Az MLS legutóbbi fordulójában a kissé botladozó címvédő Colorado Rapids labdarúgó csapata jelentős meglepetést okozott, amikor a keleti főcsoport egyik legjobb együttesét, a Philadelphia Union-t házon kívül fektette két vállra 2-1 arányban egy nagyszerűen végig játszott mérkőzésen múlt péntek este.



















A pennsylvaniai utazásra nem tarthatott a csapattal a hetek óta lábsérüléssel bajlódó hátvéd Anthony Wallace, illetve a két hosszútávú sérült támadó Conor Casey (achilles-szakadás) és Macoumba Kandji (térdszalag-szakadás), viszont a szélső Smith legalább már a cserepadra leülhetett, míg Cummings-ra két nappal az All-Star gála után újra a kezdőben számíthattunk, miután vonattal érkezett a helyszínre. A bajnokcsapat pontosan abban az összeállításban vette fel a harcot a Union ellen, amellyel két mérkőzéssel ezelőtt hazai pályán 4-1-re kiütöttük a favorit Red Bulls csapatát: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Cummings, Nyassi.

Nagyszerű hangulatban, bár kissé meleg időben vette kezdetét a chesteri találkozó, amelyet a hazai szurkolók buzdítása ellenére, a Rapids kifejezetten jól indított. Az első időszakban a mieink egyértelműen uralták a játék lefolyását, sokat tartottuk a labdát, és az ellenfél térfelén is gyakran tettük tiszteletünket, ugyanakkor nagyon kellett figyelnünk hátrafelé is, hiszen a Union villámgyors csatárai néhány alkalommal komoly próbatétel elé állították a védelmünket. Szépen csordogált a találkozó, majd az első komolyabb lehetőségre nagyjából 25 minutumot kellett várnunk, ekkor Marshall felesleges szabálytalanságát követően Daniel veszélyes szabadrúgása súrolta a felső lécet, Pickens kapus tehetetlen volt az esetnél, így kétségkívül szerencsénk volt a lövéssel. Ennek ellenére a mieink tovább folytatták támadásaikat, és a 35. percben kissé váratlanul a vezetést is sikerült megszerezünk egy szépségdíjas találattal. Történt ugyanis, hogy a jobb oldalon Mullan végezhetett el gyors bedobást, amely Pablo Mastroeni-t találta meg, s lefordult az emberéről, a következő védőt pedig a büntetőterület vonalán verte meg, majd ballal egy nagyszerűen helyezett lövést vágott az All-Star kapus Mondragon hálójába. A veterán kapitány szezonbeli első találatával jutottunk előnyhöz, így a folytatásban még nyugodtabban játszhattunk. Természetesen a házigazdák igyekeztek egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az előre játékra, a görcsös próbálkozásaikat azonban rendre gond nélkül vertük vissza. Ráadásul a félidő utolsó percében Thompson révén sikerült labdát szereznünk a középpályán, mellyel Cummings törhetett előre, a jamaicai támadó egy álompasszal ugratta ki a védők mögé beinduló Sanna Nyassi-t, aki lendületből bombázott hosszú sarokba a második denveri gólért. A villámgyors lefolyású támadásból szerzett találattal szinte sokkoltuk a Philadelphia-t, így 2-0-s előnnyel mehettünk le a félidőre.

A szünet alatt az öltözőben alaposan feltüzelhették a házigazdák játékosait, ugyanis az ellenfél hatalmas elszántsággal kezdte meg a második félidőt, nagy lendülettel rontottak ránk, és már az első perc végén komoly helyzet adódott előttük, melyet M. Farfan kissé túlbonyolított, s végül a kapu fölé tüzelt. A Rapids védelmére fokozott nyomás nehezedett, de a terhelés alatt is szép munkát végeztek a srácok, Wynne és Moor sorra hajtotta végre a felszabadító rúgásokat a Philly beíveléseit követően, így nem igazán tudtak odaférkőzni Pickens kapuja elé. Kisvártatva egy szöglet után alakult ki veszélyhelyzet a denveri büntetőterületen belül, de a hálóőr egy nagyszerű reflex mozdulattal hárította a közvetlen közeli lövést, majd a védők ismét menteni tudtak. Fél órával a befejezést megelőzően használtuk ki az első cserénket, s a támadósorban a mostanában sokat erőltetett Cummings-t a friss erő Folan váltotta. A játékrész fele magasságában Thompson és Williams ütközött össze egymással a mezőnyben, de a Union-játékos hiába fájlalta a lábát, a játékvezető nem ítélte szabálytalannak az esetet, ami annyira felpaprikázta a hazai jobb hátvédet, hogy előbb sárga lapot kapott a reklamálásért, majd mivel tovább folytatta a káromkodást, a piros kártyát is felmutatták neki. Egyre inkább nyeregben érezhettük magunkat, hiszen a két gólos vezetés mellett immár emberelőnyben is játszhattunk, de továbbra sem mehettünk biztosra, mert a kiállítás sem szegte a Union kedvét, és ezután is hatalmas erőket mozgósítottak a felzárkózás érdekében. A 70. perc magasságában a védelemben változtattunk egy Marshall-Palguta cserével, mialatt a hazaiak futószalagon vezették a támadásaikat, de Pickens és a védősor valósággal lehúzta a rolót, LeToux-ék hiába próbálkoztak bármivel, a mieink hátsó alakzata a tavalyi rájátszásban látott tökéletes formában tette a dolgát. A harmadik cserénk alkalmával a gólszerző Mastroeni helyére állandó váltótársa Nane érkezett. Egyre inkább fogyott az idő, és őriztük a vezetést, majd a 93. percben csak összejött a szépítés a Union számára, amikor Torres több védőnket is átjátszotta, és egy hatalmas gólt vágott, Pickens csak beleérni tudott a védhetetlen lövésbe. Egy pillanat alatt izgalmassá vált a végjáték, s a hazaiaknak volt még idejük a legvégén egy újabb helyzetre, azonban a középre menő fejest a kapus kivédte, így egy gólt megtartottunk az előnyünkből. Heroikus küzdelemben szereztük meg a három pontot, az elképesztő nyomás alatt is hibátlanul teljesített a védelem, a 2-1-es philadelphiai sikerünk pedig az ellenfél idei első hazai vereségét jelentette.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 12-2-9, 45 pont (23 meccs)
2. FC Dallas 11-5-6, 39 pont (22 meccs)
3. Seattle Sounders 10-5-8, 38 pont (23 meccs)
4. Colorado Rapids 8-6-10, 34 pont (24 meccs)
5. Real Salt Lake 9-4-6, 33 pont (19 meccs)
6. Chivas USA 6-7-8, 26 pont (21 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-8-9, 24 pont (22 meccs)
8. Portland Timbers 6-10-4, 22 pont (20 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-11-9, 15 pont (22 meccs)

Továbbra is próbálunk ragadni a közvetlen élmezőny mögött, de a játszott mérkőzésekkel nem állunk a legjobban, és meglehetősen sok könnyű pontot hullajtottunk el a szezon első felében. A következő fordulóban egy újabb komoly ellenféllel fogunk megmérkőzni, ugyanis péntekről szombatra virradóra, hajnali 03:30-tól a keleti listavezető Columbus Crew-t láthatjuk vendégül. Az ohiói csapatot tavaly emlékezetes körülmények között ejtettük ki a főcsoport-elődöntőben, viszont a két gárda idei első találkozásakor, júniusban idegenben sima vereséget szenvedtünk tőlük, most mindenképpen a javításért szállhatunk harcba.

Az elmúlt hétvégén ment végbe az idei cserestop az MLB-ben, és bár a várakozásokkal ellentétben, a Colorado Rockies egyesülete a trade deadline-t megelőző napokban csupán egyetlen üzletet kötött meg, az egy kifejezetten nagy horderejű trade volt, hiszen a klub történetének valaha volt egyik legjobb dobóját áldoztuk fel a további fiatalítás érdekében, és nem akármilyen tehetségekre tettünk szert.





















A szombat esti órákban a csapat a Cleveland Indians-hoz cserélte a kezdő dobó Ubaldo Jimenez-t, a dominikai gyorstüzelőért cserébe pedig négy leendő minőségi játékossal gazdagodtunk, hiszen megkaptuk a balos dobó Drew Pomeranz-t, illetve a jobb kezes dobó Alex White-ot és Joe Gardner-t, valamint egy több poszton is bevethető ütőjátékost, Matt McBride-ot.

A kétségtelenül csalódást keltően szereplő Rockies vezetősége egy nagy cserével szerette volna felrázni az együttest, miután a 27 esztendős sztárdobó az elmúlt évi parádés teljesítményét közel sem tudta megismételni, pocsék formában kezdte a 2011-es szezont, és hosszútávon azóta sem jött ki a gödörből, viszont a cserepiacon még igen jó értéket képviselt, s megpróbáltuk kihasználni ezt a lehetőséget. Számtalan csapat célba vette Ubaldo-t, még a liga legjobb klubjai is bejelentkeztek lehetséges trade-partnernek, a Rockies azonban nem titkoltan a lehető legnagyobb hasznot szerette volna húzni az eredményes dobó feláldozásából, így például a Yankees, a Red Sox és a Reds ajánlatát visszautasítva kötöttünk üzletet az ohióiakkal.

Jimenez a 2006-os feltűnése óta szépen lassan a Rockies történetének legjobb dobójává nőtte ki magát, főleg miután a szertelen tehetség a kissé hullámzó idényeit követően, 2010-ben megdönthetetlen magasságokba ért. Tavaly április 17-én a denveri baseball-csapat fennállásának első dobójaként kapott ütés nélküli, azaz "no-hitter" meccset hajtott végre, és júliusban a National League All-Star csapatának kezdő dobója lehetett, végül a szezon végére némileg visszaesett a formája, így 19-8-as győzelem-vereség mutatóval és 2.88-as futás engedési átlaggal tudta le az elmúlt évet. Sajnos, az idei offseason nem túl jól sikerült számára, tovább tetézte egy késő tavaszi sérülés, ami rányomta a bélyegét az idei szezonjára, lényegesen gyengébb statisztikákat produkált, miközben csak néha-néha tudta idézni az egy évvel ezelőtti formáját.

A csere mellett leginkább azért döntöttünk, mert a klub nem volt biztos benne, hogy a mostani szerencsétlen szezon után Ubaldo melyik irányba folytatja karrierjét: visszatér-e a tavaly látott emberfeletti formájához, vagy netán az idei hullámzás egy hanyatlás kezdete, most azonban még volt akkora piaci értéke, hogy alaposan meg tudtuk szedni magunkat belőle.






















A trade alapja egyértelműen az ifjú Drew Pomeranz volt, akit a Tribe a tavalyi draft összetett ötödik pozíciójában választott ki, és óriási tehetségnek számít, egyértelműen a klub meghatározó balkezes kezdő dobója lehet rövidesen, rendkívül dinamikus, kiegyensúlyozott, igazi gyorstüzelő dobó. A 22 éves tehetség az idei szezonban a második és a harmadik legerősebb farmbajnokságban, a Double-A-ben és a Class-A-ben szerepelt, ahol az eddigi 18 kezdő mérkőzése alatt 1.98-as ERA-t, három-három győzelmet és vereséget jegyzett, 91 inning játéka során pedig 112 közvetlen dobás utáni kiejtést szórt, mindössze 38 séta ellenében. Pomeranz valójában augusztus 15-én csatlakozhat a Rockies egyesületéhez, egy évvel az Indians-szal megkötött profi szerződése után, addig az AA-s Akron csapatában a minimális játékban tartásáért fogják használni, nem kockáztatva a sérülésveszélyt, majd vélhetően először is a mieink tulsai fiókegyesületéhez csatlakozhat. A klubmenedzser Dan O'Dowd bizakodó azt illetően, hogy a fiatal tehetség szeptemberben már annyira érett lesz, hogy az MLB-s bemutatkozását is megejtheti, reményeink szerint a következő szezont pedig már stabilan a denveri rotációban kezdheti.

Szintúgy értékes szerzeménynek számít a nála csupán egy esztendővel idősebb jobbos dobó Alex White. Az Indians 2009-es top pick-je idén tavasszal már bemutatkozott a legjobbak között, és első három kezdő mérkőzésén 15 inning alatt hat futást szenvedett el, és egy győzelmet is szerzett a Tribe színeiben, azonban eltörte a középső ujját, azóta pedig a DL-en tartózkodik. A jelenleg is sérült dobó éppen a rehabilitációját tölti, ennek jegyében a közeljövőben a mieink farmcsapatainál próbálhatja meg visszanyerni a formáját, ha pedig mindez sikerült, akkor nagy eséllyel néhány héten belül feltűnhet a Rockies-nál. White ugyancsak szép jövő előtt áll, noha nem számít akkora kimagasló tehetségnek, mint Pomeranz, az MLB-s debütálása jól sikerült, és bízunk benne, hogy a folytatásban is meggyőző teljesítményre lehet képes a maga szerepkörében.

A 23 éves Joe Gardner is tehetséges jobb kezes dobó hírében áll, bár fenti két társánál még lejjebb tart a szamárlétrán, a mostani évadban egyelőre a második legerősebb farmbajnokság ritmusát próbálja felvenni, s a csere pillanatáig az akroni egyesület színeiben 7-8-as győzelem-vereség mutatót és 4.99-es átlagot regisztrált 19 start közben, míg az elmúlt évben a Class-A-ben 12 meccsnyerést és 2.65-ös ERA-t termelt. Egyelőre csak az alacsonyabb osztályokban számíthatunk rá, de remélhetőleg néhány éven belül kiteljesedhet, és egy hasznos groundball pitcher-ként állhat a csapat rendelkezésére.

Ezen kívül még a kiegészítő ütőjátékos Matt McBride került a birtokunkba, aki az idei szezon jelentős részét a Double-A-ben töltötte, és a karrierjét elkapóként kezdő, mostanság leginkább első bázisemberként vagy külsőpályásként szerephez jutó játékos kifejezetten jó statisztikákkal rendelkezett, azonban egy osztállyal feljebb képtelen volt maradandót alkotni, és az MLB-ben sem játszott még. Mivel már 26 éves, így kevés az esély rá, hogy a legjobbak közt be tud futni, de valószínűleg a farmcsapataink egy hasznos, sokoldalú emberrel gazdagodtak az érkezésével.

Chauncey Billups, John-Michael Liles és Dan Carey idei távozása után most egy újabb közkedvelt denveri sportoló búcsúzott a helyi csapatától, aki miatt most nyilván minden szurkoló szíve vérzik. Ugyanakkor kíváncsian várhatjuk, hogy mit hoz a jövő, és miként alakul Pomeranz és White fejlődése, hogy valóban megállhatják a helyüket a denveri rotation-ben a szezon hajrájában.

Érdekes módon ezt az egyetlen cserét kötött meg a deadline-t megelőzően, számtalan játékosunk körül röppentek fel pletykák, több üzletet mégsem hoztunk tető alá, viszont a két hét múlva esedékes waiver-trade deadline határidejéig még néhány veterán játékosunk eladásáról könnyen megállapodás születhet. Érdemes lesz figyelni rá, hogy milyen változás történnek még a csapat háza táján, bár a Jimenez-trade-hez hasonló bombaüzletre biztosan nem számíthatunk egy jó darabig.

A Denver Broncos 2011-es átigazolásai:

A táblázatokat igyekszünk folyamatosan frissíteni a jövőbeli változásokkal is...

A lockout feloldását követően múlt csütörtökön nyílt meg az átigazolási szabadügynök piac az NFL-ben, és természetesen a Denver Broncos vezetősége nagy erőkkel fáradozik az elmúlt idényben utolsó előtti helyen végző együttes megerősítésén. Néhány nap alatt több dolog történt, mint hónapok óta összesen, így a most következő kiadásunkban a klubot érintő tranzakciókat foglalhatjuk össze - érkezőkről, távozókról, hosszabbítókról, cserékről, aláíró újoncokról egyaránt van alkalmunk beszámolni.




















Mindenek előtt a csapat csütörtökön egy játékoscserét kötött meg a Washington Redskins-szel, melynek értelmében a fővárosba küldtük a kegyvesztett elkapó Jabar Gaffney játékjogát a fiatal defensive end Jeremy Jarmon szolgálataiért cserébe. A rutinos WR elcserélése egyáltalán nem volt meglepő, nála jóval fiatalabb, és kedvezőbb fizetéssel rendelkező elkapók alkotják a keretünket, így megpróbáltuk egy számunkra hasznosabb ellenértékre váltani őt, így esett a választásunk a 23 esztendős védőjátékosra. Jarmon előző állomáshelyén DE-t játszott, a mieinknél viszont várhatóan DT-ként kerülhet számításba, nagy reményeket fűzünk az irányába, noha eddig az NFL-ben kevés lehetősége volt bizonyítani, a 'Skins-nél az előző két szezon alatt együttesen 16 meccsen léphetett pályára, túlnyomórészt csereként.

Az eddigi legnagyobb igazolásunkat a RB Willis McGahee leszerződtetése jelentette, akinek az érkezéséről egyes források már pénteken említést tettek, végül két nap bizonytalanságot követően, hivatalosan vasárnap jelentettük be a szerződés tényét. Az elmúlt években a Ravens-t erősítő veterán futó négy évre, összesen 9.5 millió dolláros fizetés fejében kötött megállapodást a mieinkkel. McGahee rendkívül dinamikus, jól terhelhető futó, a várakozásaink szerint megfelelő társa lehet az első számú RB Moreno-nak, aki rutinjával még a fiatal kollégája segítségére is lehet. Vele kapcsolatban pedig a legfontosabb, hogy egy igazán hatékony TD-szerző futó, amilyen évek óta nem volt a csapat birtokában, hiszen McGahee nem egyszer tíz touchdown felett termelt, például 2009-ben 12 alkalommal tette tiszteletét az end zone-ban. További érv, ami a leigazolása mellett szólt, hogy korábban három éven át a Broncos mostani futó edzője, Eric Studesville kezei alatt dolgozott a Bills-nél.

Eközben a várakozásoknak megfelelően elbocsátottuk a csapatot az elmúlt két évben erősítő RB Correll Buckhalter-t, aki a tavalyi szezonban számtalan sérüléssel és formahanyatlással bajlódott, képtelen volt állandó váltótársa lenni Moreno-nak, így biztosra vehettük, hogy távozni fog, és mást nézünk majd a helyére. Mellette nem túl egetrengető váltásként pénteken elköszöntünk a TE Daniel Coats-tól és a RB Mike McLaughlin-tól.

A csütörtöki vagy a pénteki nap folyamán mind a kilenc idén draftolt újonc játékos megkötötte a szerződését a csapattal, így legfeljebb néhány edzésről maradtak le. Közülük a leglényegesebb az 1/2-es drafthelyen kiválasztott linebacker Von Miller aláíratása volt, aki négy éves szerződést, garantált 21 millióért fogadott el, az idei alapfizetése mindössze 375 ezer dollár lesz. Csak a rend kedvéért, mellette megállapodást kötött a csapattal még a safety Rahim Moore és Quinton Carter, a linebacker Nate Irving és Mike Mohamed, a tight end Virgil Green és Julius Thomas, támadó falember Orlando Franklin, illetőleg a védekező falember Jeremy Beal.

Rendeződött a sorsa valamennyi lejáró szerződésű korlátozott szabadügynökünknek, ennek értelmében továbbra is igényt tartunk a magabiztos rúgó Matt Prater és a ST-kapitány linebacker Wesley Woodyard szolgálataira, valamint a tartalék DE Ryan McBean is maradhat Vadlóföldön az új szerződése értelmében. Az új CBA szerint viszont a frissen szerződtetett játékosok csak augusztus 4-től állhatnak edzésbe, így egyelőre csupán külső szemlélők lehetnek a tréningeken, hasonlóan a szerződését sikeresen módosító veterán Brian Dawkins-hoz.

Ezen kívül a piacra lépő Marcus Thomas-szal is sikerült egy újabb egy évre szóló megállapodást kötnünk, a jókora DT-ínségben mindenképpen szerettük volna megtartani az elmúlt négy évben a mieink összes (!) mérkőzésén pályára lépő kiegészítő embert, akit más csapatok is szívesen vittek volna, de a hírek szerint számára egy pillanatig sem volt kérdéses a Mile High City-ben való további maradása.

Szombaton hajtottuk végre az egyik legmeglepőbb tranzakciónkat, a S Renaldo Hill elbocsátásával ugyanis előre aligha számoltunk volna, de mégis kirúgtuk a rutinos játékost, akire bizonyára a frissen draftolt safety-k határozott fellépése, és az indokolatlanul magas fizetése miatt nem számítunk a jövőben, így a leghátsó védővonal munkáját a veterán Dawkins-nak és ifjú szárnysegédeinek kell majd ellátnia.

A közelmúltban arra is fény derült, hogy az elengedett szerződés nélküli játékosaink közül a DE Justin Bannan a St. Louis Rams együtteséhez kötelezte el magát, míg a korábban elbocsátott veterán TE Daniel Graham a Tennessee Titans alkalmazásában folytathatja pályafutását.

Egy újabb igazolás keretein belül szert tettünk a WR David Anderson játékjogára, akit a közelmúltban a Houston Texans együttesénél elbocsátottak. A 28 esztendős elkapó bizonyára csak sokadik számú célpont lesz a Broncos neves szekciójában, de a fiatal receiverek közé nem ártott egy rutinos kiegészítő játékos, akire még nyugodtan számíthatunk. Anderson, aki annak idején a Colorado State University hallgatója volt, az elmúlt öt szezon alatt 886 elkapott yardot, illetve három TD-t regisztrált a texasiaknál.

Vasárnap a világéletében kevés TE-t használó John Fox újabb meglepetést okozott, ugyanis azok után, hogy tavasszal a drafton két tight end-et húzott, a free agency-n szintén párosával válogatott játékosokat a posztra. Először is a HC által Carolina-ból jól ismert Dante Rosario-val jutottunk egyezségre, aki négy szezonon át a Panthers-t erősítette, tavaly pedig 32 elkapása volt 264 yard-ért. Majd nem sokkal később a másik kiszemeltünket, az ex-Ram Daniel Fells-t is aláírattuk, első sorban blokkoló TE-nek számít, bár az elmúlt szezonban a St. Louis feltűnően sokat használta elkapásban, majd' 400 yardot szedett le, köztük két TD-t. Ezekkel az igazolásokkal papíron hat tight end erősíti a keretünket, ami indokolatlanul magas lehet, de mivel a két újonc, J. Thomas és Green, eddig nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, Gronkowski és R. Quinn pedig alapból nem túl acélosak, így mindenképpen hasznára lehet a két rutinos játékos segítsége az egységnek. Arról nem is beszélve, hogy hatuk közt megtalálható elkapó, blokkoló, de még futás segítő TE is, így könnyen lehet, hogy mindannyiukkal számolni fogunk valamelyik szerepkörben.

Fontos még leszögezni, hogy Kyle Orton hiába van a cserekirakatban, ezidáig semmilyen megállapodás nem született a létszámon felülivé vált irányító eltrade-eléséről, csupán a Miami Dolphins tapogatózott nála. Egyelőre változatlanul a veterán QB készül a csapat első számú irányítójaként, míg a nagy reménység Tebow csak tartaléknak számít mögötte, de megfelelő ajánlat esetén bizonyára nyitottak vagyunk a cserére.

A cikk megírásának pillanatáig nagy vonalakban ennyi tranzakcióról lehet beszámolni a klubot illetően, a friss történéseket pedig a Free Agency Tracker-en követhetitek. Természetesen az adminisztratív teendők mellett a háttérben a Dove valley-i komplexumban már javában zajlik a Training Camp, ennek a történéseit nem kívántam most érinteni, mivel rövidesen szakértő kollégám bővebb összefoglalókkal fog jelentkezni a "partvonal mellől". :)

A hétvégén végre újra párharcot tudott nyerni a Colorado Rockies együttese, amikor a San Diego Padres ellen kétszer is győztünk, de a harmadik mérkőzést sajnos nyert helyzetből vesztettük el, így most sem lehetünk maradéktalanul elégedettek a csapattal, nem sokat tudtunk javítani.






















1. meccs, péntek: Padres-Rockies 2-3
Az idegenbeli túra utolsó állomását San Diegoban kezdtük pénteken és az outfielden EYJR, Fowler, S. Smith kezdett, belül a Helton-Ellis-Tulo-Stewart négyes őrizte a bázisokat, az elkapó Iannetta volt, a mieink kezdődobója Hammel, míg a hazaiaké Stauffer lehetett. Kezdésként az első hármasunk nem tudott pályára kerülést kicsikarni, közben Hammel két out után két embert engedett fel, de egy strikeouttal lezárta az inninget. A második menetben rögtön Tulo és S. Smith értek el egy-egy singlet, egy groundouttal a pontszerző bázisokra jutottak, ahonnan Stewart RBI single küldte haza az első embert, majd az őt követő Iannetta a második RBI singlet is elhelyezte, egy double steal playel jutott előrébb a két futó, majd egy balk ítéletből runt szereztünk, azonban a hármason lévő Iannettat kidobták, a dobó ellen pedig összejött a harmadik out. 3-0ra megléptünk és a következő dobó részt gond nélkül hoztuk le, majd a harmadik támadásban egy single után dupla játékba futottunk bele, Helton doublet követően pedig Tulo kapott strikeoutot, aztán védekezésben Hammel benyelt egy doublet, Hudson singleből pedig az első pontjukat szerezték a hazaiak, Headley is betalált egy RBI singlelel, ezzel 3-2re felkapaszkodtak. Ezt követően a negyedik játszma eseménytelenül zajlott le, mindkét oldalon könnyen kiesett a soros három-három ütő játékos. Az ötödik inning alatt Hammel helyezett el egy doublet, de a hármas bázisnál képtelenek voltunk tovább küldeni őt, közben a SD két emberrel járt pályán, azonban az előnyünket továbbra is őriztük. A következő támadásban egyedül Tulo jegyzett egy singlet, közben a dobó részt Hammel háromból három ütő elbúcsúztatásával csinálta meg. A hetedikben három groundoutot szenvedtünk el, majd Hammel egy sétát adott egy kiejtéssel, aztán Lindstrom egy outot és egy singlet vitt el, M. Reynolds nem tudta befejezni és sétáltatta az egyetlen emberét, végül Belisle zárta rövidre az inninget a harmadik kiesővel. Ezután simán búcsúzott a Fowler, Helton, Tulo trió, míg Betancourt hibátlan produkcióval fogta vissza az ellenfeleit, így továbbra is tartottuk a minimális előnyt. A kilencedik tetején újfent nem jártunk bázison, majd Street következett a saveért, az első két embert strikeouttal szórta ki, a harmadiktól kapott egy doublet, azonban Hudson ellen be tudta fejezni a mérkőzést, amelyet 3-2re megnyertünk.
- Az elejétől kezdve folyamatosan vezettünk és a végéig meg tudtuk tartani az egy pontos különbséget a javunkra, így diadallal kezdtük a SDi párharcot. A nyolc darab ütésünk közül Tulowitzki volt az egyetlen két találatot hozó ember, aki négy próbálkozásból kétszer vitt be singlet, egyszer körbe is ért, jelenleg .283as átlaggal rendelkezik, közben egy látványos védekező megoldást vállalt. Az egész szezonban hullámvölgyekben járó Stewart kulcs figurája volt a meccsnek, napi egyetlen ütéséből futást postázott, majd a hármas bázisról egy balk miatt ért haza, mindössze a harmadik pontját szerezte az évben. Iannetta a maga három jelenete alatt egy találatot jegyzett, melyből a 37. RBIt termelte, közben egy sikeres és egy sikertelen rablást produkált. Helton az idei 21. double találatát vitte be egyetlen ütéseként a meccsen, a három kiesése alkalmával két futót hagyott a pályán. S. Smith ugyanúgy 1/4es hatékonyságra volt képes és az egyik futásunk is a nevéhez fűződött. A leadoff hitter Young Jr négyből egy találatot ért el, a hajrában Spilborghs helyettesítette a bal külső mezőnyben. Fowler nem szerzett ütést, de a csapat egyetlen sétáját neki írták fel, míg Ellis szintén találatnál nélkül, négyből négy kieséssel és három bázison hagyással zárt. A kezdő dobó Hammelt a hetedik inning közben cseréltük le, mindkét futását a szerencsétlen harmadik játékban szenvedte el, egyébként a többi felvonást viszonylag magabiztosan teljesítette. A szezonbeli hatodik győzelme alatt öt ütést és három sétát engedélyezett, de stabil teljesítménnyel alapozta meg a csapat sikerét. A hetedik játékban három csere dobó is szóhoz jutott, Lindstrom egy ütést és egy SOt tett hozzá, M. Reynolds sétálni hagyta az egyetlen emberét, Belisle pedig a mezőnyjátékosok segítségével szórta ki az egyetlen ütőjét. Betancourt beton biztos teljesítménnyel hozta le a nyolcadik játékot, három ellenfeléből kettőnek SOt adott, az idei 18. hold volt neki. Street egyetlen double ellenére magabiztosan zárta le a meccset, így a szezonban 28. alkalommal regisztrált savet.























