- Tóth Milán írása -

Eddig sokat utazgatott az Észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) szereplő Colorado Rapids együttese, azonban a következő hat meccséből ötöt is hazai pályán játszik majd Oscar Pareja legénysége, ahol remélhetőleg újra pozitív eredményekre lehet majd képes a csapat.


















Szerdán a DC United vendége volt a Rapids, és kedvenceink végül sima, 2-0-s vereséget szenvedtek. Kapusunk, Matt Pickens remek napot fogott ki, ha ő nincs, akkor egy nagy zakót kaptak volna a coloradóiak Washingtonban.

Omar Cummings sérülése miatt Conor Casey hosszú idő után ismét a kezdőben kapott helyett a támadósorban, aki nemrég tért vissza achilles-szakadásából. Pareja mester végül a Matt Pickens – Hunter Freeman, Tyrone Marshall, Drew Moor, Luis Zapata – Jeff Larentowicz, Brian Mullan, Jaime Castrillon, Martin Rivero – Tony Cascio, Conor Casey kezdőnek szavazott bizalmat. 

A mérkőzés elején még csak kóstolgatták egymást a felek, majd a 25. percben a kanadai gólvágó, De Rosario megszerezte a hazaiaknak a vezetést. A Rapids a United térfelén veszítette el a labdát, a védelmünkben egy kis meg nem értés történt, és máris gól lett a vége. 1-0. 

Ezt követően mintha teljesen megzavarodott volna a Colorado, Pickens két percen belül három bravúrt is bemutatott. A félidő végén Zapatát forgatta be az egyik washingtoni támadó, de a denveri portás ezt a lövést is az alapvonal mögé tenyerelte. A második játékrészben sem történt nagy változás, továbbra is a hazaiak domináltak, kapusunk folyamatosan munkában volt. Az első komoly Rapids helyzetre 54 percet kellett várni. Ekkor az újonc Cascio iramodott meg a jobb szélen, de lapos, kicsit erőtlent lövését a United portása szögletre tudta paskolni. A szögletet kifejelték a hazaiak, de kapujuk nem szabadult fel, és kishíján egyenlítettek a vendégek, de nem volt szerencsénk.

Aztán a 60. minutumban megszületett a találkozó második, egyben utolsó gólja. Sokadszor is De Rosario forgatta meg a coloradói védelmet, majd a labda a bal szélre került ki. A beívelés is már veszélyes volt, de Pickens a közelről leadott fejest bravúrral hárította, ám pechére rossz helyre ütötte a labdát, és az üresen álló DC-támadó két méterről már nem hibázott. 2-0

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



„Az első félidőben szerintem jól játszottunk” – értékelt a találkozót követően Casey, aki közel egy éve lépett utoljára kezdőként a pályára. „Volt néhány esélyünk, amivel nem éltünk. Ők egy ellentámadásból szerezték meg a vezetést, a hibánkat követően. A második félidőben nem nagyon találtuk önmagunkat.”

A helyi származású Brian Mullan a második félidőben nem lépett pályára, mivel a szélső bal térdét fájlalta. A vizsgálatok szerint a Sporting KC elleni bajnokit ki kell hagynia. A legfrissebb foci hírek alapján csupán egy mérkőzést kell kihagynia a veterán labdarúgónak. Nincs szerencséje a sérülésekkel a Rapidsnek, mert korábbról Pablo Mastroeni (agyrázkódás), Ross LaBauex (sérv műtét), Anthony Wallace (achilles-szakadás), Jamie Smith (térdszalag-szakadás), Marvell Wynne (térdbántalmak) és Omar Cummings (bokasérülés) is a maródiak listáját erősíti.


Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 8-3-2, 26 pont (13 meccs)
1. San Jose Earthquakes 7-2-2, 23 pont (11 meccs)
3. Seattle Sounders FC 7-2-1, 22 pont (10 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 5-3-2, 17 pont (10 meccs)
5. Colorado Rapids 5-6-0, 15 pont (11 meccs)
6. FC Dallas 3-6-3, 12 pont (12 meccs)
7. Los Angeles Galaxy 3-5-2, 11 pont (10 meccs)
8. Chivas USA 3-6-1, 10 pont (10 meccs)
9. Portland Timbers 2-5-3, 9 pont (10 meccs)

Hétvégi ellenfelünk hét győzelemmel kezdte az idényt, de a legutóbbi három mérkőzésén egyaránt vereséget szenvedett. A Sporting KC jelenleg a harmadik helyen áll a Keleti konferenciában, míg a Rapids nyugaton az ötödik, 15 ponttal. Emlékezhetünk rá, hogy a 2011-es szezonban éppen a KC ellen búcsúztunk, akik kettős győzelemmel ütötték el a mieinket a továbbjutástól a főcsoport-eldőntőben, most már csak emiatt is vissza kéne vágnunk nekik.

A bet365-ön található fogadási tippek alapján coloradói sikerre számíthatunk, és talán most van is esély elkapni a gödörben lévő KC-t. Bízunk benne, hogy hazai pályán sikerül összekapni magunkat, és a vasárnap hajnali 03:00-kor kezdődő mérkőzésen győzelmet szerezhetünk.

Felemás meccseken van túl a Colorado Rockies csapata, az újabb mini seriesben 1-1re végeztünk az Arizona Diamondbacks ellen hazai pályán, egy szép győzelem után fájó vereség következett, nem sikerült előrébb lépni.






















1. meccs, szerda: Rockies-Diamondbacks 6-1
Az idegenbeli túra utáni első hazai mérkőzésre a Cuddy-Scut-Tulo-Pacheco összetételű infielddel álltunk fel, Rosario volt az elkapó, a külső mezőnyben CarGo, Fowler, Colvin álltak, a soros dobó Moyer volt. Az első játékrészben egyetlen singlet engedtünk a vendégeknek, mi nem jártunk bázison. A második felvonásban a D'backs két ütésre volt képes eredmény nélkül, majd Tulo és Rosario léptek pályára, Pacheco egy RBI singleből szerezte a meccs első pontját, az őt követő Fowler pedig mindkét előtte lévő futót haza küldte egy triplával, 3-0ra máris megléptünk. Ezt követően Cuddy vétett egy errort és egy sétát is hagytunk, de jó ütemben érkezett az inninget befejező Tulo-Scut-Cuddy double play, közben nem tudtuk elkerülni a három outot. A negyedik tetején az Arizona egy doublet vágott, utána sorban három embert kiejtettünk, támadásban két outot követően Pacheco single és Fowler double által a pontszerző helyekre kerültünk, a dobó Moyer 2run RBI single ütésével nőtt tovább az előny. Aztán a veterán dobó ismét csak egy walkot engedélyezett, nálunk Colvin leadoff triplet követően CarGo vágott újabb pontot egy singleből, már 6-0ra mentünk. A hatodik inningben a vendégek egyáltalán nem, mi is csak egy single és egy walk révén tettük tiszteletünket a bázisokon. A folytatásban Moyer sorban két doublet kapott, a másodikból Ransum pontjával szépített az ellenfél, de Roenicke közbenjárásával lezártuk a dobórészt. A következő akcióban eredménytelenek voltunk, Roenicke újabb inninget abszolvált egy walk dacára, majd az utolsó játékrészt Rogers hozta le magabiztosan és tartotta meg a 6-1es vezetést.
- A második játékban megszerzett előnyt végig magabiztosan őriztük és semmi gond nem adódott a győzelemmel, 9-6 arányban végeztünk az ütésekkel. Fowler egymaga három ütést vállalt a nyolcadik helyről, singlet, doublet, triplet ütött, két RBIt termelt. Pacheco két-két ütéssel és futással végzett egy pontszerzés mellett, az 1/4es Gonzalez kereken a 30. pontját érte el az évben. Moyer meggyőző meccsen van túl, 6.1 inning alatt csupán egy futást engedett hat ütés és öt strikeout mellett, ráadásul a napi egyetlen ütésével két futót küldött haza. Az MLB történetének legidősebb pontszerző játékosa lett és az idei első RBIkat szerezte. Roenicke öt out közben csak egy embert engedett pályára a hetedik-nyolcadik játékban.























2. meccs, csütörtök: Rockies-Diamondbacks 7-9
Másnap délután Helton visszafoglalta az 1B helyet, Cuddy pihenőt kapott és Hernandez öltözött be a elkapónak, a dobó ezúttal Nicasio lehetett. Az első két kiejtést követően két sétát engedtünk, de sikerült befejezni a játékrészt, majd Scut sétáját követően Tulo bombázott be egy 2run HRt a vezetést. A folytatásban két futó felment és sorban hármat kiszórtunk, majd Colvin single ütését követően újra Fowler sújtott le egy pontot érő triplával és már 3-0ra vezettünk. A harmadik inning alatt nem engedtük pályára a D'backst, illetve a mieink is csak egy 2out walkra voltak képesek. A következőben se jutottak semmire, nálunk egy single és egy walk esett, pontszerzés közelébe nem kerültünk. Az ötödik tetején támadtak először gondjaink, egy sétát követően Bloomquist jóvoltából szépített az ellenfél, két kieső mellett egy újabb séta történt, így Nicasio távozott és Outman fejezte be a  játékot. Ezt követően egy kiesés után Pacheco tüzelt ki egy solO HRt a center fieldre a három pontos előny visszaállítása érdekében. Outman két újabb embert felengedett és az egyik haza is ért, amikor Belisle dobójátéka közben Overbay volt eredményes egy RBI singlelel. Ütésben Colvin ért el egy doublet, rablás közben elkapták, majd Belisle két kieső után kapott három singlet, Roberts pontjával 4-3ra felzárkóztak. Ezután csak Scutaro hozott egy doublet, majd a nyolcadik menetben Brothers walkot hibázott és Bloomquist RBI singleből talált be, egy szándékos séta után pedig Kubel küldte haza az egyik társát. Rogers érkezett csereként, de nem tudta befejezni a harmadik kiejtéssel az inninget, csak miután Goldschmidt és Roberts révén újabb pontokat kaptunk, 7-4re fordítottak. A következő támadásban loaded 2outot harcoltunk ki, Fowler bases loaded walkból volt eredményes, Cuddyer játéka alatt errorból szereztünk pontot és Scutaro sétájával 7-7re egyenlítettünk. A kilencedik tetején Betancourt se tudta tartani magát, egy double után Upton vágott be egy 2run HRt az újbóli arizonai vezetésért, egyetlen lehetőségünk maradt a felzárkózásra. Jól be is kezdtünk, CarGo, Tulo, Helton singleökkel feltöltöttük a bázisokat out nélkül, ám White SOt kapott, Hernandez ellen dupla játékkal fejezték be a mérkőzést, 9-7re vesztettünk a nagy csatában.
- Sokáig vezettünk, de a meccs végén a dobók megingásai vereséghez vezettek, nem tudtuk újabb sikerrel folytatni a felkapaszkodást. Tulowitzki április 27. óta az első, az évben összesen a negyedik hazafutását lőtte a mai két pontos bombával, két ütése volt. Fowler ugyancsak két RBIval zárt, újra eredményes volt egy triplával, kezdi talán megszilárdítani a helyét a kezdőben. Pacheco az egyetlen ütésével megszerezte az évi első HRt. Gonzalez és Colvin két ütést értek el, de pontot egyikőjük se tudott szerezni. Nicasio az ötödik inning közben távozott, korán elérte a 100 dobást, elkészült az erejével és nem maradhatott tovább. Hét strikeout mellé öt walkot vétett, bár megúszta egyetlen futással. A bullpenből Brothers volt a leggyengébb, négy runt adott az ellenfélnek és már negyedszer vesztette el az előnyt az évben. A vereséget Betancourt regisztrálta, idén először kaptunk ki vele.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 25-13 (38 meccs)
2. San Francisco Giants 19-19 (38 meccs, 6.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 17-22 (39 meccs, 8.5 GB)
4. Colorado Rockies 15-22 (37 meccs, 9.5 GB)
5. San Diego Padres 14-25 (39 meccs, 11.5 GB)

Semmi változás nem történt a csoportban, mert a Padres-Dodgers párharc is döntetlen lett, illetve még a Giants is egy-egy győzelmet és vereséget szerzett az elmúlt két napban. A hétvégén a LAD a Cardst látja vendégül, a többi csapat pedig ALes együttesekkel fog játszani. A SF következő ellenfele az A's lesz, az Arizonáé a KC, a SDé az Angels.

A mieink az idei első interleague seriest a Seattle Mariners ellen vívhatják meg hazai környezetben, a felzárkózás érdekében mindenképp győzelmekre van szükség, a verhető ellenfél ellen nem szabadna értékes meccseket elszalasztani. A párharc meccsein a következő időpontokban fogunk fellépni: szombat 02:40, szombat 22:10, vasárnap 21:10. Reméljük a jobb folytatást! GO ROCKIES!!!

Mivel ebben az évben is megakadtunk a rájátszás első körében - mondhatni szokás szerint - így hát elérkezett az idő hogy pár gondolatban foglalkozzunk az elmúlt idény tapasztalataival.Az alapszakaszt a várakozásoknak megfelelően teljesítettük,az az hatodikként bekerültünk a Nyugati konferencia rájátszásába.A szezon ezen részét nagyban befolyásolta a sok sérülés,ami sajnos szinte mindvégig érintette a Nuggets-et.Nem csak a rendszeres többsérültes állapot volt érezhető,hanem voltak viszonylag hosszúra nyúlt felépülési időszakok is.Azt hogy mégis bekerültünk a playoff-ba,az a rendkívül mély keretünknek volt köszönhető,mindig valaki elő tudott lépni főszereplővé.A teljesség igénye nélkül csak pár név a hosszú időre maródi-listára került játékosokból:Gallinari,Chandler,Rudy Fernandez és Nené,akit aztán a trade-határidő lezárta előtt nem sokkal elcseréltünk a Washington Wizards csapatához.

A szezon elején általában a Lawson-Afflalo-Gallinari-Nené-Mozgov ötös számíthatott a kezdőstátuszra,amely aztán folyamatosan borult is itt-ott a fentebb említett sérülések miatt.Komoly terveink elsősorban a Lawson-Gallinari tengellyel voltak,hiszen a fiatal irányító első egész idényét kezdhette meg mint kezdő.Az olasz játékos pedig a benne rejlő tehetség miatt került a célkeresztbe,kíváncsian vártuk hogy milyen ütemben tud továbbfejlődni.Ekkor még nem is sejthettük hogy aztán néhány játékos szereplése mekkora hatással lesz a franchise jövőjére nézve is.

Hogy jobban bekalibrálhassuk csapatunkat a nyugati mezőny erőviszonyaiba,egy-két mondatban írnék a konferencia többi csapatáról is.Nos,az a szezon kezdetén világos volt,hogy az Oklahoma City lehet az egyik legnagyobb esélyese akár még a legvégső győzelemnek is,de mellette a San Antonio,és a Los Angeles Lakers is legfőképpen az előző idényeiben meghatározó játékosaira támaszkodva mindenképpen igényt tartott az első helyek valamelyikére.Los Angeles-ben lassan összeállni látszott egy másik igen komoly vetélytárs:a Clippers.Játékoscserékkel és veteránszerződésekkel,valamint az előző szezonok draftjaira támaszkodva tudták annyira megerősíteni a csapatukat,hogy az aztán elég is lett az ötödik helyre.A Portland évek óta állandó résztvevője a rájátszásnak,az utolsó-,még kiadó helyekért óriási küzdelem folyt köztük,a Houston,a Phoenix,a Utah Jazz,és az évek óta "tankoló"-,egyre inkább fazonra alakított Minnesota közt.Ebbe a kiegyensúlyozott mezőnyben kellett helytállnunk,és behozni a csapatot a rájátszásba.Az egész szezonban ezen csapatok közt hatalmas liftezés ment,gyakorlatilag a harmadik helytől a tizedikig napról napra váltották egymást a csapatok.Nem egyszer kiszorultunk mi is a legjobb nyolcból,éppen attól függően hogy az egyébként intenzív lebonyolítású csonka szezonban melyik alakulatot sújtották sérülések,vagy a sorsolás szeszélye folytán milyen erősségű ellenfelekbe futottak bele.Nem voltak ritkák a back to back meccsnapok,amik azt jelentették,hogy egymást követő napokon léptek a csapatok pályára akár több száz mérföldes repülőutat követően.

Az előzetes elképzeléseknek megfelelően,ezt az évet a fiatal játékosok beépítésével,azok rutinszerzésével töltöttük.George Karl megpróbált egy viszonylag homogén csapatot kialakítani,amelynek fő erőssége az ebből származó mélység,az hogy ne alakulhassanak ki hiányposztok egy-egy esetleges sérülés folytán.A gyors-,labdalopásra épülő játékunkban amúgy is fontos elem a fizikai felkészültség,amelyet a hosszú paddal tovább tudtunk fokozni.Mellesleg a játékosok más-más erősséggel is rendelkeztek posztokra lebontva is.A center-poszton például az orosz Timofej Mozgov egy gyűrűtől kicsit távolabbi játékban is hatékony volt,miközben Kosta Koufos a palánk alatti harcban,és a közvetlen közelről értékesített dobásokban mozgott inkább otthonosan.Ezáltal a csapat alkalmassá is vált azokra a kritériumoknak,mely biztosította a mindenkori ellenfél játékrendszeréhez való igazodást.Meggyőződésem,hogy sokszor ez húzta ki a csapatot a slamasztikából.

A szezon közben nem várt pozitívum is bekövetkezett a keretet illetően,hiszen a brazil Nené sérülése nyomán a hirtelen a kezdőcsapatban találta magát az újonc négyes,Kenneth Faried.Ő pedig úgy gondolta,ha már így alakult,köszöni szépen él a lehetőséggel.A benne rejlő potenciál sohasem volt kérdéses,inkább az,hogy miként tudja kompenzálni a posztjához képest kisebb testmagasságát.(éppen emiatt gondolták azt sokan,hogy egy padról érkező,lendületet adó tartaléknak megteheti,de kezdőszintű játékos nem válhat belőle)Faried megkérdőjelezhetetlen választ adott a fanyalgóknak,az első hat meccséből kezdőként,ötöt dupla-dupla teljesítménnyel zárt.( kétszámjegyű lepattanó mellé,kétszámjegyű pontot dobott)Ezzel aztán egycsapásra kellemes gondot okozott Karl-nak,mert egyértelművé tette hogy a jövőben is biztos pontként lehet rá számítani.Nené sérülése felépültével mindenképpen kezdő volt az alap-Nuggets-ben,Al Harrington pedig az első számú tartalék erőcsatár pozícióban.

A "problémát" aztán Masai Ujiri (GM) oldotta meg egy huszárvágással,ahogy már említettem elcserélte a brazil játékost JaVale McGee-ért a Washington Wizards-hoz.Ettől kezdve Faried számított kezdőnek,Harrington pedig egy teljesen más játékstílussal a padról váltotta őt.A tolongás eztán a centereket érintette,akik közül Koufos már menet közben aláírta új szerződését a csapathoz,Mozgov és Andersen mellé jött tehát még McGee.

Egyre inkább szélesedett a paletta Wilson Chandler érkezésével is,akit éppen akkor sikerült szerződtetni amikor Gallinari és Fernandez sérülése miatt a legnagyobb gödörbe kerültünk.Gyorsan nézzük is meg a keret tagjainak általam látott teljesítményét az alapszakaszban:

Az irányító poszton Ty Lawson fantasztikus évet futott.Az hogy futott,a szó legszorosabb értelmében értendő.Kiválóan vezeti a labdát,fürge,és a betöréseket nagy százalékkal tudja értékesíteni.Idény közben hullámzóan teljesített a kinti dobások tekintetében,a következő nyáron ezen kell csiszolnia leginkább.Egyértelműen vele képzeli el a csapatvezetés hosszútávon a jövőt,ez valószínűsíti hogy a következő szezonban megkínálják egy hosszabb szerződéssel is.

Első számú cserének egyes poszton a rutinos Andre Miller játszott,akitől -őszintén megvallva - egész évben a hajam hullott.Csodálatosan lát a pályán támadásban,labdavezetésnél is viszonylag jól fedezi a lasztit,és a betörései is nagyrészt bepotyogtak neki.Viszont előfordult többször is hogy többet vállalt a kelleténél,ami éppen gyilkosnak számított a csapat azon taktikájában,hogy ne egy-két ember hozza állandóan a kiemelkedő számokat (mint pl. előzőleg Carmelo Anthony vagy Allen Iverson),hanem több játékos közt oszlik meg a pontmennyiség.Ahhoz pedig az önzetlen játék szükséges.Védekezésben igen gyengén teljesített,a periméter védekezése kifejezetten pocsék volt.Rengeteg hármast kaptunk róla.Elsősorban a centerbe tartó passzsávokból szerzett labdákat,és ennek eredményeképpen maradt le folyamatosan a már kintre tartó emberéről.Ritkán képes volt kiemelkedőt nyújtani,főleg a passzai miatt.A harmadik számú irányító Julyan Stone alig-alig játszott,a mozgása kicsit sem hasonlít a kosárlabdázókéra,talán ez maradt meg bennem leginkább belőle.

A kettes-hármas posztot összevonva említem,mert taktikai variációktól függően változott hogy éppen ki- és hol szerepelt e-két poszt közül.

Arron Afflalo számíthatott kezdőpozícióra kettesben,aki miután aláírta hosszútávú szerződését az offszezonban,váratlanul téli álomba szenderült.Nem úgy nézett ki még véletlenül sem,mintha elő akarna lépni vezéregyéniséggé.Gyenge idény eleji formáját még sújtotta egy sérülés is,és talán ezután kezdett egyre inkább régi önmagához hasonlíthatóan játszani.Az alapszakasz végére meg voltam vele ismét elégedve.

Rudy Fernandez éppen ellenkezőleg teljesített,az első időszakban a padról elsőszámú csereként érkezvén,főleg a triplagyártásban játszott jelentős szerepet.Sokszor kiaknáztuk irányítóképességének legjavát is,szerepelhetett percekig egyesben is.Aztán a szezon második felére olyannyira lesérült,hogy aztán az idény további részében kénytelenek voltunk lemondani róla.Hiánya elsősorban a rájátszásban érződött szerintem,de erre később még rátérek.

Corey Brewer végig hozta a tőle várt játékot,sőt sokszor túl is szárnyalta a várakozásokat.Védekezésben stabil pontnak számított,mind egy-egyben-,mind pedig a passzsávok kellő zárásában.A lefutások legjavát tőle láthattuk,vékonydongájú testalkata eredményezte gyorsaságából kiindulva.Néha még középtávolról és triplából is be-betalált,noha ezen dobások nem éppen az erősségei közt voltak.Nekem kellemes meglepetést okozott,pedig a szezon előtt nem értékeltem sokra a játékát.

Wilson Chandler keveset játszott,a kínai bajnokság végeztével tudtuk csak leszerződtetni,aztán ár meccs elteltével az idény végéig lesérült.Tavaly azért láttuk hogy mi várható tőle,azt gondolom mindenképpen előrelépés volt hogy idekerült.

Danilo Gallinari-ba bíztunk a leginkább,hogy ő lehet az aki a csapat elsőszámú játékosává válhat.Az offszezonban legalább 10 kg izmot húzott magára,amit a magassága miatt nem igazán lehet felfedezni rajta.Ellenben emiatt a betörései,a fizikai kontaktusok végkimenetelében előrelépés volt tapasztalható.Talán csak a hárompontosok terén mutatott statisztikái estek leglátványosabban.Az év elején azt számolgattuk,vajon hányadik triplát gyűri be végre.Aztán nála is megérkezett a menetrendszerű sérülés,ami aztán derékbe törte a szezonját.Egyszer visszatért pár meccsre,hogy aztán megint lesérüljön.Az alapszakasz utolsó negyedére tudták csak ismét összedrótozni,de folyamatosan látszott rajta a kihagyás.Az olasz játéka messze elmaradt a várakozásoktól.

Jordan Hamilton a lefutott végjátékokban kapott szerepet,illetve amikor nagyon sok sérülttel számolhattunk.Jól dob kintről,és a betörései sem rosszak,több időt kellene kapnia a jövőben.

A négyes pozícióban az újonc Kenneth Faried lett a kezdő tehát,aki Nené távozta után is sorozatosan szállította a jobbnál jobb átlagokat.Szinte minden meccsén dupla-duplázott.A átlagon felüli súlypontemelkedésének köszönhetően kompenzálta magasságbeli hiányosságait,akarata és intenzitása sokszor magával ragadta nem csak a társakat de a közönséget is.Minden meccsen eszméletlen módon hajt!Sokszor azért szurkolok neki hogy még sikerüljön a következő levegővétel is neki.Számomra ő az idei év legnagyobb pozitívuma a Nuggets számára.Nagyon szép jövő előtt áll.

A padról rendszeresen érkezett helyette Al Harrington,akit némelyek odáig magasztaltak,hogy néha még a legjobb hatodik ember címére is esélyesnek vélték.Nos hát azért valljuk meg őszintén,attól ő nagyon messze volt.Másabb játékot játszik mint Faried,a palánktól kintebb is eredményes,jobb napjain.Sajnos nagyon sok dobást igénylő játékos,csak emiatt tudta hozna a kétszámjegyű pont-statisztikáit.A betörései is nagyrészt hatásosak voltak,viszont lassúsága miatt a pick-and roll elleni védekezésben használhatatlan volt,rendre elhagyták.A szezon második felében a pozíciózásban fejlődést véltem felfedezni,de a lepattanózása az egész idényben siralmasnak mondható volt.Széles támadórepertoárjának köszönhetően jövőre is számít rá Karl.

A centerek tekintetében széles volt a választék.Timofej Mozgov volt először a kezdő.Középtávolról is hatékony,magasságának köszönhetően jól blokkol.Talán a lepattanók megszerzése a gyengéje,ami abból adódik hogy nem elég harcos a palánk alatt.Ha nyáron ebben a kategóriában fejlődne,akkor roppant jó kis center válna belőle.

Kosta Koufos örökölte meg az orosz kezdő helyét,miután az lesérült.Palánk alatt jól brusztol,ezért lepattanózása is hatásosabb.A post move erősebb oldala mint Mozgovnak,ebből gyakrabban eredményes.Nem tartom őt hatalmas tehetségnek,inkább a szorgalma illetve a játék iránti alázata miatt érdemel dicséretet.Az idény közben érkezett JaVale McGee leginkább Koufos erősebb kiadása.Potenciálban is sokkal több van benne,sajnos esze az kevesebb.Remélem újraszerződtetjük a nyáron,és Karl finomhangolásán átesve egyre magasabb teljesítményt nyújthat.

Chris Andersen csak néhány mérkőzésen játszott,főleg az idény első felében.Összességében nem vallott csalódást,a nélkülözöttsége elsősorban a fiatalok szerepeltetéséből adódott.

A mester,George Karl nem tudott idén sem újat mutatni.Meg van a saját rendszere ehhez a játékhoz,amibe belepréseli a játékosait.Aztán attól függően hogy mik a játékosok egyéni erősségei alakul ki a csapat teljesítménye.Megteremtette magának a variálás lehetőségét,egy poszton más-más stílust képviselő embert is harcba tud küldeni.Nekem úgy tűnik hogy azt sem mindig előre megfontolt szándékkal,az az taktikával,hanem sokszor rajtaütésszerű próbálkozásokkal.vagy bejön-,vagy nem alapon.Sok fiatal van a csapatnál,és személy szerint nem vagyok arról meggyőződve hogy ő tudja egy bizonyos szint fölé is vinni őket.

Remélem senkit sem hagytam ki a csapatból.Mivel ez egy igen nagy lélegzetnyi anyag,ezért két részben kívánom azt megírni.A következő részben már rátérek a playoff első körében mutatott játékunkra,és a párharc elemzésére.Tartsatok akkor is velem,és megköszönöm figyelmeteket e cikk kapcsán is!

Folyt.köv... 

Befejeződött a csoportkör a Finnországban és Svédországban zajló 2012-es jégkorong világbajnokságon, ami azt jelenti, hogy a 16 induló csapat közül már csak nyolc nemzet maradt talpon. Szerencsére a Colorado Avalanche mind a négy játékosának válogatottja bejutott a negyeddöntőbe és nagy reményekkel várhatják az egyenes kieséses szakaszt. Következő írásomban az utolsó néhány csoportmeccsen történtekről számolnék be.



















A H (mint Helsinki) csoportban változatlanul az amerikai és a kanadai válogatott szereplésére érdemes figyelnünk a két Avs center Paul Stastny és Ryan O'Reilly jelenléte miatt.

A hét meccsből álló csoportkör ötödik fordulóját múlt pénteken bonyolították le, aznap az USA csapata a nyeretlen kazahokkal találkozott és komoly meglepetésre csak hosszabbításban tudtak nyerni 3-2re. Az egyoldalú meccsen a jenkik 50-19 arányban lőttek kapura, a középső harmadban nagy nehezen megszerezték az előnyt, de a kazahok egyenlítettek, majd a 45. percben szerzett második góljukra is érkezett válasz a rendes játékidő hajrájában. Végül az OT vége előtt 22 másodperccel született döntés, Faulk kotorta be a győztes gólt, így az amerikaiak csak egy pontot tékozoltak el. Stastny gólpasszt adott a harmadik találatnál és 11-5 arányban hozta el a bulikat 19 percet a pályán töltve, öt meccs után már 6 ponttal rendelkezik.

