A hétfői napon kiderülhet, hogy kit választanak meg az újságírók a National League legértékesebb játékosának (MVP) a 2010-es baseball szezont követően. A legnagyobb favoritok között tarthatjuk számon a Colorado Rockies ifjú rakétáját is, így időszerűnek láttuk, ha blogunk hasábjain belül foglalkozunk egy kicsit külön ezzel a díjjal.


Először is a legfontosabb, hogy az MVP elismerést az MLB két "konferenciájában" külön-külön osztják ki, miután az Amerikai Baseball Szakírók Szövetségének (BBWAA) tagjai (- amely az összes csapat városából két-két képviselőt jelent), már a rájátszás alatt leadták a voksaikat, ám az eredményt csak a World Series után, idén konkrétan november 22-én és 23-án közlik. A szavazásban résztvevők egy-egy tízes listát nevezhetnek meg az általuk vélt sorrendben, s ez alapján a helyezések szerint a játékosok pontokat kapnak, így alakulhat ki a végső sorrend. 1931 óta a BBWAA voksai határozzák meg a baseball liga legértékesebb játékosának kilétét. Ezalatt természetesen a New York Yankees adta a legtöbb MVP-győztest, szám szerint huszonkettőt, a St. Louis Cardinals pedig kereken húszat. A győztesek posztját tekintve jókora túlsúlyban vannak az ütők, hiszen ezidáig mindössze 23 dobót kiáltottak ki nyertesnek, már közel húsz éve egyet sem. A legtöbb elismerést Barry Bonds gyűjtötte be, hét diadala közül ráadásul 2001 és 2004 között sorozatban négyet regisztrált az egykori Pirates-, és Giants-klasszis, rajta kívül még további tíz háromszoros, és tizenhét darab kétszeres bajnokot különböztethetünk meg. A közel nyolcvan esztendeje íródó MVP-történelem alatt mindössze egyetlen alkalommal fordult elő holtversenyen az élen, amikor 1979-ben a NL-versenyt ketten azonos pontszámmal nyerték meg. A denveri egyesület ezidáig csupán egyetlen győztest adott az MVP-kiírásokra, s 1997-ben Larry Walker végzett a National League tetején, egyébként több alkalommal is bár komoly esélyeink voltak, Helton és Holliday sem tudott nyerni a maga nagy évében, legutoljára az outfielder-ünk 2007-ben a második pozícióban zárta a voksolást.

Az idei megmérettetésen Carlos Gonzalez sikeréért szoríthatunk, de hasonlóan az elmúlt évekhez, a Rockies-os favorit aligha szólhat bele a nagyok dolgába, így tulajdonképpen a fiatal külsősnek legfeljebb a harmadik helyre lehet esélye a médiaképviselők választásán, annak ellenére, hogy néhány héttel ezelőtt az MLB-játékosok voksai alapján már egyöntetűen megválasztották őt a szezon legjobbjának.

De lássuk, kik nyerhetnek a 2010-es NL MVP választáson!

Albert Pujols (St. Louis Cardinals, First baseman): 42 HR, 118 RBI, .312 AVG
A legnagyobb favorit talán ebben az évben is az élő legenda Albert Pujols lehet, aki már háromszoros MVP-győztesnek mondhatja magát, és az elmúlt két esztendő sikere után most a triplázásra készül. A klasszis ütő ennek ellenére a maga szintjéhez képest semmiképpen sem zárt kiemelkedő évet, minden jelentős kategóriában az eddigi karrierátlaga alatt végzett. Például a 2005-ös MVP sikere évében .330-as átlagot jegyzett, 2008-ban .357-tel emelkedett ki a mezőnyből, míg a tavalyi győzelmet 47 hazafutással és 135 pontot érő megmozdulással tette megkérdőjelezhetetlenné. Valamennyi eddigi MVP-évben tehát jobb számokra volt képes, mint a 2010-es esztendő során, ráadásul most a rájátszásba sem jutottak be, és bár 2008-ban ennek dacára győzött, nem biztos, hogy mindez 2010-ben is beleférhet. Ez persze nem jelenti azt, hogy idén sokkal kevesebb esélye lenne nyerni, hiszen a riválisok így sem tudták nagyon letaszítani őt, a HR-ok és az RBI-ok terén egyenesen a NL legjobbja lett, viszont némi meglepetésre az ütőátlagban mindössze a hatodik helyen végzett. Azonban esetében nem szabad megfeledkezni arról a kultuszról, amit az elmúlt években kialakított, így bizonyára a kissé visszafogottabb teljesítménye ellenére is szép számmal fogja begyűjteni az első és második helyes voksokat az elvakult újságíróktól, amelyek által jó esélye lehet a végső győzelemre. Meg merem kockáztatni, hogy szerintem még így is ő számít a legnagyobb favoritnak, s már csak a triplázás érdekében is esélyes, hogy meg fogják segíteni őt a voksolásra jogosultak.

Joey Votto (Cincinnati Reds, First baseman): 37 HR, 113 RBI, .324 AVG
Nagyszerű szezont zárt a Reds-t 15 év kihagyás után újra rájátszáshoz segítő Joey Votto a cincinnati-i klub élén, remek teljesítménye révén pedig jogosan kaptak szárnyra olyan hangok, mely szerint Joey V letaszíthatja Albert Herceget a trónjáról. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korábban már nyilvánosságra hozott eredmények fényében kétkedve tekinthetünk Votto MVP-esélyei felé, mivel mind a Gold Glove-, mind pedig a Silver Slugger-versenyben alul maradt a 1B poszton Pujols-szal szemben. Ugyanakkor arra is lehet következtetni, hogy a szavazók igazságosan kívánják felosztani a díjakat a favoritok között, és ha Pujols vihette e két elismerést, akkor az MVP-t megkaphatja Votto, hogy ő se maradjon üres kézzel. De ebbe a lélektani kérdésekbe inkább ne menjünk bele... Sokkal inkább reálisan szólhat Votto mellett, hogy a Reds éppen a Cards-szal szemben söpörte be a NL Central divíziót, több hihetetlen parázs csatát is megnyerve a nagy ellenféllel, Pujols-ékkal szemben. Viszont a három kiemelt ütőstatisztika közül egyiket sem nyerte meg, a HR-okban, az RBI-okban és az átlagban is csupán az élmezőnyben végzett, és azért ez mindent egybevetve súlyos tényező ellene, még úgyis, hogy a bázisra kerülési hatékonyságban és az ütések általi bázisszerzés hatékonyságban egyaránt a liga élén zárt. Ellentétben Pujols-szal azonban vitathatatlanul karrierje legjobb szezonját futotta, harmadik teljes idényében jelentősen túlszárnyalta az elmúlt két évbeli termését. Ha másért nem, legalább ezért igazságosabb lenne az ő győzelme Pujols-szal szemben, a saját mércéjével nézve többet tett érte, de attól tartok, hogy az amerikai tollforgatók nem ilyen felfogás szerint vélekednek. 

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies, Outfielder): 34 HR, 117 RBI, .336 AVG
Egyfajta sötét lóként szólhat bele a páros versenyfutásba az egyébként is "Little Pony" becenévre hallgató venezuelai bombázó, Carlos Gonzalez. A Rockies csiszolódó gyémántja 2010-ben gyakorlatilag az első kezdő szezonjában kiharcolta, hogy MVP-esélyesként emlegessék őt, miután az egész évadot félelmetes formában döngette végig. A fiatal outfielder nem sokkal az alapszakasz vége előtt még a legesélyesebb volt a Triple Crown-ra, végül csak az átlagban tudta elhódítani az első helyet - ott viszont elég masszívan verte mindkét riválisát; a pontszerzésekben Pujols mindössze egyetlen darabbal utasította maga mögé; míg a hazafutások számában igencsak megrekedt az utolsó néhány hétben, amikor egy kellemetlen csuklógyulladás hátráltatta, így be kellett érnie 34-gyel. Abban biztosak lehetünk, hogy a Sziklás-hegység minden baseball-rajongója hűen bízik CarGo sikerében, de alighanem a felületes újságírók többségének magamellé állításához kevés volt a pompás bemutatkozó év, hiszen vele ellentétben Pujols - de még Votto is - bőven letett már dolgokat az asztalra, s az év legértékesebb játékosának járó elismerést nem nagyon szokta holmi zöldfülű azonnal elnyerni. Jól emlékezhetünk rá, hogy Gonzalez még az All-Star gálán sem lehetett ott, júliusban még mindenki annyira ismeretlennek tartotta őt, és bár ez később nevetségessé vált, egy MVP-versenyben szintén kevésbé lehetnek vérmesek a reményeink. A lelkes ellenzők gyakorta szeretnek előjönni Denver tengerszint feletti magasságának következményeivel, amely kétségtelenül az ütőknek kedvez, és jól látható, hogy CarGo statisztikái hazai pályán mennyivel jobbak, mint idegenben - például a 34 HR közül 26-ot a Coors Field-en lőtt, és az átlaga is .091 ponttal magasabb a honi környezetben, mint azon kívül. Bár kétlem, hogy a felületes firkászok döntését ez befolyásolná, Pujols sokkal inkább a nagyobb hírnév, Votto pedig a komolyabb csapatteljesítmény miatt lehet esélyesebb vele szemben. És még ha csak harmadik is lesz, akkor sem lenne semmi okunk a szégyenkezésre, hiszen CarGo előtt még rengeteg nagyszerű év állhat, 2010 csupán a kezdet volt, és már ebben a szezonban sikerült elhódítania a Gold Glove-ot és a Silver Sluggert, emellett pedig még az MVP-"bronzérem" is szépen csillogna.

Futottak még:

Az első három helyezett gyakorlatilag borítékolható, legfeljebb a köztük való sorrend lehet kérdéses. Azt már jóval nehezebb megjósolni, hogy mely játékosok érhetnek még oda mögéjük a további helyezésekre. Először is alighanem számolni kell a friss Cy Young-győztes dobóval, Roy Halladay-jel, aki a NL legjobb dobójátékosaként bizonyára ott lehet az élmezőnyben. Rajta kívül a Padres-szal a rájátszásról egy hajszállal lemaradó hadvezér, Adrian Gonzalez szintén szóba kerülhet; de számolni kell a Marlins-szel remek évet futó Dan Uggla-val; vagy éppen a Braves-szel a playoff-ban is feltünő Martin Prado-val. Sőt, még egy denveri játékos egészen nyugodtan bekerülhet a legjobbak közé, ugyanis Troy Tulowitzki még a közel két hónapos kihagyása dacára is jónéhány ütő kategóriában a legjobbak között végzett, s a liga legjobb defenzív és offenzív shorstop-jaként egyértelműen meg kell említeni az ötödik-tizedik hely lehetséges várományosai között.

Hamarosan kiderül, hogy mennyire sikerült azonosulnom a BBWAA szakijainak gondolkodásmódjával, ugyanis magyar idő szerint hétfő este, 20 órakor nyilvánosságra hozzák az idei NL MVP-választás végeredményét.

Jól folytatta szereplését a Colorado Avalanche megtizedelt serege az elmúlt egy hétben az NHL alapszakaszában, hiszen a legutóbbi négy mérkőzésünk közül csak egyet vesztettünk el. Múlt pénteken a Columbus otthonában sima 5-1-es sikert értünk el, másnap sajnos lényegesen gyengébben játszottunk, és 3-1 arányban alul maradtunk a Detroit vendégeként. Ezt követően hazatértünk, és hétfőn 6-3-as csapást mértünk a St. Louis-ra, míg a szerdai játéknapon a San Jose ellen hosszabbításban arattunk 4-3-as győzelmet.




















- Az első sorunk pontgyárosai ezen a mérkőzéseken is tudtak hallatni magukról, különösen a legutóbbi két alkalommal voltak elemükben. Stewart további öt ponttal folytatta a termelést, így 18 meccset követően már 22 egységnél tart, testvériesen elosztva a gólok és az asszisztok számát. Az elmúlt egy hétbeli egyetlen találatát a Sharks ellen lőtte, amivel két gólos hátrányból megindítottuk a felzárkózást, a Blues ellen nem tudta folytatni a tavalyi félelmetes góllövő formáját, viszont két asszisztot és +3-at jegyzett arról a mérkőzésről. Stastny öt meccses aktív pontszerző sorozatnál tart, ennek köszönhetően természetesen továbbra is pont/meccs mutató felett áll, hiszen jelenleg 19 pontos. A Sharks elleni mérkőzésen nagyszerű lövésből szerzett gólt, míg két nappal korábban a Blues kárára 1+1-et jegyzett. Igazi vezéregyéniségnek számít, aki talán nem csak a sorára, de az egész csapat játékára kész egyre nagyobb befolyással lenni, ami mindenképpen pozitívum, főleg amikor megy neki a játék. A sérült Galiardi-t a két idegenbeli meccsen még Porter helyettesítette átmenetileg, az utolsó két találkozón viszont már Jones korcsolyázott az első sorban, aki egy kisebb kéz sérülésből visszatérve a Blue Jackets ellen két gólt és egy asszisztot szorgoskodott össze még a második sorból, ezen kívül a St. Louis ellen ugyancsak eredményes volt, így 15 pályára lépést követően már 7 találatot számlál, elkezdett egyre hatékonyabban játszani, és bizonyára jót tesz neki, hogy most egy ideig az első sorban számíthatunk rá.

- A második számú trió produkciója rendre Duchene kissé szeszélyes játékán áll vagy bukik, s mostanában elég változó, hogy éppen mikor milyen napot fog ki. Sorozatban három meccsen jegyzett gólpasszt, míg a legutóbbi fellpést már pont nélkül zárta, és a hullámzóbb produkciója ellenére 14 pontot regisztrál jelen pillanatban. A Blues ellen igazán új oldaláról is megmutatkozott, amikor a találkozó hajrájában nagyon felmérgesedett, és Sobotka ellen lebonyolította NHL-es karrierje első verekedését, amiben kifejezetten aktívan vett részt. A nagyöreg Hejduk viszont meccsről meccsre kegyetlen formában teszi a dolgát, ugyan gólt már egy jó ideje nem ütött, az asszisztokat szép számmal gyűjti, az előző meccsek közül a CBJ és a STL ellen egyaránt két-két gólpasszal lepte meg társait, és a Sharks ellen is volt egy brilliáns előkészítése. Kifejezetten nagy kedvvel játszik, rendre életveszélyes a kapu előterében, és a passzainak is szeme van. A gyengébb rajt óta az utolsó 13 meccséről 19 pontot szedett össze, mindent elmond teljesítményéről, hogy ezáltal október 18-tól kezdve az egész ligában csupán Crosby és Stamkos rendelkezik nála több ponttal. Jones előrelépésével az addig a harmadik sort erősítő Yip lépett fel melléjük a jobb szélre, és a St. Louis ellen egy furcsa győztes gólt szerzett, amit közel öt perces videózások után ítéltek szabályosnak, egyébiránt az évadbeli ötödik találata volt. Ezen kívül az utóbbi mérkőzéseken megint kicsit passzívabb volt, így a legutóbbi két alkalommal már csak 13 perc lehetőséghez jutott.



- Tovább folytatódott az év elején oly zseniális harmadik sorunk leágazása, miután az utóbbi időben egyre gyakrabban szenvednek el gólokat, ellenben ők maguk már nem tudják hozni az eddigi váratlan találataikat. Winnik mindössze egy asszisztot szerzett mostanában, és a legutóbbi négyből három alkalommal is negatív tartományban zárt, így leesett -2-re az összesített +/- mutatója. O'Reilly ugyancsak egy gólpasszal gazdagodott az elmúlt egy hét alatt, egyre gyengébb számokat produkál a bulizás terén, és a nemrég még +8-as statisztikája is a felére olvadt, az utóbbi meccseken kicsit megrekedt a játéka, és szinte csak fellángolásai vannak. Porter számára az első sor túl nagy falatnak bizonyult a múlt hétvégi két találkozón, azt követően viszont lekerült ebbe a hármasba, ahol bár hajlamos az elszürkülésre, az utolsó két meccsen két gólt is lőtt, a St. Louis kapuját egy emberelőnyös találattal vette be, míg a San Jose ellen a hosszabbításos győztes találatot lőtte.

- A negyedik sorunk változatlanul ellenállhatatlan lelkesedéssel teszi a dolgát a rájuk kiosztott néhány percben, annak ellenére, hogy történt az összetételükben egy személyi változás. Van der Gulik súlyos térd sérülés miatt kiesett, helyére a Monsters addigi kapitánya, és a farmcsapata házipontlistájának éllovasa, Mauldin került. A színesbőrű támadó a volt csapata, a Blue Jackets ellen ölthette magára először az Avs mezét, és rögtön egy pazar emberhátrányos gólt lőtt benne, amely NHL-pályafutása első találatának felelt meg. Ezt követően még egy assziszt került fel a neve mellé, így négy meccs után két pontos, és estéről estére fáradhatatlan munkát végez a letámadásban a rá kiosztott 8-10 percekben. Dupuis folytatja az egész évben tőle látott szorgalmas játékot, a Columbus ellen ugyancsak betalált, így öt pontja mellett már +4-et jegyez kiegészítő ember létére, abszolút a szezon egyik üde színfoltjának tekinthető eddig. McLeod lebonyolította az ötödik verekedését, és elérte a 60 perc kiállítást a szezonban, viszont a játékban egyelőre adós marad a hasznos megmozdulásokkal, az egy dolog, hogy keveset van nála a játékszer, de a korong nélküli játkban is egyre gyakrabban hajlamos az ellustulásra, bár legutóbb a Sharks ellen meggyőző teljesítményt nyújtott, meglehetősen hullámzó, és joggal várnánk el többet tőle.

- A védelem kiegészült néhány visszatérővel, így még a hétvégén elköszöntünk Liffiton-tól és C. Cohen-től, akik az utóbbi időben többször is tartalékok voltak, mostantól újra a LEM sikereiért küzdhetnek. Három hét kihagyás után aktiváltuk az agyrázkódását kiheverő a csapatkapitány Foote-ot, és a Blues elleni mérkőzésen jegyzett asszisztjával megszerezte 254. pontját a klub színeiben, ezzel megelőzte Ozolinsh-t a hátvédek közti örökrangsorban. Ezt leszámítva sajnos nem sok pozitívumot mondhattunk el a teljesítményéről, több gólt is elszenvedtek közösen a másik friss visszatérő Wilson-nal, nem mindig védekeztek elég meggyőzően a kapu előtt, a legutolsó meccsen például mindketten -2-ig süllyedtek. Liles kegyetlen formában játszik azóta is, és most néhány pont nélküli mérkőzés után újra megtalálta az offenzív formáját, az elmúlt négy mérkőzés mindegyikén feliratkozott a pontszerzők közé, és összesen 7 pontot regisztrált az elmúlt öt nap alatt. A Detroit ellen egy szép kettős emberelőnyös góllal ütötte meg az évi első gólját, majd a Blues ellen következett két újabb találat, miközben összesen három ponttal keserítette el a Zenészeket. Ezzel jelenleg 18 meccs utáni 18 pontjával a liga legponterősebb hátvédjának tekinthető, +11-gyel pedig szintén az élmezőnyben tanyázik a bekkek között. Az elmúlt meccsekre új társat kapott a csereüzletben érkező O'Byrne személyében, aki a Columbus ellen még bejáratosan mutatkozott be, de később egyre stabilabb védekező munkát láthattunk tőle, miközben első pontját és első verekedését is letudta új állomáshelyén, a denveri bemutatkozásán pedig egyenesen +3-at rittyentett a Blues-meccsen. Hannan számára a columbus-i kirándulás sikeredett emlékezetesre, ezt az összecsapást zárta +3-as mérleggel, ezzel végre fel tudta tornászni magát pozitív tartományba. Meggyőző teljesítményt nyújt a védekezésben, bár az utóbbi időben kevesebb feladat hárul rá, s papíron csak a harmadik bekkpárunkat erősíti. Az újonc Shattenkirk egyre jobban kezdi megszokni a bajnokság ritmusát, a hibáit képes volt a minimálisra csökkenteni, és amellett, hogy hátul stabilizálta magát, az előrejátékot is egyre masszívabban tudja támogatni. Nagy hete volt, hiszen Columbus-ban egy látványos assziszt formájában megszerezte első pontját a nagyok között, a Sharks ellen pedig egy emberelőnyös találattal első gólját is beütötte az NHL-ben. Az edzői stáb bízik benne, és alighanem a további hátvédeink felépülése után is meg fogja kapni a lehetőséget. Ellentétben a másik újonc Holos-szal, aki néhány átlagos mérkőzése után az utolsó két meccsről kikerült az összeállításból, és egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor verekedheti vissza magát az aktív hatosba.

















- Ezen a négy mérkőzésen is Budaj védhetett, vagyis a szlovák portás sorozatban tíz meccset játszott végig Anderson kiesése óta. Nem igazán lehet panaszkodni rá, mert mindhárom győztes meccsen 90 % felett zárt, és a leggyengébb mezőnyjátékkal járó detroiti fiaskó alkalmával sem varrhattuk a nyakába a vereséget a 22/25-ös teljesítménye nyomán. A Jackets ellen csupán egy gólt kapott, és a nehezebb időszakokban kiválóan állta a sarat, a Blues ellen szintén szükség volt a védéseire a sikerhez, míg a Sharks elleni három kapott gól ellenére 40 védést mutatott be. Az egész évet tekintve 11 start után 7 győzelmet, 90.9 %-os hatékonyságot és 2.72-es kapott gól átlagot tudhat magáénak. Grahame a felrendelése óta mind a kilenc meccset a padról izgulhatta végig, és lassan elképzelhető, hogy fellépés nélkül küldjük vissza őt Cleveland-be.

- Sérültek: Kapusfronton nagyszerű hír, hogy Anderson a térd sérülése után már egyre keményebben tréningezik, és közeledik a visszatérése, melynek legmeggyőzőbb jele az volt, hogy a minap a klub nyilatkozni engedte őt, a sérült játékosokat pedig nem szokták a média rendelkezésére bocsátani. Az optimistábbak szerint akár már a hétvégén, de inkább a jövő hét folyamán számíthatunk ismét az elsőszámú portásunkra. A már említett Foote és Wilson visszatérése mellett a napokban aktiváltuk Koci-t, aki viszont az utóbbi két mérkőzésen egyaránt tartalék volt. Quincey a héten már edzett az agyrázkódása után, és szintén rövidesen várható a visszatérése. Vele ellentétben a másik két hasonló problémával bajlódó játékosunk, Cumiskey és Mueller változatlanul bevethetetlenek. Galiardi-val kapcsolatban is érkezett egy kedvező jelentés, mely szerint bizonyára nem kell annyira sokat kihagynia a csuklótörése miatt, és kevesebb, mint négy hét után visszatérhet. Viszont Van der Gulik keresztszalag-szakadás révén alighanem hosszú pihenőre számíthat.

O'Byrne trade:

Egy hete, a csütörtöki napon végrehajtottunk egy játékoscserét, melyben az idei évben draftolt támadó Michael Bournival-t a Montreal Canadiens-hez küldtük a hátvéd Ryan O'Byrne szolgálataiért cserébe. Az elmúlt időszakban megszaporodó hátvéd sérülések állhatnak az üzlet hátterében, hogy a rutintalan tehetségeink túlterhelését némileg O'Byrne megszerzésével igyekeztünk megelőzni, egyúttal kicsit befoltoztuk a tátongó űrt a kékvonalon, és egy kifejezetten nagytestű bekkel tankoltunk fel, aki igazi fizikai játékos hírében áll. A 26. életévében járó új szerzemény idén mindössze három mérkőzésen lépett pályára a Canadiens-nél, de az elmúlt szezonban karriercsúcsot jelentő 55 meccsen játszott, ezalatt négy pontot (egy gól és három assziszt) szedett össze, valamint csapata 19 playoff-fellépése közül 13 alkalommal be volt nevezve. Annak idején a 2003-as draft harmadik körében kelt el a Montreal által, és három évet húzott le a Cornell Egyetemen, mielőtt a Habs profi szerződést ajánlott volna neki. A trade előtt 128 NHL-mérkőzést számlált, melyek alatt két találat, 14 előkészítés és 181 perc kiállítás került fel a neve mellé, az Avs-ben az első négy meccs alatt ehhez egy gólpasszt tudott hozzátenni. A távozó szélső Bournival nagy tehetségnek számít, a 2010-es draft harmadik körében, az összesítésbeli 71. pozícióban szereztük meg, s ezidáig a QMJHL-es Shawinigan Cataractes gárdáját erősítette, kicsit meglepőnek tűnt, hogy éppen őt áldoztuk fel egy hátvéd megszerzéséért, de igazából majd a jövőben fog eldőlni, hogy mennyire fogjuk hiányolni.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 10-4-3, 23 pont (18 meccs)
2. Colorado Avalanche 10-7-1, 21 pont (18 meccs)
3. Minnesota Wild 9-5-2, 20 pont (17 meccs)
4. Calgary Flames 7-10-0, 14 pont (17 meccs)
5. Edmonton Oilers 4-10-3, 11 pont (17 meccs)

A Vancouver továbbra is őrzi vezető pozícióját az ötösfogatban, a meink pedig felkapaszkodtak közvetenül mögéjük a második helyre, ami jelenleg rájátszást érő helyezésnek számít. A Minnesota szívósan tartja magát az élbolyban, ellenben a két albertai gárda jelentősen hátramenetbe kapcsolt, a Calgary sorozatban harmadik vereségét szenvedte el, az Edmonton pedig már ligautolsó az Islanders-szel karöltve.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 03:00: Colorado Avalanche - New York Rangers
Vasárnap, 02:00: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Jövő csütörtök, 04:00: Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 03:00: Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 03:00: Colorado Avalanche - Minnesota Wild

Még egy meccsünk hátra van a megkezdett hazai sorozatból, melyen pénteken az idegenben már legyőzött NY Rangers-t láthatjuk vendégül. Az ezt követő napon Dallas-ba látogatunk, majd több divíziórivális ellen is megmérkőzhetünk, beleértve a vancouveri és az edmontoni kiruccanásokat. Talán most nem tűnik annyira erősnek a közeljövő programja, és sikerülhet megtartanunk az elkapott jó formát a következő bejelentkezésünkig.

A héten elindult a szavazás a 2011es NHL All Star gálára. Ezúton szeretném buzdítani a denveri sportok rajongóit, hogy voksoljanak szép számmal a Colorado Avalanche jelöltjeire. Ezen kívül pedig az All Star gála radikális változásait ecsetelném, mert a rendezvény bejutási rendszerét és magát a torna lebonyolítását is jelentősen megváltoztatták az elmúlt évek bevett gyakorlatához képest, azok után, hogy két év szünet után újra megtartják a népszerű rendezvényt.


















Az első újdonság, hogy limitálták a szurkolók beleszólását a gála összetételébe, mivel az utóbbi években többször is bebizonyosodott, hogy nem túl szerencsés a választási rendszer és a túlbuzgó rajongók könnyen versenyben tarthatják egyéni kedvenceiket. Ennek értelmében a bírák összeállítottak egy 100 fős listát keleti és nyugati játékosokkal egyaránt, amiből hat darabra lehet szavazni, három csatárra, kettő védőre, egy kapusra. És ezek alapján január 3án a legjobb hat sportoló automatikusan besorolást nyer a gálára a szurkolói voksok alapján. Ez után az NHL vezetősége további 36 játékost jelöl ki, akik bekerülnek a gálára az általuk végrehajtott döntések alapján, arra ügyelve, hogy mind a 30 csapatból legalább egy hokis bekerüljön a résztvevők közé, ezen belül lehetőség szerint 12 újonc hokist is besorolnak. Az így kialakult 42 fős mezőny maguk között megszavaz két csapatkapitányt, akik pedig a meccs előtti napokban egy fajta draftszerű beosztás szerint kiválasztják, hogy a többiek közül mely hokisok szerepeljenek a csapatukban. Vagyis az eddigi Kelet-Nyugat párharc helyett egy jóval vegyesebb küzdelem lehet, a két megválasztott csapatkapitány gárdái között.

A 2011es All Star gálát a január 29-30i hétvégén rendezik meg Raleighben a Carolina Hurricanes csarnokában, az RBC Centerben.

Szavazni a következőképpen lehet:

1.) Klikkeljünk erre a linkre!
2.) A jobb felső sarkon keresztül regisztráljuk magunkat, majd fontos, hogy válasszuk ki balra az angol nyelvet!
3.) Válasszunk ki három csatárt! (Stastny, Hejduk + Stewart alul beírással)
4.) Válasszunk ki két hátvédet! (Liles alul beírással + akárki más vagy senki)
5.) Válasszunk ki egy kapust! (Anderson)

Akikre érdemes szavazni:

- Stastny évek óta pont/meccs produkcióra képes, mégis a liga egyik legalulértékeltebb játékosa az egyes csapatok legjobb pontszerzői között. Hihetetlen, hogy mennyire nem ismerik el a tudását, mert nem média hajhász, nincsenek botrányai, nem felkapott, egyszerűen csak jól játszik. Itt az idő, hogy minél több voksot tegyünk le mellé, hogy észrevegyék őt a begyepesedett amcsik. Tavaly 81 meccsen 79 pontos volt, idén jelenleg 17 meccsről van 18 pontja, az első sor centere, az Avs vezető egyénisége, neki mindenképp ott lenne a helye az ASGen.

- Hejduk dacolva a sérülésekkel és a korával sorban tíz szezonban lőtt legalább 20 gólt, miután a 2009/10es évadban is eljutott 23 találatig egy csonka szezonban. Idén az első 17 meccsen csak ötször volt eredményes, de 19 pontot számít és ősszel is régi fényében csillog. Neki is ott lenne a helye, még ha valószínűleg ő még akkora reflektorfényt sem kaphat, mint Stastny fog, de rá is muszáj nyomnunk becsülettel.

- Stewartot ajánlanám felülírott szavazatnak, mert az Avs legjobb góllövője volt a tavalyi szezonban 28 találattal és az idei évadban is már tíz gólnál tart az első 17 meccsről, 20 pontjával pedig a kanadai táblázatunk éllovasa. Talán az egész NHL egyik leggólérzékenyebb támadója, kicsit még hullámzó de egyre jobb úton halad afelé, hogy pár éven belül a liga gólkirályi címéért is csatázhasson. A tehetsége megvan hozzá és már egyre szorgalmasabb is, nagy dolog lenne, ha sikerülne őt bejuttatnunk.