2. meccs, szombat: Padres-Rockies 6-10
Másnap este két helyen változtattunk a kezdőn, 2B poszton Ellis helyett Nelson kapott lehetőséget, a catcher helyre pedig Alfonzo öltözött be Iannetta szabadnapot kapott, közben Ubaldo a valószínűsíthető utolsó startjára készült Rockies mezben, a hazaiaknál Harang volt a napi kezdő dobó. Az első akcióban EYJR harcolt ki egy sétát, majd a kettes bázison járt egy rablással, amikor két kieső után Tulo püfölt ki a teraszra egy két pontos hazafutást, azonban Ubaldo rettenetesen kezdte a meccset, rögtön két sétával kerültek fel ellene, majd Ludwick 2run RBI doublelal válaszoltak, egy újabb walkot követően pedig A. Gonzalez két pontos ütésével is beköszöntek, végül a dobó ellen sikerült összehozni a harmadik kiejtést, mire már 4-2re vezetett a SD. A következő menet alatt eredménytelenek voltunk, majd lecseréltük a dobót és Rogers folytatta, aki magabiztosan elbúcsúztatta az ellenfeleit. A harmadik játszmában egyedül EYJR járt pályán egy hit-by-pitch miatt, de a hármas bázison Helton fent hagyta, ám Rogers újra hibátlanul dolgozott védekezésben. Ezt követően 2outnál Nelson mutatott fel egy doublet és Stewart zárkóztatta közelebb a csapatot egy RBI doublelal, közben a Padres újra csupán egy walkot volt képes elérni. Az ötödik inningben a dobónk jegyzett egy singlet, a forceouttal pályán maradó EYJRt viszont lekapcsolták rablás közben és Fowler SOt kapott, viszont Rogers újra kiejtette a hazai triót. A hatodik támadásunk alkalmával Helton single és Nelson ground-rule double révén foglaltuk el a pontszerző területeket, Stewartot szándékosan az üres egyesre engedték, a bases loaded helyzetben viszont Alfonzo kiküldött egy grand slamet a left fieldre, amellyel 7-4 arányban fordítani tudtunk. Ezután a hazaiak beütöttek egy doublet, két kieséses játékkal pedig haza is ért a futó, aki A. Gonzalez groundout közben volt eredményes, utána a mieink hasonló támadásában Fowler talált be egy duplával, a hármason járt, amikor 2outnál S. Smith szándékos sétát kapott, Nelson pedig egy RBI singleből volt eredményes, Stewart walkot harcolt ki, az újabb bases loadednál pedig Alfonzo RBI walkot vitt be, aztán a csere ütő Wiggy strikeouttal búcsúzott. A hetedik alján Lindstrom meggyőző teljesítménnyel tartóztatta fel az ellenfél ütőit, míg a nyolcadik játszmában Fowler triplet hintett, két kieső mellett pedig Tulo RBI doubleból stabilizáltuk az előnyt, majd Betancourt beállása közben egy mezőnyhibával engedtünk pályára a futót, Guzman RBI single ütésével pedig szépíteni is tudtak. Az utolsó játékban már nem harcoltunk ki pályára kerülést, a végén pedig Brothers gond nélkül megőrizte a négy pontos vezetést, így 10-6 arányban másodszor is bevettük SDt.
- A gyenge első inninget szépen feledtettük és az emlékezetes hatodik játszmával sikerült fordítani, onnan pedig már magabiztosan lehoztuk a meccset, közben 12-4re ütöttük túl az ellenfelet. Tulowitzki a két ütéséből három pontot szállított, bevágott egy 2run HRt és egy doubleból is futást szerzett, hiába szenvedett el két strikeoutot, a huszadik hazafutást és a 72. RBIt is elérte. A backup catcher Alfonzo volt a meccs hőse, mivel a hatodik játékban a grand slam hazafutásával fordítottunk és az idei első Rockies játékos lett, aki GSt lőtt, később még egy RBI walkot tett hozzá, összesen öt ponttal zárta a meccset, az első darabjait hozta az egész évben, de védekezésben egy dobó hibát vétett. Emlékezetes volt még a 2B poszton bevetett Nelson játéka, öt beállás alatt három ütést jegyzett, abból két double volt, illetve még egy pont és két beérés jellemezte őt a sor hatodik helyéről, viszont már a harmadik mezőnyhibát követte el. Fowler a 2/5ös mérleget az idei 17. duplával és a 9. triplával érte el, mindkét találat után körbe tudott érni, közben a másik három ABben egytől egyik SOt kapott. Stewart folytatta a csendes magára találást és két séta melletti egyetlen ütéséből újra RBIt szállított, ami ezúttal egy double volt. Helton egyetlen ütést hozott az öt jelenetében, négy társát hagyta fent, nem róla szólt a mérkőzés, de így is tartja a .300 feletti hatékonyságot. A sor élén Young Jr háromszor kiesett és egyszer sétált, kétszer bázist rabolt, egyszer pedig meghiúsították a kísérletét, szokás szerint a végén a jobb defender Spilborghs helyettesítette. S. Smith volt a másik kezdőnk ütés nélkül, négyszer kiesett és csak egyetlen direkt sétára volt képes, azután viszont haza ért. Az egyetlen pinch hitter Wigginton a hetedik inningben strikeoutot kapott teli pályánál, megint komoly lehetőséget szúrt el. Jimenez bizonytalanul kezdte a meccset és az első játékban négy sétából és két ütésből négy futást szenvedett el, majd az inning végeztével Tracy közelte vele az elcserélését, elbúcsúzott a társaktól és befejezte a mérkőzést. A folytatásban Rogers vette birtokba a dombot, aki nagyon kiegyensúlyozottan lehozott öt inninget, közben mindössze egyetlen ütést kapott, ami után egy kieséses játékkal beért ellene az egy futó, az idei negyedik győzelmét hozta. Lindstrom a hetedik inning alatt simán kiszórt három embert, kettőt SOval, így tartja a 2.88as ERAt. Betancourt egy ütést követően futást szenvedett, de mindhárom kiejtését strikeouttal regisztrálta. Brothers a befejező játékban simán megtartotta a négy pontos előnyt, a három emberét könnyedén kiszórta, a 12 dobásából ráadásul 8 strike volt.





















3. meccs, vasárnap: Padres-Rockies 8-3
A vasárnap déli záró meccsen a söprésért léptünk pályára a deadlinet követő percekben és az előző napi kezdő csak annyiban változott, hogy Wiggy visszafoglalta a hármas bázist, a jobb szélen pedig Spilbo kezdett. A soros dobó Nicasio lehetett, ellenfele hazai oldalról a balos LeBlanc volt, kettejük közül az első inningben csak a mi dobónk engedélyezett egyetlen pályára kerülést a vetélytársaknak. Aztán a második játszmában két single és egy walk révén teli pályát harcoltunk, amikor Spilbo sac fly megmozdulásából szereztünk pontot, majd a dobó ellen hozták össze a harmadik kiejtést, a hazaiak nem jártak a pályán. A harmadikban Fowler és Helton is ütéssel került bázisra, Tulo RBI singlelel pedig újabb futást helyeztünk el, Nelson single után újra bases loaded alakult ki, de Alfonzo most nem tudott élni a lehetőséggel. Nicasio a következő dobó részben mindössze egy singlet szedett be, majd a soros denveri hármas könnyedén kiesett, aztán viszont a bázisra kerülő futó egy rablással és egy throwing errorral a hármason kötött ki, Guzman groundoutos kiejtése alatt hozták a szépítést. Az ötödik felvonás alatt Fowler és Tulo egy-egy singlet jegyzett, két kiesőnél pedig Nelson süllyesztett el egy RBI singlet, így 3-1re növeltük a vezetést, aztán a hazaiak ismét csak egyetlen sétára voltak képesek. A hatodik támadásban egyedül EYJR járt bázison egy sétának köszönhetően, majd egy leadoff doublet követően két embert kiszórtunk, de Guzman újabb pontot pakolt be egy RBI double által, amivel ismét egy pontra felkapaszkodtak. A folytatásban megint csak egyetlen sétát értünk el Wiggy jóvoltából, de a SD is csupán egy walkra volt jó Nicasio ellen. A nyolcadik inningben egy singlet követve Spilbo szenvedett el double playt, majd az újonc Brothers érkezett és egy séta után Headley egyenlített ellene egy RBI tripleből, egy újabb walk miatt dobót cseréltünk, de Belisle kárára Guzman szerezte meg a vezetést egy RBI singlelel, Forsythe sac fly közben Fowler ejtette el a labdát, így továbbra is két futó maradt a pontszerző helyeken, Martinez is beküldött egy embert, a PH R. Johnson pedig mindkét társát haza juttatta a duplájával, így már 8-3ra fordítottak. Végül a borzasztó játékrészt Escalona segítségével fejeztük be, ám az utolsó próbálkozásban az ütőink már képtelenek voltak bázisra férkőzni, így fájdalmas körülmények között 8-3ra elveszítettük a harmadik meccset.
- Hiába vezettünk végig a mérkőzésen, a horrorisztikus nyolcadik játékkal minden szertefoszlott, nem tudtunk újabb sikert elérni. Tulowitzki négy lehetőség alatt három singlet postázott, az egyikből újabb pontot szerzett, végre nem csak az RBIokat szállítja szépen, de ezen a hétvégén az átlagán is javítani tudott és a nyolcadik SBt is elérte. Fowler két ütésre volt képes öt próbálkozásból, mindkét single után haza tudott érni, közben viszont drága errort vétett egy sac fly elejtésével. Nelson a szombati termékeny játéka miatt maradt a kezdőben, vasárnap újra 2/4el tüzelt és elsüllyesztett egy újabb RBI singlet, közben a kettes bázis közelében egy fantasztikus mentést mutatott be. Hozzá hasonlóan Alfonzo is meglepetésre volt újra a kezdőben és ugyancsak 2/4et ért el, de a két kiesése alatt öt embert hagyott bázison, illetve két throwing errort is vétett, így rövid fellépése alatt már öt hibánál tart, abból hármat a hétvégén vétett. Spilborghs a jobb szélen kezdett, a meccset már a bal oldalon fejezte, háromból három alkalommal kiesett, de az elején még egy sac fly révén betalált, ami a 21. pontját jelentette az évben. Helton ismét csendesebb volt, mindössze 1/5ös hatékonyságot ért el és már csak .311es az átlaga. Wigginton két kiesés mellett két sétát regisztrált, a végjátékban Stewart vette át a helyét 3Bként. Young Jr 0/3nál és egy walknál járt, amikor a nyolcadik inningben a PH S. Smith került fel helyette az outfieldre, aki az egyetlen beállásában strikeoutot kapott. A másik csere ütő Herrera volt az utolsó játékban, de ő is bevégezte egy groundouttal. Nicasio 10 strikeoutot süllyesztett el hét inning alatt, mindössze két pontot kapott, vagyis a lecserélése pillanatában még vezettünk, nagyon jól játszott és a társai szúrták el a győztes meccsét. Brothers nagyot betlizett a nyolcadik inningben, háromból három embert felengedett és később mindannyian haza is értek, övé lett a blown save és a vereség is, mindkettőt először jegyzett. Belisle sem tudott hárítani, futókkal a bázison érkezett, de újabb négy ütésből három saját ember szerzett pontot ellene két kiejtés közben. Az utolsó outot már a frissen felkerülő Escalona postázta ebben a problémás játékrészben.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 61-47 (108 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 59-49 (108 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 51-57 (108 meccs, 10.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 48-59 (107 meccs, 13.0 GB)
5. San Diego Padres 47-62 (109 meccs, 14.5 GB)

Kicsit közelebb tudtunk kerülni az éllovas Giantshez, mivel a bajnok mind a három meccset elvesztette a hétvégén a Reds ellen, viszont a D'backs háromból kétszer diadalmaskodott a Dodgers, így még mindig messze vagyunk a második helytől is, de a harmadikat megerősítettük. Hétfőtől a másik négy rivális egymás ellen fog játszani, mivel a SF az Arizonát látja vendégül, a LAD pedig a SDt fogadja.

A folytatásban a Rockies visszatérhet a Coors Fieldre, ami reméljük feldobja a csapatot, nagy szükségünk lenne az erőre, hiszen a következő három napban az MLBt vezető Philadelphia Phillies lesz az ellenfelünk. A sztárcsapat ellen a következő időpontokban fogunk játszani: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Próbáljunk meg továbbra is szurkolni a csapatért, legalább egy apró győzelem kéne, hogy a mostani különbségnél nagyobb hátrányba már ne nagyon kerüljünk a divízió elejéhez képest. GO ROCKIES!!!

Sorozatban a negyedik mérkőzését is elvesztette a Denver Outlaws csapata az MLL-ben, miután szombat este a szezon utolsó hazai fellépésén 10-9 arányban, drámai küzdelemben kaptunk ki a nagy rivális Boston Cannons elleni rangadón. Ezzel továbbra sem tudtuk bebiztosítani a helyünket a négy csapatos rájátszásban, ráadásul két fordulóval a vége előtt egyre kétségesebb helyzetbe kezd sodródni az esztendőt komoly bajnoki álmokkal kezdő field lacrosse egyesület további sorsa.





















Az előző hetek szerencsétlen eredményeit követően most szombaton újra a Cannons elleni derbitől remélhettük a sorsfordítást, hogy a legnagyobb ellenfelünk ellen egy szép sikerrel javíthatunk, és újra lépéselőnybe kerülhetünk a négyesdöntőért folytatott csatározásban. A szezonbeli utolsó hazai mérkőzésre mintegy 8 ezer néző látogatott ki a denveri Invesco Field stadionba, hogy a helyszínről buzdítsa a Törvényen kívülieket.

Ennek ellenére a találkozó elején a bostoni vendégek Poskay duplájával kétszer is vezetéshez jutottak, de féltávnál a nagy szünet alatt már a Denver birtokában volt a 3-2-es előny. A harmadik negyed elején Rabil-ék még egyszer fordítani tudtak, azonban a játékrész közepe magasságában három egymást követő, megválaszolatlan találattal 6-4-re léptünk el. Úgy tűnt, magabiztosan kézben tudjuk tartani az eseményeket, és az utolsó felvonásra is még egy gólos vezetéssel fordulhattunk rá. Egy perccel a záró negyed megkezdését követően Westervelt beverte a napi harmadik találatát, azonban hat és fél minutummal a mérkőzés vége előtt egy kétpontos PP-góllal kiegyenlítettek a vendégek. Erre ismét válaszolni tudtunk, amikor Mundorf is elérte a személyes mesterhármast, így 9-8-as előnybe kerültünk, s ekkor már csak alig négy perc volt hátra a rendes játékidőből. A közvetlen hajrát sajnos mégis a rivális bírta jobban, az utolsó két percen belül sorban két támadást is góllal fejeztek be, így fordítani tudtak, a legvégén pedig hiába küzdöttünk óriási szívvel, és alakítottunk ki lehetetlen helyzetből lövőhelyzetet az utolsó három másodperc alatt, Poillon erős bombáját Burke kapus hatástalanította, így megint mi húztuk a rövidebbet, és a legutóbbi hazai meccshez hasonlóan, ismét egyetlen góllal veszítettünk heroikus küzdelemben.

A legutóbbi mérkőzések alkalmával teljes joggal kritizált legjobb játékosaink végre össze tudták szedni magukat: a szezon első felében MVP-favoritnak tartott Brendan Mundorf több hetes szenvedésnek vetett véget a szombati mesterhármasával, és hozzá hasonlóan a másik nagyágyú, Drew Westervelt is három találatot süllyesztett el a bostoniak hálójában. Ezen kívül betalált még az újonc Billy Bitter, míg a középpályás Peet Poillon és a rutinos Terry Kimener ugyancsak eredményesek tudtak lenni egy-egy alkalommal, ráadásul mindhárman még egy-egy gólpasszt is feljegyezhettek maguknak. A faceoff-specialista Andrew Hennessey ismét fáradhatatlan munkával segítette a csapat boldogulását, a 22 középkezdésből 15-ször hozta el a játékszert, továbbá az akciók közben is hat szerzett labdát szorgoskodott össze. Rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott még a sérülések miatt védelemben játszani kényszerülő Kevin Unterstein, aki több fantasztikus szerelés mellett négy alkalommal szerzett labdát, viszont három perc kiállítást is összehozott. Az All-Star kapus Jesse Schwartzman ismét nagy formában védte az Outlaws ketrecét, 26 lövésből 17-et hatástalanított, kilenc kapitulálása közt viszont egy kétpontos távoli találat is szerepelt.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 7-3
2. Hamilton Nationals 6-4
3. Denver Outlaws 5-5
4. Long Island Lizards 5-5
5. Chesapeake Bayhawks 5-5
6. Rochester Rattlers 2-8

Két fordulóval az alapszakasz lezárása előtt egészen nehéz helyzetbe kerültünk, mivel két másik csapattal együtt csak 5-5-ös mérleggel rendelkezünk, amelyek közül valamelyik együttes biztosan le fog maradni a rájátszásról. Sajnos zsinórban négy meccset veszítettünk el a hátvédvezér Eric Martin lesérülése óta, így már alaposan ég a talaj a talpunk alatt.

Egyelőre a Boston az egyetlen biztos résztvevője az annapolisi finálénak, míg a Hamilton a jó hajrájának köszönhetően lépéselőnybe került a többiekkel szemben. A program szeszélye, hogy az utolsó két körben éppen azzal a két riválissal találkozhatunk, akikkel még ádáz harcban vagyunk a playoff-ért, hiszen a következő hétvégén a tavalyi döntős LI, két hét múlva pedig a bajnoki címvédő Chesapeake ellen leszünk kénytelenek megmérkőzni házon kívül.

Természetesen továbbra is nyomon követhetjük az Outlaws szereplését, és ezután kérnénk meg mindenkit, hogy szurkoljon a srácokért a finisben, nehogy szégyenszemre lemaradjon a rájátszásról az idei év egyértelműen legmerészebb célkitűzéseivel bíró denveri csapata!

Szerdán rendezték meg a 2011-es All-Star gálát MLS-ben, és a New Jersey-ben lebonyolított különleges ünnepi mérkőzésen a szurkolók által legjobbnak választott All-Star-csapat a tavalyihoz hasonlóan, ismét Európa egyik legerősebb labdarúgó klubjával, a Manchester United ellen mérkőzött meg, azonban ahogy 2010-ben, úgy az idei rendezvényen sem sikerült megnehezíteni a helyi liga sztárjainak a "Vörös Ördögök" dolgát, és az angol gárda magabiztos, 4-0-s sikert aratott.


















Telt házat jelentő, mintegy 26 760 szurkoló látogatott ki az MLS All-Star meccsre a harrisoni Red Bull Arena-ba, ahová számtalan szimpatizáns kísérte el az angol Premier League bajnokát és az elmúlt kiírás ECL-döntősét, egyben a szigetországi labdarúgás egyik legnagyobb múltú klubját. A vendégek a sérüléseket leszámítva a legerősebbnek tekinthető összeállításukkal tisztelték meg az amerikai bajnokságot, és a következő 11 fővel futottak ki a gyepre: Lindegaard - Jones, Ferdinand, Vidic, Evra - Young, Carrick, Anderson, Park - Rooney, Berbatov. Eközben az MLS All-Star Team ezzel a névsorral igyekezett felvenni a harcot az angolok ellen: Mondragon - Franklin, Ream, Olave, Convey - Joseph, Beckham, Davis - Cummings, Bravo, Henry.

A "házigazda" együttes láthatóan javítani szerette volna az egy évvel ezelőtti, 2-5-ös vereséget, és rettentő lelkesen vették fel a kesztyűt az angol nagyágyúk ellen, így a mérkőzés első komolyabb lehetőségei is az MLS-csapat előtt adódtak. Néhány perc után máris egy gyors akció végén Beckham távoli lövése súrolta a kapufát, majd a denveri Cummings lekészítését követően Davis ügyetlenkedett el egy komoly lehetőséget a büntetőterületen belül. Ezt követően 20 perc után a United gyakorlatilag az első valamire való támadásából megoldhatatlan feladat elé állította az amerikai védelmet, ahogy felpörgették a játékot ajtó-ablak helyzetet tudtak kikényszeríteni, melyet Rooney passzából Anderson váltott gólra egy elegáns gurítással. Rövidesen újra az egykori MU-játékos Beckham került helyzetbe, és a nagyszerű előretörése végén a hatalmas erejű lövésénél Lindegaard kapusnak kellett a levegőben úszva hárítania. Kisvártatva egy hasonló szituációban Davis szúrt rá egy kemény löketet, de az angolok portása ismét menteni tudott, így az MLS-csapat hiába akciózott jóval többet, a vendégek magabiztosan tartották irányításuk alatt a találkozót. A félidő utolsó másodperceiben Park cselezte be magát a bal oldalon a tizenhatoson belülre, majd két ember szorításából ballal fantasztikusan helyezett a hosszú sarokba. Ezzel a góllal a szünetre a vörösök két gólos előnyre tudott szert tenni, dacára az MLS-csapat egyértelmű mezőnyfölényének.














A folytatásra az alkalmi All-Star csapat hajtott végre jó néhány cserét, és sajnos azok után, hogy az első 45 percben a hazaiak mennyire egyenrangú ellenfelei voltak a mezőnyben az angoloknak, addig a második játékrészben a tartalékok képtelenek voltak érdemben felvenni a harcot a vetélytárssal. Így aztán a vörös mezesek néhány perccel a szünetet követően újabb találatot helyeztek el, amikor Rooney indításából Berbatov lépett ki egy az egyben a portással szemben, elsőre Hall kapus felett átemelve még a felső lécet találta el, de az ismétlést az üres kapuba vágta. 3-0 után végleg eldőlni látszott a mérkőzés, s a MU egy óra játék elteltével elegánsan tömeges cseréket bonyolított le, így gyakorlatilag a teljes jelen lévő aktív keretük szóhoz jutott a gálán. Nem sokkal később Wondolowski életerős lövése után a kipattanót Bravo tűzte a kapu mellé a meccs legnagyobb MLS-helyzetét elpuskázva. Aztán a 68. percben a fiatal MU-cserejátékos Wellbeck cselezte középre magát a bal szélről, majd a lövése az egyik hátvéd lábán irányt változtatva kötött ki az amerikaiak hálójában, mellyel már 4-0-ra hízott a különbség a két csapat között. Az All-Star Team becsülettel próbálkozott a végsőkig a szépítéséért, de a United igazi profik módjára komolyan vette a mérkőzést, nem igazán engedélyeztek lehetőséget a hazaiaknak még a szépségtapaszra sem. A végeredmény tehát maradt a 4-0, az angol sztárcsapat egymást követő második alkalommal is könnyűszerrel húzta el a nótáját az MLS legjobbjainak, ráadásul Ji-Sung Park személyében még a gála MVP-jét is ők adták.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A Rapids képviseletében egyetlen játékos vehetett részt az idei All-Star gálán, miután a szavazások alapján a bajnokcsapatból Omar Cummings-t választották be a liga legnagyobb csillagai közé. A jamaicai támadó pályafutása első gáláján léphetett fel, egyúttal a klub történetének 17. játékosaként képviselte a csapat színeit a rendezvényen. Az elmúlt szezon házi gólkirálya, aki idén többször is sérülésekkel bajlódott, az alkalmi MLS-válogatott kezdőcsapatában kapott lehetőséget, és a 9-es mezszámot viselve, az egyik főszereplője volt a rámenős támadások vezetésének.

Omar Cummings nyilatkozata:

"Nagyon büszke vagyok rá, hogy képviselhettem a gálán az MLS-t, Colorado-t, Jamaica-t, a családomat és a barátaimat. Rengeteg elismerést, gratulációt kaptam az ismerőseimtől, például még az egykori főiskolás társaim is megjegyezték, hogy büszkék rá, hogy velem tanulhattak együtt. Fantasztikus élmény volt, ahogy körbe tekintettem a kezdés előtt a pályán, és láttam magam mellett Omar Bravo-t, Thierry Henry-t, mögöttem pedig David Beckham-et. Hátborzongató érzés volt, kicsit izgultam is a mérkőzés előtt, de a játék közben már rendesen tudtam koncentrálni. Persze, kicsit fájdalmas minden vereség, de nem igazán tudok most lehangolt lenni, hiszen semmi tétje nem volt az összecsapásnak, egyszerűen már az feldob, hogy a Manchester United ellen játszhattam, s próbáltam a pályára lépésem minden egyes pillanatát kiélvezni. Nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtam, egy igazi álmom várt valóra, hogy szerepelhettem a nagyon boldog vagyok, és azt hiszem, innentől kezdve még nagyobb lelkesedéssel fogom tenni a dolgomat a hétköznapokon."

Hétfőtől szerdáig a Colorado Rockies tovább folytatta a kilátástalan szenvedését és legutóbb a Los Angeles Dodgers vendégeként vesztettünk párharcot, bár az utolsó meccset megnyertük, ez csak a söprés elkerüléséhez volt elegendő, a rájátszástól viszont még messzebb kerültünk.




















1. meccs, hétfő: Dodgers-Rockies 8-5
Az LAi nyitó mérkőzést az újonc Nicasio fellépésével kezdtük, a hazaiaknál R. De La Rosa volt a dobó, míg az infieldre a Helton, Ellis, Tulo, Stewart négyest állítottuk, kívül Wiggy, Fowler, S. Smith kezdtek, az elkapó pedig Iannetta lehetett. Az első menetben Fowler és Tulo harcoltak ki egy-egy sétát, de a többi társuk mindannyian kiestek, majd Nicasio két kieső után engedélyezett két pályára kerülést, de egy strikeouttal lezárta a nyitó inninget. A második játékrész alatt a sor végéről Iannetta és Nicasio is ütéssel került fel, a hármason lévő futót pedig Fowler terelte haza egy RBI singleből, utána hibátlan védekezést hajtottunk végre a három hazai ütővel szemben. Ezt követően csak Tulo járt pályán, de a második kanyarnál nem jutott előbbre, majd az ellenfél letudta az első komolyabb támadását és egy double után Miles duplájával szereztek pontot, majd Ethier két pontos hazafutásával már 3-1es előnybe kerültek. Aztán a negyedik részben egyik csapat se volt képes elkerülni a három-három kiejtést, majd a mieink trióját az ötödikben is sikerrel tartották vissza, közben viszont Nicasio sem engedte érvényesülni az ellenfeleit. A folytatásban Tulo hiába harcolt ki egy újabb sétát, mert az őt követő S. Smith dupla játék áldozata lett és a harmadik ember is búcsúzott, viszont a Dodgers kiharcolt egy sétát, Rivera RBI double találatával pedig tovább növelték a különbséget, aztán Navarro is bedöngölt egy RBI singlet, végül az inning utolsó outját már M. Reynolds hozta le 5-1es LA vezetésnél. A hetedikben egyedül Iannetta járt bázison egy sétával, majd M. Reynolds rögtön két singlet kapott, majd Carrollt a home plate előtt előztük meg, két kiejtést követően Kempet direkt felengedtük az első bázisra, a bases loaded szituációt pedig az új ember Lindstrom hárította el Rivera ellen. A nyolcadik tetején az Ellis, Helton, Tulo hármas simán kiesett, majd a visszatérő Rogersnek támadtak gondjai, két out közben két embert engedett fel, utóbbi közben Furcal forceout alatt pont is született, Miles RBI singleből talált be, Ethier ugyanígy tett, egy sétával teli pálya alakult ki, de Oeltjen ellen sikerült menteni, elkerültük a további megsemmisítést. Az utolsó akcióban S. Smith és EYJR a pontszerző helyekre jutott, Stewart groundout közben pedig szépíteni tudtunk, további két sétával feltöltöttük a bázisokat, amikor Fowler helyezett el egy újabb RBI singlet, Giambi mezőnyhibát használt ki és közben újabb futó ért be, továbbra is maradt a bases loaded egy kiesővel, Helton pedig kikényszerített egy RBI walkot, utána azonban Tulo és S. Smith is kiesett loadednál, így a Dodgers be tudta fejezni a mérkőzést, hiába jöttünk fel a négy pontos kilencedik inninggel, a végén 8-5re kikaptunk.
- Csak a kilencedik játékra ébredtünk fel és az egyébként sima zakót csak a végén tudtuk vállalhatóvá tenni, de így is kikaptunk. Fowler volt az egyetlen játékos több ütéssel és több pontszerzéssel, mivel a négy próbálkozás alatt két singleből is haza tudta küldeni egy-egy társát és még egy sétával is bázisra lépett. Iannetta egy ütéssel és két sétával végzett, három jelenéséből kétszer haza szállították őt. Tulowitzki három alkalommal sétát kényszerített ki és elérte a hetedik rablást, viszont ütése nem volt, helyette kihagyott egy kulcsfontosságú bases loadedot a kilencedik játszmában. S. Smith 1/5ös statisztikával zárt és neki is volt egy futása, viszont több alkalommal komoly helyzeteket hagyott ki és összesen hét LOBt termelt a csapat 20 darabjából. Helton számára egyetlen sikeres jelenet volt hétfő este, amikor négy kiesés után teli pályánál harcolt ki walkot az idei 52. RBIért, korábban kétszer SOt kapott. Stewart négyből négyszer kiesett, kétszer strikeouttal, viszont a groundout közben beért egy futó, ezzel végre megszerezte a második pontját az évben. Wigginton 0/3nál tartott, amikor az első dobó cserék alkalmával őt is levittük és Spilborghs foglalta el a LF posztot, aki egy sétát és egy beérést jegyzett. Ellis mind a négy ütőjátékában kiesett, de védekezésben egy nagyszerű mentést csinált meg, majd az utolsó támadásban Giambi helyettesítette, aki kiharcolt egy mezőnyhibát, ami közben RBIt is szerzett, viszont a bázisra igyekezve meghúzódott, futóként Cook szerepelt a helyén. Nicasio sajnos megint gyengélkedett idegenben és hat játékot sem bírt végig játszani, ezalatt hat ütésből ötször engedett be futót, így a harmadik vereségét könyvelte el a szezonban. M. Reynolds a hatodik-hetedik inning összesen három ellenfelet búcsúztatott el három pályára engedés közben, pontot viszont nem kapott. Lindstrom egyetlen ütőre szállt be, akit bases loadednál vissza is tartott egy flyouttal. Az utolsó menetben a frissen aktivált Rogers jutott szóhoz, de még nagyon bejáratos formában volt, hiszen négy ütést és három futást szenvedett el egyetlen játék alatt.






















2. meccs, kedd: Dodgers-Rockies 3-2
Másnap két fiatal kezdő dobó mérkőzött meg egymással, Chacin és Kershaw, közben a mezőnyben Herrera 3Bként való feltűnése volt újdonság, illetve a balos dobó miatt Spilbo bekerült a jobb szélre S. Smith helyett. Első nekifutásra rögtön veszélyeztetni tudtunk, mivel az ütés nélkül bázisra jutó Herrera és Helton a kettes-hármas területen kötött ki egy wild pitch után, azonban sem Tulo, sem Wiggy nem tudta beküldeni őket, közben Chacin biztosan búcsúztatta el az első három ellenfelét. A második játékban csak Iannetta tudott kiharcolni egy sétát, a Dodgers továbbra is az első pályára kerülését kereste. A harmadikban Fowler single jelentette a meccs legelső ütését, azonban egy strikeout után a Helton elleni dupla játékkal vége lett az akciónak, majd a hazaiak egyetlen singlet értek el. Ezt követően Tulo nyitott egy ground-rule double által, de sorban három társa kiesett, védekezésben Wiggy vétett egy két bázist érő mezőnyhibát, sétával újabb embert engedtünk előre, ekkor Kemp mindkét társát haza küldte egy 2run RBI doublelal, aki később a hármasra ért és Rivera szerencsés sac flyból újabb pontot vittek be, miközben Ellis és Spilbo összeütközött a mezőnyben, így 3-0ra megszerezték a vezetést. Az ötödik menetben két kieső után helyeztünk el két singlet Fowler és Herrera jóvoltából, majd Helton tudott eredményes lenni egy RBI singleből, Tulo ellen viszont strikeouttal hárítottak, a következő dobórészben 2outnál kaptunk egy triplet, a következő ütőt Chacin megdobta, de Ethier ellen be tudtuk fejezni. Aztán támadásban csak Wiggy jegyzett egy singlet, de a második bázisnál nem jutott tovább, viszont a három LAi ütőt ismét gond nélkül tartóztattuk fel. A hetedik inning alatt EYJR és Fowler egy-egy single után a két szélső bázist vette birtokba, Helton groundout közben beért az első futó, de Tulo megint kiesett, így csak 2-3ig jöttünk fel. A dobó felvonást Brothers egyetlen single közben hozta le, viszont a nyolcadik tetején a mieink támadása könnyű kudarcra jutott, de. M. Reynolds és Betancourt hibátlan teljesítménnyel zárta az utolsó védekező felvonást. Sajnos azonban a végső támadásból már eredménytelenek voltunk, Iannetta, S. Smith, Fowler mind kiesett, az utolsó kettőt SOval szórták ki, ezzel másodszor is veszítettünk a Dodger Stadiumban.
- Hiába volt 8-4 arányban jóval több ütésünk a mérkőzésen, a rengeteg kihagyott helyzet a meccs elvesztésébe került, a mieink csak 1/12vel ütöttek futóval a pontszerző helyeken és összesen 18 bázison hagyást produkáltunk. Helton szállította mindkét pontot, az ötödik játékban egy singleből, a hetedikben egy groundout alatt volt eredményes, így már 54 RBIval áll a szezonban, de csak ez az egyetlen ütése volt a meccsen. Fowler megint hasznos teljesítménnyel támogatta az akciókat, öt beállása alatt háromszor ért el singlet és az egyik futással hazaért, már .260 fölé emelte a hatékonyságát. Tulowitzki hozta a napi egyetlen extra base ütésünket az idei 25. duplájával, de a másik három alkalommal kiesett és összesen öt társát hagyta fent a pályán. Herrera mostanában kissé szokatlan módon a hármas bázison kapott lehetőséget, 1/4el ütött de három LOBt termelt, viszont a mezőnyben bemutatott egy nagyszerű játékot. Wigginton hozott egy singlet, de mind a három kiesését strikeouttal szenvedte el és szintúgy három ember hagyott fent, közben már a hatodik errort könyvelte el az univerzális védőjátékos. A lista hatodik helyére lecsúszott Ellis háromból háromszor esett ki, egyik alkalommal pedig egy sac bunt playre vállalkozott. A sor legvégén Spilborghs és Iannetta mindketten eredménytelenek voltak. A cserék közül Young Jr egy singlet talált és beért a második futásunknál, viszont S. Smith SOval szállt ki az utolsó menetben. Chacin az első hat inninget teljesítette, közben egyetlen megingása akadt, arra pedig három ponttal fizetett rá a harmadik játszmában. Mindössze három ütést és egyetlen sétát engedélyezett, mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy nyolcadik alkalommal is vereséget írták be neki az idényben. Brothers a hetedik dobó játszmát egyeten single ellenére biztosan hozta le, 18 dobásából 15öt a zónán belülre helyezett. A balos M. Reynolds mindkét ellenfelét kiszórta a nyolcadik menetben, majd a harmadik kiesőt már Betancourt szállította egy három dobásos SO révén Kemp ellen.






















