Finisébe érkezett az NBA alapszakasza, a Denver Nuggets azonban nem dőlhetett hátra, mert komoly harcban vagyunk a rájátszásért és a lehető legjobb helyezés megszerzéséért. Több meccset is közvetlen riválissal szemben vívtunk meg az utóbbi időben, ezért sok izgalmas találkozó van mögöttünk. Lássuk, hogyan alakultak az eredmények.






















Összefoglalónkat egy Houston Rockets elleni meccsünkkel kezdjük. A csapat Koufos-szal kezdett center pozícióban, a többi poszton nem voltak meglepetések. Nagy lendülettel kezdett a Rockets, eltelt az első játékrész fele, mire sikerült utolérnünk őket. A második negyedben is megmaradt a Houston fölénye, de különösebb előnyt nem tudtak szerezni. Az áttörést a harmadik felvonás hozta, nagyszerűen játszottunk ebben a negyedben 37 pontot szereztünk és megfordítottuk a mérkőzést. A negyedik negyed elején még tovább tudtuk növelni a különbséget eldöntve ezzel a találkozót, 101:86-ra győztünk. Másfél negyednyi remek játékkal sikerült viszonylag simán behúzni ezt a nagyon fontos mérkőzést. Sok gyors indulás és betörés jellemezte a játékunkat, az ellenfelünk inkább távolról próbálkozott pontokat szerezni. A csapat legjobbjai Afflalo és Lawson voltak, mindketten 20 pontot szereztek. Faried 11 lepattanóval és 10 ponttal zárta a mérkőzést. A cserejátékosok közül Miller és Brewer játszottak jól, nekik is nagy szerepük volt a sikerben.

Az első Houston Rockets elleni meccsen elért győzelem csak akkor ért valamit, ha idegenben is sikerül őket megvernünk. A mérkőzésnek nagy tétje volt, ezért komoly csatára lehetett számítani. A kezdőcsapaton nem változtatott Karl. Az első negyed első felében kiegyenlített játék volt, majd a második felétől kezdett ellépni a Rockets. A második negyedben sikerült az egyenlítés, de a szünetet a Houston tölthette előnyben. A harmadik játékrész ezúttal is a miénk volt, sikerült megfordítani a mérkőzést. Az utolsó felvonás nagyon izgalmasan alakult. Szorosan, fej-fej mellett haladtak a csapatok. Az utolsó percen belül Lawson hármasával négy pontos előnyt szereztünk, de pár másodperc múlva közelebb zárkózott a Rockets. Ez után mindkét oldalon voltak kihagyott lehetőségek, főleg Scola kimaradt ziccerét lehet említeni. Afflalo büntetőjével 105:102-re módosult az állás, a hazaiak egyenlítési kísérlete kimaradt, így maradt ez a végeredmény, oda-vissza vertük a riválist.  Ezen a meccsen sokkal kevésbé tudtunk dominálni a palánk alatt, helyette inkább távolról szereztünk több fontos pontot, 50%-al értékesítették a játékosaink a hárompontos dobásokat. Afflalo és Lawson ezúttal is élen jártak a pontszerzésben, 26-, illetve 25 egységgel. A padról Miller jól osztogatott, 13 gólpasszt osztott szét a társak között, Harrington pedig egy lepattanó híján dupla-duplát ért el.

A soron következő összecsapásunkra a Los Angeles Clippers ellen került sor. Hazai környezetben fogadtuk a Clipperst, Kenyon Martin tehát ismét a denveri csarnok parkettjén kergette a kosárlabdát, igaz, ezúttal már piros mezben. A meccset jól kezdtük, egy jó első negyedet követően magabiztosan vezettünk. Sajnos a második felvonás elején nem kellett sok és az előny nagy részét ledolgozták a vendégek. A pihenőt követően rákapcsoltak Paulék és fordítottak rögtön a harmadik negyed elején, az utolsó felvonásra döntetlen állással érkeztek meg a felek. A fordulat az utolsó negyed negyedik és nyolcadik perce között következett be, ekkor az öt pontos előnyünkből öt pontos hátrány lett. A hajrában még próbálkoztunk és az esélyünk is megvolt, de pont az ex-nugget Martin megmozdulásai döntötték el a találkozót, egy kosárral, majd egy blokkal szomorította a denveri drukkereket. A végeredmény 104:98-as vereség lett. A csapat vezére Lawson volt, 24 pontot szerzett a találkozón, a kezdőcsapat három másik tagja 12-, míg a meccsek óta formán kívül játszó Gallinari csak 4 egységig jutottak. A cserék közül Harrington és Miller 14 és 12 pontot értek el. Meglehetősen szerencsés volt a vendégcsapat, különösen a hármasok mentek nekik jól, ha ebben a játékelemben sikerült volna egy kicsit is közelíteni hozzájuk talán másképp végződött volna mérkőzés.






















Az előző mérkőzésen elszenvedett vereségünket a Phoenix Suns otthonában javíthattuk ki. Jól kezdtünk, de a hazaiak is tartották lépést, sőt Gortat révén fordítottak is. A második negyedben is rengeteg pont esett, mindkét csapat inkább a támadásra koncentrált, a nagyszünetben minimális előnnyel mentünk. A harmadik felvonást ezúttal is remekül indítottuk, elléptünk a Sunstól és megnyugtató előnyre tettünk szert. A negyedik negyedben nem kellett különösen megerőltetni magukat a játékosoknak, csak az előny megtartására kellett figyelni. A Suns sem törekedett minden idegszálával arra, hogy megfordítsa a találkozót, így elég sima, 118:107-es sikert arattunk. Rengeteg pontot szereztünk az indulásainkból, ebbe messze felülmúltuk a hazai csapatot. A Suns nem tudott megfelelően védekezni a gyors, energikus támadásainkkal szemben. Lawson 29 ponttal ismét a csapat legjobbja volt, 10 gólpasszával együtt ez egy dupla-duplát is ért csakúgy, mint Faried esetében, aki 18 ponttal és 14 lepattanóval vette ki a részét a sikerből. 

Fontos találkozó várt a Nuggetsra az Orlando Magic ellen múlt vasárnap. A floridai gárda nélkülözi legnagyobb sztárját, ezért elvárható a győzelem, különösen hazai pályán. Az első negyedben nyugodt mederben csordogált a játék, ez a második játékrészre sem változott sokat. A nagyszünetben döntetlen volt az állás. A harmadik negyedben egy kicsit felpörgettük a tempót, rögtön sikerült is magunkhoz ragadni a kezdeményezést. A vendégcsapat nagyjából az utolsó negyed felééig volt lőtávolságban, innentől már csak a közönségnek játszottunk, elsősorban McGee zsákolásait csodálhatták a kilátogató nézők. Meglepően simán 101:74-re söpörtük be a győzelmet. A Magic nagyon erőtlen játékot nyújtott, igaz Nelsont már a meccs elején elveszítették a vendégek. Semmi megerőltetőre nem volt szükségünk, hogy megszerezzük a győzelmet, átlagos teljesítménnyel is fölényesen sikerült mindez. A csapatból öten lépték át a 10 pontos határt, McGee és Gallo 17-17 ponttal voltak a legeredményesebbek. Miller 11 asszisztja és Faried újabb dupla-duplája, ami még említést érdemel.























Pont jókor jött egy lazább mérkőzés az Orlando ellen, mert a következő fellépésre az Oklahoma City Thunder ellen került sor, ráadásul idegenben. Az első negyedben sok pont esett, nagy volt az iram. A második játékrészben sem hagyott alább a lendület, mi diktáltuk a tempót és a szünetig nem kevesebb, mint 64 pontot rámoltunk be a vendéglátóknak. A harmadik negyedben megfordult az állás, feljavultak a hazaiak, támadásban eléggé visszaestünk ebben a szakaszban. A záró periódus elején visszavettük a vezetést, amit sikerült is megőrizni a találkozó végéig, 106:101-re nyertünk Oklahomában. Duranttal és Westbrookkal továbbra is meggyűlik a bajunk rendesen, szerencsénkre rajtuk kívül most talán csak Ibaka tudott pluszt hozzátenni a játékukhoz. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Thunder talán taktikázott is ezen a találkozón, azzal ugyanis, hogy kikaptak tőlünk, pont minket kerülnek el a rájátszás első körében. Visszatérve a csapat teljesítményéhez, a legeredményesebb játékosunk megint Lawson volt 25 ponttal, rajta kívül még hatan érték el legalább a 10 pontot.

A rájátszásban már biztos helye van a csapatnak, egyetlen kérdés maradt már csupán, hogy ki lesz az ellenfelünk az első körben. Az OKC legyőzése megnyitotta az utat a Lakers felé. Ehhez győznünk kell az utolsó mérkőzésen ma a Timberwolves ellen. Én jobban örülnék a Lakersnek, hiszen ellenük talán jobbak az esélyeink, másfelől nem is lenne annál jobb, mint a Lakers testén keresztül bejutni a második körbe.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 47-19 (66 meccs)
2. Denver Nuggets 37-28 (65 meccs)
3. Utah Jazz 35-30 (65 meccs)
4. Portland Trail Blazers 28-37 (65 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 26-39 (65 meccs)

A közeljövő programja:

Április 27., péntek, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets

A hét első napjaiban kalandos párharcot bonyolított le a Colorado Rockies csapata, csupán egy győzelmet arattunk a Pittsburgh Pirates vendégeként, így nem sikerült tovább folytatnunk a múlt hétvégén látott eredményes játékunkat és újra visszaestünk .500ra.























1. meccs, kedd: Pirates-Rockies 5-4
Hétfő helyett csak kedden tudták lejátszani az első meccset a kedvezőtlen időjárás miatt. Egy nappal később ugyanúgy Moyerrel a dombon álltunk ki a megszokott mezőnyjátékosokkal. Vagyis az infielden a Helton-Scutaro-Tulo-Nelson négyes kezdett, kívül CarGo, Fowler, Cuddy játszottak, az elkapó pedig Hernandez volt. Rögtön az első játékban Fowler talált egy singlet és CarGo 2run hazafutásával jutottunk előnyhöz, majd Tulo ütése után két kieséssel véget ért az akció. Nem sokat várt a válasszal a hazai csapat, a leadoff doublet jegyző Presleyt egy sac bunttal tolták a kettesre, McCutchen groundoutos kiesése közben pedig haza is jutott, 2-1re szépítettek. A folytatásban kiesett a sor végén a három ütőnk, a Pirates részéről egyedül a régi ismerős Barmes ért el egy doublet. A harmadik inningben CarGo hozta az egyetlen singlet és a hazaiaknál is csak egy ütés esett, a negyedkben is három outot kaptunk, aztán két kiesőt követően két pittsburghi futó a kettes-hármas bázisra jutott, de Moyer strikeouttal mentett. Az ötödikben megint nem tudtunk bázisra kerülni, ahogyan védekezésben is lezártuk az utat a Pirates előtt. Ezt követően ismét könnyedén búcsúzott a Fowler-CarGo-Tulo hármas, majd újra nehéz pillanatokat éltünk át, két sétával és egy ütéssel loaded 2out lehetőséget engedélyeztünk, de a pinch hitter Harrison ellen egy forceout jóvoltából ismét menteni tudtunk, tovább őrizve az egy pontos előnyt. A hetedik tetején egyetlen HBPt harcoltunk ki, utána Brothers kárára született két ütés, ráadásul McCutchen mindkét futót hazaküldte egy duplából, így fordítottak a vendéglátók, végül Roenicke három mezőny általi kiejtéssel jeleskedett. Sajnos hátrányba kerültünk és amilyen gyengén játszottunk az első inning óta nem sok esély maradt, mégis Scutaro double után CarGo napi második HRal visszavette az előnyt. A nyolcadik alján Belisle az első ütő Barmestől kapott egy homerunt, egy sétával és dobó hibájával újabb futók foglaltak helyet, 2outnál pedig McGehee pörkölt be egy singlet az 5-4es hazai vezetésért. Erre pedig már nem volt válaszunk az utolsó menetben így vesztettünk.
- Kétszer vezetést szereztünk, de a meccs nagy részében nem csináltunk semmit, megérdemelten nyert a Pittsburgh, 11-6al több ütésük volt. Gonzalez végre igazán összeszedte magát, négy lehetőségből háromszor vállalt ütést, két HRt és négy RBIt szállított, az első hazafutásait szerezte és 9 pontra javult fel. A többiek szinte semmit nem tettek hozzá, még Scutaro jegyzett egy doublet, Tulo és Fowler egy-egy singlet. Moyer hat inningen keresztül előnyben tartotta a csapatot, hiába kapott hat ütést és engedett három sétát, a bajból mindig ki tudott jönni, egyetlen futást hoztak ellene. Brothers háromból három ütést és egy runt kapott kiejtés nélkül a hetedik innigben. Belisle ugyanúgy botlott, két ütést és két futást értek el ellene, övé lett a vereség és idén először kapott runt.

2. meccs, szerda: Pirates-Rockies 1-2
Szerdán a doubleheader első összecsapásán Nicasio volt a dobó, újdonság volt az 1B Giambi, a CF Colvin és a C Rosario feltűnése, három első számú embert a második meccsre jegeltünk. Az első inningben simán kiesett a legelső három ütő, Nicasio két hitet engedett, de a single és a double közt megakadályoztunk egy rablási kísérletet, így nem ért baj minket. A második menet alatt három out történt mindkét oldalon és a harmadikban is csak egy-egy futó járt bázison. A folytatásban újra elbúcsúzott a denveri hármas, Nicasio ellen pedig egy 2out single született. Az ötödik játszmában fordult elő először, hogy egyszerre két embert küldjünk pályára, Giambi hit-by-ptich, Cuddyer walk révén jutott előre, de a Rosario elleni double play megpecsételte a sorsunkat, mialatt a Bucs egyetlen singleig jutott. Aztán a hatodik játékban is képtelenek voltunk értékelhető ütést felmutatni, ezzel szemben a házigazdák újfent jegyeztek két találatot, de Tabata a single után hiába ment tovább, Colvin fantasztikus dobása megelőzte őt a kettes bázisnál és a 2out singlet se követte további előrelépés. A hetedik felső részében CarGo és Tulo jutott pályára, egy wild pitch által egyenesen a kettes-hármas bázist foglalták el, mely helyzetből Giambi volt eredményes egy sac fly formájában. Sajnos CarGot ketten is fent hagyták a célegyenesben, Cuddy és Rosario SOval búcsúzott. Ezután a nehezen megszerzett előnyt rögvest kiegyenlítette az első ütő Alvarez solo HRal, Nicasio 1in-2outnál adta tovább a stafétát Reynoldsnak, aki dobás utáni kiejtéssel zárta az inninget. A nyolcadik támadást EYJR hit-by-pitchel kezdte, Scutaro single után a szélső bázisokat foglaltuk el egyetlen kiesővel, Colvin biztonságijából pedig visszavettük a vezetést. Rogers folytatta a dombon és magabiztosan kiszórt három ütőt, az utolsó támadásban Fowler duplája után Cuddy lett lineout DP áldozata. A végén Betancourt imponáló biztossággal hozta a savet, hibátlanul kiszórt három embert és nagy csatában kiharcoltuk a győzelmet.
- Ritkán tud győzni egy csapat az MLB-ben három darab ütéssel, most nekünk sikerült. Mindkét pontot csak sac flyból szereztük, Giambi a második, Colvin a hatodik pontját szállította idén. Tulo és Scutaro regisztráltak egy-egy singlet, a PH Fowler az idei negyedik doublet termelte. A shortstop bemutatott egy félelmetes játékot McCutchent megelőzve. Nicasio 6.2 inning alatt ugyan beszedett kilenc ütést, kiválóan fogta vissza az ellenfél futóit, öt SO mellé csupán egy sétát vétett és csak egy pontot kapott. Reynolds a hetedik végén kiosztott egy strikeoutot, szerencsével övé lett a győzelem. Rogers háromból három embert SOval szórt ki az évi első holdért, Betancourt pedig nyolc dobásból hozta le a hatodik sikeres befejezést.




















3. meccs, szerda: Pirates-Rockies 5-1
Félórával az előző meccs vége után újra pályára léptek a csapatok, másodszor Chacin volt a kezdő dobó. Emellett történt néhány változás még az összeállításban, Helton visszavette az egyes bázist, Herrera került be a hármasra, Hernandez szállt be elkapóként, a center fielden pedig Fowler kezdett. A meccs kezdete a doubleheader első felvonásához hasonlóan indult, bár ezúttal a nyitó játékban jegyeztünk egy kósza ütést Scutaro révén. Chacin a legelső inningben sétát és singlet engedett, de olcsón megúszta, majd a másodikban Helton regisztrált egy doublet, a vendéglátóknál pedig két ember out nélkül jutott a pontszerző bázisokra, de sorban három kiejtéssel feltartóztattuk őket. Ezután egy sétát követően Scutaro szenvedett el double playt, a Pirates csak két kieső után járt pályán, a negyedik játszma pedig abszolút eseménytelenül alakult. Az ötödik játékban könnyen megszerezhettük volna a vezetést, mert bases loaded 2out lehetőséget harcoltunk ki két single és egy HBP révén, ám Scutaro grondouttal búcsúzott ígéretes helyzetben. Az elszórakozott lehetőség hamar megbosszulta magát, Chacin az ötödik dobórészben több mint sebezhető volt, rögtön beszedett két doublet, a másodikból McLouth volt eredményes, McGehee RBI singlet tett hozzá, Jones 2run HRal takarított és még az egyből öt követőn Alvarez is kiküldött egy rakétát, villámgyorsan 5-0ra húztak el tőlünk. Csak pislogtunk és esélyünk se maradt a felzárkózásra, a következő menetben simán kiestek hárman, mialatt Putnam tevékenykedett a dombon egy single ellenére. A hetedik tetején Hernandez solo HRból szerezte a becsület pontunkat, utána még Herrera vágott egy singlet, de nem mentünk vele semmire, közben Brothers egy double mellett hozott három kiejtést. Az utolsó két támadásban bázisra se voltunk képesek kerülni, a befejező dobórészt Escalona hozta egy singlet követő double play támogatásában, az eredményben nem történt változás.
- Az öt pontos ötödik inningben eldőlt a meccs, elszórtan voltak lehetőségeink és azokkal se tudtunk élni, hat ütés megint kevés volt. A veterán catcher Hernandez már a harmadik hazafutását és a hetedik pontját szerezte az idényben, egyetlen ütéssel zárt, mint ahogyan a hat találatot hat különböző játékos termelte. A HR mellett még Helton hozott egyetlen extra base hitet egy double jóvoltából, a rutinos harcos ötödik két bázisos ütése volt már. Chacin egész jól kezdett, de az ötödik játékban csődöt mondott, mind az öt futást akkor kapta és nyolc ütésig meg se álltak ellene, a második vereségét könyvelte el. Putnam, Brothers, Escalona egy inninget teljesített pont nélkül, mindannyian csak egy ütést kaptak fejenként.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 13-6 (19 meccs)
2. Colorado Rockies 9-9 (18 meccs, 3.5 GB)
3. San Francisco Giants 9-9 (18 meccs, 3.5 GB)
4. Arizona Diamondbacks 9-10 (19 meccs, 4.0 GB)
5. San Diego Padres 5-14 (19 meccs, 8.0 GB)

Nem sok sikerélménye volt a csoport riválisoknak se az elmúlt napokban, hozzánk hasonlóan a Dodgers és a D'backs is 2-1re buktak a legutolsó hazai párharcát a Braves, ill. a Phils ellen. A Padres kétszer kikapott a Natstől, a Giants pedig 1-2re áll a Reds ellen, utóbbi két seriesből még egy-egy meccs hátra van. A hét második felében a mostani párharcok befejezése után a San Francisco és a San Diego egymás ellen fog játszani, közben a LAD fogadja a Washingtont, az Arizona pedig Miamiba látogat.

A mieink 3-3as mérleggel tudták le a hat meccses idegenbeli túrát a Crew és a Bucs, többet is kihozhattunk volna belőle, de panaszra sincs okunk. Most zsinórban három párharcot húzhatunk le itthon, elsőként a hétvégén a New York Mets látogat a denveri belvárosba a következő időpontokban: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Szurkoljunk együtt a csapatnak, hogy minél jobb formába lendüljünk újra és a következő hazai sorozatból kihozzuk a maximumot! GO ROCKIES!!!

Április vége felé járva, természetesen  idén is megrendezésre kerül az amatőr játékosválogató az NFL-ben, és bár a 2012-es börze korántsem bír akkora jelentőséggel a Denver Broncos számára, mint amilyen mondjuk a tavalyi volt, a következő három napban érdemes lesz nagyon figyelni, hogy milyen választásokat hajtanak végre a Vadlovak.





















Az NFL történetének 77. draftját csütörtöktől szombatig bonyolítják le a megszokott helyszínen, az NYC-i Radio City Music Hall-ban, s a hét körös válogató alatt a 32 klub - a kompenzációs pick-ekkel együtt - összesen 253 egyetemről érkező fiatal tehetséget fog kiválasztani. A három napos programban az első nap alkalmával, magyar idő szerint péntekre virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel bonyolíthatják le az első kört; a második-harmadik forduló választásaira péntek-szombat éjjel, 01:00-től kerülhet sor; míg az utolsó négy kört szombaton, 18 órától tartják meg.

Bizonyára minden denveri sportkedvelő tisztán emlékszik rá, hogy a 2011-es drafton a Broncos fennállása legelőkelőbb helyén választhatott az első körben a történelmi mélységű szezont követően, és az 1/2-es pick-ből a későbbi defensive rookie of the year linebacker-t, Von Miller-t öltöztettük a mezünkbe. Később a második körben még a safety Rahim Moore és az offensive tackle Orlando Franklin akadt a horgunkra, mindketten úgyszintén határozott újoncidényt tudtak a hátuk mögött.

Abban biztosak lehetünk, hogy a mostani börzén nehezebb lesz ekkora tehetségeket találni, mivel nem választhatunk ennyire előkelő pozícióban, és nem is lesz túl sok szelekciós lehetőségünk az első fordulókban. A draft sorrendje természetesen az előző szezon végeredményének fordított rendje szerint alakult ki, így a divízió-győztes denveri istálló az első forduló 25. helyén léphet fel a pódiumra. Az 1/1-es lehetőséggel a Peyton Manning-et - egyenesen hozzánk - száműző Colts választhat ligautolsóként, őket követő a Redskins (a 31. helyen záró Rams pick-jével), az összetettbeli harmadik lehetőséggel a Vikings próbálhat meg kaszálni, majd a negyedik helyen a Browns, az ötödiken a Buccaneers képviselői juthatnak szóhoz - a sort értelemszerűen a Super Bowl résztvevői zárják, 32. helyen a bajnok New York Giants-szel.

A 2011-es NFL Draft első körének előzetes választási sorrendje:

1. Indianapolis Colts
2. Washington Redskins
3. Minnesota Vikings
4. Cleveland Browns
5. Tampa Bay Buccaneers
6. St. Louis Rams
7. Jacksonville Jaguars
8. Miami Dolphins
9. Carolina Panthers
10. Buffalo Bills
11. Kansas City Chiefs
12. Seattle Seahawks
13. Arizona Cardinals
14. Dallas Cowboys
15. Philadelphia Eagles
16. New York Jets
17. Cincinnati Bengals
18. San Diego Chargers
19. Chicago Bears
20. Tennessee Titans
21. Cincinnati Bengals
22. Cleveland Browns
23. Detroit Lions
24. Pittsburgh Steelers
25. Denver Broncos
26. Houston Texans
27. New England Patiots
28. Green Bay Packers
29. Baltimore Ravens
30. San Francisco 49ers
31. New England Patriots
32. New York Giants




















Egy évvel ezelőtt jóval könnyebb helyzetben voltunk, és nem csak azért mert az 1/2-es választási joggal nehéz mellé lőni, de elég jól le is szűkíthettük a listát, hogy mely játékosok közül kerülhet ki a Broncos leendő top választása. Most, 2012-ben szinte lehetetlen jóslatokba bocsátkozni, nem hogy az első körre várható játékos nevét képtelenek vagyunk megmondani, de még a posztját illetően is számtalan lehetőség merülhet fel. A legtöbb előzetes szakértői vélemény DT-választást jósol számunkra (déja vu), akik közül a 25. helyen leginkább Brandon Thompson (Clemson) vagy Michael Brockers (LSU) kerülhet a látóterünkbe. Amennyiben a további hiányposztokat fürkésszük, ismét felmerülhet, hogy az első választási lehetőséget CB-re váltjuk, s esély nyílhat például az Alabama-ról érkező Dre Kirkpatrick kiválasztására. Persze, sok más scenario lehetséges, amelyekre tippelni sem mernék, hiszen - a teljesség igénye nélkül - akár támadó falembert, linebacker-t, futót - Uram, bocsá' - irányítót is húzhatunk az első kör végén. Elway titkolózásban idén is zseniális, senki sem tudhatja, hogy mit akar, reméljük nem készül semmiféle kellemetlen meglepetéssel számunkra.

A Denver Broncos választási lehetőségei a 2012-es drafton:

- 1. kör, 25. pozíció
- 2. kör, 57. pozíció
- 3. kör, 87. pozíció
- 4. kör, 108. pozíció (A New York Jets-től kaptuk ezt a pick-et a Tim Tebow-féle csereüzlet alkalmával.)
- 4. kör, 120. pozíció
- 5. kör, 137. pozíció (A St. Louis Rams eredeti pick-je, Brandon Lloyd-ért cserébe szereztük a tavalyi trade deadline idején.)
- A saját ötödik körös draftjogunkból a 160. helyen a Cleveland Browns választhat még az elfelejteni kívánt Hillis-Quinn csere hozományaként.
- 6. kör, 188. pozíció (Ez a lehetőség ugyancsak Tebow-ért cserébe került hozzánk a NYJ-től.)
- A hatodik fordulóra érvényes, 194. helyezett, eredeti lehetőségünk a Philadelphia Eagles birtokában van, amelyről Joe Mays megszerzése érdekében mondtunk le a Sasok javára.
- A hetedik kör 232. pozíciójába jogosító cédulát a New York Jets illetékesei válthatják játékosra, Tim Tebow mellett ezt a draft pick-et küldtük hozzájuk a 4. és a 6. fordulós választási jogokért.

A közelmúltban már a nálam komolyabb szaktekintélynek számító, Black_Adder írásában is tájékozódhattatok afelől, hogy mi várható a Broncos részéről a drafton, de olyannyira sötétben tapogatózunk mindannyian, hogy senki nem mer konkrétan jósolni.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy több coloradói egyetemi tehetség is kilép a draft színpadára, és izgatottan reméli, hogy a következő három napban - vagy majd legalább UDFA-ként - egy-egy profi csapathoz kerüljön. A Buffaloes-ból erre a legnagyobb esélye a futó Rodney Stewart-nak, az irányító Tyler Hansen-nek és az offensive guard Ryan Miller-nek lehet; a Rams csapatából főleg a CB Elijah-blu Smith-nek érdemes reménykednie; míg a Falcons tehetségei közül a safety Jon Davis és az OG A.J. Wallerstein számíthat esetlegesen érdemi profi karrierre.

A következő három nap minden egyes mozzanatát együtt kísérhetjük nyomon, ugyanis valamennyi denveri szurkolót biztatnánk rá, hogy a draftnapok időpontjában látogasson el ezen írásunk kommentjei közé, ahol a börzével kapcsolatos valamennyi fontos kérdést megvitathatunk élőben, egyenesen az események sodrása közben.

Emellett nagyon ajánlanám minden egyes NFL-rajongó figyelmébe a BOWL.hu szakértő szerkesztőinek élő internetes videóközvetítését, akik az első két nap eseményeiről egy-egy különleges talk show keretein belül fognak beszámolni a draft valamennyi érdekességéről, és közben liveblog-tudósítást is olvashattok tőlük mindhárom napról.

Kövessük együtt a draft mindhárom napját a különböző fórumokon keresztül, és reménykedjünk benne, hogy a Broncos vezetősége ésszerű politikát folytatva, minél jobb újonc játékosokkal erősítheti meg a csapatunk keretét!

A 2012-es NFL draft pontos menetrendje (magyar időpontok szerint):

- Péntek, 02:00: 1. kör
- Szombat, 01:00: 2-3. kör
- Szombat, 18:00: 4-7. kör

Öt meccsen belül a negyedik fiaskóját szenvedte el a Colorado Rapids gárdája, akik az elmúlt hétvégén hazai környezetben kaptak ki 2-1-re a bajoki címvédő Los Angeles Galaxy sztárcsapatától. A mieink a mezőnyben ismét jól játszottak, de képtelenek voltunk elegendő helyzetet kialakítani, a védelmi megingások pedig újból vereséghez vezettek, ezek után már csak nyolcadikok vagyunk a nyugati táblázaton.



















Előzetesen a múlt szombati összecsapásra terveztük Conor Casey nagy visszatérését, az achilles-szakadásból szépen felépülő közönség kedvenc támadó azonban mégsem léphetett pályára ezen a mérkőzésen, mivel a közelmúltban lebetegedett, és a meccs előtti héten egyetlen tréningen sem vehetett részt. Hozzá hasonlóan sajnos a tehetséges középpályás, Martin Rivero sem vállalhatta a játékot a LA ellen, a pénteki edzésen lábsérülést szenvedett, és Hill helyettesítette őt a kezdőben. Ezen kívül hiányzott még az agyrázkódással bajlódó Pablo Mastroeni és a térdszalag-szakadásból gyógyulgató Jamie Smith. Rivero kiválását leszámítva az elmúlt időszakban megszokott kezdővel álltunk ki a Galaxy ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Zapata - Larentowicz, Castrillon, Hill - Mullan, Cummings, Cascio.

