de így is lehozta az idei negyedik győzelmét két egymást követő vereség után. A fiatal dobó újra féltucat strikeoutot szórt, miközben csak négy sétát engedett. Belisle a nyolcadik játékban két embert kiejtett, egyet pedig sétálni hagyott. Őt követően M. Reynolds a nyolcadik-kilencedik inning alatt együttesen két kiesést produkált, miközben beszedett két futást és izgalmassá tette a hajrát. Streetnek is jönnie kellett, aki a meccs utolsó két outját dolgozta le, de előtte még két ütést ő is kapott, azért szerencsére be tudta fejezni a találkozót, megtartotta a két pontos vezetésünket, ezzel a szezonban már a 11. savet regisztrálta és továbbra is makulátlan mérleggel rendelkezik.




















3. meccs, csütörtök: Diamondbacks-Rockies 3-2 - extra inningekben
A párharc döntő meccsére megint csak egy helyen változtattunk a csapatban, elkapó poszton Iannetta pihenőhöz jutott és J. Morales került be, a többiek a megszokott nevek voltak. A csapat kezdő dobója Hammel lehetett, az arizoniaknál Kennedy startolt. Rögtön nagy lendülettel indítottuk a meccset, mivel Fowler és Herrera is elért egy-egy singlet, de hiába jutottak el a kettes-hármas bázisokra, mert Tulo ellen egy fielder's choice playt mutattak be és Fowler leszedték a home platenél, majd Helton kiejtésével kivédekezték a játékot. A D'backs első támadása is veszélyesre sikerült, Stewart error és két walk által megtöltötték a bázisokat két kieső mellett, de a Mora elleni groundouttal sikerült hárítanunk. A második játékban S. Smith duplával indított, Stewart sétált, majd J. Morales helyezett el egy sac flyt, amellyel megszereztük a vezetést, míg az ellenfélnél egyetlen single ütés volt. Aztán Fowler a harmadik támadásunkat egy triplával kezdte, de a következő három ütő képtelen volt beküldeni őt a pontszerző területre, mindannyian kiestek, ám Hammel is magabiztos menetet zárt, senkit nem engedett pályára kerülni. Az ezt követő akciónkban sem kíméltük az ellenfelet, Helton süllyesztett el egy doublet, majd egy séta után J. Morales növelte a vezetést egy RBI single révén, hogy aztán egy újabb walk által 3in-2out lehetőséget harcoljunk ki, ám Herrera a forceout sorsára jutott, így képesek voltak megfékezni a coloradoi akciót. Hammel viszont a következő dobó játszmában is megőrizte a stabilitását és megint csak egyetlen walkot engedett. 2-0ra vezettünk, nem tűnt annyira nagynak az előny, de egy kicsit lecsendesedett a meccs és tovább tudtuk őrizni a vezetést. Az ötödik játékban egyedül a hazaiak jártak bázison egy kósza double találattal, majd a mieink a hatodikban sem tudtak pályára jutni, ezzel szemben Hammel két out után egymás után két singlet is engedélyezett, de a szorult helyzetben megrázta magát és egy strikeouttal lezárta a D'backs akcióját. A hetedik felvonás alatt egyedül Fowler vétette észre magát, ütött egy singlet, de utána a rabló kísérletét lekapcsolták, ezután viszont Hammel 100 dobás felett is megőrizte a hidegvérét és az első három szembejövő ellenfelét kiszórta. A nyolcadikban is kiesett a három ütőnk, majd Betancourt egyetlen séta közben tudta le a három outot. A következő akcióban is képtelenek voltunk bázisra kerülni, már nagyon a meccs végét vártuk, Street számára viszont döcögősen indult a save, mivel az első out után Parra vágott be egy solo HRt. Következett még egy kieső, de 2outnál Young is hazafutást lőtt, ezzel kiegyenlített a D'backs, a closer idén először nem tudott befejezni egy meccset, így lecseréltük. M. Reynolds az egyetlen emberét pályára engedte, majd Lindstrom strikeout révén fejeztük be a kilencedik játékot. 2-2re állt a meccs, következhettek az extra inningek. A következő akcióban sem léptünk pályára, ezzel szemben F. Moralesnek komoly gondjai voltak, két sétát is engedett abból az egyiket szándékosan, de végül hiába voltak pontszerző helyeken a futók, sikerült visszafogni őket. A tizenegyedik játék során CarGo és Tulo bázisra keveredtek, de aztán sorban hárman kiestek, így komoly pontszerzési lehetőséget szalasztottunk el, aztán F. Morales egy kiejtés után távozott, viszont Belisle beszedett egy doublet, majd Uptontól az RBI walk-off singlet is megkapta, amivel 3-2 arányban elvesztettük a series finalet és az egész párharcot.
- Az ellenfél 9-7el jobb lett az ütésekben annak ellenére, hogy a meccs közben végig vezettünk ebben is, közben 2-0s előnyről kikaptunk. Az ütéseink közel felét Fowler regisztrálta, a leadoff hitter ugyanis 3/4es hatékonysággal villogott és összesen négy alkalommal került bázisra, de egyszer sem tudott hazaérni. Egyszer a home platen dobták ki, másszor pedig a hármas bázisról voltunk képtelenek pontot szereztetni vele. A csapat mindkét pontja J. Morales nevéhez volt köthető, a tartalék elkapó egy singleből és egy biztonsági játékból tudott eredményes lenni, újabb két pontjával már 6 RBInál jár az évben. Helton és S. Smith mindketten 1/5ös hatékonyságot értek el, mindketten egy double találatot után regisztráltak futást. Közben a veterán 1B négy embert hagyott pályán, a jobb szélső pedig háromszor kapott SOt és nem tudta megfogni a game winning ütést. Herreranak is volt egy találata, a másik négy játékában viszont kiesett és közben négy LOBt jegyzett. Stewart képtelen volt ütést jegyezni és egy errort is elkövetett, de két alkalommal sétát harcolt ki és volt egy nagyszerű fogása a hármas bázison, majd a hosszabbítás alatt már Lopez került a 3B posztra. Gonzalez az előző két remek meccse után 0/5re esett vissza, támadásban gyengélkedett, de védekezésben parádés volt: bemutatott egy vetődéses elkapást, és csinált egy remek fogást a foul területen. Tulowitzki négy kiesés közben egyetlen sétát tudott felmutatni, csütörtökön sem jött ki a hullámvölgyből, de magabiztosan védekezett bases loadednál. Az egyetlen PH Giambi volt, aki a tizedik játékban strikeoutot kapott. A kezdő dobó Hammel hét inninges shutoutot produkált, mindössze négy ütést és három sétát kapott, minden tőle telhetetőt megtett, 2-0s vezetésnél adta át a stafétabotot a cseréknek. Betancourt egy séta ellenében magabiztosan hozta az újabb holdot a nyolcadik játékban, viszont Street alaposan megremegett és április legjobb closere az idei első hibás befejezését tudta le 11 sikeres lezárás után. A dobónk két strikeout mellett két solo HRt szedett be, így képtelen volt lezárni a meccset. M. Reynolds a kilencedik inningben egyetlen ütőnek dobott, akitől singlet szedett be. Lindstrom búcsúztatta el az utolsó embert ebben a játékban egy strikeouttal. F. Morales két sétát engedett négy out közben, a tizedik menet alatt nehéz helyzetből keveredett ki. Belisle viszont a tizenegyediket képtelen volt lehozni, egy strikeout közben két ütést is benyelt, a második a mérkőzés végét jelentette, idén már másodszor írták be neki a vereséget.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 18-11 (29 meccs)
2. San Franciso Giants 15-16 (31 meccs, 4.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 15-17 (32 meccs, 4.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 14-16 (30 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 12-19 (31 meccs, 7.0 GB)