3. meccs, szerda: Dodgers-Rockies 1-3
Az utolsó mérkőzésre igencsak felforgattuk az összeállítást, például a bal szélre bekerült EYJR, a jobb külső mezőnyben S. Smith vette vissza a helyét Spilbotól, Wiggy átkerült 1Bnek Helton pihenője altt, Stewart újra feltűnt a hármas bázison, alkalmi elkapóként pedig Alfonzo öltözött be. A soros dobó a rutinos Cook volt, az ellenfélnél pedig Kuroda kezdett és az első inningben a mieink nem tudtak pályára kerülést kiharcolni, viszont a denveri dobó két singlet is engedélyezett, amiből szerencsére nem lett baj. A második akciót S. Smith singlelel és Wiggy walkkal kezdtünk, azonban a kettes-hármas bázisnál nem jutottak tovább, mert Alfonzo ellen összejött a harmadik out, közben simán lehoztuk a három kiesőt. A harmadik játékban eredménytelenek voltak az ütőink, míg a LA egy singlet ért el, ami után Cook throwing errort vétett a pickoffnál, de a kettes bázisnál nem jutott messzebb a futó. Ezt követően megint S. Smith és Wiggy lendült előre, de az első két kanyarnál feltartóztatták őket, míg a Dodgers két out után két embert helyezett el a pályán, de Carroll ellen egy forceouttal mentettünk. Az ötödik támadásban két kiesőt követve EYJR és Fowler vitt be egy-egy single találatot, Tulo RBI single megmozdulása pedig az első pontot jelentette, aztán S. Smith szándékos sétát kapott az üres egy bázisra, a bases loaded szituációt pedig Wiggy ellen védekezték le. Ezután Cook magabiztosan tartotta vissza az ellenfeleit, csak egy sétát engedett, utána elkaptuk a rablást, míg a hatodik menetben egyedül Alfonzo mutatott fel egy singlet. A következő dobó játékot is egyetlen single közben teljesítettük, majd az első hazai csere dobó ellen Tulo vágott be egy doublet, S. Smitht megint direkt sétáltatták, azonban másodszor már nem szalasztotta el a lehetőséget és Wiggy bevert egy RBI doublet, viszont Stewart fent hagyta a futókat a pontszerző helyeken, de már 2-0ra mentünk. Cook újabb dobójátékot oldott meg egy single elszenvedésével, így két menettel a vége előtt is őriztük a két pontos előnyt. Ezután egy errorral jártunk pályán, de DPt szenvedtünk el, majd a dobó csere után Brothers csak egy 2out doublet nézett be, a másik három ütőt biztos kézzel szórta ki. A kilencedik tetején Fowler singlet regisztrált és elrabolta a kettes bázist, Tulo pedig másodszor is elhelyezett egy RBI singlet, így három pontos vezetéssel várhattuk a befejező részt, amelyet Street le is hozott, bár a második ütő Barajastól beszedett egy solo HRt, így a végeredmény csak 3-1 lett a javunkra.
- Ezúttal is több ütést vittünk be az ellenfélnél, a 10 találatból három jelentette több bázis előrehaladását. Tulowitzki rendesen összekapta magát az első két meccs gyengélkedése után és 3/5ös hatékonysággal tüzelt, közben bevitt egy újabb doublet, a két single után pedig egy-egy pontot is szerzett, a háromból két futást neki köszönhettünk, így tart 69 RBInál az évben. Mellette még Wigginton lehetett pontszerző, aki egy double révén szállította az idei 41. futását, az egyetlen ütése mellett megint kihagyott egy loadedot és kétszer sétát harcolt ki, az utolsó inningben Helton foglalta el a helyét az egyes bázison. S. Smith egy single és egy double által két ütést jegyzett, ezen kívül két alkalommal is direkt sétálni engedték őt emberekkel a pontszerző helyeken, jobbos dobó ellen félnek tőle az ellenfelek. Young Jr került fel a sor élére, de nem tudott annyira határozott teljesítményt nyújtani, mivel öt beállása alatt mindössze egyszer ért el singlet, ami után futása is volt, de két alkalommal SOval osztották ki, majd az utolsó védekező részben Spilborghs foglalta el a left fieldet. Az őt követő Fowler folytatta a határozott javulását, újra 2/5ös hatékonyságot és egy runt regisztrált, illetve a hatodik sikeres rablását is elkönyvelte. A beugró elkapó Alfonzo négyből egyel lengetett, fájó volt a dupla játéka, viszont védekezésben hibátlanul tevékenykedett. A hatodik-hetedik helyen Stewart és Ellis nagyon gyatrák voltak, mindketten négyből semmivel végeztek, előbbi hat, utóbbi négy társát hagyta fent a pályán. Az egyetlen csere ütő a frissen felhozott Nelson volt, akit grondouttal ejtettek ki a nyolcadik játékrészben. Cook nagyszerű fellépéssel zárt, idén először játszott ennyire magabiztosan, szerda este hét inningen át futás nélkül tartotta a Dodgerst. A rutinos dobó sorozatban a második győzelmét aratta a szezonban, hat ütést és két sétát engedélyezett az ellenfélnek, illetve egy mezőnyhibája is volt, közben pedig 13 groundoutot osztott ki, a legszebb napjait idézte a formája. Brothers a szokásos magabiztossággal teljesített a nyolcadik játékban, csak egy ütés rontotta a mérlegét, de azt is két SO után szenvedte el. Street a 27. sikeres befejezését produkálta egy solo HR ellenére, három pont előnyből egyet leadott, de megdolgozott ezért a finisért, kétszer is maratoni ABt nyert meg.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 60-44 (104 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 57-47 (104 meccs, 3.0 GB)
3. Colorado Rockies 49-56 (105 meccs, 11.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 47-57 (104 meccs, 13.0 GB)
5. San Diego Padres 45-60 (105 meccs, 15.5 GB)

Egyre messzebb kerültünk a rájátszástól, de az utolsó győzelemmel legalább a harmadik helyet még megőriztük a csoportban. A bajnok Giants két meccs után 1-1re áll Phillyben, a D'backs pedig az első két alkalommal győzedelmeskedett San Diegoban a két divízió rivális meccsén. A hét második felében a SF a Redshez fog utazni, míg a csoporton belül LAD-ARZ és SD-COL összecsapásokat rendeznek.

Tehát a San Diego Padres otthonában fogjuk lezavarni az idáig borzalmas idegenbeli sorozatot, akik ellen ha nem figyelünk oda, könnyen elveszíthetjük a harmadik pozíciót. A reményeink életben tartásához a minimum lenne a három győzelem, de közben az első két rivális botlásaira is szükség lenne. Mindenek előtt szurkoljunk a sikereinkért a hétvégén következő három időpontban: szombat 04:05, vasárnap 02:35, vasárnap 22:05. GO ROCKIES!!!

Hosszú hónapok huzavonája után hétfőn végre megszületett a megállapodás a játékosok és a tulajdonosok között az NFL-ben. Erről a folyamatról magáról itt nem kívánunk hosszabban beszámolni, ahogy eddig se tettük, hiszen mivel ez az egész ligát érintette számtalan helyen, magyarul is részletesen be lett számolva minden eseményről. Egy biztos, az egésznek az egyetlen nyertesei a jogászok, és a legnagyobb vesztesei, mi szurkolók vagyunk. Sokkal érdekesebb kérdés viszont számunkra, hogy milyen hatással volt a lockout Denver Broncos csapatára.



















A leállás jogilag minden csapatra ugyanúgy hatott. A játékosok ki lettek zárva a szerződésükből, meg se jelenhettek a csapat létesítményeiben. A profi mentalitású sportolóknak természetesen nem kell egy edző, aki az arcukba üvölt, hogy edzenek, csapatunk viszont egy teljes átépítés előtt állt, így számunkra a lehető legrosszabbkor jött ez az egész, talán minden klub közül mi húztuk a legrövidebbet. Már a tavalyi kiábrándító 4-12 se azért volt, mert minden rendben lett volna a Vadlovak háza táján, minden gyakorlással tölthető percre szükség lett volna. A kiesett júniussal és júliussal viszont elmaradt minden a TC előtti felkészülést szolgáló hivatalos edzőtábor, az OTAk és a miniCampek.

Tovább nehezíti a helyzetünket az edzőváltással járó változások. Minden csapat, minden évre új playbookkal áll elő, ám az új edző taktikai könyve értelemszerűen sokkal jobban különbözik a régitől, mintha a régi tréner kicsit továbbfejlesztette volna a már meglévőt. És eddig, még csak nagyon bele se pillanthattak a játékosok. Ráadásul nem is csak egy új playbookról van szó, hanem komoly sémaváltásról. A 3-4-es alapfelállásról visszatérünk a 4 falemberes formációra. A meglévő keretben ugyan többen játszottak már ebben a sémában, viszont fizikailag már kevesebben illeszkednek bele megfelelően, és ez eleve olyan mértékű váltás, amit nem feltétlen lehet elsajátítani egyetlen TC alatt... Támadó oldalon pedig a blokkséma változik, ha minden igaz, és visszatérünk a két SB-győzelmet hozó ZBSre, amit Walton és Beadles például még sosem játszott profi szinten. Tovább bonyolíthatja a helyzetet az esetleges változás az irányító poszton. Amennyiben Tim Tebow lesz a kezdő, (amiben a világ nagyobbik fele reménykedik, a maradék meg retteg tőle :P), akkor a jobbra lesz a vakoldal. Szóval nem lenne váratlan lépés, ha úgy döntenénk hogy inkább Clady védje Tebowt az onnan érkező rush ellen, mintsem az újonc Orlando Franklin. Átszokni a másik oldalra azért remélhetőleg egy TC elegendő, de ennyi minden csoda lenne, ha ott sikerülne.

Nem kellemes mellékhatások ezek, és azok között a csapatok vagyunk, akik a legrosszabbul jártak. Szerencsére vannak olyan vezéregyéniségeink, /*egyébként mindenhol máshol is*/ akik szerveztek fakultatív közös edzéseket. Brian Dawkinsé az érdem, aki ha pályán esetleg már kevésbé is hatékony, azon kívül még mindig a csapat egyik legfontosabb embere.

Mostantól azonban előre kell tekinteni. Megnyílt az Invesco Field ajtaja, amin természetesen a hősökhöz méltón Tim Tebow lépett át elsőként, és elindult az offseason. 90 fősre lehet dagasztani a keretet, és van is kivel. A legfontosabb, találni valakiket a fal közepébe, egy megfelelő párt Moreno mellé és mélyíteni a CB depthet. Ezt már el is kezdődött az UDFA igazolásokkal. Akik eddig jöttek:

• Brandon Bing CB, Rutgers
• Patrick Hill FB, Miami
• Mark Dell WR, Michigan St.
• Mario Fannin RB, Auburn
• James Rogers CB, Michigan
• Chris Harris CB, Kansas
• Marshall Williams, WR, Wake Forest
• Colby Whitlock, DL, Texas Tech
• Nick Bellore, LB, Central Michigan
• Deron Mayo, LB, Old Dominion
• Bryant Browning, OG, Ohio State
• Curt Porter, OT, Jacksonville St.
• Adam Weber, QB Minnesota
• Jamel Hamler, WR Fresno State

Holnaptól pedig free agentek is jöhetnek. Elsősorban DTk és RBk iránt is érdeklődünk, köztük érdekesebb név lehet, csak a teljesség igénye nélkül:

Brandon Mebane, DT, Seahawks
Remi Ayodale, DT, Saints
Tom McDaniel, DT, Dolphins
Willis McGahee, RB, Ravens
Jason Snelling RB, Falcons
Deangelo Williams, RB, Panthers

És minthogy ez egy ilyen villámoffseason lett, máris kezdődik a Training Camp. Pár hete azt mondtam volna, hogy a TC legfontosabb kérdése, Tebow vs. Orton. Amíg semmi sem történhetett, addig is hetente jelentek meg a cikkek, hogy Tebow és Orton, Orton és Tebow, Orton és Orton, Tebow és Tebow. Nos, a kérdés egyszerűsödni látszik, hiszen ahogy sokan gondoltuk/reméltük Kyle Orton eladó. Tárgyalni már eddig is lehetett, és érdeklődők is vannak iránta, így ez a kérdés eldőltnek tűnik, hamarosan pedig szép lassan a többire is választ fogunk kapni...



















Az edzőtábor menetrendje:

A múlt heti második hazai mérkőzésén pontosztozkodással folytatta szereplését a Colorado Rapids gárdája a New England Revolution ellenében, mivel a fordulatokkal tarkított összecsapás 2-2-es eredménnyel zárult, a vendégek utolsó percbeli, erősen vitatható egyenlítő góljának köszönhetően, így a bajnokcsapat tagjai kissé kellemetlen szájízzel hagyhatták el a pályát szombat este.



















Három nappal a New York Red Bulls leiskolázását követően, a Rapids újabb diadalmenetre készülhetett a jóval szerényebb játékerőt képviselő Revs ellen. A csapat soraiból továbbra is hiányzott a már mindenki által visszavárt Macoumba Kandji, aki nyolc hónappal ezelőtt szenvedett súlyos térdszalag-szakadást, a közelmúltban egész idényre elvesztett Conor Casey mellett pedig változatlanul nem számíthattunk a hátvéd Danny Earls (vádlizúzódás) és Anthony Wallace (lábsérülés), illetve a szélső középpályás Jamie Smith (térdhajlító-húzódás) szolgálataira sem, míg Cummings egy kisebb bokahúzódás miatt csak a cserepadon kezdett, így Folan és Nyassi vették fel a harcot a csatársorban. A teljes összeállításunk pedig a következőképpen festett: Pickens - Kimura, Wynne, Palguta, Moor - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Folan, Nyassi.

Kiváló, nyárias időben jó két harmadáig teltek meg helyi labdarúgó-rajongókkal a Dick's Sporting Goods Park lelátói szombaton, amikor a hazai közönség egyöntetűen a három pont begyűjtését várta a bajnokcsapattól. A papírformának megfelelően magabiztosan, rámenősen indítottuk a mérkőzést, és az első percektől kezdve szinte folyamatosan a mieink lábán vándorolt a játékszer, ám a mezőnyfölénnyel nem sokra mentünk, hiába adogattunk az ellenfél térfelén, még csak minimális gólhelyzetbe sem tudtunk kerülni. Aztán a 25. minutumban - szó szerint - derült égből villámcsapásként szerezte meg a vezetést a New England: a szögletzászló közeléből végeztek el bedobást, az Alston által kapu elé hajított játékszert tovább csúsztatták, és a hosszú oldalon a denveri védőket megelőzve, Feilhaber fejelt a hálóba védhetetlenül. Hiába helyezkedtünk megfelelően a rögzített játékhelyzetnél a kapu előtt, Thompson-ról mégis le tudott válni a gólszerző, Pickens-nek pedig esélyese sem lehetett a hárításra, így sokkoló módon hátrányba kerültünk egy abszolút kézben tartottnak hitt találkozón. A gól után viszont egyre jobban felélénkültek a Rapids-támadások, s pár perccel később Mullan szaporázta meg a lépteit a jobb oldalon, maga elé tett labdája után pedig Nyassi cselezte lövőhelyzetbe magát, de az éles szögből leadott kísérletét Reis kapus biztosan hárította a rövid saroknál. A félidő hajrájában még további lehetőségeink is adódtak volna az egyenlítésre, de ezek rendre kimaradtak, mint például Folan ígéretes lövése is elkerülte a kaput, így 45 perc után, kénytelenek voltunk 1-0-s hátrányban lesétálni az öltözőbe.

A szünet alatt egy komoly csere mellett tettünk elhatározást, és Thompson helyett Cummings futhatott ki a második félidőre, így gyakorlatilag három támadóval folytattuk a küzdelmet, bár a jamaicai valamivel a másik két társa mögött helyezkedett el, és a jobb oldal bejátszásával igyekezett segítséget nyújtani az előre játékunknak. Néhány perccel a folytatást követően, meglepetésre a vendégek veszélyeztettek, amikor Joseph bátor távoli próbálkozása súrolta a kapufa külső szélét, de Pickens is rajta volt a lövésen, így nem tudtak újra sokkolni bennünket. Szép lassan visszavettük a markáns irányítást, többször is percekre a saját térfelére szorítottuk a Revs-t, de helyzeteket továbbra is csak ritkán tudtunk kidolgozni. A későbbiekben néhányszor sikerült a hátvédek mögé kerülnünk, melyek által komoly zavart keltettünk, mint például a 64. percben Cummings jobb oldali előretörésével, aki nagyszerű labdát intézett a kapura törő Nyassi-hoz, az utolsó hátvéd pedig csak egy hátulról érkező becsúszással tudta ártalmatlanítani őt, amiért a játékvezető azonnal büntetőt ítélt. A bostoniak hiába reklamáltak, a szabálytalanság ténye vitathatatlan volt, a durva szerelésért pedig a büntető mellett még a piros lapot is felmutatták Tierney-nek. Az ítélet végrehajtója Caleb Folan lehetett, az ír csatár pedig magabiztosan értékesítette a tizenegyest, miután a kapust elküldte jobbra, és lazán a ketrec közepébe gurított. Tehát a félidő fele magasságában kiegyenlítettük a mérkőzés állását, és innentől létszámfölényben játszhattunk. Kisvártatva a vendégek beállították Sainey Nyassi-t, a Rapids-es Sanna Nyassi testvérét, így a két fivér pályafutásuk során először játszhatott egymás ellen. Természetesen az emberfórban futballozó Rapids még nagyobb nyomást tudott helyezni ellenfelére, azonban változatlanul küszködtünk a helyzetbe kerüléssel, a most már végképp egyértelmű fölényünk ellenére. Aztán az utolsó tíz percen belülre fordulva helyzet nélkül szereztünk gólt, méghozzá az év talán legnagyobb találatával, hiszen Kosuke Kimura a saját térfeléről ívelt hosszan előre egy labdát az ellenfél tizenhatosa környékére, ahol a kiugrásra kész Cummings-t vagy Folan-t szerette volna megjátszani, a játékszer pedig számunkra szerencsésen lepattant a kifutó kapus előtt, majd a feje fölé felperdülve a hálóba hullott. A japán hátvéd a szezonbeli első gólját közel 70 yardos távolságból szerezte, s egy pillanat alatt extázis közeli állapotba hozta a coloradói szurkolókat. A hajrában megszereztük a vezetést, immár létszámfölényben és gólelőnyben fordultunk a közvetlen végjátékba, és rövidesen Mullan-t LaBauex váltotta, a csapat pedig biztosan őrizte a vezetést. A NE természetesen becsületből igyekezett még támadgatni, de nem sok esélyük maradt, leginkább csak ívelgették előre a labdát, amit a legtöbb esetben könnyűszerrel hárítottunk el, a rendes játékidő utolsó percében viszont egy bejátszás után a büntetőterület vonalán Palguta és Mansally kölcsönösen a földre estek minimális fizikai kontaktus után, a játékvezető pedig újabb tizenegyest ítélt, ezúttal a vendégek javára. A büntetőt Joseph ellentmondás nélkül vágta erőből a hálóba, ezzel az igencsak vitatható ítélettel kiegyenlített a Revs, miközben a hibázó hátvédet a támadó Akpan váltotta, megpróbáltunk még egy utolsó rohamot indítani a hosszabbítás pillanataiban. A Rapids azonban már hiába igyekezett, a vendégek stabilan álltak a lábukon, és biztosan hárították el az erőfeszítéseinket, nem tudtuk bevinni a győztes gólt, így igencsak csalódást keltő módon, be kellett érnünk a 2-2-es döntetlennel, amivel különösen a NYRB elleni magabiztos diadalt követően lehetünk elégedetlenek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Talán mondanom sem kell, hogy rettentő csalódott vagyok a befejezés miatt, hiszen a tíz emberrel játszó ellenfelet képtelenek voltunk legyőzni, és az utolsó percben engedtük kiegyenlíteni őket. Az első félidőben kissé rozsdásnak éreztem a csapatot, benne volt még a lábakban a szerdai mérkőzés, de a második játékrészben már sokkal frissebben mozogtunk, és fordítani tudtunk, a végén azonban egy pillanatra kihagyott a figyelmünk, ez a hiba pedig elég volt ahhoz, hogy ne három, hanem csak egy pont legyen most a zsebünkben. Cummings-nak szüksége volt egy kis pihenőre, még nem tökéletes a sérülése után, ezért kapta meg a lehetőséget Folan a kezdőben, akinek kimondottan elégedett voltam az energikus játékával a meccs teljes hosszában. Az eredménnyel viszont korántsem, nehéz megemészteni, hogy megint csak döntetlenre voltunk képesek, nagyon sok értékes pontot hullajtottunk el a szezonban a hazai környezetben, most már mindenképpen hibátlan teljesítményre kéne törekednünk idehaza, ha fel szeretnénk zárkózni az előttünk elhelyezkedő csapatokra."

Az MLS 19. játékhetének legjobb játékosának a mieink támadó középpályását, Sanna Nyassi-t választották meg az amerikai újságírók szavazatai alapján. A gambiai játékos a sérült Casey távollétében mindkét heti mérkőzésen a csatársorban szerepelhetett, s szerdán pályafutása első mesterhármasát szerezte a Red Bulls ellen, míg a szombati Revs elleni találkozón egy kiharcolt büntetővel vétette észre magát. Nyassi elismerése egyúttal azt is jelenti, hogy 2011-ben először hódíthatta el egy Rapids-labdarúgó a hét játékosa díjat.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-2-9, 42 pont (22 meccs)
2. FC Dallas 11-5-6, 39 pont (22 meccs)
3. Seattle Sounders 10-4-8, 38 pont (22 meccs)
4. Real Salt Lake 9-3-6, 33 pont (18 meccs)
5. Colorado Rapids 7-6-10, 31 pont (23 meccs)
6. Chivas USA 6-7-8, 26 pont (21 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-7-9, 24 pont (21 meccs)
8. Portland Timbers 6-10-3, 21 pont (19 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-9, 15 pont (21 meccs)

Továbbra is csak a távolból tudjuk követni az első négy helyezettet, és az alapszakasz utolsó harmadába fordulva, egyre kevesebb esélyünk lehet rá, hogy beleszóljunk a nagyok küzdelmébe, de a jelenlegi helyzetünk is bőven elegendőnek tűnik a tíz csapatos rájátszásban való részvételhez. Legközelebb viszont újabb komoly próbatétel várhat a mieinkre, mivel a holtversenyben keleti listavezető Philadelphia Union csapatával fogunk találkozni szombatra virradóra, hajnali 01:30-tól a PPL Park-ban.

Az MLS 2011-es All-Star gáláját csütörtök hajnalban rendezik meg a New York Red Bulls otthonában, ahol a liga legnagyobb csillagai az angol sztárcsapat Manchester United ellen mérkőzhetnek meg egy gálamérkőzés keretein belül. A Rapids színeit egyetlen játékos, a támadó Omar Cummings képviselheti majd pályafutása első ASG-rendezvényén. A következő napokban egy külön írásban bővebben is be fogunk számolni a különleges eseményen történekről.

Újra sikertelen hétvégét zártak a Colorado Rockies baseballosai, mivel a fontos idegenbeli túrát kezdő denveri csapat az első állomáson az Arizona Diamondbacks ellen veszített párharcot, az első meccsen még szép győzelmet arattunk, utána viszont kétszer is simán megvertek bennünket és tovább mélyült alattunk a szakadék.





















1. meccs, péntek: Diamondbacks-Rockies 4-8
Az idegenbeli túra első meccse előtt kénytelenek voltunk DLre rakni a csuklójával újra megsérülő CarGot, helyette Fowler került fel a leadoff spotba, illetve még Spilbo és S. Smith kezdtek az outfielden. A belső négyest Helton, Ellis, Tulo, Wiggy alkották, az elkapó Iannetta volt, míg a csapatunk kezdő dobója a leggyengébb láncszem Cook lehetett az arizonai Hudson ellen. Az első játékban Ellis egy singlelel, Helton sétával került pályára, azonban a következő két ember fent hagyta őket az első két bázison, közben a D'backs két kieső után tudott csak elérni egy singlet. A második próbálkozásból nem értünk pályára, ezzel szemben a hazaiak egy singlet követően Blum révén szerezték meg a vezetést egy 2run HRal, aztán született még egy single, Bloomquist RBI triple találatával pedig újabb futást kaptunk. 0-3 után sorban három ütéssel kieső nélkül értünk el teli pályát, Helton sac fly jóvoltából megszereztük az első pontot, viszont közben Fowlert is kidobták a hármasnál, utána még Tulo egy RBI doublelal volt eredményes, aztán a védekező részt hibátlanul teljesítettük. A következő támadást Wiggy nyitotta egy duplával, majd Spilbo került fel az egyes bázisra egy dobó hibának köszönhetően, azután a double playt követően bázison maradó futót Cook terelte be egy RBI singlelel, így 3-3nál utol értük őket. A negyedik dobó részben Cook egyetlen sétát engedett, aztán kiesett az Ellis, Helton, Tulo hármas, majd az ötödik alsó felét egyetlen 2out double ellenére biztosan lehoztuk. Ezt követően S. Smith és Spilbo mutatott fel egy-egy singlet, a két futónk egy wild pitchből a pontszerző területekre lépett, azonban Cook képtelen volt tovább küldeni őket, utána viszont egyből kaptunk egy triplet, egy séta után pedig Parra RBI single került újra előnybe a hazai csapat, de további két futóval a pályán a dobó ellen egy Cook-Tulo-Helton dupla játékkal mentettük a még menthetőt. A hetedik inningben a sor tetejéről Fowler helyezett el egy doublet, Ellis egy hit-by-pitch után elfoglalta az egyes bázist, a Helton elleni újabb megdobással pedig már bases loaded állt fenn, melynél Tulo forceout játéka alatt ért be az egyenlítést érő run, majd az első csere dobó ellen S. Smith küldött ki egy sac flyt a vezetésért. Dobót cseréltünk a folytatásra és Belisle rögtön kapott egy singlet, de ezután egy strikeout & caught stealing játékot hajtottunk végre, végül egy séta után a harmadik kiesés is összejött. A nyolcadik tetején 2outnál a pinch hitter EYJR harcolt ki egy sétát, Fowler RBI triple találatával újabb pontot vittünk be és ő maga is beért, amikor Ellis tört át egy RBI singleből, így 7-4es előnyre tettünk szert. A következő dobó játékot Brothers hibátlanul hozta le, míg az utolsó támadásban S. Smith és Stewart kötöttek ki a pontszerző bázisokon egy double steal után, amikor Spilbo RBI groundoutból voltunk újra eredményesek. A négy pontos előnyt Betancourt tartotta meg, egy séta után kiejtette három ellenfelét, így diadallal kezdtük a seriest.
- Szép sikerrel nyitottuk az idegenbeli sorozatot és a meccs második felében igazán magabiztosan múltuk felül a D'backst. A régi-új első ember Fowler három különböző ütést süllyesztett el, csak HRt nem lőtt, a tripleből pontot is szerzett, kétszer pedig körbe ért, nagyszerűen játszik a visszatérése óta és az átlaga már átlépte a .250es határt. Az őt követő Ellis nevéhez ugyancsak egy pont fűződött három ütésből, aki mindannyiszor egy bázist érő találatot regisztrált a négy beállásból, neki is sokat javult az átlaga az elmúlt hetekben és még a kilencedik rablását is elkönyvelte. Tulowitzki volt az egyetlen két RBIt hozó játékosunk, pedig csak 1/5el lengetett, eremdényes volt egy doubleból illetve egy forceout közben, így jelenleg 66 pontot számlál az évben. A veterán Helton nem szerzett ütést két próbálkozásában, viszont sétával és megdobással is bázisra léphetett, közben pedig egy sac fly révén újabb pontot termelt. S. Smith 1/3as hatékonysága közben két SOt szedett be és ugyanúgy egy biztonságiból szerezte meg a napi egyetlen pontját, amely már a 42. volt tőle a szezonban. Wigginton egy doublet jegyezhetett fel a négy lehetősége alatt, ami után be is tudott érni, majd a végjátékban Stewart vette át a helyét, aki az utolsó menetben ütött és rabolt is. A sor hetedik helyén Spilborghs ötből egy találatot jegyzett, kezdőként továbbra sem igazán eredményes, pedig most CarGo kiválásával több szerepet kaphat. Iannetta ötből ötször kiesett és közben öt társát hagyta bázison, de legalább csak egyszer búcsúzott SOval. Az egyetlen klasszikus csere ütőnk a frissen felhívott Young Jr volt, aki sétát harcolt ki 2outnál a nyolcadik játékban, majd futást is termelt. Cook végre megszerezte az első győzelmét a 2011es évben öt vereség után, pedig pénteken sem játszott igazán jól. Gyatrán kezdte a meccset, de a három pontos második inning után javítani tudott és az első hat játszmát nyolc ütéssel és négy futással teljesítette. Az éves futás engedési átlaga továbbra is 5.84es, vagyis bőven lenne még hová javulnia. Belisle nyolcadik alkalommal regisztrált holdot az évben, egy ütés és egy séta ellenére lehozta a hetedik inninget. Brothers minden ellenfelét kiejtette a nyolcadik játékban, abból kettővel SOval végzett. Betancourt az utolsó dobó részt négy pontos előnyben csinálta meg, engedett egy sétát, majd két strikeoutot hozott, a három kiejtéshez 25 dobásra volt szüksége.






















