Az előző napokban bonyolították le a középdöntő csoportok küzdelmeit a litvániai kosárlabda Európa bajnokságon, és nagy örömünkre mindkét denveri játékos nemzeti csapata továbbjutott a harmadik körbe, vagyis rövidesen már a negyeddöntőben szurkolhatunk értük.






















Az E-csoport küzdelmei rendkívül kiegyensúlyozottan zajlottak, de a hat nagy csapat közül kettőnek búcsúznia kellett, mert csak négy kiadó hely volt a negyeddöntőben erről az ágról. Végül a németek és a törökök egy-egy győzelemmel képtelenek voltak tovább jutni, ezzel szemben Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Szerbia kvalifikálta magát a legjobb 8 közé. A címvédő spanyolok különösen kegyetlenek voltak ebben a körben, a két legnagyobb rangadót elsöprő fölénnyel nyerték meg: a szerbeket 25, a franciákat 27 ponttal múlták felül, így a torna legnagyobb esélyesének tűnnek, a két Gasol testvér megállíthatatlan volt eddig. De a másik három továbbjutó is jó esélyekkel készülhet az egyenes kieséses szakaszra, mivel egyértelműen ez volt az erősebb csoport.

Az E-csoport végeredménye:

1. Spanyolország 9 pont (4-1)
2. Franciaország 9 pont (4-1)
3. Litvánia 8 pont (3-2)
4. Szerbia 7 pont (2-3)
5. Németország 6 pont (1-4)
6. Törökország 6 pont (1-4)

Az F-csoportban Oroszország megőrizte veretlenségét a második fordulóban is, így a mezőny egyetlen hibátlan csapataként jutottak be a legjobb nyolc közé. Hozzájuk hasonlóan még a görögök is negyeddöntősök, míg a két általunk is érdekelt csapat mellett még a meglepetés gárda Macedónia, illetve Szlovénia harcolta ki a részvételt az egyenes kieséses részben, ezzel szemben a papírformának megfelelően a finnek és a grúzok kiszálltak.

A két kiemelt figyelemmel kísért együttes közül az oroszok a meglepetésre középdöntős finnek ellen játszották csütörtökön az első meccsüket a második körben és az esélyeket biztosan érvényesítve győztek 79-60ra. Mozgov újra a kezdő centerként jutott szóhoz és 21 percet tölthetett a pályán, amely alatt 11 pontot és 4 lepattanót szorgoskodott össze. A mezőnydobásai közül 8ból 5 volt sikeres és még két blokkolást is végrehajtott, egyike volt az oroszok négy darab 10 pont feletti játékosának és újra hasznos tagja tudni lenni a csapatnak. Két nappal később került sor a torna első 'denveri' külön találkozójára, amikor Oroszország a görög válogatott ellen mérkőzött meg és nem csak számunkra szólt minden a két Nuggets játékosról, hanem egyébként is ők ketten voltak csapatuk legjobbjai. A meccset az oroszok nyerték 83-67 arányban, az első félidő még viszonylag szoros csatát hozott, a végére azonban a favoritok teljesen felőrölték a helléneket és meggyőző sikert arattak. Az ismét kezdő Mozgov 19 pontot tejelt, 32 percénél többet csak Kirilenko volt a pályán, eközben 5 lepattanót és újabb 3 blokkot regisztrált, illetve 7/8al célzott akcióból és öt kísérletéből hibátlan volt a vonalról. Az oroszok óriása az első igazán domináns mérkőzését tartogatta a görögök ellen, az első körben még Bulgária ellen volt képes hasonló markáns teljesítményre. Az utolsó meccsen Macedónia ellen a továbbjutás már nem, csak az első hely volt a tét, amikor a két 4-0s csapat futott össze. Az oroszok esélyeshez méltóan 63-61re behúzták a meccset, de iszonyat nehéz dolguk volt, hiába vezettek a meccs nagy részében, a macedónok tartották magukat és a végén inkább már nekik kellett kapaszkodniuk, majd az utolsó másodpercben egy pontos hátrányból Monya hármasával nyertek az oroszok, akik ezzel bebiztosították a csoport elsőséget. A denveri legény 8 pontot, 4 lepattanót, 2 blokkot szedett össze a kezdőből, de a második félidőben csak keveset volt parketten, megrekedt 20 játékpercnél és ezúttal csak 3/7es hatékonysággal célzott a mezőnyből.

- Timofey Mozgov megerősítette helyét a veretlen oroszok kezdő ötösében és mind a három találkozón hasznossá tudta tenni magát, a görögök ellen egyenesen a csapat legjobbja volt 19 pontjával. A torna eddigi nyolc meccse alatt 9.4 pont és 3.8 lepattanó átlagot jegyzett, míg mérkőzésenkénti 1.4 blokkolásával a 6. helyen áll az EB ranglistáján. Átlagban 20 perc jutott neki, a negyeddöntőben nehéz dolga lesz a szerbek ellen a palánk alatt, de talán bízhatunk benne, hogy újra jó napot fog ki és az eddigi legfontosabb meccsen is meg tudja koronázni a teljesítményét, hogy aztán már az érmekért küzdhessenek.

Ezalatt a görögök a Szlovénia elleni rangadóval kezdték a második fordulós menetelést, ami a továbbjutás szempontjából már akkor fontos mérkőzésnek tűnt. Ennek megfelelően izgalmas, fordulatos összecsapáshoz volt szerencsénk, az első félidő görög dominanciáját a szlovének egy 21-7es harmadik negyeddel törték meg, ám az utolsó szó mégis a délieké volt, akik egy jó finissel 69-60as győzelmet arattak. Koufos visszaszorult a cserepadra és a jó játéka ellenére mindössze 13 percet kapott, pedig 8 lepattanót és 6 pontot kapart össze ennyire rövid idő alatt. Ezután következett a már említett oroszok elleni mérkőzés, de a 83-67re elvesztett meccsen csak a tisztes helytállásnak tudtak örülni, de a komolyabb játékerőt képviselő ellenféllel szemben így se kellett szégyenkezni. Ahogy Mozgov, úgy Koufos is húzó embere volt a csapatának és csereként 15 pontot hozott alig 18 perc játék alatt, jutott neki még három lepattanó, míg 9 dobásából 6 ment be, ezzel a legeredményesebb görög játékosnak bizonyult. Az utolsó körben már csak egy tét nélküli mérkőzés várt a csapatra, hiszen a görögök biztos harmadikként léptek pályára, míg az ellenfél Grúzia maximum a szép búcsúban reménykedett biztos kieső létére. Az első félidőben többször is a keleti gárda volt előnyben, de a meccs második felében a görögök egyre jobban tudták érvényesíteni az akaratukat és a végére 73-60as magabiztos győzelmet értek el. Koufosnak újra csak 17 perc jutott a padról, ennyi idő alatt 6 pontot, illetve 3-3 lepattanót és blokkolást termelt, ezúttal sem panaszkodhattunk az erőfeszítéseire, a lehetőségekhez mérten jól játszott.

- Kosta Koufos mellőzése kicsit érthetetlen, a középdöntőben mindannyiszor a padról kezdett, pedig minden egyes találkozón hasznos teljesítményre volt képes. A görögök nagy embere 17 percet játszik átlagban a tornán, eddig 9.1 pontot átlagolt, 1.3as blokk hatékonysággal pedig közvetlenül Mozgov mögött foglal helyet a teljes mezőny 7. pozíciójában. Emellett 62 %os mezőnydobó hatékonyságával a versenyben lévő játékosok közül a legjobb és az egész tornát figyelembe véve is csak a már rég kiesett horvát Tomic előzi meg. A negyeddöntőben nem kis feladat áll előttük, reméljük hogy végre több lehetőséget kaphat és igazán kifuthatja magát.

Az F-csoport végeredménye:

1. Oroszország 10 pont (5-0)
2. Macedónia 9 pont (4-1)
3. Görögország 8 pont (3-2)
4. Szlovénia 7 pont (2-3)
5. Finnország 6 pont (1-4)
6. Grúzia 5 pont (0-5)

A kieséses szakasz küzdelmeit Kaunasban rendezik meg, az első két elődöntőre szerdán, a második kettőre csütörtökön kerül sor. A két denveri játékos csapata egyaránt csütörtökön léphet pályára, de szerencsére nem egymás ellen, így külön-külön szurkolhatunk értük. Koufos csapata a franciák, Mozgov-ék pedig Szerbia ellen küzdhetnek, biztosan hatalmas párharcok lesznek, reméljük a legjobb nyolcon belül mindketten a lehető legelőrébb fognak végezni.























Negyeddöntők:

Szeptember 14., szerda, 17:00 Spanyolország - Szlovénia
Szeptember 14., szerda, 20:00 Macedónia - Litvánia
Szeptember 15., csütörtök, 17:00 Franciaország - Görögország
Szeptember 15., csütörtök, 20:00 Oroszország - Szerbia

5-8. helyért:

Szeptember 15., csütörtök, 14:30 Spanyolország/Szlovénia vesztese - Macedónia/Litvánia vesztese
Szeptember 16., péntek, 14:00 Franciaország/Görögország vesztese - Oroszország/Szerbia vesztese

Elődöntők:

Szeptember 16., péntek, 16:30 Spanyolország/Szlovénia győztese - Macedónia/Litvánia győztese
Szeptember 16., péntek, 20:00 Franciaország/Görögország győztese - Oroszország/Szerbia győztese

7. helyért:

Szeptember 17., szombat, 17:00 Az 5-8. helyért vesztesei

5. helyért:

Szeptember 17., szombat, 20:00 Az 5-8. helyért győztesei

3. helyért:

Szeptember 18., vasárnap, 16:30 Az elődöntők vesztesei

Döntő:

Szeptember 18., vasárnap, 20:00 Az elődöntők győztesei

Szurkoljatok a továbbiakban is velünk együtt, most már az egyenes kieséses szakaszban igazi élet-halál küzdelmeket láthatunk és még mindig vannak játékosaink, akikért szoríthatunk. Legközelebbi helyzetjelentő írással már csak az EB befejezése után fogunk jelentkezni, amikor a friss bajnokot is köszönthetjük.

Magyar idő szerint kedd hajnali 4:15kor a Denver Broncos számára kezdetét veszi a 2011-es NFL szezon amikor is az ősi rivális Oakland Raiderst fogadjuk a Sports Authority Field at MileHigh stadionban.

Az ellenfél bemutatásától ezúttal eltekintek, mivel tavaly kellő mélységben ismertetve lett a két csapat múltja. Ami pedig a közös múltat illeti, akár mindegyik fejezetéről lehetne külön cikket írni. Tavaly, csapatunk első hétfő-esti rangadóján kiharcolt döntetlenje került terítékre, ami a mostani találkozóhoz is idevágna. Szerencsére a történetnek folytatása is van. A csapat fokozatos erősödése 1977-re kiteljesedett és első divízió győzelmét ünnepelhette, amivel fennállása során szintén először kvalifikálta magát a rájátszás küzdelmeire is. A Pittsburgh Steelers 34-21-es legyőzése után a főcsoport döntőben a szezon során harmadszor is összetalálkoztunk a Raiders-szel. Az alapszakasz során korábban idegenben magabiztosan múltuk őket felül 30-7 arányban, a MileHigh stadiumban azonban visszavágtak nekünk és 24-14-re legyőztek minket. A rájátszásban mivel, mi jutottunk oda divízió győztesként újra hazai pályán várhattuk őket.

A mérkőzésre 1978 újév napján került sor. A Raiders kezdte a meccset és rögtön az 1. driveukban meggyőzően haladtak az endzone-unk felé, azonban egy sikeres goal line stand-del field goalon sikerült tartanunk őket, majd ahogy megkaptuk a labdát, remek formában játszó irányítónk, Craig Morton egy 74 yardos átadással Haven Moses-nek fordított. A korai tűzijáték után a védelmek kerekedtek felül és az első félidőben már több pont nem esett. A második félidő elején folytatódott a védelem dominanciája, a rettegett Orange Crush az ellenfél 17 yardosán szerzett fumble-lel hozott helyzetbe minket. A fosztogatók védelme aztán majdnem javította a támadók hibáját, Rob Lytle kezéből ütötték ki a labdát, amit vissza is hordtak TD-re, de a bírók szerint nem volt fumble, és akkoriban még nem volt lehetőség challenge-re. Később sikerült áttornásznunk a labdát a gólvonalon és 14-3-as előnyben várhattuk a zárónegyedet. A Raiders még a negyed elején Ken Stabler és vezetésével felzárkózott 14-10-re, azonban legendás védelmünk  újra kihúzott minket a bajból és a későbbi Pro Bowler linebackerünk Bob Swenson lehalászta a levegőből Stabler passzát. A turnovert követően újabb hét ponttal növelni tudtuk az előnyünket egy újabb Morton-Moses összjátékkal. Ezután hiába szerzett újabb TD-t az Oakland, azt követően már a meccs végéig megtudtuk tartani az előnyünket bejutva ezzel történetünk első Super Bowljába. A tökéletes szezon megkoronázása sajnos elmaradt, de ez a győzelem örökre emlékezetes marad.

Egy hasonló meccsel alighanem idén is mindenki kiegyezne, sajnos azonban a nagyon közeli múlt alapján nem ez a papírforma. Tavaly megalázó verésben részesítettek minket az Invesco Fielden és  hiába kapott új lendületet csapatunk a szezon végére Tim Tebow kezdőbekerülésével, a bravúr a Coliseumban is elmaradt.

Amiben bízhatunk, az az erőviszonyok változása. A Raidersnek idén nem volt első körös pickje, mi pedig 1/2-ben az általunk legtehetségesebbnek vélt védőt választhattuk ki. A fosztogatók ráadásul elvesztették legjobb játékosukat, Aso-t, és az offensük meghatározó tagját is, Zach Millert. Nekünk ellenben sikerült megtartanunk Champ Bailey-t, visszatért a sérülésből a ligaelit passrusherünk, Elvis Dumervil. Mindkét csapat edzőváltáson van túl, a különbség csupán az, hogy mi egy katasztrofális zuhanás után váltunk meg attól kinek nevét inkább senki ki ne ejtse, a Raiders egyértelmű javuló tendencia után, annak ellenére menesztette Tom Cable vezetőedzőt, hogy hosszú idő után végre újra sikerült elkerülniük a vesztes szezont, ráadásul az AFC Westet 6-0-val kisöpörték. Ezek fényében talán meglepő a váltás, de Al Davis napjainkban nem a racionális döntéseiről híres. Az új edző kérdését házon belül oldották meg, az OC Hue Jacksont nevezték ki a csapat élére, aki a lehetőségeknek megfelelően próbálta pótolni a hiányt. Akikre mindenképp figyelni kell tőlük, akiktől tartani kell, az a futójuk McFadden. Tavaly bohócot csinált a front7ünkből, idén ez nem történhet meg! A védelemből pedig Richard Seymour és Rolando McClain jelentheti majd a legnagyobb gondot támadóink részére.

A sérülések terén egyik csapat se áll túl jól, nekünk nélkülözni kell Ty Warrent, DJ Williamst, Demaryius Thomast és Marcus Thomast, ők viszont nem számíthatnak Kevin Bossra, Michael Mitchellre és Louis Murphyre.

Összességében úgy érzem, sikerült erőben közelebb kerülni hozzájuk, ráadásul egy ilyen rangadón, tudom közhely, de bármi megtörténhet, igazi ki-ki mérkőzésre számítok, ami reményeink szerint a mi javunkra dől el.. Akárhogy is, hazai pályán, hétfőesti rangadón, orange jerseyben a legjobbat kell nyújtani, Hajrá Broncos!

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rockies számtalan fiatal játékosával is eredményes tudott lenni, és a Cincinnati Reds elleni hazai párharc első meccsének elvesztése után kétszer győztünk, továbbra is igyekszünk szépen búcsúzni a szerencsétlen szezontól.




















1. meccs, péntek: Rockies-Reds 1-4
A Cincy elleni első meccsre visszatért a lineupba az 1B Helton és a SS Nelson, mellettük még Ellis és Kouz játszottak az infielden, Tulo derékfájás miatt pihenőt kapott. Kívül szokás szerint S. Smith, Fowler, CarGo kezdtek, az elkapó maradt az újonc Rosario, közben dobó Chacin lehetett, a hazaiaknál Bailey startolt. Kezdésnek a Reds egy ground-rule doublet vállalt, de nem tudták tovább küldeni a futót, a mieinknél egyedül Ellis tudott elérni egy singlet. A második menetben hamar két ütést szedtünk be, azonban Janish ellen fielder's choice playt hajtottunk végre és kiejtettük a home plate felé tartó futót, majd az akcióban mind a három emberünk elhullott. A harmadikban biztosan kiosztottuk a három ellenfelet, aztán az első beállásban Nelson bombázott be egy solo HRt a vezetésért, ami annyira megzavarta az ellenfél dobóját, hogy utána beengedett egy ütést a dobótól és megdobta Fowlert, de a következő három játékost ki tudták ejteni. Ezt követően Chacin biztosan tartotta vissza a Reds próbálkozóit, közben S. Smith vitt be egy singlet, melyet követően sikerrel rabolt és egy errorral a hármasra ért, de Rosario beállása alatt kidobták a home platen, a futó a kettesre került, így Nelson direkt sétáltatták és a dobó ellen hárítottak. A Reds az ötödikben sem járt pályán, közben Fowler hajtott végre egy leadoff singlet, de hiába jutott el a hármasig, Helton fent hagyta őt, előtte pedig egy véleményes SO után CarGot és Tracyt kiállították. Továbbra is csak 1-0 volt az előny és Chacin a hatodik dobó részre megingott, egy séta után Votto RBI singleből egyenlítettek, még egy sétát követően dobót cseréltünk és M. Reynolds kiejtett egy embert, Roenicke walkot engedett, kapott egy 2run RBI singlet Hanigantől és Janish is bepakolt egy pontot érő singlet, mire egy SOval befejezte már 4-1re vezetett a Cincy. Ezután egyedül S. Smith hozott egy singlet, majd a hetedik inningben Escalona ellen egy double esett, ezzel szemben a mieink képtelenek voltak bázisra kerülni. A nyolcadik tetején Lindstrom hibátlanul dolgozott, míg támadásban csak Kouz és S. Smith harcolt ki felkerülést két kieső után, de Rosario ott hagyta őket. Végezetül G. Reynolds két embert is ütés nélkül engedett tovább, de egy Kouz-Ellis-Helton dupla játékkal hárítottuk, azonban az utolsó akcióban megint képtelenek voltunk kikerülni a három outot, így 4-1re vesztettünk péntek este.
- Hiába vezettünk a meccs első pontjával, a hatodik inning alatti megtorpanás a vereséget jelentette, mind a négy runt abban a játszmában kaptuk. Az egyetlen pontot Nelson regisztrálta az idei harmadik hazafutásából, egyúttal a 13. RBIt termelte, ezen kívül csak egy sétára volt képes és a hetedik mezőnyhibát is bemutatta egy throwing error által, de egy látványos megoldása is volt védekezésben. Egyedül S. Smith ért el több ütést a csapatból, három próbálkozás alatt két találatot hozott és még egy sétát harcolt ki, de egyik jelentében se tudott haza érni, emelett elérte a tizedik SBt és sajnos a negyedik errort. A sor tetején Fowler és Ellis egyaránt 1/4es mérleget termeltek, azonban előbbi két, utóbbi egy SOt szenvedett el a három kiejtése közt. Helton visszatért a pár napos hátfájdalmak miatti kihagyásból, ám négyből négyszer kiesett és még négy társat fent is hagyott a bázisokon. Gonzalez 0/3nál tartott, amikor a harmadik beállásában vitatott egy swinging strikeoutot, a játékvezető kiállította és a folytatásban a találat nélkül záró Wigginton helyettesítette. Rosario a felkerülése óta harmadszor is kezdő elkapó volt, azonban csak 0/4et és négy LOBt ért el. 3B posztra visszatért Kouzmanoff, de mindannyiszor könnyű kiejtéssel búcsúztatták el. A csere ütők közül Iannetta és Pacheco is mezőny által kieséssel távozott a meccs vége felé. A kezdő dobó Chacin jól indította a meccset, de az első öt játék magabiztossága után a hatodikban megingott és egy out mellett hárman értek haza ellene, mindannyian már a cserék ellen, de a futásokat neki számlázták. Egy ütést adott, ugyanakkor kapott három találatot és a 11. vereségét vitt el az évben. M. Reynolds a hatodik inningben az egyetlen emberét SOval száműzte. Roenicke próbálta volna befejezni a játékot, ami csak három felengedés, köztük négy run és egy ER közben sikerült, így oda lett a jó formája. Escalona sérülés után visszatérve egy ütés közben teljesítette a hetedik játékot. Lindstrom hibátlan mérleggel szórt ki három ellenfelet a nyolcadikban, míg G. Reynolds az utolsó részben két felengedés közben szórt ki három embert.

2. meccs, szombat: Rockies-Reds 12-7
Másnap délután a második meccsre Tulo visszatért a kezdőbe, viszont Helton helyett Giambi játszott az egyes bázison, újdonság volt még Pacheco a hármason és Iannetta szereplése az elkapó poszton. A soros dobó A. White lehetett, közben Arroyo jött ellenünk. Kezdésnek hamar kaptunk egy singlet, amelyet követően A. White dobó hibájából a futó rögtön a hármasra ért, Votto RBI single hozta a vezető pontot, azonban a denveri akció alatt a második ütő Ellis HRal gyorsan válaszolni tudtunk, aztán CarGo süllyesztett el egy doublet, Tulo RBI single ütése már a vezetést hozta, az utána következő Giambi takarított egy két pontos hazafutással és 4-1re elléptünk. A második játék alatt egyetlen singlet engedtünk, aztán a dobó egy doublet vert be, Fowler 2run HR által tovább növeltük az előnyt 6-1re. A következő alkalommal viszont közelebb zárkóztak a vendégek, előbb Heisey vágott HRt üres bázisoknál, utána egy sétát követően Francisco bombázott a nézőtérre. Aztán Giambi és Iannetta ütés nélkül járt pályán, de nem kerültünk pontszerző helyzetbe, majd a negyedikben A. White magabiztosan szórt ki három embert, utána két futónk ért bázisra egyetlen out közben, amikor Tulo volt eredményes egy sac flyból. Az ötödik dobó részben ismét gondjaink támadtak, a Reds először Heisey újabb HRal zárkózott közelebb, egyből ez után Votto is lőtt egyet, sőt még Bruce is jegyzett egy solo HRt, így a back-to-back-to-back hazafutások után döntetlen volt az állás 7-7nél. A folytatásban visszavettük az előnyt, ugyanis Pacheco karrierje első hazafutásával 8-7re kerültünk előre és egy single után véget ért az akció. A következő menetre már az első csere dobó Belisle érkezett és hibátlan volt, míg részünkről csak Ellis kapott egy HBPt. Aztán Belisle kiszórt két embert, a harmadikat pedig Brothers dolgozta le egy 2out double után, mialatt a denveriek nem jártak a pálya közelében. A nyolcadikban Street három strikeout vezérletével őrizte meg a vezetést, majd utoljára még egy komoly támadást vezettünk és loaded 1outot alakítottunk ki, amely helyzetnél EYJR egy wild pitch miatt ért haza, Tulo sétával újra töltve voltak a bázisok, ebből a helyzetből Giambi sétája eredményezett runt, 2outnál Pacheco két embert küldött haza egy singlelel és öt pontos előnybe kerültünk. Innen Betancourt biztosan befejezte és 12-7re behúztuk a párharc második felvonását.
- A korai előnyt még hamar leadtuk, de 8-7 után lehoztuk a meccset és a végére fölényes sikert arattunk. A meccs hőse az ifjú Pacheco volt, 3/5ös hatékonysága közben három pontot vitt be, megütötte élete első hazafutását és a végén egy 2run singlet is jegyzett, az első három meccs után .357es az átlaga. Hozzá hasonlóan Giambi is három futást termelt, már a 13. HRt lőtte és egy bases loaded walkból tudott még eredményes lenni, a végén Wigginton váltotta 1Bként. Tulowitzki visszatért a kezdőbe egy nap pihenő után és ha már ott volt, két pontot vállalt egy singleből és egy sac flyból, valamint két alkalommal körbe ért. A sor elején Fowler öt beállás alatt egyetlen ütést regisztrált, ami egy 2run HR volt, rövid időn belül már az ötödik hazafutást postázta, viszont a hetedik errort is elérte. Ezen kívül még Ellis hozott egy HRt, a hatodikat idén, a másik két alkalommal kiesett, illetve csúnyán fejbe találta egy dobás, ami után biztonsági okokból lecseréltük és az 1/1es Nelson volt utána a 2B, de szerencsére nem történt komoly sérülés. Gonzalez négy lehetőségből egy singlet és egy double vállalt, még egy sétája és két haza érkezése akadt, de pontot most nem szerzett. A sor utolsó harmadában S. Smith és Iannetta is ütés nélkül zárt fejenként négy-öt kieséses játékkal, ezúttal bázisra se tudtak lépni. A klasszikus pinch hitterek közül Alfonzo és Young Jr egyaránt singlet ütött el a maga beállásában. A. White ezúttal se állt igazán a helyzet magaslatán, nem kezdte rosszul a mérkőzést, de csak öt inninget bírt ki és a végére jelentősen elbizonytalanították. Főleg a nagy ütésekkel akadtak problémái, ugyanis beszedett öt darab HRt, amik 6 ERt hoztak ellene, összesen nyolc ütése volt. Szerencsés volt, hogy így is meg lett a győzelem, emellett pedig ütésben egy doublet tett hozzá karrierje első ütésével. Belisle a hatodik-hetedik játék alatt ötből öt vetélytársat búcsúztatott el az idei 13. holdért. Brothers egy ütés után jegyezte a hetedik játszma harmadik kiejtését a mezőny segítségével. Street ismét hibátlan volt setupmanként és mind a három ellenfelét SOval küldte le a nyolcadik játékban, egyre jobban bele rázódik az új szerepkörbe. A végén Betancourt 9 dobásból szórt ki három embert, ezúttal sem kegyelmezett a befejezéskor.





















3. meccs, vasárnap: Rockies-Reds 4-1
Az utolsó meccsen mutatkozhatott be az MLB-ben a nagy reménység Pomeranz, azonban a sérülések miatt a mezőnycsapat teljesen átalakult, belül Pacheco-EYJR-Field-Kouz kezdett, kívül Wiggy, Fowler, S. Smith játszottak, az elkapó Rosario volt, miközben a Reds Volquez kezdésében bízott. Pomeranz az első beállásban egy SOt dobott és a következő két embert is biztosan szórta ki, ezalatt egyetlen sétára voltunk képesek Fowler jóvoltából. A másodikban egy hit-by-pitchet vétett a fiatal dobó, utána egy EYJR-Field-Pacheco dupla játékkal mentettünk és egy újabb walk után a harmadik out is sikerült, viszont bázison nem jártunk. A következő felvonásban megszületett a meccs első ütése, amit a Reds hajtott végre egy single formájában, egy séta után pedig a 2in-1outnál Field-Pacheco double playt mutattunk be, ezután Field sétált és eljutott a hármasra, Fowler harcolt ki egy újabb walkot, de Pacheco fent hagyta őket. A negyedikben kiejtettük a Cincy hármasát, majd két outot követően Wigginton tűzött ki egy solo HRt a bal oldalra, ezzel kerültünk lépéselőnybe. Ezt követően Pomeranz mindössze egyetlen singlet engedélyezett két kiejtés után, majd EYJR hajtott végre egy singlet, kétszer sikeresen rabolt és aztán Pacheco repítette haza egy RBI singlelel, így 2-0ra nőtt az előny. A hatodik inningre már Hammel érkezett és könnyedén kiszórta a triót, míg denveri oldalon egyedül Wiggy került az egyesre egy single után. Ezután a vendégek hamar bevarrtak egy triplet, de sorban két próbálkozó visszavonultatásával hárítottunk, míg tőlünk EYJR és Fowler lendültek akcióba egy-egy single ütéssel, közülük előbbi egy passed ball által jutott haza, utóbbi pedig Kouz groundout közben lépett be. Megnyugtató volt már a vezetés és Hammel újra könyörtelen volt az ellenfeleivel, ám a denveri harmad sem volt képes felkerülést elérni. A befejező menetben az első ember kiesése után Votto hazafutásával iratkozott fel a Reds, de a becsület pontnál többre már nem futotta tőlük, két újabb outtal befejeztük és 4-1re megnyertük a meccset vasárnap délután.
- Felépítettük az előnyt a meccs hajrájára, a hetedikben bebiztosítottuk a sikert és a végén már csak egy szépítő runt engedtünk. Wigginton az utolsó pillanatban került a kezdőbe sérülések miatt, mégis kulcsszereplő lett a 2/4es hatékonyságával, több hét szünet után újra lőtt HRt, ami az első denveri pontot jelentette a meccsen. A leadoff hitter Young Jr is a hiányzók miatt került be, hosszú idő után kellett újra az infielden játszania, de nagyon ment neki és két ütés után két futást jegyzett, a két akciója alatt összesen három sikeres rablást ért el, így már 21nél jár az évben. Fowler egyszer ütéssel, kétszer sétával járt bázison, de csak egyetlen egy alkalommal tudott beérni. Pacheco cleanup helyen kapott lehetőséget, miközben először volt 1B és több elszalasztott lehetőség után vállalt egy RBI singlet az ötödik játékban, a másik három alkalommal négy embert fent hagyva esett ki. Rosario szintúgy 1/4es hatékonyságot termelt, ezúttal elmaradt az extra tőle, de ismét magabiztos volt catcherként. Kouzmanoff négyből négy kiesés közben egy groundout alatt termelt RBIt, az idei 24. pontszerzést hozva ezzel. S. Smith a sor negyedik helyén csak két sétát kapart össze két out play mellett, míg az utolsó ember a SS Field élete első MLB meccsén 0/3at és egy walkot regisztrált. Az egyetlen csere ütő Iannetta volt az ötödik játékban, de flyouttal kiejtették őt. Pomeranz magabiztosan mutatkozott be a nagyok között, az ifjú tehetség öt hibátlan inninget teljesített, mialatt két ütést, két futást, két strikeoutot regisztrált. Többre nem terveztünk vele, mert nincs még százszázalékos erőben a közelmúltbeli műtétje után, de több mint biztató volt a debütálása és az első győzelmét is megszerezte, így reménykedhetünk a további eredményes folytatásban. A longman Hammel az utolsó négy inninget oldotta meg, abból a korábbi hármat pont nélkül hozta, az utolsóban kapott egy solo HRt, viszont a három pontos előnyt megőrizte, így az idei első savet is beírták neki.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 85-62 (147 meccs)
2. San Francisco Giants 76-70 (146 meccs, 7.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 72-73 (145 meccs, 12.0 GB)
4. Colorado Rockies 69-77 (146 meccs, 15.5 GB)
5. San Diego Padres 63-84 (147 meccs, 22.0 GB)

A D'backs tovább erősítette a vezető helyét a Padres 3-1es legyőzésével, főleg hogy a Giants két meccset is elvesztegetett a nagy formában lévő Dodgers ellen. A mieinknek most már a negyedik hely érik a legjobban, míg a következő napokban egyedül mi játszunk a divízión kívül, a csoportban LAD-ARZ és SF-SD ütközeteket tartanak.

A Rockies kedden és szerdán egy két meccses mini párharcra látogat az NL Central éllovas Milwaukee Brewershez, akik ellen egyáltalán nem számítunk esélyesnek, de talán a tehetséges fiataljaink őket is meg fogják tudni lepni legalább egyszer. A meccsek a következő időpontokban lesznek: szerda 02:10, csütörtök 02:10. Bízzunk a minél szebb befejezésben és szurkoljunk becsülettel az újoncokért! GO ROCKIES!!!

Hétfőn este rögtön egy MNF-mérkőzéssel kezdi meg szereplését a 2011-es NFL-szezonban az egy évvel ezelőtt története legrosszabb idényét produkáló Denver Broncos csapata. A hosszú szünet alatt számtalan változáson keresztül menő vadlovas sereg rajtja előtt szokás szerint három szerkesztőnk válaszolt az év eleji fontos kérdésekre, amelyekkel megpróbáljuk összefoglalni, hogy mit várhatunk az átalakulóban lévő csapattól az előttünk álló szezon során.



- Vezesd le milyen eredményeket (W-L) fog elérni a csapat az egyes meccseken az alapszakaszban!
 
