Nincs változás a játékosok és a tulajdonosok közti bérvita ügyében, így október elején is még erősen bizonytalan, hogy vajon megrendezésre kerülhet-e a 2011-12-es NBA szezon.

Az előzetes menetrend szerint a legtöbb csapatnak már el kellett volna kezdenie az edzőtáborokat, azonban a megegyezés hiányában erre nincs lehetőség és már számtalan októberi előidény mérkőzést is töröltek. A lockoutnak már kézzel fogható következményei vannak, hiába tárgyalnak a felek szinte napról napra, jó eséllyel hamarosan már a szezon meccseit is érintheti a leállás, de biztosan még semmit sem jelenthetünk ki. Arra viszont egyre nagyobb esély van, hogy ha lesz is szezon, akkor csak késve - netán rövidített programmal - lehet játszani.






















Mivel nincs megállapodás, egyre több NBA játékos választ magának állandó pénzforrást játéklehetőséget a lockout idejére és igazol át európai csapatokba. Sőt, az igazán merészek egyenesen Kínába írnak alá garantált szerződést, amely értelmében a lockout helyzettől függetlenül a teljes szezont le kell játszaniuk Ázsiában.

Ami a Nuggetst illeti, a legutóbbi írásunkban már beszámoltam róla, hogy Lawson Litvániába, Mozgov Oroszországba szerződött. Őket követően pár hete Danilo Gallinari bejelentette, hogy az Olimpia Milano együttesében szándékozik játszani ősztől, amíg a tengerentúlon nem rendeződnek a viszonyok. Az emlékezetes Melo cserében megszerzett támadó a következő évek meghatározó játékosa lehet a denveri együttesben, így természetesen nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy játék nélkül maradjon a kényszerszünet alatt, nagyon jó döntés volt tőle, hogy hazája bajnokságának egyik élcsapatában folytatja és az Euroligában is pályára léphet.

Az RFA Wilson Chandler nem állapodott meg a mieinkkel és mivel nincs CBA, valójában már nem tekinthető a klub játékosának, főleg miután a kínai Zhejiang Guangsha csapatához szerződött. A kis csatár az előttünk álló szezont biztosan a Távol-Keleten fogja tölteni, garantált szerződést írt alá, amiből nincs kilépési lehetőség.

Hozzá hasonlóan a lejáró szerződésű SG J.R. Smith is belevágott a kínai kalandba, mivel a Zhejiang Wanma gárdájához kötelezte el magát, ennek értelmében ő is legkorábban csak márciusban tudna csatlakozni az NBAhez, amikor véget ér a kínai bajnokság. A bohém dobó hátvéd a kínai liga történetének legdrágább igazolása volt, csapatától több mint 3 millió dolláros fizetésre számíthat a következő évben.

JR csak néhány napig mondhatta magát a liga legjobban kereső játékosának, ugyanis nem sokkal utána egy másik ex-Nugget Kenyon Martin is az országba szerződött, mégpedig a Xingiang Guanghui nevű csapathoz. Hivatalos információt nem közöltek K-Mart szerződéséről, de állítólag JR-nál is kedvezőbb feltételek mellett volt hajlandó Kínába igazolni és természetesen neki is garantált szerződése van a teljes 2011-12-es évadra.

Nem tudom, hogy a kínai szerződésekben mennyire játszott szerepet a játékban maradás lehetősége, vagy mennyire motiválta őket inkább a busás pénzösszeg, de az biztos, hogy a három Távol-Keletre távozó játékos a következő NBA szezonban - ha lesz is - nem játszhatnak, bár már egyébként sincsenek szerződésben a Nuggetsszel, nem tekinthetők igazi veszteségnek. Egyébként már rengeteg NBA játékos igazolt más országba a lockout helyzet miatt, erről érdemes végig böngészni EZT a listát.

Ahogy korábban ígértük, az Európába szerződő játékosaink szereplését folyamatosan követni fogjuk, a legtöbb bajnokság a héten kezdetét veszi. Terveink szerint a jövő héttől kezdve minden hétfőn Filip kormányzó úr bejelentkezéseit olvashatjátok majd Lawson, Gallinari, Mozgov és a többiek (?) európai kalandjairól. Addig is a kommentek között akár élőben is szurkolhatunk a srácok mérkőzésein.

Sok mindent most nem tudunk tenni, minthogy megvárjuk mi lesz a lockout vége, addig pedig jobb híján kénytelenek vagyunk az Európába szerződő játékosok szereplésére figyelni.

Vasárnap újabb erőpróba vár a Denver Broncos csapatára, sőt, a szezon talán legnehezebb összecsapása előtt állunk, hiszen a címvédő Green Bay Packers rettegett otthonába, a Lambeau Fieldre látogat csapatunk. Mondhatni országos 1-es, NFL-ben viszont ha közhely is, nincsenek lefutott meccsek.






















A Green Bay a liga egyik legnagyobb múltú csapata, viszont tavaly a bajnokoknak járó tisztelet megadása gyanánt végigmentünk dicső történelmükben, most kicsit részletesebben elevenítsük fel a két csapat legemlékezetesebb, s számunkra talán legkedvesebb mérkőzését, a Super Bowl XXXII-t 1998-ban. A mérkőzés két legendás irányító összecsapását ígérte, a zsinórban háromszoros alapszakasz MVP, azóta kis híján minden fontosabb NFL-rekordot megdöntő, előző évben bajnoki címnek örülhető Brett Favre és a Denver Broncos legendája a korábbi 3× Super Bowl résztvevő, 87-es alapszakasz MVP John Elway között. A meccs hőse mégsem közülük került ki...

A Packersenek volt simább útja a döntőig, az NFC Central győzteseként 2. kiemeltként várhatták a konferenciában a rájátszást, s címvédőhöz méltóan átgázoltak a Tampa Bay-en (21-7), majd három év alatt harmadszor ejtették ki a Steve Young vezette 49erst, tették mindezt egy meglepően sima mérkőzésen San Francisco-ban (23-10). Ezzel szemben mi csak a második helyet szereztük meg a divízióban, a Kansas City Chiefs mögött. Ennek megfelelően számunkra már a wild card fordulóban kezdetét vették a Play offs megmérettetései. Az első körben az egyetlen hazai találkozónkon szó szerint átgázoltunk a Jacksonville Jaguarson, 310 futott yarddal, s a támadóktól összesen 511 yarddal. A vége 42-17 lett. Következő ellenfelünk azonban a konferencia 1. kiemeltje volt, a Kansas City Chiefs, akik előttünk végeztek a divízióháborúban. Az alapszakasz folyamán az 1. körben magabiztos győzelmet arattunk ellenük a MileHigh-on, idegenben azonban szoros meccsen alulmaradtunk (22-24). A harmadik összecsapásra az Arrowhead stadionban került sor, s egy nagyon szoros meccsen az utolsó negyedben fordítva (nem először írok egy Elway 4. negyedes fordításról) 14-10-re nyertünk. A döntőbe jutáshoz a 2. kiemelt Steelers állt az utunkban, akiket egy hasonlóan kiélezett meccsen 24-21-gyel múltunk felül. Ötödszörre jutottunk be a Super Bowlba, ám korábban mind a 4 alkalommal vereséget szenvedtünk, ráadásul ebből 3× Elway vezetésével maradtunk alul. Sokan már-már elkönyvelték, hogy John-nak Tripucka-hoz hasonlóan gyűrű nélkül kell visszavonulnia. A döntő egyértelmű esélyese így a Packers volt.

Esélyeshez méltón rögtön az első drivejukból a kickoff után TD-t értek el Favre és Freeman összjátékából. Szerencsére Terrell Davis futott TD-je révén rögtön válaszolni tudtunk rá. A Packers következő drivejából Tyrone Braxton révén - akinek a neve most már minden DSB olvasó számára ismertnek kell lennie a legjobb Draftoltainkról szóló írásból, vagy valamelyik korábbi beharangozóból - megszereztük a labdát, s a negyed végére az GB 1 yardosáig jutottunk. TD azonban megsérült, s a teljes második negyedet ki kellett hagynia. Ekkor azonban előkerült a meccsen addig szürkébben teljesítő Elway, s tőle egyáltalán nem idegen módon, ő maga vitte át a labdát a gólvonalon. Erre az egy snap erejére TD is visszajött a pályára, hogy a Packers arra számítson, hogy ő kapja majd a játékszert. Shanahan számítása bejött, s lépéselőnybe kerültünk. (14-7). Ahogy egy jó csapatnál lenni szokott, a védelem se maradt el a támadóktól, s újra megszerezték a labdát. Ezúttal Steve Atwateré (szintén minden Broncos fannak ismernie kell) az érdem, aki kiharcolt egy fumblet, amit Neil Smith összegyűjtött. Terrell Davis nélkül azonban a támadó gépezet akadozott, first downt se tudtak összehozni, azonban így is növelni tudtuk az előnyt Jason Elam 51 yardos field goaljának köszönhetően. Oda-vissza three and outot követően a GB a saját 5 yardjáról indulva végig vezette a labdát az egész pályán és Favre ujabb touchdown átadásával, Mark Chmura-nak, 3 pontra csökkentették a hátrányt. Az előny még nálunk volt, viszont Davis kiválása után nem ment a támadóknak, Elwayen nagyon látszott a három elszenvedett vereség emléke, így minden Broncos fan megkönnyebbült, amikor a második félidőre visszatért a csapat legjobbja, Terrell Davis. Azonban az első megmozdulásából elvesztette a labdát, s a GB a mi 26-osunkról jöhetett. Ahogy a 2. negyedben végig, újra a védelem tartotta magát, egy 3&outtal lezavarták Favrekat a pályáról, a speciális egység pedig gondoskodott róla, hogy tovább tündökölhessen a védelem, egy teljesen értelmetlen offside-dal 1st downhoz juttatták a Packerst. A védelem 'élt a lehetőséggel' és újra megmutatták a Packers támadóknak, hogy merre van az oldalvonal, gyakorlatilag egy 'Six and out'-tal mentették a helyzetet. Az egyenlítés azonban így is összejött a sajtfejűeknek, úgyhogy ideje volt a támadóknak összekapniuk magukat. Nem sikerült nekik. Újra puntolni volt kénytelen a csapat, s újra jöhetett a Packers. Újra jöhetett azonban a védelem, és újra jöhetett a three and out, újra jöhetett az offside a STtől, s jöhetett az újabb three and out a védelemtől. A back-to-back 6&outnak köszönhetően még mindig döntetlenre állt a meccs. A főleg TD futásaira épülő offense-ünk azonban egy kicsit kiszámíthatóvá vált, váltani kellett. Tudta ezt Elway is, és amikor kellett megadta azt a lendületet, amire szükség volt. Előbb egy 36 yardos passzal Ed McCaffreynak field goal távolságba juttatta a csapatot, majd 3. kísérletre a zsebből kimozogva megfutotta a first downt, a Super Bowlok történelmének egyik leglátványosabb játékával a híres helikopter szaltóval. Nem volt élete meccse Elwaynek, azonban mégis ez karrierje talán legemlékezetesebb mozdulata, ami óriási lökést adott a csapatnak, s talán ez volt a kulcs a győzelemhez. A driveot TD fejezte be, egy újabb 1 yardos TDvel, újra megszerezve a vezetést a 4. negyed előtt. Az út azonban továbbra se volt sima, bár a kickoff után visszaszerezte a labdát a special team, Elway eladta, és feléledt a Packers offense is. Egy 85 yardos driveot követően egyenlítettek a záró negyedben Favre napi harmadik TD passzával. A negyedik negyed ezután egy ideig megint a védelmekről szólt, ezután újra beindult a Terrell Davis show, Elway is jól menedzselte a driveot 1:47-tel a vége előtt már a Packers goal lineon volt a csapat. TD harmadik futott touchdownja után ismét 7 ponttal vezettünk. Ezután bár Favre már fieldgoal távolságig juttatta csapatát 4. kísérletre eladta a labdát, ezzel megnyertük történelmünk első Super Bowl győzelmét.

Négy elvesztett döntő után ötödszörre sikerült nyerni, Elwaynek pedig a csapatból egyedüliként, aki három korábbi vesztes SB-n is játszott végre összejött a bajnoki gyűrű. Mindössze a 2. csapat voltunk, akik wild cardról nyertek, és a Jets 1969-es sikere óta a legnagyobb upset victory volt a Super Bowlon. Az NFL legnagyobb mérkőzési között 'This One's for John' néven emlegetik. A mérkőzést követően a Packers kicsit visszaesett, a Broncos azonban felszabadulva az örökvesztest nyomó teher alól, fennállása legjobb alapszakaszát produkálva, Elway elérte az 50000 passzolt yardot és a 300TD-t, majd 14-2-es muatóval bejutott a rájátszásba, és mondhatni simán megvédte a címét. Sajnos a csapat ezután nem maradt együtt: Elway könnyek között búcsúzott, de stílusosan utolsó meccsén Super Bowl MVPként vonulhatott vissza; Shannon Sharpe a Ravensbe igazolt; Terrell Davis alapszakasz MVP címet érő 2000 futott yardja után lesérült és már sosem volt a régi; néhány rosszabb offseasonnek is köszönhetően a csapat azóta egyetlen utószezon győzelmet tud felmutatni. Noha,- 2005ben akár a végső győzelemre is lehetett volna esélyünk a csúcsformában játszó Plummerrel és a liga egyik legerősebb védelmével. Azonban a sorozatos DC, majd HC váltások okán a csapat azóta a liga egyik leggyengébb egységévé zülledt. Méltatlanul múltunkhoz 2005 óta nem jutottunk a rájátszásba és idén se mutatkozik rá semmi esélyünk.






















Ezzel szemben a Green Bay Packers pont hogy kijött a hullámvölgyből. Megtalálták Favre utódját Aaron Rodgers személyében, s tavaly a Steelers legyőzésével megszerezték fennállásuk 13. bajnoki címét, köztük 4. Super Bowl győzelmét. Tavaly óra ráadásul talán még erősebbek lettek, és esélyesekhez méltón hibátlanul kezdték a szezont, 3-0-val állnak. Ráadásul 3 győzelmük közül kettőt igazi rangadón arattak. A nyitó körben egy pontparádén a két évvel ezelőtti győztes New Orleans Saints csapatát verték, múlthéten pedig ősi riválisuk ellen, a crybaby vezette Bearsnél bizonyultak jobbnak. Ami miatt aggódhatnak, hogy hiába játszik náluk a liga egyik legjobb passrusherje, az egyik legjobb CBje, mégis yardokat tekintve, a liga második legrosszabb passz elleni védelmével büszkélkedhetnek. Kyle Orton ellen azért vélhetően javítani fognak ezen...

Essen szó végezetül a saját esélyeinkről is. Egyáltalán nem gyenge a csapatunk, ezt láthattuk az eddigi 3 mérkőzésen. Mindegyiken meccsben voltunk, s akár mindhármat megnyerhettük volna. Ami aggasztó részünkről, hogy kiélezett szituációkban rendre csődöt mondunk. Csapatjátékban nem lehet mindent egy ember nyakába varrni, én mégis ezt fogom tenni. Az első héten a Raiders ellen, amikor nálunk volt a momentum, egyszerűen magától elejtette a labdát. A Bengals ellen is teljesen eltűnt a 2. félidő első driveja után az offense-ünk, egy összejött nagy-játék mentette meg a csapatot, a Titans ellen pedig végig vezettük a meccset, mégis kikaptunk. Egyrészt 4 próbálkozásból nem tudtunk 2 yardot megtenni, másrészt amikor már a field goal távolság határán jártunk, Orton eladta a labdát. Mindenkinek lehetnek gyengébb meccsei, azonban míg Elway pont a döntő, kulcsszituációkban volt a legélesebb, rendre összehozta a fordítást, amikor csak lehetett, addig Orton pont az ellenkezője. A redzoneban általánosságban egy katasztrófa, de a meccseken is pont a kulcsfontosságú szituációkban nem lehet rá számítani. Orton nem rossz irányító, tavaly szenzációs számokat produkált a vereségek ellenére, még ha azokat főleg akkor hozta is össze, amikor a meccsek már eldőltek, azonban nagyon nem nyerő alkat. A szoros meccseken mindig mi húzzuk a rövidebbet, és ez az irányító hibája. Nem lehet mindenki akkora zseni, mint a legendás 7-esünk volt, sőt, olyan nem is lesz még egy, viszont amellett, hogy Orton meccsről meccsre visszaél a bizalommal az ilyen helyzetekben, nem mondhatja azt senki se, hogy nincs más opció. Talán ül a padon valaki, aki pont az ilyen éles helyzetekre termett, nem biztos, de amíg nem próbáljuk sosem derül ki. Tim Tebow, az NCAAban kimagasló játékos volt, és ami még fontosabb NFLben is le tette a névjegyét. Tavaly annyi goal line szituációt oldott meg, amennyit rá bíztunk. 100%-os a siker rátája. A mostani Broncos legnagyobb hiányossága a redzone offense. Ennek ellenére az ellenfél 2 yardján, amikor egész meccsen nem mentek a rövid futások, 4 kísérletből egyetlen lehetőséget se bíztak rá. Érthetetlen. Ortonnal nem tudunk előbbre lépni, ezt már bizonyította. Tud amit tud, és az igazából nem kevés, de azt a +t ami a győzelemhez kell egy ki-ki meccsen nem tudja hozzáadni. Ennek ellenére nem kap lehetőséget. Érthetetlen. Még csak három fordulón vagyunk túl, de beigazolódni látszik legnagyobb félelmem, és az új rezsim el fogja vesztegetni a közönség kedvencet, pont ahogy JMD tette Traktorral...

Félreértés ne essék, Tebow pályára lépése nem jelentené azt, hogy hirtelen elkezdenénk nyerni a meccseket, sőt lehet hogy utólag Fox jelenlegi álláspontját igazolná játéka, de mindenképp szezon közben ki kéne deríteni, hogy ő-e a következő franchise QB-nk. Ha nem, akkor az első pickünkből újra QB-t kell húzni. Sajnos, jelenleg úgy tűnik, hogy az új vezetőség abszolút lemondott Tebowról, pedig megvan rá az esély - véleményem szerint nem is kicsi - hogy beválik, és akkor más posztot is erősíthetnénk a következő drafton, sokkal előbbre tartanánk az új csapat építésében.

Erősebb csapatunk van, mint azt sokan gondolnák, még akár a Packersszel is meccsben lehetünk, de hiába tudunk szoros meccset játszani, nincs aki meg tudná nyerni a meccset a csapatnak, vagy ha van is, a padon ül, és max WR-nek jön be 1-1 play erejéig, hogy a szurkolók ne gyújtsák fel a stadiont. A cikkeimet Hajrá Broncos felkiáltással szoktam zárni, és kedvenc csapatunknak szurkolni akárki is játszik ott (kivéve az Avsnél?!), azonban most mégis úgy vagyok vele, hogy hosszú távon talán akkor jár jobban a csapat, ha 'Orton gives us the BEST chance to win' nem épp élete meccsét játszaná, hogy jöhessen végre a Tebow Time!

Vasárnap este 22:15-kor a Broncos legénysége a címvédő Green Bay Packers otthonában léphet pályára.

Az október elején induló egyetemi jégkorong bajnokságra felkészülő sorozatunk harmadik, egyben utolsó részében Colorado állam harmadik számú hoki programjáról, az Air Force Falcons seregéről, és azok idény előtti elvárásairól tájékozódhattok egy szezonbeharangozó írás segítségével.

















A Légierő sokáig nem szentelt különösebb figyelmet a hoki csapatának, majd az Atlantic Hockey (AHA) konferenciához való 2006-os csatlakozás óta egyre komolyabban számolni kell a jég hátán is megélő Sólymokkal. Ráadásul az utóbbi öt szezonból négyszer sikerült bezsebelni a konferencia-tornát, egy alkalommal pedig az alapszakaszban is a csoport élén végeztünk. Ezekben az esztendőkben (2007, 2008, 2009 és 2011) mindannyiszor részt vettünk a 16 csapatos országos rájátszásban, ezidáig azonban a nagy álom, a Frozen Four-ban való részvétel egyszer sem jött össze. Ehhez a legközelebb három évvel ezelőtt jártunk, amikor a 2009-es Tournament alatt sikerült kiejteni az első kiemelt Michigan-t, de a Regional Final-ban a Vermont kétszeres hosszabbításban felülmúlta a mieinket.

A Falcons tehát az AHA konferenciában küzd a minél nagyobb sikerekért, ahol a Niagara és a Robert Morris tavalyi csatlakozásával immár 12 csapat vesz részt. A legnagyobb ellenfélnek a legutóbbi alapszakasz-győztes RIT, illetve az örökös katonai rivális intézmény, az Army számít. Továbbá még az American International, a Bentley, a Canisius, a Connecticut, a Holy Cross, a Mercyhurst és a Sacred Heart alkotja a konferencia mezőnyét. A csoportban évek óta kiélezett küzdelem zajlik a legjobb iskolák között, azonban az AFA folyamatosan az élmezőnyben helyezkedik el, reményeink szerint ez a 2011/12-es tanévben sem lesz másként, amikor ismét a Rochester Institute of Technology és a Holy Cross gárdája lehet a legfőbb vetélytárs.

Az elmúlt évi csapathoz képest viszonylag kevés változás történt a csapatban, és a tavalyi 11 legjobb pontszerző közül kilencen a Falcons idei keretében is megtalálhatóak. Ugyanakkor éppen a házi kanadai táblázat két éllovasa végezte el múlt évben az akadémiát, tehát ők már nem tagjai az együttesnek. A pontokért a továbbiakban leginkább két harmadéves támadó, Kyle De Laurell és John Kruse felelhetnek, akik az elmúlt szezon alatt 23, ill. 18 pontot szorgoskodtak össze. Segítségükre lehet még az újonnan kinevezett senior csapatkapitány Paul Weisgarber, aki 13 találatával a legeredményesebb tavalyról visszatérő hokis, és bizonyára a leköszönő évében még inkább össze fogja kapni magát, és C betűvel a mellkasán kettőzött erővel fog hajtani. Mellettük még talán a sophomore idényét kezdő Jason Fabian-tól várható meghatározó teljesítmény, miután a bemutatkozó évében 10+11-es mérleget rittyentett.

A védelem 2010/11-es alaphatosából öten továbbra is a Sólymok kék vonalát erősítik, beleértve az utolsó éves Scott Mathis-t és Tim Kirby-t. Előbbi 27 pontjával a csapat legeredményesebb hátvédjeként tavaly tagja volt a konferencia első számú All-Star csapatának, míg utóbbi nem sokkal elmaradva tőle az AHA harmadik számú együttesébe nyert besorolást. Összességében a hátsó alakzat rutinosnak és összeszokottnak tekinthető, amely jó kapus teljesítménnyel kiegészülve könnyen eredményes munkára lehet képes.

Márpedig a kapuban természetesen továbbra is számíthatunk az egy évvel ezelőtt berobbanó Jason Torf-re, akit elsőévesként beválasztottak az All-Rookie team-be és az AHA All-Tournament csapatába is. Torf az idény utolsó 29 mérkőzésén kezdőként kapott lehetőséget, 16 győzelme a második legtöbb volt egy freshman kapustól az egész országban, miközben igencsak versenyképes, 2.87-es kapott gól átlagra és 90.9 %-os védési hatékonyságra volt képes. Váltótársa a tavaly kiszorított Stephen Caple lehet, aki utolsó szezonjában bizonyára csak minimális szerepet fog kapni, hacsak netán nem kényszerűségből kell bevetnünk őt.

Az előttünk álló szezonban is hosszú menetelésre számíthatunk az Air Force hoki csapatától, az előzetes várakozások szerint a RIT együttesével kell majd megvívnunk a konferencia trónjáért, akik tavaly az alapszakaszban három ponttal előttünk végeztek, de az AHA-döntőben 1-0-ra legyőztük őket. Reméljük idén is minimum meg tudjuk ismételni az előző szezonbeli eredményeket, akkor biztosan nem kell csalódottnak lennünk.

A Falcons 2011/12-es menetrendje:

Október 2., vasárnap, 03:35 Simon Fraser University - Air Force (felkészülési mérkőzés)
Október 4., kedd, 02:05 Air Force - McGill University (felkészülési mérkőzés)
Október 8., szombat, 02:37 North Dakota - Air Force (Icebreaker Classic)
Október 8., szombat, 23:05 Air Force - Boston College/Michigan State (Icebreaker Classic)
Október 15., szombat, 03:05 Air Force - Niagara*
Október 17., hétfő, 01:05 Air Force - Robert Morris*
Október 22., szombat, 02:05 Alabama Huntsville - Air Force
Október 23., vasárnap, 02:05 Alabama Huntsville - Air Force
Október 30., vasárnap, 03:05 Air Force - Canisius*
November 5., szombat, 03:05 Air Force - Sacred Heart*
November 6., vasárnap, 03:35 Air Force - Sacred Heart*
November 12., szombat, 01:05 RIT - Air Force*
November 13., vasárnap, 01:05 Mercyhurst - Air Force*
November 26., szombat, 03:05 Air Force - Connecticut*
November 27., vasárnap, 03:05 Air Force - Connecticut*
December 3., szombat, 01:05 American International - Air Force*
December 4.,vasárnap, 01:05 American International - Air Force*
December 31., szombat, 03:37 Colorado College - Air Force
Január 1., vasárnap, 02:05 Air Force - Denver University
Január 7., szombat, 01:05 Holy Cross - Air Force*
Január 8., vasárnap, 01:05 Holy Cross - Air Force*
Január 14., szombat, 03:05 Air Force - Bentley*
Január 15., vasárnap, 03:05 Air Force - Bentley*
Január 21., szombat, 01:35 Army - Air Force*
Január 22., vasárnap, 01:05 Army - Air Force*
Január 29., vasárnap, 22:05 Canisius - Air Force*
Január 31., kedd, 01:05 Canisius - Air Force*
Február 4., szombat, 04:05 Air Force - RIT*
Február 5., vasárnap, 03:05 Air Force - RIT*
Február 11., szombat, 01:05 Niagara - Air Force*
Február 12., vasárnap, 01:05 Niagara - Air Force*
Február 18., szombat, 03:05 Air Force - Mercyhurst*
Február 19., vasárnap, 03:05 Air Force - Mercyhurst*
Február 25., szombat, 01:05 Robert Morris - Air Force*
Február 26., vasárnap, 01:05 Robert Morris - Air Force*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Aktuális kiadásunkban a Colorado Tigers egyetemi jégkorong csapatának szezonelőzetesét olvashatjátok, amely az állam második legerősebb gárdájaként ugyancsak komoly célkitűzésekkel készül az előttünk álló 2011/12-es tanévre.























A CC a legmélyebb gyökerekkel rendelkező jégkorong programot adja a coloradói felsőoktatási intézmények közül. A Tigrisek már az 1938-as idényben megmérettették magukat az NCAA-ben, majd a második világháború miatti kényszerszünet után 1945-ben helyezték új alapokra a főiskola hokicsapatát. Amely olyannyira eredményesen sikerült, hogy rövid időn belül két nemzeti bajnoki címét is nyertek, mégpedig 1950-ben és 1957-ben. Ezt követően a konferencia 1959-es létrehozásától a mai napig a WCHA mezőnyét ékesítik, amelyben a konferencia-tornát egyszer tudtuk megnyerni, alapszakaszbeli bajnoki címet pedig összesen kilenc alkalommal szereztünk. Ugyanakkor a hőskorszak sikerei óta a Frozen Four-ban mindössze háromszor tettük tiszteletünket, de 2005 óta egyszer sem, s az azóta eltelt hat esztendő alatt csupán háromszor voltunk tagjai a 16 csapatos országos rájátszás küzdelmeinek.

A Tigers tehát - a korábban már bemutatott Pioneers-hez hasonlóan - a WCHA konferenciát erősíti, amelyben az állami rivális mellett még az Alaska Anchorage, a Bemidji State, a Michigan Tech, a Minnesota, a Minnesota Duluth, a Minnesota State, a Nebraska Omaha, a North Dakota, a St. Cloud State és a Wiscosin együttese szerepel. A főiskola csapata a legfrissebb szezon előtti rangsorban a második helyre került a konferenciában, ami komoly elvárásokra jogosít fel bennünket. Kétségtelenül kompetens csapat lehet, de a csoport mezőnye rendkívül kiegyensúlyozott, az országos bajnok Minnesota Duluth, a tavalyi Tournament első kiemelt North Dakota, vagy éppen a bomba erős Denver is reális esélyekkel száll harcba a trónért, mellettük a Tigers leginkább úgy mond a surranó pályán érhet oda.

Az együttes 2011 tavaszán a nemzeti rájátszásban egészen a Regional Final-ig menetelt, ahol csak a későbbi döntős Michigan tudta megállítani őket egy szoros mérkőzésen. A Tigrisek falkavezére az elmúlt évben még csak freshman Jaden Schwartz volt, aki 30 meccs alatt 47 ponttal repítette a csapat szekerét. A 2010-es draft 14. helyén a St. Louis Blues által kiválasztott szélső előtt hatalmas karrier állhat, hosszú évek alatt a legkomolyabb CC-tehetségnek mondható, s ha a második szezonjában meg tud felelni az előzetes elvárásoknak, akkor idén akár még messzebb juthat vezérletével a gárda, mellesleg a WCHA MVP-cím egyik favoritja lehet. Jaden legfőbb segédje egyenesen a bátyja lehet, a junior center Rylan Schwartz, aki a sophomore évében 38 ponttal a házi kanadai táblázat harmadik helyén végzett. A frissen kinevezett csapatkapitány Nick Dineen-től is meghatározó offenzív produkciót remélünk, a végzős center az elmúlt idény alatt 13 góljával a csapat legjobbjai közé tartozott. Továbbá még a helyettes kapitány William Rapuzzi, valamint Dakota Eveland lehet méltó a megkülönböztetett figyelemre, akik a 2-3. sorból igyekeznek tehermentesíteni a Schwartz-fivéreket.

A védelem kifejezetten összeszokottnak számít, az egység tavalyi alapemberei közül egy kivételével mindenki visszatért, beleértve a senior évébe lépő Gabe Guentzel-t, a Tigers legveszélyesebb offenzív bekkjét, aki az elmúlt szezont például 28 egységgel fejezte be. Mellette a rutinért még Arthur Bidwill és Ted Behrend felelnek, akik ugyancsak tanulmányaik befejező évét kezdték meg idén ősszel. Rajtuk kívül több freshman egészíti ki az egységet, de mindenképpen külön szót érdemel a másodéves Earmonn McDermott is, aki kifejezetten meggyőző bemutatkozó szezonon van túl, és ha minden a terv szerint alakul, az új idényben is bátran támaszkodhatunk rá.

Kapusposzton semmi változás nem történt, vagyis a 2011/12-es szezonban is vélhetően Joe Howe lehet az első számú ketrecőr. A harmadik főiskolai évét kezdő portás tavaly 90.3 %-os védési hatékonyságot és 2.94-es kapott gól átlagot szorgoskodott össze 36 találkozó leforgása alatt, és a rájátszásban is mindvégig kiváló teljesítményt nyújtott. Az egy évfolyammal alatta járó Josh Thorimbert könnyen kihívója lehet társának, a bemutatkozó évében 13 mérkőzésen szóhoz jutva Howe-nál jobb statisztikákkal végzett, azonban még kérdéses, hogy hosszabb távon miként állná meg a helyét. Előfordulhat, hogy kettejük közt versenyhelyzet alakulhat ki, amiből reméljük csak profitálni fog a csapat, és a két kapus egymást fogja minél jobb produkcióra sarkallni.

A CC nem tartozik a jégkorongozás elit iskolái közé, már csak ezért is általában nem várnak túl sokat tőlük, és a szakértők az ország legerősebb csapatai közt nem szokták számon tartani. Ugyanakkor egy kifejezetten jól összerakott, kiegyensúlyozott együttes benyomását keltik, s akár sokra vihetik a következő szezonban. Természetesen sok fog múlni Schwartz-ék teljesítményén, a csapatnak égető szükség lenne a testvérek tavalyihoz hasonló formájára, és még a kapusoktól is megbízható munka szükségeltetik, hogy legalább megismételhessük az elmúlt évi eredményességet.

A WCHA a konferenciában a Tigers dolgát leginkább a Denver, a Minnesota-Duluth és a North Dakota nehezítheti meg, ez a négy iskola tartozik a csoport favoritjai közé, akik között bizonyára csak kis különbségek fognak dönteni a végelszámoláskor. Reményeink szerint a Colorado springs-i legények minél eredményesebben vívják meg a rangadókat, és emlékezetes esztendő állhat előttük.














A Tigers 2011/12-es menetrendje:

Október 3., hétfő, 02:07 Colorado College - McGill University (felkészülési mérkőzés)
Október 9., vasárnap, 03:07 Colorado College - U.S. Under-18 Team (felkészülési mérkőzés)
Október 15., szombat, 03:37 Colorado College - Bemidji State*
Október 16., vasárnap, 03:07 Colorado College - Bemidji State*
Október 29., szombat, 01:00 Rensselaer - Colorado College
Október 30., vasárnap, 01:00 Rensselaer - Colorado College
November 5., szombat, 02:37 Nebraska Omaha - Colorado College*
November 6., vasárnap, 02:07 Nebraska Omaha - Colorado College*
November 13., vasárnap, 03:07 Denver University - Colorado College*
November 19., szombat, 03:37 Colorado College - Wiscosin*
November 20., vasárnap, 03:07 Colorado College - Wiscosin*
November 26., szombat, 02:37 North Dakota - Colorado College*
November 27., vasárnap, 02:07 North Dakota - Colorado College*
December 2., szombat, 04:07 Colorado College - Denver University*
December 10., szombat, 03:37 Colorado College - Alaska Anchorage*
December 11., vasárnap, 03:07 Colorado College - Alaska Anchorage*
December 17., szombat, 02:37 Minnesota State - Colorado College*
December 18., vasárnap, 02:07 Minnesota State - Colorado College*
December 31., szombat, 03:37 Colorado College - Air Force
Január 1., vasárnap, 03:07 Colorado College - Union College
Január 7., szombat, 03:37 Colorado College - Cornell
Január 8., vasárnap, 03:07 Colorado College - Cornell
Január 14., szombat, 03:37 Colorado College - St. Cloud State*
Január 15., vasárnap, 03:07 Colorado College - St. Cloud State*
Január 21., szombat, 02:07 Minnesota - Colorado College*
Január 22., vasárnap, 00:07 Minnesota - Colorado College*
Február 4., szombat, 03:37 Denver University - Colorado College*
Február 5., vasárnap, 03:07 Colorado College-Denver University*
Február 11., szombat, 02:37 Bemidji State - Colorado College*
Február 12., szombat, 02:07 Bemidji State - Colorado College*
Február 18., szombat, 04:07 Colorado College - Nebraska Omaha*
Február 19., vasárnap, 03:07 Colorado College - Nebraska Omaha*
Február 25., szombat, 02:07 Minnesota Duluth - Colorado College*
Február 26., vasárnap, 02:07 Minnesota Duluth - Colorado College*
Március 3., szombat, 03:37 Colorado College - Michigan Tech*
Március 4., vasárnap, 03:07 Colorado College - Michigan Tech*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

A Colorado Rapids labdarúgó csapata a három egymást követő bajnoki vereséget a múlt hétvégén valamelyest feledtetni tudta, ugyanis a San Jose Earthquakes ellenében hazai környezetben 1-1-es döntetlent harcoltunk ki, így legalább a nyugati ötödik helyezést megerősítettük a tabellán.



















Három idegenbeli meccs után tért vissza a csapat a Dick's Sporting Goods Park-ba, és szerencsére már csak a két egész évre elvesztett játékosunkat, az achilles-szakadást szenvedő Conor Casey-t, és a térdműtét után lábadozó Anthony Wallace-t kellett nélkülöznünk. Vagyis július 9-e óta először volt újra hadra fogható állapotban a skót középpályás Jamie Smith, aki azóta a térdhajlítójával, a vádlijával és hátfájással is bajlódott egymástól függetlenül és párhuzamosan egyaránt, szombat este a tavalyi főcsoport-döntőben búcsúztatott SJ ellen viszont ismét a kezdő csapatban jutott szóhoz, így a címvédő gárda a következő összeállításban kezdte meg a fontos mérkőzést: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Comminges - Nyassi, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Folan, Cummings.

Az utolsó MLS-győzelmünket augusztus 13-án éppen a San Jose otthonában arattuk, amikor egy kiélezett mérkőzésen 2-1-es idegenbeli sikerrel gazdagodtunk. Azóta négy meccset vívtunk meg nyeretlenül, s az utolsó hármat elvesztettük, így múlt szombaton újra a szerényen teljesítő 'Quakes elleni fellépéstől vártuk, hogy visszarázódunk a győzelmek ösvényére. A csapat több mint egy hónap túrázás után tért vissza Commerce City-be, ahol kis híján telt házas nézősereg köszöntötte őket, mindenki az újbóli sikert szerette volna kiszurkolni. A Rapids igyekezett megfelelni a magas elvárásoknak, és bátran kezdtük a találkozót, az első komoly helyzetünkre nagyjából 17 percet kellett várni, s a jobb oldalon Kimura elegáns lekészítését követően Nyassi eresztett rá egy erős kísérletet, melynél Busch kapus mentett nagyot. Egy minutum sem telt el az előző denveri lehetőség óta, és a SJ máris megszerezte a vezetést, miután Stephenson küldött rá egészen messziről egy kellemetlen lövést, Pickens csak maga elé tudta kiütni a labdát, a kipattanóra pedig leghamarabb a vendégek gólzsákja, Wondolowski ért oda, aki könnyedén helyezett a hálóba a kiszolgáltatott kapus mellett. A váratlanul bekapott gól teljesen leblokkolta a mieinket, és a kezdetben felépített fölényünk hamar elszállt, és meglehetősen akadozóvá vált a játékunk. Félóra elteltével újra Wondolowski került ajtó-ablak helyzetbe, egy indítás után a teljes coloradói védelem leállt lest jelezve, holott Kimura a túlsó oldalon alaposan beragadt, azonban a támadó kísérleténél Pickens nagyszerű mentést mutatott be a rövid saroknál, ezzel valamelyest javította az első gólnál vétett hibáját. A félidő hátra lévő része is inkább a vendégek próbálkozásaival telt, de komolyabb gólhelyzetet képtelenek voltak kialakítani, mindössze egy sárga lapos figyelmeztetést gyűjtöttek be maguknak. Féltávnál tehát az Earthquakes 1-0-s előny birtokában fújhatta ki magát az öltözőben.

