Az előző három forduló vereségeit követően a legutóbbi mérkőzésén a Colorado Rapids bajnokcsapata ugyan győzelmet nem tudott szerezni, de jelentősen megtizedelt összeállításban játszva is képes volt megmenteni egy pontot a Chicago Fire elleni hazai 1-1-es döntetlennel záruló találkozó alkalmával. Ezzel a nyugati táblázaton visszacsúsztunk a negyedik helyre, de remélhetőleg már a kilábalás kezdetét láthattuk a csapattól, és ezt követően újra győzelmekhez is lesz szerencsénk.




















Nem éppen kedvező előjelekkel várhattuk a szombat esti mérkőzést a Dick's Sporting Goods Park-ban, ugyanis a heti tréningeken, és az előző mérkőzésen újabb sérülések történtek a csapatnál, így összesen már nyolc játékost voltunk kénytelenek nélkülözni a Fire elleni találkozón. A rutinos Conor Casey sorozatban a negyedik meccset hagyta ki a sérült térdhajlítója miatt, de már egyre közelebb van a visszatéréshez; egy másik támadó, Quincy Amarikwa két héttel ezelőtt csereként beállva ficamította ki a bokáját, így továbbra sem állhatott a csapat rendelkezésére; egy harmadik csatárunk, az ír légiós Caleb Folan combizom sérülés miatt volt harcképtelen; miközben a szélső Wells Thompson ételmérgezés miatt nem vállalhatta a játékot. Casey-hez hasonló, térdhajlító-sérülés következtében a védelem meghatározó alakja, Marvell Wynne, és az újonc szélső hátvéd Eddie Ababio ugyancsak maródi volt. Emellett a tavalyi fináléban térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji még mindig nincs játékra kész állapotban, a középpályás Brian Mullan pedig a Seattle elleni kíméletlen szabálytalansága után, mellyel eltörte Zakuani lábát, tíz meccses eltiltásban részesült. Így aztán kissé szokatlan összeállításban kellett felvennünk a harcot a Fire-rel: a védelemben Marshall és Wallace egyaránt kezdett; a jobb szélre Nyassi került be; a csatársorban pedig a maradék két egészséges támadónk jutott lehetőséghez. Vagyis a coloradói kezdő 11 a következőképpen festett: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Wallace - Nyassi, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Akpan, Cummings.

A hazai közönség nagyon szerette volna, ha a Rapids végre kilábal az elmúlt hetek sikertelen időszakából, és közel 12 ezer szurkoló látogatott ki Commerce City-be, a helyszíni szurkolásra. A tartalékos összeállítás ellenére, a hazai csapat rámenősen kezdte a mérkőzést, és az első időszakban folyamatosan ötletes támadásokat vezettünk, bár komolyabb gólhelyzetet képtelenek voltunk kialakítani, a labda többnyire a chicagói térfélen járt. Ezt követően viszont az ellenfél kezdte átvenni az irányítást, és negyedóra játék után a Fire első alkalommal került igazi helyzetbe, de Segares lehetősége éles szögből elkerülte a rövid sarkot, melyet a kimozduló Pickens nagyszerűen zárt. Kisvártatva a mieink részéről Larentowicz veszélyeztetett egy kemény távoli lövéssel, de a chicagói portás még az utolsó pillanatban ki tudta pofozni a kapuból a kellemetlen, lapos kísérletet. Ezt követően sor került a mérkőzés első sárga lapos figyelmeztetésére, melyet a középhátvéd Marshall számlájára írhattunk fel. Félóra elteltével újabb hazai lehetőség alakult ki, amikor Nyassi egy remek ütemű kiugratással játszotta meg Cummings-t, aki a büntetőterület jobb oldali sarkáról küldött rá egy ígéretes kísérletet, melynek a vendég hálóőr útját tudta állni. A félidő befejezése úgy tűnt, hogy csendesen telik el, az utolsó minutumokban egyik csapat sem tudott valamire való gólhelyzetet teremteni magának, aztán egyszer csak a Fire egy nagyszerű támadást vezetett a jobb oldalon, és a villámgyors elfutást követő beadás után a kapu elé érkező Pappa sodorta be a játékszert a ketrecbe, két Rapids-hátvédet megelőzve. Így némi meglepetésre, az első 45 perc végeztével, a Chicago 1-0-s lépéselőnybe került, és ők várhatták jobb helyzetből a második felvonást.

A folytatás ígéretesen kezdődött a mieink számára, és megint egyből többet kezdtük el birtokolni a labdát, majd kevesebb, mint öt perc után az egyenlítő gól is megérkezett, miután Cummings több ember gyűrűjéből pazar labdával ugratta ki Andre Akpan-t a jobb oldalon, a másodéves csatár pedig kissé éles szögből, félelmetes gólt ragasztott a hosszú felsőbe, ezzel 1-1-re kiegyenlítette a mérkőzés állását. A 2010-es draft első körében megszerzett támadó a tavalyi szezonban szinte végig kegyvesztett volt, most a sérülések miatt azonban letudhatta élete első kezdő mérkőzését az MLS-ben, melyen egy nagyon fontos találat formájában megszerezte karrierje első gólját az amerikai profi ligában. A találat egyre inkább meghozta a csapat játékkedvét, egyre magabiztosabb támadójátékot mutattunk be, és folyamatosan a denveriek akcióztak, néhány perc múlva Nyassi robogott el a jobb szélen, de centerezését Akpan elől tisztázni tudták a vendég hátvédek. A következő időszakban is egyértelműen a Rapids bizonyult aktívabbnak, ám a mezőnyben hiába játszottunk ötletesen, a kapu közelébe érve, rendre elfogyott a tudományunk, és képtelenek voltunk minőségi gólhelyzeteket kialakítani. Már a 75. percben jártunk, amikor Cummings a felezővonal magasságából lendült akcióba, több hátvéden is keresztül verekedte magát, azonban hiába került helyzetbe harciasan, a lövése kifejezetten gyengére sikeredett, így Conway kapus könnyedén léphetett közbe. Nem sokkal később, egy távoli szabadrúgás után Pickens-nek volt szüksége bravúros megmozdulásra, hogy a veszélyesen csavarodó játékszert még valahogy kitolja a keresztléc alól. A rendes játékidő hajrájában Smith mester élt az első cserelehetőségével, amikor Nyassi-t az általában kevés játéklehetőséget kapó LaBauex-val helyettesítette. Az utolsó pillanatokban még Smith szöglete után közvetlen közelről Moor fejelt a kapu mellé, elszalasztva ezzel a győzelem reményét, így be kellett érnünk az 1-1-es döntetlennel. Nagyon szépen harcoltunk ezen a mérkőzésen, és ennyire felforgatott összeállításban az egy pont miatt sem kell szégyenkeznünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Rendkívül nehéz körülmények között készülhettünk erre a mérkőzésre, de azok a játékosok, akik pályára léptek, egytől egyig nagyszerű teljesítményt nyújtottak, és a kedvezőtlen előjeleket meghazudtolva, is képesek voltak elérni egy döntetlen eredményt. Szerettünk volna győzni, és úgy gondolom, hogy többet is tettünk a három pont megszerzéséért, de továbbra is hadilábon álltunk a gólszerzéssel és a helyzetbe kerüléssel, megint nagyon sok lehetőséget puskáztunk el, amikor az utolsó passzokba hiba csúszott. Andre és Omar nagyszerű támadó kettőst alkotott egymással, annak ellenére, hogy egyáltalán nem játszottak még együtt, talán csak egy-két kommunikációs hibára emlékszem tőlük. Elégedett vagyok a csapat játékával, a srácok kicsit csalódottak, hogy nem sikerült győznünk, de úgy vélem, hogy a következő mérkőzésünkre csak még inkább motiváltak leszünk."

A pályafutása első MLS-gólját szerző Andre Akpan örömtelien nyilatkozott a lefújást követően: "Nagyon régóta vártam már erre a pillanatra, hogy a kezdőcsapatban kaphassak lehetőséget. Sajnálom, hogy ehhez a csapattársaim sérülésére volt szükség, jobbulást kívánok mindannyiuknak. Igyekeztem a saját játékomra koncentrálni, több alkalommal is helyzetbe tudtam kerülni, és az egyiket ki is használtam Omar nagyszerű labdája után. Nagyon boldog voltam, hogy betaláltam, úgy éreztem, hogy valósággal szárnyaltam a gólom után. Nagyon remélem, hogy minél több lehetőséghez juthatok a folytatásban, és további gólokat is fogok tudni szerezni."


















A tartalékcsapatunk a szezonbeli harmadik meccsén a harmadik vereségét is elszenvedte az MLS Reserve League-ben, miután vasárnap délelőtt a Dick's Sporting Goods egyik edzőpályáján 2-1-re veszítettünk a Chicago Fire B-csapata ellen. A második félidő elején a középpályás Steven Emory találatával még vezettünk, azonban nem sokkal később két perc alatt megfordította az állást az ellenfél, így ők diadalmaskodtak. A denveri tartalékok a következő összeállításban léptek pályára: Ceus (Joyce) - Earls, Palguta, Holody, Earls - Armstrong (Montez), Perez, Emory, Nane, Janniere, LaBauex - Bannister (Rogers).

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 4-2-3, 15 pont (9 meccs)
2. Real Salt Lake 4-1-0, 12 pont (5 meccs)
3. Seattle Sounders 3-2-3, 12 pont (8 meccs)
4. Colorado Rapids 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
5. FC Dallas 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
6. Portland Timbers 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
7. Chivas USA 2-2-3, 9 pont (7 meccs)
8. Vancouver Whitecaps 1-4-3, 6 pont (8 meccs)
9. San Jose Earthquakes 1-4-2, 5 pont (7 meccs)

A csapat a közeljövőben két idegenbeli mérkőzést is le fog játszani, melyekről majd legközelebb egy bővebb írásban fogunk beszámolni. Magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 02:30-as kezdettel a Houston Dynamo (3-1-3) lesz az ellenfelünk, míg a hétvégi fordulóban a New England Revolution (2-3-3) ellen léphetünk pályára vasárnap hajnalban, 01:30-tól. Remélhetőleg eredményes szereplésben lesz részünk a soron következő nehezebb mérkőzéseken.

Ezen a hétvégén se volt túl jó formában a Colorado Rockies csapata és a Pittsburgh Pirates elleni hazai sorozat három meccse közül csak egyet tudtunk megnyerni. Ennek ellenére a denveri baseballosok magabiztosan őrzik vezető helyüket a csoportban, mivel az ellenfeleink sem zártak sikeres párharcokat a napokban.


















1. meccs, péntek: Rockies-Pirates 0-3
A párharc első mérkőzését péntek este rendezték meg a Coors Fielden, a csapat két nap pihenő után végre újra játszhatott. A kezdő csapatban semmi meglepetés nem történt, belül Helton-Herrera-Tulo-Lopez, kívül CarGo-Fowler-S. Smith, az elkapó is szokás szerint Iannetta lehetett, a soros dobó pedig Chacin volt a series nyitóra Correia ellen. Gyorsan indult a mérkőzés és az első két játékban csak a vendégek kerültek bázisra egy-egy single ütés által, míg a mieink első két akciójaeredménytelen volt, a sor első három és második három embere mind kiesett. Ezután viszont a harmadik inningben egy kieső után McCutchen egy solo hazafutással megszerezte a vezetést a Piratesnek. Szerencsére hamar felébredtek a mieink és a következő támadó részben Iannetta egy singlelel szállította a meccsen az első ütésünket, de a második bázisnál tovább nem tudott eljutni, mert Fowler strikeouttal búcsúzott két outot követően. A folytatásban megint nem történtek nagy dolgok, a negyedik játszmában mindkét csapatból kiesett az első három ütő, majd az ötödikben Chacin háromból három SOval hozta a dobó részt, de a Rockies is csupán egy 2out singlere volt képes Lopeztől. Öt inning után még mindig 1-0s hátrányban voltunk. A hatodik játékban pedig tovább nőtt a különbség, mivel újra bepakoltak egy solo HRt, két kieső után G. Jones lőtte ki a labdát a korlát felett, 2-0 lett oda. Aztán még jobban növelték az előnyt és 2out után elértek egy singlet, majd Cedeno RBI triple szállította a harmadik pontját a Pittsburghnek. A hetedik alján Tulo és Helton könnyen kiesett, majd S. Smith talált egy singlet, de az első Pirates reliever kiejtette Lopezt, így visszaverte a próbálkozásunkat. A nyolcadik felvonásra már az első csere ember Paulino jött, aki engedélyezett egy walkot, de egy Tulo-Helton dupla játékkal védekeztünk, majd az utolsó kiesőt már F. Morales abszolválta, viszont megint csupán a keret új embere, a PH Amezaga single ütéséig jutottunk támadásban, egyre kevesebb esélyünk maradt a felzárkózásra. Az utolsó játékrészben F. Morales két, Belisle egy kiesőt hozott le bázisra kerülő futó nélkül, míg a végső kísérletünk alkalmával CarGo ért el egy singlet, majd a forceout közben pályára lépő Tulo a kettes bázisig jutott el, de végül Spilborghs ellen befejezték a meccset egy strikeouttal, így 3-0ra elég simán vesztettük el a nyitó mérkőzést.
- A gyenge ütő teljesítmény okozta a csapat vesztét a Pirates elleni első meccsen, 6-5 arányban ütöttünk kevesebbet, de amíg az ellenfél két HRt és egy triplet is bepakolt, addig a mieink csak singleöket tudtak felmutatni, azokat öt különböző ember szerezte. Gonzalez három kiesés játék után a kilencedik támadásban hozta az egyetlen ütését, de a következő beállásnál egy forceouttal leszedték a kettes bázisról. S. Smith három out mellett tudott elérni egy singlet, ezzel tartja .300 feletti átlagát, közben bemutatott egy ügyes elkapást a fal mellett a jobb szélen. A nyolcadik-kilencedik játékra a csapathoz frissen felrendelt Amezaga váltotta őt RFként, aki az egyetlen beállásában hozott egy singlet. A sorunk utolsó két embere Lopez és Iannetta szintúgy 1/3as hatékonysággal zárta a találkozót, túl sokáig azonban egyikük sem tudott eljutni a singlet követően. A szokásos 2B és 2nd hitter helyen Herrera egy sétát szedett össze három out play mellé, ezúttal a kis energiabomba sem tudta jelentősen segíteni a csapatot. A leadoff hitter Fowler még gyatrább napot zárt, nem elég a 0/4es mutató, de a négy próbálkozásából háromszor strikeouttal szórták ki. Helton és Tulowitzki hozzá hasonló hatékonysággal végzett, de ketten együtt legalább csak egy SOt szenvedtek el a veterán 1B révén. Az egyetlen pinch hitter Spilborghs a kilencedik tetején a meccs utolsó outját kapva SO áldozata lett. A kezdő dobó Chacin az első hét inninget tulajdonképpen magabiztosan tudta le, de eközben háromszor kapott egy-egy pontokat néhány nagy ütésből, ami az offense gyengélkedése mellett ma a vereséghez vezetett. Hat ütést szenvedett el, abból két HR és egy triple csúszott be ellene, viszont kioszott nyolc strikeoutot, úgy hogy egyetlen sétát sem hibázott. Ezután 3-2es W-L statisztikával és 2.91es ERAval bír, az idei első három meccsén run nélküli volt, azóta mindkétszer legalább két futást kapott. Paulino egy walk után egy duplajátéknak köszönhetően két outot regisztrált a nyolcadik játékban. F. Morales a nyolcadik-kilencedik menetben együttesen három ütőt búcsúztatott el, kettőt strikeoutot révén, míg két dobásból Belisle is kiszórta az egyetlen ellenfelét egy groundout segítségével.






















2. meccs, szombat: Rockies-Pirates 4-1
A másnapi folytatásra nem történt személyi változás a kezdőcsapatunkban, viszont volt egy helycsere az ütő sorban, amikor CarGo és Helton váltott sorrendet a harmadik és ötödik helyen Tulo előtt és mögött, így a veterán 1B került előrébb, a tehetséges OF pedig hátrébb. Eközben két sebezhető dobó volt a porondon Hammel és Maholm. Szerencsétlenül indult számunkra a mérkőzés, mivel a Pirates már a legelső ütő révén előnybe került, amikor McCutchen vert be egy solo HRt Hammelnak, de a következő három embert el tudtuk búcsúztatni. Az első coloradoi támadásban csak az újdonsült 3rd hitter Helton volt képes elsüllyeszteni egy ground-rule doublet két kieső után, majd Tulo ellen strikeouttal védekeztek. A második Pirates támadást magabiztosan vertük vissza, majd végre komoly akciót indítottunk el. Elsőként CarGo helyezett el egy doublet, majd Lopez bunt single után a két szélső bázist foglalták el a futóink, ekkor S. Smith volt eredményes egy sima RBI singlelel, mellyel hoztuk az első futást, utána pedig Iannetta takarította ki a pályát egy 3run homerunnal. Még mindig nem volt kiesőnk, de a következő három ütőt kiszórták, így is 4-1re mentünk el két inning után. A folytatásban az első Pirates ütő hozott egy singlet, majd eljutott két out közben a harmadik kanyarig, de Hammel egy strikeouttal tudott hárítani, viszont nálunk is csak egyedül CarGo tudott felmutatni egy 2out singlet. A negyedik menetben két singlet szenvedtünk el, de a 2in-2out helyzetet Hammel újra egy fontos strikeouttal védekezte ki, majd S. Smith és Fowler is sétát tudott kiharcolni, de Herrera fent hagyta őket az első két bázison. Az ötödik inning alatt két futót engedtünk pályára lépni egyetlen kieső mellett, de ennél a helyzetnél egy nagyon fontos Tulo-Herrera-Helton double playel tudtunk nagyszerű védekezést bemutatni, míg a következő támadásunkban egyedül Helton ért el egy walkot, után zsinórban három out play következett. A következő játékrészben újra egy singlet hatástalanítottunk egy Helton-Tulo duplajáték által, közben viszont újra képtelenek voltunk bázisra jutni. Hammel a hetedik játékot is abszolválta, miután egy walkot követően újra Helton-Tulo-Helton DP jöhetett, változatlanul tartottuk a három pontos vezetést. A hetedik alján csak Herrera mutatott be egy single ütést, majd a nyolcadik menetben az első csere dobó Betancourt kiejtette mindhárom ellenfelét három hosszú AB végén. Az utolsó támadásunk eredménytelen volt, simán kiesett a CarGo, Lopez, S. Smith hármas, majd a closer Street egy single elszenvedése után zsinórban három ütőt ejtett ki, ezzel a hármason feltartóztatta a bázisfutót, és egyetlen pontot sem vesztett el a három pontos előnyből, magabiztosan regisztrálta az újabb savet, így 4-1re megnyertük a párharc második meccsét.
- Sikerült javítani az előző napi gyenge szereplést, 7-7re végzett a két csapat az ütésekben, de nagy különbség volt, hogy három extra base hitre is képesek voltunk, közte egy 3run HR. Ezt a bizonyos nyerő ütést a sor utolsó embere Iannetta vitte be a második inningben, a szezonbeli harmadik hazafutását ütötte. Az elkapónak ez volt az egyetlen ütése a mérkőzésen, 1/3as napja után .182es átlaggal és 10 RBIval áll a szezonban. Gonzalez a sor ötödik helyén kezdett újra éledezni, a szombati fellépésen egyedül ő volt képes két találatra a csapatból, miután egy single és egy double által négyből kétszer talált, egyik alkalommal pedig haza is ért. S. Smith a szezonban 12. alkalommal szállított pontot, amikor egy RBI singlelel kiegyenlítette a meccs állását, több ütése nem volt, csak egy sétát termelt még. Helton az évi hatodik doublet és egy sétát regisztrálta két mezőnyös kiesés közben, jelenleg kereken .300as hatékonyságnál tart. Két további infielder Herrera és Lopez mindketten 1/4es hatékonyságot hoztak ezen a meccsen, fejenként két bázisonhagyással, előbbi őrzi a .300as átlagot, utóbbi pedig hazaért az Iannetta HRal. A sor elején Fowler mindössze egy sétát ért el három kiesés mellett, míg Tulowitzki meglepően gyenge volt Maholm ellen, mind a négy beállásában kiesett és összesen három társát hagyta pályán maradni, viszont mindhárom sikeres double playünkből komoly szerepet vállalt. A kezdő dobó Hammel erős mérkőzésen van túl, bár a legelső ütő benyomott neki egy solo HRt, onnantól kezdve további futás nélkül úszott meg kereken hét inninget. Ezalatt hat ütést szenvedett el, melyből öt csak single volt és két sétát vétett, elért még négy SOt és három DP is támogatta őt. A szezonban harmadik alkalommal regisztrált győzelmet, idei eddigi legjobb meccs után 3.23as ERA mutatóval rendelkezik. Betancourt magabiztosan hozta a nyolcadik holdot a szezonban, háromból három ütőt ejtett ki, bár nem volt egyszerű munkája, mivel 28 dobásra volt szüksége a három groundouthoz. Street egy single után két strikeoutnak köszönhetően hozta a tizedik savet az évben, változatlanul hibátlan hatékonysággal zárja le a mérkőzéseket 2011ben.






















3. meccs, vasárnap: Rockies - Pirates 4-8
A sorozat harmadik mérkőzésére egyetlen változás történt a csapat összetételében, ugyanis 2B poszton Herrera helyére Amezaga került be a kezdőbe a sor második helyén, a többiek a szokásos nevek voltak. A kezdő dobónk Ubaldo lehetett, míg az ellenfélnél Morton következett. Kicsit nehézkes volt a kezdésünk, és Ubaldo singlet és walkot engedélyezett a nyitó inningben, de 2in-1out után sikerült megoldania a nehéz helyzetet, eközben a mieink támadásában csak Helton ért el egy 2out singlet. A második játékban már nem volt menekvésünk, Ubaldo újra felengedett két futót, majd Cedeno RBI single találata jelentette a vezetést a vendégeknek, két outot követően pedig Paul küldte haza az előtte lévő két bázisfutót egy triplával, majd Jones is eredményes tudott lenni az RBI double ütése révén, így mire befejeztük az inninget már 4-0ra vezetett a Pirates. A következő akciónk eredménytelen volt, mivel egy séta után S. Smith double playt szenvedett el. A harmadik játékban Ubaldo egy walkot vétett és már a hármason volt a futó, amikor a nagy formában lévő Cedenot inkább szándékosan sétálni hagytuk, végül utána strikeouttal sikerült befejezni a menetet a dobó ellenében. Az inning alsó részében viszont megindítottuk az első igazi támadásunkat, két kieső után Fowler és Amezaga lépett bázisra, majd előbbit Helton küldte haza egy RBI singleből, így sikerült szépítenünk. A negyedik felvonásban a Pirates csak egy singlet tudott elérni, míg a mieinknél CarGo egy duplával kezdett, Iannetta sétált, a csere ütő Spilborghs pedig egy RBI singlelel faragta tovább a különbséget, majd Fowler sétájával megtöltöttük a bázisokat, ám Amezaga a 3in-2out helyzetnél lineoutot kapott, így csak 4-2re zárkóztunk közelebb. Az ötödik inningre Ubaldot már a longman Rogers helyettesítette, aki ellen hamar teli pályát harcoltak ki egy kiesővel, a dobó Morton pedig egy biztonságit pakolt be, majd McCutcheon szállított futást RBI singleből. Egy újabb séta után még loaded 2out helyzet alakult ki, melynél G. Jones is hazaküldött két futót a single ütése után, így a támadás befejeztével a Pittsburgh már 8-2re vezetett. Ezután részünkről Tulo mutatott be egy singlet, de CarGo doube play áldozata lett, majd a következő dobórészben F. Morales dolgozott hatékonyan, egyetlen séta csúszott be neki. A hatodik alján egyetlen kieső mellett feltöltöttük a bázisokat, a bases loaded helyzetnél pedig Fowler tűzött be egy két pontot érő duplát, így 8-4re újra kicsit feljebb léptünk, de egykori játékosunk Beimel megfékezte a további felzárkózást. A hetedik inninget új reliever Lindstrom hozta magabiztosan, míg részünkről egyedül Tulo ért el egy walkot. Aztán M. Reynolds egy single ellenében abszolválta a soros dobó játékot, de megint kiesett az első három ütőnk, így esélyünk sem volt a felzárkózásra. A kilencedikben Paulino is csupán egy embert engedett bázisra, míg az utolsó próbálkozásunkban Amezaga vitt be egy singlet, de a Tulo elleni sikeres duplajátékkal befejeződött a mérkőzés, így a vasárnapi 8-4es fiaskóval 2-1re elbotlottunk a párharcban.
- Vasárnap 9 ütésre volt képes a csapat a 12 kapott találat mellett, amiből hetet single formájában jegyeztünk. Fowler az elmúlt napok szerény teljesítménye után javítani tudott és a sor első embereként 2/5el lengetett, a szezonban tizedszer szerzett doublet, amellyel két pontot szórt a hatodik játékban. Mellette még Helton zárt több ütéssel, ugyanilyen hatékonysága volt, és az egyik singleből egy RBIt is be tudott vinni, ő is 11 pontszerzésnél tart. Az 1/4es S. Smith a csapat egyetlen embereként kétszer ért haza, miután egy single és egy fielder's choice play árán került bázisra. Amezaga a felrendelése óta először lehetett kezdő a csapatban, méghozzá a 2B helyet kapta meg, ahol magabiztosan játszott, egy single és egy séta került a neve mellé, közben viszont öt társát hagyta fent a pályán, kihagyott egy bases loaded lehetőséget. Gonzalez újra képes volt egy doublera, ezen kívül viszont csak egy walkot tudott hozzátenni, talán lassan kezd egyre jobban magára találni, ahogy lekerült az ötödik helyre. Tulowitzki szintúgy ütést és sétát hozott egy-egy alkalommal, de újabb négy LOB jutott neki, nem volt túl jó passzban az elmúlt párharcban. A szombati hős Iannetta ezúttal két walkot hozott két kieséses játék mellett. A kezdő csapatból egyedül Lopez nem tudott értékelhető ütést felmutatni, folytatta a hanyatlást és mind a négy játékában kiesett. A csere ütőink közül Spilborghs a negyedik inningben egy singleből pontot szállított, ezzel hatodik alkalommal jegyzett RBIt az évben. Herrera a hatodik játszmában egy sétát tudott hozzátenni az egyetlen akciójában, viszont J. Morales flyouttal kiesett a nyolcadikban. A kezdő dobó Jimenez most sem volt a helyzet magaslatán, továbbra se igazán találja a formáját és csak négy játékot bírt ki a dombon. Ezalatt 88 dobást hajtott végre, kapott hat ütést és négy pontot, mindegyiket a második inningben. Akadt féltucat strikeout és négy walk, ez még normálisnak tekinthető, de hogy ennyiszer olvassák jól a dobásait, az már kevésbé. Szezonbeli második veresége után már csak 7.20as az ERA statisztikája, tavaly ilyenkor 1.00 körül járt. Rogers az ötödik inningben négy ütést és két sétát engedélyezett, végül négy futó ért haza ellene, valószínűleg több menetre terveztük volna őt, de annyira megcsapkodták, hogy nem volt értelme fenttartani tovább. A hatodik játékot F. Morales egyetlen séta közben biztosan tudta le. Lindstrom senkit nem engedett a pályára és kilenc dobásából két SOt is kiosztott. M. Reynolds és Paulino mindketten egyetlen ütést kaptak a saját játékukban, de osztottak egy-egy strikeoutot és egyiküknek sem volt gondja.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 17-9 (26 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 14-15 (29 meccs, 4.5 GB)
3. San Franciso Giants 13-14 (27 meccs, 4.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 12-15 (27 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 11-17 (28 meccs, 7.0 GB)

A közvetlen üldözők képtelenek voltak közelebb zárkózni a mieinkre, mivel a Dodgers a SD ellen vesztett párharcot 2-1re, a Giants pedig a WSH ellen van ilyen hátrányban a hétfői utolsó meccs előtt. A negyedik helyezett Arizona két-két győzelemre és vereségre volt képes a Cubs elleni seriesben. A hét eleji folytatásban a SF befejezi a fővárosi sorozatot, majd a Metsnél fog vendégeskedni, a LAD következő ellenfele a Cubs lesz, a Padresé pedig a Pittsburgh.

A Rockies a hétfői pihenő nap után keddtől a csoport ellenfél Arizona Diamondbacks ellen léphet pályára, akik ellen a szezonnyitó hazai párharc óta nem találkoztunk. Azóta meglepően jól tartják magukat, és a jelenlegi sebezhető formában egyáltalán nem mehetünk biztosra ellenük. A meccseket a következő időpontokban rendezik meg: szerda 03:40, csütörtök 03:40, péntek 03:40. Gyertek szurkolni a három kellemes reggeli mérkőzésre, reméljük a csapat ki tud keveredni a kisebb hullámvölgyből. GO ROCKIES!!!

Miután a Colorado Mammoth együttese az alapszakasz utolsó előtti fordulójában bebiztosította a negyedik helyét az NLL nyugati csoportjában, ezen a hétvégén a denveri fedett pályás lacrosse-alakulat megkezdheti szereplését az idei rájátszás küzdelmeiben. A divízió-elődöntő egyetlen mérkőzésén az alapszakasz-nyertes Calgary Roughnecks otthonában próbálhatjuk meg borítani a papírformát, és bár az albertai gárda egyértelműen esélyesebb a mieinknél, egyáltalán nem sansztalanul utazhatunk el hozzájuk, hiszen 2011-ben már többször legyőztük őket.




















Az alapszakaszban a Mammoth legeredményesebb játékosa természetesen a legnagyobb klasszisunk, John Grant Jr volt, aki 16 mérkőzésen összesen 83 pontot (36+47) regisztrált, ezzel darabszámra pontosan beállította az egy évvel ezelőtti termését, melyet még a Rochester színeiben szorgoskodott össze. Abszolút beváltotta a hozzáfűzött reményeket, képes volt a csapat élére állni, és a fogadkozásait is beigazolta, valóban látszott rajta, hogy nagyon élvezi, hogy a mieinknél játszhat, és több évtizedes pályafutása minden fortélyát igyekezett bevetni, hogy segíthesse a klub előrehaladását. Nagyszerű másodéves szezont futott Alex Gajic, és érdekes módon ugyancsak pontosan megismételte a 2010-es teljesítményét, mivel az ifjú tehetség 24-24 góljával és asszisztjával újra telibe 48 ponttal zárt, mint újoncként, de idén talán még hasznosabbnak tűnt, számtalan fontos gólt szerzett, és a sokat javuló emberelőnyös játékunk egyik legbiztosabb befejezőemberévé avanzsált. A helyi lacrosse-legenda, a csapatot a 2003-as Denverbe költözése óta erősítő Brian Langtry csupán 40 pontot (15 találat és 25 gólpassz) ért el az idei bajnokságban. Kétségtelenül kezd eljárni az idő a 35 éves klasszis felett, és a tavaly megkezdett hullámvölgyét fokozva, minden eddiginél gyengébb szezont zárt, mégis a rutinjára lehet építeni, fontos pillanatokban nélkülözhetetlen megoldásokat vállalt, és bizonyára a rájátszás küzdelmei alatt is számíthatunk a határozott fellépésére.

A középpályáról leginkább Ilija Gajic-ot érdemes kiemelni, aki 7+6-os ponttermése mellé 101 szerzett labdával a csapat LB-éllovasa lett, és nélkülözhetetlen motorja volt a védekezésből támadásba való átváltásnak. Ahogyan mellette Jarett Park is félelmetes munkabírásról tett tanúbizonyságot, míg az utolsó három meccsről el nem vesztettük sérülés miatt, és bár gól nem szerzett, 82 labdaszerzésre szintúgy képes volt. A faceoff-ember Matt Leveque az utolsó meccsekre kissé elfáradt fizikálisan, így sokáig jobban állt, mint az alapszakasz végi 46.8 %-os hatékonysága, de emiatt sincs oka a szégyenkezésre. A védelemben leginkább a kapitány John Gallant, az All-Star-résztvevő Mac Allen, és a veterán hadvezér Steve Toll nyújtott kiemelkedő produkciót, akik az év nagy részében elnyűhetetlenül sanyargatták az ellenfelek támadóit.

A kapuban Chris Levis pedig néhány röpke kisiklástól eltekintve, végig kimagasló, All-Star-formában teljesített, abszolút megérdemelten lehetett ott hosszú karrierje első All-Star gáláján a nyugati csapat cserekapusaként. A tavalyi szezon közben megszerzett rutinos hálóőr a 78.4 %-os védési hatékonyságával és a 9.99-es meccsenkénti kapott gól átlagával egyaránt a bajnokság legjobbjai között végzett, ami igazán elismerésre méltó teljesítmény egy 5-11-es mérleggel záró csapat ketrecét védve.

Szándékosan nem tettem említést fentebb a két deadline előtti csere alkalmával megszerzett három játékokról, akiknek elvitathatatlan érdemeik voltak a rájátszás kiharcolásából. Gyakorlatilag egy megtört, már-már céltalan csapatba érkeztek a cserestopot megelőzően, és már a három hetes szünetünket követő első mérkőzésen új színt tudtak vinni a gárda játékába, mely által 4-3-as győzelem-vereség mérleggel abszolváltuk az utolsó meccseinket. A denveri közönség kedvenc Gavin Prout visszatérése csodálatosan sikerült, bár kétségtelenül visszafogta magát, és inkább a kiszolgálásból vette ki a részét, de a hat meccs alatti 23 pontos teljesítménye, melyből húszat assziszt formájában tett hozzá, félelmetes produkciónak számít, bár esetében leginkább a lélektani vezetőszerep volt kiemelkedő. A washingtoniak színeiben sokat mellőzött tehetséges Joel Dalgarno a denveri csapatban végre ki tudta futni a benne rejlő potenciált, és a fiatal csatár élve a sok lehetőséggel, igazi húzóembere volt a PO-t kiharcoló gárdának. Az ex-Stealth-csatár hét meccs alatt egy tucat gólt lőtt a Mammoth-ben, és összesen 22 pontot termelt. A harmadik új szerzemény a védelem motorjaként dominált, Ian Hawksbee ugyanis az utolsó hét találkozón 39 labdát gyűjtött össze, megalkuvást nem tűrően vette fel a fizikai harcot a hátsó alakzatban, és neki is kiválóan sikerült a beilleszkedés az új csapatába.



















A nyugati divízió végeredménye (W-L):

1. Calgary Roughnecks 11-5
2. Minnesota Swarm 8-8
3. Washington Stealth 8-8
4. Colorado Mammoth 5-11
-----------------------------------
5. Edmonton Rush 5-11

A keleti divízió végeredménye (W-L):

1. Buffalo Bandits 10-6
2. Toronto Rock 10-6
3. Rochester Knighthawks 10-6
4. Boston Blazers 8-8
-----------------------------------
5. Philadelphia Wings 5-11

A rájátszásban valamennyi párharcban egyetlen mérkőzésen dől el a továbbjutás sorsa, amelyen az előkelőbb helyen végzett csapat lehet a pályaválasztó. Nyugaton Calgary-Colorado és Minnesota-Washington elődöntőket rendeznek, míg a keleti divízióban a Buffalo Boston-nal, a Toronto pedig a Rochester-rel küzdhet meg a főcsoport-döntő kiharcolásáért.

A mieink a Roughnecks ellen három meccset játszottak az alapszakaszban, melyek mindannyiszor rendkívül szoros küzdelemben dőltek el, és meglepetésre 2-1-gyel abszolváltuk a season series-t ellenük. Elsőként még január 15-én, az alapszakasz második játékhetében találkoztunk velük, amikor házon kívül 8-7-re diadalmaskodtunk a szezon első győzelmét megszerezve. Emlékezetes módon a meccs győztes gólját az azóta már elcserélt Cliff Smith szerezte néhány másodperccel a rendes játékidő végét megelőzően, igazi drámai bravúrsiker volt a coloradói legényektől. Ezt követően legközelebb majd' három hónappal később, április 8-án hozta össze a két csapatot a program, amikor elképesztő küzdelemben 14-13-ra alul maradtunk a 'Necks ellen idegenben, ugyanis a harmadik negyed hajrájában elvesztettük az előnyünket, így be kellett érnünk a vereséggel, hiába vezettünk a mérkőzés jelentős részében. Utolsó alkalommal, április 15-én a Mammoth az idei utolsó hazai meccsét játszotta a Calgary-val szemben, és ezzel a bizonyos 11-7-es diadallal a csapatunk bebiztosította a helyét a rájátszás mezőnyében.

Megjósolhatatlan, hogy ma éjszaka mi fog történni, az viszont egyértelmű, hogy hatalmas csatára van kilátás, így aki csak teheti, mindenképpen szurkoljon a Mammoth-ért vasárnapra virradóra, hajnali 02:30-as kezdettel a Calgary elleni divízió-elődöntőben. A csapatnak most minden támogatásra szüksége van, együtt hátha sikerülhet kiharcolnunk egy szenzációs bravúrt.

Befejeződött a rájátszás első köre az NBA-ben, így a Denver Sports Blog tippjátékának eddigi eredményeiről is be tudunk számolni a főcsoport-negyeddöntő forduló végeztével. Bár a Denver Nuggets csapata sajnos kiesett, töretlenül biztatjuk arra a kosárlabda rajongó olvasóinkat, hogy maradjanak velünk és a további három körben is vegyenek részt a játékban!










Mindenek előtt lássuk az első kör helyes megoldásait!