Az utóbbi zakókat követően nagyon fogadkozott a csapat, hogy a bajnok vendéglátása alkalmával mindenáron győzelmet akarunk szerezni, és a mezőny egyik legerősebb csapata ellen az eddigi legjobb játékunkkal fogunk előrukkolni. Hamar felfedezhettük a nagy akarást a denveri csapaton, rögtön az első percektől kezdve sokat birtokoltuk a labdát és nagy lendülettel akcióztunk, de valamire való gólhelyzetet képtelenek voltunk kidolgozni. A Galaxy kivárásra kezdett el játszani, ellentámadásokra rendezkedtek be, amelyekkel nem mellékesen néhányszor meg is tudták lepni a Rapids hátsó alakzatát. Húsz perc elteltével a vendégek a mieink térfelének közepéről végezhettek el szabadrúgást, a labda mögé természetesen Beckham állt, aki egy fantasztikus bejátszást ívelt az ötösön belülre egyenesen Magee fejére, ő balról keresztbe csúsztatta a kapu felé, amely még irányt változtatott Wynne fején, Pickens kapusnak pedig esélye sem lehetett odaérni a játékszerre. Ezzel a balszerencsés öngóllal jutott vezetéshez a Galaxy, akik szinte helyzet nélkül voltak eredményesek, bár az előre begyakorolt pontrúgás tökéletes kivitelezését nem lehet elvitatni tőlük. Idegesen kezdtük el játszani, és pár perc múlva Larentowicz kapta meg a mérkőzés első sárga lapját egy elkésett becsúszást követően. A hátrányba kerülés kicsit lelombozta a csapatot, de próbáltunk továbbra is előre felé haladni, folyamatosan a coloradói lábakon vándorolt a labda, ám a vendég kapu közelébe nehezen tudtunk odaférkőzni. Félóra után Cascio forgatta be a jobb oldalon az LA-i védőket, éles szögből leadott lövését a kapus csak középre tudta kiütni, egyenesen Hill elé, aki kapásból hatalmas lövést küldött a kapu fölé. Aztán a 39. percben a Galaxy vezetett egy újabb villámgyors ellentámadást, Keane nagyszerű ugratta ki a bal oldalt felfejlődő Donovan-t, aki előtt szabad volt az út a kapu felé, és a kimozduló Pickens mellett kiválóan helyezett a hálóba. A félidő befejezése előtt még Kimura részesült sárga lapos figyelmeztetésben, de az eredmény már nem változott, a vendégek 2-0-ra vezettek 45 perc játék után.




















Kezdett lefutottá válni a mérkőzés, a sorozatos támadásaink dacára nehezen képzelhettük el, hogy két gólos lemaradásból sikerülhet visszazárkózni a címvédő ellen. Ráadásul az első percekben újra a Galaxy vezetett egy gyors akciót, melynek végén Beckham lendületből eresztett meg egy hatalmas lövést, de a denveri portás látványos vetődéssel ártalmatlanította az angol sztár bombáját. Úgy látszott, hogy lassan kezdünk beletörődni a sorsunkba, és abszolút meddő volt a mezőnyfölényünk, a félidő derekánál is látszólag csak céltalanul adogattunk helyzetek nélkül, a veszélyesebb lehetőségek rendre az ellenfél előtt adódtak, akik ritkán jutottak labdához, de akkor rendre ígéretes ellentámadásokkal voltak képesek hallatni magukról, Pickens-nek többször is résen kellett lennie a gólvonalon. A 63. minutumban mégis végre megtört a jég, Omar Cummings az ellenfél térfelén szerzett labdát a kezdőkör magasságában, azonnal megiramodott vele előre, több embert lerázott magáról, a többi hátvéd pedig behátrált előtte, majd mielőtt büntetőterület vonalához ért volna, lövésre szánta el magát, a hatalmas bal lábas bomba pedig egyenesen a hosszú felső sarokban landolt védhetetlenül. A jamaicai csatár a szezon hetedik meccsén már a harmadik találatát szerezte, fantasztikus góljával azonnal lázba hozta a közönséget, és máris felcsillant az egyenlítés esélye a csapat előtt, hiszen felzárkóztunk egyetlen gól hátrányba. Visszajött a remény, és ennek megfelelően elkezdtünk újra egyre lelkesebben támadni, de az LA-i védők és Saunders kapus változatlanul meggyőzően tartották magukat, és általában még csírájában elfojtották a Rapids próbálkozásait. Az utolsó tíz percen belül Hill helyére beküldtük Thompson-t a bal szélre, míg a jobb összekötő Mullan-t a vérbeli befejezőcsatár Akpan váltotta a finis perceire. Nem sok meggyőződéssel, de azért rendre becsülettel tettük a labdát a 16-oson belülre, majd az utolsó percben a sokadik beívelésből sikert értünk el, ugyanis Larentowicz bejátszása után Akpan két LA-i hátvéd közt a földre rogyott, a játékvezető pedig érdekes megfontolástól vezérelve a büntetőpontra mutatott. Égből pottyant lehetőséget kapott a Rapids az egyenlítésre, a több mint véleményes büntetőt azonban Cummings gyengén helyezte, Saunders kapus pedig könnyedén háríthatott. Az utolsó egyenlítési lehetőséget is elpuskáztuk, sajnálatos módon 2-1 arányban alul maradtunk hazai környezetben a bajnokkal szemben, ismét fájó körülmények között veszítettünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 5-1-1, 16 pont (7 meccs)
2. Real Salt Lake 5-3-0, 15 pont (8 meccs)
3. Vancouver Whitecaps 3-2-2, 11 pont (7 meccs)
4. Seattle Sounders FC 3-1-1, 10 pont (5 meccs)
5. FC Dallas 3-3-1, 10 pont (7 meccs)
6. Los Angeles Galaxy 3-3-0, 9 pont (6 meccs)
7. Chivas USA 3-4-0, 9 pont (7 meccs)
8. Colorado Rapids 3-4-0, 9 pont (7 meccs)
9. Portland Timbers 2-4-1, 7 pont (7 meccs)

Tovább romlott a helyzetünk, és a kiélezett nyugati konferenciában visszaestünk az utolsó előtti helyre a sorozatos vereségek következtében. Legközelebb magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól a velünk azonos mérleggel rendelkező Chivas USA-t láthatjuk vendégül a Dick's Sporting Goods Park-ban. Kötelező lenne számunkra a győzelem, mivel amíg a gótok a papírforma szerint is a leggyengébb nyugati csapatok közé tartoznak, addig a mieinknek ennél sokkal feljebb lenne a helyük. Meg kell kezdenünk végre a felzárkózást, és az elhullajtott pontok begyűjtését!

Megszerezte idei első idegenbeli párharc győzelmét a Colorado Rockies csapata, ugyanis az elmúlt hétvégén pénteken és vasárnap is nyerni tudtunk a veszélyes Milwaukee Brewers ellen, így javult a helyzet az első 15 meccs után.


1. meccs, péntek: Brewers-Rockies 3-4
A párharc első meccsére Tulo visszatért a pihentetésből, így csatlakozott Helton, Scutaro, Nelson közé az infieldre, az elkapó Hernandez volt, kívül CarGo és Fowler mellett Colvin volt a RF, Cuddy kisebb sérülés miatt pihent, Marcum ellen Chacint állítottuk ki a dombra. Az első menetben CarGo singlelel kezdett, elrabolta a kettes bázist, Tulo RBI doublelal vezetést szereztünk, egy további séta után ért véget a játék, Chacin könnyen elbúcsúztatott három ellenfelet. A második-harmadik inning egyetlen pályára kerülést sem tartogatott, majd a negyedik tetején Tulo single és Hernandez ground-rule double által jutott a pontszerző helyekre, Nelson direkt sétát kapott, a dobó Chacin besózott egy RBI singlet, a második futót viszont a bírók szerint megelőzték a home platen, Hernandez nem értett egyet, de nem tudott mit tenni. A folytatásban az első ütő Aoki lőtt egy inside-the-park HRt, 2-1re felzárkóztak a vendégek. Ezután részünkről kiesett a felső hármas, míg Chacin két embert engedett bázisra ütés nélkül, nem lett gond belőle. A hatodik inningben Helton solo hazafutásával növeltük az előnyt, Hernandez single és Colvin double találataival lendültünk előre, de a catchert újfent kidobták a home platen és aztán a harmadik out is összejött, nagy helyzetet puskáztunk el. A Brew Crew komoly erőkkel folytatta, a következő akciót duplával nyitották és egy HBPt is kiharcoltak, ráadásul mindkét futó haza ért Hart és Gamel ütéseivel, 3-3ra egyenlítettek. A hetedik játékban csupán két sétát tudtunk felmutatni, a kezdő dobó utolsó inningjében tűzoltásként kiosztotta három vetélytársát. A nyolcadik tetején ismét háromból három outtal zártunk, Reynolds és Belisle együttes erővel jegyzett három kiejtést, majd a PH Giambi regisztrált egy singlet, akit EYJR helyettesített futóként. A pinch runner egy dobóhibával eljutott a kettesre, a félig sérült csereütő Cuddy hazaküldte őt egy RBI singlelel a vezetésért. Egy pont előnybe kerültünk a kilencedik közepére és már csak Betancourt volt hátra, aki egy double ellenére magabiztosan lehozta a savet.
- Izgalmas meccsen győztünk, sokáig vezettünk, aztán ahogy a Crew kiegyenlített, akkor se estünk kétségbe és a győztes pontot meg tudtuk szerezni. Kétszer annyi ütésünk volt, hárman is két találatig jutottak. Tulowitzkinak jót tett a pihenő, error nélkül 2/4el ütött, az idei hetedik RBIt szerezte. Mellette Hernandez és Gonzalez mindketten szerzett pont nélkül értek el két-két ütést. Helton a második hazafutását a pakolta be a szezonban, egyben már a kilencedik RBIt szállította. Cuddyer PH volt és győztes pontot termelt a kilencedik inningben. Chacin egyre inkább kezdi visszanyerni a régi formáját, hét inning alatt csak négy ütést és három futást szenvedett el, egy séta mellé pedig fél tucat SO dukált, pech hogy a győzelem nem jött össze neki, jól játszott. Belisle kettőből kettő strikeoutot jegyzett a nyolcadikban és a szezonbeli első sikert aratta. Betancourt a negyedik savet is lehozta egyetlen ütéssel, éves ERAja 1.50es.

2. meccs, szombat: Brewers-Rockies 9-4
Az összeállítás nem sokat változott szombatra, az előzőnapi hős Cuddy visszatért a kezdőbe, Rosario kapta meg a lehetőséget elkapóként és a soros dobó Pomeranz volt. Nem kezdődött eseménydúsan a találkozó, csak a harmadik inningben sikerült valakinek először pályára kerülni, Rosario leadoff double után sorban három denveri ütő kiesett. Aztán a negyedik tetején full coutnál Tulo vágott ki egy solo hazafutást a meccs első pontjáért, mellyel megszereztük a vezetést, mialatt Pomeranz négy inningen keresztül perfect mérleget őrzött. Az ötödik akcióban kiszórtak minket, sajnos dobásban is gondok támadtak, rögtön két embert felengedtünk és egy wild pitchből az egyik, A. Gonzalez doubleból a másik is haza jutott. Aztán két séta ellenére Pomeranz a további veszélyt nagy nehezen elhárította, csak 2-1re tudtak fordítani a házigazdák. Ezt követően a dobó helyett EYJR jött ütni és kiharcolt egy sétát, Scutaro singlet talált, a Fowler elleni forceout playel elértük az egyenlítést, aztán CarGo maradt bázison, elrabolta a kettest, hogy aztán Tulo bevágjon egy RBI singlet és máris visszavettük az előnyt. Később még Helton sétált és végrehajtottunk egy double stealt, de Cuddy ellen befejeződött a nyomulás. Rogers folytatta és rögtön beszedett egy solo HRt Brauntól, eddig tartott a denveri vezetés, hiába ejtettük ki a következő három embert. Sikertelen volt a következő ütőrész, a hetedik alján egy single után egy PB és egy WP által a hármasra engedtük a futót, Weeks RBI tripleből visszavette az előnyt a Brewers és még Gomez is betalált. Ezután cseréltünk dobót, ám Escalona se tudott javítani, Braun triplájával tovább nőtt a hátrány, egy szándékos séta után pedig A. Gonzalez vágott ki egy 3run HRt, 9-3ra elhúztak. Eldőlt a meccs és a nyolcadik támadásban csak egy sétát hoztunk össze, aztán a legvégén még Helton hazafutásával szépítettünk.
- A meccs első felében többször vezettünk, a hetedik játékban kapott 6 ponttal megpecsételődött a sorsunk. Tulowitzki folytatta a feltámadást, az egyetlen játékosunk volt két ütéssel és két ponttal, már a második hazafutását szerezte az évben. Helton ugyancsak HRt lőtt, számára a harmadik rakéta volt és a csapatból elsőként érte el a tíz RBIt. Fowler 1/4el ütve jegyzett egy pontot érő singlet, a hatodik RBI volt neki a szezonban, illetve fontos helyzetben egy szép elkapást mutatott be. Az idei második meccsén Pomeranz remekül kezdett, négy inninget 12ből 12 outtal oldott meg, az ötödikben gondjai támadtak, egész olcsón megúszta két futással, bizakodásra ad okot a teljesítménye. Rogers lerombolta amit korábban felépített, 1.1 inning alatt négy futással elvesztette a meccset és utána még Escalona is kapott hármat egy HR révén, Roenicke könnyű játékot hozott.





















3. meccs, vasárnap: Brewers-Rockies 1-4
A párharc utolsó meccséről Helton, Nelson, Fowler kapott pihenőt, 1B posztra Giambit, 3Bre Herrerat, CFnek Colvint állítottuk, közben Hernandez visszatért elkapónak, a dobónk pedig Guthrie volt Gallardo ellen. Rögtön az első támadás hatékony volt, Colvin és Tulo ütéseit követően Giambi RBI single hozta meg az áttörést. Ezután Guthrie biztosan hozta az első dobórészt egy séta ellenére, majd a másodikban hiába mentünk fel ketten 2outnál, ám Guthrie újabb hibátlan inninget teljesített. A harmadik tetején búcsúzott a CarGo-Tulo-Giambi trió, de a hazaiaknak is csak egy doublet engedélyeztünk, aztán Hernandez talált egy kósza singlet, míg Braun single után rabolt is és Gamel single ütésével egalizált a Brewers. Négy játszma után 1-1re álltunk és az ötödikben csak CarGo tette tiszteletét a bázisoknál egy errort követően. A hatodik inningben nem jutottunk előre, ezzel szemben Guthrie két kieső után egy duplát és egy sétát is beszedett, szerencsére Gamel ellen rövidre zárta a játékrészt. Aztán Tulo single és Giambi walk révén haladtunk előre felé a nyolcadik tetején és ekkor Cuddy mindkét futót beküldte, így 3-1 arányban újra átvettük a vezetést. Az alsó részben Brothers két embert felengedett és egyet se tudott kiejteni, Belisle besegített és mindenkit elbúcsúztatott. A befejező támadásban vágtunk újabb két ütést Fowler és Scutaro jóvoltából, melyet követően CarGo volt eredményes egy RBI singlelel. Három pontos vezetéshez jutottunk és Betancort villámgyorsan lezárta a mérkőzést.
- Szoros meccs volt, a végén a mi javunkra dőlt el, végig sokkal több ütésünk volt és megérdemelten nyertünk. Cuddyer döntött a nyolcadik innnigben, napi egyetlen ütésével két pontot szállított, már a nyolcadik double volt tőle és 11 RBInál tart. Giambi az első, Gonzalez az ötödik futást kényszerítette ki az évben, mindketten egy-egy ütést értek el. Tulowitzki 2/5ös hatékonysággal .300 közelébe hozta az átlagát és védekezésben is volt egy kiváló megmozdulása. Ugyanígy két ütést szerzett a sor élén Scutaro, három kiesésből kettőt SOval kapott. Guthrie a legjobb startját töltötte Rockieként, hét játszma alatt három ütésből és három sétából csak egyetlen runt engedett, szépen vizsgázott a nehéz helyzeteknél. Belisle 2in-0outnál jött és háromból hármat ejtett ki a nyolcadikban, még nem kapott futást 2012ben. Betancourt az idei legkönnyebb savet hozta, 5/5ös mutatónál jár.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 12-4 (16 meccs)
2. Colorado Rockies 8-7 (15 meccs, 3.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 8-8 (16 meccs, 4.0 GB)
4. San Francisco Giants 7-7 (14 meccs, 4.0 GB)
5. San Diego Padres 5-12 (17 meccs, 7.5 GB)

Öt meccsen belül négyszer győztünk és felléptünk a csoport második helyére. A Dodgers magabiztosan őrzi a vezető helyét, legutóbb Houstonban nyertek seriest. A Padres kisebb meglepetésre 2-2re hozta a Phils elleni hazai párharcot, a Giants egy-egy győzelmet és vereséget ért el a Mets ellen, a harmadik meccset eső miatt elhalasztották hétfőre. Riválisaink közül a következő napokban a LAD az Atlantát, a SD a Washingtont, az ARZ a Phillyt látja vendégül, a SF pedig a NYM elleni pótmeccs után Cincybe utazik.

A mieink is idegenben folytatják, a következő három napban a 6-9el rajtoló Pittsburgh Pirates vendégei leszünk. Legyőzhető ellenfél, de az elmúlt években a Bucs többször borsot tört az orrunk alá, nem szabad előre lesajnálni őket. A következő menetrend szerint fogunk fellépni ellenük: kedd 01:05, szerda 01:05, szerda 18:35. Szurkoljunk továbbra is együtt a csapatért, talán kezdünk magunkra találni, bátran csatlakozzatok hozzánk a mérkőzések alatt a kommentek közti szurkoláshoz! GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

A Colorado Rapids labdarúgócsapata elég nehéz helyzetbe került, mivel a legutóbbi két mérkőzésén egyaránt vereséget szenvedett a gárda, és négy meccsen belül háromszor találtunk legyőzőre. A rossz sorozatot minél hamarabb meg kellene szakítani, Oscar Pareja együttese most hétvégén a Los Angeles Galaxy ellen javíthat hazai pályán.



„Pontosan azt csináltuk az első félidőben, amit elterveztünk. Többször is fölényben voltunk, helyzeteket is sikerült kialakítanunk, de a második játékrészre már nem sikerült átmenteni a formánkat” – mondta a vezetőedző a Seattle Sounders otthonában elszenvedett találkozóról.

Több játékos szerint is jól játszik a csapat, csak a szerencse nem állt eddig a Rapids oldalára.

„Ha az utóbbi meccseken mutatott egyéni teljesítményeket nézzük, sokkal előrébb kellene tartanunk, mint ahol most állunk, különösen a Seattle ellen látottak miatt” – mondta a 28 éves Drew Moor, aki többször is szerepelt az Egyesült Államok utánpótlás válogatottjaiban, de a felnőttek között nem mutatkozhatott be.

A statisztikai adatokat böngészve találhatunk érdekes dolgokat. Például a csapat legutóbbi hét góljából mindössze egyet szerzett az első félidőben, s a Colorado egyike azon négy együttesnek az MLS-ben, amely még nem szerzett gólt az első fél órában (LA, Philadelphia és Toronto).

Drew tisztában van azzal, hogy az első 45 perc eddig kritikus volt a csapat számára, de a védő derűlátó.

„Előre kell néznünk, le kell győznünk a Galaxyt! Sokszor gyámoltalanok voltunk eddig a mérkőzések elején. Meg kell ragadnunk a lehetőséget, helyzeteket kell kialakítanunk, melyeket értékesíthetünk, és akkor a nap végén elégedettek lehetünk majd” – vélekedett a bekk határozottan.

A két csapat örökmérlegét tekintve az LA áll jobban – 56 mérkőzésből 29-et nyertek meg a kaliforniaiak, míg a Rapids 21 sikerrel büszkélkedhet. A címvédő tavaly mindkét alkalommal legyőzte Omar Cummingsékat. Júniusban Casey két gólt is szerzett, de ebből egyik öngól volt, végül 3-1-re a Galaxy nyert, majd három hónappal később 1-0-ra nyertek Bruce Arena fiai.

Nagy az érdeklődés a címvédő vendégjátéka miatt, de talán azért is várják ennyire a találkozót a coloradói szurkolók, mert Conor Casey egyre közelebb van a visszatéréshez. Az achilles-szakadásból felépülő csatár előzetesen ezt a meccset jelölte meg nagy visszatérése dátumául, azonban az elmúlt héten megbetegedett, és nem tudott teljes edzésprogramot végezni, így egyelőre erősen kétséges, hogy valóban pályára léphet-e a Galaxy ellen.

Jamie Smith (térdszalag-szakadás) és Pablo Mastroeni (agyrázkódás) továbbra is sérült, de mindkettejük rehabilitációja a végső stádiumba kanyarodott; illetve két fiatal cserejátékos, LaBauex és Ababio kisebb fájdalmakra panaszkodott.

Eközben a vendégek oldalán az angol labdarúgás korábbi csillaga, David Beckham játéka kérdéses a hétvégén – a Bajnokok Ligája-győztes középpályás a hátát fájlalta, de annak adott hangot, hogy mindenképpen játszani akar –, ahogy A.J. DeLaGarzara és Michael Stephensre sem biztos, hogy számíthat Arena. Az azonban biztos, hogy Omar Gonzalez, Leonardo és Brian Perk nem léphet pályára az elmúlt két idény bajnokai közötti összecsapáson.

Várható kezdőcsapatok

Colorado Rapids (4-3-2-1): Matt Pickens - Kosuke Kimura, Marvell Wynne, Drew Moor, Luis Zapata - Jaime Castrillon, Jeff Larentowicz, Martin Rivero - Brian Mullan, Omar Cummings, Tony Cascio - Omar Cummings.

Los Angeles Galaxy (4-4-2): Josh Saunders - Sean Franklin, David Junior Lopes, Tommy Meyer, Todd Dunivant - Landon Donovan, Juninho, David Beckham, Mike Magee - Robbie Keane, Chad Barrett.

A Colorado-Los Angeles rangadót magyar idő szerint vasárnapra virradóra, 03:00-tól rendezik meg a Dick's Sporting Goods Park-ban! Kötelező lenne, hogy valahogy kijavítsuk az elmúlt hetek botlásait, ennek érdekében a csapatnak minden buzdításra szüksége van. Szurkoljunk ismét együtt a legjobbjainkért!

Az elmúlt hétvégén ismét egy fantasztikus győzelmet aratott az egész évben szárnyaló Colorado Mammoth csapata, ráadásul a nagyszerű erőkből álló Toronto Rock 19-12-es elpáholásának köszönhetően két mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt, újra átvettük a vezetést az egész ligában.






















Több mint 15 ezer néző volt kíváncsi múlt szombaton arra, ahogy az egyre magasabbra törő Mammoth a tavalyi döntős Rock-ot látta vendégül a Pepsi Center-ben. Mindkét csapat a saját divíziója első helyéért küzd, bár amíg a mieink 10-3-as, addig a kanadai gárda csupán 7-6-os győzelem-vereség mérleggel várta az egymás elleni összecsapást.
Kissé kellemetlenül indult számunkra a találkozó, 22 másodperc elteltével a hadvezér Leblanc villanásával már az első akcióját góllal fejezte be a kanadai alakulat. Szerencsére nem kellett sokat várni a válaszra, és a soron következő támadást a mieink is kihasználták, Jones átadását a csapatkapitány Gavin Prout bombázta a hálóba az egyenlítésért. Sőt, rövidesen Sanderson szabálytalanságával létszámfölénybe kerültünk, melyet John Grant Jr villanásával értékesítettünk, a második percben először megszereztük a vezetést. Hamarosan stabilizáltuk az előnyt, a következő minutumokban az újonc Jamie Lincoln vette be kétszer az ellenfél kapuját, de az első öt perc végén a másik torontói nagyágyú, Billings is megvillant, aki egy remek átlövéssel 4-2-re faragta a differenciát. Tovább folytatódott az ütemes és féktelen gólgyártás, a soron következő két találat megint a miénk volt, először MacLeod bejátszása után Sean Pollock volt eredményes, majd Mat MacLeod maga is bevette Rose ketrecét. A nyitó játékrész fele magasságában egy hibás sorcsere sodorta először emberhátrányba a csapatot, mely alatt Beirnes találatával próbált kapaszkodni a vendég csapat. Nem sokkal a kiegészülést követően egy gyors ellenakciót a padról beszálló John Grant Jr ziccergóljával zártunk le, a veterán klasszis ezzel a góllal szerezte meg a parádés szezonja 100. pontját. A negyed hajrájában a Rock veterán legendája, Doyle is bevágott egy találatot, majd Park 2+2-es kiállítása alatt ismét Beirnes tudott eredményes lenni létszámfölényből, így a több gólos Mammoth-vezetés ellenére a vendégek 7-5-re felzárkóztak a negyed végére.
Kicsit csalódottak lehettünk, hogy a tetemes előnyt két gólosra leengedtük, de sokat nem bánkódtunk rajta, mert a maradék PK átvészelése után újra kinyitottuk a gólcsapot, és számolatlanul elkezdtük megszórni a vendégeket. Másfél perc elteltével John Grant Jr megszerezte a mesterhármast érő, harmadik találatát egy védhetetlen, távoli átlövésből. Nem tétlenkedtünk, pár perc múlva Ilija Gajic a mezőnyben szerzett labdát, és kihasználva a torontói védelem fellazulását, kapura tört, az ajtó-ablak helyzetet pedig nem volt szíves elhibázni. Sőt, újabb két perccel később JGJR előkészítőként is hallatott magáról, Jamie Lincoln-nak adott egy önzetlen átadást, az elsőéves támadó ugyancsak elérte a hat-trick-et, egyúttal már a csapat tizedik gólját vitte be. A következő időszakban a vendégek pontatlanul játszottak, egyre idegesebbnek tűntek, veszni látszott számukra a mérkőzés, és néhány felesleges szabálytalansággal még mélyebbre sodorták saját magukat. Egy kettős emberelőnyt felállt helyzetből Sean Pollock megmozdulásával abszolváltunk, majd az ezt követő szimpla fór alatt ismét Ilija Gajic babrált ki a Toronto-val egy villámgyorsa egyéni akciót követően. A felvonás első kilenc minutuma alatt öt megválaszolatlan találatot lőttünk, melyekkel 12-5-re húztunk el. Teljesen padlóra küldtük az ellenfelet, a félidő előtti percekben még némileg megfékezték a mélyrepülést Leblanc két találatával, de közben Jamie Lincoln újfent beköszönt, így féltávnál rendkívül magabiztosan, 13-7 arányban vezettünk.

A harmadik negyed elején Smith és Manning között történt komoly kakaskodás, a Rock egyre nehezebben tudta elviselni a sima vereséget, nem lehetnek hozzászokva az ilyen különbségű verésekhez, mint amilyen zakó éppen készülőben volt számukra Denverben. Rövidesen újabb emberelőnyt váltottunk találatra, Jones lekészítését Sean Pollock húzta nagy erővel a torontói hálóba, ám másodpercekkel a folytatást követően Billings jóvoltából válaszolt az ellenfél. Nem sokáig tudták tartani velünk a lépést, pár perc múlva ismét egy ellentámadásból tudtunk eredményesek lenni, Allen kiugratásából Scott Stewart meg sem állt az ellenfél kapujáig, az ajtó-ablak lehetőséget pedig könnyűszerrel váltotta találatra. Ezt követően hosszú időn át nem rezdült meg a háló egyik portás mögött sem, a Rock egyre inkább feladta az érdemi küzdelmet, és úgy tűnt, a mieink is megelégednek ennyivel, nem kívánnak többet belerúgni az egyébként is földön fekvő ellenfélbe. Ennek ellenére a negyed hajrájában újabb két alkalommal mattoltuk a vendégek cserekapusát, Campbell-t. A fantasztikus lövő formát kifogó Jamie Lincoln Prout passzából már saját maga ötödik gólját szerezte, míg a szünet előtt fél perccel Sean Pollock is már a negyedik találatát ünnepelte. A záró játékrészt megelőzően tehát tovább tudtuk növelni az egyébként is jelentős előnyt, már kilenccel álltunk jobban a Rock-nál.
Nem sok tétje maradt az összecsapásnak, igazából a negyedik negyed már csak formalitás volt. A Toronto azért próbálta még menteni a menthetőt, és Thenhaus két góljával igyekeztek faragni a jókora deficitet, de vesztükre ezzel szinte párhuzamosan Jordan McBride is bepakolt két találatot, meghiúsítva a felzárkózási kísérletet. Később a legutolsó szó mégis a kanadaiaké volt, Leblanc és Doyle újabb góljaival némileg közelebb tudtak jönni, de ennél többre képtelenek voltak. A meccs befejezése nem túl szépre sikeredett, a befejező öt percben a kanadai favágók már csak fizikailag szerettek volna elégtételt venni rajtunk, ha már a játékban oly simán leigáztuk őket, rövid időn belül Allen és P. Merrill, valamint Hawksbee és Manning között is láthattunk egy-egy verekedést. Az eredmény többet már nem változott, 19-12 arányban tömtük ki a piros-kékeket, az év egyik legszebb sikerét arattuk az NLL legerősebb csapatai közé tartozó ellenféllel szemben.



