A héten hozták nyilvánosságra a 2011-es MLB All-Star gálán résztvevő játékosok névsorát, mely a szurkolói voksolások, illetve az edzői döntések alapján alakult ki. Sajnos, nagy meglepetés nem történt, és a Colorado Rockies baseball-osaival ismét mostohán bánt a közvélemény, így ha minden igaz, akkor idén is mindössze egyetlen sportoló képviselheti a várakozáson alul szereplő denveri gárda színeit a rendezvényen.





















Az idei gálán jövő hétfőn rendezik meg a Home Run Derby-t, és kedden kerülhet sor az AL és az NL összecsapására Phoenixben, az Arizona Diamondbacks otthonául szolgáló Chase Field ballparkban. A szurkolói szavazásokban a mezőnyjátékosokra lehetett szavazni június 30-ig, a posztonkénti győztesek alkotják az American League, ill. a National League csapatának kezdőit. A keret többi ütőjét a tavalyi World Series-résztvevő csapat két menedzsere, Bruce Bochy (NL) és Ron Washington (AL) határozta meg, míg a gálán fellépő dobók névsorát a szakértők szavazatai alapján állították össze, valamint további egy-egy játékos a Final Vote szurkolói beszavazáson harcolhatta ki magának a részvételt.

A legnagyobb favoritunk, Troy Tulowitzki végül ott lehet az All-Star-on, bár azok után, hogy szinte végig vezette a szavazást az NL shortstop-ok közt, az utolsó napokban a Mets-es Reyes leelőzte őt, ám a második helyen tartalékként ő is tikettet váltott az arizonai örömjátékra. Sőt, mivel legyőzőjét a napokban DL-re kellett rakni, így Tulo léphetne előre kezdőnek a poszton, de egyelőre a denveri srác játékában sem lehetünk teljesen biztosak, mivel a héten vádlisérülést szenvedett, csak szombaton várható a visszatérése, s amennyiben a hétvégén nem érzi magát tökéletes formában, akkor valószínűleg a gála helyett inkább a pihenésre fog összpontosítani, hogy utána tejes erőbedobással állhasson a csapata rendelkezésére. Emlékezhetünk rá, hogy Tulo-t tavaly a második helyen szavazták be, de a csuklótörése miatt nem vehetett részt az ASG-en, idén némi elégtétel lehetne számára, ha éppen kezdő lehetne, bár Helton 2003-as sikere óta ebben az évben sem lehetett szavazás útján kezdőjátékosunk, legfeljebb beugróként van esélye odaférkőznie.

A veterán Todd Helton fénykorában már öt All-Star-on vehetett részt, utoljára hét évvel ezelőtt, és sajnos idén sem juthatott el a csillagok játékára, pedig nagyon közel állt hozzá. A tavalyi pocsék szezonja után, sokan a visszavonulást várták volna a Rockies franchise arcától, azonban a rutinos first baseman nem szeretett volna ilyen könnyen beletörődni a sorsába, az idei télen újfajta edzésprogrammal készült a szezonra, és csattanós választ tartogatott az őt leírók számára. Helton a stabil .300 feletti átlaga mellé, mostanáig 9 hazafutást és 39 pontszerzést postázott, amivel egyrészt féltáv előtt túlszárnyalta a tavalyi egész éves termését, másrészt abszolút a poszt legjobbjai közé emeli őt az idei teljesítménye. Balszerencsénkre a Final Vote-on csak a harmadik helyet sikerült megkaparintania, a második pozíció pedig már All-Star-szereplést ért volna, mivel a győztes Victorino sérülés miatt nem vállalhatta a részvételt. Ez sajnos nem jött össze Helton-nak, de az év végén még egy nagy visszatérőnek járó díjban teljes joggal reménykedhet.

Meglehetősen érdekes volt, hogy Carlos Gonzalez idén is lemaradt az All-Star gálára utazók névsorából, miután sem a szurkolók szavazatai alapján, sem edzői döntésből nem hívták meg őt az NL-csapatba. CarGo a tavalyi berobbanó szezonjában abszolút érthetetlen módon nem lehet meghívva a gálára, majd az évad végeztével a posztja egyik legjobb védekező játékosának járó Gold Glove-ot, és a legjobb ütő számára dukáló Silver Slugger-t is elhódíthatta, miközben Votto és Pujols mögött az előkelő harmadik helyen végzett az NL MVP választáson. Ennek ellenére, mégsem sikerült eléggé megismertetnie magát a rajongókkal, hogy elegendő szavazat érkezzen a neve mellé, leginkább az alulreprezentáltságának tudhatjuk be a kimaradását, mert a számok alapján abszolút ott lett volna a helye a legjobbak jutalomjátékán. A venezuelai outfielder a gyengébb szezonkezdés után remekül összekapta magát, s már 13 HR és 51 RBI szerepel a statisztikái közt. Talán egy újabb hangzatos év után, jövőre már tényleg eljöhet az ő ideje, és addigra már nem lesz annyira vastag bőr az amerikai baseball-társadalom képén, hogy újból kihagyják a listáról.

Továbbra is várnia kell élete első All-Star-jelölésére a megbízható csere dobó Huston Street-nek. Joggal hihettük azt, hogy az idei évad első felében nyújtott kiváló teljesítménye elég lehet a gálán való részvételre, de a szakértők mégis inkább a jól bejáratott neveket vitték el helyette a poszt képviselőinek fenntartott helyeken. A denveri closer a 25/27-es meccsbefejezési hatékonyságával egyértelműen a legjobbak közé tartozik a ligában, s az első félév alapján pályafutása legjobb szereplését nyújtja, mivel hasonló folytatással, nagy eséllyel megdöntheti a két évvel ezelőtti 35/37-es egyéni rekordját, mint ahogy a 37 save-es évi csúcsát is. Nehéz választ adni a kérdésre, hogy miért nem veszik őt számításba sorozatosan, s még lehetetlenebb megjósolni, vajon closer-ként mivel tudna többet tenni érte, hogy egyszer valahogy mégis All-Star-szereplő lehessen?!



















Reális esélye lehetett volna még a bekerülésre a fiatal kezdő dobó Jhoulys Chacin-nek, akit azonban nem vettek figyelembe a csapat összeállításakor, pedig élete első teljes MLB-szezonjában rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott. A tehetséges dobó nem tudta felvenni a versenyt a mezőnyt évek óta uraló sztárjátékosokkal, mellettük pedig még a bajnok Giants vihette a saját embereit, holott helyettük a mi kutyánk kölyke is egész nyugodtan befért volna. Chacin nyolc győzelemmel és folyamatos 3.00 körüli futás engedési átlaggal abszolválta a szezon első felét, emellett az egész NL-ben ellene érik el a leggyengébb találati hatékonyságot a mindenkori ütők. Vitathatatlanul nagy jövő állhat a 23 esztendős venezuelai játékos előtt, aki ebben az évben már a Rockies rotation-jének domináns alakja, és ha még jobban tudja stabilizálni a játékát, akkor idővel a rangos egyéni elismerések sem maradhatnak majd el.

Az American League All-Star csapatának kerete:

Elkapók: Alex Avila (Detroit Tigers), Russell Martin (New York Yankees), Matt Wieters (Baltimore Orioles);
Egyes bázisemberek: Adrian Gonzalez (Boston Red Sox), Miguel Cabrera (Detroit Tigers), Paul Konerko (Chicago White Sox);
Kettes bázisemberek: Robinson Cano (New York Yankees), Howard Kendrick (Los Angeles Angels);
Hármas bázisemberek: Alex Rodriguez (New York Yankees), Adrian Beltre (Texas Rangers), Kevin Youkilis (Boston Red Sox);
Shortstopok: Derek Jeter (New York Yankees), Asdrubal Cabrera (Cleveland Indians), Jhonny Peralta (Detroit Tigers);
Külsőpályások: Jose Bautista (Toronto Blue Jays), Curtis Granderson (New York Yankees), Josh Hamilton (Texas Rangers), Michael Cuddyer (Minnesota Twins), Jacoby Ellisbury (Boston Red Sox), Matt Joyce (Tampa Bay Rays), Carlos Quentin (Chicago White Sox);
Dobók: Josh Beckett (Boston Red Sox), Aaron Crow (Kansas City Royals), Gio Gonzalez (Oakland Athletics), Felix Hernandez (Seattle Mariners), Brandon League (Seattle Mariners), Chris Perez (Cleveland Indians), David Price (Tampa Bay Rays), Mariano Rivera (New York Yankees), James Shields (Tampa Bay Rays), Jose Valverde (Detroit Tigers), Justin Verlander (Detroit Tigers), Jordan Walden (Los Angeles Angels), Jered Weaver (Los Angeles Angels), C.J. Wilson (Texas Rangers);
Poszt nélküli ütők: David Ortiz (Boston Red Sox), Michael Young (Texas Rangers).

A National League All-Star csapatának kerete:

Elkapók: Brian McCann (Atlanta Braves), Yadier Molina (St. Louis Cardinals);
Egyes bázisemberek: Prince Fielder (Milwaukee Brewers), Gaby Sanchez (Florida Marlins), Joey Votto (Cincinnati Reds);
Kettes bázisemberek: Rickie Weeks (Milwaukee Brewers), Brandon Phillips (Cincinnati Reds)
Hármas bázisemberek: Placido Polanco (Philadelphia Phillies), Chipper Jones (Atlanta Braves)
Shortstopok: Jose Reyes (New York Mets), Troy Tulowitzki (Colorado Rockies), Starlin Castro (Chicago Cubs)
Külsőpályások: Ryan Bruan (Milwaukee Brewers), Lance Berkman (St. Louis Cardinals), Matt Kemp (Los Angeles Dodgers), Carlos Beltran (New York Mets), Jay Bruce (Cincinnati Reds), Matt Holliday (St. Louis Cardinals), Hunter Pence (Houston Astros), Justin Upton (Arizona Diamondbacks), Shane Victorino (Philadelphia Phillies), Andre Ethier (Los Angeles Dodgers);
Dobók: Heath Bell (San Diego Padres), Matt Cain (San Francis Giants), Tyer Clippard (Washington Nationals), Roy Halladay (Philadelphia Phillies), Cole Hamels (Philadelphia Phillies), Joel Hanrahan (Pittsburgh Pirates), Jair Jurrjens (Atlanta Braves), Clayton Kershaw (Los Angeles Dodgers), Cliff Lee (Philadelphia Phillies), Tim Lincecum (San Francisco Giants), Jonny Venters (Atlanta Braves), Ryan Vogelsong (San Francisco Giants), Brian Wilson (San Francisco Giants).

Bár csak egyetlen képviselőnk lesz ott, érdemes lesz szurkolnunk Tulowitzki-ért, s jövő hétfőn-kedden kellemes szórakozást nyújthat számunkra az MLB All-Star gála, ami a többi liga rendezvényével ellentétben némi igazi téttel is bír, hiszen a győztes liga csapata lehet majd a kedvezményezett a következő World Series küzdelmeiben.

A komoly sérülésekkel bajlódó Colorado Rockies együttese képtelen volt felvenni a harcot az esélyesebb Atlanta Bravesszel és négy nap alatt négy sima vereséget szenvedtünk az idegenbeli párharcban.

1. meccs, hétfő: Braves-Rockies 4-1
Az atlantai nyitó meccset CarGo kihagyta a múlt vasárnapi sérülése miatt, helyette Blackmon ment fel a leadoff helyre, a CF posztot pedig Spilbo vette át, a harmadik OF S. Smith lehetett. A belső négyest Helton, Ellis, Tulo, Wiggy alkotta, a catcher Iannetta volt, a hazai dobó Hanson ellen pedig Ubaldo készült a kezdésre. Az első próbálkozásunk eredménytelen volt, ezzel szemben a Braves két kieső után egy singlet hajtott végre, majd Freeman tűzött ki egy 2run HRt a vezetés megszerzéséért. A második menetben megint nem tudtunk bázisra jutni, de ezúttal a házigazdák hármasát se hagytuk érvényesülni. Hanson az azt követő játékban is őrizte hibátlan mérlegét, de Ubaldo sem adta alább és háromból három strikeouttal tartóztatta fel az ellenfél ütőit. A negyedikben harcoltunk ki először pályára kerülést a mérkőzésen, amikor Ellis sétált, aztán a kettes bázis elrablása után Helton RBI single ütése hozta a szépítést, viszont Tulo double play áldozata lett és meg is sérült közben, így le kellett cserélni. Ubaldo a következő részben egyetlen sétát engedélyezett a hazaiaknak, majd az ötödik tetején mindhárom ütőnk búcsúzott, legközelebb a Braves két singlet hozott és a futók már a kettes-hármas bázison tartottak, de ekkor két embert is sikerült kiszórnunk, így megakadályoztuk, hogy tovább nőjön a különbség. Ezután meglepetésre pont Ubaldo jegyzett egy singlet, de utána Blackmon ellen double playt hajtottak végre, majd elszenvedtünk egy singlet, Heyward RBI double pedig úajbb pontot hozott, mely után egy kiesőnél dobót váltottunk és Brothers végül két walk és két strikeout révén befejezte az inninget loaded 2outot hárítva. A hetedik játszma alatt két kiesőt követően Herrera singlet, S. Smith doublet postázott, azonban Wiggy mindkettejüket fent hagyta a pontszerző terülteken. Aztán Betancourt magabiztosan fogta vissza a három vetélytársát, míg a nyolcadik tetején egyetlen sétára voltunk képesek Iannetta jóvoltából. A következő dobórészben M. Reynolds beszedett egy homerunt Freemantől három out közben, így 1-4ről próbálkozhattunk az utolsó menetben, azonban az Ellis, Helton, Herrera hármas minden tagja kiesett, így nem tudtuk elkerülni a három pontos vereséget.
- Nem sok esélyünk volt az első mérkőzésen, az elejétől kezdve hátrányból voltunk, de a szoros vereségnél többre képtelenek voltunk, mindössze négy ütést találtunk a hétfői napon. Helton szállította a napi egyetlen pontot, aki 1/4es hatékonysága közben küldött be egy RBI singlet az évi 39. pontszerzése létrehozásáért. Három single mellett S. Smith jegyezte a csapat napi egyetlen extrabase hitjét az idei 23. double találata jóvoltából, de a másik két akciójában simán kiesett, így is őrzi .300 feletti összesített átlagát. Ellis ezúttal ütésre képtelen volt, viszont a sétája után a futásunkkal ő ért be a negyedik játszmában, miután megcsinálta a nyolcadik rablását. Tulowitzki a negyedik inningben az egyes bázisra futva meghúzta a vádliját, így korán le kellett cserélnünk, amikor 0/2nél tartott. Helyettese Herrera volt, aki két próbálkozása alatt bevitt egy ütést, ugyanakkor elkönyvelte SSként az idei harmadik mezőnyhibáját, de egy fantasztikus dobást is végre hajtott az egyes bázisra. Az újdonsült leadoff hitter Blackmon nem tudott eredményes lenni, négyből négy akcióban a kiesés sorsára jutott, közben két társát hagyta bázison. A sor alsó felében is impotens produkcióink voltak, Iannetta ugyan egy sétát elért a két strikeout mellé, de Spilborghs és Wigginton is eredménytelenek voltak, utóbbi három outból kettőt SOval vitt el és két társát is pályán engedte. Az egyetlen pinch hitter a frissen felrendelt Garner volt, aki flyoutot szenvedett a nyolcadik játszmában. Jimenez 5.1 inning alatt három futással lett megsebezve, rögtön az első menetben beszedett egy 2run HRt, később már csak az utolsó játékában akadtak gondjai. Ilyen rövid játékidő alatt is képes volt 9 strikeoutra, de nem tudta elkerülni a szezonbeli nyolcadik vereségét, közben pedig támadásban még egy singlet tudott villantani. Brothers két sétát és két strikeoutot regisztrálva fejezte be a hatodik játék utolsó 2/3át. Betancourt a maga felvonását 12 dobásból hibátlanul oldotta meg. M. Reynolds viszont a befejező menetben elszenvedett egy solo HRt, ami a lényegen már nem igazán változtatott, csak az egyéni statisztikáit rontotta vele.



















2. meccs, kedd: Braves-Rockies 5-3
Tulo és CarGo sérülése miatt még több változás történt a keretben, például Stewart visszakerült a csapathoz Garner helyett és elfoglalta a 3B posztot, miközben az outfielden balról jobbra a Wigginton, Blackmon, S. Smith hármas kezdett, az alkalmi shortstop Herrera volt. A keddi második meccsen Chacin volt a kezdő dobónk, az ellenféltől pedig Lowe jött és az első inningben egyedül Helton lépett bázisra egy séta révén, míg a hazaiak leadoff single után egy Stewart-Ellis-Helton dupla játékot mutattunk be. A második felvonás alatt nem tudtuk elkerülni a három kiesést, majd a Braves Freeman solo hazafutása révén került lépéselőnybe, aztán még két sétát harcoltak ki, de az utolsó két embert magabiztosan tartottuk vissza. Ezt követően nem történt pályára kerülés a harmadik inningben egyik oldalon sem, majd a mieink akcióját Herrera nyitotta egy singlelel, de a kettesnél tovább nem jutott el,  a házigazdák egy ground-rule double után két 2out walkkal feltöltötték a bázisokat, a dobó Lowe pedig egy 3run RBI doublet süllyesztett el, mellyel 4-0ra elhúztak. Az ötödik játszma során Ellis és Stewart lendültek akcióba, aztán Chacin tudott eredményes lenni egy RBI groundoutból és Blackmon is beterelte a második futót egy single után, majd Herrera walkot követően Helton ellen zárult a támadás két emberrel a pályán. A következő dobórészt Chacin két walk közben hozta le, a hatodik támadásunkban S. Smith és Ellis nyitott egy-egy singlelel, majd a hazai dobócsere után két kiesővel Iannetta pakolt be egy RBI singlet, de a csere ember Spilbo ellen véget ért az akció egy strikeout miatt. 4-3ra felzárkóztunk, de a következő menetben az első váltó dobó Stults már az első dobásából beszedett egy hazafutást Ugglatól, aztán egy újabb single ellenére abszolválni tudta a játékot. A hetedik inningben a Rockies felső triójából Herrera vállalt egy single ütést, ám közvetlenül utána Helton és Wiggy is könnyű kieséssel végezte, majd Stults hiba mentesen hozta a következő három outot. Ezután újra rámenős akciót kezdtünk el, miután S. Smith sétával, Ellis singlelel férkőzött fel a pályára, Stewart egy groundouttal tovább tolta őket a kettes-hármas pontszerző bázisokra, ezzel a lehetőséggel viszont Iannetta és Giambi sem volt képes élni, mindketten called strikeouttal búcsúztak. Lindstrom a soros dobó játékot egyetlen double közben biztosan végre hajtotta, de az utolsó akcióban csupán Helton volt képes bemutatni egy 2out singlet, a másik három társa kiesett, így 5-3 arányban elvesztettük a második meccset.
-  Annak ellenére, hogy 9-7el több ütésünk volt, mégis újra kikaptunk, a Braves a korai előnyét végig megtartva ismét legyőzte a mieinket, mindössze 9 darab single ütésre voltunk képesek. Ellis volt a legaktívabb ütőnk, aki a sor hatodik helyére lecsúszva négy próbálkozásból három találatot vitt be és az egyik után haza érést tudott kiharcolni. A beugró shortstop Herrera 2/4es hatékonyságot hozott egy séta mellett és védekezésben is jóval magabiztosabb tudott lenni, mint a legutóbbi meccsei alkalmával. Blackmon a sor első embereként ezúttal se volt kirobbanó formában, öt lehetősége alatt mindössze egyetlen ütést vállalt, abból viszont haza küldött egy futót, így már a nyolcadik RBIt regisztrálta az évben. A catcher Iannetta az 1/4es lőlapjára írt fel magának egy pontszerzést a single után, amely tőle a 32. futás kikényszerítése volt. Helton és S. Smith mindketten egy-egy ütést és sétát mutattak be, míg utóbbinak egy beérés is jutott, de pontot egyikük sem szerzett. Stewart visszatért a csapathoz a több hetes Triple-A játékai után, de ütés nélkül háromszor kiesett, viszont a kiharcolt sétája után körbe ért. Wigginton mindenkit alul múlt, mivel ötből ötször kiesett, három alkalommal szenvedett el strikeoutot és még a négy bázison hagyásával is a fő pocséklók közé tartozott. Mindkét dobó helyen érkező csere ütőnk Spilborghs és Giambi két emberrel a bázison kapott strikeoutot a végjátékban. Chacin az eltolt startja alkalmával sem tudott visszatérni az igazi formájához, már öt inning után távoznia kell, addigra négy futást kapott négy ütést és hat sétát követően. A hatodik vereségét szenvedte el ami után 3.28as ERAval rendelkezik. Kiosztott öt SOt a meccsen, amiből az egyik alkalommal A. Gonzalez még az ütőjét is elrepítette. Stults egy solo HR ellenére biztosan lehozta a hatodik-hetedik inninget, egy pontos hátrányban kapott egy újabb runt, amivel beállították ellene a két pontos különbséget. Lindstrom az utolsó menetben már csak egyetlen ütést engedett, biztosan befejezte a nyolcadik dobó részt.





















3. meccs, szerda: Braves-Rockies 1-9
A harmadik összecsapásra az előzővel megegyező lineupban álltunk ki, egyedül elkapót váltottunk, így Pagnozzi kezdett, CarGo és Tulo továbbra is harcképtelen volt. A dobó párosítás pedig egyértelmű Braves sikert ígért, mivel Jurrjens ellen csak Cookot tudtuk kiküldeni, aki ráadásul már az első inningben katasztrofális volt. A nyitó akciónkban nem történt semmi, de a  hazaiak rögtön egy triplával kezdtek, ami után A. Gonzalez single találata hozta az első pontot és McCann is bevert egy RBI doublet, aztán két kieső után Hinske egy RBI singleből köszönt be, azonnal 0-3al kezdtünk. A második menetben se tudtunk pályára férkőzni, de ezúttal a Bravesnek is csak egy 2out singlet engedtünk. Ezután a sorunk legvége se volt képes bázisra jutni, majd egy single után C. Jones lőtt ki egy két pontos hazafutást, aztán született még egy double és egy walk, de egy Ellis-Herrera-Helton dupla játékkal még mentettük a menthetőt. 0-5nél elkönyvelhettük az első támadó jelenéseinket, Herrera singlet jegyzett, Wiggy pedig egy fielder's choice playből jutott bázisra, de a szélső területeknél tovább nem értek el. Cook a következő játékot kivételesen megúszta, majd a mieink részéről Stewart mutatott be egy doublet, Pagnozzi RBI single találata pedig az első pontot hozta, de Cook single után két outtal megfékezték a felzárkózást. A következő dobó részt is biztosan abszolváltuk, aztán Helton és Wiggy lendültek támadásba, ám utóbbit caught stealingelték, Ellis sétája után pedig Stewart ellen hárítottak. Ezt követően Cook két single elszenvedése után kieső nélkül távozott a hatodik inningben, a helyettes Brothers ellen feltöltötték a bázisokat egy sétával, aminél Heyward játéka alatt egy Herrera-Ellis-Helton DP közben voltak eredményesek, Schafer RBI singlet jegyzett, a harmadik outot pedig A. Gonzalez ellen postáztuk. A hetedik játékban az első atlantai csere dobó ellen két single és egy walk jóvoltából teli pályát harcoltunk ki Wiggynek, aki nem tudott élni a helyzettel, majd Belisle hibátlanul teljesítette a dobó feladatokat. A nyolcadik támadásban S. Smith pályára kerülését az Ellis elleni DP semlegesítette, nálunk Betancourt kapott egy singlet és egy 2run HRt Ugglatól, így már 9-1re elhúzott az Atlanta. A végső akcióban képtelenek voltunk bármit is változtatni, mind a három ütőnk simán kiesett, így nyolc pontos vereséggel zártuk a szerdai összecsapást.
- Megint korán eldőlt a győztes kiléte és a Braves végig vezetve verte a csapatunkat, közben az ütésekben 14-7 arányban bizonyultak jobbnak. Mindent elmond a támadójátékunkról, hogy az egyedüli emberünk két ütéssel a nyolcadik helyre bekerülő Pagnozzi volt, 2/4es hatékonysággal zárt két strikeout mellett és az egyetlen denveri pontot is ő szállította be. Az alkalmi catcher a második RBIt szerezte az évben, átlagát pedig már egész stabil .316ra javította. Stewart három out play mellett egyetlen doublelal járt bázison, mely után hazaért, talán kezd formába lendülni lassan, védekezésben is volt egy látványos játéka. Helton ütést nem ért el, két sétát viszont kiharcolt, ám egyik után sem ért haza, majd a végjátékban lecseréltük. Az 1/4es Wigginton a bal külső mezőnyben kezdett, de 1Bként fejezte be a meccset, négy LOB révén megint impotens volt, egy bases loadedot is kihagyott, egyetlen pályára kerülését egy sikertelen rablással zárta. Herrera és S. Smith hozzá hasonló mérleggel zártak, a 2B három, a RF négy társát hagyta bázison, egyikük sem volt kirobbanó ütő formában. A leadoff hitter Blackmon újfent harmatos volt, mind az öt akciójában kiesett, közben még három bázison hagyást is elkönyvelt és a center fielden bemutatott egy remek elkapást. Ellis három kiesést és egy sétát írhatott fel magának a hetedik helyen ütve. Az egyetlen csere emberünk Spilborghs volt, aki a hajrában beszállt a left fielder és mindkét beállásában kiesett. Cook újra a szokásos fejreállást produkálta, bravúros módon öt inninget teljesített, de abban már nem volt köszönet, hogy tíz ütést és hét futást szenvedett el a hatodik játék megkezdésével együtt. A vén csotrogány már a negyedik zakóját kapta, különösen az utóbbi hetekben vesztette el nagyon a ritmust, az összesített ERA már 5.82es. Brothers egy ütés és egy séta ellenére hozta a hatodik játék három kiesőjét, saját futó már nem ért be ellene. Belisle a legutóbbi betlije után 1-7nél nyugodtan javíthatott és mindhárom ellenfelét kiszórta a hetedikben. Betancourt három ütést, köztük egy 2run HRt nyelt be a befejező részben, így már 5.00 közelébe került az éves ERA statisztikája.





















4. meccs, csütörtök: Braves-Rockies 6-3
A csütörtök délutáni utolsó meccs előtt reménykedtünk a szépítésben, de sajnos CarGo és Tulo megint hiányoztak, újdonság volt még az összeállításban, hogy Spilbo bekerült a center fieldre, Giambi az egyes bázisra, helyettük Wiggy és Helton maradtak ki, míg Iannetta vissza kapta a catcher posztot. Az utolsó csatában nálunk Nicasio, az ellenfél részéről Hudson volt a kezdő dobó, kezdésként Herrera sétált, majd Giambi vert be egy RBI doublet, ezzel először szereztük meg a vezetést az egész párharc alatt. Nicasio biztos kézzel búcsúztatta el az első három emberét, ám második nekifutásra már az ütőink se jártak bázison, aztán az Atlanta két futót küldött a pontszerző helyekre, de egy szándékos séta után a dobó ellen összehoztuk az utolsó outot loadednál. A harmadik menetben Blackmon és Herrera egy-egy singlelel jutott a szélső területekre, Giambi játéka közben egy fielder's choiceból beért az egyik futó, S. Smith megdobásával pedig már teli bázisok alakultak ki, de a loaded 1out szituációnál Ellis double playt szenvedett el. Ezt követve egy véleményes double után A. Gonzalez RBI single találatával zárkózott a Braves, újabb futót küldtek pályára, Freeman pedig egy 3run homerunnal fordította meg a meccs állását. Korántsem volt vége az akciónak, egy újabb doublet követőven Heyward vágott egy RBI singlet, Nicasio pedig két emberrel a pályán egy kiesővel távozott, de helyettese Stults gyorsan lezárta a történetet. A folytatásban mind a három denveri ütő groundoutot kapott, közben Stults ismét visszafogta a három ellenfelét. Az ötödik támadásban meglepetésre Stults doublet, Herrera singlet vállalt, míg S. Smith sétált, ám Ellis újra elpuskázta a loadedot, majd Stults beszedett egy solo HRt Heyward ütéséből, mellyel már 6-2es előnyben voltak a házigazdák. A következő támadásban egyedül Spilbo járt pályán egy error miatt, Stults két kiesőig két embert engedett fel, majd az utolsó outot M. Reynolds postázta egy sétát követően teli pályánál. A hetedikben képtelenek voltunk pályára kerülést kiharcolni, míg M. Reynolds egy ütés ellenére ledolgozta az újabb játékot. Továbbra is négy pontos hátrányban voltunk, kevés esélyünk maradt a felzárkózásra, a nyolcadik játékban újra kiharcoltunk egy 3in-1out helyzetet, de ekkor Iannetta kiesett, majd egy wild pitchből született futás, Helton sétájával újra megtöltöttük a bázisokat, de Wiggy SOval végezte. 6-3ra jöttünk csak vissza, de a következő dobó részt Betancourt egy 2out single ellenére magabiztosan teljesítette. Az utolsó akciónak tehát három pont hátrányból vághattunk neki, de Herrera, Giambi, S. Smith mindannyian kiestek, így 6-3ra elvesztettük az utolsó meccset is.
- A negyedik mérkőzésen se tudtunk meglepetést okozni a Bravesnek és a korai vezetés ellenére simán kikaptunk, így nem kerülhettük el a söprést, az utolsó találkozón is 12-6os különbség volt az ütésekben nem a mi javunkra. A három pontunk közül Giambi kettőt vállalt, egy double és egy fielder's choice play révén volt eredményes, így már a 22. pontszerzést könyvelte el, de csak 1/5el ütött csütörtökön. Herrera két singlet és egy walkot is elért, illetve az egyik futásunkat is neki írták fel, kezd újra hatékony ütő formába jönni. A leadoff hitter Blackmon két beállás után egy ütésnél tartott, amikor a hármas bázisra való csúszás közben eltörte a lábát és azonnal le kellett cserélni, legalább egy de inkább több hónapos kihagyásra számíthat. A helyét Wigginton vette át, aki jegyzett egy futást, három kiesés közt viszont megint négy LOBt ért el. A kezdő csapatból még Stewart hozott egyetlen ütést a négy lehetősége alatt, de még mindig pocsék .086os az átlaga és rövid idő alatt már a negyedik mezőnyhibát vétette. Az alkalmi center fielder Spilborghs csak egy sétát tudott felmutatni, de a mezőnyben végrehajtott egy látványos elkapást. Ellis egyszer járt bázison sétával, mely után körbe ért a wild pitchből, viszont a három out play alatt hét társát hagyta fent, két bases loadedot is elpuskázott. A 0/3as S. Smithnek csak egy walk jutott, míg a sor végén Iannetta négyből négy alkalommal kieséssel végezte. Az egyetlen pinch hitter Helton sétát harcolt ki a nyolcadik inningben, helyette Cook volt a bázisfutó. A starter Nicasio nem kezdte rosszul a mérkőzést, viszont a harmadik inningben elemi gondjai voltak, a Braves nagyon megszórta őt, öt futást szenvedett el egyetlen kiejtés közben, így 2.1 játszma után távoznia kellett. Már a második veresége volt az évben, az összesített ERA mutatója pedig 5.00 közelében van. Stults szépen elláta a feladatát, mert több mint három inninget lehozott csupán három ütéssel, közben egyetlen solo HRnal értek el pontot ellene, illetve támadásban is bemutatott egy doublet. M. Reynolds egyetlen ütés és séta mellett négy ütőt búcsúztatott el, abból kettőt strikeouttal. Betancourt az utolsó játékban csak egyetlen futót engedett pályára és neki is jutott két SO.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 50-39 (89 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 48-41 (89 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 41-47 (88 meccs, 8.5 GB)
4. San Diego Padres 40-49 (89 meccs, 10.0 GB)
5. Los Angeles Dodgers 38-51 (89 meccs, 12.0 GB)

A söprésünknél minden ellenfél jobb seriest zárt, így mindenkihez képest romlott a helyzetünk. A Giants 2-2es döntetlenre végzett a Padres ellen, a D'backs háromból kétszer nyert Milwaukeeban, és még a Dodgers is fogott egy meccset a Mets ellen. Az Arizona egy győzelmmel már elkezdte a Cards elleni párharcát, a SF Metst fogadja a hétvégén, a LAD és a SD pedig egymás ellen nyomja LA-ben.

A Rockies a szünet előtti utolsó pároscsatáját a Washington Nationals otthonában vívja meg, akik ellen megint nem a mieink számítanak esélyesnek, de talán mégis több keresnivalónk lehet, mint a Braves ellen. A fővárosi három mérkőzés időpontja: szombat 01:05, vasárnap 01:05, vasárnap 19:35. Szurkoljunk a csapatért, hogy sikerüljön véget vetni a mostani rossz sorozatnak és legyen némi sikerélményünk az All Star gála előtt! GO ROCKIES!!!

Az előző két vereség után, az elmúlt napokban valamelyest javítani tudott a Colorado Rapids csapata az eredményein, akik a legutóbbi két mérkőzésüket egyaránt döntetlennel zárták. Hétvégén a Houston Dynamo ellen hazai környezetben kellett beérnünk a 0-0-s pontosztozkodással, míg a szerdai játéknapon a Sporting Kansas City vendégeként zártunk 1-1-gyel. Sovány előrelépés az ezt megelőző fiaskókat követően, hogy újra képesek voltunk pontokat szerezni, de ezzel túl sokat nem változott a helyzetünk a táblázaton.



















A vasárnapi mérkőzésen, egy nappal a Július 4-e előtt tartották meg a szokásos ünnepi rendezvényeket a stadionban, így hatalmas érdeklődés övezte a Houston Dynamo elleni találkozót, s bő 18 ezres, telt háznyi nézősereg látogatott ki a Dick's Sporting Goods Park-ba. Külön érdekessége volt még a találkozónak, hogy Omar Cummings majd' két hónap távolmaradást követően, ezen a meccsen térhetett vissza újra a kezdőcsapatba, miután a legutóbbi két alkalommal már csereként számíthattunk rá. Mellette még Marvell Wynne személyében köszönthettünk egy újabb visszatérőt, aki bő egy hónapot hagyott ki a makacs térdsérülés miatt, most visszaállhatott a denveri védelembe. Emellett viszont nélkülöznünk kellett a kiállítása miatt eltiltott Conor Casey-t, a térdszalag-szakadás után lábadozó Macoumba Kandji-t, illetve a vállával bajlódó Joseph Nane-t. Végül a hazaiak kezdőcsapata a következőképpen állhatott fel: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Cummings, Folan.

Az előző két fájó vereséget követően a Függetlenség Napi vígságok keretein belül a Rapids mindenképpen győzelemmel szerette volna köszönteni a szurkolóit, annál is inkább, mert sorozatban hat hazai mérkőzésen voltunk képtelenek diadalmaskodni. A címvédő játékosai pedig jól láthatóan, valóban feltüzelten indították a mérkőzést, és az első tíz perc végén egy gyors ellentámadásból, az ex-Dynamo-játékos Mullan jobb oldali beadását a hosszú saroknál érkező Smith fejelte egyenesen a kapufára. A kezdeti nyomást követően némileg visszaesett a coloradóiak által diktált iram, de változatlanul lendületben maradtunk, és egyértelmű mezőnyfölényt dolgoztunk ki a magunk javára, ugyanakkor a texasi kapu közelébe érve rendre elfogyott a tudományunk. Sokáig ebben az ütemben csordogált a mérkőzés, majd a félidő hajrájában ismét rendesen aktivizáltuk magunkat, sorban végezhettük el a szögletrúgásokat, melyek állandó gólveszélyt hordoztak magukban, de Cummings és Folan lehetőségei rendre elkerülték a Dynamo kapuját. Öt perccel a befejezést megelőzően veszélyes helyről végezhettünk el szabadrúgást, ám Smith pattogós lövését Hall kapus bravúros mozdulattal tornászta ki a hosszú sarokból. A szünet előtti utolsó említésre méltó jelenet pedig Folan helyzete volt, aki egy túl röviden hátratett hazaadásra csapott le, de a kapujából kimozduló hálóőr mellett képtelen volt elpöckölni a játékszert a középen üresen érkező Cummings elé. A jelentős denveri nyomás és a kihagyott helyzetek ellenére, az első 45 perc után be kellett érnünk a 0-0-s döntetlennel.

A pihenőt követő folytatásban sem igazán változott a játék képe, de a Rapids gyakori támadásai eleinte csak nagyon kevés igazi helyzetben tudtak megnyilvánulni, így a szívósan védekező narancs-fehérek biztosan tartották a gól nélküli döntetlent. Ahogy telt a játékidő, egyre inkább kiélezettebbé, indulatosabbá vált a mérkőzés, miközben jobbára a mezőnybeli kemény játék dominált, ekkoriban már a mieink nyomása is teljesen lecsendesedett. A félidő fele magasságában jelentős ováció fogadta a Dynamo egyik cseréjét, amikor a vendégek pályára küldték a hosszú időn át a Rapids-t erősítő, helyi származású szélső Clark-ot, számára éppen az ünnepi fellépés volt az első mérkőzése a DSGP-ban az egy évvel ezelőtti elcserélése óta. Már csak negyedóra volt hátra a rendkívül küzdelmes találkozóból, és végre kihasználtuk az első cserelehetőségeinket, s Smith mester rögtön két változtatásra szánta el magát, egyrészt a jobb szélen Mullan helyét Thompson vette át, míg a csatársorban Cummings-t Amarikwa váltotta. Nem sokkal ezt követően, Smith veszélyesen ívelt a kapu elé egy oldalsó pontrúgást, ám Moor közeli fejesét a texasi kapus egy újabb elképesztő védéssel tolta valahogy a felső léc fölé. Az utolsó tíz percen belülre fordulva, Amarikwa lépett ki gyönyörűen a Houston védői mögött, de éles lövését Hall kapus újfent hárítani tudta. A végjátékban a Rapids minden erejével, szinte tíz mezőnyjátékossal rohamozott előre, a két cserejátékos segítségével újra fel tudtuk pörgetni a játékot, sorra vezettük a rámenős támadásokat, de képtelenek voltunk bevenni a bomba formában védő Hall kapuját. A hosszabbítás perceiben Amarikwa lökte fel a védőjét, majd éles összetűzésbe keveredett vele, amiért sárga lapos figyelmeztetésben részesült, aztán a csere támadó addig mondta a magáét a játékvezetőnek, amíg az a lefújást követően fel nem mutatta neki a piros lapot is. Paprikás hangulatban ért véget a mérkőzés, de az eredményben már nem történt változás, maradt a 0-0-s pontosztozkodás, ami hazai környezetben a nemzeti ünnepnapon, kissé csalódást keltő volt a bajnokcsapattól.