Black_Adder válasza:
 
Sok értelme nincs, szezon közben is változhatnak az erőviszonyok, de legalább utólag megint jót lehet majd röhögni rajtunk
1.) vs Raiders: Home opener mindig nyerjük, most ráadásul orange monday az ős ellenség ellen. Tilos veszteni W 1-0
2.) vs Bengals: Irányítóját vesztett teljesen szétesett csapat. Összeállhatnak év közben, de nem a 2. hétre. W 2-0
3.) @ Titans: VY távozásával szvsz sokkal erősebb csapat lett. Sokkal jobb öltözői hangulattal. Nálunk jobbak. L 2-1
4.) @ GB: Igazából címvédők ellen hagyományosan jók vagyunk, de ettől még ők a meccs egyértelmű esélyesei. L 2-2
5.) vs Chargers: Nem ellenünk szokták elbénázni a meccseiket. L 2-3
6.) Bye
7.) @ Fins: Nem mi vagyunk az esélyesebbek, de fogunk meglepetést okozni. Ők elérhető messzeségben vannak. W 3-3
8.) vs Lions: Ez ellen a DL ellen esélye sincs a mi OLünknek. L 3-4
9.) @ Raiders: Oda-vissza nem verjük őket. Egyébként is nagyon gyengék vagyunk divíziórivális ellen. L 3-5
10.) @ KC: Arrowhead. L 3-6
11.) vs Jets: SB esélyes csapat. Más kategória, mint mi. L 3-7
12.) @ Chargers: A legtöbb amit várhatunk ettől a meccstől, hogy Riverst jól a földbe döngöljük, más nem. L 3-8
13.) @ Vikings: Inkább szétesőben vannak, mint épülőben, ez a meccs meglehet. Egy kis szezon előtti optimizmussal. W 4-8
14.) vs Bears: Cutler back at town. Reményeim szerint többet lesz a seggén, mint a lábán, de nélküle is erősebb a Bears. L 4-9
15.) vs Pats: Igazából semmi esélyünk se, de annyira hypeolják őket, minket meg annyira lesajnálnak, hogy kénytelen vagyok győzelemre tippelni. W 5-9
16.) @Bills: Egyenlő erők csatája lesz, mindkét csapatnak tét nélkül. Adjunk egy kis bizalmat a csapatnak: W 6-9
17.) vs Chiefs: A szokásos utolsó körös megaláztatás, ez már denveri hagyomány: L 6-10
 
Filip válasza:
 
OAK: Hazai idénynyitó, Elway és Fox bemutatkozása, orange jersey, MNF, verhető ellenfél - hozni kéne. 1-0
CIN: Talán még nálunk is nagyobb gödörben vannak, ezért idehaza ellenük is illene győzelemmel zárni. 2-0
@TEN: Tavaly némi meglepetésre győztünk ellenük, aligha fogjuk megismételni, komolyabb játékerőt képviselő csapat. 2-1
@GB: A toronymagas esélyes bajnok otthonában legfeljebb a tisztes helytállás lehet a cél. 2-2
SD: Sajnos, bármennyire is szeretnénk elkapni őket, előttünk vannak, és nem reális a győzelem, de szoros meccsre számítok. 2-3
BYE WEEK
@MIA: A szünet után általában jók szoktunk lenni, és foghatónak tűnik ez a meccs. 3-3
DET: Hazai környezetben nekünk egy Detroit-ot verni kéne, de úgy érzem, hogy ők előrébb vannak az építkezésben. 3-4
@OAK: A leggyengébb csoport ellenfél, azonban a rivalizálás jegyében le fognak győzni minket Kaliforniában. 3-5
@KC: Még erősebbek, harcban lesznek idén is a rájátszásért, és házon kívül ritkán verjük őket. 3-6
NYJ: Tavaly nagyon megszorongattuk őket, könnyen lehet, hogy most is egy pikáns ütközet lesz, és talán most el is kapjuk őket. 4-6
@SD: Nem fogunk idegenben csoportmeccset nyerni, és tartok tőle, hogy ehhez közünk sem lesz. 4-7
@MIN: Nem hiszem, hogy fel fogjuk tudni venni a kesztyűt velük, AP az addigra szétesett DL ellen alázni fog. 4-8
CHI: Az év legfontosabb meccse lesz, hogy üzenjünk Cutler-nek, a Bears jobb csapat, de fel fog robbanni a stadion a Broncos-ért. 5-8
NE: Hamarosan visszajönnek azok az idők, amikor a Pats-t rutinszerűen verjük, de még nem idén. 5-9
@BUF: A mezőny egyik leggyengébb csapatának tartom őket, és szerintem még idegenben is esélyesek leszünk. 6-9
KC: Sok függ attól, hogy a Chiefs számára lesz-e még tétje a mérkőzésnek, hátha addigra már biztos lesz nekik a PO, és hagyni fognak szépen búcsúzni bennünket. 7-9
 
StormST válasza:
 
16-0 lesz simán... :D
 
Komolyabbra véve, igyekszem idén egy kicsit kevésbé elszálltan tippelni, mert tavaly azt hiszen 12-4-et hoztam ki, aztán 4-12 lett... :)
 
vs Raiders: egyetlen MNF idén, ideális ellenfél az Oakland, szerintem megverjük őket -> 1-0
vs Bengals: harcban lesznek az 1/1-ért, ezt a meccset kötelező lenne megnyerni -> 2-0
@ Titans: az első idegenbeli erőpróba, úgy érzem, hogy ezt nem fogjuk megugrani sajnos -> 2-1
@ Packers: papírforma zakó a SB bajnok ellen -> 2-2
vs Chargers: erősebbnek tűnnek a mi újjáépülőben lévő csapatunknál idén is sajnos -> 2-3
@ Dolphins: gyenge OL, halvány RB-k és QB, kevés idegenbeli sikerünk egyike lesz -> 3-3
vs Lions: hazai pályán őket meg kéne verni -> 4-3
@ Raiders: sajnos mostanában nem szokásunk a csoportban idegenben nyerni, de ellenük most meglesz -> 5-3
@ Chiefs: ellenük viszont nem -> 5-4
vs Jets: jó kis csapat az ifjabbik new yorki alakulat, ellenük kevésnek tűnik a keret -> 5-5
@ Chargers: idén ellenük nem nyerünk meccset véleményem szerint -> 5-6
@ Vikings: abból a dome-ból mi nem jövünk el győztesen -> 5-7
vs Bears: sok touchback a ST ellen, pass rush ezerrel, füttykoncert dobhártyarepedésig, megütjük a crybabyt -> 6-7
vs Patriots: ellenük azért még nem vagyunk elég jók, majd jövőre -> 6-8
@Bills: kapaszkodunk a .500-ért, ellenük még lehet esély -> 7-8
vs Chiefs: itt fog elúszni a 8-8, szerintem ők ekkor még egy wild card helyért versenyben lesznek, nem adják olcsón a meccset -> 7-9





















- Tippeld meg az AFC West végeredményét W-L mutatókkal!
 
Black_Adder:
 
1.) SD 10-6
2.) KC 8-8
3.) Den 6-10
4.) Raiders: 5-11
 
Filip:
 
1. Kansas City Chiefs 11-5
2. San Diego Chargers 10-6
3. Denver Broncos 7-9
4. Oakland Raiders 5-11

StormST:

Chargers 11-5
Chiefs  10-6
Broncos 7-9
Raiders 6-10

- Kik jutnak be a playoff-ba az AFC-ből?

Black_Adder: Steelers, Colts, Jets, bolts +  Pats, Ravens
 
Filip: NE, NYJ, PIT, BAL, HOU, KC
 
StormST: Patriots, Chargers, Texans, Steelers, Ravens, Jets
 

- Ki nyeri meg az idény végén a Super Bowl-t?
 
Black_Adder: Tampa. AFCből nem a Broncosra elvből nem, GB, Eagles meg túl unalmas már.
 
Filip: Philadelphia Eagles
 
StormST: Címvédést vizionálok, azaz a Packers...




- Milyen célkitűzést tennél a Broncos 2011-es szezonja elé?
 
Black_Adder: Én már semmit se várok el tőlük, de remélem legalább látványosan fognak játszani; remélem hogy Riverst minden fűszálnak személyesen bemutatják; remélem hogy több dimenziós támadó játékunk lesz; és remélem hogy meglátjuk a fényt a nagyon hosszú alagút végén...

Filip: Annyit szeretnék, ha látszódna, hogy elindultunk egy pozitív irányba az előttünk álló hosszú, rögös úton. Emellett jó lenne, ha kicsit több sikerélményben lenne részünk, mint tavaly, és túl tudnánk szárnyalni a 4-12-es mérleget, de még egy top10-es draft hely se jönne rosszul.
 
StormST: 6-10 és 9-7 közé érni valahová, a rookie-k komolyabb beépítésével...
 
- Kihatással lehet-e a lockout a csapat szereplésére?
 
Black_Adder: Kihatással LESZ a lockout a csapat szereplésére. Minden csapatéra, de minket kifejezetten a többiekhez képest is rosszul érintett, az edzőváltás és sémaváltás közben.
 
Filip: Különösen nehéz helyzetben voltunk, hiszen edzőt váltottunk és a védelmi sémát is lecseréltük, mégis csak a patthelyzet megoldása után, a TC alatt tudtuk megkezdeni az érdemi felkészülést. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az előidény-meccseken látottak alapján Fox és stábja kihozta a maximumot az edzésekből, és reméljük emiatt jelentős hátrányban nem leszünk a többiekhez képest, amúgyis van elég bajunk.
 
StormST: Szerintem minden csapatéra hatással van/lesz. Szerintem egy hosszabb, jobban végiggondolható, végigtaktikázható offseason-el a DT és a CB poszt, valamint az OL depth-gyengesége kivédhető lett volna...
 
- Hogyan értékeled John Fox eddigi munkásságát a csapatnál?
 
Black_Adder: Erre majd a szezon után válaszolnék, hátha akkor lesz mit értékelni.
 
Filip: Többségében hasznos igazolásokat hajtott végre, egyedül a Gaffney-trade keltett hiányérzetet bennem, nem volt szívbajos a keretszűkítésnél, és úgy látszik a fiatalokhoz is bátran mer nyúlni.

StormST: Szerintem jó irányba indította el a dolgokat, csupán a QB poszt körüli hercehurcát nem kezelte igazán jól, igaz ebben Elway és a FO is benne van vastagon...
 
- Kit tartasz az offszezon legnagyobb igazolásának?
 
Black_Adder: Bunkley. Legnagyobb needre, egy jó játékos veterán minimumért.
 
Filip: Warren lett volna, ha nem sérül meg, így McGahee-t.
 
StormST: Willis McGahee-t. Ha egészséges maradt volna, akkor elgondolkodtam volna Ty Warren-en. Viszont ha ő is igazolásnak számít, akkor mindenképpen Champ megtartása áll az első helyen...
 
- Melyik posztot véled a csapat leggyengébb pontjának?
 
Black_Adder: Van egy pár gyenge pont. az előszezon során nagyon legyengült a CB poszt Cox cutolása és Syd'Quan sérülése miatt, nincs alkalmas csere az OLbe, idén se lett erősebb a visszahordó csapat, továbbra is Colquitt a punterünk, nincs közepe a védőfalunknak... ezek közül a legnagyobb problémát alighanem a DT poszt hiányossága fogja okozni. Idén is könnyen liga-utolsók lehetünk futás elleni védelemben.
 
Filip: A DT-krízist sajnos sehogy sem sikerült megoldani, amikor pedig már azt hittük volna, hogy mégis, Warren megsérült, és ismét nagyon gyengén nézünk ki. Emellett Cox és Thompson kiválásával a CB-knél is rendkívül rövid névsorból válogathatunk.

StormST: A DT-t, mindenképpen. Szorosan követi azonban a CB, mert hiába Champ, nincs depth...

- Hány mérkőzésen fog kezdeni Tim Tebow?

Black_Adder: Nem fog kezdeni, mert Orton nem fog rosszul játszani, Fox meg nem rak ki a kezdőből valakit, aki jól játszik.

Filip: Szerintem ismét az év végén, amikor már nem lesz különösebb tétje a meccseknek, hacsak Orton nem sérül le korábban, mert az nem kérdés, hogy őt tartom második számú QB-nak, és nem Quinn-t.

StormST: Idén is szerintem az utolsó 2-3-4 meccsen.




















- Erősebb lesz-e a futójátékunk Willis McGahee-vel?

Black_Adder: Igen. Én már a Ravensben is nagyon szerettem a játékát. Egyrészt tehermentesíti Morenot, másrészt rövid yardos szituációkban életveszélyes.

Filip: Biztosan. Évek óta hiányzott egy olyan futó, aki képes bejutni az end zone-ba, és nem csak a mezőnyben halad, így szerintem nagyon jól ki tudják majd egészíteni egymást Moreno-val, akinek nagy szüksége volt egy meghatározó segítőtársra.

StormST: Mindenképpen. Jó futó, erős, terhelhető és az eszét is használja. Nem sok csapatban második számú (már ha nálunk az, inkább egyenrangú kezdőnek mondanám Moreno-val) egy több 1000+ yard-os szezonnal rendelkező futó...

- Milyen újonc szezont vársz Von Miller-től?

Black_Adder: Defensive Rookie of the Year.

Filip: Nagyon meggyőző volt az előidényben, az évek óta haldokló pass rush-ban komoly szerepet játszhat, egyelőre LB-nek még lenne hová fejlődnie, és futás ellen is tudna hasznosabb lenni, és szerintem sokat fog javulni. Személyiségéből kifolyólag biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni a pályán, fogékony az új dolgokra, és az év végére biztosan még tovább fog fejlődni az amúgy sem gyenge tudása.

StormST: Neki csak a Defensive Rookie of the Year cím az elfogadható, de legalább a szavazás első 2 helyezettjében benne KELL lennie. 5-8 sack és 80 tackle környékére várom, de a statisztikákban sok múlik azon, hogy mennyit fog LB, és mennyit DE poszton játszani...
 
- Mennyire vagy elégedett DT-poszt összetételével?
 
Black_Adder: Ha Warren játszana még csak-csak, így: háááát... A liga leggyengébb alakulata. Nincsenek talán annyival a többiek mögött, mint sokan gondolnák, de nem tudnék náluk gyengébbet mondani. Bunkley jó, Marcus Thomas és Vickerson se rossz, de még át is kéne szokniuk 3-4-ből. Ha visszatér Ty Warren javulhat a helyzet, de az egyrészt odébb van, másrészt Ty Warren az NFL-ben sosem játszott 4-3-as sémában, sőt egyes hangok szerint pont azért kellett távoznia a Patsből, mert ott is pont séma váltás van...
 
Filip: Warren sérülése a lehető legérzékenyebb helyen érintette a csapatot, ráadásul többen is hiányoztak az elmúlt hetekben, így nagyon bizonytalan lábakon állunk. A több sebből vérző csapatban nem sikerült mindent befoltoznia a stábnak, ezt a posztot későbbre hagytuk, addig is átmeneti megoldásokkal próbálunk majd evickélni, szerintem a tavalyinál rosszabbak nem leszünk, de az egyik leggyengébb futás elleni védekezés várható tőlünk.

StormST: Ahogy az már kiderült, nem nagyon. Ha Warren egészséges lenne, akkor nem aggódnék, de most éppen csak 3 olyan DT van csak a keretben, aki valamilyen szinten tapasztalt, de Bunkley azért nem véletlen került olcsón hozzánk, Vickerson néha villan, de nem elit, Thomas-ról meg sokmindent elmond, hogy mi is csak 1 évet írtunk vele alá, nem tuti, hogy jó lesz...

















- Megdönti-e idén Matt Prater a leghosszabb mezőnygól NFL-rekordot?
 
Black_Adder: Nem, de nem a hosszával lesz baj. :)

Filip: Nagyon bízni fogok benne.

StormST: Nála mindig benne van a pakliban, elég erős a lába, idén úgy néz ki, hogy erősebb, mint eddig, a Mile High ideális terep, csak szerencse és lehetőség kérdése...

- Ki lehet az idény legnagyobb meglepetésembere a csapatból?

Black_Adder: Julius Thomas. Remélem lesz egy-két alkalommal rookie of the week

Filip: J. Thomas rászolgált a figyelemre az előidényben, mellette még Vaughn-tól és Harris-től várom, hogy bizonyítsák, nem véletlen kerültek be a keretbe.

StormST: Julius Thomas a támadó oldalon, szerintem benne több van, mint amit a legtöbben gondolnak róla, valamint én Decker-t várom 1000 yard fölé, igaz nála ez inkább az ígéretek beváltása lenne, mint meglepetés. A védőknél talán Vaughn, ha lehetőséget kap, lehet, hogy 1-2 éven belül stabil kezdő CB lesz belőle...
















- Hány alkalommal fognak nyerni a játékosaink az NFL.com hét legjobbjai választásain?

Black_Adder: 4,1856×. Julius Thomas és von Miller esélyes a rookiek közt, más nem nagyon. Egyrészt nem lesz feature backünk, Orton pedig akkor se nyerne, ha NFL rekordot döntene. Azt se tudják, hogy létezik ilyen nevű játékos.

Filip: Leginkább Lloyd és az újoncok érhetnek oda néhány alkalommal, esetleg ha az egyik futó rittyent egy extra meccset, de 3-4-nél nem lesz több ilyen alkalom.

StormST: Von talán 1-2-szer, meg Tebow ahányszor nevezik... :D (összesen 2-3 maximum szerintem, de ha már egyet nyerünk, az is jó)
 
- Hány játékosunk lesz Pro Bowler az év végén? És melyek?

Black_Adder: Tekintettel arra, hogy túl magasan játszunk ahhoz, hogy az egyszerű ember fellásson odáig, nem sokan. Esetleg Bailey.

Filip: Hárman. Bailey, Dumervil és Miller.

StormST: Doom, Champ, Dawkins, Clady, Lloyd lehet esélyes, szerintem közülök lesz 2..

- Kiről készíti majd a legtöbb rajzát Drew Litton a szezon alatt?

Black_Adder: Remélem Doomról, Von Millerről és az aktuális áldozataikról.

Filip: Valószínűleg az idény közben is az Orton-Tebow csörte fog a középpontban szerepelni.

StormST: Fox, Orton, Tebow, ebben a sorrendben...

A januári NLL-rajtig még rengeteg idő van, azonban a Colorado Mammoth vezetősége már gőzerővel fáradozik azon, hogy minél ütőképesebb csapat kezdhesse meg rövidesen a felkészülést a 2012-es szezonra. Ennek érdekében a közelmúltban több új igazolás történt, illetőleg egy komoly cserét is végrehajtottunk, és a közeljövőben még további meghatározó események várhatóak a lacrosse klub háza táján. Aktuális holtidény-helyzetjelentésünkben a mostanáig történt tranzakciókról beszélünk, előrevetítve egy kicsit az előttünk álló eseményeket.



- A Mammoth elcserélte az átmenetileg megszűnő Boston Blazers "szétszóró" draftjának, 1. kör, 3. helyére szóló választási lehetőségét a Minnesota Swarm-hoz, s megkaptuk érte a hátvéd Rory Smith és Jon Sullivan, illetve a támadó Sean Pollock játékjogát.
Nem volt igazán nagy meglepetés, hogy a top pick-ünket továbbadtuk, és egy kimagasló képességű játékos (például Powell, Dawson, Cosmo lett volna elérhető) helyett inkább a csapatépítés érdekében, több megbízható emberrel gyarapodtunk.
Hármójuk közül a legnagyobb névnek Pollock számít, aki már 2004 óta játszik a ligában, az utóbbi hét szezont a minnesotai klubban játszotta le, és az alapszakaszok alatt mindössze öt mérkőzésről hiányzott. Legeredményesebb szezonjait 2007 és 2009 között produkálta, amikor valamennyi alkalommal 60 pont felett termelt, azóta viszont karrierje egyértelműen lefelé ágazott, egy évvel ezelőtt 47, a legutóbbi szezonban pedig már csupán 27 egységre volt képes. Talán érdemes reménykedni benne, hogy a játékosok által közkedvelt Mammoth színeiben újra megtalálhatja a legjobb formáját, vagy ha nem is lesz igazi húzóember, legalább rutinos kiegészítő emberként a hasznát vehetjük.
Az NLL-ben négy szezont lejátszó Smith kiváló hátvéd hírében áll, a 24 éves sportoló a feloszlott Titans-ből került a Swarm birtokába, ahol a tavalyi esztendő alatt 15 mérkőzésen lépett pályára, 60 szerzett labdát regisztrált, a támadásokba nem szokott bekapcsolódni, de 2011-ben a kellemetlen, harcias stílusával gyakran a liga legjobb hátvédei között emlegették.
A rutinos Sullivan az elmúlt hét esztendőt a Swarm-ban töltötte, ahol igazi fizikai hátvédként hallatott magáról, emellett a pontszerzésekből is kivette a részét, főleg a lerohanásokból tudott eredményes lenni, eddigi karrierje alatt 11 gólt és kereken 50 pontot szorgoskodott össze a profi ligában.
Mindkét hátvéd tagja volt az idén májusban fedett pályás világbajnoki címet szerző kanadai válogatottnak, és biztosak lehetünk benne, hogy a Mammoth sebezhető védelmében is meghatározó szerepet fognak betölteni, s érkezésükkel a hátsó alakzat rendkívül komoly vérátömlesztésen ment keresztül.

A klub nemrégiben bejelentette, hogy 'franchise tag'-et helyez az egyesület történetének valaha volt legeredményesebb játékosára, az elmúlt idény közben visszaszerzett Gavin Prout-ra, aki így a 2012-es szezonban is a csapatot erősítheti. A veterán támadó első ízben 2004 és 2009 között szolgálta a denveri csapatot, majd a fiatalításért feláldoztuk őt, de a másfél szezonos edmontoni kitérőjét követően a klub belátta, hogy a helyi közönségkedvenc egyszerűen nélkülözhetetlen a csapat számára, és a 2011-es trade deadline előtt visszahoztuk a Rush-tól.



A csapat a szabadügynök-piacról a következő igazolásokat hajtotta eddig végre:

- Derek Hopcroft - a 25 éves csatár a draft 17. kiválasztása volt tavaly a Calgary által, azonban az NLL-ben mindössze három meccsen léphetett pályára. Idén nyáron 20 meccs alatti 84 pontjával a kanadai bajnokság legeredményesebb játékosának bizonyult.
- Dan Lewis - a kapust tavaly a Washington Stealth draftolta, de képtelen volt bekerülni a csapatba a Richards-Roik duó mellett, ám idén nyáron a nívós Burnaby Lakers-ben a WLA egyik legeredményesebb hálóőre volt.
- Cameron Holding - a fiatal támadót az Edmonton választotta ki egy évvel ezelőtt, de nem került be a keretbe, viszont az utolsó egyetemi évében 120 gólt és 155 pontot szórt a Grand Valley State színeiben, és az első számú All-America csapatba is hivatalos volt.

Ezzel ellentétes irányban, távozott a csapattól a szabadügynök középpályás Nenad Gajic, miután a testvértrió legidősebb tagja a Washington Stealth-ben folytatja pályafutását.

A mai napon tartják meg a Boston Blazers említett szétosztó draftját, amelyen a Mammoth - a harmadik választás elcserélése után - a 12., 21. és a 30. pozícióban választhat játékost, ahol bizonyára további hasznos csapattagokkal erősödhetünk.

Hamarosan pedig egy még érdekesebb játékosválogatóra is sor kerülhet, szeptember 21-én, szerdán, magyar idő szerint másnap hajnali 1-től rendezik meg ugyanis a 2011-es NLL Draft-ot Toronto-ban. A börze 1/1-es választását a Philadelpha Wings birtokolja, másodikként a Rochester Knighthawks húzhat az Edmonton-tól megszerzett cédulával, míg a harmadik helyen a mieink léphetnek fel a pódiumra. A Mammoth a hat körös drafton jelen állás szerint nyolc szelekciós joggal bír, beleértve két első-, és három második körös választást, és öt pick-et az első 16 helyen belül. Már csak ezért is, a rendezvényt természetesen hatványozott figyelemmel fogjuk nyomon követni.

Magyar idő ma éjszaka, pontosabban holnap hajnali fél 3-kor a címvédő Green Bay Packers és a tavalyelőtti bajnok New Orleans Saints összecsapásával kezdetét veszi a legnépszerűbb amerikai profi liga, az NFL szezon. A Denver Broncos számára azonban csak hétfőn kezdődik majd a nagy menetelés, az ősellenség, az Oakland Raiders ellen az 'ünneplő' narancssárga mezben. Azonban nem csak az 'Orange Monday' hozhat minket lázba, bár kétség kívül megadja majd az alaphangulatot.






















Ami a csonka holtszezon alatti változásokat illeti, bár nem a remélt gördülékenységgel, de azért az FA trackerben nyomon lehetett követni a játékos mozgásokat, így ezzel itt most nem is pazarolnám a sorokat, csak pár összefoglaló megállapítás:

Legfontosabb érkezők: Brodrick Bunkley DT, Willis McGahee RB, Von Miller LB/DE.
Bunkley a legnagyobb needre ingyen, ő így talán a legnagyobb fogás, McGahee Morenoval párban új dimenziót adhat a futójátéknak, Von Miller pedig a csapat jövőjét alapozhatja meg.

Legfontosabb távozók: Ryan Harris OT, Jabar Gaffney WR, Daniel Graham TE.
Mindhárom játékos pótlását sikerült megoldani. OT és TE posztokat drafton sikerült megerősíteni WRből pedig volt tartalék.

Legrosszabb offseason akció: Jabar Gaffney -> Jeremy Jarmon trade.
DT helyett DE-t hoztunk érte, ami ugyanannyira telített volt, mint a WR, ráadásul Jarmon nem tudta beverekedni magát a keretbe, ellenben Gaffney tavaly kezdő szélső elkapó volt. Spóroltunk egy kis pénzt vele, más pozitívumot nem tudnék mondani ezzel kapcsolatban.

Kialakult hát az 53-as roster, az a névsor, amely elméletileg az egész szezont végig küzdi mint Bronco. Természetesen lehet szezon közben is módosítani a kereten, és gyakorlatilag úgy is lesznek sajnos sérülések, de egyelőre ez az 53 ember vág neki a küldetésnek:

 


















A következő 8 ember pedig ugyan nem került fel a rosterre, de a practice squadunkban újabb lehetőséget kaptak bizonyítani felénk, vagy más csapatok felé:

WR Eron Riley
WR D'Andre Goodwin
OT Adam Grant
RB Jeremiah Johnson
FB Austin Sylvester
S Kyle McCarthy
DE Jeremy Beal
QB Adam Weber

Az ő kezükben van tehát a csapat sorsa, de vajon mire számíthatunk tőlük. Nos, McDaniels 2 éve felért egy atomcsapással, óriási krátert hagyot,t melynek a mélyéről sokáig kell kapaszkodni, hogy újra a földön legyünk, és akkor a pusztító alfa béta és gamma sugárzásról még szó sem esett... Minden tehetséges fiatal játékost menthetetlenül elherdált, elpazarolt, elűzött, sok veterán is áldozatul esett, innen nem lesz könnyű talpra állni.

Az újjáépítés azonban megkezdődött, jött új edző, jöttek új fiatalok, létrejött egy sokkal jobban felépített FO, ahol elkülönülnek a szerepkörök. Hogy ezek hasznára vállnak-e a csapatnak vagy 2 év múlva újra mindent lecserélünk a,z csak később derül ki. Talán két bekezdést megéri kitérni miért vagyok a mostaniakkal szemben bizakodó, és miért nem voltam az 2 éve, és miért hasonlítom őket egy túlzóan atomszerencsétlenséghez.

Mindenképp biztató, hogy idén jóval többen a kezdő közelébe tudtak kerülni már az 1. TC alkalmával, mint 2009-ben, mely classból mára, ha jól számolom mindössze hárman maradtak, noha 5-en érkeztek az 1. nap /*az 1. 2 körből*/. Von Miller akár az egész franchise kiemelkedő alakja lehet, Doommal párban rettegés alatt tarthatja az ellenfél irányítóit, hacsak a fal közepe nem mond csődöt. Orlando Franklin már rookie évében kezdhet, és a jelek szerint meglepően jól halad a beilleszkedése. Rahim Moore pedig a free safety pozíciót szerezte meg a kezdőben a vetélytársai előtt. Akire még mindenképp figyelni kell az újoncok közül, az Julius Thomas. Szenzációs offseason van mögötte, a DC-n Fells előtte áll ugyan, de gyakorlatilag két különböző posztot játszanak, előbbi blokkoló TE, rá pedig elkapásokban számítunk majd első sorban. Ami a tavalyi játékosokat illeti, bennük lehet bízni, Demaryius Thomas lehet hogy még valaha pályára léphet; Tebow lehet hogy megfelel majd az új elvárásoknak és kezdő irányító lesz; Decker már most meghatározó tagja lehet a csapatnak; Beadles és Walton pedig lehet hogy továbbra se idézik a denveri fal fénykorát, de a meccstapasztalattal látszik rajtuk a fejlődés. Ennek a csapatnak van jövője.

Akikre mindenképp figyelni a jelenlegi keretből:

- Elsősorban idén is Tim Tebowra. Rosszakarói most sokat kárörvendenek rajta, de még nem fordult elő, hogy goal line szituációban rá bízzuk a labdát és ne oldaná meg. Ahányszor oda került, élt a lehetőséggel. Emellett nem lehet csak úgy elsiklani. Irányítóként van még hova fejlődnie, ebben igaza van Elwaynek és Foxnak, de amíg ilyen erős WR gárda van előtte, nincs mitől félni. Ha lehetőséget kap, idén is élni fog vele. Nyerni született.

- A Brandon Lloyd-vezette elkapó sor. Gaffney távozásával és Bay-Bay sérülésével is a liga egyik legerősebb alakulata. Mellettük az újonc Julius Thomas idővel a liga egyik meghatározó elkapó TE-vé válhat.

- A védelemben természetesen a Doom-Miller duóra. Másban nem sok örömünk lesz, de ők majd igyekeznek kárpótolni minket amiért csak tudnak...

Jövője tehát van a csapatnak, de vajon mit hoz a jelen? Óvva intek mindenkit, hogy nagyon merész álmokat szövögessen. Annak, hogy a drafton ilyen jó játékosok jöttek, annak hogy egyes posztok liga szinten is nagyon erősnek számítsanak, megvolt az ára. Még pedig az, hogy néhány más posztról viszont úgy, ahogy van megfeledkeztünk. Érkezett ugyan Bunkley és Warren DT-nek, azonban utóbbi máris sérült. S bár aktív rosteren tartjuk őt, még sokáig nem számíthatunk rá. Ugyancsak komoly gondok vannak CB poszton, miután Coxot csak a csoda ördög mentheti meg a sittől, inkább kirúgtuk, hogy mentsük a csapat hírnevét, Syd'Quan Thompson pedig achillesz szakadással IR-re került. Bailey felé úgy se mernek dobálni, Goodman pedig már nem feltétlen veszi fel a versenyt a fiatal elkapókkal szemben, ráadásul szökő évente, ha végig tud játszani 2 meccset egymás után. Vaughnt érettnek tartom akár a kezdő, akár a nickel pozíció betöltésére, mögötte azonban Wilhite és Harris komoly aggodalomra adhatnak okot. Ugyancsak ott lebeg Damoklész kardja az OL fölött is. Bár a kezdő 5-ös ahogy szoktak össze, úgy nyújtottak egyre jobb teljesítményt, azonban nincs egy megbízható csere mögöttük. Esetleg Hochstein, de ha valaki kidől a kezdőből, Isten irgalmazzon Ortonnak és a futóknak...

Sokat lendíthet azonban a csapaton az edzői stáb változása. Tavaly miénk volt a legkiszámíthatóbb támadó szisztéma, a védelmünk pedig annyira kiszámíthatatlan volt, hogy még maga Martindale se tudta, hogy mit játszanak. Egy kőkemény(kedő) szigorú HC helyett jött egy igazi player's coah Fox személyében. Nem biztos, hogy ez a jó általában egy csapatnak, játékos függő, hogy kire hat jobban az üvöltözés, és kire a biztatás, azonban egy ilyen szezon után indokoltnak érzem az éles váltást. A TC és a preseason meccsek alapján mindenképp változatosabb támadó szisztémára lehet számítani. Védelemben pedig újra láthatunk majd sackeket. Dumervil visszatéréséről eddig nem esett szó, pedig a csapat egyik, ha nem a legjobb játékosa, Von Millerrel párban retteghetik őket. Az offseasonben ugyan elég gyenge csapatokat hozott szembe velünk a sors, míg a regular season sorolásunk egyáltalán nem könnyű, erősebb OL ellen nem biztos, hogy ugyanazt tudják majd, mint a Seahawks ellen, hiányozhat nekik nagyon egy domináns DT, de a tavalyinál csak jobbak lehetnek. Remélhetőleg nem sütöttünk el minden trükköt a felkészülési meccseken, és sok szép látványos sackkel örvendeztetnek majd meg minket.



