A legjobb egyéni teljesítmények:

- Lincoln 5+1, 10 kapura lövés
- Pollock 4+3, 5 kapura lövés
- Grant Jr 3+3, 12 kapura lövés
- Prout 1+7
- MacLeod 1+5
- McBride 2+2
- I. Gajic 2 gól és 11 szerzett labda
- Stewart 1 gól és 5 szerzett labda
- Coates 10 szerzett labda
- Levis 36/48-as védési hatékonyság

Tovább robog a Mammoth szekere, és az már most teljesen biztos, hogy mióta Bob Hamley a csapat edzője, a 2012-es esztendő lesz a legeredményesebb részünkről, hiszen már most több győzelmünk van idén, mint az elmúlt két idényben együttesen. "A harmadik évem a csapatnál, tavaly és tavalyelőtt gondjaink voltak, múlt nyáron viszont nagyszerű erősítéseket hajtottunk végre. A fiatalok és a tapasztalt játékosok kiváló kombinációja az eredményességünk titka" - vélekedett a tréner, akivel a csapat menedzsere, Steve Govett is bőszen egyet értett: "Újra kellett építenünk a csapatot, ez volt egyetlen járható út. Bob-bal mindenben egyetértettünk, az offszezonbeli tranzakciók új lehetőségeket nyitottak csapat előtt, és egyelőre nagyon szépen teljesítünk, remélem a hajrában is a lehető legjobbak leszünk."

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Colorado Mammoth 11-3
2. Calgary Roughnecks 11-4
3. Minnesota Swarm 7-7
4. Edmonton Rush 5-8
5. Washington Stealth 4-10

Minden esélyünk megvan rá, hogy besöpörjük az alapszakasz-győzelmet, a legutóbbi forduló kedvező eredményei után lépéselőnybe kerültünk a Calgary-val folytatott versenyfutásban, ezáltal hamarosan bebiztosíthatjuk akár az egész rájátszásra érvényes pályaelőnyt. Péntekről szombatra virradóra, hajnali 03:00-tól az Edmonton Rush ellen vívhatjuk az alapszakaszbeli legutolsó hazai mérkőzést a további eredményes folytatás reményében.

Hétfőtől szerdáig újabb párharcot nyert meg a Colorado Rockies, mivel a San Diego Padrest háromból kétszer legyőztük. Az első meccsen fájó zakót szenvedtünk, aztán viszont kétszer szépen leraktuk a csoport leggyengébb csapatát és hoztuk a kötelezően elvárt series wint.


1. meccs, hétfő: Rockies-Padres 1-7
Az első mérkőzésen gyakorlatilag a legerősebb kezdővel álltunk fel, leszámítva hogy továbbra is Colvin volt az LF CarGo betegsége miatt. Mellette Fowler és Cuddy alkották az outfieldet, belül Helton, Scutaro, Tulo, Nelson játszottak, az első számú dobó Guthrie pedig Hernandezt kapta catchernek. Az első felvonásban Guthrie három out közben három doublet szenvedett el, melyek közt Headley és Hundley ütése egy-egy pontot ért a SDnak. A folytatásban Scutaro hozott egy singlet, de Fowler forceouttal kiesett, a Tulo elleni dupla játékkal pedig befejeződött az első támadás. A második inning alatt két embert engedtünk a kettes-hármasra egyetlen kiesővel, Maybin sac flyal tovább növelte előnyét a Padres, aztán Cuddy szórt egy doublet, két out után Colvin megszerezte az első pontunkat egy RBI single által. Ezt követően az egész játékban csak egy séta született Scutaro jóvoltából, a negyedik tetején Guthrie újra bekapott két ütést, Tulo mezőnyhibájából pontot is kaptunk, majd Maybin talált be egy singlet követően, válasz nem érkezett. Az ötödikben elbúcsúztattuk a három SDi ütőt, de Nelson egy single és egy rablás ellenére csak a hármas bázisig jutott el. Ezt követően egy sétát engedélyeztünk, de Guthrie pickoffolta a futót az egyes bázison, közben a Rockies akció megint nem hozta meg az áttörést. A hetedik inningben a kezdő dobó engedett egy doublet, Hundley ütésével már 6-1re húztak el a vendégek. Válaszként két kieső után tudtunk felmutatni két singlet, de a PH Giambi ellen lezárták a játékot. A nyolcadik tetejét már a csere ember Reynolds abszolválta két single közt egy Tulo-Scutaro-Helton double play segítségével, míg Scutaro single és Fowler walk után zsinórban három ember kiesett. Az utolsó játékban Chatwood is kapott egy pontot, Hundley volt eredményes egy újabb RBI singlelel, nálunk már semmi nem történt.
- Nagyon simán kikaptunk, édeskevés volt a hétfői produkció. Guthrie gyengélkedése megalapozta a vereséget, de az ütőink se voltak hatékonyak. A kezdő dobó hét inning alatt hat pontot és kilenc ütést szedett be, kritikán aluli volt, elkönyvelte az első vereségét a szezonban, legutóbb is csak épphogy úszta meg. Közben 7 ütésünk volt az ellenfél 14 találatával szemben és a 7ből egyetlen pontszerzési lehetőséget használtunk ki. Colvin zsinórban a harmadik meccsén hozott RBIt, a becsületpontot köszönhettük neki, 2/4el ütött. Hozzá hasonlóan Nelson és Scutaro is két-két találatig jutottak. Tulo viszont a negyedik errort követte el az évben, rá nem jellemző hiba százalékkal dolgozik az új szezonban.

2. meccs, kedd: Rockies-Padres 5-3
CarGo több napos pihenés után végre meggyógyult és visszafoglalta a helyét a LFen, a másik változás a kezdőben elkapó poszton Rosario feltűnése volt, közben a soros kezdő dobó Moyer lehetett. Az első innningben csak egy elszórt singlet engedélyeztünk, nálunk egyedül CarGo sétált két kieső után. A második inning alatt kapott single után hárítottuk Denorfia rablási kísérletét, míg egy újabb séta ellenére összejött a harmadik out, de mi se tudtuk elkerülni a három kiesést. Ezt követően beszedtünk egy singlet, végül a harmadik részt egy dupla játékkal tudtuk le, ezután következett két kieső után Scutaro single találata, Fowler hazafutásával pedig máris két pontos vezetésre tettünk szert. Válaszként a vendégek hoztak egy singlet, de ismét DPvel védekeztünk, aztán Cuddy ütött egy singlet, Rosario RBI double találatával ismét eredményesek voltunk, melyet követően Nelsont szándékos sétával engedték fel az egyes bázisra, hogy a dobó ellen összehozzák a harmadik outot. Az ötödikben egy elszenvedett single után immár a harmadik double playt hajtottuk végre Tulo és Scutaro közreműködésével, közben támadásban egyetlen sétát hoztunk CarGo által. Moyer a hatodik dobó menetet is magabiztosan lehozta egy 2out single ellenére, a denveriek nem jártak bázison. A következő felvonásban két futót engedtünk pályára és sajnos Tulo soron következő errorja alatt az első ember beért, Bartlett biztonságiból a második is. 3-2re felzárkóztak de nem hagytuk annyiban, két ütéssel lendültünk előre, ám sorban három out megakasztotta a támadást. A nyolcadikban az első csere dobó Brothers hibátlanul tevékenykedett, aztán Tulo és Helton ütés nélkül jutott az első két bázisra, Cuddy RBI doublelal ismét lecsapatunk, őt követően Rosario is betűzött egy sac flyt az 5-2es vezetésért. Három pont előnyben Betancourt egy outnál beszedett egy solo HRt Hundleytól, hamarosan még két embert pályára engedett, de az utolsó két outot is lehozta, nagy nehezen visszatartotta a SD rohamot és megnyertük a második meccset.
- Kedden megszereztük az első győzelmet a párharcban, a harmadik inningtől vezettünk, egy pontra felengedtük a vendégeket, de az előnyt a végsőkig megőriztük. Moyer történelmet írt a meccsen, 49 évesen és 150 naposan az MLB történetének valaha volt legidősebb dobója lett, aki képes volt meccset nyerni. A matuzsálem hét inning teljesítése alatt hat ütésből mindössze két runt engedett az utolsó játékában, de egyik sem volt ER. Fowler már a második hazafutást lőtte az évben, viszont a másik három beállásában mind SOt kapott. Cuddyer volt az egyetlen ütő több találattal, 2/4es hatékonysága közben egy RBI doublet is beszórt. Az újonc catcher Rosario megduplázta pontjai számát egy doublelal és egy sac flyal, négy RBInak tart az évben. Tulo hanyatlása tovább folytatódott, ütés nélkül zárt, közben két errort vétett, az egyikben egy rutin playből futást engedett, így már 6 errornál jár 11 meccsről, tavaly egész évben csinált ennyit. Betancourt nehezen de be tudta fejezni a meccset, 3/3as save hatékonysággal rendelkezik eddig.

3. meccs, szerda: Rockies-Padres 8-4
A döntő meccs legnagyobb érdekessége Tulo kimaradása volt, az elmúlt időszak zaklatott játéka után jobbnak láttuk, ha egy napot pihen. Helyette Scutaro átállt SSnak, 2Bként pedig Herrera került be az összeállításba, a dombon Nicasio kezdett. Méghozzá nem túl szépen, az első inningben Headley solo HRal szerzett ellene vezetést a vendég csapat, közben az első denveri hármas könnyen kiesett. A második játékra Nicasio megemberelte magát, kiszórta a szembejövő ellenfeleket, aztán megindult az offenzíva. Helton sétával, Rosario duplával került a kettes-hármas bázisra, ahonnan Nelson mindkettejüket haza küldte egy 2run doublelal, majd Herrera csengetett ki egy hazafutást újabb két pontért, Scutaro doublet követően pedig Fowler szállított egy RBI doublet és 5-1re fordítottunk. Ezután megint csak egy singlet engedtünk, megakadályoztuk Venable rablási kísérletét, majd egyedül Helton tudott felmutatni egy doublet. A negyedik játszma során egyetlen singlet kaptunk és simán kiesett a soron következő három ütő. Az ötödikben se tudtak mit tenni a SDiak, ehelyett CarGo sétáját követően Cuddy két pontos hazafutásával találtunk be, illetve Rosario járt még pályán, de caught stealing áldozata lett. Ezt követően Nicasio beszedett egy doublet, Headley napi második HRal 7-3ra visszazárkóztak. Válaszként Nelson vágott egy doublet és éppen a dobó Nicasio single ütésével szereztünk pontot, mely után le is cseréltettük Richardot és a cseredobó egy walk után két SOval befejezte. A hetedik tetején 1in-1outnál váltottunk dobót, Rogers ellen teli pálya született, a Venable elleni SO utolsó labdája wild pitch lett, az ütő elért az egyesre, a legelső futó pedig a home platere, de tovább nem engedtük fel őket. 8-4nél a folytatásban csak Colvin járt bázison, majd a nyolcadik menetet Rogers hozta gond nélkül és mi sem sok vizet zavartunk egy doublet kivéve. Négy pontos előnynél nem kellett a closernek jönnie, így Belisle fejezte be a mérkőzést, háromból három outtal meg is oldotta a végét.
- A második játékban szerzett öt ponttal eldöntöttük a meccset, végig vezettünk és nem hagytunk esélyt a SDnak a felzárkózásra. Herrera alkalmi kezdőként két ütéssel és egy HRal végzett, újra  ki tudott tenni magáért. Cuddyer felkerült a sor negyedik helyére, ennek örömére belőtte az idei második hazafutását két pontért. Nelson három beállás alatt két ütést, köztük egy 2run doublet jegyzett, egyre masszívabban ténykedik 3B poszton. Utóbbi kettő mellett még Rosario ért el két találatot, de közvetlen pontszerzést nem köszönhettünk neki. Nicasio megszerezte az első győzelmét a szezonban, 6.1 inning alatt négy pontot szereztek ellene, de nem engedte visszajönni a meccsbe a Padrest, talán kezdi visszanyerni a sérülés előtti formáját. Rogers 1.2 inninget teljesített, három SO közt egy-egy ütést és sétát engedett, a pontot eredményező WP miatt lehet hiányérzetünk.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 9-3 (12 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 7-5 (12 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 6-6 (12 meccs, 3.0 GB)
4. San Francisco Giants 6-6 (11 meccs, 3.0 GB)
5. San Diego Padres 3-10 (13 meccs, 6.5 GB)

Véget ért a Dodgers remeklése, az elmúlt napokban többször kikaptak, mint eddig a szezonban, az első két meccset már bukták Milwaukeeban, még egy hátra van csütörtökön. A Giants hozzánk hasonlóan 2-1re hozta párharcát a Phils ellen, kezdenek ők is beindulni, ellenben a D'backs seriest vesztett a Bucs ellen odahaza. A hét második felében is minden csoport ellenfél külön utakon fog járni: Arizona-Atlanta, San Diego-Philadelphia, Houston-LA Dodgers, NY Mets-San Franciscio párharcok következnek a folytatásban.

A csütörtöki szabadnapot követően útra kel a csapat és három meccset fogunk lebonyolítani a Milwaukee Brewers ellen. Nehéz ellenfél és tavaly nem sok sikerünk volt Braunék ellen, de legalább egy meccset kötelező lenne elhozni. A következő időpontokban próbálkozhatunk: szombat 02:10, vasárnap 01:10, vasárnap 20:10. A lényeg továbbra is annyi: GO ROCKIES!!!

Négy meccsen belül immár harmadszor talált legyőzőre a Colorado Rapids csapata, miután a denveri labdarúgók az elmúlt hétvégén a biztató játék ellenére 1-0 arányú főhajtásra kényszerültek a Seattle Sounders FC elleni mérkőzésen. Sorozatban harmadszor vesztettünk idegenben, egyúttal a jó rajtot követően már csak 3-3-as összetett mérleggel rendelkezünk.



















A New York Red Bulls és a Real Salt Lake elleni sima idegenbeli fiaskókat követően múlt szombaton a Sounders otthonában próbáltunk szerencsét, a csapat rendkívüli módon fogadkozott, mindenképpen javítani szerettük volna az elmúlt hetek kisiklásait. Pareja mester elismerte, hogy nem volt túl szerencsés az RSL ellen felforgatni az összeállítást, ezért erre a meccsre visszatértünk a megszokott kezdőhöz, ezáltal újra a Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Zapata - Larentowicz, Castrillon, Rivero - Mullan, Cummings, Cascio hadrendben vettük fel a kesztyűt.

Szombat délután ragyogó időben feszült egymásnak a két nyugati vetélytárs a Century Link Field-en. Mostanában többször is veszítettünk néhány közvetlen rivális ellen, bőven volt mit kijavítanunk, de hazai környezetben egyértelműen a Sounders számított a mérkőzés favoritjának. Az első igazán komoly lehetőség is a vendéglátók előtt adódott, öt perc elteltével Wynne a saját büntetőterületünk előtt vesztette el a játékszert, Estrada bejátszásából Montero került ajtó-ablak helyzetbe, de Pickens nagyszerű védéssel hárította el a gólveszélyt. Rámenősen kezdett a Seattle, hatalmas kedvvel vetették bele magukat a küzdelembe, és az első időszakban egyértelműen fölényben játszottak, többször hosszú perceken keresztül odaszegeztek minket a kapunkhoz, sajnos nem igazán tudtuk birtokolni a játékszert. Kisvártatva egy pontrúgást követő hazai fejes kerülte el centikkel a coloradói kaput, Pickens már verve volt a helyzetnél. Az első lehetőségünk alkalmával Cascio használta ki a hazai védők könnyelműségét, de a jó ütemben kifutó kapus elől már csak elrúgni tudta a labdát, kapu felé képtelen volt irányítani a játékszert. A félidő második felében szép lassan egyre jobban felvettük a ritmust, többet támadtunk, ami megmutatkozott a helyzetek számában is. Félóra elteltével Cummings kígyózott keresztül a seattle-i védelmen a bal oldalon, kissé kiszorított helyzetből erős lövést eresztett rá, amelyet Gspurning hárított, a kipattanót viszont a jól helyezkedő Mullan azonnal a hálóba vágta. Balszerencsénkre az eseményeket kiválóan követő játékos hajszál híján lesen tartózkodott a lövés pillanatában, amelyet a játékvezető kiválóan észrevett, és rögtön szabadrúgást ítélt kifelé. Nem sokkal később Montero kapott egy remek kiugratást, a támadó tökéletes ütemben lépett ki a védők között, de Pickens még nála is jobb ritmusban futott ki a kapujából, és kettejük versenyfutását a hálóőr nyerte, aki a térfél közepe magasságában becsúszva fel tudott szabadítani. Az izgalmas befejezés ellenére nem született találat az első 45 perc alatt, a csapatok 0-0-s eredménnyel vonulhattak le az öltözőbe.

A szünet alatt sikerült még jobban megnyugodnunk, és a folytatást követően többnyire a coloradói lábakon vándorolt a játékszer, ám a gyakori labdabirtoklás korántsem párosult gólhelyzetekkel. Sőt, az igazi lehetőségek továbbra is a Sounders előtt adódtak, különösen Montero volt elemében, a kolumbiai támadó több alkalommal is életerős kapura lövéseket eresztett meg, Pickens-nek igencsak kapaszkodnia kellett, ha mindenre oda akart érni. A 62. percben is alaposan próbára tették a denveri portást, aki ismét ártalmatlanította Montero egyik löketét. Az ezt követő szögletnél viszont már ő is tehetetlen volt, Caskey balról elvégzett pontrúgására Scott emelkedett a legmagasabbra a rövid oldalon, és zavartalanul csúsztatott a hosszú sarokba. A védők látszólag jól fogták az embereiket, viszont Scott-ra éppen senki nem váltott ki, így a tökéletes fejesre nem lehetett ellenszerünk, a gólszerző MLS-pályafutása legelső találatát ünnepelhette ellenünk. Pár perc múlva kihasználtuk az első cserénket, és Castrillon helyett a csatár Hill-t küldtük pályára, egyre inkább támadó szellemű összeállításban játszottunk, minden erőnkkel igyekeztünk az egyenlítésért hajtani. A játékban is hasonlóan tettünk, a gólt követően fokoztuk a nyomást, és futószalagon vezettük a rámenős akciókat, ám a hazai védelem rendszerint kiválóan takarított mielőtt helyzetbe kerültünk volna, így a nagy igyekezet ellenére igencsak messze jártunk az egyenlítéstől. A hajrá perceiben Mullan szabálytalansága után kissé elszabadultak az indulatok a pályán, a játékvezető mindkét oldalra kiosztott egy-egy sárga lapot, és természetesen a hazai közönség is tűzbe jött, akik az egész meccsen szorgalmasan fújoltak Mullan valamennyi labdaérintésénél még egy súlyos tavalyi szabálytalanság hozományaként. A tüzes végjáték sem hozott változást, pedig Akpan-t is pályára küldtük, de sem ő, sem más nem tudta begyötörni a játékszert a seattle-i kapuba, a hazaiak biztosan tartották magukat hátul, és a végsőkig megőrizték az 1-0-s vezetésüket.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 5-2-0, 15 pont (7 meccs)
2. San Jose Earthquakes 4-1-1, 13 pont (6 meccs)
3. Seattle Sounders FC 3-1-1, 10 pont (5 meccs)
4. FC Dallas 3-2-1, 10 pont (6 meccs)
5. Chivas USA 3-3-0, 9 pont (6 meccs)
6. Colorado Rapids 3-3-0, 9 pont (6 meccs)
7. Vancouver Whitecaps 2-1-2, 8 pont (5 meccs)
8. Los Angeles Galaxy 2-3-0, 6 pont (5 meccs)
9. Portland Timbers 1-4-1, 4 pont (6 meccs)

Ezen a hétvégén a tavalyi bajnok Los Angeles Galaxy-t látjuk vendégül, a rangadóra magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól kerülhet sor. A kaliforniaiak kifejezetten gyengén vágtak neki az új idénynek, de egyre inkább kezdenek magukra találni, ennek ellenére nem tűnnek verhetetlenek, jó játékkal hazai környezetben könnyen megnehezíthetjük a dolgukat. Reménykedjünk benne, hogy javítani tudunk, és újra a csapathoz méltó eredményeket érhetünk el!

Megszerezte végre az első párharc győzelmét a Colorado Rockies a 2012-es MLB szezonban, mivel az elmúlt hétvégén háromból kétszer legyőztük a tavalyi divízió győztes Arizona Diamondbackst. Pénteken és szombaton is egy-egy ponttal diadalmaskodtunk ellenük, így vasárnapra tulajdonképpen belefért a simább fiaskó.
























1. meccs, péntek: Rockies-Diamondbacks 7-6
A pénteki nyitó meccsnek a leggyakoribb összeállításban vágtunk neki, az infielden Helton, Scutaro, Tulo, Nelson kezdtek, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy hármas játszott, az elkapó Hernandez volt, akinek Nicasio dobott. Nehezen indult a meccs, az első játszmában három sétával engedtünk teli pályát az ellenfélnek, a loaded 2out helyzetet Goldschmidt használta ki a két pontos single ütésével. Próbáltunk gyorsan válaszolni és a második ember Fowler hintett egy solo HRt a jobb sarokba, még két singlet értünk el, de Cuddy ellen összejött a harmadik out. A második menet alatt Nicasio hibátlanul dobott, míg Hernandez egy jól eltalált solo hazafutással kiegyenlítette az állást. A harmadik dobó részben válaszoltak a vendégek és egy single után Montero 2run HRal vették vissza az előnyt, majd két újabb futó foglalta el a szélső bázisokat, egyiküket Blum irányította haza egy sac fly jóvoltából, végül Roberts is beköszönt egy duplával így 6-2re húztak el, az inning utolsó kiejtését már az első RP Rogers könyvelte el. A harmadik akcióban Tulo és Cuddy lendültek akcióba, Hernandez mindkettejüket haza küldte egy 2run RBI doublelal, majd a negyedik játékban sorban két ütés után tudtunk hárítani, hogy aztán CarGo és Tulo single találatait követően Helton 2run RBI single megmozdulásával az egyenlítést is elérjük 6-6nál. Az ötödikben mindkét oldalon három-három kieső következett, a hatodik részt Belisle gond nélkül teljesítette, nálunk is csak egyetlen séta történt. A hetedik tetején a leadoff doublet követően Belisle magabiztosan kiszórt három ütőt, részünkről két kieső után jártak fent ketten. Ezután Brothers egy séta és egy single ellenére intézett el három embert, majd CarGo hozott egy singlet, rablási kísérlete közben a kettesnél nem tudták elkapni a pickoffot, az errort kihasználva a hármas bázisra jutott, ahonnan Helton terelte haza egy RBI double találattal. 7-6ra átvettük a vezetést és már csak Betancourt feladata volt hátra, aki egy single dacára elérte a savet és megnyertük a mérkőzést.
- Az elején többször is hátrányban voltunk, mégis kiharcoltuk a győzelmet, 14-9el ütöttünk többet. Helton és Hernandez mindketten három pontot szereztek. Az 1B 3/5ös hatékonysággal tüzelt és győztes pontot regisztrált, az elkapó meglőtte első hazafutását a Rockies színeiben és két ütésből termelt három RBIt. Illetve Fowler volt még eredményes az idei első HRal, a másik négy ABben kiesett. Tulowitzki is javított az ütő formáján, négy beállás alatt három találatot vállalt és a 2/5ös Gonzalezhez hasonlóan mindketten két-két futást értek el. Nicasio három játékot se tudott befejezni, mind a hat Arizona futást ő kapta, öt ütést és öt sétát engedélyezett a fél tucat run mellé, nem nyerte még vissza a régi formáját. Rogers és Belisle nagyon szép munkát végeztek a következő 2.1 ill. 2.0 inningben, egyikük sem kapott runt. A hajrában Brothers a győzelmet, Betancourt a savet szállította, mindketten egy-egy ütést engedtek.





















2. meccs, szombat: Rockies-Diamondbacks 8-7 walk-off
A másnapi mérkőzésre a betegeskedő CarGot Colvin váltotta a left fielden, a 3B pedig Pacheco volt Nelson helyett, egyébként az elsővel megegyező összeállításban játszottunk, annyi különbséggel, hogy Chacin volt a kezdő dobó. Kezdésként rögtön kaptunk két singlet, majd két kiejtést követően Young RBI single találatával jutottak előnyhöz a vendégek, ezalatt az első támadásban képtelenek voltunk elkerülni a három outot. A második inningben egy sétát egy Hernandez-Scutaro SO+CS double playel hárítottunk, az alsó részben pedig egy singlet követően Colvin két pontos hazafutásával fordítottuk meg az állást, egyből utána nyomatékosítottuk a vezetést Hernandez solo shot által. Ezt követően a D'backs két séta és egy single révén loaded 2outot harcolt ki, a szorult helyzetet Young ellen hárítottuk, azután két sétával mentünk előre és Cuddy infield single találatával stabilizáltuk az előnyt. A negyedik inningben Chacin egy strikeout utolsó labdáját WPre tette és az ütő eljutott az egyes bázisra, következett egy újabb SO, majd Tulo-Helton double playel zártunk. A következő akcióban Pacheco rajzolt be egy gyönyörű triplát, melyet követően Chacin grounodutos kiesése közben ért haza, Scutaro még a kettesig eljutott, de vele nem tudtunk újabb pontot szereztetni, 5-1re léptünk meg. Ekkor kb egy órán át állt a meccs eső miatt, de folytatták az ötödik inningtől és Roenicke jött a dombra, két embert felengedett és Montero takarított egy 3run HRal. Ezután Tulo sétált, Helton DPt kapott, Cuddy még hintett egy triplet, ám Colvin ellen hárítottak. A hatodik felső részében Tulo pár playen belül két dobóhibát vétett, a kettő közt pedig McDonald szórt be egy pontot érő duplát, amivel 5-5re kiegyenlítettek kicsit elvesztettük a fonalat. Válaszként csak egy 2out singlet mutattunk fel, majd Brothers ellen rögtön két ütés esett, a hármason tanyázó Uptont pedig Goldschmidt terelte haza sac flyból, így fordítottak a vendégek. Tőlünk kiesett mindhárom ember, majd a folytatásban Chatwood hibáit egy biztonságiból szerzett ponttal büntették meg, melyre Colvin single után a csereember EYJR RBI doublelal tudott reagálni, egy pontra visszajöttünk. Ezt követően egy Tulo-Scutaro-Helton dupla játékkal hoztuk le a kilencedik dobórészt, aztán az utolsó akcióban Scutaro állt bele egy hit-by-pitchbe, Giambi és Tulo kiestek, 2outnál azonban Helton beverte a győzelemhez szükséges 2run walk-off homerunt és az öt órás őrület végén megnyertük a mérkőzést.
- Nagy előnyt vesztettünk el a szünet után és hátrányba kerültünk, de a csapat nem adta fel és hősies körülmények között megszereztük a győzelmet. Helton karrierje hetedik walkoff HRt ütötte, három év alatt az elsőt, egyben az idei első hazafutása ez a nagyon fontos bomba. Hernandez sorban a második meccsen szerzett HRt, Colvin az évi első hazafutását ütötte, két ütéssel és két ponttal zárt. Cuddyer négy lehetőség alatt három singlet szórt, átlagát .400 fölé emelte. Young Jr egy pontot érő duplával folytatta az agresszív játékot a padról beszállva. Tulo két throwing errort vétett egy játék alatt, már három hibánál jár az évben és ütése sem volt szombaton. Chacin rég kezdett ennyire jól meccset, mint most, balszerencséje volt az esőszünettel, addig négy inning alatt csak négy ütést és egy pontot kapott öt SOval szemben. Roenicke az ötödik játékban bizonytalankodott, 3run HRal engedte közelebb az ellenfelet. Belisle az évben először vesztette el az előnyt egy unearned run formájában. Brothers és Chatwood a végén mindketten kaptak egy-egy pontot, de biztosan teljesítették a befejező három inninget, egy, ill. kettő elosztásban.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Diamondbacks 2-5
A vasárnap délutáni harmadik meccsre átalakult az összeállítás, több kulcsember pihenőhöz jutott, így az infielden a Giambi-Herrera-Tulo-Nelson négyes kapott lehetőséget, CarGo újabb meccset hagyott ki és Colvin helyettesítette, Fowler helyett pedig EYJR kezdett, catchernek pedig Rosario ugrott be. Ezen a meccsen kezdett először az évben az újonc lefty Pomeranz, a határozott ST után nagy lelkesedéssel igyekezett élesben bizonyítani. Az első két embert biztosan kiosztotta, de egy singlet követően Young 2run hazafutásával lépéselőnybe került a D'backs, majd egy újabb ütés után tudtuk csak befejezni a játékot. Eközben az első inning támadó részében egyetlen sétára voltunk képesek, aztán a második játék gyorsan lepörgött, az egyetlen ütést Rosario hozta, de utána Nelson double playt szenvedett el. A harmadik játékban Parra ütött egy singlet, majd elrabolt két bázist és a hármasról Young ütésével robogott haza, válaszként Herrera single után sorban három ütőnk búcsúzott, így 0-3ra álltunk elég kilátástalan kezdéssel. Ezután Pomeranz sétát engedett és balkot kapott, egy újabb találattal a szélső bázisokat foglalták el ellene, de két kiejtéssel menteni tudott, hogy aztán denveri részről következzék három groundout. Az ötödik játékban egyetlen kieső nélkül töltötték fel a pályát, egy SOt sikerült szórni, aztán Hill bevert egy 2run RBI singlet, végül a dobó csere után színre lépő Roenicke elbúcsúztatta első két ellenfelét és 0-5nél mentettünk. A folytatásban Rosario hiába sétált, mert Nelson popout play közben leszedték őt az egyesen és Herrera single se jelentett nagy előrelépést. A hatodik játszma alatt Roenicke egyetlen singlet engedélyezett, nálunk könnyedén kiesett mindhárom ütő. Újabb dobó játékot abszolváltunk egyetlen sétával, de a hetedik alján is teljesen impotens maradt a támadósor. Az utolsó előtti menetet Reynolds jóvoltából hoztuk le hibátlanul, majd a Herrera-Fowler-EYJR hármas jóvoltából loaded 1out szituációt értünk el, ekkor Colvin forceout play jóvoltából tudtunk szépíteni, közvetlen utána Tulo is eredményes volt egy RBI singleből, Giambi sétával újra feltöltöttük a bázisokat, a PH Hernandez groundouttal kiesett. A kilencedikben Betancourt hibátlan volt, de sajnos mi se tudtunk már közelebb zárkózni.
- A meccs nagy részében alárendelt szerepet játszottunk, a D'backs simán győzött, csak a végén sikerült közelebb zárkózni rájuk. Hat ütést szereztünk és összesen négy darab pontszerző helyzetig jutottunk a teljes meccsen. Herrera mindössze másodszor kezdett a szezonban, élt a bizalommal és három singlet szállított négy ütési helyzet alatt, az egyik futásunk is a nevéhez fűződött. Tulowitzki bepakolt egy RBIt a napi egyetlen ütéséből, a másik pontot Colvin megmozdulásának köszönhettük. Pomeranz első meccse nem sikerült fényesen, 4.1 inning alatt öt pontot kapott 9 ütésből, alaposan ellátták a baját, reméljük később össze tudja szedni magát. Roenicke remek munkát végzett, 2.2 játékban csak egy ütést engedett és a nyolc out közül ötöt SO formájában jegyzett.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 9-1 (10 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 6-3 (9 meccs, 2.5 GB)
3. Colorado Rockies 4-5 (9 meccs, 4.5 GB)
4. San Francisco Giants 4-5 (9 meccs, 4.5 GB)
5. San Diego Padres 2-8 (10 meccs, 7.0 GB)

A Dodgers villámrajtja folytatódott, söpréssel intézték el a napokban a Padrest és 10ből 9 győzelemmel kezdtek. A Giants is kezd felébredni, megnyerték az utolsó párharcot a Pirates ellen. A hét első napjain a COL-SD series mellett a LAD Milwaukee-ban folytatja, a SF a Philst fogadja, a D'backs pedig a Pittsburgh ellen fog meccselni.

