A Németországban zajló jégkorong világbajnokságon a hétvége folyamán megkezdődtek a csatározások a második fordulóban, éppúgy a középdöntőkben, mint az alsóházi küzdelemsorozatban, ennek aprópójából ismét összefoglaljuk, hogy a tornán milyen események történtek a denveri képviselőkkel kapcsolatosan péntektől vasárnapig.

Péntek délután a középdöntők nyitó meccsei közül a mannheimi összecsapás volt számunkra különösen izgalmas, amikor Kanada és Norvégia személyében két, a csoportkörben egyaránt kvartettje második helyén végző együttes találkozott egymással. S mi sokkal fontosabb, három Avalanche-játékos is pályára lépett, hiszen az Észak-amerikaiak támadósorát Matt Duchene, a védelmét Kyle Cumiskey erősítette, míg a norvégoknál Jonas Holös-re figyelhettünk. Az ifjú skandináv bekk pedig rögtön hallatott magáról, amikor másfél perc után a távoli lövésével megszerezte a vezetést csapata számára. A dermedt kanadaiak csak a harmad végén tudtak válaszolni, de egyáltalán nem játszottak komolyabb fölényben. A második felvonásban viszont a játékvezetők sorra küldték ki a norvég hokisokat többé vagy kevésbé jogosan, és a kanadaiak sorra értékesítették a lehetőségeiket. A hatodik juharleveles találatot megelőzően egy durva ütközéssel terítették le az egyik norvég fiatalt, így tudtak kilépni kettő-az-egyes létszámfölényben, majd a gól után az európaiak nem akármilyen balhét csaptak, a kapitány Jakobsen még a játékvezetőkön keresztül is ütötte a Downie-t, ami nem volt túl bölcs gondolat, hiszen 5+20 perces azonnali végleges kiállítása mellett később a torna hátralévő részétől is eltiltották a hivatalos személy elleni attrocitása miatt. A kanadaiak két percre kettős PP-ben játszottak, majd ötperces le nem járó fórjukat is többször, mosolyogva váltották gólokra, így a mérkőzés végére megalázó, 12-1-es mértékű zakót szabtak az utolsó játékrészre teljesen lelküket vesztő norvégokra. A lelombozott vesztes csapatból Holös igenis büszke lehet magára, fantasztikus távoli lövéssel szerezte meg az első gólját a tornán, és védekezésben ismét hatalmasat küzdött, bátran vállalta fel a fizikai játékot is a nagytestű Észak-amerikai támadók ellen, és több látványos szerelést is be tudott mutatni. Mindkét speciális egységben gazdagon kapott lehetőséget, a meccs végén 23 perccel zárt, Jakobsen kiválása után az ő feladata lett a védelem menthetetlennek tűnő stabilizálása, nem tehetett róla, hogy egyedül nem tudta megállítani a kanadaiak félelmetes rohamait, még így is megúszta -2-vel. Duchene mindössze 14 percet játszhatott, MacTavish mester a középdöntőre megérkezett Eberle sorát szerette volna minél jobban játékba hozni, így a denveri ifjonc még PP-ben is alig jutott szóhoz. Stamkos kiválásával változtak a sorok, Duchene mellől Tavares felkerült az első trióba, így a sor új jobbszélsője az alapesetben inkább védő Burns lett, míg a bal szélen továbbra is a csapatkapitány Whitney játszott. A centerünk egy remek gólpasszt adott Giordano találatához, és a tizenkettedik találatot szerezte egy zseniális egyéni akció végén, közben +2-es plusz/mínusz statisztikát jegyzett, és amikor jégen volt, nagyon jól mozgott, sokat korcsolyázott, a szokásos akarásával hajtott. A hátvéd Cumiskey új párt kapott maga mellé a columbus-i Russell személyében, de az egyetlen norvég találat elszenvedése miatt mindössze -1-et csinált 16 perc alatt, hátul biztosan takarított, viszont az előrejátékban továbbra is ötletszegény, bizonyára még mindig jobbára csak védekező feladatokat kérnek tőle.

Matt Duchene gólja Norvégia ellen:



Ugyanebben az időpontban a másik középdöntőcsoportban Szlovákia-Dánia mérkőzést rendeztek a kölni csarnok jegén. Ahol nem mindennapi dolgok történtek, a dánok hihetetlen lendülettel kezdtek, a szerencsével sem álltak hadilábon, és valósággal szétszedték a szlovákokat már a legelső percekben, az első három lövésük mindegyikéből gól született, és 13 perc után már 6-0-ra léptek el. A végeredmény is ez maradt, a későbbiekben már nem erőltették meg a magukat, magabiztosan uralták a játékot, az elkeseredetten próbálkozgató szlovákok pedig nem igazán tudtak mit kezdeni a torna eddigi meglepetéscsapatával. Sajnálatos módon, a két Colorado-s sem úszta meg a nem mindennapi mészárlást, kiváltképpen a kezdő kapus Peter Budaj, aki 0/3-as hatékonysággal zárt, miután három lövésből három gólt kapott az első öt percben, majd lecserélték őt. Hatalmas balszerencséje volt, nem igazán lehet a nyakába varrni a kudarcot. Az első találatnál az NHL-es Regin egy remekül eltalált húzott lövéssel köszönt be, a másodikat egy kettős PP-ből szerzett sakk-matt szituációban ütötték, a harmadik szintén emberelőnyös gól volt, amikor egy távoli lövés többszöri irányváltoztatást követően kötött ki a kapujában. A csoportkör során Budaj még a torna egyik legjobb kapusának számított, Dánia ellen azonban alaposan beleszaladt a késbe, még ha kimondottan nem is tehetett róla. Eközben Marek Svatos ezúttal is Szlovákia első sorának jobb szélén kapott lehetőséget Ciernik és Zagrapan társaságában, a nyitó harmadban szinte jégen sem volt a sok PK miatt, a második kettőben gyakran tűnt fel az akciók közben, de csapatával együtt sansztalan volt a szépítésre, 15 perces jégidejét négy kapuralövéssel zárta, melynél többet csupán két társa vállalt, és a kezdetbeli dán-tornádót is átvészelte -1-gyel. Északi szomszédainknak a kiegyensúlyozott csoportkörbeli teljesítmény után e hatalmas pofonból muszáj lesz megrázniuk magunkat, ha még szeretnének keresni valamit a VB-n.






















Az esti órákban a kölni csoportban ezt követően Finnország találkozott Fehéroroszország válogatottjával, és az északiak az első harmad elpuskázott lehetőségeit követően a második felvonásban szerzett két találatukkal eldöntötték a mérkőzést a semmi különlegeset nem nyújtó, közepes színvonalon pörgő belaruszok ellen 2-0 arányban. Az Avalanche veterán hátvédje, Ruslan Salei csapatkapitányként azonban ismét hibátlanul teljesített, és jó játékának elismeréseképpen a meccs legjobbjának választották meg őt csapatából. A rutinos védőjátékos 26 percen át masszívan állta a finnek dinamikus rohamait, egyik gólt sem akkor ütötték, amikor ő is a jégen tartózkodott volna, vagyis 0-s plusz/mínusz értékkel zárta az összecsapást. Salei a kiegyensúlyozott defenzív teljesítménye mellett igyekezett a támadásokat is segíteni gyors korongelőreviteleivel, hosszú indításaival. Mindvégig rendkívül stabil formában játszott, még a krónikához hozzátartozik, hogy a találkozó elején volt egy kétperces kisbüntetése is. A fehéroroszoknak a továbbiakban főként támadásban illene nagyobb erőket mozgosítaniuk, ha ebből az erős csoportból szeretnék kivívni a negyeddöntőt, mert bár a Salei vezette védelem igen masszív, elöl a csatárok csak elvétve tudtak kialakítani minőségi gólhelyzeteket, és ez nem először fordult elő velük a tornán egy komolyabb ellenfél ellen.

Szombaton megkezdődtek a küzdelmek a bentmaradásért is az első kör négy csoportutolsója között, és fájó szívvel, de ezekre a meccsekre is figyelnünk kell, lévén az amerikai válogatott, a csatár T.J. Galiardi-val és a segédedző Joe Sacco-val a fedélzetén csak sereghajtó lett az első körben, így szégyenszemre a legalsó négyesbe vezetett az útjuk. Az USA első mérkőzésére Köln városában került sor Kazahsztán ellenében, és az amerikaiak villámgyorsan eldöntötték a meccs sorsát, az első 73 másodpercben két gólt pakoltak be, majd a tizedik percig még kettőt, a második harmad végére már 9-0 volt az állás, míg a végeredmény kereken 10-0 lett. A kazahok harmatgyengén muzsikáltak, az első pillanattól kezdve a túlélés volt a céljuk, az USA pedig a legjobbak visszafogott játékával, a kiegészítő emberek erőfeszítéseivel is rommá verte az utódállamot. Végre az Avs-tréner, Sacco mester odacsaphatott a válogatott vezetőedzője, Gordon asztalára, hogy Galiardi-t igenis tegyék fel az első sorba, meg is lett az eredménye, az Avs fiatalja remekül megértette magát Oshie és Okposo társaságában, már az első harmadban jutott neki két gólpassz, amikor a második és a negyedik találatuknál vállalt előkészítést. Galiardi 17 perc játéklehetőséghez jutott, ezalatt egy kapura lövést tűzött meg, és összesen három gól születése pillanatában tűnt fel a jégen, statisztikáinak jelentős részét az első harmadban postázta, amikor még komolyabban vette a játékot a sora, onnantól kezdve már csak békés korcsolyázgatást hajtottak végre, az USA pedig nagyon kiosztotta a kazahokat, a hátvéd Gilroy-nak még a mesterhármast is összehozták. Nem ártott volna talán már a csoportkörben ilyen mentalitással játszani, akkor nem itt végezték volna, de legalább sikerekkel zárhatják a tornát.
















A vasárnapi napon délidőben újra jégre léptek az Egyesült Államok hokisai, amikor az alsóházi körmérkőzések második szakaszában az előző napon hozzájuk hasonlóan győzedelmeskedő franciák lehettek a vetélytársuk. Nehezebb dolguk volt már, mint a kazahok ellen, de most sem lehetett kérdés egy pillanatig sem, hogy ki fog nyerni, az USA hamar kapujához szegezte a gallokat, akik még az első harmadot éppen kibírták kapott gól nélkül, de a második-harmadik játékrészben bevitt két-két találatra nem tudtak válaszolni, Clemmensen-ék ezzel a második alsóházi meccsükön sem kaptak gólt, miután 4-0-ra verték Franciaországot. T.J. Galiardi ismételten az első sorban kapott lehetőséget a két O-betűs társával a környezetében, s nagyszerűen tevékenykedett, 17 és fél perces jégidejével a legtöbbet tartózkodott a pályán az Egyesült Államok csatárai közül. Ezalatt a védekezésben nyújtott stabil játéka mellett társait is előszeretettel szolgálta ki, a harmadik gólnál Oshie-val lövetett létszámfölényes gólt, ezzel két napon belül már a harmadik asszisztját szerezte a kiesés elleni küzdelmek során. Egyetlen kapura lövést vállalt be és egy kétperces kiállítása is volt bottal akasztásért, valamint semleges plusz/mínusz statisztikával végzett, mivel több találatnál nem tűnt fel, csupán a PP-gólnál tartózkodott a jégen, de így is csapata legjobbjai közé tartozott, még ha a sor most sem mutatott igazán sokat, csak éppen amennyit kellett. Joe Sacco segédedzőként ismét elégedett lehetett, a kissé hanyagul összeválogatott, szertelen, fiatalos keret azért az elitmezőnybeli tagságát biztosan megtartja, de jókora hiányérzetük lehet, hogy nem vették kellő komolysággal a csoportkör mérkőzéseit.


Vasárnap délután az immár több sebből vérző norvég válogatott a Kanada elleni méretes verést a lettek ellen igyekezett feledtetni. A két megközelítőleg hasonló játékerőt képviselő együttes között az első két harmad kemény, egyenrangú küzdelmet hozott, és bár a találkozó izgalmasan alakult, találatot egyik csapat sem tudott szerezni negyven percen át. A harmadik felvonás elején azonban megtört a jég, amikor a baltiak jutottak előnyhöz, majd a kapkodó norvégok kisvártatva további két gólt kaptak, mindkettőt emberhátrányból. A veszett fejsze nyelét még megpróbálták megragadni a skandinávok, de csak még jobban legyőzették magukat, az utolsó percekben beszedték meg egy gólt az üres kapura, majd 6 másodperccel a vége előtt alakult ki az 5-0-s lett-sikert jelentő végeredmény. Ekkora különbség messze nem volt a két csapat között, merőben csalóka képet mutat papíron az eredmény, azonban a norvégok teljesen szétestek a végére, a csapatkapitányuk elvesztésével végleg keresztet vethetnek a negyeddöntős álmaikra. Az Avalanche tehetsége, Jonas Holös lett a mérkőzés legjobb játékosa csapatából, miután megint eltöltött a jégen 27 és fél percet, beleértve ebből több, mint tíz minutumot az öt kapott gólt hozó záró harmadban, de csupán az üres kapus találatot szerezte akkor Lettország, amikor ő a jégen tartózkodott, vagyis letudta -1-gyel az összecsapást. Egészen hihetetlen, amit művel a védekezésben, ezúttal is csapata legbiztosabb pontja volt, Jakobsen hiányában még inkább próbálta összefogni a védelmet, közben még három kapura lövésre is vállalkozott, és kapott egy kiállítást gáncsolásért. Példaértékű, amit meccsről meccsre hozni képes hazája válogatottjában, nagyon érett már neki a meccs legjobbja elismerés, mert az egész tornán a norvégok legkiegyensúlyozottabb hokisa. Szomorú lehet, hogy nem maradt esélyük a továbbjutásra, mert tényleg mindent elkövetett érte, és a csapata sem tartotta magát rosszul, azonban a középdöntőkre teljesen összeestek, így az igazi áttörést nem tudták meghozni Mannheim-ben.

Hasonóan izgalmas küzdelemre számíthattunk az esti kölni mérkőzésen is, ugyanis a házigazda németek Fehéroroszországot látták vendégül. Nem is kellett csalódnunk, mivel óriási küzdelemben, kiegyenlített erőviszonyok mellett zajlott a mérkőzés a vendégek korai vezető gólja ellenére. Ahogy egyre jobban haladt előre a mérkőzés, vendéglátó együttes úgy fokozta egyre inkább az iramot, és a harmadik harmadra szinte már felborították a pályát, de sehogysem akart összejönni az egyenlítés, egészen az utolsó percig, amikor már hat mezőnyjátékossal rohamozva vitték be a pontmentő találatot. A ráadásban mindkét csapatnak voltak lehetőségei, végül azonban a belaruszok éltek az egyikkel, s mintegy 15 másodperccel a hirtelen halál vége előtt lezárták az ütközetet. Németország hiába egyenlített ki eufórikus küzdelemben, be kellett érniük egyetlen ponttal, mely nem segít sokat a céljaik elérésében, rendkívül szoros a középdöntőcsoport állása, bár a fehéroroszok helyzete még ezzel a két ponttal sem javult sokat, ezek voltak ugyanis az első pontjaik a második körben, de legalább életben maradtak. A belarusz hátvédfalban Ruslan Salei közel 25 percig jutott, kissé balszerencsés módon csak egyetlen találatnál tartózkodott a jégen, még pedig a németek egyenlítő góljánál, így most romlott a plusz/mínusz statisztikája, mivel -1-et postázott erről a találkozóról. A játékával kapcsolatban persze most sem érhette szó a ház elejét, rengeteget segített a csapatának, remekül irányította, szervezte a játékukat hátulról, továbbá még két kapura lövéssel is operált, újabb nagyon stabil teljesítményt nyújtott, ahogyan azt megszokhattuk tőle már a korábbi összecsapásokon is.


















Ezzel egy időben Mannheim-ben egy talán még komolyabb rangadóra volt kilátás, hiszen Kanada és Svédország készült összecsapni egymással a középdöntőben, és a két válogatott találkozása minden körülmények között, bármiféle összetételben óriási presztízscsatának számít, ezen a világbajnokságon sem volt ez másként, noha mindkét csapat kifejezetten fiatalos összeállításban képviselteti magát a németországi seregszemlén. A svédek valósággal rárontottak a kanadaiakra, hamar megszerezték a vezetést, és csak az első harmad végére engedtek valamelyest az óriási nyomásból, de a második játékrész elején Andersson két ellentámadásból szerzett góljával gyakorlatilag eldöntötték az érdemi kérdéseket, a juharlevelesek már csak erőlködtek, Gustavsson kapus mindenhová odaért, leszámítva egy védelmi hibából született gólt a hajrában, de végül a háromkoronások így is dialmaskodni tudtak 3-1 arányban, teljesen megérdemelten. Kanada színeiben ismét pályára lépett a Colorado két válogatott hokisa, és ezúttal is mindketten üde színfoltjai voltak csapatuknak. A center Matt Duchene sorának összetétele újfent változott, a megszokott társ Whitney mellett ezúttal a menet közben aktivált Raymond játszott a másik oldalon, bár ifjú tehetségünk több más összetételben is szelhette a jeget, voltak a mérkőzés alatt kisebb változások az összeállításban, így szinte minden egyes sorban megfordult hosszabb-rövidebb ideig. Mindez azt mutatja, hogy bőséggel megkapta a lehetőséget, s összesen 16 percet töltött a pályán, ezalatt rendre nagyon szépen szervezte az akciókat, sokat birtokolta a korongot, jól hozta helyzetbe társait, akadt néhány szép elkorcsolyázása, és még ügyes próbálkozásokat is képes volt bemutatni. Végül három kapura lövéssel és semleges plusz/mínusszal zárt, mivel elszenvedte a második svéd gólt, ahol elöl ragadt még az azt megelőző támadással, valamint éppen bejött cserére, amikor Laich összehozta a szépítő találatot. A hátvéd Kyle Cumiskey a torna eddigi talán legjobb játékát mutatta be vasárnap este, bár pont nélkül maradt, nagyon érett, nyugodt produkciót mutatott be 11 perces szerepvállalása során. Szervezetten játszott a védekezésben, jól takarított, néhány alkalommal kifejezetten ügyes szereléseket hajtott végre, emellett az előrejátékból is igyekezett kivenni a részét, párszor látványosan suhant előre a koronggal, bár jobbára most is inkább az előrelőtt pakkokkal vétette észre magát. Amint látható, nem játszott sokat, amolyan hátsó védő volt a sorban, aki egy-egy cserét szinte minden társával eltölthetett a jégen, a legtöbb időt Russell vagy Giordano oldalán tudta le. A kanadaiak bár a negyeddöntőbe befognak jutni, ha így folytatják, könnyen lehet, hogy csak negyedikek lesznek, és az oroszokat kapják, s aligha tudnak még egyszer olyan bravúrt végrehajtani, mint az Olimpián, főleg hogy az erősebb válogatottak ellen rendre hasonlóan sima vereségeket szenvedtek eddig, csupán a kiscsapatok ellen tudtak parádézni.



















A második kör (középdöntők és alsóház egyben) további denveri vonatkozású menetrendje:

Május 17., hétfő, 16:15 : Finnország - Szlovákia
Május 17., hétfő, 16:15 : Norvégia - Svájc
Május 17., hétfő, 20:15 : Fehéroroszország - Dánia
Május 18., kedd, 12:15 : Egyesült Államok - Olaszország
Május 18., kedd, 16:15 : Szlovákia - Németország
Május 18., kedd, 16:15 : Kanada-Csehország

- Közeledünk a világbajnokság hajrájához, de legalább egy mérkőzése még valamennyi denveri képviselőnek lesz a tornán, így természetesen továbbra is be fogunk számolni a világbajnokság Avalanche-érdekeltségek eseményeiről. Örömteli, hogy a hét pályára lépő játékosunk közül négyet már csapatuk legjobbjának választottak meg egy-egy mérkőzésen, és minden egyes mezőnyjátékosunk szerzett már pontot is.

Véget értek az NLL küzdelmei, s a magyar idő szerint vasárnap hajnalban tartott fináléban egy újabb feledhetetlen mérkőzésen a házigazda Washington Stealth együttese hihetetlen fordítást végrehajtva 15-11-re legyőzte a némi meglepetésre finalista Toronto Rock együttesét Everett-ben, a Comcast Arénában.


A döntő első félidejében a vendég keleti együttes kezdett jobban, és a nagyszünetben még 6-4-re a kék-fehérek vezettek, mint ahogyan a harmadik negyed befejeztével is őrizték kétgólos vezetésüket. Az utolsó negyedben dőlt el minden, amikor a Stealth végképp felőrölte ellenfelét. A fiatal Duch duplájával villámgyorsan kiegyenlítettek, majd a negyed második felében újabb gólokat szereztek, miközben a torontói rohamok rendre elakadtak Richards kapusban, s az utolsó öt percen belülre érve már négy góllal vezetett a Stealth. A Rock még az újonc Leblanc révén szépíteni tudott, és a veszett fejsze nyelét megragadni próbálva elkeseredett támadásokat vezettek, de az utolsó pillanatokban Grimes üreskapus találatával kialakult a 15-11-es végeredmény. A finálé legértékesebb játékosának Lewis Ratcliff-et választották, aki 5 góljával komoly szerepet vállalt a döntő sikeréből, és korábban 46 találattal az alapszakasz góllövőlistáján is az élen végzett. A bajnok másik hőse a 3+8-as teljesítményt jegyző Duch volt, de betalált még Rabil két, Zywicki, Morgan, Martin, Sedgwick és Grimes egy-egy alkalommal, miközben Richards 50 darab védést mutatott be az est folyamán. A vesztes torontóiak részéről Beirnes négyszer zörgette meg a hálót, míg az alapszakaszban végig parádézó ifjoncaik kicsit szerényebben teljesítettek, Billings 2+3-ig, Leblanc 1+4-ig jutott, továbbá Doyle kétszer, Marshall és Manning egyszer-egyszer volt eredményes, míg részükről a portás Watson 32/45-ös mérleggel végzett.

A 2009 nyarán székhelyváltáson áteső friss bajnokcsapat történelme során idén először hódította el a Championship Cup-ot, korábban Albany Attack (2000-2003) és San Jose Stealth (2004-2009) néven sem tudtak maradandót alkotni, mindössze egyetlen vesztes nagydöntőig jutottak az elmúlt kilenc idény alatt. 2010-ben azonban minden kétséget kizáróan söpörtek végig a 11 fős mezőnyön, s 11-5-ös győzelem-vereség statisztikájukkal a nyugati első helyen jutottak be a playoff-ba, az egész bajnokság legelső együttese voltak, amely kvalifikálta magát a rájátszásba. Az egyenes kiesés rendszerben aztán a divízió-elődöntőben biztosan verték 14-10-re a Minnesota Swarm gárdáját, a nyugati fináléban egy valódi előrehozott döntő kereteiben belül hosszabbításban 15-14-gyel kiejtették az Edmonton Rush-t, kiharcolva ezzel a részvételt az NLL döntőjében, ahol a minap a keleti győztes Toronto-t is két vállra fektették.

A Stealth-szel elhódította a Kupát két, a sportág nyitott pályás verziójában Denverben játszó sportoló is, a hátvéd Eric Martin fantasztikus szezonjának megkoronázásaképpen gólt szerzett a döntőben, és a meccs legtöbb, összesen 11 szerzett labdáját postázta; az újonc Chris O'Dougherty pedig nem lépett pályára a vasárnapi meccsen.

Ahogy korábbi Mammoth-összefoglalóinkból rendszeres olvasóink is emlékezhetnek rá, a rájátszástól távolmaradó Colorado csapata a későbbi bajnok Washington-tól négy alkalommal is vereséget szenvedett az alapszakaszban. Rögtön a nyitó fordulóban, január elején 17-8-ra kaptunk ki tőlük; majd a hó végén már csak 12-11 arányban győztek le minket a Pepsi Centerben; legközelebb március 26-án 15-14-re vették be otthonunkat; a másnapi utolsó randevú során pedig 12-9-cel maradtunk alul velük szemben.


A szezon legértékesebb játékosának az elődöntőben búcsúzó Orlando sztárját, Casey Powell-t választották közben, a legjobb kapus az ugyancsak Titans-es Vinc, a legjobb védő a torontói Chapman, a legjobb középpályás a Rush-ból Merrill lett. Az év újonca a favorit Leblanc lett a Rock-ból, de a denveri Alex Gajic is jelölt volt a díjra, és végül tagja lett az évad újonc csapatának.

A zárt pályás lacrosse szezon a Championship Cup döntővel végleg lezárult, idén tehát a Washington Stealth nevét karcolhatják fel a trófeára, mi pedig a továbbiakban már az idény szabadtéri részére fogunk koncentrálni, hiszen a hétvégén kezdetét vették a küzdelmek az MLL alapszakaszában.

Nem sokkal a zárt pályás lacrosse idény befejezését követően (vasárnap hajnalban még hátra van a finálé) rögtön kezdetét is veszi a szombati nap folyamán a nyitott pályás bajnokság 2010-es kiírása, melynek a Denver Outlaws legénysége ismét vérmes reményekkel vághat neki. Csapatunk az elmúlt négy év három elvesztett fináléja után 2010-ben már végképp szeretne feljutni a liga tetejére, és erre idén csak még nagyobb esélyünk lehet.




















Gazdasági okok miatt az eddigi 10 fős mezőny mindössze hat csapatosra olvadt, így a teljes liga egy konferenciában található meg, s a napokban kezdődő alapszakasz folyamán egészen augusztus elejéig a csapatok fejenként 12-12 mérkőzést fognak vívni. A mieink a tavalyi elődöntőben már legyőzött Boston Cannons otthonában indítják az évet, majd egy héttel később kerülhet sor az első hazai mérkőzésünkre az Invesco Field-en a szintén fantasztikus sztárjátékosokból álló, ugyancsak 2009-es elődöntős Long Island Lizards csapata ellenében. Az idény derekán, július 8-án a bostoni Harvard Stadium-ben rendezik meg majd meg az MLL idei All-Star gáláját. Az alapszakasz augusztus 7-én fejeződik be, mely után a legjobb négy csapat számára megrendezésre kerülő négyesdöntőt az augusztus 21-22-i hétvégén fogják tartani Annapolis-ban, a Navy-Marine Corps Memorial Stadium-ben.

A csapat összetételében a tavalyi kerethez képest csak néhány változás történt, a vezetőség bízik az elmúlt években kialakult jól működő alapmag további összeérésében, így a tavalyi döntős együttes nagyjából együtt maradt. Mindössze Sims és Sonke távoztak, közben többek között érkezett két tősgyökeres denveri sportoló, Murray és Romero személyében.

Az Outlaws legfőbb vezére természetesen ebben a kiírásban is az elmúlt évad MVP-je, Mundorf lehet, aki kihagyta a teljes fedett pályás szezont, hogy fájós térdét rehabilitálja, és májustól minden erejét a denveri csapatnak szentelhesse. Persze, ebben közrejátszott az is, hogy tökéletes fizikumban legyen a sportág manchesteri világbajnokságára (július 15-24.), melyet négy évente rendeznek meg.

Mellette egyre nagyobb szerep hárulhat a két másodéves tehetségre, Seibald-re és Hardy-re, előbbi az NLL-ben idén bizonyította tehetségét, utóbbi pedig egyenesen a 2009-es évad legjobb újonca volt a nyitott pályás ligában. A legnagyobb ászok közé tartozik még az élete legeredményesebb NLL-szezonját lezáró Westerwelt, aki ugyancsak komoly ereje lehet a gárdának. A kapuban természetesen idén is a tavalyi szezon legjobb hálóőrének megválasztott Schwartzman keserítheti meg az ellenfél támadóinak életét. Továbbá olyan kiválóságok erősítik még a keretet, mint a Mammoth pocsék évét feledtetni vágyó Langtry, a Stealth-szel NLL döntőt játszó hátvéd Martin, vagy mondjuk a bombaerős bekk, Zink.

A Denver Outlaws programja a 2010-es alapszakaszban:

Május 16., vasárnap, 01:00 : Boston Cannons - Denver Outlaws
Május 23., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Long Island Lizards
Május 30., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Toronto Nationals
Június 6., vasárnap, 01:00 : Long Island Lizards - Denver Outlaws
Június 12., szombat, 21:00 : Boston Cannons - Denver Outlaws
Június 20., vasárnap, 01:00 : Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws
Június 26., szombat, 01:30 : Chicago Machine - Denver Outlaws
Július 5., hétfő, 03:00 : Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks
Július 11., vasárnap, 01:00 : Toronto Nationals - Denver Outlaws
Július 25., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Chicago Machine
Augusztus 1., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Boston Cannons
Augusztus 8., vasárnap, 03:00 : Denver Outlaws - Chicago Machine













A Denver Outlaws kerete a 2010-es szezonra:

Kapusok: Adam Fullerton, Jesse Schwartzman;
Hátvédek: Matt Bocklet, Ethan Vedder, Lee Zink, Brendan Skakandi, Sean McCarthy, Eric Martin;
Középpályások: Kevin Unterstein, Casey Cittadino, Brian Langtry, Alex Hopmann, Brian Christopher, Shane Walterhoefer, Will Dalton, Nate Watkins, Rocco Romero, Max Seibald, Brandan Loftus;
Csatárok: Brendan Mundorf, Drew Westerwelt, Matt Brown, Joey Murray, Dan Hardy;
Inaktívak: Shane Koppens, Duncan Swezey, Steve Giannone, Chris O'Dougherty, Austin Konkel, Ryan McFadyen, Ben Brown.

A most hétvégi nyitófordulóban némileg foghíjas lesz a keretünk, ahogyan a legtöbb másik csapaté is, mivel Martin és O'Dougherty még a Washington Stealth színeiben az NLL döntőjében szerepel, míg Brown és Unterstein a University of Denver csapatának segédedzőiként éppen az egyetemi bajnokság rájátszásában van fogalkoztatva ebben az időszakban.

Érdemes még megjegyeznünk, hogy a már említett júliusi világbajnokságra az Outlaws-ból öten is bekerültek az amerikai válogatott 23 fős keretébe, Mundorf mellett ugyanis a másik támadó Westwelt, a középpályás Seibald, a hátvéd Martin és az új cserekapus Fullerton is ott lehet Angliában.

Természetesen idén is nyomon fogjuk követni a nyitott pályás lacrosse-osaink szereplését, mert nem akármilyen célokért harcolhatnak az Outlaws sportolói, érdemes lesz tehát valamennyi Denver-szurkolónak figyelnie a törvényen kívüliükre, ha részese akar lenni egy nagy dolognak. Következő kiadásunkban már remélhetőleg nem engem kell olvasnotok, hanem az Outlaws-szakértőnk kalauzol el benneteket a csapat világába.

Végezetül álljék itt a csapat elsőszámú embere, a tavalyi MVP Brendan Mundorf idény előtti eszmefuttatása: "Sokat beszéltünk a szünet alatt a legutóbbi idényekről, és arra jutottunk, hogy még egyszer nem fordulhat elő velünk ez a csúfság. Három döntőt veszítettünk el négy év alatt. Kell ennél több motiváció egy csapatnak? Engem csak ez éltet, az egész offszezonbeli alapozást abban a tudatban végeztem, hogy idén mindenképpen bajnok akarok lenni. Remélem, hogy a csapattársaim is így vannak vele. Idén még éhesebbek vagyunk a bajnoki címre, mint valaha, és ezúttal már nem fogjuk kiengedni a kezünkből. Ez a mi évünk lesz!"

A szerdai és a csütörtöki játéknapon játszották le a németországi jégkorong VB-n az első csoportkör utolsó fordulójának mérkőzéseit, s ismét pályára lépett valamennyi Colorado Avalanche-szereplő, akik rendszerint emlékezeteset is alkottak.

- Szerdán az esti órákban a kanadai válogatott Mannheim-ben a csoportelsőségért, egyben a középdöntőbe tovább vihető lehetséges maximum pontszám begyűjtése érdekében lépett jégre a hasonló célokért áhítozó Svájc ellen. Azonban a tengerentúliak rendkívül ráérősen kezdték az összecsapást, a lelkesen küzdő svájciak pedig idejekorán kétgólos előnyre tettek szert, melyre a kanadaiak egy gyors találattal válaszolni tudtak. A későbbiekben viszont továbbra sem törték össze magukat, képtelenek voltak fölénybe kerülni, a helvétek remekül kontrollálták a mérkőzés alakulását, ellentámadásaik pedig életveszélyesek voltak, s a második, valamint a harmadik harmad elején szerzett találataikkal végleg eldöntötték a győztes sorsát, s végül simának tekinthető, 4-1-es zakót szabtak a motiválatlan Kanadára. A juharlevelesek bár kollektíven gyengén játszottak, az Avalanche tavalyi elsőkörös kiválasztottja, Matt Duchene messze kiemelkedett a válogatottból, és a mérkőzés legjobb kanadai hokisának is megválasztották őt. A 19 esztendős tehetség megszokott sortársaival, Tavares-zel és Whitney-vel együtt szelte a jeget, és az egyetlen kanadai találatból főszerepet vállalt, ugyanis parádésan tartotta meg a korongot a svájci védők gyűrűjében, majd egy elképesztő hát mögötti átadással lövetett gólt az 1/1-es Islanders-hokissal. Duchene a meccs teljes hosszábban hatalmas akarással hajtott, kitűnt a többségében nyugodt, közepes sebességgel vegetáló csapattársai közül, így nem is lehett kérdés a meccs legjobbja cím tulajdonosa. A 92-es mezt viselő centerünk hét kapura lövéssel vétette észre magát, több jókora helyzete volt, és a társait is előzékenyen szolgálta ki, lenyűgöző támadóhokit láthattunk tőle, s 18 és fél perces jégideje befejezéseként +1-es plusz/mínusz mutatóval zárt. A védelemben helyet kapó Kyle Cumiskey már nem tudott ilyen eredményes estét produkálni, sőt, Myers-szel többször is sebezhetőek voltak hátul, az első két svájci gólt ők szenvedték el, még ha nagyobb részben nem is a denveri, hanem sokkal inkább a szerdán mélyen tudása alatt teljesítő buffaloi bekk tehetett a találatokról. Cumiskey keveset volt játékban, ezúttal is a védekezésben próbált segédkezni, amennyire lehetősége volt rá, a bekapott gólokról nem igazán tehetett. Közel 13 percet töltött a jégen a torna eddigi leggyengébb játékát mutatva, melyet -2-es +/- statisztikája is alátámasztott. Kanada tehát a második helyen végzett a csoportjában, így nem a legelőnyösebb helyzetből várhatja a középdöntőket. Duchene az első 3 meccset három ponttal (1+2) zárta, nála több pontot, szám szerint négyet, csak ketten jegyeznek a csapatból, és a kanadaiak közötti legjobb, +3-as mutatóval bír. Cumiskey a második legeredményesebb hátvéd a maga két pontjával átlag 12 és fél perceket játszva az első három fellépésen, plusz/mínusza pedig semleges.

