Az elmúlt bő másfél hétben bonyolították le az Egyesült Államokban a 2011-es Gold Cup csoportkörének mérkőzéseit, ez alapján kiderült, hogy a 12 induló ország csapatai közül mely válogatottak kvalifikálták magukat az egyenes kieséses szakasz nyolc csapatos küzdelmeibe, mely a szombati napon veheti kezdetét. Az Észak-, és  Közép-amerikai labdarúgó kontinensbajnokság csoportfordulójában számtalan érdekes mérkőzést játszottak le, most következő írásunkban a legfontosabb történéseket foglalnám össze csoportonként.

















Az A-csoportban az előzetesen is a végső győzelem legnagyobb favoritjának tartott Mexikó válogatottja félelmetes formában játszott mindhárom meccsén, és egy pillanatnyi sanszot sem adott ellenfeleinek. Az 'El Tri' két 5-0-s és egy 4-1-es sikert aratott eddig a tornán, a két kis csapatot alaposan eltángálták, de a legveszélyesebb kihívó, Costa Rica-nak sem osztottak lapot, s három góllal lépték le a karibi riválist. A Manchester United támadója, Javier Hernandez személyében a torna gólkirály-jelöltjét is ők adják, mivel az ifjú csatár öt találatot szorgoskodott össze a három találkozón, bár a Salvador elleni mesterhármas, és a kubaiak kárára vágott dupla után CR ellen gólképtelen maradt. A papírformának megfelelően Costa Rica a csoport második helyét még elcsípte, bár a mexikóiaktól kapott zakó mellett Salvador ellen is mindössze egy döntetlenre voltak képesek a 95. percben szerzett találatuknak hála, így elég sovány szerepléssel zárták a csoportkört. Továbbjutott még a legjobb nyolc közé a harmadik helyezett Salvador, akiket bár Mexikó tönkre vert a nyitó meccsen, nem estek kétségbe, és végig vezetve döntetleneztek Costa Rica ellen, Kubát pedig 6-1 arányban fektették két vállra. A dohányültetvényesek mindenkitől kikapva, utolsóként zárták a csoportkört, és a komplett mezőny sereghajtójaként végeztek 1-15-ös gólkülönbséggel - hiába, ebből nem lesz náluk nemzeti sportág.

Az A-csoport végeredménye (W-T-L):

1. Mexikó 9 pont (3-0-0)
2. Costa Rica 4 pont (1-1-1)
3. Salvador 4 pont (1-1-1)
4. Kuba 0 pont (0-0-3)

A B-csoport élén némi meglepetésre a denveri részérdekeltséggel bíró Jamaica végzett százszázalékos teljesítménnyel, akik ráadásul a torna egyetlen csapataként, eleddig még csak gólt sem kaptak a Gold Cup első három meccse alatt. A zöld-sárgák az esélyeknek megfelelően, magabiztosan diadalmaskodtak a két inkompetens ellenfelükkel szemben, majd a csoport első helyéről döntő találkozón a legutóbb még VB-résztvevő Honduras-t is legyőzték a házi gólzsák R. Johnson zseniális góljával, így 9 ponttal végeztek a kvartett élén. A csoportmeccsek impozáns produkcióra bizakodásra adhat okot a folytatásra nézve, de a lehető talán legnehezebb ellenfelet, az USA-t kapták a negyeddöntőben, így nem tudni, hogy meddig járhatják még az örömtáncukat. Honduras felemás mérleggel végzett a második helyen, mivel Guatemala ellen besültek, Grenadát pedig 7-1 arányban, a torna legnagyobb különbségű sikerével, páholták el a jamaicaiaktól elszenvedett fiaskó mellett. Előzetesen talán többet vártak volna tőlük, de a továbbjutás így is simán meglett, még nem szabad leírni a csapatot. Harmadikként Guatemala is túlélte az első kört, miután a hondurasiak elleni pontmentésen túl a komoly erdőben járó Grenada csapatát is felül múlták, akik nulla ponttal, egyetlen szerzett góllal fejezték be a kupa küzdelmeit.

A B-csoport végeredménye (W-T-L):

1. Jamaica 9 pont (3-0-0)
2. Honduras 4 pont (1-1-1)
3. Guatemala 4 pont (1-1-1)
4. Grenada 0 pont (0-0-3)

A C-csoport az egész forduló legnagyobb meglepetését tartogatta azzal, hogy a házigazda Egyesült Államok csapata képtelen volt megszerezni a négyesfogat első helyét, s a jenkik két visszafogott győzelemmel és egy kellemetlen fiaskóval, mindössze a második helyen végeztek. A három verhető vetélytárs közül Panama babrált ki velük, akik rendkívül szervezett játékkal egy 2-1-es sikert arattak a meccset talán túlzottan könnyedén vevő USA felett, két siker után az utolsó fordulóban Kanada ellen már az 1-1-es pontosztozkodás is a csoportelsőségüket jelentette, ráadásul mivel Salvador ellen kell játszaniuk legközelebb, még a négy közé jutásuk is könnyen összejöhetek. Az amerikai válogatott viszont kétségkívül csalódást okozott a szurkolóiknak, eddig cseppet sem voltak meggyőzőek, nem tűnnek megfelelően motiváltnak, így pedig nehéz dolguk lesz a továbbiakban, ráadásul öt lőtt góljuk közül kettőt Altidore jegyzett, a többiek nem igazán találták egyelőre a torna ritmusát. Kanada négy ponttal, de negatív gólkülönbségével a harmadik helyezettek közül a legrosszabbként zárt, vagyis a juharlevelesek képtelenek voltak kiharcolni a továbbjutást, hiába játszott minden meccsen nagyszerűen az MLS-sztárjuk, De Rosario, csak a 9. helyen fejezték be a rendezvény. Guadeloupe mindhárom mérkőzését elvesztette, ám ellentétben a másik két csoport utolsójával, ők abszolút nem érezhetik magukat megalázva, mivel valamennyi alkalommal mindössze egyetlen góllal kaptak ki a náluk jóval magasabban jegyzett ellenfelektől.

A C-csoport végeredménye (W-T-L):

1. Panama 7 pont (2-1-0)
2. Egyesült Államok 6 pont (2-0-1)
3. Kanada 4 pont (1-1-1)
4. Guadeloupe 0 pont (0-0-3)



















Sajnos, hiába drukkoltunk eredményesen Jamaica csapatáért, és jutottak tovább hibátlan mérleggel, mert a torna előtti reményeink nem következtek be, és egyik eredetileg meghívott Rapids-játékos sem csatlakozhat a 'Reggae Boyz' együtteséhez az egyenes kieséses rendszerben. A veterán középhátvéd Tyrone Marshall egy denveri csapattársa, Marvell Wynne sérülése miatt nem lehet ott a tornán, mivel jelenleg fontosabbnak tartja a klub eredményességét, és nem szeretné, hogy a bajnoki címvédő csapat egyszerre két meghatározó védőjét nélkülözze, így visszautasította a jamaicaiak hívószavát. A gólgyáros Omar Cummings bő másfél hónap kihagyás után ezen a hétvégén végre visszatérhet a bokasérülését követően, de az egészségi állapota miatt utólag már nem kívánt elutazni a válogatotthoz, egyébként sem tudna maximális erőbedobással játszani, bizonyára a Rapids-ben is csak csere lesz a mai napon esedékes, Galaxy elleni hazai rangadón. Így már biztos, hogy denveri képviselő nélkül zajlik le a teljes idei kontinensbajnokság, mindenesetre véleményem szerint ajánlott, ha továbbra is teljes erőbedobással drukkolunk a rendkívül szimpatikus labdarúgást játszó, kis csapat jamaicai válogatott minél jobb szerepléséért.

A torna legnagyobb esélyesének továbbra is a mexikói csapat tekinthető, akiknek az eddigi magabiztos játékából kiindulva, szinte kötelező lenne besöpörniük ezt a tornát. Azért észnél kell lenniük, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részük, de nagyon úgy néz ki, hogy számukra legfeljebb majd a júliusi Copa America jelenthet komolyabb próbatételt. Az alsó ágról leginkább a jamaicai-amerikai presztízs rangadó továbbjutója várható a fináléba a két kis csapattal szemben, és a csoportkörbeli botlások dacára a házigazda USA csapatával még mindig komolyan számolnunk kell.

Egy hét múlva minden kiderül, addig is élvezzük a minél jobb mérkőzéseket, és jó szurkolást mindenkinek!

Az egyeneses kiesés szakasz programja:

Negyeddöntők:

Június 18., szombat:
- 23:00 Costa Rica - Honduras
Június 19., vasárnap:
- 02:00 Mexikó - Guatemala
- 21:00 Jamaica - Egyesült Államok
Június 20., hétfő:
- 00:00 Panama - Salvador

Elődöntők:

Június 23., csütörtök:
- 01:00 Costa Rica/Honduras - Mexikó/Guatemala
- 04:00 Jamaica/Egyesült Államok - Panama/Salvador

Döntő:

Június 26., vasárnap:
- 03:00 Az elődöntők győztesei

Az NHL Draftra hangolás jegyében zajló több részes sorozatunk első igazi kiadásában azzal foglalkozunk, hogy a csatárok terén milyen játékost lenne érdemes választania a Colorado Avalanche gárdájának. Először is számba vehetjük az aktív keretünket meghatározó támadók kilétét és helyzetét, illetve a klub fennhatósága alá tartozó fontosabb farmtehetségeket, majd ezek után kerülhet sor a közelgő amatőr játékosbörze legígéretesebb csatárainak egyenkénti bemutatására, akiknek esélyük lehet a denveri klubhoz kerülni.














Top centerek:

Ki mással is kezdhetnénk a névsorolvasást, mint Matt Duchene-nel, a gárda első számú centerével és vitathatatlan topjátékosával, aki a két évvel ezelőtti draft 1/3-as cetlijéből került hozzánk. Első két profi szezonja alatt tökéletesen bizonyította rátermettségét, hogy képes egy NHL-csapat élére állni, és joggal remélhetjük tőle, hogy a következő jónéhány esztendőben is a csapat ikonja lehet, és vezérletével hamarosan visszatérhetnek a jégkorongsikerek a Sziklás-hegység szívébe. Első soros jégidővel, a PP-egység alapemberének számít, s természetesen a kiélezett végjátékoknál is megkérdőjelezhetetlen a helye a pályán, egyértelműen köré kell építenünk a jövő csapatát. Vele ellentétben Paul Stastny már korántsem tűnik annyira nélkülözhetetlennek, mint például néhány évvel ezelőtti hittük róla, a lendületes berobbanás után megakadt egy szinten, és Duchene érkezése óta kiderült, hogy legfeljebb másodhegedűs center lehet a fiatalabb társa mögött. Hat évre szóló, szezononkénti 6.6 milliós szerződése miatt pedig joggal várnánk tőle többet annál a produkciónál, amit például a 2010/11-es szezonban mutatott be, képtelen a csapat vezéregyénisége lenni, sokkal inkább alárendelt szerepet tölt be, ilyen összegért ez pedig édeskevés. Az atomszerződésének még a fele hátra van, emiatt gyakorlatilag eladhatatlan a piacon, de nem lepődhetnénk meg rajta, ha mégis megpróbálnánk továbbadni őt, mivel már nem csak Duchene, ha nem több fiatal is pályázna a helyére. Igazából egyetlen előnye van a fiatalabb kollégáival szemben, hogy rutinjából kifolyólag valamivel hatékonyabb a faceoff-olásban, bár ez a különbség elmúlt szezon második felében már korántsem volt annyira szembetűnő. Duchene mellett Ryan O'Reilly is egyre inkább az egykori quebec-i legenda fia elé kívánkozik a házon belüli hierarchiai rendben, miután az évad második felében a sok sérülés következtében felkerült az első sorokba, és kifejezetten határozott teljesítményre volt képes, így amellett, hogy az egész évben kiválóan dolgozott a 3. sorban és emberhátrányban, képes volt a pontszerzésből is kivenni a részét, ami után kétségtelenül ő is helyet érdemelne magának legalább a második sorban. Tehát most igencsak kérdéses a helyzet a legjobb centereink között, tulajdonképpen három játékosunk van a két posztra, akik közül Duchene no.1. helye megkérdőjelezhetetlen.

Top szélsők:

Az előző szezonban David Jones-t végre nem gátolták sérülések, és igazán ki tudott bontakozni, a rámenős szélső pedig meg sem állt 27 találatig, ami talán egy jobb formában lévő csapat első sorában még ennél több lehetett volna. Az elmúlt esztendő kiváló bizonyíték volt rá, hogy a korábban hányattatott sorsú támadó nem veszett el végleg, épp ellenkezőleg, még csak most kezdheti meg az igazi virágzását az előző két szezon derékba törését követően. Alighanem rá is hosszú távon számíthatunk, az idei nyáron RFA-ként több éves szerződést köthetünk vele, és ha a jövőben elkerülnék a komolyabb sérülések, akkor továbbra is a gárda elsőszámú gólfelelőse lehetne. Mellette viszont csupa komoly kérdőjeleink vannak, mint például Peter Mueller esete, aki a tavaly tavaszi parádéja után pár hónapon belül kétszer is súlyos agyrázkódást szenvedett, és egy egész szezont kihagyni kényszerült, de már egészséges, és jelen állás szerint készen áll arra, hogy ősszel megkezdje a felkészülést a csapattal, és remélhetőleg a következő szezonban újra a rendelkezésünkre állhat, de finoman fogalmazva sem nevezhető biztos pontnak a sorozatos agyrázkódásai után. Tomas Fleischmann tavaly tüdőembóliával bajlódott, így csak néhány hétig tartott az a remek szárnyalás, amit megkezdett a coloradói érkezésekor, és egyelőre bizonytalan a további maradása, mivel lejárt a szerződése, és korántsem kizárt, hogy nem szeretnénk többet kockáztatni vele, s annak ellenére, hogy amíg játszott, rendkívül eredményes tudott lenni, mégis könnyen a távozás sorsára juthat. A rutinos Milan Hejduk-ra még mindig lehet számítani, az egész keretünk legidősebb játékosa, az utolsó mohikán a 2001-es Stanley Kupa-győztes csapatunkból, aki már meghosszabbította szerződését a következő szezonra, így legalább egy évig még biztosan az egyesület alkalmazásában állhat. Új klubrekordként zsinórban 11 szezonban lépte át a 20 gólos határt, azonban egyre inkább korosodik, és valószínűleg egy-két idénynél többet már képtelen lesz vállalni az NHL-ben, így most már igencsak időszerű lenne, ha tudnánk gondoskodni a megfelelő pótlásáról, és szert tudnánk tenni egy hozzá hasonló kaliberű gólérzékeny, fiatal szélsőre. T.J. Galiardi szereplése ugyancsak a sérülések miatt került más aspektusba, mivel azok után, hogy a 2009/10-es bemutatkozó szezonjában a csapat egyik élharcosa tudott lenni, a tavalyi évada a három különböző csonttörésének köszönhetően lehetetlenre sikeredett, nem tudott volt a játékra koncentrálni, folyamatosan ingadozott a formája, nem találta a helyét, de bizonyára jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget. Remélhetőleg az elmúlt évi rontás le fog kerülni róla, s nem lesz ennyi elképesztő balszerencséje, és újra bemutathatja a legjobb tudását, amivel némi megoldást jelenthetne a szélső problémáinkra.




















Alsó soros támadók:

A kiegészítő csatárok közül egyértelműen a múlt nyáron megszerzett Daniel Winnik nyújtotta a legjobb teljesítményt tavaly, a harmadik soros bal szélső az egész szezonban elnyűhetetlen formában dolgozott, és a letámadásbeli agilis teljesítményét megkoronázva, még számtalan ellentámadásos gólt is szerzett, igazán keménykötésű hokis, akire jövőre is teljes mellszélességgel számíthatunk. A Blues-tól hozzánk került Jay McClement lassan lendült játékba, de a szezon utolsó néhány hetében már kifejezetten rámenős produkcióra volt képes, ami talán bizakodásra adhat okot vele kapcsolatban, és mivel egyébként is még élő szerződéssel rendelkezik, akarva, akaratlanul számolnunk kell vele, a negyedik sor centerposztja kinéz neki, a fentebb említett három rivális úgyis a topsorok helyeiért vannak versenyben, ő lényegesen nyugodtabban birtokolhatja a maga posztját még egy szezonig biztosan. A mindig hullámzó Kevin Porter vélhetően RFA-ként sikerrel harcolhat ki magának új szerződést, rettentő kétarcú teljesítményt nyújtott az elmúlt évadban, szerzett fontos gólokat, de számtalan komoly lehetőséget méltatlanul olcsón eltékozolt, kicsit állandósítania kéne a jobb napjain látható, motiváltabb játékát, és akár húzóember is lehetne még belőle a harmadik sorunk jobb oldalán. Cody McLeod és Brandon Yip számára az a nagy szerencse, hogy még élő szerződésük van a csapathoz, mert egyébként a 2010/11-es évad meccseinek nagy részén bemutatott alibijátékuk után nem sokan tartanák meg őket, mi azonban kénytelenek vagyunk még legalább egy évre bízni bennük, hogy talán valamivel kompetensebb játékra lesznek képesek a következő esztendő során. Kettejük közül a hegylakó a csapat egyetlen igazi verőembere, de ezen kívül másban totálisan hasznavehetetlen volt, másodéves hajdani gólvágó társa szereplését pedig folyamatosan több hetes hullámvölgyek jellemezték, csak ritkán volt képes a berobbanó szezonjában tőle látott produkció megismétlésére. Az elmúlt idény egyik rendkívül üde színfoltja volt Philippe Dupuis mindig csupaszív, odaadó játéka a negyedik sorunkban, aki ugyan csak néhány perces lehetőségekhez jutott, rendszeresen igyekezett minden egyes szalmaszálat megragadni a bizonyításra, és ez elég jól is sikerült neki, mivel a teljes szezont a nagycsapat keretében töltötte el. Kétségtelenül hasznos ember volt, de nem ismerjük a nézeteit, így nem zárható ki, hogy Hendricks példáját követve, máshol nagyobb szerepet szeretne kiharcolni magának, így egyelőre bizonytalan lehet az UFA játékos sorsa. Ezen kívül itt van még David Koci, aki a tipikus semmittevő töltelékember posztját két éve tökéletesen betölti, s nem kizárt, hogy a további terveinkben is szerepel. A napokban leigazoltunk egy európai bal szélsőt, Joakim Lindstrom-ot, aki korábban már feltűnt az NHL-ben, az elmúlt évadban pedig a svéd bajnokság pontkirálya volt, így keltette fel az érdeklődésünket. Túl sokat bizonyára nem érdemes várni tőle, mert annak idején a gyengécske Blue Jackets-ben és a Coyotes-ban sem volt képes megragadni, de talán a második tengerentúli kirándulása sikeresebb lesz, egy próbát mindenképpen megért, semmi veszítenivalónk nincsen vele.




















Farmtehetségek, prospectek:

A jelenlegi legnagyobb meglévő csatár reménységünk egyértelműen a tavalyi első körös kiválasztott Joey Hishon. Az ifjú center tavasszal már megkapta a profi szerződést a klubtól, de az AHL-ben egyelőre nem mutatkozhatott be, mivel a junior csapatával sokáig tartott az elfoglaltsága, révén Robertson Cup-győztes lett az OHL-es Owen Sound Attack együttesében, melyhez nagyszerű teljesítménnyel járult hozzá az alapszakaszban és a rájátszásban egyaránt. Az őszi edzőtábortól függ, hogy jövőre az Avs-ben kezdheti-e a szezont, mindenesetre a tavalyi formája alapján erre minden esélye megvan, de bizonyára át kell állnia szélsőnek, ha szeretne állandó játéklehetőséghez jutni a topsorokban. Mark Olver tavaly újoncként tűnt fel az Avalanche-nél bizonyos időszakokra, de a kezdeti percember szerepkörből kitörve, tavasszal, az addigra már elszálló együttesünkben elég sok lehetőséghez jutott, és kifejezetten eredményesen is tudott játszani. Ha centerként nem is lehet esélye labdába rúgni a többiek mellett, újfajta szerepkörében, befejező szélsőként még abszolút számításba vehető, nem szabadna elhanyagolni őt jövőre sem, mert komoly tehetsége van. Vele ellentétben Ryan Stoa viszont hiába kapta meg a búsás lehetőséget tavaly a bizonyításra, képtelen volt élni vele, és annak ellenére, hogy az AHL-szintet már kétségtelenül kinőtte, az NHL-ben továbbra is képtelen tőle elvárhatóan teljesíteni, így abszolút nem lenne meglepő, ha tovább nem vesződnénk vele, és annyi eltékozolt sansz után hamarosan megválnánk tőle. Komoly potenciállal rendelkezik még az erőcsatár Brad Malone, aki frissen végzett az egyetemmel, de a remekül sikerült senior szezonját képtelen volt megkoronázni a North Dakota bajnoki címével, így legalább a rájátszás alatt bemutatkozhatott az AHL-csapatunkban, ahol máris letette a névjegyét néhány remek mérkőzéssel. Jövőre várhatóan a Monsters-t erősítheti, de a formája függvényében akár a nagyokhoz is felkerülhet, mivel erős hiánycikk nálunk a hozzá hasonló, romboló szélső, így jó esélyekkel indulhat harcba. Az AHL-es fiókcsapatunkból leginkább még két fiatal hokist emelnék ki, akiknek hosszútávon esélyük lehet az NHL-es karrierre, még pedig Justin Mercier-t és Michael Carman-t. Mindketten nagyszerű kétirányú csatárok, az egész tartalékbajnokságban hírhedt volt a kettejük által alkotott PK-kettős, amely számtalan emberhátrányos gólt hozott össze az elmúlt évadban, rájuk érdemes első sorban figyelni, ha a jövőre nézve még használható fiatalokban gondolkodunk. Hishon kifutásával nem sok junior korú csatár tehetségünk maradt a "nevelőegyesületében", közülük is legfeljebb a Boston College-on az utolsó évére készülő Paul Carey tekinthető nagyobb névnek, vízválasztó lesz számára a senior szezon. Illetve hosszútávon figyelhetünk még két egyetemi csatárra, Luke Moffatt (University of Michigan) és Nathan Condon (University of Minnesota) is csupán az első tanéven van túl, még három szezon van rá, hogy elváljon mi lesz belőlük.

A 2011-es NHL Draft érdekelt csatártehetségei:

Ryan Nugent-Hopkins (Center, Red Deer Rebels, WHL)
Sokáig szinte vitathatatlan favorit volt az 1/1-es helyre, azonban a szezon végére már korántsem tűnik annyira egyértelműnek, hogy a WHL-es csatár kerülhet a top választással az Edmonton birtokába. Talán jelenleg is még ő a legnagyobb esélyes az első kiválasztásra, de gyakorlatilag négy tehetség reális lehet erre, köztük három támadó. Nem igazán lehet tudni, hogy az Oilers mit tervez a tavalyi Taylor Hall 1/1-es pick után, de érthető lenne, ha például védőt igyekeznének választani, ugyanakkor egy draft legelső pick-jéből általában érdemes a lehető legjobb játékost húzni, így pedig már könnyen lehet, hogy mégis az egyik top center irányába fognak orientálódni. RNH számára nagyszerűen sikerült a második WHL-es szezon, a 2010/11-es kiírásban ugyanis 69 meccs alatt 106 pontot vágott, negyedik lett a kanadai táblázaton, míg 75 asszisztjával az egész mezőny legjobbja volt. Egy évvel korábban a liga legjobb újoncának választották meg, miután 16 éves korában 67 meccsen 65 egységet termelt, és három év kihagyás után segített bejuttatni csapatát a rájátszásba. Az ifjú tehetség korát meghazudtoló játékintelligenciával rendelkezik, fantasztikus passzoló képessége van, sokak szerint Gretzky óta nem volt ilyen hokis, aki ennyire jól látott volna a pályán, és ilyen átadásokkal tudta volna helyzetbe hozni a társait, ráadásul fonákkal és tenyeressel is veszélyes lövéseket képes megereszteni, de első sorban inkább osztogatóként kiemelkedő. A már említett centertelítettség miatt talán leginkább nem rá lenne szükségünk, de ha bent maradna 1/2-es választásnak, akkor vétek lenne bent hagyni, főleg hogy burnaby-i származására való tekintettel számtalan amerikai szurkolónk már az új Joe Sakic-et véli felfedezni benne, s az egykori legenda nagy tisztelőjeként Nugent-Hopkins is nagyon szívesen költözne hozzánk.

Jonathan Huberdeau (Center, Saint John Sea Dogs, QMJHL)
A QMJHL-es támadó a nagyszerű szezonbefejezésének köszönhetően került oda olyannyira a tűz közelébe, hogy most már az egyik potenciális 1/1-esként említhetjük meg a nevét, pedig az évad fele magasságában még legfeljebb top5-helyezésre volt esélyes. Huberdeau az elmúlt idényt 105 ponttal (43 gól, 62 assziszt) fejezte be, ezzel a QMJHL harmadik legjobb pontszerzője volt az alapszakaszban, egyúttal új klubcsúcsot állított fel a pontok és a gólpasszok számában is a St. john-i egyesületnél, miközben +59-cel az egész liga legjobbjának bizonyult. Ezt követően a rájátszásban is fantasztikusan menetelt, a 19 PO-mérkőzés alatti 30 pontjával tevékeny részt vállalt csapata bajnoki címéből, ráadásul a playoff MVP-jének is megválasztották. A szezon végi Memorial Cup-ot is a Sea Dogs hódította el, Huberdeau pedig a torna legértékesebb játékosa lett a négy meccs alatti 3+6-os teljesítményével, miközben egy hosszabbításos győztes gólt is jegyzett. A 2010-es szezonban még csak 35 pontos volt, de a rájátszásban abban az évben is szaporán teljesített, hiszen új újonc klubrekordot ért el, amikor 11 találatot regisztrált, s csapata végül a liga döntőjéig eljutott. A quebeci származású tehetség nagyszerű vezetőképességekről tett tanúbizonyságot a juniorok közt, emellett kiválóan bánik a játékszerrel, a legtöbb szakember már most NHL-szinten is komolynak ítéli meg a korongkezelési képességeit, emellett rendkívül robbanékony, és ha szükség van rá, még a keményebb játéktól sem riad vissza. Kicsit csalóka általában a QMJHL-es statisztikákból komoly következtetéseket levonni, mert ez a legalacsonyabb színvonalú CHL-es bajnokság, de abban biztosak lehetünk, hogy Huberdeau esetében nem csak a mutatott számok miatt beszélhetünk óriási tehetségről, hanem a képességei is egyediek. Ráadásul jelenleg talán az ő 1/2-es kiválasztására nyílhat a legnagyobb esély, a denveri média egyre gyakrabban említi meg lehetséges Avs-szerzeményként, s esetében attól sem kell tartanunk, hogy újabb centert húzunk, mivel az elmúlt évad jelentős részében bal szélsőt játszott, ezen a poszton pedig óriási szükségünk lenne egy hozzá hasonló klasszis tehetség érkezésére.

Gabriel Landeskog (Bal szélső, Kitchener Rangers, OHL)
A svéd szélső a szezon felénél esedékes Central Scouting listán még az első helyén állt az Észak-amerikai mezőnyjátékosok között, ám mivel egy bokasérülés miatt volt egy kis kihagyása az elmúlt idény hajrájában, csak a második helyen zárt Nugent-Hopkins mögött. Landeskog mindössze 53 meccs alatt 36 góllal és 66 ponttal zárta a tavalyi évadot, és további tíz pontot szorgoskodott össze a rájátszás első fordulójának vesztes párharcában. A kiváló bal szélső a Rangers közel fél évszázados történetének első európai csapatkapitánya, s mi több az elmúlt 30 év legfiatalabb C betű tulajdonosa lehetett, amikor 17 évesen megkapta a posztot. Korábban egyébként már a svéd korosztályos válogatottban, és különböző gyerekcsapatokban is gyakran kapitány volt, mindez a nem mindennapi csapatszellemét és vezéregyéniségét példázza. A szőke svéd alig volt 16 esztendős, amikor a Djurgarden történetének legfiatalabb játékosaként bemutatkozhatott a svéd elitligában néhány mérkőzés erejéig, majd a 2009/10-es évadtól kezdve már a tengerentúlon játszik. Landeskog fantasztikus eredményeket produkált néhány héttel ezelőtt a Draft Combine-on, talán az egész felhozatal legjobb fizikai állapotában lévő hokisa. Nagyszerű testi adottságokkal rendelkezik, hiszen már most 200 font felett nyom, hatékony erőcsatár válhat belőle a jövőben, éppen olyan fizikai szélső lehet, amilyenhez csapatunkban évek óta nem volt szerencsénk, ugyanakkor az összetett második választásból mégis lehet jobban megérné valamelyik centert választani, mivel technikailag mindketten képzettebbek nála, illetve a klub nem igazán híve az európai játékosok draftolásának, bár Landeskog az emigrálása óta már megszokhatta a tengerentúli körülményeket. Nemzetiségéből adódóan gyerekkori példaképe az Avs-es klasszis Peter Forsberg volt, viszont napjainkban a Detroit Red Wings a kedvenc csapata.

Sean Couturier (Center, Drummondville Voltigeurs, QMJHL)
Nem tartozik közvetlenül azok közé, akik az 1/1-re esélyesek, és talán az Avalanche második választásának sem túl valószínű, de mindenképpen a draft legjobbjai közt kell említést tennünk róla. Huberdeau-hoz hasonlóan, ő is a quebec-i junior ligában bontogatja a szárnyait, és a szépen menetelő Drummondville játékosaként 96 ponttal tudta le a magunk mögött hagyott esztendőt, mellyel a negyedik helyen végzett a ligában, és begyűjthette az alapszakasz MVP-címét. Érdekes módon, egy évvel ezelőtt pontosan ugyanúgy 96 pontot termelt, amivel Sidney Crosby óta a bajnokság első 17 éves játékosa lett, aki képes volt a kanadai táblázat élén végezni, ráadásul abban a szezonban +62-vel is kiemelkedett a csapattársai közül. Januárban a kanadai válogatott legfiatalabb tagjaként volt jelen a junior világbajnokságon, ahol ezüstérmet nyert. A korábban már bemutatott két centerrel ellentétben, Couturier nem nevezhető igazán vajkezű játékosnak, ám sokkal jobb fizikai adottságokkal rendelkezik, emellett nagyszerű munkamorállal bír, és szintúgy remekül lát a pályán, s ha kell a piszkos munkából is kiveszi a részét, illetve fiatal kora ellenére szokatlanul eredményes a bedobásoknál. Remek képességei vannak, igazán határozott két irányú center válhat belőle, aki a védekezésből sem rest kivenni a részét. Bár Arizona-ban látta meg a napvilágot, quebec-i vér csordogál az ereiben, édesapja egykori NHL-es játékos, jelneleg a QMJHL-ben edzősködik, ő maga pedig Canadiens-drukkernek vallja magát, s biztosak lehetünk benne, hogy egy remek húzás lesz, bármelyik csapat is fogja kiválasztani.

Ryan Strome (Center, Niagara IceDogs, OHL)
Az OHL-ben vitézkedő center a szezon felénél rögzített előzetes listán gyakorlatilag még a fasorban sem volt, épphogy befért a legjobb húsz Észak-amerikai mezőnyjátékos közé, a végső rangsorban viszont már a masszív nyolcadik helyen találkozhatunk a nevével, és stabil top10-várományos. Strome az utolsó junior szezonját 106 pontos termeléssel zárta, melyből 73-at asszisztot formájában ért el, s a liga pontlistájának harmadik helyére volt hivatalos. Hatékony teljesítménye jelentősen hozzájárult az IceDogs valaha volt legeredményesebb szezonjához, ráadásul 1.63-as meccsenkénti pontátlagával az egyik legjobb volt a teljes mezőnyben. A szezon végén a keleti konferencia legtöbbet fejlődött játékosának és legjobb játékmesterének is megválasztották a trénerek szavazatai alapján. Az ontariói származású tehetség két szezont töltött el eddig az OHL-ben, a már említett tavalyi idényt megelőző éve nem sikerült annyira fényesre, féltáv magasságában klubváltáson ment keresztül, amikor a Barrie Colts-ból transzferálták át mostani állomáshelyére. Strome kimondottan jól korcsolyázó center, az idei felhozatal egyik leggyorsabb lábú hokisa, aki nagyszerű játékmester hírében áll, és hajlandó agilisen támadni a kaput, több gólt szerzett már a kiváló ütemű, közeli belenyúlásainak köszönhetően, és egyébként is sok kipattanót és elvesztett korongot képes összeszedni. Az első tíz hely valamelyikére prognosztizálható a kiválasztása, extrém esetben akár a legjobb ötben is ott lehet, nem valószínű tehát, hogy lecsússzon a 11. pozícióba, amikor másodszor fogunk választani, de vélhetően egyébként sem centert szeretnénk húzni abból a lehetőségből.

Sven Baertschi (Bal szélső, Portland Winterhawks, WHL)
A helvét szélső nagyszerű bemutatkozó évet repesztett a tengerentúlon, és az évről évre komoly bajnoki esélyekkel bíró portlandi csapattal egészen a liga döntőjéig eljutottak. Baertschi a WHL legeredményesebb újonc játékosa lett 85 ponttal (34+51) 66 mérkőzésen pályára lépve, így a nyugati főcsoportban az idény legjobb elsőévesének választották, míg a rájátszás alatt újabb 27 pontot szorgoskodott össze 21 találkozón, ami a legjobb újoncteljesítmény, és a második legjobb összetett produkció volt. Tengerentúli igazolása előtt a svájci felnőtt másodosztályt, és a junior A-ligát erősítette, míg hazája korosztályos válogatottjait már két ifjúsági és egy junior VB-n is képviselhette, az idei U20-as tornán az ötödik helyen végeztek. A tehetséges bal szélső fantasztikus technikai tulajdonságokkal rendelkezik, nagyszerű korongvezetési készsége külön meghatározza a játékát, gólszerzésben és osztogatásban egyaránt megállja a helyét. Emellett kifejezetten szorgalmas játékos, a Winterhawks trénerének elmondása szerint a hivatalos tréning befejezését követően 45 perccel még úgy kell őt lerángatni a jégről, hogy fejezze be a gyakorlást. Emlékezhetünk rá, hogy egy évvel ezelőtt Baertschi csapattársa és honfitársa, Niederreiter a draft ötödik helyén kelt el, most az erősebb hátvéd-felhozatal miatt nem várható ilyen magas pozíció a svájcinak, de bizonyára az első tíz között gazdára találhat, amennyiben mégsem így történne, akkor a 11. helyen nem szabadna bent hagynunk őt.

Nicholas Shore (Center, Denver University, WCHA)
Már csak a származása miatt is külön felhívnám rá a figyelmet, lévén a Denver University első éves hallgatója éppen a kedvenc városunkban látta meg a napvilágot. A 2010/11-es egyetemi debütáló szezonjában a rájátszásba jutó Pioneers legfiatalabb játékosa volt, ám ennek ellenére a harmadik sort erősítve, 18 pontot szerzett 33 pályára lépése alkalmával, és a következő években még nagyobb szerep hárulhat rá, amikor igazán kidomborodhat a tehetsége. Az ezt megelőző két esztendőt az amerikai nemzeti utánpótlásprogram tagjaként töltötte, az U18-as és az U20-as csapatoknál, ahol szintén szépen teljesített, idén nyáron pedig ott lesz az amerikai junior válogatott bő keretének szóló edzőtáborában. Eredményes kétirányú támadó cseperedhet belőle, nagyszerű játékintelligenciával rendelkezik, és újonc létére jó faceoff-osnak számít. A két évvel ezelőtti drafton a szintén DU-t erősítő bátyját, Drew-t, a Panthers a 2/44-es helyen választotta ki, tőle ennyire magas cetli nem várható, de nekünk ez jól is jön, mivel a második-harmadik körre jelenleg nem rendelkezünk választási lehetőséggel. Nick a szezon végi rangsorban az 56. helyre került az Észak-amerikai mezőnyjátékosok közt, vagyis könnyen lehet, hogy a negyedik kör elején ki tudnánk választani, esetleg egy szolid cserét lehetne intézni a harmadik fordulóra érte, hogy egy helyi származású alsó soros csatárral gazdagodjunk egy hosszú távú befektetés keretein belül.

Akire még érdemes figyelni az 1/11-es helyre: Mika Zibanejad (Center, Djurgardens IF Stockholm, SEL); Tyler Biggs (Jobb szélső, USA-U18, USHL); Zack Phillips (Center, Saint John Sea Dogs, QMJHL); Nicklas Jensen (Bal szélső, Oshawa Generals, OHL).

Akire még érdemes figyelni az alsóbb körökben: Andrew Fritsch (Jobb szélső, Owen Sound Attack, OHL); Michael Mersch (Bal szélső, University of Wiscosin, WCHA); Colin Jacobs (Center, Seattle Thunderbirds, WHL); Austen Brassard (Jobb szélső, Belleville Bulls, OHL); Viktor Arvidsson (Bal szélső, Skelleftea, SEL-junior).

Várom az észrevételeket, hogy szerintetek melyik pozícióban kik lennének a legmegfelelőbb választások a csapat számára, amennyiben a támadókban gondolkodunk! A néhány nap múlva esedékes következő epizódban pedig a hátvédek között nézhetünk szét jobban.


 

Csütörtök hajnalban befejeződtek a 2011-es Stanley Kupa-döntő küzdelmei, és a hét meccses gigászi küzdelem végeztével, a pályahátrányból kezdő Boston Bruins gárdája jutott fel a csúcsra majd' 40 esztendős böjtöt követően, miután a mindent eldöntő, utolsó mérkőzésen 4-0 arányban diadalmaskodtak az alapszakasz-győztes Vancouver Canucks otthonában.





















Bár a fináléban az utolsó meccs kivételével minden egyes mérkőzést végig az aktuális hazai csapat nyert meg, és igencsak kiszámíthatóan alakultak az eredmények, mégis egy rendkívül színvonalas, s izgalmas párharc végén dőlt el a Kupa sorsa a 2011-ben. A favorit Canucks élt először a pályaelőnyével, ugyanis a series első két Brit-kolumbiai összecsapásán óriási küzdelemben előbb 1-0-ra, majd hosszabbításban 3-2-re múlták felül a Bocsokat. Ahogy a felek áttették a székhelyüket Keletre, a Boston két elsöprő sikerrel egyenlítette ki 2-2-re a párharc összesített állását, miután a harmadik meccsen 8-1-re, a negyediken 4-0-ra páholták el a kanadaiakat. Ezt követően újra a Canucks lehetett a pályaválasztó, és a Rogers Arénában megint egy elképesztően szoros meccsen, 1-0-ra diadalmaskodtak Luongo-ék. A Vancouver egyetlen győzelemre került a Kupától, de Massachusetts-ben a Bruins újra egalizált egy 5-2-es zúzással, így hetedik meccsre mentették a párharcot. A finálé igazán klasszikus módon alakult, a csapatok három-három hazai győzelemmel jutottak el a mindent eldöntő csörtéig, amely találkozón pedig a döntő korábbi meccsein rendre fölényesebb győzelmeket arató Boston idegenben is két vállra tudta fektetni a végére csődöt mondó riválisát, a 4-0-s elsöprő siker pedig a Bruins bajnoki címét eredményezte.

Az 'original six' elittársaság tagjaként, a Bruins 1924 óta szerepel az NHL mezőnyében, s az idei a hatodik kupagyőzelmük volt, miután korábban 1929-ben, 1939-ben, 1941-ben, 1970-ben és 1972-ben mondhatták magukat a Stanley Kupa büszke tulajdonosának, vagyis két bajnoki címük között most telt el a legtöbb idő ezzel a 39 éves várakozással.

Ezzel szemben a pórul járt Canucks immár harmadszor jutott be a Kupa-döntőbe, de csakúgy mint 1982-ben és 1994-ben, idén is üres kézzel, lógó orral távoztak a finálé végeztével, pedig most odahaza minden esélyük meg lett volna a nagy ünneplésre, de ismét elbuktak a végén. A legnagyobb divízió-riválisunk pazar menetelést hajtott végre a 2010/11-es szezonban, az alapszakaszt 117 ponttal, hihetetlen fölénnyel söpörték be, és a playoff-ban is szépen haladtak, ám a pontot az i-re nem tudták feltenni, és a legutolsó akadálynál elhasaltak, ezzel elszalasztották a hatalmas lehetőséget a kupagyőzelemre.

A Bruins az alapszakaszt 46-25-11-es mérleggel a keleti konferencia harmadik helyén fejezte be a Washington és a Philadelphia mögött, kétségtelenül nem teljesítettek rosszul, ennek ellenére április elején még csak nagyon kevesen vártak volna nagydöntős menetelést tőlük. A rájátszás első körében az ősi ellenfél Montreal ellen egy elképesztő élet-halál párharc végén, 4-3-as összesítéssel léptek tovább, majd a következő fordulóban söpréssel búcsúztatták el a tavalyi döntős Philadelphia gárdáját. A keleti főcsoport döntőjében a Tampa Bay lehetett a Bocsok ellenfele, ám egy újabb drámai széria végén, a bostoniak örülhettek a továbbjutásnak a hetedik meccs lefújását követően, majd a Kupa-döntőben ugyancsak 4-3-as eredménnyel gyűrték le a Canucks-t.

A playoff legértékesebb játékosának a bajnokcsapat veterán kapusát, Tim Thomas-t választották meg, aki az utolsó mérkőzésen például 37-ből 37 lövést hatástalanított, és a negyedik shutout-ját regisztrálta a rájátszás küzdelmei alatt. A 37 esztendős portás a történelem valaha volt legidősebb Conn Smythe-győztes kapusának mondhatja magát, de a díjat teljes joggal söpörte be, az egész szezonban félelmetes formában védett, bravúros tejesítményét pedig a rájátszásban végképp megkoronázta. Thomas az utolsó nyolc PO-meccs alatt mindössze nyolc gólt kapott, ebből hét a Stanley Kupa-döntő mérkőzése lehetett, mely alatt új rekordot ért el a 238 darab sikeres védésével, de az egész playoff alatti 798 hárítása is csúcsdöntésnek számít az NHL-ben.

Az Avalanche a friss bajnok Bruins ellen egyszer találkozott a magunk mögött hagyott évadban, amikor január 22-én egy szombat délutáni hazai mérkőzésen csapnivaló játékkal, 6-2 arányban vesztettünk ellenük. Érdekesség, hogy a két csapat tavaly novemberben megkötött egymással egy játékoscserét, melyben a denveri egyesület komoly segítséget nyújtott a Boston-nak azzal, hogy átvállalta tőlük a formán kívüli Matt Hunwick játékjogát a fizetési sapka redukálása érdekében, és a birtokukba bocsátottuk a tehetséges Colby Cohen-t, aki egyelőre jobbára csak az AHL-csapatukat erősítette - tulajdonképpen tehát valamilyen formában mi is hozzájárultunk a Boston a bajnoki címéhez, Hunwick pedig azóta Denverben garázdálkodik kedvére.

Ezzel hivatalosan is véget ért az NHL 2010/11-es szezonja, nincs más dolgunk, mint minden erőnkkel fókuszálni a jövő hétvégi draftra, melyet követően július 1-jén megkezdődhet a szabadügynök játékosok nyári keringője is a ligában, illetve hamarosan a következő évad programja is kitűzésre fog kerülni.

A 2011-es Stanley Kupa-győztes Boston Bruins kerete:
Kapusok: Anton Khudobin, Tuukka Rask, Tim Thomas;
Hátvédek: Matt Bartkowski, Johnny Boychuk, Zdeno Chara, Andrew Ference, Shane Hnidy, Tomas Kaberle, Steven Kampfer, Adam McQuaid, Dennis Seidenberg;
Támadók: Patrice Bergeron, Gregory Campbell, Nathan Horton, Chris Kelly, David Krejci, Milan Lucic, Brad Marchand, Daniel Paille, Rich Peverley, Mark Recchi, Michael Ryder, Marc Savard, Tyler Seguin, Shawn Thornton

A hét elején a Colorado Rockies csapata javítani tudott a helyzetén a San Diego Padres elleni hazai párharc megnyerésével, a két fontos sikerrel megerősítettük a jelenlegi harmadik helyünket az NL West csoportban az interleague series előtt és már csak két győzelemmel vagyunk a .500as határ alatt.