A következő három napban a pocsékul startoló San Diego Padres érkezik a Coors Fieldre, akik ellen három esti meccset fogunk játszani a következő időpontokban: kedd 02:40, szerda 02:40, csütörtök 02:40. Mivel az ellenfél nagyon gyengén áll, jó lenne ha nem most hoznák vissza magukat és párszor mi is meg tudnánk verni őket, hogy újabb series győzelemnek örülhessünk. GO ROCKIES!!!

Lassan a célegyenesbe fordulnak a csonkára sikerült alapszakasz küzdelmei az NBA-ben. A Denver Nuggets nagy harcban van a rájátszásba kerülésért és az elérhető legjobb helyezés kicsikarásáért. Lássuk, hogyan alakultak a csapat mérkőzései az utóbbi időben!

























Összefoglalónkat a New Orleans Hornets elleni összecsapásunkkal kezdjük. A kimerítő túrázás utolsó állomása volt ez a mérkőzés április 4-én. A kezdőcsapatunkból sérülés miatt Chandler hiányzott, Brewer szállt be a megüresedő hármas posztra. Nem kezdtünk jól, a Hornets mindjárt a találkozó elején ellépett, az első negyed végére azonban sikerült visszazárkóznunk. A második játékrész rendkívül szorosan alakult. A szünet után a hazaiak voltak kezében került ismét az irányítás, de nem adtuk fel a küzdelmet. Az utolsó negyedben sikerült is ledolgozni a hátrányt, az utolsó támadásunkból Harrington egy hármassal egyenlíteni tudott és már-már úgy tűnt, hogy hosszabbításra lesz szükség a mérkőzés eldöntéséhez. A Hornets végső rohamát Afflalo csak szabálytalanul tudta megállítani, így büntetők következtek, amiket Gordon sajnos pontokra váltott. A vége így egy nagyon fájó 94:92 arányú vereség lett. A csapat legeredményesebb játékosa Lawson volt 22 ponttal, őt Afflalo és Harrington követte 15, illetve 14 egységgel. Jó teljesítményt nyújtott még Farried, 13 ponttal és 8 lepattanóval. Brewer és McGee viszont kimondottan súlytalan játékot nyújtottak.

A Phoenix Suns ellen hosszú idő után visszatért a csapat Denverbe. A kezdőcsapatban Hamilton kapott lehetőséget, az előző összecsapáson gyengén muzsikáló Brewer helyett, valamint Koufos is bekerült, McGee csak a cserepadról beszállva segíthette a csapatot. A mérkőzés első negyedének fele viszonylag szorosan telt el, majd a második felében a vendégek szépen elléptek tőlünk.  A második játékrészben aztán fokozatosan ledolgoztuk a hátrányt, és a szünetben már döntetlen volt az állás. A pihenő után nagyon bekezdtünk, sikerült is uralni a mérkőzést, de ezúttal a Sunsnak sikerült visszazárkózni még mielőtt komolyabb előnybe kerülhettünk volna. Az utolsó felvonás nagyon izgalmasra sikerült, mind két csapatnak voltak jobb periódusai, de a végén szerencsére mi tudtunk dominálni, így nagy küzdelemben, 105:99-re megnyertük a mérkőzést. Jó néhány remekül teljesítő játékosunk volt, Afflalo közülük is kiemelkedik a maga 30 pontjával. A cseresorunk is remekelt, Harrington 23 ponttal vette ki a részét a sikerből, Miller pedig 15 egységig jutott ezúttal, ráadásul a hajrában szerzett egy nagyon fontos kosarat. Faried és Hamilton is elfogadható teljesítményt nyújtottak ezen az estén.

A következő fellépésünkre a Golden State Warriors ellen került sor. Ezt a találkozót tekinthetjük egy oda-vissza vágós páros mérkőzés első felvonásának. A kezdőnk ezúttal nem változott, maradt a Suns elleni ötös. Szoros első negyeddel indult a mérkőzés. A második játékrész végén a Warriors került fölénybe, ennek köszönhetően kisebb előnnyel mehettek a szünetre. A harmadik negyedben eléggé lemaradtunk, de még nem voltunk reménytelen helyzetben. Az utolsó játékrészben nagyot küzdöttünk, a találkozó végére azonban leeresztettünk, így elég simán vereséget szenvedtünk 112:97 arányban. Talán túl sok energiát fektettünk a támadásba ezen a mérkőzésen és túl keveset a védekezésbe. Ez a felállás várható volt a meccsel kapcsolatban, mindkét csapat megpróbálta túldobni a másikat, óriási tempót diktáltak a csapatok, rengeteg volt a gyors támadás, ezúttal sajnos mi húztuk a rövidebbet. Lawsonnak nagyon feküdt ez a játékfelfogás, 23 ponttal és 6 aszissztal zárt, a kezdőből még Afflalo emelhető ki 16 ponttal. A padról Harrington ezúttal is jól teljesített, 5 hármast is bezúzott, 19 ponttal fejezte be a mérkőzést.

Két nap múlva következett a visszavágó, ezúttal Denverben csaptunk össze a Golden State Warriors-szal. Jó hír, hogy Gallinari visszatért a kezdőcsapatba, Chandler viszont továbbra is sérült volt. Fantasztikusan kezdtük a mérkőzést, mindjárt az elején jeleztük a vendégeknek, hogy ez a mérkőzés más lesz, mint az előző összecsapás volt. Gyakorlatilag már az első negyedben olyan előnyre tettünk szert, hogy innen már csak elbukni lehetett a győzelmet, az első játékrészt 37:13-ra nyertük meg. A második negyedben már nem játszottunk olyan elsöprő fölényben, de így is tetemes előnnyel mehettünk a szünetre. A harmadik negyedben még tovább nőtt az előnyünk, az utolsó játékrész pedig már csak a közönségnek szólt, végül nagyon fölényes 123:84 arányú győzelmet arattunk. Sikerült tehát a visszavágás, nem is akárhogyan. Nagyon ötletes és gyors játékkal rukkoltunk ki ezen a meccsen, ellenállhatatlanul játszott a csapat. A játékosok közül kiemelkedett Faried, aki 27 ponttal és 17 lepattanóval klasszisokat megszégyenítő teljesítményt nyújtott, ha így folytatja, akkor szinte biztosan alapköve lehet az épülő félben lévő csapatunkban. Jól játszott a visszatérő Gallinari is, 15 ponttal, 5 pattanóval és 6 gólpasszal zárt, látványosan és eredményesen játszott, szintén 15 egységig jutott Afflalo. A cseréink közül Miller, Brewer, Harrington és McGee egyaránt jó teljesítményt nyújtottak.

Péntek éjjel a Minnesota Timberwolves-t fogadtuk a Pepsi Centerben. Koufos továbbra is maradt a kezdőcsapatban, McGee csak a cserepadon kapott ezúttal is lehetőséget, talán a magaslati levegő miatt taktikázik így Karl vele. Az első játékrészben sikerült irányítani a játékot, a negyed végére szépen elléptünk a Wolves-tól. A történéskehez, hozzá tartozik az a tény is, hogy Love megsérült még az első játékrészben és nem tudta folytatni a játékot. A második negyedben is sikerült dominálni, így a szünetet masszív előny birtokában tölthették a játékosaink. A harmadik negyedben remekelt a Minnesota, ennek köszönhetően még nyílttá tudták tenni a mérkőzést. A negyedik negyedben öt perccel a vége előtt még egyenlíteniük is sikerült a vendégeknek. Innentől nagyon kellett figyelni, hogy meglegyen a mérkőzés, szerencsére megoldottuk a feladatot és 113:107 arányban megnyertük a találkozót. Talán simábban is behúzhattuk volna ezt a meccset, így egy kicsit izgalmasabbra sikerült a végjáték a vártnál. A kezdőcsapatunk ezúttal remekelt, Lawson és Afflalo egyaránt 20 pont fölötti teljesítményt értek el, de Faried és Gallinari is közel jártak hozzájuk, Manimal még 12 lepattanót is jegyzett, ezzel újabb dupla-dupla került be a neve mellé.

Összefoglalónk egy Los Angeles Lakers elleni rangadóval zárul. Az utóbbi két találkozón jó formát mutatott a csapat, a Lakers Bryant nélkül kénytelen játszani és egyébként sem megy rosszul a tavasok ellen, ezért most is bizakodva vártuk a találkozót. A mérkőzést gyengén kezdtük, az első negyedben egyértelműen a hazai csapat irányított. A második játékrészben közelebb kerültünk, már kevésbé volt érezhető a Lakers fölénye, de a szünetben így is hátrányban voltunk. A harmadik negyedben eléggé hullámzott a teljesítményünk, így nem tudtunk érdemben közelíteni a Lakershöz. A záró játékrész nagy csatát hozott, keményen küzdött a csapat a fordításért, ami elérhető közelségbe is került a negyed közepe táján. A hazaiak azonban jobban ott voltak fejben és a szerencse is az ő pártjukon állt, így nem sikerült a bravúr, 97:103-ra kikaptunk. A kezdőnk gyenge teljesítményt nyújtott, egyedül Afflalo játéka érdemel említést, 18 pontot szerzett, a többiek közül senki sem érte a 10 pontot. A cseréink annál jobban szerepeltek, jórészt nekik köszönhető, hogy meccsben tudtunk maradni a végéig. Miller 20 pontot szerezett, Harrington csak két egységgel maradt le mögötte, McGee pedig dupla-duplával fejezte be a találkozót.

Továbbra is nagyon kiegyensúlyozatlan a csapat teljesítménye. Ha két-három játékosunk elkapja a fonalat, akkor bárkit képesek vagyunk két vállra fektetni, viszont ha rövidzárlat áll be, akkor csúnya pofonokba is beleszaladhatunk. Erre a helyzetre két megoldást látok, vagy egy franchise player oldaná meg a problémát vagy a védekezésünket kellene a közepesnél jobb szintre fejleszteni. Ezekre idén már természetesen nincs semmi esélyünk és úgy gondolom, Karl edzővel a védekezésünk a jövőben sem fog javulni. Van potenciál a csapatban, Lawson, Gallinari, Chandler, Faried, Afflalo és McGee mind nagyon tehetségesek, megfelelő irányítás mellett talán több is kihozható ebből a keretből. Kérdés, a szezon végén váltunk-e edzőt, és ezzel szemléletet vagy továbbra is Karllal képzelik el a jövőt a vezetők.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 44-16 (60 meccs)
2. Denver Nuggets 33-27 (60 meccs)
3. Utah Jazz 31-30 (61 meccs)
4. Portland Trail Blazers 28-33 (61 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 25-36 (61 meccs)

A közeljövő programja: 

Április 16., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Április 17., kedd, 02:00 Houston Rockets - Denver Nuggets
Április 19., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers

A Manning-vihar szép lassan leül, s elcsendesedik a Denver Broncos háza táján, de a frontérzékenyek újabb megpróbáltatásra számíthatnak, közeleg ugyanis a mindenkori holtszezon talán legjelentősebb eseménye, a draft. 




















Broncos szempontból ugyan most korántsem lesz annyira sorsdöntő a 3 napos esemény, mert ezúttal nem 1/2-ben választhatunk, hanem jóval hátrébb, ahol már nehezebb Von Millereket találni, viszont más szempontból érdekes lehet, hogy milyen utat választunk, milyen stratégiával készülünk a draftra. Egy - egy választáskor nagyon sok különböző módon lehet dönteni: vagy a lehető legnagyobb hiányposztra húzzuk a poszt legjobb játékosát, vagy poszttól függetlenül a legjobb elérhető játékost. A két véglet között természetesen lehet egyensúlyozni is. De nem is ez teszi a szokottnál érdekesebbé az eseményt. Az előbb ugyanis nem erre a stratégiai döntésre gondoltam. De ne szaladjunk ennyire előre.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a holtszezon elején sikerült megszerezni a liga jelenlegi egyik legjobb irányítóját, Peyton Manninget, noha kérdéses, hogy a sérülése után mire lesz képes, minthogy megszereztük, a vezetőség úgy számol vele, mint posztján az egyik legjobb játékossal. Ez a következő évre nézve, mindenképp hatalmas erősítés, akármennyire is ragaszkodtunk Tebowhoz ezt be kell látni /*az ellenérvek ritkán vonatkoztak a 2012-es szezonra*/. Ez alapvetően két útra ad nekünk lehetőséget:

1.) Miénk az egyik legjobb irányító, adjunk neki játékszereket. Draftoljunk a támadósorba, erősítsük meg a falat, hozzunk több célpontot, szerezzünk egy megbízható futót McGahee mellé, és hajrá, mossunk le mindenkit a pályáról.

2.) Peyton Manning, ha valóban olyan jó mint mondják, akkor boldoguljon magától. Állítólag közepes játékosokat is naggyá tesz, akkor mutassa meg hogy hogyan. Hagyjuk a támadókat ahogy vannak, majd PM megoldja egyedül, építsünk ki mellé egy brutálisan erős védelmet, ami az ellenfél támadóit leradírozza a pályáról, Manning meg hozza amit a győzelemhez kell.

Ízlések és pofonok. Mindkét út működhet. Én személy szerint sokkal inkább a második verziót preferálom. Ha Manning csak árnyéka lesz önmagának, vagy ne adj Isten lesérül, akkor hiába hozzuk az embereket a támadósorba, nem lesz aki vezesse őket, nincs használható csere irányító, azonnal oda lenne a szezonunk. Ha viszont a védelem építését folytatjuk, az képes lehet önmagában is eldönteni meccseket. És ha egyszer visszavonul Manning, akkor széteshet az Offense, de aligha érinti majd a Defense-t. Persze, az első verzió mellett is lehet érvelni, s én el is fogadom azokat, de ettől nekem a védelembe draftolás gondolata jobban tetszik jelen pillanatban.

Az egész helyzetben az a legjobb, hogy senki se tudja, mit akarunk. Ahogy tavaly sikerült mindenkit megvezetnünk, úgy idén nem is kell, annyi lehetőség áll előttünk. Ha a támadósort erősítjük, akkor az első körben jöhet OL, WR, akár RB is, ha Tannehill netán csúszna, lehet nem hagynánk bent. S legalább akkora eséllyel a védelemre fókuszálunk majd, ahol sikerült kicsit erősíteni a CB és DT poszton is, így egyik se létkérdés. Továbbra is needek, de ember legyen a talpán aki meg tudja mondani, CB, DT vagy MLB jön majd. Így egyrészt nem tudják ki a kiszemelt, kisebb eséllyel szedik ki előlünk, ráadásul lehet B-terv C-terv, ... H-terv. Posztot tekintve talán nem is tudunk mellé lőni. 1/2-ben könnyű választani, hiszen csak 1 játékos mehet ki előttünk, de ilyen összetett tervvel 1/25-ben is megtaláljuk azt, aki a csapat hasznára lehet. Még ha minden áron eldöntöttük, hogy csak az offense vagy csak a defense az első két kör, akkor is van több poszt, ahova nyugodtan húzhatunk. Kiválaszthatjuk a BPA-t úgy, hogy az alighanem egy need poszt is nekünk, mindezt úgy, hogy olyan eget verően nagy lyukak nincsenek a csapatban. Értsd úgy, hogy persze sok posztra ráférne az erősítés, de akár a jelenlegi kerettel se kéne feltett kezekkel kimenni a pályára.

Egyrészt hálás szituáció, ha csak egy nagy lyuk van, és minden más rendben, akkor egy draft alatt akár bármi áron megoldod, míg sok kis repedést/szakadást foltozni egy draft alatt nem lehet, de így tágabb körből, bővebb halmazból válogathatunk, s nagyobb eséllyel találunk olyan játékost, aki tényleg beválik hosszabb távon is.

Lássuk ezek után a lehetséges forgató könyveket:

Ha az első verzió mellett döntünk:

1. kör: Akkor az elsődleges prioritás a WR. Bay-Bay és Decker nagyon jó és fiatal elkapók, ha többet vannak játékban biztosan kevesebbet droppolnak majd, de kérdés, hogy két fecske csinál-e nyarat? Nem ártana egy gyors WR, slotba, akire esetleg visszahordásokban is számíthatunk.

2. kör: OL vs RB. Sokat javulhat az OL pusztán azért, mert rövidebb ideig kell védeni a QB-t, ellenben Manning biztosan nem fogja úgy bírni az ütéseket, mint azt Tebow tette. Ha már 18 milliót költünk rá évente, akkor vigyázzunk rá, ne sérüljön meg. Szükséges lenne húzni egy QB-t Manning mögé, aki tanulhat pár évig, míg kész nem lesz átvenni a gyeplőt a vadló hátán. A korai RB pickeknek nem vagyok híve. De McGahee többet volt tavaly sérült, Moreno meg egyfolytában sérült, és egészségesen se játszik jól, Ball meg egy vicc.

3. kör QB vs OL/RB. OL/RB közül csak az jöhet szóba, aki nem volt 2. körben. QB pedig egy project irányító, aki PM mögött kinövi magát. Nehéz kész franchise QB-t találni, de akár lehet nevelni is...

4. körtől már nincs annyira jelentősége a posztoknak. De kéne egy FB, esetleg még egy WR, hogy legyen competition, de innentől akár a védelembe is lehet húzni, 4. körben már upgradeet úgyse találunk.

Ha a második verzió mellett döntünk:

Itt nem is körökre bontom. Ugyanis szerintem DT, CB és MLB kell az első három körben, így mindenhova ezt a hármat írnám. Lássuk inkább, hogy melyik posztra miért van szükség.

DT: A korai mockokban szinte mindenki DT-t írt nekünk. Sok sackünk volt ugyan, de középről szinte semmi nyomás nem jött. Aztán ráadásul Bunkleyt is elvesztettük. Jött azóta Bannan 1 technik játékosnak, 3 technicnek pedig Marcus Thomas-szal tárgyalunk, kínosan régóta... Bannan elsősorban futás ellen jó, első 2 downban lehet majd rá számítani, 3 technicbe pedig jelenleg nincs is megbízható ember, se futáshoz, se passzhoz. A poszt mindenképp erősítésre szorul, akkor is ha visszajön Marcus Thomas. Ellenben a Bannan, Marcus Thomas, Ty Warren, Vickerson, McBean sor már nem mutatna ANNYIRA rosszul, hogy mindenáron DT kelljen az első körben. De az első három valamelyikében szinte olyan biztos, hogy jön ide valaki, mint tavaly volt...

CB: Goodmant kirúgtuk (ideje volt már), Bailey pedig egyre öregebb. Noha még mindig felveszi a versenyt a liga legjobbjaival, sürgősen meg kéne találni az utódját. Évek óta ezt mondjuk, de eddig még nem sikerült. 2012-ben még rendben lesz vele a CB1 poszt, de azután könnyen lehet, hogy átmegy safetynek, s jelenleg senkiben sincs potenciál, hogy az ellenfél legjobb elkapójával vívjon párharcot. Porter CB2nek jobb lehet, mint Goodman volt, és még elég fiatal, a tavalyi szezonja viszont elég gyengére sikerült. Chris Harris meggyilkolja ugyan a futásokat, s megcsinálja a tackleket, de fejlődésének fizikai korlátjai vannak. Attól hogy nagyobb darab elkapók ellen konzisztensen jól játsszon, még messze van. Kár is lenne őt elpazarolni arra, hagyjuk csak meg a tavalyi szerepkörében, ott nagyon jól bevált. A sor nem fullad még itt ki, visszatérhet Syd'Quan, aki Porterrel és Harrisszel versenghet majd, és ott van még Vaughn, aki viszont sajnos szinte semmit nem fejlődött újonc évéhez képest. Mindent összevetve, mély depth van a poszton, de a CB2 kicsit üres, Bailey évei pedig meg vannak számlálva. A jó depth elé kezdőket kéne találni. Nem ártana valaki, akire akár már idén is lehetne számítani...

MLB: A védelem talán leggyengébb posztja. Kicsi aggodalomra ad okot, Mays szerződés hosszabbítása. Lelkes a srác, alapvetően nem lenne gond ezzel, de egy ekkora misstackle gyárral a kezdőben hiába teljesítenek erőn felül a többiek. Cserének megfelelne, de kezdő fizetést kapott, úgyhogy tartok tőle vele képzelik el 2012-t. Pedig nagyon kéne erősíteni. Irving tavaly nem sokat játszott, nyilván nem véletlen, nem lett volna lehetetlen Mayst kiszorítani, de nem sikerült neki. Benne van még a fejlődés lehetősége, de túl fontos poszt ez ahhoz, hogy vakon bízzunk bennük.

Későbbi körökben lehet hozni safety-t, nehogy Moore biztonságban érezze magát, mert amit tavaly láttunk tőle, az nagyon kevés volt, Carter a végére belejött, de ő se volt konzisztens, Dawk meg még mindig nem döntötte el, hogy marad-e, de ha igen, akkor se sokáig. Az ideális az lenne, ha már szezon közben átadhatná a helyét valakinek. Egy passrusher DE is elférne a keretben. Ayers eddig minden évében jobb volt, mint az azt megelőzőben, és ez nagyon jó jel, de az ő erőssége is a futás megállításában rejlik. Hiába Von Miller meg Doom, ha a többiektől nem nagyon jön nyomás... Illetve 4. körtől már az offense is jöhet.

Természetesen a két esetet keverhetjük is egymással, ezeknek tetszőleges kombinációja elképzelhető. Nevekkel egyelőre nem dobálóznék, mert nem tudnám eléggé leszűkíteni, és valószínűleg még úgy is mellé lőnék...

A neves eseményre április 26. és 28. között kerül sor, kedvenc csapatunk választásaira pedig előre láthatóan 1/25-ben, 2/25-ben, 3/24-ben, 4/13-ban, 4/25-ben, 5/2-ben és 6/18-ban kerül sor. Természetesen esetleges cserék befolyásolhatják a választások helyét és akár számát is. Tavaly az Elway-Fox-Xanders triumvirátus nagyon jó munkát végzett, reméljük idén is a legjobbakat. Hajrá Broncos!

- Tóth Milán írása -

A Real Salt Lake elleni vereséget követően ismét nehéz mérkőzés elé néz az MLS-ben szereplő együttesünk. A Colorado Rapids szombaton a jó erőkből álló Seattle Sounders otthonába látogat, a magyar idő szerint este 10 órakor kezdődő összecsapáson.



















A találkozó mindkét fél számára nagyon fontos lesz, hiszen míg a hazaiak az elmúlt két fordulóban csak egy pontot szereztek, addig a Rapids egy sima vereséget szenvedett Salt Lake-ben. Veresége ellenére együttesünk a harmadik helyen áll a nyugati konferenciában, míg a Seattle az ötödik, de a Rear Green egy mérkőzéssel kevesebbet játszott.

Történelmük során eleddig hat alkalommal találkoztak a csapatok, de az örökranglista alapján sok okunk nincs az örömre, a Rapids mindössze egy alkalommal győzött az Észak-nyugatiak ellen. Tavaly áprilisban a Sounders 1-0-ra nyert Coloradóban, majd három hónappal később hazai pályán bizonyultak jobbnak, akkor 4-3 lett a végeredmény a javukra azon a mérkőzésen, melyen Casey elszenvedte a máig tartó achilles-szakadását.

A Seattle az új szezonban már a negyedik bajnokijára készül hazai pályán. Ebből kettőt megnyert Sigi Schmidt együttese, azonban a San Jose Earthquakes 1-0-ra nyerni tudott a CenturyLink Fielden. A D.C. United otthonában gól nélküli döntetlent értek el, de már 245 perce nem szereztek gólt.

„Jönni fog a találat” – mondta a védő, Jeff Parke. „Nem kaptunk gólt a legutóbb, ami jó dolog. Ha ez így marad, akkor bármi megtörténhet.”

A háromszoros osztrák válogatott Michael Gspurning az idei szezonban kétszer őrizte meg kapuját eddig a góltól. A Seattle legeredményesebb csatára David Estrada, aki négyszer volt eredményes ezidáig. Ők ketten számítanak a gárda kulcsembereinek, de a hazaiak keretében szép számmal találunk jó nevű játékosokat, de a klub vezetői a nyáron egy igazi sztár megszerzésében gondolkodnak – jelöltjeik között van a horvát Ivica Olic és a német labdarúgás korábbi csillaga, Michael Ballack is.

A Rapidsnak tehát biztosan nem lesz könnyű dolga idegenben, és ahhoz, hogy ponttal, pontokkal távozzanak Seattle-ből, javítaniuk kell a mérkőzések elején mutatott formájukon, amivel a középhátvéd Drew Moor is egyetértett: „Az első tíz, tizenöt, húsz percünk eddig nem volt a legjobb” – kezdte a Colorado gólerős hátvédje. „Egyszerűen csak jobban kell kezdezünk a találkozókat, nem bízhatunk a szerencsében.”

Moort Óscar Pareja előrébb tolta legutóbb, így a 28 éves játékos középpályást játszott Jeff Larentowicz oldalán, míg a védelem tengelyében Tyrone Marshall először volt kezdő.

„Szilárdabb védekezést akartunk azáltal, hogy Drew Jeff mellett játszott” – magyarázta döntése okát a kolumbiai szakember. „Jeffnek szüksége van valakire, aki segít neki megszerezni a labdát a középpályán. Úgy gondolom, hogy jó munkát végeztek, de a következő meccsen mindenki visszakerül az eredeti helyére.”

A Salt Lake ellen mutatott játék nagyon kevés lesz a srácoktól, ha jó eredményt szeretnének elérni szombaton a Seattle ellen. Ezt Larentowicz is megerősítette: „A pálya minden egyes pontján javulnunk kell. Folytatnunk kell a munkát, gólokat kell szereznünk, valamint meg kell állítanunk az ellenfelek támadásait.”

Fogadás szempontjából izgalmas találkozó lesz, mert bár a hazaiak a mérkőzés esélyesei, a bukmékerek szoros eredményre számítanak – a legkevesebb pénzt a vendéglátók 1-0-s sikerére fizetik. Reménykedjünk a minél sikeresebb folytatásban, hogy végre idegenben is érvényesülni tudjunk egy nyugati vetélytárssal szemben.

Mivel újra az esti órákban játszik a csapat, ezért valamennyi érdeklődőt sok szeretettel várunk a kommentek közé az élő szurkolásra a mérkőzés ideje alatt!