A Kanada-Svájc mérkőzés összefoglalója:



- Ezzel egy időben a kölni csarnokban az Egyesült Államok-Finnország találkozón az életben maradás volt a tét mindkét csapat számára, a csoport furcsa alakulásának következtében ugyanis az a csúfság esett meg a két nagy hatalommal, hogy az összecsapás tétje az alsóág elkerülése volt, a vesztes ugyanis menthetetlenül a bentmaradásért kényszerült játszani. Bár az amerikaiak egy szerencsés góllal vezetésre tettek szert, a finnek a második harmadtól kezdve agresszívebb játékukkal biztosan fordítottak, és az utolsó másodpercekbeli szépítő, Oshie-találat ellenére 3-2-re győztek. Az USA ezzel az elitmezőnyben való bentmaradásért kényszerül játszani a folytatásban, a finnek pedig végül furcsa módon elsők lettek a csoportjukban, holott vereséggel utolsók lettek volna. Ettől függetlenül az amerikaiak egyik legjobbja ezen a meccsen is vitathatlanul T.J. Galiardi volt. A denveriek harcos újonc játékosa a Potulny és Moss által alkotott második sort fogta össze centerként, állandó komoly harcot vívott a finnekkel, a mezőnyben mutatott átjátszhatatlan stabilitásával ismét kitett magáért, de a támadójátékban is gyakran vállalt szerepet, és fontos bedobások elhozatalai is fűződtek a nevéhez. A 19 minutumot is meghaladó jégidejénél többet csak Oshie-ék töltöttek el a pályán az amerikai támadók közül, ez is mutatja, hogy mennyire fontos láncszeme volt csapatának. Ezen kívül jégen volt egy-egy lőtt és kapott gólnál, valamint egy PK-ban elszenvedett találatnál is, így 0-s plusz/mínusszal tudta le az összecsapást, miközben két kapura lövése is volt. A hajrában kicsit elszakadt nála a cérna, és volt egy kiállítása egy kőkemény testreütéses szabálytalanságot követően, de abszolút érthető a dühe, ő mindent megpróbált, ahogyan ezt néhány további társát kivéve nem sokan mondhatták el magukról ebből az amerikai csapatról. Ha nem lesznek képesek felpörögni a folytatásban, akkor pedig könnyen a divízió I-ben találhatják magukat, mert ezek után már a többi csoport utolsójával együtt az alsóházi körmeccseken kell kiharcolniuk a jövőévi VB-tagságot. Galiardi a három meccset pont nélkül, de nagyon stabil játékkal zárta, átlagosan bő 17 perc lehetőséget kapott, -1-es plusz/mínusza mellett pedig 7 darab lövést és 6 perc kiállítást szorgoskodott össze. Az amerikaiak másodedzőjeként Joe Sacco sem tudott mit tenni ezzel a harmatos kerettel, akik ráadásul még küzdeni sem igazán akartak a meccseken, jobbára csak sodródtak az árral.

















- A csütörtöki játéknapon az előző fordulóban a cseheket legyőző meglepetéscsapat, Norvégia, az egész mezőny egyik legszerenyébb együttesével, Franciaországgal mérkőzött meg a mannheimi stadionban. Vereség esetén még akár a skandinávok is az alsóágra kényszerülhettek volna, míg a galloknak muszáj volt a három pontot begyűjteniük, hogy a korábbi két fiaskóju után ne legyenek utolsók a csoportjukban, és ne a bentmaradásért kelljen harcolniuk ezt követően. A norvégok esélyeshez méltóan játszottak, uralták az eseményeket, de egy kirívó sportszerűtlenség miatt ötperces emberhátrányba kerültek még az első harmadban, melyet végük a franciák ki is használtak egy egyéni akció végén. Hasonló hibákat nem vétettek már többet Thoresen-ék, és a második felvonásban egyenlítettek, a harmadikban pedig valósággal ki is ütötték a végére teljesen elfogyó ellenfelet, akik csak a kíméletlenül belépőikkel hallattak magukról az utolsó 10 percben. A végeredmény sima, 5-1-es norvég-siker lett. A diadalt arató csapat védelmében az Avalanche kötelékéhez tartozó Jonas Holös ismét 27 és fél perces jégidőt postázott, nagyon stabilan védekezett, és az előrejátékban is feltűnt, PP-ben is sok lehetőséghez jutott, és az elsőszámú fegyverére, a keménységére sem lehetett panasz, ismét látványosan harcolt, a fizikai játékban előszeretettel vett részt. A tornán először kapott gólt a csapata, amikor a jégen tartózkodott, de mindezt az ötperces PK-ban szenvedte el, miután későn ért oda a gólt szerző francia játékosra, vagyis egyenlő létszám mellett még továbbra sem kaptak gólt Holös-sel. Eközben két PPG-nél volt a jégen, de pontot egyiknél sem jegyzett, míg plusz/mínusz statisztikája mindezek következtében nullás lett. Norvégia két győzelemmel biztosan jutott tovább a csoportjuk második helyén végezve, soraikból Holös a három meccs alatt majd' 29 perces átlagidőt tudott magáénak, amivel messze a legtöbbet pályán lévő hokis csapatában, közben volt egy gólpassza és 6 perc kiállítása, valamint +1-nél tart a +/- terén.






















- Ugyancsak a délutáni órákban került sor Kölnben a címvédő orosz válogatott utolsó csoportmeccsére, melyen Fehéroroszország volt az ellenfelük, élükön a csapatkapitány Ruslan Salei-jel. Az utódállamok találkozása nem hozott különösebben vérmes küzdelmet, a favorit oroszok már az első harmadban uralták a játékot és a vezetést is megszerezték, bő félóra elteltével pedig már háromgólos előnyre tettek szert, mellyel hamar eldöntötték a meccset. Ezután a belaruszok erejéből már csak a szépítésre futotta a hajrában, tehát 3-1-gyel ért véget az összecsapás. Salei a 24 percet is átlépve ez alkalommal is csapata legfoglalkoztatottabb játékosa volt, hősiesen állta a sarat a védekezésben, sokat harcolt Ovechkin-ék ellen, változó végkimenetellel. Ezen kívül lehetőség szerint igyekezett csapata támadójátékát is segíteni, emberelőnyben sokat tartózkodott a jégen, ahol jól mozgatta az egységet, de egyenlő létszám mellett is rengetegszer vállalkozott a korong felvitelére, vagy éppen egy-egy indításra. A három bekapott találat közül az egyiket élte meg test közelből, ám Ovechkin góljánál nem menthetett, de mivel a pályán tartózkodott csapata egyetlen találatánál is, így megúszta semleges plusz/mínusz mutatóval a mérkőzést, közben a stabil játéka mellett egy kapura lövést is vállalt. Salei a csoportkör során messze a legtöbb jégidőn kapta a belarusz válogatottból, ugyanis a mérkőzésenként átlagosan 24:34 percet tölthetett el a pályán. Ezalatt egy gólt és egy asszisztot is szerzett, mindkettőt emberelőnyben termelte, közben +1-es az összesített +/- statisztikája, négy percet ült a büntetőpadon, és 25 %-os lövési hatékonysággal bír, azaz négy kísérletből egyszer volt eredményes. Fehéroroszország is bejutott a középdöntőbe, a következő három találkozón már a negyeddöntős részvételért harcolhatnak.




















- Az esti program keretein belül rendezték meg a szlovákok záró fellépését is, ahol Kazahsztán ellen a középdöntő volt a tét, hiszen vereség esetén még akár Szlovákia is bajba kerülhetett volna. Azonban nem lehetett sokáig kérdéses a győztes kiléte, az erősebben szlovákok már az első harmadban megszerezték a vezetést, a másodikban tovább növelték az előnyüket. Végül 5-1-nél nem is adták alább, az ázsiaiak hiába mozgattak meg minden követ, és volt rengeteg lövésük, csupán egy szépítő gólra futotta erejükből 0-3-nál. A győzedelmeskdő Szlovákia kapuját ezen a meccsen is a Colorado hálóőre, Peter Budaj védhette, aki hasonlóan az előző két szerepvállalásához, csütörtökön is hibátlan teljesítménnyel rukkolt ki, és mindössze egyetlen gólt kapott a 36 kapujára tartó kísérletből. Nagyon magabiztosan játszott, és bár ezen a meccsen érte el a legjobb statisztikákat, nem lett ő lett a meccs legértékesebb szlovák játékosa, hanem a két találatot jegyző Ciernik. Eközben a másik denveri képviselő, Marek Svatos az első sorban nagyon élt, a Ciernik-kel és Zagrapan-nal alkotott hármasuk volt messze a legjobb sora a csapatának, az első három találatot kivétel nélkül ez a trió hozta össze. A 40-es szélső jól mozgott, bátran vett részt az akciókban, bár most is csak egyetlen kapura lövést vállalt, de megszerezte első pontját a tornán, amikor az egyetlen asszisztot vállalta a győztes találatnál. A pályán töltötte az első három gól mindegyikét, ezzel +3-as mutatót jegyzett a mérkőzésről 15 és félperces szerepvállalása végeztével, közben a hajrában volt egy kétperces kiállítása is egy magas bottal való szabálytalanságot követően. A csoportfordulóban Budaj mindhárom meccset végig védte, ezalatt 2-1-es győzelem-vereség mutatót jegyzett, a védési hatékonysága 94.79 %-os volt, míg a három találkozó alatt kapott öt góljával 1.68-as meccsenkénti gólátlaga van. Eközben Svatos egy assziszttal bír az első körből, átlagosan 17 percet játszott a három összecsapáson, plusz/mínusza +2-es, és három lövést vállalt be. Szlovákia a csoport második helyéről továbbjutva kezdheti meg szereplését a második kanyarban.




















A középdöntők csoportbeosztása:

E-csoport: Oroszország, Szlovákia, Fehéroroszország, Finnország, Németország, Dánia
F-csoport: Svájc, Kanada, Lettország, Svédország, Csehország, Norvégia

Az alsóházi küzdelem résztvevői:

G-csoport: Kazahsztán, Olaszország, Franciaország, Egyesült Államok

A második kör (középdöntők és alsóház egyben) denveri vonatkozású menetrendje:

Május 14., péntek, 16:15 : Szlovákia - Dánia
Május 14., péntek, 16:15 : Kanada - Norvégia
Május 14., péntek, 20:15 : Finnország - Fehéroroszország
Május 15., szombat, 16:15 : Egyesült Államok - Kazahsztán
Május 16., vasárnap, 12:15 : Franciaország - Egyesült Államok
Május 16., vasárnap, 16:15 : Lettország - Norvégia
Május 16., vasárnap, 20:15 : Németország - Fehéroroszország
Május 16., vasárnap, 20:15 : Svédország - Kanada
Május 17., hétfő, 16:15 : Finnország - Szlovákia
Május 17., hétfő, 16:15 : Norvégia - Svájc
Május 17., hétfő, 20:15 : Fehéroroszország - Dánia
Május 18., kedd, 12:15 : Egyesült Államok - Olaszország
Május 18., kedd, 16:15 : Szlovákia - Németország
Május 18., kedd, 16:15 : Kanada-Csehország

- Az első csoportkör befejezése után a mai naptól már folytatódnak is a további küzdelmek, a két hat-hat csapatos középdöntőcsoportból egyaránt a négy-négy legjobb helyen végző együttes juthat be a negyeddöntőbe. Közben az alsóházba kerülő négy együttes körmérkőzéseket játszik egymást közt, és a végén két legjobb bentmarad, a két utolsó pedig búcsúzik a VB mezőnyétől.

- A hat denveri mezőnyjátékos összesítve 9 pontot jegyzett a csoportmeccsek során, a kapusunk pedig szintén igen szép statisztikákkal zárt. A képviselőink közül, amint látható még hatan folytathatják a küzdelmeket a középdöntőben, és csak Galiardi kényszerül az alsóházban játszani a továbbiakban a trénerünkkel, Sacco mesterrel egyetemben.

- Természetesen a folytatásban is fogunk jelentkezni néhány naponta egy-egy áttekintő írással a világbajnokság denveri hokisait érintő mérkőzéseiről.

A legutóbbi napokban a hét elején egy kissé kalandos párharcon lett túl a Colorado Rockies együttese az utóbbi két évben NL bajnok Philadelphia Phillies ellen. Az esős időjárás miatt csak kettő meccset tudtak lejátszani a háromból, az utolsót majd valamikor a későbbiekben pótolják be.

1. meccs, hétfő: Rockies - Phillies 5-9
A legelső mérkőzést még sikerült a tervezett időpontban lejátszani hétfőn este. Az összeállításunk elég érdekesen nézett ki, hiszen sérülés miatt hiányzott Tulowitzki, nem játszott az elutazott CarGo sem, Helton pedig a gyenge formája miatt mellőzésre jutott és Giambi volt az első bázison. A kettes posztra Mora került be, mivel Barmes mozgott át Tulo helyére shortstopnak, a hármason maradt Stewie. A külső mezőnybe visszatért két hét kihagyás után Hawpe, valamint Fowler és S. Smith voltak még az outfielderek. Az elkapó Olivo lehetett, a soros kezdő dobó pedig G. Smith volt. Ilyen felforgatott lineupban még a szokásosnál is kevesebb esélyünk volt a nagyon erős ellenfél ellen, és Victorino egy tripla után egy sac playel csúszott be, hamar megszerezte a vezetést a vendég csapat. Az egyenlítés is gyorsan jött, S. Smith single után Giambi jegyezte az RBIt. A harmadik játékban pedig már a vezetés is hozzánk került, láss csodát világ újra Giambi volt eredményes. Mozgalmasan alakult a meccs, az ötödik menet tetején fordított a Phils, de az alján már megint nálunk volt az előny 4-3 arányban, amikor S. Smith triple után egy hibával ért be, majd Hawpe is beküldött egy embert a pontszerző területre. A fordulatoknak nem volt vége, és nem sokkal később a következő inningben Ruiz lőtt egy homerunt, majd amikor G. Smitht a csere dobó Daley váltotta, akkor egy wild pitch után a triplet lövő Victorino is futást szerzett. 4-5 után sem adtuk fel, Beimel megtartotta az állást, és legközelebb Giambi RBI singlelel egyenlítettünk ki. A nyolcadik védő inninget Daley és Flores együttes erővel élte túl, de nálunk Barmes csak a harmadik bázisig ért el. A kilencedik tetején Corpas érkezett és beütött a csőd. Az első ütőt rögtön eltalálta, a másodikat egy wild pitch után szándékosan sétáltatta, majd elszenvedett egy RBI singlet, és amikor ketten már fent voltak, a pinch hitter Gload ütött egy 3run HRt. A végeredmény is 5-9 maradt miután az ex-Rockies dobó Contreras lehozta az utolsó menetet egy Giambi double mellett.
- A veterán 1B Giambi messze idei legjobb meccsét zárta, az év eddigi részében mutatott katasztrofális teljesítménye után hétfőn több ütést és több RBIt szállított, mint amennyit eddig az egész szezonban. Három ütés és három pontszerzés került a neve mellé a végére. A leadoff hitter S. Smith sem akármilyet robbantott, single-double-triple az első három beállásában, a másik két alkalommal viszont nem talált, de így is minden pályára kerülése után runt hozott, apró szépséghiba az idei első fielding error becsúszása. Hawpe eredményesen tért vissza és 2/4el tüzelt egy RBI és egy séta mellett, bár végrehajtotta idei első errorját is. Stewart egy találatot jegyzett, amikor meglőtte idei ötödik dupláját. Az új poszton játszó Barmes szintén elért egy ütést és a védekezésben is masszív volt. Mora is szállított egy találatot öt beállás alatt, de közben öt embert hagyott fent a bázisokon. Fowler két sétát szerzett és mindkettő után beért futással, közben az elkapó Olivo folytatta mélyrepülését és 0/4ezett. A csere ütő Spilborghs is jegyzett még egy singlet. A kezdő dobó G. Smith a körülményekhez képest most nem is volt annyira rossz, 5 és 2/3 inning után tartotta az egyenlő állást, igaz öt futást szenvedett el és összesen nyolc ütést és négy sétát csináltak meg ellene, de hat strikeoutal szépített. Továbbra sem túl acélos, de most legalább közepes volt, nem rosszabb, az ERA mutatója így 6.35ös. Daley egyetlen kiejtést hozott a hatodik játékban, amikor a SP örökségét fejezte be, de statisztikailag pontot nem kapott be. Beimel 0.2 inninget töltött a dombon, az egyik kiejtését strikeout formájában jegyezte, viszont két ütést is benézett. Belisle a maga egy inning ideje alatt egy sétát vétett, de ismét nagyon stabilan dobott. Flores rutinból lezárt egy újabb harmad játékot és még mindig run nélküli a szezonban. Corpas idei talán legrosszabb mecsét zárta, sajnos rögtön a beállása után vétett egy hit-by-pitchet, ami megzavarta és később sem jött ki a fejéből, több hibája volt, aztán a 3run HR megpecsételte a sorsát, két ütésből négy futást csináltak rajta. Második veresége volt az idényben, közben az ERAja 3.18asra romlott, nagyon magabiztos volt mostanában ez a betli váratlanul jött.

2. meccs, szerda: Rockies - Phillies 4-3 extra inningben
Kedd este szakadt az eső Denverben, így a második találkozót szerda délutánra a harmadik eredeti időpontjára tették át, a doubleheader második felvonását, a series zárót pedig aznap estére tolták. Délután megint nagyon érdekes összeállításban játszottunk. CarGo visszatért rövid elutazásáról és első ütő lett, mellette S. Smith és Hawpe erősítette az outfieldet, vagyis Fowler kikerült a csapatból. Helton újra 1B volt, de csak ötödik a sorban, Mora játszott a kettesen, Barmes SSt, Stewart a hármason, Tulowitzki a hideg időjárás miatt nem vállalta a játékot, nem akartuk megkockáztatni a sérülését. Az elkapó helyén ismét Olivo állt, a soros dobónk pedig Cook volt, aki a coloradoi származású Halladayel nézhetett farkasszemet. Az első inningben bár a Phils két ütést is jegyzett, Cook nagy nehezen átvészelte a menetet, majd az alján CarGo és S. Smith singleket követően Hawpe szerezte meg a vezetést a javunkra. Egy darabig nyugodtan tartottuk az apró előnyünket, aztán a negyedikben Cook több ütést is beszedett, majd Werth RBI doublelal egyenlítettek. Az egyik védekező játék közben a 2B Mora lába megsérült és Young JR váltotta őt. Az inning alján Stewart singlet, Olivo ground rule double vágott, de nem tudtuk visszavenni az előnyt, mivel Stewiet megfogták a beérése előtt. A következő inningben tovább folytatódott Cook bizonytalankodása, három ütést, egy biztonsági játékot, és egy HBPt is vétett, végül Utley és Ibanez találataival 3-1re ment el a Phillies a meccs közepén. Kezdett elmenni a meccs, mert az ellenfél nagyon stabil volt a következő játékokban, Halladay jól tartotta magát. Részünkről Cookot Flores váltotta a hetedikben, két kiesés egy ütés volt a mérlege, amikor Belisle hozta le az utolsó outot. Az inning alján pedig visszajött a Rockies. CarGo elért egy újabb találatot, EYJR ellen pedig hibát csináltak, a nagy formát elkapó Hawpe mindkettejüket beküldte egy 2run RBI triple formájában. Vagyis 3-3ra kiegyenlítettünk a hetedik végén. A nyolcadikra Belisle fent maradt és három strikeoutal bombázott, majd a mieinknél többen is két embert hagytak fent. A kilencedikre Corpas következett, két kieső után a harmadikat Beimel hozta le simán, majd a rendes játékidő befejező menetében csak egy Helton walkig jutottunk, közben egy EYJR groundout eset vitatásért Tracyt kiállították. A tizedik tetejét Beimel ismét biztosan lehozta, tőlünk pedig az első ütő Olivo egy walkoff HRal befejezte az összecsapást, 4-3ra győzött a Rockies a hajrában nagyot fordítva egy komoly ellenfél ellen.
- Az elkapó Olivo félelmetes meccset zárt, egyértelműen a nap hőse lett, miután 5/5ös hatékonysággal lőtt, benne volt egy dupla és a meccs nyerést jelentő hazafutás a tizedik inningben. Az utóbbi két-három hétben gyengélkedő catcher hat HRal beérte Stewiet a csapaton belüli listán és már a 14. RBIt jegyezte. A pár nap távollét után visszatérő Gonzalez három ütést termelt az öt lehetőségéből és két futást is kiharcolt, szintén remek formát kapott el. Ahogyan Hawpe eheti visszatérése is jól sült el, bár most csak egy ütése volt, de az egy 2run RBI triple lett és volt egy biztonságija mellette, vagyis összesen a négy pontunkból hármat ő szállított, mellesleg az idei első triplája volt. S. Smithnek ismét jó napja volt és 2/5ös mérleggel zárt, a hajrában Fowler foglalta el a helyét, aki egy sétát tett hozzá a meccshez. Helton az ötödik pozícióba lecsúszva ütést nem szerzett, de két walkra legalább képes volt. Stewart egy találatot jegyzett két strikeout mellett, közben viszont négy fent hagyása is lett, hazai pályán gyengélkedik egész évben. A SS Barmes csak egy sétát szállított. A másik középső infielder Mora pedig az ötödik játékban láb sérülést szenvedett, le kellett cserélni, Young Jr nem jegyzett ütést, de kétszer is bázisra került egy-egy error miatt Hawpe triplája után az övé volt az egyik run. A SP Cook meglepően jól indította a meccset, és nem is zárt olyan rosszul, mint talán előre vártuk volna. Azért a negyedik-ötödik inningben rendesen megcsapkodták, de hat pályán eltöltött játék után nyolc ütés és három futás elszenvedése állt a neve mellett, ami egyáltalán nem tragikus elnézve eddig formáját. Javult egy kicsit a futási átlaga is, bár az 5.80as ERA még mindig meglehetősen gyér. Flores egy ütést kapott két kiejtés mellett a hetedik ininingben. Belilse 1.1 menet erejéig volt a pályán és a négy általa kiejtett ütő közül három SOval búcsúzott közben ő is csak egy ütést kapott be, nagyon imponált. Corpasal óvatosabban bántunk, a kilencedikben csak 2/3 inninget kapott, Utleyvel nem engedtük szembe nézni a tegnap előtti után, viszont Beimel befejezte a kilencediket és a tizediket is lezárta egy ütés ellenére. A balos hátsó releiver ezzel a szezonbeli első győzelemét jegyezte, miközben már hetek óta nem kapott futást és az ERA mutatója is 0.69esre szökött.

3. meccs, szerda: Rockies - Phillies elmaradt
Szerda este kellett volna lejátszani a Hammel vs. Moyer "rangadót", de mivel estére megint leszakadt az ég a Coors Field felett, lehetetlen volt megrendezni az összecsapást. A series döntő elmaradt, csütörtöktől már mással fogunk játszani, ezért kénytelenek leszünk valamikor később lejátszani ezt a derbit, még nem jelölték ki a pótlás dátumát.


- Sérülések: Hawpe visszatért a hát sérüléséből, vasárnap Tulowitzki szenvedett hasonló sérülést, de várhatóan már a következő meccsünkön számíthatunk rá. Gonzalez a halasztás miatt csak egy összecsapást hagyott ki az elutazása miatt. Viszont két csere dobónk is kiesett a héten, Morales váll sérülése komolyabb és már DLre raktuk őt, Betancourt a vállát fájalja és megbetegedett, de úgy tűnik a hét második felére már visszajöhet. Közben a SP De La Rosa változatlanul harc képtelen. Francis és Street rehabilitációja viszont remekül halad, a kezdő dobó jövő hétfőn, a closer pedig az utána való héten csatlakozhat a Rockieshoz, ha minden jól megy. Hammel már bevethető, övé lett volna a series harmadik meccse, de mivel elmaradt így még nem aktiváltuk, hogy EYJR maradhasson a rosterben. A mostani Hammel start elmaradt, és a következő párharcban az ő kihagyásával megy tovább a kör a rotationben, legalább még jobban kipihenheti magát és felkészülhet a visszatérő meccsére. Morales kiesésével pedig a még Hammel elvesztésekor felkerülő Rogers maradhat a keretben akire a bullpenben fogunk számítani ezután. A legutóbbi Mora sérülésről még nincsenek pontos hírek, reméljük nem lesz komolyabb, mert kezd már unalmas lenni ez a sok probléma.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 21-12
2. San Franciso Giants 18-14
3. Los Angeles Dodgers 17-17
4. Colorado Rockies 16-17
5. Arizona Diamondbacks 14-21

Az ellenfelek közül a Padres a Giants elleni series első két meccsét már hozta, ezzel megerősítették vezetésüket a divízióban. A Dodgers pedig söpörte a leszálló ágban lévő D'backset. A SF-SD series befejezése után az LA megy a Padreshez péntektől. Az Arizona közben Atlantában folytatja, a Giants a hét második felében pedig az Astros ellen készülhet a javításra.

Visszaestünk most a negyedik helyre, a sok sérülés elég zavaró, de remélhetőleg a Phils elleni utolsó győzelem most adhat egy kis lökést a csapatnak. Következő ellenfelünk a 19-15ös Washington lesz, akik gyengébbek nálunk, de nehezen szoktunk velük bírni, most se számítsunk könnyű diadalmenetre. A párharcban négy meccset fogunk játszani a következő időpontokban: péntek 02:40, szombat 03:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Jó lenne megkezdeni a felzárkózást, ezért fontos lenne a párharc komolyan vétele, három győzelem ellenük nagyon jól jönne és szükségünk is lenne most rá. GO ROCKIES!!!

Kedd este hozták nyilvánosságra az Egyesült Államok labdarúgó válogatottjának előzetes, 30 fős névsorát, melyből a következő hetekben kikerülhet az a 23 játékost tartalmazó lista, akik képviselhetik az USA színeit a júniusi Dél-afrikai világbajnokságon. A Colorado Rapids egyetlen igazi favoritja, az MLS tavalyi társgólkirálya, Conor Casey azonban jókora meglepetésre nem került fel még a 30-as listára sem, azok után, hogy a selejtezősorozat egyik legjobb amerikai támadója volt.


"Teljesen kiábrándító" - nyilatkozta az erőcsatár a keddi tréninget követően.

Az, valóban. Főleg annak fényében, hogy a csapat utolsó selejtező-meccsén Casey két góljával sikerült két vállra fektetniük Hondurast, és kiharcolni a VB-részvételt, de az egész sorozatban rendre ott volt a válogatottban, és a legtöbb esetben alaposan élni is tudott a lehetőséggel.

Casey helyett olyan nevek készülhetnek a világbajnokság előtti végső keretszűkítésre, mint a Mexikóban futballozó egykori Rapids-játékos Herculez Gomez, a görög bajnokság rájátszásában remeklő Eddie Johnson, a Houston sérült klasszisa Brian Ching, a Real Salt Lake gólfelelőse Robbie Findley, a LA Galaxy idei gólkirály-jelöltje Edson Buddle, és természetesen napjaink legjobb amerikai támadója, az Angliában profiskodó Jozy Altidore. Ennek fényében még inkább lehet hiányérzetünk Casey kihagyása miatt, hiszen utóbbit leszámítva egyáltalán nem azok a hatalmas sztárjátékosok szorították ki őt.

"Őszintén szólva én is meglepődtem, azt kell hogy mondjam. Megvan nekünk is a saját véleményünk a játékosainkról, és a nemzeti csapat menedzserének is, el kell fogadni a döntését" - említette a hír hallatán Gary Smith, a Rapids vezetőedzője.

A csapattárs, Colin Clark osztotta ezt a véleményt: "Ez elég frusztráló, szerettem volna, ha Conor mehet a világbajnokságra, őszintén szurkoltam volna a társamnak. Egy olyan év után, amilyen neki volt tavaly, simán megérdemelte volna a részvételi lehetőséget, egyáltalán nem értem a döntést."


Mindannyian joggal lehetünk elégedetlenek a döntéssel, hiszen Casey a tavalyi produkciójával és a válogatottban mutatott állandó profi hozzáállásával igenis megérdemelte volna a részvételt a Dél-afrikai VB-n, és ezt nem csak mi, csalódott szurkolók gondoljuk így, hanem az amerikai szakírók egybehangzó véleménye is ezt mutatja. Simon Borg, az MLSSoccer.com munkatársa szerint például "Casey még ha nem is tartozik a legtechnikásabb játékosok közé, remek testfelépítésével és harcias magatartásával sokat tudott volna segíteni a válogatottnak támadásban, az egyik legnagyobb küzdő csatár. Akár valamelyik támadó, akár egy középpályás helyett ott kellett volna lennie a keretben, nélküle szegényebb lesz ez a csapat a VB-n."

A denveri támadó a következőket nyilatkozta bővebben a kihagyásáról: "Bob Bradley felhívott, és közölte, hogy nem leszek tagja a keretnek. Rövid, tartalmas beszélgetés volt. Természetesen csalódott vagyok, az nem lepett volna meg annyira, ha a végső 23-as keretbe nem kerülök be, de az, hogy még a 30-ban sem lehetek ott, bevallom, nagyon érzékenyen érintett. Megpróbálom túltenni magam rajta, és a Rapids-re koncentrálni, most már a klubcsapatom a legfontosabb, minden erőmmel őket akarom segíteni. Nagyon élvezem a szezont, tetszik, ahogy a csapat játszik, szóval bizakodó vagyok a folytatásra nézve."

Korábban már kiderült, hogy a veterán Mastroeni-ra nem számítanak az amerikai válogatottban, miután az utóbbi másfél-két évben rendre nem hívták őt be, a fiatal Clark szintén nem lehetett potenciális esélyes a kerettagságra. Továbbá a veterán Claudio Lopez neve már ugyancsak nem merülhetett fel az argentín válogatottban, és Kimura sem férhetett be a japán, vagy Baudet sem a francia VB-csapatba. A többi denveri labdarúgó válogatottja, akiknek még lett volna lehetősége részt venni a tornán, pedig elhullott a selejtezőben, mint például Marokkó (Ballouchy), Skócia (Smith), Írország (Earls) vagy Jamaica (Cummings).

Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a Rapids 1996-os létrejötte óta ez lesz az első világbajnokság, melyen egyetlen denveri játékos sem vehet részt. Korábban a '98-as VB-n Balboa, a 2002-es és a 2006-os rendezvényen pedig egyaránt Mastroeni képviselhette a klubot.

Casey tehát nem lesz ott a válogatottban, ezzel a blogunkra tervezett júniusi labdarúgó világbajnoksággal kapcsolatos széleskörű követésünk sem fog megvalósulni, így ebben a sportágban számunkra ezentúl is a Rapids szereplésének követése fogja a főszerepet játszani, miközben szolidárisan együttérzünk kedvencünkkel.

A hétfői és a keddi napon már folytatódott is tovább a jégkorong világbajnokság Németországban, ezzel együtt a Colorado Avalanche nyolc képviselője lejátszotta második fordulós meccseit is az első csoportkörben, és a denveriek ezalatt is hasznosan játszottak, még ha ezúttal akkora ponttermelést nem is hoztak, mint a nyitó fordulóban.

















- Hétfőn délután az Egyesült Államok válogatottja immár a kölni csarnokban próbált javítani a nyitó meccse meglepő vereségét követően, de az Észak-amerikaiak valahogy a második fellépésükre sem tudtak igazán felpörögni, álmosan kezdték az összecsapást, és bár a dánok vezetőgóljára hamar válaszoltak, és a harmadik harmadban is inkább dominálak, újfent képtelenek voltak a javukra fordítani a találkozó végkimenetelét, így végül Dánia hosszabbításban 2-1-re diadalmaskodott velük szemben. Az Avalanche újonc csatára, T.J. Galiardi az amerikaiak paríron első, valójában inkább második sorát erősítette Oshie és Moss mellett. A denveri legény 17 percet is meghaladó jégideje alatt ezúttal támadásban nem vállalt túl nagy szerepet, és egyetlen kapura lövése sem volt, de a védekezésbe nagyon szépen zárt vissza, és a semleges harmadban végig nagyon fegyelmezett szűrt, főleg több palánk melletti csatában való részvétellel hallatott magáról, ahol rendszerint eredménnyel járt. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy emberelőnyben és emberhátrányban is egyre több lehetőséget kapott, s mindkét speciális egységben magabiztosan játszott, például PP-ben volt egy remek passza a kapu elé Moss-hoz, aki azonban képtelen volt értékesíteni az ordító lehetőséget. Sajnos, vétett egy korongkilövéses, játékkésleltetéses kiállítást, a dánok pedig éppen ebből a létszámfölényből szerezték meg a vezetést jelentő találatukat. Az USA gyorsan egyenlített, az első PP-egység góljával, tehát Galiardi nem tartózkodott a jégen, majd a hosszabbításban lőtt dán-találatnál T.J. is kapott mínuszt, miután Oshie-val alkottak egy duót a négy-a-négy elleni játékban, és a lefordulás után született találatot test közelből élhették át. Így tehát -1-es plusz/mínusz statisztikával végzett. Az amerikai válogatott kispadján helyet foglalhatott az Avs-tréner, Joe Sacco is másodedzőként.