2. meccs, szombat: Diamondbacks-Rockies 12-3
Másnapra egyetlen változás történt a kezdőben, Iannettat Alfonzo helyettesítette elkapóként, a többiek ugyanazok a nevek voltak, közben Hammel startolt, a hazaiaktól pedig Collmenter következett a dombon. Az első próbálkozásban nem tudtuk elkerülni a három outot, aztán Hammel ritkán látható mélyrepülést produkált a maga dobó részében. Először is egy singlelel és egy walkkal mentek pályára ellene, Upton 2run RBI double találata pedig a meccs első pontjait jelentette, majd egy újabb single után Montero tolt be egy két futásos duplát, aztán még egy sétával sorban a hatodik ember is felkerült, véletlen két outot sikerült összehozni, ekkor viszont a dobó Collmenter jegyzett egy RBI singlet, végül a tizedik ütő ellen sikerült hárítani, amikor már 5-0ra vezettek a hazaiak. Ezután a második inning első embere Tulo vágott ki egy hazafutást jobb oldalra, de az őt követő három társa mind kiesett, ráadásul Hammel a következő játszmában is alkotott, ezúttal egy single után Monterotól nyelt be egy 2run HRt, mellyel 1-7re álltunk, innen esélyünk se lehetett. A harmadik részben megint nem voltunk bázison, de most a D'backs is csak egy singlet hozott. A negyedikben Ellis és Helton egy-egy ütéssel a pontszerző területeket foglalta el kieső nélkül, majd 2outnál Wigginton küldte haza mindkét futót egy 2run RBI single által, ezután a védekező részben két arizonait engedtünk pályára, de a kettő közt lekapcsoltunk egy rablást, így nem lett gond belőle. A következő játszmában Alfonzo egy single után csak a kettes kanyarig jutott, közben a védekező részt ismét gond nélkül dolgoztuk le. A hatodik felvonás alkalmával egyedül Tulo regisztrált egy singlet, míg Hammel ellen rögtön két ütés született, de Parra single ütésénél Spilbo kidobta a haza felé tartó futót, majd egy újabb séta után loaded 2out alakult ki, ekkor dobót cseréltünk, de Stults RBI walkot engedett Monteronak, utána Roberts ellen befejeztük. Már 3-8 volt az állás és a hetedik támadásunkkal sem mentünk semmire, majd Stults két kieső után egy ground-rule doublet szedett be, szándékosan sétáltatta a következő ellenfelét, viszont Parrat megdobta, a bases loadednál pedig Upton bevert egy grand slamet amivel végképp eldőlt a mérkőzés, 3-12nél tartottunk. Ezt követve Fowler pályára kerülése után EYJR egy double play áldozata lett, majd még Iannetta ütött egy doublet, az utolsó dobó részben Stults hibátlanul teljesített, azonban sajnos a végső támadásunkban sem tudtunk szépíteni és az utolsó három ember kiesett, így be kellett érnünk a 12-3as sima vereséggel.
- Az elejétől kezdve lefutott meccs volt és nem is tudtuk elkerülni a komoly csapást, a D'backs kétszer annyit ütéssel osztotta ki a mieinket. A három pontunk közül Wigginton kettőt szállított a negyedik inningben elért napi egyetlen singleből, a másik két próbálkozásában kiesett, ezzel tart jelenleg 40 RBInál. A másik pontunkat Tulowitzki lőtte az évi 19. hazafutásából, közben egyedüli denveri két több ütéssel, 2/3al zárta a mérkőzést, de most ő sem tudott többet segíteni a csapaton. Helton három próbálkozás alatt egy doublet könyvelt el, amely az idei 20. két bázisos találata volt és haza is ért utána, a hajrában jó néhány társával együtt pihenőhöz jutott. Ellis ugyanilyen statisztikával zárt, csak singlet szerzett, neki is került run a neve mellé, a végjátékban ő is ritka szabad perceket kapott. Az elkapó Alfonzo 1/3ra volt képes, vegyes mérkőzést zárt, mert bemutatott egy szép taget, de rövid szereplése alatt már a második mezőnyhibát könyvelte el egy missed catch error által. A sor tetején Fowler csak egyetlen sétát harcolt ki három kiesés közt, hozzá hasonlóan eredménytelen volt a két corner outfielder, mivel S. Smith és Spilborghs is négyből semmivel végzett, utóbbi a látványos home throwt hajtotta végre. Csereként szóhoz jutott 1Bként a doublet jegyző Iannetta, 2Bként a double playel kieső Young Jr, SSként a flyoutolt Herrera, illetve csak ütő volt a SOval búcsúztatott Giambi. A kezdő dobó Hammel teljes csőd volt, már az első két menetben elment rajta a meccs, addig bekapott hét pontot, amit nem tudtunk kiegyenlíteni később sem. Végül lehozott 5.2 játékot nyolc futással, a pocsék kezdés után valamelyest összekapta magát és hét strikeoutot is kiosztott, de nem kerülhette el a tizedik vereségét. Az egyetlen helyettes Stults hozta le a hátralévő időszakot, mindössze két ütést, viszont három sétát engedélyezett, és a hetedik inningben 2out után feltöltötte a bázisokat és GSt kapott, ezzel a négy futással zárt.

3. meccs, vasárnap: Diamondbacks-Rockies 7-0
Az utolsó meccsre Herrera került a kettes bázisra, míg az elkapó helyét Iannetta foglalta vissza, közben Ubaldo lehetett a mieink dobója, a hazaiaknál Owings kezdett. Az első akcióban Herrera és Helton is bázisra ment, azonban a Tulo elleni dupla játékkal befejeződött az előre nyomulás, majd két out után engedtünk egy sétát, de a kettes bázisnál tovább nem jutott a hazai futó. A második próbálkozásban simán kiejtették a három ütőnket, Ubaldo is magabiztosan oldotta meg a feladatát, csak egy 2out singlet engedett, de Robertst kiejtettük rablás közben. Az ezt követő játékrészben hiába értünk el két sétát, ennél többre nem voltunk képesek, aztán viszont két kiesőt követően megint két ütést engedélyeztünk, majd egy harmadik találat alkalmával Upton 2run RBI doublelal megszerezte a vezetést a D'backs, így a korábbi kihagyott lehetőségek megbosszulták magukat. Az ötödik támadásban egyedül Wiggy tudott felmutatni egy doublet, de nem küldtük előrébb, majd védekezésben még nagyobb problémáink adódtak, Ubaldo egy single után Upton RBI triple által kapott újabb pontot, majd egy fielder's choice play közben az ötödik arizonai futást is elszenvedtünk, menet közben két hit-by-pitch született és bases loaded helyzetet hatástalanítottunk. A hatodik játszmában is csak egyetlen ütésig jutottunk, aztán az első csere dobó Belisle is kapitulált és hamar két futót pályára engedett, akik Young single és Montero forceout közben haza is értek, tovább nőtt a tetemes különbség, már 0-7es mélységben voltunk. Ezután Wiggy singlet követően DPt szenvedtünk el, közben Belisle a következő részben biztosan dolgozta le az ellenfeleit. Aztán Fowler hiába jegyzett singlet, mert utána Herrera futott bele dupla játékba, majd Street egy single ellenére hozta a dobó játszmát, míg az utolsó alkalommal már képtelenek voltunk pályára kerülést kiharcolni, így szerzett pont nélkül szenvedtünk el 7-0s vereséget a záró meccsen.
- A harmadik mérkőzésen is sima vereséget szenvedtünk, a harmadiktól a hatodikig játékig minden menet kaptunk pontot, összesen hetet és egyetlen futást sem voltunk képesek bevinni az egész meccs alatt. Ismét Wigginton volt a leghatékonyabb ütőnk, három lehetőségből kétszer jegyzett ütést és az egyetlen double találatunkat is ő hozta, 3Bként kezdett, de a bal külső mezőnyben fejezte be a meccset. Fowler egyszer ütéssel, egyszer sétával járt bázison a két kiesése közben, de egyik jelenésből se jutott sokáig, illetve a mezőnyben egy szép elkapást mutatott be. Herrera hosszú idő után először kapott startot a kettes bázison, de csak 1/4re futotta tőle három fent hagyással együtt, míg egy remek vetődéses játékot is végrehajtott. Tulowitzki szintúgy egyetlen singlet ért el a négy próbálkozása alatt, mostanában képtelen kivezetni a csapatot a gödörből. Ezen kívül még Helton és Iannetta regisztráltak egy-egy sétát, nekik mint ahogy már másnak sem, ütésük viszont nem volt. A 0/3as S. Smith volt a kezdő RF, de menet közben lecseréltük, az ugyanilyen hatékonysággal záró Spilborghs pedig mindkét külső szélen feltűnt. Menet közben csereként szállt be 3Bnek Stewart, a pinch hitter Young Jr pedig lineoutot kapott a kilencedik játékban. Jimenez a legutóbbi jól sikerült meccsei után, most újra gyengélkedett és a kilencedik vereségét vitte el a szezonban. Nem kezdte rosszul a meccset, de a harmadik játéktól sajnos összeomlott és öt inning alatt öt pontot szenvedett el, nyolc ütést kapott, nyolc strikeoutot adott, de nem tudta összekapni magát a hullámvölgyből. Belisle két inninget teljesített, neki is jutott két elszenvedett futás, mindkettőt a hatodik játszmában kapta. Street a befejező védekező játékot teljesítette egyetlen elszenvedett ütés közben, őt a játékban maradása miatt küldtük csak be, mivel az egész párharcban nem kellett korábban játszania.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 59-43 (102 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 55-47 (102 meccs, 4.0 GB)
3. Colorado Rockies 48-54 (102 meccs, 11.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 45-56 (101 meccs, 13.5 GB)
5. San Diego Padres 44-58 (102 meccs, 15.0 GB)

Az újabb bukással egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültünk, a divíziónk első két helyezettjétől már tetemes a lemaradás, két hónap alatt nagyon nehéz lenne már ledolgozni ezt a különbséget. A hétvégén a Giants otthon nyert seriest a Brewers ellen, a D'backs bennünket vert, a Dodgers a Nats elleni 2-1el vette vissza a negyedik helyet, a Padrest pedig Phillyben söpörték. A következő napokban a SF látogat a Philshez, míg a SD és Arizona, ill. a LA és a Rockies egymással ellen folytatja.

A csoporton belüli túrán a következő ellenfelünk tehát a Dodgers lesz, akik ellen már csak azért is igyekeznünk, nehogy még a harmadik helyet is elveszítsük, mondanom sem kell, hogy a rájátszás remények életben tartásáért győzelmekre van szükség és közben az első kettőnek is buknia kéne. LAben a következő időpontokban fogunk fellépni: kedd 04:10, szerda 04:10, csütörtök 04:10. Az utolsó utáni szalmaszálat próbáljuk elkapni, talán még mindig nem szabad feladni és ha együtt szurkolunk a csapatért, akkor sikerülhet feltámadni porainkból! GO ROCKIES!!!

Hatalmas meglepetésre a szezont fantasztikus formában kezdő Denver Outlaws csapata az All-Star szünetet követően, mindkét mérkőzését elveszítette a liga utolsó helyezettjével szemben, az MLL legutóbbi fordulóiban. A denveri csapat változatlanul őrzi második helyét összetettben, azonban bár kétszer is lehetőségünk lett volna rá, még mindig nem tudtuk bebiztosítani a helyünket a rájátszásban, így kissé összecsaptak a hullámok a fejünk felett három körrel a befejezést megelőzően.






















A folytatásban elsőként múlt szombaton léptünk pályára a 'Heroes Night' keretein belül, amikor a csapat a háborús hősök előtt tisztelegve, egy speciális harmadik számú szerelésben játszott az Invesco Field-en. Az Outlaws ezen a mérkőzésen meglepő fiaskót szenvedett el a Rochester Rattlers-től, akik 9-8-ra múlták felül a mieinket, az ellenfelünk ezzel a szezonbeli első győzelmének örülhetett. Ugyan a meccs első két találatát még a denveriek szerezték, az első negyedben, és a nagyszünetben is egy-egy góllal már a vendégek álltak a jobban, és a második félidőben is végig ők voltak lépéselőnyben. A harmadik játékrész végeztével már 8-5 is volt az állás a javukra, de a befejező menetre nem akármilyen erőfeszítéseket tettünk, és pár perc alatt ki tudtunk egyenlíteni, azonban a vezetést képtelenek voltunk megszerezni, és a kilencedik találatot újra mi szenvedtük el. A hajrában hiába mozgósítottuk minden energiánkat, csak nem jött össze az egyenlítés, az utolsó másodpercekben még egy távoli kétpontossal a győzelmet is megpróbáltuk kiharcolni, azonban Seibald hatalmas bombája a kapuvason csattant, így be kellett érnünk a vereséggel.

Zsinórban a második zakónkat szenvedtük el, de amíg a Cannons elleni rangadón abszolút belefért a botlás, addig a Rattlers elleni hasra esés meglehetősen kellemetlen veszteséggel ért fel. Többen jelentősen alul múlták a korábbi teljesítményüket, és az egész gárdából egyedül az újonc Billy Bitter volt képes két gólt szerezni, mellette még Mundorf, Holmes, McGlone, Watkins, Poillon és C. Martin is egy-egy alkalommal találtak be, a kulcsjátékosainktól mindenféleképpen többet vártunk volna. Jesse Schwartzman kapus nagyszerűen védett, több alkalommal is bravúros védéseivel tartotta meccsben a csapatot, ha nem játszott volna ilyen formában, valószínűleg esélyünk se lett volna a felzárkózásra a végén, de az All-Star hálóőr 13/21-es hatékonysággal tevékenykedett a ketrec előtt.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!






















A most szombati játéknapon újra megmérkőzött egymással ez a két csapat, ekkor már a Rochester otthonában, azonban a remélt javítás helyett, az Outlaws újra jelentősen felsült, és házon kívül 15-8 arányban veszítettünk a Rattlers ellen. A második mérkőzés gyakorlatilag az elejétől kezdve sima volt, először megint mi találtunk be, de megint semmit nem értünk el vele, hiszen az első negyed után már 5-2-re, a másodikat követően 9-3-ra vezettek a házigazdák. A továbbiakban már hiába igyekeztük közelebb zárkózni, öt gólnál lejjebb képtelenek voltunk faragni a deficitet, a végére pedig nyolc találattal számláltunk kevesebbet a legyőzőnknél, így újabb főhajtásra kényszerült Crotty-ék előtt.

A denveri nagyágyúk ismét csendben maradtak, leszámítva a középpályás Drew Westervelt-et, aki a találataink felét, azaz egymaga négy gólt dobott, miután a második-harmadik negyedben egymás után, szép sorban szerezte valamennyi találatát. Rajta kívül még Max Seibald volt képes két gólt szerezni és egy asszisztot is jegyzett, míg Kimener két alkalommal vállalta az előkészítő szerepét, viszont Mundorf és Langtry ismét csak egy-egy találaton osztozkodtak. Ezúttal sajnos Schwartzman sem tudta megfékezni a rochesteri rohamokat, és a 60 perc leforgása alatt mindössze négy védést mutatott be, 17 lövésből 13 gólt kapott, beleértve két darab két pontot érő találatot. A faceoff-specialista Andrew Hennessey 50 % feletti hatékonysággal dolgozott a középkezdéseknél, és a legtöbb szerzett labdát is ő regisztrálta a csapatból.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 6-3
2. Denver Outlaws 5-4
3. Chesapeake Bayhawks 5-4
4. Hamilton Nationals 5-4
5. Long Island Lizards 4-5
6. Rochester Rattlers 2-7

A szünet utáni folytatásban alaposan a feje tetejére állt a bajnokság, ugyanis az Outlaws mellett a listavezető Cannons is kikapott az elmúlt két hétvégén, az alsó hármas pedig valósággal megtáltosodott, így egyelőre egyik csapat sem tudta kiharcolni a helyét a négyesdöntőben, és matematikailag továbbra is bármelyik együttes bejuthat még a 2011-es playoff-ba.

Az Outlaws az évi négy vereségéből hármat az utolsó három fordulóban könyvelhetett el, különösen a két Rattlers elleni fiaskó lehet fájó számunkra, így még a rájátszásban való szereplésünk is kérdéses lehet. Három mérkőzés van hátra az idei alapszakaszból, az utolsó két alkalommal idegenben léphetünk pályára, míg a következő mérkőzésünket újra a Boston Cannons ellen vívhatjuk, magyar idő szerint jövő vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel hazai környezetben.

A hétközi fordulóban a Colorado Rapids csapata végre feledtetni tudta az elmúlt időszak középszerű teljesítményét, és dacára a legnagyobb kulcsjátékosunk nélkülözésének, parádés teljesítménnyel, 4-1 arányban múltuk felül a liga egyik kirakatcsapatát, a jóval esélyesebb New York Red Bulls együttesét a Dick's Sporting Goods Park-ban.



















A mérkőzés előtti este egy kimondottan szomorú hír rázta meg a denveri labdarúgó társadalmat, ugyanis az előző mérkőzésen kellemetlenül megsérülő Conor Casey állapotát a lehető legsúlyosabbnak ítélték az orvosi vizsgálatok, a házi gólkirálynak a bal lábán elszakadt az achilles-ínszalagja, és előreláthatólag nyolc hónapot kell kihagynia, vagyis a 2011-es szezonban már biztosan nem játszhat többet. Emellett továbbra is nélkülöztük a visszatérése előtt álló Macoumba Kandji-t a hosszú kihagyása után, sorozatban a második meccsen nem számíthattunk a szélső középpályás Jamie Smith játékára sem, mint ahogyan változatlanul hiányzott a védelemből Danny Earls és Anthony Wallace, viszont legalább Mullan felülkerekedett a hátfájásán, és újra a kezdőben várt a bevetésre. A legnagyobb érdekességet a Casey távollétében összeállított csatárkettős jelentette, hiszen szokatlan módon a két robbanékony, technikás játékossal kezdtünk elöl, Folan pedig csak a padra ülhetett le: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Cummings, Nyassi.

Telt ház közeli, bő 15 ezer néző látogatott ki szerda este a külvárosi labdarúgó stadionba, hogy a helyszínről kísérje figyelemmel az egyik legerősebb keleti csapat coloradói vendégjátékát. A kissé újszerű támadósorral a Rapids hamar megoldhatatlan feladat elé tudta állítani a vendégeket, ugyanis alig több mint egy perc elteltével Sanna Nyassi lendületből indult előre, Cummings-szal játszott össze, a jamaicai egy érintésből tette tovább társa elé a játékszert, aki a büntetőterületen belülre törve, a kapus felett elegánsan a hálóba emelt, így korai vezetéshez juttatta a címvédő gárdát. A gyors gól természetesen megalapozta a közönség hangulatát, és a csapat is rendkívül nyugodtan kontrollálta tovább az eseményeket, bár a NYRB lényegesen több támadást vezetett. Egy darabig veszélytelenek voltak a vendégek, aztán a félidő fele magasságában már egyre többször tudtak zavart kelteni a hátsó alakzatunkban, a legnagyobb helyzet alkalmával azonban Pickens bravúrosan védte Henry kemény lövését, majd a róla felpörgő labdát is még tovább tudta paskolni az érkező ellenfele elől. Nem sokkal később, a 26. percben Wynne ívelt hosszan előre egy labdát a saját térfeléről, amely lecsorgott a New york-i hátvédekről, éppen a lendületből érkező Nyassi elé, aki egészen messziről küldött rá egy életerős lapos kísérletét, és bár a gambiai lökete a hosszú oldali kapufát találta el, a kipattanóra jókor volt jó helyen az arra járó Wells Thompson, aki magabiztosan értékesítette a kínálkozó lehetőséget a tehetetlen Rost kapussal szemben. A szélső két egymást követő meccsén tudott eredményes lenni, majd a szigorú játékvezető sárga lapot adott neki, amiért felhajtotta mezét, és megmutatta a szokásos bibliai üzenetét. A denveri parádénak itt még nem volt vége, hiszen alig félóra után Cummings labdájából újra Sanna Nyassi tört be a Red Bulls védői közé, az újdonsült csatár a hátvédek gyűrűjében nagyszerűen játszotta magát tisztára, majd kissé kisodródva egy remek lövéssel vette be ismét az ellenfél kapuját, ezzel már 3-0-s előnybe került a bajnok. Harminc perc alatt gyakorlatilag teljesen padlóra küldtük a városunkba nagy reményekkel érkező vendégeket, akik nem is nagyon találták már meg a ritmust a játékrész hátralévő részében. Kisvártatva akár a negyedik találatot is bevihettük volna, ám Cummings nagyszerű jobb oldali bejátszása után Thompson elől ajtó-ablak helyzetben tisztáztak. A Rapids a szezon eddigi legjobb első 45 percének köszönhetően, nem akármekkora meglepetésre, 3-0-s vezetés birtokában vonulhatott le az öltözőbe.




















A második félidőben is folytattuk a felszabadult játékot, és néhány minutum elteltével a különösen nagy kedvvel játszó Thompson eresztett meg egy kinti lövést, amit a portásnak a hosszú alsó sarokból kellett kitornásznia. Ennek ellenére jobbára már érthetően nem erőltettük a támadásokat, inkább az előny biztos megtartására törekedtünk, a NYRB egyébként is lélekben már igencsak feladta a harcot, így ők sem túl lelkesen akciózgattak. Aztán egy óra játékidő után, Sanna Nyassi a második góljához kísértetiesen hasonló módon kígyózott át az ellenfél védelmén, és a nagyszerű cselek után újra a hálóba helyezett, bár ezúttal jobb lábal, így elérte a mesterhármast, a csapat pedig már 4-0-ra húzott el. A nézőtéren igazi szieszta alakult ki, nem különben a pályán, a Rapids fiai hatalmas kedvvel tették a dolgukat, igyekeztek kiélvezni minden percét az áhított sikernek, rég volt alkalmunk hasonlóan magabiztos győzelemre. Ezt már nem hagyhatták annyiban a vendégek, és röviddel a negyedik gólt követően, összehozták a maguk becsületgólját, amikor Agudelo jó ütemű bejátszását a Red Bulls legnagyobb sztárja, Henry remekül helyezte a hálóba, a sarokra irányzott lövést Pickens képtelen volt kikotorni. A 4-1-es előnyünket viszont már nem veszélyeztette semmi, s húsz perccel a befejezés előtt elkezdtük lecserélgetni a legjobbjainkat, amikor először a kapitány Mastroeni kapta meg a megérdemelt pihenőjét, és a sérülés után visszatérő Nane lett pályára küldve. Pár perc múlva a Nyassi mindhárom találatánál elsődleges assziszttal közreműködő Cummings hagyta el a játékteret hatalmas ováció közepette, őt az előzetesen kezdőbe várt erőcsatár Folan váltotta fel a hajrára. A mérkőzésen túl sok említésre méltó dolog már nem történt, a mieink biztosan tartották a játékszert, nem igazán erőltettük a támadásokat, míg a Red Bulls fülét-farkát behúzva, szeretett volna túlesni a számukra igencsak balul sikeredett szerda estén. Az utolsó percekben még a triplázó Nyassi helyét Akpan vette át, a publikum felállva tapsolta meg a szenzációs formát elkapó játékost, aki az első góljait ezen a mérkőzésen szerezte meg a szezonban, s rögtön háromszor mattolta a liga egyik legfélelmetesebb csapatát. A Rapids a szezon eddigi legszebb sikerét aratta a Red Bulls ellen, miután 4-1 arányban lemostuk Henry-ékat, remélhetőleg ez a csodálatos diadal erőt a további eredményes folytatáshoz, és felül tudtunk kerekedni a Casey elvesztése okozta sokkhatáson.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Azt hiszem, ma este nagyon sok ember arcára tudtunk mosolyt csalni a szenzációs győzelmünkkel. Csodálatos nap volt, egyértelműen a szezon legszebb sikerét arattuk, minden remekül jól összejött, és nagyon bízom benne, hogy innentől kezdve jobbra fordulnak a dolgok, és újra elkaphatjuk az egy évvel ezelőtti ritmust, különösen ahogy hazai pályán játszottunk a szezon ezen magasságában. Büszke vagyok a csapatomra, mert megint jól teljesítettünk a másik konferencia egyik legerősebb gárdája ellen. Sanna Nyassi játéka varázslatos volt, az edzéseken mutatott teljesítményével érdemelt ki helyet a kezdőcsapatban, arra számítottam, hogy a támadósorban nagyobb szabadsága lehet, és az előre ívelt labdákkal be tud mozogni az ellenfél védelme mögé. Végül nagyjából ez történt, többször is meg tudta verni a védőit, nagyszerű helyzeteket dolgozott ki, amelyek közül többet ki is használt, így egyértelműen az est hőse volt."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-2-9, 42 pont (22 meccs)
2. FC Dallas 11-5-5, 38 pont (21 meccs)
3. Seattle Sounders 10-4-8, 38 pont (22 meccs)
4. Colorado Rapids 7-6-9, 30 pont (22 meccs)
5. Real Salt Lake 8-3-6, 30 pont (17 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-6-9, 24 pont (20 meccs)
7. Chivas USA 5-7-8, 23 pont (20 meccs)
8. Portland Timbers 6-9-3, 21 pont (18 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-9, 15 pont (21 meccs)

Ezzel a győzelemmel megerősítettük a helyünket a nyugati táblázaton, és átmenetileg még az RSL-t is sikerült megelőznünk. A következő fordulóban újra hazai környezetben szállhatunk harcba, amikor a keleti hetedik helyezett New England Revolution ellen még több esélyünk lehet a három pont begyűjtésére vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól.

A hét első napjaiban a Colorado Rockies egy izgalmas párharcot bonyolított le az NL Wild Card éllovas Atlanta Braves ellen, végül a négy meccsen két győzelmet és két vereséget értünk el, amivel sajnos nem mentünk sokra, továbbra is csak messziről követjük a riválisainkat.






















1. meccs, hétfő: Rockies-Braves 4-7
A párharc első meccsének a mostanában megszokott összeállítással vágtunk neki, vagyis az outfielden CarGo, Fowler, S. Smith kezdtek, belül a Helton-Ellis-Tulo-Wiggy négyes kapott lehetőséget, az elkapó pedig Iannetta volt, közben Hammel készült a startra Lowe ellen. A mieink az első inninget hibátlan védekezéssel hozták le, aztán támadásban csak egy CarGo walkot és egy Tulo singlet jegyezhettünk fel, S. Smith kiesett futókkal a szélső bázisokon. Azonban a következő menetben két ütés és egy séta által rögtön kieső nélkül bases loadedot engedélyeztünk, mely helyzetnél A. Gonzalez ellen hajtottunk végre egy lineout double playt, majd egy szándékos séta után az újabb teli pályánál a dobó Lowe játéka alatt pedig Wiggy passzából Helton vétett egy missed catch errort, amiből két futó beért. Nem is tudtunk hamar válaszolni, mivel a következő támadásunkban simán kiesett a három denveri ütő. A harmadik inning alatt egy singlet szenvedtünk el, majd Freeman bombázott ki egy hazafutást két pontért, két ütővel később pedig Hinske hintett egy solo HRt, ekkor már 5-0s hátrányban voltunk. Hammel némileg javította a hibáit és támadásban hozott egy singlet, CarGo egy forceouttal maradt pályán, Helton haza küldte őt egy RBI singlelel, így legalább szépíteni tudtunk. A negyedik játékban két kieső után engedtünk fel két embert, de nem lett baj belőle, míg részünkről csak Iannetta ért el egy 2out singlet. Ezt követően megint két kieső után bizonytalanodtunk el és egy double után A. Gonzalez volt eredményes egy RBI singleből, nálunk kiesett az aktuális hármas. A hatodik felvonásra már az első hazai csere dobó jött ki, Stults pedig beszedett három singlet, a loaded 1outnál pedig Freeman forceout közben jutott be az egyik futó, majd S. Smith két kiesőnél hozott egy triplet, de Wiggy fent hagyta őt. Stults a következő menetet is lehozta egy single ellenére, aztán végre vezettünk egy ígéretes támadást, két emberünk hamar bázisra ért, amikor CarGo talált be egy RBI single által, Ellis singlelel teli pályát harcoltunk 1outnál, ekkor Helton kiküldött egy sac flyt az outfieldre, az őt követő Tulo pedig egy RBI singleből volt eredményes, azonban a S. Smith elleni flyouttal véget ért a menet, 4-7ig zárkóztunk fel. A nyolcadik dobórészt Brothers háromból három kiejtéssel teljesítette, míg Fowler sétált, de utána a pinch hitter Alfonzo kiesett, nem tudtunk közelebb kerülni. Aztán Betancourt együtt ütés mellett három strikeouttal hozta a három kiesőt, majd a végső akcióban CarGo és Ellis kiesése után Helton még kiharcolt egy walkot, de Tulo ellen egy strikeouttal befejezték, 7-4re elvesztettük az első meccset.
- Végig hátrányban voltunk és nem is sikerült elkerülnünk a vereséget, idén az ötödik meccsen ötödik alkalommal kaptunk ki a Bravestől. A négy pontunk közül Helton kettőt regisztrált, a napi egyetlen single ütéséből és egy biztonságiból tudott eredményes lenni, viszont egy drága missed catch errort vétett a napfényben, amire közvetlenül két ponttal fizettünk rá. Tulowitzki az előző meccsek gyenge formáját most öt beállás alatt két ütéssel próbálta feledtetni, az egyik singleből ráadásul kikényszerítette az idei 61. RBIt, de ismét ő kapta a meccs utolsó outját. A leadoff hitter Gonzalez szállított még egy pontot, aki mindkét pályára kerülése után körbe tudott érni és az egyetlen futónk lett két beéréssel. A hetedik helyen szóhoz jutó Iannetta 2/4es hatékonyságot ért el, de egyik singlenek sem tudtuk különösebben hasznát venni. S. Smith szállította a napi egyetlen extra base hitünket, amikor már az idei ötödik tripláját pakolta be, ugyanakkor a három kieséses játéka alatt négy társát engedte pályán maradni. Ellis öt lehetőség alatt egyetlen ütést könyvelt el, míg a kezdőbe visszatérő Wigginton négyből négyszer kiesett. A leghátsó ember Fowler egyetlen sétával vétette észre magát, ami után később be is jutott. A csere ütők közül Herrera és Alfonzo is kiestek, Spilborghs egy sétát tudott hozzátenni a hetedik inningben. Hammel szokásos balhés fellépéssel zárt, az első öt inninget bírta ki a dombon, ezalatt el is ment rajta a meccs, többször megingott és összesen hat futást kapott, ebből hármat két HRnak köszönhetett. Már a kilencedik veresége volt az évben, mely alkalmával nyolc ütést és három sétát engedélyezett az ellenfélnek. Stults két inninget hozott, közben három ütésből egy pont született ellene is, de biztosan teljesítette a feladatát. Brothers a nyolcadik játékban hibátlan teljesítménnyel búcsúztatta el az ellenfeleit, kettő SOt is kiosztott, jelenleg 2.40es ERAval rendelkezik. Betancourt egy single után sorban három dobás utáni kiejtést jegyezve zárta le az utolsó dobórészt.



