A főcsoport-negyeddöntő párharcok végeredménye:

Keleti konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Indiana Pacers (8.) 4:1
Miami Heat (2.) - Philadelphia 76ers (7.) 4:1
Boston Celtics (3.) - New York Knicks (6.) 4:0
Orlando Magic (4.) - Atlanta Hawks (5.) 2:4

Nyugati konferencia:

San Antonio Spurs (1.) - Memphis Grizzlies (8.) 2:4
Los Angeles Lakers (2.) - New Orleans Hornets (7.) 4:2
Dallas Mavericks (3.) - Portland Trail Blazers (6.) 4:2
Oklahoma City Thunder (4.) - Denver Nuggets (5.) 4:1

A főcsoport-negyeddöntő kérdései:

1.) Ki dobja a legtöbb pontot a Thunder-Nuggets párharc utolsó mérkőzésén? Kevin Durant
2.) Hány pont lesz a legnagyobb különbség a két csapat között a Thunder-Nuggets párharc legsimább meccsén? 17 pont
3.) Hány alkalommal éri el a 100 pontos határt a denveri csapat a főcsoport-negyeddöntőben? Kétszer
4.) Ki adja a legtöbb asszisztot a Nuggets-ból a főcsoport-negyeddöntők küzdelmei alatt? Raymond Felton
5.) Lesz-e hosszabbításos mérkőzés a Thunder-Nuggets párharcban? Nem volt hosszabbításos mérkőzés a párharcban.



















Ezek alapján lássuk a tippjáték első fordulójának eredményeit, vagyis az aktuális összetett állást:

1. melo15 70 pont
2. -Zephyr- 68 pont
3. Assis10 67 pont
4. Coach Sacco 64 pont
5. Black_Adder 62 pont
6-7. Dawyd728 és foppa21 61 pont
8-9. Filip89 és xrace 60 pont
10-11. barn4 és tHoMaS 53 pont
12. Foresz 50 pont
13. Tomi_Tanguay 46 pont

Senki ne csüggedjen, máris itt a következő forduló, ahol minden megfordulhat, hiszen a párharcok helyes tippjeiért még több pont fog járni!

A főcsoport-elődöntők párosításai:

Keleti Konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Atlanta Hawks (5.)
Miami Heat (2.) - Boston Celtics (3.)

Nyugati konferencia:

Oklahoma City Thunder (4.) - Memphis Grizzlies (8.)
Los Angeles Lakers (2.) - Dallas Mavericks (3.)

A főcsoport-elődöntő kérdései:

1.) Hány mérkőzésen fogja Kevin Durant átlépni a 30 pontos határt a Grizzlies elleni párharcban?
2.) Ki lesz a legeredményesebb játékos az utoljára befejeződő főcsoport-elődöntő továbbjutásról döntő mérkőzésén?
3.) Ad-e legalább 15 gólpasszt egy mérkőzés alatt Rajon Rondo a Heat elleni párharcban?
4.) Továbbjut-e valamelyik pályahátrányból kezdő csapat a főcsoport-elődöntők alatt?
5.) Hány főcsoport-elődöntő lesz, amelyiken kevesebb, mint hat mérkőzésen dől el a továbbjutás sorsa?














A játék szabályai:

Tippeld meg az összes párharc végeredményét az első főcsoport-elődöntő mérkőzés kezdetéig, vagyis a határidő vasárnap, 19:00! A második körös párharcok továbbjutóit helyesen eltaláló 10 pontot kap, az egyes csatározások végeredményét helyesen megtippelő pedig 20 pontot szerezhet seriesenként.

Emellett minden fordulóban felteszünk öt kérdést az aktuális párharcokkal kapcsolatban, amelyek helyes válasza egyenként 10 pontot ér (vagy ahol egy szám a válasz, ott az eltérés nagyságának függvényében annyival kevesebb pont szerezhető a 10-ből). A válaszok leadási határideje vasárnap, 19:00, azaz szintén a mostani kör első meccsének kezdési időpontja!

A következő kör után ismét jelentkezni fogok egy hasonló írással, melyben összesítem a főcsoport-elődöntők eredményeit, és fel fogom tenni a következő forduló párosításait, kérdéseit.

A válaszokat a kommentek közé adjátok le!

Jó játékot kívánok mindenkinek! :)

A mai napon kezdődik Szlovákiában a május 15-ig tartó 2011-es jégkorong világbajnokság. Természetesen idén is lesz néhány denveri érdekeltségünk a tornán a Colorado Avalanche-ből, tehát a blogon is követni fogjuk a kassai és pozsonyi eseményeket. Bár sajnos, közel sem lesz akkora coloradói mozgósítás az idei VB-n, mint például 2010ben volt, így nekünk is mindössze egyetlen csapatra szűkül a kör, amelyre összpontosítanunk kell a seregszemlén.














Az egyetlen játékosunkként Matt Duchene lesz ott a világbajnokságon a kanadai csapatban. A másodéves center egy évvel ezelőtt a németországi VB-n 7 meccsen 7 pontot szedett össze, amellyel a csapat második legeredményesebb játékosa lett, 4 góllal szintén másodikként zárt a juharlevelesek közt. Duchene a 2010/11es szezonban vitathatatlanul az Avalanche legjobb játékosa volt, 67 pontjával (27 gól, 40 gólpassz) magabiztosan nyerte a pontlistát és 12 ponttal megjavította az újonc évében elért termelést. Ami azért is volt nagy dolog, mert a csapat lényegesen gyengébben szerepelt, mint a 2009/10es esztendőben és gyakran már az első sort centerezte. Szerintem egyébként véglegesen átvette a topcenter szerepkört Stastnytól és végleg megérett a franchise player mivoltára, de ez már egy teljesen másik történet.

A kanadaiak a napokban két előkészületi meccset játszottak le Európában, a franciákat 3-2re, a cseheket 4-2re verték idegenben. Duchene mindkét barátságos mérkőzésen két-két asszisztot termelt, egyet-egyet PP-assziszt formájában. Úgy tűnik, a denveri legény jó formában van, érdemes lesz szurkolni érte, a 92es mezszámot kell majd keresnünk a jégen. Kanada a tavalyi kudarcos 7. helyezés után most komoly éremesélyekkel pályázik, fiatalos, de nagyon erős kerettel vonulnak Szlovákiába, és személyes véleményem szerint egy jó meneteléssel könnyen világbajnokok is lehetnek.

Még egy képviselőnk lesz ott a tornán Kanada színeiben, ugyanis az Avalanche atlétikai főedzője Matt Sokolowski a válogatott egyik orvosaként segítheti a csapat munkáját.

Sajnos más játékosunk nem került be az előzetes keretekbe, így nagyon úgy néz ki, hogy egyedül Duchene fogja képviselni a denveriek becsületét. Az amerikai keretbe több jelöltünk lehetett volna, de sérülés miatt Johnson, Liles, Stastny, Galiardi mind esélytelen volt a kerettagság kiharcolására. Holos az AHL rájátszás kiesése után nem tudni, hogy csatlakozik-e még a norvégokhoz, az előzetes keretben nem tüntették fel a nevét. Aki miatt egy kicsit hiányérzetem van, az O'Reilly, simán el tudtam volna képzelni a kanadai csapatban, hiába van erős keretük, az idei produkciója alapján érdemes lett volna rá.

A világbajnokság csoportbeosztása:

A csoport: Oroszország, Szlovákia, Németország, Szlovénia
B csoport: Kanada, Svájc, Fehéroroszország, Franciaország
C csoport: Svédország, Egyesült Államok, Norvégia, Ausztria
D csoport: Finnország, Csehország, Lettország, Dánia

A kanadaiak programja az első csoportkörben:

Április 29., péntek, 20:15 Fehéroroszország - Kanada
Május 1., vasárnap, 16:15 Kanada - Franciaország
Május 3., kedd, 16:15 Kanada - Svájc

Igyekszem gyakran jelentkezni a VB minket érintő eseményeiről, érdemes lesz szurkolnunk Ducheneért és a csapata sikeréért. Nincsen sok érdekeltségünk, de az tény, hogy a legjobb Colorado játékosa ott lesz a VBn, akiért már önmagában ajánlott nézni a meccseket, hiszen a srác minden másodpercben képes valami nagyszerű megoldásra. Mutasd meg mit tudsz! GO DUCHENE!!!

Hétfőn és kedden egy újabb csonka párharcot bonyolított le a Colorado Rockies csapata az MLB-ben, miután a Chicago Cubs elleni három meccsesre tervezett idegenbeli seriesben csak az első két összecsapást tudtuk lejátszani, azokat viszont megnyertük, ezzel megerősítettük vezető helyünket az NL Westben.





















1. meccs, hétfő: Cubs-Rockies 3-5
Az első meccsen a szokásos összeállításunkban indultunk csatába, vagyis a belső négyes Helton-Herrera-Tulo-Lopez összetételű volt, kívül CarGo, Fowler, S. Smith kezdtek, elkapónak visszatért két meccs kihagyás után Iannetta, míg a kezdő dobó Rogers lehetett Garza ellen. A nyitó játékban a Rockies nem járt bázison, ezzel szemben Rogers hamar elbizonytalanodott és az első single után Barney vágott be egy 2run HRt, majd egy single és két walk árán sikerült összehozni loaded 1out helyzetet, melyből Soriano volt eredményes egy biztonságival, így korán 3-0ra ellépett az ellenfél. Azonban a Cubs a második inningben gyakorlatilag kiegyenlítette az állást a mieinkkel, ugyanis S. Smith single előtt és után egy-egy error által jutottunk bázisra, utóbbi alkalommal Castro hibája alatt Tulo beért, majd Iannetta játéka közben a hazai shortstop mutatott be egy újabb dobóhibát, s mire összeszedték a világ végére elhajított labdát, addig az újabb errorból még két futónk ért haza, így máris 3-3ra módosult az állás. A harmadik játékban kiesett az első három emberünk, míg a Cubs 3in-2out helyzetét sikerrel védekeztük ki két single és egy walk után. Ezt követően Helton singlet követően sorban három ütőnk esett ki, míg Rogers két futó felengedése ellenére hozta a dobórészt. Az ötödik inning alatt ismét pályára küldtünk két embert, majd Herrera beállása alatt Garza throwing errorból Rogers szerzett pontot, eztán CarGo groundoutos kiesése közben újabb pontot hoztunk, míg Herrerat kidobták a home platen, az akció pedig Tulo rablás lekapcsolásával fejeződött be. Rogers a következő játszmát gond nélkül abszolválta, mint ahogy a hatodikban tőlünk sem jutott pályára senki, aztán viszont a kezdő dobó két embert is felengedett egy kiesés mellett, a következő két outot pedig már a csere Lindstrom postázta. A hetedik menet alkalmával csak két kieső után voltunk képesek egy triplára Fowlertől, de Herrera fent hagyta őt a hármas bázison, majd Lindstrom újabb játékot hozott le, bár kapott egy singlet, utána egy Herrera-Helton-Tulo-Lindstrom rundown double play révén védekeztünk. A nyolcadik játszmában egyedül a Cubs ért el egy singlet Betancourt ellen, de továbbra is őriztük a két pontos vezetést. Az utolsó menetben a mieink közül egyedül a PH Spilborghs volt képes bázisra kerülni, majd Street a befejezésért küzdve bekapott egy doublet 1outnál, de szerencsére az utolsó két embert biztosan el tudta búcsúztatni, így elkönyvelhette magának az újabb savet, a csapat pedig 5-3ra diadalmaskodott a series első fellépésén.
- 0-3ról fordítva győztünk, nagyban köszönhetően a Cubs erroroknak, így a hazaiak hiába ütöttek többet 11-4 arányban, Castro egyedül három hibát csinált. Fowler végre megszerezte az idei első triple találatát, közben egy sétaval és két strikeouttal zárt 1/3as hatékonyságot. Lopez egyetlen errorral bázisra jutó játéka közben pontot szerzett, így az idei nyolcadik RBIt írták fel a neve mellé, de a meccs második felére lehoztuk és Wigginton vette át a hármas bázist, aki mindkét támadójátékában strikeouttal búcsúzott. S. Smith egy singlet hozott a két strikeoutot kiesése mellé, ezzel továbbra is tartja épphogy .300 feletti átlagát. Helton egy singlet jegyezhetett fel négy próbálkozásból, neki nem volt szerencséje mezőnyhibához. Gonzalez mind a négy beállása alkalmával kiesett, de az ötödik játékban elszenvedett groundouttal hazaküldött egy futót, így már 14 pontnál jár az évben. Tulowitzki szintúgy 0/4el zárt, a második inningben errorral került pályára és errorral is ért haza, megvolt az idei első sikertelen rablása. A 2B Herrera és a C Iannetta egyik alkalommal sem tudott ütést bemutatni, bár előbbi meglovagolt egy errort, hazaérni képtelen volt. A klasszikus csereütő Spilborghs sétált a kilencedik játékban és még az idei első bázisrablását is elérte. Rogers borzasztóan kezdte a meccset és már az első játékban három pontot szenvedett el, közte egy 2run HRt, ennek ellenére stabilizálni tudta magát és kibírt 5.1 játékot a dombon. Több pontot nem kapott és megúszta 8 ütéssel és 4 sétával, emellett még egy singlet is hozott, és egy errorból hazaért támadásban. Idei harmadik győztes meccse után még mindig 6.33as az ERA statisztikája. Lindstrom a soron következő 1.2 inninget magabiztosan tolta le, csak egy singlet szedett be, a többi ütőt kiejtette, így már 1.00 az átlagos futás elszenvedési mutatója. Betancourt a nyolcadik játékot egyetlen single ellenére stabilan abszolválta, majd Street lehozta az újabb savet, sorban már a nyolcadikat a szezonban, bár 1out után szedett egy doublet, nem voltak gondjai a befejezéssel.


2. meccs, kedd: Cubs-Rockies 3-4
A második mérkőzés alkalmával mindkét csapatnál balos dobó következett a sorban, De La Rosa és Russell, így a lineup kicsit változott a hétfőihez képest. Nálunk CarGo szabadnapot kapott és Wigginton került a helyére, míg a jobb oldalra Spilbo állhatott be S. Smith helyén, a többi poszton maradt a tegnapi felállás, csak Helton felkerült a sor harmadik helyére. Rövidesen máris a veterán denveri 1B volt a főszereplő, ugyanis az első két ütő kiesését követően Helton solo hazafutása jelentette a vezetést a csapatnak, majd még Tulo is elsüllyesztett egy singlet és Lopez ellen fejeződött be az első akció. DLR sajnos nem kezdte jól a meccset, és az első alján rögtön két singlet kapott, majd két egymást követő kiejtést követően Baker RBI singlelel hozott pontot a Cubs, aztán Soto játéka alatt Tulo hibájából újabb futó ért haza, mire egy groundouttal sikerült lezárni a játékot, 2-1es hazai vezetésnél. A második menetben egyedül Iannetta volt képes egy sétára, de a DLR elleni strikeouttal hárítottak, ám a következő dobójátékban egyedül egy hit-by-pitchet vétettünk. A harmadik inning során Fowler került bázisra miután megdobták, Tulo pedig egy RBI double révén egyenlítette ki a mérkőzés állását, miközben a hazaiak egyedül egy singlet hoztak két kiesőt követően. A folytatásban Wigginton tűzött ki egy solo homerunt a lelátóra, amellyel már átvettük a vezetést, valamint még Iannetta tudott pályára lépni, de a kettes bázisnál tovább nem jutott el, miközben DLR ellen csak egy single született. Az ötödikben Helton napi második hazafutása után már 4-2 volt az állás, majd ebben az akcióban még Wigginton is betalált egy duplával, de nem sikerült tovább küldeni, míg egy single után DLR megint könnyedén kiszórt három ütőt, abból kettőt strikeout árán. A hatodikban mindkét akció eredménytelen volt, míg tőlünk a hetedikben Herrera vitt be egy singlet, az ellenféltől egy ember járt bázison, aki egy strikeout utolsó wild pitch dobása után jutott el az egyesre, de DRL javított és egy újabb dobás utáni kiejtéssel fejezte be az inninget. A nyolcadik támadásunk alatt Wigginton egy single után a hármason maradt fent Iannetta által. Ezután az első csere dobó Betancourt kapott egy singlet, de egy strikeout majd egy Tulo-Helton duplajáték által határozottan védekeztünk. Az utolsó akcióban csak Herrera jutott pályára, majd a closer Street ellen az első ütő Soriano lőtt egy solo HRt, de a soron következő három játékost elbúcsúztatta, ezzel megtartotta a 4-3as vezetést, és a második meccset is behúztuk.
- Másodszor már többet tettünk a sikerért és nem csak az ellenfél hibáival nyertünk, kilenc ütésből három HRt süllyesztettünk el. Helton egyedül két hazafutást lőtt, mindkettővel egy pontot szerzett, így éves szinten 3 HR és 10 RBI a mérlege, közben az átlaga .317es. Wigginton singlet, doublet, solo homerunt egyaránt jegyzett, így 3/4es hatékonysággal tudta le a mérkőzést, még egy rablásra is képes volt, egyértelműen az idei leghatározottabb teljesítményét mutatta be a keddi meccsen. Az utolsó két játékra lecseréltük, hogy a határozottabb védő Gonzalez vehesse birtokba a bal külső mezőnyt, de egyetlen beállásában kiesett. Tulowitzki regisztrált még egy pontot, amikor a szezonbeli hetedik double ütésével küldött haza egy futót, így már 17 futást szállított az évben. Négyből kettes mérleggel tudta le a meccset, és idén másodszor vétett mezőnyhibát. Herrera 2/5ös hatékonysággal dolgozott, zsinórban négy mezőnyös kiejtés után az utolsó két beállásában vitt be egy-egy singlet, másodszor is elkapták rablás közben. A sor végén Iannetta két out mellett két sétával jutott bázisra és letudta első rablását, míg a leadoff hitter Fowler egy sétát és hit-by-pitchet hozott 0/3as estéje közben, egyszer tudott haza érni. Lopez és Spilborghs ismét gyengélkedtek, mindketten pályára kerülés nélkül, négyből négy kieséssel végeztek. De La Rosa 9 strikeoutot osztott ki hét inning alatt, egyedül az első játékban voltak problémái, akkor szenvedte el mindkét kapott pontot, a fennmaradó hat menetet pont nélkül hozta le. Idei negyedik győztes meccse alkalmával mindössze hat single ütést vittek be ellene és egyetlen sétát sem vétett, jelenleg 2.61es ERAval rendelkezik. Betancourt a nyolcadik játékot egyetlen ütése elszenvedése közben biztosan abszolválta, jó formájának köszönhetően szép lassan levitte az átlagát 2.38ra. Street a szezonban már 9/9es save hatékonysággal rendelkezik, bár egy solo HR miatt a két pontos vezetésből egyet leadott az utolsó játékban, stabilan fejezte be a meccset.


















3. meccs, szerda: Cubs-Rockies elhalasztva!
A szerda délre kiírt harmadik összecsapást nem tudták lejátszani és a heves esőzés miatt kénytelenek voltak elhalasztani. Az elmaradt meccs új időpontja június 27., hétfő, amikor egy Yankees elleni idegenbeli és egy White Sox elleni hazai párharc között utazunk el egy meccsért a Wrigley Fieldre.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 16-7 (23 meccs)
2. San Franciso Giants 11-11 (22 meccs, 4.5 GB)
2. Los Angeles Dodgers 13-14 (27 meccs, 5.0 GB)
4. Arizona Diamondbacks 11-12 (23 meccs, 5.0 GB)
5. San Diego Padres 9-16 (23 meccs, 8.0 GB)

Visszavettük a vezetést a ligában, de ami fontosabb, hogy a csoportunk élén állunk. Az ellenfeleink közül egyedül az Arizona nyert párharcot az elmúlt napokban a Philadelphia ellen, a LAD a Marlins, a SD pedig a Braves ellen bukott 2-1 arányban, míg a SF két meccs után 1-1re áll a Pirates ellen. A folytatásban a Giants a mostani párharc harmadik meccse után Washingtonba utazik, a D'backs a Cubs ellen fog játszani, és lesz egy Dodgers-Padres series a divízión belül.

A szerdai meccsünk elmaradt, csütörtökön pedig amúgy is szabadnaposak lettünk volna, szóval furcsa módon két napon keresztül pihenhetünk. A hétvégén a Pirates elleni hazai csatározás szerepel a programban, akik ellen idegenben 3-1re hoztunk egy négy meccses seriest. A most a következő időpontokban léphetünk pályára ellenük háromszor: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Reméljük újra sikerülhet megnyerni a párharcot ellenük és megerősíthetjük a vezető helyünket a csoportban. GO ROCKIES!!!

Végre eljött a várva várt nap, s a draft-felvezetésünk végén elérkeztünk április 28-ához, a 2011-es újonc börze első napjának időpontjához. A következő három napban számunkra is az NFL draft lesz a főszerepben, ugyanis ezek a napok meghatározó jelentőségűek lehetnek a Denver Broncos egyesületének jövőjét illetően, mivel a coloradói csapat a draft összetettbeli második helyén választhat, és az első másfél körben összesen három választási lehetőségünk lesz.
















A 76. draft helyszíne immár hagyományosnak tekinthetően, a New York City-ben található Radio City Music Hall csarnok lesz. A hét fordulós játékosválogatón a 32 NFL-csapat, a kompenzációs pick-ekkel együtt, összesen 254 darab friss, egyetemről érkező tehetséget választhat ki. A három napos programból az első napon, magyar idő szerint péntekre virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel bonyolíthatják le az első kört; a második-harmadik forduló választásaira péntek-szombat közt, éjféltől kerülhet sor; míg az utolsó négy kört szombaton, 18 órától tartják meg.

Mivel a draft sorrendje az előző szezon végeredményének fordított rendje szerint alakult ki, így a szezont 31. helyen záró Broncos legénysége a sereghajtó Panthers mögött az összesítésbeli második legjobb pozícióban választhat, mögöttünk a harmadik helyen a Bills, majd a negyediken a Bengals, az ötödiken pedig a Cardinals képviselői léphetnek fel a színpadra, míg a sort értelemszerűen a Super Bowl résztvevői zárhatják, 32. helyen a 2010-es győztes Packers-szel.

Ez a bizonyos 1/2-es választási lehetőség a Broncos több mint 50 éves történetének legmagasabb draftcédulája lesz, lévén idiáig a legjobb pozíciónk csak a negyedik hely volt, melyből 1983-ban az OG Chris Hinton-t, 1991-ben pedig a LB Mike Croel-t választottuk. Egyúttal a draft második legjobb választása a négy majorligát tekintve is a legmagasabb denveri pozíciónak számít, korábban csak a Rockies-os dobótehetség, Greg Reynolds kelt el 1/2-esként 2003-ban, illetve idén az Avalanche-nek is ennyire magas cetlije lesz a júniusi NHL-es drafton.

A 2011-es NFL Draft első körének előzetes választási sorrendje:

1. Carolina Panthers
2. Denver Broncos
3. Buffalo Bills
4. Cincinnati Bengals
5. Arizona Cardinals
6. Cleveland Browns
7. San Francisco 49ers
8. Tennessee Titans
9. Dallas Cowboys
10. Washington Redskins
11. Houston Texans
12. Minnesota Vikings
13. Detroit Lions
14. St. Louis Rams
15. Miami Dolphins
16. Jacksonville Jaguars
17. New England Patriots
18. San Diego Chargers
19. New York Giants
20. Tampa Bay Buccaneers
21. Kansas City Chiefs
22. Indianapolis Colts
23. Philadelphia Eagles
24. New Orleans Saints
25. Seattle Seahawks
26. Baltimore Ravens
27. Atlanta Falcons
28. New England Patiots
29. Chicago Bears
30. New York Jets
31. Pittsburgh Steelers
32. Green Bay Packers

Ebből a bizonyos magas választási lehetőségből nagy eséllyel valamelyik védőposztra fogunk játékost hozni, kétségtelenül a felhozatalt figyelembe véve leginkább a DL-sor szorulna megerősítésre, így az előzetes papírforma szerint az Alabama DT-kiválósága, Marcell Dareus, vagy a nemzeti bajnok Auburn félelmetes rombolója, Nick Fairley tűnik a legnagyobb favoritnak arra, hogy Vadló-szerelést öltsön magára csütörtök este. Ugyanakkor az elmúlt hetekben több forrás is arról számolt be, hogy az Elway vezette denveri stáb komoly érdeklődést mutat a drafton fellelhető legjobb irányítók felé, így nem zárható ki akár az a lehetőség sem, hogy a friss Heisman-trófea-győztes Cam Newton (Auburn) vagy a tehetséges Blaine Gabbert (Missouri) keljen el a csapat által. Ám könnyen lehet, hogy mindezzel csak megtéveszteni szeretnénk az első kör elején választó csapatokat, hogy a QB-húzás felé orientálódjanak, és a két második körös lehetőségünkből a valódi - titkolt - kiszemeltjeinkre csaphassunk le. Mindez ha így van, akkor elmondhatjuk, hogy úgy fest, jó úton halad a csali-projekt, mivel mostanában az amerikai média már-már szinte kész tényként kezeli Newton 1/1-es kiválasztását, holott a Párducok hosszú hónapokon át a két defensive tackle között vacilláltak - persze, még nem lehetünk biztosak benne, hogy részükről ennek mennyi valóságalapja van.

Továbbá az első tíz helyen még olyan kiválóságok lehetnek kiválasztva az előzetes esélylatolgatások szerint, mint például a California DL-embere, Cameron Jordan; a North Carolina-s DE, Robert Quinn; a határozott linebacker, Von Miller a Texas A&M-ről; a draft legjobb cornerback-jének tartott, Patrick Peterson (LSU); míg az elkapók közül leginkább A.J. Green (Georgia) vagy Julio Jones (Alabama) lehet top10-kaliber. Azonban fontos leszögezni, hogy utóbbi névsor tagjai már nem igazán esélyesek arra, hogy a Carolina vagy a Denver látómezejébe kerüljenek, inkább a közvetlenül őket követő csapatok által találhatnak új otthonra.
















A Denver Broncos választási lehetőségei a 2011-es drafton:

- 1. kör, 2. pozíció
- 2. kör, 36. pozíció
- 2. kör, 46. pozíció (a Miami Dolphins eredeti pick-je, Brandon Marshall-ért cserébe kaptuk)
- 3. kör, 67. pozíció
- A 4. kör, 99. helyére jogosító lehetőségünkből a Seattle Seahawks választhat, mivel ezt a cédulát Laurence Maroney-t cserébe a New England Patriots-nek adtuk.
- Az 5. fordulóban, a 135. helyen az eredeti cetlinkből a Kansas City Chiefs fog ékeskedni, hiszen a 2010-es draft alatt két hetedik körös lehetőségért (Thompson és Kirlew) cserébe lemondtunk erről a választási jogról.
- A 6. kör (168. hely) helyettünk a Cleveland Browns fog választani, ugyanis ezt a pick-et még a Quinn-Hillis trade hozományaként adtuk a Barnáknak.
- 6. kör, 186. pozíció (a Philadelphia Eagles eredeti választási lehetősége, melyet a Detroit Lions-tól szereztünk meg a Gronkowski-Smith csere alkalmával)
- 6. kör, 189. pozíció (a New Orleans Saints original pick-je, a Maroney-féle csere alatt kaptuk a New England Patriots-tól)
- A 7. kör, 205. pozíciójára szóló saját draft lehetőségünket a Detroit Lions rendelkezésére bocsátottuk a Gronkowski-Smith csere keretein belül.
- 7. kör, 247. pozíció (kompenzációs draft pick)

Pár nappal ezelőtt az Előzetes elvárások című kiadásban már négy szerkesztőnk is felvázolta, hogy milyen körülmények között várja a börzét, és miként képzeli el a denveri egyesület munkásságát a soron következő három napban, így újabb konkrét esélylatolgatásra már nem vállalkoznék.

A következő három nap minden egyes mozzanatát együtt kísérhetjük nyomon, ugyanis valamennyi denveri szurkolót biztatnánk rá, hogy a draftnapok időpontjában látogasson el ezen írásunk kommentjei közé, ahol a börzével kapcsolatos valamennyi fontos kérdést megvitathatunk élőben, egyenesen az események sodrása közben.

Emellett nagyon ajánlanám minden egyes NFL-rajongó figyelmébe a BOWL.hu szakértő szerkesztőinek élő internetes videóközvetítését, akik az első két nap eseményeiről egy-egy különleges talk show keretein belül fognak beszámolni a draft valamennyi érdekességéről, és közben liveblog-tudósítást is olvashattok tőlük mindhárom napról.

Kövessük együtt a draft mindhárom napját a különböző fórumokon keresztül, és reménykedjünk benne, hogy a Broncos vezetősége ésszerű politikát folytatva, minél jobb újonc játékosokkal erősítheti meg a csapatunk keretét!

Hamarosan mindenre fény derül, már tényleg csak órák választanak el minket az esztendő egyik legfontosabb denveri érdekeltségű eseményétől.

A 2011-es NFL draft pontos menetrendje (magyar időpontok szerint):

- Péntek, 02:00: 1. kör
- Szombat, 00:00: 2-3. kör
- Szombat, 18:00: 4-7. kör

Az elmúlt hétvégén a Colorado Mammoth csapata egy tét nélküli mérkőzést játszott le az alapszakasz utolsó fordulójában, hiszen az már korábban biztossá vált, hogy a denveri lacrosse klub részt vehet a hó végén kezdődő rájátszásban. Így aztán a még pályaelőnyért igyekvő Minnesota Swarm otthonában 12-8-as fiaskót szenvedtünk el, de ettől függetlenül a mieink a nyugati divízió negyedik helyén értek célba, és az első körben a Calgary Roughnecks otthonában kezdhetjük meg szereplésünket az NLL 2011-es rájátszásában.



















Az egy héttel korábbi, Calgary elleni hazai sikerrel már bebiztosítottuk a playoff-pozíciónkat, ezzel két év után visszatérhetünk a liga legjobb nyolc csapatának csatározásába, így az utolsó, minnesotai mérkőzés már csak egy fajta kötelezően letudandó fellépés volt számunkra múlt szombaton. A Swarm otthonában rendezett találkozóról néhány meghatározó emberünk szabadnapot kapott, nem neveztük a hadvezér Gavin Prout-ot és az All-Star hátvéd Mac Allen-t sem, a csapat harmadik kimaradója pedig a továbbra is sérüléssel bajlódó középpályás, Jarrett Park volt, így az aktív névsorban található maradék 20 fővel vettük fel a harcot a Darazsak otthonában. Ellenfelünk részéről még annyi tétje volt az összecsapásnak, hogy győzelem esetén elcsípnék a második helyet a divízióban, melynek köszönhetően nem idegenben, hanem hazai pályán vívhatnák meg az elődöntőt a címvédő Stealth ellen, így egyértelműen arra számíthattunk, hogy ők jobban fognak igyekezni nálunk.

Ennek ellenére a kezdés mégis a Mammoth számára sikerült jobban, s első akcióink egyikét, mindössze kereken 100 másodperc játék után Jed Prossner zárta találattal, aki a meccs legelső lövését zúdította a hálóba egy középtávoli, kőkemény átlövés formájában. Kisvártatva egy túlzottan kemény szerelés sodorta emberhátrányba a Swarm alakulatát, a napi első emberelőnyös lehetőségünket pedig rövidesen John Grant Jr váltotta gólra, miután a rutinos klasszis az irányító helyéről bombázott Patterson szemei közé. Igazi villámrajtot vettek a denveriek, hiszen kevesebb mint öt minutum alatt, rögtön 2-0-s vezetésre tettünk szert. Nem sokáig örülhettünk azonban az előnynek, alig egy perc múlva Floris-t állították ki egy hátulról érkező belépő miatt, a napi első PP-lehetőségüket pedig a házigazdák is kihasználták, miután Pollock volt eredményes egy ajtó-ablak helyzetből. Nem telt egy újabb minutum, és a Swarm rettegett gólgyárosa, Benesch villant meg, nem messze a kaputól elszakadt az őrzőjétől, és védhetetlen lövést pattintott Levis ketrecébe. A játékrész második felében már nem esett újabb találat, mindkét csapat kihagyott még egy-egy létszámfölényt, így a nyitó negyedóra végeztével 2-2-es döntetlenre álltak a csapatok. Aztán a második negyedben, alig pár perc után újra PP-ben találhattuk magunkat a pályán, ezalatt Joel Dalgarno jobbról vállalkozott egy nagy erejű lövésre, amely valahogy átvánszorgott Patterson kapus testén keresztül, és a gólvonalon is túljutott, így visszavettük a vezetést. Rövidesen pedig már újra két góllal álltunk jobban az ellenfélnél, mivel egy gyors kontratámadás végén Ilija Gajic futtában tüzelt a minnesotai ketrecbe. A következő időszakban magabiztosan őriztük a két gólos vezetést, és Levis ügyes védéseivel gond nélkül hiúsítottuk meg a házigazdák felzárkózási kísérleteit, abszolút az irányításunk alatt zajlottak az események. Ellenben a negyed befejezése kimondottan gyengén sikerült a mieinknek, és alaposan elvesztettük a ritmust. Bő három perccel a félidő előtt, először Ross révén zárkózott közelebb a Swarm, aki egy kinti lapos lövéssel talált be. Az ezt követő faceoff megnyerése után újra felállt támadásban a hazai csapat, és az egykori denveri játékos, Shewchuk kígyózott keresztül, megállíthatatlanul a védelmünkön, majd magabiztosan helyezett Levis kapus lábai között a hálóba. A látványos megrogyásnak ennyivel még korántsem volt vége, alig másfél minutummal később Crawford hozta kihagyhatatlan helyzetbe Benesch-t, ő pedig a meccsen első alkalommal juttatta vezetéshez a hazaiakat. Ráadásul az akció közben még a veterán Toll feleslegesen szabálytalankodott, így emberhátrányban folytathattuk, azonban a speciális helyzet nem sokáig tartott, mert az előző forintos asszisztja után, Crawford maga is vállalt egy remek találatot. Szerencsére a további mészárlásnak a játékidő lejárta véget vetett, és 6-4-es Swarm-vezetésnél befejeződött az első félidő. A szünet jól jött, de kétségtelenül nem lehettek túl jó kilátásaink a folytatásra azok után, hogy az utolsó alig három és fél minutumban egymás után négy gólt szenvedtünk el.

















Sajnálatos módon, képtelenek voltunk megállítani az omlást a szünetben, és a folytatás első percében ismét az ex-Mammoth-játékos, Shewchuk terhelte meg a mieink hálóját egy újabb találattal, miután egy-az-egyben könnyedén megverte a botját eltörő Carlson-t. Teljesen elvesztettük a fonalat, és támadásban egyáltalán nem tudtunk veszélyt jelenteni a hazai kapura, sorra vezettük az olyan akciókat, melyben lejárt a támadóidőnk, a házigazdák kőkemény védekezése egyáltalán nem ízlett a mieinknek. Ráadásul néhány perccel később Wilson pakolt be egy újabb gólt a bal oldali remek lövése által. A nyolcadik minnesotai gólt követően pedig a Mammoth kapuscserére szánta el magát, és az All-Star hálóőr Levis-t a tartalék King váltotta a továbbiakra. A Swarm mindent elsöprő lendületét azonban az új hálóőr sem tudta feltartóztatni, a világos mezesek valósággal cikáztak a gyepen, majd a játékrész felét épphogy átlépve, hamarosan felavatták King-et, amikor Crawford a bal oldalról tört be a kapu előterébe, és egy pazar vetődés közben tudott eredményes lenni. Egy perccel később Shewchuk egy ziccerből, majd egy újabb minutum múlva Benesch egy átlövésből érte el a mesterhármast az újabb nagyszerű góljaiknak köszönhetően, melyekkel a Swarm már 11-4-es előnybe került. Még ekkor sem volt vége a kínkeserves periódusnak, ugyanis nem sokkal a harmadik negyed befejezése előtt Pollock is szerzett egy szerencsés gólt, amikor a távolról megeresztett kósza kísérlete a kapu előtti tömegen irányt változtatva pattant a hálóba. Így aztán zsinórban tíz szerzett góllal, 12-4-re vezettek a házigazdák az utolsó negyed előtt. Innentől kezdve természetesen már végleg lefutott volt a mérkőzés, de a mieink becsületére legyen mondva, még megpróbáltuk menteni a menthetőt, hogy lehetőség szerint elkerüljük a csúfos fiaskót. Még az előző játékrész végéről áthúzódott egy Swarm-kiállítás, mely alatt emberelőnyből végre újra be tudtuk venni az ellenfél ketrecét Brian Langtry ügyes megmozdulása jóvoltából, aki ezzel a találattal egy jó 25 perces denveri gólcsendet tört meg. Ezt követően már meglehetősen nyugodtan csordogált a mérkőzés, a házigazdák a biztos előnyük birtokában kissé hátradőltek, nem erőltették meg magukat, így öt perc elteltével Jamie Floris szépíthetett, miután a fiatal játékos Langtry remek elfutása után a kapu előteréből pofozta be a labdát a hazai ketrecbe. Pár perc múlva villámgyorsan gólra tudtunk váltani egy létszámfölényt, mivel Dan Carey egészen váratlanul szánta el magát egy nagyon jól helyezett lövésre, ami a hosszú felsőben kötött ki, így már 12-7-re fel tudtunk kapaszkodni. Kereken öt perccel a befejezés előtt pedig az újonc Connor Martin szerzett egy parádés találatot a szélről befelé fordulva, ezzel négy gólra közelítettük meg az ellenfelet. Nagy lelkesedéssel igyekeztünk minél jobban szűkíteni a különbséget, de reális esélyünk már nem lehetett a felzárkózásra, főleg hogy a következő percekben Patterson bravúrjaival megőrizte a megnyugtató differenciát a Swarm, és több találatot már nem tudtuk bevinni, így bár a súlyos vereséget elkerültük, azért elég simán kikaptunk St. Paul-ban, ugyanis a találkozó végeredménye 12-8 lett a házigazdák javára.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 1+4 és 18 lövés
- Carey 1+3
- Dalgarno 1+2
- Floris és I. Gajic 1+1
- Prossner, Martin és Langtry 1-1 gól
- Crotty 2 assziszt, A. Gajic 1 assziszt
- Levis 21/29-es védési hatékonyság, King 12/16-os védési hatékonyság
- Leveque 8/21-es faceoff-hatékonyság és 8 szerzett labda

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió 2011-es végeredménye (W-L):

1. Calgary Roughnecks 11-5
2. Minnesota Swarm 8-8
3. Washington Stealth 8-8
4. Colorado Mammoth 5-11
5. Edmonton Rush 5-11

A Swarm előrelépését leszámítva nem történt már változás az utolsó fordulóban, így a Rush búcsúzott a további küzdelmektől, mivel az egymás elleni párharc megnyerése miatt a mieink csípték el a negyedik helyet. A divízió-elődöntők során a Minnesota-Washington mérkőzés mellett vasárnapra virradóra, hajnali 02:30-as kezdettel a Mammoth Calgary-ban szállhat harcba, de addig még egy külön írással is fogunk jelentkezni a rájátszást megelőzően.