A szünet alatt Smith mester igyekezett legjobb tudása szerint lelket önteni a kissé szárnyaszegett társaságba, de cserét még nem alkalmazott. A folytatásban a bajnokcsapat gőzerővel törekedett a mérkőzés elején látott dominancia visszaállítására, hiába birtokoltuk azonban többet a játékszert, az ellenfél kapuja közelébe nem tudtunk odaférkőzni, majd bő tíz perc után egy távoli lövésnél Pickens-nek kellett igencsak nyújtózkodnia, nehogy beakadjon a második kaliforniai gól. Rövidesen már mindenképpen cserével kellett frissítenünk, amikor a nagy visszatérő Smith helyére az ellenkező oldalon játszó Mullan-t küldtük pályára, vagyis Nyassi átvonult a bal szélre. Mivel nem történt jelentős változás a játékban, hamarosan újabb változtatásra szántuk el magunkat, s a csatársorban inkább csak szenvedő Cummings-t váltottuk le a friss erő Kandji bevetésével. Ebben az időszakban a Rapids képtelen volt mezőnyfölényt kialakítani, csupán két sárga lappal hallattunk magunkról, mivel kis különbséggel Moor és Folan is begyűjtött egy-egy figyelmeztetést a játékvezetőtől. A 70. percben Nyassi jobb oldali szögletét a hosszú oldalról Moor bólintotta kapura, de a fejest Busch üggyel-bajjal hatástalanítani tudta. A felszabadítást követően is maradt a labda az ellenfelét egyre inkább beszorító Rapids-nél, és az újabb szögletet követően Larentowicz lövése először még levágódott a kapusról, de az ismétlést Drew Moor közvetlen közelről vágta a hálóba. A sorozatban lejátszott meccsek terén MLS-rekorder hátvéd immár a harmadik gólját szerezte a szezonban, és ezzel a nagyon fontos találattal kiegyenlítette a mérkőzést húsz perccel a befejezés előtt. Ezt követően egyre nagyobb nyomást helyeztünk a SJ védelmére, de hiába igyekeztünk becsülettel, nem sok gólveszélyes szituációt tudtunk teremteni, így nagyon úgy nézett ki, hogy meg kell elégednünk a döntetlen eredménnyel. Az utolsó percekben a harmadik változtatási lehetőséggel is éltünk, s a hátvéd Comminges helyére a középpályás Thompson állt be, minél több emberrel igyekeztünk akciókat vezetni a finisben. A hosszabbítás pillanataiban Kandji cselezte magát lövő helyzetbe a jobb oldalon, de éles szögből leadott kísérleténél remekül zárta a kapus a rövid sarkot, majd Folan közeli fejesét is blokkolni tudták. Ennél többre pedig már képtelenek voltunk, be kellett érnünk az 1-1-es pontosztozkodással, a három meccses vereségsorozat megszakadt, de győzni továbbra sem tudtunk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A szerdai játéknapon a Rapids 3-1-es győzelmet aratott a salvadori Isidro Metapan otthonában az Észak-, és Közép-amerikai Bajnokok Ligája csoportkörének ötödik, utolsó előtti fordulójában. A mieink az első félidőben az újonc Eddie Ababio találatával szerezték meg a vezetést, majd a gyors hazai egyenlítést követően a második játékrészben Quincy Amarikwa és Omar Cummings góljai biztosították be a denveri sikert. Ezzel a győzelemmel életben tartottuk a továbbjutási esélyeinket, hiszen 2-2-1-es mérleggel felzárkóztunk a csoport második helyére, egy ponttal megelőzve az Isidro-t, és kettővel a Real-t. A csapat az utolsó fordulóban a már biztos továbbjutó Santos Laguna-hoz látogat Mexikóba október 19-én.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 17-3-10, 61 pont (30 meccs)
*2. Seattle Sounders 15-6-9, 54 pont (30 meccs)
*3. Real Salt Lake 15-9-6, 51 pont (30 meccs)
4. FC Dallas 13-10-7, 46 pont (30 meccs)
5. Colorado Rapids 10-9-12, 42 pont (31 meccs)
6. Portland Timbers 10-13-7, 37 pont (30 meccs)
7. Chivas USA 8-12-11, 35 pont (31 meccs)
8. San Jose Earthquakes 6-11-13, 30 pont (30 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 4-15-10, 22 pont (28 meccs)

Továbbra is a nyugati középmezőnyben őrizzük a helyünket, és már csak három mérkőzésünk van hátra az alapszakaszból. Az első három helyezett már bebiztosította a helyét a rájátszásban, a mieink jelenleg 4 pont előnnyel birtokolják az egyik Wild Card pozíciót. Ahhoz, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés bennünket, még néhány győzelemre lenne szükségünk a hajrában, elsőként a tavalyi döntős FC Dallas ellen kísérelhetjük meg a három pont begyűjtését, akiket magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-as kezdéssel látunk vendégül.

A Denver Broncos (1-1) az alapszakasz harmadik fordulójában játszotta idei első idegenbeli meccsét, mégpedig a Tennessee Titans (1-1) vendégeként. Az előző héten már a meccs előtt se volt rózsás a helyzet, már ami a sérüléseket illette és Bengals ellen játék közben még két újabb játékos is megsérült. Így bár visszatért Brandon Lloyd, valamint beöltözött DJ Williams és Knowshon Moreno is, a helyzetet nem nagyon nevezhetjük javulónak, mivel sajnos az utóbbi kettő nem volt olyan állapotban, hogy segíteni tudjon a csapaton, csupán vészhelyzet esetére kerültek be a meccskeretbe. Sérülés miatt hiányzott Champ Bailey, Eddie Royal, Elvis Dumervil, Demaryius, Marcus és Julius Thomas és rajtuk kívül kimaradt még az OT Tony Hills.






















A meccs eleji pénzfeldobást a hazaiak nyerték, de ők inkább a második félidőben akartak kezdeni, így a denveri oldalon először a támadók léphettek pályára, ebben a felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Willis McGahee
FB: Spencer Larsen
WR: Brandon Lloyd, Eric Decker
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Sikerült egyből egy mínuszos play-el nyitni a meccset, McGahee kapott egy screen passzot, de -4 yard-on lebirkózták a védők. Újra ő jöhetett futással, ami 9 yard-os lett, így Decker 8 yard-os elkapása elég volt egy 1st down-hoz. Sajnos a drive lényegi része eddig tartott, mivel két incomplete Orton passz között csak egy 0 yard-os futást sikerült összehozni, így jöhetett Colquitt az első punt-jára. Az idén eddig mindenki számára meglepően jó formában lévő punter ezúttal is szépet rúgott, 62 yard-os felszabadítása után csak egy 6 yard-os visszahordás jött, így saját 11-ére nyomta vissza a Tenneessee-t. Jöhettek a Broncos védői, erősen tartalékos felállásban ismét:

DE: Robert Ayers, Jason Hunter
DT:Brodrick Bunkley, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Joe Mays
CB: Andre Goodman, Cassius Vaughn
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

Ha az utóbbi 2-3 évben megkérdezett az ember egy NFL-szakértőt arról, hogy szerinte ki a legjobb RB a ligában, akkor elég nagy valószínűséggel a Titans üdvöskéjét, az idén új gigaszerződést kiharcoló Chris Johnson-t (CJ2K) mondta. Ha ez mellett még azt is hozzávettük, hogy évek óta a Broncos-é a liga egyik legrosszabb futás elleni védekezése, akkor erősen retteghettünk ettől az estétől. Ehhez képest az első futása -2 yard-os lett, hála Vaughn-nak, Hasselbeck pedig egyből nekiállt passzolni. Két jó átadással csinált is egy 1st down-t, majd pedig egy újabb sikeres passzal közel került a következőhöz. Ám mivel a támadófal két szabálytalanságot is elkövetett, ezért 3&6-nál újra passzolnia kellett, de erre nem volt lehetősége, mivel az előző meccsen a hajrában sack-et végrehajtó CB, Jonathan Wilhite ezúttal is begyűjtött egy skalpot, egy -9 yard-ost. A Titans első punt-ját, melyet az ex-Broncos Kern rúgott, az ezen a héten igazolt WR Quan Cosby kapta el és a saját 20-as vonalától egészen a félpályáig hordta vissza. Elég nyögvenyelősen indult a drive, de előbb egy 5 yard-os bünti segített, ami után McGahee futása hozta a 1st down-t, majd egy 15 yard-os, Orton ellen voltak túlságosan durvák a védők. 1&10 jött a hazaiak 23-as vonaláról, majd 3&7, amit Lloyd 11 yard-os elkapásával sikerült megoldani. 9 yard maradt, ebből 3-at lefaragott McGahee egy futással, majd Ball még egyet egy elkapással. Volt még vissza 5 yard, kicsit félő volt, hogy újra Orton egyik szokásos redzone-choke-ját láthatjuk, de a QB összekapta magát és Matt Willisnek dobott egy TD passzt. Prater bevágta az extra point-ot, ahogy általában szokta -> 7-0. 3:45 volt még vissza az első negyedből, ebbe még egy-egy 3&out fért bele a két csapattól, valamint egy holding által érvénytelenített 12 yard-os futás CJ2K-tól, végül szintén tőle egy 9 yard-os elkapás. Az első negyed után az eredmény tehát: 7-0.

Továbbra is a hazaiak sztárja volt a középpontban, először egy -1 yard-os futással, majd egy 34 yard-os elkapással, amit a bírók még Fox challenge-e után is jónak ítéltek. Hasselbeck újabb complete passza és egy újabb 1st down következett, ezúttal már a Broncos 33-as vonaláról. Hamarosan 3&7 és egy újabb jó passz jött, mellyel Washington a 14-es vonalig jutott. Nem állt le a henger ezután se, újra Washington volt a célpont, újabb jó passz a QB-től és ez már TD-t ért, amihez Rob Bironas adott még egy pontot az XP-al -> 7-7. A meccs első kickoff return-je nyitotta a következő Broncos drive-ot, Cosby próbálkozott a 2-ről, de csak a 17-ig jutott. Orton egy szép hosszú passzal nyitott, Fells volt a célpont, összjátékuk 32 yard-ot ért. McGahee futott 4 yard-ot, majd újabb passz jött, de Orton egy kicsit túlzottan félt, hogy egy LB kezébe dobja a Decker-nek szánt labdát, de túl erős lett a löbbölés, így a WR helyett a CB Jason McCourty kapta el, majd még 22 yard-ot vissza is hordta az interception-t, egészen a Titans 44-es vonaláig. CJ2K-nak a futások továbbra se mentek, 4 után -3 yard-ot tudott csak megtenni, de a QB-je ezúttal is kisegítette, méghozzá egy 22 yard-os passzal, amit Washington kapott el. Három play-el később Hassie először találta meg jó passzal a legjobb elkapóját, Kenny Britt-et, 13 yard és egy 1st down lett belőle. A következő passz célpontja is Britt volt, ez egy screen lett volna, amit Von nagyon szépen kilesett. Nem tudta földre vinni a WR-t, de az ütközés után annak lába annyira rosszul ért le, hogy fájdalmában eldobta a labdát, amire a jókor érkező Ayers rá tudott vetődni. Britt-nek, mint később kiderült, két szalag is elszakadt a térdében, így ő ebben a szezonban már nem léphet pályára.




















Megmenekült tehát a Broncos attól, hogy Orton hibája miatt pontokat kapjon, de hamar visszaadták a labdát, 3&out lett a drive vége, pedig még a védők adtak is 5 ajándék yard-ot egy büntetéssel. 3:50 perc maradt még Colquitt punt-ja után. A Titans soron következő támadásban volt egy elkapás, amit a bírók challenge után is érvénytelennek ítéltek, bár nem magyarázták meg, hogy miért, a visszajátszás szerint szabályos volt, így viszont 2:58-nál máris punt-hoz állt fel a Titans. A longsnapper hátradobott labdája pontatlan lett, Kern-nek már nem volt ideje elrúgni, de mivel a felé rohanó védőt egy testcsellel át tudta verni, így elkezdett szaladni a labdával, ami teljesen váratlanul érte a denveri játékosokat és végül csak 35 yard megtétele után tudta Crosby leszerelni az elszabadult punter-t. Folytathatták tehát a hazaiak a támadást, amit egy 5 yard-os passzal meg is tettek, még a 2-minute warning előtt. Utána jött még egy 4 yard-os átadás, 3&1-nél pedig egy futás, de ezt McBean gyönyörűen megfogta -2 yard-on, így a hazai csapatnak meg kellett elégednie egy 46 yard-os FG-al -> 7-10. Maradt még 1:11 a félidőből, de mivel a következő drive egy 1st down után megfeneklett, így egy puntot követően a Titans egy térdeléssel lepörgette a maradék időt. A félidőben az eredmény tehát: 7-10.

A második félidőt a hazai csapat kezdte, neki is indultak a támadásnak, 3&8-nál se torpantak meg, hiába fogta jól a futást a védelem, a passzok ellen még mindig gondba voltak, jött is egy 19 yard-os a 1st down-ért. Következett egy 9 yard-os, amihez CJ2K-nak csak 1 kellett az újabb 1st-höz. Hasselbeck nem állt meg, csinált még két jó passzot, amik után a Broncos 38-as vonaláról jött a 1st down. Ennél tovább már szerencsére nem jutottak, két sikertelen passz között egy -1 yard-os futást tudtak csak csinálni, a FG-hoz meg még messze voltak, így puntolniuk kellett. Elindult előre a Broncos és ebben a drive-ban is a passzok domináltak. Két 10 yard-os átadással hamar lett két 1st down (köztük volt egy rövid futás), majd 3&4-nél egy 4 yard-os is elég volt. Főleg Decker volt a passzok célpontja, a következő elkapása, 3&2-nél egy 7 yard-os, már a harmadik olyan volt, ami 1st down-t ért. Jött még egy Decker catch, ráadásul közben volt egy sisakrostély rángatás a védelem részéről, így 5+15 yard-dal közelebb jutottak a Vadlovak az endzone-hoz, már a Titans 14-es vonalára tették le a játékszert. Larsen két elkapása (7+2 yard) és köztük McGahee 1 yard-os futása pont elég volt a 1st down-hoz. 1&4-ből 3&5 lett, újra a sikertelenség réme volt a Broncos feje felett, de jött Orton valamint az ő passza Willis McGahee-nek és meg lett a TD, majd Prater által a +1 pont is, visszavette tehát a vendég csapat a vezetést -> 14-10. Még 1:17 perc maradt a harmadik negyedből, Hasselbeck passza nyitotta volna a hazaiak soron következő drive-ját, de érkezett Von, elkapta egy -7 yard-os sack-re az irányítót, aki el is ejtette a labdát és arra Harvey tudott rávetődni elsőként, így egyből visszakapta a támadás jogát a Broncos, mégpedig a Tennessee 13-as vonalán. A negyed vége előtt még egy 2 és egy 4 yard-os futást csinált meg McGahee, a harmadik negyed után az eredmény tehát: 14-10.

A negyedik negyed elején a hazai védők tettek róla, hogy ne kelljen a 1st down elérésével sokat fáradozni, két szabálytalansággal ajándékba adták. 1&goal jött a 2-ről. Először Orton a nagy nyomás miatt eldobta a labdát, majd McGahee futott 0 yard-ot középen. Ugyanaz a play jött újra, ezúttal 1 yard-os sikerült haladni, sőt McGahee be is nyújtotta a labdát az endzone-ba, de tisztán látszott, hogy korábban ért le a térde. Jött fel a special teams egység egy FG-hoz, de hirtelen John Fox időt kért, majd újra a támadókat küldte a pályára. Elég érthetetlen módon újra futás következett, ismét középen és sajnos ismét sikertelenül, így a biztos 3 pont, vagy egy jó play call esetén a 7 pont helyett 0 pont lett a drive eredménye és visszakapta a labdát a Titans. Bár kiszorított helyzetből indulhattak a hazaiak és volt esély, hogy egy safety-vel még pontot szerezzünk, 2&9-nél egy 10 yard-os passz lehűtötte a kedélyeket. A következő play-nél egy kissé nehezen észrevehető facemask miatt kapott még 15 yard-ot a Titans, így kijöttek a szorult helyzetből. Hiába tudta a védelem ez után három jó védekezéssel megállítani a hazai támadókat, a punt után már csak a 26-ról lehetett újra támadni. Nem is sikerült messzire jutni, csupán egy 1st down-t hoztunk össze, a védelmet nagyon felpörgette a goal line stand, a támadókat pedig lelkileg megviselte. Így Colquitt következő punt-ja és egy újabb hazai szabálytalanság után 7:54-nél a Titans a saját 5-ös vonaláról kezdhetett támadni.

Egy 8 yard-os passz nyitotta a drive-ot, majd 3&2-nél egy 4 yard-os 1st down-t ért. Ekkor jött sajnos az összeomlás, Hasselbeck a TE Craig Stevens-t kereste a védők közt és meg is találta elég szabadon, mire Dawkins utol tudta érni, már 58 yard-ot megtett a labdával. 25 yard kellett így már csak a vezetés visszaszerzéséhez a hazai csapatnak, ezt három play-ből hamar meg is oldották, CJ2K futott 8-at, majd Washington 13 yard-os elkapása után már csak 4 yard kellett, ezt pedig a tavaly még nálunk játszó TE, Daniel Graham elkapásával abszolválták. Az XP-vel együtt már 3 pont lett a Titans előnye -> 14-17. Ezután 4:14 maradt az egyenlítésre, vagy a vezetés visszaszerzésére, ami nem vészesen kevés idő egy NFL támadóegységnek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Prater 60 yard-ról is veszélyes, elegendő tehát az ellenfél 40-es vonalának környékéig eljutni. Jól is indult neki a Broncos, McGahee 10 yard-os futása egyből 1st down-t ért. Nem sokkal később 3&7-nél Decker csinált meg egy elkapást a következő 1st down-ért és még a two-minute warning előtt Lloyd kapott el egy 20 yard-os passzot. FG távolságban járt már ekkor a Broncos, még akkor is, mikor 1&10-nél Orton-t kikergették az oldalvonalon kívülre egy -1 yard-os „sack”-el, hiszen még így is a 39-ről jött a 2&11. Hamarosan 3&11 jött, de ekkor Orton ismét nagyot hibázott, Lloyd-nak akart passzolni, de beledobta egy védő falember kezébe és az így felpattanó labdát a veterán LB Witherspoon el tudta kapni. Már csak egyetlen időkérése maradt a Broncos-nak és 1:39 az órán. Egy 3 yard-os futással nyitott a Titans, ám rossz felállás miatt zászlót dobtak a bírók és ekkor John Fox egy kisebb hibát vétett, mivel elfogadta a büntetést, így 2&7 helyett 1&15 jött és 8 másodperc le is ment az órából. Innen már le tudták pörgetni az órát a hazaiak, a végeredmény tehát: 14-17.























A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 24/39 sikeres/összes passz, 173 passzolt yard, 2 passzolt TD, 2 interception
McGahee: 22 próbálkozás, 52 futott yard, 3 elkapás, 2 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 7 elkapás, 48 elkapott yard
Fells: 2 elkapás, 42 elkapott yard
Lloyd: 4 elkapás, 38 elkapott yard
Willis: 2 elkapás, 16 elkapott yard, 1 elkapott TD
Cosby: 1 kickoff return, 19 visszahordott yard; 3 punt return, 15 visszahordott yard AVG
Prater: 0/0 FG, 2/2 XP
Colquitt: 5 punt, 45.0 yard AVG
Wilhite: 6 tackle, 1 sack
Woodyard: 6+3 tackle
Mays: 5+2 tackle
Vaughn: 4+2 tackle
Miller: 3+1 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Ayers: 2+2 tackle, 1 megszerzett fumble
Harvey: 1 megszerzett fumble

Elszenvedte tehát második vereségét a Denver Broncos a 2011-es szezonban, a harmadik 3 pontos különbségen belüli meccséből elveszítve kettőt. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy Kyle Orton nem nyerő típus, elkormányozgatja a csapatot, de amikor igazán fontos, akkor nem tud villantani. Persze ,lehet mondani, hogy nem volt mellette jó futójáték és ez igaz is, de a két eladott labdára ez nem magyarázat, valamint arra se, hogy az utolsóval együtt négyszer dobta neki valamelyik védő kezének a labdát és csak szerencsével nem lett a többiből is interception. A falunk passznál jól mozog, sajnos futásnál még nem az igaziak, és Lloyd se volt még egész meccsen terhelhető, de így utólag ez a meccs, még ha előzőleg számítottunk is a vereségre, nyerhetőnek tűnik.

A védelmet nem akarom bántani, a futást nagyon szépen megfogták, igaz a passzok ellen voltak gondok, de ez Champ, Doom és DJ hiányában benne volt a pakliban. Megadták az esélyt a támadóknak a győzelemre, hiszen kulcsszituációban szereztek nagyon jó helyen labdát, sajnos azonban Orton-ék nem tudtak élni vele.

Elég heves vita alakult ki mind a sajtóban, mind a szurkolók között arról, hogy jó ötlet volt-e nekimenni a 4&1-nek 4 pontos előnynél, én személy szerint nem tartom jó húzásnak, már akkor se tartottam annak. Sajnos, egész nap nem ment a futás középen, ráadásul harmadszor egymás után próbáltuk meg ugyanazt a play-t, miközben például ott van a pálya szélén az a Tebow, aki 100%-os bizonyossággal oldotta meg az ilyen helyzeteket tavaly és az egyetemen is. Túl erős az ilyen helyzetek lelki hatása mindkét oldalon ahhoz, hogy ne menjen az ember biztosra, márpedig ezzel a play hívással nem mentünk.

Az AFC West divízió állása a 3. játékhét után (W-L):

1. Oakland Raiders 2-1
2. San Diego Chargers 2-1
3. Denver Broncos 1-2
4. Kansas City Chiefs 0-3

Visszacsúsztunk a harmadik helyre a csoportban, mivel két közvetlen riválisunk is győzelemmel zárta az elmúlt hétvége küzdelmeit. A Raiders komoly skalpot begyűjtve 34-24-re diadalmaskodott a Jets felett, míg a divízió rangadón a Chargers 20-17 arányban múlta felül a nyeretlen Chiefs-t. A negyedik héten valamennyi vetélytárs hazai környezetben lép pályára, a KC a Vikings ellen próbál vigasztalódni, az Oakland a Patriots skalpjára vadászhat, a SD pedig a Dolphins-t fogadja.

Következik az egyik legsimábbnak, mármint legsimább vereségnek, ígérkező meccsünk, a 2010-es bajnok Green Bay Pacers (3-0) elleni idegenbeli találkozó. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy DJ és Moreno már teljesen bevethető lesz, ahogy Lloyd is, Champ, Doom és Marcus Thomas pedig már edzésbe álltak. Bár az esély kicsi, de azért most is úgy kell kimenni a pályára, hogy:

Nyerni kell, nincs mese...

Befejeződött az MLB 2011-es alapszakasza, ezzel együtt a Colorado Rockies idei szereplése is a végére ért. A várakozáson alul teljesítő denveri baseballosok a címvédő Giants elleni elvesztett párharccal búcsúztak a szezontól, de legalább az utolsó mérkőzést győzelemmel zártuk.


























1. meccs, hétfő: Giants-Rockies 3-1
A mostanában megszokott összeállításban kezdtük az utolsó párharc első meccsét, vagyis az infielden Pacheco, Ellis, Field, Kouz kezdtek, kívül az EYJR-Fowler-S. Smith trió játszott, az elkapó Rosario volt, míg a dombon Chacin és Vogelsong néztek farkasszemet egymással. Az első támadás során Ellis singlet, Fowler doublet ütött és egy kieső mellett elfoglalták a pontszerző bázisokat, azonban a következő két ember képtelen volt beküldeni őket, majd Chacint egy single elszenvedése után egy Ellis-Field-Pacheco dupla játék támogatta. A második próbálkozásban nem kerültük el a három outot, de a Giants se járt pályán. A harmadik támadásunk újfent eredménytelen volt, majd két kieső után Chacin két futót engedett fel, akik mindketten haza is értek Fontenot 2run triple révén, így 2-0ra meglépett a SF. Ezután csak S. Smith ért el egy singlet, de a második kanyarnál messzebb nem jutott el, míg a hazaiak első négy emberéből három ütést ért el, három singlelel töltötték meg a bázisokat, a loaded 1out helyzet után viszont egy strikeout és egy groundout jóvoltából hárítottunk a sor utolsó két ütője ellen. Az ötödik menetben ismét háromból három kiesést szenvedtünk el, közben védekezésben három groundouttal tartottuk magunkat. A következő támadásban se jártunk bázison, majd egy leadoff single után lekapcsoltuk a rabló Sandovalt, egy újabb single után két outtal lezártuk az inninget. A hetedikben S. Smith süllyesztett el egy doublet, de Pacheco beállása alatt egy fielder's choice playben kiejtették a futót a hármason, majd Kouz ellen egy double playel hárítottak. Ezt követően Chacin a hetedik dobó részben magabiztos teljesítménnyel szórta ki a három ellenfelet, majd Rosario single ütésével kezdtünk, két strikeoutot követően EYJR is singlet talált, az utána érkező Ellis RBI singlelel zárkóztunk fel egy pontra, egy bázis rablással mindkét futó a pontszerő területekre került, azonban Fowler SOval kiesett, így csak 2-1re jöttünk fel. Az első reliever Romero két sétát engedett egy kiejtéssel, a váltótárs Lindstrom ellen Pill küldött ki egy sac flyt, de egy SOval befejezte. Az utolsó akcióban már képtelenek voltunk elkerülni a három kiesést, így be kellett érnünk a 3-1es vereséggel.
- A korán kapott két pont eldöntötte a mérkőzést, a végén már csak a szépítésre voltunk képesek. Ellis szerezte az egyetlen denveri pontot, a nyolcadik játékban egy RBI singleből volt eredményes, 2/4es hatékonyságot ért el két singlelel, közben a 41. pontszerzését és a 13. bázis lopását regisztrálta. S. Smith ugyanilyen hatékonysággal ütött, de a double találata után érthetetlen volt, hogy miért ment tovább a következő groundballnál, persze hogy kiejtették. A sor első embere Young Jr négy beállás alatt egyetlen ütésre volt képes, de nem tudott haza érni az akcióval, a többi alkalommal könnyen kiejtették. Fowler az idei 35. doublet hozta három out play közben, a végén fontos pillanatban SOt kapott két emberrel a pályán, akár egyenlíthetett és fordíthatott is volna abból a helyzetből, de bemutatott egy szép elkapást a mezőnyben. Rosario a három próbálkozása közül egyszer ért el ütést, a single találata után a csapat egyetlen futását szállította. Az ötödik-hatodik helyen Pacheco és Kouzmanoff mindketten szerényen teljesítettek és csak 0/4es mérleggel fejezték be az összecsapást. Field a sor végén mind a három beállásban kiesett, nem tudta megismételni a vasárnapi produkcióját. Az egyetlen pinch hitter Wigginton strikeouttal búcsúzott a nyolcadik játékban. Chacin meggyőzően zárta az évet és az utolsó meccsén hét inning alatt csak két pontot szenvedett el. Az egyetlen megingása a meccsbe került, azzal a 2run triplelel végig vitte az előnyét a Giants, így 11 győzelem mellett 14 vereséggel és 3.62es ERA mutatóval fejezte be a szezont. Romero a hetedik játékában két walkot engedélyezett egy outig és a harmadik SF runt is neki írták be, mivel Lindstrom ellen született egy sac fly, de egy strikeouttal befejezte az utolsó dobó részt.



















2. meccs, kedd: Giants-Rockies 7-0
Másnapra az egyetlen változás a kezdőben a jobb szélen történt, S. Smith helyett kedden Wiggy kapott lehetőséget, közben a dobó A. White lehetett, míg hazai oldalon Bumgarner startolt. A nyitó játékban a legelső hármasunk simán kiesett, utána A. White rögtön az első ellenfelet sétáltatta, majd a két wild pitchből a hármasra érő futót Fontenot küldte haza egy sac flyal, egy újabb single után viszont sikerült befejezni a játékot 1-0s hátrány mellett. A második támadást Kouz és Pacheco ütései nyitották, amelyek után a szélső területekre értek, azonban a következő három ember mind SOt kapott, majd rögtön két futót felengedtünk, de az egyiket a hármas bázisnál kiejtettük a rablás lekapcsolásával és a dobó ellen a harmadik kiejtés is sikerült. A következő menetben nem tudtunk pályára férkőzni, de a Giants is csak egyetlen single ütésre volt képes két kiesés után. Ezután megint kiejtették a három denveri ütőt, majd egy single után Belt csengetett be egy 2run HRal, egy double és egy missed catch error révén újabb emberek jutottak még fel, de megúsztuk további pontok nélkül. Az ötödikben is háromból három outot kaptunk, közben a csere dobó M. Reynolds hibátlan játékrészt teljesített. A hatodikban a pinch hitter Iannetta szenvedett el egy hit-by-pitchet, utána viszont hárman búcsúztak, aztán Rogers érkezett és egy sétát követően Crawford vágott be ellene egy RBI triple találatot, a következő két ütő elbúcsúztatását követően pedig wild pitchből értek haza, mellyel már 5-0ra húzott el a Giants. A folytatásban se tudtunk semmit felmutatni válaszként, ehelyett két 2outnál singlet szenvedtünk el, majd Gillaspie bevágott egy inside-the-park homerunt és csak egy újabb single után ért véget a Giants támadása. A nyolcadik tetején a változatosság kedvéért megint három sima outot kaptunk, majd Miller hibátlanul tevékenykedett, de a befejező próbálkozásban már csak egyetlen singlet hoztunk Ellis jóvoltából, ezzel 7-0s vereséggel fejeződött be az összecsapás.
- Ezúttal még az elsőnél is simábban kaptunk ki, a nyitó inningtől kezdve hátrányban voltunk, ami a végére tetemessé fajult, közben alig volt szépítési lehetőségünk és mindössze három darab ütésig jutottunk. A negyedik helyen ütő Kouzmanoff hozta az egyetlen extra base ütést az idei kilencedik double találata formájában, de a másik három beállásban kiesett. Ellis hozzá hasonló hatékonysággal zárt, három sikertelen beállás után negyedszer képes volt végrehajtani egy singlet. Ezen kívül a maradék ütést Pacheco hozta, aki 1/3as statisztikával zárt és menet közben az egyes bázisnál megcsinált egy nagyszerű játékot. A lista első harmadában Young Jr és Fowler egyaránt gyengélkedtek, mindkettejüknek négyből négy kiesés és két-két strikeoutot jutott. Rosario háromból három alkalommal kiesett és egy remek dobással vállalt egy rablás lekapcsolást a második inningben, viszont feljegyezte az első mezőnyhibáját egy pickoffnál. Wigginton se váltotta meg a világot, mind a három beállásában strikeoutottal sózták ki, míg a sor végén Field ugyancsak 0/3al zárt, de bemutatott egy kiváló fogást a levegőben. A csere ütők közül Iannetta hit-by-pitchet kapott a hatodik játékban, míg S. Smith SOval esett ki a nyolcadikban. A kezdő dobó A. White ezúttal se tudott javulni a korábbi gyenge meccsei után és csak négy játszmát bírt ki a dombon, addig hat ütésből három futást szenvedett el és még három wild pitch is becsúszott neki. Már a negyedik vereségét kapta a csonka szezonban és 7.00 feletti ERAvel zárta az évet. M. Reynolds magabiztos teljesítménnyel szórta ki az első három ellenfelet az ötödik játékban, abból kettőnek SOt adott. Rogers ismét alaposan megingott és mindkét menetben két-két futást szenvedett el, hiába osztott ki közben három SOt, megint nagyon harmatos volt. Miller az utolsó inningben szép munkát végzett, 14 dobásból háromból három kiejtést vállalt két strikeouttal.



















3. meccs, szerda: Giants-Rockies 3-6
Az év utolsó meccsét szerda délután játszotta a csapat az AT&T Parkban, az előző naphoz képest változás volt, hogy Pacheco elkapónak öltözött be, Wiggy került az egyes bázisra, így S. Smith lehetett a kezdő jobb szélső. Kivételesen jól kezdtük a meccset, mert az első beállásban EYJR triplet vágott, az őt követő Fowler egy RBI single ütésből terelte be a vezetést érő pontot, Kouz doublelal a pontszerző helyeket foglalták el a futók, S. Smith groundout közben volt eredményes, végül Pacheco ellen fejeződött be a nyomulás. Az első dobó részben Pomeranz beszedett két singlet, de három ellenfelet el tudott búcsúztatni. A második felvonásban Wiggy és Field került előre, a dobó sac bunt játékával egészen a kettes-hármasig elértek, de tovább képtelenek voltak haladni, majd a Giants bázison se járt. A következő felvonás során Ellis sétált, de Kouz strikeout közben megelőzték a rabló kísérletét, ezalatt védekezésben ismét érintetlenek voltunk. A negyedikben egyedül Field járt pályán két kieső után egy singlelel, közben Pomeranz ismét visszatartotta a SF hármasát. Az ötödik próbálkozás alkalmával Fowler süllyesztett el egy singlet, egy groundouttal a kettesre került, ahonnan Kouz RBI singleből szerzett pontot, egy újabb séta után pedig Pacheco is eredményes volt egy RBI singlelel, amellyel lecseréltettük a kezdő dobót és az első reliever fejezte be az inninget 4-0s denveri vezetésnél. Ezután a hazaiak csak egy single ütésre voltak képesek, amely után sorban három ütőt kiejtettünk, majd a hatodik tetején kiesett mind a három Rockies játékos, a Giants pedig szépíteni tudott egy doublet követően Keppinger RBI singlelel, majd egy újabb double után cseréltünk dobót, ám sajnos Lindstrom ellen DeRosa bevágott egy 2run RBI singlet, így 4-3ra felzárkóztak. A folytatásban hamar válaszoltunk, Ellis egy ütés után bázist rabolt, Kouz RBI doubleból újabb pontot szereztünk, S. Smith single után pedig Pacheco volt eredményes egy RBI singleből, amivel újra 6-3ra léptünk el. A következő dobó játékban Belisle csupán egy singlet kapott, majd a nyolcadik támadásban EYJR egy single után a hármason lett fent hagyva, míg Brothers szereplése alatt egy single után három strikeout született. Az utolsó alkalommal könnyen kiesett a három denveri ütő, végezetül Betancourt egy single elszenvedése közben teljesítette a befejező játékrészt, stílszerűen egy strikeouttal zárta le az évet, így 6-3-as sikerrel búcsúztunk.
- Szép győzelemmel fejeztük be a 2011-es szezont és az utolsó meccsen az előnyt végig őrizve diadalmaskodtunk a rivális otthonában. A csapat legjobb formában lévő ütője Kouzmanoff volt, a 3B három ütést és két pontot szerzett, így 33 RBIval zárta az évet és a végére kifejezetten jó formába lendült. Hozzá hasonlóan Pacheco is két pontra volt képes a 2/5ös hatékonysága közben, az újonc játékos először játszott catchert, ezzel a negyedik különböző poszton tűnt fel alig néhány hét alatt az MLB-ben. Fowler 45 futás kikényszerítésével tudta le az évet a szerdai RBI után, melyet az első inningben szerzett, öt beállás alatt két ütése volt és mindkétszer haza is tudott érni utánuk. Illetve még az 1/4es S. Smith hozott egy pontot érő találatot, aki így 59 RBIt és előkelő .284es átlagot regisztrált a szezon során. Az első ember Young Jr újra komoly lendületet hozott a lineupba, két ütést könyvelt öt lehetőség alatt és a 27. bázis rablását is megszerezte. Ellis egyszer ütéssel, egyszer sétával járt fent, közben 14szer sikeresen és 5ször sikertelenül próbált meg lopni. Az utolsó ütő Field 2/4es statisztikát ért el, míg Wigginton az egész kezdő csapatból egyedüliként nem ért el találatot, három kiesés mellett csak egy HBP jutott neki és négy futót hagyott fent. Az egyetlen pinch hitter Iannetta groundout áldozata lett a nyolcadik inningben. Pomeranz javította a múltkori megingását és nagyon meggyőzően kezdte a meccset, végül a hatodik játékban voltak gondjai, mindhárom futását akkor szenvedte el. Így is meglett az idei második győzelme hat hit és három run ellenére. Lindstrom fejezte be a hatodik felvonást, kapott egy 2run singlet és egy ütőt kiejtett. Belisle egy ütés közben teljesítette a hetedik játékot, Brothers ellen is csak egy találat született, melyet három strikeoutot követett, így az újonc balos RP 16 holdot jegyezve zárt. Betancourt magabiztosan postázta a savet, így a nyolcadik sikeres meccs lezárását produkálta.

A NL West végeredménye:

1. Arizona Diamondbacks 94-68
2. San Francisco Giants 86-76 (8.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 82-79 (11.5 GB)
4. Colorado Rockies 73-89 (21.0 GB)
5. San Diego Padres 71-91 (23.0 GB)

A rájátszást már korábban kiharcoló Diamondbacks a Dodgers elleni series vesztéssel zárta az évet, a második Giants bennünket győzött le, a Padres pedig a Cubs elleni sikerekkel búcsúzott. Az NLDS-ben az Arizona ellenfele a Millwaukee lesz, a másik ágon a Phils és a Cards találkozik, míg az ALDS-ben Yankees-Tigers és Rangers-Rays csatározásokra kerül sor.

A Rockies tehát 73-89es mérleggel zárta a szezont, vagyis csak öt csapatot előztünk meg a National League-ben. A klub történetében utoljára 2001-ben és 2002-ben végzett ennyire gyenge W-L mutatóval, ennél rosszabb mérleget csak három alkalommal hoztunk össze. Ezeket a szezonokat azonban nem rájátszás esélyesként kezdtük, mint az ideit, ami hatalmas csalódás volt. Köszönjük a figyelmet, hogy hat hónapon át végig szurkoltatok a csapatért, ez most így sikerült. Maradjatok velünk az offszezon alatt is! GO ROCKIES!!!

Az egyetemi jégkorong idényt felvezető három részes sorozatunk természetesen Colorado állam legnagyobb múltú és legfényesebb jelenű csapatának, a Denver Pioneers bemutatásával, és a 2011/12-es szezont megelőző esélyeinek ecsetelésével veszi kezdetét.





















Az intézmény nem csak az államban, hanem az egész országban az egyetemi jégkorongozás történetének egyik legsikeresebbjének tekinthető, hiszen a program 1949-es első osztályú debütálása óta hét alkalommal söpört be a bajnoki címet, melynél több Tournament-et csak a legendás University of Michigan nyert, szám szerint kilencet. A Pioneers sikereinek jelentős részét az 1950-60-as években aratta, de 2004-ben és 2005-ben is országos bajnokként zártak. Azóta az őrségváltás nem hozta meg a kívánt eredményeket, és bár a csapatot évről évre a legjobbak között emlegetik - ahogyan a 2011-ben is negyedik kiemeltek a szezon előtti rangsorban - a legutóbbi bajnoki győzelem óta egyetlen Frozen Four szereplés sem jött össze, holott az elmúlt négy esztendőben mindannyiszor ott toporogtunk a négyesdöntő kapujában, hiszen tagjai voltunk a 16 csapatos nemzeti rájátszás küzdelmeinek.

