Megkezdte a felkészülést a 2012-es NFL szezonra a Denver Broncos csapata július 26-án, vagyis igazából már előtte nap, amikor a játékosok megérkeztek a csapat főhadiszállására egészségügyi vizsgálatokra és a taktikai anyagok átvételére.























Két undrafted rookie-tól, a WR Eric Page-től és a CB Coryell Judie-tól hamar elbúcsúzott a csapat, mivel mindketten „megbuktak” az orvosi vizsgálaton, pedig Page-et többen is esélyesnek tartották, hogy visszahordóként bekerüljön a végső 53-as keretbe. Egészségesen tért viszont vissza mind a horror sérüléssel tavaly kiesett G Chris Kuper, mind a keresztszalag szakadásból felépült RB Knowshon Moreno, mind a tavalyi szezont achilles szakadás miatt teljes egészében kihagyó CB Syd’Quan Thompson.

Fontos és örömteli hír volt még, hogy a TC kezdetére az összes draft-olt rookie-val sikerült szerződést kötni és a kiváló K Matt Prater is aláírt egy új, 4 éves szerződést, elég jónak tűnt tehát a helyzet ezen a fronton is.

A hétvégi hazai párharcot újra söpréssel vesztette el a liga utolsók közt szenvedő Colorado Rockies együttese, legutóbb a San Francisco Giants ütötte ki háromszor a mieinket.























1. meccs, péntek: Rockies-Giants 4-16
Sorban a hazai párharcot kezdtük meg pénteken szerény esélyekkel a Giants ellen. Az első találkozón az infielden szokás szerint Helton, LeMahieu, Rutledge, Pacheco jutottak szóhoz, a külső hármast CarGo, Fowler, Colvin alkotta, az elkapó Rosario volt, a kezdő dobó pedig a volt csapata elleni első megmérettetésre készülő Sanchez. Már a kezdés gyengén sült el, a leadoff double után Theriot RBI singlelel kapituláltunk először, hamarosan feltöltötték a bázisokat és Pence forceout közben újabb futást kaptunk. Az első denveri támadás sikertelen volt, majd a második tetején egyetlen sétát engedtünk, de egy pickoff által hárítottunk, közben a következő trió is simán kiesett. A harmadik játék unalmasan alakult, egyedül a  vendégek értek el egy singlet, a mieink továbbra is képtelenek voltak bázisra férkőzni. A negyedik játékra dobót váltottunk, sajnos Ottavino ellen rögtön az első ember Pill kivágott egy hazafutást, aztán végre adtunk magunkra némi életjelet támadásban, egy single és két walk által loaded 1out alakult ki, ám sajnos Pacheco dupla játékba szaladt bele. A folytatásban újra csak egy singlet hagytunk, de a Helton-Rosario-LeMahieu hármas könnyen kiesett. A hatodikban megint sima három out történt, aztán Ekstrom alaposan belenézett a friscoi ütésekbe, egy double után Pagan tripleből kapitulált, egy újabb sétát követően Cabrera két társát küldte be a 2run doublelal, Scutaro forceouttal újabb pont esett és már 7-0 volt az állás. A következő akcióban némileg magunkhoz tértünk, Fowler klubrekordot jelentő 50. triple után megszereztük az első pontot CarGo sac flyból, aztán Pacheco dupláját Helton RBI double követte és még nem volt vége, Rosario újabb hazafutása még két pontot hozott. 4-7re felzárkóztunk, de a következő dobórészben Reynolds se volt magánál, két single után ismét Theriot volt eredményes, egy wild pitchből újabb run született, Cabrera bases loaded walkot harcolt ki és még Posey takarított egy 3run HRal, kezdett kaotikus lenni a helyzet a játék végére. A mieink nem kerültek bázisra, aztán Torrest is elkapták, rögtön két sétát engedett, Sanchez mindkét embert be is küldte egy duplával, az újabb single után pedig Scutaro RBI singlet talált. Mivel a legutolsó próbálkozásban megint kiestünk hárman, ezért maradt a 16-4es eredmény.
- Kegyetlenül szétverték a csapatot, a dobók és az ütők is kritikán alul teljesítettek. Rosario bevágta a 18. HRt a szezonban, CarGo pedig már 72 RBInál jár. Sanchez egész olcsón megúszta kivételesen, három inning alatt csak két futást kapott, utána minden cseredobót megszórtak, Reynolds például öt earned runt engedett. Jobb elfelejteni ezt a meccset, a szezon legnagyobb veresége volt.

2. meccs, szombat: Rockies-Giants 6-11
A második meccs előtt Cuddy DLre került és McBride jött fel, aki 1Bként debütált a ligában. Mellette újdonság volt, hogy Herrera lehetett a kettesen és EYJR kezdett a jobb szélen, elkapónak Hernandez öltözött be, a soros dobó Francis lehetett. Egyből beszedtünk egy leadoff singlet, de egy double playel sikerült menteni, a következő séta után viszont Posey bombázott ki egy két pontos HRt és csak egy újabb double után tudtuk befejezni. Az első támadásban EJYR singlet varázsolt, egy sikeres rablás után viszont a hármason elkapták. Az eseménytelen második inninget követően sajnos a harmadikban Cabrera küldött ki egy hatalmas HRt Francis ellen, válaszként a dobónk egy singlet tudott felmutatni. Ezt követően alaposan megszórták a denveri kezdő dobót, két single után előbb Arias talált be, majd Pagan ütött RBI singlet, a következő ütéssel feltöltötték a bázisokat és Cabrera bases loaded walk után már 6-0 volt az eredmény, a játékot Roenicke fejezte be. A negyedik támadásban csak CarGo jegyzett egy doublet, majd az ötödik dobórészt Roenicke abszolválta két felengedés ellenére, majd Hernandez és McBride előretörésének a Herrera elleni double play vetett véget. A hatodik játékban újra csak egy walkot engedtünk, utána Rutledge hazafutásával szépítettünk végre és még CarGo harcolt ki egy sétát. Roenicke 2in-1outnál távozott a hetedik tetején, Escalona zárta a dobórészt egy lineout double play támogatásával. A következő akciót jól kezdtük és Hernandez leadoff double után McBride köszönt be egy RBI doublelal, majd Herrera tudott eredményes lenni egy singlelel, aztán viszont három out jött. 6-3ra felzárkóztunk, de Escalonanak komoly gondjai akadtak, sorban jöttek ellene az ütések, Pagan RBI singlet szórt, Theriot doublelal küldte haza a társát és még Posey is lesújtott. Ráadásul hiába cseréltünk dobót, Ekstrom ellen Blanco biztonságit jegyzett, négy pontot kaptunk az inningben. Támadásban Fowler és CarGo jutott bázisra, előbbi egy WPből szaladt haza, Hernandez RBI doublet hintett. Még nem volt vége a meccsnek, az utolsó tetején Pagan vágott HRt, majd a befejező támadásban két ütést követően a csere ember LeMahieu köszönt be egy infield singlelel, beállítva a 11-6os eredményt.
- Másodszor is jól megvertek minket, legalább az ütések számában megközelítettük az ellenfelet. McBride most debütált az MLBben és máris két ütést jegyzett, megszerezte az első pontját. Mellette még EYJR, CarGo, Hernandez, Herrera zárt két találattal. Francis pocsékul kezdett, a korábbi jó formája hamar elszállt, 3.2 inning alatt hat futást szereztek ellene, a negyedik veresége volt. Roenicke 2.2 játékot hibátlanul oldott meg, utána Escalona négyszer kapitulált egy játszma alatt.























3. meccs, vasárnap: Rockies-Giants 3-8
Az utolsó meccsen a frissen felhozott Chatwood dobhatott, rajta kívül Helton, Colvin, Rosario voltak új emberek a kezdőben. Szokás szerint gyenge volt a rajt és korán bases loadedot engedtünk érvényes ütés nélkül, ráadásul Rosario passed ballal szereztek vezetést a vendégek, majd egy groundout közben a második futó is beért. Ingyen pontokkal jutott előnyhöz a Giants, válaszként két kieső után Helton és CarGo került pályára, Pacheco pedig egy RBI singlelel köszönt be. A második játékrészben két single után sorban három ütőt szórtunk ki, részünkről Herrera jegyzett egyetlen találatot. A harmadik felvonásban három groundoutot osztottunk, nálunk megint csak egy ütés esett Pacheco double formájában. Ezt követően Chatwood két sétát engedett egy out ellenében és lecseréltük a kezdőt, Torres fejezte be az aktuális dobórészt, de közben Lincecum volt eredményes egy forceouttal, mialatt Rosario sétával és Herrera singlelel jutott előre, de sajnos Fowler ellen flyout DPt mutattak be, mivel a haza felé tartó futót megelőzték a home platen. Maradtunk egy pont hátrányban és az ötödik tetején egy futó eljutott a kettes bázisig, ahonnan Pence pontot érő dupljával jutott haza. Ezalatt a mieinkél csak egy séta született Helton jóvoltából, majd a hatodikban mindkét oldalon egy-egy futó lépett bázisra. Torres helyett Belisle folytatta, pechjére azonban rögvest beszedett két singlet, Pence duplából volt eredményes, a pontszerző helyeken tartózkodó futókat pedig Scutaro küldte haza a 2run doublelal és már 7-1re elhúztak. Az első SFi cseredobó ellen a sor eleje támadhatott, ketten sétát értek el, egy kieső után CarGo RBI singlet regisztrált. aztán hiába jutottunk telipályáig, McBride és Rosario is kiesett loaded 1outról. Reynolds csak egy singlet kapott a saját játékában, támadásban búcsúzott a három denveri ütő, majd a befejező játékban Escalona kárára egy tripla után Posey volt eredményes, nálunk még két pályára kerülés után McBride RBI single állította be a 8-3as végeredményt.
- Söpréssel vesztettük el a párharcot, a kilenc meccses homestandet 1-8as mérleggel tudtuk le. Az utolsó találkozón Gonzalez megszerezte a 73. RBIt, illetve még Pacheco és McBride tudott eredményes lenni egy-egy single ütésből. Chatwood könyvelte el a vereséget, 3.1 IP során ő kapta az első három pontot, később Belisle ellen három futás született, a dobóink közül egyedül Reynolds volt hibátlan.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 59-49 (108 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 59-50 (109 meccs, 0.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 55-53 (108 meccs, 4.0 GB)
4. San Diego Padres 46-64 (110 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 38-68 (106 meccs, 20.0 GB)

A Giants 3-0s győzelme mellett a Dodgers is söpréssel hozta a legutolsó párharcot a Cubs ellen, fej-fej mellett haladnak az élen. Közben a D'backs 2-1re bukta a Phils elleni csörtét, a Padres viszont ilyen arányban utasította rendre a Metst. A következő napokban izgalmasnak ígérkezik a STL-SF series, míg az Arizona Pittsburghbe utazik, a SD a Cubst fogadja.

A Rockies még mindig 29. az MLBben, egyedül az Astros helyezkedik el mögöttünk a teljes tabellán, most pedig a Los Angeles Dodgers otthonába látogatunk három mérkőzésre. A series pontos programja: kedd 04:10, szerda 04:10, csütörtök 04:10. Nagy eséllyel újabb elvesztett párharc áll előttünk, de ismét meg kell próbálni bízni, küzdeni, győzni, egy győzelem is már szép eredmény lenne a LAD ellen. GO ROCKIES!!!

A tavalyi egyetemi tanév sporteredményeit felelevenítő sorozatunk aktuális részében a Colorado College Tigers 2011/12-es szereplésével foglalkozunk közelebbről, akiknek teljesítményét némileg más szemmel kell vizsgálnunk, mint a többi öt intézmény sportolóiét, hiszen a főiskola csapatai a legtöbb programban csak alacsonyabb osztályú bajnokságokban mérettetik meg magukat.



















Az egyetlen nívós első osztályú programot a jégkorong szakág teszi ki, amely szép reményekkel kezdte a tavalyi esztendőt, ám a szezon sajnos idő előtt ért véget, így kénytelenek vagyunk csalódásként elkönyvelni a magunk mögött hagyott idényt. A CC sokáig az ország egyik legerősebb konferenciájának számító WCHA élmezőnyében foglalt helyet, az alapszakasz befejezésekor elért ötödik hely is elfogadhatónak számított 18-14-2-es mutatóval. Ráadásul menet közben az állami rivális Denver-rel vívott Gold Pan-trófeát újra sikerült behúznia a Tigriseknek. Sajnos, a rájátszás mégis csúfosan fejeződött be, rögtön az első körben a Michigan Tech hazai pályán két győzelemmel sokkolta a mieinket, ezáltal képtelenek voltunk bejutni a konfencia-döntőbe, és az országos rájátszásról szövögetett álmaink is egy csapásra kútba estek. A korai búcsú természetesen kudarcnak számít, némileg azonban vigasztalhat bennünket a tudat, hogy jövőre is kompetens csapatunk lesz, és több nagy tehetségünk már a profik közt bontogatja a szárnyait, például Jaden Schwartz az egyetemi idény befejezése után már csatlakozott az NHL-es St. Louis Blues csapatához. Remélhetőleg az ifjabbik Schwartz-testvér nélkül is kellően erős lesz a csapat ahhoz, hogy a következő szezonban feledtetni tudjuk a tavalyi esztendő kellemetlen szájízét.

A férfi kosárcsapat a másodosztályú SCAC konferencia hatodik helyén végzett az alapszakaszban nyolc-nyolc győzelemmel és vereséggel, a tourney-n pedig rögtön a negyeddöntőben főhajtásra kényszerültünk. A lányok 10-6-os statisztikával a negyedik helyet csípték el, azonban a rájátszás számukra is ugyanolyan korán véget ért, mivel a konferencia-negyeddöntőben a Rhodes College könnyedén megálljt parancsolt nekik.

Lacrosse-ban mindkét nem csapatai a divízió III-as SCAC konferenciában mérettették meg magukat, és mindkét gárdának kimondottan jött ki jól a lépés, a fiúk például a 2012-es kiírásban egészen a döntőig meneteltek. A címvédő csapat 15-ből tizenkét mérkőzésen győzött az elmúlt idényben, kellemetlen meglepetésre buktuk el a Birmingham-Southern College elleni finálét, de a Whittier College legyőzésével legalább a hagyományos Lockler-Stabler Cup maradt a birtokunkban. Eközben a lányok még őket is fel tudták múlni, a 15-3-as mutatóval abszolvált szezon végén ugyanis a CC lacrosse-osait avatták a Southern Collegiate Athletic Conference bajnokának a Sewanee elleni hősies diadal által.

A főiskola két labdarúgócsapattal is rendelkezik, a fiúk a SCAC-ben küzdenek a minél jobb helyezésekért, a hölgyek a Conference-USA-ben harcolnak. A fiúk csapata a nehézkes rajt után olyanannyira formába lendült, hogy az alapszakasz harmadik helyezését harcolták ki maguknak, a konferencia torna első fordulójában viszont kellemetlen meglepetésre kapitulálni kényszerültek a Southwestern ellen egy hajrában kapott találat miatt. A lányok ezzel szemben második helyen végeztek az alapszakaszban nagyszerű konferencián belüli mérleggel, viszont a negyeddöntőben az UTEP hamar véget vetett a további reménykedésnek.

A női röplabda csapat kiváló teljesítménnyel hallatott magáról, 28-6-os alapszakasz-mutatóval magabiztosan söpörtük be az első helyet a SCAC-ban, és később a conference tourney megnyerése sem jelentett gondot a csapatnak. A CC ezzel sorozatban a 14. évben kvalifikálta magát a harmadosztályú NCAA Tournament-re, ahol két fordulót is sikerrel vettünk, mígnem a regionális fináléban a California Lutheran állította meg a gárda kibontakozását, ennek ellenére büszkék lehettünk a mieink nagyszerű sorozatára.

A teniszcsapataink kevésbé alkottak maradandót az elmúlt esztendő során, a hölgyek az ötödik, az urak a hatodik helyen fejezték be a szereplésüket a konferenciában. Azért több értékes egyéni elismeréssel gazdagodtak a kistigriseink, közülük a legszebb díjat a végzős teniszező, Deanna Thirkell vihette haza, aki a négyéves karrierje révén bekerült az All-American Team-be.

Mint említettem, a Colorado College szereplését más szemszögből kell vizsgálni, és a lehetőségekhez képest a Tigrisek egyáltalán nem szerepeltek rosszul, talán a hokicsapat korai búcsúja beárnyékolja a szezont, de jövőre legalább még nagyobb elánnal szurkolhatunk, hogy sikerüljön kijavítani a 2012-es kisiklást!

- Tóth Milán írása -

Tovább folytatta mélyrepülését az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids, ezúttal a Seattle Sounders diadalmaskodott Commerce Cityben. A mérkőzésen három gól született, de sajnos a vendégek szereztek kettőt, míg a coloradóiaknak csak egy találatra futotta, 2-1 arányban tehát ismét alul maradtunk. Oscar Pareja vezetőedző a Pickens – Moor, Wynne, Marshall, Zapata – Mullan, Larentowicz, Nane, Rivero – Cummings, Casey 11-nek szavazott bizalmat.



A 2. percben komoly hideg zuhany érkezett a hazaiakra, Eddie Johnson egy szögletet követően fejjel volt eredményes, 0-1.

Egy perccel később azonban már jött is a szépítés, az előre húzódó Drew Moor Brian Mullan keményen belőtt labdáját továbbította a kapuba a hosszú oldalon, 1-1.

A gyors gólváltást követően is támadásban maradtak a mieink, Casey vezérletével két helyzet is adódott, a 24. percben azonban Johnson duplázhatott volna, de a robbanékony támadó szerencsénkre a kapufát találta el, pedig szép megmozdulás volt, Pickens talán még bele is ért. Nem változott az állás az első 45 percben, féltávnál 1-1-es döntetlenre álltak a küzdőfelek.

Az első félidőben jól játszott Casey és a Rapids is, a vendégek vezető gólja azonban éppen a csatár eladott labdájából indult a 65. minutumban. Mindent elmond a csapat fegyelmezetlenségéről, hogy hat támadó hat védő ellen játszogatott a hazaiak tizenhatosa előterében. Így természetesen maradtak üresen hagyott Seattle játékosok, ami meg is bosszulta magát, mivel a Sounders megszerezte a vezetést, 1-2. Ez egy hatalmas védelmi hiba volt, több coloradói is elfelejtett visszazárni.

A Rapids azonban nem adta fel, Moor pazar beíveléséről Casey miliméterekkel maradt le, Rivero pedig a keresztlécet is eltalálta szabadrúgásból. A legnagyobb helyzet ismét Casey előtt adódott, de a támadó ezt is elpuskázta, pedig ő az ilyeneket be szokta lőni.

Több komoly lehetősége is volt a csapatnak, nem egy közülük igen veszélyes volt, ám ismét egy védelmi hibának (melyben ezúttal az egész csapat benne volt) köszönhetően vereséget szenvedett, zsinórban a hatodikat, ezzel meccsről meccsre egyre mélyebb gödörbe kerülünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A liga hivatalos honlapja, az MLSsoccer.com Drew Moorral, Parejával és Pickensszel készített egy anyagot, mely a belső védőről szólt. A coloradóiak csapatkapitánya Pablo Mastroeni lenne, de mivel a 35 éves középpályás már hosszú ideje sérült agyrázkódása miatt, ezért Moor lett a helyettese.

Pickens szerint jobb csk-ja nem is lehetne a Rapidsnak, mivel „Drew igazi profi, aki korán jön, későn megy, és még több ilyen mentalitású labdarúgóra lenne szüksége a csapatnak”.

A vezetőedző is elismerte a bekk vezető képességeit, de hozzátette, Pickens és Larentowicz is folyamatosan űzi-hajtja a többieket.

Természetesen maga Moor is megszólalt, aki mindent Mastroenitől látott, tanult ezzel kapcsolatban. A védő valóban lehetne a helyi labdarúgás büszkesége, hiszen azon kívül,  hogy mindenki elismerő véleménnyel van róla, már megfordult a védelem jobb és bal oldalán, valamint a középpályán is.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 13-5-5, 44 pont (23 meccs)
2. Real Salt Lake 13-7-3, 42 pont (23 meccs)
3. Seattle Sounders FC 9-5-7, 34 pont (21 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 9-7-7, 34 pont (23 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 10-10-3, 33 pont (23 meccs)
6. Chivas USA 7-8-5, 26 pont (20 meccs)
7. Colorado Rapids 7-14-1, 22 pont (22 meccs)
8. FC Dallas 5-11-7, 22 pont (23 meccs)
9. Portland Timbers 5-12-4, 19 pont (21 meccs)

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban, 03:00-tól, a Real Salt Lake látogat a Dick’s Sporting Goods Parkba, idén már kétszer kikaptunk ellenük, legutóbb két héttel ezelőtt 2-0-ra vesztettünk idegenben, hosszú évek óta képtelenek voltunk legyőzni a mormon riválisainkat. A sportfogadás veszélyes szórakozás, még maguk a bukik sem tudják nagyon, ki is lesz a mérkőzés győztese, de az elmúlt időszak formáját figyelembe véve a mieinknek most sem lesz túl sok sansza.

Újabb párharcot vesztett el a tetszhalott Colorado Rockies csapata, de legalább kellemesen fejeztük be a bajnok St. Louis Cardinals elleni seriest, mert az utolsó meccsen le tudtunk győzni őket.























1. meccs, kedd: Rockies-Cardinals 6-11
Nem sokkal az első mérkőzés előtt derült ki, hogy Fowler influenza miatt nem játszhat, EYJR lett a leadoff hitter, mellette CarGo és Cuddy kezdett az outfielden. Belül Helton, LeMahieu, Rutledge, Pacheco várták a kezdést, az elkapó Rosarionak Francis dobhatott. Méghozzá eleinte elég gyengén, az első két ütő pályára ért és Holliday duplájával mindketten haza jutottak, majd Beltran 2run HRal takarított és csak egy singlet követő double playel tudtunk hárítani. 4-0s hátrányból kezdtünk először támadni és EYJR double után CarGo RBI singleből szépítettünk és még Cuddy is elhelyezett egy pontot érő duplát, két pontra felkapaszkodtunk. A következő akciót triplelel kezdték a vendégek és két out után Craig RBI singlelel volt eredményes, válaszul két futót küldtünk bázisra, de nem jutottak messzire. A harmadik részben kiejtettük a három ellenfelet, tőlünk Cuddy járt pályán egy error miatt, de egy strikeout & caught stealing play során kiesett. Újra kiszórtuk a Cards triót, tőlünk egyedül Pacheco vállalt egy doublet, majd az ötödikben Ottavino csak egyetlen sétát engedett. A folytatásban Rutledge, Cuddy, Helton jóvoltából feltöltöttük a bázisokat, azonban sajnos nem tudtunk élni a loaded 2out lehetőséggel és Rosario ellen véget ért a haladás. Ezt követően kaptunk egy doublet és Jay RBI singleből újra betaláltak a vendégek, ezzel már 6-2re vezettek. Két kieső után lendültünk akcióba, Ottavino és EYJR egy-egy singlet jegyzett, utána Rutledge három pontos HRt lőtt és egyetlen pontra felkapaszkodtunk. Sajnos, nem éltek sokáig a remények, mert a következő dobórészben egy séta után Holliday 2run homerunt vágott, majd Freese is messzire bombázott és újra elhúztak négy ponttal. A hetedik inning alsó részében Rosario és Pacheco lépett bázisra, de nem mentünk vele sokra, aztán Ekstrom felengedte az első két embert és Craig haza is küldte őket egy 2run single által. Ezalatt részünkről egy singet követve Rutledge szenvedett el dupla játékot, majd az utolsó részben csak egy singlet engedtünk, CarGo sétája után pedig Helton RBI doublelal zárkóztunk kicsit feljebb, de ez is csupán arra volt jó, hogy 11-6 legyen az eredmény.
- 15-12vel ütött többet a Cards, a mieink tucatnyi találatából Young Jr és Pacheco egyaránt három darabot vállalt magára, ők voltak a legeredményesebbek annak ellenére, hogy pontot nem szereztek. Rutledge két találattal zárta a meccset, bebombázta a harmadik hazafutását az évben, az újabb három ponttal már 11 RBInál tart. CarGo a 71.et postázta, illetve Helton és Cuddy volt még eredményes. Francis gyengén kezdett és erre ráment a meccs, négy játék alatt öt pontot kapott, ebből négyet az elsőben. Később Ottavino ellen négy, Ekstrom ellen további két run esett.