Péntek este került sor a helsinki-i csoport legnagyobb érdeklődéssel várt rangadójára, a házigazda finnek Kanadával találkoztak. A színvonalas meccs végén a juharlevelesek 5-3 arányban bizonyultak jobbnak. A házigazdák már az első harmad alatt 2-0s előnybe kerültek, a 27. percben egy PPGvel 3-1re is mentek, de a kanadaiak középső harmad hajrájában két gyors góllal kiegyenlítettek, majd a harmadik elején Kane révén a vezetést is átvették. A végeredményt a befejező másodpercekben már egy üres kapus gól alakította ki. O'Reilly a negyedik sorból újra meggyőzően játszott, 16 perc alatt gólpasszal járult hozzá Burrows találatához és 16 faceoffból 12t megnyert.

Legközelebb a kanadaiak játszottak a legutóbb meglepetést okozó kazahok ellen, de az ázsiai kis csapat minden puskaporát ellőtte az USA ellen és Taveresék 8-0 arányban léptek át rajtuk. Eleinte jól tartották magukat, az első harmadban egy, a másodikban csak két gól született, a végére kiütésessé mérték a különbséget, Phaneuf duplázott, Getzlaf és Keith három gólpasszt jegyzett. O'Reilly ezen a mérkőzésen nem lépett pályára, valószínűleg csak pihenőt kapott, hogy mások is lehetőséghez jussanak.

Ezt követően az amerikai válogatott jókora meglepetésre 5-0ra elpáholta a házigazda Finnországot, így egyszer s mind javították a kazahok elleni pontvesztést és a szlovákok elleni fiaskót. A tengerentúliak az első frame hajrájában jutottak előnyhöz, a másodikban Palmieri és Faulk révén stabilizálták a különbséget, a harmadik felvonás elején pedig két gyors góllal mindent eldöntöttek. A finnek nehezen viselték a kiütéses vereséget és a 45. percben Salmela egy brutális boarding miatt 5+20as kiállítást kapott, de több gól már nem született. Stastny az első sorban nem szerzett újabb pontot és ezúttal csak 12/26os hatékonysággal bulizott 18 és fél perc játéka alatt.

Kanada utolsó ellenfele Fehéroroszország volt a keddi napon és sima papírforma eredmény született, 5-1re győztek a juharlevelesek. 1-0 után egyenlítettek a belaruszok, a középső harmadban viszont három találattal minden kérdés eldőlt és kiütéses kanadai siker született. O'Reillyt a meccs legjobb kanadai játékosának nevezték meg a lefújás után, csapata első és utolsó gólját szerezte Ladd asszisztjaiból, 14 perc alatt csak erre a két kapura lövésre vállalkozott és +1ezett. Jót tett neki a kis pihenő, egyből jó formában tért vissza és megtalálta a góllövő botját, négy pontos a csoportkör végeztével.

Az amerikaiak se szórakozták el az utolsó meccsüket és Svájc ellen magabiztos 5-2es győzelmet arattak. Szorosan alakult a találkozó és a gólcsendet a második felvonás első másodperceiben a helvétek törték meg, de Ryan és Fowler góljaival fordítottak az amerikaiak. Innentől kezdve egyre inkább eldöntötték a maguk javára a meccset és a harmadik harmad elején újabb gólokkal biztosították be a sikert. Stastny ismét a legjobbak közé tartozott, egy gólt és két asszisztot szorgoskodott össze, mi több 12/14el bulizott és az egész csoportkört tekintve 66.4 %al a torna harmadik legjobb bulizója, miközben a hét meccs alatt 9 pontot szedett össze.

A H csoport végeredménye:

1. Kanada 19 pont
2. Egyesült Államok 16 pont
3. Finnország 15 pont
4. Szlovákia 15 pont
5. Franciaország 9 pont
6. Svájc 6 pont
7. Fehéroroszország 3 pont
8. Kazahsztán 1 pont



















Ezalatt az S (mint Stockholm) csoportban a másik házigazda Svédország színeiben Gabriel Landeskog, az orosz válogatottban Semyon Varlamov küzd a minél jobb eredményekért.

Az első négy meccset mindkét csapat veretlenül vívta meg és múlt péntek este egymással csaptak össze. A stockholmi csoport rangadóját hatalmas csatában az oroszok nyerték 7-3ra, ezzel a házigazdák veretlensége szakadt meg, a szbornaja pedig tovább masírozott az első hely felé. Hatalmas csatában zajlott a meccs, az elején a svédek tűntek meggyőzőbbnek, 30 perc alatt 3-1es előnyre tettek szert. De nem sokra mentek vele, mert még a középső harmadban egyenlítettek az oroszok két létszámfölényes góllal, majd a záró játékrész első három percében két újabb találattal 5-3-ra elhúztak és a végén még kétszer betaláltak. Malkin mesterhármast szórt és öt pontig meg sem állt, de Varlamov is remek teljesítménnyel vette ki a részét a sikerből, 46 lövésből 43at hárított, az utolsó harmadban például 17 védést könyvelt el. Vele ellentétben Landeskog vesztesen hagyta el a jeget kék-sárgák színeiben, 20 perc alatt -2ig és négy kapura lövésig jutott.

Másnap jóval könnyebb mérkőzés várt a svédekre és a papírformának megfelelően Olaszország 4-0s legyőzésével vigasztalódtak. A kieső jelölt ellenfelet már az első harmadban két góllal sikerült elkedvetleníteni, a 26. percben egy kettős PPből a harmadikat is bevitték, míg a végeredményt a Calder-jelölt Landeskog tornán szerzett első találatával állították be a 42. percben. A denveri szélső a gól előtt egy előkészítésre is vállalkozott, ezzel megduplázta eddigi pontjai számát és +2vel végzett, teljes joggal választották meg a mérkőzés legjobb játékosának a csapatából.

Az oroszok ezt követően is nehéz meccsre készülhettek, de esélyesként nem hibáztak Csehország ellen, Perezhogin és Malkin újabb góljaival 2-0ra győztek. Nem hibáztak a vörösök, a végső győzelem legnagyobb favoritjának tűnő együttes hatból hat győzelemmel folytatja a menetelést, a csehek ellen is biztosan diadalmaskodtak egy kiélezett mérkőzésen. Varlamov pihenőt kapott a svédek ellen fokozott terhelés után, távollétében Barolin 30 védéses SOt ért el.

A csapat az utolsó meccsét már hétfőn lejátszotta és nem is kegyelmeztek az olaszoknak, könnyed 4-0s győzelemmel tartották meg százszázalékos mérlegüket és végeztek biztosan a svédországi csoport élén. A taljánok annyira nem játszottak alárendelt szerepet 40-29es kapura lövési aránnyal zárult a meccs, a második harmadban lőtt két találattal dőltek el a kérdések. Varlamov 8ból 8 lövést hárított az első harmadban, a meccs többi részét Biryukov védte végig. Az oroszok veretlenül zárták a csoportkört, több meccsen még gólt se kapta, a Colorado kapusa is remek formában van, favoritként várhatják a hátralévő csatározásokat.

A svédek utolsó fellépése ugyancsak 4-0s eredménnyel zárult, nekik Lettországot sikerült biztosan két vállra fektetniük. A három koronások már az első harmadban ütött két góllal eldöntötték a meccset, később még két PPGt lőttek, így összesen három létszámfölényes találatot szerezve diadalmaskodtak. Landeskog epizódszereplő volt a 3. sorban, mindössze 11 percet töltött a pályán, de ezalatt öt kapura lövésre vállalkozott eredménytelenül. A csoport második helyéről várhatják a további küzdelmeket, egyedül az oroszok ellen kényszerültek fejet hajtani.

Az S csoport végeredménye:

1. Oroszország 21 pont
2. Svédország 18 pont
3. Csehország 14 pont
4. Norvégia 13 pont
5. Lettország 6 pont
6. Németország 6 pont
7. Dánia 4 pont
8. Olaszország 2 pont

Mindkét csoportból az első négy helyezett jutott tovább és egymás ellen fogják vívni a negyeddöntőket az eddigi helyszíneken. A két csoport utolsó csapatai, vagyis Kazahsztán és Olaszország kiestek a legmagasabb osztályból, jövőre a divízó I-ben folytatják, helyettük Szlovénia és Korea indul.

A negyeddöntők programja:

Csütörtök, 12:00 Kanada - Szlovákia
Csütörtök, 14:45 Oroszország - Norvégia
Csütörtök, 17:30 Egyesült Államok - Finnország
Csütörtök, 20:15 Svédország - Csehország

Továbbra is Helsinki és Stockholm ágak vannak a tornán, vagyis az elődöntőben a kanadai-szlovák és az amerikai finn, illetve az orosz-norvég és a svéd-cseh párharcok győztesei találkoznak egymással. Hamarosan kiderül, hogy ki lesz a bajnok és milyen eredményekkel végeznek a coloradói játékosok, mivel a VB döntőjét vasárnap este rendezik a finn fővárosban.

A hét első két napjában egy villámgyors párharcot bonyolított le a Colorado Rockies csapata a rivális San Francisco Giants ellen és az elmúlt időszak eredménytelensége után most már az 1-1es döntetlennek is örülnünk kell. Sajnos nagyon visszaestünk a táblázaton, de talán a legutolsó győzelem a felzárkózás kezdetét jelenti.























1. meccs, hétfő: Giants-Rockies 3-2
A mini párharc első felvonásán a belső négyest Helton, Scut, Tulo, Herrera alkotta, az elkapó Rosario volt, Fowler sérülés miatt hiányzott a center fieldről, helyette a mostanság egyre több lehetőséget kapó Colvin játszott, két oldalán CarGo és Cuddy, a dobó az újonc Friedrich lehetett. A legelső denveri támadásban három sétát hoztunk össze, de az első után Scutarot lekapcsolták rablás közben, CarGo és Tulo bázisra lépése után Helton SOval búcsúzott. Ezalatt a mieink egyetlen futót se engedtek pályára, a második inningben egyik csapat se tudta elkerülni a három-három outot. A folytatásban két outnál CarGo vágott egy doublet, további két walkkal feltöltöttük a bázisokat, Cuddy nem tudott élni a lehetőséggel, aztán Friedrich mindhárom ellenfelét strikeouttal tartóztatta fel. A negyedik tetején rögtön a legelső ütő Rosario kivágott egy solo HRt a bal szélre, a másik három társa kiesett, a Giants egy single és egy walk révén először került bázisra a meccsen, de 2in-1outnál Posey ellen egy Tulo-Scut-Helton dupla játékkal menteni tudtunk. Az ötödik inningen nem léptünk pályára, a hazaiak két singlet értek el, ám magabiztosan távol tartottuk őket a home platetől. A soron következő akció eredménytelen volt, viszont a SF első ütője Blanco beütött egy HRt Friedrichnek, végül két további ütést követően sikerült befejezni a játékot. A hetedik inningben mindhárom denveri ütő flyoutot kapott, Friedrich nem tört meg a kapott pont után és hibátlan játékrésszel zárta a napot. A nyolcadik tetején egyetlen sétát és singlet kapartunk össze Fowler és Tulo jóvoltából, az első csere dobó Brothers az egyetlen emberének singlet engedélyezett, Belisle érkezett menteni, de Rosario dobó hibájával újabb futó léphetett bázisra, majd Posey és Pill RBI singleökkel 3-1es előnybe került a Giants. Egyetlen lehetőségünk maradt a válaszra és a kilencedik támadást Herrera singlelel indítottuk, a PH Giambi walkot harcolt ki, Scutaro játéka alatt Erias errorjából ért haza az első futó. Két ember maradt a kettes-hármas bázison, CarGot direkt felengedték az egyes bázisra, így bases loaded helyzet alakult ki, ám sajnos Nelson ellen egy groundouttal be tudták fejezni a mérkőzést, egy ponttal alul maradtunk.
- A jó kezdést képtelenek voltunk végig vinni, hiába vezettünk sokáig a hajrában fordítottak a házigazdák, akiknek 10-5el több ütésük is volt. Rosario már az ötödik hazafutását vágta a szezonban, de elkönyvelte az első mezőnyhibáját. Herrera volt az egyetlen ember több ütéssel, 2Bként kezdett és 3Bként fejezte be a mérkőzést, négy beállás alatt két singlet vállalt. Egy balszerencsés sérülés is történt, Fowler foul ballja a padon lábon találta Tulot, aki nem játszott tovább, talán komolyabb sérüléstől nem kell tartani. Friedrich a második meccsén is nagyon jól játszott, hét inninget hozott le egyetlen solo HRból kapott futással, hat ütés ellenére 10 SOt vágott és egyetlen sétát engedélyezett, ezen kívül egy remek játéka is volt védekezésben. A nyolcadik inningben sajnos Brothers és Belisle is kapott egy-egy runt, utóbbi ellen hárman jegyeztek ütést.




















2. meccs, kedd: Giants-Rockies 4-5
A második meccsen Scut pihenője miatt kicsit átalakult az infield, Herrera volt a 2B és Pacheco a 3B, Tulo az előzőnapi sérülése ellenére kezdett. Más változás Hernandez visszatérése volt elkapóként, akinek a sérülés után visszatérő Guthrie dobhatott. Az első játékrészben Lincecum senkit nem engedett pályára, ezalatt a hazaiaknak két sétát engedtünk, de sorban három kiejtéssel sikerült hárítani. A következő játékban se került bázisra a Tulo-Helton-Cuddy hármas, a Giants részéről három out közben egyetlen single esett. Ezt követően Hernandez leadoff walk után sorozatban hárman elbúcsúztak, a SF első embere singlet ért el, elrabolta a kettes bázist és rögtön a hármasra került Hernandez hibájának köszönhetően, ráadásul pontot is tudtak szerezni Belt sac flyból. 1-0s hátrányba kerültünk de a soron következő akcióban CarGo elhelyezett egy doublet, Tulo RBI single ütésével máris kiegyenlítettük a mérkőzés állását. A folytatásban nehéz helyzetbe kerültünk de két felengedést követően két SOval sikerült hárítani, majd az ötödik tetején Pacheco vágott egy doublet és Colvin is előre jutott egy errorból, többre képtelenek voltunk. Aztán a Giants is csak egy sétát hozott, a hatodik inningben akcióba lendültünk és Tulo egy singlet követő errorból azonnal a hármas bázisra jutott, egy sétát követően Cuddy lőtt RBI doublet a vezetésért, Hernandezt direkt sétáltatták, a loaded 1out lehetőségnél viszont Pacheco egy biztonságiból tudott eredményes lenni, 3-1es előnybe kerültünk. Guthrie egy 2in-1outnál adta tovább a stafétát a hatodik dobórészben, Outman fejezte be, majd a hetedik részben Colvin egy singlet követően egészen a hármasig jutott, CarGo küldte haza őt egy RBI singlelel. A folytatásban két hazai futó sétált, Huff mindkettőt hazaküldte egy duplával, ráadásul Pagan is betalált egy RBI singlelel az egyenlítésért. A nyolcadik játékban egyetlen doubleig jutottunk Cuddy által, utána Brothers sétát engedett, egy biztonságival a kettesre tolták a futót, így a PH Pillt direkt sétáltattuk, még egy walk alatt teli pálya alakult ki, de két strikeouttal sikerült menteni. A kilencedik tetején az első ütő Scutaro solo hazafutásával kerültünk lépéselőnybe, a végén pedig Betancourt egy single és egy szándékos séta ellenére be tudta fejezni a mérkőzést egy nagy strikeouttal.
- 9-7 arányban több ütésünk volt és a hazaiaktól még három error segített bennünket. 4-1es előnyt adtunk le a hetedik játékrészben, de a győztes pontot mi vittük be, köszönhetően a cseremeber Scutaro idei első hazafutásának. Gonzalez, Tulowitzki, Cuddyer mind a hárman két ütéssel és egy RBIval zárták az összecsapást, az alkalmi 3B Pacheco nevéhez ugyancsak fűződött egy pont. Guthrie a hatodik inning közben távozott 90 dobást követően, egyetlen futást kapott négy-négy ütés és séta mellett, bejáratos formában volt a sérülése után, de meggyőző volt szorult helyzetekben. Outman teljesített a leggyengébben a dobók közül, az egyenlítést jelentő három runt neki írták be. Brothers három séta ellenére két fontos Kval hárította el a veszélyt a nyolcadik játékban és a második győzelmet szerezte, Betancourt két felengedés mellett hozta az idei hetedik savet.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 24-12 (36 meccs)
2. San Francisco Giants 18-18 (36 meccs, 6.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 16-21 (37 meccs, 8.5 GB)
4. Colorado Rockies 14-21 (35 meccs, 9.5 GB)
5. San Diego Padres 13-24 (37 meccs, 11.5 GB)

Semmi változás nem történt a csoportban, mivel a Dodgers és a D'backs két napos csörtéje is 1-1es eredménnyel ért véget, illetve még Padres is egy győzelemmel és egy vereséggel gazdagodott a napokban a Nats ellen. Szerdán és csütörtökön újabb két napos párharcok következnek: a csoportban SD-LAD ütközetet tartanak, a SF a Cards ellen folytatja hazai környezetben.

A mieink a 2-6os kaliforniai kirándulás után visszatérnek a Coors Fieldre és az Arizona Diamondbacks ellen bonyolítunk le két mérkőzést. A tavalyi NL West bajnok hozzánk hasonlóan gyengélkedik, semmivel nincsenek nálunk jobb formában, így aztán külön tétje lesz az egymás elleni meccseknek, hogy a két szenvedő csapat közül melyik zárkózhat feljebb. A következő időpontokban fogunk megmérkőzni ellenük: csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. GO ROCKIES!!!

Több mint egy hónapja befejeződött a Colorado Avalanche idei szezonja, csapatunk sajnos néhány pont híján a 2011-12es évadban se tudott bejutni a rájátszásba. Mióta lezárult az idény, azóta egyetlen írást sem készítettem a csapatról, csak a jégkorong világbajnokság eseményeivel foglalkozunk, most néhány rövid hírt osztanék meg az olvasókkal.

Mindenek előtt a legfontosabb, hogy a várakozásoknak megfelelően Gabriel Landeskog jelölve lett az év legjobb újoncának járó Calder trófea három döntőse közé és minden esélye megvan rá, hogy a június 20-i díjátadón ő emelje fel a serleget. A tavalyi draft összetett 2. helyén draftolt svéd 82 meccs alatt 52 pontot (22 gól, 30 assziszt) termelt az elmúlt idényben, a szintén jelölt Nugent-Hopkins mellett a legeredményesebb újonc lett, de a szélsőnk több gólt szerzett az 1/1esnél. Mind a gólok, mind a gólpasszok, mind a pontok újoncok közti listáján az első három helyen végzett, amit senki más nem mondhat el magáról és számtalan egyéb kategóriában is a legjobb volt. Nem túlzás hogy Landy a trófea megnyerésének legnagyobb esélyese, két ellenfele a választáson az edmontoni Nugent-Hopkins és a Devilses Henrique lesz. Reméljük a legjobbakat a június 20-i las vegasi díjátadóra!

Az egyesület megkezdte az offszezon működést és kezdésnek a napokban három lejáró szerződésű prospect kapust profi szerződéssel dobtunk meg. Így aláírt a Finnországból érkező Sami Aittokallio, a University of Minnesotat elvégző Kent Patterson, illetve a Boston University növendéke Kieran Millan. Ősztől valószínűleg mindegyiküket a farmcsapatoknál láthatjuk majd, ahol idővel gyökeret kéne verniük, hogy az NHLes kerettagság közelébe férkőzhessenek, rendesen betáraztunk portásokból.

Arra is a közelmúltban derült fény, hogy az egyik előidény alatti meccsünket semleges pályán játszhatjuk majd. Az október 6-i felkészülési mérkőzésnek a New York Rangers ellen a Kansas Cityben található Sprint Center adhat otthont. A 2012-13as idény programjából egyelőre ez az egy találkozó ismert, a teljes szezon és az előidény részletes menetrendjét majd valamikor júniusban fogják kitűzni a mostani rájátszás lebonyolítását követően.

Nagyjából most ennyit tudtam néhány mondatban megosztani veletek a csapatról, emellett tovább folytatódik a hoki VB összefoglaló sorozatom, szakaszonként fogok jelentkezni külön írásokkal, melyekben tájékozódhattok a denveri résztvevők szerepléséről. Később pedig természetesen a további offszezon események is szóba fognak kerülni az írásainkban.

Jó nyarat és golfozást, valamit szurkoljunk a VBn a négy denveri srácért!

Nem megy a Colorado Rockiesnak az elmúlt hetekben, a denveri baseball csapat a múlt hétvégén három újabb vereségével lecsúszott az NL sereghajtói közé, kilenc meccsen belül nyolcszor kaptunk ki és egyre kilátástalanabb a helyzet.






















1. meccs, péntek: Dodgers-Rockies 7-3
A párharc első mérkőzésén a mostanában megszokott összeállításban játszottunk, vagyis az infielden Helton, Scut, Tulo, Pacheco kezdtek, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy trió foglalt helyet, Moyer elkapója Hernandez volt. A legelső támadásban egyedül CarGo ért el egy duplát két outot követően, de a Tulo elleni SOval befejezték az inninget, a hazaiaknál a tavaly még nálunk játszó M. Ellis vágott be egy solo HRt a vezetésért. Ezt követően csak Helton regisztrált egy singlet, de a Dodgerst szépen visszafogtuk, a harmadikban pedig egyik oldalon se járt senki bázison. A negyedik tetején újra búcsúzott a három denveri ütő, erre Moyer ellen bevertek egy doublet és Abreu singlelel tovább nőtt a hátrány. Jött újabb három könnyű out, az ötödik inningben megingott a védekezés, az első két singlet követően M. Ellis 2run doublelal volt eredményes, Kemp szándékos sétáltatását követően Ethier is tolt egy RBI singlelt, mellyel már 5-0ra húztak el. A hatodik akcióban újra csak egy elszórt single ütésre voltunk képesek, majd az első csere dobó Torres két futó felengedése ellenére hozta a három outot. A hetedik tetején végre szépíteni tudtunk, 2outnál Cuddy vágott be egy solo homerunt, amivel nem sokra mentünk, tényleg csak egy becsület pont volt. Hamar válaszolt a Dodgers, egy walk után még Cuddy-Helton flyout DPt hajtottunk végre, de Ethier hazafutásával tovább mélyült alattunk a szakadék, majd az eredménytelen nyolcadik akciót követően Rogers ellen az első ember Uribe tűzött ki egy solo HRt. 1-7 után a befejező játékban még egy kicsit tudtunk kozmetikázni az eredményen, Tulo singlet ütött és eljutott egészen a hármasig Helton ütése után, Cuddy sac flyal szépített, aztán egy hosszú beállás végén Fowler triplájával újabb futást harcoltunk ki, de ennél közelebb már nem értünk.
- Az elejétől a végéig hátrányban voltunk és csak kilátástalanul futottunk az eredmény után, megérdemelten győzött a Dodgers. A három pontunk közl Cuddyer kettőt szerzett, a negyedik hazafutása után 21 pontos. Fowler az évi első tripláját vágta, amiből a 14. RBInak örülhetett. Helton még négy lehetőség alatt két singlet vágott, több pozitívumot nehéz lenne találni. Moyer sebezhetően játszott, öt inning után öt futást és hét ütést kapva távozott, a hét strikeout szép teljesítmény, de a vereséget nem kerülhette el. Torres két inninget hozott le egyetlen futással, és Rogers nem úszta meg kapott pont nélkül a befejező dobórészt.




















2. meccs, szombat: Dodgers-Rockies 2-1
Néhány helyen változott a kezdőcsapat a második meccsre, a 3B helyre bekerült Nelson, elkapóként Rosario öltött szerelést, CFnek Fowler helyett ezúttal Colvin játszott. A soros kezdő dobó Nicasio lehetett, az első menetben nem jártunk bázison, a hazaiak egy singlet értek el, de aztán egy Herrera-Scut-Helton dupla játékkal zártuk az inninget könnyedén. A másodikban csak Helton harcolt ki egy sétát részünkről, Nicasio mind a három vetélytársát dobás utáni kiejtéssel tartóztatta fel. Ezután Rosario nyitott egy duplával, tovább ment a hármasra egy sac bunt révén, de Scut játéka alatt kidobták a hazafelé tartó futót. Nem volt még vége az akciónak és Herrera bevágott egy doublet, két futó került a pontszerző helyekre, CarGot szándékosan sétáltatták és a teli pályás helyzetet Tulo ellen hárították. A Dodgersnél nem történt semmi ebben a részben, mint ahogyan a negyedik menet is eseménytelenül zajlott le, aztán az ötödikben Rosario hiába kapott HBPt, meghiúsították a rablási kísérletét. Ezt követően Ethier vágott be egy doublet, Uribe RBI single ütése a meccs első pontját és az LA vezetését jelentette. A folytatásban mindhárom ütő kiesett, majd egy single után Nicasio magabiztosan szórta ki a három ellenfelét. A hetedik játszma alatt Helton singlet jegyzett, az őt követő Cuddy double playt kapott, majd 2outnál Colvin vágta be az egyenlítést érő solo homerunt. Nicasio hetedik dobórészt is magabiztosan abszolválta, csak egy singlet kapott, de a nyolcadik támadásban mindannyian kiestünk. A következő játékra érkeztek a cseredobók, Outman rögtön beszedett egy singlet, Belisle ellen Gwynn ütötte be a vezetést jelentő RBI singlet, amivel az utolsó inning előtt lépéselőnybe került a Dodgers. Sajnos a befejező támadásban nem tudtuk elkerülni a három outot, így újra vereséget szenvedtünk.
- Gyenge támadó produkcióval álltunk elő ezen az estén, mindössze négy ütést kapartunk össze az egész meccs alatt, az egyetlen pont is egy HRból született. Colvin alkalmi kezdőnek már a harmadik hazafutását lőtte és jelenleg 11 pontos, könnyen számíthat egyre több startra a bizonytalan Fowler helyén. Nicasio nagyszerűen teljesített, a starter hét inninget hozott le egyetlen futással 102 dobásig. Közben öt ütést kapott és egyéni csúcsot jelentő 9 strikeoutot szórt, nagyon érezte a zóna sarkát, talán élete egyik legjobb játékát láttuk tőle. A nyolcadikban Outman az egyetlen emberétől ütést kapott, aki később a winning run által hazaért, így neki írták be a vereséget.

3. meccs, vasárnap: Dodgers-Rockies 11-5
Az utolsó meccsen Colvin maradt a kezdőben és 1B volt, Fowler visszatért CFnek, Hernandez visszafoglalta az elkapó posztot, Nelson pedig a hármas bázist, a soros dobó White lehetett. Meglepően jó ütő formában kezdtük a meccset, Scut és Colvin rögtön singlet talált, így tett a harmadik ütő is CarGo RBI singlelel megszereztük a vezetést, őt követően Cuddy single ütésével jött a második pont és egy out után két futó volt a pontszerző helyeken, Hernandez groundout által volt eredményes. Az első hazai akcióban White beszedett egy doublet, Kemp kieséses játéka alatt futás is született. 3-1re vezettünk a nyitó játszma után, a második menetben csak a denveri dobó volt képes egy duplára, majd bevágtak egy doublet és A. Ellis RBI singlelel egyetlen pontra zárkóztak fel. A harmadik játszmában egyedül Cuddy járt bázison egy séta révén, mi is biztosan kiosztottuk a három ellenfelet, aztán a negyedik tetején újra két futót küldtünk fel, Scut RBI singleből újabb pontot vittünk be, ezzel szemben a házigazdák egyetlen sétát hoztak. Az ötödikben nálunk nem történt semmi, viszont az ellenfél nem akármilyen támadásba kezdett, először két sétával és egy singlelel feltöltötték a bázisokat egyetlen out mellett és Abreu mindenkit hazaküldött egy duplával, mellyel rögtön fordítottak. Próbáltuk menteni a menthetőt, lecseréltük a kezdő dobót, ám Reynolds ellen született egy séta és A. Ellis bombázott egy 3run homerunt, rögtön 8-4re fordítottak. A következő játék eseménytelenül alakult, a hetedik tetején a két bázisra kerülő futónk közül az egyiket CarGo terelte be a pontszerző területre egy groundout jóvoltából, de mielőtt elkezdtünk volna bízni a felzárkózásban, Roenicke ellen újra betalált a Dodgers, a hármasra jutó embert egy biztonságival küldték be. A folytatásban három groundoutot kaptunk, míg Rogers ellen három sétával loaded 1out lehetőség alakult ki, a csere ütő Van Slyke 2run RBI doubleból volt eredményes és mivel a legutolsó próbálkozásból nem mentünk semmire, kialakult a 11-5ös végeredmény.
- Megint söpréssel buktunk egy párharcot, 9 meccsen belül nyolcadszor vesztettünk, hiába szereztünk végre pontokat, ezúttal a dobók gyengélkedtek. A hét ütésünkből a sor első két embere Scutaro és Colvin kettőt értek el, előbbi pontot is szerzett. Gonzalez volt az egyetlen coloradói két RBIval, egy single és egy groundout után volt eredményes, 28 pontnál és .300as átlagnál tart. Cuddyer a 22., az ütés nélkül záró Hernandez a 15. pontját regisztrálta az évben. Nelson egy nagyszerű megmozdulást produkált védekezésben, tökéletes munkát végzett a hot cornerban. White a második meccsét is elvesztette, az ötödik játék közben távozott, addigra hat futást szenvedett el. Reynolds nem tudott javítani az ötödik inningben, egy 3run doublelal voltak eredményesek ellene, két ERt kapott. Brothers hibátlan inninget postázott, viszont a végén Roenicke és Rogers is kapott még pontokat.


