1. meccs, hétfő: Rockies-Padres 1-3
A nyitó meccset az utóbbi időben szokásosnak tekinthető összeállításunkban kezdtük meg, vagyis az infielden Helton-Nelson-Tulo-Wiggy, kívül Blackmon, CarGo, S. Smith kezdtek, az elkapó pedig Iannetta lehetett. A mieink kezdő dobója a veterán Cook volt, míg az ellenféltől Bass volt a porondon. A denveri dobó elég balhésan kezdte a meccset, mivel az első három ellenfelétől singlet kapva feltöltötte a bázisokat, loaded 0ounál Ludwick jegyzett egy sac fly RBIt, majd Rizzo ellen egy Helton-Tulo-Helton double playel hárítottunk. Az első hazai próbálkozásban Nelson double és Helton walk révén léptünk bázisra, de Tulo és S. Smith mindketten elbúcsúztak így oda lett a lehetőség. Másodszorra már csak egyetlen singlet engedtünk a vendégeknek, de a mieink is csupán Blackmon révén értek el egy single megmozdulást. A harmadikban egyik csapat se volt képes pályára kerülést kiharcolni, majd Cook a negyedikben is magabiztosan tartotta vissza az ellenfeleit, míg a részünkről két kieső után Wiggy harcolt ki egy sétát, elrabolta a kettes bázist, ahonnan Blackmon küldte haza egy RBI singlelel, majd ő is bemutatott egy sikeres stealt, Iannettat szándékosan sétáltatták és a dobó ellen egy forceouttal hárítani tudtak, de 1-1re egyenlítettünk. A Padres a soron következő próbálkozásában se tudott bázisra jutni, ezzel szemben az első két emberünket előre küldeni, egy errorból mindketten a pontszerző területekre kerültek, ám Tulo játéka közben a dobó labdája megelőzte CarGot a home platen, így kiesett, majd S. Smith még egy sétával teli pályát alakított ki, de Wiggy képtelen volt élni a helyzettel. A hatodik inningben Cook ellen egy sétát értek el, majd egy ground-rule doublet is beütöttek, mellyel a kettes-hármas bázist foglalták el, Ludwick groundout alatt pedig beért az egyik futó, engedtünk még egy walkot, így 2in-2out helyzet volt, amikor az esőzés miatt félbeszakadt a játék. Több mint 1 órát szüneteltek mire folytatódhatott a mérkőzés, és az első csere dobó Belisle egy SOval lezárta a Padres akciót, míg a mieinknél Iannetta sétált, de egyből utána Herrera ellen double playt mutattak be. A hetedik játékrészt Belisle hibátlanul tolta le, de sajnos a sorunk első triója nem tudta elkerülni a három outot. Ezt követően Belisle elszenvedett egy leadoff doublet, egy sac bunttal a hármasra ért a futó, Headleyt direkt sétáltattuk, ami jó döntés volt, mert Ludwick ellen egy Tulo-Nelson-Helton dupla játékot hajtottunk végre ezzel megmentettük az inninget, de támadásban megint semmit nem tudtunk felmutatni. A kilencedik tetején Betancourt kiosztott két strikeoutot, aztán viszont belenézett egy triplába, A. Gonzalez single ütése pedig futást eredményezett, így 1-3ról jöhettünk utoljára, azonban Blackmon, Iannetta is kihullott, Giambi még sétált, de CarGo ellen strikeouttal vége lett, nem történt változás, elvesztettük az első meccset.
- Elég halványak voltunk a múlt hétvégi hangzatos meccseink után és hétfőn csak öt ütést értünk el, amiből ráadásul négy single volt. Blackmon két ütést is bevállalt négy próbálkozásból, az egyik single után futást postázott, amivel a második RBIt regisztrálta, közben pedig már harmadszor jegyzett SBt. A 2B Nelson ugyanilyen hatékonysággal zárt a sor második helyen, ezzel megerősítette az átlagát .325ösre, de sem a double, sem a single találata után nem ért haza, közben volt egy remek mentése védekezésben. Az ötödik ütésünk Gonzalez nevéhez fűződött, aki öt kísérlet alatt egyetlen találatot vállalt és a meccs utolsó kiejtését is elszenvedte egy strikeouttal emberrel a pályán. Tulowitzki négyből négyszer kiesett négy futót fent hagyva, viszont egyik alkalommal forceoutot kapott, ami után elkönyvelt egy újabb rablást, már az ötödiket az évben. Wigginton egyetlen sétát hajtott végre, ami után bázisrablást és a csapat egy darab futását is elérte, de a hatodik inningben lehoztuk és a hajrában Herrera játszott 3Bt, aki támadásban eredménytelen volt és DPt kapott. Helton és S. Smith hasonló teljesítményre voltak képesek, mindketten három outot és egy walkot termeltek két-két LOB mellett. Iannetta szintén ütés nélkül zárt, de a két out play mellé két sétát tudott hozzátenni. A cserék közül Spilborghs a nyolcadik játékban groundoutba ment bele, Giambi a kilencedikben 2outnál sétált, futóként Young Jr helyettesítette, de a kettes bázisnál tovább nem jutott el. A rutinos Cook bizonytalanul kezdte a meccset, de az első inning alatti megingása után javítani tudott és az esőszünetig csak két futást kapott. 5.2 inninget töltött el a dombon, ezalatt egész stabil volt, mindkét pontját csak kieséses játékkal szenvedte el, összesen öt ütést hoztak ellene, viszont a gyenge támadó szereplés miatt övé lett a vereség. Belisle a szünet utáni folytatásban 2.1 játékrészt hozott le kapott ütés nélkül, a tökéletes mérlegét mindössze egy séta rontotta és még két SOt is jegyzett. A kilencedik játékot Betancourt abszolválta, sajnos közben két ütésből született ellene is egy pont hiába kezdett két dobás utáni kiejtéssel, így már 3.38ra emelkedett az éves ERA mutatója.





















2. meccs, kedd: Rockies-Padres 6-3
A második meccsen mindenképpen javítani szerettünk volna, a kezdőcsapatban egyedül a jobb szélen váltottunk a balos SP LeBlanc miatt, így S. Smith helyett Spilbo kezdett, közben a mieink dobója Nicasio volt. Sajnos pocsékul kezdődött számunkra a mérkőzés, mert az első ütő Denorfia rögtön bevágott egy solo HRt, majd Bartlett ellen HBP történt, aki elrabolt két bázist és a hármason tartott, de közben kiosztottunk három strikeoutot, így sikerült hárítani. Ezzel szemben a coloradói sor felső hármasa sima kieséssel végezte az első akcióban, másodszorra viszont már a Padres se járt bázison, majd részünkről Blackmon vállalt be egy 2out doublet, de képtelenek voltunk tovább küldeni őt. A harmadik inningben két kieső után két singlet szenvedtünk el, de a szélső bázison tartó futókat Nicasio egy strikeouttal fékezte meg a tovább haladástól, viszont a támadásunk újra eredménytelen volt. Ezt követően a SD elhelyezett egy doublet, majd két kiesőt követően A. Gonzalez RBI doubleból újabb pontot vittek be, mire a dobó ellen befejeztük már 2-0ra vezettek. A következő próbálkozásunkban végre áttörtük a gátakat és először Nelson sétált és elrabolta a kettes bázist, amikor Helton szépített egy RBI singleből, Tulo ground-rule doubleból mindketten pontszerző területre értek, majd Wigginton RBI single szállította az egyenlítést még mindig kieső nélkül, utána Blackmon is pontot szerzett egy singlelel, amellyel megfordítottuk az állást 3-2re, de ezután a sor utolsó hármasa egymás után kiesett. Az ötödikben a vendégek csak két kiesés után értek el egy singlet, míg az oldalunkon CarGo single után Nelson DP áldozata lett, Helton single után pedig Tulo kapta meg a harmadik outot. A hatodik inning alatt a SD első embere kiharcolt egy véleményes sétát, de a következő három ellenfelünket magabiztosan búcsúztattuk el, közben Wiggy bepakolt egy doublet, de a következő beállás alatt a hármas bázisnál megelőzték, Blackmon maradt még az egyesen, Spilbo sétált, majd Iannetta tűzött ki a left fielden egy 3run homerunt, amivel már 6-2re nőtt a különbség. Még ugyanebben az akcióban két embert tettünk pályára, de a Helton elleni groundouttal véget ért a menet, majd Lindstrom ellen megtöltötték a bázisokat két kiesőig, végül az utolsó outot Brothers gyalulta be egy strikeouttal Rizzo ellen. A hetedik alján a Rox is teli pályát ért el, Tulo egy single után egy sikeres és egy sikertelen rablást hajtott végre, de felkerült még három ember ütés nékül, azonban a loaded 2out lehetőséget a dobó Brothers ellen elhárították. A rövid bullpen miatt maradt továbbra is ő a dombon és kapott egy doublet, de a futó a harmadik kanyarnál tovább nem ért, közben viszont nem tudtuk elkerülni a három kiejtést. A záró menetben Street két kieső után elszenvedett egy singlet, Ludwick RBI singleből pedig szépíteni is tudtak, de szerencsére egy strikeouttal lezártuk a meccset és 6-3ra győztünk.
- Lényegesen aktívabbak voltunk, mint a hétfői meccsen és a korai hátrányba kerülésünk ellenére fordítottunk és biztosan diadalmaskodtunk. A sor közepén egymást követő négy emberünk is két-két ütésre volt képes, közülük Helton öt beállása alatt jegyzett két singlet, amelyekből a szezonbeli 30. pontszerzését tudta le a felzárkózást megkezdő hadművelet első futásaként. Tulowitzki 2/4es hatékonysággal dolgozott, pontot ugyan nem szerzett, de már a 15. doublet süllyesztette el az évben, hatodik alkalommal ért el bázisrablást, viszont harmadszor kapcsolták le portyázás közben. Blackmon ugyanilyen átlagot ért el a meccsen, az első nagy ligás extra base hitet érte el egy doublelal és még egy pontszerzést és egy újabb SBt is jegyzett, ám két kiesése alatt három társát hagyta fent. Wigginton 2/3ra volt képes, neki is jutott egy RBI a single és a double ütése közben, szám szerint a 21.et szerezte az évben és egyszer még sétált is. A sor legvégén Iannetta napi egyetlen találata egy fontos 3run HR volt a hatodik inningben, amivel stabilizáltuk a vezetésünket és ez az egyetlen villanás gyakorlatilag eldöntötte a meccset. A sor felső szakaszában Gonzalez és Nelson mindketten 1/4et és fejenként egy sétát hoztak, a 2B bemutatta szezonbeli második rablását. Spilborghs volt az egyetlen kezdő aki nem jutott ütéshez a keddi találkozón, mindössze egy walkot és egy hit-by-pitchet tudott kiharcolni. Az egyetlen klasszikus csere ütő Young Jr popouttal esett ki a hatodik menetben üres pályánál. Nicasio a negyedik MLB startja alatt talán most volt a legmagabiztosabb, az első hat inninget játszhatta le, amely alatt bár kapott két futást, mindössze hat ütésen tartotta az ellenfelet, illetve 9 strikeoutot szórt egyetlen séta ellenében. A fiatal dobó néha beleállt egy-egy kósza ütésbe, de végig masszívan tartotta magát és megérdemelte karrierje második győzelmét. Lindstrom újra bizonytalankodott, két ütést és egy sétát szenvedett el két out közben, de a teli pálya ellenére nem kapott futást a hetedik inningben. Kellett ehhez Brothers mentése, aki a hetedik-nyolcadik játszma során összesen négy kiesőt hozott le, mindössze egyetlen singlet kapott és két SOt osztott. Street négy pont előnyből hármat tartott meg a végén, ugyanis két bekapott ütés után engedélyezett egy szépítő futást az ellenfélnek, de ebből nem lett probléma.


3. meccs, szerda: Rockies-Padres 6-3
A szerda délutánin series finale meccsen a párharc győzelem volt a tét, és a kezdőnkben megint történt néhány változás az előzőhöz képest: a jobb szélre visszatért S. Smith, a kettes bázison Herrera kezdett, a catcher posztot pedig Morales vette birtokba, míg a dobónk Chacin volt, a Padresnál Latos következett. Az első menetben Chacin két embert is pályára engedett, de kapott pont nélkül abszolválta a játékot, közben a sorunk első három embere simán kiesett. A következő próbálkozásban nem engedtünk futót a bázisokhoz, míg a mieink részéről Tulo helyezett el egy doublet, de a Wiggy elleni forceout közben kiesett a hármas bázisnál, így képtelenek voltunk helyzetbe kerülni. A harmadik menetben a vendégek megint nem tudtak pályára kerülést kiharcolni, ezzel szemben Morales tört előre egy single árán, Chacin sac bunttal jutott el a második kanyarhoz, de a következő két ember képtelen volt tovább küldeni őt. Ezt követően Chacin sétáltatta az első ellenfélt, aki egészen a hármasig elért, amikor sikerült összehozni a harmadik kiesőt, majd Heltont kiszórták, Tulo sétált, de közvetlenül utána S. Smith kapott egy lineout double playt, mivel éppen az egyes bázis közelében kapták el a labdáját így a futót is kiejtették és maradt továbbra is a 0-0. Az ötödik inningben sajnálatunkra megtört a jég, ugyanis a catcher R. Johnson bepakolt egy solo HRt, ezzel megszerezte a vezetést az ellenfél, de a többiek kiestek. Aztán viszont a következő támadásunkban Blackmon és Chacin értek el egy-egy singlet, majd CarGo egyenlített ki egy RBI single jóvoltából, de 2in-2outnál Herrera beállása alatt CarGo rablás lekapcsolásával véget ért az akció. A hatodikban a vendégek egy singlet hoztak, de sikerült megfékeznünk a stealt, utána még két játékos pályára került mire hárítottunk. Eztán újabb komoly hazai támadás következett, Herrera és Helton ütései után a szélső bázisokat foglaltuk el, amikor S. Smith jobb szélre lőtt RBI singleből jutottunk vezetéshez, őt követően pedig Wiggy is bevágott egy RBI singlet, Blackmon sem adta alább egy single utáni pontszerzésnél, majd Morales singlelel teli pályát alakítottunk ki, a pinch hitter Spilbo pedig két futót is beküldött egy 2run RBI singleből, CarGo és Herrera ellen tudták befejezni a játékot, öt futást értünk el ebben a menetben és már 6-1re vezettünk. A következő dobó részt Lindstrom kapta, de a reliever ismét sebezhető volt, két embert felengedett, Denorfia pedig egy RBI singleből szépítette ellene két kiesőig, majd az utolsó outot M. Reynolds mentette meg, ezzel szemben nálunk kiesett a Helton, Tulo, S. Smith hármas minden tagja. A nyolcadik mentet M. Reynolds hibátlanul teljesítette, ám támadásban mindössze Blackmon járt bázison egy single és egy SB jóvoltából. Maradt a négy pontos különbség és az utolsó inningre Betancourt érkezett, aki két kieső után beszedett egy doublet, majd Denorfia vágott be egy újabb RBI singlet, de ennél több már nem történt, 6-3al befejeztük a meccset.
- A szerényebb kezdés után az ötödik-hatodik játékban fordítani tudtunk és utóbbi menetben eldöntöttük a mérkőzést öt futással, közben az ütésekben 13-7 arányban voltunk jobbak. A legtöbb találat meglepetésre Blackmon nevéhez fűződött, aki 3/4es hatékonyságot regisztrált három single után, az egyikből futást kényszerített ki és az ötödik sikeres rablását is letudta, kifejezetten hatékony offenzív produkciót mutatott be. A másik multi hit játékosunk Morales volt, de még így is vegyes meccset zárt, hiába ért el két ütést négy lehetőségből, két mezőnyhibát is vétett egy throwing error és egy catcher interference révén és még egy passed ball is volt, ezzel már öt errornál jár az évben. Tulowitzki az idei 16. doublet jegyezte fel, viszont mindkét kieséses játékában strikeouttal végezte és még egy sétája volt, két embert hagyott bázison, valamivel határozottabb is lehetett volna. S. Smith és Wigginton mindketten a hatodik inninges rohamban hozták az egy-egy pontjukat és mindketten 1/4es mutatót termeltek és haza is értek az akció végeztével. Helton 1/4es átlagot hozott, közvetlenül pontot nem ért el, de hazaérése volt, továbbra is tartja a .315ös évi átlagteljesítményét. Gonzalez három kiesés mellett írt fel magának egy singlet, amiből a szezonban 38. alkalommal küldött be futót, viszont a többi out play alatt összesen három futót hagyott fent, volt egy újabb sikertelen rablása, ugyanakkor bemutatott egy pazar elkapást a center fielden. Herrera szintúgy 1/4el és egy futással zárt, de neki is becsúszott három left on bases, amire nem igazán lehetett büszke. A pinch hitterek közül Spilborghs a hatodik menetben bases loadednál két embert küldött be egy singleből, mellyel elérte a 15 RBIt az évben, míg Giambi flyout áldozata lett a nyolcadik felvonásban. Chacin nagyszerű meccset zárt és az első hat inninget mindössze három ütéssel abszolválta, az egyetlen futását egy solo HRból szenvedte el az ötödik játékban. Megint kiszórt hét SOt két séta mellé, elnyűhetetlen formában van, már a nyolcadik győzelmét söpörte be és tartja a 2.81es ERAt. Lindstrom folytatta az utóbbi időben látott bizonytalankodását, a hetedik inningben két embert tudott kiejteni, miközben két ütés és egy séta után újra elszenvedett egy futást, ezzel az átlaga már 3.00 közelében jár. M. Reynolds négyből négy ellenfelet búcsúztatott el magabiztosan, immár kilencedszer jegyzett holdot az évben. Betancourt az utolsó játékban két out után bizonytalankodott és két találatból beszedett egy runt, de még olcsón megúszta.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 39-29 (68 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 37-32 (69 meccs, 2.5 GB)
3. Colorado Rockies 33-35 (68 meccs, 6.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 31-39 (70 meccs, 9.0 GB)
5. San Diego Padres 30-40 (70 meccs, 10.0 GB)

A mieink győzelme mellett a Dodgers Reds ellen elszenvedett sweepje is kellett ahhoz, hogy megerősítsük a harmadik helyünket. EKözben a D'backs és a Giants egymás ellen játszik a napokban és az első két meccset a bajnok nyerte, csütörtökön még vár egy találkozó a felekre. A hétvégén több csapat számára interleague series következik valamely ALes ellenfél ellen, például az Arizona a White Soxot fogadja, a SD a Twinshez, a SF az A'shez látogat, viszont a LAD marad NLben és az Astros ellen próbálhat javítani.

A Rockies idén először fog játszani AL csapat ellen és a Detroit Tigerst fogadhatjuk a Coors Fielden három meccsre, akik ellen biztosan nagyon nehéz dolgunk lesz, mert eddig lényegesen jobban állnak nálunk. A következő időpontokban lesznek a mérkőzések: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap, 21:10. Jó lenne kiharcolni valahogy egy újabb győztes seriest, de ehhez nagyon fog kelleni a buzdítás, szurkoljunk együtt a denveri legényekért, hiszen egy detroiti riválissal fogunk megütközni! GO ROCKIES!!!

Újabb mérkőzéssel toldotta meg a klubrekord hosszúságú veretlenségi sorozatát a Colorado Rapids gárdája az elmúlt hétvégén, miután a legutóbbi összecsapásunkon a Portland Timbers otthonában harcoltunk ki egy rendkívül értékes, 1-0-s sikert magunknak. A címvédő újabb pontszerzése azt jelentette, hogy sorozatban immár a kilencedik meccsen nem találtunk legyőzőre, egyúttal új klubcsúcsot állítottunk fel az egymást követő ötödik idegenbeli összecsapás veretlen megvívásával, és javult a helyzetünk a nyugati tabellán az év eddigi talán legnagyobb rangadója előtt.




















A korábbi kedvező hírekkel ellentétben, a szombati mérkőzésen mégsem vállalhatta a játékot a május eleje óta harcképtelen gólgyáros, Omar Cummings, aki továbbra sem volt százszázalékos fizikai állapotban a bokasérülését követően. Mellette ismét nélkülöznünk kellett a két hete térdhajlító-problémákkal kieső Marvell Wynne-t a védelemből, valamint a vállsérüléssel bajlódó Joseph Nane-t a középpályás sorból. A szélső Sanna Nyassi-ra szintén nem számíthattunk a válogatottbeli kötelezettségei miatt, míg Brian Mullan a durva sérülésokozása utáni hosszú eltiltásának utolsó előtti mérkőzését töltötte le az elmúlt hétvégén. Sokat javult az utóbbi időben a hosszú ideje sérült Macoumba Kandji állapota, ám a 2010-es bajnoki döntő győztes gólja közben térdszalag-szakadást szenvedő támadó ezen a mérkőzésen még változatlanul inaktív volt. Így aztán a következő 11 fővel vettük fel a harcot törtenetünk első meccsén a portlandi Jeld-Wen Field-en: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Palguta - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Folan.

Márciusban a szezonnyitón, a két klub valaha volt első találkozása alkalmával, a címvédő csapatunk 4-1-re lelépte a Timbers-t a Dick's Sporting Goods Park-ban, de az elsőéves egyesület azóta több figyelemreméltó eredményt ért el, Oregon-ban tehát mindenképpen jóval szorosabb küzdelemre volt kilátás a felek között. A szombat esti összecsapás kifejezetten kellemes hangulatban vette kezdetét, a denveri gárdát egész nagyszámú csoport kísérte el itthonról a nyugati partra. Természetesen a csapatok is hamar gondoskodtak a szurkolók tűzbehozásáról, mivel már az első tíz percben mindkét együttes bemutatott néhány ígéretes gólszerzési lehetőséget, a mieink oldaláról például Larentowicz veszélyeztetett egy hatalmas távoli lövéssel, de a hazai portás résen volt, és gyönyörűen védett. A Rapids egyre nagyobb nyomást volt képes helyezni az ellenfélre, gyakori akcióink során több szögletrúgást is kiharcoltunk, melyek a coloradói légierő jóvoltából rendre külön gólveszélyt hordoztak magukban, majd húsz perc elteltével Smith is rápróbált egy életerős kinti lövést, de Perkins kapus ismét hárítani volt képes. Kétségtelenül többet birtokoltuk a labdát, és ígéretes támadásokat vezettünk, de a kezdeti átlövéseink idővel elmaradoztak, így képtelenek voltunk valamire való helyzeteket felmutatni, és a végére igencsak ellaposodott az offenzív játékunk. A félidő utolsó perceire egyre jobban játékba lendültek a vendéglátók, és több ígéretes helyzettel operáltak, de az első 45 perc nem hozott találatot, a csapatok 0-0-s félidei eredmény mellett tölthették le a megérdemelt pihenőjüket.

A második játékrész kezdetén egy hazai szöglet után Cooper közeli fejese hagyta el a játékteret centikkel Pickens kapuja felett. A félidő első perceiben a meccs első sárga lapjai is hamar kiosztásra találtak, egy-egy durvább belépőt követően a coloradói oldalon Thompson és Larentowicz részesültek figyelmeztetésben a játékvezető által. A Timbers egyre inkább kezdett nyomást gyakorolni a mieinkre, és tíz minutum elteltével Marshall hátsó hibáját kihasználva Perlaza került helyzetbe, de lekészített labdája után Cooper kísérletével szemben Pickens bravúros hárítást eszközölt. Ahogy haladt előre a mérkőzés, mindkét csapat úgy kezdett el egyre megfontoltabban játszani, s az első félidő gyakori lehetőségeivel ellentétben, ekkortájt már sokkal inkább küzdelmes mezőnyjáték dúlt a gyepen, de ettől függetlenül MLS-szinten egy kifejezetten szórakoztató, izgalmas összecsapást láthattunk. A vendéglátók egyre jobban aktivizálták magukat, és a második félidőben egyértelműen közelebb álltak a vezető gól megszerzéséhez, azonban a magabiztos lábakon álló denveri hátsó alakzat hibátlanul végezte az elhárítást. Nagyjából negyedórával a mérkőzés vége előtt a csatársorban hajtottunk végre változtatást egy Casey-Amarikwa cserével, ami az egyetlen személyi váltása volt a rövid kispaddal bíró csapatunknak. A végjátékra már kezdtek lenyugodni a kedélyek, s talán már mindkét csapat beletörődött volna a 0-0-s döntetlenbe, azonban a három perces ráadás alatt az ellenfél térfelének közepéről járt szabadrúgás a mieink javára, közvetlen az oldalvonal mellett Smith állt a labda mögött, aki élesen beívelt a kapu elé, az őrületes kavarodás végén pedig a Folan lábáról leszédülő játékszert az előrehúzódó középhátvéd, Drew Moor juttatta közelről a hálóba. A Rapids a 92. percben vezetéshez jutott, a Timbers pedig már képtelen volt válaszolni, a hazai csapat szimpatikus küzdése ellenére a bajnok együttes nagyon fontos, 1-0-s diadallal a tarsolyában távozott Portland városából.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Rendkívül nehéz mérkőzésen vagyunk túl, az ellenfelünk nagyszerűen játszott, John Spencer, vezetőedző, kiválóan felkészítette a játékosait erre a meccsre. Voltak ugyan jó periódusaink a találkozó alatt, de összességében nehezen tudtunk helyzeteket teremteni magunknak, és kimondottan nehéz dolgunk volt a Timbers ellen, roppant harciasan küzdöttek. Egyenlő erők mérkőzését láthattuk, de végre most nekünk volt szerencsénk, és a hajrában be tudtuk vinni a győztes találatot. A hosszú hetek óta tartó veretlenségünk ellenére nem mindig lehettünk mostanában elégedettek az eredményeinkkel, például egymás után hat döntetlent játszottunk, olyan meccseken, ahol akár többször nyerhettünk is volna, beleértve több hozható hazai mérkőzést, most viszont egy nagyon értékes győzelmet értünk el idegenben. Kilenc meccs óta veretlenek vagyunk, erre igazán büszkék lehetünk, de ennyivel nem elégszünk meg, a jövő héten is szeretnénk életben tartani a szép sorozatot."

A Rapids utánpótlás akadémia egyik legjobb játékosa, Dillon Serna, ott lehet a június 18-tól július 10-ig Mexikóban megrendezésre kerülő 17 éven aluliak világbajnokságán, miután a tehetséges középpályás bekerült az Egyesült Államok csapatának 21 fős keretébe. Az U17-es VB alatt természetesen figyelemmel kísérhetjük az ifjú helyi palánta szereplését, aki az utóbbi 12 évben az első coloradói származású labdarúgó lehet, aki részt vehet egy utánpótlás VB-n. A 24 csapatos torna csoportkörében az amerikaiak Csehország, Üzbegisztán és Új-Zéland ellen léphetnek pályára a hétvégén és a jövő héten.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 8-2-7, 31 pont (17 meccs)
2. FC Dallas 7-4-4, 25 pont (15 meccs)
3. Seattle Sounders 5-4-7, 22 pont (16 meccs)
4. Colorado Rapids 5-3-7, 22 pont (15 meccs)
5. Real Salt Lake 6-3-3, 21 pont (12 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-4-4, 19 pont (13 meccs)
7. Portland Timbers 5-6-2, 17 pont (13 meccs)
8. Chivas USA 4-5-5, 17 pont (14 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-6-8, 11 pont (15 meccs)

Ezzel az idegenbeli sikerrel megszilárdítottuk a helyünket a nyugati tabella első felében, a következő fordulóban pedig egy óriási mérkőzésre lehet kilátás, amikor magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól a tavalyi alapszakasz-győztes, és jelenlegi éllovas Los Angeles Galaxy sztárjai teszik tiszteletüket Commerce City-ben. Egy évvel ezelőtt, legutóbb idegenben megvertük Beckham-éket, idén viszont a kaliforniaiak a trónunkra pályáznak, és még nehezebb dolgunk lesz ellenük.

Június 24-én és 25-én, vagyis jövő pénteken és szombaton kerülhet megrendezésre az idei draft NHL-ben, bő egy héttel a rendezvény előtt pedig megkezdjük a több részes sorozatunkat, melyben igyekszünk minél széleskörűbb felvezetést biztosítani az olvasóinknak a közelgő tehetségválasztóval kapcsolatban. A különböző kiadásainkban posztonként elemezhetjük az idei drafton kiválasztandó tehetségeket, különös tekintettel a Colorado Avalanche szempontjából, kitérve az egyes posztok ínségeire, és a meglévő utánpótlás játékosainkra. Az aktuális, bevezető epizódban az idei drafttal kapcsolatban közölnék néhány általános információt, s a csapatunk korábbi emlékezetes kiválasztottjaira vethetünk egy-egy pillantást.




















Az idei draftot Minnesota-ban bonyolíthatják le a St. paul-i Xcel Energy Center-ben, 1989 óta ez lesz az első börze, amelyet a "hoki államában" rendeznek meg, legutoljára még a Minnesota North Stars idejében vonultak fel a tehetségek ezen a vidéken. Ahogy bizonyára mindannyian tisztában lehetünk vele - még ha nem is szeretjük hangsúlyozni - az Avalanche a 29. helyen végzett a 2010/11-es alapszakaszban, vagyis a mezőny utolsó előtti helyén fejeztük be a csatározást. Ennek annyi pozitívuma lehet, hogy most az egyesület valaha volt legelőkelőbb pozíciójában, az összetett második helyen választhatunk tehetséget a zsinórban második évben 1/1-gyel rendelkező Edmonton Oilers mögött, ráadásul egy elhíresült csere következtében még az első kör 11. pozíciójában is lesz egy értékes szelekciós lehetőségünk.

A klub denveri történetében még soha nem rendelkeztünk ennyire magas draft-választással, mivel az Avalanche '90-es évek végi, 2000-es évek eleji sikerkorszaka alatt nem is igazán koncentráltunk a draftokra, és a csapat sem teljesített rosszul. Utoljára még a jogelőd, Quebec Nordiques rendelkezett ennyire előkelő draft pick-kel, mivel a mélyrepülés időszakában, 1989 és 1991 között zsinórban három évben 1st overall húzásból építkezhettünk, amikor szert tettünk Mats Sundin, Owen Nolan és Eric Lindros játékengedélyére, akik - közvetve - megalapozták a székhelyváltást követő eredményes éveket.

A mostani 1/2-es draft cetli ráadásul annyira magas lehetőség lesz, amilyenhez még a négy nagy majorliga draftjai alatt sem igazán volt szerencséje a denveri egyesületeknek. Összetettbeli második kiválasztott volt 2006-ban Greg Reynolds az MLB drafton a Rockies által, illetve frissen emlékezhetünk rá, hogy idén tavasszal a Broncos a történelmi mélységű szezonja után, ugyancsak az 1/2-es helyen rendelhette magához Von Millert az NFL-es börzén.
















Egy évvel ezelőtt az Avalanche első körös választottja a center Joey Hishon volt a 17. összetett helyen, aki azóta már aláírta a szerződését a profikhoz, és az elmúlt szezonban nagyszerű játékkal járult hozzá csapata OHL-es bajnoki címéhez, s jó esélyekkel pályázhat arra, hogy akár már az ősztől a nagycsapatunk keretét erősítse. 2009-ben Matt Duchene akadt a horgunkra az addigi legmagasabb, 1/3-as választásból, az új alapokra helyezett klub elsőszámú arca lett, aki remélhetőleg még évtizedeken át a denveri jégkorongozás vezéralakja lehet - azt hiszem, mindannyian kiegyeznénk vele, ha az idei börzén is egy hozzá hasonló hozzáállású és tehetségű fiatalt draftolnánk, már amennyire ez lehetséges. Azelőtt, 2007-ben a 14. helyen a hátvéd Kevin Shattenkirk-öt, míg a 2006-os draft 18. pozíciójában a szélső Chris Stewart-ot választottuk ki. A sors furcsa fintora volt, hogy kettejüket éppen együtt cseréltük el idén februárban a St. Louis Blues-hoz, s ezen üzlet hozományaként jutottunk hozzá még az idei 11. választáshoz a második körös draftjogunkról lemondva. Ezt megelőzően egy hozzájuk hasonló sorsa jutott 1st rounder-ünk volt, ugyanis a 2004-es börze 21. pozíciójában kihalászott Wojtek Wolski sem erősíti már a csapatunkat, a szépreményű, ám túlzottan hullámzó szélsőt 2010. tavaszán adtuk tovább a Phoenix-nek, azóta már a Rangers-t erősíti. Náluk korábbra már nem igazán érdemes visszatekinteni, mert a denveri időszak első néhány évében a klub nem fektetett kellő energiát a draftra való felkészülésre, és több egészen borzalmas első körös mellényúlásunk volt, olyanok, akik arra sem érdemesek, hogy a nevüket külön megemlítsük. Kivételt élvez még ez alól az 1998-as esztendő, amikor néhány hirtelen ötlettől vezérelve négy első körös választási jogot is megszereztünk, amelyeket Alex Tanguay (12. pozíció), Martin Skoula (17. pozíció), Robyn Regehr (19. pozíció) és Scott Parker (20. pozíció) személyében használtunk ki, de néhány éven belül mindegyikükön túl adtunk, s közülük egyedül a legelőbbi tudott - a jégkorongtudásával - emlékezeteset alkotni Colorado-ban.

Nyilván a múltból nem lehet egyenes következtetéseket levonni, hogy mi várható a 2011-es első körös választásainknál, mindenesetre bizakodásra adhat okot, hogy a régi menedzsment hanyag draft-politikájával ellentétben a mostani, Rick Pracey vezette draft-specialista stáb eddig kifejezetten ígéretes munkát végzett. A jól sikerült első körös húzások mellett ráadásul az alacsonyabb fordulókban is ésszerű, hasznos választásokat hajtottunk végre, hogy csak néhány remek példát ragadjunk ki az utóbbi esztendőkből: az elmúlt két szezonban tökéletesen nélkülözhetetlen Ryan O'Reilly (2009, 2./33.), a jövőévi keret ajtaján két ököllel dörömbölő Stefan Elliott (2009, 2./49.) és Tyson Barrie (2009, 3./64.), illetve a tavalyi szezonban berobbanó Cameron Gaunce (2008, 2./50.) és Mark Olver (2008, 5./140.) is egy-egy kifejezetten eredményes szelekció gyümölcse volt.

Már nem kell sokáig várnunk az idei draftra, még 10 nap választ el bennünket a börze első körének felvonásától, hamarosan pedig újabb felvezető írásokkal fogunk jelentkezni, melyben az idei börzén felvonuló legtehetségesebb csatárokkal ismerkedhettek meg közelebbről.


 

Hétfőre virradóra véget ért az NBA idei nagydöntője és a hatodik meccsen aratott győzelmével az esélytelenebb Dallas Mavericks 4-2es összesítéssel felülmúlta a Miami Heat sztárcsapatát. A texasi gárda parádés menetelés végén ért fel a mezőny tetejére, ezzel 31 éves történetük első bajnoki címét hódították el a 2010/11es szezonban.

















A szezon előtt hatalmas erősítéseket végrehajtó Heat és a rájátszásban nagy skalpokat begyűjtő Mavs párharcának előzetesen a floridai kirakatcsapat vágott neki esélyesként, akik a két csapat öt évvel ezelőtti egymás elleni döntőjét is megnyerték. A pályaelőny szintúgy Jamesék birtokában volt és az első mérkőzésen a Heat érvényesítette a papírformát, 92-84re diadalmaskodni tudtak a Wade-James páros remeklésének köszönhetően. Ezt követően viszont a második meccsen hiába vezettek már 15 ponttal is az utolsó negyedben, a Mavs hősies hajrá végén 95-93as győzelmet aratott idegenben és ezzel kiegyenlítették a pároscsatát. A folytatásban három texasi mérkőzés következett és már egyre nagyobb esélyei lehettek a Dallasnak, de a Heat 88-86ra ezúttal behúzta a szoros végjátékot, és 2-1re visszavették a vezetést összetettben. A negyedik meccs újabb drámai csatát hozott, azonban a végén a Mavs örülhetett megint egy néhány pontos, 86-83as siker után. Négy meccs után 2-2 volt az állás a párharcban és klasszikus NBA döntőhöz méltóan még semmi sem dőlt el. Még egy meccsre került sor a nyugati győztes csarnokában, ahol Nowitzkiék újra felül tudtak kerekedni a Heaten és a 112-103 arányú meccs után a Dallas először került lépéselőnybe a fináléban. A hatodik és a lehetséges hetedik meccs otthona már Miami lehetett, a Heatnek az életben maradásért kellett játszania, a Mavs pedig egyetlen győzelemre volt a mennybe meneteltől. Végül utóbbi célok érvényesültek, James ismét összeroskadt a teher alatt, a Dallas pedig zseniális játékkal 105-95re megnyerte a párharc hatodik meccsét, ezzel befejezték a nagydöntőt és nagy meglepetésre megszerezték a bajnoki címet!

A Mavericks 1980 óta tagja az NBA mezőnyének, de azóta csak most először tudtak felérni az NBA trónjára. Korábban a divíziójukat mindössze háromszor nyerték meg (1987, 2007, 2010), illetve az eddigi legeredményesebb szezonjukat 2006-ban produkálták, amikor 4-2es összesítéssel elvesztették a nagydöntőt a Miami Heat ellen, de most visszavágtak nekik.

Az idei döntő legértékesebb játékosának a Mavs hadvezérét, Dirk Nowitzkit választották. A német erőcsatár a Dallas győztes mérkőzései alatt rendre kulcsszerepet vállalt a negyedik negyedbeli fontos pontjaival és mindannyiszor csapata legeredményesebb játékosa volt, nem lehetett vitatni a cím tulajdonosát. Az európai klasszis pályafutása legnagyobb sikerét érte el ezzel a bajnoki címmel, a final MVP elismerésre is büszke lehet, eddig legfeljebb a 2007es alapszakasz MVP honorárium ért fel hasonlóval.

A Mavericks az alapszakaszt mindössze a nyugati harmadik pozícióban zárta 57 győzelemmel és 25 vereséggel a Spurs és a Lakers mögött. Nem hiszem, hogy sokan túl komoly menetelést jósoltak volna nekik, az elmúlt években rendre csődöt mondtak a rájátszásban és most se voltak többre hivatottak. A főcsoport-negyeddöntőt még esélyeshez méltóan sikerrel vették a jó erőkből álló Portland ellen 4-2vel, az igazán nagy meglepetést inkább a második fordulóban okozták, amikor - sokunk örömére:D - a teljesen széteső címvédő Lakerst söpréssel tették el láb alól. A Thunder elleni konferencia döntőben sem osztottak lapot az ellenfélnek, mindkét idegenbeli meccs megnyerésével 4-1es összesítéssel búcsúztatták el Durant sztárcsapatát. Ezután a döntőben szintén kevésbé voltak esélyesek egy nagy csapat ellen, de dacolva az előzetes papírformával, elhódították a bajnoki serleget.

A Nuggets a 2010/11es alapszakaszban négy mérkőzést játszott a későbbi bajnok ellen és érdekes módon abból háromszor is legyőztük őket. November 3-án még hazai környezetben 102-101re vesztettünk ellenük, de pár nap múlva idegenben 103-92re mi nyertünk, mint ahogyan február 10-én is felül múltuk őket 121-120ra, illetve még az alapszakasz utolsó meccseinek egyikén is helyben hagytuk Nowitzkiéket Texasban a 104-96os sikerünkkel.

Gratulálunk a győztes Dallasnak! Idén végre nem az előzetesen is favoritnak tartott sztárok érvényesültek, hanem sokkal inkább egy igazi csapategységgel rendelkező gárda jutott fel a trónra, akik nagyszerű formába kerültek a POra.

A 2011es NBA-bajnok Dallas Mavericks győztes névsora:
Jose Barea, Rodrique Beaubois, Corey Brewer, Caron Butler, Brian Cardinal, Tyson Chandler, Brendan Haywood, Dominique Jones, Jason Kidd, Ian Mahinmi, Shawn Marion, Dirk Nowitzki, DeShawn Stevenson, Peja Stojakovic, Jason Terry


 

Véget ért az NBA rájátszása és ezzel együtt befejeződött a Denver Sports Blog április óta tartó népszerű tippjátéka, melyben a játékoskedvű olvasóink a playoff alatt egy különleges megmérettetésen vehettek részt. Nem is fokoznám tovább az izgalmakat, kihirdetném az előző kör helyes válaszait és persze a tippverseny összesített végeredményét!


A nagydöntő eredménye:

Miami Heat - Dallas Mavericks 2:4

A nagydöntő helyes válaszai:

1.) Ki lesz a finálé legértékesebb játékosa (MVP-je)? Dirk Nowitzki
2.) Hány olyan meccs lesz a döntőben, amelyen LeBron James és Dwyane Wade nem lépik át mindketten a 20 pontos határt? Négy
3.) Melyik játékos fogja végrehajtani a legtöbb blokkolást a finálé 4. mérkőzésén? Dwyane Wade
4.) Chris Bosh vagy Tyson Chandler jegyez-e több lepattanót a párharcban? Tyson Chandler
5.) Hány pontot dob Dirk Nowitzki a döntőbeli legeredményesebb mérkőzésén? 34 pont

A nagydöntő kör eredményei:

1. Black_Adder 77 pont
2. xrace 36 pont
3. melo15 24 pont
4. Filip89 23 pont
5-6. foppa21 és Foresz 16 pont
7. TomiTanguay 15 pont
8-9. tHoMaS és Coach Sacco 10 pont

A tippverseny összetett végeredménye:

1. Black_Adder 244 pont
2. melo15 214 pont
3. Coach Sacco 198 pont
4. Foresz 197 pont
5. foppa21 195 pont
6-7. Filip89 és xrace 194 pont
8. tHoMaS 188 pont
9. TomiTanguay 152 pont
10. -Zephyr- 125 pont
11. Assis10 67 pont
12. Dawyd728 61 pont
13. barn4 53 pont

Gratulálunk külön a bajnoknak! Köszönjük a részvételt mindenkinek főleg azoknak, akik voltak olyan kitartóak és bátrak, hogy mind a négy körben velünk tartottak!:)

A legutóbbi hosszú hétvégén a Colorado Rockies visszatért a Coors Fieldre és négy meccset játszottunk le a Los Angeles Dodgers ellen, de sajnos hiába nyertük meg az első két meccset, utána kétszer kikaptunk, így csak döntetlennel zárult a series. Ezzel nem javult a pozíciónk, maradtunk a csoport harmadik helyén három győzelemmel a .500as határ alatt.





















1. meccs, csütörtök: Rockies-Dodgers 9-7
Csütörtök este rendezték meg a series nyitó mérkőzését, melyen a kezdő dobó a rotationben maradó újonc Nicasio lehetett, a vendégeknél pedig a balos Kershaw startolt. Közben a mezőny összeállításunkat belül a Helton-Nelson-Tulo-Wiggy négyes alkotta, kívül pedig a CF CarGo mellett Spilbo és Blackmon kezdtek, míg az elkapónk Iannetta szabadnapja miatt Morales volt. Az első játékban a LAD csak Nelson errorból járt bázison, míg részünkről egyedül éppen Nelson tudott felmutatni egy singlet a három kieső mellett. A második alkalommal a vendégek két embert is felküldtek egyetlen kiesővel, de sikeres védekezést mutattunk be a következő két ütővel szemben, majd Wiggy sétája után sorban három emberünk esett ki. Ezt követően egyik csapat se tudta elkerülni a három-három outot, majd a negyedik játszma tetején a legelső ütő Kemp a center fielden keresztül bombázott ki egy solo HRt, amivel megszerezte a vezetést a Dodgers, aztán viszont egymás után három groundouttal védekeztünk, így elkerültük a nagyobb bajt. A denveri folytatásban Helton regisztrált egy singlet, de Tulo ellen double playt mutattak be, Wiggy pedig strikeoutot kapott, majd a Dodgers rögtön két ütéssel kezdett, 2outnál pedig Ethier pakolt be egy RBI singlet, míg Kemp egy 2run RBI tripleből volt eredményes, így máris 4-0ra húztak el. A mieink soros támadása ismét kudarcba fulladt és még bázison se jártunk, majd a hatodik dobórészt az első csere ember Brothers hibátlanul lehozta. A hatodik alján a sor teteje két single és egy walk jóvoltából teli pályát harcolt ki egyetlen kiesővel, amelynél Tulo bevágott egy 2run RBI doublet, Wiggy groundout kiesése közben pedig újabb futó ért haza, végül Spilbo ellen ért véget a támadás, de 4-3ra felzárkóztunk. M. Reynolds folytatta a dobó helyén és egyből két singlet kapott, a második egy bunt volt, de Morales throwing error miatt még pontot is kaptunk az akcióból, majd Blake nyomott be önerőből egy RBI doublet, a wild pitchből hármasra jutó futót pedig Ethier egy sac flyal küldte haza, ekkor üres pályánál Kemp double következett, Uribet direkt sétáltattuk, ami után végre sikerült befejezni a menetet. Már megint négy pontos hátrányban voltunk, a következő támadásban viszont kieső nélkül értünk el bases loadedot, az első csere dobó ellen pedig CarGo helyezett egy RBI singlet. Továbbra is fennállt a teli pálya, de Nelson kiesett, Helton viszont kiharcolt egy RBI walkot, míg Tulo egy két pontot érő singlet vágott, aztán Wiggy sétával újra feltöltöttük a pályát 1outnál, de Blackmon és Morales kiestek, így be kellett érnünk a 8-7es fordítással, öt futást szereztünk a hetedik játszmában. A nyolcadik inninget Betancourt hibátlanul teljesítette, részünkről S. Smith és CarGo foglalta el a pontszerző bázisokat egy-egy ütés után, amikor Nelson egy sac flyból volt eredményes, de Helton szándékos sétáltatását követően le tudták zárni az akciót. A végén Street magabiztosan abszolválta a savet egy double ellenére, így 9-7re győztünk.
- Gyönyörű fordítással diadalmaskodtunk és három hét után először tudtunk két meccset megnyerni egymás után. Tulowitzki újra nagyszerű megmozdulásokkal döntötte el a meccset, két ütést vitt be, mindkettő két futást ért, vagyis összesen négy RBIt tudott elérni, amelyekkel oroszlánrészt vállalt a sikerből és már 40 pontnál tart összetettben. Gonzalez is némi életjelet adott magára és a leadoff spotból 3/5ös hatékonysággal hívta fel magára a figyelmet, ő maga kétszer ért haza, illetve egy futást is szállított, így 35 RBIval áll. Nelson az elmúlt időszak gyengébb meccsei után négyből kettes átlagra volt képes, illetve egy biztonsági játékból pontot szerzett, majd a hajrában már Herrera helyettesítette 2Bként. Helton ismét nagy formában tevékenykedett, csak egy single ütése volt, de három sétát kiharcolt, az egyiket bases loadednál, ami így pontszerzést jelentett. Wigginton három játékban is a kiesés sorsára jutott, viszont közben feljegyezhetett egy sétát egy RBI groundoutot, amivel már 18 pontos az idényben. A sor végén a LF Blackmon és a catcher Morales mindketten 1/4es teljesítményt és négy LOBt jegyeztek, utóbbi még egy komoly errort is vétett. Spilborghs két strikeouttal tartott 0/3nál, amikor lecseréltük, átmenetileg Young Jr lépett ki a jobb külső mezőnybe, aki sétát és futást is hozott, majd a hajrában már S. Smith játszott ezen a poszton, aki egy singlet jegyzett és a kilencedik futásunk fűződött a nevéhez. Pályára lépett még csereként Giambi, aki egy teli pályás sétával szerzett pontot, majd futóként Cook váltotta, de ő már nem jutott tovább. Nicasio az első öt játékban hét ütésből négyszer szenvedett el futást, abból hármat az utolsó menetében, addigra igencsak elvesztette a fonalat. Brothers a hatodik inninget rendkívül biztos kézzel hozta, a három kiesőből kettőt dobás után intézett el, így karrierje első strikeoutját jegyezte. A hetedik menetben M. Reynolds nagyon fejre állt, négy ütést és három futást szenvedett el, könnyen elmehetett volna a bénázásán a meccs, de nem így történt, szerencséje volt. Betancourt nagyon biztosan tudta le a nyolcadik inninget, 14 dobásából 10 strike volt, három mezőnyös kiejtést regisztrált, másodszor ért el győzelmet az évben. Street pedig egy ütés ellenére a 18. savet postázta a 20. próbálkozásában.



