Már csak napok választanak el bennünket az idei NFL Draft-tól, és az eddigi történelmi visszatekintőinket követően, így a célegyenesbe fordulva, a blogunk Denver Broncos-szerkesztői egy bővebb kérdéssorra felelve foglalták össze a draft előtti álláspontjukat, elvárásaikat, melyből megtudhatjuk, hogy ki, milyen elképzelésekkel tekint a börze felé, melyen a denveri csapat története legelőkelőbb pozíciójában választhat.























- Ki a személyes favoritod, akit reálisan a legszívesebb látnál a Broncos 1/2-es választottjaként?

Black_Adder véleménye: Marcell Dareus. Elfogult vagyok, de szvsz mindenképp ő a legjobb választás. A legjobb játékos, a legnagyobb needre.

Filip véleménye: Fairley-t szeretném látni, a viselt dolgai ellenére, a pályán kíméletlen, ezért meglátásom szerint rá lenne a legnagyobb szükségünk, viszont komoly pszichológus-stábot is kéne építenünk köré.

haromt véleménye: Patrick Peterson. De nem őt fogjuk húzni, ez teljesen biztos.

StormST véleménye: Személyes favorit nincs, talán Dareus-nak jobban örülnék egy hajszállal, de ha a védelembe húzunk valamelyik top 3-4 prospect-ből, akkor már nem leszek csalódott...




















- Mely posztokra fogunk választani játékosokat a drafton?

Black_Adder véleménye: DT, S, LB, RB, P. Nagyon remélem, hogy QB-t nem.

Filip véleménye: Leginkább védő posztokra várok komoly erősítéseket, a DL-be talán több embert is, ezen kívül DB-t és LB-t egyaránt, a támadó szekcióba leginkább RB és TE lehet esélyes, és nem ártana az egyik jó puntert is elvinni.

haromt véleménye: Defensive lineba legalább kettőt, egy running backet és még linebacker, safety, punter, tight end jöhet szóba.

StormST véleménye: Én 2-3 DL-játékosra, 1 TE-re, 1 P-re, 1 LB-re (OLB vagy MLB is egyformán esélyes szerintem, attól függ, hogy mit akarnak DJ-vel) és 1 S-re számítok, esetleg egy OT jöhet még, ha Harris-t úgy érzik, hogy nem tudják megtartani, meg sajna 1 QB érkezése is esélyes lehet. Sorrendet nem tudnék mondani...

- Van-e titkos steal-jelölted a csapat számára?

Black_Adder véleménye: Konkrétan nincs, de ha 3. körben bent lenne még Martez Wilson, vagy a 6-7. körben, ha esetleg megcsípnénk egy Ian Williamst, egy Deunta Williamst, vagy Lowrence Wilsont, boldog volnék. És ezek nem annyira elképzelhetetlenek.

Filip véleménye: Titkon reménykedem benne, hogy a második körben kiválasztjuk az egyik Buffs CB-t, Jimmy Smith-t vagy Jalil Brown-t.

haromt véleménye: Túl sok college focit nézek, így számtalan játékost látnék szívesen Denverben, mert sok a kedvenc. Chas Henry, a Florida puntere mindenképpen jöjjön, mert vele évekre megoldhatnánk a posztot.

StormST véleménye: Az nincs... :P

- Mennyire veszed komolyan a QB-draftolás lehetőségét?

Black_Adder véleménye: Tartok tőle nagyon. Ha valaki Elway kedvenceiből csúszik, azt nem hagyjuk bent. Más esetben remélhetőleg megússzuk a tragédiát.

Filip véleménye: Nagyobb esély van rá, hogy csak elterelni akarjuk a többieket, de engem is egyre jobban beparáztatnak, hogy a második körben irányítót tervezünk. Remélem, az 1/2-ből viszont a világért sem, mert akkor kitör a forradalom Denverben.

haromt véleménye: Semennyire.

StormST véleménye: Komolyan veszem, mert kétlem, hogy csak porhintés lenne az egész. Viszont a 3. kör előtt kétlem, hogy QB-t húzunk, ezért is néztük meg az összeset...

- El tudod-e képzelni, hogy elcseréljük az 1/2-es lehetőségünket?

Black_Adder véleménye: Igen. Ha valaki megadja az árát, jó döntés lenne, 5-10 környékére lemenni. Még ott is találnánk olyan játékosokat, akiket akár 1/2-ben is vihetnénk, a plusz pickekre meg nagy szükség van, mert JMD frankón elherdálta őket. A másik oldalról viszont, nem hinném, hogy bárkinek is megérné feltrade-elni...

Filip véleménye: Nem nagyon hinném, hogy bárki annyit tudna/akarna áldozni érte, hogy feltrade-eljen, de a mi szempontunkból nem lenne rossz, ha így történne, egyáltalán nem bánnám, ha lemennénk pár helyet.

haromt véleménye: Nem. Bár ha most tényleg kiderül, hogy lesz szezon, akkor a pánikhangulatban bármi előfordulhat.

StormST véleménye: El lehet képzelni, csak az esélye nagyon kicsi. Top 3 pick-et eszméletlen ritkán cserélnek el, ráadásul annyira top prospect nincs szerintem, akiért bárki feláldozna több első körös pick-et, márpedig annál olcsóbban az 1/2 nem eladó soha. Nagyon esetleg egy 5-6 körüli pick-re lemozgást még el tudok képzelni, ha a kiszemeltre úgy érzik, hogy akkor is bent lesz...

- Józan lesz-e haromt, amikor a csapat először választ a drafton? És amikor másodszor? :)

Black_Adder véleménye: 1/2-ben talán még igen. A pick után semmi esetre se :D. A 2. választás másnap lesz, ha jól tudom, addigra reméljük összeszedi magát.

Filip véleménye: Szerintem csak az előzetes felvezetők alatt, bár ezúttal talán még a 2nd overallt ki tudja várni. :)

haromt véleménye: Józan leszek viszonylag, mert mind a két nap élő streamet nyomunk. :P

StormST véleménye: TTT sose józan, max néha kicsit leesik a véralkohol szintje, de nullára soha... :D

- Hány olyan választásunk lesz, amelyre az első pillanatban minden Broncos-drukker szkeptikusan fog tekinteni?

Black_Adder véleménye: Az első pillanatban több mint a felére, de vasárnapra már mindegyikre megmagyarázzuk, hogy ki miért volt jó. :D

Filip véleménye: Gyanítom, hogy szinte mindegyikre (reméljük az 1/2-re nem), annál is inkább, mert kétségtelenül számítok egy-két meglepő húzásra Elway-éktől, amivel az első pillanatokban bizonyára sok szurkolót fognak felbőszíteni.

haromt véleménye: Nem tudni még mit alkot az Elway-Fox duó.

StormST véleménye: Én minden pick-el szemben szkeptikus vagyok mindig, 1-2 év minden pick-hez kell, hogy értékelni lehessen és szerintem elég sokan vannak ezzel így...



















- Tippeld meg a draft első öt választását!

Black_Adder véleménye:

1/1 Panthers: Cam Newton //és ő lesz a legnagyobb bust is :P.
1/2 Broncos: Marcell Dareus
1/3 Bills: Von Miller
1/4 Bengals: A. J. Green
1/5 Cardinals: Blaine Gabbert //ők is jobban járnának egy védővel

Filip véleménye:

1. pozíció: Carolina - Marcell Dareus, DT
2. pozíció: Denver - Nick Fairley, DT
3. pozíció: Buffalo - Von Miller, LB
4. pozíció: Cincinnati - A.J. Green, WR
5. pozíció: Arizona - Patrick Peterson, CB

haromt véleménye: Marcell Dareus, Nick Fairley, Patrick Peterson, Von Miller, Blaine Gabbert. Direkt nem sorrendben írtam.

StormST véleménye: Személy szerint én kétlem, hogy Newton, vagy akármelyik másik QB lenne az 1/1. Rivera védekező edző és Clausen azért még nem biztos, hogy totális csőd lesz. Innentől meg borul egy csomó board. Szerintem Dareus megy el először a Panthers-hez, majd hozzánk Miller, Fairley költözik Buffalo-ba, A. J. Green a Bengals-hoz és a Cardinals viszi Robert Quinn-t. Mondjuk valszeg jó alaposan félrelövök, de valahogy ezt érzem... :P

- Tippeld meg a Broncos összes választását!

Black_Adder véleménye:

1/2: Marcell Dareus, DT 'Bama
2/36: Stephen Paea, DT Oregon
2/46: Rahim Moore, S UCLA
3/67: Ryan Williams, RB Virginia Tech
6/186: Ches Henry, P Florida
6/189: Eric Gordon, LB Michigan State
7/247: Scott Lutrus, LB Connecticut

Filip véleménye:

1. kör: Nick Fairley, DT
2. kör: Jimmy Smith, CB és Martez Wilson, LB
3. kör: Derrick Locke, RB
6. kör: Cliff Matthews, DE és Chas Henry, P
7. kör: Mike McNeill, TE

haromt véleménye: 1.kör Nick Fairley DT Auburn, 2.kör a: Ryan Williams RB Virginia Tech, 2.kör b: Akeem Ayers LB UCLA,  3.kör: Ahmad Black S Florida, 6.kör: Chas Henry P Florida, 7.kör a: Ugo Chinasa DE Oklahoma State, 7.kör b: Mario Harvey LB Marshall

Sorozatban a harmadik mérkőzését is elvesztette a címvédő Colorado Rapids csapata az MLS alapszakaszában, miután a legutóbbi alkalommal meglehetősen balszerencsés körülmények között, már az első percektől kezdve emberhátrányban voltunk kénytelenek játszani, így a hősies küzdés ellenére 1-0 arányban alul maradtunk a Seattle Sounders ellen hazai környezetben. A címvédő együttes kétségkívül hullámvölgybe került, és a tabellán is egyre kedvezőtlenebb a helyzetünk.



















A Dallas és a Real Salt Lake elleni idegenbeli vereségeket követően a bajnokcsapat mindenképpen a javításban reménykedett múlt szombat este a Seattle elleni hazai meccs előtt, melyre visszatérhetett az összeállításba az előző két találkozót kisebb sérülése miatt kihagyó csapatkapitány, Pablo Mastroeni. Eközben viszont a kellemetlen térdhajlító-sérüléssel bajlódó gólfelelős Conor Casey-t ismét nélkülöznünk kellett, és a tartalék támadó Quincy Amarikwa-ra sem számíthattunk. További érdekesség volt a kezdőben, hogy Wallace eredeti helyén ismét Marshall játszott, más meglepetés nem történt, így a következőképpen nézett ki a 11 fős felállás: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Cummings, Folan.

Bő 14 ezer helyi szurkoló látogatott ki a mérkőzésre, akik azt szerették volna, hogy a Rapids kikászálódjon a gödörből, és visszatérve a Dick's Sporting Goods Park-ba, újra győzelmet ünnepelhessünk. Azonban gyakorlatilag már a harmadik percben megpecsételődött a sorsunk, amikor Mullan felkapta a vizet egy ellene történt kisebb lerántás elengedéséért, majd dühből, páros lábbal elkaszálta Zakuani-t, és teljes joggal kapott azonnal piros lapot, a Sounders-játékosok még majdnem meg is lincselték a sportszerűtlen belépőt követően. A szerencsétlenül járt seattle-i középpályásnak eltörött a sípcsontja, azóta már meg is operálták Denverben, hosszú kihagyásra számíthat, és könnyen lehet, hogy Mullan-nek is komolyabb eltiltással kell számolnia az általános, egy meccses büntetésnél. Korán emberhátrányba kerültünk tehát, és alapjában véve kellett megváltoztatnunk minden előzetes elképzelést a jobb szélsőnk kiválásával, és természetesen a továbbiakban, tíz emberrel legfeljebb a döntetlen eredmény kiharcolásában bízhattunk. A vendégek azonnal támadásba lendültek, és bár az első helyzeteiket még el tudtuk hárítani, sajnos a 19. percben gólra tudták váltani a létszámfölényüket, amikor egy gyors támadást sakk-matt helyzetig játszottak ki, és Montero Pickens lábai között helyezett a kapuba. Kétségtelenül védhetőnek tűnő góllal kerültünk hátrányba, ezután viszont kifejezetten jól tartottuk vissza a Sounders további rohamait, és az első félidő hátralévő részében egyre jobban tudtuk hátul stabilizálni magunkat. A vendégek magától értetődően többet akcióztak, de a szünet előtti percekben már tíz emberrel játszva is képesek voltunk néhány ígéretes támadás vezetésére, Folan-t és Cummings-t is sikerült egy-egy alkalommal helyzetbe hoznunk, melyek azonban kimaradtak, így 45 perc játék után 1-0-s hátrányban voltunk.

A szünet után nagyobb lendületre kapcsoltak a zöld mezesek, akik igyekeztek volna bevinni egy újabb találatot az előnyük növelése érdekében, és a folytatásban több komoly helyzet adódott előttük, ám a coloradóiak hősies védekezéssel tartották magukat. Egyik alkalommal Moor az utolsó pillanatban visszaérve, becsúszva hárított el egy ajtó-ablak helyzetet, majd Pickens kapus is bemutatott egy nagyszerű védést méterekkel kimozdulva a ketrecéből. A kezdetbeli veszélyes rohamok átvészelése után, szép lassan újra elindítottuk a szárnyaszegett támadásainkat, amit lehetett létszámhátrányban kezdeni az előre játékban, azt igyekeztünk megvalósítani, és bár a mezőnyben látszólag át tudtuk hidalni a hendikepet, sajnos komolyabb helyzetbe képtelenek voltunk kerülni a seattle-i védők sokaságával szemben. A félidő fele magasságában Smith mester rövid időn belül kihasználta mindhárom cserelehetőségét, és három kifejezetten lendületes játékossal próbálta serkenteni a támadó játékot, beállt ugyanis a bal oldali hátvéd Wallace, valamint két szélső középpályás, Nyassi és Thompson, miközben távozott a gyepről Marshall, Smith és Mastroeni. Ennek köszönhetően sikerült egy kicsit élénkíteni az akcióinkat, de hiába próbálkoztunk becsülettel előrefelé haladni, legyőzhetetlen akadálynak tűnt a létszámhátrány, szélmalom harcot vívtunk az egyenlítésért, miközben Folan kapott egy sárga lapos figyelmeztetést. Az utolsó tíz percen belül több alkalommal is veszélyesen kevergettünk a büntetőterület előterében, azonban a végén valahogy mindig menteni tudtak a vendég hátvédek. Már a mérkőzés utolsó pillanatait éltük, amikor a legnagyobb denveri helyzet maradt kihasználatlanul Thompson által, akinek közeli lövésébe az utolsó pillanatban bele tudott még lépni az egyik védő. A hosszabbításban óriási nyomást helyeztünk az ellenfél kapujára, míg a Sounders többször is egy-egy kontra végén járt közel a második gól megszerzéséhez, de egyik csapat sem tudott már eredményes lenni, így maradt az 1-0-s vendég sikerrel záruló eredmény.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Ismét minden elismerést megérdemel a csapatom, mert 85 percen át tíz emberrel küzdöttünk, és így is az utolsó pillanatokig megvolt az esélyünk a pontszerzésre, senki nem tehet szemrehányást nekünk, amiért végül nem tudtuk elkerülni a vereséget. Sajnos, több alkalommal is úgy éreztem a mérkőzés alatt, hogy bár a mezőnyben kifejezetten jól adogattunk, az utolsó passzaink, amikor éppen helyzetbe kerültünk volna, mindig hibásak voltak. Ezáltal rengeteg gólszerzési lehetőségtől fosztottuk meg magunkat, és igazi helyzetünk szinte nem is volt a mérkőzésen. Kicsit mintha zaklatottan játszottunk volna, nem tudom, hogy ez a kiállítás vagy esetleg a súlyos sérülés miatt történt, mindenesetre a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a helyzetek kidolgozására."

A meccs negatív főszereplője, a sérülést okozó és csapatát emberhátrányba sodró Brian Mullan, a következőket mondotta: "Engedjék meg, hogy mindenek előtt elnézést kérjek Steve Zakuani-tól. Nem szerettem volna sérülést okozni, csak egy szokásos becsúszó szerelés volt, amelynek százait hajtottam végre pályafutásom során, és hasonló helyzetben valószínűleg újra megcsinálnám, csak sajnos a lábát találtam el. Nagyon csúnya sérülés volt, sajnálom, hogy így történt, remélem Steve mielőbb felépülhet. Másfelől a csapatomtól is szeretnék elnézést kérni, amiért a hibámmal nehéz helyzetbe sodortam őket, egyszerűen fantasztikus volt, ahogy harcoltak tíz emberrel, nagyon büszke vagyok rájuk."

A napokban kiderült, hogy Anglia U20-as válogatottja júliusban, egy héten át a Dick's Sporting Goods Park-ban fog edzőtáborozni, közvetlenül a kolumbiai korosztályos világbajnokságot megelőzően. Brian Eastick, az angol utánpótláscsapat vezetőedzője, elmondta, hogy a VB helyszínéhez hasonló, magaslati helyszínen szerettek volna tréningezni a torna előtt, Colorado pedig Gary Smith, Rapids-tréner, angliai kapcsolatai által kerülhetett szóba.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 4-1-3, 15 pont (8 meccs)
2. Real Salt Lake 4-0-0, 12 pont (4 meccs)
3. Colorado Rapids 3-3-0, 9 pont (6 meccs)
4. Seattle Sounders 2-2-3, 9 pont (7 meccs)
5. FC Dallas 2-3-1, 7 pont (6 meccs)
6. Portland Timbers 2-3-1, 7 pont (6 meccs)
7. Chivas USA 1-2-3, 6 pont (6 meccs)
8. Vancouver Whitecaps 1-3-3, 6 pont (7 meccs)
9. San Jose Earthquakes 1-3-2, 5 pont (6 meccs)

Tovább romlott a helyzetünk a nyugati rangsorban, mindenképpen jó lenne végre kilábalni a vereségsorozatból, és erre ideális alkalmat nyújthat a következő hazai mérkőzésünk, melyen magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-tól a szezont mindössze 1-3-2-es mérlegel kezdő Chicago Fire gárdáját láthatjuk vendégül.

Múlthéten láthattuk a Denver Broncos történetének legjobb draft választottait, most azonban a kevésbé vidám momentumokat is fel kell idéznünk. Mert bizony akadt a horgunkra bustból is bőven, mind a régmúltban, mind a közelmúltban, és alighanem a jövőben is lesz 'szerencsénk' bőven. Az előző részhez képest a szabályok kicsit módosultak, ugyanis, ha valaki már nincs a csapatnál, az már nem is fog javítani a teljesítményén, így meg lehet bélyegezni, ha megérdemli, szóval ezúttal minden ex-Bronco versenyben van, tekintet nélkül arra, hogy hány éve jött...



















Valahol természetesen határt kell szabni, mert ha egy 12. körös választott nem csinált rostert, nem nagyon lehet okolni érte, azonban egy 1-3. körös prospecttől okkal várjuk el, hogy a csapat hasznára legyen. A magam részéről annak se örülök túlzottan, ha egy 4-5. körből jött játékos nem került a keretbe, de ha reálisan nézzük, esélyük se lenne felférni a listára sajnos, sőt még a franchise-t a romlásba vezető 3. körösök is lemaradtak, de lássuk a listát, a top 10 legrosszabb választást, ami természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, más nevekkel és más sorrendet is fel lehetett volna állítani.

A 10. helyen rögtön egy nagy holtverseny. Ebbe a csoportba került az összes 2. körös draft bust. Mind-mind olyan játékos, aki vagy egyáltalán nem játszott Bronco-ként, vagy csak nagyon keveset, és az is nagyon rosszul. Legnagyobb részük még a '70-es években jött, amikor a scouting még messze nem volt azon a szinten, ahol most, de ők ettől kiérdemelték a helyüket a cikkben. Egy másik jelentős részük pedig már egészen a modern érában jött és Mike Shanahan 'zsenialitását' teszik halhatatlanná. Kronológiai sorrendben:

Carl Wafer: DE, Tennessee State, 1974, 2/42.
Sosem került be a Broncos keretébe. Két meccsen a Green Bay Packers, egy meccsen pedig a New York Giants csapatában volt. Egyiken se kezdett, és a nevét se sikerült beírnia az NFL statisztikákkal foglalkozó könyvekbe. Szó szerint semmit se csinált.

Charlie Smith: DE, North Carolina Center, 1975, 2/43.
Egyetlen NFL-meccsen se lépett pályára.

Kurt Knoff: DB, Kansas, 1976, 2/43.
Rossz állapotban volt a térde, ezért nem írt alá a csapathoz. A következő évtől azonban 6 évet az NFL-ben tudott tölteni. Kettőt Houstonban, majd négyet Minnesotában. Összesen 10 interceptiont és 1 sacket jegyez. Valószínűleg ő maga sem elégedett a profi pályafutásával, de azért, ha mindezt a statisztikát nálunk éri el, fel se merült volna a neve. Azonban a mi szemszögünkből egy újabb 2. körös pick volt, amit ki dobtunk az ablakon.

Clay Brown: TE, Bringham Young, 1981, 2/42.
Egy új évtized, egy újabb korszak, és egy újabb bust, hogy valami állandóság is legyen. '81-ben nem fért be a rosterre, '82-ben egy meccsig aktív volt az Atlantában, de nem lépett pályára, majd '83-ban visszatért hozzánk, de észrevétetni magát nem sikerült. 3 meccs, 0 kezdés.

Orlando McDaniel: WR, Louisiana State, 1982, 2/50.
Baljós név ez a McDaniel, noha ezt akkor még nem tudhattuk, mindenesetre a Jack Daniel's-szel kezdődő dolgokat alighanem jobban szeretjük. Orlando McDaniel pályafutása egyetlen év, 3G, 0GS.

Paul Toviessi: DE, Marshall, 2001, 2/51.
Mike Shanahan: Hogyan tegyünk pár év alatt tönkre egy Super Bowl-győztes csapatot című könyvének egyik alap esettanulmánya. Noha csak 2. körös, és akad tőle bőven majd 1. körös is, sőt akad tőle 1. körös ugyanebből az évből is. Mielőtt szeretett HC-nk kiválasztotta volna, már egy teljes évet ki kellett hagynia térdsérülés miatt, és láss csodát a TC-n rögtön megsérült a jobb térde. A kezdő évét IR-en töltötte. És miután bár ő mindent megtett, hogy sikeres legyen a rehabilitáció, a műtét nem sikerült, ami után a csapat elbocsátotta. Sosem lépett pályára az NFL-ben. Erről természetesen nem ő tehet, a csapat viszont felelős az ilyen kockázatos, és be nem vált pickekért.

Terry Pierce: LB, Kansas State, 2003, 2/51.
2 évig, 18 meccsig 'erősített' minket, amiken 8 db tackle ajándékozott meg. Egyszer se kezdett...

Alphonso Smith: CB, Wake Forest, 2009, 2/37.
Lehet-e valaki bust 2 év után?! Nos, mivel már nincs a csapatban, és nevetséges ellenértékért cserébe küldtük el, akármilyen szép pályafutást is fut be Lion-ként, Bronco-ként örökre bust marad. Nagyon friss emlék, így bizonyára mindenki emlékszik, hogy egy 2010-es első körös picket adtunk a 2/37-ért, hogy elhozhassuk Phonso-t, Champ Bailey utódjaként. Noha, a trade értékétől eltekintve, ez akkor az egyik legjobb pickünknek tűnt, nagyon nem vált be. Sokat bajlódott kisebb sérülésekkel és nem sikerült megtalálni a helyét, ezért első évében is inkább visszahoztuk a helyére az egyszer már visszavonult Ty Law-t. Második évében pedig a TC-n elé került az 5. körös újonc Cox, a 7. körös újonc Thompson és az újonc UDFA Vaughn is, őt pedig ezért elcseréltük a 2009-es év 7. körében választott TE-re, Gronkowskira. Szánalmas egy történet. Btw, a Lionsban kis híján több INT-je lett, mint ahány elkapása Gronkonak, csak hogy teljes legyen a kép. /*Mondjuk a Pats ellen láttam játszani, az alapján finoman szólva se sírom vissza*/

9. Don Latimer: NT, Miami, 1978, 1/27.
Az összes 'versenyző' közül ő töltötte a legtöbb időt nálunk, 6 évet is. Azonban pont azt a 6 évet, amíg egy SB-résztvevő csapat teljesen lezüllött a középmezőnybe, majd még tovább. 6 éve alatt 80 meccséből mindössze 7-en lépett pályára kezdőként. 1,5 sack és 1 INT fűződik a nevéhez.

8. Kelvin Clark: OT, Nebraska 1979, 1/22.
3 évig volt nálunk, mire semmi se maradt a csapat becsületéből, akkor távozott. 45 meccséből 8× volt kezdő, az alatt a 3 év alatt, amíg itt volt, a legsikeresebb futóink nem hogy az 1000 yardért küzdöttek volna, az 500-at se nagyon érték el.

7. Steve Schindler: G, Boston College, 1977, 1/18.
Bár pont '77ben játszottunk döntőt, aminek ő is részese volt, mégis vele indult el a lejtőn a csapat. Nem direkt van Latimer, Clark és Schindler egymás után a listán, de így jól látszik, hogy lehet egy 11-3-mas csapatból egy 2-7-eset csinálni. Három egymást követő évben három borzalmas első körös választás, a '77es Super Bowl után, '83-ban már 1/4ben választhattunk... Schindler 2 évig volt tagja a csapatnak, a 28 meccse közül pedig mindössze 4× kezdett. Ez mindent elmond róla.

6. Willie Middlebrooks: CB, Minesota, 2001, 1/24.
Ha láthattuk, hogyan lett tönkretéve az első aranycsapat, lássuk hogy történt mindez a harmadikkal. Már említettem, hogy Shanny is nagyon értett ehhez, sőt már a 2001-es draft is említve volt. Ahogy Toviessiről, úgy Middlebrooksról se volt titok, hogy mennyire sérülékeny. Azonban Mike Shanahan a vörös fejével inkább azt nézte, hogy mi lehet egy játékosból és nem azt, hogy mi lesz. De azt se feltétlen jól. Middlebrooks kiváló példa Shanahan "ki ha én nem, én mindent mindenkinél jobban tudok"-mentalitására, nem volt kimagasló CB-prospect, ráadásul nem egy hatalmas iskolából jött, és már az egyetemen is volt sérült. Ismét kockáztattunk, ismét nem jött be, a lejtő alján tudjuk hova jutott Mike. 4 év alatt 51 meccsből 2-n, azaz kettőn kezdő volt, közben összesen 17 tackle, 1 sack, 6 pass defense és 0, azaz nulla interception. Ő Willie Middlebrooks.

5. Marcus Nash: WR, Tennessee, 1998, 1/30.
Mert a rontás a bajnokcsapattal is már a siker óráiban megkezdődött. A draft rendszer (is) úgy lett kitalálva, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat, ennek következményeként nem könnyű címvédőként draftolni. Nem is sikerült. Marcus Nash kétség kívül elmondhatja magáról, hogy tagja volt a bajnokcsapatnak, sokkal többet viszont aligha. 8 meccsen lett nevezve a 45-ös keretbe, de kezdőként egyszer se. Pályafutása alatt 4 elkapás 76 yardra, 0 TD. A labdákat egy bizonyos John Elway hajigálta felé, aligha azzal volt a gond, igaz az egyetemen meg Peyton Manning...

4. Tommy Maddox: QB, UCLA, 1992, 1/25.
Nem csak Shanny csinált nagy hülyeségeket, hanem elődje, Dan Reeves is. A csapatot 3× Super Bowl-döntőhöz juttató vezetőedző, sosem volt igazán jóban a csapat legnagyobb sztárjával, és a franchise történelmének legjobb játékosával, John Elway-jel. Talán ezért is, kitalálta, hogy az 1. körben kiválasztja Tommy Maddoxot, aki majd átveszi Elway helyét. Nos, egész röviden: nagyon nem jött be, és ez a húzás Reeves vesztét is jelentette, helyét Wade Phillips vette át, majd jött Shanahan, és mire '97-ben és '98-ban, John Elway kétszeres bajnok lett, Tommy Maddox már rég nem volt a ligában, bár 2001-ben /*6év kihagyás után*/ visszatért és valamit sikerült kozmetikáznia a statisztikáján a Pittsburgh-gel, ahol csere irányítóként 2005-ben bajnok lett, de ami a Broncos-os pályafutását illeti: 2 év, 29 G, 4 GS, 122 Att, 67 Comp, 758 Yard, 6 TD, 9 INT, 59,4 rate. Kezdőként 0-4-es mérleg. Már maga a tény is megbocsájthatatlan, hogy egy egyértelműen future HOF irányító mellé 1. körben QB-t húzni, egy kicsit most is hasonló érzésem lenne az esetleges QB pick esetén. Noha, egyik jelenlegi irányítónk se hasonlítható össze Elway-jel, legalábbis egyelőre.

3. Dan Williams: DE, Toledo, 1993, 1/11.
Tényleg véletlen, hogy pont párban vannak a bustok. De ahogy Schindler-Latimer-Clark az 1. arany csapatunkat, ahogy Shanny hosszas munkássága köztük, Marcus Nash és Middlebooks a harmadikat, úgy Tommy Maddox és Dan Williams, és listánk későbbi győztese a másodikat, a 4 év alatt 3 SB játszó csapatot tette tönkre. Előkelő helyét elsősorban annak köszönheti, hogy ő a legmagasabb pozíciójú választottja a mezőnynek. Emellett persze azzal is rászolgált dobogós helyezésére, hogy 4 év alatt mindössze 4 sacket tudott összekapirgálni. Ami pedig ennél is fájóbb, hogy a rivális Kansas-nél ennél rövidebb idő - 3 év - alatt, 23-mat jegyzett. A KC-ben mindenképp bevált, nálunk semmi esetre se. Sok sérülés hátráltatta ugyan, de hasonlót se mutatott, mint amit egy 1/11től joggal elvár az ember.

2. Jarvis Moss: DE, Florida, 2007, 1/17.
Phonso mellett az egyetlen még aktív versenyző, azonban minthogy már 'hál Isten ő se gyengíti csapatunkat, őt is elkönyvelhetjük bustnak. Méghozzá jó nagy bustnak. 2007-2010-ig 34 meccsen lett nevezve, egyszer kezdhetett is. Ez alatt az idő alatt 3,5 sacket hozott össze 21 tackle mellett. A hozzáállásával sosem volt baj, azonban mind a 4-3mas védelemben mind a 3-4-esben súlytalan volt, és a special teamben se volt feltétlen a csapat hasznára. Végül tavaly szezon közben feladtuk, hogy kezdjünk vele valamit, és cutoltuk. A rivális Raiders azonnal lecsapott rá és másfél év után újra sikerült földre vinnie az ellenfél irányítóját. Hogy Dan Williamshez hasonlóan egy másik csapatban, ami történetesen pont egy divízió rivális, megtalálja-e a helyét és bosszút áll-e rajtunk, nos ez ügyben meglehetősen szkeptikus vagyok, de semmi se lehetetlen. De ha úgy is lesz, az a denveri szívekben nem fogja a sebet begyógyítani /*sőt, voltaképp csak további sérülést okozna*/ úgyhogy helyét mindenképp megérdemeltnek érzem.

1. Ted Gregory: NT, Syracuse, 1988, 1/26.
Minden idők legnagyobb Broncos bustja. Dan Reeves hozzáállását is jól mutatja, hogy csak a draft után találkozott vele először, és akkor derült ki számára, hogy bár a lapokon ugyanúgy 6"1' magas, mint ő maga, Ted Gregory mégis alacsonyabb volt nála. Amit viszont látatlanban is tudhatott volna a papírokból, a kisebb botrány szteroidokkal kapcsolatban, a sérülékenység, azok valahogy elkerülték a figyelmét. Miután ezek a hírek utat találtak a HC fülébe/szemébe/tudatába is, végül eltrade-eltük New Orleansba, ahol egy 'gyönyörű' 3 meccses NFL-pályafutást tudhatott magáénak. Harmadik meccsén pont ellenünk játszott, és akkor szerezte karrierje egyetlen sackjét méghozzá John Elwayen, azonban a térde pont ennyit bírt, és soha többé nem játszott. A zsinórban két elvesztett SB és az elvesztett 1. körös pick pedig sok volt a csapatnak és kiábrándító 8-8-as szezont futott...

Ők lennének tehát a Denver Broncos legrosszabb választásai. A lista természetesen teljesen szubjektív, nem kell vele egyetérteni, ahogy magam se tartom feltétlen tökéletesnek. Ezúttal is kíváncsian várom, hogy ti hogyan állítottátok volna össze a sorrendet, kik szerepelnének rajta, csak most ha lehet, kicsit többen is véleményt formálhatnátok :P :)

Azért összetehetjük a kezünket mert akkora bustokhoz, mint mondjuk Ryan Leaf vagy JaMarcus Russel, még nem volt 'szerencsénk', de azért akad pár név a sorban, akik nélkül sokkal előrébb lehetne a csapat. Ahogy az előző részből kiderült, mindhárom aranycsapat, a '77-es, a '86-'89-es és a '97-'98-as, többek között remekül felépített draftoknak köszönhető, azonban most az is látszódott, hogy pár nagyon gyenge drafttal pillanatok alatt le lehetett rombolni, mindazt amit addig felépítettünk. Az NFL-ben óriási jelentősége van a draftnak, ezért is nagyon fontos, hogy csütörtöktől szombatig olyan játékosokat válasszunk, akik inkább a múltheti cikk Bronco-ival versengek majd, és nem az itteni fekete listásokkal. Akárhogy is lesz, továbbra is Hajrá Broncos!

A legutóbbi hétvégén sem zárt sikeres párharcot a Colorado Rockies csapata, mert a Florida Marlins ellen a három meccsből csak egyet tudtunk megnyerni a Sun Life Stadiumban. Ennek ellenére továbbra is magabiztos őrizzük a vezető pozíciónkat a csoportunkban.





















1. meccs, péntek: Marlins-Rockies 4-1
Egy nap szünet után Floridában kezdtük meg a következő párharcunkat péntek este, ahol egy szokványos kezdővel vettük fel a harcot. Az infielden a Helton-Herrera-Tulo-Wiggy négyes kezdett, kívül CarGo, Fowler, S. Smith, az elkapó Iannetta volt, míg a csapatunk dobója Chacin lehetett erre a mérkőzésre. Az első támadásunknál Fowler sétával került bázisra, majd a harmadik kanyarról beérve szerzett pontot, amikor a Marlins 1B hibájából Tulo jutott pályára, majd a hazaiak első embere Coghlan egyenlített egy solo HRal, de aztán egy single után Chacin sorban három swinging strikeoutot ért el, így 1-1re álltunk a nyitó játék után. A második inningben a mieink nem jártak pályán, ezzel szemben a dobónk nem állt a helyzet magaslatán, két pályára kerülő futót követően a pitcher A. Sanchez egy sac bunt RBIt vitt be, majd Coghlan forceout play közben újabb futó ért haza, és csak nagy sokára, 3-1es hátrányban sikerült befejezni a játékot. Ezt követően Fowler ismét kiharcolt egy walkot, de Herrera ellen dupla játékkal védekeztek a hazaiak, majd az első ember G. Sanchez lőtt ki egy solo homerunt, de zsinórban három outtal sikerült elhárítani a további próbálkozásokat, 4-1 volt már az állás. A negyedikben újfent kiesett az első három emberünk, míg a floridaiaknál Bonifacio leadoff singlet a rablás meghiúsításával tettük semmissé, de később még két futót helyeztek el a bázisokon, ám a jó védekezésünknek köszönhetően sikerült átvészelnünk pontok nélkül ezt a támadást. Az ötödik játékban sem tudtunk bázisra kerülni és még mindig nem volt ütésünk a meccsen, de a házigazdák is csupán egy singlere voltak képesek ebben a menetben. A következő inning alatt egyenesen három strikeoutot kaptunk, közte a pinch hitter Spilborghs is így járt, majd a kezdő dobó helyét Belisle vette át, és az első három ütőt elbúcsúztatta, ám a hetedik tetején csupán egyetlen sétára voltunk képesek Helton jóvoltából, ő is csak két kieső után tudott pályára kerülni, így ebben a támadásban is esélytelenek voltunk, és továbbra is csak kerestük az első ütésünket. A szünetet követően Paulino következett, aki ellen azonnal született egy single, majd a következő strikeout után Iannetta kidobta a rabolni készülő futót, de mégis csak 2in-2out után sikerült kivédekeznünk ezt az inninget. A nyolcadik felvonásban nagyon könnyen kiesett a három ütőnk, A. Sanchez változatlanul tartotta a no-hittert, míg a védekező részben F. Morales is könnyedén osztotta ki az első három szembejövő ellenfelét. A befejező menetben Fowler mégis megtörte a csendet és ütött egy singlet, de Herrera flyout után kidobták őt az egyes bázison, majd a CarGo elleni groundouttal véget ért a mérkőzés, 4-1re simán kikaptunk.
- Pocsék ütő napot zártunk, nyolc inningen át egyetlen ütést sem tudtunk felmutatni, a végére egy singlelel zártunk. Egyedül Fowler az, akivel elégedettek lehetünk, két beállása alatt elért egy ütést, további két alkalommal pedig sétált és az egyetlen futásunkat is ő szerezte a nyitó játékban. A többiek közül egyedül Helton hozott egy sétát két kieséses játék közben, Tulowitzki pedig egy alkalommal error után járt bázison, de háromból semmit ért el. Herrera és Gonzalez még nála is rosszabbul járt, mindketten 0/4et regisztráltak, előbbi egy, utóbbi két strikeoutot szenvedett el. A többi 0/3as játékosunk közül S. Smith és Iannetta is két-két alkalommal lett dobás utáni kiejtés áldozata, Wiggintont legalább mindannyiszor a mezőnyjátékosok búcsúztatták el. A két pinch hitter közül Spilborghs SOt kapott a hatodik játékban, Lopez pedig lineout által esett ki a nyolcadikban. A kezdő dobó Chacin a korábbi magabiztos meccsei után elszenvedte első vereségét a szezonban, miután nagyon bizonytalanul kezdett. Az első három inningben komoly gondjai voltak, négy futást szedett be, és csak öt játékot élt túl, ezalatt hét ütést hoztak ellene, két alkalommal homerunnal sebezték meg, négy SO mellé háromszor walkot engedett. Belisle a hatodik inningben az első három ütőt elbúcsúztatta, kettőnek strikeoutot szórt ki, jelenleg 1.74es ERAval tartja magát a bullpen motorjaként. Paulino a hetedik menetben három embert is bázisra engedett, de nagy nehezen megúszta pont nélkül a szereplést. F. Morales az utolsó dobójátékban 12 dobásból érte el a három outot, kettőt SOval tartott vissza.