Ismét jól megúsztuk a gyengébb párharcunkat, mivel a riválisok közül egyedül a Giants tudott hozni rajtunk egy keveset, ugyanis a bajnok 2-2vel zárta a legutóbbi seriest a Mets otthonában. A Dodgers viszont a Cubstól a Padres pedig a Piratestől szenvedett velünk azonos mértékű vereséget. A hét végén két párharc lesz a csoporton belül: SF-COL és SD-ARZ, míg a LAD a Metshez utazik.

A következő ellenfelünk tehát a Giants lesz, nemrég hazai pályán már vesztettünk ellenük egy párharcot, most idegenben jó lenne javítani, annál is inkább, mert egy újabb series bukás esetén még jobban felzárkóznának ránk. Nagyon nehéz dolgunk lesz, de magunkhoz kéne térnünk az utóbbi zakók után. A következő időpontokban lépünk fel San Franciscoban: szombat 04:15, vasárnap 03:05, vasárnap 22:05. Gyertek drukkolni a legnagyobb rivális elleni meccsekre! GO ROCKIES!!!

Az NLL rájátszásának első körében a Colorado Mammoth csapata 12-8 arányú vereséget szenvedett múlt szombaton az alapszakasz-győztes Calgary Roughnecks otthonában, így a denveri fedett pályás lacrosse-egyesület számára már a divízió-elődöntőben véget ért a 2011-es playoff-szereplés. Ennek ellenére Langtry-ék abszolút emelt fővel búcsúzhatnak az idei szezontól, ugyanis a nagyszerű második féléves teljesítmény árán kiharcolták a részvételt a rájátszásban, és ott is alaposan meg tudták nehezíteni a toronymagas favorit dolgát.



