Videóösszefoglaló a Colorado Rapids-Houston Dynamo mérkőzésről:



Szerdán a Kansas City otthonában máris tovább folytattuk szereplésünket, és sajnos újra jelentősen megtizedelt összeállításban voltunk kénytelenek pályára lépni, még annak ellenére is, hogy Conor Casey visszatérhetett az egy meccses eltiltásából. Nem utazhatott el ugyanis a csapattal erre a találkozóra a Dynamo ellen kisebb sérülést szenvedő Brian Mullan (hátfájdalmak) és Jamie Smith (vádlihúzódás), emellett nem számíthattunk a lábával bajlódó Anthony Wallace-ra, a friss eltiltását töltő Quincy Amarikwa-ra, valamint még Macoumba Kandji sem volt játékra kész állapotban. A csapat így meglehetősen érdekes kezdő 11-et küldött ki a Livestrong Stadium gyepére, különösen a középpályánk volt felforgatva, még Cummings-t is hátra kellett vonni a jobb szélre: Pickens - Kimura, Marshall, Wynne, Moor - Cummings, Larentowicz, LaBauex, Mastroeni, Thompson - Casey.

Ellenfelünk kétségtelenül jobb formában várta az összecsapást, s az utóbbi idők sikereit tekintve, hazai környezetben valamivel esélyesebbnek is számítottak a bajnok ellen, de azt azért joggal reméltük, hogy ismét keményen oda fogjuk tenni magunkat. Ennek megfelelően a KC lényegesen bátrabban kezdte a mérkőzést, s hamar magukhoz ragadták a kezdeményezést, az első komoly lehetőségükre alig tíz percet kell várnunk, amikor egy remek bejátszás után Bunbury hatalmas lövése találta telibe a kapufát. Ezt követően Mastroeni vállalkozott egy kissé elkeseredett mentésre, és csak szabálytalanul tudta megállítani ellenfelét a saját büntetőterületünk előtt, amiért sárga lapos figyelmeztetésben részesült, ráadásul annyira szerencsétlenül ütközött össze Zusi-val, hogy megsérült a lába, és hiába próbálta meg folytatni a játékot, kisvártatva le kellett hoznunk, s a visszatérő Nane állt a karmester helyére. Eközben LaBauex is begyűjtött egy sárga lapot, míg a világoskék mezes házigazdák folyamatosan többet birtokolták a játékszert, sorra vezették a támadásaikat, a mieink csak az ellenakciókra rendelkeztek be, így kevés terület nyílt előttünk. Derült égből villámcsapásként érhette a vendéglátókat, hogy az első félóra végeztével, a Rapids szinte a semmiből szerzett előnyt, miután Marshall a saját térfeléről ívelt előre egy pontrúgást, Conor Casey pedig a tizenhatos vonala előtt háttal a kapunak mellel megszelídítette a játékszert, azzal a lendülettel megfordult, és ballal fantasztikus gólt ragasztott a Sporting ketrecébe. A zseniális denveri támadó hat meccs alatti ötödik találatával igencsak össze tudtuk zavarni az ellenfelet, ugyanis a félidő hátralévő részére elvesztették a fonalat, és az addigi magabiztos játékuk villámgyorsan elillant, ehelyett egyre több ígéretes ellentámadással tudtunk zavart kelteni a védelmükben. Az eredmény nem változott a lefújásig, így a szünetben a mieink 1-0-s vezetés birtokában voltak.


















A második félidőben természetesen ismét a házigazdák játszottak fölényben, hamar újra kapujához szegezték a coloradói együttest, és a rámenős akcióik után többször is jókora gólhelyzetet alakítottak ki, de rendre sikerült ezekkel szemben felszabadítanunk. Az egyre inkább fokozódó nyomást azonban nem sokáig bírtuk, és a 62. percben már képtelenek voltunk feltartóztatni az aktuális KC-i előretörést, amikor a friss csereember Sapong kellemetlen lövését Pickens még hárította, ám a kipattanóra elsőként Zusi ért oda a védőket megelőzve, aki könnyedén az őrizetlen hálóba továbbította a játékszert. Egyből a gól után végrehajtottunk egy támadószellemű játékoscserét, és a fiatal LaBauex helyére a mindig lendületes Nyassi-t irányítottuk be a pályára, aki a középpályán foglalhatott helyet. Ha lehet, akkor még izgalmasabban telt a találkozó az egyenlítés után, mert amellett, hogy az ellenfél még jobban vérszemet kapott, a Rapids is fokozta az ellenállást, és egyre több erőfeszítést tettünk támadásban az előny visszaszerzésért. Bár jobbára a KC akarata érvényesült, és a labda lényegesen többet pattogott a mieink térfelén, bő negyedórával a befejezés előtt Nyassi szabadrúgása csak nagyon kevéssel zúgott el a felső léc felett, például az Altitude közvetítésében elsőre már a hálóban látták a játékszert, annyira becsapós ívben szállt a kapu fölé. A Sporting félelmetes lendületét képtelenek voltunk megfékezni, és a hajrában óriási nyomás nehezedett a Rapids védelmére. Pickens kapusnak nem egyszer egy azon támadáson belül több nagyszerű hárításra volt szüksége ahhoz, hogy megóvja ketrecét a második kapott góltól. A végjátékhoz közeledve, a csatársorban is frissítettünk egy Cummings-Folan cserével, bár a befejezés perceiben már nem igazán volt lehetőségünk eljuttatni a labdát a támadókhoz, sokkal inkább nekik is védekezniük kellett. A hazaiak a hosszabbítás pillanataiban is több alkalommal megnyerhették volna a meccset, de a 95. minutumban Sapong felpattanó lövését Pickens bravúrral tolta a felső lécre, így nagy nehezen átvészeltük az őrjítő nyomást, és a coloradói kapus főszereplésével kiharcoltuk az 1-1-es pontszerzést Kansas City-ben.

Videóösszefoglaló a Sporting Kansas City-Colorado Rapids mérkőzésről:



A klub a napokban jelentette be, hogy a Rapids a jövőévi előidény alatt, 2012. február 23-25-ig Hawaii-on vesz részt egy négy csapatos felkészülési nemzetközi tornán, az első alkalommal megrendezésre kerülő Hawaiian Islands Invitational (HII) rendezvényen. A honolului Aloha Stadium-ben lejátszandó barátságos találkozókon a mieink ellenfele a japán Yokohama FC, a Dél-koreai Incheon United FC, illetve az ausztrál Melbourne Heart FC lesznek.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 9-2-9, 36 pont (20 meccs)
2. FC Dallas 10-4-4, 34 pont (18 meccs)
3. Seattle Sounders 8-4-8, 32 pont (20 meccs)
4. Real Salt Lake 7-3-6, 27 pont (16 meccs)
5. Colorado Rapids 5-5-9, 24 pont (19 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-5-6, 21 pont (16 meccs)
7. Chivas USA 4-7-6, 18 pont (17 meccs)
8. Portland Timbers 5-8-3, 18 pont (16 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-8-8, 14 pont (18 meccs)

Továbbra is a nyugati főcsoport középmezőnyében helyezkedünk el, sajnos az élmezőny jelentősen elhúzott, a hátsó régió viszont még mindig tisztes távolságban van a mieinktől. Smith mester a Sporting elleni találkozótól kezdve, hat mérkőzésen 11 pont megszerzését tűzte ki a csapat elé, ebből egyet már begyűjtöttünk a szerdai játéknapon. A folytatásban a liga utolsó Whitecaps ellen próbálhatjuk meg végre megszakítani a hét meccses hazai nyeretlen sorozatunkat, akik ellen vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel léphetünk pályára Commerce City-ben.

A vártnak megfelelően a fizetési sapkában tengernyi hellyel bíró Colorado Avalanche gárdája aktívan részt vett a július 1-jei forgatagban, és néhány órával az NHL-es átigazolási piac megnyitását követően, a csapat több komoly, jövőbeli sorsunkat megpecsételő meghatározó elhatározást is végrehajtott. Nem egyszer vitatható, kockázatos húzást mutattunk be, a soron következő holtszezon-elemzésemben az elmúlt napok eseményeit, és a hátralévő teendőket elemezgetném a csapattal kapcsolatosan.



















Mindenek előtt Greg Sherman végre hajtott egy tőle megszokott, értéken felüli cserét, amikor a Washington Capitals cserekapusáért, Semyon Varlamov-ért egy 2012-es első körös, illetve egy 2012-es vagy 2013-as második körös draftjogot bocsátott a fővárosiak birtokába. A hírek szerint az első számú célpont, Vokoun csak olyan feltételekkel kötött volna szerződést velünk, amelyet nem szerettünk volna teljesíteni, ezért kellett egy B-terv után néznünk. Egészen hihetetlen, hogy milyen indíttatásból ért meg a vezetőségünknek ez a kapus két ilyen magas választási lehetőséget, kétségtelenül szükségünk volt az erősítésre a ketrec előtt, de ennél sokkal olcsóbb áron, kevésbé rizikós kapushoz is juthattunk volna. A trade arányairól felesleges vitát nyitni, Varlamov jelenlétéről már annál érdemesebb. A 23 esztendős orosz kapus a 2008/09-es szezon alatt debütált az NHL-ben, és egy szemvillanás alatt berobbant a ligába, amikor a régi ismerősünk, Jose Theodore rosszabb napjain átvette a stafétabotot a Caps gólvonala előtt. Az ezt követő két idénye viszont már korántsem volt zökkenőmentes számára, sorozatosan sérülések hátráltatták munkáját, az új felfedezett Neuvirth pedig a pihenői alatt kiszorította őt a kapuból, tavaly végképp kegyvesztetté vált, és az idei nyáron mindenképpen a távozására lehetett számítani. Varlamov az elmúlt eddigi karrierje során, 59 mérkőzés alatt 30 győzelmet, 2.39-es kapott gól átlagot és 91.7 %-os védési hatékonyságot regisztrált az NHL-ben. A menedzser mellett az Avalanche egykori legendás játékosa, a mostani fő tanácsadó, Joe Sakic is elismerően nyilatkozott az orosz portásról: "Semyon egy igazi elitkapus, aki rendkívül tehetséges, és a következő évekbeli sikereink meghatározó alakja lehet", majd azt is hozzátette, hogy a vezetőség teljes mértékben bízik a kapus képességeiben, ezért voltak hajlandóak ennyire magas árat fizetni érte. A megszerzése után a korlátozott szabadügynök (RFA) Varlamov nyomban megújította szerződését a csapattal, ami két éven át összesen 5.5 millió dollárt garantálhat a bankszámlájára. Orosz játékos révén pedig az állandó sérülései mellett joggal tarthatunk tőle, hogy mikor gondol egyet, és megy haza a KHL-be, ami az elsődleges terve volt a nyári időszakban.

Ezen felül kapusposzton további erősítést hajtottunk végre, miután a szertelen ifjú portás mellé egy igazi veterán öreg rókát is szerződtettünk Jean-Sebastien Giguere személyében. A 34 esztendős portás már túl van karrierje zenitjén, legemlékezetesebb időszakát az Anaheim (Mighty) Ducks együttesénél töltötte el, akikkel 2003-ban kupadöntőt játszott, és a hét meccses küzdelem elvesztése ellenére Conn Smythe-trófea győztes lett, ezzel mindössze a liga történetének ötödik játékosaként választottak meg valakit a rájátszás legjobbjának a döntőbeli vesztes csapatból. A következő nagy dobását a 2007-es esztendő tartogatta, amikor a kaliforniai gárdát már semmi nem állíthatta meg, és elhódították a Stanley Kupát, melyhez JSG fantasztikus teljesítménnyel járult hozzá. Aztán viszont fokozatosan elvesztette a kezdőhelyét a Kacsáknál, 2009-ben pedig klubváltásra kényszerült, és az elmúlt másfél szezont már a Toronto Maple Leafs-nél húzta le, ahol jobbára csak csere lehetett, már amikor nem bajlódott éppen a krónikus lágyékproblémáival. Giguere két esztendőre, 2.5 millió dollárért írt alá az Avalanche-hez, elvileg megfelelő mentora lehet fiatal portástársának, bár hozzá hasonlóan, ő is rendkívül sérülékeny, jelenleg is éppen egy sérvműtét után lábadozik, ráadásul az utóbbi időszakban már kiégett a formájával is komoly gondok adódtak, így vele kapcsolatban is erős kételyek merülhetnek fel.

Mindenképpen számíthattunk egy rutinos, keménykötésű hátvéd leigazolására, melyre a kissé instabil, egyben zöldfülű védelmünknek égető szüksége volt. Ezt a feladatot már egy sokkal biztosabbnak tűnő megoldás jóvoltából teljesítettük, ugyanis talán minden szempontból a lehető legmegfelelőbb szabadügynök bekket, Jan Hejda-t szerződtettük a csapathoz. Az elmúlt négy évet a Columbus Blue Jackets-nél töltő cseh védő, négy évre, összesen mintegy 13 millió dolláros fizetés fejében kötelezte el magát a csapathoz, legfeljebb a kontraktus hosszúságával lehetnek később problémáink, mivel már a 33. életévét tapossa, de ezidáig nem sok sérüléssel volt gondja, négy és fél éves NHL karrierje alatt csak kevésszer kellett kimaradnia a játékból. Hejda rendkívül stabil hátvéd hírében áll, aki első sorban egy kőkemény stay-at-home-nak számít, bátran használja ki a átlagon felüli fizikai méreteit, ugyanakkor a koronggal is megbízhatóan bánik, s rizikómentes megoldásokkal képes támogatni a csapata előre játékát, emellett a védelemben sallangmentesen, alacsony hibaszázalékkal dolgozik. A rutinos védő eddigi 341 NHL-összecsapásán 76 pontot és +17-es plusz/mínusz statisztikát kapart össze, míg a cseh válogatott színeiben már öt világbajnokságon és egy olimpián is részt vehetett.

Ezen kívül még csatárposztra vártunk némi erősítést, ahová leginkább egy alsó soros fizikai támadót kerestünk, annak rendje és módja szerint éles versenyre keltünk a Pittsburgh-ből távozó Rupp szolgálataiért, aki helyettünk végül a Rangers ajánlatát választotta. Nem sokkal később pedig egy érdekes megfontolásból Chuck Kobasew-t igazoltuk le, aki korántsem ezt a szerepkört hivatott betölteni, hanem sokkal inkább egy szeszélyes gólvágó szélső, aki mostanság közel sem teljesített igazán eredményesen. A 29 éves jobb szélső számára az elmúlt két szezon a Wild színeiben rettentő gyatrán sikeredett, és azok után, hogy korábban három évben is átlépte a 20 gólos határt, a két minnesotai idénye alatt összesítve nem volt képes ennyi találatra. A mieink most egy 2.5 milliós összértékű kontraktussal igyekeznek második lehetőséget adni számára, hátha magára talál az Avalanche-ben, ami már csak azért is érdekes, mert egy olyan játékost igazoltunk le, aki éveken át a legnagyobb gyilkosainkat riválisainkat erősítette, s mi több, a két évvel ezelőtti szezonban egy indokolatlan belépővel súlyos térdszalag-szakadást okozott Jones-nak. Elvileg nem igazán volt szükségünk egy újabb góllövő szélsőre, de bizonyára a következő szezonban is lesz annyi sérülés a csapatban, hogy megfelelő forma esetén akár az 1-2. sorban is helyet követelhet magának, illetve korántsem kizárt, hogy a telített csatárposzt szereplői közül valaki(k)től még meg fogunk válni az októberi szezonrajtig.

Több korlátozás nélküli (UFA) lejáró szerződésű játékosunkat is távozni hagytuk, akik közül néhányan már új csapatot is találtak maguknak. Az előző szezonban az Avs ketrecét őrző mindkét portás új állomáshelyre került, s Peter Budaj a jövőben a Montreal Canadiens-ben lehet Price cseréje a két éves, 2.3 milliós kontraktusa révén; míg Brian Elliott a St. Louis Blues-zal állapodott meg egy két éves, 1.2 milliós szerződésben. Nem különösebben marasztaltuk a tavalyi megszerzése után parádés formában teljesítő Tomas Fleischmann-t sem, aki később megbetegedett, és nem játszhatott többet, majd a szélső szabadügynökként a Florida Panthers-hez kötelezte el magát négy esztendőre mintegy 18 millió dollárért - ilyen feltételekkel már érthető, hogy miért nem szerettük volna megtartani őt. A farmcsapatunk kapitánya, Ben Walter szerződése is lejárt, s a jövőben a Calgary Flames alkalmazásába állhat, míg a Lake Erie Monsters másik pontgyárosát, Matt Ford-ot a Washington Capitals vitte el, akik fennhatósága alatt a fiókbajnokság egyik legerősebb csapatában folytathatja karrierjét.





















Jelenleg 19 játékos rendelkezik élő szerződéssel a csapathoz a következő idényre, akik - kiegészülve a Preissing kivásárlásáért számított 916 ezerrel - nagyjából 41.5 millió dollárt foglalnak el a fizetési sapkából, vagyis még közel 7 milliót kell elköltenünk, hogy elérjük a fizetési sapkára előírt minimális összeget.

Mindezt bizonyára már házon belül fogjuk megoldani a fennmaradó négy RFA játékos aláíratásával, ugyanis még Kyle Cumiskey, T.J. Galiardi, Kevin Porter és Ryan Wilson sem rendelkezik új kontraktussal, mint ahogyan a friss 1/2-es kiválasztott, Gabriel Landeskog javára is bocsátanunk kell egy belépő szerződést, ezekkel az igazolásokkal pedig biztosan el fogjuk érni a cap minimumot.

Vagyis további külsős igazolások már semmiképpen sem várhatóak, legfeljebb a farmcsapatunk keretébe, mert a minimális cap floor-értéknél több pénzt nem szeretnének áldozni a csapatra. Ugyanakkor a szezon megkezdéséig cserék még könnyen várhatóak, mert csatárposzton túl sok NHL-képes játékosunk van, és Sherman sem arról híres, hogy több hónapot kibírjon orbitális baromság játékoscsere nélkül. Kíváncsian várhatjuk a klub következő lépéseit.

Győztes párharccal zárta le a 2011-es interleague sorozatot a Colorado Rockies együttese, miután a három meccses hazai párharc első két felvonását behúztuk a Kansas City Royals ellen, azonban harmadszorra egy nem várt fiaskóban volt részünk, így a söprés most se jöhetett össze.























1. meccs, péntek: Rockies-Royals 9-0
Az utolsó interleague párharc nyitó meccsén mutatkozott be a csapatban a friss cserében megszerzett 2B Ellis, akit a sor második helyére tettünk, mellette még belül Helton, Tulo, Wiggy voltak a kezdők, kívül a Spilbo-CarGo-S. Smith trió játszott, az elkapó Iannetta lehetett. Dobóként Nicasio készült a meccsre, az ellenféltől a balos Duffy foglalta el a dombot, s az első menetben gyorsan kiejtettük a három KCi ütőt, majd az első két szereplőnk bázisra jutott, Wigginton pedig sima RBI singlelel volt eredményes, de őt követően S. Smith strikeoutot szenvedett el két futóval a pontszerző helyeken. Aztán a második vendég próbálkozásban egy single után a Tulo-Ellis-Helton dupla játék révén hárítottunk, az újabb walkot követően pedig a harmadik kiesést is összehoztuk, míg támadásban Spilbo leadoff double után sorban hárman búcsúztak. A harmadik védekező részt ismét hibátlanul oldottuk meg, nálunk Helton single találata után Tulo bombázott ki a jobb szélre egy hazafutást, amivel már 3-0ra léptünk el. Ezt követően Nicasio megint nem adott esélyt az ellenfeleinek, de negyedszerre a mieink sem jártak eredménnyel ütésben. Az ötödik inning alatt a Royals csak egyetlen singlet ért el, ezzel szemben CarGo singlelel ment pályára, Ellis egy 2run homerun által tovább növelte az előnyt, utána még Helton és Wiggy is jegyzett egy-egy singlet, de S. Smith és Spilbo fent hagyták őket. A hatodik felvonásban se engedtük a KC embereit a bázisok közelébe, majd az első vendég csere dobó ellen gyorsan két sétával lendültünk akcióba, Ellis bevágott egy RBI doublet, Helton pedig mindkét pontszerző helyen lévő futót haza küldte egy duplával, így már a nyolcadik pontunkat is bevittük. Nicasio a következő fellépésében csupán egy sétát vétett, S. Smith pedig egy séta után a hármas bázison maradt fent a dobónk által. A nyolcadikban megint csak egyetlen vendég futó tűnt fel a pályán, aztán a csere ember Blackmon durrantott ki egy solo HRt az éjszakába, végül Helton single után Herrera ellen hárítottak egy dupla játékkal. Az utolsó játékrészben a frissen csapathoz rendelt Escalona egyetlen single ellenében megtartotta a hibátlan mérlegünket, így 9-0s diadallal indítottuk a párharcot.
- Az első pillanattól kezdve nálunk volt a vezetés és egy pillanatnyi megingás nélkül masszívan végig vittük, az ütésekben 13-4es fölényt alakítottunk ki. Ellis első meccse nagyon jól sikerült a csapatnál, három ütésből három pontot ért el, miután bepakolt egy RBI doublet és egy 2run HRt, még csak a második hazafutását lőtte a szezonban és a 19. pontjánál tart. A hatékonyságban Helton még őt is felül tudta múlni, a veterán klasszis öt beállás alatt négy találatot mutatott fel, a duplájával két pontot regisztrált, átlagát immár .318ra emelte. Wigginton volt még, aki több ütésre volt képes, hiszen 2/4es hatékonysággal ténykedett, az egyik single után az évi 35. futását is kikényszerítette. Tulowitzki napi egyetlen találata egy 2run HR volt, mellyel 16. alkalommal bombázott a korláton túra, egyúttal az 55. pontszerzését produkálta a szezonban, a hajrában már Herrera helyettesítette shortstopként. A sor első embereként Gonzalez egy singlet és két sétát tett hozzá, ráadásul mind a három pályára kerülését futással fejezte be, a meccs vége felé őt is lecseréltük, helyére a fiatal Blackmon érkezett, aki pinch hitterként bevágta karrierje első hazafutását az MLBben. A kezdő csapatból még a LF-CF Spilborghs jegyzett találatot egy double formájában, a három kiesése alatt pedig három társát hagyta bázison. S. Smith egyetlen sétát regisztrált a teljes mérkőzésen, közben négy LOBt termelt. Hozzá hasonlóan az elkapó Iannetta is csak egy walk révén járt bázison, de kevesebb helyzetet puskázott el és azt a pályára kerülését futással zárta. Nicasio nagyon magabiztosan tartotta távol a home platetől a Royals ütőit, mivel a meccs teljes hosszában mindössze egyetlen RISP lehetőségig jutottak. Az újonc dobó nyolc inning alatt ért el shutoutot, mindössze három singlet szenvedett el négy strikeoutot közben, 111 dobásra volt szüksége karrierje harmadik győzelméhez. A befejező menetet az idei első meccsét játszó Escalona egyetlen ütés közben biztosan dolgozta le.





















2. meccs, szombat: Rockies-Royals 9-6
24 órával később G. Reynolds dobójátéka mellett igyekezhettünk folytatni a jó szereplést, aki Chacin kisebb sérülése miatt kapta meg a lehetőséget, közben a mezőnycsapatunk egyetlen helyen változott a tegnapihoz képest, left fielderként Spilbot Blackmon váltotta, míg a vendégek dobója Davies lehetett. Kezdésnek a KC az első akcióban egyetlen singlet ért el, míg a mieinknél CarGo ütött és elrabolta a kettes bázist, Helton pedig egy RBI singlelel juttatta előnyhöz a csapatot, de a Tulo ellen DPvel véget ért a roham 1-0nál. A második inningben beszedtünk egy doublet, három széles labda után direkt sétáltattuk Escobart, a dobó ellen pedig egy strikeouttal befejeztük. A következő akcióban még jobban elkaptuk őket, S. Smith az első labdából bevert egy doublet, Wigginton RBI double találata már újabb pontot eredményezett, Blackmon a bunt alatt egy error miatt az egyes bázisra került, aztán Iannetta RBI singleből volt eredményes, a dobó G. Reynolds sikeres sac play után CarGot direkt felengedték az üres első bázisra, így loaded 1out helyzetünk volt, melynél Ellis két futót küldött be egy 2run doublelal, egy hosszú at bat végén Helton kiküldött egy sac flyt, Tulo egy RBI singleből hozta a hetedik pontunkat, végül S. Smith single után Wiggy ellen fejeződött be a támadás, így is hat pontot vittünk be ebben a játékban és 7-0ra léptünk el. Ezt követően két kieső után egy singlet szenvedtünk el, Francoeur triple találatával pedig szépített az ellenfél, két nap alatt megszerezték az első pontjukat, aztán viszont tőlünk egyedül Iannetta járt fent a pályán. A negyedik inning alatt a Royals két singlet vitt be, majd a PH Betemit három pontos hazafutásával zárkóztak még közelebb, azonban a folytatásban Ellis double és Helton walk árán tört előre, majd S. Smith sac fly megoldásából 8-4-re módosítottuk az állást, de Wiggy szándékos sétája után Blackmon ellen hárítottak. G. Reynolds legközelebb Gordontól szedett be egy solo HRt, de a következő három embert mind groundouttal szórtuk ki, ezalatt Iannetta vállalt egy doublet, de G. Reynolds bunt játéka közben kiejtették a hármasnál, Ellis elsüllyesztett még egy doublet, Helton viszont strikeouttal kiesett két emberrel a pontszerző helyeken. A hatodikban az első csere dobó Brothers egyetlen singlet engedélyezett, aztán az első ütő Tulo bombázott a nézőtérre egy solo homerunt, így 9-5re növeltük a különbséget. Ezután Lindstrom dobójátéka alatt egy single született, melyet egy Ellis-Helton dupla játékkal tettünk semmissé, majd Iannetta single után a csere ütő Spilbo szenvedett el egy double playt, CarGo még bevert egy triplet, de Ellist ezúttal kiszórták. A nyolcadik felvonást M. Reynolds egy 2out single közben abszolválta,  támadásban Helton double után a harmadik bázison ragadt, míg az utolsó menetben Betancourt két kiejtést követve szenvedett el egy doublet, majd egy RBI singlet Gordontól, így Street fejezte be a meccset egyetlen dobásból, így megmaradt a 9-6os előny.
- A második meccsen se adtunk esélyt a Royalsnak, csak 7-0 után engedélyeztük a felzárkózást, közben 19 ütésünkből az évi legmagasabb 9 extra base hitet regisztráltuk. Ellis denveri szárnyalása a második meccsen is folytatódott, az új szerzemény öt beállás alatt három doublet vert be, kettő után hazaért, illetve két pontot is szállított, hatalmas lendületével az egész csapatra pozitív hatással volt. Helton ismét nagyszerű formában lengetett, újabb 2/3as napja után ráadásul már .323nál jár az átlaga, az újabb két RBIval pedig 38 futást terelt be, mellyel átlépte a tavalyi egész éves termését. Tulowitzki sorozatban a harmadik meccsén vágott HRt, a 17. darab volt tőle a szezonban, közben 57 RBI révén mondhatja magát házi listavezetőnek, szombaton mindkét ütése pontot ért. A sor első helyéről Gonzalez két-két ütéssel és futással alapozta meg az akcióink sikereit, pontot közvetlenül nem szerzett, de hatékony formájával rohamosan közelít a .300 felé és már 14. rabláson van túl. Az utolsó ember Iannetta szép csöndben háromból hármas hatékonyságot hozott egy séta mellett, régóta nem volt ilyen jó meccse, egész júniusban pocsék ütőformában volt. S. Smith a 22. doublet érte el az évben, 2/4es napja közben egy újabb futást postázott, amivel 36 pontos az évben. Wigginton négy beállás alatt egyetlen RBI singlet tudott bemutatni három left on bases mellett. Blackmon volt az egyetlen ütés nélküli kezdő, de egy futás még neki is jutott az error után a három kieséses játéka ellenére. A pinch hitter Spilborghs a hetedik menetben dupla játékkal búcsúzott a dobó helyére beszállva. A helyettes kezdő dobó G. Reynolds hét pont előnyben kicsit kiengedett és beszedett öt pontot, amiből négyet két hazafutásnak köszönhetően vitt el, de biztosan lehozta az első öt inninget és a harmadik kezdő meccsén a harmadik győzelmét érte el. Brothers a hatodik játékban két strikeoutot osztott és csak egyetlen ütést kapott. Lindstrom a maga inningjében ugyancsak egy hitet szenvedett el egy SO mellett. M. Reynolds hasonló magabiztossággal dolgozta le a nyolcadik menetet. Betancourt viszont elbizonytalanodott és két ütésből egy pontot is szereztek ellene két kiesés közben. Street a legvégén magabiztosan elbúcsúztatta az egyetlen emberét, aki egy dobás után popoutot kapott, ez volt a 24. save a szezonban.




















3. meccs, vasárnap: Rockies-Royals 6-18
A vasárnap délutáni utolsó meccsen a söprésért hajtottunk, közben csak elkapó poszton változtattunk, Iannetta megkapta a szokásos pihenőjét és Pagnozzi öltözött be, a dobók közt pedig Hammel és Hochevar találkoztak egymással. A nyitó játékban meglepetésre a Royals második ütője M. Cabrera kitűzött egy solo HRt, ezzel a párharcban először vezettek a vendégek és az első támadásunk eredménytelen volt. A második menetben már Hammel biztosan tartotta vissza az ellenfeleit, de a következő denveri trió se tudta elkerülni a három kiesést. A harmadikban beszedtünk egy leadoff doublet, aztán egy walkot, M. Cabrera pedig bevágott egy újabb homerunt, amivel 4-0ra húztak el tőlünk, még két single után sikerült hárítunk egy pickoff révén. A soros támadásunkban Blackmon egy singlet követő errort lovagolt meg, azonban Hammel fielder's choice játéka közben kidobták őt, majd a KC újabb két doublet döngetett be, Moustakas szállította az ötödik pontot, Hammel dobó hibájából újabb futó került fel, majd Getz forceout play alatt még egy futó beért, esett aztán egy hit-by-pitch, az inning utolsó outját pedig már a csere ember Stults postázta. A negyedik akcióban mindössze Tulo révén értünk el egy 2out singlet, majd Stults biztosan kiszórta a soros három ellenfelét, aztán két walk és egy single révén loaded 1outot harcoltunk ki, CarGo egy 3run RBI doublelal beterelte az összes futót, az őt követő Ellis pedig egy 2run HRt vágott a bal sarokba, amivel 6-5re feljöttünk. Ezt követően még Helton sétált, amikor dobót cseréltek, a reliever pedig két strikeouttal véget vetett az inningnek. A hatodik menetben Belisle bizonytalankodott többször és gyakran, egy double után Escobar talált be egy RBI doublelal, Getz szintén pontot hozott egy singleből, míg M. Cabrera újra beköszönt egy RBI double révén, Gordont erősen megdobtuk, Francoeur egy duplával mindkét futót beküldte, Hosmer is beszállított egy RBI singlet, végül egy újabb találat után az utolsó kiejtést már Mortensen regisztrálta. 5-12 után Wiggy és Spilbo jegyzett egy-egy sétát, utána CarGo vágott ki egy 3run HRt a left fieldre, ismét visszajöttünk négy pont hátrányba. A hetedik inning alatt Mortensen két out után szenvedett el zsinórban három singlet, Francoeur szállította a 13. KC futást, Hosmer pedig a következő hármat egy 3run HR révén. Aztán Helton harcolt ki sétát, de Mortensen double playel végezte, majd a nyolcadik menetet is Mortensen hozta, miután Francoeur ellen lezárta a bases loadedot. Támadásban részünkről csak Pagnozzi ért el egy sétát, majd Mortensen egy double ellenére dolgozott sikeresen, az utolsó támadásunkban Ellis és Giambi nyomultak bázisra, de képtelenek voltunk beküldeni őket, nem változott már az eredmény, 16-8ra veszítettünk vasárnap.
- Két sima győzelem után hihetetlen volt, ahogy harmadszor helyben hagytak bennünket, a KC 21-7 arányban jobb volt az ütésekben a mieinknél és az elejétől kezdve csak futottunk az eredmény után. Gonzalez négy beállás alatt mindkét ütéséből három-három pontot termelt egy double és egy HR révén, így beállította az eddigi legjobb egyéni teljesítményét az egy meccs alatti hat pontjával, mellyel 51 RBInál jár az évben. Viszont a hetedik inningben egy remek elkapásnál megsérült, szerencsére csak zúzódás történt a csuklóján, legrosszabb esetben is csak pár napot kell kihagynia, elsőre hatalmas volt az ijedtség. A második pozícióban Ellis is újra villogott, harmadik fellépésén bevágta a második hazafutását a Rockiesban, amivel újabb két pontot hozott új egyesülete számára és megint két ütésre volt képes. Tulowitzki 1/4es hatékonysággal zárt, két strikeoutos kiesés mellett mindössze egyetlen singlet hozott, nem játszotta végig a mérkőzést, a hajrában Herrera is szóhoz jutott a helyén. A kezdőből még a sor vége felé Blackmon és Pagnozzi tudott bemutatni egy-egy ütést, mindketten végig játszották a találkozót, de túl sok mindent nem követtek el, a catcher hozott még egy sétát és egy futást. Helton két sétát tudott feljegyezni, majd a végjátékban Giambi vette át a helyét az egyes bázison. Wigginton 3Bként kezdte a mérkőzést, de CarGo sérülése miatt ki kellett vonulnia a jobb külső szélre, ütést nem ért el, de két sétát kiharcolt és mindkét pályára lépését futással fejezte be. A starting RF S. Smith háromból három alkalommal kiesett, később Spilborghs helyettesítette, aki center fieldert is játszott, miközben két-két run és walk került a neve mellé. Iannetta a hajrában szokatlan módon 3Bként tűnt fel, de egyetlen próbálkozása dobás utáni kiejtésbe fulladt. A kilencedik inningben PHként Cook szállt be, mivel már nem volt más csere ütőnk, de a hosszú AB végén SOval búcsúztatták el. Hammel nagyon gyengén kezdte a mérkőzést és az első 3.2 inning alatt hat futást szenvedett el a szezonbeli nyolcadik veresége alkalmával. A kezdő dobó négy futást kapott két HRból, illetve az idei első mezőnyhibáját is elkönyvelhette, így nagyon korán le kellett cserélnünk őt. A balos csere ember Stults négyből négy ütőt hibátlanul búcsúztatott el az első idei fellépésén a csapatban. Belisle számára pocsékul sikerült a hatodik játszma, ugyanis két kiejtés közben hét ütést és azokból összesen hat futást szenvedett el, iszonyatosan megszórták. Az utolsó több mint három játékot Mortensen hozta le, aki mind a négy futását a számára balhés hetedik inningben vitte el, egyébként nagyjából magabiztos tudott lenni a befejező részekben.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 48-37 (85 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 45-40 (85 meccs, 3.0 GB)
3. Colorado Rockies 41-43 (84 meccs, 6.5 GB)
4. San Diego Padres 38-47 (85 meccs, 10.0 GB)
5. Los Angeles Dodgers 37-48 (85 meccs, 11.0 GB)

Tulajdonképpen jól jöttünk ki ebből a hétvégéből, mert rajtunk kívül csak a Giants nyerte meg a legutóbbi párharcát, ők is ugyanígy 2-1re múlták felül a Detroitot. Ezzel szemben a többiekhez képest javítottunk, mivel az D'backs Oaklandben, a Padres Seattleben, a Dodgers az LAi vetélytárs otthonában vesztett háromból kétszer. Hétfőtől a csapatok visszatérnek a NLen belülre, olyannyira, hogy a SF és a SD egymás ellen nyomhatja, míg az Arizona a Brewersnél lép fel, a LAD pedig a Metst fogadja.

Még két series van hátra az All Star szünet előtt és nincs megállás a Rockies menetelésében, hétfőtől négy napon át az NL Eeast második Atlanta Bravesnél lépünk pályára. A nálunk lényegesen jobban álló ellenfél otthonában a következő időpontokban fogunk játszani: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 19:05. Sajnos Atlantában nincsenek túl vérmes reményeink, a párharc döntetlenre hozása már nagy eredmény lenne most a mieinktől, ezért kell szurkolnunk a csapatért. GO ROCKIES!!!

A bajnoki címre hajtó Denver Outlaws szabadtéri lacrosse-osai a legutóbbi két mérkőzésüket is elsöprő fölénnyel húzták be, így hat fordulót követően 5-1-es mérleggel, változatlanul másodmagunkkal állunk a mezőny élén, holtversenyben a Boston Cannons együttesével. A két hatalmas rivális ráadásul ma éjjel, a denveri tűzijáték napján, egymásnak feszülhet egy óriási rangadó keretein belül, amely nagy eséllyel az alapszakasz első helyéről fog dönteni.






