A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 23-11 (34 meccs)
2. San Francisco Giants 17-17 (34 meccs, 6.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 15-20 (35 meccs, 8.5 GB)
4. Colorado Rockies 13-20 (33 meccs, 9.5 GB)
5. San Diego Padres 12-23 (35 meccs, 11.5 GB)

Ezzel a söpréssel a Dodgers megerősítette a helyét az élen, a második helyet a Giants a D'backs 2-1es felül múlásával stablizálta, míg a Padres háromból kettőt elvesztett Phillyben, így egyedül őket tartjuk magunk mögött az egész NLben. A hét elején a SD Washingtonban folytatja a túrázást és rendeznek egy LAD-ARZ szériát is a csoporton belül.

Eközben a mieink végre befejezik a sikertelen nyugati parti túrát, a San Francisco Giants ellen már csak kétszer kell játszanunk a következő időpontokban: kedd 04:15, szerda 04:15. Egyre nehezebb helyzetben vagyunk és nagyon messze vagyunk már most a PO küzdelemtől, az utolsó 14 meccs alatt csupán három győzelmet arattunk. Valahogy minél előbb el kéne kezdeni nyerni a meccseket, ha nem szeretnénk ideje korán eltemetni az idei szezont. GO ROCKIES!!!

Hiába meneteltünk fantasztikusan az egész alapszakaszban, és lettünk másodikok a nyugati divízióban, sajnos ahogy az elmúlt években megszokhattuk, 2012-ben is a rájátszás első köre jelentette a végállomást a helyi lacrosse-csapat számára. A hazai rendezésű divízió-elődöntőben a Colorado Mammoth együttese 14-10-es vereséget szenvedett a Minnesota Swarm ellen, így korán véget ért a menetelés, ennek ellenére nem múlt el emlékezetes sikerek nélkül az idei évad.






















Néhány nappal az alapszakasz befejezése után jelentették be, hogy a 2012-es NLL-szezon MVP-jének az egy idény alatti pontrekordot megdöntő John Grant Jr-t választották. A Mammoth 37 esztendős klasszisa 116 ponttal végzett a kanadai táblázat élén, mellyel egy egységgel megdöntötte a legendás John Taveres korábbi pontcsúcsát. "Nagyszerű elismerésnek tartom, főleg azok után, hogy néhány évvel ezelőtt már mindenki teljesen leírt. Azonban el kell mondjam, hogy ez sokkal inkább a csapatnak köszönhető, mintsem egyéni díj, biztosan nem sikerült volna nyernem, ha Steve Govett nem hoz ilyen játékosokat a csapathoz múlt nyáron" - tette hozzá a 2007-es szezonban még a Rochester színeiben legértékesebb játékosnak választott Grant Jr.

Másnap arra is fény derült, hogy az 1/3-as kiválasztott Adam Jones lett az év újonca az NLL-ben, miután a denveri tehetség 76 ponttal és 47 assziszttal egyaránt az idény legeredményesebb rookie-ja volt. A 22 éves játékos a pontok és a gólpasszok mellett a csapaton belüli 29 góllal is a valaha volt legjobb elsőéves teljesítményt produkálta, és fiatal kora ellenére rendkívül kiegyensúlyozottan játszott hétről hétre. Utoljára 2003-ban fordult elő, hogy a csapat játékosai szerezték meg az MVP-, és a RoY-címeket, akkor Gait és Langtry győzedelmeskedett. "Nagyon örülök ennek a díjnak, de a csapattársaim nélkül nem sikerülhetett volna. Remélem a rájátszásban is eredményesek leszünk és ezt a jó szezont megfejelhetjük a Champion's Cup-pal" - jegyezte meg az év újonca.

Ilyen előjelekkel várhattuk a mérkőzést május 5-én, esélyesek voltunk hazai környezetben, de nem lehetett elmenni szó nélkül amellett sem, hogy két vereséggel zártuk az alapszakaszt, és kissé leültünk a végére, miközben a Swarm az utolsó négy meccsét kivétel nélkül megnyerte, beleértve a mieink legyőzését is.
Jobban is kezdték a meccset a vendégek, két perc elteltével az újonc Tao révén ragadták magukhoz a vezetést egy szépen kijátszott ellentámadás végeztével, de rövidesen emberhátrányba kerültek. A mieink szépen felálltak PP-ben és 11 másodperc alatt gólra váltottuk a létszámfölényt, JGJR asszisztjából a csapatkapitány Gavin Prout volt eredményes egy nagy lövéssel. Nem sokáig örülhettünk, egyből a következő támadásból visszavette a vezetést a vendég alakulat, a második góljukat Card jóvoltából szerezték. Ezt követően fél perc különbséggel két kiállítás sújtotta a Swarm-ot, de nem tudtunk élni a kettős PP-vel, ráadásul hamarosan Prout is a kiállítás sorsára jutott, fordult a kocka, és a gólgyáros Benesch révén be is vágták a maguk létszámfölényét, 3-1-re húztak el. A következő percekben mindkét oldal csak kimaradt lehetőségekig jutott, majd a negyed hajrájában rövid időn belül Morgan és Ross is bevette Levis ketrecét, de a négy gólos hátrányt Ilija Gajic kontrából szerzett találatával faragtuk le 5-2-re, így álltunk az első játékrész végén.
A második negyedet is nagy formában kezdte a Minnesota, Benesch újra feltartóztathatatlanul lépett ki a coloradói védők között a hatodik gólért. Egyre nehezebb volt a helyzetünk, a vendégek sokkal motiváltabbnak tűntek, nehezen tudtuk megrázni magunkat, de a negyedik percben egymás után két találatot is szereztünk: először Prout indításából az elsőéves Adam Jones köszönt be; aztán egy ellenakciót a friss MVP John Grant Jr találatával fejeztünk be. 6-4-re felkapaszkodtunk, majd Benesch és Gallant páros kiállítást kapott a nézeteltéréseik következményeként, közben öt perces létszámfölényben is játszhattunk Hass durva szabálytalansága miatt, de JGJR-ék helyzetei ellenére újabb PP-t hagytunk kihasználatlanul. Az elszórakozott lehetőségek megbosszulták magukat, egy labdavesztés után Watt törhetett előre zavartalanul, és szerzett könnyed emberhátrányos gólt. Nem sok volt már hátra a hosszú PP-ből, egy perccel a lejárta előtt Adam Jones vágott be egy kemény lövést, így legalább egálra kihoztuk a hosszú fórt. A szünet előtti percekben Allen vétett egy 2+2 percet érő szabálytalanságot, a Swarm pedig nem engedte meg magának azt a luxust, hogy gól nélkül szórakozzák el az előnyeiket, Benesch mesterhármast jelentő találatával 8-5-ös hátrányba süllyedtünk.




















A második félidő is egy perc után minnesotai kiállítással indult, a vendégek egy hibás sorcserét követően kényszerültek emberhátrányra, azonban a Mammoth közelebb zárkózása helyett a kék-sárgák újabb SHG-t szereztek, ezúttal Hass lépett ki ziccerben, és a kiugrást könnyű találattal fejezte be. Bosszantó ajándék gólokat adományoztunk az ellenfélnek, és lassan egyre mélyebb gödörbe kerültünk, becsülettel próbálkoztunk, de cseppet sem lehetett azt mondani, hogy jó irányba haladtunk volna. Nem hagytuk annyiban, és a veterán hadvezér megpróbált a csorda élére állni, John Grant Jr a játékrész ötödik percében 35 másodperc alatt két gólt szerzett, először Stewart-tól, másodszor I. Gajic-tól kapott előkészítést a napi második, ill. harmadik góljához. Rajta semmi nem múlott, harcosságának köszönhetően újra visszazárkóztunk két gólra. A következő percekben Gallant feltartásért kapott kiállítását kellett átvészelnünk, amit sikerrel meg is tettünk, de sajnos egyenlő létszám mellett a helyzeteink rendre kimaradtak. Ezzel szemben a játékrész hajrájában Ross révén újra eredményes volt az ellenfél, így közelebb zárkózás helyett megint tekintélyessé alakult a különbség, s három negyed játékot követően 10-7-es hátrányban voltunk.
A záró játékrészt eredményesen kezdtük, nem egész egy perc után Sullivan indításával John Grant Jr robogott végig az egész pályán, majd szerzett ziccergólt. Pár perccel később a pontrekorder hasonló körülmények között volt újra eredményes, napi ötödik gólját az Orsen-tól kapott labdával való megiramodásból szerezte, és zárkóztatta fel 10-9-re a csapatot. Úgy tűnt, hogy visszajöhetünk a meccsbe, az első perceket leszámítva nem volt ennyire szoros az eredmény, azonban egyenlítenünk nem sikerült, és a Swarm hamarosan MacIntosh révén kihasználta a következő PP-t. Újra két góllal lemaradtunk, és jobbára már csak erőlködtünk a parketten, fogyott az idő, idegesen játszottunk, ami újabb szabálytalanságok formájában csúcsosodott ki. Az utolsó öt percen belül Reid kényszerült kiülni a büntetőpadra, a Swarm pedig Card találatával értékesítette a PP-t, kisvártatva egyenlő létszám mellett Crawford vágta be a mindent eldöntő találatot. 9-13-ról már esélyünk sem volt az utolsó három percen belül, továbbra is PK-ban játszottunk, de egy ellentámadást létszámhátrányos góllal tudtunk befejezni, Pollock passzából az újonc Adam Jones lövése találta meg az utat Kirk kapujába. Az utolsó percen belül a kapus lehozatalával egyenlítettük ki a létszámot, de vesztünkre ezzel sem mentünk semmire, csak Watt állította be a végeredményt az üres kapura dobott találattal, ezáltal 14-10-es vereséget szenvedtünk. A nagy küzdelem ellenére be kellett érnünk a fiaskóval, a 2006-os bajnoki cím óta tehát valamennyi alkalommal a rájátszás első körében búcsúzni kényszerültünk.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 5+2, 19 kapura lövés, 4 szerzett labda
- Jones 3 gól, 11 kapura lövés, 6 szerzett labda
- Prout 1+3, 4 szerzett labda
- I. Gajic 1+1, 8 szerzett labda, 12/27-es faceoff-hatékonyság
- Reid 2 assziszt
- Orsen 1 assziszt, 7 szerzett labda
- Smith 5 szerzett labda
- Levis 32/45-ös védési hatékonyság
























A napokban az egyik legtekintélyesebb amerikai lacrosse portál, az ILIndoor.com a Mammoth menedzserét, Steve Govett-et választotta az év legjobb GM-jének. Az egybehangzó szavazáson elért sikert a szakember a fantasztikus offszezon politikájának köszönhette, a fiatal és a veterán játékosok kiváló ötvözésének köszönhetően az elmúlt két évben csak vegetáló csapatot sikerült újra a tűz közelébe juttatnia. Irányítása alatt ráadásul a szezon MVP-jét és az év újoncát is a csapat adta, ahogy az fentebb már említésre került.

Az NLL rájátszása további meglepetésektől sem volt mentes, a másik nyugati elődöntőben is borult az előzetes papírforma, az alapszakasz-győztes Calgary búcsúzott az Edmonton ellen. Sőt, azóta már az is kiderült, hogy a Rush története során először nagydöntőt fog játszani, mivel 15-3-ra kiütötték a mieinket búcsúztatta Swarm-ot a divízió-döntőben, míg Keletről kisebb meglepetésre a Rochester Knighthawks kvalifikálta magát a május 19-i fináléba.

Nekünk muszáj beérünk annyival, hogy begyűjtöttünk két jelentős egyéni elismerést, és hogy az alapszakasz alatt nagyszerű sikereket értünk el, de sajnos az idény végére ismét elfogyott a szufla, és a rájátszásban megint nem sikerült maradandót alkotnunk.

Bízunk benne, hogy jövőre nagyjából együtt tudjuk tartani az idén szépen szereplő csapatot, és 2013-ban talán összejöhet a nagy dobás a Mammoth-nak.

Köszönjük, hogy szurkoltatok a csapatért, mostantól figyeljünk a szabadtéri idény eseményeire!

Még csak alig egy hónapja kezdődött el a 2012es MLB szezon, de a nyári All Star gálára már most elindult a szurkolói szavazás az interneten. Bár csapatunk nem rajtolt valami fényesen, kénytelenek vagyunk minél több voksot leadni a Colorado Rockies játékosai mellett, ha látni szeretnénk őket az idei ASGn!
























Az idei gálát július 10-én rendezik meg Kansas Cityben, a Kansas City Royals otthonául szolgáló Kauffman Stadiumban. A szurkolói szavazásban a mezőnyjátékosokra lehet szavazni június 28-ig, és a posztonkénti győztesek alkotják majd az American League ill. a National League csapatának kezdőcsapatát. A keret többi ütőjét a tavalyi World Series csapat két menedzsere határozhatják meg, míg a gálán résztvevők dobók névsorát a szakértők szavazatai alapján állítják majd össze, és a legvégén még mindkét ligában újra voksolhatnak a szurkolók öt-öt játékosra a Final Voteon, melyről egy-egy ember kvalifikálhatja még magát a gálára.

A szurkolóknak szavazni a következő linken lehet! Mindkét ligában posztonként kiválaszthatjuk a csapatok egy-egy jelöltjei közül azt, akit szeretnénk eljuttatni a gálára. Természetesen nekünk az NLre kell koncentrálnunk, valamennyi lehetséges poszton a Rockies kiemeltjeit kell támogatnunk. Ha felül a kiválasztjuk a Rockies logót a "Select a team to highlight players" funkcióban, akkor villámgyorsan meglátjuk a denveri jelölteket és már csak egyenként rájuk kell klikkelnünk. Az ALből igazából mindegy, hogy kikre szavazunk, akár nem is muszáj jelölnünk egyetlen játékost sem a másik ligából, érdemes azért szerintem voksolnunk néhány szimpatikus kis csapat emberei, nagy gonddal elkerülve például a Yankees, a Red Sox, vagy a Twins sportolóit. :P Miután bejelöltük a neveket, meg kell adni néhány személyes adatot, s egy e-mail címről maximum 25 voks adható le, amikor már a neveket újra nem kell bejelölnünk, csak az ötjegyű azonosító kódot kell mindig frissítenünk és alul az aranyszínű "Submit Your Vote" gombot nyomogatni sebesen! Érdemes tehát létre hozni több mail címet, vagy ismerőseink, barátaink címét is beírni (és megörvendeztetni őket azzal, hogy bejelölve hagyjuk az MLB.com hírlevelét, hogy naponta kapják a kéretlen leveleket :D).

A Rockies jelöltjei posztonként a szurkolói szavazásban:

First baseman: Todd Helton
Second baseman: Marco Scutaro
Shortstop: Troy Tulowitzki
Third baseman: Chris Nelson
Catcher: Ramon Hernandez
Outfielder: Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Michael Cuddyer

Ezen kívül lehetőségünk van egy "Write-in" játékos beírására valamelyikük helyett, ide leginkább a C Willin Rosario, a 2B Jonathan Herrera vagy az OF Tyler Colvin nevét tudnám ajánlani, ők lehetnek még az egyes szurkolók szerint kedveltebb játékosok az alapból jelölteknél.

Inkább csak kötelességből kell szavaznunk, mert az amúgyis hátrányos helyzetű coloradoi sportolókat ki más támogassa, ha mi sem tesszük! Egyébként ha a szívünkre tesszük a kezünket, be kell vallanunk, hogy nem sok Rockies játékos játszik jelenleg All Star formában.




















A hagyományosan lassú kezdőnek számító Troy Tulowitzki a 2012es szezont még a szokásosnál is gyengébben indította, a nem túl produktív offenzív játéka mellett védekezésben is hullámvölgyben járt. Tavaly életében először volt jelen a gálán, 2010ben sérülés miatt hagyta ki. Abban bízhatunk, hogy a szurkolók lelkesedése töretlen az irányába és kiharcolhatja a részvételt, mert ennek ellenére vitathatatlanul az NL legjobb shortstopjai közé tartozik. Remélhetőleg június végéig még javulni fog és minden esélye meg lehet rá, hogy legalább csereként ott lehessen a gálán.

Rajta kívül talán Carlos Gonzaleznek lehet még esélye a gálára, egyre inkább a két évvel ezelőtti formáját kezdi idézi, de sajnos nem elég kiegyensúlyozott és ő egyébként is sötét ló az MLB szakértők szemében, ha nem tud látványosan robbantani, akkor nem sok keresnivalója lesz a Kemp által fémjelzett mezőnyben.

Továbbá például Todd Helton, Ramon Hernandez, Michael Cuddyer is jól teljesít és a voksainkra mindenképp rászolgálnak, de nehéz lenne elképzelni, hogy NL szinten bármelyikük is bele tudjon szólni a versenyben, mert annyira nem kiemelkedő amit művelnek, csak mi tudjuk, hogy mennyire hasznosak a csapat számára.

Végezetül egy kis promo videó hogy miért érdemes szavazni a denveriekre.

Ahogy említettem fentebb, a dobók névsorát a szakértői szavazatok alapján határozzák meg. A Rockiesból nem nagyon lehet esélye egyetlen starternek se az elismerésre, mivel az NL leggyengébb kezdő ötösével rendelkezünk, csupa formán kívüli és/vagy zöldfülű játékossal. Nicasionak majd esetleg a comeback player of the year választáson lehet keresnivalója az év végén, ha állandósítani tudja a jó formáját, All Start nem fog kapni csak azért, mert visszatért egy súlyos sérülésből. A bullpenből a setupman Matt Belisle és a closer Rafael Betancourt eddig az egész szezonban megbízhatóan a dolgozik, minimális hibaszázalék csúszik a munkájukba, bár sajnos nem annyira látványos amit művelnek, így kétlem, hogy a külsősök figyelmét fel tudnák hívni magukra, de igazságosan nézve nekik lenne reális esélyük a meghívóra.

Nem tehetünk mást, szavazni kell minél többször és reméljük legalább egy képviselőnk lesz az idei nyári gálán!

Múlt pénteken indult a 2012es jégkorong világbajnokság Finnországban és Svédországban, azóta a Colorado Avalanche négy játékosának nemzeti csapata több mérkőzést lejátszott. A csoportkör fele magasságában elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy említést tegyek a VB eddigi mérkőzésein történtekről.





















A H (mint Helsinki) csoportban az amerikai és a kanadai válogatottért szoríthatunk Paul Stastny, illetve Ryan O'Reilly miatt.

Az egész VB nyitó mérkőzésén az USA magabiztosan aratott 7-2es győzelmet Franciaország ellen. Csak az első harmad alakult szorosabb, a jenkik nem jöttek egyből játékba, a gallok pár percig vezethettek is, majd döntetlennel fordultak. A folytatásban két emberelőnyös találattal került lépéselőnybe az USA, innen 3-2re még visszazárkóztak, de utána már csak az amerikaiak voltak eredményesek négy alkalommal és a vége fölényes siker lett. Stastny 3 gólpasszt adott a mérkőzésen, egyszer közvetlenül az előkészítőt szolgálta ki, egyszer emberelőnyben jegyzett pontot, közben 5-7tel bulizott.

Kanada ugyancsak győzelemmel kezdte a menetelést, egy jóval szorosabb meccsen 3-2re nyertek Szlovákia felett. 1-0 után az európai gárda még ki tudott egyenlíteni, de a második harmad hajrájában szerzett találatokra már csak egyetlen választ tartogattak, egy góllal jobbnak bizonyult O'Reilly csapata. Az Avs ifjú centere a későbbi győztes gólnál vállalt előkészítést, ő biztosította a gólpasszt Ladd találatához, a negyedik sorban 13 percet kapva hasznos tagja volt a csapatnak.

A második fordulóban a két coloradoi center egymással csapott össze. A kanadai-amerikai mérkőzés hatalmas csatát hozott, melyből a csillagosok kerültek ki az győztesen 5-4es hosszabbításos meccsen. A csapatok végig fej-fej mellett mentek, csak egy góllal vezetett hol az egyik hol a másik oldal. Az utolsó öt percen belül 3-3nál az amik Thompson góljával szereztek vezetést és közel kerültek a győzelemhez, de az 59. percben Keith révén kiegyenlített Kanada. Az utolsó szó mégis az USAé volt, a hosszabbítás második percében 4-on-3ban Johnson találatával zárták le a meccset. A legényeink nem voltak főszereplők, de ismét hasznosan játszottak. O'Reilly 28ból 15 faceoffot megnyert és 17 perc alatt -1ezett, Stastny 15-6al bulizott és 20 perc alatt három lövésre vállalkozott.

A hétfői folytatásban a diadalmas amerikaiak váratlan fiaskóba szaladtak bele, Szlovákia ellen 4-2re kapituláltak. Az első harmad lazára sikeredett, már akkor kétgólos hátrányt szedett össze a csapat és később hiába játszottak fölényben, képtelenek voltak már visszajönni a meccsbe. Stastny kettős emberelőnyből szépített a második harmadban, azonban egyenlítő találat helyett a szlovákok a végén üres kapura voltak eredményesek még egyszer. A denveri center a gólja mellett ismét hatékonyan bulizott és meggyőző mezőnyjátéka révén a meccs legjobb amerikai játékosának járó díjat is bezsebelte.

Ugyanebben a fordulóban Kanadának jóval könnyebb dolga volt és biztosan hozták a kötelezőt a franciák ellen, 7-2re nyertek. 18 perc alatt négy góllal küldték padlóra a csigaevőket, onnantól nem sok kérdés maradt a meccsen. Nugent-Hopkins és Benn duplázott, Sharp öt pontot szórt. Sajnos O'Reillynak megint nem sok babér termett, a negyedik sorban mindössze 11 minutumot töltött a jégen, ám ismét kiválóan faceoffolt.

Szerdán megint pályára lépett Kanada, meglepően szoros küzdelemre kényszerültek a feltörekvő Svájc ellen, ám végül 3-2re sikerült felül múlniuk őket. A helvétek az első harmad után 1-0ra vezettek és később 2-2re egyenlítettek, de az utolsó szó Getzlafé volt tíz perccel a meccs vége előtt. O'Reilly 14 percet volt a jégen, ezalatt 16 bedobáshoz állt oda, melyből 12t el is hozott annak rendje és módja szerint, ismét kiemelkedő volt a mezőnymunkája.

Ezután az USAnak a kellemetlen ellenfél fehéroroszok ellen kellett javítani, ami sikerült is 5-3 arányban. A belaruszok nem hagyták magukat a második harmad elején 0-2ről kiegyenlítettek, de aztán sorban három amerikai góllal minden eldőlt, csak az utolsó másodpercekben sikerült szépíteni. Stastny ismét eredményes volt, Pacioretty asszisztjából ő lőtte a gárda ötödik gólját az 56. percben. Összesen +2vel zárt és a találaton kívül nem is volt kapura lövése, nem tüzelt feleslegesen, csak amit gólra is váltott, nagyon éretten játszik az egész VBn.

A H csoport állása:

1. Finnország 12 pont (4 meccs)
2. Kanada 10 pont (4 meccs)
3. Egyesült Államok 8 pont (4 meccs)
4. Szlovákia 6 pont (4 meccs)
5. Svájc 6 pont (4 meccs)
6. Fehéroroszország 3 pont (4 meccs)
7. Franciaország 3 pont (4 meccs)
8. Kazahsztán 0 pont (4 meccs)



















Az S (mint Stockholm) csoportban nyolc európai csapat szerepel, köztük Gabriel Landeskog a svéd és Semyon Varlamov az orosz válogatott színeiben.

A házigazda svédek a nyitó napon igazi skandináv rangadót vívtak a norvégok ellen és esélyeshez méltóan 3-1re győztek. A 44-20as lövési különbség ellenére szoros volt az eredmény, de a három koronások biztosan győztek. A helyettes kapitány Landeskog a második sorban 16 percre kapott lehetőséget, egyetlen kapura lövést jegyzett, kissé visszafogottan játszott az első találkozón.

Szombat délután mutatkoztak be az oroszok a tornán, méghozzá ők is egy magabiztos győzelemmel kezdték a VB szereplést, mivel Lettországot 5-2re verték. A meccs első gólját a lettek szerezték, később szép lassan beindult az orosz henger és a középső harmadban megfordították, a harmadikban bebiztosították a győzelmet a javukra. Ezalatt a kapuban Varlamov is szépen helyt állt, két lövés kivételével mindent hárított, ami 24 védést jelentett.

Svédország a második meccsét a csehekkel játszotta és a rendezők ellentmondást nem tűrő játékkal diadalmaskodtak ellenük 4-1 arányban. A harmadik percben megszerzett vezetést végig őrizték, az utolsó találatot már üres kapura szerezték, a csehek hiába igyekeztek, nem tudták veszélyeztetni a hazaiak győzelmét. Landeskog újból pont nélkül maradt, csupán két perc kiállítást jegyezhetett fel bő negyedóra játék alatt.

Aztán az oroszok is megmérették magukat a norvégokkal és nekik se volt egyszerű dolguk, de érvényre juttatták a papírformát és 4-2 lett a végeredmény. A skandinávok kétszer is két gól hátrányból zárkóztak fel egyre, de a végén mégsem tudták elkerülni a két gólos különbségű fiaskót. Varlamov újra csupán két gólt kapott, ezúttal 21 próbálkozásból kapitulált kétszer.

Az újabb északi rangadón Svédország Dániát is felül tudta múlni 6-4 arányban. Könnyűnek tűnt a mérkőzés az elején, bő tíz perc alatt 4-0s előnyhöz jutottak a kék-sárgák és fétávnál már 6-1re is vezettek. A záró harmadra sikerült látványosan kiengedni, az Eller vezetésével nagyon igyekvő dánok pedig három szépítő találatot elhelyeztek a hazai ketrecben és elkerülték a nagy vereséget, de a győzelemre nem volt esélyük. Landy lecsúszott a harmadik sorba Stalberg mellé, egy asziszt által végre megszerezte az első pontját a tornán és három kapura lövése volt.

















Kedden az oroszok a németek ellen folytatták és a nehéz mérkőzés végén csak 2-0ra diadalmaskodtak. Zherdev a nyitó harmad végjátékában talált be, Tereshenko a hajrában biztosította be a sikert. Korántsem volt könnyű  dolga a csapatnak, a németek több kapura lövéssel operáltak és többször csak a szerencse akadályozta meg őket a gólszerzésben, no és persze Varlamov is remekül védett, a mieink kapusa 30/30as teljesítménnyel regisztrált shutoutot, tovább folytatódott a világbajnokságon mutatott szárnyalása.

A svédek ennél sokkal könnyebben bántak el a németekkel, a végig kézben tartott mérkőzés végeredménye 5-2 lett. A nyitó harmad utolsó másodpercében még kiegyenlítettek a németek, de a második elején szerzett következő két találatra már csak egy válasz érkezett és a végére könnyű diadalmenet lett a vendéglátók javára. Landeskog egy előkészítést jegyzett, 16 perc alatt négy kapura lövéssel próbálkozott, de eredménytelen volt.

Csütörtökön Oroszország is lejátszotta a negyedik meccsét a tornán és Dánia ellen magabiztosan diadalmaskodtak 3-1 arányban. Az elején Eller révén még egyenlítettek a dánok, de a következő két orosz gól után már hiába igyekeztek, esélyük se volt visszajönni a meccsbe, pedig Kulemin még egy büntetőt is elpuskázott a hajrában. Varlamov az első három meccs után pihenőt kapott, csak harmadik számú kapus volt ezen a meccsen, Barulin 35 lövéssel jeleskedett addig a ketrec előtt.

Az S-csoport állása:

1. Svédország 12 pont (4 meccs)
2. Oroszország 12 pont (4 meccs)
3. Csehország 8 pont (4 meccs)
4. Lettország 6 pont (4 meccs)
5. Norvégia 4 pont (4 meccs)
6. Németország 3 pont (4 meccs)
7. Olaszország 2 pont (4 meccs)
8. Dánia 1 pont (4 meccs)

Itt tartunk most, a csoportkör második fele még hátra van, ami néhány nagy meccset is fog tartogatni. Mindkét 8as kvartettből az első négy-négy együttes jut be a legjobb 8 közé, nagy eséllyel mind a négy érdekeltünk csapata ott lehet majd a negyeddöntőben.