A csapat a konferencia 1959-es alapítása óta a WCHA küzdelmeiben vesz részt, egyúttal a DU tekinthető a csoport legsikeresebb csapatának, mivel az alapszakasz legjobbjaként kilencszer zártunk, például két évvel ezelőtt, míg a rájátszásbeli konferencia-tornát 14 alkalommal vontuk a hódításunk alá, legutoljára a 2008-ast. A csoporton belül a Pioneers természetesen számtalan riválissal bír, mint a helyi nagy ellenfél, a Colorado College gárdája, a WCHA-történelem másik legsikeresebb csapata, a North Dakota, de az aktuális országos bajnok, Minnesota-Duluth vagy éppen a Minnesota is a közvetlen nagy ellenfeleink közé tartozik. Ezen kívül még az Alaska-Anchorage, a Bemidji State, a Michigan Tech, a Minnesota State, a Nebraska-Omaha, a St. Cloud State és a Wiscosin alkotja még a 12 csapatos konferenciát, amely létszám előreláthatólag 2013-tól növekedni fog.

A Pioneers legjobb pontszóróinak többsége visszatér a tavalyi csapatból, így természetesen továbbra is számíthatunk a csapat legnagyobb tehetségére, Jason Zucker-re, akit 2010-ben a draft második körében választott ki a Minnesota Wild, és már a korosztályos válogatottban is bemutatkozott. Könnyen lehet, hogy nem fogja a teljes négy évet az egyetemi csapatnál tölteni, és előbb áll a profikhoz, de a most következő sophomore szezonban még biztosan a DU sikereiért küzdhet, miután a tavalyi bemutatkozó évében 40 meccsen 45 ponttal segítette a csapatot. A helyi származású Drew Shore, az egy évvel ezelőtti házi pontkirály, a harmadik tanévét immár co-captain-ként tölheti a csapatnál, míg a másik C betűt az ötödéves senior Dustin Jackson viselheti, aki rutinjával és vezetőképességeivel lehet kifejezetten hasznos. Továbbá a végzősök közül még Luke Salazar lehet képes nagy dobásra, az elmúlt évben 17 góllal a legjobbak közé tartozott. A támadóknál mindenképpen komoly figyelmet kell még szentelni a Pittsburgh Penguins által a tavalyi első körben kihúzott Beau Bennett-re, akitől a soron következő, második évében várják az igazi berobbanást. Komoly potenciálú tehetségnek számít még az idei profi játékosválogató harmadik körében csapatra találó ifjabbik fivér, Nick Shore is, akire a második évében még nagyobb szerep hárulhat. Csatárfronton abszolút több lábakon állunk, és túlzás nélkül állítható, hogy az ország legjobbjai közé tartozik a denveri támadó egység.



















A védelemben több változás történt, és a két senior, John Lee és John Ryder, jelentette alappillér mellett számtalan vérbeli freshman erősíti a hátsó alakzatot, ami ugyan némi aggodalomra adhat okot, de a program vezetői töretlenül bíznak az újonc védők azonnali sikerességében. Közülük a legérdekesebb Scott Mayfield lehet, akit a júniusi drafton nem véletlen választott ki az Islanders a második kör legelején, míg Josiah Didier a Montreal Canadiens húzása volt a negyedik körben. Hozzá hasonlóan nagy jövőt jósolnak a támadó öccsének, Wade Bennett-nek, aki bár kis termetű hátvédnek számít, mégis sokat elárul róla, hogy a teljes középiskolai karrierje alatt egyetlen edzést, és egyetlen mérkőzést sem hagyott ki.

Az utolsó évére készülő első számú kapus Sam 'Great' Brittain-t sajnos júniusban meg kellett operálni a sorozatos térdproblémái miatt, és a komoly műtét után előreláthatólag 6-8 hónapig rehabilitálódik, így a szezon első felében biztosan nem számíthatunk rá, de természetesen mindenki nagyon várja őt vissza. Távollétben a junior Adam Murray kaphatja meg a hatalmat a ketrec előtt, aki cserekapusként általában megbízhatóan teljesített, amikor csapattársa pihenőjében szóhoz jutott, de állandó terhelés alatt még nem bizonyított. A kialakult helyzetben az egyetemhez csábítottunk egy finn kapust Juho Olkinuora személyében, aki az elmúlt idényben már a tengerentúlon, az USHL-ben tevékenykedett, és bizonyára ő is besegíthet, ha Murray nem tud megbirkózni az előtte álló nagy feladattal.

Amint látható, ahogy megyünk hátrafelé a felállásban, úgy vagyunk egyre sebezhetőbbek. Egyértelmű, hogy csatárposzton iszonyatosan erősek vagyunk, és éppen a rengeteg gólveszélyes támadó miatt tartják idén is rájátszás-esélyesnek a gárdát, ugyanakkor a védelem összetételét illetően lehetnek kételyeink, s Brittain távollétében a Pioneers ketrece is bizonytalanságnak van kitéve. Ettől függetlenül természetesen lehet esélyünk kihozni egy jó évet, a 16 közé jutás elvárás lenne a kerettől, de ha hátul gondjaink lesznek, az hosszútávon biztos, hogy nem lesz kifizetődő.

Az előttünk álló szezonban is jó szokásunkhoz híven bizonyára a konferencia legjobb helyeiért harcolhatunk, ahol leginkább a North Dakota, a Colorado College és a Minnesota-Duluth csapataival állhatunk majd ádáz küzdelemben.














A Pioneers 2011/12-es menetrendje:

Október 2., vasárnap, 03:07 Denver University - McGill University (felkészülési mérkőzés)
Október 8., szombat, 03:37 Denver University - U.S. Under-18 Team (felkészülési mérkőzés)
Október 15., szombat, 01:35 Boston College - Denver University
Október 16., vasárnap, 01:05 Boston University - Denver University
Október 22., szombat, 03:37, Denver University - Minnesota State*
Október 23., vasárnap, 03:07, Denver University - Minnesota State*
Október 29., szombat, 01:07, Michigan Tech - Denver University*
Október 30., vasárnap, 01:07, Michigan Tech - Denver University*
November 5., szombat, 03:37, Denver University - Minnesota Duluth*
November 6., vasárnap, 03:07, Denver University - Minnesota Duluth*
November 13., vasárnap, 03:07 Denver University - Colorado College*
November 19., szombat, 03:37 Denver University - Nebraska Omaha*
November 20., vasárnap, 03:07 Denver University - Nebraska Omaha*
November 26., szombat, 03:37 Denver University - Princeton (Denver Cup Classic)
November 27., vasárnap, 03:07 Denver University - Miami University (Denver Cup Classic)
December 3., szombat, 04:07 Colorado College - Denver University*
December 10., szombat, 02:37 Bemidji State - Denver University*
December 11., vasárnap, 02:07 Bemidji State - Denver University*
December 17., szombat, 02:07 St. Cloud State - Denver University*
December 18., vasárnap, 02:07 St. Cloud State - Denver University*
December 31., szombat, 03:37 Denver University - Union
Január 1., vasárnap, 02:05 Air Force - Denver University
Január 7., szombat, 03:37 Denver University - Alabama-Huntsville
Január 8., vasárnap, 03:07 Denver University - Alabama-Huntsville
Január 14., szombat, 03:37 Denver University - Bemidji State*
Január 15., vasárnap, 03:07 Denver University - Bemidji State*
Január 28., szombat, 05:07 Alaska Anchorage - Denver University*
Január 29., vasárnap, 05:07 Alaska Anchorage - Denver University*
Február 4., szombat, 03:37 Denver University  - Colorado College*
Február 5., vasárnap, 03:07 Colorado College - Denver University*
Február 11., szombat, 03:37 Denver University - Minnesota*
Február 12., vasárnap, 03:07 Denver University - Minnesota*
Február 18., szombat, 02:07 Wiscosin - Denver University*
Február 19., vasárnap, 02:07 Wiscosin - Denver University*
Február 25., szombat, 03:37 Denver University - North Dakota*
Február 26., vasárnap, 03:07 Denver University - North Dakota*
Március 3., szombat, 02:37 Nebraska Omaha - Denver University*
Március 4., vasárnap, 02:07 Nebraska Omaha - Denver University*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Talán a legnagyobb érdeklődéssel várt állami egyetem, a Colorado Buffaloes csapata is megkezdte szereplését a 2011-es college football szezonban, soron következő helyzetjelentésünkben a konferencia-váltás viszontagságaival küzdő Bölények első megpróbáltatásairól szóltunk, az eddigi négy mérkőzés ugyanis nem sikerült a legszerencsésebben.





















A Buffs hatalmas lelkesedéssel készült a szeptember 3-i hawaii-i szezonnyitóra, ugyanakkor tudtuk, hogy a csapatnak nem lesz egyszerű dolga a 2011-es tanévben, hiszen az új ellenfelek közé csöppenés mellett meghatározó játékosok végezték el az egyetemet, és Jon Embree személyében új tréner állt a program élére. Ennek ellenére a Warriors ellen még idegenben is reális győzelmi esélyekkel léptünk fel, de sajnos felejthetően kezdtük az összecsapást, az első félidőben nagyon nem találtuk az ellenszert a Hawaii QB futásaira, így hamar 0-17-es hátrányba süllyedtünk. A második félidőre jelentősen megrázták magukat a srácok, és alig három perccel a folytatást követően Hansen passzából a másodéves elkapó Paul Richardson volt eredményes, nem sokkal később megismételték ugyanezt a koreográfiát, de a két Buffs TD közt a Hawaii is bejutott egyszer az end zone-ba, így nem sikerült sokkal közelebb zárkózni. A negyedik negyed elején a freshman kicker Will Oliver egyetemi karrierje első mezőnygóljával 17-24-re kapaszkodtunk fel, azonban ennél többre már képtelenek voltunk, hiába igyekeztünk becsülettel, a végén a nagy kapkodásban többször is hibáztunk, így a Warriors beállította a nyitó meccs 34-17-es végeredményét. Tyler Hansen 223 yard-dal zárt, 16 sikeres átadása közt két TD-t süllyesztett el, de egy interception is roncsolta a mérlegét. A már említett Richardson két TD-elkapást jegyzett, összesen három reception-ből majd' 50 yard-ot hozott a csapatnak. Az apró termetű RB Rodney Stewart számára a futás ezúttal annyira nem ment, 3.0 alatti átlaggal alig 52 yardig jutott, de a rövid passzokat követő elkapásaival rendre meg tudta hülyíteni az ellenfél védelmét, és kettő híján 100 elkapott yard-ra volt képes.

Egy héttel később következett a hazai bemutatkozás a Folsom Field-en, amikor egy konferencia-riválissal, a California gárdájával játszottunk non-conference meccset. Izgalmas csatát vártunk, amely ráhangolódásnak tökéletes volt, hogy megtudjuk, mire számíthatunk a Pac-12-ben. Hasonlóan az első fordulóhoz, ismét átaludtuk az első félidőt, és mindössze két FG-ra voltunk képesek, így álltunk 6-16-ra a nagyszünetben. Nem volt egyszerű a helyzetünk, de talán még behozhatatlan sem a hátrány, és rövidesen Hansen elképesztő légi parádéba kezdett. Pár perccel a második félidő megkezdését követően a senior TE Ryan Deehan kapott egy 37 yardos passzt az end zone-ban, majd a Cali válaszát követően Hansen Richardsont hozta játékba a saját térfelén, aki egy fantasztikus vágta végén 66 yard megtétele után jutott be a pontszerző területre. A negyedik negyed elején ráadásul újra előkerült a fantasztikus formában játszó elkapó, Richardson második TD-ja egy 78 yardos play-ből született meg. Ezzel átvettük a vezetést 27-23 arányban, azonban tíz perccel a vége előtt a vendégek is TD-re voltak képesek, mellyel 27-30-ra módosították az állást. A végén hatalmas attakot indítottunk a fordítás reményében, de az utolsó próbálkozásból nem sikerült beérni az end zone-ba, viszont fél perccel a vége előtt Oliver 32 yard-ról magabiztosan értékesítette a rúgást, így hosszabbításba torkollott az összecsapás. Az OT-t a mieink kezdték, azonban az első próbálkozásnál be kellett érnünk egy közeli mezőnygóllal, ezzel szemben a Golden Bears egy 5 yardos passzjátékkal belépett a Bölények felségterületére, mellyel 36-33-ra hosszabbításban elvesztettük a mérkőzést. A Colorado iskola rekordot jelentő 582 yardot tett meg, félelmetes támadójátékot láthattunk, különösen a második félidőben szeltük a yardokat megfékezhetetlenül, ám sajnos ez is kevés volt az üdvösséghez. Tyler Hansen karrierje legnagyobb meccsét játszotta, 28/49-es hatékonysága közben 474 yardot passzolt és három TD-t érő átadást osztott ki a csapattársai részére. Paul Richardson-t a 11 elkapásos, 284 yardos, 2 TD-s emberfeletti teljesítménye után teljes joggal jutalmazták meg a nívós konferencia heti legjobb offenzív játékosának különdíjával. Stewart futva 73, elkapás után 86 yardot szorgoskodott össze TD nélkül, de ismét rettentő hasznos teljesítményt mutatott be. Szomorúak lehettünk, hogy a nagyszerű visszazárkózás után mégsem tudtuk megnyerni a meccset, és hosszabbításban a rövidebbet húztuk, de a játékunk rettentő biztató volt.





















A következő fordulóban rendezték meg a hagyományos évi 'Rocky Mountain Showdown'-t, azaz a legnagyobb állami rivális, Colorado State elleni mérkőzést a Denver Broncos otthonában, az újabban Sports Authority Field nevet viselő létesítményben. A Buffs még nyeretlen létére is favoritnak számított a szezont 2-0-val kezdő CSU ellen, de kétségtelenül komoly rangadóra volt kilátás, annál is inkább, mert az elmúlt évekkel ellentétben végre a CSU is összeszedett csapat benyomását keltette az első meccsein. Bár az első pontot az ellenfél szerezte, szép lassan beindult a Buffs-henger és még a szünet előtt sikerült fordítani 14-7-re Hansen befutásával, majd a végzős Cefalo-nak adott TD-passzával. A második félidőben egyre inkább kidomborodni látszott a favorit fölénye, és a harmadik felvonás hajrájában Hansen Toney Clemons-t vette célba egy 44 yardos átadással, amellyel kezdett megnyugtatóvá válni a különbség. Ugyan a záró menetben még közelebb zárkózott a Rams, de az utolsó percekben a QB újabb futott touchdown-ja beállította a 28-14-es végeredményt, ezzel a Buffaloes végre megszerezte az első győzelmét az esztendőben. Tyler Hansen nem tudta megismételni a múlt heti produkcióját, de mind a négy TD-t neki köszönhettük, kétszer passzolt, a másik két alkalommal egyenesen ő maga futott be a célterületre, közben 215+26 yardot kapart össze. Rodney Stewart ezúttal sem szerzett pontot, de 98 futott és 93 elkapott yardjával elévülhetetlen érdemeket szerzett az akcióink megalapozásából, a gyengébb védelemmel rendelkező Rams ellen idén először tudott igazán domináns running game-et produkálni.

Az eddigi utolsó mérkőzésünkre Columbus-ba látogatottunk, és a komoly gondokkal küszködő Ohio State ellen reménykedtünk titkon a meglepetésben. A szebb napokat is látott egyetem éppen a meccs előtti héten csúszott ki 7 év alatt először a top25-ös listáról, így jó játékkal verhetőnek tűntek volna. Ehelyett azonban a Buckeyes nagyon komolyan igyekezett vissza a kiemeltek közé, rendkívül szervezett és magabiztos játékkal álltak elő, szinte esélyt sem adtak a mieinknek az érvényesülésre. 0-11 után szereztünk először pontot, és ezúttal sajnos a megszokott második félidei felzárkózás is elmaradt, éppen ellenkezőleg, ezúttal a harmadik negyedben küldtek bennünket igazán padlóra, s végül az OSU 37-17-es diadalnak örülhetett. Hansen-nek nem sok lehetősége volt a csodatételre, önmagában egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt, hiszen 238 passzolt yarddal vétette észre magát, miközben Clemons-t és McCulloch-ot is megtalálta egy 11, illetve egy 15 yardos TD-passz erejéig. Érdemes még újra megemlíteni az ifjú kicker Will Oliver nevét, aki a harmadik negyedben egy 47 yardos mezőnygólt hajtott végre szemrebbenés nélkül.



A Pac-12 konferencia állás (conf W-L, overall W-L):

Északi csoport:
1. Stanford Cardinal 1-0 (3-0)
2. Oregon Ducks 1-0 (3-1)
3. Washington Huskies 1-0 (3-1)
4. Washington State Cougars 0-0 (2-1)
5. California Golden Bears 0-1 (3-1)
6. Oregon State Beavers 0-1 (0-3)

Déli csoport:
1. Arizona State Sun Devils 1-0 (3-1)
2. UCLA Bruins 1-0 (2-2)
3. USC Trojans 1-1 (3-1)
4. Colorado Buffaloes 0-0 (1-3)
5. Utah Utes 0-1 (2-1)
6. Arizona Wildcats 0-2 (1-3)

Nem indult igazán fényesen a szezon a csapat számára, talán ennél valamivel jobb rajtban reménykedtünk, annál is inkább, mert az igazán nehéz mérkőzések még csak most következnek, a maradék kilenc alkalommal egytől egyig Pac-12-es csapattal fogunk találkozni. Talán néhány siker azért össze fog jönni, és a legbaljósabb jóslatokkal ellentétben nem nyeretlen conf-mérleggel fogjuk zárni az esztendőt. Ennek az elkerülésére leginkább a Washington State és az Arizona elleni hazai, illetve a UCLA és a Utah elleni idegenbeli találkozón nyílhat esély.

A Buffaloes hátralévő menetrendje:

Október 1., szombat, 21:30 Colorado Buffaloes - Washington State Cougars*
Október 8., vasárnap, 01:30 Stanford Cardinal - Colorado Buffaloes*
Október 15., szombat, TBD Washington Huskies - Colorado Buffaloes*
Október 22., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Oregon Ducks*
Október 29., szombat, TBD Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
November 5., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 12., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 19., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 25., péntek, 21:30 Utah Utes - Colorado Buffaloes*

Az elmúlt hét második felében a Colorado Avalanche elkezdte lejátszani az előidénybeli felkészülési mérkőzéseit, és a hat meccses program első három találkozóján már túl is vagyunk. Ezeknek a legfontosabb tudnivalóit, tapasztalatait, illetve a keretet érintő eddigi változásokról szól a soron következő kiadásunk.

Az edzőtáborból ismert 55 fős keretünk 44-esre szűkült az előidény kezdésére, ugyanis először a sérültek, név szerint Cedrick Desjardins, Mike Carman, Joey Hishon és Patrick Rissmiller kerültek le a listáról, majd a Bordó-Fehér mérkőzés hozományaként Mike Brennan-t és Zach Cohen-t a Lake Erie Monsters-hez irányítottuk, míg négy fiatal hátvéd, Gabriel Beaupre (Val d'Or Foreurs, QMJHL), Dillon Donnelly (Shawinigan Cataractes, QMJHL), Troy Rutkowski (Portland Winterhawks, WHL) és Stephen Silas (Belleville Bulls, OHL) a junior egyesületéhez lett visszaküldve, közben a finn kapus Sami Aittokallio hazájába tért vissza az Ilves Tampere csapatához.





















A denveri jégkorongozók a csütörtöki játéknapon debütáltak az előidényben a Dallas Stars elleni idegenbeli találkozón az American Airlines Center-ben. Az első meccsen meglehetősen tartalékos összeállításban léptünk pályára, ennek ellenére hét perc elteltével a profik közé frissen felkerülő Tyson Barrie bombagóljával használtunk ki egy kettős emberelőnyt. Sajnos, nem sokáig sikerült őrizni a vezetést, a mérkőzés fele magasságában már a Dallas került lépéselőnybe, amelyet ismét egy létszámfölényes találattal rögvest egalizáltunk, egy újabb Barrie átlövés a szintén újonc Brad Malone korcsolyáján irányt változtatva kötött ki a hazai ketrecben. A harmadik harmad kezdetén fejben bent ragadtunk az öltözőben, így 22 másodperc után egy védelmi hibából 3-2 arányban újra előnyhöz jutottak a csillagosok. Innentől kezdve pedig szép lassan megpecsételődött a sorsunk, egymás után több kiállítást is kaptunk, melyből az egyiket kihasználták, majd az utolsó percben egy üres kapus góllal állították be az 5-2-es vesztünket jelentő végeredményt. Az első két harmadban egyértelműen domináltunk, de a védelem sebezhető volt, és a záró játékrészbeli kiállításokat képtelenek voltunk átvészelni.

Mindkét gólszerző, Barrie és Malone 1+1-es mérleggel zárt, rajtuk kívül még leginkább az 1/2-es draftolt Landeskog játékát lehetett kiemelni, aki nagyszerű mezőnyjátékot és hét (!) ütközést mutatott be az első Avs-szerelésben lejátszott meccsén. Ugyanakkor a második sorunk védekezése, és különösen a Hunwick-O'Byrne kettős mutatványa bőven hagyott kívánni valót maga után. A két fiatal kapus védte le a mérkőzést 30-30 perces elosztásban, Pickard ezalatt 6/8-as, Cann pedig 14/16-os mutatót jegyzett. A csapat hozzávetőleg az alábbi sorösszeállítások szerint játszott: Landeskog-O'Reilly-Winnik, Malone-Galiardi-Kobasew, Porter-Brophey-Walker, Mercier-Meurs-Bordeleau; Quincey-Barrie, Hunwick-O'Byrne, Liffiton-Holos.

A meccs másnapján esedékes keretszűkítés alkalmával Justin Mercier és Evan Brophey csatlakoztak a clevelandi AHL-csapathoz, a junior korú Garrett Meurs (Plymouth Whalers, OHL) és Calvin Pickard (Seattle Thunderbirds, WHL) pedig a "nevelőegyesületéhez" tért vissza egy újabb idényre.

Péntek este sor került az előidénybeli első hazai fellépésre a St. Louis Blues fogadásával, amikor gyakorlatilag a keret másik fele lépett pályára, többségében azok a játékosok kaptak lehetőséget, akik kihagyták a dallasi kirándulást, mindez egy fokkal erősebb összeállítást jelentett. A Blues sem volt rest, és már az első harmad fele magasságában magukhoz ragadták az előnyt, amelyet sokáig sikeresen őriztek a veszélyes denveri akciók ellenére, ráadásul a befejező játékrészben növelték a vezetést. Az 53. percben aztán ismét előkerült Tyson Barrie, a fiatal hátvéd Gaunce remek kereszt passzát vágta közép távolról a hálóba. A hajrában rendkívül rámenős akciókat vezettünk az egyenlítésért, azonban a nagy igyekezetben a mesterséges 6-on-5 fór alatt elhagytuk a korongot a semleges harmadban, és üres kapus gólt kaptunk, majd a végén még egy átlövést követően Paul Stastny pofozott be közelről egy kipattanót, de 3-2 arányban így is alul maradtunk a második mérkőzésen. Bár végig hátrányban voltunk, abszolút felvehettük a harcot a St. Louis-zal, talán kissé dekoncentrált volt a csapat, nem játszottunk elég zökkenőmentesen, kevés igazi helyzetünk volt, és azokat is általában eltékozoltuk.

Barrie két meccs alatt már a harmadik pontját szerezte egy újabb találattal, miközben támadásban különösen a Mueller-Duchene-Hejduk trió volt elemében, akik egytől egyig a legkomolyabb denveri lehetőségeket dolgozták ki. A mérkőzésen a nagy reményekkel várt Varlamov védett teljes hosszában, aki 22 védést mutatott be, a két kapott gólja közül az egyikben érezhettük hibásnak, míg az utolsó találatot az üresen maradt ketrecre kaptuk. A védelemben Johnson nagy kedvvel irányította a fiatalokat, hiszen mellette öt zöldfülű játékos kapott lehetőséget a hátsó alakzatban. A STL elleni hazai fellépésen nagyjából ezekkel a sorokkal játszottunk: Mueller-Duchene-Hejduk, Lindstrom-Stastny-Jones, Van der Gulik-Mauldin-Walker, McLeod-McClement-Yip; Johnson-Siemens, Elliott-Gaunce, Chouinard-Barrie.

Kellemetlen velejárója volt a meccsnek, hogy a hajrában Brandon Yip eltörte az alkarját, így előreláthatólag 4-6 hetes kihagyásra számíthat. Ezzel együtt látott napvilágot a hír, mely szerint Jan Hejda tisztázatlan körülmények között térdsérülést szenvedett, vélhetően a múlt keddi Bordó-Fehér összecsapáson történt vele valami, amely miatt ő sem kezdheti el időben a szezont, megközelítőleg 2-4 hetet kell pihennie.






















Vasárnap újabb hat játékosnak kellett elköszönnie a csapattól, hiszen Joel Chouinard, David Liffiton, Greg Mauldin, David Van der Gulik és Luke Walker mindannyian az AHL-csapathoz lettek irányítva. Plusz az idei 1/11-es kiválasztott hátvéd Duncan Siemens az előzetes várakozásoknak megfelelően visszatért a WHL-ben szereplő Saskatoon Blades gárdájához.

Aznap este bonyolítottuk le a harmadik mérkőzésünket, s újra hazai környezetben, méghozzá a csütörtökön bennünket legyőző Dallas Stars ellen várt ránk egy összecsapás. A csapat az eddigi legerősebb összeállításában vette fel a harcot az erősen tartalékos texasiakkal, így mindenképpen kompetensebb játékra számíthattunk. Nem kellett csalódnunk, és azok után, hogy rögtön a kezdés után kivédekeztünk egy hosszú kettős emberhátrányt, megindítottuk a feltartóztathatatlan denveri attakot. Több komoly helyzet után a 12. percben egy PP alatt Ryan Stoa szerezte meg a vezetést egy az ellenfél hátvédjéről bepattanó koronggal. A középső harmadban az Avs fölénye további gólokban mutatkozott meg, a felvonás elején Landeskog remek átadásából Ryan O'Reilly köszönt be, majd a harmad hajrájában ugyancsak Ryan O'Reilly volt eredményes, miután Quincey nagy lövésébe tette bele sikeresen az ütőjét. A záró harmadban jobbára már csak az előny megtartására figyeltünk, a Stars pedig képtelen volt épkézláb támadást vezetni, így a lefújás pillanatáig megőriztük a 3-0-s vezetést. Az előidény legösszeszedettebb játékával, végig magabiztosan vezetve szereztük meg az első győzelmet a felkészülési időszakban.

A harmadik sor motorja, O'Reilly kétszer volt eredményes, mellette Landeskog ismét ellenállhatatlan formában játszott és pontot is szerzett, illetve a támadók közül még a gólt is ütő Stoa volt különösen elemében, de a balhés Bordeleau sem fért a bőrében, és egy hatalmas csetepaté során alaposan helyben hagyta a Stars kemény fiúját, Barch-t. A védelemből a két asszisztos Quincey emelkedett ki, aki előre-hátra felé rendkívül megbízható teljesítményt nyújtott, igencsak a két évvel ezelőtti formájára hajazott a játéka. Ezt a meccset a veterán Giguere kapta meg, akinek nem sok komoly védeni valója akadt, így 16 hárítással könnyen ért el shutout-ot. A csapat már-már NHL-szintű felállást használt a mérkőzésen: Mueller-Duchene-Stoa, Lindstrom-Stastny-Galiardi, Landeskog-O'Reilly-Winnik, Porter-Malone-Bordeleau; Johnson-Quincey, O'Brien-Elliott, Hunwick-Holos.

A csapat jelenlegi 34 fős kerete:

Kapusok: Trevor Cann, Jean-Sebastien Giguere, Semyon Varlamov;
Hátvédek: Tyson Barrie, Kyle Cumiskey, Stefan Elliott, Cameron Gaunce, Jan Hejda, Jonas Holos, Matt Hunwick, Erik Johnson, Shane O'Brien, Ryan O'Byrne, Kyle Quincey, Ryan Wilson;
Centerek: Matt Duchene, Joakim Lindstrom, Brad Malone, Jay McClement, Peter Mueller, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan Stoa;
Jobb szélsők: Milan Hejduk, David Jones, Chuck Kobasew, Brandon Yip;
Bal szélsők: Patrick Bordeleau, T.J. Galiardi, Gabriel Landeskog, Cody McLeod, Daniel Winnik.

Az előidény további programja:

Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas, Nevada) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche

Ezen a héten lejátsszák a maradék három előidény-mérkőzést, míg a szezonnyitó összecsapásra október 8-án kerülhet sor a Detroit Red Wings ellen, addig még hamarosan ki fog alakulni a csapat végleges 23 fős kerete.

Szeptember elején megkezdődtek a küzdelmek az egyetemi football ligában, s ahogy ígértük, időről időre valamennyi csapatunk szerepléséről be fogunk számolni a szezon folyamán. Most, elsőként a 2011-es évad nyitó heteiben nagyszerűen szereplő Colorado State Rams első négy összecsapásáról olvashattok, egy kis előretekintéssel együtt.




















A Kosok szeptember 3-án a konferencia-rivális New Mexico otthonában kezdték az idei menetelésüket, ahol parázs csatára volt kilátás a Mountain West két szerényebb képességű egyeteme közt. A Lobos verhető ellenfélnek tűnt, ugyanakkor a mieink évek óta nem győztek idegenben konferencia-mérkőzésen, mégis határozott célokkal vártuk a 2011-es kiírást. Végül is a meccsen eleinte rendre a hazaiak álltak jobban, de a Thomas passzaival és Nwoke futásaival repített offense a hajrában 14-10-es győzelmet harcolt ki házon kívül. Bár a támadók pontjaival nyertük meg a meccset, a defense félelmetes játékának óriási szerepe volt a sikerben, három turnover-t kényszerítettünk ki, míg a DE Nordly Capi egymaga négy forced fumble-t jegyzett, ami új NCAA-rekordnak felelt meg. Pete Thomas irányító 22/26-os hatékonysággal célzott, az egyetlen TD-passzával a sophomore TE Crockett Gillmore-t találta meg az end zone-ban, a másik TD a futó Chris Nwoke nevéhez fűződött egy 2 yardos beérés révén a negyedik negyedben. Komoly veszteségnek számított viszont a kezdő DE Broderick Sargent kiválása, aki térdszalag-szakadása miatt már nem is játszhat többet a szezonban.

Egy héttel később lényegesen könnyebb feladat várt a csapatra, a szomszédvár Northern Colorado ugyanis még a másodosztályban is szerényen teljesít, és a Hughes Stadium-ban esélyesük se lehetett a Rams ellen, amikor a két iskola 1986 óta először feszült újra egymásnak. A szünetben már 28-0-s különbség alakult ki, a második félidőre a CSU elegánsan visszavett, a végeredmény 33-14 lett az erősebb csapat javára. Thomas bő 250 yard megtétele közben kissé nagyvonalúan dobált, hiszen rá nem jellemző módon három interception-t adott egy TD-passz mellett, közben Raymond Carter kétszer, Chris Nwoke egyszer jutott be az end zone-ba - mindhárom futott TD 1 yardos távolságból született. Menet közben újabb kellemetlen sérülések érték a csapatot, ugyanis négy kezdőjátékos veszett oda az UNC elleni állami rangadón, közülük a legnagyobb érvágás a védelem vezérének számító linebacker, Mychal Sisson volt, akinek eltört a bokája, vele együtt a fullback Austin Gillmore is határozatlan időre kidőlt, és kérdéses, hogy játszhatnak-e még 2011-ben.

A harmadik játékhéten egy újabb coloradói rangadóra került sor, méghozzá a hagyományos évi 'Rocky Mountain Showdown'-ra a Colorado Buffaloes ellenében a Sports Authority Field-en, amely a Bears elleninél jóval nagyobb küzdelmet tartogatott. Sőt, ezen a találkozón már korántsem a Rams számított a favoritnak, sokkal inkább a Bölények lehettek az esélyesek, bár nyeretlenül érkeztek a rangadóra, és a CSU hatalmas elszántsággal várta az összecsapást. A kezdésnél sikerült is meglepetést okozni, és öt perc után Thomas robogott be az end zone-ba a 7-0-s vezetésért. Kiélezett küzdelmet láthattunk a Broncos stadionjában, azonban ahogy haladtunk egyre előrébb, az esélyesebb Colorado úgy kezdte egyre jobban felőrölni a Rams-t, a félidő előtt fordítani tudtak, míg az utolsó negyed előtt már 7-21 volt az állás. A zöld-fehérek nem adták olcsón a tülkös szarvukat, és a negyedik negyed elején egy furcsa play-ből sikerült a közelebb zárkózás, amikor is a freshman WR Charles Lovett adott egy 23 yardos TD-passzt C. Gillmore-nak. A végjáték szoros eredmény mellett telt, ám a Buffs az utolsó akcióját pontokkal fejezte be, így a két csapat 2011-es találkozását a boulder-iek nyerték 28-14 arányban, de a CSU abszolút emelt fővel távozhatott Denver-ből. Ismét Crockett Gillmore volt a legkedveltebb célpont, öt elkapásával összesen 84 yardot hozott, beleértve a már említett TD-t, de összesen tíz különböző játékosunk jegyzett catch-t, Pete Thomas-t ezúttal mégis alig 157 yardon tartották, míg a futók mindössze 67 yardot haladtak 2.7-es play-enkénti átlaggal.

Múlt szombaton egy újabb nagy meccsre került sor, amikor a Rams a WAC-ben szereplő Utah State otthonába látogatott. Általában nem az idegenbeli sziporkázásunkról vagyunk híresek, így a két közel hasonló játékerőt képviselő együttes találkozóján a házigazdák tűntek egy árnyalatnyival esélyesebbnek. A kezdetektől fogva óriási küzdelem jellemezte az összecsapást, és a pont nélküli első negyedet követően egy TD-vel hátrányba kerültünk, a félidő előtt még Ben DeLine 42 yardos mezőnygóljával zárkóztunk közelebb. Nem sokkal a folytatást követően már 3-14 volt a lemaradás, de az Aggies következő támadását hamar elfojtottuk, ráadásul azzal a lendülettel a LB Shaquil Barrett még vissza is hordta a labdát egy fumble return TD-re. A negyedik negyed elején egy újabb mezőnygóllal egyetlen pontra zárkóztunk vissza, de a továbbiakban képtelenek voltunk érvényesülni, és az utolsó öt percen belül egy USU TD-vel eldőlni látszott a mérkőzés. Megindítottuk a végső drive-ot, azonban két komoly penalty miatt 4&30-as, kiszorított helyzetbe kerültünk, a fél pálya környékén puntolni kényszerültünk, de a returner kezéből felperdülő játékszerre Hedstrom vetődött rá elsőként az ellenfél 15 yardos vonalán. Az utolsó utáni lehetőséggel élni tudtunk, végül Nwoke robogott be az end zone-ba, a passzjátékkal megoldott két pontos révén pedig 21-21-re kiegyenlítettünk bő fél perccel a rendes játékidő vége előtt. A hosszabbítás első próbálkozásait mindkét csapat értékesítette, a második OT-ban a Rams sikerrel járt és 35-28-ra lépett el, majd az Aggies is beért, de hiába próbálták meg két pontos kísérlettel megnyerni a meccset, a védelem megfogta az akciót, így 35-34-re diadalmaskodtunk hosszabbításban az élet-halál derbin. A D ismét kitett magáért, öt fumble-t kényszerítettünk ki, amiből négyet meg is szereztük, beleértve a visszahordott TD-t. Eközben Chris Nwoke a rendes játékidőben és a hosszabbításban is futott egy-egy touchdown-t, míg az OT próbálkozásai alatt Thomas szokás szerint C. Gillmore-t találta meg, ahogyan az egyenlítésért végrehajtott 2-point conversion-nél is.




















A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Colorado State Rams 1-0 (3-1)
2. TCU Horned Frogs 1-0 (3-1)
3. Boise State Broncos 0-0 (3-0)
4. San Diego State Aztecs 0-0 (3-1)
5. Wyoming Cowboys 0-0 (3-1)
6. UNLV Rebels 0-0 (1-3)
7. Air Force Falcons 0-1 (2-1)
8. New Mexico Lobos 0-1 (0-4)

A nagyszerű rajtnak köszönhetően a Rams hatalmas meglepetésre átmenetileg a konferencia élén áll, de bizonyára az első négy helyre esélyünk sem lehet odaérni. A 2009-es és a 2010-es szezon során teljes egészében három-három győzelmet értünk el, amennyit idén az első négy forduló után regisztrálunk, a Kosok tehát a közelmúlt legjobb rajtját produkálták, ami komoly reményekre jogosíthatja fel a csapatot.

A hátralévő nyolc meccsből már csak hármat kéne megnyernünk ahhoz, hogy minimum hat győzelemmel elérjük a Bowl-képes mérleget 2008 után először. Erre a legnagyobb esélyünk a SJ State és a Wyoming elleni hazai, illetve az UTEP és az UNLV elleni idegenbeli meccseken lehet, de akár egy-egy meglepetés is összejöhet. Nem kell semmi mást csinálnunk, csak azt, amit eddig, és persze bízni Sisson-ék visszatérésében.

A Rams hátralévő menetrendje:

Október 1., szombat, 22:00 Colorado State Rams - San Jose State Spartans
Október 16., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Boise State Broncos*
Október 23., vasárnap, 02:00 UTEP Miners - Colorado State Rams
Október 30., vasárnap, 00:00 UNLV Rebels - Colorado State Rams*
November 13., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - San Diego State Aztecs*
November 19., szombat, 21:30 TCU Horned Frogs - Colorado State Rams*
November 27., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*
December 3., szombat, 20:00 Colorado State Rams - Wyoming Cowboys*


 

A legutóbbi párharcát a döntetlenre hozta a Colorado Rockies csapata, amikor a sereghajtó Houston Astros otthonában két vereség után két emlékezetes győzelmet arattunk, beleértve a vasárnapi meccsen szerzett 19 pontot, ezzel végre megszakítottuk a hosszú nyeretlenségi sorozatot.





















