Az Air Force Academy 1954 óta készíti fel a hallgatóit, hogy az akadémia elvégzése után a legjobb személyek az Amerikai Légierő (USAFA) tisztjeként folytathassák karrierjüket. Az akadémia fő céljának tekinti, hogy "tanítsa, eddze, inspirálja a férfiakat és nőket egyaránt, hogy rátermettségükkel a Légierő szolgálatába állva védjék az országot". A Légierő akadémiája a Navy és az Army mellett a legnagyobb hadászati iskolának számít az Egyesült Államokban, amelyekkel valamennyi sportágban hatalmas rivalizálásokat folytatnak, míg az öt hasonló akadémia közül a legfiatalabbnak tekinthető az országban. Az intézmény helyileg Colorado Springs-ben és környékén, Denvertől 61 mérföldre délre található, El Paso megye szívében. Egyben Colorado állam egyik legkedveltebb turista-látványosságának örvend, évente több mint 1 millióan látogatják meg az AFA környékét. A mintegy 73 négyzet kilométeres alapterületen fekvő akadémia tanévenként bő 4000 hallgatót foglalkoztat, és a négy éves képzések befejeztével rendre számtalan növendék csatlakozik valamilyen formában a Légierő kirendeltségeihez.






















Bár az iskola célja sokkal inkább az alkalmas, rátermett tisztek képzése, és kevésbé a tehetséges sportolók kinevelése, az AFA mégis számtalan sportprogramban vesz részt, hiszen az egyik legelfoglaltabb helyi iskolaként, 17 férfi és 10 női szakágban mérettetik meg magukat, így természetesen valamennyi lényeges csapatsportban is részt vesznek, emellett még például sífutó, úszó, műugró, vízilabda, súlyemelő és torna szakág is létezik az akadémián.

A csapat a Falcons (Sólymok) becenévre hallgat valamennyi sportágban, s a legfontosabb szakágnak természetesen az amerikai futball program tekinthető, amely az elmúlt években a legkomolyabb sikereket szállította az akadémiának, hiszen az utolsó négy évben mindannyiszor pozitív, Bowl-képes mérleggel zártak, és az előző két alkalommal meg is nyerték a szezon végi Bowl-mérkőzésüket, miközben a nívós Mountain West konferenciában is a mezőny első feléhez tartoztak. A következő szezont nagy reményekkel várhatjuk, hogy akár az eddigi eredményességünket is sikerül megfejelni, és ősztől felvesszük a kesztyűt a csoport két élcsapatával szemben, és a 2011-es szezonban ugyancsak lesz alkalmunk beszámolni football-sikerekről. Blogunk is komoly figyelmet kíván szentelni az AFA kosarasainak, akik sajnos a közelmúltban gödörbe kerültek, és csak az MWC középmezőnyét voltak képesek megcsípni, azok után, hogy 2004-ben és 2006-ban a fiúk csapata részt vehetett az NCAA Tournament-en, mostanában ennek a közelében sem voltunk, de még a konferencia-tornán sem termett sok babér a srácok számára, általában már a legjobb nyolc között búcsúztunk. Emellett a Falcons baseball-ban is rendre megméretteti magát, és az akadémia alapítását követő években, még inkább az 1960-as esztendőkben egyértelműen ezt tekinthettük a sikersportágnak, ebben az évtizedben a Sólymok hatszor is ott lehettek a nemzeti rájátszásban, azóta viszont jelentősen háttérbe szorult a program, és a saját csoportban sem igazán tudjuk felvenni a versenyt a riválisokkal, így értelemszerűen a finálé szóba sem kerülhetett azóta, de még csak az állam legjobb programját sem ők biztosítják ebben a sportágban. Továbbá a jégkorong szakosztály az elmúlt években kezdett el igencsak figyelemreméltó eredményeket hozni, 2007 és 2009 között például zsinórban három konferencia bajnoki címet szereztek, az utolsó évben épphogy lemaradtak a Frozen Four-ról, és idén tavasszal sem jártak messze a legjobb négy közötti szerepléstől, mindenképpen érdemes szemmel tartani a Légierő hokis palántáit. Ezen kívül még a lacrosse-csapatra fogunk jobban figyelni, amely szakág csak néhány éve kezdte meg a működését, de a fiatalos együttes folyamatos fejlődésen megy keresztül, az elmúlt szezonokban egyre többször nehezítették meg a nagyok dolgát, és a 2012-es évadban már egyértelműen a ECAC legjobb négy csapata közé szeretnénk kerülni, noha a Pioneers mögött mindig csak másodhegedűsök lehetnek az állami college lacrosse-életben.

Az akadémia leghíresebb hallgatói közt természetesen számtalan pilótával, asztronautával, háborús hőssel és politikussal találkozhatunk, emellett azonban a sportéletben maradandót alkotó AFA-alumnik is léteznek. Például 1970-ben végzett az akadémián Gregg Popovich, a San Antonio Spurs négyszeres NBA-bajnok edzője; szintén az AFA-ra járt Alonzo Babers, kétszeres olimpiai bajnok futó; az akadémia legsikeresebb NFL-játékosa, Chad Hennings három Super Bowl-t nyert a Dallas Cowboys együttesével a '90-es években; illetve egykori hallgató volt még a különösen népszerű Troy Calhoun, aki 2007 óta az akadémia futball csapatának trénere, és kezei alatt a program valósággal újjászületett.

A következő tanév alatt az AFA csapataiért számtalan sportágban szoríthatunk, mindenek előtt szeptember elejétől a legnagyobb projekt keretein belül az amerikai futballisták foglalhatják el a színpadunkat.

Az 1864 óta létező Denver University az egyik legrégebben alapított magánegyetem a sziklás-hegységi régióban, amely többek között művészeti, pszichológiai, mérnöki, jogi és média karával fogadja a hallgatókat, emellett egy-egy program keretein belül még adótudományi, szociális munkási, orvosi, biológiai és számítógépes ismeretekkel kapcsolatos képzéseket is nyújtanak. Az egyetem 2010 őszén majd' 12 ezer aktív tanulóval állt jogviszonyban, és ezek a számok idén őszre bizonyára tovább emelkednek majd. A DU Denver városának egyik különösen lenyűgöző arborétumában, a belvárostól mintegy hét mérföldre, déli irányban található egy nagyjából 0.5 négyzet kilométeres alapterületen. Számtalan híres politikus és történész végezte egyetemi tanulmányait az intézményben, a teljesség igénye nélkül több egykori szenátor, kormányzó lett a DU-s növendékekből, nem is beszélve arról, hogy például a Best Buy korábbi elnöke, Brad Anderson, illetve a Toyota jelenlegi első embere, Jim Lentz is itt volt hallgató.


















A DU mindig is híres volt a széleskörű sportprogramjairól, a Pioneers már az 1867-es évtől részt vesz az egyetemi sportok vérkeringésében, patinás múltról árulkodik a 28 NCAA-bajnoki cím, illetve az egyetemen végzett sportolók 56 olimpiai bajnoki győzelme. A csapatsportokban a DU egyletei jelenleg a kis divíziónak számító Sun Belt csoportot erősítik, de a 2012-es tanévtől már egy nevesebb kvartett, a Western Athletic Conference (WAC) tagjai lehetnek. Már csak földrajzi fekvéséből kifolyólag is, az egyetem síelésben tekinthető kimagaslóan sikeresnek, de emellett a football kivételével szinte minden jelentősebb bajnokságban megméretettik magukat, rendelkeznek például kosárlabda, lacrosse, úszás, tenisz és golf programmal is. A 19. században népszerű baseball-program a közelmúltban éledt újra alacsonyabb osztályú szinten, míg a helyi berkekben különös tekintettel érdekelt amerikai foci 1961-ben anyagi okok miatt került le a DU palettájáról, és azóta nem is szerepel a listán.

A csapatsportok közül a legnagyobb sikereket a jégkorong jelentette az iskola számára, a három állami egyetem közül a Denver University tekinthető a leginkább ütőképesebb hoki programnak, elég csak arra gondolni, hogy mennyi meghatározó NHL-es játékost neveltek ki fennállásuk alatt. Fantasztikus gyökerekkel rendelkeznek, hiszen hétszeres nemzeti bajnokok, az első öt címet még az '50-es, '60-as években nyerték, viszont 2004-ben és 2005-ben is az ország legjobbjainak bizonyultak. Azóta némi visszaesés történt, és hat éve nem is sikerült bejutni a négyesdöntőbe, az elmúlt négy alkalommal mindig a konferencia-torna jelentette a végállomást a csapat számára, de talán a 2011/12-es évadban sikerülhet szintet lépni. A másik nagy csapatsport, amire hatalmas hangsúlyt fektetnek az egyetemen, így blogunkon is ezt fogjuk tenni, az a lacrosse. A feltűnően sok első-, és másodévesből álló field lacrosse gárdát 2009-ben építették új alapokra, amikor egy veterán sztáredzőt igazoltak a csapat élére, aki szép lassan a nemzet egyik legjobb csapatát faragta a sikerre éhes Pionírokból. A DU három éve folyamatosan tagja a top 16 küzdelmeinek, 2011 tavaszán pedig még egy nagy dobás összejött a gárdának, és hatalmas menetelés végén egészen az országos elődöntőig jutottak. Tették mindezt egy átmeneti évben, ami még nem maximum, jövőre csak még erősebb, még rutinosabb lesz a csapat, és most már kétség sem férhet hozzá, hogy a bajnoki címet is megcélozhatjuk. Ezen kívül még a fiú kosárlabda bajnokságban követjük nyomon a Pioneers szereplését, akik sajnos évek óta vegetálnak, és a kisebb fellángolások ellenére hosszabb távon képtelenek meghatározó szerepet betölteni a kis divízióban, és jövőre a WAC-ban még kevesebb sikerélmény várhat a srácokra.

Az egyetem természetesen jégkorongban nevelt ki leginkább későbbi meghatározó sportolókat, s számos Pionner-növendék futott be nagyszerű karriert az NHL-ben, többek között a legendás Bill Masterton, és az Avalanche TV-s szakkommentátora, Peter McNab is a DU-ra járt, míg napjaink NHL-es hokisai közül például Paul Stastny, Tyler Bozak, Matt Carle és Wade Dubielewicz alapozta meg karrierjét az egyetem falai közt. Mind közül a legnagyobb klasszist azonban mégis a football program adta, Floyd Little személyében ugyanis a Broncos HoF futóját nevelte ki az egyetem.

Hamarosan tehát a tiszteletreméltó múlttal rendelkező Denver University sportéletével közelebbről is megismerkedhetünk, hiszen október elején kezdetét veszi az egyetemi jégkorong idény.

Amint láthatjátok, egyre több újdonsággal igyekszünk kedveskedni a Denver Sports Blog hűséges olvasóinak, most azonban még nagyobb fába vágjuk fejszénket. Terveink szerint immár a profi klubok folyamatos kísérete mellett a Colorado állami egyetemek sportéletét is nyomon fogjuk követni, és időről időre jelentkező írásainkban betekintést nyerhettek a környező iskolák legfontosabb sportcsapatainak menetelésébe.

A 2011/12-es tanévtől tehát az Air Force Falcons, a Colorado Buffaloes, a Colorado Tigers, a Colorado State Rams, a Denver Pioneers és a Northern Colorado Bears szerepléséről is be fogunk számolni a különböző sportágakban, legyen az például futball, kosárlabda, jégkorong vagy akár lacrosse.

Úgy véltük, hogy mivel egyre többen érdeklődtök legalább egy-egy egyetem bizonyos csapatai iránt, a profi egyesületekhez hasonlóan, egész nyugodtan összegyűjthetnénk valamennyi híres coloradói intézmény sportprogramját is a blogunk vérkeringésébe, hogy minél szélesebb körben ismerhessétek meg szeretett államunk sportvilágát. Ha nem is fogunk annyira rendszeres és mélyreható követést biztosítani a college sportok eseményeiről, mint a major ligákról, reményeink szerint így is sok érdekességgel és hasznos információkkal tudunk szolgálni nektek az egyetemi bajnokságokról a jövőben.

Mindenek előtt folyamatosan jelentkezni fogunk az egyes iskolák bemutatásával, hogy közelebbről is megismerkedjetek kikről szólhatnak majd az egyetemi cikkek, aztán szép lassan belevetjük magunkat a college sportokba, hiszen nyakunkon a legnagyobb népszerűségnek örvendő egyetemi liga, az amerikai futball-bajnokság szeptemberi rajtja, ahol három első osztályú coloradói gárda várja a kezdő kickoff-ot.

Szombaton és vasárnap rendezik meg Annapolis-ban az idei Championship Weekend-et az MLL alapszakaszának első négy helyén végzett csapatai részvételével, akik között természetesen helyet foglalhat a második kiemelt Denver Outlaws együttese, s ismét nagy reményekkel várhatjuk a finálét, hogy hátha 2011-ben végre sikerül elhódítanunk Steinfeld Trophy-t.





















A klub a fennállásának hatodik évében hatodik alkalommal vehet részt a Final Four küzdelmeiben, sajnos az előző öt szezonban hiába voltunk többször is favoritok, egyszer sem sikerült felérnünk trónra, háromszor ráadásul a döntőben szenvedtünk vereséget. Újonc csapatként a 2006-os bajnoki döntőt a Philadelphia ellen veszítettük el 23-12-re, egy év múlva ugyancsak a Barrage jelentette a végállomást a legjobb négy között, akik egy hosszabbításos meccsen vertek bennünket. 2008-ban már komoly reményekkel vártuk a rájátszást, de a döntőben csúnya pofonba szaladtunk bele a Rochester Rattlers elleni 16-6-os fiaskó alkalmával. A 2009-es esztendőre újra megráztuk magunkat, és az "előrehozott döntőben", a legnagyobb ellenfél Boston Cannons-t még legyőztük, azonban a másnapi valódi fináléban megint képtelenek voltunk megkoronáztatni magunkat, és 10-9 arányban elhullottunk a Toronto Nationals ellenében. A tavalyi esztendőben is komoly lehetőség adódott a mieink előtt a bajnoki címre, főleg mert a bostoniak elvesztették a saját elődöntőjüket, a mieink azonban nem bírtak a Long Island-del, és a 16-12-es vereséggel elbúcsúztunk a négy között.

Az idei szezont megelőzően edzőváltással próbáltuk serkenteni az együttest, hogy az elmúlt évek betlijét követően, egy új szakemberrel megpróbáljunk felérni végre a csúcsra, és a klub élén 2007 óta dolgozó Brian Reese helyét az újonc Tom Slate vehette át. A 2011-es drafton az első kör harmadik helyén Billy Bitter személyében egy kimagasló tehetségre tettünk szert, akitől komoly gólgyártást vártunk az MLL-ben, miután a North Carolina színeiben az egyetemi ligában is megállíthatatlan volt. Emellett a rajt előtt napokban egy meghatározó cserét is véghez vittünk, s a tehetséges középpályás Dan Hardy-t az ugyanazon a poszton játszó rutinos Peet Poillon-ra váltottuk egy Chesapeake-kel megkötött üzlet keretein belül.

A Törvényen kívüliek eszelős lendülettel kezdték az új szezont, a nyitó fordulóban máris nyolc gólos sikert arattunk, majd a nagy rivális Boston otthonában is győzni tudtunk, s az első vereséget csak a negyedik játékhéten szenvedtük el. Az alapszakasz felénél 5-2-es mérleggel álltunk a Cannons elleni vállalható hazai vereséget követően, mely mérkőzésen július 3-án új MLL-nézőrekordot döntöttünk, 27 184 látogatóval, ezzel a saját korábbi csúcsunkat adtuk át a múltnak. Ezt követően bonyolították le az All-Star mérkőzést, hét denveri játékos részvételével, a két hetes szünet viszont korántsem volt jó hatással a csapatra, mivel a bajnokság folytatásában két meccset elvesztettünk az addig nyeretlen sereghajtó Rochester ellen, majd a Boston is újra felülkerekedett rajtunk. Szerencsére a befejezésre összekaptuk magunkat, és augusztus 6-án az utolsó előtti fordulóban a Lizards elleni idegenbeli győzelmünkkel bebiztosítottuk a helyünket a rájátszásban, az utolsó héten pedig a második helyet is megszereztük a Bayhawks magabiztos legyőzésével. Így bár volt egy kis elbizonytalanodás az idény második felének kezdetén, a végére hét győzelemmel és öt vereséggel fejeztük be a 12 meccsből álló alapszakaszt, így a Cannons mögött második kiemeltként várhatjuk a hétvégi bajnoki döntőt.

A Denver Outlaws eredményei az MLL 2011-es alapszakaszában:

Május 15., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Hamilton Nationals 18-10
Május 22., vasárnap, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws 12-13
Június 4., szombat, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws 10-11
Június 12., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks 15-16
Június 19., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws 7-15
Június 26., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards 18-11
Július 4., hétfő, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons 12-15
Július 17., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Rochester Rattlers 8-9
Július 24., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws 15-8
Július 31., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons 9-10
Augusztus 7., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws 11-14
Augusztus 14., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws 9-15





















A csapat húzóemberei nagyszerű formában kezdték az évet az első hetek fölényes győzelmei alatt, azonban a második félidő elején történt vereségek során mindenki mélyen tudása alatt teljesített. A csapat első számú játékosa, Brendan Mundorf MVP-formában indította a szezont, az All-Star előtti időszakban folyamatosan vezette a liga kanadai táblázatát, végül 45 ponttal a harmadik helyen végzett, míg 30 találatával holtversenyben a legjobb góllövőnek bizonyult, de néhány ponttal még így is elmaradt önmaga korábbi legjobb produkciójától. A 32 pontos Drew Westervelt a pontlista nyolcadik pozíciójában zárt harmadmagával, 23 góllal pedig a legeredményesebb emberünk volt Mundorf mögött, míg hét man-up találatával az emberelőnyös játékunk legnépszerűbb befejező embere lett. Az újonc Billy Bitter-nek fel-fellángolásai voltak a szezonban, néhány alkalommal a Rookie of the Week elismerést is begyűjthette, kilenc pályára lépése alatt egy tucat találatot süllyesztett el az ellenfelek hálójában.

A középpályások közt a szezon előtti legnagyobb erősítés, Peet Poillon nem vallott szégyent, az év első felében abszolút a kulcsemberek közé tartozott, és később sem sokat esett vissza a formája, így 20 góllal zárta az alapszakaszt. A tehetséges Max Seibald 12 gólt termelt, melyek közül hármat kétpontos formájában intézett, így a csapat legjobb távoli lövőjének számított, bizonyára a rájátszásban is ő fogja elereszteni a kinti lövéseket, ha úgy hozza szükség. A másik új igazolás Bill McGlone is határozott teljesítményre volt képes, bár a hét meccs alatti 9 gólnál talán többet is vártunk tőle, de még mindig felülmúlta az idény befejezésére teljesen elszürkülő Brian Langtry-t, aki az egész esztendőt mindössze 12 egységgel fejezte be. Fontos név volt még az egységben a védekezéssel foglalkozó szereplők közül Kevin Unterstein, aki a szezon hajrájában már egyenesen hátvédet játszott, és 30 szerzett labdával a legjobbak közé tartozott.

A hátvédsort szerencsétlen módon egy komoly érvágás sújtotta, amikor az All-Star gála előtti utolsó mérkőzésen, a Cannons elleni rangadó hajrájában a hadvezér Eric Martin eltörte a bokáját, és azóta nem is léphetett pályára, így vélhetően a hétvégén sem számíthatunk a nélkülözhetetlen szolgálataira. Távollétében Matt Bocklet vette át a szerepkörét a hátsó alakzat ráncba szedése érdekében, s a rutinos védő 47 szerzett labdájával óriási melót végzett a mezőnyben, emellett a pontokat is feltűnően eredményesen termelte, és #55 helyett őt hívták meg az All-Star gálára. Mellette egyedül a másodéves Dillon Roy lépett pályára az évad összes meccsén, aki 21 szerzett labdával támogatta a csapatot.

A faceoff-specialista Andrew Hennessey lenyűgöző évet futott, 49 ground ball-lal a csapat legjobb embere volt, emellett pedig 55.6 %-os buli-elhozási statisztikájával a liga élmezőnyében végzett, és úgy lett az Outlaws meghatározó játékosa, hogy egyetlen pontot sem írtak fel a neve mellé, mégis rendkívül fontos alakja az együttesnek, és sok múlhat rajta a négyesdöntőben is.

A sztár kapus Jesse Schwartzman természetesen idén is ott lehetett az All-Star mérkőzésen, csillaga még fényesebben csillogott, mint valaha, hiszen az évi 12 meccs alatt 9.87-es kapott gól átlagot produkált, ami nem csak hogy az idei szezonban volt a legjobb teljesítmény, de az MLL történetének valaha volt legjobb átlagát érte el vele. Ezen kívül az 56.6 %-os védési hatékonysága önmaga legjobb produkciója volt öt éves karrierje alatt, amely a ligában a második helyre volt elegendő a bostoni portás mögött.

A klub fennállása hatodik évében is toronymagasan az MLL legnépszerűbb csapatának bizonyult, az Outlaws hat hazai meccsén ugyanis átlagban 12 331 néző tűnt fel, vagyis összesen 73 989-en fordultak meg az akkor még Invesco Field-nek nevezett stadionban, amellyel a saját 2006-os ligacsúcsunkat döntöttük meg. A helyi közönség 2011-ben már tényleg ki van éhezve a sikerre, reméljük többször nem bukunk el pár lépéssel a cél előtt.















A trón felé vezető úton a legnagyobb eséllyel a Boston Cannons állíthat meg bennünket, a sztárcsapat ugyanis egyértelműen a torna favoritjának számít, bár hozzánk hasonlóan többször is elbuktak a finisben az elmúlt években. 2001-es fennállásuk óta hétszer vehettek részt a rájátszásban, de az elődöntőt egyedül 2004-ben vették sikerrel, és a fináléról akkor is vesztesen távoztak. Érdekes módon az alapszakaszban rendre a legjobbak közé tartoznak, idén is 9-3-al besöpörték a reguláris bajnoki címet, ám történetük során a playoffban 12 meccsből 11-et elvesztettek. A 49 pontos Rabil személyében ők adják az alapszakasz MVP-jét, a klasszis középpályás három éven belül másodszor nyerte meg az elismerést, de bizonyára szívesen elcserélné ezt a díjat is, hogy végre bajnok lehessen. Mundorf mellett a liga legjobb góllövője Poskay lett 30 találattal, a rutinos támadó a playoff-ban is a Cannons első számú gólgyárosa lehet, akivel könnyen meggyűlhet a védők baja. Kettejükön kívül még Quinzani, Buchanan és Ross zártak fejenkénti 20 találattal vagy a közelében, egyértelműen több lábon áll a bostoni alakulat, és egy-egy ember kikapcsolásával még mindig nem érnénk eleget. A legjobb labdaszerzőjük a középpályás Smalley volt 51 GB-vel, míg a faceoff-ember Eck 59.5 %-os teljesítménnyel zárta az évet. A Cannons kapujában Burke idén vette át az egyeduralmat a veterán Turner-től, s 61.5 %-os védési hatékonyságával toronymagas liga elsőként zárt, alig 10 feletti meccsenkénti gól átlagánál csak a rekorder Schwartzer tudott jobbat. Papíron egyértelműen a Boston számít a cím első számú várományosának, de ez az elmúlt években is rendre így volt, a rájátszásban azonban mégis többször csődöt mondtak, így korántsem vehető biztosra, hogy 2011-ben ki tudnak törni a saját árnyékukból.

A bajnoki címvédő Chesapeake Bayhawks együttese mindössze a negyedik helyen zárta az alapszakaszt, így az elődöntőben kénytelenek lesznek a favorit bostoniakkal megmérkőzni, de ez annyira nem zavarhatja őket, mivel a tavalyi győzelem felé vezető úton 13-9-re verték Rabil-éket a bajnokság ugyanezen szakaszában, míg a 2010-es fináléban az idei döntőről lemaradó Long Island Lizars-t győzték le. A 2001 óta működő franchise immár háromszoros győztesnek mondhatja magát, 2002-ben és 2005-ben még Baltimore Bayhawks-ként értek fel az MLL csúcsára, majd három sikertelen washingtoni esztendőt követően, tavaly, az első chesapeake-i évben újra a legjobbnak bizonyultak. Idén az ismétlésre fáj a foguk, és erre jó formaidőzítéssel még esélyük is lehet, biztató lehet számukra a mindenkori 8-3-as playoff-mérleg, ami messze a legjobb a négy finalista csapatot tekintve. Az alapszakaszban a gárda kulcsfigurája Glading volt, aki mind a 23 góljával, mind a 38 pontjával a legjobbnak bizonyult, s a bajnokság pontlistájának hatodik helyén végzett. Mellette a top20-ba még a 27 pontos Rubeor és a negyedszáz egységig jutó Hunt fért be, továbbá már csak néhány munkás középpályásuk tudta elérni egyáltalán a tíz gólt is, mint például a toronymagas ground ball-leader Abbott, aki 53 labda szerzésével a liga harmadik legjobbja lett. A buli specialista Smith 54.8 %-os teljesítménnyel vétette észre magát a mezőny egyik legtöbbet foglalkoztatott kezdő embereként. A kapuban a legtöbb lehetőséget Phipps kapta, de a 14.14-es GAA-re és az 53.2 %-os mutatóra sem igazán lehet büszke, így könnyen lehet, hogy a fináléban is inkább a veterán Garrity-re fognak támaszkodni, akinek minden rutinjára szükség lenne a Boston feltartóztatásához az elődöntőben. A Bayhawks tavaly is meglepetésre hódította el a bajnoki címet, s az idei alapszakaszban sem nyújtottak meghatározó teljesítményt, ismét outsider-ek lehetnek, de komoly érv mellettük, hogy a többiekkel ellentétben, jól tudják hogyan kell nyerni.

A finálé negyedik résztvevője a Hamilton Nationals csapata, akik éppen a mieink ellenfelei lesznek a szombati elődöntőben. Nem lehetnek túl kellemes emlékeink a kanadai együttesről, ugyanis alapításuk első évében, 2009-ben még Toronto Nationals-ként 10-9-re legyőzték az Outlaws-t a bajnoki döntőben, és óriási meglepetésre elhappolták előlünk a diadalt. Ezt követően jókora vegetálás következett, s a 2010-es szezont 3-9-es mérleggel liga utolsóként zárták, de idénre visszatértek a tűz közelébe, és az utolsó fordulóban aratott sikerükkel letaszították a Long Island-et a playoff-helyről, és egyenesen a harmadik helyen kvalifikálták magukat a rájátszásba. A szezon elején elcserélték a legjobb játékosukat, a field lacrosse élő legendájának számító Grant Jr-t, azonban ahelyett, hogy összeestek volna a vezér nélkül, a számtalan indián felmenőkkel rendelkező játékosból összeállított csapat csak ezután kezdett igazi menetelésbe. A gárda legjobb pontszerzője Walters lett 39 egységgel, míg a 19 gólos Boltus a legeredményesebb lövőnek bizonyult, de Earl, Jamieson, Hall és Crowley sem sokkal maradtak el tőlük. B. Merrill személyében ők vonultatják fel az egész MLL történetének egyik legjobb hátvédjét, a veterán klasszis négy góllal és 17 ponttal is a liga legeredményesebb bekkje volt, miközben 77 GB-jénél többet sem szedett össze senki ebben az évben. A faceoffolás koronázott királya Snider idén minden korábbinál kevesebb lehetőséget kapott, hogy nagyobb teret adjon ifjú kollégájának, de így is 54.6 %-s mutatóval zárta az idényt alig 200 darab FO-val. A szezon második felétől kezdve Rodgers őrizte a Nats kapuját, kilenc meccsén ötször vezette győzelemre a csapatot, ezalatt 11.46-os kapott gól átlagával a harmadik, 55.8 %-os védési mutatójával pedig a negyedik helyen végzett a teljes mezőnyben. A Nationals egy nagyon jól összeszokott csapat, akik nem állnak akkora sztárokból, mint a Cannons vagy az Outlaws, két éve sötét lóként mégis bajnokok lettek, és nem kizárt, hogy jó formát elkapva idén is borsot tudnak törni a nagyok orra alá.

Az MLL Championship Weekend programja:

Augusztus 27., szombat, elődöntők:
18:00 Boston Cannons - Chesapeake Bayhawks
20:40 Denver Outlaws - Hamilton Nationals

Augusztus 28., vasárnap, döntő:
21:00 Az elődöntők győztesei

Ezen a hétvégén kiderülhet, hogy az Outlaws elhódítja-e végre a várva várt bajnoki címet, vagy az idei esztendőben is meg kell elégednünk a rájátszásba jutással. Bár az alapszakaszban mindkétszer nagyon magabiztosan legyőztük a Hamilton-t, a rájátszás teljesen más műfaj, és a legjobb produkciónkra lesz szükségünk ellenük péntek este, ha nem szeretnénk elhasalni az elődöntőben. Nem is beszélve arról, hogy a szombati finálé mekkora küzdelmet hozhatna, akár az alapszakasz-győztes Cannons, akár a címvédő Bayhawks is jut be éppen.

Szurkoljunk együtt a denveri gárdáért, hogy annyi év nüansznyi lemaradását követően, 2011-ben végre az Outlaws lehessen az MLL bajnoka!

A Colorado Rockies együttese szép sikerekkel zárta le a kilenc meccses hazai sorozatát, mivel az utolsó párharcban mind a három meccset sikerrel vettük a sereghajtó Houston Astros ellen, így 7-2vel tudtuk le a home standet és egyre feljebb zárkózunk a csoport éllovasaira.