2. meccs, péntek: Rockies-Dodgers 6-5
A másnap esti következő mérkőzésre csak két változás volt a kezdőben: Iannetta visszafoglalta a catcher posztot, a jobb szélre pedig S. Smith került. Közben a kezdő dobónk Chacin lehetett, az ellenfélnél pedig Billingsley startolt. Az első akcióban két futót is felengedtünk a pályára, de egy remek Wiggy-Nelson-Helton double playel össze tudtuk hozni a három outot, míg támadásában CarGo ért el egy leadoff singlet, de a rabló kísérletét levédekezték, Helton pedig strikeoutot szenvedett el. A második inningben a Dodgersnél a soros három ember könnyen kiesett, majd Tulo bombázott ki a bal szélen egy solo HRt, amivel megszereztük a vezetést, később még Wiggy helyezett be egy doublet, Iannettat direkt sétálni hagyták és a dobó ellen lezárták a játékrészt. Ezt követően újra magabiztos védekezést mutatottunk be, egy könnyű groundout és két dobás utáni kiejtés következett, majd Nelson double és Helton single után a szélső bázisokat foglaltuk el egyetlen kiesővel, ám Tulo beleszaladt egy double playbe. A negyedikben újra két futót engedtünk fel, akik a pontszerző területeket foglalták el, de egy strikeouttal sikerült hárítani, közben denveri oldalon egyedül Blackmon ért el egy 2out singlet. Chacin az ötödik játszmában magabiztosan kiszórta a Dodgers sor utolsó trióját, aztán tőlünk CarGo és Nelson került a pontszerző bázisokra egy-egy single+error play jóvoltából, majd Helton mindkettőt hazaküldte egy 2run RBI single megoldás által, utána Tulo singlet vágott, S. Smith pedig egy újabb 2run RBI singleből tudott eredményes lenni, mellyel már 5-0s előnyre tettünk szert. De még mindig nem volt vége, Wiggy is elhelyezett egy singlet, Iannetta RBI single találata pedig megint futást ért, ami után Billingsleyt lecserélték és az első csere dobó Chacin ellen menteni tudott, de már 6-0 volt az állás. A hatodik játszmában a vendégek egyetlen futóval képviseltették magukat a kettes bázison, míg CarGo a single után egészen a hármasig jutott, Heltont szándékosan felengedték három széles labda után, Tulo ellen viszont ismét double play született. Chacin a hetedikben is stabilan visszatartotta három szembejövő ellenfelét, de a mieink se jártak a pályán. A nyolcadikat inninget egyetlen single ellenére abszolválta a kezdő dobónk, nálunk Iannetta ért el egy doublet, de a PH Herrera flyoutot kapott, közben pedig a futót megelőzték a hármason, utána még két singet értünk el, de Helton fent hagyta az embereket. A befejező játékban Belisle ellen ellen a pinch hitter Kemp tűzött be egy solo HRt a szépítésért, utána született egy single és Nelson errorból újabb futó került bázisra, amikor 2in-2out helyzetnél Gwynn RBI doublet helyezett el. Jött a dobóváltás és Street szállt be a befejezésért, de ellene Miles egy singleből haza küldte a két futót, majd Barajas RBI single találatával már 6-5re feljött a Dodgers, de végül aztán az Oeltjen elleni SOval befejeztük a meccset, egy pontot csak megtartottunk az előnyből.
- Sokkal simábban is nyerhettünk volna, a végét nagyon szorosra engedtünk, szerencsére azért a 17 ütés és a hat pontos vezetés elég volt a győzelemhez. Tulowitzki a hatékony szereplését most egy solo HRal folytatta, 12szer lőtt a nézőtérre idén, viszont 2/4es átlaga közben kétszer is két embert fent hagyva esett ki dupla játékkal. A veterán Helton ugyanilyen átlagot ért el, közben vállalt egy 2run RBI singlet, melyekkel az évi 27. és 28. RBIt regisztrálta és egy sétája is akadt, már .320 fölé kúszott a remek átlaga. S. Smith ugyanúgy egy két pontos singlet jegyzett, bár neki ez az egyetlen ütése volt a mérkőzés alatt, így elérte a kerek 25 RBIt, de a másik három akciójában könnyen kiesett, majd a végén Spilborghs foglalta el a helyét a right fielden. A leadoff emberek is nagyon kitettek magukért, mivel Gonzalez ötből négy singlet követett el, csak egyszer tudott hazaérni, illetve az idei kilencedik sikeres és a harmadik sikertelen rablását érte el. Nelson 3/5el ütött, három singlet és két bázison hagyást jegyzett, 2Bként kezdte a meccset, az utolsó menetben immár 3Bként mutatta be az idei első errort, menet közben tanári módon került ki egy taget a groundout elől. A 3B/1B Wigginton négyből hármas átlagra volt képes, mialatt az idei tizedik doublet hozta, de egyik alkalommal se tudott futást elérni. Iannetta is hozott egy két bázisos ütést, de pontot csak single után szerzett és egy sétája is akadt, így már ő is elérte a 25 futást érő megmozdulást. Az újonc Blackmon a négy beállása alatt egyetlen singlet követett el, a három kieséses játéka közben három társát hagyta fent. Az egyetlen csereütő Herrera egy flyout double play áldozata lett a nyolcadik menetben, majd a hajrában a kettes bázison dolgozott. Chacin káprázatos meccset tudott le, az első nyolc játékban shutoutot ért el és nem osztott lapot az ellenfélnek. Mindössze három singlet és három walkot tudtak hozni rajta, közben pedig 9 strikeoutot termelt, mellyel az éves ERAt visszaküzdötte 3.00 alá és már a hetedik győzelme volt az esztendőben. Belisle hat emberből négyet pályára engedett a kilencedik inningben, mindegyik haza is ért ellene, két több bázisos ütést is elszenvedett, nagyon elbizonytalanodott a solo HR után és majdnem elment rajta a meccs. Street két ütésből egy ERt kapott, de egy fontos SOval le tudta zárni a mérkőzést, így már a 19. savet regisztrálta az idényben.






















3. meccs, szombat: Rockies-Dodgers 7-11
A szombat kora esti harmadik találkozóról Helton és S. Smith pihenőt kaptak, így az 1B poszton Giambi, RFként EYJR kezdett, a többi helyen a megszokott nevek játszottak. A kezdő dobónk Hammel volt, míg az ellenfél Lillyt nevezte a találkozóra, s az első inningben mindketten csak egy-egy 2out singlet engedélyeztek, amikor részünkről Giambi jegyezte az egyetlen ütést. A második játékban a vendégek megint csak két kieső után tudtak bázisra kerülni, míg denveri oldalon az első ember Wigginton bedurrantott egy solo HRt a bal szélre, őt követően Nelson doublet helyezett el, de a hármas bázisnál nem tudtuk tovább eljuttatni őt. A következő menetben egy singlelel és két véleményes sétával feltöltötték a bázisokat két out mellett, de Loney ellen sikerrel hárítottunk, viszont nálunk könnyen kiesett a sor első három tagja. Ezután a Dodgers első két játékosa singlet ért el, de feltartóztattuk őket a kettes-hármas bázison, közben a hazai akció megint könnyen kudarcba fulladt, a három sima kieső közül kettőt strikeout formájában szenvedtünk el. Az ötödikben kaptunk egy singlet, amely után egy Tulo-Giambi double playt szerettünk volna végrehajtani, de csak a forceout jött össze, mert a shortstop errort vétett és a futó a kettesre került, ahonnan Kemp repítette haza egy RBI doublelal, de ő maga kiesett a hármas bázison EYJR dobása után, így csak 1-1re tudtak visszajönni. A következő denveri akcióban Blackmon és Iannetta került fel, a dobó egy biztonságival a pontszerző helyekre juttatta őket, CarGot szándékosan sétáltatták az üres egyes bázisra, de a bases loaded helyzetnél EYJR és Giambi is kiestek egyaránt flyouttal. A hatodikban Hammel sétáltatta az első két ellenfelét, majd sérülés miatt lecseréltük, M. Reynolds újabb singlet kapott, a loaded futókat pedig a pinch hitter Blake küldte haza egy 3run RBI doublelal, ő maga viszont kiesett a hármas bázison, majd született még egy triple, de két SOval sikerült lezárni a játékot, azonban a vendégek már 4-1re vezettek. A mieink támadása megint eredménytelen volt, Giambi, Tulo, Nelson mind kiestek, majd a hetedik dobórészben Mortensen ellen két futó ért fel, Miles pedig egy 2run RBI doublelal volt eredményes, aztán még a csere ütő Thames single után újabb futást vittek be és már 7-1re léptek meg. A soros támadásunkban ismét képtelenek voltunk elkerülni a háromból három outot, aztán Mortensen egy singlet kapott, de sikerrel mutattunk be egy Wiggy-Herrera-Giambi dupla játékot. A következő próbálkozásunk alkalmával kieső nélkül értünk el loadedot, mivel CarGo bevitt egy double találatot, EYJR singlet, Giambi pedig walkot jegyzett, ebből a helyzetből aztán Tulo vitt be egy 2run RBI singlet, majd 1outnál S. Smith tudott eredményes lenni, mivel Kemp errorja miatt két futó ért haza, az ütőjátékos a hármasra került, amikor Blackmon pakolt be egy újabb RBI singlet, Iannetta és Herrera ellen ért véget az akció, amelyben 7-6ra megközelítettük a Dodgerst. Hiába kezdtünk volna reménykedni, mert a kilencedik tetején Lindstrom pocsék formában dobott, sorban három ütést szedett össze, köztük Barajastól egy RBI doublet, majd Gwynn játéka közben egy fielder's choiceból beért még egy futó, de Gordon beállása alatt Giambi már kidobta a home platere tartó futót, Carroll viszont mindkét társát be tudta küldeni egy single után, Ethier ellen sikerült befejezni, de már megint öt pont hátrányban voltunk. Az utolsó akciót CarGo egy ground-rule doublelal kezdte meg, de EYJR lineoutot kapott, a futót pedig kiejtették a kettes bázisnál, double playt mutattak be, majd Giambi és Tulo még bemutatott egy-egy singlet, Wiggy pedig közelebb hozta a csapatot egy RBI singlelel, Spilbo sétával megtöltöttük a bázisokat, de Blackmon ellen véget ért a mérkőzés, mivel a bal szélre menő labdáját Gwynn bravúrral elkapta, ezzel 11-7re vesztettünk.
- Gyengébbek voltunk, mint az előző két meccsen és hiába ébredeztünk, a hibák nem fértek bele ebbe a találkozóba, így a Dodgers szépített a párharcban. Wigginton újra hatékony ütő formában lendített, mivel öt lehetőségéből kétszer talált és mindkettő után szállított egy-egy futást, az idei hatodik HRt verte be és kereken 20 RBInál tart, de volt egy errorja. Tulowitzki ugyanilyen hatékonysággal szintén két pontot szerzett, amikor az egyik single megmozdulásával két társát küldte be, ezzel a 43. pontját regisztrálta az évben, közben már .270re javította az átlagát, viszont a harmadik mezőnyhibája is megvolt. A sor első embere Gonzalez megint 2/4es napot zárt, egy sétát és egy hazaérést tudott hozzátenni, bár ő maga közvetlenül ezúttal sem volt pontszerző. A left fielder Blackmon élete első két ütéses meccsét játszotta az MLBben, 2/5ös hatékonysága volt, az első RBIt és az első SBt is feljegyezhette a nagyok között, viszont sajnos négy bázison hagyással zárt, mivel az utolsó inningben hatalmasat mentettek ellene bases loadednál. Giambinak eddig nem ment túl jól hazai környezetben, most viszont két ütésre és két futásra volt képes, de egy teli pályát ő is elpazarolt a mérkőzés alatt. Young Jr kissé szokatlanul a jobb szélen játszott, de magabiztosan végig vitte a találkozót, közben viszont csak egyetlen singlet ért el és neki is volt egy kihagyott loaded helyzete és meg sem állt négy LOBig. Nelson lecsúszott a lista hatodik helyére, ahol 1/3as átlagnál tartott, amikor a hetedik játéktól Herrera vette át a helyét, aki mindkét akcióban kiesett. Az elkapó Iannetta ezúttal se váltotta meg a világot, háromból semmi, két strikeout és egy walk volt a szombati mérlege. A pinch hitterek közül S. Smith egy singlet ért el, amelyből két futás született egy nagy error miatt és ő is haza jutott később, míg Spilborghs 2outnál sétált az utolsó inningben. Hammel zaklatott mérkőzésen van túl, öt inninget játszott végig, a hatodik elején lecseréltük a hátfájása miatt, ami a meccs elejétől zavarta őt. Hatodik vereségét szenvedte el az évben, hét ütést és négy sétát kapott, három elszenvedett futásából kettő volt az ő sara. M. Reynolds nagyon nehezen tudta lehozni a hatodik inninget, három ütést is beszedett két strikeout közt és neki is jutott egy earned run. Mortensen két játékot dolgozott le, de cseppet se volt meggyőző, mivel négy ütésből három pontot kapott be a hat outig. Lindstrom az utolsó inningben pedig annyi futást szedett össze, amennyit az egész szezonban eddig összesen, ugyanis négyszer kapitulált négy ütést követően, így az eddig nagyon magabiztos csere dobó ERA mutatója felszökött 2.73asra.






















4. meccs, vasárnap: Rockies-Dodgers 8-10
A párharc utolsó felvonását vasárnap délután rendezték meg, Helton és S. Smith visszatértek a kezdőbe, illetve Herrera megkapta a 2B posztot és még Morales is beöltözhetett elkapónak Ubaldo startja miatt, közben a vendégeknél R. De La Rosa volt a kezdő dobó. Ubaldo magabiztosan indította a mérkőzést és az első három LAi ütőt elbúcsúztatta, a mieinknél CarGo leadoff doublelal kezdett, aztán egymás után ketten kiestek, Tulo sétával foglalt helyet, majd S. Smith kitűzött egy 3run homerunt, így gyorsan 3-0s vezetéshez jutottunk. A második felvonásban a vendégek két singlet mutattak be és már a szélső bázisokon jártak a futók, amikor egy strikeouttal sikerült hárítani, közben nálunk a sor leghátsó hármasa nem tudta elkerülni a három kiesést. A harmadik inningben egy single, egy error, egy walk révén loaded 2out helyzetet harcolt ki a Dodgers, melynél Loney bombázott ki a right fielden keresztül egy grand slamet, így máris 4-3ra fordítottak a vendégek. Ezután esett egy újabb single, míg Barajas RBI singleből volt eredményes, nagy nehezen a dobó ellen tudtunk menteni, de már 5-3ra vezetett az ellenfél. A következő támadásban CarGo hajtott végre egy singlet és egy sikeres rablást, de a kettes bázisnál tovább képtelenek voltunk eljuttatni, mivel az őt követő három emberünket kiszórták, Helton és Tulo is dobás utáni kiejtéssel végezte. A folytatásban egy singlet szenvedtünk el, de utána egy Helton-Tulo-Helton double playt hajtottunk végre, majd S. Smith jegyzett egy sétát, de Wiggy ellen a Dodgers is bemutatott egy DPt, aztán még Blackmon és Morales is bázisra lépett ütés nélkül, ám sajnos Ubaldo egy hosszú beállás végén kiesett. Az ötödik kezdetén Kemp solo hazafutásával növelte az előnyt a LAD, két kieső után pedig Barajas is kilőtt egy solo HRt mire befejeztük az akciót, így már 7-3ra mentek, ezzel szemben a soros denveri támadás ismét eredménytelen volt. A hatodik játék alatt Ubaldo ellen újabb double esett, Morales fielding errort hajtott végre, így 2in-1outnál dobó cserére szántuk el magunkat, az új ember Brothers strikeouttal kiszórta Ethiert, direkt sétáltatta Kempet, Loney ellen pedig hárítottunk bases loadednál. Ezután kényszerűségből a Dodgersnek is dobót kellett váltania, mivel a kezdő megsérült, viszont Troncoso ellen egyedül S. Smith tudott felmutatni egy singlet, a másik három próbálkozó kudarcot vallott. A hetedik inningben Brothers két embert is pályára engedett, majd Gwynn single közben a dobó hibájából hazaért egy futó, később Belisle ellen pedig Carroll is eredményes volt mire összehoztuk a három outot. Ezt követően hat pontos hátrányban Morales egy ground-rule double jóvoltából tört előre, majd CarGo két pontos hazafutásával faragtunk a hátrányból, utána ráadásul Spilbo is bepakolt egy doublet, majd két kiesőnél Tulo is kiküldött egy 2run HRt, amivel már 9-7re visszajöttünk. A nyolcadik játékrészben sajnos Betancourt elszenvedett egy doublet, mely után Uribe RBI singleből ismét run született, de aztán egy Helton-Tulo-Helton double playel menteni tudtunk, viszont támadásban mindössze Morales volt képes egy 2out single ütésre. A kilencedik dobórészben M. Reynolds két sétát engedélyezett, de a kettő közt csináltunk egy caught stealinget, majd az utolsó outot már Street hozta egy single után. A végső támadásunkban először CarGo és Spilbo simán kiestek, aztán Helton betűzött egy solo HRt, Tulo pedig egy singlet hozott, de a S. Smith elleni groundouttal befejeződött a meccs, 8-10re alul maradtunk.
- Hasonlóan végeztük, mint szombaton megint nagy hátrányt szedtünk össze és a végén már csak közelebb jönni tudtunk, így két győzelem után két zakóval zártuk a seriest, négy HRből szereztünk nyolc pontot, de kevés volt. Gonzalez volt újra a legaktívabb ütőnk, ugyanis a leadoff poszton 3/5ös hatékonyságra volt képes, csak triplet nem ütött, a kilencedik homerunt is beverte, melllyel már 37 pontos az évben és .279re javította az átlagát, illetve elérte a 10 SBt. S. Smith négyből kettes mérleggel végzett, az első inningben az évi hatodik HRal nyitotta a pontgyártást, így már 28 RBInál jár, de ezután már csak egy singlet és egy walkot tudott feljegyezni. Tulowitzki pontosan ugyanilyen hatékonyságot hozott, a 13. hazafutást és a 45. pontját érte el vasárnap, két futást mutatott be, azonban mind a két kiesését strikeouttal kapta. Helton számára sokáig nem ment a játék, az első négy beállásában kiesett három embert pályán hagyva, aztán ötödik próbálkozásra az utolsó támadásban 2outnál betűzte a 9. HRt az évben. Az alkalmi catcher Morales szokatlanul jól támogatta az akciókat, walk, single, double is a neve mellé került, viszont vétett egy újabb mezőnyhibát és voltak figyelmetlenségei védekezésben. Herrera kezdett 2Bként, a meccs felénél Nelson váltotta, mindketten eredménytelenek voltak. A bal oldal két mezőnyjátékosa, az IF Wigginton és az OF Blackmon is pályára kerülés nélkül maradt, előbbi ötödször vétett mezőnyhibát, utóbbit a hajrában Spilborghs helyettesítette, akit két beállás alatt szállított egy doublet és egy runt. A pinch hitter Young Jr groundouttal végezte az egyetlen jelenetében. Jimenez újra sokat bizonytalankodott, az első két inningben jól tartotta magát, a harmadikban viszont elszenvedett egy GSt és ezzel elindult a lejtőn. Végül 5.1 játék alatt hazai karriercsúcs három HRt szenvedett el, amelyekből hat pontot szerzett az ellenfél, összesen hét runt kapott a 11 ütésből, de csak kettő volt ER. A hetedik vesztes meccse után jelenleg 4.63as ERAvel rendelkezik. Brothers három embert búcsúztatott el, közben viszont kettőtől ütést és futást kapott, illetve az első MLBs errort is elintézte. Belisle két out közben egy singlet engedélyezett, ő ma még a legmagabiztosabb dobónk volt. Betancourt a nyolcadik játék alatt két ütésből beszedte a tizedik LAi futást, őt követve M. Reynolds két kiejtést és két sétát regisztrált, a végén Street egy single ellenére kiszórta a kilencedik utolsó emberét.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 37-29 (66 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 36-30 (66 meccs, 1.0 GB)
3. Colorado Rockies 31-34 (65 meccs, 5.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 31-36 (67 meccs, 6.5 GB)
5. San Diego Padres 29-38 (67 meccs, 8.5 GB)

Az utolsó két vereség miatt képtelenek voltunk közelebb zárkózni az első két csapathoz. A Giants 2-2es döntetlennel zárt a Reds ellen, a D'backs pedig 2-1es előnyben van a Marlins otthonában egy meccsel a series vége előtt, viszont a Padres egyre lejjebb szakad, miután a Nats ellen buktak a hétvégén négyből háromszor. A folytatásban keddtől rendeznek egy ARZ-SF rangadót, a Dodgers következő ellenfele pedig a Cincy lesz.

A Rockies marad hazai környezetben, hétfőtől szerdáig három mérkőzést játszhatunk le a csoport sereghajtó SD ellen, akiket a múlt héten idegenben háromból kétszer megvertünk. Hasonló eredmény most is elvárás lenne, hoznunk kéne a párharcot, hogy az első két csapatra ragadjunk és ne a hátsó kettőssel bajlódjunk. A Padres ellen a következő időpontokban fogunk játszani: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Szurkoljunk együtt a csapatért! GO ROCKIES!!!

Három egymást követő győzelem után az MLL hétvégi fordulójában elszenvedte a szezonbeli első vereségét a Denver Outlaws alakulata. A bajnoki címre hajtó szabadtéri lacrosse egyesületünk a harmadik körben még a tavalyi döntős ellen idegenben diadalmaskodott, legutoljára viszont a címvédő ellen hazai környezetben kényszerültünk a főhajtásra, így jelenleg a 3-1-es mérlegünkkel, harmadmagunkkal állunk a hat csapatos mezőny élén.




















Az indoor világbajnokság miatti két hetes szünet után, június 3-án folytatódtak a bajnokság küzdelmei, amikor az Outlaws legénysége a 2010-es elődöntőben bennünket búcsúztató Long Island Lizards-hoz látogatott a százszázalékos mérleg megőrzése reményében. A két rivális közt végig gigászi csata dúlt, a csapatok a teljes hatvan percben fej-fej mellett haladtak, folyamatosan csak egy-két gólos volt a különbség az eredményben. A félidő alatt még a mieink vezettek, a meccs második felében viszont rendre a LI állt jobban, ennek ellenére az utolsó pillanatokban valahogy kiharcoltuk a fordítást, és heroikus küzdelemben 11-10 arányban diadalmaskodni tudtunk az idei harmadik meccsünkön is.

A meccs nagy felfedezettje az ifjú Billy Bitter volt, aki mesterhármasával kiérdemelte a mérkőzés legjobbja elismerést, nem sokkal később pedig az aktuális játékhét legértékesebb újoncának járó címmel is megjutalmazták. A North Carolina University-ről frissen érkező támadó mindössze a második meccsén lépett pályára a profik között, de kulcsszerepet vállalt a nagy sikerből, mivel a hajrában két fontos góllal zárkóztatta fel a Törvényen kívüliek seregét. Mellette még főszereplő volt a találkozó elején egy mesés két pontos találatot vágó Peet Poillon, miközben a legnagyobb húzóembereink közül Brendan Mundorf, Drew Westervelt és Bill McGlone egyaránt két-két találatot süllyesztettek el a Long island-i ketrecben. A denveri porta előtt Jesse Schwartzman újra emberfeletti formában tevékenykedett, az egész találkozón kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, a legfontosabb pillanatokban pedig bravúros megoldásokkal óvta meg kapuját a találatoktól. Végül 18/27-es statisztikával fejezte be az estét, amely után teljes joggal választották meg a hét legjobb védőjátékosának, miközben úgy a kapott gól átlagot (8.96/meccs), mint a védési hatékonyságot (64.2 %) tekintve liga elsőnek mondhatta magát a harmadik játékhetet követően.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!





















Két idegenbeli mérkőzés után, június 11-én, szombat este a csapat végre visszatért a hazai pályára, és az Invesco Field-en 12 548 szurkoló buzdította a denveri legényeket, ami helyi rekordnak számított egy nem ünnepi mérkőzésen, ugyanis ennél nagyobb nézőszámot korábban csak egy-egy július 4-i rangadón regisztráltak. Ellenfelünk a roppant kellemetlen stílusban játszó, címvédő Chesapeake Bayhawks gárdája volt, akik ellen az eddigi legnehezebb próbatételre számíthattunk. Így is történt, mivel a vendégek korán három gólos vezetésre tudtak szert tenni, de a második negyedben nagyszerűen felébredtünk, és a nagy szünetre már 8-6-os előnyt kovácsoltunk össze magunknak. A második félidőben nem egyszer három-négy góllal is vezettünk, de 1:19-cel a vége előtt egy két pontossal zárkózott vissza az ellenfél, majd 14 másodperccel a rendes játékidő befejezése előtt az egyenlítést is kiharcolták, a hosszabbításban pedig eldöntötték a meccset, s hirtelen halálban kikaptunk 16-15-re.

Összesen nyolc játékosunk szerzett gólt a mérkőzésen, közülük a tavaly még a Bayhawks-t erősítő Peet Poillon egymaga négy találatot és öt pontot vállalt magára, óriási elszántsággal tepert, de ez sem volt elegendő az üdvösséghez, rajta viszont semmi nem múlott. További négy emberünk talált be két alkalommal a mérkőzésen, az előző felvonást kisebb sérülés miatt kihagyó Max Seibald jó formában tért vissza, Brian Langtry is két fontos találatot szerzett, Drew Westervelt a két gólpassza mellé duplázott, illetve még Brendan Mundorf is megvillant két alkalommal. Rajtuk kívül Bill McGlone szintúgy elsüllyesztett egy újabb gólt, valamint nem mindennapi módon két hátvédünk is találatot vállalt, a rutinos Steve Holmes 2008 óta először volt eredményes a ligában, míg Matt Bocklet ugyancsak egy ellentámadás végén köszönt be, a hajrában viszont egy blokkolásnál megsérült, ami rettentő érzékenyen érintette a defenzív egységünket. Jesse Schwartzman kapus ezúttal képtelen volt feltartóztatni a bajnokcsapat eszelős rohamait, és a klasszis portás a 15 kapott gól mellett 18 védést tudott felmutatni.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!





















Az első négy forduló után a denveriek éljátékosa, Brendan Mundorf három meccsen játszva 15 ponttal (10+5) vezeti az MLL pontlistáját, holtversenyben a bostoni Paul Rabil-lel és Brad Ross-szal, illetve a Bayhawks-os Danny Glading-gel. Eközben Mundorf a góllövőlista első helyén is három másik játékossal osztozik, rajta kívül ugyancsak 10 találattal rendelkezik a denveri csapattárs, Peet Poillon, illetve a már említett Glading (Chesapeake) és a Mammoth-ból jól ismert Ned Crotty (Rochester).

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 3-1
2. Denver Outlaws 3-1
3. Chesapeake Bayhawks 3-1
4. Hamilton Nationals 1-2
5. Long Island Lizards 1-3
6. Rochester Rattlers 0-3

A három favorit már az első néhány forduló után kezd kiemelkedni a mezőnyből, rettentő érdekes versenyfutás alakulhat még ki a legjobbak között. A következő két alkalommal egy-egy kisebb csapat ellen léphetünk pályára, ugyanis a mieink jövő vasárnapra virradóra a Nationals otthonában fognak szerepelni, június 25-én pedig az idegenben már legyőzött Lizards-t láthatjuk vendégül.

A napokban vette kezdetét az online szurkolói szavazás az MLS 2011-es All-Star gálára vonatkozóan, melyen arról dönthetünk, hogy az amerikai profi labdarúgó bajnokságból mely játékosok kerüljenek be az MLS álomcsapatába, akik július 27-én a harrisoni Red Bull Arena-ban az angol sztárcsapat, Manchester United ellen léphetnek pályára egy nemzetközi barátságos gálamérkőzésen.



















A média szavazatai alapján csapatonként hat, azaz összesen 108 játékost jelöltek ki, akit a leginkább érdemesnek tartanak arra, hogy megmérettessék magukat a szurkolói voksoláson egymás közt. Az online jelölések alapján a 11 legtöbb szavazathoz jutó játékos automatikusan kvalifikálja magát az MLS All-Star Team kezdő 11-ébe, mely névsorát hivatalosan július 10-én, vasárnap, a Portland Timbers-Seattle Sounders nyugati parti rangadó félidejében fognak bejelenteni. Ezt követően még a csapatok edzői és Don Garber, komisszár, voksai alapján meghatározzák a cserejátékosok névsorát, akiknek még szintén lehet esélyük pályára lépni a gálán - az aktív keret további névsorát július 18-án, hétfőn fogják nyilvánosságra hozni. Végezetül pedig a MLS-játékosok szavazhatnak arra, hogy még mely társaik kerüljenek be a 32 fős keretbe, amelyet 4 kapusra, 8 hátvédre, 13 középpályásra és 7 csatárra fognak felduzzasztani. Értelemszerűen a július 25-i végleges keretbejelentés tagjai nem fognak játszani a mérkőzésen, de a többiekhez hasonlóan az All-Star-tag elismeréssel gazdagodhatnak 2011-ben.

A címvédő Rapids hat nevezett játékosa közt találhatjuk az egész MLS-szezon egyik legjobb formában védő hálóőrét, Matt Pickens-t, akinek képességeit államunkon kívül gyakran hajlamosak semmibe venni, de idén már egyre több szakértő figyelmét hívta fel magára. A hátvéd Drew Moor szintén részt vehet a szavazáson, miután a tavalyi szezon valamennyi mérkőzésén végig játszotta a 90 percet, és egyelőre még 2011-ben sem szorult ki a bajnokcsapat összeállításából, ráadásul rendre kifejezetten megbízható hátsó produkcióra képes. A veterán csapatkapitány Pablo Mastroeni hosszú pályafutása legnagyobb sikereként, tavaly végre magasba emelhette az MLS Cup-ot, és azok után, hogy 2002 és 2008 között hét ASG-en vett részt, idén újra lehet esélye fellépni a gálán. A másik középpályás a csapat egyetlen tavalyi aktív All-Star-fellépője, Jeff Larentowicz lehet, aki napjainkban már egyértelműen a liga egyik legjobb és legsokoldalúbb játékosának számít a posztján, előre és hátrafelé egyaránt megbízható teljesítményt képes nyújtani meccsről meccsre. A támadósorunk üdvöskéje, Omar Cummings is elindul a választáson, de sajnos a 2010-es pazar éve után idén még csak az első néhány meccsen léphetett pályára, és már másfél hónapja harcképtelen egy makacs bokasérülésből kifolyólag. Illetve a legutóbbi két gálára meghívott Conor Casey-re is még voksolhatunk, aki a tavalyi győztes döntő legértékesebb játékosa lett, és az év eleji sérülése után az aktuális bajnokságban is kezd egyre közelebb kerülni a csúcsformájához, amelyben egyértelműen helye lenne a liga legjobb csatárai közt.

Az internetes szavazásban egy kapust és tíz mezőnyjátékost lehet megjelölnünk, a hat Rapids-indulóra mindenképpen érdemes szavazni, rajtuk kívül viszont nem fontos további embereket is megjelölnünk. Ha mégis így teszünk, akkor ajánlott minél ismeretlenebb, kis csapatok versenyzőire voksolni, mivel a sztárcsapatok bizonyára így is rengeteg fővel fogják magukat képviseltetni a kezdőcsapatban. A mieinknek csak nagyon halvány esélyük lehet erre, de remélhetőleg a bővebb keretben néhány denveri is helyet kaphat.

















Az MLS 1996-os fennállása óta eddig 15 All-Star Gálát rendeztek meg, ezeken a legtöbbször, főleg a '90-es években, még a liga Keleti és Nyugati csoportjának álomcsapata mérkőzött meg egymás ellen, de a bajnokság hazai és a légiós játékosai is felléptek már egy-egy külön alkalmi csapatban a gála keretein belül, 2002-ben pedig egyenesen az amerikai válogatott léphetett pályára az MLS legjobbjai ellen. Az utóbbi években már bevett szokás lett egy-egy külföldi élcsapatot meghívni, hogy az MLS All-Star Team ellenük gálázzon, így például 2003-ban a CD Guadalajara, 2005-ben a Fulham FC, 2006-ban a Chelsea FC, 2007-ben a Commerce city-i gálán a Celtic FC, 2008-ban a West Ham United, 2009-ben pedig az Everton lehetett a liga legjobbjainak alkalmi ellenfele. Egy esztendővel ezelőtt a houstoni gálán, az ideihez hasonlóan, a nagy múltú Manchester United csapata tett látogatást az MLS All-Star gáláján, akik 2010-ben 5-2-re diadalmaskodtak is az amerikai bajnokság legnagyobb csillagai ellen.

Szavazzunk minél többször a Rapids-játékosokra, és juttassuk ki őket az All-Star gálára!



 

Hétfőtől szerdáig rendezték meg a 2011-es draftot az MLB-ben, amelyen a Colorado Rockies csapata is végrehajtott néhány értékes választást, s nagy örömünkre, több minőségi fiatal játékossal tudtuk megerősíteni az utánpótlásbázisunkat. Az 50 körös börze legfontosabb választásairól, különös tekintettel a denveri szerzeményekről szól a következő összefoglalónk, melyet a direktlinkeken keresztül néhány videóval egészítettünk ki.





















Az idei draft 1/1-es választása az UCLA gyorstüzelője, Gerrit Cole lett a Pittsburgh Pirates által, az évek óta csak vegetáló Bucs tehát egy kimagasló tehetséggel erősített, aki az elmúlt hónapokban már rendre 95-100 mérföldes fastball-okkal operált. A második helyen az ACC legjobb dobója, a balkezes Danny Hultzen kelt el, akit a Seattle Mariners együttese rendelt magához. Ezt követően a mieink NL West riválisa, az Arizona Diamondbacks választott, akik kifejezetten elfoglaltak voltak a börze elején, mivel a harmadik helyen Trevor Bauer-t, a hetediken pedig Archie Bradley-t húzták ki, két remek jobbkezes dobót. A negyedik pozícióban a Baltimore Orioles ugyancsak egy dobót, az oklahomai középiskolás Dylan Bundy-t vitte el, míg a draft elsőként kiválasztott ütője, Bubba Starling lett, az outfielder ugyanis a Kansas City Royals birtokába került az ötödik pozícióban.

A Rockies első alkalommal a 20. helyen szelektálhatott, az eredetileg tervezett Utah Universty 1B C.J. Cron néhány hellyel előttünk gazdára talált, így az első körös választásunk Tyler Anderson lett. Az Oregon University kiváló balkezes dobója igazi erőteljes dobónak számít, négy éves egyetemi karrierje alatt 285 darab strikeout-tal iskolarekordot állított fel, miközben legeredményesebb évében 114, legjobb meccsén 14 ütőt búcsúztatott el, úgy hogy hozzá sem tudtak érni a labdájához. Anderson az elmúlt szezonban 8-3-as győzelem-vereség mutatót és 2.17-es futás elszenvedési átlagot regisztrált, a fastball és changeup dobásai pedig már stabilan 89-92 mérföldes sebesség körül mozogtak, ami miatt már sokan a csapatunk egykori balkezes sikerdobójához, Jeff Francis-hez hasonlítják. Annyi biztos, hogy a denveriek az elmúlt négy évben három balos dobót választottak ki a draft első körében, Tyler Matzek és Christian Friedrich után 2011-ben egy újabb jókora tehetséggel tankoltunk fel, akinek a következő években érdeklődve kísérhetjük nyomon a fejlődését.

A folytatásban hétfőn még a kompenzációs kör választásaira került sor, melyeken a csapatok az elmúlt évi szabadügynök időszak alatti távozók fényében juthattak draft lehetőségekhez. A mieink a cseredobó Manny Delcarmen elvesztése révén a 45. választást kapták meg, melyből a shortstop Trevor Story-t horgásztuk ki. Az egyik texasi középiskolából érkező ifjú tehetséget kimondottan fejlődőképesnek tartják, és az előzetes kutatások szerint remek támadó kvalitásokkal rendelkezik, így még szép jövő állhat előtte.























A 2011-es MLB draft első körének választásai:

1. Pittsburgh Pirates - Gerrit Cole (RHP)
2. Seattle Mariners - Danny Hultzen (LHP)
3. Arizona Diamondbacks - Trevor Bauer (RHP)
4. Baltimore Orioles - Dylan Bundy (RHP)
5. Kansas City Royals - Bubba Starling (OF)
6. Washington Nationals - Anthony Rendon (3B)
7. Arizona Diamondbacks - Archie Bradley (RHP)
8. Cleveland Indians - Francisco Lindor (SS)
9. Chicago Cubs - Javier Baez (SS)
10. San Diego Padres - Cory Spangenberg (2B)
11. Houston Astros - George Springer (OF)
12. Milwaukee Brewers - Taylor Jungman (RHP)
13. New York Mets - Brandon Nimmo (OF)
14. Florida Marlins - Jose Fernandez (RHP)
15. Milwaukee Brewers - Jed Bradley (LHP)
16. Los Angeles Dodgers - Chris Reed (LHP)
17. Los Angeles Angels - C.J. Cron (1B)
18. Oakland Athletics - Sonny Gray (RHP)
19. Boston Red Sox - Matt Barnes (RHP)
20. Colorado Rockies - Tyler Anderson (LHP)
21. Toronto Blue Jays - Tyler Beede (RHP)
22. St. Louis Cardinals - Koten Wong (2B)
23. Washington Nationals - Alex Meyer (RHP)
24. Tampa Bay Rays - Taylor Guerrieri (RHP)
25. San Diego Padres - Joe Ross (RHP)
26. Boston Red Sox - Blake Swihart (C)
27. Cincinnati Reds - Robert Stephenson (RHP)
28. Atlanta Braves - Sean Gilmartin (LHP)
29. San Francisco Giants - Joe Panik (SS)
30. Minnesota Twins - Levi Michael (SS)
31. Tampa Bay Rays - Mikie Mohtook (OF)
32. Tampa Bay Rays - Jake Hager (SS)
33. Texas Rangers - Kevin Matthews (LHP)








A kompenzációs kör választásai:

34. Washington Nationals - Brian Goodwin (OF)
35. Toronto Blue Jays - Jacob Anderson (OF)
36. Boston Red Sox - Henry Owens (LHP)
37. Texas Rangers - Zach Cone (OF)
38. Tampa Bay Rays - Brandon Martin (SS)
39. Philadelphia Phillies - Larry Greene (OF)
40. Boston Red Sox - Jackie Bradley (OF)
41. Tampa Bay Rays - Tyler Goeddel (3B)
42. Tampa Bay Rays - Jeff Ames (RHP)
43. Arizona Diamondbacks - Andrew Chafin (LHP)
44. New York Mets - Michael Fulmer (RHP)
45. Colorado Rockies - Trevor Story (SS)
46. Toronto Blue Jays - Joe Musgrov (RHP)
47. Chicago White Sox - Keenyn Walker (OF)
48. San Diego Padres - Michael Kelly (RHP)
49. San Francisco Giants - Kyle Crick (RHP)
50. Minnesota Twins - Travis Harrison (3B)
51. New York Yankees - Dante Bichette (3B)
52. Tampa Bay Rays - Blake Snell (LHP)
53. Toronto Blue Jays - Dwight Smith (OF)
54. San Diego Padres - Brett Austin (C)
55. Minnesota Twins - Hudson Boyd (RHP)
56. Tampa Bay Rays - Kes Carter (OF)
57. Toronto Blue Jays - Kevin Comer (RHP)
58. San Diego Padres - Jace Peterson (SS)
59. Tampa Bay Rays - Grayson Garvin (LHP)
60. Tampa Bay Rays - James Harris (OF)



















A második kör 77. helyén az outfielder Carl Thomore került a mieink birtokába, aki tavaly júliusban horrorisztikus sérülést szenvedett egy bázisra való csúszás közben, több helyen elszakadtak a bokaszalagjai, és nagyon úgy tűnt, hogy be kell fejeznie a pályafutását. A sokoldalú tehetségnek azonban szerencséje volt, az elmúlt szezonban már ismét játszhatott, és az East Brunswick középiskola csapatában .500-as átlag körül tevékenykedett az egész évben.

Őt követően a 107. választást az elkapó Peter O'Brien személyében realizáltuk, aki az egyetemi évei alatt különösen erős ütőjátékosnak számított, lévén az elmúlt idényt 14 hazafutással és összesen 69 pontot érő megmozdulással fejezte be. A negyedik fordulóban ugyancsak egy mezőnyjátékost választottunk ki, amikor Dillon Thomas-t húztuk, a külsőpályás 2011-ben 8 HR-t és 40 RBI-t termelt a Westbury Christian csapatában.

A második napi szelekciók közül nevezetes volt még a hetedik fordulós Harold Riggins, aki szintén igazi power hitter hírében áll, miután a tavalyi szezon utolsó 34 meccsén 11 hazafutást süllyesztett el a North Carolina State színeiben. Nem kell félteni a 21. körös Jordan Ribera-t sem, mivel egy évvel ezelőtt 27 hazafutásával egyenesen az ország legjobbja volt, és tagja lehetett a Fresno State 2008-as nemzeti bajnok csapatának is.

Anderson után még három komoly jobb kezes dobót választottunk ki, Chris Jensen (University of San Diego), Thomas Stripling (Texas A&M), Benjamin Hughes (St. Olaf), akik még szintén nagyszerű potenciállal rendelkeznek.

A Colorado Rockies második napi választásai:

2. kör/77. pozíció Carl Thomore (RF), 3./107. Peter O'Brien (C), 4./138. Dillon Thomas (LF), 5./168. Taylor Featherston (SS), 6./198. Chris Jensen (RHP), 7./228. Harold Riggins (1B), 8./258. Roberto Padilla (LHP), 9./288. Thomas Stripling (RHP), 10./318. Benjamin Hughes (RHP), 11./348. Alex Gillingham (RHP), 12./378. David Schuknecht (C), 13./408. Kyle Roliard (LHP), 14./438. Brian Humphries (CF), 15./468. Timothy Smalling (SS), 16./498. Preston Tucker (1B), 17./528. William Rankin (RHP), 18./558. Benjamin Alsup (RHP), 19./588. Jesse Meaux (RHP), 20./618. Daniel Winkler (RHP), 21./648. Jordan Ribero (1B), 22./678. Logan Mahon (LHP), 23./708. Brook Hart (LHP), 24./738. Connor McKoy (OF), 25./768. Patrick Johnson (RHP), 26./798. Michael Wolford (RHP), 27./828. Matthew Argyropoulos (3B), 28./858. Joshua Correa (RF), 29./888. Matthew Dermody (LHP), 30./918. John Curtiss (RHP).

Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy a Rockies a draft alatt három helyi, coloradói csapatban nevelkedő fiatalt is kiválasztott, akikre rendre a hátsóbb körökben tettünk szert. A 24. fordulóban az aurorai Regist Jesuit középiskolából az outfielder Connor McKoy került a mieinkhez; a 32. körben a Northern Colorado University külsősét, Jarod Berggren-t draftoltuk; míg a 36. felvonás alkalmával a Douglas County középiskola elkapója, Tyler Servais csatlakozott a klubhoz.

A Colorado Rockies harmadik napi választásai:

31./948. Samuel Mende (SS), 32./978. Jarod Berggren (OF), 33./1008. Jaron Shepherd (CF), 34./1038. Chris Dennis (RHP), 35./1068. Richard Pirkle (C), 36./1098. Tyler Servais (C), 37./1128. Brandon Bonilla (LHP), 38./1158. Nicholas Vazquez (CF), 39./1188. Chase Williams (RHP), 40./1218. Drew Stankiewicz (2B), 41./1248. Taylor Martin (RHP), 42./1278. Jordan Johnson (RHP), 43./1308. Garrett Brown (CF), 44./1338. Robert Kahana (RHP), 45./1368. William Price (RF), 46./1398. Nathaniel Causey (C), 47./1428. Casey Scott (2B), 48./1458. Clay Bauer (RHP), 49./1488. Tyler Bernard (SS), 50./1518. Heath Holder (RF).

Az 51 friss denveri draftolt között 23 dobójátékost (16 jobb-, 7 balkezes), és 27 ütőt különböztethetünk meg, a mezőnyjátékosok közül öten elkapók, illetve 11-11 infielder és outfielder poszton bevethető tehetséggel gyarapodtunk. A sok név közt biztosan lesznek olyanok, akik néhány éven belül előkelő helyet harcolhatnak ki maguknak a profi farmligákban, s a legjobbak idővel talán az MLB kötelékébe is odakerülhetnek, addig is bízzunk benne, hogy a fiatalok minél szebb karriert futhatnak be nálunk.

A hét első napjaiban sikeresen fejezte be a kaliforniai idegenbeli túrát a Colorado Rockies együttese, mivel a háromból két alkalommal felül tudtuk múlni a San Diego Padres gárdáját, ezzel elkerültük azt a szégyent, hogy leessünk a csoport utolsó helyére, ehelyett előreléptünk a harmadikra.



1. meccs, Padres-Rockies 0-3
A San Diego elleni nyitó meccsre több érdekesség is történt az összeállításunkban, Fowler sérülése miatt CarGo került a center fieldre és a sor első helyére, mellette még kívül Spilbo és Smith kezdtek, belül pedig Helton-Nelson-Tulo-Wiggy, míg az elkapó Iannetta volt. A soros kezdő dobónk Mortensen lehetett, míg a házigazdáknál Richard kezdett. Az első menetben a leadoff CarGo kiesése után Nelson mutatott be egy triplát, Tulo pedig egy RBI singleből juttatta vezetéshez a csapatot, aztán még Wiggy sétát harcolt ki, majd Spilbo ellen fejeződött be a támadás. Mortensen az első dobójátékban két embert is pályára engedett, de végül két SOval hárítani tudott, azután a második próbálkozásban csak Iannetta révén jegyeztünk egy walkot, míg a SD két singlet ért el, de pontot ezúttal se tudtak szerezni. A harmadik inning során egyáltalán nem jártunk bázison, Mortensen egyetlen single után zsinórban három kiejtéssel lehozta a soron következő részt. Aztán a negyedik játszmában Spilborghs helyezett el egy singlet, azonban S. Smith ellen egy jól irányzott double playt hajtottak végre, közben a Padres beleállt egy duplába, de CarGo bemutatott egy gyönyörű dupla játékot, mivel elkapta az ütési kísérletet és kidobta a futót a hármas bázisnál, majd a harmadik embert is elbúcsúztattuk. Továbbra is őriztük a minimális előnyünket, de az ötödik támadásunkban Iannetta, Mortensen, CarGo mind strikeoutot szenvedtek el, viszont a hazaiak is csak egyetlen sétát tudtak felmutatni két kieső után. A hatodik inningben Nelson újra egy triplet szeretett volna elérni, de csak doubleig jutott, mivel a hármas bázis előtt megelőzte őt a dobás és kiesett, aztán Helton viszont tisztán bepakolt standup doublet, de a következő két emberünket biztosan elbúcsúztatták, így maradt az 1-0. A hatodik alsó részében a Padres képtelen volt pályára jutást kiharcolni, de az ezt követő támadásunkban a mieinknél is csupán Iannetta ért el egy sétát három groundout közt. A hetedik dobó felvonásra már az első csere emberünk a balos Brothers kapta meg a lehetőséget, ellene rögtön született egy single, de egy Nelson-Helton double play révén menteni tudtunk, ám bevittek egy újabb singlet, majd Belisle ellen még egyet, de aztán két futóval a pályán egy strikeouttal csak sikerült véget vetni az akciónak. Ezt követően a részünkről mindössze Helton alkotott egy singlet két kieső után, majd a nyolcadik dobó részben Betancourt két embert engedett fel és kettőt strikeouttal szomorított, majd M. Reynoldst hoztuk be, aki ellen egy sétával feltöltötték a bázisokat, de egy dobás utáni kiejtés árán újra visszatartottuk a Padrest és megőriztük az előnyt. Az utolsó akciót Wiggy nyitotta egy double találattal, majd S. Smith RBI triple megmozdulásával tovább növeltük a különbséget, akit még Iannetta küldött be egy RBI singlelel, majd a Giambi ellen strikeout közben a futó rablás lekapcsolásával véget ért a próbálkozásunk. A hajrában Street három pontos előnyből nem hibázott, magabiztosan búcsúztatta el a három vetélytársát, ezzel 3-0ra diadalmaskodtunk a nyitó összecsapáson.
- Sokáig csak egyetlen ponttal vezettünk és egyáltalán nem mehettünk biztosra, de visszavertük az ellenfél próbálkozásait és a végén bebiztosítottuk a győzelmet. Tulowitzki egy nagyon fontos megmozdulást vállalt, a korai pontjával jutottunk előnyhöz, ezen kívül viszont nem volt ütése és megállt 1/4nél, közben már a 33. RBIt érte el. A sor második helyén szerephez jutó Nelson két extra base hitet pakolt be, az első játékbeli triple után futást hozott, viszont később akart még egy triplet, de csak a double lett meg és kidobták a harmadik kanyar felé tartva. Helton a harmadik cleanup hitter helyre került fel és két singlenek köszönhetően szintúgy négyből kettővel végzett, ezzel vissza küzdötte az éves átlagát .300 fölé. Az elkapó Iannetta kétszer is sétát harcolt ki, napi egyetlen ütéséből pedig a 24. futást érő megmozdulását szállította az idényben. S. Smith sorozatban három out play után a kilencedik inningben kíméletlenül bevágott egy RBI triplet, mellyel ő is már 23 pontos a szezon alatt. A kezdőcsapatból még Wigginton és Spilborghs is egy-egy ütésre voltak képesek, közülük a 3B egy walkot és egy doublet hajtott végre, míg a RF mérlege egyetlen single ütés volt. Gonzalez volt az egyetlen starter ütő, aki találat nélkül zárt, négy kiesése közül ráadásul kettőt SOval szedett össze, nem ment neki a sor élén, a center fielden viszont újra otthonosan mozgott. A csere ütők közül Young Jr groundoutot kapott a hetedik játékban, Giambi pedig strikeouttal búcsúzott a kilencedikben. Mortensen nagyszerű mérkőzést zárt, a hat inninges fellépés alatt shutoutot ért el, mindössze öt dobást és két sétát engedélyezett az ellenfélnek. Idei második győztes meccsén 88 dobásra volt szüksége, nagyon összeszedetten játszott. Brothers a debütálása alkalmával a hetedik inningben két bekapott singlet vitt el de egy DPvel támogattuk, szerencséjére Belisle egy újabb ütés után strikeoutot után menteni tudott. Betancourt már a 14. holdot postázta éves szinten, miután a nyolcadikban két SOt osztott ki egy single és egy walk mellett, végül M. Reynolds egy séta utáni K révén hozta az inning harmadik kiesőjét. Street ellentmondást nem tűrően dolgozta le a savet, a három vetélytárs közül kettőt strikeouttal küldött haza, miközben már a 16. befejezést érte el az évadban.





















2. meccs, kedd: Padres-Rockies 2-0
A kedd esti második mérkőzésre két változás volt a mezőnycsapatban, a bal szélre bekerült a frissen felrendelt Blackmon, míg elkapóként Morales öltözött be Ubaldo startjához, közben a hazaiaknál Stauffer volt a soros dobó. Az első inningben egyik fél se tudta elkerülni a háromból három kiesést, ezzel szemben a második játszmában S. Smith már elért egy singlet, de ennél többre képtelenek voltunk, közben a SD ugyanúgy egy singlet hozott, de utána Hawpe ellen egy Tulo-Helton dupla játékot hajtottunk végre, majd Ubaldo vétette észre magát a napi első SOval. A harmadik játszmában egyedül CarGo tudott villantani egy doublet két kiesőnél, de Nelson búcsújával kudarcba fulladt ez a támadás is, közben a Padres csak két out után járt bázison egy képviselővel. Ezt követően S. Smith hajtott végre egy 2out doublet, akit Wiggy hagyott fent, míg Ubaldo újra hibátlanul tartotta fel a három ellenfelét, még két újabb dobás utáni kiejtést kiosztott. A következő menetben a denveri sor utolsó három tagja könnyen megkapta a három kiesést, aztán viszont Ubaldo két kieső után bekapott egy singlet, a wild pitchből kettesre jutó futót pedig A. Gonzalez küldte haza egy RBI singlelel, aztán a dobó Stauffer is bevágott egy pontot érő singlet, a védelmi megingásunk által pedig a hazaiak 2-0s előnybe kerültek. A hatodik menetben Stauffer újra feltartóztatta a hármasunkat, míg a Padres támadásában egy double esett, de a bázisfutót feltartóztattuk a harmadik kanyarnál. Aztán a hetedik akciónk is eredmény nélkül ért véget, viszont Ubaldo is újabb játékot hozott le hibátlan teljesítménnyel. A nyolcadik inningben Morales jegyzett egy singlet és CarGo is képes volt kiharcolni négy széles labdát, azonban Nelson két emberrel a pályán elbúcsúzott, így elszalasztottuk a lehetőséget. A pinch hitter miatt dobót cseréltünk és Ubaldot Brothers váltotta, aki egyetlen séta ellenére hozta a maga részét. Az utolsó akciónak két pont hátrányból vágtunk neki, Helton egy singlelel nyitotta a támadást, de Tulo ellen forceoutot mutattak be, S. Smith szintén kiejtették, Wiggy ellen pedig lezárult a mérkőzés, melyet 2-0 arányban vesztettünk el.
- Egy jobb meccs után megint visszaesés következett és kedden sokkal gyengébbek voltunk, mindössze öt ütést tudtunk bemutatni támadásban, így esélyünk se lehetett a győzelemre. Ebből kettőt S. Smith vállalt, aki már 17. alkalommal ütött doublet az évben, de egyik feltűnése után se voltunk képesek körbe küldeni őt. A leadoff hitter Gonzalez egy séta mellett egyetlen doublet tudott felmutatni, mindkét kiesését strikeout formájában kapta, nincsen túl jó ütő formában, átlaga a meccs után kereken .250es volt. Helton a sor harmadik helyén újra egy ütést tudott elérni a négy lehetőségből, míg az alkalmi catcher Morales most nem tudott elég jó hatással lenni Ubaldora, ráadásul gyengén is védekezett, elejtett labdája és passed ballja is volt, de egy singlet azért jegyzett a két mezőnyös kiesése mellett. Nelson hétfői remeklése keddre nagyot fordult negatív irányba és mind a négy játékában könnyen kiesett, melyek közben összesen három társát hagyta bázison. Wigginton hozzá hasonlóan három darab left on basesel zárt és Tulowitzki is csak 0/4es statisztikával tudta le a második összecsapást. Blackmon ezen a meccsen mutatkozott be az MLBben, a fiatal tehetség Fowler sérülése miatt került fel a csapathoz, de mind a három próbálkozása alkalmával könnyen kiesett. Az egyetlen csere ember Giambi egy dobás utáni kiejtés áldozata lett az utolsó előtti támadó inningben. Jimenez újra az offense hanyagságának áldozata lett, hiába játszott nagyon kiegyensúlyozottan a meccs nagy részében, az egyetlen kicsi megingása a meccs elvesztését okozta. Az ötödik játékban szenvedte el mindkét futáát, amelyet a hét inninges szereplése alatt kapott, közben összesen hat ütést szenvedett el, abból öt egy bázist ért, illetve 8 SOt szórt walk nélkül. Az egy győzelem mellé már hat vereséget számlál az évben, de legalább az ERA statisztikát leszorította 5.00 alá. A fiatal Brothers volt az egyetlen csere dobónk, aki a nyolcadik inninget egy séta közben magabiztosan teljesítette.




















3. meccs, szerda: Padres-Rockies 3-5
A párharc döntőjére csak elkapót váltottunk, így a második meccs összeállításában csak annyi újdonság történt, hogy Morales helyett Iannetta volt a catcher. A mieink dobója a nagy visszatérő Cook lehetett, a házigazdáknál pedig Moseley kezdett. Elsőként két kiesést követően Helton egy single, Tulo pedig egy hit-by-pitch révén léphetett bázisra, de a S. Smith elleni strikeouttal menteni tudtak, majd a SD egy doublet vágott, de Cook levadászta az embert a kettes bázisról és a következő két outot is magabiztosan postáztuk. A második játszmában az újonc Blackmon bemutatta karrierje első ütését egy single formájában, amely után egy errorból egyenesen a kettesen kötött ki, de képtelenek voltunk tovább segíteni őt, aztán a házigazdák egyetlen kieső közben három singleből feltöltötték a bázisokat, Gonzalez pedig egy groundout alatti kiejtésből volt eredményes, így megszerezték az első pontot. A következő támadás alatt két outnál Helton egyenlített egy solo homerunnal, majd zsinórban három singlet hoztunk, melyek közül Wiggy RBI single találata a vezetésünket jelentette, végül 2in-2out szituációt harcoltunk ki, de Blackmon ellen Hawpe egy látványos elkapással hárított fontos helyzetben, így csak 2-1re tudtunk fordítani. A harmadik dobórészt Cook két single ellenére biztosan hozta le, mivel köztük akadt egy caught stealing, a negyedik inning során pedig egyik oldal se járt a bázisok közelében. Ezt követően Helton pakolt be egy doublet, Tulo pedig egy RBI single megmozdulásból növelte tovább a vezetést, de Wiggy ellen sajnos véget ért az akció. A hazaiak soros próbálkozásában mindössze egy 2out single esett, míg a hatodik játékrész tetején a Rox is csupán ennyire volt képes az első SDi cseredobó ellen Cook jóvoltából. Ezután lettek először igazán gondjai a veterán dobónknak, két kiejtés mellett két ütőt engedett pályára, a később szándékosan sétáltatott Cantu beállása alatt pedig egy wild pitchből hazaért az előbbi futó, majd a dobócsere után A. Gonzalez RBI single egyenlítése már Belisle ellen született, aki nagy nehezen két emberrel a pontszerző helyeken tudta befejezni a játékot, de addigra már 3-3 volt az állás. A hetedik menetben Helton révén értünk el egy doublet, majd két kieső után S. Smitht szándékosan sétáltatták, de hiába volt emberünk az egyes-kettes bázison Wiggy groundouttal búcsúzott, közben Belisle háromból három kiejtéssel jeleskedett a dobó részben. A nyolcadik inning alatt képtelenek voltunk bázisra lépést kiharcolni, aztán Lindstrom ellen esett egy single, a pinch runner pedig egészen a hármas bázisig eljutott, de egy fielder's choice play közben a dobó kidobta őt a home platenél, majd jött még egy single, de két emberrel a pályán sikerült összehoznunk a harmadik outot. 3-3nál kezdtük meg a kilencedik játékot, amelyben CarGo mutatott be egy singlet, egy sac bunt playből a kettesre lépett, Heltont direkt sétálni hagyták, majd egy wild pitch által a pontszerző területeket foglalhatták el, ahonnan Tulo mindkettejüket beküldte egy 2run RBI doublelal, de a következő két ütő kiesett, így két pont előnybe kerültünk. Ezután már csak Street feladata volt hátra, aki ezúttal se hibázott, hanem könnyen kiszórta a három ellenfelét, így 5-3as győzelmet arattunk.
- Nagyon fontos győzelmet arattunk, ezzel több hét után újra sikerrel tudtunk venni egy párharcot, ráadásul egy közvetlen ellenfél ellen idegenben, így eredményesen fejeztük be az idegenbeli túrát. A meccs hőse Tulowitzki volt, aki négy beállása alatt három ütést rittyentett, melyekből összesen három pontot hozott a konyhára, beleértve a kilencedik inningben lőtt 2run RBI doublet, ami tulajdonképpen a győzelmet jelentette, ezzel már 36 RBInál tart. A másik extra teljesítmény Helton ütőjéből érkezett a szerdai napon, a veterán 1B 4/4el tüzelt, három több bázisos ütést könyvelhetett el, két double mellett az idei nyolcadik hazafutását lőtte egy pontért, és természetesen jócskán stabilizálta az átlagát .300 fölött. A maradék egy pontot Wigginton érte el, aki öt próbálkozása közül egyetlen singlet hozott, amellyel a 17. pontszerzését produkálta az évben, mellette viszont négy embert hagyott bázison. Hozzá hasonlóan Gonzalez is csak 1/5re volt képes a sor élén, nagy sokára tudott elsüllyeszteni egy singlet, jókora erdőben van leadoff hitterként. Az újonc Blackmon karrierje második MLB meccsén 1/4el lengetett, a már említett első ütése mellett egy látványos elkapást is végrehajtott a bal szélen. S. Smith ugyanilyen mérleggel zárt, három kiesése közül kettőt strikeouttal szenvedett el és négy LOBt kapart össze. Nelson négyből semminél tartott, amikor a hajrában Herrera váltotta 2Bként, aki az egyetlen beállása alatt egy sikeres sac bunt playt csinált meg. Iannetta a sor végén pocsékul ütött, mind a négy akciójában simán kiesett, három alkalommal dobás utáni kiejtés áldozata lett. Csereként még Young Jr lépett színre, de groundouttal búcsúzott a nyolcadik menetben. Cook az idei első kezdő meccsén magabiztos formában dobott, a végére bizonytalanodott el kicsit, amikor a hatodik játéka közben két futást szenvedett el a napi háromból. 5.2 inning alatt hat ütést és négy sétát engedélyezett, illetve négy SOt jegyzett, támadásban pedig három kísérletből egy ütést is el tudott érni. Belisle a hatodik-hetedik játék alkalmával négy embert búcsúztatott el, viszont kapott egy ütést, amiből hazaért Cook harmadik embere, így ő vesztette el az előnyt. Lindstrom a nyolcadik játékot két ütés ellenére abszolválta, végül a győzelmet is neki írták fel. Street pedig újabb nagyon magabiztos savet produkált, háromból három outot jegyzett, az utolsót SO formájában.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 35-27 (62 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 33-29 (62 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 29-32 (61 meccs, 5.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 29-34 (63 meccs, 6.5 GB)
5. San Diego Padres 28-35 (63 meccs, 6.5 GB)

A hét első felében a mi párharcunk mellett a Dodgers a Phils ellen 2-1re botlott, a Giants pedig ilyen arányban múlta felül a Natst, közben a D'backs az első két meccset elvesztette Pittsburghben, még lesz egy harmadik fellépésük. A következő napokban a SF a Cincyvel fog játszani, a Padres utánunk a Washingtont fogadja, az Arizona pedig hétvégén a Marlinsnél léphet fel.

A Rockies a következő négy napban a Los Angeles Dodgers ellen kezdi meg a hazai meccs sorozatát, akikkel a következő menetrend szerint fogunk játszani: péntek 02:40, szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Bízzunk az eredményes folytatásban, ideje lenne most már ha elkezdenénk nyerni a meccseket és be tudnánk húzni ezt a fontos párharcot, hogy megerősítsük a harmadik helyet és feljebb zárkózzunk a két éllovasra. GO ROCKIES!!!

A változatosság kedvéért, a Colorado Rapids gárdája az elmúlt hétvégén újabb döntetlent játszott, ezúttal a keleti listavezető Philadelphia Union ellen értünk el 1-1-es döntetlent hazai környezetben. A bajnoki címvédő csapat ezzel zsinórban a hatodik mérkőzésén remizett, ugyanakkor már nyolc mérkőzés óta nem kaptunk ki, ezzel új klubcsúcsot sikerült felállítani, mégsem lehetünk igazán elégedettek, mert sok a sérültünk, és hetek óta képtelenek voltunk győzni.



















A Philadelphia ellen nem léphetett pályára az előző fordulóban frissen megsérülő két játékosunk, vagyis a középső hátvéd Marvell Wynne térdhajlító-húzódás miatt, a defenzív középpályás Joseph Nane pedig vállsérülésből kifolyólag volt harcképtelen. Eközben a Gold Cup csoportkörétől is biztosan távol maradó Omar Cummings-ra sem számíthattunk a bokaficama miatt, a szélső Sanna Nyassi pedig a gambiai válogatottbeli szereplése okán nem állhatott a klubcsapata rendelkezésére. Az áprilisban súlyos sérülést okozó Brian Mullan a tíz meccses eltiltásának nyolcadik találkozóját töltötte le az elmúlt hétvégén, Macoumba Kandji pedig továbbra is a térdszalag-szakadását követő rehabilitációt töltötte. Hat embert nélkülöztünk, ezzel szemben Jamie Smith az előző két mérkőzés kényszerpihenőjét követően újra csatasorba állt, illetve Folan-re is számíthattunk a cserepadon. A Rapids kezdője a következőképpen állt össze: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Wallace - Thompson, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Akpan, Casey.

Múlt szombat este, kiváló labdarúgóidőben láthattuk vendégül az idény egyik meglepetéscsapatát, a ligában mindössze második szezonját töltő Union együttesét a DSGP jó 12 ezres nézőserege előtt. A mérkőzés szokás szerint a tapogatózás jegyében vette kezdetét, az első negyedóra végén azonban Moor hibájából kis híján megszerezték a vezetést a vendégek, de a kifutó Pickens mellett McInerney képtelen volt érdemben tovább tenni a játékszert. Nem sokkal később Smith oldalsó pontrúgása után a középre adott labdát Akpan bólintotta kevéssel a kapu mellé, a mieink ekkor még közelebb jártak a vezető találathoz. Ezt követően egyre inkább kezdtük irányításunk alá vonni a találkozó alakulását, több formás támadást vezettünk, nem egyszer perceken át denveri lábakon járt a labda a vendég térfélen, és közben helyzeteket is ki tudtunk dolgozni, Akpan például egy újabb bátor lövéssel tesztelte a philadelphiai kapust. Közel félóra után Kimura szorításában törhetett kapura az egyik Union-csatár, de Pickens kapus újra nagyszerűen mozdult ki a kapujából, és félelmetesen jó ütemben lopta le ellenfele lábáról a játékszert, szabálytalanságról szó sem lehetett. A félidő utolsó perceit ismét a házigazdák nyomták meg jobban, de a vezetést képtelenek voltunk megszerezni, az utolsó másodpercekben még Wallace beadása után Casey fejese ment mellé, sajnos a labda túl magas volt Conor-nak, így hiába vált le gyönyörűen a védőjéről, képtelen volt pontosan kapu felé irányítani a játékszert. Kifejezetten nagy iramban telt el az első 45 minutum, a Rapids játszott fölényben, de a Union ellenakciói rengeteg gólveszélyt hordoztak magukban, így abszolút nem mehettünk biztosra, és az eredmény is gól nélküli döntetlen volt féltávnál.

A szünet alatt a csatársorban eszközöltünk egy kis változtatást, s kisebb meglepetésre az első félidőben igazán veszélyesen játszó Akpant cseréltük le, aki helyett Amarikwa szállt be. Nem sokkal a folytatást követően, a meccs addigi legnagyobb helyzetét puskázta el a Philly, miután Daniel jókora gólhelyzetben, magát senkitől sem zavartatva az egekbe bombázott. Viszonylag nyugodtan csordogált a játék, aztán egyszer csak, a 63. percben a játékvezető a kapitány Mastroeni lerántásáért teljes joggal ítélt büntetőt a bajnokcsapat javára. Az ítélet végrehajtója természetesen Conor Casey lett, aki sikerrel értékesítette a tizenegyest, miután a veterán Mondragon kapus elvetődött jobbra, a denveri gólgyáros pedig egy rendkívül látványos, hanyag alányeséssel juttatta a játékszert a kapu közepébe. Félórával a befejezést megelőzően megszereztük a vezetést, azonban alig három perccel múlva Mwanga remekül eltalált középtávoli lövését Pickens képtelen volt kipiszkálni a kapuja jobb sarkából, így máris egalizált a Union. Rendkívül dühítő volt, hogy a nehezen megszerzett előnyt ennyire könnyedén leadtuk, ahogyan azt mostanában elég gyakran tettük, értékes pontokat elhullajtva. Nem szerettünk volna ismét pórul járni, ezért rövidesen a maradék két cserelehetőségünket is kihasználtuk, amikor Casey-t Folan váltotta, Kimura helyére pedig Palguta érkezett a védelembe. A végjátékban jobbára a mieink akcióztak, de görcsös próbálkozásainkat nem koronázta siker, így nem történt már további változás az eredményben, hiába igyekeztünk becsülettel, újra be kellett érnünk az 1-1-es döntetlennel, zsinórban a hatodik meccsünkön történt pontosztozkodás, amivel új MLS-rekordot állítottunk fel. Túl nagy boldogságot azonban sem ez, sem a nyolc meccses veretlen széria nem jelenthet, mivel sorozatban játsszuk le az olyan meccseket, hogy rendre vezetést szerzünk, de csak egy pontot tudunk megszerezni, ami abszolút nem lehet elegendő a céljaink eléréséhez.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Nem igazán tudok elégedett lenni az újabb egyetlen pontunkkal, mivel hazai környezetben győzelmet reméltünk, bár kétségtelenül szép teljesítmény, hogy ilyen hosszú ideje veretlenek vagyunk. Az első félidőben megfelelő nyomást tudtunk gyakorolni az ellenfélre, de a helyzeteinket képtelenek voltunk gólra váltani, majd amikor a szünet után egy pontrúgásból megszereztünk a vezetést, pár perc múlva egyenlítést engedélyeztünk, és már nem is tudtunk jelentősen újítani. Sajnos, több pontatlanságot, egyéni hibát észleltem a játékunkban, amelyeket mindenképpen ki kellene javítanunk a jövőben, és fel is fogom hívni rá a srácok figyelmét. Nagyon bízunk Omar mielőbbi felépülésében, mivel az utóbbi mérkőzéseken különösen érzékelhető volt a hiánya, pontosan rá lenne szüksége a támadójátékunknak, a robbanékonysága és az állandó gólveszélyessége meccseket tudna eldönteni, remélhetőleg a következő fordulóban már újra számíthatunk rá, és elkezdhetjük végre nyerni a meccseket."

A keddi napon a Rapids B-csapata 1-0-s vereséget szenvedett a Houston Dynamo elleni idegenbeli mérkőzésen az MLS Reserve League legutóbbi fordulójában, ezzel a csapat továbbra is nyeretlen a szezonban. A mieink a következő összetételben vették fel a harcot, és végül csak egy hajrában kapott találattal hajtottak fejet Texas-ban: Joyce - Ababio (Lind), Holody, Palguta (Perez), Earls - Janniere, Emory (Rogers), LaBauex, Mullan (Christenson), Copeland, Akpan.

Az elmúlt napokban egy szerencsétlen sérülés sújtotta a csapatunkat, amikor a tartalék együttes meghatározó játékosa, Davy Armstrong agyrázkódást szenvedett egy edzés alatt. A tehetséges középpályást az egymás közti gyakorlás során egy erős közeli lövés találta fejen, melyet követően emlékezetkiesésessel küzdött, és egyelőre bizonytalan ideig még biztosan pihennie kell.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 8-2-6, 30 pont (16 meccs)
2. FC Dallas 7-3-4, 25 pont (14 meccs)
3. Seattle Sounders 5-4-6, 21 pont (15 meccs)
4. Real Salt Lake 6-2-2, 20 pont (10 meccs)
5. Colorado Rapids 4-3-7, 19 pont (14 meccs)
6. Chivas USA 4-4-5, 17 pont (13 meccs)
7. Portland Timbers 5-5-2, 17 pont (12 meccs)
8. San Jose Earthquakes 4-4-4, 16 pont (12 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-5-7, 10 pont (13 meccs)

Gyakorlatilag egyenlő távolságra vagyunk a mezőny elejétől és a végétől, mivel mögöttünk is összesűrűsödött néhány üldöző, már csak ezért is jó lenne, hogy nyerjünk végre néhány mérkőzést, hogy a következő hetekben egy kicsit meg tudjuk szilárdítani a pozíciónkat. A következő fordulóban a szezonnyitón 4-1-re legyőzött Portland Timbers gárdájához látogatunk, akik ellen magyar idő szerint vasárnapra virradóra, 04:30-tól léphetünk pályára, és Oregon-ban biztosan jóval nehezebb dolgunk lesz a harcias újonc csapat ellen.

A múlt hétvégén a Colorado Rockies csapata három rendkívül kiélezett mérkőzést játszott le a tavalyi World Series nyertes San Francisco Giants alakulata ellen, de sajnos ezek közül kettőt is elveszítettünk, így újabb seriest zártunk vesztesként.






















1. meccs, péntek: Giants-Rockies 3-1
A párharc nyitómeccsén a mostanában megszokott összeállításunkkal vettük fel a harcot a SF ellen, vagyis S. Smith lehetett a leadoff hitter, mellette még CarGo és Fowler játszottak az outfielden, illetve Helton, Herrera, Tulo, Wiggy az infielden, az elkapó pedig Iannetta volt. A soron következő kezdő dobó a legutóbb nagyszerűen bemutatkozó Nicasio lehetett, a Giantsben pedig Cain kezdett. Az első menetben a sorunk felső hármasa képtelen volt pályára jutni, majd Nicasio ellen egy singlet értek el, de a futót a hármas bázison sikerült megfékeznünk. Aztán második nekifutásra már Helton elért egy sétát, de a másik három ember kiesett, közben a hazaiak nem tudtak bázisra kerülni. A harmadik inning alatt meglepetésre a dobó Nicasio állt bele egy double ütésbe, de ennél többet nem tudtunk elérni, mivel utána S. Smith és Herrera is kiesett futóval a kettes bázison, példáját megirigyelve a Giants dobója is bevágott egy singlet, de egy Tulo-Helton double playel védekeztünk ellenük. Ezután CarGo harcolt ki egy walkot, Tulo doublelal pedig mindketten a pontszerző helyekre kerültek, melynél Helton tudott eredményes lenni egy groundoutos kiesés közben, Iannetta még sétált, de Fowler strikeouttal hagyott fent két embert a szélső bázisokon, így csak 1-0s előnybe kerültünk. A negyedik dobórészben az ellenfél hozott egy singlet, de a rablás elkapásával védekeztünk, majd újabb két singlet kaptunk, Ross pedig mindkét társát haza tudta küldeni egy doubleból, majd Crawford RBI doublelal újabb pontot hoztak, így máris 3-1re fordítottak. Az ötödikben Nicasio lőtt egy újabb két bázisos találatot, míg CarGo singlet talált, Tulo walkot hozott, de Helton könnyedén kiesett a bases loaded helyzetnél, majd a SF részéről egyetlen single esett a következő akció alkalmával. A hatodik játszmában esélytelenek voltunk, míg Nicasio egy 2out doublet szenvedett el, Crawfordot szándékosan felengedte egy sétával, Whiteside ellen pedig sikerült lezárni az inninget. Aztán a három ütőnk megint a sima kiejtés sorsára jutott, majd a hetedik dobórészt immár az első csere ember Belisle hozta makulátlanul. A következő támadásban a CarGo, Tulo, Helton hármas kísérletei kudarcba fulladtak, így egyre kevesebb lehetőségünk maradt a felzárkózásra, de M. Reynolds is kiegyensúlyozottan tevékenykedett, mind a három ellenfelét egyenesen dobás utáni kiejtéssel szórta ki. Az utolsó játék előtt 1-3as hátrányban voltunk, Iannetta walk és a PH Giambi single révén két futót helyeztünk el a pályán egyetlen kiesővel, de az újabb helyzetet is kihagytuk és a S. Smith elleni strikeouttal fejeződött be az összecsapás, ezzel 3-1re vesztettünk.
- Ismét a gyenge helyzet kihasználásunkon ment el a meccs, mivel csupán 1/13 arányban ütöttünk, amikor pontszerző területen voltak a futóink, az egyetlen pontunkat pedig egy groundout közben értük el. Tulowitzki folytatta a magára találást, egy doublet és egy walkot ért el, két alkalommal esett ki, hazaérni képtelen volt, de végre újra .250 fölé küzdötte az átlagát. Gonzalez hozzá hasonlóan 1/3as mutatóval zárta a meccset, a single és a walk mellé az idei nyolcadik alkalommal elért bázisrablását jegyezhette fel és a csapat egyetlen futása is a nevéhez fűződött. A veterán Helton groundoutos kiesése jelentette az egyetlen pontunkat, az idei 24. RBI volt számára, ütést nem ért el, csupán egy sétával járt bázison, eltékozolt egy bases loaded lehetőséget és összesen négy társát hagyta fent a pályán. Wigginton az elmúlt series remek meccsei után nagyon visszaesett és csak 0/4et hozott. Az összeállításba visszakerülő Herrera ugyanúgy négyből semmivel maradt csendben, de volt egy szép fogása a kettes bázisnál. Az elkapó Iannetta két kiesés mellett két sétát tudott hozzátenni a támadásainkhoz, de egyikkel se jutottunk túl sokra. A sor utolsó helyére visszacsúszó Fowler hatalmas erdőben volt, mind a három beállásában strikeoutot elszenvedve szórták ki, legalább védekezésben bemutatott egy nagyszerű elkapást. Az első ember S. Smith számára sem ment pénteken az ütés, 0/5ös mérlege alatt két SOt kapott és négy LOBt jegyzett, így lekerült .300 alá az éves hatékonysága. A klasszikus csere ütőink közül Spilborghs két emberrel a pályán kapott flyoutot, Young Jr groundoutba ment bele, Giambi pedig singlet ütött az utolsó menetben, futóként Nelson helyettesítette, de képtelen volt ennél tovább eljutni. Nicasio a második meccsét játszhatta le a nagyok között, de sajnos a gyenge támadójáték miatt az egyetlen megingása a meccs elvesztésébe került. Öt játékot hibátlan teljesítménnyel hozott le, viszont közben a negyedikben megremegett és három pontot engedélyezett az ellenfélnek, végül a hat inning alatt összesen 9 ütést hoztak rajta, második meccsén az első vereséget jegyezte. Hozzátartozik még a játékához, hogy nagyszerű ütőformában segítette a támadásainkat, két beállás alatt két doublet süllyesztett el, a csapat egyetlen több ütést elérő játékosa lett, ami kicsit ciki az ütőkre nézve. Belisle a hetedik inninget hibátanul abszolválta, még két SOt is elért. M. Reynolds pedig az utolsó dobórészben háromból három strikeoutot osztott ki és mindössze 12 dobásból kiszórta az ellenfeleit.




















2. meccs, szombat: Giants-Rockies 1-2
Másnap egy délutáni mérkőzést rendeztek a párharcban, melyre több változás is történt a Rox összeállításában. Először is EYJR került be CFnek a leadoff spotba, a jobb szélen S. Smith helyét Spilbo vette át, Helton szabadnapja miatt Wiggy lett az 1B a hármasra pedig Nelson állt be, illetve az elkapóként Morales tűnt fel. A csapatunk dobója Chacin volt, a hazaiaknál pedig a balos Bumgarner kezdett a dombon. Az első támadásunkkal nem mentünk semmire, míg Chacin ellen két kieső után egy doublet és egy walkot értek el, de a mumus Ross ellen sikerült hárítani. A második próbálkozás alkalmával se tudtuk elkerülni a három kiesést, a hazaiak ezzel szemben újra két embert küldtek pályára, de ezúttal Torres ellen védekeztünk jól fontos helyzetben. A harmadikban Nelson egy single révén jegyezte az első ütésünket a meccsen, ám utána Morales ellen double playt mutattak be és a dobót is kiszórták, közben a SF egyetlen sétára volt képes. Ezt követően megint csak egy 2out singlet hoztunk CarGo jóvoltából, akit viszont a kettes bázisra tartva lekapcsoltak rablás közben, míg Chacin magabiztosan kiejtette az első három szembejövő riválist, így továbbra is maradt a 0-0. Aztán az ötödik inning alatt Tulo és Spilbo került pályára egy-egy single után, majd Nelson játéka alatt a double play közben a 2B hibázott és ebből Tulo hazaért, így megszereztük a vezetést, végül egy szándékos séta után Chacin ellen hozták a harmadik outot. Ezúttal elkerültük a gyors választ, mivel Torres double után caught stealinget hajtottunk végre és közben még két embert kiszórtunk, tartottuk az 1-0s vezetést. A hatodik játszmát EYJR nyitotta egy singlelel, majd Tulo RBI singleből ért haza a kettes bázisról, de shortstopot megelőzték a kettesen és véget ért a támadásunk 2-0nál, majd két kieső után Ross solo HRnal kapaszkodott feljebb a SF. Az ezt követő akciónkban Wiggy single után sorban három ember búcsúzott, de a hetedik dobó játékot a reliever Lindstrom hiba nélkül tudta le. A nyolcadik felvonás során a pinch hitter S. Smith ért el egy singlet, de hiába jutott el egészen a harmadik kanyarig, képtelenek voltunk haza küldeni őt, aztán viszont Betancourt nem osztott lapot az ellenfélnek. A befejező támadójátékunkban Tulo jegyzett egy kósza singlet és elrabolta a kettes bázist, Nelson még sétált, de Morales ellen menteni tudtak. Aztán Street nagyon masszív teljesítménnyel búcsúztatta el a három ütőt, így megtartottuk a 2-1es előnyt.
- A határozottabb ütő teljesítmény révén az ötödik meccsünkön idén először tudtunk győzni a SF otthonában, miután 9-4el túllőttük őket szombaton. Az ütéseink közül Tulowizki egyedül hármat vállalt be, mindháromszor singlet talált, az egyik után az idei 32. pontját szerezte, illetve egy hazaérése is volt, elérte a 4. SBt az évben, talán valami igazán elindult nála és kezd jobb formába lendülni. A sor első helyén Young Jr három próbálkozás alatt csak egy singlet tett hozzá a meccs első felében játszva, később Fowler vette át a helyét, aki támadásban nem jutott szóhoz egy sac bunt playt leszámítva. Gonzalez minössze 1/4es mutatóra volt képes két bázison hagyással, az egyetlen singlet követően ráadásul meghiusították a rablási kísérletét. Ugyanilyen mutatóval zárt az 1B Wigginton, aki tartja .250 körüli éves átlagát és az utolsó inningre Helton állt a helyére védekezésben, illetve Spilborghs is négyből egyel zárt két LOB mellett, majd az utolsó outnál szép elkapást hajtott végre. Az ifjú Nelson a hármas bázison végig játszhatta a teljes mérkőzést és ha már ott volt, akkor bemutatott egy nagyszerű mentést védekezésben, mialatt három támadásban egy singlet és egy walkot regisztrált, de egyik pályára lépése után se tudott körbe érni. Az elkapó Morales a három kieséses akciója alkalmával négy társát engedte fent maradni, mindössze egy szándékos sétát ért el, míg a 2B Herrera újra találat nélkül zárt, három sima out és egy sac bunt jóvoltából. Az egyetlen csere játékosunk S. Smith egy leadoff singlet tudott hozni a nyolcadik inningben, de a hármas bázison fent ragadt. Chacin az elmúlt meccsek kisebb bizonytalanságai után visszatért a sebezhetetlen formához és hat inninget hozott le egyetlen solo homerunnal, miközben négy ütésen és három sétán tartotta az ellenfelet. A pitching countot nem menedzselte a legjobban, így relatíve korán távoznia kellett, de végig nagyon magabiztos volt és később se szúrtuk el a meccset, így meglett a hatodik győzelme az évben. Lindstrom a hetedik játékot három mezőny általi kiejtéssel simán letudta és továbbra is őrzi 1.16os ERA mutatóját. Őt követően Betancourt is masszívan dolgozta le a szembe jövő három embert és pályára kerülő ellenfél nélkül regisztrálta az idei 13. holdot. Street két hét után hozhatott újra savet azóta lehetősége se volt rá, most viszont stabilan megőrizte az egy pontos előnyt a végjátékban és a 15. sikeres befejezését abszolválta 2011ben.




















3. meccs, vasárnap: Rockies-Giants 1-2
A series mindent eldöntő harmadik meccsét vasárnap délután rendezték az AT&T Parkban. Az összeállításunk megint kissé furcsán nézett ki, sok változás történt szombathoz képest, visszatért Helton, Iannetta, S. Smith a megszokott helyére, közben Wiggy a harmadik bázisra ment át, a kettesen pedig Nelson kezdett. Az aktuális dobónk Hammel volt, az ellenfélnél az újonc Vogelsong állt ki ellenünk. Az első denveri akció simán kudarcba fulladt, mind a három ütő kiesett, kettő strikeouttal végezte, de a Giants se járt jobban, mivel Hammel és két SOt osztott pályára engedés nélkül. Aztán a második inningben már Helton sétával és Wigginton singlelel kerültünk fel, de 2in-1out után Nelson és Iannetta is kiestek, majd Hammel biztosan feltartóztatta a soros három ütőt. A harmadikban megint sikertelenek voltunk, közben a SF is csupán egyetlen sétára volt képes, melyet követően zsinórban három out play érkezett. Ezt követően a CarGo, Tulo, Helton trió is simán el lett búcsúztatva, de Hammel is magabiztosan kiszórta az ellenfeleit, így négy játék után is pont nélkül álltunk. Következő nekifutásra Wiggy újra bemutatott egy single ütést, azonban Nelson ellen egy double playel védekeztek, ezután viszont Iannetta kivágott egy solo homerunt a left center fieldre, mellyel 1-0s vezetéshez jutottunk. Ezután Hammel az ötödik alján sem kegyelmezett, majd a hatodik játékrészben mindössze S. Smith jóvoltából tudtunk felmutatni egy singlet, a Giants pedig két kieső után két futót küldött pályára és a napi első ütésüket is elérték, aztán Sanchez RBI singleből az egyenlítést is postázták. A hetedik inning alatt mindkét csapatban kiesett a soros három-három ütő, aztán a mieink a nyolcadikban se voltak képesek bázisra férkőzni. Ezt követően dobót cseréltünk és Hammel helyére Lindstrom érkezett, aki rögtön egy sétát engedélyezett, a futót pedig tovább küldték egy bunttal a kettesre, Iannetta passed ballal a hármasra ért, ahonnan Torres egy RBI singleből juttatta haza, majd egy pickoff után újabb ütés született mire sikerült befejezni a játékot. 2-1es előnyben voltak a házigazdák, a kilencedik tetején az életben maradásért támadtunk, de S. Smith, CarGo, Tulo mindannyian kiestek a closer Wilson ellen, így esélyünk sem lehetett az egyenlítésre, 2-1re elvesztettük az utolsó meccset, ahogyan sajnos a párharcot is.
- Megint egy nagyon szoros meccsen kaptunk ki, egyik csapat sem sziporkázott támadásban, csak 4-4 ütésre voltak képesek a felek. Ezekből Wigginton a sor hatodik helyéről kettőt vállalt a három beállása alatt, de egyik singleből se voltak képes hazaérni. Az egyetlen pontunk a catcher Iannetta nevéhez fűződött, aki az ötödik inningben két kiesőnél vágott be egy solo HRt, amely már a nyolcadik volt tőle a szezonban és a 23. RBIt regisztrálta. Mellettük még S. Smith ért el egy ütést, három strikeout mellett tudott felmutatni egy singlet, amivel visszajött .300as átlagra, de egyébként csapnivaló napja volt. Gonzalez még nála is pocsékabban ütött, mivel mind a négy beállásában dobás utáni kiejtéssel búcsúztatták el és hozzájuk hasonlóan Tulowitzki is 0/4et termelt, de legalább egyetlen SOt sem kapott. A csapatból egyedül Helton jegyzett sétát, a másik két játékában a kiesés sorsára jutott, így ő viszont lecsúszott a .300as összetett hatékonyság alá, ugyanakkor egy bravúros megoldást láthattunk tőle védekezésben. Az első ember Young Jr is találat nélkül zárt, négyből négyszer kiesett, majd a hajrában Spilborghs vette át a CF helyét, aki egyetlen beállásban SOt kapott. Nelson először tűnt fel a második bázison, de szépen védekezett, viszont ütésben háromból háromszor kiesett és három bázison hagyásig jutott. A kezdő dobó Hammel meglepően jó meccset tudott le, mivel az első ütését csupán a hatodik játékban szenvedte el és összesen két találatot kapott hét inning alatt. Sajnos ez is kevés volt a győzelemhez, pedig csak egy pontot hoztak ellene, tőle soha nem látott módon kitett magáért. Az eddig mindig nagyon magabiztos Lindstrom ellen viszont elment a mérkőzés, mivel a nehézkes nyolcadik inningben elszenvedte a zakót jelentő futást, így a szezonban először regisztrált vereséget.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 33-26 (59 meccs, 0.5 GB)
2. Arizona Diamondbacks 33-27 (60 meccs, 0.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 28-32 (60 meccs, 5.5 GB)
4. Colorado Rockies 27-31 (58 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 27-33 (60 meccs, 6.5 GB)

Újra visszaestünk a negyedik helyre a csoportban, mivel minden riválisunk eredményesebb hétvégét zárt nálunk. A SF a legyőzésünkkel az élre tört, mivel a D'backs egálra végzett a Nats ellen, közben a Dodgers háromból két meccset elvitt Cincyből, a Padres pedig 3-1re diadalmaskodott az Astros ellen, ezzel már ők is a nyakunkon vannak. A hét első felében a SF a Washingtont fogadja, a LAD Phillybe látogat, az Arizona pedig a Pirates ellen fog játszani.