1. meccs, csütörtök: Astros-Rockies 9-6
A houstoni párharc első felvonására az infielden Wigginton-Pacheco-Tulo-Kouz összeállításban kezdtünk, kívül EYJR, Fowler, S. Smith játszottak, elkapóként Rosario tevékenykedett, közben a mieink dobója A. White, az ellenfélé Sosa volt. Az első menetben egyedül EYJR sétált, de pickoffal leszedték a rablási kísérletét, közben védekezésben hibátlanul álltuk a sarat. Ezt követően Tulo és S. Smith is egy-egy single ütést mutatott be, ráadásul a Kouz elleni forceout közben megszereztük a vezetést érő futást, azonban az előny nem tartott sokáig, hiszen a következő Astros akcióban egy single után Barmes pakolt be egy RBI doublet. A harmadik inning alatt EYJR és Fowler foglalta el a szélső területeket ütésekkel, aztán az előbb járó futó egy wild pitchből ért haza, közben a másik egészen a hármasig jutott, de onnan képtelenek voltunk beküldeni. Ezután A. Whitenak ismét komoly gondjai támadtak, egy double és két hit-by-pitch után engedett teli pályát egy kiesővel, amely helyzetnél Lee egy doublelal mindenkit haza küldött, így 4-2re elhúztak. A negyedikben S. Smith hajtott végre egy leadoff doublet, Kouz is bevert egy singlet, azonban az őt követő Rosario ellen dupla játékkal védekeztek, viszont a következő dobó részben A. White három SOt vágott. A következő próbálkozásban egyedül Fowler jegyzett egy 2out doublet, a hazaiak két singlet vágtak, majd Lee volt eredményes egy sac flyból, az inning utolsó kiejtését már a reliever Romero hozta. A hatodik inningben nem tudtunk pályára kerülni, majd Tulo throwing error kezdte a védekező részt, utána viszont az új ember Escalona hozott egy kiejtést és egy strikeout caught stealing játékkal be is fejezte a játszmát. Továbbra is 2-5re álltunk és a következő menet első embere Kouz döngölt ki egy HRt a left fieldre, utána Rosario került fel egy doublelal, EYJR ütött és elrabolta a kettest, Fowler jelenése közben egy fielder's choice play által kidobták a haza tartó futót, egy sétával pedig teli pályát harcoltunk ki Tulonak, aki viszont flyouttal kiesett, így oda lett a lehetőség. A folytatásban Roenicke ellen két singlet értek el, amikor a veszélyes Leet szándékosan az üres egyes bázisra engedtük, de sajnos M. Reynolds képtelen volt menteni és Downs kitakaríotta a pályát egy 3run doublelal, így újra 8-3ra léptek el. A nyolcadik inning alatt S. Smith és Kouz törtek előre, Rosario 3run HRal faragtuk a deficitet, de ezután már csak EYJR hajtott végre egy singlet, jobban nem tudtunk feljebb jönni. Az ezt követő dobó játékban Miller került bajba, kieső nélkül bases loaded alakult ki, de megúszta Schafer sac fly megoldásával, viszont az utolsó játékban már képtelenek voltunk bármit is hozzátenni, így 9-6ra elvesztettük az első fellépést.
- Hiába volt több ütésünk 13-10 arányban, sorozatban a nyolcadik meccset vesztettük el, köszönhetően két bases clearing doublenak. Rosario három ponttal a legeredményesebb játékos volt, egy 3run HRból hozta mind a három RBIt, közben 2/4es hatékonysággal ütött és már a harmadik hazafutását és a hetedik pontját szerezte, ugyanakkor újra becsúszott neki egy passed ball. Rajta kívül még Kouzmanoff volt képes több pontra, három ütésből két RBIt postázott egy kieséses játékból és egy HRból, amely még csak az ötödik rakéta volt tőle a szezonban. Hozzá hasonlóan a sor tetején Young Jr is három ütést termelt egy sétával együtt, de csak egyszer tudott hazaérni és az idei 25. sikeres és negyedik sikertelen rablását is feljegyezte. A sorban mögötte érkező Fowler öt beállás alatt két ütést könyvelt el, a három out közben viszont négy társát hagyta bázison és egy throwing error formájában már nyolcadszor vétett errort. S. Smith 2/4es lőlappal zárt, még egy futás és egy séta is jutott neki, közben .282re emelte az átlagát. Tulowitzki ezúttal hét inninget játszott végig, ezalatt egyetlen ütést regisztrált, de a három kiesése alatt négy embert hagyott bázison és összejött az idei hatodik mezőnyhibája is, majd a hajrában szokás szerint Field vette át a helyét. Pacheco és Wigginton ütés nélkül maradt, mindketten négy kiejtést könyveltek el, az újonc játékos érdekes módon 2Bt játszott, de most csak egy sétával hallatott magáról. Klasszikus csere ütő volt még Nelson és Ellis, mindketten kiestek a meccs hajrájában az egyetlen próbálkozásukban. A. White most se játszott a megszokottnál jobban és még öt játékot sem bírt ki, addigra hat ütésből öt futást hoztak ellene. Csak szépségtapasz volt a hat strikeout, ismét bizonytalan volt és a harmadik vereségét elszenvedve 7.00 fölé ment az ERA statisztikája. Romero az ötödik végén egy strikeoutot osztott ki, a hatodikban az egyetlen embere error által jutott bázisra. Escalona magabiztosan hozott le három kiejtést, beleértve egy SO+CS playt, így továbbra is 2.00 alatt tartja az átlagát. Roenicke hibázott a hetedik inningben és loaded 2outnál adta tovább a terepet két ütés és egy szándékos séta után, azonban mindhárom futó beért később a statisztikáit rontva, mert M. Reynolds egy SO előtt beszedett egy 3run doublet. Miller az utolsó játékban két sétát és egy singlet kapott, azonban a szorult helyzetet megúszta egyetlen futással, pedig a loaded 0out szituációnál rosszabbnak tűnt a kép.






















2. meccs, péntek: Astros-Rockies 11-2
A második napra csak egyetlen változás történt a kezdő mezőnycsapatban, Tulo helyett Field kezdett shortstopként, közben Pomeranz volt a dobó, míg az ellenfél részéről Myers indított. Kezdésként EYJR került fel egy singleből és utána rögtön megszereztük a vezetést, hiszen Fowler volt eredményes egy RBI doubleból, ám őt követve sorban hárman kiestek. Ezután viszont Pomeranz számára a kezdés borzalmasan sikerült, az első hat ember mind ütést vitt be ellene, közülük öten pontot is szereztek, Sanchez RBI doublet, Lee 2run singlet vágott, illetve Downs és Johnson is eredményes volt, aztán három embert kiejtett, de így is 5-1es hátrányba süllyedtünk. A második próbálkozásban csak két kieső után tudtunk bemutatni két singlet, majd egy séta utána Martinez RBI double által újabb pontot szenvedtünk el. A harmadik támadásban Pacheco és S. Smith járt bázison ütés nélkül, de az első két kanyarnál tovább nem jutottak, majd a dobó részre már Rogerst állítottuk ki és csak egy 2out singlet kapott. Ezt követően a sor végén három strikeoutot szenvedtünk el, majd Rogers rögtön két sétát engedett és Lee RBI singleből pontot is kapott, aztán egy forceout play közben Kouz hibájából újabb futó ért be, még egy sétával teli pálya alakult ki, amelyet legalább sikerült elhárítani 1-8as hátrányban. Az ötödik tetején se jártunk fent, míg az Astros három ütéssel loaded 1outot ért el, amikor Rogerst lecseréltük és Miller ellen Lee volt eredményes egy groundout közben. A következő támadásban is simán kiesett a denveri hármas, mialatt Roenicke beszedett egy solo HRt Barmestől, majd amikor már úgy tűnt zsinórban a negyedik játékban kapunk háromból három outot, akkor két kiejtés után Nelson lőtt be egy solo HRt a left fieldre. Ezután Lindstrom egy triplet követő groundoutból kapott egy pontot, majd a nyolcadikban két single és egy hit-by-pitch után értünk el bases loaded lehetőséget, ám Kouz és Rosario is strikeouttal esett ki. A nyolcadik védekező játékrészt Escalona biztosan teljesítette, de a legutolsó akcióban újfent nem tudtunk pályára férkőzni, így maradt 2-11es végeredmény.
- Azok után, hogy az elején vezetést szereztünk, sorban tíz megválaszolatlan pontot szenvedtünk el, így másodszor még simábban kaptunk ki. Fowler hozta az első pontot, az idei 34. double találatból a 44. RBIt regisztrált, azon kívül csak két kiesésig jutott, illetve egy hosszú vágta után bemutatott egy szép elkapást a mezőnyben. A leadoff hitter Young Jr az első beállásában singlelel került fel és futást is szerzett az akció végén, a következő négy alkalommal viszont kiesett, háromszor SOval búcsúztatták el. Pacheco újra a kettes bázison tűnt fel, négy ütési lehetőség alatt egyetlen singlet ütött, tartja az átlagát .250 felett. Wigginton és Field ugyancsak mindketten 1/4es hatékonysággal végeztek, de egyik se lehetett igazán büszke magára, előbbi három fenthagyást, utóbbi két strikeoutot regisztrált. S. Smith nem ért el értékelhető ütést, két SO mellett egy sétát hozzá tudott még tenni a támadásokhoz. Vele szemben Kouzmanoff és Rosario viszont négyből négyszer kiestek, mindketten több dobás utáni kiejtést kaptak és élen jártak a helyzetek kihagyásában. A pinch hitter Nelson a hetedik inningben bevágott egy solo HRt, amely az idei negyedik hazafutása és 15. pontszerzése volt, míg a másik csere ember Iannetta groundouttal búcsúzott az utolsó játékban. Pomeranz karrierje harmadik startján alaposan belenézett az ütésekbe és a gyenge kezdés után már a második játékot követően le kellett cserélni. Addig hét ütésből hat pontot szenvedett el, hiába osztott ki három SOt, szerencsétlen napja volt és ezzel megkapta az első vereséget a nagy ligában. Az őt követő Rogers se igazán állt a helyzet magaslatán, neki 2.1 inning alatt jutott három futás öt darab ütéssel, nem sokat javított a helyzeten a fellépése. Miller az ötödik játékban mindkét ellenfelét biztosan el tudta búcsúztatni. Roenicke három out közben egy solo HRból kapitulált, míg Lindstrom ugyancsak egy ütésből szedett be egy runt a maga játékában. Az utolsó inningben Escalona ismét biztosra ment és mind a három vetélytársát ki tudta szórni, ellene már nem nőtt tovább a különbség.






















3. meccs, szombat: Astros-Rockies 2-4 - extra inningekben
A harmadik meccsre több változás is történt a denveri kezdőben, például az elkapó Iannetta volt, ezen kívül az infielden az egyes bázisra Pacheco került, a kettesre visszatért Ellis, a hármason maradt Kouz, shortstopként Nelson kezdett, míg kívül a jobb szélső szerepét S. Smith helyett Wiggy töltötte be. Közben a mieink dobója Hammel volt, az Astrosnál Happ kezdett. Az elején csak Ellis került pályára, de egy pickoffal leszedték őt, majd a hazaiak egy séta után sikeresen raboltak, a hármasra jutó embert Martinez küldte be egy sac flyból, így hamar hátrányba kerültünk. A következő játékrészben könnyen kiesett a sor közepén érkező harmadunk, míg az Astros első embere Wallace hazafutásával már 2-0ra nőtt a különbség, Hammel hiába búcsúztatta el a másik három ütőt. A harmadik játszma alatt egyedül Iannetta került fel egy sétával, de csak a kettes bázisig ért el, mert EYJR ellen összejött a harmadik out, közben védekezésben három groundoutot hajtottunk végre. Ezután megindítottuk végre az első igazi akciót, Ellis walk, Nelson single árán vette birtokba az első-második bázist, két kiejtés után Pacheco mindkét futót beküldte egy 2run RBI double jóvoltából, így 2-2re kiegyenlítettünk. A negyedik dobó játékot Hammel könnyen teljesítette háromból három kiejtéssel, majd ötödik nekifutásra ismét csak egy sétát hajtottunk végre, azonban a házigazdáknak még ennyi se jutott. A hatodik inningben kiesett a három emberünk, majd Hammel ellen egyetlen 2out single született, továbbra is maradt a döntetlen. Ezt követően Kouz single után sorban három kiesést kaptunk, míg az ellenfél hiába mutatott be egy singlet, egy popout után Pacheco kivitelezett egy unassisted double playt az egyes bázisnál, amivel befejeztük a hetedik inninget. A nyolcadikban a sor tetején kiesett EYJR, Ellis, Fowler, ezalatt az első reliever Belisle hibátlanul tevékenykedett. Aztán a következő hármas is simán búcsúzott, közben Brothers érkezett és két kieső után kapott egy singlet, amely közben Kouz dobó hibájából rögtön a kettesre ért a futó, Leet direkt sétálni hagytuk, majd a pinch hitter Downs ellen hárítottunk Nelson remek fogásával. 2-2 lett a vége kilenc játék után, így extra inningekre került sor és az első plusz játszmában részünkről egyedül Iannetta hajtott végre egy singlet, utána S. Smith double playt kapott, míg Lindstrom ellen singlet értek el, de strikeouttal menteni tudott. A folytatásban EYJR lendült támadásba egy leadoff walkkal, Fowlert sétáltatták, végrehajtottunk egy sikeres double stealt, így a kettes-hármasra kerültek a futók, ám Nelson ellen egy fielder's choice play közben kidobták a haza tartó futót, majd a Wiggy elleni SOval befejezték. Aztán Romero kapott egy singlet és sérülés miatt lecseréltük, Escalona a folytatásban két out után adott egy intent walkot és egy popout révén összejött a harmadik kiejtés. A tizenkettedikben búcsúzott a denveri hármas, utána M. Reynolds sétát engedett és egy balk után már a kettesre került a futó kieső nélkül, egy sikertelen bunt és egy flyout után szándékosan sétáltattuk Sanchezt és egy SOval sikerült lezárni a játékot. A következő támadásban Field és EYJR kieső nélkül jutott a pontszerző bázisokra egy throwing error támogatásával, azonban Ellis kiesett, Fowler direkt sétával loaded 1out alakult ki, ennél a helyzetnél Nelson kényszerített ki egy RBI walkot, majd a csere ütő Rosario küldött be egy sac flyt, mire Pacheco ellen befejezték. Két pontos előnybe kerültünk és végre jött a closer Betancourt, aki magabiztosan befejezte a meccset, ezzel 4-2re győztünk.
- A korai hátrányt ki tudtuk egyenlíteni és sokáig 2-2re álltunk, majd a 13. tetején eldöntöttük a szoros meccset, így kilenc vereség után tudtunk újra győzni. Pacheco hat beállás alatt egyetlen egy ütésre volt képes, abból két pontot szállított az első doublenak köszönhetően, ezzel döntetlenre módosította az állást, így tart jelenleg 11 RBInál. Nelson volt az alkalmi shortstop Tulo távollétében és nagyszerűen teljesített, ütésben csak 1/5ig jutott, de egy pontot érő sétát tett hozzá a befejező extra játékban. Iannetta utolsó emberként egyszer ütéssel, kétszer sétával járt bázison, de egyik lehetőségével sem tudott élni a csapat. A 3B Kouzmanoff újabb hibát vétett és már 13 errornál tart a szezonban, közben öt lehetőség alatt egyetlen singlet könyvelt el. Young Jr egy-egy walkot és singlet jegyzett, illetve már a 26. sikeres rablását érte el, közben egyszer haza ért, egyszer a home platen ejtették ki és volt egy szép vetődése az outfielden. Ellis és Fowler egyaránt fejenként két-két sétát kapott, utóbbit mindkétszer direkt engedték fel, pedig csak 0/4el lengetett és kétszer SOval esett ki. Wigginton ötből öt alkalommal kiesett és a harmadik strikeoutot után leállt vitatkozni, amiért kiállították és Field foglalta el a helyét a jobb külső szélen, aki egy séta után körbe ért az utolsó inningben. A klasszikus csere ütők közül S. Smith double playt szenvedett el a tizedik játszmában, míg Rosario egy fontos sac flyt küldött ki a 13.ban, amivel a nyolcadik pontját szerezte. Hammel pontot kapott az első két játékban, onnantól kezdve szinte érintetlen volt, hét inninget teljesített három ütéssel és egy sétával, nagyon fontos szerepet töltött be attól független, hogy a győzelem nem az övé lett. Belisle hibátlan produkcióval ejtett ki három embert a nyolcadikban, így őrzi a 3.30as ERAt. Brothers egy ütés és egy szándékos walk ellenére biztosan dolgozta le a kilencedik játékrészt. Lindstrom ellen a tizedikben is csak egyetlen embert ment fel, míg Romero az egyetlen vetélytársától ütést kapott és meg is sérült. Escalona fejezte be az inninget, bár neki is kellett adnia egy intent walkot. M. Reynolds a 12. alján két sétát engedélyezett, de nehezen hozta a három outot, amely után megnyertük a meccset és megkapta az első győzelmét. Betancourt két pontos előnyből magabiztosan fejezte be a meccset, a három emberből kettőt dobás utáni kiejtéssel búcsúztatott el a hetedik saveért.



4. meccs, vasárnap: Astros-Rockies 3-19
A vasárnap délutáni utolsó meccsről Fowler kapott pihenőt, így S. Smith csatlakozott az outfieldre, még egy változás Field feltűnése volt shortstopként, a dobónk Millwood lehetett, az Astrosnál Harrell kezdett. Az első menetben két kieső után S. Smith került fel egy sétával, közben a házigazdáktól mind a három próbálkozó kiesett. Másodszorra Pacheco és Wiggy egy-egy single ütéssel nyomult előre, Iannetta játéka alatt egy mezőnyhibából szereztük meg a vezetést, majd Field RBI singleből újabb pontot hoztunk, EJYR megdobásával loaded 1out lehetőség adódott, melynél Ellis vágott be egy sac flyt, S. Smith singlelel újra megtöltöttük a bázisokat, de Kouz ellen véget ért az akció 3-0nál. Ezt követően Millwood ellen csak egy 2out single született, majd a harmadikban két ütés után Field hozta a második RBI singlet, EYJR beállasa alatt a dobó elleni balkból még egy futó beért. Ezt követően Millwood ellen egy single esett, egy újabb singleből Altuve találata jelentette a szépítést, viszont a mieink legközelebb sorra léptek bázisra, Ellist még lekapcsolták rablás közben, de S. Smith és Kouz is előre került, Pacheco RBI singleből volt eredményes, Wiggy duplájával még egy runt értünk el, két kiejtés után Field bevágta a harmadik RBI singlet, mellyel már 8-1re vezettünk. A negyedik alján Millwood egyetlen sétát engedett, utána egy walk és egy single ütés révén foglaltuk el a szélső területeket, Kouz pedig egy biztonságival küldte be EYJRt. A következő dobórészben is hibátlanul tartottuk vissza az ellenfelet, a hatodik akcióban ismét lesújtottunk és egy sétát követően a dobó Millwood bombázott ki egy két pontos HRt, amivel már 11-1re húztunk el. A veterán pitcher továbbra is maradt a pályán és a hatodik játékot háromból három kiejtéssel hozta le. A hetedik inningben S. Smith singlet követve Kouz vágott be egy 2run HRt, majd Wiggy süllyesztett el egy triplet, aki Iannetta sac flyból jutott haza és egy újabb single után ért csak véget az akció, közben újra kiosztottuk a három houstoni ütőt. A folytatásban Ellis ütését követően Kouz újra kibombázott egy 2run homerunt, majd további két single után Iannetta takarított egy 3run HRal és 19-1re módosult az állás, míg G. Reynolds magabiztosan tevékenykedett. Az utolsó játékban még további két ember került bázisra, de nem értünk el újabb futást, majd G. Reynolds két ütés után Johnsontól és Shucktól is beszedett egy-egy RBI singlet, így a végeredmény 19-3 lett.
- Őrült nagy osztást rendeztünk és 25 ütéssel újra klub rekordot állítottunk fel a meccsen, a másodiktól a nyolcadik játékig mindegyikben szereztünk pontot. Kouzmanoff három ütéssel és öt ponttal végzett, két 2run HRt ütött és egy sac flyból volt még eredményes, az eddigi legjobb meccsét játszotta a csapatnál így elérte a 31 pontot az évben. Hozzá hasonlóan Iannetta is öt pontot szedett össze, bár csak két értékelhető ütése volt, köztük egy 3run HR, illetve még egy error playből és egy sac flyból tudott futót beküldeni, ezzel tart 14 hazafutásnál és 55 pontnál. Az újonc Field négy ütést hozott, a négy single közül háromból szerzett egy-egy pontot, így megszerezte első három pontját a szezonban. Wigginton hat beállás alatt négy ütésig jutott, bár csak egy közvetlen RBI jutott neki, HR kivételével mindent ütött és négy alkalommal haza is tudott érni, ami a legtöbb volt a csapaton belül. Pacheco négy singlet termelt a hat lehetőségében, ő is csak az egyikből hozott RBIt, közben az átlagát máris .292re erősítette, az egyes bázison kezdett és a meccs végén már elkapóként tűnt fel. Ellis 3/6os hatékonyságot regisztrált, köztük egy pontot érő singlet jegyzett, övé volt a dicsőség, hogy megütötte a rekordot jelentő 25. találatot a meccsen. S. Smith három ütést és két sétát szorgoskodott össze, de számára egyetlen RBI sem jutott, ugyanígy járt a sor tetején Young Jr, akinek egy ütése és két sétája volt az idei negyedik mezőnyhiba mellett. Millwood nagyszerű volt az idei utolsó meccsén, csak az elején kapott egy pontot, hét inning alatt egyetlen runt és három ütést értek el ellene, ő pedig hat SOval válaszolt. Ráadásul már a második hazafutását is belőtte, így a negyedik győzelme mellé a harmadik pontot is feljegyezhette. Az egyetlen csere ütő G. Reynolds hozta le az utolsó két játékot, a kilencedikben két out után sorban négy ütést és két pontot szedett be, de a tetemes előnynél bőven belefért.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 93-66 (159 meccs)
2. San Francisco Giants 84-75 (159 meccs, 9.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 80-78 (158 meccs, 12.5 GB)
4. Colorado Rockies 72-87 (159 meccs, 21.0 GB)
5. San Diego Padres 69-90 (159 meccs, 24.0 GB)

A D'backs a hétvégén megnyerte a divíziót és bebiztosította a helyét a rájátszás, söpréssel nyerték a Giants elleni seriest. A Dodgers harmadik helye is már biztosnak tekinthető, hiszen 2-1re hozták a SDi párharcot. Az utolsó napokban a csoporton az Arizona a LAD ellen játszik, a Giants bennünket fogad, míg a Padres a Cubs ellen zárja a szezont.

Tehát a San Francisco Giants otthonában zárhatjuk a balul sikerült 2011-es esztendőt, a tavalyi bajnok ellen három meccset fogunk játszani búcsúzóul a következő időpontokban: kedd 04:15, szerda 04:15, szerda 21:45. Szurkoljunk még egyszer utoljára együtt, hogy legyen még győzelmünk az évben, utána fél éven át nem fogjuk látni a csapatot. GO ROCKIES!!!

Hétvégén tovább folytatódik a szezon a Denver Broncos számára. Az első fordulóban elszenvedett szoros vereség után legutóbb sikerült a javítás, a Cincinnati ellen hasonlóan kiélezett küzdelemben ezúttal nekünk jött ki jobban a lépés, megtizedelt csapatunk 2 ponttal felülmúlta a riválisát. Most vasárnap azonban várhatóan jóval keményebb erőpróba vár a Vadlovakra, amikor is a messzi Nashville-be utaznak, hogy megküzdjenek a Tennessee Titans csapatával.

















A Titánok régi ismerősök, tavaly is találkoztunk velük (egyike volt azon kevés meccsnek, ami jó emlékeket ébreszt bennünk), így már egy évvel ezelőtt bővebben be lettek mutatva. Bár Steve McNair mindenképp megérdemelné, hogy akár évente felidézzük pályafutását, sőt, talán többet is, idén ettől mégis eltekintenék. Helyette a két csapat közös múltjából választottam egy máig emlékezetes mérkőzést, ami szintén jobb sorsra érdemes sem, mint hogy a feledés homályába vesszen.

A szóban forgó meccs az 1991-es divisional playoff volt, s már a dátumból is ki lehet találni, hogy kivételesen John Elway nagyságának állítunk emléket. Azokban az időkben az AFC meghatározó csapatai közé tartozott mindkét együttes. Az akkor még Houton Oilers néven futó rivális rendszeres résztvevője volt a rájátszás megmérettetéseinek, a houstoni run 'n' gun a liga egyik legerősebb támadó alakulata volt, szolid védelemmel párosulva évről évre esélyesként lehetett őket számon tartani. Ha tavaly sok szó esett McNairről, akkor idén ugyanaz a tisztelet mindenképp kijár Warren Moon-nak is. Az Oilers Hall of Famer irányítójának nagy szerepe volt a csapat sikereiben, és ha egy ilyen kaliberű irányító négy, közel egyformán jó elkapóval van megáldva, az sok jót nem ígér az ellenfelek védelmének. Természetesen a mi csapatunkat se kellett félteni, Elway személyében a liga történelmének valaha volt egyik legjobb irányítója, s egyik legjobb tight endje, Shannon Sharpe a támadók között, a védelemben pedig Karl Mecklenburg, Steve Atwater, Dennis Smith és Tyrone Braxton alkotta a csapatot. (Több név ismerős lehet a Broncos legnagyobb draft stealjeiről szóló írásból!) Az előző évtized végén 4 év alatt három Super Bowlig jutó Broncost, kicsit megtörte a háromból három vereség, s 1990-ben mélypontra került, ám egy év alatt sikerült felállni, és újra megnyerni a divíziót. Szóval a két csapat találkozása mindenképp nagy meccset ígért, s akik erre számítottak nem is csalódtak nagyot!

Az összecsapásra a Mile High Stadiumban került sor, ám a hazai pálya ellenére a vendégek kezdték jobban a meccset, s már az első támadásukból TD-t értek el, Warren Moon és Haywood Jeffries összjátékából. Sőt, még a negyed vége előtt növelni tudták előnyüket, Moon ezúttal Drew Hillt találta meg az end zoneban. Kétségbe még nem kellett esni, a csapat nem először került hátrányba, és John Elway legendás volt az utolsó negyedes vagy perces fordításokról. Ennek megfelelően Elway révén még a negyed vége előtt csökkentettük a hátrányt, azonban a kihagyott extra pont miatt 7 helyett csak 6 ponttal. Moon ellenszerét azonban továbbra se találta a védelem, harmadik célpontját is TD-hez juttatta. Ráadásul 21-6nál is magabiztosan közeledtek a a célterületünk felé, ekkor azonban a védelem életben tartotta a meccset, mégpedig Atwater interceptionje jóvoltából. És a támadók éltek is a lehetőséggel, Sharpe-ot az 1 yardoson ugyan megállították még, ám onnan Greg Lewis bejuttatta a labdát a célterületre, így félidőben lőtávolban maradtunk. A második félidőben egy labdavesztés után field goal távolságig jutottak. Először azonban a védelem szedte össze magát, és megállították az ellenfelet, s mi több az ellenfél rugója közelről elhibázta, így maradt a 21-13. A következő támadásból egy mezőny góllal zárkóztunk feljebb, így az utolsó negyedre egy támadáson belülre kerültünk. Ez már biztató lehetett a szakértő hazai publikumnak. A labda azonban újra Moonéknál volt, akik hamar a goal lineunknál kopogtattak, ekkor azonban a védelem újra összetudta szedni magát, és az utolsó pillanatban megállították a támadást, a field goal azonban ezúttal nem maradt ki, így visszaállt a 8 pontos különbség, ami mivel TD után 2 pontos akcióra még nem volt lehetőség, csak két támadással volt ledolgozható. Nagy volt a nyomás tehát a támadókon, s ugyan még 8 perc hátra volt a meccsből a félpályánál 4&4nél Dan Reeves vezetőedző úgy döntött, hogy neki kell menni. Elway megoldotta, majd a támadást is sikerült befejezni egy újabb Lewis TD-vel, ezzel 1 pontra felzárkóztunk. A feladat nagy része azonban még mindig hátra volt, egyrészt a védelemnek ki kellett védekeznie a támadást, másrészt a támadóknak újabb pontokat kellett szerezni. Úgy tűnt, hogy már az előbbi sem valósul meg, a Moon vezette támadósor, már a 35 yardosunknál volt, ahonnan egy jobb kicker akár be is lőheti a 3 pontost. Azonban Mecklenburg tackle for loss-ja és egy büntetés okán kikerültek a FG távolságból, és a meccs folyamán először puntolni kényszerültek. 2 perc 7 másodperccel a vége előtt, a saját 2 yardos vonalunknál megkaptuk a labdát. A szituáció nem volt új Elwaynek, állt már ő a saját 2 yardosán percekkel a meccs vége előtt hátrányban. A Cleveland Browns elleni legendás driveja alkalmával 5 perc alatt 98 yardot kellett haladni, hogy egy TD-vel egyenlítsen, most egy field goal is elég lett volna, azonban csak 2 perce volt mindezt összehozni. A publikum se először láthatta a legendás irányítót a győzelemért vezetni a driveot hátrányban a meccs vége felé, s az ellenfél védői is tudhatták mi várhat rájuk. Egy 22 yardos átadással kezdődött az offenzíva, mely után a 2 minute warning miatt megállt az óra. A pihenő alatt a védők kicsit összeszedték magukat, és rákényszerítették Elwayt, hogy oldalra dobja a labdát. Egy rossz passz után, és egy rövid átadás után 1:37-tel a vége előtt 4&6-tal állt szemben a csapat. A kulcs fontosságú playben Elway nem talált célpontot, így maga indult meg a labdával, s tőle egyáltalán nem szokatlan módon lábbal megoldotta, ráadásul sikerült az oldalvonalon túlra is jutnia, hogy megálljon az óra. Három rossz passz után (vagy 2 rossz passz és egy meg nem ítélt DPI után) azonban újra 4. kísérlet jött, ahol ezúttal 10 yard kellett a first downhoz. Azonban hiába értek közel Elwayhez egy szorongatott helyzetből egy 44 yardos átadással nyerő helyzetbe hozta a csapatot. Egy futással még közelebb jutottunk a kapuhoz és Treadwell javította az extra pointnál elkövetett hibáját, ezzel 26-24-re megnyertük a meccset. Egy újabb szenzációs fordítás John Elwaytől, ami ugyan nem mérhető a 'The Drive'-hoz, de a sok hasonlóság miatt, 'The Drive II' néven emlegetik, s csapatunk történelmének egyik emlékezetes pillanata. A mérkőzésről bővebben és jóval színvonalasabban a bowl.hu-n is olvashattok!

Az AFC-döntőben aztán Jim Kelly és a Buffalo Bills ugyan jobbnak bizonyult, ezt a győzelmet azonban senki nem veheti el a csapattól. Ami pedig az Oilerst illeti - hisz' róluk van szó - nos, hiába volt ennyire erős a támadó sor, hiába volt mellettük a szolid védelem, ez a keret sosem jutott a döntőbe. A költözés után Steve McNairrel ez sikerült, de a végső győzelem máig várat magára. Akivel ez sikerülhet nekik, az mindenképpen Chris Johnson. Kezdje akármilyen gyengén a szezont tehetségét már bizonyította. Mellette hiába draftolták az idei QB class egyik legjobb irányítóját Jake Lockert 1/8-ban egyelőre nem dobják be a mélyvízbe, hanem hagyják tanulni a Seattle-lel Super Bowlt játszó veterán Matt Hasselbeckre mögött. A siker, ha jön, valószínűleg inkább a fiatal tehetséggel érkezhet, nekünk azonban van mitől tartani Hassi személyében, noha tavaly 3× is megtréfáltuk még a Seahawks színeiben.

Saját házunk táján mozgalmas hetet éltünk meg. Először is hoztuk Quan Cosbyt, hogy legyen aki helyettesíti a sérült Royalt és Lloydot elkapó poszton. A roster-hely felszabadítása érdekében, a PSből felhozott Jeremiah Johnsontól köszöntünk el. A PSbe azonban nem ő ment vissza, hanem John Nalbone, TE. Két nappal később Jeremiah Johnson mégis visszakerült a PSbe D'Andre goodwin kárára, a csapatba pedig az offseasont nálunk töltő Dante Rosario került be az újonc Mike Mohamed helyére. Erre Julius Thomas sérülése miatt volt szükség. Azonban a 6. körben draftolt újonc LBről mégse akarunk teljesen lemondani, így Nalbone máris távozott a PSből, helyét Mike Mohamed vette át. Thomas és/vagy Royal felépülésével akár a csapatba is visszakerülhet. Ez a roster keringő azért nem borítja fel a csapatot a sérülések terén viszont, ha helyzetünk nem is annyira szerencsétlen, mint a Coltsé vagy a Chiefsé, továbbra se állunk túl rózsásan:

A sérültek:

Ami mellettünk szól, hogy tavaly sikerült legyőzni őket /*és a Hassi vezette Seahawksot is*/ papíron azonban a Titans erősebb haderőt képvisel. 2010-hez képest sokat erősödtek, és az öltözőn belüli hangulat is mindenképp javult Vince Young és Jeff Fisher távozásával, ugyanez azonban rólunk is elmondható. Nem mi leszünk a meccs esélyesei, de korántsem lefutott találkozó lesz vasárnap este, 19 órától. Mi innen csak egyet tehetünk, szurkolhatunk: Hajrá Broncos!

A szerdai napon tartották meg az idei amatőr draftot az NLL-ben, amely különleges fontossággal bírt a Colorado Mammoth számára, hiszen a denveri egyesület a börze egyik legtöbbet foglalkoztatott csapataként, összesen nyolc szelekciót ejtett meg, beleértve öt választást az első két kör 16 pozícióján belül. Úgy tűnik, hogy Steve Govett és stábja kihozta a maximumot a 2011-es draftból, és a lehető legjobban sikerült megerősíteni a következő szezonban komoly terveket szövögető csapatot.



















A draft első választási lehetőségével az elmúlt évi liga utolsó Philadelphia Wings gárdája rendelkezett, akik nem árultak zsákbamacskát azzal, hogy a Stony Brook középpályását/támadóját, Kevin Crowley-t jelölték meg a 1/1-esként. Őket követően a Rochester Knighthawks sem okozott meglepetést, hiszen szokásukhoz híven egy indián gyökerekkel rendelkező kiválóságot draftoltak a Syracuse University-ről érkező csatár, Stephen Keogh személyében. A harmadik helyen került sor a Mammoth első választására, melyből gyakorlatilag az elérhető legjobb játékost, a támadó Adam Jones-t vettük birtokba.

A 22 esztendős Jones 129 pontot és 98 találatot szedett össze a Canisius College színeiben a főiskolai karrierje alatt, mellyel a program történetének legjobbjai közé tartozott, annak ellenére, hogy az utolsó évében hosszú időt ki kellett hagynia sérülés miatt. Az NCAA szabadtéri bajnokságában középpályást játszott, de az indoor szakágban egyértelműen csatárként számolhatunk vele, sokat elmond teljesítményéről, hogy freshman-ként és sophomore-ként is az ország leggólerősebb középpályása volt. A háromszoros All-MAAC-, és All-American-választás 2008-ban részt vett az U19-es fedett pályás világbajnokságon is, ahol a torna legjobb játékosának és legjobb középpályásának járó elismeréssel jutalmazták.

"Adam óriási tehetségnek számít, hihetetlenül jó góllövő képességekkel és elképesztő kreativitással rendelkezik. Rendkívül intelligens játékos, és a klub öröme határtalan, hogy sikerült megszereznünk őt a harmadik pozícióban" - jegyezte meg a választás kapcsán a Mammoth első embere, Steve Govett.






















Néhány húzással később, az első kör nyolcadik, utolsó helyén újra a mieinket szólították a színpadra, a Mammoth pedig Jones egyetemi csapattársát, Dan Coates-t rendelte magához az egész draft legelső hátvéd választásával.

Az ugyancsak kanadai származású Coates az elmúlt négy évben a Canisius védelmének meghatározó figurája volt, például a főiskola valaha volt első hátvédje lett, akit beválasztották a konferencia legjobb csapatába a 2011-es idény végeztével. Coates az elmúlt esztendőben 52 szerzett labdával és 18 turnover kikényszerítésével is a csapat legjobbja volt, ráadásul a meccsenkénti 4.33 GB-vel a MAAC első számú hátvédjének felelt meg.

"Dan egyértelműen óriási erősítés a már egyébként is impozánsan festő hátsó alakzatunknak, ráadásul nagyszerű vezetőképessége és remek sebessége van" - tette hozzá Govett.

A második körben további három minőségi játékos akadt a horgunkra, közülük Jordan McBride (13. pozíció) a négy éves egyetemi időszaka alatt 46 %-os hatékonysággal 175 (!) gólt szerzett a Stony Brook University-n, valamennyi idényben 40 találat felett termelt, emellett nyaranta a WCA-ban szereplő New Westminster Salmonbellies-ben is eredményesen szerepelt számtalan NLL-játékos közt. Jamie Lincoln (14. pozíció) is egy hozzá hasonló gólzsák hírében áll, egyetemi tanulmányainak első két évét a jól csengő Denver University-n végezte, míg a junior és a senior szezonjában már a Hofstra csapatát erősítette, összesen 115 gólt termelt és kétszer választották be az All-American csapatba. A kapus Tye Belanger (16. pozíció) éppen a közelmúltban lett megválasztva az esztendő legjobb kanadai junior korú hálóőrének, így nem volt meglepetés, hogy a drafton másodikként kelt el a posztján. A tehetséges kapus mostanában a Peterborough Lakers csapatában védett a kanadai junior bajnokságban, az ottani jó teljesítményével pedig a szakértők magas fokú dicséretét vívta ki.

Govett úr a következőképpen vélekedett a második fordulós választásokról: "Jordan talán az egyik legtapasztaltabb játékos az egész felhozatalból, félelmetes góllövő volt az egyetemen. Jamie iszonyatosan gyors és nagyon jól céloz, első sorban támadóként számítunk rá, de a középpályán is meg állja a helyét, a páya mindkét végén hasznos játékos. Tye fantasztikusan védett múlt nyáron a Lakers-ben, úgy gondolom, hogy készen áll a szintlépésre, hogy a profik között próbálja ki magát, engem abszolút a Washington Stealth kapusára, Tyler Richards-ra emlékeztet a stílusa."

A válogató második felében még három játékos került a csapathoz, a negyedik körben a középpályás Craig England, az ötödik fordulóban a támadó Joey Cupido, a befejező körben pedig egy újabb középpályás, Jovan Miller ölthette magára a Mammoth szerelését. Ezeknek a játékosoknak viszont lényegesen nehezebb dolguk lesz bekerülni az NLL-csapat keretébe, de természetesen a hamarosan kezdődő edzőtáborokban ők is részt fognak venni.


