A csapat még június 18-án a Hamilton Nationals gárdáját fektette magabiztosan két vállra, miután pár héttel a kanadaiak hazai kioktatását követően, házon kívül is 18-11 arányban múltuk felül őket. Bár a találkozó első gólját még a vendéglátók szerezték, az első negyed után 5-1-re, a nagy szünetben pedig már 11-3-ra vezettek a coloradóiak, a második félidőben a kényelmesebb játék is bővebb belefért, magabiztosan megtartottuk a nyolc gólos differenciát. A mérkőzés legértékesebb játékosának a pontgyáros Brendan Mundorf-ot választották meg, aki négy góllal és négy előkészítéssel zárta az ontariói találkozót, újabb klasszis teljesítménye révén pedig a játékhét legjobb támadójátékosa címmel jutalmazta őt a liga. Az újonc Billy Bitter négy pontig jutott, és a szezonban már másodszor regisztrált mesterhármast, míg az öt pontos Drew Westervelt, illetve Max Seibald egyaránt két-két góllal fejezték be a mérkőzést. Ezen kívül még egy-egy alkalommal eredményes tudott lenni a találkozón az 1+2-t jegyző McGlone, az ősdenveri Langtry, a középpályás Watkins, illetve az ide év nagy felfedezettje, Poillon. Az első számú kapus Jesse Schwartzman 9/14-es teljesítménnyel járult hozzá a csapat sikeréhez, míg az utolsó percekben az ifjú Ghitelman is letudhatta az MLL-es bemutatkozó mérkőzését mögötte.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!

Az elmúlt hétvégén az Outlaws fosztogató serege visszatérhetett hazai környezetbe, és a tavalyi elődöntőben a vesztünket okozó Long Island Lizards csapatát 18-11-re páholtuk el az Invesco Field-en. A mérkőzés előtt az ünnepélyes kezdődobást a Broncos egykori legendás running back-je, Terrell Davis végezhette el, aki a meccs teljes hosszában hatalmas lelkesedéssel tüzelte a denveri játékosokat. Meg is lett az eredménye, ugyanis a nyitó 15 percben 6-1-gyel léptünk meg, és bár 10-1 után a szünet előtt gyors egymás utánjában öt pontot szenvedtünk el, a második félidei folytatásban hamar újra kedvét szegtük a vendégeknek, a Törvényen kívüliek sikere ezúttal sem foroghatott veszélyben. A hatalmas tehetséggel megáldott Connor 'Con Bro Chill' Martin öt találattal vezette a denveriek szekerét, teljes joggal lett a meccs legértékesebb játékosa, de a 4+2-es Brendan Mundorf sem sokkal maradt el az ifjú kollégájától, 29 pontjával ráadásul megerősítette vezető helyét a pontlista élén. Drew Westervelt és Max Seibald ismét mind a ketten két találatot süllyesztettek el az ellenfél ketrecében, utóbbi ráadásul egy két pontost is értékesített. A további hazai találatokon több ritkán eredményes játékos, E. Martin, Park, McGlone és Poillon osztozkodott. A kapuban Schwartzman-nak kevés dolga volt, így nem védett túl jó formában, 15 lövésből 9 gólt kapott, beleértve két darab két pontos távoli bombát.

A mérkőzés videóösszefoglalója a következő linken tekinthető meg!




















A közelmúltban tűzték ki, hogy mely játékosok vehetnek részt az MLL 2011-es All-Star gáláján, melyet a bostoni Harvard Stadium-ben bonyolíthatnak le július 8-9-én. A rendezvényen összesen 40 sportoló léphet fel, akik a két előzetes kijelölt csapatkapitány által nyerhetnek besorolást a gálán fellépő egyes csapatokba. Az idei All-Star-on hét denveri játékos lehet ott, ennél több embert csak a rendező Cannons, és a bajnok Bayhawks delegál. Név szerint a liga pontlistájának éllovasa Brendan Mundorf, a lendületes csatár Drew Westervelt, valamint Peet Poillon és Max Seibald középpályások, Eric Martin és Lee Zink két veterán kőkemény hátvéd, illetőleg a sztárkapus Jesse Schwartzman kerültek be a megkülönböztetettek listájára a kedvenc városunk képviseletében.

Szintén a csapattal kapcsolatos hír, hogy az Outlaws veterán játékosa, Matt Brown a közelmúltban bejelentette visszavonulását az aktív sporttól. A rutinos támadó öt szezonos MLL-karrierje valamennyi esztendejét a denveri gárda színeiben töltötte, ezalatt 138 gólt és 160 pontot szerzett, s a klub mindenkori góllövőlistájának jelenlegi második, a házi ponttáblázat aktuális harmadik helyezettjeként köszönt el. Brown természetesen nem szakad el a lacrosse-tól, ugyanis a következő évadtól kezdve a Denver University férfi csapatának segédedzőjeként vállalhat munkát.

Az MLL alapszakasz állása (W-L):

1. Boston Cannons 5-1
2. Denver Outlaws 5-1
3. Chesapeake Bayhawks 4-3
4. Hamilton Nationals 4-3
5. Long Island Lizards 2-5
6. Rochester Rattlers 0-7

Gyakorlatilag már az alapszakasz felénél kirajzolódott, hogy mely négy csapatnak lehet reális esélye az augusztusi Final Four-ban részt venni. Legközelebb pedig jöhet az óriási rangadó, amikor hétfőre virradóra, hajnali 3-tól a félelmetes Boston Cannons alakulata vendégeskedik az Invesco Field-en, s a két csapat ütközete után kiderülhet, hogy melyik favorit együttes tud lépéselőnybe kerülni a tabellán a másik nagyágyúval szemben. A holnapi július 4-e alkalmával a vasárnapi meccs végén hatalmas tűzijátékot rendeznek a stadionban, már csak emiatt is rengeteg néző várható, s jó időjárás esetén könnyen újabb ligarekordot dönthetünk.

Az MLS 2010-es bajnoki kiírásának végső győztese, a Colorado Rapids gárdája az elmúlt hónapokban számtalan rendezvényen, köszöntésen vehetett részt a nagy siker alkalmából, mind közül azonban a legnagyobb megtiszteltetés a hétfői napon érte a diadalmas denveri labdarúgókat, ugyanis aznap a teljes stáb Barack Obama, amerikai elnöknél, a washingtoni Fehér Házban vendégeskedett, ahol az ország első embere részesítette kitüntetésben a csapatunkat.


















Jól emlékezhetünk rá, hogy blogunk két éves fennállása alatt a legnagyobb denveri sportsiker, tavaly novemberben történt, amikor a Rapids egy drámai mérkőzés végén, hosszabbításban 2-1-re diadalmaskodott az FC Dallas elleni torontói fináléban, elhódítva ezzel a klub történetének valaha volt első bajnoki címét. Casey-ék sikere egyúttal a város bármely csapatának kilenc éven belüli első majorliga-elsősége volt az Avalanche jégkorongozóinak 2001-es megkoronáztatása óta.

Hétfőn a denveri delegáció egy névvel és a 10-es mezszámmal ellátott bordó, hazai Rapids-mezzel kedveskedett az államfőnek, aki köztudottan a sportág nagy rajongójának vallja magát, ezért beszédében is rendkívül őszintén emlékezett vissza a novemberi kupadöntőre, és a Colorado elmúlt évi sikeres szezonjára.

Obama a felszólalásában név szerint külön kiemelte a csapatból a kapitány Mastroeni, a rettegett Casey-Cummings csatárduó, a bajnoki döntő győztes góljáért térdszalag-szakadással áldozó Kandji, illetve a rájátszás alatt nagyszerű formában futballozó Kimura elévülhetetlen szerepvállalását, akik a győzelem legfőbb letételezői voltak. Emellett kihangsúlyozta, hogy ő maga sem számított volna a bajnokság közben a Rapids sikerére, papíron abszolút nem a mieink voltak a legjobb csapat, de a kiváló formaidőzítés, és a fontos helyzetekben való eredményesség a legmagasabbra emelte a coloradói együttest.

Barack Obama, amerikai elnök, teljes beszéde:



A Rapids-nek az idei, címvédő szezonban sajnos nem megy a vártnak megfelelően, mivel a csapat több balszerencsés pontvesztést és vereséget szenvedett el a közelmúltban, illetve rég nem látott sérüléshullám, és több kellemetlen eltiltás is sújtotta a társaságot. Gary Smith, vezetőedző, a keddi tréningen, a látogatás másnapján annak adott reményt, hogy az államfővel történő találkozás felvillanyozta a csapatot, és komoly motivációt jelenthet a következő mérkőzésekre: "Úgy érzem, hogy ez a vizit jobban összekovácsolta a csapatot, és még inkább egy közös cél elérése felé vezethet bennünket. Tisztában vagyunk vele, hogy javítanunk kell, legalább tíz pontot buktunk el idén megszerezhető körülmények között, a vasárnapi meccstől kezdve szeretnénk visszaszerezni azokat, hogy jövő ilyenkor ismét találkozhassunk az elnök úrral."

A japán jobb hátvédet, Kosuke Kimura-t is feltétlenül inspirálta a fővárosban tett látogatás: "Tavaly novemberben nyertük meg a bajnokságot, eltelt egy kis idő mire eljutottunk oda, de végre meglátogathattuk a Fehér Házat, mostantól pedig a második bajnoki címre kell fókuszálunk. A cím megvédése mindig nehezebb, mint az egyszeri megszerzése, hiszen idén minden csapat bennünket akar legyőzni, mi vagyunk a bajnokok, és ellenünk mindenki kettőzött erővel hajt, újra és újra bizonyítanunk kell. Talán ezért állunk most szerényebben, de emlékeztetnék rá mindenkit, hogy a bajnokság ezen szakaszában, tavaly sem jeleskedtünk annyira. Szerintem a csapat ugyanolyan erős, mint egy éve volt, s lépésről lépésre haladnunk kell előre, a tavalyi tökéletes példa lebeg a szemünk előtt, mert újra fel akarunk érni a liga tetejére."

A sérült Macoumba Kandji bő fél év kihagyása után, nem sokkal a visszatérése előtt vett részt a washingtoni kiránduláson: "Egyre közelebb vagyok hozzá, hogy újra pályára léphessek, hosszú hónapok rehabilitációja áll mögöttem, külön motivációt jelent számomra a tegnapi látogatás. Nagyszerű érzés volt hallgatni az elnök szavait, amikor a csapatról, s különösen amikor rólam beszélt. Érdekes, mert Marvell Wynne a minap kérdezte tőlem, hogy feláldoznám-e magam még egyszer a bajnoki címért, s azt válaszoltam, hogy hasonló helyzetben újra megtenném, még ha a szívem is szakadna meg, ha megint fél évig nem játszhatnék utána."

Természetesen a csapatkapitány Pablo Mastroeni is megszólalt a nem mindennapi esemény kapcsán: "A mérkőzések a sportpályán dőlnek el, és nem a Fehér Házban, jómagam továbbra is arra fogok koncentrálni, hogy a pályán tegyem oda magam minél jobban. Persze, ettől függetlenül nagyszerű élmény volt találkozni az elnökkel, olyan, ami örökké emlékezetes marad számomra. Szeretem a hasonló közös programokat, amikor együtt lehet az egész társaság, a srácok is nagyon élvezték a látogatást, mindenkinek fülig ért a szája a haza felé vezető úton. Talán most a legutóbbi vereség után jól jött ez a kis kikapcsolódás, és valamivel kellemesebb hangulatban készülhetünk a következő meccsekre."

A bajnokcsapat a javítás reményében legközelebb hétfőre virradóra, hajnali 03:00-as kezdéssel léphet pályára a Houston Dynamo ellenében a Dick's Sporting Goods Park-ban, mely összecsapás végén rendezik meg a hagyományos évi, ünnepi tűzijátékot a stadionban.

A rájátszásból való kiesésünk óta, hosszú ideig eseménytelenül teltek a napok a Denver Nuggets háza táján. Az utóbbi hetekben viszont ismét felpörögtek a dolgok az NBA-ben, hiszen lezajlott az idei draft és gőzerővel folynak a tárgyalások a lejáró szerződésű játékosainkkal. Az elmúlt hetek eseményeit követően, időszerű egy kis áttekintés, mielőtt nyakig elmerülnénk a holtidényben.



















A draft részletes ismertetésére korábbi írásainkban már sor került, ezért erre már nem térek ki részletesen, inkább a csapat jelenlegi állapotát és a várható változásokat próbálom meg összefoglalni. Lássuk, hogyan állunk posztokra bontva:

Irányítók:
Ez az egyetlen olyan poszt, amit késznek tarthatunk. A kezdő pozíció egyértelműen Ty Lawsoné, tavaly Billups távozása után remek teljesítményt nyújtott, megszilárdította a helyét a csapatban, jövőre akár az egyik vezéregyéniségeként is számíthatunk rá. A Melo-trade hozományként Denverbe költözött Raymond Feltonnal nem számolt hosszútávon a szakmai stábunk, így őt a draft napján Portlandbe cseréltük, helyére egy régi ismerős, Andre Miller érkezett. Millert jó választásnak tartom, Lawson remekül teljesített az elmúlt idényben, de nagyon fiatal és tapasztalatlan még, elkél mellé-mögé egy rutinos társ. Andre erre a szerepkörre ideális választás lehet, még ha Billups szintjét nem is éri el. Pozitívum még vele kapcsolatban, hogy az idény végén lejár a szerződése.

Dobóhátvédek:
Ezen a poszton már jóval több a kérdőjel. JR Smith szerződése lejárt, felmerült vele kapcsolatban, hogy esetleg távozni fog a Nuggetstól, de újabban a maradásáról szóló hírek is szárnyra kaptak. Kétségtelen, hogy ő az NBA egyik leglátványosabban kosárlabdázó játékosa, sok néző jár ki azért a Pepsi Centerbe, hogy JR bravúros zsákolásaiban gyönyörködjön, ezért mindenképpen érdemes lenne megtartani. Ellene szól viszont, hogy továbbra sem képes kiegyensúlyozottan teljesíteni és a pályán kívüli dolgait sem tudja maradéktalanul rendbe tenni. A poszt másik játékosa a tavalyi év nagy felfedezettje, Arron Afflalo. Az ő megtartása elsőbbséget élve Smithszel szemben, jelenleg korlátozott szabadügynök, nagy a valószínűsége, hogy marad.

Kiscsatárok:
Az első számú opció hármas poszton Danilo Gallinari. Az előző szezonban párszor megmutatta mire képes, csak nagyon indokolt esetben látnám értelmét annak, hogy elcseréljük. A másik volt New York-játékos Wilson Chandler esete már komplikáltabb. Az ideális megoldás vele kapcsolatban az volna, ha a sikerülne ésszerű keretek hosszabbítanunk vele, majd megfelelő ellenértékért cserében túladnunk rajta. A draft napján szereztük meg Jordan Hamilton-t, őt a Dallas draftolta majd a Felton-csere kapcsán került Denverbe, az ő megszerzése is Chandler távozását erősíti meg.

Erőcsatárok:
Az utóbbi években a magas posztok megfelelő betöltése okozta a legtöbb fejtörést a Nuggets vezérkarának és ezen a nyáron is leginkább ezekre a csapatrészekre kell fókuszálunk. Kenyon Martin szerződése lejárt, így korlátlan szabadügynökké vált. Megfelelő keretek között elképzelhetőnek tartom, hogy új szerződést kössünk vele. Nagy erősítést jelenthet a 22. helyen draftolt Kenneth Farried, aki az idei évfolyam talán legjobban lepattanózó játékosa, pont egy ilyen emberre volt szükségünk ezen a poszton.  Itt vethető be Al Harrington is. Tőle legszívesebben minden jóérzésű Nuggets-drukker megszabadulna, ám a helyzet nem ilyen egyszerű. A szerződéséből még négy év hátra van, ebből kettő garantált, önmagában cserélhetetlen, ha viszont egy csomagban próbálunk meg túladni rajta, akkor jelentősen rontja az ajánlat értékét. Nehéz ügy, de valahogyan mindenképpen meg kellene szabadulnunk tőle. Egy későbbi második körös választási jogért cserébe érkezett még a Lakerstől Chukwudiebere Maduabum, rá nem valószínű, hogy komolyabb szerep hárul a közeljövőben. Melvin Ely szerződése lejárt, ő távozott Denverből.

Centerek: 
Itt a legnagyobb kérdés Nené körül alakult ki. A csapat ragaszkodna a brazilhoz, ám a játékos nem élt a jogával és nem hívta le a player option-t a következő szezonra, így jelenleg korlátlan szabadügynök. Mindenki arra számított, hogy ha maradni akar Denveben, akkor első lépésként lehívja a játékos opcióját, így azonban erősen kétségessé vált, hogy nálunk folytatja-e a pályafutását. Természetesen nem tettünk le arról, hogy maradásra bírjuk, és a nyilatkozatok alapján a játékos sem zárkózik el ettől a lehetőségtől. Egy új kontraktus megkötése esetén, akár még jól is járhatunk vele. Szerződés köti viszont a csapathoz a két európai centert, Timofey Mozgov-ot és Kosta Koufos-t. Kettejük közül talán az oroszban van komolyabb potenciál, de nem érzem úgy, hogy jövőre stabil kezdőként szerepelhetne a ligában, de lassanként fel lehetne építeni, és ha minden jól megy egy-két éven belül az első ötösbe is bekerülhet. A közönség kedvenc Chris „Birdman” Andersen maradása biztosnak tűnik.

Sok nyitott kérdés áll a csapat előtt ezen a nyáron, reménykedjünk, hogy Ujiri mindenből a legjobbat fogja kihozni. Összességében úgy gondolom, jó úton indultunk el, jelentősen megfiatalítottuk a keretünket, és ha így folytatjuk, akkor a következő években is ütőképesek lehetünk. Egy dolog van, ami nagyon komolyan befolyásolhatja a csapat jövőjét, az pedig a küszöbön álló lockout. Ez és az új CBA nagyon megkeverheti dolgokat, valószínű, hogy Nené döntésének hátterében is NBA-t sújtó krízis áll.

Július 1-je révén a mai napon zárul a határidő, ameddig az NHL-es csapatok a saját lejáró szerződésű, korlátozás nélküli szabadügynök játékosaikkal megállapodhatnak, egyúttal magyar idő szerint este 18 órától megnyílik az átigazolási piac, amikor már valamennyi klub szabadon tárgyalhat a szerződéssel nem rendelkező UFA játékosok jogairól. A következő írásomban a Colorado Avalanche átigazolási körképét szeretném egy kicsit előrevetíteni, hogy a nagy fokú spórolás jegyében vajon milyen erősítések várhatóak, hogy megfeleljünk a liga szabályainak.


















Először is, vegyük sorra azt a maroknyi játékost, akik jelenleg élő szerződéssel rendelkeznek a csapatunkhoz a 2012/13-as szezonra, zárójelben a poszt mellett a fizetési sapkába beszámító összegek szerepelnek:

Paul Stastny (center, 6.6 millió)
Matt Duchene (center, 3.2 millió)
Kyle Quincey (hátvéd, 3.125 millió)
Milan Hejduk (jobb szélső, 3 millió)
Erik Johnson (hátvéd, 2.6 millió)
David Jones (jobb szélső, 2.5 millió)
Peter Mueller (bal szélső, 2 millió)
Ryan O'Byrne (hátvéd, 1.8 millió)
Matt Hunwick (hátvéd, 1.55 millió)
Jay McClement (center, 1.45 millió)
Cody McLeod (bal szélső, 1.033 millió)
Daniel Winnik (bal szélső, 950 ezer)
Ryan O'Reilly (center, 900 ezer)
Brandon Yip (jobb szélső, 725 ezer)
Joakim Lindstrom (bal szélső, 600 ezer)

Ebben a névsorban már több frissen szerződést kötött hokis is található, köztük az egyetlen új arc az európai szabadügynök-igazolás Joakim Lindstrom lehet, aki június első felében írt alá a mieinkhez. A 27 esztenős támadó az elmúlt szezonban a svéd elitliga pontkirálya lett 54 meccs alatti 60 pontjával a Skelleftea együttesében, az előtte lévő évet pedig a KHL-ben töltötte. Korábban a Columbus és a Phoenix csapataiban négy szezon alatt mindössze 81 meccsen kapott lehetőséget, ezeken 28 pontot szedett össze, nem tudott igazán hatékony lenni az NHL-ben, talán második nekifutásra sikeresebb lesz. Frissen hosszabbítottunk az RFA hátvéd, Ryan O'Byrne-nel, aki két évre szóló megállapodást kötött az együttessel összesen 3.6 millió dolláros gázsi fejében (az első évben 1.6 M, a második 2 M lesz a keresete), így a sziklaszilárd bekk is a keretünket alkothatja. David Jones szintén a minap újította meg szerződését a csapattal, amikor a tehetséges fiatal eddigi keresete több mint dupláját fogadta el a csapattól az egy éves megállapodásában. Sokak megrökönyödésére pedig a draft ideje alatt a tavaly rengeteget bizonytalankodó hátvéd, Matt Hunwick-kel is új egyezséget kötöttünk a tavalyi feltételek mellett további egy évre. Ezen kívül még több héttel ezelőtt a veterán Milan Hejduk kötelezte el magát a csapathoz egy újabb szezonra.

A szerződés alatt álló 15 játékos együttesen (kiegészülve a Preissing kivásárlásáért számított 916 ezerrel) nagyjából 34 millió dollárt foglal el a fizetési sapkában, vagyis még jó 31 milliónyi helyünk van a 64.3 millió dollárig engedélyezett 2011/12-es salary cap alatt. Természetesen a maradék nyolc játékossal nem várható ennek a teljes kitöltése, a vezetőség bizonyára pusztán a 48.3 milliós előírt minimum értékre fog törekedni, hogy a hátralévő hosszabbításokkal és a külsős igazolásokkal együtt elérjük a felemelt sapka legalsó határát.
















A csapat korlátozott szabadügynök (RFA) játékosai, akik megkapták a következő szezonra szóló szerződéstervezetüket, és a közeljövőben várható velük megállapodás, legrosszabb esetben július-augusztus idején a fizetési döntőbíróság által:

Kyle Cumiskey (hátvéd)
T.J. Galiardi (bal szélső)
Kevin Porter (bal szélső)
Ryan Wilson (hátvéd)

Meglepetésre Brian Elliott és Philippe Dupuis nem kaptak új ajánlatot a június 27-i határidőig, így mindketten szabadon igazolhatóvá váltak, a fenti négyes bizonyára a tavalyi szerződésük minimális emelése mellett rövidesen alá fog írni további egy-két esztendőre.

A szerződés nélküli korlátozatlan szabadügynök (UFA) játékosok, akikkel magyar idő szerint 18 óra előtt kéne megállapodnunk, hogy ne jussanak a távozás sorsára, de már egyikükkel sem várható megegyezés:

Peter Budaj (kapus)
Philippe Dupuis (center)
Brian Elliott (kapus)
Tomas Fleischmann (bal szélső)
David Koci (jobb szélső)

Ezen kívül még kétirányú, az NHL-be és az AHL-be egyaránt érvényes szerződést kötöttünk meg a közelmúltban a Lake Erie Monsters néhány lejáró szerződésű játékosával, mint például Patrick Bordeleau-val, David Liffiton-nel, Greg Mauldin-nel, Justin Mercier-vel, Ryan Stoa-val, és David Van der Gulik-kal. A következő négy RFA farmjátékos további sorsa egyelőre tisztázatlan: Tom Fritsche, Ray Macias, Harrison Reed, Julian Talbot, míg e négyes tagjai UFA-k lesznek, és egyelőre nem lehet tudni, hogy a klub miként tervez velük: Jason Bacashihua, Shawn Belle, John Grahame, Ben Walter.

















Várhatóan a hátralévő négy RFA játékos szerződtetése után is még bőven lesz helyünk költekezni, hogy elérjük a minimális cap floort, így mindenképpen várható néhány szabadügynök-igazolás is a csapat részéről.

A legfőbb napirendi pont egy első számú kapus ide hozatala lehet, annál is inkább, mert mindkét tavalyi portásunkat lépni hagyjuk. Budaj távozása már korábban tényként volt kezelhető, viszont az Anderson-ért megszerzett B. Elliott-tal való kenyértörés mindenképpen egy meglepő döntésnek számít, azok után, hogy pár hónapja Sherman mennyire hangsúlyozta a fiatalságát és a tehetségét a megszerzése pillanatában, ehhez képest csak 12 meccsen állítottuk be egy romokban heverő csapat ketrece elé, és máris elzavarjuk. (Nem mondom, hogy hibás döntés, mert nem tartom túl nagyra a kanadai portást, de talán ennél több lehetőséget is megérdemelt volna - mindenesetre ez az akció is kiválóan reprezentálja a stáb légből kapott, merő kapkodásokra épülő politikáját.)

Igazából az egyetlen top kapus kaliber a piacon Tomas Vokoun lesz, akire nem titkoltan rá fogunk menni, és nagyon jó esélyekkel le is szerződtethetjük őt, mivel nagyon kevés olyan csapat van a ligában, amely első számú kapust keres, és mélyen zsebbe tudna nyúlni érte, mi éppen ilyenek vagyunk. Nagy összegben lehet fogadásokat kötni, hogy órákon belül meg fogunk állapodni a cseh kapussal, aki a ligában eltöltött mind a 11 szezonja alatt elérte a 90 %-os védési hatékonyságot, és számtalanszor brillírozott mind a Nashville, mind a Florida ketrece előtt. Ugyanakkor holnap már a 35. esztendejét tölti be, vagyis túl hosszú jövő nem állhat előtte, és egyelőre afelől is erős kétségeink lehetnek, hogy az elé tárt magas fizetés mennyire fogja esetlegesen visszavetni a motivációját. A jelenlegi ínséges helyzetben az egyetlen használható megoldásnak tűnik a szerződtetése, mivel a vezetőség úgy látszik, határozott elképzelésekkel rendelkezik, hogy újítani szeretne kapus poszton. A nagy reménységű Pickard egyelőre túlzottan zöldfülű ehhez a feladathoz, arra a pár évre Vokoun még jó megoldás lehet.

Mellette pedig még egy csere kapust is külső kézből kell beszereznünk, valószínűleg szintén UFA-igazolás útján juthatunk hozzá egy megbízható backup szolgálataihoz, melyre a legesélyesebb talán Josh Harding vagy Ty Conklin lehet, de egyes források már Pascal LeClaire denveri látogatásáról is beszámoltak.




















A mezőnybeli posztokat tekintve elsősorban a védelembe várható némi erősítés, ahol Liles és Foote távozása után csak csupa rutintalan, fiatal játékost vagyunk képesek felvonultatni, minimum egy veterán harcos jól jönne ebbe az egységbe, aki egy kicsit össze tudná fogni a társaságot. Talán a legjobb döntés még mindig Scott Hannan vissza hozatala lenne, de bizonyára ezt nem fogjuk bevállalni, mert azzal a vezetőség beismerné, hogy a téli elcserélése hiba volt, ez pedig Sherman-éknél nem szokás, inkább kötik az ebet a karóhoz (lásd Hunwick), szóval nem valószínű a keménykötésű defenzív bekk denveri visszatérése. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy egy hozzá hasonló, sok csatát megélt, fizikai gladiátorral szeretnénk feltankolni, ebben az esetben könnyen szóba kerülhet például Ed Jovanovski, Sean O'Donnell, Shane O'Brien vagy Steve Eminger neve, akik kétségtelenül rutint és keménységet képviselhetnének a zöldfülű és könnyűsúlyú kék vonalunkon.

Csatárposztokon igencsak telített a létszám, így nem igazán érdemes új érkezővel számolni, legfeljebb Koci fennmaradó helyét veheti át egy bunyós támadó, de valószínűleg ezt házon belül kívánjuk megoldani a clevelandi farmcsapatban már tökéletesen bizonyított rendbontó, Bordeleau felemelésével. Egyes, mély érzelmű amerikai fanatikusok fejéből pattant ki az az ötlet, mely szerint egykori játékosunkat, a New York Rangers-nél frissen kivásárolt Chris Drury-t lehetne szerződtetni, de a 2002-ben elcserélt bal szélsőnek olyan súlyos gondjai vannak a térdével, hogy erősen kérdéses a karrierje folytatása, nem igazán lenne tanácsos most egy újabb sérülékeny játékost szerezni, így is tökéletesen biztosítja a csapat az évi forgalmat a denveri klinikákon. Kétségtelenül még egy rutinosabb játékost el tudnék képzelni legalább az alsó sorokban, mivel Hejduk az egyetlen 30 év feletti csatárunk, de ez gyakorlatilag esélytelen, csak luxuskiadás lenne, mivel bizonyára Vokoun, a csere kapus és a veterán hátvéd szerződtetésével már kitöltenénk a fennmaradó helyet a sapkában, ami a minimum érték eléréséhez szükséges, Kroenke pedig ennél egy centtel sem szeretne több pénzt áldozni a csapatra.

Ma este 18 óra után, illetve leginkább az éjszaka alatt várható, hogy megkezdődnek az UFA-szerződtetések liga szerte, és ezek közben megláthatjuk majd azt is, hogy az Avalanche milyen "muszáj-igazolásokkal" fog tüsténkedni a cap floor elérése érdekében.

A Colorado Rockies együttese három kiélezett mérkőzés közül kettőt is elveszített a Chicago White Sox elleni rendkívül izgalmas interleague seriesben, így a szezon felénél mindössze 39-42es mérleggel szerénykedünk az NL West divízió harmadik helyén.






















1. meccs, kedd: Rockies-White Sox 3-2 extra inningekben
Az idegenbeli párharcok után kedden tért vissza a csapat a Coors Fieldre, a CWS elleni nyitó meccsen pedig a megszokott nevek alkották a denveri kezdőt. Az infielden a Helton-Nelson-Tulo-Wiggy négyes készült a startra, kívül Blackmon, Cargo, S. Smith játszottak, míg az elkapó Iannetta lehetett. A csapat kezdő dobója Hammel volt, a vendégeknél Floyd kezdett, kettejük közül pedig a hazai legény kezdett jobban háromból három ütő kiejtésével, de részünkről se történt több, ugyanis CarGo single után Nelson double playt szenvedett el. Aztán a másodikban három kiesés között Ramirez hazafutása eredményezte a vezetést a vendégeknek, ezzel szemben a támadásunkban simán búcsúzott a középső trió. A harmadik menetben két single után a szélső bázisokon tartottak a chicagoi futók, de Morel ellen egy Tulo-Nelson-Helton által bemutatott dupla játékkal zártuk le az akciót, közben nálunk megint nem volt bázisra kerülő futó. Ezt követően Hammel elszenvedett egy doublet, de a soron következő három ellenfelét egyaránt fel tudta tartóztatni, majd két kieső után Helton és Tulo jutott pályára, S. Smith RBI singleből pedig hazaküldtük az első futót, de Wiggy ellen összejött a harmadik kiesés, 1-1re tudtunk egyenlíteni. Az ötödik akcióban a CWS küldött fel hamar két embert, Pierre RBI doubleból rögvest visszavették az előnyt, egy újabb sétával megtöltötték a bázisokat,  de a loaded 1out helyzetnél egy Tulo-Nelson-Helton dupla játékot hajtottunk végre. A következő próbálkozásunkban egyedül a dobó tudott kiharcolni egy errort, majd a hatodikban nem adtunk lehetőséget az ellenfélnek, ezzel szemben részünkről Nelson és Helton tört előre, a hármason lévő futóval pedig S. Smith szereztetett pontot egy sac fly jóvoltából, így 2-2re újra beértük őket. A hetedik játékrészben hibátlanul fogtuk vissza az ellenfelet, míg a mieinknél két kieső után a csere ember EYJR ért el egy singlet, ahogyan az őt követő CarGo, de a szélső területeken lévő futókat Nelson képtelen volt tovább küldeni. Ezután Belisle egyetlen single ellenére hibátlanul ténykedett, de a White Sox első csere dobója is biztosan akadályozta meg a Helton, Tulo, S. Smith hármast. A kilencedik menet alatt Street esélyt sem adott az ellenfeleinek, míg Blackmon hiába ért el egy singlet, mert pickoff áldozata lett és Iannetta is kiesett utána, így a rendes játékidő alatt 2-2re végeztünk. Az első extra felvonás védekező részét M. Reynolds hozta egy 2out single közben, a hazai trióból viszont mindenki a kiesés sorsára jutott. Aztán Betancourt egyetlen séta után elbúcsúztatta három ellenfelét, de továbbra sem tudtuk befejezni a meccset, mivel Helton single után zsinórban három ütőnk esett ki. A tizenkettedikben Lindstrom magabiztosan állította meg a chicagoi próbálkozást, aztán Blackmon jutott pályára és két kieséssel egészen a harmadik bázisra került, amikor CarGot direkt sétáltatták, Nelsont pedig egy swinging strikeouttal kigolyózták. Ezt követően Brothers hiba nélkül osztotta ki a három ellenfelét, majd Tulo sétája után két kiesőnél Wigginton fejezte be a mérkőzést egy RBI walk-off singlelel, így a Rockies 3-2re diadalmaskodott az első felvonáson, idén először győztünk extra játékokban, egyben az első walk-off volt 2011ben.
- A szerényebb kezdés ellenére kétszer is ki tudtunk egyenlíteni, a meccs második felében domináltunk, a végére pedig 10-8ra fordítottunk az ütésekben. S. Smith szerezte mindkét pontunkat az alapjátékok alatt, egy single és egy sac fly után küldött be egy-egy futót a home platere, így elérte a 35 RBIt, de a meccs második felében gyengélkedett. Wigginton épp ellenkezőleg az elején nem csinált semmit, öt kieséses játéknál és egyetlen sétánal tartott, amikor a hatodik at batben bevágta a győzelmet érő walk-off singlet az idei 33. pontjáért. A sor felső harmadában Gonzalez és Helton is hasznosan tevékenykedett, mindketten 2/5ös hatékonyságot és egy sétát értek el, de haza érni csak utóbbi tudott egy alkalommal. Blackmon az utóbbi idegenbeli meccsek gyengélkedése után ezúttal két ütéssel vétette észre magát öt beállás alatt, talán hazai pályán újra emelkedni fog a formája, bár elszenvedte az idei első caught stealinget. Tulowitzki találat nélkül végzett, kétszer is sétával jutott bázisra, második alkalommal a 13. inningben éppen őt szállították haza a győztes futásnál. A 2B Nelson egyetlen singlet volt képes bemutatni hat próbálkozásból, több komoly lehetőséget kihagyott, így élen járt a bázison hagyásokban is öt darabbal. A sor végén Iannetta négyből négyszer kiesett, neki mindenkinél csendesebb napja volt. A csere ütőink közül csak Young Jr ért el egy singlet a hetedik játékban, később a dobó helyén szóhoz jutó Spilborghs és Giambi is egy-egy groundout áldozata lett. Hammel nem kezdte túl fényesen a meccset, de aztán szépen egyenesbe jött és az első hét játékot lehozta két elszenvedett futással, így őrzi a 4.00 körüli ERA statisztikáját. Ezután minden egyes inninget egy-egy új dobójátékos teljesített 2-2es állásnál. Belisle a nyolcadik inninget egyetlen single ellenére oldotta meg. Street háromból három ellenfelét kiszórta, közben még két dobás utáni kiejtés is jutott neki. A balos M. Reynolds hibátlan mérlegét csupán egy ütés rondította. Betancourt a 11. játszma alatt egy leadoff walk után háromból három outtal javított. Lindstrom a tizenkettedikben volt hibátlan, 10 labdájából 9 strike lett. Brothers pedig az utolsó dobórészben kilenc dobásból végzett a három emberrel és végül övé lett a győzelem, ami karrierje első nagy ligás sikere volt.





