A Mammoth elszántan várta a szombat esti fellépést a Scotiabank Saddledome-ban, és azt követően, hogy az alapszakaszbeli három egymás elleni randevúnk közül kettőt a mieink nyertek a Calgary ellen, abszolút nem esélytelenül szállhatunk harcba a rájátszásban sem a kétségtelenül komolyabb játékerőt képviselő riválissal szemben. A denveriek az elképzelhető legerősebb összeállításban készültek a harcra, csatlakozott az aktív kerethez az utolsó meccseket sérülés miatt kihagyni kényszerülő Jarett Park, miközben három újonc játékost küldtünk a tartalékok közé: a hátvéd Ben Davies-t, illetve a támadó Ned Crotty-t és Connor Martin-t. Mindenki más felvehette a kesztyűt a Calgary ellen, a kezdő kapus szokás szerint Levis volt; a védelemben is a megszokott nevek kaptak lehetőséget: Allen, Gallant, Forsythe, Toll, Ethington, Leveque és Hawskbee; a középpályások sorában Park mellett Carlson és I. Gajic lépett pályára, míg a csatárok közt Grant Jr, Prout, Langtry, A. Gajic, Carey, Dalgarno, Prossner és Floris vonulhatott fel.

Természetesen nagy hévvel indult a küzdelem, és alig fél perc után a hazaiak egyik legnagyobb sztárja, Toth mutatott be egy túlzottan kemény szerelést, melyet követően a mieink idejekorán megkaphatták első emberelőnyös lehetőségüket a rájátszásban. A PP alatt veszélyesen rohamoztunk, majd a kihagyott lehetőségeket követően, nem sokkal a kiegészülés előtt, Alex Gajic értékesítette az emberelőnyünket, miután a másodéves támadó Prout pontatlan passzát szedte össze a kapu torkában, és továbbította a gólvonal mögé. Nem sokáig tudtunk azonban vezetni, ugyanis alig fél perc múlva egy sakk-matt helyzetig kijátszott kontratámadásból Dobbie révén máris egyenlített a 'Necks. Ezt követően hosszabb időn át nem született újabb találat, és maradt az 1-1-es állás, miközben mindkét oldal nagyon komoly helyzeteket hagyott kihasználatlanul, Levis és Poulin is több alkalommal káprázatos bravúrok bemutatásával tudta megóvni újabb találatoktól a ketrecét. Kevesebb mint öt minutum volt még hátra az első negyedből, amikor a házigazdák kerültek lépéselőnybe az újonc Dickson találatával, aki a Ranger által fantasztikusan megtartott labdából volt eredményes a kapu közvetlen közeléből. A mieink azonban egy cseppet sem illetődtek meg, és ugyan Langtry még egy betörésből képtelen volt eredményes lenni, rövidesen egy kiugrásból Ilija Gajic vette be a házigazdák kapuját, miután egy lecsorgó labdát összeszedve alakított ki magának lehetőséget, és a tőle már megszokott mozdulattal, futtában volt eredményes. A következő hazai akció alkalmával Nick Carlson csípett el egy pontatlan átadást, és az így megszerzett labdával villámgyorsan végig robogott a pályán, és mintaszerű ziccergólt szerzett, mely által megfordítottuk a mérkőzés állását alig két perccel az első szünet előtt. A hátralévő játékidőben már nem történt változás, Ranger egy hatalmas távoli lökettel döngette meg a coloradói kapuvasat, ettől eltekintve, zavartalanul őriztük a minimális, 3-2-es előnyünket a nyitó játékrész végén.

A második negyedet emberhátrányban kezdtük, mivel az előző felvonás utolsó másodperceiben még Hawskbee kapott egy kiállítást, azonban a napi első PK-t remek védekezéssel vészeltük át a veszélyes hazai próbálkozások ellenére. Pontatlanul kezdődött ez a periódus, egyik csapat sem találta a helyét támadásban, kisvártatva viszont már nem úsztuk meg, és három és fél perc után a Calgary egalizált Ranger félelmetes góljával, a hazaiak játékmestere ugyanis egy nagyszerű betörésből került helyzetbe, majd a teljesen követhetetlen befordulása közben, a hátvédjét takarásnak használva helyezett Levis lábai között a Mammoth hálójába. Ha lehet, még jobban kezdett fizikai jelleget ölteni a mérkőzés, s ezekben a percekben több kőkemény ütközést hajtott végre mindkét csapat, miközben több páros kiállítást is ítéltek egy-egy összeakaszkodás miatt. A játék érdemi részében viszont nem történt változás, a hihetetlen mezőnycsatában egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Már csupán bő öt perc volt hátra az első félidőből, amikor Carey jutott a kiállítás sorsára, az emberelőny alatt pedig képtelenek voltunk feltartóztatni a hazaiakat, újra Ranger bolondította meg a coloradói védelmet, gyönyörűen tört be több ember közé, majd Shattler-rel lövetett könnyű találatatot, így 4-3 arányban újra a házigazdák álltak jobban. Meglehetősen idegesen játszottunk ezekben a percekben, és bár több lehetőségünk is lett volna az egyenlítésre, Grant Jr-ék képtelenek voltak élni a legnagyobb helyzeteikkel: I. Gajic ziccert hibázott, Poulin kapus pedig nem egyszer egy támadás alatt több hihetetlen védést hajtott végre, így a házigazdák továbbra is őrizték a vezetésüket. Ráadásul alig több, mint két perccel a szünetet megelőzően tovább nyílt az olló a két csapat között, hiszen Dickson egy váratlan távoli lövéssel bombázott a hálóba, majd a következő akcióból újra Dobbie talált be egy feltartóztathatatlan előretörésből. Szerencsére a szünet rövidesen közbeszólt, így nem tudott még jobban kibontakozni a 'Necks átmeneti fölénye, és megúsztuk 6-3-as hátránnyal a félidőre, de így is rettenetesen nehéz helyzetben voltunk, mivel a teljes második negyedben képtelenek voltunk gólt szerezni.
