2. meccs, szerda: Rockies-Cardinals 6-9
A második meccsről Helton és Cuddy pihenőt kapott, az egyesen Colvin, a jobb szélen Brown kezdett, míg a soros elkapó Hernandez lehetett, akinek az újonc Pomeranz dobott. Az első inningben máris beszedtünk egy singlet és Holliday szokásos 2run hazafutásával került lépéselőnybe a Cards, részünkről két ember jutott bázisra, de Brown ellen double playel ért véget az akció. Ezt követően egy single után Green doublelal ismét eredményesek voltak a vendégek, majd két singlet hintettünk, két kiesőnél Pomeranz sétát harcolt ki, de EYJR nem tudta kihasználni a loaded 2out helyzetet. A harmadik dobórészt biztosan hoztuk, aztán CarGo sétája után Brown másodszor is dupla játékot szenvedett el.Ezután csak két futót engedtünk pályára, Colvin triple találatát követően pedig végre szépítettünk Hernandez groundout jóvoltából. Az ötödik inningtől Roenicke állt a dombon és két kieső után hit-by-pitchet és singlet engedett, de nem lett baj belőle, miközben Herrera sétája után sorban három denveri búcsúzott. Újra kaptunk egy singlet, de jókor jött a Rutledge-Herrera-Colvin dupla játék, majd hatalmas ütésekkel lendültünk támadásba. Brown doublelal kezdtük a hatodik attakot, Pacheco RBI doublelal zárkóztunk közelebb és Colvin triplájával már egyenlő volt az állás. Itt még mindig nem volt vége, Hernandez is bepakolt egy RBI doublet, végül pedig EYJR volt eredményes egy duplával, mely után a hármasra tartva kiesett, de 5-3ra fordítani tudtunk. Nem örülhettünk sokáig, a következő dobó felvonásban Brothers egy outig két embert engedett pályára, majd Belisle ellen Holliday takarított egy 3run homerunnal, mellyel 6-5 arányban visszavette az előnyt a Cards. Ezután háromból három denveri simán kiesett, majd esőszünetet rendeltek el. Reynolds jött ki és két pályára engedést követően egy wild pitchből szereztek ellene pontot, aztán nálunk egyetlen single esett. A befejező játékrész tetején Torres rögtön két singlet szedett, egy fielder's choice play közben Holliday robogott haza, majd a Jay elleni double play alatt ért haza egy újabb játékos. Szépítés gyanánt a legutolsó akcióban még két outnál Rutledge ütött egy solo homerunt, ezzel a végeredmény 9-6 lett a Cards javára.
- A második meccset is elvesztettük, megint csak egyel volt kevesebb ütésünk. Hernandez és Colvin három-három ütésig jutottak, mindketten szereztek pontot, a veterán catcher volt az egyetlen emberünk, aki két RBIt regisztrált. Rutledge ismét hazafutást szerzett, újonc létére már négynél tart. Ki kell emelni még, hogy CarGo fantasztikus játékkal megmentett egy HRt. Pomeranz az első négy játszma során három pontot szenvedett el, kár volt a mérsékelt startért. Később Roenicke két játékot termelt hibátlanul, a többiek viszont alaposan botladoztak, Belisle és Torres ellen két, Belisle és Reynolds bánatára egy-egy STLi futás történt.






















3. meccs, csütörtök: Rockies-Cardinals 8-2
Az utolsó meccsre Fowler visszatért CFbe, Colvin állt ki a jobb szélre, Helton elfoglalta az egyes bázist és Friedrich sérülése miatt a visszatérő White lehetett a kezdő dobó. Az első játékban csak egyetlen singlet engedélyeztünk és a kettesen feltartóztattuk a futót, részünkről Colvin leadoff double után sorban hárman búcsúztak. Ezt követően biztosan kiszórtuk a három ellenfelet, majd Pacheco single és Helton walk után Hernandez kapott double playt, illetve egy SOval lezárták az inninget. A harmadikban csak a Cards ütött egy doublet, aztán a negyedikben a mieink akcióztak és az első két ütést követően Pacheco RBI double megmozdulásával kerültünk lépéselőnybe. A következő inning megint eseménytelen volt, egyedül nekünk volt egy single ütésünk White jóvoltából. A hatodik tetején is fent hagytuk a kezdő dobót, ami lehet hogy hiba volt, mert egy single után Jaytől kapott egy triplát az egyenlítésért, Holliday szándékos sétáltatása után pedig Beltran sújtott le egy duplával, így a Cards 2-1re fordított, a játékrészt pedig az első reliever Brothers fejezte be a  Rutledge-Helton dupla játéknak köszönhetően. Egyből ezután Fowler és CarGo fogott bázist, Pacheco biztonságijával kiegyenlítettünk. A hetedik tetején három magabiztos kiejtés közben egyedül Rutledge hibájával engedtünk fel egy embert. Újra támadásba lendültünk, LeMahieu nyitott egy singlelel, biztonságival a kettesre jutott, ekkor pedig Colvin tűzött ki egy pontot jelentő doublet. Őt követően Rutledge 2run HRal takarított és máris megléptünk 5-2re. A soros dobójátékot Belisle gond nélkül abszolválta, aztán tőlünk Pacheco és Hernandez vágott egymást után egy-egy doublet, utóbbi találata jelentette a hatodik denveri futást, majd két kieső mellett Rosario pörkölt be egy 2run jacket. A záró részben Betancourt nem engedte érvényesülni az ellenfelet, így 8-2re behúztuk a harmadik felvonást.
- 13-5el túllőttük a Cardst, a nyolc pontunk közül hatot újonc játékos szerzett, akik parádésan szerepeltek csütörtök este. Rutledge sorozatban a negyedik meccsen lőtt hazafutást és már ötnél tart az évben. Pacheco három ütéssel és két ponttal fejezte be a játékot, éves átlagát .300 fölé tolta. Rosario karrierje első HRt szerezte csereként, egyben már a 17.et az idényben. White visszatérése remekül sikerült, öt játék alatt nem kapott pontot, sajnos a hatodik tetején kétszer kapitulált, de így is pozitív volt. Brothers 1.2 inninget hibátlan teljesítése közben megszerezte a hatodik győzelmét.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 56-49 (105 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 56-50 (106 meccs, 0.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 54-51 (105 meccs, 2.0 GB)
4. San Diego Padres 44-63 (107 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 38-65 (103 meccs, 17.0 GB)

Nem zártak sikeres napokat a divízió csapat, egyedül a D'backs nyert párharcot, akik házon kívül söpörték a Dodgerst és zárkóztak rájuk közelebb. A Giants otthon vesztette el 3-1 arányban a Mets elleni seriest, a Padres négyből háromszor kapott ki a Reds vendégeként, és ugye mi is elbuktuk a legutóbbi párharcunkat. A hét második felében a csoportellenfelek közül a LAD a Cubst, a SD pedig a Metst látja vendégül, a jó formában lévő Arizona Philadelphiaba fog utazni.

A mieink maradnak hazai pályán és az éllovas San Francisco Giants ellen kéne végre meccseket nyernünk, mivel sorban hat seriest vesztettünk el és az All Star szünet óta meccset is csak hébe-hóba hoztunk. Kilátástalanul vergődünk az MLB sereghajtói között, változatlanul 29ek vagyunk a teljes ligában, egyedül az Astrost megelőzve. A Giants elleni meccsekre a következő menetrendben kerülhet sor: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Reméljük a legjobbakat. GO ROCKIES!!!

Folytatódik a Denver Outlaws nagyszerű szereplése, és a helyi field lacrosse-csapat sorozatban már a negyedik győzelmét aratta az elmúlt hétvégén, ezáltal két fordulóval a vége előtt holtversenyben az MLL élén állunk.
























A szombati fordulóban a playoff-tól már biztosan távol maradó Hamilton Nationals (3-8) otthonában léptünk pályára, és természetesen Mundorf-ék egyértelmű esélyesként látogattak Kanadába. A találkozó első perceiben a házigazda együttes két alkalommal is vezetni tudott, azonban a nyitó negyed második félidőre beindult a félelmetes coloradói henger, Sieverts és McBride több találatával rövidesen fordítottunk, és a játékrész végén már 7-2-es lépéselőnyt tudtunk magunkénak. A második felvonásban sem sokat változott a tendencia, a mieink kirobbanó formában játszottak, ellentmondást nem tűrő támadásainkat gyakran további találatokkal fejeztük be, így a két csapat közti különbség egyre csak nőtt. A félidő idején már 13-5-re vezettünk, kezdtük egyre inkább padlóra küldeni a Nationals-t. A szünet alatt némileg megemberelte magát a kanadai ellenfél, és bár a harmadik játékrész elején rögtön szereztünk két gólt, a hátralévő időszakban a házigazdák többször is betaláltak, és némileg mérsékelni tudták a különbséget. Kétségkívül visszavettünk, a záró felvonás elején már öt gólra is megközelítettek bennünket, ekkor azonban Matthews-ék még egyszer összekapták magukat a hajrára, és a befejező hét percben esett hat találat közül ötöt denveri játékos szerzett, így a végére 21-12 arányban páholtuk el a Hamilton-t. Az est egyértelmű hőse az újonc Jordan McBride volt, a Mammoth-ból már jól ismert fiatal támadó elképesztően élt ezen a meccsen, s két mesterhármasra való hat gólt, illetve két előkészítést szorgoskodott össze. Jeremy Sieverts és Mark Matthews egyaránt háromszor volt eredményes, és mindketten négy ponttal zártak, előbbi elsüllyesztett egy kétpontos találatot, utóbbinak egy assziszt jutott. Továbbá Brendan Mundorf (2+3), Bocklet és Poillon is fejenként két alkalommal tudott eredményes lenni. Jesse Schwartzman a tőle megszokott elképesztő magabiztossággal védte végig a teljes 60 minutumot, a 24 kapujára tartó lövésnek kereken az 50 %-át hatástalanította.

Az MLL jelenlegi állása (W-L):

1. Denver Outlaws 9-3
2. Chesapeake Bayhawks 9-3
3. Long Island Lizards 8-4
4. Boston Cannons 7-5
5. Rochester Rattlers 7-5
6. Hamilton Nationals 3-9
7. Charlotte Hounds 3-9
8. Ohio Machine 2-10

Az alapszakasz hátralévő meccsei:

Augusztus 5., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws
Augusztus 12., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws

Sorozatban négy győzelmünkkel beértük a tabella első helyén a legutóbb veszítő Bayhawks-t, és már csak két meccs van hátra az alapszakaszból. Még egy diadallal végleg bebiztosítanánk a helyünket a négyesdöntőben, a legutolsó fordulóban pedig nagy eséllyel az első kiemelési helyért kell majd megküzdenünk a Chesapeake ellen. A tét egyre nagyobb, a küzdelem fokozódik, célegyenesbe fordult az idei MLL-idény, és az Outlaws-nak ismét minden esélye megvan rá, hogy végre berúgjuk a mennyország kapuját. De még két meccs hátra van az alapszakaszból, igyekezzünk mindennél jobban szurkolni a gárda további sikereiért!

A 2011/12-es egyetemi idényre visszatekintő sorozatunk második részében a Colorado State Rams hallgatóinak sportteljesítményét vesszük górcső alá, szerencsére bőven volt okunk az örömre a nagyszerű eredmények kapcsán.




















A Kosok esetében természetesen a futball program szereplése vonzotta a legtöbb érdeklődőt, blogunkon is számtalan írást helyeztünk el a programról az őszi időszakban. A gárda nagy reményekkel kezdte az idényt, az optimistábbak szerint még a Bowl-szereplésre is esélyesek voltunk. Ennek megfelelően rajtoltunk, négy forduló után 3-1-gyel állt a csapat, azonban később valami nagyon megváltozott, mert az utolsó nyolc mérkőzés mindegyikét elvesztettük, beleértve a legfontosabb konf-rangadókat, így a végére teljesen lemaradtunk, és csak a hatodik helyen végeztünk az MWC-ben. Pocsékul sikerült az évad befejező két harmada, a közelmúltban kinevezett sportigazgató pedig nem sokkal a szezon vége után edzőváltást eszközölt, ősztől már Jim McElwain trenírozhatja a programot, akitől az elkövetkezendő időszakban egyértelműen felemelkedést várunk, hogy pár éven belül újra stabil top25-ös csapata lehessen Fort Collins-nak.

A kosárlabda ugyancsak meghatározó szerepet tölt be az államilag támogatott intézmény sportéletében. A fiúk csapata az egész évben rendkívül domináns menetelést mutatott be a pokolian erős Mountain West konferenciában, s hazai pályán mindhárom országos kiemelt riválisunkat legyőzve, a negyedik helyen zártuk az alapszakaszt 19-10-es összetett mutatóval. Sajnos, a conf tourney-n nem sikerült feljebb kapaszkodnunk, az elődöntőben kiestünk, ettől függetlenül a CSU hosszú idő után újra meghívást kapott a March Madness-re. A főtáblán az esélyesebb Murray State nagy csatában diadalmaskodott ellenünk, és az első körben befejeződött a big dance. A csapat fantasztikus menetelése szívet melengető élmény volt, és könnyen megismételhetjük jövőre ezt az eredményt, mivel még egy tanéven át az iskolát fogják erősíteni a program húzóemberei, reméljük sikerülhet még magasabbra jutni. Az idény végén Tim Miles aláírt a Nebraska edzőjének, utódja a rutinos Larry Eustachy lett, aki tavaly hosszú idő után először kivitte a Madness-re a Southern Mississippi-t.

A lányok sem maradtak el sokkal ettől az eredménytől, a gyengébbik nem képviselői ugyancsak sikerrel abszolválták a 2011/12-es kosárbajnokságot, noha a befejezésnél nem jött ki a legjobban a lépés. A Rams hazai pályán szinte egész évben verhetetlen volt, idegenben viszont alig tudtunk nyerni, ennek eredményeképpen összetett 13-17-tel tudtuk le az alapszakaszt, de a konferencián belüli 9-5-ös mutatónak köszönhetően a Mountain West harmadik helyén zártunk. Jó helyzetből vártuk a rájátszást, eredményes tourney-szerepléssel akár még az NCAA Tournament-részvétel is a csapat szeme előtt lebeghetett, sajnos azonban jókora meglepetésre már a Las vegas-i konferencia-negyeddöntőben kiestünk az alapszakaszban oda-vissza vert Boise State ellen, amely a szezon végét jelentette. A fájó befejezés ellenére a CSU sokáig ígéretesen teljesített, reméljük jövőre a finist is bírni fogjuk, és végre összejöhet valami nagy dobás.

A női röplabda szakág kifejezetten emlékezetes esztendőt produkált egy évvel ezelőtt, a Rams 12-2-es győzelem-vereség mutatóval, elképesztően magabiztosan besöpörte a Mountain West konferenciát, és ott lehetett az NCAA Tournament-en. Az országos főtáblán is mentünk egy fordulót, a 13. kiemelt Oregon legyőzése hatalmas bravúrral ért fel, azonban a következő kanyarban a #3 Hawaii ellen már véget ért a sikerszéria, de csalódásra semmi okunk nem volt. Az idény végeztével számtalan játékosunk kapott különböző egyéni elismeréseket, és például négyen is bekerültek az All-MWC csapatba. A hamarosan rajtoló röplabda idénynek a CSU lányai újra komoly reményekkel vághatnak neki, mindannyian nagyon bízunk benne, hogy sikerülhet legalább megismételni a tavalyi kimagasló eredményeket, és újra hosszú évad állhat előttünk.

Az úszócsapatunk mindössze hetedikként zárt a konferencia-bajnokságban, becsületünkre legyen mondva, hogy a fináléban több iskolarekord is született. Még mindig maradva a medencében, női vízilabdában sokáig meglehetősen szerényen muzsikáltunk, ám az alapszakaszbeli nyolcadik helyezést követően végül kiharcoltuk a hatodik pozíciót a WWPA konferenciában.

Emlékezetes volt még a CSU golfozóinak elmúlt idénye, a férfiak tavasszal parádésan teljesítettek, és azok után, hogy a Mountain West legjobbjai között végeztek, az NCAA döntőjében is részt vehettek. A regionális fináléban sem hátrált meg a csapat, holtversenyben az előkelő kilencedik helyen végeztünk, miközben egyénileg három játékosunk az országos top20-as listán zárt, a freshman Cameron Harrell egyenesen a 13. legjobb teljesítményt nyújtotta. A hölgyek sem sokkal maradtak el tőlük, az MWC harmadik helyén zártuk a szezont, ám a senior Brianna Espinoza részt vehetett a West regional fináléban, és a 126 fős tábla 34. helyét kaparintotta meg egyéniben.

A softball csapatunk is végig dominált a Mountain West-ben, 29-22-es győzelem-vereség mutatóval a konferencia második helyére értünk oda, amely a csapat legjobb szereplése volt a 2004-es tanév óta.

Továbbá mindkét nem távfutó csapatai a konferencia élmezőnyében végeztek, de sajnos a regionális bajnokságba sem a hölgyek, sem az urak nem voltak képesek kvalifikálni magukat.

Összességében tehát mindenképpen sikeresnek értékelhetjük a tavalyi idényt, noha kétségkívül a legfontosabb program, a futball szakág betlije jócskán negatív kicsengésűvé teszi az összképet. Bízunk benne, hogy a változások a program előrehaladását fogják szolgálni, miközben a többi sportágban sikerülhet minimum megismételni a 2011/12-es eredményeket, és jövőre is hatalmas CSU-sikerekről számolhatunk be!

Közeleg a nyári vakáció vége, és hamarosan becsöngetnek a coloradói felsőoktatási intézményekben. A 2012/13-as tanév kezdetéig azonban még van egy kis időnk, melyet arra használunk fel, hogy az új évadra való hangolódás jegyében, iskolánként még egyszer nagy vonalakban összefoglaljuk a legfontosabb történéseket a legutóbbi szemeszterből.






















A Northern Colorado Bears sportoló hallgatói számára feledhetően sikerült a tavalyi esztendő, nem feltétlen tudtuk megismételni a 2011/12-es tanév sikereit, amikor például a férfi kosárlabda program fennállása során először megnyerte a konferenciáját, és a greeley-i legények részt vehettek a March Madness-en. Azóta Beitzel befejezte a tanulmányait, a zabolázatlan Macik pedig eltévedtek a málnásban, és a kilenc csapatos Big Sky-ban mindössze a nyolcadik helyen végeztek. Minden téren csalódást okozott a csapat, de joggal remélhetjük, hogy a sikeres recruit-nak és a tavalyi újoncok fejlődésének köszönhetően a következő idényben valamivel több sikerélményben lehet részünk.

A blogon másik általunk rendszeresen követett program a football szakosztály volt, akik sajnos a tavalyi évet nyeretlenül fejezték be a másodosztályban. A tizenegyből tizenegy vereség közt több egészen szoros fiaskó is szerepelt, néhányszor csak a balszerencse és/vagy a játékvezetők vitatható ítélete akadályozta meg a csapatot a várva várt siker elérésében. A szerény programot az ág is húzta, azonban az elkapó Patrick Walker személyében egészen egyedülálló teljesítményt csodálhattunk meg meccsről meccsre, a végzős sportoló szinte minden lehetséges iskolarekordot megdöntött, és az FCS legjobb elkapói közé sorolták. Jövőre már őt sem láthatjuk, és mindenképpen kisebb-nagyobb átalakításokra lehet számítani, hogy legalább néhány sikert el tudjunk könyvelni magunknak.

A baseball-csapat ennél többre vitte, végig ígéretesen teljesítettek a srácok, és a Great West konferencia negyedik helyére értünk oda 15-13-as mérleggel, összetettben pedig 27-33-as győzelem-vereség mutatóval tudtunk a hátunk mögött a szezont. A Utah-ban rendezett konferencia-tornán is megnyertünk két meccset, abszolút nincs okunk panaszkodni, több játékosunkat nívós elismerésekkel jutalmazták az idény végeztével. Az UNC évek óta számtalan tehetséget delegál az MLB Draftra, akik közül néhányan talán idővel eredményes profi karriert futhatnak be, az egyetemi programot viszont folyamatos próbatétel elé állítja a legjobbak lediplomázása, akiket nem egyszerű pótolni.

A női kosár szakág némileg megmentette a labdapattogtatók becsületét, és a srácokkal ellentétben a hölgyek abszolút vállalható szezont produkáltak a legutóbbi tanév alatt. A Bears lányai 11-5-ös mutatóval második helyen zárták a Big Sky-t, és bár a March Madness-be nem tudták kvalifikálni magukat, mert elvesztették a konferencia-döntőt, meghívást kaptak a NIT-re, ahol az első fordulós vereség ellenére szépen helytálltak. Minden esélyünk meg lehet rá, hogy a soron következő évad még szebben sikerüljön a program számára, hiszen a keretet többségében másod-, és harmadéves kosarasak alkották tavaly, akik februártól csak még összeszokottabbak lesznek.

Kétségkívül az elmúlt tanév legnagyobb eredményét a női röplabdásaink hozták az intézmény számára, akik fantasztikus menetelés végén az NCAA Tournament-en is részt vehettek. A hölgyek 13-3-as stasztikával robogtak végig a Big Sky mezőnyén, novemberben az oregoni rendezésű conf tourney-n két 3-0-s győzelemmel besöpörték a bajnoki címet, így automatikus résztvevői lehettek az országos rájátszás küzdelmeinek. Sajnos, a nagy színpadon már nem volt lehetőségünk a bravúrra, a házigazda Hawaii elleni találkozón elszenvedett vereséggel ért véget a látványos menetelés. Ennek ellenére csak pozitívan lehet beszélni a csapatról, hamarosan újra nekivághatnak a kalandnak, hiszen a röplabda szezon már augusztusban kezdetét veszi.