- Liles a tavalyi szezonban sok bírálatot kapott, volt hogy kiszorult a csapat összeállításból, nem ment neki a játék, de a nyáron összeszedte magát és ősztől túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a denveri védelem legjobbja. A szezon elején már megdöntötte az NHL hátvédek közti évkezdő assziszt sorozat rekordját, amikor sorban kilenc meccsen volt gólpasszos, de a coloradoi sajtón kívül persze senkit nem érdekelt ez sem. Jelenleg 17 meccsről 16 pontos a bajnokság egyik legjobb pontszerző védője, +9el szintén a liga élmezőnyében helyezkedik el. Szerintem egyértelmű, hogy kézzel írott védőnek őt kell választanunk.

- Anderson az elmúlt év felfedezettje volt, sokan az év legjobb kapusának tartották, mivel 91.7 %os védési hatékonyságot és 2.63as gólátlagot ért el és egy évvel ezelőtti 28. helyezett csapatot szállított a playoffba. 38 győzelemmel és 7 shutouttal pedig Roy klubrekordjait is veszélyeztette. Tavaly egyértelműen a liga legjobb hálóőrei közé tartozott, idén sem kezdte rosszul a szezont, de egy szerencsétlen térd sérülés miatt csupán hét mérkőzésen védhetett, már hamarosan visszatérhet és folytathatja a hőstörténet írását.

Nagyjából másfél hónapunk van a szavazásra, szóval mindenkit buzdítok, hogy nyomjon minél több voksot a denveriekre.Persze kevés esély van rá, hogy a legjobb hatban ott lehet bármelyikük, azért ha minél jobb helyen végeznének már az is figyelemre méltó teljesítmény lenne tőlük, tőlünk.

A múlt héten három mérkőzést játszott a Denver Nuggets az NBA-ben, nagyon kiegyensúlyozatlan volt a csapat teljesítménye. Következzen a múlt heti hullámvasutazás összefoglalója!

























Hazai idő szerint kedd éjszaka Chicagoban vendégszerepelt a Nuggets. Nené felépült a sérüléséből és három meccs után újra a kezdőcsapat tagja volt a brazil. A Bulls jól erősítette meg a csapatát ezen a nyáron. Igaz, Boozer sérülés miatt nem lépett még pályára ebben az idényben, de a Rose-al és Noahval felálló bikák elleni mérkőzés, így is nehéznek ígérkezett. A meccs első felében igen változatos játékot láthattak a nézők. Viszonylag kiegyensúlyozott első negyed után, a másodikban előbb a Nuggets, majd a Bulls jutott kisebb előnyhöz, a szünetre a hazaiak vonulhattak előnnyel. A második félidő elején a Chicago irányította a játékot, aztán a 3. negyed végén Anthony tett róla, hogy még meccsben maradjunk, sőt 2 ponttal még vezettünk is a záró negyed előtt. A végjáték kiélezett küzdelmet hozott, egy támadáson belül tudtunk maradni, de nem volt meg a kellő lendület és akarat a csapatban ahhoz, megnyerje ezt a mérkőzést. A végén Afflalo egyenlíthetett volna egy hárompontossal, ha az bemegy, akkor talán más lehetett volna a vége, de így 94:92-re veszítettünk. Nem játszott kimondottan jól egyik csapat sem, az döntött ki akarja jobban ezt a meccset és a Bulls ezúttal jobban megharcolt a sikerért. Különösen igaz ez Naoh-ra, egyszerűen nem tudtuk vele felvenni a versenyt a palánk alatt, egymaga 19 lepattanót szerzett annyit, mint Nené, Williams és Harrington együttesen. A vereség másik okát az eladott labdákban, illetve azok mennyiségében látom, 18-szor sikerült rossz helyre passzolni. Ebben rá nem jellemző módon, Billups járt az élen. A csapatból Anthonyt lehetne kiemelni, amikor megrázta magát, akkor volt remény a győzelemre, de Ő sem tudta végig magas színvonalon tartani a játékát. A sérülésből visszatérő Nené jól mozogott, voltak szép megmozdulásai, egy-két jó blokk stb., de Noah ezen az estén kicsit sok volt neki. (videóösszefoglaló)

A következő meccsén a Nuggets az Indiana Pacers otthonában játszott. A lesajnált Pacers ellen szinte mindenki sima győzelmet várt. Az első negyedben még szorosan alakult a talákozó, egál közeli volt az eredmény, de játékunk már itt is akadozott. Aztán a második negyed felétől elkezdett szétesni a csapat és többször is 10 pontos vagy annál is nagyobb hátrányba került. A szünetre 10 pont hátránnyal mehettek pihenni a játékosok. Karlnak nem sikerült felrázni az övéit. A harmadik negyed elején támadásban még voltak felvillanások, de a védekezés teljesen megszűnt. A Pacers klubcsúcsot jelentő 54 (!) pontot szerzett ebben a játékrészben. A mérkőzés második félideje nagyjából teljes egészében garbage time volt. A végeredmény megalázóra sikerült, 113:144 arányban veszítettünk, de legalább az Indy szurkolóinak szereztünk egy jó estét. A kezdőjátékosok teljesítményének értékelésére nem érdemes sok szót pazarolni, mindenki gyenge volt, talán Afflalo volt egyedül, aki még normális teljesítményt nyújtott. A padról Smith és Harrington kritikán alul teljesítettek, a tétnélküliség miatt azonban sok lehetőséghez jutottak olyanok is, akiket eddig keveset láthattunk a pályán. Ilyen volt Balkman, neki most sem sikerült megváltani a világot, ez alapján biztosra vehető, hogy Karl továbbra sem fogja használni komoly meccseken. Lawson sokat játszik ebben a szezonban a végén ő irányított és talán a mérkőzés egyetlen pozitívumát jelentette számunkra a játéka, a csapat legeredményesebbje volt, 19 ponttal és 3 asszisztal. A vereség okai között lehet említeni a fáradságot és azt, hogy talán lebecsültük egy kicsit az ellenfelet. A védekezés gyengeségét részben mindkettő megmagyarázná, lelkesedés, akarat hiányában pedig nem volt, aki a csapat élére tudott volna állni. A másik oldalról nézve, a Pacers 64,4%-al dobott mezőnyből, így talán még edzésen sem megy nekik, ezzel egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni. (videóösszefoglaló)

Péntek hajnalban a Lakers-t fogadtuk a Pepsi Centerben. Az indianai zakó után volt mit bizonyítania a csapatnak a közönség felé, és erre a bajnok csapatnál jobb ellenfelet aligha sodorhatott volna utunkba a sors. Tavaly is kettőzött erővel játszottunk, ha az ellenfél a Lakers volt, ezúttal is nagy csata volt kilátásban. A mérkőzés első félidejében inkább a Lakers irányította a játékot, többnyire a vendégeknél volt az előny, de valahányszor nagyobb előnyt alakítottak ki, sikerült visszazárkózni és meccsben maradni. Sok pont esett az első félidőben, a védekezésünk szokás szerint gyenge volt. A harmadik negyed még ebben a felállásban zajlott, vezetett a Lakers és azért küzdöttünk, hogy ne menjen el a mérkőzés. A negyedik negyed elején jöttek a cserejátékosok, és velük együtt jött a lendület is. Smith és Lawson fantasztikus játékának köszönhetően egyenlítettünk, majd meg is fordítottuk az állást. A hajrára visszajöttek a kezdők, a Lakersből egyedül Bryant (esetleg Brown) volt veszélyes. A végjátékot már szépen lehozták Billupsék, így óriási csatában 118:112-re megvertük a bajnokot. Ezzel a győzelemmel elvettük a Lakers idei veretlenségét. Ezen az estén igazi csapatként működött a Nuggets. Mindig volt valaki a pályán lévők között, aki elő tudott lépni, amikor nagyon kellett. A cserék fantasztikusan játszottak, Lawson átmentette a jó formáját az előző mérkőzés végéről, és negyedik negyedben nagyon meglepte az ellenfelet. Smithnek is jól ment, Ő egyébként is hagyományosan jól teljesít, ha a LAL az ellenfél. Nené nagyot küzdött, most nem csak egy negyedig, vagy egy félidőn keresztül tudta tartani a színvonalat, hanem a teljes meccsen jól teljesített, még akkor is, ha Gasol 20 lepattanót szerzett mellett. Afflalo jól őrizte Bryantet, bár 34 pontot dobott, ehhez 32 kísérlet kellett, és önmagához képest nagyon pontatlan is volt. Billups gyengébben játszott, a dobásai nem igazán jöttek össze, de a büntetőivel és az érett játékával sokat segített Ő is a csapatnak. A meccs legjobbja viszont Anthony volt. Nagy csatát vívott Artest-el, akit többször a bírók is erősen megtámogattak Melo-val szemben. Igazi vezérként játszott, támadásban, és most védekezésben is keményen odatette magát. A meccset dupla-duplával zárta, 32 pont, 13 lepattanó állt a neve mellett. Nagyon tetszett ezen a meccse Karl tevékenysége is, valamit jól csinálhatott, mert az időkérések után rendre meglódult a csapat, különösen a hajrá perceiben volt ez igaz. (videóösszefoglaló)

Nem kezdődött jól ez a hét a számunkra, a Bulls elleni vereség még belefért, de a Pacers elleni katasztrófa mély nyomokat hagyott volna a szurkolókban és csapatban is, ha nem verjük meg pénteken a Lakerst. A pénteki győzelemmel bizonyította a csapat, hogy képes bárkit megverni, a Pacers ellen pedig ennek pont az ellenkezőjét láthattuk. Anthony játéka nagyon nagy mértékben határozza meg a teljes csapat produkcióját, ez még egy meccsen is belül is így van. A jövőben kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség, mert nagyon elkapta a fonalat a csoportban a Jazz, de az Oklahomát és a Portlandet sem szabad leírni. 

Következő mérkőzések:

Kedd,03:00     Denver Nuggets @ Phoenix Suns
Szerda,03:00   New York Knicks @ Denver Nuggets
Péntek,04:30   Denver Nuggets @ Portland TrailBlazers
Vasárnap,03:00 New Jersey Nets @ Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Utah Jazz 7-3 (10 meccs)
2. Denver Nuggets 5-4 (9 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 5-4 (9 meccs)
4. Portland TrailBlazers 6-5 (11 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 3-8 (11 meccs)

Szombat este került sor az MLS keleti főcsoport-döntőjére a Colorado Rapids és a San Jose Earthquakes csapatai között, s a hihetetlen küzdelmet tartogató összecsapást végül a hazai környezetben játszó denveri egyesület 1-0 arányban megnyerte. Közkedvelt labdarúgóink ezzel bejutottak a bajnokság vasárnapi nagydöntőjébe, s az FC Dallas elleni finálé a klub történetének második döntőbeli szereplése lehet.


A fagypont közeli hőmérséklet ellenére majd' 18 ezer lelkes fanatikus fogadta a csapatot a Dick's Sporting Goods Park-ban tetőtől talpig beöltözve, de az egész este alatt vígan énekelve, szurkolva. A bordómezes coloradói csapatból egyetlen neves hiányzó volt, a skót középpályás, Jamie Smith ugyanis nem vállalhatta a játékot sérülés miatt, helyette Thompson került be a kezdőcsapatba, így Gary Smith mester a következő 11 játékosnak szavazott bizalmat az alapösszeállításban: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Mullan - Casey, Cummings. Eközben az Earthquakes is a lehető legerősebb összeállításában várta a mérkőzést: Busch - Leitch, Hernandez, McDonald, Ward - Wondolowski, Cronin, Sealy, Convey - Geovanni, Johnson.

A tét hatalmas volt, hiszen a főcsoport-döntőben már ez az egy mérkőzés volt hivatott dönteni a továbbjutásról. Az első perctől kezdve bátran harcoltak egymással a küzdőfelek, mindkét csapat hamar tiszteletét tette az ellenfél kapuja előtt egy-egy akció erejéig, hamar kirajzólodott, hogy kiegyenlített küzdelemről fog szólni ez az este. A hetedik percben a mieink részéről Cummings eresztette meg az első lövést, lendületből rászúrt távoli kísérlete azonban könnyedén vált Busch kapus martalékává. Nem sokkal későb egy hazaadást követően Pickens borzolta a kedélyeket, a hazai portás a büntetőterületen kívül eladta a labdát az előreívelésnél, Sealy azonban jó 40 méterről a visszaigyekvő kapus és a háló fölé emelt. Az első negyedóra váltott akciót követően a denveriek egyre jobban kezdték átvenni a kezdeményezést, többet volt a mieinknél a játékszer, ráadásul helyzeteket is tudtunk teremteni. Egyszercsak Mullan robogott előre, majd remek labdával ugratta ki Cummings-t, ám a kapujából kimozduló Busch hárítani tudott a jamaikai támadóval szemben. Pár perccel később a SJ előtt adódótt egy váratlan lehetőség, amikor Wynne röviden szabadított fel, Johnson pedig lefordulhatott róla, azonban a lövés pillanatában a visszazárkózó Kimura becsúszva hatalmas szerelést hajtott végre. Tovább nyomultunk előre, és a jobb oldalon rendszeresen zavarba tudtuk hozni a 'Quakes védelmét, az egyik Kimura-bejátszást követően Cummings helyezett a kapu mellé, a következőnél pedig Casey csúsztatása csak nagyon kevéssel kerülte el a ketrecet. A 35. percben egy lecsorgó labda találta meg az alapszakaszbeli gólkirály Wondolowski-t, akinek azonban az első villanása nem vezetett célra, hiszen a kiszorított helyzetből megeresztett lövése messze a kapunk mellé ment. Két minutum leforgásával később a csapatkapitány Mastroeni egy remek labdát küldött előre Cummings-hoz, aki lefutotta a védőjét, majd kissé kisodródva a hosszú felső sarok fölé bombázott egy óriási lövéssel. A játékrész végét megelőző utolsó percek többségében a hazaiak támadásaiaval teltek, majd a jobb oldalról végezhettünk el egy bedobást a szögletzászló mellől, Thompson és Kosuke Kimura játszottak össze egymással az alapvonal mellett, majd a japán hátvéd visszafelé mozogva egy éles középre adást intézett a rövid saroknál érkező Cummings-hoz, aki bár nem ért hozzá a labdához, Busch kapus szintén képtelen volt hárítani, így az a hálóban kötött ki. Kissé furcsa találattal szerezte meg a vezetést a Rapids, de abszolút megérdemeltük a vezetést, s e találat révén a szünetre már 1-0-s előny birtokában kocoghattunk le.

A második játékrészre érthető módon kicsit beljebb húzódtunk, és a hátsó stabilitással együtt a kontratámadásokra próbáltunk berendezkedni. Ennek eredményeképpen néhány perc után máris egy három-a-kettes létszámfölényes ellenakciót alakítottunk ki, de Thompson lökete jócskán fölé szállt. Az Earthquakes egyre komolyabb nyomást próbált gyakorolni a mieinkre, de a kapunk közelébe nem engedtük eljutni őket. Bő tíz perc telt el a második felvonásból, amikor az egyik hátvéd helyére a csatár Alvarez beállításával operáltak a vendégek. Kisvártatva egy remek bejátszást követően Wondolowski fejese kerülte el kevéssel a kapunkat, ettől függetlenül Pickens rajta volt a próbálkozáson. Ezt követően egyre többször fordulhattunk le a hátul alaposan fellazuló fehérmezesekről, s minden esélyünk megvolt rá, hogy tovább növeljük a vezetésünket a félidő derekánál, előbb azonban Cummings lekészítése után Maestroeni nagy lövését bravúrral védte a kapus; majd Larentowicz pazar indításából Cummings lépett ki, elfektette a Busch-t, de egy védő még állt a gólvonalon, miközben ballal a felsőlécre emelt. Nem hagyott alább a denveri tűzijáték, alig pár perccel később Thompson szögletét Moor fejelte kapura, melyet a gólvonalról vágott ki az egyik védekező játékos. Kevesebb, mint húsz perc volt már csak hátra a rendes játékidőből, amikor a San Jose a támadósorban igyekezett frissíteni egy Geovanni-Stephenson cserével. Aztán egy újabb kontra adódott a denveriek előtt, ám Cummings újabb helyzetet hagyott kihasználatlanul, amikor Busch kapus védte az erős, lapos lövését. Negyedórán belülre érkezve a mieink is éltek az első cserelehetőségükkel, s a védelemben Wallace-t a rutinos Baudet váltotta, miközben az Eartquakes Eduardo-t is beküldte Cronin helyére. Az ellenfelünk mindent bedobott az egyenlítés érdekében, de csak görcsösen tudtak támadni, az ívelgetéseikkel képtelenek voltak meglepni a coloradói védelmet, remekül álltuk a sarat hátul. Ráadásul még az időt is folyamatosan vettük el a San Jose elől, hiszen ahelyett, hogy folyamatosan támadtak volna, a mieink nagyon okosan tartogatták a játékszert, így egyre inkább közeledtünk a meccs végéhez. A 89. minutumban még Casey helyett beállt a gyorslábú Amarikwa, aki szintén nagyon jól fedezte a labdát egyszer az ellenfél szögletzászlajánál hosszú másodperceken át. A játékvezető négy percet hosszabbított, de nem adtuk már meg a lehetőséget Wondolowski-éknak az egyenlítésre, nagyon masszív védekezésünknek köszönhetően megtartottuk az előnyünket a végsőkig, és 1-0-s győzelmünkkel kiharcoltuk a részvételt az idei kupadöntőben.



A stadionban pedig hamar kitört a szieszta, a közönség örömmámorban úszva ünnepelte a hős sportolókat, néhány perccel később pedig már az MLS komisszárja adta át a 2010-es szezon keleti főcsoportbeli győztesének járó serleget, melyet a kapitány Mastroeni vehetett át, majd a többiekkel közös ünneplésbe kezdtek.

A Rapids 1997 után másodszor harcolta ki a részvételt az MLS nagydöntőjében, egyben csapatunk a liga történetének első klubja lett, amely mindkét főcsoport bajnoki címét el tudta hódítani, hiszen amíg 13 esztendővel ezelőtt a nyugati konferencia élén végeztünk, addig a beosztás szeszélyeinek köszönhetően idén papíron a keleti főcsoportot söpörtük be.

A bajnoki döntős szereplés egyúttal azt is jelenti, hogy a Rapids a 2011/12-es szezonban részt vehet a Közép-amerikai Bajnokok Ligája küzdelmeiben az alapszakasz-győztes Los Angeles Galaxy, a US Open Cup-nyertes Seattle Sounders, illetve a másik MLS-finalista FC Dallas mellett negyedik USA-beli csapatként.

Gary Smith vezetőedző véleménye a mérkőzésről:

"Hihetetlenül boldog vagyok. Egy ilyen meccs után nehéz szavakba önteni az érzéseimet. A csapat fantasztikusan játszott, átéreztük a tét súlyát, és nagyszerű 90 percet voltunk képesek lehozni. Azt gondolom, hogy végig nagyon jól kontrolláltuk a találkozót, és a második félidőben könnyen újabb találatokat szerezhettünk volna. A gólunk kicsit szerencsés volt, Kosuke egyértelműen beadásnak szánta azt a labdát, de nagyon megérdemelte, kifizetődött az a rengeteg pluszmunka, amit az elmúlt hónapokban végzett, hogy a szélről minél veszélyesebb beíveléseket tudjon középre kanyarítani. A legfontosabb a győzelem, és hogy az erőfeszítéseinket siker koronázta. Jövő héten pedig már a bajnoki címért szállhatunk harcba!"

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes 1-0

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas 0-3

MLS KUPADÖNTŐ

Colorado Rapids - FC Dallas
Hétfő, 02:30, Toronto

Nagyszerű menetelése végéhez közeledve már csak egyetlen lépés választja el a Rapids-t attól, hogy révbe érjen. Jövő hétfőre virradóra, hajnali 02:30-tól minden Denver-szurkolónak kötelezően ajánlott az élő, fejetlen szurkolás azért, hogy közel tíz év után újra felérhessen a csúcsra az egyik csapatunk egy élbajnokságban.

A Colorado-Dallas finálét megelőző napokban még később egy külön beharangozóírást olvashattok nálunk, addig is érdemes megkezdeni a ráhangolódást a hétvégi nagydöntőre.

A múlt heti pihenő után most vasárnap ismét pályára lép csapatunk, a Denver Broncos, amikor is a divízió rivális Kansas City Chiefs látogat hozzánk. A bye week előtti kudarcokon mindenképp javítani kéne, sorban két vereség jött, amikor előzetesen két győzelemmel számoltunk volna, és ezzel a szezonunk nagyjából el is úszott, viszont az olyan rangadókat, mint ami most is következik nem szabad leadni, főleg nem hazai pályán. Két hetünk volt felkészülni ellenük, jó lenne ezt kihasználni.




















A két hét alatt nem sikerült hozni egy új pass rushert, aminek egyik jelentéktelen oka az lehet, hogy egyáltalán nem is próbáltunk. Bár Dumervil IR-en van és Ayers hosszabb időre kidőlt, talán indokolt lett volna, mert a nagyszerű Jarvis Moss bármilyen TD-t képes megakadályozni, legfőképpen a saját csapatáét. Ha pass rushert nem is hoztunk, jött legalább egy TE, LeKevin Smith helyére, őt nem kell sajnálni. Írnám, hogy ki az a bizonyos TE (egyébként Coats), viszont úgy is felesleges lenne, mert mielőtt kipakolhatott volna, már ki is rúgtuk, és visszajött régi 'nagy kedvencünk' a RB Lance Ball. Azért aktiváltuk egyébként Ballt, mert elkezdett iránta érdeklődni a Colts, /*tavaly egyébként még éppen a csikókat gyengítette*/, akik korábban Brown-t már ellopták tőlünk. Fiatal játékos, úgy tűnik látunk benne valamit, hát legyen, Coatsot se láttuk volna sokkal többet pályán, mint őt. Több pass rusher meg már úgy sincs, mindet zseniálisan elszalasztottuk. A DC-n belül is volt egy-két változás a támadófalban, Beadles ment LG-nek, a helyére RT-nek visszajött Harris, aligha ez a mozgatás fogja megoldani a problémánkat, de rontani rajta úgy se lehet, szóval miért ne. Egyébként előzetesen ez tűnt a legerősebb felállásunknak. És a legfrissebb hír, hogy D.J. Williams-t letartóztatták ittas vezetésért. A legjobbkor jött ez is...

Szóval a Kansas City Chiefs jön vasárnap. Illene őket bemutatni. Ahogy az AFC-s csapatok többsége, úgy az ő történelmük is 1960-ig vezethető vissza. Velünk szemben hamar a liga elitjébe küzdötték magukat, és már az első Super Bowl-on részt vettek. A Hall of Famer Len Dawson vezette csapat akkor ugyan még kikapott a liga akkori vitathatatlanul legjobb csapatától, a Green Bay Packerstől, ám 3 évvel később már senki se állította meg őket. A Minesota Vikings 23-7-es legyőzésével feljutottak a csúcsra. A komolyabb sikerek viszont azóta elkerülik őket, s a divíziót is 'mindössze' 5× tudták megnyerni, nagyszerű játékosok viszont mindig is voltak a csapatnál. Tőlük vonult vissza például Joe Montana (2 évig játszott náluk), vagy náluk kezdte pályafutását Tony Gonzalez.

1960-tól idestova több, mint 50 éve boldogítjuk egymást az amerikai konferencia nyugati csoportjában, ennél fogva elkerülhetetlen, hogy kialakuljon valamilyen szintű rivalizálás, főleg két ilyen nagy múltú cspat között. Viszont talán azért, mert viszonylag rövid ideig volt mindkét csapat egyszerre meghatározó, ez a rivalizálás egy fokkal talán enyhébb, mint mondjuk a Raiders ellen. A közös történelem szignifikáns esetei leginkább az Elway-érába tehetők, amikor is Mr. Comeback 8× tréfálta meg a főnököket az utolsó negyedben. Ahogy mondani szokták az már gombócból is sok, nem hogy game-winning driveból. A nyolc közül a legemlékezetesebb talán a '92-es, amikor is 6-19-ről jöttünk vissza, és nyertünk az utolsó 2 percben 2 TD-vel 20-19-re. Ám a rivalizálások ritkán egyoldalúak, még abban az évben az utolsó fordulóban egy 42-20-as pofont kaptunk tőlük, és akkor nem volt fordítás, és ezzel elütöttek minket a PO-tól. /*Folyt köv.*/

Pár éve még mindketten harcban voltunk a rájátszásért, és a versenyfutásban akkor mi húztuk a rövidebbet, azóta viszont egyikünk se jutott be a playoff-ba, és mindketten teljesen új csapatot kezdtünk építeni. Akikre a mostani Chiefsből figyelni kell: Jamal Charles-ra és Thomas Jones-ra építve nekik van a liga legjobb futójátéka. Irányítójuk a peccben túlértékelt és ezért nagyon nagy fizetésért odavitt Matt Cassel nem váltja ugyan meg a világot, viszont vigyáz a labdára, (többnyire) nem rontja el a csapata teljesítményét, és ha nincs célpont második szándékból akár meg is tud indulni a labdával. Arra pont megfelel, hogy kiegészítse a brutális futójátékot. A védelmük talán legnagyobb alakja Tamba Hali. A méltatlanul alulértékelt OLB bizonyára karrierje legnagyobb szezonját futja, féltávnál már 8 sacknél jár, melyeket várhatóan ellenünk tovább szaporít, Orton háromszor-négyszer biztosan közeli kapcsolatba kerülhat vele... Akad azonban más is, akitől tarthatnak támadóink. Az idei első körös safety Eric Barry, vagy Derrick Johnson ILB, de úgy általánosságban is jó védelmük van.

A két csapat egymás elleni mérlege 41-54-0, azaz a mi szempontunkból 45,5%-os teljesítmény, legutóbb ráadásul nagyon csúnya vereségbe futottunk bele, a záró fordulóban. Amikor is, ahelyett, hogy az utolsó szalamszálba kapaszkodva küzdöttünk volna a wildcard helyért, hazai pályán szenvedtünk megalázó 44-24-es vereséget. Egyetlen PO meccsünket azonban John Elway irányításával mi nyertük.

A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Robert Ayers	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	OUT
Andre Goodman	CB	csípő	DNP	DNP	DNP	OUT
Kevin Vickerson	DL	ágyék	Limited	Limited	Limited	Questionable
Darcel McBath	S	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Wesley Woodyard	LB	hamstring	Limited	Limited	Limited	Questionable
D.J. Williams	LB	non-injury	-	-	DNP	???

Kansas City Chiefs
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Kendrick Lewis	S	hamstring	Limited	Limited	Limited	Questionable
Dexter McCluster	WR	boka	Limited	Limited	Limited	Questionable
Brian Waters	G	váll	Limited	Limited	Limited	Questionable
Jon McGraw	S	térd	-	Limited	Limited	Questionable

Rég álltunk ilyen jól a sérülések terén, DJ ügye viszont sajnos belekavart ebbe. Nem hinném, hogy vasárnap játszik. Goodman hiányát már megszoktuk, Ayers felépülése állítólag jól halad.

A mostani összecsapás esélyesei ők lesznek, valahol mélyen azért bízom a csapatban, hogy mutatnak valamit régi fényükből. A találkozó magyar idő szerint vasárnap este, 22:05-kor fog elkezdődni. Talán a szerencse ezúttal mellénk áll, de lehet az is kevés lesz. Pedig zsinórban két divíziórangadót elveszteni hazai pályán, az... az pont olyan lenne, mint az egész idei szezonunk. Mi sokat nem tehetünk, csupán töretlenül buzdíthatjuk a csapatot, amíg véget nem ér a szezon és vele a megaláztatások sora, hajrá Broncos!

8 meccsen túl, 8 még hátra. A szezon feléhez érve kaptunk egy hét pihenőt is, akár ha egyetlen meccs félidejében lennénk. Nos, ha egy meccsnek vesszük az egészet, akkor az első negyedben meccsben voltunk ugyan, de a másodikban nagyon kiütöttek minket. De idézzük fel részletesebben, hogy mi is történt velünk, a Denver Broncos-zal, és 'szeretett' AFC Loosers West-es társainkkal.




















Az első fordulóban TebowLand-en szoros meccsen vereséget szenvedtünk a szezon előtt kissé alábecsült Jaguars-től. Garrard nagy napot fogott ki, de végig meccsben voltunk és csak pár centin múlott az egyenlítés. A Raidersre hatalmas csapást mért a Titans, míg a Chiefs, /*akkor még*/ óriási meglepetésre legyőzte a szezon elsőfelében igen sokat 'bénázó' Chargerst.

A folytatásban a home opener-ünkön magabiztosan legyőztük a Seahawksot, melyről azóta kiderült, hogy idegenben képtelenek megtalálni a ritmust. A Raiders a Ramset, a Chiefs pedig a Brownst verte nagyon szoros meccsen, melyeknek akkor nem szentetltünk nagyobb jelentőséget. A Jaguárok képtelenek voltak megismételni az ellenünk mutatott játékot, így a Charges könnyedén legyőzte őket.

A harmadik fordulóban egy vállalható vereséget szenvedtünk a Coltstól. Orton hiába passzolt 476 yardot, a futójátékunkat elhagytuk valahol, és utána sokáig meg se találtuk, talán még most sem. A Chiefs folytatta a remek sorozatát, és, a szezont előzetesen nagy reményekkel kezdő, 49ers ellen behúzták a harmadik győzelmüket, melyre továbbra is mindenki csak legyintett, mondván hogy gyenge a strength of schedule és nem meggyőző a mutatott játék, de a 3-0-val vezették a csoportot. A Raiders a liga egyik legjobb /*és legjobban fizetett*/ rúgójának a betlije miatt kikapott a Cardinalstól, míg a Chargers speciális egysége újra megmutatta, hogy ők akármelyik meccset el tudják veszteni.

Az 'első negyed' vége szenzációsra sikeredett. Teljesen leszedtük Chris Johnsont a pályáról és egy playoff-aspiráns csapat ellen sikerült egy végig kiélezett meccsen fölülkerekedni, amikor nyertünk a Titans vendégeként. A Raiders meglepően szoros meccset játszott a Texans-szal, ám végül alul maradtak, a Chargers ellenben erőt demonstrált a pintyeken. A KC ezalatt a jól megérdemelt pihenőjét töltötte.