Május 11., péntek, 15:15 Kazahsztán - Egyesült Államok (H csoport)
Május 11., péntek, 19:15 Finnország - Kanada (H csoport)
Május 11., péntek, 20:15 Oroszország - Svédország (S csoport)
Május 12., szombat, 19:15 Kazahsztán - Kanada (H csoport)
Május 12., szombat, 20:15 Olaszország - Svédország (S csoport)
Május 13., vasárnap, 15:15 Finnország - Egyesült Államok (H csoport)
Május 13., vasárnap, 16:15 Oroszország - Csehország (S csoport)
Május 14., hétfő, 20:15 Olaszország - Oroszország (S csoport)
Május 15., kedd, 11:15 Kanada - Fehéroroszország (H csoport)
Május 15., kedd, 19:15 Egyesült Államok - Svájc (H csoport)
Május 15., kedd, 20:15 Svédország - Lettország (S csoport)

Időről időre továbbra is be fogok számolni a VB eseményeiről, csak kövessetek bennünket!

Tovább tart a Colorado Rockies gyengélkedése és a hét első napjaiban újabb seriest vesztettünk el. Pozitívum lehet, hogy sorban öt vereséget követően az utolsó fellépést már megnyertük, de még mindig nagyon nehéz helyzetben vagyunk.


1. meccs, hétfő: Padres-Rockies 3-2
Az első találkozón az újonc Pomeranz volt a kezdő dobó, akinek az elkapója szokás szerint Hernandez lehetett. Mellette az infielden Helton, Scutaro, Tulo, Pacheco kezdett, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy trió várta a bevetést. Scutaro single nyitotta a meccset, a folytatásban Pacheco ellen DPt mutattak be, majd az első hazai akcióban double és walk történt, Alonso singlelel pontot és szereztek és egy SO révén sikerült elhárítani a szorult helyzetet. A másodikban hiába mutattunk fel két sétát, mindkét futót leszedték a kettes bázishoz érve, közben egy singlet követően Volquez line drive lábon találta a Pomeranzt, aki megcsinálta az outot és folytatta a meccset, de egy WPvel újabb pontot engedett az ellenfélnek. A dobónk folytatta és a harmadik tetején kiállt ütni, ráadásul Pomeranz bebombázott egy hatalmas solo HRt a szépítésért. Ezután a hazaiak két sétát harcoltak ki, Alonso pedig újra pontot tudott szerezni egy RBI single jóvoltából. A negyedik ütőrészben nem jutottunk előre, ráadásul sérülés miatt dobót kellett cserélni, Roenicke folytatta nagy lendülettel. Ezt követően háromból három strikeoutot szenvedtünk el,  aztán nehéz pillanataink voltak védekezésben, de két singlet és egy sétát is megúsztunk futás nélkül, maradt az 1-3. A hatodik akciót Scut leadoff single indította, egy kieső után CarGo küldte őt haza egy RBI singlelel, de Tulo séta után két SOval befejezték, egy pontra felzárkóztunk. Roenicke újabb játékot abszolvált, de mi is eredménytelenek voltunk támadásban, ám Belislet se kellett félteni. Az utolsó másfél inningben már egyetlen pályára kerülés se történt, sajnos nem lehetett esély az egyenlítésre, be kellett érnünk a zakóval a nyitómeccsen.
- Öt találatot kapartunk össze, Gonzalez és Scutaro 2/4el céloztak, előbbi már a 26. RBIt postázta az idényben. Az ötödik ütést a dobó Pomeranz jegyezte, aki élete első hazafutását lőtte a big leagueben egy hatalmas ütés révén. Sajnos sérülés miatt korán kiszállt és csak három inninget teljesített, mindegyikben kapott egy-egy runt, de ebbe a sérülése is belejátszott, a második veresége volt. Roenicke két-két ütés és séta ellenére három hibátlan inninget produkált és Belisle se kapott runt négy out közben. Ezen kívül még Fowler látványos elkapását érdemes megemlíteni.

2. meccs, kedd: Padres-Rockies 3-1
A kezdőcsapatban az egyetlen változás Fowler pihenője volt, akit Colvin helyettesített CF poszton, a soros kezdő dobó az idei első fellépésére készülő White volt. Az első akcióban Pacheco doublet, CarGo sétát regisztrált, majd 2outnál Helton helyezett el egy RBI singlet az előny megszerzéséért. Rögtön válaszoltak a házigazdák és a leadoff triplet követően Alonso RBI single jelentette az egyenlítést, végül egy újabb single után sikerült befejezni a játékot. A második menetben egyik oldal se lépett bázisra, a harmadik egésze alatt csak Tulo termelt egy singlet. Ezt követően mindkét fél egy-egy singlet ért el a három-három out közt, s az ötödik tetején is eredménytelenek voltunk, ezzel szemben a Padres egy walkot követően Venable duplával került lépéselőnybe White ellen. A hatodik akcióban Tulo hiába sétált, Helton lineout double playbe szaladt bele, utána még ketten felkerültek, ám Colvin ellen SOval végződött a nyomulás. White a hatodik dobórészt három groundouttal abszolválta, a hetedik tetején nem jártunk bázison, közben a két SDi futót felengedtünk egy kiesővel, az első csere dobó Reynolds dobás utáni kiejtést ért el, majd a második RP Rogers először feltöltötte a bázisokat egy sétával, de egy strikekout révén hárítottuk a loadedot. A nyolcadik támadásban két ember hiába került pályára, aztán Rogers kárára egy sétát követően Hudson triplelel növelte előnyét a hazai gárda, az inninget Ottavino zárta le. Az utolsó menetben Colvin és Scut singlelel nyomult, de balszerencsénk volt, mert Pacheco ütése éppen az egyesen lévő futót találta el, később CarGo ellen SOval fejeződött be az összecsapás.
- A második találkozón 9-7 arányban ütöttünk többet, de csak 2/8al értékesítettük a pontszerző lehetőségeket. Az egyetlen pontunkat Helton regisztrálta az idei 21. RBI által. Pacheco, Tulowitzki, Colvin fejenként két ütést ért el, de se pontot, se futást nem tudtak kiharcolni. White a biztató játék ellenére vereséget szenvedett az idei első meccsén, 6.1 inning alatt hat ütésből két pontot kapott. A cserék közül Rogers bizonytalankodott, ellene futás is született, két out erejéig három sétát engedélyezett a pontot érő triple mellett.



















3. meccs, szerda: Padres-Rockies 2-6
A szerda délutáni meccset Tulo kisebb sérülés miatt volt kénytelen kihagyni, pihent még Helton és Hernandez is mellette. A belső négyes a Giambi-Herrera-Scut-Nelson formációban tevődött össze, illetve Fowler is visszakapta a helyét. Az aktuális dobó Friedrich volt élete első MLB meccsén és az első inning három outja után két pályára engedést követően sajnos pontot is kapott Guzmantól. A második játék alatt egyedül Giambi volt képes single ütésre, a harmadik tetején Scut jegyzett egy 2out singlet. Ezt követően ugyancsak ő vétett hibát a mezőnyben, illetve kaptunk egy singlet, Alonso double után hazaküldte az egyik társát, a másikat viszont a home plate előtt megelőztük, csak 2-0s előnyhöz jutottak. A negyedik támadásnak CarGo és Cuddy ütéseivel lendültünk neki, Giambi double után az első futó haza jutott, a másodikat viszont kidobták a pontszerzés előtt, legalább egy futást összehoztunk. A folytatásban eseménytelenül telt néhány akció, a hatodik játékrészben látványos akciózásba kezdtünk. Mindenek előtt Herrera egy mezőnyhibát kihasználva jutott bázisra, CarGo doublet helyezett el és kettő futó a pontszerző helyekre került, ekkor Cuddy volt eredményes egy sac flyból. Giambit szándékosan sétáltatták, azonban nem úszta meg a SD ennyivel, Rosario mindkét embert haza szállította egy doublelal, majd Nelson egy RBI singlelel volt eredményes, így 5-2re fordítottunk. Friedrich újabb hibátlan inninget abszolvált, aztán a hetedik tetején nem jutottunk semmire, míg Brothers sétáját és ütés engedélyezését Belisle két groundouttal kompenzálta. A folytatásban Cuddy singlet rántott és elrabolta a kettes bázist, ahonnan Nelson újabb single ütésével szerzett pontot. Ez idő alatt Belisle két single ellenére nem került gondba, míg a kilencedikben két ütéssel zártunk. A hazaiak az utolsó támadásban könnyen kudarcot vallottak Betancourt ellen, megszereztük a szépítést jelentő sikert.
- Végre összekaptuk magunkat, a dobók és az ütők teljesítménye egyaránt javult. Nelson a hetedik helyről 2/4es hatékonysággal két RBIt szállított és egy szép vetődést mutatott be a 3B poszton, mellette Rosario szerzett két pontot egy ütésből. Két veterán harcos Giambi és Cuddyer mindketten két ütést és egy RBIt könyveltek el. Friedrich az első MLB meccsén fantasztikusan játszott, hat játszma alatt csupán két futást szereztek ellene és hét SOt szórt. A cseréi közül különösen Belisle volt nagy formában, öt kiejtést abszolvált a hetedik-nyolcadik menetben.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 20-11 (31 meccs)
2. San Francisco Giants 15-16 (31 meccs, 5.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 14-18 (33 meccs, 6.5 GB)
4. Colorado Rockies 13-17 (30 meccs, 6.5 GB)
5. San Diego Padres 11-21 (32 meccs, 9.5 GB)

A Dodgers a Giants elleni győzelmekkel erősítette meg a vezető helyét, mialatt a D'backst saját otthonában söpörte ki a Cards, mi pedig az újabb vereségekkel a sereghajtóhoz is közelebb kerültünk. A hétvégén rendeznek egy ARZ-SF párharcot, a SD pedig Philadelphiaba látogat.

Számunkra folytatódik az idegenbeli túra a csoport riválisok ellen, a csütörtöki szabadnap után a Los Angeles Dodgers ellen lépünk pályára háromszor a következő időpontokban: szombat 04:10, vasárnap 03:10, vasárnap 22:10. A párharc választ adhat arra a kérdésre, hogy közelebb tudunk-e zárkózni a divízió elejéhez, vagy még lejjebb szakadva tovább süllyedünk. Reménykedjünk az eredményes folytatásban, hogy a szerdai diadal meghozza végre a szerencsénket! GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Vasárnap az FC Dallas otthonába látogatott a Colorado Rapids együttese az MLS 10. játékhetében. A két 12 pontos csapat közül a vendég coloradóiak örülhettek a mérkőzés végén, hiszen a találkozót kilenc emberrel befejező dallasiakat két góllal múltuk felül a saját közönségük előtt.



















A Rapids újonc vezetőedzője, Oscar Pareja gyakorlatilag a szokásos kezdőt küldte a pályára a volt csapata ellen, a hosszútávú sérülteken kívül Wynne volt még harcképtelen: Matt Pickens – Kosuke Kimura, Tyrone Marshall (Conor Casey 46.), Drew Moor, Luis Zapata – Jeff Larentowicz, Jaime Castrillon (Wells Thompson 88.), Martin Rivero, Brian Mullan – Tony Cascio, Omar Cummings (Kamani Hill 15.).

Eközben a hazaiak mestere, Schellas Hyndman a Kevin Hartman – Jair Benitez, Ugu Ihemelu, George John, Zach Loyd – Jackson (Ruben Luna 83.), Andrew Jacobson, Daniel Hernandez – Scott Sealy (James Marcelin 46.), Blaz Perez, Fabian Castillo (Hernan Pertuz 46.) összetételű csapatnak szavazott bizalmat.

A 12. percben Cummings maradt lent a földön, a hazaiak védőjével kicsit szerencsétlenül találkozott, ezért bokasérülésre gyanújával le is kellett cserélni a jamaicai támadót. Az első igazi nagy helyzetre egészen húsz percig kellett várni. Ekkor Rivero indult meg a jobb szélen, majd szépen – és kis szerencsével – cselezte be magát a 16-oson belülre, de közelről leadott lövését Hartman biztosan védte.

34 minutum elteltével Hernandez lépett oda csúnyán Riverónak, amiért a texasi középpályás előbb sárga, majd piros lapot kapott, mivel pár perccel korábban már begyűjtött egy figyelmeztetést.

Talán még két perc sem telt, amikor egy másik hazai játékost is zuhanyozni küldött a spori. Egy előre rúgott labdát próbált meg Moor tisztázni Perez elől, de a támadó a bíró szerint nyújtott lábbal érkezett. Tulajdonképpen nem volt csúnya az eset, de Perezen nem lehetett látni a szándékot, hogy próbálná visszahúzni a lábát... A kettős emberelőny tudatában a Rapids lassan átvette az irányítást, de a vezető gól csak a második félidőben érkezett.

Tulajdonképpen egykapuztak a vendégek, majd a nyomás a 61. Percben érett góllá. Ekkor a balhátvéd Zapata tekert be jól a szélről, az ötös jobb sarkánál pedig Mullant találta meg a labda. A szélsőnek rengeteg ideje volt felnézni, és tökéletesen tekerte a játékszert Jaime Castrillon fejére, aki könnyedén bólintott a kapuba, megszerezve ezzel saját maga második gólját az MLS-ben. 0-1! 

Innentől kezdve már csak egy csapat volt a pályán: a Colorado sorra dolgozta ki a helyzeteket, gyakorlatilag örömjáték volt ez már. A mindent eldöntő, második gólt a fiatal argentin Martin Rivero szerezte negyedórával a találkozó lefújása előtt. Ismét Mullan ment el a jobb szélen, középen pedig üresen találta meg társát, aki még egy tiszteletkört is bemutatott a labdával, majd a kapu jobb oldalába helyezett. 0-2!

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



„A második félidőben nagyon megnehezítette a Dallas a dolgunkat” – mondta Pareja, aki 14 évig állt a texasi labdarúgás kötelékében. „Nem tudtunk több gólt szerezni. Teljesen más a játék képe, ha kilenc ember ellen játszol. Játékosaim intelligensen és türelmesen játszottak, minden dicséretet megérdemelnek. A győzelmünk teljesen megérdemelt volt a 4-3-1-es felállásban játszó dallasiak ellen. Ráadásul teljes létszámban is jobbak voltunk, mint ők.”

Mivel nem kaptunk gólt a mérkőzésen, Matt Pickens karrierje 26. shutoutját regisztrálta, mellyel új klubrekordot állított fel, Joe Cannon korábbi csúcsát átadva a múltnak. A 30 esztendős portás remélhetőleg hamarosan újabb kategóriában lehet csúcstartó, hiszen már csak két győzelem választja el őt a 39-es klubrekordtól.

Nem sokkal később kiderült, hogy a megsérülő Omar Cummingsnak három hetet kell kihagynia, akárcsak az elmúlt két meccsről térdsérülés hiányzó hátvéd Marvell Wynne-nek.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 7-2-1, 22 pont (10 meccs)
2. Real Salt Lake 7-3-1, 22 pont (11 meccs)
3. Seattle Sounders FC 6-1-1, 19 pont (8 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 5-2-2, 17 pont (9 meccs)
5. Colorado Rapids 5-5-0, 15 pont (10 meccs)
6. FC Dallas 3-4-3, 12 pont (10 meccs)
7. Los Angeles Galaxy 3-5-1, 10 pont (9 meccs)
8. Chivas USA 3-6-0, 9 pont (9 meccs)
9. Portland Timbers 2-5-2, 8 pont (9 meccs)

Következik egy kis szusszanás, legközelebb csak jövő hét csütörtökön lép pályára a Rapids, ellenfele a DC United lesz a fővárosban.

A fogadási tippek alapján a hazaiak a találkozó esélyesei, de talán lehet esély egy újabb szép skalp begyűjtésére idegenben.

Sikertelenül zárult a Colorado Rockies hazai sorozata, az eddig egálra álló series alaposan negatív irányba mozdult el, mivel a hétvégén elszenvedtük a szezon első söprését az Atlanta Braves ellen és először kerültünk 3 meccsel a .500 alá.


1. meccs, péntek: Rockies-Braves 8-9 extra inningekben
A nyitó meccsen a leggyakoribb kezdővel álltunk fel, az infielden Helton, Scutaro, Tulo, Herrera kezdett, kívül CarGo, Fowler, Cuddy várta a bevetést, az elkapó Hernandez lehetett, akinek ismét Moscoso dobott a sérült Guthrie helyén. Az első menetben csak egyetlen sétát engedélyeztünk, majd jókora támadást kezdtünk, egy double és két walk által loaded 1outot harcoltunk ki, Helton két embert terelt haza a single ütésével, Cuddy RBI singleből volt eredményes, a második outot követően Fowler is elhelyezett egy 2run singlet, így rögtön 5-0s előnybe kerültünk. A második inningben következmények nélkül engedtünk fel két embert, közben bázison nem jártunk. A harmadikban egy singlet követve Freeman 2run HRal szépítettek a vendégek, újra nem jutottunk pályára. A negyedik játékrészben egy sétát pickoffal tüntettünk el, de nem tudtuk elkerülni a háromból három outot. Ezután a Braves nagy támadást vezetett, Moscoso sorra kapta az ütéseket, Jones egy futót, McCann kettőt küldött haza, majd a váltótárs Reynolds ellen Hinske doublelal 6-5 arányban kiharcolták a fordítást. Rögtön a folytatásban egy kieső után Herrera lőtt be egy solo HRt a jobb oldalra az egyenlítést. A hatodik tetején a Braves üres pályánál Jones hazafutásával vette vissza az előnyt, de újra hamar válaszoltunk, Helton duplát lőtt, Cuddy errorral ment fel, Fowler az üres egy bázisra sétált, majd a dobó helyén Colvin egy forceoutot harcolt ki, mellyel 7-7re egalizáltunk. A hetedik dobórészt Belisle két single ellenére abszolválta, nálunk pedig egy séta után következett három kiesés. Brothers is megúszta két találat ellenére és a nyolcadik támadásban csak sétálni tudtunk. Betancourt kapott egy singlet, de Tulo-Scut-Helton inning ending DPt hajtottunk végre, a legutolsó támadásban Scut leadoff single után Tulo intent walkot kapott, azonban Helton ellen SOval mentettek, jöhettek az extra játékok. Az elsőben két-két ember volt pályán mindkét csapatból, de nem született döntés, aztán a 11.ben Escalona gyorsan kapott egy singlet és egy 2run HRt Hinsketől, amivel két pontos lemaradásba kerültünk. Próbáltuk megmenteni a meccset, Herrera sétált, Tulo ütött, a szélső bázisokon lévő futók közül Helton az egyiket beküldte egy groundouttal, de Cuddy outtal véget ért a mérkőzés, egy ponttal vesztettünk.
- Az 5-0s előnyt gyorsan leadtuk, utána futottunk az eredmény után és ez csak egy darabig sikerült, a végén nem jött össze, a Braves 19-8 arányban ütött többet. Helton hat beállás alatt két ütéssel és három ponttal volt a legeredményesebb játékosunk, elérte a 20 RBIt éves szinten. Mellette csak Herrera hozott két találatot, aki még kétszer sétált és összesen háromszor ért haza, idei második hazafutását pakolta be. Fowler egy ütésből két pontot szerzett, ellenben Tulo csak két sétára volt képes, CarGo pedig a nagy sorozat után most ütés nélkül maradt. A hajrában annyira elfogytak a játékosok, hogy Rosario állt be 3Bnek a profik között először és a catcher egy fantasztikus játékot mutatott be. Moscoso az első néhány játékot egész jól megúszta, ám az ötödik közben távoznia kellett, addigra hét ütésből hat futást szenvedett el. A csere dobók közül Reynolds egy runt kapott 1.2 inning alatt, illetve a végén Escalona két futást szedett be, amire vereséggel fizetett rá.





















2. meccs, szombat: Rockies-Braves 9-13
A második mérkőzésre két helyen változtattunk, Rosario szállt be elkapónak, 3B poszton Nelson kezdett, mialatt a kezdő dobó a veterán Moyer lehetett. A Braves egy leadoff singlelel kezdett, melyet Nelson-Scut-Helton double playel védekeztünk le, majd két walk és egy single révén teli pályát harcoltunk ki két kiesővel, Cuddy grand slam HRal máris vezetést szereztünk. Ezt követően újra beszedtünk két singlet, de Nelson-Helton DPvel mentettünk, egy újabb séta után sikerült befejezni a játékot. Moyer és Scut single ütéseivel kezdtünk, 2outnál megint eredményesek tudtunk lenni, ezúttal CarGo sózott be egy 2run doublet, 6-0ra léptünk el. A harmadikban először Tulo, aztán CarGo vétett mezőnyhibát, utóbbi errorra ponttal fizettünk. Részünkről két single esett hiába, Moyer ellen befejezték az inninget, majd a negyedik tetején csak egy ütést kaptunk, ám mi is csak egy 2out singleig jutottunk. A folytatásban Moyer egyre sebezhetőbbé vált, egy single után Jones doublelal szépítettek és McCann RBI singlelel még tovább zárkóztak ellene a vendégek, azonban a következő menetben egy sétát követően Rosario püfölt ki egy 2run homerunt a nézőtérre. Ezután Diaz és Heyward back-to-back hazafutásokkal lecseréltette Moyert, de sajnos a csere ember Rogers se tudta megakadályozni az out nélküli loadedot, Jones 2run RBI singlet küldött és Freeman is eredményes volt, egy DPvel viszont mentettünk. Támadásban CarGo walk után Tulo double playt kapott, a hetedik tetején Rogers ismét bajba került, sorra engedte fel az embereket, a váltótárs Brothers ellen loadednál Jones elhelyezett egy újabb 2run RBI singlet és Freeman is betalált egy biztonságival, 8-12. Válaszul két outnál Rosario csengetett be egy solo shotot, de a következő két sétával nem jutottunk többre. A nyolcadikban Torres kiejtett három ütőt, az alsó részben CarGo singlet ért el, majd eső miatt beszüntették a játékot. Bő egy óra szünet után folytatódott az akció, Tulo ütésével két futó ért bázisra, de Helton DPt kapott. Az utolsó dobórészben Escalona játéka alatt egy séta után Colvin error adott futást a vendégeknek, ezzel alakult ki a végeredmény.
- Másodszor se volt elég a nagy előny a meccs elején, hat pontos vezetésről kaptunk ki. Az ütések számában végre tartottuk a lépést az ellenféllel, viszont négy error is volt. Rosario mindkét ütése hazafutás volt, megduplázta HRai számát a szezonban és három pontot termelt, egyre inkább kezdi felvenni az MLB ritmusát. Cuddyer négy lehetőség alatt kétszer talált, a grand slam révén négy pontot szállított, 17nél jár jelenleg. Gonzalez 4/4es hatékonysággal célzott és két újabb RBIval már 25 pontos az idényben. A többiek nem sokat tettek, legfeljebb Nelson három double play indítását lehet még kiemelni. Moyer kezdése gyengén sült el, a hatodik inningre 10 ütést és hat futást szenvedett el, 86 dobásnál lecseréltük a back-to-back HRok után. Rogers szorult helyzetben jött be és nem tudott segíteni, tovább tetézte a bajt azzal, hogy 1.1 IP alatt öt runt kapott és fordítottak ellene.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Braves 2-7
A párharc utolsó meccsén a söprés elkerüléséért igyekeztünk, Herrera és Hernandez visszatért a szokott helyére, míg Helton pihenőnapján Giambi volt az 1B. A soros kezdő dobó Nicasio az első menetben csak egy hit-by-pitchet engedett, tőlünk két kieső után CarGo sétált, de a kettesnél nem jutott tovább. Aztán egy séta után Tulo-Scutaro-Giambi double playt mutattunk be, míg részünkről hiába értünk el sétát és singlet is. A harmadik inningben Nicasio két kieső után került bajba, beszedett két single ütést, majd Freeman köszönt be egy 3run HRal, 3-0s hátrányba kerültünk. A menet alsó részében nem tudtuk elkerülni a háromból három outot, a negyedikben bases loadedot engedtünk a Bravesnek kieső nélkül és Pastornicky forceout játékával voltak eredményesek a következő pontért, majd egy home steal meghiúsítással járó nem mindennapi double playel fejeztük be az inninget. Több eseménytelen játék következett, legközelebb a hatodik tetején egy triplet követően Uggla RBI singlet ütött, történt egy séta és még Francisco is bepakolt egy RBI singlet, a játékrészt az első csere dobó Ottavino fejezte be, aki a hetedik menetet is szépen hozta. Ennek a támadó részében végre sikerült egy kicsit szépíteni, Tulo single ütését követően Cuddy RBI singlelel szerezte a becsületet pontot, Hernandez és Fowler is bázisra a lépet, a teli pályás lehetőséggel pedig Colvin tudott élni egy forceout által. A nyolcadik tetején még Reynolds ellen Uggla vágott be egy homerunt, támadásban többre képtelenek voltunk, az utolsó játékot Torres abszolválta.
- Meglehetősen sima vereséget szenvedtünk, a nehéz kezdés után esély se volt változtatni, csak négy ütésünk volt az egész meccs alatt. Ebből Hernandez egymaga kettőt regisztrált, a becsület pontokat Cuddy és a PH Colvin szállították. Nicasio öt inninget volt képes teljesíteni, ezalatt nyolc ütésből hat pontot szenvedett el az évi első veresége alkalmával, a legrosszabb meccse volt eddig a szezonban. A napokban felhozott emberek jól muzsikáltak, Ottavino két, Torres egy pont nélküli játékot hozott.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 18-10 (28 meccs)
2. San Francisco Giants 14-14 (28 meccs, 4.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 14-15 (29 meccs, 4.5 GB)
3. Colorado Rockies 12-15 (27 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 9-20 (29 meccs, 9.5 GB)

Szerencsére az ellenfeleknek se sikerült jól a hétvége, csak a Giants hozta 2-1re a Brew Crew elleni seriest, a többiek mind kikaptak. Az éllovas Dodgers kétszer bukott Chicagoban, a D'backs is csak egy meccset nyert a Mets otthonában, a Padrest otthon söpörte a Marlins. Hétfőtől folytatódnak a mérkőzések, a csoporton belül LAD-SF párharc következik, az Arizona a bajnok Cardst fogadja.

A mieink elkezdenek egy idegenbeli túrát, az első meccseket a San Diego Padres ellen játsszuk a csoport leggyengébb ellenfelével. Ha ellenük se tudunk javítani, akkor senki ellen. A három meccs időpontja: kedd 04:05, szerda 04:05, szerda 21:35. Reménykedjünk a javításban és hogy ennél lejjebb talán már nem kerülünk. GO ROCKIES!!!

 Véget ért az NBA alapszakasza, a Denver Nuggets bejutott a rájátszásba, ahol az első körben a Los Angeles Lakers ellen mérettetünk meg. Három találkozót játszottak le eddig a csapatok a párharcból, most ezek összefoglalója következik, de csak miután pótoltam a reguláris szakasz utolsó mérkőzéséről szóló jelentést.





















Az alapszakasz utolsó mérkőzését a Minnesota Timberwolves ellen játszottuk. Különösebb tétje már nem volt ennek a találkozónak, a Minny szempontjából pedig már csak a kötelesség teljesítéséről szólt a mérkőzés. A kezdőötösünk az utóbbi időben megszokott Koufosszal nyitottunk centerben, a többi poszton pedig a szezonban eddig megszokott játékosok kaptak helyt. Lendületes játékkal nyitottunk, de az első negyedben még sikeresen tartotta magát a Wolves. A második játékrészben már egyértelmű fölénybe kerültünk, esélyt sem adtunk a hazaiaknak. A második félidőben sem lassítottunk, simán tartottuk a húsz pont feletti különbséget. Nagyon felszabadult, lendületes játékkal szaladtunk át az alapszakasz utolsó mérkőzésén a Minnesotán. Azt hozzá kell azonban tenni, hogy a Minnyt túlzottan nem izgatta már ez a találkozó, a csapat nagy része valószínűleg összekészítette a horgászfelszerelést és a meccs után már indultak is a megérdemelt pihenőjükre. A csapatból heten értek legalább 10 pontot, de senki sem jutott 20-ig vagy a fölé, így jött össze ez a 131:102-es önbizalomnövelő győzelem, amivel bebiztosítottuk a hatodik helyet, elkerülve ezzel a legrosszabb match-up-nak tartott Thundert.