Tehát egyes csapatrészeket tekintve nagyon erős, más csapatrészeket tekintve nagyon hiányos csapat várja az előzetesen nehéznek tűnő sorsolást. Arra számítok, hogy a csapat elég erős lesz, ahhoz, hogy szoros meccseket játsszon, s a szoros meccsek dőlhetnek a javunkra is, azonban nem mi leszünk az esélyesek. Azon kívül, hogy minden meccs kötelező, /*hisz itt csak 16 van nem 82, vagy 162*/ néhány meccsre külön felhívom a figyelmeteket:

- Először is rögtön az első fordulóra. Home opener, hétfőesti rangadó az ősellenség Raiders ellen. Egész Denver Orange-lázban fog égni.

- A 4. héten játszunk a Packers ellen. Címvédők ellen hagyományosan jó meccset játszunk, noha a sajtfejűek a toronymagas favoritok, mindenkinek ajánlom a meccset.

- 5. hét Chargers. Riverst mindig nagy szeretettel várjuk, rég találkozott már Dumervillel és Von Miller is szívesen bemutatkozna neki.

- 14. hét: Bears. Cutler back at town. Ő is egészen biztosan szívélyes fogadtatásban részesül majd.

17. hét: Chiefs. Szezonzáró a divízió rivális ellen, várjunk csak, ezt inkább mégse ajánlom... :)

A Denver Broncos teljes 2011-es menetrendje:

Szeptember 13., kedd, 04:15 Denver Broncos - Oakland Raiders
Szeptember 18. vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Cincinnati Bengals
Szeptember 25., vasárnap, 19:00 Tennessee Titans - Denver Broncos
Október 2., vasárnap, 22:15 Green Bay Packers - Denver Broncos
Október 9., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - San Diego Chargers
=======BYE WEEK==========
Október 23., vasárnap, 19:00 Miami Dolphins - Denver Broncos
Október 30., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Detroit Lions
November 6., vasárnap, 22:05 Oakland Raiders - Denver Broncos
November 13., vasárnap, 19:00 Kansas City Chiefs - Denver Broncos
November 18., péntek, 02:20 Denver Broncos - New York Jets
November 27., vasárnap, 22:15 San Diego Chargers - Denver Broncos
December 4., vasárnap, 22:05 Minnesota Vikings - Denver Broncos
December 11., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Chicago Bears
December 18., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - New England Patriots
December 24., szombat, 19:00 Buffalo Bills - Denver Broncos
Január 1., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - Kansas City Chiefs 

Hétfőtől szerdáig a Colorado Rockies elvesztett egy újabb párharcot, ezúttal a csoport éllovas Arizona Diamondbacks elleni hazai seriesben csak egyetlen győzelmet tudtunk aratni, így most sem sikerült közelebb zárkózni hozzájuk.























1. meccs, hétfő: Rockies-Diamondbacks 7-10
A délutáni nyitó mérkőzésen az infielden Wiggy, Ellis, Tulo, Kouz kezdtek, Helton hátfájás miatt pihent, míg kívül Spilbo, Fowler, CarGo játszott, az elkapó Iannetta volt. A soros hazai kezdő dobó Rogers lehetett, a D'backs oldalán Miley készülődött. Nem kezdődött igazán jól számunkra a mérkőzés és Rogers két out kiosztása után a harmadik ember Uptontól nézett bele egy solo HRba, de gyorsan válaszoltunk a leadoff hitter Fowler hazafutásával, utána még CarGo és Tulo is bázisra léptek, de a következő két kiejtéssel véget ért a játék. A második védekező részt hibátlanul teljesítettük, ám tőlünk csupán Rogers volt képes egy 2out double ütésre, amivel nem sokra mentünk. Ezt követően egy sétát engedélyeztünk, majd egy single ütés közben a haza felé tartó futót CarGo dobása előzte meg, végül egy újabb walk után hoztuk a harmadik kiejtést, míg a mieink első embere Ellis solo hazafutásával átvettük a vezetést, a többiek mindannyian kiestek. Nem sokáig tartottuk az előnyt, mert a következő menetben két futó került a pontszerző bázisokra, akiket Blum 2run RBI singlelel küldtek haza, jött egy újabb single, ezután a dobó ellen fielder's choice playnél kidobtuk home platere tartó embert és egy SOval megúsztuk a szorult helyzetet. 2-3nál Wiggy ért el egy singlet, de utána double playt kaptunk, majd az ötödik játékrész is nehézkesen kezdődött, de két pályára kerülés után tudtunk menteni. Az ötödik támadást Fowler doublelal nyitotta, Ellis sétával jutott az üres egyes bázisra, azonban CarGo forceoutot kapott, Tulo ellen pedig egy lineout DPt hajtottak végre, így oda lett az újabb lehetőség. A hatodik inning alatt Rogers rögtön kapott egy HRt Blumtól, még két pályára engedés után cseréltünk dobót, de Roenicke sem tudta megakadályozni Bloomquist RBI singlet, ráadásul egy hit-by-pitchet követve Goldschmidt beküldte a teljes bases loadedot és 8-2re húztak el. A következő próbálkozásban három groundoutot szenvedtünk el, utána G. Reynolds beállása alatt loaded 1out alakult ki a D'backs javára és Miley forceoutos kiesésével voltak eredményesek, majd nálunk megint hárman búcsúztak. A nyolcadikban G. Reynolds biztosan osztotta ki a három ellenfelét, aztán CarGo és Tulo is ütéssel lépett bázisra és Kouz RBI singleből lopóztunk közelebb 9-3ra, de hiába hoztunk PHt, S. Smith ellen mentettek a további kísérleteink elől. A befejező játékban Romero egy double után Cowgill single ütéséből kapta meg a tizedik pontot, majd a végső akcióban két kiesés után Fowler lőtt be egy újabb üres pályás HRt, a következő két ember sétált, majd Tulo vágott be a center fieldre egy 3run HRt, azonban Kouz ellen egy SOval vége lett a meccsnek, de legalább felzárkóztunk 10-7re.
-  A kezdés még szorosan alakult és a végén nagy hátrányból tudtunk közelebb zárkózni, de sajnos a balul sikerült hatodik inningben minden eldőlt és nem kerülhettük már el a vereséget. Fowler folytatta, amit elkezdett a SDi seriesben, újra 3/5ös hatékonyságot ért el, csak extra base ütése volt, ráadásul két újabb homerunt vert be, melyekkel négy darabnál tart az évben. Tulowitzki két ütésig jutott, az egyiknél a kilencedik inningben 2in-2out helyzetnél bevert egy HRt, ezzel karrierje alatt először érte el a 100 RBIt és már a 29. hazafutást lőtte. Ellis két séta mellett bevágott egy solo HRt, az évi ötödik, denveri színekben a negyedik nagy ütése volt, talán újra vissza tudja hozni azt a formát, amiben a trade után játszott. Gonzalez négy beállása alatt két előkészítő singlet és egy sétát hozott, két alkalommal tudott haza érni, de pontot most nem szerzett, viszont egy csodálatos hazadobást hajtott végre a right fieldről. A 3B Kouzmanoff 1/5ös hatékonysággal zárt, egyetlen találata egy pontot érő single volt, a négy out közül hármat SO formájában szedett be, de a mezőnyben volt egy nagyszerű elkapása. Spilborghs csak 0/3as mutatót hozott, majd a hajrában Young Jr helyettesítette a bal külső szélen. Az elkapó Iannetta háromszor szenvedett el kiesést és egyetlen sétát ért el. A pinch hitter S. Smith grondouttal esett ki a nyolcadik játékrészben két futóval a pályán. Rogers hullámzó startot produkált, voltak jó pillanatai, de túl mély gödröket járt meg és a hiányosságai sokba kerültek. A hatodik inning közben távozott, a mérlege nyolc ütés, hat futás, öt séta volt, már az ötödik vereséget kapta a szezonban. Roenicke először szenvedett el pontot az évben, nem tudott menteni és a starter embereivel együtt négyen értek haza ellene, neki két ERt írtak be. G. Reynolds két játékot oldott meg, az egyik balhés volt és kapott is futást, a másik már simábban ment. Romero a végjátékban még szintén beszedett egy pontot, de ezzel már csak a saját statisztikáit rontotta.

2. meccs, kedd: Rockies-Diamondbacks 8-3
Keddre több fiatal is megérkezett a kerethez a farmbajnokságok befejezésével, így az elkapó Rosario, a 3B Pacheco lehetett, újdonság volt még Giambi szereplése az egyesen, illetve S. Smithé a bal szélen. A második mérkőzést Hammel kapta meg, míg a vendégeknél Collmenter lehetett a kezdő dobó és az első játékban a D'backs két single után Montero RBI groundouttal került előnybe, közben részünkről CarGo vállalt egy 2out doublet, de Tulo flyouttal fent hagyta. A második játszma alatt két kieső után szedtünk be egy doublet, de a triple előtt megelőztük az ütőt Tulo remek dobásával, közben tőlünk könnyen kiejtették a soros hármast. A harmadikban nem jártak bázison az arizonaiak, majd Pacheco élete első beállásában egy singlet hozott, két kieséses játékkal a hármasig jutott, de Ellist is kiszórták, így képtelen volt hazajuttatni a futót. Ezt követően Hammel újra biztosan kiosztotta a három ellenfélt, de CarGo, Tulo, Giambi se volt képes bázisra férkőzni, így maradt a 0-1. A következő menetben egyetlen sétát engedélyeztünk, majd az ütő játékot S. Smith nyitotta egy triplával, egy kieső után pedig Pacheco groundoutos kiesése közben kiegyenlítettük a mérkőzés állását, végül a dobó ellen jött össze a harmadik kiejtés. A hatodikban Hammel ismét csak két out után szenvedett el egy ground-rule doublet, majd denveri részről könnyedén búcsúzott a sor legfelső hármasa. A hetedik játékot egy doublelal indították, egy passed ball révén a hármasra jutott a futó, Parra RBI single ütésével újra megszerezték a vezetést, a következő két ütőt kiosztottuk, így csak egy pontos hátrányba kerültünk. Ezután Giambi hajtott végre egy single ütést, futóként EYJR foglalta el a helyét, S. Smith is singlet vágott, egy sikeres double steal play által a két futó elfoglalta a kettes-hármas bázisokat, de a következő kísérletnél EYJRt kiejtették, a Rosario elleni SOval pedig véget ért az inning. A nyolcadikban Street kapott egy doublet két kiejtés mellett, M. Reynolds ellen Montero ütött be egy RBI singlet és csak Belisle tudta lezárni a menetet, amikor már 3-1re vezettek. A következő akciót Kouz és Ellis ütései vezették fel, két kieső után CarGo volt eredményes egy RBI singlelel, majd Tulo három pontos hazafutásával átvettük a vezetést. Itt még mindig nem volt vége az inningnek, Wiggy is bázisra került, S. Smith napi második triplájával ismét eredményesek voltunk, Rosario sétált, Pacheco bevágott egy pontot érő singlet, Kouz megdobásával bases loaded alakult ki, ebből a helyzetből Fowler harcolt ki egy RBI walkot, végezetül Ellis flyouttal zárult a hét pontos roham. Nem maradt sok kérdés és 8-3 után Betancourt magabiztosan fejezte be a mérkőzést, remek fordítással arattunk győzelmet kedd este.
- Óriási fordítással 1-3ról 8-3ra győztünk, az idei legeredményesebb inningünk volt a 7 futást hozó nyolcadik felvonás, amivel megnyertük a meccset. Tulowitzki egymást követő második napon döngölt be egy 3run HRt, négy beállás alatti egyetlen ütése jelentette a vezetést a csapat számára a nyolcadik inningben, ezzel már a 30. hazafutást vágta. S. Smith három ütést süllyesztett el, köztük két triplet, mindkettő után haza tudott érni, mostanában nem nagyon volt ilyen eredményes meccse, de ezzel újra .300 közelébe került az átlaga és már kilenc triplánál tart. Gonzalez 2/4es hatékonysággal tüzelt és egyetlen pontját a nyolcadik inning alatti első futással szerezte, ami a 88. RBI volt tőle az évben. Pacheco emlékezetesen mutatkozott be az MLBben, 3B poszton játszott és négy beállás alatt két hitet termelt, egy single és egy gronout után pontok is kerültek a neve mellé, apró szépséghiba egy throwing error volt. A másik fiatal Rosario képtelen volt ütést szerezni, egyetlen sétát hozott, amely után haza tudott érni és egy passed ball ellenére nagyon jól menedzselte végig a mérkőzést catcher poszton. A sor tetején Fowler se tudott ütéshez jutni, azonban a bases laoded walk révén elérte a 39. pontot az évben. Az őt követő Ellis számára 1/5ös lőlap jutott, a kieséses játékai alatt összesen négy embert hagyott bázison, közben remekül kapott le egy popoutot. Giambi három lehetőség alatt egyetlen singlet vállalt, amely után futóként Young Jr lépett színre, aki elérte a 18. rablását, de a hármas és a home plate között megelőzték. A hajrában csereként beállt Wigginton és Kouzmanoff és az egyetlen beállásukban mindketten feljegyezhettek egy-egy single ütést. Hammel kiegyensúlyozott meccset produkált, hét játékot lehozott két futással, a hat kapott ütést pedig fél tucat SOval egyenlítette ki. Úgy látszik jó hatással volt rá a pihenő és hogy apa lett, mert sokkal nyugodtabb volt, mint mostanában bármikor. Street két outot jegyzett a nyolcadik játékban, viszont az egyetlen felengedett embere később beért. Őt követően M. Reynolds egyetlen ütő ellen szállt be, akitől bekapott egy RBI singlet. A nyolcadik játszmát Belisle fejezte a harmadik out kiosztásával, melyet követően már a 10. győzelmét regisztrálta a 2011es szezonban. Betancourt 15 labdából kiszórt három embert öt pontos előnyben a kilencedik játék alatt, ismét a rá jellemző magabiztossággal zárta le a meccset.




















3. meccs, szerda: Rockies-Diamondbacks 3-5
A párharc mindent eldöntő utolsó meccsére csak az 1B Wiggy beállítása volt újdonság, Pacheco és Rosario ugyanúgy maradtak a kezdőben, míg a dobónk Millwood volt, ellene Saunders kezdett a másik oldalon. Az első játékban csak egy korai doublet szenvedtünk el, de a soron következő három embert feltartóztattuk, közben részünkről egyedül Ellis járt pályán egy single által. A másodikban Millwood két singlet is beszedett, de a dobó ellen összehozta a harmadik kiejtést, mialatt a denveri sor közepéről Rosario mutatott fel egy singlet három grondout közben. Ezután két singlet kaptunk, de a másodiknál a hármas bázis előtt megelőztük a futót, utána viszont 2out helyzetben Montero tűzött be egy 2run HRt a vezetés megszerzéséért. A következő próbálkozásban első emberként a dobó Millwood robbantott ki egy labdát a left fielden keresztül, majd két out playt követően CarGo is betalált egy hazafutással, utána Tulo ért még el egy singlet, 2-2re azonnal egyenlítettünk. Ezt követően csak egy singlet jegyeztek, majd egy strikeout után Rosario bevágta karrierje első hazafutását, ezzel 3-2 arányban átvettük a vezetést. Az ötödik játszma alatt két kieső után éppen összejött volna a harmadik out, de a SO utolsó labdája wild pitch lett, így az egyesre jutott a futó, de gond nélkül megúsztuk, azonban az aktuális hazai hármast könnyedén kiszórták. Sajnos a következő dobó részben nem tudtuk tartani az előnyt és egy single után McDonald RBI doubleból előbb egyenlítettek, majd a dobó Saunders single ütésével lépéselőnybe is kerültek, M. Reynolds engedett egy újabb ütést és csak Belisle tudta lezárni a játékot. Aztán Tulo single és Wiggy walk által lendült előre, de zsinórban három kiesés pecsételte meg az akciónkat, majd a hetedik tetején Brothers Upton solo HRba nézett bele, további két futó foglalt helyet ütés nélkül, a játékrészt pedig már Lindstrom fejezte be. A hetedik akciót Fowler kezdte egy doublelal, de a társai mind kiestek, aztán Roenicke egy double után kivágott zsinórban három embert. A nyolcadik akcióban nem tudtunk a bázisok közelébe férkőzni, a kilencedik dobó részt Romero és Miller együttes erővel hozta két pályára engedés ellenére, de sajnos a legutolsó akcióban egyedül Rosario tudott elérni egy strikeout utáni WPvel való felkerülést, a többiek kiestek, így elmaradt a felzárkózás és harmadszor 5-3ra vesztettünk.
- Menet közben hiába tudtunk egyszer fordítani, most nem sikerült visszajönni a végén a hátrányból, így elvesztettük a párharcot. Gonzalez egyetlen ütésre volt képes négy beállás alatt, amely egy solo HR volt a harmadik játékban, a 25. hazafutását és a 89. pontszerzését jelentette a találat. Az újonc catcher Rosario karrierje második meccsén bemutatta első ütéseit az MLB-ben, négy lehetőség alatt egy singlet és egy HRt vert be, így önmaga első pontja is felkerült a neve mellé. Tulowitzki ugyanúgy 2/4es hatékonysággal zárt, de egyik singleből sem szerzett pontot és egyik után se tudott haza érni, hosszú idő után újra volt errorja, még mindig csak az ötödik az évben. Fowler öt lehetőség alatt egy találatot mutatott be, az idei 30. dupláját vágta, egyébként nem sok momentuma volt. Ezen kívül még Ellis ért el egy ütést, vele ellentétben Wigginton csak 0/3at és egyetlen sétát jegyzett. S. Smith és Pacheco mindketten pályára kerülés nélkül, négyből négy kiejtéssel tudták le a mérkőzést, a bal szélső külsős egy szép outfield assistot mutatott be a hármas bázisra, a fiatal 3B közben négy embert hagyott fent és a második meccsén is vétett egy hibát a mezőnyben. A pinch hitterek közül Young Jr és Giambi sem tudta elkerülni a kiesést. Millwood a két ütési lehetősége alatt bepakolt egy hatalmas solo HRt, karrierje harmadik bombája volt, a Rockiesban az első és idén még csak a második egy denver dobótól. Ezen kívül 5.2 játék alatt négy futást szenvedett el, ami a vereséghez vezetett, így 2-2es W-L mutatóval bír. M. Reynolds ütést kapott az egyetlen ellenfelétől, Belisle pedig a hatodik utolsó harmadában kiszórta az ellenfelét. Brothers a hetedikben kapott egy solo HRt és két SO mellett még egy sétát engedett, míg az utolsó outot Lindstrom jegyezte a frameben. Roenicke egy ütés ellenére biztosan teljesített egy teljes inninget, a három kiesésből kettőt SOval ért el. Romero egyetlen strikeoutot vitt el a kilencedik tetején, majd Miller fejezte be a további két kiesővel az utolsó dobó felvonást egy walk és egy error közben.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 82-61 (143 meccs)
2. San Francisco Giants 75-68 (143 meccs, 7.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 69-72 (141 meccs, 12.0 GB)
4. Colorado Rockies 67-76 (143 meccs, 15.0 GB)
5. San Diego Padres 62-81 (143 meccs, 20.0 GB)

Már 15 győzelem a hátrányunk a D'backs mögött és napokon belül matematikailag is biztos lehet, hogy lemaradunk a rájátszásról. A Giants a Padres idegenbeli 2-1es összetett legyőzésével még kapaszkodik, míg a Dodgers párharcában csak két meccset tudtak lejátszani Washingtonban, csütörtökön doubleheader lesz. A hétvégén a csoporton belül ARZ-SD és SF-LAD összecsapásokat rendeznek.

A Rockies a csütörtöki szünnap után a Cincinnati Reds együttesét látja vendégül a következő menetrend szerint: szombat 02:40, szombat 22:10, vasárnap 21:10. Már csak azért szurkolhatunk, hogy a hátralévő 3 hétben minél szebb meccsekkel tudjunk búcsúzni a szezontól, reméljük a következő hazai párharcban lesz alkalmunk örülni némi sikerélménynek. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt két hét igencsak változatosra sikeredett a Colorado Rapids csapata körül, így jobbnak láttuk, ha mindenről egy írásban összefoglaló jelleggel próbálunk meg beszámolni. A legfontosabb tudnivaló, hogy a legutóbbi MLS-mérkőzésünket elveszítettük, amikor hat egymást követő pontszerzést követően először találtunk legyőzőre a Chicago Fire otthonában elszenvedett 2-0-s zakó formájában. Ezen kívül a bajnokcsapat lejátszott egy újabb csoportmérkőzést a CCL-ben, s több meghatározó játékosunk az elmúlt napokban nemzetközi válogatott mérkőzéseken vett részt, és az átmeneti MLS-szünet alatt még a tartalékbajnokságban is lejátszottunk két találkozót.


















Időrendi sorrendben haladva, augusztus 23-án a gárda erősen tartalékos összeállításban lépett pályára az Észak-, és Közép-amerikai Bajnokok Ligája második csoportmérkőzésén a hondurasi Real Espana vendégeként, akik ellen nagy csatában 1-1-es döntetlent értünk el. A házigazdák a kezdetektől fogva aktívabban játszottak, de a Rapids hősiesen tartotta magát, majd az első félidő végén Jeff Larentowicz nagyszerű lövésével váratlanul előnyhöz is jutottunk. Ezt követően a második játékrészben az ellenfél még inkább egy kapura játszott, a cserekapus Ceus ketrece óriási nyomás alatt állt, és a 86. percben a Real kiegyenlített, de a további helyzetek ellenére azért egy pontot elhoztunk, ami még mindig a mieinkre nézve számított hízelgőnek. A Rapids a következő felállásban játszott Honduras-ban: Ceus - Kimura, Earls, Holody, Palguta (Moor) - Nane, Larentowicz, Thompson, LaBauex (Nyassi) - Cummings (Amarikwa), Akpan. Két forduló után négy ponttal vezetjük a B-csoportot, megelőzve az egy-egy győzelemmel és vereséggel álló salvadori és mexikói riválist.

Ezt követően augusztus 27-én a Chicago Fire otthonában várt ránk egy újabb bajnoki mérkőzés, amely egyúttal két héten belül már a csapat ötödik fellépése volt, és az együttes jelentős része nem titkoltan iszonyatosan fáradtan érkezett a helyszínre, a denveri labdarúgók ugyanis korábban nem szokhatták meg az ilyesféle fokozott terhelést. A Fire elleni találkozóról a szokásos nevek hiányoztak, nem számíthattunk az achilles-szakadása miatt egész évre kidőlő támadó Conor Casey-re, a krónikus térdproblémákkal küzdő hátvéd Anthony Wallace-ra, illetve a hosszú hetek óta térdhajlító sérüléssel bajlódó szélső középpályás Jamie Smith-re sem. Így a csapat következő hadrendben indult csatába a Toyota Park-ban: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Nyassi, Folan.

A Fire legfeljebb középcsapatnak számít a keleti konferenciában, de a két fél idei coloradói mérkőzéséről elvittek egy pontot, míg a US Open Cup első selejtező körében éppen ők búcsúztatták el a mieinket, így abszolút nem lehettünk biztosak a dolgunkban múlt hét előtti szombat este sem. Hamar kirajzolódott, hogy a házigazdák sokkal lelkesebben, agilisebben állnak a meccshez, ezzel szemben a mieink szemmel láthatóan körülményesen, fáradtan mozogtak a pályán. Bő tíz perc elteltével Pickens-nek máris védeni valója akadt Nyarko távoli lövésével szemben, a középre jövő kísérletet azonban biztosan hatástalanította a Rapids portása. Nem sokkal később már nem úsztuk meg ennyire olcsón, és egy hosszú indításból Oduro tört előre nagy lendülettel a bal oldalunkon, alaposan állva hagyta a veterán Marshallt, majd a kapu közelébe érve éles szögből biztos lábbal gurított a hosszúba a kiszolgáltatott Pickens mellett. A Chicago nem egész húsz perc elteltével máris megszerezte az előnyt, és a folytatásban egyre inkább ők kezdték el diktálni a játék ritmusát. Igencsak feldobta őket a vezetés, ugyanis a gólt követő percekben további ígéretes támadásokat vezettek, és nem egyszer közel jártak egy újabb találat megszerzéséhez. A mieinknek nagyon kevés momentumuk akadt a félidő fele magasságában, egyedül Nyassi volt képes némi életjelet adni a bajnokcsapatról, amikor egy ügyes bal oldali előretörést követően hárították a rövid sarokra megeresztett kemény lövését. Tíz perccel a félidő befejezése előtt a Chicago újabb formás akcióval került a védelmünk mögé, Grazzini még éppen az alapvonal előtt tudta középre játszani a labdát a tizenhatoson belül, a középen nagyszerű ütemben érkező egykori denveri játékos Gibbs pedig magabiztosan fejelt a hálóba. A második találat jelentősen a kedvünket szegte, és a félidő hátralévő részében már képtelenek voltunk igazi helyzetet kialakítani, így az első 45 perc végeztével 2-0-s hátrányban kényszerültünk elhagyni a játékteret.

A negyedórás pihenő alatt Smith mester szavakkal próbált meg lelket önteni a játékosaiba, személyi cserére egyelőre nem szánta el magát. Sajnos, nem történt jelentősebb változás a folytatás első időszakában sem, továbbra is a Fire őrizte a játékszert, a vendégek leginkább csak asszisztálni tudtak az eseményekhez. Menet közben egy elkésett becsúszás eredményeképpen Moor-nak mutatták fel a sárga lapot, ami immár a bekk ötödik figyelmeztetése volt a szezonban, így az "ironman"-nek a csapat következő mérkőzése alatt az eltiltását kell letöltenie. Negyedóra telt el a félidőből, és mivel a játékban nem történt előrelépés, Thompson helyére beállítottuk Cummings-t, s tőle reméltük a támadójáték serkentését. A játékrész fele magasságában egy teljesen ártalmatlan szituációban Nyassi és Nyarko vitatkoztak össze, melynek végén a Rapids csatára meglökte ellenfelét, a keménykedéséért pedig ő is besárgult. Az eset jól tükrözte a mieink feszültségét, így nem volt meglepő, hogy a játék érdemi részében továbbra sem igazán tudtunk érvényesülni, az időnk pedig csak fogyott. Rövidesen egy újabb cserelehetőséget kihasználva a védelemben frissítettünk, az egész szezonban rengeteget játszó Kimura-t Earls helyettesítette a befejező 20 percre. Nem sokkal később Mullan is beszedett egy sárga lapot, miután lerántotta ellenfelét, majd egy Folan-Kandji váltás formájában az utolsó cserénket is realizáltuk. Két friss csatárral próbáltunk rohamozni a felzárkózás érdekében, de a Rapids játéka változatlanul nagyon akadozó volt, hiába igyekeztünk becsülettel, a pontatlan passzainkkal nehezen tudtunk épkézláb támadásokat vezetni. Az utolsó percekben egy szöglet utáni ismétlés alkalmával Nyassi éles középre adását a hátvédek a gólvonalról vágták ki veszélyes szituációban, ennél többre azonban már nem voltunk képesek, így meglehetősen gyenge játékkal, 2-0-s fiaskót szenvedtünk el Chicago-ban, mellyel egy szép veretlen sorozat ért a végéhez.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A mérkőzés után a denveriek klasszis középpályása, Jeff Larentowicz rendkívül relevánsan fogalmazott az MLS.com-nak adott interjújában: "A meccs előtt nem éreztem úgy, hogy fáradtak vagyunk, de a játék közben jelentősen kijött, hogy mentálisan közel sem voltunk eléggé élesek. Emellett sajnos nagyon hiányzik a csapatból egy Conor Casey-féle góllövő játékos, akire bármikor számíthatunk, és bármikor képes a góljaival kihúzni a társaságot a gödörből."

A chicagoi MLS-mérkőzés másnapján a két együttes tartalékcsapata is összecsapott egymással az MLS Reserve League-ben, ennek alkalmával a Rapids B-csapata 2-0-s győzelmet aratott a Fire cseréveivel szemben. A coloradói tartalékok a következő összeállításban játszottak: Ceus - Earls, Palguta, Holody, Ababio - Nane (Serna), Holder (Armstrong), LaBauex - Akpan (Janniere), Amarikwa, Emory. A mieink már az első húsz percben két gólos előnyre tettek szert, amikor Quincy Amarikwa egy büntetőből, az újonc Steven Emory pedig a saját lövését követő kipattanóból tudott eredményes lenni.

A szezon első diadalán felbuzdulva, két nappal később a Rapids tartalékai a Houston Dynamo második csapata elleni hazai találkozót is biztosan, 3-0-s diadalmenettel húzták be. Néhány perccel a meccs megkezdését követően Quincy Amarikwa szerzett nagyszerű gólt, míg a 35. és a 60. percben egyaránt Andre Akpan talált be, aki mindkétszer az első góllövő előkészítéséből bombázott a texasi hálóba. Ezen a meccsen így álltunk fel: Joyce - Earls, Palguta, Holody, Ababio - Armstrong (Serna), Nane (Perez), LaBauex, Copeland (Janniere) - Akpan (Emory), Amarikwa. A tartalékcsapatunk a közelmúltban aratott két sikerével 2-5-1-re javította az éves mérlegét, ezzel elmozdultunk a divízió utolsó helyéről, amikor már csak két októberi mérkőzés van hátra az idényből.

















A bajnoki szünet természetesen a FIFA válogatott mérkőzései miatt történt, amelyeken nagy örömünkre a Rapids játékosai is szép számmal képviseltették magukat. Az amerikai válogatott 18 fős keretébe például Jeff Larentowicz kapott meghívást az újonnan kinevezett Jürgen Klinsmann-tól két felkészülési meccsre. Így a középpályás jelen lehetett a pénteki Costa Rica elleni 1-0-s vesztes meccsen, de nem lépett pályára, míg a keddi Belgium elleni idegenbeli találkozón ugyancsak ilyen arányban kaptak ki, miközben a denveri legény a 76. percben állt be csereként. Omar Cummings Jamaica két vesztes barátságos mérkőzésén képviselhette a nemzeti színeket, az ecuadori 5-2-es zakó alkalmával egy pazar gólt is szerzett, de a Kolumbia elleni 0-2-es meccsen ő sem lehetett eredményes. Gambia nemzeti csapatában Sanna Nyassi egy Afrikai Nemzetek Kupája selejtezőt játszott végig a hétvégén, hazája legjobbjai azonban 1-0-ra kikaptak Namíbiában, így már csak legjobb másodikként léphetnek tovább a kontinens tornájának következő selejtezőjébe. A Rapids fiatal tartalék kapusa, Steward Ceus a napokban debütált Haiti nemzeti együttesében, akik igazi tétért zajló, VB-selejtezőket bonyolítottak le a karibi zónában, s az Amerikai Virgin-Szigetek ellen hazai pályán 6-0-ra, Curacao ellen házon kívül 4-2-re diadalmaskodtak, mindkét mérkőzésen a denveri portás védett teljes hosszában.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 14-3-10, 52 pont (27 meccs)
2. Seattle Sounders 13-5-9, 48 pont (27 meccs)
3. FC Dallas 13-7-7, 46 pont (27 meccs)
4. Real Salt Lake 12-7-6, 42 pont (25 meccs)
5. Colorado Rapids 10-7-11, 41 pont (28 meccs)
6. Portland Timbers 9-12-5, 32 pont (26 meccs)
7. Chivas USA 7-10-10, 31 pont (27 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-10-11, 26 pont (26 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 4-13-9, 21 pont (26 meccs)

Visszaestünk az ötödik helyre a főcsoportban, és egy cseppet sem lesz könnyű a folytatás, ugyanis a szünet utáni első mérkőzésünket éppen a ligát magasan vezető Los Angeles Galaxy otthonában vívhatjuk meg magyar idő szerint szombat hajnali 5-től. Ezt követően jövő szerdára virradóra, hajnali 04:00-es kezdettel pedig egy újabb mérkőzést játszunk le a CCL-ben, amikor a Santos Laguna gárdája látogat hozzánk Colorado-ba.

Az elmúlt hat napban lejátszották a Litvániában zajló kosárlabda Európa bajnokság első csoportkörének mérkőzéseit és a 24 csapatos mezőnyből már csak 12 ország maradt versenyben. Meglepetések sem kerülték el a tornát és a három denveri résztvevő közül már csak két játékos csapatáért szoríthatunk a szerdai folytatásban.




