A női labdarúgás igencsak gyerekcipőben jár a Northern Colorado-n, ennek dacára a program rohamos fejlődésen megy keresztül, és tavaly már a Big Sky legjobbjai közé tartozott az egyesület. Nyolc győzelemmel és hét vereséggel zártuk az esztendőt öt döntetlen mellett úgy, hogy a non-conference ellenfelek nagyrésze jóval magasabban jegyzett csapat volt. A focista hölgyek számára is augusztusban indul a szezon, s reméljük a fejlődésük töretlenül fog haladni tovább.

Mindkét nem esetében pozitív kicsengésű volt a teniszcsapatok szereplése, a lányok egyenesen az elődöntőig meneteltek a Big Sky-ban, a fiúk pedig duplaannyi párharcot vívtak meg győztesen, mint egy évvel korábban. Ezzel együtt a távfutó csapataink is ígéretesen szerepeltek, bár a szezon közbeni sikerekhez képest a Big Sky bajnokságbeli nyolcadik-nyolcadik helyezések nem voltak oly fényesek.

Az egyéni jellegű sportágakból néhány meghatározó játékost emelnék ki, akik lehetőleg országos szinten is maradandót tudtak alkotni, mint például a true freshman Steven Kupcho, aki az UNC golfozói közül a legjobb volt a csapat 12 bajnoksága közül hét alkalommal, és az America Sky konferencia legjobb újonca lett.

Fontos még elmondani, hogy a sikert sikerre halmozó női úszó és műugró szakág a 2012/13-as évadtól kezdve a WAC konferenciát fogja erősíteni, ahol nívósabb ellenfelekkel mérheti össze a tudását, és a további diadalok esetén még komolyabb rivaldafényt harcolhatnak ki maguknak.

Reméljük a hamarosan kezdődő tanévben sikerülhet tovább fejlődnünk, és a legnagyobb érdeklődéssel várt programok javulásáról tudunk beszámolni a soron következő cikkeinkben.

A Colorado Rockies csapata újabb három meccses párharcot veszített el, ráadásul azok után, hogy mostanában egy meccset általában megnyertünk, most mind a háromszor kikaptunk a Cincinnati Reds ellen.






















1. meccs, péntek: Rockies-Reds 0-3
A pénteki első meccsen a belső négyest a visszatérő Helton mellett Scut, Rutledge, Pacheco alkotta, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy hármas kezdett, az elkapó Rosario volt, neki a balos Pomeranz dobott. A nyitó inningben mindkét oldalon kiesett az első három próbálkozó, majd a másodikban is egyedül a vendégek értek el egyetlen sétát. Ezt követően a leadoff single után sikerült kiejteni három Redsest, részünkről a komplett ütő sor kiesett az első lehetőség alkalmával, vagyis három inninget pályára kerülés nélkül tudtunk le. A negyedikben tört meg a jég, sajnos az ellenfél jóvoltából, egy single után Ludwick RBI doubleból volt eredményes, egy újabb ütést követően pedig a hármason lévő futót Frazier szállította haza sac fly által. Két out után végre mi is meghoztuk az első ütésünket, CarGo single találata nem sokat jelentett. Az ötödik játékrészben a vendégek hármasa könnyen búcsúzott, tőlünk Helton singlet és Pacheco doublet jegyzett, de 2in-1outnál hiába álltak a futók a pontszerző területeken, a következő két ember a kiesés sorsára jutott, nagy lehetőséget szalasztottunk el. A folytatásban Pomeranz két single után távozott, vesztünkre azonban a váltótárs Ottavino egy beállás alatt két wild pitchet vétett és a második futást jelentett a Redsnek, végül egy szándékos séta után Arroyo ellen strikeouttal hárította a teli pályás lehetőséget. Nem sikerült a válasz, csupán CarGo tudott felmutatni egy 2out doublet, aztán Ottavino háromból három kiejtéssel javított. A hetedik akcióban ugyancsak két singlet értünk el, ám a csere ütő EYJR ellen hárítottak, majd Reynolds és Ekstrom együttes erővel abszolválták a nyolcadik dobórészt. Aztán Scut jegyzett egy duplát, de a hármasnál tovább nem jutott, az utolsó védekező játékot két single ellenére lehoztuk, búcsúzóul még Pacheco ért el egy singlet, de szépíteni már nem tudtunk, 3-0ra elvesztettük az első meccset.
- 9-8 arányban ütöttünk kevesebbet, a helyzetkihasználásunk viszont egészen pocsék volt, semmire nem voltunk képesek a pénteki meccsen, Gonzalez és Pacheco hozott két-két ütést, utóbbinak egy szép játéka is volt a mezőnyben. Pomeranz a biztató kezdés ellenére a hatodik játék alatt három pontot kapva távozott, már a hatodik veresége volt az évben. Ottavino és Ekstrom mindketten 1.2 játékot úsztak meg kapott pont nélkül.

2. meccs, szombat: Rockies-Reds 7-9
Szombaton az elcserélt Scutaro helyett LeMahieu kezdett a kettesen, más változás nem történt a mezőnyben, a soros kezdő dobó Friedrich volt. Az első játékban három kiejtést hajtottunk végre, majd hamar akcióba lendültünk és az első két ember single ütéseit követően CarGo 2run RBI singlelel ragadta magunkhoz az előnyt, utána Cuddy duplával két futó került a pontszerző bázisokra, Helton sac flyból pedig újabb pontot szereztünk. A 3-0s rajt után váratlanul megsebezték a kezdő dobót, a következő dobórészben Ludwick és Frazier is solo HRt vágott. Sőt, az eredménytelen támadás után a harmadik játszmában Stubbs hazafutásával kiegyenlített a Reds. Ezt követően Rutledge nyitott egy singlelel, CarGo ütését követően a szélső bázisokat vettük birtokba, ekkor Cuddy ellen double play történt, közben az első futó haza érhetett és 4-3 arányban visszavettük az előnyt. A negyedik játszmában egyedül a mieink értek el egy singlet, majd nagy akcióba lendültek a vendégek, sorra léptek pályára az emberek, Cozart és Stubbs volt eredményes egy-egy RBI single által egyetlen outig. Friedrich távozott, de a folytatásban Roenicke is rögtön beszedett két pontot Phillips double találata után, ezzel a Reds 7-4re átvette a vezetést. Fowler sétával, Rutledge ütéssel került pályára, CarGo fielder's choice play közben küldött be egy futót, később viszont lekapcsolták rablás közben. A hatodik tetején Rolen hazafutásával állították vissza a három pontos különbséget, közben két single és egy séta által feltöltöttük a bázisokat, de Fowler ellen összehozták a harmadik outot. Brothers boldogulását két séta közt egy double play segítette, majd CarGo sétája után Cuddy lőtt a bal szélre HRt, mellyel 8-7re kapaszkodtunk vissza. Sajnos az első adandó alkalommal betalált a Reds is, Belisle ellen a legelső ütő Ludwick bombázott a kerítés fölé, a többiek kiestek. A nyolcadik akciót LeMahieu duplájával kezdtük, utána viszont már csak egy sétára voltunk képesek. Betancourt biztosan hozta a kilencedik tetején, tőlünk Helton és Pacheco léptek pályára az utolsó próbálkozásnál, de a Brown elleni strikeouttal véget ért a mérkőzés.
- Két ponttal kikaptunk, hiábavaló volt a korai vezetés és a néggyel több ütés. Gonzalez két ütésből három futást postázott, ezzel elérte a 70 RBIt a szezonban. Cuddyer a 15. hazafutását lőtte a szezonban, öt beállás alatt két ütéssel zárt. Rutledge és LeMahieu három ütést regisztráltak. Friedrich nem bírta sokáig, 4.1 inninget követően távozott, addigra már hét pontot kapott, három HRt lőttek ellene. A cserék közül még Roenicke és Belisle ellen született run, mindketten egy-egy hazafutásba néztek bele.























3. meccs, vasárnap: Rockies-Reds 2-7
Az utolsó meccsen próbáltuk menteni a söprést, Helton pihenőt kapott, helyette Cuddy kezdett az egyesen és Colvin került be a jobb szélre, Hernandez elkapónak öltözött, az aktuális dobó Sanchez lehetett. Nehezen kezdtük a meccset és Sanchez hamar engedett egy sétát, a második bázist elrabló futót Phillips single találata repítette haza, így a vendégek kerültek előnybe. Szerencsére hamar jött a válasz, a leadoff hitter Fowler sétált, az őt követő Rutledge 2run hazafutásával máris fordítottunk, illetve még Cuddy járt pályán egy mezőnyhiba jóvoltából. Ezt követően a Reds triplával kezdett és Cairo biztonságijával válaszoltak, a második eredménytelen denveri akció után ezt újra eljátszottak, Cozart leadoff triple után Stubbs sac flyal fordítottak 3-2 arányban. A harmadik támadásban két ütést mutattunk fel eredmény nélkül, aztán a vendégek egy 2out doublet jegyeztek, míg a negyedik alján háromból hárman kiestünk. A következőben még mélyebbre kerültünk, Sanchez engedett egy singlet és beszedett egy 2run HRt Stubbstól, majd egy outot követően Bruce is a nézőtérre bombázott róla, a játékot már az első csere ember Torres fejezte be, a Reds pedig 6-2re meglépett tőlünk. A sokkhatás alatt kiesett a három ütőnk, a hatodik tetején egyetlen doublet szenvedtünk el, majd támadásban 2in1-out után mondtuk csődöt Hernandez és Pacheco kiesésével. A hetedik játékrész eseménytelenül alakult, ezt követően Ekstrom kárára született két ütés egymás után, a második sajnos Cairo pontot érő duplája volt, tovább nőtt tehát a különbség. Aztán csak egy sétát hoztunk, Reynolds ellen egyetlen single esett, a befejező játékban az első ütést követően Pacheco double play áldozata lett, még két embert pályára küldtünk, azonban Fowler ellen egy groundouttal befejezték és 7-2re vesztettünk.
- Megint vezettünk az elején, de nem sok közünk volt a meccshez, a vendégek magabiztosan nyertek, 12-6 arányban volt több ütésük. Rutledge a második hazafutását szerezte, az egyetlen emberünk volt két találattal és mindkét pontunkat neki köszönhettük. Sanchez a hétből hat pontot elvitt, 4.1 játszma alatt megint bizonytalan volt, nyolc ütést szereztek ellene. Később Torres 2.2t hozott le hibátlanul, Ekstrom ellen esett még egy pont.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 55-46 (101 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 56-47 (103 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 51-51 (102 meccs, 4.5 GB)
4. San Diego Padres 43-60 (103 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 37-63 (100 meccs, 17.5 GB)

A Dodgers az idegenbeli 3-0s párharccal beérte az élen a Giants, a SF a kettővel kevesebb meccsével vezeti még a csoportot. Közben a SD vesztett a hétvégén Miamiban, az Arizona viszont megnyerte a Mets elleni párharcot. A következő napokban a Giants fogadja a Mets, a Padres Cincybe látogat és rendeznek a csoporton belül egy Dodgers-D'backs rangadót is.

A Rockies marad itthon, azonban megint nagyon nehéz meccsek jönnek, mivel a tavalyi World Series győztes St. Louis Cardinalst fogadjuk. Hétfőn szabadnaposak leszünk, aztán három nap alatt három meccs vár ránk a következő időpontokban: szerda 02:40, csütörtök 02:40, péntek 02:40. Egyre kilátástalanabb a helyzetünk, most már nem nagyon van miben reménykedni, legfeljebb egy-egy jól sikerült párharchoz lehet szerencsénk, hátha most sikerül pár győzelmet szereznünk, de az esélyek nem mellettünk szólnak. GO ROCKIES!!!

A napokban hozták nyilvánosságra az NBA soron következő szezonjának pontos programját, egyúttal a kedvenc csapatunk, a Denver Nuggets 82 meccses alapszakaszbeli beosztását is megtudtuk.
























A denveri kosarasok szezonnyitó mérkőzésére október 31-én kerülhet sor a Philadelphia 76ers vendégeként, rögtön egy keleti idegenbeli túrával indítjuk az évet, az első hazai mérkőzésünk a negyedik pályára lépés lesz a szezonban, melyet november 6-án rendeznek a Detroit Pistons ellenében. Eleinte meglehetősen húzós lesz a csapat programja, ugyanis például az első 12 meccsből kilencet, az első 23-ból 17-et a Pepsi Center-től távol vívhatunk meg. Ennek az előnye, hogy majd az évad második felében, amikor mindenki a rájátszásért fog hajrázni, akkor lesznek többségben a hazai fellépéseink.

Külön érdeklődésre tarthat számon a tavalyi bajnok Miami Heat denveri vendégjátéka, James-ék november 15-én teszik tiszteletüket minálunk, míg az egykori helyi közönség kedvenc, mára közutálatnak örvendő Carmelo Anthony és a New York Knicks ellen március 13-án fogunk hazai környezetben játszani.

A Nuggets egyike azon három csapatnak az egész ligában, amely az elmúlt kilenc szezon mindegyikében bejutott a rájátszásba, rajtunk kívül csak a Spurs és a Mavericks volt képes erre a nem mindennapi cselekedetre. Ősztől tehát már azért igyekezhetünk, hogy sorban tizedszer is elérjük az utószezont, azok után, hogy az elmúlt évben a nyugati főcsoport hatodik helyén zártunk, majd csak hét meccses küzdelem árán estünk ki a Lakers elleni konferencia-negyeddöntőben.

"Tavaly a szurkolóink azt láthatták, ahogyan egy fiatal csapat a szemük előtt felnőtt. A közönség támogatása egyszerűen fantasztikus volt a rájátszás alatt, emlékezetes idényhez volt szerencsénk. Rendkívül izgatottan várjuk a 2012/13-as szezont, különösen a november 6-i hazai évadnyitót. Nagyszerű mérkőzéseket láthatunk Denverben, érdemes lesz bérletesnek lenni" - nyilatkozta a program ismertetését követően a Nuggets marketing igazgatója, Kurt Schwartzkopf.

Az NBA megszokott beosztásának értelmében a csapat valamennyi keleti egyesülettel két-két meccset vívhat, tíz nyugati vetélytárssal fejenként négy alkalommal találkozunk, míg a konferenciából négy csapattal csak háromszor mérjük össze a tudásunkat. Ez a négy gárda a következő esztendő során a Dallas, a LA Clippers, a New Orleans és a Phoenix lesz.

Különlegességnek számít még, hogy a karácsonyi játéknapon is pályára fogunk lépni, december 25-én ugyanis a Clippers otthonában lesz jelenésünk, amely egyike lesz annak a 17 meccsnek az évben, amit valamely nemzeti csatorna is közvetít.

Rövidesen véget ér az unalmas nyári szünet, és egyre közelebb kerülünk az új szezonhoz, a program már kézzel fogható, idén ősztől pedig sorozatban a negyedik szezont követhetitek nyomon velünk együtt, a Denver Sports Blog hasábjain keresztül!

A Denver Nuggets programja a 2012/13-as szezonban:

November 1., csütörtök, 01:00 Philadelphia 76ers - Denver Nuggets
November 3., szombat, 01:00 Orlando Magic - Denver Nuggets
November 4., vasárnap, 01:30 Miami Heat - Denver Nuggets
November 7., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Detroit Pistons
November 8., csütörtök, 02:00 Houston Rockets - Denver Nuggets
November 10., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Utah Jazz
November 11., vasárnap, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
November 13., kedd, 03:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets
November 16., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Miami Heat
November 18., vasárnap, 02:30 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
November 20., kedd, 02:00 Memphis Grizzlies - Denver Nuggets
November 22., csütörtök, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
November 24., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
November 26., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
November 27., kedd, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
November 30., péntek, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
December 1., szombat, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
December 4., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
December 6., csütörtök, 01:30 Atlanta Hawks - Denver Nuggets
December 8., szombat, 01:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
December 10., hétfő, 01:30 New York Knicks - Denver Nuggets
December 12., szerda, 01:30 Detroit Pistons - Denver Nuggets
December 13., csütörtök, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets
December 15., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
December 17., hétfő, 00:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
December 19., szerda, 03:00 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
December 21., péntek, 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
December 23., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
December 26., szerda, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
December 27., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
December 29., szombat, 02:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
December 30., vasárnap, 02:00 Memphis Grizzlies - Denver Nuggets
Január 2., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Január 4., péntek, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Január 6., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz
Január 7., hétfő, 03:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Január 10., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Orlando Magic
Január 12., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Cleveland Cavaliers
Január 14., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Január 16., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Január 17., csütörtök, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Január 19., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Washington Wizards
Január 21., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Január 24., csütörtök, 02:00 Houston Rockets - Denver Nuggets
Január 27., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Január 29., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Indiana Pacers
Január 31., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Február 2., szombat, 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Február 6., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks
Február 8., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Chicago Bulls
Február 10., vasárnap, 01:30 Cleveland Cavaliers - Denver Nuggets
Február 11., hétfő, 00:00 Boston Celtics - Denver Nuggets
Február 13., szerda, 01:00 Toronto Raptors - Denver Nuggets
Február 14., csütörtök, 01:30 Brooklyn Nets - Denver Nuggets
Február 20., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Boston Celtics
Február 23., szombat, 01:00 Washington Wizards - Denver Nuggets
Február 24., vasárnap, 01:00 Charlotte Bobcats - Denver Nuggets
Február 26., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Február 28., csütörtök, 04:30 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Március 2., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Március 5., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Atlanta Hawks
Március 6., szerda, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Március 8., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Március 10., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Március 12., kedd, 04:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets
Március 14., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - New York Knicks
Március 16., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Március 19., kedd, 02:00 Chicago Bulls - Denver Nuggets
Március 20., szerda, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Március 22., péntek, 03:00 Denver Nuggets - Philadelphia 76ers
Március 24., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Március 26., kedd, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Március 28., csütörtök, 02:30 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Március 30., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Brooklyn Nets
Április 4., csütörtök, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
Április 5., péntek, 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
Április 7., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Április 11., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Április 13., szombat, 02:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
Április 14., vasárnap, 23:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Április 16., kedd, 02:00 Milwaukee Bucks - Denver Nuggets
Április 18., csütörtök, 02:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids hiába játszott jól múlt hétvégén a Real Salt Lake ellen, legnagyobb riválisunk a saját hibáinkat kihasználva 2-0-ra diadalmaskodni tudott, így Oscar Pareja csapata zsinórban az ötödik vereségét szenvedte el, plusz a Rocky Mountain Cupért folyó párharcot sorban a hatodik évben vesztettük el.



Ezúttal Jeff Larentowiczra nem számíthattunk eltiltás miatt, helyére Nane került a kezdőbe, aki első meccsét játszotta az idei szezonban. Marshall bekerült ismét, így Moor volt a jobbhátvéd. Elöl Edú kezdett, Cascio és Rivero segítette őt a középpályáról a támadások során. A kezdő 11 így nézett ki: Pickens – Moor, Wynne, Marshall, Wahl – Thompson, Nane, Castrillon – Cascio, Edu, Rivero.

Az első hazai gól a 32. perc elején született Wynne hatalmas hibáját követően. A rutinos belső védő nagyon rosszul gurította vissza a labdát Pickensnek, aki nem is érte el azt, így a Real Salt Lake könnyedén szerezte meg a vezetést, 1-0.

Lendületben maradtak a hazaiak, az első komoly vendég helyzet pedig egy pontrúgásból alakult ki, de a belőtt labdát senki nem érte el, így kirúgás következhetett.

A második játékrészben is a Salt Lake kezdett jobban, inkább a hazaiak alakítottak ki nagyobb helyzeteket, de Cummings is közel volt a gólszerzéshez, ám a jamaicai támadó néhány méterről csúnyán fölé lőtt.

A kegyelemdöfést a 90. percben kapta a Rapids: Marshall nagyon sokáig pátyolgatta a labdát, két hazai játékos pedig sikeresen megzavarta a 37 esztendős játékost, és Johnson szépen lőtt Pickens mellett a kapuba, 2-0.

Veresége miatt a Rapids maradt a hetedik, míg a Salt Lake továbbra is második a Nyugati-konferenciában.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 13-5-4, 43 pont (22 meccs)
2. Real Salt Lake 13-7-3, 42 pont (23 meccs)
3. Vancouver Whitecaps 9-7-7, 34 pont (23 meccs)
4. Seattle Sounders FC 8-5-7, 31 pont (20 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 9-10-3, 30 pont (22 meccs)
6. Chivas USA 6-8-5, 23 pont (19 meccs)
7. Colorado Rapids 7-13-1, 22 pont (21 meccs)
8. FC Dallas 5-10-7, 22 pont (22 meccs)
9. Portland Timbers 5-11-4, 19 pont (20 meccs)

Zsinórban a negyedik párharcot vesztette el a Colorado Rockies, legutóbb a rivális Arizona Diamondbacks ellenében megint csak egyetlen meccset hoztunk a háromból, egyre lejjebb süllyedünk.






















1. meccs, hétfő: Diamondbacks-Rockies 6-3
A series első meccsén belül Cuddy, Scut, Rutledge, LeMahieu kezdtek, a külső hármast CarGo-Fowler-Colvin alkották, az elkapó Hernandez lehetett, a soros dobó a bemutatkozására készülő Sanchez volt. Az első próbálkozásban simán kiesett a denveri hármas, ezalatt védekezésben egy singlet követően double playt mutattunk be. Ezután a második részben se tudtunk bázisra lépni, viszont az arizonaiaktól Goldschmidt bevágott egy leadoff HRt, a későbbiekben egy single és egy walk után tudtunk csak hárítani. A harmadik inningben hoztuk az első ütésünket LeMahieu révén, majd egy-egy eredménytelen akció következett mindkét részéről, legközelebb a D'backsnek volt jelenése a negyedik menet alsó felében. Bár ne lett volna, Sanchez alaposan elvesztette a fonalat és kezdésként rögtön két sétát engedett, aztán egy single közben a mozgásban lévő három futóból az egyiket ki tudtuk ejteni, majd 2in-2outnál két ember helyezkedett el a kettes-hármas bázison. Úgy gondoltuk, hogy Robertst szándékosan sétáltatjuk az üres egyesre és majd a dobó ellen befejezhetjük a játékot, azonban Kennedy egy óriási triplát vágott, melyből mindhárom arizonai futót pontot szerzett. Sőt, utána még Bloomquist is eredményes volt egy doublelal, így a házigazdák máris 5-0ra elhúztak. Ezt követően két kieső után Rutledge lőtt hazafutást a center fielden keresztül, majd a bizonytalan Sanchez helyét Torres vette át a dombon és osztott ki háromból három ellenfelet. A mieink csak egy single ütésre voltak képesek Fowler megmozdulásával, majd mi is csupán egy ellenfelet juttattunk pályára. A hetedik támadásban eredménytelenek voltunk, a nyolcadikban Rutledge a kettes bázison járt, amikor két out mellett Fowler helyezett el egy RBI singlet, 5-2re zárkóztunk vissza. Sajnos a felkapaszkodást Ekstrom ellen megtörte a D'backs, egy walk és egy single után Roberts sac flyból szereztek pontot. A befejező játékban még CarGo kivágott egy homerunt, de utána már csak három out volt hátra és 6-3ra elvesztettük a nyitó meccset.
- A negyedik inningben vesztettük el a meccset, 0-5 után nem volt esélyünk visszajönni. Rutledge két ütéssel zárt és az első HRt lőtte az MLBben, Gonzalez a 20. hazafutását jegyezte az idényben. Fowler volt a másik emberünk két találattal és az idei 40. pontját is megszerezte. Sanchez kezdése pocsék volt, négy játszma alatt hat ütésből és négy futásból öt kikényszerített futást kapott, az öt SO se sokat változtatott a lényegen. Torres három hibátlan inninget postázott, egyre magabiztosabb és 2.00 alá hozta az ERAt. Ekstrom kapott még egy runt a végén.

2. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 6-2
A keddi összecsapásra két helyen változott az összeállítás a mezőnyben, a jobb szélen Brown kezdett és Rosario visszafoglalta az elkapó posztot, közben a dobó Pomeranz sérülése miatt egy másik újonc, Cabrera lehetett. Kezdésnek a legelső három emberünk kiesett, közben csak egyetlen sétát engedélyeztünk a vendéglátóknak. A második felvonásban Cuddy egy error révén került bázisra, de a következő három társa kiesett, majd két ütéssel és egy sétával feltöltötte a bázisokat a D'backs, loaded 1out után sikerült két kiejtéssel elhárítani a veszélyt. Ezt követően újra három outot kaptunk, beszedtünk egy singlet és a hármason járt a futó két kiejtés mellett, amikor Uptont szándékosan sétáltattuk, Montero ellen egy flyouttal sikerült befejezni a játékrészt. A 0-0s döntetlent a negyedik részben két kieső után Cuddy egy solo HRal törte meg, amely az első ütésünk volt a meccsen, de nem sokáig tartott az előny, egy sétát követően a kettes lévő játékost Drew repítette haza az RBI double találatával, majd a cseredobó Roenicke ellen Bloomquist vágott be egy ground rule doublet a 2-1es hazai vezetésért. A folytatásban Roenicke jegyzett singlet, majd engedett egy sétát és Young 2run hazafutásával növelte a különbséget az Arizona. Ezután újra Cuddy volt eredményes egy hazafutással, közben Roenicke újabb játékot hozott le magabiztosan. A következő nekifutásban megint három kiejtést szedtünk össze, ellenben Brothers kapott egy doublet, a következő embert szándékosan sétáltatta, pechjére viszont Montero 2run singlet hintett és már 6-2re elhúzott a D'backs. A nyolcadikban eredménytelenek voltunk, Reynolds kárára csak egy single esett, de sajnos a legutolsó próbálkozásban is kudarcot vallottunk, az állás nem változott.
- Sima vereség lett a vége, Cuddyer két hazafutásán kívül semmire nem voltunk képesek, ő ezzel tart 14nél az évben. A csapat összesen három ütést szállított, még a dobó Roenicke ért el egy singlet, karrierje első találata volt. Cabrera a második startján is vereséggel zárt, a negyedik inning közben két kapott futással távozott, van még hová fejlődnie. Őt követően sajnos Roenicke és Brothers ellen egyaránt két-két pont esett.

3. meccs, szerda: Diamondbacks-Rockies 2-4
Az utolsó meccsről CarGo szabadnapos volt, helyette Colvin került be az összeállításba, illetve Pacheco kezdett 3Bként, a dobó a lefty Francis volt. Fowler rögtön egy triplával kezdett és Scut sac flyból a vezetést is megszereztük, de nem tartott sokáig az előny, az első támadásban két outot követően Kubel solo shottal egyenlített a D'backs. A következő alkalommal mindhárom denveri ütő strikeouttal végezte, szerencsére a hazaiaknak is egyetlen singlet hagytunk. A harmadik tetején Rutledge és Fowler foglalt helyet egy-egy single után, Scut mindkettejüket hazaküldte a duplájával, az ellenfélnél három kiesés született. Ezt követően két outnál Rosario bombázott egy solo HRt, Francis ellen séta és single volt, de a szélső bázisoknál tovább nem engedte a futókat. Őriztük a 4-1es előnyt és az ötödik játékrész során egyetlen sétát harcoltunk ki, de a túloldalon is csupán egy futó lépett bázisra. Ezután Pacheco hozta az egyetlen ütésünket, majd a hetedik tetején megint a sor első fele lendült támadásba, ám Fowler és Scut bázisra lépése után elhullottunk. Francis még mindig folytatta és az első ember Monterotól kapott egy solo homerunt, mely után távozott és Ottavino postázott három outot. A nyolcadik játékot eredmény nélkül vívtuk meg, szerencsére Belisle is kifogástalan munkát végzett. Az utolsó részben EYJR volt képes egy 2out singlere, a végén Betancourt egyetlen walk ellenére biztosan hozta a savet, így 4-2re megnyertük az utolsó mérkőzést.
- Nagyot javultunk szerdára, 9 ütéssel jeleskedtünk, melyből Fowler hármat jegyzett és kétszer haza is tudott érni, közben újra .300 fölé tolta az átlagát. Scutaro három ponttal végzett, elérte a 30 RBIt a szezonban, egyetlen ütéséből két futást szállított, eredményes volt egy biztonságiból, kétszer pedig sétált. Rosario már a 16. hazafutást bombázta és 40 RBInál tart az újonc évében. Francis magabiztosan dolgozott, hat játszma alatt két pontot engedett és a harmadik győzelmét regisztrálta. Ottavino, Belisle, Betancourt egy-egy inninget teljesített futás nélkül.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 55-43 (98 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 53-46 (99 meccs, 2.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 49-49 (98 meccs, 6.0 GB)
4. San Diego Padres 42-58 (100 meccs, 14.0 GB)
5. Colorado Rockies 37-60 (97 meccs, 17.5 GB)

Egyre hátrébb kerülünk a táblázáton, a Giants a Padres elleni párharc megnyerésével erősítette meg a vezető helyét, mivel közben a Dodgers az első háromból kétszer vesztett a Cards ellen, de még egy fellépés hátra van a seriesből. Aztán a hétvégén az első két helyezett egymás ellen vívhat Friscoban, a D'backs a Metst fogadja, a Padres Miamiba utazik.

A mieink a csütörtöki szabadnap után a hétvége alatt három meccset játszanak a lényegesen komolyabb játékerőt képviselő Cincinnati Reds ellen. A hazai párharc meccseire a következő időpontokban kerülhet sor: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Megint nem leszünk esélyesek, de bízni kell a feltámadásban, vagy abban, hogy legalább a söprést ismét megúszhatjuk. GO ROCKIES!!!

Az elmúlt két fordulóban egyaránt egy-egy remek győzelmet aratott a Denver Outlaws csapata az MLL-ben, és három fordulóval az alapszakasz vége előtt változatlanul a legjobbak között foglalunk helyet - bizakodva várhatjuk a végjátékot!























A július 14-i, szombati játéknapon az újonc Charlotte Hounds ellen játszottuk az évad legutolsó hazai mérkőzését, és a csapat igyekezett maximálisan kiszolgálni a denveri közönséget. Az első percekben rögtön nekiestünk a vendégeknek, azonnal elkezdtük számolatlanul lőni a gólokat, különösen az ifjú Mark Matthews volt elemében, aki alig tíz perc alatt elérte a mesterhármast. Az Outlaws összesen tíz találatot süllyesztett el a charlotte-i ketrecben már az első negyed alatt, majd kicsit visszavettünk, de a félidőben így is 13-3-as fölény díszelgett a táblán. A hátralévő időben nem kellett különösebben megerőltetnünk magunkat, hogy megtartsuk a sima előnyt, jól láthatóan visszavettünk, mégis jócskán megszórtuk a Hounds-t. Jeremy Sieverts az utolsó negyedben két gólt vágott és hárommal zárta a meccset, végül minden idők egyik legsimább MLL-eredménye született meg. A mieink 21-7 arányban ütötték ki az ellenfelet. Matthews volt a meccs embere, az újonc tehetség négy találatot és két gólpasszt vállalt, továbbá a már említett Sieverts mellett Brendan Mundorf és Chris Bocklet is mesterhármast regisztráltak. Jesse Schwartzman több mint 48 perc alatt mindössze négyszer kapitulált 13 lövésből, oroszlánrészt vállalt abból, hogy beállítsuk a klubrekordot jelentő egy meccs alatti legkevesebb kapott gólt.

Ezt követően múlt csütörtökön léptünk pályára a legnagyobb riválisunknak számító Boston Cannons otthonában. A bajnoki címvédő csapat nem volt kifejezetten jó formában az egymás elleni rangadó előtt, a találkozó esélyesei azonban sokkal inkább ők voltak az elmúlt időszak eredményei miatt, például májusban Denverben is hét góllal legyőztek bennünket. Rámenősen kezdtük a meccset, de az első negyedben hiába vezettünk kétszer is, Bocklet és Mundorf góljai után mindkétszer egy percen belül kiegyenlítettek a házigazdák. A második negyedben rövid ideig jobban állt a Cannons, majd Sieverts előbb belőtt egy emberelőnyös gólt, kisvártatva pedig egy két pontos bombával volt eredményes, mellyel megalapozta a coloradói előnyt. Magabiztosan játszottunk, és a szünet előtt két perccel McBride is bevágott két találatot, 30 perc játékot követően 8-5-ös vezetést tudhattunk magunkénak. A harmadik negyed alatt Boyle és Rabil közbenjárásával minden követ megmozgatott a Boston az egyenlítés érdekében, hiába igyekeztek, és voltak eredményesek többször, apró találatokkal a mieink mindig meg tudtuk akasztani a felzárkózási kísérletüket, és folyamatosan tartottuk a lépéselőnyt. Ebben a játékrészben tíz találat esett, a csapatok egyenlő arányban osztoztak rajta, s a befejező játékrészt megelőzően még mindig hárommal jobban álltunk. A negyedik negyedben se tudott mit kezdeni velünk a Cannons, Matthews két találata jelentette a siker kulcsát, melyeknek köszönhetően 17-13-ra nyertünk egy óriási meccsen. Végig vezetve, parádés győzelmet arattunk a legnagyobb ellenlábás otthonában, mondanom sem kell, óriási skalpot sikerült begyűjtenünk. A csapat legeredményesebb játékosa Brendan Mundorf volt hét egységgel (3+4), végre egy igazi rangadón is meg tudta csillogtatni klasszisát. Továbbá az újonc Jordan McBride (3+2) és Drew Snider (3+1) is hat-trick-et postázott, Sieverts, Matthews és Poillon pedig a két gólosok táborát erősítették. A ketrec előtt Jesse Schwartzman 17 védést számlált a 13 gól ellenében, így a meccs MVP-jének járó díj büszke tulajdonosa lehetett.

Az MLL jelenlegi állása (W-L):

1. Chesapeake Bayhawks 9-2
2. Denver Outlaws 8-3
3. Long Island Lizards 7-4
4. Boston Cannons 6-5
5. Rochester Rattlers 6-5
6. Hamilton Nationals 3-8
7. Charlotte Hounds 3-8
8. Ohio Machine 2-9

Az alapszakasz hátralévő meccsei:

Július 29., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws
Augusztus 5., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws
Augusztus 12., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws

Az már biztos, hogy a csapat fennállásának hetedik évében immár hetedik alkalommal fog pozitív W-L statisztikával végezni, nagy eséllyel mindez újra PO-szereplést fog jelenteni. Egyre szorosabb viszont a helyzet mögöttünk, a középmezőnyből három csapat is reális eséllyel pályázik az utolsó két rájátszás-helyre, még a bajnok Cannons-nak is izgulnia kell. Nekünk már csak három idegenbeli meccsünk van hátra, ráadásul kettő egyértelműen verhető ellenfelekkel szemben, nem szabad megtorpannunk a finisben sem, igyekeznünk kell a lehető legjobb formában zárni az alapszakaszt!

Magyar idő szerint keddről szerdára virradóra egy nem mindennapi barátságos mérkőzés vár a szebb napokat is látott Colorado Rapids labdarúgócsapatára. A helyi együttes ugyanis abban a szerencsés helyzetben van, hogy az európai ligák beindulása előtt az egyik Premier League-es csapat az amerikai nyári edzőtábora keretein belül a mieinkkel fog összecsapni a Dick's Sporting Goods Park-ban.



A bordó-fehérek a mai mérkőzésen az angol első osztályú bajnokság tavalyi meglepetéscsapatával, a Swansea City AFC-vel mérhetik össze a tudásukat. A walesi egyesületet 1912-ben hozták létre, hosszú történelemmel rendelkeznek, de idejük túlnyomó részében alacsonyabb ligákban voltak kénytelenek szerepelni. Aztán a 2010/11-es Championship-szezon végeztével megyerték a playoff küzdelmeit, és a klub fennállása során először jogot szereztek a Premier League-ben való indulásra, egyúttal a mély gyökerekkel rendelkező angol labdarúgás valaha volt első walesi csapataként szerepelhettek az EPL-ben. Ennyivel ráadásul nem elégedett meg a 'Jacks' becenévre hallgató brigád, nem csak egyszerűen feljutottak és statiszták voltak, hanem sokak meglepetésére simán bent is maradtak a legmagasabb osztályban, többször komoly csatákra késztették a bajnokság legjobb csapatait, és az előkelő 11. pozícióban végeztek 47 megszerzett ponttal.

Az elmúlt szezont követően a csapat éléről a Liverpool edzői állásáért távozott Brendan Rodgers, akivel a feljutást, és az emlékezetes EPL-szezont elérték, utódja a korábbi aktív nemzetközi klasszis, Michael Laudrup lett. A 48 éves dán szakembert alig egy hónappal ezelőtt nevezték ki, első igazi megmérettetése a mostani amerikai túra lesz a Swansea menedzsereként. Laudrup játékosként a Juventus, a Real Madrid, a Barcelona és az Ajax csapatait erősítette, nemzeti bajnoki címek mellett Európa Kupát és Európai Szuperkupát is nyert a katalánokkal, az 1990-es évek meghatározó játékosaként tartották számon, azonban edzőként egyelőre közel sem futott be ennyire eredményes karriert, utoljára Mallorca-n próbálkozott, most belevág a Premier League-be.

A Swansea gyakorilatilag a legerősebb csapatával érkezett Colorado-ba, a keret tagja ugyanis az elmúlt szezon legeredményesebb játékosa, a 12 gólos Danny Graham, tiszteletét teszi szerény hajlékunkban a kapitányuk, Garry Monk, valamint az amerikai túra lesz az első lehetőségük arra, hogy bevessék a napokban igazolt spanyol támadó középpályást, Michu-t a csapat színeiben.

A Swansea City AFC 23 fős kerete:

Kapusok: Michel Vorm, Gerhard Tremmel
Hátvédek: Ashley Williams, Alan Tate, Federico Bessone, Ben Davies, Leon Britton, Garry Monk, Angel Rangel, Jonathan De Guzman, Jose Manuel Flores Moreno 'Chico'
Középpályások: Andrea Orlandi, Wayne Routledge, Mark Gower, Gwion Edwards, Ashley Richards, Nathan Dyer, Germaine Agustien, Michu
Támadók: Daniel Graham, Luke Moore, Stephen Dobbie, Leroy Lita

Jól tudjuk, a Rapids számára eddig felejthetően alakult a 2012-es MLS-szezon, túl az alapszakasz felén mindössze hetedikek vagyunk a Nyugati csoportban, és egyre messzebb kerülünk a rájátszástól, öt mérkőzése óta csak vesztettünk. Az újonc vezetőedző, Oscar Pareja munkáját sérülések nehezítik, és a csapat védelme egyre inkább szétesni látszik, miközben a támadójátékunk hiába ígéretes, mert a helyzeteinket csak minimális százalékban tudjuk kihasználni.

Bizonyára nem fogjuk megismételni a két évvel ezelőtti bajnoki címet, ennek ellenére az idei szezon egyik fénypontja kell, hogy legyen egy kiváló angol csapat elleni mérkőzés. Legalább ma éjszakára felejtsünk el minden negatívumot, és bízzunk benne, hogy színvonalas összecsapásra késztethetjük a Swansea csapatát. A mérkőzés magyar idő szerint szerda, hajnali 03:00-tól veszi kezdetét.

Videófelvétel a meccs előtti sajtótájékoztatóról:

Sorozatban a harmadik párharcot vesztette el a Colorado Rockies együttese, múlt hétvégén háromból egyetlen meccset tudtunk megnyerni a rivális San Diego Padres otthonában.



1. meccs, péntek: Padres-Rockies 9-5
Az első mérkőzésen a Cuddy-Scut-Rutledge-Pacheco négyes alkotta az infieldet, kívül CarGo, Fowler, Brown kezdtek, a soros dobó Rosario lehetett, akinek kezdőként Pomeranz dobott péntek este. A nyitó támadásban Scut single után CarGo double playt kapott, de kiejtettük az első három hazai ütőt. A másodikban is egy ütést jegyeztünk, aztán Quentin csengetett be egy hazafutással, egy singlet követően Grandal doublelal szereztek újabb pontot, Rutledge error révén még egy ember bázist fogott, E. Cabrera RBI singleből 3-0s vezetéshez juttatta a Padrest. Válaszként Rutledge, Fowler, Scut léptek bázisra egyetlen kiesés közben, CarGo grand slam jóvoltából pedig máris fordítottunk. Nem tartott sokáig a 4-3as denveri előny, Pomeranz tovább bizonytalankodott, rögtön két singlet kapott, Denorfia két futót beküldött egy triplával, Grandal hazafutása még két pontot eredményezett, a házigazdák 7-4re fordítottak. A negyedik tetején Rutledge hiába jegyzett 2out triplet, az első csere dobó Roenicke ellen is csupán egyetlen ütés született. Az ötödikben két single és egy forceout playnek köszönhetően loaded 1out lehetőséget harcoltunk ki, Brown sac flyból volt eredményes, ám Pacheco ellen véget ért a támadás. Roenicke stabilizálta a helyzetet és újabb két dobórészt postázott gond nélkül, közben csak egyetlen pályára kerülést jegyeztünk. A hetedikben megint búcsúzott a Scut-CarGo-Cuddy hármas, a mieink mindössze két sétát engedtek, majd két futó is bázison járt, azonban hiába jött a pinch hitter Giambi, a veterán harcos SOval kiesett. Ekstrom ellen singlet találtak, a hármasig jutó futó pedig Forsythe biztonságijából szerzett pontot és még Headley is beküldött egy solo HRt. Az utolsó támadásban nem volt esélyünk szépíteni, 9-5ös vereséggel zártunk elsőre.
- A fordulatos kezdés után viszonylag sima vereséget szenvedtünk, Pomeranz korai betlije megpecsételte a sorsunkat, három inning alatt kilenc ütésből hét pontot szenvedett el, két homerun nyelt. Roenicke 3.1 játékot oldott meg két ütéssel és öt SOval, Ekstrom ellen született még két run. Gonzalez karrierjében másodszor lőtt GSt, idén a 19. hazafutást jegyezte, tovább tart a remeklése. Rutledge négy beállás alatt három találatot vállalt, viszont az első mezőnyhibáját is elkövette.

2. meccs, szombat: Padres-Rockies 6-8 extra inningekben
A második fellépésre Colvin visszafoglalta a right fieldet, a sérült Rosario helyett Hernandez lehetett az elkapó, a soros dobó Francis volt. Az első játékrészben CarGo jegyezte az egyetlen ütésünket egy single révén, majd a hazaiak rögtön két ütéssel kezdtek és Headley 2run RBI singleből kerültek lépéselőnybe. A másodikban is ők érték el az egyetlen ütést, amely Guzman solo hazafutása volt. Ezt követően újra simán kiesett a denveri trió, de legalább Francis is meg tudta emberelni magát és válaszolt háromból három outtal. A negyedik tetején egyetlen kieső mellett töltöttük fel a bázisokat, ebből a helyzetből Pacheco két embert küldött haza a single találatával, majd Hernandez RBI singlelel kiegyenlítettünk és az őt követő Rutledge ütésével a vezetést is megszereztük. A következő dobórészt könnyen abszolváltuk és újra akcióba lendültünk, Scut singlet és Cuddy double lőtt, Colvin RBI single találata jelentette a következő pontot, utána az első csere dobó ellen Pacheco ismét eredményes volt egy duplával. 6-3ra megléptünk, de Francis sebezhető volt és egy tripla után E. Cabrera ütéséből szereztek ellene pontot, majd Denorfia RBI singleből köszönt be, egyetlen pontra visszajöttek. Lehiggadtak kicsit a csapatok, támadásban Rutledge single után hárman kiestek, Ottavino hibátlanul hozta a dobójátékot. A hetedik menetben mindkét oldalt egy-egy ütés történt, majd újra hárman búcsúztunk, aztán Belisle két kiejtés utána beszedett egy doublet és Grandal RBI singleből kiegyenlített a Padres. Megint eredménytelen támadást vezettünk, a SD két futót küldött pályára egy out mellett, ekkor azonban Colvin parádés elkapást hajtott végre, ami az inning befejezéséhez vezető flyout DPt hozta. Döntetlen maradt a kilenc játék végén, menni kellett tovább. A tizedikben Cuddy single után hárman kiestünk, Torres kiejtett három hazait, majd újra egy ütést jegyeztünk és újfent kiesett három ellenfél. A tizenkettedik akcióban Cuddy a singlet követően a kettesen járt, amikor Pacheco juttatta előnyhöz a csapatot és őt követően még Hernandez is elhelyezett egy RBI singlet. Ez a két pont pedig éppen elég volt a győzelemhez, Betancourt simán lehozta a savet, 8-6ra nyertünk.
- Pacheco fantasztikus meccset zárt, a 3B/1B három ütésből négy pontot postázott, beleértve a győztes futást a tizenkettedikben. Cuddyer is nagy napon van túl, öt beállás alatt négy találatot jegyzett, egy double és három single formájában. Hernandez két ütésből két pontot szerzett. Francis az első öt játék alatt öt pontot kapott, de olcsón megúszta, mert távozásakor még vezettünk. Belisle kapott egyedül runt a cserék közül, mellyel elvesztettük a vezetést a nyolcadik alján. Torres az első győzelmét postázta két hibátlan játékkal, Betancourt 16. alkalommal regisztrált savet.