2. meccs, szerda: Rockies-White Sox 2-3
A szerdai második meccsre a lefty Buehrle ellen több helyen is változott a lineup, szokás szerint Spilbo bekerült a kezdőbe, de némi meglepetésre nem S. Smith, hanem a LF Blackmon helyére, közben Giambi és Herrera is új emberek voltak a kezdőben Helton és Nelson helyén, miközben Ubaldo volt a dobónk. Az első menetben a vendégek egy leadoff singlet hoztak, de lekapcsoltuk a rabló kísérletet, majd további két groundouttal összejött a három kiejtés, részünkről két kieső után Giambi és Tulo lépett a bázisokhoz, de Wiggy fent hagyta őket. A második inning alkalmával egy walk után Herrera-Tulo-Giambi double play révén mentettünk védekezésben, majd S. Smith single megmozdulását követően Spilbo lett dupla játék áldozata. A harmadik chicagoi akciót eredményesen tartóztattuk fel, míg denveri oldalon CarGo vágott be egy triplet, ám a következő két ember képtelen volt haza küldeni őt az utolsó kanyarból. A negyedik játszma alatt Ubaldo két játékost is pályára engedett ütés nélkül egy walk és egy hit-by-pitch révén, aztán Konerko RBI single találatával kerültünk hátrányba, majd két kieső mellett Pierzynski pakolt be egy pontot érő doublet, utána Rios ellen sikerrel védekeztünk két futóval a pontszerző bázisokon, de már 2-0s előnyben voltak a vendégek. A következő akcióban csak Wiggy ért el egy sétát, de leszedték az egyes bázisról, majd az AL dobótól szedtünk be egy doublet, de egy pickoffal sikerült elbúcsúztatni, végül Ubaldo fielding errorja után szórtuk ki a harmadik riválist. Az ötödik támadó részben képtelenek voltunk elkerülni a háromból három kiesést, de a hatodik tetején mi is gond nélkül fogtuk meg a CWS próbálkozásait. Ezt követően CarGo hiába mutatott fel egy singlet, mert Herrera játéka alatt mindketten kiestek, de utánuk Giambi ragasztott be egy solo homerunt, mellyel szépítettünk 2-1re. A hetedik felvonást Ubaldo magabiztosan hozta le, majd az alsó részben Wigginton kiegyenlített egy solo HRnal, Spilbo pedig egy single után a hármasig eljutott, de a PH Nelson fent hagyta őt, így képtelenek voltunk átvenni a vezetést. A nyolcadik játékot M. Reynolds és Belilse együttes erővel hozta hibátlan teljesítménnyel, aztán két walk és egy single árán loaded 1out sanszot harcoltunk ki Wiggynek, aki viszont double playbe futott bele. Az utolsó alaprészben Street azonnal beszedett két singlet, Pierzynski pedig egy sac fly játékkal szerzett pontot, így 3-2es hátrányba kerültünk. Innen pedig már nem volt vissza út, a kihagyott helyzetek levét alaposan megittuk és az utolsó akcióban S. Smith, Spilbo, Iannetta mind kiestek, egy ponttal tehát elvesztettük a második mérkőzést.
- Kiegyenlítettünk két pontos hátrányból és a végén esélyünk lett volna átvenni a vezetést, ehelyett mi szenvedtük el a harmadik pontot, amely a vereségünket eredményezte. A csapat nyolc ütése közül Gonzalez hármat regisztrált, két singlet és egy triplet hintett, de egyik akciójában se tudtuk őt beküldeni, viszont az átlaga már rohamosan közelít a .300as határ felé. A veterán Giambi volt még képes több találatra két ütéssel, egyik alkalmával ráadásul bepakolt egy solo HRt, amely a kilencedik hazafutása volt az évben. Wigginton már a 13. homerunt ütötte és a 34. pontját érte el az évben, az egyetlen találata mellé egy sétát jegyzett, a két kiesés alkalmával pedig öt embert hagyott fent, beleértve a loaded 1outnál kapott double playt, ami a meccsünkbe került. A két szélső outfielder S. Smith és Spilborghs egyaránt 1/4es mutatóval végeztek, mindketten csak egy singlet tudtak feljegyezni egy-egy LOB mellett. A sor második helyén Herrera megint csak statiszta volt, háromból háromszor kiesett, negyedszerre egy sikeres sac buntot hajtott végre. Az utolsó ember Iannetta kifejezetten pocsékul ütött, négyből négy kieséséből hármat dobás utáni búcsúzással tudott le. Az egyetlen csere ütő Nelson a hetedik inningben groundouttal esett ki. Jimenez masszív fellépést mutatott szerda este, hét játéka alatt egyetlen megingása volt, amikor a nehézkes negyedik inningből csak két futás elszenvedése után jött ki. Ezen kívül viszont nem kapott pontot és mindössze négy ütést engedett, jelenleg 4.35ös az éves ERA statja, de egyértelműen javuló tendenciát mutat. A nyolcadik inningben M. Reynolds két, Belisle egy ütőt búcsúztatott el magabiztosan, pályára engedés nélkül. Ezzel szemben Street az utolsó menetben két ütést követően egy sac flyból elszenvedte a vereséget jelentő futást, így a második vesztes meccsét regisztrálta az évben.



















3. meccs, csütörtök: Rockies-White Sox 4-6 extra inningben
A mindent eldöntő harmadik csatát csütörtök délután vívtuk, a kezdőbe visszatért a második meccs kihagyása után az 1B Helton és a bal külsős Blackmon, illetve elkapó poszton a betliző Iannettat Pagnozzi váltotta. Hazai oldalon Cook, a vendégeknél Peavy volt a soros kezdő dobó, s kezdésként a helyi veterán rögtön kapott egy singlet, de Dunn ellen Helton mutatott be egy személyes double playt az egyes bázisnál, majd Herrera és Helton jutott előre egy-egy singlelel, egy 12 labdás beállás végén pedig Tulo vágott ki egy 3run HRt a center fielden át, mellyel máris 3-0ra megléptünk. A második menetben a White Sox ütés nélkül töltötte fel a bázisokat, Peavy beállása alatt pedig egy wild pitchből beért az első futó, a dobót sétálni hagytuk, fent marad a loaded lehetőség, de Pierre ellen végre lezártuk az inninget. Eközben támadásban a sor utolsó triója simán kiesett, a harmadik menetet megúsztuk egyetlen 2out singlelel, aztán Herrera és Helton újra single ütésekkel jeleskedett, Tulo pedig sétált, S. Smith játéka alatt azonban Dunn kidobta a platere tartó Herrerat, a loaded 2out lehetőségnél pedig Wiggy kiesett. A negyedikben a CWS ismét csak egy emberrel járt pályán, a mieink képtelenek voltak kikerülni a három outot. Ezt követően Cook felengedte az első két ütőt, de egy Herrera-Tulo-Helton double play jóvoltából végeztük az elhárítást, közben részünkről könnyen kiesett a sor teteje. A hatodik játékban egy singlet követően egy Wiggy-Herrera-Helton dupla játékkal védekeztünk, aztán S. Smith talált be egy duplával, két kieső után szándékosan sétáltatták Blackmont, azonban ahelyett hogy befejezték volna a játékot, Pagnozzi bevert egy RBI singlet a negyedik pontunkért és végül a PH Spilbo ellen zárult az akció. A hetedik felvonásra már Betancourt érkezett és rögtön az első emberétől, Beckhamtől beszedett egy solo homerunt, majd egy kieső után távozott, a második embert Brothers vonultatta vissza két ütő felengedése közben, az inninget pedig Belisle zárta rövidre. A következő akcióban CarGo lendült támadásba és a single után egészen a hármasig eljutott, Tulot direkt, S. Smitht nem szándékosan sétáltatták, így bases loaded lehetőség alakult ki, de Wiggy ezzel sem tudott élni. A nyolcadik menetben Lindstrom hamar beengedett két ütést, majd egy harmadikat is Beckhamtől egy RBI singlértt, a PH Konerkot szándékosan sétálni hagytuk az üres egy bázisra, így teli pálya alakult ki, Pierre pedig kiegyenlített egy sac flyal 4-4re. A folytatásban egyedül Blackmon vállalt egy singlet, a kilencedik tetején Street biztosan ledolgozta a három ellenfelet, majd csak egy Herrera walkra voltunk képesek, akit lekapcsolták rablás közben a kettesen, így ért véget az alapjáték. 4-4re álltunk és ismét extra inningekbe torkollott a találkozó, azonban Mortensen a folytatásban kieső nélkül engedett loadedot, elsőre Wiggy kidobta az első futót a home platenél, de másodszorra Pierre bevert egy 2run singlet, mire egy Wigginton-Nelson-Helton double playel befejeztük az inninget már 6-4re ők vezettek. Az utolsó próbálkozással nem mentünk semmire, Santos ma is hibátlan teljesítménnyel hozta le a savet, 6-4re kikaptunk és az első győzelem ellenére elvesztettük a seriest.
- Az elsőtől a nyolcadik játékig folyamatosan vezettünk, az extra inningben mégis vereséget szenvedtünk a hajrábeli összeomlásnak köszönhetően, így elvesztettük a párharcot. Helton pályafutása 2000. meccsét játszotta az MLBben, ebből az alkalomból öt beállása alatt két singet mutatott be, viszont kétszer is strikeouttal esett ki. Hozzá hasonalóan Herrera is két ütéssel zárt, 2/3as mérleggel, rég nem látott hatékonysággal segítette az akciókat, egyszer haza is ért, a hajrában Nelson játszott a helyén 2Bként. Tulowitzki napi egyetlen ütését még az első inningben jegyezte egy 3run HR révén, az idei 15. rakétájából az 53. futását szállította, ezen kívül még két sétát termelt, amiből az egyiket szándékosan kapta. A leadoff hitter Gonzalez 1/5öt ért el egyetlen single révén, a 13. rablását hajtotta végre, de sajnos több fontos játékban keisett. S. Smith és Blackmon mindketten négyből egyes statisztikát hoztak, előbbi a 21. doublet vágta az évben, utóbbi pedig egy nagy fogást hajtott végre a fal közelében. Az alkalmi catcher Pagnozzi három lehetősége közt bevágott egy RBI singlet, mely az első pontja volt denveri színekben, ezúttal ráadásul védekezésben is hibátlan volt. Wigginton megint mindenkit alul múlt, ötből öt játékban kiesett, közben hét embert hagyott fent, rengeteg nagy helyzetet tékozolt el, ismét a vereség legfőbb felelősei közé tartozott a hanyagságával. Mindkét egyszeri csere ütőnk Spilborghs és Young Jr kiestek a saját beállásukban a végjátékban. A kezdő dobó Cook borzasztóan indította a meccset, de rendre jól kijött a balhés helyzetekből, így az öt ütés és a négy séta ellenére megúszta az első hat játékot egyetlen elszenvedett futással. Inkább a bullpen tagjain ment el a meccs, különben a győzelem is meg lett volna a SPnek. A hetedik inningben Betancourt egy kiesés melett beszedett egy solo HRt, Brothers egy outhoz kapott egy ütést és egy sétát, Belisle biztosan búcsúztatta el a harmadik embert. A nyolcadikban Lindstrom az idén első alkalommal vesztette el az előnyt, amikor három ütése után egy két pontossal kiegyenlítettek ellene, így rögtön 3.00 fölé szökött az éves ERA mutatója. Street a kilencedik felvonást háromból három kiejtéssel lehozta, viszont a tizedikben Mortensen végleg elszórakozta a meccset, három ütést és egy saját errort mutatott be, az általa kapott két pont pedig az évi negyedik vereségéhez vezetett.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 46-36 (82 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 44-38 (82 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 39-42 (81 meccs, 6.5 GB)
4. San Diego Padres 37-45 (82 meccs, 9.0 GB)
5. Los Angeles Dodgers 36-46 (82 meccs, 10.0 GB)

Nem sok változás történt a csoportban, mivel az első napi double header megnyerése ellenére a Giants csak 2-2re végzett a Cubs ellen, a D'backs pedig kétszer is kikapott az Indianstól. Csak a negyedik-ötödik cserélt helyet egymással, a Padres söpörte a Royalst, a Dodgers pedig az első blowout kétszer kikapott a Twinstől. A hétvégén valamennyi ellenfelünk idegenben lép fel egy AL csapatnál: a SF Detroitban, az Arizona Oaklandben, a SD Seattleben, a Dodgers az LAi szomszédban fog játszani.

Az idei utolsó interleague párharcban az AL sereghajtó Kansas City Royals együttesét fogadhatjuk a következő három napban. Nincs miről beszélni, nagy bajban vagyunk és hoznunk kell a kis csapat ellen a párharcot, lehetőleg söpréssel, ha őket se tudjuk megverni, akkor végleg megpecsételődik a sorsunk. A következő menetrendben lesznek a meccsek: szombat 02:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Gyertek szurkolni minél többen, szüksége van a csapatnak a biztatásra! GO ROCKIES!!!

A kilenc mérkőzéses veretlen sorozat megszakadása után, a Colorado Rapids immár a második súlyos vereségét szenvedte el, miután múlt vasárnap a veszélyes Columbus Crew vendégeként, részben tíz emberrel játszva, 4-1 arányban maradtunk alul. Az utóbbi idők szerényebb eredményeinek köszönhetően, a címvédő csapat csak az ötödik helyen áll a nyugati főcsoportban, egyre messzebb kerülve az első négy helyezettől.


















A Crew otthonában rettentő kemény mérkőzésre készülhettünk, mivel ellenfelünk mindenképpen szeretett volna visszavágni a tavalyi főcsoport-elődöntőben elszenvedett szétlövéses vereségért. Erősítés volt a mieink számára, hogy tíz meccses eltiltása után újra számíthattunk a jobb szélső Brian Mullan-re, és a bal szélső Jamie Smith is pályára léphetett a múlt fordulós sérülését követően, ugyanakkor továbbra is nélkülöznünk kellett a védelemből a térdhajlítójával bajlódó Marvell Wynne-t, illetve a 2010-es döntőben térdszalag-szakadást szenvedő csatár Macoumba Kandji-t, Caleb Folan pedig a Galaxy elleni kiállítása miatt részesült egy mérkőzéses eltiltásban. Továbbá a közelmúltban felépülő Cummings és Nane egyaránt a cserepadra ülhettek le, így a kezdőcsapat nem sok meglepetést tartogatott: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Palguta - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Amarikwa.

Bő tíz ezer ohio labdarúgó fanatikus revansot követelt a citromsárga házigazdáktól, amiért a Rapids tavaly ősszel, a legutóbbi Crew Stadium-beli fellépése alkalmával, kiejtette a kedvenceiket a playoff-ból. Alig, hogy kezdetét vette a találkozó, öt perc elteltével máris komoly hideg zuhanyt borítottuk a házigazdák nyakába, miután egy bal oldali szögletrúgást követő ismétlést Smith kanyarított be a kapu előterébe, egyenesen Conor Casey fejére, aki egy fantasztikus mozdulattal bólintotta be a játékszert a hálóba. A denveri közönségkedvenc támadó öt meccsen belüli negyedik góljával villámgyorsan vezetéshez jutottunk, de sajnos amilyen könnyen jött az előny, olyan könnyen adtuk le. Bő öt perc múlva ugyanis Palguta hagyta el a játékszert felelőtlenül a félpálya közelében, Gaven pedig a kapuig gyalogolt az ajándékba kapott labdával, majd védhetetlenül gurított Pickens mellett a hosszú alsó sarokba. Nem sokkal később egy újabb kapitális védelmi megingás vezetett hazai találathoz, Kimura óvatlan passzát Mastroeni képtelen volt megszelidíteni, így Mendoza léphetett ki, és ballal magabiztosan értékesítette kínálkozó lehetőséget. Ráadásul az eset közben a becsúszva menteni igyekvő csapatkapitány kellemetlenül meghúzódott, és az ápolás ellenére már képtelen volt tovább folytatni a játékot, a kényszerű csere után az ifjú LaBauex foglalta el a védekező középpályás helyét. Az előre játékban hiába bizonyultunk aktívabbnak, a gyermeteg hibáinkkal két gólt is tálcán adtunk oda a Crew-nak, akik könyörtelenül kihasználták a helyzeteiket, és a vezetés megszerzése után egyre inkább kezdték átvenni az irányítást. Félóra játék után még nagyobb balszerencse sújtotta a mieinket, amikor egy tőle elpattanó játékszerért Casey csúszott oda keményen, miközben eltalálta Hesmer kapust, a játékvezető pedig gondolkodás nélkül piros lapot mutatott fel a Rapids gólgyárosának. Már nem csak gólhátrányban, de emberhátrányban is kellett játszanunk, azonban a félidő hátralévő részére kifejezetten szépen stabilizáltuk magunkat, és az utolsó percekben egyre többször alakítottunk ki helyzeteket, de Mullan lekészítése után Larentowicz tűzte fölé a legígéretesebb gólszerzési lehetőséget. A szünetben a házigazdák 2-1-re vezettek, a mieink pedig tíz emberrel igencsak kiszorított helyzetből, szerény esélyekkel várhatták a találkozó folytatását.

A szünet alatt Smith mester támadó poszton eszközölt változtatást, és az egyetlen pályán maradó csatárunk, Amarikwa helyére Cummings-t küldte akcióba a második 45 percre. Azonban a szerencsétlenségünk tovább folytatódott, hiába kezdtük lendületesen a második felvonást, mert a kitámadásunk közepette egy előre vágott felszabadításnak Kimura csúnyán alászaladt a kezdőkörben, a mögötte kilépő Mendozát pedig már képtelen volt utolérni, a columbusi támadó így könnyűszerrel megszerezte a második ziccergólját a találkozón. Egyre inkább kezdett lefutottá válni a mérkőzés, és egyre kevésbé erőltettük tovább a támadásokat, rövidesen pedig Moor kapott sárga lapot egy elkeseredett belépő kapcsán. Szűk tíz perccel a harmadik találatot követően, újra a denveri kapuban kötött ki a játékszer egy nagyszerű, gyors lefutású Crew-támadás végeztével, melyben a jobb szélen Palguta-t verték meg, a beadás pedig menteni igyekvő Marshall lábáról éppen középre, a második hullámban érkező Heinemann elé vágódott, aki állítás nélkül tüzelt hálóba, Pickens csak hozzáérni tudott a lövéshez, védeni képtelen volt. Még mindig több, mint harminc perc volt hátra a mérkőzésből, de innentől kezdve túl sok említésre méltó esemény már nem történt, igazából mindkét csapat csak a lefújást várta. A mieink elvesztették a csatát és a kedvüket egyaránt, s szerettek volna túl lenni a kissé megalázó összecsapáson, a Crew pedig már a siker kiélvezésére törekedett, újabb gólok szerzéséért legalább már nem nagyon tettek erőfeszítéseket. Így aztán nem is változott többször az eredmény, a citromsárgák 4-1 arányban padlóra küldték a bajnokot, miután kíméletlenül kihasználták a coloradói védelem alapvető hiányosságait.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Elfogadhatatlan védelmi hibák vezettek ehhez a vereséghez, ötödik alkalommal kaptunk ki a szezonban, és ezúttal is oly módon, hogy az simán elkerülhető lehetett volna, ha nem adunk ennyi ingyen gólt az ellenfélnek. Jól kezdtük a mérkőzést, hiszen az elején még vezettünk is, de alig negyedóra alatt két könnyű labdavesztésből fordítani hagytuk az ellenfelet. Aztán 1-2-nél úgy éreztem még a kiállítás ellenére is, hogy sikerült összekapni magunkat, de a második félidő elején, az újabb hibából született harmadik gól abszolút megpecsételte a sorunkat. Külön a negyedik gólért már nem okolnék senkit, egyszerűen mentünk előre, és tíz emberrel játszva lefordultak róluk, és a végén értékesítették a létszámfölényes lehetőséget. Olyan alapvető hibákat vétett a csapat, amilyeneket a Rapids élén eltöltött munkám során még soha nem tapasztaltam. Rettenetesen csalódott vagyok, komolyan el kell gondolkoznunk a továbbiakban, és mindenek előtt a fejekben kell alaposan rendet tennünk."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 9-2-8, 35 pont (19 meccs)
2. FC Dallas 9-4-4, 31 pont (17 meccs)
3. Seattle Sounders 8-4-7, 31 pont (19 meccs)
4. Real Salt Lake 7-3-5, 26 pont (15 meccs)
5. Colorado Rapids 5-5-7, 22 pont (17 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-5-5, 20 pont (15 meccs)
7. Portland Timbers 5-7-3, 18 pont (15 meccs)
8. Chivas USA 4-7-5, 17 pont (16 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-8-8, 14 pont (18 meccs)

A csapat legközelebb az aktuális keleti negyedik helyezett Houston Dynamo együttesét láthatja vendégül, magyar idő szerint hétfőre virradóra, hajnali 03:00-tól az ünnepi tűzijáték estjén, míg jövő csütörtökön, 02:30-as kezdettel máris újra pályára léphetük a Sporting Kansas City otthonában. A következő napok két meccséről majd egy írásban fogunk értekezni a jövő hét második felében, reméljük a mostaninál több sikerről lesz alkalmunk beszámolni.

Az elmúlt hét folyamán, még a draft előtti forgatagot megelőzően, nyilvánosságra hozták a 2011/12-es NHL-alapszakasz menetrendjét, vagyis a Colorado Avalanche jövőévi részletes programjára is fény derült.





















Az alapszakasz lebonyolítási rendszere semmit sem változott az Atlanta Thrashers székhelyváltása ellenére, amely ősztől Winnipeg Jets-ként folytatja szereplését, mivel a klub maradt az eddigi helyén a Dél-keleti divízióban, ugyanis az NHL csak a 2012/13-as szezonra tervez gyökeres átalakításokat a divíziók beosztását illetően. Ennek értelmében a jövő szezonbeli program is az elmúlt években megszokottak szerint alakul, csapatunk a 82 alapszakasz-mérkőzése közül 64-et a nyugati konferencián belül játszhat le: fejenként hat meccs a divízió-ellenfelek ellen, illetve négy-négy összecsapás a másik két nyugati ötösfogat tagjaival. Emellett 18 meccset bonyolíthatunk le a keleti csapatok ellen, az ellenkező főcsoport mind a 15 gárdájával találkozni fogunk, a New Jersey Devils, a Pittsburgh Penguins és a Winnipeg Jets együttesével oda-vissza megmérkőzhetünk, a többiek ellen csak egy-egy hazai vagy idegenbeli találkozó szerepel a programban.

Az Avalanche október 8-án, szombat este, éppen az egyik legnagyobb riválisa, a Detroit Red Wings ellen nyithatja meg az idei évadot a Pepsi Centerben. Az alapszakasz záró összecsapására pedig szinte napra pontosan hat hónappal később, április 7-én kerülhet sor a Nashville Predators fogadása alkalmával.

Odahaza összesen 18 "hosszú hétvégi" mérkőzést bonyolíthatunk le, mivel pénteki napokon öt, szombatonként kilenc, vasárnap pedig négy itthoni találkozó szerepel az előzetes programban. November 18. és december 4. között a klub 16 éves történetének leghosszabb megszakítás nélküli, összesen nyolc meccses hazai sorozatát játszhatjuk le, míg a legkomolyabb idegenbeli túra már közvetlenül a rajt után esedékes lesz, ugyanis az évadnyitót követő, október 10-i, címvédő Boston Bruins elleni idegenbeli fellépéstől kezdve zsinórban öt találkozót vívhatunk meg házon kívül.

A 2011/12-es programban a csapatnak összesen tíz alkalommal kell egymást követő két napon mérkőzést játszania, ami öttel kevesebb a tavalyinál, és hattal a két évvel ezelőtti állapotoknál.

A hazai mérkőzések kezdési időpontja általában hajnali 03:00 lehet, három alkalommal pedig szombatonként délutáni mérkőzést fogunk játszani odahaza, melyeken november 26-án az Edmonton Oilers, február 4-én a Vancouver Canucks, március 10-én pedig ismét az Oilers lesz az ellenfelünk. Ezen kívül magyar idő szerint "emberi időben" további három alkalommal fogunk játszani idegenben, mint például október 10-én Boston-ban, január 14-én Dallas-ban, illetve január 16-án Glendale-ben.

Az Avalanche várhatóan a következő szezon alatt egy-egy hazai mérkőzése keretein belül fogja megtartani a két közelmúltban visszavonult klasszis játékosa, Adam Foote és Peter Forsberg mezvisszavonultató estjét, azonban ezen ünnepségek pontos időpontját még nem jelentették be.

Az alapszakasz programja mellett természetesen a szeptember végi-október eleji előidény menetrendjét is véglegesítették, melyből kiderült, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, csapatunk idén is két-két meccset játszhat le a St. Louis Blues, a Dallas Stars és a Los Angeles Kings ellen a felkészülés jegyében, utóbbival Las Vegas-ban a szokásos Frozen Fury alkalmával mérkőzhetünk meg.

Az előidény programja:

Szeptember 23., péntek, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szeptember 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 26., vasárnap, 02:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars
Szeptember 29., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Szeptember 30., péntek, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Október 2., vasárnap, 03:00 (Las Vegas) Los Angeles Kings - Colorado Avalanche

A 2011/12-es alapszakasz pontos menetrendje:

Október 9., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
Október 10., hétfő, 19:00 Boston Bruins - Colorado Avalanche
Október 13., csütörtök, 01:00 Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Október 14., péntek, 01:30 Ottawa Senators - Colorado Avalanche
Október 16., vasárnap, 01:00 Montreal Canadiens - Colorado Avalanche
Október 18., kedd, 01:00 Toronto Maple Leafs - Colorado Avalanche
Október 21., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Chicago Blackhawks
Október 23., vasárnap, 02:30 Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche
Október 27., csütörtök, 04:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
Október 29., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
Október 31., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
November 3., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Novemer 5., szombat, 02:30 Dallas Stars - Colorado Avalache
November 7., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames
November 9., szerda, 01:30 Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
November 11., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - New York Islanders
November 13., vasárnap, 04:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames
November 16., szerda, 01:30 Pittsburgh Penguins - Colorado Avalanche
November 18., péntek, 02:00 Minnesota Wild - Colorado Avalanche
November 19., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars
November 21., vasárnap, 02:00 Colorado Avalanche - San Jose Sharks
November 24., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
November 27., vasárnap, 01:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
November 29., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars
December 1., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - New Jersey Devils
December 3., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
December 5., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
December 7., szerda, 04:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
December 9., péntek, 03:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
December 10., szombat, 03:30 Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
December 14., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - San Jose Sharks
December 16., péntek, 04:30 san Jose Sharks - Colorado Avalanche
December 18., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Washington Capitals
December 20., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Philadelphia Flyers
December 22., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
December 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Tampa Bay Lightning
December 27., kedd, 00:00 Minnesota Wild - Colorado Avalanche
December 28., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Winnipeg Jets
December 30., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Január 1., vasárnap, 02:00 Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Január 3., kedd, 04:30 Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Január 7., szombat, 02:30 Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche
Január 8., vasárnap, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Január 11., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators
Január 13., péntek, 02:00 Nashville Predators - Colorado Avalanche
Január 14., szombat, 21:00 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Január 16., hétfő, 22:00 Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Január 19., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - Florida Panthers
Január 22., vasárnap, 04:30 Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Január 23., hétfő, 02:00 Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Január 25., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Február 1., szerda, 03:30 Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Február 3., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Február 4., szombat, 21:00 Colorado Avalanche - Vanocuver Canucks
Február 8., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Chicago Blackhawks
Február 11., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Carolina Hurricanes
Február 12., vasárnap, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Február 16., csütörtök, 04:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Február 18., szombat, 03:30 Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Február 20., hétfő, 02:30 Winnipeg Jets - Colorado Avalanche
Február 23., csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - Los Angeles Kings
Február 25., szombat, 03:00 Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Február 26., vasárnap, 01:00 Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
Február 28., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Március 2., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets
Március 4., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Pittsburgh Penguins
Március 5., hétfő, 01:00 Minnesota Wild - Colorado Avalanche
Március 7., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Március 9., péntek, 02:00 Nashville Predators - Colorado Avalanche
Március 10., szombat, 21:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
Március 13., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Március 15., csütörtök, 01:30 Buffalo Sabres - Colorado Avalanche
Március 16., péntek, 01:00 New Jersey Devils - Colorado Avalanche
Március 18., vasárnap, 01:00 New York Rangers - Colorado Avalanche
Március 21., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Florida Panthers
Március 23., péntek, 04:00 Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Március 25., vasárnap, 04:00 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Március 27., kedd, 04:30 San Jose Sharks - Colorado Avalanche
Március 29., csütörtök, 04:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Március 31., szombat, 03:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
Április 6., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets
Április 8., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators

A múlt hétvégén fejeződtek be a három héten át zajló Gold Cup küzdelmei az Egyesült Államokban, s az Észak-, és Közép-amerikai labdarúgó kontinensbajnokságot végül az előzetesen is toronymagas esélyesnek tartott Mexikó legjobbjai söpörték be, miután a két évvel ezelőtti döntő visszavágóján is két vállra tudták fektetni a házigazda USA csapatát, ezzel már kilencedik alkalommal lettek a földrész bajnokai.



















Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a jamaicaiak keretébe előzetesen meghívott két Rapids-játékos nem tudta vállalni a részvételt a Gold Cup-on, így denveri érdekeltség nélkül zajlott le a teljes torna. A veterán középhátvéd Tyrone Marshall egyik klubtársa, Marvell Wynne sérülése miatt nem lehetett ott a válogatottal, mivel fontosabbnak tartotta a Rapids eredményességét, és nem szerette volna, hogy az MLS-címvédő csapata egyszerre két meghatározó védőjét nélkülözze, így visszautasította hazája hívószavát. A gólgyáros Omar Cummings bő másfél hónapot hagyott ki bokasérülés miatt, és a negyeddöntők idején térhetett vissza csereként a bajnokságban, de továbbra sincs tökéletes erőállapotban a kihagyását követően, így értelmetlennek látta, hogy az egyenes kieséses szakaszra csatlakozzon Jamaica keretéhez.

A negyeddöntőket még a június 18-19-i hétvége alatt bonyolították le East Rutherford-ban és Washington-ban, s tulajdonképpen mind a négy mérkőzésen a papírforma érvényesült, bár valamennyi találkozó csak kiélezett, szoros küzdelemben dőlt el. A számunkra legérdekesebb párosításban sajnos nem született meglepetés, mivel a csoportkört százszázalékos teljesítménnyel abszolváló Jamaica válogatottja képtelen volt feltartóztatni a házigazda Egyesült Államok rohamait, s Donovan-ék 2-0-s győzelemmel léptek tovább a legjobb négy közé. A megérdemelten diadalmaskodó amerikaiak a második félidő elején Jones találatával szerezték meg a vezetést, majd a hajrában már emberelőnyben játszva, Dempsey jóvoltából állították be a végeredményt. Mellettük természetesen a címvédő Mexikó is sikerrel vette az első kör megpróbáltatásait, miután a félidei hátrány ellenére, 2-1 arányban felül múlták Guatemala csapatát. Honduras és Costa Rica között a vártnak megfelelően, hatalmas csata alakult ki, amelyet az 1-1-es döntetlen után végül a kék-fehérek nyertek meg 4-2-re tizenegyesrúgásokkal. Egy szomorú hírről is be kell számolnunk a találkozó kapcsán, ugyanis a vesztes CR színeiben a mérkőzésen még gólt szerző, 25 esztendős hátvéd Dennis Marshall, néhány nappal később, a hazaérkezést követően, autóbalesetben életét vesztette. Az utolsó negyeddöntőben ugyancsak büntetőpárbaj döntötte el Panama javára a Salvador elleni párharcot, mivel a C-csoportot megnyerő együttes 5-3-mal volt jobb a szétlövésben az 1-1-es rendes játékidei eredményt követően. Talán a két kis csapat párviadala hozta a legnagyobb csatát a fordulóban, ugyanis a parázs ütközet alkalmával a játékvezetőnek hat sárga és két piros lapot kellett kiosztania, tovább borzolta a kedélyeket, hogy a panamaiak a 90 perc után, egy vitatható találattal mentették hosszabbításra a találkozót.

A múlt szerdai két elődöntő helyszíne egyaránt a houstoni Reliant stadion lehetett, s elsőként az Egyesült Államok válogatottja igyekezett revansot venni a csoportkörben velük kibabráló panamai gárdán. Bár a rendező csapat végig komoly fölényben játszott, a szívósan küzdő ellenfelet nagyon sokáig nem tudták megtörni, Panama hősiesen őrizte a gól nélküli döntetlent, azonban a 76. percben Dempsey találatával az USA kiharcolta az 1-0-s sikert, mellyel kvalifikálták magukat a fináléba. Ezután a címvédő mexikóiakon volt a sor, hogy Honduras ellen ők is jogot nyerjenek a döntős szereplésre. Nem volt egyszerű dolga a trikolornak sem a kemény vetélytársával, mivel a hondurasiak rendkívül jól tartották magukat a mezőnyben, és eredményesen tudták megfékezni a favoritok csoportkörben látott kombinatív, gyors játékát. A mérkőzés kísértetiesen hasonlóan alakult az első elődöntőhöz, de Mexikó képtelen volt a hajrában dönteni, így hosszabbításra került sor, ahol viszont már nem sokkal a ráadás kezdete után De Nigris és Hernandez góljaival eldöntötték a továbbjutás kérdését, míg Hondurast még egy kiállítás is sújtotta, így 2-0-val a cím védője is bejutott a döntőbe.

A szombati pasadenai fináléban tehát a földrész két kiváló csapata, Mexikó és az Egyesült Államok csaphatott össze egymással a Rose Bowl stadion 90 ezer fős publikuma előtt. A házigazda amerikaiak igazi villámrajtot vettek, ugyanis Bradley és Donovan megmozdulásainak köszönhetően már az első 23 minutum alatt két gólos előnyre tettek szert. A favorit déli szomszédaikat azonban jóval keményebb fából faragták annál, minthogy itt feladják a küzdelmet, s alig kellett újabb tíz percet várnunk, mire Barrera és Guardado góljaival máris 2-2-re módosították az eredményt. A félidőben tehát döntetlenre álltak a felek, nem sokkal a folytatást követően pedig Barrera napi második találatával már a címvédő csapat került lépéselőnybe. Az amerikaiak kétségbeesett akciókba kezdtek az egyenlítés érdekében, de a nagy kapkodásban képtelenek voltak egalizálni, ehelyett ráadásul a 76. minutumban dos Santos pazar találatával Mexikó végleg eldöntötte az idei Gold Cup sorsát. A hajrában Adu-ék már képtelenek voltak válaszolni, a címvédő 2011-ben is elhódította a kontinens bajnoki címét, miután 4-2-re diadalmaskodtak a legutóbbi fináléban ugyancsak legyőzött USA felett.




















A torna gólkirálya a bajnok mexikóiak csatára, Javier Hernandez lett, aki a hat mérkőzés alatt hét gólt szerzett. Mögötte második helyen holtversenyben végzett csapattársa, De Nigris és a salvadori Zelaya négy-négy találattal, míg őket követően további kilenc játékos következett három góllal, köztük három újabb mexikói labdarúgó.

Mexikó 1963 óta a 18 részvétele alatt már a kilencedik alkalommal bizonyult a kontinens legjobb csapatának, míg a mostani lebonyolítási rendszerben, a 11. Gold Cup-on immár hatodszor hódították el a kupát az 1993-as, az 1996-os, az 1998-as, a 2003-as és a 2009-es sikert követően.

Köszönjük a torna alatti hatalmas érdeklődést, reméljük hogy érdekes írásokkal tudtuk nyomon követni az idei Gold Cup-ot, annak ellenére, hogy nagy szívfájdalmunkra egyetlen denveri labdarúgó sem vehetett részt a küzdelmekben.

Hétfőn rendezték meg az április 27én tévedésből elhalasztott mérkőzést a Wrigley Fielden a Colorado Rockies és a Chicago Cubs között, nagy bánatunkra pedig a denveri csapat vereséget szenvedett a legyőzhető ellenféltől és elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiegyenlítse a mérleget .500ra.





















1. meccs, hétfő: Cubs-Rockies 7-3
A sok interleague meccs közt visszatértünk egy mérkőzésre az NLen belülre, így az összeállításunk is ennek fényében alakult. Az infielden a Helton-Herrera-Tulo-Wiggy négyes kezdett, kint a center fielden CarGo mellett a bal oldalon Blackmon, a jobbon S. Smith játszott, az elkapó pedig Iannetta lehetett. A mieink soros kezdő dobója Chacin volt, a hazaiaknál Garza következett. A legelső beállásban CarGo bombázott ki egy homerunt a left fieldre, majd Herrera kapott a lábára egy kellemetlen HBPt, utána viszont zsinórban három ember kihullott, ellenben két kieső után Chacin egy triplet kapott, Ramirez hazafutásával pedig 2-1re máris fordítottak. A második próbálkozásban simán kiesett a denveri trió, míg egy beszedett double után a hármas bázison tartóztattuk fel a hazai futót. A következő akció ismét pályára kerülés nélkül telt el, mely után két single ellenére védekeztünk sikeresen, részben Herrera nagyszerű dupla játékának köszönhetően. A negyedik felvonás alkalmával egyedül Tulo mutatott fel egy singlet, míg a másik oldalon Pena tűzött egy solo HRt, két kieső után pedig megtöltötték a bázisokat egy double és két walk révén, aztán Campana beállása alatt egy wild pitchből beért az első futó, mire összejött a harmadik out. 4-1 volt az állás, amikor Blackmon használta ki a dobó mezőnyhibáját, de az őt követő Iannetta ellen double play történt és Chacin is kiesett, míg a Cubs következő támadása hozott egy korai doublet, Pena pedig a napi második hazafutását is kivágta két pont értékben, végezetül még egy séta után két strikeouttal sikerült hárítani a további pontok elől. A hatodik menetben Herrera jegyzett egy singlet, egy wild pitch és egy error révén egy úttal a harmadik kanyarig ért el, Helton pedig egy RBI singlelel szépített, de a következő két emberünk egyaránt kiesett. Ezt követően a balos Brothers folytatta és egyetlen séta közben kiejtette a három vetélytársát, aztán a hetedik tetején Garza biztosan szórta ki a mieinket. A folytatásban Mortensen ellen Ramirez küldött ki egy solo HRt, amellyel már öt pont volt a különbség a két csapat közt, ám a következő akcióban CarGo is elsüllyesztett egy újabb HRt három kiesés közt, 7-3nál tartottuk magunkat. A nyolcadik dobó részben Mortensen csak egyetlen sétát vétett, majd egy Herrera-Tulo-Helton double playt mutattunk be. Az utolsó támadásban Tulo és S. Smith is pályára kerülést harcolt ki, azonban utána Wiggy és Giambi egyaránt SOval búcsúztak, a mérkőzés pedig az Iannetta elleni flyouttal fejeződött be, így maradt a 7-3as eredmény.
- A korai vezetés hamar elszállt és nem tudtuk megfékezni a Cubs ütőit abban, hogy meggyőző előnyre tegyenek szert, csak a nagyobb vereséget voltunk képesek elkerülni. Gonzalez óriási napot zárt, hiszen elsüllyesztett két solo homerunt, az első rakétájából még vezettünk is, a második már csak a tűzoltás jegyében érkezett, illetve még egy remek elkapást is bemutatott a mezőnyben. 12 hazafutásnál és 45 pontnál tart az idényben, kár hogy a többiek nem tudtak felzárkózni mellé. Tulowitzki vele együtt 2/4es hatékonysággal zárt, de ő csak két singlet jegyjzett a két kieséses játéka mellé, viszont tovább emelte az átlagát .276osra. Herrera az elején elszenvedett egy fájdalmas hit-by-pitchet, de folytatni tudta a játékot és a napi egyetlen találata után futást harcolt ki a hatodik inningben. Ezen kívül még Helton ért el egyetlen találatot, aki éppen a 2Bt küldte haza, amivel az idei 34. RBI megmozdulásának örülhetett, viszont a másik három beállásában simán kiesett. A sor felső négy tagja regisztrálta mind a hat ütésünket a mérkőzésen, a többiek gyengélkedtek. Közülük egyedül S. Smith járt bázison, aki a három out play közben legalább egy sétát fel tudott mutatni. Wigginton és Blackmon egyaránt két-két strikeoutot kaptak, előbbi a négy kiesése közben három LOBt termelt. Az elkapó Iannetta ugyancsak négyből semmivel zárt, három társát bázison hagyva. A pinch hitter Giambi a végén dobás utáni kiejtést szenvedett el két futóval a pályán, míg Spilborghs is feltűnt a bal szélen az utolsó játékokban. Chacin zaklatott meccset játszott, folyamatos bizonytalankodásai után az ötödik játék végeztével cseréltük le, addig kilenc ütésből hat futást szenvedett el, három HRt szereztek ellene. Nyolc győzelem után az ötödik vereségét kapta, jelenleg 3.10es az összesített ERA statisztikája. Az újonc Brothers egy séta és két strikeout kíséretében gond nélkül letudta a hatodik inninget. Mortensen az utolsó két játék teljesítése alatt egyetlen solo HRt szenvedett el, de a végén azon már semmi sem múlott.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 44-34 (78 meccs)
1. Arizona Diamondbacks 43-37 (80 meccs, 2.0 GB)
3. Colorado Rockies 38-40 (78 meccs, 6.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 36-44 (80 meccs, 9.0 GB)
5. San Diego Padres 36-45 (79 meccs, 10.0 GB)

A hétfői játéknapon a Dodgers és a Padres is győzelemmel kezdte a heti párharcát, viszont a Diamondbacks elvesztette az első meccsét az Indians ellen, míg a Giants keddtől fog a Cubsnál játszani.