A rájátszáshoz közeledve pár mondatban szeretném összefoglalni az elmúlt hetek - illetve 1-2 hónap eseményeit a Denver Nuggets kapcsán,és arról a saját szubjektív véleményemet megformálni.

Nos, a cserehatáridő lejárta előtt nem sokkal kötöttünk egy olyan háromcsapatos játékoscserét, ami úgy gondolom jelentősen megváltoztathatja a csapat jövőjét. A brazil erőcsatárt, Nené Hilario-t Washingtonba cseréltük, ellenértékként pedig megkaptuk a ligában töltött éveinek száma miatt veteránnak tartott Ronnie Turiaf-ot, illetve a problémás viselkedésről elhíresült center JaVale McGee-t.

Amikor nyáron újraszerződtettük Nené-t, még nem tudhattuk, hogy az újonc négyes, Kenneth Faried mire is lehet képes. Az igazat megvallva, akik régóta figyelik a Nuggets meccseit és vezető edzőnk George Karl munkáját, azok tudják hogy az "öreg" nem lelkesedik kifejezetten az újoncokért. Éppen ezért Faried játékideje is elég korlátozottnak tűnt eleinte, amit a szezon elején Karl nyomatékosított is, hiszen az újonc négyes csak a meccsek utolsó perceiben jutott szóhoz, amikor már a lényeges kérdések előzőleg eldőltek a parketten.Talán nem is derült volna rá fény, hogy ez mekkora nagy kapitális hiba lett volna, ha nem jön közbe a már-már sorsszerűen állandó sérüléshullám, aminek köszönhetően egyszerűen nem volt más választás: Faried-et be kellett dobni a mélyvízbe.

"Manimal" pedig ha már odaért, megpróbálta kihasználni a lehetőséget, és egyre remekebb játékkal rukkolt elő meccsről-meccsre. Amikor közeledett Nené visszatérésének ideje (hiszen ő is a sérültek listáján szerepelt), már érezhető volt hogy most valami érdekes fog következni, mert a brazil az alapkezdő, viszont Faried eszméletlen formában pattogtatott. Utóbbi játékperceinek leredukálása is orbitális hiba lett volna, illetve Nené sem érte volna be a kiegészítő játékos szerepével.

Sokáig nem tartott a huzavona a megoldást fürkészve, Ujiri egy huszárvágással megoldotta Karl rendkívül nehéz helyzetét azzal, hogy Nené végül is elcserélődött a Wizards-hoz. A nyáron éppen Ujiri egyezett meg Nené-vel egy újabb hosszútávú szerződésről,a minek konkrét számait pár hónap elteltével igen negatívan véleményezett. Érezhetően túl lett kissé fizetve a brazil, de akkor-, ott az offszezonban kezdő szintű négyes hiányában meg kellett lépni ezt a szerződést. Így aztán utólag Ujiri döntése sem volt indokolatlan. Az első adandó lehetőséget megragadva aztán korrigálta a Nuggets kiadási számsorait, és bevállalta helyette McGee újonc-szerződését, illetve a francia Turiaf lejáróját.

Turiaf szerepe ezek után - mint azt már szinte percekkel a csere bejelentése után tudni lehetett - a kivásárláshoz vezetett. Feltétlen kellett ugyanis egy hely a keretben annak a játékosnak, aki tavaly is nálunk játszott és akinek hosszútávú szerződésén már javában dolgozott a menedzsment. Ő pedig nem más, mint Wilson Chandler.

Chandler-t valószínűleg azonnal szerződtettük volna ha nincs az elhúzódó szezonrajt, így aztán ő nem érkezett teljesen váratlanul. Szükség volt rá mindenképpen, mert védekezésben illetve támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult már az előző idényben. A folyamatos sérülések okozta szükségállapotról már nem is beszélve...

McGee érkezését hatalmas várakozással éltem meg, mert a srác komoly potenciállal rendelkezik, viszont az utóbbi időben gyakran hozott érthetetlen döntéseket a pályán, és azon kívül is. (Próbáltam minél enyhébben fogalmazni.) Jól pattanózó és blokkoló, tehát a palánk alatti védekezésben előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Magassága is megvan ehhez a feladathoz, és a méretéhez képest kiváló atletikus képességekkel bír. Támadásban harcos, főleg a zsákolásokkal történő támadásbefejezés az erőssége. Mint említettem az előzőekben, újoncszerződésének utolsó évét tölti. A következő nyáron lehetőségünk lesz őt hosszabb távra is lekötni a csapathoz, persze csak akkor ha megfelelő teljesítménnyel ejti ámulatba a Nuggets közönséget, illetve vezetőséget. Ha még sem válna be - eddig nem így néz ki a dolog - akkor sem csináltunk hülyeséget azzal, hogy Nené-t elcseréltük, mert óriási helyet szabadítottunk fel a fizetési sapka alatt, amiből aztán szerződtethetünk akár egy franchise szintű játékost is.

Dióhéjban talán ennyit a játékoscserével kapcsolatban. Pár mondatban szólnék a csapat jelenlegi formájáról, játékáról.

Sajnos ahogy egyre inkább haladunk a reguláris szakasz végéhez, látszólag csappan az esélyünk a rájátszásra. A 6-8.hely környékén liftezünk, de a tabella nyugati oldala mindig a sűrűbb végkifejlet felé tendál. A 9-11. közti csapatoknak is van még esélyük, és a sűrű programnak köszönhetően valószínűleg csak a hátralévő sorsolás nehézsége lehet vízválasztó a végső sorrend kialakulásában.

Személy szerint úgy gondolom, hogy nem sikerült jelentős áttörést elérnünk a támadások befejezésének minőségén, és ennek köszönhetően produkálunk hullámzó eredményeket. Danilo Gallinari hiányában még látványosabban megállt a tudomány, és azt azért látnia kell minden szurkolónak, hogy az olasz rendkívül fontos szerepet tölt be a csapat eredményességét tekintve. Nem csak a pontjaival, hanem gólpasszaival is észrevéteti magát, valamint megfigyelhető hogy jelenlétével erősen megosztja a mindenkori ellenfél védelmének figyelmét. A Nuggets jelenlegi játékának és egyben eredményességének ő a kulcsa. Bár Arron Afflalo-ra sem lehet panaszkodnunk, de mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat,ő egyedül kevés ahhoz hogy magas elvárásokat támasszunk a csapat elé.Faried és McGee elsősorban palánk alatt jó, külső dobásaik nem veszélyesek, viszont a kifejezett jó lepattanózásuknak köszönhetően sok második esélyre lehet lehetőségünk, amit a támadólepattanó eredményezhet.

Megfigyelhető továbbá, hogy az egy-egy elleni játékot sem igazán erőltetjük, csak akkor ha már nagyon muszáj. Pedig régebben ebből szereztünk nagyon sok büntető dobási lehetőséget. A külső dobásokat pedig teljesen tisztára akarjuk játszani, és ez bizony rengetegszer nem működik. Emberről pedig nagyon nem akarjuk eldobni a lasztit... Ezáltal tanácstalanok vagyunk támadásban, főleg felállt védekezés ellen. Lawson betörései jórészt kiszámíthatóak - amik a felállt védekezés ellen eddig működtek - könnyen blokkolják őt. Egyre inkább hagyatkozik most már ő is a külső dobásokhoz, ami eddig csak open-helyzetben fordult elő, vagy kényszermegoldásként működött. Tehát elsősorban a leindításokból operálhatunk megfelelő hatékonysággal. Csakhogy ahhoz labdát kell lopni, és azt leginkább a passzsávok lezárásával lehet elérni. Ez pedig könnyen vezethet ahhoz, hogy nem a kellő pozícióból várják játékosaink a támadó játékost, és emiatt jelentősen fellazulhat a védekezésünk. Ha mégis labdát szerzünk, hajlamosak vagyunk a pályát átívelő passzokra, amikre viszont az ellenfél is könnyebben lecsaphat. Rengeteg labdát eladunk, főleg azért mert gyorsítani akarjuk a játékot. Nem csak rossz helyre passzolunk, hanem erősebben is sokszor, és ebből adódóan kicsorog a játékosaink kezéből a játékszer. Ezek nem egyéni labdakezelési hibák, hanem a siettetés jelei. Csak rohanni akarunk, ritkán állunk meg taktikusan gondolkozva játszani. Sajnos a liga legjobb edzői ezeket a játékbeli gyengeségeinket könnyen átlátják, és megfelelő taktikát kidolgozva még inkább megbéníthatják a játékunkat.

George Karl soha sem volt a taktika koronázatlan királya,az ő ereje inkább a játékosai pszichológiai felkészítésében domborodik ki leginkább. Fiatal keretünk van, nagyon tehetséges játékosokkal. Ha ezek a srácok nem fejlődhetnek tovább technikailag és taktikailag, akkor a Nuggets sem ér sohasem előrébb. Karl óriási szerepet tulajdonít Miller-nek és Harrington-nak,holott őket inkább már kifelé kellene vezetnie a rotációból. Egy olyan játékstílus kiépítése lenne szükséges, ami a jelenlegi keret erősségein alapul, és nem egy előre meghatározott edzői elképzelésen. Márpedig kezd olyan érzésem lenni, mintha az öreg minden játékosgenerációval ugyanazt próbálná játszatni, azok egyéni képességeit figyelmen kívül hagyva. (Hogy konkrét példát is mondjak: Brewer kezdőben szerepeltetése.) Az Iverson csere utáni időkben is ez volt a jellemző, de előtte is akár. Billups érkeztével módosult ez, aminek aztán egy konferencia-döntő keretein belül máris kézzel fogható eredményei is kibontakoztak. Viszont a mostani keret megint csak lóhalálában vágtat. Annak az embernek, akinek az egészet felügyelve lassítania kellene, illetve újabb taktikai elemeket meghúzva váratlan lépésekre kényszeríteni a többieket, az erre éppen a legalkalmatlanabb. Mert Andre Miller ideális játéka pont a gyors leindításokban alapszik. Sok gólpasszt adunk, látványos a játékunk is sokszor, de rengetegszer eladjuk a labdát, és kevés a vállalkozókedv egyénileg.

Őszintén szólva csupán a 7.-8. hely megszerzésére lehet esetlegesen esélyünk, de az nagyjából egyenesen arányosan előre vetíti a rájátszás első körében való elhullást is. Egyszerűen nem tartom a csapatot jelenleg olyan erősnek, hogy alkalmas lenne bárki ellen egy szoros meccssorozatra. Szomorú ezt kimondani, mert még a szezon közepén is többre volt kalibrálható ez a csapat. Viszont egyenlőre megújulást, pozitív játékbeli momentumokat nem látni. Mintha bő fél év alatt nem történt volna előrelépés
(csapatszinten állítom ezt,nem egyénileg)

Vannak olyan jelek, amik még hosszútávon vezethetnek előre - ilyen pl. a Faried-McGee frontcourt - de ezeket folyamatosan kellene kiaknáznunk. Ami úgy néz ki, hogy nem sikerül az idén sem. Lehet hogy jó lenne tényleg megköszönni Karl munkáját, esetleg megtartani őt mint csapat-pszichológus vagy ilyesmi. De mindenképpen most már egy taktikailag sokkal komolyabb trénerre lenne szükségünk, és leginkább a játékosoknak a fejlődéshez. Reálisan nézve ugyanis úgy tűnik, hogy most csak az időt vesztegetjük.

Lehet hogy az előbbi mondat tökéletes befejezése lehet a cikknek, legalább is annak mondanivalójához idomulva. Mindenesetre szurkoljunk továbbra is a Nuggets-nek, és reménykedjünk a teljes felemelkedésben!

Köszönöm  a figyelmeteket!

A hét első felében lejátszotta az idei első hazai párharcát a Colorado Rockies csapata, de sajnos a San Francisco Giants elleni meccseken nem teljesítettünk úgy ahogy kellett volna, egyetlen kiütéses győzelem előtt és után kétszer is kikaptunk tőlük.


1. meccs, hétfő: Rockies-Giants 0-7
Hétfő délután rendezték a csapat első hazai mérkőzését a szezonban, a szokásos kezdővel álltunk fel. Vagyis belül Helton, Scutaro, Tulo, Nelson kezdtek, kívül CarGo, Fowler, Cuddy állt, Chacin elkapója pedig Hernandez volt, közben a vendégek Zitoval vették fel a harcot. Nem úgy kezdődött a meccs, ahogy szerettük volna, az első SFi singlet követően Sandoval bombázott ki egy 2run HRt a jobb oldalon és csak újabb double után sikerült hárítani. Az első denveri próbálkozás kudarcba fulladt, Chacin összekapta magát három groundouttal, de a második hármasunkat is könnyen kiszórták. A harmadik inningben Chacin sorban három ütőt sétáltatott, loaded 1out után Sanchez és Pagan is eredményes volt, egy újabb walk után SOval fejeztük be, de tovább nőtt a hátrány. Támadásban csak 2outnál hoztunk két singlet, az első ütéseink voltak a meccsen, majd a negyedik tetején a Giants egyetlen sétát harcolt ki, a hazai folytatásban egyedül Tulo talált egy singlet. Az ötödik felvonásra dobót cseréltünk és Reynolds jött ki, de a gondok tovább fokozódtak és CarGo hibázott a mezőnyben, következett egy single, aztán Tulo és Scutaro meg nem értése eredményezett egy újabb errort, így kieső nélkül töltötték fel a bázisokat, Crawford pedig egy duplával mindenkit haza küldött. Válaszolni nem tudtunk, de legalább Rogers megmentette a hatodik játszmát, viszont részünkről egyedül Scutaro járt bázison egy hiba jóvoltából. 0-7re álltunk és a következő akcióban egy walk után Tulo-Scutaro-Helton DPt értünk el, még két single ellenére lehoztuk ezt a részt, azonban a hetedik alsó fele se hozta meg a szépítést. A befejező két dobórészt Roenicke abszolválta egyetlen hit ellenében, sajnos az ütőknek továbbra se termett babér, Zito complete game shutouttal fejezte be, nagy verést kaptunk.
- Az elejétől kezdve hátrányban voltunk, mintha már a legelső 2run HR kedvét szegte volna a csapatnak, de akkor se szabadott volna a home openeren ekkora zakót szenvednii. Négy ütést és három pontszerző lehetőséget értünk el, borzalmasan gyenge volt az ütőjáték. Hernandez három beállás alatt hozott egy doublet, amely az egyetlen extra base hit volt a csapattól. Talán egy jelenetünk volt a meccsen, amire tényleg büszkék lehettünk a hatodik játékban egy Hernandez-Tulo strike 'em out-throw 'em double play. CarGo és Tulo is elkönyvelte az első mezőnyhibáját a szezonban. Chacin idénykezdése zaklatottan sikerült, gyengén kezdett és később se találta a ritmust, négy játékot bírt ki, addigra négy run és öt walk száradt a lelkén, a vereséget is elvitte. Reynolds az ötödik játszmában újabb három futást kapott. Rogers és Roenicke két-két inninget hozott kapott pont nélkül, előbbi ellen három ütés és két séta történt.























2. meccs, szerda: Rockies-Giants 17-8
Két nappal később a második mérkőzésen ugyanazzal a kezdővel álltunk ki, a két csapat első számú dobója Guthrie és Lincecum néztek farkasszemet egymással. A vendégek első támadásában egyetlen double esett, majd a mieinktől Scutaro sétálhatott és rabolt, a kettesről pedig CarGo küldte őt haza egy RBI triplelel, hogy aztán ő maga is beérjen Tulo groundout közben. Gyorsan megszereztük az előnyt és a második dobó részben csak két out után engedtünk két singlet, utána Cuddy duplával nyitott, Nelson RBI single pedig már a harmadik pontot jelentette. Aztán Guthrie két kiejtést követően engedett fel két embert az első két bázisra, de Sanchez ellen befejezte a játékot egy groundouttal. A harmadik menetben megint lecsaptunk, Fowler duplával nyitott és CarGo bepakolt egy újabb pontot érő triplát, majd Lincecum következő wild pitchből haza is tudott érni, még két single után Hernandez single ütése jelentette a következő futást. Egy kiesővel teli pályát harcoltunk ki, de az első Giants RP Guthrie ellen DPvel hárított, 6-0ra vezettünk. A negyedik inning tetején Guthrie elbizonytalanodott az első két ember Shierholtz és Crawford back-to-back HRokkal szépítettek, két újabb futó ment fel, akiket Cabrera és Sandoval küldött haza egy kiesőig. Dobót cseréltünk és Reynolds érkezett, ellene viszont Sanchez 2run singlelel kiegyenlítettek és Schierholtz sac flyal a vezetést is átvették. 6-0ról lett 6-7 a SF javára, ezután Scutaro és Fowler lendült támadásba és végül mindkettejüket haza küldtük, CarGo groundoutból volt eredményes, az őt követő Tulo pedig RBI singlet szórt be, Helton is pályára került, Scutaro szállított futást egy duplával, Hernandez játéka alatt Heltont megelőzték a home platenél és Nelson is kiesett, 9-7nél befejeztük a fordító hadműveletet. Az ötödik játszmában Reynolds stabilizálta a helyzetet, csak egy sétát engedett, míg a PH EYJR bunt singlelel és SBvel jeleskedett, Scutaro RBI doublelal talált be, egy biztonságival tovább ért a hármasra, ahonnan CarGo küldte haza egy singlelel, majd Helton is eredményes tudott lenni egy RBI double jóvoltából. Az őrületnek még mindig nem volt vége, Hernandez juttatta haza az előtte lévő két embert egy singleből, mely alatt két errornak köszönhetően rögtön a hármason kötött ki, Nelson is beköszönt egy RBI doublelal, majd EYJR triplájával már 16-7re vezettünk, ebben a játékban összesen hét pontot szórtunk. A következő játékra lecsendesedtek a kedélyek, Belisle hibátlan volt, tőlünk is csak Fowler talált egy duplát. Aztán a hetedik tetején Chatwood ellen Schierholtz szépített egy újabb HRal, ezalatt két kieső után harcoltunk ki bases loadedot, de Fowler nem tudott élni a lehetőséggel. Az utolsó két játékot is Chatwood kapta meg, pályára engedés nélkül teljesítette mindkettőt, közben az utolsó denveri támadásban a sétáló CarGot Cuddy küldte haza egy RBI doublelal, beállítva a 17-8as végeredményt.
- Óriási ütőparédát rendeztünk, 22 darab ütésünk volt, kilőttük magunkból azt, ami napok óta bennünk maradt. Gonzalez meghozta a várt áttörést, öt beállás alatt három ütéssel és négy-négy beéréssel és RBIval zárt, karrierje első két triplet hozó meccsét tudta le. Cuddyer ugyanúgy 3/5ös hatékonyságot ért el két szerzett ponttal. Nelson a sor végén négy lehetőségből háromszor ütött és első két pontját szerezte az évben. Helton és Fowler mindketten három ütést jegyeztek, Tulo és Hernandez két-két ütést és RBIt szállított. Young Jr csereként kétből két ütést vágott. Guthrie a balhés negyedik inningben távozott, hat pontot kapott csak abban a játékban, 9 ütése nagy része is akkor esett, a második meccsén is kapott back-to-back HRokat. Reynolds hozta a győzelmet, ő se úszta meg kapott pont nélkül a maga 1.2 inningjét. Belisle 16 dobásból oldotta meg a hatodik inninget magabiztosan, Chatwood az utolsó két játszma alatt egyetlen pontot engedélyezett egy HRból.



















3. meccs, csütörtök: Rockies-Giants 2-4
A párharc döntő meccsére Helton és Hernandez kaptak pihenőt, helyettük Pacheco került az egyesre és Rosario elkapónak, a többiek maradtak a szokott helyen, miközben a veterán Moyer és a fiatal Bumgarner vívtak dobó csatát. Az első játékban ütés nélkül jutott loaded 2outhoz a Giants, egy popout révén hárítottunk Schierholtz ellen, mialatt az első támadás sikertelen volt. A második menetben csak egy doublet szereztek, nálunk Tulo sétált, Cuddy dupla játék áldozata lett. Az ezt követő felvonás hozta meg a vezetést a SF számára, sorban három singlet ütöttek, közülük az utolsó, Pill találata RBIt jelentett, ezalatt nálunk megint háromból hárman búcsúztak a sor végén. A negyedik tetején egy single után Cabrera RBI single találatával voltak ismét eredményesek, válaszul ismét csak egy sétát tudtunk felmutatni. A következő játékrész alatt Moyer kiejtette a három soron következő ellenfelet, de a SF is ugyanígy tette a denveri ütőkkel, majd a hatodik felvonásban Fowler hibája miatt jutottak bázisra, ebből pedig először Pagan volt eredményes egy singlelel, majd Cabrera is bepakolt egy pontot. 0-4 után a csere ember Colvin triplájával hallattunk magunkról, az első ütésünk volt a meccsen, azután Fowler RBI single találatával szépítettünk végre, de csak egyetlen ponttal zárkóztunk közelebb. A hetedik menetet Rogers hozta, a nyolcadikat Brothers, utóbbi támadó felében 2in-2outnál CarGo búcsúzott. A befejező inningben Betancourt magabiztos volt, majd három ütéssel teli bázist értünk el, ennél a helyzetnél pedig Colvin harcolt ki egy RBI walkot, azonban Scutaro ellen befejeződött a mérkőzés, elvesztettük a seriest.
- A hét ütésből hármat az utolsó inningben szereztünk és nem volt játékosunk több találattal. Fowler a single ütése mellé két sétát tett hozzá és az egyik pontunkat is ő postázta. A másik eredmény a backup 1B Colvin nevéhez fűződött, aki először triplet jegyzett, majd egy bases loaded walkot ért el. Mindkét pontszerző az első RBIt szerezte az évben. A többiek közül Tulo ütött egy doublet, azon kívül csak egy-egy single esett, Nelson már a második hibáját könyvelte el, Scutaro pedig 0/el és 5 fent hagyással zárt. Moyer a második meccsén is vereséget szenvedett, 5.2 inning során nyolc ütésből négy futást kapott, megint csak egy jó közepest hozott, ütő támogatás hiányában vereséghez vezetett. A csere dobók hibátlanok voltak, Rogers, Brothers, Betancourt sem engedte pályára az ellenfeleit.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 6-1 (7 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 5-1 (6 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 2-4 (6 meccs, 3.5 GB)
4. San Francisco Giants 2-4 (6 meccs, 3.5 GB)
5. San Diego Padres 2-5 (7 meccs, 4.0 GB)

A napokban a Dodgers söpörte a Piratest, a csoport másik párharcán pedig a D'backs idegenben nyert háromból kétszer a Padres ellen. A hétvégi folytatásban a csoporton belül COL-ARZ és LA-SD series következik, a SF pedig a Pittsburghöt fogadja.

Tehát a mieink következő ellenfele a tavalyi csoportbajnok Arizona Diamondbacks együttese lesz a Coors Fielden. Elnézve a formánkat valószínűleg most se mi leszünk az esélyesek, de jó lenne végre magunkra találni és megszerezni az idei első párharc győzelmünket. A három meccset a következő menetrendben játsszák le: szombat 02:40, vasárnap 02:10. vasárnap 21:10. Továbbra is a lényeg: GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvégén újabb idegenbeli vereséget szenvedett a Colorado Rapids csapata, akik ezúttal különösen fájó módon, a nagy ellenfél Real Salt Lake ellen kapituláltak 2-0 arányban a 2012-es Rocky Mountain Cup csatározás első felvonásán.



















Négy forduló után három győzelemmel rendelkezett az átalakult Rapids csapata, és szombat este az ugyancsak nagyszerűen rajtoló Real Salt Lake-nél vendégeskedtünk, akik négy siker közben csak egyetlen vereséget szenvedtek eddig az új szezonban. Sérülésből kifolyólag a megszokott nevekre nem számíthattunk, vagyis a csapatkapitány Pablo Mastroeni agyrázkódás miatt hiányzott, Conor Casey továbbra is achilles-szakadásból lábadozik és készül a visszatérésre, míg Jamie Smith térdszalag-szakadás miatt DL-en van. Az összeállításon edzői döntésekből változtattunk, Cascio kikerült a kezdőcsapatból, helyette Marshall került be a védelembe új emberként, ahonnan az alkalmi kapitány Moor-t előreküldtük a középpályára, míg Castrillon csatlakozott harmadik támadónak. A 4-3-3-as felállás a következőképpen tevődött össze: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Zapata - Larentowicz, Moor, Rivero - Mullan, Cummings, Castrillon.

Az idei alapszakaszban a nyugati csapatok ellen három-három mérkőzést játszunk, vagyis az RSL elleni három egymás elleni találkozó lesz majd hivatott dönteni a 2012-es Rocky Mountain Cup sorsáról. Az első egymás elleni találkozót múlt szombaton rendezték a Rio Tinto Stadium-ben, és hazai környezetben természetesen a Real tűnt esélyesebbnek, de reménykedtünk benne, hogy Pareja mester első helyi rangadóján meg tudjuk lepni a riválist. A házigazdák az első percektől fogva aktívabban léptek fel, és bő öt perc elteltével máris szükségünk volt Pickens nagy védésére, aki Johnson lövését tolta bravúrral a kapu mellé. Tovább folytatódtak a rámenős utah-i rohamok, a védelmünk sebezhetőnek tűnt, és a Rapids játéka meglehetősen passzív volt, keveset őriztük a labdát, sok esetben percekig csak szemmel követtük a játékszer útját. A huszadik perc környékén is éppen egy hosszú támadást vezettek a házigazdák, nehezen tudtak mögénk kerülni, ezért többször is neki indultak az akciónak, végül Beltran egy tökéletes íveléssel találta meg az emberétől elszakadó Saborio-t, aki magabiztosan lőtt a hálóba, mielőtt a kapujából kimozduló Pickens odaért volna. Az előny birtokában is tovább rohamozott a Real, kevés igazi gólhelyzetet tudtak kidolgozni, de a fölényük egészen meggyőző volt, nem sok közünk volt ekkoriban a mérkőzés alakulásához. A félidőt megelőző percekben Espindola lépett meg a jobb oldalon, de a lövésével valósággal eltörte a játékszert, így az jócskán a hosszú sarok mellett gurult el. Az első 45 perc végeztével 1-0-s hátrányban voltunk, de a teljesítményünk meglehetősen kilátástalannak tűnt, komoly fejmosást kellett tartania Pareja-éknak az öltözőben.

Eleinte a második játékrész sem hozott jelentős változást, az RSL elképesztő lendülettel hajtott, és egy jól megkomponált támadás végén Beckerman bombázott nagy helyzetben ballal a kapu fölé. Szinte egy kapura játszott a Real, és óriási nyomás nehezedett a coloradói védelemre, futószalagon jöttek egymás után a nagyobbnál nagyobb a hazai helyzetek, és kisvártatva Espindola léphetett ki egy tökéletes indítással, ám lövését a bevetődő Marshall nagyszerű megmozdulással még blokkolni tudta az utolsó pillanatban. Percekkel később újra Espindola hülyítette meg a védőket, ezúttal a jobb szélen rázott át sorban több embert, majd középre adását Saborio fejelte a felső lécre, ám később kiderült, hogy már leshelyzet előzte meg a szituációt, és utólag visszafújták az akciót. Ezt még megúsztuk, az 57. minutumban azonban már nem volt menekvés, Gill felívelésével Espindola léphetett ki két ember között, Pickens nem a legjobb ütemben jött ki, és esélye sem volt a hárításra, a menteni igyekvő Wynne és a gólra törő csatár nagyjából egyszerre értek a labdához, amely egyenesen a denveri kapuba gurult. A Rapids kapusa magából kikelve reklamált, mivel Espindola jól láthatóan kézzel szelídítette meg a labdát a kiugrást megelőzően, amelyet a visszajátszások is tökéletesen megerősítettek, a gólt azonban megadták, a portás pedig sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Ezt követően formációt váltottunk, a hátvéd Kimura helyett pályára küldtük a támadó szellemű Cascio-t, és a továbbiakban már csak három védőt hagytunk hátra. Innentől kezdve nem sok esélyünk maradt, a második gól végképp eldöntötte a mérkőzés sorsát, a Salt Lake visszaállhatott, a megnyugtató előny birtokában átadták a területet a mieinknek, ám hiába támadtunk becsülettel, 0-2 után már semmi sem akart összejönni. Egyik alkalommal Cummings beadását az előre húzódó Moor bólintotta a rövid sarok mellé ordító helyzetben, nem sokkal később pedig Rivero hatalmas szabadrúgása csattant a kereszt lécen. A végjátékban Castrillon helyett Hill személyében egy újabb támadót állítottunk be, de sajnos minden igyekezet hiábavaló volt, a meccs nagy részében alárendelt szerepet játszottunk, és a szabálytalan második gól ellenére a Real teljesen megérdemelten diadalmaskodott.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Múlt vasárnap a két Sziklás-hegységbeli klub tartalékcsapatai is megmérkőztek egymással az MLS Reserve League legutóbbi fordulójában, és a mieink cseréi 1-0-s győzelmet arattak az idegenbeli rangadón. A mindent eldöntő találatot a 26. percben Armstrong átadásából az idei első körös draftolt Tony Cascio szerezte egy remek lövésből, nem sokkal később Akpan tizenegyest hibázott. Végig közel álltunk a második gól megszerzéséhez, ami végül nem sikerült, ennek ellenére magabiztosan begyűjtöttük a három pontot. A mieink a következő összeállításban léptek pályára: Joyce - Armstrong, Palguta, Freeman - Serna, Nane (Perez), Yamada, Thompson - Hill (O'Neill), Cascio (Janniere), Akpan. A Rapids tartalékcsapata két vereséget két győzelemmel feledtetett, legközelebb pedig április 24-én a Sporting Kansas City otthonában léphetünk fel.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 5-1-0, 15 pont (6 meccs)
2. San Jose Earthquakes 4-1-0, 12 pont (5 meccs)
3. Colorado Rapids 3-2-0, 9 pont (5 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 2-1-2, 8 pont (5 meccs)
5. Seattle Sounders FC 2-1-1, 7 pont (4 meccs)
6. FC Dallas 2-2-1, 7 pont (5 meccs)
7. Chivas USA 2-3-0, 6 pont (5 meccs)
8. Portland Timbers 1-3-1, 4 pont (4 meccs)
9. Los Angeles Galaxy 1-3-0, 3 pont (4 meccs)

A következő játékhéten egy újabb nyugati élcsapatnál fogunk vendégeskedni, magyar idő szerint szombat este, 22:00-s kezdettel a Seattle Sounders FC ellen mérhetjük össze a tudásunkat, ismét rendkívül kemény összecsapásra van kilátás, jó lenne végre némi sikerrel zárni egy közvetlen vetélytárs ellen.