A 'térfélcserénél' az állás:
1. KC 3 0 100%
2. Broncos 2-2 50%
3. SD 2-2 50%
4. Raiders 1-3 25%





















Na, ezután ütött be a ménkű. A 'második negyed' elején nagy falatnak bizonyult a Baltimore Ravens, ahol ráadásul az amúgy is sok sérültünk mellé mégtöbben csatlakoztak. A KC elszenvedte ugyan első vereségét, de remekül helytálltak a Manningék ellen. A San Diegonak pedig egy teljes szezonra elegendő szerencsétlenkedéssel sikerült kikapnia a Raiders ellen /*2 blokkolt punt*/.

A folytatásban még nehezebb feladat tárult elénk, a New York Jets. Az akkori ligaelső ellen, a Tebow package sikeres bevetésének köszönhetően, egy hajszálra voltunk a győzelemtől, ám végül mégse sikerült a bravúr. Továbbra se tűnt azonban melegnek a pite, mert a Chargers OL gondoskodott arról, hogy a Ramset se tudják megverni, míg a KC nyerő helyzetből bukott el a Houston Texans ellen. A Raiders pedig egy igazi Loser Bowlon alul maradt az addig nyeretlen San Franciscoval szemben.

A következő fordulót szívesen kihagynám. Bevallom őszintén, sokkolt amit láttam és nagyon közel kerültem ahhoz, hogy amióta Magyarországon is adnak NFL-t, ne nézzek végig egy Broncos-meccset. Sajnos, azonban minden percét láttam, ráadásul józanul... Ha meg kell nevezni azt a pontot, amikor elszállt a szezon, akkor ez az, amikor a Raiders agyon vert minket. Lerobbantunk, miközben a riválisok szárnyat kaptak. A KC fordulóról fordulóra egyre jobb játékot mutatva magabiztosan verte a Jags-et, a Chargers pedig... Nos, rajtuk akkor még lehetett kárörvendeni. Újra amatőr hibák sorozatát mutatták a Pats ellen is, ennek ellenére egy kapufa gátolta meg őket az egyenlítéstől.

A 'félidő' végére teljesen összezuhantunk, az angliai túra se sikerült jóra. Az akklimatizálódásra mindössze 2 napot hagyva, a meccsre edzés helyett krikettezéssel készülve, a meccsen igazából jól játszva alulmaradtunk a ninerstől, melynek ez mindössze a 2. győzelme volt. Két visszafújt TD nálunk, nem a mi napunk volt, mint ahogy ez nem a mi szezonunk. A Raiders nagy adag önbizalmat merítve a mi megalázásunkból újra régi fényébben tündököl, a Chargers kezd magára találni, míg a Chiefs hozta a kötelezőt. Mindhárom riválisunk győzelemmel fejezte be a képzeletbeli félidőt.

Az állás ekkor:
1. KC 5 2 71%
2. Raiders 4 4 50%
3. Chargers 3 5 37,5%
4. Broncos 2 6 33,3%




















A rossz szereplés okai leginkább a futójáték hiánya, az impotens támadó, zéró passrush fal és a tömérdek sérült. Mint minden denveri csapatot, a Broncost is erősen súlytja ez. Doomot már a szezon előtt elvesztettük, azóta Ayers is kidőlt a sorból /*a csapat ettől függetlenül nem érezte szükségesnek hozni ide valakit*/. Hát ez van, c'est la vie.

Lássuk mi vár még ránk! Amit már tudunk, hogy a Chargers újra nyerni tudott, míg mi pihentünk, a Raiders pedig hosszabbításban legyőzte a Chiefs-t. A hátralévő 8 meccsünkből 5 divíziórivális ellen lesz, ahol általában akkor se nagyon szoktunk nyerni, ha mi vagyunk jobb formában. Most még esélytelenebbek ezek a meccsek.

A 'második félidőt' a KC ellen kezdjük. Két hetünk volt pihenni, ráadásul itthon fogadjuk őket, és az USAban talán a krikett se annyira menő. Felépült a legtöbb sérültünk, úgyhogy most vasárnap mindent meg kell tennünk a győzelemért, hogy megvédjük a becsületünket. A SD és a Raiders pihenni fognak.

A rákövetkező héten újabb divíziórivális vár ránk, a San Diego Chargers. Úgy tűnik túl vannak a szerencsétlenkedéseken, és elindultak kifelé a gödörből. Ők ilyenkor nem szoktak leállni, nem nyerni megyünk oda. A Chiefs a Cardinalst fogadja, előzetesen könnyű feladatnak tűnik számukra, a Raiders menetelése Pittsburghben azonban nyugodtan megszakadhat.



Ezt követően a 12. fordulóban hozzánk a Rams látogat. Kötelező győzelem... számukra. Bizony ekkorát fordult a világ, ők állnak harcban a rájátszásért, nem mi, ez mondjuk elsősorban a még a miénknél is gyengébb divíziónak és sorsolásnak köszönhető, de akkor is így van. A Chiefs Seattle-be utazik a diadal reményében, a Raidersre újabb nehéz feladat vár a Dolphins személyében, de akár még hozhatják is, a Chargers pedig rangadót játszik majd a Colts-cal.

A 'harmadik negyedet' a Chiefs-szel kezdtük és velük is fejezzük be az Arrowhead stadionban. Ha itthon se mi vagyunk az esélyesek, akkor nehéz leírni, hogy mi vár majd ránk ott, győzelem semmi esetre se. Ellenben a Raiders-Chargers párosból valakire mindenképp, mert hogy egymás ellen játszanak, egy akár a divízió elsőséget is eldönthető meccset.

Hogy ezúttal sikerül-e nyernünk akár egy meccset is a 'negyedik negyedben', az hamar kiderül majd, ugyanis ha rögtön a Cardinals ellen nem jön össze, akkor senki ellen se fog. Raiders-Jaguars, nehéz megjósolni, jelenleg kb egy szinten vannak, addig azonban sok minden változhat. A Chargers pedig ebben a körben a Chiefs ellen mérkőzik meg, újra egy olyan meccsen ahol a divízió 1. hely lehet a tét.

A folytatásban Oaklandba utazunk majd. A csapatot biztos fűti majd a bosszúvágy, kérdés hogy ez elég lehet-e ellenük. A Chiefsre és a Chargersre kötelező győzelem vár majd (Rams és Niners), úgyhogy a Raiders úgy kell játszani, hogy ők se nagyon botolhatnak meg.

A hajrában a vélhetően a rájátszást erő helyek valamelyikéért küzdő Texans jön hozzánk, de ugyanez igaz a KCre és az Oaklandra is (Titans, Colts). Érdekes hogy hármunk ellenfelei valószínűleg pont egymás ellen küzdenek majd a rájátszásért, nálunk meg az a Chiefs és a Raiders reménykedhet még valószínűleg. Érdekes forduló lesz, a SD lépéselőnybe kerülhet, ha legyőzik a Bengalst.

A 'meccset' / szezont a Chargers ellen zárjuk. Sajnos, idén is kinéz az utolsó fordulós méretes zakó. A Kansas és az Oakland pedig akár élet-halál meccset vívhat egymás ellen a finisben.

Az előttünk álló program:

November 14., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Kansas City Chiefs
Novemer 23., kedd, 02:30 San Diego Chargers - Denver Broncos (MNF)
November 28., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - St. Louis Rams
December 5., vasárnap, 19:00 Kansas City Chiefs - Denver Broncos
Demceber 12., vasárnap, 22:15 Arizona Cardinals - Denver Broncos
Demceber 19., vasárnap, 22:15 Oakland Raiders - Denver Broncos
December 26., vasárnap, 22:05 Denver Broncos - Houston Texans
Január 2., vasárnap, 22:15 Denver Broncos - San Diego Chargers

Mielőtt bárki elkezdené azonban számolgatni, hogy ha most nyerünk, akkor csak 2GBben leszünk a divízió első helyétől, azoknak felhívnám a figyelmét néhány apróságra. Rivers (jelenleg 4-5) még veretlen decemberben, a Raiderstől itthon szoptunk kaptunk ki, Isten irgalmazzon nekünk Kaliforniában, az Arrowhead stadionban pedig a csillagok együttállásakor se nagyon nyerünk. Továbbá már négy éve, hogy az 'utolsó negyedben' mindig kipukkadunk. Ebből kiindulva az igazi rémálom még csak most jön sajnos.

Minden leendő ellenfelünk jobban áll nálunk, jelenleg az előzetesen kötelező győzelmek is egyre kilátástalanabbnak tűnnek. Ha a keret erősségéből indulunk ki, a Rams-szet és a Cardinalst azért meg lehetne verni, ha pedig valamit menteni szeretnénk abból, amit még lehet, akkor a saját divíziónkat kéne minél jobb mérleggel zárni, hogy legyen valami szép is, amire lehet majd emlékezni.

Az AFC Westet már aligha nyerjük meg, és sajnos valakinek meg kell nyernie, valaki meg fogja nyerni, ez elkerülhetetlen és ez a legkellemetlenebb az egészben. Attól tartok, hogy bekövetkezik a legrosszabb és a Chargers fog küzdeni a Raidersszel a címért, amiből ha idén se marad el a decemberi menetelés, a San Diego jön ki győztesen...

¿A Broncos pedig? A szezon előtt 8-8-at tippeltem /*amivel még én voltam a legpesszimistább*/, ezt most elérhetetlennek látom. 5 győzelem az, ami, nem cél, az szánalmas lenne, ami még benne lehet ebben a szezonban. Mármint összesen 5. Aztán offseason és újra elüldözhetjük a sztárokat és jó játékosokat, mint pl. idén Marshallt és Hillist, és...

A szezon előtti esélylatolgatás túl optimistára sikeredett, ez meg talán (remélem) egy kicsit túlzottan pesszimistára. De még ha így is lesz, az igazi Denver fannak akkor is néznie kell ezeket a meccseket és buzdítani a csapatot. Hajrá Broncos!

Csütörtök este az MLB Silver Slugger díjak átadó gáláján is volt sikerben részük a Colorado Rockies klasszisainak, hiszen ismét mindkét nagy játékosunk díjazott lett, mint posztjuk legjobb támadói a 2010es idényben a NLben.


















Silver Slugger (Ezüst Ütő, az év legjobb támadó játékosainak):

American League:

C Joe Mauer (Minnesota Twins)
1B Miguel Cabrera (Detroit Tigers)
2B Robinson Cano (New York Yankees)
3B Adrian Beltre (Boston Red Sox)
SS Alexei Ramirez (Chicago White Sox)
OF Jose Bautista (Toronto Blue Jays)
OF Carl Crawford (Tampa Bay Rays)
Josh Hamilton (Texas Rangers)
DH Vladimir Guerrero (Texas Rangers)

Számomra - kellemes - meglepetés volt, hogy csak egy Yankees játékos nyert, na nem mintha nem így lenne igazságosabb a díjátadó. Hárman friss Gold Glove győztes tudott diadalmaskodni a legjobb ütők között, az egyik Crawford aki mindkét díjat most vihette haza először pályafutása alatt, a másik kettő pedig Cano és Mauer már jóval nagyobb névként. Cabrera, Bautista, Hamilton mindannyian brutális szezont futottak, rég biztosra vehető volt az első helyük, majdhogynem teljesen vitathatatlan volt fölényük a posztjukon és Beltre is viszonylag tisztán lehetett az első a 3Bek között. Ramirez lett a legjobb támadó shortstop, ami egyfajta kiengesztelés a két nappal korábbi Jeter elsőség miatt a Gold Glove versenyben, mert talán már azt is ő érdemelte volna meg jobban. A legrutinosabb győztes pedig a poszt nélküli ütő Guerroro, mivel már nyolcadik alkalommal söpörte be az elismerést, míg a többiek jelentős része csupán az első vagy a második ezüst ütőjét szerezte 2010ben.

National League:

C Brian McCann (Atlanta Braves)
1B Albert Pujols (St. Louis Cardinals)
2B Dan Uggla (Florida Marlins)
3B Ryan Zimmerman (Washington Nationals)
SS Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
OF Ryan Braun (Milwaukee Brewers)
OF Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)
OF Matt Holliday (St. Louis Cardinals)
P Yovani Gallardo (Milwaukee Brewers)

A denveri shortstop Troy Tulowitzki az élete első Gold Glove győzelme utáni másnapon a legelső Silver Sluggert is begyűjtötte. A támadó teljesítmények versenyében talán még nagyobb volt Tulo fölénye, mivel 27 hazafutással és 95 pontot érő ütéssel egyaránt messze a legjobb volt posztján, mint ahogy a .315ös karrierje legjobb átlaga is kimagasló teljesítmény volt, negyedik lett az egész NLben. Ilyen brutális szeptemberi záró hónap (15 HR és 40 RBI!) után nem lehetett kérdéses az elsősége egy pillanatig sem, még annak ellenére sem, hogy másfél hónapot ki kellett hagynia a szezon közepén, amikor júniusban eltörött a csuklója. Tulo nagy szezonra készült, nem titkolt célja volt az MVP titulus megszerzése, sajnos ez a komoly sérülése pillanatában szerte foszlott, viszont előtte és utána is tökéletes formában teljesített. Így arra mindenképpen jó pályafutása eddigi legjobb éve, hogy a Gold Gloveot és a Silver Sluggert is megnyerhesse és közel húsz év után a liga első SSja lett, aki slugging percentageben és fielding percentageben is a mezőny legjobbjaként végzett. Emellett több nagyszerű walk off győzelem fűződött a nevéhez és a hazafutásait gyakran nagyon fontos játék helyzetekben szerezte, vitathatatlan az elsősége. Reméljük jövőre már nem lesz sérülése és véghez viheti azt a célt, amelyet már 2010ben szeretett volna befejezni.

Carlos Gonzalez szintén a GG után tehetette zsebre a SS elismerést, mindkettőt első alkalommal pályafutása alatt, ráadásul mindkettőt az első teljes MLB szezonját követően. CarGo győzelme még inkább megkérdőjelezhetetlen, nem hogy a három legjobban ütő outfielder között ott volt a helye, hanem egyenesen az egész NL egyik legjobb támadó játékosa volt. Az ütési hatékonyságban (.336), az ütések számában (197), a bázisra kerülések számában (351), a több bázist érő ütések számában (77) egyaránt az első helyen végzett a ligában. Ezen felül 117 RBIt kaszírozott a szezon első harmadát leadoff spotban töltve és összesen 34 HRt vert az évben egy elég komoly csukló gyulladással bajlódva. A felemelkedő csillag számtalan remek megmozdulása mellett többek között pályafutása első cycleját is elérte, amelyet egyenesen egy walk off HRnal zárt le, valamint szintén első alkalommal ütött egy grand slamet ebben az évben. Gonzalez berobbant az MLBbe, a tavalyi év második felében való feltűnése óta csak szárnyal és szárnyal, szép lassan pedig már a szakértők elismerését is sikerült kivívnia, mert azok után, hogy a nyáron nem választották még be az All Star Gamere, most Gold Gloveot és Silver Sluggert nyert a csapatok managerei szavazatai alapján, néhány héttel korábban pedig megszerezte az NL Player's Awardot, melyen a liga játékosainak voksai szerint végzett a legjobbként. Várjuk a szárnyalás folytatását, és a további nagyszerű egyéni díjakat.




















Larry Walker és Todd Helton két-két alkalommal már végrehajtotta azt a bravúrt a klub történetében, hogy egy azon évben GGt és SSt nyertek, most az új generáció két képviselője is a nagy elődök nyomdokába tudott lépni a 2010es produkciójukkal. Az újabb két ezüst ütővel pedig immár 20 darabot számlálhatunk meg a Rockies vitrinjében.

Tulo és CarGo mellett egyedül Pujols tudott duplázni a tegnapi Gold Glove sikert követően, de ő inkább a neve miatt vitte el mindkettőt, ellentétben a két denveri harcossal, akik nem számítanak még akkora sztároknak. Persze, ez semmit nem von le a hatodik ezüst ütőjét begyűjtő st. louisi klasszis érdemeiből, aki másodszor is maga mögé utasította Vottot. A Rockies mellett némi meglepetésre a Brewers adott két játékost a 2010es SS nyertes csapatba, de ezek talán nem voltak akkora teljesítmények, mint a miénk. Braun pályafutása harmadik elismerése messze a legvitatottabb, igazából számomra az NLből az ő jelölése a legfurcsább, nem volt annyira kimagasló szezonja, a másik sörös pedig a nem túl nagy presztízzsel bíró dobó posztról Gallardo lett. Az elkapók versenyében a rutinos McCann negyedszer diadalmaskodott, de talán csak azért, mert Posey nem a teljes szezont húzta le az MLBben, egyébként a jövő egyértelműen a friss WS nyertes rookie catcher mellett szól. Az infielden még a sorozatban másodszor nyerő Zimmermant és a pazar szezont repesztő Ugglat jutalmazták meg. A harmadik OF poszton az egykori Rockies játékos Holliday már a negyedik alkalommal nyert besorolást a legjobb támadó játékosok listájára.

Videófelvétel Tulowitzki és Gonzalez győzelméről:
http://colorado.rockies.mlb.com/video/play.jsp?content_id=12991471&c_id=col

Ezek után a most következő napokban a két liga legjobb újoncát, dobóját, managerét fogják díjazni, a mieink nem igazán lehetnek érdekeltek ezekben a kiírásokban. Legközelebb a november 22i NL MVP kihirdetésre kell figyelmet szentelnünk, ahol Tulot és CarGot is az élmezőnybe várhatjuk, utóbbi talán sötét lóként még minimális nyerési esélyekkel is rendelkezhet.

Itt a szezon fele, és javában tart a Pro Bowl-szavazás. Eljött hát az ideje, hogy minden Denver Broncos-drukkert a voksolásra buzdítsunk, ahol természetesen az az elvárás, hogy szeretett csapatunk játékosainak az esélyeit növeljék.












Szavazni itt tudtok posztonként, minden egyes posztra.

¿Kire szavazzunk?

Azon kívül, hogy minden Bronco-ra, és senki másra. Nos, egyrészt a szurkolói szavazáson a névnek nagyobb szerepe van, mint a mutatott játéknak, úgyhogy tényleg nyugodtan lehet ész nélkül minden Bronco-ra nyomni egyet, legalább egy kicsit kompenzáljátok a divat drukkerek divat játékosokra adott divat szavazatait. A Denver hál' isten nem tartozik ezen csapatok közé, viszont ennek ártalmas mellékhatása miatt, nagyon nehezen kerülhetnek innen be, az arra érdemes játékosok, úgyhogy szavazni, szavazni, szavazni! :)

¿Hogyan lehet szavazni?

Miután a fenti linkre klikkeltünk, ajánlott a "filter" funkció használatával az AFC csapatlistából kiválasztani a Denver Broncos-t, és az így kiadott egy vagy több nevet kipipálni, majd jobb oldalt, alul a zöld gomb megnyomásával haladhatunk tovább posztról posztra, amíg az egész legvégére nem érünk. Lehet előleg ezt a folyamatot tessék megismételni minél többször...

¿Kinek van esélye?

Kyle Orton (QB): Szép csendben ligaelit irányítóvá nőtte ki magát, úgy hogy a szavazók egy része jó eséllyel nem is hallott róla. Tavaly karrier éve volt, idén Marshall nélkül, fal nélkül, a futó játék támogatása nélkül felül múlja azt az évét. Számokban csak Philip Rivers veri. 2. a meccsenkénti passzolt yardokban, 3. az összes passzolt yardban (Brees úgy előzi meg 77 yarddal, hogy egy meccsel többet játszott), 4. a passzonkénti átlagos yardokban, 4. legtöbb sikeres passz, 2. legöbb 20+ yardos passz, LEGTÖBB 40+ yardos passz, mindössze 5 INT, úgy hogy neki van az 5. legtöbb passz kísérlete. Ezek ellenére nincs sok esélye, mert a KÖCSÖGön kívül, ott van még a divatdrukkerek két legnagyobb kedvence, tombrédi és péjtonmenning. Kétség kívül ők is jól játszanak, rengeteg garantált voks a nevük miatt, így hiába fut Orton All-Pro, najó, ha az nem is /*Pedig DE :P*/, de mindenképpen Pro Bowl szezont nagyon rá van szorulva minden Denver fan támogatására. => Szavazni, szavazni, szavazni!

Brandon Lloyd (WR): Nem csak a Broncos, hanem az egész liga legjobb elkapója. Annak ellenére vezeti az elkapott yardokat tekintve a ligát, hogy már volt egy pihenője. Ráadásul bravúros elkapásai vannak. Élvezet nézni a játékát. Egyértelműen ott a helye. Ezt talán mindenki belátja, de nem szabad a véletlenre bízni, rá is szavazni kell becsülettel.

Ryan Clady (OT): Neve ligaszerte ismert, és bár talán nem játszik annyira jól, mint az első évében /*amikor megmagyarázhatatlanul nem került be*/, a név faktor őt talán segíti. Mellesleg nem ő a falunk gyenge pontja, senkinek se kell, hogy lelkiismeret furdalása legyen, ha rá szavaz.

D.J. Williams (ILB): Vezeti a csapat tackle listáját 8 meccs alatt 72 szereléssel. Sokat nem kell rajta magyarázni. Sajnos, itt is erős a konkurencia, továbbra is jól kell teljesítenie, nekünk pedig minden erőnkkel támogatni: Szavazni, szavazni, szavazni!

Champ Bailey (CB): A név faktor neki is kedvez, és a teljesítményére se lehet panasz. Sokat nem mernek felé dobálni az ellenfél irányítói, de tavaly se mertek, és tavaly is bekerült. Szóval idén is meg van minden esélye, főleg ha mi Sz..., de már úgy is tudjátok :)

Brian Dawkins (FS): A védelmünk egyik vezére. 30-on túl is úgy játszik, mint a huszonévesek. Sajnos, sérülések hátráltatták, így idén egyelőre nem megalapozott a helye a Pro Bowl-on, de még van ideje bizonyítani, és ha egészséges marad, akkor fog is. Mi megelőlegezhetük neki a bizalmat, és már most elkezdhetjük küldeni a szavazatokat rá.

Matt Prater (K): Erős mezőnyben, méltó vetélytársakkal és veszélyes divatnevekkel, mint pl Vinatieri vagy Gostkowski, kell megküzdenie az egyetlen kicker pozícióért. Teljesíménye alapján ott a helye, idén egyetlen egy FG-t hagyott ki, és 50 fölött is magabiztos. A kihagyott extrapont remélhetőleg belefér...

Peyton Hillis (RB): Ja ő már nem nálunk van, köszi Josh :P

A szurkolók mellett szavaznak még a játékosok és a szakértők, a Pro Bowl-keretek tehát e három szavazás alapján alakulnak ki. A meccset pedig 2011. január 30-án rendezik meg a hagyományoknak megfelelően, Hawaii-on.

A szerdai napon adták át a 2010es MLB szezon posztonkénti legjobb védekező játékosainak járó egyéni elismeréseket, a Gold Glove díjakat. Szerencsére a Colorado Rockies üdvöskéi sem maradtak üres kézzel a győztesek kihirdetése után.


















Gold Glove (Arany Kesztyű, az év legjobb védekező játékosainak):

American League:

C Joe Mauer (Minnesota Twins)
1B Mark Teixeira (New York Yankees)
2B Robinson Cano (New York Yankees)
3B Evan Longoria (Tampa Bay Rays)
SS Derek Jeter (New York Yankees)
OF Ichiro Suzuki (Seattle Mariners)
OF Carl Crawford (Tampa Bay Rays)
OF Franklin Gutierrez (Seattle Mariners)
P Mark Buehrle (Chicago White Sox)

Nagy meglepetés nem történt az AL Gold Glove jutalmazáson. Ahogy várható volt három Yankees játékost is díjaztak (abból Jeter érthetetlen), ezen kívül olyan nagy nevek, mint Mauer vagy Longoria győzelmén sem lepődhettünk meg. A legnagyobb teljesítmény mégis talán Suzuki újabb sikere, mivel sorozatban a tizedik évben került be a liga három legjobban védekező outfieldere közé, ami egészen kiváló teljesítmény, vele ellentétben Hunter 9 éves sorozata megszakadt. A másik két külsős Crawford és Gutierrez egyaránt pályafutásuk során első alkalommal lettek megjutalmazva az arany kesztyű elismeréssel. Továbbá egymást követő második évben Buehrlet választották az AL mezőny legjobb defenzív dobójának.

National League:

C Yadier Molina (St. Louis Cardinals)
1B Albert Pujols (St. Louis Cardinals)
2B Brandon Phillips (Cincinnati Reds)
3B Scott Rolen (Cincinnati Reds)
SS Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
OF Michael Bourn (Houston Astros)
OF Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)
OF Shane Victorino (Philadelphia Phillies)
P Bronson Arroyo (Cincinnati Reds)

A tavalyi vitatható veresége után 2010ben már Troy Tulowitzkit választották meg a NL legjobban védekező shortstopjának. Abszolút megérdemelt az elsősége, bár kicsit könnyítette a dolgát, hogy a tavalyi győztes Rollins csonka idényt játszott, normális esetben jobban megoszthatták volna köztük a szavazatokat és lehet, hogy akkor a nagyobb névnek számító rivális ért volna révbe. A többieknek nem lehetett esélyük Tuloval szemben, Ryan 17 errorral nem rúghatott labdába, Drew pedig a fejlődése ellenére még nincs GG szinten. A denveri játékos karrierje során első alkalommal hódította el a Gold Gloveot, de már évek óta versenyben volt érte, ebben a szezonban 95 duplajátékot indított el, ami az egész ligában a legtöbbnek számított, ezen kívül 609 akciójából mindössze 10 mezőnyhibát vétett, messze a legtöbbet foglalkoztatott SS volt a bajnokságban. Emlékezhetünk rá, hogy nem egyszer egészen kiszorított helyzetből dobott lézer pontossággal az első bázisra egy-egy groundoutért, és a double playre alkalmas lehetőségeket is nagyszerűen ismerte fel és valósította meg.

Az első teljes MLB szezonját lejátszó Carlos Gonzalez jelölése vitathatatlan volt, bár az MLB.comon nem sorolták őt előzetesen a favoritok közé, az egész szezonban tökéletes védekező játékot mutatott be mindhárom külsős poszton, így elképzelhetetlen volt, hogy ne tegyék be őt a poszt három díjazottja közé. Természetesen ez volt élete első GG elismerése, mivel ez volt az első éve kezdőként a bajnokságban. CarGo mindhárom poszton tökéletes formában játszott és a mérkőzések száma gyakorlatilag egyenlő arányban oszlott meg a left, a center, és a right posztokon. A venezuelai tehetség egyetlen mezőnyhibát vétett az egész év alatt, ezen kívül 8 outfield assistot dobott, amivel a mezőny legjobbjai között tartották számon. A Rockies managere Jim Tracy már a szezon befejezése előtt kijelentette, hogy "botrányos" lenne, ha CarGo nem győzhetne, mert meccsről meccsre fantasztikus elkapásokat mutatott be, több kulcsfontosságú szituációban végrehajtott mentésével hozott győzelmeket a csapatnak. Gonzalez mindössze a második GG nyertes outfielder a klub történetében az ötször díjazott Larry Walker után.

Hat év után lett újra denveri arany kesztyűs, ugyanis Todd Helton 2004es győzelme óta sorban ötször Rockies játékos sikere nélkül osztották ki a defenzív jutalmazásokat. 2001 és 2002 után az idei volt a harmadik alkalom, hogy egyszerre két Rockies játékos is bekerült az arany kesztyűs csapatba.

A két denveri mellett két Cardsos és három Redses győzött, a többiek egy-egy csapatból kerültek ki. A veterán Rolen nyolcadik alkalommal hódította el a Gold Gloveot, azok után, hogy utoljára csak 2006ban tudott diadalmaskodni, kicsit talán meglepő volt a visszatérő elsősége. A külsősök közt még Victorino és Bourn kapta meg az elismerést, míg az infielden Pujolstól és Phillipstől sem nagyon lehet elvitatni a kesztyűt. A Rockies játékosokhoz hasonlóan a dobó Arroyo is élete első Gold Gloveját nyerte. Eközben az elkapó poszton pályafutása során harmadszor győzött Molina, aki tehát megelőzte az elmúlt szezont a mieinknél töltő Olivot. A közelmúltban elcserélt catchert halvány esélyesként tarthattuk számon, de végül a 9 error és a 10 passed ball túl soknak bizonyult ahhoz, hogy Molina ellen esélye legyen, hiába volt a liga legjobbja a bázisrabló kísérletek 42 %os lekapcsolásával.

Videófelvétel Tulowitzki és Gonzalez győzelméről:
http://colorado.rockies.mlb.com/video/play.jsp?content_id=12987295&topic_id=8877456&c_id=col

Csütörtök este jelentik be a Silver Slugger győzteseket (legjobb támadó játékosok), ahol Tulo és CarGo még nagyobb esélyesnek számít, mint a Gold Glove versenyben voltak. Remélhetőleg tehát hamarosan újabb sikerekről számolhatunk be.

Tovább folytatódott a Colorado Avalanche szereplése az NHL alapszakaszában, s ezzel együtt párhuzamosan továbbra is sorra vesztettük el a játékosainkat különféle sérülések következtében, így nem is lehetett meglepetés, hogy a legutóbbi három hazai mérkőzésünkből kétszer vesztesen hagytuk el a jeget. A csapat szélmalomharcot vív a körülményekkel, és bár becsülettel tartjuk magunkat, sajnos egyre kilátástalanabb jövőkép lebeghet előttünk.

Múlt héten csütörtökön a Vancouver ellen 3-1 arányban veszítettünk rendkívül fegyelmezetlen játékkal, ám két nappal később óriásit javulva, végig tökéletesen teljesítve 5-0-val léptünk át a Dallas csapatán, majd legutóbb 4-2-re kaptunk ki a Calgary ellen, így jelenleg egyetlen győzelemmel vagyunk az ötvenszázalékos hatékonyság felett.



- Az első sorunk ezutóbbi mérkőzéseken lényegesen szerényebben játszott, kétségtelenül nem róluk szólt az elmúlt egy hét, bár a Flames ellen már voltak újra bíztató jelek a játékukban, s Stewart is megtörte a két meccses gólcsendjét, amikor megütötte a tizedik gólját a szezonbeli 14. találkozón, így jelenleg összesen 17 pontot számlál, de kicsit hullámzó mostanában. Stastny is haloványabb volt ezalatt, ahelyett, hogy színesítette volna az első sor játékát, nagyon kevés váratlan húzásra vetemedett, sablonosan játszott, de a legutolsó alkalommal már egy assziszt felkerült a neve mellé, ezzel 5+9-cel változatlanul tartja pont/meccs hatékonyságát. Galiardi erejét is ezeken a meccseken jobbára a védekezés emésztette fel, ám a Calgary ellen ugyancsak regisztrált egy pontot, azonban a meccs második harmadában egy szerencsétlen ütközés alkalmával beszorult a karja a palánk és a teste közé, s csuklótörést diagnosztizáltak nála, így több héten át nélkülöznünk kell a csupaszív játékost.