Egy hete hasonló időpontban a rájátszás küzdelmei is megkezdődtek, ellenfelünk az első körben a Los Angeles Lakers. A mérkőzést a csapat az alapszakasz utolsó meccseinek megfelelő felállásban kezdte. Az első negyedben az utolsó három percig egész szépen tartottuk a lépést a hazaiakkal, ekkor léptek először igazán, köszönhetően elsősorban a hármasoknak, amiket a játékrész hajrájában szereztek. A folytatásban Harrington és Brewer tripláival sikeresen felzárkóztunk, de ahogy közeledett a szünet, úgy kezdett ismét távolodni a Lakers, a félidőre 10 pontos hátrányban mentünk. A harmadik felvonáson nagyon sok múlott, de a Lakers jobb játékkal rukkolt ki a pihenőt követően, így növelni tudták az előnyüket. A záró játékrészben csoda kellett volna, hogy forduljon az állás, a hazaiak nem csináltak semmi mást, csak tartották az előnyüket, sajnos képtelenek voltunk komolyabb átütőerővel játszani ezen a mérkőzésen, ezért megérdemelt vereséget szenvedtünk 103:88 arányban. Az találkozó előtt is sejthető volt, hogy a kulcspozíció a center poszt lesz. Bynum semlegesítése létfontosságú az egész párharc szempontjából. Ezen a találkozón ez a legkevésbé sem sikerült, hiszen a Lakers magas ember uralta a festéket, védekezésben és támadásban sem tudtunk fogást találni rajta. Bynum remeklése mellett még az is belefért, hogy Gasol gyengébben teljesítsen, a párharc első mérkőzésén. A frontcourt elég csúnyán leszerepelt az első mérkőzésen és sajnos a hátvédsor sem tudta ezúttal kompenzálni a hiányosságokat. Lawson nem tudta betölteni a vezér szerepét, egyszerűen nem volt helye, nem tudott a tábla közelébe férkőzni, ha mégis akkor nagy eséllyel blokkolták. Afflalo is rosszul játszott, sem védekezésben sem támadásban nem nyújtott megfelelő teljesítményt. Pontatlanul dobott és Bryant is sokszor túljárt az eszén. Egyetlen játékosunk, akivel elégedettek lehettünk talán Gallinari volt, az olasz 19 pontig jutott, de tőle is több kell majd a folytatásban, különösen védekezésben. A játék ezen elemében mindenképpen javulnunk kell, agresszívabb védőmunkára és gyors támadásokra van szükségünk, ha meg akarjuk szorongatni a továbbiakban a Lakerst.





















A párharc második mérkőzését múlthét szerdán játszották. Karl az előző találkozó kilátástalan játékát követően sem változtatott a csapaton, ugyan azt a kezdőt küldte pályára, mint az első meccsen. Eléggé beragadtunk a rajtnál, már-már úgy tűnt ez a mérkőzés is sima lesz, mint az előző. A negyed közepére visszakapaszkodtunk, de aztán megint a Lakersnek jött ki inkább a lépés és magabiztos vezetéssel zárták az első játékrészt. A következő negyedben Mozgov révén sikerült egyenlíteni, de a hazaiak eszméltek és a nagyszünetig visszaállították a számukra megnyugtató előnyt. A harmadik negyed első felét még az öltözőben töltötte a csapat, a Lakers nagyon ellépett, de szerencsére a záró negyedre sikerült visszaverekedni magunkat a mérkőzésbe. Az utolsó negyedben becsülettel próbálkozott a csapat, bár a játékrész elején még tetemes hátrányban voltunk a mérkőzés végére sikerült elég közel kerülni az ellenfélhez, de a Lakersnek mindig volt annyi tartaléka, hogy visszaverje a próbálkozásainkat, így végül, az elsőnél jóval szorosabb mérkőzésen 104:100 arányban veszítettünk. Sokat javult a játékunk az első összecsapáshoz képest, ezúttal ez egy szoros vereségre volt elegendő. A festékben már kiegyenlítettebb volt a harc, igaz, Bynum így is karriercsúcsot ért a rájátszásban, ami a szerzett pontjait illeti. Lawsonnak sikerült ezúttal a csapat élére állni, 25 ponttal és 7 assziszttal zárta a találkozót, ezzel a csapat legeredményesebb játékosa volt. Nagyot javultunk a játékunk talán legfontosabb elemében, a gyors indításokból szerzett pontok tekintetében. Néhány játékosunk sajnos rossz napot fogott ki, Gallinari, Afflalo és Harrington is vaktölténnyel lőttek a mérkőzés nagy részében, sajnos nagyon gyenge százalékkal értékesítették a dobásaikat. Ennek a három játékosnak lényegesen jobban kellene teljesítenie, különösen Afflalonak és Gallinarinak, mert nélkülük nem sok esélyünk van rá, hogy megfordítsuk a párharcot. Kiemelhető még McGee, aki 6 blokkot osztott ki a mérkőzésen, ezzel jelentős részt vállat abból, hogy szoros mérkőzést tudtunk játszani.

A harmadik mérkőzést szombat hajnalban vívtuk, immár hazai pályán csaptunk össze a Lakersszel. Karl az első két találkozó tapasztalatai alapján lecserélte Koufost a kezdőben, Mozgov vette át a görög helyét. Ennek elsődleges oka valószínűleg Bynum semlegesítése volt. Jól kezdtünk, az első negyedben irányítottuk a találkozót. Néhány perccel a második negyed kezdete után már 24 ponttal vezettünk, mondhatjuk, hogy állva hagytuk az ellenfelet. A félidei szünetig a Lakers közelebb zárkózott, majd a harmadik negyedben jelentősen csökkentette a hátrányát. A záró negyedre fordulva hét pontos fórban voltunk. A negyedik felvonás nagy részében sikeresen őriztük az előnyünket, majd a mérkőzés vége előtt még tovább nőtt a különbség. A végeredmény 99:84-es győzelem lett. Több kiváló teljesítmény volt a csapatban, elsőként Lawsont emelném ki, 25 ponttal és 7 assziszttal zárt, McGee pedig 15 lepattanóval és 16 ponttal dupla-duplát ért el. Ők ketten nagyon jól játszottak, rajtuk kívül még Farried is szép teljesítményt tett le az asztalra, 15 lepattanó és 12 pont állt a statisztikai lapján a mérkőzés végén, energikusan és nagyon lendületesen kosárlabdázott. A győzelem ellenére van még miben javulnunk, a dobószázalékunk elég gyenge volt, Gallinari, Brewer és Afflalo is rossz arányban értékesítették a helyzeteiket. Ezen találkozón a játék legtöbb elemében sikerült a vendégek fölé nőni. A palánk alatti terület ezúttal a miénk volt, talán Karl húzása jött be, de inkább arra tippelek, hogy Bynumnak a magaslati levegő okozott inkább problémát.

A harmadik mérkőzésből meríthet erőt a csapat és szurkolók is. Ezzel az elszántsággal kell a további találkozókon is pályára lépni. A negyedik mérkőzés nagyon fontos lesz a párharc alakulása szempontjából, mindenképpen győzni kell, ha életben akarjuk tartani a továbbjutási reményeinket.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye:

1. Oklahoma City Thunder 47-19 (66 meccs)
2. Denver Nuggets 38-28 (66 meccs)
3. Utah Jazz 36-30 (66 meccs)
4. Portland Trail Blazers 28-38 (66 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 26-40 (66 meccs)

A párharc következő mékőzései:

4. mérkőzés: Május 7., hétfő, 03:30 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
5. mérkőzés: Május 8., kedd, Los Angeles Lakers - Denver Nuggets 
6. mérkőzés: Május 10., csütörtök, Denver Nuggets - Los Angeles Lakers (ha szükséges)
7. mérkőzés: Május 12., szombat, Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (ha szükséges)

Bár az Air Force Falcons egyetemi lacrosse-csapata képtelen volt bejutni a rájátszásba, mégis rendkívül elégedettek lehetünk a gárda teljesítményével, hiszen a szerény programunk a 2012-es esztendőben további fejlődésen ment keresztül, és több értékes sikert aratva, egyetlen mérkőzésen múlott, hogy nem értük el a pozitív mérleget. Most következő írásunkban a szezon összes meccsét tekintjük át időrendi sorrendben.





















Az idényt február 19-én a papíron jóval erősebb Rutgers ellen nyitottuk semleges helyszínen, Syracuse-ban. A meccs jelentős részében néhány gólos hátrányban voltunk, a félidőben az ellenfél 5-4-re, a harmadik játékrészt követően 8-7-re vezetett. A hajrában már három találattal is elléptek, a találkozó utolsó 55 másodpercén belül a sophomore támadó Mike Crampton két gólt szerezve egyetlen találatra zárkóztatta fel a Sólymokat, de sajnos egyenlítenünk már nem sikerült, így be kellett érnünk a 11-10-es fiaskóval. Crampton három gólt szerzett, a szintén másodéves Tommy McKee is elérte a mesterhármast, míg a többiek közül a harmadik kezdőcsatár Keith Dreyer (1+3) és a középpályás Kyle Cassady (2+0) volt még kiemelkedő.

A következő hétvégén rendezték meg Denver városában a Pioneer Face-Off Classic négyestornát az állam legerősebb csapata, a Denver University vendéglátásával. A Légierő az első játéknapon a Robert Morris csapatával mérte össze erejét, akikkel egy igazán kiélezett meccset vívtunk. Az első félidő helyenként követhetetlen gólgyártásából az RMU jött ki jobban, féltávnál 11-8-ra mentek. A harmadik negyed elején már öt gól is volt a különbség a két csapat között, de Mike Crampton és a faceoff-specialista Erik Smith három-három találatával felzárkóztunk, és a befejező játékrész előtt csak 13-14 volt az állás. Sajnos hiába igyekeztünk nagy erőkkel, a finis az ellenfélnek sikerült jobban, 17-14 arányban a második meccsünket is elvesztettük. A két már kiemelt játékoson kívül a másodéves Kyle Cassady és az újonc Tom Burgess két-két gólt szerzett, Dreyer három előkészítésre vállalkozott.

A torna második napján mindannyian a javításban reménykedtünk, az első osztályban újoncnak számító Michigan ellen kötelező elvárásnak számított a győzelem. A kezdés nem sikerült makulátlanul, a meccs első három gólját kivétel nélkül a kék-sárgák szerezték, és az első negyedet követően is jobban álltak, de aztán szép lassan beindult a csapat, és sorban kilenc gólt szerezve megfordítottuk a meccset. A félidőben 9-5 volt az előnyünk, a második 30 percben viszont csak egyetlen további találatot engedélyeztünk a Wolverines-nek, így a végére 15-6 arányban ütöttük ki őket. A kulcsemberek közül Keith Dreyer három gólt és négy asszisztot jegyzett, Mike Crampton 2+2-ig jutott, Erik Smith ötször készített elő találatot, míg meglepetésre a harmadéves csereember, Pat Harrison négyszer volt eredményes az évad első sikere alkalmával.

Március 3-án került sor az idény legelső hazai mérkőzésére, amikor a USAFA birtokára a gyengécske Quinnipiac látogatott. Igazából a győztes kiléte egy pillanatig sem lehetett kérdéses, már az első percekben megszereztük a vezetést, és nem voltunk hajlandóak kiengedni a kezünkből később sem. Az előnyt folyamatosan növeltük, minden egyes játékrészben az ellenfélnél több gólt szerezve, 13-3-ra diadalmaskodtunk. A freshman támadó Keith Dreyer öt ponttal (2+3) volt a csapat legeredményesebb játékosa, de nem sokkal maradt el tőle a három gólos Mike Crampton és a kétszer betaláló Tommy McKee sem, a többi találaton egy-egy játékos osztozkodott. A vendég csapat teljesen veszélytelen volt a kapunkra, a három találatot mindössze öt darab kapura lövésből érték el, mialatt a mieink 22 próbálkozást zúdítottak rá.

Ezt követően egy újabb semleges pályás mérkőzés szerepelt a programban, március 10-én az akadémia legnagyobb riválisai közé tartozó Army-val csaptunk össze. A Houston-ban rendezett jótékonysági mérkőzésen két mérsékelt képességű csapat mérte össze a tudását egymással, de jól tudjuk, hogy a hadászati intézmények minden egyes sportágban komoly presztízscsatákat vívnak, most sem volt másként. Eleinte a Black Knights volt lépéselőnyben, a nyitó negyed végére kiegyenlítettünk, ám a hosszú szünetre már 5-4-es vezetés volt a birtokukban. A harmadik negyedben újra egalizáltunk, de hamarosan hátrányba kerültünk, és éppen veszni látszott a mérkőzés, amikor hat másodperccel a rendes játékidő vége előtt Tommy McKee hosszabbításra küldte a meccset. A túlóra csak pár másodpercig tartott, egyből megszereztük a labdát, és a faceoff-ot elhozó Erik Smith juttatta 9-8-as győzelemhez a gárdát, aki  anapi második találatát szerezte, ezzel hatalmas csatában tudtunk nyerni. Mellette még két elsőéves, Keith Dreyer és Ryland De Pol is duplázni tudtak, a junior Austin Fox pedig 13 védést mutatott be nyolc kapott gól mellett.

Sorozatban három győzelemmel várhattuk a szezon első konferencia-mérkőzéseit, méghozzá rögtön az országos listán 5. kiemelt Loyola-nál vendégeskedtünk, ellenük korántsem számítottunk esélyesnek. Ennek ellenére nagy lendülettel kezdtünk, és a házigazdák könnyelmű játékát szépen ki tudtuk használni az első félidőben, 30 perc alatt nagy meglepetésre 7-4-es vezetésre tettünk szert. A harmadik-negyedik felvonásra aztán kamatostul vissza adott mindent a Greyhounds, 11-1 arányban múltak felül bennünket a második félidőre, a végére rettentő sima, 15-8-as fiaskót kaptunk a reményteljes kezdés ellenére. Mike Crampton (3+1) és Keith Dreyer (1+3) négy-négy ponttal voltak a csapat legjobb pontszerzői, a tartalék Michael Curran ugyancsak kétszer volt eredményes, míg Cassady és De Pol is betaláltak, ám a második félidő alatt képtelenek voltunk feltartóztatni az ellenfelet, alaposan felszínre hozták a két csapat közti különbséget.

A folytatásban egy újabb erősebb konferencia-vetélytárssal játszottunk, az állami rivális Denver-t láttuk vendégül. A Sólymok nagyon fogadkoztak a meccs előtt, hogy szeretnék minél jobban megnehezíteni a favorit Pioneers dolgát, és ezt a fajta elszánt stílust a pályán is sikerült meghonosítani. Az első negyed döntetlennel ért véget, a második játékrészben a DU a csapat fölé tudott nőni, a vendégek hat találatot pakoltak be, úgy hogy csak két válasz érkezett a kék-fehérektől. Mint később kiderült, ebben a periódusban dőlt el a mérkőzés, mert az összeszedett hátrányt később sem tudtuk ledolgozni, a harmadik felvonásban hiába zárkóztunk feljebb, visszaverték a kísérleteinket, a végeredmény 11-8 lett a vetélytárs javára. Az emelt fővel veszítő AFA-ból Erik Smith és Adam Paranka két-két góllal emelkedett ki, szokás szerint Cassady, McKee és Crampton is beköszöntek, de a papírformát nem tudtuk felborítani.

Következett egy hétközi fellépés a Jacksonville otthonában, akikkel egy kedd este csaptunk össze a javítás reményében. A két csapat ádáz küzdelmet vívott egymással az első félidőben, végig fej-fej mellett haladtunk, mígnem a nagyszünet idejére 5-4-es vezetésre sikerült szert tenni. A minimális előnyt a harmadik negyedben tovább erősítettük, sorozatban öt gólt szerezve 10-5 arányban hagytuk állva a házigazdákat, ez pedig már elég volt az üdvösséghez. A befejező időszakban magabiztosan őriztük az előnyt, az utolsó percen belül a J-Ville két góllal közelebb tudott még zárkózni, de a lényegen nem változtattak, 11-8-as győzelemmel folytattuk a menetelést. Az újonc Keith Dreyer karriercsúcsot jelentő négy gólt dobott, Tommy McKee három, Mike Crampton két alkalommal vette be az ellenfél kapuját, míg a ketrec előtt Austin Fox 11/18-as hatékonyságot postázott.

Pár nappal később máris visszatértünk Colorado Springs-be, március utolsó napján a szerény játékerőt képviselő Mercer csapatát láthattuk vendégül, ismételten csak a győzelem lehetett elfogadható eredmény. Nem kellett csalódnunk a csapatban, már az első félidőben padlóra küldtük a vetélytársat, 30 perc játékot követően ugyanis 15-2-re húztunk el. Igazi örömjátékot láthatott a hazai közönség, a második félidő csupán formalitás volt, bár a végére látványosan visszavettünk, hogy annyira ne szórjuk meg az ellenfelet, azért 20-4 arányban simán győztünk. A program történetében 1997 óta fordult elő, hogy a Falcons 20 találatot szerzett volna egy mérkőzés alatt, most minden idők legnagyobb különbségű győzelmét arattuk. A kiütéses sikerből Mike Crampton négy góllal vette ki a részét, Keith Dreyer három-három gólig és asszisztig jutott, a freshman Tom Burgess ugyancsak mesterhármast jegyzett, illetve a sok egy-egy gólos játékos közül a sophomore Michael Curran emelkedett ki két találattal.

Egy héttel később hazai környezetben vívtunk konferencia-mérkőzést a Bellarmine csapatával szemben. Ismét szoros küzdelemre volt kilátás, és reális győzelmi esélyekkel vehettük fel a kesztyűt ellenük. Az első negyedben a vendégek egyel több gólt lőttek, a második játékrész alatt öt góllal látványosan sikerült fordítanunk, egyetlen találatot sem kaptunk ebben a negyedórában, így a hosszú szünet idejére 6-2-es vezetéshez jutottunk. A második félidőben gyakran még tovább tudtuk növelni a különbséget, de a Knights nem hagyta magát, közelebb zárkózni képtelenek voltak, a nagyobb verést mégis elkerülték. A meccs végeredménye 12-8-as diadal lett a Falcons javára, megszereztük a második sikert a konferencián belül. Tommy McKee öt találat és két előkészítés jóvoltából hét pontot szorgoskodott össze, toronymagasan a meccs legjobb játékosa volt. Rajta kívül csupán a duplázó Tom Burgess szerzett több találatot, közben Keith Dreyer 1+3-as teljesítménynél tette le az ütőjét a nap végeztével.

Április 14-én az aktuális #17 Fairfield-et láttuk vendégül, sorozatban a harmadik hazai győzelemről álmodoztunk, de jól tudtuk, hogy ezúttal a korábbi két összecsapásnál sokkal nehezebb dolgunk lesz. A vendégek igyekezték hamar lelombozni a mieinket, az első öt percben máris három találatot helyeztek el Fox mögött, de becsülettel küzdöttünk, és a nyitó negyed végén csak kettővel voltunk lemaradva. A második felvonás alatt egyetlen gólra felzárkóztunk, de két kései találatnak köszönhetően 8-4 volt az állás a félidőben. A fordulást követően lépésről lépésre újra lejjebb tudtuk faragni a különbséget, az igazi áttörést a finis hozta meg, a befejező öt percen belül szerzett három találattal ugyanis egyetlen gólra közelítettük meg a Stags-t, akik azonban a befejező minutumban beállították a 12-10-es végeredményt. Végig szépen küzdöttünk, és többször ráijesztettünk a vendégekre, de csak megszorongatni tudtuk őket. A sophomore gólgyáros Tommy MmcKee hat-trick-je mellett heten is egy-egy gólt szereztek, Fox kapus 11 védéssel zárt.

Újabb egy hét múlva újra az ECAC egyik élcsapatával mérkőztünk meg, és az Ohio State vendégeként legfeljebb titkon bízhattunk a meglepetésben. A bizakodás addig tartott, amíg el nem kezdődött a mérkőzés, ugyanis a pályán a Buckeyes ellentmondást nem tűrő játékkal állt elő, gyakran megoldhatatlan feladat elé állították a védelmünket, miközben a támadók egyetlen gólt sem szereztek az első két játékrész alatt. A 0-8-as félidő után nem volt miben reménykedni, de a hátralévő időben legalább lőttünk néhány gólt, és nem kaptunk sokkal többet, de 14-4-es zakóval kellett beérnünk a közel 20 ezres columbusi közönség előtt. Látványosan nem jött ki a lépés a csapatnak ezen a mérkőzésen, így kénytelenek voltunk elszenvedni a szezon legnagyobb vereségét. A négy coloradói találat közül Mike Crompton kettőt vállalt, McKee és Smith lőtték a másik kettőt.

Legutoljára a Hobart College csapatával találkoztunk idegenben, a konferencia középmezőnyéhez tartozó csapatok összecsapásán számunkra a pozitív mérleg volt a tét, a meccs előtt hat-hat győzelemmel és vereséggel rendelkeztünk. A kezdés egyértelműen a házigazdáknak sikerült jobban, rögtön az első percben két találatot szórtak, és a korán megszerzett előny egészen a félidő végéig kitartott, és nőtt is a különbség, 8-3-as hátrányban voltunk két negyed játékot követően. A folytatásra összekaptuk magunkat, megfékeztük az omlást, de az ellenfél keményen tartotta magát, és nem igazán engedtek feljebb kapaszkodni bennünket, nem volt más választásunk, 12-8-as vereséggel fejeztük be az évet. Mike Crampton újfent mesterhármast rittyentett, Tommy McKee duplázott, Dreyer pedig 1+2-vel végzett. A zakó egyúttal azt jelentette, hogy visszaestünk az ECAC hatodik helyére, és 6-7-es mutatóval zártuk le a 2012-es évadot, de szégyenkezésre továbbra sincs okunk.

Az ECAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Loyola Greyhounds 7-0 (12-1)
2. Ohio State Buckeyes 6-1 (8-6)
3. Fairfield Stags 4-2 (11-3)
4. Denver Pioneers 4-3 (8-5)
5. Hobart College Statesmen 2-4 (4-9)
6. Air Force Falcons 2-5 (6-7)
7. Bellarmine Knights 1-6 (4-8)
8. Michigan Wolverines 0-5 (1-12)

Amint a fentebbiekből is kivehettétek, a program rendkívül fiatal erőkből áll, csupa újonc és másodéves játékos számít húzóembernek, így a Falcons jövőképe igencsak biztatóan fest. Remélhetőleg az idei szezon egyfajta ugródeszka volt, és a következő években tovább folytatódik a látványos fejlődésé, és ennél is jobb eredményeket érhetünk majd el.

- Tóth Milán írása -

Múlt hétvégén ugyan a Chivas USA felett négygólos győzelmet aratott a Colorado Rapids az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS), de a keleti konferenciában gyengén szereplő New England Revolution otthonában már nem sikerült a pontszerzés Oscar Pareja együttesének a szerdai mérkőzésen. A találkozó előtt a hazaiak két győzelemmel és öt vereséggel álltak, míg a coloradóiaknak 4-4 volt a mérlegük.



















Stephen Nicol a Matt Reis – Kevin Alston, Stephen McCartey, A.J. Soares, Chris Tierney – Fernando Cardenas, Clyde Simms, Shalrie Joseph, Benny Feilhaber – Saer Sene, Jose Moreno tizenegynek szavazott bizalmat, míg a coloradóiak a Matt Pickens – Hunter Freeman, Drew Moor, Tyrone Marshall, Luis Zapata – Brian Mullan, Jeff Larentowicz, Jaime Castrillon, Martin Rivero – Omar Cummings, Tony Cascio összetételű együttessel léptek pályára. A védelemből kisebb sérülés miatt hiányzott Kosuke Kimura és Marvell Wynne, míg a nagy visszatérő Conor Casey inkább otthon maradt, hogy további tréningeket végezzen. 

A találkozó elején a hazaiak kerültek helyzetbe, ám a Rapids védői ekkor szépen blokkoltak. Aztán a 12. percben Cummings lőhetett a tizenhatos vonaláról, Reis csak második szándékból tudta megfogni a laposan meglőtt labdát. Tíz perccel később már a hazaiak kapusa sem tudta megakadályozni a Rapids vezető gólját. Rivero rúghatott szögletet, Jaime Castrillon pedig mindenkinél magasabbra emelkedett, és szépen fejelt a New England kapujába, a kolumbiai középpályás már a második gólját szerezte a csapat színeiben. 0-1.

Sokáig nem tartott az előny, a 27. minutumban máris érkezett az egyenlítő gól. Cummings még jól tisztázott egy jobb oldali szögletet követően, de a messzire kifelejt labdát Simms ívelte vissza a Rapids tizenhatosán belülre, amit McCarthy szépen bólintott le Sene elé, aki ballal a kapuba bombázta a játékszert. A franciának nem volt nehéz dolga, teljesen üresen volt hat (!) méterre a ketrectől. 1-1.

A Revs lendületben maradt, hat perccel az első félidő vége előtt Cardenas a vezető gólt is megszerezte csapatának. Sene indult meg a jobb összekötő helyéről, majd a büntetőterületen belül kolumbiai csapattársának passzolt, aki ballal, szépen emelte át a labdát a kicsit kint álló Pickens fölött a kapuba. A hálóőr ugyan még bele tudott piszkálni a lövésbe, de ez kevésnek bizonyult. 2-1.

A Rapids nem adta fel, de kicsit ötlettelennek tűnt támadásban a Pareja-csapat. Rivero kétszer próbálkozott ígéretes távoli lövéssel, de ezek elkerülték a kaput. A 69. percben Larentowicz ívelt előre egy labdát, amit Castrillon az ötös bal sarkáról fejelt a rövid felső irányába, de Reis szépen hárított. Ez volt a legnagyobb lehetőségünk az egyenlítésre. Az állás a továbbiakban már nem változott, 12 ponttal jelenleg az ötödik helyen állunk a nyugati konferenciában. 

A hazaiak kapusa, Reis a 100. MLS-győzelmét aratta. Gratulálunk neki, de jobban örültünk volna, ha ezt nem a Rapids ellen éri el…

A középhátvéd Moor a találkozót követően a koncentráció hiányáról beszélt, szerinte ennek tudható be a két kapott gól, illetve az, hogy gyakorlatilag nem sok mindent tettek a gólszerzés érdekében. Hozzátette, látott pozitív dolgokat is, amelyekből erőt lehet meríteni a folytatásra, és kell is.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Nincs megállás, nincs időnk nyaldosni a sebeket és a vereségen rágódni, mert folytatódik az elfoglalt program, hétvégén itt az újabb forduló. Ráadásul em lesz könnyű dolguk Cummingséknak, hiszen vasárnapról hétfőre virradóra, hajnali 01:00-től az FC Dallas otthonában kellene pontot, pontokat szerezniük. Hozzánk hasonlóan a texasiak is 12 pontosak, csak azzal a különbséggel, hogy mérlegük három győzelem mellett ugyanennyi döntetlen és vereség.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 7-1-1, 22 pont (9 meccs)
2. Real Salt Lake 6-3-1, 19 pont (10 meccs)
3. Seattle Sounders FC 5-1-1, 16 pont (7 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 4-2-2, 14 pont (8 meccs)
5. Colorado Rapids 4-5-0, 12 pont (8 meccs)
6. FC Dallas 3-3-3, 12 pont (9 meccs)
7. Los Angeles Galaxy 3-4-1, 10 pont (8 meccs)
8. Chivas USA 3-5-0, 9 pont (8 meccs)
9. Portland Timbers 2-5-1, 7 pont (8 meccs)

Az előző fordulókban a Los Angeles Galaxy és a Real Salt Lake ellen is ikszelt a Dallas,  a Vancouver Whitecapstől pedig 1-0-s vereséget szenvedett. A Rapids legutóbbi öt mérkőzéséből már négyet veszített el, de a coloradói labdarúgás hívei bíznak abban, hogy csapatuk még időben magára talál.

Aktuális hír az egyesülettel kapcsolatban, hogy újabb játékost igazoltunk le, aki remélhetőleg a csapat segítségére lehet a továbbiakban. A tehetséges középpályás, Harrison Henao a napokban elkezdte az edzéseket, így most már három kolumbiai játékosa van a Rapidsnek. Az 1987-es születésű játékos a 99-es számú mezt kapta, és a sérült Jamie Smith-t kell majd helyettesítenie a bal szélen. A klub honlapjának Henao elmondta, csapatjátékosnak, technikásnak és gólérzékenynek tartja magát, és biztosan könnyen be fog illeszkedni a számtalan Dél-amerikai csapattárs közé.

A fogadás piacain a dallasiak a mérkőzés esélyesei, de nagyon remélem, hogy megtörik az átok, és végre akkor is nyerni fog a Rapids, ha én írok róluk. Szurkoljatok ezért minél jobban! :)

Május 4től 20ig tartják az idei jégkorong világbajnokságot Svédország és Finnország közös rendezésével. Mivel az idei tornán is szép számmal lesznek denveri érdekeltségek, ezért úgy gondoltam, hogy a Colorado Avalanche játékosainak szereplését a nemzeti csapatokban is érdemes lesz végig követni a blogon.