1. meccs, hétfő: Rockies-Astros 9-5
A párharc nyitó meccsére a belső mezőnyben Helton, Ellis, Tulo, Wiggy kezdett, kívül EYJR, Fowler, CarGo kaptak lehetőséget, a soros kezdő dobó Chacin elkapója pedig Iannetta lehetett, közben a vendégektől Myers kezdett. A nyitó játszmában a texasiak két kieső után két single révén kerültek bázisra, aztán viszont megfékeztük őket a harmadik kiejtéssel, utána egészen őrült akcióba kezdtünk. Először is EYJR és Fowler azonnal a pontszerző bázisokat foglalták el, mire CarGo mindkettejüket haza terelte egy 2run RBI doublelal, utána Helton eredményes volt egy RBI singlelel, Wiggy előkészítő dupláját követve Ellis szállította a következő futást egy single általl, majd két kiesőnél még Chacin pakolt be egy két futást érő doublet, így a hat pontos első játékkal 6-0nál fejeződött be az első denveri attak. A következő menetben a vendégek egy singlet értek el a régi játszótárs Barmes jóvoltából, de utána egy Tulo-Ellis-Helton double playt mutattunk be, majd CarGo solo HRal tovább növeltük a tetemes különbséget. A folytatásban egy single után újra sikerült dupla játékkal menteni, majd további két ütést követően egy strikeouttal abszolváltuk a harmadik kiesőt, viszont nem jártunk bázison. A negyedik inning első embere Bogusevic hazafutásával iratkozott fel a táblára az Astros, újabb két pályára kerülést követően pedig egy groundouttal hárítottuk el a veszélyt, mialatt a mieink megint mind a hárman kiestek. Ezt követően két kieső után engedtünk két futót a pontszerző bázisokra, de Chacin ismét képes volt hozni a harmadik outot fontos helyzetben, majd Tulo és Wiggy hiába nyomultak előre egy-egy single jóvoltából, Ellis double play áldozata lett. Már a hatodik inningben jártunk, amikor egy singlet követő Ellis-Tulo-Helton dupla játékot mutattunk be, majd az első houstoni reliever könnyedén búcsúztatta el a hazai hármast. Chacin a soron következő játékot hibátlan teljesítménnyel oldotta meg, közben a hetedik alján Fowler, CarGo, Tulo mindannyian strikeouttal végezték. Ezután az első csere dobó M. Reynolds egy single közben dolgozta le a három vetélytársát, majd még egyszer utoljára támadásba lendültek a mieink és két séta, egy single által feltöltöttük a bázisokat, melynél a pinch hitter Nelson vágott be egy 2run RBI singlet, utána még Fowler harcolt ki bases loaded helyzetet, azonban CarGo képtelen volt élni a lehetőséggel, meg kellett elégednünk a 9-1es vezetéssel. Az utolsó dobó részre a veterán Romero jött ki, azonban rögtön két embert felengedett, Downs pedig egy három pontos hazafutással zárkóztatta közelebb a csapatát, majd egy újabb double után egy kiesővel dobót cseréltünk, ám Roenicke sem tudott javítani és mindkét ellenfelét felengedte egy-egy sétával. Újra cseréltünk és a loaded 1outnál Betancourt ellen Paredes pakolt be egy sac flyt, de egy hosszú beállás végén Barmes ellen sikerült befejezni a mérkőzést, melyet 9-5re nyertünk meg.
- Az elején megszerzett előnyt végig vittük, csak a befejezést engedtük szorosabbra, de komolyabb gond már akkor sem lehetett. A korai előnyt leginkább Gonzalez erőfeszítéseinek köszönhettük, aki egy 2run doublet és egy solo HRt pakolt be,  három pontot szerzett és 2/5ös hatékonysággal zárta a hétfői találkozót, így már 79 RBIval áll. Wigginton 3Bként kezdett és az egyes bázison fejezte be, négy beállás alatt két ütést vállalt, egyikből sem tudott pontot szerezni, viszont a hármas bázisnál bemutatott egy remek fogást. Helton az elején szerezte az egyetlen pontját egy singleből, egy ütéssel és két sétával tudta le a meccset, közben két beérést produkált, az átlagát pedig .313ra javította és a végén még pihenőhöz is jutott. Ellis szintúgy egy korai singleből volt eredményes és már a 31. pontját termelte, viszont később csak egyetlen séta jutott neki, a háromból két double playt ő indított el. Fowler az elején jegyzett egy doublet, utána egyetlen séta és három out play került a neve mellé. Tulowitzki négy próbálkozásból egy singlet ütött, a három kiesése közt két strikeoutot kapott, a végén pihenőhöz jutott és Herrera játszott shortstopot. A leadoff hitter Young Jr egy sétát harcolt ki a nyitó támadásban, utána csak három kiesésre olt képes, vele ellentétben Iannetta legalább 1/4et hozott és haza is tudott érni a singlet követően. A csere ember Nelson az egyetlen beállásában sikerrel oldotta meg a loaded 1out helyzetet és két embert küldött haza a single ütésével, így a 12. pontszerzését produkálta, majd a hajrában 3Bként tűnt fel a mezőnyben és elkönyvelte az ötödik hibáját. Chacin továbbra sem tért vissza az igazi formájához, de a hétfői találkozón mindössze egy pontot kapott hét játék alatt. Viszont számtalan ütést elértek ellene összesen 11 találatot engedélyezett, de legalább csak egy séta csúszott be és eredményesen tudta visszafogni a futókat, így kiharcolta a 10. győzelmét a szezonban és még egy két pontos ütéssel is jeleskedett, mellyel már néggyel bír az évben. M. Reynolds egy ütés ellenére két SO közbenjárásával biztosan teljesítette a nyolcadik inninget. Romero betlizett az utolsó menetben és négy ponttal engedte közelebb az Astrost, három ütése közt beszedett egy 3run HRt is. Roenicke nem tudott segíteni, mindkét ellenfelét sétálni hagyta, nem jegyzett outot, de közvetlen futást sem kapott. Betancourt is szóhoz jutott a végén és két kiejtéssel befejezte a meccset, önmaga harmadik sikeres savet könyvelte el.






















2. meccs, kedd: Rockies-Astros 8-6
A másnapi folytatásban a 2B Herrera és a 3B Nelson kezdése volt újdonság, a bal szélen EYJRt S. Smith váltotta és közben sort kerítettünk az Ubaldo cserében megszerzett A. White debütálására, a vendégeknél Norris volt az aktuális dobó. Az első inningben A. White magabiztosan kiosztatta az első három szembejövő ellenfelét, majd a hazai akcióban Fowler és Nelson hamar a kettes-hármas bázison kötöttek ki egyetlen kieső közt, ahonnan előbb Tulo RBI singlelel szereztük meg a vezetést, majd Helton lőtt ki egy labdát a jobb szélre melyet elkaptak és közben Nelson hazaért, viszont Tulot kidobták az egyes és a kettes közt, így flyout double playt hajtottak végre, de 2-0ra mentünk. Ezután Lee üres pályás hazafutásával zárkóztak a vendégek, ám az utána jövő három ütőt biztosan kiejtettük, míg S. Smith és Iannetta egy-egy single és rablás után foglalták el a pontszerző bázisokat, utána ketten kiestek, Fowler még sétált a teli pályára, ellenben Nelson ellen egy strikeouttal véget ért az akció. A harmadik inning során a houstoniak rögtön két ütést vittek be, majd Altuve singleből az egyik, Martinez RBI single találatának köszönhetően a másik futó is beért, így fordítottak, ráadásul még egy Nelson hiba által teli pálya alakult ki egy kiesővel, de Bogusevic ellen egy Herrera-Tulo-Helton dupla játékkal mentettünk. Ezt követően CarGo és Tulo egyaránt sétával lépett pályára, S. Smith beállása alatt egy hibából beért az egyik futó, majd még Iannetta error miatt került fel, de Herrera ellen összejött a harmadik out. A negyedik játékot 3-3as döntetlennél kezdtük és legközelebb egy walkot kaptunk, mely után egy Herrera-Helton dupla játékkal sikerült takarítani, támadásban viszont csak Nelson mutatott fel egy doublet két kiesőnél. Aztán  A. White sikerrel tartotta vissza a három ellenfelet, majd Tulo szenvedett el egy hit-by-pitchet, S. Smith pedig kibombázott egy 2run homerunt, mellyel visszavettük a vezetést 5-3 arányban. A hatodik játékban gyorsan válaszoltak és két kieső után egy doublet, majd egy 2run HRt szenvedtünk el Paredestől, ám az első houstoni csere dobó ellen Fowler single, Nelson fielder's choice által került fel, CarGo RBI single találatával ismét visszavettük az előnyt, de ennél többre képtelenek voltunk, mivel Tulo egy flyout double play áldozata lett. A hetedikben Belisle volt a soros és egy korai doublet követően Schafer egyenlített ki ellene, de nem estünk kétségbe és a következő nekifutásnál S. Smith sétált, majd Herrera tűzött be egy 2run HRt a jobb szélre, utána még Belisle vágott egy doublet, de két strikeouttal véget ért a támadás. A következő dobó részben biztosan szórtuk ki a soros ütőket, azonban a mieinknél is feltartóztatták a CarGo, Tulo, Helton hármast, így két pont előnyben fordultunk az utolsó játszmába. Meglepetésre a végén Brothers kapta meg a lehetőséget és a fiatal dobó két ember pályára engedése ellenére sikerrel fejezte be a mérkőzést, így a denveri együttes másodszor 8-6ra verte az Astrost.
-  A vendégek hiába kapaszkodtak végig, többször is tudtak egyenlíteni, de a hetedik inning alján eldöntöttük a meccset és sorozatban a negyedik győzelmünket arattuk. S. Smith bevágott egy újabb hazafutást, az ötödik alján jegyzett két pontos bombája már a 15. HR volt tőle az évben, ezen kívül még egy singlet és egy walkot ért el, így 2/3as hatékonysággal zárta a keddi napot. Herrera ritka módon kezdő 2B volt és meghálalta a bizalmat, hiszen a hetedik inningben lőtt 2run HR jelentette a győzelmet a csapat számára, korábban csak egy sétát ért el és mindössze a harmadik hazafutást ütötte, de most ő lett a nap hőse és még védekezésben is kiegyensúlyozott tudott lenni. A sor első embere Fowler két ütést és egy sétát jegyzett négy beállás alatt, kétszer haza tudott érni, de közvetlen pontszerzést nem köszönhettünk neki. Gonzalez és Tulowitzki mindketten egy-egy ütést hajtottak végre, mindketten ugyanúgy RBI single után találtak be, mellyel az outfielder a 80., a shortstop a 87. pontját regisztrálta az évben. Helton háromszor is strikeoutot nyelt be, ezen kívül még egy flyout double play közben harcolt ki runt, amely a 67. pontszerzését eredményezte. Nelson mindössze 1/5ös lőlapra volt képes egy duplának köszönhetően, a négy kiesésből kettőt SOval kapott és közben hat társát hagyta bázison, illetve újabb errort vétett. A hetedik helyen Iannetta négy lehetőség alatt egy singlet termelt és az ötödik sikeres rablását is végrehajtotta. A kezdő dobó A. White a bemutatkozó mérkőzésén nem volt sebezhetetlen, az első hat játékban öt futást elszenvedve döntetlennél távozott. Még ő is nagyon fiatal dobó és a Coors Fieldet meg kell szoknia, tavasz óta nem játszott a big leagueben, reméljük legközelebb eredményesebb lehet. Belisle két inninget egy kapott ponttal teljesített, előbb a hetedikben eltékozolta az előnyt, majd a nyolcadikban hibátlan volt, így a hatodik BSt és a nyolcadik Wt írta fel az évben, támadásban egy doublet hozott. Brothers élete első save lehetőségét sikerrel abszolválta, két felengedés közben két called strikeoutot osztott ki, a jövő closer reménysége élni tudott a bizalommal.


















3. meccs, szerda: Rockies-Astros 7-6 walk-off extra inningben
Az utolsó meccsre változott a legtöbbet az összeállítás, Helton pihenője miatt Wigginton tűnt fel az egyes bázison, a kettesre visszakerült Ellis, a hármason a frissen megszerzett Kouzmanoff jutott lehetőséghez, a bal külső szélre visszatért EYJR, míg az elkapó Alfonzo volt. A mieink kezdő dobója a veterán Cook lehetett, a másik oldalon pedig Rodriguez startolt. A kezdés gyengén sikerült a hazai dobó számára és egy sétát követően Lee RBI doublelal kerültünk hátrányba, majd Paredes RBI singleből újabb pontot kaptunk, végül a harmadik outot egy rundown által hoztuk a hármas és a home plate közt. Ezután az első támadásban EYJR singlelel lépett pályára, Fowler triplájával pedig máris pontot szereztünk, közvetlen után CarGo pörkölt be egy RBI singlet, őt követően Tulo takarította ki a bázisokat egy 2run HR jóvoltából, így négy pontot szereztünk, majd még további két emberünk került fel, de Cook ellen befejeződött a játék. Nem sokáig tartott az előny, mivel Barmes hazafutásával gyorsan betaláltak, egy újabb triplet követve pedig a dobó Rodriguez ütéséből döntetlenre álltunk, végül Cook kiosztott egy strikeoutot és bemutatottunk egy Cook-Tulo-Wiggy double playt, aztán nem tudtuk elkerülni a három kiesést. A következő védekező részben megint bizonytalankodtunk, két beszedett singlet követően Paredes groundoutos kiesése közben ért be egy futó, válaszként pedig Tulo és Wiggy került pályára, ám utánuk sorban hárman kiestek. A negyedikben csak egyetlen 2out singlet engedtünk be, majd EYJR egy hibát használt ki, egy kiesőnél CarGo két pontos hazafutásával fordítottunk, Tulo sétája után pedig Wiggy ellen jött össze az utolsó kiejtés, de 6-5re újra előnybe kerültünk. Ezúttal sem tartott sokáig a vezetés, az ötödik felvonásban Cook máris beszedett egy doublet, Bogusevic sac fly megmozdulása után megint egálban voltak a csapatok és a következő támadásban a 2in-1out szituációval sem tudtunk élni. A hatodik játék előtt dobót cseréltünk és a zaklatott Cookot Hammel váltotta, aki az első menetében egyetlen singlet kapott, közben Fowler doublet ütött, Tulot szándékosan felengedték az első bázisra, majd Wiggy pedig egy double playel vetettek véget az inningnek. A hetedik dobó részt magabiztosan hoztuk háromból három kiejtéssel, de az első houstoni reliever ellen egyedül Ellis ért el egy 2out singlet. Ezt követően Roenicke egy singlet engedélyezett, de az Ellis-Tulo-Wiggy dupla játék által biztosan védekeztünk, majd a nyolcadik alján EYJR kapott egy hit-by-pitchet, Fowler biztonságival még tovább támogatta, CarGo szándékos sétával kötött ki az üres egyesen és Tulo ellen SOval védekeztek, majd a pinch hitter Giambi kiharcolt egy sétát, de sajnos Kouzmanoff nem tudta kihasználni a loaded 2out helyzetet. A kilencedik dobó részt Betancourt hibátlanul teljesítette, részünkről az első ütő kiesését követve Ellis vágott be egy doublet, Heltont direkt felengedték, EYJR groundout közben még tovább haladtak a futók a kettes-hármas bázisra, viszont Fowler is groundoutot szenvedett el, így nem tudtuk befejezni a meccset. Az alap játékok 6-6os döntetlennel értek véget és az első extra inningben Belisle csupán két kieső után szedett be egy doublet, de baj nem lett belőle, aztán Tulo walk és Herrera single által a szélső bázisokat foglaltuk el egyetlen outtal, egy wild pitchnak köszönhetően a másik futó is a kettesre lépett, így Kouzmanoffot szándékosan sétálni hagyták, végül a teli pályás helyzetnél Alfonzo beállása alatt A. Rodriguez újabb wild pitchet vétett, amiből Tulo hazaért és a Rockies megnyerte a meccset 7-6ra.
- Megint komoly csatára kényszerítették a csapatot, de a fordulatos meccs végén ismét mi zártunk győztesen, bár a vendégek újra több ütést vittek be. Gonzalez folytatta remek sorozatát és zsinórban a kilencedik találkozón volt pontszerző, szerdán három RBI került a neve mellé, egy RBI single és egy 2run HR után, öt lehetőség alatt két ütése volt és már egyre komolyabb éves statisztikákkal rendelkezik. Tulowitzki is összekapta magát a párharc utolsó meccsére és két ütése közt bevágott egy 2run HRt, amely már a 26. hazafutása volt az évben és még három sétát is kiharcolt, de az egyik intentionally walk volt. Fowler öt beállás alatt két komoly extra base találatot süllyesztett, az idei 13. triplája pontot hozott és a 24. doublet lőtte, viszont a hatodik mezőnyhibát is elkönyvelte. A sor végén Ellis suttyonban ötből négy ütést termelt, melyből három single volt, de sajnos egyik pályára lépése után se tudott körbe érni. A leadoff hitter Young Jr egyetlen ütést és reached errort használt ki, mindkét akciót futással zárta és az évi 16. sikeres lopását is elérte. Az alkalmi elkapó Alfonzo a négy beállás alatt egy ütést és egy sétát hozott, majd a tizedik alján az ő ütési lehetősége közben történt a wild pitchből nyertük meg a meccset. Wigginton kezdett az egyes bázison, de három kiesés mellett csak egy sétát termelt és a végére Helton váltotta, aki az egyetlen jelenésében direkt sétát kapott. Az új szerzemény Kouzmanoff nem találta az ütő formáját, ötből öt kiesés alatt mindössze egy szándékos sétáltatás jutott neki és még öt embert fent is hagyott. A csere ütők közül S. Smith flyouttal esett ki, Giambi sétált és futóként Rogers lépett fel a helyén, Herrera pedig egy singlet vállalt az utolsó támadásban. Cook elég zaklatott startot produkált, az első öt játékban hat pontot kapott 11 ütésből, csak egyetlen menetben nem kapott runt, így érthető volt, hogy korán leszedtük. Az új longman Hammel hozta a következő két inninget, melyek alatt egyetlen ütőt engedett pályára. Roenicke továbbra is őrzi hibátlan mérlegét, a nyolcadik menetben ismét csak egy singlet engedett be és egy DP támogatta. Betancourt a kilencedik tetején három emberéből kettőt SOval küldött ki, újra a rá jellemző dominanciával tette a dolgát. Belisle két nap alatt a második győzelmét hozta, ugyanis a tizedikben egy ütés ellenére nem kapott pontot, majd a támadók megnyerték a meccset, így már a kilencedik wint írták fel neki.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 71-59 (130 meccs)
2. San Francisco Giants 69-61 (130 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 63-68 (131 meccs, 8.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 60-69 (129 meccs, 10.5 GB)
5. San Diego Padres 60-71 (129 meccs, 11.5 GB)

Közelebb kerültünk az első kettőhöz és valamivel több mint egy hónappal a vége előtt még látótávolságon belül vagyunk a rájátszástól, az elmúlt napokban a Giants csak 1-1ezett a Padres ellen, a D'backs az első három meccsből kettőt nyert meg a Natsnél, még egy meccs hátra van. A Dodgers pedig maradt a nyomunkban, mivel söprést hajtottak végre St. Louisban. A következő napokban két párharcot rendeznek a csoporton belül, a LAD-COL ütközet mellett az Arizona és a  SD is egymással harcolhat előbbi otthonában, míg a Giants az Astros fogadja.

A következő ellenfél tehát a csütörtöki szabadnap után újra a Los Angeles Dodgers csapata lesz, akiket a múlt hétvégén itthon 2-1re múltunk felül, most házon kívül fogunk játszani velük és biztosan nehéz dolgunk lesz, mert ők is komoly formába jöttek velünk együtt. A párharc meccseire a következő időpontokban kerülhet sor: szombat 04:10, szombat 22:10, vasárnap 22:10. Ha még szeretnénk a playoff közelében maradni, akkor most LAben is sikerek lesz szükségünk és a megszerzett lendülettel kell tovább haladnunk! GO ROCKIES!!!

A 2011-es preseason második meccsét hazai pályán játszotta a Denver Broncos, a Buffalo Bills csapatát láttuk vendégül a magyar államalapítás ünnepének napján, bár ezt kint a nézők 99,9%-a bizonyára nem tudta. A szurkolók egy kissé tudathasadásos állapotban foglalhatták el a helyüket a nézőtéren, ugyanis a héten a stadion új nevet kapott, Sports Authority Field @ Mile High lett az új elnevezése és a bejárat fölött kívül már le is cserélték a kiírást, de bent még az INVESCO feliratok voltak mindenütt láthatóak.




















A mérkőzés előtt nem sokkal jelentette be John Fox HC, hogy ezen alkalommal nem Tim Tebow, hanem Brady Quinn lesz a második számú QB, valamint azt is tudatta az újságírókkal és rajtuk keresztül a közönséggel, hogy az első csapat másfél-két negyedet lesz a pályán a támadóknál, ellentétben az első fordulóval, amikor csak egy drive-ot kaptak. Sérülés miatt hiányzott erről a meccsről Ty Warren, Demaryius és Marcus Thomas, Richard Quinn és Stanley Daniels.

Mivel a Bills nyerte a pénzfeldobást, ezért ők kezdhették a meccset és elsőként a hazai oldalon a védők léptek pályára, nickel felállásban, az alábbi összeállítással:

DT: Kevin Vickerson
DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Wesley Woodyard
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Cassius Vaughn
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

Bár először úgy tűnt, hogy hamar sikerül megállítani az első vendég támadást, hiszen 4&1-nél punt-hoz állt fel a Bills, egy trükkös play-el futásból hoztak 4 yard-ot és folytathatták az akciót. Sikerült egy időre megzavarni a fejeket a denveri védelemben, de hamar összekapták magukat és végül a 22 yard-os vonalon megállították a Buffalo-t, így csak 3-0 lett a hátrány.

Jöhettek a támadók a pályára, szintén nem egy szokványos felállásban, két TE-el:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Daniel Fells, Julius Thomas
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Orton-ék első jelenésre csak egy 1st down-ra volt jó, mivel egy sack után 3&14-nél Royal 22 yard-os elkapását büntetés miatt érvénytelenítették. A vendégek második támadása még rövidebb lett, 3&out után punt-al adták vissza a labdát, közben Von megszerezte első NFL sack-jét. Az első negyedből hátralévő időt a Broncos végig támadásban töltötte, 65 yard-os előrehaladásukból 51-et a két RB, Moreno és Willis McGahee termelt, futásokkal és elkapásokkal. A koronát a drive-ra a második negyed elején az utóbbi tette fel, 1 yard-os futása TD-t ért, így lett 7-3.

A védelem tovább folytatta kiváló teljesítményét, bár ezúttal egy 1st down-t engedtek, de utána már csupán 2 yard-ot, újra munkába hívva a vendég punter-t, Moorman-t. Orton-ék újra nekiindultak a pontszerzésnek és ismét sikeresen jártak. A futók ezúttal is kivették erősen a részüket a sikeres támadásvezetésből, hiszen Willis McGahee 13 yard-os TD elkapásával együtt 33 yard-ot vállaltak a 76-ból. Említést érdemel még Fells 21 yard-os elkapása, ami szépen megalapozta a drive-ot. 14-3 volt immár az eredmény.

Bár úgy tűnt, hogy sikerül megállítani a védelemnek Fitzpatrick-ék drive-ját, de Von második sack-jét érvénytelenítették szabálytalanság miatt, az utána következő 3&5-ös play-nél pedig egy 6 yard-os elkapás után még Doom szabálytalansága miatt kapott 15 yard-ot a Buffalo. Két szép védekezés után, 3&19 jött, Moore csinált egy nagy tackle-t, de túlzottan durvának látták a bírók, 15 yard-os büntetést kapott érte, a Bills meg egy 1st down-t. Nem lett azonban TD a drive-ból, Fitzpatrick passzát 2&10-nél pár play-el később Mays leütötte, DJ pedig elkapta, majd 15 yard-ot szalad az interception-el. 2:06 maradt, de erre a drive-ra már nem Orton, hanem B. Quinn jött fel a támadókkal, Moreno és McGahee helyett pedig Ball játszott RB-ben. Eljutottak egészen a vendégek 3 yard-os vonaláig, 0:11 volt vissza, de ezúttal a Bills játszotta el ugyanúgy a labdaszerzést, igaz a visszajátszás után már nem tűnt biztosnak, hogy a föld előtt elkapta a labdát McGee. 14-3 maradt a félidőre az eredmény.

A második játékrészt a Broncos kezdte, elég magabiztosan indult a drive, majd amikor megakadt egy kicsit, akkor 4&1-re sikerült Ball-nak hoznia a 1st down-t. Sajnos azonban a következő 3rd down-t se sikerült megoldani, így Matt Prater érkezett egy FG-ra, 49 yard-ról be is vágta, tovább növelve az előnyt 17-3-ra. Közben már a védelemben is a cserék jöttek a pályára, de mindez nem jelentette azt, hogy gondjuk lett volna a Bills második sora ellen, simán 3&out-al megállították őket. B. Quinn-ék se mutattak sokat a következő támadásban, a TE Green szabálytalansága miatt 1&20-al kellett kezdeni, de 4 yard után két sikertelen passz jött, ment vissza a labda a vendégekhez, de ők ismét három play után visszaadták azt. Cox punt return-je után a saját 48-as vonaláról indulhatott B. Quinn és alakulata, Decker szép elkapása hozta az első 1st down-t, Minor futása a másodikat, végül Britt Davis 24 yard-os elkapása már TD-t ért, 24-3-ra növelve a Broncos vezetését az extra point után.

A Buffalo következő támadása már belenyúlt a negyedik negyedbe, majdnem 4 percet és végül TD-t ért, a backup QB Thigpen 13 yard-os passzával, 24-10-re szépítve ezzel az eredményt. Tebow lépett pályára 10:59-el a vége előtt, dobott egy 10 yard-os passzot, de utána előbb lejárt a támadóideje a play elindítása előtt, majd bekapott egy -6 yard-os sack-et, így kénytelen volt a hazai csapat visszaadni a támadás jogát a vendégeknek. A Bills futásokkal és egy-két hosszabb passzal eljutott a Broncos 4 yard-os vonaláig, lepörgetve több, mint 4 percet a negyedből, majd egy sikertelen Thigpen passzal 4&4-nél pont nélkül fejezték be a támadást és adták vissza a labdát Tebow-éknak. Fox-ék valószínűleg úgy döntöttek, hogy erre a meccsre ennyi nekik elég volt, főleg mert egy jó punt után saját 6-os vonalukról kellett indulni, futásokkal kezdte ölni az órát a denveri csapat. Tebow is futott passzolás helyett, 7 yard-ot 3&6-nál, amivel csapata utolsó 1st down-ját hozta ezen a meccsen, de csak 1:44-ig tudták lefuttatni az órát, mivel a Bills időt kért kétszer is, úgy tűnt, hogy ők még szeretnének játszani. Bejött a harmadik számú QB Brad Smith és 5 passzal csinált 46 yard-ot, de az idő kevés lett neki, hogy pontokat is szerezzen, maradt tehát a 24-10 a végeredmény.





















A három irányító közül ezúttal Kyle Orton tűnt a legmagabiztosabbnak, 13 passzából 10 lett jó, 135 yard-ért, 1 TD-vel és 135,1-es QB rating-el. Brady Quinn se volt rossz éppen, bár neki 10 sikeres passzhoz 16 kísérlet kellett és „csak” 130 yard-ot tudott összehozni, az 1 TD-hez pedig egy 1 INT is párosult, a QB rating-je így csupán 82,8-as lett. Tim Tebow ezúttal nagyon kevés lehetőséget kapott, több hátráltató tényezővel (sok saját és ellenfél futás, kevés idő).

Mindenképpen kiemelném a két kezdő futónkat, a futásokból és elkapásokból 49 ill. 39 yard-ot összehozó Knowshon Moreno-t és Willis McGahee-t, valamint Brandon Lloyd-ot, aki 55 yard-ot szorgoskodott össze 4 elkapással. Fontos megjegyezni mindhármuknál, hogy mindezt nagyjából egy félidő alatt hozták össze. Eric Decker is kezd lassan belerázódni, 3 elkapással csinált 39 yard-ot, ami előszezonban egész jó statisztika.

A védelemben jó teljesítményt nyújtott Von, Doom, Champ és Woodyard, valamint egész jól mozgott Cox és Thompson. A special teams-ben is volt pár kiemelhető teljesítmény, például a kritikákra ezúttal elég jól rácáfoló Britton Colquitt, aki 4 punt-jával 59,0-s yard-átlagot produkált és ami még fontosabb, hogy ebből 47,0 volt a nettó yard és volt egy 20 yard-on belül végződő rúgása is. Cox és Anderson is mutatott be pár szép visszahordást, őket is dicséret illeti. A rúgók felváltva léptek pályára, de FG kísérlet csak Prater-nek jutott, neki viszont a 49 yard-os FG nagyjából kötelezőnek mondható.

Lényegében elmondható, hogy hoztuk a kötelezőt, a csapat különösen védekezésben sokat fejlődött, annak ellenére is, hogy az előző héten elvesztette az egyik kezdő DT-t nagyjából az egész szezonra, a másikat pedig az előszezonra. A rookie-k egyre jobban beilleszkednek, a veteránok pedig úgy tűnik, hogy elég jól magukévá tették az új edzői stáb által kitalált dolgokat. Persze, a puding próbája az evés, és a „kajálás” majd az alapszakaszban kezdődik meg igazából.

A harmadik előszezon meccsen a Seattle Seahawks látogat a Mile High-ra, ismét egy szombati meccsen, magyar idő szerint vasárnap 03:00-tól, ellenük is igaz:

Nyerni kell, nincs mese…

A múlt hétvégi utolsó mérkőzésén a címvédő Colorado Rapids gárdája kissé csalódást keltő, 2-2-es döntetlent ért el a fiatal erőkből álló Chivas USA ellen, hiába vezettünk kétszer is, a vendégek a találkozó utolsó perceiben pontot tudtak menteni ellenünk. A denveri alakulat kiengedte a győzelmet a kezéből, de mivel a pontszerzés így is összejött, sorozatban a hatodik meccsünket vívtuk meg veretlenül, ezzel őrizzük a negyedik helyet a főcsoportban.



















Még ezt megelőzően, a szerdai napon került sor a csapat első mérkőzésére az Észak-, és Közép-Amerikai Bajnokok Ligája küzdelmeiben, melyen hazai pályán 3-2 arányban legyőztük a salvadori Isidro Metapan együttesét. A mieink az első félidőben kétszer is hátrányból egyenlítettek a nagy visszatérő Macoumba Kandji találataival, majd a második félidő elején létszámfölényben játszva Andre Akpan rúgta a mindent eldöntő gólt. A fordulatos összecsapás videófelvételei a következő linken tekinthetők meg. A B-csoport másik meccsén a Santos Laguna ugyancsak 3-2-re múlta felül a hondurasi Real Espana-t, így a mexikói egylettel holtversenyben állunk a négyesfogat élén.

A hétközi találkozón számos meghatározó játékosunk pihent, így lehetőség szerint a legerősebb összeállításunkban álltunk fel a Chivas USA elleni szombat esti rangadón. Sérülés miatt a hosszú távra kiesett Conor Casey (achilles-szakadás) és Anthony Wallace (térdsérülés) mellett sajnos továbbra sem számíthattunk a térdhajlítójával már hetek óta bajlódó szélső középpályás Jamie Smith-re sem, ezen kívül meglepetés lehetett még, hogy Cummings csak a cserepadon kezdett, s a csapat következő 11 fővel futott ki a Dick's Sporting Goods Park gyepére: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Folan, Nyassi.

A múlt szombati összecsapásra majdnem teljesen megteltek a Commerce city-i stadion lelátói, ugyanis egy különleges akció keretein belül az együttes bemutatta a harmadik számú, tiszta fehér szerelését, melyen csak a mez vállain tűnt fel az eredeti bordó szín. A bajnokcsapat jókora lendülettel kezdte az összecsapást, és esélyeshez méltóan nyomban kapujához szegeztük a kaliforniai együttest, és néhány perc után máris komoly mezőnyfölényt alakítottunk ki, de egy jó darabig csak a középpályán tudtunk dominálni, s a helyzetekkel adósak maradtunk. Aztán a 13. percben a kapitány Mastroeni iramodott meg a jobb szélen az oldalvonal mellett, gyönyörű középre adását pedig a védőjét megelőzve Caleb Folan tanári módon csúsztatta tovább a hosszú sarokba. Az ír légiós immár a hatodik gólját szerezte a szezonban, amivel korai vezetéshez juttatta a Rapids-t, így a továbbiakban egyre nyugodtabban kezdhettünk el játszani, biztosan őriztük a vezetést és gyakori labdatartásaink végén még elszórtan helyzetbe is tudtunk kerülni, de úgy igazán képtelenek voltunk próbára tenni Kennedy kapus képességeit. Nyugodt körülmények között csordogált a találkozó, már csak tíz perc volt hátra az első játékrészből, s egy támadás építése közben az ellenfél térfelének közepén labdát vesztettünk, melyből a Chivas fordulhatott le, és az egykori denveri játékos LaBrocca a kezdőkörből egy hajszálpontos passzal ugratta ki az új szerzemény Angelt, aki a védők mögött beindulva zavartalanul vezethette rá a labdát Pickens-re, és magabiztosan gurított mellette a hálóba. Ezzel az igencsak lesgyanús találttal tehát kissé meglepő módon kiegyenlítettek a gótok, hiszen gyakorlatilag az első épkézláb gólhelyzetüket kíméletlenül kihasználták, és a félidei állás is 1-1-es döntetlen volt.