- A második számú trió is messze volt mostanában a csúcsformájától, és sokkal ők sem tudtak hatékonyabbak lenni a legfelső hármasnál. Duchene-t a Canucks elleni mérkőzés második harmadában Sacco mester egyenesen mellőzte, annyira nem volt megelégedve a játékával, ennek eredménye két nappal később a szezon talán eddigi legjobb egyéni teljesítménye lett tőle, amikor elképesztő lendülettel játszott a Dallas ellen, és két pazar gólpasszt is kiosztott, ezt követően viszont a Flames ellen megint gyengébb volt, ráadásul -2-ig süllyedt, így összesítve csupán +1-es a 11 pontja mellett, valahogy nem az igazi idén a formája. Hejduk sorozatbeli hat pontszerző meccs után maradt egység nélkül a Canucks ellen, viszont a következő két meccsen hármat is szerzett, így 15 ponttal Stewart mögött a csapat legjobbja. Remek ritmusban játszik meccsről meccsre, sokat korcsolyázik, a kapu előtt pedig kifejezetten veszélyesen helyezkedik, kíméletlen lövéseivel bármelyik kapus ketrecét képes bevenni, ahogyan már megszokhattuk tőle az évek során. A harmadik szereplő Jones lenne ebben a sorban, azonban a Vancouver elleni kéz sérülése miatt az utóbbi két meccsen nem játszhatott, szerencsére nem tűnik komolynak a problémája. Így aztán Yip korcsolyázhat mostanában mellettük, és egyre inkább kezdi elkapni a fonalat a némileg mérsékeltebb rajt után, az utolsó két meccsen eredményes tudott lenni, szezonbeli négy találatából hármat az utóbbi öt összecsapáson belül szerzett. Mindemellett szombaton lebonyolította karrierje első verekedését az NHL-ben egy röpke kakaskodás formájában.




















- A harmadik sor rettenthetetlen gladiátorai ezeken a meccseken is komoly szerepet vállaltak magukra, még ha a gólok most el is maradtak tőlük. A Canucks elleni gyászos csapatteljesítmény közben O'Reilly és Winnik a gárda legjobbjaivá nőttek elő, egyértelműen a legveszélyesebb sorunkat alkották, s mindketten átlépték a fejenkénti húsz perces játékidőt. A másik két összecsapáson a szokásos, megalkuvást nem tűrő, hajtós játékukat mutatták be, és oroszlánrészt vállaltak abból is, hogy végre a PK-egységünk némi ellenállást tudott bemutatni mostanság. Yip helyére McLeod került fel ebbe a sorba, és talán emiatt is végre emelni tudott egy kicsit a játéka színvonalán, egyre nagyobb hajtást láthattunk tőle, az utóbbi három meccs mindegyikén három-négy lövést jegyzett átlag tíz perceket játszva. Ezen felül két újabb verekedéssel már négy darabnál jár a szezonban, illetve átlépte az 50 perc büntetést, amelynek köszönhetően dobogós a liga legtöbb kiállítást kapó játékosainak kiírt különversenyben.

- Nem várt előrelépés volt tapasztalható a szezon korábbi szakaszaiban szinte csak papíron létező negyedik sorunktól. Az még nem volt akkora eresztés, hogy a Vancouver ellen a többiek gyengélkedése közben ők szerezték az egyetlen gólunkat, az már sokkal inkább, hogy a Stars elleni öt találatunkból hármat vállaltak magukra. Van der Gulik a Canucks-meccs előtti bemelegítés alatt tudta meg, hogy játszania kell, s ha már ott volt, egy közeli brusztolás révén megszerezte pályafutása első gólját az NHL-ben. A Dallas ellen szintén eljutott egy asszisztig, azonban a ma hajnalban rendezett összecsapáson keresztszalag-szakadást szenvedett, amikor egy rosszul sikerült bodicsekknél neki ütközött a palánknak, így a 2010/11-es szezonban már nem valószínű, hogy láthatjuk többet, s még ha nem is nélkülözhetetlen figura, azért az igyekezete dícséretre méltó volt az utóbbi időben. Dupuis folytatja a hihetetlen erőkifejtést, szinte minden egyes cseréjében tudása legjavát igyekszik beleadni, ennek köszönhetően rövid időn belül most négy pontot is regisztrált. Beleértve a Stars elleni nagy napját, amikor 1+2-ig jutott, s közben egy pazar emberhátrányos gólt lőve élete első találat szerezte a ligában. A sérülések miatt Porter egy hét után visszakerült a keretbe, s az első meccsén rögtön két gólt vágott a Dallas-nak, nagyszerű lendülettel igyekezett, erőszakosan játszott, támadta a kaput, kemény lövéseket és harcias ütközéseket vállalt, mintha csak kicserélték volna, a szezon korábbi részében nyoma sem volt ennek az igyekezetnek, amit a felrendelése óta láthattunk tőle.



- A védelmünk szép lassan teljesen elfogyni látszik, a szezonkezdő alaphatosunkból immár négyen sérültek, mivel Foote után Cumiskey-t és Wilson-t is nélkülözni kellett mindhárom összecsapás során. Quincey ugyan kétszer pályára lépett, a Dallas elleni +3-as meccsén összeszedett egy agyrázkódást, így ő is kiesett, pedig végre valami megmozdult a játékában és vissza tudta küzdeni magát semleges plusz/mínusz statisztikára, erre most nyilván hosszabb kihagyás várhat rá. Veteránként az elhárításban már csak Liles és Hannan maradtak a sok újonc között. Az amerikai bekk bár meccsek óta nem szerzett pontot a rekorddöntés óta, ám védekezésben elképesztően stabil, nagyszerűen takarít, és hatalmas szívvel küzd, most társai kiesése után csak még többet vállal, tökéletesen átérezte, hogy az egyik legrégebbi csapattagként, egyben legrutinosabb emberként neki kell vezetnie a gárda hátsó alakzatát, amely során még azt is nem egyszer felvállalta, hogy a fizikai összetűzések során megvédte az újoncokat. Eközben a 22-esünk is változatlanul kiegyensúlyozott, különösen a Dallas ellen volt nagy meccse, amikor +3-at regisztrált, de a többi alkalommal is minimális hibaszázalékkal játszott, meglehetősen biztospontként takarít, ebben az ínséges időkben pedig nagy szükségünk is van a stabilitására. A norvég Holos immár tíz mérkőzéssel a lábaiban kifejezetten tapasztaltnak számít a jelenlegi védelmünkben, az elmúlt három meccsen kiegyensúlyozottan teljesített, még egy asszisztot is feljegyezhetett magának, immár a másodikat, bár támadásban mostanában igencsak leszűkült a játéka néha egy-egy távoli átlövésre, hátul kifejezetten hatékonyan teszi a dolgát, és szállítja előre a korongokat. A Canucks elleni meccsen érkezett el a nagy pillanat a 2007-es első kiválasztottunk Shattenkirk számára, hogy debütálhatott az NHL-ben, amikor felrendelésre került. Mindhárom összecsapásán 20 perc körüli jégidőket kapva rendkívül érett játékot nyújtott, nagyszerűen takarított hátul, jól élt együtt a játékkal, lehetőség szerint a támadásokat is segítette, néhány kemény lövést bármikor képes volt megereszteni, ráadásul fontos játékszituációkban is előszeretettel küldtük fel őt. Két nappal később az egykori egyetemi csapattárs és jóbarát C. Cohen is átesett a bemutatkozáson, szintén jól sikerült számára a debütálás, bár első meccsén jobbára csak a kíméletlen fizikai összetűzések során hívta fel magára a figyelmet, egyébként észrevétlenül és határozottan rombolt a védelemben. A Flames elleni mérkőzésen is egy darabig biztos lábakon állt, de a hajrában két kapott gólnál is keményebb fellépést vártunk volna el tőle a kapunk előterében, de rutintalanságából adódóan az ilyesfajta hibák sajnos megtörténhetnek, reméljük a későbbiekben tud javítani rajtuk. Kénytelenek voltunk Liffitont is bevetni a három meccsen belül kétszer, de azóta is csak epizódszerepet kap, ezalatt túl sok hasznosat képtelen produkálni, viszont legalább hibákat sem igazán vét.

- Budaj elsőszámú kapussá lépett elő, és sorozatban hat mérkőzés óta minden egyes alkalommal ő védte a csapat ketrecét. A korábbi meccsek ügyetlenségeit levetkőzve egész jó formát kapott el hazai környezetben. A Vancouver ellen három PP-gólt kapott, így a 33 védés ellenére el kellett szenvednie első vereségét a szezonban az emberhátrányos egységünk kritikán aluli munkája révén, pedig egyébként meggyőzően teljesített. Két nap múlva a Stars bánátára 31/31-es shutout-ot produkált, amikor idénybeli első, egyben pályafutása kilencedik kapott gól nélküli találkozóját hozta le. A Flames ellen 21/24-es hatékonyságot jegyzett, egy darabig jól tartotta magát, azonban a hajrában fölénybe kerülő ellenfelet képtelen volt megfékezni, és talán védhető gólokat is beszedett. Azért becsülettel tartja magát 90 % felett és 3.00-s kapott gól átlag alatt, ennél nagyobb elvárásaink aligha lehetnek irányába. A lokálpatrióta Grahame a felrendelése óta valamennyi meccsen a padról szurkolt, de bizonyára most már rövidesen eljöhet az idő, hogy a kapuba is beállítjuk, mert Anderson még egy darabig biztosan harcképtelen lesz.




















- Sérültek: Anderson kapus térd sérülés miatt változatlanul nem játszhat, azóta néhányszor már korcsolyázgatott, de még pár hétig biztosan nem számíthatunk rá, nem annyira komoly a sérülése, de lassan gyógyul, és értelemszerűen semmi pénzért nem akarunk kockáztatni vele, inkább várakozunk. Az agyrázkódással bajlódó csapatkapitány Foote a napokban egyre intenzívebben korcsolyázott, várhatóan rövidesen már rendes trénigeken is részt vehet, és talán belátható időn belül újra játszhat. Ugyanezt nem mondhatja el magáról a további három agyrázkódásos sérültünk, mivel Cumiskey, Quincey és Mueller egyaránt harcképtelen, és semmi új információ nincs az állapotukról. Wilson egy blokkolás alkalmával szenvedett láb sérülést, nem tudni törésről, de megközelítőleg még egy hétig nem várható, hogy újra bevethetjük. Galiardi sajnos a Flames ellen eltörte a csuklóját, így bár pontos időtartamot nem tűztek ki a kihagyásának hosszúságára vonatkozólag, gyaníthatóan legalább egy-másfél hónapig nélkülöznünk kell őt. Koci visszatérését már a múlt hétre rebesgették, kiderült, hogy továbbra sincs jól az állkapocs törése, és az edzéseket is abbahagyta. Jones az utóbbi két meccsen nem lépett pályára egy kéz sérülés miatt, de akár már a következő alkalommal lehet esély az aktiválására. Van der Gulik sérülése mind közül a legsúlyosabb, egy keresztszalag-szakadás mindig jónéhány hónapos rehabilitációt igényel, így ha optimisták vagyunk, akkor is legkorábban csak tavaszra várhatjuk vissza, de esélyesebb, hogy egyáltalán nem fog már játszani ebben a szezonban.

Egyéb gondolatok:
Ismét elképesztő mennyiségű sérülés hátráltatja az Avs kibontakozását, jelen pillanatban már tíz játékost kell nélkülöznünk hosszabb-rövidebb időre valamilyen sérülés következtében. Ilyen körülmények között, ennyi újonc játékossal nem lehet csodát várni. Sajnos, ebben a megtizedelt helyzetben biztos, hogy kevesek leszünk a továbbiakban, ha nem térhetnek vissza néhányan minél előbb, és további visszaesés várható, annak ellenére, hogy kevesebb hiányzóval még a jóval erősebb csapatokat is sorra győztük le. Bízhatunk benne, hogy az edzői stáb lelket tud önteni a megmaradt vert seregbe, és a következő mérkőzéseknek nagy önbizalommal futhatunk neki, de ebben a szituációban jelenleg a túlélésért küzdünk, és hogy ezt a nehéz időszakot kiállva ne kerüljünk vészesen nagy hátrányba a rájátszásharcban a riválisainkhoz képest.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 8-4-2, 18 pont (14 meccs)
2. Minnesota Wild 7-4-2, 16 pont (13 meccs)
3. Colorado Avalanche 7-6-1, 15 pont (14 meccs)
4. Calgary Flames 7-7-0, 14 pont (14 meccs)
5. Edmonton Oilers 4-7-2, 10 pont (13 meccs)

A Canucks elkapott egy hat meccses győzelmi szériát, és esélyeshez méltóan a divízió élére állt. A Wild masszív menetelése jóval meglepőbb, jelenleg sorban három nyert meccsnél járnak a minnesotaiak, míg a Flames éppen ellenünk szakított meg egy nyeretlen sorozatot, és próbálnak minél feljebb zárkózni. Ezzel szemben a fiatalos Oilers úgy néz ki idén sem lesz sokkal versenyképesebb, és egy ideje már csak sereghajtók a konferenciában.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 01:00: Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Vasárnap, 01:00: Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 03:00: Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Jövő csütörtök, 03:00: Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Jövő szombat, 03:00: Colorado Avalanche - New York Rangers
Jövő vasárnap, 02:00: Dallas Stars - Colorado Avalanche

A folytatás sem ígérkezik egyszerűbbnek, a hétvégén két idegenbeli meccs vár a fiainkra egy-egy Központi-divíziós ellenféllel szemben, majd néhány hazai mérkőzést vívhatunk meg igencsak kompetens csapatokkal. Most kell csak igazán az erő és a kitartás, hogy megőrizzük a helyzetünket.

2007-ben az NFL úgy döntött, hogy évente egy meccset az Atlanti-óceán európai oldalán rendeznek meg és a 2010-es szezonban erre a Denver Broncos San francisco-i vendégjátéka lett kijelölve. A két eddig elég gyenge szezont produkáló csapat (Broncos 2-5, 49ers 1-6) mérkőzését a felek ellentétes taktikával közelítették meg. Míg a 49ers már az előző mérkőzése után vasárnap, Philadelphia-ból London-ba repült, addig a Broncos csak csütörtökön érkezett a brit fővárosba.



5 játékos már el se utazott a denveri csapattal, Robert Ayers, Darcel McBath, Wesley Woodyard, Kevin Vickerson, Perrish Cox. Kész volt viszont újra pályára lépni a több hetet kihagyó kezdő CB Andre Goodman és a kisebb sérülésekkel bajlódó WR Eddie Royal, valamint, ami talán a legfontosabb, újra ott volt a kezdésnél Brian Dawkins is.
A denveri csapat nyerte a feldobást és JMD-től meglepő módon, a kezdést választottuk, a Wembley gyepére tehát először a támadók futhattak ki, az alábbi, kissé meglepő felállásban:

QB: Kyle Orton
RB: Knowson Moreno
TE: Daniel Graham, Richard Quinn, Dan Gronkowski
WR: Jabar Gaffney
LT: Ryan Clady
LG: Russ Hochstein
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Zane Beadles

Mint az a 3 TE-s felállásból sejthető volt, futással kezdtünk, majd azzal is folytattuk, Moreno 3-3 yard-ja után 3&4 jött, egy trükkös, reverse futással, de Demaryius „Bay-Bay” Thomas-t (aki egyébként egy 32 yard-os return-el nyitotta a meccset) 0 yard-on tartotta a 49ers védelme, hamar megkapták tehát a „hazaiak” a labdát. Colquitt csodás punt-jait ki fogom emelni a végén látható lesz, hogy miért. Ezúttal kemény 20 yard-ot sikerült alkotnia, saját 42-s vonaláról jöhetett tehát a San Francisco a Broncos védelme ellen:

DE: Marcus Thomas, Ryan McBean
DT: Jamal Williams, Justin Bannan
OLB: Mario Haggan, Jason Hunter
ILB: DJ Williams
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Renaldo Hill




















Náluk is két futás jött, közte pedig egy rossz dobás a 2008 óta első meccsét játszó Troy Smith-től, hamar visszakapta tehát a labdát a Broncos. Jól alakult ez a drive, melyben három egymás utáni hosszú play is volt, 18-17-17 yard-okkal, de mivel az ellenfél jó punt-ja miatt csak a saját 3-ról indultunk, később pedig 2&5 után egy -1-es passz és egy -9-es sack jött, ezért a félpályáról jöhetett az újabb Colquitt-punt, ami ezúttal 33 yard-ot ért. Saját 18-as vonaláról indult a 49ers és jól kevergetve a passzokat és futásokat eljutottak a Broncos 26-os vonaláig. Onnan 1&10-ből 3&1 lett, amit kis híján sikerült is megoldaniuk, de végül meg kellett elégedniük egy 34 yard-os Nedney FG-al, a denveri védelem tehát meghajolt, de végül nem tört el -> 0-3. Thomas 28 yard-os return-je után még 17 másodperc maradt az első negyedből, amit egy jó Orton-passzal zártunk, de a Royal 8 yard-jából -10 lett, ugyanis Lloyd ellen fújtak egy offensive Pass Interference-t. Az első negyed után az eredmény tehát -> 0-3.

A hátrányos helyzetből végül két jó passzal sikerült kijönni, de az újabb 1&10 után már csak 5 yard jött össze, Colquitt következett ismét, ezúttal 48 yard-ot rúgott, de erősen túlrúgta a coverage csapatot, amiből egy 14 yard-os return lett. Egy 1&10-et hozott a ’Cisco, de csak ennyire futotta az erejükből, az újabb puntnál Lee 49-es rúgásából Royal csak 3-at tudott visszahozni, de mivel megrángatták a sisakrostélyát, ezért kapott a Denver még 15 yard-ot. Megint nehéz helyzettel indult az akció, ezúttal Gaffney illegal formation büntetésének „köszönhetően”. Most is ezt a nehezebb helyzetet sikerült csak megoldani, a következő, könnyebbet már nem, ismét a félpályáról kellett visszaadni a labdát, amit a denveri punter egy 39 yard-os rúgással oldott meg. Ismét egy olyan drive következett a 49ers-től, amiben egyetlen 1st down-t hoztak, a punt-ot Royal először elejtette, de a 11-es vonalról végül a 18-ig előre hozta a visszaszerzett játékszert. Úgy tűnt pár pillanatig, hogy a Broncos drive-ja már a 2&8-nál megakad, mivel Orton-t a védők -7 yard-os sack-el elkapták, de az egyik védő keze beleakadt Orton facemask-jába (kissé véleményes volt) és ezért 15 ajándék yard-ot kapott a denveri csapat. Volt még vissza ekkor 3:01 a félidőből, 1:05-nél pedig 1&10 következett a San Francisco 47-es vonaláról. Innen már csak hátra sikerült menni, egy büntetés és egy sack miatt 3&23-at kellett volna megoldani, de mivel csak 10-et sikerült előre haladni, ezért ismét az 50 yard-os vonalról rúghatott Colquitt, 32-vel  előrébb hagyta el a labda a játékteret, de a 49ers már csak egy térdelést hajtott végre, a félidő után így az eredmény -> 0-3.

Frank Gore három futása nyitotta a második félidőt és ezzel hozott is egy 1st down-t a csapatának, majd egy Crabtree-elkapással összejött még egy, de onnan tovább csak 5 yard-ot tudtak haladni a 49ers támadói és egy punt után Royal a 11-en csinált fair catch-et. 3&6-nál Orton-nak menekülni kellett, de egy 8 yard-os futással hozta a 1st down-t, amihez egy büntetés miatt hozzátettek további 5 yardot. Újabb passz jött, de előtte egy play action, amit a védelem eléggé megevett és így Llyod üresbe tudott futni, Orton pedig egy szép passzal meg is találta, ami után csak az 1 yard-os vonalon tudták elkapni a száguldó WR-t. Pályára jött Tim Tebow és ha már ott volt, gyorsan be is robogott az endzone-ba, megszerezve pályafutása második futott TD-ját -> 7-3.

A 49ers támadásában 3&1-nél eléggé meglepték a denveri védelmet, akik futásra számítottak és egy 30 yard-os passzot kaptak helyette. Gore a következő futásában hiába váltott irányt, a jobb oldalon se talált lyukat, csak 1 yard-ot tudott előrejutni, Troy Smith pedig szintén futással próbálkozott, lányos zavarában el is ejtette a labdát, de nagy szerencséje volt és visszapattant hozzá, így -5 helyett + 7 yard lett az eredménye a play-nek. Mivel azonban a következő játéknál a passza nem lett jó, így egy 52 yard-os FG-t kísérelhetett meg Nedney, aki elég hosszút rúgott, de amerikai fociban ritkán látható módon a jobb póznát eltalálva sikertelen lett a kísérlete. Ezt követően 3&out jött a Broncos-tól, ráadásul Orton sokáig lent maradt az utolsó play után, mivel a labda eldobása után az egyik védő elég keményen elgázolta. Tebow melegített egy darabig az oldalvonal mellett, de végül Orton vállalni tudta a játékot. Colquitt 43 yard-os punt-ja után a túloldalon is csak 3&out sikerült, így ismét a saját 42-es vonaláról támadhatott a Broncos.
Vagyis csak a 37-ről egy Graham false start miatt, de egy 25 yard-os Lloyd-elkapás révén alaposan korrigáltunk. A következő play úgy tűnt, hogy futás lesz, de Moreno pár lépés után megfordult és visszadobta a labdát Orton-nak, majd gyorsan a földre vetette magát, hogy ne zavarja a QB-t a passzban, amit el is indított és Gaffney TD-t is ért el belőle, de mivel egy védő elesett Moreno-ban a bírók egy chop block büntetés miatt érvénytelenítették a TD-t. (Baromság volt, nem is látta a védőt...). A harmadik negyed tehát XP helyett 8 yard-os Buckhalter-elkapással folytatódott és ezzel is ért véget, az eredmény -> 7-3.

A negyedik játékrészt egy 31 yard-os Bay-Bay-elkapás indította, amivel a San Francisco 14 yard-jáig jutott a denveri támadósor, de onnan három rossz passz miatt nem sikerült tovább menni (az utolsó passznál talán egy holding-ot lehetett volna fújni Lloyd-nál), jött tehát Matt Prater és egy 32 yard-os FG-al növelte az előnyt, de sajnos a bírói döntés miatt elhullajtott 4 pont miatt se a csapat, se a drukkerek nem tudtak igazán örülni a 3 pontnak -> 10-3. Prater kickoff-ja kicsit rövid lett, Ted Ginn Jr. a 8-nál kapta el és mivel a coverage csapat még nem ért oda, ezért egy 36 yard-os return-t tudott csinálni, kiváló helyzetbe hozva ezzel Troy Smith-éket. Egy holding miatt 2&20-ig úgy tűnt, hogy nem tudnak élni a lehetőséggel, de ekkor Nate Jones - idén messze nem az első - hibája miatt egy backup TE 27 yard-os elkapásával megoldotta a 49ers a problémát. A következő play-nél Troy Smith nagy gondba került, menekülnie kellett, majd elhajította a labdát a Dawkins-Bailey páros felé. Előbbit talán a szabályosnál picit jobban meglökte az elkapó, utóbbi picit lemaradt, ezért sikerült megcsinálni az elkapást az 1 yard-on a már korábban is nehéz helyzetet megoldó Delanie Walker backup TE-nek. Azt a maradék 1 yard-ot másodikra sikerült megcsinálnia a 49ers-nek, Troy Smith futott be az endzone-ba -> 10-10.



Egy Kuper false start miatt 15 yard kellett volna a 1st down-hoz, de ebből csak 12 lett meg, jöhetett egy újabb punt, teljes 21 yard-ot sikerült Colquitt-nak rúgnia, sokat elmond, hogy a longsnapper Lonnie Paxton ért hozzá először, így a Broncos 48-as vonaláról indulhatott a 49ers akciója. Három play után már a 28-on voltak, onnan Troy Smith Crabtree felé passzolt az oldalvonal mellett, Goodman pedig valamiért rossz ütemben nézett középre és az így üresen maradt WR bekocoghatott egy TD-ért zavartalanul -> 10-17. Egy kicsit rövid lett a következő return, a 18-ról indulhattak Orton-ék, de sajnos nagyon rövid lett a drive is, Orton csak nehezen tudott kibújni a blitz elől a zsebből, majd a futás mellett döntött, nem gondolva arra, hogy egy védő esetleg kergetheti, a DE Lawson azonban pár lépés után elkapta hátulról és kiütötte a kezéből a labdát, amit Takeo Spikes felkapott és a 18-ig vitte vissza. Egy rövid passz után már csak futások jöttek, az ötödik alkalommal pedig a TD is meglett, Gore futott be 3 yard-ról -> 10-24.

3:41 maradt a felzárkózásra, a futás tehát már nem volt opció, csak a passz és Orton ismét az idén már többször látott jó formáját hozta elő, ötből négy passza jó lett, az utolsót még egy challenge után is jónak látták a bírók. Sajnos egy false start miatt a 15 helyett a 20-ról jött a Broncos, de ez nem zavarta meg a támadókat, mivel Gaffney elkapása után már csak 1 yard maradt és azt egy Brandon Lloyd-elkapással sikerült is megoldani, viszont Prater valamilyen okból hibázott a jutalomrúgásnál, így mellé szállt a labda -> 16-24. JMD nem az onside mellett döntött, viszont a kickoff elég jól sikerült, a 13-ról kezdhetett támadni a 49ers, akik természetesen futásokkal próbálták a maradék 2:14-et lepörgetni. A two-minute warning és a Broncos maradék két időkérése kellett hozzá, de 3&out után 1:54-nél jött egy újabb punt, amivel Eddie Royal végigvágtázott a pályán és sajnos csak az után tudta meg, amikor elkezdett ünnepelni, hogy a bírók Jarvis Moss-nál szabálytalanságot láttak és ezért érvénytelenítették a lehetséges egyenlítést.
A 19-ről indulhatott neki tehát a denveri támadósor a felzárkózásnak, Orton első jó passza után úgy tűnt, hogy egy sack miatt hátrébb kell menni, de az egyik támadó kicsit túl durva volt az irányítóval, ezért hiába szerezte meg a védelem egy fumble után a labdát, a 36-ról támadhatott tovább a Broncos. Három play-el később, 0:45-nél a SF 45-ös vonaláról jött az újabb passz, de ekkor egy újabb jó blitz miatt a denveri QB nem tudott koncentráltan passzolni, az átadást leleste a 49ers CB Spencer és ezzel a meccs lényegében véget is ért, már csak egy térdelés maradt. A végeredmény tehát -> 16-24.






















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 28/40 sikeres/összes passz, 369 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 interception, 3 próbálkozás, 18 futott yard, 1 elvesztett fumble
Moreno: 11 próbálkozás, 40 futott yard, 4 elkapás, 19 elkapott yard
Tebow: 2 próbálkozás, 1 futott yard, 1 futott TD
Lloyd: 7 elkapás, 169 elkapott yard, 1 elkapott TD
Gaffney: 4 elkapás, 54 elkapott yard
Royal: 4 elkapás, 34 elkapott yard
Gronkowski: 3 elkapás, 29 elkapott yard
Thomas: 1 elkapás, 31 elkapott yard, 1 futás, 0 futott yard, 5 kickoff return, 22 visszahordott yard AVG
Prater: 1/2 XP, 1/1 FG (32 yard)
Colquitt: 7 punt, 31.6 yard AVG
D.J. Williams: 9 tackle
Haggan: 8 tackle
Dawkins: 6 tackle

Josh McDaniels vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Az első félidőben nem szereztünk pontot, pedig valamivel jobb játékkal meg lehetett volna az esélyünk rá. Ehelyett hátrányba kerültünk, és később ebből adódtak problémáink, most már rendszeresen gyengén kezdjük a meccseinket, visszatérő jelenség, amelyre szeretnénk megoldást találni a szünet alatt. Két touchdown-t is szereztünk, amelyeket szabálytalanság előzőtt meg, nem sokon múlott, hogy nem nyertük meg a meccset, végig kiegyenlített harcot vívtunk az ellenféllel, de sajnos a végén mi kerültünk ki vesztesen. Utólag sem változtatnám meg az előzetes menetrendünket, a játékosok jó állapotban voltak, megfelelően sikerült akklimatizálódni a mérkőzés időpontjára, és maximális erőbedobással tudtunk játszani vasárnap, annak ellenére, hogy csak pár nappal korábban érkeztünk meg a helyszínre. Nagyon jól éreztük magunkat Londonban, nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, egy kicsit a csapatot is közelebb hozta egymáshoz a kiruccanás, egyedül a vereség miatt van hiányérzetem, a Wembley atmoszférája lenyűgözött, és az európai közönség is nagyon odaadóan élt együtt a játékkal. Kellemes tapasztalatokat szereztünk."

Sajnos tovább folytatódott a mélyrepülés, 2-6-ig romlott a mérleg, lényegében a szezon ezzel elég reménytelenné vált, bár még öt csoportmeccsünk vissza van, de sajnos a mutatott játék nem ad bizakodásra okot. A futójáték továbbra is súlytalan, ezért hiába mennek elég jól a passzok, a védelmek viszonylag jól tudnak készülni a kulcs szituációkra. Jókor jött talán a BYE week, ami után a Chiefs elleni hazai meccsen lehet javítani és egy kicsit a szurkolóknak is adni valamit az eddigi kitartásukért.

Valamennyi riválisunk győzni tudott ezen a játékhéten, így egyre kilátástalanabb lett a helyzetünk. Az éllovas Chiefs hosszabbításban verte 13-10-re a ligautolsó Bills-t; a Raiders 33-3-ra talán a vártnál is simábban ütötte a Seahawks-t; míg a Chargers a Titans elleni találkozón 33-25-ös diadalt ért el a nagyszerű második félidei játékának köszönhetően. A kilencedik héten egyedül a mieink voltak szabadnaposok, a többi vetélytárs keményen dolgozott: a San Diego a Houston otthonában aratott 29-23-as győzelmet, az Okland pedig egy óriási összecsapáson hosszabbítás után múlta felül 23-20 arányban a Kansas City-t. A következő körben a SD és az OAK egyaránt letölti a bye week-jét, a KC pedig Denverbe fog látogatni.