2. meccs, kedd: Rockies-Braves 12-3
A kedd esti második összecsapásra egyetlen változás történt a kezdőben, mivel Wiggy helyét Stewart kapta meg a 3B poszton, a többiek a tegnapival egyező nevek voltak, nálunk Ubaldo kezdett, a vendégeknél Beachy volt a kezdő dobó. Kis késéssel tudták elkezdeni a meccset az eső miatt, majd az első dobó részt egy 2out single ellenére hoztuk, aztán CarGo walkot, Helton doublet ért el, ezzel a pontszerző területeket foglalták el, Tulo pedig egy 3run HRal ragadta magunkhoz az előnyt. Ezt követően a Braves megint csak egyetlen pályára kerülést hozott, közben Fowler helyezett el egy singlet, majd két kieső után CarGo a jobb szélre lőtt ki egy két pontos hazafutást, majd Ellis single után Helton ellen ért véget a támadás, amikor már 5-0ra vezettünk. A harmadik játékban az atlantai dobó talált egy singlet, de aztán egy Helton-Tulo double playt mutattunk be, majd két újabb single után Freeman ellen SOval hárítottunk, után Tulo nyitott egy duplával, S. Smith RBI double megmozdulása hozta a következő pontot, Fowler szándékos sétáltatása után a dobó ellen hozták a harmadik outot. A negyedik menet első ütője Uggla egy hazafutással jeleskedett, de aztán biztosan szórtuk ki a következő triót, közben a Rockies sor elejéről Ellis és Tulo járt bázison. Az ötödik részben a vendégek csak egy single ütésre voltak képesek, nálunk pedig két séta és egy single közt caught stealinget hajtottak végre. Változatlanul 6-1re állt a meccs amikor a hatodik tetején három out mellett ismét Uggla vert be egy solo HRt, majd Helton sétával lépett fel, S. Smith RBI tripleből tovább növeltük a vezetést, aztán az első két bázisra két sétával kerültek futók, ebből a helyzetből pedig Fowler takarította ki a pályát egy 3run triplelel. Itt még mindig nem volt vége, egy walk és egy hit-by-pitch révén megint bases loaded alakult ki, de Ellis groundouttal búcsúzott, be kell érnünk a 10-2vel. A hetedik tetején Ubaldo két kiejtés után kapott egy sétát, majd M. Reynolds zárta le az inninget, mialatt Helton és Tulo újra akcióba lendült, S. Smith sac flyból megint pontot vittünk be, Iannetta RBI doubleból pedig a másik futó is beért, így már tíz ponttal mentünk. A nyolcadik játszmára is maradt M. Reynolds, aki egy walkot és egy doublet szenvedett el, majd Hinske groundout közben egy futó is beért ellene, de a lényegen ez sem változtatott. A következő támadásban nem voltunk pályán, míg Lindstrom egy single ellenében hozta az utolsó játszmát, maradt a 12-3, nagyszerű győzelemmel javítottuk az előző napok bukásait.
- Végre magára találtak az ütőink és nagyon megszórták a Braves fiatal kezdő dobóját és a cseréket sem kímélték, 14 ütésből vittünk be egy tucat futást. Tulowitzki kapott kritikákat a hétvégi játéka után most viszont három ütéssel jeleskedett, triple kivételével minden jutott neki, pontjait a 3run HRal szerezte, így már 18 hazafutásnál és 64 pontot érő megmozdulásnál tart az évben .277es átlaggal. Fowler a sor nyolcadik helyéről ugyanúgy 3/4es hatékonysággal szállított három pontot, a két singlelel nem ért el sikereket, viszont a triplájával a teljes bases loaded társaságot haza küldte és a negyedik rablását is feljegyezhette. S. Smith három RBIt ért el, de előző két társával ellentétben három különböző megmozdulásból, mivel egy sac fly, egy double, egy triple után tudott eredményes lenni, ezzel kereken 40 pontja van az idényben és újra .300hoz közelít az átlaga. Gonzalez is megrázta magát és bevágott egy 2run HRt, napi egyetlen ütésével és egy sétával is hazaért, az eddigi mérlege 14 HR és 54 RBI, talán ő is megtalálja az igazi formáját. A veterán Helton már a 19. doublet vágta idén, mellette két sétát harcolt ki és mindhárom feltűnése után körbe tudott érni, számára külön fontos volt, hogy a hajrában még pihenhetett is. Ellis hat beállás alatt volt képes két single találatra, közben négy LOB révén a legtöbbet pazarló játékosunk volt kedd este. Iannetta két séta mellett egy pontot érő doublet pakolt be, jelenleg már az ő neve mellett is 35 pontszerzés szerepel. A 3B Stewart volt az egyetlen ütés nélküli kezdő, de három out play mellé két sétát és egy futást azért elért. Nem volt klasszikus csere ütőnk, menet közben állt be a SS Herrera, a 1B Wigginton, a LF Spilborghs, amikor a vége felé a legjobbjaink pihenőhöz jutottak. Jimenez újabb remek meccset zárt, megint a legjobb formáját tudta hozni, 6.2 játszmát oldott meg, mialatt hét ütésből csupán két pontot kapott. Mindkét futását egy Uggla HRból kapta, azon kívül nem tudták őt megfogni, ráadásul még 9 strikeout is jutott neki. Már a hatodik győzelmét szerezte meg és kereken 4.00ra módosult az ERA mutatója, közben támadásban is bevert egy singlet két kiesés mellett. M. Reynolds a hetedik-nyolcadik inningben négy embert búcsúztatott el, közben egyetlen pontot engedélyezett a Bravesnek. Lindstrom az utolsó játszmát egy single közben biztos kézzel fejezte be, ezzel tartja 3.00 alatti statisztikáját.




















3. meccs, szerda, Rockies-Braves 3-2 walk-off
A következő felvonásra is csak egy helyen változtattunk és Alfonzo vette át Iannetta catcher helyét, közben a fiatal Nicasio készült a startra Hudson ellen. Az újonc dobónk jól indította a mérkőzést és az első inningben nem engedett pályára kerülést a Braves számára, míg CarGo egy leadoff singlelel nyitotta az összecsapást, két ütő múlva pedig Helton vágott ki egy 2run HRt a vezetésért. A második menetben egy single után Ross RBI doubleból zárkóztak feljebb a vendégek, végül egy szándékos sétát követően a dobó ellen mentettünk, közben nálunk csak Fowler jegyzett egy 2out doublet. Ezt követően a Braves egy single után a hármason hagyta fent a futóját, hazai oldalon azonban még ennyi sem történt, csak három out play. A negyedik inningben egyik csapat sem járt a bázisok közelében, míg az ötödikben egy elszenvedett singlet a Helton-Tulo double play játékkal semlegesítettünk, de részünkről megint csak Fowler jutott fel egy singlelel. A hatodik inning alatt Nicasio errorjából és egy doublelal két ember került bázisra, de egy fielder's choice playnek köszönhetően sikerült kidobnunk a hazafelé tartó futót, majd a kettes-hármason feltartóztattuk a másik két embert, így megtartottuk az egy pontos vezetést. A következő akciónkban Ellis singlet talált, Heltont pedig egy dobás találta lábon, majd Tulo forceout játéka után a szélső bázisokra kerültek az embereink, aztán Alfonzo sétát harcolt ki, loaded 2outnál viszont Stewart kihagyta a komoly lehetőséget. Nicasio a hetedik dobó részt is magabiztosan abszolválta, visszatartott két embert, abból kettőt SOval, majd Fowler kapott egy hit-by-pitchet, de elkapták rablás közben és a következő két ember is kiesett. A nyolcadik menetben Brothers egy ütőt felengedett kettőt kiejtett, majd a következő váltótárs Lindstrom kárára Uggla egyenlített ki egy RBI singleből, aztán viszont két kieső után egyedül Tulo volt képes elérni egy sétát. Ezután Street biztosan búcsúztatta el az atlantai triót, azonban a mieinknél kiesett az első két ember, majd Fowler egy mezőnyhibával a kettesre ért, a PH Wiggyt szándékosan sétáltatták, erre fel viszont az első dobásból CarGo bevágta a győzelmet jelentő RBI walk-off singlet, és a Rockies 3-2 arányban diadalmaskodott.
- Egymás után másodszor is legyőztük az ellenfelünket, bár a korai vezetést a hajrában elvesztettük, a kilencedik alján mi vittük be a nyerő ütést. Gonzalez kezd visszatérni a varázslatos teljesítményekhez, az önbizalmának biztosan jót fogni tenni a walk-off ütése, egyébként öt beállás alatt két találatot jegyzett, az egyik után hazaért, a másik a győzelmet érte. Helton egy két pontos hazafutást bombázott be az első inningben, azon kívül nem is volt több jelenése a küzdőtéren, kereken az 50. RBIt szedte össze magának. Fowler a nyolcadik helyen újra megbízhatóan teljesített, két ütéssel egy hit-by-pitchel és egy errorral is pályára került, illetve ő szállította a harmadik futásunkat, viszont megint lekapcsolták rablás közben. Ezen kívül még Ellis felelt egy ütésért, négy beállás alatt egyetlen találatot regisztrált, egyre jobban kezd elhalványulni a jó bemutatkozása óta. Tulowitzki három kiesés mellett mindössze egy sétát tudott felmutatni, de volt egy remek jelenete védekezésben. Ugyanilyen mérleggel zárt a backup catcher Alfonzo, akinek az első errorja is megvolt. S. Smith és Stewart nyújtották a leggyengébb produkciót a csapatból, mindketten négyből négyszer kiestek fejenként három fent hagyással, előbbinek még két strikeoutot is jutott. A csere ütők közül Herrera a hetedik inningben groundouttal végezte, Wigginton pedig szándékos sétát kapott a kilencedikben. Nicasio nagyszerűen teljesített és az első hét játékot egyetlen kapott ponttal hozta, közben öt ütést kapott és négy SOt is vert. Nagyon jól összekapta magát az utolsó pár meccsére és az ERAt is 3.88ra javította. Brothers a nyolcadik inningben egy ütést kapott két kiejtés mellett, később az embere beért, így neki írták be az atlantai egyenlítő futást. Lindstrom képtelen volt feltartóztatni a bázis futót és a nyolcadik menet befejezése előtt elszenvedte ezt a pontot. Street végre megszerezte első győzelmét a szezonban, azok után hogy hibátlanul lehozta a kilencedik tetejét a támadók megnyerték a meccset.





















4. meccs, csütörtök: Rockies-Braves 6-9
Az utolsó mérkőzésre Iannetta visszatért a kezdőbe, Helton pedig pihenőt kapott és Giambi helyettesítette őt az egyes bázison, közben hazai részről Chacin volt a kezdő dobó, az ellenféltől pedig Hanson volt porondon. Az első menetben egy walkot és egy singlet engedélyeztünk a vendégeknek, melyekkel a szélső bázisokat foglalták el egyetlen kiesővel, de Chacin három SOval visszatartotta az ellenfeleket, aztán CarGo vert be egy leadoff homerunt a meccs első denveri beállásában, így újra korán vezetéshez jutottunk. A következő három ütőnk kiesett, majd a második tetején csak egyetlen sétát szenvedtünk el, támadásban Stewart singlelel, Iannetta sétával lépett pályára, Fowler pedig mindkettejüket haza repítette egy 2run RBI triple által, majd Chacin ütő játéka alatt Fowler végrehajtott egy sikeres home stealt és már 4-0ra vezettünk. A harmadik játszmában a Braves egy séta után Heyward két pontos hazafutásával jött közelebb, aztán még ugyanebben a menetben loaded 1out alakult ki, melynél A. Gonzalez forceout közben volt eredményes és 4-3ra felzárkóztak. Ezután Ellis és Tulo tört előre, de a két szélső területnél tovább nem férkőztek, a következő dobórészt Chacin hibátlanul tudta teljesíteni, aztán támadásban a mieink legalsó triója is könnyedén elhullott. Az ötödik inningben Freeman talált be egy solo HRt, majd két sétát követően lecseréltük a kezdő dobót, de Belisle ellen McLouth RBI singlelel fordítottak, majd nálunk megint nem volt pályára kerülő futó. A hatodik felvonást Belisle egy single után sorban három kiejtéssel oldotta meg, aztán Tulo lépett bázisra, S. Smith RBI triple találatából kiegyenlítettük az állást, őt pedig Iannetta szállította haza egy sac fly jóvoltából, így 6-5re fordítottunk. A folytatásban viszont M. Reynolds ellen Conrad vágott egy ki egy solo HRt, majd egy doublet követően McLouth újra eredményes tudott lenni egy triplával, a következő reliever Lindstrom ellen beért az újabb futó, akit nem tudtunk kidobni a plate előtt, két kiesőnél még Heyward is bevert egy RBI doublet, így 9-6ra elhúzott az Atlanta. A hetedik alsó részében a csere ütő Herrera hiába ért el ütést, az őt követő Spilbo double playel búcsúzott, ezután Ellis jegyzett egy újabb singlet, de Giambi groundouttal véget ért az akció. A nyolcadik dobó részben Brothers három strikeoutot osztott ki, viszont támadásban egyedül S. Smth volt képes egy single bemutatásra, nem tudtunk közelebb jönni. A befejező inning tetejét Betancourt hibátanul hozta, három pontos hátrányból vágtunk neki az utolsó akciónak, de Fowler és Wigginton kiesett, Spilbo sétált, azonban a kettesnél tovább nem jutott, mert az Ellis elleni SOval vége lett a meccsnek, 9-6ra vesztettünk.
- Hiába vezettünk többször is, mégis elvesztettük az utolsó mérkőzést, a végén már nem tudtunk válaszolni és mi húztuk a rövidebbet. Gonzalez került ismét a figyelem középpontjába, de sajnos nem csak pozitív okokból, az elején még egy solo HRt vert be, az idei 15. hazafutását, aztán volt egy kieséses játéka, majd a harmadik beállása alatt újra megsérült a fájós csuklója és le kellett cserélni. Megint bizonytalan a sorsa, hogy mi lesz vele, a helyettese Spilborghs volt, aki egy sétát és két kiesést jegyzett a folytatásban. Fowler a meccs elején megütötte a szezonbeli hetedik triplet, amivel két embert küldött haza és később egy steal homemal ő is befutott, ezen kívül viszont további három alkalommal is strikeouttal búcsúztatták el. Tulowitzki négyből két ütést ért el, mindkétszer singlet hozott, az egyik után körbe tudott érni, de közvetlen pontot most nem szerzett. Az ugyanúgy 2/4es S. Smith a szezonban hetedszer, a párharcban harmadszor ért el triplát, ami után önmaga 41. RBI megmozdulását regisztrálta, közben továbbra is .296os átlaggal rendelkezik. Ezen kívül még a visszatérő elkapó Iannetta tudott magáénak egy pontszerzést egy biztonsági játékból, illetve még egy sétát és egy futást is hozott. Ellis két single ütésre volt képes öt próbálkozásból, de sem pontot, sem hazaérést nem termelt. Stewart sem igazán jeleskedett a csütörtöki meccsen, négy beállás alatt egy singlet vállalt, a másik három esetben mindannyiszor SOval vágták ki és közben négy left on bases került a neve mellé. Giambi számára sem ment az ütés, négyből négyszer kiesett és neki is kiosztottak két közvetlen dobás utáni outot. A csere ütők közül Herrera egy singlet szállított a hetedik inninben, Wigginton viszont popoutot szenvedett el a kilencedikben. Chacin megint harmatosabb volt és mindössze 4.2 játékot élt túl a dombon, addigra ráadásul öt kikényszerített futást szenvedett el, a négy ütésből kettő HR volt, illetve ilyen rövid idő alatt hét séta volt a mérlege. A vereséget megúszta, mert utána még tudtunk fordítani, de több kéne tőle a folytatásban, mert rossz felé halad a formája. Belisle az ötödik-hatodik játszmát zárta le, közben két ütést kapott és két SOt jegyzett, saját futó már nem ért be ellene, csak a kezdő által bázison hagyott emberek. M. Reynolds jelentős fejreállást mutatott be a hetedik játszmában, ugyanis három ütés és három futás közben mindössze egyetlen kiejtést tudott felmutatni, így övé lett az előny elvesztése és a vereség is, mindkettőt második alkalommal könyvelte el az évben. Lindstrom zárta le ezt a játékot, de ellene is született egy újabb run. A balos Brothers a nyolcadik menetben mind a három szembe jövő ellenfelét strikeouttal szórta ki. Betancourt a befejező részben ugyancsak magabiztos volt és a három out közül kettő SO lett, 13 dobásból teljesítette a feladatát.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 57-42 (99 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 53-46 (99 meccs, 4.0 GB)
3. Colorado Rockies 47-52 (99 meccs, 10.0 GB)
4. San Diego Padres 44-55 (99 meccs, 13.0 GB)
5. Los Angeles Dodgers 43-55 (98 meccs, 13.5 GB)

Semmit nem javult a helyzetünk ezzel a döntetlennel a csoportban, mert a Giants megnyerte a Dodgers elleni hazai seriest, a D'backs is 2-2vel osztozkodott a Brewers ellen, közben a Padres söpréssel diadalmaskodott Floridában. A hétvégén a SF folytatja a Milwaukee ellen, Dodgers a Natst fogadja, a SD pedig Philadelphia felé veszi az irányt, míg az Arizona velünk fog játszani.

A Rockies nagyon fontos idegenbeli túrát kezd meg csütörtöktől, a következő kilenc meccset divízió ellenfelek ellen fogjuk vívni sorrendben a D'backs, a Dodgers, a Padres ellen. Ez a másfél sok dologról dönthet, például kiderülhet, hogy sikerülhet-e versenyben maradnunk az első két helyezett el és lesz-e még reményünk a rájátszásra, vagy újabb közepes eredményekkel szinte behozhatatlan hátrányba kerülünk a hajszában. Az Arizona ellen a következő időpontokban fogunk meccseket játszani: szombat 03:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. Az életben maradásért kell szurkolnunk, az utolsó szalmaszálat próbálja meg ragadni a több sebből vérző csapat! GO ROCKIES!!!

Bár a soron következő NBA-szezon megrendezése továbbra is erősen kérdéses, és immár három hete érvényben van a lockout, a napokban a liga vezetősége elkészítette a 2011/12-es idény teljes menetrendjét, amennyiben mégis megállapodás születne az új kollektív szerződésről, és novembertől meg tudnák rendezni a következő szezont.



















Ennek értelmében a Denver Nuggets csapata az új idényt november 3-án, csütörtökön, a közvetlen divízió-rivális Portland otthonában kezdhetné meg, míg az első hazai mérkőzésre két nappal később a Golden State ellenében kerülhetne sor, eközben az alapszakasz utolsó meccsét április 18-ra írták ki a LA Lakers ellen. A csapat 82 tervezett alapszakasz-meccse közül a nemzeti televíziók előreláthatólag mindössze 17 találkozót fognak közvetíteni, viszont a helyi Altitude csatorna a 2011/12-es műsortervében is legalább 77 mérkőzést képernyőre tűzhet.

Csapatunk a 82 meccses programban valamennyi keleti együttessel két-két alkalommal találkozik, míg a nyugatiak közül négy csapattal háromszor, név szerint a LA Clippers-szel, a Houston-nal, a Phoenix-szel és a San Antonio-val, a többiekkel pedig négyszer játszhatunk.

A legérdekesebb ellenfelek közül a címvédő Dallas Mavericks gárdája előreláthatólag november 25-én és március 19-én teheti tiszteletét a Pepsi Center-ben, a sztárcsapat Los Angeles Lakers-t február 21-én és április 18-án láthatjuk vendégül, míg az Anthony-val és Billups-szal felálló New York Knicks november 16-án, a tavalyi döntős Miami Heat pedig január 13-án látogatna a Mile High City-be.

A Nuggets szezonbeli leghosszabb hazai sorozata egy hét mérkőzéses itthoni felvonás lenne november 22. és december 5. között, míg a március 23-tól április 4-ig várható idegenbeli túránk a klubtörténelem leghosszabb házon kívüli szériája lehet sorozatbeli nyolc Colorado-tól távoli fellépéssel.

A mérkőzések rendszerint éjszaki időpontban kerülhetnek megrendezésre, a leggyakoribb hazai kezdési időpontok szokás szerint 03:00 és 04:30 lesznek, közben január 16-án a Washington elleni este 20 órától játszhatunk, míg március 25-án Minnesota-ban 21:30-tól lehet egy összecsapásunk.

Egyelőre teljes bizonytalanságban tapogatózhatunk, hogy vajon lesz-e új szezon, és ha igen, akkor időben megkezdődhet-e a bajnokság, s a kosarasok is már az európai játéklehetőség felé kacsintgatnak, hogy hosszabb NBA-s leállás esetén is formában tudjanak maradni. Mindenesetre tájékoztató jelleggel azért érdemes böngészgetni a tervezett menetrendet, ami azonban egyelőre korántsem vehető biztosra.
















A Denver Nuggets tervezett programja a 2011/12-es alapszakaszban:

November 4., péntek, 04:30 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
November 6., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
November 8., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Cleveland Cavaliers
November 10., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
November 12., szombat, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
November 17., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - New York Knicks
November 19., szombat, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
November 20., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Washington Wizards
November 22., kedd, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
November 23., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Chicago Bulls
November 26., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
November 28., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
November 30., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Indiana Pacers
December 2., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
December 4., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
December 6., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Orlando Magic
December 8., csütörtök, 01:30 New Jersey Nets - Denver Nuggets
December 10., szombat, 01:00 Philadelphia 76ers - Denver Nuggets
December 11., vasárnap, 02:30 Milwaukee Bucks - Denver Nuggets
Decemer 13., kedd, 02:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
December 14., szerda, 01:00 Memphis Grizzlies - Denver Nuggets
December 17., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz
December 20., kedd, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
December 21., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
December 23., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
December 24., szombat, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
December 27., kedd, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
December 29., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Philadelphia 76ers
December 31., szombat, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Január 2., hétfő, 03:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks
Január 4., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Január 7., szombat, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Január 8., vasárnap, 02:30 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Január 11., szerda, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Január 12., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - New Jersey Nets
Január 14., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Miami Heat
Január 16., hétfő, 20:00 Washington Wizards - Denver Nuggets
Január 19., csütörtök, 01:30 Boston Celtics - Denver Nuggets
Január 21., szombat, 01:30 Cleveland Cavaliers - Denver Nuggets
Január 22., vasárnap, 01:00 Atlanta Hawks - Denver Nuggets
Január 24., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Január 26., csütörtök, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Január 28., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
Január 31., kedd, 02:00 Memphis Grizzlies - Denver Nuggets
Február 2., csütörtök, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Február 4., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Utah Jazz
Február 5., vasárnap, 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Február 7., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Február 9., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
Február 11., szombat, 02:00 Detroit Pistons - Denver Nuggets
Február 12., vasárnap, 01:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
Február 15., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Február 16., csütörtök, 03:00 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
Február 20., hétfő, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Február 22., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Február 24., péntek, 04:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Március 1., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Március 3., szombat, 02:00 Houston Rockets - Denver Nuggets
Március 5., hétfő, 02:00 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Március 6., kedd, 03:00 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Március 10., szombat, 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Március 12., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Március 14., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Atlanta Hawks
Március 15., csütörtök, 03:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets
Március 18., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Boston Celtics
Március 20., kedd, 04:30 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
Március 22., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Detroit Pistons
Március 24., szombat, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
Március 25., vasárnap, 21:30 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
Március 27., kedd, 02:00 Chicago Bulls - Denver Nuggets
Március 29., csütörtök, 01:30 New York Knicks - Denver Nuggets
Március 31., szombat, 01:00 Toronto Raptors - Denver Nuggets
Április 2., hétfő, 00:00 Orlando Magic - Denver Nuggets
Április 4., szerda, 01:30 Miami Heat - Denver Nuggets
Április 5., csütörtök, 01:00 Charlotte Bobcats - Denver Nuggets
Április 7., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Április 8., vasárnap, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Április 10., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Warriors
Április 12., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Április 14., csütörtök, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Április 16., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Április 19., csütörtök, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets

Bár a fedett pályás lacrosse nyáron a holtszezonját éli, a Colorado Mammoth vezetősége a napokban mégis tett róla, hogy felkavarja az állóvizet, és magára szegezze a denveri sportrajongók figyelmét, ugyanis egy újabb markáns, a jövőre nézve igencsak komoly jelentőséggel bíró játékoscserét hajtottak végre, amikor továbbadták a klub egyik meghatározó alakját a fiatalítás jegyében.




















Az elmúlt szezonban a rájátszás első körében búcsúzó helyi egyesület elcserélte a középpályás Dan Carey-t a bajnok Toronto Rock-hoz, az idei draft 28. választási lehetőségével és a Rochester Knighthawks 2013-as első körös cetlijével együtt, cserébe a csatár Mat MacLeod és a hátvéd Creighton Reid játékjoga mellett a közelgő draft kilencedik és 14. választása került a birtokunkba.

Carey személyében egy igazi közönségkedvenc játékost áldoztunk fel, aki 2006-os debütálása óta csak a denveri csapatban játszott, 60 mérkőzés alatt összesen 236 pontot termelt a profi ligában. Újonc szezonjában tagja volt a Mammoth bajnokcsapatának, egy évvel később pedig karrierje legeredményesebb idényét futotta, amikor 32 góllal és 76 ponttal fejezte be a 2007-es esztendőt. A tavalyi bajnokság közben tért vissza hosszan tartó agyrázkódásából, mely következtében másfél szezont ki kellett hagynia, és a 2011-es szezonban újra a Mammoth legjobbjai közé tartozott, a csonka évében is ötödik lett a házi ponttáblázaton a 35 egysége által.

"Nehéz pillanat volt elbúcsúzni Dan-től, nagyon tisztelem őt, mert az elmúlt években rengeteget tett a csapatért, és a hosszú kihagyása alatt is mindenben támogatta az egyesületet. Azonban a saját személyes okai miatt jobb neki, ha közelebb lehet az ontariói otthonához, ezért döntöttünk a csere mellett" - említette Carey búcsúja kapcsán a Mammoth vezetőedzője, Bob Hamley.

Az új arcok közül a mindössze 23 esztendős MacLeod három különböző csapat színeiben már négy szezont töltött el a ligában, s mindent egybevéve 39 meccs alatt 39 pontot szerzett, bár az elmúlt szezonban mindössze kétszer volt eredményes 12 assziszt mellett a Rock színeiben, de a 37 szerzett labdája kifejezetten hasznos teljesítménynek számított a 12 találkozójáról.

A második szezonját Bajnokok Kupája-győztesként záró Reid a diadalmas 2010-es szezonban a Toronto valamennyi mérkőzésén pályára léphetett, az alapszakaszt négy ponttal és 62 szerzett labdával fejezte be, miközben egy gólt is szerzett. Pályafutása során eddig 26 NLL-meccsen szerepelt, melyek alatt nyolc pontot és 112 LB-t szorgoskodott össze, fiatal, lendületes és kőkemény hírében áll, aki megbízható fegyverhordozója volt az elmúlt esztendőben a liga legjobb csapatának.

"Mat és Creighton segítségével növelni tudjuk a fiatal játékosaink számát, amire nagy szükségünk volt, ráadásul velük két kifejezetten hasznos tehetségekkel gazdagodtunk, akik komoly szerepet tölthetnek be a jövőben a csapatunknál. Emellett a közelgő draftra további értékes lehetőségeket szereztünk, izgatottan várom, hogy miként tudjuk megerősíteni a keretünket a kifejezetten mélynek ígérkező börzéről" - tette hozzá Hamley mester.

Az újabb pick-erősítések egyúttal azt jelentik, hogy a Mammoth immár öt választási lehetőséggel bír a szeptemberi NLL draft első két körére nézve, mivel a denveri klub birtokában van az összetettbeli harmadik, kilencedik, 14., 15. és 17. draft cédula.

Természetesen mi is nyomon fogjuk követni a csapat offszezonbeli tranzakcióit, különös tekintettel várhatjuk a számunkra fontosnak ígérkező őszi draftot, de addig még bőven van időnk, ugyanakkor nem zárható ki, hogy még előtte további érdekes mozgások mennek majd végbe az egyesületünk háza táján.


 

Július 12-től 17-ig rendezték meg a 22. hivatalos amerikai nemzeti golf bajnokságot, melynek keretein belül idén is sor került az elmúlt hétvégén a Celebrity Golf Championship-re, ahol különböző híres személyek mérhették össze tudásukat a közkedvelt amerikai társasági sportban, köztük pedig néhány denveri érdekeltségű szereplő is feltűnt, így rendhagyó módon ezúttal egy új sportág kerül terítékre a Denver Sports Blog-on egy írás erejéig.

























A hírességek versenyét, immár hagyományos módon a Nevada és Kalifornia határában fekvő Lake Tahoe mellett bonyolították le, melyet a közelmúltban visszavonult világklasszis kerékpáros Lance Armstrong jótékonysági alapítványa, a Livestrong szervezett, és természetesen a tornából származó bevétellel is a rákellenes küzdelmet támogatták.

A nagy érdeklődéssel várt küzdelemben számtalan egykori és aktív sportoló, színész és zenész vett részt, közülük végül az 51 esztendős színész Jack Wagner diadalmaskodott, aki 2006 után második alkalommal hódította el a bajnoki címet, miután a végelszámolásnál 80-77 arányban diadalmaskodott a Dallas Cowboys futball-irányítója, Tony Romo felett. A harmadik helyen az egykori amerikai futball QB Chris Chandler, illetve a visszavonult jégkorongozó-fenegyerek Jeremy Roenick végeztek 66-66 ponttal, míg a korábbi nyolcszoros győztes Rick Rhoden, egykori baseball-dobó, az ötödik pozíciót foglalta el a maga 61 egységével.

Denver városának két legendás sportolója is tiszteletét tette az eseményen, az Avalanche legendája Joe Sakic holtversenyben a 11. helyen végzett, míg az egykori Broncos-ikon John Elway a 15. helyet kaparintotta meg többed magával.

Emellett egy igazán komoly denveri részsikernek is örülhettünk, mivel Sakic egyik ütését a torna legjobb találatának minősítették, ugyanis az egykori center a 17. lyukba a tóparton, mintegy 167 yard-os távolságból talált be egy pazar mozdulattal. Az Avalanche szakmai tanácsadójaként dolgozó visszavonult klasszist ezzel az 1 millió dolláros különdíjjal jutalmazták, melynek felét a Livestrong alapítvány kapta, a másik fele pedig SuperJoe birtokába került.