2. meccs, szombat: Marlins-Rockies 1-3
24 órával később került sor a második találkozóra, és annak ellenére, hogy mennyire gyengék voltunk a pénteken, túl nagy változások nem történtek a szombati meccsre az összeállításban. Konkrétan csak egy, az is sérülés miatt, ugyanis Iannetta hátfájással kidőlt és átadta az elkapó posztot J. Moralesnek. Eközben a kezdő dobó a rotation eddigi leggyengébb láncszeme, Hammel lehetett. Jól kezdődött számunkra a mérkőzés, Fowler és CarGo is sétával lépett bázisra, majd Tulo RBI singlelel ragadta magunkhoz az előnyt, ezt követően viszont hiába volt két futónk a szélső bázisokon, Helton és S. Smith könnyen fent hagyta őket. Hammel viszont nem engedett embert a pályára, majd a második támadásunkban egy error és két walk árán feltöltöttük a bázisokat, a loaded 2out helyzetben azonban CarGo eredménytelen volt és popouttal kiesett, bár legalább Hammel a következő játékot is biztosan abszolválta, két ütőt called strikeouttal tartóztatott fel. A harmadik inningben nem szorultunk pályára, aztán viszont Hammel ellen hamar bevitték az első ütéseket, egy double és egy single után a pontszerző helyeken foglalt helyet a két futó, Coghlan pedig egy biztonsági játék közben kiegyenlített. A negyedikben a sorunk utolsó három ütőjét szórták ki, míg a Marlins két kieső után walkot és singlet ért el, azonban a szorult helyzetnél Hammel egy strikeouttal hárítani tudott. A következő játék alatt is egyedül Herrera volt képes egy single találatra, közben újra 2in-2out lehetőséget kellett kivédekeznünk, melyet ezúttal Ramirez ellen tettünk meg. A következő menetben Helton és S. Smith rögtön egy-egy doublelal nyitották az akciót, melyekkel a kettes-hármas bázisra jutottak, majd Wigginton szállított pontot egy sac fly megmozdulásból. Őt követően J. Moralest szándékosan sétálni engedték, de a dobó Hammel egy önfeláldozó bunt játékkal volt eredményes, miután a remek pattintásával a hármason lévő futót küldte haza, Fowler ellen SOval befejezték, de 3-1es előnybe kerültünk. Az inning alsó részét egy single ellenére Hammel ismét biztosan abszolválta. A hetedik menetre a hazaiak dobót cseréltek, ellene Herrera és Tulo ért el ütést, de előbbi után CarGo dupla játékba szaladt bele, utóbbit pedig Helton hagyta fent a kettesen. A kezdőnk továbbra is maradt a dombon, de két out után beszedett egy triplet, így inkább lehoztuk és az utolsó kiesőt már az első csere dobó Lindstrom tudta le. A nyolcadik tetején nem jutottunk pályára, aztán viszont Betancourt sem adott esélyt az ellenfélnek. Az utolsó tetején sem voltunk bázison, de a végén Street imponáló magabiztossággal búcsúztatta el a három szembejövő ütőt, ezzel megtartotta a két pontos előnyt és megnyertük a meccset.
- Jelentőset javultunk egy nap alatt, és már csak 7-6 volt a különbség az ütésekben az ellenfél javára. Tulowitzki négy próbálkozása alatt kétszer talált ütést, és az egyetlen ütés után született pontunkat köszönhettük neki, amikor singleből volt eredményes az elején. A szezonban már 15 RBInál és egy újabb rablással 2 SBnél tart. Herrera szintén 2/4re volt képes a sor második pozíciójában, egyszer pedig még sétált is, a megszokott aktív teljesítménnyel járult hozzá a győzelemhez. Fowler nem különben, és bár ütést nem regisztrált, kétszer sétával lépett bázisra, egyik után haza is tudott érni, közben a három outból kettőt dobás után szenvedett el. Helton és S. Smith a hatodik játékban mindketten duplát ütöttek, és végülis mindketten haza tudtak érni az őket követő biztonsági megoldások által, így zártak 1/4es mutatóval fejenként. Az 1B ötödször, a RF nyolcadszor lőtt doublet az évben. Wigginton nem tudott értékelhető ütést felmutatni, viszont a három kieséses játéka közben egy sac flyból vezetést érő futást postázott, amivel kilencedszer volt pontszerző a szezonban. A sor végén az elkapó J. Morales egyedül egy szándékos sétával került pályára, egyébként mindhárom játékában elbúcsúzott. Az egyeten csere ütő Spilborghs a strikeout sorsára jutott a kilencedik tetején, amikor a relievert helyettesítette. A kezdő dobó Hammel remekül indította a mérkőzést, egyedül egy sac flyból szenvedett el futást 6.2 játék alatt, bár hét alkalommal kapott találatot, jól oldotta meg a nehéz helyzeteket. Érdekes módon négy SOt vállalt, közben egyetlen séta csúszott be neki, és még a támadást is egy remekül sikerült squeeze playel segítette. Legjobb meccse volt idén, második győzelmét követően 3.80as ERAt regisztrál. Lindstrom a hetedik inning utolsó kiesőjét, egy emberrel a hármas bázison, a mezőny segítségével abszolválta. Betancourt mind a három ellenfelét elbúcsúztatta a nyolcadik inningben, tükörsima feltűnése volt. Streetnek a save még könnyebben ment, két mezőnyös kiejtés mellett egy strikeoutot hozott, amikor az idei hetedik próbálkozásából hetedszer abszolvált savet.





















3. meccs, vasárnap: Marlins-Rockies 6-3
A vasárnap délutáni series finalra már változtattunk néhány helyen, az első bázison Helton megkapta a szokásos pihenőjét és Giambi került be a kezdőbe, míg a hármason Wigginton Lopeznek adta át a helyét. Hatalmas dobó párharcra volt kilátás, mivel a mieinknél Ubaldo, az ellenfélnél Johnson kezdett. A szezont félelmetes formában indító rivális dobó ellen az első támadásban nem is kerültünk bázisra, de Ubaldo sem adta alább és szintén sebezhetetlen volt. A második játszmában egyedül Giambi volt képes egy sétára, a dobórészben Ubaldo pedig hit-by-pitchet és walkot vétett, de után két strikeouttal hárított. A harmadikban JJ egyenesen három strikeouttal keserítette el az ütőinket, de Ubaldo ellen sem ment pályára senki. Ezt követően Herrera sétával nyitott, de a következő két játékos mind könnyen kiesett, majd Giambi beállása közben lekapcsolták a rablásra pályázó futónkat, viszont a Marlinsból megint nem járt ember a bázisoknál, így továbbra is pont nélkül álltak a csapatok. Johson az ötödik tetején is sebezhetetlen volt, viszont Ubaldo keze alaposan megremegett és kapásból az első három embernek walkot engedélyezett, majd egy strikeout és egy flyout után Infante lőtt egy triplát, amivel hazaküldte a teljes bases loaded sereget és 3-0s vezetéshez juttatta a csapatát. Ezen a meccsen ledolgozhatatlannak tűnt ekkora hátrány, de kicsit felcsillant a remény, amikor a következő akcióban két kieső után Fowler hozta a napi első ütésünket egy duplával, aztán Herrera jobbra lőtt RBI doublelal szépítettünk, CarGo pedig sétált, de Tulo ellen összejött a harmadik out. A hatodik alsó részére a dobó posztra Mortensen érkezett és gond nélkül hozta a három kiejtést, aztán a hetedik során egyedül S. Smith ért el egy singlet, közben a beugró Mortensen is újra hibátlan inninget produkált. A nyolcadik felvonásra a hazaiak dobót váltottak és az első cseréjük ellen a PH Wigginton és Fowler is azonnal ütést hajtott végre, ezután CarGo egy sac fly RBIval faragta tovább a hátrányt, majd egyből az első dobásból a Tulo által elsüllyesztett duplával újabb futót küldtünk be, vagyis kiegyenlítettünk 3-3nál. Ugyanebben az akcióban még Giambi sétált, Tulo a hármasig elért, azonban S. Smith pályán hagyta őket. A következő dobó részben M. Reynolds egy embert búcsúztatott el, majd Belisle kettőt is felengedett, melyet követően Stanton bombázott be egy 3run homerunt, így újra három pontos hátrányba süllyedtünk és innen már tényleg nem lehetett visszaút. Az utolsó menetben a Marlins annak rendje és módja szerint könnyen kiosztotta a Lopez-J. Morales-Wigginton triót, ezzel befejezték a meccset és 6-3ra ők nyerték a párharc utolsó felvonását.
- Hat ütésünk volt azok után, hogy csak a hatodik inningben tudtunk először találni JJ ellen, de hiába jöttünk vissza három pont hátrányból, a végén ennyivel kikaptunk. Fowler tovább folytatta a lenyűgöző produkciót, négy beállás alatt kétszer ütött, és mindkétszer hazaért, már kilencedik alkalommal szerzett doublet az évben. Az őt követő Herrera szakította meg a pontnélküliségünket a hatodik inningben egy double által, mely a kis ember ötödik pontszerzése volt az évben, idén először kapcsolták le rablás közben. Tulowitzki 1/4es hatékonysággal végzett, az újabb doubleból pontot is szerzett, de a 16. RBI megszerzése mellett három embert hagyott bázison. Gonzalez nem ért el ütést, de egy biztonsági megmozdulásból fontos pontot könyvelhetett el, két kieséses játékkal és egy sétával végzett. S. Smith négy próbálkozás közben elért egy ütést, de a kiesései közben három embert hagyott fent. A nagyöreg Giambi két sétát tudott hozzátenni a meccshez, majd a nyolcadik inningben bázisfutóként Rogers helyettesítette, a hajrában pedig Wigginton vette át az egyes bázist, aki egy ütésre és egy futásra volt képes a nyolcadik inningben. Lopez és J. Morales ezúttal is gyengélkedtek, mindketten 0/4es mutatóval zártak, különösen az utility infielder van feledhető formában, átlaga már .161re romlott. Csere ütőként még Spilborghst vetettük be, de strikeouttal kiesett, amikor fellépett a hatodik játszmában. Jimenez nagyszerű formában kezdte a meccset, az első négy játékot közel makulátlan mérleggel abszolválta, csak egy walk és egy hit-by-pitch rontotta a statisztikáit, viszont az ötödik menetben elbizonytalanodott, zsinórban három séta után pedig a napi egyetlen ütéséből mindhárom futót hazaküldték. Tovább pedig nem maradhatott, mivel elért 96 dobásig, így öt játék alatt egy ütést, három futást, négy sétát és hét strikeoutot ért el, közben becsúszott egy pickoff error. A longman Mortensen idei második szerepvállalása is magabiztosan sikerült, két inning alatt senkit nem engedett pályára és két SOt is osztott. M. Reynolds a nyolcadik menet első emberét strikeoutottal ejtette ki, aztán viszont Belisle a másik két SO előtt beszedett 3run HRt, amivel elment rajta a meccs, idei első megingása és első veresége volt a megbízható RPnek.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 14-7 (21 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 12-11 (23 meccs, 3.0 GB)
3. San Franciso Giants 10-11 (21 meccs, 4.0 GB)
4. Arizona Diamondbacks 8-12 (20 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 8-14 (22 meccs, 6.5 GB)

Szerencsére a riválisok sem zártak jó hétvégét, így biztosan megtartottuk a három győzelmes előnyünket az élen. Egyedül a Dodgers tudott nálunk jobb lenni a legutóbbi párharcban, akik a Cubs elleni párharcot behúzták, viszont a Giants a Braves, a D'backs a Mets, a Padres pedig a Phils ellen bukott nyert meccs nélkül. A hét első felében a LAD látogat Floridába, a bajnok Pittsburghbe utazik, az Arizona a Philadelphiat látja vendégül, a SD következő hazai ellenfele pedig az Atlanta lesz.

A mienk két elvesztett párharc után a Chicago Cubs ellen próbálhatnak javítani a Wrigley Feilden. Legutóbbi hazai környezetben 2-1re diadalmaskodtunk ellenük, ilyen párharc végeredménnyel most is kiegyeznénk. Reméljük tudunk javítani az elmúlt hét vereségei után és megerősítjük a vezető helyünket a NL Westben. A párharc három meccsét a következő menetrendben bonyolítják le: kedd 02:05, szerda 02:05, szerda 20:20. Szurkoljunk együtt a csapatért! GO ROCKIES!!!

Ezen a héten a Denver Nuggets megkezdte a rájátszás küzdelmeit az NBA-ben. Az első körben a pályaelőnnyel bíró Oklahoma City Thunderrel találkozunk. Eddig két mérkőzésen vagyunk túl, lássuk, hogyan szerepeltünk idáig a playoff-ban.


























A párharc nyitó mérkőzését kedd hajnalban játszották a felek. A csapatból Afflalo sérülés miatt hiányzott, így a már-már megszokott Lawson-Chandler-Gallinari-Martin-Nené ötössel kezdtünk. Nagyszerűen indult a találkozó, két hármassal már rögtön az első percekben sikerült egy támadáson kívülre kerülnünk, majd nem sokkal utána már tíz ponttal mentünk. Az első negyedben végig tartani tudtuk ezt az előnyt, sőt a játékrész végén még sikerült pár pontot rápakolni. A második negyed közepe felé a cserejátékosok remek teljesítményének köszönhetően közelebb került a Thunder, erre még volt válaszunk, Felton és Lawson révén gyorsan visszaállítottuk a nyolc pontos differenciát. A szünet előtt Westbrook és Durant vezetésével aztán egy pontra zárkóztak fel a hazaiak. A fordulás után a két csapat fej-fej mellett haladt, legfeljebb két-három pontos előnyt tudtak kialakítani a felek. A harmadik játékrész végig ilyen adok-kapok alapon folyt. Az utolsó negyed közepére a Thundernek sikerült nyolc ponttal meglépnie, de mielőtt kilátástalan helyzetbe kerültünk volna Nené és Smith pontjainak köszönhetően még sikerült visszazárkóznunk. Az utolsó percek nagyon feszülten és szorosan alakultak. Három perccel a lefújás előtt egyetlen ponttal vezettünk, ezután két percig egyik csapat sem tudott betalálni. A gólcsendet a Thunder, helyesebben a bírók törték meg, miután megadtak egy jól láthatóan szabálytalan körülmények között született kosarat a hazaiaknak, ezzel Duranték kerültek lépéselőnybe az utolsó percben. A következő támadásunkból mindenképpen pontokat kellett volna szereznünk, ami sajnos nem sikerült, később Westbrook kosarával nőtt tovább a hazaiak előnye, így az utolsó másodpercekben már csak a csodában bízhattunk. Ezúttal azonban elmaradt a bravúr, így szoros mérkőzésen 103:107 arányban vereséget szenvedtünk. A csapatból Nené nyújtotta a legjobb teljesítményt ezen a mérkőzésen. Ez engem nagyon meglepett, hiszen az utóbbi Thunder ellen vívott meccseinken Perkins nagyon hatékonyan oltotta ki a játékát, ráadásul a második negyedben összekoccant a térde az ellenfél centerével, az esetet követően ketten támogatták le a pályáról a brazilt. Szerencsére visszatért, és még jobban teljesített, mint az esetet megelőzően, végül 22 ponttal és 8 lepattanóval zárt. A jók közé tartozott még Gallinari, 18 pontig jutott a mérkőzésen. A cserepadról Felton játéka emelkedett ki leginkább 12 ponttal és 8 gólpasszal, de egy-két jó pillanata a 8 pontig jutó Andersennek és a 9 ponttal záró JR Smithnek is volt. A találkozó végkimenetelét döntően befolyásolta az utolsó percben elkövetett bírói hiba, de nem mehetünk el szó nélkül a gyalázatos büntetőzésünk (21/33) mellett sem.

























Hátrányból vártuk a második mérkőzést, de az első találkozó alapján reménykedhettünk benne, hogy sikeres folytatás következik. Afflalo továbbra sem volt játékra alkalmas állapotban, így maradt ugyanaz a kezdő, ami az első mérkőzésen is pályára lépett. A kezdéssel nem lehettünk elégedettek, a hazai csapat az első negyed második felére már tíz pont körüli előnnyel vezetett. A hátrány a negyed végén még tovább nőtt, már a húsz pontot is megközelítette. A második negyed elején a deficit átlépte a lélektani húsz pontos határt. A szünetig sikerült lefaragni pár pontot, de így is tetemes, tizenöt pontos hátrányban mehettünk a pihenőre. A harmadik negyedben már ellentmondást nem tűrő módon kellett volna játszanunk, hogy esélyünk legyen a győzelemre, de szinte minden próbálkozásunkra volt válasza a Thundernek, így megtartották az előnyüket. Az utolsó negyed elején sikerült egy-két ponttal beljebb kerülni, de aztán újra visszaállt a különbség. Végül nagyon simán, 89:106-ra kikaptunk. Borzalmasan gyenge játékot produkált a csapat, erre a teljesítményre nincs mentség, ez nem a bírókon, vagy más külső tényezőn múlott, egész egyszerűen ennyi volt ezen az estén a játékosokban. Sok helyzetet rontottunk el, viszonylag tiszta lehetőségekből sem találtunk be. Különösen gyengék voltunk a mérkőzés első felében, ez a rossz kezdés pedig rányomta a bélyegét az egész találkozóra. A meccs nagy részében ötlettelenül játszottunk, hiányzott a megszokott jó csapatteljesítmény. Csak néhány játékossal lehetünk elégedettek, Lawson szerezte a legtöbb pontot, 20-ig jutott, rajta kívül még Nenét lehet kiemelni a kezdőből, ezúttal 16 egységgel zárt. A padról Felton és Harrington játszott elfogadhatóan, a többiek nem tudtak sokat hozzátenni a játékunkhoz. Sajnos ez a mérkőzés nagyon simára sikerült, megérdemelten szenvedtünk vereséget. Ez a zakó viszont talán arra jó, hogy feltüzelje a csapatot és a következő találkozón már egy más szellemiségben játszó Nuggets lépjen pályára.

A két csapat utóbbi alapszakasz mérkőzéseiből kiindulva ez a 2:0-s állás papírformának mondható. Nagyon jó lett volna egy mérkőzést elhozni Oklahomából, az első találkozón meg is volt erre minden esélyünk, de rajtunk kívül álló okok is közrejátszottak abban a vereségben. Ezen a két meccsen mintha két különböző csapat viselte volna a Denver mezét, nehéz eldönteni, hogy melyik a csapat valódi arca. Ha az első meccsen látott, akkor hazai pályán megvan az esélyünk az egyenlítésre, ha viszont a második, akkor nagy visszaesés kellene a Thundertől, hogy esélyünk legyen egyáltalán szoros mérkőzést játszani velük. Reméljük, az első variáció érvényesül és megkezdjük a felzárkózást.

Következő mérkőzések:

Vasárnap, 04:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (Playoff, főcsoport-negyeddöntő, 3. mérkőzés)
Kedd, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (Playoff, főcsoport-negyeddöntő, 4. mérkőzés)

Folytatódik az idei NFL draftot felvezető sorozatunk, és a most következő kiadásunkban a Denver Broncos elmúlt években draftolt játékosaival szeretnék foglalkozni. Vagyis a régmúlt idők történelme után ezúttal még többnyire aktív futballistákat tekinthetünk át, akiket a Vadlovas istálló választott ki az amatőr börzén, bár azóta már korántsem mindegyikük tartózkodik a csapat birtokában, de betekintést nyerhetünk, hogy azóta ki, milyen karriert futott be. A legutóbbi öt draft valamennyi denveri választásáról egy kicsit bővebben értekeznék, az azt megelőző fél évtized pick-jei közül pedig a legmeghatározóbbakról teszek említést.

2010:

Az egy évvel ezelőtti börzéről már blogunk hasábjain is bővebben olvashattatok, és egyébként sem nagyon hiszem, hogy különösebben be kéne mutatnom a legelőkelőbb kiválasztottainkat, hiszen a tavalyi kilenc Broncos-drafolt közül heten is a csapat jelenlegi 53-as keretét alkotják. Az első kör 22. pozíciójában a Georgia Tech-ről érkező elkapó Demaryius Thomas-t választottuk ki, aki karrierje első szezonjában sérülések miatt képtelen volt kiteljesedni, de első TD-jait már megszerezte, és nem egyszer megvillantotta átlagon felüli képességeit, remélhetőleg a jövőbeli stabilizálódni fog a fizikai állapota, és egészségesen számíthatunk rá. Az 1/25-ös pick Tim Tebow azóta is a franchise nagy projektje, egyelőre kérdések övezik, hogy az új stáb mennyire kíván számítani a Florida egykori egyetemi klasszis irányítójára. Az elmúlt szezon utolsó néhány meccsén már kezdőként mutathatta meg magát, és a sokat bírált tehetség 5 passzolt, és 6 futott TD-vel hívta fel magára a figyelmet, egyértelműen a közönség nagy kedvence, nem csak Denverben, de az egész országban imádják, a többség idén már őt várja a csapat első irányítójának. A második körben fogott Zane Beadles, és a harmadikban kiválasztott J.D. Walton egyaránt a támadófal meghatározó emberei voltak a 2010-es esztendőben, a kezdeti nehézségeket követően szépen megállták a helyüket, és alighanem a jövőben is számíthatunk rájuk az OL-ben. A harmadik forduló végén még egy elkapó akadt a horgunkra, Eric Decker személyében, aki ideje nagy részét csak a ST-ben töltötte a pályán, de az évad véghajrájában megszerezte első touchdown-ját az NFL-ben, és szintén komoly tehetséggel bíró WR, alighanem számolnunk kell vele. Az ötödik körös Perrish Cox számtalan alkalommal kezdő CB volt a klasszis Bailey mellett, és a vállalható újonc hibái ellenére határozottan helyt tudott állni, az első INT-jét is megszerezte, könnyen elképzelhető, hogy a következő időszakban még komolyabb szerep hárulhat rá. Két körrel később még egy cornerback került hozzánk, Syd'Quan Thompson általában részfeladatokat kapott a secondary-ben, de két interceptiont úgy is lehalászott, hogy jobbára csak a special team-ben számoltunk vele, hiszen legjobb esetben is 3-4. volt a poszt ranglistáján. A 6. körös OL Eric Olsen, és a 7. körös DE/OLB Jammie Kirlew képtelen volt pályára kerülni, előbbi az év nagy részében a PS-t erősítette, utóbbi azóta már a Bills alkalmazásában áll.


2009:

Az ez évi draft top pick-je, a 12. összetett pozícióban kiválasztott Knowshon Moreno volt, akit mindenki elképedésére választott ki a zöldfülű McDaniels, munkássága első draftján, talán a legkevésbé sem futót vártunk volna az első körben. Ennek ellenére a Georgia tehetséges running back-je eddig mindkét évében határozott teljesítményt nyújtott, s együttesen tucatnyi TD-t kapart össze futva, illetve elkapásban is bátran lehetett rá számítani. Hacsak nem történik valami nem várt fordulat, Moreno a jövőben is a csapat első számú embere lehet a poszton. Nem ő volt az egyetlen 1st rounder-ünk ebben az évben, ugyanis a 18. helyen a DE/OLB Robert Ayers-t rendeltük a csapathoz, aki különösen a másodéves szezonjában nyújtott kimagasló produkciót, bár sajnos kellemetlen sérülés is hátráltatta, pedig amikor játszott, rendre az egység egyik legbiztosabb pontja tudott lenni, a továbbiakban is könnyen meghatározó tag lehet a védelmünkben. A második kör elején JMD az egyik legnagyobb szerencsétlenségét követte el azzal, hogy egy első körös pick-et áldozott a 37. pozícióban a CB Alphonso Smith-ért, aki nem igazán találta helyét a Broncos secondary-ben, és egy erősen közepes újonc szezon után, a 2010-es évad előtt a tartalék TE Gronkowski-ért elcseréltük a Lions-hoz, ahol már sokkal jobban ment neki, s az elmúlt idényben öt interceptiont, ill. az egyik után egy visszahordott TD-t ért el. Szintén második körös (48. pozíció) választás volt a safety Darcel McBath, de eddig egyik évében sem igazán tudta bizonyítani a magas kiválasztásának jogosságát, nem nyújtott rossz teljesítményt, de az igazi kiugrás még várat magára, talán a 2011-es szezon (vagy amikor lesz) elhozza az ő idejét. Lehet, hogy még Smith-nél is nagyobb baklövésként tarthatjuk számon Richard Quinn 2/64-es kiválasztását, teljesen átlagos, harmadik számú blokkoló tight end, elkapása szökő évben van egyszer, egy onside kick megszerzésén kívül másra nem is emlékezhetünk tőle a két év alatt, egy második fordulós választástól ennél joggal várnánk többet. A negyedik körös David Bruton mindkét idényben backup safety volt, leginkább csak sérülések esetén kaphatta meg a lehetőséget, de a ST-ben tavaly már egyértelműen meghatározó emberünk volt. A draft maradék négy denveri kiválasztottja már nem található a keretünkben. Az offensive guard Seth Olsen a 2009-es évadot töltötte a mieinknél, majd tavaly az első néhány fordulót követően átadólistára került, ahonnan a Vikings csapott le rá. Az ötödik körben a néhai Kenny McKinley-t választottuk ki, aki sajnálatos módon, 2010. szeptemberében öngyilkosságot követett el, miután pszichés gondokkal küzdött, és a meghatározó egyetemi évei után NFL-karrierje sérülések miatt nem tudott kibontakozni. A csapat azóta is megrendülten áll az elvesztése előtt, az elmúlt évad meccsein a játékosaink az előtte való tisztelgés jegyében a WR 11-es számú mezét viselték a sisakjukon. A QB Tom Brandstater csak a 2009-es előidényben tudott lehetőséghez jutni, azt az évet még harmadik számú irányítóként töltötte a csapatnál, azóta jelenleg a Dolphins bő keretének tagja. A C Blake Schlueter már a 2009-es szezont sem kezdte meg nálunk, több együttesnél is csak a PS-okban volt megtalálható, legutóbb az Atlanta-nál tűnt fel.

2008:

A 2008-as draft volt a HC Mike Shanahan utolsó börzéje a csapattal (persze, akkor ezt még nem tudta), és ugyancsak az 1/12-es választási lehetőséggel élhettünk először, amikor az OT Ryan Clady-t szólítottuk a színpadra. A Boise State félelmetes OL-embere hatalmas reményekkel érkezett a klubhoz, ilyen magasan erre a posztra tényleg csak a legjobbakat szokták draftolni. Nem is kellett csalódnunk benne, első évében még csak sack-et sem kaptunk róla, kiválóan reprezentálta teljesítményét, hogy az év újonca választás harmadik helyén végzett, és az All-Pro 2nd team-be is bekerült. A következő idénye is remekül sikerült, új NFL-rekordot állított fel a sorozatbeli sack nélküli lejátszott meccsek terén, és ebben az évben már Pro Bowler volt. Sajnos, a 2010-es szezon előtt súlyos sérülést szenvedett, és bár a rajtra készen állhatott, harmadik szezonja egy fokkal halványabbra sikerült, de természetesen az OL alapembere lehet a jövőben. A második kör 42. helyén a WR Eddie Royal-t választottuk ki, aki a három szezon alatt 8 TD-t postázott a csapat színeiben, eleinte Marshall mögött volt második célpont, majd JMD kimondottan slot receiver-ként számított rá, így egyelőre kicsit bizonytalan a sorsa, hogy vajon milyen szerepkörben számolunk vele a következő évadtól, de abban biztosak lehetünk, hogy bárhol meg fogja állni a helyét. A két negyedik fordulós választottunk közül a C Kory Lichtensteiger egy évet töltött nálunk, azóta visszakúszott Shanny-hez, míg a CB Jack Williams másfél év tartalékoskodást követően Detroit-ba távozott, de ott sem igazán tudta megváltani a világot. Az ötödik körben nagy reményekkel draftoltuk az Arizona State egykori futóját, Ryan Torain-t, azonban a tehetséges sportoló az első meccsein térdszalag-szakadást szenvedett, majd az IR-ről elbocsátottuk őt. Később, Shanahan mester új állomáshelyén tűnt fel, amikor az őt draftoló admirális, 2010-ben szerződtette a Redskins-hez, és a fővárosi csapatban tavaly tíz meccsen 742 yardig és 4 TD-ig jutott, kezd újra felfelé ívelni a pályafutása, de kétségtelenül azóta is sérülékeny. A forduló másik választása a defensive tackle Carlton Powell nem is kezdhette nálunk a szezont, elbocsátása után számtalan csapatnál töltött be kiegészítő szerepet a PS-ban, utoljára a Jets-nél alkalmazták. A hatodik fordulóban akadt a horgunkra a csapatot jelenleg is erősítő univerzális Spencer Larsen, aki sokoldalúságának köszönhetően nagyon fontos tagja lett a keretnek, mivel linebacker-ként és fullback-ként egyaránt számíthattunk rá. Első évében gyakran egy meccsen belül feltűnt védekezésben és támadásban egyaránt, azóta viszont úgy néz ki, hogy megragadt a FB-poszton. Emlékezetes jelenet részese volt tavaly a Chiefs ellen, amikor Tebow neki adta első NFL-es TD-passzát, ami egyúttal számára is az első TD volt a profik között. A tartalék S Josh Barrett nem sokat tudott tenni a csapatban két idénye alatt, jobbára a ST-ben számítottunk rá, majd az elmúlt évet már a Pats-nél töltötte sérültként. Fontos név volt még erről a draftról a 7/227-es pick-kel megszerzett Peyton Hillis, akire első évében jobbára fullback-ként számítottunk, de később sérülések miatt felnőtt RB-nek, és egyszerűen megállíthatatlan volt, ám az edzőváltás után kinevezett JMD-nél kegyvesztett lett, a szakember képtelen volt igazodni a játékstílusához, és egy hányatatott évet követően, a következő offszezonban elcserélte őt az irányító Brady Quinn-re. Az elmúlt esztendőt tehát már a Brows-nál töltötte, ahol az NFL legjobb futói közé emelkedett, 1177 yardot és 11 TD-t szállított a clevelandi csapatnál, mi pedig azóta is verhetjük a fejünket a falba, hogy ilyen balgán eltékozoltuk őt.


2007:

Ezen a börzén mindössze négy játékost választottunk ki, de érdekességekben 2007-ben sem szűkölködtünk. A 17. választásból rögtön az elhíresült Jarvis Moss-tévedésnek ültünk fel. A Floridában nagyszerű egyetemi éveket letudó OLB/DE hatalmas reményekkel került a Vadlovakhoz, azonban három szezonon át képtelen volt normális formát elkapni, és hiába fogadkozott, sehogysem következett be nála jelentősebb javulás, pedig elég türelmesek voltunk vele. Végül tavaly novemberben tettük ki a szűrét, egy héttel később pedig már alá is íratta őt a nagy rivális Raiders, azóta legalább őket hátráltatja. A második kör végén, érdekes módon ugyanerre a posztra érkezett egy újabb választás, amikor Tim Crowder-t draftoltuk. További hasonlóság, hogy vele sem mentünk többre, ő is pocsék karriert élt meg nálunk, két év alatt hozott ugyan 10.5 sack-et, de képtelen volt megragadni a keretben, így a 2009-es szezon első hetei óta már a Tampa Bay játékosa. A harmadik fordulóban a támadó falember Ryan Harris kifogása már annál biztosabb választás volt, azóta is megbízhatóan látja el a RT-szerepkört, bár sérülések miatt 2010-ben nem lehetett teljes éve. Aktuális szerződése az offszezonban lejárt, de vélhetően maradni fog a csapat birtokában. Végezetül még a DT Marcus Thomas-ra csaptunk le a negyedik körben, aki szintén a DL megerősítésének nagy reménysége volt, ám az első két választáshoz hasonlóan, nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzőtt reményeket, bár Moss-ékkal ellentétben, jelenleg is a csapat alkalmazásában áll, de a kiegészítő ember szerepköréből azóta is képtelen volt kilépni, és vélhetően most már így is marad.

2006:

2006-ban kifejezetten sikeres börzét produkáltunk, számtalan komoly tehetségre vetettük ki a hálónkat, akik éveken át meghatározó emberek tudtak lenni a csapatnál, vagy még azóta is azok, bár a három legjobb kiválasztottat JMD gyorsan elüldözte. Emlékezetes módon, Plummer karrierje legjobb szezonja után felcseréltünk a 11. helyig, hogy kiválaszthassuk a Vanderbilt-ről érkező Jay Cutler-t, a jövő reménységeként. Szükségünk is volt már az irányítóra az első évében, ugyanis Plummer sorozatos betilje miatt az utolsó öt találkozón a rookie QB volt a kezdő, de hiába játszott határozottan, a csapat mégsem tudott bejutni a rájátszásba. A következő szezonra Plummer távozott, Cutler pedig megkapta a teljhatalmat és egyre nagyobb fejlődést bemutatva, kifejezetten karakteres támadójátékot köszönhettük neki, 2007-ben 20, '08-ban 25 TD-passzt osztott ki, utóbbi évében Pro Bowl-résztvevő volt. Azonban az edzőváltást követően csúnyán összebalhézott az újonnan kinevezett McDaniels-szel, kettejük önfejűsége pedig végül az irányító elcseréléséhez vezetett, így Orton-ért, valamint több értékes draftjogért cserébe a Bears-hez került. A feledhető első chicagói éve után, 2010-ben egészen az NFC-döntőig vezette a Macikat, ahol csak a későbbi győztes Packers állította meg őket, miközben Jay lesérült. A 2/61-es Tony Scheffler hasonló ívet futott be nálunk, Cutler felemelkedése alatt a QB egyik kedvenc célpontja lett, és 2007-ben a liga legjobb tight end-jei közé tartozott 549 elkapott yard-dal és 5 touchdown-nal. JMD irányítása alatt azonban egyre jobban kikerült a pikszisből, a 2009-es utolsó meccs előtt pedig durván összeveszett a trénerrel, és egyes források szerint összeesküvésre buzdította társait, így értelemszerűen nem maradhatott sokkal tovább a csapatnál, és a 2010-es idény előtt egy három csapatos cserében Detroit-ba küldtük. A Lions-nál nem tudott egyelőre maradéktalanul kibontakozni, mindössze egy 1 TD-játékban vehetett részt, de a 378 yardos teljesítménye így is elismerésre méltó volt a 2010-es esztendőben. A harmadik egykor szebb denveri jövővel kecsegtető klasszis nem más, mint az elkapó Brandon Marshall, a 2006-os börze negyedik körös, 119. kiválasztottja. A hihetetlen atletikusságáról és agyatlanságáról híres WR ugyancsak négy szezont húzott le a Broncos-nál 2006 és 2009 között. Cutler idejében csillogott a legfényesebben, bár utolsó évében volt a legeredményesebb, 10 TD-vel, ráadásul egy 21 elkapásos mérkőzéssel új NFL-rekordot is felállított. Azonban JMD-vel abszolút nem találta meg a közös nevezőt, a két nehéz egyéniség óvodás harcai után az idényt hosszas huzavona után kezdhette el, a végén pedig Scheffler sorsára jutott, és a Dolphins-hoz küldtük két második körös draftjogért. Floridában is elérte az 1000 yardos határt, sorozatban a negyedik szezonjában, de csupán három TD-t hozott, maradéktalanul tehát biztos nem lehetett elégedett magával. Jóval kellemesebb az alig néhány hellyel utána kiválasztott Elvis Dumervil-ről beszélni, a DE/OLB ugyanis azóta is a csapatot erősíti, ráadásul tavalyelőtt végleg az NFL egyik legrettegettebb játékosává vált, amikor a mindig nagy tehetségnek tartott pass rusher, 2009-ben végre kihozta magából a maximumot, és az újjáépített védelmünk szívében, 17 sack-kel ligaelső és Pro Bowl-er lett. Sajnos, a következő szezont megelőző edzőtáborban súlyos mellizom-szakadást szenvedett, amely miatt teljes egészében ki kellett hagynia a 2010-es esztendőt, de nagy reményekkel várjuk őt vissza, hogy amikor lesz új szezon, ott folytassa a rombolást, ahol abba hagyta. Szintén a negyedik körben húztuk ki a WR Domenik Hixon-t, aki másfél évig sokadik számú célpontunk volt, majd nem sokkal az elbocsátása után a Giants szerződtette őt, és bár elkapásban ott sem lett főszereplő, szép lassan a liga egyik meghatározó kickoff returner-ének nőtte ki magát, első évében rögtön SB-győztes lett, majd a tavalyi offszezon alatt összeszedett térdszalag-szakadás miatt kihagyta a 2010-es idényt. Az évi ötödik körös választásunk Chris Kuper volt, s a falember feltűnése óta kirobbanthatatlan a right guard posztról, ráadásul az alaszkai származású hűvös pusztító az előző évben már a csapat egyik kapitánya lehetett. Kiválasztottuk még a center Greg Eslinger-t is, de az első évét sérülések hátráltatták, majd a 2007-ben a Köln csapatával az NFL-Europe egyik legjobbja volt a posztján, tengerentúli visszatérése viszont nem hozott jelentősebb változást, és több csapatnál is csak a PS-egységet erősítette, 2008-ban még nálunk is újra megfordult, mielőtt végleg eltűnt volna a szem elől.