Az AFC West divízió állása a 9. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 5-3
2. Oakland Raiders 5-4
3. San Diego Chargers 4-5
4. Denver Broncos 2-6

JMD távozására sajnos elég kevés esély mutatkozik, mivel 2012-ig van szerződése, ami mellett az előző HC, Mike Shanahan utolsó szerződése miatt is van fizetési kötelezettsége Pat Bowlen-nek, három HC-t pedig még ő se fog egyszerre fizetni. Nem marad tehát más, mint a bizalom és a reménykedés.
Nyerni kell, nincs mese...

Szombaton rendezték a Colorado Rapids főcsoport-elődöntőjének visszavágó mérkőzését a Columbus Crew otthonában, és a denveri labdarúgók végül drámai küzdelemben kiharcolták a továbbjutást. Az első mérkőzés 1-0-s győzelme után bár idegenben 2-1-re kikaptunk, egy könnyfakasztó tizenegyespárbaj végén 5-4 arányban jobbnak bizonyultunk a nevesebb riválisnál. A csapat ezzel bejutott a rájátszás utolsó négy állva maradt együttese közé, és a következő kanyarban, a konferencia-döntőben hazai környezetben léphetünk pályára.



1-0-s előny birtokában utazott el Ohio-ba a Rapids küldöttsége, hogy szombat délután a fogcsikorgató hidegben pályára lépjünk a félelmetes Crew Stadium-ben. A hazai mérkőzéshez képest egyetlen helyen történt változás az összeállításunkban, hiszen az első felvonást sérülés miatt kihagyó Smith bevethető volt, így visszafoglalta a bal szélt Thompson-tól, s a következő 11-gyel kezdtünk: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Cummings. Ezzel szemben érthető módon a Columbus több változást is eszközölt, és egy jóval támadóbb hadrendben sorakoztak ki a gyepre: Gruenebaum - Hejduk, Brunner, Marshall, Francis - Ekpo, Carroll, Gaven, Rogers - Schelotto, Mendoza.

Meglehetősen lámpalázasan és fegyelmezetlenül kezdtük a mérkőzést, a Columbus pedig nagy erőkkel azonnal nekünk ugrott, és hamar komoly helyzeteket tudtak kidolgozni a sebezhető védelmünk megingásaiból profitálva. Négy perc elteltével Gaven ment el a bal szárnyunkon keresztül, éles szögből leadott lövése azonban szerencsénkre a hosszú oldali kapufára gurult, majd onnan éppen Pickens kapushoz került. Alig egy perccel később Mendoza léphetett ki Moor szorításában, de a ziccerhelyzetben a támadó a kapu mellé helyezett. Némileg már sikerült elállítani a további omlást, és volt néhány nyugodt percünk, amikor a huszadik minutumban Wynne-nek kellett hatalmasat mentenie a gólvonalról Rogers közeli kísérletével szemben, amely már átjutott a denveri portáson. Rövidesen azonban már nem volt menekvés, és egy szögletrúgást követően Schelotto fejelte vissza a labdát a túloldalról középre, amelyet a kapu torkából Gaven pofozott be a Rapids hálójába. A találat után végre megráztuk magunkat, stabilizáltuk a védekezésünket, és az előrejátékban is egyre több helyzetet tudtunk felmutatni a folytatásban. Néhány perc múlva egy távoli szabadrúgást Larentowicz tűzött rá a keresztlécre, nagyon közel jártunk ahhoz, hogy szinte egyből egyenlítsünk. Menet közben Mullan és Schelotto is kapott egy-egy sárga lapot a durva szabálytalanságaiknak köszönhetően. Az utolsó negyedóra már viszonylag nyugodtan, izgalommentesen telt, a mezőnyben sikerült felvennünk a harcot a házigazdákkal, és egyre többet veszélyeztettünk, nem sokkal a szünet előtt még Cummings is megeresztett egy egészséges bombát. Kijelenthettük, hogy a gól előtti időszak Crew-fölénye után abszolút egyenlő erők küzdelmét láthattuk, méghozzá többnyire Rapids-lehetőségekkel. Az első negyvenöt minutum végeztével tehát 1-0-ra vezetett az ellenfél.

A szünet alatt még inkább tudtuk rendezni a sorainkat, és a második játékrésznek jókora lendülettel vágtunk neki. A fordulást követően nem egyszer hosszú perceken át csak a Rapids-játékosok lábain vándorolt a játékszer, még ha igazán nagy helyzetbe nem is túl gyakran tudtunk kerülni. Igencsak fizikai jelleget öltött a találkozó, s rövid időn belül jónéhány sárgalapos figyelmeztetés született meg, bár a mieink részéről egyedül Casey-nek mutatták fel a kártyát egy túl heves reklamálást követően. Azért néhányszor eljutottunk a Crew kapujáig, azonban az ellenfél hátsó alakzata nagyon szívósan védekezett Cummings-szal és Casey-vel szemben egyaránt. Egyértelműen többet próbálkoztunk ebben az időszakban, a sárgamezesek szinte a felezővonalat is csak alig tudták átlépni, közben Mendoza-t Garey váltotta Schelotto ékpárjaként. Aztán igencsak váratlanul, a 70. percben egy remek ütemű indításból Rogers fordulhatott le Wallace-ról, aki a tizenhatoson belül már nem akart szabálytalankodni vele szemben, így a középpályás a kiugrás végén magabiztosan gurított a kapuba Pickens mellett. 2-0-s előnybe került a Crew, ezzel a mieink hirtelen kiesésre álltak. Több se kellett Gary Smith mesternek, aki azonnal magához rendelt kettőt a bemelegítő cserejátékosai közül, és komoly átszervezéseket hajtott végre, amikor Mullan helyére beküldte az abszolút offenzív beállítottságú Kandji-t, a bal hátvéd Wallace helyére pedig a másik bekk Baudet-t. Egyre nagyobb erőket mozgosítottunk, s pár perc múlva Kandji indításából Cummings lövése nagy helyzetben csak kevéssel kerülte el Gruenebaum ketrecét. Nyolc perccel a rendes játékidő vége előtt jött a következő támadócsere, beállítottuk ugyanis a rutinos Claudio Lopez-t a hátvéd Kimura helyére, így egyfajta 3-5-2-es felállással játszottunk, miközben a középpályán további két visszavont támadó foglalt helyet, ezalatt a Columbus is behozta Burns-t, aki Ekpo helyét vette át. Kisvártatva pedig meglett az eredménye a Rapids-rohamoknak, amikor Kandji játszotta meg a jobb szélen Cummings-t, aki alaposan megforgatta Francis-t, majd éles középreadását Conor Casey becsúszva, kapásból lőtte a kapuba a 84. percben. Ezzel a párharc döntetlenre állt, s mivel az idegenben szerzett gólokat nem veszik figyelembe, ezen állás mellett hosszabbítás elé nézett a találkozó. A rendes játékidő további perceiben is a mieink voltak aktívabbak, de nem született már döntés, így a 90 perc lejárta után is kénytelenek voltak a felek folytatni a mérkőzést, miközben a hajrában még egy Rogers-Lenhart cserét bonyolítottak le a vendéglátók.



A hosszabbítás során bár mindkét csapat játékosain már érezhető volt a fáradtság, hatalmas lendülettel küzdöttek a felek, és egyaránt voltak helyzetek mindkét kapu előtt. Bő öt perc után Pickens-nek egy hatalmasat kellett mentenie a kapitány Hejduk közeli helyzeténél, nem sokkal később pedig Cummings kísérleténél a mieink is egész nyugodtan betalálhattak volna. A második negyedórás félidő is komoly küzdelmet hozott, az utolsó pillanatokig próbálták a csapatok eldönteni a találkozó végkimenetelét még a tizenegyesek előtt, Kandji egy veszélyes kiugrás után lőtt a kapus kezei közé, odaát Lenhart pedig hasonló szituációban a kapu fölé tüzelt. Nem lehetett vége 120 perc után sem, jöhettek a drámai tizenegyesrúgások.

A büntetőpárbajnál a mieink a kezdést választották, s elsőként Casey magabiztosan helyezett a bal alsó sarokba, azonban Schelotto is hasonlóan kizökkenthetetlen volt. A második páros alkalmával Kandji nem túl jól sikerült lövése végül a kapus kezei között átvánszorgott a gólvonalon túlra, míg a sárgáktól Garey simán a kapuba emelt. 2-2 után Larentowicz védhetetlenül lőtt laposan sarokra, míg Gaven elegáns kísérlete szintén a hálóban kötött ki. Ezt követően a veterán Claudio Lopez hatalmas erővel bombázott a kapuba, a hazaiaktól pedig Brunner sem hibázott. Az ötödik rúgónk a bekk Baudet lehetett, aki szintén megőrizte a hidegvérét, ellentétben az őt követő Carroll-lal, ugyanis a Columbus egyik legbiztosabb büntetőrúgója pocsékul ért hozzá a labdához, és méterekkel a kapu fölé tüzelt, így befejeződött a szétlövés. Másodpercek múlva pedig már a teljes denveri stáb a pálya közepén ugrálva ünnepelte a hatalmas sikernek számító továbbjutást. A Rapids ezzel a 2-2-es összesített eredmény után 5-4-re nyerte a tizenegyespárbajt, és harcolta ki a részvételt a konferencia-döntőben.

Ezalatt Denverben a Rapids-szurkolók hatalmas ünneplést rendeztek a mérkőzés után a különböző vendéglátóhelyeken felállított óriáskivetítők előtt, valamint a város utcáin, amint az látható a következő cikk videóiból is.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes
Vasárnap, 03:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas
Hétfő, 03:00

A főcsoport-döntőkben a továbbjutás már egyetlen meccsen dől el, és a favorit New York meglepő búcsújának köszönhetően a Rapids ezt a mérkőzést hazai környezetben vívhatja meg az alapszakaszt mindössze nyolcadik helyen záró Earthquakes ellen. A San Jose ellen ebben a szezonban idehaza 1-0-ra győztünk, házon kívül pedig ugyanilyen arányban veszítettünk.

A Rapids története során ötödik alkalommal harcolta ki a részvételt az MLS rájátszásának második körében. Az előző négy esetben azonban csupán egyszer, még 1997-ben sikerült túljutnunk a főcsoport-döntőn, amikor két győzelemmel abszolváltuk a Dallas elleni csatározást, kiharcolva ezzel a részvételt az MLS nagydöntőjében. A három sikertelen próbálkozás alkalmával 2002-ben rúgott gól nélkül búcsúztunk a Los Angeles elleni oda-visszavágós konferencia-fináléban; 2005-ben egy meccsen maradtunk alul ugyancsak a Galaxy-val szemben a Mile High Stadium-ben; míg legutolsó alkalommal a 2006-os rájátszásban a Houston parancsolt megálljt a csapat számára ebben a körben.

A szombati és vasárnapi konferencia-döntők nyertesei november 21-én, jövő vasárnap Toronto-ban bonyolíthatják le a 2010-es MLS Cup Final-mérkőzést.

A csapat szezonbeli biztosan utolsó hazai mérkőzésére tehát most vasárnapra virradóra, magyar idő szerint 03:30-as kezdettel kerülhet sor. A tét már a nagydöntőbe való bejutás lesz a Rapids számára, minden eddiginél nagyobb buzdításra van szüksége az együttesnek, szurkoljunk tehát mindannyian azért, hogy egy denveri csapat résztvehessen a bajnoksága döntőjében!

Az elmúlt héten a Denver Nuggets tovább folytatta menetelését az NBA-ben. Három meccset játszott a kosárcsapat, két Dallas Mavericks elleni derbi közt hazai pályán az LA Clipperst fogadtuk. Alább e három találkozó összefogója következik.























Csütörtök hajnalban hazai pályán a Dallas Mavericks-szet fogadtuk. Nehéz meccsnek ígérkezett ez a találkozó, úgy pedig főleg, hogy Nené a Rockets ellen egy kisebb húzódást szedett össze, ezért nem tudta vállalni a játékot. A brazil center hiányában Forbes került a kezdőbe, elméletben Williams játszott centert és Anthony négyest, a dobóhátvéd Afflalo volt, Billups irányított. A találkozó elején a csapatok egymás hibáiból éltek, sok volt az eladott labda a játékban, de az eredmény szoros maradt. A negyedik negyed második felére a Mavs-nek sikerült egy lélegzetvételnyi előnyt szereznie, de gyors indításokkal és hármasokkal visszajöttünk, sőt a vezetést is átvettük. Jobbára egy támadáson belül volt a két csapat egymástól. A Mavs utolsó támadását 102:101-nél Nowitzki elrontotta, így megmaradt az esély, hogy az utolsó pillanatban a magunk javára fordítsuk a mérkőzés végkimenetelét. A befejező akcióban Billups hozta fel a labdát, aztán Anthonyhoz passzolt, de Melo nem tudta megoldani a feladatot, elhibázta a dobást, így végül 102:101-re kikaptunk. Nené hiányában abszolút vállalható ez az egypontos vereség, így viszont, hogy a végén a saját kezünkben volt a sorsunk, azért egy kicsit bosszantó is. Melonak legfeljebb csak felvillanásai voltak ezen a meccsen, nem játszott jól, talán jobban jártunk volna, ha Billups maga próbálja megoldani a meccs végét, de amíg Melo nálunk van addig várható, hogy az ilyen szituációkban Ő fogja megkapni a labdát. A csapatból ki lehet emelni Afflalot, aki ezen az estén is nagyon precízen dobott (7/11 FG-mutató) és 17 pontig valamint 5 lepattanóig jutott. Forbesnak az elején nagyon jól ment a játék, gyorsan meg is szórta magát, aztán a második félidőben Karl nem nagyon számított rá, ez szerintem, hiba volt a részéről. Melo azért összehozott egy dupla-duplát 20 ponttal és 15 lepattanóval, de a jó statisztika ellenére nem volt az igazi a játéka. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a nagy magassági előnye ellenére a Dallas nem tudott abszolút fölényt szerezni a festékben, sőt a Nuggets szerzett több pontot a palánk alól, és lepattanók tekintetében sem lettünk agyonverve. (videóösszefoglaló)

Szombaton hajnalban a Los Angeles Clipperst láttuk vendégül, Nené nem játszott, most viszont Ely kezdett a helyén, így Williams volt a kezdő négyes, Anthony, Afflalo és Billups voltak még a kezdőötösben az eredeti helyükön. A Clippers elég komoly magas ember állománnyal rendelkezik, ezért ez a meccs is nagyon nehéznek ígérkezett. A játék ennek megfelelően alakult, az ellenfél szerzett vezetést, sokáig csak az futottunk az eredmény után, a találkozón először a harmadik negyedben Billups ziccerével sikerült vezetést szereznünk. Innentől azonban végig vezettük a meccset, a Clippers próbálkozott ugyan egyenlíteni, de szerencsére nem sikerült nekik, amikor közelebb zárkóztak mindig érkezett válasz a részünkről, amivel újra leszakítottuk őket. A végeredmény 111:104 lett, küzdelmes meccsen sikerült javítani a Dallas elleni betlin. Ely kezdőbe állítása jó húzás volt Karltól, szedett 8 védőlepattanót, két blokkot is kiosztott és a kellemetlen játékával megkeserítette Kaman életét. Williams is jól játszott, 12 ponttal zárt. A meccs legjobbja ezúttal egyértelműen Anthony volt. Megvolt a játékában az a tűz, ami a korábbi szezonokban is jellemezte, nagyon ültek a dobásai, 30 pontig és 6 asszisztig jutott. A padról beszállva Harrington, ezúttal is nagyot lendített a játékunkon. Kulcsszituációkat oldott meg nagyszerűen, 18 pontja és 8 lepattanója lett, külön öröm, hogy védekezésben is nagyon igyekszik a csapat hasznára lenni. Nagyon tetszett még Billups játéka, tőle elvárhatóan szépen végigvezényelte a mérkőzést, amikor szükség volt rá előlépett és lendített egyet a csapat szekerén, Lawsonnal jól kiegészítik egymást. (videóösszefoglaló)

Másnap ismét a Dallas Mavericks-szel mérkőztünk, ezúttal azonban idegenben került sor a két együttes találkozójára. Nené játékát nem reszkíroztuk, így ugyanazzal a kezdővel vágtunk neki a meccsnek, mint hazai pályán az „odavágón”. Ez a meccs is nagyon hasonlóan indult, mint a pár nappal korábbi összecsapás, nagy kapkodás, sok eladott labda, temérdek hiba jellemezte a találkozó első negyedét. Az eredmény ezúttal is nagyon szorosan alakult, egyik csapat sem tudott ellépni, elsőként a második negyedben sikerült egy kisebb, 8-10 pontos előnyt összekaparni, de a hazaiak Terry és Nowitzki vezérletével felzárkóztak és a szünetre már csak 1 pontos vezetésünk maradt. A harmadik negyedben tovább folytatódott az adok-kapok, 79:79-es döntetlennél érkeztek a csapatok a negyedik játékrészhez. A meccs vége előtt 5 perccel főleg Billups nagy játékának köszönhetően 12 pontos vezetést szereztünk, ami kitartott a végéig, így egy 103:92-es győzelemmel visszavágtunk a Dallasnak. Nagy szerencsénk volt, hogy az első félidőben remeklő Terry a második félidőben nem találta a játékát, az első félidei 23 pontjához csak 3-at tudott hozzátenni a találkozó második felében. A Mavs egyébként is rengeteg hibával játszott, 21 eladott labdát szerencsétlenkedtek össze Nowitzkiék. Nálam a Nuggets legjobbja Billups volt, három hárompontosa nagyon fontos pillanatokban esett, nagyon érezte, mikor kell előlépnie, és akkor könyörtelenül pontra váltotta a lehetőségeit. Anthonynak nem sikerült megismételnie a Clippers elleni teljesítményét, a statisztika alapján megint a csapat legjobbja volt, ám védekezésben nem tette oda magát kellőképpen, és a hajrában sem vállalt vezetőszerepet. Forbes a meccs elején ismét jól játszott, aztán Karl lecserélte, és onnantól nem sok lehetőséget kapott, így 8 pontig jutott. A cserepadunk jól teljesített, Harrington ezúttal is termelte a pontokat, igaz lehetett volna ennél jóval pontosabb (5/14-es FG-mutató). Ki kell még emelni a védekezését, amit Nowitzki ellen bemutatott, nagyon szívósan tapadt a németre, aki talán ezért is játszott ilyen sok hibával és adta el hatszor a labdát. A másik magas ember is hasznos volt, Ely főleg védekezésben volt nélkülözhetetlen láncszem, meglepő, de +22-es +/- mutatóval zárta a találkozót és volt 7 lepattanója is. Lawson egyre több terhet képes átvenni a veterán Billupstól, egyre többször közelíti meg a 30 játékpercet, ezen a találkozón 10 pontot és 5 gólpasszt jegyzett. Végre Smith is mutatott életjeleket, 11 ponttal, 5 labdaszerzéssel és 6 lepattanóval zárta a meccset, de fontosabb, hogy helyenként végre benne voltak a játékában azok a váratlan, látványos húzások, amiket tőle a korábbi idényekben megszokhattunk. (videóösszefoglaló)























Jól zártuk ezt a hetet, Nené hiányában gyakorlatilag center nélkül voltunk kénytelenek játszani, a Dallas elleni első vereség ilyen körülmények között bőven belefért, hogy aztán sikerült idegenben nyerni ellenük az pedig már-már bravúr kategória volt. A Clippers legyőzése sem volt ilyen körülmények közt rutinfeladat, így az is egy értékes győzelemnek számít. Jó látni, hogy Harrington mennyire beilleszkedett, Dallasban szinte extázisban játszott, már-már Kenyon Martint idézte, mikor egy nagy üvöltés kíséretében visszazsákolt egy lecsorgó ziccert. Nagyon egységesnek érzem a csapatot, Birdmannel és Martinnal kiegészülve még sokkal erősebbek lehetünk. A nagy kérdés továbbra is Anthony. Jó számokat produkál meccsről-meccsre, de nem érzem benne azt a tüzet, amit tavaly, nem védekezik olyan keményen, mint a többiek, és sokszor támadásban is nála halnak el az akcióink. Remélem, összekapja magát és a kosárlabdára koncentrál végre, mert eddig nekem nagyon úgy tűnik, hogy valami más körül forognak a gondolatai, ennél sokkal többre képes!

Következő mérkőzések:

Kedd, 02:00 Denver Nuggets - Chicago Bulls
Szerda, 01:00 Denver Nuggets - Indiana Pacers
Péntek, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 4-2 (6 meccs)
2. Portland Trail Blaters 5-3 (8 meccs)
3. Utah Jazz 3-3 (6 meccs)
4. Oklahoma City Thunder 3-3 (6 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 1-6 (7 meccs)

Nemrégiben kezdetét vette a Denver Nuggets aktuális idénye, és az első néhány mérkőzés után egyre több gondolat fogalmazódott meg bennem Carmelo Anthony tisztázatlan jövőjével kapcsolatban. A sztárjátékos hosszú hetek óta a cserével kacérkodik, szerződése az év végén lejár, és senki nem tudja, hogy még meddig erősítheti a mi csapatunkat. Reméljük, már nem sokáig!... Reméljük, már nem sokáig? Erre próbálnám meg a válaszokat keresni.



















Tudom, hogy mennyire megosztja a Melo-saga a csapat szurkolóit, természetes, hogy mindannyian foglalkozunk vele, hiszen a csapat elsőszámú emberéről - nem mellesleg a magyarországi sportrajongók szerint 2010 legjobb denveri sportolójáról - van szó az esetében. Nem kívánok sokadszorra is a hisztéria kiváltásával foglalkozni, s nem akarom azt találgatni, hogy vajon mi állhat a helyzet hátterében, és még csak nem is szeretnék haragudni Melo-ra, elfogadom azt is, ha menni akar, azt is ha maradni, csak tényleg döntse már el nyíltan, hogy mit szeretne valójában. Nuggets-szurkolóként sokkal jobban aggasztanak a döntésképtelen szituáció globális következményei, amelyek most már a pályán is jól látható jeleket öltöttek.

Anthony az első hat mérkőzésen 24.2 pontot és 8.2 lepattanót átlagolt. A számok alapján semmi nem látszódna, hogy valami nincs rendben, vagy hogy bármi negatív hatása lett volna a nyári történéseknek a meccseken nyújtott teljesítményére. Sőt, a hiányzó magasembereket helyettesítve még a lepattanózásban is szépen aktivizálta magát. Na de, akik látták az idei meccseinket, azokban egy emberként fogalmazódott meg a gondolat: elég volt! Melo borzasztó hanyagul védekezik, támadásban kényszeredett megoldásokat vállal, vagy egyszerűen amatőr labdavesztéseket produkál, miközben meggyőződéstelen arccal bolyong a parketten, mint aki azt se tudja hogy került ide, és mit keres ebben a csapatban. Számomra ezek egyértelmű hozadékai a jövője körül felmerült bizonytalanságnak. Ma hajnalban, a Clippers elleni mérkőzésen azért már láthattunk valamicskét a régi Melo-ból, aki képes a csapatért küzdeni, és alárendelni magát a Nuggets érdekeinek, mintha csak péntek este véletlen rápillantott volna a mezére, és szembesült vele, hogy még nem a Knicks-uniformist viseli...

Már a rajt előtt említettem, hogy hibás megoldás a vezetőségünk részéről sokáig halogatni a döntést, mert semmiképpen nem lehet jó hatással a csapat felkészülésére, majd később a teljesítményére ez a vajúdás Melo körül. Most még inkább így vélem, hogy minél előbb ultimátumot kéne adni Anthony-nak, hogy fogadja el a szerződéshosszabbítást, vagy pedig cseréljük el, de sajnos ahogy telik az idő, úgy kerülünk egyre nehezebb helyzetbe a trade fronton is, és jutunk egyre közelebb ahhoz, hogy képtelenek leszünk őt értékre váltani, s az idény végeztével szabadügynökként ingyen (vagy jelképes összegért) távozzon a csapattól. Aminek a következményei egyértelműen meghatározóak lehetnek az elkövetkezendő évekre, ebben az esetben a klub a lehető legrosszabbul jönne ki a kutyaszorítóból.

Talán még nagyobb baj, hogy ilyen hányattatott helyzetben az idei szezonból se tudjuk kihozni a maximumot, pedig megkockáztatom minden idők legerősebb, legmélyebb keretét vonultathatjuk fel a klub fennállása óta, de az elmúlt húsz évet tekintve egészen biztosan. A 2010/11-es évad első néhány mérkőzése azonnal bebizonyította, hogy a még beilleszkedőben lévő Harrington és a csupaszív harcos Williams is masszív erősítést jelent a négyes-ötös posztokra, olyan játékosok, akikre bátran lehet számítani. A dobóhátvéd Afflalo szédületes fejlődését már csak az nem látja, aki nem akarja; Lawson-ra fokozatosan egyre nagyobb terhet lehet helyezni; Billups-nál hatékonyabb karmestert pedig elképzelni sem lehet; és a csapat még úgyis becsülettel nyeri sorban a meccseit, hogy a két igazi lélektani vezéregyéniséget és defenzív gladiátort még jó ideig nélkülöznünk kell Andersen és Martin személyében.

Minden adott lenne ahhoz, hogy idén egy várva várt nagy menetelést hajtson végre a csapat, csak egy igazi Melo hiányozna. Egy olyan, aki képes harcolni, és nem csak lézeng a pályán azon tünődve, hogy mikor játszhat végre álmai csapatában, New York-ban. Lehetetlen egyelőre megmondani, hogy a legutóbbi összecsapáson nyújtott játéka csak egy véletlen kicsúszás volt, vagy tényleg nagy pálfordulat lesz az egész sagában, és Melo csak éppen akkor észre vette, hogy nem ártana néha játszania, vagy mostantól folyamatosan ez várható el tőle.

Nem akarok naív lenni, és hiú ábrándokat kergetni, már kevésbé bíznék Anthony Denverben tartásában, és abban is hogy van-e egyáltalán kedve a Nuggets-ban játszani a továbbiakban. Viszont vezető zászóvívője vagyok annak, hogy cseréljük el őt, és az érte kapott új játékosokkal kiegészülve még mindig ütőképes együttesünk lehetne egy ígéretes tavaszi hadjárathoz, és talán a jövőbeli építkezést sem kéne a nulláról kezdeni egy franchise player ellenérték nélküli távozása miatt.

Szívesen várom az olvasók véleményét a kialakult állapotról és a lehetséges megoldásokról, mert jelen helyzetben én is bizonytalan vagyok, és ebben a szituációban jómagam sem tudok már tárgyilagos hírszerkesztőként írni, sokkal inkább a tanácstalan, egyre elkeseredettebb szurkolói énem kerekedett felül bennem.

Egyúttal Anthony jövőjével kapcsolatban egy szavazásra invitálnék mindenkit, hogy kinek mi a véleménye, vajon mi lesz a saga végkimenetele.

Mindentől függetlenül próbáljuk meg élvezni a Nuggets feledhetetlen mérkőzéseit, és becsülettel végig szurkolni a szezont, még ha lehetetlen is elvonatkoztatni a Melo-ügy okozta viszontagságoktól. Azonban ne felejtsük el, itt egy csapatról van szó, egy-egy játékos kénye-kedve nem ronthatja el a szórakozást, és nem ronthatja el a denveri csapat teljesítményét. Idén Melo-val, vagy nélküle, de nagy eredményt kell elérnünk!

A World Series befejezése után pár nappal már meg is nyílt a szabadügynök igazolási piac az MLBben. Így a Colorado Rockies helyzetét foglalnám össze, hogy még a valódi tranzakciók elszabadulása előtt átláthassuk a helyzetet: mely játékosainknak járt le a szerződése és milyen jövő várhat rájuk, valamint milyen további erősítések várhatóak a csapatnál.


Lejáró szerződésű szabadügynökeink:

Jorge De La Rosa, Jeff Francis (kezdő dobók), Joe Beimel, Octavio Dotel (csere dobók), Miguel Olivo (elkapó), Jason Giambi, Melvin Mora (belsőpályás), Jay Payton (külsőpályás)

Ebből a névsorból egyértelműen De La Rosa megtartása élvezi az elsőszámú prioritást a csapat egész offszezonjában. A klub szeretné megtartani a mexikói dobót, aki szintén maradási szándékának adott hangot a napokban. Mégsem adtunk neki szerződés ajánlatot, megvártuk amíg kikerült a piacra és most egy igen agresszív összeget tervezünk kínálni neki. Ezzel azt értük el, hogy ha más csapat akarja aláíratni őt, akkor két draftjog lesz az ára, ez talán kicsit elriasztja tőle a vásárlókat. Az okosok szerint a Rockies 3 évre, kb 34 millió dolláros ajánlatot tervez benyújtani a balos dobó felé. Meglátjuk mi fog kisülni belőle, az biztos, hogy Lee után DLR a legjobb balos dobó a piacon, szóval valószínűleg harcolnunk kell a megtartásáért.

Francisre opciós jogunk volt 7 millió dollárra, amit értelemszerűen nem fogadtunk el, főleg hogy bizonyára könnyen megállapodhatunk vele sokkal olcsóbbért is. Másfél év kihagyás után tért vissza a tavalyi szezonban, de elég hullámzó volt és folyamatosan bajlódott a vállával, de egy igazi lojális játékos, egész karrierjét a csapatnál töltötte eddig. Nem tudom elképzelni, hogy máshova igazoljon, szerintem ő itt szeretné visszanyerni a sérülés előtti formáját és hamarosan megállapodik a csapattal a folytatásról egy reálisabb összegért.

Dotel jogára sem hívtuk le az opciót, ami 4.5 millió lett volna a 2011es szezonra, hanem szintén FAként kívánunk megállapodni vele. A rutinos reliever a tavalyi szezon utolsó két hetére érkezett és nem igazán találta meg a helyét, de a rutinja még a későbbiekben hasznos lehet, ha be tudna illeszkednie a csapatba. Mindezt persze jogos, hogy sokkal olcsóbban képzeljük el, így annyira nem is biztos a sorsa, de túl nagy veszteség sem lenne, ha távozna.