"Soha életemben nem találtam be ennyire messziről, úgy emlékszem, hogy még a közelében sem igazán voltam. Trent Dilfer mondta először, hogy bement, de azt hittem csak tréfál, nem akartam elhinni. Egyszerűen csodálatos, nagyon jól sikerült ütés volt. Szerencsésnek érzem magam, hogy eljöhettem a tornára, három napig mindenki úgy érezhette magát, mint a profi golfozók" - értékelt a tökéletes ütése után a még mindig szenzációs csuklóval rendelkező 42 esztendős Sakic.

Joe Sakic 1988-tól egészen a 2009-es visszavonulásáig a denveri jégkorongcsapatot és annak jogelődjét erősítette, az Avalanche mindkét bajnokcsapatának kapitánya volt, emellett 13-szoros All-Star résztvevő, olimpiai-, és világbajnok, illetve több értékes egyéni trófea büszke tulajdonosa volt aktív pályafutása alatt.



A Joe Sakic-kel készült interjú a következő linken tekinthető meg!

Az MLS legutóbbi fordulójában a Colorado Rapids címvédő csapata egy hatalmas rangadót játszott le a Seattle Sounders otthonában, ám sajnos az őrült gólváltások végén, a denveri együttes 4-3 arányban alul maradt a US Open Cup címvédőjével szemben az esztendő egyik legnagyobb mérkőzésén, így kezdünk ismét egyre nehezebb helyzetbe sodródni.


















Az elmúlt időszakot tekintve, viszonylag kedvező helyzetből várhattuk a szombati összecsapást, mivel visszatérhetett egy meccses száműzetéséből a kapitány Mastroeni, és a tavalyi döntőben térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji reaktiválása is belátható közelségbe került, de a hétvégén még nem kerülhetett rá sor. Ugyanakkor hiányzott a hátfájással bajlódó középpályás Brian Mullan, az előző fordulóban lábsérülést szenvedő hátvéd Danny Earls, illetve a hosszabb ideje húzódással küzdő bekk Anthony Wallace. Ráadásul a meccs előtti bemelegítés alatt a szélső Jamie Smith ismét meghúzta a térdhajlítóját, így nem léphetett pályára, helyette Nyassi-t jelöltük a kezdő 11-be, amely a következőképpen állt össze: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Nyassi, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Cummings, Casey.

Helyi idő szerint, szombat dél magasságban csapott össze egymással a két csapat egy alkalmi helyszínen, a Seattle Seahawks otthonául szolgáló CenturyLink Field-en, ahol fantasztikus hangulat, és mintegy 36 ezer néző fogadta a küzdőfeleket. S nem egészen egy perc után, máris sikerült lecsendesítenünk a liga egyik leglelkesebb szurkolótáborát, mivel Kimura jobbról középre lőtt labdáját a hátvédek túl röviden szabadították fel, Wells Thompson pedig a büntetőterület vonaláról egy remekül helyezett lapos lövéssel juttatta előnyhöz a bajnokcsapatot. Nem lehettünk azonban biztonságban, alig néhány minutummal később, egy gyors ellentámadás végén Pickens bravúros védésére volt szükségünk, majd a hetedik percben már nem úsztuk meg ilyen könnyen, ugyanis egy jó ütemű kiugratásból Fernandez szó szerint lebirkózta Kimura-t, és nagyszerűen lőtt a hálóba. A gyors gólváltást követően némileg lecsendesedett a mérkőzés, és a következő időszakban kevesebb helyzetet láthattunk, de a mezőnyben továbbra is hatalmas iram dominált. Alkalmi pálya révén a talaj meglehetősen csúszós volt, a labdarúgók és a játékvezető is nem egyszer elvesztette az egyensúlyát, ami néhány vicces hátas mellett pár kőkemény becsúszásban is megnyílvánult, az egyik hasonló eset kapcsán Mastroeni-val szemben szabálytalankodtak, aki visszavágott a vétkesnek, amiért őt figyelmeztették a sárga kártyával a félidő fele magasságában, pár perc múlva pedig Casey is besárgult. Nem sokkal később éppen Casey sérült meg, miután egy leérkezéskor kicsúszott alóla a talaj, és a kiváló csatár a lábát fájlalva kénytelen volt elhagyni a játékteret, helyette Folan-t állítottuk be a támadósorba. Érdekes módon a csere azt a változást eredményezte, hogy az ír mellé Nyassi-t küldtük előre, Cummings pedig inkább visszahúzódott a középpályára. Ahogy haladtunk előre, a hazaiak egyre inkább kezdték átvenni az irányítást, így különösen meglepő volt, amikor pár perccel a szünet előtt, a Rapids visszavette az előnyt, miután egy hosszan előre ívelt labda Thompson-t találta meg, aki balról befelé cselezte magát, majd a tizenhatoson belülről hátra gurított Jeff Larentowicz-nek, aki két védő mellett gyönyörűen helyezett ballal a hosszú sarokba, Keller kapusnak esélye sem lehett a hárításra a hajszálpontos lövéssel szemben, ami a kapufa belső éléről vágódott a gólvonal mögé. Másodszor is lépéselőnybe tudtunk kerülni, s úgy tűnt, lélektanilag nagyon jól jött a második találat, meg tudtuk fékezni a Sounders nyomását, és 2-1-es vezetésre tettünk szert a félidőre.

Ám sajnos az előnyünk ezúttal sem tartott sokáig, és alig két perc után újra kiegyenlített a Sounders, miután egy jobb oldali középre adásra nagyszerűen érkezett a kapu elé Levesque, aki Marshall-t megelőzve, egy érintésből juttatta tovább a játékszert a dermedt Pickens ketrecébe. Elképesztő gólpárbajt láthatott a népes seattle-i publikum, 2-2 után viszont mindkét csapat valamivel megfontoltabb játékstílusra váltott, és a második félidőben sokkal inkább a középpályán lévő küzdelem uralta az eseményeket, egyik oldal sem szeretett volna jobban kinyílni, mert egy esetleges ötödik találat könnyen döntően befolyásolhatta volna a mérkőzés végeredményét. Ennek ellenére változatlanul kifejezetten magas iramú, élvezetes összecsapást láthattunk két élcsapat között. Rendkívül heves csata dúlt a csúszós gyepszőnyegen, és ekkoriban is gyakoriak voltak a kőkemény szerelések, mindkét csapat gyűjtögette a sárga lapokat, a hazaiaknál a második gól szerzőjét például Kimura felvágásáért figyelmeztették, míg a mieinknél Thompson hajtott végre egy meggondolatlan belépőt. Már a 80. percben jártunk, amikor újra cserére szántuk el magunkat, és egy némileg defenzív változtatást eszközölve, Nyassi helyére LaBauex-t küldtük be. Rövidesen pedig már a házigazdák kerültek lépéselőnybe egy hihetetlen körülmények között szerzett találattal, ugyanis egy óriási kapu előtti kavarodás végén az éles szögből leadott közeli lövés Pickens-ről felpattant, a hosszú saroknál pedig egészen közelről Montero bólintotta be a labdát a kétségbeesetten menteni próbáló Kimura mellett. Egyre jobban kinyílt a denveri védelem, és percek múlva Montero forintos labdájának és Moor hibájának köszönhetően Rosales értékesítette az ajtó-ablak helyzetet. Ezzel már 4-2-re léptek el a házigazdák, és kezdett úgy tűnni, hogy a mieink csődöt mondanak a meccs végére, még az utolsó pillanatokban Akpan pályára küldésével próbáltunk frissíteni, aki Cummings-t váltotta. Aztán a rendes játékidő lejártakor még összejött a szépítés, Thompson jobb oldali szögletéből Moor fejesét Keller ugyan elsőre hárította, de az ismétlést közvetlen közelről Caleb Folan vágta a hálóba. 4-3-ra feljöttünk, a hosszabbítás perceiben viszont már képtelenek voltunk újabb gólhelyzetet kialakítani, az ellenfél biztosan őrizte meg az előnyét, így az idény egyik legemlékezetesebb meccsén végül mi húztuk a rövidebbet, és 4-3-as fiaskóval távoztunk nyugatról.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Hihetetlenül izgalmas, fordulatokban gazdag mérkőzést vívtunk, szurkolói szemmel nézve biztosan nagyon szórakoztató összecsapás volt, sajnos én nem tudok örülni a végeredménynek. Az első félidőben sikerült megvalósítanunk az előre eltervezett, rámenős támadó stílust, amivel szerintem kicsit meg is tudtuk lepni az ellenfelünket, és a gyors egyenlítés ellenére előnnyel mehettünk a pihenőre. Viszont a második játékrészben újra hamar egalizáltak, és sajnos a mérkőzés végéhez közeledve néhány vállalhatatlan védelmi hibát vétettünk, ami elkerülhetetlenül a vereséget okozta. Úgy gondolom, hogy az egy pontra mindenképpen rászolgáltunk, de csak magunknak köszönhetjük, hogy legalább a döntetlenre nem voltunk képesek. Kellemetlen érzések kavarognak most bennem, szoros küzdelmet vesztettünk el, amiből kétségtelenül sokkal jobban is kijöhettünk volna, most mégis üres kézzel kell távoznunk. De nem szabad csüggedni, a jövő héten két nagyon fontos hazai mérkőzés vár ránk, ahol muszáj lesz javítanunk, csak arra kell koncentrálnunk."

A napokban kitűzték az MLS 2011-es All-Star-csapatát, és kiderült, hogy mely játékosok képviselhetik a liga csillagait a július 27-i gála mérkőzésen az angol sztárcsapat Manchester United ellen. Ahogy megszokhattuk, a coloradói labdarúgókkal nem igazán számoltak a keret összeállításakor, így Omar Cummings személyében mindössze egyetlen játékos lehet jelen a bajnokcsapat színeiben a harrisoni gálán. Az élete első All-Star szereplésére készülő jamaicai támadó az idei szezon jelentős részében különféle sérülésekkel bajlódott, eddigi 13 pályára lépése alkalmával két gólt és két asszisztot szorgoskodott össze, azok után, hogy egy évvel ezelőtt a Rapids legeredményesebb játékosa volt.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 10-2-9, 39 pont (21 meccs)
2. Seattle Sounders 10-4-8, 38 pont (22 meccs)
3. FC Dallas 10-5-5, 35 pont (20 meccs)
4. Real Salt Lake 8-3-6, 30 pont (17 meccs)
5. Colorado Rapids 6-6-9, 27 pont (21 meccs)
6. Chivas USA 5-7-8, 23 pont (20 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-6-8, 23 pont (19 meccs)
8. Portland Timbers 6-9-3, 21 pont (18 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-8, 14 pont (20 meccs)

Ezen a héten tehát két fontos hazai fellépés szerepel a csapat programjában, elsőként magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 03:30-tól mérkőzhetünk meg a New York Red Bulls ellen, míg a hétvégén, vasárnap hajnali 03:00-as kezdettel a New England Revolution együttese lesz az ellenfelünk a Dick's Sporting Goods Park-ban. A két mérkőzésről a következő napokban egy-egy külön írásban fogunk beszámolni a blogunk hasábjain.

Az All Star szünet utáni folytatást jól kezdte a Colorado Rockies csapata, de sajnos két győzelem után csak döntetlenre voltunk képesek összetettben a Milwaukee Brewers elleni izgalmas hétvégi hazai párharcban, így nem javult a helyzetünk.






















1. meccs, csütörtök: Rockies-Brewers 12-3
A három napos szünet után egy komoly ellenféllel folytattuk és a csütörtöki első meccsen Ubaldo és Gallardo mérkőzhetett meg egymással. Közben a mezőnyben CarGo még mindig pihent a sérülése miatt így Wiggy, Spilbo, S. Smith játszottak az outfielden, belül pedig Helton, Ellis, Tulo, Stewart kezdtek, az elkapó Iannetta volt. Kezdésként Ubaldo 2outnál beszedett sorban két doublet, Fielder ütése jelentette az ellenfél első pontját, aztán viszont az első ember Spilbo rögtön válaszolt egy hazafutással, majd még Tulo vágott be egy doublet, de 1-1es maradt az állás. A másodikban újra elértek egy ütést a vendégek, a kettesen lévő futót pedig a dobó Gallardo küldte haza egy RBI doublelal, aztán Wiggy jegyzett egy singlet, két groundouttal a hármasra ért, ahonnan Ubaldo volt eredményes egy RBI singleből. A harmadik inning alatt kaptunk egy singlet és S. Smith errorjából rögtön a kettesre ért a futó, Fieldert sétálni hagytuk az üres egyesre, Hart ellen pedig egy Tulo-Ellis-Helton double playel mentettünk, a következő támadásban azonban eredménytelenek voltunk két single ellenére. Ezután Ubaldo biztos kézzel osztott ki három ellenfelet, majd Stewart bepakolt egy doublet, Iannetta RBI singleből először szereztünk vezetést az összecsapáson, utána Spilbo is beköszönt egy RBI single révén, a kettes bázis elrablása után pedig Ellis küldött be egy RBI singlet, két out után Tulo egy RBI doublet hintett, így a négy pontos játékkal 6-2es előnybe kerültünk. A folytatásban egyetlen walkot engedtünk, ami után Helton mutatott be egy unassisted double playt az egyes bázisnál, részünkről nem volt futó a pályán. A hatodik védekező részt egyetlen ütés közben hoztuk le, aztán Spilbo pályára kerülését követve Ellis tűzött egy RBI doublet, de őt végül a hármason fent hagytuk 7-2es vezetésnél. A hetedik játszmát az első csere dobó Belisle oldotta meg egy leadoff double ellenére, aztán két ütéssel és egy sétával kieső nélkül töltöttük fel a bázisokat, a PH Garner pedig egy RBI walkot harcolt ki egy hosszú beállás végén, Spilbo két futót is haza küldött a duplájával, az utána érkező Ellis groundoutos játéka alatt megint beért egy ember, aztán két fielder's choiceouttal menteni tudtak, de már 11-2re mentünk. A következő inningben Brothers ejtette ki a három riválisát, majd sorban három ütéssel értünk el bases loaded helyzetet, melynél Garner pakolt be egy RBI singlet, azonban Spilbo ellen DPvel hárítottak. Az utolsó játékban Stults ellen még Hart hazafutásával szépítettek, de 12-3nál közelebb már nem tudtak zárkózni.
- Csodálatos győzelemmel tértünk vissza a szünetről, 20 ütésünkkel váratlan különbséggel diadalmaskodtunk egy nálunk sokkal jobban álló csapat ellen. A denveri ütőparádéból a leadoff hitter Spilborghs négy ütéssel vette ki a részét, melyekből összesen négy futást szállított és három alkalommal ő maga is haza ért. A hullámzó outfielder most tart 19 RBInál és három hazafutásnál, csak triplet nem lőtt csütörtökön. A második ember Ellis is őrült formában játszott, két ütéssel és három pontszerzéssel fejezte be a meccset, egy single, egy double, egy groundout után volt eredményes, ezzel már 26 pontos a szezonban. A hatodik-hetedik helyen Wigginton és Stewart nagyszerűen teljesített, mindketten három ütést süllyesztettek el, előbbi bal szélsőnként kezdett és az egyes bázison fejezte be közben háromszor ért haza a három single után, utóbbi pedig végre tényleg kezd magához térni és a 3/5ös meccs után máris javította az átlagát. Tulowitzki öt beállás alatt két doublet vitt be, az egyik után futást tudott szerezni, majd a hajrában lecseréltük és Herrera helyettesítette SSként. Hozzá hasonlóan Helton is pihenőhöz jutott a vége felé, bár ő most csak 1/5el zárt és pontot sem szerzett. S. Smith ugyanilyen hatékonysággal végzett, ezalatt az idei második fielding errort is el kellett könyvelnie. A catcher Iannetta is eredményes tudott lenni, két ütése közt beverte a 33. RBIt az évben és két futást is kiharcolt magának az utolsó helyen. Az egyetlen csere ütő Garner volt, aki a hetedik és a nyolcadik játékban is eredményes tudott lenni bases loadednál egy walk és egy single árán, így már három pontszerzésnél tart a nagyok között. Jimenez kicsit nehézkesen kezdte a meccset és az első két inningben beszedett két runt, viszont a további négy játék alatt nem kapott több futást és mindössze hat ütésen tartotta Fielderéket. Emellett még támadásban is hozzátett egy RBI singlet és a harmadik pontját szerezte, az ötödik győzelme után már 4.00 felé közelít az ERA mutatója. Belisle egyetlen ütés ellenére hozta a maga inningjét, három emberből kettőt SOval búcsúztatott el. Brothers 15 dobásból végzett három ellenfelével a nyolcadik inningben hibátlan teljesítménnyel. Stults a végső menetben ugyan beszedett egy solo HRt, de ezzel csak a saját egyéni statisztikáján rontott, a meccset már nem befolyásolta.





















2. meccs, péntek: Rockies-Brewers 4-0
A második mérkőzés előtt felkerült a csapathoz Fowler a farmból, aki a sérült CarGo helyettesítésére érkezett és vissza kapta a sor első helyét, közben Garnert küldtük vissza. Mellette Wiggy és Spilbo játszottak kívül, más újdonság nem történt a kezdőnkben. A hazai dobó Nicasio lehetett, míg az ellenféltől a balos Narveson kezdett, és a fiatal denveri SP először elbúcsúztatta az első hármast, majd a mieinknél Fowler vert be egy doublet, aztán a hármasról egy wild pitch révén ért haza, aztán még Tulo jegyzett egy doublet, de őt már nem sikerült haza juttatni. A második játékban egyetlen singlet kaptunk és egy Tulo-Ellis-Helton double playt hajtottunk végre, közben részünkről csupán Stewart ért el egy sétát. A harmadik menetben kiejtettük a három aktuális ellenfelet, majd Ellis hozott egy doublet, Helton RBI singlelel pedig tovább növeltük az előnyt 2-0ra. Ezt követően egyetlen double ellenére védekeztünk sikeresen, bár a negyedik akciónkban nem tudtuk elkerülni a három kiesést. Nicasio a következő játszmában is elbúcsúztatta a három milwaukeei ütőt, majd Fowler és Helton is egy-egy sétával harcolt ki bázisra kerülést a maga javára, aztán Tulo süllyesztett el egy pontot érő doublet, melyet követően viszont Wiggy fent hagyta a két futót a pontszerző területeken, de ekkor már 3-0ra vezettünk megnyugtató különbséggel. A hatodik menetben sem engedélyeztünk pályára kerülést a vendégek számára, míg a Spilbo, Stewie, Iannetta hármas is könnyedén búcsúzott. A folytatásban egy singlet követően Braun ellen egy Stewart-Ellis-Helton dupla játékkal védekeztünk, majd egy újabb kapott double után hoztuk a harmadik kiesőt is az inningben. A hetedik akcióban az első csere dobó ellen S. Smith ért el egy singlet, de Fowler double playt kapott, utána viszont Ellis bevágott egy doublet, Helton másodszor is be tudta küldeni őt egy RBI singleből, de Tulo sétája után Wiggy ellen véget ért a támadás. A nyolcadik inning alatt Lindstrom hiba nélkül tartotta vissza az ellenfeleit, míg a mieinknél Spilbo single után Stewart ellen hárítottak egy lineout double playel, az utolsó játékot pedig Street magabiztosan fejezte be, így megtartottuk a 4-0s különbséget és újra értékes sikert arattunk.
- Másodszor valamivel szerényebben, de ugyanannyira magabiztosan győztünk, végig vezettünk a mérkőzésen. A sorunk felső négyese kirobbanó formában teljesített, mind a négy pontunkat, illetve a kilenc ütésből hetet, abból az öt doublet ők szerezték. Helton három beállás alatt mindkét single ütése futást ért, így a rutinos harcos már 43 RBInál tart az évben. Tulowitzki szintúgy 2/3as hatékonysággal végzett, megint két doublet vágott, az egyikből közvetlen pontot is elért, amely az 59 pontja volt az esztendőben, ezen kívül még védekezésben is bemutatott egy pazar játékot. Ellis négy próbálkozásból vágott két doublet, ráadásul mindkettő után haza is tudott érni, a második helyen ismét rendkívül határozott teljesítményt mutatott be, folytatta a denveri szárnyalását. Fowler látványosan tért vissza a csapathoz, három ütési lehetősége alatt pedig egy doublet és egy sétát harcolt ki, mindkét jelenesével végeztével körbe tudott érni, közben még az idei harmadik sikeres rablását is elérte. A mindkét külső szélen megforduló Spilborghs három kieséses játék után az utolsó támadásban ét el egy singlet, míg a csereként beszálló S. Smith egyetlen beállásában jegyzett ütést, a hajrát a jobb szélen töltötte el. Szokás szerint Wigginton pocsékolta el a legtöbb lehetőségünket, négyből négy kiesése közt hat embert hagyott bázison, ebből négyet pontszerző pozícióban. A 0/3as Stewart egyetlen sétára volt képes, Iannetta viszont még ennyire sem, mivel az elkapó mind a négy akciójában könnyen kiesett. Nicasio fantasztikusan kezdte a meccset és a nyitó hét inninget shutouttal oldotta meg, közben csupán négy ütést szenvedett el. Végig magabiztos volt, nem esett kétségbe, jutalma a szezonbeli negyedik győzelme lehetett az est végén. Lindstrom pályára engedés nélkül tudta le a nyolcadik játékot, ezzel újra 2.75re javította az ERA statisztikáját. Street pedig négy pontos előnyt tartott meg a végén, a három ellenfele közül kettőt SO révén szomorított el.




















3. meccs, szombat: Rockies-Brewers 7-8
A harmadik meccset vihar miatt közel egy órával később kezdték, de szerencsére sikerült lejátszani. Ekkor térhetett vissza CarGo, rögtön elfoglalta a leadoff helyet, Fowler lekerült a hetedik pozícióba, Spilbo és Wiggy maradtak ki az előző napi kezdőből. A dobó csata érdekes küzdelmet ígért két fiatal játékos közt, ugyanis Chacin és Greinke találkozott egymással. Az első menetben mindkét dobó hibátlanul visszatartotta az első három-három próbálkozót, majd a második menetben a mieink három groundout végrehajtásával védekeztek magabiztosan, támadásban pedig két kiesőnél Stewart vágott be egy triplet, Fowler strikeouttal kiesett volna, de az utolsó dobás után a catcher elhajította a labdát az egyes bázis mellett, így Fowler a kettesre ért, Stewart pedig a home platere, aztán Iannetta egy RBI doubleból volt eredményes és utána még a dobó Chacin is bepakolt egy RBI singlet, rögtön 3-0val indítottunk. A harmadik inningben a Brewers csak egyetlen singlet tudott felmutatni, aztán Ellis sétált, de Helton flyout után kidobták a kettes bázis előtt. A következő menet alatt a vendégek két singlet hoztak, de az utolsó két embert sikeresen visszavonultattuk, majd két single és egy walk által teli pályát értünk el egyetlen kiesővel, azonban Chacin és CarGo sem tudott beküldeni egyetlen futót sem. Ezután kiejtettük az első két ütőt, a harmadikat viszont sétálni hagytuk, Hart pedig kibombázott egy 2run homerunt, mellyel 3-2re felzárkóztak, míg a következő akció eredménytelen volt. A hatodik tetejét egyetlen 2out doublelal lehoztuk, viszont a S. Smith, Stewart, Fowler trió is könnyen elbúcsúzott. A hetedikre Chacin elvesztette a fonalat és rögtön két single és egy hit-by-pitch révén loaded 1out helyzet alakult ki, mely előtt dobót cseréltünk de M. Reynoldsnak Morgan vágott egy 2run singlet, majd Kotsay bejuttatta egy sac flyal az utolsó futót, pedig az elkapó gyönyörű kiejtette Hartot jóval a home plate előtt, a játékvezető mégis megadta a runt, ami után a balhé hevében Iannettat és Tracyt is kiállították, közben a vendégek 5-3ra fordítottak. Az inninget végül Betancourt fejezte be az utolsó outtal, majd támadásban Alfonzo és Spilbo jegyzett egy-egy singlet, 2outnál pedig Helton küldte haza a két futót egy 2run RBI doublelal, ezzel gyorsan kiegyenlítettünk, utána Tulo egy RBI singlelel szerezte vissza az előnyt, de a kettesre tartva kiesett. Ezt követően Lindstrom két singlet kapott, Kottaras groundout közben pedig megszerezték az egyenlítést érő pontot, aztán csak egyedül Fowler járt bázison egy mezőnyhiba miatt. Az utolsó dobó részben Street két kiejtés után walkot kapott, Weekstől pedig egy 2run HRt, így 8-6os hátrányba kerültünk a kilencedik közepén. A végső támadásban egy kieső után CarGo helyezett el egy singlet és elrabolta a kettes bázist, de Giambi SOt kapott, viszont Helton az első labdából megcsinált egy RBI singlet, ezzel egy pontra visszajöttünk, de utána Tulo ellen összejött a harmadik kiesés, így 8-7 lett a végeredmény.
- Hiába vezettünk többször is, a bullpen hibáit a végén nem tudtuk áthidalni és a bíró sem a mi javunkra tévedett, így a harmadik meccset elveszítettük. Újra Helton volt a legjobb formában lévő ütő, napi két ütéséből három pontot szállított, mindkétszer nagyon fontos pillanatban villant, a hetedik inningben egy 2run doublelal egyenlített, a kilencedikben pedig a felzárkózásért lőtt egy singlet, éves átlaga már .324es, bár megvolt az idei második error. A másik két ütésig jutó emberünk Stewart volt, aki az idei első triplet könyvelte el, viszont az első két sikeres at bat után kétszer SOval ment le. Tulowitzki nem zárt túl jó napot, öt próbálkozás alatt egyetlen ütést ért el, amiből a 60. RBIt hozta, de akkor is kiesett a singleből double próbálás közben és neki is jutott két strikeout, viszont ismét csinált egy félelmetes védekező játékot. Gonzalez ugyanúgy 1/5el zárt, az első négy játékában kiesett és hat embert hagyott fent utoljára hozott egy singlet, ami után a hetedik futásunkat szállította, és megcsinálta a 15. rablást, de még nem volt igazán formában. Iannetta egy RBI doublnál és egy sétánál tartott, amikor a hetedik inningben a saját igazát vitatva kiállították Tracyvel együtt, helyettese a napokban felrendelt Alfonzo volt, aki két lehetőség alatt egy singlet szállított az idei első meccsén. A kezdők közül még S. Smith volt képes egyetlen ütésre, azonban Fowler és Ellis mindketten eredménytelenül zártak, három kiesésből ráadásul mindketten két strikeoutot kaptak, előbbi a sor hetedik helyére csúszott vissza és volt egy remek váll feletti elkapása. A pinch hitterek közül egyedül Spilborghs ért el egy ütést a hetedik játszmában, az utolsó támadásunk alkalmával Herrera groundouttal, Giambi emberrel a pályán strikeouttal búcsúzott el. Chacin magabiztosan kezdte meccset, aztán egy 2run HRnal találtak be ellene, majd a balhés hetedik játékot csak három futással úszta meg, melyeket már a lecserélése után kapott. Így 6.1 inning alatt öt run volt a mérlege, közben hét ütést szenvedett el és továbbra is kicsit megrekedt a formája. M. Reynolds az idei első előny elvesztését regisztrálta, nem tudta feltartóztatni a kezdő által felengedett embereket, csak egy outot produkált egy két pontos ütés, a vitatott sac fly és egy walk közben. Betancourt egy jól sikerült elkapásnak köszönhetően dolgozta le a harmadik kiesőt az ominózus játékban, aki az egyetlen ellenfele volt. Lindstrom két ütésből megkapta az egyenlítést érő futást a nyolcadik játszmában, neki már másodszor jutott BS a szezonban. Street pedig a harmadik vereségét szenvedte el, két out után egy sétát és egy 2run HRt nyelt be a kilencedik tetején, amit már nem is tudtunk kijavítani.


















4. meccs, vasárnap: Rockies-Brewers 3-4
Az utolsó meccset vasárnap délután rendezték és jó pár játékosunk pihenőt kapott a szokásos kezdők közül: Helton helyett Giambi volt az 1B, Herrera foglalta el a kettes bázist és Ellis pihent, az elkapó Alfonzo volt, míg Wiggy újra csere volt. A kezdő dobó Cook lehetett, az ellenféltől pedig Marcum kezdett, ez alapján nem mi számítottunk esélyesnek. Az első játékot Cook egyetlen single ellenére biztos kézzel abszolválta, viszont a hazai sor felső triójából valamennyien a könnyű kiesés sorsára léptek. Aztán hamar betaláltak egy doublelal, a groundouttal hármasra lépő futót pedig McGehee szállította haza egy center fieldre kilőtt sac fly által, míg a mieinknél egyedül S. Smith ért el egy singlet. A harmadik játszmában a vendégek két kiesővel értek el teli pályás helyzetet, de Weeks ellen egy forceoutot mutattunk be, viszont a támadásunk megint kudarcot vallott. A negyedik felvonás védekező részében két milwaukeei futó járt bázison, de pontszerzést nem engedélyeztünk számukra, majd rögtön Fowler és Giambi is sétával lépett fel, S. Smith egy RBI singleből egyenlített, ám Stewart és Alfonzo is kiestek két emberrel a pályán. 1-1nél az ötödik tetején gyorsan két futójuk került bázisra és most nem is tudtunk hárítani, Kottaras bevert egy RBI doublet, de csak az első ember ért haza, a másodikat megelőztük a home platen,  még az őt követő McGehee egy singleből volt eredményes, majd egy újabb double után a csere dobó Belisle tudott menteni Marcum ellen. A következő próbálkozásunkban csak Wiggy hozott egy singlet, majd Belisle beszedett egy singlet, Kotsay RBI singleből pedig egy pontot is, majd egy Tulo-Giambi double playel hárítottunk Fielder ellen. A hatodik inning első denveri ütője Giambi kivágott a jobb szélre egy hazafutást, ezzel két pontra feljöttünk, Tulo még sétált, Alfonzo pedig egy 2out singlet jegyzett, de Herrera fent hagyta a társait a szélső bázisokon. Ezután Betancourt könnyedén tartotta vissza a Brewers három ütőjét, de sajnos a soros támadásunk megint pályára kerülés nélkül zajlott. A nyolcadik tetejét Brothers egyetlen single után sorban három kiejtéssel oldotta meg, aztán Giambi hiába vágott be egy leadoff doublet, mert a harmadik kanyarnál tovább nem jutott, két kieső után Helton kiharcolt még egy sétát, de nem tudtuk tovább küldeni őket. A folytatásban M. Reynolds is megoldotta a saját játékát és csak egy 2out walkot szedett be, aztán két pontos hátrányból próbáltuk megragadni az utolsó szalmaszálát és Herrera egy mezőnyhibából került fel, aztán Wigginton RBI doublelal szépíteni tudtunk, aztán CarGo és Ellis is kiesett, Giambi kiharcolt négy széles labdát, de a Tulo elleni strikeouttal véget ért a mérkőzés, 4-3ra kikaptunk.
- A meccs nagy részében hátrányban voltunk és a végén hiába kíséreltük meg a felzárkózást, mégsem sikerült kiegyenlítenünk, így döntetlenre engedtük a párharcot az első két győzelem után. A rutinos Giambi a ritka startján nagyszerűen játszott, két extra base hitet és két sétát regisztrált, belőtte a 10. HRt az évben és még egy doublet is talált, jelenleg 23 pontos a szezonban és karrierje alatt már a 425. hazafutást ütötte. S. Smith két szerény single ütésre volt képes négy lehetősége alatt, az egyikből pontot szerzett, de ő maga egyszer sem tudott körbe érni, 37 RBInál tart az évben. Ezen kívül viszont kevés jó teljesítményről beszélhetünk, például Gonzalez a sor első embereként ötből öt alkalommal kiesett a mezőnyjátékosok által. Stewart két strikeouttal 0/2nél és két mezőnyhibánál járt, amikor az első dobócserékkel távozott és Wigginton foglalta el a hármas bázison a helyét, aki háromból két ütésre volt képes, beleértve a kilencedik inningben a pontszerző doublet. Fowler három out közben egy sétát harcolt ki és két alkalommal esett ki SOval, a 0/4es Tulowitzki három dobás utáni kiejtést gyűtött be és összesen öt társát hagyta bázison. A beugró elkapó Alfonzo volt képes még egy találatra, aki négy próbálkozásból süllyesztett el egy singlet, de neki is jutott öt LOB. A sor legvégén még Herrera négyből semmivel végzett, de legalább egyetlen strikeoutot sem kapott. A csere ütők közül csak Helton tudott sétálni a maga jelenetében, Spilborghs és Ellis is kiestek, illetve még Giambi helyett Chacin tűnt fel pinch runnerként a végén. Cook ezúttal sem villogott, de kivételesen még egész olcsón túlélt egy meccset, az ötödik játékban három futás elszenvedése után kellett lecserélni őt, de a szezonbeli ötödik fiaskóját nem tudta elkerülni. Belisle négy embert ejtett ki az ötödik-hatodik inningben, közben viszont két egymást követő ütésből kapott egy futást. Betancourt makulátlan mérleggel dolgozta le a hetedik játszma három ellenfelét. Brothers egyetlen ütés után zsinórban három ellenfelet szórt ki a maga dobó részében, így őrzi a 2.57es ERAt. M. Reynolds az utolsó részt 11 dobásból megoldott, annak ellenére, hogy engedélyezett egy sétát.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 55-41 (96 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 51-44 (95 meccs, 3.5 GB)
3. Colorado Rockies 45-50 (95 meccs, 9.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 42-53 (95 meccs, 12.5 GB)
5. San Diego Padres 41-55 (96 meccs, 14.0 GB)

Egyre messzebb kerülünk a Giantstől, mivel a bajnok csapat négyből háromszor győzött a hétvégén San Diegoban, és a D'backshez se tudtunk közeledni, ők ugyanis a Dodgers ellen nyertek párharcot. A következő napokban a csoporton belül SF-LAD rangadót rendeznek, az Arizona a Brewerst fogadja, a Padres pedig Floridaba látogat.