Az A-csoportban szerencsére nem volt érdekeltségünk, így a "halálcsoport" küzdelmeit nyugodtan nézhettük végig, ahol érvényesült a papírforma és a három nagyágyú lépett tovább. A címvédő spanyolok egyetlen vereségüket a tét nélküli utolsó meccsen szenvedték el, míg a törököket alaposan meglendítette a kiesés szele a Lengyelország elleni egy pontos fiaskó után, de jól jött nekik, hogy az utolsó fordulót a hispánok már nem igazán vették komolyan, illetve még a házigazda litvánok jutottak tovább.

Az A-csoport végeredménye:

1. Spanyolország 9 pont (4-1)
2. Litvánia 9 pont (4-1)
3. Törökország 8 pont (3-2)
4. Nagy-Britannia 7 pont (2-3)
5. Lengyelország 7 pont (2-3)
6. Portugália 5 pont (0-5)

A B-csoportban szurkolhatunk a legnagyobb reményekkel várt érdekelt csapatért, azonban az olasz válogatott a torna legnagyobb meglepetését okozva nem hogy tovább sem jutott, de egyetlen győzelemmel csak a csoport utolsó előtti helyén végzett, azok után hogy az EB előtt titkos esélyesnek tartották őket. Hatalmas csalódás volt a taljánok teljesítménye, akik egyedül a harmatos letteket tudták legyőzni. A másik három favorit végzett a továbbjutó helyeken, köztük az elsők a franciák lettek, miután az utolsó körben a két veretlen összecsapásán drámai körülmények közt győzték le Szerbiát.

Az első találkozón a Gallinarival felálló olaszok 80-68ra simán vesztettek a szerbek ellen, pedig az első félidőben még rendre ők álltak jobban. A denveri kiscsatár kezdőként 15 pontot hozott, Bargnani mellett a csapata legjobbja volt, de így sem tudták megszorongatni az ellenfelet. Másnap a németek ellen se jött össze a javítás, Olaszország megint csak eleinte tudott vezetni, a második félidőre teljesen elgyengültek és simán kaptak ki 76-62re Nowitzkiéktől. Gallo a legeredményesebb olasz játékos lett, 17 ponttal és 11 lepattanóval látványos dupladuplát ért el, de ritka gyenge hatékonysággal célzott és 15 mezőnydobásából mindössze négy volt sikeres, 7 pontot büntetőből, 6ot triplából szerzett. Péntek délután a lettek ellen kötelező volt a győzelem és ha nyögve nyelősen is, de sikerült begyűjteni az első Wt egy 71-62es sikerrel. Gallinarinak mindössze 7 pont jutott 1/9es FG hatékonysággal, de hibátlan volt a vonalról és újra 9 lepattanót megszelídített. A szünnap után a franciák ellen bravúr kellett volna a továbbjutási remények életben tartásáért, de hiába kezdték jól a mérkőzést és vezettek nagyon sokáig, a hajrában az erősebb ellenfél 91-84re felül múlta őket, ezzel megpecsételődött az olaszok sorsa. Gallinari 18 pontot hozott, bátran játszott, de az 5/13as mezőnybeli hatékonysága megint elég gyenge volt és most csak 5 pattanó jutott neki. Az utolsó körben Izrael ellen már két kiesett csapat találkozott és hosszabbításban 96-95re ezt a meccset is sikerült elveszíteni. Hősünk 40 percet játszva 19 pontra volt jó, de sajnos három turnover is becsúszott neki.

- Danilo Gallinari az öt mérkőzés alatt 15.2 pontos és 6.4 lepattanós átlagteljesítményre volt képes, miközben az olasz csapat egyik húzóembere volt. A legtöbb meccsen hasznosan játszott, viszont többször is kirívóan gyenge dobó százalékkal célzott, így összesítve 37.9 %os mezőnydobó hatékonysággal zárt, a triplákat 21.7 %ban értékesítette, a vonalról pedig 84 %kal célzott. Többet vártunk volna a csapatától, reméltük, hogy nem csak az első körben szurkolhatunk értük, de ez most így sikerült.

A B-csoport végeredménye:

1. Franciaország 10 pont (5-0)
2. Szerbia 9 pont (4-1)
3. Németország 8 pont (3-2)
4. Izrael 7 pont (2-3)
5. Olaszország 6 pont (1-4)
6. Lettország 5 pont (0-5)





















A nem annyira veretes C-csoportban a görög válogatottért szoríthattunk, akik nem okoztak csalódást és négy győzelemmel a csoport második helyén mentek tovább a középdöntőkbe. Komoly meglepetés volt, hogy a hatos élén 4-1es mérleggel Macedónia végzett, míg a harmadik továbbjutó helyet hármas holtversenyben Finnország szerezte meg a horvátok és a bosnyákok előtt.

A görög csapatban jelen volt a fiatal magas ember Koufos és a bosnyákok elleni 76-67re megnyert nyitó mérkőzésen a padról is a legjobbak közé tartozott, 10-10 ponttal és lepattanóval dupladuplát ért el, közben öt kísérletből csak egyet hibázott el. Második alkalommal Finnország ellen végig vezetve nagyon simán győztek 81-61 arányban, Koufos lényegesen kevesebb lehetőséget kapott, de 11 játékperc alatt összehozott 7 pontot. A harmadik körben jött az igazi hideg zuhany a hellének számára, amikor az első félidei stabil vezetés ellenére Macedónia ellen 72-58as meglepő vereséget szenvedtek és egy kicsit nehezebb helyzetbe kerültek a továbbiakban. Koufos se villogott az összecsapáson, mindössze 9 perc jutott neki, ezalatt 3 pontot szedett össze 3 lepattanóval együtt. Nem fogta meg Görögországot az első vereség és legközelebb Montenegró 71-55ös legyőzésével már be is biztosították a továbbjutásukat. Koufos a tornán először a kezdőben kapta meg a lehetőséget és kamatostul élt a bizalommal, 19 pontjával a legeredményesebb görög játékos lett, emellett begyűjtött 3 lepattanót és 4 (!) blokkolást osztott ki. Az utolsó fordulós mérkőzés már nem bírt különösebb téttel a görögök részéről, legfeljebb a pontos helyezés miatt lehetett kérdéses, de sokkal fontosabb volt a horvátoknak, akiknek mindenképpen győzniük kellett volna a továbbjutáshoz. Ehhez képest a hellének végig biztosan vezettek, egyedül a végét engedték szorosabbra, de 74-69 arányban így is behúzták a meccset, ami Horvátország búcsúját jelentette. Koufos maradt a kezdőben, de nem tudta megismételni az előző napi parádét, mindössze 7 ponttal és 3 lepattanóval zárt 20 percet a pályán töltve.

- Kosta Koufos három meccsen csereként, kétszer a kezdőben jutott szóhoz, átlagban 17.8 percet játszott, ezalatt 9.2 pontot és 4.2 lepattanót termelt meccsenként. Elért egy szép DDt és a legeredményesebb találkozón 19 pontot vert be, míg 1.2es blokk átlagával a csoportkör legjobbjai közé tartozott. Még a padról is meghatározó játékos ebben a fiatalos görög csapatban, úgy tűnik, hogy Bourousisnál több bizalom jár neki és reméljük a második körben is meg tudja tartani a kezdő pozícióját és legalább a nyolc között ott lesznek.

A C-csoport végeredménye:

1. Macedónia 9 pont (4-1)
2. Görögország 9 pont (4-1)
3. Finnország 7 pont (2-3)
4. Horvátország 7 pont (2-3)
5. Bosznia-Hercegovina 7 pont (2-3)
6. Montenegró 6 pont (1-4)

A D-csoport küzdelmeit is kiemelt figyelemmel kísérhettük és az orosz válogatott esélyeshez méltóan besöpörte a kvartettet, miután többé-kevésbé magabiztosan mind az öt mérkőzésüket megnyerték. Mellettük még a papírformának megfelelően a szlovének harcolták ki a középdöntős tagságot, harmadikként viszont váratlan módon egy körbeverés következtében Grúzia jutott tovább Bulgária és Ukrajna bánatára.

Az orosz csapatban Mozgovnak kellett szurkolnunk, aki az ukránok elleni presztízs mérkőzésen rögtön kezdő center lehetett, de jócskán várakozáson alul teljesített és mindössze 4 pont, 3 lepattanó termett neki 16 minutum alatt és még három labdavesztést is vétett, de a csapata magabiztosan diadalmaskodott 73-64re. A következő összecsapáson sem volt sokkal nehezebb dolguk és a grúzok ellen is biztosan nyertek 65-58ra. Mozgov sajnos kikerült a kezdőből, de 19 perc alatt mind a három dobását értékesítette, így 6 ponttal és 3 lepattanóval zárt. A belgák ellen is magabiztosan sikerült érvényesíteni a papírformát és a végére nagyon meggyőző különbséggel diadalmaskodtak 79-58ra. Mozgov kezdő lehetett, de a korai három személyije miatt kevés lehetőséget kapott, 7 pontot és 4 lepattanót ismét összeszedett. A bolgárok elleni negyedik meccsen sem volt kegyelem, ismét főleg a hajrában jött ki a két csapat közti különbség és az oroszok 89-77re szórták meg a gyengébb ellenfelet. Az ismét kezdő Mozgov az első igazán jó meccsét hozta a tornán, amikor 15 pontot és 5 lepattanót szorgoskodott össze, a vonalról és akcióból egyaránt 5/7es hatékonysággal értékesítette a dobásait, egyedül a 4 turnover rontotta egy kicsit a csodálatos összképet. A csoportkör utolsó játéknapján két veretlen válogatott csapott össze egymással, amikor az oroszok a szlovénokkal találkoztak. Az első félidőben rendre az ellenfél vezetett, de Kirilenko lendületével visszazárkózott Oroszország és az utolsó pillanatokban Monya kosarával 65-64re megnyerték a csoport elsőségről döntő mérkőzést. Mozgov kezdő létére csupán 15 percet töltött a parketten, 5 pontot és 2 lepattanót jegyzett, körülményes és nem túl labdabiztos játéka inkább csak hátráltatta az orosz támadásokat, a második félidei fordítást nagyrészt az ő távollétében produkálta a csapat.

- Timofey Mozgov többször is az oroszok kezdő centereként kapott lehetőséget, ennek ellenére csak egy mérkőzésen tudott kiemelkedően játszani, ami jelentősen fel is húzta az átlagát. Az öt meccsen átlagosan 17.6 percet volt a pályán, 7.4 pontot és 3.4 lepattanót kapart össze, közben 65.2 %ban voltak sikeresek a dobásai, viszont 2.6os turnover és PF átlaga volt és a büntetőket is csak fele-fele arányban értékesítette. Az orosz csapat jó erőkből áll és a gyengébb ágon kifejezetten messzire juthatnak, viszont jó lenne, ha Mozgov is jobb teljesítménnyel tudná támogatni őket.

A D-csoport végeredménye:

1. Oroszország 10 pont (5-0)
2. Szlovénia 9 pont (4-1)
3. Grúzia 7 pont (2-3)
4. Bulgária 7 pont (2-3)
5. Ukrajna 7 pont (2-3)
6. Belgium 5 pont (0-5)




















A középdöntőkben 12 csapat vehet részt két darab hat tagú csoportban, ahonnan az azonos csoportból érkezők viszik magukkal az egymás elleni eredményeket és már csak a másik három ellenféllel fognak játszani, majd a legjobb négy-négy kerül be a negyeddöntőbe.

Az E-csoport állása:

1. Franciaország 4 pont (2-0)
2. Szerbia 3 pont (1-1)
3. Spanyolország 3 pont (1-1)
4. Törökország 3 pont (1-1)
5. Litvánia 3 pont (1-1)
6. Németország 2 pont (0-2)

Az F-csoport állása:

1. Macedónia 4 pont (2-0)
2. Oroszország 4 pont (2-0)
3. Szlovénia 3 pont (1-1)
4. Görögország 3 pont (1-1)
5. Grúzia 2 pont (0-2)
6. Finnország 2 pont (0-2)

Innentől már csak az F-csoportra kell jobban figyelnünk, mindkét érdekelt csapat ezen az ágon szerepel, mostantól egymás ellen küzdenek, de reméljük az oroszok és a görögök is tovább tudnak jutni az egyenes kieséses szakaszba. A veretlen Oroszország értelemszerűen két győzelmet visz magával a második körbe, míg a déliek a macedónok elleni vereség és a finnek elleni győzelem miatt állnak 1-1el.

Oroszország programja a középdöntőben:

Szeptember 8., csütörtök, 17:00 Finnország - Oroszország
Szeptember 10., szombat, 20:00 Görögország - Oroszország
Szeptember 12., hétfő, 20:00 Oroszország - Macedónia

Görögország programja a középdöntőben:

Szeptember 8., csütörtök, 20:00 Szlovénia - Görögország
Szeptember 10., szombat, 20:00 Görögország - Oroszország
Szeptember 12., hétfő, 17:00 Görögország - Grúzia

Kövessük továbbra is együtt az EBt, hiszen két denveri résztvevőért még mindig lehet szurkolni!

A 2011-es NFL előszezon negyedik (azaz utolsó) fordulójában a Denver Broncos az Arizona Cardinals-hoz látogatott Phoenix-be. Amióta az előszezon létezik, azóta szokássá vált, hogy az utolsó felkészülési meccsen a későbbi kezdők már nem nagyon kapnak szerepet, egyrészt a sérülések elkerüléséért, másrészt hogy a pár nappal a meccs után esedékes keretszűkítés előtt a tartalékoknak legyen esélyük bizonyítani.


 

Bár a kezdők elutaztak a csapattal, be is öltöztek és be is melegítettek, de már a pénzfeldobást megnyerő Broncos első drive-jánál is csak a pálya széléről nézték, ahogy a meccset az alábbi denveri alakulat kezdi meg:

QB: Brady Quinn
RB: Lance Ball
TE: Julius Thomas, Virgil Green
WR: Britt Davis, Matt Willis
LT: Chris Clark
LG: Stanley Daniels
C: Manny Ramirez
RG: Russ Hochstein
RT: Herb Taylor

Ball főszereplésével kezdődött a meccs, de mivel két futással csak 4 yard-ot tudott haladni, Quinn screen passza után pedig elvesztett még abból is 3-at, így hamar pályára léphetett a special teams csapatrész Colquitt punt-jához, majd jöhettek a védők:

DE: Jason Hunter, Derrick Harvey
DT: Ryan McBean, Jeremy Jarmon
OLB: Lee Robinson, Mike Mohamed
MLB: Nate Irving
CB: Perrish Cox, Cassius Vaughn
S: Quinton Carter, Kyle McCarthy

Bár egy 11 yard-os futással indult az első hazai drive, de sokkal tovább nem is tartott, hamar jött a 3&10, majd egy punt, amit Thompson a 4-ről a 33-ig hordott vissza, jó helyzetbe hozva a támadókat. Sajnos Quinn-ék nem tudtak élni a lehetőséggel, két incomplete passz között csak egy 2 yard-os Ball futásra tellett, ismét jönnie kellett a ST-nek. Egy 5 yard-os false start után 3&15 következett, de ezt egy 16 yard-os passzal megoldotta a hazai backup QB, Richard Bartel. Gyorsan meg is ismételte egy újabb 16 yard-os passzal, bár ez most inkább a WR érdeme volt. 3&10-re kényszerült hamarosan a Cardinals, de ismét megoldották, ezúttal egy 28 yars-os passzjátékkal. 19 yard maradt még, de ehhez már csak egy play kellett, Bartel újabb jó passzával a RB LaRod Stephens-Howling ért el TD-t, a tavalyi Broncos gyilkos Jay Feely pedig természetesen hozta a +1 pontot -> 0-7. Ezután Quinn Willis-el próbált meg valami támadás-szerűt összehozni és úgy tűnt, hogy sikerül is nekik, két egymás utáni összjátékuk 19 yard-ot ért. Jött azonban Ball, aki eddig az előszezonban nagyon jó teljesítményt nyújtott, de ezen az estén inkább tavalyi önmagából mutatott meg egy adagot, 2 és 0 yard-os futásai megállították a drive-ot. Bartel viszont nagyon erősen bejelentkezett az Arizona backup QB posztjáért, két 14 yard-os passza a következő drive első 3 play-éből két 1st down-t ért. Egy rövid, majd egy -1 yard-os futás után 3&7-nél újra passzolt az ifjú QB és talált is egy nagyon üresen lévő embert Chansi Stuckey személyében, aki 48 yard megtétele után TD-t ért el -> 0-14. A visszajátszásból hamar kiderült, hogy hogyan lehetett ennyire üresen: az őt őrző Thompson egy rossz mozdulat után a földön maradt, nem tudott menni az emberével. Sajnos a másodéves CB-t úgy kellett letámogatni a pályáról, majd bevitték az öltözőbe és pár órával később megtudtuk, hogy elszakadt az achilles szalag a lábában, ki kell hagynia a szezont, pedig főleg a visszahordásoknál nagyon számítottak rá a csapatnál.

A negyedet egy 4 yard-os Ball futás zárta, az első negyed után az eredmény tehát: 0-14. Quinn maradt bent a továbbiakra is, gyorsan vissza is adta a labdát a hazai csapatnak, két rossz passza után újabb punt jött. Ezúttal a Cards se volt túl sikeres, 3&out után újra a Broncos következhetett. Quinn hosszú passza 2&7-nél incomplete lett, de az ex-Bronco S Hamza Abdullah fölösleges durvasága miatt 15 yard-ot kapott a denveri csapat és egy ajándék 1st down-t. Quinn vesszőfutása azonban csak most kezdődött el igazán, 3&8-nál nem szabadult időben a labdától, egy védő odaért hozzá és a passzolásra lendülő kezéből kiütötte a labdát, amire a hazai emberek egyből rávetődtek. Először a bírók incomplete passzt ítéltek, de egy challenge után megváltoztatták fumble-re, ami azt jelentette, hogy az Arizona a Broncos 33-as vonaláról kezdhetett támadni. Az első, 9 yard-os futás után úgy tűnt, hogy a Cardinals él is a kiváló lehetőséggel, de előbb Jason Hunter -5 yard-os tackle-je lelassította, majd Darcel McBath interception-je meg is állította a drive-ot, a harmadik szezonjára készülő S a 11-ről a 44-re hordta vissza a megszerzett labdát. Sajnálatos módon ezúttal is 3&out lett a Broncos drive vége, ismét két incomplete Quinn passznak „hála”.

Ahogy eddig az első félidő nagy részében, ezúttal is látszott, hogy a Broncos tartalék védői nem nagyon tudnak hatékonyan védekezni a passzok ellen. A soron következő drive-ban 6 kísérletből 4 passz lett jó a Cardinals oldalán 58 yard-ot termelve. Szerencsére pont az utolsó volt az egyik, amelyik sikertelen lett, így a drive megállt a Denver 19-es vonalán, ahonnan Feely 37 yard-os FGt rúgott -> 0-17. A two-minute warning után indulhatott a Broncos újabb akciója, de csak két play-t ért meg, mivel Quinn egy 10 yard-os passz után egy olyan átadást próbált megcsinálni, amit a védők le tudtak lesni, a LB Stewart Bradley volt a „tolvaj”. A Denver 10-es vonaláról kezdhetett neki a támadásnak az Arizona 1:42-vel a vége előtt. 0:02-ig pörgették le az időt futásokkal és mivel az utolsó -5 yard-os lett, ezért inkább időt kértek és Feely-re hagyták a pontszerzést, aki értékesítette is a 25 yard-os FG-t, beállítva a félidő végi eredményt: 0-20.

Az elsőt félidőt 12/16-os passz mutatóval, 216 yard-al, 2 TD-vel, 1 INT-el és 130,2-es QB rating-el záró Bartel-t a második félidőre az enx-Chief Brody Croyle váltotta, az ő vezetésével kezdte a második félidőt a hazai Cardinals. Egész jól is haladtak, előbb futásokkal, majd néhány passzot is csináltak, de végül a Broncos 37-es vonalán megállt a drive és mivel úgy ítélték meg az edzők, hogy Feely-nek előszezonban nem szükséges 55-ről próbálkozni, így punt-al adták vissza a labdát a Broncos-nak, méghozzá a 6 yard-os vonalon. Közben Quinn jóval kevésbé volt hatékony, mint a hazai vetélytársa, 12 passzából csak 4 lett jó, 26 yard-ot összehozva, 0 TD-vel és 1 INT-el, ami 7,6-os rating-et ért, valamint ott volt még az elvesztett fumble is. Ilyen eredmény után akkor se lett volna meglepő Tim Tebow második félidei pályára küldése, ha az nem lett volna már sejthető a meccs előtt is. Tebow az első passz lehetőségét 2&8-nál kapta, de dobás helyett futást választott és pont eleget tudott szaladni a 1st down-hoz. Legközelebb 3&5-nél volt övé az esély (a többi lehetőséget a RB Jeremiah Johnson kapta), de sajnos egy -2 yard-os sack lett belőle, jöhettek tehát ismét a hazaiak.

Croyle egy 27 yard-os passzal nyitotta a következő Arizona drive-ot, ami után azonban már csak egy 2 és egy -1 yard-os futást tudtak összehozni a Cardinals játékosok, valamint egy incomplete passzot, de jött Feely 52 yard-ról és egy sikeres FG-al tovább növelte a hazai előnyt -> 0-23. Minor jött futni a Broncos-nál, két futással gyorsan csinált is egy 1st down-t, majd 3&7-nél Tebow hozott össze egy 17 yard-os gain-t Anderson-al. A hazaiak 48-as vonaláról folytatódott a drive, Minor futott 1 yard-ot, majd Tebow egy sikertelen próbálkozás után egy 5 yard-os passzot dobott Gronkowski-nak, de ez így kevés lett a 1st down-hoz. Meglepő módon érkezett Prater egy 60(!!) yard-os FG-ra, a távolság meg is volt neki, de sajnos az irányzék nem volt megfelelő, a jobb oldali kapufa mellett szállt el a játékszer. 0:27 maradt a negyedből, amit egy -1 yard-os futással pörgetett le a Cardinals, a harmadik negyed után az eredmény: 0-23.

Croyle és csapata szép lassan nekiindult a támadásnak, megoldottak két 3rd down szituációt, de végül egy -1 yard-os futás, valamint egy -5 yard-os büntetés megállította a drive-ot, amit egy 5 yard-os passz zárt le, ami csak arra volt elég, hogy Feely-nek 39 helyett 34-ről kelljen rúgnia, neki pedig ez a FG se jelentett gondot -> 0-26. Nem indult jól a Broncos következő próbálkozása, Minor 8 yard-os futását Rosario holding-ja érvénytelenítette, 2&2 helyett 1&20 jött, amire még Tebow sack-je is rátett és az utána jövő sikertelen passz se segített. 3&26-nál Minor futott 15 yard-ot shotgun-ból, de így is puntolni kellett. Az Arizona futásokkal pörgette tovább az órát, de csak egy 1st down-t tudtak összehozni, utána 3&9-nél Croyle passza lett sikertelen. 4:33-nál kapta meg a labdát Tebow a saját 6-os vonalán és egyből egy 13 yard-os passzal nyitott Goodwin-nek. A következő passznak is ő volt a célpontja, ismét sikerült elkapnia, ezúttal 26 yard lett az eredmény. Új célpont jött, a futó Johnson, de előbb 0 yard, majd sikertelen passz lett a próbálkozásból, így ismét új célpont következett, az UDFA WR Eron Riley. Sikerült is ismét egy sikeres passzot összehozni, a 13 yard-os összjáték újabb 1st down-t ért, immár a Cardinals 43-as vonalán. Tebow jó védelmet kapott, tartotta is magát a zsebben, amíg nem talált szabad célpontot, ami ismét Riley személyében tárult elé. Ismét jó lett a passz, Eron Riley az endzone előtt kapta el teljesen üresen és befutott vele a TD-t érő zónába, Prater pedig bevágta az extra pontot. 6 play, 94 yard alig több mint  másfél perc alatt -> 7-26.




















Mivel a Broncos szeretett volna esélyt adni egy kis szereplésre a negyedik számú QB Adam Weber-nek, ezért nem hagyták, hogy a Cardinals lepörgesse az időt, egy 12 yard-os Croyle passzal így is beért az óra 2:00 alá és végül 0:53-nál kapta meg a Broncos a labdát a saját 16-os vonalán. Weber első play-e egy 9 yard-os sack lett, de ez nem vette el az önbizalmát, ő is Riley-t vette célba, a roster helyért küzdő WR pedig talált pár lyukat a védelemben és addig szaladt a játékszerrel, amíg a Cardinals 4-es vonalán egy védő ki nem tudta tessékelni az oldalvonalon, 89 yard-os lett így az elkapás. Weber egy időhúzással 9-re rontotta a TD-ig hátralévő yard-ok számát, amihez Clark egy false start-al tett még 5-öt, így 14 yard-ot kellett megtenni 12 másodperc alatt. Weber futásra kényszerült és majdnem meg is lett neki a TD, kb. fél yard-al az endzone előtt vitték földre a védők. A meccs végeredménye tehát: 7-26.

Ebből a meccsből sok tanulságot nem lehet és nem is szabad levonni. Tény, hogy se Brady Quinn, se Lance Ball nem tett sokat azért, hogy javítson ill. stabilizáljon a helyén a depth chart-on. A támadó oldalon az bizonyosodott be, hogy a kezdő támadófal mögött elég vékony a depth, amit talán még a szezon előtt sikerül kicsit erősíteni, bár eddig nem történt változás. Riley, bár végül nem került be a Broncos 53-as keretébe, a meccs végén mutatott teljesítményével kiérdemelt egy helyet a practice squad-ban, ahogy Goodwin és Jeremiah Johnson is.

A védelemben is hasonló a helyzet, mint a támadófalban, elég vékonynak tűnik a depth, főleg a CB poszton Thompson kiválásával és Perrish Cox jogi problémák miatti elbocsátásával. Nagyon sok múlik a két sérüléssel bajlódó kezdő DT felépülésén, ha se Brodrick Bunkley, se Marcus Thomas nem tud csatasorba állni, akkor nagy a baj.

Véget ért a 2011-es preseason, jöhet végre az alapszakasz és az igazi foci. A 2011-es idényt az örök rivális Oakland Raiders ellen kezdjük egy hazai Monday Night Football meccsel, a csapat egyetlen idei MNF összecsapásával. A Raiders-nél is volt egy kevés forgás a keretben, vannak gondok több poszton is, de mégis kemény ellenfélnek tűnnek így előre. Lényeg, ami a lényeg:

Nyerni kell, nincs mese…

A többinél valamivel később, de természetesen sort kerítünk az utolsó, hatodik coloradói felsőoktatási intézmény általános bemutatására is, amelynek sportéletével bővebben foglalkozni kívánunk a következő tanév ideje alatt. A Colorado College, az AFA-hoz hasonlóan, Colorado Springs városában található, vagyis Denvertől nem messze, déli irányban fekszik. 1874-ben a polgárháborús hős, William Jackson Palmer hozta létre az intézményt, amely azóta művészeti magán főiskolaként működik, s napjainkban évente megközelítőleg két ezer hallgatót oktat. A CC több mint 80 kisebb-nagyobb különböző szakon kínál képzést, köztük számtalan idegen nyelvi ág, környezetvédelmi, kulturális és különféle művészeti kurzusok közül választhatnak a tanulók. Az iskolát rendre az ország legjobbjai közé sorolják a különböző kutatások a privát intézmények között, míg például a Forbes magazin 2009-es felmérése az előkelő 53. helyre, helyezte az USA legjobb egyetemeit tömörítő listáján, ahol mellesleg az Air Force Academy a hetedik helyre került.




















A Tigers a sportprogramjainak jelentős részében csupán a Division III-ben méretteti meg magát, kivéve a férfi hoki és a női labdarúgó szakágat, amelyek az első osztályban szerepelnek. Ezen kívül jelenleg például még a kosárlabda, a tenisz, az úszás, a lacrosse és a röplabda tartozik a főiskola profiljába, sajnos a gazdasági világválság miatt a 2008/09-es évadot követően kénytelenek voltak megszüntetni az amerikai futball, a softball és a vízilabda szakosztályt.

Blogunkon a főiskolát illetően előreláthatólag csupán a jégkorongozók szereplésével fogunk foglalkozni, akik rendkívül gazdag történelemmel rendelkeznek, és annak ellenére, hogy egy kifejezetten kis iskoláról van szó, a 72 éves működésük alatt nagyszerű eredményeket értek el a sportágban. A Tigers hokisai 1950-ben és 1957-ben elhódították az NCAA bajnoki címét, és további három alkalommal játszottak országos döntőt. Emellett összesen 18-szor, 1995 óta 11-szer jutottak be a 16 csapatos rájátszás mezőnyébe. A közelmúltbeli legjobb eredménynek a 2005-ös Frozen Four szereplés tekinthető, az utolsó hat évben csupán háromszor képviseltették magukat a Tournament-en, és a négyesdöntőbe egyszer sem sikerült bejutni, így manapság talán némi megtorpanás fedezhető fel az egyesület életében. Ettől függetlenül évről évre komoly esélyekkel szállnak harcba egy-egy szezont megelőzően, és a legtöbb szakértő gyakran a favoritok közé teszi a gárdát, így lesz ez a közelgő 2011/12-es szezonban is. A csapat legnagyobb riválisa természetesen a Denver University hoki szakosztálya, a két gárda az általános presztízscsata mellett évről évre megküzd egymással a Gold Pan elismerésért, amelyet az 1993/94-es idény óta a két fél eddig pontosan fele-fele arányban hódított el.

Nem meglepetés, hogy a főiskola leginkább jégkorongozásban nevelt ki meghatározó játékosokat, miközben a közelmúltban két rangos egyéni elismerést is bezsebeltek a Tigers hokis palántái. 2003-ban Peter Sejna, 2005-ben pedig Marty Sertich teljesítményét jutalmazták a Hobey Baker-díjjal, amelyet minden évben az ország legjobb egyetemi hokisának ítélnek oda - apró szépséghiba, hogy később profiként az NHL-ben egyikük sem tudott gyökeret verni magának. Mellettük még több napjainkban is jól ismert NHL-es hokis kezdte el a CC-n a szárnybontogatást, mint például Tom Preissing, Jack Hillen, Mark Stuart, Curtis McElhinney vagy Mark Cullen, így a jelenlegi legjobb növendékek is joggal bízhatnak a karrierjük sikeres folytatásában.

A CC hokisai hamarosan megkezdik szereplésüket az új évadban, de az októberi rajt előtt természetesen még további írásokkal fogunk jelentkezni a csapat minél mélyebb megismerését illetően, hogy aztán együtt szurkolhassunk a Tigers sikeres szerepléséért.

Az idegenbeli sorozat utolsó állomásán sikerült egy kicsit javítanunk és a Colorado Rockies a hétvégén háromból kétszer legyőzte a csoport utolsó San Diego Padrest, így 20 mérkőzéssel a vége előtt legalább a negyedik helyet megerősítettük.