A szünetet követően szép lassan újból visszanyertük a lendületünket, és tovább folytattuk a szakadatlan rohamokat, hogy ismét megszerezhessük a vezető gólt, azonban eleinte megint csak nem nagyon akartak jönni a minőségi helyzetek. Jó tíz perce ment már a játék a második félidőben, amikor kihasználtuk az első cserélési lehetőségünket, s a bal szélső Thompson helyére a villámléptű Cummings-t állítottuk be, így az előre tolt erőcsatár, Folan-t immár Nyassi-val együtt két kifejezetten támadó szellemű játékos támogatta az árnyékában játszva. Azonban ez a váltás sem hozta meg a kívánt eredményt, hiába játszottunk döntő fölényben a középpályán, Cummings-ék csak elvétve tudtak helyzeteket kialakítani a rettentő szívósan védekező kék mezesek kapuja előtt. Túlléptünk a második felvonás felén, amikor a nagy nyomás közepette Nyassi végezhetett el szögletet a jobb oldalról, s a lágy beívelését a lendületből érkező Jeff Larentowicz gyönyörűen bólintotta be a középről a hosszú alsóba, ezzel ugyancsak fél tucatszor vette be az ellenfelek kapuját az évben védekező középpályás létére. Már csak bő húsz perc volt hátra a találkozóból, és a Rapids újra előnyre tudott szert tenni, ezt követően pedig már egyértelműen a vezetés megtartására koncentráltunk, és jobbára csak őriztük a játékszert, ezzel kevés területet adva a vendégeknek. Aztán a hajrában mégsem koncentráltunk eléggé, s az előretörő Lahoud lendületből egy remek indítást intézett a kiugró Courtois elé, aki kísértetiesen hasonló gólt szerzett az előzőhöz, bár egy kicsit kisodródott a jobb oldalra, de a kimozduló Pickens-nek esélye sem lehetett a hárításra, ez a találat ráadásul biztosan nem volt les, mivel középen Kimura alaposan belül ragadt. Hideg zuhanyként érte a mieinket az egyenlítő gól, de azonnal megpróbáltunk válaszolni, és Cummings labdája után Nyassi középtávoli erős lövését fogta ki a kapus. Az utolsó percekben még középpályás Mullan helyére beküldtük Kandji személyében a negyedik támadót is, de hiába mentünk előre kétségbeesetten egészen a lefújás pillanatáig, képtelenek voltunk begyötörni a harmadik gólt, így a kétszeri vezetés ellenére be kellett érnünk a 2-2-es pontosztozkodással.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Miután a hátvéd Drew Moor újabb mérkőzést játszott végig, új MLS-rekordot állított fel, hiszen a szombati immár sorozatban a 66. meccse volt, melyet a teljes 90 percen át a pályán töltött. A rutinos védő nagy sorozata még 2009. augusztus 6-án kezdődött, amikor az FC Dallas játékosként végig játszotta a Houston elleni összecsapást, azóta olyan szerencséje volt, hogy még eltiltás és sérülés sem sújtotta őt, így új állomáshelyén is valamennyi bajnoki meccsen kezdőként, végig számíthattunk rá, s végrehajthatta e fantasztikus rekordot.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 14-3-9, 51 pont (26 meccs)
2. Seattle Sounders 12-5-9, 45 pont (25 meccs)
3. FC Dallas 12-7-7, 43 pont (26 meccs)
4. Colorado Rapids 10-6-11, 41 pont (27 meccs)
5. Real Salt Lake 10-7-6, 36 pont (23 meccs)
6. Chivas USA 7-8-10, 31 pont (25 meccs)
7. Portland Timbers 8-12-5, 29 pont (25 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-10-10, 25 pont (25 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 3-13-9, 18 pont (25 meccs)

A Rapids magyar idő szerint szerdára virradóra, hajnali 4:00-es kezdettel újra a CCL-ben léphet pályára, a második csoportmérkőzésen a Real Espana lesz az ellenfelünk idegenben. A hondurasi kiruccanást követően a bajnoki menetelést vasárnap hajnalban, 02:30-tól a keleti hetedik helyezett Chicago Fire ellen folytathatjuk a Toyota Park-ban. Reményeink szerint a következő labdarúgó-kiadásunkban is legalább ennyire sikeres szereplésről lesz alkalmunk beszámolni, s a csapat mindkét fronton helyt tud állni az elkövetkezendő napokban.

Sajnos, egyéb elfoglaltságaim miatt egy kicsit hosszabb lett a szünet az előző TC írás óta, mint amit szerettem (szerettünk) volna, viszont ebben a bejegyzésben már a Denver Broncos edzőtáborának a végéig próbáltam összefoglalni a történéseket, remélem nem lett túl sok.




















Egy 43 órás pihenő után folytatódott a training camp augusztus 10-én, szerdán, méghozzá egy teljes védőfelszerelésben lezajló kemény edzéssel. Mivel a Philadelphia Eagles-től csere útján érkezett Brodrick Bunkley szerződése változatlan formában maradt érvényben, így rá nem vonatkozott az újonnan szerződtetett játékosokra vonatkozó tiltás, egyből bevethette magát az edzésmunkába. Ha már ott volt, egyből az első csapatba került, így a védőfal a Dumervil – Vickerson – Bunkley – Ayers felállásban állt fel az edzés elején. DJ Williams és Lendale White ezúttal is hiányzott kisebb sérülés miatt, Demaryius Thomas pedig még mindig lábadozik. Az edzésen a 2-minute szituációkat gyakorolta a csapat nagy intenzitással. Az egyik ilyen drill-ben a támadósor kapott 1:10-et és a labdát a saját 40-es vonalukon 20-14-es hátrányban. Orton a saját drive-ját 4/6, 60 yard, 1 TD hatékonysággal zárta, Tebow-nak ugyanez 3/4, 60 yard, 1 TD statisztikákkal sikerült, Quinn viszont megingott, 3/4 és 38 yard után Nate Irving csípte el a passzát. Később 9-on-7 felállásban gyakoroltak, ahol a védők voltak létszámfölényben és éltek is vele, Joe Mays és Lee Robinson is szépen állította meg a támadók futásait. Bunkley, aki a 77-es mezszámot kapta/választotta, hamar beilleszkedett, Shawn Murphy-vel bánt el elég könnyen egy OL-DL gyakorlat közben. Von Miller néha feltűnik a DL-ban az edzéseken, nem volt ez másképp most sem, ám ezúttal egy kicsit bánhatta, nem sikerült ugyanis túljárnia Ryan Clady eszén. Syd’Quan Thompson pedig hozta a lassan már szokásosnak mondható interception-t, ezúttal Quinn passzát leste le. Ennek az edzésnek még egy különlegessége volt, a régi nagy harcos, Rod Smith látogatta meg ugyanis a csapatot. Jókat beszélgetett régi csapattársával, John Elway-el, közben a mostani WR-ekkel, Decker-el, Royal-al és Lloyd-al is csevegett egy keveset, végül Brian Dawkins mellől figyelte az edzés alakulását.

Mivel a csapat elöljárói abban bíztak, hogy a csütörtöki napon sikerül már a délutáni edzés időpontja előtt aláírni az új CBA-t, ezért megcserélték a két tréninget, reggelre tették a walkthrough-t, délutánra pedig a komoly gyakorlást. Nem is történt sok említésre méltó délelőtt, talán csak Decker új szakáll-stílusa okozott egy kis meglepetést. Mivel a játékosok képviselői és a liga is időben aláírta az új CBA-t, végre hivatalosan is elkezdődött a szezon és így az eddig megszerzett, de edzéseket csak utcai szerelésben látogató játékosok végre beöltözhettek és bemutatkozhattak az új csapataikban.

A Broncos-nál elég sok ilyen játékos volt. A régi ismerősök közé tartozik a 4 millió dollárról és 2 évnyi szerződésről a Broncos-ban maradásért lemondó Brian Dawkins, az RFA ill. ERFA tendereket aláíró Wesley Woodyard, Ryan McBean és Matt Prater, valamint az egy éves új szerződést aláíró Marcus Thomas. Jött azonban elég sok új arc is, a RB Willis McGahee, a WR David Anderson, a két új TE, Daniel Fells és Dante Rosario, valamint a két új DL játékos, Derrick Harvey és Ty Warren. Utóbbinak érkezését minden bizonnyal a CB Chevis Jackson bánta, mivel ő így már nem fért be az időközben 90-re duzzasztott keretbe.






















Dawkins, ha már edzésbe állt, azonnal az első csapathoz csatlakozott, Rahim Moore mellett ő lett a másik „kezdő” safety. Rajta kívül még Woodyard is a top csapatba került a védelemben, de ő minden bizonnyal csak DJ gyógyulásáig lesz ott. A támadóknál McGahee és Fells is végzett gyakorlatokat az első csapattal, ahogy az várható is volt. Goal-line gyakorlatok is jutottak erre a napra és ezúttal a védők szerepeltek jobban. Orton első passza még sikerült, Dan Gronkowski kapta el az endzone sarkában, de ez után 5 egymás utáni támadást is sikerült megállítani a defense-nek, Woodyard,  Keving Vickerson és a rookie Nate Irving voltak a főszereplők. Dawkins nagyon örült, hogy végre a pályán mozoghat a társaival, teljes intenzitással „repült át” a gyakorlatokon. Prater is nagy örömmel vetette magát bele a munkába, végre egy pár valódi rúgást is láthattak a társak és a közönség soraiban ülő szurkolók. Ennek az edzésnek is voltak különleges vendégei. Egyrészt megjelent a pár éve még Broncos uniformisban játszó safety John Lynch, aki Elway-el és Champ Bailey folytatott hosszabb beszélgetéseket, másrészt Bill Leavy és társai személyében egy pár NFL bíró is részt vett az edzésben, elmagyarázva az új szabályokat a játékosoknak és az edzőknek. Egy kis eső zavarta meg a gyakorlást, de ez még talán jól is esett mindenkinek a nagy nyári hőség után.

A meleg visszatért a következő napi edzésre, pedig a játékosok reménykedtek, hogy a horizonton feltűnő felhők hoznak némi enyhülést. Egy kicsit gyarapodott a sérültek száma erre az edzésre, DJ-hez, White-hoz és Thomas-hoz csatlakozott Brandon Bing, Mitch Unrein és Louis Leonard. A gyakorlást már nem tudta végig teljesíteni az eddig nagyon biztató formát mutató UDFA RB Mario Fanin, a térde sérült meg, pár nappal később emiatt a szezon végéig sérült listára is került. Az edzés elején Lloyd ismét megmutatta, hogy bomba formában van, egykezes elkapásaitól tátva maradt a szája a nézőknek. Thompson is ott folytatta, ahol abbahagyta, ezúttal Tebow bánta, hogy nem szakadt meg az interception-sorozat. Warren szintén mutatott szép dolgokat, hamar belerázódva az új környezetbe. Von elsőre megverte a szintén rookie OT Franklin-t, így Doom-al összehoztak egy virtuális sack-et, de később már nem volt ilyen könnyű dolga a gyorsan tanuló ellenlábasával szemben. Moreno is villantott egy nagyot, egy redzone drill közben Tebow passza után vetődött be az endzone-ba. Az újonnan igazolt Anderson egyből közkedvelt célpont lett a QB-knál, Orton és Tebow is sikeresen dolgozott össze vele.

A már korábban is az edzéseken résztvevő NFL bírók ezúttal is jelen voltak, a gyakorlás elején a longsnapper Lonnie Paxton beszélte meg velük a rá vonatkozó módosításokat, ezen a „megbeszélésen” a HC John Fox is részt vett. Néhányan a megszokott csapategységükön kívül máshol is lehetőséget kaptak, két backup WR, Matt Willis és Britt Davis is együtt gyakorolhatott az első csapattal, Von pedig a védőfal gyakorlatainak egy részében vett részt, a nemrég érkezett Fells mellett pedig Julius Thomas kapta a legtöbb play-t a TE poszton. Dawkins egyből nekilátott Rahim Moore oktatásának, a rookie pedig úgy tűnik, hogy hálás hallgatóságnak bizonyul.

A TC tizedik napjára egy edzés jutott, de az egy különleges tréning volt, mivel a csapat az INVESCO Field @ Mile High Stadium gyepén játszott egy „edzőmérkőzést” egy kis átmozgatás után, méghozzá a közönség számára is szabadon látogatható formában. A csapat helyi idő szerint délután 14:05-kor futott ki a pályára nagy taps közepette, utolsóként Champ és Dawkins jött ki az alagútból, megköszönve a közönségnek az ovációt. Az edzés egyéni gyakorlatokkal indult, de a QB-k inkább egy kis versenyt találtak ki, 20 yard távolságból kellett eltalálni a vízszintes kapufát. A versenyt végül Tebow nyerte, Quinn pedig egy magas passzal a következő próbálkozásra rezgette meg a lécet, majd nagy vigyorral az arcán távozott. Aztán punt visszahordásokkal folytatódott az edzés, Royal, majd Thompson kapta el Colquitt rúgásai után a labdákat. 7-7 elleni játék következett, Orton és Lloyd két play-el gyorsan csinált is egy TD-t, 40 yard-os összjátékuk az oldalvonal mellett zárta a drive-ot. Orton végül hibátlan maradt a 7-7 elleni játékban, ahogy utána Tebow is. Quinn már volt ennyire jó, igaz az első passza inkább Willis McGahee ügyetlenkedése, mint saját hibája miatt lett sikertelen. Később, pár Tebow passz után, azonban a CB Chris Harris által megcsinált interception már jobban az ő számlájára volt írható. Még az UDFA Adam Weber próbálkozhatott a támadásvezetéssel, de egy rizikós passzát a LB A.J. Jones leleste. A 7-7 elleni gyakorlat után kezdődött az edzőmérkőzés, Orton vezethette a támadósort az első drive-ra, Lloyd elkapása után Moreno került a blitz mögé, 45 yard-ot hozott a play, már csak pár yard maradt, de azt sajnos nem sikerült megcsinálni. Először Decker kapott el szépen egy passzt, de a bírók azt mutatták, hogy kint volt, majd Orton futott, de a 3 yard-os vonalnál megállították, így jöhetett Matt Prater egy FG-ra. A második támadást is Orton vezette a saját 35-ös vonaláról indulva, Ball futása, majd egy sikertelen passz után Royal elkapásával már az ellenfél 35-ösénél jártak. Egy tackle for loss, majd egy 10 yard-os Fells elkapás után 3&4 következett, amit nem sikerült megoldani, így újabb FG jött, ezúttal Steven Hauschka hozta a 3 pontot. Aztn Tebow következett, aki ellen aktivizálta magát a Doom-Von duó, összesen 3 sack-et csináltak az ifjú QB-n, az első drive egy punt-al, a második egy 4&1-nél csinált rövid futással ért véget. Tebow javára lehet írni, hogy 3&16 után egy 15 yard-os passzal hozta megoldható távolságba a csapatát, melynél Willis volt az elkapó. Quinn-en volt a sor, aki előbb Dante Rosario-t, majd D’Andre Goodwin-t találta meg egy-egy hosszú passzal, majd Mark Dell következett. 1&goal jött a 3 yard-ról, amit egy 2 yard-os futás után egy Virgil Green elkapással sikerült megoldani, megszerezve a támadók első TD-ját. Végül Weber is kapott egy lehetőséget, de ezúttal se tudott élni vele, Brandon Bing csinált ellene egy interception-t, de nem lett belőle TD, mivel Curt Porter a földre vitte a 25 yard-os vonalon. Ezzel a play-el zárult az edzőmeccs és az egész tréning, amit elég sok szurkoló kísért figyelemmel a helyszínen, tele volt az INVESCO parkolója.



















A következő edzés előtt Mario Fanin sérültlistára került, helyére a keretbe a New Orleans-nál szabadlistára tett C.J. Gable került. Volt idő megcsinálni ezt a roster mozgást, mivel a csapat pihenőnapot kapott az edzőmeccs utáni napra.

Az off day utáni edzésre visszatért a pályára DJ Williams és LenDale White is, nem öltözött át viszont Syd’Quan Thompson. A csapategységek majdnem teljesen az előző nap kiadott első hivatalos depth chart szerint álltak fel, ez alól csak a Kevin Vickerson helyén az első csapattal edző Ty Warren jelentett kivételt. Lloyd volt a főszereplő a tréningen, először egy 7-7 elleni drill-ben a mellkasáról felpattanó labdát kapta el, majd egy 50 yard-os elkapást csinált meg Moore-t megkerülve, később pedig egy vetődéses elkapást mutatott be, mindet Orton passzainál. Moore később javította a hibáját, Willis-t vette le a pályáról, rákényszerítve Orton-t, hogy eldobja a labdát üres területre. A tréning vége felé egy új gyakorlat jött, 1:40-e volt a támadóknak 0 időkéréssel a saját 35-ös vonalukon 1 pont hátrányban. Orton egy Willisnek dobott passzal juttatta FG távolságba a csapatát, de Prater kihagyta a rúgást. Quinn egy first down, majd egy bekapott sack után interception-t dobott, Joe Mays volt a „tolvaj”. Tebow drive-ja is hasonlóan végződött, ellene a védelem nagyon kemény blitz-eket nyomott, az utolsónál Bruton leleste a kényszerből eldobott passzot. Végül egy Hail Mary passzos szituáció jött, 4 másodperc, 40 yard, ezt kellett megoldani. Orton-nak először nem sikerült, másodszor (egy lehetséges sack után) aztán sikerült neki, Britt Davis kapta el a passzot az endzone elejében. Quinn kapott még egy lehetőséget, de az átadását leütötték a védők.

A következő, immár tizenharmadik, edzésnapra (főleg a végére) eléggé megszaporodtak a sérültek. Kihagyta az edzést Louis Leonard, Mitch Unrein, Brandon Minor és Eddie Royal, korán fejezte be Brandon Lloyd, Nate Irving, Richard Quinn és Derek Domino. Az edzés a védelem dominanciájával indult, de a támadók végül vissza tudtak vágni. Az első részben a támadóknak a saját goal line-juk közeléből kellett volna kijönniük, de előbb Orton passzát csípte el Champ, majd Tebow nem tudta jól megfogni a snap-et, amit Warren egy safety-vel büntetett meg, végül Quinn passzát leste le Thompson. Egyedül egy jó Moreno futást tudtak csak felmutatni az offense játékosai. A visszavágás idejét a red-zone drille-k hozták el, előbb Fells, majd Green kapta el Orton passzát. Quinn és Tebow is sikeres volt, előbbinek az átadását Gronkowski kapta el, utóbbi pedig egy rövid passzal hozta kihagyhatatlan helyzetbe Brandon Minor-t. McGahee úgy tűnt, hogy kezd belerázódni az új csapatába, két szép futást is bemutatott, az edzés elején 9-7 elleni játékban talált meg szépen egy lyukat, majd Moore-on futott át egy későbbi gyakorlatban. Thompson nagyon pörgött ezen az edzésen is, a korábban már megírt INT után még Tebow egy későbbi passzát is elcsente. Cassius Vaughn-nak is nagyon jó napja volt, több leütött labdája is akadt, valamint kétszer is elkapás után szedte kis a WR kezéből a labdát, Willis és Eron Riley voltak a szenvedő alanyok. Doom is nagyon jól mozog, Tebow-t kergette meg alaposan egy play-nél, végül el is kapta még éppen a vonal előtt egy sack-re.

Az első preseason meccs előtt, melyet a Dallas Cowboys ellen idegenben játszott le a csapat, már csak két walkthrough edzést tartottak Fox-ék, melyeken semmi különös nem történt, a csapat védőfelszerelés nélkül nézte át és gyakorolta be az egyes play-eket.

A Cowboys elleni meccs után két nappal jött a következő, ismét védőfelszereléses, edzés. A sérültek száma jelentősen csökkent, ezúttal csak négyen hagyták ki a tréninet, Bunkley, Leonard, Thompson és Royal, utóbbinak a dereka fájt és inkább az óvatosabb megközelítést választotta a csapat, hagyták pihenni még egy kicsit. Többen is mutattak be szép dolgokat, Champ szerzett labdát Quinn passza után, Green csinált egy TD elkapást Tebow passzából egy red-zone drill-ben, Lloyd pedig ugyanebben a gyakorlatban kapott el két TD-t Orton-tól, Decker több hosszú futást hajtott végre elkapás után 11-11 elleni játékban, az egyikből TD-t is szerzett. McGahee is többször szépen találta meg a lyukat, igaz ebben egyszer nagy segítségére volt Spencer Larsen, aki Dawkins-t takarította el szépen az útból. Lloyd Prater felügyelete alatt rúgott egy pár FG-t, amíg a csapat a ST gyakorlatokat csinálta, lehet, hogy megirigyelte Chad Ochocinco-tól. Decker is bemutatott egy emlékezetes mutatványt, egy kézzel kapott el egy punt-ot, miközben a másik kezében a sisakját tartotta.

Ugyanezen a napon délután is volt egy edzés, de csak egy walkthrough, amin Royal is részt vett. Majd egy újabb nap pihenő következett, miközben a csapat három játékost elengedett, Mark Dell-t, Louis Leonard-ot és Derek Domino-t, valamint érkezett egy új WR Greg Orton személyében.





















A soron következő edzés egy hétfői napra esett, amivel megkezdődött a TC utolsó hete. Royal újra edzésbe állt a hosszabb pihenője után, Thompson azonban még nem térhetett vissza, Richard Quinn és Stanley Daniels pedig csatlakozott hozzá a pálya szélén. Sajnos, ez az edzés nem alakult túl szerencsésen a sérülés fronton, mindkét kezdő DT, az edzés előtt mezszámát 94-esre cserélő Ty Warren, és Marcus Thomas is korábban fejezte be a gyakorlást, előbbinek a tricepsze szakadt el részlegesen, több hónap kihagyás vár rá, utóbbinak a mellizma rándult meg, remélhetőleg az alapszakasz első hetére újra bevethető lesz. A TC eddig (és talán az egész TC) legszebb play-e ezen a tréningen történt, Nate Irving csinált egy gyönyörű egykezes interception-t Tebow passza után, felugorva és visszanyúlva, a mozgásával ellentétes irányban végrehajtva az elkapást, majd még futott is vele 20 yard-ot. Lloyd és Moore egy kicsit összekülönbözött egy sikertelen passz után egy red-zone drill közben, de végül sikerült rendezni a veszekedést, Lloyd pedig elkapta Orton következő passzát és így meglett a TD. Von nagyon jól mozgott ezen az edzésen, két virtuális sack-et megcsinált Orton-on és majdnem egy harmadikat is, amikor pedig a QB rosszul adta át a labdát McGahee-nek, akkor Von-nak sikerült felszednie a fumble-t. Doom és Woodyard is elkapta egyszer Orton-t, így mondhatjuk, hogy kissé zaklatott napja volt az elsőszámú irányítónak. Tebow most kicsit pontosabb volt, előbb Britt Davis-nek dobott egy 15 yard-os TD-t, majd Willis-nek adott egy szép 30 yard-os átadást az oldalvonal mellett. Orton azért egy kicsit javított, Larsen-el hoztak össze egy 45 yard-os catch-and-run play-t.

Az edzés egyébként leginkább a passzjátékra volt kihegyezve mindkét oldalon. A safety-k és a CB-k külön gyakorolták az interception-öket. Dawkins-éknak az Assistant Secondary Coach Sam Garnes 40 yard-os passzokat dobált, nekik pedig le kellett vadászniuk a játékszert, Champ-ékkel pedig a Secondary Coach Ron Milus dolgozott, nekik az oldalvonal mellett futva kellett egy elkapót levédekezniük és közben megcsinálni a labdaszerzést. Az 1-1 elleni gyakorlatok is a passzokról szóltak, a LB-knek a RB és a TE játékosokat kellett levédekezniük, valamint a S-nek is a TE-ek ellen kellett dolgozni. Később felcserélődtek a szerepek, mikor a támadók a passz protection-t gyakorolták, a RB és TE játékosok blokkolták a LB és S ellenpárjaikat, a WR-ek pedig a CB-ket, mintha screen passznál tennék. Végül volt egy drill, ami nem a passzokról szólt, ebben a futóknak kellett átfutniuk olyan gépek között, melyek az őket szerelni igyekvő védőket helyettesítették.



















Másnapra ismét történt pár mozgás a keretben, ugyanis elküldtük a LB A.J. Jones-t és LenDale White-ot, utóbbihoz én személy szerint elég komoly reményeket fűztem, de McGahee érkezésével és a sok kihagyott edzés után sejthető volt, hogy nem lesz maradása. Az előző nap megsérült két kezdő DT helyét Bunkley és Vickerson vette át, de a sérültek száma rajtuk kívül mással nem nőtt. Két érdekes drill-t találtak ki erre a napra az edzők. Az elsőben 1:54-e volt a támadóknak, előnyben, a védőknek pedig egy időkérésük, a támadók feladata volt az óra lepörgetése. Orton próbálkozott először, két futás után egy Decker-nek adott passzal hozta a 1st down-t és így le tudta pörgetni az órát. Tebow-nak egy Minor futás is elég volt, utána szépen térdelésekkel letudta a feladatot. Jött a következő feladat, egy egyszerűbb, 4&10, 4 másodperc, szintén le kell pörgetni az órát. Mindkét QB rendesen megfogta a snap-et és egy hosszú, vonalon kívülre tartó labdával megoldotta, hogy ne maradjon ideje az „ellenfélnek”. Viszonylag egyenlő arányban csináltak szép dolgokat a védők és a támadók, ki lehetett emelni Royal-t, aki két szép elkapást is csinált, Moreno-t, aki többször is szépen megtalálta a lyukat a védők közt, de dicséret illette Von-t, Doom-ot és Vickerson-t is, sack-ekért és szép szerelésekért, valamint Dawkins-t is, aki több remek védekezést is bemutatott, akár passz ellen, akár futás ellen kellett dolgoznia. Érdemes még megemlíteni Ryan McBean-t, aki Quinn-t kényszerítette bele egy labdaeladásba, Cox volt a „tolvaj”.

Aznap délutánra csak egy walkthrough jutott, egy új résztvevővel, a frissen igazolt LB, Alwin Bowen csatlakozott új csapattársaihoz.

Az augusztus 17-i edzést Warren, a két Thomas, (Demaryius és Marcus), Richard Quinn, Stanley Daniels és Ronnell Brown hagyta ki teljes egészében, Clady és Dawkins pedig kisebb térd ill. boka sérülés miatt korán fejezte be, de egyiküknél se volt komoly a gond. Az edzést meglátogatta Pat Bowlen, John Elway és Brian Xanders is, mondhatjuk tehát, hogy a vezetőség az oldalvonal mellől figyelte sasszemmel a gyakorlatokat. Ismét egy meccs-végi szituáció volt az egyik kiemelkedő eseménye a tréning-nek, 20-25-ös állásnál a saját 40-es vonaláról indulhatott a támadó csapat 1:40-el a vége előtt. Orton először Moreno-nak, majd Britt Davis-nek dobott egy-egy szép labdát, utóbbi után az óra is megállt. Decker kapta a következő átadást, ami után az 5 yard-os vonalon folytathatták a támadók. Moreno futott 2 yard-ot, majd kikérte az egyetlen idejét a támadósor. Kuper segített egy kicsit a snap előtt Franklin-nek, aki így már tudta, hogy az ő feladata Von semlegesítése, meg is oldotta, így Orton-nak volt ideje Willisnek adni egy TD passzot. Moreno megoldotta a 2-pontos kísérletet is, így 3 pont előnyre tettek szert a támadók. Quinn is kapott egy esélyt ebben a szituációs gyakorlatban, egy 3&11-et még sikerült megoldania Virgil Green segítségével, de innentől csak David Bruton volt főszerepben, előbb leütve az ex-Browns QB passzát, majd a következőt már meg is szerezve.

A következő szituációban 23:25-ös hátrányban kellett a védők 40-es vonaláról indulni a támadóknak 23 másodperccel a vége előtt 3&10-el. Orton Decker-hez passzolt a 25-ös vonalhoz, majd egy spike-al megállította az órát és Hauschka belőtte a FG-t. Tebow passz kísérlete sikertelen lett, de Prater bevágta az 57 yard-os FG, így végül is neki is sikerült megoldania a feladatot. Woodyard csinált még egy szép labdaszerzést, felütötte a levegőbe Quinn passzát, majd a föld felé esve még a leérkezés előtt elkapta a játékszert. Az offense-nek a nagy play-ek nem nagyon jöttek össze, egy McGahee futást kivéve, amiben nagy része volt a kiválóan blokkoló Larsen-nek. A hosszú passzokat viszont nem engedték be a védők, Kyle McCarthy elkapta Orton Willis felé tartó passzát, majd Champ ütött le egy Lloyd irányába tartó labdát, végül DJ akadályozta meg, hogy Moreno elkapjon egy hosszú átadást az oldalvonal mellett. Végül egyszer csak összejött a nagy passz egy másik gyakorlat közben, melynél Willis volt Orton célpontja.

Augusztus 18-ra két edzés jutott, ebből a délelőtti volt az utolsó, közönség számára is nyitott tréning a 2011-es TC-ben. Clady és Franklin, akik az előző napi edzésen egy kicsit sok ütést kaptak, visszatértek ismét a pályára, ahogy a pár napja magát kúráló Thompson is. Lloyd és Dawkins elővigyázatosságból kihagyta az edzést, de végig ott voltak a társaik mellett. Fox edző ez után az edzés után jelentette be, hogy Warren kezét megműtik, de nem kerül sérültlistára, hátha a szezon második felében vagy a végén vissza tud térni. Érkezett egy új játékos a védőfalba, DeMario Pressley, aki az Allen edzőnél szokásos beavatás után csatlakozott a csapathoz. A védelem egy csoportos gyakorlattal kezdett, az interception utáni visszahordást gyakorolták, egy secondary játékos elkapta a labdát, a többiek pedig elindultak előtte utat vágni. A LB-k a hátrafelé mozgást és a passzok leütését gyakorolták, a QB-k pedig a TE-ekkel és a RB-ekkel dolgoztak a route-okon és az elkapásokon. Később a WR-ek következtek, velük a passzok időzítését gyakorolták az irányítók.



















A ST egység is gyakorolta a felállásokat, mivel Keith Burns edző szerint is van még min javítani. A 11-11 elleni felállásoknál pár rövid passz után csak futások következtek, mindegyik QB volt bent, de mindnek csak annyi feladata volt, hogy átadja a labdát a mögötte jövő RB-nek. A depth chart szerint három RB páros osztotta el egymás közt a carry-ket, Moreno és McGahee, Ball és Minor, valamint Jeremiah Johnson és C.J. Gable. Utána már a hosszú passzok következtek, Orton Willist találta meg Vaughn kárára, Tebow pedig Greg Orton-t Thompson bánatára. Orton Fells-el is egyre jobban tud együtt dolgozni, több hosszú elkapást is összehoztak. Quinn is megmutatta, hogy tud nagyot dobni, neki D’Andre Goodwin-t sikerült egy hosszú átadással játékba hoznia, de azért ő hibázott is, s Thomspon leste le az egyik passzát az oldalvonal mellett. Goodwin végül a negyedik számú QB-től, Weber-től is kapott egy hosszú labdát, 30 yard-os TD lett belőle.

2 perces szituációk is jutottak erre a napra, 1:35, 1 TO és a saját 35-ös vonal, innen kellett pontokat elérni a támadóknak. Orton rövid passzokkal kezdett, majd David Anderson-nak dobott középre egy egész hosszú passzot, így meglett a FG. Tebow egy screen passz után saját maga futott kétszer egymás után, utóbbinál még egy hátrapasszal tovább nyújtotta a play-t, így neki is meglett a FG távolság és a 3 pont. A TC nyitott részét pár Hail Mary passz zárta és az első sikeres is lett, Quinn passzolt Decker irányába, aki több védővel együtt felugrott a labdáért. Sikerült elütni előle valakinek, de a föld felé tartó labdáért Royal tudott időben vetődni és meglett a TD. Woodyard viccből meg is kergette kicsit a WR-t az endzone-ban az elkapás után. Tebow próbálkozhatott még egyszer, de az ő passzát Quinton Carter-nek sikerült leütnie.

A 2011-es training camp-et ezzel a csapat még nem zárta le, 18-án este és 19-én még volt egy-egy walkthrough, de azon a nézők már nem lehettek jelen. Ezek után a csapat szombat este az immár Sports Authority Field @ Mile High-nak hívott stadionban lépett gyepre a Buffalo Bills ellen a második előidény-mérkőzésen, melyről hamarosan bővebben is be fogunk számolni.

A hétvégén a Colorado Rockies egy vereség után kétszer is legyőzte a rivális Los Angeles Dodgers csapatát, ezzel egyrészt végre megszakítottuk a kellemetlen vasárnapi nyeretlen szériát, másrészt megerősítettük a harmadik helyet a csoportban és közelebb is zárkóztunk az első kettőre.