Nagyjából két héttel ezelőtt tartották meg a 2012-es szezontól visszalépő Boston Blazers "szétszóró" draftját, amelyre vonatkozóan a Mammoth elcserélte a harmadik helyre szóló választási lehetőségét, de így is több remek játékos csatlakozhatott hozzánk a szomorú sorsú együttestől. Elsőként a 12. pozícióban Ryan Hotaling-re esett a választásunk, aki az elmúlt szezonban 56 %-os teljesítményével az NLL harmadik legjobb faceoff-emberének számított, a Mammoth-nak évek óta szüksége volt egy hozzá hasonló, domináns FO-specialistára. Ezen kívül még a rendkívül szorgalmas hátvéd Greg Peyser, illetve Gary Bining és Sean Morris személyében két csatár került a csapathoz a Blazers-ből.

A feloszlató draft napján még egy játékoscserét kötöttünk meg, ugyanis a Philadelphia Wings együttesétől megszereztük a 10. helyen frissen kiválasztott ex-Blazer John Orsen-t Ned Crotty-ért cserébe. A rutinos amerikai hátvéd egyértelműen az NLL legjobbjai közé tartozik a posztján, öt éves karrierje alatt 50 meccset játszott a legjobbak között, 2010-ben a második számú All-NLL csapat tagja lehetett, és rámenős személyisége komoly erősítés lehet a Mammoth védelmének. A távozó Crotty tavaly az első választásunk volt a drafton, azonban a szabadtéren klasszisnak számító játékos az NLL-ben közel sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így egyáltalán nem tűnik veszteségnek a továbbadása, főleg hogy a védelemben nagyobb szükségünk volt a vérátömlesztésre.

A napokban a csapat első számú kapusa Chris Levis megkötötte az új, két évre szóló szerződését a denveri egyesülettel, vagyis a tavalyi All-Star hálóőr 2013-ig még biztosan  a Mammoth-ot erősítheti. A 35 esztendős portás az elmúlt szezonban karrierje legjobb idényét produkálta, minden egyes lényeges statisztikai mutatóban új egyéni csúcsot állított fel, s nem utolsó sorban az egész mezőnyben a legjobbak közé tartozott.

Emellett az NLL véglegesítette a 2012-es szezon programját, így nyilvánosságra került a Mammoth jövő évi menetrendje, amely értelmében a csapat január 14-én a Minnesota Swarm elleni hazai fellépéssel nyithatja meg az új idényt, míg a 16 meccses alapszakaszt ugyancsak a Swarm ellen fejezzük be április 28-án.

Az új szezon rajtjáig még bőven van időnk, de természetesen a továbbiakban is folyamatosan fogunk jelentkezni helyzetjelentő írásokkal, amint történik egy-egy hírcsokorra való esemény a Mammutok barlangja körül.

A Denver Broncos (0-1) az NFL 2011-es szezonjának első hetén csalódást keltő vereséget szenvedett hazai pályán, így volt mit javítani a második mérkőzés előtt, melyen a Cincinnati Bengals (1-0) együttese látogatott a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ba a vasárnap délutáni órákban.





















Már a Raiders ellen se volt optimálisnak nevezhető a helyzet a sérülés fronton, hiszen 4 lehetséges kezdő, DJ Williams, Ty Warren, Demaryius és Marcus Thomas is hiányzott a csapatból, ám a második hétre ez a helyzet sokkal rosszabb lett. Warren sérülésével kapcsolatban úgy döntöttek a csapatnál, hogy nem tudják tartani a helyet a roster-en várva, hogy esetleg meggyógyuljon, ezért a kiváló DT egymás után második szezonját lesz kénytelen teljes egészében sérült listán tölteni. Csatlakozott még a kimaradókhoz több kulcsjátékos, akik az első héten sérültek meg, név szerint Champ Bailey, Elvis Dumervil, Brandon Lloyd és Knowshon Moreno, így ha azt mondjuk, hogy tartalékosan állt fel a csapat, akkor elég finoman fogalmaztunk, hiszen a 7 sérültből legalább 6 biztos kezdő és Marcus Thomas is fontos backup. Még egy adalék: a kimaradók fizetése az 53-as keret teljes fizetési állományának több, mint felét teszi ki.

Ezekkel a nem túl jó előjelekkel indult tehát neki a csapat az első támadásnak, mégpedig ezzel a felállással:

QB: Kyle Orton
RB: Willis McGahee
FB: Spencer Larsen
WR: Eddie Royal, Erick Decker
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Lloyd kiválásával Royal lépett elő Orton első számú célpontjává, ez már az első play-nél egyből meg is látszott, egy 14 yard-os passzjátékkal mutatkoztak be. McGahee első futása is egész jól sikerült, 8 yard-ra volt jó, de mivel a második -1-es lett, így ismét Royal-ékon volt a sor, hogy megszerezzék a 1st down-t, ehhez 3&3-nál egy 5 yard-os elkapás pont elég volt. Az újonc TE J. Thomas első és egyben sajnos utolsó elkapása 5 yard-ot ért, de sajnos a végén megsérült a lába, ami miatt 2 hétre legalább kidőlt a sorból. Egy Beadles false start után 2&10 jött, amit egy McGahee és egy Ball futással sikerült megoldani. A következő 1st down-t szintén a két futó hozta, ezúttal fordított sorrendben, 4 ill. 12 yard-ot haladva. A Bengals 28-áról jött a snap, Orton új célpontot keresett és talált is Willis személyében, összjátékuk 15 yard-ot és egy újabb 1st down-t ért. Nem sokat lassítottunk ezután se, bár McGahee futása 0 yard-os lett, de előkerült Orton negyedik célpontja a FB Larsen személyében, ő a 3 yard-os vonalra tette a következő 1st down-t. Kicsit félő volt, hogy Orton vezérletével ismét a redzone-ban feneklik meg a drive, hiszen először nyomás alatt csak elhajította a labdát, majd Willis McGahee futása lett 2 yard-os, de végül az idén nyáron érkezett futó 3&goal-nál hozta a maradék 1 yard-ot és megszerezte a TD-t, amihez Prater még hozzátette az extra point-ot. 15 play, 80 yard -> 7-0.

Ezután a kiváló kezdés után a védőkön volt a sor, hogy megmutassák, ők is harcra készen jöttek, még ha elég tartalékosan is:

DE: Robert Ayers, Jason Hunter
DT: Brodrick Bunkley, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Joe Mays
CB: Andre Goodman, Cassius Vaughn
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

Azt már lehetett tudni a meccs előtt, hogy a Cedric Benson-nal felálló vendégek futójátékától lehet inkább tartani és ezt gyorsan igazolták is, két futással 20 yard-ot tett meg a kezdő RB. Bemutatkozott az újonc QB Andy Dalton is egy 5 yard-os passzal, majd Benson futott még 4-et, de 3&1-nél az újabb futást Bunkley nagyon szépen megfogta 0 yard-on és így punt-olni volt kénytelen a Cincinnati. Sajnos a következő Broncos drive egy 3&out-ra volt csak jó, de hála Colquitt nettó 54 yard-os punt-jának a Bengals csak a saját 29-es vonaláról jöhetett az első negyed vége előtt 2:12-vel. Egy futás egy passz, majd ugyanez a kombináció újra, összesen 23 yard-ot értek, 3&1 nyitotta a második negyedet, az első negyed után az eredmény tehát: 7-0.
























Dalton sikertelen passza nyitotta a második negyedet, hamar visszakerült tehát a támadás joga a Broncos-hoz, egy touchback után a saját 20-as vonalunkon. 2&8-nál egy 4 yard-os pass interference után kaptunk 1st down-t, de sajnos a következő incomplete passz sokba került, Royalt ugyanis az edzőknek kellett áttámogatniuk a pályán utána, comb sérülése 2-4 hétre legalább kivonta a forgalomból. Thomas korábbi kiesésével együtt Orton-nak csak 4 célpontja maradt, Decker és Willis WR-ben, valamint Fells és Green TE-ben és ezért a backup QB Tebow elkezdett készülődni az oldalvonal mellett. McGahee 3 yard-os futása után pályára is lépett, de végül Ball futása jött volna, amit kilestek a védők és -7 yard-on megfogták. Colquitt ezúttal egy nettó 57 yard-os punt-ot rúgott, amihez egy büntetés miatt még 10 yard jött pluszban, így a 11-ről indulhatott a Bengals. Egy 1st down-t össze tudtak hozni a vendégek, de a sorozatban harmadik 3&1-et se sikerült megoldani, ezúttal Dawkins állította meg Benson-t a line of scrimmage vonalán. Sajnos azonban hiába kapta meg a saját vonalán a Broncos a labdát, ezúttal még rövidebb lett a drive, mivel Decker kezéből egy 19 yard-os elkapás után kiütötték a labdát, amit a CB Leon Hall a Bengals 49-es vonaláról a Broncos 40-ig vissza is tudott vinni, kiváló nyitó pozícióhoz juttatva csapatát. Két play után már a 23-on jártak a vendégek, ám onnan egy holding miatt 10-et visszamentek, amit még le tudtak dolgozni, de 3&10-nél Leonard screen elkapását Woodyard nagyon szépen kifigyelte, -4 yard-on megállította a FB-et és így a Cincinnati-nak meg kellett elégednie egy 45 yard-os Mike Nugent field goal-al -> 7-3.

6:33 maradt, a Broncos pedig ismét egy jó akciónak indult neki. Háromszor egymás után 2nd down-ból csináltak 1st down-t, először McGahee vállalta mindkét play-t, majd Larsen egy elkapással és egy futással, utána pedig McGahee futását Decker elkapása egészítette ki. A two-minute warning előtt még egy McGahee futásra volt idő, amivel már a Bengals 41-es vonalára jutottunk. Egy rossz passz, majd a második időkérésünk után Fells elkapása ért 1st down-t. McGahee két futása hozott 7 yard-ot, majd Ball futott shotgun-ból egy szép 17 yard-ost, 0:33-al a vége előtt a Bengals 8-as vonaláról jött a 1st down. A kevés idő miatt passzolni kellett, de ez sajnos három próbálkozásból egyszer se sikerült, utoljára ráadásul egy -8 yard-os sack zárta a play-t, így a Cincy második időkérése után egy 34 yard-os Matt Prater FG-t kellett végrehajtani, és mivel a Bengals már csak egy térdelést csinált a félidő vége előtt, ezért ezzel ki is alakult a félidei eredmény: 10-3.





















A vendégek egy 3&out-al nyitottak és a denveri támadó alakulat a punt után a saját 40-es vonaláról indulhatott neki az offenzívának. McGahee először futott, majd elkapott egy rövid passzot, de a 1st down-hoz még hiányzott volna 1 yard, ám mivel egy vendég védő Orton-t a térdénél szerelte, ezért az úgynevezett 'Brady-rule'-nak hála 15 yard-ot kapott ajándékba a Broncos. Ball csinált két futással kereken 10 yard-ot, a 1st down-nál pedig Eric Decker volt a célpont, aki az elkapás után szépen megtalálta az utat a védők közt és meg se állt az endzone-ig, így Prater XP-ja után már 14 pont lett az előny -> 17-3. Ezt követően Dalton elkezdett elég komolyan együtt dolgozni az idei 1/4-es pick A.J. Green-el, először 26, majd nem sokkal később egy 25 yard-os passzot dobott neki, így már a Broncos 24-es vonaláról jött a 1st down. Még egy jó passza volt Dalton-nak, de az csak 5 yard-ot ért, így 4&5 és egy 37 yard-os FG kísérlettel érték be, ami sikeres lett -> 17-6.

A Broncos támadósora sajnos nem tudott válaszolni a vendégek pontszerzésére, 3&out majd Colquitt punt-ja után a 27-ről indulhatott újabb támadásának a Cincinnati. 2&6-nál egy kissé későn bedobott zászló adott ajándék 1st down-t a vendégeknek, Goodman-nél láttak pass interference-t. Egy holding vetette vissza kicsit a drive-ot, de tényleg csak kicsit, mivel 2&12-nél egy 31 yard-os passzal szerezték meg a 1st down-t a Bengals támadók, a WR Jerome Simpson volt az elkapó. Dalton nagyon belejött, 32 yard kellett még a TD-hez, ezt 3 passzal meg is csinálta, 12-106-10-es felosztásban, a WR Andre Caldwell jegyezte végül a TD-t. Mivel egy két pontos akcióval FG távolságba érhettek volna, ezért XP helyett inkább az mellett döntöttek, de nem sikerült megoldaniuk -> 17-12. A Broncos próbálhatott újra támadni, egy Clady holding után 1&20-al indult a drive, hiába volt Willis 10 yard-os elkapása. Két play-el később pedig beütött a krach, Orton nem szabadult időben a labdától, így Clady hiába dolgozott hősiesen, nem tudta tovább távol tartani szabályosan a védőt a QB-től, így az ki tudta ütni a kezéből a labdát, amire egy másik Bengals játékos vetődött rá elsőként, így Broncos 14-es vonalán kaptak újra lehetőséget a támadásra a vendégek. Két szép védekezés és egy szívroham után, amit Von apróbb sérülése okozott (hamarosan újra a pályán volt) 3&10-nél Dalton egy rövid passzot dobott Leonard-nak, aki majdnem megszerezte a 1st down-t, de Moore még pont időben ki tudta lökni a pályáról, így bár Nugent 23 yard-os FG-jával tovább zárkózott a Bengals, de a vezetést nem tudták átvenni -> 17-15. A harmadik negyedet két McGahee futás zárta, egy 5 és egy 7 yard-os, így egy 1st down-nal nyithatta a Broncos a negyedik negyedet, a harmadik után az eredmény tehát: 17-15.

A folytatásban Orton passzát Larsen kapta el, majd McGahee futott egy szép 10 yard-ost, jött tehát egy újabb 1st down. Eric Decker felé passzolt Orton egy picit gyengén, így a WR-nek visszafordulva be kellett várnia a labdát, de pont így lett jó, mivel a Decker-t őrző CB-t a saját társa szerelte nagy igyekezetében, megnyílt tehát az út az endzone felé, amin gyorsan végig is szaladt a második szezonját töltő WR és megszerezte a TD-t, egy 52 yard-os gain után. Prater bevágta a szokásos XP-t -> 24-15. Amilyen jól indult a hazai szemszögből a következő Bengals drive, annyira rosszul folytatódott, ugyanis Von első NFL sack-jét (egy -13 yard-ost) egy 84 yard-os passz követte, Simpson-t találta meg szépen Dalton a védők között, csak a 9 yard-on tudta utólérni Vaughn. Két rövid passz következett, a második már TD-t ért, Green nagyon szépen csinálta meg az elkapást és még éppen sikerült letennie a lábát, mielőtt kiment volna a pályáról. Nugent ezúttal rúghatta az XP-t és be is vágta -> 24-22.

Ekkor 11:17 volt még vissza a meccsből, mikor ismét a Broncos-nál volt a labda, de 9:43-nál már a vendégek kezdtek támadni, Colquitt punt-ja és egy rövid visszahordás után a saját 25-ös vonalukról. Két futással csináltak egy 1st down-t, majd 2&7 után Vaughn pass interference-e adott nekik még egyet, de egy rövid futás és két sikertelen passz után nekik is punt-olni kellett. Egy jó rúgás után a saját 7-es vonaláról indulhatott a támadósor, nem is jutottak messzire, ismét 3&out lett a végre, majd érkezett Colquitt punt-olni a 8-ról. Élete legszebb punt-ját rúgta, a labda 82 yard-dal előrébb, a Bengals 10-es vonalán állt meg végül. Sajnos azonban a bírók szabálytalannak látták az újonc CB Harris-t, mivel szerintük az után, hogy elhagyta a pályát, nem tért vissza elég hamar, márpedig az szabálytalan. Ő elmondta a meccs után, hogy elbotlott egy táblában és ezért jött vissza később, ezek szerint az éber bírók mégse voltak elég éberek. A megismételt, még 5 yard-dal hátrébbról jövő punt után egy 16 yard-os visszahordást is végrehajtottak, így 45 yard-ot nyertek a vendégek a Broncos büntetésével, a hazai csapat 45-ös vonalán kezdhettek támadni 5:33-al a vége előtt. A védelem összekapta magát ismét, 3&6-nál Dalton-nak futnia kellett, de csak 5 yard-ot sikerült, még úgy is, hogy a fair play-ből nem kemény tackle-t csináló Vaughn jelzése után még adtak a bírók pár exta yard-ot a QB-nek. Nekimentek a 4&1-nek, de Dalton-t Ayers megkergette, nem lett sack, de a vaktában elhajított labda a földre került, jöhetett tehát a Broncos.

McGahee 9 yard-os futásánál Clady-t látták szabálytalannak, 2&1 helyett 1&20 jött, eddigre a bírók már kicsit benne voltak a teltházas közönség bögyében. Mivel már csak 2:57 volt vissza, ezért a Broncos futásokkal próbálta lepergetni az időt, de ezt a Bengals az utolsó két időkérésével megakadályozta, valamint azzal, hogy 3&14-nél ki tudták lökni McGahee-t a pályáról, így amikor 4&11-nél Colquitt punt-olni jött még mindig 2:39 volt hátra. A punt a 10-nél ért földet, a visszahordás 0 yard-os lett, ráadásul egy szabálytalanság miatt még vesztett 5 yard-ot a Cincy, így az 5-ről kezdhettek támadni 2:25-el a vége előtt. A two-minute warning előtt két sikeres passzot csinált Dalton, majd 1&10 jött a 18-ról. Green bemutatott egy újabb szép elkapást, 22 yard-ot hozott a csapatának. 1:10-el a vége előtt sikerült először a meccs folyamán egy 3rd down-t megoldani a vendégeknek, 3&2-nél kapott el egy 4 yard-os labdát Green. A Broncos 48-as vonaláról jött az 1&10. Dalton első passza rossz lett, a második snap-nél pedig a nemrég igazolt CB, Wilhite kapta el a QB-t egy -9 yard-os sack-kel. Saját 43-as vonaláról folytathatta a Bengals és mivel innentől már csak két rossz passzra futotta, így 0:23-nál Orton-nak már csak egy térdelést kellett csinálnia és meglett a Denver Broncos első győzelme a 2011-es szezonban. A végeredmény: 24-22.























Bár egy héttel később, mint reméltük, de összejött John Fox első győzelme a Broncos Hc-jeként. A sok sérülés mellett még értékesebb ez a győzelem, főleg úgy, hogy ez a Bengals az első héten megszerzett győzelme után esélyesebbnek tűnt. A támadó oldalon Orton ahhoz képest szépen hozta a meccset, hogy két célpontot is elvesztett a meccs közben és Lloyd már alapból is hiányzott. McGahee nagy lépést tett afelé, hogy átvegye Moreno-tól az elsőszámú RB helyét. Decker javította a korai hibáját, 2 TD-jével kulcsszerepet vállalt a győzelemből, lassan beváltja a belé fűzött reményeket.

A védelem oldalán is kiváló teljesítményeknek tapsolhatott a közönség, Champ, Doom és DJ nélkül nem sokan számítottak ilyen szép helytállásra, különösen a futás ellen voltak meglepően jók. Vaughn megszenvedte Champ hiányát, többször is ő volt a célpont a kulcs play-eknél, de elég jól állta a sarat a tavaly UDFA-ként érkezett CB. Von megszerezte első NFL sack-jét, remélhetőleg még nagyon sok fogja követni, valamint volt még több szép megmozdulása is. Bunkley, Dawkins és Mays érdemel még kiemelést, mindegyikük csinált szép és fontos play-eket.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 15/25 sikeres/összes passz, 195 passzolt yard, 2 passzolt TD, 1 elvesztett fumble
McGahee: 28 próbálkozás, 101 futott yard, 1 futott TD, 1 elkapás, 5 elkapott yard
Ball: 6 próbálkozás, 28 futott yard
Larsen: 1 próbálkozás, 4 futott yard, 3 elkapás, 23 elkapott yard
Decker: 5 elkapás, 113 elkapott yard, 2 elkapott TD, 1 elvesztett fumble
Willis: 2 elkapás, 22 elkapott yard
Royal: 2 elkapás, 18 elkapott yard
Prater: 1/1 FG (34 yard), 3/3 XP
Colquitt: 6 punt, 51.0 yard AVG
Woodyard: 10+3 tackle
Mays: 5+3 tackle
Vaughn: 4+1 tackle, 1 kickoff return, 23 visszahordott yard AVG
Miller: 3 tackle, 1 sack
Wilhite: 2+2 tackle, 1 sack




















Az AFC West divízió állása a 2. játékhét után (W-L):

1. Oakland Raiders 1-1
2. Denver Broncos 1-1
3. San Diego Chargers 1-1
4. Kansas City Chiefs 0-2

Mind a három közvetlen rivális vereséget szenvedett a hétvégén, így különösen értékes volt számunkra a Bengals legyőzése. Az első fordulós vesztünket okozó Raiders 38-35-re kikapott a Bills ellen, a Chargers 35-21 arányban maradt alul a Patriots otthonában, míg a több sebből vérző Chiefs újabb nagy pofont elszenvedve, 48-3-ra bukott Detroit-ban. A következő kanyarban esedékes lesz egy SD-KC csoportrangadó, míg az Oakland a veretlen Jets-t látja vendégül.

Következik az első idegenbeli meccs, a Tennessee Titans-hez (1-1) látogat a Broncos (1-1). Tavaly sikerült győzelemmel távozni Nashville-ből, reméljük idén se vallunk szégyent, bár ehhez a sérültek közül egy párnak vissza kéne térnie. Jó hír, hogy eddig a héten már csak Champ, Royal és a három Thomas nem tudott edzeni, Lloyd játéka már szinte biztosnak tűnik, de a többiek közül is pályára léphet még valaki. Fontos, hogy meg tudjuk fogni a Titans erős futójátékát, de azért jó lenne a lassan szokásossá váló Orton fumble-t elhagyni. A lényeg ezúttal is:

Nyerni kell, nincs mese…

Az elmúlt hétvégén sem sikerült a javítás a szebb napokat is látott címvédő Colorado Rapids gárdájának, amely szombaton 2-1-es vereséget szenvedett a harmatos Toronto FC otthonában, ezzel sorozatban a negyedik meccsünket vívtuk meg nyeretlenül, miközben az utolsó három találkozó mindegyikén kikaptunk. A helyi labdarúgó csapat továbbra is csak az ötödik helyen tanyázik a nyugati csoportban, és nem éppen jó formában érkeztünk el az alapszakasz hajrájához.




















A Rapids a chicagói és az LA-i fiaskót követően a keleti sereghajtó Toronto otthonában remélt javítást, joggal bíztunk benne, hogy a számunkra oly kedves helyszín visszazökkenti a csapatot a régi kerékvágásba, hiszen a tavaly novemberi sikeres MLS-döntő óta a szombati volt az első vizitünk a BMO Field-en. Sajnos, továbbra is nélkülöznünk kellett a megszokott sérülteket: nem játszhatott az achilles-szakadásával egész évre kieső támadó Conor Casey; a térdhajlítójával hosszú hetek óta bajlódó Jamie Smith egyre közelebb van a visszatéréshez, de Kanadába még nem utazhatott el a csapattal; míg a napokban biztossá vált, hogy a fiatal hátvéd Anthony Wallace már nem léphet pályára többet a 2011-es idényben, mivel artroszkópiás térdműtétnek kellett alávetnie magát. A kezdő 11-ben az egyetlen érdekesség az új szerzemény, Comminges debütálása volt bal hátvéd poszton, egyébként a mostanában megszokottnak mondható csapattal kezdtük a mérkőzést: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Comminges - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Nyassi, Cummings.

Szombat kora délután verőfényes napsütés fogadta a csapatokat a Rapids története legszebb sikerének helyszínén, a torontói BMO Field-en, ahol tíz hónappal ezelőtt az FC Dallas legyőzésével emlékezetes körülmények között elhódítottuk a bajnoki címet. A mieink kezdték valamivel rámenősebben a találkozót, és az első percekben gyakrabban próbálkoztunk a támadások építésével, azonban különösebben számottevő helyzetnek a közelébe sem tudtunk kerülni. A nyitó negyedóra végeztével le is csendesedtek a kezdetleges Rapids-próbálkozások, és szép lassan a házigazdák kezdték átvenni a meccs irányítását, akik rövidesen egy jobb oldali beívelést követően Johnson fejesével veszélyeztettek, de sikerült blokkolnunk a közeli kísérletet. Nem sokkal később egy hasonló szituációban újra Johnson fejét találta meg egy bejátszás, ám a csatár második bólintása komoly helyzetben hagyta el a játékteret a hosszú oldali kapufa mellett. Nyugodt körülmények között csordogált a mérkőzés, úgy tűnt, hogy a TFC magabiztosan irányítása alatt tartja az események alakulását, és a mezőnyben egyértelmű fölényt alakítottak ki. Némi meglepetésre kisvártatva a bajnokcsapat bemutatta a legnagyobb helyzetét, melyre több mint 30 percet kellett várnunk, s Cummings egy előretörést követően balról éles szögből tűzött rá egy kőkemény kísérletet, de Kocic kapus résen volt, és még szerencsésnek is mondhatta magát, hogy a középre öklözött kipattanó nem Nyassi, hanem az egyik hazai bekk elé vágódott, aki fel tudott szabadítani. A jamacai támadó lehetősége volt az utolsó említésre méltó momentum a felejthető első játékrészben, amely gól nélküli döntetlennel ért véget.

A szünet után szakítva az addigi megfontolt játékkal, fokozatosan mindkét csapat egyre bátrabban kezdett el igyekezni a vezető gól megszerzéséért, és alig néhány perc elteltével az agilis Thompson szerzett labdát az ellenfél büntetőterülete előtt, ám a lefordulást követő távoli lövése jócskán célt tévesztett, de dícséretes próbálkozás volt. Alig két perccel később már a házigazdák kerültek kihagyhatatlan helyzetbe, ugyanis Morgan nagyszerű beadást intézett középre Kimura mellől, a kapu elé érkező Koevermans-nak pedig nem volt nehéz dolga közvetlen közelről gólra váltania a lehetőséget. Az 52. percben tehát hátrányba kerültünk, és röviddel ezután Smith mester elérkezettnek látta az időt az első cserére, így a középpályás Thompson helyére a csatár Folan-t küldte harcba, amely húzással átálltunk 4-3-3-as felállásra. Az egyenlítés helyett azonban szinte nyomban még mélyebb hátrányba sodródtunk, miután Soolsma jobb oldali beadását a kapu előteréből ismét Koevermans juttatta a hálóba, aki második alkalommal egy parádés előrevetődéses fejesgóllal volt eredményes a levegőben úszva. Már csak félóra volt hátra a mérkőzésből, amikor két hirtelen jött találatnak köszönhetően komoly lemaradással kellett megbírkóznunk, és az addigi játékunkat elnézve vajmi kevés esélyünk lehetett a felzárkózásra. Rövidesen egy felesleges szabálytalanságot követően Nyassi révén megkaptuk az első sárga lapot a mérkőzésen, majd egy újabb cserét kihasználva a védelemben hajtottunk végre egy Comminges-Marshall váltást, így Moor húzódott ki a bal oldalra. A 70. percben egy jókora kapu előtti kavarodásból sikerült szépítenünk, Sanna Nyassi hatalmas lendülettel iramodott előre, jó ütemű középre adása után Cummings-nak két lövése is lecsorgott a kanadai hátvédekről, a második éppen Nyassi elé került, aki ajtó-ablak helyzetből vágta a játékszert a hálóba. A szépítés jelentős erőket szabadított fel a csapatban, és a továbbiakban sokkal nagyobb lelkesedéssel indítottuk meg az offenzívát, amikor már közvetlenül az egyenlítésért hajtottunk. Kisvártatva Nyassi a gólján felbuzdulva eresztett meg egy nagy lövést a büntetőterületen kívülről, de a kapus a helyén volt a próbálkozással szemben, majd Cummings veszélyes kísérlete kerülte el a ketrecet. Nagyjából öt perccel a vége előtt Kandji személyében újabb támadót küldtünk pályára, méghozzá Kimura helyére, így a hajrában már gyakorlatilag négy klasszikus támadóval rohamoztunk. A befejezés perceiben többször is ordító lehetőség kínálkozott az egyenlítésre, de a torontóiak mindannyiszor tisztázni tudtak, és a szerencsével sem álltak hadilábon. Egyik alkalommal Kandji középre adását bokszolta ki a kapus egyenesen Moor elé, akinek közeli lövését egy védő a gólvonalról vágta ki. Ennél közelebb már nem kerültünk az egyenlítéshez, a hajrában hiába próbáltunk meg mindent, nem sikerült begyötörnünk a második gólt, így be kellett érnünk a 2-1-es vereséggel, amivel egyre nehezebb helyzetbe sodródunk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az Észak-, és Közép-amerikai Bajnokok Ligája sorozat csoportkörében a szerdai játéknapon sajnos újabb vereséget szenvedtünk, ugyanis a kör utolsó hazai meccsén 2-1 arányban fejet hajtottunk a hondurasi Real Espana előtt. A csapat szokás szerint tartalékos összeállításban játszott, valamennyi találat az első félidőben esett, a vendégek vezetését Andre Akpan még ki tudta egyenlíteni, ám a fekete-sárgák második góljára már nem érkezett denveri válasz. A mieink ezzel két fordulóval a kör vége előtt négy ponttal csak sereghajtók a rendkívül kiélezett B-csoportban, s egy hét múlva az Isidro Metapan-hoz, október 19-én a Santos Laguna-hoz fogunk még látogatni.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 16-3-10, 58 pont (29 meccs)
2. Real Salt Lake 15-7-6, 51 pont (28 meccs)
3. Seattle Sounders 14-6-9, 51 pont (29 meccs)
4. FC Dallas 13-9-7, 46 pont (29 meccs)
5. Colorado Rapids 10-9-11, 41 pont (30 meccs)
6. Portland Timbers 10-12-7, 37 pont (29 meccs)
7. Chivas USA 7-12-11, 32 pont (30 meccs)
8. San Jose Earthquakes 6-11-12, 30 pont (29 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 4-14-10, 22 pont (28 meccs)

Továbbra is csak a középmezőnyben helyezkedünk el, és az elmúlt hetekbeli botladozásunk miatt már nem is valószínű, hogy a nyugati ötödik helyről el tudunk mozdulni, de szerencsére a rájátszáshoz bizonyára ez is elég lesz. A következő fordulóban végre visszatérhetünk a hazai közönség elé, és magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól a San Jose Earthquakes ellen próbálhatunk meg kilábalni a hullámvölgyből.

Tovább folytatódott a Colorado Rockies vesszőfutása és a hét első napjaiban a csoport utolsó San Diego Padres csapata ellen söpréssel vesztettük el a 2011-es szezon legutolsó hazai párharcát és 7 meccsel a vége előtt egyre kilátástalanabb helyzetben vagyunk.






















1. meccs, hétfő: Rockies-Padres 2-8
A párharc első meccsén újra több sérült hiányzott, így a belső négyest Giambi, Ellis, Field, Pacheco alkotta, az outfielden EYJR, Fowler, Wiggy kezdett, az elkapó Rosario lehetett, míg a kezdő dobónk a veterán Millwood volt, vele szemben Luebcke startolt a vendégeknél. A nyitó játékrészben biztosan kiosztottuk a SD három ütőjét, míg a denveri támadásban egyedül Fowler mutatott fel egy sétát. A másodikban Millwood rögtön beszedett két singlet, majd a harmadikból Hermida RBI singleből az első pontot is megkaptuk, aztán sikerült végrehajtani egy Field-Ellis-Giambi dupla játékot és egy groundouttal lezártuk az inninget. Ezt követően támadásban kiesett a soros három ütő, majd a harmadik tetején egy singlet követően forceouttal maradt fent a SD futója, aki elrabolta a kettes bázist és Bartlett ütéséből ért haza, Rosario vétett egy passed ballt, utána Blanks pakolt be RBI singlet a 3-0s Padres vezetésért. A mieink megint képtelenek voltak bázisra jutást kiharcolni, közben tovább folytatódtak Millwood megpróbáltatásai és egy korai séta után Cunningham tűzött be egy 2run HRt, egy újabb single után pedig Maybintől is kaptunk egy két pontos HRt, így 7-0nál dobót cseréltünk és Miller osztotta ki a maradék két embert. Hét pont hátrányból nem sok esélyünk maradt és a következő játékrészben megint kihullott három ütő, ezután Miller egy triple és egy walk ellenére újabb pont nélkül abszolvált egy inninget, ezalatt csak egyetlen sétára voltunk képesek Pacheco jóvoltából. A hatodikban Maybin ütött egy triplet, aztán Barlett sac fly megmozdulásából kaptuk a következő pontot, majd EYJR sétával járt bázison és már éppen a kettesen tartott, amikor Ellis lőtt ki egy 2run homerunt a szépítés érdekében, ezzel törtük meg Luebcke no hit-no run meccsét. A hetedik inning alatt Escalona stabilan tartva magát búcsúztatta a három ellenfelét, míg denveri oldalon a változatosság kedvéért újra kiesett a Wiggy, Pacheco, Rosario trió. Ezt követően hibátlanul visszatartottuk a Padres ütőit, ám a nyolcadik támadásban se tudtuk elkerülni a három outot, míg az utolsó menetben Escalona kiszórta a három vetélytársát, de a legvégén se tudtunk bázisra jutást felmutatni, így be kellett érnünk a 8-2es vereséggel.
- 0-8 után tudtunk minimálisan szépíteni és az egész meccsen egy darab ütésünk volt. Ezt Ellis hajtotta végre a 2run HR formájában, amely a hetedik hazafutása volt a szezonban és a 39. pontszerzését eredményezte, de a másik három beállásban kiesett, így .250 alá süllyedt az átlaga. A sor első embere Young Jr egy sétát ért el 0/3as hatékonyság közben és a HRal együtt haza tudott érni, míg a mezőnyben a harmadik hibáját vétette. Fowler ugyanúgy háromból három kieséssel és egy walkkal végzett, annyi különbséggel, hogy neki nem jutott futás. A harmadik sétát az aktuális 3B Pacheco neve mellé írták fel, a másik két alkalommal viszont ő is könnyen búcsúzott. A másik két újonc egyaránt 0/3as lőlappal zárt, Rosario emellett végrehajtotta a második passed ballt, míg a shortstop Field egy szép játékot mutatott be védekezésben. Giambi mind a négy ütési lehetőségében elvérzett, ráadásul háromszor strikeouttal szórták ki, de Wigginton se volt jobb, háromból három kiejtés közt két SOt nyelt le. A két csere ütő közül Nelson lineoutot, Kouzmanoff strikeoutot szenvedett el a maga egyetlen beállásában. Millwood nehezen kezdte a meccset és a meggyőző első játék után a következő három menetben kilenc ütésből hét pontot szereztek ellene, kétszer 2run HRt lőttek rajta. Nem tudta befejezni a negyedik játékot, a korai 0-7 után pedig az évi harmadik vereségét jegyezte, az eddigi meggyőző ERA mutatója pedig 4.56osra kúszott fel. Miller váltotta elsőként a startert, aki 2.2 játékot hozott le, ezalatt csak két ütést és egy futást kapott, kétszer dobás utáni kiejtést vállalt. Escalona pályára engedés nélkül dolgozta le a hetedik-nyolcadik játékot, a hat out közt két SOt osztott ki és 2.00 alá vitte az ERAt. Roenicke az utolsó játékban a mezőny segítségével ejtette ki mindhárom ellenfelét, szokásához híven sebezhetetlen volt a finisben.



















2. meccs, kedd: Rockies-Padres 1-2
A második fellépésre kevés változás történt a kezdőben, Wiggy helyett S. Smith játszott a jobb külső szélen, 3Bnek Kouz került be és Pacheco ment át az egyesre, míg Fowler és Ellis helyet cseréltek egymással a sor második-harmadik helyén. A mieink kezdő dobója Chacin lehetett, a vendég oldalon Latos lépett a dombra és a kezdés nem a denverinek sikerült jobban. Ugyanis az első inningben a SD rögtön egy singlet vállalt, Kouz mezőnyhibából újabb futó lépett fel, két kiesőnél Hudson RBI single hozta az első pontot a vendégeknek, de egy SOval megúsztuk a további előrenyomulást. Ezzel szemben az első akcióban a mieink felső hármasa a kiesés sorsára jutott, a második tetején egy single után Chacin sorban három embert visszatartott, az utolsó outnál Maybint SOval tartotta vissza, közben megvolt az első pályára kerülésünk Kouz 2out sétájával. A harmadik inningben egy singlet és egy walkot engedtünk, de nem lett baj belőle, részünkről egyedül EYJR járt bázison, de a sikeres bunt single közben hiába hajtottak végre hibát, a hármas bázis előtt meg tudták előzni őt. Ezután magabiztosan ejtettük ki a SD soros trióját, azonban a mieink sem voltak képesek érdemben támadásba lendülni a negyedik játszma alatt, így maradt az egy pontos hátrány. Az ötödik tetején három groundout által védekeztünk magabiztosan, ellenben a mieinknél is újra kiestek mind a hárman. A folytatásban elszenvedtünk egy ground-rule doublet a második ütőtől, majd Hermida RBI doubleból ismét eredményesek voltak, de egy séta után sorban két kiejtéssel sikerült hárítani. Válaszként mindössze EYJR tudott felmutatni egy triplet két kieső után, azonban Ellis képtelen volt beküldeni őt és lineouttal kiesett. Ezt követően az első csere dobó Belisle könnyedén búcsúztatta el az ellenfeleit, viszont a hetedik támadásban se tudtunk maradandót alkotni, Fowler, S. Smith, Pacheco mind simán kiestek. A nyolcadik dobó részt Brothers hibátlanul teljesítette, aztán Rosario és Field a szélső bázisokat vette birtokba egyetlen kiesővel két single ütésnek köszönhetően, de sajnos a PH Tulo és EYJR se tudott élni a komoly felzárkózási lehetőséggel. Az utolsó menetben Betancourt három darab called strikeoutot jegyzett, majd egy kieső után Fowler vállalt egy doublet, aztán S. Smith strikeouttal kiesett, viszont Pacheco bepakolt egy RBI singlet a felzárkózásért, a closer Bell ellen Kouz hozott egy singlet, de utána Rosario ellen strikeouttal befejezték, vagyis 2-1re másodszor is veszítettünk.
- Másodszor már szorosabb meccsre voltunk képesek, de a Padres végig vezetett és az egyetlen pontot csak a kilencedik inningben 2outnál szereztük meg, de legalább hét ütést hoztunk. Az egyedüli több ütést elérő játékos a 2/4es leadoff hitter Young Jr volt, aki egy singlet és egy triplet kapart össze, de egyik után se volt képes haza érni. Pacheco három kiesés után a negyedik próbálkozásában elért single találatával szerezte a csapat becsület pontját, egyben maga kilencedik RBIt regisztrálta. Fowler egyetlen találata az idei 31. double volt, amelyet követően a kilencedik inningben beért az egyetlen futásunkkal, a három kieséséből kettőt SO formájában szenvedett el. Rosario háromszor strikeouttal esett ki, egy alkalommal pedig singlet könyvelt el, hozzá hasonlóan a szintúgy újonc SS Field is csak egyetlen ütésre volt képes három lehetőségből. Kouzmanoff a csapat napi egyetlen sétáját ért el, ezen kívül még egy ütést is hozzá tett, de egyik jelenetéből sem szerzett pontot, illetve a 11. mezőnyhibát vétette. Ezen kívül a 2B Ellis és a RF S. Smith 0/4es mérleggel zárt, utóbbi a negyedik helyen kétszer is dobás utáni kiejtéssel búcsúzott el. A pinch hitterek közül Nelson flyouttal esett ki a hatodik játékban, míg a nyolcadik menetben a visszatérésre készülő Tulowitzki két emberrel a pályán kapott SOt. Chacin számára jobban sikerült a mérkőzés, mint ahogyan az elmúlt hetekben megszoktuk tőle és az első hat inning alatt mindössze két pontot szenvedett el. Balszerencséje volt, hogy a gyenge támadó játék miatt ennyi a vereséget jelentette, méghozzá a 13. a szezonban. Belisle a hetedik játékban mindössze öt dobást hajtott végre három ütő kiosztásához. Brothers szintén hiba nélkül inninget hozott, a három kiejtés közül kettőt SO által ért el. Betancourt a befejező játékrészben 10 dobásból 9et a zónán belülre vágott és ez elég is volt három darab called strikeout eléréséhez, így lehozta 3.00 alá az éves ERA mutatóját.



