A folytatásban a mieink visszatérnek az interleague seriesbe és három egymást követő vereség után a Chicago White Sox elleni hazai párharcban kísérelhetjük meg a javítást. Izgalmas meccsekre van kilátás, melyeket a következő időpontok szerint rendeznek meg: szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. Szurkoljunk a csapatnak, hogy újra visszatérjünk az igazi formánkhoz! GO ROCKIES!!!

Ezen a hétvégén a Colorado Rockies együttese a sztárcsapat New York Yankees otthonában szerepelt és a három találkozóból az elsőt sikerrel el tudtuk hozni. Az előző párharc nyerések után most a két vereség is belefért ebben az interleague seriesben.





















1. meccs, péntek: Yankees-Rockies 2-4
A legfontosabb interleague párharcunkat péntek este kezdtük meg a Yankees otthonában, amikor egy nagyon izgalmas Ubaldo-Burnett dobó csemegére volt kilátás. A mezőnyben belül Helton-Nelson-Tulo Wiggy kezdett, kívül a Blackmon, CarGo, S. Smith hármas, az elkapó Iannetta, a DH pedig a nagy visszatérő Giambi volt. A kezdés kicsit nehézre sikeredett, a támadásunkban semmi nem történt, majd Ubaldo rögtön két walkot engedett, ezután Rodriguez talált be egy RBI doublelal, de aztán Nelson jóvoltából egy lineout double playel mentettünk. Ezt követően az egyetlen villanásunk alkalmával Giambi kiegyenlített egy solo HRból, majd két single ellenére feltartóztattuk a hazai akciót. A harmadik inningben két séta és egy CarGo ground-rule double jóvoltából feltöltöttük a bázisokat egy kiesővel, amikor Helton pakolt be egy RBI singlet, Tulo viszont double play áldozata lett. A következő hazai akcióban rögtön jött egy single, majd a hármason lévő futót Rodriguez küldte haza egy sac flyból, így 2-2re módosult az állás. Aztán tőlünk Giambi sétált, S. Smith pedig egy doublet pakolt be, amely helyzetnél Wigginton tudott eredményes lenni egy groundout közben, majd még két sétával loadedot értünk el, de Nelson forceouttal végezte, viszont a házigazdák nem is jutottak pályára, legalább egy ponttal vezettünk. Az ötödikben Tulowitzki növelte tovább a különbséget egy solo homerunnal, majd még két single után fejeződött be a denveri akció, közben Ubaldo is két vetélytársat engedett fel, de egy caught stealinget is végrehajtottunk. A hatodikban részünkről történt egyetlen pályára lépés, amikor Nelson egy strikeout közbeni wild pitch jóvoltából foglalhatta el az első bázist, elrabolta még a kettest, de tovább már nem jutott el. A hetedik közben dobót cseréltek a házigazdák, de biztosan tartották vissza a triónkat, míg a Yankees egy Nelson fielding errort használt ki, de utána biztos védekezéssel sorban három outot hajtottunk végre. Az ezt követő akcióban két kieső után két emberrel mentünk előre, azonban Nelson ellen véget ért az akció, viszont a reliever M. Reynolds magabiztosan osztotta ki a három ütőt. Az utolsó támadásban már csak Giambi tudott felmutatni egy 2out singlet, de Street egyetlen single ellenében magabiztosan lezárta a mérkőzést, így 4-2es győzelemmel nyitottuk a seriest.
- A meccs első pontját még nem mi szereztük, de később folyamatosan vezettünk és a végéig tartottuk az előnyt. Az egykori Yankees játékos Giambi nagyot játszott ismét, miután a veterán harcos 3/4es hatékonysággal zárta a meccset és egy solo HRt is bepakolt a második inningben, illetve összesen két futással zárt. A nagy öreg DH már a nyolcadik hazafutást ütötte az évben és .300 felé közelít az átlaga, majd a hajrában Young Jr helyettesítette pinch runnerként. Tulowitzki ugyancsak eredményes tudott lenni egy hazafutással, négy kieséses játék mellett ez volt a napi egyetlen ütése, amely már a 14. HR volt tőle az évben. Gonzalez a sor élén két doublet és egy walkot ért el két kiesés mellett, így 17 két bázisos ütésnél tart idén. Helton 1/5ös hatékonysága közben egy RBI single megmozdulásból talált be, amivel a 32. pontot érő megmozdulását szállította. S. Smith és Wigginton szintén képesek voltak még egy-egy ütésre a kieséses játékaik közben, a 3B még nagyszerű játékot is végrehajtott egy groundoutért védekezésben. Iannetta ugyan ütést nem tudott felmutatni, de három alkalommal is sétával léphetett tovább és csak egyetlen strikeoutos búcsút szenvedett el. Vele elletétben Blackmon mindössze 0/4re volt képes és még három társát fent is hagyta. A 2B Nelson még rosszabbul járt, ugyanis egyetlen sétát leszámítva négyből négyszer kiesett öt left on basesel együtt, ráadásul még az idei második errort is elérte, némileg javít a megítélésén a nagyszerű lineout double play megoldása. A kezdő dobó Jimenez alaposan megmutatta magát élete első meccsén a Bronxban, végig iszonyatosan biztosan játszott és az első hét inninget mindössze a két korai ponttal aszolválta, négy-négy ütést és sétát kapott, közben pedig hét alkalommal tartóztatta fel strikeouttal a riválisait. 119 dobásig bírta a terhelést, a pénteki már a harmadik győzelme volt a szezonban, mellyel 4.50esre javította az összetett ERAt. M. Reynolds három mezőny általi outtal tartóztatta fel a három ellenfelét a nyolcadik játékban, mellyel a 13. holdot könyvelhette el magának a szezonban. Street a végén egyetlen ütés ellenére biztosan megtartotta az előnyünket, így 25. próbálkozásából immár a 23. savet jegyezte.



















2. meccs, szombat: Yankees-Rockies 8-3
Szombat délben játszották a második meccset, melyre több helyen is változtattunk a kezdőn: S. Smith húzódása miatt Spilbo lett a RF, a bal szélre Blackmon helyett EYJR került, illetve elkapónak Pagnozzi szállt be, Iannetta pihent. Az első támadásban nem sok vizet zavartunk, viszont a Yankees azonnal ütést ért el, Gardnert pedig Granderson küldte haza első pontért, majd hozzá hasonlóan Rodriguez is betalált egy RBI singlelel, végül egy Nelson-Tulo-Helton double play révén hárítottunk, de így is 2-0val kezdtek a hazaiak. Másodszorra Tulo single után zsinórban három emberünk búcsúzott, míg a dobó részt két single ellenére lehoztuk. A harmadik inningben egyetlen CarGo walkkal tudtunk bázisra kerülni két kieső után, ezzel szemben a NYY újra erőszakos támadást vezetett, out nélkül elfoglalták a két pontszerző területet, ahonnan Rodriguez küldte be mindkét társát egy 2run RBI doublelal, majd Swisher is eredményes volt egy sac flyból, így már 5-0ra léptek meg tőlünk. Ezt követően mindössze Tulo révén jegyeztünk fel egy singlet, közben két elszenvedett single után egy Cook-Tulo-Helton double play és egy Granderson elleni SO által védekeztünk. Az ötödik tetején Spilbo vert be egy doublet, de a harmadik kanyarnál tovább nem jutott el, ezalatt egy séta utáni double playt hajtottunk végre védekezésképpen. A következő akcióban EYJR és Helton jutott előre egy-egy single révén, ám fontos helyzetben Tulo dupla játékba futott bele, Giambit pedig dobás utáni kiejtéssel szórták ki, így újabb lehetőséget szalasztottunk le. Ezután Cook megint betlizett, egymás után két doublet szedett be, Posada szállította a hatodik futást, majd két kieső után dobót cseréltünk, az utolsó outot már Brothers hozta. A nyolcadik menet alatt Pagnozzi jegyzett egy singlet, két groundout közben eljutott a harmadik bázisra, a pinch hitter S. Smith pedig bevágott egy RBI singlet, amivel végre szépítettünk. Viszont a Yankees sem hagyta még annyiban és a folytatásban Betancourt ellen egy séta után Teixeira lőtt be egy 2run HRt, végül az utolsó akcióban a hazai csere dobóval szemben Wigginton egy 2run HRt vágott, miután Giambi walkot követve bombázott a bal oldalra, de ennél többre már nem voltunk képesek, 8-3ra simán elvesztettük a második felvonást.
- 15-8 arányban túl ütötték a csapatot és főleg a két starter dobó közti különbség jelentette a jókora differenciát az egész meccsen. Az egyetlen ütőnk több találattal Tulowitzki volt, három beállás alatt két singlet ért el, közben mindhárom denveri DPben benne volt, majd a meccs második felében pihenőt kapott és Herrera játszott SSt helyette. Wigginton 3Bként kezdte a meccset és az első bázison fejezte be, egyetlen ütése volt a mérkőzésen, amikor három kieséses játék után a kilencedik inningben beküldött egy két pontos hazafutást, önmaga tizedik HR volt az évben. Spilborghs volt sokáig az egyetlen emberünk, aki extra base hitre volt képes az idei ötödik double találata révén, illetve még egy sétát is összehozott, amit nem sokan mondhattak el magukról. Helton egyetlen ütése mellett kétszer is dobás utáni kiejtéssel búcsúzott, bemutatott egy remek fogást az egyes bázis közelében, majd a hajrában pihenőhöz jutott. A RF/2B Young Jr és az elkapó Pagnozzi mindketten 1/4es hatékonysággal végeztek, előbbi elkönyvelte az idei második hibáját és egy outfield assistot, utóbbi pedig az első futásunkat szállította. A poszt nélküli ütő Giambi ezúttal képtelen volt érvényes találatra, mindössze egy sétát harcolt ki, míg megint Nelson négyből négy alkalommal kiesett. Csereként állt be a hajrában S. Smith, az egyetlen beállásában egy RBI singlet szállított a szépítésért, illetve a 0/2es Blackmon is a végén tűnt fel a bal szélen. Cook a harmadik vereségét szenvedte el a szezonban, nem egyszer jókora bajba került, hamar megpecsételődött a sorsa, esélye sem volt a Yankees ütői ellen. Nem teljes hat játék alatt 12 ütést és 6 futást szenvedett el, majdnem 100 dobásra volt ehhez szüksége. Brothers fejezte be a hatodik játékot, az első emberének még sétát adott, de a következőt SOval tolta le. Mortensen két ütés és egy single közben teljesítette a maga egy játékát. Betancourt a nyolcadik dobórészben elszenvedett egy 2run HRt, így ellene hozták a hetedik és a nyolcadik futást a mérkőzésen.

3. meccs, vasárnap: Yankees-Rockies 6-4
A vasárnap délutáni záró meccsre nagyrészt visszatért a pénteki kezdőnk, mivel az elkapó Iannetta volt, a két szélső outfielder pedig Blackmon és S. Smith, azonban az előző két találkozóval ellentétben 2B poszton Herrera kezdett Nelson helyett. Mindkét oldalon egy-egy fiatal dobó várta a mérkőzést, Nicasio és Nova csapott össze a series győzelemért. Az első támadásban CarGo és Herrera két kiesés közben ütés nélkül jutott a pontszerző bázisokra, de a Giambi elleni strikeouttal véget ért a kibontakozás, míg Nicasio hiba nélkül tartotta vissza az első három new yorki ütőt. A második inning alatt Wigginton solo hazafutása jelentette a vezetést, utána még Blackmon vitt be egy singlet, de Iannetta ellen double play révén védekeztek, azonban a házigazdák továbbra se fértek pályára. Az egész harmadik játszmában csupán Helton jegyzett egy walkot, Nicasio változatlanul hibátlan teljesítménnyel tartotta magát. Ezután S. Smith és Wiggy single találatok révén nyomultunk előre, de Blackmon double playt szenvedett el, közben a Yankees negyedszer se tudott bázisra jutni. Az ötödik játék első embereként Iannetta tűzött ki egy solo HRt, aztán CarGo kiharcolt egy sétát, sikerrel elrabolta a kettes bázist, egy groundouttal pedig a hármasra jutott, ahonnan Helton küldte be egy sac fly által, mellyel már 3-0ra vezettünk. 13 egymást követő kiejtés után megszakadt Nicasio perfect mérlege, és egy single után Swisher rögtön bevert neki egy 2run HRt, majd Posada is kilőtt egy solo shotot, így villámgyorsan ki tudtak egyenlíteni 3-3ra. A következő denveri támadásnál két out után Wigginton durrantott egy újabb solo HRt, ezzel visszavettük a vezetést. Azonban Nicasio kieső nélkül engedett fel két embert, a csere dobó Belisle ellen pedig Rodriguez egyenlített egy RBI singlelel, utána viszont egy Tulo-Helton dupla játékkal befejeztük Cano ellen. Ezt követően Iannetta ért el egy singlet, majd egy sikeres rablás közbeni throwing errot kihasználva egyből a hármasra ért, de Helton képtelen volt haza küldeni őt. A hetedik dobó játék alatt a hazaiak két futót is pályára küldtek, majd Nunez talált be egy RBI singlelel Belisle ellen, a végén M. Reynolds fejezte be a részt két kiejtéssel, majd a nyolcadik tetején képtelenek voltunk elkerülni a három kiesést. A folytatásban M. Reynolds nyelt be egy HRt Teixeiratól, ami után Lindstrom szállította a három outot. A végső kísérletünkben a closer Rivera biztosan tartóztatta fel a sor utolsó három tagját, így nem történt már változás, 6-4re elvesztettük a meccset.
-  A 3-0s és a 4-3as vezetés ellenére vesztettünk, a hátrányba kerülés után képtelenek voltunk már válaszolni, hiába végeztünk még 7-7re az ütésekben. Wigginton elképesztő napot produkált, négy lehetőségből három ütést, köztük két solo HRt vitt be, mellyel éves átlagát .275re emelte, közben már 12 hazafutásnál és 32 RBInál tart a 2011es szezonban. Mellette még Iannetta is két ütést hozott a sor legvégéről, az elkapó a tizedik hazafutását vágta idén, egyben már 30 futást érő megmozdulásnál tart. Az újonc Blackmon négy beállás alatt egyetlen singlet ért el, ezzel hosszú időn után leesett az átlaga .300 alá. Vele együtt a másik szélső outfielder S. Smith szintúgy 1/4es mérleggel végzett, három kiesése közül kettőt egyenesen dobás után szenvedett el. Ezen kívül más nem tudott ütést hozni, de Gonzalez legalább a két strikeout mellett két sétát és egy futást is hozzátett a meccshez, mely közben a 12. rablását is elérte. Helton egyetlen walkot harcolt ki, illetve a 33. pontját szerezte egy sac fly jóvoltából két out play közben. A kezdőbe visszatérő Herrera nem tudott élni a lehetőséggel, mind a négy akcióban kiesett, három embert bázison is hagyott. Giambi ugyanúgy 0/4et regisztrált, kétszer strikeouttal szórták ki, az utolsó két meccsen neki sem igazán ment a játék. Tulowitzki is csatlakozott a négyből semmivel végzők táborához, közben pedig megtörtént az évi negyedik errorja, ugyanakkor egy bravúros védekező játékot is bemutatott. Nicasio tökéletesen kezdte a meccset, az első 4.1 játékban perfect volt, utána sorban kapta a találatokat és a hatodik közben le kellett cserélni. Négy-négy futást és ütést kapott rövid időn belül, három pontot a back-to-back HRokból szenvedett el. Belisle már az ötödik BSt jegyezte az évben, nem tudta javítani a starter hibáit, négy kiejtése közben egy earned runt is elszenvedett, így övé lett a vereség. M. Reynolds két ütőt búcsúztatott el, de beszedett egy solo HRt. Lindstrom a nyolcadik játék három kiesőjét abszolválta, még egy strikeout is jutott neki.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 44-34 (78 meccs)
1. Arizona Diamondbacks 43-36 (79 meccs, 1.5 GB)
3. Colorado Rockies 38-39 (77 meccs, 5.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 35-44 (79 meccs, 9.5 GB)
5. San Diego Padres 34-45 (78 meccs, 10.5 GB)

A Giants megerősítette helyét az élen az Indians söprésével, közben a D'backs 2-1re bukott a Tigers ellen, a mieinkhez hasonló különbséggel veszítette el az LAi párharcot a Dodgers, a Padres pedig egyetlen győzelemre megközelítette őket a Braves felülmúlásával. A következő napokban a SF a Cubshoz megy, az Arizona a Clevelandet fogadja, a LAD Minnesotában lép fel, a SD a Royals ellen játszhat.

A Rockies számára most következhet hétfőn egy pótló meccs a Chicago Cubs ellen, amelyet még április 27én halasztottak el a Wrigley Fielden. A Chacin-Garza összecsapás nagy csatát ígér, de hozni kéne valahogy ezt a mérkőzést, melynek pontos kezdési időpontja: hétfő, 20:20. Gyertek ma este szurkolni a csapatért! GO ROCKIES!!!

Pénteken és szombaton tartották meg az idei NHL-es amatőr draftot a minnesotai St. Paul-ban, ahol az elmúlt szezonban pocsékul szereplő Colorado Avalanche gárdája két magas első körös választási lehetőséggel bírt, melyekből a magyar szurkolók többsége által leginkább várt két tehetséget tudtuk kihúzni. A denveri hokicsapat a két napos börze hét köre alatt összesen hat szelekciót vitt véghez, s magát a draftot rendkívül sikeresnek értékelhetjük, ugyanakkor egy döbbenetes csereüzlet erősen megpecsételheti a hangulatunkat, mivel pénteken az egyik legfontosabb játékosunkról szinte ingyen mondtunk le.




















Néhány órával a draft előtt látott napvilágot a hír, mely szerint John-Michael Liles-t a Toronto Maple Leafs-hez cseréltük egy 2012-es második körös draftjogért, ami ráadásul a bajnok Boston Bruins jövőévi pick-je, vagyis a lehetőség felhasználása csak a következő draft második körének második felére várható. Hihetetlen, hogy ilyen nevetséges ellenértékért zavartuk el az együttest a 2000-es draftolása erősítő hátvédet, aki az időnkénti hibái ellenére, mindig hatalmas szívvel küzdött a csapat sikereiért, és dacára, hogy minden egyes deadline idején felmerült az elcserélésének lehetősége, ő mindig megemlítette, hogy csak nálunk szeretne játszani, hatalmas lojalitása és barátságos személyisége révén számtalan helyi és magyar szurkoló nagy kedvence volt. Liles jelenleg futó szerződése utolsó éve következik, erre hivatkozva cseréltük el, hogy a fiatal tehetségeink előtt megnyíljon az út a kerettagság felé. Nem tudom elképzelni, hogy ne lehetett volna korrekt áron szerződést hosszabbítani a klub iránt elkötelezett JML-lel, aki tavaly is a csapat vitathatatlan húzóembere volt, 30 évesen a legjobb korban van, és az elmúlt hét idény alatt jókora tekintélyt harcolt ki magának a csapaton belül, ősztől kétségkívül nála lett volna a legjobb helyen a C betű. Ehhez képest a hálátlan vezetőség semmibe vette az elmúlt hét esztendőt, és gyakorlatilag jelképes összegért kihajította az ablakon a klub egyik arcát, az Avalanche történetének valaha volt legponterősebb bekkjét, aki 523 alapszakasz-mérkőzés alatt 275 pontot szorgoskodott össze nálunk.

Ilyen előjelekkel várhattuk az 1/2-es választásunkat, melyből sikerült megkaparintani a hónapok óta legfőbb kiszemeltünknek számító bal szélső Gabriel Landeskog-ot, miután az Edmonton Oilers a draft top pick-jeként Ryan Nugent-Hopkins-t jelölte meg. Az Avalanche a klubtörténelem valaha volt legelőkelőbb draft lehetőségéből talán a lehető legnagyobb hiányposztra választott játékost, mivel a svéd szélső személyében egy kiválóan képzett, fantasztikus fizikumú szélsővel gazdagodtunk, aki előre-hátra szorgalmas produkcióra képes, nagyszerű szellemisége révén pedig több junior csapatában is kapitány lehetett. Igazi erőcsatárt szereztünk meg, aki megoldhatja a csapat hosszú ideje tartó szélső-gondjait, és a sok könnyűsúlyú hokis között végre lesz egy valóban kőkemény támadónk, akit nem fog akárki félreborítani, és a verekedésekben is kész részt venni, ideális sortársa lehet a két évvel ezelőtti 1/3-as Duchene-nek. A 18 esztendős svéd csillag két évvel ezelőtt költözött át Stockholm-ból a tengerentúlra, ahol eddig az OHL-es Kitchener Rangers gárdáját erősítette, legutóbbi szezonjában egy sérülés ellenére, 36 gólt és 30 előkészítést regisztrált 53 találkozó alatt. Landeskog gyermekkori kedvenc játékosa a denveri egylet közelmúltban visszavonult klasszisa, Peter Forsberg volt, szobája falán pedig sokáig ott virított a 2001-es Stanley Kupa-győztes csapatunk posztere, egy napon ő is hasonló sikereket szeretne elérni velünk. Abban biztosak lehetünk, hogy draftolásával egy jelentős lépést tettünk a klub felvirágoztatása felé vezető, rögös úton.



Ezt követően még a St. Louis Blues-szal megkötött Stewart-Johnson csere értelmében az első kör 11. pozíciójában is választhattunk, amikor a hátvéd Duncan Siemens játékjogára csaptunk le. A friss kiválasztott a WHL-es Saskatoon Blades-nél, az Avalanche által két évvel ezelőtt draftolt Stefan Elliott bekkpárja volt, így nagyon jól ismerhetjük őt. A mindössze 17 esztendős Siemens első sorban fizikai hátvédnek tekinthető, már most közel 200 fontot nyom, de emellett a koronggal sem bánik rosszul, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2010/11-es szezonjában regisztrált 43 pontja, melynek nagy részét assziszt formájában érte el. A csapat az elmúlt években inkább a kis termetű, támadószellemű bekkeket részesítette előnyben a draftokon, így kevés fiatal, defenzív felfogású védőnk van, ennek érdekében vált szükségessé az albertai születésű Siemens draftolása. Személyében egy kifejezetten brutális, Scott Stevens-stílusú, hátvédpalántával gyarapodtunk, bizonyára még legalább egy szezont el kell töltenie a juniorok közt, de rövid időn belül akár már az Avalanche-ben is komoly szerep hárulhat rá, hiszen kevés hozzá hasonló védőnk van, biztosan megbecsült helye lesz a denveri utánpótlásbázisban.

























Az első napon már nem volt több választási lehetőségünk, mint ahogyan a szombati folytatás elején, a második és a harmadik körben sem lehetett pick-ünk, előbbit a St. Louis-hoz küldtük, utóbbit pedig az Islanders-nek adtuk át egy tavalyi negyedik körösért.

A negyedik kör elején, az összetettbeli 93. pozícióban viszont egy meglepően komoly európai prospect-re tudtunk szert tenni, amikor a svéd center Joachim Nermark került a birtokunkba. Az egyesület tehetségkutató-vezetője, Rick Pracey, nem hitte el, hogy Nermark még elérhető volt a negyedik fordulóban, mivel véleménye szerint abszolút első körös kaliberű tehetség, aki néhány sérülés és a papíron nem túl kedvező statisztikái miatt került ki többek látómezejéből. A kétirányú center az elmúlt évben a Linköping színeiben néhány meccs erejéig már debütálhatott a svéd elitligában, miközben a juniorbajnokságban 37 meccsen 8+18-as mérleget jegyzett. Egyelőre kissé lutri a húzása, a jövőbeni fejlődése függvényében derülhet ki, hogy mennyire tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha ősztől képes lesz gyökeret verni a SEL-ben, akkor érdemes lesz jobban figyelnünk rá.

Az 5./123-as pick-ből a center Garrett Meurs játékjogát foglaltuk le, aki az OHL-ben szereplő Plymouth Whalers csapatában tevékenykedett, s az elmúlt szezonban 40 pontot ért el 68 összecsapáson pályára lépve. Meglehetősen kis termetű játékos, Pracey szerint azonban ő is többre képes, mint ahogyan azt a számok mutatják, esetében ugyancsak vízválasztó lehet a következő szezon.

A hatodik fordulóban, vagyis a 153. helyen egy hátvédet húztunk ki Gabriel Beaupre személyében, aki az előző három esztendőt a QMJHL-ben húzta le. A szerény eredményeket jegyző Val d'Ore Foreurs színeiben az idei volt a legeredményesebb szezonja, melyben 18 pontot regisztrált 73 perc büntetéssel együtt, ugyanakkor mindössze -27-es plusz/mínusz statisztikára futotta erejéből. Siemens-hez hasonló paraméterekkel rendelkezik, aki ugyancsak a játék védekező részében képes domináns teljesítményre, de nyilván lényegesen kevesebb esélye van a sikeres profi karrier befutására.

Végezetül még a hetedik kör elején, a 183. pozícióban egy újabb quebeci ligában edződő bekket, az idei egyetlen amerikai draftolt Dillon Donnelly-t invitáltuk meg a csapathoz. A Shawinigan Cataractes játékosát igazán félelmetes hátvédnek tartják, a legutóbbi évadban összebunyózott 153 perc kiállítása még a balhés QMJHL szintjével mérve is elismerésre méltó teljesítménynek számít. A harmadik kiválasztott bekkünk is defenzív hátvéd, két idény alatt mindössze 11 pont és egyetlen találat került fel a neve mellé.




















A 2011-es NHL Draft első körének kiválasztottjai:

1. Edmonton Oilers - Ryan Nugent-Hopkins (C, Red Deer Rebels, WHL)
2. Colorado Avalanche - Gabriel Landeskog (LW, Kitchener Rangers, OHL)
3. Florida Panthers - Jonathan Huberdeau (C, Saint John Sea Dogs, QMJHL)
4. New Jersey Devils - Adam Larsson (D, Skelleftea, SEL)
5. New York Islanders - Ryan Strome (C, Niagara IceDogs, OHL)
6. Ottawa Senators - Mika Zibanejad (C, Djurgarden, SEL)
7. Winnipeg Jets - Mark Scheifele  (C, Barrie Colts, OHL)
8. Philadelphia Flyers - Sean Couturier (C, Drummondville Voltigeurs, QMJHL)
9. Boston Bruins - Dougie Hamilton (D, Niagara IceDogs, OHL)
10. Minnesota Wild - Jonas Brodin (D, Farjestad, SEL)
11. Colorado Avalanche - Duncan Siemens (D, Saskatoon Blades, WHL)
12. Carolina Hurricanes - Ryan Murphy (D, Kitchener Rangers, OHL)
13. Calgary Flames - Sven Baertschi (LW, Portland Winterhawks, WHL)
14. Dallas Stars - Jamieson Oleksiak (D, Northeastern University, HE)
15. New York Rangers - Jonathan Miller (C, USA-U18, USHL)
16. Buffalo Sabres - Joel Armia (RW, Assat Pori, SML)
17. Montreal Canadiens - Nathan Beaulieu (D, Saint John Sea Dogs, QMJHL)
18. Chicago Blackhawks - Mark McNeill (C, Prince Albert Raiders, WHL)
19. Edmonton Oilers - Oscar Klefbom (D, Farjestad, SEL)
20. Phoenix Coyotes - Connor Murphy (D, USA-U18, USHL)
21. Ottawa Senators - Stefan Noesen (RW, Plymouth Whalers, OHL)
22. Toronto Maple Leafs - Tyler Biggs (RW, USA-U18, USHL)
23. Pittsburgh Penguins - Joseph Morrow (D, Portland Winterhawks, WHL)
24. Ottawa Senators - Matt Puempel (LW, Peterborough Petes, OHL)
25. Toronto Maple Leafs - Stuart Percy (D, Mississauga St. Michael's Majors, OHL)
26. Chicago Blackhawks - Phillip Danault (LW, Victoriaville Tigres, QMJHL)
27. Tampa Bay Lightning - Vladislav Namestnikov (C, London Knights, OHL)
28. Minnesota Wild - Zack Phillips (C, Saint John Sea Dogs, QMJHL)
29. Vancouver Canucks - Nicklas Jensen (LW, Oshawa Generals, OHL)
30. Anaheim Ducks - Rickard Rakell (RW, Plymouth Whalers, OHL)

A mieinkhez hasonlóan az Edmonton, az Ottawa, a Minnesota, a Chicago és a Toronto is több értékes választást hajtott végre az első körben, miközben a legérdekesebb húzást a székhelyváltáson áteső Winnipeg Jets (korábbi Atlanta Thrashers) mutatta be, amikor az előkelő hetedik helyen meglepetésre Mark Scheifele-t öltöztették a nem létező mezükbe.

A tehetségválasztó második napján talált magának csapatot a helyi Denver University három ifjú üdvöskéje, miután az egyetemhez ősztől csatlakozó hátvéd Scott Mayfield a 2./34-es helyen került a New York Islanders-hez; a sophomore szezonjára készülő center Nick Shore-ért a Los Angeles Kings feltrade-elt a 3. kör 82. helyére; míg a leendő újonc bal szélső Zac Larraza-t kedvenc csapata, a Phoenix Coyotes draftolta az utolsó kanyarban esedékes 196. pozícióban.

Összességben az Avalanche rendkívül sikeres drafton van túl, bár a jövőévi játékoskeretünk összetétele még rengeteg kérdést tartogat számunkra, de a július 1-jétől esedékes szabadügynök-piac megnyitása komoly jelentőséggel bírhat, ugyanis még mintegy 20 millió dollárral vagyunk az előírt minimális fizetési sapka alatt.

A csütörtöki napon bonyolították le New Jersey-ben az idei amatőr játékosválogatót az NBA-ben, melyen a számtalan érdekes történés közepette, a Denver Nuggets együttese is aktívan részt vett, s egyenesen komoly erősítéseket hajtott végre. Kedvenc kosárlabdacsapatunk három frissen draftolt tehetség játékjogára csapott le, emellett egy csere értelmében egy személytől elköszöntünk, illetve egy régi-új ismerőssel gazdagodtunk. Erről, és a draft legfontosabb eseményeiről olvashattok bővebben a soron következő kiadásunkban.


















A Nuggets előzetesen egyetlen egy szelekcióval rendelkezett az idei börzén, amely az első kör 22. pozíciójában jogosította választásra a csapatot. Ebből draftjogból az egyik legfőbb kiszemeltünket tudtuk megszerezni, amikor a magas ember Kenneth Faried-et választottuk ki. A Morehead State egykori kiválósága igazi lepattanó-gyárosnak tekinthető, utolsó egyetemi évében meccsenkénti átlagban 14.5 rebound-ot gyűjtött, de az előtte lévő két szezonban is 13 feletti átlagteljesítménnyel zárt. A 22 esztendős erőcsatár tavasszal, a March Madness küzdelmei alatt hívhatta fel magárai gazán a csapatunk figyelmét, amikor vezetőszerepet vállalt az egyik denveri mérkőzés sikeres megvívásából, és az utolsó másodpercben egy fantasztikus blokkolást hajtott végre, s a kis csapat így tudta legyőzni a magasabbra rangsorolt Louisville-t a torna egyik legnagyobb meglepetéseként. Faried igazi munkás PF/C-nek számít, nem kifejezetten a technikai tudásáról, sokkal inkább az odaadó küzdéséről, brusztolásáról híres, a Nuggets-nak most pontosan egy ilyen emberre volt szüksége a palánk alá, mivel évek óta hiánycikk volt egy hozzá hasonló szorgalommal rendelkező, lepattanó-gyűjtögető játékos.

Percekkel a kiválasztását követően egy csereüzletet jelentettünk be, melyben a divízió-rivális Portland Trail Blazers-szel megcseréltük az irányítóinkat, amikor a "felesleges" Raymond Felton-t adtuk nekik a veterán Andre Miller szolgálataiért cserébe. Később kiderült, hogy a trade három csapatot érint, mivel megkaptuk a bajnok Dallas Mavericks által a 26. helyen frissen draftolt kettes-hármas Jordan Hamilton-t, és egy jövőbeli második körös draftjogot, míg az oregoniak Rudy Fernandez-t küldték a Mavs-hez.

Felton még a februári Anthony-cserében került hozzánk a New York Knicks-től, de végig tudvalevő volt, hogy túl sok időt nem tölthet el nálunk, mert a remek kvalitású irányító Denverben Lawson miatt csak csere lehetett, ami óhatatlanul nagy luxus, mivel a ligában rengeteg csapatban kezdő helyet követelne magának, így várható volt, hogy a draft alatt megpróbáljuk értékre váltani, és úgy tűnik, sikerült is a maximumot kihoznunk belőle. Miller személyében egy veterán irányítóval gazdagodtunk, akinek még egy év van hátra a jelenlegi szerződéséből, melyben 7.8 milliót fog keresni, vagyis gyakorlatilag ugyanannyit, mint amennyi a szintén lejáró, Felton idei gázsija lett volna. A 35 éves PG öt különböző csapatnál fordult meg az 1999 óta tartó NBA-karrierje alatt, közben 2003 és 2006 között a Nuggets-t is erősítette, azonban az Iverson-trade keretein belül a Philadelphia-hoz küldtük, az elmúlt két szezont pedig már a Blazers-nél húzta le. Miller érkezésével a fiatalos csapatunk egy rutinos húzóemberrel gyarapodott, aki várhatóan a cserepadról igyekezhet vezetgetni az együttest, és egy kicsit más stílusú játékot meghonosítani azon rövid idő alatt, amíg Lawson a pihenőjét tölti.

A 26. választásként hozzánk kerülő Hamilton két évet játszott le a nagyon erős Big12 konferenciában szereplő Texas University-nél,  ahol a sophomore szezonjában 18.6 pontot átlagolt, és - kiscsatár létére - 7.7 lepattanót szedett mérkőzésenként. Az univerzális játékos már a draftot megelőzően előkelő helyen szerepelt a kívánság listánkon, nagy erősítésként tarthatjuk számon, hogy sikerült megszerezni őt. Magasságából adódóan akár még négyest is el tud játszani adott esetben, de jó kinti dobásainak köszönhetően SG-ként is bevethető, miközben elsődleges posztjának természetesen a hármas mondható. Egyelőre pontosan nem jelenthetjük ki, hogy mire számíthatunk tőle, sok minden függ attól, hogyan sikerül átállnia a profik közé, mindenesetre tartalékként a csapat egyik hasznos tagja lehet akár már a következő szezontól, és ha a fejlődése a tőle vártak szerint alakul, idővel még ennél is többre viheti.

Itt még nem volt vége számunkra a draftnak, ugyanis a második kör finiséhez közeledve, az 56. helyen kiválasztott Chukwudiebere Maduabum-ot megszereztük a Los Angeles Lakers-től egy future 2nd round pick-ért. A nigériai centerről szinte semmit nem lehet tudni a dallamos keresztnevén kívül, de kétségkívül nem árt a fiatal utánpótlás erre a posztra, egy próbát megért a kiválasztása, majd személyesen meg fogja mutatni, hogy mit tud, s akkor elválhat a további sorsa a csapatnál.

