1. meccs, péntek: Rockies-Dodgers 2-8
A series péntek esti nyitó meccsére az infieldre a Helton-Ellis-Tulo-Nelson négyessel álltunk ki, a külső mezőnyben S. Smith, Fowler, CarGo kezdtek, az elkapó Alfonzo lehetett, a dobónk pedig Hammel volt az LAi Kurodával szemben. Nem kezdődött jól számunkra a mérkőzés, hiszen Hammel korán benyelt egy doublet, melyet követően Miles RBI singleből szerezték meg a vezetést, de utána egy Nelson-Ellis-Helton dupla játékkal hárítani tudtunk. Eközben az első akciónk eredménytelen volt, a másodikban pedig a vendégek ismét egy double után tudtak pontot szerezni Barajas RBI single által, majd egy újabb séta után két kiejtéssel lezártuk az inninget, de a soros akcióban is csak egyetlen pályára lépést harcoltunk ki Helton sétájával. A harmadik dobó részt sem tudtuk kapott pont nélkül abszolválni, sőt két séta után Loney talált be egy RBI singlelel, utána pedig Barajas egy 3run HRal takarította ki a bázisokat, ezzel már 6-0ra megléptek tőlünk. Ezt követően a PH Herrera sétált, Nelson pedig egy singlet ért el, majd CarGo pontot érő single ütésével hoztuk meg a szépítést, de Tulo két emberrel a pályán kiesett. A negyedik játéktól Escalona vette át a staféta botot, de három out kiosztása közben Gwynn lőtt neki egy solo HRt, míg Helton hiába kezdett egy doublelal, sorban három ütőnk elbúcsúzott. A következő játszmát háromból három kiejtéssel abszolváltuk, azonban a mieink se tudtak bázisra kerülést felmutatni. Ezután Escalona újra magabiztosan lehozott egy védekező részt, aztán CarGo egy walk, Tulo egy double révén lépett fel, mindketten a pontszerző területekre kerültek, ahonnan Helton groundout közben voltunk eredményesek, utána ketten is lineouttal búcsúztak el. Öt pontos hátrányban vágtunk neki a hetedik játéknak, ám Escalona két futót felengedett, Kemp RBI single után újabb pontot szedtünk be, de többet nem, mivel a harmadik kiejtést Romero hozta le. A következő támadásban EYJR egy séta után elrabolta a kettes bázist, de képtelenek voltunk tovább küldeni őt, majd Romero két ütőt is felengedett két out közben, az utolsó embert már Roenicke szórta ki. Aztán ütésben egyedül Tulo jegyzett egy doublet, az utolsó dobó részt Roenicke teljesítette, a befejező támadásunkban pedig már esélyünk sem volt közelebb zárkózni, így a pénteki találkozót 8-2re simán elvesztettük.
- Végig sima mérkőzést vesztettünk el, már a harmadik inningben kialakult a hat pontos különbség, ami nem változott a végére sem, mindössze öt darab ütésre futotta az erőnkből. Tulowitzki egyedüliként két találatot vállalt, négy lehetőség alatt két doublet vitt be, ezzel a szezonban 34. két bázisos ütésnél tart és tovább javult a hatékonysága. Gonzalez az egyetlen single ütéséből a 72. RBIt regisztrálta, ezen kívül még egy sétája volt és mindkét kiesését strikeout formájában szenvedte el. A másik pontunk Helton nevéhez fűződött, egy-egy ütés és walk mellett egy groundout közben küldött be társat a home platere önmaga 63. pontot érő megmozdulásaként. Nelson négy beállásban ért el egyetlen ütést és a meccs vége felé Wigginton vette át a helyét 3B poszton. A sor tetején Fowler mind a négy próbálkozásában kudarcot vallott, érdekes módon mindannyiszor mezőny általi kiejtéssel búcsúztatták el és két embert hagyott fent. A bal szélső S. Smith háromból három outnál tartott, amikor a hajrában Young Jr váltotta, aki egy séta után elkönyvelte az idei 12. sikeres bázis lopását. Különösen gyenge volt még a sor utolsó két embere Alfonzo és Ellis, mindketten 0/4es hatékonysággal fejezték be az összecsapást. Az egyetlen klasszikus pinch hitter Herrera a harmadik inningben lépett fel, kiharcolt egy sétát és a csapat első futásával ért haza. Hammel borzalmas meccset produkált és a korábbi gyengélkedéseit is alul múlta, hiszen már három inning után jobbnak láttuk a cserét. Addig hat futással megnyerte ellene a meccset a Dodgers, a harmadik játszmában négyszer kapitulált. Szezonbeli 12. veresége után már 5.24es ERA statisztikával rendelkezik és az elmúlt hetekben kifejezetten elvesztette a ritmust. Escalona ismét biztosan látta el a feladatát beugróként és 3.2 játékot lehozott, közben három ütésből két futást szedett be, öt embert SOval szórt ki. Romero három kiejtést és egy ütést tudott le a hetedik-nyolcadik inning alatt. Roenicke őrzi az érintetlenségét és az utolsó négy kiesőt abszolválta magabiztos teljesítménnyel.


























2. meccs, szombat: Rockies-Dodgers 7-6 walk-off extra inningekben
Szombat délután a második meccsre több helyen is változtattunk, elkapónak Iannetta került be, a kettes bázison Herrera, a hármason Wiggy, a bal külső mezőnyben EYJR kezdett. A mieink dobója Rogers lehetett, az ellenfélnél Lilly startolt és kettejük közül először a hazai pitcher került gondba, rögtön két embert felengedett, majd Kempet szándékosan sétáltattuk a teli pályás helyzetnél pedig Rivera talált be egy 2run RBI single ütéssel, ezt követően egy strikeout közbeni rablás lekapcsolással fejeztük be a balhés kezdő játékot. Az első hazai támadásban EYJR kényszerített ki egy sétát, mely után két rablást mutatott be, CarGo groundoutos kiesése alatt pedig bevittük az első pontot. A második inningben két kieső után két LAi futót engedtünk bázisra, de újabb pontot nem kaptunk, aztán az első ütő Helton hazafutásával rögtön egyenlítettünk, az őt követő három próbálkozó viszont elhullott. A soron következő dobó játékot két single ellenében teljesítettük, közben EYJR ismét walkot ért el, amely után rabolt és egy wild pitchből a hármason kötött ki, CarGo ismét haza tudta küldeni őt egy singleből, mellyel 3-2 arányban átvettük a vezetést. A negyedikben Rogers újra elbizonytalanodott és egy single után Sellers pontjával egyenlítettek a vendégek, majd egy újabb ütést követően Kemp RBI single találata jelentette a LAD előnyét, ezzel szemben válaszként háromból három emberünk kiesett. Ezután az ellenfél egy leadoff singlelel kezdett, de a következő három ütőt mind kiszórtuk, míg hazai oldalról megint EYJR lépett porondra két kieső után egy triplelel, Fowler sétával került az egyes bázisra, azonban CarGo képtelen volt beküldeni őket az első Dodgers reliever ellen. A hatodik játék alatt egyetlen pályára kerülés sem történt egyik csapat akciójában sem, majd a dobó csere után Belisle hibátlan teljesítménnyel tartotta vissza Kempéket. A hetedik alsó részét Iannetta duplájával indítottuk, egy biztonságival tovább került a hármas bázisra, EYJR RBI single ütése meghozta az egyenlítést, de sajnos a rabló kísérletét lekapcsolták. Belisle a folytatásban beszedett egy ütést és egy kiejtést tett hozzá, végül Brothers segítette ki őt a következő két ember kiosztásával, míg a Fowler, CarGo, Tulo hármas valamennyi tagja könnyű outot kapott. A kilencedik dobó menetet Betancourt rendkívül biztosan hozta, majd akár be is fejezhettük volna a mérkőzést, de a csere ember Giambi egy bázisos ütésén kívül többre nem jutottunk, így hosszabbítást kellett játszani. Az első extra inningben Roenicke egy futót engedett fel, aki a kettesnél messzebb nem jutott, utána egy kiesőnél Ellis tört előre egy singlelel, groundouttal a kettesre került, CarGo direkt sétát kapott, így az egyes-kettesen volt futó, de Tulo sajnos megint kiesett egy lineouttal. Ezt követte újabb három LAi kieső, míg a mieinknél Helton könyvelt el egy singlet, Hammel sac bunttal tolta őt tovább, egy wild pitchből már a hármasra jutott, Iannettat és S. Smith szándékosan felengedték még, hogy tolási lehetőség alakuljon ki loaded 1outnál, ekkor Nelson játékánál egy fielder's choiceból kidobták a haza tartó Heltont, majd a következő teli pályánál Ellis forceoutot szenvedett el. Óriási lehetőséget szalasztottunk el és a folytatásban M. Reynolds ellen egyből lecsapott a Dodgers az első ember Miles hazafutásával, elértek még egy singlet de pickoffal hárítottunk, azonban két kieső után Oeltjen is bevarrt egy solo HRt, amivel már 6-4re léptek meg. A következő akcióban Fowler és Tulo a szélső bázisokat vették birtokba egy kiesővel, amikor Helton zárkóztatta közelebb a csapatot egy RBI doublelal, két futó a pontszerző területekre jutott, a következő ütő Alfonzo groundoutos kiesése közben kiegyenlítettünk, végül Iannettat elbúcsúztatták, így 6-6 után folytathattuk tovább. A tizenharmadik játékrészben Romero tevékenykedett a dombon és egy single után sorban három embert sózott ki, aztán két kieső után Ellis vágott be egy doublet, majd Fowler befejezte egy RBI walk-off single ütéssel, így az öt órás őrület végén 13 inningben 7-6ra győztünk.
- Elképesztően fordulatos mérkőzésen, többszöri hátrányból visszazárkózva diadalmaskodtunk egy felejthetetlen délutáni összecsapáson. A siker kulcsa leginkább Helton határozott ütőjátéka volt, a veterán klasszis három találatot süllyesztett el, egy double és egy HR révén pontot is szerzett, csak triplet nem hintett és már a 65. RBIt érte el. Young Jr eddigi karrierje leghatékonyabb meccsét zárta, bár nem játszott végig, kétszer sétát kényszerített ki, a másik két beállásában két singlet termelt, további két alkalommal körbe ért és összesen három sikeres rablást hajtott végre. Emellett ráadásul védekezésben is meggyőző volt, megcsinált egy fantasztikus vetődéses elkapást, illetve egy remek fogást is bemutatott a falnál, a meccs hajrájában S. Smith vette át a helyét a bal szélen, aki két kiesésig és egy sétáig jutott. Gonzalez csak 1/5ös hatékonysággal lengetett, de a single ütése után eredményes volt, mint ahogy egy grounout közben is haza külött futót, ezzel a 73. és a 74. pontszerzését jegyezte az évben. Fowler nevéhez fűződött a meccs nyerő ütés, négy out play és két walk után a tizenharmadik játékban egy singlelel lezárta a történetet, a 33. pontja volt, mind közül talán a legfontosabb. Tulowitzki számára sem ment túl jól szombaton, hat lehetőség alatt mindössze egyetlen ütést produkált és három embert bázison hagyott, de az egyenlítést érő futással ő vágtatott haza a 12. inningben. Wigginton 0/3nál tartott, amikor az első dobó cserékkel együtt távozott és onnantól Nelson volt a 3B, aki négyből négy kieséssel végzett. Iannetta egy séta mellett egy double találatra volt képes, mely után a rendes játékidőbeli egyenlítést érő hazaérést könyvelte el. Herrera nem jegyzett értékelhető pályára kerülést, helyettese Ellis viszont szárnyalt a végjátékban, három lehetőségből két ütést hozott, beleértve a győztes runt előkészítő doublet. Ezen kívül csere ütőként Giambi egy singlet termelt, Hammel végrehajtott egy sikeres biztonsági játékot, Alfonzo pedig egy groundout közben küldött haza futót, míg Cook bázis futóként jutott szerephez. Rogers elég nehézkesen kezdte a meccset és korán négy pontot beszedett, kettőt-kettőt az elsőben és a negyedikben, végül hat játékot túlélt ennyi futással, de a 12 kapott ütés nem éppen a magabiztos fellépéséről tanúskodott. Az első csere dobó Belisle négy kiejtést és egy ütést vitt el a hetedik-nyolcadik játékban, utóbbi inninget a balos Brothers két meggyőző strikeouttal zárta le. Roenicke a következő két játékot egyetlen séta engedése közben teljesítette, így a nagy felfedezett továbbra sem kapott még futást a szezonban. M. Reynolds alaposan megingott a 12. játékban, ugyanis három ütés közt két solo HRt szedett be, így majdnem elvesztette a meccset, de az ütők kiegyenlítették a két pontos hátrányt. A végén már csak a veterán Romero maradt, aki a 13. felső részét egy ütés közben megoldotta és az idei első győzelmének örülhetett a befejezést követően.




















3. meccs, vasárnap: Rockies-Dodgers 5-3
Vasárnap délután az utolsó meccsre sok helyen a péntekihez hasonló összeállításban kezdtünk, újra S. Smith volt a bal szélső, Alfonzo a catcher, Ellis a 2B, Herrera a 3B, illetve újdonság volt még Giambi kezdése, aki Heltont helyettesítette. A soros denveri dobó Millwood volt, az ellenféltől pedig a veszélyes Billingsley kezdett és az első játékban biztosan osztottuk ki a három LAi ütőt, majd Ellis single találata után CarGo két pontos hazafutásával szereztük meg az előnyt. Nem sokáig örülhettünk, mert a következő akcióban a vendégek két singlet találtak, amely után Loney RBI doubleból zárkóztak közelebb, ezután sorban három embert ki tudtunk szórni, míg a második denveri támadás egyetlen pályára jutást sem hordozott magában. Ezt követően újra beszedtünk egy singlet, amely után Kemp RBI doublelal 2-2re egyenlített a Dodgers, majd nálunk megint háromból három próbálkozó elhullott. A negyedik inning első embere Loney bombázott ki egy HRt a right fieldre, mellyel először a meccsen hátrányba kerültünk, aztán sorozatban a harmadik denveri támadásban se voltunk képesek a bázisok közelébe kerülni. Millwood biztos kézzel tartóztatta fel a soros vetélytársakat, ekkor már kiharcoltunk pályára kerülést, S. Smith egy séta után hiába rabolt sikeresen, de képtelenek voltunk a kettes bázisnál messzebb küldeni. A hatodikban is csak egy single jutott Loneynak három kiesés közt, míg Fowler sétával nyomult előre, de kiesett az őt követő Ellis, CarGo pedig dupla játék áldozataként távozott. Ezután a vendégek egy sétát jegyeztek, de Billingsley ellen egy Millwood-Giambi lineout double playt hajtottunk végre, utána Giambi harcolt ki egy sétát, amikor S. Smith durrantott be egy 2run HRt, így 4-3ra újra lépéselőnybe kerültünk a hajrához közeledve. A következő játékban Brothers egy kiejtés mellett egy sétát engedett, de Belisle két grounouttal véget vetett az inningnek. A nyolcadik menetet EYJR sétájával kezdtük, Fowler sac bunt játéka közben egy dobó hiba történt, így mindketten pályán maradtak, Ellis tovább küldte őket a kettes-hármasra, CarGot szándékosan sétáltatták és a loaded 1out helyzetnél Tulo egy sac fly jóvoltából növelte tovább az előnyt, azonban Heltont feltartóztatta az első csere dobó. Az utolsó játékrészre természetesen a mostani closer Betancourt volt hivatalos, aki az első embernek singlet engedett, de a következő hármat kiejtette, így ismét hozta a savet, a csapat pedig 5-3ra megnyerte a mérkőzést.
- 17 vasárnapi vereséget követően újra győzni tudtunk a hét utolsó napján, mindössze három ütésből szállítottunk öt pontot két 2run HR által. Gonzalez az első inningben nyitotta a pontgyártást egy két pontos bombával, ami már a 21. volt tőle az évben, de később már csak egyetlen intentionally walkot tett hozzá. A másik HR lövő S. Smith volt, a hetedik játékban 3-4nél lőtt a fordításért a lelátóra, mely később a győzelmet is jelentette, ezen kívül ő is csak egy sétát harcolt ki, illetve az idei hatodik rablását hozta. A harmadik ütést Ellis egy single formájában jegyezte a legelső játékban és a HRal együtt hazaért, de utána valamennyi próbálkozásban kiesett. Giambi két strikeoutos kiesés közben egyetlen sétát tudott elérni, a végjátékban a szintén dobás utáni kiejtést elszenvedő Helton vette át a helyét az egyes bázison. A sor élén Fowler is egy sétát termelt két out play és egy biztonsági mellett. Tulowitzki számára sem jutott ütés, de bases loaded helyzetnél egy sac flyból pontot tudott szerezni, amely már a 86. RBI volt tőle az évben. A hetedik-nyolcadik helyen belépő Alfonzo és Nelson mindketten 0/3as hatékonyságra voltak képesek, a fiatal infielder parádésan védekezett a hármas bázison, például egy nagyszerű vetődéses mentést is végrehajtott. Az egyetlen pinch hitter Young Jr volt a nyolcadik játszmában, sétával bázisra lépett és az ötödik futásunkkal haza is tudott érni. Millwood hét játékot teljesített, hét ütésből csak három pontot szenvedett el és ezen a mérkőzésen harcolta ki a harmadik fellépésén az első győzelmét az évben, voltak kisebb megingásai, de összességében megint magabiztosan teljesített. Brohers egy kiejtést és egy sétát regisztrált a nyolcadik inningben, majd Belisle a következő két ütő elbúcsúztatásával őrizte meg a vezetést a végére. Betancourt masszívan megtartotta a két pont előnyt a legvégén, ezzel a második savet termelte, csak egyetlen singlet kapott a kilencedik inningben.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 69-58 (127 meccs)
2. San Francisco Giants 68-60 (128 meccs, 1.5 GB)
3. Colorado Rockies 60-68 (128 meccs, 9.5 GB)
4. San Diego Padres 59-70 (129 meccs, 11.0 GB)
5. Los Angeles Dodgers 57-69 (126 meccs, 11.5 GB)

Az első két helyezett sikertelen hétvégét zárt, ugyanis a D'backs söpréssel bukott el Atlantában, a Giants pedig folytatta hetek óta tartó vergődését és mindennek a legalja volt, hogy az Astros ellen is párharcot buktak. A Dodgerst megvertük, ezzel őrizzük a harmadik helyet, a Padres pedig a Marlins elleni söpréssel megszerezte a negyedik helyet. A következő napokban a csoporton belül egy SF-SD seriest rendeznek, az Arizona a fővárosban folytatja, a LAD pedig St. Louisba látogat.

Hétfőtől szerdáig lesz esedékes a kilenc meccses hazai sorozat utolsó párharca, amikor három mérkőzést játszhatunk a sereghajtó Houston Astrost láthatjuk vendégül a Coors Fielden. Az előző két seriest 2-1re megnyertük a texasi kis csapat ellen is minimum ezt várjuk el a következő időpontokban: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Reméljük sikerül eredményesen zárni a hazai felvonásokat. GO ROCKIES!!!

Továbbra sem tisztázódott, hogy vajon megrendezik-e a 2011/12es NBA szezont vagy a lockout miatt később indulhat el a játék, netán teljes egészében törlik-e a következő idényt. A helyzet nem éppen rózsás és amíg a közelmúltban az NFL lockoutnál végig sejthető volt a megállapodás, addig a profi kosárlabda ligánál korántsem lehetünk biztosak benne, hogy egyezségre jutnak-e a felek az új fizetési sapkáról.

















Ennek értelmében egyre több játékos biztosítja be magának a játéklehetőséget európai élcsapatoknál, hogy az NBA lockout idejére se essenek el az edzésektől (és persze a pénztől). Nemrég így tett két denveri kosaras és az orosz center Timofey Mozgov korábbi csapatához a Khimki Moscow Regionhoz igazolt, míg a fiatal irányító Ty Lawson a litván Zalgiris Kaunasban pattogtathat az ősztől, ha nem születik megállapodás az NBA folytatásáról.

A Khimki az elmúlt szezonban döntőt játszott az orosz profi ligában, Mozgovval a fedélzeten pedig tényleg a bajnoki címre törhetnek. Az NBAben egy szezont lehúzó óriás számára kiváló lehetőség, hogy újra hazája élcsapatában játszhat, talán a fejlődése szempontjából még kedvező is lenne most a csúszás, hiszen többre megy vele, ha a Khimkiben kezdőként teljes meccseket játszhatna, mintha Észak-Amerikában a padról kéne beállni időnként tízen egynéhány percekre.

Lawson a litván bajnok csapattal kötött szerződést, akik 1993 óta 18ból 13 címet besöpörtek a hazai ligában és a következő kiírásban is nagy esélyesnek számítanak, a litván bajnokság mellett pedig októbertől az Euroligában is megmérettetik magukat. A Zalgiris több amerikai légióst is foglalkoztat, Lawson így például együtt játszhatna az egykori Nuggets kiscsatárral, Sonny Weemsel. Számára is kihagyhatatlan lehetőség egy európai szinten meghatározó csapatot irányítani, ilyen fiatalon nem teheti meg azt a luxust, hogy akár egy teljes szezont kihagyjon a lockout miatt.

Egyelőre ők ketten kötelezték el magukat biztosan más csapathoz a lockout idejére, de biztosak lehetünk benne, hogy ha a közeljövőben nem lesznek kedvező lépések a megegyezés felé, akkor hamarosan további Nuggetsesek írhatnák alá európai/ázsiai klubokhoz. Különösen a fiatalabbak számára lenne létfontosságú, hogy játékban legyenek és fejlődjenek, ha esetleg szünetelni fog az NBA, nekik mindenképpen tanácsos lesz egy-egy versenyképes csapattal megállapodni.
 
A csapattól várhatóan távozó szabadügynök Wilson Chandler Kína felé kacsintgat, jó eséllyel a lockouttól függetlenül is lehúzhatna egy évet a Távol-Keleten, ha sikerül megállapodnia egy ottani csapattal, de a Nuggetsnek egyébként se sok esélye lenne megtartani őt, bár az új sapkáról egyelőre semmit nem tudni.

A lejáró szerződésű Kenyon Martin a közelmúltban felbontotta az együttműködést az ügynökével, Brian Dykevel, aki hosszú ideje egyengette karrierjét, és például a most lejáró 7 éves, 90 milliós szerződést is ő harcolta ki neki. Minden jel arra mutat, hogy K-Mart szeretne minél jobb kontraktust kötni a következő évekre, ami az utolsó lehetősége lehet a pályafutásában, hogy még egyszer megszedje magát. Mindezt bizonyára nem a Nuggetsnál fogja megtenni, az egyértelmű PF erősítések azt mutatják, hogy a veterán csillaggal legfeljebb tartalékként számolnánk, ő pedig ezzel aligha fog megelégedni.

Nené jövője a levegőben lóg, az előző szerződésének opciós jogát nem újítottuk meg a következő szezonra, így ha nem lockout lenne, akkor már szabadügynöknek minősülne, de ezzel együtt is jó esélyünk lehet rá, hogy kedvezőbb feltételek mellett meg tudjuk őt tartani. A center nem rágódik a jövőn, hanem igyekszik karbantartani magát és brazil sportolóként mi mást csinálhatna nyáron, mint focizik. A hatalmas termetével szokatlan látványt nyújt a labdarúgó pályán, de ő maga is azt vallja, hogy nyáron is szüksége van a mozgásra és örömmel hódol a második szenvedélyének az offszezonban.

Bár erősen bizonytalan az NBA szezon megrendezése a csapat pénteken kitűzte az előidénybeli hivatalos programját, ami csak akkor lép életbe, ha addig megegyezés születik az új CBAról.

A csapat előidény alatti programja:

Október 10., Houston Rockets - Denver Nuggets (Hidalgo, Texas)
Október 11., Houston Rockets - Denver Nuggets
Október 16., Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Október 20., Phoenix Suns - Denver Nuggets
Október 21., Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (Tulsa, Oklahoma)
Október 23., Denver Nuggets - Phoenix Suns
Október 25., Minnesota Timerwolves - Denver Nuggets

Augusztus 31-től szeptember 18-ig Litvániában rendezik meg az idei Európa Bajnokságot 24 csapat részvételével, ahol az előzetes keretek alapján Olaszország színeiben Danilo Gallinari, az oroszoknál Timofey Mozgov, a görög csapatban Kosta Koufos képviselheti a denveri színeket. A közelgő EBről blogunk is folyamatos tudósításokkal fog majd jelentkezni a Nuggets játékosainak válogatottbeli szerepléséről, hamarosan tehát szurkolhatunk értük!

A szabadügynök-piacon végrehajtott júliusi tűzijátékot követően az augusztus napjai jóval csendesebben telnek a Colorado Avalanche háza táján, a játékosok egyenként, vagy különböző csoportokban végzik a kötelező, offszezon alatti edzésprogramot, a klub pedig hetek óta nem hajtott végre újabb jelentős tranzakciót, és az októberi rajtig már nem is igazán várható számottevő erősítés, s talán játékos csere sem.





















Arról azért mindenképpen be tudunk számolni, hogy a múlt hónap végén egy-egy profi szerződést kötöttünk a 2011-es draft két denveri első körös kiválasztottjával, a bal szélső Gabriel Landeskog-gel, illetve a fizikai hátvéd Duncan Siemens-szel. Mindkét tehetség három évre szóló belépő kontraktust szignózott le, az 1/2-es svéd erőcsatár a magas pick-nek köszönhető bónuszokkal együtt 3.575 millió dollárt kereshet a jövő szezonban, míg kanadai kollégája számára nem feltétlenül várható ősztől az NHL-es fellépés, de a szerződése értelmében legfeljebb kilenc meccsen "ingyen" is feltűnhet a legjobbak között, mielőtt visszaküldenénk őt a junior ligába, ha pedig nagy áttörést okozva az egész évet fent töltené, akkor a 925 ezer dolláros alapfizetés ütné a markát.

A két tranzakció egyúttal azt is jelenti, hogy az Avalanche végre átlépte a 2011/12-es évadra hivatalos fizetési sapka 48.3 milliós minimum küszöbét, és gyakorlatilag minden fontos játékosunk szerződését sikerült megkötnünk, most már legfeljebb trade formájában lehetséges változás, illetve a közeljövőben esedékes legnagyobb feladat az idénykezdő 23 fős keret összeállítása lesz.

Az egyetlen szerződés nélküli denveri hokis Kyle Cumiskey, a hátvéd a tavalyi szezon jelentős részét kihagyta agyrázkódás miatt, és feltűnően nagy a csend körülötte, abban biztosak lehetünk, hogy nem tréningezik, így az RFA-játékos vélhetően továbbra is harcképtelen a kellemetlen egészségügyi problémájával, és továbbra is csak találgatni lehet, hogy vajon mikor térhet vissza a jégre, vélhetően nem túl hamar.

A közelmúltban bejelentették, hogy a csapat hagyományos házi edzőmérkőzésére, a közkedvelt Bordó-Fehér összecsapásra idén szeptember 20-án kerülhet sor a régi-új helyszínen, Colorado Springs-ben, az Air Force Academy fennhatósága alá tartozó Cadet Ice Arena-ban. A háromszor húsz perces, meccsszabályoknak megfelelő egymás közti játékban az edzőtáborban résztvevő hokisokat két csapatra osztják, és egy jótékonysági célú barátságos meccs keretein belül mérhetik össze tudásukat egymással, melynek végén az eredménytől függetlenül szétlövésekkel szórakoztatják majd a nézőket. Az elmúlt évben Broomfield-ben rendezték meg az eseményt, 2007 és 2009 között már az AFA adhatott otthont a mély tradícióknak örvendő találkozónak.

A korábban közölt szezonprogramban kisebb változásokat eszközöltek néhány mérkőzés kezdési időpontját illetően, így október 27-re virradóra hajnali 03:00 helyett 04:00-től kezdhetünk a Calgary otthonában; november 16-án 1 óra helyett fél 2-től fogunk játszani a Pittsburgh vendégeként; november 24-re virradóra 03:00 helyett 03:30-kor veszi kezdetét a Vancouver elleni hazai derbi; november 26-án szombat este 21 óra helyett másnap hajnali 1:00-től dobják be a korongot az Edmonton ellen a Pepsi Center-ben; míg a február 23-ra hajnalodva esedékes Los Angeles elleni fellépés 03:30 helyett már 03:00-kor megkezdődhet. Az új időpontokat pirossal kiemelve tűntettük fel az éves menetrendben.

Az előszezonbeli felkészülési mérkőzések programja változatlan, az azt megelőző edzőtáborok pontos időpontját egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de előreláthatólag szeptember közepe magasságában indulhatnak el a szokásos összetartások, ahol fokozatosan elkezdődhet a keret lemorzsolódása egészen az október 8-i rajtig.

Az előidény programja:

Szeptember 23., péntek, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szeptember 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 26., vasárnap, 02:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars
Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche

A keddi napon a csoportkör első néhány mérkőzésével kezdetét vette az Észak-, és Közép-amerikai földrész legjobb klubcsapatai számára kiírt Bajnokok Ligája küzdelemsorozata, szerdától pedig már az MLS-bajnok Colorado Rapids együttese is megméretteteti magát a nemzetközi porondon. Ennek alkalmából jelentkeznénk most egy előzetessel a CCL-t illetően, melyben közelebbről is megismerkedhetünk a torna lebonyolításával, illetve a denveriek közvetlen csoportellenfeleivel.



A torna 16 csapatos főtábláján a csapatokat négy darab négy tagú csoportba sorolták be, ahol augusztustól októberig oda-visszavágós alapon hat fordulót bonyolítanak le egymás közt, mindenki mindenkivel két-két alkalommal mérkőzik meg, majd valamennyi kvartett első két helyezettje nyer jogot arra, hogy az egyenes kieséses szakasz nyolc közötti küzdelmeiben részt vegyen. Az Egyesült Államokból négy csapat indul a CCL-ben, az MLS-győztes Rapids mellett a bajnoki döntős FC Dallas, az alapszakasz-nyertes Los Angeles Galaxy, és a US Open Cup-címvédő Seattle Sounders szerepelhet a nemzetközi megmérettetésen, miközben a kanadai Toronto FC személyében egy ötödik MLS-csapat is ott lehet. Rajtuk kívül még négy mexikói, két-két hondurasi és Costa rica-i, illetve egy guatemalai, salvadori és panamai együttes kvalifikálta magát.

A CONCACAF Champions League csoportbeosztása:

A-csoport: Los Angeles Galaxy (Egyesült Államok), Club Motagua (Honduras), LD Alajuelense (Costa Rica), Monarcas Morelia (Mexikó)
B-csoport: Colorado Rapids (Egyesült Államok), Santos Laguna (Mexikó), Real Espana (Honduras), Isidro Metapan (Salvador)
C-csoport: FC Dallas (Egyesült ÁllamoK), Toronto FC (Kanada), Pumas UNAM (Mexikó), Tauro FC (Panama)
D-csoport: Seattle Sounders (Egyesült Államok), CF Monterrey (Mexikó), CS Herediano (Costa Rica), SCD Comunicaciones (Guatemala)

A legnevesebb ellenfelünk a Santos Laguna együttese lesz az első körben, már csak azért is, mert a mexikói labdarúgás kiemelkedőnek számít az Észak-, és Közép-amerikai régióban, a legutóbbi két Gold Cup küzdelmeit is imponáló magabiztossággal söpörték be, az 1962 óta íródó kontinentális Bajnokok Ligája történetében pedig 27-szer mexikói csapat lett a végső győztes. A Comarca Lagunera övezetben székelő zöld-fehér csapat a mexikói bajnokság élcsapatának számít, a 2010-es Aperturában elért második helyezésüknek köszönhetően jutottak a CCL selejtező körébe, ahol a hondurasi Olimpiát múlták felül. Az 1983-ban alapított együttes eddig három alkalommal került fel a trónra hazája bajnokságában, legutóbb a 2008-as Clausura bajnokai voltak, azelőtt 1996-ban és 2001-ben diadalmaskodtak egy-egy kiírásban. A csapat legendás játékosa volt az egyik legkiemelkedőbb mexikói labdarúgó, Jared Borgetti, aki 1996 és 2004 között 311 mérkőzésen szerzett 189 góljával toronymagas klubrekordernek számít. A Santos jelenlegi keretét nem alkotják ekkora sztárok, a legnagyobb névnek a veterán kapus, egyben csapatkapitány Oswaldo Sanchez számít, aki fénykorában 98 alkalommal a válogatottban is védhetett, és még mindig kiemelkedő portásnak számít hazájában. A csapat túlnyomórészt mexikói játékosokra épül, mindössze két-két argentin és kolumbiai légiós egészíti ki a hazai névsort. Érdekesség, hogy a Santos 2010 óta szoros együttműködést alakított ki a skót sztárcsapat Glasgow Celtic-kel, akik hozzájuk kísértetiesen hasonló szerelésben játszanak.