Lezárult a 2011-12es NHL szezon a Colorado Avalanche számára, a denveri hokisok sajnos ebben az évben se tudtak bejutni a rájátszásba, csak a nyugati főcsoport 11. helyén végeztünk. Adós vagyok még a legutolsó két meccs összefoglalójával, ezeket olvashatjátok lejjebb.























Múlt csütörtökön a Columbus Blue Jackets ellen szaladtunk bele egy 5-2es fiaskóba, a liga utolsó csapat ellen kellemetlen meglepetés volt az ennyire sima kapitulálás.
Ezen a mérkőzésen a csatársorból Kobasew és Porter maradt ki, a védelemben Wilson és Elliott volt létszám felett, a kapuban természetesen Varlamov állt.
Csendesen kezdődött a mérkőzés, két perc után McLeod és Dorsett bunyójával jöttek tűzbe a csapatok. Hamarosan O'Brien és Umberger is egymásnak esett, ők már csak két perc kiállítást kaptak. Aztán a hetedik percben a vendégek találtak be először, Boyce a saját harmadából ugratta ki a leshatáron Atkinsont, aki két denveri hátvédet lerázott magáról és a kapuba helyezett. Három perc alatt sikerült válaszolni, két csatár két védővel szemben indult meg és McGinn önzetlen passzát David Jones piszkálta be közelről. Ezt követően felváltva forogtak veszélyben a kapuk, mindkét csapatnak kisebb helyzetei voltak, a harmad végéhez közeledve Nash juttatta újra előnyhöz a Columbust egy közeli kipattanó befejezésével. Az első harmad végén is lépéselőnyben voltak a vendégek, de a második játszma elején Boyce double minor büntetését másodpercek alatt kihasználtuk, a jól helyezkedő Paul Stastny fonákkal kotorta be a lecsorgó pakkot a kapu közeléből. Sajnos a másik két percet nem tudtuk gólra váltani és rövid időn belül létszámhátrányba kerültünk és újra betalált a CBJ, a harmadik góljukat Nash szerezte kettős PP alatt egy remek lövésből. Próbáltuk rendezni a sorokat és veszélyes támadásokat vezettünk, de hamarosan O'Brien a saját harmadunkban elvesztette a játékszert, ebből lefordulva Atkinson növelte a vendég vezetést. A záró harmadnak 2-4ről vágtunk neki, nagy erőkkel igyekeztünk egyenlíteni, a sok lövés ellenére kimaradtak a lehetőségek és nem volt esély felzárkózni. Az utolsó percben az újonc Atkinson a mesterhármast is elérte egy üres kapus góllal, így a vége sima zakó lett.
A két gólszerző közül Jones a 20., Stastny 21. találatát lőtte az évben. A Mueller-O'Reilly-Hejduk sor gyengén védekezett és mind a hárman -2t kaptak. 37 lövésből két gólt ütöttünk, nem lehettünk büszkék a támadók teljesítményére. Közben Varlamov a kapuban 23 védést postázott, a négy gól nagy részéről nem tehetett, de Nash első gólját megelőzően a kipattanót jobban is kontrollálhatta volna.

A szombati záró meccsen még jobban leégtünk és a Nashville Predators 6-1re gázolta le a mieinket hazai környezetben.
Némileg változott a felállás az alapszakasz 82. meccsére és a ketrec előtt Giguere foglalt helyet. A védelemből Elliottot leküldtük az AHLbe, Wilson pedig átvette a CBJ ellen betliző O'Brien helyét. A csatárok közül Porter és Downie maradt ki, Kobasew viszont mezt húzott.
A Preds három és fél perc alatt betalált, a kapu előtti tömeges dulakodás közben Legwand remek lövést intézett a hálóba. Nem kellett félteni a mieinket, lendületes támadásokat vezettünk és öt perc múlva sikerült válaszolni, Kobasew lövése után a korong az elfekvő kapus előtt táncolt, Matt Duchene ért oda a leghamarabb és nem volt nehéz dolga a gólvonal mögé tuszkolnia. Sajnos nem tartott sokáig a döntetlen állás, egy-két szemvillanással később máris visszavette az előnyt a Nashville, a 2-on-1 kiugrást még megúsztuk, de Halischuk gyönyörű vissza passzát Smith védhetetlenül bombázta be. Ennyivel még mindig nem érték be és az első harmad utolsó másodperceiben egy távoli nagy lövés Hornqvisten irányt változtatva hullott a kapuba. A második harmadban igyekeztünk újítani, de 1-3ról nehéz dolgunk volt, sokkal többet támadtunk és rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, semmi eredményt nem értünk vele. A középső játékrész vége felé Smith bejátszásából Josi értékesítette az ajtó-ablak helyzetet, ezzel tovább mélyült alattunk a szakadék. Sőt a záró felvonás első perceiben a volt játékosunk Yip is betalált a kapu mögül befordulva. Nem sokkal később Halischuk találata adta meg a kegyelemdöfést, aki a semleges harmadból megindulva vitte végig a korongot. Semmi nem jött össze nekünk a hajrában se, kiadós vereséggel ért véget a 2012es esztendő.
Az utolsó meccsen hiába volt 45-29 arányban több lövésünk az ellenfélnél, a góllövéssel megint hadilábon álltunk. Az egyetlen találatot Duchene szerezte, a legutóbbi sérülése óta ez volt a legelső gólja, február 27. után először talált be újra. A védelem ismét átjáróház volt, szegény Giguere még a 80 %ot se érte el a kapuban, mindössze 23 védésig jutott, nem sokat tudott tenni ellene.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 51-22-9, 111 pont
2. Calgary Flames 37-29-16, 90 pont
3. Colorado Avalanche 41-35-6, 88 pont
4. Minnesota Wild 35-36-11, 81 pont
5. Edmonton Oilers 32-40-10, 74 pont

Sokáig versenyben voltunk a rájátszásért, végül 7 ponttal lemaradtunk a nyolcadik helyről, így négy éven belül harmadszor is az Avalanche nélkül rendezik meg az NHL Playoffot. Számtalan játékosunk szerződése lejár az idény végén, biztosan izgalmas és eseménydús offseason előtt állhatunk, időről időre majd be fogok számolni a legfontosabb eseményekről. Addig is jöhet a nyári szünet és remélem a következő hónapokra a hokibotot mindannyian baseballütőkre cserélitek és a Rockiesnál is követitek az írásaimat!;)

Úgy kezdte a 2012-es esztendőt a Colorado Rockies csapata, ahogyan a tavalyit befejezte, a Houston Astros elleni évadnyitó seriesben csak egyetlen győzelmet arattunk. S mi több, szombaton és vasárnap szívszorító vereséget szenvedtünk, még nagyon az elején járunk, de alaposan meg kell ráznia magát a csapatnak, ha nem szeretnénk úgy járni, mint tavaly.
























1. meccs, péntek: Astros-Rockies 3-5
Az évadnyitóra azzal a csapattal álltunk ki, amelyet hetek óta vártunk. Az egyetlen kérdőjel a 3B poszt lehetett, Nelson kapta meg a lehetőséget Pachecoval szemben. Rajta kívül az infielden Helton, Scutaro, Tulo kezdtek, a catcher Hernandez volt, közben a CarGo-Fowler-Cuddy hármas pásztázta az outfieldet, a kezdő dobónk Guthrie volt a houstoni Wandyvel szemben a Minute Maid Parkban. A szezon első támadása eredménytelen volt, két kieső után CarGo és Tulo hiába járt bázison, ezzel szemben a hazaiaknál egy séta után a kettesre jutó futót Lee küldte haza RBI singlelel, így megszerezték a vezetést. A második menetben mindkét oldal egy-egy ütés nélküli bázisra kerülésig jutott, aztán a harmadik inning meghozta a várt denveri áttörést. Scutaro single ütésével nyitottunk, Fowler bunt közben Wandy elhajította a labdát, két futónk a két pontszerző bázisra ért kieső nélkül. Aztán egy outnál Tulo kiküldött egy sac flyt a right fieldre, utána Helton gyönyörű double találatával fordítottunk és ráadásul még Cuddyer is rátett egy lapáttal egy RBI singlet. 3-1es előnybe kerültünk, néhány eseménytelen akció után a negyedik alján az első két ember, Lee és Bogusevic back-to-back hazafutásokkal használták ki Guthrie pillanatnyi megingását, egyenlített az Astros. A következő három embert biztosan kiejtettük, az ötödik játszmában egyik csapat se jutott sokra, az egyetlen houstoni sétát Nelson-Scutaro-Helton DPvel feledtettük. Ezt követően kiesett a denveri hármas, hazai oldalon a leadoff double után jött három out. A hetedik akcióban Fowler és Helton sétával lépett fel, Cuddy ellen mégis befejezték, közben Guthrie újabb játékot abszolvált érintetlenül. A nyolcadik tetején Hernandez singlelel kezdtünk, a veterán Ct futóként EYJR helyettesítette, aki rögtön rabolt egyet, majd Nelson beállása alatt pickoffolni próbálták a kettes és a hármas között, de a dobóhibát kihasználva egészen hazáig futott és megszereztük a vezetést 4-3ra. A következő dobó részt Brothers két SOval és három kiejtéssel könnyedén hozta, majd 2outnál Tulo küldött ki a right fielden át egy hatalmas solo HRt az előny bebiztosításáért. Betancourt két pont előnyben érkezett a saveért, két embert kiejtett, aztán beszedett egy doublet és egy walkot, nagy volt a nyomás rajta de a Downs elleni SOval letudta zárni a mérkőzést, megtartottuk az 5-3as előnyt.
- Nyolc ütést vágtunk, közben az Astrost négy error emésztette, a két egymást követően HRon kívül nem sokat villogtak. Tulowitzki máris megszerezte az első HRt és az első két pontot az évben. Két új ember Cuddyer és Hernandez voltak a legeredményesebb ütőink, mindketten két single találatig jutottak. A harmadik új mezőnyjátékos Scutaro is szerzett ütést, 1/5ös hatékonysággal zárt leadoff hitterként és egy runt könyvelt el. Helton zsinórban a 12. opening day startját egy RBI doublelal erősítette és egy parádés vetődést hajtott végre az egyes bázis közelében. A kezdőből csak Fowler és Nelson zárt ütés nélkül, míg Young Jr egy rablással és egy győztes futással hallatott magáról. Guthrie hét inninget teljesített, négy ütést és három sétát kapott, a három ER közül kettő a back-to-back HRokból született, azt az egy rövidzárlatot leszámítva nagyon magabiztos volt. Brothers érintetlen inninget postázott, Betancourt pedig ha kicsit nehézkesen is, de lehozta az első savet.

2. meccs, szombat: Astros-Rockies 7-3
A másnapi találkozón ugyanazzal a mezőnycsapattal játszottunk, csak a dobó kiléte változott, Moyer kezdett és a 49 éves matuzsálem történelmet szeretett volna írni ennyi idősen egy győzelemmel. Megint ugyanolyan gyengén kezdtünk, mint az első napon, az eredménytelen első támadás után a hazaiaknál rögtön az első ütő Schafer beköszönt egy hazafutással a jobb sarokba. Később még egy walkot is jegyeztek, mely ellen a következő embert dupla játékkal tartóztattuk fel. A második játékban egyedül Cuddy jutott egy 2out doubleig, közben Moyer is rendezte a sorokat. Ezután az eseménytelen harmadik játékot követően CarGo duplával nyomult előre és hamar hármasra ért, Tulo mezőnyhibával lépett fel az egyesre, de közben a hazafelé tartó CarGot megelőzték, így elmaradt az egyenlítés. A bottom of the 4th megint kritikus volt számunkra, egy play alatt két errort vétettünk és aztán Martinez tűzött ki egy HRt két pontért, majd Scutaro hibából újabb futó került bázisra, de ekkor már sikeresen védekeztünk. A következő támadás se vezetett sehova, ezzel szemben Moyer sorra kapta az ütéseket és Schafer buntjából a negyedik houstoni run is megszületett, végül egy dupla játékkal mentettük a menthetőt, de már 0-4-re álltunk. A hatodik inning alatt tovább mélyült a szakadék, megint eredménytelenek voltunk, az első reliever Chatwood ellen egy doublet követően Snyder singleből talált be, majd újabb három denveri out után Martinez módosította 6-0ra az eredményt. A nyolcadik tetején az első ember Cuddy bombázott ki egy solo HRt, némileg sikerült szépíteni, de Roenicke sem úszta meg futás nélkül, 2in-0outnál Hernandez passed ballját használták ki a házigazdák. A befejező játékrészben Fowler ütött singlet, Tulo tökéletesen helyezett triplájával szereztünk pontot, aztán ő maga is beért Helton groundout közben, de ennél közelebb már nem tudtunk zárkózni.
- Gyengélkedtek az ütők és a védekezés is felejthető volt, a csapat három errorjából Scutaro kettőt könyvelt el, Nelsonnak is jutott egy hiba. Moyer öt játék alatt négy futást kapott, abból hármat két HR jelentett, a negyedik unearned run volt. Nem volt rossz a veterán, de talán többet vártunk volna tőle és a védelem se igazán segítette. Chatwood két, Roenicke egy pontot szedett be a folytatásban. Cuddyer belőtte az első hazafutását a Rockies színeiben és 2/4el zárta a meccset, meggyőzően ütött. Tulowitzki az első két meccs alatt máris három pontot szórt, a többi mezőnyjátékos egy-egy ütést leszámítva nem sokat tudott hozzátenni.
























3. meccs, vasárnap: Astros-Rockies 3-2
A párharc döntőjére öt helyen változott az összeállítás, öt olyan ember jutott szóhoz, aki az első két meccsen nem játszott. Elkapónak Rosario öltözött be, Giambi foglalt helyet az egyes bázison, a kettesen Herrera helyettesítette a pihenő Scutarot, a hármasra Pacheco került be és még CFt is váltottunk, Fowler helyett Colvin játszott. A kezdő dobó vasárnap délután a nagy visszatérő Nicasio volt Norris ellen. A nyitó inningben mindkét oldal egy-egy futóval járt bázison, az Astros támadását egy strikeout utáni caught stealing akadályozta meg. Ezt követően egyedül Giambi tette tiszteletét a pályán egy sétával, Nicasio magabiztosan osztotta ki a három ellenfelét. A harmadik játék során három SO közben egyedül Pacheco talált egy singlet és a hazaiaknak is csak egyetlen ütés jutott. Aztán a negyedik menetben estek először pontok, Giambi újra kiharcolt egy walkot, majd két kieső után az újonc Rosario bombázott be egy 2run HRt a vezetésért. A következő akciót triplával nyitotta az Astros és Lee RBI doublelal zárkóztak közelebb 2-1re. Az ötödik menet három kiesőt hozott mindkét fél részéről, majd Tulo és Giambi ütés nélkül került fel, de nem tudtuk az egyes-kettesnél tovább juttatni őket, közben Nicasio egy séta ellenében hozott le újabb inninget. A hetedikben Colvin jegyezte az egyetlen találatunkat egy single formájában, de a Houston se volt többre képes. Ezután elkezdtek jönni a csere dobók és a hazai RP kiszórta a CarGo-Tulo-Giambi hármast, ezzel szemben Brothers két kiejtés után két singlet kapott, aztán Lee játéka közben Pacheco hibázott és az egyesre passzot alaposan elszúrta, egyből runt kaptunk, Bogusevic RBI singleből pedig a vezetést is átvették. Hiába vezettünk sokáig 2-1re, a végén fordítottak a hazaiak és mivel az utolsó támadásban csak 2in-2outig jutottunk, kénytelenek voltunk elkönyvelni a második vereséget a hétvégén.
- Megint csak öt ütést szállítottunk, Rosario hazafutásán kívül nem sokat tettünk, a fiatal catcher a HR mellett három SOt kapott. Cuddyer szállított még egy doublet a végén, Giambi háromszor sétált. Pacheco első meccsét játszotta 3Bként, sokba került az elemi hibája a nyolcadik inningben. Colvin volt az első ember, csak 1/5el ütött és a mezőnyben egy remek elkapása volt. Nicasio nagyon jól játszott a nyakcsigolya törés utáni első meccsén, hét inning alatt egyetlen pontot kapott öt ütésből és négy SOt is vállalt. Útban volt a győzelem felé, még előnyben távozott. Brothers a nyolcadik inningben két out után három ütést és két pontot kapott, övé lett a BS és a L is. Belisle a harmadik outot hozta ebben a felvonásban.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 3-0 (3 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 3-1 (4 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 1-2 (3 meccs, 2.0 GB)
4. San Diego Padres 1-3 (4 meccs, 2.5 GB)
5. San Francisco Giants 0-3 (3 meccs, 3.0 GB)

A másik négy csoport ellenfél egymás ellen kezdte a szezont, a D'backs hazai közegben háromból háromszor eltángálta a Giantst, a Dodgers pedig idegenben nyert négyből háromszor a Padres ellen, ők ketten állnak tehát az ötösfogat élén. A következő napokban COL-SF és SD-ARZ rangadókat rendeznek, a LAD ezalatt majd a Piratest látja vendégül.

A következő három meccset tehát a Giants ellen játszhatjuk, hétfőn kerül sor a hazai évadnyitóra a Coors Fielden, 'Purple Monday' lesz a javából. A series pontos menetrendje magyar időpontok szerint: hétfő 22:10, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. A SF még nálunk is gyengébben rajtolt, három meccs után nyeretlenek, nagy szükség lenne rá, hogy sikereket szerezzünk hazai pályán, az egyik legnagyobb rivális ellen nem szabad hibázni. GO ROCKIES!!!

A legutóbbi mérkőzésén a Colorado Mammoth csapata újabb győzelmet aratott az NLL-ben, miután március 31-én egy izgalmas összecsapáson 16-12 arányban múltuk felül a szebb napokat is látott Rochester Knighthawks-t idegenben. Ezáltal három mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt már biztossá vált, hogy a rájátszás első körében a csapat hazai környezetben léphet pályára.




















Azok után, hogy január végén hazai pályán egyszer már legyőztük a Knighthawks seregét, múlt szombaton házon kívül is megkíséreltük az indiánok földjéről származó vetélytárs két vállra fektetését.
A találkozót helyi idő szerint a kora délutáni órákban rendezték meg a Blue Cross Arénában, ennek ellenére a csapatok az első percektől frissen mozogtak, és villámgyorsan belevetették magukat a küzdelembe. Másfél perc elteltével az első valamire való gólhelyzetből megszereztük a vezetést, Prout lekészítéséből Sean Pollock távoli lövése találta meg az utat Vinc ketrecébe. Sőt, egy-két támadással később növelni is tudtuk az előnyt, a hazai védelem fellazulását Mat MacLeod büntette meg egy mintaszerű előretörést követően szerzett találattal. A könnyen jött vezetést sajnos legalább ennyire könnyen adtuk le, három minutum leforgása alatt a rendkívül tehetséges Jamieson két villanásával egalizált a Rochester. A fiatal támadó először egy szépen kijátszott akciót fejezett be felállt védelemmel szemben, majd egy létszámhátrányban vezetett ellentámadás végén volt eredményes. Kisvártatva azonban újra eredményesek voltunk, a negyed fele magasságában JGJR indítása találta meg a kapu előterében Gavin Prout-ot, aki lerázta magáról az őrzőjét, majd magabiztosan helyezett a hazai hálóba. Alig telt el újabb egy perc, és Vitarelli megmozdulásából kiegyenlítettek a házigazdák, de az utolsó percen belül megint lépéselőnybe kerültünk, miután Gavin Prout nagyszerű átlövésével realizáltunk egy PP-t. Sajnos, a Hawks-nak még volt annyi ideje, hogy a találatot követően összeszedjék a labdát, és a befejező támadásukat Keogh fantasztikus bombagóljával zárták le a nyitó játékrész legutolsó másodperceiben, amely így 4-4-es eredménnyel végződött.
A második negyed Sullivan kiállításával indult, de csak egy percet kellett kivédekeznünk az emberhátrányból, mert aztán a hazai oldalon is történt egy szabálytalanság. Átmenetileg 4-on-4-ban játszhattak a csapatok, majd a mieink is megkapták a csonka PP-t, és élni is tudtunk vele, a létszámfölényt az újonc Jamie Lincoln nagyszerű találatával használtuk ki, 5-4 arányban ismét vezetéshez jutottunk. A folytatásból alig három perc telt el, és Jamie Lincoln egyenlő létszám mellett is felhívta magára a figyelmet, második találatát JGJR hát mögötti passzából szerezte. Újra két góllal elléptünk, és a Rochester nehezen találta a játék ritmusát, kevés támadásban tudtak kapura lövésig jutni, a kósza próbálkozásaikat pedig Levis tökéletesen ártalmatlanította. Kisvártatva Dan Coates a saját térfelünkön szedett össze egy lecsorgó labdát, és miközben a hazaiak a sorcserével voltak elfoglalva, az újonc hátvéd gyönyörűen végig robogott az egész pályán, és elegánsan befejezte a ziccert, az ellenfelek már csak bottal tudták ütni a nyomát, így szert tettünk az eddigi legnagyobb különbségű, három gólos vezetésre, amikor már csak öt perc maradt a félidőből. A hátralévő időben csupán egy hazai találat született, Jamieson ezúttal előkészítőként jeleskedett, Vitarelli góljával pedig 7-5-re kapaszkodtak vissza az indiánok a hosszú szünet idejére.






















A pauza után ismét felpörögtek az események, és az első negyedhez hasonlóan elkezdtek potyogni a gólok. Másfél perc elteltével egy újabb elsőéves denveri játékos iratkozott fel a gólszerzők közé, Adam Jones nagyszerű háromszögelést követően vette be a rochesteri kaput. A következő támadásunk viszont sikertelen volt, olyannyira, hogy a házigazdák lefordulhattak rólunk, és Vinc egész pályán indítását követően A-K. Hill mattolta ziccerből Levis kapust. Nem egész egy perccel később viszont újra eredményesek tudtunk lenni, ezúttal Sean Pollock használta ki az ellenfél hátsó fellazulását, és könnyű találatával állította vissza a három gólos különbséget. Sőt, kisvártatva T. Hill fejre irányuló szerelését követően létszámfölénybe kerültünk, amelyet annak rendje és módja szerint értékesítettünk a volt csapata ellen pályára lépő John Grant Jr hálószaggató löketével, mellyel már 10-6-ra húztunk el. Hamarosan a Rochester került PP-be, és gyorsan betaláltak alatta, Keogh piszkált be közelről egy lecsorgó labdát. Ezután öt percig egyetlen találat sem esett, mindkét oldalon kimaradt egy-egy emberelőny, majd újra nagy lendülettel kinyitották a csapatok a gólcsapot, először Jamieson szerezte meg önmaga harmadik találatát, majd 24 másodperc múlva JGJR sokadik asszisztjából újfent Adam Jones tudott eredményes lenni, ezzel ismét meghiúsítottuk a házigazdák felzárkózási kísérletét. A negyed utolsó két percén belül a Rochester még egyszer közelebb jött hozzánk, Powless tökéletes bejátszását Vitarelli váltotta találatra, de a befejező játékrész előtt az utolsó szó megint a miénk volt, mivel John Grant Jr állt bele egy újabb brutális átlövésbe, aminek köszönhetően 12-9-re vezettünk három negyed játékot követően.
A záró felvonás első perceiben nem született találat, majd a negyedik minutumban a kirobbanó formában játszó Jamieson két újabb góllal mattolta Levis-t, jelentősen odaszegezték a kést a nyakunkra, hiszen egyetlen gólra megközelítették a csapatot. Sőt, kisvártatva Powless fejezett be eredményesen egy szép akciót,bő tíz perccel a vége előtt 12-12-re ki tudtak egyenlíteni, és a sokáig tartó magabiztos vezetésünk ellenére a hajrában mégis izgulnunk kellett a győzelemért. Szerencsére időben észbe kapott a Mammoth és a negyed derekánál - a változatosság kedvéért egy újabb elsőéves - Derek Hopcroft találatával vettük vissza a vezetést. Nem egész egy perc múlva John Grant Jr nyolc assziszt mellé elérte a mesterhármast, és már kettővel álltunk jobban. A következő időszakban a rochesteriek bátor próbálkozásokat eresztettek kapura, de Levis nagyszerű formában tevékenykedett a ketrec előtt. A befejező öt percen belül pedig ismét egy lerohanásból voltunk eredményesek, I. Gajic labdaszerzését követően az előretörő hátvéd, Jon Sullivan szállította a csapat 15. gólját. Innentől kezdve a Hawks már a veszett fejsze nyelét igyekezett megragadni, sikertelenül, és a végeredményt Jamie Lincoln napi harmadik találata alakította ki másfél perccel a lefújás előtt. Izgalmas csatában diadalmaskodtunk, a mérkőzésen a hazaiak egyszer sem vezettek, szinte folyamatosan lépéselőnyben voltunk, bár az utolsó negyedben alaposan ránk ijesztettek, a végjáték ellentmondást nem tűrően a Mammoth-é volt.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 3+8, 17 kapura lövés, 6 szerzett labda
- Prout 2+7, 4 kapura lövés, 4 szerzett labda
- Lincoln 3+2, 4 kapura lövés
- Jones és Pollock 2+1
- MacLeod 1+3
- Hopcroft, Sullivan és Coates 1-1 gól
- I. Gajic 1 assziszt, 18 szerzett labda, 18/30-as faceoff hatékonyság
- Reid és Hawksbee 5-5 szerzett labda
- Levis 30/42-es védési hatékonyság
- Belanger 2/2-es védési hatékonyság

A mérkőzés teljes egészében ITT tekinthető meg!


















A veterán John Grant Jr jelenleg 98 ponttal vezeti a liga kanadai táblázatát, és minden esélye megvan rá, hogy a hátralévő mérkőzéseken megdöntse az egy szezon alatti NLL-rekordot, amelyet a legendás John Tavares állított fel 2001-ben 115 egységgel. A 37 éves támadót márciusban ismét a hónap legjobb játékosának választották, ezúttal megosztva gyűjtötte be az elismerést a torontói Garrett Billings-szel együtt. Eközben Adam Jones is újra hazavihette a hónap legjobb újoncának járó elismerést, miután márciusban 12 gólt és 21 asszisztot szorgoskodott össze, beleértve 25-én a hosszabbításos győztes találatát Philadelphia-ban. A coloradói díjak sora ezzel még nem ért véget, ugyanis a Hawks elleni remeklése révén Jamie Lincoln lett az elmúlt játékhét legjobb újonca, ezzel első alkalommal hódított el effajta elismerést a profi karrierje során.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 11-3
2. Colorado Mammoth 10-3
3. Minnesota Swarm 6-7
4. Edmonton Rush 4-8
5. Washington Stealth 4-9

A Calgary átvette a vezetést a nyugati táblázaton, amíg a mieink a mostani hétvégén pihentek, ám a kanadai gárda nálunk egyel több mérkőzésen van túl. A soron következő fellépésünket a legjobb keleti csapatok közé tartozó Toronto Rock gárdája ellen tudhatjuk le hazai környezetben magyar idő szerint április 15-én, vasárnap hajnali 03:00-tól.

- Tóth Milán írása -

Szombatról vasárnapra virradóra az idei szezonban először találkozik egymással a Rocky Mountain két nagy riválisa, a Real Salt Lake és a Colorado Rapids csapatai. Mindkét fél elégedett lehet az észak-amerikai labdarúgóligában (MLS) bemutatott rajtjával: a Real és a Rapids is egyszer veszített ezidáig, de a coloradóiak egy meccsel kevesebbet játszottak.



















A utah-iak az első fordulóban jókora meglepetésre a címvédő Los Angeles Galaxy otthonában nyertek 3-1-re, majd győzni tudtak a mieink egyetlen vereségét okozó New York Red Bulls ellen is 2-0 arányban. Ezt követően március 24-én Jason Kreis együttese a Chivas USA-től kikapott odahaza, de a két csoport alsóházához tartozó csapatok, a Portland Timbers és a Montreal Impact ellen ismét három-három pontot gyűjtöttek Fabian Espíndolaék.