Eközben a mieink a San Diego Padres ellen zárhatják le a három meccses kaliforniai túrát, de a leggyengébb rivális ellen se mehetünk biztosra, nagyon kéne viszont már néhány győzelem. Ellenük a következő időpontokban próbálkozhatunk: kedd 04:05, szerda 04:05, csütörtök 00:35. Jó lenne végre megállítani a visszaesést és nyerni egy párharcot! Még egy fontos esemény: hétfőtől szerdáig rendezik meg az idei MLB draftot, melynek eseményeiről természetesen majd utólag be fogunk számolni. GO ROCKIES!!!

A mai naptól június 25-ig rendezik meg az Egyesült Államokban a 2011-es Észak-, és Közép-amerikai kontinens labdarúgó bajnokságát, a történelem 11. Gold Cup rendezvényét. Sajnálatos módon, az előzetesen bejelentett keretekkel ellentétben, jelen állás szerint úgy néz ki, hogy sérülések miatt a Colorado Rapids-ből egyetlen játékos sem vehet részt a tornán, de egyelőre a megjelenésük csak a csoportkörből húzható ki, így mivel még van esély a két denveri képviselő fellépésére - és mert egyébként is megígértük - természetesen széleskörű követést biztosítunk olvasóink számára a teljes idei Gold Cup-ról.



















A két lehetséges Rapids-résztvevő a jamaicai válogatott előzetes keretébe nyert besorolást, azonban közülük a 28 éves Omar Cummings a május 4-i Houston Dynamo elleni MLS-találkozón elszenvedett bokasérüléséből azóta sem épült fel, egy hónapja még csak edzésen sem vehetett részt, így lehetetlen, hogy a csoportkör alatt pályára léphessen a Gold Cup-on. A június 18-án kezdődő egyenes kieséses szakaszra való csatlakozása egyelőre nem zárható ki, mindez függ az egészségi állapotától, és természetesen a 'Reggae Boyz' továbbjutásától. Az elmúlt év legeredményesebb denveri támadója karrierje során eleddig 23 találkozón viselhette a zöld-sárgák nemzeti mezét, melyek alatt hét gólt szerzett. A villámléptű csatár még 2008-ban mutatkozott be a válogatottban, legutolsó fellépésén, idén márciusban győztes találatot jegyzett a Salvador elleni 3-2-re megnyert barátságos találkozón.

Eközben a veterán Tyrone Marshall szereplése egy másik Rapids-hátvéd, Marvell Wynne állapotától függ, aki az elmúlt hétvégén térdhajlító sérülést szenvedett, Marshall pedig kijelentette, hogy amíg társa nem épül fel ebből a sérülésből, addig kizárható a részvétele a kontinensviadalon, mivel jelenleg fontosabbnak tartja a klub eredményességét, és nem szeretné, hogy a bajnoki címvédő csapat egyszerre két meghatározó középhátvédjét nélkülözze. Wynne ezen a hétvégén még harcképtelen volt a Philadelphia Union ellen, de van még rá esély, hogy a következő két meccs valamelyikén visszatérhet, ebben az esetben pedig Marshall elutazhatna a válogatotthoz a csoportkör végeztével. A 36 esztendős középhátvéd számtalan nagy csatát megélt már Jamaica nemzeti csapatában, több alkalommal csapatkapitányként lépett pályára a válogatottban, és 2000-es debütálása óta 81 mérkőzésen szerepelt, ezalatt három gól került a neve mellé. Utoljára januárban, Kanada ellen tűnt fel a jamaicai csapatban, mely után már a válogatottól való visszavonulás gondolatával is kacérkodott, jókora meglepetésként érte, amikor május végén mégis értesült a keretbe való meghívásáról, de egyelőre esélytelen, hogy ennek eleget is tudjon tenni.

A jamaicai csapat a 12 fős mezőnyben a B-csoportba került, ahol Honduras, Grenada és Guatemala társaságában küzdhetnek a továbbjutásért, melyet az első két hely automatikusan maga után vonna, de a három csoportból a két jobb harmadik helyezett is csatlakozhat még a legjobb nyolc közé, erre mindenképpen van esélye az együttesnek. Számunkra most az a legfontosabb, hogy Jamaica nemzeti csapata harcolja ki a nyolc közé jutást, hiszen akkor még az egyenes kieséses szakaszban elképzelhető lenne valamelyik Rapids-es fellépése.



















A 2011-es Gold Cup-on tehát 12 Észak-, vagy Közép-amerikai nemzet labdarúgó válogatottja képviselteti magát, a három darab négy tagú csoportból pedig - a fent ismertetett rend szerint - nyolcan jutnak tovább az egyenes kieséses szakaszba, ahonnan már a megszokott, negyeddöntő, elődöntő, döntő sorrendben folytatódhatnak a küzdelmek.

A csoportmeccseket Arlington-ban, Carson-ban, Detroit-ban, Charlotte-ban, Miami-ben, Tampa-ban, Chicago-ban, Harrison-ban és Kansas City-ben rendezik; a negyeddöntőkre csatlakozik East Rutherford és Washington egy-egy stadionja; az elődöntőket Houston-ban játszhatják le, a finálé helyszíne pedig a pasadenai Rose Bowl stadion lesz.

A Gold Cup csoportbeosztása:

A-csoport: Mexikó, Costa Rica, Kuba, Salvador
B-csoport: Honduras, Jamaica, Guatemala, Grenada
C-csoport: Egyesült Államok, Kanada, Panama, Guadeloupe

A torna legnagyobb favoritjának természetesen a címvédő Mexikó és a tavalyi döntős, aktuális házigazda Egyesült Államok válogatottja tekinthető, mindkét helyi sztárcsapat igazán erős kerettel vesz részt a tornán, és meglepetésnek számítana, ha nem kettejük közül kerülne ki a végső győztes, de talán még az is, ha nem ez a két csapat találkozna egymással a június 25-i fináléban. Rajtuk kívül esetleg még Costa Rica vagy Honduras csapata érhet oda a végső csatározásba, de tőlük sem várható, hogy a nagyok dolgába képesek lesznek beleszólni.



















A Gold Cup menetrendje:

Csoportkör:

Június 6., hétfő:
- 00:00 Costa Rica - Kuba (A-csoport)
- 02:00 Mexikó - Salvador (A-csoport)
Június 7., kedd:
- 03:00 Jamaica - Grenada (B-csoport)
- 05:00 Honduras - Guatemala (B-csoport)
Június 8., szerda:
- 00:00 Panama - Guadeloupe (C-csoport)
- 02:00 Egyesült Államok - Kanada (C-csoport)
Június 10., péntek:
- 01:00 Costa Rica - Salvador (A-csoport)
- 03:00 Kuba - Mexikó (A-csoport)
Június 11., szombat:
- 01:00 Jamaica - Guatemala (B-csoport)
- 03:00 Grenada - Honduras (B-csoport)
Június 12., vasárnap:
- 00:00 Kanada - Guadeloupe (C-csoport)
- 02:00 Egyesült Államok - Panama (C-csoport)
Június 13., hétfő:
- 00:00 Salvador - Kuba (A-csoport)
- 02:00 Mexikó - Costa Rica (A-csoport)
Június 14., kedd:
- 01:00 Guatemala - Grenada (B-csoport)
- 03:00 Honduras - Jamaica (B-csoport)
Június 15., szerda:
- 01:00 Kanada - Panama (C-csoport)
- 03:00 Guadeloupe - Egyesült Államok (C-csoport)

Negyeddöntők:

Június 18., szombat:
- 23:00 A-csoport 2. helyezett - B-csoport 2. helyezett
Június 19., vasárnap:
- 02:00 A-csoport 1. helyezett - B/C-csoport 3. helyezett
- 21:00 B-csoport 1. helyezett - C-csoport 2. helyezett
Június 20., hétfő:
- 00:00 C-csoport 1. helyezett - A/B-csoport 3. helyezett

Elődöntők:

Június 23., csütörtök:
- 01:00 Az első negyeddöntő győztese - A második negyeddöntő győztese
- 04:00 A harmadik negyeddöntő győztese - A negyedik negyeddöntő győztese

Döntő:

Június 26., vasárnap:
- 03:00 Az elődöntők győztesei

A következő hetekben, ahogy halad előre a torna, időről időre jelentkezni fogunk további helyzetjelentő írásokkal, addig is szurkoljunk Jamaica sikereiért, hogy a csoportkör után csatlakozhassanak hozzájuk a denveri szereplők.

Kissé megkésve bár, de természetesen nem maradhat el idén sem a Colorado Avalanche elmúlt szezonjának értékelése, és közel két hónappal az alapszakasz befejezését követően, közelebbről is górcső alá vehetjük még egyszer, utoljára a csapat számára pocsékul záruló 2010/11-es idényt, melyben még a két évvel ezelőtti teljesítményt is alulmúlva, a mezőny 29. pozíciójában, vagyis utolsó előttiként végeztünk. Jöjjön az igazi fekete leves - Colorado szigorú kormányzójának elszámoltatását senki nem kerülhette el.



















Egy évvel ezelőtt, a nagy újjáépítés első esztendejében a csapat jókora meglepetésre részt vehetett a rájátszás küzdelmeiben, így talán kissé túlzott elvárás volt, amikor az idei évadot megelőzően az általános coloradói vélekedés ismét a playoff-szereplést várt volna a csapattól, holott a keret még mindig rendkívül fiatal, rutintalan játékosokból tevődött össze. Ennek ellenére kétségtelenül joggal reméltünk versenyképest eredményeket, hogy ha a rájátszásba nem is jutunk be, de legalább minél tovább harcban leszünk a legjobb nyolc nyugati csapattal, és miközben a fiatal hokisaink tapasztalatokkal, sikerekkel gazdagodnak, még valódi tétmeccseken is küzdhetünk, s mindez egyáltalán nem tűnt irreális célkitűzésnek...

Hát, végül tudjuk mi történt, s azok után, hogy az Avalanche az idény első felében abszolút versenyben volt a rájátszásért, de még a későbbi Presidents'-trófea-nyertes Canucks-t is szorongattuk egy darabig a divízió élén, január közepe magasságában fokozatos visszaesésbe kezdett, és az évad második fele horrorisztikusan sikerült. Egyre-másra után jöttek a vereségi és a nyeretlen sorozatok, olyan hosszúságban, amelyek kapcsán még a többi majorbajnokság követői is felkapták a fejüket. Csak a kontraszt kedvéért: december 7. és 19. között sorozatban hét meccset vívtunk meg rendes játékidős vereség nélkül, közben zsinórban hat alkalommal győztünk; míg a január 26-tól február 19-ig terjedő időszakban egymást követő tíz mérkőzésen képtelenek voltunk győzelmet aratni, majd egy nyert meccs után újabb tízes nyeretlen széria következett február 23-tól egészen március 17-ig - például az utolsó 33 mérkőzés közül 27-et vesztettünk el, s ebből a hat sikerből négyet csak túlórában értünk el.

Az eredményeken kívül számtalan statisztikai mutatóban jelentős visszaeséseket tapasztalhattunk a két félév teljesítményei között, például az első időszakban a mieink még a liga egyik leggólerősebb csapata voltak, a másodikban viszont messze a legkevesebb találatot szereztünk, ehelyett irdatlan mennyiségű kapott gólt nyeltünk be. A visszaesés okait illetően nehéz pontos választ adni, alighanem akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha a következő három átfogó tényezőt vesszük számításba (most az egyes csapategységek gyengélkedésére külön-külön nem térnék ki, inkább globálisan gondolkoznék), de hogy ezek közül melyik, milyen mértékben játszott bele a ritkán látható hanyatlásba, azt ki-ki döntse el saját belátása szerint.
















1.) az edzői motiválás hiánya - Joe Sacco és stábja képtelen volt lelket önteni a szétesőben lévő társaságba, és gyakorlatilag ahogy januárban hullámvölgybe kerültünk, onnantól kezdve ott is maradtunk hónapokon át a szezon végéig. Képtelenek voltunk újítani, nem egyszer egymás után sorban játszottuk le a lélektelenebbnél lélektelenebb mérkőzéseket, amivel egyértelműen a trénereknek is el kell számolniuk, hogy vajon minden tőlük telhetőt meg tudtak-e tenni a csapat feltüzelése érdekében, mert nagyon gyakran úgy tűnt, hogy totálisan tanácstalanok, és fogalmuk sincs, hogy hogyan tudnának hatni a játékosokra, ami igazán gyökeres probléma a profi sportban...

2.) a vezetőség versenyképtelen játékoscseréi - A jelenlegi általános menedzser, Greg Sherman, két évvel ezelőtti kinevezése óta gyakorlatilag csak véleményes, közel sem egyenlő értékű cseréket kötött meg a klub, és még ha nem is feltétlenül jártunk mindig rosszul az üzletekkel, egyértelműen jobb áron is meg lehetett volna kötni azokat a cseréket. Amíg tavaly még úgy ahogy be-bejöttek az egyenlőtlen trade-ek, idén nagyokat buktunk velük: Hunwick megszerzése katasztrofális csőd volt; Fleischmann bejött volna, de balszerencsénkre hamar lebetegedett; a Johnson és McClement megszerzésére irányuló csere pedig finoman fogalmazva is megosztotta a szurkolótáborunkat, ezidáig az új szerzemények nem feltétlenül bizonyították a trade jogosságát. Eközben olyan meghatározó játékosokról, és/vagy "saját nevelésű" palántákról mondtunk le talán kissé meggondolatlanul, mint például Shattenkirk, Hannan, Stewart, vagy C. Cohen, az igencsak kiszámíthatatlan irányvonal pedig nem kizárt, hogy elbizonytalanította a játékosokat, akik nem feltétlenül érezték magukat biztonságban Sherman légből kapott ötleteitől, ami szintén kihatással lehetett a gyengébb teljesítményre. Ilyen szeszélyes, beszámíthatatlan, fogalmatlan GM egyszerűen nem vezethet sikeres sportklubot a mai világban ennyire ésszerűtlen koncepcióval...
 
3.) a rengeteg sérülés - A csapatot összesen 474 darab sérülés miatti mérkőzéskihagyás sújtotta az elmúlt idény folyamán, mindez azt jelenti, hogy átlagosan egy-egy meccsről 5.78 játékos hiányzott, ennél több kimaradója csak az Islanders-nek volt a 2010/11-es évben. Az Avs-ben zsinórban a második évben nem volt egyetlen játékos sem, aki mind a 82 mérkőzést le tudta volna játszani, amely a lockout utáni időszakban egyetlen csapatnál sem fordult elő az NHL-ben. Elképesztő sérüléshullám söpört végig a csapaton, gyakorlatilag októbertől áprilisig folyamatosan volt több-kevesebb hiányzónk: volt aki egyáltalán nem játszhatott idén (például Mueller), voltak akik idejekorán dőltek ki (például Quincey, Fleischmann, Stastny), voltak akik menet közben többször is kiváltak (például Galiardi, Cumiskey, Foote), és természetesen volt rengeteg zúzódásos, húzódásos, vagy éppen csonttöréses kiesés, 5-10-15 mérkőzésekre. Lehet áltatni magunkat, és arról beszélni, hogy puhányok vagyunk, vagy az orvosi stáb végez kilátástalan munkát, de aki látta a sérülések mikéntjét, az pontosan tudja, hogy az esetek jelentős százaléka az ellenfelek gátlástalan, szándékos sportszerűtlenségeiből kifolyólag történt, amelyeket bárki meg mer tenni ellenünk, mivel kevés igazi verőemberük van, ráadásul Sacco mester azok munkáját is jelentősen ellehetetleníti. A gyáva gondolkodású tréner egy alárendelt, sorsába beletörődött csapatot hozott létre, a riválisok pedig ezen felbuzdulva bármit képesek megtenni ellenünk a jégen, és gyakorlatilag évről évre büntetlenül gyilkolhatnak le bennünket...



















Evezzünk valamivel kellemesebb vizekre, és térjünk át a játékosaink szereplésének egyéni elemzésére, amelyben először a legjobbakat tüntetném ki, akik jeles bizonyítvánnyal zárták az esztendőt [a DSB osztályzata: 5]:

Matt Duchene (80 meccs, 67 pont, 27+40): A másodéves tehetség idén végképp előlépett a csapat meghatározó játékosává, a pontok, a gólok és az asszisztok terén is az első helyen végzett a csapaton belül, s abszolút átvette az első számú center posztját. Gyakorlatilag a januári visszaesést leszámítva egyenletes, pontdús teljesítménnyel robotolta végig az évet, pedig korántsem voltak állandó sortársai. Igazából csak keveset játszott igazán jó formában lévő szélső mellett, tavaly Mueller, idén Fleischmann személyében találtunk átmenetileg neki való társat, de idő előtt elvesztette őket. Igazán intelligens játékos, védekezésben és támadásban egyaránt sokat fejlődött, abszolút azt vallom, hogy a következő évtizedek meghatározó játékosa lehet a csapatban, és az idei teljesítményénél sokkal többre is képes lehetne, ha végre hosszútávon is lehetne mellette egy gólvágó szélső, már csak miatta is rendkívül érdemes lenne szélsőt választani az idei börzére érvényes 1/2-es választási lehetőségünkből.

David Jones (77 meccs, 45 pont, 27+18): A nagyreményű szélsőnk végre végig tudott játszani egy teljes szezont egészségesen, és a 2010/11-es évadban csak kisebb sérülések hátráltatták, így nagyjából ki tudta hozni magából a valós tudását, és nem járt messze a 30 gólos határtól sem. Azok után, hogy tavaly és tavalyelőtt is hónapokkal az idény előtt harcképtelenné vált, joggal gondolhattuk azt, hogy karrierje törést szenvedett, de Jonesy sokadik nagy visszatérésének is páratlan lelkesedéssel futott neki, és bár helyenként érezhető volt rajta, hogy kissé félti a tavaly elszakadt térdét, s talán nem tette magát oda akkora elszántsággal, mint a súlyos sérülése előtt, így is rámenős játékot láthattunk tőle az évad jelentős részében. Elképesztően gólérzékeny játékos, nagyszerűen tudja követni az akcióinkat, a kapu közelében pedig szinte feltartóztathatatlan, igazi lesipuskás gólvágó, aki jobb csapatteljesítmény esetén csak még eredményesebb tudna lenni. Nem lehet kérdés, hogy meg kell tartanunk, létkérdés számunkra a szerepe, így alighanem a legdrágább nyári új tranzakciónk lehet, de ha végre elkerülnék a komoly sérülések, akkor minden pénzt megérhetne.

John-Michael Liles (76 meccs, 46 pont, 6+40): A védelem tengelyében az amerikai játékos gyakorlatilag a teljes szezont nagyon magas színvonalon játszotta végig, annak ellenére, hogy természetesen idén is a cserepletykák kereszttűzében tengette mindennapjait, ahogy már megszokhattuk tőle karrierje alatt. A szezont egy különleges NHL-rekorddöntéssel kezdte, amikor az évad első kilenc meccse mindegyikén asszisztot jegyzett, mellyel új klubcsúcsot is felállított, majd később a termelése mértéke érthetően visszaesett, de első osztályú védőmunkát hajtott végre szinte az évad teljes hosszában. Elképesztő szívvel segítette a csapatot meccsről meccsre, és ebben az évben vitathatatlanul vezéregyéniséggé vált, már nem csak a szurkolók kedvence lehet, de a társak is felnézhetnek rá. 40 asszisztjával Duchene mellett a csapat legtöbb gólpasszát jegyző játékosa lett, az évi 46 pontjához pedig csak hárommal kellett volna több a korábbi legeredményesebb teljesítménye megismétléséhez - valószínűleg mindkét kategóriában jobb eredményt ért volna el, ha az idény nem egy héttel korábban ért volna véget számára egy súlyos fej sérülés következtében. A következő idény után lejár a szerződése, így nem kizárt, hogy legkésőbb deadline-kor ezúttal tényleg távoznia kell, de talán bízhatunk benne, hogy a klub honorálni fogja a csapatért tett erőfeszítéseit egy szerződéshosszabbítással, lojalitása és elkötelezettsége révén pedig a csapatkapitányi poszt egyik legnagyobb esélyese.





















Első sorban, úgy gondoltam, hogy hármójukat érdemes külön dicséretben részesíteni, de a következő névsor tagjaival is többnyire meg lehettünk elégedve, amolyan második hullámban még ők tartoztak a pozitívabb játékosaink közé [a DSB osztályzata: 4]:

Milan Hejduk (71 meccs, 56 pont, 22+34): A csapat legrutinosabb támadóját szerencsére csak kisebb sérülések hátráltatták az év közben, így zsinórban a tizenegyedik szezonjában is képes volt átlépni a húsz gólos határt, ezzel Sakic klubrekordját adta át a múltnak. A veterán cseh hokis nyilván már soha nem lesz újra Rocket Richards-trófea győztes, és valószínűleg házi gólkirály sem, egyre többször hajlamos az elszürkülésre, háttérbe szorulásra, de azért egyfajta másodhegedűsként még tavaly is képes volt vezetgetni a fiatalokat, ami a jelenlegi helyzetben elvárható tőle. Több nagyszerű találattal adott tanúbizonyságot róla, hogy a gólérzékenysége még mindig a régi, és képes kihasználni a helyzeteit, noha robbanékonysága és rámenőssége már visszafogottabb is lett, továbbra is komoly tűz lobog benne. Mindannyiunk számára szívmelengető hír volt, hogy nem sokkal ezelőtt, újabb egy évvel meghosszabbította lejáró szerződését, így a 2011/12-es idényben is biztosan láthatjuk még a csapat színeiben, de lassan fel kell készülnünk rá, hogy hamarosan egy újabb klasszis fog elköszönni tőlünk.

Ryan O'Byrne (67 meccs, 10 pont, 0+10): Talán meglepetés lehet, hogy ennyire magasan került rangsorolásra, de a mutatott stabil teljesítményével egyértelműen rászolgált az elismerésre, noha kevés pontot szerzett, nem ez volt az elsődleges feladata. Az egykori montreali léhűtő még így is karrierje legtermékenyebb szezonját töltötte nálunk ezzel a tíz gólpasszal, alapjában véve csak hatodik-hetedik számú védőnek érkezett, de a sérülések miatt előrelépett, és nem egyszer vezetőszerep hárult rá az Avalanche zöldfülű védelmében, s a szezon jelentős részében az első számú bekkpárban kapott helyet Liles mellett, ahol leginkább a hátsó stabilitásért felelt, s tette ezt olyan meggyőzően, hogy büszkén veheti át most a "jó" bizonyítványát tőlem. Nagyszerű munkát végzett hátra felé, egyértelműen a csapat legkeményebb hátvédje volt, és összességében is 20 perc feletti átlag jégidővel végzett. Példaértékű megmozdulása volt, amilyen keménységgel átvészelt egy iszonyatosan durva arcsérülést, miután a korcsolyapengével eltalálták, de a pályán maradt az aktuális játékmegszakításban, és végig a korongért harcolt - később száz öltéssel kellett összevarrni a sebeit. Természetesen időnként akadtak hiányosságai, de mindent egybevetve egyértelműen kellemes meglepetés volt a személye, hiszen azok után, hogy mennyit szerencsétlenkedett a Habs-ben, nálunk egész szépen megállta a helyét. A legszembetűnőbb hiányossága a rengeteg felesleges kiállítása volt, gyakori, elkerülhető hibákkal sodorta emberhátrányba a csapatot, és a verőember McLeod után ő kapta a legtöbb büntetést a maga 75 percével, erre a jövőben jobban kéne figyelnie, ha szeretné még inkább hasznossá tenni magát. A jelenlegi ínséges időkben azt hiszem, fel sem merülhet, hogy ne hosszabbítsuk meg az idény végeztével lejáró kontraktusát.

Ryan O'Reilly (74 meccs, 26 pont, 13+13): A másodéves center az egész szezont kiegyensúlyozott formában játszotta végig, azonban amíg az évad első felében jobbára csak a határozott mezőnymunkájával hallatott magáról, addig a második félidőben a gólokat és a pontokat is látványos mennyiségben kezdte el termelni, leginkább ekkor szolgált rá az elismerő értékelésre. A jó formája és a sérülések miatt a szezon hajrájában már többször az 1-2. sorban tűnt fel az egyébként legfeljebb csak a harmadik sort centerező támadó, ahol végre kifuthatta magát és megmutatta, hogy többet ér annál, minthogy lent jegeljük őt. A hektikusan működő emberhátrányos egységünkben végig biztosan helyt állt, és a letámadást is rendre fáradhatatlanul végezte, mivel a tavaszi időszakban többször akadtak kifejezetten jó mérkőzései, így a jövőben komoly fejtörést okozhat a szakvezetésnek, hogy mi legyen az ő helye a csapaton belül. Bizonyára luxus lenne a harmadik számú sorban tartani egy ilyen képességű játékost, aki a szezon finisében összeeső csapatunk egyik legjobbja volt, nélkülözhetetlen vezéregyéniségről és csupaszív küzdeni tudásról tett ékes tanúbizonyságot, végképp bebizonyította mindenkinek, hogy igenis lehet számítani rá, s érdemes lenne több lehetőséget adni neki.


























Philippe Dupuis (76 meccs, 17 pont, 6+11): A szezon előtt kevesen gondolták volna, hogy egyáltalán beférhet a csapat keretébe, azt pedig még kevesebben, hogy a teljes idényt az NHL-es rezidencia kötelékében töltheti el. Pedig így történt, nyilván kellett ehhez a sok sérülés, ami miatt nem lehetett leküldeni őt még a szerényebb időszakokban sem, de a szezon jelentős részében még így is bőven rászolgált az elismerésre. A negyedik sorban általában csak 5-10 perces jégidőket kapott meccsenként, de ezalatt szinte minden egyes pályára lépése alkalmával a szívét kitette a jégre, és tudása legjavát igyekezett beleadni minden egyes mozdulatába. A maga nemében a legjobbunk volt, hiszen tudásához mérten talán ő volt az a játékosunk, aki leginkább a maximumot teljesítette. Hatalmas lendülettel vetette bele magát a letámadásokba, a kontratámadások alkalmával rámenős és pontos tudott lenni, illetve még a védekezésbe is becsülettel visszazárt, és a kevés lehetősége ellenére 17 pontot összeszorgoskodott, miközben az egész évben mindössze nyolc meccsre nem neveztük be.

Daniel Winnik (80 meccs, 26 pont, 11+15): O'Reilly hű társaként a szezon jelentős részét az ifjú center mellett töltötte a harmadik sor bal szélén, ám később sérülések miatt a gólszerző sorokban is feltűnt. A Coyotes egykori kiegészítő embere a csendes 2010-es offszezon egyetlen igazi, és egyben legnagyobb fogása volt, hiszen abszolút túlteljesített mindenféle előzetes elvárásokat, mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint hogy a magyar szurkolók szavazatai alapján az elmúlt év meglepetésemberének lett megválasztva a csapatban. Erre különösen a szezon első felében szolgált rá, amikor kompetens volt a csapat az idei szezonban, akkor nagyszerűen ment neki is a játék, nem csak hogy határozottan segítette a védekezést, és meghatározó szerepet töltött be a PK-egységünkben, de rendkívül pontosan fejezte be az ellentámadásait, és számtalan nagyszerű gólt szerzett. Később, nagyjából a januári hanyatlással párhuzamosan egyre jobban elcsendesedett a formája, és egy hosszú gólcsendet is meg kellett élnie, melyből csak az idény finiséhez közeledve tudott kikecmeregni, amikor a már tét nélküli mérkőzéseken újra felszabadult játékkal tudott emlékeztetni az őszi formájára. Rendkívül hasznos tagja volt a csapatnak, személyében egy igazán keménykötésű alsósoros csatárt ismerhettünk meg, aki még a helyzeteit is képes kíméletlenül kihasználni, így mindenképpen a csapat pozitívabb feléhez tartozott, és büszkék lehetünk rá, hogy hozzánk került.

Ryan Wilson (67 meccs, 16 pont, 3+13): A másodéves fizikai bekk az első teljes NHL-szezonjában is meggyőzően teljesített, és igaz, hogy akadtak hullámvölgyei, összességében mindenképpen sokat fejlődött. Idén jóval nagyobb szerep hárult rá, és a körülményekhez képest kifejezetten szépen helytállt, így még ha bizonyára sokan vitatják is a helyét a négyes "tanulók" táborában, én személy szerint ragaszkodom hozzá, hogy helye van ebben a névsorban. A szezont kissé lassabb formában kezdte, de aztán a védőtársai kiesése közben gyakran az első párban 20-25 perceket kellett játszania, amikor igazán kiteljesedhetett a játéka, védekezésben és támadásban egyaránt minden tőle telhetőt megtett, szokásához híven kőkeményen tevékenykedett az elhárításban, és lehetőségeihez mérten az előre játékunkat is igyekezett támogatni. A februári EJ-féle cserét követően stabilan Johnson párja volt a top duóban, ahol kissé lámpalázasan mozgott, a sztárfogás mellett többet szeretett volna mutatni a valódi tudásánál, de néhány zaklatottabb mérkőzés után újra stabilizálni tudta magát, és masszív formában tudott tevékenykedni az év végéig. Egyértelműen bebizonyította az elmúlt szezonban, hogy lehet rá számítani, nagyobb terhelés mellett is megállta a helyét, fiatal korából adódóan voltak kisebb-nagyobb hibái, melyeken még csiszolnia kell. Bőven lesz még ideje tovább fejlődni, nem kérdés, hogy számítanunk kell rá ezután is, jövőre már könnyen alapesetben előkelő helyet tölthet be a hierarchiai rendben.























Harmadikként érdemes, ha azokra is vetünk egy-egy pillantást, akik képtelenek voltak teljes idényt futni a csapatnál, vagy sérülés miatt, vagy mert éppen csak felkerültek a farmcsapatból, vagy egyszerűen menet közben csatlakoztak a klub kötelékéhez, így egyfajta "semleges" jelzővel illethetjük őket (zárójelben minden játékosnál kizárólag az Avalanche-ben jegyzett statisztikái szerepelnek) [a DSB osztályzata: 3]:

Shawn Belle (4 meccs, 0 pont): A színesbőrű hátvéd a csapat egyetlen deadline-napi cseréjében érkezett az Oilers-től egy farmcsapatok közti tranzakcióban, ideje nagy részét a Monsters-ben töltötte nálunk, de az évad utolsó meccsein már az Avs mezét is magára ölthette, de semmi emlékezetesen nem alkotott benne.

Kyle Cumiskey (18 meccs, 8 pont, 1+7): A rakétalábú védő számára igencsak pocsékul sikerült a 2010/11-es esztendő, ugyanis már október végén megsérült, majd közel három hónap kihagyás után megint csak pár hétig tudott játszani, amikor egy Wild elleni szokásos, mészárlásos mérkőzésen kiújult az agyrázkódása, és február 9-én játszhatta az utolsó meccsét az idényben. Ezalatt természetesen a játéka sem tudott igazán kibontakozni, s az egy szezonnal korábbi meghatározó teljesítménye után sokkal szerényebb volt ezen a 18 találkozón, így erősen kérdéses lehet, hogy marad-e egyáltalán a csapat kötelékében, de Hunwick mélyrepülését elnézve jó esélyei vannak rá, hogy újabb lehetőséget fog kapni.

Peter Forsberg (2 meccs, 0 pont): A csapat egykori emblematikus figurája februárban megkísérelte a visszatérést az NHL-be, és egy hétvége alatt lejátszott két idegenbeli mérkőzést a csapat színeiben, azonban látszólag hiába tűnt úgy, hogy jó formában van, a szokásos bokaproblémái továbbra is hátráltatták őt, és erőnlétileg sem bírta már kellőképpen a terhelést. A svéd klasszis két meccs lejátszása után úgy döntött, hogy megannyi visszatérés és próbálkozás után végleg szögreakasztja korcsolyáit, és február 14-én elbúcsúzott az aktív sportolástól, és a jövőben a MoDo asszisztens GM-jeként folytatja munkásságát. A szezon legemlékezetesebb pillanata volt, amikor visszatért, és egy örökké emelkedett momentum, amikor a visszavonulását jelentette be a klub történetének valaha volt egyik legnagyobb zsenije.

Tomas Fleischmann (22 meccs, 21 pont, 8+13): A Washington-tól a szezon közben érkezett cseh szélső fantasztikusan illeszkedett be a csapat második sorába, ideje jelentős részét Duchene társaságában töltötte, az ifjú klasszis pedig mellette volt képes a leghatékonyabb teljesítményére, mivel az új szerzemény kíméletlenül értékesítette a helyzeteit, nagyszerű góllövő formát sajátított el nálunk. Denveri léte alatt folyamatosan pont/meccs statisztikára volt képes, egy Chicago elleni mérkőzésen még egy pazar mesterhármast is végrehajtott, azonban nagyjából másfél hónap után kiderült, hogy tüdőembóliával küzd, és az egészsége érdekében azonnali kezelésekre volt szüksége, a játékát pedig megtiltották az orvosok a szezon további részében. Szerencsére az évad végére a kúra sikeres volt, így maradandó károsodása nem történt, de elvesztése hatalmas érvágás volt a csapat szempontjából, az igazi hanyatlásunk gyakorlatilag az ő kiválása utánra tehető, komoly veszteség volt a nélkülözése, hiszen lenyűgöző formában játszott. Nélkülözhetetlen lenne szerződést hosszabbítanunk vele, butaság lenne, ha nem szeretnénk megtartani őt, Duchene mellé szükségünk lenne egy ilyen góllövő játékosra, és hozzáállása alapján a hokis is nyitott lenne a maradásra.

T.J. Galiardi (35 mecs, 15 pont, 7+8): A tehetséges támadó balszerencsés szezonon van túl, és azt követően, hogy a 2009/10-es idény alatt a csapat egyik leghasznosabb játékosa tudott lenni, sajnos az elmúlt évadra jelentősen visszaesett a szerepe. Mindez nagyban köszönhető volt a rendkívüli balszerencséjének, ugyanis az elmúlt szezon alatt a meccsek felén sem tudott vállalni a játékot, két hosszabb kihagyása is volt egy-egy csuklótörés következtében, amelyek alapjában véve határozták meg teljesítményét. Eleinte sok lehetőséget kapott a felső sorokban, de nem igazán találta a pontszerző ritmust, ráadásul december-januárban 17 meccset kihagyott az első komoly sérülése miatt, visszatérése után rövid ideig az AHL-ben is megfordult, majd néhány újabb nagy ligás találkozó lejátszását követően ismét eltörte a karját, és már nem is térhetett vissza a szezon befejezéséig. Nem tudott annyira hasznos lenni a csapatban, mint egy évvel ezelőtt, a gólokban és a pontokban jelentősen elmaradt önmagától, a védekező játékban szintén kevesebbet láthattunk tőle, képtelen volt kijönni a személyes hullámvölgyéből. Ennek ellenére mindenképpen érdemes lenne hosszabbítanunk vele, a tavalyi produkciójára lehet építeni, hiszen már bizonyította, hogy külső tényezők hátráltatása nélkül mire képes, igazi csupaszív játékos, de neki is túl kell tennie magát az előző, balul elsült szezonon. Bizalmam jeléül, a sérülésekre hivatkozva megkapja a semleges osztályzatot, egyébként alighanem a 2-es megjelölés érett volna neki.

Cameron Gaunce (11 meccs, 1 pont, 1+0): A 2008-as draft denveri top pick-je az idei szezon jelentős részét a Monsters-ben töltötte, ahol újoncként egészen markáns teljesítményt nyújtott, és az AHL playoff-ot kiharcoló gárda védelmének oszlopos tagja volt. Emellett az Avs védelmét sújtó sérüléshullám miatt a nagyok között is bemutatkozhatott a tavasszal, bár kevés lehetőséghez jutott, szépen megállta a helyét, biztosan takarított hátul, és még élete első gólját is megszerezte. A szezon utolsó hat meccsét egy kézsérülés miatt ki kellett hagynia, így csak 11 találkozón játszott, vagyis a szabályok értelmében még jövőre is újoncnak számíthat, amikor talán még nagyobb szerep hárulhat rá, Foote kiválásával szükségünk is lenne egy hasonló kaliberű, keménykötésű, defenzív bekkre.




















Erik Johnson (22 meccs, 10 pont, 3+7): Az év legmeghatározóbb cseréje keretében szereztük meg a kiváló képességű, egykori 1/1-es kiválasztott hátvédet a St. Louis Blues együttesétől. Február végi denveri bemutatkozása óta 22 meccsen állt a csapat rendelkezésére, ezalatt bár eleinte a beilleszkedéssel voltak kisebb-nagyobb problémái, később elég jól elkapta a ritmust a csapat kék vonalán, ahonnan nagyszerű támogatást nyújtott előre felé, és volt csapatának egy pazar gólt is lőtt. Mindig is kiváló adottságokkal rendelkező, támadószellemű hátvéd hírében állt, aki a fizikai erőfölényét is képes kihasználni, minderről nálunk is hamar tanúbizonyságot tett, ugyanakkor a védekező játéka már korántsem működött mindig megfelelő hatásfokkal, az Avs színeiben is számtalan korongvesztést produkált a saját harmadunkban, amikből nem egyszer gólokat kaptunk. Arról felesleges vitát nyitni, hogy vajon megérte-e a trade érte, mert távolról sem egyenlő értékek váltottak gazdát az ületben, ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy rosszul jártunk vele, hiszen a fénykorában lévő Blake óta nem volt ilyen vezető kaliberű, offenzív védőjátékos a csapat keretében, amiből még komolyan profitálhatunk. Támadásban és a PP-játékban még akkor is óriási erősítésnek számít, ha hátul akadnak hibái, persze, nem ártana, ha jövőre ezeket tudná csökkenteni, vagy legalább egy olyan megbízható defenzív bekket tudnánk mellé rakni, aki tudná kompenzálni a figyelmetlenségeit.

David Liffiton (4 meccs, 1 pont, 1+0): Az idény előtt került a klub kötelékébe, és az elmúlt szezont a Lake Erie csapatkapitányaként kezdte, majd az első sérüléshullámok alkalmával csatlakozott a Lavinások védelmébe, ahol az ősszel négy mérkőzés erejéig tűnt fel. Túl sok emlékezeteset nem alkotott, bár ütött egy látványos találatot, hamar visszakerült a farmcsapathoz, ahol nem sokkal később összeszedett egy szezon végét jelentő sérülést, s bizonyára ennyi volt a csapatnál való szerepvállalása, kétlem, hogy valaha harmadszor is le fogjuk igazolni őt.

Ray Macias (2 meccs, 0 pont): A fiatal bekk a két évvel ezelőtti, hasonlóan gallyra ment szezonban, mutatkozhatott be az NHL-ben, most ismét ilyesfajta körülmények között, az áprilisi utolsó meccseinken tűnt fel egy rövid időre. Az év többi részét Cleveland-ben húzta le, ahol régimotorosként rendkívül masszív teljesítményt nyújtott a csapat védelmében.

Greg Mauldin (29 meccs, 10 pont, 5+5): A rutinos csatár novembertől januárig tartózkodott a nagy csapatnál, az AHL-ből való felkerülését követően fantasztikusan robbant be az NHL-be, rámenős, agresszív játéka révén a 3-4. sorunk motorja tudott lenni, aki nagyszerű letámadásbeli munkája révén több pazar gólt is szerzett, nem egyszer még emberhátrányból is eredményes tudott lenni. Azonban csak az első néhány hétben tudott ennyire hatékonyan működni, később jelentősen elhalványult, egy darabig még tartalékként számítottunk rá, de később visszakerült a Monsters-hez, ahol az egyik első számú pontszóróként számítottak rá az idény teljes hosszában. Lejárt a szerződése velünk, és kevés esély van rá, hogy meg tudjuk tartani, máshol bizonyára több lehetőséghez is juthatna.

Jay McClement (24 meccs, 4 pont, 1+3): A St. Louis-zal megkötött csere másik érkezője volt, aki EJ-hez hasonlóan, eleinte nagyon nem találta a helyét a csapatban, és a 3-4. sor centerposztján játszva semmi értékelhetőt nem tudott felmutatni. Meccsről meccsre hozott egy biztos átlagszintet, és stabilan visszazárt védekezni, emberhátrányban is sok lehetőséget kapott, de a koronggal még csak köszönő viszonyban sem volt. Aztán hosszú hetek után megszerezte az első pontját, és az utolsó néhány mérkőzésre pedig valósággal megtáltosodott, egyre hatékonyabban kivette a részét az ellentámadásokból, és több veszélyes helyzetet is képes volt kidolgozni. Ilyen szempontból neki rosszul jött a szezon befejezése, mivel kétségtelenül felszálló ágban volt, s az utolsó hetekbeli teljesítménye bizakodásra adhat okot, melynek köszönhetően még jobban várhatjuk, hogy vajon mire lesz képes jövő ősztől, mert az utóbb látott formájában kétségtelenül hasznunkra lehet az alsóbb sorokban.

Mark Olver (18 meccs, 9 pont, 2+7): A tehetséges szélső/center idén töltötte az első szezonját a profik táborában, és gyakorlatilag fel-le ingázott a Colorado és a Lake Erie között, menet közben az AHL-csapat húzóembere volt, és a farmliga All-Star gálájának egyetlen clevelandi képviselője lehetett. Az NHL-kirendeltségen eleinte csak néhány perces játéklehetőséghez jutott a legutolsó sorokban, így első feltűnései nem lehettek túl emlékezetesek, de később, amikor a tavaszi időszakban felkerült, akkor egyre többször kipróbálhatta magát az első sorokban. Duchene mellett ráadásul kifejezetten határozottan teljesített, rendkívül szerény fizikai adottságai ellenére a kapu előtt nagyon jó helyezkedésre képes, sok helyzetet ki tudott alakítani magának, kimondottan gólérzékeny támadó, nem csak a mezszáma miatt emlékeztethet bennünket Svatos-ra. Érdemes lenne, ha az edzői stáb jövőre még inkább számolna vele, mivel bebizonyította, hogy megfelelő játéklehetőség esetén képes megállni a helyét a legjobbak között, de nagyon vigyáznunk kell rá, nehogy összetörjék, mint a gerinctelen Komisarek tette.

Kyle Quincey (21 meccs, 1 pont, 0+1): Még egy olyan játékos, aki nagyszerű évet zárt tavaly, és óriásit esett vissza erre az idényre, miután a hátvéd múlt nyáron nagy értékű szerződést kötött a csapattal, meg se tudta közelíteni a 2009/10-es produkcióját. Csupán az őszi időszakban játszott, és amint a pontokból is látható, az előre játéka rettentő siralmas volt, ráadásul hátul is sok hibát vétett, s a hatékony korongfelvitelek is elmaradtak tőle, egyszóval csapnivaló volt minden tekintetben. Novemberben agyrázkódással, decemberben vállsérüléssel vált ki, utóbbi miatt egy komoly műtétre volt szüksége, mely után már nem is térhetett vissza a szezonban. Ez az egy szerencséje, hogy a semleges játékosaink közé került, és nem kapott még gyengébb osztályzatot. Pocsék idénye volt, magas fizetése miatt pedig lehetetlen megszabadulni tőle, szóval mindenképpen szorítanunk kell érte, hogy a következő szezonja inkább a két évvel ezelőttire hasonlítson, mintsem az idén magunk mögött hagyottra, ellenkező esetben komoly gondjaink lennének vele kapcsolatban.




