3. meccs, szerda: Rockies-Padres 0-4
Szerda délután a szezon utolsó hazai meccsén a veterán Cook kapta meg a lehetőséget, hogy egy búcsú meccset játsszon a csapatban. A mezőnyjátékosok közé Tulo visszatért, az elkapó Iannetta volt, közben a vendégek dobója Bass lehetett. A kezdés egészen borzalmasra sikerült, a Padres rögtön az első három ütővel bases loadedot ért el kieső nélkül Cook ellen, ekkor Headley sac flyból szerezték meg a vezetést, egy újabb séta után a loaded 1outnál Gonzalez biztonságiból voltak eredményesek, Rizzo RBI singlet vágott, utána Parrino is pontot érő ütést hajtott végre, így az első támadást 4-0nál fejezték be. A mieink máris komoly hátrányban jöhettek ütni és három egyszerű groundoutot szedtünk be, majd a második játszma teljesen eseménytelenül zajlott le. A harmadikban Cook két single ellenére megúszta a további pontokat, közben a denveriek ebben a próbálkozásban se tudtak a bázisok közelébe férkőzni. Aztán a negyedik inningben három strikeoutot mutattunk be védekezésképpen, majd két kieső után Fowler megtörte a csendet egy ground-rule double által, de a Tulo elleni flyouttal véget ért az akció és nem sikerült közelebb zárkózni. Ezt követően újra sikeres dobójátékot abszolváltunk egyetlen pályára engedés nélkül, míg az aktuális támadó részben Pacheco termelt egy singlet, utána viszont Kouz dupla játékkal esett ki. A hatodik felvonásra cseréltünk dobót és M. Reynolds biztosan kiosztotta a három ellenfelét, míg tőlünk Iannetta és EYJR léptek pályára, mindketten bázist raboltak külön-külön és a pontszerző területekig eljutottak egyetlen kiesővel, de Ellis és Fowler se tudta beküldeni egyiküket se. Ezután Lindstrom vette birtokba a dombot és egy single után egy Field-Ellis-Pacheco double playt mutattunk be, majd a csere ütő Nelson hozott egy singlet, viszont Pacheco ellen DPvel hárítottak. A nyolcadik menetben Belisle egyetlen sétát engedett, mi pedig nem tudtunk feljutni. A befejező játékrészt G. Reynolds két single ellenére hozta, míg az akciót EYJR leadoff single nyitotta, egy kieső után Fowler is ütött egy singlet, ezzel a szélső bázisokra értek a futók, azonban a következő két embert SOval tartották vissza, így nem sikerült közelebb zárkózni és 4-0ra elvesztettük a meccset.
- A 4-0s hátrányt már az első inningben összeszedtük és később nem is változott a helyzet, a gyenge kezdés okozta a vereséget. A sor tetején Young Jr négyből két alkalommal is elért egy-egy single ütést, végrehajtotta a 24. sikeres rablását az évben, azonban hazaérni most képtelen volt. Vele megegyző 2/4es hatékonysággal zárt a harmadik helyen Fowler, aki a csapat egyetlen több bázisos ütését hozta egy doublelal, a két kiesés alatt két embert hagyott fent. A kezdőből még Pacheco hozott egy találatot két out mellett, de most ő is feledhető meccset zárt. Tulowitzki visszatért a csapatba a derékfájása után, még nem tudta végig játszani a meccset, öt inning alatt mindkét lehetőségében kiesett, a későbbiekben Field helyettesítette shortstopként. Ellis és S. Smith mindketten újra feledhető napon voltak túl, fejenként csak 0/4es átlagot és három LOBt értek el. A sor utolsó embere Iannetta a csapat egyetlen sétáját hajtotta végre és hatodik alkalommal rabolt bázist a szezonban. Ezen kívül még Kouzmanoff is csak háromból három kiesést tett hozzá. A csere ütők közül Nelson singlet ért el az egyetlen próbálkozásából, míg Wigginton strikeoutot szenvedett el két futóval a pályán. Cook pocsékul kezdte az utolsó meccsét a csapatnál és a balhés első játékban máris négy pontot szedett be, viszont a következő négy menetet egész jól megúszta. Összesen hat ütést és két sétát engedélyezett, illetve kiosztott nyolc strikeoutot, de nem kerülhette el a 10. vereségét a szezonban. M. Reynolds a hatodik játékban három mezőny általi kiejtéssel végzett az ellenfeleivel. Lindstrom egy single ütést engedélyezett, egy strikeout mellett pedig egy DP is támogatta őt a hetedikben. Belisle csak két kieső után hagyott sétálni egy ellenfelet, a többieket magabiztosan tartotta távol a bázisoktól. G. Reynolds az utolsó menetben két ütést kapott, de megúszta pont nélkül és egy SOt ő is feljegyzett magának.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 90-66 (156 meccs)
2. San Francisco Giants 84-71 (155 meccs, 5.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 77-77 (154 meccs, 10.0 GB)
4. Colorado Rockies 70-85 (155 meccs, 19.5 GB)
5. San Diego Padres 68-88 (156 meccs, 22.0 GB)

Az Arizona a Pirates 2-1es legyőzésével erősítette tovább a vezető helyét, a Giants jelenlegi párharca a Dodgers otthonában két meccs után 1-1re áll és csütörtökön még megütköznek egymással, közben a Padres közelebb került a negyedik helyhez és nem kizárt, hogy a végére még megelőznek bennünket. A hét második felében esedékes ARZ-SF szériában végleg eldőlhet a rájátszás sorsa, közben a SD és a LAD is egymás ellen tolja, a mieink pedig Houstonba utaznak.

Csütörtöktől vasárnapig tehát az MLB sereghajtó Houston Astros vendégeként próbálhatjuk megszakítani a mostani L7 sorozatot a szezon utolsó előtti párharcában. Néhány győzelmet azért azt hiszem elvárhatunk a csapattól, bármennyire is vagyunk rossz passzban. A következő időpontokban szurkolhatunk még a csapatért: péntek 02:05, szombat 02:05, vasárnap 01:05, vasárnap 20:05. GO ROCKIES!!!

Az előző háromnapos hétvége alatt bonyolították le a Colorado Avalanche 2011/12-es szezont megelőző edzőtáborát a centenniali South Suburban Family Sports Center-ben. Következő összefoglalónkban a szombattól hétfőig történteket, vagyis az egymás közti barátságos mérkőzések eseményeit, illetve a legfontosabb egyéni teljesítményeket taglaltuk, miközben már sor került az évi hagyományos, Bordó-Fehér összecsapásra is.



A Colorado Avalanche 2011-es edzőtáborának 55 fős kerete:

Kapusok: Sami Aittokallio, Trevor Cann, Cedrick Desjardins, Jean-Sebastien Giguere, Calvin Pickard, Semyon Varlamov;
Hátvédek: Tyson Barrie, Gabriel Beaupre, Mike Brennan, Joel Chouinard, Kyle Cumiskey, Dillon Donnelly, Stefan Elliott, Cameron Gaunce, Jan Hejda, Jonas Holos, Matt Hunwick, Erik Johnson, David Liffiton, Shane O'Brien, Ryan O'Byrne, Kyle Quincey, Troy Rutkowski, Duncan Siemens, Stephen Silas, Ryan Wilson;
Centerek: Evan Brophey, Mike Carman, Matt Duchene, Joey Hishon, Joakim Lindstrom, Brad Malone, Greg Mauldin, Jay McClement, Justin Mercier, Garrett Meurs, Peter Mueller, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan Stoa;
Jobb szélsők: Milan Hejduk, David Jones, Chuck Kobasew, Luke Walker, Brandon Yip;
Bal szélsők: Patrick Bordeleau, Zach Cohen, T.J. Galiardi, Gabriel Landeskog, Cody McLeod, Patrick Rissmiller, David Van der Gulik, Daniel Winnik.

Az egymás közti gyakorlásokat és egyéni feladatokat követően érkezett el az edzésnapok legérdekesebb része, amikor a teljes keretet három különböző csapatra osztották, és egymás közt meccseltek körmérkőzéses rendszerben mind a három napon egy-egy 45 perces találkozót futóórával. Egyébként minden más kitételben a normál szabályoknak megfelelő összecsapások keretein belül, leszámítva, hogy például a szabálytalanságokért automatikusan büntetőlövés járt.

A három csapat felállása az általános sorösszetételeknek megfelelően alakult, így a támadó sorokat tekintve a Fekete Csapat első hármasa a Lindstrom-Stastny-Jones trió volt, a Szürke Csapat élén a Mueller-Duchene-Hejduk hármas állt, míg a Kék Csapat legtöbbször a Landeskog-O'Reilly-Galiardi sorral képviseltette magát a jégen. A védőpárokat tekintve a Feketék kék vonalán a Hejda-Johnson páros tevékenykedett, a Szürkéknél egy Quincey-Wilson kooperációt figyelhettünk meg, míg a Kékek élén az O'Brien-Barrie duó állt, de feltűnt még egy Hunwick-Elliott és egy Cumiskey-O'Byrne páros is. A jól ismert nevek mellett természetesen további öt frissen draftolt játékos, és a nyári új szerzemények is részt vettek a mérkőzéseken.

1. nap, szombat:

- A szombat reggeli első találkozón a Fekete Csapat 2-0 arányban legyőzte a Szürkéket, miután a közelmúltban megszerzett új első számú kapus, Varlamov hibátlan teljesítményt nyújtott a kapuban Duchene-ékkel szemben. A győztes fél találatain Cody McLeod és David Jones osztoztak, a fentebb említett első soruk különösen jól teljesített, Stastny és Lindstrom nem egyszer látványos összjátékot hajtott végre, nagyon jól érezték egymást ahhoz képest, hogy tulajdonképpen először játszottak együtt. A meccs komoly fizikai jelleget öltött magára, a srácok nem riadtak vissza a kőkemény ütközésektől, különösen az 1/11-es draft pick Siemens volt elemében, aki számtalan remek bodicsekkel vétette észre magát. Egy túl jól sikerült belépőt követően Wilson szorult ápolásra, de a néhány perces kényszerszünetet követően ő is visszatérhetett a jégre a társak közé.

- A napi második találkozón, mintegy negyedórával később, a fekete mezes csapatot újra jégre szólították, amikor a Kék Csapat ellen kellett megmérkőzniük, és másodszor is diadalmaskodni tudtak, ezúttal egy valamivel gólgazdagabb meccsen, 5-3-ra. A gólgyártást természetesen a nagyszerűen teljesítő Fekete top sor kezdte, nevezetesen Paul Stastny révén, aki egy pazar távoli átlövéssel köszönt be. Rövid időn belül némi meglepetésre a nem éppen offenzív kvalitásairól híres bekk, Ryan O'Byrne találatával egyenlítettek a Kékek, ám a meccs fele magasságában Daniel Winnik egy perc alatt a duplázott a fiatal Pickard kapus bánatára, amivel komoly lépéselőnybe került a csapata. A hajrá hiába hozott újra izgalmas küzdelmet egy gólos differencia mellett, az újonc hátvéd Stefan Elliott találata alakította ki a biztos végeredményt, így a Feketék mindkét meccsüket megnyerték az első napon.

- A diadalittas Fekete Csapat tagjai már a jól megérdemelt pihenőjüket töltötték, amikor a kora délutáni órákban még egy Kék-Szürke összecsapást rendeztek, amely előbbi 4-3-as győzelmével ért véget. A két vesztes találkozója különösen izgalmas csatát tartogatott, még ha a meccset a Kékek látványosan jobban is kezdték. Az elején korán 3-0-s előnyt tudtak felépíteni maguknak, az idén draftolt Garrett Meurs mellett még a feltűnően jól mozgó Gabriel Landeskog-Ryan O'Reilly tandem mindkét tagja is betalált egy-egy alkalommal. Nem tartott sokáig a hibátlan mérleg, percekkel a harmadik gólt követően Ryan Wilson bombagólja hozta meg az áttörést a Szürkék számára. Röviddel ezután viszont egy kapu előtti kavarodásban Gabriel Landeskog szerzett újabb gólt, a fiatal svéd erőcsatár immár a második találatát szerezte a mérkőzésen, amely később győztes gólnak minősült. A hajrában még T.J. Galiardi büntető lövéses góljával, valamint a clevelandi fenegyerek, Patrick Bordeleau egyéni megmozdulásával tudta lefaragni a különbséget egy gólra a nyitó napon mindkét meccsét elveszítő Szürke együttes.





















2. nap, vasárnap:

- A második napi küzdelmeket a Fekete és a Kék Csapat indította, kettejük összecsapásán az intenzitás hasonlóan magas hőfokon pörgött, ahogyan ahhoz az első napon már hozzászokhattunk. A Feketék igyekeztek megőrizni a szombati perfekt mérlegüket, és sikerült is nekik, lévén 3-1-re felülmúlták a Kékeket. Nem egész egy perc után máris magához ragadta az előnyt a favorit együttes, amikor a profik közé frissen belépő Brad Malone találta meg az utat a ketrecbe. A folytatásban ismét a Feketék sziporkázó első sörára szegeződött a figyelem, ugyanis két nagyszerű akció végén újabb két találattal terhelték meg az ellenfél hálóját, Paul Stastny és Joakim Lindstrom voltak eredményesek, megint szegény Pickard bánta a páros nagyszerű formáját. A Szürkéknek csak egyetlen apró szépségtapasz jutott, az utolsó percekben Ryan O'Reilly révén ütöttek egy becsület gólt, aki ezzel már a harmadik pontját, egyben a második gólját regisztrálta az edzőtáborban.

- A folytatásban a Kékek a Szürkék ellen mérkőztek meg, azonban Landeskog-ék másodszor már képtelenek voltak megtréfálni Duchene-éket, akik 4-1-es győzelmet arattak. A Szürke Csapat 0-1-es hátrányból sorozatban négy találatot elsüllyesztve tudott diadalmaskodni, miközben a rendkívül lendületes támadójátékuk ellen a Kék hátvédeknek nem sok ellenszerük lehetett. A gólcsendet még a bombaformában teljesítő Ryan O'Reilly törte meg az első tíz perc végeztével, aki egy fantasztikus lövéssel tüzelt Varlamov válla felett a hálóba, azonban a Szürke-henger alkalmával a Monsters tavalyi kapitánya, Greg Mauldin két találatot vállalt, míg a mérkőzés közepe tájékán Luke Walker és Kyle Quincey ugyancsak eredményesek tudtak lenni, így viszonylag sima győzelmet értek el az ismét pórul járt Kékekkel szemben.

- A vasárnapi finisben a veretlen Fekete Csapat az előző meccsét megnyerő Szürkék ellen csapott össze, akik rendkívüli módon fogadkoztak, hogy véget vetnek Stastny-ék edzőtábori hegemóniájának, végül be kellett érniük az 1-1-es döntetlennel. A találkozó hatalmas küzdelemben zajlott, és a 45 perces játékidőből már közel 30 minutum lepergett, amikor még mindig gól nélküli döntetlen volt az állás, ekkor Daniel Winnik négy meccs alatti harmadik találata törte meg a jeget, és juttatta előnyhöz a Feketéket. Az ellenfél azonban nem adta fel, a Szürkék ellenállhatatlan hajrába kezdtek, és nagyjából hat perccel a befejezés előtt a junior hátvéd Troy Rutkowski távoli lövése jutott a gólvonalon túlra a kapu előterében tornyosuló embertömegen keresztül. Az egyenlítést követően a Szürkéknek a végjátékban több komoly sanszuk is lehetett volna a győzelemre, de a Feketék kiállták a rohamokat és megőrizték a veretlenségüket.




















3. nap, hétfő:

- A befejező napot a Szürkék és a Kékek csörtéje vezette fel, amely találkozó első fele leginkább a kapusokról szólt, Giguere és Varlamov mindketten sokáig kapott gól nélkül tartották magukat, ám a Szürke Csapat végül megtörte ellenfelét, és 4-0-val besöpörte a győzelmet. Csak az első gólt volt nehéz megszerezniük, onnantól kezdve már könnyebben jöttek a találatok, rögtön Giguere első kapitulálása két percen belül két gólt eredményezett, beleértve az újonc Duncan Siemens gyönyörű, átlövéses bombagólját. A meccs hajrájában még Peter Mueller és Brandon Yip találatai alakították ki a végeredményt, Varlamov kapus pedig már a második shutout-ját könyvelte el a három napos meccssorozat alatt.

- Ezután következett a továbbra is veretlen Fekete Csapat hétfői első fellépése, amelyet az őket többször is megszorongató Szürkék ellen vívtak, de a Stastny vezette alakulat öt meccsen belül a negyedik győzelmét is felírhatta a soron következő 4-2-es diadalmenettel. A mérkőzés elején David Jones juttatta előnyhöz a Feketéket, majd nem sokkal később egy késleltetett kiállítás alatt hat az öt ellen Paul Stastny találatával növelték tovább a vezetést. A Szürkék nem adták könnyen a bőrüket, és 20 perccel a vége előtt Brandon Yip szemfüles megmozdulásával lopóztak közelebb, azonban néhány akcióval később az új szerzemény Jan Hejda jóvoltából állt vissza a megnyugtató két gólos különbség. Sőt, nem sokkal később Cody McLeod gólja végképp eldöntötte a kérdéseket a befejezésre, erre már csak egyetlen apró válasz érkezett, amikor a Szürkék részéről ismételten a fiatal hátvéd Troy Rutkowski volt eredményes beállítva a végeredményt.

- A három napos edzőtábor legutolsó mérkőzésén a veretlen Feketék a Kék Csapattal néztek farkasszemet harmadszor, és utoljára már képtelenek voltak tovább őrizni a hibátlan teljesítményüket, a Kékek 2-0-s győzelmet arattak. A meccs elején egy komoly védelmi hibát az AHL-szerződéssel jelenlévő Mike Brennan használt ki, ugyanis Cann kapus kikorcsolyázott a ketrec mögé, de egyik hátvédje elvitte volna előle a korongot, nevető harmadikként pedig a Kékek játékosa szelídítette meg a játékszert. Nem sokkal később sor került a TC első és egyetlen verekedésére, amikor Malone a kapu mögött kőkeményen leütközte Donnelly-t, a QMJHL-es fenegyerek pedig nem hagyta magát és színvonalas ökölcsatára késztette az egyetemi keményfiút. Szerencsére egyik fiatal sem sérült meg, így mindenki elégedetten tapsolhatott a bátor legényeknek. A folytatásban a Feketék komoly nyomást helyeztek a Kékek kapujára, a tavaly draftolt Aittokallio viszont remekül állta a sarat, és egyetlen gólt sem engedett be, ehelyett az utolsó másodpercekben egy üres kapus találat alakította ki a végeredményt.






















Az idei draft összetett második kiválasztottja, Gabriel Landeskog a hivatalos edzőtáborban is igazolta az előzetes várakozásokat, és az egymás közti edzőmérkőzések alatt O'Reilly kifejezetten hasznosan és eredményesen tette a dolgát. Nagyszerű fizikai állapotban van, minden egyes cserében teljes erőbedobással küzd, és bár a passzok terén akadnak még hiányosságai, rendkívül veszélyes a kapura, és bizonyára az elkövetkezendő szezon alatt csak folyamatosan fog fejlődni, ahogy haladunk előre, és egyre több terhet lehet majd rárakni. "Nagyon élveztem a meccseket, nem igazán tudtam előzetesen, hogy mire számíthatok, de bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyire pörgős, kemény csörtéket fogunk vívni egymással, kellemes meglepetés ért" - összegzett a svéd erőcsatár.

Visszatért az edzőtáborban a jégre a tavaly szeptemberi agyrázkódása miatt a teljes 2010/11-es szezont kihagyni kényszerülő Peter Mueller, aki szintén jó formát mutatott a gyakorlásokon, és ő maga is elégedett volt az első benyomásokkal: "Először kicsit féltem, hogy mi lesz az első ütközéseknél, nehogy újra megsérüljek, de szerencsére nem történt semmi, a jövőben is igyekezni fogok éberebb lenni, hogy ki tudjam védeni a felém irányuló ütközéseket. Úgy gondolom, hogy a játék sem ment rosszul, 'Dutchy' és 'Hejd' mellett könnyű dolga van az embernek. Próbálok napról napra egyre jobb lenni, hogy a rajtra maximálisan készen állhassak."

A - részben sérülések miatt is - felejthető tavalyi szezonja után T.J. Galiardi a nyári szünetben mintegy 8 kiló izmot pakolt magára, újra jó erőben, éhesen várja a következő szezon kezdetét: "Úgy érzem, hogy a segítségemre lesz a súlyfelszedés, korábban is gyakran próbáltam küzdeni a korongért a sarkokban, de a nagyobb játékosok könnyen félrelöktek, reményeim szerint a jövőben mindez fordítva fog történni."

A friss szerzemények közül némi meglepetésre leginkább az európai igazolás, Joakim Lindstrom hívta fel magára a figyelmet. A 27 esztendős bal szélső, aki korábban már megfordult az NHL-ben, az elmúlt évben a svéd bajnokság pontkirálya volt, és komoly célokkal érkezett az Avalanche-hez: "Mindenképpen szerettem volna megmutatni magam az edzőtáborban, kicsit szerencsés voltam, hogy időm nagy részében a Stastny által vezetett sorban játszottam, és ki tudtam hozni magamból a legjobbat." A center ugyancsak elégedett volt az új játszótársával, akivel feltűnően jól megértették egymást, így nem kizárt, hogy éles meccseken is egy sorban láthatjuk még őket: "Igazi európai stílusban játszik, teljes mértékben Hejduk-ra emlékeztet a játéka, jól korcsolyázik, jó keze van, szerintem sokra viheti az NHL-ben" - tette hozzá a center.

A többi friss arcot tekintve még a hátvéd Jan Hejda kemény munkájával lehettünk elégedettek, aki Johnson-nal rendkívül magabiztos top párost alkotott a scrimmage-ek alatt, és jó eséllyel az előidényben is együtt dolgozhatnak. Érdekes módon a napokban egy interjúban megjegyezte, nagyrészt azért igazolt a denveri csapathoz, mert "úgy érzem, három-négy éven belül jó esélyünk lesz Stanley Kupát nyerni". Az első számú kapus Semyon Varlamov, aki a következő szezonban a Lokomotiv Yaroslavl tragikus balesetében elhunyt volt csapattársaiért fog játszani, nagyszerűen teljesített az egymás közti meccseken, a Feketék kapujában két teljes összecsapást is shutout-tal fejezett be. Hozzá hasonlóan, a sok csatát megélt veterán harcos, Jean-Sebastien Giguere is kifejezetten nyugodtan, magabiztosan tette a dolgát a ketrec előtt.























Ezt követően kedd este a régi-új helyszínen Colorado Springs-ben, az Air Force Academy fennhatósága alá tartozó Cadet Ice Arena-ban rendezték meg a hagyományos, előidény előtti házi edzőmérkőzést, a Bordó-Fehér összecsapást, melyen a bő keret tagjai két csapatra osztva egy rendes mérkőzés keretein belül csaphattak össze egymással.

A meccset a meghatározó játékosok közül egyedül Ryan Wilson hagyta ki, aki az edzőtáborban összeszedett kisebb kézsérülése miatt pihent, de egyáltalán nem számított komolynak a problémája. A Bordó Csapat színeiben Lindstrom-Stastny-Jones, Galiardi-Van Der Gulik-Walker, McLeod-McClement-Kobasew, Bordeleau-Mauldin-Yip támadósorok működtek, míg a bekkpárokat Quincey-Elliott, O'Byrne-Siemens, Cumiskey-Donnelly és Beaupre-Chouinard összetételek alkották. Eközben a Fehér Csapat a Mueller-Duchene-Hejduk, a Landeskog-O'Reilly-Winnik, a Stoa-Malone-Porter, és a Mercier-Brophey-Meurs sorokkal vette fel a harcot, míg a védelemben Gaunce-Barrie, O'Brien-Johnson, Silas-Hejda egységeket vezényeltek a jégre. A Bordók kapujában Varlamov, a Fehérekében Giguere kezdett.

Az első harmad leginkább a tapogatózásról szólt, kevés helyzetet, és jobbára sablonos mezőnyjátékot láthattunk, menet közben nagyjából hat perc elteltével a Fehérek ragadták magukhoz a vezetést, Porter egy nagyszerű kiugratással hozta helyzetbe az újonc Brad Malone-t, aki Varlamov lábai között betalálva értékesítette a ziccert. A későbbiekben egy hasonló szóló végén az orosz kapus javított, és Mueller-rel szemben mutatott be bravúros védést, így 20 perc után 1-0-val álltak jobban a fehérek. A középső felvonás fele magasságában a Bordók előbb kiegyenlítettek a frissen draftolt Gabriel Beaupre találatával Giguere ellen, majd a féltávnál esedékes kapuscseréket követően Pickard-t is felavatták, amikor egy késleltetett kiállítás ideje alatt Mauldin átadásából a verő ember Patrick Bordeleau volt eredményes, míg a Fehér ketrecet Aittokallio foglalta el. Ezzel tehát a Bordó Csapat 2-1-es előnybe került a befejező felvonás előtt. A harmadik harmad igazán komoly küzdelmet hozott, és a korábbiakhoz képest a gólok is nagy mértékben kezdtek el potyogni. Először is nem sokkal a folytatást követően Ryan Stoa (assziszt: Barrie és Meurs) jóvoltából változott újra egyenlővé az állás, pár perc múlva pedig a Fehérek első sora villant meg, s Hejduk átadását Matt Duchene váltotta találatára, ezzel 3-2-re fordítottak. Egy szemvillanásig sem nagyon tartott a Fehér-előny, hiszen kevesebb, mint egy perc múlva az előző asszisztját követően Greg Mauldin maga talált be Yip és Bordeleau asszisztálásából. Tíz perccel a vége előtt tehát 3-3-ra álltak a felek, majd a mindent eldöntő találatot a hátvéd Erik Johnson ütötte az 53. minutumban, amellyel a Fehéreket juttatta 4-3-as győzelemhez. A Bordók a meccs végén rendezett, közönségszórakoztató szétlövés megnyerésével vigasztalódhattak.





















Az előidény programja:

Szeptember 23., péntek, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szeptember 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 26., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars
Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas, Nevada) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche

Péntekre virradóra kezdetét veszik az előidény-mérkőzések a csapat számára, ahol a keret nagy része lehetőséget fog kapni további meccskörülmények között, hogy az egyes sorösszetételek összeszokottsága, illetve a keret szűkítése végett.

Természetesen továbbra is fogjuk követni az eseményeket, s időről időre ezt követően is jelentkezni fogunk beszámolókkal, ahogyan haladunk előre a felkészülési találkozókkal és a jelenlegi bő keret folyamatos redukálásával.

A hétvégén befejeződött a bő két héten tartó kosárlabda Európa bajnokság Litvániában, a végén a címvédő Spanyolország léphetett fel a kontinens trónjára 2011-ben. Az EB követés legutolsó kiadásában a befejező játékhét eseményeiről, vagyis a legjobb 8 közötti küzdelmekről számolunk be, ahol denveri sikernek is örülhettünk, ugyanis Oroszország színeiben egy bronzérmest adott a Nuggets.





















A negyeddöntőket múlt szerdán és csütörtökön bonyolították le, a számunkra legfontosabb mérkőzésen Oroszország nagy küzdelemben 77-67re győzte le Szerbiát. Kirilenko vezetésével az oroszok gyakorlatilag végig vezettek néhány ponttal, egyedül a harmadik negyedben tudták jobban megszorongatni őket, de a végén már esélyt sem adtak a szerbeknek, így alakult ki a tíz pontos különbség végeredménynek. A denveri Mozgov szokás szerint az orosz válogatott kezdő ötösében kapott szerepet centerként, 21 perc játéklehetőség alatt 8 pontot és 3 lepattanót szorgoskodott össze, 3 blokkolásával az egész meccs legjobban sapkázó játékosa volt, csak 4/8as hatékonysággal dobott a mezőnyből és mindkét kísérletét elhibázta büntetőből.

A forduló másik érdekelt mérkőzésén Görögország a hatalmas küzdés ellenére kénytelen volt fejet hajtani a favorit francia válogatott előtt, Parkerék 64-56ra diadalmaskodtak. Három negyeden át szinte végig a hellének birtokában volt a vezetés, a franciák azonban a finisben robbantottak és a 24-13as záró negyednek köszönhetően biztosan kvalifikálták magukat az elődöntőbe, de a görögök a vereség ellenére sem lehetnek csalódottak. Koufos nem sok lehetőséget kapott a gallok ellen, csereként mindössze 12 percre szállt be, ezalatt 5 pont és 2 lepattanó termett neki, három pontot a vonalról szerzett, a mezőnyből négyből csak egyszer célzott helyesen, kétségtelenül nem róla szólt a meccs, főleg hogy a kezdő center Bourousis 17 ponttal a legjobb görög volt.

A kör legnagyobb meglepetését Macedónia okozta, akik drámai csatában 67-65re legyőzték a házigazda litvánokat, így bejutottak a négy közé, senki se várta volna oda őket. Míg a címvédő spanyolok a gyengébb kezdés után is különösebb megerőltetés nélkül lépték túl 86-64 arányban Szlovéniát, ezzel alakult ki az elődöntő mezőnye.





















Természetesen még az alsóházban is folytatódtak a csatározások, hogy az 5-8. hely között pontos végeredményt lehessen hirdetni, itt még szoríthattunk a görög válogatottért. A kiesés másnapján Görögország a feltűnően kedvetlen szerbekkel találkozott, akiket végig vezetve vertek 87-77 arányban. Az első negyedben 34-8as előnyt építettek fel, ami a továbbiakban folyamatosan olvadt, de a siker egy pillanatig sem forgott veszélyben, a szerbek csupán a nagyon sima fiaskót tudták elkerülni. Koufos újra epizódszereplő volt a padról, 10 percet játszva egyetlen érvényes kosarat és két büntetőt bedova 4 ponttal zárt, négy személyije mellett még két labdaszerzéssel büszkélkedett. A másik ágon nagyobb küzdelem alakult ki Litvánia és Szlovénia között, ám a vendéglátók 80-77re be hozták a meccset, így ők játszhattak az ötödik helyért. Ezután bonyolították le a 7. hely megszerzéséért kiírt találkozót, melyen a szlovének komoly csatában diadalmaskodtak Szerbia felett 72-68ra. Az alsóház "döntőjében" a görögök tehát a litvánokkal meccseltek és a teljes első félidőben folyamatosan lépéselőnyben voltak, azonban a nagy szünet után a hazaiak jelentőset javultak és a harmadik negyedben fordítani tudtak, onnantól végig ők jártak elöl és be is húzták a helyosztót. A litvánok kiegyensúlyozott teljesítménnyel győztek, hat emberük lépte át a 10 pontot, a görögöknél erre csak néhányan voltak képesek, nagy örömünkre Koufos köztük volt. A csere magas 22 perc alatt 14 pontot termelt, 11ből 6os hatékonysággal célzott a mezőnyből és 2/4el a vonalról, emellett még újabb három lepattanót és két blokkolást is hozzá tudott tenni és a csapata végül az előkelő hatodik helyen zárta a tornát.

Múlt pénteken került sor az EB két elődöntőjére és a számunkra érdekelt párosításban az oroszok Franciaországgal mérkőztek meg. Az ellenfél számított a favoritnak, de Kirilenkoék a torna egyetlen veretlen csapataként jutottak be a négy közé, így minden esélyük megvolt rá, hogy borsot törjenek a vetélytárs orra alá. Azonban nem így történt, a meccs végig szoros küzdelmet hozott, Parkerék az első három negyed mindegyikében néhány ponttal többet szereztek és folyamatosan őrizgették az 5-10 pontos vezetést, ráadásul a végén sem történt változás, az előny kitartott a lefújásig, így 79-71es eredménnyel zárult a találkozó. Mozgov 22 perc alatt a 12 pontjával Kirilenko mögött a második legeredményesebb oroszként zárt, 4/7el dobott akcióból és 4/8al a vonalról, emellett még 4 lepattanót gyűjtött össze, mindent megpróbált Noahék ellen a palánkok alatt, de ennél többre nem lehetett képes. A másik ágon érvényesült a papírforma és véget ért Macedónia álomszerű menetelése, ugyanis Spanyolország 92-80ra verte a torna meglepetéscsapatát, akik az elődöntőben is sokáig becsülettel tartották magukat és csak a második félidőben dőlt el egyértelműen a győzelem sorsa.

Vasárnap délután a harmadik helyért rendezett mérkőzéssel vigasztalódtak az elődöntők vesztesei és a végig kiélezett küzdelmet hozó találkozón Oroszország 72-68 arányban múlta felül Macedóniát a drámai utolsó percekben. Mozgov ismét a csapata hasznos játékosai közé tartozott, kezdőként 20 perc ideje alatt 10 pontot és 6 lepattanót gyűjtött össze, hibátlanul értékesítette a mezőnydobásait és csak a vonalról vétett egy hibát a három kísérletéből. Így a fiatal denveri center és csapata bronzérmesként fejezte be a litvániai menetelését.

A fináléban tehát a két nagy csapat Spanyolország és Franciaország találkozott egymással, a párosítás igazi álomdöntő volt, a torna két legjobb kosárlabdáját játszó együttese jutott be a döntőbe. A két csapat egymás elleni középdöntőjét a hispánok meglepően simán nyerték, de ott senkinek nem kegyelmeztek, a döntőben új meccs kezdődött. Természetesen a két Gasol vezette címvédő volt az esélyes és meglepetés lett volna a franciák diadala, azonban nem lehetett lefutottnak venni a meccset, egy döntőben bármi történhet és Parker nagyon elszánt volt. A spanyolok semmit nem bíztak a véletlenre, az elejétől fogva magukhoz ragadták a vezetést, aktív játékukkal a franciák nehezen tudták tartani a lépést, így az első negyed után öt, a félidőben pedig 50-41 arányban már kilenc ponttal álltak jobban. Eddig még úgy ahogy tartotta magát az ellenfél, a meccs igazán a harmadik negyedben dőlt el, Navarro megállíthatatlan játékával a különbség nem egyszer 10, akár 15 pont fölé is kúszott, innen a spanyolok már nem engedték ki a kezükből a sikert. A végén a franciák a sima vereséget elkerülték, de tíz pont alá képtelenek voltak bejönni, így a színvonalas döntőt Spanyolország 98-85re húzta be.

A hispán nagy hatalom 2009-hez hasonlóan lett újra a kontinens bajnoka, ezzel a történelem során második EB győzelmüket ünnepelhették, a 2006-os VB címmel együtt pedig öt éven belül harmadszor nyertek meg egy nagy tornát.




















Az All-Tournament Teambe az EB-győztes MVP Juan Carlos Navarro mellett a center honfitársa Pau Gasol került, továbbá a legjobb ötöst még Tony Parker (Franciaország), Bo McCalebb (Macedónia) és Andrei Kirilenko (Oroszország) tette teljessé.

A 2011-es EB hivatalos végeredménye:

1. Spanyolország
2. Franciaország
3. Oroszország
4. Macedónia
5. Litvánia
6. Görögország
7. Szlovénia
8. Szerbia
9. Németország és Finnország
11. Törökország és Grúzia
13. Horvátország, Bulgária, Nagy-Britannia, Izrael
17. Ukrajna, Lengyelország, Bosznia-Hercegovina, Olaszország
21. Montenegró, Lettország, Belgium, Portugália

















A három denveri szereplő:

Timofey Mozgov meggyőző teljesítményt nyújtott a bronzérmes orosz válogatott kezdő centereként a tornán. A 11 meccs alatt átlagosan több mint 20 perc lehetőset kapott, ezalatt 9.5ös pont átlagot és 3.9es lepattanó átlagot termelt meccsenként, 64.6 %os mezőny dobó hatékonysága pedig önmagáért beszél. Emellett 1.5ös blokkoló statisztikával a hatodik helyen végzett a teljes mezőnyben. Talán a csoportkörben kicsit várakozáson alul teljesített, de a középdöntő és az egyenes kieséses szakasz meccsei alatt igazolta tudását és ő is hozzá tudott tenni valamit ehhez a szép 3. helyhez.

Kosta Koufos általában csak a cserepadról tudott a görög válogatott segítségére lenni, de a legtöbb esetben valóban hasznosan dolgozott. 16.5 perceket játszott meccsenként, 8.7 pontot és 3.7 lepattanót átlagolt, a mezőnyből 57.4 %-ban értékesítette a dobásait. Általában rendre meghatározó produkcióra volt képes, annak ellenére, hogy a legtöbbször csereként számítottak rá, bár voltak gyengébb meccsei, szemmel láthatóan nagyon igyekezett, így mindenképpen elégedettek lehetünk a hatodik helyezésével, a franciák ellen nem volt szégyen kikapni a negyeddöntőben.