A második félidő is óriási küzdelemben vette kezdetét, szakadatlanul kíméletlen fizikai harc dúlt a mezőnyben, rettenetesen nehéz volt mindkét csapat számára helyzetbe kerülni a másik fél kapuja előtt. A mieink minden erejüket próbálták a támadásokba fektetni, de mégis képtelenek voltunk közelebb zárkózni, a Roughnecks egészen szorító védekezését szinte lehetetlen volt áttörni, amikor pedig valahogy ennek dacára, eljutottunk Poulin kapujáig, a hazaiak portása minden egyes alkalommal magabiztos védéseket hajtott végre a coloradói próbálkozásokkal szemben. Néhány perc után például Grant Jr hagyott ki egy óriási közeli lehetőséget Langtry remek szélső bejátszását követően, mivel a labda valahogy még elakadt a kapus lábai között, majd Langtry saját kísérlete sem találhatott utat a hálóba a sziporkázó kapus hárítása nyomán. Hosszú időn át nem esett gól a harmadik negyedben, már csak alig három perc volt hátra a játékrészből, amikor a mieink végre megtörték a csendet, és a legnagyobb hadvezér, John Grant Jr villant meg első alkalommal a mérkőzésen, ahogy néhány remek cselt követően kihasználta a védelem pillanatnyi fellazulásából kínálkozó lehetőséget. A Mammoth közel 30 játékperc után tudott újra eredményes lenni, ezt megelőzően csak az első negyed hajrájában szereztünk gólt. Ám a szépítést még szinte felfogni sem volt időnk, ugyanis a következő calgary-i támadás végén Snider csodálatos, hát mögötti feladását az ifjú Dickson a kapu elé bevetődve továbbította egyenesen Levis hálójába. A házigazdák ezzel villámgyorsan visszaállították a számukra abszolút kezelhető, három gólos különbséget. A két egymást követő, gyors találaton kívül több gól nem is esett ebben a negyedórában, így a befejező 15 percet megelőzően a házigazdák továbbra is 7-4-es előnyben voltak.

Rettentő nehéz helyzetben vághattunk neki a negyedik negyednek, és rövidesen már végképp lehetetlennek tűnt a felzárkózás, hiszen csupán 68 másodperc telt el a folytatásból, amikor a Calgary máris tovább növelte a vezetését, és Dobbie mesterhármast érő, napi harmadik találatával már 8-4-re lépett el a kanadai együttes. Nem sokkal később egy hazai kiállítás jelentett komoly sanszot a haldokló denveri remények életben tartására, és végül, nagyjából egy perc után John Grant Jr révén kihasználtuk az emberelőnyt, aki egy brutális távoli rakétával tüzelt a hálóba. Újra visszazárkóztunk három gólos hátrányba, és becsülettel tartottuk magunkat, de továbbra is érvényesült a harmadik negyedben megszokott trend, mely szerint abszolút hiábavalók voltak a lendületes támadásaink, mert a Calgary mindent elsöprő fizikai erőfölénye ellen nem tudtunk mit tenni, a lehetőségeinket szinte abszolút a minimálisra limitálták, és egyenlő létszám mellett képtelenek voltunk valamire való gólhelyzetet kialakítani Poulin ketrece előtt. Nem sokkal később viszont jött egy újabb segítség a mieink számára, amikor a hazaiak egy hibás sorcserét vétettek, így bő öt perc elteltével újra létszámfölényben próbálkozhattunk tovább faragni a különbséget. A denveri PP-játék pedig nagyon élt ezen az estén, és az előző két fórhoz hasonlóan, a harmadikat is képesek voltunk gólra váltani, miután a játékrész fele magasságában újra John Grant Jr köszönt be egy az előzőhöz kísértetiesen hasonló nagyszerű átlövéses találattal. A Mammoth 24-ese ezzel harmadik gólját szerezte a mérkőzésen, és a második félidő minden egyes denveri találata az ő nevéhez fűződött. 8-6-ra közelebb léptünk, és a már-már reménytelennek tűnő szituáció után ismét felcsillanhatott némi remény előttünk. Természetesen a végjátékra fordulva is mindent megtettünk az eredmény minél szorossabbá tétele érdekében, de nem tudtunk újabb gólokat szerezni, az idő pedig csak telt, minden másodperc a 'Necks-nek dolgozott, a mieink sorsa kezdett egyre jobban megpecsételődni. Az utolsó három percben óriási nyomást helyeztünk a vetélytárs kapujára, majd mindent egy lapra feltéve, közel két perccel a vége előtt időt kértünk és levittük Levis kapust. Azonban hiába nyomultunk előre egyszerre hat mezőnyjátékossal, Poulin valósággal befalazta a kapuját, újabb bravúrokat mutatott be, majd a csapatkapitány McBride egy-az-egyben léphetett ki az őrizetlenül hagyott kapuval szemben, és a kilencedik calgary-i góllal végleg eldöntötte a továbbjutást kérdését. Prout kaput felborító mozdulatában minden csalódottság, düh, és lemondás is benne volt, majd rövidesen még Floris-t állították ki. Az emberhátrány alatt változatlanul üres kapuval játszottunk, de hiába küzdöttünk az utolsó lehelletünkig, Hawskbee még egyfajta vészkapusként is beállt a ketrec elé, a felzárkózás helyett csak újabb találatot szenvedtünk el, és az utolsó másodpercekben Ranger üres kapus gólja állította be a 10-6-os végeredményt. Elképesztő küzdelemben hullottunk el, hiába próbáltunk meg mindent, egyszerűen képtelenek voltunk ennél jobban megszorongatni a szó szerint bivalyerős Necks-t, akik a következő kanyarban a Stealth ellen játszhatják le a divízió-döntőt.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 3+1 és 20 lövés
- A. Gajic, I. Gajic és Carlson 1-1 gól
- Carey, Langtry és Prout 2-2 assziszt
- Levis 33/41-es védési hatékonyság
- Allen 1/15-ös faceoff-hatkonyság, Leveque 0/5-ös faceoff-hatékonyság