Szóljunk azokról is, akik a szezon nagy részét lejátszhatták, ám mégsem lehettünk maradéktalanul elégedettek a teljesítményükkel, így csak épphogy meg tudtak felelni az elvárt követelményeknek [a DSB osztályzata: 2]:

Adam Foote (47 meccs, 8 pont, 0+8): A veterán csapatkapitány pályafutása utolsó szezonja után, emelt fővel búcsúzott el a klubtól és az aktív sporttól. Sajnálatos módon, ebben az évadban már képtelen volt a korábban tőle megszokott színvonalon tevékenykedni, egyre sérülékenyebb volt, és idén már elkerülhetetlen módon látszott, hogy eljárt felette az idő. Sosem a gyorsaságáról volt híres, idén viszont még inkább lassú volt, helyezkedési hibákat vétett, és bár amikor a csapat rendelkezésére tudott állni, akkor legjobb tudása szerint próbálta vezetni a fiatal játékostársait, mégis összességében kijelenthettük, hogy utolsó évében már többet ártott, mint használt a szerepvállalása, de nincs miért szégyenkeznie, tudni kell, hogy mikor kell befejezni, és tudja. Az utolsó hetekben egy kellemetlen lábsérüléssel bajlódott, de az alapszakasz záró mérkőzésére még egyszer összeszedte magát, hogy április 10-én lejátszhassa karrierje búcsú meccsét, ahol igazán mindent bele adott, összeszorított fogakkal végig küzdötte a meccset, így abszolút emelt fővel köszönt el a klubtól és a szurkolóktól. Roy, Sakic és Forsberg után a klub újabb legendás alakja akasztotta szögre a korcsolyáját, s remélhetőleg néhány éven belül a klub szakmai stájában viszontláthatjuk még őt.

Jonas Holos (39 meccs, 6 pont, 0+6): Az újonc norvég hátvéd számára még inkább az ingázásról szólt a 2010/11-es esztendő, sokszor egy hét alatt többször kényszerült a székhelyváltásra Cleveland és Denver között, de igazán hasznos produkciót rendre csak az AHL-ben tudott nyújtani. A nagyok között nem igazán tudott kiteljesedni a játéka, keveset terhet vállalt magára, sokszor túl körültekintőnek tűnt, csak a hátsó stabilitásra ügyelt, amit általában kevés hibával, egész jól ellátott, de semmi átlagon felülire nem volt képes. Ugyanakkor a Monsters-ben és az elmúlt években a norvég válogatottban láthattuk tőle, hogy az előre játékban is mekkora erőfeszítésekre képes, ám ebből az NHL-csapatnál gyakorlatilag semmi nem nyilvánult meg, a támadó harmadban csak elvétve tette tiszteletét, kizárólag a hátrafelé figyelt. Joggal remélhettük volna, hogy több kockázatvállalásra lesz képes, ennyire passzív formában nem volt csoda, hogy csak kiegészítő ember lehetett, és kizárólag sérülések esetén vettük igénybe a szolgálatait. Jövőre is maradni fog a csapatnál, de alighanem az ideinél bevállalósabbnak kellene lennie, ha a fiatalok mellett szeretne még labdába rúgni az NHL-ben.

David Koci (35 meccs, 1 pont, 1+0): A totálisan felesleges töltelékembernek idén valamivel több hasznát tudtuk venni a tavalyinál, ennek köszönhető, hogy még elégséges díjazásban részesült. A cseh góliát szokás szerint az évad nagy részében a negyedik sorunkban tűnt fel, maximum 3-5 perces jégidők erejéig, illetve elég sok alkalommal csak tartalék lehetett, végre a stáb belátta, hogy csak bizonyos kemény ellenfelek ellen érdemes őt bevetnünk, és napról napra játszatni teljesen őrült ötlet. Mindez szintén közrejátszott a javulásában, kevesebb idő alatt értelemszerűen kevesebb kárt tudott tenni, és néha még meg-megvillanni is képes volt, egy gól ebben a szezonban is jutott neki, néhányszor pedig kifejezetten veszélyesen zavart a kapu előterében, ha véletlenül odakeveredett. Igazán hasznos viszont akkor tudott lenni, amikor a szezon utolsó néhány meccsén a rengeteg sérülés miatt régi posztján, a védelemben számítottunk rá, ahol sokkal otthonosabb mozgott, kifejezetten jó ütemű szereléseket, megbízható helyezkedést és kevés hibát hajtott végre. Mindenképpen kellemes meglepetés volt ilyet látni tőle, azok után, hogy csatárként mit összeszerencsétlenkedett az elmúlt két év nagy részében. Tavaly óriási őrültség volt a vele való hosszabbítás, egy ilyen szezon után viszont látnék benne rációt, ha hasonlóan feltételek mellett megtartanánk őt tartalékjátékosnak, beugrónak, hiszen már ismerjük őt, hűséges hozzánk, kedvelik őt a társak, felesleges lenne más bokszzsákot hozni helyette.

Kevin Porter (74 meccs, 25 pont, 14+11): A kétirányú támadó is tudása alatt teljesített, viszonylag sok gólt szerzett, és három győztes találatánál csak Jones-nak volt több az egész csapatból, mégis gyakran egész meccsekre olyan mértékben elszürkült, hogy ennél jobb osztályzatot akarva sem kaphatott volna. Általában becsülettel volt képes támogatni a védelmünket, és a palánkok közelében is bátran felvállalta az ütközéseket, de a támadásbeli észrevétlensége mellett gyakran meccsenként egy teljes alapszakaszra való ajtó-ablak lehetőségeket puskázott el gyermeteg módon. Ideje nagy részét a 3-4. sorban töltötte, de az évad második felében már előszeretettel kellett őt alkalmaznunk a gólszerzésre specializálódott triókban, ahol hiába adódott előtte számtalan nagy lehetőség, ezeknek csak a töredékét tudta kihasználni. 14 gólra így is képes volt, de ha figyelembe vesszük, hogy mennyi mindent kihagyott, könnyen akár ennek a dupláját is elérhette volna. Sacco mester érezhetően bízik benne, így bizonyára jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget, de ha nem tud változtatni a helyzetkihasználási hatásfokán, akkor kevesebb sérülés mellett valószínűleg képtelen lesz stabil csapattag lenni.




















Elérkeztünk a sor végéhez, utoljára az osztály leggyengébb diákjai vehetik át bizonyítványukat, amiben nincs köszönet, ugyanis az öt fős társaság tagjai megbuktak, s nem kívánatos személyek lettek a csapatban, jelentős javításra lenne szükségük a következő idényben [a DSB osztályzata: 1]:

Matt Hunwick (51 meccs, 10 pont, 0+10): A csapat legszerencsétlenebb szerzeménye volt, amikor november végén egy cserében hozzánk került a Bruins-tól. A később bajnoki döntőt játszó bostoni együttesben formán kívül teljesített az egy évvel ezelőtti jó szereplését követően, így előszeretettel sózták ránk a romlott árut, Sherman pedig a fantasztikus üzleti érzékével kapva kapott az alkalmon, és a tehetséges C. Cohen áldozta fel érte. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy annyira rossz lesz, mint amilyen lett, de az amerikai bekk elképesztően gyámoltalan produkcióra volt képes az Avalanche-ben. Totálisan súlytalan volt, ész nélkül ment előre, és ott sem tudott hasznos lenni, ehelyett számtalanszor elöl ragadt és a helyén lefordulva gólokat kaptunk, vagy éppen amikor a saját helyén járt, akkor bójaként kerülték ki, rosszabb esetben a saját harmadában hagyta el a korongot. A vezetőedző azt vallotta, hogy Cumiskey kiválásával szükségünk volt egy korongfelvivő bekkre, de Hunwick ezen a téren is kudarcot vallott, és céltalan előretörései rendre több kárt okoztak, mint előnnyel jártak volna. A tavaszi hónapokban már gyakran egyre több igyekezetet vélhettünk felfedezni benne, de görcsös erőfeszítéseit kevés siker koronázta, és balszerencséjére, amikor végrehajtott néhány jó megmozdulást, akkor azokat is rendre gyermeteg hibák követték, így nem tudott kilépni a saját árnyékából, s nem kerülhette el a bukást. Jelenleg RFA, de erősen meggondolandó, hogy vajon megérdemel-e egy újabb lehetőséget a csapattól, vagy jobb lenne inkább ajtót mutatni neki.

Cody McLeod (71 meccs, 8 pont, 5+3): A keménykötésű támadó karrierje legpontszegényebb szezonján van túl, néhány kisebb sérüléstől eltekintve végig játszotta a teljes idényt, és mégis csupán nyolc egység került a neve mellé. Bizonyította már, hogy nem bánik ügyetlenül a koronggal, hiszen két évvel ezelőtt például 15 gólos idénye volt, viszont azt követő két szezon alatt összesen nem szerzett ennyi találatot, kétségtelenül Sacco mester irányítása alatt más szerepkörben számítunk rá, mivel a jelenlegi tréner kizárólag a játék fizikai nemében alkalmazza őt, ez is közrejátszott abban, hogy a koronggal minimálisan tudott találkozni az egész évben. A verekedésekben viszont könyörtelenül lehet számítani rá, 189 perc kiállításával új karriercsúcsot döntött, gyakorlatilag egy mérkőzés valamennyi rendbontásánál főszerepet tud vállalni, ebben nem érheti szó a ház elejét, minden másban viszont igen. Sokszor harmadok teltek el úgy, hogy nem találkozott a játékszerrel, és meccseken át képtelen volt gólhelyzetbe kerülni, több alkalommal több hetes góltalansági sorozatai voltak, és az ellenfél puhításából sem mindig vette ki a részét megfelelő mértékben. Az idei szezonban lényegesen kevesebb ambíció volt benne, mint például tavaly vagy tavalyelőtt, amikor tényleg meccsről meccsre "meghalt" a pályán, mostanra egy sokkal szelídebb hegylakót láthattuk, akiben egyre inkább kialudni látszik a tűz, annak ellenére is, hogy rengeteg bunyóban szerepet vállalt. Szeretném, ha ennél többet vállalna magára, mert biztosan állíthatjuk, hogy többre lenne képes, de ha a tréner ennyire visszafogja őt, akkor jövőre sem várható, hogy mást fog hozni, addig viszont jobb osztályzata sem lesz.

Paul Stastny (74 meccs, 57 pont, 22+35): A 2010/11-es szezonban végleg bebizonyosodott, hogy - sajnos, vagy nem sajnos - felesleges a csapat számára, és nincs helye az együttesben, miután Duchene kiszorította őt az első számú centerposztról, O'Reilly pedig nála sokkal határozottabb teljesítményre volt képes az alsóbb sorokban, ráadásul már Hishon is ott toporog a keret kapuja előtt. Nem kezdődött számára rosszul a szezon, és az első félévben, amíg a csapat ütőképes eredményeket produkált, addig ő is végig pont/meccs mutató környékén tartózkodott, azonban ahogy következett a visszaesés, úgy semmit nem tudott újítani, és végig csak sodródott az árral, az utolsó hónapokban totálisan kiveszett belőle minden gólveszély, és magas fokú impotencia uralkodott el rajta. Az elmúlt években is többször tapasztalhattuk, hogy mekkora hangulatember, az idei szezonban végképp magára tetoválhatta ezt a jelzőt, nem képes arra, hogy egy NHL-csapatban vezetőszerepet töltsön be, csak akkor tud eredményesen játszani, amikor az egész csapatnak jól megy, de amikor az eredmények kedvezőtlenek, ő az utolsó ember, aki ki tudná vezetni a gárdát a gödörből. Borzasztó szerződése van, több listán már a liga leginkább túlfizetett játékosai közé sorolják őt, és mivel nála komolyabb kaliberű centereink is vannak mellette, érdemes lenne pontot tenni az ügy végére. Nem állapot, hogy jobb játékosok elől veszi el a helyet, szóval jövőre vagy végérvényesen a 3. sorba kéne száműzni, vagy elcserélni őt, ami a szerződése miatt szinte lehetetlen vállalkozás lenne. Viszont amíg ennyire rapszodikus, kiszolgáltatott a teljesítménye, addig itt az elégtelennél jobb osztályzatban nem fog részesülni.

Ryan Stoa (25 meccs, 4 pont, 2+2): Az egykori szépreményű tehetség sorsa megpecsételődött az elmúlt szezonban, és annyi év türelmes várakozása után, hiába kapta meg a tengernyi lehetőséget a bizonyításra, rémisztően gyenge játékkal állt elő az Avalanche-ben. Az őszi időszakot még a farmcsapatnál töltötte, ahol a gyengébb rajt után olyan jól formába lendült, hogy az AHL All-Star Gálán való részvételt is kiharcolta magának, de végül felrendelték őt a nagy csapathoz, emiatt nem mehetett el, s január közepétől már végig az Avalanche-nél tartózkodott. A pocsék passzban lévő együttesben azonban képtelen volt maradandót alkotni, és annak ellenére, hogy nem egyszer az 1-2. sorban Duchene vagy Stastny mellett tevékenykedett, iszonyatosan gyengén muzsikált, a mezőnybeli feladatok alól teljesen kivonta magát, a kapu előtt pedig észrevehetetlen maradt, és a korábban rá jellemző fizikai játék is elmaradozott tőle. Látható az értékelőben, hogy a csonka szezont töltők a semlegesek táborába kerültek, azonban Stoa olyan mértékű alibizést produkált a fent eltöltött időszaka alatt, amit még egy érte a draftolása óta szorító rajongó sem tűrhetett el, igencsak leírta magát ezzel a semmilyen teljesítménnyel. Lejárt a szerződése, vélhetően hosszabbítani fogunk vele, viszont jó eséllyel jövőre is a Monsters-ből kéne felverekednie magát, de elég kilátástalan a helyzete, jól láthatóan az AHL-t már kinőtte, az NHL ritmusát azonban képtelen felvenni, s egyáltalán nem lenne meglepetés az esetleges elcserélése sem.

Brandon Yip (71 meccs, 22 pont, 12+10): Szinte hihetetlen, hogy a teljes szezont képes volt a nagy csapat kötelékében eltölteni, jól példázza az együttes harmatgyenge szereplését, hogy egy ekkora formaingadozásokat megélő játékos a teljes hat hónapot a keretben tölthette - nyilván ehhez a sok sérülés is hozzájárult. Az újoncként egy rendkívül energetikus támadóként megismert hokis nagyon sokat változott a második szezonjára, és sajnos nem jó irányba, mivel a hajtós, rámenős, odaadó énjére csak elvétve tudott hasonlítani, ehelyett az esetek nagy százalékában egy jóval erőtlenebb, hanyagabb játékost láthattunk kikorcsolyázni a jégre a nevével ellátott mezben. Gyakorlatilag az egész idényben nem tudta kihozni magából a maximumot, csak időnként volt egy-egy jó mérkőzése, de sokszor két jobb találkozó között hetek, s nem egyszer hónapok teltek el, közben az edzői stáb hiába próbálta padoztatással jobb belátásra bírni, ezek is csak átmeneti eredménnyel jártak. Végül egész jó szájízzel zárhatta az évet, mivel az utolsó heti Dallas elleni két találkozó alatt összesen három gólt szerzett, talán mindez némi önbizalmat kölcsönözhet neki az offszezonra, ha motivációs problémái lettek volna. Jövőre újra neki futhat, mindannyian tudjuk, hogy ennél többre képes, reméljük össze tudja végre szedni magát, mert ilyen formában semmi szín alatt nem szabad, hogy még egyszer a keretben töltsön egy szezont, s ezt egyesnél jobbra nem lehet értékelni.





















Végezetül a kapusokról szólnék néhány külön szót, akik nem véletlen maradtak ki a rangsorolásból, egyszerűen megítélhetetlennek véltem a produkciójukat: a mezőnyjátékosok nemtörődömsége sokszor bajba sodorta őket, ugyanakkor a portások sem mindig voltak tökéletesek, így indokolatlanul magas és alacsony osztályzatot sem érdemelnének. Brian Elliott (12 meccs, 89.1 %, 3.83 GAA) februárban érkezett hozzánk a szépreményű Anderson helyére, akiről azt hittük, megváltó lesz Denverben, közben csak egy ócska áruló volt, aki egy tökéletesnek tűnő szerződést nem volt hajlandó elfogadni a tavalyi offszezonban, így a klub részéről teljesen érthető volt, hogy szerettek volna megszabadulni tőle, és egy fiatalabb kapusra váltani őt. Nem biztos, hogy az Ottawa egykori portása volt a legjobb megoldás, de valamit lépnünk kellett, hogy elődje ne ingyen távozzon, s végül is a kanadai portás nem nyújtott rossz produkciót a kapunkban. Akadt néhány emlékezetes mérkőzése, amikor jól ment neki a védés, 12 találkozó alatt kétszer tudta győzelemhez vezetni a csapatot, ugyanakkor többször is bizonytalannak érezhettük őt, ami nem túl jó előjel. Alapjában véve nem több egy megbízható cserekapusnál, valószínűleg őt meg fogjuk tudni tartani, élnünk kéne ezzel a lehetőséggel, mielőtt újabb kapust illetően maradunk hoppon. Peter Budaj (55 meccs, 89.3 %, 3.34 GAA) becsülettel lehúzta a hatodik szezonját is a csapat ketrece előtt, amely alatt elérte a századik győzelmét a klub színeiben - ennél többet már csak Roy jegyzett. A szlovák hálóőr "júdás" mögött cserekapusként kezdte az évet, de az amerikai primadonna különféle nyavalyái miatt gyakran kezdőként kellett fellépnie, és többször heteken át megszakítás nélkül állt terhelés alatt Sacco zseniális kapuspolitikája hozományaként, ám amíg a csapat versenyképes volt, addig Budaj is nagyon szépen megállta a helyét. A problémák nála is csak akkor kezdődtek, amikor a dolgok totálisan kicsúsztak mindenki irányítása alól, s a nem létező védelmünk mögött teljesen elvesztette az önbizalmát, ami miatt nem igazán lehet okolni, még ha sokszor csak rajta csattant az ostor. Hatalmas igazságtalanságnak fogom tartani, ha elbocsátjuk őt, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy korlátozatlan szabadügynök révén kettejük közül neki kell távoznia, és helyére próbálunk meg megfelelő első számú kapust találni, ami 2003 óta hiánycikk a csapatnál, és sajnos tény, hogy ő sem tudta betölteni ezt a posztot.





















A Joe Sacco vezette edzői stáb munkásságáról feljebb már értekeztem néhány gondolatban, a motiválás hiányán és a csapat szükségtelen elpuhításán túl néhány további észrevételt tennék még a teljesítményükkel kapcsolatban. Nem árt elfelejteni, hogy a csapattal együtt a trénertrió is legalább annyira rutintalan a maga szerepkörében, Sacco-t is a 2009/10-es szezont megelőzően neveztük ki, amikor három éves szerződést kötöttünk vele, vagyis most következik az - aktuális megállapodás szerinti - utolsó éve a kispadunkon. A vezetőség már a szezon befejezése előtt hivatalos közleményben bejelentette, hogy a mester a következő idényre is maradhat a posztján, amit nem tartottam túl ésszerűnek, mivel egy 29. helyezett csapat vezetőedzőjét nem illik teljes mellszélességgel támogatni, egy kicsit lehet nem ártana megremegtetni alatta a kispadot, hogy motiváltabb legyen, így sajnos joggal tarthatunk tőle, hogy semmi változás nem lesz a jelenlegi magatartásában, amellyel képtelen volt megmenteni a csapatot a csúfos zuhanástól. Úgy fest, hogy a klub felmenti a felelősség alól az edzőket, és mindent a sérülésekkel magyaráz, ami nem éppen helyénvaló, mivel egy dolog, hogy rengeteg játékosunk hiányzott, de akkor is, azt hiszem, az mindenképpen elvárható lenne, hogy bárkik is lépjenek pályára a csapat mezében, azok mindannyian tegyék ki a szívüket a jégre, és ne csak céltalanul lézengjenek a pályán estéről estére, a HC pedig ne karba tett kézzel nézze végig a játékosok szerencsétlenkedését. Jelenlegi álláspontom szerint Sacco nem való egy NHL-klub vezetőedzőjének, nincs benne elég spiritusz, képtelen hatni erre a csapatra, és ha egyszer elindulunk a lejtőn lefelé, akkor onnan már képtelen új alapokra vezetni a gárdát - ezt az elmúlt két évadunk vége felé tökéletesen prezentálta. Nagyon úgy néz ki, hogy hiba volt a rutintalan játékosokkal teletűzdelt csapat élére egy legalább annyira zöldfülű trénert állítani, talán egy tapasztaltabb szakembertől többet tanulhatnának a fiatalok, és elképzelhető, hogy jobban is tudna hatni rájuk. Fenntartom a véleményem megváltoztatásának a lehetőségét, hiszen egy szezonja még van Sacco-nak, hogy bizonyítson nekem, s ami még fontosabb, az állásáért küzdjön. A segédedzők közül Sylvain Lefebvre amennyire jól bánt egy éve a hátvédekkel, annyira mellé nyúlt idén az összeállításukkor. Nem lehet tudni, hogy vajon mekkora szerepe volt Hannan kipaterolásában, Hunwick ide hozatalában, vagy éppen a Shatty-EJ váltásban, de ezek a megoldások jelentős kudarcot vallottak, és a védelmünk bűn rossz volt az idény második felében. Mentség, hogy rengeteg sérülés sújtotta a hátsó alakzatot, és a szezon alatt 14 (!) különböző játékos fordult meg a csapat védelmében, de akkor sem lehet elmenni a hátvédsorral foglalkozó szakember felelőssége mellett. A csatárok teljesítményéért felelős asszisztens, Steve Konowalchuk munkája érdemli talán a legkevesebb kritikát, elvileg a szakterületének a támadóink védekező játéka és letámadása számít, amivel minden egység közül a legkevesebb problémánk volt, de bizonyára tőle is elvárható lenne egy valamivel határozottabb fellépés, ha már a vezetőedző egy ennyire tejbe tök fazon, legalább egy valaki a sarkára állhatna hármójuk közül.




















Az általános menedzser, Greg Sherman minősíthetetlen tevékenykedéséről már szintén írtam az okok keresése kapcsán, nyilván ha őt is osztályozni kéne, akkor nem csak, hogy egy orbitális egyest kapna, de azonnali fegyelmi megrovásban is részesülne. Egyszerűen alkalmatlan erre a posztra, cseréről cserére bizonyítja, hogy halvány fogalma nincs egy-egy játékos piaci értékéről, s nem csak áron alul szabadulunk meg az értékes portékáinktól, de sokszor tényleg olyan játékosok jutnak a távozás sorsára, akiket a következő évtizedek meghatározó alakjainak tartottunk. Nem vitás, Sherman-től senki nincs biztonságban, bármelyik játékosunk retteghet, hogy ő lesz a következő áldozat, aki egy megmagyarázhatatlan csere alkalmával csomagolni kényszerül Denverből. Ilyen körülmények között nehéz eredményesen játszani, ráadásul a játékoskeretünk minősége is csak romlott az elmúlt szezon közben megkötött "bombaüzleteknek" köszönhetően, nagyon nem jó irányba halad a csapat vezetése, pedig a tavalyi évad után abszolút úgy tűnt, hogy végre sínen van a fiatal szerelvényünk. Jó lenne, ha minél előbb egy hozzáértő szakembert neveznénk ki a helyére, mielőtt nem hullik szét még jobban az együttes, de a váltás egyelőre esélytelen. Talán abban lehet reménykedni, hogy a következő szezontól már Joe Sakic is ott lesz a stábban, és a jelentős hülyeségektől meg tudja fékezni a GM-et, s esetleg idővel, mindannyiunk megnyugvására, átveheti tőle a posztot.

A játékospolitika viszontagságainak másik nagy felelőse Josh Kroenke, az új tulajdonos, aki szerintem annyira nincs tisztában az Avs-szel, hogy a csapatból öt játékost nem tudna megnevezni, de lehet, hogy még hármat sem. Édesapja annak idején a Nuggets-cel együtt szerezte meg a klub jogait, de más irányú hódításai miatt nyűg lett számára mindkét csapat, így az NFL-szabályok értelmében, hogy megvehesse a St. Louis Rams-t, el kellett adnia őket, mindezt egy trükkös húzás értelmében úgy oldotta meg, hogy megajándékozta a denveri csapatok tulajdonjogával a kisfiát. Josh az édesapjához hasonlóan, első sorban a kosárlabdában van otthon, az Avalanche számára is csak egy mostoha klub, amivel nem szeretne semmit sem kezdeni, viszont kiadások mérséklése érdekében igyekszik komoly spórolást meghonosítani a csapat élén a játékosok fizetését a cap minimum értékén tartva. Bizonyára az egyesület sokkal jobban járt volna, ha a tulajdonosváltás során egy külsős személy vette volna meg az Avs-t, aki esetleg még tenni is hajlandó lett volna a csapat előrehaladása érdekében, mivel így az eddigi helyzet semmit sem változott. Nem is várható más, ameddig pedig a Kroenke-família így kezeli a csapatot, semmiféle komolyabb előrelépésre ne számítsunk az eredményekben sem. Az elmúlt két szezonban a Pepsi Centerbe liga szinten is rettentő kevés néző látogatott ki, ha pedig ez a tendencia a csapat eredménytelenségével is párosulni fog a következő években, akkor könnyen lehet, hogy rövidesen egy újabb NHL-csapat körül röppenhet fel a székhelyváltás gondolata.





















Azért nem csak borús jövőképről tudunk beszámolni, talán némi távoli reménysugárt jelenthet a közeljövőre nézve, hogy a következő szezonra csatlakozhat a profik közé az AHL rájátszása alatt a farmcsapatból messze kimagasló Stefan Elliott; a 2010-es draft első körös választottja Joey Hishon OHL-es bajnokként zárta junior karrierjét; míg Tyson Barrie szintén hatalmas hátvédtehetségnek számít. Ezek a fiatalok komoly erősítést jelenthetnek a csapatnak, előbbi kettő könnyen már az ősztől az Avs keretét alkothatja, illetve az idei NHL drafton is komoly választási lehetőségékkel rendelkezhetünk, az első körre két érvényes cédulánk is lesz, melyekből újabb fiatal tehetségekkel gyarapodhatunk.

Ennyit szántam volna a megkésett évértékelőbe, néhány hét múlva, június 24-25-én lesz esedékes a 2011-es draft, melyre vonatkozóan a következő időszakban még több érdekes írással fogunk jelentkezni. Aztán következhet a 2011/12-es szezon, amelynek rengeteg kérdőjellel vághatunk neki, már csak azért is, mert korábbi bejelentésemhez hűen, meccsösszefoglalókkal biztosan nem fogok jelentkezni, és egyelőre a DSB-kiadások szerzője és mikéntje is erősen bizonytalan, mivel abszolút nem tervezem az élvezhetetlen, közel sem majorliga színvonalú, mocskos favágó bajnokság, NHL követését az ősztől.

Talán reménykedhetünk a jobb folytatásban, és egy szebb időszak beköszöntében, csak nem biztos, hogy érdemes...

A hét első napjaiban is folytatódott a Colorado Rockies mélyrepülése, a csapat ugyanis háromból két mérkőzést elveszített a rivális Los Angeles Dodgers otthonában, de reményeink szerint az utolsó meccs meggyőző sikere talán a jobb folytatás kezdete lehet.





















1. meccs, hétfő: Dodgers-Rockies 7-1
Hétfőn kora este kezdődött a párharc az első mérkőzéssel, melyre visszatérhetett a húzódása miatt néhány meccses kihagyásából a RF S. Smith, mellette még Fowler és CarGo kapott lehetőséget az outfielden, belül pedig szokás szerint Helton, EYJR, Tulo, Wiggy kezdtek. Az elkapó Iannetta lehetett, neki pedig Hammel dobott, míg az ellenfél kezdője Billingsley volt az első összecsapáson. A nyitó akciónkban két kieső után CarGo jegyzett egy singlet, majd elrabolta a kettes bázist, de Tulo single közben Kemp kidobta őt a home plate előtt, közben a hazaiak egyetlen EYJR error miatt jártak bázison, a másik három embert kiejtettük. A második támadásunkban Helton és S. Smith kieső nélkül került pályára egy-egy single után, utánuk viszont a sor utolsó három emberének mindegyike strikeouttal búcsúzott el, míg a Dodgersnél egyetlen single találat esett. A következő jelenetünk alkalmával EYJR egy single után egészen a hármas kanyarig jutott el, azonban Tulo ellen összejött a harmadik kiejtés, így ebből az akcióból is képtelenek voltunk megszerezni a vezetést. A harmadik alsó részében Hammel alaposan elbizonytalanodott és három egymást követően single révén kieső nélkül töltötték fel a bázisokat ellene, majd Ethier két pontot érő singlelel szerezték meg a vezetést, aztán Kemp forceoutos kiesése közben újabb futó ért haza, Loney singleből pedig a negyedik runt is bevitték, így máris 4-0s előnybe került az ellenfél ebben a menetben. Aztán a negyedikben egy Helton séta után S. Smith ellen mutattak be sikeres double playt, de utána Wigginton kilőtt egy solo HRt a bal oldalra, mellyel hoztuk az első pontunkat. Eközben Hammel egyetlen 2out singlet kapott, melyet követően lekapcsoltuk a rabló kísérletet, majd a mieinknél pont a dobó ütött egy singlet, aki után Fowler maradt bázison egy forceouttal, majd CarGo is singlet ért el, de Tulo egy flyout elszenvedésével fent hagyta őket. Ezt követően Hammel benyelt egy triplát, Ethier RBI singleből pedig újabb pontot szenvedtünk el, majd két kieső után Loney két pontos hazafutásával már 7-1es hátrányba kerültünk, aztán egy újabb séta után lecseréltük a kezdő dobót és az ötödik inninget már Daley fejezte be. A hatodik felvonás alatt egyedül az első ember Helton tudott bázisra kerülni, majd G. Reynolds egyetlen walk ellenére abszolválta a következő dobó részt. A hetedikben egyetlen kieső mellett harcoltunk ki bases loaded lehetőséget, azonban Tulo double play áldozata lett, majd G. Reynolds újabb menetet hozott le egyetlen single közben. A következő támadásunkban az első két ütőnk pályára tudott kerülni, a PH Spilborghs ellen viszont double play történt, egy futó maradt a hármas bázison, Iannetta még sétált, de Nelson kihagyta az újabb nagy lehetőséget. A nyolcadik dobó menetet Belisle hozta le pályára engedett futó nélkül, majd a végső támadásunkban Fowler és Tulo kerültek fel hiába a pontszerző helyekre, mert a Helton elleni flyouttal befejeződött a mérkőzés, melyet 7-1re elveszítettünk.
- 14 ütésből egyetlen pontot tudtunk szerezni, közben a 12 pontszerző lehetőségből egyet használtunk ki és a játékosaink összesen 28 embert hagytak fent a bázisoknál - ilyen statisztikákkal nem lehet győzni az MLBben. Az egyetlen pontunkat a mostanában újra felszálló ágban lévő Wigginton szerezte, aki a negyedik menetben egy solo HRt tűzött be, a másik két beállásában viszont véleményes SOkat kapott és összesen három embert hagyott fent, a vége felé lecseréltük. Nelson állt be a helyére a hármas bázisra, aki 1/2vel ütött, a második esetben két futós lehetőséget ügyetlenkedett el, viszont a hármas bázison egy félelmetes fogást mutatott be. Helton három singlet és egy walkot ért el, az egyetlen kieséses játékát a kilencedik inningben produkálta, újabb remek meccse révén .315re erősítette az átlagát. Fowler a sor második pozíciójában 2/5ös átlagra volt képes, két egy bázisos találatával azonban képtelenek voltunk sokra menni. Gonzalez neve mellé szintúgy két single került, illetve még egy walkot és egy SBt is regisztrált, de az átütő erő belőle is hiányzott. Tulowitzki élen járt a helyzeteken kihasználatlanságában, hiába hozott két singlet, a három mezőny általi kieséses játéka közben 6 left on basest jegyzett, beleértve egy loaded 1outos double playt. A leadoff hitter Young Jr egyetlen alkalommal járt bázison, a single után egy rablást is sikerrel elkönyvelt, de közben kétszer strikeout révén szórták ki és az idei első errort is letudta a negyedik meccsén. S. Smith visszatért a csapatba néhány meccs kihagyása után, de 1/3nál és egy sétánál többre ő sem ment ezen a szerencsétlen hétfői napon. Az elkapó Iannetta csak egy walkot tudott felmutatni, közben három kiesése közül kettőt dobás után jegyzett és hat futót hagyott fent a pályán. Az egyetlen csere ütő Spilborghs két emberrel a bázisokon kapott double playt a nyolcadik inningben. A kezdő dobó Hammel nem sokáig bírta a játékot és az ötödik inninget se tudta végig dobni, mire 10 ütés és 7 futás sújtotta őt, idei ötödik vesztes mérkőzését regisztrálta. A gyenge meccse után 3.89esre szökött fel az ERA mutatója, közben támadásban egy ütést és két bázison hagyást tudott hozzátenni. Daley a balhés ötödik inning utolsó kiesőjét két dobásból letudta egy flyout révén. G. Reynolds a következő két inninget magabiztosan dolgozta le, mindössze egy-egy single és walk rontotta a mérlegét a különböző játékokban és együttesen három strikeoutot regisztrált. Belisle mostanában kevés lehetőséget kapott, volt alkalma a pihensére és ez látszott is rajta, hiszen nagyon meggyőzően búcsúztatta el három emberét az utolsó dobó menetünkben.


2. meccs, kedd: Dodgers-Rockies 8-2
A keddi második mérkőzésre csak egy változás történt a kezdőnkben, hogy Nelson került be a 3B posztra, így Wiggy kiment a jobb külső mezőnybe, mellyel S. Smith maradt ki az összeállításból. A mieink kezdő dobója Mortensen lehetett ezen a meccsen, az ellenfélnél pedig Lilly volt a soros. Az első akciónk teljesen eredménytelen volt, hiszen a felső hármas könnyen kiesett, aztán viszont Mortensen engedélyezett egy sétát, két kieső után pedig Kemp kitűzött egy 2run homerunt, mellyel hamar előnyhöz jutott a Dodgers. A második menetben sem férkőztünk bázisra, az ellenfél sétája után pedig egy Tulo-EYJR-Helton double playnek köszönhetően tudtunk sikerrel hárítani. Ezután Nelson egy leadoff doublelal került fel, majd elrabolta a hármas bázist, a dobó Mortensen pedig egy sac fly jóvoltából szállította az első denveri pontot, melyet követően még EYJR hajtott végre egy singlet és egy stolen baset, de Fowler ellen strikeouttal vetettek véget a támadásunknak. A következő védekező részben egy séta és egy ground-rule double után a pontszerző helyeket foglalta el két futó, Mortensen pedig szándékosan sétáltatta Ethiert, ám a loaded 1out lehetőségből Kemp két futót küldött haza egy singlelel, majd egy EYJR-Tulo-Helton double playel védekeztük ki az akciót, de ekkor már 4-1re vezettek a hazaiak. A negyedik inningben nem tudtuk elkerülni a háromból három outot, ezzel szemben az LA egy single után Miles RBI double révén újabb pontot ért el. Ezt követően a Wiggy, Nelson, Iannetta trió valamennyi tagját biztosan kiszórták, de a dobó csere után Belisle nem engedett ellenfelet a pályára. A hatodikban a csereként beállt Herrera volt képes egy singlere, de a másik három ütő utána sorban kiesett, majd Belisle ellen egy single született, de egy újabb Tulo-EYJR-Helton dupla játékot tudtunk bemutatni. Aztán a hetedik felvonás alatt két kieső után Wigginton lőtt be mára is egy solo homerunt, mellyel 2-5re léptünk közelebb, de Daley ellen bevittek két singlet, majd Blake hazafutása még három pontot hozott az ellenfélnek, végül az inninget M. Reynolds tudta befejezni. A nyolcadikban újfent nem kerültünk pályára, míg M. Reynolds és Street ketten együtt búcsúztatták el a következő három LAi ütőt, de a végén már nem történt változás, mindössze Tulo volt képes bemutatni egy 2out doublet, de Helton ellen befejeződött a mérkőzés. 8-2re vesztettünk, a második meccsen is nagyon simán hat pontos különbséggel kaptunk ki.
- Másodszor még simábban vesztettünk a Dodgers ellen, csak öt ütésre voltunk képesek és alig voltak pontszerzési lehetőségeink. Wigginton az előző mérkőzéshez hasonlóan újra bevitt egy HRt, amely már az ötödik volt tőle a szezonban és 16 RBInál jár. Idei első mérkőzését játszotta right fielderként, korábban 1B, 3B, LF szerepkörben számítottunk rá, demegállta a helyét a jobb szélen még egy outfield assistot is végrehajtott, 1/3as hatékonyságával az átlagát pedig .261esre javította. A sor első embere Young Jr a négy beállása alatt egyetlen single találatra volt képes, valamint a harmadik bázis rablását is végrehajtotta, de két strikeoutot szenvedett el. A starting 3B Nelson egy doublet süllyesztett el két próbálkozásból és az egyik futásunkat szállította és SBt is megcsinált, majd a meccs felénél Herrera vette át a helyét, aki szintén 1/2t ért el egy single révén. Az ötödik ütésünket Tulowitzki hozta, az első három lehetőségével nem tudott élni, kétszer SOval búcsúzott, utoljára viszont megütötte az idei tizedik doublet. Fowler négyből semmivel végzett, két SOt kapott és az egyedüli emberünk volt két bázison hagyással. Hozzá hasonlóan Gonzalez és Helton is 0/4es statisztikával tudták le a mérkőzést, az outfieldernek ezzel tíz meccses ütő sorozata szakadt meg, míg az elkapó Iannetta háromból három alkalommal esett ki. Az egyetlen csere ember Spilborghs egy groundoutot szenvedett el a hetedik játékban. Mortensen újra nagyon halovány volt, már a meccs elején többször megcsapkodták, négy inning alatt öt ütésből öt futást szenvedett el, közben négy sétát vétett. Korán le kellett cserélnünk, 71 dobással állt, de nagyon bizonytalan volt, már a harmadik veresége volt a szezonban. Utána Belisle két játékot hozott le egyetlen single találat közben, a hat kiejtés közül kettőt strikeout formájában csinált meg. Daley a hetedik inningben csak két embert tudott kiejteni, közben viszont egy 3run HRnal kapitulált, ezzel máris 10.50esre szökött fel az ERA statisztikája. M. Reynolds az utolsó két dobójátékunk alatt együttesen három embert búcsúztatott el 12 dobás felhasználásával. Illetve még Street a végén egy out erejéig színre lépett.





















3. meccs, szerda: Dodgers-Rockies 0-3
A párharc utolsó mérkőzésén a szépítésben reménykedtünk, közben S. Smith bekerült a jobb szélre és a sor legelejére, EYJR helyét pedig Herrera vette át mögötte, Wiggy újra 3Bt játszott, Fowler lecsúszott a sor végére, illetve Morales volt az alkalmi elkapó. Az aktuális kezdő dobó Ubaldo volt, ellene a Dodgers Garlandot nevezte. Az első támadásunk alatt CarGo single és Tulo walk révén jutottunk pályára két kieső után, de Helton sajnos fent hagyta őket, eközben Ubaldo magabiztosan elbúcsúztatta az első három ellenfelét. A második inningben az első ütő Wiggy vert be egy triplet, majd Morales sac fly játékával tudtunk eredményesek lenni, míg a hazaiak ebben az akcióban is csupán egyetlen singlet hoztak. Ezt követően Smith állt bele egy leadoff duplába, Herrera biztonsági játékából eljutott a hármas bázisra, ahonnan CarGo sac flyból szerzett pontot, ráadásul megint hibátlanul tartottuk vissza a hazaiak próbálkozásait. A negyedik inningben Helton azonnal kilőtt egy solo HRt a right fielden keresztül, aztán zsinórban három emberünk kiesett, melynek köszönhetően már 3-0ra vezettünk, ráadásul a következő Dodgers támadást is jól fogtuk vissza, mivel csupán egyetlen single ütést tudtak bemutatni. Az ötödik játék alatt nem történt változás, csak S. Smith volt képes egy singlet szerezni, közben Ubaldo magabiztosan tartóztatta fel az első három szembejövő LAi ütőjátékost. Az ezt követő akcióban a Tulo, Helton, Wiggy hármas valamennyi tagját kiejtették, de a házigazdák is csupán egy singlet értek el, Ubaldo két strikeout révén búcsúztatta el az utolsó két embert, Blaket és Ethiert, így továbbra is masszívan őriztük a 3-0s előnyt. A hetedik játszma felső részében Morales és Fowler egy-egy single ütéssel a szélső bázisokra került, majd Ubaldo sac bunt playével mindketten a pontszerző területekre léptek, azonban S. Smith ellen egy fielder's choice játék alatt kidobták Moralest a home platen, majd Herrera ellen a harmadik outot is összehozták Loney remek megoldásával. Szerencsére nem lett baj a kihagyott lehetőségből, mert a rövid szünet után három groundouttal kiejtettük a következő három ellenfelet. A nyolcadik inningben Tulo ütött egy doublet, két kieső után Wiggyt szándékosan sétáltatták, de Morales ellen képtelenek voltak lezárni az akciót, mivel a 2B egy errort vétett, így meg tudtuk tölteni a bázisokat, de Fowler az első dobásba belecsapott és egy könnyű groundout révén sikerrel védekeztek ellenünk. Ubaldo a nyolcadik menetet is magabiztosan szállította, megint nem tudtak bázisra menni vele szemben, ám az utolsó akcióban nálunk is könnyen kiszórták a három embert. Végezetül a kilencedik dobórészre is maradt a denveri kezdő dobó, aki gyorsan kapott egy singlet, de másik három ellenfelét vissza tudta tartani, így a futó csak a kettes bázisig jutott el és nem tudtak már szépíteni, az utolsó kiesőt a Kemp elleni strikeouttal értük el. 3-0ra győztünk az utolsó meccsen, ezzel egy találkozót megmentettünk a párharcban.
- A meccs elején zsinórban három játékban szereztünk egy-egy pontot és ennyi elég volt a győzelemhez, az utolsó mérkőzést talán már nem vette annyira komolyan az ellenfél, így nekünk is jutott egy kis szépségtapasz. A nyolc ütésünkből egyedül a leadoff hitter S. Smith vállalt két darabot, miután öt beállása alatt egy singlet és egy doublet ért el, egyik menete után futást is szállított, magabiztosan őrzi .300 feletti éves átlagát. Helton a negyedik inningben lőtt be egy hazafutást egy pontért, a hetedik darab volt tőle az évben és a 23. pont, ezen kívül a másik három játékában könnyen kiesett, kétszer strikeouttal csinálták ki és összesen három társát hagyta bázison. Wigginton az előző két meccs hazafutásai után most egy triplával tett ki magáért, mely után futást is el tudott érni, ez volt az idei első három bázisos ütése. 1/3as hatékonysággal zárt, mivel egyik alkalommal egy szándékos sétát kapott, átlaga már .260at is átlépte, a legjobb formában lévő támadónk az elmúlt időszakban, mivel 9 meccses ütő sorozata van. Gonzalez ugyanilyen átlagot regisztrált a mérkőzésen, napi egyetlen ütése egy szerény single volt, viszont egy biztonsági játékból pontot termelt, immár a 34. RBIt hozta a szezonban. Az alkalmi elkapó Morales is az 1/3asok táborába tartozótt, ugyanúgy sac flyból volt eredményes, tőle ez a hetedik pontszerzés volt az évben. Tulowitzki egy újabb doublet süllyesztett el, két kieséses játék mellett még egy sétát vállalt, talán némi javulás látható nála, hiszen egyetlen LOBt sem jegyzett. Az utolsó helyre száműzött Fowler négy ütési lehetőség alatt egyetlen találatot hozott három bázisonhagyással, a 2B Herrera pedig mind a négy alkalommal a mezőny általi kiejtés sorsára jutott és ő is három társát engedte pályán maradni. Jimenez complete game shutoutot hajtott végre, az idei legjobb mérkőzésén van túl, eddig rendre tudása alatt teljesített, most végre ki tudta hozni magából a benne rejlő potenciált. A tavalyi All-Star starter a kilenc játékot kapott pont nélkül hozta le, csak az utolsó menetben lépte át a 100 dobást, végig nagyon magabiztos tudott lenni. Mindössze négy single ütést jegyeztek ellene, egyetlen sétát sem engedélyezett ellenfeleinek, ráadásul hét alkalommal strikeoutot osztott ki, első győzelmét jegyezte a szezonban, mellyel végre lejött 5.00s ERA alá.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 31-25 (56 meccs)
2. San Franciso Giants 30-25 (55 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 25-29 (55 meccs, 4.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 26-31 (57 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 24-32 (56 meccs, 7.0 GB)

Kellemetlen volt számunkra ez a series vesztés, mivel rajtunk kívül minden ellenfél 2-1es győzelemmel abszolválta a hét eleji párharcát. A D'backs a Marlinst, a Giants a Cardst, a Padres a Bravest, a Dodgers pedig bennünket leckéztetett meg háromból kétszer hétfőtől szerdáig, de a címvédőnek még lesz egy meccse St. Louisban. A hét második felében az Arizona a Washingtont, a SD pedig a Houstont láthatja vendégül, míg a Dodgers Cincinnatiben fog fellépni.

A következő napokban a San Francisco Giants otthonában következik három mérkőzés, nagyon kéne, hogy javítani tudjuk az utóbbi idők szerényebb eredményeit, ezért a bajnok otthonában is győzelmekre lenne szükségünk. A három mérkőzést a következő menetrend szerint játsszák le: szombat 04:15, szombat 22:10, vasárnap 22:05. Reméljük, hogy a június meghozza az eredményes szereplésünket, szurkoljunk ezután is együtt a csapatért! GO ROCKIES!!!