1. meccs, péntek: Padres-Rockies 0-3
A series első mérkőzésén a belső négyest Helton, Herrera, Tulo, Kouz alkotta, kívül S. Smith, Fowler, CarGo kezdtek, az elkapó Iannetta volt, a veterán Millwood dobott neki, míg a hazai oldalon Harang volt a soros kezdő dobó. A nyitó játszma során Fowler szenvedett el egy hit-by-pitchet, amely után egy forceouttal CarGo maradt fent, de a rablása lekapcsolása közben véget ért a támadás, majd a házigazdák csak egy singlet tudtak hozni. A második jelenetben mind a három denveri ütő kiesett, a SD két ütéssel talált be, azonban a kettes-hármas bázisnál tovább egyik futójuk sem jutott el. Aztán a sor utolsó triójának valamennyi tagja strikeouttal végezte, közben viszont Millwood sem engedett senkit a bázisok közelébe, majd a negyedikben megindítottuk az első komoly akciót, melyben Fowler triplája után Herrera szerezte meg az előnyt egy RBI singlelel, hamar még tovább került, majd Tulo groundoutos kiesésével regisztráltunk újabb pontot. A 2-0s vezetés birtokában ismét kiejtettük a három ellenfelet, aztán az ötödik inningben egyedül Iannetta ért el egy 2out singlet, amely után Millwood ismét hiba nélkül elbúcsúztatta a SDi hármast. A hatodik menetben Herrera mutatott fel egy singlet, egy wild pitchből a kettes bázisra került, ahonnan Tulo RBI single ütésével jutott haza, végül Helton ellen fejeződött be a játék, amikor már 3-0ra vezettünk. Ezt követően a Padres csupán két kieső után járt bázison egy single ütéssel, de a hetedik támadásban nem tudtuk elkerülni a három out. A következő dobó részben Millwood csupán egyetlen singlet engedett, majd a pinch hitter EYJR sétát harcolt ki és rabolt is, Herrera single után mindketten a pontszerző helyeket foglalták el egyetlen kiesővel, CarGot SOval kiszórták, Tulo szándékos sétát kapott az üres egyesre, Helton ellen pedig egy újabb dobás utáni kiejtéssel hárítottak. A nyolcadik játékban Brothers egy singlet kapott, melyet követően a Herrera-Tulo-Helton double playel védekeztünk sikeresen. Az utolsó támadó részben két séta közt Iannetta duplájával nyomultunk előre és töltöttük fel a bázisokat, azonban Herrera képtelen volt élni a lehetőséggel, nem növeltük az előnyt. A végén a három pontos különbséget Betancourt simán megtartotta, az utolsó outot egy dobás utáni kiejtéssel hozta Hermida ellen, amivel a csapat 3-0ra győzött péntek este.
- Ahogy megszereztük a vezetést, végig megtartottuk és magabiztos győzelmet arattunk a series első felvonásán. A csapat legeredményesebb ütője meglepetésre a kezdőbe visszatérő Herrera volt, a 2B öt beállás alatt három singlet vágott, kétszer SOval esett ki és még egy pontot is szerzett az egyik megmozdulása révén, mely a 14. RBI volt tőle. A másik két denveri pont Tulowitzki nevéhez fűződött, csak 1/3as átlaggal célzott, de az egy ütése mellett még egy groundout közben is eredményes volt, az újabb két pontszerzésével már 96nál jár az évben. A sor végén Iannetta hozott még több ütést, négyből kettes hatékonysággal lengetett, közte elérte az idei 17. doublet, de egyszer sem ért haza. A sor első embere Fowler már a 14. triplet vágta és az egyetlen ütése után be is tudott érni, azon kívül viszont csak két outot és egy sétát jegyzett. Gonzalez és Helton hasonlóan visszafogott teljesítménnyel zártak, mindketten 0/4es mutatóval és két SOval fejezték be a játékot, előbbi öt, utóbbi négy futót hagyott bázison. S. Smith három out play mellett csupán egy sétára volt képes, míg Kouzmanoff ugyancsak képtelen volt elkerülni a négyből négy kiesést. A csere ütők közül Young Jr a nyolcadik játékban sétálhatott és 17szer rabolt az évben, míg Wigginton srikeouttal búcsúzott két futóval a pályán a kilencedikben. A kezdő dobó Millwood nagyszerű meccset produkált, az első hét játékban 100 dobás felett és futás nélkül teljesített, ez volt az első kapott pont nélküli mérkőzése a csapat színeiben. Elszenvedett hét ütést, de jól kezelte a nehéz helyzeteket és nyolc strikeout ellenében egy sétát sem vétett, magabiztosan hozta a második győzelmét. Brothers egy ütés dacára biztosan hozta a nyolcadik játékrészt, kellett hozzá egy double play támogatása, így a 11. holdot jegyezte. Az aktuális closer Betancourt tíz labdából végzett három ellenfelével, kettőt SOval osztott ki és már az ötödik savet regisztrálta a hatodik kísérletéből.


2. meccs, szombat: Padres-Rockies 4-5
A másnapi kora esti meccsre csak egyetlen változás történt a kezdőben, ugyanis a bal külső szélen S. Smith helyett Spilbo startolt, közben a mieinknél A. White, az ellenfél részéről Luebke volt a dobó. Fowler egy duplával nyitotta a mérkőzést, majd Herrera foulra menő bunt kísérlete után CarGo RBI single ütésével ragadtuk magunkhoz az előnyt, két kieső után még Helton vállalt egy singlet, de Kouz ellen be tudták fejezni. Az első dobó részben Venable azonnal kiegyenlített egy solo HRal, majd két további felengedés után Hundley RBI single által találtak be, végül egy SOval mentettünk, de addigra hátrányba kerültünk. A második inningben mind a három ütőnk strikeoutot szenvedett el, viszont a SD sem járt bázison, míg a harmadikban szintúgy kiesett a denveri hármas, a hazaiaknál pedig csak egyetlen séta történt, melyet követően három outtal védekeztünk. A negyedik játszmát Tulo double találata vezette fel, Helton RBI singleből egyenlítettünk, Kouz ugyancsak ütést hajtott végre, Spilbo beküldte az egyik társát egy RBI doublelal, míg az utána érkező Iannetta egy sac flyból volt eredményes, aztán A. White popout double playt kapott, mivel az elkapott labdája után kidobták a haza felé igyekvő Spilbot, de 4-2es előnyhöz jutottunk. A folytatásban magabiztosan elbúcsúztattuk a Padres soron következő hármasát, utána Fowler és CarGo is pályára tudott kerülni, az ellenfél pedig dobó cserére szánta el magát, de a reliever sem volt képes megakadályozni, hogy Tulo beüssön egy pontot érő singlet, így 5-2re léptünk el. Ezt követően viszont A. White ellen kieső nélkül két futó a pontszerző bázisokra került, ahonnan Guzman 2run RBI double találata szállította haza őket, két SOval mentettük a menthetőt és egy pontot megőriztünk a vezetésből. A következő akcióban a sor vége nem tudott bázisra férkőzni, majd az első csere dobó Roenicke egy single után zsinórban három ellenfelet búcsúztatott el. A hetedik támadásban Fowler jegyzett egy leadoff doublet, azonban egy pickoff révén leszedték őt és a többiek kiestek, majd Street egy HBPvel kezdett, de egy Kouzmanoff-Helton lineout double playel és a harmadik kiejtéssel befejeztük a játékot. Továbbra is tartottuk a vezetést és a nyolcadik tetején csak Kouz járt bázison egy 2out utáni errornak köszönhetően, míg Brothers elszenvedett egy singlet, két SO után engedélyezett egy sétát, de egy harmadik dobás utáni kiejtéssel sikeresen abszolválta a játékrészt. Már az utolsó menet következett, melyben egyedül a PH S. Smith ért el egy találatot, majd Betancourt ismét háromból három kiejtéssel regisztrálta a savet, így a második mérkőzésen 5-4 arányban győzedelmeskedtünk.
- Az elején átmenetileg hátrányban voltunk, de a meccs nagy részében nagyszerűen őriztük az egy pontos előnyt, ami végül győzelmet ért. Az öt pont öt különböző játékos révén született, közülük Tulowitzki 2/4es hatékonysággal zárt, az egyik single által az idei 97. pontját szállította, a másik két beállást strikeouttal végezte. Helton hozzá hasonló átlaggal tevékenykedett, neki is egy pontot érő single jutott, így ugyancsak biztosan őrzi .300 feletti mérlegét. Gonzalez egy séta mellett egyetlen ütést regisztrált, amiből futást kényszerített ki a nyitó játszmában, ezzel jelenleg 87. RBInál tart az évben és ezúttal is bemutatott egy nagyszerű elkapást a jobb oldalon. Spilborghs hosszú hetek után először lehetett újra kezdő a csapatban és három kieséses játék közt elsüllyesztett egy RBI doublet az idei 22. pontjáért. A sor élén Fowler nem szerzett pontot, de nagyszerűen segítette az akciókat, 3/5ös hatékonysága alatt két doublet termelt, elérte a 10. sikeres rablást és két pályára lépését futással fejezte be. A nyolcadik ember Iannetta 0/3as mérleg közben egy sac fly jóvoltából termelt pontot, egyébként kétszer SOval búcsúzott el. Herreranak sem ment szombaton olyan jól, mind az öt alkalommal simán kiesett, két SO mellett három embert hagyott bázison. A csere ütők közül Wigginton kiesett a hatodikban, S. Smith viszont egy singlet és egy bázis lopást hajtott végre a kilencedikben. A. White a harmadik meccsén végre megszerezte az első győzelmét a csapatnál, de ezúttal se volt annyira magabiztos, az első öt inning alatt négy futást kapott, az első és az ötödik játszmabeli két-két ponttal. Kiosztott hat strikeoutot és öt ütést kapott három sétával együtt, még mindig lenne hová javulnia. Roenicke egy ütés ellenére biztosan kiejtett három embert a hatodik játszmában. Street egyetlen hit-by-pitchet vétett három ütő elbúcsúztatását megelőzően, ismét szép munkát végzett a korai inningben. Brothers a nyolcadikban 23 dobást eresztett meg, egy singlet és egy walkot kapott, de közben három SOt szórt. Betancourt háromból három kiejtéssel újfent magabiztosan hozott egy savet, az idényben már a hatodikat.






















3. meccs, vasárnap: Padres-Rockies 7-2
A vasárnap délutáni záró meccsen újdonság volt Ellis feltűnése 2Bként, S. Smith vissza foglalta a left fieldet, Helton pihenője alatt Giambi kezdett, Iannettat pedig Alfonzo helyettesítette. A denveri dobó Cook volt, a házigazdák oldalán Latos kezdett és az első inningben a mieink nem jártak bázison. Ezzel szemben Cook két kieső után két embert engedett pályára, majd Hermida RBI singleből az első pontot is elszenvedtük, de a további két embert a pontszerző bázisokon feltartóztattuk. Aztán a második próbálkozásban ugyancsak kiesett a három soros ütő, majd egy séta után a sikertelen bunt play közben egy Alfonzo-Tulo-Ellis double playt mutattunk be. A folytatásban Latos továbbra sem engedett ütőt a bázisokhoz, míg Cook ismét két outot követően bizonytalanodott el és a két pályára kerülő futót újra Hermida küldte haza egy 2run RBI singlel, amivel már 3-0 volt az állás. A negyedik támadásban törtük meg a csendet és Fowler bepakolt egy triplet, majd Ellis groundout közben volt eredményes, Tulo és Giambi is pályára tudtak még lépni, S. Smith RBI single jóvoltából újabb pontot vittünk be, közben Cook csak egyetlen hit-by-pitchet adott. Ezt követően egyedül Fowler jutott bázisra egy 2out single jóvoltából, míg a Padres hiába ért el két walkot, mert magabiztosan összehoztuk a három kiejtést. A hatodik játékrészben képtelenek voltunk elkerülni a három kiesőt, azonban az ellenfélnek se jutott több, mivel Cook biztos kézzel búcsúztatta el a sor végi triót. Továbbra is 3-2es hátrányban voltunk, amikor a hetedik tetején két kiejtést követve Alfonzo mutatott be egy singlet, azonban a csere ütő Spilbo strikeoutot szedett össze. A következő dobó részre az első csere ember Belilse érkezett és könnyen tartóztatta fel a három riválist, utána Fowler kezdett egy singlelel, két kieséses játékkal egészen a harmadik kanyarig elért, ám Tulo képtelen volt haza juttatni őt, ezzel elmaradt az egyenlítés. Ezután Belisle kapott egy singlet, M. Reynolds egy strikeouttal próbált javítani, de az utolsó labdája wild pitch lett és még raboltak is, így Maybin rögtön a hármason kötött ki, ekkor Lindstrom egy dobás után kiejtést vállalt, a következő embert szándékosan sétáltatta és adott egy hit-by-pithcet, míg a teli pályás helyzetnél A. Gonzalez játéka közben Ellis hibája jelentett futást az ellenfélnek, majd az újabb loaded helyzetnél Venable egy 3run RBI triplelel repítette előre a csapatát. Ezzel eldőlt a mérkőzés és az utolsó ütőjátékban már mind a három emberünk kiesett, így a Padres 7-2re hozta a harmadik összecsapást.
- Az első inningtől kezdve hátrányban voltunk és hiába volt sokáig csak egyetlen pont a különbség, nem tudtunk egyenlíteni, ehelyett a végén eldöntötték a meccset. Fowler újra három ütést hozott, köztük az egy szezon alatti klubrekordot jelentő 15. triple találatot, de csak egyetlen alkalommal regisztrált futást. Furcsa módon a road trip alatt a csapat legbiztosabb pontja volt, remek meccseket csinált a sor elején, de gyakran nem tudtuk kihasználni. S. Smith az 1/4es hatékonysága közben ütött egy pontot jelentő singlet, amely már az 56. RBIt hozta a mostanában sokat mellőzött játékosnak. A másik pontot az ütés nélkül maradó Ellis jegyezte, aki egy groundoutos kiesés közben volt eredményes, viszont egy sokba kerülő mezőnyhibát vétett, ugyanis az idei harmadik hibáját egy bases loaded szituációban hajtotta végre, ami futást hozott az ellenfélnek. Tulowitzki három kiesés mellett egyetlen sétát tudott elérni, viszont azt a pályára lépését futással zárta, így sem sikerült jól számára a hétvége. A veterán Giambi 1/4es hatékonysággal tudta le a ritka startját az egyes bázson, hozzá hasonlóan a másik beugró Alfonzo is egy ütést tudott felmutatni. Gonzalez nagyot betlizett vasárnap délután, négyből négy kiesése alatt három strikeoutot szenvedett el. Kouzmanoff a sor utolsó előtti helyén mindössze 0/4es átlagot hozott és mindenkinél több volt a két bázison hagyása. Az egyetlen pinch hitter Spilborghs strikeoutot kapott a hetedik inning alatt. Cook az első hat játékot három futás elszenvedése mellett teljesítette, ismét akadtak megingásai, ezzel már a kilencedik vereséget kapta az évben és az összesített ERA statisztikája továbbra is csak 5.74es. Belisle hibátlanul teljesítette a hetedik inninget, viszont kint hagytuk a következőre, ahol az egyetlen emberétől ütést kapott és később be is ért. M. Reynolds mindössze egy kiejtést tudott hozzátenni, de a SO közben az utolsó labdája messzire pattant, ami előrehaladást jelentett a futónak. Lindstrom nem tudta hárítani a veszélyt, a két kiesés közben két felengedést jegyzett, majd megkapta a végzetes 3run triplet, így 3.00 fölé szökött az átlaga.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 80-60 (140 meccs)
2. San Francisco Giants 73-67 (140 meccs, 7.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 68-71 (139 meccs, 11.5 GB)
4. Colorado Rockies 66-74 (140 meccs, 14.0 GB)
5. San Diego Padres 61-79 (140 meccs, 19.0 GB)

A csoport elsőség és a rájátszás kezd eldőlni a D'backs javára, mivel a hétvégén idegenben nyertek párharcot az őket üldöző Giants ellen. A Dodgers a formába lendülésének köszönhetően őrzi a harmadik helyét, legutóbb Atlantából hoztak el három meccset és akár még másodikok is lehetnek. Nekünk ezzel a series megnyerésével is csak a negyedik hely néz ki. A folytatásban SD-SF párharcot rendeznek, hozzánk az Arizona jön, a LAD pedig Washingtonba utazik.

A következő ellenfelünk tehát újra az éllovas Arizona Diamondbacks lesz, hazai környezetben megpróbálhatjuk kijavítani a múlt hét eleji idegenbeli söprést, de biztosan nehéz dolgunk lesz a remek formában lévő csapat ellen. A három hazai mérkőzés a következő időpontokban lesz megrendezve: hétfő 21:10, szerda 02:40, csütörtök 02:40. Meg kell próbálni szépíteni és kihozni a maximumot a maradék összecsapásokból! GO ROCKIES!!!

A legutóbbi írásunk óta nem történt jelentős változás a Colorado Avalanche egyesülete körül, mostani kiadásunk apropóját leginkább a közelgő edzőtábor pontos időpontjának kijelölése, és az azon résztvevő játékosok keretének meghatározása adja, amelyekről pár héttel ezelőtt még csak feltételes módban írhattunk.




















A 2011/12-es szezont megelőző összetartást a csapat az elmúlt években jól bevált helyszínen, a Denver külvárosában fekvő Centennial-ban található South Suburban Family Sports Center-ben tartja meg szeptember 16-tól 19-ig. A pénteki első napon az év eleji kötelező orvosi vizsgálatokat és fizikai teszteket fogják elvégezni a játékosokon, míg a tényleges gyakorlások szombattól hétfőig, valamennyi napon helyi idő szerint reggel 9-től déli 12 óráig fognak tartani. Az érdeklődők számára minden nap engedélyezett lesz a belépés, így a megbízható helyi szurkolók jóvoltából bizonyára mi is be tudunk majd számolni a tréningek legfontosabb tudnivalóiról.

A TC résztvevői közé jelölt 54 fős keretben 29 támadó, 19 hátvéd és 6 kapus küzdhet meg a végső, 23 fős listára való bekerülésért. Természetesen a névsorban megtalálható valamennyi játékos, amely élő szerződésben áll a csapattal, s az NHL-es tagságra pályázó sportolók mellett a farmcsapat szereplői, és számtalan junior korú tehetség neve is feltűnik.

Pályafutása első profi edzőtáborára készülhet a júniusi draft hat denveri választása közül öt hokis, név szerint a klubtól azóta már profi szerződést kapó, első körben draftolt bal szélső Gabriel Landeskog és a hátvéd Duncan Siemens, továbbá még az ötödik körös center Garrett Meurs, a hatodik fordulóban választott védő Gabriel Beaupre, és az utolsó fordulós bekk Dillon Donnelly is jelen lesz a tréningeken.

Hozzájuk hasonlóan teljesen új arc lehet a többiek számára a klubhoz a nyári holtszezonban szabadügynök-igazolás vagy csere útján csatlakozó játékosok sora, mint például a kapus Jean-Sebastien Giguere vagy Semyon Varlamov, a hátvéd Jan Hejda és Shane O'Brien, illetve a támadó Joakim Lindstrom vagy Chuck Kobasew.

Nagy visszatérőnek nevezhető a közel egy évvel ezelőtt, a szeptemberi előidény küzdelmei alatt agyrázkódást szenvedő Peter Mueller, aki hosszú lábadozást követően vallja magát ismét játékra képes állapotban. A még mindig csak 23 esztendős támadó karrierje során nem először küzdött meg hasonló egészségügyi problémával, így sajnos joggal kérdőjelezhetjük meg, hogy ezúttal meddig marad bevethető, és netán mikor éri őt újra utol a kellemetlen nyavalyája.

Az edzőtáborban 53 NHL-szerződéssel bíró játékos mellett egyetlen, kizárólag az AHL-es Lake Erie Monsters gárdájához érvényes kontraktussal rendelkező hokis lesz ott a hátvéd Mike Brennan személyében. A 25 éves védő a nyáron kötött szerződést a clevelandi farmcsapattal, azok után, hogy tavaly ilyenkor a Toronto Maple Leafs edzőtáborában vett részt. Az elmúlt három szezont az AHL-ben húzta le, a Rockford IceHogs és a Toronto Marlies csapatainál, ahol rendre kőkemény fizikai hokival hívta fel magára a figyelmet. Brennan a karrierjét az amerikai utánpótlás programban kezdte, 2004 és 2008 között pedig a Boston College-ben játszott, mielőtt csatlakozott volna a fiókliga vérkeringéséhez.

A Colorado Avalanche 2011-es edzőtáborának hivatalos kerete:

Kapusok: Sami Aittokallio, Trevor Cann, Cedrick Desjardins, Jean-Sebastien Giguere, Calvin Pickard, Semyon Varlamov;
Hátvédek: Tyson Barrie, Gabriel Beaupre, Mike Brennan, Joel Chouinard, Dillon Donnelly, Stefan Elliott, Cameron Gaunce, Jan Hejda, Jonas Holos, Matt Hunwick, Erik Johnson, David Liffiton, Shane O'Brien, Ryan O'Bryne, Kyle Quincey, Troy Rutkowski, Duncan Siemens, Stephen Silas, Ryan Wilson;
Centerek: Evan Brophey, Mike Carman, Matt Duchene, Joey Hishon, Joakim Lindstrom, Brad Malone, Greg Mauldin, Jay McClement, Justin Mercier, Garrett Meurs, Peter Mueller, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan Stoa;
Jobb szélsők: Milan Hejduk, David Jones, Chuck Kobasew, Luke Walker, Brandon Yip;
Bal szélsők: Patrick Bordeleau, Zach Cohen, T.J. Galiardi, Gabriel Landeskog, Cody McLeod, Patrick Rissmiller, David Van der Gulik, Daniel Winnik.

Ugyancsak a napokban látott napvilágot az a hír, hogy a klub kijelölte az új CHL-es farmcsapatát, amely a 2011/12-es idény alatt a texasi illetőségű Allen Americans gárdája lehet. A "harmadosztályú" fiókegyüttes legfőbb feladata az AHL-es utánpótlás biztosítása, illetve az onnan kikerülő játékosok gondozása. Egy évvel ezelőtt ezt a posztot az oklahomai Tulsa Oilers töltötte be, de a közös együttműködést nem hosszabbították meg, míg az ECHL-hez újonnan csatlakozó loveland-i, Colorado Eagles gárdájával nem sikerült megegyeznie az Avalanche vezetőségének.

A közeljövő programja:

Szeptember 17-19., szombat-hétfő, 17:00-20:00 Edzőtábor (Centennial, South Suburban Family Sports Center)
Szeptember 21., szerda, 02:30 Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés (Colorado Springs, Air Force Academy, Cadet Ice Arena)
Szeptember 23., péntek, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalanche (NHL, előidény)
Szeptember 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues (NHL, előidény)
Szeptember 26., vasárnap, 02:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars (NHL, előidény)
Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings (NHL, előidény)
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche (NHL, előidény)
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas, Nevada) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche (NHL, előidény)

Az utolsó részben a negyedik coloradói egyetem csapatáról, a Colorado State Rams esélyeiről, bemutatásáról szól az idei football szezont megelőző beharangozónk kiadása.




















Több másik állami csapathoz hasonlóan, a Rams sem napjainkban éli sikerkorszakát, s a Fort collins-i együttes a Mountain West konferenciában még sok jó indulattal is legfeljebb középcsapatnak nevezhető. A '90-es évek gyakori top25-ös kiemelései után a program évek óta gödörben van, és bár az MWC-hez való 1999-es csatlakozást követő években még gyakori Bowl-szereplők voltunk, utoljára 2008-ban lehetett alkalmunk pluszmérkőzéshez, s akkor a New Mexico Bowl-t megnyertük egy emlékezetes találkozón a Fresno State ellen.

Az azóta eltelt két szezont egyaránt 3-9-es összesített mutatóval, és 16-ból 14 konferencián belüli vereséggel zártuk, amire egy cseppet sem lehetünk büszkék. A csapatot 2008 óta trenírozó Steve Fairchild a CSU-n végezte tanulmányait, néhány NFL-es segítői munkát követően lett kinevezve a gárda élére, ám a sikeresnek tekinthető debütáló szezonja óta a csapat fejlődése jelentősen megrekedt. A három esztendő alatt mindössze 13-24-es mérleget regisztrál, így a szakember posztja sem lehet biztonságban, ha a 2011-es szezonban is folytatódni fog az egy helyben topogás.

A hegyvidéki csoportban az állami rivális Air Force mellett a Boise State, a New Mexico, a San Diego State, a TCU, a Wyoming és az UNLV szerepel a Rams ellenfelei között. Egy évvel ezelőtt mindössze három csapatot sikerült magunk mögé utasítani, de legalább a szomszédos ősi ellenfél Wyoming még gyengébb volt, és talán kedvező változás lehet a BYU és a Utah távozása a konferenciából, amellyel a CSU-nál két egyértelműen erősebb csapattól köszöntünk el, bár helyettük a nyakunkra jött a Boise State.

Már az elmúlt években is a csapat egyik legnagyobb gondja volt a passzjáték elleni védekezés, az MWC legjobbjai rendre szétdobálták a Kosok harmatos secondary-jét, amelynek mindössze négy darab interception jutott tavaly, azokat is négy különböző játékos érte el. A kezdő CB-páros visszatér, így Ivory Herd-re és Elijah-Blu Smith-re hárulhat az ellenfél passzainak semlegesítése, egy évvel ezelőtt fejenként 81, ill. 42 szerelést regisztráltak, ami önmagában derék teljesítmény, de a beszedett yardok már kevésbé árulkodnak eredményes védekezésről. A defense húzóembere az idén is All-MWC tagságra pályázó Mychal Sisson lehet, a mindenes LB az elmúlt szezonban a csapat második legtöbb tackle-jét, és a legtöbb mínuszos tackle-jét okozta, ugyanakkor a légi védőjáték hiányosságait nem oldhatja meg.

2010-ben még hatalmas probléma volt az offensive line teljesítménye, a meccsenkénti 3.69 elszenvedett sack-kel a Rams toronymagas utolsó volt az MWC-ben, és mindössze 118. az ország első osztályú csapatai közt. A gyenge teljesítmény ráadásul a támadások nehezebb építkezése mellett komoly visszaesést eredményezett az évad második felére megszeppenő Pete Thomas teljesítményében is. A sophomore irányító 2010-ben 2662 yardot passzolt, ugyanakkor mindössze 11-13-as TD/INT aránnyal dolgozott, ám 44 földhöz vágás közben nem is lehetett csoda a bátortalansága. Az elmúlt szezonban három WR jegyzett 21-nél több elkapást, közülük viszont már csak Lou Greenwood tagja a csapatnak, aki közel 500 yardjával a legtöbb előrehaladást érte el, de csak kétszer jutott be az end zone-ba. Fontos szerepet tölthet még be a támadójátékban a RB Raymond Carter, aki nem csak futásban, de elkapásban is bármikor képes a csapat hasznára lenni remek kezeinek köszönhetően.

Az előző két szezonban elért három-három diadalnál talán többre lehetünk képesek az előttünk álló esztendőben, de a Bowl-mérkőzéshez szükséges hat győzelemre még mindig csak elenyésző esélyeink lehetnek. A menetrend nem tűnik annyira veszélyesnek, s komoly sansz nyílhat egy jó rajtra, mert a Lobos a konferencia egyik leggyengébb résztvevője, az állami rivális UNC ellen pedig 17 meccs óta veretlenek vagyunk, és bár a nagy ellenfél Buffaloes ellen nem leszünk favoritok, a WAC két ellenfelével szemben lehet keresnivalónk. Az utolsó másfél hónapban esedékes konferencia-meccsektől viszont joggal tarthatunk, tekintve a 2009-10-es összesített 2-14-es MWC-mérlegre, de talán bízhatunk benne, hogy még onnan is sikerülhet megfogni egy-egy meccset, amivel esetleg oda kerülhetnénk a vízválasztó hat győzelem környékére.

A CSU korlátozott esélyekkel rendelkezik, esetükben bravúrnak számítana a Bowl-mérkőzés kiharcolása, de nem lehetetlen a feladat, mi ennek érdekében annyit tehetünk, hogy minél több mérkőzésen megpróbáljuk buzdítani őket, hátha összejöhet a meglepetés.

A Rams 2011-es teljes menetrendje:

Szeptember 4., vasárnap, 00:00 New Mexico Lobos - Colorado State Rams*
Szeptember 10., szombat, 20:00 Colorado State Rams - Northern Colorado Bears
Szeptember 17., szombat, 19:30 Colorado State Rams - Colorado Buffaloes (Sports Authority Field at Mile High, Denver)
Szeptember 25., vasárnap, 02:00 Utah State Aggies - Colorado State Rams
Október 1., szombat, 22:00 Colorado State Rams - San Jose State Spartans
Október 16., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Boise State Broncos*
Október 23., vasárnap, 02:00 UTEP Miners - Colorado State Rams
Október 30., vasárnap, 00:00 UNLV Rebels - Colorado State Rams*
November 13., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - San Diego State Aztecs*
November 19., szombat, 21:30 TCU Horned Frogs - Colorado State Rams*
November 27., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*
December 3., szombat, 20:00 Colorado State Rams - Wyoming Cowboys*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Az egyetemi futball bajnokság rajtja előtti sorozatunk harmadik részében az idényt a legfényesebb reményekkel váró coloradói csapata, az Air Force Falcons kilátásainak elemzésével folytatjuk.
























A Mountain West konferencia két helyi érdekeltségű csapata közül egyértelműen az AFA tekinthető erősebbnek, amely akár komoly eredmények elérésére is képes lehet, és az állam négy csapata közül is ők lehetnek az egyetlen reális Bowl-szereplés várományosok. A konferencia első helyért valószínűleg az idén csatlakozó Boise State Broncos és a tavalyi csoport első TCU Horned Frogs fog csatázni, azonban a Légierőnek minden esélye megvan, hogy meglepetést okozhasson a nagyok számára. A két kiemelt együttes mellett még a Colorado State, a New Mexico, a San Diego State, a Wyoming és az UNLV ékesíti a konferencia mezőnyét, túlzás nélkül állítható, hogy utóbbiak közül mindenki ellen favoritnak számít a Falcons.

Az AFA alumni Troy Calhoun 2007-es kinevezése óta a program új erőre kapott, a mester kezei alatt gárda zsinórban négy évben érte el a Bowl-képes mérleget, valamennyiszer legalább nyolc győzelmet arattak egy szezonban, s a legutolsó két bónuszmérkőzést be is söpörték: 2009-ben az Armed Forces Bowl-t a Houston; tavaly pedig az Indepence Bowl-t a Georgia Tech két vállra fektetésével kaparintották meg.

A Légierő tavaly 9-4-gyel zárta a szezont, a konferenciát pedig 5-3-mal, és idén talán még erősebb alakulatként várja a szezont, bár a Broncos érkezésével kétségkívül erősebb a konferencia. Kiemelt Bowl-mérkőzést Non-BCS konferenciából aligha játszhatnak, erre még a hibátlan szezon se lenne garancia, ám a Bowl-meccshez szükséges winning season alapelvárás lehet, mivel a tavalyi csapat nagyjából egyben maradt.

A védelembe 8, a támadókhoz pedig 5 tavalyi kezdő tért vissza, köztük az irányító Tim Jefferson, a végzős QB stílusa kiválóan beleillik a Falcons futásokra épülő támadójátékába, ugyanis a szolid passzjátéka mellett a földön is gyors, tavaly például 15 TD-t ért el futva, és 10-et szerzett eredményes passz útján. Rajta kívül még a futó Asher Clark az offense kulcsfigurája, aki egy éve 1000+ yard megtételével támogatta a határozott futójátékot, míg a legjobb elkapó Jonathan Warzeka, bár tavaly meccsenként csak három elkapást jegyzett átlagban, ezeket gyakran fontos szituációban hajtotta végre, mellyel még ő is hasznos pontja volt a csapatnak.

A legnagyobb hiányzó talán Rick Ricketts a védőfalból, de nélküle, és az összes hiányzó nélkül is bízhatunk az előrelépésben. A defense-ben a két linebacker, Jordan Waiwaiole és Patrick Hennessey a meghatározó személyiségek, mindketten számtalan szereléssel vétették észre magukat az elmúlt idényben, és 2011-ben sem várható tőlük más. Ezen kívül még a secondary-ből hiányzik néhány tavalyi játékos, így fontos szerep hárulhat például a CB-párost alkotó, Jon Davis-re és Anthony Wright-ra, akik ha képesek lesznek az elfogadható produkcióra, akkor talán sok gondunk már nem lehet a védelemben.

Ami a sorsolást illeti, a legnagyobb vetélytársak, a TCU, a Boise State és a SD State elleni összecsapásokon kívül mindenképp a különös figyelemmel kell követni a Navy és az Army, rivális katonai egyetemek elleni ütközeteket, illetve a konferencia és állami rivális CSU Rams elleni derbit a Ram-Falcon Trophy-ért. A csoport két legjobb csapata ellen nem mi számítunk esélyesnek, de ott is lehet keresnivalónk, a két katonai rangadó mindig kétesélyes küzdelmet tartogat, a többi ellenféllel szemben viszont egyértelmű esélyeink lehetnek, így 6-7 győzelem a minimális elvárás lehet a csapat felé.

Összegezve sikeres szezont várhatunk a Falconstól, ráadásul nagyon látványos triple optiont játszanak, szóval mindenkit arra biztatok, hogy kövesse a Sólymok szereplését is, a többi NCAA csapat mellett.

A Falcons 2011-es teljes menetrendje:

Szeptember 3., szombat, 20:00 Air Force Falcons - South Dakota Coyotes
Szeptember 10., szombat, 21:30 Air Force Falcons - TCU Horned Frogs*
Szeptember 24., szombat, 21:00 Air Force Falcons - Tennessee State Tigers
Október 1., szombat, 18:00 Navy Midshipmen - Air Force Falcons
Október 8., szombat, 21:30 Notre Dame Fighting Irish - Air Force Falcons
Október 14., péntek, 02:00 Air Force Falcons - San Diego State Aztecs*
Október 22., szombat, 21:30 Boise State Broncos - Air Force Falcons*
Október 29., szombat, 20:00 New Mexico Lobos - Air Force Falcons*
November 5., szombat, 21:30 Air Force Falcons - Army Black Knights
November 12., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Wyoming Cowboys*
November 20., vasárnap, 00:00 Air Force Falcons - UNLV Rebels*
November 27., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

A college football szezon megkezdése előtti beharangozó sorozatunk következő részében, másodikként a kevésbé acélos Northern Colorado Bears csapatának idény előtti kilátásait elemeztük.




