A mieink a következő párharcot a Wild Card helyet birtokló Atlanta Braves ellen vívhatják, akik a szünet előtt idegenben nagyon simán söpörtek bennünket, talán most valamivel több sikerrel járhatunk, de az esélyesek most sem mi leszünk. A series mérkőzéseit a következő időpontokban fogják lebonyolítani: kedd 02:40, szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. Egyre kevesebb van hátra a szezonból és ezzel együtt egyre kevesebb reményünk van a rájátszásra, de érdemes szurkolni a csapatért, hátha éppen ebben a párharcban tudunk felülkerekedni a saját árnyékunkon. GO ROCKIES!!!

A hó eleji piacmegnyitást követően a Colorado Avalanche egyesülete már végrehajtott több komoly igazolást, amelyekről a korábbi írásunkban bővebben értekeztünk, azóta viszont történt néhány újabb csapatot érintő tranzakció, melyekről most egy újabb kiadásban számolunk be. Mindenki megkönnyebbülésére úgy néz ki, hogy a csapat át fogja lépni a fizetési sapka alsó határát, miután a további három lejáró szerződésű játékos szerződéshosszabbítása mellett néhány kisebb igazolást is letudtunk a háttérben, közben a fiatalok a napokban egy közös edzőtáborozáson vettek részt.





















Mindenek előtt a friss maradókról érdemes említést tenni, ugyanis az utolsó négy korlátozott szabadügynök (RFA) hokisunk közül hárman szerződést hosszabbítottak a csapattal. A tehetséges hátvéd Ryan Wilson-t 1.275 milliós fizetés fejében sikerült maradásra bírnunk, ami a belépő szerződésének bőven a dupláját fogja garantálni számára, ellenkező esetben a döntőbíróság határozta volna meg a jövőévi keresetét. A keménykötésű bekk sokat fejlődött az elmúlt szezon alatt, és jó esély van rá, hogy a következő idényben még nagyobb szerep hárulhat rá, teljesen érthető, hogy a csapat számít rá. A kiegészítő ember Kevin Porter minimális emelés után, 850 ezer dollárért kötelezte el magát az egyesülethez a 2011/12-es esztendőre, azok után, hogy elsőre mindenki megrökönyödésére még az arbitrációval fenyegetőzött, sikerült megállapodnunk vele vállalható feltételek mellett. Kisvártatva pedig T.J. Galiardi is aláírta a következő évadra szóló kontraktusát, amely a tavalyi fizetésének a 10 %-os emelésével járva, 700 ezret hozhat a konyhájára. A fiatal szélső képességei alapján egyértelműen több pénzt érdemelne, azonban a sérülésekkel teletűzdelt szezonja után sikerült abszolút áron alul üzletet kötnünk vele.

Mindhárman egy évre szóló szerződést kaptak, s mindnyájan újra RFA-k lesznek jövő nyáron, amikor egy év múlva ismét asztalhoz kell majd ülnünk velük a jövőről való diskurálás szempontjából a 2011/12-es szezonban mutatottak fényében.

Pár nappal ezelőtt némi meglepetésre kötöttünk szerződést a szabadon igazolható hátvéddel, a rutinos Shane O'Brien-nel, aki a következő idényre 1.1 millió dolláros juttatás ellenében kötötte le magát a denveri egyesülethez. A 28 esztendős bekk a 2006-os bemutatkozása óta négy csapatnál fordult meg a ligában, miközben 379 pályára lépése alatt 64 pont, ebből tíz találat, és 688 perc kiállítás volt a mérlege. Egyértelműen egy defenzív beállítottságú, a testét nagyszerűen használó bekknek számít, ami sohasem árt az Avalanche puhány védelmének, ráadásul személyében egy odaadó fegyverhordozóval gazdagodtunk. Ezzel az igazolással viszont jelentős teltház van a védelmünkben, és sajnálatunkra számolnunk kell a tehetséges fiataljaink mellőzésével, hacsak a meglévő garnitúrából nem szándékozunk még elcserélni valaki(ke)t a szezonrajtig.

A három hosszabbítással és O'Brien szerződtetésével immár közel 45.5 milliót foglalunk el a fizetési sapkából, vagyis csupán szűk három millióra vagyunk az alsó határtól, ezt pedig már biztosan el fogjuk érni, hiszen még hátra van az 1/2-es Gabriel Landeskog, illetve a hátvéd Kyle Cumiskey aláíratása.

A közelmúltban hajtottunk végre két tartalék-erősítést, ugyanis leigazoltuk a kapus Cedrick Desjardins-t és a center Evan Brophey-t, akik várhatóan alapesetben az AHL-es farmcsapatunkat fogják szolgálni. A 25 esztendős kapus annak idején a QMJHL-ben a legendás Patrick Roy tanítványa volt, majd éveken át a Montreal Canadiens alkalmazásában állt, de a kanadaiak nagynevű AHL-csapatának kapujánál feljebb nem tudta verekedni magát. A tavalyi szezont már a Tampa Bay Lightning-nál töltötte, ahol két mérkőzés erejéig az NHL-ben is bemutatkozhatott, nálunk elsődlegesen a Monsters-be várható, de sérülések esetén könnyen beugorhat az Avs ketrece elé is, ideális megoldásnak tűnik arra az átmeneti időszakra, amíg Pickard-t nem lehet bevetni a legjobbak között, és reményeink szerint a LEM kapujában is megbízhatóan teljesíthet. A nála egy évvel fiatalabb támadót a 2005-ös draft harmadik körében a Chicago Blackhawks választotta ki, négy szezonon át a Sólymok tartalékcsapatát erősítette, legeredményesebb évében 39 pontot vállalt az AHL-ben. Tavaly 67 meccsen tíz gólt szerzett a Rockford IceHogs színeiben, és egy mérkőzésen már az NHL-ben is feltűnhetett. A sok távozó miatt szüksége volt némi erősítésre a clevelandi kirendeltségnek, de egyelőre nem tudjuk, hogy Brophey mennyire lehet meghatározó tagja a Szörnyek seregének.

Az AHL-csapatunkat érintette még néhány további változás a közelmúltban, mivel a veterán kapus Jason Bacashihua a Philadelphia Flyers-hez szerződött, míg a csupaszív hátvéd Julien Brouillette a Hershey Bears farmcsapattal kötött szerződést a következő évadra. Eközben viszont Patrick Rissmiller-rel ismét sikerült megállapodnunk, aki a tavalyi szezonban részben a Monsters-t erősítette, és a balszélső 43 mérkőzés alatt 30 pontot szorgoskodott össze a clevelandi klub színeiben.

Az Avalanche a hét elején tartott egy négy napos újonc edzőtábort a gárda 17 tehetséges prospect-je számára a centenniali Family Sports Center-ben, ahol a hírek szerint az idei draft hat denveri kiválasztottja is jelen volt. A gyakorlások nem voltak publikusak a nagyközönség számára, így túl sok információt mi sem tudhattunk meg a kulisszák mögül, csak néhány nyilatkozat látott napvilágot. A klub utánpótlásbázisáért felelős alelnök, Craig Billington egy hosszabb interjúban elárulta, hogy "a csapat rendkívül fontosnak tartja a hasonló összetartásokat a fiatalok számára, érdemes már a holtszezonban tartani edzőtáborokat, mert egyébként minimális lehetőség van arra, hogy a szélrózsa minden irányában játszó srácokat egy táborban tudhassuk. Sok dolgot meg tudunk állapítani az ilyenkor felvonuló 17-23 esztendős játékosokról, sajnos személyesen kevés alkalmunk van rá a szezon alatt látni mindegyiküket, de a klub a legjobb tudása szerint igyekszik minél jobban szemmel tartani a jövő nagy tehetségeit."

Ezek után már csak az említett két meglévő játékosunk aláíratása várható, emellett legfeljebb pár AHL-es szerződtetésre kerülhet még szóba, szeptembertől pedig megkezdődhetnek az idényt felvezető hagyományos edzőtáborok.

Bár az MLB 2011-es alapszakaszának matematikai középpontján már túl vagyunk, gyakorlatban a hét első napjaiban megrendezett All Star Game hivatott ketté választani a szezon első és második félévét egymástól, így jómagam is most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy egy bővebb számvetést végezzek a Colorado Rockies eddigi szerepléséről. Már a cím is arra utal, hogy nem lehetünk igazán elégedettek a denveri baseballosok eddigi teljesítményével, sajnos 71 mérkőzéssel a vége előtt abszolút várakozáson alul szerepelünk, és kevés az esély rá, hogy a csapat részt vehet az őszi rájátszásban, de talán még nem kell végleg feladnunk a reményt.




















Az idényt megelőzően magas elvárásokat tűztünk ki a Rockies elé, és az általános vélekedés is mindenképpen rájátszás-esélyesnek tartotta a gárdát, olyannak amely jó eséllyel megszorongathatja a címvédő Giants-t az NL West divízió első helyéért folytatott harcban. Ehhez képest jelenleg csak a harmadik helyet foglaljuk el a csoportban 43-48-as győzelem-vereség mérleggel, és az éllovas San Francisco mögött 8.5 győzelem a lemaradásunk. Rajtuk kívül ráadásul nagy meglepetésre a Diamondbacks is előttünk tartózkodik, és az ötösfogat két lesajnált sereghajtója sincs messze mögöttünk.

A rajtot még nagyszerűen kapta el a csapat, és a szezonkezdet igencsak komoly reményekre adott okot, a 11-2-es indításunk a klub történetének valaha volt legjobb első 13 meccs utáni statisztikájának felelt meg, akkor még vezettük az egész mezőnyt. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, s a korábban lassú kezdőnek bizonyuló a csapat nagyszerű starttal alapozta meg a 2011-es menetelését. Azonban a nyitó hónap második felétől, és különösen májustól kezdve, már egyre több váratlan fiaskót szenvedtünk el, és egymást követték az elvesztett párharcok, az átmenetinek hitt hullámvölgyet pedig szinte mostanáig képtelenek voltunk megfékezni, nem egyszer sorban négy-öt mérkőzésen vesztettük, miközben ritkaság számba ment, amikor két egymást követő találkozót meg tudtunk nyerni. Hosszú hetek óta a .500-as mérleg alatt vergődünk, jelenleg is öt diadallal alatta vagyunk, az április végén elvesztett ritmust azóta sem találtuk meg, például az első hónap óta képtelenek voltunk söpréssel megnyerni egy legalább három meccses series-t, így meglehetősen kiszorított helyzetből várhatjuk a további folytatást.

A problémák legfőbb forrása, hasonlóan az elmúlt szezon befejezéséhez, ismét leginkább a csapategységek kiegyensúlyozatlanságában kereshető: számtalanszor előfordult, hogy amikor az ütők eredményesen játszanak, akkor a dobók elvesztették a meccset; ha pedig a dobók kevés ponton tartották az ellenfelet, akkor az ütőjátékunk volt kifejezetten impotens. Emellett sajnos jelentős egyéni formahanyatlások, sérülések is korlátozták a csapat zavartalan kibontakozását.

A legsúlyosabb érvágás május 24-én érte a mieinket, amikor az aktuális doubleheader első összecsapásán a kezdődobó Jorge De La Rosa súlyos könyékszalag-szakadást szenvedett, és a rettegett Tommy John-műtétre volt szüksége, ami minden dobó rémálma, hiszen legalább egy-másfél naptári esztendőt von maga után az operációt követő felépülés. DLR személyében a rotation idei legbiztosabb pontját, egyben az egyetlen bal kezes tagját vesztettük el, pótlását az azóta eltelt közel két hónapban sem tudtuk megoldani, a kezdő ötösfogatban ugyanis folyamatosan legalább egy-két emberünk oda nem való teljesítményt nyújt.

Sajnos, Ubaldo Jimenez sem volt képes megismételni a tavalyi szezonkezdését, és a 2010. áprilisában még MLB-rekordokat veszélyeztető dominikai ace meglehetősen gyatra formában kezdte az évet. Mentségére szóljon, hogy már az első mérkőzésén egy kellemetlen ujjprobléma hátráltatta őt, ami még hetekkel később sem múlt el maradéktalanul, és egy cseppnyi szerencséje sem volt, viszont az utolsó néhány startja alkalmával már újra egyre jobban kezdett emlékeztetni a tavalyi önmagára. Reméljük, most már nem tér le erről a kitaposott ösvényről, és biztos formában tudja végig játszani az év hátralévő részét, nagy szükségünk lenne, ha idén is a csapat vezéregyénisége tudna lenni a domináns dobójátékával. Mellette a tehetséges Jhoulys Chacin nyújt még elfogadható teljesítményt, bár a nagyszerű kezdés után júliusban egy kicsit megtorpant, miután kézsérüléssel bajlódott, de rá még mindig nyugodtan lehet számítani. A mindig kétarcú Jason Hammel 2011-ben is a tőle megszokottat hozza, állandóan kiszámíthatatlan, bár idén valamivel szűkebb skálán mozog a teljesítménye, nem kísérik akkora kilengések, egy masszív ötödik dobó teljesítményre képes - a gond csak az, hogy idén papíron harmadik a sorban. Rajtuk kívül viszont nincs több starter, aki megállná a helyét a csapatban, jelenleg a kiégett Cook és a zöldfülű Nicasio egészíti ki a rotációt, de teljesen egyértelmű, hogy előbbi már, utóbbi pedig még alkalmatlan a major-ben való játékra, egyszerűen nincs más a helyükre, ezért erőltetjük őket. Próbálkoztunk Mortensen beállításával, de különösen az utolsó hónapban kaotikus volt, az egykori nagy tehetség G. Reynolds szintúgy sebezhető, Rogers pedig jelenleg sérülés után rehabilitálódik a farmcsapatban, talán néhány héten belül visszatérhet, és esetleg némi stabilitást biztosíthat az egységnek. Nem titkoltan a csapat egy megbízható dobóra kíván szert tenni a közelgő trade deadline előtt, de erős kételyeink lehetnek afelől, hogy milyen erősítést fogunk tudni végrehajtani meghatározó játékos feláldozása nélkül.

A mezőnyjátékosokat sem kerülték el a gondok, elég csak a két legnagyobb sztárjátékosunkra, Troy Tulowitzki-re és Carlos Gonzalez-re gondolnunk. A friss All-Star shortstop szokás szerint lassan lendült játékba az év elején, bár az áprilisi homerun-osztása már-már a tavaly szeptemberi félelmetes befejezésére emlékeztetett, mégsem tudott mindig a legjobb formájában tevékenykedni, bár azóta úgy tűnik, hogy megtalálta a helyes utat. Nem sokkal a szünet előtt történt egy kellemetlen sérülése, hasonlóan a 2008-as esethez, meghúzta a lábát, de szerencsére néhány nap pihenőt követően visszatérhetett, és ismét egészségesnek tűnik. Az outfielder ugyancsak szerényebb formában indította az évet, bár a statisztikák terén nem sokkal maradt el a 2010-es kimagasló első félévétől, őt sem érezhettük mindig kirobbanó állapotban. Július elején a Royals ellen már újra a régi tűz lobogott benne, amikor két ütésből hat pontot szerzett, azonban pechjére egy elkapásnál lendületből odacsapta a karját a falhoz, és most, másfél héttel később is ezt a jelenetet nyögi. Az biztos, hogy nincs törés a csuklójában, de kísértetiesen hasonló gondjai vannak, mint egy évvel ezelőtt, amikor a szezon utolsó másfél hónapjában súlyos csuklóproblémák hátráltatták, jelentősen gyengítve az ütőerejét. Nagy kérdés vele a kapcsolatban, hogy mit tudunk kezdeni a sérülésével, tavaly a végső finist kénytelen volt így végig játszani, most azonban még túl sok van hátra a befejezésig ahhoz, hogy folyamatosan szerepeljen, miközben már az ütő kézbevétele is komoly fájdalmakkal jár. Kulcskérdés lenne a második félidőben, hogy kettejükre számíthassunk, méghozzá a legjobb formájukban, mivel pontjaikkal muszáj lenne húzniuk a kissé szétszórt együttes andalgó szekerét.
















A veterán Todd Helton számára kétségtelenül a nagy visszatérés éve eddig a 2011-es esztendő, mivel azok után, hogy az elmúlt szezonban pocsékul ment neki a játék, idén újra a legszebb napjait idéző formában tevékenykedik, és határozott fellépésével igyekszik a csapat élére állni, kollektíven több-kevesebb sikerrel, de egyénileg fantasztikus hatékonysággal bír. Hozzá hasonlóan a rutinos új igazolás Ty Wigginton-nal is elégedettek lehetünk, bár a vártnál lassabban lendült formába, az utóbbi hetekben már kirobbanthatatlan a kezdőcsapatból, ráadásul amellett, hogy az infield-en bármikor több poszton bevethető, még a corner outfielder-helyeken is bátran csatába engedjük. Igazi jolly joker a csapatban, azonban balszerencsés módon, amikor hazafutást lő, a Rockies nagyon gyatra százalékkal képes nyerni, bár erről aligha ő tehet. Helton cseréjeként, és a legfőbb pinch hitter-ként vesszük számításba idén is az egykori legenda Jason Giambi-t, és a rutinos öreg róka ebben a szezonban is bizonyítja rátermettségét. Noha csereütőként annyira nem tud érvényesülni egyelőre, de a kezdő meccsein, különösen idegenben, félelmetes ütő formát képes mutatni, amely által az egész ligában ő rendelkezik a legjobb ütési lehetőségenkénti hazafutás-átlaggal és pontszerző-átlaggal egyaránt, a philadelphiai három HR-os mérkőzése pedig a legnagyobb klasszikusok közé tartozott. A vén kujont még mindig nem szabad leírni, és joggal bízhatunk benne, hogy az évad második felében remélt felzárkózási rohamaink egyik vezéralakja lehet, ahogyan két évvel ezelőtt is tette.

Vannak olyan ütőink is sajnos, akik a fentiekkel ellentétben, korántsem tudtak megfelelni az elvárásoknak, és meglehetősen hányattatott esztendőt futnak. Mindenek előtt a Barmes helyére hozott Lopez-ről vagyunk kénytelenek szólni, akit kezdő 2B-nek szeretünk meg, de a látványos mélyrepülése közben, júniusban megkönnyítettük a dolgát, és kirúgtuk a csapattól. Helyette egy jó darabig a Herrera-Nelson páros töltötte be megosztva ezt a posztot, azonban egyik fiatal sem tudott megfelelően kiegyensúlyozott lenni, így a közelmúltban egy cserében megszereztük a rutinos Mark Ellis-t az Oakland-től, aki első párharcában hangzatosan mutatkozott be a Coors Field közönségének, azóta némileg visszaesett a produkciója, de kétségtelenül egy sok csatát megélt, eredményes harcos, akinek bár idén gondjai voltak az ütéseivel, még mindig lehet benne annyi ambíció, hogy a hátralévő fél szezonban betöltse az infield jobb középső posztját. Fowler is jelentős hanyatláson megy keresztül, a szezont még fent kezdte, azonban elhalványuló ütőformája révén júniusban száműzve lett a Triple-A-be, ahol ugyancsak csapnivalóan teljesít, így egy darabig még biztosan nem is várható az újbóli feltűnése, hacsak CarGo nem lesz túl sokáig sérült. A 3B Stewart játékára alaposan rányomta a bélyegét a Spring Training alatt elszenvedett kellemetlen lábsérülése, nem sikerült az alapozása, így magától érthetődő módon az MLB-ben se tudott kompetens teljesítményt felmutatni, többször leküldtük őt a tartalékok közé, jelenleg éppen a Rockies keretében tartózkodik, de egyelőre némi fel-fellángoláson kívül többre nem volt képes, jelentősen kifelé áll a szénája a klubházból, de egyelőre még bízunk benne. Utóbbi kettővel ellentétben, a többi kérdéses személyünk egész jól megállja a helyét ebben a szezonban, mivel Iannetta, S. Smith és Spilborghs is általában megbízhatóan teljesít, különösen az elkapó javult sokat a tavalyi szerencsétlenkedése után, úgy látszik, élni tudott a felé áradó hatalmas bizalommal, mert újra önmaga legjobbját képes nyújtani hétről hétre. Két játékosunk komoly sérülést szenvedett a szezon első felében, a backup catcher J. Morales és a fiatal külsőpályás Blackmon is legkorábban csak szeptember magasságában térhet vissza.




















Talán a cseredobókat övezi a legkevesebb kérdőjel, bár közöttük is vannak, akik időnként hajlamosak a bizonytalankodásra, az alapmag rendkívül biztosnak tekinthető. Huston Street a tavalyi mozgalmas szezonja után, idén újra nyugodt körülmények között összpontosíthat a feladatára, és a féltávnál jegyzett 26/28-as save-hatékonyságával a liga legjobbjai közé tartozik, s ha ebben az ütemben folytatja, akkor akár még a két évvel ezelőtti fantasztikus mérlegét is űberelheti. Összességében magabiztosnak tekinthető, ritkán hibázik, amikor pedig gondba kerül, akkor is általában képes kiverekedni magát belőle, így egyértelműen a mezőny legjobb closerei közé tehető. Az egység további tagjai közül még állandó szereplő Betancourt, Belisle, M. Reynolds és Lindstrom, akik mindannyian még a biztosabb pontok közé tartoznak, elvétve mindegyiküknek akadt egy-egy betlijük, de mindent egybevetve hatékonyan végzik el a munkájukat. A bullpen maradék emberei gyakori változásban vannak, Paulino-t és F. Morales-t sikerült tovább adnunk, s jelenleg éppen további két balos dobó, Brothers és Stults, tartózkodnak még a keretben, de jó eséllyel a sérült Daley is idővel visszaverekedheti magát a csapatba.

Szerényen zártuk az első félidőt, és kétségtelenül jelentős javulásra lenne szükségünk ahhoz a szezon második felében, hogy kiharcolhassuk a bejutást a rájátszásra. Nem újdonság a Rockies-nak a jelenlegi szituáció, mivel 2007-ben és 2009-ben is közel ennyire mélyről kapaszkodtunk fel, és jutottunk be végül az októberi playoff-ba. Idén hasonlóan kiszorított helyzetben vagyunk, bár mégis joggal érezhetjük szerényebbnek az esélyeinket a jó hajrára, az erő hiába van meg a csapatban, mindez nagyon mélyen lakozik bennünk, és csak nagyon ritkán vagyunk képesek felszínre hozni. Át kéne törnünk végre a gátakat, és minden egységnek egy kicsivel kiegyensúlyozottabb, megbízhatóbb produkciót kéne nyújtania ahhoz, hogy reális rájátszás-esélyekről beszélhessünk a közeljövőben.

Természetesen a blogunkon mindentől függetlenül folyamatosan nyomon fogjuk követni a Rockies szereplését az állandó összefoglalókban, emellett a méltán népszerű Get In The Ring-be is várjuk szeretettel az érdeklődőket, ahol a csapat meneteléséről napi rendszerességgel agonizálunk, és még a Colorado Springs Sky Sox mérkőzéseit is szemmel tarthatjuk.

Szurkoljunk együtt a következő szűk három hónapban, hogy egy nagyszerű finis végén újra ránk köszönhessen az esztendő leghosszabb hónapja, a Rocktober.

Hétfőn és kedden rendezték meg Phoenixben az idei MLB-s All Star Gálát az Arizona Diamondbacks otthonául szolgáló Chase Field ballparkban. A számtalan közönségszórakoztató rendezvény mellett természetesen lejátszották az elmaradhatatlan gála összecsapást az American League és a National League legnagyobb csillagai között, ahol a Colorado Rockies egyik játékosa is színre lépett.






















Az első napon tartották meg a hagyományos hazafutás lövő versenyt, a tengerentúlon rendkívül népszerű 'Home Run Derby'-t, melyet némi meglepetésre a New York Yankees csillaga Robinson Cano nyert meg, miután végig fej-fej mellett haladva az utolsó körben 12 HRt vágva győzte le a döntőbeli vetélytársát Adrian Gonzalezt (Boston Red Sox). A győztes leghosszabb ütése 472 lábra szállt és átlagban 433 lábig tüzelt. A harmadik-negyedik helyen holtversenyben végzett egy másik bostoni, a szám címvédője David Ortiz, illetve Prince Fielder a Milwaukee Brewersből. Az első körös kiesők közt volt még Holliday, Bautista, Weeks és Kemp.

Még előtte vasárnap rendezték a 'Future Game'-t, a legjobb farmjátékosoknak szóló összecsapást, az amerikai csapat 6-4 arányban legyőzte a világ többi országának képviselőiből összeválogatott együttest. Két Rockies tehetség erősítette a Team USAt, közülük Nolan Arenado a hatodik futást szállította egy RBI double formájában, illetve a catcher Willin Rosario is pályára lépett. A hétvégi betétprogramokban még lebonyolítottak egy Legendák-Hírességek softball meccset, illetve a szurkolóknak is kedveskedtek a Fan Festtel.

Mint bizonyára mindenki tudja, a Rockiest egyetlen játékos képviselte a gálán, aki a shortstop Troy Tulowitzki volt, több társa is vitatható körülmények között maradt távol az All Startól. Tulo a szezon első felében 17 hazafutást és 57 pontszerzést regisztrált, összesített átlaga pedig .268as volt eddig. Pályafutása alatt másodszor választották be a gálára, azonban idén először vehetett részt rajta valóban, mivel tavaly sérülés miatt nem játszott az ASGn. Ráadásul kezdőként számítottak rá az NL csapatban, eredetileg csak csere lett volna, de a szavazásban diadalmaskodó Reyes sérülés miatt nem utazott el.

Az American League és a National League ütközete az idei World Series pályaválasztásáról döntött dönteni, így az NL csapatért kellett szurkolnunk, ha esetleg a Rockies bejuthat a novemberi döntőbe, akkor pálya előnye legyen, és persze Tulo is ebben a csapatban nyomta. A "mieink" alkalmi kezdőjében a denveri játékos mellett az infielden még Fielder, Weeks, Rolen kapott szerepet, kívül a Holliday, Kemp, Berkman trió kezdett, a catcher McCann volt, a DH pedig Beltran, Tulo a sor nyolcadik helyén ütött. Közben az AL All Star csapatban az A. Gonzalez, Cano, A. Cabrera, Beltre belső négyes kezdett, az outfielden Hamilton, Granderson, Bautista jutottak szóhoz, Avila lehetett az elkapó és Ortiz a mezőny poszt nélküli ütő. A két kezdő dobó Halladay és Weaver voltak és az első játékot mindketten biztosan abszolválták, csak utóbbi engedett egy sétát. A következő menetben az NL csapat hozta a meccs első ütését Berkman révén, de aztán Holliday egy strikeout & caught stealing playt szenvedett el, így Tulo sem került sorra. A harmadik inning alatt is hibátlanok voltak a dobók Lee és Pineda hozta ezt a játékrészt, közben Tulo flyouttal esett ki. Ezután viszont Lee két out után beszedett egy homerunt A. Gonzaleztől, majd újabb két single után cseréltek, de Clippard ellen Beltre single közben kidobták a haza felé tartó futót, csak 1-0s előnybe került az AL. Az NL részéről is rögtön jött két single, majd Fielder vágott ki egy homerunt a center fieldre Wilson ellen, ezzel 3-1re máris fordítottak. Az ötödik játékban is őrizték az előnyt, mert Kershaw simán hozta a három kiejtést, majd első emberként éppen Tulo vitt be egy singlet, futóként a backup SS Castro vette át a helyét, de megelőzték őt a home platen, a fielder's choiceból felkerülő Weekst pedig Ethier küldte be egy RBI single révén. Ezután Jurrjens is elbúcsúztatta a három ALes ütőt, de a következő próbálkozásban az NL is csak egyetlen 2out doublet ért el. A hetedik inninget egy single és egy walk ellenére Jurrjens és Kimbrel együtt lehozta, majd Pence került pályára, akit a hármasról Sandoval vitt be egy ground-rule doublelal, ezzel már már 5-1es lett az előny. A nyolcadik tetejét Venters és Bell hibátlanul teljesítette, támadásban viszont nem történt semmi. Öt pontos hátrányból pedig az AL csapat az utolsó akcióban két futóval a pontszerző bázisokat foglalta el két mezőnyhiba miatt, azonban Wilson elbúcsúztatta a következő két embert, így a National Team csillagai 5-1 arányban győztek. Az All Star meccs MVPjének a 3run HRt vágó Prince Fieldert választották meg, aki azzal a villanással gyakorlatilag eldöntötte a találkozó sorsát.