A 2011-es NBA Draft első körének választásai:

1. Cleveland Cavaliers - Kyrie Irving (PG, Duke University)
2. Minnesota Timberwolves - Derrick Williams (SF, Arizona University)
3. Utah Jazz - Enes Kanter (C/PF, Kentucky)
4. Cleveland Cavaliers - Tristan Thompson (PF/SF, Texas University)
5. Toronto Raptors - Jonas Valanciunas (C, Lietuvos Rytas)
6. Washington Wizards - Jan Vesely (SF, Partizan Beograd)
7. Charlotte Bobcats - Bismarck Biyombo (PF, Fuenlabrada)
8. Detroit Pistons - Brandon Knight (PG, Kentucky University)
9. Charlotte Bobcats - Kemba Walker (PG/SG, Connecticut University)
10. Milwaukee Bucks - Jimmer Fredette (SG, Brigham Young University) [tovább cserélve a Sacramento Kings-nek]
11. Golden State Warriors - Klay Thompson (SG/SF, Washington State University)
12. Utah Jazz - Alec Burks (SG, Colorado University)
13. Phoenix Suns - Markieff Morris (PF, Kansas University)
14. Houston Rockets - Marcus Morris (PF, Kansas University)
15. Indiana Pacers - Kawhi Leonard (SF, San Diego State) [tovább cserélve a San Antonio Spurs-nek]
16. Philadelphia 76ers - Nikola Vucevic (PF, University of Southern California)
17. New York Knicks - Iman Shumpert (PG, Georgia Tech University)
18. Washington Wizards - Chris Singleton (PF, Florida State University)
19. Charlotte Bobcats - Tobias Harris (PF, Tennessee University) [tovább cserélve a Milwaukee Bucks-nak]
20. Minnesota Timberwolves - Donatas Motiejunas (PF, Benetton Treviso) [tovább cserélve a Houston Rockets-nek]
21. Portland Trail Blazers - Nolan Smith (PG, Duke University)
22. Denver Nuggets - Kenneth Faried (PF, Morehead State University)
23. Houston Rockets - Nikola Mirotic (PF, Real Madrid) [tovább cserélve a Chicago Bulls-nak]
24. Oklahoma City Thunder - Reggie Jackson (PG, Boston College)
25. Boston Celtics - Marshon Brooks (SG, Providence College) [tovább cserélve a New Jersey Nets-nek]
26. Dallas Mavericks - Jordan Hamilton (SG/SF, Texas University) [tovább cserélve a Denver Nuggets-nek]
27. New Jersey Nets - JaJuan Johnson (PF, Purdue University) [tovább cserélve a Boston Celtics-nek]
28. Chicago Bulls - Norris Cole (PG, Cleveland State University) [tovább cserélve a Miami Heat-nek]
29. San Antonio Spurs  - Cory Joseph (PG, Texas University)
30. Chicago Bulls - Jimmy Butler (SF, Marquette University)

Az élmezőnyben nem történt különösebb meglepetés, viszont a draft legnagyobb meglepetése talán Biyombo és Fredette top10-en belüli kiválasztása, mivel mindkettejüket kissé indokolatlanul tartják túl sokra, korántsem valószínű, hogy meg tudják állni a helyüket NBA-kosarasként. Érdekesség, és cseppet sem megszokott, hogy az első hat pozíción belül három európai tehetséget választottak ki, s a legjobb húszban összesen öten keltek el az öreg kontinensről, négy különböző országból. A helyi Colorado University nagy tehetsége, Alec Burks sokszor találhatja magát szemben a Nuggets-szel profiként, mivel a 12. pozícióban a legnagyobb riválisunk, a Utah Jazz draftolta őt. A börze utolsó előtti pick-jeként, az 59. pozícióban pedig Hanga Ádám is elkelt, amikor a történelem első magyar draftolt kosarasának játékjogát a San Antonio Spurs együttese foglalta le.

Ami a Nuggets jövőjét illeti, a frissen draftoltak tudatában könnyen elképzelhető, hogy sem Kenyon Martin, sem J.R. Smith megtartásához nem ragaszkodunk, mivel mindkettejük posztjára minőségi erősítés érkezett. Már csak a játékos opcióval rendelkező Nené hosszabbítását kéne lerendeznünk, a hírek szerint közel állunk a megállapodáshoz, illetve az RFA-k közül Afflalo és Forbes megtartása szerepelhet napirendi ponton, ellenben Wilson Chandler-nek vélhetően ugyancsak búcsút fogunk inteni, ha túl magas igényekkel áll elő. De a free agency eseményeiről majd a későbbiekben fogunk bővebben értekezni...

Visszaszámlálásunk végéhez értünk, ugyanis a mai és a holnapi nap folyamán megrendezésre kerülhet a várva várt, 2011-es NHL Draft. Az elmúlt napokban publikált előzetes, felvezető írásainkban minden egyes poszton sorra vettük a Colorado Avalanche meglévő játékoskeretét és utánpótlás tehetségeit, megneveztük az erősségeket és az erősítésre szoruló pozíciókat, illetve részletesen is bemutattuk az idei drafton felvonuló legjobb fiatalokat. Utoljára még egy általános felvezető kiadással, és néhány mezei tippeléssel kedveskednénk az olvasóink számára, amikor már tényleg csak órák választanak el bennünket az idei draft első napjától.













Az idei játékosválasztót Minnesota államban bonyolíthatják le, a St. paul-i Xcel Energy Center-ben, s az Avalanche a klub történetének valaha volt legelőkelőbb pozíciójában, az összetett második helyen választhat tehetséget először a zsinórban második évben 1/1-gyel rendelkező Edmonton Oilers mögött, ráadásul egy elhíresült csere következtében még az első kör 11. pozíciójában is lesz egy értékes szelekciós lehetőségünk. A hét forduló alatt a csapat előzetesen hat darab szelekciós joggal bír, a két első körös választási lehetőség mellett még a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik felvonásban lehet egy-egy jelenésünk, mivel a 2nd rounder pick az 1/11-ért cserébe került a St. Louis Blues-hoz, míg a harmadik körösünket a tavalyi drafton adtuk a New York Islanders-nek, hogy kiválaszthassuk Stephen Silas-t a 2010-es negyedik fordulóban.

A mostani 1/2-es draft cetli ráadásul annyira magas lehetőség lesz, amilyenhez még a négy nagy majorliga draftjai alatt sem igazán volt szerencséje a denveri egyesületeknek. Összetettbeli második kiválasztott volt 2006-ban Greg Reynolds az MLB drafton a Rockies által, illetve frissen emlékezhetünk rá, hogy idén tavasszal a Broncos a történelmi mélységű szezonja után, ugyancsak az 1/2-es helyen rendelhette magához Von Millert az NFL-es börzén.

Rick Pracey, az Avalanche prospect-kutatócsoportjának első embere, néhány nappal ezelőtt arról beszélt, hogy a csapat felállította a saját belső sorrendjét, azt azonban természetesen nem volt hajlandó elárulni, hogy ki a legfőbb kiszemeltünk az összetett második választási helyre. Annyiban biztosak lehetünk, hogy az általunk létrehozott lista bent lévő legmagasabb tagját fogjuk kiválasztani, mindez természetesen nagyban függ az Oilers 1/1-es húzásától, hiszen jelenleg négy nagy tehetség is megközelítőleg egyenlő esélyekkel pályázik arra, hogy a mieink top kiválasztottja legyen 2011-ben. A Joe Sakic-kel azonos városból származó Ryan Nugent-Hopkins, a WHL-ben játszó center, lehet a legnagyobb favorit az 1/1-es helyre; a QMJHL-, és Memorial Cup-győztes Jonathan Huberdeau a nagyszerű tavasza után került magasra, számunkra pozitívumként center létére a bal szélen is képes eredményesen játszani; a svéd származású Gabriel Landeskog évek óta a tengerentúlon bontogatja a szárnyait, és egy tipikus hiányposztot, a bal szélső erőcsatár szerepét tölti be; míg a felhozatal legjobb hátvédje, az elképesztően tehetséges Adam Larsson is a legjobbak közt találhat gazdára, noha könnyen lehet, hogy még egy évig hazájában kíván játszani.

"Az idei draft nagyszerű lehetőség lesz az egyesület számára, hogy átlagon felüli tehetségekkel gazdagodjunk. Különösen előnyös pozícióban vagyunk, hogy az első 11 helyen belül két választást is véghez vihetünk. Az idei draftfelhozatal rendkívül mély, tele minőségi fiatalokkal, a célunk az lesz, hogy minden egyes alkalommal a lehető legjobb játékost válasszuk ki" - summázott Pracey.




















Mock Draft 2011:

1. Edmonton Oilers: Ryan Nugent-Hopkins (C) - Ha tavaly Hall és Seguin esetében képtelenek voltak minimális kockázattal eltérni a papírformától, akkor idén szerintem végképp nem fognak, és a legnagyobb favoritot viszik ki 1/1-esként.
2. Colorado Avalanche: Jonathan Huberdeau (C) - Így aztán a kanadai center/balszélső maradhat számunkra, akiről az utóbbi hetekben feltűnően sokat, és magas hangnemben beszéltünk, szerintem nem lehet véletlen.
3. Florida Panthers: Gabriel Landeskog (LW) - Nehéz megjósolni, hogy a két svéd közül melyik fog következni, de gyaníthatóan az azonnali bevethetősége miatt, Landeskog-ot viszik a mohó Párducok.
4. New Jersey Devils: Adam Larsson (D) - A NJD ölébe hullhat a jövő nagy hátvédreménysége, ennél lejjebb csúszni hagyni szinte bűn lenne, legkésőbb a negyedik pozícióban el kell vinni őt.
5. New York Islanders: Sean Couturier (C) - A nagy négyes mögött egyértelműen őt tartják a legtöbbre, ezért ha az Islanders nem kezd partizán akcióba, akkor Couturier-t kell választaniuk.
6. Ottawa Senators: Ryan Strome (C) - A soron következő BPA-játékost írtam be nekik, és egyébként is inkább csatárszükségleteik vannak, vagyis abszolút ideális választás lenne.
7. Winnipeg: Dougie Hamilton (D) - A relokált franchise, amelynek még neve sincs, nem hiszem, hogy nagyon virgonckodna a drafton, szép csendben választanak egy remek védőt, aki faarccal tudomással veszi, és magára húzza az NHL-logós "mezt".
8. Columbus Blue Jackets: Ryan Murphy (D) - A draft első véleményes húzását a CBJ-től várom, amikor buzgón lecsaphatnak a félelmetes offenzív kvalitásokkal rendelkező bekkre, bevállhat éppenséggel, de jókora rizikó van benne.
9. Boston Bruins - Mika Zibanejad (C) - A friss bajnokcsapatnál szeretik a hozzá hasonló, keménykötésű kétirányú csatárokat, ezért ha még elérhető lesz, akkor nem is lehet kérdéses a kiválasztása, hacsak Chara nem szeretné az utódját a csapatban tudni.
10. Minnesota Wild: Duncan Siemens (D) - A Wild-nak egy fizikai hátvédre lenne szüksége, és megelőlegezem nekik, hogy őt viszik a bust-gyanús Oleksiak-kal szemben, ha van annyi eszük.
11. Colorado Avalanche: Sven Baertschi (LW) - Amennyiben megtartjuk ezt a választási lehetőséget, és nem lesz bent Siemens, akkor véleményem szerint szóba sem kerülhet más, mint a remek képességű szélső, aki a kis termete miatt különösen illene a koncepciónkba.
12. Carolina Hurricanes: Zack Phillips (C) - Sokan hátrébb sorolják, én viszont nagyra tartom a játékmester centert, és az Észak-karolinaiak számára ideális pick-nek jósolom.
13. Calgary Flames: Nathan Beaulieu (D) - Nem feltétlenül várható, hogy itt még bent lesz, most mégis úgy számoltam, hogy előtte senkinek nincs különösebben szüksége támadó védőre, bár elképzelhető, hogy egy korai R. Murphy-pick őt is magasabbra vinné, mindenesetre a Calgary már nem hagyhatja bent.
14. Dallas Stars: Oscar Klefbom (D) - A két potenciális első körös svéd hátvéd közül őt várom magasabbra, Dallas-ban egyébként is szeretnek az európai játékosokhoz nyúlni.
15. New York Rangers: Mark Scheifele (C) - Nagyszerű kétirányú munkás center, már csak a Drury-helyzet miatt is javasolnám nekik ezt a választást.
16. Buffalo Sabres: Mark McNeill (C) - Ünneprontó vagyok, és sokakkal ellentétben, nem szeretném látni a Myers-Oleksiak bekkpárt (nagy csőd lenne), ésszerűbb megoldásnak vélem, ha egy McNeill-féle támadóval tankolnának fel előre.
17. Montreal Canadiens: Brandon Saad (LW) - Igazán kemény bal szélső hírében áll, akinek jó helye lenne az utóbbi időben fizikálisan egyre jobban elpuhuló Canadiens-ben, kérdés hogy valójában mennyire szeretnének - szó szerint - erősíteni.
18. Chicago Blackhawks: Jamieson Oleksiak (D) - A draft fekete báránya, félelmetes fizikai adottságai miatt többen top10-be jósolják, mégis nagy butaság lenne olyan magasan kiválasztani, viszont a Blackhawks-nál szerintem meg tudnák találni a helyét, és nekik nem lenne annyira kockázatos választás sem.
19. Edmonton Oilers: Joseph Morrow (D) - Ha Larssont nem is vállalják be 1st overall-nak, de csak belátják, hogy szükségük van védőre, ezért elviszik az akkor még elérhető legjobb bekket.
20. Phoenix Coyotes: John Gibson (G) - Azon kevés csapat egyike, amelyikből kinézem, hogy kapust választhatnak az első körben, most megelőlegezem nekik a legjobb portást, aki még mindig erős reach lehet ilyen magasságban.
21. Ottawa Senators: Tyler Biggs (RW) - Ő is egy érdekes figura, kifejezetten kemény szélső, sok kérdés övezi a személyét, ebbe a magasságba várom őt, és a Sens lehet az egyik csapat, amelyik kiválaszthatja.
22. Anaheim Ducks: Jonas Brodin (D) - A másik svéd bekket várom lejjebb, akit előzetesen mégis jobbnak tartanak kettejük közül, de Klefbom a keménysége miatt kaphatóbb lehet, viszont kétségtelenül ő is értékes pick lesz.
23. Pittsburgh Penguins: Ty Rattie (RW) - Kiváló befejező csatárt faraghatnak belőle, akire szükségük is lenne Crosby/Malkin mellé.
24. Detroit Red Wings: Connor Murphy (D) - Lindstrom még mindig a csúcson van, de hosszú távon már muszáj a jövő védelmét építeni, ezt a projektet tökéletesen szolgálhatja C. Murphy, akit az első kör egyik legalulértékeltebb hokisának vélek.
25. Toronto Maple Leafs: Nicklas Jensen (LW) - A dán rettentő univerzális támadó, óriási tehetség lakozik benne, ráadásul nem is kis darab, tipikus Burke-választás lehet.
26. Washington Capitals: Scott Mayfield (D) - Külön ajánlom őt a lokálpatrióták figyelmébe, mert ősztől a Denver University-re fog járni. Feltételezem, hogy a fővárosban is észreveszik azt a lyukat a kék vonalon, amit innen látni lehet, és ide próbálnak tehetséget választani.
27. Tampa Bay Lightning: Matt Puempel (LW) - Kifejezetten kemény szélső, és ha már tavaly is Niederreiter-t jósoltam nekik, akkor hátha most nem lövök mellé.
28. San Jose Sharks: Joel Armia (RW) - A finnek nagy reménysége is egy igazi erőcsatár lehet a jövőben, szerintem tökéletesen beleillene a San Jose rendszerébe, amennyiben valaki nem teszi rá a mancsait még előttük.
29. Vancouver Canucks: Ryan Sproul (D) - Mindenképpen védőt várok nekik, és ebben a helyzetben Sproul lehetne a legjobb választás.
30. Toronto Maple Leafs: Vladislav Namestnikov (RW) - Első körös pick-ként számolok vele, bár korántsem vagyok biztos abban, hogy a TML vállalja be, de sokra viheti még az OHL-ben is szépen tündöklő orosz.




















Colorado Avalanche Mock Draft 2011:

1. kör, 2. pozíció: Jonathan Huberdeau (C) - Nagyszerűen illene a csapatba, kiváló játékintelligenciával rendelkező támadó, akivel leginkább bal szélsőként tudnánk számolni.
1. kör, 11. pozíció: Sven Baertschi (LW) - A szélsők terén tátong akkora űr az egyesületnél, hogy igenis érdemes lenne mindkét első köröst erre a posztra feláldozni, amennyiben nem cseréljük ez utóbbi pick-et. A svájci személyében egy hosszabb távú befektetést alkalmaznánk, de nem kérdés, hogy megtérülne és megérné az 1/11-es kiválasztást.
4. kör, 93. pozíció: Nick Shore (C) - Biztosan feljebb kellene cserélnünk érte, mert 2-3. körös potenciállal rendelkezik, de a coloradói származású két irányú centert nem szívesen látnám más csapatban, és még ha nagyon kevés esély is van rá, hogy rá mozdulunk, azért titkon reménykedem benne.
5. kör, 123. pozíció: Craig Duininck (D) - Keménykötésű hátvéd, aki az elmúlt két évet az OHL-ben töltötte el, szükségünk van a bekk-felhozatal bővítésére is, de nyilván neki sem mostanában lehet esélye az NHL közelébe kerülni.
6. kör, 153. pozíció: Brian Ferlin (RW) - Az USHL-ben óriási fejlődésen ment keresztül az előző szezonban, amennyiben figyelemmel kísértük, könnyen felkeltheti az érdeklődésünket a draft vége felé a támadó-depth bővítése céljából.
7. kör, 183. pozíció: Zach Bell (D) - Duchene egykori junior csapatának tipikus stay-at-home hátvédje, jó fogás lehetne még egészen hátul, szerintem több van benne, mint a rangsorok mutatják.

A draft első körét ma éjjel, hajnali 01:00-től rendezik meg, míg a 2-7. kör folytatása magyar idő szerint szombat délután 17 órától lesz esedékes. Az események élő követésére várunk minden érdeklődőt ezen cikkünk kommentjei közé, illetve a Get In The Ring-ben ugyancsak magyar nyelvű, élő pick-by-pick közvetítés fog zajlani a mai éjszaka folyamán, illetőleg a holnapi folytatást is nyomon követhetjük.

Magyar idő szerint péntekre virradóra kerülhet sor az idei draftra az NBA-ben, melyet már a Denver Nuggets szurkolói is bizonyára nagyon várnak, mivel az elmúlt évekkel ellentétben, a csapatunk a 2011-es játékosválasztón aktívan szeretne részt venni, és nagy eséllyel több komoly fiatal tehetséggel erősíthetjük meg a kosárcsapatunk keretét a következő órákban.

























Az előző írásunkban, néhány nappal ezelőtt már bővebben felvázoltuk a lehetőségeket, hogy a denveri csapat mely draftra készülő fiatal tehetségek iránt érdeklődik, s vélhetően a felsorolt nevek közt található(ak) az(ok) is, aki(k) rövidesen valóban csatlakozni fognak a Nuggets egyesületéhez. A csapat mindenek előtt egy magas posztokon bevethető fiatalt keres, de az sem zárható ki, hogy védőjátékost is szerezni fogunk a keret mélyítése érdekében.

Ezen kívül fontos még megemlítenünk, hogy a lejáró szerződésű, korlátozott szabadügynök játékosaink közül a napokban Arron Afflalo (2.9 millió), Wilson Chandler (3.1 millió) és Gary Forbes (0.95 millió) egyaránt megkapta az új szerződéstervezetét, most a labda a játékosok térfelén pattog, hogy vajon hajlandóak-e elfogadni az anyagi feltételeket. Továbbá lehívtuk a csapat opciót Ty Lawson esetében, az ifjú irányító így a 2012/13-as szezonban is biztosan a mieinket erősítheti, mely évben 2.5 millió dollár körül fog keresni. Korlátozatlan szabadügynökként nem rendelkezik szerződéssel a következő szezonra Kenyon Martin, J.R. Smith és Melvin Ely sem, mindannyiuk esetében borítékolható a távozás, illetve Nené Hilário jövő évi player option-je ügyében sem született még döntés.

A draft alatt könnyen lehet, hogy nem csak a frissen választandó fiatalok miatt lesznek számunkra fontos történések, hanem a Nuggets akár játékoscserét is végrehajthat, miután az utóbbi napokban ismét felerősödtek a csereirányító Raymond Felton körüli trade-pletykák, akiért mind használható játékost, mind értékes első körös draftjogot lehetne szerezni egy-egy megfelelő üzlet tető alá hozásakor.

Az idei NBA draftot Newark-ban, a New Jersey Nets otthonául szolgáló, Prudential Center-ben rendezhetik meg, ahol a számtalan tehetség közül két kör alatt összesen 60 junior korú, többnyire frissen egyetemről érkező játékos kerülhet kiválasztásra a profi NBA-csapatok által. A 2011-es 1/1-es választási joggal az elmúlt szezont sereghajtóként befejező Cleveland Cavaliers együttese rendelkezik, míg a coloradói klub - jelen állás szerinti - egyetlen szelekciójára majd az első kör 22. pozíciójában kerülhet sor, mivel a második körös cetlinket a Detroit Pistons birtokolja a két évvel ezelőtti Afflalo-csere eredményeként. A válogatás közben rengeteg csere várható, fix sorrendekről felesleges beszélni, tájékoztató jelleggel áttekinthetjük a jelenlegi húzási sorrendet.

A 2011-es NBA draft első körének előzetes választási sorrendje:

1. Cleveland Cavaliers
2. Minnesota Timberwolves
3. Utah Jazz
4. Cleveland Cavaliers
5. Toronto Raptors
6. Washington Wizards
7. Sacramento Kings
8. Detroit Pistons
9. Charlotte Bobcats
10. Milwaukee Bucks
11. Golden State Warriors
12. Utah Jazz
13. Phoenix Suns
14. Houston Rockets
15. Indiana Pacers
16. Philadelphia 76ers
17. New York Knicks
18. Washington Wizards
19. Charlotte Bobcats
20. Minnesota Timerwolves
21. Portland Trail Blazers
22. Denver Nuggets
23. Houston Rockets
24. Oklahoma City Thunder
25. Boston Celtics
26. Dallas Mavericks
27. New Jersey Nets
28. Chicago Bulls
29. San Antonio Spurs
30. Chicago Bulls

A draft ma éjjel, hajnali 01:00-től veheti kezdetét, az események élő követésére várunk minden érdeklődőt ezen cikkünk kommentjei közé, illetve a Get In The Ring-ben ugyancsak magyar nyelvű, élő pick-by-pick közvetítés fog zajlani az éjszaka folyamán.

Végezetül még vessünk egy-egy pillantást a Nuggets legfőbb kiszemeltjeire:

Újabb interleague series győzelemmel folytatta a felzárkózást a Colorado Rockies csapata, miután a hét első napjaiban háromból két alkalommal múltuk felül a Cleveland Indianst idegenben, ezzel újra elértük a .500as határt.




















1. meccs, hétfő: Indians-Rockies 7-8
A Cleveland elleni párharcot a hétfői napon kezdtük, amikor az összeállításban nem sok újdonság történt, az infielden Helton-Nelson-Tulo-Wiggy sor kezdett, kívül CarGo, S. Smith, Blackmon, az elkapó Iannetta volt, a designated hitter Giambi pedig a sor ötödik helyére került. Eközben a mieink dobója Nicasio volt, az ellenfélnél Carmona jött a sorban. Az első menetben CarGo és Helton egy-egy single után a szélső bázisokat vehette birtokba, ekkor pedig Tulo egy RBI single jóvoltából ragadta magunkhoz a vezetést, de a következő két ütő már kiesett, míg az Indians két embert küldött pályára, ami után a DH Hafner pakolt be egy 3run HRt, így mire Nicasio kiosztotta az utolsó két SOt, addigra már 3-1re vezettek a házigazdák. A második inningben nem jártunk bázison, a hazai csapat részéről egyetlen walk történt, mely után egy Nelson-Tulo-Helton dupla játékkal védekeztünk. A következő próbálkozásunkban CarGo single után Nelsonnal együtt lett double play áldozata, de magabiztosan visszatartottuk a három clevelandi ütőt. Ezután negyedszerre megint nem tudtunk pályára kerülni, ezzel szemben két kieső után Santana beküldött egy solo HRt, így már 4-1 volt az állás. Az ötödikben két kieső után hirtelen nagy akciót kezdtünk, Iannetta walkot, CarGo és Nelson singlet jegyeztek, 3in-2out lehetőséget harcoltunk ki, Helton pedig egy RBI walk által szépített, majd Tulo 2run RBI double találata már az egyenlítést jelentette, aztán Giambi 3run homerunnal újra megszereztük a vezetést. Még S. Smith is elhelyezett egy singlet, végül a frissen érkező csere dobó Wiggy ellen tudta össze hozni a harmadik kiejtést. Nicasio ellen a következő dobó játékban az Indians teli pályát ért el két kiesővel, a reliever Brothers ellen pedig Choo talált be egy RBI singlelel, de egy újabb single után Cabrera ellen befejeztük a támadást, és egy pontot még tartottunk a vezetésből. A következő menetben képtelenek voltunk elkerülni a háromból három kiesést, de részünkről Lindstrom is magabiztos volt, egy single után sikeres Nelson-Tulo-Helton DPvel védekeztünk. A hetedik inning alatt ismét bases loadedot értünk el két ütés és egy séta után, de Wiggy kárára strikeoutot mutattak be, ám M. Reynolds hibátlanul abszolválta a dobó játékrészt. A következő felvonásban Blackmon és Iannetta férkőztek fel a bázisokhoz, előbbi pedig egy pickoff error alatt jutott haza a hármasról, két pontosra növeltük az előnyt. A nyolcadik alján M. Reynolds kapott egy singlet egy out mellett, majd Betancourt ellen Phelps talált be egy RBI singleből, de közben a kettes bázisra tartva kiesett, így 8-7nél véget ért a játék. Az utolsó támadásunkban könnyen kiszórták a három ütőnket, viszont Street sem tett másképpen és nagyon magabiztosan hozta a savet, ezzel nyertünk egy ponttal.
- Egy jó inning elég volt a győzelemhez, az ötödikben 2out után hat pontot vittünk be, amivel fordítottunk és az előnyt végig megtartottuk. Tulowitzki 2/5ös hatékonyságot ért el a mérkőzésen, mindkét ütéséből pontokat szerzett, egy 2run doublet és egy 1run singlet jegyzett, így már 49 RBInál tart az idényben. Giambi négy beállás alatt egy walk mellett egyetlen ütést könyvelhetett el, ami viszont a pontgazdag inningünkben egy 3run HR volt, mely már a hetedik rakéta volt tőle az évben a 18. pontszerzésével együtt. Gonzalez a sor élén öt lehetőség alatt három singlet jegyzett, kettő után haza is tudott érni, a két kieséséből egyet SOval szedett össze és két csapattársat hagyott fent, közben már 11. alkalommal jegyzett sikeres bázis lopást. Helton két ütést könyvelhetett el, még fontosabb volt azonban az a sétája, amelyet bases loadednál harcolt ki és az idei 31. RBIt jelentette tőle, illetve nagy fogást csinált a meccs utolsó kiejtéséért. S. Smith 2/5ös lőlappal zárt, már a 18. doublet ütötte az évben, de egyik jelenése után se volt képes körbe érni. A sor második helyén Nelson öt, a sor végén Iannetta három lehetőség alatt könyvelt el egy-egy singlet, mindketten egy-egy futásra is képesek voltak, viszont a 2B két strikeoutot szenvedett el és három embert hagyott bázison. Blackmon három beállásban kiesett, az utolsóban viszont egy sétát harcolt ki, ami után később egy errorból futással zárt és az első nagy ligás outfield assistját is elérte. Mellette még Wigginton maradt ütés nélkül, ugyanis a 3B mind a négy alkalommal kiesett, kétszer ráadásul dobás utáni kiejtéssel búcsúztatták el. A kezdő dobó Nicasio 4.2 inning alatt hat futást is elszenvedett, akadtak hiányosságai, mivel két hazafutásból összesen négy pontot szenvedett el és az utolsó játékában is bizonytalankodott. Nem ez volt a legjobb meccse, ilyen rövid idő alatt hét ütést hoztak rajta, de féltucat SOt megint kiosztott. Brothers hozta az utolsó kiejtést az ötödik játszmában, de két ütést így is bekapott, a starter két emberét képtelen volt feltartóztatni. Lindstrom a hatodik játékot sikerrel vette és övé lett a győzelem, idén már másodszor írtak be számára W betűt egy L mellé. M. Reynolds magabiztosan teljesítette a hetedik inninget, viszont a nyolcadik elején kapott egy ütést, a futója pedig később haza is Betancourt ellen, aki már a 16. holdot regisztrálta a szezonban. Street egy pontos előnyben érkezett a saveért, háromból három kiejtéssel megoldotta a feladatot, mindössze öt dobásra volt szüksége, hogy idén 21szer is sikerrel fejezzen be egy mérkőzést a hajrában.























2. meccs, kedd: Indians-Rockies 3-4
A hétfői kezdő egyetlen helyen változott másnapra, a második meccsen 2B poszton Nelson helyett Herrera kezdett, közben a mieinknél Chacin, az ellenfélnél Talbot volt az aktuális dobó. Az első akciónkban CarGo ért el egy singlet, de a következő három társa kiesése közben csak egyetlen bázist tudott előre haladni, ezzel szemben Chacin visszafogta a három ellenfelét. Második próbálkozásra Giambi doublet, S. Smith singlet jegyzett kieső nélkül, melyekkel a szélső bázisokat foglalták el, azonban ennél tovább képtelenek voltunk jutni, mert Blackmon ellen egy double playel hárítottak, viszont az Indians csak két kieső után tudott bemutatni egy sétát. A következő játékban Herrera révén harcoltunk ki egyetlen walkot, azonban két kieső után zsinórban három sétát engedtünk az ellenfél javára, végül egy SOval sikerült menteni Hafner ellen. Aztán a negyedik felvonás alatt egyedül Giambi single ütése révén jártunk pályán, Chacin javította az előző felvonás bizonytalankodásait és háromból három embert elbúcsúztatott. Az első négy játékban egyetlen futás sem született, majd két kieső után CarGo süllyesztett el egy doublet, Herrera RBI singlelel pedig megszereztük a vezetést, később azonban a rablás lekapcsolásával véget ért az akció Helton beállása alatt. Az ötödik dobórészt ismét magabiztosan, pályára kerülő clevelandi futó nélkül dolgoztuk le, aztán a hatodik akció alkalmával két kieső után Giambi helyezett el egy doublet, S. Smith pedig a jobb szélre bevágott egy 2run HRt, mellyel már 3-0ra léptünk meg. Ezt követően megint két sétát harcoltak ki a házigazdák, mely után Choo RBI singleből szépíteni tudtak és megszerezték a napi első ütésüket, de a további próbálkozásokat jól tartottuk vissza. A hetedik inningben egyetlen sétát értünk el Iannetta révén, mialatt a házigazdák dobót cseréltek, aztán Chacin két out után belenézett egy triple ütésbe, de az első csere dobó M. Reynolds magabiztosan tudott hárítani a mezőnyjátékosok segítségével. Ezután Helton hiába ért el egy singlet, mert Tuloval együtt kiesett egy double play miatt, utána viszont Betancourt zsinórban három embertől ütést kapott, utoljára Hafnertől egy RBI singlet, kiejtés nélkül lecseréltük, ám Belisle hiába szórt ki két ellenfelet, mert Buck RBI single egyenlítést ért, így az utolsó alap játékrész előtt 3-3ra álltunk. Nem sokáig maradt a döntetlen, mert a kilencedik inning első játékosa, S. Smith kibombázott egy újabb solo homerunt, amivel 4-3nál visszavettük a vezetést, később még Wiggy jegyzett egy singlet, de Iannetta double playt kapott. Street a végén két kiesés után beszedett egy triplet és egy walkot, de Kerns ellen egy SOval befejezte a mérkőzést, így megőriztük az egy pontos különbséget.
- Másodszor is nagyon szoros küzdelemben arattunk győzelmet idegenben, nagy csatában tartottuk meg a lépéselőnyünket. A csapat négy pontjából S. Smith hármat regisztrált a két hazafutása révén, bevert egy 2run HRt és egy solo HRt, négy beállás alatt három ütéssel zárt és .316al a legjobb átlaga van a csapaton belül, közben a 32. RBIt is elérte. A veterán Giambi ismét lesújtott Clevelandben, ugyancsak 3/4es hatékonyságot ért el, ráadásul az idei első két double találatát rajzolta be, míg az egyetlen kiesésést strikeout formájában kapta. Ezen kívül még Herrera nevéhez fűződött egy pont, aki a napi egyetlen ütéséből, egy singleből szerezte meg a vezetést a csapat javára az ötödik játszmában, amely a tizedik pontszerzése volt a szezonban, viszont elkönyvelte a harmadik hibás rablását. A leadoff hitter Gonzalez négyből kettes mérleggel zárt, egy singlet és egy doublet hozott, az egyik futásunkkal ő ért haza, illetve bemutatott egy újabb outfield assistot. A fentieken kívül még a két rutinos infielder, Helton és Wigginton tudott felmutatni egy-egy single ütést, emellett viszont több lehetőséget is elpuskáztak, mindketten 2-3 LOBt termeltek a végére. A starting 3Bt az utolsó pályára kerülése után futóként Young Jr helyettesítette, majd a kilencedik védekező részére Nelson foglalta el a hármas bázist. Tulowitzki gyenge ütőnapot zárt, mind a négy próbálkozásában mezőny általi kiejtést szenvedett el, csakúgy mint az újonc Blackmon, aki négyből négy out play közben három társát hagyta fent. A sor végén Iannetta is csak egyetlen sétára volt képes a 0/3as lőlapja mellett. Chacin újabb fantasztikus mérkőzést zárt, a hatodik inning közben szenvedte el az első ütést a meccsen, addig no hit-no run teljesítménye volt, ez egyszerre megszakadt, de így is csak két ütést és egy futást engedélyezett. A hetedik inning alatt hoztuk le 115 dobás után, addig hét strikeoutot osztott ki, mellyel kompenzálta a hat walkot, továbbra is őrzi az All-Star esélyeit. M. Reynolds egy kiejtéssel befejezte a hetedik játékot és a 12. holdot regisztrálta. Betancourt a nyolcadik menetben nagyot betlizett és háromból három ütőtől találatot kapott, melyből ketten haza is értek. Belisle postázta mindhárom outot ebben a játékban, de ő sem tudta feltartóztatni elődje embereit, így kiegyenlítettek ellene, az évi negyedik BSt, egyúttal viszont az ötödik győzelmét érte el. Street parázs körülmények között hozta a 22. savet, miután két kieső után a pontszerző helyekre engedett két futót, de egy dobás utáni kiejtéssel véget vetett az összecsapásnak.























3. meccs, szerda: Indians-Rockies 4-3
Az utolsó mérkőzésre több helyen is változott a denveri kezdő, például Helton szabadnapos volt, helyette Wiggy ment át az egyes bázisra, a hármason Nelson kezdett, közben Herrera maradt a kettesen. A bal külső szélen Blackmon pihent és Spilbo játszott, az elkapó Pagnozzi lehetett, akinek Hammel dobott, a hazaiak részéről pedig Tomlin volt a kezdő dobó. Az első akcióban nem jutottunk bázisra, közben az ellenfél is csak egy singlet ért el, de a futót a kettes bázison elrablása után feltartóztattuk. Aztán a második trió se tudta elkerülni a három outot, de az Indians ugyanúgy képtelen volt pályára kerülést kiharcolni, majd a harmadikban meghoztuk az első ütésünket, amikor Pagnozzi tudott felmutatni egy 2out singlet, de CarGo fent hagyta őt, utána viszont az Indians két embert is pályára küldött, Sizemore RBI singleből az előnyt is megszerezték, a futók a kettes-hármas bázisra kerültek, amikor egy balk ítélet révén újabb run született, mire Hafner ellen sikerült hárítani. 2-0ra vezettek a hazaiak, s a következő támadásunk is kudarcot vallott, de ezúttal az Indians is csak egyetlen sétára volt képes, ráadásul a rabló kísérletet meghiúsítottuk. Az ötödik felvonás során Wigginton püfölt ki a nézőtérre egy solo HRt, ezzel végre sikerült a szépítés és a következő hazai ütő részt is magabiztosan fogtuk vissza. A hatodik inningben mindössze egyetlen singlet értünk el Herrera révén, míg a házigazdák oldalán született egy double, majd Hafner vágott be egy 2run homerunt kieső nélkül, így tovább nőtt a különbség a két csapat közt, végül Hammel két újabb walk után tudta abszolválta a nehéz játékot. Ezt követően Tulo ért el egy singlet, egy ütővel később pedig Wigginton újra bevágott egy hazafutást, amely két pontot hozott, tovább viszont nem tudtunk zárkózni, mivel az első csere dobó strikeouttal tartóztatta fel Nelsont és Spilbot. A következő dobó részt Brothers hozta le háromból három ütő kiejtésével, majd a nyolcadik támadásban megint nem tudtunk pályára kerülni, ezután Brothers két embert engedett fel egy kiesővel, de Belisle magabiztosan tudott hárítani, így megtartottuk a 4-3as hátrányt. Az utolsó támadásunkban két strikeout után még S. Smith elért egy doublet, azonban Wigginton ellen befejeződött a mérkőzés, 4-3ra vesztettünk.
- A szerdai utolsó meccset talán már nem vettük annyira komolyan, szerényebb teljesítménnyel alul maradtunk egy ponttal. Hat ütésünk volt a meccsen, melyből Wigginton kettőt ért el, az alkalmi 1B hozta mind a három pontunkat miután bevert két HRt, ezzel 9 hazafutásnál és 27 RBInál jár az idényben. Rajta kívül csak S. Smith tudott extra base hitet szerezni, aki a kilencedik inningben süllyesztett el egy doublet, ami önmaga 19. két bázisos találata volt az évben, de csak 1/4el zárt. Ugyanúgy mint Tulowitzki és Herrera, a két belső infielder szerény napot tartott, a 2B legalább egy nagyszerű fogással vétette észre magát a mezőnyben. Illetve még a backup catcher Pagnozzi regisztrált egy ütést, akinek a single találata az első hitje volt a Rockies színeiben, de a másik két beállása alatt simán kiesett, közben bemutatott egy szép throwoutot a kettesre egy caught stealingért. Giambi az elmúlt két meccs varázslata után képtelen volt ütést felmutatni a négy próbálkozása alatt, egyszer ráadásul strikeouttal búcsúztatták el. A sor tetején Gonzalez és a hetedik pozícióba leküldött Nelson egyaránt 0/4el és két-két elszenvedett dobás utáni kiejtéssel végzett, míg a bal szélső Spilborghs háromból három jelenetben esett ki. Hammel elég zaklatottan játszott és az első hat inningben összesen négy pontot szenvedett el, különösen fájó lehet az ellene szóló balk ítéletből kapott Indians run. A korai hátrányt később sem tudtuk ledolgozni, így nem sikerült elkerülni a starter idei hetedik vereségét, mialatt öt ütést és öt futást kapott. A balos ifjú Brothers a hetedik-nyolcadik inning alatt négy kiejtésből három strikeoutot osztott ki egy ütés és séta mellett, majd a nyolcadik menet utolsó két kiejtését Belisle produkálta.