3. meccs, vasárnap: Padres-Rockies 3-2
Az utolsó meccsre sérülések miatt nem maradt elkapó, Pacheco öltözött be catchernek, helyette pedig LeMahieu kezdett a hármason, Fowler pihenője miatt pedig Young Jr volt a kezdő CF, a dobó Friedrich lehetett. EYJR triplája indította a mérkőzést és Scut balra lőtt RBI singlelel szereztünk vezetést, de legalább ilyen gyorsan válaszolt a SD, az első két ütő rögtön bázisra került, Headley sac flyból válaszolni tudtak. A második tetején Rutledge singlelel jeleskedett, a hosszú idő után újra kezdő LeMahieu duplájával visszavettük az előnyt és ezúttal csak egy singlet engedtünk a hazaiaknak. A következő játékrészben mindkét féltől egy-egy séta történt, aztán kiesett a három denveri és a sétával pályára lépő társát Baker szállította haza egy single által a 2-2es egyenlítésért. Az ötödikben újra megkaptuk a háromból három outot, majd Friedrich biztosan lehozta az utolsó játékát. Aztán CarGo leadoff walk után három sima kiesés következett, Ottavino is magabiztosan dolgozott, majd a hetedik támadásban egyetlen ütést jegyeztünk. Beszedtünk egy singlet, Reynolds ellen pedig Venable RBI single miatt lépéshátrányba kerültünk, Ekstrom fejezte be az inninget és kezdtünk bajba kerülni. Egy ponttal lemaradtunk és veszni látszott a meccs, annál is inkább, mert Scut, CarGo, Cuddy simán kiestek a nyolcadik akcióban. A soros dobójátékot egy single ellenében teljesítettük, utána viszont megint simán búcsúzott a denveri hármas, így nem tudtuk elkerülni a 3-2es fiaskót.
- Kétszer is vezettünk az elején, de csak az első két játékban tudtunk pontokat szerezni, utána egyet sem. Az öt ütés közül LeMahieu jegyzett kettőt és a harmadik RBIt is megszerezte az évben. CarGo egy fantasztikus elkapást csinált, de többet nem mondhattuk el róla. Friedrich az első öt inningben két pontot engedélyezett, jó közepesre értékelhettük a teljesítményét. Ottavino kapta a harmadik SDi runt a hetedik játszmában, először írtak neki vereséget az évben.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 53-42 (95 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 52-44 (96 meccs, 1.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 47-48 (95 meccs, 6.0 GB)
4. San Diego Padres 41-56 (97 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 36-58 (94 meccs, 16.5 GB)

Minden vetélytárs győzelmeket aratott a hétvégén, a bennünket legyőző SD mellett a Giants is 2-1 arányban húzta be a legutóbbi seriest a Phils ellen, közben a Dodgers idegenben söpörte a Mestt, a D'backs pedig otthon a sereghajtó Astrost. A hét elején SF-SD párharcot rendeznek, a LAD a címvédő Cards otthonában folytatja.

A Rockies a következő három napban ismét egy csoport ellenféllel fog találkozni, SD után az Arizona Diamondbacksnél lépünk pályára. A meccseket a következő időpontokban fogjuk lejátszani: kedd 03:40, szerda 03:40, csütörtök 03:40. A D'backs is sokkal jobb formában van, nem sok esélyünk lesz velük szemben, de reméljük hogy sikerül a legtöbbet kihozni a párharcból. GO ROCKIES!!!

Júliius 14-20ig hét nap alatt öt meccset játszott a Denver Nuggets fiatalos csapata a Summer Leagueben Las Vegasban és bár az alkalmi csapatban több ígéretes tehetség is felvonult, a gárda képtelen volt eredményesen szerepelni, egy kivételével minden mérkőzésen vereséget szenvedtünk.



Elsőként múlt szombaton léptünk pályára a Goden State Warriors ellen és a gyengébb második félidőnek köszönhetően 95-74re kikaptunk. Az első két negyedben szinte végig lépéselőnyben voltunk, sok pontot szereztünk, így a sebezhető védekezést elviseltük, de jól látszódott, hogy a GSW akkor szerez pontot, amikor csak akar, szerencsére viszont jó százalékban értékesítettük a helyzeteket. Féltávnál 48-43ra vezettünk és egyáltalán nem tűnt rossznak a helyzet. A szünet után viszont elkezdtünk többet hibázni, kimaradtak a dobások és megszaporodtak a turnoverek, a Warriors továbbra is ipari mennyiségben termelte a pontokat, így rövid idő alatt fordítani tudtak. A záró negyed előtt már néhány ponttal ők álltak jobban, az utolsó felvonásban pedig végképp padlóra küldték a denveri fiatalokat, a végeredmény sima vereségről árulkodik. Jordan Hamilton 18 ponttal volt a legeredményesebb játékos, 7/15ös hatékonysággal célzott és két triplát is bevert. További hárman értek el kereken 10 pontot, Faried mellette 8 pattanót postázott, Fournier mérsékelten célzott és az irányító Kitchen volt a harmadik kisebb meglepetésre.

Másnap a Dallas Mavericks ellen léptünk pályára és 88-77es zakót követően távoztunk a COX Pavilionból. A Mavs az első percektől végig vezetett, nem volt annyira látványosan sima a mérkőzés, de magabiztosan jártak előttünk folyamatosan. A félidőben 12 pontos volt a különbség, a szünet után szépen megráztuk magunkat és feljjebb tudtunk zárkózni. Egyedül a harmadik negyed volt az, amelyikben több pontot szereztünk az ellenfélnél, mert végre mások is felnőttek Hamilton mellé. Sajnos, a felkapaszkodás nem érte el a célját, hiába tettük szorossá a végjátékot, a texasiak visszaverték a kísérleteinket és simán győztek. Hamilton ismét 18 pontot szórt, 7 lepattanót leszedett és a csapat első számú emberének bizonyult. Evan Fournier másodszor sokkal határozottabban festett, jó megoldásokat vállalt és elsüllyesztett két hármast, de 15ből csak négy mezőnykosara volt sikeres. A relatíve ismeretlen kettes-hármas Josh Carter ugyanúgy 15 pontig jutott, Faried pedig hátfájásra panaszkodva pihent.

Két vereség után jött egy szabadnap és kedden végre begyűjtöttük az első skalpot, miután 85-81re győzedelmeskedtünk a New York Knicks felett. Beragadtunk a rajtnál és az első negyedben végig a NYK állt jobban, azonban a második játékrészre egyre jobban belejött a csapat és Hamilton szokásos vezetésével visszajöttünk és átmenetileg megfordítottuk az állást. A félidő idején éppen 44-44es döntetlen állt az eredményjelző táblán. A folytatás rettentő szorosan alakult, fej-fej mellett haladtak a csapatok, a vezetés folyamatosan cserélődött. A harmadik negyed végeztével egy ponttal mi álltunk jobban, de a záró frame is végig szoros volt, az utolsó percekben tudtunk kicsit elszakadni, végül néhány ponttal le tudtuk győzni őket. Hamilton az eddigi remeklést is túlszárnyalta, 21 pontig és 8 lepattanóig jutott a mérkőzésen, kiváló munkát végzett támadásban és védekezésben, abszolút lehet rá számítani. Kenneth Faried visszatért és a 'Manimal' igazán rámenős játékot mutatott be, 16 pont mellé 15 lepattanót gyűjtött és még öt blokkolást is összeszedett. Fournier és Kitchen 14-14 egységgel tartoztak még a legjobbak közé.

Csütörtökön léptünk fel legközelebb, először játszottunk másik helyszínen, a Charlotte Bobcats elleni fellépést a Thomas & Mack Centerben rendezték, 99-86ra kikaptunk tőlük. Ismét a lassabb kezdés okozta a vesztünket, pontatlanul és fásultan indítottuk a játékot, már az első negyed alatt tíz pontos lemaradást szedtünk össze Kemba Walkerék ellen. Innentől csak futottunk az eredmény után, a második negyedtől hiába igyekeztünk sokkal jobban, folyamatosan tíz egység körül mozgott a deficit. A szünet alatt is 47-37 volt az állás oda és a helyzet a második félidőben se igazán változott, egy ideig becsülettel próbáltunk visszazárkózni, a végére azonban mintha lemondtunk volna a meccsről, a befejező percekben még tovább nőhetett a különbség. Hamilton újra 21 pontot termelt, mellé 9 lepattanót és 4 asszisztot szórt, azonban mindössze 2/9es hatékonysággal célzott a triplavonalon kívülről. A 18 pontos Fournier volt a csapat másik kiemelkedő alakja, de a francia ugyancsak 3/9el értékesítette a triplákat, neki is jutott négy assziszt, ám négy turnover is. A center Gani Lawal nagyon élt ezen a meccsen, 27 perc alatt 15 pontig jutott, mindössze két dobást hibázott el. Fariednak megint nem volt szerencséje, hamar megsérült, amikor egy csapattársa véletlenül arcon könyökölte és nem tudta folytatni a játékot.

Az utolsó meccset a pénteki napon vívtuk a Portland Trail Blazers ellen, de sajnos nem sikerült szépen búcsúzni a sorozattól, mert 95-82 arányban ismét mi húztuk a rövidebbet. Már a pontzáporos első negyed adok-kapokjából az oregoniak jöttek ki jobban, akkor csak pár pont volt a különbség a két csapat közt. Később is folyamatosan a Blazers volt lépéselőnyben, megint futottunk az eredmény után, de képtelenek voltunk felzárkózni melléjük. A szünetben 50-42 volt az állás a javukra. A harmadik és a negyedik negyedben is kevesebb pontot szereztünk, mind a négy játékrészt elveszítve kaptunk ki rettentő simán, bár a második félidő szorosabb volt, a 13 pontnál képtelenek voltunk beljebb küzdeni magunkat. Az ötödik meccsen ötödször is Hamilton volt a legeredményesebb, 18 pontja mellé ráadásul 8 gólpasszt adott, rendkívül önzetlen volt, egyértelműen a csapat legjobbja volt megint. Őt követte Fournier 17 ponttal és Demonte Harper ugyancsak 17 egységre volt képes. A padról Quincy Miller most játszott a legjobban, 22 perc alatt 12 pontot szedett össze, minden második kosara volt sikeres.

Az eredmények gyengék voltak, de több játékosunk remekelt. Hamilton minden alkalommal a legtöbb pontot szerezte, meccsenkénti átlagban 19.2 pontot szórt a bajnokság alatt. Vele együtt Fournier volt a pályán meccsenkénti 31 percet, a francia kettes 14.8as pontátlagot jegyzett, kicsit hullámzó volt, de összességében pozitív volt a teljesítménye. Faried hozta a tőle várt színvonalat, sérülésekkel bajlódott, de azért 11.3 pontot és 8 lepattanót termelt átlagban.

A Nuggets 2004 óta minden nyáron részt vesz a Las vegasi sorozatban, az idei előtt 23-11es győzelem-vereség mutatóval nekünk volt a második legjobb összetett statisztikánk, azonban 2012ben csak 1-4es hatékonyságot értünk el. Aggodalomra semmi ok, többen is biztató teljesítményt nyújtottak, izgatottan várhatjuk a nyár további részét.

Sok idő eltelt azóta, hogy Denver Broncos témában cikkel jelentkeztünk volna, de szerencsére lassan a végéhez közeledik a hosszú offseason, így ez remélhetően meg fog változni. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy nem pusztán az eseménytelenség okán hagytuk ennyire parlagon a topicot, de aki kitartott és itt maradt, az igyekszünk színvonalas cikkekkel kárpótolni, már amennyire az időnkből telik.





















Szóval ez a cikk eredetileg egy offseason elemzésnek indult, de mivel közben eltelt az idő és nyakunkon a TC inkább egy előretekintés lesz belőle, annyiban azonban kitart eredeti célja mellett, hogy elsősorban a védelemről fog szólni. Ennek az az oka, hogy elegem van abból, hogy Manning leigazolása óta magát a csapatot magasról leszarják, és csak a 4× MVP érdekel mindenkit, sőt már-már "követelik" hogy mindenben utánozzuk a Coltsot. Arról a csapatról van szó, ami Manning elvesztése után 2 db győzelemre volt képes. Sarkítva tehát nekünk minden oszlopot le kéne rombolni, hogy az egész Sziklás-hegységet Manning tartsa a hátán... Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Tebow-t legalább annyira hypeolták, és legalább annyira igazságtalanul nagy mértékben tulajdonították neki a sikereket (amikben egyébként valóban nem kis szerepe volt), viszont, bár ez talán önző hozzáállás, de Manninggel ellentétben ő a "miénk" volt, PM-et viszont én legalábbis egyelőre nem érzem annyira sajátunknak. Semmi bűne nincs, nem érdemel ellenséges hozzáállást, de egy számomra szimpatikus játékost valahol miatta vesztettünk el.

Természetesen nem opció az, hogy csak mert ment Tebow és jött Manning, máris forduljunk el a csapattól. Egyrészt adjuk meg az esélyt Manningnek, hogy bizonyítson. Ne a pályán, hanem azon kívül, ő is lehet nagyszerű ember, aki sokak kedvencévé válik. Másrészt a csapat attól még ugyanaz. A védelem megmaradt, nem értem miért kell őket megutálni, azért mert 15-ös helyett 18-as van a támadók között, nem értem miért kell megutálni Bay-bay-t és Deckert azért, mert Tebow helyett Manning passzolja nekik a labdát, nem értem miért kell megutálni McGahee-t, sokáig folytathatnám. Aki (egyelőre) nem tud (teljes mértékben) azonosulni Manniggel, az szurkoljon a védelemnek, hogy ők hozzák a meccseket. Mert ez a, szeptemberre vélhetően 25 ember megérdemli a szeretet és a bizalmat. Róluk szól ez a mai cikk. Már PM érkezése előtt is a védelmünk sikerei érintettek meg jobban, jelenleg ha választani lehetne egyértelműen azt szeretném, hogy ők legyenek a siker kovácsai. Persze, akkor se fogok panaszkodni, ha 50-45-re nyerjük a meccseket, és nem zárkózok el attól se, hogy Manning rövid úton belopja magát a szívembe/szívünkbe. Ennél több szót viszont most nem is szeretnék a középhátvédre, vagy az offensere pazarolni...

A következő néhány bekezdésben egyrészt végig vesszük, hogy kik alkotják egyáltalán a csapatot posztonként, s közülük kik azok akik a kezdőért és kik azok akik a rosterért fognak küzdeni a TC-n. Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe vegyük át az alapokat:

Szóval, bár történt ugyan DC váltás, az alapséma úgy tűnik változatlan marad, azaz 4-3 under. Ez annyit tesz, hogy a DL-t 4 ember az LB sort pedig 3 ember alkotja. Ha van rá igény, akkor ennél bővebben is bele lehet menni a taktikai felállás részletezésébe, szerintem 1000× inkább illene ide a blogra, mint bármely sport VB-jéről a cikkek, de az csakis külön cikkben, ez a nélkül is túl terjedelmes lesz.. A maradék 4 ember alkotja a secondaryt, rendre 2 CB és 2 S. Minthogy a liga teljesen eltolódik a passz irányába egyre gyakoribb, hogy eggyel kevesebb DT vagy LB áll fel, hogy eggyel több DB lehessen a pályán. Tavaly többször használtunk nickel package-t (5 DB-t), mint az alapfelállást.




















DT: A védő fal közepe. Feladatuk a középső futások megállítása, illetve a zseb összenyomása, alkalom adtán a QBhoz is odaérhetnek. Megkülönböztethetünk NT-t és UT-t. Előbbi 0 v 1 techniket játszik, utóbbi 3-technic-et. Tavaly nagyon lesajnálták ezt a csapategységünket, aztán jó nagyot koppantak a nagyokosok. Azóta viszont a két kezdőből egyet se tudtunk megtartani, eligazolt Bunkley amíg mi Manning seggét nyaltuk, és Marcus Thomas-szal se sikerült megállapodni. Jött viszont Derek Wolfe. Így most a rostert ezen a poszton Justin Bannan, Ben Garland, Sealver Siliga, Mitch Unrein, Kevin Vickerson, Ty Warren és Derek Wolfe alkotják.

Justin Bannan: egy év St. Louis-i kitérő után tér vissza, ahol a gyenge csapatban jó teljesítményt tudott nyújtani. Mondjuk egy gyenge csapatban a védelemből könnyebb kitűnni, ettől függetlenül nagy segítség lesz a csapatban mint NT. Egyértelműen futás ellen erős, passz ellen kicsit gyengébb, így valószínűleg az 1-2 downban lehet fent, illetve egyéb egyértelmű futójáték hívás esetén. A kezdő pozícióért küzdhet.

Ben Garland: régi ismerősünk lehet a Falconsból. Leszolgálta az idejét a légierőnél, így most jelentkezett a csapathoz, miután két éve draftolatlan szabadügynökként igényt formáltunk a játékjogára. A Légierőnél biztos nem kényelmesedett el, és tud szépen egyenesen vigyázzban állni, ez máris több, mint amit néhány NFL játékos elmondhat magáról. Személy szerint nagyon szurkolok neki, hogy rosterre jusson, hisz minden Coloradoi játékos sorsát szívemen viselem. Egy nyilatkozatban célzott arra, hogy akkor se sértődik meg, ha csak a PS-be kerül, oda mindenképp be kéne férnie. JDR a nagyobb darab DT-ket kedveli, szóval egy kicsit még fel kéne szednie...

Sealver Siliga az OTAk egyik meglepetés embere, még Ty Warren a fizetés csökkentésen durcizott, ő a kezdőbe verekedte magát, és noha azt egyáltalán nem biztos hogy meg is tartja, de a roster-helye mindenképp biztosítottnak tűnik. Ahogy előbb írtam JDR a nagy darab DT-ket preferálja, és ennek a kritériumnak ő nagyon is megfelel, figyeljünk rá a TC alatt!

Mitch Unrein: 3 technic játékos, UT-ként küzdhet a rosterre kerülésért. Tavaly egy rövid időre sikerült neki, amialatt 8 tackle-t írtak fel a neve mellé. Őszintén bevallom, nem tudom felidézni őket, és koránt sem biztos, hogy képes lesz szaporítani őket...

Kevin Vickerson: A tavalyi szezont még kezdő UT-ként kezdte, aztán miután visszatérhetett Marcus Thomas lesérült. Belement a fizetés csökkenésbe, ami a csapat részéről azt jelenti, hogy nem kezdőként számítanak rá, az ő részéről pedig azt, hogy ezt elfogadja. A rotációnak mindenképp hasznos tagja lehet, ő is elsősorban futószituációkban.

Ty Warren: Nagy nehezen ő is belement a fizetéscsökkentésbe, így már csak az a kérdés vele kapcsolatban, hogy mennyire látszik majd meg rajta a 2 év kihagyás. Tudását tekintve mindenképp ő lenne a kezdő NT, korát és fizikai állapotát figyelembe véve ez nem annyira biztos.

Derek Wolfe: Örültem nagyon ennek a picknek, igazi under tackle, amire nagy szükség van. Ehhez képest Jack Del Rio azt mondta, hogy DE-ként és DT-ként is számít rá, sőt úgy néz ki, hogy DE-ként jobban. Míg a többiek elsősorban futás ellen hatékonyak, neki pont a passrush az erősségi, és a futás ellen tűnik súlytalannak. Általában utálom a versatile játékosokat, főleg Jarvis Moss óta, de ő tényleg bevállhat, techinkáját elnézve kicsit Von Millerre hasonlít, nagyon alacsonyan játszik. Ez nem jelenti azt, hogy ő is olyan sikeres lesz, de mindenképp pozitív rookie szezont várok tőle. Első két downban DE-ként lehet fent, nickel felállásokban pedig UTként. Ha rossz a hangulatunk képzeljük el, ahogy Von Miller, Doom és Wolfe egyszerre rohamozza Philipp Riverst, és máris jobb kedvre derülünk :)























DE: A fal széle. >=5 technic játékosok alkotják, első számú feladatuk, hogy a QB-t sackeljék, amihez útjuk általában az OT-n keresztül vezet. A rostert Robert Ayers, Jeremy Beal, Jamie Blatnick, Elvis Dumervil, Jason Hunter, Jackson Malik és Cyril Obiozor alkotja.

Robert Ayersnek kétség kívül lassan indult a pályafutása, de évről-évre tud valamennyit fejlődni, s mára a jobb runstopper DE-k között tarthatjuk számon. Most ha Wolfe tényleg DE-kén lesz pályán első-két downban akkor ez egy kicsit megtörhet, de ő lehet az 5. ember a falban. Ha DT dől ki, akkor Wolfe mehet oda be, és máris ott lesz DE-ként, ha pedig egy DE-t kell helyettesíteni, akkor is ő lehet az első a sorban.

Malik Jackson: Siliga mellett a másik játékos aki kiemelkedett az OTAk alatt. Hátul draftoltuk ugyan, mégis nagyon jól teljesít, ő lehet az idei év stealje. Futás ellen kell még kicsit erősödnie, passz ellen megvannak a képességei. Érdemes lesz rá is odafigyelni.

Jamie Blatnick, az egyik udfa-nk, akinek akár a rosterre jutni is van esélye.

Jeremy Beal, tavalyi 7. körös, akkor a PS-ig jutott, idén se biztos hogy feljebb lép.

Elvis Dumervil, ligaelit DE nagy kincs a csapatnak, sajnos azonban mégse a képességeit kell fényeznem, hanem egy balhéjáról kell beszámolnom. Hisz nem az első Bronco játékosként letartóztatták Miamiban. A körülmények egyelőre nem tisztázottak, még minden esély meg van, hogy felmentik, de legrosszabb esetben börtönbüntetés is várhat rá. Egy autó elé vágott, majd a hangos veszekedésnek pisztolya mutogatásával vetett végett. Ez egyrészt még nem bizonyított, s állítólag a talált fegyver se az övé, ahogy az autó se, és az incidens másik szereplője nem tett feljelentést, de a nyomozás zajlik. Bízzunk benne, hogy neki lesz igaza, és akkor az egészből nem lesz semmi...

Jason Hunter: Még JMD embere, nem rossz cserejátékos. A fiatalok túrhatják ki a rosterről. Ilyen szempontból egyébként jó szintmérő, hisz ha már most felülmúlnak egy egyébként nem rossz játékost, akkor még szép jövő állhat előttük...

Cyril Onizor: TC body

Derek Wolfe: 295 font, ennyivel valóban lehet DE-t játszani, és ott kifejezetten fizikálisnak mondható ezzel a paraméterrel. Középről is hatékony a passrushban, szélről még könnyebb lehet neki, viszont komoly versenyt kell majd futni VonDoommal...





















LB: A fal mögött elhelyezkedő védők. 4-3-ban összesen 3-man, név szerint MIKE, WILL és SAM. A MIKE vagy az MLB van középen, WILL vagy WLB a gyenge oldalon (weak side), a SAM vagy SLB pedig az erős oldalon (strong side).

MIKE: Joe Mays és Nate Irving a két emberünk ide. Előbbi igazi hardhitter, nagyon kemény játékos, és nagyon sok fantáziát lát benne JDR is. Én sajnos inkább a misstacklejeit vettem észre, amiből nagyon sok volt nála tavaly. Látszik rajta, hogy nagyon akar, de pont emiatt hibázik sokat. A szerződése mérete alapján idén is vele számolnak kezdőként, ez nem annyira jó jel, szerintem a kezdő LB sor leggyengébb láncszeme lesz, akkor is ha DJ nem játszhat... Irvingnél pedig lassan kritika lesz, hogy nem képes megelőzni Mays-t a DC-n. 3. körös játékos, nem kell feltétlen a második évében kezdenie, de tavaly gyakorlatilag szóhoz se jutott, idén azért ennél majd mindenképp több kell tőle.