A 26 esztendős argentin csatár már hosszú évek óta a Realt erősíti, az előző idényben tíz gólt szerzett 30 mérkőzésen, most két találatnál jár, ezzel csapata legeredményesebbje, a többiek csak egy-egy találatra voltak képesek. A RSL öt meccs után 12 ponttal tehát a nyugati főcsoport élén áll, plusz ötös gólkülönbséggel, de a program csak a következő hetekben kezd el nehezedni a csapat számára.

Eközben Rapids a Columbus Crew hazai és a Philadelphia Union idegenbeli legyőzésével kezdte az idényt, majd kisebb meglepetésre egy 4-1-es vereségbe szaladtak bele Omar Cummingsék a NYRB ellen. Thierry Henry és Kenny Cooper találatának köszönhetően a hazaiak már a hetedik percben két góllal vezettek, majd a Bajnokok Ligája-győztes francia támadó a második félidő elején 3-0-ra alakította az állást. Cummings a 77. minutumban még szépített, de a találkozó utolsó gólját Cooper szerezte a ráadásban, a végére nagy különbségű verést kaptunk, ám az igazsághoz hozzátartozott, hogy két fontos hiányzó miatt rendkívül harmatos középpályás sorral kellett játszanunk.

Egy héttel a New York-i vereséget követően Óscar Pareja csapata javításként 2-0-ra nyert a Chicago Fire ellen, a jamaicai csatár pedig ismét eredményes volt, így hosszú idő után két egymást követő mérkőzésen is a kapuba tudott találni.

„Csatárként folyamatosan érzel magadon egy kis nyomást, hogy a kapuba kell juttatnod a labdát” – kezdte Cummings, aki tavaly mindössze négy, azelőtt viszont 14 gólt szerzett, és a bajnokcsapat legjobb góllövője volt. „Boldog vagyok a góljaim miatt, de nem fogunk csak erre figyelni, hiszen még harminc meccs vár ránk.”

A 29 éves játékos immár hatodik gólját szerezte a Fire ellen, 35 találatával pedig a klub történetének valaha volt negyedik legeredményesebb támadója lett.

A RSL elleni találkozó egyik komoly érdekessége lesz az edzők párharca is. Jason Kreis már 2007 óta a Real vezetőedzője, míg Pareja évekig dolgozott asszisztesként Dallasban, 2012 januárjában viszont a Rapids trénere lett. Aktív játékosként a pályán háromszor találkozott egymással a két mostani szakember – 1998-ban kétszer, 2005-ben pedig egyszer (az ESB statisztikája szerint) –, de edzőként ez lesz az első összecsapásuk. Emellett hét szezonon keresztül csapattársak voltak a Dallas Burn-ben, ketten együtt összesen 117 mérkőzésen léptek pályára kezdőként, miközben a középpályás Pareja 12 alkalommal jegyzett előkészítést a csatár Kreis góljaihoz. Pikáns viszontlátás lesz kettejük között a mai mérkőzés, ami külön presztízsharcot biztosíthat az egész meccsnek.

„Minden játékosomtól kicsit többet várok, és akkor már biztos is leszek benne, hogy jó eredménnyel fogjuk zárni a Rapids elleni találkozót” – vélekedett az ellenfél trénere. „Nagy meccs lesz, hiszen idén nagyon jó csapata van a Coloradónak. Sokat változott a játékuk az előző évekhez képest, talán ezért is, de szép focit láthatnak majd a nézők.”

Várható kezdőcsapatok:

Real Salt Lake (4-2-2): Rimando; Beltran, Borchers, Olave, Wingert; Steele, Beckerman, Gil, Johnson; Saborio, Espindola

Cody Arnoux, Enzo Martinez és Nico Muniz játéka is kérdéses kisebb sérülés miatt.

Colorado Rapids (4-3-3): Pickens; Kimura, Wynne, Moor, Zapata; Larentowicz, Castrillon, Rivero; Mullan, Cummings, Cascio

Sérültek: Jamie Smith, Anthony Wallace, Pablo Mastroeni. Illetve Conor Casey játéka hivatalosan kérdéses, de nem valószínű, hogy egyelőre ott lesz a keretben az achilles-szakadásból felépülő csatár.

A fogadási tippek alapján a Real a mérkőzés esélyese, az örökmérleg azonban igen kiegyenlített a két csapat közt: 22 mérkőzésen nyolc coloradói siker, hét döntetlen, és hét Salt Lake-i győzelem. Lehetetlen jóslatokba bocsátkozni, óriási mérkőzésre van kilátás a két ősi vetélytárs között, reményeink szerint az új, Dél-amerikai stílussal meglepetést okozhatunk Sandy-ben, és talán 2006 után újra elhódíthatjuk a Sziklás-hegység legjobbjának járó trófeát.

Az idei első egymás elleni rangadó magyar idő szerint vasárnap hajnalban, 03:00-tól veszi kezdetét.

Péntek éjszaka végre elkezdi a 2012es MLB-szezont a Colorado Rockies csapata, ennek alkalmából a legutolsó szezon előtti beharangozómat olvashatjátok a következő sorokban. Az utóbbi napokban beszéltem már a bővebb keretről, beszámoltam a teljes Cactus League eseményekről és szerkesztő társaim véleményét is olvashattátok a szezon előtt. Utoljára még néhány aktuális infót, rajt előtti gondolatot írnék le.






















Mindenek előtt a csapat 25ös keretéről kell említést tenni. Több hely kérdéses volt, végül nem történt meglepetés. Sajnos DLen kezdi az évet a bullpen legmegbízhatóbb új igazolása, Josh Outman. Ennek a legjobban Reynolds örült, mert így egyetlen lefty middle pitcherként muszáj volt a keretben tartani a gyengébb tavasz ellenére. Szintén megélte a rostert az előidényben a csapaton belüli legjobb ERAval végző Roenicke, a tehetséges Escalona a Triple-Aben kezd. Inaktív az outfielder Charlie Blackmon kisebb sérülés miatt, de valószínű pár hét múlva bevethető lesz, addig EYJR kap lehetőséget a helyén ötödik OFként. DLen indít még a SP Jorge De La Rosa és az INF Hector Gomez, előbbi visszatérése júniusra tehető, már most éles edzéseken vesz részt, jól halad a rehabilitáció. Négy aktív SP van jelenleg a keretben, Pomeranzt április 15től vetjük be, addig egyel többen vannak a penben, valószínűleg a balos kezdő visszatérésével Chatwood vagy Rogers fog kikerülni a listáról. Az infieldre a meghatározó nevek mellett Nelson és Herrera is befért tartaléknak, mindketten pompás előidényt produkáltak, így kiszorították Woodot és Harrist.

A Colorado Rockies szezonkezdő 25 fős kerete:

Kezdő dobók: Jeremy Guthrie, Jamie Moyer, Juan Nicasio, Jhoulys Chacin
Csere dóbk: Matt Belisle, Rafael Betancourt, Rex Brothers, Tyler Chatwood, Matt Reynolds, Josh Roenicke, Esmil Rogers
Elkapók: Ramon Hernandez, Wilin Rosario
Infielderek: Todd Helton, Marco Scutaro, Troy Tulowitzki, Jordan Pacheco, Chris Nelson, Jason Giambi, Jonathan Herrera
Outfielderek: Carlos Gonzalez, Dexter Fowler, Michael Cuddyer, Tyler Colvin, Eric Young Jr

Több szezon előzetest olvastam a napokban különféle szakértőktől és meglepve tapasztaltam, hogy sokan csak a csoport 3-4. helyére jósolnak minket. Mondjuk a tavalyi mélyrepülés után érthető, hogy nem várnak sokat tőlünk, mégis furcsának tartom. Ez a névsor még mindig elég erős és véleményem szerint minden esély meg lehet rá, hogy harcban legyünk legalább a divízió első helyért, de az egyik WC helyért biztosan.

A legnagyobb kérdőjel számomra (ahogy több olvasónk is említette) a rotáció sikeressége lesz. Nagyon sok - vagy minden - az ötös eredményességén múlhat és tényleg aggódhatunk miattuk. A no1 Guthrie egyelőre nem tudott annyira kiegyensúlyozott lenni, mint várnánk tőle. Nicasiot az ijesztő sérülés után bizonytalannak érzem, Moyer jó játéka inkább fellángolásnak tűnik, Chacin pedig a tavalyi All-Star szünet óta olyan, mint egy herélt kandúr. Pomeranzben van kakaó, rá lehet számítani, de ne feledjük, hogy csak újonc. DLR visszatérése nagy segítség lehet, ha el tudja kapni a régi formáját, esetleg Outman is előléphet ha egyszer egészséges lesz, Chatwoodnak és Moscosonak nagyot kéne a javulnia, hogy tényező legyen.

Ezzel szemben a bullpent sokkal erősebbnek vélem, még azzal együtt is, hogy a closer Betancourt többször gyengélkedett a márciusi meccseken. Szerintem az igazi tétmeccsekre hozza a beton formát, mellette a két legfőbb setupman, Belisle és Brothers gyilkos volt a Cactus League alatt. Sőt, Roenicke is megmutatta, hogy nem véletlen volt ősszel annyira jó, tavasszal is remekelt. A longmanektől több kéne, Rogers és Chatwood megbízhatatlan, Outman mielőbbi visszatérése jól hathat erre az egységre.

Meglátásom szerint az ütősor papíron évek óta most a legerősebb. Megkockáztatom, hogy a 2007es WS résztvevő csapat óta nem volt ennyire erős lineupunk. Scutaro és Cuddyer érkezésével két komoly lyukat foltoztunk be, egyikük sem parádézik, de bízom benne, hogy rövidesen akklimatizálódnak az új környezethez és a régi szintjüket tudják hozni és a Rockiesban is eredményesek lesznek. Legfeljebb a 3B poszt lehet még kérdőjel, Pacheconak nem ez a helye, de ott van mögötte két másik bevethető fiatal és Arenado is ácsingózik rá, hogy pár hónap múlva végrehajtsa a nagy ugrást, emiatt nem aggódnék. Remélem tudunk elég kiegyensúlyozottak lenni, akkor nem lehet baj. Tényleg csak a sérülésektől félek, ha CarGo és Tulo egészséges marad, nem hiszem hogy tartani kell az egységtől. Csak több pontot kell majd ütni, mint amennyit a dobók beszednek.

























A Colorado Rockies teljes menetrendje a 2012-es MLB-szezonban:

Április 6-8., Houston Astros - Colorado Rockies
Április 9-12., Colorado Rockies - San Francisco Giants
Április 13-15., Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Április 16-18., Colorado Rockies - San Diego Padres
Április 20-22., Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Április 23-25., Pittsburgh Pirates - Colorado Rockies
Április 27-29., Colorado Rockies - New York Mets
Április 30-Május 2., Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Május 4-6., Colorado Rockies - Atlanta Braves
Május 7-9. San Diego Padres - Colorado Rockies
Május 11-13., Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Május 14-15., San Francisco Giants - Colorado Rockies
Május 16-17., Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Május 18-20., Colorado Rockies - Seattle Mariners
Május 21-23., Miami Marlins - Colorado Rockies
Május 25-27., Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Május 28-31., Colorado Rockies - Houston Astros
Június 1-3., Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Június 4-6., Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Június 8-10., Colorado Rockies - Los Angeles Angels
Június 12-14., Colorado Rockies - Oakland Athletics
Június 15-17., Detroit Tigers - Colorado Rockies
Június 19-21., Philadelphia Phillies - Colorado Rockies
Június 22-24., Texas Rangers - Colorado Rockies
Június 25-28., Colorado Rockies - Washington Nationals
Június 29-Július 1., Colorado Rockies - San Diego Padres
Július 2-5., St. Louis Cardinals - Colorado Rockies
Július 6-8., Washington Nationals - Colorado Rockies
Július 13-15., Colorado Rockies - Philadelphia Phillies
Július 16-18., Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates
Július 20-22., San Diego Padres - Colorado Rockies
Július 23-25., Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Július 27-29., Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Július 31-Augusztus 2., Colorado Rockies - St. Louis Cardinals
Augusztus 3-5., Colorado Rockies - San Francisco Giants
Augusztus 6-8., Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Augusztus 10-12., San Francisco Giants - Colorado Rockies
Augusztus 13-15., Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Augusztus 16-19., Colorado Rockies - Miami Marlins
Augusztus 20-23., New York Mets - Colorado Rockies
Augusztus 24-26., Chicago Cubs - Colorado Rockies
Augusztus 27-29., Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Augusztus 31-Szeptember 2., Colorado Rockies - San Diego Padres
Szeptember 3-6., Atlanta Braves - Colorado Rockies
Szeptember 7-9., Philadelphia Phillies - Colorado Rockies
Szeptember 10-12., Colorado Rockies - San Francisco Giants
Szeptember 14-16., San Diego Padres - Colorado Rockies
Szeptember 17-20., San Francisco Giants - Colorado Rockies
Szeptember 21-24., Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Szeptember 25-27., Colorado Rockies - Chicago Cubs
Szeptember 28-30., Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Október 1-3., Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies

Nagyon fontos a jó rajt, hagyományosan gyenge áprilisi csapat vagyunk, habár tavaly pont az első hónap sikerült jól, utána eresztettünk le. Az első párharcot Houstonban vívjuk, utána sorban három csoport rivális érkezik a Coors Fieldre, nagyon fontos meccsek lesznek már az elején. Az NL West csapatok ellen sokkal jobb hatékonyság kéne, mint az elmúlt években, ez lenne a kulcsa mindennek. Tarthatunk a riválisoktól, mert a SF és az ARZ jóval erősebb pitching staffal rendelkezik, ellenük külön kelleni fog, hogy hangosan szóljanak a denveri ütők.

Őszintén remélem, hogy a három részes sorozatunk elnyerte a tetszéseteket és minél többen fogjátok követni idén is az írásainkat. Nagyon szeretném, ha újra igazi oroszlánbarlang lenne a Rockies meccsein a blogon és mind együtt lélegeznénk a csapattal szeptemberig vagy még tovább. Biztosak lehettek benne, hogy 2012ben is jövök az állandó összefoglalókkal párharconként, talán egy kicsit rövidebb formában és lehet hogy nem leszek mindig annyira gyors és naprakész munka és egyebek miatt, de mind a 162 meccsről be fogok számolni.

Az első párharcot tehát a harcos kis csapat Astros otthonában vívjuk, magyar idő szerint a következő menetrendben: szombat 01:05, vasárnap 01:05, vasárnap 20:05. Szurkoljunk együtt a csapatért, ébresztő a téli álomból, újra itt a baseball! Play ball! GO ROCKIES!!!

Az első három játékhét egy-egy összefoglalója után az előidény utolsó másfél hetéről egyszerre számolnék be a következő írásban. A Colorado Rockies 17-15-1es mérleggel zárta az arizonai tavaszi ligát, a befejező időszakban elértünk néhány szép győzelmet, de vereségekben is volt részünk.























A mostani kiadást a március 26-i mérkőzéssel kezdeném, amelyet a Los Angeles Angels ellen 6-2re megnyertünk Tempeben. A 4-6. játék mindegyikében szereztünk két-két futást, ami elég volt a győzelemhez, az ellenfél hiába hozott két runt, nem tudták veszélyeztetni a sikert. Carlos Gonzalez 2run RBI doublet szerzett és már 15 pontos a felkészülési időszakban, vele együtt az ugyancsak pontszerző Colvin is 2/4es hatékonysággal célzott. Jason Giambi szintén két pontot szerzett egy ütésből, a veterán DH single találatból küldte haza két társát az ötödik játszmában. A hatodik pontunkat menet közben a starting catcher Rosario szerezte egy sac flyból, aki érvényes ütés nélkül zárta a meccset. A sor tetején Scutaro kapott lehetőséget, háromszor sétával került bázisra. Pomeranz másfél hét után először játszott, kisebb húzódás miatt kivették egy körből, most visszatért és négy játszma alatt egyetlen pontot engedett a második előidény győzelme során. A váltótársak közül Reynolds kapott futást, Escalona, Belisle, Outman hibátlanul teljesített.

Másnap délután a telt házas Salt River Fieldsen idén utoljára csapott össze egymással a ballpark két társbérlője, a Rockies és az Arizona Diamondbacks és 7-3as vereséggel végeztünk. Tulajdonképpen sima mérkőzés volt, az Arizona már az első inningben megszerezte a vezetést és 6-0ra is mentek, csak az utolsó néhány játékban sikerült minimálisan szépíteni, de visszajönni nem tudtunk a meccsbe. Guthrie sajnos nagyon rozsdás volt ezen a mérkőzésen, végig nyomott hat inninget, de ezalatt az ARZ valamennyi futását ellene vitte be (a 6 futásból 4 ER volt) és összesen tíz ütést találtak ellene, megkapta az első vereséget a tavasszal. Az eddig nem sokat mutató Marco Scutaro törte meg a denveri pontcsendet, miután elsüllyesztett egy 2run singlet, később Wood is eredményes volt. Csak 7 ütést szereztünk az ellenfél 12 darabjával szemben, egyedül EYJR volt képes több találatra. A cseredobók közül Betancourt megint kapott futást, viszont Brothers tökéletes játszmával fejezte be.

Ezután egy fordulatos mérkőzésen diadalmaskodtunk 8-5-re a Chicago White Sox csapata ellen. A találkozó elején még a vendégek vezettek 3-0ra, a harmadik játékban kezdtük meg a felzárkózást, majd a hatodik támadás hozta meg az igazi áttörést, 2-3ról 8-3ra tudtunk fordítani ebben az inningben, ami később a győzelmet jelentette a csapat számára. Willin Rosario a sor utolsó embereként három lehetőségből három ütést vállalt, egy pontszerzés jutott neki, két alkalommal körbe tudott érni. Dexter Fowler szerezte az első futásainkat a meccsen, a harmadik inningben a CWS starter ellen pakolta be a második HRt két pontért. Az ominózus hatodik inningben CarGo, Pacheco, Helton egy-egy duplával talált be, Cuddyer 2run singlet szállított. A veterán Moyer négy inninget 89 dobással tudott túlélni, az eddigi legnehezebb mérkőzése volt, hét ütést és három pontot szenvedett. A bullpen nagyszerű munkát végzett, a meghatározó emberek közül Escalona, White, Betancourt sem kapott pontot, a végén Rogers ellen két run született a kilencedik játszmában, de a lényegen már nem változtatott.

Aztán a 15. győzelmünket is megszereztünk a Cactus Leagueben, mivel az arizonai sereghajtó Cleveland Indians ellen 6-3ra nyertünk házon kívül. Már a legelső játék tetején megszereztük a vezetést Scutaro és Hernandez pontjaival, de erre még a Tribe válaszolni tudott és kiegyenlítettek két hazafutással. Aztán a negyedik játszmában ragadtuk meg újra a nyerő ütőket, a 3B helyre pályázó Chris Nelson két futót küldött haza a duplájával, majd ő maga is beért Colvin ütése nyomán. A hajrában még a tavaszi meglepetés ember Wood is besózott egy ground-rule doublet, a hazaiak napi harmadik homerunjának nem volt jelentősége. Tulo szép csendben 3/3as átlagot hozott és .378ra emelkedett összetettben, közvetlen pontszerzést nem követett el. Mellette csak Rosario szerzett több ütést, öt lehetőség alatt kétszer ütötte meg a labdát. Nicasio 5.2 inninget játszott le, kétszer is hazafutással tudták mattolni, mindent egybevetve magabiztos volt, csak négy ütést kapott és fél tucat SOt osztott ki ilyen rövid idő alatt. Roenicke és Brothers újfent makulátlan inninget produkáltak, Outman a végén belenézett egy hazafutásba.

Ezután jelentették be hivatalosan is a SP rotációt: Guthrie, Moyer, Nicasio, Chacin, Pomeranz sorrendben kezdi majd a szezont az öt kezdő dobó, de közülük Pomeranz csak április 15től lesz bevethető.





















Múlt pénteken vereség következett "hazai" környezetben a Texas Rangers ellen, akiktől 5-3 arányban kaptunk ki. Az elmúlt két évben WSt játszó vetélytárs 2-0ra és 4-2re is meg tudott lépni, előbbi hátrányból visszazárkóztunk, utóbbiból már nem sikerült. Jason Giambi nagy napja volt ez a március 30-a, a designated hitter háromból három ütést vágott és köztük a második inningben kilőtt a right fielden keresztül egy hatalmas 2run homerunt. Todd Helton ugyancsak két ütésre vállalkozott, neki egy RBI doublelal sikerült hallatni magáról, a többiek jószerivel csak a SOkat gyűjtögették, Darvish 11ig jutott hat inning alatt, Tulo és CarGo három-három dobás utáni kiejtést szenvedett el. Chacin hullámzó formája tovább folytatódott, néhány jobban sikerült találkozó után a Rangers ellen bizonytalankodott és 6.1 játék alatt öt ponttal vitte el a vereséget. Escalona egyetlen ütést kapott a hetedik inning befejező két harmadában, Belisle továbbra is run nélküli a tavasszal, White csak egy sétát engedélyezett a végjátékban.

Gyorsan sikerült javítani, pár nappal az előző győzelem után újra két vállra fektettük a Chicago White Soxt 3-1re, ezúttal jóval szorosabb, kevesebb pontot hozó meccsen vertük őket. A második játszmától végig vezettünk, a nyolcadik-kilencedik inningekben szereztünk újabb pontokat, melyre a CWS már csak a legutolsó lehetőségéből tudott válaszolni. Chris Nelson folytatta az eredményes márciusi forradalmat, 2B poszton játszva is hatékonyan védekezett, támadásban pedig egyenesen főszereplő volt a két különböző ütéssel elért két RBIval, mellyel hét pontnál jár. Illetve még a leendő farm catcher Nieves szállított egy pontot, a többiek közül csak elszórtan jött egy-egy ütést. Tartalékos összeállításban játszottunk, például Tulo, Helton, CarGo, Cuddy, Scutaro is mind pihenősök voltak. Drew Pomeranz a legjobb tavaszi meccsét hozta, ahogy közeleg a szezon úgy kerül egyre inkább magabiztos formába. Az újonc lefty hat teljes inninget lehozott, csupán négy singlet és egy BBt engedett az ellenfélnek az utolsó előtti előidény startján. Betancourt két SO közbenjárásával hozta a hetedik játékot. Brothers a negyedik holdot regisztrálta a hibátlan nyolcadik felvonásban. Reynolds egy solo HRt kapott a befejező részben.
























Múlt vasárnap a Cleveland Indians ellen játszottunk és a fordulatos, zaklatott meccs végén 12-10re vesztettünk. A játék helyett inkább egy szomorú közjátékról maradt emlékezetes a meccs: az első inningben Ubaldo szándékosan könyéken dobta Tulot egyfajta bosszúállásként, ami után tömeges dulakodás volt a pályán. A Tribehoz cserélt dobót nem állították ki, de később öt meccs eltiltást kapott, míg Tulot lecseréltük, de a vizsgálatok szerencsére nem mutattak ki komoly sérülést, csak pár napot kellett pihennie. Ami a meccset illeti az első játszmában Guthrie nagyot botlott és 4-0ra elhúzott az Indians, de a 4/5ós hatékonysággal 6 pontig jutó Tyler Colvin vezetésével 10-5re fordítottunk a hatodik inning végére. A tartalék outfielder két hazafutást pakolt be, egy 2run HRt és egy 3run HRt küldött ki a nézőtérre, már 18 pontos a tavasszal és az átlagát .400 fölé emelte. Közben Chris Nelson változatlanul szárnyalt, összesen három ponttal és egy hazafutással tudta le a találkozót. Guthrie mindössze három játszmát élt túl, csak az elsőben négy pontot kapott, végül hat hit és négy walk született ellene. Később a hetedik-nyolcadik inningben Whiteot és Belislet alaposan megszórták, előbbi GSt és öt runt, utóbbi három pontot kapott. Legalább Roenicke és Chatwood nem kaptak pontot, mindketten növelték a roster esélyeiket.

Az utolsó három meccset a Seattle Mariners csapatával vívtuk, elsőként Peoriaban 7-2es vereséggel végeztünk ellenük. Az ellenfél hamar megszerezte a vezetést és végig megtartották, jobbak voltak és simán győztek. 14 ütésük volt a mieink 5 találatával szemben, nem lehetett esélyünk. Moyer első veresége volt az előidényben két győzelem után, mivel az első öt inningben négy pontot hoztak rajta. Nem dobott rosszul de 9szer ütést találtak ellene az öt strikeout közben, így 2.50re romlott az ERA statisztikája. A hatodik játékban Escalona két, Reynolds egy pontot szedett be, csak Rogers zárta hibátlanul ezt a napot a dobóink közül. Willin Rosario már a negyedik hazafutását csengette be a Cactus Leagueben, egyúttal ő volt az egyetlen denveri játékos, aki két ütésre volt képes és 2/3al zárt. A másik pontot a DH Harris szerezte egy kieséses játék közben, egyébként elég harmatos produkcióval álltunk elő, talán a fejekben még mindig ott motoszkált az előző napi Tulo-Ubaldo balhé.

Ezután másodszor már 9-8 arányban legyőztük a Seattle Marinerst a Salt River Fieldsen, megszerezve az előszezon 17. győzelmét. Megint rettentő fordulatos meccset játszottunk, többször változott a vezetés a két csapat közt, 5-1ről 5-8 fordított a Mariners, de a hatodik alján szerzett négy ponttal beállítottuk a végeredményt, több pont utána nem esett. Jonathan Herrera két futásos duplája vezette a fordítást eredményező rohamot, a tavasz talán legjobb játékosa három újabb pontot szerzett a mérkőzésen. Őt követően Chris Nelson hintett egy RBI doublet, egy errorból egyből a hármas bázisra jutott, majd ahogy pickoffolták Colvint a kettesen, Nelson haza robogott a későbbi győztes runért, ezzel vettük át a vezetést 9-8ra. A két fiatal infielderen kívül még három veterán, Helton, Cuddyer, Giambi voltak pontszerzők a találkozón. Érdekesség volt az összeállításban, hogy a sor tetején Scutaro és Fowler helyet cseréltek, a BoSox egykori 2B/SSja játszott leadoff hittert, mindketten csak egy-egy ütésig jutottak. Nicasio az ötödik inning közben távozott nyolc ütéssel és négy futással a tarsolyában, nem tudott maradéktalanul jól játszani, még mindig érezni némi bizonytalanságot rajta. Chatwood őt is alulmúlta 1.2 IP alatt szenvedett négy kapott futást, majdnem elment a lámaságán a meccs, szerencsével mégis övé lett a győzelem. A bullpen vége tökéletes munkát végzett: Betancourt, Belisle, Brothers se engedett pontokat az ellenfélnek és végig vitték a 9-8as vezetést az utolsó három játszmában.

Szerdán vívtuk az utolsó meccset a Seattle Mariners ellen és vereséggel zártuk a felkészülési időszakot, három nap alatt másodszor kaptunk ki tőlük 7-2re. Most sokáig szoros volt az állás, aztán a negyedik menetben a SEA öt futást szórt, Chacin csak ebben játékban kapott pontot és nyolc ütést elszenvedve fejezte be. Az őt váltó White két inninget abszolvált, az elsőben ő is beszedett két runt, mellyel 0-7 lett a hátrányunk. A vége felé két jó formában lévő játékos, Pacheco és Nelson kósza pontjaival sikerült a szépítés, legalább nem vertek rommá minket. Ez a 7-2 nem volt annyira sima 7-2, mint az előző, most csak egy ütéssel vállaltunk kevesebbet az ellenfélnél. Ismét Scutaro volt a leadoff hitter, de az újítás megint adós maradt a várt eredménnyel. Csak Rosario tudott két ütést postázni, a fiatal catcher egészen kiegyensúlyozott volt tavasszal. A penből Roenicke és Rogers sem kapott runt a maga játékában, előbbi ezzel 0.73as ERAt jegyzett véglegesen.

A Cactus League végeredménye:

1. Oakland Athletics 15-7
2. Seattle Mariners 16-9
3. Los Angeles Angels 19-12
4. San Diego Padres 20-16
5. San Francisco Giants 18-15
6. Colorado Rockies 17-15
7. Chicago Cubs 17-16
8. Kansas City Royals 16-16
9. Los Angeles Dodgers 15-15
10. Cincinnati Reds 15-17
11. Milwaukee Brewers 15-17
12. Arizona Diamondbacks 15-18
13. Chicago White Sox 14-18
14. Texas Rangers 12-17
15. Cleveland Indians 7-22

A mezőny első felében zártunk, jó néhány ütőnk remek formában játszott a tavasszal, a kulcsemberek közül azonban az újak adósak maradtak a remélt eredményekkel. Még inkább a dobók miatt aggódnék, több kezdő sokat bizonytalankodott és egyelőre a bullpen se annyira meggyőző, élesben az egész pitching stafftól sokkal gördülékenyebb teljesítmény fog kelleni. De a lényeg, hogy vége a lötyögésnek, nemsokára kezdődik az igazi szezon!

Miután a Denver Nuggets lezárta hosszú hazai sorozatát, rögtön bele is kezdett egy kimerítő túrába. Az első pár mérkőzést még a nyugati riválisokkal szemben vívtuk, majd átruccant a csapat a keleti partra és megmérkőzött jó néhány másik főcsoportbéli együttessel.