A NL West állása:

1. Arizona Diamondbacks 41-34 (75 meccs)
2. San Francisco Giants 40-34 (74 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 37-37 (74 meccs, 3.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 34-42 (76 meccs, 7.5 GB)
5. San Diego Padres 32-44 (76 meccs, 9.5 GB)

A két éllovas még nem fejezte be a mostani a párharcát, a D'backs eddig kétszer nyert Kansas Cityben, a Giants pedig 1-1re áll a Minnesota ellen. A két sereghajtó eredményes seriest bonyolított le a napokban, mivel a Dodgers otthon a Tigerst, a Padres pedig idegenben a Red Soxt múlta felül 2-1es összetett arányban. A hétvégén a két LAi csapat egymás ellen fog megmérkőzni, a SF az Indianst fogadja, a SD a Bravest, az Arizona pedig Detroitba megy.

A mieink a következő hétvégén egy kifejezetten nagy presztízs párharcot vívhatnak a New York Yankees ellen, a liga első számú sztárcsapatát mindenki szeretné legyőzni. Óriási meccsekre van kilátás Bronxban, a Yanks félelmetes otthonában, ahol három meccset játszhatunk a következő menetrend szerint: szombat 01:05, szombat 19:05, vasárnap 20:20. Az év egyik legemlékezetesebb párharca következik, élvezzük ki ezeket a meccseket és szurkoljatok mindannyian a csapatért! GO ROCKIES!!!

A támadósor és a védelem bővebb elemzése után, a draft-előzetesünk negyedik kiadásában, kapusposzton tekinthetjük át a Colorado Avalanche jelenlegi szövevényes helyzetét, illetve a 2011-es amatőr játékosválasztón felvonuló legjobb hálóőrökre is vethetünk egy-egy pillantást, bár a mezőnyjátékosokkal ellentétben, igazán kiemelkedő tehetségek nem lesznek a börzén.



Első számú kapusok:

Jelen állás szerint közel sem tekinthető megoldottnak az Avalanche kapuskérdése, ugyanis a következő szezonra jelenleg egyetlen portás sem rendelkezik élő szerződéssel az NHL-csapathoz. A tavalyi idényt nálunk befejező két hálóőrnek egyaránt lejár az eddigi kontraktusa, kettejük közül pedig Peter Budaj korlátozatlan szabadügynök lesz július 1-jével, így az ő távozására jókora esély van. A rutinos kapus 2005 óta becsülettel szolgálta a denveri egyesületet, és bár rendre igyekezett mindent megtenni a csapat érdekeiért a kapuban, képtelen volt hosszútávon betölteni az első számú kapus posztját, most pedig fiatalabb, RFA kollégájával szemben, alighanem neki kell elköszönnie. Budaj a tavalyi szezon közben elérte a 100. győzelmét, mellyel a klub denveri történetében Roy mögött a legeredményesebb portásnak mondhatja magát, ám összességében mégsem tudott soha elég meggyőző lenni, így minden valószínűség szerint, napokon belül elválnak útjai a csapattól. Vele ellentétben, a három évvel fiatalabb Brian Elliott egyelőre még csak korlátozott szabadügynök lesz, vagyis bizonyára a klub továbbra is igényt tart a szolgálataira, legalább cserekapusként. Az elmúlt szezon második felében, Ottawa-ból hozzánk kerülő portás, egy tucat mérkőzés alatt már megmutatta képességeit, de egyelőre túlzottan nem tudta elkápráztatni a szurkolókat, csak felemás produkcióra volt képes, de egy hitehagyott társaság kapujában nem is lehetett volna többet elvárni tőle, bizonyára még lesz alkalma kibontakozni. Jelen állás szerint tehát a szlovák távozása, és a kanadai megtartása tűnik valószínűsíthetőnek, illetve hogy B. Elliott elé próbálunk meg szerezni egy olyan személyt, aki végre megoldja a lassan egy évtizede tartó kapusgondjainkat. Szóba került már az UFA-igazolás, de a klub akár arra is készen áll, hogy a hosszabb távú érdekeket szem előtt tartva, egy fiatal tehetséges portással erősítsen egy komolyabb csere árán, melybe lehet még az 1/11-es draftjogunkat is belevonnánk, ugyanakkor a drafton közvetlenül kapus választása nem várható a csapattól.



















Farmkapusok:

A Monsters tavalyi veterán kapusainak lejárt a szerződése, Jason Bacashihua és John Grahame közül pedig várhatóan legfeljebb csak az egyiküket fogjuk marasztalni, előbbi mellett a fiatalabb kor, utóbbi mellett éppen ellenkezőleg, a nagyobb rutin szólhat, majd a klub eldönti, hogy melyikükre rá számítunk (ha számítunk valamelyikükre), túlzottan nagy jelentősége nincsen - hacsak nem akarjuk valamelyiküket a nagy csapathoz emelni, ami rettentő kockázatos lenne. A 2007-es második körös kiválasztott Trevor Cann hatalmas tehetségnek indult a junior korában, azonban a profinak állását követően, már korántsem tudta hozni a tőle remélt produkciót, és az elmúlt két szezonban csak epizódszerepet töltött be az AHL-csapatunkban. Két év alatt összesen húsz mérkőzésen állhatott be a clevelandiek kapujába, ehelyett jobbára a CHL-es Tulsa Oilers-ben védett, ahol szintén nem nyújtott kiemelkedőt. A jövő szezonban bizonyára még egyszer - utoljára? - megpróbáljuk őt az AHL-ben, de már igencsak szerény esélyekkel szállhat harcba, és az egyesületen belüli kitüntetett helyét is elvesztette az utolsó két év mérsékelt szereplésével, de talán végleg még ne írjuk le.

Prospectek:

A csapat legnagyobb kapustehetségeként Calvin Pickard-t tarthatjuk számon, aki reményeink szerint, néhány éven belül már az NHL-csapatnál is átveheti a hatalmat, és talán-talán a következő időszak meghatározó denveri portása lehet. Játékjogát a tavalyi draft második fordulójában foglaltuk le, azóta a harmadik WHL-szezonjában is elsőrangú teljesítményt mutatott be a bajnokság egyik leggyengébb csapatának ketrecét őrizve, tavasszal pedig megkapta az entry level szerződést a klubtól, azonban az AHL-es rájátszás alatt csak harmadik számú kapus lehetett a két rutinosabb társa mögött. A jövő előtte áll, márpedig a szakemberek fényes folytatást jósolnak a tehetséges portás számára, s ősztől minden bizonnyal megkaphatja az egyik helyet a Monsters-nél, már csak abban kell reménykednünk, hogy a profik közt is tudja folytatni a virágzását, és a szintlépéssel ne essen vissza a juniorok közt megszokott bombasztikus formája, mert ebben az esetben tényleg rövid időn belül helyet követelhet magának akár az Avalanche gólvonala előtt is. Mellette még három kisebb-nagyobb potenciállal rendelkező prospect kapus áll a klub vonzáskörzetében, mindannyiuk számára a 2011/12-es junior szezon végeztével lenne esedékes profi kontraktust adni. Kieran Millan számára a senior év következik a nagy nevű Boston University-n, az első három tanév alatt meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott, a folytatását az utolsó esztendő határozhatja meg. A vele hasonló cipőben járó Kent Patterson a University of Minnesota színeiben készül az utolsó egyetemi szezonjára, első két évében csak cserekapus volt, legutóbb viszont kezdőként is becsülettel megállta a helyét. A finn junior válogatott Sami Aittokallio-nak van a legkevesebb esélye a tengerentúli karrier befutására, mindenek előtt az Ilves Tampere tartalékcsapatából kéne felküzdenie magát a felnőttek közé, hogy az SM-Liiga-ban pontosabb képet kaphassunk a valós tudásáról.

















A 2011-es draft érdekelt kapustehetségei:

John Gibson (USA-U18, USHL)
Az amerikaiak tehetséges portását tartják az idei, szerényebb draft-felhozatal legjobb kapusának, aki nagyjából és egészében az egyetlen hálóőr, akinek reális esélye lehet elkelni az első körben. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a mieink két első fordulós választásából nem fogunk kapust választani, mivel a tavalyi Pickard-húzás után abszolút indokolatlan lenne egy újabb portás, vagyis J. Gibson sem várható hozzánk. A tehetséges hálóőr nagyszerű teljesítménnyel vezette az Egyesült Államokat bajnoki címhez az idei ifjúsági világbajnokságon, amikor a Kanada elleni elődöntőben és a svédek elleni fináléban egyaránt hosszabbításos győzelemmel ajándékozta meg csapatát, miközben 2.34-es kapott gól átlagával és 92.6 %-os védési hatékonyságával a németországi torna legjobb kapusának is megválasztották. A nagy termetű kapus az elmúlt két évadot az amerikai utánpótlás programban töltötte, ahol szintén biztató statisztikákat hozott, 32 meccs alatt 91.8 %-ot és 2.64-et regisztrált. Ugyanakkor egyelőre nem várható, hogy már az ősztől az NHL-ben játsszon, még tapasztatszerzésre van szüksége, amire kiváló alkalom lehet, hogy hamarosan az idei Frozen Four-döntős University of Michigan hallgatója lesz. Nagyobb méreteiből adódóan a szokásosnál nagyobb területet képes lefedni a kapuból, ennek ellenére kifejezetten gyors, atletikus kapusnak számít, míg kedvenc játékosának Ryan Miller-t vallja, egyelőre még erősen kérdéses, hogy vajon a Sabres csillagához hasonló karriert lesz-e képes befutni, de a tehetsége alapján még akár erre is meg lehet az esélye.

Christopher Gibson (Chicoutimi Sagueneens, QMJHL)
Az európaiak Gibson-ja inkább második körös potenciállal rendelkezik, a legtöbb előzetes találgatás ugyanis a 45-60. hely környékére helyezte őt, nem akkora bravúrkapus, mint névrokona, inkább a folytonosság és a stabilitás embere. Édesapja angol, édesanyja finn származású, ő maga mindkét nyelven folyékonyan beszél, az "ezer tó" országában látta meg a napvilágot, ám 15 éves korában a tengerentúlra került, ahol először a saskatchewan-i korosztályos bajnokságokban szerepelt, majd 2009-ben kötött ki mostani állomáshelyén, a Kelet-kanadai QMJHL-ben. A Chicoutimi csapatánál az egykor még az Avalanche által draftolt, közelmúltban visszavonult NHL-kapus, Marc Denis segíti a munkáját kapusedzőként. Kettejük együttműködése különösen az utóbbi esztendőben volt gyümölcsöző, ugyanis a szerényebb újonc szezont követően, C. Gibson a 2010/11-es évadban 37 találkozó leforgása alatt elérte a 92 %-os védési hatékonyságot, 2.42 gólt kapott meccsenkénti átlagban, négy shutout-ot hajtott végre, és egyenlő győzelem-vereség mutató közelében végzett a quebeci liga egyik legszerényebb csapatával. Összességében nagyszerű képességekkel rendelkezik, mivel remekül él együtt a játékkal, kifejezetten gyors, a bottal és a lepkés kesztyűvel egyaránt biztosan képes végrehajtani a védéseit, legfőbb fegyvere pedig az állandóan magas önbizalma. Ha a fejlődése ilyen ütemben folytatódik, belőle is megbízható kapus cseperedhet NHL-szinten, de ehhez első sorban időre és türelemre van szükség az irányába.

Samu Perhonen (JYP Jyvaskyla-junior, FIN-Jr.)
A Central Scouting listája alapján a legjobb Európában védő kapusként végzett, az ő kiválasztását ugyancsak a második kör második felére prognosztizálják a nagyokosok. Perhonen a tavaszi U18-as világbajnokságon ötödik helyen végző finn nemzeti csapat első számú hálóőre volt, s négy mérkőzés alatt két győzelmet, 3.52-es kapott gól átlagot és 87.5 %-os hatékonyságot regisztrált, míg legeredményesebb meccsén, 27 védést mutatott be a Csehország felett aratott 5-3-as diadal alkalmával. Klubcsapatával megnyerték az első osztályú junior ligát, melyből oroszlánrészt vállalt a nagyszerű kapusteljesítménye révén, hiszen az alapszakaszban 29 meccsen 2.71-es GAA és 92.2 %-os hatékonyság került a neve mellé, míg a bajnoki döntő hét fellépése alatt 2.14-et és 91.8 %-ot produkált. A közel 190 centiméter magas portás számára a következő lépés a felnőtt első osztályba való felkerülés lehet, ahol ha ugyancsak meg tudja állni a helyét, akkor esélye lehet rá, hogy komolyan számításba vegyék a tengerentúlon, egyelőre viszont jóval rizikósabb választásnak tűnik az Észak-amerikai kollégáinál, és hiába rangsorolták előkelő helyre, véleményem szerint korántsem várható a második, de lehet még a harmadik körös kiválasztása sem. Akárhol is keljen el, bárki számára hosszútávú befektetés lehet Perhonen, akinek már a neve is a "lepke" szót jelenti finnül - ki-ki döntse el ez mennyire szerencsés egy kapus esetében.

Akire még érdemes figyelni az alsóbb körökben: Matt McNeely (USA-U18, USHL); Matt Mahalak (Plymouth Whalers, OHL); Jordan Binnington (Owen Sound Attack, OHL).

Már csak két nap van hátra az idei NHL-es draftig, pénteken még egy utolsó, draft előtti áttekintéssel fogunk jelentkezni, addig is emésztgessétek a posztonkénti beharangozókat, és próbáljátok meg megtalálni a legmegfelelőbb tehetségeket a denveri jégkorong egyesület számára!


 

Megszakadt a címvédő Colorado Rapids csapatának kilenc mérkőzéses veretlen sorozata, ugyanis múlt szombaton hazai környezetben szenvedtünk 3-1-es vereséget az éllovas Los Angeles Galaxy elleni ki-ki mérkőzésen. A denveri együttes az elmúlt időszakban hiába teljesített eredményesen, a hazai meccseken mostanában nem sok sikert értünk el, és a kaliforniai sztárcsapat elleni fiaskó azt jelentette, hogy már hat mérkőzés óta nyeretlenek vagyunk a Dick's Sporting Goods Park-ban.




















Nagyszerű hír volt a találkozó előtt, hogy Omar Cummings a másfél hónapos kényszerpihenőt követően visszatérhetett a pályára ezen találkozón, mivel újra helyet foglalhatott a cserepadon, és várható volt a bevetése. Ugyanakkor hiányzott még a térdhajlítójával bajlódó hátvéd Marvell Wynne, illetve a vállsérülést szenvedő középpályás Joseph Nane, valamint továbbra sem számíthattunk a tavalyi döntőn térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji-ra sem, míg a jobb szélső Brian Mullan ezen a mérkőzésen töltötte le a még április végén kapott tíz meccses eltiltása utolsó találkozóját. Jóval kellemetlenebb veszteség volt, hogy az előzetesen várt kimaradókon túl még Jamie Smith sem vállalhatta a játékot, mivel a bemelegítés alatt meghúzódott az egyik térdszalagja. Helyére az utolsó pillanatban Nyassi-t állítottuk be, míg érdekes módon a bal hátvéd posztot a szezonban először kezdő Earls tölthette be. A Rapids összeállítása tehát a következőképpen tevődött össze az évad eddigi legfontosabb mérkőzésén: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Earls - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Nyassi - Folan, Casey.

A bajnoki címvédő és az aktuális listavezető rangadójára természetesen telt ház gyűlt össze Commerce City-ben, és a két csapat közti rivalizálás is fokozott szerepet játszott a meccsre való hangolódás jegyében. Az összecsapás nyugodt körülmények közt vette kezdetét, eleinte mindkét csapat játékán érezhető volt a megfontoltság, hogy egyik oldal sem szeretne ész nélkül rárontani a másikra, közben az első kisebb lehetőségek a házigazdák előtt adódtak. Aztán kissé váratlanul, 25 perc játék elteltével a Galaxy szerezte meg a vezetést, miután a jobb szélen Birchall fordulhatott le Earls-ről, éles középre adása pedig a rövid saroknál becsúszva, kétségbeesetten menteni igyekvő Moor lábáról egyenesen a saját kapunkban kötött ki. Egy tehetetlen öngóllal sodródtunk hátrányba az első félidő fele magasságában, majd a folytatásban igyekeztünk egyre komolyabb támadásokat vezetni, ám a mezőnybeli kombinatív játékunk ellenére, igazi helyzetbe képtelenek voltunk kerülni a LA kapuja előtt. Menet közben megszületett a mérkőzés első sárga lapja is az első félóra végeztével, amikor Nyassi részesült figyelmeztetésben egy túlzottan kemény becsúszó szerelést követően. Aztán a félidő hajrájában a vendégek újabb góllal sokkolták a denveri védelmet, Moor rövid felszabadítása után ugyanis Juninho iszonyatosan nagy gólt ragasztott a hosszú felsőbe egészen messziről, a remekül helyezett kísérlettel szemben Pickens kapus hiába úszott a levegőben, esélye sem lehetett a hárításra. Ugyan igyekeztünk becsülettel, és lényegesen többet is támadtunk, mégis két kis villanásnak köszönhetően a Galaxy közel behozhatatlannak tűnő, 2-0-s előnyre tett szert a nagyszünetre, s komoly változásokra lett volna szükségünk, hogy fel tudjunk zárkózni.



















A félidőben Smith mester egy agresszív cserére szánta el magát, ugyanis a szélső középpályás Nyassi helyett pályára küldte a május 4-e óta először újra bevethető Cummings-t, vagyis egyszerre három csatárral igyekeztünk a szépítésért. Néhány perc után pedig máris rettentő komoly lehetőségünk nyílt a válaszadásra, azonban Folan a nagyszerű helyzetbe kerülését követően, nagy erejű lövésével a kapu fölé bombázott. Sorra vezettük a támadásainkat a felzárkózás érdekében, azonban hiába zajlott szinte egy kapura a mérkőzés, nem sok vizet zavartunk Saunders portája környékén. Egyszer csak, a 64. minutumban végre megjött az áttörés, amikor egy hosszú akció végén, Cummings az alapvonaltól kezdett el befelé cselezni a büntető területen belül, majd éles lövése a rövid oldali kapufáról éppen Conor Casey elé pattant, aki a gólvonal előtt tartózkodva, közvetlen közelről sodorta be a játékszert a hálóba. Felzárkóztunk 2-1-re, és felcsillant az egyenlítés reménye a mieink előtt, a hazai közönség is megérezte a lehetőséget, és ha lehet, még nagyobb buzdításban részesítette a közkedvelt helyi sportolókat. A fellángolás azonban nem tarthatott sokáig, mert alig tíz perccel később, Folan egy elvesztett labdát követően csúnyán rácsúszott ellenfele, Juninho lábára, aki komolyabbnak tűnő sérülést szenvedett, a kissé szigorú játékvezető pedig, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül, kiállította az ír légióst. Nem sok esélyünk maradt tíz emberrel az egyenlítésre, de a mieink tényleg mindent megpróbáltak, lendületes akciókat vezettünk emberhátrányban, azonban a nagy rohanás során elvesztettük a labdát a saját térfelünkön, amelyből kettő az egyben lefordulva, Barrett gurított könnyedén a hálónkba tíz perccel a befejezés előtt. A hajrában még Amarikwa-t is beállítottuk Thompson helyett, így ismét három támadóval képviseltettük magunkat a küzdőtéren, de Mastroeni sárga lapján kívül több már nem történt az utolsó percekben, így a Rapids hiába tett meg minden tőle telhetőt, ez a mérkőzés nem rólunk szólt, s 3-1-es vereséget szenvedtünk az egyik legfőbb kihívónknak számító Galaxy együttesétől.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Csalódott vagyok egy ilyen mérkőzés után, úgy gondolom, hogy a csapatom mindent megtett, hogy legalább egy pontot szerezzünk, de ilyen körülmények között esélyünk sem lehetett a boldogulásra. Elégedetlen vagyok a játékvezetéssel, mert az egész találkozó alatt folyamatosan bennünket sújtottak a különböző kétes ítéletekkel, gondolok itt főleg egy tizenegyes elmaradására, vagy éppen Caleb indokolatlan kiállítására, melyekkel teljesen ellehetetlenítették a dolgunkat. Ennek ellenére a játékosaim küzdésével maximálisan elégedett vagyok, az utolsó pillanatokig meccsben voltunk, és két gólos hátrányban sem akartuk feladni a találkozót, nem igazán vagyunk okolhatóak ezért a vereségért. Nagyon örültem, hogy Omar végre visszatérhetett a csapatba, rengeteget számít a jelenléte a pályán, a gólunkat is nagyban neki köszönhettük, és biztos vagyok benne, hogy a következő mérkőzéseken vele még inkább eredményesebben tudunk szerepelni. Nehéz összecsapások következnek, nem szabad túl sokat rágódni ezen a vereségen, előrefelé kell koncentrálnunk, a soron következő feladatokra."

A bajnokcsapat június 27-én, hétfőn, a washingtoni Fehér Házban fog vendégeskedni Barack Obama, amerikai elnöknél, aki még a tavalyi MLS-győzelem kapcsán szeretné kitüntetni a denveri labdarúgókat.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 9-2-7, 34 pont (18 meccs)
2. FC Dallas 8-4-4, 28 pont (16 meccs)
3. Seattle Sounders 6-4-7, 25 pont (17 meccs)
4. Real Salt Lake 6-3-4, 22 pont (13 meccs)
5. Colorado Rapids 5-4-7, 22 pont (16 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-5-4, 19 pont (14 meccs)
7. Portland Timbers 5-6-3, 18 pont (14 meccs)
8. Chivas USA 4-6-5, 17 pont (15 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-6-8, 14 pont (16 meccs)

Ismét visszaestünk az ötödik helyre a szoros nyugati konferenciában, a következő nagy próbatétel pedig a tavalyi rájátszásmenetelés során büntetőpárbaj végeztével kiejtett Columbus Crew személyében állhat előttünk. Az ohioiak elleni idegenbeli mérkőzést magyar idő szerint jövő hétfőre virradóra, hajnali 2-es kezdéssel rendezik meg, és az aktuális keleti harmadik helyezett otthonában nem éppen a Rapids számít esélyesnek, még úgy sem, hogy hat meccs óta nem vesztettünk házon kívül.

Már tényleg csak napok választanak el bennünket az idei NHL Draft eseményeitől, s azok után, hogy az előző epizódban a csatárok terén végeztünk bővebb áttekintést, az előzetes sorozatunk mai kiadásában a Colorado Avalanche védelmével foglalkozunk. Bővebben sorra vesszük a csapat alkalmazásában álló hátvédeket, a profi együttes és a farmcsapat fontosabb tagjait, illetve a már meglévő ifjú bekkeket, emellett pedig szétnézhetünk az idei drafton felvonuló hátvédek között, s természetesen továbbra is gőzerővel keressük, hogy kik lennének a leginkább ideálisak a denveri jégkorong egyesület számára.




















Top hátvédek:

A veterán Foote visszavonulásával az együttes legrutinosabbja, egyben a csapatot leghosszabb ideje erősítő hátvédje John-Michael Liles lett. A hatalmas lojalitással bíró védő aktuális szerződése utolsó szezonja következik, bizonyára újabb évet kell majd lejátszania a cserepletykák kereszttűzében, de ez cseppet sem lesz újdonság neki, hiszen gyakorlatilag a 2003-as bemutatkozása óta minden egyes deadline alkalmával izgulnia kellett. Talán most tényleg nagy esély nyílhat az elcserélésére, ha szeretnénk még értékre váltani őt, de abban is biztosak lehetünk, hogy ő maga semmiképp sem szeretné elhagyni a csapatot, a jégkorongot kizárólag Colorado-ban képzeli el. Már csak ezért is érdemes lenne minél előbb újraszerződtetnünk őt, nem mellesleg a legalkalmasabb személyiség lenne a csapatkapitányi posztra, ha ésszerűen gondolkozik a vezetőség, akkor nem akarunk megválni tőle. Az elmúlt évad kellős közepén megkötött vitatható csere értelmében egy új hátvédvezérrel gazdagodtunk, amikor az egykori 1/1-es Erik Johnson játékjogára tettünk szert. Kétségtelen, hogy a támadójátékunknak és az emberelőnyös játékunknak óriási lökést jelenthet, ugyanakkor védekező teljesítménye bőven hagy kívánni valót maga után. Mindenesetre valószínűleg így kell megszoknunk, mert komoly árat fizettünk érte, biztos hogy rengeteg lehetőséget fog kapni a következő szezonban, s 25-30+ perces játékidővel toronymagasan a csapat legfoglalkoztatottabb hátvédje lehet, szükségünk lesz a lelkesedésére, az erőfeszítéseire, hogy új alapokra tudjuk helyezni a 2010/11-es idény alatt totálisan csődöt mondó hátvédsorunkat, melynek első számú alakja lehet. A mindössze harmadik NHL-szezonja előtt álló Ryan Wilson is már tulajdonképpen topvédőként jellemezhető, mivel a többiek még nála is rutintalanabbak lesznek, vagy korántsem tekinthetők annyira biztos megoldásnak. A sziklakemény ütközéseiről híres 44-es az elmúlt évad alatt sokat fejlődött, és bebizonyította, hogy érdemes bízni benne, ugyan hajlamos volt hibákra, egyértelműen a helyes irányba haladt, és a következő ősztől joggal várhatunk el még többet tőle. Mellettük pedig még Kyle Quincey-t sorolnám a top4-esbe, hiszen annak ellenére, hogy az elmúlt szezon jelentős részét kihagyta egy súlyos vállsérülés miatt, és amikor játszott, akkor is csapnivaló volt, mégis biztosak lehetünk benne, hogy az év elején ő is nagyon sok lehetőséghez fog jutni, és a helye csak akkor fog elbizonytalanodni, ha lesz olyan, aki képes lesz lejjebb szorítani őt a ranglétrán. Nincs más dolgunk, mint reménykedni benne, hogy vissza tud találni a két évvel ezelőtti formájához, amikor vitathatatlanul a csapat élhátvédje volt, azóta viszont úgy fest, az új szerződéssel járó sztárgázsi kissé elkényelmesítette őt. Nem vitás, hogy az utóbbi két játékos helye megkérdőjelezhető, ezért az alattuk következő négyesnek, és a fiatal tehetségeknek is lehet esélyük beleszólni a dolgokba.




















Kiegészítő hátvédek:

Az elmúlt évad nagy szerzeménye volt Ryan O'Byrne, akit bár valamennyien kétkedve fogadtunk, minden előzetes negatív felhangot elcsendesítve, rettentő magabiztos teljesítményt nyújtott az Avalanche összeomló félben lévő kék vonalán. Kifejezetten határozott zongoracipelővel erősödtünk, aki a csapaton belül a legtöbb blokkolást és a legtöbb ütközést regisztrálta, így szinte teljesen biztosra vehető, hogy a lejáró szerződése meghosszabbításra fog találni, mert a jelenlegi helyzetünkben igenis meg kell becsülnünk egy ilyen odaadó hokist, aki például még szó szerint szétszakadó arccal is képes a korongért harcolni a lefújásig. Mellette ráadásul kevés igazán biztos pontról beszélhetünk az alsó párt tekintve, legalábbis ami a tavalyról visszatérő bekkjeinket illeti. Kyle Cumiskey sorsa az elmúlt évi agyrázkódásai miatt lehet erősen kérdéses, két hosszú kihagyása miatt mindössze 18 mérkőzésen léphetett pályára az elmúlt évad során, és azokon sem volt képes legjobb tudása szerint teljesíteni, ráadásul továbbra sem tudni, hogy mikor játszhat újra. Valószínűsíthető, hogy ha felépül, igényt fogunk tartani a szolgálataira a továbbiakban, mivel a hozzá hasonló stílusú Matt Hunwick, akit tulajdonképpen a helyettesítésére hoztunk, nagyon csúnyán leszerepelt, és hónapokon át csak gyámoltalanul szendergett a jégen. A későbbi bajnok Bruins-tól átvállalt bekk az ideje nagy részében rettentő esetlen produkcióra volt képes, nagyon magas hibaszázalékkal dolgozott, csak az utolsó néhány hétben tudott végre megütni egy elfogadható szintet, akkor viszont rögtön megsérült. Bár RFA-játékosokat nem szokás elbocsátani, esetében abban sem lehetne semmi meglepő, ha "elfelejtenénk" új szerződést ajánlani neki, mivel a tavalyi teljesítménye a klubtörténelem legmélyebb negatívumai közé volt sorolható. Az előző szezon jolly joker embere, Jonas Holos rendre csak hatodik-hetedik számú hátvéd tudott lenni az elmúlt évben, kizárólag sérülések esetén vettük számításba, gyakran fel-le lett küldözgetve az AHL és az NHL között. Minden bizonnyal a 2011/12-es szezonban se várhat rá más szerepkör, mivel ha a friss újoncok beérnek, és helyet követelnek maguknak a keretben, akkor elkerülhetetlen, hogy ne őt szorítsák ki, nincs irigylésre méltó helyzetben, nehéz lesz beverekednie magát tartósan az aktív keretbe.



















Farmtehetségek, prospectek:

A meglévő tehetségeink közül kétségtelenül Stefan Elliott tekinthető a legnagyobb névnek, aki az utolsó junior szezonjában az év hátvédje lett a WHL-ben. Annak idején, a 2009-es draft második körében szereztük meg, amikor Duchene és O'Reilly mögött az évi harmadik fogásunk volt, kiválasztása óta pedig folyamatosan fénysebességgel ível felfelé a karrierje. Most pedig már ott tart, hogy az entry-level szerződés megkötését követően, tavasszal az AHL-playoff-ban is feltűnhetett, ahol zseniális játékintelligenciájával egy pillanat alatt kiemelkedett az egész Monsters-ből. Ezek után joggal várhatjuk tőle, hogy ősztől már az Avs-t fogja erősíteni, de mindezt biztosan majd csak az edzőtábor és az előidény határozhatja meg, de abban biztosak lehetünk, hogy hamarosan már kirobbanthatatlan lesz a csapatból, és egy rendkívül hatékony kétirányú védővel gazdagodhatunk a következő évekre. Egy másik komoly tehetség, Cameron Gaunce már tavaly átesett az első NHL-es szárnypróbálgatásain, és természetesen neki is megvan a lehetősége rá, hogy jövőre még jobban bele kóstoljon a legmagasabb osztály vérkeringésébe, de ehhez érdemes lenne több kockázatot vállalnia, és a támadások építéséből is jobban ki kéne vennie a részét, ha szeretne versenyre kelni S. Elliott-tal. Egy másik WHL-ből érkező tehetség, Tyson Barrie 2010-ben volt a liga legjobb védőjének választva, legutóbb "csak" második lett drafttársa mögött, nála kisebb termetű, de abszolút hasonló kaliberű játékos, mint S. Elliott, bár kettejük közül ő nem játszott még az AHL-ben, így pontosan nem lehetünk tisztában vele, hogy mit tud egy szinttel a juniorliga felett, de ugyancsak jó esélyekkel pályazik arra, hogy belátható időn belül debütáljon az Avs-ben. A Lake Erie-ben állomásozó tehetségek sorából leginkább Joel Chouinard szolgál rá a kiemelésre, a fiatalabb clevelandi hátvédeket tekintve egyedül benne van annyi potenciál, hogy feltűnhessen az NHL-ben, bár bemutatkozó szezonjában sokat bajlódott sérülésekkel, de bőven van még ideje a kibontakozásra. A junior korú bekkek közt említést kell tennünk Troy Rutkowski-ról, aki évről évre egyre pontgazdagabb termelésre képes a WHL-es sztárnevelde, Portland Winterhawks-ban, de még egy tanuló évet biztosan el fog tölteni a juniorok közt. Hozzá hasonlóan Stephen Silas-nak is csak 2012 nyarán lehet esedékes profi szerződést adni, addig még egy idényt le kell húznia az egyik leggyengébb OHL-es együttesben, a Belleville-ben, s még bizonyítania kéne a tavalyi draft alatti feltrade jogosságát. Illetve itt van még Gus Young, aki az elmúlt évben újoncként csak epizódszereplő volt a Yale University-n, még három szemesztere van rá, hogy mutasson valamit, mindenek előtt be kéne verekednie magát a csapatába, mivel tavaly mindössze öt meccsen húzhatott korcsolyát.




















A 2011-es draft érdekelt hátvédtehetségei:

Adam Larsson (Skelleftea, SEL)
A draft legjobb hátvédjeként akár 1/1-es kiválasztott is lehet péntek este, amennyiben az Oilers a védőválasztás mellett tenné lenne a voksát - ésszerű lenne a tavalyi támadó 1st overall után. A svéd óriás már most 200 font felett nyom, és az előzetes hírek szerint az Avalanche is élénken érdeklődik iránta, ő is egy lehetőség lehet a második draftcetli kihasználására, azonban az utóbbi napok nyilatkozatai alapján inkább olybá tűnik, a csatárok felé orientálódunk. Nem tudjuk, az Edmonton mit tervez, mindenesetre Larsson lehet a draft legmagasabb helyen elkelő bekkje, bár némileg ellene szól, hogy egyelőre közel sem biztos, hogy az ősztől már az NHL-ben fog játszani, szüksége lehet még egy évre a svéd bajnokságban a további fejlődésre, de bizonyára a draft első pozícióiban lesz olyan csapat, aki még az egy éves várakozást is bevállalna egy ilyen szupertehetségért, és ez nagyon is jó döntés lenne. Larsson 16 esztendősen mutatkozott be az egyik legerősebb európai bajnokságnak tartott svéd elitligában, és újabban már a 2010/11-es idényben bajnoki döntőig jutó Skelleftea együttesének is meghatározó alakja tudott lenni. Részt vett az elmúlt két junior világbajnokságon, és mindkétszer a négy között búcsúzó svéd csapat legponterősebb hátvédje volt, miközben a tavalyi U18-as VB-n egyenesen a torna legjobb védőjének is megválasztották. A Central Scouting által az első számú európai mezőnyjátékosnak ítélt hátvéd, az idei felhozatal egyik legjobban korizó játékosának számít, rendkívül gyors és mobilis, emellett igazán korongbiztos, magabiztosan képes előrevinni a játékszert a saját kapuja közeléből. Emellett pedig fizikai adottságait kihasználva, természetesen az ütközések sem maradhatnak el tőle, amivel már végképp nagyban emlékeztet a két évvel ezelőtti draft 1/2-es honfitárs hátvédjére, Victor Hedman-ra, aki ennyi idős koráig kísértetiesen hasonló karriert futott be, és Larsson is ugyanilyen nagy jövő előtt áll. Biztosan jó vásárt fog csinálni belőle az a csapat, aki mellette határozza el magát, de egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogy a top5-ön belül hol kelhet el, kétségtelenül a mieink radarján is ott van, mégis meglepetés lenne, ha őt választanánk ki, mivel számtalan tehetséges hátvéddel rendelkezünk, a csatárok terén sokkal nagyobb űr tátong az utánpótlásbázisunkban.

Dougie Hamilton (Niagara Ice Dogs, OHL)
A legjobb Észak-amerikai hátvéd, akit a legtöbb előzetesben ugyancsak a top5 választás közé várnak, nagyszerű szezonon van túl az OHL-es rájátszásbeli vitézkedése után. Azonban ő már kevésbé játszhat szerepet a mieinknél, mert amennyiben hátvédet választunk az 1/2-es pick-ből, az minden bizonnyal csakis Larsson lehet, számára sokkal inkább kinéz például, hogy legkésőbb az Islanders fogja elvinni őt az ötödik pozícióban. Hamilton igazán sportos famíliából származik, édesapja evezős, édesanyja kosárlabdázó volt, mindketten olimpiai szinten űzték a sportjukat, a center bátyját pedig tavaly draftolta a San Jose az ötödik körben. A támadószellemű hátvédet a 2009/10-es szezon végén besorolták az OHL második számú újonc csapatába, az IceDogs-ban pedig az idény legjobb elsőéves hokisa címmel jutalmazták meg, miután 16 pontot szerzett 64 mérkőzésen. Az elmúlt szezon ennél is hangzatosabban sikerült számára, kiegyensúlyozott pontszórása révén remek évet zárt, 67 meccs alatt 58 pontot vágott, a rájátszásban pedig végig pont/meccs mutató felett teljesített, nem rajta múlott, hogy végül a főcsoport-döntőben búcsúzni kényszerültek. Az ontariói származású tehetség eddig egyetlen nemzetközi válogatott tornán vett részt, ugyanis 2010-ben tagja volt az Ivan Hlinka emléktorna-győztes kanadai junior csapatnak, ahol mellesleg a potenciális 1/1-es Nugent-Hopkins szobatársa volt. Nem rendelkezik Larsson-féle méretekkel, de őt sem nevezhetjük éppen kis termetűnek, ráadásul jól használja az adottságait, és a palánk közelében kifejezetten eredményes tud lenni a korongért folyó közelharcokban. Játékának főspecialistása a koronggal való érett játéka, remekül szállítja előre a játékszert, és élményszámba menő indításokkal képes kiugratni a csatárokat, követendő példának Bouwmeester stílusát tekinti. Nagyszerűen képzett, felkészült hokis, a várakozások szerint rövid időn belül komoly szerepet tölthet be egy NHL-es csapat kétirányú bekkjeként.