A másik három coloradói futballcsapattal ellentétben, a Northern Colorado gárdája csak a második vonalnak megfelelő FCS-t erősíti, egészen pontosan a Big Sky konferenciában található. A program sem állami szinten, sem az egyetemen belül nem tekinthető napjainkban kiemelt fontosságúnak, ebből kifolyólag jó ideje képtelenek versenyképes eredményeket elérni még a másodosztályban is.

Az UNC története legnagyobb sikereit 1996-ban és 1997-ben ünnepelte, amikor kétszer egymás után sikerült elhódítani a divízió II-es bajnoki címet, azóta viszont egy ligával feljebb nem tudtak meghatározó szerepet betölteni. Az első osztállyal ellentétben a második vonalban egy izgalmas playoff-rendszer végén hirdetnek végső győztest, nem Bowl-meccseket játszanak, ám a húsz csapatos rájátszásnak eddig még soha nem volt résztvevője az együttes.

Az elmúlt másfél évtizedben jóval kevesebb málna babér termett a Macik számára, s a 2006-os Big Sky-ba lépés óta évente rendre maximum két-három meccsnyerés sikeredett. A kilenc csapatos konferenciában tavaly a hetedik helyen végeztünk 3-8-as összetett, és 2-6-os konferencia-mérleggel, a Portland State és az Idaho State gárdái zártak még rosszabbul, és idén ugyancsak leginkább ennek a két csapatnak a megelőzésére kínálkozhat esély. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a 2010-es nyolc vereségnek a fele hét vagy annál kevesebb ponttal, igencsak szoros körülmények között született, s kis szerencsével és/vagy nagyobb odafigyeléssel akár többet is ki lehetett volna hozni azokból a meccsekből. Az említett két kisebb csapat mellett az Eastern Washington, a Montana, a Montana State, a Northern Arizona, a Sacramento State és a Weber State verseng még a konferenciában, akik lényegesen komolyabb játékerőt képviselnek a mieinknél.

A csapat élén öt év után történt edzőváltás a télen, Scott Downing munkája alatt ugyanis a Bears semmiféle előrelépésre nem volt képes a Big Sky-ban, most a dinamikus személyiségű Earnest Collins Jr jóvoltából reménykedünk némi előrelépésben. Az újonnan kinevezett szakember aktív játékos karrierjét maga is a Bears soraiban töltötte, 1991 és 1994 között DB-ként és kiváló punt returner-ként szolgálta a csapatot, de a profinak állás helyett a folytatásban maradt egyetemi segédedzői szinten, míg az elmúlt két szezonban az ugyancsak FCS-es Alcorn State gárdáját irányította, akikkel összesítve 8-12-es győzelem-vereség statisztikára volt képes - ez már az UNC-nél is előrelépés lenne az utóbbi évek szerencsétlenkedései után.

Nem lesz egyszerű dolga az új mesternek, biztosan nem fogja egy csettintéssel megoldani a több sebből vérző egyesület hiányosságait. Ugyan a tavalyi szezonból 13 starter visszatér a csapatba, az elmúlt évben is meccsenként majd' 400 yardot elszenvedő védelem mindössze öt kezdőjátékosát tartotta meg, a négy legjobb D-ember elvesztése bizonyára további komoly lyukakat hagyott maga mögött, így több helyen a Bears védelmét messze a leggyengébbnek tartják a konferenciában.

Az utolsó egyetemi szezonjára készülő QB Dylan Orms egy évvel ezelőtt átlépte a 2000 passzolt yardot és dobott 15 TD-t, emellett még futva 217 yardot és 6 TD-t hozott a konyhára, becsületes munkára képes, és alapjában véve egyáltalán nem rossz képességű játékos, de az idei offense-ben nagyon kevés társ lehet a segítségére. A 2011-es keretben egyetlen tavaly is carry-t regisztráló játékos található rajta kívül, ám C.J. Glenn azóta átállt defensive back-nek kényszerű okokból, hogy a gyengülő secondary-ben segítsen. Az elkapók közt egyedül a senior Patrick Walker rendelkezik tavalyról 12-nél több catch-csel, 2010-ben 570 yardra és fél tucat touchdown-ra volt képes. Mellette a legnépszerűbb célpont még a harmadéves TE Doug Steele lehet, mivel már korábban is nagyszerűen megértette magát Orms-szal.

A tavalyi három győzelemnél sokkal többet most sem várhatunk az UNC-től, az egyetlen kötelező siker terhe az első fordulóban nyomhatja a srácok vállát, amikor még a mieinknél is alacsonyabban jegyzett Lindenwood lesz az ellenfél. Ezen kívül esetleg a North Dakota ellen lehet esélyünk, míg a nyolc konferencia-ellenfél mellett még egy élvonalbeli csapattal mérkőzhetünk meg, méghozzá a közvetlen helyi rivális Colorado State-tel, amely egyetem alig néhány mérföldre található Greeley-től. A két földi alakulat 1986 óta először találkozhat egymással, amikor a jövő hétvégén a Hughes Stadium-ben küzdenek meg a helyi rivalizálás jegyében, de természetesen a meccs egyértelmű favoritja a Rams lesz. A csoporton belül legfeljebb a Bengals és a Vikings legyőzésében lehet bízni, bármi más jókora meglepetésnek számítana a csapattól.

Bizonyára a Bears futballistái nem fogják megváltani a világot az idei szezonban, de időről időre jelentkező beszámolóinkban természetesen nyomon követhetjük majd a legkisebb coloradói csapat csetléseit, botlásait is.

A Bears 2011-es teljes menetrendje:

Szeptember 3., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - Lindenwood Lions
Szeptember 10., szombat, 20:00 Colorado State Rams - Northern Colorado Bears
Szeptember 17., szombat, 23:35 Idaho State Bengals - Northern Colorado Bears*
Szeptember 24., szombat, 21:30 Northern Colorado Bears - Weber State Wildcats*
Október 1., szombat, 21:05 Montana Grizzlies - Northern Colorado Bears*
Október 8., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - Sacramento State Hornets*
Október 16., vasárnap, 01:05 Eastern Washington Eagles - Northern Colorado Bears*
Október 22., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - Montana State Bobcats*
Október 29., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - North Dakota Fighting Sioux
November 6., vasárnap, 00:05 Northern Arizona Lumberjacks - Northern Colorado Bears*
November 12., szombat, 20:05 Northern Colorado Bears - Portland State Vikings*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Új sorozatunkban belevetjük magunkat az egyetemi sportok közé, és a - mieink számára - hétvégén rajtoló amerikai futball bajnokság megkezdése előtt egy-egy írásban értekezünk valamennyi coloradói együttes szezon előtti kilátásairól. Ki mással is kezdhetnénk a beharangozóinkat, ha nem a Colorado Buffaloes csapatával!


















A legeredményesebb múlttal a boulder-i Bölények rendelkeznek az állami egyetemek közül a sportágban, és talán a legfényesebb jelenük is nekik van, mivel a Buffs az egyetlen gárda, amely BCS konferenciában méretteti meg magát, még ha nem is töltenek be meghatározó szerepet a csoportjukban. A CU hosszú évtizedek után váltott konferenciát, így idén ősztől a Big XII helyett már a Pacific-12-ben szurkolhatunk a csapatért, vagyis a Közép-USA-beli térség után a továbbiakban a nyugati partvidék, és különösen az arizonai, kaliforniai ellenfelek felé orientálódhatunk.

A Csendes-óceáni konferencia déli csoportjában a hozzánk hasonlóan frissen csoportot váltó, régi nagy rivális Utah mellett ellenfelünk lehet még az Arizona, az Arizona State, az UCLA és az USC, míg a másik hatost a California, az Oregon, az Oregon State, a Stanford, a Washington és a Washington State alkotja. Egy konferencia-váltás soha nem szokott zökkenőmentesen zajlani, különösen nehéz helyzetben lehetünk most a kaliforniai társasághoz való becsatlakozással, mivel tavaly a tíz csapatos konferenciából heten Bowl-t játszottak (a mostani közvetlen csoportellenfeleink közül egyedül a Bruins nem), mint ahogyan az MWC-ből érkező Utes is. Ráadásul 2010-ben egyetlen meccset játszottunk akkori Pac-10-es csapat ellen, azon 52-7-re páholt el bennünket a California.

Ezzel szemben a Buffs az elmúlt három évben nem járt Bowl-on, azóta a legjobb alapszakasz-mérlegünk 5-7 volt, és 2007-ben az utolsó bónuszmérkőzés alkalmával is veszítettünk az Alabamával szemben az Independence Bowl-on. A csapat emlékezetes váltáson ment keresztül az elmúlt évad közben, ugyanis a Buffs-t 2006 óta sanyargató trenírozó Dan Hawkins-nál végre betelt a pohár egy balul elsült találkozó után, és az utolsó három fordulóban már teljesen felszabadultan játszhatott nélküle a csapat, az alkalmi tréner vezérletével pedig egyetlen győzelemre voltunk a Bowl-szerepléstől. A távozó HC 19-39-es összetett, és 10-27-es Big XII-en belüli mérleget jegyzett a csapattal, és a számok még talán nem is tükrözik eléggé a munkája kilátástalanságát.

A gárda új edzője Jon Embree lesz ettől a szezontól kezdve, aki maga is a Colorado hallgatója volt, korábban különböző segédedzői posztokon már feltűnt a csapat körül, míg az elmúlt négy évet az NFL-ben, a Chiefs és a Redskins tight end edzőjeként töltötte. Az újonnan kinevezett szakember stábjában csupa egykori Buffs-játékos fog dolgozni, ugyanis a klub rettentően bízik benne, hogy az új szemlélet a csapat hasznára lesz, és 2011-ben is folytatódhat az edzőváltást követő lendület.

A főedző Hawkins távozásával együtt, mélyen tisztelt gyermeke, az irányító Cody Hawkins sem szerencsélenkedik már többet a csapat közelében, végre befejezte tanulmányait. Nála csak komolyabb érvágások sújtották a csapatot, ugyanis négy tavalyi húzóember is gazdára talált az áprilisi NFL-drafton: a támadófal elnyűhetetlen harcosa, Nate Solder (1/17, New England), a secondary két legjobb embere, Jimmy Smith (1/27, Baltimore) és Jalil Brown (4/118, Kansas City), illetve az iskola történetének valaha volt legeredményesebb elkapója, Scotty McKnight (7/117, New York Jets) is elköszönt az istállótól.

Különösen a két CB pótlása jelenthet gondot, a mostani keretben ugyanis közel sincsenek hozzájuk hasonló kaliberű játékosok, akiket nyugodt szívvel állíthatnánk be kezdőként, így a védelem szereplése felől joggal merülhetnek fel félelmek bennünk, főleg passzjáték ellen. A kezdő corner-párost bizonyára két sophomore, Jered Bell és Deji Olatoye alkothatja, ami még úgyis neccesnek tűnik, hogy a jól bevált safety-duó visszatér, ahogy a 2010-ben hét sack-et jegyző DE Josh Hartigan is. Emellett vélhetően nagyobb szerep hárulhat a rutinosabb linebacker-ekre, akiknek többet kell hátrafelé segíteniük a légi védekezésben, amely tavaly is meccsenkénti átlagban 260 yardot szenvedett el.



Az első számú irányító idén már biztosan a senior évébe lépő Tyler Hansen lesz, akinek az elmúlt években csak több-kevesebb szárnypróbálgatási lehetőség jutott a Hawkins-érában, és sajnos őt is joggal félthetjük a Pac-12 sztárcsapataitól, bár Cody-nál rosszabb biztos nem lesz. A szerdai napon egy érdekes transzfert jelentettek be, mely szerint a Texas-nál csak 3rd QB-ként számításba vett Connor Wood a mieink birtokába került, s a másodéves irányító hosszú távon még komoly erősítés lehet. A figyelem középpontjába bizonyára az új konferenciában is a futó Rodney 'Speedy' Stewart fog kerülni, a hihetetlen alacsony, de annál robbanékonyabb, és mélyen lévő súlypontjából kifolyólag szinte megállíthatatlan RB az elmúlt két évben már a Big XII legjobbjainak is borsot tudott törni az orra alá, tavaly például 1300+ yardot futott és tízszer vágtázott be az end zone-ba, ezzel hat év után az iskola első 1000 yard feletti RB-je lett. Ugyanakkor McKnight távozásával Hansen lehetőségei jelentősen leredukálódtak, a legnépszerűbb célpontja alighanem a másodéves Paul Richardson lesz, aki bemutatkozó évében 15.1 yardot átlagolt elkapásonként és féltucat TD-t is elért.

A Buffs 13 mérkőzést fog játszani a szezonban, ebből valahogy hetet kéne megnyernünk, ha szeretnénk Bowl-mérkőzésen szerepelni télen, de erre sajnos nagyon kevés esélyünk van. A Pac-12-en belüli kilenc meccs jelentős része alapból sima vereségnek látszik, legfeljebb az Arizona és a Washington State elleni hazai találkozókon lehet előreláthatólag keresnivalónk, míg a maradék ellenfelek közül a Hawaii és a Colorado State legyőzése mindenképpen elvárás lenne, de azok sem lesznek könnyű feladatok. Ez még így is csak négy győzelemnek néz ki, attól tartok ennyi lehet a reális maximum a csapattól a váltást követő első évben, még egy-két meglepetéssel akár ránk is cáfolhatnak, mindenesetre jelenleg a 7 W nagyon messzinek tűnik.

Ettől függetlenül mindenkit arra biztatnék, hogy ne csüggedjen, és büszkén szurkoljon a legjobbak ellen játszó Buffaloes-nak a tisztes helytállásért a 2011-es esztendőben!

A Buffaloes 2011-es teljes menetrendje:

Szeptember 4., vasárnap, 04:15 Hawaii Warriors - Colorado Buffaloes
Szeptember 10., szombat, 21:30 Colorado Buffaloes - California Golden Bears
Szeptember 17., szombat, 19:30 Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Sports Authority Field at Mile High, Denver)
Szeptember 24., szombat, TBD Ohio State Buckeyes - Colorado Buffaloes
Október 1., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Washington State Cougars*
Október 8., szombat, TBD Stanford Cardinal - Colorado Buffaloes*
Október 15., szombat, TBD Washington Huskies - Colorado Buffaloes*
Október 22., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Oregon Ducks*
Október 29., szombat, TBD Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
November 5., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 12., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 19., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 25., péntek, 21:30 Utah Utes - Colorado Buffaloes*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Végleg kilátástalan helyzetbe került a Colorado Rockies az idei szezonban, ugyanis a hét első napjaiban ahelyett, hogy közelebb tudtunk volna zárkózni a rivális Arizona Diamondbackshez, mind a három meccset elvesztettük az éllovas otthonában, így most már biztosan lemondhatunk a rájátszásról.
























1. meccs, hétfő: Diamondbacks-Rockies 5-1
Az arizonai párharc első meccsére a Helton, Ellis, Tulo, Kouz belső négyessel álltunk fel, míg kívül S. Smith, Fowler, CarGo kezdtek, A. White elkapója pedig Iannetta volt, hazai oldalon a legjobb ember Hudson dobott. Az első inningben részünkről csupán Ellis ért el egy singlet, ezzel szemben a D'backs rögtön az első beállásban Roberts hazafutásával kezdte a meccset, majd két séta közt végrehajtottunk egy pickoffot és végül egy újabb walk utáni SOval sikerült megállítani őket. Második nekifutásra Helton és S. Smith azonnal bázisra kerültek, egy flyout és error révén mindketten tovább haladtak Kouz kiesése közben a kettes-hármasra, de a sor utolsó két embere nem tudta tovább küldeni őket, majd az arizonaiak egyetlen singlet hoztak. A harmadik játszma alatt két kieső után két sétával jártunk bázison, de Helton flyouttal elbúcsúzott, mialatt mi is egyetlen sétát engedtünk, utána pedig egy gyönyörű Ellis-Tulo-Helton double playt mutattunk be. Ezt követően csak Kouz termelt egy singlet, majd egy beengedett séta utáni rablás lekapcsolással tevékenykedtünk védekezésben. Az ötödikben a sorunk felső hármasa képtelen volt bázisra kerülni, de A. White is magabiztosan tartotta vissza az ellenfél soron következő ütőit. Aztán Tuloék sem tudták elkerülni a három outot, míg A. White azonnal singlet és hit-by-pitchet engedett, Montero RBI singleből eredményesek voltak, Goldschmidt duplájából újabb futást vittek be, egy kieső után Parrat direkt sétáltattuk, azonban McDonald is bevert egy pontot érő singlet és még a dobó Hudson is eredményes volt egy RBI singleből, közben a második haza felé tartó futót kiejtettük és Roberts ellen és 0-5nél zárult a játékrész. Nem sok reményünk maradt és a következő támadásban is mind a három ütőt kiszórták, majd az első csere dobó Hammel hozott egy hibátlan inninget. A nyolcadikban az első arizonai reliever ellen se mentünk semmire, míg Street egy single után sorban három embert osztott ki. Az utolsó menetben két megdobás és egy single által értünk el teli pályát, melynél Iannetta is kapott egy hit-by-pitchet, ez pedig már futással ért fel, a további loaded 1out lehetőségre Giambit hoztuk, de SOval kiesett, majd a Fowler elleni flyouttal fejeződött be a meccs, 5-1re vesztettünk.
- Mindössze négy single ütésünk volt az egész mérkőzésen, így esély se lehetett elkerülni a sima vereséget, bár csak a hatodik inningben alakult ki a nagyobb különbség. A két meghatározó ember közül Gonzalez és Tulowitzki mindketten csendben voltak, előbbi három, utóbbi két out play mellett regisztrált egy-egy sétát, illetve a shortstopnak még egy hit-by-pitch által volt pályára lépése és az egyetlen futásunknál is ő ért haza, de most ők sem tudtak tenni a vereség elkerüléséért. Ellis 1/4es hatékonysággal foglalta vissza a kezdő 2B posztot, ügyesen indította el az egyetlen double playt a meccsen. A 3B Kouzmanoff három beállás alatt elért egy singlet az egyetlen ütéséért, S. Smith két strikeout mellett mutatott fel egy singlet, majd a végén Wigginton állt a helyére, aki egy singlet ütött. A leadoff hitter Fowler mind az öt lehetőségében kiesett, közben három embert hagyott fent, több alkalommal is egy-egy nagyszerű védekező játékot mutattak be a kárára. A veterán Helton csak egy sétát jegyzett 0/3 közben, az ugyanilyen mérleggel záró Iannetta pedig a csapat egyetlen pontját szállította, amikor bases loadednál kapott HBPt, amellyel az idei 46. RBIt könyvelte el, közben pedig egy nagyszerű pickoffot vállalt az egyes bázisra. A további két csere ütő nem járt sikerrel, Young Jr és Giambi is kiszállt a maga beállásában. A. White második meccse sem sikerült túl fényesen, a legelső ABben HRt kapott, utána stabilizálta magát, de a hatodik játékban végzetesen megingott, amikor négy futást kapott. Összességében hat inning alatt öt pontot szenvedett el, hét ütést és hat walkot kapott, így nem volt esélye elkerülni az évi első vereségét. Hammel a hetedik inninget hibátlanul teljesítette, a formába lendülésben lévő Street pedig egyetlen single után három embert szórt ki az utolsó dobó részben.





















2. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 9-4
Kedd este újra megmérkőztek egymással a csapatok és a Rockies kezdőjében csak a bal szélen történt változás, S. Smith helyett Wiggy volt a kezdő, míg a dobó Cook lehetett, a hazaiaknál Miley kezdett. Az első akcióban Fowler és CarGo sétával jutott előre, majd két kiesőnél Helton RBI single találatával kerültünk előnybe, aztán Cook gond nélkül kiosztotta az első három ellenfelet. A második menetben egyedül Iannetta járt pályán, de meghiúsították a rablási kísérletét, míg a hazaiak is csak egyetlen singlet hoztak. Ezt követően két kieső után csupán CarGo tudott elérni egy singlet, Tulo ellen SOval hárítottak, majd két embert küldtek pályára egyetlen out közben, mely helyzetből Parra mindkét társát haza küldte egy triplával, plusz még Upton is betalált egy RBI groundoutból, így 3-1re fordítottak. A folytatásban Helton és Kouz ütött egy-egy singlet, majd Iannetta RBI singlelel szépítettünk, Cook egy sac buntot hajtott végre és egy hibából maga is felkerült az egyesre, így teli pályát értünk el, de Fowler és Ellis is kihagyták a lehetőséget. A negyedik dobó részben két strikeout után engedtünk két ütést, de a dobó ellen hárítottunk, majd az ötödik támadásban hárman kiestek. Ezután viszont Cook két futót felengedett, Montero pedig egy három pontos HRt vágott, majd egy újabb séta után Lindstrom egy HBPt követve két outtal befejezte, de már 6-2ra vezettek a házigazdák. A hatodik játék során Kouz és Iannetta járt bázison, de a csere ember EYJR ellen egy flyout double playel végeztek, majd M. Reynolds ellen két futó jutott a pontszerző helyekre, egy szándékos sétával loaded alakult ki egyetlen kiesővel, amikor egy strikeouttal javítottunk, de Hill betűzött egy RBI singlet, így már öt pontos volt a hátrány. Ezután megint csak CarGo hallatott magáról egy ground-rule double által, közben Brothers egyetlen singlet engedélyezett. A nyolcadikban Helton pattintott be egy ground-rule doublet, majd a hármas bázisról Kouz RBI single megmozdulásával ért haza, utána viszont Belisle ellen egy singlet követően Upton takarított egy 2run HRal, de egy újabb single ellenére több pontot már nem szedtünk be. A befejező játék első ütője Fowler kiküldött egy HRt a left center fieldre, a többiek viszont mind kiestek, így csak 9-4re sikerült feljebb zárkózni, ez lett a végeredmény a második napon.
- Ezúttal többre voltunk képesek, de az eredmény hasonló lett a hétfőihez, bár vezetnünk is sikerült és majdnem annyi ütésünk volt, mint az ellenfélnek, képtelenek voltunk meccsben lenni az Arizonaval. Helton egy double és két single jóvoltából három ütést hozott négy beállás alatt, így .310re javította az átlagát és az idei 68. pontszerzését szerezte. Ugyanilyen hatékonysággal zárt Kouzmanoff, aki egyre jobban kezd formába jönni a klub váltása óta és egy újabb RBIt is felírtak a neve mellé. A sor végén Iannetta szintúgy három találatra és egy pontszerzésre volt képes, viszont már a harmadik CSt jegyezte a szezonban. Gonzalez három ütést hozott az öt próbálkozásból, közvetlen pontszerzést nem köszönhettük neki és haza érni sem tudott egyszer sem, de végre elérte a .300as összetett átlagot. Ezen kívül még Fowler termelt egy ütést, belőtte az első hazafutását az évben és két körbe éréssel zárt. Wigginton négyből négyszer kiesett és négy LOBt regisztrált, az egyik után pályán maradt és futást tudott szerezni. Tulowitzki ötből semmivel zárt, két alkalommal még strikeoutot is elszenvedett, nagyon nem az ő napja volt. Ellis jó sorozata megszakadt kedden, több ütéssel zárt meccs után ezúttal üres kézzel távozott a 0/5ös lőlappal. A két csere ütő közül Young Yr és S. Smith is emberrel a pályán búcsúzott el az egyetlen beállásában. Cook végig sebezhető volt és az ötödik inning alatt hat elszenvedett futással a tarsolyában hoztuk le. Hiába osztott ki hat SOt, a harmadik és az ötödik játékban is három-három pontot vittek be ellene, ami a nyolcadik vereségét eredményezte az évben. Lindstrom egy hit-by-pitch ellenére be tudta fejezni az ötödik inninget gond nélkül. A balos M. Reynolds a saját játékában három ütést és egy futást szenvedett el két SO közben. A másik fiatal lefty Brothers egy single ellenére két strikeouttal hozta a hetedik menetet. A befejező felvonásban Belisle beszedett egy 2run HRt, később két dobás utáni kiejtéssel tudott javítani.




















3. meccs, szerda: Diamondbacks-Rockies 4-2
Szerda este rendezték az utolsó meccset, amelyre a legnagyobb érdekesség Tulo ritka pihenőnapja volt, helyette Herrera kezdett, illetve a LF S. Smith és a C Alfonzo is helyet kapott a kezdőben. A denveri dobó Rogers volt, az ellenfél részéről Collmenter igyekezett és a nyitó menetben Fowler vitt be egy doublet, egy bunttal a hármasra jutott, CarGo játéka közben azonban flyout double playt kaptunk, mivel Parra az elkapás után kihajította Fowlert a home platenél, így képtelenek voltunk pontot szerezni. Az első védekező játékrészben Rogers egy singlet és egy hit-by-pitchet engedett, majd Montero három pontos hazafutásával került meggyőző előnybe a D'backs. A folytatásban két kieső után Helton vitt be egy doublet, Alfonzo RBI singleből megszereztük az első pontunkat, utána egy singlet a Rogers-Herrera-Helton dupla játékkal semmisítettünk meg. A harmadikban két ember kiesése után Fowler vágott be egy hazafutást, majd egyetlen walk ellenére újabb dobó játékot oldottunk meg. A következő akcióban CarGo jegyzett egy doublet, de a harmadik kanyarnál messzebb nem juttattuk el, közben egy strikeout utolsó labdáját Alfonzo kiejtette, így Young bázisra jutott, majd még egy doublet is kaptunk, de a dobó ellen befejeztük. Maradt a 2-3 és az ötödik támadásba kiesett a sor utolsó hármasa, majd Rogers egy single közben hozta a három outot. A hatodik inningben egyedül CarGo járt fent egy HBPt követően, majd beszedtünk egy doublet, Parrat direkt sétáltattuk, az Arizona viszont a dobó helyett pinch hittert állított és Burroughs bevert egy RBI singlet. Ezt követően S. Smith és Herera is elért egy-egy ütést, azonban Giambi nem tudott élni a 2in-2out lehetőséggel, majd a csere dobó Roenicke engedett egy singlet, Montero double találata közben Fowler dobta ki a haza felé tartó futót, így nem kaptunk pontot. A nyolcadikban két ütés nélküli bázisra kerüléssel alakítottuk ki helyzetet, ezúttal viszont Helton szalasztotta el a lehetőséget, közben Street biztosan kiosztotta három vetélytársát, az utolsó outnál Parra triplet ütött és megpróbált haza érni belőle, de megelőztük. Az utolsó próbálkozásban két pont hátrányból igyekeztünk közelebb kerülni, de két kieső után csak Herrera hozott egy singlet, majd a Tulo elleni strikeouttal ért véget a mérkőzés, melyet 4-2re vesztettünk el, így a söprést sem tudtuk elkerülni.
- Egy meccset sem hoztunk el Arizonából, az utolsó alkalommal álltunk legközelebb a győzelemhez, de be kellett érnünk a két pontos vereséggel. Fowler két napon belül a második hazafutását pakolta be, egyben az évben is a másodikat, 2/4es hatékonysággal zárt és már a 36. pontját szerezte. A meccs főszereplője volt, mivel egy véleményes playnél dobták ki a home platen, később válaszolt egy throwouttal és még egy remek elkapást is bemutatott a mezőnyben. Hozzá hasonló átlaggal zárt a beuró SS Herera, aki a két single ütésével .240re erősítette a hatékonyságát. S. Smith ugyanúgy 2/4re volt képes, singlet és doublet jegyzett, illetve az egyik jelenését futással zárta. Alfonzo három strikeout közben egyetlen ütést ért el, amely az idei kilencedik pontját eredményező single találat volt a második inningben, viszont már a második passed ballt tudta le a szezonban. Gonzalez napi egyetlen ütése önmaga évi 25. double találata volt, két kiesés mellett ezen kívül csak egy hit-by-pitch jóvoltából járt bázison. Ellis két out playt szenvedett el, továbbá egy sétát és egy sac buntot regisztrált, vele együtt Kouzmanoff is gyengébb volt a jobb meccsek után, neki csak egyetlen HBP jutott 0/3 közt és egy szép mentést hajtott végre. Helton a harmadik esti meccset is végig játszotta és nem volt nagy formában, mind a négy alkalommal mezőny általi kieséssel végezte és három társát hagyta fent. A csere ütők közül Giambi groundoutot kapott a hetedikben, Tulowitzki pedig a meccs utolsó outját egy három dobásos SOval szenvedte el. Rogers meccsét a korai 3run HR megpecsételte, emiatt nem tudta elkerülni a negyedik vereségét, de később szépen megrázta magát és hat játékot négy kapott futással teljesített. Roenicke visszatért, de a formája nem változott, egy ütés és egy séta ellenére továbbra sem kapott még runt az évben. Street a nyolcadik menetet egyetlen triple közben magabiztosan teljesítette, kellett hozzá az ellenfél hibája.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 78-59 (137 meccs)
2. San Francisco Giants 72-65 (137 meccs, 6.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 65-70 (135 meccs, 12.0 GB)
4. Colorado Rockies 64-70 (137 meccs, 14.0 GB)
5. San Diego Padres 60-77 (137 meccs, 18.0 GB)

A D'backs tovább erősítette vezető helyét, mivel a söprésük mellett a Giants csak egyetlen meccsen győzött a Cubs ellen, közben a mieink lecsúsztak a negyedik helyre, köszönhetően a Dodgers söprésének a Padres ellen. A hét második felében megint két divízión belüli párharc lehet, a SF-ARZ rangadókon végleg eldönthetik az arizonaiak a csoport győzelem sorsát, a negyedik és az ötödik is egymás ellen játszik, a LAD pedig Pittsburghben folytatja.

Az idegenbeli túra befejező három meccsét tehát a San Diego Padres otthonában vívjuk, akik még nálunk is rosszabb helyzetben vannak. Nincs már különösebb tétje a párharcnak, csak 25 meccs van hátra a szezonban, legfeljebb arra kell koncentrálnunk, hogy az utolsó helyet kerüljük el, ehhez jó lenne most nyerni párszor. A SD ellen a következő időpontokban fogunk játszani: szombat 04:05, vasárnap 02:35, vasárnap 22:10. Reménykedjünk még a szebb utolsó hónapban! GO ROCKIES!!!

A múlt hétvégén rendezték meg az MLL Championship Weekend-et a marylandi Annapolis-ban az alapszakasz négy legjobb csapata számára, melynek végén 2011-ben az első kiemelt Boston Cannons ülhetett fel a liga trónjára. Sajnos, a közkedvelt Denver Outlaws csapata számára ezúttal sem jött össze a hőn áhított bajnoki cím, mivel a mieink a tavalyi betlihez hasonlóan, ismét az elődöntőben fejezték be a szép reményekkel kezdett idényt.





















Szombat délben az első elődöntőt az alapszakaszgyőztes Boston Cannons és a tavalyi bajnok Chesapeake Bayhawks gárdája vívta egymással a Navy-Marine Corps Memorial Stadium-ben. A két csapat egy évvel ezelőtt is ugyanígy összefutott a négy között, és akkor óriási meglepetésre a 'Hawks diadalmaskodott, a bostoniak akkor is első kiemeltek voltak, így tanulva a 2010-es leckéből most nagyon fogadkoztak, hogy még egyszer nem fognak fejet hajtani a kék-fehérek előtt.

Ennek ellenére a meccset a Chesapeake kezdte jobban, és kevesebb mint öt minutum elteltével máris három találatot süllyesztettek el Burke kapujában. Később összekapta magát a Cannons, és megfékezték a címvédő lendületét, de az első szünetig csak egyetlen gólt tudtak bevinni, így 3-1 volt az állás a nyitó negyed befejeztével. A második felvonás csendesen kezdődött, majd a játékrész közepe magasságában a bajnokcsapat három újabb gólt pakolt be, ezzel már 6-1-re is elhúztak. Rabil-ék azonban újra meg tudták rázni magukat, és a szünet előtti utolsó három minitumban négy különböző játékosuk góljaival zárkóztak vissza egyetlen találatra.

A félidőben 6-5 volt az állás a Bayhawks javára, és a harmadik negyedben is eleinte tartották a lépéselőnyt, azonban a lendületesen játszó Boston az utolsó felvonás előtt magához ragadta a vezetést 9-8 arányban, amikor nem sokkal a harmadik menet vége előtt Boyle talált be. A folytatásban is a Cannons maradt rohanásban, és a további góljaikkal villámgyorsan öt találattal el tudtak lépni, ám az utolsó öt percre még egy nagy hajrát indított a Bayhawks, Dixon egy sima és egy kétpontos találatot is bevágott, majd bő fél perccel a vége előtt 13-13-nál kiegyenlítettek. A Cannons-é volt a labda az utolsó támadásra, és nagyszerűen kijátszották a rendelkezésükre álló időt, hogy aztán 59:59-nél Boyle passzából Quinzani megszerezze a győztes gólt, így drámai körülmények között 14-13-as sikerrel a Boston jutott be a bajnoki fináléba.