Az MLS-címvédője, a Colorado Rapids csapata zsinórban már öt mérkőzésen ért el pontosztozkodást, miután az elmúlt héten mindkét találkozónk remivel fejeződött be. A denveri labdarúgó egyesület a szerdai játéknapon a sztárcsapat New York Red Bulls otthonában sikernek számító 2-2-es döntetlenre végzett, hétvégén azonban már csalódást keltő volt az 1-1-es eredmény a Sporting Kansas City elleni hazai fellépésen.



















A szerdai New jersey-i kirándulásra több játékosunk nem utazhatott el a csapattal különféle okok miatt, ismét nélkülöznünk kellett a csatársorból Omar Cummings-t (bokaficam) és Caleb Folan-t (térdsérülés), míg a szélső középpályás Jamie Smith-re vádlihúzódás miatt nem számíthattunk. Eközben Brian Mullan már a hatodik meccsét töltötte le az eltiltásából, a hosszútávú sérült Macoumba Kandji pedig még mindig lábadozott a térdszalag-szakadása után. A kezdőcsapatba idén először került be a fiatal LaBauex, és szintén nem éppen hagyományos módon, mindössze egyetlen csatárral álltunk fel a következő összetételben: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mastroeni - Thompson, Larentowicz, LaBauex, Nyassi - Akpan.

A Red Bulls otthonában egyértelműen nem a mieink számítottak esélyesnek, hetek óta nem nyertünk meccset, és az állandó sérülések miatt a góllövéssel is hadilábon álltunk egy ideje. Amint látható, rendkívül defenzív, 4-1-4-1-es hadrendben vártuk a kezdő sípszót, így mindenképpen komoly hazai rohamokra lehetett számítani, a Rapids eleve a zárt védekezésre szeretett volna összpontosítani. Az első helyzetek ennek rendje és módja szerint a NYRB előtt alakultak ki, pár perc után máris Pickens közbeavatkozására volt szükségünk egy szögletrúgást követően, azonban első tíz minutum végén Akpan is megeresztett egy életerős kísérletet éles szögből, azt követően, hogy Kimura indítása után nagyszerűen vált le az őrzőiről a jobb oldalon. Kisvártatva LaBauex durva szabálytalansága kicsalta a meccs első sárga lapját a játékvezető zsebéből, miközben a hazaiak folyamatosan komoly nyomást helyeztek a denveri védelemre, rámenős, gyors támadásaikkal szemben azonban magabiztosan álltuk a sarat, és az utolsó pillanatban rendre sikerült mentéseket bemutatnunk. A találkozó 27. percében meglehetősen véleményes körülmények között kaptunk egy büntetőt, ugyanis Akpan egy minimális fizikai kontaktus után földre rogyott a 16-os vonalánál, a bíró pedig a hazaiak hatalmas elképedésére, tizenegyest ítélt. A büntetőt Jeff Larentowicz hajtotta végre, balra helyezett kísérletét a hálóőr ugyan kivédte, de az ismétlés éppen visszakerült a középpályás elé, és azonnal továbbította a kapu üres oldalába, így megszereztük a vezetést. Alig telt el két perc, és egy jól megszervezett gyors támadás végén máris kiegyenlítettek a házigazdák, amikor De Rosario balról középre gurított passzát Henry helyezte el Pickens hálójába. A gyors gólváltás után döntetlenre álltak a felek, de még mindig nem volt vége az eseménydús perceknek, s alig három minutummal később egy közeli szabadrúgásból újra Jeff Larentowicz vette vissza az előnyt a címvédő számára, aki a Mastroeni által lekészített labdát laposan vágta a hosszú sarokba, mely talán még irányt is változtatott a sorfalon, így esélye sem lehetett a hárításra a Red Bulls portásának. Tovább tartott az elképesztő őrület, és a 33. percben Rodgers egy nagyszerű kiugratást követően, a kapujából kimozduló Pickens felett a hálóba emelve volt eredményes. Alig hat perc leforgása alatt négy gól született, amely új MLS-rekordnak felelt meg a korábbi nyolc perces csúcsot átadva a múltnak. A félidő utolsó negyedórájában ugyan több találat nem esett, a játék iszonyatosan lüktetett, a hazaiak elképesztő iramot diktáltak, és Pickens kapusnak több bravúros megmozdulásra volt még szüksége, míg menet közben Nyassi bal lábas emelése csattant a felső lécen, így akár a mieink is előnybe kerülhettek volna a félidőre. Végül a szezon egyértelműen legjobb 45 perce után a csapatok 2-2-es döntetlennel vonulhattak pihenőre.

A második játékrész elején lényegesen nyugodtabban zajlott a játék, és az első félidei hatalmas rohanást felváltotta egy sokkal lassabb, koncentráltabb pozíciós játék, és egy jó darabig egyik csapat sem volt képes számottevő lehetőséget kidolgozni. Már a 65. percben jártunk, amikor az első cserelehetőségünket kihasználva, a másodéves Akpan helyére Casey-t küldtük pályára az egyetlen támadó szerepkörébe. Egyből a csere után, Rodgers előtt adódott egy újabb hatalmas lehetőség, miután egy fantasztikus előreíveléssel ugorhatott ki, de hiába tűnt úgy, hogy el tudja tenni a labdát a kapujából messze kifutó Pickens mellett, a coloradói hálóőr még egy félelmetes mozdulattal, maga mögé nyúlva tisztázni tudott a ziccerhelyzet elől. Bár a NYRB támadott többet, ezt a momentumot leszámítva, képtelenek voltak komolyabb lehetőséget felmutatni, ezzel szemben a vendégek is bátor támadójátékot mutattak be, és néhány alkalommal sikerült igencsak megkevernünk az ellenfél hátsó egységét. Rövid időn belül további két cserével is éltünk, amikor a csapatkapitány Mastroeni helyére Nane szállt be, LaBauex-t pedig a támadó Amarikwa váltotta. Már az utolsó negyedórán belül jártunk, amikor Nane egy nagyszerű labdával találta meg Casey-t a bal oldalon, a lövését viszont Sutton kapus bravúrral hatástalanította, majd a rendkívül aktívan játszó cseretámadó további komoly lehetőségei is rendre célt tévesztettek. A mérkőzés hajrájában már némi meglepetésre sokkal inkább a Rapids állt közelebb a mindent eldöntő, harmadik találat beviteléhez, de egyik oldal sem tudott többször eredményes lenni, így újra be kellett érnünk az egyetlen szerzett ponttal. Ennek ellenére nem igazán lehetünk csalódottak, a bajnokság egyik legerősebb csapatának tartott Red Bulls vendégeként még egy pontot szerezni is szép teljesítmény, főleg ennyire megtizedelt összeállításban játszva, nem mellesleg immár zsinórban a hatodik mérkőzésünket vívtuk meg veretlenül.

Videóösszefoglaló a New York Red Bulls-Colorado Rapids mérkőzésről:



A szombati fellépésről ugyanaz az öt játékosunk hiányzott a fentebb már ismertetett okokból kifolyólag, akik a hétközi mérkőzésen sem tudták vállalni a játékot, egyedül annyi különbséggel, hogy az ír csatár Caleb Folan már a cserepadra leülhetett. Az aktuális összeállításunkban viszont néhány változás történt a NYRB ellenihez képest, végül a következő 11 fővel álltunk ki a Kansas City elleni találkozóra: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Moor - Thompson, Mastroeni, Larentowicz, LaBauex - Nyassi, Casey.

Sorozatban négy döntetlen mérkőzés megvívása után szombat este a Dick's Sporting Goods Park bő 16 ezer fős közönsége egyértelműen győzelmet várt a bajnokcsapattól, mivel ellenfelünk a liga sereghajtója, a Sporting KC együttese volt. Ennek ellenére a mérkőzés nem kezdődött a legjobban a mieink számára, s az első komoly lehetőségek a vendégek előtt adódtak, így Pickens-nek egy komoly védést is be kellett mutatnia néhány perc elteltével egy veszélyes távoli átlövéssel szemben. Aztán a 13. perc meghozta a szerencsénket, vagy még inkább a KC balszerencséjét, ugyanis az egyik vendég hátvéd túl röviden tette volna haza a labdát a kapusához, a lesipuskás Conor Casey pedig lecsapott a játékszerre, elhúzta azt a hálóőr mellett, és éles szögbe kisodródva a hálóba gurított. A tarkopasz támadó az idénybeli első gólját szerezte, mellyel villámgyorsan 1-0-s vezetésre tettünk szert. A korai gól természetesen megnyugtatta a csapatunkat, és a továbbiakban is magabiztosan kontrolláltuk a mérkőzés alakulását. Egyértelműen a mieink birtokolták többet a játékszert, de igazán komoly gólhelyzeteket nem tudtunk kialakítani, a világoskékek kapuja előtt rendre elfogyott a tudományunk, a kevés kapura lövésünk pedig rendre elkerülte a célterületet. A szünet előtti utolsó pillanatokban még mindkét oldalnak kiosztottak egy-egy sárga lapot, részünkről LaBauex részesült figyelmeztetésben. Végül aztán azzal az egyetlen szemfüles találattal vezettünk 1-0-ra az első 45 minutum befejeztével.



















A szünet alatt végrehajtottunk egy játékoscserét, hiszen Smith mester a középpályán eszközölt némi vérfrissítést azzal, hogy az eredetileg a támadósorba küldött Nyassi helyére a belső középpályást játszó Nane-t állította be. A Rapids kissé bent maradt az öltözőben, és nem sokkal a kezdést követően egy őrületes lehetőség alakult ki a Kansas City előtt, a vendég támadó egyedül Pickens-szel találta szemben magát, mivel a hátvédek a leshelyzet reklamálásával voltak elfoglalva, de Bravo erőtlen lövését a denveri portás hárítani tudta, majd alaposan leteremtette a bekkeket. A kezdetbeli figyelmetlenség után szerencsére felébredt a csapat, és a folytatásban már képesek voltunk jobban összpontosítani, kisvártatva pedig visszavettük az irányítást, és néhány veszélyes lehetőségünk adódott az előny növelésére. A második játékrészre beküldött Nane igencsak pórul járt, ugyanis egy szerencsétlen esés következtében kiment a válla, és az 57. percben kénytelenek voltunk lecserélni őt, amikor a csatár Akpan-t irányítottuk a küzdőtérre, így újra két klasszikus csatárral vehettük fel a harcot. Rögtön a beállását követően a másodéves csatár máris közel járt a találathoz, ám lapos lövése centikkel elsuhant a hosszú oldali kapufa mellett. Nem sokkal később, az utolsó félórán belülre fordulva, Casey lekészítése után Larentowicz puskázott el egy kihagyhatatlannak tűnő helyzetet, a vörös üstökű középpályás tanári módon játszotta tisztára magát, de elegáns emelése a kapu fölött landolt. Egyértelmű fölényben játszottunk a második félidőben, és több alkalmunk is lett volna, hogy stabilizáljuk a vezetésünket, ám képtelenek voltunk élni ezekkel a helyzetekkel, így nem mehettünk biztosra, még annak ellenére sem, hogy a KC szinte a coloradói térfélre se tette be a lábát a játékrészben. Az utolsó húsz percen belül Akpan hagyott kihasználatlanul egy újabb kínálkozó lehetőséget, miután az alapvonal mellett cselezte magát középre, de rövid sarokra irányzott lövésének a kapus útját tudta állni. Ezt követően kihasználtuk a harmadik cserelehetőségünket, s LaBauex-t egy újabb támadó váltotta Folan személyében, aki hetek óta sérüléssel bajlódott. A 75. percben aztán érkezett az óriási hideg zuhany, a meccset addig teljes mértékben kézben tartó Rapids kapitulált, s egy ellentámadás végén Smith váratlan bal lábas lövése a hosszú felsőben kötött ki, a védőink nem igazán vették komolyan az elszórt akciót, és lövésre sem számítottak, mindenkit óriási meglepetésként ért, amikor a hálóban kötött ki a játékszer. Óriási kapkodásba kezdtünk, és az utolsó időszakban még megpróbáltuk visszaszerezni az egész este folyamán őrzött vezetésünket, azonban a Sporting masszívan védekezett, és az idővel is jól gazdálkodtak. Ráadásul Wynne néhány héttel ezelőtti térdhajlító-sérülése kiújult, és tíz perccel a vége előtt kivált a mérkőzésből, több cserelehetőség hiányában pedig tíz emberrel voltunk kénytelenek lejátszani a végjátékot. Hiába igyekeztünk az utolsó pillanatokig, nem tudtunk már újítani, a kísérleteink nem találták el a vendégek kapuját, s maradt az 1-1-es végeredmény, sorozatban az ötödik fellépésünkön is be kellett érnünk az egyetlen szerzett ponttal.

Videóösszefoglaló a Colorado Rapids-Sporting Kansas City mérkőzésről:



Egyéb aktuális hírek:

- A Sporting KC elleni mérkőzésen megsérülő játékosaink közül a középpályás Joseph Nane a vállával legalább egy hétre esett ki, de reményei szerint a jövő héttől kezdve újra edzésbe állhat, míg a térdhajlítójával bajlódó Marvell Wynne-nek a korábbi sérülése újult ki, így könnyen lehet, hogy ismét több héten át harcképtelen lesz. Az már biztos, hogy a szombati hazai meccsen egyikük sem léphet pályára, mint ahogyan válogatottbeli kötelezettségei miatt Sanna Nyassi-ra sem számíthatunk a Union ellen, hiszen a gambiai középpályás hazája nemzeti csapatával fog edzőtáborozni, és szerepelhet a Gabon elleni barátságos meccsen.

- Jelen állás szerint úgy néz ki, az előzetes hírekkel ellentétben, egyetlen Rapids-játékos sem lesz ott a vasárnap kezdődő Gold Cup-on, mivel különböző sérülések miatt mindkét jamaicai képviselőnknek átmenetileg vissza kellett mondania a részvételt. A csatár Omar Cummings hetek óta harcképtelen a bokasérülése miatt, és biztosan nem épül fel a torna kezdetére sem, a csoportkör küzdelmeit ki kell hagynia, de még van rá remény, hogy a kontinensbajnokság második felére csatlakozhat. Ezzel szemben Tyrone Marshall a csapattársa, Wynne sérülése miatt kényszerült visszautasítani a válogatott meghívását, mivel a klub nem engedheti meg magának, hogy egyszerre mindkét középhátvédet nélkülözze, és ő maga is kijelentette, hogy jelen állás szerint a Rapids szereplése a fontosabb, így nagy eséllyel nem fog elutazni a rendezvényre.

- A mai napon kerülhet megrendezésre a címvédő Mexikó utolsó felkészülési találkozója az Észak-, és Közép-amerikai kontinens bajnoksága előtt, melyen Új-Zéland lesz az ellenfelük, számunkra pedig azért lesz különösen pikáns a találkozó, mert a denveri Invesco Field at Mile High stadionban fogják megrendezni. A barátságos mérkőzés magyar idő szerint csütörtök hajnali 03:00-tól veszi kezdetét.

- A Rapids tartalékcsapata az MLS Reserve League küzdelemsorozatában múlt vasárnap 1-1-es döntetlent játszott hazai környezetben a Sporting Kansas City ellen. Az első félidő utolsó pillanataiban ugyan még a vendégek szereztek vezetést, de a 65. percben az MLS-ben eltiltását töltő Brian Mullan egyenlíteni tudott, így megmentettük a döntetlent, amellyel a B-csapat három vereség után az első pontszerzését könyvelhette el a szezonban. A tartalékok a következő összeállításban képviseltették magukat a mérkőzésen: Ceus - Wallace (Rogers), Palguta, Holody, Ababio - Perez (Akpan), Emory, Janniere, Serna, Mullan - Amarikwa.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 8-2-5, 29 pont (15 meccs)
2. FC Dallas 6-3-4, 22 pont (13 meccs)
3. Seattle Sounders 5-4-5, 20 pont (14 meccs)
4. Colorado Rapids 4-3-6, 18 pont (13 meccs)
5. Portland Timbers 5-4-2, 17 pont (11 meccs)
6. Real Salt Lake 5-2-2, 17 pont (9 meccs)
7. San Jose Earthquakes 3-4-4, 13 pont (11 meccs)
8. Chivas USA 3-4-4, 13 pont (11 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-5-6, 9 pont (12 meccs)

Rendkívül szoros a nyugati táblázat, és kicsit csalóka a kép a játszott meccsek száma közti különbségek miatt, de ami a lényeg, hogy tartjuk magunkat a mezőny első felében, és hogy már hét mérkőzés óta veretlenek vagyunk. A következő fordulóban a Rapids ellenfele a keleti éllovas Philadelphia Union gárdája lehet, akik ellen magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól léphetünk pályára.

A tavalyi idényhez hasonlóan, a 2010/11-es szezont követően is heteken át voksolhattak a Colorado Avalanche szurkolói a csapat hivatalos honlapján az elmúlt évad legszebb pillanataira, miután a szerkesztők által a legjobbnak vélt 32 megmozdulást megversenyeztették, a rajongók pedig párharconként kiválaszthatták, hogy mikor melyik 'play' lépjen tovább az éppen aktuális fordulóból.























A versengés végén David Jones április 10-i hosszabbításos találata maradt állva, mely által 4-3 arányban megnyertük az alapszakasz utolsó mérkőzését az Edmonton Oilers ellen hazai környezetben, a csapatkapitány Adam Foote pedig győzelemmel búcsúzott el az aktív pályafutásától. Kétségtelenül az év egyik legszebb, s talán a legérzelmesebb pillanata volt, noha már rég tét nélküli volt a meccs mindkét pályára lépő csapat számára.

A 26 esztendős jobb szélső idén először tudott végre teljes szezont futni az NHL-ben, hiszen nem akadályozták őt komoly sérülésék, így 77 mérkőzésen vállalni tudta a játékot, melyek alatt összesen 27 találatot és 45 pontot szorgoskodott össze, négy győztes góljával a csapat legjobbja volt, és egyedüli denveri játékosként több hosszabbításos gólt is regisztrált a szezonban.

A 2010/11-es idény legszebb megmozdulása, David Jones OT-gólja:



Érdekes módon a voksolás döntőjében éppen saját maga, Jones Buffalo Sabres elleni hosszabbításos győztes gólját verte meg ~63-37 %-os szavazati különbséggel. Ezen kívül a hosszú menetelés végén az elődöntőben esett ki Duchene remek találata a Detroit ellen, és szintén nem tudta kiharcolni a döntőbe jutást Stastny Columbus elleni vetődéses gólja sem.

A 32 jelenetet tartalmazó teljes tábla a direktlinkünkön keresztül tekinthető meg.

Tehát szép jelenetekben a 2010/11-es idény sem szűkölködött, elég csak arra gondolnunk, hogy e szavazás vége felé, az utolsó néhány körben már többször is mennyire nehéz döntést kellett meghoznunk, a sok látványos megmozdulásközül rendre nem volt könnyű a választás, az évad második felében megtörtént visszaesés ellenére srácok rengeteg szép dolgot produkáltak a szezon folyamán.

Remélhetőleg a 2011/12-es bajnokságban még több maradandó momentum fog történni, s a csapat visszatérhet a fejlődés útjára, és a következő szezon sokkal inkább fog hasonlítani a két évvel ezelőttihez, mintsem a legutóbb magunk mögött hagyotthoz.

A hétvégén továbbra is folytatódott a Colorado Rockies hullámvölgye és a denveri csapat egy újabb vesztes párharccal zárta le a hét meccses hazai sorozatát, mely alatt mindössze két győzelmet értünk el. Maradtunk a csoport harmadik helyén, .500 alatti mérlegünkkel nem sokra megyünk és nem túl jók a kilátásaink, amikor a legnagyobb ellenfeleink otthonába vonulunk.






















1. meccs, péntek: Rockies-Cardinals 3-10
A péntek esti első mérkőzés előtt Lopezt leküldtük a farmba, helyére pedig EYJR jött fel, aki Fowler leadoff és CF posztját vette át az összeállításban. Mellette CarGo és Spilbo kezdtek még az outfielden, mivel S. Smith húzódással bajlódott. A belső négyes Helton-Herrera-Tulo-Wiggy névsorból tevődött össze, a catcher Iannetta volt, akinek Ubaldo dobott, az ellenfélnél pedig Westbrook volt a starting pitcher. Az első játékban a vendégek egy doublet találtak, majd Pujols RBI singlelel a vezetést is megszerezték, a denverieknél a sor első három tagja könnyedén kiesett. Az ezt követő inning alatt a Cards futója egy single után egészen a hármas bázisra jutott el, de egy fielder's choice play jóvoltából Helton kidobta őt a home plate előtt, majd a második akciónkat Tulo nyitotta egy sétával, Wigginton RBI single után pedig már egyenlítettünk, majd egy groundout után Iannetta pakolt be egy futást érő doublet, mellyel 2-1 arányban átvettük a vezetést. Aztán sajnos a harmadik játék nehézre sikeredett, egy újabb double után Pujols megint betalált egy RBI singlelel, aztán újabb ütések születettek, többek közt Craig RBI single találata, végül nagy nehezen egy pickoff és egy groundout után sikerült lehoznunk a játékot, de a Cards 3-2re fordított. A harmadik alján EYJR vágott egy singlet, majd Herrera biztonsági játéka után CarGo hintett be egy RBI singlet, melyet követően még Tulo és Helton is bázisra került, így egyetlen kieső mellett feltöltöttük a pályát, azonban Wiggy és Spilbo sem tudott élni a jókora lehetőséggel. A negyedikben a vendégek csak egy sétát értek el, de utána egy Herrera-Tulo-Helton double playel védekeztünk, közben a támadásunkban nem tudtunk pályára kerülni. Ezután az ötödik felvonás során Ubaldo és Westbrook is fel tudta tartóztatni az ellenfél támadását, egyik oldal se tudott semmi értékelhetőt felmutatni, 3-3ra állt a meccs. A hatodikban visszaszerezte a vezetést a Cards, miután született egy single, majd Rasmus vágott be egy RBI triplet, és az őt követő Molina kieséses játéka közben ő maga is haza ért, aztán esett egy double, sétáltattuk a PH Hollidayt, egy single közben Spilbo kidobta a pontszerzésre tartó futót, ám a következő beállás alatt Ubaldo wild pitchből mégis eredményesek voltak, mire egy strikeouttal sikerült lezárni a támadást. Ezzel az attakkal már 6-3as előnyben volt a St. Louis, a következő akcióban pedig simán kiesett a három emberünk, aztán Ubaldot Daley váltotta, de egy kieső mellett két embert is felengedett, Rasmus pedig egy triplából mindkét futót beküldte, végül még Molina egy sac flyból köszönt be, így a támadás lezárásakor 9-3ra vezetett az ellenfél. A rövid szünet után se tudtunk bázisra lépni, míg Billings a nyolcadik tetejét két single ellenére hozta le, mivel bemutattunk egy Tulo-Herrera-Helton dupla játékot, ezzel szemben a hazai akcióban egyedül CarGot sújtotta egy hit-by-pitch. Az utolsó menetben Billings ellen egy single után Greene vezette be a tizedik st. louisi futást egy RBI single révén, aztán viszont egy Tulo-Helton-Billings double play által óvtuk meg magunkat az újabb pontoktól, de az utolsó akcióban a Wiggy elleni HBP után zsinórban három emberünk kiesett, így 10-3as végeredménnyel zárult a párharc nyitó találkozója.
- Nagyon szétcsapott bennünket a Cards, a vendégek 19 ütést vittek be a mieink öt darabjával szemben, ráadásul az utolsó hat játékban egyetlen ütést se tudtunk elérni. Az egész Rockies egyetlen extra base hitjét Iannetta jegyezte, aki 1/4es hatékonysággal tevékenykedett és a double ütése után az idei 16. pontját szerezte. Gonzalez éppen kétszer ennyi, 32 RBInál tart az évben, miután a napi egyetlen single találatából beküldött egy futót, de két további játékában kiesett, utoljára pedig hit-by-pitchet szenvedett el. A harmadik pontunkat a 3B Wigginton regisztrálta, aki CarGohoz hasonló 1/3as mérleggel és egy hit-by-pitchel végzett, közben három embert hagyott bázison, miután eltékozolt egy bases loaded lehetőséget. A csapathoz újonnan felkerült Young Jr a sor élén kapott lehetőséget, ám a négy beállásában csupán egy singlet tudott felmutatni, amely után viszont hazaért. Az ötödik ütésünket Tulowitzki szállította, aki a single találata mellé még egy sétát ért el és a csapat mindhárom dupla játékából szerepet vállalt. A sor második helyén Herrera háromból háromszor kiesett, negyedik alkalommal pedig egy sac bunt playt hajtott végre sikeresen. Az első bázisember Helton mindössze egy walkot hozott három kieséses akciója közt, igen szerény napja volt, egyedül a már említett throwoutnál tudott villantani valamit. Spilborghs még nála is gyengébb volt, a jobb oldali outfielder 0/4el zárt, az egész csapat 14 LOBból egy maga 5öt vállalt, nagyon harmatos ütő formát mutatott be a pénteki összecsapáson, egyedül az outfield assistért illeti dícséret. A két pinch hitterünk közül Fowler strikeout áldozata lett a hetedik játékban, Amezaga pedig az utolsó támadásunkban kapott egy groundoutot. Jimenez is gyengélkedett és a Cards ütői nagyon elkalapálták őt, az első hat inning alatt negatív karrier csúcsot érő 12 ütést vittek be ellene, amelyekből hat kikényszerített futást szenvedett el. Szokásától eltérően mindössze négy strikeoutra volt képes, bár legalább csak két sétát hibázott, de nagyon nem találta a helyét. A dominikai dobó már az ötödik vereségét szenvedte el a szezonban, az első két hónapot győzelem nélkül zárta, közben ERA statisztikája 5.86os. Daley a hetedik inningben két ütésből három futást szenvedett e, hiába osztott ki közben két strikeoutot, a szezon közben feltűnt reliever már 7.20as futás elszenvedési átlaggal bír. Az utolsó két játékot az átmenetileg felhozott longman Billings nyomta le, aki ellen öt ütés született, de két jó double playnek köszönhetően csak egyetlen pontot tudtak már szerezni ellene a hajrában.





















2. meccs, szombat: Rockies-Cardinals 15-4
Másnap kora este rendezték meg a második összecsapást a párharcban és a legfőbb változás EYJR 2B poszton való bevetése volt, aki maradt a sor élén, de a CF Fowler került mögé a második helyre, a többiek az előző nap látott nevek voltak, Herrera maradt ki a kezdőből. A csapat alkalmi dobója a tehetséges Nicasio lehetett, akinek a szerepvállalására a heti doubleheader miatt volt szükség, ellenfele Garcia volt a Cardsból. Az első menetben Nicasio ellen rögtön egy single született, melyet követően egy nagyszerű double playel védekeztünk Tulo jóvoltából, majd két újabb pályára kerülést követően sikerült összehozni a harmadik outot. Eközben az első akciónk igen hangzatosra sikeredett, EYJR single és Fowler walk révén lendült támadásba a sorunk teteje, majd CarGo RBI singleből már a vezetést is megszereztük, őt követően pedig Tulo singleből újabb futót küldtünk haza. Eztán Helton singlelel kieső nélkül megtöltöttük a bázisokat, de Wiggy fent hagyta a bases loadedot, majd Spilbo RBI walkot harcolt ki egy kalandos beállás végén, Iannetta két pontos singleből tovább növelte a magabiztos előnyünket, ám a dobó bunt kísérlete kudarcot vallott, két kieső mellett még viszont EYJR volt eredményes egy RBI singlelel, végül az inning 11. ütője Fowler ellen zárult az akció, de így is hat futást értünk el az első menetben. A folytatásban Nicasio csak egy 2out singlet engedélyezett a következő négy ütő közül, majd részünkről Tulo és Helton jutott pályára, két kieső mellett pedig Spilbo rittyentett be egy RBI singlet, aztán Iannetta két futót fent hagyva búcsúzott el. A harmadik menetben a Cards két singlet ért el, de jókor hajtottunk végre egy Tulo-EYJR-Helton double playt és a harmadik bázison megfékeztük a futót, ám a saját támadásunkban kiesett a három ütőnk. Ezután Nicasio remekül kiejtette a három ellenfelét, majd CarGo egy double révén nyitott és Helton fielder's choice játéka közben pontot is szerzett, miután a hármas bázis és a home plate közti rundown közben szabálytalanul akadályozták és futást ítéltek, majd Wigginton sétált, Spilborghs pedig egy triplával küldte be mindkét futót, mellyel már a tizedik pontunkat vittük be. De itt még mindig nem volt vége és Iannetta takarította ki a pályát egy 2run HRnal, így 12-0s előnybe kerültünk négy inning után, öt pontot szórtunk ebben a játékban. Az ötödik menetben egy Cards double után Theriot groundoutos kiesése közben szerezték meg az első pontjukat, míg részünkről kiesett a Fowler, CarGo, Tulo hármas. Nicasio a hatodik inninget is abszolválta egyetlen séta közben, aztán támadásban 2outnál Spilbo és Iannetta értek el egy-egy singlet, de a dobónk ellen hárítani tudtak. A hetedik tetején képtelenek voltak bázisra férkőzni a vendégek, majd tőlünk Fowler küldött be egy triplát, a csere ember Morales pedig sétált, míg Amezaga egy sac flyból szerzett újabb pontot, mely után már 13-1es előnyért tapsolhattunk. A nyolcadik dobórészt G. Reynolds kapta meg és sorban négy embert képtelen volt kiejteni, ebből három be is ért, egy Green double után, további kettő pedig Craig singleből, majd zsinórban három kiejtéssel tartóztatta fel a vendégek szépítési kísérleteit. A következő akció folyamán Wigginton egy single ütéssel került fel a pályára, Iannetta pedig még egy 2run homerunt pörkölt be, aztán a Morales elleni groundouttal fejezték be két emberrel a pályán. Az utolsó menetet Street hozta le, bár kapott két singlet, újabb futás már nem született ellene, így megtartottuk a 15-4es előnyünket a végsőkig.
- A pénteki meccsel éles ellentétben, 18 ütéssel padlóra küldtük az ellenfelet és már négy inning alatt 12-0s előnyre tettünk szert. Iannettanak óriási napja volt és 4/5ös hatékonysága közben két 2run HRt is elsüllyesztett, így egyéni rekordot jelentő hat pontot hozott a konyhára, igazi húzóembere tudott lenni a támadó egységnek a szombati találkozón és az őrült meccse után már 7 HRnél és 22 RBInál tart az idényben. A másik komoly átütő erő Spilborghs személyében érkezett a sor hetedik helyéről, aki 3/4es hatékonysággal négy RBIt ért el és az idei első triplet is megszerezte két single találat mellé, illetve még egy fontos sétája is volt teli pályánál. A leadoff hitter Young Jr 2B poszton kezdett később a cserék miatt átkerült a left fieldre, hat beállása három singlet vitt be és második meccsén az első pontot érő megmozdulását is feljegyezhette, illetve egy SBt is bemutatott. Gonzalez és Tulowitzki nagyon hasonló cipőben jártak ezen a mérkőzésen, hiszen mindketten négyből kettes átlaggal dolgoztak és mindketten egy singe ütésből jegyeztek pontszerzést, mindketten két futással zártak és mindkettejüket pihentettük a meccs második felében. Fowler öt beállás alatt egy doublet és egy triplet ért el, mindkettő után futást harcolt ki, viszont közben két strikeoutot kapott, a második helyen tért vissza a kezdő csapatba. Helton két kieséses játék mellett egy single és egy walk révén járt bázison, mindkét megjelenését futással zárta, a végjátékban ő is pihenőhöz jutott. Wigginton megint élen járt a helyzetek eltékozlásában, újra kihagyott egy bases loadedot és összesen öt embert hagyott fent, de mindkét pályára kerülése után hazaért, de csak 1/4el lengetett a hármason kezdő, a meccset egyesen befejező játékos. A cserék közül a 3B Amezaga egy sac flyból szerezte meg a második pontját a szezonban, míg Morales 2Bként tűnt fel és egy kiesése mellett egy walkot jegyzett pinch hitterként. Ezen kívül még Herrera is beszállt shortstopnak, de az egyetlen ütőjátékában könnyen kiejtették. Nicasio nagyszerűen mutatkozott be az MLBben, ugyanis élete első nagy ligás meccsén hét inning alatt egyetlen earned runt sem kapott. Hat ütést hoztak ellene, de pontot csak egy groundout közben tudtak elérni, közben két-két walk és strikeout jellemezte őt. Magabiztos volt végig, a nehéz időszakokban pedig a védelem támogatta és az ütők is könyörtelenek voltak, így könnyen összehozta a győzelmet első meccsén. G. Reynolds a nyolcadik játékban három ütésből három futást szenvedett el, kissé bizonytalannak tűnt, nem az ő szerepköre ez a late inning reliever bevetés. Street az utolsó inningben két singlet kapott, de újabb pontot nem engedélyezett az ellenfélnek, arra jó volt számára ez a kis szereplés, hogy játékban maradt az elmúlt napok pihenője után.






















3. meccs, vasárnap: Rockies-Cardinals 3-4
A párharc döntőjét vasárnap délután tartották a Coors Fielden, amely a hét meccses hazai sorozatunk utolsó fellépése volt. A lineupban semmi változás nem történt a szombatihoz képest, a kezdő dobónk Chacin lehetett Lohse ellen. Nem kezdődött jól számunkra a mérkőzés, mivel Chacin rögtön az első embertől singlet kapott, majd Jay 2run hazafutásával pontokat is szereztek, utána két újabb futót helyeztek el a pályán, Molina singleből pedig a harmadik pontot is bevitték, mire egy strikeouttal letudtuk hozni az inninget. 0-3nál léphettek fel először a támadóink és az első három ütőnket rögtön kiejtették, majd a második játszma alatt visszafogtuk az ellenfelet, de tőlünk is csupán Wiggy volt képes egy 2out doublera. A harmadik menetben egy séta után a Chacin-Tulo-Helton double playel hoztuk a három kiesőt, majd Iannetta a double találata után a hármasról EYJR sac fly játékával ért be, mellyel 3-1re szépítettünk. Aztán viszont egyből a következő inningben Rasmus leadoff hazafutásával visszaállt a három pontos különbség, utána sorban három ütőt ejtettünk ki, míg a mieinktől mind a három aktuális játékos groundoutot szenvedett el. Az ötödikben a vendégek nem jártak bázison, aztán Wiggy egy single, Iannetta egy walk által lendült támadásba, de a futók hiába foglalták el a szélső területeket, EYJR ellen egy strikeouttal hárítottak, így kihasználatlanul maradt a pontszerzési lehetőség. Ezt követően a Cards mindössze egy singlet ért el és a kettesen megfogtuk a futót, közben a támadásunk megint simán kudarcba fulladt. A hetedik inningben M. Reynolds hibátlanul tevékenykedett és magabiztosan elbúcsúztatta a három ellenfelét, közben a mieink oldalán Helton bevágott egy doublet, Wigginton pedig egy RBI singlelel zárkóztatta közelebb a csapatot, utána Spilbo is hozott egy singlet, majd lecserélték Lohset és az első csere dobó ellen Iannetta sétát harcolt ki, így kieső nélkül töltöttük fel a bázisokat. Azonban újabb hatalmas helyzetet hagytunk ki, mivel a PH Giambi strikeoutot kapott, EYJR pedig double playbe futott bele, így képtelenek voltunk közelebb zárkózni, még mindig 4-2re ők vezettek. A következő dobójátékra Lindstrom jött, Pujols akciójában Fowler throwing errort hajtott végre és a kettesre került, Berkmant egy szándékos sétával felengedtük az egyes bázisra, aztán sorban két outtal hárítani tudtunk. A nyolcadik alján CarGo és Helton kerültek fel a pályára, de Wiggy képtelen volt újabb ütést felmutatni és strikeouttal kiszórták őt, aztán a kilencedik felső részét Betancourt két dobás utáni kiejtés közbenjárásával stabilan hozta. A végső támadásunknak két pont hátrányból vágtunk neki, Spilbo pedig rögtön elért egy walkot, aztán a következő két emberünk SOval búcsúzott, de EYJR betűzött egy RBI singlet, mellyel feljöttünk egyetlen pont hátrányba, majd Fowler is ütött egy singlet, de sajnos CarGo kiesett két futóval a szélső bázisokon, így 4-3ra elvesztettük a harmadik meccset.
- A vasárnapi volt a series legszorosabb meccse, de sajnos a gyenge kezdésünk és a kihagyott helyzeteink miatt a Cards győzhetett, így ők nyerték meg a párharcot. Wigginton volt a meccs legeredményesebb denveri játékosa, hiszen a hatodik helyről 3/4es statisztikára volt képes, két single mellett az idei nyolcadik doublet jegyezte és még egy pontszerzést is elkönyvelt magának, de utolsó alkalommal strikeoutot kapott két emberrel a pályán. Young Jr újra színt tudott vinni a csapat játékába és leadoff hitterként a háromból két pontunkat ő szállította, bár négyből csak egyszer talált. Eredményes volt egy sac flyból a harmadik játékban, majd a kilencedikben egy RBI singlet szórt, közben viszont két SOt szenvedett el, illetve loaded 1outnál egy drága double play áldozata lett és összesen öt futót hagyott fent. Helton egy doublet és egy walkot ért el a mérkőzésen, a nyolcadik inningben bázisfutóként Herrera helyettesítette, aki a végén 3Bt játszott. A szombati hős Iannetta jóval csendesebb volt ezen a meccsen, de nem ment neki rosszul, hiszen háromszor járt bázison egy single és két walk révén, csak egy SOt szenvedett el, így megközelítette a .250es átlagot. A második-harmadik helyen Fowler és Gonzalez mindketten csupán 1/5ös hatékonyságot értek el egy singlelel, előbbi a harmadik errort könyvelte el az évben, utóbbi pedig elszenvedte a meccs utolsó outját két emberrel a pályán, amikor forceoutot kapott. Spilborghs folytatta határozott szereplését, mióta rendszeres kezdő újra egész jól megy neki, pontot most ugyan nem szerzett, de ütést és sétát is hozott és a végjátékban ő ért haza a harmadik pontunknál. Tulowitzki sajnos újra szerény napot zárt, hiába pihent mostanában többet az ütőjátékban gyengélkedik, ezúttal is mind a négy próbálkozásában elhullott. A csere ütő Giambi a hetedik inningben loadednál kapott SOt, S. Smitht pedig a kilencedikben szórták ki egy dobás utáni kiejtéssel. A kezdő dobó Chacin harmatosan kezdte a játékot és az első inningben három runt vittek be ellene, a korai hátrányt pedig később már nem tudtuk kiegyenlíteni. A gyenge kezdés meghatározta a teljesítményét, csak hat inninget bírt ki, ezalatt hat ütésből négy futást kapott, hiába stabilizálta magát később és ért el 7 SOt, a szezonbeli negyedik vereségét nem úszta meg. M. Reynolds hibátlan teljesítménnyel tartott vissza három ütőt a hetedik inningben, még egy strikeoutot is szórt. Lindstrom a nyolcadik menet alatt egyetlen sétát vétett, a másik három ellenfelét magabiztosan ejtette ki. Betancourt az utolsó dobó részt 12 dobásból abszolválta, a három ütő közül kettőt SOval keserített el.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 29-24 (53 meccs)
2. San Franciso Giants 28-24 (52 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 25-27 (52 meccs, 3.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 24-30 (54 meccs, 5.5 GB)
5. San Diego Padres 22-31 (53 meccs, 7.0 GB)

A Diamondbacks átvette a vezetést a csoportban, miután söpréssel hozták az Astros elleni idegenbeli párharcot, a kis csapat erőn felül teljesít és szépen kihasználták a nagyok botladozását. A Giants legutóbb Milwaukeeban csak egy meccset tudott megnyerni, míg a Dodgers a Marlins ellen, a Padres pedig a Nats ellen győzött 2-1 arányban összetettben. A hét elején az Arizona a Floridát látja vendégül, a SF St. Louisba látogat, a SD következő ellenfele pedig a Braves lesz idegenben.

A Rockies a Dodgers otthonában kezdi meg az idegenbeli túráját, csapnivaló formában vagyunk és LAben nem is szokott igazán jól menni a csapatnak, így alighanem legfeljebb annyiban bízhatunk, hogy a harmadik helyünket még megtudjuk tartani velük szemben. A három meccses párharcban a következő időpontokban fognak meccseket rendezni: kedd 02:10, szerda 04:10, csütörtök 04:10. Reménykedjünk benne, hogy valahogy átvészeljük ezt a seriest és talán végre észhez tér a csapat. GO ROCKIES!!!

Véget ért az egyhetes prágai box lacrosse-szieszta, és a sportág harmadik fedett pályás világbajnokságát az előzetes favorit kanadai válogatott nyerte meg, ezzel a juharleveles sztárok a 2004-es és a 2007-es VB sikerei után harmadszor is elhódították a világbajnoki címet. Szerencsére a denveri érdekeltségű játékosok teljesítményére sem lehetett panaszunk, hiszen volt egy aranyérmesünk, miközben a harmadik helyezett Egyesült Államok színeiben további hat képviselőnk volt ott a világbajnokságon, akik nagyban közreműködtek azért, hogy bronzérmet szerezhessen a csapatuk.


























Az egyenes kieséses szakasz első felvonásait a csütörtöki játéknapon tartották meg, amikor az elődöntőbe jutásért rendezendő pót mérkőzésekre került sor. A délutáni órákban az Egyesült Államok favorithoz méltóan, magabiztosan kiütötte az ausztrál csapatot, ugyanis a csoportelsőség elvesztését minden áron feledtetni kívánó amerikaiak totálisan padlóra küldték ellenfelüket, valamennyi negyedben legalább öt gólt szereztek, a középső két játékrészt 15 gólos különbséggel abszolválták, így 28-2-re diadalmaskodtak. A Mammoth- és Outlaws-játékosok közül a két szabadtéri denveri klasszis szokás szerint elemében volt egy kis csapat elleni fölényeskedés alkalmával, s Westervelt három-három góllal és assziszttal fejezte be az auszik elleni találkozót, míg Mundorf a mesterhármasa mellé további két gólpasszt regisztrált. Illetve még McGlone is beköszönt egy alkalommal, az ősdenveri Langtry és Park nem tudtak eredményesek lenni, a hatodik résztvevőnk, Seibald pedig ezúttal csak tartalék volt. Ezzel szemben a forduló másik mérkőzésén már igencsak meglepő eredmény született, amikor a házigazda Csehország csapata 12-7 arányban felülmúlta Anglia gárdáját egy végig kiélezett mérkőzésen, így a rendező válogatott kiharcolta az elődöntős részvételt magának.

Eközben a torna hetedik helyét - a papírformának megfelelően - Írország szerezte meg, miután a Szlovákia elleni oda-visszavágós meccsek közül az elsőt 10-5-re megnyerték, a másodikat pedig csak 10-7 arányban vesztették el, így a szigetországiak kaparintották meg az utolsó előtti helyet, míg a VB-újonc szlovákok sereghajtóként zárták a tornát.

Pénteken következtek a nem akármekkora érdeklődéssel várt VB-elődöntők. A négy közé a három Észak-amerikai nagy csapat mellett a házigazda csehek jutottak be, s az elődöntőben kanadai-amerikai és írókéz-cseh rangadókat bonyolíthattak le. Elsőként a két nagyágyú derbijét rendezték meg, és bár a kétszeres címvédő Kanada egyértelmű esélyesnek számított, az eltökélt amerikaiakat nem lehetett leírni, és a két nemzet közti örökös rivalizáció miatt különösen pikáns összecsapásra volt kilátás. A kanadaiak jobban kezdték a mérkőzést, és korán három gólos előnyre tettek szert, de az USA nem adta fel, és a félidőre 5-5-re ki tudtak egyenlíteni, így az első 30 perc után még nem dőlt el semmi. Viszont a harmadik negyedet nagyon megnyomták a juharlevelesek, Duch mesterhármasának vezérletével összesen ötször zörgették meg az amerikai hálót, miközben a túloldalról csak egyetlen válasz érkezett. Ezzel a rohammal lefutottá vált a találkozó, és a gólzáporos negyedik negyedben az Egyesült Államok már képtelen volt közelebb zárkózni ellenfeléhez, így 15-10 arányú sikerével Kanada jutott be elsőként a 2011-es fináléba. A mieink közül a győztes oldalon Grant Jr 3+2-es teljesítménnyel járult hozzá a kanadai sikerhez: két gólt szerzett a meccs elején, és egy újabbat a harmadik játékrészben; miközben az USA válogatott coloradói különítményéből Mundorf két góllal és egy előkészítéssel próbálta segíteni csapata boldogulását, Westervelt pedig egy asszisztot jegyzett, Langtry és McGlone szintén pályára léptek, ellenben Park sérülés miatt nem játszott, Seibald pedig újra kimaradt az aktív összeállításból. Ezt követően a másik elődöntőben sem borult az előzetes papírforma, és a hazai közönség odaadó szurkolása ellenére, az Írókéz nemzet csapata 19-6-ra legyőzte Csehországot, így újra létrejött az előző két VB-döntő párosítása a kanadai és az indián csapat közt, a rendezők pedig a bronzmérkőzésen lehettek még érdekeltek.