A két rendező ország közti távolság miatt a 2012es VBre jelentősen változott a lebonyolítási rendszer. A megszokott négy darab négy tagú csoport helyett most két nyolc fős társaság küzdhet egymással a csoportkörben: a mezőny egyik fele Helsinkiben, a másik Stockholmban játszik. A csoportküzdelmek alatt az összes csapat minden ellenfelével találkozik és a hét meccses kör végén mindkét kvartettből a legjobb négy-négy együttes jut a negyeddöntőbe. A két csoport utolsó helyezettjei egyből kiesnek a divízió I-be, idén nincsenek meccsek a bent maradásért. A nyolc között a helsiniki-i és a stockolmi ágon is az első és a negyedik, ill. a második és a harmadik vív egymással, aztán a két-két továbbjutó játssza le a két helyszínen a két elődöntőt. A végső helyosztókat május 20án tartják a finn fővárosban.

A H (mint Helsinki) csoportban a két Észak-amerikai csapatra kell különösen figyelnünk, ugyanis Ryan O'Reilly a kanadai, Paul Stastny az amerikai válogatott színeiben léphet pályára.

ROR három éves NHL karrierje legerősebb szezonján van túl, a 2011-12es évad 81 meccse alatt 55 pontot szedett össze, a klub legjobb pontszerzője volt, 101 korongszerzésével az egész NHL éllovasa lett. Ez lesz az első felnőtt világversenye, de 2009ben már a kanadai válogatott kapitányaként részt vett az akkori U18as világbajnokságon.

Stastny pályafutása második VBjére készül, 2007ben az amerikai csapat második legeredményesebb játékosa volt a VBn hét meccsen szerzett nyolc pontjával. Ezen kívül tagja volt a 2010es olimpián induló csapatnak, melyet az amerikai válogatott ezüstérmesként zárt. Ő is egész jó szezont hozott tavaly az Avsben, 79 meccsen 53 pontot szórt, csak két egységgel maradt el O'Reillytól, hat szezonja alatt ötödik alkalommal lépte át a 20 gólos határt és 55 %os faceoff hatékonyságával első volt a csapaton belül.

Kettejükön kívül az amerikai csapat segédedzőjeként ott lesz a tornán az AHLes farmcsapatunk vezetőedzője David Quinn és az Avalanche csapatorvosa Matt Sokolowski a kanadai nemzeti gárda egyik segédje lehet.

Az Észak-amerikai válogatottak ellenfele a csoportkörben a házigazda finnek mellett Fehéroroszország, Franciaország, Kazahsztán, Svájc, Szlovákia lesz.
















Az S (mint Stockholm) csoportban vesznek részt a társrendező svédek, akik soraiban szurkolhatunk az újonc Gabriel Landeskognak, míg az orosz válogatott egyik kapusa a denveri Semyon Varlamov lesz.

A Calder-finalista Landeskog 52 pontjával (22+30) az NHL legponterősebb újonca volt a legutóbbi esztendőben és talán nem kiabáljuk el, hogy a trófea első számú esélyese. 270 lövéssel, 58 korongszerzéssel, +20as plusz/mínusszal, 5 győztes góllal, 6 emberelőnyös góllal és 219 ütközéssel a legjobb elsőéves hokis volt. Felnőttek közt ez lesz az első VB szereplése, korábban már U18as és junior VBn is versenyzett.

Varlamov 26-24-3as győzelem-vereség statisztika mellé 2.59 gólt kapott meccsenként és 91.3 %os hatékonysággal őrizte a kaput az elmúlt szezonban. 53 mérkőzésen védve még négy shutoutot is elkönyvelt, de igazán emlékezeteset a meccs végi büntetőpárbajokban alkotott, 8ból 8at megnyert vele a csapat és 91.7%al védett a rávezetéseknél. Korábban a 2008as VBre meghívták de sérülés miatt nem lehetett ott, a legutóbbi olimpián jelen volt, de egyszer se kapott lehetőséget.

A három koronások és a szbornaja mellett még Csehország, Dánia, Németország, Olaszország, Lettország, Norvégia vesz részt a csupa európai csapat által alkotott csoport küzdelmeiben.

A coloradói érdekeltségű mérkőzések menetrendje a csoportkörben:

Május 4., péntek, 11:15 Egyesült Államok - Franciaország (H csoport)
Május 4., péntek, 15:15 Kanada - Szlovákia (H csoport)
Május 4., péntek, 20:15 Svédország - Norvégia (S csoport)
Május 5., szombat, 16:15 Lettország - Oroszország (S csoport)
Május 5., szombat, 18:00 Kanada - Egyesült Államok (H csoport)
Május 5., szombat, 20:15 Svédország - Csehország (S csoport)
Május 6., vasárnap, 16:15 Oroszország - Norvégia (S csoport)
Május 7., hétfő, 15:15 Franciaország - Kanada (H csoport)
Május 7., hétfő, 19:15 Egyesült Államok - Szlovákia (H csoport)
Május 7., hétfő, 20:15 Dánia - Svédország (S csoport)
Május 8., kedd, 20:15 Oroszország - Németország (S csoport)
Május 9., szerda, 19:15 Kanada - Svájc (H csoport)
Május 9., szerda, 20:15 Svédország - Németország (S csoport)
Május 10., csütörtök, 15:15 Egyesült Államok - Fehéroroszország (H csoport)
Május 10., csütörtök, 16:15 Dánia - Oroszország (S csoport)
Május 11., péntek, 15:15 Kazahsztán - Egyesült Államok (H csoport)
Május 11., péntek, 19:15 Finnország - Kanada (H csoport)
Május 11., péntek, 20:15 Oroszország - Svédország (S csoport)
Május 12., szombat, 19:15 Kazahsztán - Kanada (H csoport)
Május 12., szombat, 20:15 Olaszország - Svédország (S csoport)
Május 13., vasárnap, 15:15 Finnország - Egyesült Államok (H csoport)
Május 13., vasárnap, 16:15 Oroszország - Csehország (S csoport)
Május 14., hétfő, 20:15 Olaszország - Oroszország (S csoport)
Május 15., kedd, 11:15 Kanada - Fehéroroszország (H csoport)
Május 15., kedd, 19:15 Egyesült Államok - Svájc (H csoport)
Május 15., kedd, 20:15 Svédország - Lettország (S csoport)

Időről időre igyekszem majd beszámolni a VB denveri érdekeltségű eseményeiről, rengeteg mérkőzés lesz és ezek közül sokra oda kell figyelnünk, szóval mindenképpen jó szórakozást nyújthat nekünk a torna. Kövessétek az írásokat és szurkoljatok velünk együtt a denveri legények sikereiért, a nagyobb meccsek alatt pedig gyertek bátran kommentezni!

Az alapszakasz utolsó két fordulójában a Colorado Mammoth gárdája egyaránt vereséget szenvedett, így a Calgary Rougnecks mögött képtelenek voltunk beérni a nyugati divízió második helyével. Hamarosan kezdődik a rájátszás, de előtte még a hangolódás jegyében, a befejező két mérkőzésre vethetünk egy-egy pillantást egy fantasztikus hír mellett.



















Április 20-án került sor a legutolsó hazai meccsünkre az alapszakaszban, melynek listavezetőként vághattunk neki a hetek óta veretlen Edmonton Rush csapata ellen. A 'Necks-szel nagy versenyfutást folytattunk, ezért a másik albertai egylet ellen mindenképpen győzelemre volt szükségünk a kiemelt pozíció megőrzéséhez.
Az első negyed egész jól alakult, Pollock és Lincoln találataival 2-1-es előnyben voltunk a nyitó 15 percet követően. Később sajnos a vendégek látványosan felőröltek bennünket, a második játékrész első tíz percében négy megválaszolatlan találatot szereztek, és 5-2-re rögtön megfordították a meccs állását. A félidő előtti utolsó percekben két újabb újonc, Hopcroft és McBride góljaival tudtunk közelebb zárkózni, így a nagy szünet alatt csak egyetlen találat volt a hátrány.
A folytatásban is jobbára csak futottunk az eredmény után, egyik alkalommal Shewchuk góljával 6-6-ra sikerült egyenlíteni, de a kanadaiak tíz másodperc leforgása alatt válaszoltak, és többször már nem is engedték ki a kezükből az előnyt. Egy közel tíz perces periódus alatt a vendégek ismét négy gólt szereztek, melyre nem érkezett válasz, ennek vezérletével 11-7-re mentek a záró negyed előtt. A hátralévő időben nem történt jelentős változás, Lincoln, Grant Jr, Jones és Hopcroft jóvoltából hiába voltunk négyszer is eredményesek, közben a Rush is gyakran beköszönt, egyetlen góllal tudtunk közelebb zárkózni hozzájuk, és 14-11-es fiaskót szenvedtünk el.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+4, 19 kapura lövés
- Lincoln 2+3, 4 kapura lövés
- Hopcroft 2+1, 9 kapura lövés, 6 szerzett labda
- Shewchuk 2 gól, 6 kapura lövés
- McBride és Jones 1+2
- Pollock 1 gól, 9 kapura lövés, 6 szerzett labda
- I. Gajic 1 assziszt, 10 szerzett labda, 16/29-es faceoff-hatékonyság
- Reid 8 szerzett labda
- Coates 7 szerzett labda
- Levis 36/49-es védési hatékonyság

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!


















Egy hét múlva egy gyakorlatilag tét nélküli mérkőzésen léphettünk pályára a Minnesota Swarm otthonában, mivel a 'Necks újabb győzelmével biztossá vált, hogy ők végeznek a nyugati csoport élén, mi pedig az utolsó meccs eredményétől függetlenül másodikok leszünk. S mi több, már a Swarm harmadik helye is biztos volt, vagyis annak tudatában léptünk pályára a minnesotaiak ellen, hogy egy hét múlva, a playoff első körében a két csapat egymás ellen fog küzdeni Denverben.
A vendéglátók lényegesen jobban kezdtek, az első negyedben csak Pollock és Hopcroft révén tudtunk szépíteni, a Swarm 4-2-es vezetését képtelenek voltunk veszélyeztetni. A második játékrész alatt sem változott a játék képe, ismét mindkétszer csak több gólos hátrány mellett voltunk eredményesek MacLeod és I. Gajic jóvoltából, így a félidőben már 4-9-es lemaradásban voltunk.
A szünet alatt kicsit összekaptuk magunkat, és először három, majd két gólra is fel tudtunk kapaszkodni 8-10-nél, de a harmadik negyed utolsó fél percén belül a Swarm két találattal ismét megnyugtató előnyre tett szert. Ezzel pedig végképp eldőlt a meccs, visszaverték a felzárkózási kísérletünket, és a 13. gólt követően I. Gajic verekedett össze Henry-vel. Teljesen lemondtunk a meccsről, idegesen játszottunk, és a hazaiak újabb gólokkal könnyedén beállították a 16-13-as sikert a javukra.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+4, 10 kapura lövés
- Lincoln 2+2, 3 kapura lövés
- MacLeod 2 gól, 6 kapura lövés, 5 szerzett labda
- I. Gajic 1+2, 16 szerzett labda, 16/23-as faceoff-hatékonyság
- Pollock 1+2, 6 kapura lövés, 6 szerzett labda
- Jones 1+2, 6 kapura lövés
- Hopcroft 1+2, 5 kapura lövés
- Stewart, McBride és Coates 1-1 gól
- Levis 30/43-as védési hatékonyság
- Belanger 7/10-es védési hatékonyság
























A Mammoth legnagyobb csillaga, John Grant Jr a Minnesota elleni hat pontjával megdöntötte a korábbi egy szezon alatti NLL-pontrekordot, melyet 115 ponttal a legendás John Tavares tartott a 2001-es évad óta. A 37 esztendős klasszis napi első pontjaival előbb a saját 111-es egyéni csúcsát javította meg, majd a negyedik negyedben kiegyenlítette és meg is döntötte a rekordot, amely így 116 pontról szól mostantól. JGJR számára óriási mérföldkövekről szól ez a szezon, mivel az idény korábbi szakaszában már megszerezte pályafutása 1000. pontját és 500. gólját is. "Junior még mindig a legjobb formájában játszik. Hatalmas dolgot vitt véghez, csodálatos ez a rekord, de bizonyára most őt is sokkal jobb érdekelné a Champion's Cup" - tette hozzá a Mammoth menedzsere, Steve Govett.

A nyugati divízió végeredménye (W-L):

1. Calgary Roughnecks 12-4
2. Colorado Mammoth 11-5
3. Minnesota Swarm 9-7
4. Edmonton Rush 6-10
-------------------------------
5. Washington Stealth 4-12

A rájátszásban a továbbjutás egy mérkőzésen dől el, melyeket mindig az aktuális magasabban rangsorolt csapat otthonában játszanak le. Keleten a divízió-győztes Toronto ellenfele a Buffalo lesz, a Rochester pedig a Philadelphia-val vívhat meg, miközben a nyugati ágon a mieink párharca mellett a Calgary és az Edmonton fog egymással küzdeni.

A Mammoth ellenfele tehát a Minnesota Swarm lesz a divízió-elődöntőben, a mérkőzésre magyar idő szerint szombatról vasárnap virradóra, hajnali 01:30-tól kerülhet sor a Pepsi Center-ben.

A 2006-os bajnoki döntő megnyerése óta egyetlen playoff-meccsen sem tudtunk diadalmaskodni. Az azóta eltelt öt évből négyszer az első forduló jelentette a végállomást a csapatnak, egyszer pedig be sem jutottunk a rájátszásba. Lenne most mit kijavítani, minden erőnkkel szurkoljunk tehát a csapatért, hogy megtörjük a szerény sorozatot, és folytathassuk az utunkat az álmok megvalósítása felé!

John Grant Jr rekorddöntő találata a Minnesota Swarm ellen:

A hét első három napjában a Colorado Rockies csapata feledhetetlen párharcot nyert meg a rivális Los Angeles Dodgers ellen. Mindkét győzelmünk csodálatos volt és a vereség se sokon múlott, végre javítottunk a helyzeten és faragtuk a lemaradást a csoportelső mögött.
























1. meccs, hétfő: Rockies-Dodgers 6-2
A legelső meccsen két érdekesség volt az összeállításban, 3B poszton Herrera kezdett, mellette Helton, Scutaro, Tulo kezdett az infielden. Illetve Cuddy pedig pihent, helyette Colvin volt a RF Fowler és CarGo oldalán, az elkapó Hernandez, a kezdő dobó Nicasio lehetett. A vendégek rögtön az első játszmában eredményesek voltak, két kieső után Kemp küldött ki egy solo HRt a jobb szélre és csak egy újabb single után tudtuk befejezni. Az első denveri támadást Scutaro double nyitotta, majd a hármasról CarGo groundouttal szereztünk pontot, gyorsan válaszoltunk. A második felvonás alatt egy sétát engedélyeztünk és nem jártunk a pályán. Aztán Nicasio singlet és walkot engedett de 2in-1outról egy Scut-Tulo-Helton dupla játék segítségével hárítottunk, mialatt újra kiesett három emberünk. A negyedik tetején két out után két singlet hoztak a vendégek, ám egy SOval visszatartottuk őket, majd nagy lendülettel kezdtünk támadni, Herrera és CarGo az egyes-kettes bázisra jutott, Tulo mindkét futót haza küldte egy doublelal, majd Hernandez sac flyból értünk el újabb futást. 4-1re megléptünk és az ötödik dobórészt háromból három outtal hoztuk, aztán csak Nicasio tudott felmutatni egy singlet. A hatodikban beszedtünk egy doublet, Uribe RBI singlelel két pontra közelebb zárkózott a Dodgers. A következő attakot CarGo single nyitotta, két kieső után Hernandez pakolt be egy RBI doublet az 5-2es vezetésért, az első LAi csere dobó ellen Colvin is ütött, de Fowler két futót fent hagyva búcsúzott. A hetedik inning alatt Nicasio beszedett két singlet, majd távozott, Rogers ellen feltöltötték a bázisokat és jegyzett egy SOt, a második outot Brothers regisztrálta egy dobás utáni kiejtéssel, végezetül loaded 2outnál Escalona fékezte meg a vendégek támadását. Ezután is lendületben maradtunk, gyorsan két ember bázisra lépett Cuddy és Scutaro jóvoltából, CarGo egy singleből stabilizálta a vezetést a hajrában. A nyolcadik tetején egyetlen sétára voltak képesek, nálunk a sétáló Fowlert Cuddy küldte volna haza, de a futót a home plate előtt megelőzték. Betancourt gond nélkül lehozta a záró felvonást, szép győzelemmel kezdtük a seriest a listavezető ellen.
- Három ember két-két pontjával voltunk eredményesek, a 9 ütésünkből négyet ők vállaltak. Gonzalez 2/3as hatékonyság közben két beérést és két pontszerzést regisztrált, végre .300 fölé ért az átlaga. Tulowitzki négy beállás alatt az egyetlen ütésével két futót terelt haza, 13 pontos az esztendőben. Hernandez 1/3as átlaggal jegyzett két pontot, éves szinten 14nél jár. Illetve még a sor első embere Scutaro talált kétszer négy lehetőség alatt. Nicasio már a második győzelmét szerezte, hat játszma leforgása alatt két futást szenvedett el és 9 ütés ellenére egész jól megúszta. A hetedik inninget három különböző cseredobóval hoztuk le, Rogers, Brothers, Escalona sem engedett pontot loadednál.




















2. meccs, kedd: Rockies-Dodgers 6-7
A keddi összecsapásra visszatért a kezdőbe Nelson és Cuddy, valamint Fowler töltötte a szabadnapját, helyette Young Jr volt a CF és a leadoff hitter egy személyben. Az aktuális dobó Chacin volt, aki gyengén kezdett, rögtön az első ütő Gordon HRt talált ellene, két újabb singlet követően pedig Ethier bombázott a lelátóra, az első támadását 4-0val fejezte be a Dodgers. Ezalatt a mieink csak egy duplára voltak képesek Scutaro révén, CarGo hit-by-pitch után Tulo ellen double playel védekeztek. A második inningben két kieső után engedtünk teli pályát, ám Loney ellen sikerült hárítani, közben Lilly könnyen kiszórta mindhárom ütőnket. A harmadikban újra kaptunk hitet, majd a második bázist elrabló futót Ellis terelte a pontszerző területre egy doublelal, nálunk megint simán hárman kiestek. Ezt követően 2in-1outról dupla játékkal fejeztük be a negyedik inninget és újfent nem jártunk bázison. Chacin maradt az ötödikre is és hamar beszedett egy újabb doublet, Ellis hazafutásával már 7-0ra mentek a vendégek. Az inninget Roenicke fejezte be, majd ketten is bázison jártunk, mégis eredménytelen maradt az akció. A hatodik tetején egy singlet engedtünk a legveszélyesebb LAi hármasnak, aztán EYJR ért el egy singlet, CarGo 2run HR meghozta végre a szépítést. A hetedikben egy séta után újra bemutatottunk egy DPt, támadásban Hernandez talált doublet, Nelson duplájával pontot is szereztünk. Nem volt vége még a kapaszkodásnak, őt követően a csereütő Colvin 2run HRal tovább zárkóztunk. 7-5re feljöttünk sorozatban öt futással, a következő dobó részt Belisle és Reynolds oldotta meg, majd Tulo triplával kezdtünk, Helton biztonságiból egyetlen pontra felzárkóztunk, még Hernandez is ütött, de Giambi ellen SOval véget ért a nyomulás. Az utolsó játékban csak egy ütést engedtünk, aztán befejezésként a PH Rosario single után egészen a hármasig jutott, de sajnos CarGo ellen strikeouttal mentettek és nem sikerült már az egyenlítés.
- 0-7ről 6-7ig visszajöttünk, egyenlíteni sajnos képtelenek voltunk a második mérkőzésen. Chacin gyenge kezdésén múlott minden, a kezdő dobó 4.2 inning alatt hét futást kapott 11 ütésből, a hátralévő időben csak három további LA-i találat és egyetlen pont se született. Gonzalez egyetlen ütése az idei ötödik hazafutása volt, mellyel listavezető a csapaton belül, csakúgy mint a 20 RBIval. Hernandez folytatta a magabiztos ütőjátékot, négy lehetőség alatt három találatot vállalt és .279re javította az átlagát. Colvin PHként az első, az évben a második hazafutását ütötte és 8 pontnál tart. Young Jr támadásban nem sok vizet zavart, de bemutatott egy fantasztikus elkapást a center fielden. A bullpen emberei megint nagyszerű munkát végeztek, Roenicke 2.1 inning alatt csak egy ütést és egy sétát engedélyezett, de Belisle és Reynolds se kaptak pontot.
























3. meccs, szerda: Rockies-Dodgers 8-5 walk-off
A párharc utolsó meccsére is változtattunk pár helyen, Scutaro pihenőt kapott és Herrera kezdett a kettes bázison, Hernandez helyett Rosario volt az elkapó, Fowler  visszafoglalta a center fieldet. Dobóként két balos Pomeranz és Kershaw vívott egymással. A vendégek az első részben egy sétáig jutottak Kemp révén, nálunk mindhárman elbúcsúztak, majd a második inning teljes részében csak Cuddy mutatott fel egy 2out singlet. A harmadik tetején A. Ellis sétált és a kettesről M. Ellis RBI doublelal szereztetett vele pontot, végül egy szándékos séta után fejeztük be az inninget. Támadásban Nelson walkot harcolt ki, egy sac bunttal tovább ment a kettesre, annál messzebb nem tudtuk küldeni őt. Ezt követően simán kiszórtuk az LAi hármast, majd CarGo solo hazafutásával sikerült egyenlíteni. Az ötödik tetején ismét csak egy singlet engedélyeztünk a Dodgersnek, aztán Rosario küldött ki egy hatalmas solo HRt a vezetésért és még Pomeranz hozott egy singlet, de azzal nem jutottunk előrébb. 2-1re fordítottunk és a következő dobórészt is magabiztosan lehoztuk egy single ellenére, a CarGo-Tulo-Helton hármas simán kiesett. A hetedik tetején Pomeranz két futót engedett fel két kiesővel és Belisle segítségével tudtuk abszolválni a játékrészt. A nyolcadik tetején 1in-1outtal vonult le a RP, Brothers újabb futót engedett fel és J. Hairston mindkét pályán lévő társát beküldte egy duplával, így fordítottak 3-2re. Rogers zárta rövidre a játszmát, a következő támadást Scutaro single nyitotta és Fowler RBI singlelel újból egyenlítettünk, az őt követő CarGo napi második hazafutásával pedig átvettük a vezetést. Két pont előnyben Betancourt egy singlet kapott két SOt megelőzően, direkt sétáltatta Kempet, ezen Gordon annyira belelelkesült, hogy 2run doublelal kiegyenlített, szándékosan felengedtük még Ethiert, de egy strikeouttal lezártuk az inninget. 5-5re egyenlítettek és a kilencedik alján még egyszer támadhattunk az extra inningek előtt. EYJR és Scutaro sétával kezdett, Herrera sac bunt playel tovább jutottak a pontszerző helyekre egyetlen kiesővel, Fowler helyett csere ütőt hoztunk és Giambi beverte a győzelmet jelentő 3run HRt, amivel az utolsó szó a miénk volt.
- Hihetetlen fordulatok történtek a nyolcadik-kilencedik játékban, az őrület végén mi kerültünk ki győztesen a meccsből, ezzel megnyertük a seriest. Gonzalez szárnyalása tovább tartott, három lehetőség alatt mindkét ütése HR volt és újabb három RBIval már 23nál tart. Az utolsó hat meccsen közel .500al ütött és öt HRt lőtt. Rosario a gyengébb formáját egy hazafutással próbálta feledtetni, az idei második rakétát helyezte el, azon kívül nem volt ütése. Hozzá hasonlóan Fowler is 1/4el lengetett és ugyanúgy egy pontot szerzett. Giambi az idei első HRt ütötte, végre megmutatta miért van itt, az ötödik pinch hitting HRt szerezte Rockieként. Tulo ütésben nem csillogott, csak egy találata volt, de egy tanári védekező játékot hajtott végre. Pomeranz karrierje eddigi legjobb startját hozta, 6.2 játék alatt csupán egy futást kapott négy ütés és négy walk mellett, nagyon egyben volt a játéka és a lecseréléséig vezettünk. Belisle és Brothers is kaptak egy-egy pontot, ellenük sikerült fordítania a Dodgersnek, különösen utóbbi volt gyenge passzban, mindkét ütőjétől találatot szenvedett el. Betancourt idén először nem tudott megcsinálni egy savet, a kilencedik tetején két ütésből két runt kapott, de később a győzelem az övé lett.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 17-8 (25 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 13-12 (25 meccs, 4.0 GB)
3. Colorado Rockies 12-12 (24 meccs, 4.5 GB)
4. San Francisco Giants 12-12 (24 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 9-17 (26 meccs, 8.5 GB)

Csökkent a Dodgers egyeduralma a csoportban a denveri vereségeikkel. Közben az Arizona 1-1re áll Washingtonban az utolsó meccs előtt, a Giants pedig kétszer bukott a Miami ellen, még egy esélyük van a javításra. A sereghajtó Padres megnyerte a seriest a Brewers ellen, némileg ők is javítottuk. A hét második felében teljesen külön utakon fognak járni a vetélytársak: a SD a Marlinst fogadja, a SF a Milwaukeet, a LAD a Cubshoz látogat, az ARZ pedig a Metshez.

A mieink péntektől vasárnapig az Atltanta Braves ellen fejezik be a három párharcból álló hazai sorozatot. Az első két series után 3-3ra állunk, a mostani meccsek dönthetik el a mérleg nyelvét valamelyik irányba. Folytatni kéne a felzárkózást, most végre kicsit közelebb kerültünk a sor elejéhez, de újabb nehéz ellenfél látogat a Coors Fieldre, akik ellen nem leszünk esélyesek. A szokásos hétvégi időpontokban találkozhatunk velük: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Szurkoljunk továbbra is a csapatnak, hogy sikerüljön folytatni az eredményes szereplést! GO ROCKIES!!!

Az utolsó négy hétben további vereségeket szenvedett a Denver Pioneers egyetemi lacrosse-csapata, így a nagy reményekkel várt idényt mindössze 8-5-ös mérleggel zártuk az ECAC negyedik helyén. Aggodalomra talán még semmi okunk, hiszen a napokban esedékes konferencia-tornán hazai környezetben próbálhatjuk megvédeni a bajnoki címünket és kiharcolni az NCAA Tournament-en való részvételt.





















Legutóbbi helyzetjelentésem idején 6-3-as mutatóval rendelkezett a csapat, és már csak az utolsó három konferencia-meccsünk, illetve egy semleges pályás összecsapás volt hátra az alapszakaszból. Ezek közül a legkönnyebb fellépés a Bellarmine ellen várt ránk hazai környezetben április 6-án, péntek este, melyet többnyire magabiztos játékkal 12-6-ra be is húztunk. Esélyes méltóan kezdtük az összecsapást, Matthews már a második negyedre elérte a mesterhármast, a csapat pedig könnyedén, 5-2-re vezetett 30 perc játékot követően. A szünet után elhelyeztünk újabb két találatot az ellenfél ketrecében, majd a Knights kissé váratlanul megrázta magát, szépen kihasználták, hogy elkényelmesedtünk, és öt perc alatt szerzett négy találattal 7-6-ra felzárkóztak. A harmadik negyed végén Demopoulos találata fékezte meg a vendég attakot, így kettővel mentünk a záró játékrész előtt. A negyedik felvonás szerencsére újra csak rólunk szólt, kellően komolyan vettük a játékot, és a végére kétszer annyi gólt lőttünk az ellenfélnél. A végzős Mark Matthews nyolc kapura tartó lövéséből öt végződött találattal és összesen hat ponttal zárt. Hűséges csatártársa, Alex Demopoulos sem sokkal maradt el tőle, a másik senior 2+2-vel végzett. A középpályás Jeremy Noble egy találat mellé két előkészítést vállalt, továbbá még Law, Archer, Berg és Cannizzaro tudtak eredményesek lenni. Az elsőéves portás Ryan LaPlante továbbra is meggyőző formában helyettesítette a sérült Faus-t, a Knights ellen új egyéni csúcsot jelentő 16 védést postázott.