- Még ugyanaznap este a mannheim SAP Aréna jegén a kanadai válogatott készülhetett második összecsapása lebonyolítására, melyen az ellenfél Lettország volt. Bár a baltiak végig lendületesen igyekeztek, a kanadaiak Tavares-Stamkos-Perry fémjelezte, elsőszámú emberelőnyös egységével nem tudtak mit kezdeni, így az első félóra után már 5-0-ra vezettek a juharlevelesek, ebből három találatot ez a bizonyos létszámfölényes csoport szállított, melyben egyik denveri sem kapott helyet. Viszont közben a harmadik kanadai gólt már egy másik emberelőnyös formáció jegyezte, miközben mindkét Avs-es a jégen tartózkodott, és Giordano kemény átlövését megelőzően Cumiskey is előkészítő szerepet vállalt a kék vonalnál. A végeredmény 6-1-es, magabiztos kanadai siker lett, csupán abból az egy gólból vállaltak szerepet a mieink. Kyle Cumiskey a védelemben ismét rettentő stabil lábakon állva tette a dolgát, nagyon jó ütemű szereléseket, és ügyes előrepasszokat láthattunk tőle, a meccs első felében néhány előrekorcsolyázásra is vállalkozott, de jobbára fegyelmezetten visszazárt, amíg párja, Myers előre ment a támadásokkal, gyakran a csapat utolsó embere volt. Emberelőnyben minimális jégidőt kapott, létszámhátrány most sem tűnt fel. Végül 13 perces jégideje alatt a második meccsen is jegyzett egy gólpasszt, és számomra ezen a mérkőzésen még jobban tetszett a játéka, mint a kicsit lámpalázasabbra sikeredett első összecsapásán, most már jóval nyugodtabban hozta, amit tud, bár offenzivításban még mindig nem igazán hullottak le a gátlásai. Matt Duchene ezúttal is jobbára a második sorral tűnt fel, Whitney és Tavares tengelyét centerezve, és mivel a sor jóval mérsékeltebb támadó játékot produkált, mint az Olaszország elleni fellépesen, így az újoncunk is szerényebb teljesítményt nyújtott az előrejátékban, inkább csak pár megvllanása adódott még a mérkőzés első felében, akkor több akcióban is részt vett, s kifejezetten ügyesen kevergetett a palánkok közelében. Valamint a mérkőzés teljes hosszábban rendkívül hatékonyan védekezett, többször is feltűnt a saját kapuja előterében, ahol fontos tisztázások fűződtek a nevéhez. Tehát végül 17 minutumos szerepvállalása alatt egyetlen kapura lövést sem vállalt, és csupán egy PP-gólnál tartózkodott a jégen, ezúttal is hasznos pontja volt csapatnak, semmiképpen sem mondhatjuk, hogy rosszul játszott volna, egyszerűen most a helyzet ennyit követelt meg, voltak mások, akik belőtték a biztos győzelmet eredményező találatokat.

- Kedden délután a norvég válogatottban Jonas Holös képviselte az Avalanche szervezetét, lévén a még Európában játszó, de a Colorado fennhatósága alá tartozó bekk, és csapata Csehországgal mérkőzött meg a második fordulóban Mannheim-ben. Sőt, a skandinávok nem kis meglepetést okozva le is győzték 3-2-re a jóval esélyesebb cseheket, akik hiába támadták végig az egész meccset, a norvégok remekül tartották magukat, fölényük meddőnek bizonyult, s a kontratámadásaikat Thoresen-ék többször is góllal fejezték be. A csehek mindkét találata csak létszámfölényben esett, öt-az-ötben képtelenek voltak igazán komolyan próbára tenni a norvégokat, számottevő gólveszélyt, néhány lehetőséget leszámítva, szinte csak PP-ben voltak képesek teremteni. A fiatal Holös ismét rengeteg lehetőséget kapott, rendre a félelmetes Jagr-sorral nézhetett farkasszemet, és hihetetlenül jól állta a rohamokat, végig rettentő stabilan takarított, és a kapu torkában elképesztő munkát végzett, ahogy harcolt a csatárokkal, és folyamatosan kivagdosta a korongokat, közben a testét is bátran használta. Mindkét speciális egységben alapember volt, noha a PP-ben túl sokat nem is mutatott. A kőkemény játékát kétszer kiállítással jutalmazták, mindkét megmozdulás egy-egy olyan eset volt, melyet a tengerentúlon bizonyára gond nélkül tovább engedtek volna, csak a szigorúbb európai szabályok mellett akadtak fent. Az egyik büntetését, éppen PK-ban szenvedte el, és az így ki alakult kettős fórt értékesítették a csehek, míg a másik találatnál Holös éppen a cserepadon volt, de még a hajrában Norvégia utolsó góljánál fent tartózkodott, ezzel +1-ezett. Egyben egy újabb mérkőzést abszolvált kapott gól nélkül, miközben megint átlépte a 29 perces jégidőt, ezúttal a második legtöbbet töltötte a küzdőtéren a csapatából, hatalmasat harcolt a védelemben, és még ha nem is volt kifejezetten látványos, amit csinált, annál hasznosabb volt, félelemetes munkabírása és lelkesedése remélhetőleg az Avalanche megfigyelőinek tetszését is el fogja nyerni.
















- Tegnap este került sor a csoportkör első és egyetlen olyan összecsapására, melyen Avalanche-hokisok egymás ellen léphettek pályára, lévén a Szlovákia-Fehéroroszország meccs keretein belül összesen három denveri szereplő húzhatott korcsolyát. A mérkőzés nagy küzdelemmel, és két gyors fehérorosz-góllal indult, de a szlovákok gyengébb kezdés után később felzárkóztak, és a végére 4-2-es győzelemet arattak. Északi szomszédaink kapuját ezúttal is a Colorado cserekapusa, Peter Budaj védhette, aki bár az első tíz percen belül kétszer is kapitulált, a folytatásban egyetlen gólt sem kapott. A portásunk az első találatról nem igazán tehetett, egy távoli átlövés többször is irányt változtatott, így elmozdult az alapállásból, s közelről bepofozták a korongot mellette a kapuba; viszont a második gólban jócskán benne volt, ugyanis egy egészen éles szögből leadott magas lövést tűztek be a kapujába, melynek jócskán mellécsapott a botoskesztyűjével, így látványosan nagyot lepkézett a lövésnél. Dícséretes, hogy egy ilyen baki után is megrázta magát, és hibátlanul lehozta a meccs hátralévő jelentős részét, több komoly bravúrt is bemutatva, a végére 25 védésig jutott, a második meccsén is tehát csak két gólt kapott, újra bizonyította, hogy van tartása. Csapatában Marek Svatos az első sort erősítette Panik-kal és Zagrapan-nal egy triót alkotva, s 18 és fél perces szerepvállalásával a legtöbb lehetőséget kapta a szlovák támadók közül. Ezalatt jegyzett egy kapura lövést és többször is helyzetbe tudott kerülni, de azok végül rendre kimaradtak, így ismét pont nélkül zárt, de az igyekezetére nem lehetett panasz, ám mintha továbbra sem igazán találná a valódi formáját. Az ellenfél egyik góljánál éppen a pályán volt, míg csapata valamennyi találatához csak a kispadról gratulálhatott a társaknak, ezzel -1-es plusz/mínusz mutatóval végzett. Közben a vesztes belaruszok csapatkapitányaként Ruslan Salei a védelem tengelyében ismét remek munkát végzett, nagyon magabiztosan végezte az elhárítást a saját kapuja előterében, és a megszerzett korongokat is rendre előre tudta szállítani, vagy éppen a csatárait indította egy-egy előretett koronggal. A támadó játékból is kivette a részét, sokat volt fent emberelőnyben, és egy kapura lövést is bevállalt. A veterán bekk a találkozó végére a 25 és fél perces jégidőt is meghaladta, újra magasan a legtöbbet foglalkoztatott játékos lett a fehéroroszok között, ezalatt +1-es statisztikát jegyzett, mivel megúszta egyetlen kapott gól testközeli elszenvedése nélkül.
















A csoportkör további denveri vonatkozású menetrendje:

Május 12., szerda, 20:15 : Finnország - Egyesült Államok
Május 12., szerda, 20:15 : Kanada - Svájc
Május 13., csütörtök, 16:15 : Oroszország - Fehéroroszország
Május 13., csütörtök, 16:15 : Franciaország - Norvégia
Május 13., csütörtök, 20:15 : Kazahsztán - Szlovákia

- A VB csoportköre csütörtökön befejeződik, majd péntektől jövő hétfőig már a középdöntőkben folytathatja a 12 továbbjutó együttes.

- A nemzetközi jégkorong szövetség oldalán a napokban a rajongók Matt Duchene-nek tehetik fel kérdéseiket, melyből néhányra válaszolni is fog a Colorado kiválósága, szóval érdemes elolvasni a részleteket a következő linken, és küldeni néhány érdeklődést Matty irányába!

- A blogban pedig természetesen a továbbiakban is nyomon fogjuk követni a denveri résztvevők VB-szereplését, és ezekután is kétnaponta várhatók az írásaink a németországi tornáról.


 

A múlt hétvégén a Colorado Rockies újabb párharcot bonyolított le egy divízió ellenfél ellen, amikor a Los Angeles Dodgersnél léptünk fel. A fölényes győzelmünket előtt és után elvesztettünk egy-egy meccset, ezzel végre befejeztünk kilenc meccses idegenbeli túránkat.

1. meccs, péntek: Dodgers - Rockies 6-5
Dobó szempontból a series nyitó meccse tűnt nekünk a legnehezebbnek, mivel az idei második meccsén kezdő újonc Rogers volt a porondon. Olivo volt az elkapója, a belső pályán a hagyományos Helton-Barmes-Tulowitzki-Stewart négyessel játszottunk, kívül pedig a bal oldalon S. Smith kezdett, a center Fowler és a jobbos Gonzalez mellett. Az első inningben nem láthattunk pontot, Rogers pedig két strikeoutal kezdte az összecsapást, aztán a második játékban Stewart biztonsági játéka után a walkot és  rablást elérő Tulo szállította a vezetést érő runt, de Olivo és Barmes találata ellenére nem jutottunk tovább, majd Carroll RBI singlelel egyenlített is a Dodgers. Ezt követően Stewart hibájával került bázisra Kemp, aki végül Ethier segítségével jutott haza, de a negyedik végére Tulo duplája után CarGo RBI single szállította az egyenlítést. 2-2re álltunk, és aztán CarGo hozott újabb pontszerzést a sac play után a bases loadedból egy ember beért. Sajnos az ötödik menet alján Rogers nagyon elfáradt, egymás után hárman ütöttek ellene és közben három pontot is szereztek. Ezzel 5-3ra ellépett a Dodgers, a felvonást már Flores fejezte be. Egyből a folytatásban a pinch hitter EYJR bombázott egy hatalmas triplet, akit S. Smith küldött be a pontszerző területre. Őt követően Fowler is ütött, Helton pedig egy biztonságival már az egyenlítést is kiharcolta. Az inning alsó felében Daley dobó játéka következett, és kapott egy doublet majd Kemp RBI triplát szállított egy hatalmas Rockies védelmi hibából ugyanis CarGo és Fowler közé érkezett az outfielden a labda, de mindketten a másikra vártak így elpattogott mögéjük. Szerencsére Beimel ott tartotta a hármason Kempet, így csak 6-5re vezetett az LA. A hetedikben két emberünk is bázisra ért, a nyolcadikban viszont senki, maradtunk pont nélkül, de legalább Belisle is nagyon biztosan hozta a védő játékainkat. A kilencedik tetején CarGo singlelel kezdtük a rohamot, de az elakapó egy óriási dobással levadászta őt rablás közben, aztán Stewart és Giambi egyaránt SOval esett ki. Ez maradt a vége, buktuk az első meccset a Dodgers ellen.
- Gonzalez folytatta a szakadatlan pont gyártást, 2/4es teljesítménye után két újabb RBIval már 22nél jár a szezonban, elképesztően magabiztos, az ütősor ötödik helyén talán még jobb helyet találtunk neki, mint korábban leadoffként. Az első ember a LF S. Smith is kitett magáért, öt beállásból két ütést, két futást ért el egy pont szerzés mellett, végre tudott kezdőként is játszani egy jó meccset. Tulowitzki három sétát szerzett, megütötte idénybeli 11. dupláját, 1/2es ütő hatékonysága volt, és jegyzett egy rablást is, nagyon okosan játszott. Fowler a 2/5ből furcsa mód mindkétszer csak singlet ütött és közben két strikeoutot is kapott. Helton a hetedik RBIt regisztrálta egy biztonsági játék után, egyébként négy lehetőségből kétszer Kval búcsúzott. Stewart szintén sac playből nyomott RBIt, rendes ütése nem volt, csak két sétája, és már a negyedik errorját vétette a szezonban. Olivo egy ütést és egy sétát termelt, továbbra is vissza esőben van a remekül sikerült rajt után, most öt embert hagyott fent a bázisokon abból kettőt pontszerző helyzetben. Barmes dettó ugyanúgy 1/3 és egy walk volt. A cserék közül Young Jr idei első tripláját lőtte és még egy runt is hozott, Spilborghs is ütést vállalt, Giambi viszont strikeout formájában esett ki, ráadásul kulcs helyzetben. Rogers jobban dobott, mint a múltkor, nagy kár érte, hogy az ötödik inningre besokalt, az öt runból hármat akkor szenvedett el, és összesen hét ütést is bepakoltak ellene, közben öt dobás utáni kiejtésre volt jó. Egy ideig biztosan ez volt az utolsó kezdése, nem volt rossz, de még fejlődnie kell az MLBhez, a következő hétre vissza fog menni a Triple-Abe. Flores a szokásos módon hozta az utolsó kiesőt abban a menetben. Daley két több bázist érő ütést is bekapott, így idén másodszor csináltak futást ellene, közben egy strikeout is volt, és most 1.29es ERAnál áll. Beimel ejtette ki a harmadik embert az ötödik játékban egy groundouttal. Belisle töltötte a pályán az utolsó két inninget és nagy formában dobálva senki nem jutott bázisra ellene, még egy K is befigyelt, már 2.70esra javult az átlaga.

2. meccs, szombat: Dodgers - Rockies 0-8
A második meccsre egyetlen helyen változott a felállásunk, Olivo zsinórban négy kezdés után pihent, így Phillips játszott elkapóban, közben a dobó a másik fiatal Chacin lehetett. Hihetetlenül kezdődött a mérkőzés, a Dodgers kezdő dobója Haeger katasztrofálisan indított. Először S. Smith singlet ütött, majd egymás után három embert sétáltatott, a legutolsót, Tulot már bases loadednál vagyis azzal a walkkal megszereztük ezzel a vezetést. Továbbra is maradt a teli pálya, CarGo pedig kiütött egy lapos labdát a szélre, így könnyen befutott mindhárom emberünk ő pedig a harmadik bázison állt meg, vagyis 3run RBI triplet lőtt. Ezután dobót cserélt az ellenfél, de Ortizt Stewart rögtön egy hazafutással lepte meg, így már 6-0ra vezettünk, és ez is lett a kíméletlenül első inning után az állás. A másodikban Helton és Tulo is pályára került egy-egy single után, majd Stewart ütésével már a hetedik pontunkat szereztük. Az inning alján Chacin három strikeoutot szórt, majd a harmadikban két Dodgers ütés ellenére tisztán tartotta az eredményt. Nyugodtan alakult a mérkőzés, érezhető volt, hogy eldőlt a találkozó és általában csak mindkét oldalon egy-egy ember jutott bázisra. Aztán a hatodik inningben Barmes küldte be egy singlelel az előtte ütő Stewartot. A hajrára Tulo és Helton pihenőt kapott, Mora az első, EYJR a második bázist foglalta el, közben Barmes állt át 2Bből SSra. A nyolcadikban Chacin kifáradt és két ütést is beszedett, az őt váltó Flores viszont egy double play segítségével kiejtette mindkét bázisfutót nulla ponton tartva ezzel az ellenfelet. A záró inninget Beimel magabiztosan abszolválta, így megőriztük a 8-0s előnyünket, és kegyetlenül simán nyertünk már az első percekben eldöntve a találkozót.
- Stewart pár csendesebb meccs után újra hallatott magáról és négy lehetőségből három ütést talált, közben az idei hatodik hazafutását is bevágta és három RBIt termelt, már rögtön az átlaga is újra .300 közelébe került. A félelmetes Gonzalez megint lesújtott, nagyszerű 3run RBI triplet jegyzett bases loadednál az első inningben, több ütése nem is volt az egész meccsen és két SOt és négy LOBt ért el, de közben már a 25 RBIval büszkélkedik. Tulowitzki nagyszerűen összekapta magát erre a seriesre, a második meccsen 2/3as ütő átlaggal zárt, közben két séta, két beérés, az utolsó néhány inningben pedig pihenésre is volt lehetősége. S. Smith újabb 2/5ös estét mutatott be pont szerzés nélkül. Helton ütéssel és sétával is bázisra jutott mindkét alkalommal futással zárt, de megint volt két strikeoutja is. Barmes az idei 13. pontszerző ütését jegyezte a napi egyetlen találata után, melyet öt lehetőség alatt ért el. Az elkapó Phillips két SO ellenére talált egy singlet. A kezdő csapatból egyedül Fowler nem jegyzett ütést, de amikor egyszer sétához jutott, akkor ponttal fejezte be az akciót. A hajrában beálló Mora és Young Jr nem került oda, hogy üthessen. Chacin a második meccsén is elképesztően oda pörkölt. Most nem bírta olyan sokáig hit nélkül, mert már az első menetben csaptak ellene, de futást mind végig nem engedett be, így az idei második kezdő meccsén is no run teljesítménnyel zárt. 7 és 1/3 inninget volt a pályán, hat ütést kapott és kiosztott hét strikeoutot, egyedül a nyolcadik játékban lettek gondjai, amikor 100 dobás felett két találatot is kapott, de még időben lecseréltük. Nagyon jól mutatkozott be és szerintem egyre jobban kezdi bejátszani magát a csapatba. Flores brutális, eddig röhögtem rajta, hogy micsoda szerencsétlen mázlista, de mostmár kezd elismerésre méltó lenni a teljesítménye, nagyon magabiztosan hozza mindig az utolsó egy-két kiesést, amikor beküldjük őt emberekkel a pályán egy inning közben, igazi specialista lett a műfajban, most is egy elképesztő DPvel fejezte be a nyolcadik menetet, és még mindig run nélkül van a szezonban. Beimel az utolsó játékot egy ütés mellett nagyon könnyedén zárta le, így folytatta a stabil produkcióját, már 0.82es éves ERA mutatóval rendelkezik.

3. meccs, vasárnap: Dodgers - Rockies 2-0
A párharc döntőjére viszont sokat kellett keverni az összeállításon, főleg mivel CarGo haza utazott Venezuelába a nagybátyja temetésére, így pár napig nem állhat a csapat rendelkezésére. Helyette a jobb szélen Spilborghs kezdett, a másik oldalon EYJR, középen pedig maradt Fowler. A Helton-Barmes-Tulo-Stewart belső négyes a szokásos volt, térdelni pedig visszatért Olivo, közben Jimenez készülhetett a soros kezdő mérkőzésére. Az első inningben rögtön egy bases loaded lehetőség adódott a mieinknél, Tulonak volt ütése, mellette két séta, de Stewart kihagyta a helyzetet, ezzel a Dodgers megúszta. Nem gondoltuk volna ekkor, hogy több lehetőségünk egy jó darabig nem is lesz, pedig ez történt. A balos Kershaw elképesztő magabiztosan dobott, nagyon erős kellemetlen labdákat küldött az ütőinkre, akik sokáig nem tudtak újabb ütést elérni. A harmadik játékban pedig a házigazdák vezetéshez jutottak, DeWitt révén doublet találtak, majd Carroll küldte be őt. A következő menetben Stewart feljegyzett egy újabb infield hitet, de többre nem mentünk, szerencsére azonban Ubaldo sem engedélyezett semmit a Dodgers számára. A meccs elkezdett egyre jobban a két dobó párbajáról szólni, gyakorlatilag helyenként egy-egy séta volt, amúgy sorra ejtetté ki az embereket. Közben az ötödik inningben Tulowitzki a lábát fájlalva elhagyta a pályát, a helyére Mora állt be, aki a 2B posztot tölthette be, Barmes pedig átmozgott Tulo posztjára SSba. Végül Kershaw a nyolcadik játékban is kiosztotta a mieinket, amikor nálunk Ubaldot Daley váltotta. A csere dobó pedig az elkapó Martintól kapott egy solo HRt, hiába vágott két strikeoutot, 0-2 volt már az állás. A Dodgers closer Broxton ellen Mora és Spilborghs is elért ütést két kieső helyzetnél, de sajnos Stewart sima outjával végett ért a találkozó, nem volt lehetőségünk a felzárkózásra. Kershaw lehúzta a rolót, nem lehetett mit csinálni vele, még Ubaldot is felül múlta, így a szombati Rockies shutout után most a Dodgers nullázott le minket, nagyobb baj, hogy ezzel a seriest is elvitték.
- Csak négy ütésünk volt, de még így is többet találtunk, mint az LA, akik a legjobbkor ütöttek egymás után két hitet, meg aztán a végén egy HRt. Tulowitzkinek végülis a dereka sérült meg, ahogy pár hete Hawpenak, egy kis pihenésre lesz szüksége. Sajnálom, mert pont most kezdett igazán nagy formában játszani, kiválásáig 1/2t hozott vasárnap is. Stewartnak egy ütése volt, azonban öt embert hagyott fent a pályán, sok múlott a lámaságain, amikor pontszerző helyeken voltak az emberek, az első inningben teli bázist engedett el, az utolsóban is ketten voltak fent, amikor a végső kiesést jegyezte, ezúttal  elmaradt tőle a varázslat. Spilborghs 1/3al zárt, mindkét kiesése strikeout volt és akadt egy sétája is. A Tulo helyére beálló Mora is jegyzett még egy ütést a hajrában. A két fiatal külsős Young Jr és Fowler mindketten egy-egy sétáig jutottak. Helton folytatta erőtlen játékát, nem hogy ütése nem volt, de négy kieséséből hármat dobás után szenvedett el. Közben még a sor alsó két játékosa Olivo és Barmes szintén 0/3as lőlapot jegyzett. Volt még egy csere ütőnk, de most S. Smith is képtelen volt csodát tenni. A kezdő dobó Jimenez elszenvedte idei első vereségét, így 6-1es W-L mutatója van. De ez nem jelenti azt, hogy rosszul játszott volna, mindössze két ütést kapott az egész meccsen, méghozzá kettőt egymás után, amikor az egyetlen runt is megcsinálták rajta, mely elég volt az L betűjéhez. Hét inninget húzott le, négy séta mellett öt strikeoutot jegyzett, most is magabiztosan dobott, mindig ő sem nyerhet, az ERA azért még mindig 0.93as. A nyolcadik játékban Daley adott két strikeoutot, de ugyanakkor az egyetlen kapott ütése egy hazafutás lett, idén először kapott HRt és ahhoz képest, hogy a hetet úgy kezdte, hogy egyetlen futást csináltak ellene az egész szezonban, most egymás után két fellépése alkalmával szívott runt, egy kicsit jobban kell figyelnie a továbbiakban.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 19-12
2. San Franciso Giants 18-12
3. Colorado Rockies 15-16
4. Los Angeles Dodgers 14-17
5. Arizona Diamondbacks 14-18

A divízió első helyét visszavette a Padres, miután Houstonban nyertek a párharcot a hétvégén a San Francisco pedig a Mets ellen botlott. A minket most legyőző Dodgers megkezte a felzárkózást, és máris itt vannak a nyakunkon. Közben az Arizona a Milwaukee ellen betlizett, ennek ellenére ők sincsenek sokkal lemaradva. Izgalmas csoport rangadók következnek a napokban: Gaints-Padres és D'backs-Dodgers.

Nálunk ezen a héten térhet vissza rehabilitációjáról a dobó Hammel és az outfielder Hawpe. Gonzalez az elutazása miatt hétfőn biztosan nem fog játszani, Tulowitzki pedig várhatóan néhány meccset ki fog hagyni, hogy rendesen kipihenje magát és ne kelljen utána DLre tennünk őt, mint nemrég Hawpeot. A folytatásban az elmúlt két év NL bajnoka a Phillies érkezik a Coors Fieldre, a következő időpontokban: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Nagyon nehéz párharc lesz, várhatóan sorrendben G. Smith, Cook, Hammel lesznek a dobóink, vagyis elég kevés esélyünk van, talán azért egy meccset el tudunk hozni. Nehéz idők járnak mostanában a csapat felé, most kell a legjobban kitartani mellettük. GO ROCKIES!!!

Pénteken kezdetét vette a 2010-es jégkorong világbajnokság Németországban, és az elmúlt három játéknapon már le is bonyolították a csoportkör első fordulóját, vagyis valamennyi csapat túl van a bemutatkozó meccsén, ezzel együtt tehát a Colorado Avalanche nyolc képviselője is debütálhatott a tornán. Ebben az írásban pedig természetesen az ő szereplésükkel foglalkozunk.


- A pénteki nyitó meccset a gelsenkircheni futball stadionban 77 803 fős nézősereg
tekinthette meg, vagyis sikerült a hatalmas világrekord, melyre még rá is pakoltak néhány lapáttal, jókora tömeget tudtak bezsúfolni a Veltins Arénába. Alkalmi helyszín révén a jég minősége bőven hagyott kívánna valót maga után, bizonyára izgalmasabb lett volna, ha labdarúgásban, vagy egyéb sportágban méri össze tudását az amerikai és a német jégkorong válogatott. Végül azonban hokiztak, ezzel a minőségi sporteseménnyel adósak maradtak, de az elképesztő hangulat talán mindenért kárpótolta az érdeklődőket. A meccset egyébként hosszabbításban a házigazdák nyerték 2-1-re, nem akármilyen hazai bravúrral indult tehát a torna. Az amerikaiak színeiben pályára lépett az Avs ifjú üdvöskéje, T.J. Galiardi, s egyértelműen a jobbak közé tartozott. Az álmosan játszó jenki csapat egyik legaktívabb játékosa volt, a második sorban kapott lehetőséget a bal szélen a St. louis-i Oshie és a calgary-i Moss társaságában, összesen 15:25 perces jégidőt regisztrált, előszeretettel alkalmazták őt PP-ben is. A csapaton belüli legtöbb, öt kapura lövést vállalta be, több kreatív, egyéni megmozdulásra is vállalkozott, Endras kapus két alkalommal is hatalmas bravúrral hárította gólba tartó kísérletét. Ezen kívül feltartás miatt volt egy kétperces kiállítása, és semleges +/- mutatóval zárt. Eközben a válogatott másodedzőjeként Joe Sacco is helyet foglalhatott az amerikai kispadon.

- Szombat délután Mannheim városában az elmúlt két évben döntőt játszó olimpiai bajnok kanadai válogatott is lejátszotta bemutatkozó mérkőzését, az ellenfél a VB-mezőny egyik leggyengébbnek tartott csapata, Olaszország együttese volt. A kanadaiak végig uralták a mérkőzést, és bár messze nem adtak ki magukból túl sokat, azért kellő komolysággal kezelték a taljánokat, így biztosan léptek túl rajtuk egy 5-1-es győzelemmel, melyből a Colorado-sok is tevékenyen részt vállaltak. A védelemben Kyle Cumiskey az elsőszámú bekkpárban jutott szóhoz a Calder-jelölt Myers mellett, és közel 12 perc lehetőséget kapott, kizárólag egyenlő létszám mellett játszva. A denveri hátvéd jegyzett egy gólpassz, miután a harmadik találat előtt Duchene-hez játszott, aki Stamkos-szal lövetett gólt, valamint jégen volt még a juharlevelesek első és ötödik találatánál is az olaszok szépítő gólja mellett, amiről nem tehetett, így +2-es mérleggel zárt. Jobbára a védekezésben jeleskedett, nagyon biztos lábakon állt az elszórt olasz ellentámadások útjába, és több jó indítást küldött a kanadai csatárok irányába, a támadásokba ritkán kapcsolódott be igazán, és az NHL-ben megszokott előretörései is elmaradtak, bizonyára a válogatottban Myers párjaként inkább defenzív feladatokat kapott. Matt Duchene eközben csapat éljátékosai között járt, amikor a második sort centerezte a veterán Whitney és az újonc Tavares között. 16:40 perces jégidejénél többet csak az első sor támadói jegyeztek néhány hátvéd mellett, és remekül mozgott, lőtt egy pazar gólt takarásból, lendületből tüzelve, valamint gólpasszos is volt, amikor az alapvonal mögül a kapu torkába érkező Stamkos ütőjére helyezett egy forintos átadást. A veterán Canes-es sortárssal remekül megértették egymást, többször is ajtó-ablak helyzetbe hozta Whitney-t, közben nagyszerű előretörései voltak, és +2-es plusz/mínusz statisztikája mellé öt kapura lövést is bevállalt, aminél többet egyedül Stamkos eresztett meg.

Matt Duchene élete első gólja a felnőtt válogatottban:



- A vasárnapi délutáni meccsek közül a Kölnben megrendezett Fehéroroszország-Kazahsztán összecsapáson volt érdekeltségünk, miután a belaruszok csapatkapitánya Ruslan Salei volt. Az esélyesebb fehéroroszok kissé görcsösen kezdték a meccset, és harminc perc után kétgólos hátrányba kerültek, de időben felébredtek, és a hajrára felőrölték a kazahokat, és simán nyertek 5-2-re. Salei a védelem oszlopaként az első párost erősítette Kolosov-val, s a csapaton belüli legtöbb, 24 percet is meghaladó, jégidővel zárt. Az ázsiaiak vezetőgóljánál pályán volt, míg a második kapott góljukat megelőzően éppen őt küldték ki két percre akasztásáért. Másfél perccel később pedig már a szépítő góljukat megelőző akcióban vett részt, s asszisztot jegyzett az emberelőnyös találatnál, ahogyan benttartotta a korongot a harmadban, majd körbelőtte a palánk mellett. A harmadik góljuknál aztán szintén a pályán tartózkodott, míg a negyediket egyenesen ő lőtte emberelőnyből egy hatalmas kék vonal közeli bombából. A veterán bekk tehát 24 perces jégidejét egy góllal, egy assziszttal (mindkettőt emberelőnyből szerezte), 0-s plusz/mínusszal és két kapura lövéssel zárta a két perc kiállítás mellett, kapitány módjára oroszlánrészt vállalt csapat sikeréből.

- Aznap este a kölni csarnokban Szlovákia színeiben további két Avalanche-hokis léphetett pályára a címvédő oroszok elleni mérkőzésen. A jóval esélyesebb Ovechkin-ék a szokásos meggyőző játékukkal indították a találkozót és az első két harmadban kétgólos előnyre tettek szert, ami bár soha nem jelenthet hatalmas különbséget, de mégis biztosnak tekinthettük az előnyt. Kicsit azonban saját magukat is elaltatták, és a szlovákok váratlan szépítő gólja után sem tudtak ritmust váltani, kis híján kiegyenlített az ellenfél, de a végén a hatalmas szlovák-helyzetek kimaradtak, az oroszok pedig az üres kapura beállították a 3-1-es végeredményt. Az északi szomszédunk kapujában Peter Budaj ihletett formában védett, 31 lövést hárított és két gólt kapott, az első esetében Afinogenov lövése pillanatában többen keresztbe korcsolyáztak előtte, így semmit nem láthatott a próbálkozásból, a másodiknál pedig egy elképesztően gyors távoli, megpattanó lövés kötött ki a ketrecében Ovechkin által, megintcsak védhetetlen bomba volt. Viszont több remek bravúr is fűződött a nevéhez, többször is komolyan beszorult a csapata, de mindvégig kitartott, és meccsben tartotta Szlovákiát, így aztán a mérkőzés legjobb játékosának választották meg csapatából. Eközben a szélső Marek Svatos az első sorban játszhatott Ciernik és Zagrapan mellett, főleg előbbivel értette meg magát remekül, több látványos összjátékot is végrehajtottak. A denveri legény a válogatottja egyetlen NHL-es csatára, ezért fokozott figyelmet kapott a kőkemény orosz hátvédektől, többször is fájdalmas ütközéseket szenvedett el, és valahányszor megiramodott a koronggal, rögtön többen a nyomában termettek, így nagyon kevés területe volt, ennek ellenére becsülettel próbálkozott, nagyon sokat volt játékban, nevéhez méltóan a szlovákok meghatározó embere volt támadásban. Végül 17 percet töltött a jégen, ezalatt egy lövése találta el a kaput, valamint kiharcolt egy kiállítást is, bizonyára valamivel szerényebb képességű ellenfelek ellen több levegőhöz juthat, és simán eredményesebb is lehet.

- Ezzel párhuzamosan a mannheimi mérkőzésen a Norvégia színeiben Svédország ellen pályára lépő Jonas Holös-ért szoríthattunk a skandináv rangadón. A háromkoronások hamar 2-0-s előnyre tettek szert, melyet azonban a norvégok a záró harmad elejére kiegyenlítettek, ám a hajrában érvényesült a nagyobb tudás és a papírforma, így a svédek 5-2-re diadalmaskodtak. A fiatal Avs prospect azonban a legkevésbé sem okolható a vereségért, hősiesen küzdött a piros-kék védelmében, s 29:42 perc alatt végre hajtotta azt a nem mindennapi bravúrt, hogy csapata az ötből egyetlen gólt sem kapott akkor, amikor ő a pályán tartózkodott. Ráadásul az emberelőnyben született első norvég találatnál előkészítőként segédkezett, vagyis az elképesztően masszív védőjátékát még egy assziszttal koronázta meg, a majd' félórás jégideje pedig nem csak csapatában volt messze a legtöbb, hanem az egész torna játszott perceit tekintve is a legjobbak közé tartozik. A fiatal bekk tehát nagyszerű játékának hála, semleges plusz/mínusszal és két kapura lövéssel fejezte be németországi bemutatkozó mérkőzését.

A csoportkör további denveri vonatkozású menetrendje:

Május 10., hétfő, 16:15 : Egyesült Államok - Dánia
Május 10., hétfő, 20:15 : Lettország - Kanada
Május 11., kedd, 16:15 : Csehország - Norvégia
Május 11., kedd, 20:15 : Fehéroroszország - Szlovákia
Május 12., szerda, 20:15 : Finnország - Egyesült Államok
Május 12., szerda, 20:15 : Kanada - Svájc
Május 13., csütörtök, 16:15 : Oroszország - Fehéroroszország
Május 13., csütörtök, 16:15 : Franciaország - Norvégia
Május 13., csütörtök, 20:15 : Kazahsztán - Szlovákia

Vagyis a hat denveri mezőnyjátékos összesen hat pontot (2 gól, 4 assziszt) szerzett első mérkőzésén, a kapus pedig csapata legjobbja lett az első meccsén. Pazarul sikerült a bemutatkozás az Avs-esek számára, reméljük, hogy a folytatás legalább ilyen eredményes lesz számunkra!