- A 2005-ös draft legelőkelőbb denveri kiválasztottja, a második fordulóban (56. hely) hozott néhai Darrent Williams volt, aki Bailey mögött második számú CB volt a csapatnál, majd a második idényét követően, 2006-ról 2007-re virradóra, az Újév hajnalán egy szórakozóhely előtt meggyilkolták. Emlékét a klub azóta is méltóan őrzi, és nincs Broncos-szurkoló a virágon, aki ne összeszorult gyomorral emlékezne vissza a fiatal játékos tragikus elvesztésére. Ezen a drafton még további két cornerback-et választottunk, Karl Paymah és Domonique Foxworth egyaránt eltöltött néhány szezont a Broncos-nál, de meglehetősen sebezhetőek voltak, így idővel távozniuk kellett. Előbbi jelenleg a Texans, utóbbi pedig Ravens secondary-t erősíti.

- 2004-ben óriási meghatározó választást hajtottunk végre, amikor az 1/17-es cédulát D.J. Williams személyében realizáltuk. A csupaszív linebacker jelen állás szerint az évtized legjobb denveri draftoltja, legalábbis azt tekintve, hogy karrierjét nálunk futja ki, hiszen megszerzése óta évről évre nélkülözhetetlen munkát végez a középső védelmi sorban, és egyértelműen a liga egyik legalábecsültebb LB-ként tarthatjuk számon. A második körben Shanny egyik nagy találmánya, a RB Tatum Bell volt az emberünk, aki először két évet töltött a csapatnál, újoncként 8 TD-t ért el, de nem lépte át az 1000 yardot, második nekifutásra csak kétszer jutott be az endzone-ba, de meghaladta az ezres határt. Aztán a 2007-es évad előtt egy balul elsült cserében a CB Dre Bly-ért cserébe Detroit-ba küldtük, ám pályája innentől lefelé ívelt, és hamarosan elbocsátották, majd a 2008-as szezon közben újra szerződtettük őt sérülések miatt, és az utolsó néhány meccsen szépen megállta a helyét, de nem hosszabbítottunk vele. Ezután még eltöltött egy szezont az UFL-ben, jelenleg viszont állás nélküli, gyakorlatilag már felhagyott a sporttal, ám hivatalosan még szabadügynök.

- A 2003-as börze 20. helyén az OT George Foster volt az első választásunk, aki megbízható munkát végzett a falban, három szezonban is mindannyiszor legalább egy futót 1000 yard fölé segített, azonban az említett Tatum Bell-cserében ő is a Lions-hoz került, ahol eltöltött még néhány évet, azóta viszont már csak az UFL-ben tud érvényesülni. Ezen a drafton még a DE Nick Eason volt jelentősebb választás, de két év hányattatás után elbocsátottuk, majd Cleveland-ben talált magára, végül Pittsburgh-ben kötött ki, 2008-ban bajnoki címet nyert az együttessel, de mostanság ott sem sok babér termett neki.

- Ashley Lelie, az első kör 19. helyezettjeként volt a legmagasabb kiválasztottunk 2002-ben, de a Hawaii tehetséges elkapója korántsem teljesítette az elvárásokat, csupán a harmadik szezonjában tudott igazán kibontakozni, amikor átlépte az 1000 yardot. Aztán viszont a 2006-os Javon Walker-trade-et alaposan zokon vette, és cserét kért a csapattól. Rövid időn belül négy különböző klubnál is megfordult, de sehol sem tudott gyökeret verni magának, így a közelmúltban visszavonult. A második fordulóban Clinton Portis választása óriási húzásnak tűnt, első két szezonjában egyaránt átlépte az 1500 yardot, közben a liga történetének legfiatalabb játékosaként egy meccs alatt négy, majd egy meccs alatt öt futott TD-vel döntött NFL-rekordot. Azonban a 2004-es szezont megelőzően komoly cserére szántuk el magunkat, és a félelmetes futót elcseréltük a Washington-ba a klasszis CB Champ Bailey-ért, és egy második körös draftjogért cserébe. Végülis jól döntöttünk, hiszen Champ ikonná vált Denverben, és bár Portis is nagyszerűen folytatta a Redskins-nél, az elmúlt években a sorozatos sérülései igencsak ellehetetlenítették a munkáját, az említett 2nd rounder-ből pedig később Tatum Bell személyében megfelelő utódot húztunk a posztjára.

- A 2001-es börze feledhető választásai közül egyedül a negyedik körös Ben Hamilton emelkedett ki, ugyanis a center nyolc éven keresztül dolgozott a kiválóan működő denveri támadó fal tengelyében. 2009-től kezdve viszont már egyre többször adódtak hiányosságai, majd a következő évben sérült listára került, és elbocsátottuk. A tavalyi szezont még lejátszotta a Seahawks-nál, ám azóta felhagyott az aktív sportolással.

Rövidesen pedig arra is fény derülhet, hogy vajon 2011-ben mely újonc játékosokkal gyarapodhat a Vadló-család, hiszen április 28-30-ig kerül megrendezésre az idei draft az NFL-ben.

Kiharcolta a rájátszásban való részvétel jogát a szezont pocsékul kezdő Colorado Mammoth gárdája az NLL-ben, miután a finisre nagyszerűen magára találó denveri együttes az elmúlt hétvégi fellépése alkalmával, 11-7 arányban múlta felül a nyugati listavezető Calgary Roughnecks csapatát a Pepsi Centerben. A csapatunk ezzel egy év kihagyást követően újra visszatérhet az utószezon vérkeringésébe, ahol az első körben, április utolsó hétvégéjén éppen a legutóbb legyőzött albertai alakulattal találkozhatunk.



















Múlt péntek este a Mammoth csapata azzal a tudattal látta vendégül a rivális Roughnecks-t, hogy győzelem esetén biztosan kiharcolnánk a rájátszásba jutást, ellenkező esetben viszont még izgulnunk kellene a Rush, illetve a saját magunk utolsó alapszakasz-mérkőzéséért. Ellenfelünk 11-4-gyel már biztos divízió-győztesként várta a rangadót, számukra már nem igazán volt tétje a denveri összecsapásnak, szemben a mieinkkel, akiknek a rájátszás szempontjából égető fontossággal bírt az újabb albertai csapat elleni randevú. A 'Necks-t korábban, az idei alapszakaszban házon kívül egyszer már legyőztük, egy héttel a coloradói meccs előtt pedig mindössze egy gólos vereséget szenvedtünk tőlük, vagyis bár a tabellán mérföldek választják el egymástól a két csapatot, játéktudásban, és az egymás elleni meccseken korántsem volt fellelhető ekkora differencia a felek közt. Ráadásul abból a szempontból is érdekes volt ez a párosítás, hogy a playoff kiharcolása esetén a divízió-elődöntőben éppen egymás ellen játszhatna az egymást cseppet sem kedvelő két csapat.

A szezon utolsó hazai mérkőzésére majdnem teltház, egészen pontosan 17 841 fanatikus látogatott ki a Pepsi Centerbe, hogy minden eddigi hangulatot felül múlva, belehajszolják a sikerbe a csapatot, és a játékosokkal együtt ünnepelhessék az esetleges playoff-részvételt. Az igyekezetünk ellenére a legelső minutum végén a vendégek szerezték meg a vezetést, amikor Toth hajszálpontos bejátszásából az újonc Ivey köszönt be egy nagyszerű bevetődéses találattal. Szerencsére különösebben nem szegte a Mammoth kedvét a korai hátrányba kerülés, nagy lendülettel vetettük bele magukat az akciókba, és három perc elteltével Jamie Floris tollából máris megérkezett az egyenlítést érő gól, aki A. Gajic remek passzából volt eredményes a kapu előteréből. Ezt követően Allen hátulról érkező szerelése miatt kerültünk létszámhátrányba, de az első PK-lehetőséget nagyon szépen hárítottuk el, majd nem sokkal a kiegészülést követően, Langtry passzából Gavin Prout tört előre megállíthatatlan lendülettel, és magabiztos találattal ragadta magunkhoz a vezetést. Nem sokáig tudtuk megtartani az előnyt, hiszen mintegy másfél perc múlva a tavalyi szezont még Denverben töltő Conway bombagóljával egyenlítettek a kanadaiak. A játékrész második fele újabb találat nélkül telt el, ugyan a mieinknek még két emberelőnyös helyzete is volt, képtelenek voltunk gólra váltani azokat, Poulin ismét nagyszerű védésekkel keserítette el a támadóinkat, így az első 15 perc végére a 'Necks megtartotta a 2-2-es részeredményt. A második negyed elején viszont már semmi sem tántoríthatta el a hazai csapatot az előny újbóli megszerzésétől, és alig egy perccel a folytatás után, Jed Prossner középtávoli köténygóljával 3-2 arányban kerültünk lépéselőnybe. Kisvártatva egy késleltetett kiállítás miatt már hat mezőnyjátékossal támadtunk, amikor újabb találatot tudtunk elhelyezni a Calgary hálójában, miután a hadvezér John Grant Jr egészen messziről bombázott Poulin mögé, és növelte először az est folyamán két gólosra az előnyünket. Kisvártatva I. Gajic és Snider kakaskodott össze egymással, és amíg a denveri középpályás csupán szimpla büntetést kapott, addig a kanadaiak fenegyereke 2+2 perces kiállításban részesült, vagyis újabb Mammoth emberfórhoz lehetett szerencsénk. A létszámfölényes lehetőségünk alatt először az ifjú Dickson jóvoltából szerzett egy káprázatos találatot az ellenfél, ugyanis az év újonca díj legfőbb várományosa a kapu mögül, a levegőben úszva húzta be a labdát Levis hálójába. A játékosainkat különösképpen nem zavarta meg a hihetetlen emberhátrányos gól, a következő felállásunk során már gólra váltottuk a PP-t, és Dalgarno hát mögötti lekészítéséből újra John Grant Jr vágott be egy elképesztő erejű lövést, mellyel visszaállítottuk az 5-3-as különbséget. Aztán viszont hasonlóan az első negyedhez, ismét lecsendesedett a gólgyártás a játékrész második felére, és a hátralévő bő hat percben nem esett újabb találat egyik oldalon sem, pedig a Roughnecks-nek két PP-lehetősége volt a felzárkózásra, és a mieink előtt is adódott egy újabb fór. A mérkőzés felénél tehát tulajdonképpen magabiztosan vezetve, 5-3 arányban álltunk jobban, de további komoly küzdelmek vártak még ránk a folytatásban, hogy sikerüljön megvalósítani a céljainkat.

A mérkőzés szünetében a klub első embere, Steve Govett köszöntötte a Colorado Avalanche jégkorongcsapatának közelmúltban visszavonuló legendás játékosát, Adam Foote-ot, és egy 52-es számú hazai Mammoth-mezt adott át a leköszönő klasszisnak. A denveri lacrosse egyesület ezzel a gesztussal fejezte ki elismerését az egész városban hatalmas tiszteletnek örvendő sportoló előtt.























A második félidő is nagy csatában indult, és már a legelején egy-egy kiállítás sújtotta mindkét csapatot, miután először a hazai kapitány Gallant volt szabálytalan, majd másodpercekkel a létszámfölény megkezdését követően a 'Necks egy hibás sorcserét vétett, így négy-a-négy ellen zajlott le a két minutum jelentős része. Nem sokkal később, amikor kereken öt perc pörgött le a harmadik negyedből, sikerült egy újabb góllal megerősítenünk a vezetésünket, ekkor ugyanis Dan Carey törte meg a félidei csendet egy jobb oldali betörést követően szerzett találattal. A 6-3-as előnyünk csupán néhány percig lehetett érvényben, mert a játékrész fele magasságában Ranger verte meg a kapu mögött az őt őrző Ethingtont, és az alapvonal magasságából remekül helyezett Levis mellett a hosszú felsőbe. Öt perccel a negyed vége előtt egy hosszú calgary-i támadás Hawksbee szabálytalanságával ért véget, az így kapott fórral pedig sikerrel jártak el a vendégek, és Levis hiába mutatott be több bravúros megmozdulást is a kapuban, Conway hatalmas lövése révén mégis ki tudták használni az emberfórt, ezzel már egyetlen gólra zárkózott fel a vetélytárs. Kétségtelenül nehéz helyzetbe kerültünk, de a további rámenős Roughnecks-támadásokat sikerrel vertük vissza, így az utolsó negyedre 6-5-ös vezetéssel fordulhattunk rá. A harmadik játékrész végén még történt egy kiállítás a vendégeknél, az emberelőnyt pedig a negyedik felvonás elején, húsz másodperc alatt gólra tudtuk váltani Joel Dalgarno jóvoltából, aki A. Gajic zseniális bejátszását továbbította a kapuba. Pár perccel később I. Gajic kapus elleni szabálytalanságával fogyatkoztunk létszámhátrányba, azonban a PK-t nagyszerűen hatástalanítottuk, majd másodpercekkel a kiegészülést megelőzően emberhátrányos gólt szereztünk, amikor John Grant Jr Prout passza után értékesített egy ajtó-ablak lehetőséget, ezzel elérte a mesterhármast, és visszaállította a két csapat közti megnyugtató, három gólos különbséget. A folytatásban rövidesen máris a mieink próbálkozhattak öt-a-négyben, a soros emberelőnyt pedig villámgyorsan gólra váltottunk Dan Carey nagy erejű löketével. Kezdték egyre jobban elveszteni a fejüket az ellenfél játékosai, ahogy veszni látszott számukra a mérkőzés, és pár perc múlva újra létszámfölényben találhattuk magunkat a gyepen, nem is zavartattuk magunkat, amikor újabb gólt szereztünk PP-ből, ezúttal Joel Dalgarno köszönt be egy kinti lövéssel. Ezzel már 10-5-re vezettünk, és a denveri csapat egyre nagyobb erőkkel kopogtatott a playoff kapuján, már szinte csak a visszaszámlálással kellett törődnünk. Nem sokkal később Toth találatával ugyan szépítettek a vendégek, de a vezetésünk már így sem forgott különösebb veszélyben, és ezzel az ellenfél is pontosan tisztában volt. Az utolsó öt percben a 'Necks még amolyan minden mindegy alapon a kapus lehozatalával is próbálkozott támadásban, ám a denveri labdaszerzést követően a veterán Steve Toll helyezett el egy újabb találatot az üresen hagyott ketrecben, mielőtt Poulin visszaért volna a kispadról. Az ezt követő faceoff után Snider és Leveque csapott össze egymással, és bár a játékvezetők határozott fellépésének köszönhetően nem alakulhatott ki igazi verekedés a felek között, mindketten büntetésekben részesültek, a 'Necks játékosánál végleg elszakadt a cérna, és miután még a büntetőpadról is üvöltözött a bírókkal, megkapta a végleges fegyelmi kiállítást is. A következő denveri emberelőny alatt C. Manning elfutása révén SHG-t szerzett a 'Necks, így valamelyest közelebb tudtak zárkózni, de a hajrában már nem történt változás, az utolsó percek csendesen teltek el, az ellenfél is bele tőrödött a sorsába, a denveriek pedig leginkább a mérkőzés lefújását várták. Ami meg is történt, 11-7-re győzedelmeskedtünk, a befejezés után a játékosok és a szurkolók egyaránt önfeledten ünnepelhették, hogy a Mammoth bejutott az NLL 2011-es rájátszásába.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 3+1 és 20 lövés
- Dalgarno 2+2
- Carey 2+1
- Prout 1+5
- Prossner és Floris 1+1, Toll 1 gól
- Langtry 1 assziszt, Hawksbee 1 assziszt és 11 szerzett labda
- Levis 40/47-es védési hatékonyság
- Leveque 2/8-as faceoff-hatékonyság, Allen 7/15-ös faceoff-hatékonyság
- A harcias középpályás, Jarrett Park a közelmúltban elszenvedett sérülése miatt nem vállalhatta a játékot ezen a mérkőzésen, míg a másik két kimaradó a két újonc támadó, Ned Crotty és Connor Martin voltak.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 11-5
2. Washington Stealth 8-8
3. Minnesota Swarm 7-8
4. Colorado Mammoth 5-10
5. Edmonton Rush 5-11

Kialakult a playoff-mezőny a nyugati divízióban, és az utolsó mérkőzésünk eredményétől függetlenül, biztosan a negyedik helyen zárjuk az idényt. Az alapszakasz befejező fellépését a Minnesota Swarm otthonában tudhatjuk le, vasárnap hajnali 02:30-tól, a mieink számára már abszolút tét nélküli lesz az összecsapás, Benesch-éknek viszont még a divízió-elődöntőbeli pályaelőny kiharcolásáért diadalra lenne szükségük ellenünk.

A rájátszás első fordulójában az ellenfelünk biztosan a Calgary csapata lesz, akikkel nagyon szoros meccseket játszottunk az alapszakaszban, a továbbjutás egy mérkőzésen fog eldőlni, és már az is biztossá vált, hogy április 30-án, szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 02:30-as kezdettel léphetünk pályára velük szemben a Scotiabank Saddledome-ban. A másik ágon a Stealth és a Swarm párharcának pályaválasztója még nem tisztázódott, míg Keleten Buffalo-Boston és Toronto-Rochester ütközeteket rendeznek a rájátszás első körében a hónap utolsó hétvégéje alatt.

A hét első napjaiban a remekül rajtoló Colorado Rockies idén először veszített el egy párharcot, mivel a tavalyi World Series győztes San Francisco Giants háromból két meccset elvitt a Coors Fieldről, de így is tartjuk a vezetésünket az NL Westben.





















1. meccs, hétfő: Rockies-Giants 1-8
Hétfő este rendezték a párharc első összecsapását, amely a két rivális legelső találkozása volt a szezonban. Túl sok meglepetés nem volt az összeállításunkban, a jobb szélen Spilbo kezdett a sérült S. Smith helyett, CarGo és Fowler volt a másik két OF, elkapóként Iannetta játszott, az infielden Helton-Herrera-Tulo-Lopez négyes. A kezdő dobó Rogers sajnos pocsékul kezdte a meccset és egy double után Huff RBI singlelel szerezte meg a vezetést a Giants, majd történt egy walk, 2in-2out helyzetnél pedig Burrell pakolt be egy 3run HRt, közvetlenül utána pedig Schierholtz is eredményes volt egy solo HRal, így rögtön 5-0val kezdett a bajnok csapat. Az első támadásunkban bázisra sem tudtunk kerülni, majd a második inningben F. Sanchez hazafutása növelte 6-0ra a különbséget, míg a mieink második hármasa is könnyen kiesett. A harmadik menetben az ellenféltől ketten is ütés nélkül mentek bázisra, majd mindketten haza is érték Schierholtz single és Tejada sac fly megoldásai után, nálunk ebben a játékrészben is kiszórták a három ütőt. Nyolc pontos hátrányból már végképp nem lehetett esélyünk Lincecum ellen, majd a negyedik inningre Rogers helyett Mortensent hoztuk, aki három grondouttal stabilizálta a helyzetet, de támadásban megint csak egy sétára voltunk képesek Fowler révén, ráadásul Herrera ellen dupla játékkal védekeztek. A következő menetet is gond nélkül hoztuk, de nálunk ismét csupán egyetlen Helton walkra futotta. A hatodik játékban egyik oldalon sem volt pályára kerülő futó, majd a hetedikben Mortensen ellen először léptek fel egy 2out walk formájában, és rögtön feltöltötték a bázisokat, de egy strikeouttal sikerült menteni. Aztán az inning alsó felében CarGo egy single ütéssel megtörte Lincecum no hitterjét, majd az első pontunkat is be tudtuk vinni Helton jobb sarokba helyezett duplája révén, amivel 8-1re szépítettünk. A nyolcadik inningben a vendégek egy singlet értek el, de utána egy Herrera-Lopez-Helton double playt mutattunk be, míg részünkről hiába jártak ketten is pályán, egyikük sem tudott pontot szerezni. Mortensen a befejező játékot is hibátlanul dolgozta le, míg az utolsó támadásunkban két kieső után Helton ütött ki egy ground-rule doublet, de a Spilbo elleni flyouttal véget ért a mérkőzés, 8-1re kikaptunk.
- Nagyon hamar eldőlt a meccs, az ütők már az első inninget 0-5ös hátrányból kezdték, ami Lincecum ellen nem jó ajánlólevél, így csak egyetlen futást tudtunk szerezni a nagy elkeseredettségben. A négy ütésünk közül Helton egymaga kettőt regisztrált, miután mindkétszer doublet süllyesztett el, az egyikből ráadásul pontot is tudott szerezni, a szezonban nyolcadik alkalommal. Az egy futásunkat az 1/3al ütő Gonzalez jegyezte a single ütését követően, majd a nyolcadik-kilencedik inningre pihenőt kapott és Wigginton vette át a helyét a left fielden, aki strikeoutot szenvedett el az egyetlen beállásában. A sor első embereként Fowler két kiesés mellett kétszer sétával került bázisra. Lopez volt még képes egyetlen ütésre a három próbálkozása közül, a hármason kezdett, 2Bként fejezte be a meccset, továbbra is .200 alatt van az éves átlaga, közben volt egy nagyon szép játéka. Tulowitzki 0/3as játéknapot zárt, kétszer SOval szórták ki, majd a végén őt is lecseréltük, Stewart ment helyette pályára. A starting 2B Herrera helyettesítette őt shortstopként, közben pedig négyből semmivel zárt, vagyis megszakadt a kilenc meccses hitting streak, ráadásul háromszor hagyott futót a pályán, de védekezésben ismét bemutatott egy nagy mentést. Spilborghs ugyancsak 0/4es mutatót hozott, dettó 3 LOBel. A sor végén az elkapó Iannetta sem volt képes értékelhető ütésre, mindhárom lehetőségét elszúrta. Rogers kezdte a mérkőzést, de harmadik inning után ninkább nem küldtük vissza többször, addigra tökéletesen el is ment a meccs, miután hat ütéstből nyolc futást hoztak rajta, három alkalommal HRt kapott. Katasztrofális volt, mindent lerombolt, amit az előző két meccsen felépített, első veresége volt az évben. Mortensen a meccs előtt került fel a keretbe, hogy legyen egy friss erő a bullpenben, és szükség is volt rá Rogers hanyatlása miatt. Rábíztuk a maradék hat játékot, amelyet pont nélkül hozott le 85 dobással, közben csak két singlet és két walkot engedélyezett.




















2. meccs, kedd: Rockies-Giants 3-6
A terveknek megfelelően a második meccsre aktiváltuk Ubaldot, érkezésével Stewartot küldtük le a Triple-A-be, aki nem találta a formáját idén, így néhány hétre lekerült a farmba. A megszokott összeállításunkból Herrera került ki, Lopez foglalta el a kettes, Wigginton a hármas bázist, míg a sor második helyére a RF Spilbo ment fel. Sajnos Rogers előzőnapi példája ragadós volt, mert Ubaldo is gyengén kezdte a meccset, rögtön az első két embert pályára engedte, majd Posey RBI singleből szerezték meg a vezetést a vendégek, utána pedig Sandoval is eredményes volt egy 3run HR által, így villámgyorsan 4-0s hátrányba kerültünk az első támadásunk előtt. A Rockies első ütőjátéka nem sok sikert hozott, Fowler leadoff double után nem volt követő és mindhárom soron következő ütő könnyedén búcsúzott. A második felvonást Ubaldo már sokkal magabiztosabban tudta le, alig pár dobásból kiszórt három embert, de a mieink is csak egy sétára voltak képesek Wigginton révén. A harmadik játékban a Giants egyetlen singlet hozott, a Rockies hármasa viszont bázison sem járt. A következő játék eseménytelenül telt el, mindkét oldalon három-három kiesővel, majd az ötödikben két embert is bázisra engedtünk, de egy strikeout közben levadásztuk a hármasra haladó rablót, majd Ubaldo egy újabb SOval bevégezte a próbálkozást. Eközben részünkről Wigginton és Iannetta is sétát harcolt ki, majd a hármas bázison lévő futót a pinch hitter S. Smith küldte haza egy sac fly játék által, de több pontot képtelenek voltunk szerezni, csupán 4-1re zárkóztunk közelebb. A folytatásra F. Morales érkezett Ubaldo helyére, és bár az első két ütő magabiztos kiszórása után elszenvedett egy triplet, egy strikeout árán mégis sikerült lezárnia az inninget, azonban a mieink még pályára kerülni sem tudtak a Spilbo-CarGo-Tulo hármas valamennyi tagja kiesett, utóbbi kettő strikeout formájában, egyre kevesebb esélyünk maradt az ellenfél utolérésére. A hetedik inning alatt F. Morales egy sétát engedélyezett, majd Hufftól benyelt egy 2run homerunt, amellyel már 6-1re vezetett a Giants. A menet alsó részében először Lopez sétával, Wigginton singlelel lépett bázisra, majd a vendégek dobó cseréje után Herrera is kiharcolt egy walkot, a bases loaded helyzetnél pedig Fowler két embert küldött be egy 2run RBI double által, de hiába maradt még két futónk a pontszerző bázisokon, a Spilborghs elleni strikeouttal véget ért az akciónk, amikor még mindig három pontos hátrányban voltunk. A nyolcadik menetet Paulino és M. Reynolds együttesen tudták le, támadásban semmit nem értünk el, majd a kilencedikben Lindstrom kiejtette az első három ellenfelét, tőlünk viszont egyedül Iannetta volt képes egy sétára két kieső után, végül Giambi ellen fejeződött be a mérkőzés egy lineouttal. 6-3ra vesztettünk a második meccsen, így biztosan elvesztettük a párharcot.
- Megint korán kerültünk jelentős hátrányba, ami hamar rányomta a bélyegét az ütőink teljesítményére, esélyünk sem volt a vereség elkerülésére. A három ütésünkből Fowler kettőt könyvelhetett el, két duplára volt képes, ezzel már nyolc darab két bázist érő ütésnél tart az évben. Az egyik megmozdulásából ráadásul két embert küldött haza bases loadednál, így kilenc pontos a szezonban. A 3B Wigginton 1/2es hatékonyságot mutatott be, emellett két sétát regisztrált, és a három pályára lépése közül kétszer körbe ért. A sor nyolcadik ütője, Iannetta szintén két walkot hajtott végre, viszont mindkét kiesésést strikeoutként kapta és összesen három embert hagyott bázison. Csalódást keltő volt a meghatározó játékosok teljesítménye, Gonzalez, Tulowitzki, Helton mindannyian 0/4el zártak a harmadik-ötödik helyen, pont akiktől a legtöbbet várnánk. Spilborghs is mind a négy beállásában kiesett, kétszer is SO áladozota lett és három futót engedett pályán maradni. A 2B Lopez a három out play közben egyszer sétával járt bázison, és abból haza is tudott érni. Végre érkezett némi támogatás a pinch hitterektől, S. Smith egy sac fly formájában kilencedszer jegyzett RBIt az évben, Herrera sétált a maga beállásában, Giambi viszont a meccs utolsó outját szenvedte el. Jimenez visszatérése gyengére sikeredett, már az első inning nagyon szenvedős volt számára, korán négy futást kapott, beleértve egy 3run HRt, és bár később stabil maradt, azzal a rossz starttal elment a meccs. Öt mentet bírt ki, korán sok dobásra volt szüksége, így nem erőltettük tovább, hat ütést és hat strikeoutot jegyzett, az idei első veresége volt. F. Morales két inninget hozott le, kiosztott három SOt, de végül beszedett egy 2run HRt. Paulino egy sétát és két kiesőt, M. Reynolds egyetlen strikeoutot regisztrált a nyolcadik inning alatt. Lindstrom alig 11 dobásból elbúcsúztatta a három vele szembejövő ütőt a befejező dobórészben, és tartja 1.17es ERA statisztikáját.

3. meccs, szerda: Rockies-Giants 10-2
Az utolsó meccsen a szépítésért léphettünk pályára, visszatért a kezdőbe S. Smith és Herrera, valamint az elkapó J. Morales lehetett. A mieink kezdő dobója De La Rosa volt, az ellenfélnél Cain következett. Jobban sikerült a kezdésünk, mint az első két meccsen, de így sem úsztuk meg hátrány nélkül a nyitó játékot, Rowand a leadoff doublet követően Posey RBI singleből ért haza, közben egy séta is volt. A Rockiesnál ezzel szemben a sor első három tagja könnyen kiesett, majd a második játékban DLR már csak egyetlen sétát vétett. Aztán a következő akcióink jóval hatékonyabb tudott lenni, Tulo egy duplával nyitott, Heltont megdobták, S. Smith pedig egy RBI singlelel szállította az egyenlítést, majd Wigginton takarított egy három pontos hazafutással. Még nem volt vége az akciónak, hiszen kieső nélkül álltunk, és ezt követően még megtöltöttük a bázisokat, Tulo ellen viszont hárítani tudtak, így 4-1re sikerült fordítani. A harmadikban DLR kiosztotta az első három ellenfelét, míg tőlünk Helton duplát talált, de az utolsó kanyarnál tovább képtelen volt eljutni. A következő játékot egy singlelel nyitotta a Giants, de sorban három ütőjük kiesett, míg tőlünk egyedül Fowler tudott felmutatni egy singlet a három out alatt. Az ötödik inning során DLR két strikeoutot szórt ki, és csak a mieink kerültek pályára, amikor Tulo doublet jegyzett, S. Smitht szándékosan sétálni engedték, majd Wigginton groundoutos kiesése közben ért haza az első futó, és még J. Morales is bepakolt egy RBI doublet, ezzel 6-1re nőtt az előnyünk, közben a SF az inning alatt lecserélte Caint. Ezt követően a vendégek is egy kieséses játékkal tudtak szépíteni Posey révén, aki a singlelel bázisra jutó társát tolta haza, miközben kiesett a denveri sor felső három tagja. A hetedik játékban nem jutottak pályára a Giantsesek, ellenben Tulo egy single után rablással és errorral egészen a hármasra elért, majd S. Smith a második RBI singlelel tovább növelte a különbséget, aztán J. Morales is singlet ért el, a 2in-2out helyzetnél pedig a PH Spilborghs lőtt ki a hazai bullpenbe egy újabb 3run HRt. Az akció végén tehát már 10-2re vezettünk. Az utolsó előtti játékot Betancourt kapta, két strikeout után engedett egy singlet, de különösebb gond nélkül hozta a három kiesőt, a mieink befejező támadásában nem volt jelentősebb akció, majd a záró menetet Street abszolválta könnyedén, megtartottuk a nyolc pontos előnyt, így egy sima sikerrel mentettük 1-2re a seriest.
- Megfordultak az erőviszonyok az utolsó meccsre és a sokkal jobb kezdés után mi vittük végig az előnyt. Tulowitzki 3/5ös hatékonysággal ütött, kétszer is double találatot jegyzett, elérte az idei első bázisrablását, pontszerző megmozdulása nem volt, viszont mindhárom bázisra kerülését futással zárta. S. Smith az előző két meccs padozása után visszatért a kezdőcsapatba, és két RBI singlet is elkövetett a három beállása alatt, melyekkel már 11nél tart az évben, és neki is akadt három futása. Wigginton napi egyetlen találata egy 3run HR volt, első hazafutása a csapatnál, amellyel pályafutása 1000. ütését tudta le, és a második inningben azzal a megmozdulással növeltük igazán az előnyünket. Összesen négy ponttal zárt, mivel még egy groundout közben is eredményes volt, ezzel megduplázta az éves RBIok számát. A csere elkapó J. Morales 2/4es átlagra volt képes, a duplája után még pontot is tudott szerezni, viszont mindkét kiesését strikeout formájában szenvedte el. Helton a három próbálkozása közül egyszer jegyzett ütést, ami egy double volt, illetve kapott egy hit-by-pitchet. A sor elején Fowler és Herrera mindketten ötből egy találatot értek el, a center fielder négy alkalommal is a dobás utáni kiejtés sorsára jutott. Gonzalez volt az egyetlen kezdőnk ütés nélkül, továbbra sem találja a megszokott formáját, négyből négyszer búcsúzott és csak egy sétával járt bázison, ám védekezésben elképesztően stabil, megint volt egy remek outfield assitja az első SF run play közben. A csapat egyetlen csere ütője Spilborghs volt a hetedik játékban DLR helyett, és két emberrel a pályán kilőtte a szezonbeli második hazafutását, mellyel három pontot szállított. A kezdő dobó De La Rosa a harmadik meccsén a harmadik győzelmét regisztrálta, miután lehozott a hét játékrészt, mindössze négy kapott ütéssel és két futással, két walk mellé pedig 6 SOt jegyzett, és még támadásban az 1/3 sem volt rossz. A nyolcadik menetet Betancourt két strikeout után egy single mellett dolgozta le, több napos pihenés után magabiztosan tűnt fel újra. Csak úgy mint Street, aki a záró menetben szintúgy két SO segítségével búcsúztatott el háromból három embert.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 13-5 (18 meccs)
2. San Franciso Giants 10-8 (18 meccs, 3.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 8-8 (16 meccs, 4.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 9-10 (19 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 8-10 (18 meccs, 5.0 GB)

Őrizzük a magabiztos vezető helyünket, ezért volt nagyon fontos, hogy a series utolsó meccsét hozni tudtuk, így a Giants még mindig három győzelem hátrányban van mögöttünk. A D'backs meglepetésre megnyerte az első két mérkőzést a Reds otthonában, a Dodgers 1-2re áll a Braves ellen, a Padres pedig ilyen arányban vesztette el a Cubs elleni seriest. A SF a hétvégén az Atlantaval találkozik, a SD következő ellenfele a Phils lesz, míg a mostani párharcuk befejezése után péntektől a D'backs a Metsnél, a Dodgers pedig a Cubsnál lép fel.

Számunkra most jön egymás után két idegenbeli párharc, elsőként a csütörtöki szünnap után a hétvégén a Marlins ellen játszhatunk le három meccset. A floridaiak jól kezdték a szezont és hazai pályán bárkire veszélyesek lehetnek, így biztosan nem lesz könnyű dolgunk ellenük, de minimum egy vagy inkább két győzelemre szükségünk van ellenük is. A következő időpontokban lesznek a mérkőzések: szombat 01:10, vasárnap 01:10, vasárnap 19:10. Szurkoljunk együtt a csapatért, hogy sikerüljön tartanunk a pozíciónkat a NL West élén! GO ROCKIES!!!

A szezont három egymást követő győzelemmel kezdő címvédő Colorado Rapids csapata zsinórban már a második vereségét szenvedte el egy fontos rangadón, miután az elmúlt heti fordulóban a nagy rivális Real Salt Lake otthonában egy hosszabbításban született találat révén 1-0 arányban alul maradtunk egy rendkívül küzdelmes meccsen, így kénytelenek voltunk átadni a vezető helyünket a mormonoknak.


















A 2011-es Rocky Mountain Cup-kiírás első mérkőzését vívta egymással a szezonban a tavalyi bajnok Rapids, és a két évvel ezelőtti MLS-győztes RSL alakulata. A mindig külön presztízsnek számító helyi megmérettetésen kívül pedig még komolyabb csemegét adott a mérkőzésnek, hogy a nyugati főcsoport aktuális első és második helyezettje találkozott egymással a sandy-i Rio Tinto Stadium-ben. Sérülés miatt ezúttal sem számíthattunk a térdhajlítójával bajlódó Casey-re, és a vádliproblémákkal küzdő kapitány Mastroeni-re. Helyettesítésük érdekében a csatársorba ismét Folan került be, a középpályán a balszélső Smith középre mozgott, míg a védelemből az előző meccsen gyengélkedő Wallace kikerült az összeállításból, és Marshall nevezésével Moor húzódott ki a bal oldalra. Vagyis a következő 11 fővel vártuk a mérkőzés megkezdését: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Mullan, Smith, Larentowicz, Thompson - Cummings, Folan.