Olivo esetében szintén volt egy option amivel nem éltünk 2.6 millióért, hanem tovább cseréltük őt a Toronto Blue Jayshez, így a kivásárlásával járó fél milliót sem kellett fizetnünk. A tradeben egy még meg nem nevezett játékost kaptunk, aki bizonyára egy prospect lehet. Egy éve igazoltuk őt és nagyon hullámzó idénye volt, a vezetőségnek más elképzelése volt elkapó posztra, így úgy tűnik a lehető legtöbbet hoztuk ki a távozásából. Ő tehát már biztos nem tér vissza a csapathoz, hacsak valami nagyon fordulat árán a free agencyről mégsem igazolnánk őt le, de ez maximum akkor fordulhatna elő, ha a kiszemelt catcherekről lemaradnánk.

Beimel kilépett a piacra és tavalyhoz képest most talán kapósabb lesz más csapatok felé, így kevés rá az esély, hogy meg tudjunk állapodni vele, főleg hogy nem tartozik a főbb célpontjaink közé, esetleg ha tavasszal még nem találna új csapatot magának, akkor könnyen visszatérhet egy újabb évre hozzánk, de ő sem lenne nagy érvágás a Rockiesnak.

Mora szerződése is lejárt és a veterán kiegészítő ember a jó szezonja után könnyen felkeltheti több csapat érdeklődését, akár nálunk gyengébbéket is, akik több játéklehetőséget tudnak kínálni neki. Így nem tartom olyan jónak az esélyeinket a megtartását illetően, de a hírek szerint a klub szeretne hosszabbítani vele egy újabb szezonra, hogy egy megbízható csere ütőnk legyen, aki sérülés esetén jó néhány poszton bevethető.

Giambi jövője kérdéses, sajnos egyre inkább öregszik, így egyre kevesebb hasznát tudjuk venni. Esélyes lehet, hogy egy AL csapat viszi el őt DHnek, de annak sem tud már igazán kiegyensúlyozott lenni és mivel szeret Denverben lenni, szerintem a legnagyobb sansz arra van, hogy nálunk marad amennyiben a vezetőség igényt tartana rá. Eléggé megoszlanak a vélemények, hogy szüksége van-e rá a csapatnak de rövidesen kiderül az igazság, hogy kívánunk-e számolni vele a következő idényben vagy inkább távozni engedjük.

Payton a 40es keret időszakában szeptemberben került fel az MLBbe, addig a farm csapatunkban volt húzóember. Bizonyította még mindig meglévő képességeit, ami szerintem elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését egy olyan csapatnak, ahol akár a 25ös rosterben is számolhatnak vele, nálunk biztos, hogy jövőre is csak nagyrészt a Triple-Aben tudna játszani, így könnyen lehet, hogy klubot vált a téli szünetben.

Fizetés megállapításra jogosult játékosaink:

Clint Barmes, Ian Stewart (belsőpályás), Jason Hammel (kezdő dobó), Matt Belisle, Manny Delcarmen (csere dobók)

Barmesnek írhatják ki jövőre a legmagasabb fizetést, már csak ezért is kérdőjeles a denveri folytatása. No meg azért, mert korábban lehetett olyan hangokat hallani, hogy szeretne everyday player lenni, ami nálunk ekkora hullámvölgyek mellett lehetetlen, főleg hogy három fiatal middle infielder is bevetésre kész a helyén, akik ha védekezésben még nem is annyira jók, de az ütőjátékban általában nála komolyabbak tudnak lenni. Hosszú évek óta erősítette a csapatot, most azonban lehet, hogy a klub nem kíván kitartani mellette és nem fogjuk elfogadni az arbitrázs által kiírt összeget, ha 3-4 millióra állapítják meg az új fizuját.

Stewart is hasonló összegre számíthat, de az ő esete teljesen más, egy fiatal ambíciózus 3B, akire szüksége van a csapatnak, bár egy kicsivel több konzisztencia tőle sem ártana, hogy igazán hasznos tudjon lenni az ütőjátékban, tavaly is inkább csak jó időszakai voltak. Ennek ellenére szerintem gond nélkül megállapodunk vele és jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget a bizonyításra és talán 2011ben eljöhet az az igazi kiugró szezon, amit évek óta remélünk tőle.

Hammel a tavalyi botladozásokkal tarkított idény után túl nagy emelésre nem számíthat az eddigi 1.9 misihez képest. A rotation jelenlegi helyzetében szükségünk van rá bármilyen körülmények között és annyira drága biztos nem lehet, hogy ne tudjuk gond nélkül megtartani, akkor már csak a jó formáját kéne kivárnunk.

Belisle az igazi berobbanó éve után alighanem emelésre számíthat, hiszen tavaly az idény teljes hosszában a bullpen egyik legmegbízhatóbb pontja volt, nem tudni egyelőre, hogy a sikerek mennyire emelik fel az igényeit, várhatóan azért még reális összeget sikerül megállapítani vele is. Tehetséges, kiegyensúlyozott, több fajta szerepkörben is bevethető csere dobó, aki előtt még további sikeres évek állhatnak, igazán fontos pontja lehet a denveri bullpennek akár a távolabbi jövőben is.

Delcarmen nem hiszem, hogy bárkit is elkápráztatott, amikor a deadline idején megszereztük őt a Red Soxtól, többször betlizett, egyébként jobbára csak versenyhelyzeten kívül lehetett hasznát venni, amikor már eldőlt egy meccs, vagy éppen már tét nélküli volt a szezon. Olcsón éppen meglehetne tartani, bár sokkal szívesebben látnék más embereket a helyén, akár a fiataljaink közül, akár egy-egy új FA igazolás személyében, mert ő már meglehetősen kiégett és ha idén sem ment neki, akkor nem látom, hogy jövőre miként lehetne jobb, inkább csak a helyet foglalná mások elől.
















Lehetséges új érkezők:

Elkapó/Első bázisember: A legkomolyabb külsős erősítés erre a posztra várható, egyértelműen azt sugallja Olivo elengedése, hogy szeretnénk egy első számú elkapót hozni Iannetta elé, aki alkalom adtán még az 1B poszton is bevethető lenne. A legnagyobb név Martinez lesz a piacon, de érte elég nagy verseny várható, őt nehéz lenne megszerezni. Szóba került egy csere lehetőség, hogy az Angelsből Napolit szeretnénk elhozni, nem halott ötlet, majd rövid időn belül kiderül mi lesz belőle.

Multiposztos belsőpályás: Mora bizonytalan jövője miatt mindenképpen nézelődünk a több posztos IFek között, akik részben 1Bek is lehetnek és a veterán játékosunk megtartása mellett leginkább Jose Lopez leigazolása van a célkeresztünkben.

Csere dobó: A csere dobók közé erősítéseket tervezünk a korábban említett hosszabbítások és a többiek maradása mellett, itt a legesélyesebb nevek Quallls és Gregg lehetnek a free agencyről, mindketten elég megbízható váltóknak tekinthetők, akik komoly erősítést jelentenének, ha sikerülne üzletet kötni valamelyikükkel, bár erre kevesebb esélyt látok.

A következő időszak bizonyára újabb és újabb pletykáktól lesz hangos, mire érdemi események fognak történni, de természetesen idővel be fogunk számolni a csapatunkat érintő legfontosabb offseasonbeli eseményekről.

Az elmúlt héten a Colorado Mammoth vezetősége ismét komoly lépésekre szánta el magát a jövőévi játékoskeret erősítése érdekében. A változások egyre nehezebben követhetők, de azért megpróbáljuk tartani a lépést a klubigazgató Steve Govett munkatempójával, és ebben a kiadásban az egymás után bejelentett három csereüzletet vázoltuk fel, valamint foglalkoztunk a további friss tranzakciókkal, és végre a csapat 2011-es szezonjára való felkészülésének menetrendje is napvilágot látott, amely immár belátható közelségben van.

Első csere: A Colorado a Rochester-hez küldte a kapus Matt Vinc, a hátvéd Matt Zash és a csatár Brad Shelf játékjogát, valamint a 2012-es draftra szóló első és harmadik fordulós cédulákat, cserébe érkezett a Knighthawks-tól John Grant Jr, Mac Allen, illetve egy-egy 2011-es és 2013-as első körös draftolási lehetőség.
- Az üzletet leginkább az tette szükségessé, hogy az Orlando feloszlató draftján a közelmúltban kiválasztott Vinc nem volt hajlandó elfogadni a mieink szerződésajánlatát, így a csapat még időben megpróbálta ellenértékre váltani a sztárportást, és egy komoly csomagért cserébe nem mást, mint a sportág egyik legnagyobb alakját, Grant Jr-t szereztük meg érte. Mellette még a kőkemény Allen személyében egy igen kemény hátvédet hoztunk el ebben a trade-ben, így a Vinc mellé csapott két játékos távozása abszolút vállalható volt. Grant Jr tíz évet töltött el Rochester-ben, ezalatt összesen 976 pontot szórt, vagyis meccsenkénti átlagban 6.33 egység került a neve mellé, ami az NLL történetének valaha volt egyik legjobb statisztikája. Hozzá hasonló kaliberű játékos a legendás Gary Gait óta nem erősítette a denveri csapatot, hatalmas fegyvertény a megszerzése. Bár Grant Jr egyelőre szerződés nélküli, biztosak lehetünk benne, hogy ő nem kíván máshová kerülni: "Nagyon izgatott vagyok, hogy Colorado-ban játszhatok, hiszen a liga egyik legprofibb csapata, évről évre nagyon erős a Mammoth kerete. A Pepsi Center pedig az egyik legnehezebb hely az ellenfelek számára, alig várom már, hogy mostantól ez a csodálatos közönség ne ellenem, hanem értem szurkoljon!"

Második csere: A támadó Cory Conway-t a Calgary-hoz cseréltük, a Roughnecks a kapus Matt King-et és a jövőévi második körös draftjogát bocsátotta a rendelkezésünkre érte.
- Vinc távozásával mindenképpen szükségünk volt egy elsőszámú hálóőr megszerzésére, melyet a King-csere keretein belül hajtottunk végre. A veterán kapus tíz szezont húzott le a ligában, mialatt a Portland, az Edmonton és a Calgary csapatait erősítette, s legemlékezetesebb sikerét 2009-ben aratta, amikor a 'Necks az ő főszereplésével elhódította a Bajnokok Kupáját. King ebben az idényben 10-0-s győzelem-vereség mutatóval segítette csapata boldogulását, mindenkori rájátszásbeli védési hatékonysága pedig 81.4 %-os. A távozó Conway sajnos az elmúlt szezonban kevésbé váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket, így szerintem már csak a 2nd rounder miatt is jobban jártunk ezzel a cserével a partnerünknél, nem mellesleg csatárposzton jókora tumultus alakult ki a keretünkben, egy ilyen kapusra pedig nagy szükségünk volt - ennek fejében abszolút érthető volt az üzlet.

Harmadik csere: A Toronto-tól megszereztük a támadó Mike McLellan-t, akiért a 2012-es eredeti 2nd rounder draftlehetőségünket áldoztuk fel.
- Kicsit talán már túlzásnak tűnhetett, amikor újabb csatárral erősítettünk, de McLellan egy második körös lehetőséget mindenképpen megért. Az új szerzemény korábban a megszűnő Titans csapatát erősítette öt éven át, legutolsó szezonjában 22 gólt és 13 asszisztot szorgoskodott össze, személyében az NLL-mezőny talán egyik legveszélyesebb góllövőjét szereztük meg, hiszen évek óta a bajnokság egyik legjobbjának mondhatja magát a lövési hatékonyság terén, egy igazi kulcsjátékos, aki a fontos találatok mestere lehet.

Egyéb tranzakciók:
- Szabadügynökként szerződést kötöttünk a kapus Rob Blasdell-lel, aki 13 éve szerepel az NLL-ben, valódi kihívója lehet King-nek az elsőszámú helyért, egy megbízható kapusról van szó, s 2002-ben posztja legjobbjának választották.
- A kapusposzton kialakult forgalom mérséklése végett elbocsátottuk az egykor nagy ígéretnek tartott Andrew Leyshon-t, aki az elmúlt három szezonban nem tudott hosszabb távon megfelelő teljesítményt nyújtani.
- A rutinos hátvéd Bruce Murray egy éves szerződést kötött az Edmonton Rush csapatával, így három év után elhagyta a Mammoth-ot.
- Ugyancsak az elbocsátás sorsára jutott a 2010-es szezon előtt leigazolt Chad Culp, miután a veterán támadó a további csatárok érkezése miatt létszámon felülivé vált.
- Két fiatal hátvédünk, Matt Wilson és Matt Davenport sorsa is bizonytalan, miután a közelmúltban mindketten a hold out listára kerültek.
- Újabb egy évre aláírt a csapathoz az ifjú Jamie Floris, így ismét megkapja a lehetőséget rá, hogy beverekedje magát az összeállításba.
- A középpályás Nenad Gajic újabb három évre kötelezte el magát a mieinkhez. A legidősebb Gajic-fivér szezonok óta a csapat középpályás játékának motorja, a továbbiakban is komoly erősítést jelenthet.
- Az idei drafton kiválasztott sztártehetség Ned Crotty is megkötötte a megállapodást a klubbal a következő évre.
- Sikerült megegyezni több közelmúltbeli csereüzletben megszerzett játékossal is a közös folytatást illetően, így Craig Conn, Mike McLellan és Matt King is biztosan a Mammoth-ban kezdheti a következő idényt.

Az aktuális játékoskeret:

Kapusok: King, Blasdell, Levis, Palidwor
Hátvédek: Allen, Gallant, Ethington, McKay, Leveque, Forsythe, McFadyen, Clausen, Rae, Bennett (próbaszerződés), Davies (próbaszerződés), Farthing (?)
Középpályások: Carlson, Richardson, Martin (próbaszerződés), Park, Carey (PUP), N. Gajic, Smith (?), Thompson (?)
Csatárok: Crotty, Dhaliwal, Grant Jr (?), Jones (próbaszerződés), McLellan Langtry, Prossner, Malawsky, Shewchuk, Conn, Floris, I. Gajic (?), A. Gajic (?), Burton (?), Barrett (?)
(A kérdőjellel jelölt játékosok egyelőre nem rendelkeznek élő szerződéssel a 2011-es szezonra.)

A Mammoth az elmúlt hétvégén a csapat újonc játékosai számára tartott egy jó hangulatú közös edzőtáborozást, több fiatal, új igazolás, valamint természetesen a 2010-es általunk draftolt lacrosse-osok részvételével. A gárda idei hivatalos Training Camp-jére november 19-től 21-ig kerülhet sor, illetőleg a közelmúltban azt is bejelentették, hogy az egyetlen előidénybeli mérkőzésünket december 4-én, szombaton fogjuk megvívni hazai környezetben a tavalyi döntős Toronto Rock ellen.

A 2011-es bajnokság kezdetéig tehát már csak alig két hónap van hátra, az események pedig egyre élesebbé válnak, és hamarosan megkezdődik a csapat számára a felkészülés, hogy jövőre feledtessük az elmúlt esztendő kudarcait, és újra a klub nevéhez méltó eredményeket érjünk el.

Túl vagyunk az MLS rájátszásában a főcsoport-elődöntők első felvonásán, és a hazai mérkőzésén a Colorado Rapids 1-0-s győzelmet aratott a kiemelt Columbus Crew ellen, így bizakodva várhatjuk a szombati idegenbeli visszavágót. A következő írásunkban a playoff legelső megmérettetéseivel foglalkoztunk, különös tekintettel természetesen a denveri csapat találkozójával.


Múlt csütörtökön este a Rapids négy év után először játszhatott újra playoff-mérkőzést, amikor hazai környezetben fogadtuk a Crew-t. Egyetlen neves hiányzó volt a mieink részéről, mivel a skót középpályás Smith térd sérülés miatt nem vállalhatta a játékot, helyette a mindig csupaszív Thompsont vetettük be a bal szélen. A csapat összeállítása a következőképpen festett: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Casey, Cummings. A vendégek pedig a következő 11 főt küldték ki a pályára: Gruenenbaum - Hejduk, Marshall, Iro, Ekpo - Gaven, Francis, Carroll, Rogers - Lenhart, Schelotto.

Fantasztikus hangulat fogadta a csapatokat a Dick's Sporting Goods Park-ban, bár hétköznapi mérkőzés révén csak szűk 12 ezren látogattak ki a meglehetősen csipős időben a stadionba. Az első percek a terepszemle minutumai voltak, ám az első negyedóra végétől kezdve a coloradoiak egyre nagyobb lendülettel vezettek támadásaikat, gyakran szereztünk labdát a középpályán, és ezekből gyors megindulásokkal operáltunk, több veszélyes lövést is megeresztettünk hasonló helyzetekből. A legnagyobb lehetőséget húsz perc elteltével Cummings hagyta ki, aki jobbról a hosszú sarok mellé helyezett komoly helyzetben, nem a legjobban találta el a lövést. Nem kellett sokat várnunk a következő veszélyes támadásra, s a 24. percben Mullan ugratta ki Cummings-t a jobb szélen, aki először Casey-t akarta megjátszani a rövid saroknál, de a labda átcsorgott a lába alatt, ám a középen érkező csapatkapitány Pablo Mastroeni néhány méterről a hálóba bombázhatott. A félidő derekánál tehát a Rapids megszerezte az előnyt egy zseniális ellentámadás végén. A vendégek teljesen megzavarodtak, a bordómezesek pedig abszolút nyeregben érezhették magukat, s tovább nyomultunk előre. Pár perccel később Casey bombázott kevéssel a kapu fölé, majd Cummings fejese is elkerülte a ketrecet, nem egyszer közel jártunk egy újabb gólhoz, de a lehetőségeink rendre kimaradtak. Végül az első félidő 1-0-s hazai vezetéssel zárult, egyértelműen fölényben játszottunk, különösen a gólunktól kezdve.

A második játékrészt egy életerős Cummings-átlövéssel nyitottuk, és továbbra is jobbára a mieink akarata érvenyesült, egymás után vezettük az akcióinkat, többször is közel jártunk egy újabb találat megszerzéséhez. Kisvártatva Thompson szögletrúgását követően Larentowicz bólintott a kapu fölé, majd Casey lekészítéséből Mastroeni tüzelhetett a térfél közepéről kevéssel a kapu mellé. A következő akciónk során Cummings-t akasztották meg kőkeményen, (amiért utólag Carroll kapott is egy sárgát) de a labda Casey előtt maradt, ám a lövése ismét elkerülte Gruenebaum ketrecét. Az első hatvan perc egyértelműen a miénk volt, onnantól kezdve viszont a Crew is kezdett kibontakozni, miután a sztárjátékos Schelotto-t lecserélték, és felvették a harcot velünk a középpályán, egyre több akciót kezdtek vezetgetni, de az előnyünket semmi nem veszélyeztette. A 75. minutumra kifáradó Thompsont a labdabiztos támadó Kandji váltotta, így tulajdonképpen egyszerre három csatárral játszottunk, de valamennyien besegítettek a védekezésbe, mert a sárgamezesek egyre jobban felbátorodva több lövéssel operáltak. Már az utolsó tíz percen belül jártunk, amikor Pickens kapus első igazi nagy védésére volt szükség, azonban hatalmas bravúrral hárított egy közeli fejest egy szögletrúgás után. A Crew tovább akciózott, és a hajrá egyértelműen nekik sikerült jobban, több alkalommal is veszélyes helyzetből harcoltak ki pontrúgást maguknak, de a Rapids-védelem meglehetősen masszívan takarított, biztosan őriztük a vezetésünket. Az utolsó percekben végrehajtottunk egy újabb cserét, amikor a hátvédsorban frissítve Kimura-t Baudet váltotta. Az eredmény már nem változott a legvégén sem, a Rapids nagyszerű játékot produkálva, a hajrában előnyét megtartva, 1-0-s diadallal kezdte a 2010-es playoff-hadjáratát.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith vezetőedző véleménye a mérkőzésről:
"Azt gondolom, az első félidőben igazán nagy lehetőségeink voltak, kicsit csalódott is voltam, hogy nem sikerült még a szünet előtt tovább növelni az előnyünket. A Columbus nagyon kellemetlen ellenfél, és azokban a percekben megfogtuk őket, jobban is kihasználhattuk volna a megingásukat. Sajnos, a második félidő már jóval kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, az ellenfél visszajött a mérkőzésbe, de nagyon örülök, hogy a vezetésünket megtartottuk, és győztünk. Abszolút elégedett voltam a játékunkkal, végig nagyon jól kontrolláltuk a meccset, az első félidőben pedig hihetetlen lendülettel küzdöttünk, a második félidőben pedig a védekezésünk is biztosan működött, kevés igazi helyzetet engedélyeztünk a Columbus-nak. Brian és Jeff elképesztő munkát végzett a középpályán, ők már rutinos playoff-játékosnak számítanak, tőlük hasonlít is vártam el, rengeteg labdát szereztek, és előre-hátra megbízható teljesítményt nyújtottak. Pablo-ról nem is beszélve, a csapat igazi vezéregyénisége, most is megmutatta magát, és parádés gólt szerzett. Összességében nagyon elégedett vagyok, teljesen megérdemeltük a lehetőséget, és elnézve az elmúlt hetek idegenbeli játékát, abszolút nem esélytelenül megyünk a visszavágóra a Crew stadionjában. Szeretnénk kiharcolni a továbbjutást!"

2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; Visszavágó: Péntek, 01:00
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; Visszavágó: Szombat, 21:00

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés : 0-1; Visszavágó: Hétfő, 02:00
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; Visszavágó: Vasárnap, 03:00

Az odavágó mérkőzéseken tehát a két nagy favorit, a New York és a Los Angeles is idegenben aratott sikert; a címvédő Salt Lake egy hajrábeli találat révén veszített Dallas-ban, de legalább szereztek idegenbeli gólt, szemben a két évvel ezelőtti győztes Columbus-szal.

A Rapids legutóbbi tréningjeit néhány kisebb sérüléssel bajlódó játékosunk kihagyta, de Smith mester elmondása szerint csak egy kis pluszpihentetésről van szó, és bizonyára mindannyian játszani fognak a visszavágón - Pickens a lágyékával bajlódik, Casey a derekával, Kimura pedig a bokájával. Szintén jó hír, hogy a hazai meccset kihagyni kényszerülő Jamie Smith is újra tréningezik, és minden jel arra mutat, hogy a szombati visszavágón bevethető lesz.

A csapat tehát sikerrel vívta meg a párharc első felvonását, s a columbusi második meccsen már a továbbjutás lesz a tét a Rapids számára. Az összecsapás magyar idő szerint szombat este, 21:00-tól veszi kezdetét, óriási küzdelem várható, és hatalmas buzdításra van szükségük a denveri labdarúgóknak, hogy a rivális félelmetes otthonában kiharcolják a főcsoport-döntőt. Valamennyi Denver-fanatikust az élő szurkolásra bíztatunk, vívjuk meg együtt ezt a csatát a Rapids sportolóival!

Végre elérkezett az, amire a tavaszi Jazz elleni blama óta vártunk, elkezdődött az NBA 2010-2011-es idénye! Lássuk, hogyan rajtoltak a Denver Nuggets kosarasai, következzen az első három mérkőzés összefoglalója!























Hazai idő szerint csütörtök hajnalban kezdte meg a szezont a csapat. Rögtön egy nagy rivális, a Utah Jazz ellen rajtoltunk, korán megadatott a lehetőség, hogy valamicskét törlesszünk a tavaszi kiesésünk után. A Jazz tavalyhoz képest némiképp átalakult, a kezdőcsapatukban két új játékos is helyt kapott, nálunk nem volt meglepetés, Karl az előre tervezett ötöst küldte pályára. A mérkőzés számunkra kedvezően kezdődött, sikerült 6-8 pontnyi előnyt felépíteni, amit meg is őriztünk, sőt növelni is sikerült. Az első félidőben egész jól tartottuk a Jazzt, csak 40 pontig jutottak, amire részünkről 60 érkezett. Komoly előnnyel ment szünetre a csapat. A második félidőben sem nagyon változott a játék képe, a Utah nem tudott közelebb kerülni, így nem kellett izgulni a Pepsi Center közönségének azon, hogy ki lesz a mérkőzés győztese. Nagyon magabiztosan, 110:88-ra nyertük a nyitómeccsünket. Az egyéni teljesítmények közül érdemes kiemelni Afflalot, a fiatal játékos ott folytatta, ahol abbahagyta az előszezonban, nagyszerűen dobott 8/11-es FG mutatóval és 22 ponttal zárt. Shelden Williams nagyon hasznos volt, főleg védekezésben, 16 lepattanót szerzett ebből 7-et támadásban. Nené halványabban játszott, csak négy lepattanót szerzett. Billups jól irányított, szépen vezette a csapatot 14 ponttal és 8 assziszttal zárt. A kezdőből Anthony szerzett még 23 pontot. A padról beszállva bemutatkozott Al Harrington, nem játszott valami nagyot, még kereste a helyét a csapat játékrendszerében, volt két hárompontosa, összesen 10 pontot és 7 lepattanót szerzett a mérkőzésen. A cserék közül Smith elég kiábrándítóan játszott hét dobásból csak egyet értékesített. (videóösszefoglaló)

Egy nap pihenő után a Nuggets New Orleans-ban vendégszerepelt. Jól kezdett a csapat egy 8:0-ás futással rögtön előnybe kerültünk, de aztán megtorpantunk és gyorsan visszakapaszkodott a Hornets, innentől kezdve szorosan alakult a mérkőzés és jobbára mi futottunk az eredmény után. Védekezésben nem találtuk a ritmust, a festéket gyengén védtük, kaptunk is belőle 42 pontot. A magas embereink határozatlanok voltak, összesen 2 blokkot osztottunk ki ezen a meccsen, ebből egyet Afflalo, egyet Nené vállalt. Támadásban is voltak gondok, sok labdát adtunk el, és ritkán tudtak az ellenfél táblája alatt fölénybe kerülni a játékosaink. A harmadik negyedben jobban ment a játék sikerül is egy pontra feljönni a záró negyedre. A negyedik felvonásban azonban jobban koncentrált az ellenfél, Paul is rákapcsolt így kikaptunk 95:101-re. Nem játszott jól a csapat, nem voltak kellően koncentráltak a játékosok, sokat hibáztak, így megérdemelten szenvedtünk vereséget. Egyénileg Billupsot érdemes kiemelni, szerintem jól játszott, Pault többször szépen megverte, és amikor Ő a pályán volt, akkor érezhetően jobban ment a játék, 20 ponttal és 5 assziszttal zárt. Nené ezen az estén sem villogott, négy lepattanója és 6 pontja lett, Shelden Williams viszont ismét odatette magát, újra a lepattanókban járt élen, ezúttal 13-at szedett belőlük össze. Afflalo ezúttal kevesebbet vállalt magára, ugyan jól dobott, de kevesebb lehetősége volt, 10 pontig jutott. Anthony a mérkőzés második felében kezdett el játszani, akkor egész jól is ment neki, végül összehozott egy dupla-duplát 24 ponttal és 10 lepattanóval. A padról sem érkezett olyan lendület, amivel behúzhattuk volna ezt a meccset, Lawson gyengén játszott, nem is kapott sok lehetőséget, Harrington nagyvonalakban lemásolta a Jazz elleni teljesítményét, egyedül JR-nak voltak pillanatai, de nagy átütőerő benne sem volt. (videóösszefoglaló)

Pihenő nélkül utazott tovább a csapat Houstonba, ahol a helyi Rockets volt az ellenfél. Szorosan alakult ez a találkozó, eleinte Yao Ming sok problémát okozott a Nené-Williams párosnak, később, ahogy fáradt a kínai center Scola lépett elő, így a festékben nem volt könnyű dolgunk. A Rockets nem tudta kihasználni ezt az előnyös helyzetet, komolyabb fórt nem tudott felépíteni, és egész meccsen fej-fej mellett haladtak a csapatok. A döntés az utolsó negyedre maradt, itt most pont az ellenkezője történt, mint a Hornets ellen, ezúttal mi voltunk a jobbak a mérkőzés döntő szakaszában és 107:94-re nyertünk idegenben. Nené játéka nagyon tetszett, sokat küzdött a Yao-Scola kettőssel, ebből a nehéz helyzetből is összehozott egy szép dupla-duplát, 12 ponttal és 12 lepattanóval, ráadásul az első félidő végén még egy fantasztikus buzzer hármast is dobott, mindössze karrierje második triplját dobta az NBA-ben. Billups nagyjából a teljes meccsen megbújt a mezőnyben, aztán a végjátékban lépett elő és állt a csapat élére, ekkor jól osztogatott és pontokat is hozott, Afflalo főleg a védekezéssel volt elfoglalva és a mérkőzés nagy részén jól tartotta Kevin Martint. A padunk is egész szépen teljesített, különösen Harrington, akinek máris összejött az első nagy meccse Nuggets mezben, 28 ponttal és 10 lepattanóval dupla-duplát ért el, és Nené mellett egyértelműen a csapat legjobbja volt. Ilyen teljesítményt várunk tőle a továbbiakban is! Lawson egy kicsit bizonytalan volt, négy labdát is eladott, Smithnek voltak jó pillanatai, de továbbra is nagyon hullámzó teljesítményt nyújt, tőle mindenki jobb teljesítményt vár. (videóösszefoglaló)























Az eredmények alapján elfogadhatóan kezdtük a szezont, ami a játékot illeti, abban még jócskán van mit javulni, különösen védekezésben, de támadásban is előfordultak üresjáratok. Kevés még ez a három mérkőzés arra, hogy különösebb véleményt formáljunk, de az már látszik, hogy az új igazolások valódi erősítést jelentenek, Williamsnek és Harringtonnak is voltak már jó meccsei. A rajt alapján bizakodóak lehetünk az előttünk álló szezonnal kapcsolatban. Továbbra is nagy kérdés azonban, hogy mi lesz Anthonyval, hova, mikor és milyen ellenértékért cserébe távozik, és milyen hatással lesz ez a csapat játékára. Reméljük, hogy most már hamarosan megoldódik az ügy és nyugodt körülmények között folytatódhat tovább a szezon!

A közeljövő mérkőzései:

Csütörtök, 02:00 Dallas Mavericks @ Denver Nuggets
Szombat, 03:30 LA Clippers @ Denver Nuggets
Vasárnap, 02:00 Denver Nuggets @ Dallas Mavericks

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Portland Trail Blazers 3-1 (4 meccs)
2. Denver Nuggets 2-1 (3 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 2-1 (3 meccs)
4. Utah Jazz 1-2 (3 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 1-2 (3 meccs)

Kedd hajnalban Arlingtonban befejeződött az MLB nagydöntője és a 2010es bajnok a csoport riválisunk, a San Francisco Giants csapata lett, mivel a négy győzelemig tartó finálé ötödik mérkőzésén nyerni tudtak a Texas Rangers otthonában.





