A VB-n résztvevő teljes denveri különítmény névsorát és részletes bemutatását korábbi írásunkban olvashattátok.

Természetesen a továbbiakban is időről időre jelentkezni fogunk az Avalanche szereplőinek teljesítményéről szolgáló beszámoló írásokkal, ahogy folyamatosan haladni fogunk előre a világbajnoksággal. Addig is mindenki drukkoljan a fiainkért, és gyertek bátran szurkolni az érdekelt mérkőzések időpontjaiban a kommentjeink közé! :)


 

Nem sikerült megszakítania a Los Angeles Galaxy idei veretlenségét az MLS hétközi fordulójában a Colorado Rapids csapatának, miután a szerdai mérkőzésen a tavalyi döntős 1-0-ra diadalmaskodott a rengeteg lehetőséget elpuskázó mieinkkel szemben.


A Rapids két idegenbeli mérkőzést követően nagy reményekkel várta, hogy a Dick's Sporting Goods Park-ban fogadhassa a liga egyik élcsapatát 10 ezer ember előtt. A kezdőcsapatba visszatért a középhátvéd Baudet, egyébként a szokásosnak mondható 11 fővel kezdtük az összecsapást, vagyis a következő formációban: Pickens - Earls, Wynne, Baudet, Moor - Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Casey, Cummings. Nagyszerű lendülettel kezdődött a találkozó, és az általános tapogatózás helyett a csapatok valósággal rögtön egymásnak estek, Pickens kapust többször is megtornáztatták a LA-iek, míg Donovan a felső keresztlécet találta el, közben Cummings révén egy százszázalékos ziccert is elügyetlenkedtünk, miután a jamaikai csatár erőtlen próbálkozását a kapus hárította. Az első 20 perc végén vezetéshez jutottak a vendégek, Donovan egy távoli szabadrúgást nagyszerűen ívelt be a tizenhatoson belülre, ahonnan Gordon egy fantasztikus mozdulattal fejelt a Rapids hálójába, Pickens kapus nem védhetett. A gól után kicsit lenyugodtak a csapatok, és a Los Angeles jobbára a védekezésre kezdett koncentrálni, a mieink pedig fokozatosan megindították akcióikat, és az első félidő hajrája már igazán masszív Rapids-nyomással telt, miközben Ballouchy kapott egy sárga lapot denveri részről. Casey-ék azonban hiába próbálkoztak nagy erőkkel, képtelenek voltak betalálni. A szünetben a bal szélet frissítettük, s Clark foglalta el Thompson helyét. A második játékrészben sem változott a játék képe, sőt, néhány Galaxy-kontra mellett szinte végig egykapuztunk. Cummings többször is fantasztikusan dolgozott ki helyzetet, de hihetetlenül esetlen volt, amikor lövésre került a sor, és a többiek sem jártak nagyobb sikerrel, több ordító helyzetet is kihagytunk. A nagy akarásban Cummings és Casey egyaránt beszedett egy-egy sárga lapot, míg az utolsó 20 percre Claudio Lopez is pályára léphetett, méghozzá a szélső Ballouchy helyét átvéve a pályáralépése után három csatárral rohamozhattunk, a veterán argentín amolyan hátravont ék szerepet töltött be a C&C duó mögött. De ő sem segíthetett, s képtelenek voltak betalálni a mieink, több alkalommal is naggyá tettük Ricketts kapust, pedig elképesztő lehetőségeket alakítottunk ki, fantasztikus gurigázásokat hajtottunk végre a tizenhatoson belül, de a legelemibb helyzeteinket sem tudtuk góllal befejezni. Így aztán hiába játszottunk jól, és hiába volt ez egy remek mérkőzés, a Rapids elszenvedte első hazai vereségét a szezonban, amikor Donovan-ék 1-0-ra diadalmaskodtak Commerce City-ben.

Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Azt gondolom, hogy az első félidőben jobban játszott a Galaxy, komoly nyomást helyeztek ránk a találkozó legelején, és egy igazán magabiztos csapat benyomását keltve kezdtek. Elég kiábrándító volt, hogy egy pontrúgás után szerezték a gólt, ezt elkerülhettük volna. Ugyanakkor több kitünő lehetőségünk is volt már az első játékrészben is, gondolok itt Cummings egy-az-egybeni kiugrására, vagy Casey ajtó-ablak helyzetére, és még volt néhány. Omar nagyon jól játszott, ez nem kérdés, rengeteg helyzetet dolgozott ki, de a befejezéssel ismét hadilábon álltunk. A második félidőben nagyon tetszett az a stíus, amelyben játszott a csapat, űztük-hajtottuk az ellenfelet, és folyamatosan támadásban voltunk, nagyon komoly karakteres teljesítmény volt ez a srácoktól. Sokat birtokoltuk a labdát, és rengeteg igazi minőségi helyzetünk voltunk, emiatt örülök, mert a múlt héten kevés komoly helyzetet teremtettünk a sok támadás ellenére. Viszont képtelenek voltunk egyet is belőni, anélkül pedig nem lehet érvényesülni, nem volt szerencsénk, kicsit bátrabbnak kellett volna lennünk az ellenfél kapuja előtt. Bár szomorú vagyok, hogy elvesztettük a mérkőzést, a csapatom játékával elégedett voltam, és büszke vagyok a játékosaimra, hogy ilyen keményen harcoltak."


- A klub a közelmúltban bejelentette, hogy két mérkőzésünk időpontja változni fog az előzetesen tervezetthez képest. A Chicago Fire elleni idegenbeli meccsünk május 22-e helyett magyar idő szerint június 10-re, csütörtökre virradóra 03:00-tól kezdődhet; míg a Philadelphia Union elleni hazai találkozóra július 21-e helyett szeptember 30-án, csütörtök, 03:00-tól kerülhet sor.

- Szombaton ugyancsak megrendeztek jónéhány mérkőzést az MLS-ben, a mieink most nem játszottak, közben viszont több riválisunk is diadalmaskodott, így a tabellán most némileg hátrébb csúsztunk, de kevesebb játszott mérkőzésünk van, mint a többségnek.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 7-0-1, 22 pont (8 meccs)
2. Houston Dynamo 4-3-1, 13 pont (8 meccs)
3. San Jose Earthquakes 4-2-0, 12 pont (6 meccs)
4. Real Salt Lake 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
5. FC Dallas 2-1-4, 10 pont (7 meccs)
6. Colorado Rapids 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
7. Chivas USA 3-4-1, 10 pont (8 meccs)
8. Seattle Sounders 2-3-3, 9 pont (8 meccs)

A Galaxy még mindig veretlen, és nagyon megléptek az üldözőktől, viszont a maradék nyugati hét csapat egy nagy masszában, egymástól alig négy ponttal elválasztva követi őket. A mieink jelenleg ugyan csak hatodikok, de csak három pontra, egyel kevesebb mérkőzés után, foglalnak helyet a jelenlegi másodikhoz képest. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a nyugatiak eddig sokkal eredményesebbek, mint a keletiek, s a másik csoportból csak az első két helyen kiemelt van pillanatnyilag playoff-helyen, míg a nyugati főcsoportból kerül ki a többi hat PO-s csapat jelen állás szerint, így éppen még mi is rájátszást érő pozícióban vagyunk. Hihetetlenül szoros a csata, bizonyára előbb-utóbb azért a gyengébbek le fognak morzsolódni, nekünk pedig igyekeznünk kell előrébb kerülni.

A Rapids a következő fellépése alkalmával a mindössze egyetlen győzelemmel bíró ligautolsó D.C. United-hez látogat jövő vasárnapra virradóra, 01:30-as kezdettel. Smith mesternek másfél hete volt/van rá, hogy góllövőcipőt adjon a játékosaira, mert Washington-ba bizony nyerni megyünk!
 

A pénteki napon veszi kezdetét Németországban a 2010-es jégkorong világbajnokság, és bár szokás szerint sok sztárjátékos a hosszú, megerőltető szezon után nem vállalta a részvételt, vagy akik éppen még a playoff-ban küzdenek, szintén távolmaradnak a tornától, ám a Colorado Avalanche egyesülete egy igazán komoly delegációt küld az eseményre. A denveri klub kötelékeit ugyanis öt különböző nemzet színeiben nyolc személy képviselheti, hat játékos, egy prospect és egy edző. A magyar denveri sportblogban pedig természetesen folyamatosan nyomon fogjuk követni kedvenc csapatunk tagjai VB-szereplését, kezdésnek a torna pontos Avalanche-névsorával, és a minket érintő programmal ismerkedhettek meg.





















A VB csoportbeosztása:

A-csoport: Oroszország, Szlovákia, Fehéroroszország, Kazahsztán
B-csoport: Kanada, Svájc, Lettország, Olaszország
C-csoport: Svédország, Csehország, Norvégia, Franciaország
D-csoport: Egyesült Államok, Finnország, Dánia, Németország

A világbajnokság házigazdái Köln és Mannheim városai lesznek, előbbi az A- és a D-, utóbbi pedig a B- és a C-csoport küzdelmeinek adhat otthont. Eközben a Németország-Egyesült Államok nyitómérkőzést Gelsenkirchen-ben, a Schalke 04 labdarúgócsapat befedhető stadionjában, a Veltins Arénában rendezik meg egy világrekord kísérlet keretein belül, ugyanis a létesítményben 76 152 szurkoló férhet el teltház esetén, ennyien pedig még soha nem tekintettek meg a helyszínen egyetlen jégkorongmeccset sem a történelem során.

A lebonyolítási rendszer az évek során már jól megismert szisztéma szerint lesz idén is, azaz a csoportkörbeli körmérkőzéseket követően valamennyi kvartettből három-három együttes jut tovább a legjobb 12 csapat által alakított középdöntős mezőnybe, míg a csoportutolsók egymás közt a kiesés elkerüléséért harcolhatnak. A továbbjutott csapatok között az A és a D jelű négyes talpon maradt válogatottjai az E-, míg a B és a C három-három gárdája az F-csoportot alkothatja a folytatásban az első körből továbbvitt egymás elleni eredményekkel, valamint a másik csoportból érkező három csapattal lejátszandó mérkőzések eredményeinek összeadását követően. Így mindkét csoportból a legjobb négy-négy helyzet továbbjutásával alakulhat ki a a legjobb nyolc csapat kiléte, ahonnan keresztbejátszással (E1-F4, E2-F3, F1-E4, F2-E3) folytatódhat a VB egyeneses kiesési szakasza, a negyeddöntőkkel, az elődöntőkkel, majd a döntővel.

A denveri résztvevők:

- Az NHL legjobb újonc játékosának járó Calder-trófeára is jelölt Matt Duchene rögtön a debütáló szezonjában kiharcolta a lehetőséget, hogy bemutatkozzon egy felnőtt világeseményen a kanadai válogatott színeiben. A 19 esztendős center számára nem idegen a juharleveles mez, hiszen 2008-ban hét meccs alatti nyolc ponttal segítette aranyéremhez az U18-as kanadai válogatottat a kazanyi korosztályos VB-n, míg ugyanabban az évben az ifjúsági Ivan Hlinka-emléktornán kapitányként lett bajnok Kanada fiataljaival, öt pontot szerezve négy találkozó alatt. Duchene számára tehát az álom tovább folytatódhat, azt követően, hogy tavaly júniusban ledraftolta őt a kedvenc csapata, majd az ősszel példaképe, Joe Sakic átadta neki a stafétabotot, hogy virágoztassa fel újra a denveri klubot, ő pedig a liga legponterősebb újonca lett és az év legszebb pillanataként playoff-ba lőtte az Avs-t, most hazája válogatottjában is pályára léphet egy világversenyen, ahova szintén nem turistának megy.

- A másik kanadai képviselő, Kyle Cumiskey ellenben még soha nem ölthette magára hazája válogatottja uniformisát, azonban karrierje első teljes NHL-szezonjában maximálisan rászolgált erre a lehetőségre. A szélvészgyors hátvéd az elmúlt idényben 61 találkozón 20 pontot szorgoskodott össze, abból hetet gól formájában, beleértve például az Atlantának lőtt kilenc másodperccel a hosszabbítás kezdete utáni találatát, mely az Avs történetének valaha volt leggyorsabb OT-gólja volt. A 23 éves játékos a liga egyik legjobban korcsolyázó hokisa, rendkívül masszív korongfelvivő hátvéd, aki hihetetlen sebességét alighanem a világbajnokságon is sokat kamatoztathatja, és ha nem lett volna elég a Colorado-ban idén nyújtott lenyűgöző játéka, akkor Németországban végleg elhalgattathatja az összes bírálóját. A megfiatalított kanadai csapat az elmúlt két év döntős eredményei után 2010-ben a denveriek segítségével szeretné visszafoglalni a trónt az oroszoktól.

- Az elsőéves T.J. Galiardi szintén besorolást nyert hazája válogatottjába, és mivel amerikai-kanadai kettősállampolgárként az USA válogatottját jelölte meg általa képviselt országként, ezért az amerikai csapatba hívták őt be. Ezidáig mindössze annyi nemzetközi tapasztattal rendelkezik, hogy a 2007-es junior világbajnokságot megelőző orientációs edzőtáborban jelen volt, ám végül nem került be a végleges amerikai U20-as VB-keretbe. Galiardi 39 pontos újonc szezont produkált az idén, s a fiatal szélső meghatározó tagja volt az Avalanche idei menetelésének, a legtöbb jégidőt kapó csatárunk volt emberhátrányos helyzetben, továbbá négy létszámhátrányban szerzett pontjával a liga legjobb újonca lett, s a klub történetében senki sem szerzett nála több SH-pontot Sakic és Forsberg 2001-es teljesítménye óta. A 22 éves Terry Joseph már a rájátszásban is a mieink egyik legkeményebben harcoló játékosa volt, bizonyára a világbajnokság ritmusa is nagyon fog feküdni neki, szóval sokat várhatunk tőle Németországban.

- A Colorado Jack Adams-trófeajelölt trénere, Joe Sacco is meghívást kapott a világbajnokságra, ugyanis hasonlóan a 2009-es esztendőhöz, ezúttal is segédedzője lehet az Egyesült Államok válogatottjának. A szigorú szakember első NHL-es edzői szezonjában a tavalyi 28. helyezést követően idén a rájátszásba vezette csapatát, miután az elmúlt nyáron kinevezték őt az Avs főedzőjének a farmcsapatunknál több éven át végzett kiváló munkája gyümölcseként. A remek szezon után pedig további tapasztalatokat gyűjthet az USA kispadján. Sacco egyébként nem csak 41 esztendős korából adódóan a legrutinosabb tagja a denveri delegációnak, de a legkomolyabb nemzetközi rutinja is neki van, lévén a tavalyi segédedzői szerepét megelőzően annak idején aktív játékosként hat világbajnokságon és egy Olimpián is pályára léphetett. Az amerikai válogatott 2004 óta képtelen érmet nyerni VB-n, így a tavalyi negyedik helyezést idénre szeretnék megtoldani, bár a fiatalos keretükkel erre kevés esélyük van, legfeljebb, ha a denveri különítmény magasra repítené őket.

- A cserekapus Peter Budaj is ott lehet a tornán a szlovák válogatott színeiben, méghozzá kimondottan nagy reményekkel várhatja a rajtot. Az Avalanche-ben az egész évben csak epizódszereplő volt, mindössze 11 mérkőzésen lehetett kezdő az egész alapszakaszban Anderson mögött, és összesen 15 meccsen játszott, ezalatt 5-5-2-es győzelem-vereség mutatót, 2.64-es kapott gól átlagot és 91.7 %-os védési hatékonyságot jegyzett. Eközben a februári Olimpián sem termett sok babér a számára, ugyanis a parádézó Halak miatt végig a padon ücsörögve kellett szurkolnia a társainak. Most viszont eljöhet Budaj ideje, mivel Halak a rájátszáskötelezettsége miatt nem vállalhatta a részvételt Németországban, a szlovákok másik két kapusa pedig két Európában játszó, a mi portásunknál jóval szerényebb képességű hálóőr. A 27. életévében járó Budaj korábban a 2008-as VB-n és a 2006-os Olimpián védett már a válogatottban, de több junior és ifjúsági világbajnokságon is fellépett annak idején.

- Mellette Marek Svatos ugyancsak meg lett hívva Szlovákia világbajnoki nemzeti csapatába, miután bár a Colorado-ban kegyvesztetté vált és az egész évben sokat mellőztük, hazája csapatában még bizonyára hasznossá tudja tenni magát. A 28. születésnapjához közeledő Svatos, aki egykoron újonc évében még 32 gólt vágott, az idei bajnokságban mindössze hét találatig jutott 54 meccsen pályára lépve az Avs-ben. Az évad jelentős részében csak kereste formáját, mindeddig nem találta meg, talán majd Köln-ben megleli, és láthatunk tőle még pár jó meccset. Annak ellenére, hogy VB-újonc, jónéhányszor fellépett már a válogatottban, résztvevő volt ugyanis a 2006-os Olimpián, a 2002-es junior VB-n és a 2000-es U18-as világbajnokságon. A VB jövőévi házigazdája abban a tudatban, hogy biztosan nem eshet ki a legjobbak közül, jelentős fiatalítást visz véghez az idei tornára, ugyanis csupa otthoni ifjú játékost visznek a tornára, így a két denveri tulajdonképpen húzóember lehet a válogatottban.

- A veterán Ruslan Salei a belarusz válogatott kapitányaként természetesen ezt a világbajnokságot sem hagyhatja ki, 35 éves kora ellenére most nem igazán lehet fáradt a szezon végére sem, hiszen állandó hátfájdalmai miatt egyáltalán csak februárban léphetett először jégre az Avalanche színeiben az elmúlt esztendőben, és mindössze csupán 14 meccset játszott nálunk. A 14. NHL-es szezonját letudó rutinos harcos sorozatban harmadszor, összesen hatodik alkalommal vehet részt a világbajnokságon, miközben idén már átesett pályafutása harmadik Olimpiáján, amikor a vancouveri ötkarikás játékok alkalmával meccsenkénti 22:36 perces átlagos jégidejével a fehérorosz csapat legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt. Salei-re hasonló várhat Németországban is, csapata legrutinosabb embereként komoly szerep hárulhat rá, hogy minél magasabbra vezesse társait, nem lehetetlen cél számukra a nyolc közé jutás sem.

- A hátvéd Jonas Holös szép lassan már Norvégia elsőszámú jégkorongozójává fejlődte ki magát, és mindez csak tovább folytatódhat, ha az elmúlt évek svédországi szerepvállalását követően ősztől csatlakozna az Avalanche farmcsapatához. A még mindig csak 22 esztendős tehetséget a 2006-os drafton választottuk ki, azóta Európában bontogatja a szárnyait, a legutóbbi két esztendő különösen jól sikerült számára a svéd elitliga élcsapatában, a Färjestad együttesénél. Holös a zsenge kora ellenére egészen rutinos nemzetközi szereplőnek mondhatja magát, 2006 óta minden egyes VB-n ott volt, azaz idén zsinórban az ötödik részvétele következik, míg a februári Olimpián 28:56 perces átlagideje messze a legtöbb volt a torna egész mezőnyében. A tehetséges bekkre tehát érdemes lesz figyelnie a denveri klub szakembereinek is, aki várhatóan jó játékával bizonyítani fogja, hogy érdemes lenne profi szerződést ajánlanunk neki, hogy a tengerentúlon is kipróbálhassa magát. Holös a norvég válogatott egyik vezéregyénisége lehet a tornán, és bizonyára egy középdöntőt simán borítékolhatunk nekik.

A csoportkör denveri vonatkozású menetrendje:

Május 7., péntek, 20:15 : Egyesült Államok - Németország
Május 8., szombat, 16:15 : Kanada - Olaszország
Május 9., vasárnap, 16:15 : Fehéroroszország - Kazahsztán
Május 9., vasárnap, 20:15 : Szlovákia - Oroszország
Május 9., vasárnap, 20:15 : Norvégia - Svédország
Május 10., hétfő, 16:15 : Egyesült Államok - Dánia
Május 10., hétfő, 20:15 : Lettország - Kanada
Május 11., kedd, 16:15 : Csehország - Norvégia
Május 11., kedd, 20:15 : Fehéroroszország - Szlovákia
Május 12., szerda, 20:15 : Finnország - Egyesült Államok
Május 12., szerda, 20:15 : Kanada - Svájc
Május 13., csütörtök, 16:15 : Oroszország - Fehéroroszország
Május 13., csütörtök, 16:15 : Franciaország - Norvégia
Május 13., csütörtök, 20:15 : Kazahsztán - Szlovákia

Május 7-től 23-ig tehát következik a világbajnokság, melyről időről időre blogunk hasábjain is olvashattok majd az Avalanche képviselőinek szereplését illetően.


 

A hét első napjaiban a divíziónkat vezető San Diegonál léptünk fel három mérkőzésen, és faragva az összetett hátrányunkból a Colorado Rockies két meccset nyert meg a Padres ellen egy nyerhető találkozó elvesztése közben.

1. meccs, hétfő: Padres - Rockies 2-5
A szezont nagyon jól kezdő San Diego otthonában hétfő este Jimenez dobó játékával kezdtünk, az elkapója Olivo volt. A belső pályán a Helton-Barmes-Tulowitzki-Stewart négyes lépett pályára, kívül Fowler és Gonzalez mellett hosszú idő után S. Smith újra kezdő lehetett a bal szélen és rögtön a leadoff hitter volt. Ubaldo már az első inningben kiosztott három strikeoutot igaz közben eltalált egy ütőt és egy singlet is csaptak ellene. A másodikban Barmes vágott be egy csodálatos 2run RBI doublet miután előtte CarGo egy walk, Olivo pedig egy hit által jutott bázisra. 2-0s előnyre tettünk szert és a menet alján hiába jutott el az egyik Hairston a harmadik bázisra nem tudott pontot szerezni. Nem sokkal később a negyedik játékban Torrealba révén szépített a Padres, Ubaldo 25 és 1/3 inning után kapott újra runt. Kicsit a következő menetek nehezebben sikerültek védekezésben, Olivonak volt egy mezőny hibája, de Ubaldo szakadatlanul dobálta a kiejtéseket, a hatodikban elért három darabbal már a tízet is átlépte a meccsen. A hetedik tetején pedig maga a dobó szállította a pontot egy bázis ütéssel, melyet Olivo sétája és Stewart doubleja vezetett fel. Sajnos nem tudtunk több pontot szerezni az akcióból, Stewie a beérésnél esett ki egy double play végén. 3-1re vezettünk, és a hetedik inningben Ubaldo 13 strikeoutnál hagyta abba. A nyolcadikban nagyon jó támadást vezettünk, Fowler singlet vágott, Helton sétált, Tulo egy biztonsági buntal tolta mindkettejüket tovább, majd CarGo ütése két pontot eredményezett számunkra és már 5-1re léptünk el. Ezt követően Beimel hozott egy sima dobó játékot, majd az utolsóban Betancourt két strikeout után két ütést kapott, a második egy Padres futást is eredményezett. De a nagy felzárkózás már szerencsére elmaradt és 5-2vel behúztuk a meccset.
- A hét ütésünket hét különböző játékosunk szerezte. Gonzalez egy két RBIt eredményező találat után már 19 pontot érő ütésnél tart a szezonban, toronymagas listavezető és .330as átlagával is a legjobbunk, de ezen a meccsen már harmadszor kapcsolták le rablás közben. Barmes élt a lehetőséggel a több jó defenzív play mellett egy két futást eredményező duplát is vágott amivel 9 RBIja van. Azért így is bázison hagyott három embert, de kezd éledezni. Egyedül az elkapó Olivo volt képes két run végrehajtására miután egy ütés mellett egyszer sétával került pályára, viszont az idei első errorját is megcsinálta. A dobó Jimenez idén már a második pontszerzését érte el egy ütése után. Stewart idei negyedik dupláját szerezte, vissza esőben van a nagyon jó rajt után de most legalább képes volt egy találat bemutatására. Helton és Fowler egyaránt egy-egy ütést és futást jegyzett, a veterán 1B sétált is, míg a fiatal OF kapott egy strikeoutot. A kezdőből csak Tulowitzki és S. Smith zárt ütés mentesen, utóbbit a hajrában már Spilborghs helyettesítette. Jimenez még mindig elképesztő. A 13 strikeout egy meccs alatti karrier csúcs, közben megint csak négy ütést kapott, és 25.1 IP után kapott először újra pontot, amikor ezen a meccsen hét inninget és 120 dobást töltött a pályán. A liga egyetlen dobója aki megnyerte az első 6 meccse mindegyikét a szezonban, közben 0.87es ERAjával egyedüli legjobb a mezőnyben és a 44 Knál többet is csak Lincecum dobott a majorben. Nemrég pedig megválasztották NL legjobb dobójának áprilisban, a klub történetének második dobója lett ezzel aki egy hónap legjobbja lett. Beimel hibátlan teljesítménnyel tudta le a nyolcadik játékot, és megint nem kapott futást így már 1.04es futási átlaggal bír. Betancourt most is beremegett és két strikeout után két ütést szedett be amikből egy futást is kapott, még szerencse hogy 5-1es vezetésnél nagyobb galibát már nem tudott okozni.

2. meccs, kedd: Padres - Rockies 3-2
A következő meccsre rendesen felbojdult az összeállítás mivel balos dobóval néztünk farkas szemet. A második bázis helyen Barmest Mora váltotta, a külső mezőnyben pedig a EYJR-CarGo-Spilbo hármassal játszottunk, az elkapó maradt Olivo, a dobó pedig G. Smith volt. A meccs elején a Padres volt aktívabb, de könnyedén megfékeztük próbálkozásaikat, bár G. Smith a második játékban két sétát is engedett. A harmadikban hoztuk az első ütéseinket, a dobó G. Smith és a leadoff EYJR révén találtunk egy-egy singlet, de tovább képtelenek voltunk eljutni. Ezt követően Helton és Mora single valamint egy Spilborghs walk árán teli pályát harcoltunk ki, de a Padres kiejtett két emberünket is, így befejezték a játékot. Majd ahogy ilyenkor lenni szokott az inning alsó felében J. Hairston RBI triplejével szerezte meg a vezetést a SD. Nem kellett sokáig várnunk a válaszra és a dobónk újabb találata után CarGo vágott egy RBI doublet, majd Helton ütése nyomán ő is pontot szerzett így 2-1re fordítottunk az ötödik játék közepén. G. Smitht az ötödik inning után cseréltük le, az őt váltó Daley a hatodikban loaded 2out helzetet hozott össze, de Floresnek hála befejeztük ezt a balhés játékot. A következő támadó menetünkben semmire nem mentünk, viszont Beimel két ütést is kapott, de Tulowitzi és Helton nagyszerű dupla játékával a hetedik végét is lehoztuk vezetéssel. Aztán viszont Corpas kapott egy triplát Venabletől, ami után egy biztonsági játékkal az egyenlítést is behúzták J. Hairston révén. Nem úsztuk meg a végéig az egy pontos előnnyel és a kilencedik játékban is csak egy sétáig jutottunk. Az utolsó játékban Morales két sétát kapott, a másodikat szándékosan, majd Headley egy walkoff RBI singleből megszerezte a meccs nyerő runt a Padres számára, így sajnos a végét nem bírtuk és a hazaiak fordítani tudtak, hiába vezettünk sokáig egy nyerhető meccset veszítettünk el.
- A veterán első bázis ember Helton 2/4es estét zárt és egy pont szerzést is elkönyvelhetett, de még mindig csak hat RBInál tart a szezonban és a .280as átlag sem egy nagy eresztés tőle, azt nem is ragoznám. hogy HR nincs és csak négy ütéssel haladt egynél több bázist. Rajta kívül csak a dobó G. Smith jegyzett több ütést, 2/2t sózott benne idei második duplája, egy igazi designated hitter veszett el benne. Gonzalez újabb pontszerzést produkált egy doubleból, változatlanul lehet számítani rá, noha akkora extrákat már nem hoz mint a rajton. Ezen kívül további ütést már csak Mora és Young JR tudtak hozni. Tulowitzki tehát ezt a meccset is érvényes találat nélkül fejezte be, Spilborghs legalább két fontos sétát összeszedett, Olivo csak négy bázison hagyásig jutott, plusz a 3B Stewart mindhárom beállása után strikeoutal távozott és közben szintén 4 LOB. A hajrában a pinch hitter Fowler az outfielden folytatta ahogyan S. Smith is beállt, Spilbo és EYJR fejezték be pár inningel korábban a derbit. G. Smith nem játszott nagyot de legalább életveszélyes sem volt és egy szerény közepes teljesítményre jó volt, amivel csak egyetlen runt szenvedett el öt inning alatt. Négy ütést kapott, és két K mellett ötször sétáltak vele szemben, viszont tényleg pozitívum, hogy nagy bajt nem csinált, lecserélésig vezettünk. Nem rajta múlott, szokatlan módon most a bullpen volt ludas a vereségben. Daley egy sétát és egy walkot is engedett két strikeout mellett amikor lehozták, és Flores fejezte be azt a bizonyos inninget. A másik lefty Beimel két kapott ütés ellenére megcsinálta a hetedik játékot. Corpas idei első blowed savejét érte el amikor egy ütés mellett elszenvedte az egyenlítést eredményező futást, hiába volt két strikeoutja is, azért még mindig stabilnak érzem, most volt egy balszerencsés tripla amit bekapott. Morales viszont egyre komolyabb gödörben, egy hit és két walk után elvesztette nekünk a meccset, ez már a harmadik veresége volt a szezonban, amikor egy meccs utolsó inningjében rontott el mindent. Jót tenne neki talán, ha most egy darabig nem engednénk őt be a pályára, vagy más szerepkört kapna, mert ezt így nem lehet folytatni vele.

3. meccs, szerda: Padres - Rockies 5-6 extra inningekben
Szokásához hűen Tracy tovább keverte kártyáit a párharc utolsó meccsére. A külső mezőnybe visszatért EYJR és Fowler, valamint az előző két alkalommal csapnivalóan csapkodó Stewart helyét Mora foglalta el a 3B poszton. A többi a szokásos volt, még annyi hogy Cook volt a startoló dobó. A nyitó menetben Young Jrt egy séta után tetten érték rablás közben, majd Helton és Tulo singlek következtek, de CarGo kiesésével pont nélkül zártuk az első inninget, szerencsére a Padresnek ennyi lehetősége sem volt. A második játékban tovább nyomultunk előre, Barmes duplája után emberünk volt a két pontszerző helyű bázison, de képtelenek voltunk élni a lehetőséggel, miközben a hazaiak Blanks RBI duplájával megszerezték az első pontjukat. Aztán több ütést is elérve bases loadedot harcoltunk ki, amikor Mora egy sétával hozta az egyenlítő pontot, majd Barmes két embert küldött haza a találata után, vagyis 3-1re léptünk el. Folytatódtak a fordulatok és a negyedik játék alján Cook komoly holtpontra került, egymás után három játékostól kapott pontot, közte a dobó Richard egy 2run RBIt vert be, ezzel 3-5re fordított a SD. A csöndes ötödik inning után aztán a hatodik hozta a következő fordulatot és egyenlített a Rockies. Olivo séta után Barmes duplájával szerzett pontot, majd a pinch hitter S. Smith triplából tolta be Barmest is. Utána két játékot Belisle dobásaival töltöttünk el, melyből a legutolsó kiejtést már Floresel jegyeztük, közben támadásban nem mentünk semmire, stabil volt az 5-5ös állás. A nyolcadikban Betancourt az elmúlt időszak bizonytalan meccsei után imponálva dobott három strikeoutot, majd Daley is hasonló formát hozott következőben. A tizedik játékot Morales kezdte, de két walk után gyorsan lecseréltük, Corpas pedig kitakarította a pályát, neki hála tehát folytatódhatatott a meccs, ennek örömére a tizenegyedik menetet is abszolválta. A tizenkettediket a menet közben 3Bbe beálló Stewart hazafutásával kezdtük, de Helton és Tulo hiába jutott pályára ők már nem értek be, csak egy pont előnyt szereztünk. Corpasnak ez is elég volt ahhoz, hogy egy walk ellenében befejezze a mérkőzést, hatalmasat játszott az utolsó inningekben a dobó, nagyban neki köszönhettük, hogy a négy órás őrületet behúztuk.
- Barmes most is nagyszerű formában lendített, első három beállásából ütést jegyzett, 3/5el zárt és közben három RBIt is regisztrált. Tulowitzki a párharc első két meccsén nem ért el találatot, de a harmadikon két ütés mellett egy sétát is hozott, végre megmutatta mit tud, ahogy egy kicsit jobban igyekezett. Helton és Fowler mindketten 2/5ös mérleggel zártak, utóbbi mindhárom kiesését strikeout formájában szenvedte el. A kezdőből még Gonzaleznek volt ütése, de négy bázison hagyást is produkált, olyan helyzeteket nem oldott meg amikből korábban simán RBIt csinált. Mora két sétáig jutott, az egyikből ponthoz juttatta a csapatát így szépen csendben már ő is elért nyolc futás szerzést, közben a harmadik errorját is letudta. Olivo visszaesése is folytatódott, egyetlen sétát ért el és vétett egy újabb mezőny hibát és 4 LOBt. Young JR szintén csak egy walkot termelt egy error mellé, majd a hajrában a helyére jöttek a bullpen tagjai közben S. Smith foglalta el a helyét a bal szélen, aki idei első triplájából 13. alkalommal szerzett pontot a szezonban. A másik csere ütő Stewart volt az est hőse a 12. innningbeli HRja (idei ötödik) győzelmet eredményezett a csapatnak. Cook mindkétszer strikeoutot kapott amikor ütni ment, közben a dobó játéka is gyengécske volt, öt inning alatt hat ütésből öt pontot csináltak rajta, közben két-két séta és kiejtés. Főleg a negyedik menetben omlott nagyon össze, most a szezonbeli 6.03as ERAval szerénykedik. Belisle gond nélkül hozott le 1 és 2/3 játékot egyetlen ütés és egy K közben, ismét a magabiztos arcát mutatja. Flores még mindig run nélküli, megint biztosan hozott egy darab kiejtést a hetedik játék végén. Betancourt három strikeoutot szórt a nyolcadik menetben, talán végre visszatér a beton biztos formájához. Daley négy ütőt küldött le a pályáról a szokásos eleganciájával ismét érintetlen volt. Morales két játékossal került szembe mindkettőnek sétát engedélyezett, továbbra is bizonytalan passzban van hiába próbálnak a trénerek bízni benne. Corpas viszont az elmúlt hetekben a 'pen legjobb embere, újabban már closerként is megállja a helyét, szerdán 2.2 IPt kapott ezalatt egyetlen hitet és walkot szenvedett el, két ellenfelét SOval vonultatta vissza. Ez volt szezonbeli első győzelme, közben ERA statisztikáját 1.66osra fejlesztette, Stewart mellett a másik nyerőemberünk volt a series finale-on, hatalmasat játszott a végén.


