Egy héttel később újabb hazai konferencia-rangadó következett, a 8./10. kiemelt csapatunk ellenfele az újságírók és az edzők országos rangsorában egyaránt a negyedik helyezést elfoglaló Loyola volt. Az ECAC egyetlen veretlen együttese sajnos nekünk sem kegyelmezett, 12-9-es vereségünkkel végképp le kellett mondanunk a konferencia bajnoki címről. Hihetetlen hangulat fogadta a csapatokat a szombat esti rangadón, 2547 fős telt ház zsúfolódott össze a Peter Barton Lacrosse Stadium-be. Az esélyesebb vetélytárs nagy lendülettel indította a mérkőzést, és hamar magukhoz ragadták a vezetést, az első játékrészben kétszer is csak két gólos lemaradásból tudtunk válaszolni Flint és Law révén. A második menetben egyre inkább lendületbe jött a Pioneers, a negyed derekánál szerzett három megválaszolatlan góllal 5-5-nél utolértük a vendégeket. Ennek ellenére nem sikerült őket kellőképpen kizökkenteni a ritmusból, a szünet előtti utolsó szó az övék volt, így hátrányban mehettünk le a félidőre. A pihenő után jól kezdtünk, pillanatok alatt ledolgoztuk a két gólos lemaradást, majd Adamson kiugrását követően 8-7 arányban a meccsen először vezetést szereztünk. Ezt követően látványosan fordult a kocka, a Greyhounds percek alatt fordított, és a negyed utolsó másodperceiben a tizedik gólt is megszerezték. A záró negyeden hárommal is elléptek, mi pedig sokáig csak erőlködtünk, Jeremy Noble mesterhármast érő találata az utolsó percekben már nem változtatott a lényegen, megszakadt a csapat tíz meccs óta tartó hazai veretlensége. A másodéves középpályás mellett a 2+2-es Alex Demopoulos számított még főszereplőnek, de Law, Berg, Adamson és Flint is betaláltak. Ezzel szemben Matthews nagyon harmatos volt, tíz kapura lövésből egyetlen gólt sem szerzett, egyetlen assziszton tartották őt. Chase Carraro 21-szert nyert faceoff-ot, pályafutása során harmadszor hozott el legalább 20 középkezdést egy meccs alatt, míg LaPlante kapus egy tucat hárítást mutatott be ugyanennyi kapott gól mellett.

Április 21-én idegenben próbáltunk meg javítani, azonban a Fairfield otthonában 9-8-as hosszabbításos vereséget szenvedtünk, az idei szezonban már harmadszor kaptunk ki túlórában, lélekromboló körülmények között. Szoros mérkőzésre volt kilátás, és ennek megfelelően kiélezett küzdelemben zajlott a csata az elejétől a végéig. Az első félidőben a mieink kétszer is csak rövid ideig tudtak két góllal vezetni, a házigazdák 0-2-ről és 3-5-ről egyaránt hamarjában visszazárkóztak, és a nagyszünetben is döntetlen volt az állás. Az öltözőben szépen helyre raktuk magunkat fejben, és a küzdelmes harmadik negyedben csak a mieink szereztek gólokat Berg és Matthews jóvoltából. Jó úton haladtunk a győzelem felé, a záró felvonás elején ráadásul már 8-5-re is megléptünk. A Stags mégsem adta olcsón a bőrét, és a következő percekben két góllal gyorsan visszazárkóztak egyetlen találatra, melyekkel izgalmassá varázsolták a hajrát. A végjáték perceiben iszonyatosan szorongattak, de akár mi is megszerezhettük volna a mindent eldöntő gólt valamelyik ziccerhelyzetből, ám végül 19 másodperccel a rendes játékidő befejezése előtt a FFDM kiegyenlített. A hosszabbítás alig fél percig tartott, első lövéséből befejezte a Fairfield a meccset, még lejjebb taszítva ezzel a mieinket. Az újonc támadó Wes Berg pályafutása második mesterhármasát szerezte, egyre inkább bizonyítja, hogy bátran lehet majd rá számítani a következő években. Mellette Mark Matthews kétszer volt eredményes, a kezdőből még két harmadéves, Law és Carraro találtak be, illetve a tartalék ember Rogers is vágott egy találatot.






















Visszaestünk a 16. helyre az országos top25-ös listán, ami a mélypont volt az egész szezonban, utolsó ellenfelünk ráadásul a 3./4. kiemelt Duke gárdája volt. Múlt pénteken rendezték az idei Mile High Classic rendezvényt a denveri nagy stadionban, az Outlaws és a Broncos otthonául szolgáló Sports Authority Field at Mile High-on. A Pioneers és a Blue Devils ütközetét megelőzően még a bajnoki címvédő Virginia és a Penn is megmérkőzött egymással. A DU legényeit alaposan feltüzelte a több mint 12 ezer szurkoló jelenléte, és ihletett formában játszva, 15-9-re diadalmaskodtunk a két évvel ezelőtti országos bajnok ellen. Már az első percekben kétszer bevettük a kékek kapuját, a nyitó negyed alatt Carraro, Berg és Matthews villanásaival 3-0-s előnyre tettünk szert. A vendégek a második negyedre tudtak csak játékba lendülni, egyre többször feltartóztathatatlan akciókat vezettek, és komoly gólváltások alakultak ki a két csapat között. Az ellenfél 5-5-re is egyenlíteni tudott, de a félidő előtt másfél perccel Demopoulos góljára már nem jött válasz, így a pihenő alatt egy góllal mi álltunk jobban. Sőt, a folytatásra is át tudtuk menteni az elsöprő lendületet, Law és Matthews fantasztikus összjátékai eredményeképpen néhány perc alatt mindketten két-két további alkalommal találtak be, és egyre inkább padlóra küldtük a Duke-ot. 10-5-re húztunk el ebben az időszakban, és a negyedik negyedre is öt gólos vezetéssel fordulhattunk. A befejező felvonásban egyszer még visszazárkóztak két gólra, de az est utolsó tíz percében már csak mi voltunk eredményesek, méghozzá négyszer is, így a végére semmi kétség nem férhetett az év legszebb denveri diadalához. Mark Matthews öt góllal és két gólpasszal vétette észre magát, Eric Law a mesterhármasa mellé ugyancsak két előkészítést vállalt, a harmadik kezdő támadó, Alex Demopoulos pedig két-két gólt és asszisztot termelt. Chase Carraro és Wes Berg szintúgy duplázni tudtak, Danko egy alkalommal köszönt be. Ryan LaPlante megismételte a 16 védéses karriercsúcsát, egyben sorban a negyedik meccsen szorgoskodott össze két számjegyű hárítást, és a meccs legértékesebb játékosának választották.

Az ECAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Loyola Greyhounds 7-0 (12-1)
2. Ohio State Buckeyes 6-1 (8-6)
3. Fairfield Stags 4-2 (11-3)
4. Denver Pioneers 4-3 (8-5)
5. Hobart College Statesmen 2-4 (4-9)
6. Air Force Falcons 2-5 (6-7)
7. Bellarmine Knights 1-6 (4-8)
8. Michigan Wolverines 0-5 (1-12)

A konferencia-torna menetrendje:

Elődöntők:
Május 3., csütörtök, 01:00 Loyola Greyhounds - Denver Pioneers
Május 3., csütörtök, 04:00 Ohio State Buckeyes - Fairfield Stags

Döntő:
Május 5., szombat, 00:00 Az elődöntők győztesei

Az első négy helyezett részvételével bonyolítják le a négyesdöntőt szerdán és pénteken a denveri Peter Barton Lacrosse Stadium-ben. Kellemetlen meglepetésre, csak a negyedik helyen harcoltuk ki az elődöntős szereplés jogát, így a legjobb négy között a konferencia-győztes Loyola testén keresztül vezethet az út. Mivel csak 8-5-ös mutatóval zártuk az alapszakaszt, az már teljesen biztos, hogy csupán torna-győzelem esetén kaphatunk meghívót az NCAA Tournament 16 csapatos főtáblájára, ami a szezon előtt minimális elvárás lett volna a csapattól.

Reméljük még nem késő észbe kapni, és hazai környezetben sikerülhet megmentenünk a 2012-es esztendőt. Szurkoljunk bátran a következő napokban a Pioneers lacrosse-osaiért!

- Tóth Milán írása -

Amikor januárban Oscasr Pareját kinevezték a Colorado Rapids élére, sokak számára nyilvánvaló volt, hogy támadóbb felfogásban fog játszani az együttes. Ennek következtében az edző a 4-3-3-as felállás mellett tette le a voksát, de hamar kiderült, hogy nem ez lesz a győztes taktika.




















A 4-4-2-re elég hamar visszatért a kolumbiai mester, múlt szombaton a Chivas USA elleni bajnokin zsinórban második alkalommal kezdett együtt elöl az Omar Cummings – Tony Cascio páros. Ugyan a jamaicai labdarúgás büszkesége nem szerzett gólt vasárnap, a Rapids így is 4-0-val küldte haza a Chivast. A kezdőcsapat további része a mostanában megszokottak szerint alakult: a kaput Pickens védte, a hátsó alakzatot Kimura, Moor, Wynne, Zapata alkotta, a középpályáról pedig Mullan, Larentowicz, Castrillon és Rivero támogatta az akciókat.

A találkozó előtt mindkét fél három győzelemmel és négy vereséggel szerénykedett a tabella hátsó részében. Meglehetősen üres lelátók előtt kezdődött a találkozó, alig pár ezer ember látogatott ki a találkozóra a Dick's Sporting Goods Parkba. Az első igazi nagy helyzetre a 30. percig kellett várni. A hazai védők bizonytalanságát majdnem kihasználták a Chivas támadói, de Pickens kapus kétszer is szépen védett.

A kicsit langyosabb első félidőt követően aztán a Rapids kezdte jobban a második játékrészt. Az 50. percben egy szögletet követően Tony Cascio-t találta meg a labda a hosszú oldalon, aki az ötös jobb sarkánál először mellel megszelídítette a játékszert, majd nagyjából 11 méterről, ballal, félmagasan a hosszú alsóba lőtt. Szép gól volt. Alig öt perccel később a vendégek egyenlíthettek volna, de nem volt szerencséjük, s a keresztlécet találták el. A Chivas nyomott tovább, kicsivel többet is birtokolta a labdát a találkozón.

Aztán elpörögtek az események, felváltva forogtak veszélyben a kapuk, de a következő gólig a 82. minutumig kellett várni. Az újonc Cascio indította remekül a bal szélen Cummings-t, aki tökéletesen tálalt a középen érkező Kamani Hill elé. A csereként beállt csatár ezzel második gólját szerezte az idei szezonban. A vendégek lélekben megtörtek, ráadásul egy perc múlva Jeff Larentowicz büntetőt harcolt ki. Az amerikai válogatott középpályása a gótok tizenhatosának a jobb oldalán kavargatott, majd egy szép csellel tört be a büntető területre, ahol lerántották. A megítélt tizenegyest a sértett magabiztosan értékesítette.

A végső kegyelemdöfést újfent Kamani Hill adta meg a ráadás harmadik percében. A Rapids a jobb oldalon vezetett egy támadást, majd a vendégek kapusáról középre pattant a labda. Ott először a nagy visszatérő Casey érkezett, ám előle még mentettek, de Hill már könnyedén bombázott a kapu közepébe, ezzel kialakítva a 4-0-s végeredményt.

„Szerintem a 4-4-2-es felállás sokkal center-orientáltabb, Omar és én így kicsit szorosabban játszunk” – mondta Cascio. A csatár szerint nagyon jól megértik egymást a jamaicaival, annak ellenére is, hogy más stílust képviselnek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Összesen nyolc kaput eltaláló lövése volt a Pareja-csapatnak a Chivas USA ellen, négy pedig célt tévesztett. Négy rúgott gól, ezt a teljesítményt kell nyújtani szerdai ellenfelünk, a New England Revolution ellen is. A bostoniak nincsenek igazán jó formában, legutóbbi három mérkőzésüket elveszítették az FC Dallas, a DC United és a NY Red Bulls ellen.

Szintén a csapattal kapcsolatos hír, hogy a klub a közelmúltban megállapodást kötött a brazil támadó Luis Eduardo "Edu" Scmidt-tel, akinek szereplése most már csak a játékengedélyén múlik. A 33 esztendős játékos a 2000-es évek elején a Celta Vigo színeiben a spanyol La Ligában és a Bajnokok Ligájában is pályára lépett.

Nagy hír még Commerce City-ben, hogy az idény végén lejáró szerződését Jeff Larentowicz további évekkel hosszabbította meg. A kontraktus pontos időtartamát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, annyit lehet tudni, hogy a vörös üstökű középpályás több évre kötelezte el magát a csapathoz.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 6-1-1, 19 pont (8 meccs)
2. Real Salt Lake 6-3-1, 19 pont (10 meccs)
3. Vancouver Whitecaps 4-2-2, 14 pont (8 meccs)
4. Seattle Sounders FC 4-1-1, 13 pont (6 meccs)
5. Colorado Rapids 4-4-0, 12 pont (8 meccs)
6. FC Dallas 3-3-3, 12 pont (9 meccs)
7. Los Angeles Galaxy 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
8. Chivas USA 3-5-0, 9 pont (8 meccs)
9. Portland Timbers 2-5-1, 7 pont (8 meccs)

Soron következő ellenfelünk tehát a New England Revolution gárdája lesz házon kívül szerdáról csütörtökre virradóra, hajnali 02:00-től. Hazai pályán a NE utoljára március 24-én nyert. A fogadási tippek alapján kiegyenlített mérkőzés várható, de reméljük, hogy a Rapids március 18-a után ismét begyűjti a három pontot idegenben, mert meg kell kezdenünk a felzárkózást, annál is inkább, mert vasárnap máris egy még keményebb idegenbeli összecsapásunk lesz az FC Dallas ellenében.

Túl vagyunk a holtszezon talán legnagyobb állomásán, csütörtök és szombat között lezajlott az idei NFL draft. Mint minden évben, megpróbáltunk előre okoskodni, és idén is megpróbálunk utólag okosnak lenni, elenyésző sikerrel, de legalább a neveket alacsony hibaszázalékkal tudjuk közölni.

Személy szerint nagyon sokat vártam az idei drafttól. Egy már most erős csapat, amin viszont még sok helyen lehet tovább erősíteni, erre mondja a naiv ember, hogy szinte nem is lehet mellé lőni - nos nekünk sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk sorban.


1. nap:

Nem hozott túl sok meglepetést. A három első körre értékelt CB már rég kiment előttünk, az igazán sokat érő DT-k szintén, ahogy az egyetlen valamire való S is. Kicsit féltem, hogy túl drágán hozunk egy WR-t, de szerencsére nem ez történt, hanem felmérve, hogy akik a draft boardunkon elöl vannak, azokat hátrébb is húzhatjuk, eladtuk az 1/25-öt a Patsnek, az 1/31ükért és a 4/126-ért. Bent hagyva Hightowert, Worthy-t és Stillt. Hightower jó árérték arányú választás lett volna, de a Maysnek adott szerződés alapján, szerintem egyáltalán nem is terveztünk MLB-t hozni, ő meg ráadásul hiába nagyon sok oldalú játékos, nekem kisebb kétségeim voltak afelől, hogy 4-3-ban is annyira jó lenne. Most már nem tudjuk meg. Ha a pickek értékét nézzük, nem biztos, hogy mi jártunk jobban, de más szemszögből nézve, gyakorlatilag kaptunk egy ingyen picket, és kevesebb pénzt kell majd adni a szerencsés választottunknak, szóval elégedettek lehettünk a döntéssel.

Elérkezett az 1/31 anélkül, hogy bárki kiment volna, akit valaha szóba hoztak velünk, szóval az újabb letrade jó döntésnek tűnt, hát újra bevetettük a taktikát. Még öt hellyel hátrébb araszolva, a percekkel korábban kapott 4/126-ból 4/101-et varázsoltunk. A pickek értékét nézve biztos, hogy nem mi jártunk jól, de az ingyen picket kicsit megerősítettük, és még mindig bent voltak, akik a mockokban hozzánk kerültek, szóval annak ellenére elégedettek lehettünk, hogy nem is választottunk senkit.

2. nap:

2/36: Derek Wolfe DT, Cincinnati

Kiderült, hogy miért tradeeltünk hátra annyira bátran. Hiába volt bent Worthy, Still és Reyes, mi a náluk általában alacsonyabban értékelt Wolfe-t választottuk. Egyesek talán reachnek mondanák, de valójában ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy négyük közül ki futja be a legszebb NFL-karriert. Nem biztos, hogy Wolfe, de ha EFX-nek ő tetszett legjobban, akkor legyen. Jöhetett volna később is DT, hisz' még 4 közel hasonló képességű játékos volt bent, de eddig is mindent megtettünk, hogy ne fizessük túl, ennyi sikerült.

Wolfe 3 technic játékos, nálunk 4-3 under tackle lesz. Kétségkívül az egyik legnagyobb hiányposztra érkezett, így mindenképp jó választás. Tehetsége és tudása alapján 3down játékos, azaz fent lehet futás és passz ellen is mind a három downnál. Sokkal több mint egy ostoba "zsírdisznó".

Előnyei:

• 3 down játékos
• Minden playnél odateszi magát, mindig a labda körül van
• Összenyomja a zsebet
• 1 ember nehezen fogja őt meg

Hátrányai:

• Nem fog 2-gapet játszani, (persze ez jó jel is lehet. Ha JDR annyira ragaszkodna a 2 gaphez nem Wolfe-t választották volna)
• Nem egy nagy atléta, és a karjai is rövidek
• Ha elkezdik kettőzni, akkor bajban lehet

Összességében: Semmi esetre se volt BPA, de egy jó játékos need posztra. Elégedettek lehetünk.

2/57: Brock Osweiler QB Arizona State

Jött a fekete leves. Sokan írták hozzánk Osweilert, de nem a 2. körben. 18 milliót fizetünk évente Manningnek, kérdéses hogy hány éve lesz, amikor MVP-formában játszik, akkor minél gyorsabban egy olyan csapatot kell kialakítani köré, akik fegyverei lehetnek. Ha nem válik be, akkor Osweiler se tudja betörni ezt a vadlovat, első évében semmi esetre se. A pick egyrészt mindenképp reach, másrészt impact játékosokról volt szó, és az is kellett volna, harmadrészt még rengeteg emberben ott a tüske Tebow miatt.

Nos, Osweilert semmivel sem érzem nála jobbnak. Ugyanúgy spreadből jött, ugyanúgy rossz a dobómozdulata és a lábmunkája. Nyilvánvalóan látnak benne fantáziát, és sosem hülyeség project QB-t húzni, akár még az első körben se, de mi ráértünk volna a 3. körben. Ha mégse maradt volna addig bent, akkor majd jövőre, minden évben vannak QB-k a drafton.

Előnyei:

• Erős kar (Tebownak is az volt)
• Döntéshozatal (Na ez viszont óriási gyengéje volt TTnek)
• Nagyon magas, de mégse esetlen
• Mobilis (de nem annyira mint TT)

Hátrányai:

• Dobómozdulat
• Lábmunka
• Tapasztalatlan
• Nyomás alatt gyengébben teljesít
• Spreadből jön

Összességében: Kifejezetten rossz választásnak tartom. Annyira nem volt need poszt, hogy 2. kört költsünk rá, és óriási reach is mellette.

3/67: Ronnie Hillman RB, San Diego State

Alig ocsúdtunk fel az előző választás okozta sokkból, kedvenc csapatunk újabb váratlan húzással ajándékozott meg minket. Az eredeti 87. pick mellé odaadtuk a 120. is, hogy megkapjuk a Brownstól a 3/67-et. Sok jó játékos volt még bent, akik csúsztak, így annyira nem volt meglepő amit tettünk, a választás viszont annál inkább. RB-re szükség volt, sőt várható is volt hogy húzunk, de egyértelműen Lamar Miller volt a legmagasabban jegyzett játékos. Mi ennek ellenére tradeeltünk fel, és húztuk Hillmant, akit mellesleg sehol se láttam top100 prospect között...

Ami Hillmant illeti, leginkább Sproleshoz tudnám hasonlítani. Jól jöhet 3rd downoknál, játszhat ST-ben is és képes lehet nagy játékokra.

Előnyei:

• Nagyon jól mozog, nehéz kibillenteni az egyensúlyából, és nagyon jól vált irányt
• Jó routokat fut
• Jól lát a pályán

Hátrányai:

• Kicsi és gyenge
• Előbbiből következik, hogy nem tud passprotectiont nyújtani
• És nem hoz yardokat, miután egyszer elkapták

Összességében: Ez a két pick így egymás után kicsit JMD-t idézte, felesleges feltrade-del, adott posztra nem a legjobb bent lévő játékost, vagy ha igen, akkor is óriási reach-csel, ráadásul nem a legnagyobb needed posztokra. Nehéz megmagyarázni. Ettől függetlenül Hillman mindenképp a csapat hasznára lehet majd, de ugyanúgy a csapat hasznára lehetett volna Lamar Miller is, vagy ha 20 pickkel később választjuk.

A második nap tehát érkezett egy ember a védelembe, egy a támadókhoz és egy a padra. A koncepció érthető, mégse lehettünk maradéktalanul elégedettek.

3. nap:

4/101: Omar Bolden CB, Arizona State

A harmadik nap se kellett sokáig várni az első választásunkra, 6-ként jöhettünk, s az Arizona State cornerjét választottuk. Ez a poszt a második legnagyobb needünk volt. Jött ugyan Porter, de ment Goodman, és nem sikerült megszerezni Asante Samuelt. Sokan azt reméltük, hogy az első két nap valamelyikén orvosoljuk ezt a problémát, azonban úgy tűnik a csapat számra a csere QB és a 3rd down back fontosabb volt...

Bolden az egész 2011-es évet kihagyta ACL sérülés miatt, ami egy komoly kockázat faktor lehet, a jó hív viszont számunkra, hogy ha az nem lett volna, akkor stabil 2. körös prospect lehetett volna. Ha egészséges marad, még nagyot nyerhetünk vele. Igazából sajnos rengeteg olyan játékosunk van minden sportban, aki HA egészséges lesz akkor milyen jó lesz, csak sosem az. Reméljük Bolden nem követi őket a sorban.

Előnyei:

• A mérete. Képes levédekezni a TE-ket is, ami 3rd downnál nagyon fontos lehet
• Bevethető returnöknél is, bár én egy ACL után ezt nem tenném...
• Erős.
• Akár játszhat S-t is.
• Run support

Hátrányai:

• Porcelán
• Sok misstackle

Összességében: Jó pick. 4. körben lehet kockáztatni, és többet nyerhetünk vele, mint amennyit veszthetünk, ráadásul need posztra jött.

4/108: Philip Blake C, Baylor

Aki megfeledkezett róla, hogy mikor kezdődik a draft harmadik napja, hamar két pickről is lemaradhatott, hiszen két választásunk ideje is hamar eljött. A posztról, ahogy az év végi elemzésben már megjegyeztem, az OL-ünk nagyon gyenge hiába a sok futott yard, Walton pedig az egyik legrosszabb center volt mind közül a ligában a PFF szerint. Én titkon már az első körben is reménykedtem Reiffben vagy DeCastroban, de pont előttünk kimentek, Blake ugyan nem egy kategória velük, nem jelenthet azonnali javulást a falban, de mindenképp szükség van rá. Egyrészt semmi, SEMMI depth nem volt a kezdő 5-ös mögött, másrészt Walton még kb semmit, SEMMIT nem fejlődött a rookie éve óta. Ha valami, akkor ez motiváló erővel bír rá, ha pedig nem, akkor szevasz. 1-2 év és Blake akár kezdő is lehet. Ez nem jelenti azt, hogy az is lesz, Waltonban is 2 évig bíztunk úgy néz ki hiába, de ha harmadik évében se szolgál rá bizalmunkra, legalább lesz kire áthelyezni.

Blake a maga 6-3-ával és 315 fontjával igazi szörnyeteg. S a termete mellé még mozogni is tud.

Előnyei:

• Jó passprotectionben
• Nagyon erős
• Jó mozgás a méreteihez képest
• Akár OG-t is tud játszani

Hátrányai:

• Nem nagyon illik ZBS-be
• Már 26 éves
• Van még mit fejlődnie

Összességében: Jó választás. Kell az erősítés az OL-be, 4. körben már nem gond, ha nem immediate impact, itt még Osweilert vagy Hillmant is szívesen láttam volna.

5/137: Malik Jackson DT/DE, Tennessee

Most már biztos. Választásaink előtt tornasorba állítottuk a prospecteket és valamelyik végéről választottunk, mert csak törpék és óriások jöttek :). Annyi baj legyen, ha Malik Jackon lesz a következő Doom.

A Tennessee védő falembere 3 és 5 technicet egyaránt tud játszani. Passz szituációknál képes lehet középről is nyomást generálni, jelentősen megkönnyítve ezzel Von Miller és Dumervil dolgát, akik majd egymással versenyezhetnek, hogy ki ér előbb oda.

Előnyei:

• Atletikus és agilis
• 3 és 5 technicet is tud játszani
• Elég gyors, meg tudja állítani a scramble-t

Hátrányai:

• A három down és 3rd down között nagyobb különbség van, mint írásban. Csak egyértelmű passz szituációknál számíthatunk rá
• Kicsi
• Gyenge futás ellen

Összességében: Tetszik ez a pick is. Úgy érzem, mindenképp szóhoz juthat a csapatban, akár már idén is. Lehet Doom és Ayers cseréje, játszhat középen. Passz szituációknál szerintem látni fogjuk őt a pályán. És az árérték arányra se panaszkodhatunk.

6/188: Danny Trevathan LB, Kentucky

Utolsó választásunk szintén a védelembe erősített. Ilyen hátul depthet lehet mélyíteni és ST-be lehet húzni játékosokat. Pontosan ezt tettük. Mondjuk BPA-nak ezt a választást se mondanám, ellenben megint a tornasor alacsony végéről.

Ha Trevathan rosterre kerül, akkor ST-ben játszhat és DJ cseréje lehet WLB pozícióban.

Előnyei:

• Gyors
• Tud embert fogni (coverage)

Hátrányai:

• Kicsi
• Gyenge

Összességében: A 6. körben már szinte mindegy kit választ az ember. Az elsősorban a szerencse kérdése, hogy Terrell Davis lesz belőle vagy TC body, így erről nehéz bármi okosat mondani.

Az utolsó nap tehát kevesebb eseménnyel zajlott, szépen a seggünkön maradtunk és megnéztük ki elérhető, amikor választunk, és így hoztunk döntést, és szerintem ez kifizetődőbb taktika volt, mint a 2. nap. Továbbra se BPA-ztunk, ami számomra meglepő, de tavaly szerintem bebizonyította az FO, hogy ért a játékosok képességeinek felméréséhez.

Hogy az egész draftról is essen szó összességében, három teljesen eltérő napot zártunk. Csütörtökön kétszer is hátra tradeeltünk, hogy pickeket gyűjtsünk, olyannyira hogy ki is szálltunk az első körből. Ellenben pénteken JMD stílusban mindenáron választottunk bizonyos játékosokat, ezért jó drágán szereztük meg őket. Reméljük a játékosok legalább jobban megszolgálják a bizalmat, mint az a GONOSZ idején volt. Szombaton pedig egy trade-et se bonyolítottunk le, és jó árértékarányú játékosokat szereztünk. Sajnos ennek a napnak van a legkisebb jelentősége, így mindent egybe véve, kénytelen vagyok azt mondani rosszabb draft volt ez, mint a tavalyi. Persze, jóval nehezebb helyzetben voltunk, de az adott szituációhoz nézve is, kevesebbet hoztunk ki ebből, mint amit vártam.

Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy igazam is van. Tavaly pl. Rahim Moore jó választásnak tűnt, mégsem nyújtotta azt, amit elvártunk tőle, ellenben többen inkább a Dareus, Unfairly kettősből választottunk volna valakit, és Von Miller DRoY lett. Kíváncsi vagyok Wolfe teljesítményére összevetve Reyes-szel, Worthy-vel és Still-lel, kíváncsi vagyok mire lesz képes Hillman, és mit tud majd Lamar Miller, aki végül a 4. körig csúszott. Ha a játék a mi döntésünket igazolja, akkor olyan mindegy lesz, hogy egy-két hellyel később is választhattuk volna őket, ha viszont fordítva sül el a dolog, akkor nem lehet magára büszke az FO. Szeptembertől választ kapunk rá.

Mindenesetre, ahogy most látom:

• Legjobb választás: Derek Wolfe
• Leginkább megkérdőjelezhető választás: Brock Osweiler
• Legkockázatosabb válalsztás: Omar Bolden
• Lehetséges meglepetés ember: Omar Bolden

Végezetül álljon itt az 1. kör választottjainak listája, és a Broncos újoncai:

Ennyi volt tehát a 2012-es NFL draft. Bár nagyon nagy jelentősége van, az idei szezonunk mégis elsősorban Manning teljesítményétől függ majd, úgyhogy ezúttal talán nem kell neki akkora figyelmet szentelni, mint tavaly. Ettől függetlenül remélem, hogy sokan követtétek az eseményeket, és szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy a kommentek között fejtse ki a saját véleményét a választottainkról! (Ne csak én égjek majd be :)).

Tovább folytatódott a Colorado Rockies hullámzó szereplése és a kilenc meccses hazai sorozat első három találkozója közül kettőt elvesztettünk: egy nagy győzelem után két kellemetlen vereség következett hétvégén a New York Mets ellen, újra negatív mérlegünk van.




