A Mammoth 2011-es idénye tehát a rájátszás első körében befejeződött, köszönjük, hogy idén is írásainkon keresztül végig kísértétek a közkedvelt denveri lacrosse-osok menetelését. Azt hiszem, a tavalyinál sokkal kellemesebb szájízzel, abszolút emelt fővel búcsúzhatunk a szezontól, a csapat bizonyította, hogy van tartása, és egy év kihagyás után újra visszatértünk a playoff-mezőnyébe, ahol most egy szoros vereségnél többre nem voltunk képesek. Ennek ellenére abszolút nem volt szégyen kikapni a Calgary-tól, akik egyértelműen az idei Champions Cup legfőbb várományosainak számítanak.

A nyugati divízió döntőjében Calgary-Washington, Keleten pedig Buffalo-Toronto finálét rendeznek, hamarosan pedig eldőlhet a 2011-es bajnoki cím sorsa is.

Véget értek az első kör csatározásai a Szlovákiában zajló jégkorong világbajnokságon, ahol kiderült, hogy az előzetesen várt egy helyett két játékos képviselheti a Colorado Avalanche színeit. A csoportkör eseményeiről és leginkább a denveri képviselők szerepléséről készült a most következő összefoglalóm, örömmel számolhatok be róla, hogy mindkét résztvevőnk csapata továbbjutott az első fordulóból.

















Ahogy a torna előtti kiadásomban említettem, a kanadai válogatott színeiben Matt Duchene lehet ott a VB-n, de az Avs fiatal centere a három mérkőzés egyikén sem tudott pontot szerezni. Az egyik kassai csoportban Kanada az első mérkőzését pénteken a veszélyes fehéroroszokkal játszotta, akik kezdetben meglepetést is tudtak okozni nekik, de a végére kidomborodott a két csapat közti erőfölény és a juharlevelesek 4-1re magabiztosan győztek. Duchene epizódszereplő volt, csak a harmadik sorban jutott szóhoz Stewart és Nash mellett, ahol 16 perc alatt nem játszott rosszul, eljutott három lövésig, de a helyzetei kimaradtak és egyik gólnál se volt a jégen. Két nappal később Franciaország ellen jóval könnyebb diadalmenet következett, az első pillanattól kezdve nem volt kérdés a kanadaiak biztos győzelme, a végére pedig igazi gálaelőadást tartva, 9-1re páholták el a csigazabáló gallokat. Sajnos a denveri center ezen a találkozón se tudott eredményes lenni, bár a második sorban Nash és Neal között akadt újra három lövése, 16 perc alatt csak a +2nek örülhetett. Az utolsó meccset kedden vívta a csapat, amikor Svájc ellen már a csoport első helye lehetett a tét. A meccs igazi ki-ki találkozóhoz méltóan alakult és végig szoros küzdelem Kanada csak hosszabbításban tudta két vállra fektetni a vetélytársát 4-3 arányban. Duchene az utolsó csoportmeccsen újra a második sort centerezte, bő 17 percet töltött a jégen, közben két lövést és -1es mutatót könyvelt el az első svájci gól miatt.

A B csoport végeredménye:

1. Kanada 8 pont
2. Svájc 6 pont
3. Franciaország 3 pont
4. Fehéroroszország 1 pont

A kanadaiak és a svájciak első két helyében nincs semmi meglepetés, abban már annál inkább, hogy a franciák végeztek a harmadik továbbjutó helyen, miután egy hosszabbításos meccsen legyőzték a többre hivatott fehérorosz csapatot.