A NL West állása:

1. San Franciso Giants 16-10
2. San Diego Padres 17-11
3. Colorado Rockies 14-14
4. Arizona Diamondbacks 13-15
5. Los Angeles Dodgers 11-16

A SD legyőzésével tehát közelebb kerültünk hozzájuk, és most a divízió vezetését is elvesztették. A Giants hétfőn szünetelt, azóta kétszer lerakták a Marlinst, ezzel már a NL West élén állnak, jelenleg ők a legveszélyesebb ellenfelünk, de mindig visszaesnek a hajrára az erős kezdés után de most rendesen lendületben vannak. A D'Backs sem akar leszakadni a nagyokról és éppen 2-1re vezetnek a Texans elleni idegenbeli seriesben, még egy meccsük hátra van. A Dodgers még csak két derbit játszott le aktuális párharcában, mindkétszer súlyos zakót szabott rájuk a Brewers, borzalmasan gyengén teljesítenek.

Reméljük a LAiek nem most akarnak felébredni, mivel hétvégén a Rockies látogat hozzájuk. A következő időpontokban játszhatunk velük: szombat 04:10, vasárnap 04:10, vasárnap 22:10. Jön ráadásul a rotation még érzékenyebb része nálunk a sérültek helyett játszó újoncok. Az első találkozón Rogers következik a félelmetes Kuroda ellen, a másodikon Chacin vs Kershaw, a párharc döntőjében pedig az igazi csemege Jimenez vs Billingsley. Ezt a párharcot tényleg ajánlom mindenkinek, a legnagyobb riválisunkkal játszunk, akik idén gyengék és talán végre megszórhatjuk őket. GO ROCKIES!!!

Története leggyengébb szezonját zárta idén a Colorado Mammoth csapata, miután a két héte befejeződött alapszakasz után az együttes 2003-as Denverbe költözése óta első alkalommal nem jutott be még a rájátszásba sem, s végzett a megfiatalított együttesünk liga legutolsó helyén. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden lehetséges negatív klubrekordot megdöntöttünk, mégis bőven van okunk a bizakodásra, és ha a jövő nem is kezdődött el olyan szinten, ahogyan azt a közelmúltban egy Avalanche-csel kapcsolatos írásomban említettem, de a fiatal denveri lacrosse-osok előtt igazán szép folytatás állhat, ezt ebben a balszerencsés, hányattatott 2010-es esztendőben is bebizonyították, persze, problémák bőven akadtak.





















Sajnos, azonban a vezetőség nem tudott felnőni az újoncaink szintjére, és összességében rendkívül amatőr politikát folytattak az egész évben, én nagyban a kritikán aluli menedzsmentmunkának tulajdonítanám a 2010-es lebőgésünket. A jól ismert Prout-csere, és azt követően az elsőkörös választási lehetőségeink felhasználása még kíválóan sikerült, I. Gajic, A. Gajic és C. Smith mindannyian a csapat húzóemberei voltak már elsőévesként is. Ezt leszámítva viszont nem sok jót lehetett mondani a vezetőség munkájára, valljuk be, képzetlen módon, kissé komolytalanul gondolták ezt a fiatalítást, és közben eredményeket akartak elérni, ehhez mégsem teremtették meg a megfelelő feltételeket. Persze, a Mammoth eddig minden évben bajnokesélyes egyesület volt, teljesen új vízekre eveztünk, így azért védjük meg Govett urat és stábját, nekik sem volt meg mindehhez a kellő tapasztalatuk. Ám stabilabb hátteret kellett volna teremteni az offszezonban, és nem a szezon közben befoltozni azokat a tátongó lyukakat, amelyek már a nyári szünetben is megvoltak. Gondolok itt főleg a kapusposztra; a védelem gyengeségére; a kevés minőségi veterán támadóra; illetve az edzőkérdésre. Pechünk volt, hogy Palidwor már az első meccsen úgy megsérült egy maszkján keresztül jutó lövés által, hogy többet már nem is védhetett a szezonban, de elsőszámú portásnak Leyshon csődött mondott, s nem volt igazi tartalék mögötte, menet közben kellett reaktiválnunk Levis-t egy Calgary-val kötött csere után. A védelembe is csak később szerződtettük a szabadügynök McKay-t, pedig a csupaszív harcos Leveque pótlására nem ártott volna valaki már korábban. Valamire való, igazi rutinos, veterán, kiegészítő csatárok nélkül kezdtük az évet, így néhány meccs után kötöttünk szerződést Gill-lel és Malawsky-val, teljesen érthetetlen, hogy az offszezonban miért nem jutott a csapatvezetés eszébe mindez. Az edzőkérdés még inkább komikus volt, a posztra évek óta alkalmatlan McMahon megtartása nevetséges volt egy újjáépülő csapatba, amikor egy kupaesélyes banda élén is csak alibimunkát végzett, majd a második meccset követő menesztése után átmenetileg az elnök Govett irányított, aztán végül az évad második felére találtuk meg a megfelelő megoldást Hamley kinevezésével, ez megintcsak egy olyan helyzet volt, hogy sokkal jobban járhattunk volna, ha ő irányítja a csapatot már az offszezonbeli felkészülés alatt is, és még jobban összeszokik a kerettel.

Továbbá, több, mint felesleges kibúvókeresés megemlítenünk, hogy a csapat elképesztően balszerencsés volt az egész évben, gyakorlatilag több pechünk volt, mint az elmúlt hét szezonban összesen. A 12 vereségünkből hat alkalommal egyetlen gól különbséggel kaptunk ki, és csupán kétszer vertek meg minket úgy, hogy lefutott volt a mérkőzés. Ebbe nyilván belejátszik az is, hogy a rutintalan csapat még nem bírt sikeresen teljesíteni az utolsó percekbeli, kiélezett szituációkban, több esetben is a veteránoktól jobb teljesítményre lett volna szükség, de a jövőre nézve pozitívum, hogy a tehetséges újoncok sokat tanulhatnak a továbbiakra a hasonló helyzetekből.



- Kezdjük is az újoncokkal, mert ők azok, akiket tényleg fenntartások nélkül lehet agyondícsérni, mert még egy ilyen idényben is meccsről meccsre ejtettek minket egyik ámulatból a másikba, és hamar bizonyították, hogy megállják a helyüket a profik között. A négy frissen draftolt University of Denver-játékos mind-mind emlékezetes újonc évet zárt az NLL-ben. Alex Gajic az év második felében egymás után több meccsen is a csapat élére tudott állni, s zsinórban három alkalommal választották meg egy-egy játékhét legjobb újonc játékosának, sőt, márciusban a hónap rookie-ja volt a ligában. Ő volt az egyetlen elsőéves a csapatban, aki az összes meccsen pályára léphetett, ezalatt 26 góllal a második, 48 ponttal a harmadik legjobb volt a Mammoth-ben. Elképesztően harcias srácot ismerhettünk meg a személyében, aki a lehetetlen szót nem ismeri, és nem egyszer ő volt az az ember, aki többgólos hátrányban, reménytelen helyzetben is képes volt felrázni a csapatot. Kiemelkedő momentum volt tőle, amikor hat gólt vágott az alapszakasz későbbi győztese, a Washington ellen hazai pályán a Blackout Night-on. Ilija Gajic egészen ősz óta egy súlyos bélbetegséggel bajlódik, ennek ellenére 10 meccsen pályára lépett, és az évad első felében kifejezetten nagyot alkotott a problémája ellenére. Sokáig úgy tűnt, hogy jobb éve lesz, mint az öccsének, kiválásáig az NLL újonc pontlistáján is előkelő helyen tanyázott. Végül az utolsó két fordulóra visszatért, amikor a csapatnak még volt reális esélye a playoff-ra, de ő sem tudott már mit tenni, 27 ponttal, abból 16 gól, fejezte be csonka bemutatkozó szezonját. Ifjabbik fivéréhez hasonlóan ő is alaposan letette a névjegyét, a következő évek során nagyon sok örömöt szerezhet még nekünk ez a testvérpár. Szintén az első kör elején draftoltuk Smith-t, aki 13 meccsen fellépve 10+10-et szorgoskodott össze. Jobbára középpályásként számítottunk rá, a csatársorba ritkán férhetett be, de így is nagyon szép megoldásokat láthattunk tőle, rendkívül technikás fiatal, több gyönyörű szólógólt szerzett. Hasonlóan Gajic-ékhoz, ő sem ment a szomszédba egy kis agresszióért, ha bunyóra került a sor, és néhány igazán szép pillanata is volt a verekedések alkalmával. A negyedik ex-DU-s, Richardson-tól talán nem vártunk volna ennyire meghatározó újonc évet, azonban sokszor a csapat húzóembere tudott lenni a mezőnyben nyújtott szorgalmas munkájával. Mindig kőkemény volt, az évad első felében a liga legjobb faceoffosai közé tartozott, később elfáradt, és végül 50 % alatt zárt, gólt nem szerzett, de rámenősségével és küzdőszellemével nagy hasznát vettük. A védő  McFadyen nyolc találkozón tűnt fel, nagyon sok kiállítást szedett be, annak ellenére, hogy milyen keveset játszott egy-egy meccs alatt is, többször igencsak beforgatták őt, a véres bunyóin kívül nem sok pozitívumra volt képes. Wilson balszerencse-sorozata folytatódott, a 2007-es draftolása óta eddig sérülések miatt nem mutatkozhatott be az NLL-ben, csak idén, de a második meccsén elszakította a vállát, amivel rögtön be is fejeződött számára az év, pedig nagyon kíváncsiak lettünk volna már rá, hogy mit tud, annak idején nagy reményekkel érkezett a csapathoz. Dhaliwal-t érthetetlen módon jegeltük az egész évben, egyetlen egy találkozón kapta meg a lehetőséget, akkor is csak tavasszal, és hiába küzdött keményen, és adott két gólpasszt, többször sem állhatott be. Jó képességű, szerény srác, sokkal több lenne benne ennél, nem igazán tudom hova tenni a mellőzését, elvégre a fiatalítás évében voltunk, mégis végig padozta a szezont. A kapus Tyacke két találkozón vett részt, az egyiken végig csere volt, a másikon menet közben beállt, ám pár perc után azonnal lecserélték, rendkívül lámpalázas volt, és inkább ártott, mint használt volna, utána Levis megszerzésével orvosoltuk a problémát, és többször már nem kapott lehetőséget a bizonyításra.

























- A valamivel rutinosabbak bár a csapat legeredményesebb játékosaiként zártak, mégsem lehettünk maradéktalanul elégedettek velük, a már fentebb említett kulcspillanatokbeli hatékony játékkal rendszerint adósak maradtak, nem igazán tudták megváltoztatni egy-egy meccs menetét, inkább csak sodródva az árral lőtték a gólokat, ha éppen jól ment a csapatnak. Be kell vallalanunk, ezen a téren volt a leginkább pótolhatatlan Prout hiánya. Shewchuk azért képes volt élete legeredményesebb szezonjára, 66 pontjával a legjobb denveriként 22. lett az NLL pontlistáján - a történetünk során először nem volt ligaszinten top20-as játékosunk. Emellett 31 gólt is vágott, nagyon igyekezett, 83 labdaszerzéssel a csapat legjobbja lett, ez egyben picit kritika a középpályások felé. Ha közben nem lett volna február-márciusban tájban egy hosszú hullámvölgye, még jobb lehetett volna, s 40-45 találattal is zárhatott vona, de így is szépen hozta a tőle vártat, Prout helyét betöltve előre tudott lépni a másodhegedűs szerepkörből. Langtry-től viszont rég nem látott gyenge szezonhoz volt szerencsénk, a 65 pont tőle elég harmatos, ráadásul az év legfontosabb szakaszában sorban játszott rosszabbnál rosszabb meccseket, egymás után háromszor volt olyan fellépése, amilyeneket NLL-karrierje során soha nem láthattunk. Keveset mutatott a valós tudásából, amiért annak idején a város hőse lett. Nem tudjuk, mi állhat a dolgok hátterében, lehet, hogy Prout eltűnése egy kicsit új helyzet lett számára is, amit képtelen volt mindig megfelelően kezelni, hogy nincs az a srác, aki ész nélkül vágta a gólokat vele együtt, Shewchuk-kal pedig kevésbé tudott mindig együttműködni. Mindenesetre a hírek szerint komolyan gondolkozik rajta, hogy felhagy a sporttal. Prossner viszont úgy néz ki végleg beérett, az elmúlt évek sorozatos fejlődése után a tüzér 25 góllal zárta a szezont 13 meccsen pályára lépve, kétségtelen, hogy az évad legszebb góljai az ő nevéhez fűződtek kifürkészhetetlen, távoli lövései által. Mindent elkövetett, mindig is egy szertelen gólgyáros volt, idén azonban egyre többször képes volt a konzisztens játékra, ha 2011-re még kiegyensúlyozottabb tudna lenni, akkor még nagyobb segítség lehet a jelenléte, azt azért nem merném kijelenteni, hogy elsőszámú gólgyáros lesz, de elnézve a fejlődését, semmi sem lehetetlen.

























- A veterán kiegészítő emberek közül a szezon első néhány hetének eltelte után igazolt Malawsky alkotta a legnagyobbat, hihetetlen játékintellgenciájával és vezetőképességével nagyon jól össze tudta fogni a Mammoth támadóegységeit. Kilenc pályáralépése alatt 30 pontot szórt, rendkívül hasznos volt, tényleg csak sajnálhatjuk, hogy miért nem szereztük meg őt már az offszezonban. A szünet alatt csak Culp-pal erősítettünk a hasonló stílust képviselő szerepkörben, s az egykori Swarm-klasszis szintén 30 pontra volt jó 13 összecsapáson játszva. Kicsit hullámzó volt, néhányszor gyengébb napot fogott ki, de általában a rutinjával be tudott segíteni az előrejátékba, és pontokat is hozott becsülettel, mint ahogyan néhány tetszetős találata is akadt. Kellettek is az ilyen öreg rókák a zöldfülűek közé, mint ahogyan Gill is kellett, akivel nem hosszabbítottunk szerződést a tavalyi idény után, de pár meccs után reaktiváltuk őt, azonban két mérkőzést követően lesérült, és nem számíthattunk rá többet, pedig rögtön az első fellépésének elején egy pazar találatot szerzett. Bizonyára ő is a csapat hasznára tudott volna tenni, lévén nem csak, hogy tapasztalt, de igazán nagy tekintélye is van a Mammoth-ban eltöltött éveiből kifolyólag.

- A középpályán a már említett újoncok mellett a helyettes kapitány Carlson nem igazán tudta hozni az elmúlt szezonokban megszokott lelkes, lendületes produkcióját, sokkal hullámzóbb volt, csak fellángolásai voltak, ritkán tudott akkora vezetőszerepet betölteni, mint korábban, kicsit Langtry-hez hasonló szituációban van. 16 pontot szerzett, emlékezhetünk rá, hogy a 2006-os bajnoki cím évében ennek majd' a duplájára volt képes, igencsak leágazóban van a csillaga, de így is voltak szép pillanatai, csak nem túl sokszor. A legidősebb fivér, Nenad Gajic időszakos játékos volt, 9 meccsen kapta meg a lehetőséget, ezalatt 13 asszisztot hozott, nagyon jól osztogatott, és dinamikus előretöréseket mutatott be, kicsit talán többet vállalkozhatott volna lövésekre, hiszen gól nélkül zárta az idényt. A 40 LB is égetően kevés, ezen a téren nagyon visszafogott volt, főleg annak tükrében, hogy 2007-ben és 2008-ban egyaránt átlépte a 100-as határt, így aztán ő sem zárt tökéletes évet. Nagyon hiányzott a poszt denveri királya, Carey. Az egész csapat megszenvedte a csupaszív mindenkori közönségkedvenc harcos, a népszerű 'DC44' hiányát, aki a nyári bajnokságban elszenvedett agyrázkódása miatt teljes egészében kihagyni kényszerült az idényt, de bizakodhatunk, hogy jövőre már számíthatunk rá, és a kihagyás után még éhesebben vezetheti sikerre imádott csapatát.

- A védelemből egyedül Murray játszott mind a 16 mérkőzésen, és hozta a régi jól megszokott brutális formáját a tavalyi esztendő jelentős részének sérülés miatti kihagyása után. A keménykötésű bekk irgalmatlanul rombolt, 30 perc kiállításánál többet csak a verőember McFadyen ült, közben 78 szerzett labda a hátvédeink közül kimagasló volt. Kiváló vezető szerepe mellett pedig öt pontot kapart össze, és egy gólt is szerzett. Ethington csak egy meccstől maradt távol, s szintén a kiegyensúlyozattabbak közé tartozott, idén is keményen szállt szembe az ellenfeleivel, 2+4-et termelt, miközben az évad első győzelmét is az ő feledhetetlen hosszabbításos ziccergóljával szereztük meg. A csapatkapitány Gallant kéztörés miatt még februárban három mérkőzésen nem játszhatott, és bár gól nélkül, csupán három assziszttal zárta a szezont, a védelmünk nélkülözhetetlen kulcsfigurája volt, a védekezésből támadásba váltásokba is gyakran segített be, megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott kapitánykodásának első évében. Catton még egy offszezonbeli sérülés miatt hiányzott eleinte pár meccsről, később kirobbanthatatlan volt az összeállításból, az egyik legdinamkusabb hátvédünk volt, aki szintén jó volt hat pontra a kőkemény defenzív produkciója mellett. A jobbak közé tartozott még a Wilson és Gallant sérülése után leigazolt rutinos McKay is, akit megintcsak megszerezhettünk volna már az évadot megelőzően, mert több bekkünknél is jobb teljesítményt nyújtott, kőkeményen állt a lábán, és rendíthetetlenül borogatta fel az ellenfelek legfélelmetesebb csatárait, emellett ha lehetősége volt rá, nagyon szép indításokkal segítette a támadójátékunkat is.

- Kapusposzton is óriási mélyponton voltunk, és a ligában a mi portásaink zártak a leggyengébb statisztikákkal. Leyshon-tól hiú ábránd volt azt várnunk, hogy képes lesz ellátni az elsőszámú kapus feladatkörét, nagyon hamar összerogyott a teher alatt, és bár később volt néhány jobb mérkőzése, összességében akkor is csapnivaló évet zárt. Be kéne látnia a klubnak, hogy ennyire képes, és ne várjunk tőle többet, mert az irreális. A veterán Palidwor a nyitó meccs első negyedében megsérült, és többet nem is játszhatott a szezonban, jelentős vérveszteség volt az elvesztése, és a végzetes év mintegy nyitó jele lehetett, hogy 2010 nem a Mammoth éve lesz. A helyére aztán Tyacke ámokfutását követően visszaszereztük korábbi bajnok cserekapusunkat Levis-t a Calgary-tól. Érkezésével némileg stabilizáltuk a helyzetet, Leyshon-nel ketten már viszonylag ütőképes párost alkottak, de így is rengeteg gólt kaptunk. Ugyan a szezon végefelé volt pár emberfeletti meccse, nem igazán jobb kapus Leyshon-nál, mindketten hasonló cipőben járnak, mindketten kevesek ahhoz, hogy elsőszámú kapusként számíthassunk rájuk, ám mivel a vezetőség mégis így akart rájuk számítani, nem csoda, hogy csak a hatalmas felsülés lett a jutalmunk.

- Végezetül a szezon leggyengébb denveri játékosai között szeretném kiemelni a feloszló Portland szétszóró draftján kiválasztott Conway-t. Azok után, hogy az előidényben nagyszerűen játszott, és a szezon első néhány meccse is remekül sikerült számára, az évad második felére teljesen elszürkült, később motivációs problémái miatt többször csak tartalék volt. Tíz meccs alatt 34 pontot szerzett, mivel ideje nagyrészét az első sorral töltötte a pályán, nem csoda, hogy irányítóként sok pontot gyűjtött be, de teljesítménye finoman fogalmazva is hagyott kívánni valót maga után, ennél biztos, hogy mindenki többet várt volna tőle, csalódást keltő volt a produkciója. A szezon közben igazoltuk le a másodéves Floris-t, aki nem igazán tudta beverekedni magát az összeállításba, négy meccsen azért hat pontot hozott, de kicsit a Dhaliwal-efektus érvényesült nála is, így kénytelen vagyok a legalján említeni a nevét. Amikor az első néhány meccs után változásokat eszközöltünk, akkor megváltunk két naív offszezonbeli szerzeménytől, a támadó Veltman-tól és a hátvéd Morgan-től, egyikük sem ütötte meg a Mammoth-szintjén, és nem hogy semmi pluszt nem tudtak vinni a csapat játékába, de inkább még lefelé lógtak ki, őket is nyugodtan írhatjuk a vezetőség hibás intézkedéseinek listájára. A védelem leggyengébb pontjának ismét Forsythe-et éreztem, a tavalyi langyos újonc szezonját követően nem tudott jelentőset javulni, és ebben a bajnokságban is elég sótlan, alibi játékot láttunk tőle azon a kilenc meccsen, amikor éppen valahogy befért az összeállításba.


A megannyi megpróbáltatás ellenére minden egyes hazai meccsünkön közel teltházat regisztráltak, természesen idén is messze a Mammoth produkálta a legmagasabb nézőszámokat a ligában, az NLL legjobb közönsége még mindig a Pepsi Centerben van. A denveriek megőrülnek a csapatért, a lacrosse-ért és a meccseken uralkodó feelingért, már csak ezért is lenne szükséges, hogy rövid időn belül a csapat eredményessége is a régi szintjére emelkedjen vissza. Az NLL-mezőny legprofesszionálisabb klubja mindig is a sikerekről szólt, ez a jövőben sem lehet másképpen, vissza kell térnünk a helyes útvonalra, a sikerek a mezejére.

Sok múlik a vezetőségen, hogy az egy évvel ezelőtti offszezonhoz képest most be tudják foltozni a lyukakat, vagy ismételten hasonló hanyag munkát végezve várják majd karbatett kézzel a csodát a gyenge kerettől. Van okunk a bizakodásra az újoncaink nagyszerű bemutatkozása nyomán, ezekre a fiatalokra még hosszú éveken át lehet majd számítani. Viszont az idei draftra nem lesz minőségi választási lehetőségünk, Gajic-ék megszerzése érdekében feladtuk őket. A nyári szünet alatt kulcskérdés lehet, hogy tudunk-e szerezni egy igazi elsőszámú kapust, mert kellene egy nagy név, aki mögött Leyshon vagy Levis ellavírozhatna még csereként, hiszen Nash több évvel ezelőtti kiesése óta nincs igazi kapusunk. A védelembe az egy-két említett gyengébb láncszem helyére szintén elkelne még az erősítés. A középpályássor a csapat legerősebb egysége, bár Carlson-ékat nem ártana felpörgetni, de Carey jövőre várható visszatérése tovább lendítheti őket, reaktiválása az egész csapatra pozitívan hatna. A támadók között sem várnék nagy változtatásokat, ha Langtry valóban visszavonulna, akkor viszont oda sem ártatnának minőségi erősítések, elsősorban rutinosabb játékosokra gondolnék, a fiatalság képviselői már adottak, nehogy elkutyuljanak valamit Govett-ék, szerintem még Dhaliwal-ra és Floris-ra is lehetne számítani.

A 2010-es lacrosse-idényt tehát ezennel zárjuk le, és a hiányosságainkból, szerzett tapasztalatainkból erőt merítve kezdjünk el készülni a jövőévi megmérettetésre, amikor reméljük a franchise végre elindulhat méltó régi nagy hírének visszahódításáért. Bízzunk benne, hogy a közönség egy ilyen szezon után is lojális marad a csapathoz, mert a Mammoth egy nagy család, melyhez egyetlen más egyesület sem hasonlítható a sportvilágban, ahogyan a szurkolók együtt lélegeznek a játékosokkal, ahogyan a speaker a büntetőpadra bemászva megfenyegeti az ellenfél rosszalkodó favágóit, ahogyan a Wild Bunch-os hölgyek közreműködnek egy-egy hazai meccs lebonyolításához, vagy éppen ahogyan a denveri csapatok kabalafigurái hatalmasat szórakoznak egy-egy mérkőzés alatt a nézőkkel együtt. Ilyen események csak itt vannak, reméljük, 2011-re mindez fennmaradhat, és a csapat is valóban újjáéledhet. WE-ARE-THE-MAMMOTH!!!

Vereséggel folytatta szereplését az MLS alapszakaszában a Colorado Rapids gárdája, miután múlt szombaton 1-0 arányban maradtunk alul a San Jose Earthquakes vendégeként, annak ellenére, hogy esélyesebbnek számítottunk a kaliforniai csapatnál, ám így is megtartottuk előkelő pozíciónkat a nyugati csoport tabelláján.

















A mieink az egy héttel korábban már látott összeállításban kezdtek, vagyis Clark helyett ismét Thompson játszhatott a bal szélen. A pontos felállás: Pickens - Moor, Kimura, Wynne, Earls - Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Casey, Cummings. Izgalmas, kiélezett játékot láthattunk az első félidőben, bár túl sok helyzetet nem mutattak be a csapatok, majd félóra elteltével Casey tüzelt mellé egy ajtó-ablak lehetőséget kissé kisodródva. Alig néhány perccel később pedig az ellenfél megszerezte a vezetést, miután Wondolowski a leshatárról indulva, 16 méterről kapásból vágta be a labdát a felsőléc segítségével Pickens kapujába. A félidő végén még Thompson nagyerejű lövését hárította a SJ kapusa, így 1-0-s Quakes-vezetéssel mehettek pihenőre a felek. A második játékrészben nagyobb sebességre kapcsoltak a denveriek, és szép lassan kapujukhoz szegeztük a riválist, de több komoly helyzetet is kihasználatlanul hagytunk, például Mastroeni vagy Earls távoli bombája. A hatvanadik perc után elkezdtünk cserélgetni, és a védelemben szokás szerint a kifáradó Earls-t a francia Baudet váltotta, majd az utolsó 20 percre Cummings helyére Amarikwa-val frissítettük a csatársort, hogy aztán rövidesen Lopez Rapids-beli MLS-debütálásával átálljunk 4-3-3-as játékra, miután az argentín veterán a középpályás Larentowicz-ot váltotta. De végül hiába próbálkoztunk becsülettel, nem sikerült gólra váltanunk a hatalmas mezőnyfölényünket. A hosszabbítás perceiben még Thompson kapott egy sárga lapot a mieinktől. 1-0-ra tehát veszítettünk, ebben a szezonban első alkalommal bizonyult gólképtelennek a csapat.

Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Egyáltalán nem játszottunk rosszul, sokat birtokoltuk a labdát, sokat voltunk támadásban, de a helyzeteinket nem tudtuk góllal befejezni, így nem nyerhettük meg a meccset. Kicsit több kreativitást vártam volna a srácoktól támadásban, túl sokat erőltettük a sablonos, körülményes akciókat. Bíztam benne, hogy a két friss támadó beküldésével a hajrában sikerülhet kiharcolnunk legalább egy gólt, de sajnos hiába igyekeztek ők is, nekik sem volt szerencséjük. Egyébként a csapat mentalitásával meg voltam elégedve, ismét nagyon szépen küzdöttünk, csak jobban oda kellett volna figyelnünk bizonyos helyzetekben."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 5-0-1, 16 pont (6 meccs)
2. Houston Dynamo 3-2-1, 10 pont (6 meccs)
3. Colorado Rapids 3-2-1, 10 pont (6 meccs)
4. Seattle Sounders 2-2-3, 9 pont (7 meccs)
5. San Jose Earthquakes 3-2-0, 9 pont (5 meccs)
6. Chivas USA 2-3-1, 7 pont (6 meccs)
7. Real Salt Lake 2-3-1, 7 pont (6 meccs)
8. FC Dallas 0-1-4, 4 pont (5 meccs)

Nagyon szoros az állás a listavezető Galaxy mögött, négy csapatot is egyetlen pont különbség választ el egymástól, így állunk jelenleg a harmadik pozícióban. Ezen a héten két fordulót is lebonyolítanak a ligában, szerdán és szombaton, de a mieink csak előbbi alkalommal fognak pályára lépni, méghozzá az egyetlen nyugati veretlen csapatot, a ligaelső Los Angeles-t láthatjuk vendégül a Dick's Sporting Goods Park-ban. A találkozót magyar idő szerint csütörtökre virradóra, 03:30-tól rendezik. Kétségtelenül bravúr lenne már a pontszerzés is a tavalyi döntős sztárcsapat ellen, mégis jó lenne igyekezni, mivel valamennyi riválisunk két mérkőzést fog játszani ezen a héten, nekünk pedig csak ez az egy lehetőségünk lesz rá, hogy gyarapítsuk pontjaink számát.


 

A hétvégén a Colorado Rockies egy divízió rivális otthonában San Franciscoban játszott le három meccset. Az első két alkalommal simán kikaptunk viszont vasárnap egy szép győzelemmel kezdtünk el kijönni a gödörből.

1. meccs, péntek: Giants - Rockies 5-2
Végre két hét után újra volt egy szabadnapja a csapatnak mielőtt pénteken a SFnél léptünk volna pályára. Cook volt a soros kezdő dobó, a belső mezőnyben 3B poszton Mora játszott Stewart helyén, Helton, Barmes és Tulo változtatlan volt, míg kívül a három fiatal EYJR-Fowler-CarGo sorrendben balról jobbra és egymás alatt az ütő sorban. Az elkapó pedig természetesen ismét Olivo lehetett. Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, Gonzalez RBI singlejéből EYJR szállította az első runt. Cook nem volt túl magabiztos de egy ideig még jól megúszta a Giants támadásait, aztán a negyedik inningben Uribe egy ütésből két embert küldött haza, vagyis fordított az ellenfél. Erre még a következő játékban tudtunk válaszolni egy eredményes akcióval, Mora és Barmes is singlet ütött, Cook egy biztonsági megoldással küldte előrébb őket majd Zito wild pitche után Mora ért be. Kiegyenlítettünk 2-2re a meccs felénél. A következő játékban viszont újra megszórt minket a Giants, Sandoval szimplája egy, Huff duplája két pontot eredményezett a hazaiakank ezzel 2-5re léptek el. Sajnos támadásban impotensek voltunk, Cook a hatodik menetet három grooundout segítségével éte túl egy bekapott double után. A hetedik inningre Corpas volt már a dobónk, majd Fowler a harmadik bázison járt amikor elértük a három kiesőt a nyolcadik játékban, aztán az utolsó dobó inningünket már Flores tudta le. A záró menetben még Mora lőtt egy doublet de képtelenek voltunk közelebb jutni. Maradt a 2-5ös végeredmény a jó kezdés ellenére.
- Egyedül a 3B Mora érte el több ütést és így az utility man 2/4el végzett, és .306osra javította éves átlagát. Az egyetlen RBIt Gonzalez hozta ezzel már 17 pontot érő találatnál tart amivel messze a legjobb a csapatban, de ezen a meccsen három bázison hagyást is jegyzett. Young JR folytatta ütő sorozatát, ami felkerülése óta tart és a négy beállásban elért egy singlet, közben runt is szerzett egy SO mellett. Fowler és Barmes egyaránt 1/3as teljesítményre volt képes most. A veterán Helton két séta mellett 0/2t jegyzett, közben Olivo és Tulowitzki négy-négy lehetőségből nem tudott ütést jegyezni. Nagyon harmatos volt az ütő sor teljesítménye. Cook újra gyenge volt, négy meccsen belül már a harmadik vereséget regisztrálta. Több alkalommal voltak gyenge pillanatai, mind az öt Giants runt ő szenvedte el, közben 5 sétát és 7 ütést is beengedett és csak egyetlen strikeoutot tudott adni. 1-3as győzelem-vereség mérleg mellett 5.52es ERAval rendelkezik, nem vártunk tőle sokat de ennél azért többet. Corpas egy-egy walk és strikeout mellett hozott egy inninget, nagyon magabiztos mostanában 1.06os ERAja van. Flores még mindig nem kapott pontot a szezonban, most is simán hozta a nyolcadik játékot.

2. meccs, szombat: Giants - Rockies 6-1
A másnapi meccset még szerényebb esélyekkel vártuk, a sérült De La Rosat az újonc Rogers helyettesítette kezdő dobóként. Közben EYJR maradt leadoff hitter de már 2Bt játszott, Stewart vissza került a harmadik bázisra, míg a bal szélre Spilborghs került be, a többiek változatlanok voltak péntek után. A meccset még viszonylag biztosan kezdtük, a másodikban viszont Tulo és Helton és sétáig jutott, de ott megálltunk. Az inning alján pedig Uribe szerezte meg a vezetést a Frisconak egy három futásos homerunal. Rogers bátortalan volt, EYJR még fielding errort csinált majd loadednál egy sac playel növelték 4-0ra az előnyüket. A harmadik menetben Fowler egy walkot és egy stolen baset jegyzett, majd Molina HR után már 0-5 volt. Az első ütésünkre a negyedik játékot kellett kivárnunk, itt Tulo talált egy duplával de Olivo strikeoutot kapott, amikor a shortstop már a harmadik bázison volt. Az ötödik menetben Belisle vette birtokba a dombot, és a következő két játékot biztosan lehozta, a Giants már nem igyekezett annyira, de mi gyengék voltunk ütésben, esélyünk sem volt a szépítésre. Aztán Beimel csinált egy sima játékot, majd a nyolcadikban Betancourt ratyiskodott, három ütést kapott, közte egy HR Hufftól amivel már 0-6 volt az állás. Az ellenfél SP Cain 8 menet után egy kapott ütéssel befejezte a meccset. A kilencedik tetején még legalább Helton RBI single révén tudtunk szépíteni de a végeredmény is sima 6-1es zakó lett.
- Három darab ütést csinált az egész csapat, ebből csak Tulowitzki talált egyszer Cain ellen, amikor szezonbeli tizedik dupláját szerezte, valamint a Rockies egyetlen runját is ő hozta. Heltoné volt ennél az RBI, még mindig csak öt pontnál jár ezzel a szezonban, mindketten 1/3al ütöttek egy-egy séta mellett. Gonzalez jegyzett még ütést, aki a négy beállása alatt talált egy singlet és kapott két strikeoutot. Young JR először volt ütés nélküli a felkerülése óta, négyből semmivel végzett. Fowler, Stewart, Olivo, Spilborghs az összes 0/3as statisztikát hozott, közülük az elkapó mindháromszor dobások után esett ki azonnal. Nagyon gyenge volt szinte az egész kezdő csapat, és a csere ütők sem tudtak mit tenni, még a mostanában nagy formában lévő Mora is eredménytelen maradt. A tehetséges Rogers idei első kezdő meccsén elég harmatos volt, ügyes tehetséges srác, de az MLB starter poszt még mindig túl sok neki, nagyon jól használták ki sajnos a bizonytalanságát és hamar eldöntötte a meccset a Giants. Négy inning alatt 21 ütő állt elé és 92 dobásig jutott el, közben öt runt szedett be, igaz abból két darab HR után négy futást szenvedett el, az ötödiket pedig egy biztonsági játékból. Öt ütést kapott és engedett négy sétát is. Az első veresége volt a szombati neki a szezonban. Belisle szépen megnyugtatta a csapatot az ötödik-hatodik játékban csak két ütést kapott és két SOt osztott. Beimel is két strikeoutot szórt de ő mindezt egy inning alatt három ütő ellen, remek formában van. Betancourtal nem tudom mi történt, de ezen a héten több gyenge meccse is volt, megint nagyot betlizett, csináltak rajta egy solo HRt és a nyolcadik inninget három ütéssel zárta. A bajnokságbeli ERA statisztikája már csak 5.79es amikor két hete még neki volt az egyik legjobb a csapatban leszámítva a no runokat, nagyot esett vissza mióta gyenge időszaka van.