A szombati, záró játéknapon az utolsó három helyosztó mérkőzésre került sor, első alkalommal az ötödik hely megszerzéséért lépett pályára egymás ellen a két negyeddöntő-mérkőzés vesztes csapata. Az Anglia és Ausztrália között zajló összecsapás pedig nagyon egyoldalúra sikeredett, és az angolok a szoros első félidő után, a 15-3-as második résszel, 23-8 arányban hagyták helyben az ellenfelüket, így fölényes győzelmet arattak, és ha már a négy közé jutást elszalasztották, legalább az ötödik helyet bezsebelték.

Aztán a harmadik helyért rendezett találkozón az Egyesült Államok csapata Csehországgal mérkőzhetett meg. A két válogatott már a csoportkörben találkozott egymással, akkor az USA egy szolíd, kilenc gólos diadalt aratott a házigazdákkal szemben, és ezen a helyosztón is hasonló mértékű különbségre számíthattunk. Ennek ellenére az első két negyed még kifejezetten szoros küzdelemben zajlott, és az amerikaiak mindösze 7-5-ös vezetést építettek fel maguknak, de a második félidőre a favoritok jobban rákapcsoltak, a csehek pedig minden igyekezetük ellenére, képtelenek voltak tartani velük a lépést, így a végén a meggyőző, 16-7 arányú sikerükkel az amerikaiak állhattak fel a dobogó harmadik fokára. Nagy örömünkre a denveri legények valódi kulcsszerepet vállaltak a bronzérem begyűjtéséből, ugyanis a 16 amerikai találat közül tíz is a mieink tollából született. Az egész világbajnokságon fantasztikus formában tevékenykedő Westervelt öt pontjából négyet találat formájában vállalt, McGlone elérte a mesterhármast és egy gólpasszt is adott, Langtry két-két góllal és assziszttal vétette észre magát, Mundorf ugyancsak eredményes volt, illetve még két gólpasszt is letudott - közben Park és Seibald újabb találkozót hagytak ki. A harmadik indoor VB-n az USA immár a harmadik bronzérmét gyűjtötte be, de a rendező Csehország is joggal lehet elégedett magával, a negyedik helyük ráadásul az egész Közép-európai lacrosse-társadalom felé komoly elismerés.

A szombat esti VB-döntőben kevesen tudták volna elképzelni, hogy ne Kanada diadalmaskodjon, de - az USA elleni meccshez hasonlóan - az Írókezeket mindenképpen komolyan kellett venniük, ha nem szerettek volna kellemetlen meglepetésben részesülni, mivel a rendkívül egységes indián törzs csapata ellent mondást nem tűrve készült a fináléra. Azonban csak az első negyed tudott igazán szoros csatában alakulni, mivel a második negyedórában a kanadaiak a két bostoni nagyágyú, D. Dawson és Sanderson közbenjárásával hét gólt vittek be, így a szünetben már 9-2-es előnyben voltak. Innen pedig nem lehetett visszaút az Írókéz számára, Kanada sokkal profibb csapat annál, minthogy ekkora előnyt csak úgy leadjon, és a befejező két negyedben már nem is változott a különbség, így a juharlevelesek egy 13-6-os sikerrel söpörték be az újabb világbajnoki címüket. Kanada tehát továbbra is veretlen a fedett pályás lacrosse VB-k történetében, a harmadik tornán a harmadik aranyérmet zsebelték be, volt már ennél simább, és volt már ennél szorosabb győzelmük is VB-döntőben, de bizonyára legalább annyira örülnek az idei sikernek, mint az előző kettőnek. Kanada bajnoki címéhez kétség sem férhetett, a prágai egy hét alatt gyakorlatilag minden komoly riválisukat magabiztosan verték meg, hiszen az aranyhoz vezető úton a csoportkörben Angliát és Ausztráliát múlták felül, míg az elődöntőben az USA, a döntőben az Írókéz felett diadalmaskodtak. A Mammoth hadvezére, Grant Jr a fináléban a csapata a 12. gólját lőtte, és a végjátékban két gólpasszt is elért.


















A 2011-es fedett pályás lacrosse világbajnokság végeredménye:

1. Kanada
2. Írókéz
3. Egyesült Államok
4. Csehország
5. Anglia
6. Ausztrália
7. Írország
8. Szlovákia

A denveri résztvevők eredményei a világbajnokságon:

Ed Comeau (Kanada, vezetőedző): A Mammoth segédedzője veretlenül vezette története harmadik fedett pályás VB-címéhez a kanadai válogatottat, amely a szakember számára élete első jelentős sikere volt nemzetközi szinten.

John Grant Jr (Kanada): A Mammoth-ot erősítő veterán klasszis négy pályára lépése alatt 23 ponttal (11+12) segítette Kanadát az újabb VB-aranyhoz, ezzel pályafutása során harmadszor állhatott fel a dobogó tetejére egy indoor világbajnokságon, minden egyes VB-győzelem alkalmával tagja volt a kanadai válogatottnak. 2011-ben némileg talán háttérbe szorult, a veterán harcos egyre inkább átadja a teret a fiataloknak, de páratlan rutinjával ezen a tornán is a csapat hasznára tudott lenni, és a harmadik legeredményesebb kanadai játékos lett.

Bill McGlone (Egyesült Államok): Az NLL-es Philadelphia Wings-ben nyújtott teljesítménye alapján behívott, de a szabadtéri ligában ettől a szezontól kezdve a Denver Outlaws-t erősítő támadó jó szerepléssel járult hozzá az amerikai bronzhoz. Három pályára lépése alatt öt gólt és két asszisztot postázott, a harmadik helyért vívott mérkőzésen mesterhármast ért el a cseh válogatott ellen, így büszkék lehetünk a teljesítményére.

Brian Langtry (Egyesült Államok): A Mammoth-, és Outlaws-játékos határozott produkcióval támogatta az amerikai csapatot, ugyan a csoportkörben jobbára csak asszisztokat osztogatott, a torna vége felé a találatokból is egyre jobban kivette a részét, így három gól és öt előkészítés lett a végső mérlege négy mérkőzés után. A veterán klasszis ezzel a szépen csillogó bronzéremmel tovább erősítette denveri sikertörténetét, ugyanis számtalan egyéni, és csapat elismerést zsebelt be, mióta a 2003-as szezontól kezdve városunkban szolgál.

Brendan Mundorf (Egyesült Államok): A denveri outdoor csapat gólgyárosa a fedett pályás világbajnokságon sem szűkölködött a találatokban és a pontokban sem, végül 11 góljával a negyedik, 22 pontjával pedig a harmadik helyen végzett az USA együttesén belül. Első sorban még mindig a szabadtéri verzióban számít elitjátékosnak, de a prágai VB-n ismét bizonyította, hogy box lacrosse-ban is képes megállni a helyét, és eredményes teljesítménnyel járult hozzá ehhez a harmadik helyezéshez.

Jarett Park (Egyesült Államok): A mindkét ligában Denverben szolgáló, csupaszív középpályás a világbajnokság alatt az első négy találkozón pályára lépve egy gólpasszt regisztrált. Szépen megállta a helyét, a piszkos munkából becsülettel vette ki a részét, de balszerencséjére a negyeddöntőben összeszedett egy sérülést, és az utolsó két meccsen már nem léphetett pályára, pedig vele talán még többre lehettek volna képesek.

Max Seibald (Egyesült Államok): Az Outlaws fiatal játékosa képtelen volt beverekedni magát az amerikaiak aktív, nevezett keretébe, és csupán egy mérkőzésen lépett pályára még a csoportkörben, ahol nem is szerzett pontot.

Drew Westervelt (Egyesült Államok): Mundorf-fal ellentétben inkább a csarnokban jeleskedik, és fiatalabb kora ellenére, az idei világbajnokságon egyértelműen az amerikai válogatott húzóembere tudott lenni, hiszen 26 pontjánál csak a kapitány C. Powell szerzett többet. Az Outlaws csatára ráadásul a hat mérkőzés alatti 17 góljával a legeredményesebb amerikai lacrosse-os lett, és az angol Manwaring-gel holtversenyben a torna társgólkirályi címét is elhódította.

Gratulálunk a denveri érmeseknek!

Kialakult a döntő párosítása az NBA-ben és a Denver Sports Blog playoff tippjátéka is a célegyenesbe fordult, hiszen már csak a finálé eredményeire és azzal kapcsolatos kérdésekre tippelhettek. Hamarosan kiderül, hogy ki lesz nálunk a rájátszás bajnoka, most feltenném az új kérdéseket és megosztanám veletek az előző kör helyes válaszait, iletve a játék jelenlegi állását.










A főcsoport-döntők eredménye:

Keleti konferencia:

Chicago Bulls (1.) - Miami Heat (2.) 1:4

Nyugati konferencia:

Dallas Mavericks (3.) - Oklahoma City Thunder (4.) 4:1

A főcsoport-döntők kérdései:

1.) Melyik csapat jut be elsőként az NBA nagydöntőjébe? Dallas Mavericks
2.) Derrick Rose vagy Dwyane Wade dob több pontot a keleti főcsoport-döntő mindent eldöntő mérkőzésén? Derrick Rose
3.) Hány lepattanót fog szerezni Dirk Nowitzki a legeredményesebb mérkőzésén a következő fordulóban? 9
4.) Együttesen hány mérkőzésből fog állni a két konferencia-döntő párharc? 10
5.) Fognak-e hosszabbításos meccset játszani a Chicago Bulls-Miami Heat csatározás alatt? Igen



















A főcsoport-döntő kör eredményei:

1. melo15 73 pont
2. tHoMaS 50 pont
3. Black_Adder 48 pont
4. Coach Sacco 46 pont
5-7. foppa21, Foresz, Filip89 43 pont
8. xrace 41 pont
9. TomiTanguay 35 pont

A tippverseny eddigi összetett állása, a döntő előtt:

1. melo15 190 pont
2. Coach Sacco 188 pont
3. Foresz 181 pont
4. foppa21 179 pont
5. tHoMaS 178 pont
6. Filip89 171 pont
7. Black_Adder 167 pont
8. xrace 158 pont
9. TomiTanguay 137 pont
10. -Zephyr- 125 pont
11. Assis10 67 pont
12. Dawyd728 61 pont
13. barn4 53 pont


A nagydöntő párosítása:

Miami Heat (Kelet, 2.) - Dallas Mavericks (Nyugat, 3.)

A nagydöntő kérdései:

1.) Ki lesz a finálé legértékesebb játékosa (MVP-je)?
2.) Hány olyan meccs lesz a döntőben, amelyen LeBron James és Dwyane Wade nem lépik át mindketten a 20 pontos határt?
3.) Melyik játékos fogja végrehajtani a legtöbb blokkolást a finálé 4. mérkőzésén?
4.) Chris Bosh vagy Tyson Chandler jegyez-e több lepattanót a párharcban?
5.) Hány pontot dob Dirk Nowitzki a döntőbeli legeredményesebb mérkőzésén?

A játék szabályai:

Tippeld meg a párharc végeredményét a döntő első mérkőzésének kezdetéig, vagyis a határidő szerda, 03:00! A párharc győztesét helyesen eltaláló 25 pontot kap, a döntő összetett végeredményét helyesen megtippelő pedig 50 pontot szerezhet.

Emellett minden fordulóban felteszünk öt kérdést az aktuális párharcokkal kapcsolatban, amelyek helyes válasza egyenként 10 pontot ér (vagy ahol egy szám a válasz, ott az eltérés nagyságának függvényében annyival kevesebb pont szerezhető a 10-ből). A válaszok leadási határideje szerda, 03:00, azaz szintén a döntő első meccsének kezdési időpontja!

A válaszokat a kommentek közé adjátok le!

Jó játékot kívánok mindenkinek! :)

Komoly gödörben van a Colorado Rockies együttese, olvashattatok róla, hogy a legutóbbi series alatt súlyos sérülés sújtotta a csapatot, azóta pedig háromból három meccset elvesztettünk. Könnyen oda lett a múltkori négy meccses hazai párharc az Arizona Diamondbacks ellen, és a csapat a remek szezonkezdése után már negatív mérlegre csúszott vissza.



















1. meccs, kedd: Rockies-Diamondbacks 12-4
Elsőként kedden délután léptek pályára a csapatok és a doubleheader első meccsére a szokásos összeállításunkban készültünk: Helton-Herrera-Tulo-Lopez belső négyes, CarGo, Fowler, és S. Smith kívül, elkapó poszton Iannetta. Annyi volt az érdekesség, hogy Herrera kapta meg a leadoff pozíciót, Fowler pedig visszaszorult a sor második helyére. Közben a mieink dobója a balos DLR volt, az ellenfélnél pedig Collmenter kezdett. A nyitó játékban máris gondjaink voltak, két single után a két szélső bázist foglalták el a vendégek egyetlen kieső mellett, de sikerült pont nélkül megúsznunk az arizonai akciót, míg részünkről egyedül Fowler tudott sétálni. A második menetben az ellenfél csak egy sétára volt képes, DLR egymás után két strikeouttal védekezett, ezzel szemben a mieink egyáltalán nem jártak bázison. Ezt követően egy double és egy walk révén megint két arizonai került pályára, majd DLR megsérült 2in-1outnál és le kellett cserélnünk őt. Az új ember G. Reynolds volt, aki először szándékosan sétáltatta Youngot, aztán a loaded helyzetnél Nady RBI groundoutból szereztek pontot, Mora pedig mindkét maradék futót beküldte egy 2run RBI singlelel, így rögtön 3-0ra lépett el az ellenfél. A következő próbálkozásunkban Iannetta egy single révén hozta az első ütésünket, de a hármas bázisnál nem jutott tovább. A negyedik játszmában a D'backsnek be kellett érnie egyetlen singlelel, nálunk az első ember CarGo egy solo hazafutással szépített, az utána jövő két ütő kiesett, aztán S. Smith is kidurrantott egy solo HRt, így 3-2re felzárkóztunk. Ezután a vendégek nem kerültek pályára, közben sorban három futóval teli pályát harcoltunk ki egy kiesőnél, Tulo pedig egy RBI walkot tett hozzá, majd Helton sac fly pontjával már a vezetést is átvettük, őt követően S. Smith is eredményes volt egy RBI doublelal, végül Lopez ellen zárult az akció egy strikeouttal. Már 5-3ra vezettünk és a hatodik tetején egy double után Iannetta kidobta a futót a harmadik bázis előtt, míg a támadásunk során Iannetta és Fowler sétával, a pinch hitter Amezaga  pedig ütéssel léphetett bázisra, a loaded 1out lehetőségnél CarGo egy forceoutos kiejtésbe szaladt bele, de közben az első futónk beért, majd Tulo ugyancsak beköszönt egy RBI single révén, Helton pedig sétált, azonban S. Smith képtelen volt élni az újabb bases loaded szituációval, de már így is 7-3as előnyben voltunk. A hetedik dobórészt Betancourt magabiztosan abszolválta, majd az akciónkban először Iannetta és a PH Spilborghs tört előre, Herrera egy RBI singleből tovább növelte a vezetésünket, közvetlenül utána pedig Fowler mindkét futónkat haza küldte egy triplával, amely után már 10-3ra léptünk el. Ekkor még előjött CarGo egy 2run homerunnal, de a következő két ütő már kiesett 12-3nál. A nyolcadik felvonásra Daley foglalta el a dombot, született ellene egy double, illetve Nady RBI singleből szépített, de aztán egy Herrera-Lopez-Helton dupla játékkal védekeztünk, miközben egyetlen Lopez singlet értünk el. Az utolsó inninget M. Reynolds hozta háromból három kiejtéssel, így könnyedén fejeztük be a meccset 12-4es előnnyel.
- Nagyon magabiztosan megütöttük a D'backst az első felvonáson, a negyedik-hetedik játék között szereztük mind a 12 pontunkat, amivel fölényesen győzedelmeskedtünk. Gonzalez különösen nagy formában játszott, két hazafutást süllyesztett el és összesen négy ponttal fejezte be a szereplését, közben háromszor ért haza, a meccs után 8 HR és 31 RBI volt a mérlege, utóbbival házi listavezető lett. Tulowitzki 1/4es hatékonysággal végzett, egy singleből és egy loadednál elért walkból szerzett pontot, így jelenleg 29 futás kikényszerítésénél tart az évben, de át kell adnia az első helyet CarGonak. Fowler visszaszorult az ütősor második pozíciójába, de jól jött neki a váltás, hiszen 2/3as hatékonyságot és két sétát könyvelt el, belőtt egy újabb triplet, amiből két futást szállított és kétszer körbe tudott érni. S. Smith két extra base hitnek köszönhetően 2/5öt postázott, mindkettő után elért egy-egy pontszerzést, 14 doublenál és 5 HRnál jár. Az újdonsült leadoff hitter Herrera csak ötből egy ütésre volt képes, de abból a singleből legalább pontszerzést harcolt ki, és ő maga is két futással zárt, 2Bként kezdett, a végén már shortstop volt. A sor végén Lopez és Iannetta mindketten két ütést értek el, de a pontszerzés már egyiküknek sem jött össze. Helton eredménytelen maradt a mérkőzésen, mindössze egy sétára és egy biztosági pontszerzésre futotta az erejéből, de így is őrzi .300 feletti átlagát. A mérkőzés vége felé több cserét is csináltunk, Amezaga csak pinch hitter volt, amikor a single után be is ért, Spilborghs csereüőként singlet hozott, majd a bal szélen játszott, Wigginton pedig a hajrában futott ki a kettes bázisra. De La Rosa sajnos megsérült és mint kiderült, nagyon rosszul járt, mivel szalagszakadást szenvedett a bal könyökében és műtétre lesz szüksége, ami után már nem játszhat ebben a szezonban. A bal kezes mexikói dobó utolsó fellépésén 2.1 inning alatt három ütést szenvedett el, amelyek után végül be is értek. A beugró G. Reynolds váltotta és majdnem négy inninget hozott le, csak egy újabb futót engedett haza, miközben három ütést kapott és két strikeoutot osztott ki idei második győztes mérkőzésén. A fiatal dobó 48 dobást vállalt, nem akartuk tovább terhelni, mivel még a hétvégén lenne egy kezdése. Betancourt a szokásostól eltérően a hetedik inningben jutott szóhoz, de nem zavartatta magát és tíz dobásból elintézte az első három emberét. Daley két ütés után egy pontot engedélyezett az ellenfélnek a nyolcadik inning alatt 9 pont előnynél, először kapott futást a szezonban. A legvégén M. Reynolds a kilencedik játékot hiba nélkül, 13 dobásból abszolválta.






















2. meccs, kedd: Rockies-Diamondbacks 2-5
Természetesen a pár órával később következő második meccsre számtalan változás volt az összeállításban, például az 1B Giambi lett, a hármas bázisra Wiggy került, a kettesre Amezaga, a jobb szélen Spilbo tűnt fel, elkapónak pedig Morales szállt be. A következő dobónk Chacin volt, az ellenfél pedig a balos Saunderst nevezte. Rögtön az első támadásában megszerezte a vezetést a D'backs, mivel K. Johnson tűzött be egy solo HRt, ezzel szemben képtelenek voltunk válaszolni. A második próbálkozások alkalmával a vendégek voltak eredménytelenek, ellenben Giambi solo hazafutásával máris megszereztük az egyenlítést, aki szokás szerint a jobb szélre bombázott, utána még Spilbo helyezett el egy doublet, de Morales fent hagyta őt. Ezt követően a D'backs megint nem szorult pályára, majd a mieink két kieső után Fowler és CarGo single által foglalták el a két szélső bázist, de Tulo beállása közben egy wild pitchnél Fowler kiesett a home platen, a reklamáló Tracyt pedig kiállították. A negyedikben Chacin ellen két futó jutott fel a pályára egyetlen kieső mellett, amikor Nady forceoutos kiesése közben pontot tudtak szerezni, így újra övék lett a vezetés, közben részünkről a megdobott Giambi járt fent, de Wiggy ellen double playt mutattak be. Aztán Chacin mind a három szembe jövő ütő ellenfelét el tudta búcsúztatni, de sajnos nálunk is könnyedén kiesett a sor legvége. Már a hatodik inningben jártunk, amikor egy séta után K. Johnson egy RBI doubleból is be tudott találni, majd Drew duplájával újabb pontot szereztek, s a változatosság kedvéért még Montero is bevágott egy RBI doublet, mire sikerült befejezni az inninget már 5-1re elléptek. A hatodik alján képtelenek voltunk elkerülni a három outot, de aztán Chacin sem kegyelmezett a soron következő triónak, a következő akcióban pedig Wigginton zárkóztatta közelebb a csapatot egy solo HRal, ám utána hiába került pályára Spilbo és Morales, mert a dobó helyett érkező pinch hitter Lopez fent hagyta mindkettőt. A nyolcadik játékban az első csere dobó Belisle két singlet szenvedett el két kiesővel, majd az utolsó outot már M. Reynolds könyvelhette el egy groundout formájában, közben a mieinknél simán kiesett az Amezaga, CarGo, Tulo hármas. A kilencedik tetejét Lindstrom hozta, miután egy walk után sikeres double playt mutattuk be, azonban három pont hátrányból képtelenek voltunk feljebb zárkózni az utolsó próbálkozásunkban, mivel mind a három aktuális ütőnk csődöt mondott, így be kellett érnünk a 2-5ös végeredménnyel.
- A második meccsen már jóval szerényebbek voltunk, csak hat ütésre voltunk képesek és a két homerunon kívül nem sok értékelhetőt alkottunk támadásban. Giambi az utóbbi három kezdő meccse alatt az ötödik, a szezonban a hatodik homerunt ütötte, amikor a második inningben tüzelt a lelátóra, de más említésre méltót nem tudott feljegyezni, később lecseréltük, mert egy hit-by-pitch után a karját fájlalta. A másik HRt Wigginton lőtte, aki a sérülése után először volt eredményes és harmadszor süllyesztett el rakétát az évben, de ő is csak 1/4re volt képes, miközben 3Bként kezdett és 1B poszton fejezte be a meccset. A jobb szélső Spilborghs egy doublet és egy walkot regisztrált, de továbbra is túlzottan kiegyensúlyozatlan, éves hatékonysága csupán .237es volt a találkozót követően. Fowler és Gonzalez mindketten négyből egyszer találtak, CarGo kétszer strikeoutot kapott, mindkettejük átlaga .250 körül mozog. A sor élére a 2B Amezaga került, de mind a négy beállásában könnyen kiesett, mint ahogy Tulowitzki is elég harmatos volt és szintúgy 0/4el zárt. Illetve még a backup catcher Morales a nyolcadik ütő helyén egy singlet hozott a két out play mellett. A két csere ütő közül Lopez két emberrel a pályán esett ki, aztán a hármas bázison folytatta, míg Herrera üres bázisoknál kapott groundoutot a kilencedik inningben. A kezdő dobó Chacin feledhető mérkőzést zárt, öt ütésből öt kapott ponttal fejezte be a keddi fellépését, abból négy extra base hit volt, különösen fájó volt tőle, hogy a hatodik játékban háromszor kapitulált. Ez volt a harmadik veresége az évben az öt győzelem mellé, így az ERA statisztikája is felment 3.00 fölé. Belisle a nyolcadik menetben két ütőt szórt ki és kettőtől singlet szedett be, majd a harmadik kiesőt M. Reynolds tudta le három dobásból. Lindstrom az utolsó játékban egyetlen sétát engedélyezett, továbbra is iszonyat magabiztos, az éves futás elszenvedési átlaga csak 1.33as.

3. meccs, szerda: Rockies-Diamondbacks 1-2
Szerda este került sor a párharc harmadik meccsére, amikor Tulo szabadnapot kapott a sok terhelés után és Amezaga volt helyette a shortstop, míg Lopez a kettes bázisra vonult ki, Wiggy kapta meg a 3B szerepkört, a többiek a megszokott nevek voltak. A csapat kezdő dobója Hammel lehetett, az ellenfél Kennedyvel állt ki és az első menetben csak a mieink voltak bázison, miután S. Smith elért egy singlet, majd CarGo single ütése közben a kettes bázison túl futva kiesett, később Helton ellen zárult le a támadás. A második inningben a vendégek egyetlen 2out walkot hoztak, viszont a denverieknél mind a három soron következő ütőjátékos a kiesés sorsára jutott. Aztán a harmadik menetben is jól tartotta magát a két dobó, Hammel ellen mindössze két out után esett egy single, Kennedy pedig újabb pályára kerülő futó nélkül abszolvált egy dobórészt. A következő játékban egy single és egy walk árán két embert is bázisra engedtünk, de aztán egy remek double playt hajtottunk végre, melynél Hammel adott egy strikeoutot, közben pedig Iannetta kidobta az előrébb járó futót a hármas bázison, így továbbra is megóvtuk a home platet a pontoktól. Ezt követően a negyedik akciót S. Smith nyitotta egy double találattal, majd egy wild pitch miatt a hármasra került, ahonnan Helton sac fly megmozdulásából szerzett pontot, utána még Wiggy jegyzett egy doublet, de Lopez ellen véget ért a támadás, amikor 1-0s előnyben voltunk. Az ötödik játszmában a D'backs nem járt pályán, ezzel szemben a mieink Amezaga single, Fowler walk, és S. Smith hit-by-pitch révén feltöltötték a bázisokat, de loaded 2outnál CarGo az első labda után groundoutot szenvedett el és kihagyta a nagy helyzetet. Nem tudtuk tovább növelni az előnyt és egyből a következő alkalommal megbosszulta magát, mivel az Arizona két futót helyezett el a pontszerző bázisokon, majd Upton RBI groundouttal egyenlítettek, Young single ütése pedig már a vendégek vezetését jelentette, akik ezzel 2-1re fordítottak. A hatodik alján Helton single után Wiggy lett double play áldozata, Lopez sétájával pedig már nem sokra mentünk, majd Hammel a hetedik menetet is lehozta egyetlen 2out single közben, részünkről a PH Herrera doublet ütött, de a harmadik kanyarnál nem jutott tovább. A nyolcadik inningben M. Reynolds rögtön kapott egy singlet, de a következő két ütőt swinging strikeouttal ejtette ki, majd a harmadik embert Belisle búcsúztatta el, ezután nálunk is könnyen kiesett a CarGo, Helton, Wiggy hármas. Az utolsó játékban Betancourt egy singlet engedélyezett, ami után a futó egészen a hármasig elért, de ott egy SOval sikerült hozni a harmadik outot, azonban a végső próbálkozásunk megint kudarcba fulladt, a kilencedik alján pályára sem tudtunk kerülni, a mérkőzést végül a csere ütő Giambi ellen fejezték be, vagyis 2-1re kikaptunk a harmadik találkozón.
- A harmadik meccs elvesztésével hátrányba kerültünk a párharcban, pedig az elején még vezettünk és az ütésekben 7-7re végeztünk. S. Smith volt az egyetlen játékosunk, aki két ütést ért el a három próbálkozása alatt, az idei 15. double találata után az egyetlen futásunkat is ő szállította, közben már .312vel övé a legjobb átlag a csapatban. Helton nevéhez fűződött az egyetlen RBI, aki a negyedik inningben egy sac flyból küldte be az idei 22. pontját, közben 1/3as hatékonysággal zárta a meccset. Gonzalez csak egy ütésre volt képes négy beállásban, négy bázison hagyással zárt, az ötödik menetben egy loadedot hagyott kihasználatlanul, valamint a mezőnyben bemutatott egy fantasztikus elkapást. Wigginton ugyanilyen hatékonyságot ért el a meccsen, de ő csak egy LOBt jegyzett, ahogy a játékosaink többsége. Az alkalmi shortstop Amezaga egy singlet könyvelhetett el, míg elért egy dobó hibát is, amely az első errorja volt a szezonban. A sor tetejére visszakerülő Fowler mindössze egy walkra volt képes három kieséses játék mellett. Lopez és Iannetta is mindketten eredménytelenek voltak, nem volt ütése egyiküknek sem, csak előbbi hozott egy sétát, utóbbi pedig mind a négy alkalommal olcsón kiesett. A két csere ütő közül Herrera a hetedik menetben egy doublet vágott, de nem tudott hazaérni, Giambi pedig a meccs végén egy flyouttal szenvedte el az utolsó kiesést. A kezdő dobó Hammel hét inninget hozott le, úgy hogy mindössze két futást szenvedett el a hatodik játékban, de sajnos a támadók gyengélkedése miatt ez most a vereséghez vezetett. Öt ütést és egyetlen earned runt sem kapott, közben öt strikeout és két walk volt a mérlege. A szezonban negyedik alkalommal regisztrált vereséget a három győzelme után, ezalatt 3.20as ERA statisztikával rendelkezik. M. Reynolds a nyolcadik menetben egy singlet kapott és két hosszú beállás végén strikeoutot osztott ki. Belisle csak egyetlen ütő ellen állt be, akit az első dobása után egy groundouttal búcsúztattunk el. A kilencedik inningben Betancourt egyetlen ütést szenvedett el, a három kiesés közül pedig egyet dobás utáni kiejtés formájában ért el.



















4. meccs, csütörtök: Rockies-Diamondbacks 3-6
A series utolsó meccsén az összetett döntetlen állás kiharcolásáért kellett küzdenünk, a kezdőcsapatba visszatért Tulo, lehetőséget kapott újra Herrera 2Bként, Wigginton hármas bázisemberként, a leadoff hitter helyére pedig S. Smitht tettük, mivel Fowlert a nyolcadik pozícióba küldtük le. A soros kezdő dobónk Mortensen lehetett, a D'backsnál a fiatal Owings állt ki a dombra. Az első akcióban az ellenfél képtelen volt bázisra kerülést kiharcolni, de tőlünk is egyedül Herrera mutatott fel egy singlet, amely után csak a kettes bázisig jutott el. A második inningben Mortensen rögtön beszedett egy doublet, majd egy fielder's choice play alatt Wiggy throwing errorból újabb ember került pályára és a két futó a pontszerző helyeket foglalta el, amikor a következő ellenfelet szándékosan sétálni engedtük az üres egyes bázisra, hogy loaded 1out lehetőség alakuljon ki, amely után Mortensen két strikeouttal hárította el a veszélyt. Ezt követően a támadásunkban csak egyetlen Helton walkot értünk el, majd sorban három mezőnyös kiejtés sújtotta a három utána következő ütőnket. A harmadik felvonás alatt egyik csapat három-három képviselője sem tudott pályára menni, mindkét dobó magabiztosan óvta meg a bázisokat. Ezután Mortensen komolyan elvesztette a fonalat és az első két ellenfelének sétát engedélyezett, majd kieső nélkül a catcher Montero vert be egy 3run HRt. A következő három ütőt már ki tudtuk ejteni, még nagyobb baj nem történt, de már így is 3-0ra meglépett a D'backs. A negyedik akciónkban CarGo ért el egy singlet, egy wild pitchből még tovább ment, majd Tulo RBI single révén megszereztük az első pontunkat, utána Helton is singlet szállított, ezután viszont Wiggy ellen double playt mutattak be, majd Iannetta ellen végleg befejezték az akciót. Az ötödikben Mortensen csak két kieső után engedélyezett egy single ütést, közben a mieinknél mind a három soron következő játékos könnyen elbúcsúzott. A hatodikban kaptunk egy singlet, majd sikeres volt a rablás, ráadásul az azt követően Iannetta dobó hiba miatt a futó rögtön a harmadik bázison kötött ki, hogy aztán Mora RBI singleből újabb futást vigyenek be, de közben az ütő a kettesen kiesett, így vége lett a támadásnak. Sajnos a következő próbálkozásunk eredménytelen volt és a D'backs első csere dobója magabiztosan kiosztotta a Herrera, CarGo, Tulo triót. A hetedik felvonás alatt Daley egy single után magabiztosan lehozta a három kiesést, majd Helton, Wiggy, Fowler kerültek pályára egyetlen out közben, a dobó helyén pedig a csere ütő Giambi kiküldött az outfieldre egy sac flyt, majd Spilbo is beköszönt egy single találattal, ám sajnos Herrera ellen egy groundouttal összejött a harmadik out, így 4-3ra sikerült felzárkóznunk. A nyolcadikban Lindstrom egyetlen 2out singlet kapott, de a támadásunk abszolút eredménytelen volt, megint könnyen kiszórták a három emberünket. Az utolsó menetben Street ellen végleg eldőlt a meccs, ugyanis egy single után K. Johnson lőtt neki egy 2run HRt, amivel már három pontra nőtt a különbség a két csapat közt, a végső próbálkozásunkban pedig már csak Iannetta tudott sétálni, ezzel 6-3ra elvesztettük az utolsó meccset.
- Sorozatban a harmadik meccs elvesztésével csúszott ki a kezünkből a párharc, a csütörtöki összecsapáson is elég gyámoltalan támadójátékot produkáltunk, hat különböző játékos hat darab singlet hozott. Tulowitzki a szerdai pihentetése után egy futást érő megmozdulással tért vissza, amely a 30. RBI volt tőle az évben, ez az egy single találata volt a meccsen és 1/4es átlaggal zárt. Gonzalez az egy ütése után futást ért el, de ő is kiesett a másik három játékában, ráadásul két alkalommal strikeouttal végeztek vele, közben egy nagyszerű outfield assistot hajtott végre a kettes bázisra. Helton egy ütésre és két sétára volt képes a mérkőzésen, így .309re emelte fel az átlagát, mellyel visszavette a vezetést a házi rangsorban. A kezdők közül még Herrera és Wigginton szállítottak egy-egy ütést, de mindketten csak 1/4es lőlappal végeztek, közülük pedig a 2B két, a 3B három darab futót hagyott bázison, utóbbi a harmadik errort is elkönyvelte. A sor első embere S. Smith lehetett, de elég szerencsétlenül járt, mind a három lehetőségében eredménytelen volt, menet közben lecseréltük, a helyére érkező Spilborghs pedig a hetedik inningben az egyetlen ütési alkalmával egy RBI singlet postázott, még csak a 9. futás kiharcolása volt. Az elkapó Iannetta egy sétát ért el három out play és négy LOB között, valamint az évadban először volt errorja egy dobó hiba által, míg a sor utolsó helyére száműzött Fowler ugyanilyen hatékonysággal zárt. A klasszikus csere ütőink közül Giambi belőtte az idei 14. RBIt egy biztonságival, Lopez pedig a meccs utolsó kiesését könyvelte el egy strikeout formájában. Mortensen a második vesztes meccsét produkálta a szezonban, hiszen az első hat játék alatt összesen négy futást kapott, ebből hármat egy HR jelentett. A kezdő dobónk ellen öt találat és három séta született, közben öt dobás utáni kiejtést ért el, sajnos most sebezhetőbb volt, mint a korábbi meccsein. Daley a hetedik inninget egyetlen ütés közben abszolválta, még két SOt is szórt. Lindstrom mérlegét csak egyetlen ütés csúfította, egyébként három mezőnyös out volt mögötte. Street a befejező játékban egy pontos hátrányban jött és egy 2run HRból három pontosra nőtt a differencia, így az éves ERA mutatója 4.00 fölé emelkedett.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 27-22 (49 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 26-24 (50 meccs, 1.5 GB)
3. Colorado Rockies 24-25 (49 meccs, 3.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 22-29 (51 meccs, 6.0 GB)
5. San Diego Padres 20-30 (50 meccs, 7.5 GB)

A D'backs ezzel a győzelmével megelőzött minket a csoport második helyén, a harmadik helyét még biztosan tartjuk. A Giants komolyan megtorpant és mind a három meccsüket elvesztették otthon a Marlins ellen. A Dodgers az Astros ellen, a Padres pedig a Cards ellen bukott el párharcot 2-1re a hét első napjaiban. A továbbiakban a SF Milwaukeeba, az Arizona Houstonba, a SD pedig Washingtonba megy, közben a LAD a Marlinst látja majd vendégül.

A mieink újabb seriest játszhatnak le a Coors Fielden, a hétvégén ugyanis a St. Louis Cardinals lesz az ellenfelünk három meccsen. Az ellenfelünk sajnos sokkal jobb formában van nálunk és vezetik az NL Central csoportot, egyértelműen ők az esélyesek, főleg hogy nálunk még egy spot starter is lesz. A meccseket a következő menetrendben rendezik meg: szombat 02:40, vasárnap 01:10, vasárnap 21:10. Pocsék időszakban vagyunk, most van a legnagyobb szüksége a csapatnak a biztatásunkra! GO ROCKIES!!!

Túl vagyunk az idei fedett pályás lacrosse világbajnokság első négy napjának küzdelmein, és a nyolc csapatos tornán befejeződtek a csoportkör mérkőzései, amelyek alapján kiderült, hogy mely csapatok jutottak be egyenes ágon legjobb négy közé; kik azok akik még az elődöntőbe kerülésért játszani fognak; illetve hogy melyek azok a kis csapatok, akik a viadal utolsó helyének elkerüléséért fognak megmérkőzni egymással.

Ahogy a torna előtti felvezetőnkben is olvashattátok, szerencsére számtalan denveri érdekeltségű játékos képviseli a Denver Outlaws-t és a Colorado Mammoth-ot a prágai tornán, így a most következő helyzetjelentésünkben első sorban a hazai sportolók szerepléséről fogunk beszámolni nektek.
















Az A-csoport küzdelmeit az előzetes papírformának tökéletesen megfelelően Kanada válogatottja nyerte, akik az egész torna legnagyobb esélyesének számítanak. A juharleveles sztárcsapat ráadásul valamennyi mérkőzését fölényes különbséggel söpörte be. A vasárnap délelőtti nyitómeccsüket egyenesen 27-1-es különbséggel nyerték meg a VB-újonc Szlovákia ellen, bár ezen a találkozón még nem lépett pályára a Mammoth sztárja, John Grant Jr, mivel csak később csatlakozott a kerethez. A kanadaiak seregeit Zywicki hét góllal vezette, Sh. Evans hatszor volt eredményes, míg Doyle, Duch és Hall ugyancsak elérték a mesterhármast egy alkalommal. Másnap Ausztrália ellen sem játszottak sokkal szorosabb mérkőzést, és ekkor 26-2 arányú sikert arattak, miután már a félidőben 16 gólos előnyt építettek fel. Ezen a találkozón debütált a denveri Grant Jr a tornán, és ha már ott volt, akkor komoly szerepet vállalt magára a sikerből, hiszen három gólt süllyesztett el, és további hét találatnál előkészítést vállalt, vagyis csapata legeredményesebb tagjaként tíz pontot szórt. Az utolsó mérkőzést kedden vívhatták meg Anglia ellen, amely a csoport első helyéről döntött, de valójában mindenki pontosan tisztában volt vele, hogy a szigetországiak aligha lesznek ellenfelei a kanadai csapatnak. Így is történt, és a sztárcsapat harmadszor is igazi gálaelőadást tartott, amikor 28-5 arányban páholták el a mezőny legjobb európai csapatát. Grant Jr az angolok ellen négy gólt és egy asszisztot regisztrált, miközben még D. Dawson, Duch és Doyle érték el mellette a három gólos határt.

A kanadaiak első helyezése és egyenes ágon való elődöntős szereplése nem lehetett kérdéses, míg a második helyet az angolok csípték el, akik 20-8-ra verték Ausztráliát, és 24-7-re a szlovákokat, illetve még az ausztrálok folytathatják a negyeddöntőben, mivel a Szlovákia elleni mérkőzésük öt gólos megnyerésével bebiztosították a csoport harmadik helyezését.

John Grant Jr az utolsó két találkozón pályára lépve, összesen 15 pontot (7 gól és 8 gólpassz) szorgoskodott össze, és az egyenes kieséses szakasz két komoly rangadóján bizonyára még komoly szükségük lesz a vezető képességeire, ha szeretnék elhódítani idén is a világbajnoki címet.

Az A-csoport végeredménye (W-T-L):

1. Kanada 3 pont (3-0-0)
2. Anglia 2 pont (2-0-1)
3. Ausztrália 1 pont (1-0-2)
4. Szlovákia 0 pont (0-0-3)

A B-csoportban is az előzetes esélyek jutottak érvényre, ugyanis a számunkra érdekelt Egyesült Államok válogatottja a négyesfogat második pozíciójában zárt, így még egy negyeddöntő-mérkőzést kell játszaniuk, hogy jogot nyerjenek maguknak a Kanada elleni elődöntőre. A nyitó játéknap esti mérkőzésén az USA együttese a házigazda csehekkel találkozott, és a vendéglátó együttes nem kívánta olcsón adni a bőrét, igyekeztek minél szorosabb eredményt elérni, így az amerikaiak a vártnál valamivel nehezebbe, 14-5-re diadalmaskodtak az első meccsükön. A denveri különítmény tagjai közül a két gólgyáros, Brendan Mundorf és Drew Westervelt egyaránt két-két alkalommal tudtak eredményesek lenni, miközben Brian Langtry gólpasszt adott Buchanan találatához, és pályára lépett még a mindkét ligában a helyi csapatunkat erősítő Jarett Park is a középpályán. Másnap az írek ellen még komolyabb erődemonstrációt láthattunk az amerikai csapattól, ugyanis 22-1 arányban győztek, miután egy tucat gólt szereztek a második negyedben, és a teljes második félidő alatt csupán háromszor találtak be. Hőseink közül Westervelt 4+2-vel, Mundorf 3+4-gyel járult hozzá a fölényes diadalhoz, az első meccsen tartalék Outlaws-os Bill McGlone pedig egy-egy találatra és előkészítésre volt képes. A csoport döntőjét a két Észak-amerikai nagy csapat, az Egyesült Államok és az Írókéz válogatott vívta egymással hétfő este. A találkozó egyértelmű esélyesének az indián tartomány csapata számított, azonban a rivalizáció és a tét miatt mindenképpen komoly küzdelmet ígért ez a pikáns párosítás. A csoportkör egyetlen, és a VB első igazi rangadójában pedig nem is kellett csalódnunk, 60 perc tömény izgalom és küzdelem volt a jutalma a prágai közönségnek, s a csatározás végén 11-10 arányban az indiánok diadalmaskodtak. Az amerikaiak az első pillanatoktól kezdve folyamatosan vezettek, az Írókéz először a harmadik negyed végén ragadta magához az előnyt, és többször már nem is engedték ki, így ők gyűjtötték be az első helyet, az amerikaiak pedig csak másodikok lettek, ami azt jelenti számukra, hogy egy plusz mérkőzés után már az elődöntőben a kanadaiak ellen kell majd játszaniuk. A mindent eldöntő mérkőzésen Westervelt mesterhármast ért el, Langtry egy góllal és két ponttal végzett, Park szintén asszisztos volt, Mundorf viszont meglepő módon szerzett pont nélkül zárt az Írókéz ellen.

Az indián csapat tehát megnyerte a csoportját, ezzel már elődöntősnek mondhatják magukat, és kétségtelenül a könnyebb ágra kerültek a folytatásra nézve. Jamieson-ék az amerikaiak legyőzése mellett az írek ellen 23-3-as, a csehek ellen 25-5-ös sikert arattak. Eközben a csoport harmadik helyén a házigazda Csehország együttese végzett, miután az utolsó hely elkerüléséről döntő találkozón 18-5 arányban felül tudták múlni Írországot.

A féltucat denveri szereplő közül a csoportkörben Drew Westervelt volt a legeredményesebb játékosunk, miután a három meccs alatt 9 gól, és összesen 12 pont került a neve mellé. Az Outlaws másik üdvöskéje, Brendan Mundorf 5+4-es teljesítménnyel zárta a csoportkört, míg Brian Langtry a két mérkőzésén egy találatot és két gólpasszt jegyzett, Bill McGlone 1+1-ezett az egyetlen mérkőzésén, a középpályás Jarett Park egyetlen assziszttal bír a három fellépésről, valamint Max Seibald csak az egyik találkozón ölthetett szerelést.

A B-csoport végeredménye (W-T-L):

1. Írókéz 3 pont (3-0-0)
2. Egyesült Államok 2 pont (2-0-1)
3. Csehország 1 pont (1-0-2)
4. Írország 0 pont (0-0-3)














A VB további menetrendje:

7. helyért:
Csütörtök, 10:00 és Péntek, 10:00 Szlovákia - Írország

Az elődöntőbe jutásért:
Csütörtök, 16:00 Egyesült Államok - Ausztrália
Csütörtök, 19:00 Anglia - Csehország

Elődöntő:
Péntek, 16:00 Kanada - Egyesült Államok/Ausztrália
Péntek, 19:00 Írókéz - Anglia/Csehország

5. helyért:
Szombat, 13:00 Az elődöntőbe jutásért vívott meccsek vesztesei

3. helyért:
Szombat, 16:00 Az elődöntők vesztesei

Döntő:
Szombat, 19:00 Az elődöntők győztesei

A következő napokban még tovább fokozódnak az izgalmak Prágában, kövessétek velünk együtt az eseményeket, és szurkoljunk továbbra is a denveri képviselők minél sikeresebb szerepléséért!