Troy Tulowitzki az első öt inningben játszott, ezalatt 1/2es ütő hatékonyságot ért el, elsüllyesztett egy singlet, védekezésben pedig egy groundoutot készített elő.

Nagy vonalakban ez történt a 2011-es gálán, szerdán még egy újabb szünnapot tartanak, csütörtöktől viszont folytatódik a szezon második felével az MLB mindennapos őrülete.

Egymást követő négy nyeretlen mérkőzés megvívása után, a Colorado Rapids csapata megszakította a hónapok óta tartó hazai vesszőfutását, és a címvédő gárda a múlt szombati mérkőzésen 2-1 arányban múlta felül a ligában az első szezonját töltő Vancouver Whitecaps együttesét, így megerősítettük a pozíciónkat a nyugati középmezőnyben.



















Utoljára április 3-án, a D.C. United ellen arattunk győzelmet hazai környezetben, a hétvégi meccs előtt pedig sorban hét itthoni találkozón bizonyultunk nyeretlennek. A Whitecaps ellen, a két csapat történetének első összecsapása alkalmával mindenképpen szerettük volna megszakítani ezt a szerencsétlen sorozatot, azonban cseppet sem könnyű helyzetben vártuk az összecsapást. Öt sárga lapja miatti egy meccses eltiltása okán hiányzott az egyébként is sérült kapitány Pablo Mastroeni, helyette a középpályára visszatérhetett Nane és Smith, míg Brian Mullan ismét csak a cserepadra ülhetett le, miközben Macoumba Kandji továbbra is a térdszalag-szakadása után rehabilitálódott, Anthony Wallace pedig egy vádlihúzódás miatt volt harcképtelen. A csapat visszaállt a szokásos, 4-4-2-es hadrendhez, s Cummings újra jobb oldali középpályásként kezdett, amikor a következő 11 fővel vettük fel a harcot: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Earls - Cummings, Smith, Larentowicz, Thompson - Casey, Folan.

Jó 13 ezer néző látogatott ki szombat este a Dick's Sporting Goods Park-ba, hogy a helyszínről buzdítsa a kedvenc labdarúgóit a ligához erre az idénytől csatlakozó Vancouver elleni fellépésen. A mérkőzés szokás szerint az unalmas tapogatózás jegyében indult, azonban a házigazdák hamar igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményező szerepét, és folyamatosan több akciót vezettünk az ellenfelünknél, azonban igazán komoly helyzetet egy jó darabig képtelenek voltunk kialakítani Cannon kapuja előtt. Menet közben a bal hátvéd Earls maradt lent egy kemény szerelést követően, és nem is tudta folytatni a játékot, a 23. percben Palguta állt a helyére. Pár perccel ezt követően, már egy olyannyira komoly lehetőségünk adódott, amiből a vezetést is sikerült megszereznünk, miután Smith a jobb szélről egy pazar bejátszással hozta helyzetbe a védők mögött beinduló Conor Casey-t, az alkalmi csapatkapitány pedig elképesztő higgadtsággal juttatta a játékszert a hálóba. A 25. percben a denveri klasszis hét mérkőzés alatti hatodik góljával szereztük meg a vezetést. A korai fölényünk hamar találat formájában mutatkozott meg, azonban nem sokkal később már a Whitecaps is egyre többször tette tiszteletét a hazai térfélen, a legkomolyabb helyzet alkalmával Pickens-nek kellett hárítania egy életerős lövést a rövid saroknál. Pár perc múlva egy meseszép támadást vezettünk, több nagyszerű rövid passzal játszottuk át magunkat a saját térfélről egészen az ellenfél kapujáig, melynek végén Casey kiugratásából Cummings ballal csak kevéssel bombázott a kapu mellé. A jó iramú első félidő végeztével tehát 1-0-s vezetést sikerült felépítenünk, magabiztosan kézben tartottuk az események alakulását, és előnyös helyzetből várhattuk a folytatást.

Ez a folytatás viszont csak jóval később kezdődhetett el, mert a negyedórás standard pihenő végén, ahogy a második félidőre készülődtek a csapatok, jókora mennydörgés rázta meg a stadion környékét, és az égi áldáson kívül még villámlott is, így mindenképpen az öltözőben kellett maradniuk a csapatoknak még majd' félórát, mire egy újabb bemelegítést követően, ismét birtokba vehették a gyepet. A mieinket különösebben nem zökkentette ki a szokatlan közjáték, és az első játékrészben látott lendülettel folytattuk tovább a meccset. Rövidesen a további denveri lehetőségek is futószalagon érkeztek, Folan és Casey is elpuskázott egy-egy nagyon komoly adandó gólhelyzetet, így változatlanul csupán egyetlen találattal álltunk jobban, ami nem jelentett életbiztosítást a veszélyes vancouveri ellentámadások mellett. A 65. minutumban használtuk ki a következő cserelehetőségünket, amikor Folan helyett Mullan lépett pályára, vagyis Cummings előre mehetett a csatársorba. Kevéssel ezután Smith végzett el pontrúgást az ellenfél térfelének közepéről, nagyszerű bejátszása egyenesen Casey fejére szállt, a bólintást a kapus még kiütötte, ám a kipattanó egyenesen az előre húzódó Scott Palguta elé került, aki az ismétlést azonnal bevágta a hálóba. Bő 20 perccel a vége előtt kezdett megnyugtatóvá válni az előnyünk, de a 'Caps továbbra sem adta fel a küzdelmet, s a 77. percben a szépítés is összejött számukra, amikor Khalfan gyönyörűen ugratta ki a gólzsák Camilo-t, ő pedig a kimozduló kapus mellett elhúzva a labdát volt eredményes. Kisvártatva az utolsó cserénk alkalmával egy Cummings-Nyassi változtatáshoz nyúltunk, s kezdett újra felélénkülni a mérkőzés, de jelentős esélyt nem engedélyeztünk a vendégek számára az egyenlítésre. Az utolsó percekben is többet birtokoltuk a labdát, biztosan őriztük a vezetést, s az egész este nagyszerűen játszó Smith hatalmas távoli lövésével akár tovább is növelhettük volna az előnyt, de a bátor kísérletnek Cannon kapus útját tudta állni. Nem történt változás a hosszabbítás pillanataiban sem, a 2-1-es győzelmünk már nem forgott veszélyben, így sikerült átadni a múltnak a szerencsétlen hazai sorozatunkat, és nagyon fontos három ponttal gazdagodva húztuk be a kötelező győzelmet a sereghajtó ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Nagyon örülök, hogy ismét győzni tudtunk hazai környezetben, amire már nagyon régen volt alkamunk. A csapat végre újra úgy tudott játszani, ahogyan azt minden meccsen várnám tőlük, és ahogyan azt például a tavalyi szezon második felében általában tettük. Egyedül a befejező tíz perc volt nehézkesebb, de szerencsére különösebb gond nélkül meg tudtuk tartani az előnyt, és magabiztosan begyűjtöttük a három pontot. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy képesek voltunk kihasználni a gólhelyzeteink közül néhányat, mivel az elmúlt hetekben hadilábon álltunk a gólszerzéssel, így ebben láttam most a győzelem kulcsát. Conor hetek óta elképesztő formában játszik, újra a régi énjét tudja hozni meccsről meccsre, számomra nem is lehetett kérdéses, hogy Pablo távollétében neki kell viselnie a kapitányi karszalagot, ismét nagyszerű teljesítménnyel bizonyította, hogy megérdemelte ezt a lehetőséget. Remélem, hogy a győzelem új lökést adhat a csapatnak a továbbiakra, mivel a következő hetekben több nagyon erős ellenféllel fogunk találkozni."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 10-2-9, 39 pont (21 meccs)
2. Seattle Sounders 9-4-8, 35 pont (21 meccs)
3. FC Dallas 10-5-4, 34 pont (19 meccs)
4. Real Salt Lake 8-3-6, 30 pont (17 meccs)
5. Colorado Rapids 6-5-9, 27 pont (20 meccs)
6. Chivas USA 5-7-7, 22 pont (19 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-5-7, 22 pont (18 meccs)
8. Portland Timbers 5-9-3, 18 pont (17 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-8, 14 pont (20 meccs)

A következő fordulóban komoly erőpróba várhat a bajnokcsapatra, mivel a tavayi US Open Cup-győztes Seattle Sounders-hez fogunk látogatni, amikor a szokásosnál jóval barátibb időpontban, magyar idő szerint szombat este 22:00-tól léphetünk pályára. Ritka alkalom, hogy a csapat ennyire korán fog játszani, szóval minden érdeklődőnek érdemes lesz figyelemmel kísérnie az összecsapást, annál is inkább, mert nem akármilyen mérkőzésre van kilátás.

Az All Star szünet előtti utolsó párharcban a Colorado Rockies három nagyon szoros meccs közül kettőt meg tudott nyerni a Washington Nationals ellen, így valamivel jobb helyzetből mehetünk a három napos pihenőre. Még így is elég szerényen állunk és a folytatásban komoly változásokra lenne szükség, ha szeretnénk még versenyben lenni 2011-ben a rájátszásért.



















1. meccs, péntek: Nationals-Rockies 2-3
A washingtoni első meccsre visszatért CarGo CF-nek, a másik két outfielder Wiggy és Garner volt, míg belül a Helton-Ellis-Herrera-Stewart négyes kezdett, az elkapó Iannetta lehetett, Tulo sérülés miatt nem játszott. A denveri kezdő dobó Hammel volt péntek este, míg a hazaiaknál a bal kezes Lannan készült a startra. Az első próbálkozásunk nem vezetett pályára kerüléshez, ezzel szemben Hammel pocsékul indította a mérkőzést és kieső nélkül teli pálya alakult ki ellene, melynél Morse helyezett el egy sac fly RBIt, a következő két ütőt viszont elbúcsúztattuk. A második menetben se tudtunk elkerülni a három outot, de ezúttal Hammel is magabiztosabb volt és senkit nem engedett fel. Aztán a sorunk legalsó hármasa is szép sorban kihullott, de a következő védekező részben mi is csak egyetlen sétát engedélyeztünk a hazaiaknak. A negyedik menetben végre megtörtük a negatív mérleget, Herrera és Helton egymás után két singlelel jutott bázisra, Wigginton RBI single megmozdulásával pedig a vezetést is megszereztük, melyet követően sérülés miatt dobót cserélt a Nats. A reliver Garner beállása alatt túl sokat várt, így a játékvezető balkot ítélt, Helton beérésével pedig átvettük a vezetést, majd Garner is bepakolt egy RBI singlet, így 3-1es előnybe kerültünk. Ezt követően a Washington két kieső után Ramos solo hazafutásával zárkózott közelebb, majd az ötödik támadás újra eredménytelen volt, de Hammel is gond nélkül tartóztatta fel a következő három ellenfelét. A hatodik menetben Herrera lépett bázisra egy single révén, de utána Helton dupla játékával együtt kiesett, közben egyetlen 2out single közben lehoztunk egy újabb dobó részt. Ezután megint csak egy emberünk tudott bázisra érni, aki Wigginton volt egy single után, de a kettesen fent hagytuk, majd Hammel egy kieső mellett kapott egy singlet, ami után lecseréltük, M. Reynolds játéka közben lekapcsoltuk a rabló kísérletet, ő pedig kiosztott egy strikeoutot. Hét inning után is őriztük a 3-2es vezetést, de ezután megint kiesett a három ütőnk, azonban M. Reynolds és Belilsle ketten együtt hiba nélkül ledolgozták a következő három szembe jövő ellenfelet. A kilencedik tetején Herrera és Wiggy harcolt ki egy-egy sétát, de két ütő is fent hagyta őket az egyes-kettes kanyarban, így egy pontos előnyünk maradt az utolsó dobó felvonás előtt. Street a saveért érkezve rögtön elszenvedett egy singlet, de ezután elért egy swinging strikeoutot közben ráadásul Iannetta kidobta a kettes bázisra tartó futót, majd egy újabb SOval sikerült véget vetni a mérkőzésnek, így 3-2re behúztuk az első összecsapást a fővárosban.
- Megtörtük a szezon legrosszabb öt meccses vereségi sorozatát és egy ponttal nyertünk az első meccsen a fővárosban. A csapat öt ütése közül Herrera egyedül kettőt vállalt két singlelel, emellett még sétát és egy futást is elért, kifejezetten jól formába lendült, mióta állandó játéklehetőséget kap Tulo helyettesítése alatt. Wigginton is hasznosabban tudott játszani, mint az elmúlt meccseken, hiszen a napi egyetlen ütéséből az évi 37. RBIt postázta, elérte az ötödik bázisrablást, illetve még két sétát is elkönyvelt, majd a hajrában a jobb defender Spilborghs helyettesítette őt a left fielden. A másik közvetlen pontszerzést Garner érte el, aki élete első MLBs kezdő meccsén megszerezte az első RBIt egy single ütés után, viszont a két kiesését SOval szenvedte el, menet közben lehoztuk és S. Smith játszott a jobb külső mezőnyben. Helton négy beállás alatt egy ütést hozott és balk miatt még futása is akadt, egyébként nem játszott túl hatékony mérkőzést, egyszer DPbe szaladt bele. Gonzalez visszatért a kezdőbe, de 0/4es lőlappal zárt és elmondása szerint még nincsen tökéletes állapotban a csuklója. Ellis ugyanilyen mérleget ért el, de egy alkalommal célba ért, viszont öt bázison hagyással vitte a prímet. A sor utolsó két embere Stewart és Iannetta egyaránt impotensek voltak, mindketten háromból semmivel fejezték be a pénteki összecsapást. Hammel jó mérkőzést zárt, annak ellenére hogy az elején komoly nehézségei akadtak, egyetlen pontot kapott az első játékban, később még egy solo HRba nézett bele, ezen kívül viszont nem esett több futás ellene 6.1 játék alatt. Az öt kapott ütése dacára lehozta az ötödik győzelmét a szezonban a nyolc vereség mellé. M. Reynolds hibátlan teljesítménnyel búcsúztatott el négy embert a hetedik-nyolcadik játékban az idei 14. holdért. Belisle négy dobásból egy flyouttal végzett egyetlen emberével a nyolcadik inningben. Street egy ütést kapva, két strikeouttal zárta le az estét és már a 25. savet regisztrálta 2011ben a 27. kísérletből.






















2. meccs, szombat: Nationals-Rockies 1-2
Szombaton Tulo visszatért, viszont CarGonak kiújultak a csukló fájdalmai, így nem vállalta a játékot, Spilbo ment fel a leadoff helyre és a CFnek, mellette még S. Smith és Wiggy kezdtek az outfielden, belül maradtak a szokásos nevek. A soros dobónk Ubaldo volt, ellenfele pedig az ex-Rockie Marquis, különleges csatára volt kilátás kettejük rangadóján. Az új első ember rögtön egy singlelel kezdte a meccset, majd Helton is sétát harcolt ki, utánuk viszont ketten is kiestek, közben Ubaldo gond nélkül búcsúztatta el az első három ellenfelét. A második játszmában Stewart lépett bázisra egy sétával, de az őt követő Iannetta doube play áldozata lett, ezzel szemben a hazaiak változatlanul eredmény nélkül álltak. A harmadik inning alatt képtelenek voltunk elkerülni a három outot, de Ubaldo továbbra is távol tartotta a washingtoniakat a bázisoktól. Ezután az első ütő Helton tűzött ki egy solo HRt jobb szélen keresztül, amivel megszereztük a vezetést, majd Tulo singlet talált, további két sétával feltöltöttük a pályát, ám Ubaldo ekkor groundouttal kiesett. A negyedik dobó részt is hibátlanul abszolváltuk, aztán támadásban Spilbo singlet vállalt, Ellis double közben viszont haza felé tartva megelőzték, de Helton groundoutos kiesése alatt beért a futónk, így 2-0s előnybe kerültünk. Ezt követően Ubaldo elvesztette a perfekt mérlegét, mert kapott egy singlet az ötödik játékban, aztán egy walk után egy Tulo-Ellis-Helton dupla játékkal sikerült befejezni az első nehezebb inninget. A folytatásban kiesett a három emberünk, majd a Nats bevágott egy leadoff triplet, mely után már nem úsztuk meg a szépítést és Ankiel RBI groundoutból eredményesek voltak, de őriztük a vezetést 2-1 arányban. A hetedikben viszont az első washingtoni csere dobó ellen képtelenek voltunk pályára jutni, de a mieink is lehozták a védekező részt egy single ellenében. Ezt követően Helton vágott be egy doublet, Tulot szándékosan sétáltatták, majd S. Smith szaladt bele egy lineout double playbe, elkapták a labdáját és kidobták Heltont a kettesen. Ubaldo a nyolcadik dobó részt is abszolválta, bár két singlet is kapott, megint hiába szorongatott a Nats. A kilencedik felső részében nem tudtuk elkerülni a három kiesést, majd Street egy SO közt beszedett két singlet, így a szélső bázisokat foglalták el, de ebből a helyzetből egy Tulo-Ellis-Helton dupla játékkal befejeztük a találkozót és megmentettük a 2-1es győzelmet.
- Másodszor is nagyon meredek egy pontos sikert arattunk, de a korán megszerzett előnyünkből egy pontot meg tudtunk tartani a végéig. Helton szerezte a csapat mindkét pontját, amikor egy HRból és egy groundoutból talált be, ezen kívül még egy doublet is jegyzett, így 2/3as hatékonysággal tudta le a szombati fellépést. A rutinos 1B már a tizedik hazafutását vágta a szezonben, közben 41. RBIval rendelkezik, az átlaga pedig .318as. Mellette még a beugró leadoff hitter Spilborghs volt képes két ütésre, aki négy beállás alatt ért el két singlet, de egyik akciója végén se tudott haza érni. Ellis vissza került a második helyre a sorban és 1/4es lőlapjára egy doublet írt fel, amely után az egyik futásunkat szállította. Tulowitzki négy meccses pihenőből tért vissza a csapathoz, egy singlet és egy szándékos walkot regisztrált, közben a két kieséses játékában két társát hagyta bázison, de a lényeg, hogy újra egészséges és újra számíthatunk a klasszisra. Érdekes volt, hogy a sor első négy embere hozta mind a hat ütésünket, a többiek nem sokat tudtak hozzátenni ehhez. Stewart még csak-csak, mert neki legalább két séta jutott a két out mellett, de továbbra is képtelen túl tenni magát a pocsék sorozatán. Az elkapó Iannetta a 0/3 közben regisztrált egyetle walkot, míg a left fielder Wigginton négyből négy próbálkozásban vallott kudarcot, a hajrában Gonzalez állt be a helyére, aki a center fieldet vette birtokba védekezésben. S. Smith mindenkinél gyengébb napot zárt, négyből négy kiesése köt öt LOBt hozott, komoly pontszerzési lehetőségeket szalasztott el. Jimenez visszatért a klasszis formájához, az utóbbi meccsei alkalmával már látható volt nála némi előrelépés, Washingtonban pedig már tényleg a régi Ubaldot láttuk. Az ace az első 13 outig hibátlan volt, majd nyolc inning alatt öt ütést és egyetlen futást kapott, közben nyolc strikeoutot osztott ki. Nyolc vereség után a negyedik győzelmét érte el, az ERA statisztikáját pedig lejjebb hozta 4.14esre. Az egyetlen csere dobó a closer Street volt, aki két ütés ellenére be tudta fejezni a mérkőzés, de nagy szüksége volt egy tökéletesen időzített double playre ahhoz, hogy összejöhessen neki a 26. save a szezonban.




















3. meccs, vasárnap: Nationals-Rockies 2-0
Az utolsó meccsre Chacin volt a dobónk, a hazaiaknál pedig J. Zimmerman kezdett, közben a mezőnycsapatban csak Garner feltűnése volt újdonság Wiggy helyett, illetve a backup catcher Pagnozzival kezdtünk. Az első akciónkban egyedül Helton tudott elérni egy singlet, a Natsnek még ennyi se jött össze. Aztán a második próbálkozásokban már egyik csapatból se volt pályára kerülő futó, majd három denveri outot követően Chacin is újfent kiosztotta a házigazdák ütőit. A negyedik tetején az Ellis, Helton, Tulo hármast ejtették ki, míg a Nats elérte az első pályára kerülést a meccsen, amikor két kieső után egy singlet helyeztek el, de változatlanul maradt a 0-0s állás. Az ötödik játszma során két kiesőnél Stewart eresztett meg egy singlet, de tovább megint nem jutottunk, Chacin közben ismét biztosan hozta a háromból három kiesést. A folytatásban a dobónk talált be egy single jóvoltából, de utána Spilbo double playel elbúcsúzott, majd a hatodik alsó részében kaptunk egy singlet, melyet követően a kettes bázison tartózkodó embert Bernadina szállította haza egy RBI singleből, aztán a rabló kísérletet lekapcsoltuk és végül egy séta után sikerült lehoznunk a harmadik outot. Tehát egy pontos hátrányból vágtunk neki a hetedik akciónak, melyet Helton nyitott egy singlelel, aztán viszont sorban három emberünket kiszórták részben az első reliever segítségével. A következő dobó részt egy double közben dolgoztuk le, majd Stewart helyezett el egy leadoff singlet, Pagnozzi sac bunt játékával tovább került a kettes bázisra, a pinch hitter Wiggy sétát harcolt ki, azonban őket követően Giambit és Ellist is feltartóztatták. A nyolcadik játszmában Lindstrom kiejtette az első embert, majd M. Reynolds beszedett egy solo HRt Ankieltől mielőtt kiejtette volna a maradék két ellenfelet, így 0-2es hátrányba kerültünk. A végső próbálkozásunknál a sor közepe következett, de sajnos Heltont és Tulot is kivágták, 2outnál S. Smith vágott be egy doublet, ám a rákövetkező Garner ellen egy strikeouttal befejezték a mérkőzést és 2-0ra vesztettünk harmadszor.
-  A harmadik meccs is nagyon szoros volt, de hiába volt 6-5re több ütésünk, képtelenek voltunk kihasználni a helyzeteinket így vesztettünk. Helton négyből megint két ütést vállalt, de értelemszerűen ő sem volt képes futás kiharcolására, csak a saját átlagát javította tovább .321re. Meglepetésre a másik játékosunk két ütéssel Stewart volt, aki a hetedik helyről ért el 2/3as hatékonyságot, végre láttunk benne némi életjelet és még egy akrobatikus elkapást is bemutatott a foul területen. S. Smith hozta a csapat egyetlen több bázisos ütését, amikor a kilencedik menetben az évi 24. doublet jegyezte, de ezzel sem mentünk sokra. Spilborghs a lista tetején most csak 0/3al zárt, a hajrában Gonzalez megint átvette tőle a center fieldet. Tulowitzki és Ellis egymással teljesen azonos 0/4el és fejenekénti két bázison hagyással végeztek. Pagnozzi kettőből kettő játékban kiesett, végrehajtott egy sikeres biztonságit és egy remek dobással kapcsolt le egy stealt. Egyértelműen Garner volt a leggyengébb láncszem, nem elég, hogy mind a négy alkalommal kiesett, de mind a négyszer strikeouttal szórták ki, beleértve a meccs utolsó outját. Két darab csere ütőt alkalmaztunk, mindkettőt a nyolcadik játszmában, amikor Wigginton egy sétát ért el, Giambi viszont dobás utáni kiejtést kapott. Chacin kifejezetten masszív teljesítménnyel zárt, hét inninget lehozott egyetlen futással, ami sajnos most a vereséget a vereséget jelentette, pedig mindössze négy ütést kapott. A fiatal dobó jelenleg 8-7es győzelem-vereség statisztikával áll, egyébként még az egyik ütésünket is neki köszönhettük. Lindstrom a nyolcadikban egyetlen ellenfelét strikeouttal szórta ki, majd M. Reynolds a következő két out kiosztása előtt beszedett egy solo HRt a második washingtoni pontért.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 52-40 (92 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 49-43 (92 meccs, 3.0 GB)
3. Colorado Rockies 43-48 (91 meccs, 8.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 41-51 (92 meccs, 11.0 GB)
5. San Diego Padres 40-52 (92 meccs, 12.0 GB)

A Giants megtartotta az előnyét velünk szemben, mivel ugyanígy 2-1re voltak jobban a hétvégi párharcban a Metsnél, a D'backshez sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk, mert párharcot vesztettek St. Louisban. A negyedik-ötödik helyen helycsere történt, ugyanis a Dodgers söpörte a Padrest. A szünet után két párharcot rendeznek a divízión belül SD-SF és ARZ-LAD seriest.

Következik az idei All Star gála, a két napos arizonai rendezvényen kedden játsszák le az American League-National League rangadót, ahol Tulowitzki várhatóan kezdő shortstopként lehet jelen. A folytatásban majd csütörtöktől a jó erőkből álló Milwaukee Brewers ellen hazai párharccal folytathatjuk, szükség lesz tehát akkor is a biztatásra, még jobban, mint eddig, mert valahogy fel kell zárkóznunk a többiekre. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt hétvége folyamán a Denver Outlaws csapata sajnos elvesztette a Boston Cannons elleni hazai ki-ki mérkőzést, így átmenetileg lépéshátrányba kerültünk az első helyért folytatott harcban, de a Függetlenség Napja ünnepén új sportág történeti nézőcsúcsot sikerült felállítanunk az Invesco Field-en. Ezen a héten a bajnokság szünetelt, pénteken és szombaton kerítettek sort a 2011-es MLL All-Star gálára, amikor a csapatunk öt fordulóval az alapszakasz vége előtt a mezőny második helyét foglalja el.




















Múlt vasárnap, július 3-án, egy nappal az amerikai nemzeti ünnep előtt került sor a szezon eddigi legnagyobb mérkőzésére, amikor az MLL két éllovasa, az 5-1-es mérleggel fej-fej mellett haladó Outlaws és a Cannons feszült egymásnak az Invesco Field-en. A mérkőzésre összesen 27 184 szurkoló látogatott ki a denveri futballstadionba, ami új rekordnak számít a profi sportág történetében, ugyanis majd' négy ezer fővel sikerült megfejelnünk a két évvel ezelőtti, ugyancsak Denverben létrehozott korábbi csúcsot.

A bostoni vendégek kissé illetlenek voltak, és hamar lecsendesítették a helyi sziesztát, miután alig öt perc alatt bevitték a meccs első három találatát. Az Outlaws azonban hamar felébredt, és az első félidő további részében már csak a mieink voltak eredményesek, Poillon duplája és Seibald távoli gólja vezérletével összesen hét pontot süllyesztettünk el Burke ketrecében, így 0-3-ról 7-3-ra fordítottunk az első 30 perc végeztével.

A harmadik negyedet nagy lendülettel indították Rabil-ék, két gyors góllal rögtön közelebb zárkóztak, de ekkor még átmenetileg sikerült visszaállítanunk a megnyugtató különbséget Seibald újabb kettőt érő találatával, mely után már 10-5-re is vezettünk, de végül az utolsó játékrészre ismét csak két pontos differenciával fordulhattunk. A hátrányból felkapaszkodó Cannons-t pedig megállíthatatlan volt, a második félidőben E. Martin személyében a védelem vezérét veszítettük el egy bokasérülés miatt, amit az ellenfél kíméletlenül kihasznált. A végjátékban nem egyszer kés a vajon mentek át a hátsó alakzatunkon, villámgyorsan fordítottak, nem tudtuk megfékezni az őrült rohamokat, és a nagy kapkodásban a támadásaink sem lehettek már eredményesek, így 15-12 arányban elvesztettük az ünnepi rangadót.

Az Outlaws soraiból Max Sebaild két darab kétpontos találatot vállalt, vagyis összesen négy egységet regisztrált a mérkőzésen. Hozzá hasonlóan, Bill McGlone-nak is négy pontot köszönhettünk, aki egy assziszt mellett háromszor zörgette meg az ellenfél hálóját. Ezen kívül még Peet Poillon is duplázott, ám azok után, hogy az elején belőtte a csapat első két gólját, a továbbiakban jelentősen elszürkült. Betalált még Drew Westervelt, Jarrett Park és Connor Martin, azonban a fontos rangadón olyan meghatározó játékosaink, mint Mundorf vagy Langtry egyetlen pontot sem tudtak hozzátenni a csapat terméséhez. Jesse Schwartzman kapus a Cannons elleni 60 minutumot 15 védéssel és 14 kapott góllal abszolválta, sajnálatos módon a végjátékban ő sem tudta útját állni a vendég támadásoknak.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!


















Ezt követően most pénteken és szombaton hét Outlaws-játékos jelenlétében rendezték meg az idei MLL All-Star gálát a bostoni Harvard Stadium-ben. A denveri sztárcsapat képviseletében a támadó Brendan Mundorf és Drew Westervelt, a középpályás Peet Poillon és Max Seibald, a hátvéd Eric Martin és Lee Zink, illetve a kapus Jesse Schwartzman vehettek részt a 2011-es gálán.

Az első napi ügyességi versenyszámokat követően, szombat este kerülhetett sor a nagy érdeklődéssel várt All-Star-mérkőzésre, melyre több mint 11 ezer néző volt kíváncsi. A 40 beválogatott játékost két alkalmi csapatra osztották az egy-egy kijelölt csapatkapitány választásai útján, így a 'Team Warrior' és a 'Team Authority' együttesei csaptak össze egymás ellen, mely ütközetet végül a Harcosok nyertek meg 21-20 arányban egy feledhetetlen bemutató mérkőzés végeztével.

A denveri résztvevők közül a nyertes csapatot alkotta a két gólig és egy előkészítésig jutó Westervelt, míg Mundorf 1+3-as teljesítménnyel segítette győzelemhez az együttest. Emelett a védősorukban Zink is feltűnt, aki a gála egyedüli játékosaként kapott egy félperces kiállítást, míg Schwartzman kapus ugyancsak a diadalmaskodó együttest erősítette, bár az első félidőben 13 lövésből tíz után gól született ellene. A másik oldalra beosztott Outlaws-szereplők közül Poillon és Seibald is két-két találatot vállalt, előbbi neve mellé ráadásul még két assziszt is került. E. Martin-t bár beválasztották a gálára, sérülésből kifolyólag sajnos nem lehetett jelen a rendezvényen, helyettesítése érdekében a csapattárs, Matt Bocklet lépett színre.

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 6-1
2. Denver Outlaws 5-2
3. Chesapeake Bayhawks 4-3
4. Hamilton Nationals 4-3
5. Long Island Lizards 2-5
6. Rochester Rattlers 0-7

Nagyon nem érdemes csüggednünk, mert a második helyet továbbra is tartjuk, a négyesdöntőben való szereplésünk pedig gyakorlatilag már most teljesen biztosra vehető. A következő két mérkőzést a nyeretlen Rattlers ellen vívhatjuk, akik ellen jó eséllyel tovább javíthatunk a mérlegünkön. Elsőként hazai környezetben találkozhatunk a liga utolsóval jövő vasárnap hajnalban, 03:00-as kezdettel, amikor a csapat háborús hősök előtt tisztelegve, a harmadik számú, katonai szerelésében léphet pályára a 'Heroes Night' keretein belül, majd egy héttel később július 23-án Rochester-ben is összecsaphatunk velük.