3. meccs, vasárnap: Giants - Rockies 1-4
A belsős infók szerint Tracy az egy évvel ezelőtti kinevezése óta nem volt olyan dühös egy meccs után sem, mint a szombati elképzeléstelen játék után. A főnök a vasárnap délutáni meccs előtt megbeszélést tartott a játékosoknak. És az összeállítást is rendesen megkeverte. A kezdő dobó a sérült Hammel pozícióján a másik újonc tehetség Chacin volt, elkapója pedig Phillips mivel Olivo pihenőt kapott. Az infieldben Helton szünetelt és Giambi volt az 1B, a kettesre vissza került Barmes és rögtön a második helyet kapta az ütő sorban, a SS természetesen Tulo volt, a 3B pedig Mora. Kívül a CarGo-Fowler-Spilborghs triót alkalmaztuk. Chacin nagyon biztosan kezdett és már az első menetben két strikeoutot vágott, majd a másodikban Phillips két embert hagyott a pályán beleértve a SB után a hármas bázisra jutó Tulowitzkit. A series korábbi meccseivel ellentétben nagyon könnyű védő játékokat hoztunk a fiatal dobónk nagyon egyben volt. Aztán a negyedik inningben végre megszereztük a vezetést, Giambi egy hit-by-pitch után került bázisra majd egy rablást is csinált, amit három séta követett a Giants kezdő dobója Sanchez rendesen megzavarodott. Közben az utolsó walkal egy emberünk beért, tehát 1-0 volt. A következő menetben megint nagyon jól támadtunk, az újabb bases loaded helyzetet pedig Mora 2run RBI singlelel hoztuk és még Spilbo is vágott egy pontot. 4-0ra léptünk el közben levitték a SPt. Az ötödik inning alján elrontották Chacin no hit gamejét és Downs talált egy singlelel. De biztosan tartottuk a stabil vezetésünket, majd a hetedik menetre Giambit lecseréltük Stewart pedig beállt és 3B lett ahonnan Mora került át az első bázisra. A nyolcadik játékban Daley bizonytalankodásával zárkózhatott volna feljebb a SF de Morales két strikeoutal befejezte az inninget. Az utolsó játékban az új closer Corpas ellen még Huff vágott egy HRt de a lényegen nem változtattak, 4-1re győztünk.
- A téli igazolás Mora egyre jobban kezdi bizonyítani, hogy több mint egy sima kiegészítő ember, amikor szükség van rá akkor nagyon sokat tud segíteni, 1Bnek szerintem még nagyon beválhat. Csak egy találata volt a meccsen, de abból két runt szereztetett a társakkal. Fowler és Tulowitzki mindketten 2/5ös hatékonysággal zártak, a középső külsős két Kt szenvedett el, a shortstop pedig 3 LOBig jutott. Spilborghs újra kezdő volt a LFben, két sétát is összeszedett egy RBIt hozó ütése mellett. Először kezdett idén elkapó poszton Phillips, rögtön csinált egy RBI walkot és egy single találatot. Barmes nem igazán tudta meghálálni a menedzser bizalmát, 1/5ös beállása mellett egy fielding errorja is volt. Gonzalez találat nélkül zárt, legalább sétája után futást termelt. Giambi két beállás alatt egyszer sem jegyzett ütést, de volt egy BB és egy HBP a részéről és mindkét útját beéréssel zárta, közben a csattanó hogy az idei első (és kb utolsó) bázis rablását is megcsinálta. A menet közben bejövő 3B Stewart strikeoutot kapott egyetlen lehetőségében, a PH Young JR viszont sétált és idei negyedik SBt is hozta. Az újonc Chacin élete első big league győzelmét aratta idei első kezdő meccsén. Nagyon biztosan dobott, 7 inninget töltött a pályán ezalatt egyetlen ütést és három sétát kapott, és 7 embert szórt ki strikeoutal. Ha tudja tartani ezt a formát a jövőben is, akkor lehet hogy már idén meghatározó szerep juthat neki. Daley egyetlen embert tudott kiejteni és két ütést kapott, szerencsére még időben váltotta őt Morales, aki mindkét szembe jövő ütőt Kval búcsúztatta el. Nagyon magabiztos teljesítmény volt tőle a mostanában látott gyengébb meccsei után. Corpas kapta meg az utolsó inninget amit az egy elszenvdett HR ellenére könnyedén zárt le.
























- A sérülteink közül Francis a Double-Abe, Buchholz a Class-Abe lett küldve rehabiltálódásra, ha minden jól megy a balos kezdő dobó május második felében jöhet a Rockieshoz, a reliever pedig június elejétől. Közben továbbra is sérült a SP Hammel és De La Rosa, az outfielder Hawpe. Az infielder tartalék Quintanilla aktiválva lett a Triple-As Sky Sox által.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 16-9
2. San Franciso Giants 14-10
3. Colorado Rockies 12-13
4. Arizona Diamondbacks 11-14
5. Los Angeles Dodgers 11-14

A Padres a Millwaukee elleni 3-1es párharc nyeréssel erősítette meg helyét a csoport élén, és már csak 1 GB hátrányuk van a Liga első Cards mögött. Közben a Giants a mieinket verte, így egyre jobban meglépnek tőlünk. A D'backs a Cubs otthonában botlott és kezdenek hátra esni, a Dodgers pedig szintén a papírformának megfelelően előre felé haladhat most legutóbb a Piratest tömték ki többször is.

Továbbra is maradunk Kaliforniában és a NL West leader San Diegonál játszuk a következő három mérkőzésünket, ezekben az időpontokban: kedd 04:05, szerda 04:05, csütörtök 04:05. A Padres hihetetlenül jól kezdte a szezont ezért nagyon nehéz dolgunk lesz velük, de sokat segíthet, hogy végre Jimenez is következhet a rotationben, így legalább egy meccset nagyon kellene hoznunk ellenük. GO ROCKIES!!!

A 2009/10-es szezonban is az alapszakasz befejezését követően, a rájátszás alatti napokban hozták nyilvánosságra az idei jelöltek nevét az NHL hagyományos egyéni trófeáira. A következő összeállításban ezeken a bizonyos díjakon szaladunk végig, hogy melyiket ki kaphatja majd meg jómagam születésnapján, a június 23-án Las Vegas-ban megrendezendő gála keretein belül. A legörömtelibb, hogy az elmúlt évek böjtje után újra lesznek denveri jelöltek is, még ha nem is olyan magas számban, mint a klub sikerévei alatt, de ahogyan pár nappal ezelőtti cikkemben is említettem, a mieink még csak egy leendő aranykorszak elején tartanak.















- Az alapszakasz legeredményesebb játékosának járó Art Ross-trófeát a vancouveri Henrik Sedin veheti majd át, miután a svéd klasszis 112 pontot (beleértve a 82 meccs alatti 83 gólpasszát) szedett össze, ezzel meglőzte az egyaránt 109-109 egységig jutó Crosby-Ovechkin duót. Eközben a címvédő Penguins üdvöskéje, Sidney Crosby és a tampai másodéves Steven Stamkos a Maurice 'Rocket' Richards-trófeával már biztosan büszkélkedhet, 51-51 góllal ők lettek az alapszakasz gólkirálya, Ovechkin "csak" félszáz találatig jutott el, most főhet csak igazán a feje az eltiltásai miatt. Az alapszakasz MVP-nek járó Hart-trófea három jelöltje a kanadai táblázat három dobogósa, H. Sedin, Crosby és Ovechkin lesznek, könnyen lehet, hogy ezt az orosznak fogják adni, mivel a másik két vetélytárs már alapból rendelkezik egy friss elismeréssel.

- A Bill Masterton-trófeára először mind a 30 csapat megnevezte egyéni jelöltjét, a mieink közül Hendricks volt az, majd az újságírók szavazatai alapján kijelölték a listáról a díjra leginkább alkalmas három főt, akik a hivatalos voksoláson részt vehetnek. Ezt az elismerést a sport melletti elkötelezettségért, kitartásért szokták megítélni, egy-egy súlyos betegség, probléma után sikeresen visszatérő játékos javára. 2010-ben az egykori Colorado-kapus, most Washingtonban védő Theodore - párhónapos kisfia halála után jókora letargiába esett a szezon előtt; a Tampa-hátvéd Foster - súlyos, hosszantartó térd sérülést követően tért vissza a jégre idén; és a San jose-i Ortmeyer - néhány éve szívbetegséget állapítottak meg nála, azóta először játszhatott végig egy szezont, és remekül teljesített; lesz jelölve. A legnagyobb favoritnak talán ezutóbbi hokis tekinthető.



















- Az idény legjobb újoncának járó Calder-trófea jelöltjei között találhatjuk meg a denveri Duchene-t is, aki 55 pontjával (24+31) a liga legeredményesebb elsőéves hokisa lett, és a Colorado történetében is csak Stastny zárt nála pontgazdagabb debütáló idényt, de ő abban az évben csak jelölt volt a Calderre, nyerni nem tudott. Az utolsó Avalanche-győztes, még Drury volt 1998-ban. Duchene ellenfele lesz a Detroit kapujában brillírozó Howard, aki több éven át csak az AHL-ben védett, de idén az NHL-ben is maradandót alkotott, illetve a Buffalo rendkívül intellingens bekkje, a 19 évesen 48 pontot szállító Myers. Bár jól tudjuk, hogy Duchene mekkora egyéniség, és mekkora szerepet vállalt az Avalanche hatalmas javításában, ligaszinten, a külsősök számára alighanem Myers hajtotta végre a legnagyobb tett, de nincs is ezzel semmi baj, biztosak lehetünk benne, hogy pár éven belül 9-esünk sokkal rangosabb trófeákért is versenyben lesz.

DUCHENE-FOR-CALDER:



- A Selke-trófeát az elmúlt két évben győztes detroit Datsyuk, a vancouveri Kesler, és a pittsburgh-i J. Staal közül fogják oda ítélni annak, akit végül a legjobb védekező csatárnak gondolnak. A Red Wings orosz klasszisa önmagához képest mérsekeltebb szezont zárt, plusz/mínusz mutatója például a felére csökkent 2009 után, Staal meg is előzte őt ebben a műfajban, ám én mégis Kesler-re voksolnék, folyamatos fejlődésben van, szerintem idénre megérett a Selkéhez.

- A szezon legjobb hátvédjét a Norris-trófeával jutalmazhatják, a jelöltek között itt is jókora sztárparádé lesz, annak ellenére, hogy az elmúlt évekhez képest generációváltás ment végbe a liga legjobb bekkjei között - hol van már Pronger, Niedermayer, Lidström vagy Chara?! A Capitals-ból Green 75 meccsen 76 pontot vágott +39 mellett, a 26 életévével legkorosabb esélyes, Blackhawks-os Keith 69 ponttal zárt, míg a mindössze második szezonját töltő Kings-es Doughty 59 pontra volt jó megduplázva újonckori teljesítményét. Tartok tőle, hogy a fővárosi pontszóró kapja a díjat, holott egy Norris-on nem pont az ilyen fajta "védőket" kéne jutalmazni, a másik kettő jobban megérdemelné.

- Az NHL alapítvány-díjat majd a pályán kívüli magatartása miatt, jótékony cselekedetei miatt a leginkább erre érdemes játékos kaphatja meg, a három jelölt erre az elismerésre Brown (Los Angeles), Green (Washington) és Miller (Buffalo) lesznek. A Kings kapitánya a pályán mutatott állandó alpári viselkedése miatt alaposan meg lehet bélyegezve egy ilyen díj kapcsán, míg vetélytársai esetében sok múlhat azon, hogy a másik jelölt kategóriájukban aratnak-e sikert.

- Rendre nagy érdeklődés övezi még a Vezina-trófea átadását is, mellyel a liga legjobb kapusát tisztelik meg. 2010-ben is bőven volt miből válogatni, végül a korábbi négyszeres győztes Brodeur mellett a Coyotes ketrecében csodát tevő Bryzgalov és a Sabres-t szállító Miller reménykedhet a díj megnyerésében. A legendás Marty tulajdonképpen egy "átlagos" évet zárt, nagy kérdés, hogy a szavazók akarnak-e igazi szenzációt egy ötödik Vezinával, vagy inkább az idei tényeket figyelembe véve valóban 2010 legjobb kapusa, Bryzgalov vagy Miller kapja-e a díjat.

- Maradva a kapusoknál, a Jennings-trófea, az alapszakaszban a legjobb kapott gól átlaggal rendelkező kapuspárosnak járó díj, a New Jersey Devils birtokába került, az Ördögök kapták a legkevesebb gólt, mindössze 162-t a 82 meccsen, így a Brodeur-Dannis duó lett a trófea idei nyertese. Brodeur pályafutása során immár negyedik alkalommal gyűjtötte be az elismerést, ezzel beállította a denveri ikon, Roy eddigi rekordját.

- A Lady Byng-trófeára az NHL legjobb, egyben legsportszerűbb játékosa pályázhat. Az elmúlt négy évben valamennyiszer Datsyuk (Detroit) diadalmaskodott, és idén is favoritnak számít, amivel beállíthatná Gretzky ötszörös győztes rekordját, sőt, zsinórbeli öt sikerrel felül is múlthatná minden idők legjobb játékosát. A két kihívó sem kis név, a 2004-es győztes Richards (Dallas) immár harmadszor, St. Louis (Tampa Bay) pedig negyedszer jelöltetett a trófeára.

- A játékosok mellett a vezetőedzőket is díjazni fogják, az év trénerének járó Adams-trófeára pedig a Colorado Avalanche főedzőjét, Joe Sacco-t is beválasztották. Az Avs újonc trénere fantasztikus munkát végzett a csapat élén, és óriási javítást jegyzett a klub élére állva a tavalyi főcsoport-utolsó helyezést követően. Azonban a Phoenix-t trenírozó Tippett mester hasonlóan nagy cselekedetével, egy örökvesztes klub rájátszásba vezetésével talán még nagyobb szenzációt okozott, ami bizonyára az amerikai gondolkodású voksolóknak jobban fog tetszeni. A harmadik jelölt a középszintű Nashville-t playoff-ba juttató Trotz lett, aki a Predators 1998-as megalapítása óta a klub egyetlen edzője. Érdekes, hogy mindhárom jelölt csapata a rájátszás első körében kiesett, mégis teljes joggal delegálták őket a díjra.

- Ezen kívül nincs előzetes jelölt a következő trófeákra, melyek szintén a díjátadó gálán találnak gazdá(k)ra: Kling Clancy-trófea, a legnagyobb vezérszereppel és emberi közreműködéssel rendelkező játékosnak; Lindsay-díj, az NHLPA tagjai szerinti legértékesebb hokisnak; Messier-díj, a sportág népszerűsítéséért, társadalmi elismerésért legtöbbet tevő személynek; és az NHL életmű díja.

Az NHL 2010-es díjátadó gáláját tehát magyar idő szerint június 24-re, csütörtökre virradóra, hajnali 01:30-tól rendezik Las Vegas-ban, a Palms Hotel épülétében, s remélhetőleg lesz alkalmunk valamelyik denveri jelölt ünneplésére.

Esélylatolgatás a Calder-trófeára:

Még az NFL közelmúltbeli draftjának megrendezése napjaiban hozták nyilvánosságra a 2010-es bajnokság hivatalos menetrendjét. Eddig azonban mindannyian a börze izgalmaira koncentráltunk, most hogy lenyugodtak egy kicsit a kedélyek, nyugodtan vethettünk egy pillantást a Denver Broncos 2010-es menetrendjére.

Ebben a szezonban a mieink a két-két divízió-ellenfelekkel való mérkőzésen túl egy-egy alkalommal játszhatnak az NFC West és az AFC South csoport valamennyi csapata ellen, továbbá AFC North-ból a Baltimore, AFC East-ből pedig a NY Jets sodródik utunkba.

A Broncos sorozatban hatodik éve lesz kénytelen házon kívül kezdeni a szezont, szeptember 12-én ugyanis a Jacksonville otthonában indítják el szereplésüket JMD fiai. Az első meccsünket Mile High-on majd egy héttel ezt követően a Seattle ellenében vívhatjuk meg.

Az elmúlt évekhez képest 2010-ben előreláthatólag mindössze egyetlen Hétfő Esti Rangadón fog pályára lépni a csapat, méghozzá az AFC West divízió címvédőjével, a nagy rivális San Diego Chargers ellen idegenben. Vagyis ebben a szezonban mégsem lesz denveri MNF, hiába voltak korábban olyan híresztelések, hogy az első fordulóban egy Raiders elleni hazai hétfői derbivel nyithatjuk a szezont. Bár ez éppen még változhat, lévén szokás szerint az utolsó hat játékhét menetrendje még nem végleges, a kezdési időpontok mindig a bajnokság alakulásától függenek az alapszakasz hajrájában, de jelen állás szerint egyetlen további esti meccs sem szerepel a Broncos programjában.

Ahogyan azt már korábban is tudhattuk, október 31-én a csapat Londonban lép fel a Wembley-ben a San Francisco ellen. A Broncos bye week-je ezután következhet, éppen az alapszakasz felénél, 8 meccs előtt és 8 meccs után, vagyis az európai kirándulást követően két hetünk lesz rá, hogy regenerálódjunk a november 14-i, soron következő Kansas City elleni találkozóra.

Kellemetlenséget jelent még a menetrendben, hogy a szezon hajrájában, a 13-15. héten zsinórban három idegenbeli meccset kell játszanunk (Kansas City, Arizona, Okland), tehát a november 22-től december 19-én terjedő egy hónap alatti öt meccsünkből négyet házon kívül bonyolíthatunk le. Ugyanakkor az utolsó két mérkőzésünkre hazai pályán kerülhet sor a Houston és a San Diego ellen, Karácsony második napján játszunk a Texans-szal, míg az alapszakaszt a Chargers ellen zárjuk január 2-án.

Valamennyi hazai mérkőzésünk kezdési időpontja 22:05 vagy 22:15 lesz idén is, míg az idegenbeli meccseink jelentős részén a kickoffra Közép-európai idő szerint a koraesti órákban kerülhet sor.

Az alapszakasz programjával együtt nyilvánosságra került az előidény menetrendje is. Augusztus 15-én Cincinnati-ben lépünk pályára először, majd a Detroit és Pittsburgh elleni hazai felkészülési találkozók után szeptember 2-án Minnesota-ban zárhatjuk a hangolás időszakát.

A Denver Broncos 2010-es menetrendje (magyar idő szerinti időpontok):

Előidény:

Augusztus 15. vasárnap, 19:00 Cincinnati Bengals - Denver Broncos
Augusztus 22., vasárnap, 03:00 Denver Broncos - Detroit Lions
Augusztus 30., hétfő, 02:00 Denver Broncos - Pittsburgh Steelers
Szeptember 3., péntek, 02:00 Minnesota Vikings - Denver Broncos

Alapaszakasz:

Szeptember 12., vasárnap, 19:00 Jacksonville Jaguars - Denver Broncos
Szeptember 19., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Seattle Seahawks
Szeptember 26., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Indianapolis Colts
Október 3., vasárnap, 19:00 Tennessee Titans - Denver Broncos
Október 10., vasárnap, 19:00 Baltimore Ravens - Denver Broncos
Október 17., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - New York Jets
Október 24., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Oakland Raiders
Október 31., vasárnap, 18:00 San Francisco 49ers - Denver Broncos (London)
BYE WEEK
November 14., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Kansas City Chiefs
Novemer 23., kedd, 02:30 San Diego Chargers - Denver Broncos (MNF)
November 28., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - St. Louis Rams
December 5., vasárnap, 19:00 Kansas City Chiefs - Denver Broncos
Demceber 12., vasárnap, 22:15 Arizona Cardinals - Denver Broncos
Demceber 19., vasárnap, 22:15 Oakland Raiders - Denver Broncos
December 26., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Houston Texans
Január 2., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - San Diego Chargers

Az elmúlt hétvégén tovább folytatódott a Colorado Rapids eredményes szereplése az MLS-ben, amikor a denveriek házon kívül verték 2-1-re a New England Revolution együttesét, ezzel a csapat továbbra is a tabella elején tanyázik.


















Furcsa előjelekkel várhatták a felek a mérkőzést, révén egy offszezonbeli csereüzlet következtében a két klub két-két játékost váltott egymást közt, így a Revs-ben a kapus Burpo és a hátvéd Gibbs először játszhatott ellenünk, miközben a Rapids-nál a két középpályás Larentowicz és Thompson első ízben láthatta viszont korábbi játszótársait. Az összeállításunkban némi meglepetésre annyi változás történt, hogy az eltiltása után újra aktív Baudet nem fért be a védelembe, maradt a Wynne-Moor belsőpáros, míg a bal szélen Clark-ot Thompson váltotta, idén először játszottak egymás helyén. Így aztán a következő 11 emberrel vártuk a kezdő sípszót: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Earls - Larentowicz, Mastroeni, Ballouchy, Thompson - Cummings, Casey. Az első negyedóra tapogatozása végén Ballouchy lendületből megeresztett távoli, pattogós lövéséből szereztük meg a vezetést. A marokkói középpályás az első gólját szerezte a szezonban. Csupán öt percig vezethettünk, ekkor Perovic ívelte át a labdát szabadrúgásból a sorfalunk felett a kapuba. Ezt követően jobbára kiegyenlített körülmények között zajlott a mérkőzés, majd a második félidő elején Ballouchy duplázhatott volna, ha nem a kapufát találja el a közeli lövése. A foxborough-iak egyre többet akcióztak, és néhányszor ki is nyíltak hátul, az egyik ilyen eset alkalmával a 73. percben Cummings viharzott el a bal oldalon, beadása a 16-os vonalán Casey-t találta meg, aki négy hátvéd gyűrűjében megőrizte a labdát, de mivel nem tudott ráfordulni, inkább lekészítette lövésre a mélységből jövő Mastroeni-nak, aki durván 25 méterről elemi erővel tűzött a hálóba egy térd magasságban suhanó löketet. Megszereztük a vezetést az utolsó negyedóra előtt a csapatkapitány idei első találatával. Smith mester a hajrára egyre több elfáradó emberét váltotta friss erőkkel, így Clark is beállt Thompson helyére, míg a bekkek közé pályára lépett Baudet és Palguta is, akik segítségével visszavertük a Revs utolsó próbálkozásait, ezzel remek diadalt arattunk házunk kívül.

"Nagyon szervezetten játszottunk az egész találkozó folyamán, és úgy gondolom, hogy megérdemelten győztünk. Két szép akciógólt szereztünk, kicsit sajnálom, hogy egy pontrúgásból egyenlíthetett az ellenfél, nem figyeltünk eléggé annál a szituációnál. Egyébként végig kézben tartottuk a találkozó alakulását, és szerintem nagyon jól limitáltuk az ellenfél lehetőségeit, elégedett voltam a látottakkal, a hátvédeink az egész évben fantasztikusak, és támadásban is szép helyzeteket mutattunk be" - értékelt Gary Smith vezetőedző.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 4-0-1, 13 pont (5 meccs)
2. Colorado Rapids 3-1-1, 10 pont (5 meccs)
3. Seattle Sounders 2-2-2, 8 pont (6 meccs)
4. Houston Dynamo 2-2-1, 7 pont (5 meccs)
5. Chivas USA 2-3-0, 6 pont (6 meccs)
6. San Jose Earthquakes 2-2-0, 6 pont (4 meccs)
7. Real Salt Lake 1-3-1, 4 pont (5 meccs)
8. FC Dallas 0-1-3, 3 pont (4 meccs)

Továbbra is csak a Donovan által repített Galaxy előzi meg a mieinket, az első öt meccsen szerzett 10 pont fantasztikus rajtnak számít a Rapids-től. Mögöttünk persze a riválisok szoros küzdelemben követik egymást, de a bajnok RSL nagyon beragadt a startvonalon, és az elsőfordulós szerencsés győzelmük óta egyetlen pontot szereztek. A következő körben a mieink maradnak házon kívül, és vasárnap hajnali 04:00-től San Jose-ban fognak pályára lépni.

Most, hogy az NHL és az NBA playoff is számunkra tárgytalanná vált, javaslom a szurkolótársaknak, hogy a denveri sporteseményekben lényegesen szegényebb nyári időszakot a Rapids szereplésének követésével töltsék el, hiszen a rajt után úgy néz ki, hogy városunk labdarúgói végre ki tudnak törni az elmúlt évek középszintű szerepléséből, és ez a nagyon szimpatikus, jól összeszedett gárda még sok kellemes pillanatot tartogathat számunkra.

Fantasztikus évet zártak a Colorado Avalanche jégkorongozói a 2009/10-es szezonban, miután az egy évvel ezelőtti 28. helyezést követően idén a nyugati főcsoport nyolcadik helyén végezve részt vehettek a rájátszás küzdelmeiben, és ott is csak hatmeccses küzdelemben maradtak alul a konferencia első San Jose-val szemben. Rengeteg pozitívum, feledhetetlen élmény tarkította az idényt, így bár korábban a klub történetében egy elsőkörös playoff-búcsú általában kudarccal ért fel, addig gyanítom, hogy a mostani szereplésünkre minden szurkoló fentartások nélkül, őszinte mosollyal tekinthet vissza.



















Kevesen gondolták volna, hogy ilyen magasan fog célbaérni az Avs, a tavalyi botrányos szereplés után 2009 nyarán az egyesületet új alapokra helyezték, lecserélték a vezetőség nagy részét, a komplett edzői stábot, és a játékoskeretben is óriási fiatalítás ment végbe. A szakértők a főcsoport utolsó helyére jósolták a csapatot, ehhez képest a teljes szezont rájátszás-helyen töltöttük, az év első felében szinte végig a divíziónk élén álltunk. A csapat újoncai és másodéves hokisai pedig vastag betűkkel írták be magukat az NHL történelemkönyveibe, miután a szezonban nálunk lépett pályára a legtöbb újonc, nálunk szerezték meg idén legtöbben életük első NHL-es gólját, és a csapatonkénti újonc pontlistát is tetemes fölénnyel nyertük meg.

Az újonc tréner, Joe Sacco egy rendkívül karakteres, sikeréhes csapatot formált az elmúlt hónapokban, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a denveri hoki újbóli felvirágoztatása nagyszerűen halad, már a megújulás első évében playoffolt a gárda, ahol szintén nem csak a pofozógép szerepét töltötte be a főcsoport-negyeddöntős kiesés ellenére. Ha már a trénerrel kezdem a részletesebb visszatekintést, bármiféle felesleges dícséret mellett mindent elmond munkásságáról, hogy elsőéves trénerként jelölt lesz a ligában az év edzője díjra, ráadásul nem is esélytelen a Jack Adams-trófeára, ez aztán az elismerés.

A legeredményesebb játékosunk Stastny lett, aki végre bizonyította alkalmasságát az elsőszámú center posztjára, és negyedik szezonjában karriercsúcsot jelentő 79 pontot szerzett 81 meccsen pályára lépve. Az évad második felében remekül elkapta a ritmust, és hihetetlen ponttermelést mutatott be. 28 góllal Stewart lett a leggólerősebb játékosunk, a gyenge rajt, és a farmligás száműzetést követően decemberben és januárban is a liga legjobb góllövője volt, fantasztikus magára találást produkált a másodéves erőcsatár, aki a playoff-ban is bemutatta gólérzékenységét. Ezalatt pedig verekedő tudományáról Floridától Kaliforniáig tudna mesélni róla az összes műmájer, mert a fekete méregzsák rongyosra vert mindekit, aki csak szembe mert szállni vele. Emlékezetes volt még a március elején megköttetett Wolski-Mueller csere. A lengyel-kanadai szélső a remekbe szabott ősz után heteken át nem találta a formáját, elvesztette a csapat bizalmát, így a deadline napján a Phoenix-ben hányattatott sorsú klasszistehetség váltotta, aki kiválóan illeszkedett be az Avs-be, de sajnos agyrázkódása miatt az utolsó hetekben, így a playoff-ban sem számíthattunk rá, de a következő években Duchene oldalán még nagyon is beválhat. Ebben az üzletben kaptuk meg a Coyotes-tól a masszív védekező csatár Porter játékjogát is, a mindössze másodéves szélső pedig igazán rátermetten, bevállalósan tette a dolgát, kellemes meglepetés, amolyan hab volt a tortán ebben a bizonyos Wolski-trade-ben, hiszen hosszabb távon is gond nélkül lehet majd számítani rá.




















Az újoncok pedig minden képzeletet felülmúlóan teljesítettek, több zöldfülű hokis is bizonyította ebben a szezonban, hogy helye van az NHL-szinten. A tavalyi draft 1/3-as kiválasztottja, Duchene parádés újonc évet zárt, a liga legeredményesebb elsőéves hokisa lett, és a Calder-trófeára is jelölték. A második sor centereként remekül szervezte a játékunkat, végül 55 pontnál (24+31) fejezte be menetelését. Sokan már korábban is az új Joe Sakic-et látták az ifjoncban, mit is lehetne mondani egy ilyen szezon után? Sakic egy és utánozhatatlan, viszont Duchene személyében könnyen lehet, hogy egy új franchise ikonra leltünk, aki a nagy elődhöz hasonlóan meghatározó alakja lehet a klubnak a következő év(tized)ekben. Ugyancsak a 2009-es drafton választottuk ki O'Reilly-t, aki az alsóbb sorokban elképesztő munkabírását csillogtatta meccsről meccsre, s közben 26 pontot is szerzett. Nélkülözhetetlen alapembere volt az emberhátrányos egységünknek, s egészen felejthetetlen volt a Columbus-nak lőtt két SHG-ja, zsenge kora ellenére pedig különösen nagyszerű játékintelligenciával rendelkezik. Galiardi már tavaly tavasszal feltűnt néhány meccsre, és már akkor megmutatta, hogy nagyon intelligens játékos, az igazi áttörést azonban számára is az idei esztendő hozta meg. A 3-4. sorból rajtolva az év záró szakaszában már az első sor balszélsője volt, ahol kőkemény játékával, megalkuvást nem tűrő stílusával tette oda magát, közben végig lenyűgöző védőjátékot nyújtott. 14 gólos, 39 pontos szezont zárt, a fontos gólok igazi mestere gólt, számtalan találatot szerezett egy-egy meccs utolsó percében, melyekkel pontot, vagy győzelmet szerzett a csapat számára, majd a rájátszásban is a csapat egyik legjobbja volt, bizonyára nem sokan vártak volna hasonló mértékű szerepvállalást tőle. A védelmet egy igazán nem várt újonccal, Wilson-nal erősítettük meg, miután egyszercsak a sérülések miatt keretbe kerülve bejátszotta magát a csapatba, és az egész évre fentragadt az NHL-ben. Elképesztően kapart, stabilan rombolt hátul, s egy pillanat alatt a csapat egyik legjobban ütköző játékosa lett, félelmetes bodicsekkjeit számtalanszor mutatták a bajnokság legnagyobb ütközései között. Aztán néhányszor talán túl messzire ment, és a tapasztaltabb favágók bosszút álltak rajta, többször is agyrázkódást szenvedett, utána pedig már visszafogottabb lett, a játéka szintén szerényebbé vált, és a hajrában egyre többször már csak tartalék volt. Szintén az idény közben került fel a csapathoz a profi szinten tökújonc energiabomba, Yip, aki hihetetlen küzdeni akarással és gólérzékenységgel kellemetlenkedett folyamatosan az ellenfél kapuja előtt, végül 11 gólt szórt 32 meccs alatt, és a playoffban is eredményes volt néhány alkalommal. Egy igazán kemény srác, akinek a hajtása olykor egy egész sort, vagy az egész csapatot ránthatott magával. Mercier és Stoa ugyancsak kapott néhány meccsen lehetőséget, de túl sok tér nem jutott a bizonyításra, arra jó volt nekik ez az év, hogy megszerezzék első góljaikat az NHL-ben, de tőlük a nagy berobbanás majd jövőre várható.