Danilo Gallinari az olasz válogatott színeiben már a csoportkör után búcsúzott 1-4es mérleggel, mindössze öt meccs jutott neki a tornából, ennél nagyobb reményekkel várták az EBt. A denveri hármas a csapat legjobbjai közé tartozott, 15.2 pontos és 6.4 lepattanós átlagteljesítményre volt képes az első kör meccsein. A legtöbbször hasznos volt, viszont többször is kirívóan gyenge dobó százalékkal célzott, így összesítve 37.9 %os mezőnydobó hatékonysággal zárt, a triplákat 21.7 %ban értékesítette, a vonalról 84 %kal célzott.

Köszönjük a figyelmet, ezzel véget ért az Európa bajnokság! A továbbiakban ismét a lockout alatt álló NBA-vel foglalkozunk, hamarosan biztosan ki fog derülni, hogy lesz-e szezon a tengerentúlon, vagy egy-egy európai csapatban kell követni a Nuggets játékosait.

A hosszú hétvége alatt a Colorado Rockies újoncokra épülő csapata képtelen volt sikert elérni, mind a négy meccset elveszítettük a World Series címvédő San Francisco Giants ellen hazai környezetben, amikor már csak 10 meccs van hátra a szezonból.



1. meccs, csütörtök: Rockies-Giants 5-8
A párharc nyitó fellépésén az infielden Pacheco, Ellis, Field, Wiggy kezdtek, kívül S. Smith, Fowler, CarGo várta a mérkőzést, elkapónak visszatért Iannetta, azaz Tulo és Helton újabb meccset hagytak ki. A mieink dobója Chacin volt, a vendégeknél a meglepetés ember Vogelsong kezdett. Kettejük közül nem a denveri SP kapta el jobban a startot, ugyanis egy 2out singlet követően Sandoval pakolt be egy 2run HRt és csak egy további walk után sikerült befejezni a játékot, közben támadásban pályára se kerültünk. A másodikban korán felengedtünk két embert, majd Ross beállása alatt Field throwing errorból szenvedtünk el futást, Keppinger ugyancsak bevágott egy sac flyt, aztán Beltran ellen Pacheco követett el egy mezőny hibát az egyes bázisnál, pályára lépett további két ember, bases loadednál végre hárítani tudtunk Belt ellen, de ekkor már 5-0s hátrányban voltunk. Ezt követően értük el az első pályára kerüléseinket Pacheco sétája és Iannetta single ütése által, de Field képtelen volt élni a lehetőséggel, aztán a harmadik tetején egy bekapott singlet követően egy Wiggy-Ellis-Pacheco double playt mutattunk be. A soron következő denveri akció meghozta az áttörést és a legelső két ember feljutását követően Ellis RBI singleből szépítettünk, egy újabb sétával feltöltöttük a bázisokat, azonban Wiggy ellen dupla játékkal védekeztek sikeresen. A negyedik inning alatt védekezésben hibátlan munkát végeztünk, majd az első beállásban Pacheco tűzött ki egy HRt a bal szélre, a másik három ember viszont simán kiesett. Az ötödikben beszedtünk egy leadoff doublet, de egy walk ellenére sikerült lehoznunk a játszmát pont nélkül, ám a három outot képtelenek voltunk elkerülni. A hatodik felvonásban újra komolyan megingottunk, egy single után Ross RBI doubleból nőtt a különbség, újabb futó lépett bázisra, majd egy Ellis-Field-Pacheco dupla játék alatt szereztek pontot, üres pályánál beszedtünk még egy triplet, végül a reliever Romero zárta rövidre a balhés játékrészt. A következő akcióban egyedül S. Smith harcolt ki egy sétát, ám Pacheco ellen double playel takarítottak, majd Romero három SO közt csupán egy singlet engedett, a hetedik alsó részét Iannetta kezdte egy solo HRal, őt követően Field singlet jegyzett, a csere ember Nelson pedig egy RBI doubleból volt eredményes, utána EYJR ugyanúgy double ütéssel szerzett pontot, de S. Smith ellen megakadt a felzárkózás és 5-7ig sikerült visszajönni. A nyolcadik dobó részt Escalona egy single ellenére teljesítette, miután Sandovalt direkt sétáltatta és Torres ellen lett meg az utolsó out, viszont támadásban megint eredménytelenek voltunk. Ezt követően M. Reynolds ellen Belt ütött hazafutást, kaptunk még egy doublet egy kiesővel, utána Roenicke zárta le a játékot. A végső támadásban még Field talált egy singlet, egy groundout közben tovább jutott a kettesre, de ennél messzebb már nem ért, így be kellett érnünk a 8-5ös vereséggel az első napon.
- Gyengén kezdtük a mérkőzést és a jelentős korai hátrány után már csak futottunk az eredmény után és legfeljebb a közelebb zárkózásnak örülhettünk. Iannetta visszatért a kezdőbe és 2/4es hatékonysággal ütögetett, két ütése közt bevágta az idei 13. hazafutást, amivel 49 RBInál tart, viszont két passed ballt is elönyvelt, így 8 van neki a szezonban. A másik két ütéses játékosunk meglepetésre az újonc SS Field volt, aki a két outot SOval szenvedte el és nem lehetett felhőtlenül a boldog a két single ellenére, mert a második játékban drága errort vétett az elején. Pacheco egy séta mellett a napi egyetlen találatából HRt vágott, karrierje második hazafutását termelte az MLB-ben, ezzel alig egy hét alatt már a hetedik pontját szállította, de neki is becsúszott egy elkerülhető mezőnyhiba az egyes bázison. Ellis öt beállásban egyetlen pontot érő ütést jegyzett, így 36 RBIval bír és kereken .250es az összesített hatékonysága. Hozzá hasonlóan a leadoff hitter Fowler is 1/5el zárt, az elmúlt meccseken kicsit ismét háttérbe szorult a szerepe. Gonzalez háromból három kiesésnél tartott, amikor a hatodik inningben egy falnak ütközéskor megsérült a sokszor problémás csuklója és nem sokkal később muszáj volt lecserélni őt. Young Jr helyettesítette, aki az egyetlen ütési lehetőségében egy RBI doublet vágott. S. Smith ezúttal két out mellett két sétát regisztrált, a bal szélen kezdett és a jobb oldalon fejezte be a meccset. A pinch hitterek közül Nelson ugyancsak futást érő doublet hozott és később ő maga is haza ért a hetedik játékban, míg Rosario strikeouttal esett ki az utolsó inningben. Chacin ezúttal is megingott, gyengén kezdett és a második játékban a védelmi hibák hátráltatták, utána még az utolsó játékban is megszórták, így 5.2 inning elvégzése után hét darab earned run kíséretében távozott. Kilenc ütés és négy séta történt ellene, ezzel már a 12. vereségét szenvedte el, nagyon elvesztette a ritmust az év második felére. Romero a hatodik-hetedik játékban négy embert ejtett ki, abból három közvetlen dobások után és csak egyet engedett fel. Escalona egy double és egy intent walk kíséretében viszonylag magabiztosan dolgozta le a nyolcadik felvonást. M. Reynolds volt az egyetlen bizonytalan tag a cserék közül, aki a kilencedik tetején beszedett egy solo HRt és két ütés mellett csupán egy kiejtést ért el. Roenicke a legvégén mind a két ellenfelét mezőny általi kiejtéssel búcsúztatta el.





















2. meccs, péntek: Rockies-Giants 1-9
Másnapra néhány helyen változott a kezdő, például az outfieldre CarGo helyett EYJR került, míg a hármas bázison Kouz, elkapóként Rosario startolt, az aktuális dobó A. White lehetett, ellenfele Bumgarner volt a SF részéről. Az első játékban mindössze két kiejtés után engedtünk egy sétát, eközben támadásban is csupán egy 2out singlet hoztunk Ellis jóvoltából. A következő felvonás alatt két ütést szenvedtünk el, amellyel a pontszerző területekre jutottak a futók, azonban a dobó ellen sikerült megakasztani a Giants nyomulását, majd 2outnál Rosario vágott be egy triplet, de az őt követő Field nem tudta beküldeni. A harmadikban egy séta beengedése után Beltran ellen egy Ellis-Field-Pacheco dupla játékkal tartottuk magunkat, ezzel szemben ütésben mind a három emberünk könnyű mezőnyös kieséssel végezte. Ezt követően elszenvedtünk egy single ütést, majd Belt két pontos hazafutásával kerültünk hátrányba, közben részünkről egyedül Pacheco járt bázison két kiesést követően. Tovább folytatódtak a gondok és az ötödik dobó részben A. White Rosstól szedett be egy újabb HRt üres pályánál, egy újabb single után tudtuk lezárni az akciót, majd a következő denveri attakot Rosario sétája és Field single ütése kezdte, A. White tovább tolta őket a pontszerző helyekre, EYJR kiesése után pedig Fowler játéka alatt egy errorból voltunk eredményesek, de csak egyetlen ponttal sikerült közelebb zárkóznunk. Ezután A. White két ütő elbúcsúztatása után ütés nélkül kettőt felengedett, majd a dobó Bumgarner egy 2run RBI doublelal volt eredményes, ráadásul még Ross is hintett egy singlet a hatodik pontért, egy újabb singlet követően pedig az utolsó outot már Romero hozta. A hatodik támadási lehetőségben egyedül Pacheco tudott felmutatni egy singlet, a többiek kiestek, míg a folytatásban Cook egy double után Crawford ütéséből kapott pontot, utána Stewart 2run HRból volt eredményes, azonban a mieinknél csak Field ért el egy ütést. Már 9-1es hátrányban voltunk, amikor G. Reynolds játéka alatt egy errorból engedtünk fel futót, majd Kouz és Pacheco hiába ért el singlet, képtelenek voltunk pontot szerezni. A befejező játékban Miller magabiztosan kiosztott három ellenfelet, majd még EYJR hozott egy 2out doublet, de Fowler ellen befejeződött a mérkőzés 9-1es eredménynél.
- A második találkozón még esélytelenebbek voltunk, a meccs közepénél négy inning alatt szedtünk be kilenc runt, amire csak egyetlen válasz érkezett. A legjobb ütő formában Pacheco játszott, négy lehetőség alatt háromszor ért el singlet, de egyikből sem volt pontszerző és egyik után se ért haza, viszont az átlagát már .350 fölé tolta. Rosario egy triple és egy walk által járt pályán, végül az egyetlen denveri futást szállította egy errorból, de ennél többre nem volt képes. Field újra két ütéssel zárt és ezúttal védekezésben is megbízható volt, majd a végén már a frissen debütál Gomez állt a helyére, aki egy mezőnyhibát könyvelt el az utolsó két játék alatt. Young Jr sérülés miatt lehetett kezdő, de nem sokat tudott hozzátenni, négy kiesés után ért el egyetlen double ütést. Ellis 1/4es hatékonyságnál tartott, amikor a hajrában lecseréltük és Nelson váltotta 2B poszton. Ugyanilyen hatékonysággal zárt Kouzmanoff, akinek a legemlékezetesebb jelenete egy elkapás volt a foul területen, amely után átesett a korláton a nézőtérre. Fowler 0/5ös, S. Smith /4es lőlappal zárt, előbbi három ember hagyott fent és bemutatott egy látványos elkapást, utóbbi négy fent hagyással és egy errorral fejezte be. A. White a viszonylag jó kezdés után a második három játékára nagyon elfogyott és mind a hat futását ekkor kapta, nem egész hat menet után kilenc ütéssel és három sétával távozott a fél tucat pont mellett, így a második vereséget kapta. Romero a hatodik inningben az egyetlen ellenfelét egy groundout segítségével ejtette ki. Cook a hetedik játékban kapott lehetőséget, de csak újabb három futás közben tudott kiejteni három ütőt, kettőt SOval szórt ki. G. Reynolds és Miller egyaránt stabilan teljesített az utolsó egy-egy inningben és gond nélkül tartották meg az eredményt.






















3. meccs, szombat: Rockies-Giants 5-6
A szombati fellépésre jelentősen átalakult a kezdő, így az outfielden EYJR, Fowler, Wiggy startoltak, belül Giambi, Ellis, Gomez, Pacheco jutott szóhoz, a catcher szokás szerint Rosario volt, a dobó az újonc Pomeranz lehetett, aki ellen Surkamp állt ki a SF részéről. A nyitó játék alatt két kieső után egy singlet és egy walkot engedtünk, de végül egy forceouttal sikerült hárítani, tőlünk egyedül Fowler lépett bázisra egy sétával. A második menetben beengedtünk egy singlet, a futó egy rablás és egy groundout által egészen a hármasra jutott, ahonnan a dobó Surkamp terelte be egy RBI singleből és csak egy újabb séta után tudtunk menteni, közben Rosario jegyzett egy 2out doublet, Gomez szándékos walkot kapott és a dobó ellen hozták a harmadik kiejtést. A harmadikban beszedtünk egy doublet, de egy Rosario-Pacheco összjátékkal lekapcsoltuk a lopási kísérletet, utána újra Fowler harcolt ki walkot, de a többiek képtelenek voltak tovább segíteni. Ezt követően a Giants nem járt pályán, részünkről egyedül Wiggy tudott sétálni, amit három kiejtés követett, így maradt az 1-0s hátrány. Az ötödik játékban Pomeranz magabiztosan osztotta ki a három ellenfelét, Fowler harmadszor is sétával nyomult előre, elrabolta a kettes bázist, Pacheco kiegyenlített egy RBI single ütéssel, Giambi single és Wiggy walk árán megtöltöttük még a bázisokat, azonban Ellis kihagyta a loaded helyzetet. A hatodik játszma alatt Pomeranz két kiejtés után engedett egy sétát, azonban a csere dobó Belisle benyelt egy RBI triplet Pilltől, a következő akcióban újra teli pályát kényszerítettünk ki két singlelel és egy walkkal, loaded 1outnál Fowler volt eredményes egy 2run RBI singleből, de őt megelőzték a kettes előtt, Pacheco ellen pedig összejött az újabb out, még így is fordítottunk 3-2re. A folytatásban Brothers biztosan hozta a soros dobó játékot, ám támadásban nem tudtuk elkerülni a három kiejtést. Sajnos Street nagyot betlizett, ütöttek egy singlet neki, majd a saját errorjából ért fel újabb ember, Beltran doublelal egyenlített, egy SO után Pill mindkét társát beküldte egy triplával, ekkor cseréltünk dobót, de Lindstrom ellen Huff talált be egy fielder's choice play közben, Rosario nem tudta időben kitagelni a futót. Ezután Lindstrom pickoff errorból a hármasra ért az ellenfél, a haza tartó futót Gomez kidobta a következő fielder's choicenál és végre sikerült befejezni az inninget. A nyolcadik támadásban Gomez és Nelson helyezett el egy-egy singlet, de a következő két embert feltartóztatták, majd a kilencedik tetejét Escalona oldotta meg. Az utolsó akciónak három pont hátrányból vágtunk neki és rögtön két futót pályára küldtünk, Ellis RBI doubleból sikerült a szépítés, őt követően Rosario grondout közben is beért egy futó, ám a Gomez ellen strikeouttal véget ért a meccs, melyet 6-5re vesztettünk el.
- A végére 10-9 arányban több ütésünk lett, de az eredményben képtelenek voltunk egyenlíteni. Fowler rendkívül aktív szereplője volt a meccsnek, az első három beállása mindegyikében sétált, később egy 2run singlelel vezetéshez juttatta a csapatot, így az újabb két pontjával már 43nál tart az idényben és a 11. rablását is elkönyvelte. Pacheco a lista haramdik helyére került, ahol öt beállás alatt egyetlen ütést tudott felmutatni, amiből viszont futót küldött haza, így a nyolcadik RBIt regisztrálta, az elején 3Bt, a végén 1Bt játszott. Wigginton az outfielden kapott lehetőséget, érvényes ütést nem, de legalább három sétát ő is hozzá tudott tenni a meccshez. Az utolsó ember Gomez élete első kezdését produkálta shorstopként, 2/4es hatékonysággal lengetett és a két single mellett egy haza érést is elért, második meccsén tehát az első ütését is elérte. Ellis ötből egy ütést vállalt, kieséses játékai alatt négy embert hagyott fent, viszont a double találata pontot ért és sorban a tizedik meccsén volt ütése. Rosario egyetlen ütést hozott öt lehetőség alatt, egy groundotos kiesés közben pedig runt postázott, míg Giambi 1/4el zárt, pont nélkül, idő előtt fejezte be a meccset. A sor tetején Young Jr négy kiesés mellett egyetlen sétát tudott felírni magának, elmaradt a tőle várt lendület. A backup 3B Nelson az egyetlen lehetőségében ütést vállalt, mint ahogyan a két klasszikus PH Kouzmanoff és S. Smith egy-egy singlet hozott a maga jelenetében. Pomeranz karrierje második MLB-s startján 5.2 inning alatt két futást szenvedett el és egészen meggyőző meccset zárt. A bal kezes dobó négy kapott ütés közben öt SOt osztott ki, az egyik pontot az egyetlen nehéz játékában kapta, a másik pedig már a lecserélése után született. Belisle fejezte be a hatodik játékot, de egy tripleből beért ellene a starter által felengedett futó. Brothers az idei 15. holdot regisztrálta, amikor nagyon magabiztosan teljesítette a hetedik játékrészt. Street elvesztette az előnyt és azzal együtt a meccset is a nyolcadik tetején mutatott bizonytalankodásával, egyetlen kiejtés mellett három ütést és négy futást kapott, közben még az első errort is elvitte, negyedszer kapott L betűt. Lindstrom fejezte be a játékot két kiejtéssel, konkrétan ütést és futást már nem szenvedett el, de egy hiba neki is jutott. Escalona az utolsó menetet egy single ellenére viszonylag stabilan zárta le, rajta már semmi nem múlott.





















4. meccs, vasárnap: Rockies-Giants 5-12
Vasárnap délután a söprés elkerüléséért igyekeztünk, megint érdekes összeállításban álltunk ki, az infielden mind a négy helyre új ember került és a Pacheco-Nelson-Field-Kouz sor kezdett, a CF EYJR mellett pedig Wiggy és S. Smith voltak a szélsők a külső mezőnyben. Elkapónak Rosario helyett Iannetta öltözött be, akinek Rogers dobhatott, közben az ellenféltől Cain állt elénk. Pocsékul kezdtünk és egy séta után a második ember Fontenot 2run HRal szerezte meg az előnyt a Giants, de a következő triple után két kiejtéssel hárítottunk, aztán az első akcióban ütés nélkül töltöttük fel a bázisokat sétákból és egy eltalálásból, azonban Wiggy nem tudott élni a loaded 2out helyzettel. A második védekező részben biztosan kiosztottunk három outot, de a denveri sor vége se volt képes bázisra lépni. Rogers a harmadikban is hibátlanul tartotta távol az ellenfeleket a pályától, majd EYJR walk, Nelson single által nyomultunk előre, egy groundouttal mindketten a pontszerző helyekre futottak, S. Smith sac flyból jöttünk közelebb, de csak 2-1re zárkóztunk vissza. Nem tartott sokáig a denveri ébredés, mert a negyedik tetején újra lecsaptak Rogers ellen, először Sandoval vert be egy HRt, egy kieső után Belt is solo homerunból köszönt be, aztán egy doublet követően a dobó Cain lőtt egy két pontos HRt, walk és HBP révén újabb futók kerültek fel, Beltran RBI single már a hetedik friscoi futást szállította. Ekkor cseréltünk dobót, de a friss ember G. Reynolds ellen Sandoval egy 3run HRt küldött ki a center fielden át, amellyel már 10-1es hátrányba süllyedtünk. Próbáltunk gyorsan szépíteni, a következő próbálkozásban Wiggy és Iannetta lépett az első két bázisra, ahonnan G. Reynolds beállása alatt egy dobó hibából voltunk eredményesek, ezután EYJR forceout közben újabb futó ért be, így 10-3ra módosítottuk az állást. Az ötödik inningben Crawford hazafutásával növelte a vezetést a SF és a dobó újabb single ütése ellenére sikerült lezárnunk a játékot, majd S. Smith hozott egy leadoff doublet, egy újabb hit-by-pitch után Wiggy RBI doubleból értünk el pontot, majd Iannetta singleből is újabb ember ért be, de ennél feljebb nem tudtunk jönni, mert Field ellen double playel védekeztek. A hatodikban rögtön beszedtünk egy doublet, majd a hármason lévő futó Nelson errorjából lépett a home platere, de két SOval elkerültük a további problémákat, közben viszont mind a három hazai ütő kiesett. A folytatásban Hammel nem engedett senkit a pálya közelébe, de két kieső után hiába értünk el két walkot, Iannetta ellen befejeződött az akció. A nyolcadik menetben mi engedtünk fel két futót két outot követően, de Hammel ezt a játékot is biztosan abszolválta, ám mi sem tudtuk elkerülni a háromból három kiejtést. A kilencedik tetején Roenicke ellen egyetlen walk született, ám az utolsó akció már nem hozott változást egy S. Smith singlet leszámítva és maradt a 12-5ös eredmény, így söpréssel buktuk el a hosszú hétvégi hazai seriest.
A korai dobó megingások végzetesek voltak, rengeteg pontot kaptunk, a 12ből nyolcat például a negyedik inningben szenvedtünk el, így csak egy kis szépségtapasz sikerült, győzni most sem lehetett esélyünk. Két rutinosabb játékos tudott a csapat vezére lenni, S. Smith és Wigginton két-két ütéssel és egy-egy pontszerzéssel vezették az akciókat, előbbi egy RBI doubleból, utóbbi egy sac flyból volt eredményes. Az alkalmi elkapó Iannetta a pontot érő single ütése mellett csak egy sétát kapart össze, viszont elérte az 50 RBIt a szezonban. Hármójukon kívül még az 1/5ös Nelson hozott egy ütést és más nem, neki is csak egy előkészítő single jutott, a pontszerzők közé nem iratkozott fel, ehelyett már a nyolcadik hibát vétette. Az újdonsült center fielder Young Jr kétszer sétával került pályára, egyszer forceoutot harcolt ki, amely közben futót küldött be a 10. pontjáért, továbbá újabb két sikeres rablással már 23 darabnál jár az évben. Kouzmanoff két out mellett kétszer sétát termelt, valamint újra bemutatott egy szép elkapást a foul területen. Pacheco a cleanup spotba került, de négy kiesés mellé csak egy HBPt regisztrált, így megszakadt a hét meccses ütő sorozata. A sor legutolsó embere Field négyből négyszer kiesett, három alkalommal SOval szórták ki és négy társát hagyta bázison. Az egyetlen pinch hitter Ellis groundouttal búcsúzott a hatodik játszma alatt. Rogers a korábbi rossz kezdéseit is alul múlta vasárnap, benyelt négy HRt és összesen 9 pontot, közben mindössze 3.2 inninget hozott le. Már a hatodik vereségét szenvedte el, a szezon végére nagyon elfogyott és ezek után a jövő évi rotationre is minimális esélye lehet. G. Reynolds sem tudott javítani, két HRt szedett be a negyedik-ötödik játék közben, de csak két saját futó ért haza ellene. Romero egyetlen pont kíséretében oldotta meg a maga inningjét, ráadásul a három out közül kettőt dobás után jegyzett. Hammel mérlegét két menet alatt csupán egy ütés és egy séta csúfította, egyébként újra meggyőzően teljesített. Roenicke az utolsó felvonásban már csak egy sétát engedélyezett, miközben 15 dobása volt a három kiejtésért.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 88-65 (153 meccs)
2. San Francisco Giants 83-70 (153 meccs, 5.0 GB)
3. Los Angeles Dodgers 76-76 (152 meccs, 11.5 GB)
4. Colorado Rockies 70-82 (152 meccs, 17.5 GB)
5. San Diego Padres 65-88 (153 meccs, 23.0 GB)

Még mindig nem dőlt el a rájátszás kérdése, a Giants ezzel a söpréssel visszazárkózott 5 győzelemre a D'backs mögé, de már csak 9-9 meccse van hátra mindkét félnek. Az Arizona amúgy a SD ellen botlott, míg a Dodgers a Pirates elleni győzelmeivel biztosította be a harmadik helyét a csoportban. A következő napokban a D'backs a Pittsburgh ellen próbál javítani, ezen kívül LAD-SF és COL-SD seriest rendeznek még a csoporton belül.

Az utolsó hazai párharc következik 2011-ben, az ellenfél tehát a San Diego Padres együttese lesz, akik ellen néhány meccset igazán kéne hozni, hogy legalább a negyedik helyet elcsípjük és ne legyünk szégyenszemre utolsók az NL Westben. A gyengébb ellenfél ellen talán ezzel a sok fiatallal is lehet esélyünk, muszáj lenne szépen búcsúzni a lojális denveri közönségtől. A meccseket a következő időpontokban rendezik: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

Nem kezdődött a legjobban kedvenc csapatunk, a Denver Broncos szezonja, viszont talán még nem tartunk ott, hogy el kezdjük visszaszámlálni a meccseket, hiszen máris itt a lehetőség a javításra. Magyar idő szerint vasárnap 22:15-kor a Cincinnati Bengals csapata látogat a mérföld magas városba.





















Ellenfelünk 1968-ban csatlakozott az American Football League-hez, majd az 1970-es összeolvadástól az NFL veretes mezőnyét erősíti. Első NFL-es évükben rögtön megnyerték a divíziójukat, amit '73-ban meg is ismételtek és emellett '75-ben is bejutottak a rájátszásba, ám a franchise legsikeresebb időszaka mégis a '80-as évekre tehető. A tigrisek '81-ben és '88-ban az AFC Central divízió legjobbjainak bizonyultak, és meg sem álltak a Super Bowlig. Ott azonban Joe Montana és a San Francisco 49ers mindkétszer jobbnak bizonyult náluk. Első alkalommal már az első félidőben eldőltnek tűnt a meccs, és hiába támadt fel a 2. félidőre a Ken Anderson vezette Bengals, ez csak a felzárkózásra volt elég. Anderson hiába passzolt kis híján 2× annyi yardot, és 2× annyi TD-t mint Montana, 26-21-re a Frisco nyert. A '88-as szezont követően 4 ponttal maradtak alul, de a meccs nem csak 1 pontnyival volt szorosabb. Egy emlékezetes döntőben 3-3-as félidő után a 4. negyedet 10-6-os előnnyel várhatták a tigrisek. S bár a záró menet legelején a Montana - Jerry Rice összjátékra mint oly sok csapatnak oly sokszor, a Bengalsnak se volt ellenszere (13-13), egy field goallal újra meg tudták szerezni az előnyt. Az utolsó percekben, az utolsó driveban azonban Joe Montana ismét letette a névjegyét, végig vezette a támadást a pályán és fél perccel a vége előtt célba juttatta a meccset eldöntő passzt (20-16).

A két SB-kudarcot követően '90-ben még sikerült megnyerniük a divíziót, ám azután másfél évtizedre eltűntek a rájátszásból. Aztán 1/1-es irányítójuk, Carlson Palmer jóvoltából 2005-ben és 2009-ben sikerült kvalifikálniuk magukat a playoff küzdelmeibe, meccset nyerni már képtelenek voltak. Palmer pedig megunta a csapatot, és inkább visszavonult, távozott sztár elkapójuk Chad Johnson, vagy új nevén Chad Ochocinco is, ahogy az 1 évre odaszerződtetett primadonna, TO is. Ennek fényében akár egy szétesett, könnyű ellenfélre is számíthatnánk, ám az első fordulóban magabiztos győzelmet arattak, az előzetesen erősebbnek vélt divízió rivális, Cleveland Browns ellen. Akire mindenképp oda kell figyelni mostani keretükből az a támadók részéről az újonc irányítójuk Andy Dalton és a Bengalsban magára találó futó Cedric Benson. Hasonló gondokat okozhat majd, mint múlt héten McFadden. Védelmükből talán Rey Maualuga-t és Leon Hall-t emelném ki.

A két csapat közös múltját nem jellemzi hatalmas rivalizálás. 25 találkozásunk alkalmával 17× mi örülhettünk, 8× ők, rájátszásban egyszer se volt szerencsénk egymáshoz. Mindenképp emlékezetes pillanat a közös múltban a 2009-es szezon nyitó, utolsó pillanataiban Brandon Stokley szenzációs gamewinning TD-je. Ekkora mákkal még akár idén is nyerhetünk. :)

Ami minket illeti, múlt héten egy nyerhető meccset buktunk el, s a vereségnél is fájóbb az a veszteség, amit a meccs okozott. A korábbi sérültekkel együtt akár az is előfordulhat, hogy nyolc kulcsembert leszünk kénytelenek nélkülözni, közülük heten a TC-n a kezdőben kaptak szerepet. Ilyen körülmények között mondanom sem kell, nem könnyű a helyzetünk. Ráadásul a vereségen és a sérülteken kívül is voltak baljós jelek a szezonnyitón. Legszembetűnőbb talán az O-line gyengélkedése volt, számomra azonban a legaggasztóbb a rengeteg büntetés. Sosem jön jól, ha ingyen yardokat osztogatunk az ellenfélnek, és ilyen szempontból rengeteg hibával játszott (is) a csapat. Lehet a csonka holtszezonra fogni, de ez ügyben nem kifogásokat kell keresni. Ezt minél hamarabb ki kell nőni, ahogy az elvesztett labdákat is. Évek óta negatív a turnover ratio-nk. Így nehéz előbbre lépni. Nem játszottunk jól, ez minden csapattal előfordulhat, de az ilyen büntetések bármilyen szituációban elkerülhetőek, a labdára meg lassan megtanulhatnának már vigyázni. Az első meccsen a csapat messze nem tartott ott, mint ahogy reméltem. Most kiderül, hogy a túlzott bizonyítási vágy okozta, csak rossz napjuk volt, vagy egy nehezen kezelhető gyerekbetegségről van szó. Ami mindenképp bizakodásra ad okot, hogy a meccsen így is harcban voltunk a győzelemért.

A sérültek:

 
Itt az alkalom a javításra, de ennyi hiányzóval ez nem biztos, hogy a győzelmet jelenti. Persze, hazai pályán csakis ez lehet a cél - "Nyerni kell, nincs mese...", de ha a csak a kiemelt hibák, hiányosságok terén előrelépünk, már nem leszek teljesen csalódott. Akárhogy is, Hajrá Broncos!

Hosszú hónapok őrlődése után végül is az előre meghirdetett időpontban elindult az NFL 2011-es alapszakasza, melynek első hetét a Denver Broncos hazai pályás Monday Night Football meccse zárta az Oakland Raiders ellen a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban. A tavalyihoz képest jócskán felforgatott kerettel és egy nagy részben lecserélt edzői stábbal várhatták a Vadlovak a szezonnyitót az ősi rivális ellen.






















Sajnos már a meccs előtti hetekben jelentős hátrányba kerültünk, mivel ezen az összecsapáson nem számíthatott a csapat az évek óta vezéregyéniségnek számító DJ Williams-re, a tavalyi draft 1/22-es választottjára, Demaryius Thomas-ra, valamint két fontos DT-re, Marcus Thomas-ra és Ty Warren-re. Rajtuk kívül kimaradt még a 46 fős aktív keretből Manny Ramirez, Tony Hills és Derrick Harvey.

A Broncos nyerte a pénzfeldobást, így a támadósor nyithatta meg a 2011-es szezont az ettől az évtől jóval gyakoribban látható touchback kickoff után, ezzel a felállással:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eddie Royal
TE: Julius Thomas, Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Egy rövid futás után Larsen 15 yard-os elkapása hozta az első 1st down-t, ami után Lloyd egyből hozta a következőt. Sajnos Moreno 1 yard-os futását ezután egy -6 yard-os követte, így 3&15 jött, ami McGahee elkapásával ugyan sikeres play lett, de mivel csak 12 yard-ot ért, vége lett az első hazai támadásnak. Colquitt az endzone-ba rúgta a punt-ot közben a vendég oldalon egy szabálytalanságot láttak a bírók, így nagyon jó helyen, az ellenfél 10 yard-os vonalán kezdhetett védekezni az alábbi Broncos defense:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Brodrick Bunkley, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

Két rookie is helyet kapott a védelemben és ha már ott voltak, akkor be is bizonyították egyből, hogy ott a helyük. A Raiders QB Jason Campbell által dobott első passzot Jacoby Ford kapta el, de őt nagyon gyorsan meg is támadta Von Miller, akinek sikerült kiütnie a kezéből a játékszert, amire éppen Rahim Moore tudott elsőként rávetődni a 15 yard-os vonalon, kiváló indulási pozíciót biztosítva az újra pályára lépő támadóknak. Sajnos azonban Orton-ék nem tudtak élni a lehetőséggel, két sikertelen passz közé csak egy 5 yard-os Fells elkapást sikerült beilleszteni, a telt házas közönségnek meg kellett elégednie egy 18 yard-os Matt Prater FG-al -> 3-0. A Raiders következő támadása egy 1st down-t hozott, de egy false start miatt hátrébb kényszerültek és tovább már nem sikerült jutniuk. Hasonló sorsa jutott sajnos a Broncos drive-ja is, hála Franklin holding-jának. Nem is lett volna különösebb probléma ezzel, de sajnos Colquitt punt-jába bele tudott érni egy Raiders játékos, így mindössze 4 yard-ot tett meg a labda az eredeti line of scrimmage-en túlra, nagyszerű pozícióba hozva a vendégek támadósorát. Mivel komolyabb gondjai voltak a Broncos-nak a DT poszttal, ezért várható volt, hogy az egyébként is a futásokra építő oaklandi csapat keményen meg fogja támadni a falunkat. Tökéletesen példázta ezt a következő drive. 3:02 volt még az első negyedből, mikor megkapták a labdát a hazai csapat 42 yard-os vonalán, két futás után 3&3 jött és hiába volt egymás után két false start, egy 20 yard-os McFadden futással hozták a 1st down-t, majd a FB Reece futott egy 11 yard-ost, végül a negyedet egy 4 yard-os Michael Bush futás zárta, a Broncos 10-es vonaláig érve a labdával. Az első negyed után az eredmény tehát: 3-0.

10 yard maradt csak a Raiders-nek, amit 3&6-nál a QB Campbell oldott meg egy 7 yard-os futással, ami után hiába kért időt a Broncos, nem sikerült ellenszert találni, egy 3 yard-os passzal a következő play-ben megcsinálták a TD-t, Reece volt az elkapó, Sebastian Janikowski pedig hozta a extra point-ot -> 3-7. Nem lett jobb a helyzet a következő akcióban sem, ami mindössze 1 play-t ért meg, mivel Moreno kezéből még az előtt ki tudták ütni a védők a labdát, hogy leért volna a térde és ezt egy challenge után már a bírók is tudták, az Oakland a Broncos 23-as vonalán visszakapta a játékszert. A védelem szerencsére fel tudta szívni magát, ugyanaz lett ennek a drive-nak is a vége, mint ami a hazai támadásnak, csak egy FG 3&out után, méghozzá egy 37 yard-os sikeres mezőnygól -> 3-10.
























Ezt követően McGahee jött futni, 3 futott után -3 elkapott yard-ot hozott össze, de Orton egy meneküléssel hozta a 1st down-t. A következő passz 5 yard-ot ért volna, de érvénytelen lett egy büntetés miatt, viszont az 5 yard így is meg lett, csak nem 2nd, hanem 1st down következett. Sajnos a drive lényegi része eddig tartott, ugyanis három incomplete passzra volt már csak képes a támadósor, valamint három szabálytalanságra, amiből az utolsó kettő ugyanannál a play-nél volt és a vendégek inkább nem kérték, mert így punt után megkapták a labdát. Colquitt egy gyönyörű punt-tal javított valamennyit a korábbi hibáján, 65 yard-ot szállt a játékszer és végül Vaughn a Raiders 2 yard-os vonalán állította meg. Nem is tudtak kijönni a vendégek ebből a szorult helyzetből, 3&out után jöhetett Lechler punt-olni. 65 yard-ot szállt az ő rúgása után is a labda, de azt Decker a Broncos 43-as vonaláig vissza tudta hordani, azonban Lance Ball fölösleges durvasága miatt 15 yard-dal hátrébbról indulhatott csak a drive. Egy -3 yard-os futás után Julius Thomas első elkapásának tapsolhatott a közönség, de nem sokáig, mert Walton holding-ja miatt +12 helyett -10 yard-ot kaptunk. Orton Lloyd-ot vette célba, de a hosszú passz nem lett jó, igaz ehhez sok köze volt az elkapót őrző védőnek, illegal contact miatt egy 5 yard-os büntetést kapott, a Broncos pedig egy ajándék 1st down-t, igaz még mindig 8 yard-dal az eredeti kezdési hely mögött. Újra Lloyd volt a célpont, egy 16 yard-os elkapással csinált egyből egy 1st down-t. Ismét Lloyd, ismét egy elkapás, ezúttal 11 yard-os, amihez egy büntetés miatt még 15-öt hozzátettek a bírók, így a Raiders 38-as vonaláról folytatódhatott a drive. Sajnos innen Orton már csak 3 rossz passzra volt képes, ráadásul Prater az 56 yard-os FG próbálkozásnál egy kicsit tévesztve a jobb kapufa mellett rúgta el a labdát, maradt tehát az eredmény 3-10.

A saját 46-es vonalán kapta meg a labdát a Raiders, megoldottak egy 3&1-et Campbell révén, majd McFadden futott 20 yard-ot és még egy 4 yard-os Heyward-Bey elkapás is belefért a 2-minute warning előtt. 20 yard maradt, jött pár kisebb futás, valamint egy pár szabálytalanság mindkét oldalon, majd két rossz passz, a drive végén 4&3 a Broncos 3-as vonalán, Bruton védekezett le egy passzot. Janikowski érkezett újra, be is rúgta a 21 yard-os FG-t -> 3-13. Még 1:27 maradt a szépítésre, azonban egy -2 yard-os sack nyitotta a drive-ot, de 3&12-nél egy 16 yard-os Fells elkapással meglett a 1st down. Lloyd elkapása jött, ami 19 yard-ot és újabb 1st down-t ért, Orton pedig egy spike-al megállította az órát 0:32-nél. Újra a kedvenc célpontját választotta Orton, de most jóval kevesebb sikerrel, mivel Giordano le tudta lesni az átadást és még éppen azelőtt megkaparintotta a labdát, hogy elhagyta volna a pályát. Saját 24-es vonaláról jött a Raiders 0:24-nél égy úgy tűnt, hogy megelégednek a félidei eredménnyel, Bush futott egy -2 yard-ost Hunter-nek hála, de sajnos Vickerson buta szabálytalansága miatt kapott 15 ajándék yard-ot a vendégcsapat. Így viszont már volt értelme folytatni a támadást az Oakland-nek és folytatták is, egy 16 yard-os passzjátékkal, valamint egy 0 yard-os futással, végül 0:05-nél időt kértek és Janikowski érkezett az NFL-rekorddal egyenlő 63 yard-os FG-ra és az erős lábú rúgó nem is hibázott, csatlakozott a Broncos legenda Jason Elam-hez és Tom Dempsey-hez a „63 yard-osok klubjában”, így az első félidő után az eredmény: 3-16.