Kiderült, hogy Duchene nem az egyetlen játékosunk, akiért szurkolhatunk a világbajnokságon, ugyanis a torna megkezdése után Jonas Holos csatlakozott a norvégok keretéhez, így a C csoportban rá kellett figyelnünk. Az újonc szezonján túl lévő hátvéd az AHL playoff befejezése után utazott el Szlovákiába és csapata első meccsén még nem léphetett pályára Svédország ellen, de nagy meglepetésre még nélküle is büntetőkkel győzni tudtak a szombati meccsen. A hétfői játéknapon viszont elmaradt a bravúr és a két gólos vezetés ellenére az USA 4-2re legyőzte Norvégiát, a nagyszerű utolsó harmadukkal. Holos ezen a meccsen a védelem motorjaként közel 28 perc lehetőséghez jutott és nagyszerű módon +1es plusz/mínusz statisztikával tudta le az elvesztett összecsapást, csak az egyik emberelőnyös amerikai gólnál tartózkodott a jégen. Aztán az utolsó meccsen nagyon biztosan 5-0ra kiütötték az osztrákokat, ezalatt Holos lőtte a csapata harmadik gólját egy PP alatti remek átlövésből. A hátvédünk összesen 26 és fél percet töltött a jégen, közben +2vel zárt és négy szerzett gólnál a jégen volt, komoly szerepet vállalt a fölényes győzelemből. Ezzel a sikerrel is csak a csoport harmadik helyén végeztek a norvégok, mivel 5 ponttal zártak, közben az első helyen a svédek végeztek 7 ponttal a 6 pontos USA legyőzésével, de Holoséknak sem kell aggódniuk, mert nagyon szoros az állás a középdöntőben és minden esélyük megvan a negyeddöntős hely kiharcolására.

A C csoport végeredménye:

1. Svédország 7 pont
2. Egyesült Államok 6 pont
3. Norvégia 5 pont
4. Ausztria 0 pont

Az osztrákok megszorongatni sem tudták a három nagyobb ellenfelet, akik közt jókora körbeverés volt, így csak egy-egy pontos különbségek döntöttek. Bármi lehet még itt a második körben.

A másik két csoportban nem történtek nagy meglepetések, de érdekes volt, hogy az A csoportot a németek nyerték meg, miután egyetlen pontot vesztettek el a szlovének elleni OT győzelemnél, az oroszokat és a szlovákokat is rendes játékidőben verték. A tavalyi döntős csak a második, a házigazda a harmadik pozícióban ment tovább. A D csoportot a címvédő csehek százszázalékosan nyerték meg, a csoportkör egyetlen pontveszteség nélkül záró csapataként, míg a dán-lett versenyfutásból előbbi került ki győztesen az egymás elleni meccsen büntetőlövéses megnyerésével, így ők jutottak tovább.

Az A csoport végeredménye:

1. Németország 8 pont
2. Oroszország 6 pont
3. Szlovákia 3 pont
4. Szlovénia 1 pont

A D csoport végeredménye:

1. Csehország 9 pont
2. Finnország 5 pont
3. Dánia 2 pont
4. Lettország 2 pont

















A folytatásban a negyedik helyezettek körmérkőzéseket vívnak a bent maradásért, míg az állva maradt 12 csapat két 6os középdöntő csoportban folytathatja egymás közt a további küzdelmeket. Az A és a D csoport három csapata az E, a B és a C csoport továbbjutói az F csoportba kaptak besorolást. Ahogy megszokhattuk az azonos csoportok továbbjutói viszik magukkal az egymás elleni eredményeket és már csak a másik három ellenféllel fognak újra játszani.

Az E középdöntő csoport jelenlegi állása:

1. Csehország 6 pont
2. Németország 6 pont
3. Finnország 3 pont
4. Oroszország 3 pont
5. Szlovákia 0 pont
6. Dánia 0 pont

Az F középdöntő csoport jelenlegi állása:

1. Kanada 5 pont
2. Svédország 4 pont
3. Svájc 3 pont
4. Egyesült Államok 3 pont
5. Norvégia 2 pont
6. Franciaország 1 pont

Nekünk természetesen az F csoportra kell jobban oda figyelnünk, mivel mindkét érdekelt játékosunk nemzete ebben a kvartett küzdhet tovább.

Az F középdöntő csoport programja:

Csütörtök, 20:15 Svájc - Norvégia
Péntek, 16:15 Kanada - Egyesült Államok
Péntek, 20:15 Svédország - Franciaország
Szombat, 16:15 Norvégia - Kanada
Szombat, 20:15 Egyesült Államok - Franciaország
Vasárnap, 16:15 Svédország - Svájc
Jövő hétfő, 12:15 Franciaország - Norvégia
Jövő hétő, 16:15 Svájc - Egyesült Államok
Jövő hétfő, 20:15 Kanada - Svédország

Szurkoljunk a következő napokban is a két érdekelt csapatunkért, hogy mindketten, de legalább az egyikük, bejussanak a legjobb nyolc közé!