Csapatunk a Utah Jazz ellen kezdte meg a hosszú idegenbeli sorozatot március 23-án. Gallinari és Fernandez sérültek voltak, Chandler és Mozgov voltak a kezdőcsapat tagjai. Az első negyed kiegyenlített játékot hozott. A következő játékrész is viszonylag kiegyenlített volt, az utolsó percekben alakult ki nagyobb különbség a hazaiak javára. A szünet után a harmadik felvonás tragikusra sikerült, a negyedik negyed elejére közel 20 pontos hátrányba kerültünk. Az utolsó negyedet csak közel egálra sikerült hozni, így nagyon sima vereséget szenvedtünk 121:102 arányban. Nem sok jót mondhatunk erről az összecsapásról, nagyon gyatra teljesítményt nyújtott a csapat. Különösen a védekezésünk volt rendkívül rossz. Simán  szétfutott minket a hazai csapat, nem tudtuk felvenni az embereket védekezésben, így nagyon simán behúzta a mérkőzést a Jazz. Harrington volt a legeredményesebb játékosunk, 20 ponttal és 10 lepattanóval, korábban már említettem, hogy szinte soha nem jelent jót, ha ő a csapat legjobbja. A harmadik negyedben Afflalonál elszakadt a cérna és megkönyökölte az ellenfél játékosát, amiért kiállították. Sajnos nagyon gyenge formában játszott ezen a mérkőzésen a csapat. Remélhetőleg nem pecsételi meg ez a mérkőzés a túra hátralévő részét!

A túra második mérkőzését is egy csoport rivális ellen, a Minnesota Timberwolves ellen játszottunk. A kezdőcsapatunk egy ponton változott, Afflalo eltiltást kapott, így helyette Brewer kezdett. Nem kezdtünk rosszul, az első pár percben jól ment a játék, de ez sajnos csak pár percig tartott. A nyolcadik perctől átvette az irányítást a Wolves és az első negyed végére már több mint tíz ponttal vezetett a hazai csapat. A második negyed elején még jobban elhúzott a Minnesota, már a lélektani húsz pontot is átlépte a különbség. Az első félidőben ismét nagyon megszórtak minket, 68 pontot kaptunk. A harmadik játékrészben próbáltunk visszakapaszkodni, támadásban valamivel jobban teljesítettünk, de a védekezésünket nem tudtuk kellőképpen rendezni, ezért nem sikerült ledolgozni komolyabb hátrányt. Az utolsó negyedben sem sikerült csodát csinálni, győzött a Wolves 117:100-ra. Szinte lekopíroztuk az előző mérkőzésünket, sőt ha lehet még gyengébben játszottunk, mint a Utah ellen. Nem sok játékost lehet ezen a mérkőzésen kiemelni, Faried 17 pontjával a legeredményesebb játékosunk volt, McGee pedig 11 lepattanóval és 13 ponttal ért el dupla-duplát. A legnagyobb problémát a 17 eladott labdánk és a gyenge védekezésünk okozta. Ezzel a két sima vereséggel nagyon mélyről indítottuk ezt a hosszú túrát, nagy bravúr kellene hozzá, hogy a következő mérkőzéseken megfordítsuk ezt a tendenciát. 

A következő mérkőzésünk nagyon keménynek ígérkezett, hiszen március 26-án a keleti éllovas Chicago Bulls ellen léptünk pályára. Afflalo eltiltása lejárt és McGee is a kezdőben kapott helyet. Egy 8:0-s futással nyitottak a bikák. Szerencsére gyorsan kapcsoltunk és visszajöttünk a meccsbe még mielőtt túlságosan elléptek volna a hazaiak, az első negyed végére már csak két pont volt a hátrányunk. A második játékrész egészen kiegyenlített volt, a nagyszünetre megfordítottuk az állást és 2 pontos előnnyel mentünk pihenni. A folytatásban remekül kezdtünk, a harmadik negyed első négy percében a Bulls nem tudott pontot szerezni, így elléptünk tőlük 10-12 ponttal. Sikeresen tartottuk nagyjából ezt a különbséget. Az utolsó negyed derekán sikerült még rátenni egy lapáttal, így mérkőzés vége már meglepően simán alakult, meglepetésre 108:91-re simán nyertünk Chicagóban. Hatalmas meglepetés volt ez a győzelem, különösen az előző két mérkőzést figyelembe véve. Igaz, a hazai csapatból hiányzott Rose, ennek ellenére bőven a bravúr kategóriába tartozik ez a siker. Elsősorban Afflalo és Lawson játéka tetszett, előbbi 22 -, még a fiatal irányítónk 27 pontig jutott. A padról Harrington 17 pontot szállított, de jól játszott Miller is, aki 10 gólpasszal és 12 ponttal dupla-duplával zárta a találkozót.

A Bulls elleni győzelmen felbuzdulva nagy reményekkel vártuk a Toronto Raptors elleni meccsünket. Karl maradt az előző mérkőzést megnyerő kezdőnél. Ezúttal is rosszul indítottunk, nagyjából az első negyed felénél kezdtük el igazán a mérkőzést. Négy-öt pontos hátrányban játszottunk szinte végig az első félidőben, majd a szünet előtti néhány percben sikerült fordítani, de Kleiza hármasának köszönhetően a hazai csapat mehetett előnnyel a pihenőre. A harmadik játékrész meglehetősen fordulatos volt, mindkét csapatnak voltak jó periódusai, az utolsó negyedre döntetlennel fordultak a csapatok. A negyedik felvonásban elveszítettük a fonalat, 94 pontnál leragadtunk. Igaz, a Raptors is gyengélkedett a hajrában, de több szerencséjük volt, ezért 105:96-ra sikerült behúzniuk a győzelmet. Képtelenek voltunk mit kezdeni a hazai csapat hárompontosaival, 50% felett szórta a triplákat a Torontó, ami elképesztő fölény. Nálunk a legjobban talán Lawson játszott, 26 pontot és 9 asszisztot ért el, mellette még Afflalo teljesített tűrhetően a maga 15 pontjával. Szoros, izgalmas mérkőzés volt, kár, hogy a végére teljesen elfogyott a tudományunk.
























A Toronto elleni vereség után a Charlotte Bobcats vendégeként szerepeltünk. A hazai csapat sem remekel az utóbbi időben, így adott volt a lehetőség a javításra. Az első negyed nagy részében inkább a Bobcats dominált, a játékrész vége felé már kezdtünk magunkra találni. A következő felvonásban már átvettük a vezetést és sikerült is ellépni egy kicsit, a félidőig viszont visszakapaszkodott a Charlotte. A harmadik játékrész első fele kigyengített játékot hozott, majd a negyed felénél sikerült felülkerekedni és egy kisebb előnyt felépíteni. Innentől sikerült irányítanunk a mérkőzés menetét, tartani tudtuk a 6-8 pontos előnyünket, ennek köszönhetően 99:88-ra megnyertük az összecsapást. Jól dobtunk mezőnyből, uraltuk a festéket és a lepattanók gyűjtögetésében is felülmúltuk a hazaiakat. Kiegyensúlyozott csapatteljesítményt nyújtott a Nuggets, hatan érték el a 10 pontos határt, közülük Afflalo volt a legeredményesebb, 19 ponttal, ráadásul még 11 lepattanót is összeszorgoskodott. Afflalo mellett még Lawson is dupla-duplát ért el, 14 pontot szerezve és 10 gólpasszt kiosztva. Jól teljesített még Brewer is, csereként 17 ponttal vette ki a részét a sikerből.

Összefoglalónk utolsó mérkőzését az Orlando Magic ellen játszottuk le múlt vasárnap. Chandler sérülés miatt kikerült a kezdőből és Brewer játszott helyette. Szerencsénk volt, hiszen Howard kihagyta a találkozót, csakúgy, mint a Bulls ellen most is reménykedhettünk egy jó szereplésben. Remekül kezdtünk, a nyitó negyed végére 8 ponttal sikerült ellépnünk. A második negyed közepére visszazárkózott a Magic, de szünetig sikerült újra egy lélegzetvételnyi előnyt kialakítanunk. A harmadik negyed nagyon kiegyenlített volt, a záró felvonás megelőzően csupán két pont volt a különbség. Az utolsó negyed végére sikerült meglépnünk 9 ponttal, már-már a zsebünkben volt a győzelem, de a hazai csapat nem adta fel és mi is a kezükre dolgoztunk egy kicsit, így az utolsó másodpercek még tartogattak izgalmakat. Miller büntetőkkel eldönthette volna a találkozót, de csak az egyik dobása ment be, hármassal még egyenlíthetett volna a floridai alakulat. Szerencsére nem sikerült nekik ez a bravúr, így nagy küzdelemben legyőztük a Magicet 104:101-re. Ismét nagyszerűen dobtunk a mezőnyből, a palánk alatti területet ezúttal Howard hiányában is sikerült uralnia az Orlandónak, legalábbis kevésbé tudtunk dominálni, mint szoktunk. Legjobbunk Lawson volt, 25 ponttal járult a sikerünkhöz, egyetlen gólpassz hiányzott neki a DD-hez. Afflalo is remekül teljesített 22 pontot ért el. A cseresorunk is kitett magért Harrington 18-, Miller pedig 15 pontot szerzett a mérkőzésen.

Eddig nagyon felemásan teljesítünk ezen a túrán. Az első két mérkőzésünk rendkívül gyenge játékot hozott, majd a Chicago ellen már megmutattuk az erőnket. Elkerülhető lehetett volna talán a Torontó elleni vereség is, de a Charlotte és az Orlando ellen azért sikeresen kiköszörültük a csorbát. Sajnos ez a hullámzó teljesítmény benne van a csapatban, mivel nincs egy olyan játékosunk sem, akire támaszkodhatnánk, aki rendszeresen megszerzi a maga 20-25 pontját meccsenként. Úgy gondolom, ezért nem teljesítünk kiegyensúlyozottan, azt mégsem várhatjuk, hogy Afflalo vagy akár Lawson All-Star játékossá lépjen elő. Amennyiben tudunk javítani a védekezésen még a hátralévő meccseinken, akkor jó eséllyel bent leszünk a rájátszásban, ott pedig már bármi megtörténhet.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 40-13 (53 meccs)
2. Denver Nuggets 29-24 (53 meccs)
3. Utah Jazz 28-26 (54 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-29 (54 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 25-30 (55 meccs)

A közeljövő programja: 

Április 5., csütörtök, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Április 7., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Április 8., vasárnap, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Április 10., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 12., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves

Sikerült feledtetnie a múlt heti megrázó fiaskót a Colorado Rapids gárdájának, a két évvel ezelőtti bajnokcsapat ugyanis a szezonbeli második hazai mérkőzésén is 2-0-s győzelmet aratott, melyet a Chicago Fire bánt. A coloradói labdarúgók ötletes, nyílt sisakos támadójátékkal érték el az újabb diadalt, így négy fordulót követően 9 ponttal tanyázunk a nyugati csoport élmezőnyében.



















Vasárnap két idegenbeli meccs után léphettünk újra pályára a Dick's Sporting Goods Park-ban, méghozzá a kötelező javítás reményében, nem hagyhattunk annyiban a csalódást keltő, 4-1-es NY-i vereséget. A csapat boldogulását szolgálta, hogy jóval erősebb középpályával álltunk ki: Jeff Larentowicz letöltötte az egy meccses eltiltását, és a szezon negyedik hetére végre megérkezett a fiatal tehetség Martin Rivero játékengedélye is az argentin szövetségtől, azonnal a kezdőben számítottunk rá a változatlanul agyrázkódás miatt harcképtelen kapitány, Pablo Mastroeni helyén. Ezt leszámítva az első meccseken megszokott, lehető legerősebbnek tekinthető csapatunkkal vettük fel a kesztyűt a veretlen Fire ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Zapata - Rivero, Larentowicz Castrillon - Mullan, Cummings, Cascio.

Igyekeztünk a hazai közönség előtt aktívan kezdeni a mérkőzést, és az első percektől fogva több támadást vezettünk, az első komolyabb helyzetünkre tíz perc elteltével került sor. Ekkor Rivero végzett el szögletrúgást a bal oldalról, a lecsorgó játékszert Cascio vágta kapura a hosszú oldalról, ám a vendégek kapusa a levegőben úszva bravúros védést mutatott be. A kezdetbeli izgalmakat követően sajnos jelentősen visszaesett a mérkőzés színvonala, többet birtokoltuk a labdát, de a helyzetek számában nem tudott megmutatkozni a fölényünk, akcióból képtelenek voltunk feltörni a Fire zárt védekezését, legfeljebb egy-egy pontrúgást követően tudtunk némi veszélyt teremteni a vendég kapu előtt, akik rendre jól takarítottak előlünk. Aztán az első félóra végeztével a Chicago oldalán alakult ki a meccs legnagyobb helyzete, Grazzini indítása tökéletesen találta meg a csatártársát, aki Moor és Wynne között nagyszerű ütemben lépett ki, ám Oduro lövésével szemben a kapujából kitörő Pickens hibátlanul zárta a szöget, és hiúsította meg az ellenfél gólszerzési kísérletét. Ezt a néhány lehetőséget leszámítva jobbára eseménytelenül, meddő hazai mezőnyfölénnyel zajlott a játék, és nem igazán lehettünk elégedettek az első félidőben nyújtott teljesítményünkkel. Negyvenöt perc játék után a csapatok 0-0-s eredménnyel ballaghattak le az öltözőbe.

A második félidőnek érezhetően nagyobb akarással és elszántabb magatartással kezdtünk neki, így egyre rámenősebb támadásokat vezettünk, és többször nagy lendülettel sikerült megérkezni az ellenfél kapuja elé, de rendre tisztázni tudtak a helyzeteknél. Aztán az 58. percben végre eljött a mi időnk, Rivero a felezővonal magasságából indította a jobb oldalt Mullan-t, aki levitte a labdát egészen az alapvonalig, majd pontos középre gurítása Omar Cummings-t találta meg, aki egy tökéletesen helyezett lövéssel volt eredményes a büntetőterület vonaláról a Rapids vezető góljáért. Végre egyszer mögé tudtuk kerülni a rendkívül stabil chicagói védelemnek, Mullan passzának szeme volt, a jamaicai pedig nem hibázta el a befejezést, ezzel pályafutása hetedik Fire elleni mérkőzésen immár a hatodik gólját szerezte. Egyre magabiztosabban kezdtünk el játszani, a vendégeket jól láthatóan megzavarta a bekapott találat, és a következő időszakban még többször meg tudtuk zavarni a hátsó alakzatukat. Egyik alkalommal Cascio vállalkozott egy kőkemény lövésre, kisvártatva pedig Rivero távoli bombáját kellett kitornáznia Tornaghi kapusnak. Ezt követően végrehajtottuk a szokásos cserét, Cascio helyett Thompson lépett pályára, a játék képében azonban nem sok változás történt, a Chicago nem tudott helyzetbe kerülni, ezzel szemben a mieink gyakran veszélyeztettek, egyik esetben Castrillon lesgólig jutott, Cummings kipattanóját a hálóba vágva. A befejező tíz percben Castrillon-t és Rivero-t is lecseréltük, helyettük a csatársorba Hill-t, a védelembe Marshall-t küldtük be. A hajrában a Fire a nagy igyekezetben egyre jobban kinyílt hátul, ezt kihasználva a hosszabbítás pillanataiban bevittük a mindent eldöntő második gólt, amely a debütáló Kemani Hill jóvoltából született, a napokban igazolt csatár elegánsan használta ki a saját kipattanója után kialakuló helyzetet, és gurított a kapus mozgásával ellentétes irányba. Végül magabiztos különbséggel diadalmaskodtunk, menet közben fokozatosan feljavult a játékunk, a végére már abszolút kézben tartottuk az eseményeket, és újra kapott gól nélkül győztünk hazai környezetben.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az első két meccs elvesztését követően a tartalékcsapatunk megszerezte az első győzelmét az MLS Reserve League 2012-es kiírásában, miután a hétfői játéknapon 2-1-re nyertünk hazai környezetben a Chicago Fire B-csapata ellen. A Rapids tartalékai a következő összeállításban harcolták ki a várva várt sikert: Ceus - Ababio, Palguta, Marshall, Freeman - Yamada (Armstrong), Hill (Janniere), Nane, Thompson (Serna) - Akpan, Amarikwa. A csapat mindkét találatát a szárnyaló Andre Akpan szerezte, aki a 36. percben a Hill fejese utáni kipattanóból volt eredményes, majd a chicagói egyenlítést követően sokáig úgy nézett ki, hogy döntetlen lesz a végeredmény, ám öt perccel a vége előtt Amarikwa lövése után Akpan újra bepofozott egy lecsorgó labdát. 1-2-re javítottuk az összetett mérlegünket, a következő hétvégén a Real Salt Lake vendégeként próbáljuk meg folytatni az eredményes szereplést.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 3-1-0, 9 pont (4 meccs)
2. San Jose Earthquakes 3-1-0, 9 pont (4 meccs)
3. Colorado Rapids 3-1-0, 9 pont (4 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 2-0-2, 8 pont (4 meccs)
5. Seattle Sounders FC 2-1-0, 6 pont (3 meccs)
6. Portland Timbers 1-2-1, 4 pont (4 meccs)
7. FC Dallas 1-2-1, 4 pont (4 meccs)
8. Los Angeles Galaxy 1-2-0, 3 pont (3 meccs)
9. Chivas USA 1-3-0, 3 pont (4 meccs)

A soron következő mérkőzésen még nehezebb feladat vár a mieinkre, hiszen az év első vérbeli rangadójára kerülhet sor, a hamisíthatatlan Rocky Mountain Cup derbit magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól vívhatunk meg a Real Salt Lake ellenében házon kívül.

Tovább folytatjuk a pénteken rajtoló MLB-szezon felvezetését, és a sorozat második részében blogunk baseball-szakértői, és/vagy a sportág lelkes rajongói foglalták össze véleményüket a Colorado Rockies-ról egy-egy fontos kérdésre válaszolva, illetve a fakultatív házi tippversenyben való részvétellel.



- Tippeld meg mely csapatok fognak bejutni a rájátszásba!

Filip válasza: Yankees, Red Sox, Tigers, Angels, Rangers és Braves, Phillies, Cardinals, Rockies, Giants

StormST válasza:

AL: Red Sox, Yankees, Tigers, Angels, Rangers
NL: Dbacks, Rockies, Cardinals, Phillies, Marlins

TomiTanguay válasza: NY Yankees, Detroit, LA Angels, Texas, Tampa Bay; Philadelphia, St. Louis, Colorado, Milwaukee, Washington

- Tippeld meg a NL West divízió végeredményét!

Filip válasza:

1. Rockies 92-70
2. Giants 91-71
3. Dodgers 86-76
4. Diamondbacks 80-82
5. Padres 70-92

StormST válasza: Dbacks, Rockies, Giants, Dodgers, Padres

TomiTanguay válasza: 1. Colorado, 2. San Francisco, 3. Arizona, 4. LA Dodgers, 5. San Diego




















- Tippeld meg a következő játékosok éves ütőstatisztikáit!

Filip válasza:

Helton: .300, 15 HR, 60 RBI
Scutaro: .280, 10  HR, 60 RBI
Tulowitzki: .314, 28 HR, 105 RBI
Pacheco: .270, 11 HR, 38 RBI
Rosario: .255, 20 HR, 70 RBI
Gonzalez: .290, 25 HR, 80 RBI
Fowler: .270, 5 HR, 55 RBI
Cuddyer: .295, 15 HR, 60 RBI

StormST válasza:

Helton: .290, 12 HR, 65 RBI, 100 hits, 23 2B
Scutaro:  .295, 10 HR, 55 RBI 125 hits, 25 2B
Tulo: .320, 32 HR, 110 RBI, 170 hits, 37 2B
Pacheco: .285, 7 HR, 25 RBI, 60 hits, 15 2B
Rosario: .290, 5 HR, 20 RBI, 50 hits, 5 2B
CarGo: .320, 35 HR, 115 RBI, 180 hits, 40 2B
Fowler: .270, 7 HR, 30 RBI, 70 hits, 30 2B (15 3B)
Cuddyer: .290, 18 HR, 40 RBI, 90hits, 20 2B

TomiTanguay válasza:

Helton: .277, 12 HR, 58 RBI
Scutaro: .280, 8 HR, 60 RBI
Tulowitzki: .315, 35 HR, 115 RBI
Pacheco: .268, 10 HR, 45 RBI
Rosario: .260, 22 HR, 53 RBI
Gonzalez: .310, 28 HR, 90 RBI
Fowler: .250, 5 HR, 40 RBI
Cuddyer: .300, 15 HR, 45 RBI

- Tippeld meg a következő játékosok éves dobóstatisztikáit!

Filip válasza:

Guthrie: 13-12 W-L, 3.85 ERA
Chacin: 10-15 W-L, 4.10 ERA
Nicasio: 8-10 W-L, 5.00 ERA
Pomeranz: 13-10 W-L, 4.20 ERA
White: 5-6 W-L, 6.25 ERA
Outman: 4-4 W-L, 3.80 ERA
Chatwood: 8-11 W-L, 4.70 ERA
Brothers: 2.75 ERA, 8 SV
Betancourt: 3.80 ERA, 20 SV

StormST válasza:

Guthrie: 14 W, 3,75 ERA, 140 SO, 55 BB
Chacin: 12 W, 4,2 ERA, 110 SO, 65 BB
Nicasio: 8 W, 4 ERA, 95 SO, 70 BB
Pomeranz: 11 W, 4,5 ERA, 80 SO, 55 BB
White: 2 W, 6,3 ERA, 40 SO, 30 BB
Outman: 1 W, 5,5 ERA, 35 SO, 20 BB
Chatwood: 3 W, 4,6 ERA, 50 SO, 30 BB
Brothers: 2 W, 10 S, 3,5 ERA, 45 SO, 25 BB
Betancourt: 5 W, 25 S, 2,8 ERA, 60 SO, 27 BB

TomiTanguay válasza:

Guthrie: 15 W, 10 L, 3.60 ERA
Chacin:12 W, 12 L, 4.30 ERA
Nicasio: 11 W, 13 L, 4.50 ERA
Pomeranz: 12 W, 8 L, 3.85 ERA
White: 6 W, 5 L, 5.15 ERA
Outman: 5 W, 5 L, 4.50 ERA
Chatwood: 8 W, 10 L, 5.00 ERA
Brothers: 10/12 SV, 23 HLD, 3.65 ERA
Betancourt: 22/26 SV, 8 HLD, 4.40 ERA



















- Mi a véleményed a nagy jövés-menésről? Kinek a távozását sajnálod, ill. kinek az érkezésének örülsz a legjobban?

Filip válasza: Több hosszú ideje a csapatot erősítő játékosról mondtunk le ezen a télen, közülük leginkább Iannetta és Stewart nőtt a szívemhez, de mindkettejük elengedésével egyetértek. Az új igazolások közül különösen Scutaro-nak örültem, mert szinten ingyen szereztünk hiányposztra játékost, de Cuddyer aláíratása is remek üzlet volt. A dobó szekcióba Guthrie és Outman jött nagyon jól, hosszabb távon akár Chatwood és Putnam is beválhat.

StormST válasza: Bizonyára nehéz lehetett pár régi projektet feladni O'Dowd-éknak, így számukra és sok szurkoló számára is érzelmileg nagy megterhelés volt ez az offseason. Nekem alapvetően tetszettek a tranzakciók, de azért még nem ujjongok előre, mert van pár buktató-lehetőség a keretben. Én nagyon örülök Guthrie-nak, mert ha tényleg beválik, akkor meghozhatja a stabilitást a rotáció elejében, valamint örülök Scutaro-nak, mert a 2B nagyon komoly lyuk volt és ő, még ha csak rövid távon is, de megoldást jelenthet. Akinek a távozását bántam, azok Street és Lindström, nagyon remélem, hogy a Brothers-Betancourt páros beválik, mert úgy érzem egy kicsit sokat kockáztatunk a bullpen befejező részén.

TomiTanguay válasza: Örültem az átalakításnak, hogy a nem járható utakat végleg lezártuk és az évek óta félmegoldásokat beszüntettük. Úgy látszik a helyükre rutinos, sok csatát megélt harcosok jöttek, nem jelenti azt, hogy nálunk ugyanolyan eredményesek lesznek, de minden esély megvan rá. A dobók közé komoly erősítések érkeztek, Cuddyer és Scutaro is abszolút fontos helyet töltenek be, remélem ütősek lesznek.

- Kinek lesz a legtöbb bázisrablása a szezonban?

Filip válasza: CarGo

StormST válasza: Fowler, majd utána CarGo...

TomiTanguay válasza: Fowler 30 SB

- Milyen újonc szezont vársz Drew Pomeranz-től?

Filip válasza: Reményeim szerint az idő előrehaladtával fokozatosan fog fejlődni, egyre jobb és jobb lesz, és az év végére már a NL Rookie of the year választás egyik favoritja lehet Rosario-val együtt.

StormST válasza: Én benne nagyon bízom, szerintem hozni fogja, amit várnak tőle és bebetonozza magát a rotációba évekre.

TomiTanguay válasza: A STben kiemelkedően dobott, úgy játszik, mintha már évek óta a ligában lenne, reméljük élesben se fog jobban izgulni. Annyira kiugró szezont mégse várnék tőle, még fiatal, természetes ha vannak hibái. Azt remélem, hogy az egész évben a rotationben lesz és folyamatosan fejlődve szeptemberre már egy komplett, kiegyensúlyozott lefty rocket arm pitcher lesz belőle, hogy jövő ilyenkorra a csapat ásza lehessen.

- Hány walk-off győzelmünk lesz a 2012-es szezonban?

Filip válasza: 8

StormST válasza: 5

TomiTanguay válasza: Tavaly nem volt sok, idén bepótoljuk, 12.

- Kik lesznek ott az All-Star gálán a csapatból?

Filip válasza: CarGo és Tulo legjobb esetben.

StormST válasza: Tulo, Cargo, Guthrie

TomiTanguay válasza: Tulo, CarGo

- Vissza fogjuk-e sírni Ubaldo Jimenez-t az év végén?

Filip válasza: Nagyon remélem, hogy nem fogunk rászorulni, hogy egy ilyen embert hiányoljunk a csapatból. Annál inkább bízom benne, hogy Pomeranz idei teljesítményével végleg elfelejthetjük az egykori ace nevét.

StormST válasza: Azt hiszem ez vasárnap óta már tárgytalan...

TomiTanguay válasza: Szerintem Pomeranz hosszú távon jobb játékos, ha idén nem is fog kijönni köztük a különbség, az évek előre haladtával biztos vagyok benne, hogy mi jártunk jobban a cserével. Ráadásul Jimenez elvesztette tavaly a ritmust és eddig Clevelandben se nagyon találta, nem tudom valaha lesz-e olyan, mint régen, emberileg is leírta magát nálam.

- Meddig fog jutni a Rockies ebben a szezonban? Milyen célt tűzhetünk ki a csapat elé?

Filip válasza: Nagy kérdés, hogy a jelentős átalakulások miként fognak célra vezetni. Az optimista szurkolói énem azt mondja, egyértelműen a playoff lehet a célunk ebben a szezonban, ugyanakkor racionálisan gondolkozva, korántsem vehető biztosra, hogy minden új játékos és fiatal tehetség már ebben a szezonban a legjobb tudásával előállva tud beilleszkedni a csapatba, ami az eredményességünket is kérdőjelessé teszi. Iszonyat nehéz dolgunk lesz, gyakorlatilag tényleg minden az újak teljesítményén múlik: ha a legjobbjukat hozzák, és még jobb játékra tudják sarkallni a régieket, akkor nagyon sokáig eljuthatunk; ha viszont a remélt erősítések semmiféle előrelépést nem fognak jelenteni, akkor nem várható előrelépés tavalyhoz képest. Bízom benne, hogy minél jobbak leszünk, mindennél jobban szeretném, hogy a hat hónapos mindennapi megterhelés végén legalább egy kevéske csillogás jussunk nekünk, és ott legyünk a rájátszásban.

StormST válasza: Szerintem egy wildcard cím megcsíphető, de ez lehet, hogy túlzott elvárás, illetve tudom, hogy nagyon függ attól, hogy az átépített rotáció hogyan teljesít majd.

TomiTanguay válasza: Két év kihagyás után vissza kell jutnunk a POba, ezzel a megerősített kerettel a csapat képes kell, hogy legyen rá. Reális cél lehet a playoff, csalódott lennék, ha most se kerülnénk be, plusz egy WC hellyel növelték a létszámot. Remélem még többen fogjátok olvasni a rendszeres összefoglalóimat és tovább gyarapodhat a Rockies népes magyar szurkoló bázisa.

- Kit tartassz jelenleg a World Series legnagyobb esélyesének?

Filip válasza: Angels-Phils döntőt várok a papírforma szerint.

StormST válasza: No, hát ehhez én kevés vagyok, talán az Angels fog előreugrani, de a Yankees-t sose írnám le.

TomiTanguay válasza: Az LAA nagyon bevásárolt, de pénzért nem lehet WSt venni automatikusan, de azt hiszem az egyik AL csapat fog nyerni végre. Mellettük még a Yankees, a Tigers, vagy a Rangers érhet oda.