A csoport legmélyebb gyökereivel rendelkező csapata a hondurasi Real Espana gárdája, ugyanis az együttest 1929-ben hozták létre, és '77 óta viselik a királyi jelzőt, mellyel I. János Károly, spanyol király, ruházta fel őket, az egész világon egyedüli nem spanyolországi székhelyű csapatként. A Real a 2010/11-es hondurasi Apertura győzteseként egyenes ágon vehet részt a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közt. A klub tízszeres országos bajnoknak, és ugyancsak tízszeres második helyezettnek mondhatja magát, az elmúlt öt szezonban valamennyi kiírás alkalmával a legjobb négy között végeztek, beleértve a 2006/07-es Clausura, és a már említett tavalyi Apertura megnyerését. A sárga-fekete egyesület rendkívül rutinos CCL-szereplőnek számít, már a '70-es évektől kezdve képviseltetik magukat a sorozatban, legjobb eredményük az 1991-es elődöntős részvétel volt, azóta viszont ennek a közelében sem jártak. A csapatot jelentős többségben hondurasi játékosok alkotják, akik közül jónéhányan a feltörekvő nemzeti válogatottban is szerepeltek, legmeghatározóbb emberük a veterán támadó Carlos Pavon, aki a '90-es években több európai csapatnál is megfordult, 101 válogatott mérkőzése alatt pedig 56 találatot szerzett, rá mindenképpen külön figyelmet kell majd szentelniük a denveri hátvédeknek is, alighanem hallatni fog magáról a gárda első számú gólvágója.

A harmadik ellenfelünk az Isidro Metapan lesz, ráadásul a salvadori egyesület ellen játszhatjuk le a mai napon a legelső mérkőzésünket a nemzetközi porondon. A metapani klubot csak 2000-ben alapították, ezzel a B-csoport "legfiatalabb" tagjai, ilyen rövid történelem alatt pedig máris ötször elhódították a bajnoki címet Salvador-ban. Háromszor a Clausurát, kétszer az Aperturát nyerték meg, 2010-ben mindkét ligarész élén végeztek, s az elmúlt évtized legsikeresebb salvadori csapatának mondhatják magukat az utolsó hét kiíráson belül ugyanis négyszer voltak bajnokok. A CCL-ben a 2008/09-es évad óta sorozatban negyedszer vehetnek részt, de eddig a csoportkört egyszer sem sikerült túlélniük, és csupán egyetlen győzelmet jegyeznek. A legutolsó hazai szezont a harmadik helyen fejezték be, így júliusban selejtezőt kellett játszaniuk, ahol egy idegenben lőtt gólnak köszönhetően léptek túl a Puerto Rico Islanders együttesén, és egészítették ki a négyesfogatot. A Közép-amerikai miniállam nemzeti színeiben számtalan Isidro-játékos is pályára léphetett, a középpályás Ramon Sanchez és a kapus Miguel Montes is állandó válogatott résztvevőnek számít, így egyértelműen őket tekinthetjük a klubcsapat legtöbb tiszteletet érdemlő játékosainak, érdekes módon mindketten csak a legutóbbi bajnoki szünetben kerültek az egyesülethez a CD Aguila gárdájától. Kétségtelenül az Isidro számít a csoport sötét lovának, papíron nekik van a legkevesebb esélyük a továbbjutásra, de a salvadori együttes biztosan szeretné megtréfálni a favoritokat, így vigyáznunk kell velük is.

A Colorado Rapids programja a csoportkörben:

Augusztus 18., csütörtök, 04:00 Colorado Rapids - Isidro Metapan
Augusztus 24., szerda, 04:00 Real Espana - Colorado Rapids
Szeptember 14., szerda, 04:00 Colorado Rapids - Santos Laguna
Szeptember 22., csütörtök, 04:00 Colorado Rapids - Real Espana
Szeptember 29., csütörtök, 04:00 Isidro Metapan - Colorado Rapids
Október 20., csütörtök, 02:00 Santos Laguna - Colorado Rapids

A Rapids fennállása első MLS bajnoki címe után idén mutatkozhat be a nemzetközi mezőnyben, s a 2011/12-es Bajnokok Ligája lesz az első alkalom, hogy a denveri labdarúgó csapat kiléphet a földrész játszóterére. Bár a csapat még soha nem játszott CCL-mérkőzést, az elmúlt évekből több játékosunk is rendelkezik már némi nemzetközi rutinnal: Marshall és Nyassi a Seattle, Larentowicz és Thompson a New England, Wynne és Nane a Toronto, Mullan pedig a Houston színeiben tűnt fel a tornán a közelmúltban. Emellett a középpályás Jamie Smith személyében egy egykori európai Bajnokok Ligája-résztvevővel is büszkélkedhetünk, ugyanis a szélső pályafutása első éveiben a Glasgow Celtics csapatában már pályára lépett a rangos sorozatban.

Sajnos, több sérülés is sújtja a csapatunkat, emlékezhetünk rá, hogy Conor Casey-t nemrégiben az egész szezonra elvesztettük achilles-szakadás miatt, mellette pedig a szerdai mérkőzésen a hátvéd Anthony Wallace és a középpályás Jamie Smith is biztosan harcképtelen lesz egy-egy kellemetlen térdprobléma következtében. Rajtuk kívül viszont mindenkire számíthatunk, bár azt nem tudjuk, hogy Gary Smith, vezetőedző, miként fogja váltogatni az összeállítást, mivel múlt szombaton MLS-meccset játszottunk, és a következő hétvégén egy újabb fontos bajnoki vár a címvédő gárdára.

Természetesen blogunkon a méltán népszerű Rapids nemzetközi szereplését is folyamatosan nyomon fogjuk követni a bajnoki menetelés mellett, s ahogy megszokhattátok, a kommentek között a CCL-meccsek ideje alatt is együtt szurkolhatunk a gárda minél sikeresebb eredményeiért.

Az MLS legutóbbi játékhetében a címvédő Colorado Rapids gárdája zsinórban a harmadik mérkőzését is megnyerte, miután a tavalyi főcsoport-döntő visszavágóján 2-1 arányban fektettük két vállra a San Jose Earthquakes csapatát házon kívül. A rendkívül kiélezett összecsapáson aratott sikerével a denveri együttes öt meccsen belül negyedszer diadalmaskodott, miközben egyszer sem kaptunk ki, így továbbra is próbáljuk tartani a lépést a nyugati főcsoport legjobbjaival.



















A csapat ezúttal sem számíthatott a hetek óta térdsérüléssel bajlódó skót szélső Jamie Smith-re, mint ahogyan a korábban egész szezonra kieső Conor Casey mellett a legutóbbi fordulóban újabb térdsérüléssel harcképtelenné váló Anthony Wallace sem vállalhatta a játékot. Továbbá a hétközi válogatott mérkőzések miatt a gambiai Sanna Nyassi nem utazott el a csapattal Kaliforniába, míg a jamacai színekben pályára lépő Cummings csak a cserepadról várt a bevetésre. Rajtuk kívül viszont mindenki más elérhető volt, ami azt jelentette, hogy a tavalyi döntő győztes gólja közben térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji is végre újra játékra kész lehetett, és a kispadon kezdett. A Rapids a kényszerű változások miatt 4-5-1-es felállásban indította a harcot a Buck Shaw Stadium-ben: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Mullan, LaBauex, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Folan.

Az idén várakozáson alul teljesítő 'Quakes otthonában kétségkívül nehéz mérkőzés várt a mieinkre, emlékezhettünk rá, hogy a tavalyi konferencia-döntőben is mekkora harcra késztettek bennünket, így abban biztosak lehetünk, hogy a hazaiak tabellán elfoglalt mérsékeltebb helyezése ellenére, óriási küzdelemre fogunk szorulni szombat este. Így is történt, és már az első minutumokban jelentős fizikai párharcok domináltak a mezőnyben, mindkét csapat azonnal próbálta ráerőltetni az akaratát a másikra. Eleinte ez a bordó-fehérek számára ment jobban, s bő öt perc elteltével Mullan mintaszerű bejátszásából Folan bólintott a rövid oldali kapufára óriási helyzetben. A mieink aktívan vetették bele magukat a támadásokba, azonban nem sokkal később a SJ egyre gyakrabban képes volt lerohanásokból helyzeteket teremteni, például negyedóra játék után egy gyors ellenakció végén egy lecsorgó labdát Convey csak kevéssel tűzött a denveri kapu mellé. Ezt követően is lendületben maradtak a házigazdák, és a félidő fele magasságában a jobb oldalon törtek előre feltartóztathatatlanul, Marshall mellől a gólzsák Wondolowski próbálkozott egy közeli lövéssel, melyet Pickens még bravúrral védett, de az irányíthatatlan kipattanó az éppen arra érkező Gjertsen elé került, aki közelről egy könnyű fejessel előnyhöz juttatta csapatát. A gól még jobban meghozta a San Jose játékkedvét, és egyre inkább elnyomták a kezdetleges denveri fölényt, s a következő időszakban a mieink jobbára csak nyomozták a játékszert. Menet közben néhány kemény belépő után az első sárga lapok is megszülettek a találkozón, a hazaiaktól Wondolowski, a Rapids-ből Thompson részesült figyelmeztetésben. Az ellenfél további rohamainak sikerült útját állnunk, aztán a játékrész hajrája felé közeledve Mastroeni iramodott meg a jobb szélen, az alapvonaltól intézett középre adását pedig becsúszva blokkolta az egyik hátvéd, aki közben kézzel ért a labdához, az asszisztens pedig szándékosságot látott a mozdulatban, így némi meglepetésre tizenegyest ítéltek a denveri gárda javára. Az ügyeletes végrehajtó Caleb Folan magabiztosan értékesítette a büntetőt, könnyedén gurított a kapuba, Busch az ellenkező irányba dőlt el. A kaliforniaiak hosszasan vitatták az ítéletet, és az első félidő hátralévő részében már nem is igazán tudtak koncentrálni a játékra, így a nyitó 45 minutum végeztével 1-1-re álltak a felek.

A folytatást követően ismét a játékvezető került az események középpontjába, amikor néhány perc múlva a középpályán egy elkésett belépőért piros lapot mutattak fel Cronin-nek, aki Mastroeni-val szemben szabálytalankodott. A Rapids kapitánya hosszas ápolást követően a játék folytatása mellett döntött, a csapat pedig nagyjából az 50. perctől kezdve létszámfölényben indíthatta meg a rohamait a győztes gólért. Ehelyett azonban eleinte a SJ bátorodott fel egyre jobban, a vendéglátók igazi megsebzett vadként kezdték el játszani a nevükhöz méltó elsöprő lendülettel, és a következő percekben több ígéretes lehetőséget is kidolgoztak, a legnagyobb helyzetük alkalmával egy elegáns jobbról érkező középre gurítást Wondolowski tűzött a kapu fölé senkitől sem zavartatva magát. Kis idő múlva egy rossz ütemű becsúszást követően Larentowicz részére osztottak ki egy sárga lapot, majd egy óra játék után a bajnokcsapat kihasználta első cserelehetőségét, amikor Smith mester a középpályán eszközölt némi frissítést a LaBauex-Cummings váltással, amely egyértelműen a támadójátékunk serkentésére irányult. Ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy kezdtünk el egyre jobban élni az emberelőny adta a lehetőséggel, és egyre több támadást vezettünk, bár a 'Quakes keményen küzdött a középpályán, és a védelmük is biztos lábakon állt, így egyáltalán nem volt egyszerű dolgunk átrágni magunkat rajtuk, hogy eljussunk Busch kapujáig, nem is lehetett túl sok helyzetünk. Kevesebb mint húsz perccel a vége előtt Thompson tört előre hatalmas lendülettel a bal oldalon, s miután befelé cselezte magát, már csak szabálytalanul tudták megállítani őt a büntetőterület előtt, így veszélyes helyről végezhettünk el szabadrúgást. Ezt a bizonyos pontrúgást Mastroeni lekészítéséből és Thompson labda megállításából Jeff Larentowicz vágta laposan a hálóba a szerencsétlenül felállított sorfal szélső emberének lábai között, Busch képtelen volt kikotorni a jól helyezett lövést, így a gólszerző immár ötödször volt eredményes a szezonban védekező középpályás létére. Hiába szereztük meg a vezetést, továbbra sem dőlhettünk hátra, a SJ ugyanis folytatta a rettentő bátor játékát, és bár közvetlen gólhelyzetbe kevésszer kerültek, végig komoly nyomást tudtak gyakorolni a mieinkre még emberhátrányból is. Tíz perc volt hátra a találkozóból, amikor rövid időn belül Moor és Folan is kapott egy-egy sárga lapot a hazai akciók szabálytalan feltartóztatásáért. A befejező tíz percen belül járva keríthettünk sort a nagy visszatérésre, ekkor Folan helyét Kandji vette át, aki mintegy nyolc és fél hónap kihagyása után lépett ismét pályára a novemberi súlyos térdszalag-szakadását követően, majd az utolsó minutumokban Nane is beszállhatott Mastroeni helyére. A 'Quakes hiába küzdött az utolsó erejével, a Rapids védelme példás munkát végzett, és a mezőnyben is biztosan tartottuk meg a labdát, így nem érhetett már baj bennünket, és megőriztük a 2-1-es eredményt a lefújás pillanatáig, amely egyúttal azt jelentette, hogy 2003 óta először tudtunk győzni idegenben a San Jose ellen, és újabb értékes három ponttal gazdagodtunk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-3-9, 48 pont (25 meccs)
2. FC Dallas 12-6-7, 43 pont (25 meccs)
3. Seattle Sounders 11-5-9, 42 pont (25 meccs)
4. Colorado Rapids 10-6-10, 40 pont (26 meccs)
5. Real Salt Lake 10-6-6, 36 pont (22 meccs)
6. Chivas USA 7-8-9, 30 pont (24 meccs)
7. Portland Timbers 7-10-5, 26 pont (22 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-9-10, 25 pont (24 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 3-12-9, 18 pont (24 meccs)

A csapat változatlanul nagy erőkkel üldözi az első három helyezettet, és köszönhetően az öt mérkőzést számláló veretlen sorozatunknak, némileg javult is a helyzetünk. A következő fordulóban a Chivas USA elleni hazai fellépésen ugyancsak komoly győzelmi esélyekkel léphetünk pályára, mely találkozóra vasárnap hajnali 03:00-tól kerülhet sor. Azelőtt még szerdán a salvadori bajnok ellen megkezdhetjük várva várt menetelésünket az Észak-, és Közép-amerikai Bajnokok Ligájában, melyhez kapcsolódóan rövidesen egy bővebb előzetessel fogunk jelentkezni.

A Colorado Rockies a múlt hétvégén se tudta megszakítani a hanyatlását és a St. Louis Cardinals elleni idegenbeli párharcban be kellett érnünk egyetlen győzelemmel. Mindez azt jelenti, hogy egyre messzebb kerülünk a rájátszástól és már csak a negyedik helyet foglaljuk el a csoportban alig másfél hónappal az alapszakasz vége előtt.



















1. meccs, péntek: Cardinals-Rockies 6-1
A párharc nyitó meccsén a megszokott összeállításban kezdtünk, az infielden Helton, Ellis, Tulo, Nelson startolt, a külső hármast S. Smith, Fowler, CarGo alkotta, míg az elkapó Iannetta volt. A hazai dobó Lohse lehetett, a mieinknél Cook kezdett és az első játékban mindketten magabiztosak voltak csak a Cards SP engedett egy sétát. Aztán a Rockies a második játékban se tudta elkerülni a három outot, ezzel szemben a hazaiak egy doublet követően Freese RBI single ütéséből jutottak előnyhöz, majd Molina ellen egy Ellis-Tulo-Helton dupla játékkal hárítottunk. A következő felvonás alkalmával egyedül a mieink jártak bázison Fowler single révén, Cook hibátlanul dolgozott, míg a negyedik tetején rögtön az első ütő CarGo bombázott ki egy solo HRt az egyenlítésért. Őt követően Helton süllyesztett el egy doublet, majd két sétával loaded 2out lehetőséget harcoltunk ki, azonban a dobó ellen egy flyouttal hárítani tudtak. Cook ezután egy singlet kapott, amelyet egy Tulo-Ellis-Helton DPvel tettünk semmissé, majd az ötödik tetején nem tudtuk elkerülni a három kiejtést. Ezt követően egy vétlen és egy direkt sétát engedélyeztünk, hogy a dobó ellen lezárjuk a játékrészt, aztán újfent nem jártunk bázison, ezzel szemben viszont a Cards két singlet könyvelt el, majd Pujols singleből, Holliday doubleból küldött haza futót, Berkmant direkt sétáltattuk az üres egyes bázisra, ekkor pedig kieső nélkül alakult ki bases loaded helyzet. Továbbra sem tudtunk hárítani, Freese 2run RBI singlet ütött, utána Lohse is eredményes volt egy RBI singleből, végül az utolsó kiesőt már a váltótárs Escalona hozta le, de addigra 6-1es hátrányban voltunk. A hetedikben sem tudtunk közelebb zárkózni, mivel egyedül Iannetta ért el egy ütést, legalább Escalona hibátlanul teljesítette a dobó részt. Aztán újra egy singlet értünk el, Escalona pedig stabilan dolgozta le a nyolcadik menetet is, közelebb viszont a végén sem tudtunk jönni, a kilencedikben még két futóval ütés nélkül pályára kerültünk, azonban a Wigginton elleni dupla játékkal véget ért a mérkőzés.
- A kiélezett összecsapáson a két csapat közti egyedüli különbséget a hatodik inning jelentette, amikor komoly gondjaink voltak és a Cards öt futást szerzett, ezzel biztosan eldöntötték a meccset. A denveriek öt darab ütésre voltak képesek a teljes meccs alatt, az egyetlen pontot Gonzalez szállította az idei 17. hazafutásával. A fiatal outfielder 1/3as hatékonysága mellett még egy walkot regisztrált, a HRal pedig elérte a 61. pontszerzését az évben. Mellette csak Helton volt képes extra base hitre, aki három kiesés közt bevitte az évi 23. double találatát, ezzel tartja .300 feletti hatékonyságát. Tulowitzki és Fowler pontosan ugyanilyen napi átlagot hoztak, mindketten egy-egy single által zártak 1/4es lőlappal, a három outból pedig egy-egy strikeout jutott nekik, a shortstop védekezésben is masszív volt és két double playből vállalt szerepet. Rajtuk kívül még a sor végén Iannetta ért el egy ütést, aki három beállás alatt hozta a singlet és egy sétával is rendelkezett két bázison hagyás mellett. Ellis visszakerült a második pozícióba, de abszolút eredménytelen volt, hiszen a csapatból egyedüliként négyből négyszer kiesett, de ő is részt vett a jól sikerült double playekben. Nelson háromból semminél tartott, amikor az utolsó menetben egy hit-by-pitchet szenvedett el, emellett a mezőnyben sikeresen megoldott egy nehéz helyzetet. S. Smith kétszer kiesett és egyszer sétált, amikor a dobó cserénél őt is lehoztuk és Wigginton folytatta a helyén a bal külső mezőnyben, aki kettőből semmit és három LOBt ért el. Az egyetlen csere ütő Young Jr egy leadoff walkot tett hozzá a kilencedik inningben. Cook az első öt inninget magabiztosan teljesítette egyetlen futással, a hatodikban viszont képtelen volt megfékezni a Cards rohamait és öt pontot szedett be csak abban a játékban. Ráadásul be sem tudta fejezni a framet, két out után lehoztuk, addigra teljesen reménytelenné vált a helyzet, lehet hogy előbb kellett volna cserélni. A veterán dobó immár a hetedik vereséget szenvedte el a csonka idényben, az összesített ERA mutatója pedig 5.43asra rúgott. A longman Escalona ismét szép munkát végzett és az utolsó 2.1 játékban csak egyetlen séta csúszott be neki.




















2. meccs, szombat: Cardinals-Rockies 1-6
A másnapi találkozóra csak két helyen változott a kezdő és a bal szélen S. Smith helyett EYJR kezdett, a catcher ezúttal Alfonzo volt és Iannetta pihent, a mieink kezdő dobója Hammel lehetett a Cardsos Garcival szemben. Az első játszmában egyedül Fowler járt bázison egy sétával, de meghiúsították a rabló kísérletét, míg védekezésben két embert engedtünk fel, de Holliday ellen Ellis és Helton mutatott be egy lineout double playt. Ezt követően két kieső után Alfonzo és Ellis is singlet hozott, de Nelson fent hagyta őket az első két területen, majd Hammel biztos kézzel búcsúztatta el a három ellenfelét. A harmadik inning alatt két sétát harcoltak ki a sor első ütői, majd CarGo vágott ki egy 3run homerunt a jobb szélre, mellyel 3-0s előnyre tettünk szert. A soros dobó részt egyetlen single ellenére lehoztuk, aztán megint csak Ellis termelt egy singlet, míg Hammel újabb triót vonultatott vissza három mezőnyös kiejtéssel, így továbbra is őriztük a stabil vezetést. Az ötödik támadást EYJR nyitotta egy singlel és egészen a hármasig eljutott, amikor Tulot szándékosan sétáltatták, ám Helton egy duplával mindkét futót haza terelte, utána ismét csak egy ütést engedélyeztünk a házigazdáknak. 5-0s előny birtokában a sor végéről egyedül a dobó hozott egy singlet, majd a Cards akciójában egy walk után Ellis-Tulo-Helton double playt hajtottunk végre. A hetedik tetején nem jártunk pályán, aztán viszont Hammelnek először akadtak gondjai a meccsen, rögtön felengedett két futót, Freese forceout közben az egyikük hazaért, egy újabb single után pedig dobót cseréltünk. A reliever Roenicke mögött 2in-1outnál egy Nelson-Ellis lineout DPt mutattunk be, így csak egyetlen ponttal engedtük közelebb az ellenfelet. Aztán Helton sétáját Alfonzo könnyű kiesése és Ellis double play követte, majd a nyolcadik dobó játékban M. Reynolds egy doublet nyelt egy strikeout mellett, de Belisle a következő két ütő kiosztásával lezárta az inninget. Az utolsó játékrészben újra két futót tudtunk elhelyezni az első két kanyarban, amikor két out után CarGo küldött be egy ground-rule doublet a hatodik denveri futásért, majd Tulo két emberrel a pontszerző helyeken esett ki. A befejező dobójátékot Betancourt hiba nélkül három kiejtéssel tudta le, így a második meccset mi nyertük 6-1re.
- Javítani tudtuk az első vereséget és másodszor ugyanolyan arányban mi diadalmaskodtunk, annak ellenére, hogy nem volt nagy különbség a csapatok között. Gonzalez visszatért a gyilkos formájához ezen a hétvégén, újra homerunt lőtt, egy szerencsés ground-rule doubleból újabb pontot szerzett, így összesen négy futást kényszerített ki és már 65 RBInál jár az évben. A fennmaradó két pontot Helton szállította egy 2run RBI doublelal, a rutinos 1B így már 24 két bázisos találatnál és 62 szerzett pontnál tart a szezonban. A sor elejére visszatérő Young Jr és a hetedik helyre leküldött Ellis 2/4es hatékonysággal zártak, előbbi mindkét jelenetében hazaért, utóbbi egyikben sem, míg a fiatal leadoff hittert a hajrában a sétát és futást jegyző S. Smith váltotta. Az alkalmi elkapó Alfonzo újra hozott egy ütést, négy lehetőség alatt egyszer talált, így őrzi a stabil átlagát a csonka idényében. Meglepetésre a nagy formában lévő Tulowitzki ütés nélkül maradt, ugyanis 0/4es statisztikája mellé csak egy sétát tudott hozzácsapni, mely után futást is postázott. Hozzá hasonlóan Fowler sem ért el értékelhető találatot, viszont a három kieséses játékával együtt két alkalommal sétát harcolt ki, az egyik után runt regisztrált, a másik jelenete caught stealing formájában fejeződött be. Akinek kimondottan gyenge napja volt, az a 3B Nelson a maga 0/4ével és három bázison hagyásával. Hammel megrázta magát az utóbbi hetek mélyrepülése után, az első hat inninget pont nélkül hozta le, a hetedikben bizonytalanodott el 100 dobás felett és akkor kapta meg az egyetlen futását. Öt ütést és három sétát engedélyezett az ellenfeleinek, de nem forgott veszélyben az idei hetedik győzelme. A hetedik játszmában Roenickenek szerencséje volt, mert az egyetlen ütőjét double playel búcsúztattuk el, így nem sokat kellett tennie, hogy kijöjjön a bajból. M. Reynolds a maga fellépésén két ütővel találkozott, az egyiktől beszedett egy doublet, a másikat strikeouttal kiosztotta. A bizonyos inninget Belisle fejezte be két groundoutnak köszönhetően, így ő sem adott felzárkózási lehetőséget a Cardsnak. Az utolsó felvonást Betancourt oldotta meg, ezúttal nem save helyzetben, hanem öt pontos előnyben érkezett, de a tőle megszokott magabiztossággal dominált, a 1-2-3 inning közben két riválist dobás utáni kiejtéssel búcsúztatott el.

3. meccs, vasárnap: Cardinals-Rockies 6-2
A mindent eldöntő összecsapásról Fowler kisebb sérülés miatt kimaradt, így az outfielden Young Jr, CarGo, S. Smith kezdtek, közben Wiggy visszatért 3Bnek és újra Iannetta volt a kezdő catcher, a hazai dobó Jackson volt, nálunk Rogers kezdett. Először a második beállásban Ellis szerezte meg a vezetést egy solo HRból, majd CarGo is elsüllyesztett egy ground-rule doublet, Tulo RBI single újabb pontot hozott a konyhára, Helton és Wiggy további sétáival két kiesővel teli pályát értünk el, de Iannetta SOval kiesett. Rogers az első játszmában hamar megingott és egy single után Pujols vert be ellene egy két pontos hazafutást, majd egy újabb walkot követően Freese doubleból voltak eredményesek és még Molina is bevágott egy RBI doublet, végül a dobó ellen tudtuk csak befejezni, amikor 4-2re vezettek. A második támadásban pont Rogers jegyzett egy singlet, Ellis sétált, de CarGo dupla játék áldozata lett, majd a következő dobó játékot egy walk ellenére lehoztuk. A harmadik menetben egyedül Tulo ért el egy singlet, de utána Helton kiesett, S. Smith ellen pedig DPt hajtottak végre, míg a Cards loaded 2out lehetőséget puskázott el Furcal révén, Rogers három sétát engedélyezett. Ezt követően Wiggy single ütése után újra double playt kaptunk, de legalább volt végre egy nyugodt védekező játékunk. Az ötödikben semmire nem jutottunk, közben a hazaiak két singlet ütöttek, melyet követően egy Ellis-Tulo-Helton dupla játékkal tudtunk hárítani. Aztán Helton és S. Smith mutatott be egy-egy singlet, de 2in-1out után a sorban következő Wigginton és Iannetta is búcsúztak, utána az első csere dobó Brothers biztosan osztotta ki a három ellenfelét. Továbbra is 2-4re álltunk, amikor a hetedik tetején két single és egy walk révén bases loadedot alakítottunk ki egyetlen kiesővel, ennél viszont Tulo és Helton is dobás utáni kiejtést szedett össze, így igazi meccslabdát szalasztottunk el. Ezután E. Gonzalez játéka alatt két ütés közben egy double playel védekeztünk, egy séta után pedig Molina és Schumaker küldött be egy-egy RBI singlet, így már 6-2re mentek el. A nyolcadik játékban megint nem kerültük el a három kiejtést, de mi is csak egy 2out singlet engedtünk be, végül az utolsó próbálkozásban már nem történt változás, így 6-2re kaptunk ki a harmadik meccsen.
- Az utolsó meccsen mi húztuk a rövidebbet, zsinórban a 17. vasárnapi vereségünkkel pedig új negatív MLB csúcsot döntöttünk. Ellis nyitotta a pontosztást, amikor az első inningben bevágott egy solo HRt, az idei negyedik bombája volt, azon kívül még egy singlet ütött és 2/4es hatékonysággal zárt, végre életjelet adott magáról. Ugyanilyen mérlege volt a másik pont birtokosának Tulowitzkinek, aki két singlet vitt be, az egyikből megszerezte a 82. RBIt a szezonban, közben újra .300 fölé emelte az éves átlagát. Gonzalez erre a meccsre bekerült a center fieldre, közben az előző két találkozóval ellentétben most már nem ütött HRt, de bevágta a 20. doublet az évben, mely után pontot is tudott szerezni az első játékban. Viszont később már csak egy sétára volt képes, illetve egy bravúros elkapást is bemutatott a fal közelében. Helton vasárnapi meccs ellenére kezdő volt, de egy singlet és egy walkot leszámítva nem sokat tudott hozni, ráadásul kihagyott egy fontos bases loaded helyzetet. A jobb szélső S. Smith a négy beállása alatt egyetlen ütésre volt képes három LOB mellett, míg Wigginton 1/3al és egy sétával abszolválta a mérkőzést, neki is voltak kihagyott lehetőségei. Iannetta gyengélkedett a nyolcadik pozícióban és négyből négy kiesése közt két SOt kapott és hat csapattársát hagyta a bázisokon, ráadásul védekezésben se volt hibátlan, mert becsúszott az idei hatodik passed ball neki. A sor tetején Young Jr se alkotott nagyot, csak 0/5ös mérleggel és két LOBzel élte túl a vasárnap estét. A két csere ütő közül Herrera egy singlet hozott a hetedik játszmában, Fowler strikeouttal kiesett a kilencedikben. A dobó Rogers szerencséje elfogyott erre a meccsre, az első inningben rögtön négy pontot szedett be, a következő négyet újabb futás nélkül lehozta, de a négy korai earned run a vereséghez vezetett. Másodszor kapott ki a szezonban, hat ütést és hét sétát nyelt a találkozón, immár kereken 6.00s ERAval rendelkezik. Brothers ezúttal magabiztos tudott lenni és kilenc dobásból mind a három ellenfelét elbúcsúztatta a hatodik játszmában. Az utolsó két menetet E. Gonzalez dolgozta le, aki közben öt ütésből két futást is elszenvedett a csapatbeli bemutatkozó meccsén.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 68-53 (121 meccs)
2. San Francisco Giants 66-55 (121 meccs, 2.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 55-64 (119 meccs, 12.0 GB)
4. Colorado Rockies 56-66 (122 meccs, 12.5 GB)
5. San Diego Padres 54-68 (122 meccs, 14.5 GB)

Tovább mélyélt alattunk a szakadék, mivel minden riválisunk sikeres hétvégét zárt, aki számít. A D'backs a Mets elleni söpréssel erősítette meg vezető helyét a csoportban, a Giants háromból kétszer diadalmaskodott Floridában, a Dodgers az Astros elleni sweepnek köszönhetően előzött meg bennünket, legalább a Padres még mögöttünk van a hétvégén Reds elleni series vesztés után. A következő napokban komoly erőpróba vár a riválisokra és az Arizona a Philshez látogat, a SF a Bravesnél folytatja, a LAD következő ellenfele a Brewers lesz, a Padres pedig a Metst látja vendégül.

Ezután a mieink egy kilenc meccses hazai sorozatot kezdenek, három olyan csapat ellen fogunk játszani három meccset, akik már lemondtak a rájátszásról és ketten nálunk is rosszabbul állnak, mégse lehetünk igazán bizakodóak. Sajnos a mi szezonunk is már megpecsételődött, de talán a Florida Marlins ellen hétfől szerdáig lesz egy kis sikerélményben részünk. A következő párharc meccseit ezekben az időpontokban játsszák a Coors Fielden: kedd 02:40, szerda 02:40, csütörtök 02:40. GO ROCKIES!!!

Ezen a hétvégén játszották le az MLL-alapszakasz utolsó fordulójának mérkőzéseit, melyek közt a Denver Outlaws együttese bebiztosította a második kiemelt pozícióját a négyesdöntőre, miután váratlanul nagy különbséggel megvertük a címvédő csapatot. A végső győzelemre is esélyesnek tartott helyi gárda így sikerrel hangolt a két hét múlva esedékes Championship Weekend-re, s az elmúlt hetek nehéz időszakát magunk mögött hagyva, két szép győzelemmel fejeztük be a bajnokság selejtezős szakaszát.






