A két idegenbeli mérkőzés után két mérkőzés következett hazai környezetben a Denver Nuggets főcsoport-negyeddöntő párharcában az Oklahoma City ellen. A győzelem mindkét meccsen kötelező volt, ellenkező esetben a Thunder karnyújtásnyira kerül a továbbjutást jelentő negyedik sikertől. Lássuk, hogyan alakultak a Nuggets mérkőzései a rájátszás folytatásában!





















A párharcban először április 23-án, szombaton, léptünk pályára hazai környezetben. A mérkőzésnek kiemelt fontossága volt, hiszen ha nem sikerül győznünk gyakorlatilag eldől a továbbjutás kérdése. A találkozó előtt jó előjelnek volt tekinthető Afflalo visszatérése, az első két találkozón nagyon érezhető volt a hiánya, természetesen rögtön a kezdőben kapott helyet Karltól. Részünkről pont Afflalo kezdte meg a pontgyártást, miután első triplakísérletét pontokra váltotta. Az első negyedben jól ment a játék a csapatnak, 31 pontot szereztünk, ennek köszönhetően öt ponttal vezettünk is. A második negyedben a Thunder ledolgozta a hátrányát, és nagyrészt döntetlen közeli állás jellemezte ezt a periódust. A félidő előtti pár perc a vendégeknek sikerült jobban, kihasználva, hogy többször is eladtuk a labdát, megléptek pár ponttal, így a szünetben már náluk volt az előny. A harmadik játékrész nagy részében sikeresen megtartották a fórjukat, csak a negyed végén sikerült lefaragni a hátrányukat. Ekkor viszont JR és Birdman vezérletével minimális vezetést is sikerült szereznünk, teljesen nyílt maradt tehát a meccs az utolsó negyed előtt. A záró játékrész elején egyik csapatnak sem sikerült pontot szereznie, kb. két-három percen át. A gólcsendet Andersen törte meg büntetőből, majd a Thunder pillanatai következtek. Westbrook és Durant rákapcsoltak, és hamar megszerezték a vezetést, három perccel a vége előtt már nyolc ponttal elhúztak. Bravúr kellett volna tehát az egyenlítéshez. Az utolsó másodpercekben a csapat mindent megtett az egyenlítés érdekében, Smith nagyszerű hármasokkal megteremtette a lehetőséget az egyenlítéshez. Amikor viszont nagyon figyelni kellett volna, akkor egy nagyon könnyű kosarat engedtünk az ellenfélnek. Ezután már mindenképpen három pont kellett volna az egyenlítéshez, de JR kőkemény védekezést kapott így elhibázta a döntő dobást, ezzel 97:94-re veszítettünk. Egyáltalán nem játszottunk jól ezen a meccsen, talán csak Smith és Andersen játéka emelhető ki, ők ketten sokat tettek azért, hogy meccsben maradjunk a párharcot illetően. JR 15 pontig jutott, igaz nem neki sem ment túl jól mezőnyből, de a végén legalább a tripláival kiharcolt egy utolsó lehetőséget. Birdman 13 ponttal zárt, két blokkja is volt, és legalább a büntetőit bedobta. A kezdőből Nené 15 ponttal és 10 lepattanóval dupla-duplát ért el, de gondolom ez nem vigasztal senkit, mindemellett pocsékul büntetőzött a brazil. Martin szintén 15 pontot ért el, Afflalo jól kezdett, de fokozatosan visszaesett a teljesítménye, de az ő esetében ez érthető, hiszen sérülésből tért vissza. Gallinari és Lawson gyengék voltak, akárcsak a padról Felton és Chandler. Mindkét csapat gyenge mezőnyszázalékkal zárt, nagyon küzdelmes mérkőzés volt, sajnos egy hajszállal jobbnak bizonyultak a vendégek, aminek köszönhetően gyakorlatilag megpecsételték a sorsunkat.






