A Boston-Chesapeake elődöntő videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

Nem akármilyen tűzijátékkal vette kezdetét a hétvége, és kevéssel az első elődöntő befejezése után máris jöhetett a második csata, melyen az Outlaws serege a Hamilton Nationals ellen léphetett pályára esélyesként. Sajnos, a körülmények már az első meccs közben is folyamatosan romlottak, a második találkozóra pedig az időjárás még kevésbé volt kegyes a csapatokhoz, akiknek végig szakadó esőben kellett játszaniuk.

A hatalmas pancsban a Nationals kezdte jobban a találkozót, két és fél perc alatt rögtön két gólt pakoltak be, majd rövidesen Park nagyszerű átadásából Westervelt adott átmeneti életjelet a denveri csapatról. Azonban továbbra sem történt változás a játék képében, a kanadai gárda rámenős akciókat vezetett, a védelmünk körülményes volt, elmaradtak a szerelések, így Schwartzman kapus nem egyszer teljesen magára maradt a Nationals támadóival szemben, akik ideje korán öt gólos előnyre tettek szert. Végül még Westervelt újabb, emberelőnyös góljával sikerült 6-2-re közelebb zárkóznunk az első negyedóra után. A rövid szünetet követően is egyre jobban kezdett magára találni az Outlaws, próbáltunk alkalmazkodni a körülményekhez, és pár perc után Seibald és Mundorf megmozdulásai révén két gólra közelítettük meg az indián gyökerekkel rendelkező ellenfelet. Nem sokkal később Hall állította vissza a megnyugtató különbséget, míg a játszma fele magasságában az újonc Bitter duplájával 7-6-ig zárkóztunk vissza. Több támadást is vezettünk az egyenlítésért, de képtelenek voltunk élni a lehetőségekkel, nem egyszer ordító helyzeteket puskáztunk el, majd a Hamilton utolsó attakját benyeltük, így 30 perc elteltével két góllal voltunk lemaradva.

A szünet alatt az időjárás nem hogy javult volna, de ha lehet, akkor még jobban ömleni kezdett az eső, a játékosok hiába öltöztek át a félidőben, pár perc után ugyanúgy néztek ki, mint előtte, és a vízen járásra emlékeztető körülmények egy cseppet sem kedveztek a felzárkózásért küzdő mieinknek. Hiába zártuk lendületesen a félidőt, a folytatásban ismét lassúak voltunk, a kanadaiak viszont hamar játékba melegedtek, és az első percekben újabb két góllal 10-6-ra húztak el megint. Vért kellett izzadnunk érte, hogy újra feljebb zárkózzunk, így a negyed végére még Kimener és Bitter jóvoltából vissza tudtunk jönni 10-8-ra. A veszett fejsze nyelét próbáltuk megragadni, miközben a két csapat már nem is egymással, hanem inkább áldatlan állapotokkal küzdött, és a negyedik negyed elején Poillon átlövésével újra egy gólos szűkítettük a különbséget. Megint hiábavalónak bizonyultak az igyekezeteink, ugyanis egyenlíteni nem sikerült, ráadásul kisvártatva egy nagyszerű akcióból Powell állította vissza a két gólos differenciát. Az utolsó tíz percben már nem esett újabb találat, az Outlaws mindent elkövetett, de a bokáig érő sárban esélyünk sem lehetett a felzárkózásra. A meccs rendkívül parázs körülmények között ért véget, miután Walters bemutatott a kispadunknak, Langtry pedig rátámadt a kanadai játékosra, amiért végleges kiállítást kapott az utolsó másodpercekben, és több dulakodás közepette fejeződött be a mérkőzés, amelyet a Nationals 11-9 arányban nyert meg, így a két évvel ezelőtti fináléhoz hasonlóan, ismét legyőztek bennünket a rájátszásban.

A Denver-Hamilton elődöntő videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!




















A denveri csapat kilenc találatából az elsőéves Billy Bitter egymaga hármat vállalt és összesen négy ponttal fejezte be élete első playoff-mérkőzését. Mellette még Drew Westervelt volt képes két alkalommal bevenni a Hamilton kapuját, míg Peet Poillon és Brendan Mundorf egyaránt 1+1-es mérleggel zártak, továbbá még Seibald és Kimener tudtak eredményesek lenni. A ground ball-okban ezen a napon az újonc hátvéd Brett Schmidt bizonyult a legjobbnak, aki öt alkalommal horgászta ki a tócsákból a játékszert. Sajnos, a faceoff-specialista Hennessey képtelen volt felvenni a kesztyűt a műfaj tanítómesterével, és a 24 tolásból csak nyolcat kaparintott meg Snider ellen. Jesse Schwartzman kapus hiába igyekezett, a védelem korai megingásait képtelen volt áthidalni, az első negyedben a hat kapott gól mellett csak egyetlen védet lövést jegyzett, és a végére is csupán 11/22-re kozmetikázta a hatékonyságát, de ennél többet ő aligha tehetett volna.

Fájdalommal kellett tudomásul vennünk, hogy a csapat fennállása hatodik évében is hiába jutott be a négyesdöntőbe, idén sem tudtunk bajnokok lenni, s a három vesztes finálé mellett immár harmadszor búcsúztunk a legjobb négy között. Nem tudunk mást tenni, jövőre ismét meg kell próbálnunk, hátha egyszer végre nekünk jön ki a lépés augusztus végén.

Vasárnap délután, immár verőfényes napsütésben, rendezték meg a finálét, melyen az alapszakaszok történetének koronázatlan királya, a rájátszásokban eddig rendre felsülő Boston Cannons, és a két évvel ezelőtti bajnok, Hamilton Nationals feszült egymásnak. A cím várományosai a bostoniak voltak, ám tekintve a korábbi sikertelenségüket, és a kanadai gárda nagyszerű formaidőzítését, biztosak lehettünk benne, hogy szoros küzdelem fog dönteni a két fél között, és egyik oldal esélyességét sem lehetett egyértelműen megállapítani.

Az első negyed rendkívül fordulatos csatát hozott, az első gólt még a bostoniak szerezték, a Nationals fordított, azonban Poskay két találatának köszönhetően a befejezéskor 3-2-re újra a Cannons állt jobban. A folytatásban Powell előnyös góljával módosult újra döntetlenre az állás, azonban a következő alig három percben három újabb találattal meggyőző különbségre tettek szert Rabil-ék, melyek között Poskay elérte a mesterhármast. A Nats kissé megbénult, és nem is tudtak már közelebb jönni a nagyszünetig, így féltávnál a Boston 6-3-as előny, masszív birtokában lehetett, és jó úton haladtak az üdvösség felé.

A harmadik negyedben az indián csapat újra komoly erőket mozgósított a felzárkózás érdekében, de Powell újabb két gólja ellenére mindössze egyetlen találattal tudtak közelebb férkőzni a Cannons-hoz, így a mindent eldöntő negyed előtt 8-6-ra álltak a csapatok. Az utolsó játékrész elején egyetlen gólra feljött a Hamilton, majd a hosszú gólcsendet Heim révén a Boston tudta megtörni, az utolsó minutumokban pedig újra elkezdtek hullani a találatok. B. Merrill megugrása által újra egy gólra szűkült a differencia, nem egész egy minutum múlva Buchanan állította vissza a különbséget, majd mintegy fél perccel a vége előtt Jamieson hozta ismét közelebb a Nationals-t. Ennél többre azonban már képtelen volt a két évvel ezelőtti győztes, a Boston megtartotta a 10-9-es eredményt, és annyi elbukott négyesdöntő után 2011-ben végre elhódíthatták a Steinfeld-trófeát.

A Boston-Hamilton döntő videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

A Cannons 9-3-as győzelem-vereség mutatóval az első helyen zárta az idei alapszakaszt, ami nem volt újdonság számukra, hiszen az elmúlt esztendőkben számtalan alkalommal várták nagy esélyesként a playoff-ot, mégis mindannyiszor elbuktak. A klub 11 éves történelme alatti első bajnoki címét ünnepelhette múlt vasárnap, az ezt megelőző nyolc rájátszás-szereplés alatt mindössze a 2004-es döntő volt a legnagyobb eredményük.

A bostoni gárda mindent vitt 2011-ben, hiszen a kapus Jordan Burke személyében ők adták a Final Four MVP-jét, míg az alapszkasz legértékesebb játékosának a középpályás Paul Rabil-t választották meg, a 30 gólos Matt Poskay révén pedig az alapszakasz - egyik - legjobb góllövője is a Cannons-t szolgálta.

A hétvége alatt kitűzték az ALL-MLL Team névsorát is, amelyet a csapatok edzői és általános menedzsereinek szavazatai alapján választották meg. A legjobbak közé egy denveri játékos került be, a három éven belül másodszor díjazott Brendan Mundorf, aki 30 góljával társgólkirálya lett az alapszakaszban. Mellette támadóként még Ned Crotty-t (Rochester) és Matt Danowski-t (Long Island) emelték ki; középpályásként a bostoni Paul Rabil, a LI-i Stephen Peyser és a hamiltoni Joe Walters lett jutalmazva; a négy legjobb védő közé a Cannons-ból Kyle Sweeney és Mitch Belisle kerültek, míg a Chesapeake-ből Michael Evans, és a Hamilton-ból Brodie Merrill; a csillagok kapusának a Lizards-os Drew Adams-t jelölték; faceoff-osként pedig a bostoni Chris Eck egészítette ki a névsort.

Egyelőre szünetre vonul a sportág, de a box lacrosse-ban már javában zajlik az offszezon a Mammoth számára, rövidesen pedig következik az NLL Draft, amely denveri szempontból is különös jelentőséggel bír, így természetesen nem fogunk lemaradni róla.

Négy coloradói egyetemet már bemutattunk és mindegyikről tudtunk valami magasztosat írni. Nos, ez az 1870-ben alapított, az északi határszélhez közeli Fort Collins-ban fekvő Colorado State University-vel, vagy röviden CSU-val sincs másként. Minden államban van úgy nevezett 'land-grant university', azaz támogatott felsőoktatási intézmény, Colorado államban ezt a megtisztelő szerepet ez az iskola tölti be, ezzel egyben a Colorado állami egyetemi rendszer zászlóshajója is. 30 ezer diáknak, 55 szakon biztosítja a lehetőséget, hogy választott szakmájában kitűnjön a többiek közül.





















Az egyetem természetesen a sportolásra is bőven biztosít lehetőséget. A profi sportolói pályafutásról álmodozó fiatalok 10 női és 6 férfi szakág, köztük az oldalunkon is nagy népszerűségnek örvendő kosárlabda és amerikai foci közül választhatnak. Álmaik valóra válását pedig az NCAA divízió 1-es Mountain West Conferencia-ban nyújtott teljesítményükkel alapozhatják meg.

Köztük talán a footballnak van a legnagyobb hagyománya, mely egészen 1892-ig nyúlik vissza. Három divízió győzelem '99-ben, 2000-ben és 2002-ben, tizenkét Bowl-részvétel, melyből öt győzelem. Sikereik azonban Sonny Lubick vezetőedző munkásságához, /*'90-es évek vége, 2000es évek eleje*/ köthetőek, napjainkban sajnos messze állnak attól, hogy felférjenek top25 listára és jelentősebb Bowl meccset játszhassanak.

A csapat valahai játékosai közül egy emelkedik ki magasan: Jack Christiansen. A kansasi születésű védő három évet játszott a Ramsben, majd az 1951-es draft 6. körében a Detroit Lions személyében lelt gazdára, ahol 1958-ig játszott, és a bizalmat 5 Pro Bowl szerepléssel hálálta meg, emellett 6×os All Pro lett, és az 1950-es évek All Decade csapatának is tagja safety poszton.

A figyelmes olvasó emlékezhet, hogy a CSU az egyik résztvevője a Rocky Mountain Showdownnak a legnagyobb államon belüli rivalizálásnak. Az összecsapás természetesen a Rams szemszögéből is jelentős, de számukra se ez az egyetlen. A legrégebbi riválisuk a szomszédos állambeli Wyoming, akikkel 'Border War' nevezetű eseményen csapnak össze újra és újra. Ezen kívül jutott nekik még egy államon belüli rivális a Buffs mellett, a Falcons. Hogy tovább fokozzák a feszültséget a két iskola között 1980 óta a presztízs mellett a fából faragott Ram-Falcon trophy is a tét.

Ezen kívül még a kosárlabda tekinthető jelentősnek az egyetemen, melyből a női program a sikeresebb, ötszörös NCAA-tournament résztvevők, utoljára 2002-ben jártak ott, a legnagyobb eredmény pedig a '99-es 16 közé jutás volt. A férfi kosarasoknál messzebb kell visszamennünk az időben, hogy emlékezetes sikerekre leljünk, a '88-as NIT-elődöntő, illetve a 1989-es és az 1990-es Madness-szereplés tekinthető a legszebb eredménynek, azóta a program éppen újjáéledőben van a 2007-ben kinevezett tréner vezérletével. A Rams egyetlen NBA-játékosa a 2005-ös 20. pick Jason Smith, aki az elmúlt években a Sixers és a Hornets csapatainál töltött be vízhordó szerepet.

Ami a sportot illeti, talán nem a legnevesebb coloradói egyetem, de akik figyelemmel követik a kosár és/vagy foci csapatuk menetelését, azokat egészen biztosan sok élvezetes pillanattal ajándékozzák meg /*és még több kellemetlennel :)*/. Úgyhogy ezúton is szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy kövesse az egyetemi sportokat, és kövesse a CSU Rams szereplését is.

A 2011-es NFL előszezon harmadik fordulójában a Denver Broncos a Seattle Seahawks csapatát látta vendégül a Sports Authority Field @ Mile High stadionban szombat este. A meccs előtt John Fox HC azt mondta, hogy a kezdők, mind a támadó, mind a védő oldalon, még a harmadik negyedben is pályán lesznek, még ha nem is végig. Bejelentette még azt is, hogy a legutóbbi meccs végén kapott kevés lehetőség miatt ezúttal Tim Tebow fog játszani a kezdő QB Kyle Orton után.























Mindössze 4 játékos hagyta kis sérülés miatt a mérkőzést a hazai csapatnál, David Bruton, Demaryius és Marcus Thomas, valamint Ty Warren. Mivel a pénzfeldobást a Broncos nyerte, ezért az első támadás jogával a hazai támadók léptek először pályára az következő felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
FB: Spencer Larsen
WR: Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Az első támadás sorsát sajnos Beadles holding szabálytalansága és egy -5 yard-os Royal elkapás hamar megpecsételte, Colquitt jól sikerült punt-ja után saját 25-ös vonaláról indulhatott a Seattle, mégpedig az alábbi felállású denveri védelem ellen:

DE: Elvis Dumervil, Robers Ayers
DT: Brodrick Bunkley, Kevin Vickerson
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

A vendégek első támadása se lett sikeresebb, mint Orton-éké volt, hála az agresszív védekezésnek hazai oldalon, 3&out után jött egy punt. Jól indult a második Broncos drive, Moreno 14 yard-os futása és az újonc TE Julius Thomas 21 yard-os elkapása után már a Seahawks 34-es vonalán volt az 1&10. Sajnos, Franklin rosszul állt fel, így 5 yard büntetést kapott a csapat, Orton pedig passzra szánta el magát, Lloyd volt a célpont, de a QB nem vette észre a hátralépő DE-t, Chris Clemons-t, aki lekapta a levegőből a labdát és még egy 11 yard-os visszahordást is csinált az interception után. Ezután a saját 41-es vonaláról indult neki második drive-jának a Tarvaris Jackon alakulata és egy 5 yard-os Vickerson büntetés segítségével meg is szerezték az első 1st down-jukat, 3&1 után egy 2 yard-os futással. Sajnos, a hazai oldalnak a 1st down-nál nagyobb gond is keletkezett a play közben, DJ ugyanis a könyökét fájlalva lent maradt és sajnos később megtudtuk a rossz hírt, hogy kificamodott a könyöke és így 3-4 hét kihagyás vár rá. Jackson első jó passzával folytatódott a támadás, de annál a 6 yard-nál, amit ez eredményezett, tovább már nem jutottak, így kénytelenek voltak ismét egy punt-al visszaadni a labdát a Broncos-nak. Nem tartotta meg sokáig a labdát a hazai támadósor se sajnos, egy 15 yard-os bekapott sack miatt hamar megfeneklett az akció és ismét Colquitt-en volt a sor. Ezúttal nem lett túl jó a rúgás, igaz elég kiszorított helyzetből kellett rúgnia a punter-nek, saját 45-ös vonaláról indulhatott a Seattle. Sajnálatos módon ebben a drive-ban is megsérült egy kezdő játékosunk, ezúttal Bunkley bicegett le a pályáról, a térdét fájlalta. Az ő sérülése kevésbé súlyos, remélhetőleg az alapszakasz első meccsén már bevethető lesz. Meg kell jegyezni, hogy a sérülést egy elég undorító mozdulattal az ex-Raider Robert Gallery okozta. A ’Hawks végül a Broncos 34-es vonaláig jutott a támadással, onnan az ex-Steelers rúgó, Jeff Reed próbálkozhatott egy 52 yard-os FG-al és szépen be is rúgta, megszerezve a vezetést a vendégeknek -> 0-3.






















Moreno játszotta a főszerepet a negyedből hátralévő 3:05-ben, előbb két futással hozott egy 1st down-t, majd egy 17 yard-os Lloyd elkapás után futott még két yard-ot, amihez egy büntetés tett hozzá 5 yard-ot és ért automatikusan 1st down-t. Az első negyedet egy 24 yard-os Erick Decker elkapás zárta. Az első negyed végén az eredmény : 0-3. A Seahawks 16 yard-os vonaláról folytatódott a játék, mégpedig egy Larsen elkapással, ami után két McGahee futással újabb 1st down jött. Moreno futott egy rövidet, 2 yard kellett még a TD-hez, ezt Willis McGahee hozta, benyomakodva az endzone-ba a fal bal oldala mellett. Matt Prater bevágta az extra point-ot -> 7-3.

Három gyors 3&out jött, a ’Hawks-ét a meccs első denveri sack-je tette megoldhatatlanná, Doom és Woodyard megosztva kapta a sack-et. A Broncos oldalán Julius Thomas ismét csinált egy szép elkapást, de az csak 9 yard-ot ért, utána pedig Moreno-t megállította a vendégek védelme. A seattle-i támadók azonban ismét sikertelenül jöttek le a pályáról, ezúttal Von 5 yard-os sack-je volt a hátráltató tényező. Mivel a punter elég gyengén találta el a rúgást, így Broncos kiváló helyről, ellenfele 45-ös vonaláról kezdhette meg következő támadását és bár sajnos nem sikerült 1st down-t elérni, a 6 yard-os haladás, amit sikerült hozzátenni, elég volt ahhoz, hogy Matt Prater 57 yard-ról próbálkozhasson egy FG-al, amit a kiváló formában lévő rúgó magabiztosan meg is oldott -> 10-3.

Újabb vendég támadás, újabb sack volt soron, ezúttal Doom egyedül volt az elkövető, 3&4-nél okozott 7 yard-os veszteséget Jackson-éknak. Egy 20 yard-os Julius Thomas elkapással kezdődött Orton-ék következő próbálkozása, de végül 4&1-nél egy 0 yard-os futással ért véget, saját 45-ös vonalukról indulhattak a vendégek, se egy büntetés miatt vesztettek 5 yard-ot és ismét 3&out hajtottak végre. 1:00 volt vissza, mikor megkapta a labdát ismét a denveri csapat a saját 11-es vonalán, Moreno futása után Decker csinált két szép elkapást, viszont Walton ellen fújtak egy 10 yard-os büntetést, így 0:19-el a vége előtt még csak a saját 23-as vonalán volt a Broncos. Moreno és Royal voltak a következő két passz célpontjai, 26 yard-ot értek az elkapásaik, így Prater kapott egy esélyt, hogy az NFL rekordnak számító 69 yard-ról FG-t kíséreljen meg. Sajnos, egy kicsit rövid lett a rúgása, de azt lehetett érezni, hogy képes lenne megdönteni a 64 yard-os NFL rekordot. A félidőben az eredmény tehát: 10-3.

A Seahawks kezdhette a második félidőt, de hamar átadták a támadás jogát a hazai csapatnak, főleg mivel egy 10 yard-os holding penalty után Von megszerezte második sack-jét, 3 yard további hátrányt okozva. Orton-ék kaptak még egy lehetőséget a támadásra, sikerült is egy 3&10-et megoldani egy Lloyd elkapással, igaz utána a WR miatt kapott a csapat egy 5 yard-os büntetést időhúzásért, de a 1st down legalább meglett. Orton ekkor begyújtotta a rakétákat, két passzával (amik között Larsen 10 yard-os büntetése bújt meg sajnos) 71 yard-ot hozott a csapatának, Royal vállalt 42, Fells pedig 29 yard-ot az elkapásokkal. Moreno faragott még egyet a hátralévő 13 yard-ból, a bírók pedig még 6-ot egy face mask büntetéssel, így már csak 6 maradt, amit egy Erick Decker elkapással sikerült abszolválni a Broncos-nak, a másodéves WR pont jókor és jó helyen állt meg és fordult vissza az endzone elejében. Prater szokás szerint hozta a biztos +1 pontot -> 17-3.

A Seattle egy 1st down-t össze tudott hozni a második félidei második drive-ban, de tovább már nem nagyon jutottak, a támadást egy 0 yard-os Jeremy Jarmon sack zárta le. A meccs az utóbbi TD drive-al véget ért a hazai kezdők egy részének számára a támadó oldalon, a következő drive-ra már Tebow jött be QB-ben és Moreno, McGahee, valamint a kezdő WR-ek is pihenőt kaptak. Julius Thomas maradt TE-ben és ha már ott volt, akkor el is kapta Tebow első passzát és 20 yard-ot szerzett ezzel csapatának. Bár Ball még egy 7 yard-os futást be tudott mutatni, innentől sajnos nem sikerült tovább menni, előbb Tebow Britt Davis felé szálló passzát védekezték le a védők, majd elkapták az ifjú QB-t egy sack-el, ami után ki is perdült a kezéből a labda, de szerencsére a WR Anderson rá tudott vetődni, így csak Colquitt punt-ja után kapták meg a labdát. Tarvaris Jackson még bent maradt a Seahawks-nál és a negyedből hátralévő 2:39-et egy már ő és csapata töltötte támadásban, felváltva passzoltak és futottak, így végül a negyed zárásakor már a Broncos 19-es yard-jánál jártak. A harmadik negyed után az eredmény: 17-3.




















Az utolsó játékrészt egyből úgy akarta kezdeni Jackson, hogy TD-t dob az elkapójának, Sydney Rice-nak, de ebben Nate Jones megakadályozta, igaz csak szabálytalanul sikerült neki mindez, a büntetése utána 1&goal következett az 1 yard-os vonalról. Futással nem tudták megoldani, de passzal igen, a TE Dominique Byrd kapte el Jackson átadását, Reed pedig hozta az XP-t, szépített tehát a Seahawks -> 17-10. Futásokkal nyitotta a soron következő drive-ot a Broncos, Ball két futása 1st down-t ért, majd az UDFA Jeremiah Johnson következett egy rövidebb rohammal. Ugyanő volt a főszereplő a következő play-ben is, ugyanis ő volt Tebow célpontja és el is kapta a passzot, a 23 yard-os catch után már a Seattle 32-es vonalán volt a Broncos. Tebow futott egy rövidet, majd ismét Johnson jött, egy védő szabálytalansága pedig még 5 yard-ot és egy automatikus 1st down-t ért. Innen viszont már nem sikerült közelebb kerülni, először egy sikertelen passz, majd ídőhúzásért 5 yard büntetés, végül pedig egy 3 yard-os sack jött, ami után  Willis 6 yard-os elkapása már csak arra volt jó, hogy könnyítsen Matt Prater dolgán. A rúgó ezúttal is elég magabiztos volt, 40 yard-ról szépen értékesítette a FG, újra TD távolságon kívülre tolva a vendégeket -> 20-10.

Nem tartott sokáig azonban az öröm, az UDFA Deron Mayo kiugrása miatt a 35 helyett a 30-ról rúghatta csak a kickoff-ot Prater, így az csak a -5-ig szállt a ’Hawks endzone-jába, onnan pedig Doug Baldwin megindult az idei első kickoff return-re a denveri stadionban. Ha már nekiindult, akkor meg se állt a Broncos endzone-jáig, 105 yard-os return TD-t elérve és FG távolságba felhozva a csapatát Reed 1 pontos rúgásával együtt -> 20-17. Változóban volt a meccs lendülete, a Broncos-nak lépnie kellett és úgy nézett ki, hogy sikerül is, hiszen egy 3&9-et sikerült megoldani Willis 10 yard-os elkapásával, de sajnos a következő ugyanilyen szituációnál csak 8 yard-ot hozott a passzjáték. Tebow meggyőzte Fox-ot, hogy challenge-eljen, mivel Willis-t talán túl korán ítélték földre vittnek, de a bírók a videózás után se változtatták meg ítéletüket, jött tehát ismét Colquitt egy punt-ra.

Két 3&out után jöhetett 3:40-el a vége előtt a Seahawks, saját 21-es vonalukról. Bár hazai szempontból jól indult a drive, mivel a hetedik körös rookie Jeremy Beal -3 yard-on megfogott egy futást, de később 2&13-nál egy 23 yard-os passzjátékot hoztak össze a vendégek, ahol az utolsó TD óta már a backup Charlie Whitehurst irányított. A two-minute warning előtt az utolsó play-el megszerzett még egy 1st down-t a vendég csapat, beérve a Broncos térfelére, a 40 yard-ra. Innen 3 play-el már csak 5 yard-ot tudtak haladni, de ez pont elég volt arra, hogy Reed-nek 53-ról kelljen „csak” próbálkozni és a veterán rúgó ezúttal se remegett meg, kiegyenlítette a meccset 1:21-el a vége előtt -> 20-20.

Az évad első denveri kickoff return-je után, amit David Anderson mutatott be és28 yard-osra sikeredett a -5-ről indulva, 1:12-je maradt Tebow-éknak, hogy megnyerjék a meccset. A fiatal QB bele is kezdett, előbb ő maga futott 19 yard-ot, majd Lance Ball-nak passzolt egy rövidet, aki 23 yard-ot szaladt a labdával. 0:25-nél sajnos a snap nem sikerült, de Tebow fel tudta szedni és így csak 5 yard-ot vesztett a Broncos. Időkérés jött, majd egy 4 yard-os Tebow futás és 0:02-nél az utolsó időkérés. A Prater tavalyi sérülése óta keretben lévő Steven Hauschka érkezett az 51 yard-os FG próbálkozásra és magabiztosan értékesítette a mezőnygólt, a dudaszó pillanatában megnyerve a meccset a Denver Broncos számára. A meccs végeredménye: 23-20.

Ezúttal többet játszottak a kezdők, így valamennyire képet lehetett alkotni, hogy hol is jár a csapat, még ha nem is a legjobb ellenfél ellen kellett küzdeniük. Véleményem szerint el lehet mondani, hogy nem állunk rosszul, egyik oldalon se.

Kyle Orton elég magabiztosnak tűnik, 16/23-al zárta a meccset, 236 yard-al és 1-1 TD-vel és INT-el. Tény, hogy az eladott labdánál elég nagyot hibázott, remélhetőleg az éles meccseken kevés ilyen hibát fog elkövetni. Tim Tebow teljesítménye nem volt tökéletes, hiszen 6/11-et hozott, 93 yard-al, TD és INT nélkül és 3 sack-et is bekapott, de amikor kellett, akkor odatette magát és egy game-winning drive-ot hozott össze. A futóink ezúttal is elég jól muzsikáltak, a két kezdő 20 futásból 72 yard-ot termelt 1 TD-vel, Lance Ball pedig nagyon sok javulást mutatott eddig a tavalyi erősen kifogásolható teljesítménye után, nagyon úgy tűnik, hogy ő lesz a harmadik számú futó a végleges keretben. Az elkapóknál Eddie Royal és Eric Decker nagyon jónak tűnik, Lloyd pedig egy kicsit se vesztett a tavalyi lendületéből, mögöttük a negyedik helyre Willis lehet a befutó. A TE poszton Julius Thomas 4 elkapással 70 yard-ot szorgoskodott össze, az ő helye is elég biztosnak tűnik az 53-es keretben, Fells-el egyetemben. A támadófalban a kezdők nagyon jól összeszoktak, jól mozognak, a backup-ok egy kicsit bizonytalanok, de mivel elég fiatal a starter sor, így aggodalomra messze nincs ok.

A védő oldalon egyre inkább úgy tűnik, hogy a HC és DC váltás bejött, agresszív, hatékony a védőmunka, jól dolgoznak együtt a srácok, egyedül a DT poszt ad okot aggodalomra, hiszen ha a már biztosan hosszabb távra kiesett Warren mellett Bunkley és Marcus Thomas se tud kezdeni az első héten, akkor elég vékony lesz a keret ezen a poszton. A pass rush nagyon jó, 5 sack-et hoztunk össze, Elvis Dumervil és Von Miller termeli a sack-eket, Ayers is nyomás alá helyezi a QB-t, ezt vártuk ettől a védelemtől már régóta. A secondary is hozzáteszi, amit kell, Champ Bailey a fénykorát idézően jó, még labdát nem szerzett, de meglesz az is hamarosan, ebben biztos vagyok. A két tavaly érkezett CB, Cox és Thompson is mutat szép dolgokat, az eddig nagy hibaforrásnak tűnő Nate Jones pedig szerencsére nem élte túl az első keretszűkítést, már a 80-ba se fért bele.

A ST részen is elég jó a helyzet, Britton Colquitt meglepően jó, 6 punt-al 43.8-as nettó átlagot ért el, ami egész jó, volt egy 20-on belül landoló labdája is, rosszabbra számítottam tőle, bár még mindig lehetne jobb. Matt Prater lába pont olyan erős, mint amilyen régen volt, úgy érzem, hogy idén megdönti az elődje, Elam által tartott 63 yard-os NFL rekordot. Thompson 4 punt visszahordásból 32 yard-ot ért el, ami elég masszív átlag, jó kezekben van nála ez a poszt úgy tűnik.

Már csak egy előszezon forduló van hátra az előidényből, magyar idő szerint péntek hajnali 4-kor, az Arizona Cardinals látja majd vendégül a Broncos-t. Ahogy az szokás, ezen a meccsen már nem fognak játszani a kezdők, nehogy a szezon előtt ilyen kevéssel sérüljenek meg, valamint a szeptember 3-i utolsó, 80-ról 53-ra való keretcsökkentés előtt kaphatnak esélyt a backup-ok a bizonyításra.

Ennek ellenére:

Nyerni kell, nincs mese…

Augusztus 31-től szeptember 18-ig rendezik meg az idei kosárlabda Európa Bajnokságot Litvániában, melyről szokás szerint a blogban is folyamatos tudósításokkal fogunk jelentkezni.






















A sportág 37. kontinens tornájának hat litván város, név szerint Kaunas, Vilnius, Siauliai, Panevezys, Alytus, Klaipéda adhat otthont és nagy örömünkre több denveri érdekeltségű játékosért is szurkolhatunk a következő két és fél hétben. A FIBA újítása értelmében idén 16 helyett már 24 csapat méretteti meg magát az EB-n, ugyanis a rendezők mellett kilencen a 2010-es VB résztvevői közül, öten a kvalifikáció első ágáról, további hét ország a FIBA ranglistája alapján, illetőleg még két csapat pótselejtezőről jutott ki a tornára. Utóbbi kapcsán sajnos kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a magyar válogatottnak is lett volna esélye az EB részvételre, de az utolsó selejtező körben Finnország és Portugália is mindannyiszor legyőzött minket, így az utolsó két helyen ők jutottak ki a tornára.

A négy darab hatos csoportból a három-három legjobb válogatott jut be a legjobb 12-be a középdöntőbe, ahol újabb két hat tagú csoportban folynak tovább a küzdelmek, de minden továbbjutó már csak a másik csoport három csapatával fog megmérkőzni, a saját kvartettjéből érkezőkkel szemben viszik magukkal az egymás elleni eredményeket a második körbe. Ezután a középdöntőkből négy-négy csapat kvalifikálja magát a legjobb nyolc között esedékes egyenes kiesési szakaszba, ahol a szokásos lebonyolítási rendben játsszák le a negyeddöntőket, az elődöntőket és a döntőt.