A döntő első összecsapását múlt hét szerdán rendezték és egy mozgalmas mérkőzésen a Giants a többszöri magabiztos vezetését megtartva 11-7re diadalmaskodott odahaza. A Lincecum-Lee dobópárharc a vártnál kisebb küzdelmet hozott, mindkettejüket már a meccs első felében cserélni kellett. A nyitó felvonás sokkal inkább a dobókról szólt, végül a Giantsből Uribe 3run homerun és a négy ütéssel és három RBIvel záró F. Sanchez vállalt nagy részt a sikerből. Másnap a második kaliforniai mérkőzésen sem kegyelmezett a SF és Cain 7.2 inning lehozatalával juttatta csapatát 9-0s sikerhez, akik hét pontot szereztek a nyolcadik játékban. Ezúttal Renteria egymaga négy pontot szállított, míg a Rangers mindössze négy ütésre volt képes. Szombaton ért a World Series Texasba az első hazai meccsét pedig 4-2re hozni tudta a Rangers, miután Moreland három pontos HRt lőtt, Hamilton hozta a negyedik futást, a SF pedig csak Ross és Torres rakétáival szépített, a Rangers SP Lewis 7.2 IPt regisztrált. Vasárnapra mindenki meglepetésére a texasiak nem az ace Leet nevezték, hanem Hunter próbálkozott de csak négy inninget bírt ki, közben pedig a Frisco újonc dobója Bumgarner lehúzta a rolót. A Giants Huff 2run homerunnal és Torres RBI doublelal eldöntötte a meccset, a 4-0s végeredményt Posey bomája alakította ki. 3-1re vezettek összetettben a kaliforniaiak, az utolsó meccset pedig hétfőn rendezték ismét Lee és Lincecum között. A két sztár nevéhez méltóan játszott és az első hat inninget mindketten pont nélkül hozták le, a hetedikben azonban a Giants egy 3run HRt pakolt be Renteria révén, majd a Rangers is szépített Cruz solo HRal, de a végén már nem változott az állás és 3-1es győzelmével a SF befejezte a World Seriest.

A Giants 92-70es győzelem-vereség mutatóval az alapszakasz utolsó játéknapján harcolta ki a rájátszásba jutást, amikor a San Diego Padres legyőzésével biztosították be a NL West divízió első helyét, melyben a denveri Rockies a harmadik pozíciót szerezte meg, így lemaradt a playoffról. Az óriások ellenfele a rájátszás első körében a szabadkártyás bejutó Atlanta Braves volt, de a szoros küzdelem ellenére 3-1es sikerrel abszolválták az NLDSt. Az igazi skalp begyűjtése, egyben a bajnoki cím kulcsa kétségtelenül az volt, hogy a konferencia döntőben a legnagyobb esélyesnek tartott Philadelphia Philliest 4-2es összesítéssel ütötték el a továbbjutástól, megakadályozva ezzel Manuel fiait abban, hogy sorozatban harmadszor játszanak World Seriest. Eközben szintén a SF malmára hajtotta vizet az ALCS nagy meglepetése, amikor a címvédő New York Yankees elbúcsúzott a küzdelmektől a kis csapat Texas Rangers ellen, így abszolút kedvező ellenféllel játszhatták a döntőt hazai kezdésből.

A bajnoki cím a hatodik World Series győzelem volt a Giants történetében, de az 1958as székelyváltásuk óta csak az első siker. A korábbi öt alkalommal még New York Giants néven lettek bajnokok, konkrétan 1905ben, 1921ben, 1922ben, 1933ban, és 1954ben.


















A Giants útja a bajnoki cím megnyeréséig:

A NL West divízió végeredménye az alapszakaszban:

1. San Francisco Giants 92-70
2. San Diego Padres 90-72 (2.0 GB)
3. Colorado Rockies 83-79 (9.0 GB)
4. Los Angeles Dodgers 80-82 (12.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 65-97 (27.0 GB)

National League Divisional Series:

San Francisco Giants - Atlanta Braves 3:1

National League Championship Series:

Philadelphia Phillies - San Francisco Giants 2:4

World Series:

San Francisco Giants - Texas Rangers 4:1

A World Series legjobb játékosának a Giants shortstop Edgar Renteriat választották. A veterán játékos az öt találkozón két hazafutást és hat pontszerzést jegyzett .412es ütési hatékonysággal. A rájátszás korábbi köreiben még Burrelll, Ross, Uribe voltak a húzóemberek, a kezdő dobó rotáció pedig nagyon jól összeállt a playoffra és a Lincecum-Cain-Sanchez-Bumgarner csoport stabil teljesítménye fontos tényezője volt ennek a bajnoki címnek.

Gratulálunk a rivális bajnoki címéhez! Jövőre a visszavágásra készülünk!

Az elmúlt időszakban a Colorado Avalanche együttese felemás mérleggel folytatta szereplését az NHL alapszakaszában, a legutóbbi öt nehéz mérkőzésünkről ugyanis 2-2-1-es mérleggel gazdagodtunk, mely éppen elég volt ahhoz, hogy továbbra is tartsuk magunkat a divíziónk tetején, annak ellenére, hogy egyre több meghatározó sérülés sújtja a csapatot.





















Legutóbbi kiadásunk óta még október 21-én 4-2-es vereséget szenvedtünk a San Jose-tól idehaza; ráadásul két napra rá egy másik Csendes-óceáni csapat a Los Angeles is 6-4-re győzött le minket; majd következett egy rövid idegenbeli túra a kanadai divízióriválisaink otthonában, melyek közül elsőként hosszabbításban botlottunk a Vancouver ellen 4-3 arányban; majd egy őrült meccsen 6-5-re vertük meg a Calgary-t; míg az utolsó találkozónkra múlt szombaton került sor, és ezen a Columbus-t 5-1-re páholtuk el.

- Az első sorban Stewart elképesztő formában teszi a dolgát, az utóbbi nyolc mérkőzés mindegyikén pontszerző volt, 11 meccset követően kilenc találatával második az egész NHL góllövőlistáján a tíznél járó Sharp mögött, és már 16 pontja van. Egyszerűen feltartóztathatatlan dinamikával küzd, remekül használja ki a fizikai adottságait, és egyre bátrabban távoli lövéseket is bevállal. A Flames elleni találkozón pályafutása második mesterhármasát szerezte, míg legutóbb a Blue Jackets ellen győztes találatot regisztrált. Mellette a center Stastny is nagyon elkapta a ritmust, ugyancsak ipari mennyiségben szórva a pontokat már bőven pont/meccs hatékonyság felett tart, miután a legutóbbi négy mérkőzés közül háromszor is több pontot jegyzett, beleértve a Kings elleni 2+1-et, amikor különösen kijött a lépés számára, míg a Columbus ellen egy nagyszerű gólt lőtt. Rendre veszélyesen képes játszani, talán a kiegyensúlyozottságán is javított idénre, és kifejezetten komoly munkabírással bír, hiszen 21 perc feletti átlag jégidejével az egész liga legtöbbet foglalkoztatott csatárainak egyike. Galiardi változatlanul mérsékeltebben játszik, a mezőnyben hasznos dolgokat tud véghez vinni, emberhátrányban is remekül dolgozik, de a kapu előtt rendre elfogy a tudománya, és csak elvétve regisztrál pontokat, jelenleg is csupán öt egységnél jár. A Los angelesi csőcselék ellen elszenvedett egy durva döfést a bot végével, de szerencsére megúszta komolyabb sérülés nélkül a nem mindennapi sportszerűtlenséget.



- Duchene változatlanul kissé hullámzóan teljesít, vannak jobb mérkőzései, ugyanakkor időnként hajlamos elszürkülésekre, de legalább a pontokat szépen gyűjtegeti, jelenleg kilenc egységnél jár, két gólpasszt adott a Kings-meccsen, és egy nagyon fontos egyenlítő gólt szerzett Vancouver-ben az utolsó másfél percen belül, amikor már a kapus levitelével támadtunk. A veterán Hejduk az első néhány meccs után magára talált, és immár sorozatban hat mérkőzésen volt pontszerző, ezalatt pedig 11 pontot (3+8) szedett össze, fantasztikus lendülettel igyekszik az előrejátékban, és már emberelőnyös találatokat is lőtt, a LA ellen duplát vállalt, valamint további két találkozót két-két gólpasszal tett emlékezetessé, végre igazán elkapta a fonalat, és nagyon élvezi a játékot a fiatalok között. Mellettük általában Jones szokott helyet foglalni, aki apróbb sérülése miatt egy meccsen pihent, s a mezőnyben kifejezetten szorgalmasan játszik, ám talán a hosszú kihagyása miatt kevésbé lendületes, mint ahogyan régebben megszokhattuk tőle. Tíz mérkőzés után négy gólos, az utóbbi három találkozón belül kétszer is beköszönt, szóval a halványabb összkép ellenére a góllövő képességei továbbra is működnek, idővel talán még nagyobb fokozatra tudja kapcsolni a termelést.

- A harmadik sor az év eleje óta őrületes munkát végez, és nem csak hogy kíméletlenül kaparnak védekezésben, és meghatározó emberek PK-ben, de még egészen hatékonyan képesek ellentámadásokat is vezetni, és nagyon gyakran gólokat szereznek. Winnik már elérte azt a négy gólt, amennyit tavaly az egész szezon alatt lőtt a Phoenix-ben, a legutóbbi három meccse mindegyikén pontot tudott szerezni, beleértve a hihetetlen győztes gólját a hajrában a Flames ellen, vagy éppen a Columbus ellen kiosztott két asszisztját. A másodéves O'Reilly is fáradhatatlan munkát végez estéről estére, társához hasonló már hat pontnál tart, legutóbb a Calgary ellen volt nagy napja, amikor három elsődleges assziszttal szolgálta ki a gólszerző csapattársait, többször is kifejezetten látványos módon, míg összesítve +7-tel messze a legjobb plusz/mínusszal rendelkező támadónk. Yip visszatért kisebb sérülése után, és ezen az öt mérkőzésen pályára lépett, de nem volt túl nagy formában, keveset vállalkozott, ám a Flames és a Blue Jackets ellen már komolyabb életjeleket adott magáról, és például egy kifejezetten szép találatot is ütött. Bízzunk benne, hogy ezzel elkezdődött a javulása, mert valami hasonlót várnánk tőle, ahogyan azt az újonc évében is tette.



















- A többiek közül McLeod rendre megkapja a lehetőséget a negyedik sorban, és egy újabb bunyónak köszönhetően már 37 perc kiállítással rendelkezik, valamint a Blue Jackets ellen egy szerencsés találat formájában megszerezte idei második gólját, egyébként kapura általában teljesen veszélytelen, legfeljebb a fizikai játékával tud hasznos lenni. Dupuis az öt meccs közül négyszer lépett pályára, továbbra is csak minimális jégidővel bíró statiszta, de látszik rajta az igyekezet, a napokban még élete első NHL-es verekedését is lebonyolította, tényleg minden tőle telhetőt megtesz a jégen. Több, mint egy hete leküldtük az elsőéves Olvert, aki ezeken a találkozókon már nem vett részt, és az AHL-ben lövöldözi a gólokat, a helyette felhívott Van der Gulik pedig csak két találkozón játszott öt-öt percet, ezalatt egyetlen kapura lövése és egy felesleges kiállítása volt, a legutóbbi két találkozón már csak tartalék volt. Porter sem tudta beverekedni magát az összeállításba, így a többszöri mellőzés után visszakerült a farmcsapatunkhoz.

- A hátvédeknél Liles új NHL-rekordot állított fel azzal, hogy a szezonkezdő első kilenc mérkőzésen asszisztot szerzett, erre korábban egyetlen védő sem volt képes. Ezzel együtt elérte a klubcsúcsot is a leghosszabb hátvédek közti assziszt sorozatot számítva. Az utóbbi két meccsre megszakadt a szériája, de így is 11 assziszttal áll ugyanennyi meccset követően, +8-as mutatójával pedig az egész csapat legjobbja, és a legfontosabb, hogy védekező játéka továbbra is kifejezetten stabil. A Kings ellen a sorozatos szabálytalanságokat megunva pedig megverekedett Williams-szel, mindössze második bunyóját tudta le ezzel a profik között. Az újonc Holos stabilan beverekedte magát a csapatba, debütálása óta valamennyi meccsünkön jégre léphetett, a Calgary ellen egy assziszt által megszerezte első pontját a ligát, s kisebb pontatlanságokat leszámítva nagyon biztosan áll a lábán, lehetőségei szerint még az akciókat is tudja segíteni. A Canucks ellen sajnos gyengébb meccse volt, és a hosszabbításban az ő ügyetlenkedése okozta az ellenfél győzelmét. Hannan-nek már egyre gyakrabban vannak jó pillanatai, de a hasznos mentései mellett olykor durva hibák tarkítják a játékát, egyelőre képtelen a kiegyensúlyozott játékra. Az LA ellen egy fej sérülés is akadályozta, de nem kellett meccset kihagynia, viszont az utolsó három találkozón átlagosan mindössze 15 percet játszhatott a hét védős rendszerben, de közben megszerezte első pontját, viszont továbbra is csak -5-öt regisztrál. Hozzá hasonlóan Cumiskey is meglehetősen hullámzó, jó és rossz megoldások egyaránt jellemzik védőmunkáját, becsületére válljon, hogy felküzdötte magát semleges plusz/mínuszra, miután a Flames elleni két gólpasszos meccsén +3-at regisztrált. Liles mögött a legponterősebb védőnk öt ponttal, és a San Jose ellen megszerezte első gólját egy rettentő érdekes találattal. Wilson rendre kőkeményen állja a sarat a védelemben, felveszi a palánk melletti harcokat a támadókkal, és több társával ellentétben keveset hibázik, végre első pontjait is megszerezte egy-egy asszisztnak köszönhetően, illetve az idénybeli első verekedésén is átesett. Quincey meglehetősen halványan játszik, hiába hajt becsülettel, hátul még mindig gyakran vét elkerülhető hibákat, az előrejátékban pedig kezd egyre inkább elfogyni a szezon elején még meglévő lendülete. 11 mérkőzés után sincs pontja, csak -4-et jegyez, egyértelműen az egység leggyengébb pontja, nagyon össze kéne szednie már magát. A csapatkapitány Foote sajnos már a Sharks elleni mérkőzés elején összeszedett egy agyrázkódást, azóta nem is léphetett pályára. Kikerülésével a klub magához rendelte az AHL-csapatunk vezérét, a nagyok között korábban csupán néhány mérkőzést lejátszó Liffitont, aki az első meccsén rögtön egy óriásit bunyózott, második alkalommal pedig megszerezte élete első NHL-es találatát. A két mérkőzésen összesítve alig tíz percet töltött a jégen, de mindkétszer pozitív mérleggel zárt és 15 PIM-et is összeszedett, igazán kellemes meglepetés volt energetikus játéka és hatalmas akarása.



- Anderson a Sharks és a Kings ellen még védett, előbbi mérkőzésen 30 védést mutatott be, és a vereség ellenére nem teljesített rosszul, utóbbi alkalommal viszont mindössze 24/30-as hatékonyságra volt képes, több elkerülhető gólt beszedve. Ezt követően a Vancouver elleni találkozón csak csere lett volna, de a bemelegítés során térd sérülést szenvedett, így a padon sem lehetett ott, mint ahogyan a következő két meccsen sem. Budaj játszott a legutóbbi három alkalommal, ebből a Calgary ellen 19 lövésből öt gólt szenvedett el, nem igazán állt a helyzet magaslatán, viszont a Columbus elleni sikerből komoly szerepet vállalt bravúros védéseinek köszönhetően. Érdekesség, hogy idei négy mérkőzésén a csapat még nem vesztett a rendes játékidőben, viszont a 87.5 %-os védési hatékonyságára és a 3.43-as kapott gól átlagára semmiképpen sem lehet büszke. Az elsőszámú kapus kiesésével a LEM-ből a veterán Grahame érkezett, a denveri származású portás azonban egyelőre csak a cserepadról szemlélhette az eseményeket.

- Sérültek: Az állkapocs törése után a verőember Koci bizonyára ezen a héten már visszatérhet, az edzéseken egyre jobb állapotban volt. Viszont Mueller és Foote is határozatlan ideig harcképtelen agyrázódásból kifolyólag, lehetetlen megjósolni, hogy mikor számíthatunk rájuk legközelebb. Anderson kapus térd sérülése látszólag nem annyira súlyos, nem szakadt el egyik szalagja sem, nincs szüksége műtétre, egyelőre azonban nem tudni, hogy a kezelések mennyi időt vesznek igénybe, mire újra hadra fogható lehet.

- Ezúton kérünk meg valamennyi Denver-szurkolót, hogy szavazzanak október hónap legjobb játékosára a csapatból!




















Egyéb gondolatok:
- Tulajdonképpen az elmúlt öt meccs eredményei miatt nem igazán szégyenkezhetünk, két vállalható vereséget szenvedtünk el, és a Vancouver otthonában is gyakorlatilag sikerként könyvelhető el az egy pont. A mutatott játékunk is - leszámítva talán a Kings-meccset - általában rendre pozitív képet festett.
- A speciális egységeink teljesítménye szinte fejre állt a a korábbi viszonylatokhoz képest: emberelőnyben egyre inkább javulunk, s 20.4 %-os hatékonysággal már tizedikek vagyunk a ligában, viszont öt meccs óta minden egyes alkalommal kaptunk legalább egy gólt PK-ben, ezzel a létszámhátrány-kivédekezésünk a harmadik legrosszabb az egész ligában 73.9 %-kal.
- Változatlanul remek támadó hokit játszunk, az utóbbi meccseink közül a Calgary-t és a Vancouvert is markáns különbséggel múltuk felül a kapura lövések számában, így 32.8-as átlaggal a hetedik legtöbb lövést eresztjük meg meccsenként a 30 csapatos mezőnyben.
- Nem tudjuk levetkőzni az egész évben visszaköszönő legdurvább hibánkat, hogy gyakran óvatlanul bánunk a koronggal a saját harmadunkban, és sokszor veszítjük el a játékszert, olcsó gólokat ajándékozva ezek által az ellenfeleknek.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Colorado Avalanche 6-4-1, 13 pont (11 meccs)
2. Calgary Flames 6-5-0, 12 pont (11 meccs)
3. Vancouver Canucks 4-3-2, 10 pont (9 meccs)
4. Minnesota Wild 4-4-2, 10 pont (10 meccs)
5. Edmonton Oilers 3-4-2, 8 pont (9 meccs)

Rettentő kiegyensúlyozott a divízió tabellája, de az első néhány csoporton belüli mérkőzésünket sikerrel abszolváltuk, bizakodva tekinthetünk a további megmérettetések elé. Az első négy helyezettet mindössze három pont választja el egymástól, és a fiatalos Oilers sincsen sokkal jobban lemaradva.

A következő mérkőzéseink:

Péntek, 02:00: Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Vasárnap, 02:00: Colorado Avalanche - Dallas Stars
Jövő szerda, 03:30: Colorado Avalanche - Calgary Flames
Jövő szombat, 01:00: Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 01:00: Detroit Red Wings - Colorado Avalanche

Ezen a héten az óraátállítás miatt a mérkőzéseink egy órával korábban fognak elkezdődni magyar idő szerint, mindez csupán két találkozót érint, mert most kicsit lazább lesz a programunk. Éppen sorozatban három hazai mérkőzés következik, majd a jövő hét második felében újra egy idegenbeli túra várhat a mieinkre. Remélhetőleg a további csatákat is sikerrel fogjuk venni, és minél tovább kitarthatunk a divízió élén.

Ezen a hétvégén kerül sor a Denver Broncos idei talán leginkább várt mérkőzésére, amikor a csapatunk a San Francisco 49ers ellen Londonban, a 90 ezres Wembley Stadionban léphet pályára a 2010-es NFL-szezon egyetlen európai mérkőzésén. A múlt heti súlyos vereséget követően talán kifejezetten jót is tesz most a srácoknak a környezetváltozás, és talán a messzi Angliában magukra tudnak találni ezen a meccsen.





















Idén már negyedik éve, hogy egy meccset az alapszakasz folyamán Angliában rendeznek meg, és ezúttal éppen a Broncos léphet fel az öreg kontinensen. Az NFL történetében ezidáig hat alkalommal rendeztek tétmérkőzést az Egyesült Államok határain túl: háromszor Londonban, kétszer Torontóban, egyszer pedig Mexikóvárosban. Az is tervbe van véve, hogy belátható időn belül, akár egy Super Bowl-t is más ország területén bonyolítsanak le. A Broncos ezt megelőzően hét felkészülési meccset játszott már az USA-n kívül, 1987-ben éppen Londonban léptünk fel a Los Angeles Rams ellen, de a csapat korábban feltűnt már Tokióban, Berlinben, Barcelonában, Mexikóvárosban és Sydney-ben is, mégis az alapszakaszban a vasárnapi lesz az első idegen kontinensen lejátszandó fellépésünk. A 49ers eddig összesen kilenc alkalommal játszott nemzetközi meccset, és már egy alapszakasz-meccsen is túl vannak az úgy nevezett "International Series"-ben, amikor 2005-ben Mexikóban az Arizona Cardinals-szal mérkőztek meg, és kaptak ki 31-14-re.

Az előző évekbeli londoni alapszakasz-mérkőzések eredményei:

2007. október 28. Miami Dolphins - New York Giants 10-13
2008. október 26. New Orleans Saints - San Diego Chargers 37-32
2009. október 25. Tampa Bay Buccaneers - New England Patriots 7-35

Aktuális ellenfél: San Francisco 49ers
A Niners igen szép múltra tekint vissza, hiszen már 1950 óta erősítik az NFL mezőnyét, mellyel nem csak San Francisco első profi klubja voltak, de az egész nyugati partvidék egyik legősibb klubjának is mondhatják magukat. A '70-es évektől kezdve az NFC-ben találhatók, így értelemszerűen túl közeli rivalizáció nem alakulhatott ki a mieink és az arany-pirosak között. Az egyesület sikerkorszaka egyértelműen a '80-as évekre tehető, hiszen négy Super Bowl-t is nyertek ebben az évtizedben a legendás irányító, Joe Montana vezetésével, míg az utolsó, ötödiket 1994-ben érték el. Az NFL egyetlen csapata, amely több döntőben is részt vett, ám egyet sem vesztett el, nem mindennapi bravúrt elérve ezzel. Az első nagy sikert 1981-ben aratták, amikor a XVI. Super Bowl alkalmával a Cincinnati Bengals-t győzték le 26-21-re. Legközelebb két év kihagyás után, 1984-ben ülhettek fel a trónra, miután a nagydöntőben a Dan Marino vezette, félelmetes Miami Dolphins-t 38-16-tal iskolázták le. Az 1988-as esztendőben ismét a Bengals-szal találták magukat szembe a SB-on, és az ellenfél sorozatos vezetése ellenére Montana zsenialitásának köszönhetően az utolsó percben fordítani tudtak 20-16-ra. Egy évvel később a Broncos és a 49ers eddigi legjelentősebb összecsapását rendezték, amikorra a mieink már két elvesztett döntővel a tarsolyukban nézhettek farkasszemet a San Francisco-val, de sajnos 55-10 arányban alaposan legázoltak minket. Az ötödik bajnoki címet már egy kicsit megváltoztatott csapat érte el, de az 1994-es döntőben Steve Young hat TD-passzával 49-26-ra ütötték ki a kaliforniai rivális San Diego Chargers-t. A 49ers fennállása során 23-szor vett részt a rájátszásban, 17 alkalommal pedig megnyerte divízióját, mellyel mindkét nemben túlszárnyalják a Broncos-t.

Az egykori sikercsapat csillogása napjainkra igencsak megkopott, a 49ers 2002 óta még csak a rájátszásban sem járt, és a tavalyi 8-8-at leszámítva azóta minden évben negatív mérleggel zártak. Az idei 1-6-os mutatójuk sem adhat okot számukra túl sok bizakodásra, az egyetlen győzelmüket öt zakó után érték el a minket éppen a múlt héten megfricskázó Raiders ellen, de több vereségük is rendkívül kiélezett küzdelemben született, kis szerencsével ennél jobban is állhatnának. Az eddigi hét találkozón az irányító poszton Alex Smith serénykedett 9-9 TD és interception mellett mindössze 75-ös rating-gel, ám váll sérülése miatt biztosan nem játszhat a Broncos ellen, így a londoni mérkőzésen a korábban Baltimore-ban feltünő Troy Smith idei első szerepvállalása következhet el. Az offense legveszélyesebb pontja egyértelműen a futó Frank Gore, aki az elmúlt évbeli tíz touchdown után eddig mindössze egyszer jutott be futva az endzone-ba, ám a legutóbbi két meccsén egyaránt nagy formát mutatva átlépte a 100 futott yardot, és ellenünk is hasonlóra készülhet. Az elkapók közül a tight end Vernon Davis volt ezidáig a legtöbbet alkalmazva, hiszen négy TD mellett 422 yarddal gazdagodott a korábbi meccseken A. Smith célpontjaként. A SF támadóegységei a mezőny második felébe tartoznak, például a meccsenkénti 312.6 yarddal a 21-ek, viszont valamennyi defenzív mutatóban a felső 16-ban szerepelnek, leszámítva az elszenvedett pontjaik átlagát.

A két csapat az alapszakaszban eddig tizenegy meccset játszott le egymás ellen, ezekről minimálisan jobban állunk 6-5 arányban, míg a rájátszásbeli egyetlen találkozásunkat a 49ers nyerte a már említett XXIV. Super Bowl alkalmával.

















A sérültek:

Denver Broncos
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Robert Ayers	LB	lábfej	DNP	DNP	DNP	OUT
Perrish Cox	CB	agyrázkódás	DNP	DNP	DNP	OUT
Kevin Vickerson	DL	ágyék	DNP	DNP	DNP	OUT
Darcel McBath	S	boka	DNP	DNP	DNP	OUT
Wesley Woodyard	LB	hamstring	DNP	Limited	DNP	OUT
Eddie Royal	WR	ágyék	DNP	Limited	Full	Probable
Brian Dawkins	S	térd	Full	Full	Full	Probable
Andre Goodman	CB	quadricep	Full	Full	Full	Probable

San Francisco 49ers
Név	Pozíció	Sérülés	Szerda	Csütörtök	Péntek	Státusz
Alex Smith	QB	váll	DNP	DNP	DNP	OUT
Eric Heitmann	C	nyak	DNP	DNP	DNP	OUT
Tarrell Brown	CB	hát	DNP	Limited	Limited	Doubtful
Vernon Davis	TE	boka	DNP	DNP	Limited	Questionable
Anthony Dixon	RB	hamstring	Limited	Limited	Limited	Questionable
Nate Clements	CB	boka	Limited	Limited	Limited	Probable
Ahmad Brooks	LB	térd	DNP	Full	Full	Probable
Adam Snyder	OG	hát	-	-	Limited	Probable

Öt játékosunk nem utazhatott el Londonba, viszont kellemes meglepetés volt, hogy a veterán hadvezér Dawkins a héten újra edzésbe állhatott annak ellenére, hogy előzetesen a visszatérését csak a szünet utánra jósolták, és minden esélye megvan rá, hogy a 49ers ellen is pályára léphessen, mint ahogyan talán most már Goodman is valóban visszatérhet. Az ellenfélnél az említett A. Smith mellett a center biztosan nem játszhat, valamint további három ember sorsa kétséges, beleértve a TE Davis-t is, aki érzékeny vesztesége lenne a SF pass offense-ének, ha nem vállalhatná a fellépést.

Korábbi írásunkban már beszámoltuk róla, hogy a Broncos küldöttsége csütörtökön utazott el Angliába, s a heti felkészülés érdemi részét - állítólag - még odahaza lebonyolították, a mérkőzés helyszínén már csak az utolsó simításokat tervezik végrehajtani a +7 óra időeltolódás kiküszöbölése mellett. A londoni híradások szerint JMD és legénysége két napja több órás krikett leckékkel várja a 49ers elleni fellépést, majd meglátjuk, hogy a különleges kikapcsolódás mennyire lesz jótékony hatással a csapatra a mérkőzésen.

A londoni összecsapás magyar idő - immár téli időszámítás! - szerint vasárnap este 18:00-tól veheti kezdetét.

A Jets elleni vereség után múlt vasárnap az ősi rivális Oakland Raiders (2-4) látogatott az INVESCO Field @ Mile High Stadium-ba a Denver Broncos (2-4) vendégeként. Sérülés fronton nem sokat javult a helyzet, Dawkins, McBath, Ayers, Goodman és Woodyard még mindig a kimaradók között volt. Kevés információ jött a héten az edzésekről, mint kiderült nem is véletlenül...





















A pénzfeldobást a vendégek nyerték, így ők kezdhették a játékot a Broncos védelme ellen:

NT: Jamal Williams
DE: Justin Bannan, Kevin Vickerson
ILB: DJ Williams, Joe Mays
OLB: Mario Haggan, Jason Hunter
CB: Champ Bailey, Perrish Cox
S: Renaldo Hill, Nate Jones

Kétszer is sikerült 3rd down-ra kényszeríteni a Raiders-t, de sajnos mindkettőt megoldották, a második különösen fájdalmasra sikerült, ugyanis 3&10-re futott a QB Jason Campbell 15 yard-ot. Nem nagyon tudott mit kezdeni a vendégekkel a védelem, törvényszerű volt a pontszerzés, ami hamar meg is lett, a TE Zach Miller csinált egy 43 yard-os elkapott TD-t, valamiért teljesen üresen maradt a védelem jobb oldala mögött és gond nélkül bekocogott az endzone-ba -> 0-7.

Gondolhattuk, hogy nincs gond, jönnek az eddig idén elég jól muzsikáló támadók:

QB: Kyle Orton
RB: Knowshon Moreno
WR: Jabar Gaffney, EddieRoyal, Brandon Lloyd
TE: Daniel Graham
LT: Ryan Clady
LG: Russ Hochstein
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Zane Beadles

A bemondóknak sajnos még arra se maradt idejük, hogy a vendégek védelmét bemutassák, mivel Orton első passzát, amit Gaffney-nek szánt és egy kicsit elmérte, a CB Chris Johnson leleste és berobogott vele egy TD-re -> 0-14. Javulást a következő támadás se hozott, ugyanúgy egy play sikerült a hazai offense-nek, Demaryius Thomas-al próbáltunk meg egy end-around-ot, amiben Tebow-tól kapta a labdát, de a védők kiütötték a kezéből, mielőtt földet ért volna. Bár a bírók először elvették a labdaszerzés utáni TD-t a Raiders-től, de egy Tom Cable challenge után megkapták a 21-en és onnan egy futás-passz-futás támadással meglett nekik a TD, Darren McFadden nyargalt be 4 yard-ról -> 0-21.