Remek hangulat, ám nem éppen kedvező időjárás fogadta a csapatokat múlt szerdán Utah-ban, ugyanis szakadt az eső, ami a mérkőzés alatt nem is változott, legfeljebb csak egyre rosszabbak lettek a körülmények. Ennek ellenére a mieink cseppet sem keltették a megilletődött vendégek benyomását, és már az első pillanatoktól kezdve tanúbizonyságot tettek róla, hogy a komoly célokért léptünk pályára a Salt Lake félelmetes otthonában. Hamar több rámenős támadást vezettünk, majd az első kapura lövésünkre a nyitó negyedóra végén került sor, amikor Smith tűzött rá egy kemény löketet. Egyértelműen többet birtokolták a labdát a coloradóiak, és több veszélyes lehetőséget is ki tudtunk alakítani a hazai kapu előtt, de a vezetést képtelenek voltunk megszerezni. A legnagyobb helyzetünket Cummings puskázta el, miután ziccer közeli kiugrása végén az utolsó hátvéd, még a lövése pillanatában le tudta szerelni őt. A félidő hajrájára egyre jobban éledezni kezdtek a házigazdák, és kétszer is Espindola volt a főszereplő, előbb akrobatikus mozdulattal kapura tett labdáját Pickens bravúrral tolta ki, majd a RSL támadója leshelyzetből fejelt a hálóba, mely találatot természetesen érvénytelenítettek. A szünet alatti 0-0-s döntetlen összességében igazságosnak volt tekinthető, eleinte a bajnokcsapat, majd a későbbiekben a utah-iak bizonyultak aktívabbnak.

A második játékrészben a színvonalas játékot egyre inkább ellehetetlenítette a viharos időjárás, a vizes talajú pályán jobbára a mezőnyjáték dominált, rengeteg pontatlan passz jellemezte a játékot, a csapatok kevés gólhelyzetet tudtak teremteni. Ellenben a rangadó mivoltához méltóan, kőkemény küzdelem dúlt, a játékosok nem kímélték egymást és magukat sem, ennek ellenére egyáltalán nem nevezhettük sportszerűtlennek az összecsapást. Menet közben a nagy küzdelem hozományaként, a denveri védelemből Marshall és Wynne részesült sárga lapos figyelmeztetésben. A mérkőzés fele magasságában használtuk ki az első cserelehetőségünket, amikor a támadósorban Cummings helyét Amarikwa vette át. A frissen beállt támadó azonban hamar pórul járt, és alig pár perc játék után egy kíméletlen szerelés szenvedő alanya volt, és a lábát fájlalva le kellett cserélnünk őt, a továbbiakban támadószellemű középpályás, Nyassi helyettesítette. A végjáték egyre izgalmasabb küzdelmet hozott, bármelyik csapat eldönthette volna a mérkőzést, egyetlen gól biztosan a győzelmet jelentette volna, de a legnagyobb esély a döntetlenre volt. Mindkét fél veszélyes helyzeteket teremtett magának a befejező tíz percben, de Pickens bemutatott egy újabb remek védést, míg részünkről Nyassi éles középre adását követően tisztázni tudott a kapus a hosszú oldalon érkező Folan elől. Az utolsó minutumokban még Smith helyére beküldtünk egy második csatárt, a másodéves Akpan személyében, abszolút nyílt sisakos játékot mutatottunk be, és megkíséreltük a győzelem megszerezését. Azonban nem így történt, sőt, balszerencsénkre még a döntetlenre sem voltunk képesek, miután a 93. percben egy szabadrúgást követően megszerezte a győztes gólt a RSL, a pontrúgás a rövid oldali kapufáról lepattant, majd a kipattanót Espindola közvetlen közelről a hálóba tudta pofozni, Pickens nem háríthatott, mivel elvetődött az első lövésre. A házigazdák ezzel 1-0-s győzelmet arattak a Sziklás-hegységi rangadón, a címvédő Rapids pedig fájdalmas vereséget szenvedett el, ezzel zsinórban a második meccsünket buktuk el.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Azt gondolom, hogy a döntetlen sokkal igazságosabb eredmény lett volna, a csapatom rászolgált legalább az egy pontra, de a labdarúgásban ez nem mindig történik így. Kifejezetten jó mérkőzést játszottunk a kedvezőtlen körülmények ellenére, a helyi rangadó mindkét félből komoly érzelmeket váltott ki, és mindkét csapat minden áron szerette volna legyőzni a másikat, kifejezetten versenyképes küzdelem dominált, ezért minden elismerés megilleti az ellenfelünket is. Bosszantó dolog az utolsó pillanatban veszíteni, sajnos az elmúlt években előfordult velünk néhány hasonló helyzet, hogy a 90. perc után kapott találattal kaptunk ki, vagy vesztettünk pontot. Úgy érzem, ez most leginkább a balszerencsének volt köszönhető, nem gondolnám, hogy esetleg elfáradtunk volna, vagy kihagyott volna a figyelmünk a végére, nem így éreztem. Minden egyes pályára lépő játékosommal elégedett vagyok, senkit nem hibáztatnék ezért a vereségért, mindent elkövettük a győzelem érdekében, most mi húztuk a rövidebbet, de mennünk kell tovább, és a következő két hazai mérkőzésen mindenképpen javítani akarunk."

Egyéb aktuális hírek:

- A Salt Lake ellen megsérülő Quincy Amarikwa-nak kificamodott a bokája, és a szélvész gyors támadó előreláthatólag meghatározatlan ideig nem léphet pályára. A csapatkapitány Pablo Mastroeni állapota sokat javult az elmúlt napokban, és hétfőn már edzésbe is állhatott, így az előző két találkozó kihagyását követően legközelebb már nagy eséllyel számíthatunk rá. A támadó Conor Casey térdhajlító-problémái is javultak, de egyelőre még kérdéses, hogy vajon újra csatasorban állhat-e a soron következő, pénteki összecsapáson.

- A második meccsét is elvesztette a Rapids második számú csapata az MLS Reserve League-ben, miután múlt csütörtökön 2-0-ra kaptunk ki a Real Salt Lake csapatától. A tartalékok a következő hadrendben vették fel a küzdelmet: Ceus - Ababio, Holody, Palguta, Earls - Nyassi, Nane, Armstrong, Emory, LaBaue - Akpan, míg csereként pályára lépett Janniere és Rogers. Ezt követően az elmúlt napokban a B csapat barátságos mérkőzést játszott hazai környezetben a Denver University labdarúgói ellen, és 5-1-re győztek a Rapids tartalékai, miközben LaBauex kétszer volt eredményes, valamint Nane, Armstrong és Rogers is betalált még.

- Véglegesítették a mexikói válogatott tavaszi amerikai túráját, és kiderült, hogy a Gold Cup címvédője az idei tornát megelőző utolsó felkészülési mérkőzésén a denveri Invesco Field at Mile High stadionban léphet pályára Új-Zéland ellen június 1-jén. A nagyszerű erőkből álló nemzeti csapat Atlanta, Oakland, San Diego és Seattle után látogat el szerény városunkba, ahol utoljára 2002. áprilisában játszottak mérkőzést.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 3-1-3, 12 pont (7 meccs)
2. Real Salt Lake 4-0-0, 12 pont (4 meccs)
3. Colorado Rapids 3-2-0, 9 pont (5 meccs)
4. Portland Timbers 2-2-1, 7 pont (5 meccs)
5. Seattle Sounders 1-2-3, 6 pont (6 meccs)
6. Vancouver Whitecaps 1-2-3, 6 pont (6 meccs)
7. San Jose Earthquakes 1-2-2, 5 pont (5 meccs)
8. FC Dallas 1-3-1, 4 pont (5 meccs)
9. Chivas USA 0-2-3, 3 pont (5 meccs)

A bennünket legyőző RSL mellett a jóval több mérkőzést lejátszó Galaxy is megelőzte a bajnokcsapatot, így jelenleg a harmadik pozíciót foglaljuk el a nyugati mezőnyben. A Rapids a következő mérkőzését a Seattle Sounders ellen játszhatja, melyre magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 03:30-tól kerülhet sor a Dick's Sporting Goods Park-ban.

Közeleg a 2011. évi NFL draft, amit, mint minden évben, idén is hatalmas felhajtás vesz körül. Természetesen a DSB szerkesztői is igyekeznek megadni a módját, ezért a nagy napig, április 28-ig, több cikkel tervezünk jelentkezni Denver Broncos draft történelem rovatunkban. Először tekintsük azt, ami a legkellemesebbnek ígérkezik, kicsiny csapatunk nagy választásait. /*Minthogy draft történelem, a legutóbbi 10 év választottai nem indulhattak, közülük egyébként D.J. Williamsnek lett volna a legnagyobb esélye bekerülni a listára*/

A rangsorolásnál figyelembe vettem a draft pozíciót, hogy milyen globális elismeréseket kapott (HOF, All-Pro, All Decade Team), milyen sikereket ért el (SB), milyen rekordokat állított fel, mennyit játszott a csapatban és mennyit tett a csapatért az egyes játékos. Így a lista nem feltétlen a legjobbak sorrendje, mert lehet, hogy egy 1. körös választás összességében valamivel jobb játékos volt, mint egy 7. körös, de ~200 hellyel később majdnem olyan jó játékost húzni nagyobb dolog, úgy érzem. Őszintén szólva, komoly gondot jelentett a névsor szűkítése, hisz' ahogy egy ilyen nagy múltú csapatnál az lenni szokott, jutott a jóból bőven, rengeteg játékos érdemelné meg, hogy szerepeljen a cikkemben. Valahol azonban határt kellett szabni, az pedig végül 15 fő lett. Legelőször azonban mégis meg kell emlékezni a 'runnerup'-okról. Közülük mindegyik remek játékos lett, óriási sikereket ért el a csapattal, és ha csak fele olyan játékosokat hozunk a jövőben, mint ők, már akkor is elégedettek lehetünk.

Lássuk őket kronológiai sorrendben!

Riley Odoms: TE, Houston, 1972 1/5 (1972-83, 12év). 4× Pro Bowler, 2×All-Pro, 1SB lost, 50th year anniversary team: 2nd team tight end.

Billy Brian: C, Duke, 1977 4/101 (1977-88, 12év). 3SB lost, 50th year anniversary team: 2nd team center.

Keith Bishop: G, Baylor, 1980, 6/157, (1980,1982-1989, 9év). 2× Pro bowl, 3× SB lost, 50th year anniversary team: 1st team guard.

Ken Lanier: OT, Florida State 1981 5/125 (1981-92,94, 13év). 3SB lost, 50th year anniversary team: 2nd team offensive tackle.

Trevor Pryce: DT, Clemson, 1997 (1997-2005, 9év). 4× Pro Bowler, 2× All-Pro, 2SB Win,
50th anniversary team: 1st team DT. /*Minden sikerét Bronco-ként*/

Erős névsor, akár nézőkkel kiegészülve is felvehetnék a versenyt a jelenlegi kerettel, de a krém még hátra van. Jöjjenek a legjobbak a legjobbak közül, a Denver Broncos történetének szerény, és nem tévedhetetlen megítélésem szerinti 15 legjobb választása.



















15. Jason Elam: K, Hawaii, 1993 3/70 (1993-2007, 15év).
Az 1993-as draft 3. körében csatlakozott hozzánk és egészen 2007-ig ő volt a rúgónk. Összesen 236 meccsen lépett pályára Bronco mezben, 3× Pro Bowler, 3× All-Pro. 2× SuperBowl győztes, és övé a rekord holtversenyben, ami a leghosszabb field goalt illeti, 63 yarddal. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat első számú kickerje. Kapcsolódó cikk: http://denversports.blog.hu/2010/08/06/tisztelges_egy_kevesse_ertekelt_poszt_denveri_hosenek

14. Rick Upchurch: WR/returner, Minesota, 1975 4/95 (1975-83, 9év).
Az 1975-ös draft 4. körében, összességében 95. választottként érkezett hozzánk Richard Upchurch, és 9 évig az egyik meghatározó WR-ünk volt. Mégse így emlékezünk rá. Ennek oka pedig az, hogy returnerként az egész ligában kiemelkedő volt, sőt egyenesen a legjobb. Több mint 2000 yard kickoff visszahordásból, és több mint 3000 yard punt visszahordásból, közülük ráadásul 8 TD. Két különböző évben is ő volt a liga legjobb returnere, 4× Pro Bowler, 5×All-Pro, köztük 3× az első csapatban, kétszer a másodikban. Valamint tagja volt az 1977-es Super Bowl vesztes csapatnak. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat első számú visszahordója.

13. Tom Nalen: C, Boston College, 1994, 7/218, (1994-2008, 15év).
Ahogy egy-két védőnél nagyon jól hangzik az Orange Crushra való hivatkozás, úgy nála elég annyit mondani, hogy a híres Denveri ZBS egyik vezére. Talán meglepő egy centert ennyire elöl látni, és természetesen valóban lehetett volna más sorrendet is alkotni, sőt más nevekkel is. Ami az értékét ebben az összevetésben legjobban növelte, az az hogy a 7. körben jött, a 218. helyen és, hogy 15 évig játszott, összesen 194 meccsen, köztük 188-on kezdőként, természetesen csak a Broncosban. A harmadik nagy generáció tagja, ennek megfelelően 2 Super Bowl győzelme van. Ezek mellett 5× Pro Bowler. Továbbá tagja a Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All Star csapatnak, ahol is ő a kezdő center.

12. Dennis Smith: S, USC, 1981 1/15 (1981-94, 14év).
Az 1981-es draft 1. körének 15. választottja. 1994-ig zsinórban 14 éven keresztül a Broncos secondary-jének meghatározó alakja volt. Karrierje során 184 meccsen játszott, ami a 4. legtöbb az összes Bronco közül, 3× jutott el a Super Bowlig, 6 alkalommal szerepelhetett Pro Bowlon és 30 interceptiont szerzett. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat egyik kezdő safetyje és a Broncos Ring of Fame tagja. 1992-ben megválasztották a klub leginspirálóbb játékosának.

11. Louis Wright: CB, San José State 1975 1/17 (1975-86, 12év).
Az 1975-ös draft 1. körének 17. választottja. Tagja az első igazán erős Broncosnak, a '77-es Super Bowlt játszó csapatnak, és a második aranygenerációnak is, az Elway vezette '80-as évek végi denveri együttesnek. 12 évvel ajándékozott meg minket, szurkolókat, ezalatt 5× Pro Bowler, 3× All-Pro, a hetvenes évek All-Decade 2nd teamjének tagja és 1977-ben a liga legjobb DB-je. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat egyik kezdő corner backje és a Broncos Ring of Fame tagja.

10. Tom Jackson: LB, Louisville 1973, 4/88 (1973-86, 14év).
Az 1975-ös draft 88. választottja a 4. körben került hozzánk, majd egészen 1986-ig, vagyis 14 éven keresztül nálunk is maradt. Tagja az Orange Crush védelemnek (WOLB), 3× Pro Bowler 2× All-Pro és 2× Super Bowl vesztes. 13 sack és 20 Int fűződik a nevéhez a 191 meccs alatt, amin játszott. Ez utóbbi a 3. legtöbb a csapat történetében, nála többször csak Jason Elam és John Elway lépett pályára a klub színeiben. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat egyik kezdő line backerje és szintén a Broncos Ring of Fame tagja.

9. Bill Thompson: S, Maryland East. Shore, S, 1969 3/61 (1969-81, 13év).
Az 1969-es draft 3. körében sikerült megszerezni, összességében a 61. választással. Bár Floyd Little kapta a 'The Franchise' becenevet, ő is megérdemelhetne valami hasonlót. Az első játékos, aki 13 szezonon keresztül játszott a csapatban. A mai napig második legtöbbször lépett pályára kezdőként (178), ugyancsak második a megszakítás nélküli kezdéseket tekintve (142), minden meccset egybe véve pedig a hatodik (179). Karrierje során 61 turnover fűződik a nevéhez, ami franchise record, ezekből 40 interception formájában. A maga idejében az egyetlen játékos volt, aki mind kickoff, mind punt returnökben is a legjobb tudott lenni, illetve ugyanezt elmondhatta 4 fumble utáni TDjével. 3× Pro Bowler,  4×All-AFC, 2×All-Pro. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat csere visszahordója és a Broncos Ring of Fame tagja.

8. Simon Fletcher: DE/LB, Houston, 1985, 2/54 (1985-95, 11év).
Az 1985-ös drafton a csapat 3. választottja volt, összességében pedig az 54 pozícióban kelt el. A Broncos történelmének egyik legkiválóbb passrusherje. Zsinórban lejátszott 172 meccsén (Bronco rekord) 97,5 sacket jegyez, amivel természetesen szintén a csapat legeredményesebbje, 16 sackes szezonját két éve döntötte meg Elvis Dumervil, a sorozatban 10 lejátszott meccs, szerzett sackkel pedig NFL-rekord (Demarcus Ware-rel együtt tartják). Három Super Bowlon vett részt, ám egyet se nyert meg. Természetesen tagja a Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapatnak, mint az egyik kezdő defensive end, azonban hiába volt éveken át stabilan kiemelkedő a statisztikákban és a játékban is, a Pro Bowl szavazáson elkerülte a plebs figyelmét, ami még nagyobb szégyen, hogy még a Broncos Ring of Fame-nek sem a tagja. Nos, ha más nem ismerte el eredményeit, majd meg teszem én, egy top10-es helyezéssel.

7. Randy Gradishar: LB, Ohio State, 1974 1/14 (1974-83, 10év).
A '77-es nagy menetelés a tudatos csapatépítésnek volt köszönhetően, remekül sikerül mind a '73-mas, mind a '75-ös draft. Ugyanez nem mondható el a '74-esről. Viszont a 3 év alatt kiválasztott legjobb játékos mégis abból az évből érkezett, az 1. kör 14. választottjaként, Randy Gradishar személyében. Az Orange Crush védelem szíve-lelke 10 éven és 145 meccsen keresztül tartotta rettegésben az ellenfél játékosait. Ezalatt 7× Pro Bowler, 6× All-Pro, 7×All-AFC, 2× Denver Broncos MVP, 1978-ban pedig az egész NFL legjobb védője volt. Sajnos '82 előtt még a sackekről sincs információ, ám a linebackerként szerzett 20INT-je sokat elárul kvalitásairól. Mindenképp ő a Denver Broncos valaha volt egyik legjobb játékosa, és ha a Hall of Fame-be gyalázatos módon nem is került be, a Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapatban viszont ő az egyik kezdő linebacker és a Broncos Ring of Fame-nek is a tagja.

6. Steve Atwater: S, Arkansas, 1989, 1/20, (1989-98, 10év).
Ismét egy nagyon jól sikerült 1. körös választás. A 20. helyen kelt el, méghozzá a legjobb helyre. Egy évtizeden keresztül erősített minket a '90-es évek legjobb safetyje. Már első évében a védelem vezéregyénisége lett, felrázta a két vesztett Super Bowl után kicsit visszaeső csapatot, a futás elleni védelmünk 20 helyezést javult érkeztével és visszajuttatta őket oda, ahol a '80-s évek végén a helyük volt, a SB vesztesek közé. Az Atwater-show java azonban csak ezután jött, és 1038 tackleben, 8 Pro Bowlban, 3 All-Pro-ban és 2 Super Bowl győzelemben teljesedett ki. A '90-es évek All-Decade csapatának kezdő safetyje, ahogy a Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapatnak is. A hírességek csarnokának azonban, megmagyarázhatatlan módon, nem tagja.

5. Steve Foley: S, Tulane, 1975, 8/199, (1976-86, 11év).
Nem az első a listán, aki az 1975-ös drafton érkezett. És ha nem is feltétlen ő a legjobb játékos lett közülük, mégis csak a 8. körben, a 199. helyen került kiválasztásra, és hasonlóan nagy és sikeres pályafutást futott be, mint Louis Wright. És safetyk is szerepeltek előtte szép számmal /*úgy tűnik ehhez a poszthoz értünk a legjobban*/, és akad köztük, aki talán jobb játékos volt mint Foley. De újra csak azt tudom mondani, hogy a hely is számít, hogy hol választottuk, hisz' egy 1/20-astól többet is vár el az ember, mint egy 8/199-estől. Steve Foley sikerében amellett, hogy csak ilyen későn kelt el, természetesen az is szerepet játszott, hogy '86-ig 11 éven keresztül a csapattal volt, 2 Super Bowlt játszott, tagja az Orange Crush védelemnek, '78-ban tagja az All-Pro csapatnak, a Denver Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapatban pedig ő az egyik csere safety. Karrierje során 150 meccsen 44 interceptiont szerzett, ami klubrekord, és hacsak Champ Baileynek nem lesz még 3-4 nagyon jó éve, akkor sokáig meg is marad ez a csúcs.

4. Tyrone Braxton: S, North Dakota State,1987, 12/334 (1987-93,1995-99, 12év).
Hihetetlen, de még mindig maradt safety. Braxton az 5. a sorban, és ő foglalja el itt a legelőkelőbb helyet. Nem azért, mert ő volt a legjobb, hanem mert hasonlóan jó volt a többiekhez, azonban messze a legértéktelenebb draftcetlivel sikerült megszereznünk a 334-ik helyen, az idei drafton nem is lesz ennyi választás. 1987-99-ig egy év miami-i kirándulást leszámítva, 12 évig volt Bronco. Ezalatt 165 meccsen 34 interceptiont szerzett, közülük 9-et '96ban, aminek köszönhetően a Pro Bowlra is bekerült. Pályafutása során 4 Super Bowl-t játszott, amiből 2-t meg is nyert, ilyen tekintetben csak John Elway sikeresebb nála. Ráadásul a '97-es döntőben kulcsszituációban sikerült megszereznie Brett Favre labdáját.

3. Terrell Davis: RB, Georgia, 1995 6/196 (1995-2002, 8év).
Hosszú idő után újra támadó a sorban. TD-t aligha kell valakinek is bemutatni. Már rookie évében átlépte az 1000 yardos álomhatárt, második évében pedig már az 1500 yardot is elérte. A fejlődés nem maradt abba, '97-ben 1750 yardot hozott össze és a rájátszásban is elemében volt. A Green Bay Packers elleni döntőben 30 kísérletből 157 yardot hozott össze és 3 TD-t, amire megkapta a Super Bowl MVP-címet, és megtörte az átkot, négy vesztes SB után végre nyerhettünk. A következő évben pedig az alapszakaszban lett MVP 2008 futott yardjának és 21 TD-jének köszönhetően. A valaha volt legsikeresebb Bronco-alapszakasz után újra Super Bowlt nyert a csapat, ahol ezúttal ugyan Elway volt a főszereplő utolsó meccsén, ám TD 25 futásból elért 102 yardja is kellett a sikerhez. Sajnos Elway visszavonulásával szétesett és visszaesett a csapat, Terrell Davis-t pedig utolérték a sérülések, így a folytatás elmaradt. 2002-ig a csapatnál maradt ugyan, de soha többé nem tudott egy teljes szezont végig játszani. Azonban ami sikereket elért, azokat senki nem veheti már el tőle, és bár a 8 év úgy tűnik, nem lesz elég neki, hogy a HOF-ba is bejusson, a Broncos Ring of Fame-nek már a tagja, és természetesen ő a kezdő futó a Broncos 50. születésnapjára készült álomcsapatnak. 7607 futott yardja a legtöbb a csapat történelmében, és bár a sérülése utáni 3 évében alaposan lerontotta, meccsenként 97,5-ös átlaga, még így is az egyik legjobb a ligában.

2. Shannon Sharpe: TE, Savannah State, 1990 7/192 (1990-99,2002-03).
1990-ben a 7. körben, összességében a 192. helyen jött a csapathoz a három elvesztett Super Bowl után. Pár éven belül Elway kedvenc célpontjává nőtte ki magát, évről-évre tudott fejlődni, így a 2 Super Bowl-győztes évben már a csapat egyik legjobbja volt. 14 évéből 12-t adott nekünk, mialatt 172 meccsen 675 elkapásból 8435 yarddal járult hozzá sikereinkhez. 7× Pro Bowler, 5× All-Pro és 2× Super Bowl győztes a mi színeikben, emellett a két éves baltimore-i kitérője is sikeres volt, de az itt most nem számít. Az 1990-es évek All-Decade csapatának kezdő TE-je, ahogy az 50 éves Broncos csapatnak és a Broncos Ring of Fame-nek is, és ha a vártnál jóval nehezebben is, meglepően göröngyös úton, de idén végre a Hírességek Csarnokában is elfoglalhatta méltó helyét. Kapcsolódó cikk: http://denversports.blog.hu/2011/02/26/shannon_sharpe_a_hiressegek_csarnokaban

1. Karl Mecklenburg: LB, Minesota, 1983 12/310 (1983-94, 12év).
Talán meglepő lehet, hogy ő nyert. Nyilván sokan mások is megérdemelték volna az első helyet, elsősorban talán Shannon Sharpe. Jómagam is nagyon sokat cserélgettem a sorrendet, mielőtt kialakult volna a végleges. Mindketten nagyon hátul keltek el, ám Mecklenburg még Sharpe-hoz képest is jóval hátrébb. Végül úgy döntöttem, hogy az 'ismeretlenebb'-nek adom a díjat, hiszen ahogy a legtöbb Bronco, ő is sok elismerésről marad méltánytalanul le, legalább itt jöjjön össze neki a siker. És senki nem mondhatja, hogy nem érdemli meg, 12 év alatt 180 meccsen 1104 solo tacklelel, 16 kikényszerített fumble-lel, 5 szerzett interceptionnel, 79 sackkel és 3 Super Bowl részvétellel rászolgált az elismerésre. A szakértők szeme előtt se maradt azért teljesen észrevétlen, 6× Pro Bowler és 4× All-Pro, ezt azért nem mondhatja el magáról mindenki aki a 300+. helyen kelt el a drafton. Természetesen a Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapatban ő az egyik kezdő linebacker és a Broncos Ring of Fame-nek is tagja. Továbbá a DSB szerint ő a Denver Broncos valaha volt legjobb választása a drafton. Alighanem erre a legutolsóra lenne a legbüszkébb, ha tudna róla. Ő Karl Mecklenburg.

Külön díj: Floyd Little, RB, Syracuse 1967 1/6 (1967-75, 9év).
'Mr. Franchise'-t az 1967 évi draft 1. körében, összességében a 6. helyen választottuk. Az addig leginkább a pofozógép szerepét betöltő csapathoz, mely komoly pénzügyi nehézségekkel is küzdött, nagy meglepetésre aláírt a Syracuse tehetséges futója. Puszta jelenlétével sikerült támogatókat csalogatni a csapathoz, így elkészülhetett az új stadion, és maradhatott Denverben a csapat. Emiatt, ha soha nem is lépett volna pályára, akkor is helye lenne ebben a cikkben. 1967-75-ig, 9 éven át erősítette a csapatot, mely vezérlete alatt évről évre közelebb zárkózott fel az NFL színvonalához. 3× szerepelt Pro Bowlon és 2× annak elődjében az AFL All-Staron. Elindította abba az irányba a csapatot, ami a '77-es Super Bowlba vezetett, noha ő annak a sikernek már nem lehetett részese. A Broncos 50. évfordulója alkalmából összeállított All-Star csapat egyik kezdő futója és a Broncos Ring of Fame tagja. Mezszámát a csapat visszavonultatta. Pár éve pedig a liga elismerve nagyságát, a College Football Hall of Fame után beválasztotta a Nemzeti Football Liga Hírességek Csarnokába is. Bár a listán joggal foglalhatna el nagyon előkelő helyet, mivel 'csak' 9 évig volt nálunk, nem nyert semmit a csapattal, és nagyon magas pozícióban draftoltuk, ezért talán igazságtalan lenne a többiekkel szemben, ha ő nyerne, viszont mindaz, amit a csapatért tett, előrébb rangsorolná őt. Így se a középmezőnybe se az első helyek valamelyikére, nem lehet őt tenni. Végül is talán a legméltóbb díj számára, és a legigazságosabb a többi versenyzővel szemben, ha egy nagyon értékes különdíjban részesül. Kapcsolódó cikk: http://denversports.blog.hu/2010/02/10/egy_regi_harcos_nagy_napja

Ők lennének tehát a Denver Broncos történetének valaha volt legjobb választásai. A lista természetesen teljesen szubjektív, nem kell egyetérteni vele, magam sem tartom feltétlen tökéletesnek, sőt kíváncsian várom, hogy ti nálatok mi lenne a sorrend, illetve kik szerepelnének a legjobbak között.

Legközelebb egy kevésbé vidám témával, a legrosszabb választásokkal jelentkezünk, ha minden jól megy. És azon kívül is, igyekszünk április 28-ig minél részletesebben felvezetni a közelgő draftot. Addig is Hajrá Broncos!

Egy héten át tartottak a szavazások a magyarországi denveri sportrajongók és jégkorongszurkolók körében a Colorado Avalanche csapatának legjobb játékosai közt, melyek alapján kiderült, hogy a nyolc különböző kategóriában kik lettek az együttes legjobbai a 2010/11-es szezonban.

















Az év kapusa: Peter Budaj 34 szavazat
2. helyezett: Brian Elliott 14 szavazat

Budaj hat éven belül harmadszor nyerte meg a kapusok közti voksolásunkat, folytatja a tendenciát, mely szerint minden második évben diadalmaskodni tud. Mindez korántsem az ő hullámzásának köszönhető, mert nagyjából egyenletes teljesítményre képes szezonról szezonra, hanem sokkal inkább az aktuális vetélytárs formájának hozománya, tavaly Anderson egyáltalán nem adott neki esélyt, idén viszont B. Elliott-tal szemben 71-29 % arányban, komoly fölénnyel diadalmaskodni tudott.

Az év hátvédje: John-Michael Liles 21 szavazat
2. helyezett: Erik Johnson 10 szavazat
3. helyezett: Adam Foote 6 szavazat
4. helyezett: Ryan O'Byrne 4 szavazat
5. helyezett: Ryan Wilson 3 szavazat
6. helyezett: Jonas Holos 2 szavazat
7-8. helyezett: Kyle Cumiskey és Matt Hunwick 1-1 szavazat

A hátvédek közötti kiírást magabiztosan nyerte Liles, a voksok 44 %-át elhódítva, több mint dupla annyi szavazatot gyűjtött, mint a második helyezett Johnson, aki szintén szép eredménnyel zárt ahhoz képest, hogy csupán 22 meccsen húzta magára a klub mezét, ennyi idő alatt is kijelenthetjük, hogy komoly hatást gyakorolt a drukkerekre.
A magyar szurkolók körében mindig is óriási szeretetnek örvendő Liles furcsa módon még mindig csak második győzelmét aratta hat éven belül a 2008/09-es sikerét követően, azóta viszont minden legyőzője távozott a csapattól. A harmadik helyet a visszavonuló Foote, a negyediket pedig a szintén menet közben megszerzett O'Byrne hódította el, így a második All-Star-sor két védőpozícióját ők tölthetik be, de a többi jelölt is szerzett néhány szavazatot.
















Az év szélsője: David Jones 15 szavazat
2. helyezett: Milan Hejduk 13 szavazat
3-4. helyezett: Tomas Fleischmann és Daniel Winnik 6-6 szavazat
5-6. helyezett: Cody McLeod és Mark Olver 3-3 szavazat
7. helyezett: Kevin Porter 2 szavazat
8-9. helyezett: David Koci és Brandon Yip 1-1 szavazat
10. helyezett: T.J. Galiardi 0 szavazat

A pozíciós kategóriákban a legszorosabb küzdelem a szélsők között alakult ki, végül a nagy csatából Jones került ki győztesen, mindössze két darab vokssal megelőzve a második helyezett Hejduk-ot. A győztes két évvel ezelőtti év újonca elismerés után a második díjat gyűjtötte be a magyar szurkolóktól, miközben Hejduk sokadszor is lemaradt az első helyről, hihetetlen, hogy a hatodik évben sem tudott diadalmaskodni, mindig volt, aki nála jobb volt. A harmadik helyen érdekes holtverseny alakult ki Fleischmann és Winnik között, mindketten hat-hat voksot kaptak, míg a futottak még kategória képviselői közül kellemetlen meglepetésre egyedül a többször is sérüléssel bajlódó Galiardi neve mellé nem érkezett szavazat.
















Az év centere: Matt Duchene 26 szavazat
2. helyezett: Ryan O'Reilly 10 szavazat
3. helyezett: Paul Stastny 6 szavazat
4. helyezett: Philippe Dupuis 3 szavazat
5-6. helyezett: Jay McClement és Ryan Stoa 1-1 szavazat

Duchene megismételte újonc évében elért sikerét, és a szavazók több mint 50 %-át meghódítva, nagyon magabiztos győzelmet aratott a centerek közti különversenyben, az első pillanattól kezdve teljesen nyilvánvaló volt a sikere. Talán némi meglepetésre, bár abszolút nem ok nélkül, O'Reilly a második helyért folytatott harcban megelőzte a szebb napokat is látott Stastny-t, akit ezzel kiszorított a második All-Star-sorból, és az egykori topcenter abszolút üres kézzel maradt a magyarországi díjátadón. A negyedik helyre Dupuis futott be, akinek szorgalmas stílusa ugyancsak elnyerte néhány drukker tetszését, de a másik két induló is kapott még egy-egy jelölést.

Az év All-Star sorai: Budaj - Liles, Johnson - Hejduk, Duchene, Jones + Foote, O'Byrne - Winnik, O'Reilly, Fleischmann

A pozíciós szavazások legtöbb voksot begyűjtött játékosai nyertek besorolást az év első és második számú All-Star-soraiba. Liles egy huzamban ötödik alkalommal lehetett All-Star a csapaton belül, ebből harmadszor első soros. Hejduk negyedik, Budaj és Foote egyaránt harmadik, míg Duchene második alkalommal került be a kiemeltek közé, a többiek mind első ízben végeztek All-Start érő helyezésen.




















Az év MVP-je: Matt Duchene 26 szavazat
2. helyezett: John-Michael Liles 11 szavazat
3. helyezett: David Jones 4 szavazat
4-5. helyezett: Milan Hejduk és Paul Stastny 3-3 szavazat

A csapatot még csak második éve erősítő Duchene elsöprő fölénnyel zsebelte be az év legjobb játékosa címet, miután itt is a szurkolók 55 %-a mellette tette le a voksát. A második helyre a legjobb hátvédnek választott Liles meggyőző fölénnyel ért oda, míg az év szélsője, Jones végzett a harmadik helyen. Az egykori kétszeres házi-MVP Stastny csupán a negyedik-ötödik helyen ért célba Hejduk-kal holtversenyben.

Az év újonca: Philippe Dupuis 20 szavazat
2. helyezett: Jonas Holos 12 szavazat
3. helyezett: Mark Olver 9 szavazat
4. helyezett: Cameron Gaunce 6 szavazat

A legjobb újonc elismeréssel az első teljes NHL-szezonját töltő Dupuis-t jutalmaztuk, aki bár talán nem emelkedett ki annyira egyértelműen ebből a felhozatalból, és nyilván nem is akkora tehetség, mint a korábbi győzteseink (Stastny, Jones, Duchene), de mégis biztos különbséggel diadalmaskodott, a szavazatok 43 %-át magáénak tudva. Második helyen ért célba a norvég bekk Holos, de Olver és Gaunce is szép számmal kapott szavazatokat, itt volt a leginkább kiegyenlített a küzdelem, hiszen a négy jelölt között kifejezetten jól megoszlottak a voksok.


















Az év meglepetésembere: Daniel Winnik 10 szavazat
2. helyezett: Ryan Wilson 9 szavazat
3. helyezett: Tomas Fleischmann 8 szavazat
4. helyezett: Kevin Porter 7 szavazat
5. helyezett: Greg Mauldin 6 szavazat
6-7. helyezett: Jonas Holos és David Jones 3-3 szavazat

Rendkívül szoros verseny alakult ki az év legnagyobb meglepetés-teljesítményét okozó játékosaink versenyében, ugyanis az első öt helyezettet végig csak egy-egy voks választotta el egymástól. Végül a legtöbbeket mégis a szezon előtt megszerzett Winnik produkciója lepte meg, aki egykori negyedik soros játékosként a denveriek második sorából is bőszen lövöldözte a gólokat, kellemes meglepetés volt a hatékony szerepvállalása. A második helyre Wilson, a harmadikra Fleischmann ért oda, de Porter és Mauldin is bőven kaptak voksokat, és a többieknek sem kellett panaszkodniuk.





















Az év losere: Matt Hunwick és Peter Mueller 12-12 szavazat
3. helyezett: David Koci 11 szavazat
4. helyezett: Brandon Yip 6 szavazat
5. helyezett: T.J. Galiardi 4 szavazat
6. helyezett: Kyle Cumiskey 1 szavazat

A legkevesebb büszkeséggel járó cím idei tulajdonosa Hunwick és Mueller lehet, kettejükre ugyanis azonos mennyiségű voks érkezett a legnagyobb vesztes játékos kiírásban. A Bruins-ból érkezett hátvéd rengeteg hibájával sok ellenséget szerzett magának, a vajkezű támadó pedig az idényt teljes egészében kihagyta egy előidényben összeszedett agyrázkódás miatt, és karrierje során már sokadik alkalommal volt képtelen játéklehetőséghez jutni. Az "üdvösségtől" egyetlen szavazattal maradt el a tavalyi győztes Koci, ő most megúszta a vizes lepedőt. Eközben a folyamatosa forma hanyatlással bajlódó Yip, valamint a többször is megsérülő Galiardi és Cumiskey sem kerülhette el a jelöléseket.

Gratulálunk valamennyi díjazottnak, azért még ebben a szenvedésekkel tarkított szezonban, és volt kiket megünnepelnünk!

Érdekességként az elmúlt évek legjobbjait is lehet böngészgetni!

Ezen a hétvégén is folytatta eredményes szereplését a Colorado Rockies együttese az MLB alapszakaszában és a Chicago Cubs elleni három hazai mérkőzés közül kettőt megnyertünk. A denveri baseballosok ezzel továbbra is a bajnokság élén állnak.