A kis bárányok seregének való útmutatás szempontjából persze szükség volt néhány rutinos juhászbojtárra, akik egyengethették a kicsik útját, tanácsaikkal, tapasztalataikkal segítették fejlődésüket. A csapatkapitány Foote rangidősként igazi anyatigris módjára védte a kölyköket, és termett ott azonnal, ha valami attrocitás érte csemetéit, s tanította móresre az ellenfél kellemetlenkedő rosszfiúit. Bár képességei folyamatosan romlanak, az elképesztő rutinja nagy segítség volt a csapatnak, simán el tudom képzelni, hogy még egy évre maradjon tanárnak egyre kevesebb jégidőt kapva. A sokat bírált Tucker remek passzban kezdte az évet, majd egy súlyos agyrázkódás után hosszú ideig nem találta a formáját, de márciusban már hozta a kellemetlenkedős énjét, és sokat segített a többieknek. Arról nem is beszélve, hogy korából és egyéniségéből kifolyólag rá is rendkívüli módon felnéztek a fiatalabbak, már csak ezért is érdemes lenne, ha megtartaná őt a klub, persze az eddiginél jóval kisebb gázsiért. A rutinos Hejduk újra átlépte a 20 gólos határt, bár több szerencsétlen sérüléssel bajlódott, azért az öregre még mindig lehet számítani, csendben, de biztosan teszi a dolgát, ha góllövésről van szó, ráadásul Duchene-nel mindig kiválóan megértették egymást. Márciusban egy cserével megszereztük a korábban velünk két Kupát nyerő Yelle-t, aki az alapszakasz-hajrában és a playoff-ban a páratlan rutinjával és lelkesedésével még mindig hasznos tudott lenni azon a pár meccsen.

Nem mehetünk el szó nélkül a két nagyöreg újoncunk mellett sem, akik valójában ebben a szezonban debütáltak az NHL-ben idősebb koruk ellenére. A 28 éves Hendricks kellemetlen stílusával, akaraterejével, tettrekész viselkedésével vitathatlanul a csapat egyik legnagyobb vezetője volt. Több, mint egy egyszerű verőember, mert bár sokat bunyózott, azért gólokat, pontokat, és kiváló letámadójátékot is láthattunk tőle, végül 9 góllal és 74 perc kiállítással fejezte be az alapszakaszt, nem mellesleg pályán kívül is példás magatartása miatt a csapat idei Masterton-jelöltje lesz. Durno nála valamivel szerényebb volt, de ugyancsak hasonló stílust képviselt, és lelkesen harcolva ő is összekapart négy találatot a fáradhatatlan mezőnymunka mellett, szürke zongoracipelő, akitől nem lehet nagy dolgokat elvárni, de a saját feladatát hibátlanul teljesíti.

A védelemben Hannan egész évben kiegyensúlyozott, sziklaszilárd játéka is nagyon fontos volt a csapat számára. Tavaly, és az első denveri szezonjában sem igazán találta még a helyét, idén azonban tökéletesen hozta azt, amiért anno leigazoltuk, sokat profitált belőle a klub ebben a szezonban, keményen állt a lábán, egy élmény volt nézni, ahogyan a kapu előtt eltakarította az ellenfeleket, félelmetes fizikai párharcokat vívott a legrettegettebb erőcsatárokkal, de fáradhatatlanul küzdött ellenük utolsó lehelletéig. Mellette Quincey 23 perces átlag játékidőkkel a legfoglalkoztatottabb játékosunk lett, 29 pontot is összeszedett, az évad első felében kiváló two-way produkcióra volt képes, viszont a második félidőben jóval többet bizonytalankodott, nem tudta állandosítani a formáját, többször ki is került az összeállításból, elvesztette a fonalat, és nem volt olyan összehangolt a játéka, mint korábban. A még mindig nagyon fiatal Cumiskey az elmúlt években csak néhány mérkőzésre ugrott be, idén viszont 61 találkozót húzott le a csapat mezében (csak sérülések miatt hiányzott), és tökéletesen eljött az ő ideje, a szezon második felére a koronggal való jó játéka mellett védekezésben is felnőtt a kívánt szintre. Arról nem is beszélve, hogy ligaszinten is az egyik legjobban korcsolyázó hokisnak számít, félelmetes, ahogy szinte pislogásnyi idő alatt képes átérni a pálya egyik végéről a másikra, valósággal repül a jégen, és közben 20 pontjával igazán szárnyalt is. Liles rengeteg kritikát kapott az év első felében, majd a téli holtpont után, amikor többen a távozását találgatták, tavaszra megrázta magát, márciusban-áprilisban az egész csapat húzóembere volt hatalmas lelkesedésével, elkötelezettségével és pontérzékenységével, egyszer, s mindenkorra bizonyította a kétkedők számára, hogy mekkora csapatember még ennyi balsors közt is. Mellesleg indössze 59 meccsen játszva is a 31 pontjával a legponterősebb hátvédünk lett.



















Gúnyos mosollyal emlékezhetünk vissza, hogy az offszezonban a szakértők többsége kétkedett benne, hogy Anderson elsőszámú kapus lesz, s mit akarunk vele, még soha nem bizonyított korábban sorozatterhelés alatt. Idén az amerikai portás mindenkit elhallgattatott. A szezon elejétől kezdve egészen magas színvonalon védett, és a sorozatos védetést is kiválóan bírta, közben zsinórbeli 23 kezdése új klubrekord lett koratavasszal. Gyakorlatilag csak márciusra romlottak jelentősen a statisztikái, de akkor is jobbára a védelem színvonalának esése hozta kellemetlen helyzetbe a kiváló kapust. Anderson végül 38 győzelemmel, 7 shutout-tal, 91.7 %-os védési hatékonysággal és 2.64-es kapott gól átlaggal fejezte be az évadot, több kategóriában Roy legendás rekordjaira is sokáig veszélyes volt. Már biztosan nem vagyunk elhamarkodottak, ha kijelentjük, végre megtaláluk az egykori 31-esünk méltó utódját, rá ugyanis nagyon lehet számítani, és még mindig csak 29 éves lesz, bőven lehet még előtte egy sikeres korszak. Sajnos, mivel a számai az év végére leromlottak, valószínűleg nem lehet versenyben a Vezina-trófeáért, de minden denveri szurkoló jól tudja, Anderson piszkosul nagyot küzdött ebben az évben a csapatért, és maximálisan megérdemli mindannyiunk hátbaveregetését.

















Azonban nem volt fenékig tejfel ez a szezon mindenki számára, voltak, akik sokkal kellemetlenebbül érezhették magukat. Budaj pont Anderson parádés teljesítménye miatt szorult a háttérbe, és bár a szlovák kapus valamennyiszer lehetőséget kapott, rendre nagyon magabiztos produkcióval tudott előállni, mégsem érte el azt, hogy megkaphassa a lehetőséget hosszabb távra, csak ha a kezdő portás már nagyon kifáradt. Mindössze 11 kezdőmeccs jutott neki a szezonban, kétlem, hogy ezekután sok kedve lenni maradni a csapatnál. Nyilván többet érdemelne ennél, de valahogy Anderson-ban megvan az a tűz, az a vagányság, ami egy domináló kapusba kell, addig benne ez nincs meg, legfeljebb csak csendesen képes hozni egy masszív teljesítényt, de az igazi csibészségeket, a földöntúli bravúrokat legfeljebb Anderson-tól láthattuk. Honfitársa, Svatos számára is nagyon gyengén sikerült ez az év. Az egykori 30+ gólos scorer írd és mondd, 7 góllal zárta az évet, volt közben egy többhónapos gólcsendje is, totálisan elvesztette idénre az NHL ritmusát, bár becsületére legyen mondva, küzdött keményen, de egyszerűen teljesen nem oda valónak tűnt, az év második felében jobbára már csak sérülések esetén engedtük pályára. Nem volt jó idénye a félelmetes McLeod-nak sem, inkább csak fellángolásai voltak, közben neki is volt egy nagyon hosszú szürke időszaka, bár tavasszal már tudta hozni azt a kőkemény, ellenállhatatlanul játékát a letámadásban, de a góllövő ütőjét ő is elvesztette, tőle a 7 találat kevés, bár a 138 PIM és a hatalmas bunyói több, mint dícséretesek. A verőember Koci abszolút felesleges húzásnak bizonyult, az év első felében sokszor neveztük őt azért, hogy játsszon 2-3 perceket, szerencsére aztán egy verekedésben eltört a keze, és utána már megkímélt minket az edzői stáb a játékától. Állítólag emberileg nagyon jó arc, de hogy jégkorongozni, és még csak verekedni sem tud, az egyszer biztos. Jones csodálatosan kezdte a bajnokságot 23 meccs utáni 10 góljával a legeredményesebb játékosunk volt, amikor novemberi térdszalag-szakadása miatt befejeződött számára a szezon, egy évvel korábban januárban lett vége az évének, most már novemberben, vajon a következőt már el sem kezdi?! Reméljük, most már a megpróbáltatások véget értek, és jövőre egy teljes éven át élvezhetjük a kíváló gólerősségét. Salei vele hasonló cipőben járt, állandó hátfájása miatt csak februárban játszhatott először, akkor bár szépen igyekezett, később folyamatosan visszaesett, és a playoff-ban már alig lépett pályára, az alapszakaszt végül 6 ponttal zárta 14 meccsből. Clark is elvesztette a helyét a védelemben, pedig a szezon első fele még viszonylag jól sikerült számára, sokáig az NHL blokklistájának élén állt, de aztán egyre jobban visszaesett a blokkoló kedve is, anélkül pedig végképp szürke és hasznavehetetlen volt, a hajrában már ő is csak sérülések esetén fért be az összeállításba, egyébként abszolút létszámon felülivé vált.

Mindez pedig még csak egy leendő aranykorszak kezdete volt. A következő években az ifjoncok folyamatos rutinszerzésével előrehaladva csak még komolyabb eredményeket várhatunk a csapattól, bőven láthattuk 2009/10-ben, hogy mennyire sikerre éhes csapatot formáltak Sacco-ék, tele olyan csupaszív fiatalokkal, akikre bőven lehet, és kell is építeni az elkövetkezendő időszakban.

A fiatalok áramlása pedig még korántsem ért véget. Már megkapta profi szerződését a 2007-es elsőkörös kiválasztott egyetemi szupersztár, Shattenkirk, aki rövid időn belül az Avalanche védelmének a meghatározó embere lehet. Vele együtt sokat várhatunk a bekkpár, és csapattárs Cohen-től is, akivel ketten őrületes duót alkottak a Boston University-n éveken át, áprilisban pedig már az AHL-ben is megvillantak mindketten. Védőprospecteink közül a 2008-as top pick Gaunce és a QMJHL-es mezőny egyik legjobb bekkjévé cseperedő Chouinard várható még jövőre a profik táborába, és közben nagyon érdemes figyelni Elliott és Barrie karrierjének rohamléptekkel való állandó fejlődésére. A leendő fiatal támadók között valamivel szegényesebb a helyzet, egész egyszerűen azért, mert már az Avs vagy a LEM keretében szerepel valamennyi igazán nagy tehetség, de bizonyára a 2010-es, első kör közepére jogosító választási lehetőségünkből majd ide próbálunk meg választani egy újabb leendő klasszist, akivel csak még komplettebbé - talán ki merem mondani - tökéletessé formálhatjuk a jövőbeni sikercsapatunkat.




















Az idei szezon véget ért, de ezért kár búslakodni, előre kell nézni, és számolni a hónapokat, heteket, napokat a következőig, amikor újra elkezdhetjük a hasonlóan komoly, vagy inkább még nagyobb menetelésünket. És bár egy évad vége mindig befejezést jelent, ez most szerintem az Avalanche esetében sokkal inkább valaminek a kezdetét takarja. Méghozzá egy alakulóban lévő, fiatalos csapat első szárnypróbálgatásait láthattuk az elmúlt esztendőben, mindennek folytatásaképpen jövő ősztől további fejlődésre számíthatunk. Persze, kissé távoli még a következő szezonra és a jövőre gondolni, de kénytelenek vagyunk hosszútávon szemlélni az eseményeket, hiszen hosszú távon jelenthet csillogást számunkra folytatás.

Mindenek előtt azért fókuszáljunk az idei offszezon eseményeire, június 25-26-án következik a draft, majd jöhet a szabadügynök piac megnyitása, de ezekről bővebben már máskor fogok elmélkedni, majd amikor aktuális lesz.

Ez volt a 2009/2010-es évad az Avs számára, alaposan megmutattuk magunkat, hogy mire számítson a liga a következő években, epekedve várhatjuk a folytatást, hogy jövőre hogyan sikerülhet tovább fokozni mindezt, majd aztán néhány éven belül következzen az igazi áttörés, és újra a világ tetejére emelkedjen a denveri jégkorong.

 

Az elmúlt hétvégén fejeződtek be az alapszakasz küzdelmei az NLL-ben, és a Colorado Mammoth gárdája az utolsó fordulóban 11-10-es vereséget szenvedett hazai környezetben a bajnoki címvédő Calgary Roughnecks-től.

A szezon utolsó mérkőzésére közel 16 ezer fanatikus látogatott ki a Pepsi Centerbe, hogy habár a playoff-ról lemaradnak a szeretett lacrosse-osaink, legalább a záró meccs sikerét kiszurkolják. Nem volt egyszerű dolgunk, hiszen a 'Necks még a minél előkelőbb playoff-kiemelésért mindenképpen nyerni jött Denverben. A vendég együttes talált be először az életveszélyes Dobbie remek bombájával az ötödik percben, de nem sokkal később A. Gajic finom passzából a szezonbeli első találatát szerző Floris volt eredményes a mieink részéről. Az első negyed során még két emberhátrányt védekeztünk, majd a felvonás 1-1-es állás mellett ért véget.
A második játékrészre már megnyíltak a gólcsapok, és egy perc elteltével Prossner emberelőnyben szerzett találatával megszereztük a vezetést. Kisvártatva Forsythe egészpályás indítása után I. Gajic vert be egy ziccert, de nem sokáig vezettünk 3-1-re, Ranger egy duplával másfél perccel később már egalizált, majd Moleski révén az előnyt is visszavették. Ezt követően Floris következő találatával jöttünk fel egálra, melyet I. Gajic átadásából dobott, hogy aztán a nagyöreg Sanderson ismét visszavegye a vezetést a Roughnecks számára. A szünet előtt nem sokkal a villámléptű újonc középpályás, C. Smith viharzott át a Calgary térfelén, és remek szólógóllal mattolta Poulin kapust, de végülis egy perccel a szünet előtt Dobbie 7-6-ra változtatta a félidei állást, egy góllal vezettek tehát az ellenfeleink a pihenő alatt.
A harmadik negyedet is úgy kezdtük, ahogyan az előzőt, egy jól megjáratott emberelőnyös akció végén Prossner lövése talált utat a kapuba Langtry látványos, hát mögötti átadása után. Egyre nagyobb erőkkel rohamoztunk, hogy hátha sikerülhet a vezetést is visszaszereznünk, és jól is ment a játék, de az újonc McFadyen buta kiállításából emberhátrányba kerültünk, melyet a csapatkapitány Kelusky gyorsan gólra váltott. (7-8) Hiába volt több helyzetünk is, idegesen játszottunk a kapu előtt, közben pedig Dobbie megszerezte a mesterhármast egy klasszis találat után, kezdett ezzel meglépni a Calgary. Pár perccel az éppen futó negyed vége előtt még Shewchuk egy nagy lövéssel életben tartotta a reményeket, így a záró felvonást mindössze egy gól lemaradásból kezdhettük.
Az utolsó játékrészt mindkét csapat megfontoltabban indította, nem akartunk ajtóstul rontani a házba, hogy feladjuk a védekezésünket a nagy akciózások közepette, és érthetően a Calgary is jobbára a vezetése megtartására, mintsem növelésére törekedett. Mindkét csapat kihagyott egy-egy emberelőnyt, majd nyolc perc után történt egy gólváltás, amikor Sanderson takarásból szerzett góljára C. Smith 17 szekundummal később már válaszolt is. Kisvártatva viszont Sandersont újra nem tudtuk feltartóztatni, így kétgólos hátrányban egyre nehezebb helyzetben voltunk már az utolsó öt percen belül. Szívszaggató hajrába kezdett a sebzett ősi állat, s 1:05-tel a vége előtt a sok kihagyott helyzet után végre Shewchuk egy félelmetes előrevetődéses találatot szerzett. Feljöttünk 10-9-re az utolsó percre. Levittük a kapust, megszereztük a labdát, előrenyomultunk, és 43 másodperc volt hátra, amikor Prossner révén kiegyenlítettünk. Valósággal felrobbant a csarnok, ahogy sikerült visszazárkóznia a hazai gárdának, de sajnos még nem volt vége a fordulatoknak, 16 másodperccel a befejezés előtt Ranger kotort be közelről egy Levis-ról kipattanó lövést, ezután pedig már nem volt több lehetőségünk a válaszadásra. Ezzel a Mammoth hazai győzelem nélkül, hat egygólos vereséggel, ligautolsóként, playoff-szereplés nélkül fejezte be az idényt, valamennyi kategóriában a klub történetének leggyengébb szereplését produkáltuk 2010-ben.















A legjobb egyéni teljesítmények:
- Prossner 3 gól
- Floris 2+1
- Shewchuk 2 gól
- I. Gajic 1+2
- Langtry és Malawsky 4-4 assziszt, A. Gajic és Forsythe 1-1 assziszt
- Levis 47/58
- I. Gajic először szerzet pontot, mióta visszatért súlyos bélbetegsége közben, és ismét a csapat legjobbai között volt.

A nyugati divízió végeredménye:

1. Washington Stealth 11-5
3. Calgary Roughnecks 10-6
2. Edmonton Rush 10-6
4. Minnesota Swarm 5-11
5. Colorado Mammoth 4-12

A Mammoth számára tehát véget ért a bajnokság, a rájátszásban pedig a hétvégén már kezdődnek is a küzdelmek. A továbbiakban még olvashattok egy-egy évértékelő bejegyzést, és időről időre az NLL rájátszásának eseményeiről is be fogunk számolni. Egyébiránt Keleten Orlando-Boston és Toronto-Buffalo, Nyugaton pedig Washington-Minnesota és Calgary-Edmonton elődöntőket tartanak.

A hét első napjaiban a Colorado Rockies hazai párharcot bonyolított le a rivális Arizona D'backs ellen, de a három meccsből csak egyet nyertünk meg és több sérülés is sújtotta a csapatot.

1. meccs, hétfő: Rockies - Diamondbacks 3-5
A nyitó meccsre gyakorlatilag a szokásos összeállításunkban álltunk neki, a sérült Hawpeot S. Smith helyettesítette a kezdőben, CarGo és Fowler volt a másik két külsős. Belül a Helton-Barmes-Tulowitzki-Stewart négyessel, az elkapó poszton Olivoval játszottunk Hammel pedig a dombon. Elég pocsékul kezdődött számunkra a találkozó, LaRoche három futásos HRjával már az első inningben vezetett az ellenfél. A játék alján Gonzalez hazafutásával 1-3ra zárkóztunk. Hammel a második inningben sem tudott javulni, két újabb runt kapott és már 1-5 volt az állás. A következő játék végén ráadásul meghúzódott és nem is tudta folytatni a játékot. A helyét Corpas foglalta el, aki nagyon magabiztos volt a következő három játékban, de közben támadásban semmire nem voltunk képesek, alig volt ütésünk is. Dobóként a 7-8. menetet a balos Beimel kapta meg, ezalatt tovább stabilizáltuk a védekező teljesítményt, de az ütőink nem villogtak. Azért szépíteni sikerült, a hétvégén felkerült Young JR egy dupla után futást szerzett. Az utolsó felvonásra Flores dobott, majd egy Helton walk és egy Olivo single után Stewart pont ütésével tovább közeledtünk. De 3-5 maradt a vége, mivel hiába volt fent még két emberünk az utolsó ütő Giambi strikeoutal ki lett ejtve. A gyengén kezdő dobó játékunk és a langyos támadásaink miatt nem tudtuk már kiegyenlíteni a hátrányt a hajrában.
- A leadoff hitter Gonzalez idei második HRját tűzte, két ütést és két RBIt postázott, a Marlins elleni harmatos series után újra csillogott, ezzel már .324es átlaga van. A harmadik RBIt szerző Stewart is két ütést jegyezhetett fel, és csak kevéssel áll rosszabbul .313al, mindketten még egy-egy SBt is hoztak. Tulowitzki és Olivo szintén két strikeout mellett egy ütésre volt képes. Helton és Fowler csak egy-egy sétáig jutott, közben Barmes 2, S.Smith 3 SOt kapott. Young JR egyetlen beállásra jött be, ebben a szezonban eddig 2/2 és az első runját is postázta, tehetségéhez méltóan játszott. Hammel újra borzalmas volt, három inning alatt elvesztette a meccset ezzel 0-2es győzelem-vereség statisztikája van. 16 ütővel találkozott közülük hat ütött és öt pontot csináltak, beleértve egy 3run HRt. Az idei ERAja jelenleg 9.16os, ráadásul még meg is sérült és egy ideig biztosan nem fog játszani. Corpas zsinórban a második meccsén kapott longmen szerepet, megint tökéletesen hozott le három inninget egyetlen ütést és sétát csináltak ellene közben 4 Kt vágott. Ezzel az ERA statisztikája 1.13asra javult. Beimel 2 menet alatt egy-egy séta és strikeout, nagyon jó formába lendült. A másik lefty Flores pedig folytatja önmagához képesti parádéját, a kilencedik játékot két strikeoutos kiejtéssel hozta és nem kapott még futást a bajnokságban.

2. meccs, kedd: Rockies - Diamondbacks 12-1
A hétfői mérkőzés után kiderült, hogy a két sérült SP Hammel és De La Rosa egyaránt DLre kerül, helyükre most Chacin és Rincon érkezett a farm ligából, valamint a catcher Iannetta le lett küldve a gyenge formája miatt és a Colorado Springsből Phillips jött fel csere elkapónak. Az összeállítást is kicsit megkavartuk az Arizona elleni második összecsapásra, az összetételben egy változás volt az ütő sorban annál több. Az újonc Young JR első ütő lett és Barmest szorította ki a padra 2Bt játszva. Azzal hogy EYJR lett a leadoff, CarGo vissza szorult az ötödik, S. Smith pedig a nyolcadik helyre. Ez volt a teljes sorunk: EYJR, Fowler, Helton, Tulo, CarGo, Olivo, Stew, S.Smith. A kezdő dobó pedig Jimenez aki természetesen ezt a meccset is érinthetetlenül kezdte. Támadásban is hamar bekezdtünk, Fowler szimplát, Tulo duplát ütött, Gonzalez pedig egy duplával mindkettejüket beküldte. Olivo egy ground rule doublelal még CarGoval is szereztetett egy pontot így egy 3-0s első inningel nyitottunk. A másodikban sem kegyelmeztünk és a többi ütőnk is jelentősen megszórta Jacksont. S. Smith egy szimplával jutott bázisra, EYJR sétát ért el, Fowler és Helton aztán egy-egy pontot szerzett, majd CarGo triplája mindkettejüket célba juttatta. vagyis két menet után már 7-0ra vezettünk, közben az ellenfél még bázison sem járt. Még mindig nem volt vége a mészárlásnak, a következő játékot Young JR két pontjával, Tulo RBI walkjával, és CarGo groundout közbeni pontjával zártuk. 11-0 volt már az eredmény. Elcsendesedett a meccs, az ötödik játékban Olivo buntja után Tulo a 12. Rockies runt szerezte. Aztán Tracy nagyon okosan elkezdte pihentetni a fontosabb embereit. SSben Tulot Barmes váltotta, 1Ben Heltont Giambi, catcherben Olivot Phillips, 3Ben Stewartot Mora. A srácok már nem igazán törték össze magukat. A hetedik inninget Daley dobta le, a nyolcadikban Rincon ellen szépítettek. Az utolsó játékot a fiatal Chacin kapta meg és két strikeoutal nagyon imponálóan teljesítette a feladatát. Ezzel a végeredmény 12-1 maradt.
- Volt néhány nagyszerű teljesítmény a csapatban kedden. Gonzalez nagyon élt ötödik ütőként, 3/5ös átlaga után még egyéni csúcs 5 RBIt is szerzett. Tulowitzki 3 beállásból 3 ütést vágott, benne két duplát, közben egy pont szerzés neki is jutott. Idén először hagyott ki néhány inninget, megérdemelt már egy kis pihenőt. Young JR nem tudta tartani a száz százalékot de a 2/4 is remek teljesítmény volt tőle főleg hogy két RBIt is termelt két futással. Fowler szintúgy 2/4et csinált S. Smithel együtt. Stewart most csak egy basehitre volt jó, közben öt embert hagyott bázison. Az elkapó Olivo egyetlen dupla találatával két embert juttatott haza. Helton is egy ütést vállalt, majd idő előtt lecserélték. A már említett csere emberek nem tudtak semmit hozzá tenni, egyiknek sem volt ütése. Jimenez a szezonbeli ötödik meccsét is megnyerte, egymás után a harmadik meccsét hozta le kapott futás nélkül, 22 inning óta tartó az aktív no run sorozat. Csupán két ütést és két sétát kapott a D'backstől, 6 Kval pedig átlépte a 30at öt meccs után. 5-0s W-L, 0.79es ERA áprilisban, kegyetlenül magabiztos formában van meccsről meccsre. Daley a hosszú pont nélküli streak megszakítása után önbizalom növelőként dobott a hetedik inningben egy ütés mellett egy SOval hozta. Rincon idén először játszott azonnal bizonytalankodott, két ütést és egy futást és beszedett a maga inningjében. Chacin viszont két strikeoutal fejezte be az utolsó játékot, egyetlen ember ért ellene bázisra, az is csak EYJR fielding errorja miatt.

3. meccs, szerda: Rockies - Diamondbacks 11-12 extra inningben
Szerda délután tartották a series döntőjét, ahol a párharc nyerés volt a tét mindkét csapatnak. EYJR maradt az összeállításban és az outfielden játszott CarGo és Dex mellett balra. Belül a második bázison Barmes megint tartalék volt és Mora játszott a szokásos infield társakkal és az elkapó Olivoval. A kezdő dobó G.Smith azonban botrányosan kezdte a meccset. Rögtön sétáltatta az első ütőt, a másodiktól már találatot kapott, Upton duplájával pedig már vezetett is az Arizona. Egy újabb walk után LaRoche 2run RBI double vágott, C. Young pedig egy 3run HRt. Innentől viszont már kiejtettünk néhány embert. És  örülhettünk hogy 0-6al túl éltük a dobó ámokfutását. A második inningtől Belisle dobhatott, közben Gonzalez solo rakétájával mi is szereztünk egy pontot. 1-6nál még mindig elég nagy volt a hátrány. A harmadik meneten Belisle két SOval lendült tovább, az alja pedig varázslatos volt tőlünk. EYJR és Fowler is singlel kezdett majd egy double stealel a két villám egyszerre szerzett SBt. Helton sétájával végleg feltöltöttük a bázisokat, Tulo pedig két embert küldött haza. CarGo biztonsági játékával újabb futó ért célba, Olivo RBIval pedig már 5-6ra jöttünk fel. De még mindig nem volt vége, Mora találata után a dobó Belisle két embert futtatott egy duplával, vagyis fordítottunk a harmadik játék utánra 7-6ra. A következő inning alja is tartalmas volt. Fowler szezonbeli első hazafutását lőtte, Helton pedig ground rule doublet vágott. CarGo és Olivo sétája után kétszer is bases loadedot alakítottunk ki, még Helton home plates kiesése is belefért. Mert aztán Mora singlejével két pontot is szereztünk, a dobó Belisle egy HBPvel jutott fel ezzel újabb teli pálya, EYJR egy walkot jegyezve hozta a következő pontot, aztán Fowler strikeoutjával körbe ért az ütő sor. 0-6ról 11-6ra fordítottunk. Amikor már azt hittük volna, hogy meglesz a meccs és jó úton vagyunk, akkor Belisle besokalt. Három ütőből kettő doublet, egy sétát csináltak ellene, közben futást is kapott. Daley váltotta, aki C. Youngtól egy 2run RBIt kapott, közben egy pickoffnál durva errort vétett. Végül 11-9re még vezettünk a menet végére. Hihetetlenül fordulatos volt a meccs, de a következő játszmák nyugisabbak voltak, egészen a nyolcadik tetejéig. Itt Beimelt Betancourt váltotta, aki megint nem volt a helyzet magaslatán, három ütésből két pontot szedett be, így egyenlített a D'backs. A játék alján csak egy CarGo singleig jutottunk, a kilencedikben Morales egy HBP és két walk ellenére megúszta pont nélkül, de esélyünk sem volt befejezni a meccset. Az első extra inning tetején Johnson HRal került előnybe az Arizona. Egy run hátrányt kellett volna kiegyenlítenünk, de S.Smith-Fowler-Helton bázisra sem jutott, így zárult a meccs. Őrült fordulatok és pocsék dobó teljesítmények után a D'backs örülhetett 12-11es győzelemnek.
- Fowler az első HRját és a harmadik pont szerzését hozta az idei szezonban, közben hat beállásból háromszor volt ütése. Gonzalez 2/3al végzett, két újabb RBIval már 16nál tart a szezonban, és idei harmadik SBt is hozta, elképesztően biztosan üt szinte az egész évben, .355ös átlaga kiváló. A hajrára Spilborghs váltotta aki két lehetőségből egy strikeout. Mora is két ütést hozott két ponttal, lehet rá számítani és lehet még többször láthatjuk őt Barmes helyén. Young JR most sem maradt ütés nélkül, 1/4 és közben RBI, walk és SB is összejött neki. Mindkét posztján magabiztos és az ütéseit is megtalálta. Tulowitzki csak egy ütést jegyzett, de abból hozott két RBIt, szerintem jó formában van, de a szerdai 1/5, benne a két SO nem volt túl elegáns. Helton is csak egyetlen dupla, érzi az ütéseit de nem sok erő van bennük. Az elkapó Olivo két runt postázott de csak egy ütése volt neki is, igyekszik élni a hirtelen jött első számú poszttal, amit Iannetta mellőzése után kapott meg. Stewartnak nem ment jól, 0/4es hatékonyság mellett egyetlen séta és futás, négy ember bázison hagyása, most gyengébb napja volt. Belisle idén először került oda hogy üssön, a mai két lehetőségéből az egyikre egy 2run RBI double szúrt, nem semmi egy csere dobótól. G. Smith egy inning alatti hat futása holtpont volt. Négy ütést és három sétát kapott, nem először volt ilyen kiábrándító kezdése, szerencséjére a csapat vissza zárkózott és a vereséget nem ő kapta, de a 7.33as éves ERAra nem lehet büszke. Belisle magabiztosan kezdett, de a negyedik inningjében alaposan megcsapkodták, ez még sok neki, aztán négy ütésből és két sétából három kapott ponttal zárt négy SO mellett. Daley 2.1 IP alatt egyetlen hitet kapott, még mindig 0.82es ERAval rendelkezik. Beimel két ütő kiejtésben vállalt szerepet a hetedik inningben. Betancourt az idei első blowed savejét produkálta a pocsék menetével, amiben három ütésből két futást szenvedett el. A closer Morales is gyengén muzsikált, már a kilencedik játékot is csak szerencsével csinálta meg, utána törvényszerű volt, hogy elvesztette a meccset egy HRal, idén először kapott csere dobónk HRt hazai pályán. Második veresége volt a szezonban, két-két ütés és futás lett a mérlege, ERAja is már csak 3.72es.

- Még azt szeretném megjegyezni, hogy borzalmas amit a dobóink művelnek. Ubaldot kivéve szinte mindegyik közveszélyes. Hammel és G.Smith sorban hozza a meccseket amikor a bullpennek már a meccs elején jönnie kell sok pontos hátrányban. Cook is hullámzó és DLRnek is volt már gyengébb meccse idén. Ubaldo hiába szenzációs ha a másik négy SP közben ennyire impotens. Ráadásul DLR ujj ínszalag sérülése miatt kb 4-6 hétig nem játszhat, az utolsó 26 startján 19-4es W-Lje volt, komoly veszteség. Chacinban nagyon bízom, Rogers sem rossz, de akkor is rutintalanok.
Sérült listán van már Hammel, De La Rosa, Francis, Street, és Hawpe is.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 13-8
2. San Franciso Giants 12-9
3. Colorado Rockies 11-11
4. Arizona Diamondbacks 10-11
5. Los Angeles Dodgers 8-13

Maradtunk a harmadik helyen a divízióban, de a Padres és a Giants is megnyerte hétvégi párharcát, ezzel messzebb kerültek tőlünk. A meglepetésre remekül kezdő SD Floridában villogott, a SF a bajnokot verte. A Dodgers egyre mélyebben, a Mets elleni 0-3as párharc egyre komolyabb gödörbe sodorta őket, persze ezt mi a legkevésbé sem bánjuk. Hétvégén a Pittsburgh ellen javíthatnak, közben a D'backs a Cubshoz megy, a csoport első pedig a Brewers ellen folytatja.

A Rockies következő párharcára a Giants ellen keríthet sort. Hammel és De La Rosa sérülése miatt rendesen változik a dobó felállás. A párharc első meccsét Cook kapja a hagyományos rend szerint, újdonság viszont, hogy a másodikon az újonc Rogers, a harmadikon a másik újonc Chacin lesz a SP. Mindkét fiatal nagyon tehetséges de az MLB szinten eddig nem bizonyítottak, most rögtön egy erős ellenfél ellen kéne igyekezniük, nem lenne szép komoly veréseket kapni tőlük, ezeknek az elkerülése lesz a célunk. Csütörtökön végre szünetel a csapat, majd a következő időpontokban folytatjuk San Franciscoban: szombat 04:15, szombat 22:15, vasárnap 22:15. GO ROCKIES!!!

Folytatódnak a küzdelmek az NBA rájátszásában, a Denver Nuggets a pályaelőny visszaszerzésének kényszerével utazott Salt Lake Citybe. Lássuk, hogyan szerepelt a csapat a két idegenben lejátszott találkozón.






