1. meccs, péntek: Rockies-Mets 18-9
Egy pihenőnap után vágtunk neki a Mets elleni seriesnek, a pénteki meccsre szinte a megszokott kezdővel álltunk ki, belül Helton, Scutaro, Tulo, Herrera kezdtek, az outfielden CarGo, Fowler, Cuddy játszott, Pomeranz elkapója Hernandez volt. Változás volt a sorban, hogy Fowler lekerült a nyolcadik helyre és Herrerat raktuk be másodiknak. Rögtön az első ütő beszórt egy singlet és Fowler hibájával tovább ment a kettesre, engedtünk még egy sétát majd az egyesen végrehajtott pickoff play alatt beért a futó és előnybe került a Mets. Az első akciónkat Scutaro triplájával indítottuk, akit CarGo küldött haza egy groundout közben és egyből utána Tulo hazafutásával a vezetést is átvettük. A második játékban egy single után három embert kiejtettünk, nálunk egyedül Pomeranz jegyzett ütést 2outnál. A harmadikban két futót engedtünk fel gond nélkül, mialatt CarGo hozott egy kósza singlet, melyet követően a folytatásban Hairston solo HRal kiegyenlített a Mets 2-2re, ráadásul a negyedik dobórész végén Pomeranz fájlalni kezdte a dobó kezét. A következő támadásban nem értünk el semmit, majd az ötödik menetre dobót kellett cserélni és Rogers nagyon nem állt a helyzet magaslatán, sorra születtek ellene az ütések, s mi több Hairston, Duda, Nickeas és Schwinden találataival négy pontot szállítottak a vendégek, 6-2re elhúztak tőlünk. Aztán hatalmas akcióba kezdtünk és kamatostul válaszoltunk, mindenek előtt EYJR és Scutaro került bázisra, Herrera RBI singleből eredményes is tudott lenni, CarGo hatalmas három pontos hazafutással egyenlített. Két single és egy séta révén teli pályát harcoltunk ki out nélkül, Hernandez forceout play közben újabb runt szereztünk, majd Fowler is beköszönt egy 3run HR által. Még mindig nem volt vége az őrületnek, a sor teteje ismét akcióba lendült és az így kiharcolt loaded 1out lehetőségnél CarGo küldte haza mindhárom társat, igaz az utolsó run már egy error hozománya volt. 11 futást szereztünk ebben a játékban és 13-6os előnybe kerültünk. Ezután Roenicke két embert pályára engedett és Hairston duplából mindketten hazaértek, Duda újabb futást szállított, de Reynolds megfékezte a felzárkózást. A következő akcióban eredménytelenek voltunk, két kapott ütés ellenére a cseredobók is jól teljesítettek, hogy aztán újra támadásba lendüljünk. Scutaro leadoff singlelel kezdtünk, Herrera catcher interference révén jutott előre, Helton single ütésével pontot szereztünk, egy sétával feltöltöttük a bázisokat, Hernandez pedig kivágott egy grand slamet és immár 18-9re mentünk. Az utolsó két játszma eseménytelen volt, a vendégek nem tudtak közelebb zárkózni, abszolút kiütöttük őket.
- Idén most szereztük a legtöbb pontot ezzel a 18al és az ötödik inningben elért 11 run a második legtöbb volt a csapat történetében. Gonzalez három ütéssel hat pontot szállított, beállította az egy meccs alatti karriercsúcsát féltucat RBIval és éves szinten három HR mellett 15 pontnál tart. Hernandez nem sokkal marad el tőle, ugyancsak egy ütése volt, azzal a grand slammel a negyedik HRt lőtte és jelenleg 12 RBIt számlál. Tulowitzki harmadszor vágott hazafutást, 2/6al ütött és több helyzetet kihagyott, de ő is elérte a 10 pontot. Fowler ritkán szokott három ütést és 3run HRt pakolni, most sikerült neki. Scutaro a korábbi mérsékelt szereplést feledtetve szárnyalt ezen a meccsen, leadoff hitterként 4/5ös hatékonysággal jeleskedett és négy futással ért haza. Pomeranz első négy játszmában két pontot engedélyezett, 67 dobásnál járt, amikor sérülés miatt kellett befejeznie. Rogers négy, Roenicke három pontot szedett össze, nagy szerencséjük volt az ütőparádéval, különben bűnbakok lettek volna. Reynolds a hatodik-hetedik inningben szépen dolgozott és már a harmadik győzelmét aratta az idényben.




















2. meccs, szombat: Rockies-Mets 5-7
A második meccsre egyetlen változás volt a kezdőben, elkapót cseréltünk és Rosario startolt, míg az első számú dobó Guthrie a napokban bicikli balesetben megsérült és DLre került, helyette Moscoso került fel a farmból kezdőnek. Az újdonsült SP az első inninget hibátlanul megoldotta, az első denveri akcióban pedig Scutaro egy singlet követően a hármasig eljutott, CarGo sétált és Tulo forceout play közben megszereztük az előnyt. Egyből a folytatásban kaptunk egy singlet, Duda hazafutásával pedig fordítottak a vendégek, aztán egy séta utáni Moscoso-Helton lineout double play által hárítottunk, közben egyetlen sétára voltunk képesek válaszként. Ezt követően két outot összehoztunk, de két single esett és Wright doublelal újabb futót küldtek be. A harmadik akcióban simán kiestünk, Moscoso is megemberelte magát a következő játékrészre, a negyedik alján CarGo és Tulo került bázisra, előbbi Helton doubleból volt eredményes, utóbbi pedig Cuddy RBI singleből juthatott haza, Rosario groundball közben kidobták a haza felé tartó Heltont, 2outnál a dobó Moscoso RBI single találata jelentette a vezetést. Aztán a Mets két kieső után két singlet talált, Wright pedig újra lecsapott és single ütésével megint egyenlítettek, Duda két pontos ütésével két pont előnyt is szereztek. Csak egy Tulo 2out singlet hoztunk, a hatodik dobórészt Reynolds egy single ellenében abszolválta, mi pedig semmire nem voltunk képesek ütésben. Maradt kint Reynolds, beszedett kettőből kettő ütést, Roenicke viszont mentett egy Scut-Tulo-Helton DP közbenjárásával, ellenben újra simán búcsúzott a hazai hármas. A nyolcadik tetején Rogers villogott háromból három kiejtéssel és ebben az inningben se jártunk bázison. A befejező dobórészben Escalona beszedett egy doublet, a hármason lévő futó pedig egy passed ballból szállította a hetedik NYM runt. Az utolsó próbálkozásban két kieső után Fowler bevágott egy solo HRt, a csereütő Colvin singlet jegyzett, hoztuk gyorsan Scut helyett Giambit, de a veterán megmentő se tudta elkerülni a meccs végét, flyoutot kapott.
- Nem tudtuk átmenteni a második meccsre a pénteki formát, gyengébben ütöttünk és a dobók se voltak túl magabiztosak. Tulowitzki volt az egyetlen emberünk több ütéssel, 2/4es hatékonysága közben egy forceuttal szerezte az idei 11. RBIt. Fowler már a negyedik HRt ütötte az évben, abszolút nem jellemző rá, nagyon elkapta a fonalat és csapaton belül holtversenyben a legjobb ebben a műfajban. Két rutinos righty Helton és Cuddy szerzett még egy-egy pontot. A beugró starter Moscoso öt inninget hozott le kereken 100 dobással, jól kezdett de az utolsó játékban alaposan elkapták, hat futással övé lett a vereség. Becsületére váljék, hogy profi karrierje első ütését és első pontszerzését produkálta. Reynolds három ütés ellenére nem kapott runt, Escalona az utolsó inningben nagyvonalúan dobált a zóna mellé és nem úszta meg futás nélkül.




















3. meccs, vasárnap: Rockies-Mets 5-6 - extra inningekben
Vasárnap délután két veterán balos dobó Moyer és Santana közt rendezték a mindent eldöntő meccset. A Rockies összeállításába bekerült 1Bként Giambi és 3Bként Nelson, Hernandez visszafoglalta az elkapó helyet és Fowler is felkerült a sor második helyére. Pocsékul indult a meccs, Moyer sorra kapta az ütéseket, az első két single után Wright duplával mindkét társát haza küldte, Hairston ugyancsak futást kényszerített ki, végül loaded 1outról tudtunk hárítani 0-3nál. Ezalatt az első akcióban csak CarGo jegyzett egy 2out singlet, a második menetben két single közt elértünk egy caught stealinget, azonban az ütők nem jártak bázison. A folytatásban bekaptunk két ütést, de még idősen sikerült hárítani két SO révén, aztán Nelson nyitott sétával, két kieső játékkal eljutott a hármasig, de Fowler ellen strikeouttal befejezték. Ezt követően két outnál kaptunk egy doublet, az életveszélyes Wrightot direkt sétáltattuk, Duda ellen sikerült összehozni a harmadik kiejtést. A mieink soros támadása megint csak gyengén muzsikált, csupán CarGo járt pályán, de a harmadik kanyarnál tovább képtelen volt eljutni. Az ötödik tetején két outot követően Thole vert be egy homerunt a vendég vezetés további növeléséért, ezzel már 4-0ra álltak jobban. Nelson próbált meg válaszolni, de csak egy sima dupláig jutott, mely után semmiféle támogatást nem kapott a csapattársaktól. Roenicke folytatta a hatodik inningben és egy singlet követve double playt mutattunk be, majd CarGo és Cuddy kerültek bázisra ütés nélkül, ellenben az egyes-kettes kanyarnál tovább ők se értek. A hetedik dobórészben Roenicke egyetlen sétát engedett és a futó két out közben a harmadik bázisra került, de Brothers strikeouttal lezárta a játékot. A hetedik akció megint eredménytelen maradt, simán kiesett a coloradói trió, majd a nyolcadik felső részét Brothers és Escalona üggyel-bajjal teljesítette kapott futást nélkülözve. Támadásban egy ütés és két séta révén harcoltunk ki teli bázist két kiesővel, ennél a helyzetnél a pinch hitter Helton lőtt ki a jobb sarokba egy grand slamet, amivel egy csapásra 4-4re kiegyenlítettük az állást. Aztán Betancourt sétát kapott és a hármason tartóztatta fel a futót, közben háromból három groundoutot szenvedtünk el, kilenc játék alatt nem született döntés. Az első extra menetben a vendégek máris magukhoz ragadták az előnyt, Belisle először singlet nyelt, Nieuwenhuis duplájával futást is kapott. Kényszerhelyzetbe kerültünk, pont kellett már az egyenlítéshez is, Fowler kiesése után CarGo belőtte az egyenlítést érő solo HRt és 5-5re módosította az eredményt. Volt lehetőség tovább menni, Tulo és Helton bázisra kerültek, de Hernandez ellen összejött a harmadik kiejtés. Ment tovább és Belisle újra két kapott ütéssel nyitott, Davis be is pakolt egy RBI singlet, utána dupla játékkal hárítottunk. Sajnos még egyszer nem mentettük meg a meccset, mindhárom ütő simán kiesett, így vesztesen hagytuk el a pályát.
- Az elejétől kezdve hátrányban voltunk és a Metsnek végig sokkal több ütése volt, 18 találatot jegyeztek, mi hat darab ütést kapartunk össze. Ezek közül Gonzalez kettőt vállalt két séta mellett, belőtte a negyedik hazafutását, már 16 pontot számlál, az átlagát .288ra javította. Sok ütőnk meglehetősen gyenge formában játszott, Scutaro 0/6, Tulo és Fowler 1/5 és hasonló statisztikák születtek. Helton a legjobbkor állt be ütni, életében a hatodik GSt ütötte és ugyancsak a negyedik HRt regisztrálta a szezonban. Moyer csapnivaló formában dobott, öt inning alatt 11 ütést szenvedett el, szerencséje volt, hogy csak négy futást kapott és még 7 SO is jutott neki. Nagyon hektikus volt, de megúszta a vereséget. Roenicke 1.2 és Brothers 1.0 inning alatt teljesített hibátlanul. Belisle számára nem ment az extra inningek alatt, mindkét játszmában kapott futást és összesen ötször találtak ellene, így elszenvedte a második zakót a szezonban.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 16-6 (22 meccs)
2. San Francisco Giants 12-10 (22 meccs, 4.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 11-11 (22 meccs, 5.0 GB)
4. Colorado Rockies 10-11 (21 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 7-16 (23 meccs, 9.5 GB)

A hétvégén a Dodgers tovább erősítette a vezető helyét a jó passzban lévő Nats kisöprésével. A Giants a Padres elleni csoport-rangadó párharcot húzta be, a D'backs ugyancsak elénk került, mivel az első három meccsből kettőt nyertek Miamiban, hétfőn még egyszer összecsapnak velük. Ezt követően az ARZ a fővárosba látogat, a SF következő ellenfele a Marlins, a SDé a Brewers lesz.

A hét első három napján a Rockies a holtversenyben liga első Los Angeles Dodgerst fogadjuk szerény esélyekkel. Minden az ellenfél sikere mellett szól, fantasztikus formában kezdtek, szemben a mieink vegetálásával. Nagyon össze kéne kapni magunkat végre és nem szabadna, hogy még nagyobb hátrányba kerüljünk a csoporton belüli küzdelemben, de jelen helyzetben csak egy győzelem is nagyon nehéznek tűnik. Azért meg kell próbálni minél jobban szurkolni a srácoknak a rivális ellen a következő időpontokban: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

- Fake írása -

A Törvényen kívüliekkel legutolsó meccsük (a 9-11 arányú bajnoki elődöntőbeli vereség a Hamilton Nationalstől) óta nagyon sok minden történt a holtszezonban. Elmondhatjuk, hogy az MLLhez történt 2006-os csatlakozásuk óta a legmozgalmasabb offseasonjén van túl a csapat, mert a pályán kívüli személyzet is gyökeresen átalakult és a játékosok között is meglehetősen nagy volt a jövés-menés, az Outlawstól az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan módon.






















Az elmúlt években papíron mindig nagy erős volt a gárda, Brian Reese az általános csapatmenedzser, aki a Denver történetének egyetlen GMje volt, mindig kihozta a lehetőségekből a legtöbbet, a csapat az alapszakaszban mindig felnőtt a várakozásokhoz, ezáltal fennállása során a klub minden alkalommal  bejutott a négyes fináléba, azonban egyszer sem sikerült elhódítania a bajnoki kupát. Hat, a csapat céljaihoz képest méltatlan végű szezon után tehát az volt a kérdés: hogyan tovább ?

A választ stílusosan maga Reese adta meg, aki a bajnokság vége után egy hónappal, tavaly szeptemberben jelentette be, hogy lemond az Outlaws GM posztjáról, mivel neki és a családjának így lesz a legjobb. Egy héttel távozása után aláírt a Chesapeake-kel …

Az előző vezetőedző, Tom Slate szerződése év végén lejárt, vele nem is hosszabbítottak, helyette az előző 10 évben a Rutgers ugyanezen posztját betöltő Jim Stagnittaval kötött megállapodást a Reeset váltó Tony Shirman GM valamint kicserélődött a teljes edzői garnitúra. Így a front officeban és a pálya mellett is teljesen új megközelítés érkezett az Outlaws háza tájára.

Ez meglátszott a holtszezon közbeni játékosmozgásokon is, illetve megkönnyítette az új rezsim dolgát az, hogy új csapatok csatlakoznak a ligához, így az offseasonban 3! draft is volt.

Először a csapat egyik legproduktívabb játékosától, a válogatottal VB-aranyat nyerő Drew Westervelttől váltunk meg csere útján, a Long Island Lizardsszal cseréltük őt a védő Joe Cinoskyra és a középpályás Jeremy Sievertsre, akiket később tovább cseréltünk draftválasztásokra és játékosra.

Az újdonsült mester nyilatkozata erről egyértelművé tette, hogy az eddigiekkel ellentétben, olyan csapatot szeretne, amelyik javarészt nem csak az ellenfél térfelén igen hatékony, hanem ennél több lábon állva minden potenciális helyzetben megállhatja a helyét. Ezen kívül megemlítette, hogy Brendan Mundorf mellé mindenképp több variációs lehetőséget szeretne, valamint hiányolta a faceoff poszt mélységét.

Másik nagy kérdés volt egy régi Outlaws veteránnal a védő Lee Zinkkel kapcsolatban, hogy vállalja-e a játékot a szezonra. Szerencsére Stignitta megtudott állapodni vele, így a meccsek 'döntő hányadára ' vállalta a játékos a szezont.

A támadó osztagban a felelősség nagy része a csapat régi tagján, a klasszis Mundorf vállán fog nyugodni, mellé viszont roppant sok fiatal érkezett. Az új csapatok csatlakozása miatti expansion drafton a kanadai NLL-csatár Curtis Dicksont választottuk, továbbá Rickey Mirabito (Georgetown), Joe Yevoli (Syracuse), Cooper MacDonnell (Loyola) és Ryan Hoff (Notre Dame) a supplemental drafton érkezett a csapathoz. A frissen szerződtetett Joe Cinosky Charlotteba küldésével megszereztük a frissen draftolt ex-Virginia támadót Chris Bockletet és szintén csere útján a Mammoth boxlax csatárát Jordan McBrideot. A rendes drafton pedig a csapathoz érkezett a helyi egyetem végzős támadója Mark Matthews és Shayne Jackson (Limestone). (ez egyébként milyen egyetem név ? :D)

Kijelenthető, hogy ha Mundorf mellé nem nőnek fel mások, akkor rövid lehet a szezon a csapat számára, de megvan ebben a játékosanyagban a lehetőség, hogy ez ne így legyen.

Személy szerint Matthewsra leszek nagyon kíváncsi, rettenetesen izgalmasan játszik, balkezes, remekül cselez, kapu mögül és felülről is életveszélyes, de ugyanakkor nem ódzkodik a passzolástól sem.

A középpályára a holtszezon eleje felé érkezett az expansion draftról a rivális Boston Cannons középpályása, Greg Downing és csere útján a Long Island Lizardsszal cserélt szintén a csapat, Max Seibald játékjogáért Christian Pastirik middie és draft pickek érkeztek. A supplemental drafton viszont szabályos middie-rohamot indítottunk, nem kevesebb, mint 9!!! játékost választva a posztra (közte egy long-stick middiet). A választott játékosok : Peter Vlahakis (Fairfield), Justin Bokmeyer (Army), Steve Giannone (Virginia), Chris Mattes (Rutgers), John Schiavone (Loyola), Alex Hopmann (UMBC), Andrew Lay (Denver), Casey Cittadino (Towson), Matt Bernier (LSM/Penn State). A végén pedig a rendes draftról érkezett a Virginia egyik húzóembere, Collins Briggs, őt követték Kevin Vaughan (Harvard), Steve Serling (Hofstra) és Stephen Robarge (VMI) mint faceoff specialista.

Látszik, hogy mélyíteni akart a csapat az egységen, én bizakodom nagyjából minden rookie felől, valamint remélhető, hogy faceoffban javulunk. Érdekes lesz még, hogy Briggs mennyi pluszt tud majd adni rögtön első évében.

A védők és kapusok között annyira nem volt nagy mozgás, mint az előbb említett posztokon, a húzó nevek közül (Martin, Schwartzman) mindenki maradt, ennek ellenére a padon elfért a frissítés.

Expansion drafton egyedül Steve Holmes érkezett, a supplemental drafton Jordan Hendry (Denver), Brett Hughes (UPenn), Adam Fullerton (kapus, Army), és Ben Brown (kapus, Whittier) érkezett, a standard drafton pedig további 2 ember és 1 kapus :Tom Celantani (UMASS), John Cunningham (Princeton), Charlie Cipriano (kapus, Fairfield).

Rendkívül érdekes szezonnak indulhat neki a csapat a vasárnap, hajnali egykor kezdődő Charlotte elleni meccsen, sok ok adhat okot kíváncsiságra. Megtalálják-e az összhangot Mundorf és a többiek ? Fejlődünk-e eleget faceoffban és középpályás védekezésben ? Egyenletesebb teljesítményt tud-e nyújtani a védelem ? Fiatal a csapat, de vannak jól bevált veteránok is. Én személy szerint nem várok idén eredményszerűen semmit, csak azt, hogy olyan játékot mutassanak, olyan fejlődésen menjen idén keresztül a csapat, amire lehet építeni az elkövetkezendő évekre.

A Denver Outlaws programja a 2012-es MLL-alapszakaszban:

Április 29., vasárnap, 01:00 Charlotte Hounds - Denver Outlaws
Május 6., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Hamilton Nationals
Május 13., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards
Május 20., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons
Június 3., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks
Június 10., vasárnap, 01:00 Ohio Machine - Denver Outlaws
Június 17., vasárnap, 03:30 Denver Outlaws - Rochester Rattlers
Június 24., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws
Július 5., csütörtök, 03:00 Denver Outlaws - Chicago Machine
Július 15., vasárnap, 01:00 Denver Outlaws - Charlotte Hounds
Július 20., péntek, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws
Július 29., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws
Augusztus 5., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws
Augusztus 12., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws

Nektek jó meccsnézést és jó szurkolást kívánok ! OUTLAWS !!!

Az NBA 2011-2012-es idénye az alapszakasz befejeztével, elérkezett a rájátszáshoz. Korábban - a Denver Nuggets hullámzó teljesítményének köszönhetően - sokáig kérdéses volt hogy egyáltalán részt veszünk-e a bajnokság ezen, végső szakaszában. Bár a szezon során jóformán végig a legjobb nyolc között volt a csapat nyugaton, voltak időszakok amikor jogosan voltunk borúlátóak a jövőt illetően.

A Nuggets-et érintő utolsó játéknapon a tét a hatodik hely megszerzése volt, amit egy Minnesota-i győzelemmel abszolváltunk. Ezzel biztossá vált hogy a rájátszás első körében a harmadik helyet megcsípő Los Angeles Lakers lesz az ellenfél, ami ránk nézve a jobbik rossz. Hiszen ha a hetedik helyen jutottunk volna csak be, akkor ismét az Oklahoma City Thunder lett volna az ellenfél,akik idén az egyik legnagyobb favoritként indulhatnak a végső győzelemért folytatott csatára.

A Los Angeles Lakers sem könnyű ellenfél, ezt szeretném leszögezni előre, illetve azt is hogy a párharcban is egyértelműen ők az esélyesek. Igaz hogy a húzóembernek számító Kobe Bryant az idén egyre inkább a korának "köszönhető" formahanyatlást mutatja, ellenben az évek óta sérülésektől szenvedő Andrew Bynum a liga egyik legjobb centerének nőtte ki magát. Mellette az évet sértődöttként kezdő Pau Gasol játéka kiemelendő,akit a szezon elején kis híján elcserélt az LA-i menedzsment. Az alapszakasz előtt már nem volt akkora esélyes a Lakers a bajnokság megnyerésére mint az utóbbi években, sőt sokan csak a rájátszásban résztvevő csapatok második feléhez sorolták őket. Hogy mi volt ennek az oka?

A Lakers egyértelműen legnagyobb vesztesége Phil Jackson volt, aki nem vállalta tovább a csapat vezetését. A helyette érkező Mike Brown sem a taktika nagy mestere, sem pedig egy olyan szintű "sport-pszichológus", mint elődje volt. Borítékolhatónak látszott, hogy a hatalmas egóval megáldott Bryant-et ez az edző nem tudja kordában tartani, illetve feltételezhetővé vált az addig jellemző fegyelmezett játék lassú bomlása. Aztán ahogy játszották egymás után a meccseiket, a teljes szétesés elmaradt, viszonylag simán oda tudtak érni a harmadik helyre.

Ez valószínűleg a cserehatáridő lejárta előtt megszerzett Ramon Sessions-nak is köszönhető, aki minden bizonnyal a kezdő irányító szerepét kapja a Nuggets elleni rájátszás-párharcban is. Az aggastyánnak vélt Fisher-hez képest sokkal fiatalabb, dinamikusabb irányító remekül lát a pályán, és kinti dobásai is sokat fejlődtek az elmúlt évekhez képest. A Lakers játékában nincs külön kulcsszerepe egyébként az irányítónak, de Sessions éppen amiatt rendkívül hasznos, mert a pálya bármely részéről veszélyes lehet. Úgy gondolom, ő és Ty Lawson közt óriási versenyfutás várható.

Kettes poszton, azt hiszem Kobe Bryant-et senkinek sem kell bemutatni. Ennek a sportnak jelenleg az egyik legnagyobb ikonja, noha már-már maga alá gyűri őt az idő vasfoga. Sok meccsen rengeteg dobásból érte el pontjait, csak remélni tudom hogy ellenünk is megtartja jó szokását, mert akkor kevesebb lehetőség jut az egyébként jobb formában lévő csapattársainak. A nálunk kezdőként pályára lépő Arron Afflalo megfelelő lehet a semlegesítésére, de minden azon múlik igazán, hogy éppen milyen formában dobál majd a "kapitány".

A hármasposzton alapesetben Metta World Peace játszana - ha éppen nem lenne eltiltva. Csak hogy Harden lekönyökléséért tölti 7 meccses jól megérdemelt büntetését. Nem ragoznám tovább vele kapcsolatban a dolgot, mivel egész biztosan nem láthatjuk a párharcban. Helyette valószínűleg Matt Barnes fog kezdeni, aki a liga egyik legjobb védőjátékosának számít ezen a poszton. Egész biztosan Danilo Gallinari játékból való kikapcsolása lesz a célja.

Elérkeztünk ahhoz a két poszthoz, amelyik a mai Lakers legerősebb pontja: a négyes- és ötös poszt. Pau Gasol és Andrew Bynum kiválóan egészíti ki egymást. Bynum egyértelműen élete eddigi legjobb szezonját futja a profik közt, szinte meccsről meccsre kötelezően lehozza a dupla-duplát. Hatalmas termete miatt főleg a lepattanók megszerzésében jeleskedik, és támadóoldalon kifejezetten erős ha egy az egyben kell megvernie a védőjét. Gasol is jól pattanózik, és megbízhatóan teljesít a középtávoli dobásoknál.

Úgy gondolom, hogy ha meg akarjuk verni a Los Angeles Lakers-t, akkor elsősorban semlegesítenünk kell a frontcourt-jukat. Az az Gasol-t és Bynum-ot. Valószínűsítem hogy az utolsó meccseken Karl a Lakers elleni taktikát szimulálva adott lehetőséget a két centeres játéknak. Kenneth Faried legszembetűnőbb hiányossága a középtávolikat jól dobó négyesek ellen mutatkozik. Viszonylag nagyobb területet hagy az emberének hogy könnyebben védekezhesse le az esetleges betöréseket, viszont emiatt jobb lehetőséget biztosít a külső dobásra. Alacsonyabb termete miatt pedig a dobás pillanatában már képtelen odaérni és blokkolni. Talán Timofey Mozgov játékidejének megnövelésében látnám a megoldást,mert az orosz fiú magas termetével remekül levédhetné Gasol-t, és mellesleg támadó oldalon is előnyt kovácsolhatnánk abból, hogy ő is jól dob kintről, ezzel kihúzva a festékből a spanyolt.N agy előnyünk származhat ugyanis a festékből szerzett pontokból.Persze ha sikerül is megbontani középen a védelmet... Ha Bryant be is dobál 30-35 pontot, társak nélkül képtelen lesz egyedül meccset nyerni. A padjuk nem olyan hosszú mint a miénk,és a gyors lefolyású játék sem nekik kedvez. A periméter védekezés kifejezett hangsúlyt érdemel (triplák elleni védekezés). Sok jó hármasdobó lesz az ellenfélnél. A váltásokra figyelni kell, ugyanúgy mint a kettőzésekre. Nem szabad feladni a védekezést, mert a Lakers-t csak remek defenzív játékkal lehet két vállra fektetni. Az edző személye a két csapat közt az utóbbi években jelentős különbségnek volt sorolandó, de ebben az évben eme különbség is eltűnni látszik. Brown nem képes érdemben belenyúlni a meccsbe, mint ahogy azt korábban Jackson tette. 

Ha reálisan nézzük a párharcot, egy-két meccs megnyerésére lehet sanszunk. Azért nem többre, mert roppant hullámzó a játékunk még egy-egy meccsen belül is. Ha sikerülne stabilan végrehajtani a védekező és támadójátékot csapatként funkcionálva, kevés labdaelszórással, akkor akár komolyabb ellenállást is kifejthetünk a párharc végkimenetelét illetően. Bízom a hosszú padunkban, és abban hogy mindig lesz minimum két-három ember, aki aznapi formájával meccsben tarthat bennünket.

Nem lehetetlen a továbbjutás, de nem kell elkeseredni azon sem, ha nem sikerül. A csapat alapja nagyon fiatal játékosokból áll, van időnk érvényre juttatni tehetségüket. Minden lejátszott meccs ajándék innentől kezdve.

A párharc teljes programja magyar időpontok szerint:

1. mérkőzés: Április 29., vasárnap, 21:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
2. mérkőzés: Május 2., szerda, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
3. mérkőzés: Május 5., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
4. mérkőzés: Május 7., hétfő, 03:30 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
5. mérkőzés: Május 8., kedd, Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (ha szükséges)
6. mérkőzés: Május 10., csütörtök, Denver Nuggets - Los Angeles Lakers (ha szükséges)
7. mérkőzés: Május 12., szombat, Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (ha szükséges)

Szeretnék minden blog-olvasót megkérni arra, hogy most szorítsunk együtt a Denver Nuggets csapatáért!

Hajrá Nuggets!