A teljesen ledöbbent közönségből már szórványosan érkezett a negatív véleménynyilvánítás, amikor Orton újra pályára lépett a támadókkal. Most végre jó lett az első play, Larsen csinált egy 29 yard-os elkapást, amivel már a félpályánál járt a Broncos. Messzebb viszont nem nagyon sikerült jutni, 3&4-re Moreno csak 3 yard-ot tudott futni, 4&1-re pedig Orton passza elég rosszul sikerült Royal irányába. Saját 43 yard-ja helyett saját 38-áról indulhatott egy false start miatt a Raiders, de nem nagyon zavartatták magukat, McFadden 1&15-re laza 40 yard-ot futott a teljes káoszban a pályán bóklászó denveri védelem ellen, a hazai 22-ről jött a 1&10. Michael Bush folytatta a futást, három futása után már a 8-ról jött a 2&goal. 3&goal-nál Campbell először befutott az endzone-ba, de azt végül egy illegal motion miatt nem adták meg a bírók és mivel 13-ról nem sikerült bejutniuk, ezért egy Janikowski FG-al kellett megelégedniük -> 0-24.
Újabb sikertelen próbálkozás jött a Broncos-tól, 3&10-nél Orton egy 6 yard-os sack-et szedett be, a punt után saját 43-as vonaláról indíthatott drive-ot a Raiders. Mire a maradék 2:51 lepergett az első negyedből, addigra már a Broncos 9-én jártak, szinte akadálytalanul haladtak át Wink Martindale fiain. Az első negyed után az eredmény -> 0-24.




















Bár a negyed első play-ében McFadden befutott az endzone-ba, de az újabb TD-re még három play-t kellett várniuk a vendégcsapat drukkereinek egy holding miatt, de végül Campbell egy screen passzot adott 3&19-re McFadden-nek, akit se Cox, se Hill nem tudott megakadályozni a TD megszerzésében -> 0-31. Eddigre a szurkolók már minden megmozdulást hangos fütyüléssel és egyéb elégedetlenséget kifejező hanghatásokkal „jutalmaztak”. Nem lett jobb a helyzet a következő támadás után se, ami ismét 3&out-ban végződött. Viszont végre egy olyan Oakland drive is volt, ami nem pontszerzéssel fejeződött be, igaz nem sokon múlott, de végül DJ 12 yard-os sak-je punt-ra kényszerítette a vendégeket. Sajnos azonban tovább folytatódott a csapat vesszőfutása, 2&8-nál Orton futott előre a zsebből 7 yard-ot, ám nem ment időben a földre a védők ismét egy fumble-t tudtak csinálni, amit a 26-on felszedtek és a 14-ig visszavitték. Nem is váratott magára sokat az újabb pont, a negyedik play egy 4 yard-os McFadden futott TD lett - > 0-38.

Jött egy-egy 3&out a csapatoktól, a Raiders-ét egy újabb 12 yard-os sack zárta, ezúttal Hunter volt az elkövető. Syd’Quan Thompson kétszer ejtette el a labdát a punt visszahordás közben, másodszorra már Bruton feküdt rá, 5:13 volt vissza a félidőből és a saját 32-es vonaláról indulhatott a Broncos. Első értelmes drive-ját mutatta be a Broncos, Orton három rossz passz mellett csinált négy sikereset, valamint futott egy 14 yard-osat, utolsó jó passzát Knowshon Moreno kapta el az endzone-ban, ezzel tehát az alázásnak a shotout fajtáját sikerült elkerülni -> 7-38. A Raiders néhány futással lepörgette a maradék 1:55-öt, így a csapatok bevonultak az ölözőbe a közönség erőteljes fújolása közepette a megalázónak nevezhető eredménynél -> 7-38.























A második félidő nyitásánál feltűnt az idén eddig keveset látott rookie WR, Erick Decker és bár először elejtette a kickoff-ot, de utána csinált egy 23 yard-os visszahordást, ami után a 36-ról kezdhetett támadni a hazai alakulat. Bár egy 9 yard-os sack-el indult a drive, de mivel azt egy 22 yard-os Gaffney-elkapás követte, ezért a támadás nem torpant meg. Lloyd eddig még nem kapott labdát, ezen próbált változtatni Orton, de a passz nem lett jó, ám mivel a védő szabálytalankodott az elkapóval szemben, így 24 yard-ot kapott a Broncos a play után. Újabb passz jött, ezúttal Knowshon Moreno-nak, aki meg se állt vele a második elkapott TD-jáig, 27 yard-ot megtéve ez alatt -> 14-38.

Jöhetett a következő Raiders-drive, egy touchback után a 20-ról. 2&10-nél Campbell eléggé meg lett kergetve, de végül talált magának egy elkapót 19 yard-nyira, aki meg is csinálta az elkapást, de ami még nagyobb baj, közben ő és a rajta védekező Perrish Cox is megsérültek, Cox-nak agyrázkódása lett és nem tudta folytatni a játékot. A helyére beállt, szintén rookie, Vaughn sajnos nem tudott felnőni a feladathoz, pár play-el később a WR Nick Miller csinált meg rajta egy 32 yard-os elkapást. Bár úgy tűnt, két büntetéssel elüti magát a vendég támadósor az újabb TD-től, de végül eljutottak a Broncos 1 yard-os vonaláig, ahol, minden mindegy alapon, 4&1-re Reece bedobta magát az endzone-be -> 14-45. Egy sack és egy Clady holding hátráltatta a következő hazai próbálkozást, aminek így természetesen 3&out lett a vége, jöhetett tehát vissza a már elég fáradt védekező egység és sajnos csak testben értek fel a pályára, fejben nem, amit McFadden ki is használt, már az első play-ből megfutotta a szükséges 57 yard-ot egy TD-ra -> 14-52. Jött az ezen az estén szinte törvényszerű 3&out, ami után saját 32-es vonaláról indult az Oakland és futásokkal elkezdték felőrölni a védelmet. Campbell csak kétszer szánta el magát passzolásra, az elsőből 17 yard lett, a másodikból szegény Vaughn hibájából egy 34 yard-os büntetés, ami után a maradék 1 yard-ot Bush hozta futva -> 14-59. A harmadik negyedet egy 10 yard-os sack zárta szegény Orton-on, a negyed után tehát az állás -> 14-59.

Egy Orton interception nyitotta a negyedik negyedet, vagyis csak majdnem, mivel egy páros büntetés miatt visszafújták. De ez csak elodázta a labda visszaadását, 4&25-re punt jött és a visszahordás után a Broncos 49-ről következett a Raiders. Szerencsére 3&out lett a Campbell helyett ezúttal már Kyle Boller-el felálló vendégek támadásából, viszont ugyanez lett a következő Broncos drive vége is. A Raiders soron következő akciójában volt két 1st down is, de végül csak a mieink 42-es vonaláig jutottak és az endzone-ba szálló punt után egy büntetés miatt a 10-ről jöhetett a Denver. Meglett végre Lloyd első elkapása, méghozzá egy 46 yard-os, ami után Moreno három futásával a 31-ről az 1-re jutottak a támadók az ellenfél térfelén. Onnan viszont sajnos se a 2&1, se a 3&1, se a 4&1 nem lett sikeres, pontszerzés nélkül kellett tehát visszaadni a Raiders-nek a labdát. 3:22 maradt hátra, amit már futásokkal, majd térdelésekkel lepörgettek a vendégek, nem forgatva tovább a tőrt az eddigre már erősen megfogyatkozott nézőseregben. A végeredmény tehát -> 14-59.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Orton: 12/29 sikeres/összes passz, 198 passzolt yard, 2 passzolt TD, 1 interception, 2 próbálkozás, 21 futott yard, 1 elvesztett fumble
Moreno: 14 próbálkozás, 53 futott yard, 3 elkapás, 37 elkapott yard, 2 elkapott TD
Gaffney: 4 elkapás, 54 elkapott yard
Lloyd: 1 elkapás, 46 elkapott yard
Prater: 2/2 XP
Colquitt: 7 punt, 45.3 yard AVG
D.J. Williams: 7 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Haggan: 7 tackle
M. Thomas: 7 tackle
Hunter: 6 tackle, 1 sack
Hill: 6 tackle























Josh McDaniels véleménye a mérkőzésről:
"Először is bocsánatot kell kérnem az egyesülettől, Pat Bowlen tulajdonostól, a szurkolóktól, és mindenki mástól... Ez borzalmas volt... Nem hogy nem voltunk elég jók, hanem nagyon nem voltunk elég jók, messze gyengébbek voltunk az ellenféltől. Pocsékul kezdtük a mérkőzést, az első negyed nem sikerült jól számunkra, pedig nagyon vártuk a meccset, de nem tudtunk megfelelően koncentrálni a kezdésre, onnantól kezdve pedig fokozatosan estünk össze egyre jobban. A szívem mélyén azt vallom, hogy ez a csapat sokkal jobban is képes játszani, mint ahogy ma délután láthattuk. Meg kell találnunk a megoldásokat a problémákra, mert hasonló még egyszer nem fordulhat elő, és sokkal kiegyensúlyozottabbnak kell lennünk a szezon további részében. Sokan hiányolták Tim játékát, de nem ilyen körülmények között szerettük volna őt beküldeni, és egyébként sem akartuk a futójátékot erőltetni, ezért maradt fent Kyle a meccs teljes hosszában. Egy hetünk van rá, hogy összeszedjük magunkat a londoni meccs előtt, ezért is jobb, hogy nem utazunk el olyan korán. Pénteken fogjuk igazán felmérni az új környezetet, szombaton lesz egy normális meccs nap előtti napunk, vasárnap pedig jöhet a mérkőzés, vagyis még az indulás előtt lesz három teljes edzésnapunk itthon, ezt láttuk a legjobb megoldásnak, hogy még idehaza legyünk túl az igazi tréningeken. A meccstervezetet még itthon el fogjuk készíteni, London-ban már csak akklimatizáció lesz a legfontosabb a játékosok számára, hogy készen álljanak rá, hogy vasárnap egy nagy meccset játszanak, és kijavítsák ezt a hatalmas botlást."



















Tehát a Raiders ellen veszítettünk, a másik két riválisunk közül a Chiefs magabiztos győzelmet aratott a Jaguars felett, és a nehezebb kezdést követően 42-20-ra diadalmaskodtak, miközben a Chargers végig kiélezett küzdelem során 23-20 arányban maradt alul a Patriots-szel szemben. A nyolcadik héten a mieink az International Series-mérkőzésen Londonban léphetnek fel a San Francisco ellen, mialatt valamennyi vetélytárs hazai pályán fog játszani: a Kansas City a Buffalo ellen folytathatja a menetelését, az Oakland is esélyes lehet a Seattle ellen, a San Diego-ra pedig újabb komoly erőpróba vár a Teneessee személyében.

Az AFC West divízió állása a 7. játékhét után (W-L):

1. Kansas City Chiefs 4-2
2. Oakland Raiders 3-4
3. San Diego Chargers 2-5
4. Denver Broncos 2-5

Csúfos, lélektelen, gyalázatos produkció volt ez, nincs mit szépíteni rajta. JMD magára vállalta a vereséget, aminek az okairól folynak a találgatások. Lehet, hogy a gyenge, lenézett csapat elleni 0 felkészülés, lehet, hogy a rövid londoni vakáció miatt sztrájkoló játékosok, lehet, hogy a rossz taktika volt az ok, ezt sose fogjuk megtudni. Következik a 49ers elleni meccs a Wembley-ben. A csapattal öt játékos nem tudott elutazni sérülés miatt, Darcel McBath, Robert Ayers, Wesley Woodyard, Perrish Cox és Kevin Vickerson. A San Francisco 1-6-os mérleggel áll, illene tehát hozni ellenük a győzelmet, de ez után a meccs után már semmilyen elvárás se tűnik reálisnak… :P
Nyerni kell, nincs mese...

A következő baseball kiadásunkban a néhány szerkesztőnk vitatta meg a Colorado Rockies elmúlt idényével és közelgő holtszezonjával kapcsolatos legértékesebb kérdéseket, ezzel is egyfajta tájékoztatást szeretnénk nyújtani, hogy milyen események várhatók a csapat körül az idei offszezonban.






























- Mennyire voltál elégedett az elmúlt idény eredményével?

Filip válasza: Nem lehettem elégedett, mert rájátszást vártam, meg kell hogy mondjam, megrendítő csalódásként emlékezek vissza a 2010-es esztendőre.

haromt válasza: Semennyire. Playoffot vártam a csapattól.

TomiTanguay válasza: Nem teljesen, nem tudtuk kihozni magunkból a legjobb teljesítményt, mert szerintem ez a csapat képes lett volna a playoffra. Nem sikerült és a divízió harmadik helyével nem lehetünk elégedettek, persze örömteli, hogy a Dodgers mögöttünk végzett. :)

- Szerinted mi volt a legfőbb oka, hogy nem jutottunk be a rájátszásba?

Filip válasza: Legfőképpen az, hogy az egész szezonban szinte minden kulcsjátékosunk kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódott, sokat erőlködtünk így, és szeptember második felére teljesen felemésztődött a csapat minden energiája, akár a dobókat, akár az ütőket nézzük. Valamint kifejezetten idegesítőek voltak, hogy túl sok meccset szalasztottunk el a konferencia leggyengébb csapatai ellen.

haromt válasza: Sérüléseknek nagy volt a szerepe, de leginkább az inkonzisztencia volt az ok. Sok volt a totálisan homály meccse az ütőknek. Amikor ők voltak jók akkor meg a bullpen volt totális csőd.

TomiTanguay válasza: A kiegyensúlyozottsággal volt problémánk, ami igaz az ütőkre és a dobókra egyaránt. Kevés győzelmi sorozatunk volt, sokszor nagyon hullámzóak voltunk és többször is sokat botladoztunk egy-egy kis csapat otthonában, ahol kifejezetten értékes győzelmeket hullajtottunk el. Jövőre mindenképpen a kiegyensúlyozottabb átlag teljesítményünket kellene stabilizálni jó irányba.

- Kik voltak a csapat legjobbjai 2010-ben?

Filip válasza: CarGo, Tulo, Ubaldo

haromt válasza: Ubaldo, Tulo, CarGo

TomiTanguay válasza: A legjobb ütő CarGo, a legjobb dobó Ubaldo.


- Ki volt a csapat legjobb újonca az elmúlt szezonban?

Filip válasza: Chacin

haromt válasza: Igazi újoncunk nem is volt olyan, aki eleget játszott. Chacin jogilag újonc így ő mondjuk. De tetszett néha Herrera, Nelson és Reynolds is.

TomiTanguay válasza: Az ütők között Herrera, a dobók között Chacin és Reynolds.

- Milyen változásokat képzelsz el a keretben a következő szezonra? Kik távozhatnak? Mely posztokra erősítenél?

Filip válasza: A legnagyobb erősítés DLR megtartása lenne, ami szerintem nem fog sikerülni, úgy hogy a helyére nem ártana hozni egy félig-meddig megbízható kezdődobót, mert a házon belüli pótlással nem mennénk sokra. A bullpen-be nem igazán várok új arcokat, legfeljebb a mostani garnitúra hasznosabbik felét megtartjuk, és a fiataljaink még több lehetőséget fognak kapni már az év elejétől kezdve. A mezőnyjátékosoknál nagyobb mozgásra számítok, a legfontosabb feladatunk az lenne, hogy hozzunk egy 1B-t, aki Heltont helyettesítheti, ha az idei hasonló hullámvölgyekbe jut. Ezen kívül komoly kérdések vannak elkapó poszton, joggal merülhet fel a kérdés, hogy megpróbáljuk-e Martinez-t, aki C/1B, de nyilván a legdrágább lesz a piacon, szerintem esélytelen, jobban járnánk, ha maradna Olivo, és más jönne Todd mögé, például Cantu. Úgy számolok, hogy Giambi-t nem hozzuk vissza, és Barmes-t sem, a fiatalok át fogják tudni venni a helyét a posztján. Jó lenne egy utility infielder, ha Mora mégsem maradna, akkor egy hasonló stílusú helyettest el tudnék képzelni. Az outfielden szerintem nem lesz változás, bár őszintén szólva CarGo és Fowler mellé el tudnék képzelni egy tökösebb jobbszélsőt is Smith-nél vagy Spilborghs-nál...

haromt válasza: Helton vonuljon vissza, Cook-ot cseréljük el egy zsák labdára és áldozzunk minden pénzt Cliff Lee-re :) Komolyabban. Alá kell iratni De La Rosa-t, ez a fő dolog. Kell egy stabil 1B. Mondjuk Berkman és egy normális OF-et is el tudnék képzelni. Olyant aki nem csak védekezni tud mint Fowler, hanem nagyokat is üt.

TomiTanguay válasza: A mezőnyben az 1B és a 2B poszt is kérdőjeles, mindkét helyre várnék érkezőt, előbbi poszton Helton mellé kéne egy jó csere, utóbbiban pedig Barmes szerintem menni fog máshova, a fiatalok pedig még kevesek ahhoz, hogy végig játsszák az egész szezont. Az elkapó szerepe is kérdőjeles, előfordulhat változás, de szerintem a legesélyesebb, hogy 2011ben is Olivo-Iannetta duónk lesz. Kéne egy használható lefty SPt szerezni, főleg ha DLR távozni fog, mert iszonyat gyenge lenne a rotation, ha csak Ubaldo és Chacin lenne értelmes játékos. Ezen kívül a bullpenbe is várnék erősítést, a Belisle-Betancourt-Street hármas kivételével senki helye nem lehet biztos, csak néhány fiatalé.


- Hogy fog kinézni jövő tavasszal az ötös kezdődobó rotáció?

Filip válasza: Ubaldo-DLR-Chacin-Francis-Hammel (Cook bullpen)

haromt válasza: Ubaldo, De La Rosa, egy új starter, Hammel, Chacin

TomiTanguay válasza: Jimenez, Chacin, Hammel, Cook, De La Rosa vagy UFA igazolás

- Írd le, milyen összeállítást vársz az áprilisi szezonrajtra!

Filip válasza:

2B EYJR
CF Dexter
LF CarGo
SS Tulo
1B Todd
3B Stewie
RF Spilly
C Iannetta
P Ubaldo

haromt válasza: C: Olivo, 1B: új szerzemény, 2B: EY Jr., 3B: Stewart, SS: Tulo, OF: Cargo, Fowler, fogalmam sincs

TomiTanguay válasza: Olivo vagy UFA - Helton, Young vagy UFA, Tulo, Stewart - Smith, Fowler, Gonzalez.


- Kaphat-e valamelyik Rockies-játékos egyéni díjat az év végeztével?

Filip válasza: CarGo Gold Glove-ot és Silver Sluggert érdemel, és utóbbi versenyben Tulo is komoly esélyes. Más nem hiszem, legfeljebb valamelyikük top5-ös lesz az MVP-választáson, ami már siker lenne ebben az ellenszélben.

haromt válasza: Tulo és CarGo esetében eléggé biztos a Silver Slugger. A Gold Glove-ot pofára adják, szóval azt nem tudom. Mákkal azt is kaphatnak.

TomiTanguay válasza: Ubaldo az év második fele miatt nem szólhat bele a Cy Youngba, viszont CarGo és Tulo könnyen Silver Sluggert szerezhet. MVP nem lesz egyik sem. Más nem hiszem, hogy felmerülhetne.


- Szerinted ki nyeri meg a World Series-t?

Filip válasza: Texas Rangers

haromt válasza: Remélem a Rangers

TomiTanguay válasza: Giants :(

A harminc meccses alapszakaszt követően a Colorado Rapids együttese bejutott a rájátszásba az MLS 2010-es szezonjában, és a csapat mai napon megkezdheti menetelését a playoff-ban. Természetesen blogunk is kiemelt figyelmet fog szentelni a rájátszásban küzdő coloradoi labdarúgóknak, elsőként a bemelegítés jegyében a bajnokság idei utószezonját megelőző kilátásokat böngésztük, valamint a Rapids történetének eddigi playoff-szerepléseivel, és aktuális felkészülésével foglalkoztunk.


A Rapids rájátszás-szereplései:

- 1997: A csapat fennállásának második szezonja ezidáig a legsikeresebb szereplést hordozta magában, és két bravúrgyőzelemnek köszönhetően bejutottunk a bajnoki döntőbe, azonban a DC United-től elszenvedett 2-1-es fiaskó miatt be kellett érnünk a második helyezéssel.
- 1998: Egy évvel később a nyugati harmadik helyről érkezve már az első körös vereségünkkel véget ért a playoff.
- 1999: Éppenhogy bejutottunk a rájátszásba, és már onnan is a negyeddöntőben kiszórtak minket, a US Open Cup-ban pedig a fináléban maradtunk alul.
- 2000: Ugyancsak nem a mi évünk volt, újabb első körös PO-búcsú.
- 2002: Egy év kihagyás után, amikor újra bejutottunk, legalább tudtunk menni egy fordulót, és csak az elődöntőben búcsúztunk el.
- 2003: A rájátszás első köre ismét túl nagy falatnak bizonyult a csapat számára.
- 2004: Megint a csoportbeli harmadik helyezéssel vártuk a rájátszást, de ezúttal is elbuktunk az első körben.
- 2005: A shootout-éra utáni legponterősebb szezonunkat produkáltuk 2005-ben, és nagy reményekkel készültünk a rájátszásra, azonban az elődöntő megálljt parancsolt a Rapids-nek.
- 2006: Négy évvel ezelőtt voltunk utoljára a playoff-ban, s ekkor a Dallas elleni elődöntőben fejeztük be a szereplésünket.
- 2010: A mai naptól új fejezet íródhat, amikor a Rapids az alapszakaszbeli hetedik helyezést követően megkezdeti a harcot az idei playoff-ban.

Az ezévi rájátszásba a Rapids az összesítésbeli hetedik, a főcsoportbeli ötödik pozícióban kvalifikálta magát, egyben a csapat legutolsó tagként harcolta ki a részvételt a playoff-ban, amely az elmúlt években jó előjelnek bizonyult, hiszen 2008-ban az utolsóként pozíciót foglaló New York a döntőig, tavaly a Real Salt Lake pedig a bajnoki címig menetelt egyfajta "sötét lóként", amely szerepet most a Rapids is nyugodtan viselheti.

A csapat legutóbb tehát 2006. októberében járt a rájátszásban, az akkori összeállításból már csak a kapitány Pablo Mastroeni nevét találhatjuk a jelenlegi keretünkben. Ezt követően 2007. tavaszán került a csapathoz Casey, Cummings és Kimura, akik jelenleg húzóemberei a Rapids-nek, és nagy szerepet vállaltak abból, hogy a gárdát bejuttassák az utószezonba, egyúttal mindhárman karrierjük első MLS playoff-szereplésére készülnek. "Az utolsó években, amikor bejutottunk a rájátszásba, nem voltak igazi reményeink, inkább csak örültünk, hogy ott lehetünk, most azonban, különösen az utolsó meccsek fényében úgy gondolom, hogy nagyon is jó esélyeink lehetnek rá, hogy egy szép menetelést mutassunk be idén ősszel" - tette hozzá a középpályás.

Az egykori csapatkapitányunk, a jelenlegi klubigazgató Paul Bravo szokás szerint bizakodó: "Nagyon jó formában van a csapat, sokan esélytelennek gondolnak minket, de szerintem jelenleg a Columbus elleni párharcban igenis mi számítunk a favoritnak. Az emberek most fogják csak igazán megtudni, hogy a Casey-Cummings duó mennyire elképesztő, amit eddig rajtunk kívül csak kevesen vettek észre. Szerintem a jelenlegi playoff-mezőny legjobb futballját játszó csapata ez a Rapids. Biztos vagyok benne, hogy ha hazai pályán sikerül elérni egy jó eredményt, akkor idegenben meg tudjuk tartani az előnyünket. Ez a csapat nagyon éhes a sikerre, az elmúlt három év böjtje rányomja a bélyegét most a játékosok elszántságára, és szerintem minden eddiginél nagyobb előnyt jelenthet számunkra, hogy ez lesz az első rájátszás, amelynek a hazai meccseit a Dick's Sporting Goods Park-ban játszhatjuk le, egy igazi labdarúgóstadionban."

Mastroeni mellett még két veterán középpályás rendelkezik komoly playoff-tapasztalattal, Mullan és Larentowicz szintén a korábbi állomáshelyein volt már rájátszás-résztvevő, rajtuk kívül az egész keretből csupán Moor, Pickens és Kandji játszott már playoff-meccset, de utóbbi három csak néhány találkozón lépett pályára a rájátszásban.

A denveri összetartozást kiválóan reprezentálta, hogy a napokban a város három legnagyobb csapatának sztárjátékosai is őszinte jókívánságaikat fejezték ki a rájátszásra készülő Rapids sportolói felé. E linkelt videóban olyan denveri kiválóságok szólalnak meg, mint például Tebow a Broncos-ból, Billups a Nuggets-ból, vagy éppen Liles az Avs-ből.

Denver polgármestere, John Hickenlooper a hétfői napon jelentette be, hogy a Rapids-nek való szurkolás jegyében ez a hét "Bordó hét" a városban, és megkért minden coloradoi állampolgárt, hogy büszkén viselje a csapat mezét, miközben több denveri közterületen hatalmas Rapids-mezeket lógattak le egy-egy épületről, és a Dick's Sporting Goods Park környéke is csupa bordóba öltözött.



2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
Colorado Rapids - Columbus Crew

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
FC Dallas - Real Salt Lake

Az alapszakaszbeli helyezések alapján jöttek létre ezek a párosítások, melyben a földrajzi beosztás már nem lényeges, ne tévesszen meg senkit, mivel hat nyugati csapat került be a legjobb nyolc közé, ezért kettő papíron a rájátszás alatt a keleti nevet viselő ágon folytathatja. Végülis a párosításokat elnézve elmondhatjuk, nem feltétlenül baj, hogy a hatodik helyett csak a hetedik helyen zártuk az alapszakaszt, és nem a nyugati ágra kerültünk a Seattle helyén, ahol elképesztő csatározás várható. Persze, nem mintha ebből a csoportból sétagalopp lenne a nagydöntőbe jutás, de a keleti ágon legfeljebb a NYRB nevezhető akkora kaliberű csapatnak, mint amilyenből a másik negyedben hármat is találhatunk.

A főcsoport-elődöntőkben oda-visszavágós alapon játszanak a csapatok, a párharcok első felvonását rendezik a gyengébb kiemelt otthonában ezen a héten, míg a visszavágókon az előkelőbb helyen végző csapat lesz a pályaválasztó november első hétvégéjén. Ezt követően a kisdöntőkben egy mérkőzésen dől el továbbjutás sorsa november 11. és 14. között az aktuálisan jobb kiemelt pályaválasztása mellett. Az idei MLS Cup Finalt pedig november 21-én rendezik Toronto-ban.























Rapids vs. Crew párharc előtt:

- Ha Colorado és Ohio csap össze egymással, akkor természetesen minden igazi sportrajongó a Broncos és a Browns '80-as évekbeli nemes rivalizációjára gondol, amikor a két csapat négy éven belül három konferenciadöntőt vívott egymással, és John Elway véghez vitte a legendás "The Drive"-ot. Ha nem is lesz most ekkora küzdelem a két labdarúgóklub között, de mindenképpen pikáns összecsapásra számíthatunk.
- Playoff-révén a szópárbaj is megkezdődött a felek közt, és a kapus Pickens fricskázott a Crew-nak, hogy direkt játszottunk döntetlent az utolsó fordulóban, mert a Columbus-t akartuk kapni playoff-ellenfélként, amire több játékosuk is kicsit felkapta vizet.
- A RSL ellen csereként már pályára lépett a hosszú ideje térd sérüléssel bajlódó hátvéd Baudet, aki immár egészséges, és bevetésre kész a playoff-ban, de bizonyára a csütörtöki meccsen csak a padon fog kezdeni.
- A Crew-nál több hiányzó is van, nem lesz ott a DSG-ban a gólzsák Renteria, valamint az alapszakasz utolsó meccsén megsérülő Hesmer kapus az egész rájátszást biztosan ki fogja hagyni.
- Nagyon kell majd figyelnünk a Columbus argentin sztárjára, Barros Schelotto-ra, aki az alapszakaszt 9 góllal és 8 assziszttal zárta, ezzel mindkét kategóriában csapata legjobbja lett.
- Az alapszakaszban hazai pályán Moor hajrábeli fejesével 1-0-ra vertük a Crew-t, Ohio-ban viszont a második félidei gyengélkedésünknek köszönhetőn 3-1-es vereséget szenvedtünk el tőlük.
- A Columbus az elmúlt két évben az alapszakasz bajnoka volt a ligában, 2008-ban a bajnoki címet is elhódították, azonban idén csupán az összesített negyedik pozícióban zártak a 30 mérkőzést követően.





















Végezetül említsük meg Gary Smith vezetőedző gondolatait a rájátszás előtt: "Nagyon izgalmas időszak előtt áll a klub, a város, és a szurkolók egyaránt. A csapatunk idén produkálta a legjobb szezonját, mióta a Dick's Sporting Goods Park-ban játszunk, és végre sikerült bejutnunk a playoff-ba is. A stadion fantasztikus hangulatot biztosít a hazai meccseinknek, Colorado-ban az emberek imádják a labdarúgást, imádják a Rapids-t. Csütörtökön pedig nem kisebb dolog fog történni, mint megkezdjük a hadjáratot, hogy haza hozzuk az MLS Cup-ot Denverbe."

Szurkoljunk tehát mi is teljes erőbedobással, hogy a Rapids fiai emlékezetes playoff-menetelést alkothassanak az ősszel, és hogy a labdarúgócsapat tovább öregbíthesse a denveri sport sikertörtenetét.

A párharc első mérkőzését ma éjjel, vagyis magyar idő szerint péntekre virradóra, hajnali 03:00-tól rendezik meg a Denver külvárosában található szentélyben, míg a visszavágót jövő szombat este tartják Columbus-ban.