A második játékrészt a vendégek kezdhették, egyből csináltak egy 1st down-t, de tovább nem jutottak, -2 és 3 yard-os futásaik után Campbell passza sikertelen lett. Jött Lechler egy punt-ra, egészen a Broncos 10-es vonálig rúgta, ahol Eric Decker elkapta és elindult vele előre... Egy szép mozdulattal átcsusszant két védő között, majd őrült vágtázásba fogott az oldalvonal mellett, a társai pedig takarítottak előtte, így meg se állt a Raiders endzone-jáig, megszerezve a Broncos első TD-ját a 2011-es alapszakaszban egy 90 yardos punt return TD által, ami után Prater berúgta az XP-t -> 10-16. A Raiders támadhatott ismét és egy időben hosszú, de távolságban kevésbé eredményes drive-ot hoztak össze. Végül több, mint 5 percet pörgettek le az óráról, de csak 26 yard-ot tudtak haladni és egy punt-tal adták vissza a támadás jogát, amit egy ezúttal sokkal sikertelenebb return után a 11 yard-on kezdhettek meg. Orton végre egy másik WR-t is megtalált Lloyd mellett, Royal elkapása 18 yard-ot ért. Ez után két alkalommal is a védők gondoskodtak a támadás folytatásáról, kétszer is 15 yard-os büntetést beszedve. Moreno is csinált egy szép elkapást, ami 24 yard-ot eredményezett és már az Oakland 6-járól jött a 1st&goal. Itt azonban ismét kiderült, hogy Orton nagy gondban van, ha a red zone-ban jár, McGahee rövid futása után előbb egy incomplete passzot dobott, majd benyelt egy 7 yard-os sack-et. Jöhetett tehát ismét a rúgó Matt Prater, hogy szépítsen az eredményen, a 30 yard-os FG nem is fogott ki rajta -> 13-16. Jason Hunter a következő Raiders drive elején megszerezte a Broncos első sack-jét, egy -6 yard-ost, ami után Campbell el is ejtette a labdát, de ezúttal nem sikerült megszerezni. A 16 yard soknak bizonyult, így még a harmadik negyed vége előtt visszakapta a Broncos a labdát, Lechler punt-ja után Decker egy 10 yard-os visszahordással a 42-ig hozta a támadás indulási helyét. Innen egy 11 yard-os Moreno elkapással be is értünk egyből a Raiders térfelére a harmadik negyed végén, mely után az eredmény: 13-16.

Orton egy szép passzal nyitotta az utolsó negyedet, Decker 23 yard-ot kapott a statisztikáihoz az elkapással és már a Raiders 24-es vonaláról jött a 1st down. Ekkor azonban egy teljesen érthetetlen play jött, Orton kihátrált a zsebből, majd amikor még 1-1,5 méterre volt tőle a felé tartó védő egész egyszerűen kiejtette a kezéből a labdát, amit természetesen nem tudott megszerezni az odavetődő védő elől, így ajándékba kapta a támadás jogát az Oakland a saját 35-ös vonalán. Gyorsan éltek is a lehetőséggel, a kicsit döbbent védelmünk ellen előbb egy 17 yard-os passzot, majd egy 47 yard-os futást hoztak össze, utóbbi után ráadásul Champ-et ápolni kellett. Maradt még 1 yard a sztár CB hősies szerelése után, de ezt már Campbell a fal közepén benyomakodva simán hozta a csapatának és természetesen az XP is meglett -> 13-23. Jött egy újabb drive, ez egy sack-el indult, de még sikerült megcsinálni a 1st down-t, pedig előbb Moreno, majd Lloyd is elejtette a labdát az elkapás után. A következő 1st down-t az egyik vendég CB szabálytalanságának hála kapta meg a Broncos, pedig 1&20 volt Kuper holding-ja miatt. Itt azonban ismét megakadt a támadás, először egy sack, majd két incomplete passz jött, végül Colquitt a punt-ra. Szerencsére a védők összekapták magukat és egy 3&out-ra megfogták Campbell-éket, akik így kénytelenek voltak punt-olni.

7:39 marad még a meccsből, amikor nekiindult a hazai támadósor és kicsit döcögősen, de azért haladtak előre, folyamatosan shotgun-ból passzolgatva. Az első 1st down-t McGahee elkapása hozta, a másodikat Royal-é, majd Decker jött kétszer, közte egy Willis elkapással, de volt egy-két rossz átadás is. 4:25-nél egy védő fault után már a vendégek 10-es vonaláról jött a 1st down. Egy rossz passz után egy 1 yard-os jött, azt lehetett hinni, hogy folytatódik Orton vesszőfutása, de végül Lance Ball mentette meg, aki egy szép mozdulattal bevetődött az endzone-ba. Prater bevágta az XP-t, így sikerült szépíteni -> 20-23. Még 3:43 maradt a meccsből, a Broncos-nak pedig csak két időkérése és egy fáradt, eddigre már Champ-et, Doom-ot és Moore-t is nélkülöző védelme. Ezt a Raiders-nek sikerült is kihasználnia, a megfelelő pillanatban mindig sikerült egy jó play-el megszerezni a 1st down-t, így le tudták pörgetni az órát. A végeredmény tehát: 20-23.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 24/46 sikeres/összes passz, 304 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 interception, 1 elvesztett fumble
Moreno: 8 próbálkozás, 22 futott yard, 2 elkapás, 35 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
McGahee: 4 próbálkozás, 3 futott yard, 5 elkapás, 32 elkapott yard
Lloyd: 6 elkapás, 89 elkapott yard
Decker: 3 elkapás, 53 elkapott yard, 5 punt return, 25 visszahordott yard AVG, 1 punt return TD
Royal: 2 elkapás, 33 elkapott yard
Fells: 3 elkapás, 32 elkapott yard
Ball: 1 elkapás, 9 elkapott yard, 1 elkapott TD
Prater: 2/3 FG (28 és 30 yard sikeres, 56 yard sikertelen), 2/2 XP
Colquitt: 4 punt, 31.3 yard AVG
Dawkins: 7+2 tackle
Hunter 5+1 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Woodyard: 5+1 tackle
Bailey: 5 tackle
Mays: 5 tackle
Moore: 4 tackle, 1 megszerzett fumble
Miller: 3+2, 1 kikényszerített fumble

Sajnos, már az első meccsen kiderült, hogy korai volt a reménykedés, valamint az is, hogy a preseason nem sokat mutat a valós erőviszonyokból. Sajnos, a támadó oldalon a fal sokkal gyengébb produkciót mutatott be, mint amire számítottunk, passzoknál jól megvédték viszonylag Orton-t, ellenben a futóknak nem tudtak megfelelően utat törni, akiknek így csak összesen 38 yard-ot sikerült összehozni, de ebben Orton 13 yard-os menekülése is benne van. Nem mutatott jó teljesítményt a kezdő QB posztot magabiztosan elnyerő Orton se, akinek természetesen a társai se könnyítették meg a dolgát, de azért a két nagy hibája, az interception és a fumble, elég tisztán az ő lelkén száradnak. A szurkolók a második félidőben már Tebow-t követelték a pályára, de én úgy érzem, hogy ennyire hamar azért nem lenne szabad váltani, főleg nem meccs közben.

A védelemben azért jobbnak tűnik a helyzet, mint amilyen tavaly volt, viszont itt a sérülésekkel lehetnek komoly gondok. A már eddig is hiányzó DJ, Marcus Thomas és Warren mellé csatlakozott Champ, Moore és Doom is, ezen a héten még nem edzettek, márpedig ha mindegyiküket nélkülözni kell vasárnap, akkor óriási gondok lesznek.

Az AFC West divízió állása az 1. játékhét után (W-L):

1. San Diego Chargers 1-0
2. Oakland Raiders 1-0
3. Kansas City Chiefs 0-1
4. Denver Broncos 0-1

A másik két csoport rivális felemásan kezdte a szezont, ugyanis a Chiefs hatalmas meglepetésre 41-7-es zakót szenvedett hazai környezetben a Bills-től, míg a Chargers a Vikings ellen hátrányból fordítva diadalmaskodott 24-17 arányban. A második héten valamennyi ellenfél idegenben léphet pályára, a KC Detroit-ban kísérelheti meg a javítást, a bennünket legyőző Oakland második mérkőzésére a Buffalo otthonában kerül sor, a SD pedig jókora rangadót vívhat a New England ellenében.

A következő ellenfél az első héten a Cleveland Browns-t idegenben legyőző Cincinnati Bengals lesz. Amennyiben sikerül tanulni a hibákból és a sérültek közül legalább páran felépülnek, akkor azért nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a tigriscsíkos alakulat legyőzése, de az biztos, hogy többre lesz szükség, mint amit hétfőn este mutatott a csapat. A meccs időpontja vasárnap este 22:15, tessék jönni szurkolni, mert:

Nyerni kell, nincs mese…

Keddtől csütörtökig a Colorado Avalanche a legígéretesebb fiatal játékosai számára tartott egy rövid edzőtáborozást a centenniali South Suburban Family Sports Center-ben, ahol több tehetséges prospect közt például a 2011-es draft kiválasztottjaiból is jó néhányan tiszteletüket tették, és fakultatív jelleggel már a nagy csapat játékosai is fel-feltűntek.

























Természetesen a jelenlévő szurkolók leginkább a csapat történetének valaha volt legmagasabb draft-választására, az idei 1/2-es Gabriel Landeskog-re voltak kíváncsiak, ez volt ugyanis az első lehetőség publikus tréningeken látni a svéd erőcsatárt. A 19 éves tehetség nem hazudtolta meg a draft előtti scouting report-okat, stílszerűen a legelső edzésre elsőként lépett ki a jégre, és valamennyi gyakorlatot hatalmas szorgalommal, odafigyeléssel, hibátlanul végzett el. Emellett az egymás közti számokban is hatalmas játékintelligenciájáról és szorgalmáról tett tanúbizonyságot, a korábban említett hasznos tulajdonságai közül egyedül a fizikai hokijáról nem bizonyosodhattunk meg, mert nyilván az ilyen edzőtáborok alatt a srácok nem akarják ész nélkül szétbombázni egymást, de a TC alatti scrimmage-eken és még inkább az előidény-meccseken már igazán élesen is megcsodálhatjuk majd a svéd tehetséget valamennyi oldaláról.

"Szeretek a jégen lenni, igyekszem kiélvezni minden egyes pillanatot, amelyet itt tölthetek az edzőtáborban. Mindig izgatottan várom egy-egy új szezon kezdetét, természetesen az idén hatványozottan így van" - jegyezte meg a bal szélső.

A másik 2011-es első körös választottról, a 11. helyen birtokunkba került hátvéd Duncan Siemens-ről már kissé megoszlott a helyszínen jelenlévő szurkolók véleménye. Az első két napon többek szerint felejthető teljesítményt nyújtott, mintha nem vette volna kellő komolysággal az edzéseket, lassan, körülményesen mozgott, a korong nem egyszer leszédült az ütőjéről, és előfordult, hogy egy-egy összetett feladatba is belebonyolódott. Ehhez képest az utolsó napra tartogatta az igazi meglepetést, amikor lényegesen rámenősebben, robbanékonyabban tette a dolgát, a hozzá hasonlóan kiváló fizikai adottságokkal megáldott Malone-nal többször is színvonalas csatákat vívtak egy az egyben, és néhány jól sikerült távoli lövést is végre tudott hajtani. Reméljük, hogy a 18 éves srác csak bal lábbal kelt fel az első két napon, és a továbbiakban sokkal inkább a csütörtöki formáját fogja állandósítani.

"A draftolásom óta heteken át kőkeményen edzettem Alberta-ban és Saskatchewan-ben, igyekeztem több téren is fejleszteni a képességeimet, mint például a koronggal való játékomat, az ütközéseimet, illetve az izomzatomat is növeltem. Mindent megtettem érte, hogy a lehető legfelkészültebb állapotban érkezzek az edzőtáborba, bízom benne, hogy meg tudom magam mutatni az edzőknek, és hamarosan számítani fognak rám" - nyilatkozta a csapathoz közelmúltban belépő szerződést aláíró ifjonc, aki fiatal korából adódóan még nagy eséllyel a következő szezont a juniorok közt fogja tölteni.

A többi frissen draftolt közül a kis termetű ötödik körös center Garrett Meurs alkotott említésre méltót, az OHL-ben edződő tehetség ügyesen bánt a koronggal, megbízható offenzív kvalitásokkal bír, ugyanakkor többször komoly gólhelyzetben hibázott. Első táborozó volt még a két utolsó körben kiválasztott hátvéd, Gabriel Beaupre és Dillon Donnelly, azonban egyikük sem mutatott be semmi átlagon felülit.

Érdemes nagyon figyelnünk még az erőcsatár Brad Malone-ra, aki az elmúlt évad finisében már bemutatkozhatott az AHL-ben, és nagyszerű kétirányú fizikai hokira volt képes, most pedig az edzéseken is lenyűgözött néhány jelenlévőt. Mindenek előtt a fantasztikus méreteit és a villámgyors, dinamikus korcsolyázását kell vele kapcsolatban kiemelni, de a támadójátéka is dicséretes. Illetve több alkalommal is külön gyakorolta a kapu előtti beleéréséket egy hátvéddel a nyakán, melyben kifejezetten sikeres volt. Muszáj még megemlíteni, hogy például a szerdai gyakorlások alatt a keménykötésű hátvéd O'Byrne-nel kölcsönösen faragták egymást egy-egy jól irányzott, szabályos bodicsekk formájában. Landeskog alkalmi lakótársa, Malone nagyszerű fizikumú játékos, hatalmas szívvel rendelkezik, nem kizárt, hogy már idén komoly versenyben lesz a kerettagságért, bár lehet, hogy jobban járna az állandó AHL-es játéklehetőséggel, mintha csak az Avalanche 3-4. sorában kéne ténferegnie.

A 23-as keretre áhítozó újonc hátvédek, Tyson Barrie és Stefan Elliott is szokás szerint mindketten kitettek magukért a saját stílusuk szerint, vagyis előbbi leginkább a feltűnően gyors sebességével, utóbbi pedig kiemelkedő pontosságú lövéseivel hívta fel magára a figyelmet.

"Nagyon erős a verseny az Avalanche hátvéd posztjaiért, de úgy érzem, hogy nekem is lehet esélyem odaérni. Megpróbálom a legjobbamat nyújtani, hogy minél nehezebb legyen dönteniük az edzőknek, mert természetesen minden vágyam, hogy hamarosan az NHL-ben játszhassak" - említette a 20 esztendős Barrie.

Sajnálatos módon a klub egyik legnagyobb tehetsége, Joey Hishon nem vehetett részt a jeges gyakorlásokon, mivel a 2010-es első körös választott még mindig az elmúlt szezon végén összeszedett agyrázkódása nehézségeivel küzd, így bizonyára az edzőtábor további részében sem fog tudni érdemi munkát végezni, pedig a fantasztikus idénye után sokan már a denveri egyesülethez várták őt a 2011/12-es kiírásra.

A napokban visszatért Colorado-ba Semyon Varlamov, miután hazalátogatott Oroszországba, hogy részt vegyen a tragikus repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt volt csapata, a Lokomotiv Yaroslavl játékosainak és edzőinek gyászszertartásán és temetésein. Az orosz portást mélyen megrendítette egykori játszótársai elvesztése, de természetesen a szombaton kezdődő hivatalos edzőtáborozáson már részt fog venni.

Az elmúlt napokban végre aláírt a csapat utolsó szerződés nélküli játékosa is a következő szezonra, a hátvéd Kyle Cumiskey egy évre kötelezte el magát, amely alatt az NHL-ben 708 ezer dollárt, AHL-es szereplés esetén 105 ezret kereshet.
















A klub vezetősége nemrégiben jelentette be, hogy az október 8-i szezonnyitó mérkőzést megelőzően megemlékezést fognak tartani a csapat nyáron elhunyt korábbi játékosairól, így a Lokomotiv Yaroslavl balesetében elvesztett Karlis Skrastins-ról és Ruslan Salei-ről, valamint a Nordiques 1994-es első körös kiválasztottjáról, az öngyilkosságot elkövető Wade Belak-ról.

Pénteken a tábor a szezon előtti kötelező orvosi vizsgálatokkal és fizikai tesztekkel folytatódik, az azt követő három napban pedig sort kerítenek a hivatalos Training Camp-re, amely alatt a fiatalok kiegészülnek a keret valamennyi veterán játékosával, majd a jövő keddi házi Bordó-Fehér meccset követően még hat előidény-mérkőzést fogunk vívni az októberi rajtig.

A közeljövő programja:

Szeptember 17-19., szombat-hétfő, 17:00-20:00 Edzőtábor (Centennial, South Suburban Family Sports Center)
Szeptember 21., szerda, 02:30 Bordó-Fehér házi edzőmérkőzés (Colorado Springs, Air Force Academy, Cadet Ice Arena)
Szeptember 23., péntek, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalanche (NHL, előidény)
Szeptember 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues (NHL, előidény)
Szeptember 26., vasárnap, 02:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars (NHL, előidény)
Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings (NHL, előidény)
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche (NHL, előidény)
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas, Nevada) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche (NHL, előidény)

Kedden és szerdán a Colorado Rockies csapata egy rövid párharcot bonyolított le és a Milwaukee Brewers otthonában rendezett két találkozót egy-egy győzelemmel zárta le a két fél, viszont menet közben hivatalosan is biztossá vált, hogy lemaradunk az idei rájátszásról.



1. meccs, kedd: Brewers-Rockies 2-1 walk-off extra inningekben
A rövid párharc első felvonását kedd este tartották a Miller Parkban, ekkor a visszatérő Helton és Tulo mellett Ellis és Pacheco játszott az infielden, kívül S. Smith, Fowler, Gonzalez kapott lehetőséget, Rogers elkapója az újonc Rosario lehetett, közben az ellenfél részéről Greinke startolt. A kezdő játékban Ellis és CarGo a szélső bázisokat vették birtokba, azonban Tulo fielder's choice játéka közben kiejtették a home plate előtt a futót, majd Helton ellen lezárták az inninget. Ezalatt a hazaiak nem jártak bázison, majd a másodikban részünkről Pacheco jegyzett egyetlen singlet, utána kaptunk mi is egy singlet, McGehee double közben viszont parádés védekezést mutattunk be, Fowler outfield assist után Tulo által kidobtuk a haza tartó futót és később be is tudtuk fejezni, így maradt a 0-0. A harmadik játszma alatt ismét Ellis és CarGo lendültek támadásba, Tulo strikeout alatt double steallel jutottak a kettes-hármas bázisra, Helton sétával megtöltöttük a bázisokat, S. Smith ütési lehetősége közben egy wild pitch gyanús labdából Ellis szeretett volna haza érni, de még időben kiejtették. Ezután Rogers két pályára engedés után két grondouttal hárított, a következő próbálkozást S. Smith leadoff double nyitotta, egy kieső után Rosario RBI double találatával szereztük az első pontot a meccsen, majd egy double és egy walk után egy látványos Tulo-Ellis-Helton double playt hajtottunk végre és egy újabb kiejtéssel megőriztük az előnyt. Az ötödikben Ellis, CarGo, Tulo mindannyian simán kiestek, de védekezésben is jól tartottuk magunkat egyetlen walk ellenére. A Brewers első csere dobója ellen Helton sétált, egy forceouttal S. Smith maradt fent, de elkapták rablás közben, míg Rogers ellen egy outnál Fielder solo hazafutásával válaszolni tudtak. A hetedik menetben a csere ütő Alfonzo vállalt egy singlet, de az őt követő Fowler dupla játékkal esett ki, míg az első denveri reliever Belisle egy walk közben szórta ki a három ellenfelét. Aztán Ellis kezdett ütéssel, de sorozatban három kieső követte, közben Brothers is csak egy sétát engedélyezett, a harmadik outot egy caught stealing által termeltük le. Maradt az 1-1 és a következő próbálkozás alkalmával se jártunk a bázisoknál, de Street is nagyon magabiztosan búcsúztatta el a milwaukeei ütőket, így extra inningekre került sor. Az első plusz játékban egyedül Fowler vállalt ütést, de az egyesnél nem jutott tovább, közben Lindstrom egy sétát adott három kiejtés közben. A 11. inningben Nelson single és S. Smith séta árán léptünk pályára, de a pontszerző területekről Rosario képtelen volt haza terelni őket, majd Lindstrom folytatta, de egy hosszú beállás végén rögtön az első ember Brauntól megkaptuk a walkoff HRt, amellyel 2-1re elvesztettük a közel négy órán át tartó összecsapást.
- Több ütésünk volt és az egész meccs alatt számtalan lehetőséget puskáztunk el, a kihagyott helyzetek pedig megbosszulták magukat és a Crew két HRal elintézett bennünket. Egyedül Ellis vállalt több ütést, aki két találatra volt képes egy séta mellett, viszont mindkét outját közvetlen dobás után kapta, újra végig játszhatott a hétvégi fej sérülése után, azonban kétszer is a home platen előzték meg. Rosario postázta az egyetlen denveri pontot, öt beállás alatt egyedül egy RBI doublet ütött, ami önmaga második pontját jelentette az MLB-ben, illetve védekezésben is profi volt, két szép és fontos taget hajtott végre a home platen. Tulowitzki visszatért a vasárnapi pihenő után, de 0/3nál tartott, amikor a hatodik inningben újra fájlalta a derekát, így a rookie Field váltotta a meccs második felére. Helton ugyanígy járt, visszatért a kényszerszünet után, de két out és két séta után a nyolcadik játékot követően távozott, nem bírta tovább. A sor első embere Fowler is csak 1/5ös hatékonysággal zárt, közben két strikeoutot és két bázison hagyást vitt el. S. Smith ért haza az egyetlen futásunk formájában, előtte egy doublet jegyzett, azon kívül csak egy séta jutott a neve mellé. Gonzalez és Pacheco is az ötből egyesek csoportjába tartoztak, mindketten fejenként három LOBt termeltek, előbbi legfeljebb a 20. SBre lehetett büszke, míg az újonc infielder 3Bként kezdett, a cserék után 1Bként fejezte be az összecsapást. A csere ember Nelson ütést ért el az egyetlen lehetőségében, Helton távozásakor ő állt be a hármas bázisra. Ezen kívül még a két pinch hitter közül Alfonzo egy singlet vágott a hetedikben, viszont Giambit strikeouttal búcsúztatták el a tizedik játszma során. Rogers remekül kezdte a mérkőzést és az első öt inningben pont nélkül tevékenykedett, az egyetlen futást egy HRból kapta a hatodik játszmában. Öt ütést és három sétát hoztak rajta, négy strikeouttal javított és még döntetlennél adta át a terepet a bullpen embereinek. Belisle két SOval egyetlen séta dacára megoldotta a hetedik játszmát. Brothers 12 dobásból szórt ki három embert a nyolcadikban, közben neki is csak egyetlen walk rontotta a teljesítményét. Street a kilencediket háromból három ütő elbúcsúztatásával abszolválta. A befejezésben Lindstrom egy játékot egy séta közben csinált meg, majd a 11. első emberétől be szedte a walk-off HRt, így a második vereséget kapta a szezonban és 3.10re nőtt az összesített ERA mutatója.



2. meccs, szerda: Brewers-Rockies 2-6
A másnap esti második meccsre pusztán annyi változás történt, hogy az előző napi két sérült ki maradt a kezdőből, így Heltont Giambi, Tulot Field helyettesítette az összeállításban, a kezdő dobó Millwood volt, míg a hazaiaknál Marcum kezdett. Az első támadásban két strikeout közt Ellis hozott egy singlet, ezzel szemben az első hazai ütő bevert egy triplet, az őt követő Morgan groundout közben pedig eredményesek tudtak lenni, így gyorsan hátrányba kerültünk. A másodikban könnyen elbúcsúztatták a soron következő három denveri ütőt, azonban a mieink sem engedtek senkit a bázisok közelébe. A harmadik játékot Field nyitotta első MLBs ütésével, de a single után csak a kettesig jutott el, mert Fowler játéka közben a hármas előtt megelőzték, a futó maradt a második kanyarban, ekkor Ellis RBI singleből találtunk be, utána CarGo takarított egy 2run HR által és egy séta után ért véget a roham 3-1es vezetésnél. A következő dobó részt egyetlen séta közben dolgoztuk le, majd a mieinknél egy kieső után Rosario bombázott be egy hazafutást, de Millwood ellen újfent csak egy walk született. Az ötödik menet alatt Fowler és Ellis is egy-egy single ütéssel jutott előre kiejtés nélkül, ebből helyzetből CarGo küldött ki egy sac flyt a center fieldre, majd Giambi szállította a hatodik pontot egy RBI doubleból, eközben a Brewers egyetlen single ütésre volt képes sorban három outot megelőzően. A folytatásban az első csere dobó ellen simán kiesett a denveri sor leghátulja, védekezésben is újra viszonylag jól tartottuk magunkat, de két bekapott single után egy wild pitchből szenvedtünk el runt, így 6-2re felzárkóztak. A hetedik inningben sem jártunk bázison, azonban Belisle egy singlet szenvedett el, majd egy Ellis-Field-Giambi dupla játékkal zártuk le a menetet. A nyolcadikban két emberrel jártunk fent, de újabb pontot képtelenek voltunk bevinni, majd Street két ütést szedett be, amely után a szélső területekre értek a futók egyetlen kiesővel, ekkor dobót cseréltünk és Brothers hárította el a veszélyt a soron következő két játékos elbúcsúztatásával. Az utolsó menetben először EYJR járt bázison, de pickoffolták, majd még két ember lépett pályára, de nem éltünk a lehetőséggel. A végén Betancourt három kiejtéssel magabiztosan vetett véget a mérkőzésnek, amelyet 6-2 arányban húztunk be.
- A series második meccsén ki tudtuk használni a lehetőségeket és magabiztosan arattunk győzelmet 11-7es ütési fölénnyel. Gonzalez vezéregyéniségé lépett elő és bár csak egyetlen ütése volt négy lehetőség alatt, három ponttal támogatta a csapatot, beverte az idei 26. HRt két pontért és még egy sac flyból is eredményes volt, így jelenleg 92 RBInál és kevéssel .300 alatti átlagnál tart, emellett még egy szép elkapása is akadt. A 2B Ellis négy ütést vágott öt beállásban, valamennyiszer singlet hozott, egyszer pontot postázott és két alkalommal ért haza az akció végén, közben .250 fölé emelte a hatékonyságát. Rosario az 1/4es lőlapja közben egy solo shot formájában meglőtte a második hazafutását az MLB-ben, már három pontosnak mondhatja magát, ugyanakkor két SOt is beszedett. Másik két újonc társa is hasonló átlaggal zárt szerdán, Field volt a SS és az első ütését szerezte meg, Pacheco pedig újra a hármason kezdett és a hajrában már 1Bt játszott. Giambi egy pontot érő ütésnél és egy sétánál tartott, mielőtt a hajrában lecseréltük volna, jobb védőt szerettünk volna beállítani a végjátékban, nehogy gondjaink legyenek, így Pacheco vonult át a helyére, a hármasra pedig Nelsont küldtük be, aki SOt kapott az egyetlen ütési lehetőségében. A leadoff hitter Fowler egy-egy single és walk által járt bázison és mindkét jelenetében képes volt haza érni, a másik három alkalommal viszont könnyen kiesett. A kezdők közül egyedül S. Smith nem mutatott fel értékelhető ütést, csak egy walk és három out jutott neki. Az egyetlen pinch hitter Young Jr singlet ért el a kilencedik játékban, de pickoffal leszedték és az idei harmadik rablás lekapcsolását jegyezte. Millwood újra magabiztos teljesítményt hozott, hat inning alatt négy ütésből mindössze két pontot kapott, az első és a hatodik játékban tudták őt mattolni egyszer-egyszer, a kettő közt közel hibátlan volt. Lehet rá számítani és a szezon közben érkezett veterán dobó már a harmadik győzelmét szerezte. Belisle egy ütés ellenére masszívan hozta a hetedik inninget alig 11 dobásból, élvezve egy DP támogatását. Streetnek gondjai adódtak a nyolcadik menetben, egy kiesés mellett két singlet szedett be, de Brothers az idei 14. hold kíséretében kiejtette a következő két embert és megtartotta a csapat előnyét. Betancourt a befejező játszmában a szokásos formájában tevékenykedett és esélyt sem adott már a Brewersnek a felzárkózásra és már csak alig 3.00 feletti az ERA mutatója.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 87-63 (150 meccs)
2. San Francisco Giants 79-70 (149 meccs, 7.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 73-75 (148 meccs, 13.0 GB)
4. Colorado Rockies 70-78 (148 meccs, 16.0 GB)
5. San Diego Padres 63-87 (150 meccs, 24.0 GB)

A D'backs három meccsből kettőt nyert meg a Dodgers ellen a napokban, míg a Giants söpörte a Padrest, így a két élcsapat között csökkent a különbség, de így is meggyőző az előnye az arizonaiaknak. A hét második felében a csoportelső a SDhoz látogat, a SF a Coors Fieldre érkezik, míg a LAD a Piratest fogadja.

A mieink következő ellenfele tehát a címvédő San Francisco Giants alakulata lesz, akik ellen négy mérkőzés szerepel a programban a következő menetrend szerint: péntek 02:40, szombat 02:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Az előttünk álló egy hétben fogjuk lejátszani az utolsó 7 hazai meccsünket, illő volna szépen búcsúzni a hűséges közönségtől és még néhány győzelemmel tisztelegni a denveri szurkolók előtt. GO ROCKIES!!!

Az MLS múlt heti mérkőzésén a Colorado Rapids címvédő csapata az éllovas Los Angeles Galaxy otthonában próbált szerencsét mérsékelt esélyekkel, azonban hiába küzdöttünk becsülettel, a házigazdák 1-0-s győzelemmel zárták a két rivális rangadóját, ezzel tovább erősítették vezető helyüket a tabellán, a mieink pedig változatlanul mindössze az ötödik helyet foglalják el a nyugati csoportban.


















Nehéz helyzetben készültünk a múlt pénteki összecsapásra, ugyanis a megszokott sérültek mellett még a védelemből is egy komoly nevet kellett nélkülöznünk Drew Moor személyében, aki a liga rekordot jelentő, sorozatban 67 végig játszott MLS-mérkőzés után először szorult ki a csapatból a sárga lapok miatti eltiltása végett. Ezen kívül nem számíthattunk a támadó Conor Casey (achilles-szakadás), a szélső középpályás Jamie Smith (térdhajlító-sérülés), illetve a hátvéd Anthony Wallace (térdproblémák) játékára sem. A hétközi válogatott meccsek következtében Cummings és Nyassi is csak a cserepadon foglalt helyet, így a következő összeállításban futottunk ki a Home Depot Center gyepére: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Earls - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Folan, Kandji.

A válogatott mérkőzések miatti közel két hetes szünet után Kaliforniában folytattuk a szereplésünket, méghozzá abban a stadionban, ahonnan az utolsó négy alkalommal mindannyiszor győztesen távoztunk, kétszer a LA Galaxy, kétszer a Chivas USA ellen. Múlt péntek este viszont nem a bajnok számított az esélyesnek, legutóbb is éppen vereséget szenvedtünk Chicago-ban, míg Donovan-ék hosszú hetek óta fantasztikus formában menetelnek, és az egész mezőnyből kiemelkednek egy ideje. A házigazdák hírnevükhöz méltóan kezdték a mérkőzést, és az első percektől kezdve igyekeztek nyomást gyakorolni a coloradóiakra. Mindez sikerült is nekik, folyamatosan a fehér mezesek lábán vándorolt a játékszer, a mieink beszorultak a saját kapujuk elé, és kénytelenek voltunk az ellentámadásokra hagyatkozni. Az első negyedóra után egyre inkább fokozódott az LA-i nyomás, Pickens kapusnak egymás után sorban kellett bemutatnia a nagyobbnál nagyobb védéseket, különösen az előre tolt csatár Cardozo volt életveszélyes, aki egymaga több megmozdulással is próbára tette a Rapids hálóőrének képességeit, de Dunivant közeli fejesénél ugyancsak komoly bravúrra volt szükségünk a kapustól. A denveri hálóőr hősiesen tartotta magát, azonban a 35. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, a Galaxy nagyszerű támadást rajzolt a pályára, ahogyan a jobb oldalról rövid passzokkal a túl oldalra fordítottak, melynek végén a gólgyáros Donovan értékesítette az ajtó-ablak lehetőséget egy tökéletesen helyezett lövéssel. Góllá érett a jókora hazai fölény, és Smith mester még a szünet előtt mindenképpen változtatni szeretett volna, így a támadó sorba Kandji helyett Nyassi-t vezényelte a pályára. Ettől függetlenül a szünet előtti hátralévő rövid időben már nem történt változás, képtelenek voltunk számottevő helyzetet kidolgozni, míg az ellenfél megelégedett az egy góllal, és magabiztosan őrizték meg a félidőre is az 1-0-s lépéselőnyt.

A pihenő alatt mintha csak kicserélték volna a Rapids-t, és rögtön komoly elánnal vetettük bele magunkat a küzdelembe. Úgy tűnt, gyorsan szeretnénk egyenlíteni, a hirtelen jött rámenősséggel pedig egy kicsit meg is tudtuk lepni a kényelmesedő LAG-t, ami több helyzet képében mutatkozott meg. Tíz perccel a fordulást követően egy veszélyes támadás végén Nyassi küldött rá egy közép távoli lövést, amely kipattant Ricketts kezei közül, de a rövid saroknál Thompson hiába továbbította a kapuba az ismétlést, az asszisztens azonnal jelezte, hogy a középpályás a lövés pillanatában lesen volt, így jogosan nem adták meg a találatot. Nem sokkal később újra Cardozo riogatta a mieinket, de a lecsorgó labda után összekapart lövését Pickens ezúttal is hatástalanította, ezt a helyzetet leszámítva jobbára csak a Galaxy térfelén zajlott a játék. A bajnokcsapat egyre komolyabb akciókat vezetett, de a mezőnyben hiába alakítottunk ki egyértelmű fölényt, az ellenfél kapujához közeledve rendre elfogyott a tudomány. Bő húsz perccel a befejezés előtt egy újabb merész cserével próbáltunk nagyot húzni, amikor a hátvéd Kimura helyére a támadó Cummings-t küldtük be, így Nyassi-val és Folan-nel együtt már három vérbeli offenzív játékos vezérletével rohamoztuk volna Ricketts ketrecét. Sajnos, az erőfeszítéseink hiábavalóak voltak, nagyon kevés igazi helyzetet voltunk képesek kialakítani, és a védelmünk fellazulása eredményeképpen akár újabb gólt is kaphattunk volna, de a legnagyobb LA-i lehetőség alkalmával Beckham hosszú előre ívelt labdáját Donovan nem tudta a rövid saroknál bepofozni, mert Pickens ismét biztosan állta a sarat. Menet közben még Mullan részesült sárga lapos figyelmeztetésben egy taktikai szabálytalanságnak köszönhetően, de az egyenlítés a hajrá pillanataiban sem sikerült, így 1-0-s vereséggel hagytuk el a Galaxy birodalmát, ellenfelünk pedig ezzel a sikerrel már bebiztosította a helyét a rájátszásban.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Közvetlenül a Galaxy elleni mérkőzés előtt szerződést kötöttünk a rutinos guadelope-i hátvéddel, Miguel Comminges-szel, aki LA-ben természetesen még nem állhatott a csapat rendelkezésére, de a következő bajnokin akár már bevethetjük őt. A 29. életévében járó védő jókora nemzetközi tapasztalattal bír, egyrészt 2007 óta rendszeresen tagja hazája válogatottjának és három Gold Cup-on is részt vett, másrészt a francia másod-, illetve az angol másod-, és harmadosztályban is játszott már, utoljára a második vonalnak megfelelő Championship-ben szereplő Cardiff City alkalmazásában állt. "Miguel rendkívül sokoldalú, több poszton is bevethető hátvéd, az elmúlt hónapban a csapatnál edzett, és úgy gondoltuk, hogy érdemes leigazolni őt. Jelenlétével bővültek a variációs lehetőségek a védelemben, több játékosunk is komoly terhelés alatt áll az egész évben, így szükségünk volt egy újabb használható emberre" - értékelte a tranzakciót Gary Smith, vezetőedző.














A csapat szerdára virradóra lejátszotta harmadik mérkőzését az Észak-, és Közép-amerikai Bajnokok Ligája csoportkörében, amelyen a kvartett legerősebb ellenfelének tartott Santos Laguna-tól 4-1-es vereséget szenvedtünk a Dick's Sporting Goods Park-ban. A mieink ismét tartalékos összetételben léptek pályára, a vendégek lényegesen aktívabban kezdték a találkozót, a félidőben már 2-0-s előnyre tettek szert, csak a második játékrészre sikerült felpörgetnünk az iramot, azonban további két ellentámadásból újra kapituláltunk. A denveriek szépítő találatát a csereként pályára lépő Brian Mullan szerezte. A Rapids jelenleg a kör felénél 4 ponttal rendelkezik, legközelebb egy hét múlva a hondurasi Real Espana gárdáját láthatjuk vendégül a javítás reményében.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 15-3-10, 55 pont (28 meccs)
2. Seattle Sounders 13-6-9, 48 pont (28 meccs)
3. FC Dallas 13-8-7, 46 pont (28 meccs)
4. Real Salt Lake 13-7-6, 45 pont (26 meccs)
5. Colorado Rapids 10-8-11, 41 pont (29 meccs)
6. Portland Timbers 9-12-6, 33 pont (27 meccs)
7. Chivas USA 7-11-10, 31 pont (28 meccs)
8. San Jose Earthquakes 6-10-11, 29 pont (27 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 4-13-10, 22 pont (27 meccs)

A következő fordulóban visszatérhetünk a tavaly novemberi győztes finálé helyszínére, ugyanis magyar idő szerint szombat este, 19:30-tól a keleti sereghajtó Toronto FC ellen léphetünk pályára a BMO Field-en. Két egymást követő, rúgott gól nélküli vereség után a kanadai kis csapat ellen még idegenben is joggal bízhatunk az elhullajtott pontok összeszedésében, s remélhetőleg "emberi időben" minél több magyar szurkoló is megtekinti élőben a mérkőzést.