1. meccs, péntek: Rockies-Cubs 5-0
A párharc első mérkőzését péntek este rendezték a Coors Fielden, amikor az MLB Jackie Robinson emléknapot tartott, és a játékosok az 1950es évekbeli klasszis egykori 42es mezszámát viselték. A kezdő mezőnycsapatban nem igazán volt érdekesség, a belső négyes Helton-Herrera-Tulo-Lopez összetételben állt fel, kívül CarGo, Fowler, S. Smith játszott, az elkapó pedig Iannetta volt. A soros dobónk Chacin, az ellenfél kezdője pedig Garza lehetett. Az első inningben egyetlen ütő sem volt képes pályára kerülni a két dobó ellen, viszont a másodikban a Cubs két singlet is elért egy strikeout előtt és után, de egy jól időzített Herrera-Tulo-Helton double play révén lezártuk a támadást. Aztán a második denveri akció már jóval hatékonyabb volt, sorban Tulo, Helton, S. Smith mind bázisra jutott, loaded 0outnál Lopez még kiesett, de őt követően Iannetta egy 3run RBI triplet vágott ki a center fielder mellé, és közben ő maga is hazaért a Cubs shortstop throwing errorjából, így azonnal 4-0ra elhúztunk. Még ugyanebben az inningben nem sokkal később Fowler doublelal, Herrera walkkal bázisra nyomult, de CarGo ellen groundouttal vége lett. A Cubs a harmadik inningben sem tudott pályára jutni, de nálunk is kiesett az előbb teli pályát összehozó trió. A következő játékban csak két kieső után tudott felmutatni az ellenfél két singlet, míg részünkről pont a dobó Chacintól futotta egy 2out singlere. Az ötödik inning alatt is csak egyetlen egy bázisos ütést szenvedtünk el, majd Herrera single találatát követően Helton tovább növelte az előnyt egy RBI singleből 5-0ra. A hatodikban az ellenfél újra csak egyetlen találatot ért el, miközben nálunk könnyen kiesett a sor utolsó három tagja. Chacin a hetediket is gond nélkül abszolválta, míg a vendégeknél az első csere dobó osztotta ki könnyen a három denveri ütőt. Ezt követően is csak egyetlen sétát vétett a magabiztos kezdő dobónk, majd miután az utolsó támadásunk eredménytelen volt, a befejező inningre is maradt még Chacin, hogy befejezze a meccset, aki bár újra elszenvedett egy sétát, de a zárást egy könnyed Lopez-Herrera-Helton dupla játéknak köszönhetően oldottuk meg, így nagyon magabiztos 5-0s diadallal indítottuk a seriest.
- A második inningben szerzett négy pont mindent eldöntött, a Cubsnak esélye sem volt a felzárkózásra, még pontszerző helyzetig se nagyon jutottak el. Az elkapó Iannetta jegyezte a döntő ütést, ugyanis a napi egyetlen találatával négy pontot szállított, statisztikailg három RBIt írtak be neki, a negyediket egy errornak köszönhette, idei első triplája után öt pontnál tart az évben. Az egyetlen több ütést elérő játékosunk Helton volt 2/4el, az egyik single után hazaért a 3run play által, a másikból pedig ő maga postázott RBIt, közben .364esre fejlesztette az átlagát. A sor tetején Fowler már negyedik alkalommal szerzett doublet az idényben, de három kiesése közül kettőt SOval szenvedett el. Herrera walk és single után járt bázison, egyik alkalmmal haza tudott érni, folytatta határozott a teljesítményét. Tulowitzki hazatérve a NYi homerun seriesből, most csendesebb volt, csak egy singlet mutatott be. S. Smith egyetlen sétára volt képes, Lopez 0/3al zárt és fent hagyta a bases loadedot, Gonzalez négyből semmit és három strikeoutot könyvelhetett el. Egyetlen pinch hittert sem használtunk, a kezdők nyomták végig a meccset, és még dobót sem kellett váltanunk. Chacin complete game shutoutot ért el, amire Cook 2008as teljesítménye óta nem volt példa a Coors Fielden. A tehetséges dobó 114 dobással végig vitte a meccset, közben 76szor a zónán belülre célzott és 7 strikeoutos kiejtés közben mindössze két sétát vétett, azokat is csak a végjátékban, amikor kezdett fáradni. Hat ütést is bemutattak ellene, de senki sem volt képes a pontszerzésre, idei harmadik meccsén már a harmadik győzelmet aratta, a meccs utáni összesített ERAja 1.64es. Jól jött, hogy az előző napok terhelései után pihenőt adott a teljes bullpennek.

2. meccs, szombat: Rockies-Cubs 3-8
A szombati második mérkőzésre több változás is történt a kezdő csapatunkban, az egyes bázist Giambi foglalta el, mivel Heltont a vasárnapi kezdő dobó ellen szerettük volna nevezni, Stewart bekerült a csapatba 3Bként, CarGo pedig a hátát fájlalta ezért Wigginton helyettesítette őt a bal külső szélen. A többi poszton a szokásos nevekkel vettük fel a versenyt, miközben Hammel startolt a dombon. Az első inningben egyedül a vendégek voltak képesek bemutatni egy single ütést, a mieinknél az első három próbálkozó mind a kiesés sorsára jutott. Aztán a második játékban Hammel ellen kieső nélkül egy singlet és egy pontot érő doublet mutattak be, a vezetést érő találat megszerzését Soriano hajtotta végre, majd történt még egy séta, mely után Fowler hajtott végre egy gyönyörű dupla játékot, amikor elkapta a center fieldre lőtt labdát, a hármasra intézett dobásával pedig megelőzte a futót, így vissza vertük a további próbálkozásokat. Az inning alsó felét Tulo indította egy jobb szélre kilőtt triplával, majd S. Smith sac fly játékának köszönhetően szereztük meg az egyenlítést, de ezt követően két séta után a dobó ellen lezárták a játékot. Aztán a Cubs nem tudott pályára jutni a negyedik játékban, míg a mieinknél S. Smith doublet jegyzett, Wigginton ellen pedig hit-by-pitch történt, de hiába jutottak fel mindketten, a soron következő három emberünket kiejtették. Az ötödik inningben a Cubs dobó ért el egy single találatot, majd esett egy double, hogy aztán Barney grondoutos kiesése közben érjen haza az első futó, újra 2-1re a vendégek álltak jobban. Akár rögtön egyenlíthettünk volna, de Fowler és Giambi fent maradt a két szélső bázison, sem Tulo, sem S. Smith nem tudta haza küldeni őket. A folytatásban Hammel az első embert megdobta, majd egy Herrara-Tulo-Giambi double playt hajtottunk végre, de a következő ütő, Soriano mégis kilőtt egy solo HRt, mellyel 3-1re növelte a chicagoiak előnyét. A hatodik alján egyedül Stewart járt bázison egy single által, majd a hetedikben az első csere dobó Paulino még kilátástalanabb helyzetbe sodorta a csapatot, két elszenvedett single után Castro 3run HRal takarított, majd újabb ütések után Ramirez volt eredményes egy RBI singleből. Hat ütőből egyet tudott kiejteni, így F. Moralesnek kellett jönnie, aki a játék befejezése közben két ütést és egy pontot is kapott Fukudometól. Így már 1-8as hátrányban voltunk három támadó játékkal a befejezés előtt. Ezután Herrera és Tulo hiába ért el egy-egy singlet, más képtelen volt találatot felmutatni. A nyolcadik inninget F. Morales egy 2out double ellenére biztosan hozta le, majd a támadó részben Stewart sétáját követően Iannetta bombázott ki egy 2run HRt, így 3-8ra faragtuk a deficitet, majd elértünk még két walkot, de a következő váltó dobó egy hosszú beállás végén elbúcsúztatta Giambit. A befejező inningben Lindstrom két single beszedésével tevékenykedett, majd az utolsó támadásunkban még Wigginton volt képes egy singlet felmutatni, de közelebb zárkózni már nem sikerült, így 8-3ra vesztettünk.
- Hét győzelem után először kaptunk ki, kicsit talán kényelmesek voltunk és vérszegényebb ütőjátékot mutattunk be a szokásosnál, 0/12 arányban használtuk ki a pontszerző helyzeteket. Tulowitzki egyedüli játékosunkként volt képes két ütés végrehajtására, amikor egy singlet és az idei első triplet ütötte, utóbbi után haza is tudott érni, a végén az utolsó inningre pihenőt kapott. Iannetta a szezonban másodszor süllyesztett el HRt, amikor egy két pontot érő rakétát küldött ki az éjszakába a nyolcadik inningben, hogy szorosabbá tegye a végeredményt. Vele együtt a kivételesen bal szélső Wigginton is 1/3al és egy kiharcolt sétával végzett. Egyedül Giambi nem volt képes értékelhető ütésre, mind a négy beállása alatt kiesett, négy embert a bázison hagyva. A maradék négy ütőnk mindegyike 1/4es hatékonysággal tudta le a szombati fellépést. A leadoff hitter Fowler már ötödször szerzett doublet az évben, egy sétája is akadt, de mindhárom kiesését SO formájában szenvedte el. Mögötte Herrera singlet és walkot tett hozzá, 2Bként kezdett, a végén ő játszott SSt Tulo helyén. S. Smith négy embert hagyott bázison, közben egy biztonsági játékkal a hatodik pontszerzését könyvelte el az évben. Stewart ezúttal is gyengélkedett, szintén 4 LOB került a neve mellé egy walkkal együtt, de még mindig csak .083as átlaggal rendelkezik. Érdekes volt, hogy az utolsó játékra a backup catcher J. Morales 2B pozícióban lépett pályára, míg a két pinch hitter közül Helton flyoutot kapott, Spilborghs sétát harcolt ki. A kezdő dobó Hammel az első hat játékrészt töltötte a pályán, a hét kapott ütés ellenére megúszta három ponttal a mérkőzést, és öt SOt is kiosztott. Sajnos a mai gyengébb támadó teljesítmény miatt ez most csak a vereséghez volt elég, így idén először jegyzett L betűt egy Rockies kezdő dobó. Paulino pecsételte meg a sorsunkat, ugyanis 1-3as hátrányban a hetedik inningben öt ütésből öt pontot szenvedett el, katasztrofális volt. F. Morales próbálta menteni a menthetőt és újabb kapott pont nélkül abszolválta a hetedik-nyolcadik inningek fennmaradó részét. A befejező menetben Lindstrom elszenvedett két singlet, de kiosztott két strikeoutot, így pont nélkül úszta meg a fellépést.






















3. meccs, vasárnap: Rockies-Cubs 9-5
A párharc vasárnap délutáni döntőjére újra történtek változások az összeállításunkban, CarGo egy nap kényszerszünet után visszatért a left fieldre, Helton foglalta el az egyes bázist, Lopez a hármast, az elkapó pedig J. Morales lehetett, míg az előzetes tervekkel ellentétben Tulo nem kapott pihenőt, megelégedett annyival, hogy szombaton lehoztuk a hajrában. A csapat kezdő dobója a Mets doubleheader miatt felkerülő Alan Johnson volt, aki élete első MLB startjára készült. A rutintalan dobónk hamar bajba került, és az első két ütő máris singlet ért el ellene, majd egy Tulo-Helton duplajáték közben az első futó haza is ért, így a Cubs szerzett vezetést a meccs első pontjával. Viszont az inning alsó részében komoly akciót indítottak a mieink, Herrera egy séta után CarGo RBI doubleból repült haza, aztán Helton is bevágott egy pontot érő singlet, végül S. Smith bombázott ki a kerítés fölött egy két pontos hazafutást, így máris 4-1es előnybe kerültünk. A második inningben egy kósza séta után Soto RBI single találatával zárkóztak közelebb a vendégek, majd nálunk J. Morales jegyzett ütést, azonban a sétával bázisra kerülő Fowlert rablás közben lekapcsolták, ezzel véget ért a támadásunk. Ezt követően újra bajba került Johnson, többen is pályára kerültek ellene, majd Ramirez egy RBI singleből faragta lejjebb a különbséget, Pena forceout kiesése közben pedig az egyenlítést is meg tudták szerezni. A következő támadásunknál nem jutottunk pályára, majd a negyedik játékban Castro RBI doublelal már a Cubs vezetett, de azonnal egyenlítettünk, amikor a hármas bázison lévő S. Smith J. Morales RBI groundout közben ért haza, így 5-5re álltak a csapatok. Már az ötödik inningre kénytelen voltunk dobót cserélni, Belisle egy single mellett folytatta, míg a támadásunkban két kiesőt követően CarGo és Tulo került bázisra, ám Helton ellen lezárták az akciót. A folytatásban Belisle két singlet is beszedett, de zsinórban három outtal hárítani tudtunk, miközben nálunk egyedül az elkapó járt pályán egy sétának köszönhetően. A hetedik inninget már M. Reynolds abszolválta hiba mentesen, majd Helton újra fent hagyta az előtte pályára jutó CarGo-Tulo kettőst. A nyolcadik menetben M. Reynolds egy kiejtést jegyzett, Betancourt a maradék kettőt, majd újra egy nagyszerű támadást indítottunk útjára. Először Spilbo és Lopez foglaltak helyet a kettes-hármas bázison kieső nélkül, majd a következő két ember strikeoutot regisztrált, azonban Fowler mindkettejüket hazaküldte egy duplából, majd utána Herrera is bevágott egy RBI singlet, és hozzá hasonlóan CarGo is pontot szerzett egy singleből, végül két újabb séta után Spilborghs bases loaded lehetőséget hagyott kihasználatlanul, de így is 9-5ös előnybe kerültünk az utolsó inning előtt. Szokás szerint Street jött a kilencedik játékra és a négy pontos előnyt gond nélkül tartotta meg, miután egy single után Tulo-Helton double playel védekeztünk, majd Lopez nagy fogása jelentette a meccs végét, így a 9-5ös sikerrel megnyertük ezt a párharcot is.
- Két négy pontos támadással eldöntöttük a mérkőzést, így tulajdonképpen gond nélkül hoztuk a párharc záró meccsét, bár sokáig döntetlen volt. Gonzalez újra a legjobb formájához méltóan játszott, 4/5el lengetett, közben az egyik single és az egy double találatából is futást szállított, ezzel már 12 RBInál tart az évben. S. Smith mindkét beállásában ütést ért el, mindkétszer haza is ért, ráadásul egy 2run HR által idei második hazafutását jegyezte, majd meghúzódott és a hajrában Spilborghs foglalta el a RF poszot, aki két SO mellett egy singlet talált. Fowler a nyolcadik játékban fontos ütést helyezett el, amikor 2in-2outnál mindkét futót hazaküldte az újabb duplájából, amely a napi egyetlen találata volt. Herrera és Helton 1/4es átlaggal dolgoztak, mindketten egy-egy pontszerzést könyvelhettek el maguknak, a 2B idén először vétett errort és már zsinórban a kilencedik meccsén volt ütése, a veterán 1B pedig négy bázisonhagyással végzett. Tulowitzki csupán háromból egyszer hozott ütést, de két alkalommal is sétát harcolt ki, így őrzi .364es összesített átlagát. Az alkalmi elkapó J. Morales ugyanilyen mérleggel zárt, azzal a különbséggel, hogy az egyik kieséses játéka közben RBIt is hozzá tudott tenni. Lopez három egymást követő eredménytelen beállás után a nyolcadik játékban fontos doublet regisztrált, mely után haza is tudott érni a vezetést érő futással. A pinch hitterek közül Stewart groundoutot, Wigginton strikeoutot kapott az egyetlen próbálkozásánál. Johson élete első MLB startja nehézkesre sikeredett, négy játék alatt öt kapott ponttal zárt, miközben hat ütést és kilenc sétát vittek be ellene. Kétségtelnül még magas neki a nagy liga, még fejlődnie kell. Belisle két inninget abszolvált és a három ütés ellenére pont nélkül úszta meg az ötödik-hatodik játékot. M. Reynolds mérlegét is csak egyetlen séta csúfította, miközben négy embert búcsúztatott el. Betancourt jegyezte a nyolcadik inning utolsó két kiesőjét két flyout révén, így az idei első győzelmét írták be neki. Street egyetlen single ellenére lehozta az utolsó játékot, de mivel négy pontos előnyünk volt, most nem kapott savet.



















A NL West állása:

1. Colorado Rockies 12-3 (15 meccs)
2. San Franciso Giants 8-7 (15 meccs, 4.0 GB)
3. San Diego Padres 7-8 (15 meccs, 5.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 7-9 (16 meccs, 5.5 GB)
5. Arizona Diamondbacks 6-8 (14 meccs, 5.5 GB)

Őrizzük az első helyünket a divízióban és a ligában is. A Giants a D'backs 2-1es legyőzésével ragad ránk a második helyen, míg a Padres döntetlenre végzett az Astros ellen, a Dodgers pedig csak egy győzelmet ért el a Cards elleni párharc alatt. Hétfőtől a SD a Cubshoz megy, a LAD a Braves ellen játszik, az Arizona pedig kedden kezd Cincinnatiben.

A mieink soros ellenfele a tavalyi World Series nyertes Giants lesz, akikkel először játszhatunk tét meccset mióta bajnokok lettek. A csoport két legerősebb csapata között izgalmas párharcra van kilátás, a három meccs közül egyet-kettőt hozni kéne, hogy megtartsuk az előnyünket a csoport élén, de biztosan nehéz dolgunk lesz a rivális ellen. A kezdési időpontok a párharc meccseire: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Mindenki szurkoljon a liga első csapatunkért, ugyanis az első számú ellenséggel fogunk játszani. GO ROCKIES!!!

Két, gyakorlatilag tét nélküli mérkőzése volt már csak hátra a Denver Nuggets csapatának az NBA idei alapszakából. Elsőként a Golden State Warriors csapatát fogadtuk, majd a szomszédos Utah Jazznél tettünk látogatást.

Eléggé szokatlan felállásban lépett pályára a csapat a Golden State Warriors elleni hétfői meccsen, a kezdőben Affalo, Forbes és Lawson is helyt kapott, így meglehetősen alacsony szerkezetű ötöst küldött pályára George Karl. A találkozó eleje szorosan alakult, az első negyedben kiegyenlített játékot láthattak a nézők, az utolsó hazai pályán lejátszott alapszakasz mérkőzésünkön. A második negyed mindössze annyiban különbözött az elsőtől, hogy jóval kevesebb pont esett, de a játék legalább ugyanannyira kiegyenlített volt. A félidőre 54:54-es döntetlennel fordultak a csapatok. A harmadik negyed eleje még a mérkőzés előző időszakának forgatókönyve szerint zajlott. A negyed második felében aztán magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, főleg JR Smith játékának köszönhetően, először a mérkőzés folyamán komolyabb előnyt építettünk, ebben a játékrészben egyébként 44 ponttal terheltük meg a harcosok gyűrűjét. A záró felvonásban már sokat voltak pályán a cserék, ennek ellenére sikerült hatékony játékot nyújtani. Felton és Kuofos is jól játszottak a mérkőzés végén, így simán 134:111 arányban győztünk. Nagyszerű győzelem volt ez, Ely kivételével – aki alig több mint két percet játszott - mindenki, aki pályára lépett elért legalább tíz pontot. A legeredményesebb ezúttal JR Smith volt, ő 22 pontot szerzett. Több dupla-dupla is összejött a találkozón: Andersen 12 lepattanóval és 14 ponttal, míg Felton 10 assziszttal és 15 ponttal ért el remek eredményt. Nagy meglepetés volt Koufos remeklése, 18 pontot és 9 lepattanót szerzett a találkozón, mindezt úgy, hogy mindösszesen bő 18 percet töltött a parketten.

Az alapszakasz záró mérkőzésére szerdán, a Utah Jazz otthonában került sor. Mikor a szezon elején átfutottam a sorsolásunkat, arra gondoltam, hogy ez az utolsó forduló a Jazz ellen, akár a csoport végső sorrendjét is befolyásolhatja. Végül másként alakult a történet, és egy tét nélküli mérkőzést játszottak Salt Lake Cityben. A kezdőcsapatunk még a Warriors elleninél is szokatlanabb volt ezen a meccsen, hiszen Forbes, Harrington és Koufos is kezdett. A kimaradókat Karl inkább pihentette. Az első negyed kiegyenlített játékkal telt, két-három ponton belül haladtak a csapatok. A második negyed derekán sikerült néhány ponttal ellépni, de a szünetig a hazaiak visszaverekedték magukat, végül ők mehettek három pontos előny birtokában az öltözőbe. A második félidőt a Jazz kezdte jobban, növelték az előnyüket, de azt nem engedtük, hogy túlságosan elhúzzanak. Az utolsó negyed közepén sikerült egyenlítenünk, és úgy tűnt, talán megnyerhetjük a mérkőzést. Az utolsó néhány perc azonban jobban sikerült a hazaiaknak, így végül szoros mérkőzésen 103:107-es vereséget szenvedtünk. Karl a közelgő playoff és a tétnélküliség miatt nagyon szűk rotációt foglalkoztatott ezen a mérkőzésen. A padról csak Ely, Smith és Birdman kerültek bevetésre. Smith 14 ponttal hangolt a rájátszásra, Andersen pedig a rend kedvéért leszedett 10 lepattanót, Ely produkciója feledhető volt. A kezdők közül Chandler volt a legeredményesebb, 27 ponttal zárt. Koufos ezúttal is egész jó volt, 14 pontig jutott a görög. A mérkőzés nagy vesztese Lawson volt, akinek egy szerencsétlen szituációt követően kificamodott a bokája, az elvesztése nagy érvágás lenne a számunkra. Reméljük, a Thunder ellen már ott lesz a csapatban!

















Ezzel a két találkozóval lezárult az idei alapszakasz. Nagyon mozgalmas volt ez a szezon számunkra, már csak Anthony és Billups távozása miatt is. A csere után jelenősen feljavult a csapat teljesítménye, sokkal kiegyensúlyozottabbá vált a játékunk, és leginkább a védekezésünkben mutatkozott jelentős előrelépés. A trade óta előre léptünk pár helyet a tabellán is, végül a konferencia ötödik, és a divízió második helyét sikerült megszereznünk. A szezon lényegi része viszont még csak most kezdődik el, hiszen nyakunkon a rájátszás, melynek első körében az Oklahoma City Thunder együttesével mérkőzünk majd. A Thunder nem a legjobb ellenfél a számunkra, talán az ő játékuk fekszik nekünk legkevésbé és a szakértők is Duranték továbbjutását jósolják inkább, ami nem baj, így legalább az ellenfelet nyomasztja az esélyesség terhe. Személy szerint bízom a továbbjutásban, és legalább 50% esélyt adok magunknak! Mindenki, aki teheti, szurkoljon élőben a Nuggets sikeréért, ez a csapat érdemes rá!

A közeljövő mérkőzései:

Hétfő, 03:30 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (Playoff, főcsoport-negyeddöntő, 1. meccs)
Csütörtök, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (Playoff, főcsoport-negyeddöntő, 2. meccs)
Vasárnap, 04:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (Playoff, főcsoport-negyeddöntő, 3. meccs)

Az Észak-Nyugati divízió végeredménye:

1. Oklahoma City Thunder 55-27 (82 meccs)
2. Denver Nuggets 50-32 (82 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 48-34 (82 meccs)
4. Utah Jazz 39-43 (82 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-65 (82 meccs)

Hetek óta tart a számolgatás, hogy az immáron hagyománnyá váló szoros nyugati befutó után, melyik csapat ellenében kezdheti meg a Denver Nuggets gárdája az idei rájátszást. Az utolsó játéknapon vált biztossá, hogy ellenfelünk az Oklahoma City Thunder csapata lesz.





















Személy szerint már hónapok óta azért szurkoltam magamban, hogy inkább mondjuk egy Dallas-szal, vagy esetlegesen akár egy Lakers-szel találkozzunk az első körben. A Dallas-t könnyebb ellenfélnek tartottam, a Lakers ellen pedig tisztán kiderült volna mire vagyunk jelenleg képesek, hiszen ha bukunk azt mondhatjuk papírforma, ha bravúrosan továbbjutunk, akkor abban a pillanatban kijelenthető lett volna, hogy ez nem csak egy ígéretes keret.

Aztán sajnos még sem tudtuk elkerülni a Thunder-t, akik már tavaly is mutogatták oroszlánkörmeiket, amikor is a rájátszás első körében a Lakers 4:2-es összesítéssel búcsúztatta őket. Szisztematikus és éveken át tartó türelmes csapatépítésüknek köszönhetően, nyilvánvaló volt, hogy a tavalyi messze nem egy kifutott szezon, és a jövőben egyre-másra fogják a liga elitjét képviselni. Fiatal, nagyon tehetséges játékosaik pályafutását a tavalyi év edzője, Scott Brooks egyengeti.

Első számú játékosuk és egyben támadó "gépük", Kevin Durant, aki a tavalyi évben begyűjtötte a gólkirályi címet. Hármas poszton, azaz kiscsatárként tevékenykedik csapatában, és amellett hogy rendkívül pontot dob, gyors, sok mozgásos játékra képes. Magassága miatt (6'9), illetve dobótechnikájának köszönhetően nagyon nehéz rajta a védekezés, mondhatni lehetetlen.

Mindenesetre az Anthony-trade keretein belül érkezett hozzánk két olyan játékos - Wilson Chandler illetve Danilo Gallinari személyében - akinek meg van a kellő magasságuk, és valljuk meg, kellő motivációjuk is Durant semlegesítéséhez. A feladatuk roppant nehéz lesz, és én azt hiszem, hogy majdhogynem lehetetlen is egyben. Elsősorban kellemetlen dobószituációkra kell késztetni az ellenfél "gólzsákját", de nagyjából elkönyvelendő, hogy inkább az ellenfél többi játékosainak levédésén áll vagy bukik majd a továbbjutásunk.




















Az irányító poszton mozog a második opció a Thunder csapatában, Russell Westbrook.Tőle nem kell elvárni, hogy Lawson tripla-esőjét megismételheti, hiszen nem éppen erőssége a kinti dobások. Annál inkább a betörések, amit rendkívüli atletikussága miatt életveszélyes fegyverként használ. Leginkább besegítéssel lehetne majd ellene védekezni, ha Lawson fogja, de én úgy érzem, hogy ezt a feladatot Arron Afflalo fogja kapni, hiszen az őrá eső ember - Thabo Sefolosha - nem éppen támadóarzenáljáról híres.

Palánk alatt lehetünk gondban, ugyanis az Serge Ibaka-Kendrick Perkins kettős a liga egyik - ha nem a - legjobb védekező frontcourt-ja. Mind lepattanókban, úgy prakkerekben is kiváló teljesítményre képesek, és mivel a mi csapatunk egyik fő erőssége a betörés, duplán figyelnünk kell rájuk. Ez természetesen előrevetíti azt is, hogy a Nené-Kenyon Martin kettősnek, illetve a padról Andersen-Harrington-Mozgov magasember-állománynak, igen nehéz dolga lesz. Sok minden a festékben fog eldőlni, és éppen ezért ott gigászi csatára van kilátás. Fiatal, fizikálisan kitűnő az ellenfél, így egyik legnagyobb fegyverünket, a "futást" valószínűleg jól semlegesítik majd, olvassák a játék ezen részét. Nyilván erre készülnek védekezésük gyanánt leginkább.

Általános vélekedés, hogy a Thunder esélyesebb a továbbjutásra. Személyes véleményem  alapján viszont nincs akkora különbség - sőt, semmilyen különbség sincs - hogy ezt simán elkönyvelje bárki is. Ugyanis ebben a párharcban a pillanatnyi forma fog dönteni. A mi csapatunk kerete nem csak hangulatban, motiváltságban, akarásban egyöntetű, hanem nagyrészt játéktudásban is. Ez pedig azt jelenti, hogy 12 olyan játékosunk van, akik egytől egyig, egyesével, képesek lehetnek egy-egy mérkőzést eldönteni. A Thunder-nél nincs csak 2-3 ugyanilyen ember. Ahhoz, hogy tovább menjenek, a Westbrook-Durant kettősnek az elejétől a végéig hozni kell a tudásuk legjavát. Ráadásul a játékosok playoff-tapasztalata is mellettünk szól,m ár pedig a reguláris szakasz, illetve a rájátszás két különböző játéknem. Senkit se tévesszen meg tehát hogy az alapszakaszban 3:1-es összesítéssel alulmaradtunk mostani ellenfelünkkel szemben.

Nagyon remélem hogy George Karl ennyi év tapasztalata alapján kidolgozott egy olyan stratégiát, amellyel abszolválhatjuk a továbbjutást. Ugyanis fontos szabály a rájátszásban, hogy mindig csak a következő lépésre figyelj, mindig csak arra készülj! Ha az első két idegenbeli meccsből az egyiket megnyerjük, akkor reális esélyünk van továbbjutni, ellenkező esetben roppant nehéz helyzetbe kerülünk.

Hétfő hajnalban tehát elindulunk egy úton, ahol minden kicsi lépés egy mérföldkőnek számít. Mindenkinek nagyon jó szurkolást kívánok, és természetesen remélem, hogy Nuggets-továbbjutásnak örülhetünk!

A főcsoport-negyeddöntő programja (magyar időpontok szerint):

Április 18., hétfő, 03:30 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 21., csütörtök, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 24., vasárnap, 04:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 26., kedd, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 27., szerda, Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (ha szükséges)
Április 29., péntek, Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (ha szükséges)
Május 1., vasárnap, Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (ha szükséges)

A kilátástalan szezonkezdet után a Colorado Mammoth lacrosse-csapata két mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt karnyújtásnyira került az NLL rájátszásától, miután az elmúlt hétvégén a két kanadai idegenbeli mérkőzést egy győzelemmel és egy vereséggel abszolváltuk. Ugyan az éllovas Calgary otthonában képtelenek voltunk a bravúrra, másnap a közvetlen rivális Edmonton ellenében az évad legfontosabb meccsén csodálatos sikert arattunk, így komoly lépéselőnybe kerültünk az utolsó kiadó playoff-pozícióért folytatott csatározásban.

















A januári calgary-i győzelmünket követően ismét nagy reményekkel látogattunk a Roughnecks otthonába, akik a meccs előtt 10-4-es mérleggel álltak az egész mezőny élén, és egyértelműen toronymagas esélyesének számítottak a sereghajtó Mammoth elleni összecsapásnak. Hamar bizonyítottuk, hogy nem feltett kézzel futottunk ki a gyepre, és az első másfél perc alatt máris két találattal sokkoltuk a házigazdákat: a legelső támadásunkból John Grant Jr vette be az ellenfél kapuját egy Prout-tal való nagyszerű összjátékot követően, majd az újonc Ned Crotty is eredményes volt egy zseniális megmozdulásból, amellyel a tehetség első gólját szerezte az NLL-ben. Megbénítottuk a 'Necks-t, és jó ideig nem találták a játék ritmusát, a negyed fele magasságában viszont Veltman és Snider gyors egymás utánjában esett találataival kiegyenlítettek. Kisvártatva egy hibás sorcsere miatt sújtotta büntetés az ellenfelünket, amelyet 24 másodperc leforgása alatt használtunk ki Dan Carey remek góljával. A találatnál Grant Jr asszisztot vállalt, amely a rutinos játékos páratlan karrierje 500. gólpassza volt. A játékrész hajrájában még maga John Grant Jr lőtt egy félelmetes hát mögötti gólt Langtry pazar bejátszásából. Ezt követően Levis kapus nagy mentései által sikerrel abszolváltunk egy emberhátrányos szituációt, így 4-2-es előnyben voltunk az első 15 percet követően. A folytatásban hamar újra a mieink találták magukat létszámfölényben, Gavin Prout pedig a támadó idő lejárta pillanatában egy nagy erejű lövést zúdított messziről Poulin hálójába. Néhány perc múlva Davies-t és Carlson-t is kiállították egymást követően, utóbbi öt perces büntetést kapott egy magas botos szabálytalanságért. A hazaiak ezalatt Dobbie két, és Dickson egy góljának köszönhetően háromszor is betaláltak PP-ből, ám közben a Mammoth sem tétlenkedett, és emberhátrányból két akciónkat is találattal tudtunk befejezni, miután Brian Langtry és Alex Gajic jóvoltából tartottuk magunkat. Az alig három minutumon belül esett öt találat után 7-5 arányban álltunk jobban, majd a negyed hátralévő részében már csak egyetlen gól született Veltman ütőjéből, így a 7-6-os előnyt tudtunk magunkénak a nagy szünetre.

A második félidőt az újonc Dickson szerencsés góljával indították a házigazdák alig néhány másodperccel a kezdő faceoff után, mellyel döntetlenre módosították az állást, ám rövidesen történt a soraikban egy kiállítás, a soros denveri emberfórt pedig John Grant Jr váltotta találatra, aki ezzel elérte a mesterhármast a mérkőzésen, egyúttal újra előnyhöz juttatta a csapatunkat. Kisvártatva Park vétett egy felesleges durva szabálytalanságot, ugyanis a sípszó elhangzása után döngölte a földbe ellenfelét, a Roughnecks pedig újra gyorsan válaszolt létszámfölényből, és Veltman is elérte a napi harmadik találatát, így megint döntetlenre álltak a felek. Egyre inkább fokozódott a küzdelem, és a hazaiak fokozatosan nagyobb nyomást helyeztek a mieinkre, ennek ellenére hamarosan ismét vissza tudtuk venni a vezetést, amikor újra Dan Carey köszönt be egy hatalmas lövéssel PP-ből. 9-8-nál is mi voltunk lépéselőnyben, azonban a negyed végére következett egy jókora fordulópont, és egy öt perces kiállítást képtelenek voltunk gólra váltani, amelyet Martin arconvágásért kaptunk, ehelyett a hazaiak szereztek két találatot az emberhátrányos szituáció alatt Manning és Dobbie révén, amellyel fordítani tudtak. Másfél perccel a negyed befejezését megelőzően Alex Gajic még ki tudta egyenlíteni az állást Grant Jr nagyszerű asszisztjából, azonban a befejezés egészen pocsékul sikerült a mieink számára. A következő akció során egyből visszaszerezte az előnyt az ellenfél Ranger bombagóljával, majd 15 másodperccel a szünet előtt Shattler is betalált Ethington takarását kihasználva. Ezzel még mindig nem volt vége az összeomlásnak, a 'Necks újra megszerezte a játékszert, és a negyed legutolsó támadását hat-az-öt elleni szituációban váltották gólra Dobbie újabb villanása által. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és a negyed végét kifejezetten elszúrtuk, így addig hiába vezettünk szinte végig, az utolsó felvonást megelőzően már a házigazdák mentek 13-10-re. Nagyon nehéz feladatnak tűnt innen a felzárkózás a záró játékrészben, de stabilizálni tudtuk a védekezésünket, és néhány perc elteltével Ilija Gajic zárkóztatta közelebb a mieinket egy kiugrást követő szólógóllal. Nem sokkal később élni tudtunk egy PP-lehetőséggel, melyet Alex Gajic révén használtunk ki, így egyetlen gólra megközelítettük a listavezetőt, de a következő faceoff megnyerése után Snider feltartóztathatatlanul előre tört, és lendületből nagyszerű gólt szerzett, ezzel 14-12 arányban álltak jobban a házigazdák nyolc perccel a befejezés előtt. A Mammoth a következő időszakban több rámenős támadást vezetett, azonban a legnagyobb helyzeteink is kimaradtak a nagyszerű formában védő Poulin ellen, így hiába igyekeztünk a végsőkig, képtelenek voltunk közelebb zárkózni. A hajrában újabb öt perces fór nyílt a mieink előtt, de elképesztő lehetőségeket hagytunk kihasználatlanul, Poulin félelmetes bravúrokat hajtott végre, és nem egyszer kapuvasat is megzörgettük. Végül az utolsó másodpercekben Dan Carey még belőtt egy gólt, de már csak hat másodpercünk maradt volna az egyenlítésre, képtelenek voltunk megszerezni a játékszert Snider ellen, így be kellett érnünk a szoros vereséggel, miután 14-13 arányban alul maradtunk Calgary-ban. A Roughnecks ezzel a győzelemmel bebiztosította az első kiemelési pozícióját, a mieinknek pedig joggal lehetett hiányérzetük a lefújást követően, hiszen közel jártunk egy óriási bravúrhoz, mégis üres kézzel távoztunk a hétvégi túra első fellépéséről.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 3+5 és 16 lövés
- Carey 3+3
- A. Gajic 3 gól és 11 lövés
- Prout 1+3, Langtry 1+1, Crotty és I. Gajic 1-1 gól
- Toll, Dalgarno 1-1 assziszt
- Levis 32/46-os védési hatékonyság
- Leveque 9/27-es faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló a Calgary Roughnecks-Colorado Mammoth mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

Másnap a legnagyobb rivális Rush ellen várt ránk egy az előző forduló mérkőzéseihez hasonló, óriási téttel bíró összecsapás, ugyanis a szombat esti edmontoni találkozó győztese hatalmas lépést tehetett a rájátszás felé, ellenben a vesztes menthetetlenül a kiesés szélére sodródott volna. A Mammoth ismét nagy lendülettel kezdte az összecsapást, és az ötödik percben Brian Langtry zseniálisan fordult le az őrzőjéről, majd a kapu előteréből, a levegőben úszva szerzett egy látványos találatot, így újra korai vezetéshez jutottunk. A továbbiakban is rámenős akciókat vezettünk, de a következő lehetőségek mégis kimaradtak, majd pár perc múlva Small révén egalizáltak a vendéglátók. Egy percig sem volt döntetlen az állás, mivel I. Gajic a saját kapuja előtt szerzett labdát, és egy egész pályás passzal hozta helyzetbe Nick Carlson-t, aki könnyedén élt a hatalmas lehetőséggel, és a kiugrást gólra váltva vette vissza a vezetést a csapat számára. Kis idő múlva újabb találatot vittek be a denveriek, amikor Joel Dalgarno A. Gajic átadásából egy nagyszerű lövőcsel után közelebb lépve köszönt be. Folytatódtak a mindent elsöprő rohamaink, a vörös mezesek egyértelműen frissebben kezdték az összecsapást, és újabb két perc múlva ismét bevettük Disher ketrecét egy kontratámadás végén, amikor a Gallant által előre pofozott labdával az All-Star hátvéd Mac Allen léphetett ki ziccerben. Alig 12 minutum alatt 4-1-es vezetésre tettünk szert, majd a Rush még Ward révén szépített, ám másfél perccel a játékrész lezárta előtt John Grant Jr is bepakolt egy találatot a nagyszerű befordulása után, ezzel az első 15 perc végén három góllal, 5-2 arányban vezettünk. A második negyed lényegesen nyugodtabban kezdődött, a Rush egyre inkább kezdte ránk erőltetni az akaratát, de jól tartottuk magunkat, őriztük a három gólos vezetést, és nem engedtük közelebb zárkózni őket. Rövidesen mindkét csapat feljegyezhette az első kiállításait, a mieink nem tudtak élni a PP-vel, viszont a hazaiak pár másodperccel Hawksbee büntetése lejárta előtt, az akcióba nagyszerűen belépő Ward révén tudtak eredményesek lenni, amikor már csak öt perc volt hátra az első félidőből. Mielőtt a házigazdák jobban elkezdtek volna reménykedni a visszazárkózásban, a Mammoth gyorsan két találattal hűtötte le az ellenfelet, ugyanis a következő minutumban előbb Joel Dalgarno bombázott a kapuba a jobb oldalról, majd Brian Langtry újabb parádés megoldásból volt eredményes, ezúttal a kapu torkában keresztbe vetődve, a háta mögött juttatta be a labdát a kapuba. Ekkor már 7-3-as előnyben voltunk, de nem sokkal a negyed befejezése előtt, az edmontoniak még szépíteni tudtak B. Greer révén egy létszámhátrányos szituáció alatt, így féltávnál 7-4-gyel álltunk jobban a vetélytársnál.

