A befejező körben az Outlaws és a tavalyi bajnok Chesapeake Bayhawks gárdája már egyaránt biztos playoff-résztvevőként, 6-5-ös mérleggel a birtokában várhatta az egymás elleni küzdelmet. A találkozó azonban egyáltalán nem volt tét nélküli, hiszen a minél előkelőbb kiemelés érdekében mindkét félnek győzelemre volt szüksége, hiszen a nyertes fél biztosan a második helyen végezne, ezzel szemben a vesztes jó eséllyel lecsúszott volna a negyedik pozícióba, ami egyúttal azt is jelentené, hogy a toronymagas favorit Boston Cannons ellen kell játszania az elődöntőben - ezt nyilván egyik csapat sem szerette volna.

A denveriek elsöprő lendülettel indították a szombat esti összecsapást, és alig két perc leforgása után a gólgyáros Mundorf klasszis megmozdulásával ragadtuk magunkhoz az előnyt. Ezt még ki tudta egyenlíteni a Bayhawks, de utána sokáig momentuma sem volt a házigazdáknak, és jobbára csak nyomozták a játékszert a jelentős ölényben játszó Outlaws-szel szemben, akik fokozatosan egyre tovább növelték a különbséget. A nyitó játékrészben még további három találatot süllyesztettünk el, még viszonylag szorosnak tűnt a találkozó, azonban a második negyedben hamar kifiléztük a vendéglátókat. Röviddel a folytatást követően Mundorf emberhátrányból már a napi harmadik gólját szerezte, melytől kezdve kevesebb mint négy perc leforgása alatt összesen hét (!) találatot süllyesztettünk el a Bayhawks hálójában. A Törvényen kívüliek parádéztak, és mintha csak egy kis ízelítőt adtak volna a sportág szépségeiből, mindenféle gólt szereztek: lerohanásból, emberelőnyből, egyéni akcióból, látványos összjátékból egyaránt eredményesek voltunk, így totálisan padlóra küldtük az ellenfelet ebben a négy minutumban. A félidőben már 12-1-es különbség állt az eredményjelzőn, mivel röviddel a szünet előtt Bitter is beköszönt, ami már a nyolcadik találatunk volt a negyedben.

A második félidőre érezhetően visszavettünk, felesleges lett volna ekkora előnyben jobban szétszakítani magunkat, és a bajnokot sem szerettük volna különösebben megalázni, a továbbiakban így egyre több területet adtunk a házigazdáknak a felzárkózásra, hogy nekik is teremjen némi sikerélmény. Ugyan a harmadik felvonás elején Westervelt 13-1-re módosította az állást, innentől kezdve már csak szűkült a differencia, s mind a harmadik, mind a negyedik negyedet megnyerte a gólok számában a vendéglátó együttes. A játékunk kissé könnyelművé vált, de a fordítás már abszolút nem volt benne a mérkőzésben, így a látványos kiengedés ellenére is magabiztos diadalmenetnek lehettünk részesei. S amikor a finisben nagyon belelendült volna a Chesapeake, akkor az utolsó percekben már nem engedtünk több gólt nekik. A végeredmény 15-9 lett a javunkra, még mindig biztos, de nem annyira jelentős különbségű sikert arattunk, az ellenfél becsülettel küzdött, hogy elkerülje a megsemmisítő fiaskót, és ez sikerült is nekik, melyben a mieink is partnerek voltak.

A legfényesebb coloradói lacrosse-csillag Brendan Mundorf nyolc ponttal fejezte be a kiütéses győzelemmel záruló mérkőzést: ötszőr gólt szerzett, három alkalommal pedig előzékenyen kiszolgálta a társait, így az alapszakasz pontlistáját a harmadik helyen zárta 45 egységgel Paul Rabil (Boston) és Ned Crotty (Rochester) mögött. Az MLL legeredményesebb játékosai közt találkozhatunk még az Outlaws-ból Drew Westervelt nevével, aki az újabb 2+1-es termése révén 32 egységgel, hármas holtversenyben a nyolcadik helyen zárta az alapszakaszt. A Bayhawks két vállra fektetéséből még Peet Poillon és Billy Bitter is ugyancsak két-két góllal és egy-egy assziszttal vették ki a részüket, emellett pedig több játékosunk is be tudott még köszönni legalább egy találat erejéig, így tett például a veterán Brian Langtry és Terry Kimener, valamint Sean DeLaney és Jarett Park személyében két nem éppen gólgyártásra specializálódott játékos is mattolni tudta egyszer a bajnokot. A hátvédek közül ezúttal az All-Star résztvevő Matt Bocklet volt igazán kíméletlen formában, kőkemény szerelésekkel és féltucat szerzett labdával hívta fel magára a figyelmet. A faceoff-felelős Hennessey nem volt igazán hatékony, hiszen a 27 középkezdésből csupán 11-et kaparintott meg a csapat számára. Az Outlaws kapuját az első félidőben Jesse Schwartzman védte, és a rutinos klasszis legszebb napjait idéző, 7/8-as teljesítménnyel óvta meg ketrecét a Bayhawks próbálkozásaitól a nyitó 30 perc alatt. A szünet után az első éves Ghitelman kapott lehetőséget, sajnos a kényelmesebben játszó védelmünk mögött a fiatal portásnak nem volt egyszerű dolga, de becsülettel állta a sarat, és 13 kapujára tartó lövésből hatot kifogott, hét kapott gólja közt az egyik találat kétpontos volt.

Az MLL alapszakasz végeredménye (W-L):

1. Boston Cannons 9-3
2. Denver Outlaws 7-5
3. Hamilton Nationals 7-5
4. Chesapeake Bayhawks 6-6
5. Long Island Lizards 5-7
6. Rochester Rattlers 2-10

Velünk egy időben közvetlenül a playoff-ba jutásért meccselt egymással a Nationals és a Lizards, mely összecsapást a kanadai gárda idegenben is biztosan nyerte meg, így ők harcolták ki negyedikként a részvételt a rájátszásban, egyúttal a vereségének köszönhetően a Bayhawks csak a negyedik helyen végzett. A mieink tulajdonképpen a lehető legjobban jártak az eredmények alakulásával, hiszen mind a liga első Cannons-t, mind a címvédő 'Hawks-t elkerültük, elhelyett a finoman fogalmazva is verhető Hamilton lesz az ellenfelünk az elődöntőben.

Az Outlaws fennállása hatodik évében is kiharcolta a részvételt a legjobb négy között, de hogy az előző három elvesztett döntő, és a két elődöntőbeli kudarcot követően 2011-ben felérhetünk-e a trónra, az majd csak az augusztus 27-28-i hétvégén esedékes rájátszásban derülhet ki.

Ahogy megszokhattátok az elmúlt években, blogunkon idén is külön hangsúlyt fogunk fektetni az Outlaws Final Four-jára, s már most buzdítanánk rá mindenkit, hogy két hét múlva minden erejével szurkoljon a csapatért, mert még egyszer nem csúszhatunk le a végső győzelemről!

A csütörtöki játéknapon vette kezdetét a lockout utáni NFL előidénye, amikor a legtöbb csapat újra tiszteletét tehette "élesben" a pályán a szurkolók előtt. Így tettek a Denver Broncos megújulásban reménykedő harcosai is, akik egy sokáig vezetett összecsapáson a célegyenesben buktak el 24-23 arányban a Dallas Cowboys otthonában rendezett találkozón. Bosszantó vereség lenne tétmérkőzésen, most azonban belefért, annál is inkább, mert az összecsapáson érdemes volt inkább az egyéni teljesítményekre figyelni.





















Az első hivatalos depth chart-nak megfelelő összeállításunkban kezdtünk, leszámítva azt, hogy az offense-ből Eddie Royal, a defense-ből pedig D.J. Williams hiányzott a várható legerősebb összeállításból. A dinamikus elkapó még a nyári műtétjét követően pihent, a csupaszív linebacker pedig a TC nagy részét kihagyta, és még nem igazán volt olyan erőállapotban, hogy meccskörülmények között bevethettük volna.

A kezdő támadósor a következőképpen tevődött össze:

QB: Kyle Orton
FB: Spencer Larsen
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eric Decker
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

A starting defense pedig eképpen nézett ki:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Marcus Thomas, Brodrick Bunkley
LB: Wesley Woodyard, Joe Mays, Von Miller
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

A kezdő egységek mindössze egy-egy akció erejéig kaptak lehetőséget, s az Orton vezette támadók három pontot kapartak össze az egyetlen jelenésükben. Az offense ellentmondást nem tűrően kezdett, az első play-ek között Orton találta meg egy jól irányzott passzal az oldalvonal mellett őrizetlen Decker-t, aki 29 yard-ot haladt előre az elkapással. Ezt követően a Moreno-McGahee futópáros szakadatlanul szelte a yardokat, és bőven beértünk a red zone-ba, s egy defensive penalty révén pedig 1.5 yard-ra voltunk a TD-től. Maradtunk is annyira, mivel összehoztunk egy 12-men büntetést, majd az előidénybeli tesztelés sajátosságaként mindenképpen passzjátékkal szerettünk volna beérni a célterületre, azonban ez nem sikerült, így be kellett érnünk Prater közeli mezőnygóljával. Ezután a legjobb védősorunk következett, akik ugyancsak egy FG-t engedtek a texasiaknak, miután az első néhány play-t meglehetősen átaludtuk, és villámgyorsan a saját térfelünkre engedtük a házigazdákat, aztán viszont több szép jelenetet bemutatva sikerült még időben megállítanunk őket. Romo-ék megfékezéséből a Dumervil-Thomas páros vállalt főszerepet egy no gain rushing play-jel, utána Mays is bemutatott egy ügyes szerelést, majd Doom zavarta meg sikeresen a QB-t, így a hazaiaknak csak egy 42 yardos FG jutott.

A folytatásban egyre nehezebb volt követni a szereplőket, mert mindkét oldalon tömeges cserék mentek végbe, a következő denveri támadásokban például QB-ként Tebow, futóként Ball és White tűntek fel. A második negyedben sem láttunk egyetlen TD-t sem, viszont a Broncos offense kétszer is helyzetbe húzta a rúgóját, így a nagy szünetre 9-3-as vezetéshez jutottunk. Előbbi alkalommal lendületesen haladtunk előre, de egy buta büntetés miatt 3rd & 11-es szituáció alakult ki, amelyből Tebow hiába passzolt pontosan, a 1st down-t képtelenek voltunk elérni, de Prater 42 yardról bombázott a póznák közé. Utóbbi esetben pedig Cox halászott le egy interceptiont az ellenfél térfelén, és egy 27 yardos visszahordás után a DAL 7 yardosáról jöhettek a támadóink. Azonban megint képtelenek voltunk bejutni az end zone-ba, pedig ezúttal Ball és Tebow futásaival próbálkoztunk, végül be kellett érnünk 4th down-nál egy újabb közeli Prater-mezőnygóllal.

A harmadik negyedtől B. Quinn volt az irányító, a védelemben pedig már a cserék cseréi is egyre többször jutottak fel a pályára, s a harmadik negyed egyetlen pontjait a Cowboys szerezte egy közeli TD-passzal, melyet megelőzően csúnyán megettük a fake handoff-ot. A negyedik játékrész elején egy villámgyors touchdown révén vettük vissza az előnyt, melyet mindössze két play-ből hajtottunk végre: előbb B. Quinn egy 26 yardos zsugát adott Dell-nek, majd a TD-t J. Johnson szerezte egy nagyszerű 13 yardos futásnak köszönhetően, ekkor 16-10-es előnyben voltunk. Szinte azonnal jött a dallasi válasz, és egy rövid screen passz egy 76 yardos vágtával végződött, a denveri cseresor képtelen lehetett megfékezni az akciót. Erre még mindig volt egy válaszunk, és 6:30 perccel a vége előtt B. Quinn shotgun-ból Riley-t találta meg egy 8 yardos passzal az end zone-ban. (23-16) Nem sok volt már hátra, s a Cowboys gyakorlatilag végig játszotta a fentmaradó játékidőt, szépen haladtak előre és 15 másodperccel a vége előtt TD-t értek el, majd egy sikeres kétpontossal a vezetést is átvették, erre pedig a mieink már képtelenek voltak válaszolni, így egy ponttal fejet kellett hajtanunk az előidény nyitó mérkőzésén.

















Az irányítók közül némi meglepetésre Brady Quinn csillogott leginkább, 120 yardot dobott, ami majdnem annyi volt, mint két kollégájáé együttesen. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az ex-Brown QB feltűnése alatt jóval több passzjátékkal próbálkoztunk, eleinte ugyanis egyértelmű túlsúlyban voltak a futó akciók. Tebow ígyis 6/7-es hatékonysággal célzott, 91 passzolt yard mellé pedig további 15-öt futva tett hozzá. A legtöbb elkapott yardot Matt Willis regisztrálta, aki egy 43 yardos catch-nek köszönhetően félszáz yardot haladt előre passzjáték révén, de a TD-t szállító Riley sem sokkal maradt el tőle, és a Royal távollétében slot receiver-ként előszeretettel használt Anderson-nek is voltak hasznos jelenetei. Futva a legsikeresebb Moreno és J. Johnson voltak, mindkettejüknek négy-négy lehetőségük volt a földön való előrehaladásra, és szépen éltek is vele, ugyanakkor Ball 8 carry-ből csak 15 yardot termelt, és a sérülés után lévő White sem volt éppen káprázatos formában.

A védelemnek többször is a passzjátékokkal akadtak gondjai, futások ellen még viszonylag jól tudtuk semlegesíteni a Cowboys-t, de a levegőben alaposan szétdobáltak bennünket - nagy probléma nincs ezzel, mert jobbára a cserék nyelték a passzolt yardokat. Ennek köszönhetően nem volt meglepetés, hogy a legtöbb, féltucat szerelést a CB Nate Jones mutatta be, míg a légi parádét Perrish Cox egy alkalommal látványosan megfékezte egy interception-nel, mely után még komoly return-t is produkált. A kezdőbe kerülésre áhítozó LB Jason Hunter két alkalommal ért el sack-et, illetve az elsöprő lendülettel játszó Kyle McCarthy is földhöz tudta vágni egyszer az ellenfél irányítóját. Sajnos, a kezdő védősor teljesítményéről túl sokat nem lehetett megállapítani, eleinte kissé könnyelműen engedtük jönni a texasiakat, de utána a sarkunkra állva megfékeztük őket egy FG-ra, később viszont már csak néhány play erejéig tűntek fel Miller-ék.

A special team elfogadható teljesítményt nyújtott, különösebb hiba nélkül tette a dolgát az egység, egyedül egy 32 yardos kickoff return adott okot az elégedetlenségre, de a többi hasonló szituációból rendre jól jöttünk ki, például Rosario-nak volt egy fontos szerelése a Cowboys saját 10-esén belül. Matt Prater a tőle megszokott formában végezte el a feladatát, mindhárom field goalt magabiztosan értékesítette, a 42 yardos rúgás sem jelentett akadályt neki, azon kívül még 24-ről és 26-ról is hibátlanul célzott. A backup kicker Hauschka-nak ezúttal csak két extra point jutott a második félidőben. Kellemes meglepetésre, úgy fest, Britton Colquitt is összekapta magát a szünet alatt, ugyanis rá nem jellemző punt-okat hajtott végre, négy alkalommal átlagban 47.5 yardra szabadított fel, leghosszabb kísérlete egészen 54 yard-ra szállt. Visszahordások terén Cox és Vaughn is bemutatott egy-egy ígéretes akciót, illetve Anderson is szóhoz jutott.

A tartalékok közül sérülés miatt hagyta még ki a találkozót a térdével bajlódó TE Richard Quinn, az újonc LB Nate Irving bokasérülés miatt hiányzott, a CB Sid'Quan Thompson-ra ez alkalommal húzódás miatt nem számíthattunk, inaktív volt még a linebacker Derek Domino, a DL-ből pedig Louis Leonard és Mitch Unrein sem öltözhettek be. Továbbá a mérkőzés közben a guard Stanley Daniels szállt ki, mert a bokáját fájlalta.

Megvolt tehát a kezdet, többször is vezettünk, de a végén sajnos mi húztunk rövidebbet, mégsem volt hasztalan a mérkőzés. Úgy gondolom, hogy a nagy átalakuláshoz, és ahhoz képest, hogy alig két hetet edzett együtt a csapat, egyáltalán nem nyújtottunk rossz produkciót a jó erőkből álló Cowboys közönsége előtt, de nyilván még fejlődésre van szükségünk a rajtig.

Az előidénybeli következő mérkőzésünkre immár hazai pályán kerülhet sor, amikor jövő vasárnapra virradóra, hajnali 02:35-től a Buffalo Bills-szel mérkőzhetünk meg. Addig pedig a Training Camp természetesen tovább folytatódik, melynek legfontosabb eseményeiről a közeljövőben tervezünk egy újabb beszámolót.

Az elmúlt hétvégi mérkőzésen a bajnok Colorado Rapids együttese ismét győzelmet aratott, miután rendkívül összeszedett játékkal 2-0 arányban pipáltuk le a tavalyi rájátszásban is kiejtett Columbus Crew-t. Az újabb diadal egyúttal azt jelentette, hogy a denveri labdarúgók március óta először tudtak újra sorozatban két meccset megnyerni, így változatlanul ragadunk a nyugati élmezőnyre.



















A két csapat a 2010-es drámai főcsoport-elődöntő óta nem kifejezetten szívleli egymást, ráadásul az idei első egymás elleni rangadót Ohio-ban a citromsárgák 4-1-re nyerték meg, így múlt péntek este odahaza mindenképpen javítani szerettünk volna a keleti főcsport aktuális éllovasa ellen. Továbbra sem számíthattunk az achillesével egész szezonra kiesett Conor Casey-re, és a tavaly november óta térdszalag-szakadásból lábadozó Macoumba Kandji-ra a csatársorban, illetve a hetek óta a térdhajlítójával küzdő szélső Jamie Smith sem állhatott a mester rendelkezésére. Így aztán az utóbbi időben megszokottnak tekinthető kezdő 11-gyel vettük fel a harcot a Crew ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moore - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Cummings, Nyassi.

Nagyszerű hangulat, és a telt háztól nem sokkal elmaradva, nagyjából 14 500 néző köszöntötte a Dick's Sporting Goods Park-ban a csapatokat. A mieink már az első percektől fogva aktívan vetették bele magukat a küzdelembe, de eleinte igazán kevés valamirevaló lehetőséget tudtunk kidolgozni a Crew kapuja előtt. Röviddel a kezdés után egy komoly veszteség érte az ellenfelet, ugyanis Gaven személyében az egyik leghasznosabb középpályásuk megsérült a Larentowicz-cel való összerúgást követően, és le is kellett cserélniük őt. Aztán a nyitó negyedóra végén volt szerencsénk az első igazán komoly gólszerzési lehetőséghez, amikor egy hosszabb támadás végén Larentowicz kínált rá messziről egy lapos lövést, de Hesmer kapus hárítani tudta a kellemetlen próbálkozást. A Rapids a továbbiakban is lényegesen többet birtokolta a játékszert, azonban a mezőnyben érzékelhető jókora fölényünket képtelenek voltunk gólok formájában is igazolni. Hiába passzolgattunk rengeteget az ellenfél térfelén, és játszottunk rettentő kombinatívan, épkézláb gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani, amikor pedig mégis elvétve sikerült volna, akkor a lövést szúrtuk el méltatlanul. Mindeközben a columbusiak gyors ellentámadásokra rendelkeztek be, és többször is résen kellett lennie a védelmünknek, hogy Mendoza ne szerezze meg a vezetést a Crew számára egy-egy ígéretes ellenakció révén. Szerencsére hátul kiváló munkát végeztünk, így sokkoló találatot nem szenvedtünk el, de a mezőnyfölény ellenére 0-0-s részeredmény mellett vonulhattunk le a félidei szünetre.

A folytatás elején a Crew vezetett egy ígéretes támadást, s a Marshall-lal való találkozást követően a vendég csatár a földre rogyott, de szerencsére a játékvezető nem adta meg a könnyű büntetőt Mendoza alakításáért. A játék természetesen továbbra is szakadatlanul a citromsárgák térfelén folyt, a Rapids gyakran perceken át járatta a játékszert az ellenfél tizenhatosa előterében, de a befejezésbe rendre hiba csúszott, így néhány percen belül Cummings és Nyassi is elpuskázott egy-egy ajtó-ablak lehetőséget. Az 54. percben is éppen javában adogattunk a vendégek térfelén, amikor Thompson játszotta meg egy keresztpasszal a jobb oldalt üresen helyezkedő Brian Mullan-t, a rutinos szélső pedig az átvétel után néhány lépést tett előre, majd egy félelmetesen jól eltalált kísérlettel bombázott közép távolról a hosszú felső sarokba. Az idény egyik legszebb gólja tehát meghozta az áttörést, és végre megszerezte a vezetést a denveri együttes. A találat után sem álltunk le, sőt, ha lehet talán még nagyobb lelkesedéssel folytattuk az akcióikat, és változatlanul szűnni nem akaró nyomást helyeztünk a Crew kapujára, szerettük volna egy újabb góllal stabilizálni az előnyt, de a kísérleteink rendre elkerülték Hesmer ketrecét. A Columbus-nak nem sok hozzászólása lehetett az események alakulásához, bő negyedórával a befejezés előtt mégis közel jártak az egyenlítéshez, de Mendoza veszélyes kiugrása végén Pickens bravúrral hárította a közeli lövést, a hátvédek pedig eltakarították a kipattanót. Amikor már éppen kezdtek volna felbátorodni a vendégek, akkor a 79. minutumban újra lecsaptak a mieink, s az ellenfél térfelén Nyassi szerzett labdát, nagyszerű előtörése végén pedig önzetlenül játszott a mellette érkező Omar Cummings-hoz, aki hidegvérrel értékesítette a kínálkozó lehetőséget. Tíz perccel a vége előtt már 2-0-ra vezettünk, kezdett eldőlni a találkozó sorsa, s elkezdtük kihasználni a cseréinket: Mastroeni-t a középpályán Nane váltotta, a védelemből pedig Kimura távozott, és Wallace folytatta a helyén. A vendég csapat még becsülettel vezetett támadásokat az utolsó percekig, de igencsak szárnyaszegettek voltak, nem igazán volt már bennük a szépítés sem, nem hogy az egyenlítés. A végjátékban Wallace sérülése borzolta a kedélyeket, az éppen vádlisérülésből visszatérő fiatal hátvéd alig pár perc játék után lent maradt a gyepen, és Palguta-nak kellett váltania a végén. Az előnyünk már nem forgott veszélyben, a Rapids tehát a Red Bulls és a Union után rövid időn belül a harmadik keleti élcsapatot is két vállra tudta fektetni egy értékes hazai diadal révén.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A hétfői napon a tartalékcsapat a Sporting Kansas City otthonában 1-0-s vereséget szenvedett az MLS Reserve League legutóbbi fordulójában, miután a hazaiak az első percekben megszerzett előnyüket egészen a lefújásig sikerrel megőrizték. A találkozón a visszatérés előtt álló Kandji 78 percet a pályán töltött, és két próbajátékos is lehetőséghez jutott, a B-csapat a következő összeállításban lépett fel: Ceus - Earls, Palguta, Holody, Holdsworth - Gill, Nane, LaBauex - Kandji (Janniere), Akpan, Amarikwa.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 13-3-9, 48 pont (25 meccs)
2. FC Dallas 12-6-6, 42 pont (24 meccs)
3. Seattle Sounders 11-5-8, 41 pont (24 meccs)
4. Colorado Rapids 9-6-10, 37 pont (25 meccs)
5. Real Salt Lake 10-5-6, 36 pont (21 meccs)
6. Chivas USA 7-8-8, 29 pont (23 meccs)
7. Portland Timbers 7-10-5, 26 pont (22 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-8-10, 25 pont (23 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 3-11-9, 18 pont (23 meccs)

Ezzel a győzelemmel továbbra is próbáljuk tartani a lépést a legjobb nyugati csapatokkal, a következő körben pedig a várakozáson alul teljesítő San Jose Earthquakes együttesénél szerepelhetünk, magyar idő szerint vasárnap hajnali 04:30-as kezdéssel. Ezt követően a jövő hét közepén már CCL-ben is megkezdhetjük a szereplésünket, de erről a jövőben még bővebben is be fogunk számolni.

Hátborzongató, a sportvilágban viszonylag ritkán láthatóan komoly sérülés történt egy denveri sportolóval a közelmúltban, mely után sajnos a balszerencsés atléta pályafutásának további folytatása is erősen kérdésessé vált. A Colorado Rockies újonc dobója, Juan Nicasio ugyanis múlt pénteken nyakcsigolyatörést szenvedett, amikor egy szerencsétlen labda fejen találta őt, és kontrollálatlanul, egyenesen fejjel esett a földre.


















A helyi baseball-csapat a legutóbbi, hétvégi párharcában a Washington Nationals együttesével mérkőzött meg négy alkalommal a Coors Field-en, ezek közül a második mérkőzésen történt a bizonyos súlyos sérülés. A pénteki találkozó második inningjében a vendégek ütője, Ian Desmond nagy erővel középre tűzött egy labdát, amely éppen oldalról fejbe találta a denveri dobót, Nicasio reflexből elkapta a fejét, de az ütést nem tudta kivédeni, ráadásul a dobómozdulat végén kicsavarodott mozdulattal, egyenesen fejjel a föld felé érkezett le a talajra, vélhetően eközben szenvedett igazán súlyos sérülést. Természetesen a meccs csak később folytatódhatott, miután Nicasio-t szakszerű elsősegélynyújtásban részesítették, az orvosok nyakmerevítővel rögzítették a feltételezett sérült testrészt, majd azonnal kórházba szállították.

A sérülésről készült videófelvétel a következő linken tekinthető meg!

A mérkőzést végül a Nats nyerte 5-3 arányban, a denveri játékosok gondolatai érezhetően máshol jártak, mindenki a fiatal csapattársuk sorsáért aggódott. A gárda legnagyobb csillaga, Troy Tulowitzki elmondása szerint, "ez volt a legfélelmetesebb sérülés, amit valaha láttam a pályán", majd az esti sajtótájékoztatón az All-Star shortstop hozzátette: "nagyon kemény időszakot él meg a csapat, sajnos több súlyos sérülés, és például az elnökünk tavalyi halála is bénítólag hatott az együttesre, de mindentől függetlenül mennünk kell tovább."

A sérülést "okozó" Desmond is együttérzéséről biztosította a pórul járt dobót: "Nagyon rossz volt látni, ahogy megsérült. Sajnos, ez a sportág velejárója, időnként borzasztó sérülések történnek a baseball-ban, csak remélni tudjuk, hogy minél kevesebbszer forduljanak elő hasonló esetek. Olyanok vagyunk mindannyian, mint a testvérek, együtt játszunk napról napra. A sérülés után elmondtam egy imát érte, Isten kezében van a sorsa, remélem minden rendben lesz vele."

Nicasio a Denver Health Medical Center-ben különféle vizsgálatokon esett át, jó darabig csak találgatni tudtunk a sérülése felől, a legtöbben nyaki sérülésektől és agyrázkódástól tartottak. Végül vasárnap délután adtak ki hivatalos tájékoztatást a dobó állapotáról, melyből kiderült, hogy mennyire súlyos sérülés történt, s a dominikai sportembernek eltört az első nyakcsigolyája, és műtétre is szüksége volt. Bár pályafutásának folytatása erősen kérdéses, ugyanakkor abszolút pozitívum, hogy komolyabb maradandó károsodástól előreláthatólag nem kell tartanunk, mivel a gerincoszlopa nem sérült meg.

"Mindössze 24 éves, szóval lehet rá esélye, hogy folytassa a baseball-t, de egyelőre lehetetlen bármit is biztosra mondanom. Képes lehet a visszatérésre, minden esélye megvan rá, hogy sikeres rehabilitációt végezzen, szóval bízzunk benne" - nyilatkozta a klub főorvosa, Keith Dugger, aki azt is elmondta, hogy Nicasio pontosan emlékszik a sérülés minden egyes mozzanatára, a körülményekhez képest jó erőben van, és a végtagjait is tökéletesen mozgatja.

A sérült dobójátékos egyetlen csapatbeli honfitársa, Esmil Rogers is rendkívül letörten állt a mikrofonok mögé: "Nagyon szomorúan éreztem magam, amikor láttam őt... Azt mondják, minden rendben lesz, de akkor is borzalmas érzés ezt látni egy baráttal. Nagyszerű srác, télen eljött hozzám a szülővárosomba, hogy együtt lógjunk, idén pedig végre egyszerre játszhattunk a Rockies-nál." A másik fiatal dobó már felvette a kapcsolatot Nicasio szüleivel, és a klub is segít elintézni a vízumhoz szükséges papírjaikat, hogy a család minél előbb a helyszínre érkezhessen Juan-hoz.

Nicasio természetesen azóta is kórházban pihen, ahol folyamatos megfigyelés alatt áll, és a Rockies képviselői egyre-másra váltják egymást a szobájában. A rehabilitáció hosszú, rögös útjának még egy jelentős állomása volt a hétfői nap, amikor a beteg kétszer is, segítség nélküli rövid sétát hajthatott végre a folyosón.

A 24 éves dobó az idei szezonban mutatkozott be az MLB-ben, amikor május végén különféle sérülések miatt kapott átmeneti helyet a rotation-ben, és azóta nem is adta át a posztját másnak. Első mérkőzésén a jó erőkből álló St. Louis Cardinals ellen egyetlen pontot sem kapva debütált, és hazai pályán a sérülését megelőző mérkőzésig 4-0-s győzelem-vereség mutatót és 1.58-as futás elszenvedési átlagot regisztrált a híresen ütőbarát ballpark-ban, így teljes joggal számíthattunk rá a jövő egyik fényes denveri reménységeként.

Remélhetőleg lépésről lépésre tovább fog javulni az állapota, és a következő hónapokban sikeres rehabilitáción mehet keresztül, hogy minél előbb viszont láthassuk őt a Coors Field dombján, ahonnan péntek este drámai körülmények között távozni kényszerült.

A hosszú hétvége alatt a Colorado Rockies csapata megint egy változatos párharcot bonyolított le, de a Washington Nationals elleni négy hazai mérkőzés közül csak kettőt tudtunk megnyerni, amivel nem értünk sokat, ráadásul még egy súlyos sérülés is borzolta a kedélyeket.






