A VB csoportbeosztása:

A-csoport: Egyesült Királyság, Spanyolország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Törökország
B-csoport: Franciaország, Németország, Izrael, Olaszország, Lettország, Szerbia
C-csoport: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Finnország, Görögország, Macedónia, Montenegró
D-csoport: Belgium, Bulgária, Grúzia, Oroszország, Szlovénia, Ukrajna

A denveri résztvevők közül a legnagyobb reményekkel Danilo Gallinari szereplését követhetjük figyelemmel, aki az olasz válogatottban játszhat. A kis csatár élete első felnőtt tornájára készül, korábban a juniorok közt rendkívül sikeresen teljesített, eddig a nagyoknál nem lépett pályára, mivel a 2007-es EB-t megelőző felkészülési meccseken megsérült. Az olaszok nem kerültek könnyű hatosba, Siauliaiban egy csoportban vannak ugyanis a németekkel, a franciákkal, a szerbekkel is, de még így is illene továbbjutniuk. A Nuggets játékosa mellett még Bargnani és Belinelli számít NBA-s kosarasnak a csapatból, ez a hármas húzhatja magával az egyébként nagyon fiatal válogatottat.

Olaszország programja a csoportkörben:

Augusztus 31., szerda, 14:15 Szerbia - Olaszország
Szeptember 1., csütörtök, 20:00 Olaszország - Németország
Szeptember 2., péntek, 16:45 Lettország - Olaszország
Szeptember 4., vasárnap, 16:45 Olaszország - Franciaország
Szeptember 5., hétfő, 14:15 Izrael - Olaszország

Sokra viheti még a center Timofey Mozgov is az orosz csapat színeiben, aki a tornát megelőző felhozó mérkőzéséken fantasztikus formában játszott. A tehetséges magas ember a 2009-es tornán már részt vett, de akkor még jóval kisebb szerep hárult rá, most bizonyára első számú centerként meghatározó erőssége lehet a válogatottnak. Az oroszok is nagyon fiatal csapattal vesznek részt az EB-n, a négy évvel ezelőtti kontinens bajnok gárdából már csak néhányan erősítik a keretet. Mozgov mellett számtalan játékos lesz ott a tornán a Khimkyből, míg a legnagyobb névnek Kirilenko számít a keretben. A klaipédai csoport nem tűnik annyira veszélyesnek, de érdekes öt Kelet-európai országot egy hatosban látni, ennek ellenére az oroszoknak kötelező a továbbjutás, a legnagyobb ellenfelük a szlovénok lehetnek.

Oroszország programja a csoportkörben:

Augusztus 31., szerda, 20:00 Oroszország - Ukrajna
Szeptember 1., csütörtök, 17:00 Grúzia - Oroszország
Szeptember 3., szombat, 20:00 Oroszország - Belgium
Szeptember 4., vasárnap, 17:00 Bulgária - Oroszország
Szeptember 5., hétfő, 17:00 Szlovénia - Oroszország













A harmadik résztvevő a Nuggetsban is tartalék Kosta Koufos lesz, aki bizonyára Görögország színeiben is csak epizódszereplő lehet az EB-n. Érdekes módon a 22 éves denveri center számít a hellének egyetlen aktuális NBA játékosának, inkább a hazai, illetve az olasz és spanyol légiósokra épül a keret. A görögök is néhány rutinos játékos mellett a fialokra számítnak, így nehéz jósolni, bizonyára nem várhatunk tőlük annyira fényes menetelést, mint az elmúlt években, de az Alytusban rendezendő csoportból még mindig a legjobbak közé tartoznak, csak a horvátok és a montenegróiak ellen szabadna megizzadniuk, a továbbjutás nem okozhat gondot.

Görögország programja a csoportban:

Augusztus 31., szerda, 17:00 Görögország - Bosznia-Hercegovina
Szeptember 1., csütörtök, 17:00 Finnország - Görögország
Szeptember 3., szombat, 17:00 Görögország - Macedónia
Szeptember 4., vasárnap, 17:00 Montenegró - Görögország
Szeptember 5., hétfő, 17:00 Görögország - Horvátország

Szerencsére az A-csoportba egyetlen denveri sem került, egyedül majd az olaszok sodródhatnak arra az ágra a középdöntőben, ahol a címvédő Spanyolország, a házigazda Litvánia és a nagyon jó erőkből álló Törökország készül a harcra. Ebből a trióból lehetetlen tippelni, hogy milyen sorrendben fognak végezni, de az első kör legérdekesebb meccsei biztosan köztük lesznek Panevezysben.

Szurkoljunk együtt a denveri játékosokért, ha már az NBA lockoutban van, akkor meg kell becsülnünk az ilyen lehetőségeket, hogy színvonalas kosárlabát láthatunk! Igyekszünk a folytatásban is körönként legalább egyszer friss beszámolókkal jelentkezni az idei EB-ről.

Colorado állam talán egyik leghíresebb egyeteme, a University of Colorado a festői szépségű Boulder-völgyben található, a közel 100 000 fős Boulder City városában. Sporthagyományai egészen 1890-ig nyúlnak vissza, és 1934 óta viselik a Buffaloes vagy röviden a "Buffs" becenevet. 1947-ben csatlakoztak a Big Six-hez, ami ezzel Big Seven lett, gyakorlatilag a ma ismert Big 12 elődje, noha a Big 12 az ’előd’ történelmét nem tartja sajátjának. Egészen tavalyig erősítették ezt a konferenciát, azonban idén már a Pacific-12-ben várják a kihívásokat.




















A sportolni vágyó fiatalok 16 egyetemi sportban mérettethetik meg magukat a rivális iskolák tanulóival. Teszik mindezt nem kis sikerrel. 24 nemzeti bajnoki sikerrel büszkélkedhet az egyetem, aminek köszönhetően 2002-ben a Sports Illustrated elemzése szerint az Egyesült Államok 14. legjobb sport egyeteme lett, ami nem kis szó.

A legsikeresebb szakág a síelés, melyben összesen 23 nemzeti bajnoki címet szereztek, amikért elsősorban a Sziklás-hegység más egyetemeivel kellett megvívniuk. Természetesen a látványos amerikai csapatsportokban is erős egyetem, így van amerikai foci és kosár csapata is, melyek az ide látogató olvasót talán legjobban érdeklik, baseball csapat viszont 1980 óta nincs.

Kosárban a csapat több mint 100 éves történelme során 1136-1095-ös mérleggel büszkélkedhetnek a Bölények, 1942-ben, illetve 1955-ben pedig eljutottak egészen a Final Four-ig, de a jelenben is van remény hasonló sikerekhez, a tavalyi 19-12-es alapszakasz legalábbis mindenképp bizakodásra ad okot.

Még sikeresebb a helyi football alakulat. Az 1890 óta versenyző csapat 673-442-36-os összmérleggel rendelkezik, 27× kvalifikálta magát valamely Bowl-meccsre, amik közül 12-t meg is nyert, 4× bizonyultak a Big12 konferencia legjobbjainak, 1990-ben pedig nemzeti bajnokok lettek. Ami a játékosokat illeti, Rashaan Salaam, futójátékos 1994-ben elhódította az egyetemi foci legnagyobb egyéni kitüntetését, a Heisman Trophy-t. (1937-ben Byron White-nak majdnem sikerült ugyanez a bravúr, ő 2. lett.) Öt bölénynek jött össze a bravúr, hogy bekerüljön az College Football Hall of Fame-be, Byron White-nak (1952), Joe Romingnak (1984), Dick Andersonnak (1993), Bobby Andersonnak (2006) illetve legutóbb tavaly Alfred Williamsnak. Mellettük még szép számmal vannak All American játékosok is, az olvasót /*illetve magamat*/ azonban most megkímélném a több mint 60 név felsorolásától.

Több játékos fut, vagy futott szép NFL karriert is az egyetem elvégzése után, közülük párat kiemelve:

• A Denver Broncosból is jól ismert, a Pats-cel 2× Super Bowl győztes tight end, Daniel Graham.
• A Miami Dolphins-szal 2× Super Bowl győztes safety, 3× All Pro Dick Anderson
• A Raiders-szel 3 Super Bowl-t nyerő 4×es All Pro szélső elkapó Cliff Branch
• A 3× Pro Bowler LB Chad Brown
• Boyd Dowler, az ’59-es Rookie of the Year, 2× Pro Bowler, 1960-as All Decade team elkapója a Green Bay Packers-ből
• A Denver Broncos legendás, a Terrell Davist 2000 futott yardhoz segítő, ZBS falának 2× Super Bowl győztes All Pro OT-je, Matt Lepsis.
• A már többször említett Byron White az NFL-ben is szép karriert futott be/össze, 3× All Pro és az 1940-es évek All Decade Teamjének tagja.
• Illetve Alfred Williams, aki szintén saját csapatunk sikereinek kovácsa lett karrierje végén, ’96-ban All Pro, ’97-ben és ’98-ban pedig egyaránt bajnok lett a Broncos-zal

Nagy egyetemnek nagy riválisai is vannak. A Buffaloes-nak három is jutott:

Az ősi divízió rivális Nebraska, mely sajnos nem kicsit billen a Huskers oldalára (49-18-2). A Buffs számára a régi időkben ez a csapat volt, amit felül akart múlni, és a divízió--, illetve konferencia győzelemért folytatott harcban is ők voltak azok, akik rendre keresztezték utunkat.

Egy másik nagy rivalizálás a múlt század első felében a Utah Utes-szal. A szomszédos állomok közti rivalizálás több sportban is megfigyelhető, itt több mint 100 éve kezdődött. 1903-1962-ig minden évben találkozott a két csapat. Azóta viszont egyszer se, viszont idéntől mindkét csapat a Pacific 12 konferenciában várja a szezont, sőt ugyanabban a divízióban is, ezáltal egy nagyon régi rivalizálás éled újra szeptembertől. Az egymás elleni mérleg 30-24-3 a Buffs javára.

Végére a legnagyobbat, a Rocky Mountin Showdown. A legnagyobb államon belüli rivalizálás a Colorado Buffaoles és a Colorado State Rams nevéhez fűződik. A két egyetemet mindössze 72 km választja el, így a nem hivatalos, ám annál nagyobb presztízsű ’helyi legjobb csapat’ címéért mérkőznek meg évről évre. A párharcot a Buffs vezeti 59-20-2-re, de a két csapat között soha nincs lefutott összecsapás.

Ez lenne hát a Colorado Buffaloes. Remélem minél többen fogtok szurkolni az elkövetkezendő szezonban ennek a nagyon szimpatikus csapatnak!

A University of Northern Colorado 1889 óta működő állami intézmény, amely legfőképpen a tanárképzés terén rendelkezik mély múlttal, de emellett hat önálló karon, közel 50 féle képzést kínálnak a hallgatók számára, beleértve művészeti, tudományi, üzleti, közgazdasági és humán tárgyakat. Az UNC főegysége Greeley-ben, Denvertől 49 mérföldre Észak-Keletre fekszik, míg az egyetemhez tartozó legfontosabb melléképület Denver külvárosában, Lowry-ben található. Az egyetem évről évre megközelítőleg 10 ezer tanulót foglalkoztat, akik a 2010-es állapotok szerint hat kontinensről és 42 különböző országból származtak. Az iskola legfőbb szlogenjének a "Sapientia in aeterum est", vagyis "A bölcsesség örök" mondást tekinti. Az intézmény elnöke Dick Monfort, a híres üzletember testvérpár idősebbik tagja, aki annak idején maga is a Northern Colorado-n végezte egyetemi tanulmányait, és azóta meghatározó szerepet tölt be a denveri gazdasági életben, illetőleg a Colorado Rockies társtulajdonosának is tekinthető fivérével, Charlie-val együtt. Az egyetem falai között számtalan politikus és közéleti személyiség nevelkedett, például itt végzett Wellington Webb, korábbi denveri polgármester; Fred Brown, a Denver Post politikai újságírója; Steve Antonopulos, a Denver Broncos csapatorvosa; valamint Colorado jelenlegi First Lady-je, a kormányzó felesége, Jeannie Ritter.

















Az iskola mérsékelten aktív sportélettel rendelkezik, nyolc férfi és kilenc női szakágban versenyeznek, a legnagyobb csapatsportok közül kosárlabdában, baseballban és amerikai futballban vesznek részt. Ezek közül előbbi kettőben első osztályúak, míg női vonalon az úszás, a tenisz és a golf mellett leginkább a röplabda és a kosárlabda számít meghatározó programnak az UNC profiljában. A Bears becenévre hallgató együttesek rendszerint a Big Sky konferenciát erősítik, amely egy kisebb, de folyamatosan fejlődő csoportnak tekinthető az USA Közép-nyugati régiójában.

Az előző szemeszter alatt a legnagyobb sportsikert a férfi kosárlabda szakág okozta az egyetem számára, a Bears legényei ugyanis emlékezetes menetelés végén fennállásuk során először lettek bajnokok a konferenciában, majd a hazai rendezésű Big Sky tourney-n is a legjobbnak bizonyultak, így ott lehettek a March Madness 64-es tábláján és lejátszhattak egy mérkőzést az ország egyik legjobb csapata ellen. Hasonló bravúrt nagyon nehéz lenne megismételni, de az ősztől természetesen nálunk is követhetitek majd a csapat menetelését, és a legnagyobb hangsúlyt bizonyára a labdapattogtató srácok fogják megkapni. A másik nagy bizodalmunk a baseball-egyesület volt a legutóbbi évadban, de hiába végeztünk az előkelő második helyen a Great West-ben, mert a konferencia-tornán már az első körben búcsúzni kényszerültünk, majd júniusban számtalan játékos került MLB-csapatok birtokába az amatőr drafton, többek között a Rockies is merített a Bears-es tehetségek közül. Ezen kívül természetesen még a football programról kell mindenképpen említést tennünk, akik a második vonalnak számító FCS, Division I-AA-ben szerepelnek, és az elmúlt években csak a Big Sky csoport második felébe tartoztak. Ennek ellenére időről időre a Bears futballistáinak legfontosabb történéseiről is be fogunk számolni, már csak azért is, mert 25 év után először, idén szeptemberben újra megmérettetik magukat a legnagyobb helyi riválisnak számító Colorado State ellen.

Sőt, mi több, a második vonalbeli szereplés ellenére még mindig a football program tekinthető a leginkább ütőképesnek az egyetemen, ha azt nézzük, hogy melyik sportágban mennyi későbbi major játékos került ki az UNC-ről. Néhány baseball-játékoson kívül ugyanis szinte csak futballisták nevével találkozhatunk a Bears egykori növendékei közt, melyekből a legnagyobb név a San Diego Chargers elkapója, Vincent Jackson. Mellette még a Washington Redskins safety-je, Reed Doughty, a Pittsburgh Steelers DL-embere, Aaron Smith, illetve a jelenleg szabadügynök punter Dirk Johnson került ki az egyetemről az NFL-be.

Nem feltétlenül a UNC lesz az a coloradói egyetem, amelyről a legtöbb cikkünk fog szólni, de a hétvégén kezdődő futball-bajnokságban a másodosztályú csapat szereplését is követni fogjuk az elkövetkezendő hetekben.

Vesztes párharccal kezdte meg az élet-halál idegenbeli túrát a Colorado Rockies együttese, mivel a Los Angeles Dodgers otthonában a háromból csak egyetlen meccset sikerült megnyernünk a hétvégén, így változatlanul nehéz helyzetben vagyunk.























1. meccs, péntek: Dodgers-Rockies 6-1
A fontos párharc nyitó mérkőzésén az infielden Helton, Ellis, Tulo, Kouzmanoff kezdtek, a külső mezőnyben EYJR, Fowler, CarGo kaptak lehetőséget, az elkapó Alfonzo volt, míg a mienk kezdő dobója Rogers, a hazaiaké Lilly lehetett. Az első menetben két kieső után CarGo solo hazafutásával ragadtuk magunkhoz az előnyt, utána Rogers két singlet is beszedett, de egy Kouz-Ellis-Helton double playt mutattunk be Rivera ellen, így el tudtuk hárítani a veszélyt. A második próbálkozás alkalmával simán kiesett a három denveri ütő, de Rogers is gond nélkül tartotta vissza a hazai triót, így őriztük a minimális előnyt. A következő játszmában egyedül Ellis hozott egy singlet, de a kettes bázisnál nem jutott messzebb, közben egyetlen single után kiszórtuk a soron következő három ellenfelet. Ezt követően Tulo ért el egy doublet, de előtte és utána a többieket mind kiejtették, közben két kieső után két ütéssel a pontszerző helyekre engedtünk két LAi futót, azonban Barajas ellen összehoztuk a harmadik outot. Az ötödik támadással se mentünk semmire, ám Rogers is könnyedén elbúcsúztatta a soron következő ellenfeleit, majd újfent csak egy 2out walkra voltunk képesek CarGo jóvoltából. Ezután Rogers biztosan visszatartotta a Loney, Kemp, Rivera triót, míg a következő akcióban csak Kouz járt bázison egy mezőnyhiba által. A hetedik dobó részben rögtön teli pályát engedtünk két séta és egy single után, amikor Carroll kilőtt labdáját Fowler elkapta és kidobta vele a home platen Ethiert, majd szándékos sétával újra loaded alakult ki, Sellers beállása alatt a játékvezető balkot ítélt, amivel egyenlített a Dodgers, ráadásul Sellers beküldött még egy 2run singlet és 3-1re elmentek. Végül M. Reynolds is kapott egy balkot, ami viszont tényleg borzasztó call volt, hiszen csak egy pickoffot dobott, a fiatal dobó pedig annyira kizökkent, hogy Loney küldött ki ellene egy 2run HRt és az őt követő Kemp is bevágott egy rakétát, így 6-1nél fejezték be. A csapat teljesen összeomlott, Tracyt is kiállították és a következő támadásban nem tudtunk válaszolni. A nyolcadik alján Lindstrom hibátlanul tevékenykedett, majd az utolsó támadásban még Tulo és Helton hozott egy-egy singlet, de képtelenek voltunk már közelebb zárkózni, így 6-1es vereséget szenvedtünk a hajrában elvesztett találkozón.
- Csak öt darab ütésünk volt az egész meccsen, de nagyon sokáig 1-0ra vezettünk, aztán egy zavaros inning mindent megfordított és a végére sima vereséget kellett elkönyvelni. Az egyetlen pontot Gonzalez szerezte, aki az idei 24. hazafutásával volt eredményes a nyitó játékban és ezzel 13 meccsen belül a nyolcadik HRt ütötte és sorban a tizedik meccsén volt pontszerző, ezen kívül csak egy sétát harcolt ki. Tulowitzki négy beállás alatt egy singlet és egy doublet hozott, mindkét kiesését strikeout formájában kapta, egyébként már 35ször volt két bázisos ütése. Ezen kívül még Helton regisztrált egy ütést a négy beállása közben és az 1/3as Ellis nevéhez is fűződött egy single. A 3B Kouzmanoff ezúttal is négyből négyszer kiesett, de megbízható védekező játékot nyújtott és egy remek mentése is akadt. A sor tetején Young Jr is 0/4el fejezte be a meccset, sajnos egyszer sem tudott bázisra kerülni a gyors ember, hiába számítottunk volna a lendületére. Az őt követő Fowler ugyanilyen hatékonysággal zárt, azonban emlékezetes volt tőle a hetedik játékban a hatalmas haza dobása, mellyel egy flyout double playt hajtott végre. Az elkapó Alfonzo ugyancsak a 0/4esek táborához tartozott, ráadásul mind közül a legtöbb, három LOBt termelte. Az egyetlen klasszikus csere ütő Herrera a nyolcadik játszmában popout után esett ki. A kezdő dobó Rogers az első hat játékot kapott pont nélkül teljesítette, karrierje legjobb fellépését nyújtotta addig, lehet hogy 90 dobás közelében már nem kellett volna visszaküldeni őt, mert a hetedikben elment a hibáin a meccs. 6.2 után négy runt vittek be ellene és egy sokba kerülő balkot is elszenvedett, így hiába kezdett tökéletesen, a végén nem tudta elkerülni önmaga harmadik vereségét. M. Reynolds egy indokolatlan balk ítélet után két HRt nyelt, mellyel két ERt írták fel neki. Az utolsó játékot a frissen aktivált Lindstrom gond nélkül zárta le, addigra már minden eldőlt, így magabiztosan összehozhatta a háromból három kiejtést.

2. meccs, szombat: Dodgers-Rockies 7-6 walk-off extra inningekben
A másnap délutáni mérkőzésre újdonság volt a bal szélen S. Smith feltűnése, ezen kívül csak elkapót cseréltünk péntekhez képest és Alfonzo helyett Iannetta kezdett. A dobó a veterán Millwood volt, a házigazdáknál Billingsley jött és közben az első támadásban Fowler leadoff single után Ellis kapott dupla játékot, még CarGo és Tulo is pályára férkőztek, azonban Helton ellen véget ért az akció. Az első védekező részt Millwood pályára engedés nélkül teljesítette, aztán a második akcióban S. Smith és Kouz kiejtés nélkül a pontszerző helyekre került, azonban Millwood játéka közben egy fielder's choice play által kidobták a haza felé tartó futót, így sikerrel védekeztek ellenük, de utána újabb dobó játékot hoztunk hiba nélkül. A harmadik inningben viszont már védhetetlen akciót indítottunk, Ellis doublelal lépett fel, CarGo RBI singleből szereztük meg a vezetést, majd az őt követő Tulo bombázott ki egy két pontos hazafutást, aztán sorban hárman kiestek, addigra már 3-0s előnyben voltunk. Millwood először a harmadik menetben engedett futót a pályára, de egy pickoffal le is szedtük őt, aztán támadásban megint két embert küldtünk előre és két kieső után CarGo vágott be egy újabb RBI singlet. Ezt követően a Dodgers egy single és egy walk árán kieső nélkül jutott bázisra, aztán végrehajtottunk egy flyoutot és egy fontos Kouz-Ellis-Helton dupla játékkal lezártuk a játékrészt. Az ötödik játszmában két outnál Kouzmanoff jegyzett volna egy singlet, de a kettes bázis előtt megelőzték, ezalatt a LAD részére csupán egyetlen doublet engedélyeztünk és továbbra is tartottuk az előnyt. A következő felvonás alatt egy sétát kényszerítettünk ki, majd a kezdő dobó ellen egy kiesés után két singlet pakoltak be, az első csere ember Belislevel szemben Kemp szépített egy fielder's choice közbeni beéréssel, Rivera RBI singleből volt eredményes, Ethiert direkt sétálni hagytuk, a teli pályás helyzetnél viszont Blake egyenlített egy 2run RBI singlelel, azonban Ethiert S. Smith kidobta a home plate előtt, viszont egy HBP után Carroll pontot érő singleből már vezettek is 5-4re és az utolsó outot Brothers hozta. A hetedik támadásban CarGo singlet hozott, Tulo újabb 2run homerunnal pedig visszavettük a vezetést 6-5 arányban, majd Brothers két embert kiejtett, a harmadik outot Street abszolválta egy singlet követően. A folytatásban három out közt mindössze Herrera ért el egy walkot, mialatt Street 2in-2outnál adta tovább a terepet a closer Betancourtnak, aki lezárta a játékot. A kilencedik tetején csupán Helton jegyzett egy 2out singlet, aztán Betancourt maradt a befejezésért, de egy kiesőnél Loney üres pályás hazafutással kiegyenlített, így 6-6al végződött az alap játék. Az első extra inningben nem jártunk a bázisok közelében, míg Hammel két séta és egy single által teli páyát engedélyezett, de Miles ellen egy strikeouttal tudott hárítani, így meccsben maradtunk. Ezután könnyen elbúcsúztatták a denveri sor felső trióját, ezzel szemben egy kieső után a Dodgers Kemp hazafutásával befejezte a meccset és 7-6os győzelmet arattak 11 inningben.
- Hiába vezettünk többször is a végén nem tudtuk befejezni a meccset és a 11. játszmában mi voltunk a szenvedő felek a győztes pontnál. Gonzalez négy ütéssel zárta a meccset hat beállás alatt, ezzel sorban a 14. meccsén ért el találatot és a 11szer volt pontszerző, mivel két darab RBI singlet is bevágott, így már 86 pontos a szezonban és közelít a .300as átlaghoz. A maradék négy pontot mind Tulowitzki hozta, aki a négy lehetőségéből mindkét ütése egy-egy 2run HR volt, így elérte a 28. hazafutást és a 93. pontot az idényben. Ellis hat próbálkozása közben két ütést szállított, egy singlet és egy doublet, de csak egyetlen hazaérés fűződött a nevéhez. Mellette még Kouzmanoff termelt két ütést, az első határozottabb meccse volt nálunk, ám a 2/4es mérlege közben a mezőnyben elkönyvelt egy hibát, az évi tizediket, denveri színekben az elsőt, majd a hajrában már az egy sétáig jutó Herrera foglalta el a 3B posztot. Helton mindössze 1/5ös statisztikára volt képes, hozzá hasonlóan S. Smith is ugyanilyen számokkal zárt, ráadásul a négy kieséséből hármat SO formájában szenvedett el. Az első ember Fowler is csak egy ütést tett hozzá négy bázison hagyás mellett, ezúttal sem tudott kellő forgalmat biztosítani a cleanup hitterek számára. Az utolsó ütő Iannetta mind az öt lehetőségét elpazarolta, köztük háromszor strikeouttal búcsúztatták el és egy missed catch error révén az idei második hibája is megvolt. Pinch hitter lett volna Wigginton, de az ellenfél dobó cseréje miatt Giambit állítottuk be helyette, aki strikeoutot kapott a tizedikben. A kezdő dobó Millwood meggyőzően indította a meccset és az első öt játék kifejezetten jól sikerült neki, a hatodikban viszont egy kieső után két emberrel a pályán távozott, akik be is értek ellene. Belisle próbálta kisegíteni őt, de nagyon nem jött össze, három ütést és egy sétát engedett, a starter emberei mellett még további három futó ért haza ellene, az idei hetedik előny elvesztést jegyezte. Brothers a hatodik-hetedik játékban háromból három embert szórt ki, kettőt dobás utáni kiejtés által. Street már a hetedik inningben színre lépett és végül három felengedés közben három outot tudott le. Betancourt érdekes módon a nyolcadik utolsó harmadában elkezdte a savet, de a kilencedikben beszedte az egyenlítést jelentő HRt, nem tudta lezárni a meccset. Az extra játékokra Hammelt küldtük ki, aki az elsőt még megúszta, a másodikban viszont 1outnál belőtték ellene mindent eldöntő solo pontot, így a 13. vereségét kapta az évben.




















3. meccs, vasárnap: Dodgers-Rockies 6-7
Az újabb délutáni meccsre Chacin dobó játékával készültünk, a mezőnyből 2B poszton Ellis helyett Herrera, az egyesen Helton helyett Wiggy kezdett, míg az elkapó Alfonzo volt, a hazaiaknál a beugró Eovaldi dobott. Az első támadásban Fowler egy sétát harcolt ki és elrabolta a második bázist, ahonnan Tulo repítette haza egy RBI singleből, majd két újabb pályára kerüléssel teli bázisokat harcoltunk ki két kiesővel, melynél Kouzmanoff haza küldte mindhárom futót egy doublelal és még Alfonzo is eredményes volt egy single által, így öt pontos akcióval kezdtünk. Chacin rögtön beszedett egy triplet, Sellers RBI single révén szépítettek, de utána egy séta ellenére sikerült hozni az inninget, míg a második denveri akcióban már csak CarGo lépett bázisra egy 2out singlelel. Közben a Dodgers egyetlen walkot hozott, majd a harmadikban egyáltalán nem jártunk pályán, a hazaiak pedig egy doublet követve Loney RBI double jóvoltából szereztek újabb futást. Ezt követően csak Fowler hozott egy doublet, majd Chacin két singlet engedett és már a szélső bázison tartottak a futók, de Sellers ellen egy flyouttal mentettünk. Az ötödik játszmában CarGo süllyesztett el egy doublet, majd S. Smith RBI doubleból hoztunk újabb pontot és még Kouzmanoff is újra betalált egy single ütéssel, mialatt Chacin biztosan búcsúztatta el a három ellenfelét, így megint öt ponttal vezettünk. A hatodik tetején nem jártunk bázison, majd out nélkül adtunk három walkot, ekkor váltottunk dobót, M. Reynolds ellen két kieséses játék közben ért be egy-egy futó egy forceout és egy sac fly alatt, az utolsó embert Belisle dolgozta le. Ezután hiába értünk el egy singlet CarGo révén, mert Tulo dupla játékkal esett ki, majd Lindstrom játéka közben egy séta után Miles RBI doublelal szépítettek, Oeltjen pontot érő singlelel pedig egyetlen pontra felzárkóztak. A nyolcadikban képtelenek voltunk bázisra jutni, azonban Brothers is hibátlan munkát végzett és megőrizte az egy pontos vezetést. Az utolsó támadásban még Fowler lépett fel, de Herrera bunt közben double play áldozata lett, majd a tegnapi hibája ellenére Betancourt jött a saveért és ezúttal nem hibázott, hanem mind a három ellenfelét biztosan kiszórta, így 7-6ra megnyertük az utolsó összecsapást.
- Kétszer is vezettünk öt ponttal, a végére viszont csak egy maradt az előnyből, de most legalább azt meg tudtuk tartani a befejezésre, így a söprést elkerültük. A nap embere az új igazolás Kouzmanoff volt, aki egyre jobban felveszi a ritmust a mieinknél, vasárnap a két ütéséből összesen négy embert küldött haza, igaz a 3run double szerencsés körülmények között esett. Gonzalez ütő sorozata tovább folytatódott, négy beállás alatt három találatot jegyzett, de közvetlen pontszerzése nem volt, így a klubrekord RBI streak megszakadt, viszont a mezőnyben is villant egyet és egy pazar elkapást mutatott be a jobb szélen. Tulowitzki a legelső inningben érte el az egyetlen ütését, amiből újabb RBIt szállított, a következő három beállásában mindannyiszor kiesett. S. Smith 2/4es hatékonyságra volt képes, mindkét ütése után körbe ért és még az idei 55. pontját is megszerezte. Fowler ezúttal komolyabb teljesítményt hozott és a sor tetején egy doublet és két walkot regisztrált, még a kilencedik SB is összejött számára. Az elkapó Alfonzo az első inningben hozta a napi egyetlen ütését egy pontot érő singlet, utána háromból háromszor búcsúzott. Wigginton csak egy sétát ért el három kiesés közben, jó pár nap után először lehetett újra kezdő 1Bként. Herrera ütésben nem fogott ki jó napot ötből ötször outtal végezte, viszont masszívan védekezett és például egy remek passzt is végrehajtott kesztyűs kézzel. Az egyetlen csere ütő Young Jr strikeouttal esett ki a kilencedik játékban. Chacin továbbra sem tudott kitörni a hullámvölgyből, de legalább a győzelmet összehozta annak ellenére, hogy öt teljes játék alatt négy pontot szenvedett el, a hatodik inningben bases loadednél adta tovább a terepet. M. Reynolds ellen két out play közben beért a starter két futója, ezt a játszmát Belisle zárta le egy SOval. Lindstrom a hetedikben két ütés után két futást kapott, de a három pontos előnyből egyet még megőrzött a hajrára. A nyolcadik játékban Brothers magabiztosan búcsúztatta el a három vetélytársát, az idei 10. holdot termelte. Betancourt pedig a savet hozta, miután 12 dobásból letudta az utolsó inninget, így negyedszer vállalt hibátlan befejezést.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 75-59 (134 meccs)
2. San Francisco Giants 71-63 (134 meccs, 4.0 GB)
3. Colorado Rockies 64-70 (134 meccs, 11.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 62-70 (132 meccs, 12.0 GB)
5. San Diego Padres 60-74 (134 meccs, 15.0 GB)

A D'backs söpréssel hozta a Padres elleni párharcot, így még jobban megerősítették a vezető helyüket a csoportban, ezzel szemben a Giants csak döntetlenre futotta az Astros ellen. A Dodgers elleni zakó ellenére még őrizzük a harmadik helyet a csoportban, de egyre szorosabb itt is a harc, a playofftól pedig még messzebb kerültünk. A következő napokban éppen az Arizonához megyünk, a csoportban még LAD-SD párharcot rendeznek, a SF legújabb ellenfele pedig a Cubs lesz.

Tehát a túrát az Arizona Diamondbacks ellen folytatjuk, remek formában vannak és ellenük se vagyunk esélyesek, de ahhoz hogy életben tartsuk a reális reményeink, mindenképp meg kéne nyerni ezt a párharcot. A csapat a következő időpontokban fog játszani a Chase Fielden: kedd 03:40, szerda 03:40, csütörtök 03:40. Most már tényleg az életben maradásért kell szurkolni! GO ROCKIES!!!