A következő hazai meccsünkön, két nap múlva, már a kisöprés rémével kellett pályára lépnünk. A kezdőcsapat ugyanaz volt, mint az harmadik találkozón. Az első negyedben megint mi voltunk jobbak, Martin és Lawson játéka volt különösen tetszetős ebben a szakaszban. A második felvonás elején az OKC főleg a cserejátékosaik remeklésének köszönhetően átvette a vezetést, innentől kezdve szorosan alakult az állás, a szünetben 45:45-ös döntetlen állt az eredményjelzőn. A harmadik negyedben továbbra is fej-fej mellett haladt a két csapat, mindkét oldalon voltak szép villanások, ezekre azonban rendre volt válasz mindkét fél részéről. A negyedik játékrész eleje ezúttal nekünk sikerült jobban, ennek köszönhetően lépéselőnybe kerültünk, kilenc ponttal vezettünk, ami ezen a meccsen nagy előnynek számított. A vendégek komoly erőfeszítést tettek a fordításért, de 4-5 pontnál nem engedtük közelebb őket. Az utolsó két percen belül még indítottak egy végső rohamot, amit Lawson és Gallinari vezérletével sikerült visszavernünk. Az utolsó dobásuk, amivel egyenlíthettek volna kimaradt, így 104:101 arányban sikerült győznünk, elkerülve ezzel a söprést. Az eddigi találkozók közül ezen a meccsen játszottunk a legjobban, végre több játékosunk is hozta azt, ami tőle elvárható. Elsőként Lawsont emelem ki, az irányító 27 pontig jutott, a néha kicsit könnyelmű vendégek között ezúttal jól tudta kamatoztatni a gyorsaságát, dicséretes, hogy bedobta valamennyi büntetőjét és mezőnyből is hatékonyan játszott. Gallinari is remekül teljesített, három triplát értékesített, végül 18 ponttal zárt. A padról 15 ponttal Smith volt a legeredményesebb, de jól játszott Felton is, ő ezúttal 11 pontig jutott. Ezen a meccsen végre elfogadhatóan játszottunk, közel 50%-al értékesítettük a hármasokat, és a büntetőzésünk is jelentősen javult. A turnover mutató is a mi javunkra volt pozitív, valamint a lepattanózásban sem maradtunk annyira alul, mint az a korábbi meccsekre jellemző volt.




















Az ötödik meccsre, múlt szerdán, a csapatok visszautaztak Oklahoma Citybe, az esélyes egyértelműen a Thunder volt, de azért nagy csatára lehetett számítani, különösen a két denveri mérkőzés alapján. Jobban kezdtük a találkozót, jól működött a támadó gépezetünk, a kezdőből mindenki szerzett pontot az első negyedben. A második negyedben már szorosabb volt az állás, folyamatosan döntetlen közeli eredmény állt a táblán, jobbára nálunk volt a vezetés, de a szünetre már 50-50-es döntetlennel mentek le a csapatok. A harmadik felvonásban is maradt a szoros küzdelem, nagy csata folyt a pályán. A negyedik negyed előtt nálunk volt az előny, négy ponttal vezettünk és benne volt a mérkőzésben akár a győzelem is. Négy perccel a lefújás előtt már kilenc ponttal mentünk, ekkor kezdett hajrázni a Thunder. Durant vezetésével hamar egyenlítettek a hazaiak, de az utolsó két percen belül ismét megszereztük a vezetést. Az OKC minden támadást Durant-ra bízott, aki nem tudott hibázni a hajrában, emellett hátul remekül védekeztek, így a végén megfordították az állást, és 100:97 arányban nyertek. Ezzel a vereséggel lezárult a párharc, 4:1-es összesítéssel az Oklahoma jutott tovább. Az utolsó találkozón mindent megtett a csapat azért, hogy még visszavigye a párharcot Denverbe, óriásit küzdöttek a játékosaink, de ez most kevésnek bizonyult. A Nuggets legeredményesebbje Afflalo volt 15 ponttal, de rajta kívül még négyen jutottak tíz pont fölé. Martin dupla-duplával zárt, Nenének is csak egy lepattanó hiányzott volna ehhez. A meccs kulcsa egyértelműen a védekezés volt, rengeteg blokkot hagytunk megtorlatlanul és lepattanózásban is messze elmaradtunk a hazaiaktól. Nem lehet szó nélkül elmenni a játékvezetés mellett sem, úgy éreztem, hogy különösen az első félidőben, a bírók tartották meccsben a Thundert. A párharc végére kezdett javulni a támadójátékunk, egyre hatékonyabbá kezdtünk válni mezőnyből, nagy kár, hogy erre eddig kellett várni, ha előbb indulunk meg felfelé a lejtőn, akkor talán eredményesebbek lehettünk volna.























Összességben nem vallott szégyent a csapat, még akkor, sem ha sokan (köztük én is) szorosabb párharcot vártak. A második meccs kivételével nagyon szoros csatában dőltek el a mérkőzések, sokszor bírói hátszéllel a Thunder javára.  Mindezek mellett végig úgy éreztem, hogy valami hiányzik a csapatunkból, ez pedig egy olyan játékos volt, aki a többiek élére képes állni, akire felnéznek az öltözőben és pályán is, sajnos most volt igazán érezhető Billups hiánya. Hiányoltam még helyenként az összeszokottságot, de ez természetes következménye annak a nagy változásnak, amin a csapat keresztülment. A jövőre nézve mindenképpen biztató az a teljesítmény, amit a csapat az alapszakasz végén nyújtott. A szezon végére nagyjából tisztán láthatóvá váltak gyengeségeink, ezeket nyilván a vezetőség is felismerte, és remélhetőleg a nyáron betömik ezeket a lyukakat. Anthonyval kapcsolatban Ujiri nem vallott szégyent, éppen ezért úgy érzem, bízhatunk benne és bízhatunk az eredményes jövőben is. A következő szezonban is, hajrá Nuggets!