1. meccs, csütörtök: Rockies-Nationals 6-3
A Washington elleni párharc nyitón a mostanában megszokott összeállításban játszottunk, vagyis az infielden a Helton-Nelson-Tulo-Wiggy négyes kezdett, a külső mezőnyben EYJR, Fowler, Spilbo kaptak lehetőséget, az elkapó pedig Iannetta volt. Közben mindkét csapatnál egy-egy fiatal dobó kezdett Rogers és a balos Detwiler. Nehézkesen kezdtük a meccset és Rogers korán két embert felengedett, Morse RBI singleből pedig az első pontot is elszenvedtük, válaszként EYJR séta után egy double playel végeztük. A második inningben egy singlet követően sikeres védekezést mutattunk be, azonban a mieink képtelenek voltak elkerülni a három outot. Ezután Rogers egy doublet és egy hit-by-pitchet engedélyezett, de egy strikeouttal sikerült hárítani, majd Iannetta egy séta után a második bázisnál tartott, amikor összejött a harmadik kiejtés ellenünk. A negyedik védekező részt gond nélkül hoztuk le, aztán végre vezettünk egy hatékony támadást, Helton sétával, Tulo ütéssel került bázisra, Wigginton RBI single révén egyenlítettünk, utána Nelson ütése közben Tulot előzték meg a home plate előtt és a következő két ütő is kiesett két futóval a pályán. Ezután Rogers két kieső után engedélyezett két singlet, de Werth ellen strikeouttal jeleskedett, az ütő részt Iannetta egy doublelal nyitotta, a dobó tovább segítette őt egy biztonságival a hármasra, EYJR RBI single ütésével lépéselőnybe kerültünk 2-1 arányban. A hatodik felvonás alatt Rogers két kiesést szórt ki két felengedés mellett, az utolsó embert M. Reynolds búcsúztatta el egy SOval, míg az első washingtoni csere dobó ellen Tulo vágott ki egy solo HRt a bal oldalra, őt követve még Wiggy jegyzett egy singlet, ám Nelsonnal együtt dupla játék áldozata lett. 3-1es előnyben voltunk és a soros dobó részt Lindstrom nagyon simán oldotta meg, közben részünkről két kieső után EYJR sétált és rabolt, de a kettesen fent hagytuk. A nyolcadik tetejét Betancourt tökéletesen lehozta, aztán kieső nélkül értünk el teli pályát, amely helyzetnél Nelson pakolt be egy RBI singlet, majd egy out után Iannetta szenvedett el egy hit-by-pitchet, ami futást ért, aztán EYJR RBI walkot tett hozzá, így 6-1nél fejeztük be a rohamot, magabiztos előnybe kerültünk nem sokkal a vége előtt. Az utolsó inningben Street két singlet kapott, Zimmermann pedig egy 2run RBI doublelal szépített, de nem jobban hagytuk megközelíteni magunkat és 6-3al befejeztük a meccset.
- Négy vereség után először nyertünk és viszonylag magabiztos győzelmet arattunk, kilenc ütésből szereztünk hat pontot. Tulowitzki újra a csapat élére tudott állni és 3/4es hatékonysággal vezette a denveri rohamokat, triple kivételével mindenféle ütést elért, a 21. hazafutását szerezte az évben és az átlagát már .291esre javította. Wigginton hosszabb pihentetés után került be a hármas bázisra, három lehetőségből két ütést termelt, az egyikből futást is hozott a 42. darabot a szezonban, majd a végén Stewart helyettesítette, aki kihagyott egy bases loadedot. A 2B posztra bekerülő Nelson is két ütéssel hallatott magáról és az egyik singleből beszállított egy futót, ezzel őrzi a .250 körüli stabil hatékonyságot. Young Jr jól teljesített a sor tetején, egy ütés mellett három sétát harcolt ki és még két újabb pontszerzést is elkönyvelt és természetesen ez a meccsen sem maradhatott el a szokásos SB. Iannetta egy doublet hozott, mely után körbe ért, majd később egy bases loadednál kapott hit-by-pitchet, ezzel a szezonbeli 39. futást regisztrálta. Helton nem ért el érvényes találatot, de két alkalommal sétával támogatta az akciókat és mindkét fellépése végén runt regisztrált. A jobb szélső Spilborghs háromból semminél tartott, amikor a meccs hajrában a loadednál strikeoutot kapó S. Smith állt a helyére. A leggyengébben Fowler teljesített csütörtökön, ötből ötször kiesett és menet közben hat bázison hagyást produkált, nem volt rá mostanában jellemző ez a hanyagság. Az említetteken kívül még csere ütőként Herrera szállt be, de a hetedik játékban groundouttal elbúcsúztatták. Az újdonsült kezdő dobó Rogers győztesen hozta le a startot, az első 5.2 inning alatt csak egyetlen futást engedélyezett. Már az ötödik sikerét aratta a szezonban, hét ütés és hat dobás utáni kiejtés került a neve mellé, a siker kulcsa a futók magabiztos kezelése volt. M. Reynolds a problémás hatodik inning végén az egyetlen ellenfelét dobás utáni kiejtéssel osztotta ki. Lindstrom a hetedik játszmában hat dobásból kiszórt három ellenfelet, így őrzi a 3.00 alatti átlagát. Betancourt is magabiztosan abszolválta a maga inningjét, ezzel a 20. sikeres előny megtartását hajtotta végre az évben. Street a végjátékban kicsit bizonytalan volt, a három ütésből beszedett két pontjával pedig leadott kicsit az öt pontos előnyből, de ezen a meccsen most belefért a baki.




















2. meccs, péntek: Rockies-Nationals 3-5
A pénteki második meccsre két helyen változott a kezdő csapat, a right fieldre S. Smith szállt be Spilbo helyett, míg 3Bként Stewartot vetettük be és nem Wiggyt. Közben a mieink dobója az újonc Nicasio volt, a vendégeknél pedig Zimmermann kezdett. Ezúttal sem indult túl fényesen számunkra az este, hiszen egy single és egy Tulo error által bázisra jutott az első két fővárosi ütő, majd Zimmerman 2run RBI tripleből mindketten pontot szereztek, aztán EYJR hiába jegyzett egy doublet, mert egy fielder's choice playből megelőzték a hármas bázis előtt, egy séta után pedig S. Smith két emberrel a pályán szenvedte el a harmadik outot. A második inning első beállásában sajnos Desmond ütése csúnyán eltalálta Nicasiot, a dobó megsérült és le kellett cserélni, a találatból pedig single lett. A folytatásra Escalona érkezett, aki két futót is felengedett, de a loaded 2outot hárítottuk egy forceouttal, míg a következő támadásban nem tudtunk bázisra jutni. A harmadik inninget magabiztosan teljesítettük, közben mindössze EYJR tudott felmutatni egy sétát. Ezt követően a Nats egy singlet talált, amely után egy Escalona-Tulo-Helton double playt mutattunk be, aztán egy double is történt, Ankiel RBI singleből pedig újabb futást értek el. 0-3 után se tudtunk javítani és megint kiesett a denveri hármas, majd az ötödik tetején három kiejtés közben Morse hazafutásával növelte tovább a különbséget a vendég alakulat, majd Iannetta kósza singlet leszámítva megint semmire nem voltunk képesek. A hatodik dobó részben Escalona két ütést kapott egy kiesővel, helyettese M. Reynolds fellépése alatt pedig egy Nelson-Helton dupla játékkal mentettünk, majd végre vezettünk egy hatékonyabb támadást, Helton double és Tulo singlet követve a szélső bázisokat vettük birtokba, 2outnál Nelson szórt be egy RBI singlet a szépítésért, utána Stewart RBI single találatával újabb pontot szereztünk, majd Iannetta RBI singlelel egyetlen pontra zárkóztunk fel, a pinch hitter Wiggy sétájával feltöltöttük a bázisokat, de a loaded lehetőségnél EYJR called strikeoutot szenvedett el. Ezután a következő dobó játékot Lindstrom egyetlen single ellenére megcsinálta, de Fowler hiába talált egy singlet, mert Helton lineout double play áldozata lett az egyes bázisnál, Tulo is elért még egy ütést, de többre nem voltunk képesek. A nyolcadik felvonást Betancourt egy single közben teljesítette, viszont Nelsont a séta után egy pickoffal leszedték, Iannetta single után pedig kiesett a PH Ellis, így nem tudtunk kiegyenlíteni. Ezt követően Street elszenvedett egy doublet, Zimmermant szándékosan sétáltatta, viszont Morse bevert egy RBI singlet, végül a Werth ellen végrehajtott Tulo-Nelson-Helton dupla játékkal sikerült hárítani. Az utolsó akciónak két pontos hátrányból vágtunk neki, Fowler elsüllyesztett egy doublet, egy groundouttal a hármasra ért, azonban Tulo ellen befejezték a meccset, így 5-3ra vesztettünk.
- Korán nagy hátrányt szedtünk össze és csak a meccs második felében ébredtünk el, amikor szorossá tudtuk tenni az eredményt, mind a három pontot egy játék alatt szereztük, de az egyenlítés elmaradt. Meglepő módon Iannetta volt a legeredményesebb ütőnk, négy beállás alatt három singlet szállított, az egyik megmozdulása pontot is ért a hatodik inningben. Tulowitzki folytatta a hatékony ütőjátékát, ezúttal 2/4el végzett, de közvetlen pontszerzést nem produkált, csak egy futással zárt. Fowlernak szintúgy két ütése volt, de a három kiesés közül kettőt SOval szenvedett el és már a 19. doublet lőtte az évben. Stewart és Nelson is RBI singlet vágott a napi egyetlen ütéséből, előbbi kétszer dobás után esett ki, utóbbinak még jutott egy séta. A sor első embere Young Jr megszerezte az első double találatát a szezonban, mellette még egy walkot is elkönyvelt, de három kiesése alatt négy társát hagyta fent, beleértve egy bases loaded szituációt. Helton az öt lehetőség alatt egyetlen ütést jegyzett, a 22. doublet az évben, többször is fontos helyzetben esett ki, összesen négy bázison hagyással végzett. S. Smith volt az egyetlen kezdő ütés nélkül, négyből négy out közben öt left on basest jegyzett. A pinch hitterek közül Wigginton a hatodik inning akciójában egy sétát harcolt ki, viszont Ellis a nyolcadikban groundouttal végezte. Nicasio súlyos sérülést szenvedett a második inningben, amikor egy elütött labda fejen találta és azonnal le kellett cserélni. Addig négy ütést és két futást kapott, így neki írták be a vereséget, sajnos eltört az egyik nyakcsigolyája és súlyos az állapota. Escalona szép munkát végzett és 4.1 inning alatt csak további két futást engedett be, jól fogta vissza az ellenfeleket, hiába engedett be hét ütést. M. Reynolds egy dupla játékkal lett megtámogatva a hatodik inningben az egyetlen AB alatt. Lindstrom a nyolcadik menetet egy ütés közben oldotta meg alig 13 labdából, hozzá hasonlóan Betancourt is stabilan hozta a nyolcadikat egy ütés közben. Street újra bizonytalankodott és két ütésből egy futást is elszenvedett a kilencedik menetben, tovább rontotta a statisztikáit és kicsit hullámvölgybe került az elmúlt időszakban.






















3. meccs, szombat: Rockies-Nationals 15-7
Szombat estére több változás történt a csapatban, ugyanis két hét kihagyás után visszatért CarGo, közben Spilbo került sérült listára. A reaktivált LF a sor harmadik helyét kapta meg, az EYJR-Fowler páros maradt előtte, míg Helton lekerült az ötödik spotba, az alsó helyeken legfeljebb Wiggy kezdése volt újdonság a péntekihez képest. Az első játékban a mieink kezdő dobója Chacin egy sétát vétett, mely után caught stealinget értünk el, aztán egy single közben hoztuk a maradék kiesőket, azonban nálunk simán elbúcsúzott az első három ember. A második menetben a Nats ütött egy leadoff doublet, de a hármas bázisnál tovább nem engedtük a futót, majd Tulo vállalt egy doublet, ám a következő három társa kiesett. A következő játékrész alatt a vendégek nem jártak a bázisok közelében, a mieink részéről Iannetta hajtott végre egy singlet, Chacint megdobták, EYJR sac bunt játéka alatt pedig egy hibából szereztünk pontot, a bázison maradó két futót Fowler repítette haza egy 2run RBI triplelel, majd Tulo is eredményes volt egy sac fly megmozdulással, így villámgyorsan 4-0s előnyt építettünk fel. Ezt követően viszont gondjaink adódtak, a vendégek egy sétát követően Morse RBI double találatával zárkóztak, Chacin újabb két sétát engedett, kieső nélkül alakult ki bases loaded lehetőség, melynél először kiejtettük egy forceouttal a haza felé tartó futót, aztán strikeout következett, 3in-2outnál Hernandez beállása alatt egy wild pitchből pontot szereztek, de aztán kiszórtuk a harmadik embert, így csak 4-2ig engedtük vissza őket. A folytatásban az első ütő Wigginton tűzött ki egy HRt a kerítés felett, két emberrel később Iannetta is bevágott egy hazafutást, aztán két ütést jegyeztünk és CarGo is eredményes volt egy RBI singleből, a következő beállás alatt egy wild pitchből újabb ember ért haza, majd Tulo haza küldte CarGot egy single révén, végül Helton single után körbe ért a sor és Wiggy ellen lett vége a támadásnak, addigra öt pontot vittünk be ebben a játékban. A 9-2es vezetés birtokában Chacin újra nem állt a helyzet magaslatán, két futó pályára engedését követően Morse RBI singlelel faragott a hátrányból, de hiába kerültek az ellenfelek a kettes-hármas bázisra, egy strikeouttal véget vetetünk a washingtoni akciónak. A következő támadásban csak a csere ember Ellis hozott egy singlet, aztán a hatodik tetején az első reliever G. Reynolds két kiesővel egy kapott ütés után belenézett egy 2run HRba Ankiel jóvoltából, két doublelal újabb futást szenvedtünk el, Morse RBI singlet helyezett el és már 9-7re visszajöttek, mire Werth ellen sikerült a harmadik out. Ezután ismét válaszoltunk és CarGo egy error miatt került bázisra, ekkor Tulo RBI doublet vágott be, azonban Helton lineout double play áldozata lett. A hetedik játékrészt Belisle két single ellenére teljesítette, majd két kieső után lendültünk akcióba két ütéssel, EYJR pedig egy RBI doublelal növelte az előnyt, míg Fowler mindkét társát beterelte egy 2run RBI singlelel, így az akció végére már 13-7 volt az előnyünk. Betancourt biztosan lehozta a következő dobó játékot, aztán egy walk és két single révén teli pályát alakítottunk ki, amelynél Stewart sétájával értünk el újabb futást, menet közben pedig egy wild pitchből is eredményesek voltunk. A befejező játékban Borthers kapta meg a lehetőséget a javításra és egy single után sorban három embert kiejtve befejezte a meccset, így 15-7 arányban győztünk.
- Az elképesztő ütőcsata végén 19-14el több találatot vittünk be és magabiztos győzelmet arattunk, a kezdők közül hét ember ért el ütést, abból öten többet is. Tulowitzki az egész párharc alatt fantasztikus hatékonysággal üt, szombaton 3/3al zárt egy walk és egy biztonsági mellett, két újabb doublelal meglőtte a 30. két bázisos ütését és három újabb pontot is feljegyezhetett, mellyel már 78 RBInál tart az évben, a végjátékban Herrera vette át a helyét. Fowler öt beállás alatt mind a két ütéséből két-két futót küldött haza, egy single mellett az idei 11. triplájával is bevágta. Gonzalez a visszatérő meccsén 2/5ös hatékonyságra volt képes, szerzett egy RBIt és mindkét akcióját futással zárta. Az elkapó Iannetta is fantasztikus párharcot csinált, szombaton négy ütést helyezett el az öt próbálkozásából, három után hazaért, de csak a homerunból tudott közvetlenül eredményt vezetni. Young Jr a sor elejéről három futást kiharcolt, két ütése közül a double után újabb RBIt regisztrált, rá is egyre jobban lehet számítani. Helton visszakerült a sor ötödik pozíciójába, ahol ismét egy singlet hozott öt lehetőség alatt és három társát hagyta bázison. Wigginton napi egyetlen ütése egy homerun volt, tőle az idei 14. és szokatlan módon most úgy győzött a csapat, hogy HRt lőtt, bár a hajrában már Stewart helyettesítette, aki egy singlet és egy bases loaded walkot termelt. Az egyetlen ütés nélküli kezdő a 2B Nelson volt, aki ötből öt alkalommal kiesett és három LOBt szedett össze. A cserék közül még S. Smith és Ellis is bepakolt egy-egy singlet a maga egyetlen ütési lehetőségében. Chacin biztosan kezdte a meccset, az első három inninget pont nélkül lehozta, a negyedik-ötödik menet viszont nyögvenyelősre sikeredett, a két játékban összesen három pontot kapott. Ezalatt öt sétát vétett, így az ötödik inning végén 99 dobás után már nem engedtük vissza, de a vezetés kitartott a végsőkig, így a legeredményesebb dobónk a 9. győzelmét jegyezte. G. Reynolds visszatérése csapnivalóra sikeredett, hiszen a hatodik inningben 2out után alaposan megingott, sorban öt játékos ütött ellene, amelyből négy haza ért, nem túl biztató, hogy rövidesen kénytelenek leszünk kezdőnek állítani őt. Belisle a szezonbeli 10. holdot hozta, amikor a hetedik játszmát két single ellenére teljesítette és megállította a Nats felzárkózását. Betancourt már biztos előny birtokában dolgozott, két SO mellett csak egy ütést engedett a nyolcadik játékban. Brothers az előző gyengébb szereplését feledtette a kilencedik inningben, amikor nyolc pontos előnyben, teher nélkül dobhatott és csak egy vetélytársát engedte pályára.























4. meccs, vasárnap: Rockies-Nationals 2-3
Az utolsó meccsre Helton és Iannetta pihenőhöz jutott, így kicsit átalakult az infield összetétele, Wiggy került be az egyes bázisra, Nelson átállt a hármasra és Ellis kezdett a kettesen, illetve Alfonzo volt az elkapó, a többiek szerepe nem változott. A soron következő dobó Cook lehetett, míg a vendég csapatból Lannan kezdett, és a nyitó játszmában a mieink egyetlen sétát engedélyeztek, közben Fowler walk és Tulo single révén a szélső bázisokat foglaltuk el, azonban Wiggy fent hagyta a két denveri futót. A második menetben a Nats megszerezte a vezetést egy séta után Gomes két pontos hazafutásával, amire mindössze Ellis single ütésével tudtunk válaszolni két kiesőt követően. Cook a következő dobó részben csak egyetlen singlet kapott, viszont a sor eleje se tudott eredményes lenni, mivel EYJR single után Fowler double playt szenvedett el. A negyedik játék alatt a washingtoniak egy singlet mutattak fel, a kettesen járt az ember, amikor Cook direkt sétát engedett és a dobó ellen hozta a harmadik outot, majd előttünk loaded 1out lehetőség adódott két single és egy walk jóvoltából, amelynél Ellis és Cook is csődöt mondott, így komoly sanszot szalasztottunk el a felzárkózásra. Ezt követően Cook hibátlan játszmát hozott és nálunk csak Fowler volt képes egy újabb sétát termelni. A hatodikban ismét hibátlan teljesítménnyel tartottuk vissza a vendég ütőket, azonban továbbra sem tudtunk felzárkózni és három out közt egyedül Alfonzo volt képes bemutatni egy singlet. Cook a hetedik játékra is maradt és egy double mellett kioszott két ellenfelet, M. Reynolds egy strikeouttal zárta le a felvonást, melyet követően a PH Herrera nyitott sétával, az első washingtoni csere dobó ellen EYJR vert be egy singlet, egy bunttal tovább küldtük őket a kettes-hármas bázisra, amikor CarGo játékánál a Nats 1B hibájából ért be az első futó, majd két kiesőnél tartva Wiggy RBI single ütéséből kiegyenlítettünk, utána S. Smith ellen fejeződött be az akció, de 2-2re visszajöttünk. A nyolcadik tetején Belisle ellen rögtön egy doublet ütöttek, egy groundouttal tovább tolták az embert a hármasra, Morset szándékosan sétáltattuk, Werth RBI singleből viszont rögtön visszavették a vezetést, de a következő két ütőt strikeouttal kivágtuk. 3-2re megint vezetett a Nationals, amikor Alfonzo singlelel lendültünk támadásba, Ellis biztonságijánál forceoutot kaptunk, aki elrabolta a kettes bázist, de nem tudtuk tovább juttatni őt. Ezután Roenicke egy single ellenére hozta a kilencedik dobó részt, aztán az utolsó akcióban már Fowler, CarGo, Tulo se tudta elkerülni a kiejtést, így 3-2re vesztettünk a negyedik meccsen.
- Korán hátrányba kerültünk, de hiába sikerült nagy nehezen az egyenlítés, mert a hajrában a győztes pontot az ellenfél szerezte meg. Tulowitzki az utolsó meccsen is jól teljesített, öt lehetőség alatt két singlet jegyzett, ugyanakkor háromszor SOt nyelt be, de az egész párharcot 10/16os lőlappal zárt és összetett átlagát .300 közelébe emelte a négy nap alatt. Wigginton újabb fontos pontot tudott szerezni, hiszen a hetedik inningben az ő RBI single pontjával egyenlítettünk, ami az egyetlen ütése volt a mérkőzésen és a 44. pontját szerezte vele. A leadoff hitter Young Jr két single ütésig jutott a találkozón, az egyik pályára kerülését futással tudta zárni. A backup catcher Alfonzo ismét megbízhatóan dolgozott, négy beállás alatt háromszor singlet jegyzett, így a csonka szezonban jelenleg .364es átlaggal rendelkezik. Ezen kívül még Ellis hozott egyetlen találatot, de a 2B a három kieséses játéka közben öt embert hagyott fent, legalább a 10. rablást elérte. Fowler két out mellett két sétát regisztrált, míg a sorban őt követő Gonzalez számára felírták az évi 58. RBIt egy errorból szerzett futás után, egyébként ütés nélkül zárt öt beállásban. Nelson is 0/3at könyvelt el, majd a meccs második felében Herrera helyettesítette 3Bként, aki a hetedikben egy sétával lépett bázisra és az első pontunk formájában haza ért. Csereként még S. Smith jutott lehetőséghez, de az egyetlen beállásában popoutot kapott két futóval a pályán. Cook nem egész hét inning alatt viszonylag megbízhatóan teljesített, egyetlen megingására a második játékban két ponttal fizettünk, de ezt még sikerült kiegyenlíteni. M. Reynolds ismét egyetlen ütőre szállt be, akit SOval ki is vágott a hetedik dobó rész végén. Belisle a nyolcadik felvonásban két ütésből elszenvedte a mindent eldöntő futást, ezzel már a negyedik zakóját kapta a szezonban. Roenicke hibátlanul mutatkozott be a csapatban, az utolsó játékban csak 9 dobásra volt szüksége a három outhoz, úgy hogy közben kapott egy singlet.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 63-52 (115 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 62-52 (114 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 53-62 (115 meccs, 10.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 52-61 (113 meccs, 10.0 GB)
5. San Diego Padres 51-64 (115 meccs, 12.0 GB)

A Giants csak egy meccset tudott megnyerni a négy közül hazai pályán a Phils ellen, de a D'backs is otthonában vesztett seriest a Dodgerstől, míg a Padres söpréssel győzött Pittsurghben. A következő napokban a SF a Piratest fogadja, az Arizona az Astros ellen csatázhat odahaza, a LAD a Philliest fogja vendégül látni, míg a SD a Metsnél folytatja az idegenbeli túráját.

A mieink harmadik helye egyre nagyobb veszélyben forog, de ezen a hétvégén az első kettőhöz is sikerült minimálisan közelebb kapaszkodni. Ezen a héten két komoly idegenbeli párharc áll előttünk, először is négy napon át a Cincinnati Reds otthonában meccselhetünk a következő időpontokban: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 18:35. Az ellenfél jobban áll a táblázaton, de ők sincsenek túl meggyőző formában, így talán lehet némi keresnivalónk ellenük és sikerül elhozni néhány meccset. GO ROCKIES!!!

Az alapszakasz utolsó előtti fordulójában a Denver Outlaws csapata bebiztosította a helyét az MLL négy csapatos playoff-hétvégéjén, miután sorozatban négy vereséget követően szombat este egy rendkívül fontos győzelmet tudtunk felmutatni házon kívül. A bajnokesélyes helyi field lacrosse alakulat tehát elkerülte a nagy csalódást, és fennállása hatodik szezonjában is bejutott a legjobbak közé.



















A mostani hétvége előtt a mieink harmadmagukkal álltak a mezőny harmadik helyén 5-5-ös győzelem-vereség statisztikával, s az egyik velünk holtversenyes csapat éppen az aktuális ellenfelünk, a Long Island Lizards együttese volt. Így aztán óriási csatára volt kilátás a két csapat ütközetén Hempstead-ben, hiszen mindkét fél szeme előtt közvetlenül a playoff lebegett, a győztes egyből kvalifikálta magát a rájátszásba.

Bár az összecsapás első találatát a házigazdák szerezték, a nyitó felvonás végére három különböző denveri játékos megválaszolatlan góljával 3-1-es előnyre voltunk képesek szert tenni. Nem sokáig tartott a vezetésünk, ugyanis a LI alig másfél perc alatt kiegyenlített a második negyed elején, majd a folytatásban is hiába kerültünk egy-egy gólos lépéselőnybe, a nagy küzdelemben a hazai csapat mindkétszer kiegyenlített, így a nagy szünet alatt 5-5-ös döntetlenre állt egymással a két rivális. Képtelenek voltunk elszakadni a szívósan kapaszkodó Lizards-tól, azonban úgy tűnt, hogy a második félidő eleje végre meghozza a várva várt denveri áttörést. Egy perccel a harmadik negyed megkezdését követően Westervelt egy kétpontos bombát vágott be, röviddel azután pedig újabb két találattal köszöntünk be, így a játékrész fele magasságában már  9-5-re vezettünk, ami a legnagyobb különbségnek számított a mérkőzésen. Azonban Danowski nem hagyta annyiban, és a negyed vége előtt egymaga két találattal zárkóztatta feljebb a New york-i alakulatot, így az utolsó negyed előtt megint csupán két gól volt az előnyünk. Ezzel pedig korántsem mehettünk biztosra, hiszen az elmúlt hetekben több alkalommal is vezetésről buktunk el a hajrában, mindenképpen oda kellett koncentrálnunk a befejezésre, ha nem szerettünk volna ismét kellemetlen pofonban részesülni. A záró felvonás elején tovább növeltük a különbséget, ám a hazaiak rövidesen visszazárkóztak egyetlen találatra Young duplájával. A finisben jókora adok-kapok alakult ki, a Lizards nagy lendülettel támadt, ám többször is kinyíltak védekezésben, az így kialakuló lefordulásokat pedig könyörtelenül kihasználtuk. Az utolsó percekben rendre két-három gól között ingadozott a különbség, így a győzelmünk már nem igazán forgott veszélyben, s végül 14-11 arányban behúztuk a találkozót.

A denveri nagyágyúk a szezon legfontosabb mérkőzésén visszatértek a tőlük elvárt játékhoz, és a húzóembereink nagyszerű produkcióval vezették sikerre a csapatot a Lizards ellenében. Drew Westervelt egy kétpontos távoli, és egy hagyományos szimpla találat révén összesen három ponttal vitte a vállán az együttest. A másik hadvezér szokás szerint Brendan Mundorf volt, aki két találat és egy assziszt révén ugyancsak három pontot tett bele a közösbe. Hozzájuk hasonlóan az 1+2-es Terry Kimener is három egységet szorgoskodott össze, míg a csapat két legjobb középpályása, Max Seibald és Peet Poillon is két-két találatot szerzett. Ezen kívül Dillon Roy és Kevin Unterstein egyaránt megdobta az első gólját a szezonban, illetve még Bitter és DeLaney is beköszöntek egy-egy alkalommal. A faceoff-specialista Andrew Hennessey ezúttal telibe ötvenszázalékosan, 14/28-as hatékonysággal végzett a középkezdéseknél. Az Outlaws portása Jesse Schwartzman ugyancsak klasszisához méltóan dolgozott, hiszen a 21 kapujára tartó lövésből tízet hatástalanítani tudott, és több nagyszerű bravúrral járult hozzá az együttes sikeréhez.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 8-3
2. Denver Outlaws 6-5
3. Chesapeake Bayhawks 6-5
4. Hamilton Nationals 6-5
5. Long Island Lizards 5-6
6. Rochester Rattlers 2-9

A Cannons már bebiztosította az alapszakasz-elsőségét, rajtuk kívül pedig az Outlaws és a címvédő Bayhawks is biztosan ott lesz az augusztus 27-28-i rájátszásban, de hogy pontosan melyik helyen végez a két csapat, azt csak az utolsó fordulóbeli egymás ellen randevú döntheti el (jövő vasárnap, 01:00). Eközben az utolsó kiadó playoff-helyért még a Nationals és a Lizards csaphat össze egymással a záró hétvégén az amerikai gárda otthonában. A mieink szempontjából igazából már nincs jelentős tétje az utolsó meccsnek, a második-harmadik helyezés teljesen mindegy, a Chesapeake vagy a Hamilton lehet az elődöntőbeli ellenfelünk, egyedül arra kell figyelnünk, nehogy lecsússzunk a negyedik pozícióba, és a félelmetes bostoniakkal találjuk szemben magunkat a Championship Weekend-en.

Az offseason kezdete óta az aktívabb csapatok közé tartozott a Denver Broncos együttese. Több posztot is sikerült mélyíteni, érkezett kezdő kaliberű játékos is, és elsők között sikerült megállapodni az összes friss draftolttal. Maradhatott azonban komoly hiányérzetünk, hiszen a védelem egyik legfontosabb helyére, a fal közepére továbbra se érkezett senki. A szabadügynök-piac azonban még nem zárt be, s mi folytattuk az aktív részvételünket benne. Ami változott, hogy kevesebb játékost hoztunk, de annál nagyobb neveket.




















Az első a sorban Derrick Harvey a Jacksonville Jaguarstől három év után elbocsájtott DE. Harvey a 2008-as draft első körében került a floridaiakhoz. Annak ellenére, hogy sok más needjük is volt, nem sajnáltak érte csaknem 20 helyet előrejönni a börzén. Mi a szóban forgó eseményen négy választással később Ryan Clady játékjogát szereztük meg. Hogy Harvey jobb-e mint ő?! A két posztot semmi esetre se lehet összehasonlítani, bár Harvey mindenképp stabil első körös prospect volt, a mock draftokon töretlenül mászott egyre feljebb, az 1/8 azért talán egy kicsit sok volt a Florida szélső falemberéért. Harvey egy rövidebb holdout után állt csak csapata rendelkezésére, és nem is tudta azt nyújtani amiért hozták. 3 év alatt mindössze 8 sacket ért el 70 tackle mellett. Hát, ezért lett ő 3 év alatt 1. körös prospectből szabadügynök, és ezért kerülhetett hozzánk. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy mi mit várhatunk tőle. Doom helyét semmi esetre se veszélyezteti, Ayers pozíciója viszont kevésbé stabil. A JMD-rezsim szerzeményével az új vezetőség nem lesz feltétlen akkora türelemmel, mint a saját embereivel, és az áttörést egyelőre tőle se láthattuk. Ráadásul az NFL-ben eddig OLB-t játszott és most egy csonka offseason alatt kell átállnia 4-3 DE-re. Semmi esetre se garantált a siker részéről, még ha van is okunk reménykedni fejlődését látva, és a 4 falemberes felállás talán jobban is fekszik neki. Egy biztos, kapott egy versenytársat, akivel egyre jobb teljesítményre ösztönözhetik egymást, és Harveyből minőségi csere, esetleg kezdő is válhat. Így hogy semmit se kellett érte cserébe adni, és veterán minimumért sikerült aláíratni, mindenképp megérte. Ha nem jön be, akkor se vesztünk vele semmit.

A védőfal szélére viszont eddig is volt bőven emberünk, a DL közepével voltak gondok, már a draft előtt is, és ez az egyetlen poszt ami váratott az erősítésre. Nos, amikor már-már lemondtunk róla, hogy akár minimális esélyünk is legyen megállítani középen a futásokat, jött egy újabb korábbi első körös választás ezúttal a legnagyobb hiányposztunkra. A Philadelphia Eagles által 2006-ban 1/14-ben draftolt DT, Brodrick Bunkley sérülések és jól teljesítő vetélytársak miatt kiszorult a kezdőből, majd most trade blockra került. Azoknak a Philly-drukkereknek viszont, akik komoly ellenértéket reméltek érte csalódniuk kellett, hisz1 mindössze egy 5. körös draftcetlit kaptak érte a Cleveland Brownstól. A történet azonban nem ér itt véget, Bunkley ugyanis megbukott a barnák orvosi vizsgálatán, így a trade semmissé vált. Másodjára mi ragadtuk meg az alkalmat, és az addig tökéletes üzleteket kötő sasoktól egy kései 2013-as draftpickért cserébe sikerült megszerezni. Ahogy Harveyt, őt is veterán minimumért írattuk alá, az így talán az FA-nk eddig legnagyobb fogása. Ha Bunkley egészséges lesz, akkor egy solid kezdő DT, az árát mindenképp megéri. A Philadelphiában töltött 5 éve alatt 52 meccsen kezdett, amiken 111 tackle-t és 6 sacket jegyez. Komoly erősítésnek számít a jelenleg keretben lévő bármelyik DThez képest.