WILL: DJ Williams és Wesley Woodyard. Előbbi tudása alapján ligaelit játékos, és a védelem vezére lehetne. Sajnos váll fölött koránt sem lett ilyen képességekkel megáldva. 6 meccsel eltiltása van doppingolásért, azóta mintha mégegyszer megbukott volna, bár ebben most nem vagyok biztos, mert nagyon jól eltereli a figyelmez róla, azzal, hogy a play book részleteit posztolja twitteren, (ami akkor épp elég megdöbbentő, és agysebészért kiáltó, ha komoly kárt nem is okozott vele), vagy vagy hogy rendszeresen ittasan vezet. Pont a TC alatt lesz erről is egy kis tárgyalása, ami után, minthogy visszaesőnek számít, Goodell valószínűleg eltiltja még egy pár meccsről. Örülhetünk ha a rájátszásban játszhat majd, ha egyáltalán nélküle eljutunk oda. A jó hír, hogy Woodyard nem lesz akkora minőségi romlás, mint ahogy azt sokan gondolják. Természetesen DJ-vel nem ér fel a pályán, s az ő játékidejét, majd az kapja, aki mögötte van a DC, aki majd vele nem fog felérni, és így tovább, de azért ezen a poszton elég jó a DC, ebből a szempontból szerencsés az eset...

SAM: Von Miller és Mike Mohamed. Von a liga egyik ha nem a legjobb SLB-je, tavaly ő lett az év védekező újonca, és hosszú évekre a csapat egyik legjobb játékosa lehet. Reméljük nincs nyaralója Miamiban és ismeri a sofőrszolgálat telefonszámát, hogy fejlődése töretlen maradhasson. Mike Mohamedről ezeket nem lehet elmondani. Nem is lenne fair, a csapat egyik legjobbjához hasonlítani, hisz ő nem is 1/2 volt, hanem 6. körös, de a roster helye ettől még nem biztosított. Tavaly a PS-ben kötött ki, és idén úgy érzem még nehezebb helyzete lesz...

ROOKIEK: Van pár újonc, őket nem próbáltam besorolni, hogy az LB sorban melyik helyre kerülnek majd. Közülük a legfigyelemreméltóbb Danny Trevathan, az OTAk 3. kiemelkedő játékosa. Kicsi de gyors játékos, aki az ST-ben is a csapat hasznára lehet. Elsősorban WILL és MIKE posztokon juthat szóhoz, DJ eltiltása miatt akár többhöz is, mint a draft előtt gondolta volna. A csapatnak mindenképp rossz DJ hosszabb távú eltiltása, neki viszont egy hatalmas lehetőség lehet, és a fejlődésének is jót tehet. Hosszú távon akár még jól is jöhet ez a 6-? meccs, amíg a rotációban több lehetőséget kap a pályán. Rá is figyeljünk. Jerry Franklin és Elliot Coffey az ígéretesebb UDFA-k között vannak, számukra nem lehetetlen cél a rosterre kerülés, mondjuk Mike Mohamed kárára, főleg h eltiltása alatt DJ se fog roster helyet foglalni. Mindketten MLB-k, Franklint a legjobb UDFA-k közé írták a drafton, Coffeynak pedig a számai nagyon jók 113 tackle, ráadásul valahol azt olvastam, hogy övé volt a defensive playcall. Rajtuk kívül Steve Johnson még a jelenlegi keret tagja.



Secondary: A hátvédsort a CB-k és safety-k alkotják. Még mindig sokszor 4 ember számolunk itt 2-2-es felállásban, viszont a számok azt mutatják, hogy tavaly gyakrabban használtunk nickel felállást, mint base defense-t, azaz többször volt 5 DB a pályán, mint 4.

CB: Ők általában az elkapókat fogják, de futás ellen is besegíthetnek, sőt alkalom adtán akár blitzelhetnek is, azaz közvetlen a QB-t rohamozzák a "front7" által előállított lyukakon keresztül. A poszt nagy távozója Andre Goodman, aki ugyan a felé menő passzok nagy százalékát hatástalanította, viszont rengeteg touchdownt kaptunk róla, s így összességében a csapat egyik leggyengébb láncszeme volt a szebb napokat látott veterán, illetve elcseréltük a 2010-es udfa-ként rosterre kerülő Vaughn-t. Vaughn az ST-ben is nagy szerepet játszott 2 éve, mint a csapat egyik leggyorsabb játékosa, és a sok sérülés miatt CB-ként is pályára kerülhetett, s amikor játszott, különösebb elégedetlenségre nem is lehetett okunk, de az áttörés helyett Chris Harris jött, aki előbb az ST-ben szárnyalta őt túl, ahogy mindenki mást is, majd a nicke back szerepet is elhódította, s Vaughn szezonjának végül egy sérülés véget is vetett. Helyükre Drayton Florence és a 2010-es Super Bowlt eldöntő Tracy Porter jöttek, ez mindenképp minőségi javulás.

Champ Bailey még egy évvel öregebb, mindenképpen lassabb mint fénykorában, azonban még mindig a liga legjobbjai közé tartozik. Nem kell bemutatni senkinek se. Ha gonosz lennék azt mondanám Porter máig abból a bizonyos picksixből él, de a tavalyi gyenge szezonja ellenére jó CB ő. Florence elsősorban azért jött, mert kellett Goodman helyére egy másik 30 év fölötti játékos. Egyébként csapatépítés szempontjából nem rossz, hogy 30+os veteránok mögött tanulhatnak fiatal tehetségek. 2008-ban már dolgozott együtt JDR, és az előző 2 évben kezdő volt. Fizikálisabb mint Porter, emiatt jobb futás ellen, egyenlő küzdelemben dőlhet el a kezdő CB2 szerepe közte és az ex-szent között.

A nickelback, azaz az 5CB-s felállásoknál pályára kerülő személy Chris Harris lehet. Elfogult vagyok vele szemben, de amellett hogy magas QBratinggel dobál rá az ellenfél, tartom, hogy többet érdemel annál, mint aminek sok Broncos fan tartja. Egyrészt a CB-k ritkábban váltják meg rookieként a világot, főleg ha UDFA-k. Chris Harrisnek mégis sok tekintetben sikerült, mégha bizonyos szituációkban nem is. Egyrészt neki volt a legtöbb ST szerelése, és a védelemben is neki volt az egyik legtöbb. Perzse a CB-nél az a jobb, ha inkább passdefese, de egy még mindig jobb, mintha a tackle-t se csinálná meg, és TD lenne. Ráadásul futás ellen pedig liga szinten is a (leg)jobbak között volt. Mindezt úgy, hogy nem csakhogy udfa, de a combine-ra meg se hívták. Ilyen csiszolatlan gyémántot szerintem nem kell bántani, még akkor se ha tavaly nagy százalékban sikerültek mellette a passzok. Ha évek múltán se javul, akkor esetleg. Egyszer megkaptam azt a kritikát, hogy ő mindenki szerint szar, csak én hypeolom, nos a védelmembe ezt a PFF cikket szeretném állítani (egyébként az allrookie csapatban is benne volt, tényleg szarral kell őt dobálni :/): http://www.profootballfocus.com/blog/2012/06/03/secret-superstar-chris-harris-cb-denver-broncos/

Omar Bolden lehet a fekete ló. Lehet, hogy a térde miatt semmire se viszi, de ha elkerülik a sérülései, akkor messze túlszárnyalhatja azt amit egy 4. köröstől elvárna az ember. Első évében talán még csak 6DB-s felállásokban vagy sérülés esetén vagy garbage timeban kerülhet pályára, de az a sorsa, hogy idővel a kezdő szerepet is átvegye. Akár nagyobb szerep is hárulhat rá már rookieként, de 1 kiváló és 2 szolid cover játékos, és egy bevállt nickel back mögött nehéz dolga lesz.

A többiek abban bízhatnak, hogy 6 CB-vel vágunk neki a szezonnak, erre egyébként minden esély megvan, és ha így lesz, akkor Syd'Quan Thompson indulhat a legnagyobb eséllyel. Neki a leehető legrosszabbkor jött a tavalyi achillesz szakadása. A kihívói Tony Carter, Ramzee Robinson, Coryell Judie, Joshua Moore

S: ezen a poszton érte a legnagyobb veszteség a csapatot. A future HOF, a védelem vezére, mindenki kedvence Brian Dawkins visszavonult. Tavaly miután sérülés kivállt a védelemből az nagyon visszavetette a csapatot. Játék tudása mellett mentorállása is nagyon fog hiányozni a fiataloknak, vagy csak a puszta hangja, puszta jelenléte a pálya szélén vagy az öltözőben.

Hogy pótoljuk őt megpróbáltunk egy hasonló mentalitású játékost hozni a helyére. Mike Adams játéktudásban talán sosem vette fel a versenyt WeaponX-szel, viszont a fiatalok "nevelését" szívén viselő tapasztalt önzetlen játékos, aki a sok rossz példa mellett a jó út irányába terelheti báránykáinkat. Érti is a játékot, nem csak játssza azt.

Rahim Moore tavaly nagyon elmaradt a várakozásoktól. Mondanám, hogy jót tehet neki Adams érkezése, de előtte meg ott volt Dawk, annál jobb senkinek se kell. Mindenesetre úgy tűnik tanult tavalyi hibáiból, az OTAkon legalábbis biztató játékkal rukkolt elő, versenyben lehet a kezdő FS szerepért a másik tavalyi szerzeménnyel Carterrel. A képességei meg vannak a játékhoz, neki is váll fölött kéne egy kicsit gyúrnia, meg a szerelésekben fejlődnie, ez nem lehetetlen küldetés, meg hálálhatja még a bizalmat.

Quinton Carter tavaly meglepetésre túlszárnyalta a jóval előbb választott Rahim Moore-t. Az elején ő is sok hibával kezdett, de a szezon végére egyre biztosabb ponttá vált, a rájátszásban pickelte Tom Brady-t és Big Bent, hogy mást ne mondjak. Moore fejlődése őt is még jobb játékba hajszolhatja, ezt nevezném egészséges versenyhelyzetnek.

David Bruton: Tavaly ő is beelőzte a DC-n Moore-t, idén nem számítok rá. A csapat valaha volt egyik legrosszabb draftja kevés túlélőjének egyike. Elsősorban az ST-ben nyújtott teljesítménye okán maradhatott tavaly a csapatban, és idén is csak ebben bízhat.

Rafael Bush: Tavaly valamennyit láthattunk belőle, de az alapján nehéz véleményt formálni.

Duke Ihenacho: Nem nagyon tudom őt hova tenni, illetve hát igen, a sor végére. Egy UDFA általában ide kerül, aztán vagy sikerül magát megmutatni vagy nem. Majd meglátjuk. Ha 5 S-sel vágunk neki a szezonnak, akkor marad, de egy 6. CB-t erősebbnek éreznék, mint őt.

Remélem nem hagytam ki sok játékost. A TC július 26-án csütörtökön kezdődik, a teljes program itt olvasható. Sajnos a TC nem csak a pozíció harcokról szokott szólni, hanem a sérülésekről is, elsősorban szurkoljunk annak, hogy komolyabb károk nélkül megússzuk, ha már az offseason balhék nem kerültek el minket, s a lehető legjobban sikerül a felkészülés, hisz egy pokolian nehéznek ígérkező szezon vár a csapatra szeptemberre, ahol minden játékosra, és minden szurkolóra nagy szükség lesz a menetelésben! StormST szokásos zárszava illene ide, de azt nem lopom el, hadd szóljon helyette a Hajrá Broncos!

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids legutóbb 2-1-es vereséget szenvedett a Toronto FC otthonában a szerdai játéknapon.



Az abszolút liga utolsó ellen Oscar Pareja vezetőedző két változtatást is végrehajtott a kezdőben – bekerült Tyson Wahl a balhátvéd posztjára, míg Wells Thompson a középpálya bal oldalán kapott szerepet. Így nézett ki a kezdő: Pickens, Freeman, Wynne, Moor, Wahl – Mullan, Larentowicz, Rivero, Thompson – Casey, Cummings. Wahl első meccsét játszotta a Rapids-ben, mióta elhagyta a Montreal Impact gárdáját, Thompson a szezonban negyedszer lehetett kezdő.

Túl sokat nem szeretnék foglalkozni a találkozóval, a sok vesztes meccsről írni nem éppen felemelő érzés, ezért inkább majd a közelgő Real Salt Lake elleni, Rocky Mountain Cup meccsre fordítok nagyobb hangsúlyt.

Visszatérve a Toronto elleni meccsre. A szokásos kommunikációs hibák mellett egyéni bakik is közrejátszottak abban, hogy már a 2. perc végén 11-eshez jutottak a hazaiak. Pickens azonban javította hibáját, hárította Ryan Johnson büntetőjét. Aztán támadott a Rapids is, Mullan bombája a 18. percben a kapufán csattant. A lendület megmaradt, és öt perccel később Conor Casey volt eredményes fejjel – a támadó egy jobbról beívelt labdát fejelt nagyon szépen a hosszúba, sorban a második meccsén volt eredményes, 0-1.

A második félidő elején akár kettővel is vezethettünk volna, ám Wahl egy az egyben a kapusba lőtte a labdát... Hatalmas helyzet volt.

Tudjuk jól, milyen a labdarúgás, és a kihagyott helyzet nagyon hamar megbosszulta magát. Johnson szépen – és persze egy kis segítséggel – tartotta meg a labdát, és Pickens mellett néhány méterről helyezett a kapuba, 1-1.

A 68. minutumban eldőlt a találkozó. Cummingst nagyon csúnyán átverték a szögletzászlónál, és a középre gurított labdát Silva lőtte rá, ami Wiedemanról a kapuba pattant, 2-1. Érdekes gól volt, Silváról nagyon csúnyán megfeledkeztek a Rapids védői, újra védelmi megingások okozták a vesztünket.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 13-4-4, 43 pont (21 meccs)
2. Real Salt Lake 11-7-3, 36 pont (21 meccs)
3. Seattle Sounders FC 8-5-7, 31 pont (20 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 8-6-7, 31 pont (21 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 8-10-3, 27 pont (21 meccs)
6. Chivas USA 6-7-5, 23 pont (18 meccs)
7. Colorado Rapids 7-12-1, 22 pont (20 meccs)
8. FC Dallas 4-10-7, 19 pont (21 meccs)
9. Portland Timbers 5-10-4, 19 pont (19 meccs)

Fátylat a múltra, itt a következő erőpróba, nem is akármilyen, hiszen legnagyobb riválisa, a Real Salt Lake ellen készül a Pareja csapat, akik ellen vasárnap hajnali 04:00-től szállunk harcba házon kívül. Szomszédaink kiválóan szerepelnek, a Nyugati-konferenciában a második helyen állnak. Az előző fordulóban azonban csúnya zakóba szaladtak bele a konferenciát vezető San José Earthquakes otthonában, 5-0-ra kikaptak.

Jason Kreis, a Salt Lake edzője Chris Schulerre nem számíthat sérülés miatt, míg a mi oldalunkon Anthony Wallace és Pablo Mastroeni egész évben a maródiak listáját erősíti. Casey és Cummings játéka is kérdéses, de ezt már megszoktuk, ennek ellenére valószínűleg mindkettőjüket harcba fogjuk dobni.

Két sztár biztosan nem lesz ott a pályán: Jeff Larentowicz és Kyle Beckerman is eltiltását fogja tölteni. Ez nagy veszteség mindkét csapat számára, főleg a hazaiak érezhetik meg a német származású középpályás hiányát, mivel a csapatkapitány már négy gólnál és három asszisztnál tart.

Összesen 23 mérkőzést játszottak eddig egymás ellen a felek, és nagyon kiegyenlített a statisztika: nyolc Real-győzelem (24 rúgott gól), nyolc Rapids-siker (22 rúgott gól), és hét döntetlen a mérleg. Salt Lake-ben 13 alkalommal jártak a coloradóiak, háromszor győztek, hatszor kikaptak (8-14-es gólátlag).

„A szezon elején a második játékrészben voltunk jobbak, most ez fordítva van” – mondta Pareja. Elsősorban a koncentráció hiányát emelte ki a szakember, aki elmondta, dolgoznak tovább. A Toronto elleni meccshez még annyit fűzött hozzá: nem csak a pontokat, de saját identitását is elveszítette a csapat.

A sportfogadás piacain fellelhető szorzók alapján egyértelműen a hazaiak a mérkőzés esélyesei, de hátha...

Javában zajlik a Summer League Las Vegas-ban, ahol a Denver Nuggets fiataljai napi rendszerességgel vívják az izgalmasabbnál izgalmasabb meccseket, de a most következő írásomban ettől elvonatkoztatnék, és a klub háza táján történt legfrissebb fejleményekről számolnék be.






















A denveri kosárcsapat 2012/13-as kerete egyre közelebb van a végleges formájához, mivel a napokban hosszabbítottunk a lejáró szerződésű JaVale McGee-vel, illetve szerződtettük a piacról Anthony Randolph-ot, tovább mélyítve a magasember állományt.

A tavaly március óta a csapatot erősítő McGee új kontraktusa négy évre szól, és összesen 44 millió dollárt garantál a keménykötésű center bankszámlájára. A Nené-ért cserébe megszerzett játékos az elmúlt szezonban a Nuggets és a Wizards színeiben együttesen 61 mérkőzésen lépett pályára, 45-ször kezdőként, ezek alatt 11.3 pontot, 7.8 lepattanót szerzett, megspékelve a liga szinten is kiemelkedő, 2.16-os blokkátlaggal. A fiatal kosaras már a csapat PO-búcsúja után határozottan állította, hogy Denverben képzeli el a jövőt, de nem mehettünk biztosra, mivel a hírek szerint több csapat is fontolgatta a megszerzését, ám végül maradt a mieinknél.

Randolph teljesen új szerzemény, 23 éves korára négy szezont húzott le az NBA-ben. Megfordult a Warriors-ban és a Knicks-ben, tavaly pedig a közvetlen rivális Timberwolves színeiben láthattuk, ahol jobbára a cserepadról beszállva, 34 mérkőzésen 15 perceket töltött a parketten és 7.4 pontot szerzett átlagban. A 2008-as draft 14. kiválasztottja volt, vagyis négy pick-kel előzte meg McGee-t, ennek ellenére mindössze hat milliót kell áldoznunk rá az elkövetkezendő három esztendőben. Baráti szerződést kötöttünk vele, előreláthatólag csak csereember lesz, szélesíti a felhozatalt, Faried, Koufos és Mozgov után újabb fiatal négyes-ötössel gazdagodtunk.

A fizetési sapka és a keret korlátozott létszáma miatt azonban valakitől meg kellett válnunk, aki nem meglepetésre, de az igazi szurkolók annál nagyobb bánatára, Chris Andersen lett. A 33 esztendős center a következő évben 4.5, az azt követőben 4.8 millió helyet foglalt el a cap-ben, ami megengedhetetlen luxus lett volna a csapat számára, ezért rá használtuk el az úgy nevezett "amnesty cut" adta lehetőséget. A veterán harcos az elmúlt években sorozatosan sérülésekkel bajlódott, a térdei igencsak használhatatlanok voltak, ráadásul a fiatal tehetségek feltűnésével az elmúlt szezon második felében teljesen eltűnt a süllyesztőben. S mi több, a nyáron felmerült körülötte egy bizonyos gyermekpornó ügy, amely miatt még bírósági eljárás vár rá, és valószínűleg el is lesz tiltva a játéktól.

A klub döntése abszolút jogos és érthető, ugyanakkor személy szerint vérzik a szívem, hogy így ért véget a közönség kedvenc 'Birdman' pályafutása Denverben. Jól emlékezhetünk rá, hogy a 2008/09-es szezonban a főcsoport-döntőig jutó csapat motorja volt, csupaszív játékával oroszlánrészt vállalt a nem akármilyen menetelésből, és hatalmas egyéniségről tett tanúbizonyságot.

Bizonyára most sokan köpködnek rá, mert elítélendő a cselekedete, és egyébként is már haszontalan játékos volt, de a magam részéről úgy vagyok vele, hogy csak a szépre szabad emlékezni róla, mert a 2008/09-es Birdman egy denveri sportolótól valaha látott egyik legkomolyabb benyomást tette rám:



A keret egyre inkább tisztulni látszik, bár tagadhatatlan, hogy néhány poszton egyre nagyobb a tülekedés, elkerülhetetlennek tűnik, hogy ne hajtsunk végre néhány játékoscserét a következő évad elejéig.

A Denver Nuggets jelenlegi kerete:

Irányítók: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone
Dobóhátvédek: Arron Afflalo, Corey Brewer, Evan Fournier
Kiscsatárok: Danilo Gallinari, Wilson Chandler, Jordan Hamilton
Erőcsatárok: Kenneth Faried, Al Harrington, Anthony Randolph
Centerek: JaVale McGee, Timofey Mozgov, Kosta Koufos

A közeljövőben jelentkezni fogunk a Summer League mérkőzéseinek részletes összefoglalójával, és természetesen a nyár további részében is folyamatosan nyomon követjük majd a Nuggets-t érintő legfontosabb történéseket.

Hétfőtől szerdáig újabb vesztes párharcon esett át a Colorado Rockies csapata, legutóbb a Pittsburgh Pirates vitt el háromból két meccset a Coors Fieldről, tovább tart a hanyatlás.



1. meccs, hétfő: Rockies-Pirates 5-4 walk-off
A series első meccsének a mostanában megszokott összeállítással vágtunk neki, az infielden Cuddy, Scut, Rutledge, Pacheco kezdett, kívül a CarGo-Fowler-Colvin triót alkalmaztuk, az elkapó Rosario volt, a rotációban Francis következett. Az első játékrészben egyetlen singlet kaptunk, de csak a kettesig engedtük a futót, közben a három denveri simán kiesett. A következő részben is egyetlen ütést hagytunk és a rablás lekapcsolásával sikerült menteni, mialatt Cuddy doublet és Rosario walkot jegyzett fel. A harmadikban mindkét oldalt három-három kiesés történt, majd Francis újra csak egy singlet kapott, nálunk semmi nem volt. Az ötödik tetején adódtak először gondjaink, két singlet követően éppen a dobó Karstens RBI single találatával került lépéselőnybe a Pirates, de legalább ilyen gyorsan jött a denveri válasz. Először Colvin és Rosario léptek pályára, Rutledge single ütésével egyenlítettünk, a szélső bázisokon jártak a futók, amikor a csereütő EYJR mindkét társát beküldte egy doublelal, plusz még Scut is bevágott egy RBI singlet, mellyel 4-1re léptünk meg. Ezután Roenicke folytatta és csak egy singlet kapott, részünkről kiesett a hármas. A hetedik tetején egy walkot követően Rutledge-Scut-Cuddy double playt mutatottunk be, közben újra három outot szedtünk össze. A soron következő játékrészt is Roenicke oldotta meg, majd két kieső után CarGo és Cuddy lépett pályára, de Colvin ellen hárítani tudtak. Betancourt jött a végén, beszedett két singlet egy popout előtt és után, amikor úgy felerősödött az esőzés hogy szünetet kellett tartani. Közel egy órát állt a játék, majd Brothers folytatta, de sajnos rögtön az első dobását Alvarez kivágta egy 3run HRért, mellyel a Pirates a semmiből 4-4re egyenlített. Haladt tovább a meccs, a kilencedik alján Rosario és Giambi jegyzett egy-egy singlet, végül a helyzetet kihasználtuk és Fowler sac flyal befejezük a meccset.
- 5-4re győztünk a drámai végjátékban, izgalmas befejezéssel diadalmaskodtunk, de a lényeg a győzelem volt. Fowler szállította a sikert jelentő pontot, azon kívül 1/4el ütött és volt egy fantasztikus elkapása is. Rosario volt az egyetlen emberünk egynél több találattal, két-két ütéssel és futással végzett, beleértve a walk offot érő runt. Young Jr két pontot postázott csereütőként, ezzel hétnél tart az idényben. Francis meggyőzően kezdte a meccset, öt inning után szokás szerint távoznia kellett, addig hat ütésből csak egyetlen pontot engedett. Roenicke hozta a következő három inninget, mindössze egy ütést szenvedett el. Betancourt két ütést engedett a kilencedikben, majd Brothersé lett a blown save és a győzelem is, 3run HRal hagyta egyenlíteni az ellenfelet, később azonban megnyertük a meccset.