A harmadik mérkőzést egy hete, magyar idő szerint szerda hajnalban játszották.   Kulcsfontosságú volt, hogy sikerül-e legalább egy mérkőzést elhozni idegenből, ideális esetben jó lett volna mindjárt a harmadik meccsen visszavenni a pályaelőnyt. A mérkőzést ennek megfelelően kezdte a csapat, Billups jól irányított és meglepetésre jól is védekezett a Nuggets. Az első negyedet 27-21-re megnyertük. Aztán szinte egy csapásra megváltoztak a dolgok, a Jazz elkezdett pontokat szerezni, keményedett a védekezésük, és megfordították az eredményt, a szünetben már ők vezettek. A harmadik negyedben is megmaradt a Jazz dominanciája, és közel 20 pontos hátránnyal fordultunk a záró játékrészre. A negyedik negyed már csak formalitás volt, nem sikerült visszajönni a meccsbe, így simán, 93:105-re nyert a Jazz. A játékosok közül egyenként senkit sem érdemes kiemelni, a rend kedvéért azért megemlítem, hogy Anthony és Billups egyaránt 25-25 pontot szereztek, a legtöbb lepattanót Martin szedte, szám szerint 13-at. Az első negyedet leszámítva a védekezés továbbra is pocsék. Sorra alakítanak ki tiszta helyzeteket, ha kell, könnyedén jutnak el a gyűrűig, Williams úgy passzol szét minket, ahogy akar. A Jazz játékának a kulcsa az irányító és az első meccs óta nincs rá ember. Billups lassú hozzá képest, így ő nem foghatja, Afflalo az első meccsen egész jól védekezett vele szemben, de mostanra elveszítette a fonalat, ráadásul rendre fault problémákkal küzd. A kettőzés sem megoldás ellene, azt rendre megoldja és rosszul jövünk ki belőle. A festékben sem sokkal jobb a helyzet, Martin a 13 lepattanó ellenére gyengén védekezett, árnyéka önmagának. Nené szintén teljesen súlytalan volt, Andersent pedig nagyon úgy néz ki, hogy erre a szezonra végleg felőrölték a sérülések. Támadásban leginkább az ötlettelenség volt jellemző a játékunkra. Lassan járattuk a labdát, nem voltunk képesek tiszta helyzetet kialakítani, inkább az egyéni megoldásokban bíztunk, mint inkább a jó csapatmunkában. A gólpasszok aránya jó szemlélteti azt az ötlettelenséget, ami a támadójátékot jellemezte, a Nuggets 12, a Jazz 27 gólpasszt szerzett összesen ezen a meccsen. A gyűrűig szinte csak Anthony képes elverekedni magát, Nené és Martin támadásban használhatatlanok, a hátvédektől is ritkán lehetett látni eredményes betörést. A cserék közül sem volt senki, aki lendületet vitt volna a játékba, esetleg Lawsont lehetne említeni, neki voltak jó megmozdulásai. JR teljesen leeresztett, az első meccs parádés negyedik negyede óta szinte semmit sem mutat, Andersennel kapcsolatban már említettem a sérüléseket, talán most jött ki rajta igazán a fáradtság. Ezek mellé még sikerült 14 eladott labdát is összeszerencsétlenkedni, ami ezen a szinten nagyon súlyos. Megérdemelten veszítettük el ezt a meccset, így a következőn már győzelmi kényszer alatt kellett játszani.

Hétfőn hajnalban játszották a negyedik mérkőzést. Nagyon fontos volt ez a találkozó, ha nyerünk 2-2-es állásról még bármi lehet, egy vereség esetén azonban 3-1es hátrányból szinte már reménytelen helyzetbe kerülhetünk. A meccset megint nagy elánnal kezdtük, főleg Anthony termelte a pontokat, de mivel a többiek nem voltak képesek fellépni az Ő szintjére, hamar egyenlített, majd még ebben a játékrészben fordított is a Jazz. Támadásban megint nem tudtunk felnőni a rájátszás szintjére, és védekezésben is hamar kiütköztek a hiányosságaink. Ezek után az ellenfél irányította a meccset, lőtávolságon kívül kerültek, és nem sikerült már igazán megközelíteni őket, gyakorlatilag egy negyeden keresztül voltunk csak meccsben. Végül az harmadik meccsnél is simábban, 106:117-re nyerte a találkozót a Utah. Ez a mérkőzés szinte pontos másolata volt az előzőnek. Ugyanazokat a hibákat láthattuk védekezésben és támadásban egyaránt. Anthony küzdött becsülettel, 39 pontig és 11 lepattanóig jutott, mást nem igazán lehet kiemelni a csapatból. Williams megint azt csinált, amit csak akart, mellé most még Boozer is odatette magát, így védekezésünkben teljes volt a káosz. A sorozatban már bőven 50% fölötti mezőnymutatóval áll az ellenfél, átlagosan 112 pontot szereznek ellenünk, ez mindent elmond arról, hogyan védekezik a csapat. Képtelenek vagyunk felvenni a Utah támadásainak a ritmusát, rendre marad üresen ember, és ezeket Williams többnyire meg is találja, ha nem, akkor maga fejezi be az akciót. Támadásban is hoztuk a megszokott formát. Megint egyedül Anthony volt képes megzavarni a Jazz védelmét. Nem mozgattuk meg őket, teljesen egysíkú, statikus támadójátékot produkáltunk. Nem járattuk a labdát, a gólpasszok aránya megint óriási Jazz fölényt mutatott (13-24). Megint sok volt az eladott labda is, 18 plusz lehetőséget adományoztunk a Jazznek, de ezt némiképpen ellensúlyozta a sok labdaszerzés, ebből 12 volt. Anthony megint megkapta a támadó faultjait, így ismét gondba került a személyi hibák száma miatt. Ez jellemzi az egész párharcot és látszik, hogy a Jazz már tudatosan épít a faultokra. Billups a meccs végén ki is pontozódott, mellette Martin és Melo 5-5, Nené és Afflalo 4-4 hibával zárták a találkozót, a kezdőből. Lélekölő volt ez a vereség, nem elég, hogy 3-1-es hátrányba kerültünk ezzel a zakóval, még rendesen meg is alázták a csapatot.





















Négy mérkőzés után szinte reménytelen helyzetbe kerültünk. Sorozatos hibákat, meccsről-meccsre gyengébb játékot láthatunk a csapattól. Szerintem, az edzőnek hatalmas felellősége van abban, hogy a csapat képtelen kilábalni a gödörből. Dantley egyszerűen nem találja a közös hangot a játékosokkal, nem tudja megnyugtatni őket, érezhetően egyre feszültebbek a játékosok. A védekezés gyengeségének egyik fő oka Martin gyenge teljesítménye, már régen fel kellett volna ismernie, hogy képtelen azt a színvonalat hozni, amit az alapszakaszban. A lepattanókat még, úgy ahogy szedegeti, de másra nem igazán használható, többet kellene padoznia, és helyette Allent vagy Petrót berakni.  Andersennel szintén ez a helyzet, mindkét játékos sérült, jó, ha 75%-os állapotban vannak, nem kellene őket erőltetni. Támadásban is gyökeres változásokra lenne szükség. Martin itt is teljesen használhatatlan, ki kellene venni, és lehetne próbálkozni esetleg small ball felállással, hátha úgy eredményesebben sikerülne a támadásépítés. Jobban kellene figyelni a faultokra, a hibák nagy része a két csapat közti sebességkülönbségből adódik, illetve Anthonynak nem lenne szabad ilyen sok támadóhibát összeszedni, mert nélküle aztán tényleg semmi a támadójátékunk. Mindenképpen szerkezetbeli és hozzáállásbeli változásokra lenne szükség, ezek pedig az edző hatáskörébe tartoznak. Nincs a játékunkban semmi váratlan, nincs x-faktor. A Jazznél Miles vagy Matthews játéka számomra meglepetés, ők képesek 20 pont körüli meccseket játszani, nálunk viszont Smith első meccses parádéja óta semmi váratlan nincs.

A következő mérkőzésen akár le is zárulhat a párharc, ami nem is lenne meglepő számomra. Nem reménykedem abban, hogy megfordítható az állás, és nem a 3:1 miatt, hanem a mutatott játék miatt nem látok már, minimális esélyt sem.  Holnap hajnalban rendezik az ötödik meccset Denverben. Remélem, a csapat rám cáfol, és meggyőző játékkal sikerül nyerni!

A párharc állása négy mérkőzést követően:
Utah Jazz - Denver Nuggets   3-1

A rájátszás első körének következő mérkőzése:

5. mérkőzés: Csütörtök, 04:30 : Utah Jazz - Denver Nuggets

Go Nuggets!

Ezen a hétvégén a Colorado Rockies a Florida Marlins ellen játszott le egy három meccses párharcot. A hazai közönség előtt a klub megemlékezést tartott a napokban elhunyt klub elnök Keli McGregor tiszteletére. A srácok győzelmekkel adóztak a vezető emléke előtt, egy vereség után kétszer megvertük a Marlinst.

1. meccs, szombat: Rockies - Marlins 1-4
A péntek estére tervezett találkozó elmaradt az esőzés miatt, így szombaton egymás után kétszer lépett pályára a két csapat. A délutáni első találkozón G. Smith volt a kezdő dobónk, a belső mezőnyben a Helton-Barmes-Tulo-Stewart négyes, kívül a Hawpe-S.Smith-CarGo hármas kezdett, az elkapó pedig Iannetta volt. Ígéretesnek mondhattuk a kezdésünket, Helton és Tulowitzki is ütéssel indított az első játékban, de pont szerzésig már nem jutottunk el. A második tetején viszont Uggla HRjával a Marlins előnybe került, a következő inningben pedig Carroll hazafutásával újra eredményesek voltak. Ugyanebben a menetben G. Smith egy hit-by-pitch után két ütést is kapott, így három játék után már 0-3 volt az állás. Végre aztán Stewart RBI singlejével Tulot küldte haza, ezzel a negyedik játékban szépítettünk. Gyorsan haladt a meccs és sajnos kevés helyzetünk volt a közelebb zárkózásra. A hatodik játékban tartottunk már amikor G. Smith megint beszedett két ütést, majd Carroll biztonsági játékával a következő pontot is megkapta, de a csereként jövő Corpas kitakarította a pályát. A panamai dobó segítségével legalább már a védekező inningjeink stabilabbak lettek, viszont támadásban továbbra sem mentünk sokra. Úgy éreztem hogy már lemondtunk a meccsről, nem akartunk erőlködni és inkább a következő összecsapásra tartalékoltuk már magunkat. A kilencedik játékot még Daley zárta le, majd Helton sétája után egy dupla játék segítségével biztosan nyert a Marlins.
- A veterán Helton egy séta mellett 2/3as hatékonysággal ütött, ezzel .321esre javította az átlagát. Tulowitzki szintén két singlere volt képes négy lehetőségéből és az egyetlen futásunk is az ő nevéhez fűződött. Stewart már idei 11. RBIját hozta az egyetlen mai ütésének köszönhetően. Ütést jegyzett még a bal szélső S. Smith és a dobó G. Smith. Hawpe 0/2nél járt amikor újbóli derék fájása miatt menet közben Spilborghs váltotta. Gonzaleztől a 0/4 rettentő rondán festett, de a negatív mutatóban Iannetta három beállásból kapott három strikeoutja vitte a pálmát. G. Smith nem dobott most olyan rosszul, a gyenge ütő játék miatt nem kerülhette el a vereséget. Öt inning alatt hat ütést kapott, majd a hatodik menetben még kettőt, végül négy bekapott futással zárt, kettőt HRből nyelt be. Jelenleg 1-2es W-Lje és 5.24es az ERAja, továbbra is csak közepes, de inkább rossz sajnos. Corpas viszont megint őrületes volt, három menetet dobott közép tájban és egyetlen séta csúszott be neki és két Kt is kiosztott. Az utóbbi meccsein hihetetlenül magabiztos, közben már 1.38asra javította a futás elszenvedési átlagát éves szinten. Daley a kilencedik játékban két ütés mellett két strikeoutot jegyzett és maradt futás nélkül a szezonban.

2. meccs, szombat: Rockies - Marlins 8-1
Alig fél órával az első meccs vége után máris jöhetett a doubleheader második felvonása. Természetesen jó pár poszton változott az összeállításunk, többen pihenőt kaptak az előző meccs után. Helton helyett Giambi volt az egyes bázison, a kettesen Barmes pihent és Mora játszott, Tulo és Stewart maradtak a megszokott helyükön az infieldben. A külsősök közt Fowler vissza került a csapatba S. Smith pedig nem játszott, CarGo és Spilbo maradtak a helyükön. A soros dobó Cook volt, akinek az elkapója Olivo lett. Rögtön a meccs elején nagyon jól bekezdtünk, Fowler ground rule doublelal nyitott majd sikeres bázis lopása közben egy dobó hibát kihasználva pontot is szerzett. Aztán Giambit eltalálta Robertson dobása így jutott pályára, Mora pedig RBI triplet tüzelt és csak itt álltunk meg. 2-0ra mentünk már az elején. A harmadik inningben Fowler a home platen esett ki de végülis Giambi duplája és Mora sétája után Olivo egy három pontos hazafutást lőve 5-0ra növelte a vezetésünket. A floridai kezdő dobó Robertson katasztrofális volt, több HBPt dobott és sok találatot vittünk be ellene így hamar eldőlni látszott a mérkőzés. Túl nagy izgalmakat már nem is tartogatott a folytatás. Az ötödik játékra dobót cseréltek a vendégek, majd a hatodikban nálunk Cook először volt csávában de végül megúszta egyetlen ponttal ezt a játékot a két single és a két sacrifice ellenére. Közben az inning alján Tulo egy két embert bejuttató duplával már 7-1re módosította az eredményt. Cook maradt a pályán továbbra is és magabiztosan tette a dolgát, közben a nyolcadik alján Cook, Gonzalez, Fowler mind singlet talált így kieső nélkül megtöltöttük a bázist, de egy sikeres dupla játék miatt csak egyetlen pontot tudtunk szerezni. Ekkor kialakult a 8-1es végeredmény, Cook a kilencedik menetet is megkapta és biztosan zárta le a mérkőzést.
- A meccs támadó hőse Fowler volt, akiben Tracy töretlenül bízik a rossz szereplés ellenére is a fiatal játékos 3/3as hatékonysággal tüzelt, mellette két sétát harcolt ki és két futása is volt egy SB mellett. Tulowitzkinak nagyon jól ment a játék a szombati duplán, 2/5ös hatékonyságot jegyzett és két újabb pont megszerzésével már 10 RBInál tart. Úgy érzem hogy kezd egyre jobban magához térni, szerintem májusban már a könyörtelen Tulot láthatjuk újra. A dobó Cook két-két ütést és futást tett hozzá a támadásainkhoz, a SPeink szokatlanul jó hatékonyságot hoznak az ütésekben is. Olivo már a negyedik hazafutását szállította az idényben, a három futásos rakétájával. A házi HR lista élén beérte az ezen a meccsen két sétát jegyző Stewartot. Pontot hozott még a szezonbeli második tripláját ütő Mora is aki szintén egyre megbízhatóbban teljesít. Giambi csak egyszer esett ki anélkül hogy pályára ért volna, azon kívül ütése, sétája és hit-by-pitch is volt, szokatlan módon a nem gyorsaságáról híres nagy öreg két futást csinált. Gonzalez egy ütést hozott, a szombati két meccset 1/9el zárta. A sorban nyolcadiknak ütő Spilborghs 0/4et hozott négy strikeouttal. Hawpe helyen játszott aki derék fájása miatt várhatóan DLre kerül, sőt biztos már Young JRt másnap felhoztuk. Cookról szólt a Rockies dobó játéka, a rutinos játékos a korábbi meccsein többször bizonytalankodott de most összeszedhette az önbizalmát. Végig dobta az egész meccset, kilenc inning alatt 111 dobás, közben egyetlen futást kapott öt ütésből és négy dobás utáni kiejtést jegyzett. Eddigi két veresége után ez volt az első nyertes meccse a szezonban, közben az ERA statisztikája 5.01es lett a meccs utánra.

3. meccs, vasárnap: Rockies - Marlins 8-4
A vasárnapi felvonásra az elkapó Olivo volt, belül a szokásos kezdő négyes játszott, kívül pedig a sérült Hawpe helyére CarGo ment ki a jobb szélre, Fowler középen, S. Smith pedig a bal oldalon játszott. A soros dobónk De La Rosa lehetett. A mexikói elég nagy formában rajtolt az első két menetben három Kt adott, közben S. Smith HRjának köszönhetően a vezetést is gyorsan megszereztük. A hazafutást leszámítva az első három inningben senki még csak bázisra sem jutott. Aztán a negyediktől kezdve fokozatosan kijött a fölényünk. Ebben a játékban S. Smith újabb homerunt lőtt, amikor Fowler és Tulo is pályán járt már, ezzel 4-0ra léptünk el. Az ötödik tetején De La Rosa egy ütő játékost megdobott ez kicsit megzavarta és két futást is elszenvedett ebben a játékban. Mint később kiderült megsérült ekkor a középső ujja a dobó kezén így csak changeupokat tudott dobni. Azért megúszta 4-2vel az inning alján pedig végleg eldöntöttük a meccset. Fowler RBI triplet szerzett, a következő pontot egy error után szereztük, majd Olivo egy 2-run HRal avatta fel az előtte beálló dobót. A hatodik játékban Belisle volt a dombon, aki a hetedikben kapott egy pontot, majd Daley zárta le az inninget 2in-2out helyzetből. Aki után a következő játékban már kapott pontot, így 8-4re zárkóztak fel. Közben a támadásaink nem sok veszélyt tartogattak, Young JR viszont még villogott egy kicsit, majd a végén bases loaded helyzetet hagytunk ki. Az utolsó inninget Morales révén zártuk le, maradt a sima 8-4.
- A LF S. Smith két hazafutást rántott be és összesen négy pontot szállított ezekkel, így már 4 HR és 12 RBI a mérlege a szezonban. Az elkapó Olivo már az ötödik HRját ütötte, ezzel a legeredményesebb lövő a csapatban, közben 2/4es mecsével .317 az átlaga van az évben. Rengeteget kockáztat folyamatosan, leegyszerűsítve csak HRt és SOt tud szerezni. Fowler ezen a meccsen is a tavalyi önmagát idézte, szerzett egy pazar RBI triplet és két ütése volt két futásos beéréssel. Tulowitzki megint nagyon megfontoltan játszott, beszerzett két sétát, emellett két beállása alatt egy duplát ütött, egyre jobban halad felfelé a formája. Mérsékelt hétvégét zárt viszont Gonzalez, ezen a találkozón is csak 1/5el célzott. Barmesnak is egy ütése volt de két sétát is feljegyzett. A veterán Helton 0/5el és négy ember bázison hagyásával tevékenykedett, Stewart szintén találat nélkül zárt. A két pinch hitter közül Spilborghs strikeoutolva lett, Young JR viszont ütést és bázis rablást is hozott idei első meccsén egyetlen AB alatt. De La Rosa remekül kezdte a mérkőzést, csak az ujj sérülése után csináltak pontot ellene, de az öt inninget így is 6 SOval négy ütéssel és mindössze két futással zárta le. Négy kezdése közül idén már harmadszor aratott győzelmet, közben 3.91es ERAval bír. Még nem tudjuk hogy esetleg kell-e meccset kihagynia a sérülése miatt. Belisle nem volt éppen a helyzet magaslatán (1.2 IP, 3 H, 1 R, 2 SO), de még viszonylag olcsón megúszta. Megszakadt Daley egész éven át tartó no run streakje, ezen a meccsen megkapta idei első futását miután két sétát is vétett. Betancourt eseménytelenül hozott két kiejtést, Morales pedig egy SO mellett zárta le a mérkőzést.

A NL West állása:

1. San Diego Padres 11-7
2. San Franciso Giants 10-8
3. Colorado Rockies 10-9
4. Arizona Diamondbacks 8-10
5. Los Angeles Dodgers 8-10

A Padres a Reds ellen könnyedén folytatta sikeres szereplését, de a Giants is megnyerte a Cardinals elleni párharcát, ahogyan a D'backs is egy nagy ellenfelet fogott meg, a World Series győztes Philst. Az egész divízióból csak a Dodgers bukta el a párharcát a hétvégén, akik ráadásul a Washington ellen veszítettek. Eddig óriási csalódás az LAi sztár csapat szereplése de persze sok lehetőségük van még a javításra.

A következő négy párharcunkat csak NL Westes csapatok ellen fogjuk tolni, először az Arizona ellen itthon, majd a három kaliforniaihoz megyünk. A D'backs elleni series pontos programja: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Egy komoly ellenfél ellen jó lenne ha oda tudnánk tenni magunkat és minél több meccset nyernénk a követkző háromból. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt néhány hét hatalmas kavalkádjai után újra kénytelenek vagyunk visszazökkeni egy fokkal nyugalmasabb denveri sportéletbe, lévén mivel az Avalanche kiesett az NHL rájátszásából, és a Mammoth nem jutott be a lacrosse bajnokság playoffjába, így már csupán három együttesünk maradt, amely jelenleg versenyben van egy-egy aktuálisan futó szezonban. Azért unatkozik április utolsó hetében sem fognak Denver városának sportrajongói, a következő hét nap meccseinek mennyiségét és a párosítások minőségét sem érheti panasz.


















- A Nuggets kosarasai még versenyben vannak a rájátszásban, igaz, ott elég pocsékul állnak, az első négy meccs után a Utah már 3-1-re vezet ellenünk összesítésben. A párharc hátralévő meccseit mindenképpen a héten fogják lebonyolítani, de ezek pontos időpontja még nem ismert. A biztosan megrendelésre kerülő ötödik meccset a szerdai napon fogják tartani a Pepsi Centerben, a hatodikat SLC-ben játszhatnánk pénteken, ha pedig lenne ki-ki mérkőzés hetedik összecsapásként, azt a vasárnapi napon bonyolítanák le Denverben. Csapatunk esélyei közel a minimálisra csökkentek, elnézve az elmúlt két idegenbeli vereség alkalmával mutatott játékunkat, de talán hazai környezetben még sikerülhet versenyben maradnunk ideig-óráig. Amint nyilvánosságra hozzák a következő mérkőzés(ek) időpontjá(i)t, később frissítésre kerül lejjebb látható heti menetrendünk.

- Tovább folytatódik a Rockies menetelése a profi baseball ligában. A denveriek hétvégi hazai fellépését követően egy újabb három meccses párharc következik számunkra a Coors Field-en, méghozzá divíziónk leggyengébb ellenfele, az Arizona Diamondbacks ellen, akikkel szemben ezt a párharcot nagyon illene - akár söpréssel - hoznunk. A hétvégén Tulowitzki-ék San Francisco-ban utaznak, és az egyik legnagyobb rivális, szintén NL West-es, Giants-szel találkozhatunk három meccs erejéig, kissé szokatlan időpontokban. Ezutóbbi párharcot a baseball rajongóknak, és a sportággal még csak ismerkedőknek egyaránt melegen ajánljuk, könnyen igazi csemegéhez lehet majd szerencsénk.

- A harmadik aktív csapatunk a kiváló rajtót vevő Rapids labdarúgói. A nyugati főcsoport második helyén tanyázó bordók négy mérkőzésből két győzelem és egy döntetlen mellett csak egyszer veszítettek, közben minden meccsen szereztek gólt, és a játékuk is kifejezetten érettnek, ötletesnek tűnt ezidáig. Ezen a hétvégén a nem éppen bivalyerős Earthquakes otthonában folytatatnánk a jó szereplésünket, a pontszerzésre szükségünk volna, és remélhetőleg a góllövő sorozat is tovább tarthat, miközben titkon az Avs playoff-fiaskójáért elégtetelben reménykedhetünk a rivális város labdarúgó csapatán.



















A részletes heti program időrendben:

- Kedd, 02:40 : Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks (MLB)
- Szerda, 02:40 : Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks (MLB)
- Szerda, 21:10 : Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks (MLB)
- Csütörtök, 04:30 : Denver Nuggets - Utah Jazz (NBA, Rájátszás, Nyugati főcsoport, Negyeddöntő, 5. mérkőzés)
- Szombat, 04:00 : Utah Jazz - Denver Nuggets (NBA, Rájátszás, Nyugati főcsoport, Negyeddöntő, 6. mérkőzés)
- Szombat, 04:15 : San Francisco Giants - Colorado Rockies (MLB)
- Szombat, 22:05 : San Francisco Giants - Colorado Rockies (MLB)
- Vasárnap, 04:00 : San Jose Earthquakes - Colorado Rapids (MLS)
- Vasárnap, 22:05 : San Francisco Giants - Colorado Rockies (MLB)

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánunk mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig várjuk blogunkon az aktuális cikkjenk kommentjeihez a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Ahogy várható volt, igen aktívan szerepelt a Broncos az idei NFL játékosbörzén. Már az offseasonban is cserélgettük a játékosokat draft cetlikre, míg az esemény alatt az első és utolsó nap is szereztünk új választási lehetőségeket. Most nézzük kiket szemelt ki magának Josh McDaniels és Pat Bowlen.
Demaryius Thomas, Wide Receiver, Georgia Tech Yellow Jackets (1.kör 22.pick)
Egyértelműen Brandon Marshall pótlására érkezett a GT elkapója. Fizikai paraméterei szinte megegyeznek B-Marsh számaival, de nála sokkal kiforratlanabb játékos és természetesen nem olyan balhés. Mivel egy furcsa rendszerben (Triple-option) játszott collegeban a legtöbb szakértő szkeptikus vele szemben. Csapata a játékok 90%-ában futott és így maximum egy CB őrizte a meccseket Thomast. Viszont amikor passzoltak akkor szinte csak őt kereste Josh Nesbitt a labdával és általában hosszú passzokkal. Routokat nagyon gyengén futja, de a mély dobásoknál nagyszerű célpont. Fizikális, igazi monster. Kérdés, hogy mennyire gyorsan tanulja meg JMD viszonylag bonyolult WR routeokra épülő játékát. Ha sikerül, akkor nagy fogás lehet. Azt érdemes tudni róla, hogy majdnem elkallódott. Anyját drog kereskedés miatt 20 évre ítélték el. Ebből okulva ő inkább a tanulást választotta. Értékét kicsit rontotta a draft előtt, hogy a combinera készülve lábközépcsont törést szenvedett, így ott nem vett részt, pedig állítólag nagyon gyors, 4,30-on belüli 40 yardot tudott futni.

  Tim Tebow, Quarterback, Florida Gators (1.kör 25.pick)
Nem igazán tudok erről mit írni mert, elfogult vagyok. TT miatt szerettem bele a college fociba. Egyedüláló zseni, minden idők egyik legjobb egyetemi irányítója és talán a legnépszerűbb játékos a college világában. 3 évig volt a Gators kezdő QB-ja és ezalatt nyertek 1 nagybajnoki címet, míg újonc évében szintén tagja volt a Florida bajnok csapatának, bár ott még csak meccsenként 4-5 játékot kapott. Nincs még egy ilyen stílusú játékos. Nem lehet elmondani, hogy milyen. Szóval, ha valaki akar róla tudni az töltse le mondjuk az Oklahoma elleni 2008-as bajnoki döntő-t és megismeri. Óriási a kockázat benne mert, stílusa kicsit sem áll közel az NFL QB-któl elvárthoz, de a munkamorálja miatt akkora fejlődési lehetőségek vannak benne, mint senkiben az idei drafton. 2 évet biztos, hogy rá kell áldozni, hogy megtanulja a profi stílust, de még ekkor sem biztos, hogy beválik. De az is lehet, hogy az új John Elway érkezett a csapathoz. 100%, hogy a szurkolók kedvence lesz és ha nem is fog sokat játszani még, a franchise arca is ő lesz. Mentalitása pedig szintén leírhatatlan. Erről elég annyit, hogy a 2008-as szezonban, egy Ole Miss elleni vereség után olyan sajtótájékoztatót tartott, nevezzük inkább monológnak, aminek a szövegét fél év múlva, a bajnoki cím besöprése után márványtáblán örökítettek meg a Ben Hill Griffin Stadion falán. Egyszóval nagyon örülölök neki, még akkor is ha legalább 60% esélye van, hogy semmihez sem tudunk majd kezdeni vele. De ha igen akkor tényleg az új franchise QB lesz.

 Zane Beadles, Offensive Lineman, Utah Utes (2.kör 13. pick)
Kicsit korai választásnak és egyben a draftunk legfurább pickjének tartom Beadles megszerzését. A Utah sztárja offensive tacklet játszott az egyetemen, de a szakértők azt prognosztizálták, hogy a profik között inkább a guard poszt lehet az övé. Nagyon atletikus játékos, passz és futásblokkolásban is jártas. JMD azt emelte ki vele kapcsolatban, hogy mennyire sokoldalú, szinte bárhol bevethető a falban, ezért esett rá a választás. Érdekes meglátás, majd meglátjuk. Mindenképpen kellett ember a falba, de lehet, hogy lett volna benn ekkor még jobb játékos mint Beadles. Egyik vezére volt 2008-ban a Sugar Bowl győztes és az AP szavazáson a szezon 2. legjobbjának választott Utah Utes-nek
J.D. Walton, Center, Baylor Bears (3.kör 16. pick)
Az idei draft második legjobb centere került hozzánk a harmadik körös választásunkkal. Karrierjét az Arizona State-en kezdte, majd transzferral és így egy év kihagyással került a Baylorhoz. Itt azóta kezdő center volt. Megbízható, igazi vezér. A passzoknál és futásnál is hatékony, jól adja a shotgun snappeket, mert az egyetemen is szinte csak ezt alkalmazták. Azt tartják róla, hogy fizikailag már nem nagyon tud fejlődni, de a játéktudása predesztrinálja az NFL kezdő center helyére. Megkérdőjelezhetetlen választás volt, miután Maurkice Pounceyt nem tudtuk megszerezni. Guardot is tud játszani ha kell.
Eric Decker, Wide Receiver, Minnesota Golden Gophers (3.kör 23.pick)
Valamelyik első körös letrade során került hozzánk ez a harmadik körös cetli. Számítottam rá, hogy JMD nem tudja őt benn hagyni. Ő is nagydarab mint Thomas, de vele ellentétben igazi posession WR. Nagyszerűek a kezei, de nem egy igazi szuperatléta. Kicsit lassú, nem ugrik magasra, de olyan játékintelligenciája van, amivel pótolja a fizikai hiányosságait. Mindent megfog ami a közelébe repül. Képes a legnehezebb labdákat is elkapni. Ráadásul nagyszerű a munkamorálja. Képességei alapján a draft egyik legjobb WR-e, de sokat rontott az értékén a sok sérülése, illetve, hogy elvileg aláírta szerződését a Minnesota Twins farmcsapatához, mint outfielder.Igazi vezér ő is. Nagy steal lehet, hogy ha egészséges marad. A Gophers történetének egyik legjobb elkapója

Perrish Cox, Cornerback, Oklahoma State Cowboys (5. kör 6.pick)
Eddig jöttek a jófiúk, most pedig egy lecsúszó, kicsit rosszgyerek. Cox januárban még akár első körös prospect is volt, ma de egyetemi karrierje utolsó meccséről eltiltották mert elment bulizni a kijárási tilalom ellenére. Egyébként is van már 3 gyereke 23 évesen. Igazi shutdown CB, aki fizikai adottságai alapján Champ utódja is lehet, ha az edzők teljesen helyrerakják fejben. Állítólag nagyon fogadkozik, hogy megbánta a Cotton Bowl előtti hülyeségét. Ami miatt még nagyon jó húzás, hogy kiváló returner. College karrierje alatt 2 puntreturn és 4 kickoff return TD-t ért el. Utóbbi konferencia rekord. Utolsó punt return TD-jét éppen a Colorado egyetem ellen hozta. Leveheti a terhet végre Eddie Royalról, de a védelemben is fontos szerepe lehet már idén is. Ha bejön, akkor a draft egyik legnagyobb stealje lehet ennyire későn a behúzása.
Eric Olsen, Center, Notre Dame Fighting Irish (6.kör 14.pick)
Meglepő módon még egy center érkezett a 6. körben Walton után. Eric Olsen az ND középső falembere nem tartozik a kedvenceim közé, bár tény, hogy South Bendben igen jó OL játékosokat képeznek (Ryan Harris például). Szegény Olsen az utóbbi 30 év legrosszabb Notre Dame-jában játszhatott, bár őt kicsit sem lehet okolni a sikertelenségért. Ő segítette Jimmy Clausen nagyszerű utolsó évéhez. Nagyon jó futás blokkoló, de amikor legutóbb láttam a Senior Bowlon, a passz blokkolási képességeiről nem győzött meg. Róla is azt mondta McDaniels, hogy több poszton bevethető és ez indokolta a választását. Majd meglátjuk. Ennyire későn belefér egy ilyen furcsa választás.
Syd'Quan Thompson, Cornerback, California Golden Bears (7.kör 18.pick)
A sok tradelgetés után elvileg nem maradt húzásunk, de egy jövő évi 5. körért cserébe kaptunk a Tampától kettőt is. A csere oka valószínűleg Thompson személye volt, akit sokkal korábbra vártak a drafton. Alkatilag nagyon emlékeztet Alphonso Smithre. Ő is nagyon gyors és jó ütköző, de a zónázás nem az erőssége. 3-5. körbe várták a draft előtt, de a combineon és a Senior Bowlon nem brillírozott. Technikailag nagyon jó, de a méretei miatt szkeptikusak vele szemben a szakértők. Tényleg nem tudni, hogy mire lesz jó a nagydarab WR-ek ellen. Persze ennyi kockázatot megér, hátha bejön, mint utolsó körös választás.
Jammie Kirlew, Outside Linebacker, Indiana Hoosiers (7.kör 25. pick)
A másik Tampától kapott cetlivel a Haggan ILB-vé konvertálásával keletkezet lyukat szerettük volna betömni. Valószínűleg az első számú kiszemelt George Selvie volt, de néhány hellyel előttünk elvitte őt a Rams, így maradt az Indiana sackmestere. Defensive endként 2008-ban 10 irányítóboritós szezont csinált és idén is 6-ig jutott. Emellett futás ellen is hatékony volt. Méretei jók a sémánkba, de többen kicsit lassúnak tartják. Szezon előtt őt is harmadik körbe várták, így akár steal is lehet. Jarvis Mosst kiszoríthatja a keretből, vagy a renitens Darrell Reidet.

Ennyi volt tehát számunkra az idei NFL Draft. Szerintem nem sikerült rosszul. Nem állítom, hogy olyan eredményes mint mondjuk a 2006-os volt, de egy erős B osztályzatot mindenképpen adnék rá, még úgy is, hogy Tebow-val nem tudjuk mi lesz. Ez az értékelés természetesen sokat kúszhat följebb, ha a Gators zsenije mégis beválik az NFL-ben. 
Érkeztek hozzán a draft után collegeból jövő szabadügynökök is, akik nem keltek el a börzén. Közűlük az alábbiakra figyeljünk mert jó játékosok lehetnek és bekerülhetnek a szezonnyitón a keretbe. Legalább is néhányan.
Chris Brown, RB, Oklahoma Sooners
Alric Arnett, WR, West Virginia Mountaineers
Riar Geer, TE, Colorado Buffaloes
Nathan Overbay, TE, Eastern Washington Eagles