És a sor itt még nem ért véget. Másnap érkezett egy újabb DT, Ty Warren. Ezzel két nap leforgása alatt a harmadik korábbi első körös játékost sikerült leigazolni a DL-be. 2003ban a 13. helyen húzta őt a New England Patriots a 3-4-es faluk szélére, ahol rögtön első évében Super Bowl győzelmet ünnepelhetett csapatával. Egy évvel később Wilforkkal kibővülve a Warren-Wilfork-Seymour falnak nem akadt párja az egész ligában. Warren minden meccsen kezdett, a Pats pedig megvédte a címét. 2005ben azonban a rájátszásban összetalálkoztak egy sokkal jobb csapattal, Denver Broncos-zal ahol is magabiztos győzelmet arattunk a bostoniak fölött. Ty Warren és a fal dominanciája azonban töretlen maradt, ő maga a 2008-as szezonig egyetlen meccset hagyott ki, komoly szerepe volt a 2007es hibátlan alapszakaszban is. Azóta azonban utolérték a sérülések, az elmúlt 2 évben több műtéte is volt. 2008ban ágyék, 2009ben pedig boka sérülés miatt kellett meccseket kihagynia, míg a tavalyi szezont a TC alatt összeszedett csípő sérülése miatt végig IR-en töltötte. Idén a legtöbb Pats-drukker döbbenetére cutolták. Értelmes magyarázatot nehéz találni rá, hisz' a caphit majdnem akkora lesz, mint a fizetése lett volna, és meg se próbálták tradeelni. A Patriots TCn vannak arra utaló jelek, hogy esetleg átállnak ők is 4-3-mas védekezésre, és esetleg emiatt kellett távoznia az NFL-ben mindvégig 3-4DE-t játszó játékosnak. Ez a történet kicsit gyenge lábakon áll, miután mi 4-3DTnek igazoltuk őt. Az utolsó magyarázat, hogy egészségügyi állapota miatt kellett távoznia. Ez ránk nézve nem sok jót ígér, de nálunk átment a vizsgálatokon. Karrier statisztikái magukért beszélnek: 252 tackle, 20,5 sack, ha 100%os állapotban lesz akkor retteghetnek az ellenfél futói.

Ezzel a három igazolással úgy tűnik, meg is elégedett a front officeunk, és már inkább a keretszűkítésre koncentrálunk. Elbocsátottuk három UDFAnkat James Rogers-t, Nick Polk-ot és Colby Whitlock-ot, valamint a depth CB Chevis Jackson-t. Természetesen amennyiben a jövőben még lesz igazolásunk, arról is beszámolunk, illetve továbbra is minden, a csapatunkat érintő játékosmozgást naprakészen vezetünk a Denver Broncos FA Tracker-ben.

Összességében az elmúlt 2 hét igazolásaival mindenképp elégedettek lehetünk. Hogy mire lesz ez elég, nehéz megmondani. 4-12-es szezon után nem is Super Bowlról kell álmodozni, sőt, POról is max a legoptimistábbak. Én nem is szőnék ilyen reményeket ehhez az idényhez, viszont ami látszik, elindultunk egy úton. Mondjuk JMDvel is elindultunk egy úton, ami rövid távon katasztrófába torkollott. Legtöbb játékosunkkal 1 éves szerződést kötöttünk, így nagyon messzire talán nem is kéne előre tekinteni, ami a következő szezont illeti, mert sorok óta ide akarok kilyukadni, szerintem több sikerélménnyel ajándékoz majd meg a csapat, mint tette azt tavaly. Nem mintha nehéz lenne azt felülmúlni, de csalódni fognak, akik alábecsülnek minket. Hogy valóban így lesz-e az hamarosan kiderül, addig is: Hajrá Broncos!

A hét első napjaiban hiába tért vissza hazai pályára a Colorado Rockies alakulata, sajnos egyetlen meccset sem tudtunk megmenteni a listavezető Philadelphia Phillies ellen, az újabb három vereséggel pedig még kilátástalanabb helyzetbe sodródtunk.





















1. meccs, hétfő: Rockies-Phillies 3-4 extra inningekben
A hétfői első meccsen Helton pihenőt kapott, Wiggy kezdett az egyes bázison, mellette még Ellis, Tulo, Nelson játszottak az infielden, kívül EYJR, Fowler, S. Smith kezdtek, az elkapó pedig Iannetta volt. A mieink soros kezdő dobója Chacin lehetett, a vendégeknél Hamels állt a denveriek útjába és az első inningben csak a Phils volt képes egy sétára, a felső hármasunk simán kiesett. Aztán a második felvonásban Chacin két embert is bázisra engedett egy outnál, de Ruiz ellen egy Ellis-Tulo-Wiggy dupla játékot mutattunk be, majd Wiggy ért el egy singlet és éppen a kettes bázison járt, amikor két kiesőt követően S. Smith vágott ki egy hazafutást, így hamar 2-0s előnybe kerültünk. A harmadik játszma alatt egy hit-by-pitchet adtunk, majd Utley double találata közben a haza felé tartó futót Ellis passzával előztük meg, hogy aztán a következő támadásban villámgyorsan kiszórják a három ütőnket. Ezt követően Chacin magabiztosan tartotta vissza a Phils legveszélyesebb bombázóit, közben a hazai oldalon ismét Wiggy hajtott végre egy singlet, Nelson ütésével pedig már a szélső bázisokat vettük birtokba, de S. Smith nem tudott élni az újabb lehetőséggel és vége lett ellene a támadásnak. Az ötödikben a Phils egy doublet hozott, de az utolsó két outot dobás utáni kiejtéssel abszolváltuk, majd két singlelel és egy sétával teli pályát harcoltunk ki egyetlen kiesővel, azonban Ellis és Tulo is strikeouttal búcsúzott, nem tudtuk növelni a vezetést. A hatodik inning eseménytelenül telt le, mindkét oldalon kiestek az emberek, majd a Chacin ellen egy single született, Ibanez RBI double találatával közelebb zárkózott a Phils, de utána sorban három outtal megfékeztük a további rohamokat és tartottuk a 2-1es előnyt. Aztán az első vendég csere dobó ellen Iannetta vágott be egy solo HRt a left fieldre, aztán még Fowler lépett pályára, de meghiúsították a rabló kísérletét. A nyolcadik dobórészben Chacin egy embert kiszórt, a következőtől singlet kapott, aztán M. Reynolds is beszedett egy singlet és kiejtett egy ellenfelet, végül futóval a kettes-hármason Betancourt fejezte be egy SOval az inninget. A következő támadásban csak egy sétára voltunk képesek, de tartottuk a két pontos vezetést, amikor jött Street, azonban hiába ejtette ki az első két embert, elszenvedett egy doublet, a pinch hitter Mayberry Jr hazafutásával pedig kiegyenlítettek 3-3ra. Mentünk tovább és a kilencedik akcióban S. Smith jegyzett singlet, egy biztonságival és egy groundouttal eljutott a hármasra, de Spilbo nem tudta beküldeni őt, így jöhettek az extra inningek. A következő dobórészben Brothers már az első ellenfelétől Victorinotól beszedett egy hazafutást, utána lehozta a három kiejtést, viszont a végső támadásban már Fowler, Ellis, és Tulo sem tudott bázisra kerülni, így be kellett érünk a 4-3as fiaskóval.
- Hiába vezettünk a második játéktól kezdve, a végén elveszítettük a mérkőzést, megint nagyon szerencsétlen körülmények között kaptunk ki. S. Smith a csendes időszaka után tudott ismét hallatni magáról, 2/4es hatékonysága közben bedöngölt egy 2run HRt, amely a kilencedik hazafutása volt az évben és a 44. RBIt eredményezte és még egy outfield assistot is jegyzett. Wigginton ugyanilyen mérleggel zárt, de csak két szerény singlet hozott, az egyik után futást tudott kiharcolni és még egy sikeres rablást is bemutatott. A sor végén Iannetta bevágott egy homerunt az előny stabilizálásáért, amely az egyetlen villanása volt a hétfői napon, a 11. hazafutását és a 38. pontját szerezte vele az évben. Az ezúttal 3Bként feltűnő Nelson négy beállás alatt egyetlen ütést és két bázison hagyást postázott, védekezésben ismét magabiztosan teljesített. Young Jr mindössze egy ütést ért el négy lehetőségből, majd a vége felé szokás szerint lecseréltük és Spilborghs váltotta őt. Fowler egyetlen ütést sem harcolt ki, két alkalommal sétával lépett pályára, azonban a szezonban nyolcadik alkalommal is caught stealinget könyvelt el. Tulowitzki négy kieséses játék közben egyetlen sétát tudott felmutatni, nem az ő napja volt, egy bases loaded elpuskázásával három LOBt termelt, csakúgy mint az újdonsült harmadik ütő Ellis, aki nála is rosszabbul járva mindössze 0/5öt jegyzett a három bázison hagyás mellett. Az egyetlen csere ütő Herrera a kilencedik támadásban groundouttal esett ki. Chacin nagyon magabiztosan kezdte a meccset és az első 7.1 inning alatt egyetlen futást kapott, útban volt a győzelem felé, amikor lecserélték, de a relieverek elszúrták a meccsét. M. Reynolds egy ütést és egy kiejtést jegyzett a nyolcadik inningben, később Betancourt fejezte be ezt a játékot egy strikeouttal. Street két kieső után két ütést szedett be, a 2run HRal pedig kiegyenlítettek ellene a kilencedik inningben, így a szezonban harmadik alkalommal nem tudott befejezni egy mérkőzést a 31 lehetőségéből. Brothers az első extra inningben kapott egy hazafutást, utána már hiába javított ki két SOval, elvesztette a meccset, karrierje során először kapott HRt és egymást követő két nap jutott L betű a neve mellé.





















2. meccs, kedd: Rockies-Phillies 0-5
A másnap esti mérkőzésre visszatért az összeállításba Helton, illetve 3B posztra Stewart került, ennyi lehetett az újdonság, közben Cook és Kendrick nézett farkasszemet egymással a dobók csatájában. A hazai dobónak az első inningben máris gondjai akadtak és az első két embert pályára engedte, majd Utley groundout közben beért az első futó, kisvártatva pedig Pence RBI double jelentette a második Phils pontot, aztán támadásban Fowler double és Tulo walkot követően S. Smith SOval esett ki két futóval a pályán. A második menetben stabilizáltuk a védekezést és biztosan kiejtettünk három ellenfelet, de az ütőink képtelenek voltak bázisra jutni. Ezt követően Cook újra hibátlanul tartotta fel a Phils ütőit, majd EYJR egy single utáni rablással a kettes bázisig jutott, de ennél messzebb már nem ért el. A negyedik inning alatt először Howard pakolt be egy solo HRt, majd újabb két ütés után Schneider biztonságijával nőtt tovább a különbség, míg nálunk megint kiesett a soros hármas. Egyre nagyobb volt a hátrány, ráadásul Cook sérüléssel bajlódott és a folytatásra már Escalona jött a dombra, aki a saját első játékában csak egyetlen sétát engedett, viszont mi is megint csak egyetlen single ütésre voltunk képesek Iannetta jóvoltából, így maradt a 0-4es állás. A hatodik menetben a vendégek mindössze egy leadoff doublet értek el a csere dobó ellen, de a következő három ütőt biztos kézzel kiszórtuk, azonban Fowler sétája után Helton egy lineout double playt szenvedett el az egyes bázisnál, így ez az akció is hamvába hullott. A következő alkalommal Escalona a dobótól kapott egy singlet, de utána megint sorban három embert tartóztatott fel, majd a szünet utáni próbálkozásunkban csak a pinch hitter Spilbo hozott egy kósza singlet. A nyolcadikban az új ember Lindstrom Howardtól kapott be egy solo homerunt, ezzel már 5-0ra léptek el, az akciónkban újra nem történt semmi, mint ahogyan a befejező játékrész sem hozott már változást, részünkről M. Reynolds volt hibátlan és a vendégek első csere dobója sem adott szépítési lehetőséget, így 5-0ra veszítettük el a második meccset.
- Mindössze négy ütésre és két sétára futotta a csapat erejéből a keddi sima vereség alkalmával. Az egyetlen több bázist érő ütésünket Fowler regisztrálta, aki a 18. doublet vitte be, két SO mellett még egy sétát is össze tudott szedni, ennyivel tulajdonképpen a legjobb emberünk volt. Young Jr 1/4es hatékonyságot ért el, az egyetlen singlet követően egy sikeres base stealt is bemutatott. Rajtuk kívül a kezdőből már csak Iannetta tudott ütni a három beállása alatt egyszer. Helton visszaesése tovább folytatódott és mind a négy lehetőségét elpuskázta, közben három társát hagyta bázison, de egy nagyszerű mentést mutatott be védekezésben. S. Smith ugyancsak 0/4el lengetett, abból két kiesést egyenesen strikeouttal szenvedett el. Tulowitzki egy sétát és két outot könyvelt el, majd a végjátékban megsérült a kisujja, így lecseréltük, SSként az előbb csereként 3Bnek beszálló Herrera vette át a helyét, aki kettőből kétszer kiesett ütésben. Stewart mindkét beállásában mezőny általi kieséssel búcsúzott, aztán lecseréltük, míg a 2B Ellis ütésben ismét halvány volt, de egy remek játékot hajtott végre a mezőnyben. Ütést hozott még az egyetlen jelenetében a PH Spilborghs egy single által, míg Nelson a hajrában a hármas bázison jutott lehetőséghez. Cook balhésan kezdte a mérkőzést, már az első inningben kétszer futást engedett, aztán hiába szedte össze magát egy kicsit, két újabb találatot szedett be a negyedikben. Ráadásul a vége felé már sérülés is hátráltatta, így a negyedik játékot követően nyaki fájdalmak miatt befejezte a játékot. Négy elszenvedett futással regisztrálta a hatodik vereséget szezonban az ERA mutatója továbbra is masszívan 5.00 feletti. Escalona három inninget futás nélkül teljesített, csak két ütést és egy walkot engedett közben, így még makulátlan a szezonban az ifjú beugró. Lindstrom a nyolcadik játszmában három kiejtés közben belenézett egy solo homerunba, ismét nem tudott hibátlan maradni. A balos M. Reynolds 9 dobásból magabiztosan fejezte be az utolsó dobó részt háromból három outtal.

3. meccs, szerda: Rockies-Phillies 6-8
Az utolsó meccset szerda délután rendezték és a szépítésben reménykedtünk, de a Hammel-Halladay párharc nem nekünk kedvezett, míg a mezőnycsapatban egyedül az elkapó Alfonzo feltűnése volt változás. Hammel borzasztóan indított és rögtön az első három ellenfelét sétálni hagyta, majd egy SO után Pence küldött ki a center fieldre egy sac flyt, de egy újab dobás utáni kiejtéssel sikerült kijönni a bajból. Ezután a mieink támadását EYJR bunt singlelel nyitotta és elrabolta a kettes bázist, majd Fowler játékában Howard szerencsétlenkedett az egyes bázisnál, így az ütő egészen a kettesig jutott, az előbbi futó hazaért, egy groundouttal haladt tovább az emberünk, Tulo biztonsági játékával pedig már a vezetést is megszereztük 2-1nél. A második menetben sajnos három singlet is beengedtünk, utóbbi kettő pontot is ért Rollins és Victorino ütőjéből, történt még egy hit-by-pitch, majd Howard mindkét társát haza küldte egy 2run RBI double által, így 5-2re visszavették az előnyt. Válaszként Stewart helyezett el egy doubleté és Alfonzo volt eredményes egy RBI singleből, majd Hammel is gond nélkül hozta a dobó részt, hogy aztán Fowler haladjon előre egy séta és egy rablás végén a második kanyarig, amelyet Helton haszált ki egy RBI singlelel, így egy pontra feljöttünk. A negyedik felvonás alatt két single és egy walk után teli pályát adtunk Pencenek, akit flyouttal kiejtettünk, de előtte egy wild pitchből pontot szereztek, míg támadásban Ellis hiába ért el ütést, mert lekapcsolták a steal közben. A folytatásban egy singlet követően Ellis-Tulo-Helton double playt hajtottunk végre, majd szerencsére megúsztunk egy triplet, mivel a dobó ellen SOval sikerült védekezni, hamar Fowler révén mi is vertünk egy triplát, Helton groundout közben pedig pontot szereztünk, újra 6-5re visszajöttünk. A hatodik inningre dobót cseréltünk és Brothers következett, aki két strikeout után egy singlet, majd egy HRt szenvedett el Howardtól, aztán S. Smith singlet követve kaptunk egy dupla játékot. A soros dobó részt Belisle egy single ellenére lehozta, közben a mieink próbálkozását újra egy single utáni double play lehetetlenítette el. A nyolcadik tetejét is Belisle oldotta meg magabiztosan, majd Helton üres pályás hazafutásával zárkóztunk feljebb, de Tulo single után már képtelenek voltunk a további szépítésre, mivel ketten is SOt kaptak. Belisle újabb inninget hozott le hibátlanul, két pont hátrányból az utolsó támadásban viszont képtelenek voltunk elkerülni a három kiesést, így harmadszor is be kellett érnünk a vereséggel.
- Sajnos nem tudtuk kivédeni a söprést, pedig az utolsó meccsen újra felvettük a kesztyűt a liga elsővel, de 12-10el többet ütöttek és két ponttal megint győztek. Helton javította a szerényebb időszakát és három különböző megoldásból három pontot szerzett: HR, single, groundout után volt eredményes, így elérte az 57 RBIt éves szinten. Mellette csak Alfonzo jegyzett több ütést, szintúgy 2/4re volt képes, két singlet ütött és két SOt kapott, ő is újra beküldött egy futót, így részmunkásként tartja a .310es átlagot és már a hatodik pontot termelte. A sor első két embere nagy lelkesedéssel játszott, Young Jr egyetlen bunt singlelel járt bázison, ami után szerencsésen hazaért és újra sikeresen rabolt, míg Fowler mind a három pályára lépését követve körbe tudott érni, közben már a 10. triplet vágta be és neki is jutott egy SB. Tulowitzki vállalni tudta a játékot és az egyetlen ütést vitt be, közben egy sac flyból pontot szállított és csak egy kiesést szenvedett el, mivel volt még egy biztonságija és egy sétája. S. Smith és Stewart mindketten négyből egyszer találtak és több futót is bázison hagytak, utóbbi újra képés volt egy double ütésre, mely után haza ért. Ellis megszakította pocsék ütés nélküli sorozatát, de a másik két beállásában strikeoutot kapott, azonban védekezésben újra fűződött a nevéhez egy remek play, menet közben Nelson váltotta 2Bként. Az egyetlen csere ütő Spilborghs az utolsó játékban egy groundout áldozataként búcsúzott. Hammel nem zárt jó meccset, képtelen volt feltartóztatni a Phils ászait és a korai megingásai az idei 11. vereségéhez vezettek. Csak öt inninget bírt ki, addigra megközelítette a 100 dobást, ráadásul ezalatt nyolc ütést és hat pontot vittek be ellene, így az ERA mutatója közelít a 5.00 felé. Brothers nem tudta javítani az előző két hibáját, három ütést szenvedett el a maga játékában és újra bevertek neki egy 2run HRt. Belisle az utolsó három menetben remek munkát végzett, csak egyetlen singlet kapott a kilenc out közben.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 62-49 (111 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 61-50 (111 meccs, 1.0 GB)
3. Colorado Rockies 51-60 (111 meccs, 11.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 50-60 (110 meccs, 11.5 GB)
5. San Diego Padres 48-64 (112 meccs, 14.5 GB)

A Giants megtartotta az első helyét, mivel két vereség után utoljára legyőzték az üldöző D'backst, közben a Dodgers a Padres elleni győzelmekkel egészen megközelített bennünket a harmadik helyen. A hétvégén a SF a nagy formában lévő Philshez látogat, a SD Pittsburghben léphet fel, míg a csoporton belül az Arizona és a LAD játszik egymással a Chase Fielden.

A Rockies következő ellenfele az NL East sereghajtó Washington Nationals lesz, akik még mindig jobban állnak náluk, de ebben a hazai párharcban illene javítani és legalább néhány győzelmet muszáj lenne szereznünk. Valószínűleg a rájátszásról már le kell mondanunk, de igenis igyekezni kell minél több meccset megnyerni, hogy a szezon végén minél kevesebb szemrehányás érje a csapatot. A Nats ellen a következő menetrendben játszunk meccseket: péntek 02:40, szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. GO ROCKIES!!!

A nagy nehezen végre lezáruló lockout után a Denver Broncos az NFL csapatai közül az elsők közt kezdte meg a felkészülést az új idényre, hiszen már július 28-án kivonult a csapat a zöld gyepre a Dove Valley-ben található Paul D. Bowlen Memorial Centre-ben.





















Ebben a TC-ben az a furcsa az eddigiekhez képest, hogy a rookie-k és undrafted rookie-k kivételével minden olyan játékos, aki a csapathoz érkezik, akár trade, akár free agent szerződés után, ki kell, hogy várja az oldalvonal mellett a ligaév augusztus 4-i kezdését. A playbook-ot megkapják és meeting-eken részt vehetnek ezek a játékosok, de edzésbe nem állhatnak.

A Broncos-nál még egy pálya mellett álló veteránt is fel lehetett fedezni az első edzéseken, ugyanis Brian Dawkins addig nem lépett pályára a társaival, amíg a vezetőséggel nem sikerült megegyeznie a szerződése átalakításáról. Erre azért volt szükség, mivel az 5 éves kontraktus erre a szezonra eső része messze többe került volna a csapatnak, mint amennyit tudtak volna Dawkins-ra szánni, de mivel ő is maradni akart, így a tárgyalásokat meg tudták kezdeni.

Az oldalvonal mellett áll még egy darabig és csak kondicionáló edzéseket végez Demaryius Thomas, aki az offseason alatt szedett össze egy achilles sérülést és kérdéses, hogy tud-e játszani ebben a szezonban, de ha fog is, akkor is csak az évad második felében.

A lockuot feloldása után hamar felreppentek a hírek, miszerint a Broncos tárgyal más csapatokkal, főleg a Dolphins-al, Kyle Orton elcseréléséről. Nos, az első TC napig (meg igazából a mai napig) nem jött létre semmilyen trade a QB-ról, így nem is volt meglepő, hogy az elejétől kezdve ő vezette a támadók első sorát, akik az alábbi felállásban indultak neki a TC-nek:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eddie Royal, Eric Decker, Matt Willis
TE: Richard Quinn, Julius Thomas
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Tim Tebow tehát csak a második csapattal kezdhette meg a felkészülést, de néha az első csapattal is csinál gyakorlatokat. A tavalyi kezdők közül a közelmúltban elcserélt Jabar Gaffney, az új CBA alapján restricted helyett unrestricted free agent-é váló Ryan Harris hiányzott, valamint Daniel Graham, akinek a szerződését tavasszal bontotta fel a csapat, mivel túl drága lett volna egy újjáépülőben lévő együttesnek.

A védelemből Dawkins mellett hiányzott még Renaldo Hill is az első edzésről, elszokott a denveri időjárástól és kiszáradás miatt inkább kihagyta az átmozgatást. Első edzés lévén és főleg mivel a védelem átszervezése még csak most kezdődött, elég furcsa felállásban dolgozott Dennis Allen defensive coordinator alakulata:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Kevin Vickerson, Louis Leonard
OLB: DJ Williams, Mike Mohamed
ILB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Darcel McBath, Kyle McCarthy

Sajnos, az látható volt egyből, hogy a DT posztra ez a páros nagyon kevés lesz és csak bízhattunk benne, hogy a vezetőség komoly energiákat fog mozgósítani ennek a megoldására. Mohamed volt még a kakukktojás, de azt lehetett tudni, hogy amint az idei draft 1/2-es választottja, Von Miller, aláírja a szerződését, akkor ő hátrakerül a második csapatba. A kezdő S páros is elég furán mutatott, de ez az előjelek után nem volt meglepő. Az első edzésen jól teljesített Lloyd, aki úgy tűnik, ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, valamint szép dolgokat mutatott be Decker, Royal, Larsen, Vickerson és az UDFA linebacker Deron Mayo is. Az új CBA szerint kevesebb ütközéses edzés lehet csak a TC-ben és ennek megfelelően első nap védőfelszerelés nélkül edzettek a játékosok. Két tréning is volt a nyitó napon, a második egy könnyített átmozgatás volt és ezen már részt vett Miller és egy másik frissen leszerződött újonc, a S Quinton Carter is. Hill összeszedte magát és csatasorba állt, így lecserélődött a reggeli edzés után a safety duó.


















A második napon csak egy edzés szerepelt a programban, ezúttal is védőfelszerelés nélkül. Jött még két új arc, hiszen aláírt az utolsó két kontraktus nélküli rookie is, a S Rahim Moore és a LB Nate Irving. Előbbi beállt Carter mellé a kezdőnek S-ben, utóbbi a második csapathoz került. Miller és Carter egy kicsit korán abbahagyta az edzést, Von-nak egy apró lábsérülése lett, utóbbi a meleget nem bírta, de egyikük gondja se volt komoly. Champ nagyon rápörgött erre a gyakorlásra, előbb Lloyd-ot védekezte le 1-on-1-ban, majd Tebow passzát csente el az oldalvonal mellett. Goodman is bemutatott egy szép védekezést Decker ellen, viszont Royal-al gondban volt többször is. Orton nagyon pörgött, de végül az utolsó passzát Miller el tudta csípni.

Aztán a szombati harmadik nap délelőttjén végre védőfelszerelést vehettek magukra a Broncos játékosok és igazi focit játszhattak, ütközésekkel. Dawkins mellé most többen csatlakoztak, DJ és Hill mellett, akik egészségi okokból hagyták ki az edzést, a restricted free agent szerződéseiket aláíró Woodyard, Prater és McBean is a pálya széléről figyelték Fox mester játékosait. A védőfelszereléssel felfegyverkezett védők új fajta edzésmunkát végeztek a korábbi napokhoz képest, hiszen most már tudtak ütközni, a támadók pedig szintén ebből az okból elkezdték a futójátékot gyakorolni. Lloyd és Champ ismét kitűnt a 1-on-1 drill-ekben, ahogy Decker is, aki egy hosszú Tebow passzot kapott el a népes nézősereg nagy örömére. Orton az egész edzésen jól mozgott, de Champ azért rajta is kifogott ezúttal is. A védőfalak szintén egész jól mozogtak, bár a QB-k ellen még most se volt szabad ütközniük, de virtuálisan Kyle mellett Brady Quinn-t is elkapták egy-egy sack-re.

A délutáni edzés ismét csak egy úgynevezett „walk-through” edzés volt, azaz a playbook átbeszélése, play-ek pontosítása. DJ erre beszállt, a délelőtti pihenés után, így most csak Dawkins, Prater, Woodyard és McBean állt a pálya szélén. Prater azonban a special teams gyakorlása alatt az ő tavalyi sérülésekor leigazolt Steve Hauschka mögött állt és figyelte a rúgót védő csapatrész munkáját. Ezúttal, ahogy korábban is már egy délutáni edzésen, megjelent az idén az Executive Vice President of Football Operation posztra kinevezett Broncos legenda, John Elway és a csapat tulajdonosa, Pat Bowlen is. Az ilyen walk-through edzéseken szokás, hogy a special teams gyakorlatok alatt egyes játékosokkal az edzők külön foglalkoznak, így történhetett meg, hogy Tebow és az UDFA QB Adam Weber, az offensive coordinator Mike McCoy-al és a QB coach Adam Gase-el gyakorolt egy külön pályán; egy másik UDFA, a WR Mark Dell pedig a WR coach-al, Tyke Tolbert-el dolgozott.

A negyedik napon újra csak egy edzés volt, igaz az 3 órásra sikerült és végig teljes felszerelésben dolgoztak a játékosok. A nagy melegben ismét, ahogy eddig mindig, nagyon sok szurkoló figyelte a helyszínen a denveri kedvenceket és mivel a csapat nagyrészt a red zone-ban dolgozott, elég izgalmas edzésben lehetett részük. Két újonnan igazolt játékos jelent meg az oldalvonalon, egy régi helyi kedvenc a Colorado State University-ről, aki a Houston Texans után érkezett Denver-be, a WR David Anderson, valamint egy rutinos, kiváló RB, Willis McGahee. Utóbbi korábban a Buffalo Bills és a Baltimore Ravens játékosa volt és a Bills-nél már dolgozott együtt a Broncos RB coach-ával, Eric Studesville-el és most is az egész edzésen mellette állt, hogy minél hamarabb minél többet megtudjon a csapat futójátékáról.

LenDale White kihagyta ezt az edzést hátfájdalmak miatt, DJ pedig szintén egy kisebb sérüléssel bajlódva maradt az oldalvonalon kívül. Meglátogatta az edzést Denver frissen megválasztott polgármestere Michael Hancock is, sétálgatott a partvonal mellett, a csapat képviselőivel beszélgetett és az edzést figyelte. Az első nagy örömujjongást egy Tebow passz okozta. Az ifjú QB kimenekült a zsebből és az oldalvonal felé hátrálva beívelte a labdát az endzone végébe, ahol Mark Dell kapta el a labdát a védők feje fölött. Az újonc TE Julius Thomas kapta a legtöbb passzot az edzésen, emlékezetes elkapásokat csinált Quinn és Tebow passzai után is. A másodéves Syd’Quan Thompson csinált egy szép interception-t Tebow ellen, de több elcsent passz nem volt, csak a 1-on-1 drill-ekben. Ezt az edzést több rookie is arra használta, hogy a veteránoktól minél többet eltanuljon, Von Doom-tól kapott pár hasznos tanácsot, Rahim Moore pedig Dawkins-t „nyaggatta” egy jó darabig. Doom-nak azonban volt ideje arra is, hogy szép play-eket csináljon, közte egy gyönyörű fumble recovery-t, ami után végignyargalt a pályán, s arrébb lökve a play-ben nem is részt vevő, de a pályára betévedő Moreno-t is.


















Az ötödik (pihenőnap előtti utolsó) napra ismét két új játékos érkezett az oldalvonal mellett álló társasághoz, vagyis az egyikük nem volt új, mivel a 2006-ban draft-olt Marcus Thomas kötött egy új, egyéves szerződést az őt már eddig is alkalmazó Broncos-al. A másik új érkező az ex-Panther TE Dante Rosario volt. DJ és White ezt az edzést is kihagyta és végre megtudtuk, hogy Williams-nek a combfeszítője fáj, remélhetőleg hamarosan meggyógyul. A 1-on-1 gyakorlatokban Tebow és Matt Willis villogott. Később hosszú ideig a futójátékot gyakorolta a csapat, kihasználva, hogy ismét teljes felszerelésben lehetett edzeni. Moreno-nak volt pár szép megmozdulása, később viszont az inkább labdavadászként ismert Rahim Moore mutatta be, hogy tud ő kemény is lenni, a teljes sebességgel robogó futót állította meg egy helyben. Egy másik rookie, Irving is csinált egy kemény ütközést, Britt Davis volt a szenvedő fél. Orton ismét villogott (bár Mays csinált ellene egy szép interception-t), Quinn is egész jó volt, Tebow-nak viszont ezúttal nem volt annyira nagy napja. Érdemes még megemlíteni, hogy Britton Colquitt először punt-ol(hatot)t az idei TC alatt, valamint azt is, hogy Moreno edzés után az ún. JUGS (labdadobó) géppel túlórázott egy fél órát.

A délutáni ismét egy walk-through edzés volt, méghozzá annyira laza stílusban, hogy Von Miller a rá annyira jellemző vastagkeretes szemüvegét viselte kontaktlencsék helyett. Ezúttal is két új játékost köszönthetett a csapat, a DE Derrick Harvey a Jaguars-nál eltöltött három szezon után került a Mile High City-be, a TE Daniel Fells pedig a Rams-t hagyta el a szezon végén. Érdekes változás volt még, hogy Ayers lecserélte az 56-os mezszámot a 91-esre, amit az egyetemen is hordott, de csak miután a Reebok is rábólintott a cserére.

Ezután a legutolsó edzés még a média előtt is zárt volt a nagy részében, így sajnos erről több érdekességet nem tudok elmondani.

Lezárult tehát a Denver Broncos training camp-ének első etapja, a második pedig szerdán kezdődik és ebbe már beleesik majd az első preseason meccs is, melyet a Dallas Cowboys vendégeként játszik majd le a csapat jövő csütörtökön.