2. meccs, kedd: Rockies-Pirates 2-6
A második meccsre EYJR került be a right fieldre és megkapta a leadoff helyet is, közben Fowler a sor a harmadik helyére került, CarGo a negyedikre. A soros dobó Friedrich volt, aki három groundoutot osztott ki az első felvonásban, a mieink két single és egy walk által két kieső mellett feltöltötték a bázisokat, azonban Pacheco nem tudott élni a korai nagy lehetőséggel. A második részben egy sétát és egy singlet engedélyeztünk, közben egyedül a denveri dobó jegyzett egyetlen 2out singlet. A harmadik tetején könnyedén kiszórtuk a három ellenfelet, majd Scut és Fowler single ütéseivel nyomultunk előre, CarGo double playt kapott, de a hármason maradt futó a Cuddy játéka közben vétett error révén hazaért és megszereztük a vezetést. A folytatásban rögtön az első ütő McCutchen kiegyenlített a bal szélre lőtt hazafutással, de a mieink se tétlenkedtek, Rosario sétát harcolt ki és az őt követő Rutledge egy hatalmas RBI triplelel juttatta ismét előnyhöz a denveri gárdát. 2-1es előnybe kerültünk, de az ötödik dobórészt két sétával indítottuk, Presley groundout közben az első futó is hazaért, Sutton RBI singlelel újra eredményesek voltak, esett még egy találat, Friedrich egyre inkább elvesztette a fonalat és a wild pitch révén is pontot kaptunk, McGehee pedig RBI singlet vágott, így 2-5nél tudtuk csak befejezni Reynolds közbenjárásával. A következő támadásnak a Cuddy elleni double play vetett véget, majd Ottavino hibátlan volt, ám a hatodik alján nem tudtuk elkerülni a három outot. Ezt követően csak egy sétát engedélyeztünk, közben két séta és egy ütés árán bases loaded alakult ki, de Cuddy ezúttal egy flyouttal puskázta el a helyzetet. A nyolcadik részben Ekstrom hamar beszedett két ütést, McKenry double jelentette a következő vendég pontot, kezdett végképp elúszni a hajó, újra csak egy ütésig jutottunk. A záró játékban Torres két ütés nélküli felengedést hajtott végre, majd két kieső után Fowler, CarGo, Cuddy sétáival újra loaded alakult ki, de hiába hoztuk Pacheco helyett a pinch hitter Colvint, strikeouttal véget ért a mérkőzés, 6-2re kikaptunk.
- Kilenc ütésünk volt, de pontszerző helyzeteknél egyetlen találatot se értünk el, 0/10es RISP statisztikával fejeztük be a meccset. A sor második-negyedik helyén mindhárom ember, Scut, Fowler, CarGo két ütésre volt képes, utóbbi kettő kétszer sétával is járt bázison. Az egyetlen pontot Rutledge szerezte, az első triple találatából immár a negyedik RBIt postázta az évi ötödik meccsén. Friedrich hetedik alkalommal szenvedett vereséget, öt kapott pontjából négyet az emlegetett ötödik játszmában kapart össze. A cserék közül Ottavino két inninget hozott le, Ekstrom viszont kapott egy runt.






















3. meccs, szerda: Rockies-Pirates 6-9
Az utolsó felvonásra Colvin az egyes bázisra került, a jobb szélen Brown kezdett, az elkapó Hernandez volt, a soros dobó pedig Guthrie lehetett. Az első menetet egy leadoff singlet követő három kiejtéssel abszolváltuk, majd csattanósan kezdtük a meccset Fowler hazafutásával, egy sétát követően pedig CarGo bombázott be egy 2run HRt, korán elhúztunk 3-0ra. Ezt követően Alvarez solo HRal zárkózott a Bucs, de a második akcióban Pacheco és Rutledge ütött, Fowler sétát harcolt ki, a loaded 1out lehetőségnél pedig Scut volt eredményes egy groundout közben, CarGo direkt sétát kapott és Brown is betalált egy RBI singlelel, ezzel már 5-1 volt az állás. Sajnos hamarosan gondok támadtak és a Pirates visszazárkózott, Guthrie sorban engedte fel az ellenfeleket, már ketten bázison voltak, amikor Jones lőtt HRt három pontért, kisvártatva bases loaded alakult ki, a régi ismerős Barmes két futót terelt be a single ütésével, az inninget Reynolds fejezte be, mire a vendégek 6-5re fordítottak. A következő akciók eseménytelenül teltek, majd a negyedik alján Scut sétáját követően Brown RBI singlelel egalizáltunk és egy újabb single után ért véget a támadás. Az ötödik részben viszont Reynolds gyorsan bekapkodott két hazafutást, McGehee bombája két, Barajasé egy pontot jelentett, így hamarosan Ekstrom folytatta három pont hátrányban. Részünkről Rutledge jegyzett egy singlet, majd Brothers dolgát egy séta után a Rutledge-Scut-Colvin double play segítette. A hatodik támadásban Brown hozott egyetlen doublet, a pittsburghi trió strikeouttal vonult vissza, a hetedik alján viszont tőlünk is kiesett a három ütő. Ezután Belisle egy embert engedett pályára, majd Cuddy és Scut léptek bázisra, de a 2in-1outból nem sokat tudtunk kihozni, két outtal hárították a veszélyt. Az utolsó dobórészt Betancourt hozta le, a vendégek pedig könnyedén befejezték a meccset háromból három kiejtéssel, esélyünk se volt felzárkózni.
- A jó kezdés ellenére 9-6re vesztettünk és újabb seriest buktunk el. Brown remekelt az első meccsén, öt beállás alatt három ütést jegyzett és két pontot köszönhettünk neki. Gonzalez szintúgy két RBIt regisztrált, elérte a 62 darabot az évben a 18. hazafutással, Pacheco és Rutledge két-két ütéssel zártak. Guthrie hagyományosan gyenge volt, a harmadik inning közben hat kapott futással távozott, korán sok pontot kapott és hátránynál kellett levonulni. Azután egyenlítettünk még, így a vereséget Reynolds vitte el, először kapott L betűt az évben, 1.2 IP alatt három futás született ellene. Brothers két játszmát hozott le hibátlanul, három SOval.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 51-40 (91 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 49-44 (93 meccs, 3.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 44-47 (91 meccs, 7.0 GB)
4. San Diego Padres 38-55 (93 meccs, 14.0 GB)
5. Colorado Rockies 35-56 (91 meccs, 16.0 GB)

A Dodgers újabb párharcot vesztett, csak egy meccset nyertek a Phils ellen, így a Giants tovább erősítette vezető helyét. A SF az első két meccset behúzta a Braves ellen, még egy meccs hátra van. Mint ahogyan a D'backs és a Padres aktuális párharcában is lesz még egy-egy felvonás, jelenleg 2-1re vezetnek a riválisaink. A hétvégén a LAD a Metshez, a SF a Phillyhez utazik, az ARZ következő ellenfele az Astros lesz otthon.

Továbbra is a mezőny legvégén helyezkedünk el, a következő párharcot egy közvetlen vetélytárs ellen vívhatjuk, péntektől a San Diego Padreshez látogatunk. A SD elleni meccsekre a következő időpontokban kerülhet sor: szombat 04:05, vasárnap 02:35, vasárnap 22:05. Reménykedjünk a javításban, hátha most sikerül a leggyengébb csoportellenfélen hozni pár meccset. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids csapata legutóbb hazai pályán kapott ki az FC Dallastól. A múlt szombati találkozó előtt a coloradóiak 7-10-1, míg a vendégek 3-9-7-es mérleggel álltak, joggal reménykedhettünk tehát abban, hogy végre győzhetünk.



A sorozatos gyenge teljesítmény ellenére Oscar Pareja vezetőedző nem nagyon variálja a kezdőt, folyamatosan a Pickens – Freeman, Moor, Wynne, Zapata – Mullan, Larentowicz, Rivero, Castrillon – Casey, Cummings 11 kap lehetőséget, ha valamelyikük éppen nem sérült.

A Rapids nem igazán tudott nyomást gyakorolni a szintén gyenge szezon futó Dallasra, ráadásul az első említésre méltó helyzet a vendégek előtt adódott a 35. minutumban. Szép támadást vezetett Schellas Hyndman legénysége, de a 22 éves Brek Shea a kapu torkából jócskán fölé vágta a labdát, hatalmas helyzet volt.

Öt perccel később bal oldali védőnk, Zapata unta meg a támadók „totojázását”. A kolumbiai a pálya bal széléről elindult befele, Casey-vel kényszerítőzött, és a visszakapott labdával már egy az egyben állt a kapussal szemben, ám a veterán Hartman hárított. Végre, ilyen egyéni megmozdulásokra lenne szüksége a csapatnak, különben nem jutunk egyről a kettőre...

Az első játékrész végül 0-0-val zárult, de a második félidő elején a Rapids megszerezte a vezetést. Casey lépett vissza a labdáért, majd középről a tizenhatos jobb sarkánál érkező Omar Cummingshoz passzolt. A jamaicairól teljesen elfeledkeztek a vendégek, egyedül vezethette rá a játékszert a kapura, és nagyon okosan, a portás mozgásával ellentétes irányba lőtt, megszerezve az ötödik gólját az idényben, 1-0.

Az öröm nagyon sokáig nem tartott, a 60. percben ismét döntetlent mutatott az eredményjelző. Egy dallasi szögletet követően nem szabadult fel Pickens kapuja a nyomás alól, és a visszaívelt labdát a csereként beállt Rodríguez váltotta azonnal gólra, 1-1.

Tíz perccel később Cummings megint a bal alsót vette célba, ám ezúttal ballal lőtt, és a kapufa tövét találta telibe. Ez is szép támadás volt, a két csereember, Smith és Cascio alakította ki a helyzetet az első gól szerzőjének.

A Pareja-csapat becsülettel támadott, ám az ellenfél térfelén egy eladott labdából a 82. percben a Dallas beállította a végeredményt Castillo révén, 1-2.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 12-4-4, 40 pont (20 meccs)
2. Real Salt Lake 11-7-3, 36 pont (21 meccs)
3. Seattle Sounders FC 8-5-7, 31 pont (20 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 8-6-6, 30 pont (20 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 8-10-2, 26 pont (20 meccs)
6. Colorado Rapids 7-11-1, 22 pont (19 meccs)
7. Chivas USA 5-7-5, 20 pont (17 meccs)
8. FC Dallas 4-9-7, 19 pont (20 meccs)
9. Portland Timbers 5-9-4, 19 pont (18 meccs)

Legutóbbi kilenc meccséből csak kettőt tudott megnyerni a Rapids, hetet pedig elveszített. Következő ellenfelünk a Toronto FC lesz idegenben, magyar idő szerint szerdáról csütörtökre virradóra, hajnali 01:00-től. A ligautolsó kanadaiak kezdenek magukra találni, egy héten belül elverték a Vancouver Whitecaps (otthon) és a New England (idegenben) együttesét is. A Colorado elleni meccset követően majd egy edzőmeccset játszanak, melyen ellenfelük az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes Liverpool FC lesz.

Olyan sztárok erősítik a Torontót, mint a holland Danny Koevermans vagy a 72-szeres német válogatott Torsten Frings – előbbi sérülés miatt biztosan nem lép pályára, míg utóbbi már a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Eddig összesen tíz alkalommal találkozott a két gárda, hat torontói és egy coloradói siker született. Tavaly szeptemberben 2-1-es vereséget szenvedtünk Kanadában – Koevermans duplázott, Sanna Nyassi csak szépíteni tudott. A fogadási tippek alapján torontói siker várható, már a döntetlen is meglepetésnek számítana a bukmékerek szerint.

A Rapids 30-as keretében jelenleg 25 aktív játékos található, Pablo Mastroeni a közelmúltban végleges sérült listára került, az agyrázkódással bajlódó csapatkapitány már biztosan nem léphet pályára a 2012-es esztendőben. Ezen kívül a lehetséges hétből mindössze öt nemzetközi helyet foglalunk el, mivel a közelmúltban a japán Kosuke Kimura-t a Timbers-hez cseréltük, a brazil Henao-t pedig elbocsátottuk. A közelgő deadline előtt mindenképpen erősítésekre, változásokra lehet majd számítani, hátha sikerül egy kicsit felkavarni az állóvizet, és javulásba kezd a két évvel ezelőtti bajnokcsapat.

Az ígéretes kezdés ellenére a Colorado Rockies elvesztette az All Star szünet után első párharcát a Philadelphia Phillies ellen hazai környezetben, továbbra is szerényen teljesít a denveri baseball klub.























1. meccs, péntek: Rockies-Phillies 6-2
Négy nap szünet után a Phils látogatott a Coors Fieldre és az első mérkőzésre alaposan átalakult a keret,  Nieves és Helton DLre került, helyettük Hernandez és Rutledge került be az ütők közé és mindketten rögtön a kezdőben kaptak helyet. Továbbá az infielden Cuddy, Scut, Pacheco játszottak, a külső hármast CarGo, Fowler, Colvin alkotta, a soros dobó Friedrich volt. Az első játékrészben mindkét csapat részéről kiesett a három-három ütőjátékos, majd a második tetején egy singlet kaptunk, hogy aztán megkezdjük az első komoly akciónkat. Hernandez egy mezőnyhibával fogott bázist, Cuddy double ütésével két futó került a pontszerző területekre, Pacheco játéka közben a hazafelé tartó embert megelőzték a home platen, majd az ifjú Rutledge RBI doublelal juttatta előnyhöz a csapatot. Nem sokáig örülhettünk, egy singlet követően ugyanis Rollins találatával egyenlített a Phils, a harmadik inningben pedig csak egy singlet hoztunk. A negyedik tetején egyetlen doublet szenvedtünk el, majd két kieső után lendültünk előre, Pacheco és Rutledge single ütései után viszont a dobó ellen befejezték. Ezután csak egy singlet kaptunk, amely után pickoffal hárítottunk az egyesen, utána egyedül CarGo vállalt egy 2out singlet. A hatodik játékrész felső részében egy philadelphiai sétált, részünkről Colvin doublet és Pacheco singlet hintett és a szélső bázisokon tartottak, amikor Rutledge egy sac flyal tudott eredményes lenni, majd a csere ütő EYJR az első labdából bevágott egy RBI singlet és már 3-1re vezettünk. A folytatásban Belisle egy single dacára abszolválta a három outot, aztán újra megszórtuk őket és CarGo leadoff double után Hernandez küldött be egy RBI singlet, aztán Cuddy RBI triplet lőtt és egy pickoff alatti errorból maga is hazaért, mellyel 6-1 volt az állás. Ezután Brothers ellen Utley szépített egy sac flyból, aki egy triple után talált be, az utolsó akciókban pedig nem történt változás, a végeredmény 6-2 lett.
- Rutledge parádés bemutatkozása során kettőből kettő ütést vállalt és két RBIt szerzett, a meccs előtt hoztuk fel a Double-Aből. Cuddyer egy double és egy triple jóvoltából 2/4el ütött és egy RBI neki is jutott. Gonzalez közvetlen pontszerzés nélkül öt lehetőség alatt négy ütést vitt véghez. Friedrich nagyszerűen kezdett, egyetlen pontot kapott hat inning alatt és öt ütés mellett hét SOt szórt, így ötödik alkalommal ünnepelt győzelmet a szezonban. A cseredobók közül Brothers kapott egyetlen runt, Belisle már a 12. holdot postázta.
























2. meccs, szombat: Rockies-Phillies 5-8
Másnap estére az egyetlen változás a kezdőben, hogy Rosario volt az elkapó, akinek Guthrie dobhatott. A veterán kezdő dobó ismét pocsékul kezdett, már az első játékban sorban kapta az ütéseket és a pontokat, egy doublet követően Utley RBI singleből volt eredményes, később Ruiz 3run jacket küldött és korán 0-4es hátrányba kerültünk. A mieink első támadásában Fowler leadoff singlet hozott, melyet három out követett, majd a másodikban mindkét oldalt egy-egy single után egy-egy double play született. A következő dobórészt biztosan abszolváltuk, aztán egy sétát követően Fowler single találatával szépítettünk, két kiesőnél pedig CarGo volt eredményes egy RBI doublelal, mellyel 4-2re felkapaszkodtunk. Ezt követően egy séta után caught stealinget hajtottunk végre, míg részünkről az elkapó szabálytalansága miatt bázisra lépő Colvin Pachecoval együtt esett ki egy flyout double play jóvoltából. Az ötödik felső részében Guthrie két singlet szenvedett el, Reynolds közbenjárásával abszolváltuk az inninget, mialatt Herrera és Scut ütött, CarGo direkt sétát kapott, de a bases loaded 2out lehetőségnél Cuddyt strikeouttal búcsúztatták. Ezután Ottavino két strikeout után került gondba, Worley doublelal mindkét pályára engedett futó hazaért, nálunk csak egy duplára futotta Rosario révén. Háromból három philadelphiait kiejtettünk, majd egyedül Scut járt bázison, maradtunk négy pont hátrányban. A nyolcadik dobójátékot Ekstrom egy single ellenére hozta, majd két emberünk került bázisra ütés nélkül, Rosario pedig kibombázott egy 3run HRt egyetlen pontra felzárkóztatva a csapatot. Sajnos a következő két ütő búcsúzott és az utolsó dobórész se sikerült fényesen, Belisle beszedett egy doublet és Victorino RBI triplet, Brothers se tudott menteni, ellene Utley köszönt be, újra meggyőző lett a különbség. A záró akcióban nem tudtuk elkerülni a három kiesést, így be kellett érnünk a 8-5ös vereséggel.
- Az elejétől kezdve hátrányban voltunk és hiába futottunk végig az eredmény után, nem sikerült egyenlíteni. Rosario két ütéssel és három ponttal zárta a meccset, a 15. hazafutását szerezte a szezonban. A hozzá hasonlóan pontszerző Fowler és Scut végezték még fejenként két ütéssel, összesen 9 találatig jutottunk, a Phils 13ig. Guthrie gyenge kezdése megpecsételte a sorsunkat, nem egész öt játék alatt hét ütést kapott, minden pontját az első inningben szenvedte el, később javított. Ottavino és Belisle ellen két-két futás esett, a többiek hibátlanok voltak.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Phillies 1-5
A párharc döntőjén Pomeranz volt a kezdő dobó, elkapónak visszatért Hernandez, a hármas bázison Pacheco helyett Nelson kezdett. Rögtön az elején beszedtünk egy triplát és Ruiz single ütésével hátrányba is kerültünk, mialatt Fowler singlelel kezdett, Scut bunt közben error történt és ketten bázison voltak, de sorban három ember búcsúzott. A második inningben Colvin jegyezte az egyetlen ütést, de a leadoff singlelel nem jutottunk sehova. Pomeranz a harmadikban is kiszórta az ellenfeleit, viszont Fowler a singlet követően kiesett rablás közben, ahogy az őt követő két társa is. A negyedik tetején Ruiz hintett egy doublet és két groundouttal hazaért, Polanco szerezte az RBIt, tőlünk simán elköszönt a Hernandez-Cuddy-Colvin trió. A következő játékrészben még mélyebbre süllyedtünk, két SOt követően singlet és walkot engedélyeztünk, Pence 3run hazafutásával már 5-0ra módosult az eredmény. Nelson hiába kezdett single ütéssel, Rutledge ellen double play történt, majd az első reliever Torres abszolvált egy inninget, hogy a hatodik támadásban végre szépítsünk, egy sétát követően CarGo volt eredményes egy RBI triple találattal. A hetedik dobórészben két sétát engedtünk gond nélkül, nálunk viszont mindenki kiesett az ütők közül. Ekstrom is hibátlanul teljesített, közben EYJR hozott egyetlen singlet, a végén Betancourt se remegett meg, ám az utolsó akcióban megint kiesett a három denveri, így nem tudtunk közelebb zárkózni, 5-1re simán kikaptunk a series leggyengébb meccsén.
- A hat ütés közül egyedül Fowler vállalt kettőt, míg a denveri pontot Gonzalez szerezte, aki az idei ötödik triplából a 60. RBIt szállította. Pomeranz az előző két remek startja után visszaesett, az első öt inningben öt-öt futást és ütést kapott, a negyedik veresége volt az idényben és az első error is összejött. Váltótársai közül Torres két hibátlan játékrészt postázott.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 49-40 (89 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 48-42 (90 meccs, 1.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 42-46 (88 meccs, 6.5 GB)
4. San Diego Padres 36-54 (90 meccs, 13.5 GB)
5. Colorado Rockies 34-54 (88 meccs, 14.5 GB)

Az elmúlt hétvégén a SF visszavette a vezetést a csoportban az Astros elleni söpréssel, mert közben a Dodgers 2-1re bukott a Padres ellen. Az Arizona győzelem nélkül zárt a Cubs ellen, így két alsóházi rivális is elszakadt tőlünk, az egész mezőnyből már csak a Houstont tartjuk magunk mögött. A következő napokban a LAD a Philst, a SD az Astrost fogadja, míg a Giants Atlantában, a D'backs Cincyben léphet pályára.

A Rockies a következő párharcot az egyik aktuális NL Wild Card hely birtokosa, a Pittsburgh Pirates ellen vívhatja hazai pályán. Ellenük is kevés esélyünk lesz, de a felzárkózás érdekében most már minden egyes ellenfél ellen a győzelem reményével kell kiállnunk. A Bucs elleni három meccset a következő időpontok szerint vívjuk: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

Végre idén nincs lockout az NBAben és a nyári felkészülés is úgy haladhat a kosarasok számára, ahogyan azt az évek során megszokhattuk. Július révén máris itt a Summer League, melyen természetesen a Denver Nuggets csapata is képviselteti magát. Az NBA csapatok legígéretesebb fiataljai július 9-13ig Orlandoban, 13-22ig Las Vegasban meccselnek egymással, utóbbi helyszínen szoríthatunk a denveri tehetségekért.



Az idei nyári bajnokságban a 30ból rekordszámú 24 csapat próbálja ki magát, természetesen a népesebb mezőny szokás szerint Las Vegasban lesz, ahol a 2012es draft első 14 választása közül 13 képviselteti magát. Az NBA TV a Summer League összes mérkőzését sugározza, a legtöbbet élőben és nagy eséllyel ingyenes streameket is találhatunk majd a meccsek időpontjában, mindkét helyi aréna, a Thomas & Mack Center és a COX Pavilion is teljesen be van kamerázva és a coloradoi Altitude televízió kamerái is jelen lesznek.