Nathan Beaulieu (Saint John Sea Dogs, QMJHL)
Kicsit csalókának tartom a srácot, mert az ötödik legjobb Észak-amerikai mezőnyjátékosnak, köztük a harmadik hátvédnek sorolták be, ami indokolatlanul magas lehet a pontgazdag QMJHL-es teljesítményére alapozva. A kanadai támadószellemű bekk, némi csúszás esetén még akár a mieinknél is szóba kerülhetne a draft 11. helyén, de nem igazán hozzá hasonló hátvédre lenne szükségünk. A quebeci liga bajnoka és a Memorial Cup-győztes Sea Dogs védelmének alappillére volt az elmúlt szezonban, miután csontra megismételte az egy évvel ezelőtti pontmennyiségét (12 gól, 33 assziszt), és a rájátszásmenetelésből is tevékenyen kivette a részét a 19 mérkőzés alatti 17 egységével. Az idény végén a négy csapatos CHL-tornán beválogatták a Memorial Cup All-Star csapatába, hiszen egy gólt és két asszisztot is jegyzett a megmérettetésen. Első sorban offenzív hátvédként tartják számon, mivel magabiztosan bánik a koronggal, jól tudja szervezni hátulról a csapata játékát, illetve kifejezetten erőteljes és pontos lövésekre képes. Ugyanakkor a QMJHL-ben nem igazán domborodhatott ki, hogy mennyire használható védekezésben, az általános vélekedés szerint mindenképpen erősödnie kéne, hogy idővel keményebb játékra legyen képes hátrafelé is, mert ez elengedhetetlen lenne a sikeres NHL-karrierjéhez. Éppen ezért nem gondolnám, hogy megfelelő választás lenne számunkra, rogyásig vagyunk hasonló kaliberű, kisebb méretű támadó bekkekkel, de máshol bizonyára szükség lesz rá, és komoly hasznot is húzhatnak még belőle.

Ryan Murphy (Kitchener Rangers, OHL)
Ugyancsak az Avalanche hátrébbi első körös választási lehetősége környékére prognosztizálható a draftolása, azonban ő még inkább egy klasszikus kicsi, gyors, offenzív guru hátvéd, de legalább a jóval kompetensebb OHL-ben is tudott már bizonyítani, így nagyobb potenciál lehet benne. Sőt, legutóbb egyenesen az ontariói liga első helyén végzett a hátvédek közti pontlistán, miután 63 meccs alatt 79 pontot szorgoskodott össze, melyből 26-ot gól formájában ért el, ám a rájátszás ideje korán véget ért a Rangers számára. Az évad végeztével beválasztották a legjobb három közé a legkitűnőbb játékos és a legjobb offenzív hátvéd kategóriában a liga edzői által készült szavazásban. Egy évvel ezelőtt, 39 pontig jutott az alapszakaszban, a playoff 20 meccse alatt pedig 17 pontot szórt újonc hátvéd létére. Murphy tavasszal részt vehetett a németországi ifjúsági világbajnokságon, ahol hét mérkőzés alatt 13 pont került a neve mellé, így a torna legeredményesebb hátvédjeként a VB legjobb védőjének is megválasztották. Őrületes támogatást képes adni csapata előre játékának, mivel nagyszerűen lát a pályán, jól méri fel a lehetőségeit, pontos passzokat ad, és PP-ben is igazan kreatív játékmester. Átlagon felüli korcsolyázó tudással bír, igazán mobilis bekk, aki hátulról nem akármilyen lendülettel képes csatlakozni az akciókhoz, ráadásul erős, veszélyes korongokat lő a kapu elé, amiből számtalan helyzet alakulhat ki egy-egy kipattanó vagy belenyúlás után. Kedvenc játékosa Mike Green, ki máshoz is lehetne hasonlítani őt. Ha Beaulieu esetében elmondtam, hogy nem ilyen beállítottságú bekkre van szükségünk, akkor ez Murphy-re hatványozottan igaz, biztosan lesznek olyan kutatók, akiket teljesen elvarázsoltak az offenzív képességei, és ő is az első tíz közelébe várható, de semmiképp sem hozzánk.

Duncan Siemens (Saskatoon Blades, WHL)
S. Elliott bekktársa volt az elmúlt szezonban a Blades csapatában, és amíg a 2009-ben általunk draftolt hokis inkább az előre játékot támogatta, addig Siemens-re sokkal több védekező feladat hárult. Eközben azért természetesen neki is viszonylag sok pont jutott, idén, a második teljes szezonjában az újoncként elért számait gyakorlatilag megduplázva, egészen 43 egységet regisztrált, túlnyomórészt assziszt formájában, így az Avs leendő üdvöskéje mögött a csapat második legponterősebb védőjeként zárt, miközben impozáns, +40-es mérlegre volt képes. Az albertai származású bekk nem tartozik a kimondottan támadószellemű hátvédek közé, sokkal inkább nevezhető fizikális játékosnak, már csak abból kifolyólag is, hogy gyermekkori példaképének Scott Stevens-t tartja. Siemens kiváló fizikai adottságokkal rendelkezik, és nem is fél használni a testét, s amellett, hogy bátran belemegy a szerelésekbe, és masszív százalékkal oldja meg az egy-egy elleni helyzeteket, igazán kemény srácnak tekinthető, aki ha kell, még verekedni is képes. Továbbá a koronggal sem bánik ügyetlenül, képes jó döntéseket választani a jégen, de leginkább a hátsó stabilitás fenntartására fókuszál, ám a WHL-ben gyakran feltűnt a jégen emberelőnyben is. Mindenképpen az első kör első felére jogosító potenciállal bír, számunkra sokkal inkább hasznos húzás lenne az 1/11-es pick-ből, mint az előbbi két bemutatott személy, kevés defenzív attitűddel rendelkező, romboló hátvéd alkotja a keretünket, egyáltalán nem lenne rossz választás. Nem tudhatjuk, hogy bent marad-e a 11. helyig, mert ha előttünk még valaki hasonlóan gondolkozik, és inkább egy védekező bekket preferál, akkor könnyen lehet, hogy Murphy-ék helyett rá fog esni a választásuk, így abszolút el tudom képzelni akár a legjobb tíz között is.

Jamieson Oleksiak (Northeastern University, HE)
Az első egyetemi szezonját letudó, égimeszelő bekk ugyancsak fizikai hokisnak tekinthető, méghozzá a legbrutálisabb fajtából, viszont a jégkorong érdemi részében kevésbé tud annyira hasznosan teljesíteni, sokkal inkább a méretei miatt rangsorolják annyira magasra, hogy a 10-15. hely környékére teszik az előzetes tippekben. Közel két méteres magassága mellé majd' 110 kg-os testsúly párosul, tipikusan a csatárok réme az ilyen hátvéd, aki ellen senki sem szeret játszani, és már csak a fizikai adottságaival is képes sakkban tartani az ellenfeleket. Oleksiak 34 mérkőzés alatti 12 pontjával csapata második legeredményesebb védőjének bizonyult a 2010/11-es idényben, míg +13-as plusz/mínusz statisztikájával a legjobb lett a Northeastern csapatán belül. Kanadában látta meg a napvilágot, de édesapja amerikai származása révén kettős állampolgár, és az amerikai válogatottat választotta magának, a csapat színeiben jelen volt a 2009-es Ivan Hlinka emléktornán, azonban az idei junior VB-n résztvevő keretbe nem került be, csak az előzetes edzőtáborban lehetett ott. Oleksiak személye is egy érdekes kérdés, mert az 1/11-es választási lehetőségünk környékén találhat csapatot magának, ha tovább folytatódik a kissé értelmetlen áradozás róla, akkor még ennél is magasabban kelhet el, de az sem zárható ki, hogy lejjebb fog csúszni, és nála határozottabb jégkorongtudással rendelkező hátvédeket fognak előbb kiválasztani.

Akire még érdemes figyelni az 1/11-es helyre: Oscar Klefbom (Farjestad, SEL); Joseph Morrow (Portland Winterhawks, WHL); Connor Murphy (USA-U18, USHL).

Akire még érdemes figyelni az alsóbb körökben: Michael Paliotta (USA-U18, USHL); Craig Duininck (Windsor Spitfires, OHL); Stuart Percy (Mississauga St. Michael's Majors, OHL); Tyler Hansen (Kamloops Blazers, WHL); Colin Suellentrop (Oshawa Generals, OHL).

Ezúttal is várom az észrevételeket, hogy kit szeretnétek leginkább az Avalanche-nél látni a felvonuló hátvédek közül! A néhány nap múlva esedékes következő epizódban pedig a kapusfelhozatal elemzésével kívánok foglalkozni.

Az elmúlt hétvégén rendezték meg az első interleague párharcokat az MLBben, és a Colorado Rockies sikerrel vette az ALes élcsapat Detroit Tigers jelentette akadályt, mivel a három hazai mérkőzés közül kettőt behúztunk Cabreráék ellen, így javítottunk a helyzetünkön.






















1. meccs, péntek: Rockies-Tigers 13-6
Az idei első interleague mérkőzésünket péntek este tartották meg a Coors Fielden, amikor a szokásos összeállításunkban álltunk fel. Az infielden a Helton-Nelson-Tulo-Wiggy négyes kezdett, kívül Blackmon, CarGo, S. Smith kaptak lehetőséget, az elkapó Iannetta volt, közben a csapat kezdő dobója Hammel lehetett, a vendégeknél Porcello kezdett. Az első inningben rögtön gondjaink voltak és egy kieső után egy szándékos sétával teli pályát ért el a Detroit, de loaded 1outnál Ordonez ellen sikeresen védekeztünk, viszont utána Avila egy RBI walkkal megszerezte a vezetést a Tigers javára. Ezzel szemben a mieink első támadásában egyetlen pályára kerülés sem történt, aztán másodszor már a Tigersnél is kiesett a három soros ütő. Legközelebb részünkről S. Smith singlelel, Wiggy sétával, Blackmon singlelel alakított ki loaded 1out helyzetet, melynél Iannetta tudott eredményes lenni egy RBI singleből, majd a dobó Hammel harcolt ki sétát loadednál, amivel már átvettük a vezetést, őt követően a további loaded helyzetnél CarGo lőtt ki egy sac flyt a jobb szélre, még mindig két emberünk a pályán volt, melynél Nelson bombázott be egy 3run homerunt a left fielden, így a hat pontos második inning után 6-1es előnyre tettünk szert. A következő játékban a Detroit csak egyetlen singlet volt képes felmutatni, a denveri akcióban pedig S. Smith hintett egy triplet, aztán Wiggy játéka alatt a 3B fielding errorból szereztünk pontot, Blackmon is pályára jutott egy singlelel, majd két két kiesést követően CarGo küldte haza mindkét futónkat egy 2run RBI doublelal, ami után már 9-1re vezettünk. A Tigers a negyedik menetben se ért pályára, azonban a mieink megint lecsaptak, Helton single után Tulo rajzolt be egy RBI doublet és még Blackmon is pontot szerzett egy RBI singleből, 11-1re álltunk négy játék után. Hammel az ötödikben is hibátlanul tartotta vissza az ellenfél próbálkozásait, majd három ember kiesése közt CarGo bevert egy solo HRt. 12-1nél a Detroit két single és egy walk által megtöltötte a bázisokat, Peralta pedig kitűzött egy grand slamet, de ezzel a négy pontos ütéssel is még hét futás volt a lemaradásuk mögöttünk. A hatodik támadásban ráadásul két kieső után Wiggy talált be egy doublelal, ami után Blackmon volt eredményes egy újabb RBI singleből. A hetedik játékban Hammel két embert engedett fel egyetlen kiesővel, amikor Belisle váltotta, ellene Martinez jegyzett egy RBI groundoutot, de egy SOval befejezte a támadást, közben nálunk semmi se történt. A folytatásra is maradt Belisle, mindössze egy single született ellene, a támadásunk megint eredménytelen volt, majd az utolsó játékot már Mortensen mögött hoztuk le, aki két ütést is kapott, de egy Mortensen-Tulo-Helton double play révén fejeztük be a mérkőzést, amelyen 13-6ra fölényesen diadalmaskodtunk.
- Elképesztő ütőparádét mutattunk be az idei első meccsen, amikor ALes csapattal találkoztunk, 14 ütésből 13 futást szereztünk és nagyon kiütöttük a Tigerst. Gonzalez volt a legeredményesebb játékosunk, mivel a 2/4ig jutó leadoff hitternek összesen négy pontot köszönhettünk a pénteki mérkőzésen, eredményes volt egy biztonságiból, két futást szerzett egy doubleból és még az idei tizedik rakétájét is bedurrantotta. A szezonban már 42 RBInál tart, közben egy fantasztikus throwoutot is végre hajtott a meccsen. Blackmon a sor hetedik helyéről megint nagyon magabiztos produkcióval állt elő, négyből négy singlet írhatott fel, a második kettő után pontot regisztrált, így már 6 pontos és .410es átlaggal bír az évben. Nelson egyetlen találatot jegyzett a mérkőzés alatt öt próbálkozásból, de az egy 3run HR volt, élete első nagy ligás hazafutása lett. Tulowitzki ugyanúgy 1/5ös hatékonyságot tudott elérni, már a 17. doublet szállította az évben, amelyből az idei 46. futását küldte be, így őrzi .273nál az összesített átlagát. Helton és S. Smith mindketten két ütést hoztak öt beállás alatt, de közvetlenül pontszerző egyikük sem tudott lenni, viszont az outfielder immár a negyedik triple találatát süllyesztette el és két hazaéréssel zárt. Iannetta három kieséses játék közt egy RBI singlet tudott felmutatni, bár bázison hagyta négy társát, már a 29. RBIt tolta be az évben. Wigginton erejéből egyetlen ütésre és egy sétára futotta, de az egyedüli játékosunkként háromszor is körbe tudott érni. Hammel egy nehéz inninggel kezdte a mérkőzést, aztán viszont összeszedte magát és legközelebb már csak 12-1 után engedélyezett pontokat a vendégeknek. 6.1 inninget töltött el a pályán, kisebb sérülés miatt vittük le, ezalatt hat pontot szereztek ellene, a bases loaded walk mellett egy GSt kapott és egy RBI groundoutból is beért egy futó a lecserélése után. Ettől függetlenül megszerezte a negyedik győzelmét a szezonban, támadásban pedig teli pályánál sétált, ami már a negyedik RBI volt tőle. Belisle öt kiesőre szállt be, vagyis befejezte a hetediket és lehozta a nyolcadik játékot, ezalatt mindössze két singlet engedett, ellene új futó már nem ért haza. Mortensen a kilencedik inninget két ütés ellenére biztosan abszolválta egy game ending double playnek köszönhetően.



2. meccs, szombat: Rockies-Tigers 5-4
A másnap esti második mérkőzésre egyetlen változás történt a kezdőcsapatban, hogy a jobb szélen S. Smith helyén Spilbo játszott, mivel az ellenfélnél bal kezes dobó kezdett Coke személyében, közben nálunk Ubaldo készülődött a startra. Kezdésként magabiztosan tartottuk vissza az első három riválist, de a felső hármas se volt képes pályára férkőzni. A második menetben a vendégek egyetlen singlet tudtak elérni, viszont a denveriek megtöltötték a bázisokat egy Wiggy single és két séta jóvoltából, kicsit balszerencsések voltunk, mert a loaded 2out helyzet éppen a dobóra jött ki, ennek dacára Jimenez bevágott egy 2run RBI singlet, majd CarGo is eredményes tudott lenni egy RBI singleből, így 3-0 arányban előnybe kerültünk. A folytatásban mindössze két kieső után engedélyeztünk két singlet az ellenfélnek, viszont részünkről is csak egyetlen Helton walk történt, utána sorban hárman búcsúztak. A negyedik inningben veszélyes akciót vezettek a detroitiak, kieső nélkül kerültek a szélső bázisra, azonban végre hajtottunk egy remek double playt, melynek végén Tulo kidobta a home platere tartó futót, aztán viszont Peralta RBI doubleból szépítettek, de egy szándékos sétát követően a dobó elleni strikeouttal lezártuk a balhés inninget. A következő akcióban két walkot értünk el Ubaldo és CarGo jóvoltából, ám Nelson kiesett a 2in-2out helyzetnél, majd az ötödik detroiti próbálkozás mindössze egy 2out doublet hozott, míg nálunk legközelebb Tulo single találata után Wiggy szállított pontot egy RBI doubleból, még két sétával teli pályát értünk el, de Ubaldo called strikeout áldozata lett. A hatodik tetején hamar beszedtünk két singlet, Ubaldo pedig megsérült így lehoztuk, Lindstrom a folytatásban Raburntől kapott egy 2run RBI doublet, miközben a harmadik futót Spilbo kidobta a home platen, de két SOval sikeresen védekeztünk és még maradt a 4-3as vezetés. A folytatásban az első detroiti reliever ellen Nelson küldött be egy solo homerunt, Heltont viszont a séta után elkapták lopás közben. A hetedik inningben M. Reynolds folytatta, aki kapott egy singlet, de aztán sikeres double playt mutattunk be, majd egy walk után összejött a harmadik out, közben részünkről kiesett a három ütő. A nyolcadik dobórészt Betancourt hiba nélkül teljesítette, de támadásban csupán a csere ütő EYJR révén regisztráltunk egy sétát, aki a kettes bázison maradt fent a sikeres stealt követően. Az utolsó menetben természetesen Street következett, aki kiszórt könnyen két embert, majd beszedett egy ütést, Boesch RBI singleből egyetlen pontra felzárkóztak a vendégek, ám Cabrera ellen le tudtuk zárni a meccset, így meglett az 5-4es győzelem.
- Annak ellenére győztünk, hogy csak 6 ütésünk volt az ellenfél 12 darabjával szemben, végig megtartottuk az előnyt, így sorozatban a negyedik meccsünket vívtuk meg sikerrel. Wigginton volt az egyetlen emberünk, aki két ütést tudott felmutatni, mivel négy beállás alatt egy singlet és egy doublet jegyzett, utóbbiból az idei 23. RBIt sszállította és már .266ra emelte az átlagát. Nelson megint egyetlen ütéssel rendelkezett, ami újra egy HR volt, a tegnapi 3run jack után most egy szerény egy pontos bombát jegyzett, második hazafutása volt az évben, mellette a négy out play alatt öt LOBt ért el. Gonzalez és Tulowitzki mindketten 1/4es statisztikára voltak képesek, közülük előbbi egy pontot érő singlet, utóbbi egy sima singlet jegyzett, mely után futást termelt, közben az outfielder bemutatott egy zseniális elkapást a mezőnyben. Helton már képtelen volt ütést elérni, de két kieséses játéka mellett két alkalomal is sétával támogatta a támadásunkat, pontosan ahogy a 0/2es Iannetta is tette. Hozzájuk hasonlóan a két szélső outfielder Blackmon és Spilborghs sem jegyeztek találatot, mindketten egy-egy alkalommal sétáltak és a jelenésük végén körbe értek, a RF még egy pazar home throwt is végrehajtott. Az egyetlen pinch hitterünk Young Jr volt, aki a nyolcadik játékban a dobó helyén egy walkot tudott kiharcolni és az évi negyedik rablását is letudta. Jimenez végre megszerezte első hazai győzelmét a szezonban, miután öt inninget a pályán töltve három futást kapott, ebből ráadásul kettő már azután történt, hogy támadásban egy csúszás közben megsérült a lába. A hatodik inningben kiejtés nélkül állt, amikor két emberrel a pályán vádi húzódás miatt le kellett cserélnünk. Összesen nyolc ütést és két sétát szenvedett el, öt strikeoutot szórt, emellett még támadásban egy ütésből megszerezte az idei első két pontját és egy sétát is elért. Lindstrom üggyel-bajjal lehozta a hatodik játékot, két ütést is elszenvedett, de csak a kezdő dobó embereit engedte haza érni, két SOval nagyot mentett a végén. Hozzá hasonlóan a balos M. Reynolds is a tizedik holdot regisztrálta, amikor két pályára engedést és két outot produkált a hetedik játékban, az utolsó embert Belisle tartóztatta fel. A nyolcadik inningben Betancourt nyolc dobásból szórt ki három ütőt, egyiknek SOt adott, már a 15. hold volt tőle. Street a hajrában két out után bizonytalanodott el és egy pontot leadott a két pontos előnyből, de így is magabiztosan szállította az idei 20. savet.





















3. meccs, vasárnap: Rockies-Tigers 1-9
A vasárnap délutáni záró meccsen már a söprésért szállhattunk harcba, közben a denveri kezdőbe visszatért a RF S. Smith, illetve elkapónak Pagnozzi állt be, míg a dobónk Cook lehetett, a másik oldalt pedig a veszélyes Verlander kezdett. Az első menetben a Tigers egyetlen 2out singlet jegyezhetett fel, a mieink viszont még ennyire is képtelenek voltak. Majd legközelebb a vendégek rögtön két ütést süllyesztettek el, Raburn RBI single után a vezetést is megszerezték, aztán engedtünk még egy sétát, de a bases loaded helyzetet Kelly ellen elhárítottuk, viszont a következő akcióban a singlelel bázisra kerülő Tulot két ember is fent hagyta a harmadik kanyarnál. A harmadik inning alatt Cook egy hit-by-pitchet hibázott, majd belenézett egy doubleba, két ember volt a pontszerző helyeken, amikor Avila egy sac flyból küldte haza az előnyösebb helyzetben lévő társát, majd két strikeouttal befejeztük, de a kettő közt még Dirks is betalált egy RBI singlelel, így 3-0ra mentek a vendégek. Harmadik nekifutásra egyébként háromból három ütőnk kiesett, ezután Cook beszedett egy újabb singlet és egy RBI triplet Kellytől, a mieink pedig újfent nem tudtak bázisra jutni, így 0-4re álltunk négy menet után. Az ötödik felvonásban meglepetésre simán vissza tudtuk tartani a három soros ellenfelet, majd Wiggy révén beütöttünk egy solo homerunt, mellyel végre összehoztuk az első pontunkat, azonban Blackmon hiába ért el egy singlet, mert pickoffal leszedték őt. Ezt követően is maradt Cook és egy séta után egy Wiggy-Nelson-Heldon double playel védekeztünk mögötte, ám támadásban megint eredménytelenek voltunk. A hetedik inningre cseréltünk dobót, Brothers fellépése viszont nagyon balhésan sikerült, mivel elszenvedett azonnal két ütést, a második körben S. Smith errort ért el és pontot szereztek, majd egy séta után Pagnozzi passed ball után a dobó hibájából harcoltak ki futást, ami közben megsérült és lecseréltük. Mortensen ellen pedig Avila is bepakolt egy RBI singlet, mire egy Tulo-Helton dupla játékkal be tudtuk fejezni az etapot 1-7es állásnál. Ezzel végképp eldőlt a mérkőzés, ha netán lett volna még reményünk, majd a hetedik támadásban egyedül Tulo ért el egy singlet, aztán a nyolcadik menetben Mortensen visszatartotta mindhárom ellenfelét, de részünkről megint csak egy futó járt a pályán. Ezt követően a végső inningben a Detroit még egy back-to-back HRt vágott be Boesch és Cabrera révén Mortensen bánatára, a legutolsó akciókban pedig sokadszor is csődöt mondtunk, ezzel 1-9 lett a végeredmény.
- A vasárnapi meccsen visszavágott a Tigers az előző két vereségért és magabiztosan legyőztek minket, közben 13-4 arányban volt több ütésük. Az egyetlen pontunkat Wigginton szállította, aki az ötödik menetben besózta az évi hetedik HRt, viszont a másik két beállásában simán kiesett. A négy ütés közül Tulowitzki kettőt is elért, négy próbálkozásából kétszer singlet süllyesztett el, de haza érni egyik után se tudott, ugyanakkor volt egy nagyszerű megmozdulása védekezésben. Mellettük még Blackmon regisztrált ütést, az újonc outfielder 1/3al zárt a singlenek köszönhetően, ellenben a többiek a semmit nem tudtak hozzátenni, mivel még sétánk se volt, de legalább relatíve kevés strikeoutot szenvedtünk el. Nelson háromból semminél tartott, amikor az utolsó két játékra a mostanában sokat mellőzött Herrera vette át a helyét a kettes bázison. Gonzalez és Helton mindketten 0/4es mutatóval fejezték be az összecsapást, pedig mindketten jó formában voltak mostanában. S. Smith háromból három játékban jutott a kiesés sorsára, közben két társát is bázison felejtette és megvolt az évi első error, amiből közvetlenül futást is kaptunk. Az alkalmi elkapó Pagnozzi ezen a mérkőzésen mutatkozott be a Rockiesban, mindkét támadó megmozdulásában kiesett, és a meccs vége felé védekezésben is akadtak megingásai, például egy passed ballt követett el. A két csereütő közül Young Jr flyoutot, Spilborghs dobás utáni kiejtést szenvedett el az egyetlen jelenetében. A rutinos Cook több alkalommal is gondba került, még egész olcsón megúszta, de a hat inning alatt elszenvedett négy pontja ilyen impotens támadójáték mellett csak vereséget jelenthetett. Már a második Lt írhatta fel magának, közben az ERA statisztikája a 5.00 felé közelít. Az újonc Brothers a hetedik játékban alaposan fejre állt, két ütésből és egy sétából három ember ért haza ellene, igaz abból két runt errorból kapott, egyiket a saját missed catch hibájából, amikor rácsúsztak a kezére a home platen és megsérült, ezért nem tudta végrehajtani az elkapást. Le kellett cserélni és Mortensen magabiztosan hozta le a maradék három inninget, azt leszámítva hogy a kilencedik menetben egymás után két HRt szedett be, de a lényegen már semmit se változtatott.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 39-33 (72 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 39-34 (73 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 35-36 (71 meccs, 3.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 32-41 (73 meccs, 7.5 GB)
5. San Diego Padres 30-43 (73 meccs, 9.5 GB)

Nagyon jól jöttünk ki ebből a hétvégéből, mert a riválisoknak kevés sikerük volt az AL csapatok ellen. A Giants például söpréssel bukott az A's ellen és a D'backs is csak egyetlen győzelemre volt képes a White Sox ellen, közben a Padres 3-0val bukott Minnesotaban, a Dodgers pedig NLen belül kapott ki háromból kétszer az Astrostól. A folytatásban a SF a Twinst, a LAD a Tigerst fogadja, az Arizona a KChez, a SD pedig a Bostonhoz utazik.

Számunkra következik az első idegenbeli interleague series, melyen három meccset vívhatunk meg az AL Central éllovas Cleveland Indians ellen. A Detroit is vezette a csoportot, mielőtt találkoztunk volna velük, reméljük ellenük is legalább ilyen sikereink lesznek, de házon kívül biztosan nem lesz könnyű párharc. A meccseket a következő időpontokban fogják megrendezni: kedd 01:05, szerda, 01:05, csütörtök 01:05. Várunk mindenkit kommentelni a meccsek alatt, szurkoljunk együtt a denveri srácokért! GO ROCKIES!!!

Az NHL draft mellett a 2011-es NBA-s amatőr játékosbörzére sem árt odafigyelnünk, bár a jégkorongos tehetségválogatóval ellentétben, a helyi kosárcsapat, a Denver Nuggets együttese korántsem rendelkezik annyira előkelő választási lehetőséggel, az elmúlt éveket figyelembe véve, már az is nagy dolog, hogy idén van draft pick-ünk, ráadásul választani is szeretnénk belőle. Így aztán mindenképpen ajánlott, hogy koncentráljunk George Karl és stábja munkájára, és a következő írásomban a Nuggets potenciális első körös választását próbálom meg felfedni, amikor szót ejtenék róla, hogy az elmúlt hetek kutatásai alatt ki mindenki merült fel a klub látómezején.





















Az idei NBA draftot június 23-án, csütörtökön, Newark-ban, a New Jersey Nets otthonául szolgáló, Prudential Center-ben rendezhetik meg, ahol a számtalan tehetség közül két kör alatt összesen 60 junior korú, többnyire frissen egyetemről érkező játékos kerülhet kiválasztásra a profi NBA-csapatok által. A 2011-es 1/1-es választási joggal az elmúlt szezont sereghajtóként befejező Cleveland Cavaliers együttese rendelkezik, míg a coloradói klub - jelen állás szerinti - egyetlen szelekciójára majd az első kör 22. pozíciójában kerülhet sor.

A Nuggets utoljára a két évvel ezelőtti drafton képviseltette magát, amikor megszereztük az irányító Ty Lawson játékjogát, akit az 1/18-as pozícióban ugyan a Minnesota Timberwolves választott ki, de egy cserüzlet nyélbeütése után, gyorsan a birtokunkba vettük őt. A North Carolina University-ről egyetemi bajnokként érkező tehetség másfél évig Billups szárnyai alatt nevelkedett, majd az Anthony-cserét követően a csapat első számú irányítójává lépett elő, és reményeink szerint a következő időszak meghatározó PG-ja lesz Denverben. Ugyanebben az évben még a második körben a spanyol Sergio Llull-t választottuk ki, de később tovább adtuk őt a Houston Rockets-nek. Azelőtt 2006-ban szerepeltünk a drafton, de a második körben kiválasztott Leon Powe-t azonnal elcseréltük a Celtics-hez, a 27 esztendős erőcsatár pedig jelenleg a Memphis Grizzlies alkalmazásában áll. A 2005-ös börzén ténylegesen részt vettünk, de a két első körös választásunk közül Julius Hodge (20. pozíció) hamar eltűnt a süllyesztőben, Jarrett Jack (22. pozíció) pedig soha nem is játszott nálunk, de legalább az NBA-ben képes volt megragadni, s egyébiránt utóbbi helyett szereztük meg az akkori draft 27. kiválasztottját, Linas Kleiza-t a Portland-től. 2004-ben az 1/20-as választásunk Jameer Nelson-ra esett, de azonnal a Magic-nek adtuk egy 2005-ös 1st-ért, és azóta is a floridaiakat erősíti. A 2003-as draft a klub történetének legmagasabb választását tartogatta, amikor meghatározó jelentőséggel bírt az 1/3-as helyen megszerzett Carmelo Anthony draftolása, vele zsinórban hét szezonban bejutottunk a rájátszásba, ám idén tavasszal elcseréltette magát a New York Knicks-hez, amiből számtalan remek ellenértékkel gazdagodtunk. Majdnem ennyire fontos volt még számunkra a 2002-es draft, ugyanis az évi összetett hetedik választás Nené Hilário-t a Knicks-től szereztük meg aznap, és a brazil center azóta is a csapat húzóemberei közé tartozik.

Jól látható, hogy az elmúlt években közel sem mindig használtuk ki megfelelően a draft adta lehetőségeket, számtalan alkalommal inkább egy-egy játékosüzletben felhasználtuk a draftjogokat, vagy éppen azonnal tovább cseréltük a kiválasztott tehetségeket. Azonban most George Karl mester kifejezetten érdeklődően várja a börzét, és a denveri stáb rendkívül alapos kutatómunkát végez, számtalan tehetség járt nálunk előzetes tréningeken, szóval biztosak lehetünk benne, hogy jövő csütörtökön mindenképpen olyan fiatalt szeretnénk kiválasztani, akivel hosszú távra tervezünk.


















Lehetséges erőcsatár/center választások:

Nem titok, hogy a Nuggets leginkább egy négyes-ötös poszton bevethető tehetséget keres az idei drafton, aki az elkövetkezendő években meghatározó szerepet tölthet be a csapat palánk alatti játékában, nagy eséllyel az első körben ide fogunk játékost választani. Az elsődleges kiszemeltünknek talán Chris Singleton-t tekinthetjük, akit a 22. helyen lenne is esélyünk megszerezni. A nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező erőcsatár a Florida State színeiben, harmadévesként 13.1 pontot, 6.8 lepattanót, 2.0 labdaszerzést és 1.5 blokkot átlagolt meccsenként az egyetemi ligában, hangzatos defenzív teljesítménye nyomán pedig az ACC legjobban védekező játékosának is megválasztották az idény végeztével.

Mellette komoly érdeklődésünket fejeztük ki a Morehead State-es Kenneth Faried irányába, aki az elmúlt idényben a kis csapat vezéregyénisége volt, és utolsó college szezonjában 17.3 pontos, 14.5 lepattanós átlagteljesítményre volt képes. Kiválasztását előreláthatólag a 15-20. pozíció környékére prognosztizálják, vagyis nem kizárt, hogy feljebb kéne mozognunk érte a sorban, de Karl megerősítette, hogy bizonyos esetekben a csapat készen ál a feltrade-re, márpedig Faried alighanem megérne egy kisebb értékű cserét a drafthelyek közt.

Ezen kívül még a nagy tehetséggel bíró Nikola Vucevic lehet ott az előzetes listánk élcsoportjában, akinek a kiválasztása szintén a Nuggets-pick környékére tehető, a USC-s nagyember is védekező specialista hírében áll, junior szezonjában pedig 17-es pontátlaga mellett a lepattanókat is két számjegyben szállította. Szóba került még a Maryland végzős centere, Jordan Williams, s a San Diego State-ről érkező Malcolm Thomas ugyancsak megfordult a mieinknél, de rajtuk kívül még a Colorado State-es Andy Ogide-vel is felvettük a kapcsolatot, akinek a drafton való kiválasztására vajmi kevés az esély, de könnyen lehet, hogy szabadügynökként szerződést ajánlunk majd neki, mivel a közös edzések után a denveri stáb rendkívül elégedett volt a senior-ként All-MWC-team-be beválasztott, nigériai felmenőkkel rendelkező centerrel.



















Lehetséges irányító/dobóhátvéd választások:

A célkeresztben leginkább a magas posztokra való erősítés szerepel, ugyanakkor kifejezetten élénken érdeklődünk hátvédek iránt is. Nem kizárt, hogy adott esetben egy második körben kiválasztandó PG/SG-tehetségre le fogunk csapni, vagy legalább a leendő draftolatlan szabadügynökökre fáj a fogunk, és szeretnénk már most testközelből megismerkedni néhány potenciális jelölttel. Mindenesetre a fentebb említett négyes-ötösök mellett számtalan irányító és dobóhátvéd is megfordult a közelmúltban Denverben. Akik közülük várhatóan el fognak kelni a drafton azok, Iman Shumpert a Georgia Tech-ről, Travis Leslie a Georia-ról, Nolan Smith a Duke-ról, valamint Charles Jenkins a Hofstra-ról, mindannyiukat az első kör végére, ill. a második forduló elejére várják a szakemberek, és mindhármójuk bevethető irányítóként és dobóhátvédként egyaránt. További három abszolút point guard is feltűnt a csapat kutatómunkája eredményeképpen, ők a következők: Cory Joseph (Texas), Corey Fisher (Villanova), Jacob Pullen (Kansas State). Itt még kötelességünk megemlíteni a helyi Colorado University üdvöskéjét, Cory Higgins nevét, aki az utolsó évében 16.1 pontos átlagteljesítményre volt képes, így nem csoda, hogy felhívta magára a csapatunk figyelmét, és mindenképpen értékes választás lehet számunkra a második forduló végén, vagy később szabadügynökként.

Lehetséges kiscsatár/swingman választások:

A hátsó és az első posztok képviselői mellett figyelő szemeinket néhány klasszikus swingman-re is kivetettük, bár a kettes-hármas poszton bevethető draftolandó tehetségek közül legfeljebb a Washington végzőse, Justin Holiday tagsálható reális eséllyel egy második kör végi kiválasztásra. Mellette még a North Carolina-s Will Graves, illetve a Stanford-os Jeremy Green nevére érdemes figyelnünk, ugyanis J.R. Smith várható távozásával könnyen lehet, hogy megpróbálunk egy fiatal helyettest hozni erre a posztra, aki idővel helyet követelhet magának a profi keretben.






















A drafton ott lesz a minden helyi kosárlabda-rajongó által közkedvelt Alec Burks is, aki a Colorado University színeiben elévülhetetlen érdemeket szerzett a Buffs tavalyi Big12 tourney-meneteléséből, fantasztikus teljesítménye révén pedig a draft legtehetségesebb bedobójának számít. A sophomore kettes az elmúlt szezonban 20 pont feletti átlaggal, és közel 47 %-os mezőnydobó-hatékonysággal jeleskedett, az általános vélekedés pedig a 10-15. pozíció környékére rangsorolja őt. Sajnálatunkra szinte teljesen esélytelen, hogy a Nuggets-nál kössön ki, mert számtalan olyan csapat fog előttünk választani, akiknek nálunk nagyobb szüksége lenne SG-ra, és túl nagy árat kéne fizetnünk érte, de azért szorítsunk, hogy lehetőleg egy szimpatikus gárdához kerüljön, ahol sok játéklehetőséget fognak biztosítani számára.

Nem lehet szó nélkül elmenni Jimmer Fredette személye mellett sem, a BYU dobógépe várhatóan az első tíz hely valamelyikén el fog kelni, még annak ellenére is, hogy kevés az esély rá, hogy az NBA-ben meghatározó játékos tud majd lenni. Az egyetemi bajnokság szellősebb védekezését kiválóan ki tudta használni, és szinte bárhonnan képes volt kosarat dobni, de alighanem a profik között nem fog tudni ennyire könnyen érvényesülni. Kicsit talán Tim Tebow tavalyi NFL-draftolásához hasonlítható, a mormon irányítónak is rengeteg munkára lenne szüksége ahhoz, hogy egyetemi sztárként a profik között is le tudja tenni a névjegyét, de esetében még inkább kérdéses, hogy képes lesz-e rá. Jókora zsákbamacskát vesz az, aki bevállalja őt, de biztosan fognak próbálkozni vele az első kör első felében.

Mindemellett nagy örömünkre szolgál arról beszámolni, hogy Hanga Ádám révén egy magyar kosaras is izgatottan várhatja majd 23-án, hogy elhangozzék a neve a válogató alatt, ugyanis a székesfehérvári Albacomp-ban nevelkedett hátvéd is jelen lehet a draftolandó játékosok között. A 22 esztendős tehetség a következő szezont már a spanyol Manresa csapatánál kezdheti meg, és egyes előrejelzések szerint lehet rá esélye, hogy az NBA draft második körének végén gazdára találjon. Szurkoljunk neki is, hogy kiválasztásra kerüljön valamelyik csapat által!

A draft mindkét körére magyar idő szerint, jövő péntekre virradóra, hajnali 01:00-es kezdéssel kerülhet sor, addig még hamarosan egy újabb előzetes írással fogunk jelentkezni.