A második félidőt legalább olyan jól kezdtük, mint az elsőt, és ellentmondás nem tűrő akcióink végén bő két perc alatt újabb két gólt helyeztünk el a Rush hálójában. Először másfél minutummal a kezdést követően egy nagyszerű összjáték végén Prout átadását John Grant Jr váltotta találatra a kapu közeléből, majd kisvártatva Dan Carey köszönt be a hosszú oldalon érkezve, Dalgarno zseniális bejátszására, mellyel már 9-4-re módosítottuk a találkozó állását. Kezdett egyre reménytelenebb helyzetbe sodródni a hazai együttes, azonban nem akarták annyiban hagyni, és rövidesen ők is végrehajtottak néhány veszélyes támadást, majd Sc. Evans lőtt remek gólt a kapu közeléből. A felzárkózás érdekében további próbálkozásokat vezettek a Rush fiai, ám a mieink stabilan tartották a vezetést, és a kemény védekezésünkkel nem igazán tudott mit kezdeni az ellenfél. Aztán egyszer csak mégis újabb gólt szereztek a hazaiak, amikor a negyed közepe magasságában, egy késleltetett kiállítás alatt hat-az-öt ellen Ward életerős kísérletével vették be Levis ketrecét, és jöttek közelebb újra három gólra. Ennél feljebb viszont már képtelenek voltak zárkózni a mérkőzésen, és csak egy-két támadás erejéig lehetett meg rá az esély, hogy még szorosabb legyen a találkozó, mivel másfél perccel a hetedik edmontoni találatot követően Brian Langtry harmadik alkalommal is eredményes tudott lenni, miután ezúttal egy távoli lapos lövéssel zörgette meg a hálót. Szerencsére ezúttal az előzőnapi mérkőzéssel ellentétben, most a harmadik negyed hajrájában sem történt rövidzárlat a csapatnál, továbbra is remekül tartóztattuk fel az ellenfél egyre elkeseredettebb akcióit, majd a játékrész utolsó percén belül Grant Jr bejátszásából a szenzációs napot kifogó Brian Langtry növelte tovább az előnyünket, ezzel már 11-6-ra vezettünk a harmadik játékrész befejezése pillanatában. Tetemes előnnyel a tarsolyunkban várhattuk az utolsó felvonást, de a negyedik negyed elején rögtön esélye nyílt a Rush-nak a felzárkózásra, mivel Hawksbee és Dalgarno büntetései által egymás után két emberelőnyük is volt, azonban Levis bravúrjainak köszönhetően érintetlen maradt a denveri háló. Így aztán végképp eldőlni látszott a mérkőzés, ráadásul hamarosan az Edmontont sújtotta egy kiállítás, amely alatt Alex Gajic használta ki közelről az adódó ajtó-ablak gólhelyzetet. Két perc elteltével aztán újabb gólt értünk el, ugyanis John Grant Jr harmadik alkalommal is mattolta Disher-t, így már 13-6-ra növelte az előnyünket bő öt perccel a befejezés előtt. A Rush innentől kezdve végképp feladta a mérkőzést, és a hátralévő időszakban már legfeljebb néhány elkeseredett, sportszerűtlen megmozdulással tudtak hallatni magukról, így több kiállítást is elkönyveltek a végjátékban, de a mieink már nem igazán szorgalmazták az újabb találatok szerzését, beértük a hét gólos sikerrel, amellyel óriási lépést tettünk a rájátszás-helyezés kiharcolása felé.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Langtry 4+2 és 12 lövés
- Grant Jr 3+2 és 15 lövés
- Dalgarno 2+4
- A. Gajic és Carey 1+2, Carlson 1+1, Allen 1 gól
- Prossner és Prout 3-3 assziszt, I. Gajic és Toll 2-2 assziszt, Gallant 1 assziszt
- Levis 38/44-es védési hatékonyság
- Leveque 6/19-es faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló az Edmonton Rush-Colorado Mammoth mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 11-4
2. Washington Stealth 8-7
3. Minnesota Swarm 6-8
4. Colorado Mammoth 4-10
5. Edmonton Rush 4-11

Keleten már kiderült a négy playoff résztvevő, Nyugaton még csak az első három közti sorrend vált véglegessé, az utolsó fennmaradó rájátszás-helyért a Mammoth-nak egy meccset meg kéne nyernie a befejező két találkozója közül, vagy a Rush-nak el kell veszítenie az utolsó fellépését a Toronto ellen. Tehát ezen a hétvégén akár ki is harcolhatjuk a playoff-részvételt, ehhez magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 03:00-tól a Calgary Roughnecks ellen diadalmaskodnunk kéne a Pepsi Centerben.

A hétfő első négy napjában a Colorado Rockies szenzációs menetelésbe kezdett és a legutóbbi pittsburghi siker után most a New York Mets otthonában nyertünk párharcot, ráadásul mind a négy meccset hoztuk a Citi Fielden. A csapat szenzációs lendületben van és 10-2 W-L mérleggel az egész MLB legjobb csapata vagyunk jelenleg.























1. meccs, hétfő: Mets-Rockies 6-7
A nyitó mérkőzésen térhetett vissza Stewart az influenza után a kezdőbe, így Wigginton-Herrera-Tulo-Stewie infielddel játszottunk, közben kint CarGo, Fowler, S. Smith kezdtek, a soros kezdő dobó Hammel elkapója pedig Iannetta volt. Az első akcióban Herrera ütött és rabolt is, de más képtelen volt pályára kerülni, így elmaradt a jó kezdés, viszont Hammel ellen egy kiesőnél ketten is a szélső bázisokra kerültek, majd egy Wiggnton és Tulo rundown dupla játéka közben az első futó hazaért, így a Mets került előnybe. A másodikban komoly lehetőséget hagytunk ki S. Smith triple után, mivel egy fielder's choiceout play Murphy kiejtette haza felé tartva, Stewart még felkerült közben az egyesre és Iannetta is pályán járt, de Hammel ellen befejeződött az akció. Az alsó részben Hammel két out után engedélyezett két pályára kerülőt, majd a harmadik menetben Herrera egy duplával jeleskedett, Tulo pedig egy RBI singleből egyenlített. Aztán a Mets is egyből beszórt egy triplát, ami után Wright biztonsági játékból vette vissza a vezetést a hazaiak számára. A negyedik felvonás alatt a sor aljáról Stewart és Iannetta harcolt ki magának pályára jutást, majd Fowler egy sac flyt küldött ki a mezőnybe, ezután viszont a hazaiak két errort használtak ki, és Harris takarított egy duplával, így négy menet után 4-2re vezetett az ellenfél. A következő inningben egyetlen Tulo séta történt, a Mets bázison sem járt, majd a hatodik játszmában teli pályánk volt, de 3in-1outnál Herrera ellen egy forceoutot mutattak be Iannetta kidobásával a home platen, de fent maradt a loaded helyzet, CarGo pedig két embert küldött haza egy singlelel, majd Tulo ellen ért véget az akció, de 4-4re egyenlítettünk. Ezalatt a hazai oldal egy singlere volt képes, de Pagant CarGo egy outfield assisttal megelőzte a kettes bázison, így ő is kiesett. Aztán S. Smith double, Wigginton walk árán tört előre, de egyiküket sem tudtuk haza juttatni, míg a dobó részt F. Morales és Belisle együtt abszolválta, bár utóbbi elszenvedett egy triplet. A nyolcadik részben Fowler egészen a harmadik kanyarig eljutott, őt már nem tudták kidobni és hazaért, mivel a reliever egy jókora throwing errort vétett, közben CarGo is elért a kettesig, aztán Tulo becsöngetett egy két pontos hazafutással. 7-4es előnybe kerültünk, a következő részben azonban Betancourt nagy bajba került és zsinórban három ütést szedett be: Wright solo HRt lőtt, majd egy double után Davis helyezett el egy RBIt, melyekből két pontot hoztak rajta, de ezután sorban három kiejtéssel menteni tudott és megtartott egy pontot a vezetésből. A kilencedik tetején a támadásunk erőtlen volt, Street viszont annál dominánsabban hozta a savet, háromból három out, beleértve két swinging strikeoutot, magabiztos lezárással 7-6ra győztünk.
- Sokáig hátrányban voltunk és csak mentünk az ellenfél után, de a legjobbkor fordítottunk és győzni is sikerült. Tulowitzki újra kitett magáért, 2/4es lőlapot hozott, közben mindkét ütéséből pontszerző volt, összesen három RBIt regisztrált a meccsen és már a negyedik hazafutását lőtte az évben. Bár becsúszott neki az évi első hibája, most is volt egy nagyszerű dobása az első bázisra. Gonzalez még mindig betegeskedett de vállalta a játékot, az öt beállása alatt csak egy ütése volt, de azzal két embert küldött haza és ő sem adta lejjebb három pontnál. A sor első embere Fowler a napi egyetlen ütéséből pontot szerzett és mindkét pályára kerülése végén körbe tudott érni. S. Smith az ötödik helyről 3/4es hatékonyságot regisztrált, single, double, triple egyaránt összejött neki, egyszer pedig sétált és rabolt is, az állandó kezdők közül a legjobb volt a meccs utáni .367es átlagával a csapaton belül. Herrera két találattal folytatta a remek termelését, de most négy embert is bázison hagyott. Stewart továbbra is formán kívül van, nem jött jól neki a tavaszi sérülése, idén először volt képes ütésre, de így is pocsék .059nél állt, ráadásul egy errort is vétett, igaz összejött neki egy SB. Wigginton öt emberünket hagyta pályán, négy kiesés mellett egyetlen sétára volt képes. A sor végén az elkapó Iannetta ütés nélkül maradt, de két walk és egy HBP. Helton és Spilborghs voltak a pinch hitterek, de mindketten mezőnyös kiesés áldozata lettek. A kezdő dobó Hammel egy fokkal jobb volt, mint legutóbb, szépen tartotta magát, többször is bajba került, de lehozott hat játékot hat ütéssel és négy futással. A balos F. Morales egyetlen ütőt búcsúztatott el a hetedikben, a másik két kiesést Belisle postázta, bár közben beszedett egy triplet, mégis már a második győzelem jött össze számára. Betancourt a nyolcadik inningben három ütésből két pontot is benyelt kieső nélkül, de aztán megrázta magát és sorban három outtal javított. Street 12 dobásból letudta a soron következő sikeres meccs befejezést, a három kiesőből kettőt strikeouttal nyúzott le, 5/5ös save ratio volt ezután.





















2. meccs, szerda: Mets-Rockies 4-5
A keddre tervezett meccset csak szerda este tudták megrendezni, mivel az eredeti időpontban esett az eső, igaz másnap se volt sokkal szebb idő. A kezdőcsapatba visszatért néhány meccs kihagyása után Helton, a hármasra Lopez állt be, a center fielden pedig Fowler megkapta az évi első pihenőjét és a backup Spilbo kezdett a helyén, míg a kezdő dobó a fiatal Rogers volt. Az első inningben könnyen három Rockies játékos búcsúzott, majd egy séta beengedése után Beltran RBI doublelal szerezte meg a vezetést a hazaiaknak. Második nekifutásra már komolyabb támadást vezettünk, Tulo single és Helton double révén kerültünk bázisra, majd Spilbo játéka közben Tulot dobták ki a home platen, Iannetta sétája után pedig sajnos a dobó Rogers SOval búcsúzott bases loadednél. Az inning alsó felében Rogers újra két embert felengedett, majd a hármasra kerülő Pagan egy wild pitchből ért haza, ezzel már 0-2re álltunk. Ezután a sor tetején megint simán búcsúzott a három ütőnk, aztán két kieső után sorban három pályára lépővel engedtünk loadedot a Metsnek, de Harris ellen befejeztük a játékot egy flyouttal. A negyedikben menetben Tulo ütött egy doublet, majd Lopez groundout után a hármas bázisról Helton küldte őt haza egy RBI singlet érő találattal, de a többiek kiestek, így csak az első pontunkat tudtuk megszerezni. Ezzel szemben Rogers megint az első két kieső után bizonytalanodott el és két doublet nyelt be, a másodikból Murphy módosította 3-1re az állást. A következő próbálkozásunkban két emberünk is pályán volt már, S. Smith és Herrera, amikor Tulo küldött ki egy hazafutást a jobb sarokba három pontért, ezzel fordítottunk, majd végre Rogersnek volt egy simább játéka, bár egy 2out triplet ebben a felvonásban is elszenvedett. A hatodik játékban Spilborghs növelte a vezetést egy solo HRal 5-3ra, majd Rogers két kieső alatt egy singlet szenvedett el, az utolsó outot pedig már az első csere M. Reynolds hozta a mezőny segítségével. Ezután egyedül Herrera járt bázison sétával és két rablást követően a harmadik kanyarban hagytuk fent, közben Paulino rögtön két singlet szedett be, melyek után Pagan sac flyból szépített, de a további próbálkozásokat elhárítottuk. A nyolcadik játék alatt egyetlen walkot értünk el, ezzel szemben Lindstrom magabiztosan hozta a három kiesőt a dobó részben. Az utolsó inning támadó részében Herrera beküldött egy doublet, Tulot szándékosan sétálni hagyták, de bejött nekik, mert Lopez ellen sikeresen védekeztek. Aztán Street jöhetett az újabb saveért, amit három mezőnyös kiejtésnek köszönhetően magabiztosan abszolvált, megtartotta az előnyt, így a csapat 5-4re győzött a párharc második meccsén.
- Megint szoros küzdelemben nyertünk hátrányból fordítva, nagyon értékes győzelmet arattunk. Tulowitzki újra klasszis üzemmódban játszott, három ütéséből belőtte az ötödik hazafutását az évben, illetve még egy singlet és egy doublet is szórt. Ráfért az átlagára a javítás, most lépte a .300at, közben 12 RBIval toronymagasan a legjobb a csapatból. Herrera bent ragadt a kezdő csapatban és most már nélkülözhetetlen a második helyről, ezúttal is két ütést és egy sétát jegyezhetett fel, illetve két sikeres bázisrablást is végrehajtott, ezzel négy SBvel a csapat legjobbja. A jó támadójátéka mellett pedig védekezésben is kiemelkedő volt, több nagyszerű megoldása közül egy vetődéses bravúrt emelnék ki. Helton két ütéssel tért vissza a csapathoz, az első double találatát érte el, így már ő is .300 fölé keveredett. Az alkalmi center fielder Spilborghs három kiesés mellett megütötte az idei első HRt, amivel növelte az előnyünket a hatodik inningben. A sor végén Iannetta találat nélkül, ám három kiharcolt sétával hallatott magáról. S. Smithnek nem igazán ment leadoff hitterként, egyetlen sétára volt képes 0/4es hatékonysággal. Gonzalez is szerény napon volt túl, ötből semmit ért el, kétszer strikeout formájában esett ki, viszont egy újabb bravúros elkapást mutatott be a bal szélen. Hozzá hasonlóan Lopez szintúgy 0/5re volt képes öt bázison hagyással, de 3Bként mindvégig stabilan védekezett. Az egyetlen csereütő Fowler forceoutot kapott, majd az utolsó két védekező játékra visszavette CF pozícióját. A kezdő ember Rogers második meccsén hozta a második győzelmét, de most sokkal balhésabb meccse volt. Szinte minden inningben pályára kerültek ellene, gyakran szorult helyzetbe is került, de megoldotta, hogy 5.2 játék alatt csak három pontot adjon az ellenfélnek. Hétszer ütést, négyszer sétát szedett be, de becsületére legyen mondva, előnyt adott át a relievereknek. M. Reynolds a hatodik felvonás utolsó kiesőjét a egy groundouttal postázta. Paulino a hetedik játékban két ütést és egy biztonsági pontot szenvedett el, de így is megtartotta a csapat vezetését. Lindstrom az eddigi talán legmagabiztosabb fellépését mutatta be nálunk, amikor nyolc dobásból kiszórt három embert a nyolcadik inningben. Street a szokásos magabiztosságával újabb savet söpört be, 6/6os már az idei mérlege, közben az újabb makulátlan befejezése által 1.00 alá ment az ERA statisztikája.




















3. meccs, csütörtök: Mets-Rockies 5-6
Csütörtökön doubleheadert tartottak és egymás után két mérkőzést rendeztek meg, amik még hátra voltak a párharcból. Az első találkozót ottani idő szerint délben rendezték és több érdekesség is volt az összeállításunkban, például az infield Giambi-Lopez-Tulo-Stewart összetételben állt fel, Fowler visszatért CFnek, J. Morales pedig elkapó volt, míg a csapat kezdő dobójaként G. Reynolds következett. Az első játékban képtelenek voltunk bázisra kerülni, viszont a Mets egy doublet ért el, ám a hármas bázisra haladó futót Stewart előzte meg egy fielder's choice játékkal, így meg tudtuk fékezni a hazai akciót. Második nekifutásra már Tulo és Stewie is eljutott a pontszerző helyekig, de J. Morales képtelen volt haza küldeni őket, majd G. Reynolds három groundout segítségével abszolválta a következő részt. Ezután két single és egy walk árán megtöltöttük a bázisokat, amíg csak egyetlen játékosunk esett ki, ám Tulo képtelen volt élni a nagy lehetőséggel és egy double playel mentettek ellene, de legalább az ellenfél is csak egy duplát tudott ütni két kieső után, így három játék alatt egyetlen pont sem esett. A negyedik inningben kiesett három emberünk, majd G. Reynolds azonnal doublet és walkot szedett be, melyet követően a hármason lévő futót Pagan küldte be egy sac fly RBIval, aztán két kieső mellett még Hairston is eredményes volt RBI singlelel, vagyis 2-0s előnyre tett szert a hazai együttes. Ezt követően J. Morales harcolt ki négy széles labdát, Fowler doublet jegyzett, az elkapó pedig S. Smith groundoutos kiesése közben szerzett pontot, de CarGo ellen strikeouttal befejeződött az akció. Az inning alsó részében egy walkot vétettünk, melyet Lopez-Tulo-Giambi dupla játékkal hatástalanítottunk, feljöttünk tehát 2-1re. A következő próbálkozásban Tulo single és Giambi walk révén jutott pályára, majd két forceout play után J. Morales egy két pontot érő doublet helyezett el a pálya jobb oldali hátsó szélére, így fordítottunk 3-2re. Menet közben PH váltotta a kezdő dobót, így a következő védekező inningre már F. Morales lett a dobónk, aki egy sétát vétett, Tulo és Giambi végrehajtottak egy sikeres duplajátékot, majd azonban elszenvedtünk egy singlet, közben ráadásul a dobó megsérült az egyes bázison, bejötte a helyére Belisle, J. Morales pedig kidobta a rablásra pályázó futót. A hetedikben S. Smith ütött egy doublet és közben a hármas bázison kötött ki egy error miatt, majd őt követően CarGo egy line drive hazafutást lőtt ki, aztán pedig Tulo is bevágott egy solo shotot a bal oldalra és már 6-2re nőtt a különbség az évi első back-to-back HRok által. A dobó játékrészt Belisle hiba nélkül abszolválta, de a következő akcióban mi is csak egyedül J. Moralest tudtuk felküldeni. Ezután is maradt Belisle, és beszedett egy solo HRt Reyestől, közben két embert elbúcsúztatott, az utolsó outot pedig már M. Reynolds hozta SOval. A kilencedik tetején csupán egy sétára futotta a denveriektől, majd Street bizonytalankodott és Hairston ütött neki egy 2run HRt, pályára engedett még két futót egyetlen kiesővel, amikor Lindstrom vette át a helyét, aki egy újabb séta után teli bázisoknál tudta befejezni a mérkőzést hihetetlen izgalmak közepette. 6-5re győztünk, de rettenetesen balhés volt a vége.
- Újabb nagyszerű fordítás utáni győzelem, a vége elképesztően izgalmas lett, de harmadszor is győztünk a párharcban. Tulowitzki belőtt egy újabb HRt, már a hatodikat a szezon 11. meccsén, közben 3/4es hatékonysággal az átlagát is tovább emelte, tényleg ott folytatja, ahol szeptemberben abbahagyta. Végre Gonzalez első hazafutása is megvolt, egy nem mindennapi ütéssel, így a venezuelai a harmatosabb rajtja ellenére már 9 RBInál tartott. A második számú elkapó J. Morales epizódszereplőből lépett elő meghatározó személlyé, ugyanis a két pontos megmozdulásával szereztük meg a vezetést is a meccsen, 2/3al tüzelt és az első pontjait szállította. A sor első embere Fowler 2/5ös hatékonysággal jutott bázisra, elsüllyesztett egy újabb doublet, de egyszer sem tudott hazaérni. S. Smith újra gyengébb volt a sor első felében, egyetlen duplára volt képes öt próbálkozásból, de egy kieséses játéka alatt pontszerző volt. Stewart folytatta mélyrepülését, és hozzá hasonlóan Lopez sem vállalt találatot, Giambi is csak egyetlen sétára volt képes, de egy ügyes játékot mutatott be az egyes bázison. A hajrában már Helton foglalta el a helyét, míg az egyetlen csere ütő Wigginton volt, aki a hatodik menetben groundoutot kapott. A fiatal G. Reynolds számára nehéz mérkőzés volt, de jól kezelte a szorult helyzeteket és öt inninget lehozott két kapott ponttal, ezzel a szezonbeli első nyertes meccsén volt túl. F. Morales két outot hozott egy DPvel a hatodik játékban, majd a harmadik ütőnél megsérült a bokája az egyes bázisra lépve. Belisle két inning alatt kiejtett hétből hat embert, az egyetlen hibája egy solo HR volt, ami még belefért tőle. M. Reynolds egyetlen ütőt szórt ki, a nagyobb baj volt, hogy Street is csak egy kiejtésre volt képes, amikor a kilencedik játékban a saveért jött volna. A closer három ütésből két futást kapott egy 2run HR által, és két emberrel a pályán le kellett cserélnünk, hogy aztán Lindstrom fejezze be a meccset egy séta ellenében, ezzel a második sikeres lezárását jegyezte az évben.





















4. meccs, csütörtök: Mets-Rockies 4-9
Fél órával a harmadik meccs befejezése után megkezdték a negyediket, és természetesen újabb változások történtek a kezdőben. Iannetta visszakerült elkapónak, a belső négyesben Tulo maradt és minden poszton más volt, S. Smith helyett is Spilbo állt ki a jobb szélre, a kezdő dobónak pedig DLR jött. Nyugodtan indult a mérkőzés és az első kísérletezések alatt csak egy sétát értek el a hazaiak, majd második nekifutásra a mieink közül Helton egy singlet jegyezhetett fel, a másik oldalon pedig egy ketten is bázison voltak már, amikor az elkapó Nickeas küldte haza a pontszerző helyeken tanyázó társait, így korán 2-0s hátrányba sodródtunk. Több se kellett a mieinknek és a következő akcióban felébredtünk, a duplázó Iannettaval Fowler szereztetett pontot egy RBI single után, bázisra került még Herrera is, majd CarGo forceout játéka közben szállítottuk az egyenlítést. Őt követően még Tulo sétált, Wiggintont pedig megdobták, ám sajnos Helton fent hagyta a teli pályát, majd De La Rosa egy double után két swinging strikeoutos kiejtéssel tudta le a harmadik menetet. A folytatásban a Rockies támadása eredménytelen volt, viszont a Mets két emberrel képviseltette magát a pályán, akiket a kettes-hármas bázisra delegáltak, majd egy hosszú beállás végén Reyes egy 2run RBI singleből újra 4-2es előnyhöz juttatta a csapatát. Az ötödik játékban újra kiesett az első három emberünk, viszont végre DLR is képes volt gond nélkül lehozni egy inninget. Ezután váratlanul Tulo bebombázott egy újabb solo HRt, majd Helton és Spilborghs is ütést jegyzett, Iannetta pedig sétával töltötte meg a bázisokat, a loaded 1out helyzetnél DLR egy forceout play által volt eredményes, így maradt még két futó a pályán, amelyből az egyiket Fowler küldte haza a single ütésével, aztán pedig Herrera végleg kitakarította a pályát egy 3run HRal, mellyel már 8-4es vezetéshez jutottunk. Az inning dobó részét egyetlen Helton mezőnyhiba közben hoztuk, majd a következő támadásunkban éppen a veterán 1B érte el singet. A hetedik alján DLR két embert kiejtett és engedett egy sétát, ekkor már nagyon elfáradt és inkább lecseréltük, így az utolsó kiesőt már M. Reynolds postázta. A nyolcadik eseménytelenül telt el, részünkről M. Reynolds és Betancourt együttesen hozták a három outot. A záró menetben még egyszer utoljára lecsaptunk, CarGo és Tulo is singlet talált, Wigginton pedig RBI singleből szerezte meg a kilencedik futásunkat, végül Paulino hozta a befejező játékot, így 9-4re nyertünk a párharc legsimább meccsén és söpréssel tudtuk le a Mets elleni seriest.
- Negyedszer is két pontos hátrányt fordítottunk meg, kulcsfontosságú volt a hat pontos hatodik inning, így a párharc legsimább sikerével értük el a söprést. Tulowitzki teljesítményére elfogytak a jelzők, beküldte a hetedik HRt az évben, a négy meccs mindegyikén lőtt hazafutást. A shortstop már 14 pontszerző megmozdulásnál tart, átlaga pedig .364es, ez eddig MVP forma, pedig híresen lassú szezonkezdő. Az első meccsen pihenő Herrera rápihent erre a találkozóra, és az idei első pontjait szerezve egy 3run HRt húzott elő, újra 2/5ös hatékonysággal tevékenykedett. A leadoff hitter Fowler ugyanilyen mérleget mutatott, most mindkét alkalommal haza tudott keveredni, ráadásul mindkét single találata után jegyzett egy-egy pontot. A veterán Helton öt lehetőségből három ütést jegyzett, közben öt bázison hagyást és a szezon első errort is elkönyvelte. Gonzalez egyetlen forceoutból ért el RBIt, majd négy kiesés után írt fel egy singlet, végrehajtott egy újabb sikeres bázisrablást, és volt egy szép fogása a mezőnyben. Az elkapó Iannetta egy doublet és egy sétát tudott feljegyezni. Wigginton 1/4el lengetett, egyetlen találatát az utolsó inningben regisztrálta, amelyből pontot is tudott szerezni. Spilborghs csupán ötből egyszer talált négy LOB mellett. Egyetlen ütőt se hoztunk be csereként, a doubleheader második meccsén már próbáltuk pihentetni a többieket. De La Rosat a hetedik játék közben cseréltük le, amikor 6.2 inning után már 116 dobásnál tartott, és még mielőtt baj lett volna, inkább lehoztuk őt. A mexikói már a második győzelmét szerezte a szezonban, miután öt ütést és négy pontot szenvedett el, de négy sétája mellett 7 SOt osztott ki, nem volt egyszerű meccse. M. Reynolds és Betancourt két-két ütőt kiejtve közös erőkkel hozta a hetedik-nyolcadik menet maradék részét. Paulino öt pontos előnyben lépett színre a záró inningben és két SO vezérletével magabiztosan szórta ki az első három szembejövő ütőt.
























A NL West állása:

1. Colorado Rockies 10-2 (12 meccs)
2. San Franciso Giants 6-6 (12 meccs, 4.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 6-7 (13 meccs, 4.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 5-6 (11 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 5-7 (12 meccs, 5.0 GB)

Egyre nagyobb előnnyel vezetjük a csoportot a riválisok előtt. A Giants kezd magára találni is 2-1re visszavágtak a Dodgersnek az opening series vereségért, a Padres a Reds ellen bukott el egy újabb párharcot, a D'backs vesztét pedig a Cards okozta. A hét második felében a csoporton belül ARZ-SF series lesz, míg csütörtökön a SD már megkezdte szereplését Houstonban, a LAD pedig St. Louisban.

A Rockies nem csak a divíziót, de a teljes 30 csapatos ligát vezeti a 10-2es mérlegével, soha nem látott jó rajtból jöttünk ki, zsinórban már hat meccset nyertünk meg. A két csapat elleni idegenbeli sorozatot 7-1el tudtuk le, most pedig jöhet egy hazai párharc a Cubs ellen, ahol ismét szükségünk lenne minimum két győzelemre. A series meccseinek időbeosztása: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Gyertek szurkolni minél többen, ezért a csapatért érdemes! GO ROCKIES!!!

Csütörtök hajnalban rendezték meg az alapszakasz utolsó játéknapját az NBA-ben, vagyis végre fény derült arra, hogy milyen párosításokkal kezdődhetnek meg a rájátszás küzdelmei a keleti és a nyugati csoportban. Ennek alkalmából, és mivel a Denver Nuggets is ott lesz, számtalan írásban fogjuk követni az idei playoffot a blogban, és a hűséges olvasóinkat még egy izgalmas tippjátékra szeretnénk meghívni.










Először nézzük a főcsoport-negyeddöntők párosításait!

Keleti konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Indiana Pacers (8.)
Miami Heat (2.) - Philadelphia 76ers (7.)
Boston Celtics (3.) - New York Knicks (6.)
Orlando Magic (4.) - Atlanta Hawks (5.)

A Bulls 62-20as mérleggel megnyerte az alapszakaszt, vagyis az egész rájátszásban pályaelőnyük lehet. Talán a legkomplettebb csapat benyomását keltették az alapszakaszban, de a playoff azért más világ, itt dőlhet el igazán, hogy valójában mennyire erősek, és mennyire tudják felvenni a kesztyűt a náluk rutinosabb PO-csapatokkal, nyilván a Pacers ellen még toronymagas esélyesek, és akkor idén egy újabb sikerkorszak kezdődhet a klubnál. Segítségükre lehet a hazai pályán, hiszen az alapszakasz legjobb home mérlegét produkálták, a 41 meccsből 35öt megnyerve. A Heat a második helyre ért oda, így a Sixers került eléjük, könnyen összejöhet egy kiélezett párharc, de hatalmas égés lenne Floridában, ha kiesnének, ezért észnél kell lenniük. A Celtics-Knicks párharc igazi csemege lehet, a bostoniakat nyilván nem kell bemutatni egyetlen kosárlabda rajongónak, de talán még a sportot felületesebben követőknek sem, az elmúlt évtized meghatározó együttese, rengeteg hosszú playoff meneteléssel, nagy döntős szereplésekkel, bajnoki címmel. Ezzel szemben az NY 2004 után tér vissza a playoff vérkeringésébe, azok után, hogy a nagy Melo-cserében új alapokra helyezték a csapatot és a kezdetbeli nehézségek után kifejezetten magabiztosan zárták az alapszakaszt, és könnyen hatalmas harcra kényszeríthetik a keltákat, bár egy hajszállal esélytelenebbek. Superman és a varázslók csak a negyedik helyen végeztek, így talán ők kapták meg a legkellemetlenebb ellenfelet, a Hawks-t. Évről évre ott vannak a tűz közelében, de az igazán nagy áttörés mindeddig váratott magára, gyanítom idén se lesz másként, viszont az atlantaiak ellen egyértelmű esélyesek lesznek egy hosszú párharcban, már csak azért is, mert a 4-5. hely között 8 GB döntött köztük. Kicsit szétnyílt az olló a konferenciában az első négy és a második négy között, így bármelyik párharcból komoly meglepetés lenne az idegenbeli együttes továbbjutása.



















Nyugati konferencia:

San Antonio Spurs (1.) - Memphis Grizzlies (8.)
Los Angeles Lakers (2.) - New Orleans Hornets (7.)
Dallas Mavericks (3.) - Portland Trail Blazers (6.)
Oklahoma City Thunder (4.) - Denver Nuggets (5.)

A nyugati mezőny alakulását az utolsó hetekben kiemelt fontossággal követtük Dawyd kollégámmal együtt, ezek alapján elmondhatjuk, hogy nem történtek nagy változások a befejezésre, a nyolc PO-résztvevő csapat már jó ideje biztosra vehető volt. A Spurs megtartotta első helyét, és a playoff történetében még nyeretlen Grizlik ellen is nagy favoritnak számítanak, mivel észhez tértek az alapszakasz végére, és a hat meccses nyeretlen sorozatot átvészelve végeztek stabilan a főcsoport élén, bár a sokáig biztosra vett alapszakasz elsőségük elúszott azzal a betlivel. A Lakers megszakította az L5 streaket és megtartották a második helyüket, így mindenképp nagy esélyesek lesznek a Hornets elleni seriesben, talán nem az igaziak idén, de tudjuk, hogy mindig a playoffban hozzák a legjobb formájukat, idén is muszáj lesz számolni velük, bármennyire is unjuk őket mindannyian, Kobet soha nem lehet leírni. A Mavs előtt felcsillant a második hely, de könnyen negyedikek is lehettek volna, végül a legnagyobb valószínűség érvényesült és maradtak a harmadik pozícióban, így a hatodikként záruló Blazerst nem tudták elkerülni. Szerintem itt könnyen történhet meglepetés, Nowitzkiék évek óta a nehézségekkel küzdenek a playoffban, a Portland pedig tényleg bárki dolgát képes lehet megnehezíteni, az egyik legkellemetlenebb ellenfél. Persze még így is a texasiak az esélyesek, de simán kinéz nekik egy hét meccses irgalmatlanul kemény párharc. Emellett bekövetkezett az amit a magyar Nuggets szurkolók egybehangzóan szerettek volna elkerülni, az OKC lesz az első körös ellenfelünk. Reménykedtünk benne, hogy talán a Mavs (egyesek szerint a Lakers) ellen kell játszanunk a főcsoport-negyeddöntőben, de mégis Durantékkel leszünk kénytelenek megmérkőzni. Nagyon remélem, hogy az utolsó meccseken összeszedett sérülések nem lesznek komolyak és a teljes csapatra számíthatunk a playoffban. Ellenkező esetben nehéz helyzetben leszünk, teljes kerettel viszont biztosan óriási meccseket fogunk vívni velük és mindenképpen az egész első kör legnagyobb párharcára van kilátás. Jósolni lehetetlen, szurkolni viszont kötelező!

















A játék szabályai:

Tippeld meg az összes párharc végeredményét az első főcsoport-negyeddöntő mérkőzés kezdetéig, vagyis a határidő szombat, 19:00! A mostani párharcok továbbjutóit helyesen eltaláló 5 pontot kap, az egyes csatározások pontos végeredményét helyesen megtippelő pedig 10 pontot kap seriesenként. Aztán később minden körben emelni fogjuk a megszerezhető pontokat, hogy fokozódjon a tét.

Emellett minden fordulóban felteszünk öt kérdést lehetőség szerint a Nuggets párharcával kapcsolatban, amelyek helyes válasza egyenként 10 pontot ér (vagy ahol egy szám a válasz, ott az eltérés nagyságának függvényében annyival kevesebb pont szerezhető a 10-ből). A válaszok leadási határideje hétfő, 03:30, azaz a Thunder-Nuggets series első meccsének kezdési időpontja!

A főcsoport-negyeddöntő kérdései:

1.) Ki dobja a legtöbb pontot a Thunder-Nuggets párharc utolsó mérkőzésén?
2.) Hány pont lesz a legnagyobb különbség a két csapat között a Thunder-Nuggets párharc legsimább meccsén?
3.) Hány alkalommal éri el a 100 pontos határt a denveri csapat a főcsoport-negyeddöntőben?
4.) Ki adja a legtöbb asszisztot a Nuggets-ból a főcsoport-negyeddöntők küzdelmei alatt?
5.) Lesz-e hosszabbításos mérkőzés a Thunder-Nuggets párharcban?

Minden egyes playoff-kör lezajlása után jelentkezni fogok egy új írással, amelyben összesítem az előző kör eredményeit, és ismertetem a következő forduló párosításait, kérdéseit.

A válaszokat a kommentek közé adjátok le! A szerkesztőtársaknak kötelező a részvétel, és minél több olvasó tippjére is számítunk!

Jó játékot, és sikeres denveri playoff-szereplést kívánok! :)