A Nuggets az elmúlt években rendszeres résztvevője volt a nyári mókának, a felkészülés szempontjából kiváló alkalom a meccs körülmények közti gyakorlásra és hogy a fiatalok rutint szerezzenek, egymással összeszokjanak. Idén sincs ez másként, amikor az elmúlt két évből mind a hat denveri draft pick helyet kapott a keretben. A 13 fős névsorból három játékos rendelkezik tavalyról némi NBA rutinnal, mindannyian újoncok voltak a legutolsó csonka szezonban. Közülük Kenneth Fariedet bizonyára egyetlen kosárrajongónak se kell bemutatni, a harcos négyes óriási szívvel küzdött az elmúlt szezonban és az évad második felében kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Neki is jól jön most a nyári játéklehetőség, természetesen van még hová fejlődnie és legalább meccs körülmények között tarthatja szinten magát. Hozzá hasonlóan a SF Jordan Hamilton és a harmadik számú PG Julyan Stone is tavaly debütált az NBAben, mindketten csak részfeladatokhoz jutottak, abban bíznak, hogy ősztől több lehetőséghez jutnak, először a Summer Leagueben kéne alkotniuk.

Az idei draft három választása is helyet kapott a keretben, a francia kettes Evan Fournier most mutatkozhat be a tengerentúlon, a teljes denveri stáb tűkön ülve várja, hogy mire képes az idei top pick. A fiatal játékos egyébiránt a múlt héten írta alá a profi szerződését a csapathoz, de az még korántsem biztos, hogy ősztől valóban az NBAben fog játszani, vagy netán újabb szezont tölt el hazájában. Mellette meghívót kapott a két második körös kiválasztott, a kis csatár Quincy Miller és a török center Izzet Turkyilmaz, főleg előbbire lehetünk külön kíváncsiak, mert komoly tehetség hírében áll.

A meghívott külsősök közül a legérdekesebb név talán Solomon Alabi lehet. A nigériai származású center az elmúlt két szezonban 26 meccsen epizódszereplő volt a Raptorsban és főleg a D-Leagueben játszott, nálunk sincsenek jobb esélyei, de a SLben hatékony játékot várhatunk tőle.

A Denver Nuggets kerete a Summer Leagueben:

Irányítók: Julyan Stone, Jorge Gutierrez
Dobóhátvédek: Evan Fournier, Derwin Kitchen, Josh Carter
Kiscsatárok: Jordan Hamilton, Quincy Miller, Demonte Harper
Erőcsatárok: Kenneth Faried, Gani Lawal, Chu Chu Maduabum
Centerek: Izzet Turkyilmaz, Solomon Alabi

A Summer League programja:

Július 14., szombat, 22:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Július 15., vasárnap, 22:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
Júllius 17., kedd, 20:00 Denver Nuggets - New York Knicks
Július 20., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
Július 20., péntek, 20:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers

Egy hét alatt öt meccset fogunk játszani, érdemes lesz odafigyelni az eseményekre, reményeink szerint minél több mérkőzést lehet majd nézni az interneten. A meccssorozat végén pedig igyekszem jelentkezni egy bővebb összefoglalóval a Summer League minket érintő legfontosabb történéseiről. Jó nyaralást és jó szurkolást mindenkinek!

Túl vagyunk az MLB 2012-es alapszakaszának első felén, és a Colorado Rockies csapatának eddigi szereplése minden előzetes várakozást csúnyán alulmúl, és akkor még finoman fogalmaztam. Az All-Star szünet előtti időszakban a denveri baseball-csapat 33 győzelmet és 52 vereséget számlált, vagyis ha a második félévben nem következik be jelentős javulás, akkor könnyen a klub történetének valaha volt leggyengébb szezonját produkálhatjuk ebben az esztendőben.



Az évadot megelőzően a vezetőség komoly változtatásokra szánta el magát, és egy sor olyan játékostól váltunk meg a téli szünetben, akik az elmúlt években hosszabb távon nem tudtak élni a lehetőséggel. Többek között búcsút intettünk az elkapó Chris Iannetta-nak, a 3B Ian Stewart-nak, az outfielder Seth Smith-nek, vagy éppen a kezdő dobó Jason Hammel-nek és a kiégett Aaron Cook-nak, helyettük többnyire rutinos játékosok kerültek a csapathoz, illetve fiatal tehetségeket próbáltunk beépíteni az összeállításba. Már csak a változások miatt is sokan nagy reményekkel várták a szezont, a klub első emberei magasra törő célokat fogalmaztak meg az áprilisi rajt előtt, bizakodtunk.

Ennek ellenére mégsem azt kaptuk, amit vártunk volna, már a kezdetektől igencsak felemásan muzsikál a csapat. Bár április 6-án a nyitómeccset megnyertük az Astros otthonában, az első series-t összetettben elvesztettük, majd az első hazai párharcban is csak egyetlen sikert tudtunk megmenteni a Giants ellen. Az első series-diadalra a nyitó hónap közepén került sor a D'backs elleni hazai csörték alkalmával, de sajnos ez sem hozta meg a kellő lendületet, egész április a .500 körüli vegetálással telt el, az első 21 fellépésből csak tízet nyertünk meg. Ezt követően még inkább hullámvölgybe sodródtunk, rövid időn belül három párharcot söpréssel vesztettünk el, beleértve a Braves és a Mariners elleni hazai fiaskókat. Május végén egy 4-0-s hazai párharccal valamelyest megmentettük a becsületünket az Astros ellen, de az évad második havában mindössze 11-18-as győzelem-vereség mutatót könyveltünk el, így beágyaztuk magunkat a divízió negyedik helyére, több mint tíz win-nel lemaradva az éllovas Dodgers-től. És akkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk júniusban. Ígéretesen kezdtük a hónapot, háromból kétszer megütöttük a LAD-t, de a következő párharcot elbuktuk, majd az elmúlt években számunkra oly sok sikerélményt tartogató interleague párharcokban jelentősen csődöt mondtunk, a csapat pedig egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródott. Az Angels és az Athletics is söpréssel távozott a Coors Field-ről, Detroit-ban ugyancsak párharcot vesztettünk, ugyanígy tettünk Philly-ben és Texas-ban, rövid időn belül az egész liga legrosszabb formájában lévő csapata lettünk. A június egészen pocsékul alakult, 9-szer nyertünk és 18-szor vesztettünk, de a számok még hízelgőek voltak, menet közben volt, hogy sokkal rosszabbul nézett ki a helyzet - bár így is a liga utolsó helyezettjei között álltunk. A közelmúltban a Cardinals otthonában sem sok vizet zavartunk, míg közvetlenül az All-Star szünet előtt, a múlt hétvégén 2-1 arányú diadalt arattunk az év egyik meglepetéscsapatának tartott Nats otthonában, ami végre talán újra némi reménysugarat csillantott meg előttünk.

Ahogy arról már korábban szót ejtettünk, a csapatból egyetlen játékos vett részt a napokban megrendezett All-Star gálán, aki nem más, mint Carlos Gonzalez volt. A 26 esztendős külsőpályás a sérülésekkel tarkított 2011-es szezont követően idén újra a legjobb formájában tevékenykedik, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy parádés számokat hozott az évad első felében: 17 hazafutást és 58 pontszerzést jegyzett .330-as átlaggal, így kétségkívül a csapat legjobb, legkiegyensúlyozottabb játékosa volt az első három hónapban. Menet közben ráadásul volt egy négy egymást követő beállás alatti négy hazafutásos sorozata, mellyel beállította a ligarekordot, és nagy eséllyel ezzel váltott tikettet az All-Star Game-re és a Home Run Derby-re.

CarGo mellett mindenképpen a pozitívumok lapjára kívánkozik Michael Cuddyer neve, aki múlt télen szabadügynökként igazolt a denveri egyesülethez. A rutinos ütőjátékos egy évtizedet a Minnesota Twins kötelékében töltött, idén azonban a váltás mellett döntött, és a Rockies legjobb ütői közé tartozik. Cuddy elsősorban RF-ként vagy 1B-ként áll a csapat rendelkezésére, mindkét poszton lehet rá számítani, 12 HR és 50 RBI a mérlege, 25 duplával a csapat legjobbja, folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményre képes. Dexter Fowler a tőle megszokott hullámzó formában rajtolt 2012-ben, később viszont nagy meglepetésre a csapat húzóemberévé vált, átlagát .300 köré emelte, és az első félidőt 11 hazafutással zárta azok után, hogy az elmúlt három szezon alatt összesen 15 HR-t lőtt - nagyon elkapta a fonalat ebben az évben, talán a léhűtő srácnak idén benőtt a feje lágya. Szintén a kellemes meglepetések közé tartozik az újonc Willin Rosario szereplése, a klub egyik legnagyobb tehetsége csereként kezdte a szezont, később Hernandez sérülésével megkapta a teljhatalmat, és rátermettségét kezdőként is bizonyította. Óriási bombázó, kis túlzással csak HR-t képes ütni, .247-es hatékonysággal tart 14 rakétánál. Leginkább védekezésben kéne még tanulnia, túl sok az error és a passed ball, de fiatal még, van ideje rutint szerezni, hogy idővel kiköszörülje a hiányosságait és franchise catcher-ré váljon. Tyler Colvin negyedik számú outfielder-ként kezdte a szezont, általában csak valaki pihenőnapján jutott szóhoz, júniusban és júliusban viszont egyre jobb és jobb passzba került, többször kezdőként számítottunk rá, a fiatal külsős formája pedig nem lankadt, számtalanul lőtte a hazafutásokat, féltávnál 13 HR-nal és 40 RBI-jal rendelkezik részmunkaidős játékosként, ami egészen elképesztő, és komoly reményeket enged megfogalmazni irányába a szezon második felére vonatkozóan.

Sajnos, nagy szerepe van a csapat gyengélkedésében a kiegyensúlyozatlan ütőjátéknak, amelyet bizonyára nem segített elő Troy Tulowitzki folyamatos sérüléssel való bajlódása sem. A klasszis már az előidényben összeszedett egy kisebb sérülést az emlékezetes Ubaldo-incidens kapcsán, de mint később kiderült ez a probléma nem zavarta, ehelyett folyamatosan a lágyékát, illetve a lábát húzta a szezon elejétől kezdve. Tulo bár játszott becsülettel, jól láttuk rajta, hogy valami nincs rendben, gyakorlatilag heti rendszerességgel kiújultak a fájdalmai, és május 30-án végképp a partvonalon túlra kényszerült. Az orvosok hosszas vizsgálatok után megállapították, hogy a shortstop-nak sérve van, ezért június 21-én műtéten esett át, onnantól pedig még szűk két hónap kihagyást helyeztek kilátásba. Vagyis egy darabig biztosan nem számíthatunk rá, és nem nagyon van arra garancia, hogy visszatérése után tényleg tünetmentes lesz, és a legjobb formáját láthatjuk végre. Az sajnos biztossá vált, hogy a Gold Glove-ról és a Silver Slugger-ről le kell mondania, mint ahogyan az All-Star-on sem lehetett ott. Szerencsétlen éve van a sérülések miatt, de az optimistábbak még bíznak benne, hogy egy esetleges augusztusi visszatéréssel új lendületet tud biztosítani a csapat számára, aminek vezérletével végre megkezdhetjük a felzárkózást.

Szintén fennálló probléma az elmúlt években már jól megszokott, régi nóta, azaz a kezdő dobók gyengélkedése, ami idén minden korábbinál durvább mélységet öltött. Komoly gödörben van a rotáció, 2012-ben gyakorlatilag darabjaira hullott, ennek eredményeképpen júniusban Bob Apodaca dobóedzőt is menesztettük. Az év eleji kezdőötösből Nicasio és Chacin hosszú hetek óta sérültek, felépülésük bizonytalanul halad, lövésünk sem lehet, hogy vajon mikor térnek vissza - mint ahogyan a tavaly május óta harcképtelen De La Rosa rehabilitációja körül is problémák merültek fel. A veterán Jamie Moyer próbaszerződéssel kiharcolta magának a kerettagságot, de néhány jobb meccs és egy szép MLB-rekord (minden idők legidősebb dobójaként szerzett győzelmet) után leáldozott a csillaga, néhány hét vergődés után elbocsátottuk a csapattól. Az opening day starter-nek kinevezett Jeremy Guthrie-t szerettük volna a csapat első számú dobójaként látni, de sajnos csak papíron tudott az lenni, a valóságban sokkal gyengébben teljesített, átmenetileg még a bullpen-be is átkerült. A csapat nem titkoltan azért tette őt vissza a kezdők közé, hogy fellángolása esetén még egy játékoscserében fel tudjuk őt használni, és értékre váltsuk, egyébként nem igazán számolunk vele hosszabb távon. Már jócskán benne voltunk a szezonban (és a gödörben is), amikor júniusban szerződtettük a szebb napokat is látott Jeff Francis-t, a 2007-es WS-csapatunk sztárját. A balkezes dobó első mérkőzése feledhetően sikerült, azóta példaértékű munkát végez, és sokadszor is bizonyítja a klub iránti elkötelezettségét, sokan példát vehetnének róla.

Ugyanakkor a rotációnak is vannak üde színfoltjai, mint például két újonc dobónk színre lépése. Christian Friedrich gyakorlatilag az első hetek óta kirobbanthatatlan tagja az ötösnek, eleinte különösen megbízható volt, azóta többször gondjai adódtak és korán kellett távoznia, de összességében még mindig nyugodt szívvel lehet számítani rá, és zöldfülű létére eredményesen muzsikál. A másik nagy tehetség, Drew Pomeranz néhány gyengébb start után a Triple-A-be lett száműzve, jó másfél hónapig próbált a Sky Sox-ban gyakorolni és tapasztalatot szerezni, majd visszatért, és minden eddiginél eredményesebb, kiegyensúlyozottabb játékra képes, a közelmúltban az első győzelmét is megjegyezte, óriási potenciál van benne. Kettejükben legalább lehet bízni, ezért a két srácért már önmagában megéri nézni a csapat meccseit, reményeink szerint az év második felében is folytatják a tőlük látott produkciót, és mentalitásuk a csapattársakra is át fog ragadni.



A bullpen állandó szereplői tekinthetők a csapat legbiztosabb pontjának, akik főleg annak fényében teljesítenek emberfelettit, hogy a kezdők gyakori betlijei miatt fokozott terhelés alatt állnak. Gyakorlatilag liga szerte a Rockies-é a legtöbbet foglalkoztatott bullpen, sok esetben már a negyedik-ötödik inning előtt pályára kell lépniük a váltótársaknak, ami hosszútávon nem éppen hálás feladat. Josh Roenicke 37 meccs alatt kereken 50 inninget dobott végig csereként, és néhány kisiklást leszámítva, folyamatosan megbízható munkát végzett, mindössze 2.50-es az ERA statisztikája és egyetlen veresége sincs az idényben. Matt Belisle is megközelítőleg hasonló terhelés alatt áll, ennek ellenére a fiatal dobó a 2012-es szezonban is elképesztően magabiztos, nem véletlen, hogy a csapat megpróbált lobbizni az All-Star-ra való meghívása mellett, de végül nem válogatták be őt a midsummer classic résztvevői közé, pedig a 2.00 alatti átlaga kifejezetten tekintélyt parancsoló a Coors Field-en. A két fiatal lefty setupman, Matt Reynolds és Rex Brothers teljesítményére is lehet építeni, mindketten meggyőző tagjai a csapatnak, bár fiatal korukból adódóan hajlamosak hibázni, egyre jobban fejlődnek. Rafael Betancourt sajnos ritkán jut save-szituációhoz, az esetek többségében azonban megoldja a feladatát, bár júniusban néhányszor megremegett a keze, a 15/19-es hatékonyság féltávnál még mindig egyáltalán nem rossz a veterán dobótól.

A szünet talán a legjobbkor jött a Rockies számára, valahogy el kéne felejtenünk az első három hónap kilátástalanságát, és tiszta fejjel kell nekivágnunk az előttünk álló időszak megmérettetéseinek. 33-52-vel jelenleg a 30 csapatos mezőny utolsó előtti helyét foglaljuk el a Cubs-szal holtversenyben, egyedül az Astros megelőzve. A klub hírnevéhez méltatlan a szereplésünk, 81 meccs után éppen 50 vereséget regisztráltunk, útban vagyunk a 100 L felé, amelyet még soha nem értünk el, és remélhetőleg 2012-ben sem kell átélnünk ezt a szégyent. Az NL West első helyezettjétől jelenleg 13 győzelem választ el bennünket, ami nem végzetesen nagy hátrány, de kétségkívül óriási változásnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy még versenyre tudjunk kelni a riválisokkal a rájátszásért.

A hátralévő hónapokra nehéz célkitűzéseket találni, mindenek előtt talán stabilizálni kéne a (kezdő)dobójátékunkat, és bízni Tulo mielőbbi felépülésében, aki jó eséllyel tartást adhat a széthullóban lévő csapatnak. Másfelől a továbbiakban a becsületünkért kell küzdenünk, hogy a mostani szégyenteljes sereghajtó pozíciókból előrébb kerüljünk, és ne kelljen a mezőny legvégén végezni. Nem beszélnék egyelőre a Wild Card-ról és a playoff-ról, mert a jelenlegi helyzetben nem lehet téma, semmi realitása, először legalább a középmezőnybe próbáljunk meg visszaigyekezni.

Abban viszont biztosak lehettek, hogy a Denver Sports Blogon mindentől függetlenül folyamatosan követni fogjuk a Rockies szereplését, még akkor is, ha a poklok poklát kell megjárnunk.

Szurkoljunk ezek után is együtt a csapatért, hátha sikerülhet feltámadni, és elkerülhetjük a szégyent 2012-ben!

Hétfőn és kedden Kansas Cityben rendezték meg az idei All Star gálát az MLBben, melynek az ottani Kauffman Stadium adott otthont. A gála első napján játszották le a szokásos Home Run Derbyt, a másodikon az American League és a National League összecsapására került sor. A Rockiesnak mindkét nap egy érdekeltsége volt, az egyetlen denveri képviselő Carlos Gonzalez ugyanis a derbin és a meccsen is színre lépett.
























A Home Run Derby bajnoka a 2009es győztes Prince Fielder lett, az első körben öt HRal épphogy továbbjutott, a másodikban 11 találattal átvette a vezetést és a döntőben is 12-7 arányban jobbnak bizonyult a második helyezett torontoi Jose Bautistanál. A Tigers bombázója átlagosan 432 lábas távolságba lőtte a hazafutásait, a leghosszabb lövése 476 lábra szállt. A harmadik helyre a Los Angeles Angels tehetsége Mark Trumbo ért oda, negyeddiként pedig Carlos Beltran végzett a Cardsból. A Rockiesos Carlos Gonzalez az ötödik helyen zárt, az első fordulóban négy labdát küldött ki a nézőtérre, közülük egy 433 lábat szállt. A venezuelai outfielder nagyon élvezte a megmérettetést, elmondta hogy remek érzés volt számára az a hatalmas érdeklődés, ami övezte őt a derbi előtt és alatt a média részéről. Érdekes volt, hogy az NL és az AL kapitánya nagyon leszerepelt a versenyen, Matt Kemp egyetlen HRt ütött, a tavalyi győztes Robinson Cano pedig tízből tíz outot vétett a KCi publikum legnagyobb örömére. A hazai közönség folyamatosan fújolta a Yankees csillagát, mivel ígéretével ellentétben egyetlen Royalsost se hívott meg a derbire, ezért az MLB már fontolgatja, hogy a jövőben ne egy-egy játékos határozza meg az indulók névsorát.

A Rockiesból egy játékost választottak be a gálára Carlos Gonzalez személyében. A tehetséges külsős két évvel ezelőtt is nagyon megérdemelte volna a részvételt, akkor azonban annyira nem ismerték még a ligában, hogy nem számoltak vele, később 3. lett az NL MVP választáson. Idén 11. helyen végzett a poszton a szurkolói szavazáson, La Russa mégis meghívta őt a NL csapatba. CarGo a szezon első felében 78 mérkőzésen játszott, 17 hazafutással és 58 RBIval a csapat legjobbja, .330as átlaga pedig liga szinten is előkelőnek számít. Tulo volt még esélyes a részvételre, sokáig vezetett az NL shortstopok között, de a sérülése után visszaesett és csak harmadik lett, lábadozása miatt pedig egyébként se vehetett volna részt a gálán.



A részvételnél is nagyobb megtiszteltetés érte CarGot, miután kitűzték a kezdőcsapatokat, a denveri OF helyet kapott az NL kezdőjében, méghozzá DHként a csapat legelső ütője lehetett a sorban. Az infielden Votto, Uggla, Furcal, Sandoval játszott, a három külsős balról jobbra Braun, Melky Cabrera, Beltran lehetett, a kezdő dobó Cain volt, aki csapattársának, Poseynak dobott. Az AL csapatot belül a Fielder-Cano-Jeter-Beltre négyes alkotta, kívül Hamilton, Granderson, Bautista kezdett, a poszt nélküli ütő Ortiz volt, az elkapó Napoli, neki Verlander dobott kezdőként.
A Tigers sztárjának már az első játszmában komoly gondjai adódtak, sorban szedte az ütéseket, egy singlet követően Braun RBI double találatával jutott előnyhöz a NL, két sétával feltöltötték a bázisokat, Sandoval bases clearing triplájával újabb három pont született és Uggla is eredményes volt egy singlelel az 5-0s különbségért. Korán eldőlni látszott a mérkőzés, a következő játékrészekben szinte pályára kerülés se történt. Aztán a negyedik tetején Harrison ellen ismét lecsaptak az NL legjobbjai, két kieső után Furcal triplával nyitott, Holliday RBI singleből esett a hatodik futás, őt követően Melky Cabrera hazafutásával 8-0ra módosult az eredmény. Innentől kezdve az AL elkeseredett próbálkozásokat indított a felzárkózás felé, az ötödik alján Kershaw ellen bases loadedot hibáztak el, a hatodikban is a szélső bázisokon tartott egy-egy futójuk, amikor Miguel Cabrera ellen double play történt, így a legnagyobb helyzeteket is elszórakozták. Maradt a megsemmisítő különbség, az elmúlt évek legsimább All Star meccsén a National League sorozatban a harmadik alkalommal is diadalmaskodott, a 8-0s győzelem pedig azt jelentette, hogy a 2012es World Seriest is az NL bajnoka kezdheti majd pálya előnnyel. Mint emlékszünk rá, két éve a Giants, tavaly a Cards is élni tudott a lehetőséggel, nem kizárt, hogy az idei fináléban is fórral indulhat majd az NL legjobb csapata.
CarGo az első két beállásban jutott szóhoz, de mindkétszer kiesett egy strikeout és egy groundout révén, később Holliday helyettesítette DHként. Nem alkotott maradandót, de a legfontosabb, hogy ott lehetett a gálán.

Már nem tart sokáig a szünet, péntektől tovább folytatódnak a küzdelmek az MLBben, hétvégén a Rockies egy újabb kőkemény ellenféllel fog találkozni, a Philadelphia Phillies látogat a Coors Fieldre. A meccseket a következő időpontokban játsszák le: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Bízzunk benne, hogy a második félév sokkal jobban fog sikerülni az elsőnél. GO ROCKIES!!!